Sajtóvilág „Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége.” (IFJ etikai kódex) az újságírók, szerkesztŐségi alkalmazottak, kiadói dolgozók érdekvédelmi szervezetének lapja XX. évfolyam, 4. szám, 2008. augusztus
kitüntetések augusztus 20-án
képben a fotóriporter
Augusztus 20., Szent István király ünnepe alkalmából az idén is állami kitüntetéseket adtak át. A médiában dolgozók közül is többen részesültek magas kitüntetésben. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje: Kovács György, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje: Dibusz Éva bemondó, műsorvezető; Dosztányi Imre, a TermészetBÚVÁR magazin kiadó-főszerkesztője; Gárdi Balázs fotóriporter; Koncz Zsuzsa Balogh Rudolfdíjas fotóművész; Papp Márta, a Magyar Rádió Zenei Ismeretterjesztő Szerkesztőségének vezetője; Róbert Ákos, az RTL Klub vezérigazgatóhelyettese; Rózsa Péter András, a Magyar Televízió újságírója; Vicsek Ferenc újságíró, a Klubrádió főszerkesztő-helyettese. Magyar Köztársasági Érdemkereszt: Erős Antónia, az RTL Klub Híradójának műsorvezetője.
Avagy: hogyan dolgoznak pályatársaink?
Kitüntetett kollégáinknak gratulálunk.
1948–1958–1968
Várjuk a jubilánsokat! A Sajtószakszervezet az idén tizenhatodszor rendezi meg jubilánsait köszöntő ünnepségét az év utolsó hónapjában. A legtöbb alapszervezetben ilyenkor, nyár végén, ősz elején már átlapozzák a kartonokat, hogy összeállítsák a jubilánsok listáját. A Sajtóvilágban pedig felhívást teszünk közzé, nehogy véletlenül is kimaradjon valaki a névsorból. Az 1989-ben önállóvá vált érdekvédelmi szervezetünk a szakszervezeti hagyományokat ápolva elődszervezetének tekinti a régebben a szervezett dolgozókat összefogó érdekvédelmi szervezeteket, s jubilánsainak azokat, akik ezekben lettek szakszervezeti tagokká most 40, 50 vagy 60, sőt akár 70 esztendeje. Vagyis az idén azokat, akik 1948-ban, 1958-ban vagy 1968-ban lettek szakszervezeti tagok. Ünnepelni hívjuk őket: oklevéllel, ajándékkal elismerve hűségüket, lehetőséget teremtve, hogy találkozzanak egymással és mai szakszervezeti tagokkal, egyszerre tartva „nyugdíjastalálkozót” és tapasztalatcserét. Felhívásunk először is az alapszervezeti vezetőkhöz szól: tartsák kötelességüknek, hogy összeállítsák nekünk jubiláló tagjaik névsorát (lakcímükkel, hogy levélben is köszöntve hívhassuk meg őket). Kérjük egyben minden olvasónkat: ha környezetében ismer olyan kollégát, aki „megfelel a feltételnek”, azt jelezzék nekünk. Határidő: október 15.
SajtóSzakSzerVezet
Várakozás a Sándor-palota előtt Fotó: Illyés Tibor – MTI A téma az utcán hever – szól a régi újságírói bölcsesség. Címlapképünkön, amelyet Illyés Tibor, az MTI munkatársa készített, fotóriporterek hevernek – rajt előtti összpontosítás! – a Sándor-palota előtti pázsiton. Ebben a pillanatban ugyanis az a dolguk, hogy várakozzanak arra a politikusra, közéleti személyiségre, fontos emberre, aki nem
tudni pontosan mikor, kilép – s talán mond majd valamit a sajtónak arról, hogy miről tárgyalt a Magyar Köztársaság elnökével. Vagy éppen szó nélkül elsiet, elhárítva a média érdeklődését. Erre a pár percre várnak fotósaink, hogy megörökítsenek arcot, gesztust, mimikát. Néha olyan helyzetbe kerülnek, hogy érdemes önmagukat, munkájukat
Szakszervezeti titkár a Szaharában Folytatjuk sorozatunkat, amelyben egy-egy alapszervezetünket mutatjuk be. A komáromiak, a kaposváriak és a nyugdíjasok után most a nyíregyháziak kerülnek sorra. A mellékelt fotón – háttérben a nyugat-szaharai sivataggal – Nyéki Zsolt, a Kelet-Magyarország szakszervezeti titkára látható terepjárója és egy helyi kísérője társaságában. De hogyan kerül a titkár Afrikába? Zsolt kollégánk tavaly januárban a Budapest–Bamako autós túraver
seny mezőnyében járt ott, és számára a nehéz út nem verseny volt, hanem karitatív kezdeményezés: a szponzoroknak köszönhetően ruhaneműt, iskolaszert és élelmiszert vittek a világ egyik legszegényebb országába, Maliba, illetve annak fővárosába, Bamakóba. Az adomány végállomása egy ottani alapítványi iskola volt. Alapszervezeti bemutatkozás az 5. oldalon
végző pályatársaikat megörökíteni. Mert az ilyen felvétel sem csak róluk szól, sokkal többről. Ilyen képekből válogattunk néhányat – a Magyar Távirati Iroda, az Europress Sajtóügynökség és a Népszabadság munkatársai jóvoltából. Összeállítás a 7. oldalon
2
Sajtóvilág
„Az újságírónak mindenkor védenie, őriznie kell a szabadság alapjait, a pártatlan kommentár és kritika jogát.”
