Sajtóvilág. Március 15-e a Pilvaxban Átadtuk szakszervezetünk kitüntetéseit - Szili Katalin köszöntője. Megverték a Fideszt és az MSZP-t is!

Sajtóvilág „Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége.” (IFJ etikai kódex) az újságírók, szerkesztŐségi alkalmazottak, kiadói dolgozók érdekvédelmi szervezetének lapja  XX. évfolyam, 2. szám, 2008. április

Színesek lettünk  Ugye, mennyivel szebb így, színes-

ben a Sajtóvilág? Egyelőre csak a mostani számot adjuk ki ilyen ünnepi ruhában – a magyar sajtó napja tiszteletére elsősorban –, a jövőbeni színesség kizárólag az anyagiaktól függ. Ha sikerül megfelelő mennyiségben hirdetést szereznünk, akkor a mostani számot hasonló négyszínnyomásúak követik. Hirdetési tarifáink szolid fekete-fehér árakon mennek továbbra is.

Március 15-e a Pilvaxban Átadtuk szakszervezetünk kitüntetéseit - Szili Katalin köszöntője

Sajtófotó 2007  Az idén is a Magyar Nemzeti Mú-

zeum adott helyet a sajtófotósok éves nagy szemléjének. A rendezvényt most is tízezrek keresték fel, a tárlat májustól vándorútra indul. Összeállításunkban a főbb díjazottak alkotásaiból adunk ízelítőt. 6-7. oldal

Springer-KSZ Az idén is aláírták a Sajtószakszervezet és az Axel Springer Magyarország Kft. képviselői a kiadó dolgozóira vonatkozó központi kollektív szerződést. Az eseményről és a megállapodás részleteiről szakszervezetünk elnöke, F. Kováts Éva számol be. 4-5. oldal



Szentandrás, Lelle, Tisno  Kedvezményes szakszervezeti üdülési lehetőségként 2008-ban is három helyet ajánlunk tagjainknak és családjaiknak. Jászszentandrási faházunkat a strand meleg vízű gyógymedencéjével, a balatonlellei PHDSZSZüdülőt a Balaton szerelmeseinek, valamint – és nem utolsósorban – a horvátországi dalmát tengerparton fekvő Tisno városkában a Tomislav panzióhotelt. 12. oldal

A VASVÁRI PÁL ÖNSEGÉLYEZŐ SAJTÓALAPÍTVÁNY 16 éves működése idején 30 millió forintot adott a szakmában a rászorulóknak. Hogy a jövőben még többet adhasson – további szolidaritást, támogatást vár!

1%

a szolidaritás száma, amit az adózók a rendelkezési nyilatkozatra írjanak: 19639903-1-42

Péntek Zsuzsa kolozsvári színinövendék 48-as dalokat énekel a Pilvaxban a sajtónapi ünnepségen. Fotó: Kovács Bence Hagyományosan a budapesti Pilvax étteremben tartotta meg szakszervezetünk a magyar sajtó napja alkalmával ünnepségét. Eljöttek rendezvényünkre a meghívott kollégák, a hazai média és sajtó jeles képviselői, jelen voltak a kiadóvállalatok, szerkesztőségek vezetői. Részt vettek a március 12-i alkalmon a szakmai és érdekvédelmi társszervezetek képviselői is. 2008-ban a Vasvári Pál-díjat március 15-e alkalmával a kaposvári Somogyi Hírlap kollektívája 

kapta. Vasvári Pál Emlékplakettben részesült Nemes Péter, az Axel Springer Magyarország Kft. humánpolitikai igazgatója és a Sajtószakszervezet központi nyugdíjas-alapszervezete. Az ünnepi beszédet mondó Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke köszöntőjében egyebek között hangoztatta: „Mindannyian tudjuk, hogy a sajtó nem csak tükrözi, de alakítja is a közvéleményt. Mi, politikusok sokszor a médián keresztül tartjuk a kapcsolatot választóink-

kal. Ilyenkor szokták emlegetni az írástudók felelősségét. A média közvéleményt formáló ereje ma már vitathatatlan. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a sajtó a negyedik hatalmi ággá vált. Ezért fokozottan szükség van a kiegyensúlyozott és sokoldalú tájékoztatásra. A hatalom felelőssé tesz, de meg is részegíthet. A hatalom lehetőség a jobbításra.” Részletek a 2-3. oldalon

Megverték a Fideszt és az MSZP-t is!  Nagyszerű csapata van a kaposvári Somogyi Hírlapnak. Mármint focicsapata. A helyi közéleti bajnokságban maguk mögé utasították mind a fiatal demokraták, mind a szocialisták futballistáit. De, persze a szakszervezeti munkában sem utolsók! Most vitték el harmadszorra, ekként tehát véglegesen a Sajtószakszervezet kitüntetését, a Vasvári Pál-díjat. A szép formájú, ezüst laptekercs méltán került a vitrinükbe. Alapszervezeteinket bemutató so-

rozatunkban ezúttal a Somogyi Hírlap kollektívája kap szót: hogyan telnek náluk a munka- és a szabadidő órái – erről írt összefoglalót Nagy Miklós szakszervezeti titkár. Két lapoldal is kitelt volna a kaposváriak anyagaiból, annyi fontos és érdekes információval szolgál a somogyi megyeszékhely szakszervezeti közössége – ennek csak a helyszűke szabott gátat. Beszámoló és jegyzetek a 9. oldalon

A hetes csapat. Balról jobbra: Czene Attila lapszerkesztő, Árpási Zoltán főszerkesztő, Bíró Péter művészeti vezető (labdával), Ficsór János kiadóvezető, Nagy Miklós tördelőszerkesztő, Kilvinger Ottó hirdetésvezető és Parrag Zsolt tördelőszerkesztő. Fotó: Lang Róbert

2

Sajtóvilág

„Az újságírónak mindenkor védenie, őriznie kell a szabadság alapjait, a pártatlan kommentár és kritika jogát.”

„Az újságíró csak olyan tényeket közölhet, melyeknek pontosan ismeri az eredetét.”

Sajtóvilág

2008. április

2008. április

Sajtóünnep a Pilvaxban

Két lábon  tipp. a rendszerváltozás hajnalán

tettamanti Béla rajza

sokféle illúziót táplált a mi szakmánk is. például szolidaritásról, szerkesztőségi összetartásról, etikai tisztaságról, a sajtószabadság adta lehetőségek maradéktalan érvényesíthetőségéről. Ha nem szálltak is el véglegesen az ábrándok, jócskán megcsappantak az elmúlt tizennyolc esztendőben. ma már nincs olyan médiatanácskozás, ahol ne szólnának gyakorló sajtómunkások, kutatók, közéleti személyiségek a sajtószabadságra leselkedő veszélyekről. köz-

helyként említődik, mint visszatérő „vendég” a politikai nyomásgyakorlás, amelynek nemritkán gazdasági prés az előszele. nevezhetnénk e kettőt összefoglalóan tulajdonosi elvárásnak. a tulajdonosnak – vagy képviselőjének – pedig, mint tudjuk, mindig igaza van, ha nem előbb, hát utóbb. de hát, magunk is mondogatjuk és be is látjuk már: ez a választott rendszerből, a fogyasztáson alapuló szabad gazdaságból ered. annak törvényszerű következménye. az újságot el kell adni, elő kell teremteni a kiadásához szükséges pénzt, meg kell termelni a havi bérét mindenkinek: főszerkesztőtől a szerkesztőségi takarítóig bezárólag. nem csoda, ha ilyen körülmények közepette hátrébb szorulnak illúziók, tiszta eszmék és távlatos gondolatok. ami pedig a távlatokat és az illúziókat illeti, róluk jut eszembe: egy hazai újságot még a kilencvenes évek legelején éppen lefejezni, megszüntetve átalakítani próbált az új tulajdonosa. a lapot előállító nyomdászok a szerkesztőség mellé álltak a harcban: nem vállalták az előállítását, ha a tulajdonos nem teljesíti az újságíró kollégák legalább egyes követeléseit. vagyis: működött a tágabb szakmai szolidaritás. de aztán a tulajdonos – a tőke nem ismer határokat, ugyebár – egy szomszédos országban talált nyomdát, amelyik jó pénzért vagy talán olcsóbban is, vállalta az előállítást. azóta megszűnt az a lap, és már a (hazai) nyomda sincs meg. de van itt egy új keletű hír, most éppenséggel nyugatról: az 1944-ben alapított nagy tekintélyű francia le monde újságírói sztrájkba léptek április közepén a tulajdonosok által tervezett drasztikus létszámleépítés miatt (130 munkahely került veszélybe). vajon az ő történetük hogyan végződik? lehet tippelni.  sztrájktálalás. az előbbi töpren-

gésről is eszembe jut, hogy sajátos médiatálalás kíséri nálunk a sztrájkokat. Ugye, újságírósztrájkok nálunk legalábbis jelenleg nincsenek. így a házunk tájáról ilyesmiről nem kell tudósítani (szerencsére), de itt van nekünk a vasutasok meg-megújuló munkabeszüntetése, és legújabban a Budapesti közlekedési vállalat dolgozóié. nagy terjedelemben és sokféleképpen számol be ezekről rádió, televízió, újság. az első

naptól kezdve az is világosan kitapintható, hogy a bemutatás összképe más és más. eltérő képi és szöveges sugallatok – az adott médium irányultsága, politikai beállítottsága szerint. Hiába azonos, úgymond, az információs törzsanyag (bár néha abban is tapasztalható eltérés, de legalábbis egyes hírek késleltetése), különbözik a nyíltan vagy kevésbé nyíltan kimondott hozzáállás. Ha a dolgot úgy közelítjük meg, hogy a plurális sajtóban mindenki megtalálja magának a neki tetsző hangot, akkor – őszintén mondom – elégedettek lehetünk. ne is jöjjön vissza soha olyan idő, amidőn társadalmi jelenségekről egyformán volt kötelező gondolkodni, írni. szerintem másutt van a gond. úgy látom, a hazai média jelenleg nem képes arra, hogy ebben a nagy horderejű dologban a dolgok mélyére hatoljon. sem a sztrájkolók oldaláról nem teljes (és főleg nem beleérző) az ábrázolás, sem az „ellenoldal” érveinek, magatartásának bemutatása nem alapos. jobbára így is, úgy is értelmezhető (vagy éppenséggel értelmezhetetlen) számok, nyilatkozatok és ellennyilatkozatok, kiismerhetetlen táblázatok, felületes közvélemény-kutatási adatok, van még hátra negyven másodpercünk a válaszára (nem fér több szöveg az oldalba, sajnos) típusú„megoldások” röpködnek az éterben, jellemzik a nyomtatott médiát. teljességre, nyilván, egyetlen orgánum sem lehet képes egymaga, de a baj az, hogy a sok részből összerakott kép is homályos, s ekként hiányos. ezért aztán arat az indulat, a félismeret, a vagdalkozás„széles társadalmi körben”. Hallgassunk vagy nézzünk csak bele beszélgető műsorokba, olvassunk bele internetes vitafórumokba, olvasói levelekbe – mindkét oldalról.

1848 márciusára emlékezett szakszervezetünk  A magyar sajtó napja alkalmából az

idén is megtartotta hagyományos megemlékezését a Pilvax kávéházban a Sajtószakszervezet. Az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot idéző relikviák és emléktárgyak termében a meghívott vendégek, a sajtó és a média képviselői előtt F. Kováts Éva, a Sajtószakszervezet elnöke megnyitójában hangsúlyozta: – A rendszerváltás óta szembesülünk azzal, hogy a szabad társadalmakra jellemző pártosság, az irányzatok és eszmék szerinti elkülönülés a hazai sajtóban is megvan. A szakszervezet arra törekszik, hogy az egyetlen közösen értelmezhető területen, az érdekvédelemben egyetértés legyen. Legalább ebben – idézve a Tizenkét pontot – legyen egyetértés! Ezt követően elhangzott Petőfi Sándor Nemzeti dala, ezúttal is SinkovitsVitai András tolmácsolásában, majd dr.

Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. (A beszédet – a vezércikk szokásos helyén, a szomszédos hasábokon közöljük). Az idén is megjelentek az ünnepségen erdélyi barátaink – a kalotaszegi tájról érkeztek, ahol 1849 nyarán hősi halát halt Vasvári Pál – és elhozták magukkal a Pilvaxba a Rákóczi honvéd szabadcsapat zászlajának mását. Az ő emléküket is felidézve Péntek Zsuzsa, kolozsvári színinövendék énekelt 48-as nótákat ünnepi kalotaszegi népviseletben. Ez után került sor a Sajtószakszervezet kitüntetéseinek átadására. Tizenhat esztendővel ezelőtt alapította a Sajtószakszervezet a Vasvári Pál-díjat azoknak a munkahelyeknek a jutalmazására, ahol a munkavállalók és a munkaadó között jó a kapcsolat, működik a szakszervezet és van kollektív szerződés, amelyet betartanak,

ezzel is garantálva a dolgozók szociális biztonságát. A díjat szakszervezetünk titkári tanácsa pályázat alapján ítéli oda évről évre. A díszes ezüst laptekercs vándordíj jellegű, és a kiírás szerint amelyik munkahely háromszor érdemli ki, annak végleg a birtokába kerül. Az idén egy díjat ítélt oda a grémium. A díjazott a kaposvári Somogyi Hírlap kollektívája: a szerkesztőség, a kiadó és a szakszervezeti alapszervezet. Kaposvárott a munkatársak 2007-ben tizenöt havi átlagbérnek megfelelő juttatást vihettek haza, köztük cafeteriarendszerben a 13. havi bér 130 százalékát üdülési csekk, egészségbiztosítási hozzájárulás, lakáscélú támogatás és más szolgáltatások formájában. Az alapszervezet sokoldalú közösségi tevékenységet folytat, rendezvényeket szervez, kulturális programokon vesz részt. A munkáltató segíti a dolgozók

 Hálóinglelet. tavaly megkértük ol-

vasóinkat, hogy egy leendő„sajtótörténeti múzeum” létrehozásához nyújtsanak segítséget. egy kollégánk, aki a népszabadság nyugdíjasa, elküldte nekünk az első„fecskét”. a dokumentumot, mely helyreigazítási kérelmet utasít vissza, most ide másolom, a gyűjtemény leendő gyarapítóinak ösztönzése céljából is. Csak a neveket hagytam ki belőle. X. y. elvtársnőnek, a … ruhagyár igazgatójának. – tisztelt … elvtársnő! – lapunk február 17-i számában megjelent selejtparádé című cikkünkkel kapcsolatos észrevételét megkaptuk. a riport a … művelődési központ által rendezett lehetetlen tárgyaink című kiállításról szólt. a helyszínen a rendezők minden kiállított tárgy, ruhadarab mellé egy feliratot helyeztek, amely a látogatók eligazítását, tájékoztatását segítette. a … ruhagyár termékét az a bizonyos felirat – amint az az Ön leveléből is kiderült – bakfis hálóingként jelölte meg, s a helyszínen kapott információ szintén ezt erősítette meg. Ha tehát tévedés történt, az a kiállítás rendezőinek hibája; körültekintőbben kellett volna eljárniuk a bemutató anyagának összeállításakor. – megjegyezni kívánom, hogy az említett cikkben gyáruk neve nem is szerepel. ez is azt bizonyítja, hogy nem állt szándékunkban a … ruhagyár hírét rontani. a képen a hálóingből kilógó címkéből pedig nem lehet felismerni a gyártó cég nevét. ezért a helyreigazítási kérelmet nem tartjuk jogosnak. – Budapest, 1982. március 2. 2008. április TriPoLSZKy LáSZLó

Kitüntetés utáni „családi” fotó a díjazottakkal: a nyugdíjas-alapszervezet delegáltjaival és a kaposvári Somogyi Hírlap csapatával. Fotó: Kovács Bence

Közösségi szájtok alkonya? A dinoszauruszok hőskora több száz millió év után fordult hirtelen hanyatlásba, a webkettőkorszak, úgy jósolják, mindössze két-három év után. Hogy mi az a webkettő, az ma már a legalapvetőbb ismeretek közé tartozik. Legalábbis azok szerint, akik tudják, mi az. A többieknek azonban elképzelésük sincs róla. Elsősorban nekik szól ez a cikk, hogy megismerjék ezt a jelenséget, mielőtt eltűnik a süllyesztőben.  A klasszikus web korában a szolgáltatók professzionális tartalmat igyekeztek nyújtani a felhasználóknak, azok pedig kitárgyalták egymással mindezt e-mailben vagy a fórumokon, esetleg amatőr oldalakat barkácsolhattak maguknak. Az elmúlt néhány évben azonban sorjában jelennek meg olyan új médiumok, ahol ezt a merev, aszimmetrikus kapcsolatot felváltja az interaktivitás. A felhasználó és a tartalomszolgáltató közötti határ elmosódik. Ami ebből a folyamatból legtöbbünket érint, az a social networking, azaz a közösségi szájt(site). Egyszerűbben: mindenki fent van az iWiWen 1-től 99 éves korig, a drótszőrű tacsitól a „ne fürgyéle’” feliratú tábláig. A közösségi szájtokon: a Facebookon, a MySpace-en vagy az iWiW-en mi szolgáltatjuk a tartalmat, mi vagyunk a tartalom. Ez utóbbi esetében egyelőre ez nem jelent sokkal többet, mint hogy barátaink listáját nézegethetjük. A MySpace-en viszont blogolhatunk, felrakhatjuk zenekarunk számait, elolvashatjuk más felhasz-

nálók kommentjeit ismét más felhasználók kommentjeihez és a többi. Hármójuk közül a legváltozatosabb a Facebook; ha létezik a földön időtöltés, azt itt virtuális formában megtalálhatjuk – a bújócskától a pókeren át az üvegezésig. Persze erre rá lehet vágni, hogy nem újdonság. Sokan még emlékeznek, hogy a hagyományos web is a közösség, az interaktivitás és az egyéni tartalom szellemében indult. Pisti modellvasút-gyűjteményének előbb volt weboldala, mint a Penthouse-nak. Ez tehát nem más, mint szenzációkeltés, mondhatnánk. Csakhogy az első website-ok amatőrsége egy szűk réteget érintett. Amint lehetett látni, hogy ez egy világméretű közösség lesz, megjelentek a befektetők és a profi tartalmak is. Meg a pénz. Tavaly augusztusban például egy gyermekeknek szóló közösségi szájt, a Club Penguin kelt el 700 millió dollárért. A Bebo nevű amerikai szájt pedig alig egy hónapja 850 millióért. Ehhez képest szinte semmiségnek tűnik az a közel 4 millió euró, amelyért a T-Online annak idején megvásárolta az iWiW-et, de nem is olyan kevés, ha arra gondolunk, hogy mindezt néhány fiatal magyar informatikus fejlesztette ki szórakozásból. A közösségi szájtok egyre szervesebb részét képezik életünknek. A Webisztán beszámolója szerint Ausztráliában nemrég készült egy felmérés, amely kimutatta, hogy közel minden második munkavállaló, aki social networking site-okat használ, visszautasítana egy állásajánlatot, ha a feltételek közt szerepelne, hogy munkaidőben nem

sportolását, e célra csarnokot bérel. A somogyi újságírók, kiadósok csapata második lett a helyi közéleti labdarúgótornán: arra a legbüszkébbek, hogy megverték a pályán mind az MSZP, mind a Fidesz csapatát. Az idén harmadszor nyerték el a díjat, így végleg náluk marad a Vasvári Pál-díj ezüst laptekercse. A kitüntetést Nagy Miklós, a szakszervezeti bizottság titkára, Ficsór János irodavezető és dr. Árpási Zoltán, a lap főszerkesztője vette át F. Kováts Éva elnöktől és Tripolszky László társelnöktől. A Sajtószakszervezet két évvel ezelőtt új kitüntetést alapított. Vasvári Pál Emlékplakettet adományozunk olyan személyeknek, akik akár mint a szakszervezet tagjai, akár mint a szakszervezet partnerei tesznek sokat érdekvédelmi céljaink eléréséért, illetőleg olyan szakszervezeti alapszervezeteknek, kluboknak, amelyek saját tevékenységükben nyújtanak kimagasló teljesítményt. A Sajtószakszervezet titkári tanácsának döntése alapján az idén két emlékplakett átadására került sor. Vasvári Pál Emlékplakettet kapott Nemes Péter, az Axel Springer-Magyarország Kft. humánpolitikai igazgatója, a Magyar Lapkiadók Egyesülete humánpolitikai bizottságának vezetője. Nemes Péter több mint másfél évtizede – a cég megalakulása óta – tartja a kapcsolatot a munkavállalók különböző szerveivel, köztük is első helyen a szakszervezettel. Annak idején a Magyar Lapkiadók Egyesületének tisztségviselőjeként munkaadói oldalról ő bábáskodott a négy éven át érvényben volt szakmai kollektív szerződés megkötésén. Ezt követően a Springer Kft. menedzsmentjének képviselőjeként ő szorgalmazta munkaadói oldalról a Springer és a Sajtószakszervezet között tizenkét éve megfogalmazott országos szintű kollektív szerződés létrehozását és azóta is részt vesz az évenkénti módosítási tárgyalásokon. Az a tény, hogy a szerződéses biztonság folyamatosan érvényesül a munkavállalók e nagy körében, nagymértékben az ő elkötelezett tevékenységének eredménye. Nemes Péter az emlékplakettet F. Kováts Éva elnöktől és Baktai György ügyvezető társelnöktől vette át. Vasvári Pál Emlékplakett kitüntetésben részesült a Sajtószakszervezet központi nyugdíjas-alapszervezete. 1994 őszén alakultak meg, amikor a

sorra megszűnő nagy kiadókban már nem volt lehetőség a nyugdíjasok istápolására. A nyugdíjas érdekvédelmet és együttlétet igénylő régi szakszervezeti tagoknak adott otthont a Sajtószakszervezet az alapszervezet létrehozásával. Az eltelt másfél évtizedben rendszeresen megtartották havi összejöveteleiket, minden évben három-négy kirándulást és egyéb programokat is szerveztek, soraikba fogadták az időközben megszűnt salgótarjáni alapszervezetet nyugdíjasait, szoros együttműködést alakítottak ki az MTI-ben működő szakszervezeti

nyugdíjasklubbal. Az emlékplakettet Salgó Tamásné, szakszervezetünk örökös tagja, a nyugdíjas-alapszervezet titkára, valamint Ladányiné Fényes Mariann és Szabó Magda, a szakszervezeti bizottság tagjai vették át F. Kováts Éva elnöktől és Tripolszky László társelnöktől. A rendezvény résztvevői kézhez kapták a Médiakalendárum 2008 c. évkönyvet, a Sajtóvilág idei első számát; ugyancsak magukkal vihették az 1848. június 8-i Közlöny hivatalos lap reprintjét, melyet a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. adott ki.

Igazságos tükröt tartani Szili Katalin beszéde a Pilvaxban 2008. március 12-én

s

Nemes Péter, az AS-M humánpolitikai igazgatója mutatja a kamerának kitüntetését: a Vasvári Pál Emlékplakettet Fotó: Kovács Bence

Szili Katalin a kalotaszegi ünnepi népviseletbe öltözött Alber Éva Beátával (balra) és Péntek Zsuzsával Fotó: Várai Mihály

élhet ezekkel az online-szolgáltatásokkal. Ugyanez a mé- lezőlistára. Ezek eleinte élénken működtek, az első egydium másutt arról tájékoztat, hogy a magyar igazságszol- néhány levélváltás óta viszont csak havonta küldenek egygáltatásban bevett eszköznek számít már az iWiW: ha is- egy levelet. Ezek pedig többnyire arról szólnak, hogy vámerünk egy gyanúsítottat, minket is könnyen beidézhet- sároljunk viagrát. Merthogy nem emlékszünk, hogy is kellene leiratkozni nek. a levlistáról. Milyen szerencse, A közösségi szájtok pedig hogy a freemailes jelszavunkra szaporodnak. A magyar piasem emlékszünk már, hiszen con az egyik legújabb a mu„új Barátokat szerzek a faCeBookon" mindannyiunknak van dinatasd.be, amelynek célja, hogy a mikusan bővülő, profi spamfelhasználó „valós képet kapszűrővel ellátott, webkettes jon magáról és másokról”. gmail fiókja. Azaz a regisztrált tagokról Az viszont biztos: egyes lánem ők maguk, hanem barátogatottsági adatok hanyatló taik, ismerőseik vagy szátendenciát mutatnak. A Nielmukra ismeretlen emberek sen Online szerint a Faceboírják a bemutató sorokat. oknak januárban öt százalékkal Egy másik új magyar kezkevesebb brit látogatója volt, deményezés a veledutazmint egy hónappal korábban, a tam.hu, ahol a buszon szeBebo brit felhasználóinak mező fiatalok végre egymásra száma tavaly október óta nyolc találhatnak. Illetve találhatnászázalékkal csökkent, a nak, ugyanis márciusban tíz, MySpace-é pedig az elmúlt áprilisban öt bejegyzést taláforrás: weBlogCartoons.Com három hónapban tizennégy lunk az egész szájton. százalékkal (forrás: index). A szimpatikus birding.hu-n Az emberek talán kezdik elfelejteni, hogy tudnak belépni pedig arról lehet jelenteni, hogy füstös récét vagy nagy sárszalonkát láttál-e mostanában. Hál’ istennek ez a site jóval arra a közösségi szájtra. Meg hogy melyikre. Talán arra, működőképesebb, mint az előző, itt akár napi több tucat amelyiken a lábméretük alapján ismerkedhetnek. Vagy arra, ahol megüzenhetik egymásnak, hogy melyik a kedvenc dibejegyzést, fényképet találhatunk ritka madárfajok felbuknoszauruszuk. Vagy arra, ahol robotok lehetnek az atomkanásáról. De ez a fajta változatosság akár a hanyatlás jele is lehet. háború utáni földön. Talán. Lehet, hogy az idő felgyorsult, Olyasmi ez, mint amikor megalkottuk életünk első free- de ezt két-három év után korai lennekijelenteni. mailes címét, és lelkesen feliratkoztunk mindenféle leveENDrŐDy SZABoLCS