„Az újságíró csak olyan tényeket közölhet, melyeknek pontosan ismeri az eredetét.”
Sajtóvilág
2008. augusztus
2008. augusztus
koszorú a hullámsíron
Két lábon ninCsvan. számvitelhez is értő tag-
tettamanti Béla rajza
jaink tették szóvá, hogy a sajtóvilág legutóbbi számában közölt gazdálkodási adataink alapján szakszervezetünk jócskán gyarapodott: nyolcvanmillió forinttal! márpedig, ha ilyen szép summa áll rendelkezésünkre, akkor talán – mondták – növelni kellene a tagoknak nyújtott segélyösszegeket, sőt talán nem is szorulunk rá a munkáltatóktól kapott úgymond„anyagi segítségre”. nos, ha így lenne, vagyis tényleg nyolcvanmillió forintnyi (plusz áfa) talált pénz volna a
kasszánkban, és tényleg kapnánk munkáltatói hozzájárulást, akkor csakugyan megfontolhatók volnának a javaslatok. de: ez így, ebben a formában, sajnos, nem fedi a valóságot. a valóság az, hogy – és erről már többször írtunk, a tagságot is többször tájékoztattuk róla – tavaly megválni kényszerültünk a tihanyi újságíró-üdülőtől. amely ráadásul nem is volt sohasem igazi tulajdonunkban, annak csupán használati jogát kaptuk meg országgyűlési bizottsági határozat alapján. a tulajdonos mindvégig a legnagyobb újságíró szakmai szervezet, a múosz maradt, a sajtószakszervezet és a magyar újságírók közössége pedig fele-fele arányban használatra (és ezzel természetesen üzemeltetésre) kapta meg magyarország talán legszebb panorámájú üdülőingatlanát. az öröm múltával hamarosan rá kellett jönnünk, olyan„vagyon” szakadt a nyakunkba, amely csak viszi a pénzt. a lelakott épületek és a valamikori igényes park rendbetétele, a minőségi üdültetés biztosítása hatalmas pénzekbe került volna, és annak még a töredéke sem állt sem a sajtószakszervezet, sem a múk rendelkezésére. egyetértéssel végződő, és a vagyon sorsára felügyelő hatóság által engedélyezett megoldást sikerült végül találnunk: a múosz mintegy„visszavásárolta” a múk-tól és tőlünk a saját tulajdonát, és a használati jogról való lemondás fejében utalt át a két szervezetnek 80-80 millió forintot. olyan kollegiális üzlet jött létre, amely mindhárom fél megelégedésére szolgált, mindegyiküknek előnyös: a múosz magas színvonalú üdülőkomplexumot alakíthat ki tihanyban, és végül is egy hagyományos újságíróingatlan a magyar újságírók használatában és tulajdonában maradt; a sajtószakszervezet és a múk pedig a maga céljaira fordíthatja a kapott pénzt. a 80 millió forintot teljes egészében saját üdülőingatlanra kell elköltenünk, legfeljebb, részben, saját irodát vehetünk belőle. Ha nem vásárolunk (vagy építünk) az előírásnak megfelelő ingatlant négy éven belül, akkor a pénzt vissza kell utalnunk az államkasszának. működésünkre tehát ebből az összegből egyetlen árva fillért sem költhetünk el. így hát van is pénzünk, meg nincs is. vagyis ugyanolyan szegények vagyunk, mint annak előtte. ezért aztán nyugodtan jöhet a„munkáltatói támogatás”, amelyik persze, egyáltalán nem jön… másként. rendszeresen kézhez kapom a nagyváradi Bihari napló és a csíkszeredai Hargita népe példányait. két romániai magyar napilap, külön-