3

zeretném megköszönni a sajtószakszervezetnek, hogy ebben az évben is engem kért meg a megtisztelő feladatra, hogy 1848 évfordulóján ünnepi beszédet mondjak. egy régebbi gondolattal kezdem, amelyet 1836-ban kossuth vetett papírra: „Jog és szabadság időnknek jelszava, és ennek nem romboló revolúciókkal, hanem törvényes úton kell uralkodásra jutnia; erőszak nélkül, mert a cél nem szentesíti az eszközöket, s én erkölcshöz szeretem kötni a politikát, és azért véteknek tartanám a jogot jogtalan eszközökkel kivívni. Közvéleménynek felemelése, erősítése, tisztítása, s a közvéleménynek szilárd, de nyugodt hirdetése, ez az, amivel célt érhetni.” a százhatvan év előtti március idusa sosem feledhető csillagórája történelmünknek. ezen a napon a reformkor változtatni vágyása a forradalmárok ifjúi lendületével és ifjainak tántoríthatatlan elszántságával ötvöződött. a nemzeti mivoltára eszmélő magyarság egy pillanatra addig sosem látott egységben forrt össze. érzékelte a történelem kihívását, állta a sarat, és minden egyes válaszát a kor legjobb színvonalán fogalmazta meg. kedvező volt az is számunkra, hogy a kontinens függetlenségre vágyó, polgárosodni kívánó népei éppen lerázni készültek a szent szövetség birodalmi és feudális igáját. minden történelmi hajtóerő egyetlen egy irányba tartott: a változtatás irányába. akik akkor itt, a pilvaxban megszólaltak, azoknak múlhatatlan érdemük volt, hogy a változásokra megérett helyzetben kiváló politikai érzékkel, felismerve a lehetőséget, ragadták meg a kínálkozó alkalmat. petőfi, vasvári és a többiek érezték és tudták, hogy nemcsak a magyar, hanem a soha meg nem fakuló európai történelmet is átszabják. ma már tudjuk, nem tévedtek. kedves Barátaim! a modern magyarországért vívott küzdelem máig nem ért véget. ma is olyan történelmi kihívások előtt állunk, amelyeknek csak egy összetartó, állampolgárával szolidáris nemzet tud megfelelni. egy olyan nemzet, amelyik megbecsüli közös értékeit, szimbólumait, nem ijed meg a világban kialakuló új versenyhelyzettől, ellenkezőleg, ez ambicionálja, és teljesítményre sarkallja őt. egy olyan nemzet, amely a természetszerű alkalmazkodáson túl alakítani képes, és teljessé tudja tenni az európai történelmet. számunkra ma is az a történelem parancsa, ami vasváriéknak, a márciusi ifjaknak volt: „Válaszd a nemzetet, válaszd a haladást, és a kettőt együtt válaszd!” máig érvényes ez a parancs, és a márciusi ifjak vonzó példát mutattak nekünk arra, miként lehet e két eszmét, a haladás és a haza eszméjét egységbe foglalni. vasvári életének huszonhárom esztendeje alatt megértette, és minden szavával, cselekedetével igazolta, hogy a plebejus elkötelezettség, a társadalmi igazságosság eszméje, a korszerű nemzettudat, valamint a világra való nyitottság egymást kölcsönösen kiegészíti. tudta, hogy szabadság nélkül nincs modern magyarország, de tudta azt is, hogy egy igazságtalan társadalomban törékeny jószág a szabadság, tehát egyik rovására sem építhető a másik. kedves Barátaim! vasvári ugyanakkor tisztában volt a sajtó, – az értékválasztásaitól nem független, de elfogulatlan, szakmaiságában megbízható sajtó – nélkülözhetetlen szerepével is. Hirdette, hogy a nemzeti megbékélés a kárpát-medencei népek közös érdeke, azt képviselte, hogy az itt élő népek ne engedjék egymást egymás ellen kicsinyesen kijátszani. nézzünk körbe, kedves barátaim! erre is vigyázni ma nem ugyanúgy gondunk és dolgunk? a magyar sajtó napját 1990 óta ünnepeljük. az első magyar sajtótörvény, az 1848. évi 18. törvénycikk első paragrafusa a rögzítette: „Gondolatait a sajtó útján mindenki szabadon közölheti.” a ma hatályos sajtótörvényünk is erre az alapgondolatra épül. kedves Barátaim! a washingtoni freedom House éves jelentése szerint magyarországon szabadon működnek a független sajtóorgánumok, bár egyértelműen tükrözik a politikai élet megosztottságát. a magyar sajtó önmagában nem rossz vagy jó, egy lenyomat, mely együtt él és lélegzik a környezetével. mondhatnánk azt is, híven tükrözi a közállapotokat. a sajtó által tartott tükörben nem mindig azt a képet látjuk, amit szeretnénk. Hiszem viszont, hogy ezt a jobbítani vágyás közös akaratával teszi. kedves Barátaim! mindannyian tudjuk, hogy a sajtó nemcsak tükrözi, de alakítja is a közvéleményt. mi, politikusok sokszor a médián keresztül tartjuk a kapcsolatot választóinkkal. ilyenkor szokták emlegetni az írástudók felelősségét. a média közvéleményt formáló ereje ma már vitathatatlan. fogalmazhatunk úgy is, hogy a sajtó a negyedik hatalmi ággá vált. ezért fokozottan szükség van a kiegyensúlyozott és sokoldalú tájékoztatásra. a hatalom felelőssé tesz, de meg is részegíthet. a hatalom: lehetőség a jobbításra. azt kívánom, hogy éljenek ezzel olyan nemes szándékkal, mint tették ezt 160 év előtt az akkori ifjak. engedjék meg, hogy e szavakkal köszöntsem a sajtó, a média valamennyi munkatársát. gratulálok a díjazottaknak, köszönöm, hogy itt lehettem. kívánok Önöknek további felelősségteljes munkát. tartsanak tükröt, tartsanak igazságos tükröt a közállapotok és a politika elé.

4

„Nem hallgathat el fontos információt, nem hamisíthat meg tényeket, dokumentumokat.”

Sajtóvilág

„Csak becsületes, tisztességes módszereket használhat az információk, fényképek, dokumentumok megszerzéséhez.”

2008. április

2008. április

Kitüntetések, díjak Március 15-e, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulója és a magyar sajtó napja alkalmából a magyar újságírás, média számos képviselője részesült magas állami kitüntetésben és különböző díjakban, elismerésekben 2008-ban is. Kitüntetett kollégáinknak gratulálunk! KoSSUTH-DÍJ Baranyi Ferenc – József Attila-díjas költő, író, műfordító A MAGyAr KÖZTárSASáG KÍVáLó MŰVÉSZE Tóth József Füles – Balázs Béla-díjas érdemes művész, fotóművész A MAGyAr KÖZTárSASáG ÉrDEMES MŰVÉSZE Szilágyi Lenke – Balogh Rudolfdíjas fotóművész A MAGyAr KÖZTárSASáGi ÉrDEMrEND KÖZÉPKErESZTJE A CSiLLAGGAL (polgári tagozat) Kende Péter politológus, szociológus A MAGyAr KÖZTárSASáGi ÉrDEMrEND TiSZTiKErESZTJE György Péter, az ELTE egyetemi docense Juhász Árpád geológus, a TV 2 tanácsadója A MAGyAr KÖZTárSASáGi ÉrDEMrEND LoVAGKErESZTJE (polgári tagozat) Bahget Iskander fotóművész Boór János filozófus, újságíró Hága Mária újságíró, a XI. ker. és az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselője Laux József előadóművész, a JLX Kiadó ügyvezető igazgatója Németh Péter, a Népszava főszerkesztője, Szántó András, a Magyar Távirati Iroda általános, szakmai alelnöke Szegvári Katalin újságíró BALoGH rUDoLF-DÍJ Schwanner Endre fotóművész Szigetváry Zsolt fotóriporter Zaránd Gyula, Párizsban élő fotóművész BáNFFy MiKLóS-DÍJ Sarkadi Béla, a Duna Televízió Híradó felelős szerkesztője JóZSEF ATTiLA-DÍJ Alexa Károly irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, a Magyar Hírlap rovatpublicistája HArANGoZó GyULA-DÍJ Topolánszky Tamás táncművész, koreográfus, szakkritikus TáNCSiCS MiHáLy-DÍJ Ács Jenő, a Börtönújság főszerkesztője Benda László, a Magyar Televízió vezető külpolitikai szerkesztője Lőcsei Gabriella, a Magyar Nemzet szerkesztője Molnár István tervezőszerkesztő Romhányi Tamás, a Népszabadság riportere

Sajtóvilág

Szunyogh Szabolcs, a Köznevelés c. lap főszerkesztője ArANyToLL KiTüNTETÉS (a MÚOSZ kitüntetése) Bakó Endre (Hajdú-bihari Napló) Bánhalmi János (Népszabadság) Békés Sándor (MTV Pécsi Stúdió) Dávid Sándor (Népsport) Garancsy Mihály (TermészetBÚVÁR) Halák László (MTV – a MÚOSZ etikai bizottságának elnöke) Hovanyecz László (Népszabadság) Kapás Irén (Magyar Rádió) Kloss Andor (AS-Magyarország) Szentgyörgyi Zsuzsa (Harmadik Évezred) Koczka György (Temesvár, a bukaresti magyar adás szerkesztője) Szénási György (Szlovák Rádió magyar adás) PETŐFi SáNDor SAJTóSZABADSáG-DÍJ (a MÚK kitüntetése) Dr. Lovas Dániel újságíró, szerkesztő Tari István vajdasági újságíró, költő Tófalvi Zoltán erdélyi újságíró LANT és ToLL-DÍJ (a MÚK kitüntetése) Barcs János újságíró, költő Néráth Mónika szerkesztő, újságíró VASVári PáL-DÍJ (a Sajtószakszervezet kitüntetése) Somogyi Hírlap szerkesztősége, Kaposvár VASVári PáL EMLÉKPLAKETT (a Sajtószakszervezet kitüntetése) Nemes Péter, az Axel Springer Magyarország Kft. humánpolitikai igazgatója, A Sajtószakszervezet központi nyugdíjas-alapszervezete MAGyAr JoSEPH PULiTZEr-EMLÉKDÍJ Életmű: Rapcsányi László rádiós újságíró, szerkesztő Oknyomozó újságírás: Bódis András (Heti Válasz) Tényfeltáró újságírás: Rajnai Attila (Élet és Irodalom), Rádiós újságírás: Zentai Péter (MR berlini tudósító) „Képírók” kategóriában: Gárdi Balázs (szabadúszó, Földgömb magazin) Legjobb alkotóközösség: InfoRádió szerkesztősége AZ ÉV PArLAMENTi ÚJSáGÍróJA-DÍJ Keszeli Ferenc és Tóth Szilvia munkatárs (MTI) Jankó Anita szerkesztő és Csomós István (Duna Televízió)

Kiegyensúlyozottság és rend kell a jó munkához – mondja lapunknak Nemes Péter humánpolitikai igazgató Nemes Péter 1990, a cég hazai megalakulása óta dolgozik az Axel Springer lapkiadónál humánpolitikai igazgatóként. Elmondása szerint mindig is jellemezte őt egyfajta szociális érzékenység. Pályáját pedagógusként kezdte. Az Axel Springernél a munkahelyek biztonsága mellett különösen fontosnak tartja az egyéni karriertervezés és a dolgozói mobilitás támogatását. A Vasvári Pál Emlékplakett egyik idei kitüntetettjét az átadás után kértük interjúra. – Hogyan fér össze a szociális érzékenység és a piaci verseny ön szerint? – Fontos nekem, hogy egy versenyszférában, külföldi tulajdonossal működő vállalat képviselőjeként kaptam meg ezt az elismerést. Örültem a Vasvári Pál Emlékplakettnek, már csak azért is, mert koromnál fogva nem a fiatal generációhoz tartozom, én még máshogy szocializálódtam, így nem volt könnyű piaci viszonyok közt működő vállalatnál szociális sikereket elérnem. – A Sajtószakszervezet az idén a Somogyi Hírlapnak, illetve az ottani Axel Springer kiadónak is Vasvári Pál-díjat adományozott a dolgozók megbecsüléséért és a szakszervezettel való jó együttműködésért. – Megtisztelő, hogy az elmúlt tíz évben az Axel Springer többször is kiérdemelte ezt a díjat. A szakszervezetekkel hagyományosan jó az együttműködésünk: 1992-ben a mi kiadónk kötött először kollektív szerződést a dolgozókkal. Meggyőződésünk: a jó munkához rend és kiegyensúlyozottság kell, és az, hogy szót értsünk egymással. A korrekt viszonyok persze nem azt jelentik, hogy mindig mindenkinek a tetszése szerint mennek a dolgok, de ha az emberek érzik, hogy korrektek velük szemben, akkor sok mindent megértenek. – Ez abban is megmutatkozik, hogy nem akkora a fluktuáció a lapjaiknál? – Igen, a fluktuáció valóban alacsony, mert az emberek megtalálják a számításukat. A cégünk a mai napig őriz valamit abból a családias hangulatból, amely a kezdeti időkben, kis cégként jellemezte, pedig a nyolc me-

gyei lapnál és a budapesti magazinoknál együttvéve meghaladja az ezret dolgozóink létszáma. – Milyen intézkedésekkel, juttatásokkal igyekeznek növelni a dolgozók elégedettségét? – Egyrészt széles béren kívüli juttatási rendszert építettünk ki, másrészt támogatjuk a rendszeres továbbképzéseket, akár külső intézményekben, tanulmányi szerződéssel, akár pedig belső tanfolyamokon, amelyeket évente több százan végeznek el. Nyelvet csak Budapesten legalább nyolcvan kollégánk tanul rendszeresen, heti két alkalommal. Az előrelépésnek és a pozitív irányú oldallépésnek is megvan a lehetősége. A kollektív szerződés is rögzíti, hogy ha üresedés van, akkor azt először mindig a cégen belül kell megpályáztatni. Emellett kiemelt fontosságot tulajdonítunk a dolgozói mobilitásnak. Mivel a cégnek országszerte vannak munkahelyei, ezért támogatjuk, hogy valaki egyik helyről a másikra menjen, ha ez segíti a szakmai fejlődését. Ezt a dolgozók jó néven veszik, és hogy nem élnek tömegesen ezzel a lehetőséggel, az talán annak köszönhető, hogy Magyarországon az emberek nehezebben hagyják el a munka kedvéért a lakóhelyüket. – Tudja-e a cégük támogatni a családi szerepekből fakadó egyéni igényeket? Például a kismamáknak van-e lehetőségük a gyes után visszajönni dolgozni? – Nem könnyű, de fontos feladat a munkahelyi biztonság megteremtése mindenki számára. Jelenleg is van körülbelül ötven-hatvan kolléganőnk Budapesten és vidéken, akik gyesen

vannak és visszajönnének. Elég korán, velük együttműködve kezdünk el foglalkozni azzal, hogy a jövőben hol lesz helyük, milyen munkát kapnak. A kezdeti időben, amikor még bölcsődei-óvodai problémáik vannak, megoldható, hogy részmunkaidőben dolgozzanak. Az elmúlt 15 évben nem fordult elő, hogy valaki a gyermekvállalás miatt elveszítette volna az állását. Sőt: az idei kollektív szerződés már azt is tartalmazza, hogy a kismamáknak is adható ebédjegy, s ez havonta tizenkétezer forinttal több bevételt jelent a gyes miatt átmenetileg kevesebbet kereső munkatársainknak. – Humánpolitikai igazgatóként ön mit tart a közeljövő legfontosabb feladatainak az Axel Springeren belül? – Az egyik kiemelt terület az úgy nevezett karriermenedzsment, részben azért is, mert a cég lassan húszéves lesz, és elég kicsi a fluktuáció. Ezért többet kell törődnünk azzal, hogy az erre alkalmas fiatalok vezető beosztásba kerüljenek, segítsük ezt a karrierutat, figyeljünk föl a tehetségekre és támogassuk őket. A másik pedig a belső kommunikáció fejlesztése. A felgyorsult változás, fejlődés megkívánja, hogy az emberek többet találkozzanak, kommunikáljanak, ismerjék egymás ügyeit, legyenek rendszeresek a tapasztalatcserék. Van egy belső lapunk az intraneten, és tervezzük, hogy létrehozunk egy elektronikus fórumot, amely az intranet és az e-learning (elektronikus távoktatás) keveréke lesz, és egyfajta tudásközpontként lehetővé teszi majd a hatékony eszmecserét a munkatársak között. – Elmondható, hogy mindezek miatt vonzóbb munkahely az Axel Springer mint más konkurens cégek? – Azt hiszem, hogy igen, bár ez dicsekvésnek hathat, így inkább a tényeket mondom: soha nem volt olyan gondunk, hogy valaki elégedetlenség miatt a konkurenciához ment volna el, vagy egyszerre többen kiléptek volna a cégtől. SZoBoLiTS ANDrEA

Springer-szerződés 2008-ra  A Sajtószakszervezet és az Axel Springer Magyarország Kft. első ízben 1996-ban kötötte meg az AS-M megyei lapjaira érvényes országos szintű kollektív szerződését. A több mint egy évtizede megfogalmazott és létrehozott országos szintű kollektív szerződést azóta is évenként újra

tárgyaljuk, a munkavállalók nevében a Sajtószakszervezet elnöksége, a munkaadó nevében pedig az Axel Springer Kft. humánpolitikai osztálya. Az évenkénti módosítási tárgyalások során a felek mindig figyelembe veszik a munkavállalók érdekeit, az AS-M

MTi-díjas szóvivők  március 27-én az óbudai tinto fino borház hatalmas csarnokában tartotta meg

éves hagyományos ügyfélpartiját nemzeti hírügynökségünk, a magyar távirati iroda. vince mátyás elnök a rendezvényen beszámolt arról, hogy a társaság az utóbbi években megújította termékpalettáját, s mintegy száz szolgáltatást kínál ügyfeleinek, akiknek száma az elmúlt fél évtizedben több mint duplájára ugrott. szólt arról is: a társaság előzetes pénzügyi mérlege azt mutatja, hogy egymás után a harmadik esztendőben zárt nyereséggel a hírügynökség. a rendezvényen átadták a távirati iroda elismeréseit. az év szóvivője szollár domokos, a Budapest airport szóvivője, kommunikációs vezetője lett. a csapatversenyt a magyar olimpiai Bizottság gárdája – Csurka gergely sajtófőnök, vad dezső főmunkatárs és kiss norbert marketingmunkatárs – nyerte. az mti-elnök elismerését ifjabb kis Boáz, a magyar Ökumenikus segélyszervezet sajtóreferense kapta.

A szerződés aláírása a Springer székházában: Baktai György, a Sajtószakszervezet ügyvezető társelnöke, F. Kováts Éva, a szakszervezet elnöke, Bayer József az Axel Springer Magyarország Kft. igazgatója és Nemes Péter humánpolitikai igazgató. Fotó: Springer

Van sajtószabadság! Haraszti Miklós etikai önszabályozást sürget - MÚOSZ-díjak A Magyar Újságírók országos Szövetsége sajtónapi ünnepségét március 14-én délelőtt tartották a szövetség székházában. Ezen tizenkét kollégánk – köztük két határon túli – vehette át kiemelkedő újságírói tevékenységéért az Aranytollat. ünnepi köszöntőt Haraszti Miklós, az EBESZ sajtószabadság-képviselője mondott.  Magyarországon minden ellenkező híresztelés ellenére sajtószabadság van. A sajtószabadságtalanság korából itt maradt törvények korrekciójára szükség van, de a plurális médiaszerkezet garantálja a média szabadságát. Minden irányzat és vélemény utat talál a nyilvánossághoz – fogalmazott ünnepi beszédében Haraszti Miklós. Az EBESZ sajtószabadság-képviselője a nemzetközi tapasztalatok alapján hangsúlyozta, hogy a média kriminalizálására irányuló törekvések leghatékonyabb ellenszere a média önszabályozása. Egyúttal sürgette a magyar média egészére vonatkozó „nemzeti etikai önszabályozás” kereteinek megteremtését. Pozitív hazai példaként említette az újságírók és a rendfenntartók

együttműködéséről megkezdett párbeszédet. Haraszti Miklós a tárgyalások eredményei közül kiemelte, hogy a rendőrség lényegében elismerte: a kiélezett helyzetekben, tüntetéseken, tömegdemonstrációk során a rendfenntartóknak nem csak tűrniük, de támogatniuk is kell a média munkáját az újságírók nem akadályozzák a rendőrök munkáját, és vállalják az úgynevezett láthatósági mellény viselését, valamint azt, hogy sajtóigazolvánnyal igazolják magukat. Beszéde végén Haraszti Miklós az ünneplők figyelmébe ajánlotta a Magyar Újságírók Országos Szövetségének médiaszakmai portálját, az eMasát európai összehasonlításban is „az egyik, ha nem a legjobb” médiaportálnak nevezve.

Ezt követően Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke és Szepesi György, az Aranytollas Újságírók Társaságának elnöke átadta az Aranytoll-díjakat (a kitüntetettek listáját lásd a 4. oldalon); az ünnepség az egyéb szakmai kitüntetések átadásával zárult. Ez utóbbiak sorában a pályakezdő, fiatal sportújságíróknak alapított Németh Gyula-díjat a huszonöt esztendős Kemény Kristóf kapta. A kulturális újságírás szférájában Tarján Tamás irodalomkritikus, egyetemi tanárnak, az Új Könyvpiac és a Könyvhét szerkesztőjének ítélték oda a Virág F. Éva-díjat. A MÚOSZ műgyűjtő szakosztályának Ezüst Mókus-díjában az idén a műkereskedő-galériás Erdész László és Makláry Kálmán, valamint Molnos Péter művészettörténész, szakíró részesült. A filatéliai szakosztály Filatéliai-díjának kitüntetettje dr. Bernáth Gábor, Széchenyi-díjas professzor lett. Az Ifjúsági Sajtódíjat, melyet a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete ítél oda, az idén Mohai Szilvia kapta.

A MÚOSZ idei Aranytollas újságírói. Első sor balról: Szentgyörgyi Zsuzsa, Hovanyecz László, Koczka György, Garancsy Mihály, Szénási György. Felső sor balról: Bakó Endre, Dávid Sándor, Békés Sándor, Halák László, Kloss Andor, Bánhalmi János Fotó: eMasa

megyei kiadóinál működő alapszervezetek kívánságait. Az a tény, hogy a szerződéses biztonság folyamatosan érvényesül a munkavállalók nagy körében, a közös az érdekérvényesítésnek köszönhető. A 2008. április 1-jétől 2009. március 31-ig érvényes megállapodást idén március 27én írtuk alá Budapesten, az AS-M Kft. székházában. Az egy évre szóló szerződést az Axel Springer Magyarország Kft. részéről dr. Bayer József, a kiadó igazgatója, a Sajtószakszervezet nevében F. Kováts Éva elnök és Baktai György ügyvezető társelnök látta el kézjegyével. A 34 oldalas, 28 oldal melléklettel ellátott okmány tartalmazza mindkét – munkaadói, munkavállalói – oldalról mindazokat a jogokat és kötelességeket, amelyeknek kölcsönös betartása biztosítja a megfelelő munkakörülményeket. Az okiratban rögzítve vannak a szakszervezeti jogok, a véleményszabadság, a munkaviszony és a munkavégzés szabályai, a munkáltatói jogok, a munkaidő, pihenőidő, a szabadságolás rendje, a munkabér, a túlmunka és a helyettesítés díjazása, a költségtérítés, a szociális és jóléti támogatások és nem utolsósorban munkakörönként a garantált tarifabérek. A központi kollektív szerződésen kívül minden kiadónál külön helyi „kollektívat” kötnek; ezek az egyes kiadókra, szerkesztőségekre érvényes sajátosságokat tartalmazzák. A kollektív szerződés hatálya minden munkavállalóra kiterjed, függetlenül attól, hogy az illető szakszervezeti tag vagy nem, ami sok esetben okoz ellentétet a szervezett tagság és a „potyautasok” között. Minek lépjek be a szakszervezetbe, fizessek tagdíjat, ha anélkül is megkapom ugyanazokat a szociális és egyéb juttatásokat – köz-

lekedési hozzájárulás, beiskolázási segély, ajándékutalvány nőnapon, gyermeknapon, karácsonykor, szemüvegtérítés, temetkezési segély stb. – amiket a szakszervezeti tagok? – kérdezik a kívülállók. Hogyan vagy képes elviselni, hogy mások fizessenek helyetted, harcolják ki a rád is érvényes előnyöket, pluszjuttatásokat? – kérdeznek vissza a szakszervezeti tagok. A vitában az egyik fő érv, hogy szakszervezet nélkül nem lenne kollektív szerződés. Hány tagotok van? – kérdezte az első munkahelyi szerződés tárgyalásakor dr. Bayer József, az AS-M Kft. ügyvezető igazgatója. A kérdés nem volt véletlen, hiszen, ha a munkavállalók bizonyos hányada nem szakszervezeti tag, nincs értelme kollektív szerződést kötni. Pedig a kollektív szerződés fontos, mint ahogy azt annak idején a cég hamburgi alapítója Axel Springer megfogalmazta: „Ha nem lenne, akkor ki kellene találni”. Ez az okirat tartalmazza ugyanis mindazokat az előírásokat, jogokat és kötelezettségeket, amelyek a gördülékeny, zökkenőmentes és hatékony munkavégzéshez szükségesek. Olyan szerződésről van szó, amely egyaránt előnyös a munkaadónak és a munkavállalóknak. Hajózni szükséges, mondták egykor a görögök, kollektív szerződést kötni muszáj, valljuk ma mi. De ez csak úgy sikerülhet, ha a munkavállalók közül minél többen ismerik fel az összefogás, a szolidaritás fontosságát. Hogy egyedül nem megy, vagy legalábbis nehezebben, és bármenynyire közhelynek hangzik is, de valódi eredményeket csak összefogással, közösen tudunk elérni. F. KoVáTS ÉVA a sajtószakszervezet elnÖke