böző sorssal az elmúlt tíz-egynéhány esztendőben. a Bihari napló besorolt a „korszerű” irányba: nyugati tulajdonosa itthon is birtokol megyei lapokat, s lám, az eredmény nem maradt el: ha nem tudnám, melyikük hol jelenik meg, hajlamos volnék összetéveszteni őket. azonos szerkezet, azonos stílus a hírtálalásban, azonos bulváros fíling. mindig legyen egy szép, sokat sejtetően öltözött hölgy a címoldalon, de belül mindenképpen. Helyi gondok, problémák, lehetőleg kiegyensúlyozottan, a remény jegyében fölvázolva, nem túllépve a szűkre szabott karakterszámot, a hazai és a világpolitika főbb eseményei minél rövidebben. a Hargita népe évekig a legmostohább erdélyi megyei napilap volt, küllemre legalábbis. az persze gyanús volt, hogy szürke-színtelen külleme és oldalszámsoványsága ellenére megtartotta, sőt növelte olvasói számát. nem is érkezett hozzá nyalka és pénzes külföldi befektetőkérő. ki is akart volna befektetni egy isten háta mögötti napilapba, amely ráadásul megtartotta a magyar újságírásnak olyan mára„meghaladott” műfajait, mint a jegyzet, a karcolat és a hírfej? egy olyan lapba, amelybe, ha úgy adódott,„újságszerűtlenül hosszú” írások is bekerülhettek, nem beszélve a riportokról, regényrészletekről, versekről és így tovább? a lap tulajdonosai maguk az újságírók maradtak, és mostanra ők is megcsinálták a„tutit”: színesbe öltöztették a lapot, modernizálták, látványosították, tisztára úgy, mintha külföldi„szakmai” befektetőjük lenne. megtartották viszont a régi műfajokat, a hagyományos szerkesztőségi légkört, és – az olvasóikat is.
Vasvári-napok Kalotaszegen a hősi halál évfordulóján Állunk a víztároló partján – a szomszédos Körösfő, Magyarvalkó, Kalotaszentkirály lakói, a Budapestről érkezettek, Vasvári Pál szülőfalujának vezetői, és a távoli Szigetvár képviselői –, hallgatjuk a körösfői Péntek László szavait, azután tekintetünkkel követjük, amint a koszorúk, köztük a Sajtószakszervezeté, méltóságteljesen úsznak a felkavart hullámokon. Vasvári Pálra emlékezünk, aki 159 éve ezen a napon itt halt hősi halált. Őt és négyszáz szabadságharcos társát lepi most a hullámsír… Nem, nem a hullámokba vesztek; akkor itt még nem lepte el a völgyet előbb a természetes víz, majd a tudatosan épített tározó környéket éltető tartalék vize – az erdő földjébe temették őket (ha eltemették). 1849-ben Vasvári őrnagy azért vezette szabadcsapatát erre a tájra, hogy védelmezzék a szabadságát kivívott országot a cári seregek betörése ellen. Szomorú tragédiája a történelemnek, hogy a császári és cári propagandának sikerült ellenük lázítania a környék románságát, a hegylakó mócokat, akik mint „hódítókra” támadtak rájuk rejtekből, sokszoros túlerővel, és kegyetlenül leszámoltak a magyar honvédcsapattal. Vezetőjük az a Vasvári Pál volt, aki 1848. március 15-én a Mit kíván a magyar nemzet? tizenkét pontjával együtt írta be nevét a magyar nép, a szabadságot szerető népek történelmének aranykönyvébe, együtt Petőfi Sándorral, Jókai Mórral, Irinyi Józseffel és a többi márciusi ifjúval. Az ifjú Vasvári történelmi műveivel, a sajtószabadságért vívott követ-