Egy sajátos fény fellobbanása Ünnepség a Magyar Újságírók Közösségében A Magyar Újságírók Közössége a szervezet budapesti székhelyén tartotta meg hagyományosan kulturális műsorral összekötött sajtónapi megemlékezését március 12-én. Kiosztották a MÚK díjait.(Listájukat a 4. oldalon közöljük.) Fenyvesi Félix Lajos költő, a MÚK elnöke mondott ünnepi beszédet. Ebből közlünk részleteket. Boldog vagyok, hogy itt lehetek ennyi tiszta arcú ember között. Emlékezünk, köszöntjük a kitüntetett jeles pályatársakat. Az öröm mellett bennem fájdalom is van: 1848-as forradalmunkról is megfeledkeztünk, alig látunk kitűzött zászlókat a pesti házakon, piros-fehér-zöld kokárdát a szívek felett. És mennyi gáncs az országban, gyűlölet a nagyvilágban. Figyelve régi századok lüktető csillag-éjszakáit, meghalljuk-e még Kossuth földrengéses szavát? Vörösmarty fájó szívverés-verssorát? Arany János gyötrődő mosolyba csavart balladáit? Széchenyi döblingi üzenetét? Meghalljuk-e a vesztett szabadságharc gyász-hallgatását? A sötét égig befagyott csöndet? Mi maradt belőlük 160 év alatt a földben? Az elevenen a gödörbe dobott ifjú költő-emberből: Petőfi Sándorból? Legszebb forradalmunk szent teste föltámad minden évben. Március 15én. Értünk. Magyarokért. Sugározva és ragyogva a kora tavaszban. Hirdeti és zengi a múlhatatlan múltat, a jövendő jövőt. Úgy kellene élnünk, ahogyan az 1848-ban élők tették: könyörtelenül, magunkat meg nem adva, tudatos akarattal. Nemzetféltéssel és fáradhatatlan jobbítással. Soha nem volt a magyarság olyan veszélyben, mint most. Olyan ez a veszély, mint amikor Magyarország három részre volt szétszakítva. Nádasokban rejtőztek a megmaradottak, gyönyörű anyanyelvünket az ott bujdosók őrizték. Mohács-nép voltunk. Búvópatak-ország. Hogy mik leszünk, kik, az rajtunk múlik, ma élő utódokon. Illyés Gyula szerint a „magyarság nem pusztuló és nem halálba menő, hanem olyan történelmi szenvedésektől meggyötört nép, amelyik képtelen volt eddig betölteni mindazt, amire igénye volt.” A XXI. század elején aligha kívánhatunk többet, mint hogy sikerüljön, ami eddig nem sikerült. Egyre kevesebben vagyunk, akik mondjuk, mutatjuk, hol szavalt Petőfi Sándor, melyik ablakba integettek föl fehér kendővel Kossuth Lajosnak, hol volt Széchenyi István utolsó pesti lakása. Lassan nem lesz, aki meg tudja mutatni az elnéptelenedett falvakban a katonasírokhoz vezető ösvényt; ki fényképezte – megkésve, 1904-ben – az öreg, tiszta tekintetű honvédeket... Hányan tudjuk még és ki merjük mondani, amit 1848-49-ben vitt végbe a magyarság, az legnagyobb tette az államalapítás óta! Felszámolta a kiváltságrendszert, beemelte a népet a nemzetbe, utat nyitott a polgárosító gazdasági és társadalmi fejlődésnek, meghonosította a parlamentnek felelős kormányzati rendszert, megkövetelte, hogy rólunk, nélkülünk ne döntsön senki. Alapot vetett a jogállamiságnak, széttörte a cenzúra bilincseit és követelménnyé emelte a tanszabadságot... A magyar nép túlnyomó többsége azonban ereklyénél is többet őrzött meg az 1848-49-es forra

dalomból és szabadságharcból a szíve és tudata mélyén. 1848 hozzásegítette, hogy meg tudja különböztetni a törvények uralmát a parancsolók uralmától; az értékőrzést a kiváltságok teremtésétől, a jogállamot a hangyaboly „rendjétől”, a szabadságot az anarchiától, és az állampolgárok demokratikus felelősségvállalását az önfeladástól. A cári orosz intervenció küzdelmünket eltiporhatta ugyan, a szabadság-magyarság-európaiság szimbiózisát megteremtő 1848-as örökség azonban túlélte a XIX. és XX. század legszörnyűbb diktatórikus rendszereit, azok kegyetlen megtorlásait, és a rendszerváltás szellemi-morális-nemzeti identitását képezve őrizte meg XXI. századba átívelő érvényességét. Visszapergetve az időt, látjuk a márciusi ifjakat lázas-tüzes arccal, halljuk a Pilvax kávéház hangos készülődését; ott vagyunk a nyomda lefoglalásánál... Petőfi, Jókai, Táncsics, Irinyi, Bem tábornok közelében, fölvillannak az öreg obsitosok, az idős hadfiak, a vesztésbe belerokkantak. Az 1848-as (és hozzátehetjük: az 1956-os) forradalom föllobbantott egy sajátos fényt, amely olyan rendkívüli erővel hatotta át a szabadság napjait, olyan erős fény járta át az eseményeket, az emberek tudatát, hogy az idő összehasonlíthatatlanul elválik az előtte és az utána álló napoktól. Évszázadokon átsugárzó örök-fény világítja meg 1848 dicső napjait. És ebben a felgyorsult, lángcsóvás időben ott látjuk a nekünk legkedvesebb fiatalembert, az ifjú ember-fáklyát: Petőfi Sándort. Aki a mindig lobogó, reménységverset, a Nemzeti dalt írta, aki boldog és virágzó forradalmár volt. Ez az ifjú lángelme, e kis ország egyik legnagyobb legkisebb fia: a forradalom Isten-meggyújtotta lángja! Korai, igaztalan halálával, az árva forradalmat ölték meg. Mégis egyszerű és tiszta szavaival mindent elmondott. Mindent kivirágzott magából rövid 26 éve alatt. Petőfi a szabadságot mondta. És megváltoztatta márciust, az országot. Nélküle nem tudnánk látni tisztán. Az ő vérével megszentelt szabadság nélkül nem tudnánk élni. Ma az ő nevével bearanyozott díjakat adjuk át jeles pályatársainknak, hát mondjuk el újból: halhatatlan életszeretetét és munkamámorát kell megtanulnunk tőle. A konok akaratot, irgalmatlan fegyelmet, a mindig lobogást és igazság kimondását. Nekünk, kiknek véres, fájó-szép évszázad adatott, és új nehéz évezred, munkaszeretetét, halhatatlan hitét kell megtanulnunk. Ferenczy Béni remekmű-szobrát képzelem magunk elé: a törékeny, szilaj, szikár, kissé leszegett fejű alacsony fiút. Az arcon a nagy szemek virrasztó lángját, hogy nem tudunk máshová nézni, csak igézetébe. Ezt a biztató, vallató tekintetet, ezt a nem halványuló, vigyázó csillagot kívánom mindannyiuknak – minden időben! FENyVESi FÉLix LAJoS

a magyar újságírók közössége 2008. április 12-én tartotta tisztújító küldöttközgyűlését. a szervezet elnökévé kósa Csabát választották. az etikai bizottság elnöke Benke márta lett.

6

Sajtóvilág

„Az újságíró tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy helyreigazítson minden pontatlanul, hibásan vagy félrevezetően megjelent információt.”

„Az újságírónak kötelessége a neki bizalommal kiszolgáltatott, átadott információ eredetét szakmai titokként kezelni.”

2008. április

2008. április

Képben vagyunk! Ez volt a szlogenje a hazai sajtófotográfia legnagyobb seregszemléjének, a xxVi. Magyar Sajtófotó Kiállításnak, amelyet az érdeklődők áprilisban láthattak a Magyar Nemzeti Múzeumban – a tárlat májustól országos vándorútra indult. A 2007. évi sajtófotó-pályázatra és a sajtófotó-kiállításra 413 szerző pályázott, 9223 felvétellel. Az öttagú zsűri – elnöke Szigeti Tamás, tagjai: Dezső Tamás, Koncz Zsuzsa, Németh György és Sopronyi Gyula – kategóriák szerint ítélte oda díjakat. A sajtófotó-kiállítást Szalay Zoltán Táncsics-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotóriporter rendezte. A sajtófotó-kiállítást két kísérő bemutató egészítette ki: Az esélyegyenlőség nevében című, és a ringier: 15 év – 15 kép című tárlat. Összeállításunkban a kategóriagyőztesek képeiből válogattunk.

Sajtóvilág

 kategóriagyŐztesek. a magyar újságírók országos szövetségének nagydíja a legkiemelkedőbb teljesítményért: Hernád géza (magyar Hírlap); andré kertész nagydíj a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért: Bácsi róbert lászló (Hölgyvilág); Hír (egyedi): nagy attila (index. hu); képriport: kurucz árpád (népszabadság); emberábrázolás – portré (egyedi): illyés tibor (mti); emberábrázolás – portré (sorozat): Bácsi róbert lászló (Hölgyvilág); művészet (egyedi): sánta istván Csaba (szabadfoglalkozású); művészet (sorozat): Bócsi krisztián (szabadfoglalkozású); sport (egyedi): kovács tamás (mti); sport (sorozat): veres viktor (Blikk); természet és tudomány (egyedi): kudich zsolt (nexon); természet és tudomány (sorozat): simonyi Balázs (magyar narancs, külső munkatárs); társadalomábrázolás dokumentarista fotográfia (egyedi): koszticsák szilárd (mti); társadalomábrázolás dokumentarista fotográfia (sorozat): simon márk (168 óra); Humor-zsáner-Bulvár (egyedi vagy sorozat): mitruczky kinga Henriett (Bors); munkácsi márton-díj a legjobb kollekcióért: Bácsi róbert lászló (Hölgyvilág); a magyar fotóművészek szövetségének különdíja: reviczky zsolt (népszabadság); a megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: Bócsi krisztián (szabadfoglalkozású); Harminc év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: móricz simon (népszabadság); a szociális és munkaügyi miniszter esélyegyenlőség jegyében különdíja: pintér márta

Szigetváry Zsolt: Egy megvert meleg pár vár a mentőautóra

Bócsi Krisztián: Miskolci balettgála (kép a sorozatból)

Nagy Attila: Megzavarva

Simon Márk: Rudas fürdő (kép a sorozatból) Kudich Zsolt: Béka fején pózoló rovar

Bácsi Róbert László: Zanskar és Ladakh – egy tartomány a Himalája hegyei között (kép a sorozatból)

Reviczky Zsolt: Horgonyt fel! – alternatív színházi előadás nézői a neszmélyi Duna-parton (kép a sorozatból)

Kurucz Árpád: Görögországi erdőtűz

Illyés Tibor: Sólyom László

Hernád Géza: Búcsú a Lipótmezőtől (kép a sorozatból)

Sánta Iván Csaba: Simphiwe Dana dzsesszénekes

Kovács Tibor: Ütközés

Móricz Simon: Kína (kép a sorozatból)

7

8

Sajtóvilág

„Az újságíró kerülje el a faji, szexuális, nyelvi, vallási vagy politikai diszkrimináció megjelenésének elősegítését.”

„Az újságíró kezelje szakmai veszélyként a plagizálás, a tudatos elferdítés, a rágalmazás minden formáját.”

Sajtóvilág

2008. április

2008. április

PARAGRAFuS

BÉLyEGSAROK

Kisebbségek bélyegen A magyarországi kisebbségekről bélyegsorozatot bocsát ki a posta: április 8-án elsőként a cigányokról, majd május 9-én a németekről. Jövőre újabb címletekkel folytatják a Baticz Barnabás grafikusművész tervei alapján készülő sort.  A gesztuson túl talán egyéb oka is lehetett, hogy a cigányokkal nyitottak. Kétségtelenül a legnagyobb létszámú kisebbség, akár a népszámlás valódi adatait nézzük (190 ezer fő), akár az ilyen-olyan szempontokkal bélelt kalkulációkat (félmillió körüli), természetesen ide nem értve néhány asztali tudós egymilliós vízióját. Tény az is persze, hogy nemzeti kisebbségnek vagy nemzetiségnek nem igazán tekinthetjük a cigányságot, hiszen nyelvi viszonyaikon kívül a kulturális és társadalmi életük is csak kezdeti elemeit mutatja az efféle szervezettségnek. Nemcsak azért alakult így, mert anyanemzetük, illetve anyaországuk nincs. Eredetük, beszédük és beilleszkedésük mértéke szerint is rendkívül sokfélék. Ráadásul sokfelé szóródtak anélkül, hogy legalább nemzetségi kötöttségeik lettek volna: csak rajtuk kívül álló érdekek mentén kezdődhetett meg közösséggé szervezésük. Csaknem négy évtizede egy londoni világkongreszszuson döntöttek úgy, hogy az egykor szállásváltogató szolgáltatók utó-

dai roma nemzetté igyekeznek válni. Himnuszt és zászlót is választottak akkor maguknak: a Gélem, gélem kezdetű dal helyett nálunk mégis a Zöld erdő című dalt éneklik szívesebben a romák ünnepén. Már maga a roma népnév is inkább nemzetek

feletti megnevezés, mint a cigányok mindegyike által vállalt megjelölés: éppen e dalt népdaluknak tekintő beás (teknővájó) cigányok nem szeretik a roma szót. Értelmiségiek is megpróbálnak különféle jelentésárnyalatokat belemagyarázni e szavakba, a cigányt például – a teljes magyar nyelvhagyomány ellenében – azért mellőzik, mert sértő szókapcsolatokban is előfordul. Mi lenne, ha minden efféle viszonyba kerülő szavunkat átírnánk vagy éppen törölnénk éltető vicckészletünk egy részét? A mű-cigánybaráti gesztusoknál többet ér egy ilyen bélyeg, amely háromszázezer példányban hívja fel a figyelmet a romungrók, oláhcigányok, szintók és más velünk élő közösségek kultúrájára. Főként zenei világukra, amely a nyelvi akadályokon átlépve, ezer szállal kötődik a magyar zenéhez és tánchagyományhoz, több mint egy évszázad óta például a magyaros zene követei a világban. A többség persze szociális gondokkal küszködik, és szerveződő értelmiségük felelőssége is megtalálni a felzárkózás legjobb útjait, az érdekvédelem formáit, visszafogni az erőfitogtatást. Mindkét bélyegen táncoló nő és jellegzetes hangszer: cimbalom, illetve harmonika motívumát helyezte el a művész, a háttérben zenekar, illetve német házsor látható. SoóS KáLMáN

§

ALAPSZERVEZETI ÉLET: SOMOGyI HíRLAP – KAPOSVÁR

Lapunknak ebben a számában a társadalombiztosítási törvény néhány fontosabb idei módosítását adjuk közre. Az ekhózó kollégákra vonatkozó új szabályok ismertetése mellett az egyéni társadalombiztosítási járulék arányainak megváltoztatását illetőleg a nyugdíjas foglalkoztatottak nyugdíjemelésének módját ismertetjük.

Ekhós jövedelem

Járulékmérték

Új előírás 2008. január 1-jétől. Az ekhoalap után fizetendő közteherből – a 2005/CXX. törvény 9. §. (l) bekezdése szerint – 1,6 százalék a természetbeni egészségbiztosítási járulék. Ennek alapján az ekhózó személy egészségügyi és baleseti szolgáltatásra, illetve baleseti járadékra jogosult (2007-ben az ekho nem tartalmazott természetbeni egészségbiztosítási járulékot.)

 Változás



Változás 2008. január 1-jétől. Az ekhós jövedelem után a kifizető által fizetett 20 százalék tb-járulékból 3,3 százalék egészségbiztosítási járuléknak, 16,7 százalék nyugdíjbiztosítási járuléknak minősül (2007-ben 9-11 százalék volt a járulékok megoszlása). /1997/LXXX. tv, 26. §. (9) bek./ 

2008. január 1-jétől. A munkavállaló (biztosított) által fizetendő 15,5 százalék egyéni társadalombiztosítási járulékon belül az egészségbiztosítási járulék 7 százalékról 6 százalékra csökken, az egyéni nyugdíjjárulék 8,5 százalékról 9,5 százalékra emelkedik. Magán-nyugdíjpénztári tagoknál a tagdíj változatlanul 8 százalék, a Nyugdíjbiztosítási Alapba kerülő nyugdíjjárulék viszont a korábbi 0,5 százalékról 1,5 százalékra nő. /1997/ LXXX . tv. 19. §. (2)-(3). bekezdés./

Nyugdíjas foglalkoztatott Változás 2008. január 1-jétől. A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott 9,5 százalék nyugdíjjárulékot köteles fizetni (a 2007-es 8,5 százalék helyett). Nyugellátását a nyugdíjjárulékalapot képező kereset, jövedelem havi átlagos összegének 0,5 százalékával kell emelni minden 365 nap szolgálati idő után (365 nap alatt nem jár emelés). /l997/LXXX. tv. 19. §. (2) és 22/A §. (l) bekezdés/. 

Egyéb változás. Az ekhózónak az ekhoalap 3,9 százalékát kell nyugdíjjárulékként megfizetnie, illetve 3,8 százalék magán-nyugdíjpénztári tagdíjszázalék-nyugdíjjárulékot (a 2007. évi 4-3,9-0,1 százalék helyett). Az ekhós jövedelemnek továbbra is 50 százaléka számít be a nyugdíjalapba./1997./LXXX. tv. 26. §. (9) bek./



9

Célba dobás patkóval és egyebek A szakszervezeti munka mindennapjai a Somogyi Hírlapnál Arra törekszik a szakszervezeti vezetés a Somogyi Hírlapnál, hogy huszonnyolc tagjának, sőt a„potyautasoknak” is előnyös helyzetet teremtsen a munkában és a kikapcsolódásban. A következőkben lássunk ezekre példát.  A korábbi vezetés a 90-es évek elején a nőnappal kapcsolatban azt hangoztatta, hogy ez az ünnep egy elmúlt szocialista rendszeré volt, de most már más világban élünk, és az új tulajdonost ez nem érdekli. Aztán pedig, hogy szakszervezeti titkárként köszöntöttem cégünk hölgyeit némi kis ajándék kíséretében – látva ennek sikerét –, a helyi vezetés is változtatott álláspontján: azóta minden alkalommal hasznos ajándékokkal lepi meg nődolgozóit. A szakszervezet pedig nőtagjainak – az idén 18 kolleginának – külön ajándékkal kedveskedik, névre szóló üdvözlőkártya kíséretében. Az AS-M kollektív szerződésének helyi mellékletében meghatároztuk a gyerekes családok esetében a gyermekek megajándékozását is (18 éves korukig) évente háromszor: húsvétkor, Mikuláskor és karácsony alkalmával. Az elmúlt években 36-40 gyermeknek adtunk így ajándékot, amit kiadónk finanszírozott. Tavaly Fenyő Gábor szakszervezeti tagunk javaslatára – aki a Mikulást „hozta” – 17 kisgyermek számára szerveztünk vállalati támogatással Mikulás-napi ünnepséget a kiadó tanácstermében. Amikor két éve Árpási Zoltán lett a főszerkesztő Kaposváron, Ficsór János kiadóvezetővel közösen javasoltuk, hogy a kollektív szerződés helyi mellékletébe vegyük bele: díjazásban részesülnek kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozóink a március 15-i sajtónapon. Így lett aztán – némi vita után – Roboz István-díj (a korábbi alapítványi díj kimerült) a szerkesztőségben, a dolgozók szavazatai alapján Szerkesztőségi Díj, valamint a kiadóban Kiadói Nívódíj és Kiadói Díj. Létrejött még egy Unicum-díj, amelyet évente felváltva adnak ki a kiadó vagy a szerkesztőség „legérdekesebb” személyének. 2006-ban a cég kollektív szerződésébe szakszervezeti javaslatra bekerült a törzsgárdaszabályzat. Az első évben

kolbászt gyúrtak A somogyiak szerint van valami jó a „hagyományos megoldástól eltérő vezetői cserékben”. Ha ugyanis a cégvezetés nem küld hozzájuk békési főszerkesztőt, talán soha nem jutnak el a csabai kolbászfesztiválra. De 2007-ben eljutottak, és állítják, idén is mennek. Annak ellenére, hogy van, amire nemigen emlékeznek. Nem csoda, hisz máig vita tárgya köztük, hogy média-kolbászgyúró versenyen vagy pálinkavedelő programon vettek-e részt. A lényeg: a kiadós-szerkesztőségi csapat – Bíró Peti, Nagy Miki, Parrag Zsolt, Rátfai Tomi és Szabó Detti, no meg a helyi ismeretekkel rendelkező Árpási Zoli – derekasan helytállt. Pálinkából is, gyúrásból is, még ha Békéscsabán a borsos kolbászt nem is szeretik.

Az AS-M Somogy megyei Irodájának szakszervezeti csoportja néhány szimpatizánssal, mint a főszerkesztő és a kiadóvezető. 1. sor: Mészáros Ferencné, Orbán Jánosné. 2. sor: F. Szarka Ágnes, Márkus Kata, Vadál Ilona, Bíróné Varga Éva. 3. sor: Harján Sándor, Temesvári Iván, Nagy Miklós szb-titkár, Tamási Rita, Szabó Bernadett, Szabó Mária, Kálmán Ágnes. 4. sor: Petrus Lajosné, Nagyné Váldi Ildikó, Árpási Zoltán, Kilvinger Ottó, Czene Attila, Fenyő Gábor. 5. sor: Ficsór János és Kun Zoltán Fotó: Török Anett

Hétfőnként heten a pályán

Nagyné Váldi Ildikó (balról) F. Szarka Ágnes és Petrus Lajosné a Kaposvár Trophy indulása előtt az itinerrel ismerkedik. Fotó: Török Anett Kaposváron tizennyolcan kapták meg a jutalmat. A központi kollektív szerződés szerint járó valamennyi juttatást megkapják dolgozóink, de ezenkívül nálunk helyben is adunk szociális alapon segélyt. Védőszemüveg megvételét támogatja évente egyszer – szemorvosi szakvélemény alapján – 20 ezer forinttal a kiadó. Ezt a gyakorlatot a mi helyi kollektív megállapodásunkból vette át a központi kollektív szerződés. Működik üzemi tanácsunk is, s az előző elnök leköszönése után Nagy Miklós szb-titkár lett a testület vezetője. Tagjai: Petrus Lajosné és Bíró Péter. Segítettünk az üdülések megszervezésében. Az AS-M Kft. által bérelt fertőrákosi üdülőben az elmúlt évben öt család – ebből négy szakszervezeti tag – nyaralhatott kedvezményesen. Jászszentandráson a Sajtószakszervezet által biztosított faházban két család pihent kedvező áron. A korábbi években már sokan nyaraltak itt Somogyból. A Somogyi Hírlap csapata május 1jén részt vett a Városi Sportcsarnokban rendezett Közéleti Focikupán, melyen rajtunk kívül hatan szerepeltek: a Csiky Gergely Színház, a Fidesz, az MSZP, a Kapos Tv, az SZDSZ és a polgármesteri hivatal csapata. A Kapos Tv gárdáját 3-2-re, a Fideszt 2-0-ra, az

MSZP-t 3-0-ra győztük le, sajnos a döntőben 3-1 arányban alulmaradtunk a polgármesteri hivatal csapatával szemben. Idén is szeretnénk részt venni a tornán. Taszáron a helyi Turul Egyesület által szervezett falunapon is pályára lépett focicsapatunk – itt nagy sikere volt a Színész–Újságíró összecsapásnak. Ekkor fociztunk a helyi NB IIIas kézilabdás lányokkal is, de ennek eredményét fedje jótékony homály. Az elmúlt években a szakszervezet kiadói támogatással szervezett két buszos kirándulást a Somogyi Hírlap dolgozóinak és családtagjainak részére Erdélybe és Prágába, valamint a kiadóval közösen Krakkóba. Tavaly október 22–23-án hét szakszervezeti tagunk – Árpási Zoltán főszerkesztő menedzselésével – részt vett a csabai kolbászfesztivál médiakolbászgyúró versenyén. Ez év január végén Bíró Péter szakszervezeti tagunk kezdeményezésére háromszor három fős csapat képviselte a Somogyi Hírlapot – köztük hét szakszervezeti tagunk - az I. Kaposvár Trophy háromnapos programján. A játékos – péntektől vasárnapig tartó – városismereti versenyen terepjárók segítségével közelítettük meg a feladatok helyszíneit. Volt szekérhúzás a lovasakadémián, papírhajó-hajtogatás

Heten vannak az aranylábú fiúk, akik hétfőnként pályára lépnek Kaposváron. Ne hallgassuk el a nevüket: Árpási Zoltán (Ázé) főszerkesztő, Bíró Péter (Birop) művészeti vezető, Czene Attila (Czenus) lapszerkesztő, Ficsór János (Jani) kiadóvezető, Kilvinger Ottó (Kilvi) hirdetésvezető, Nagy Miklós (Szupi) tördelőszerkesztő és Parrag Zsolt (Pió) tördelőszerkesztő. Legnagyobb játékosuk Ázé (182 centi magas), aki kiérdemelte már az Aranycipőt – egyelőre csak a kollégáitól. Pió a rakéta, aki ha begyújtja a hajtóműveket, a zuhanyzóban áll meg, Czene a száguldó, aki magát is kicselezi, Ázé, aki nagy bombákat lő kapura, Kilvi a kapus, aki rendíthetetlen hálóőr, Ficsór, aki ha elindul, olyan, mint az úthenger, valósággal letarolja az ellenfelet, Birop a másik kapus, aki harakirit akar elkövetni, amikor nagy ritkán gólt kap, s végül Szupi, aki nagy gólokkal örvendezteti meg a csapatot. Szóval nagymenők. Az erős ellenfeleket laposra verik, csak akkor van gáz, amikor náluknál gyengébb csapattal találják magukat szemben. Akkor kikapnak. (Ázé)

Töröcskén, kapura lövés a jégcsarnokban, festményfelismerés a RipplRónai villában. Szennában patkóval célba dobás volt a feladat, a közlekedés-felügyeletnél KRESZ-tesztlap kitöltése, majd gumicsere a terepjárókon, a fitneszteremben evezés és kerékpározás, valamint íjjal célba lövés a városi sportcsarnoknál. A versenyen 33 csapat közül a miénk csak az utolsó harmad élén végzett, de mindenki maradandó élménnyel gazdagodott. NAGy MiKLóS a somogyi Hírlap és kiadójának szB-titkára

Az ördög öreganyja

H

a másutt a világban akad valaki, aki hatvan ember számára munkahelyet teremt, azt a többiek megtapsolják, és sok szerencsét kívánnak neki. talán még azt is megkérdezik tőle, hogy miben segíthetnek? ezzel szemben minálunk mi történik? Ha valaki bejelenti, hogy el akar költeni egy nagy csomó pénzt, mert üzemet építene és megélhetéshez juttatna hatvan családot, akkor gyorsan húzza be fülét-farkát, lapuljon a falhoz, és változtasson nevet. merthogy még az ég is rászakad. régi nóta ez, de mindig költődnek hozzá újabb strófák. egy versszakra valót most a dráva-parti vízvár is produkált. néhány befektető vízpalackozót akar ott csinálni. az első nyilatkozataik alapján már tavaly működnie kellett volna, persze még ma sincs. kiderült: támadják, fúrják, vizsgálják őket ezer irányból. a környezetvédőktől az apeH-ellenőrökig sokféle cipőtalp mintáját őrzi a nadrágjuk, a megvalósítás pedig közben nehézkesen halad. lehet, hogy csak én látom így, de szerintem ebben az iszonyatos munkanélküliségben, ami a megye déli szélén uralkodik, még az ördög öreganyjával is szövetkezni kellene, ha az munkahelyet teremt. nem érdekelne különösebben, hogy a beruházásra szánt pénz honnan van. sem az, hogy a befektető melyik párthoz vonzódik. egyetlen szempont számítana: a hatvan emberé. Ha pedig mégis mindenáron kötözködni, furkálni, keresztbe tenni, gáncsot vetni akarna valaki, legalább azt várná meg, amíg elkezdődik a termelés.