kezetes harcával és máig korszerű sajtófelfogása okán lett példaképe a jelen magyar újságíróinak is, s egyúttal névadója a Sajtószakszervezet díjainak s alapítványának. Az ő személye és példája köti össze szakszervezetünket és a Vasvári emlékét és szellemiségét ápoló körösfői székhelyű Rákóczi kulturális egyesületet. Merthogy Vasvári Pál a nagy szabadságharcos elődről nevezte el csapatát. A valahai honvéd csapatzászló hű másolata a körösfői Vasvári Pál Múze-
A Sajtószakszervezet delegációja – F. Kováts Éva elnök, Baktai György ügyvezető társelnök és Ránki Péter vezetőségi tag, a Népszabadság munkatársa – megkoszorúzza Vasvári Pál kopjafáját Körösfőn Fotó: Fodor Tibor
umban látható. Az emlékhely létrehozása Péntek László nevéhez fűződik, aki egyébként az idei romániai helyhatósági választásokon Körösfő alpolgármestere lett. Péntek László a Sajtószakszervezet Vasvári emlékplakettjének tulajdonosa is, s évről évre örömmel teszünk eleget meghívásának. Részt veszünk a Vasvári halálának évfordulójához
kötődő napokon. Ezen alkalmakkor sokan és sokféleképpen emlékeznek meg beszédeikben az ünnepről és napjaink problémáiról, a magyarság közös örömeiről és gondjairól, a határokon túlnyúló együttműködés igaz kötelezettségéről, de egy szívvel emlékeznek a hősre, aki ezen a tájon a magyar szabadságért adta életét. Az idei beszédek sorában Vasvári
Pál körösfői kopjafájánál erről beszélt F. Kováts Éva, a Sajtószakszervezet elnöke is (beszédét alább közöljük). Az ünnepség keretében örömmel vettünk részt a helyi fiatalok vetélkedőjének zsűrijében, jutalmaztuk a legjobbakat, s az idén is pénzadománynyal járultunk hozzá a Vasvári-emlékmúzeum fejlesztéséhez.
Tisztelt ünneplő közönség, kedves honfitársaink, barátaink! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a magyar Sajtószakszervezet elnöksége és titkári tanácsa nevében a Vasvári Pál halálának 149. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Köszönjük meghívásukat. Bizonyára tudják, hogy a Sajtószakszervezetet szoros baráti kapcsolat fűzi sok éve Kalotaszeghez, azon belül a Körösfői Rákóczi Kultúregylethez és annak elnökéhez, Péntek (Pici) Lászlóhoz. A kapcsolatot a Sajtószakszervezet által alapított Vasvári Pál Alapítványon keresztül vettük fel Okos Márton barátunk segítségével másfél évtizede, és ápoljuk azóta is. Ennek keretében hívjuk meg Önöket minden évben március idusán Budapestre, a Pilvax kávéházba a magyar sajtó napján megrendezett ünnepségünkre, ahol átadjuk a Sajtószakszervezet által alapított Vasvári Pál-díjakat, a Vasvári Emlékplakettet, és ahol az ünnepi beszédet a korábbi évekhez hasonlóan idén is a magyar Országgyűlés elnöke, Szili Katalin mondta. Kedves Barátaink! Vasvári Pálnak, az 1848-49-es magyar szabadságharc mártírjának halálára emlékezünk ma. A fiatal, 23 éves történész, filozófus forradalmárra, a magyar szabadságharc zászlóvivőjére, a sajtószabadság egyik kivívójára, aki életét adta népéért, nemzetéért, a függetlenségért és a szabadságért. Arra a Vasvári Pálra, aki a márciusi ifjakkal együtt vonult 1848. március 14-én a Pilvax kávéházba, ahol kijelentette: „Esküszöm a szabadság istenére, hogy mindaddig nem fogok nyugodni, míg a zsarnokság fenéjét gyökerestől ki nem irtottam!” Vasvári ehhez az esküjéhez haláláig hű maradt. Amikor hőn szeretett magyar nemzete veszélybe került, egy pillana-
Lányomnak mondom…
(i.Gy.)