Ökológiai lúdtalp

n

agy lábon élünk. akinek ez eddig nem tűnt volna fel, annak most ideje rádöbbenni. létezik egy fogalom: ökológiai lábnyom. azt a területet jelöli – erdő, mező, tengerdarab –, amire egy embernek az életszínvonala fenntartásához szüksége van e bolygón. ebbe a felhasznált gabona és hal éppúgy beletartozik, mint az erdő, mely az általunk termelt szén-dioxid megkötéséhez kell. idén minden emberre átlagosan 1,9 hektár terület jut a bolygónkból. egy amerikainak persze legalább két planétára lenne szüksége, egy indiaira ugyanakkor alig egy hektár jut. mi, magyarok kétszer annyit használunk az átlagnál. de már régen túlléptük a föld eltartóképességének határát. Ha így folytatjuk, az előrejelzések szerint 200-re bolygónk természeti kapacitásainak 200 százalékát elhasználjuk. egész életünkben azt hallottuk itt, a kárpát-medencében: még egy kis megszorítás, derékszíj-húzogatás, s hamarosan utolérjük a fejlett nyugatot. jön a kánaán, könyékig turkálhatunk a bőség kosarában. aztán tessék: kiderül, hogy mire eljutnánk a remélt életszínvonalra, kifogy alólunk a föld. arcunkba mondják: túl nagy lábon élünk; jókora lúdtalpunk van, ökológiailag. soha nem lesz jobb sorunk, mert a bolygónak nincs rá kapacitása. Ha szerencsénk van, egy darabig megmaradhatunk annak a tesco-gazdaságos, csirkeszárnyas-kisnyugdíjas országnak, mint eddig. negyven év múlva aztán már ez se lesz. a fejlettebb országok eldúskálták előlünk a jövőt. nem nagy öröm erre rádöbbenni. persze mit szóljon az a szegény indiai? a jegyzetek szerzŐje: NAGy LáSZLó

10

„A legsúlyosabb etikai vétség a csúszópénz elfogadása, akár a megjelentetés, akár az elhallgatás érdekében.”

Sajtóvilág

„Az újságírónak szakmai ügyekben csak kollégái ítélkezésére kell hallgatnia, a mindenkori kormány minden beavatkozását kizárva.”

Sajtóvilág

2008. április

2008. április

MÉDIAHíREK − RöVIDEN

Búcsúzunk

ütkÖzési pont  Az

Országgyűlés megválasztotta a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma elnökségének tagjait. Az elnök Rangos Katalin, régi rádiós szerkesztő lett.

az online-nyomozást a német szövetségi alkotmánybíróság – kizárólag emberéletet vagy az államot fenyegető konkrét terrorveszélyek esetére.

Imre Társaság és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége.Vásárhelyi Mária szociológus hozzászólásában hangoztatta: a magyar sajtó jogilag szabad, gazdasági és politikai értelemben azonban nem.

 Franciaországban

nem jelent meg a Le Monde április 15-i, keddi száma a dolgozók sztrájkja miatt a 320 ezres példányszámú napilapnál a tervezett drasztikus létszámleépítés ellen tiltakoznak.

 A Gfk Hungária és a Szonda Ipsos nemzeti médiaanalízisének adatai szerint a 15 évnél idősebb lakosság 86 százaléka olvasott 2007 második felében valamilyen nyomtatott lapot.

 A The Washington Post hat kategóriában nyert Pulitzer-díjat az idén. Közülük a legfontosabbnak számító kategória a közszolgálati tevékenységgel foglalkozik: a lap ezt azokkal a cikkeivel érdemelte ki, amelyek feltárták, hogy milyen alacsony színvonalú kezelést kaptak a sebesült háborús veteránok a washingtoni Walter Reed katonai kórházban.

 Engedélyezte

 Az információs társadalmi befogadás témájában indított sajtóbeszélgetés-sorozatot az Inforum. Ezen több informatikai szaklap jelen lévő főszerkesztője a közvélekedéssel szemben azt állította: tünetek ugyan vannak, de valójában nincs válságban a nyomtatott sajtó.

Megszűnt a Széles Gábor médiabirodalmához tartozó Fejér Megyei Hetilap március 28-án.



Vízilabda szabályai című infografikájával bronzérmet nyert a Népszabadság infografikai csoportja a 16. Malofiej versenyen és workshopon 24 ország 1300 jelentkezője között. Tagjai Mikola Bence és Dancsák András infografikusok, Szakál Attila programozó és Szabó Gábor, a Nemzeti Sport újságírója.  Az

 Új

díjat alapított az idén tízéves Minőségi Újságírásért Alapítvány. A Minőségi Írás a Közösségi Közlekedésről elnevezésű elismerést elsőként Legát Tibor, a Magyar Narancs munkatársa kapta meg a fővárosi hajózásról szóló cikkéért.

 A Közép-európai Média Zrt. megvásárolta az InfoRádió Kft. százszázalékos tulajdonrészét, és ezzel a rádió és internetes hírportálja kizárólagos tulajdonosa lett.

RTL Klub megsértette Lendvai Ildikó szocialista politikus emberi méltóságát és méltatlan helyzetbe hozta őt a Fábry-show egy adásában – állapította meg az ORTT.  Kiküldte sajtótájékoztatójáról a Hír TV stábját Veres János pénzügyminiszter, ahol a televízió munkatársai bukósisakban és sajtó feliratú láthatósági mellényben jelentek meg.  Március

 Botrányos

sajtó – sajtóbotrányok címmel szervezett fórumot a Nagy

dallos jenŐ rajza –magyar Hírlap, április .

A

31-i hatállyal lemondott az audiovizuális kormánybiztos; Sarkady Ildikó. Vezetésével készült

el a digitális átállás stratégiája, valamint a műsorterjesztésről és a digitális átállásról szóló törvény tervezete, illetve a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia (NAMS).  Zona.hu néven új internetes magazint indított néhány korábbi munkatársával közösen Szombathy Pál, a Magyar Hírlap korábbi főszerkesztője.

 Az újságírók anyagi-szociális gondjairól sugárzott beszélgetést a Magyar Katolikus Rádió a MÚOSZ, a MÚK a PRÚSZ és a Sajtószakszervezet képviselőinek részvételével.  A Protestáns Újságírók Szövetsége vette át 2008-ban a magyar újságíró-szervezetek Etikai Együttműködési Testületében a soros elnökséget.

 A köztévében tavaly ősszel kezdő-

dött összeférhetetlenségi vizsgálat nyomán távozni kényszerült a Napkelte műsorvezetői posztjáról Pallagi Ferenc, a Bors című bulvárnapilap főszerkesztője. Már korábban távoznia kellett Orosz Józsefnek és Aczél Endrének, valamint Bánó Andrásnak.  Newseum néven monumentális új sajtómúzeum épült tízévi előkészület után, 450 millió dollár értékű beruházással Washingtonban.

 Kiszolgáltatottnak

látják helyzetüket a magyar újságírók a foglalkoztatásukban - derül ki a Délkeleteurópai Médiaközpontok Hálózata által végzett felmérésből, amit a Független Médiaközpontban mutattak be Budapesten. Összesen 37 újságíró vállalt részt a felmérésben.

 Átadták a Veszprémben rendezett  Fontos

szerepet kell játszania az Országos Rádió és Televízió Testületnek a hazai médiarendszer alakításában – nyilatkozta Majtényi László, az ORTT újonnan megválasztott elnöke.

televízós fesztivál, a Kamera Hungária díjait. A licenc szórakoztató műsorok között A széf (RTL) győzött. Tényfeltáró, oknyomozó kategóriában a Célpont Szabó család című opusa (Hír TV) vitte el az első díjat.

 „Fehér” címlappal

 Televíziós riportjaiért Friderikusz

jelentek meg április 11-én a szlovákiai napilapok, hogy így tiltakozzanak a szlovák parlament által elfogadott új médiatörvény ellen.

Sándor, publicisztikai munkásságáért Parászka Boróka, gazdasági elemző cikkeiért Tóth Levente vehette át az idei Bossányi Katalin-díjat.

rovatunk legutóbbi jelentkezése óta alábbi kollégáink haláláról értesült a Sajtóvilág részben a sajtóban megjelent híradásokból, részben kollégáink, illetve a hozzátartozók, családtagok és barátok közlése alapján. Kegyelettel őrizzük elhunyt kollégáink emlékét. Gergely György, a volt Üveges Szövetkezet elnöke, újságíró. Gálfalviné Csákváry Margit aranytollas újságíró; 84 éves volt. Papp Endre, a Sárga TV Újság gasztronómiai rovatának gondozója; 88 éves volt. Macskássy Katalin filmrendező, a Duna Televízió munkatársa. Urbán Mária, a Filmkultúra főszerkesztője. Szőke Sándor, az MTI főmunkatársa. Filyó Mihály, több lap egykori szerkesztője. Müllner Jenő aranytollas újságíró, a Hegyvidék korábbi főszerkesztője, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója. Karlinszki Gyula újságíró. Kunszabó Ferenc hírlapíró, író, szociográfus. Sándor Katalin, a Mezőgazdasági Kiadó egykori munkatársa. Simon Gy. Ferenc, a Magyar Ifjúság és a Képes Újság egykori kulturális vezetője, a Filatéliai Szemle volt főszerkesztője; 78 éves volt. Tancsik Mária újságíró, az Új Tükör és a Kurír egykori munkatársa; 53 éves volt. Ráczalmási György, a MÚOSZ SajtÓbor Szakosztálya elnöke. A Magyar Televízió kegyeleti bizottsága közli a közelmúltban elhunyt munkatársak listáját: Szűcsné Somogyi Zsuzsa vágó (2007) Pálföldi Istvánné hivatalsegéd (2007) Wick Imre garázsmester (2007) Balogh Zsigmondné laborasszisztens (2007) Hosszú Péterné adminisztrátor (2007) Takács Miklós munkatárs (2007) Biegelbauer Tamás főgyártásvezető (2008) Matúz Józsefné, a Híradó sok éven át volt főszerkesztője (2007) Zánkay Dénes üzemviteli főosztályvezető (2008) Bodonyi István főgyártásvezető (2008) Bánhegyi Istvánné koordinátor (2008) Csenki Sándorné adminisztrátor (2008) Oncsák Rózsa műszaki rajzoló (2008) Gáspár István gyártásvezető (2008) Nagy Sándor díszlettervező (2008) Tőrös Gyuláné osztályvezető (2008) A Sajtóvilág szerkesztősége értesítést vár (dokumentumot mellékelve) a szakmában dolgozó kollégák elhunytáról levélben vagy e-mailben.

11

OLVASóSZERKESZTőI NAPLó

„Körülbelül” kétszázan

Melbourne-i, sydneyi és sydney-i

Hivatalos közlemény szövege, amely valahol Amerikában jelent meg. Merthogy „valahol Irakban”… körülbelül kétszáz újságíró vesztette életét a harcok, a háború során. Körülbelül kétszáz… így, ilyen egyszerűen… Körülbelül kétszáz újságíró… így már érthető? Körülbelül… A hír néhány nappal azelőtt jelent meg, hogy a hivatalos közlemény beszámolt a négyezredik amerikai katona hősi haláláról. A hadsereg pontos számvetést készített. Egy hadsereg precíz számokkal dolgozik, és nevekkel. Pontosan ismeri a négyezrediket is… Teljesen jogosan! A hősök, a harcokban elesettek megérdemlik. Na és persze ők mind amerikaiak. A körülbelül kétszáz újságíró számos náció tagja. Azért mentek iraki földre, hogy tudósítsanak arról, amint az elrejtett nukleáris fegyvereket megtalálják az amerikai katonák a frontot áttörve (nem találták meg). Azért mentek, hogy megírják, hogyan törik meg az irakiak ellenállását a világ legerősebb, legfelszereltebb hadseregének harcosai (nem törték meg). Azért mentek, hogy napról napra érzékeltessék, miként válik egyre békésebbé, demokratikusabbá Irak (nem vált azzá, sőt). Ők „kb.” kétszázan viszont meghaltak – hivatásuk teljesítése közben. Szeretném olvasni, megismerni a nevüket, látni fényképüket, élő mementóként kitenni a média nem létező dicsőségfalára valamennyiőjükét… Nem a „körülbelül kétszázét”, hanem a 197-ét vagy 201-ét… Kerüljenek lajstromokba, hirdessék szakmánk hősiességét, elhivatottságát, kötelességtudatát. Szám szerint, név szerint, nem körülbelül! (iGy)

Úgy vettem észre – még egyetemi előfelvételis katonaként bridzsezve bölcsészekkel és tétéakásokkal, azaz természettudományi karosokkal –, hogy a helyesíráshoz általában bölcsészként közelítünk: amelyik szabály elsőre nem világos minden ízében, sohasem fogja jól alkalmazni a többség. Itt van például a földrajzi nevek -i képzős alakja. Addig tiszta, hogy Budapest, budapesti. Még azt is érteni véljük, hogy Melbourne, melbourne-i (ha a szó végén néma hang van, kötőjellel illesztjük hozzá a toldalékot), bár azért találkozhatunk – nyomtatásban is! – *Melbourne-i változattal. Még többen tévesztik el a New York-i alakot. Úgy írják, hogy *new yorki, mások meg *new york-i (talán mert eszükbe jut, hogy úgy kell: amerikai egyesült államokbeli, igaz, azt meg sokan így írnák: *Amerikai Egyesült Államok-beli). De aki tudja is, hogyan helyes, sokszor fölöslegesen kötőjelezné ezt is: *New Yorkban, meg eltéveszti ezt: San Franciscó-i (a szóvégi o megnyúlását jelöljük, amint bekerül a magyar toldalékolási rendbe). Nem beszélve erről: tel-avivi, monte-carlói. Hoppá! Ez miért is más? Csak nem azért, mert nem két szóban írjuk, hanem kötőjellel?! Jó, jó idáig azért mindenki követni tudja. Még az -i végű helységnevekkel is megbirkózik, aki kicsit is figyelt a magyarórán: Helsinki, helsinki; Almádi, almádi. A gondot az az ausztrál város okozza, amelyikben 2000-ben rendezték az olimpiát. Hiába láttuk akkor milliószor, már a városnév eredeti alakjának leírása is probléma (a legtöbben *Sidney formában írnák, pedig az első magánhangzó is ipszilon!). Melléknévi alakja pedig a szótáríróknak is fejtörést okoz. Az Akadémia Kiadó 1999-es Magyar helyesírási szótára szerint sydneyi a helyes, ahogy calgaryi, coventryi, vichyi. Ez utóbbi három tetszik az Osiris Kiadó 2004-es Helyesírás című kötete szerzőinek is. De az ausztrál olimpia jelzője szerintük sydney-i. S a szabályt is közlik hozzá: „kötőjellel kell kapcsolni a toldalékot … ha az utolsó kiejtett hangot a magyar írásrendszerben szokatlan, bonyolult betűegyüttes jelöli”. Bonyolult ez az „ey”. Hm. Tudvalevő, hogy szótárt nem tétékások szerkesztenek. 

ringier-jubileumok

 Fennállásának 175., magyarországi működésének 15. évfordulóját ünnepelte a Ringier Kiadó áprilisban Budapesten egész napos rendezvények a cég munkatársi gárdájával együtt. A rendezvényen megjelent a tulajdonos, Michael Ringier és vendégként Gerhard Schröder volt német kancellárt; ő a várakozással ellentétben nem mondott beszédet. A Ringier lapkiadó immár az egymást követő hatodik évben zárta rekorderedménnyel az évet. Svájc legnagyobb lapkiadója több mint 50 százalékkal növelte adózott eredményét, első ízben 100 millió frank fölé: 102,7 millióra. Fotó: Várai Mihály

KELEN KároLy

REJTVÉNy

Helyre-kép

A

legutóbbi Sajtóvilág címlapján két tatabányai kollégánk neve lemaradt a képaláírásról. Reméljük, most nem hibázunk. Tehát képen a következők vannak (hátul): Takács Péter, Mórocz Károly, Cseszár Zoltánné, Orlovits Tamásné és Mala Lászlóné; (elöl): Tihanyi Péterné és Kovács László

SZAKMAi APró  Volt rádiós olvasószerkesztő nagy gyakorlattal, nyelvtudással, önálló szerkesztői múlttal, jó íráskészséggel munkát keres. Számlaképes. Kapcsolat: 06/30/9402176 vagy [email protected]

Sulhóf József

1

A szerzővel kapcsolatos megfejtések a vízszintes 74., valamint a függőleges 6., 12., 15., és 37. sorban találhatók.

12

VÍZSZiNTES: 1. Herczeg ferenc 190-ben írt elbeszélésének címe. 7. szent istván anyja. 13. Homokpad a tengerben. 14. Baranya megye székhelye. 16. kötőszó. 18. a bárium vegyjele. 19. sérülés helye. 21. kettős betű. 22. tendo. 23. folyó. 25. latinul idéz. 27. nem is erre. 29. veszprém megyei helység. 30. város komárom megyében. 32. fejér megyei község. 33. a lantán vegyjele. 34. régmúltbeli. 35. sporttrikó. 36. kettős betű. 38. Haszonbérbe vesz. 42. névelős kitüntetés. 44. török eredetű férfinév. 45. februárban van a névnapja. 46. északi nép. 48. régi tisztítószer. 49. van ilyen kert is. 50. földet forgat. 52. Baranya megyei helység. 53. Belső szervünk. 54. kicsinyítő képző. 55. kémiai elem. 57. középen meleg…59. a kén és az asztácium vegyjele. 60. kémiai elem. 61. Harc, küzdelem. 62. a test motorja. 63. vaspálya. 65. maga-e ? 67. visszáru… (!) 68. a fluor és a foszfor vegyjele. 69. Hegy kréta szigetén. 71. …áron színművész. 73. kémiai elem.74. sulhóf józsef 197-ben írt egyik riportjának címe. 75. Háromrészes svájci tv-film.

16

FüGGŐLEGES: 2. rangjelző. 3. Háziszárnyas. 4. itt született szarvas gábor nyelvész. 5. a nobélium vegyjele. 6. ezen a címen jelent meg riportja 196-ben sulhóf józsefnek. 8. andreusz papandreu monogramja. 9. ilyen kilincs is van. 10. pest megyei helység. 11. lesotho autójelzése. 12. sulhóf józsef drámát is írt., címe. 15. sulhóf józsef ifjúsági regényének címe. 17. Helység Baz megyében. 19. folyó a dunántúlon. 20. Bánk is ez volt. 22. női név. 24. a nikkel vegyjele. 25. növényi hajtás. 26. visszarámol (!) 27. rené descartes monogramja. 30. ács keverve. 31. főzeléknövény. 37. a második világháború után ennek a lapnak szerkesztőbizottsági tagja volt sulhóf józsef. 39. szilárd vélemény. 40. szarvasfajta. 41. kopasz. 43. vas megyei helység. 45. fütyülő. 47. télen aratják. 49. Herendi patak. 51. fordítva: ilyen lapot is oszt a bíró a pályán… 54. az eak fővárosa. 56. mint a vízszintes 46. 57. Csapadék. 58. Helység komárom megyében. 59. a fák réme. 64. ilyen húzás is van. 66. dohányzik. 69. kötőszó. 70. amerikai hírügynökség. 71. a vízszintes 6. magánhangzói. 72. idegen férfinév. MoKoS iSTVáN

2

3

4



6

7

8

13

9

10

11

14

1

gy 17

23

18 24

26

37

42

43

1

27

39

40

41

48

49 3

l

6

7

60

4

8

9

61 64 69 74

m

4

2

68

32 36

44 47

63

28

3 38

46

22

31

34

t

a

21

30

33



20

2

29

0

19

62 6

66

70

71

t

7

H

67 72

73

y

12

„Nem beszélhetünk sajtószabadságról, ha az újságírók megfélemlítés, szegénység és korrupció közepette dolgoznak.”

Sajtóvilág 2008. április

üdülés – 2008

Üdülési díj: főszezon (augusztus 22-ig) felnőttek: 48 000,–ft/fő/9 éj, 400,–ft/fő/1 éj gyermekek: 42 000,–ft/fő/9 éj, 460,–/ft/fő/1 éj utószezon (szeptember 1-ig) felnőttek: 42 000,–ft/fő/9 éj, 460,–ft/fő/1 éj gyermekek: 36 000,–ft/fő/9 éj, 4000,–ft/fő/1 éj a gyermekek 4 éves korig ingyenesen nyaralnak, a gyermekár 4–12 év között, pótágyon értendő. Háziállatot az üdülőbe napi térítési díj ellenében vihetnek a beutaltak. üdülési csekket elfogadunk!

idén is biztosítunk kollégáinknak és családjuknak kedvezményes üdülést. Jászszent-andráson időjárástól függetlenül májustól októberig kitűnően pihenhetnek és élvezhetik a hajdúszoboszlóival azonos összetételű gyógyvíz jótékony hatását. Balatonlellén a Hotel Lelle ideális hely mindazoknak, akik nyári szabadságukat csendes kikapcsolódással vagy aktív pihenéssel kívánják tölteni. Horvátország szerelmeseinek az Adriai-tenger partján fekvő dalmát városkában, Tisnóban a Hotel Tomislavot ajánljuk. JáSZSZENTANDráS Cím: jászszentandrás, tavasz u. 26. Elhelyezés: a sajtószakszervezet jászszentandrási üdülőjének faházában. Megközelítés: közvetlen autóbusszal a budapesti stadionok állomástól; vonattal jászapátiig és onnan helyi autóbusszal; vagy gépkocsival az m3as autópályán (jászapáti vagy Heves felől is). a faházban két helyiség van – négy fekhellyel, felszerelt konyha, fürdőszoba (zuhanyozófülkével, wC-vel), műholdas televízió és rádió. Házi kedvencek (kutya, cica) elkísérhetik a gazdit! a gondnokságot az andrástermál kft. látja el, a ház kulcsát a strand és kemping recepcióján vehetik át a beutaltak. az önellátós étkezéshez élelmiszerboltok segítik a beszerzést, de a strandétterem is elérhető árakon várja a vendégeket. a strandra beutaltjaink számára ingyenes a belépés, közvetlenül faházas telkünkről. a termálvizes strand 3 ºC-os gyógyvize különösen a reumás betegeknek aján-

TiSNo idén is március elejétől lehet már üdülni az adriai-tenger partján a pHdszsz üdülőjében.

lott, valamint a mozgásszervi panaszok enyhítésére. a termálmedence mellett úszó- és gyerekmedence is várja a vendégeket, a nagy csúszda külön térítés ellenében (napi 1200 forintért) használható. a turnusok hétéjszakások, csütörtöktől csütörtökig tartanak. nyitás május 1-jén!

Kilátás a tisnói panzióból a tengerre Árak: előszezon (május 1. – június 12. ): 21.000,– /faház főszezon (június 12. – augusztus 21.): 28.000,–/faház utószezon (augusztus 21. – szeptember 2.): 21.000,–/faház üdülési csekket elfogadunk! BALAToNLELLE a postai és Hírközlési dolgozók szakszervezeti szövetségének balatonlellei Hotel lelle üdülője a város központjához közel, a vízparton várja a déli partot kedvelő vendégeket.

Cím: Balatonlelle, Honvéd u. 24. Elhelyezés: kétágyas, pótágyazható, fürdőszobás (wC, zuhanyfülke), színes kábeltelevíziós, erkélyes szobákban. Étkezés: félpanziós ellátás. az üdülő épületével szemben található étteremben fogyasztható el a reggeli és a vacsora svédasztalos rendszerű kiszolgálásban. A hotel egyéb szolgáltatásai: zenés presszó, strandbüfé, szauna, szolárium, konditerem, szalonnasütőhely, gyermekjátszótér, őrzött parkoló. a beutalások általában 9 napos turnusokra igényelhetők.

a sajtószakszervezet 1989. május 31-én alakult, független, demokratikus szakmai szakszervezet. tagjai újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak, kiadói dolgozók, akik elfogadva az alapszabályt, kérik felvételüket és vállalják a tagdíj (a jövedelem 1 százaléka) befizetését. legfőbb testülete a titkári tanács, amelynek munkájában az alapszervezetek titkárai közvetlenül vesznek részt. munkanélkülivé válásuk, illetőleg szociális helyzetük romlása esetén a szakszervezet által alapított vasvári pál Önsegélyező sajtóalapítvány nyújt támogatást tagjainknak, s mint közhasznú alapítvány részt vállal a sajtó minden dolgozójának szociális támogatásában. a sajtószakszervezet 1991 óta teljes jogú tagja az ifj-nek, a brüsszeli székhelyű nemzetközi újságíró szövetségnek. A szakszervezet elnöke: f. kováts éva, társelnökök: Baktai györgy (ügyvezető) és tripolszky lászló. Gazdasági titkár: merza zsuzsa. A szakszervezet székhelye: Bp., kölcsey u. 2. 108, irodája: Bp., naphegy tér 8. 1016, tel.: 266–0063, fax: 317–163, e-mail: [email protected].

Az ár szállással és félpanzióval (reggeli és vacsora menürendszerben), idegenforgalmi adóval: 29,– euro/fő/éj, amit a helyszínen kell rendezni. a gyerekeknek 4 éves korig ingyenes, 12 éves korig 0 százalékos kedvezményt kapnak a felnőtt árból. Utazás egyénileg. szállásfoglalás: a sajtószakszervezetnél. a szállodáról, a megközelítéséről és egyéb, hasznos nyaralási tudnivalóról a www.tomislav.hu honlapon részletesen lehet tájékozódni. Jelentkezés a Sajtószakszervezet irodájában: Budapest, naphegy tér 8. (mti-székház) fszt. . merza zsuzsa és kovács gézáné kolléganőknél személyesen. telefonon: 06 1-266-0063 vagy 06 1-441-9000/2019 vagy e-mailen: [email protected]

a SAJTóViLáG a sajtószakszervezet lapja. megjelenik kéthavonta. KIADÓ: a sajtószakszervezet. Felelős kiadó: f. kováts éva. Főszerkesztő: Baktai györgy. Szerkesztő: tripolszky lászló. Tipográfia: dolinszki réka. Nyomdai előkészítés: dolart Bt. Nyomás: passzer nyomda kft. Felelős vezető: Bagaméri imre ügyvezető. issn 186-9814