m
Máig megszívlelendő üzenet
tig sem habozott, csapatot szervezett, és a lelkes ifjak élén elindult az erdélyi havasok felé. A maroknyi bátor katona, a Rákóczi nevét zászlajára tűző honvéd szabadcsapat, a fintineli fennsíkon, az osztrákok által felbérelt hegylakó mócok ellen vívott egyenlőtlen, kilátástalan küzdelemben elesett. A hős honvédek névtelen sírban alusszák örök álmukat. Ők is, mint megannyi szabadságra, függetlenségre vágyó honfitársunk a szülőföldtől távol nyugszanak. Vasvári Pál, mint történelmi nagyjaink közül oly sokan – mártírok, hősök és áldozatok –, fiatalon halt meg. Huszonhárom éves volt, de a lángelmék biztonságával tudta: egyének áldozatosságán, nemegyszer mártíromságán át vezet egy nemzet útja a szabadsághoz, a felemelkedéshez. De azt is tudta, hogy azt nem más nemzetek rovására, hanem a környező népekkel való együttélésben, harmóniában lehet és kell megvalósítani. Vasvárinak és társainak eszméi minden korban a magyar nép sajátja voltak. A változó társadalmi helyzetben és a nehezedő gazdasági környezetben a magyar emberekben ez a szándék még hatványozottabban jelentkezik. Ma is olyan történelmi kihívások előtt állunk, mint 1848–49-ben, a modern Magyarországért vívott küzdelemben. Ennek a kihívásnak csak összetartó nemzet tud megfelelni. Egy olyan nemzet, amely megbecsüli közös értékeit, szimbólumait és alkalmazkodik a világban kialakult új helyzethez. Számunkra máig megszívelendő üzenet a márciusi ifjak, Vasvári Pál üzenete: „Válaszd a nemzetet, válaszd a haladást, és a kettőt együtt válaszd!” f. kováts éva elnÖk Beszéde elHangzott 2008. július 6-án a kÖrÖsfŐi vasvári-megemlékezésen
iért várjátok tőlem, hogy szabályos ülési jegyzőkönyvet küldjek? épp a létszám alsó határán mozgunk, amolyan mókus őrsként őrsgyűlést tartsunk? – az elkeseredett öniróniával megfogalmazott e-mail adta kezembe – nem a tollat, hanem a számítógép billentyűit. és főleg, ami mögötte van. neked, választott tisztségviselőnknek, ha úgy tetszik, lányomnak mondom, de nemcsak neked szól: közösen tehetnétek azért, hogy ne így legyen. alapszervezetetek valamikor jobb napokat látott, 1989-ben akkori titkárotok egyik élharcosa volt szakszervezetünk önállósodásának és több mint húsz kolléga nevében szólhatott, szavazhatott. a„vállalkozóvá kiszervezés” korszakának visszáságai következtében, valami sértődésféle miatt csappant meg a létszámotok, tudom. a kilépettek szerencsés helyzetben voltak: a cég más alapszervezetei egyben maradtak, s a kollektív szerződés – természetesen – azóta is „szociális hálót” terít fölétek, föléjük. te magad természetesen részt veszel érdekvédelmi munkánk irányításában is, hiszen demokratikus alapvetésünk eredményeként a néhány tagú alapszervezet titkára egyenjogú tag a testületben a kétszáz tagú alapszervezet titkárával is. a szakszervezet azonban nem örökösen birtokolhat bizonyos jogokat, lehetőségeket. újra meg újra meg kell méretnie magát. s a megméretésnek egyik fontos mozzanata: hányan állnak a vezetők mögött nemcsak országosan, hanem ott, helyileg is. most, mikor kongresszusra készülünk, mi sem természetesebb, mint hogy rendezni kívánjuk sorainkat. és hol másutt kezdenénk, mint ott, ahol régi sorainkat lehet rendezni, ahol egyszer már virágzott a szakszervezeti élet. és ahol a mai kollégák – azok is, akik régen ebben a légkörben dolgoztak, de az újak is – élvezhetik mindazokat az előnyöket, amelyeket a szakszervezet nemcsak tagjainak, hanem valamennyi kollégának kivívott. gondolnak-e arra, mi lehet abból, ha másutt is egyre kevesebben lesznek? megéri-e a kockázatot az a néhány száz forint, amit a tagdíjjal – valójában csak látszólag – megtakarítanak? nem inkább az lenne a jó, ha a mókus őrs is csapattá szerveződne. tagjai érdekében, s kinek-kinek saját érdekében is. ki mondja ezt el nekik, ha nem te? baktai GyörGy
Összegzések. minden gyakorló új-
ságíró tudja, hogy megírt és megjelent cikkeibe szinte lehetetlen belegyömöszölni mindazt hiánytalanul, amit az adott témáról megtudott. az élmény teljességének bemutatása, a sokéves tapasztalat átadása az olvasónak részben más műfaj után, részben idő után kiált. nem véletlen, hogy sok kollégánk, megszabadulva a napi szerkesztés-írás malmától könyvírásba fog. ez többnyire a nyugdíjas évekre marad. két pályatárstól is kaptam a napokban egy-egy dedikált könyvet. kőváry e. péter, aki korábbi munkahelyén, a népszabadságnál vidéki tényfeltáró írásaival tűnt ki, lépcsőn ülni veszélyes című új kötetében riportjai során megismert meghökkentő élethelyzeteket és a közben megismert különös, de mégis köznapi embereket ábrázol. Huszonkét kis novella a múltból építkező jelenről, csipetnyi szarkazmussal, filmszerű gyors vágásokkal és beletörődő szomorúsággal. ez utóbbit a kötet elejére illesztett mottó is előrevetíti:„kár ugrálni, a dolgok maguktól is rosszabbra fordulnak.” marafkó lászló kollégánk, aki a korábbi magyar nemzet munkatársa volt sok éven át, majd aktív pályáját a Heti válasz olvasószerkesztőjeként fejezte be, 1975 óta rendszeresen jelentkezik főként irodalmi-kulturális-helytörténeti témájú kötetekkel. ezúttal észsömör – közéleti és közérzeti fricskák címmel gyűjtötte össze a legutóbbi tíz évben keletkezett aforizmáit, filozofikus gondolatait, fanyar szójátékait. kedvcsinálónak ide másolok belőlük párat:„érdekes, mi több évszázada a huszonnegyedik órában vagyunk…”;„itt ezer éve kettős fronthatás van.”;„addig mindent a szocializmusnak köszönhettünk. mostantól a szocializmus lebontásának.”;„liberálnok: mindent szabad, amit másnak nem.”;„politológus: szellemi igénymunkás.” ;„irtóan szeretik a természetet.”;„kenőpénz: köszpénz.”, „társasági játék: szabad a gazdag!” tripolSzky láSzló
múltidÉzÉS
elment jánosi Magdi… a Sajtóvilág előző számában megjelent nekrológjában Cserhalmi imre kollégánk Gyulai Ferenctől búcsúzva igazi sajtótörténeti dokumentumot tett le az asztalra… Most egy nemrég elhunyt televíziós érdekképviselőre emlékezünk. jánosi Ferencné – kollégáinak csak Magdi – 1959 májusától dolgozott a televíziónál, ő volt a helyi szakszervezet első képviselője. 1999-ben, amikor a televíziós Dolgozók Szakszervezetében tisztújító közgyűlést tartottak, kolléganőjének, koncsol juditnak egy beszélgetésben elevenítette fel negyven év történéseit. alább ebből az emlékezésből közlünk részleteket. Szerkesztőségünk továbbra is azt szeretné, hogy a sajtó és a média múltjáról ne csak ilyen kegyeleti alkalmakkor essék szó. kérjük, egyébként is osszák meg emlékeiket, idézzék fel élményeiket, gyarapítsák a sajtótörténetbe vezető dokumentumokat, amelyeknek szívesen adunk helyet a Sajtóvilág hasábjain. 1957-ben kerültem a rádióhoz, és rögtön szakszervezeti aktivistaként buzgólkodtam, akkor még a „Rádió és Televízió” egy-két dolgozójának ügyeit intéztük. És aztán egyre több lett a televíziósok kérése, gondja, problémája. Olyan határozat született a rádió szakszervezetében, hogy válasszuk külön a két szervezettel való foglalkozást, és engem l959 májusában függetlenítettek, és a televízióhoz helyeztek ki. Hát ez szó szerint kihelyezés volt, mert a televízió büféjében „foglaltam” egy széket. A táskámban egy bélyegzővel ültem és ismerkedtem. 270-280 ember volt tudomásom szerint akkor a dolgozók létszáma. Az volt a feladatom, hogy ismerkedjek velük, s ha van valami problémájuk, akkor azt továbbítsam az illetékes – akkor még a rádióéval közös – szervekhez. Ennyit a „székfoglalás”-ról. Akkoriban a rádióban Gács László volt az elnök, én még ottértem Benke Valériát – akkor volt a váltás –, átsuhant az emlékezetemen Révai Dezső, de – mint partnerrel – Kulcsár Ferenccel indultam. Elnökhelyettes volt, s egyben a televízió vezetője. És utána elnökök sora, szer-
vezeti átalakulások sora. Tulajdonképpen soha nem tudtam, hogy most együtt vagyunk a rádióval, vagy külön. Mindig próbáltunk az állami szervezet változásaihoz igazodni. Ekkor még nem volt a televízióban a szakszervezetnek önálló alapszervezete. Az én feladatom az volt, hogy átigazoljam azokat az embereket, akik már ott voltak a bőrösöktől, vasasoktól, vagy a művészeti területekről. Ki volt az első belépő, aki az én aláírásommal kapta a szakszervezeti könyvét? Erre már nem emlékszem. A titkár (a rádióban) Faludi Erzsi volt, utódja később Szabó Józsefné lett. Az adminisztrációban segített Kardos Éva és Völgyesi Miklósné Klárika. Ott tulajdonképpen volt szervezet, voltak társadalombiztosítással, üdüléssel foglalkozók, óvodai ügyeket intézők, a rádió szakszervezetének reszortfelelősei. Az első probléma a helyiség, tehát a szakszervezet első tevékenysége is az volt – és jó alkalom az ismerkedésre –, hogy folyamatosan helyiségeket osztottunk. Azután, ahogy az élet zajlott – születések, óvodai gondok, bölcsődeigények, üdülési kérelmek, házassági segélyek, érdekvédelem – ki is alakult a szervezet… Az emberi kapcsolatok hozták, hogy egy-egy konkrét feladathoz mindig kaptam segítőtársakat. Amikor a szociális ügyekkel foglalkoztam, régi ismerősöm, Réthey István vállalkozott, hogy ezen a területen segít. Ahogy nőtt a létszám, egyre gyarapodott az elintézni való is. Akkor jött Nagy Manyi. A közalkalmazottakhoz tartoztunk még rádiós korunkban, és a tagsági díj, a nagy létszám és a közalkalmazottakhoz képest viszonylag magas fizetés miatt, a közalkalmazottak tíz körömmel ragaszkodtak, hogy maradjunk ott szakszervezetileg. Egy kongresszusi ciklus alatt dőlt el, hogy a művészeti szakszervezetekhez kerültünk. Nagyon nehéz volt a szervezeti alakulás, és az is maradt. Nemcsak azért, mert a munka mindig stábokban folyt és a szervezet akárhogy alakult, mindig osztályokra tagozódott. A magam részéről megpróbáltam lépéseket tenni, hogy a stábokban legyen bizalmi, de munkavédelmi megbízottig jutottunk csak. Aztán több osztály alakult, minden osztályon lassacskán egy-egy bizalmi, főbizalmi. Még akkor nem voltak osztálybizottságok. Miután a legnagyobb részleg a műszak volt, ők szerveződtek a legjobban, önszerveződés-
sel. Nem szabad megfeledkezni Südi Nándorról és Zánkay dalmi szervezetekkel együttműködik, ez számára evidens Dénesről. A művészeti terület szinte szervezhetetlen volt. dolog, aztán mire kiderül, hogy ő sem úgy érti az együttműködést, addigra elmegy… Az osztályok mellett különböző színvonalon épült ki a szerEz az első tizenkét-tizenhárom év volt… vezet. Osztálybizottságok lettek, és a televízió szakszerveAz erőfeszítések eredményeként azért némi tekintélyt zete a rádió szakszervezeti bizottságával együtt a Magyar Rádió és Televízió szakszervezeti elnökségévé szerveződött. kivívott magának a szakszervezet. Az intézményi létszám A lakásügyekkel való foglalkozás úgy kezdődött, hogy a tízszeresére nőtt. Egy 11 vagy 13 tagú szakszervezeti bizottság, legalább 10 osztálybizottság működött és egy elég bentlakóknak (ott élő „civil”Családoknak) lakást kellett keresni, és akkor egy csodálatos megállapodás jött létre Hárs nagyszámú, hozzájuk tartozó bizalmihálózat. Ezenkívül István – a Magyar Rádió elnöke – és az OTP között, hogy voltak társadalmi bizottságok: az üdüléssel, a segélyezéssel, a bérezéssel foglalkozók. bizonyos rádióreklám-tevékenységek fejében meghatároAzután a Művészeti zott számú éves keretet, laSzakszervezetek Szövetkáskeretet kap a Rádió és sége központjába mentem, Televízió. Ez is szakszervea Szervezési és Kulturális zeti kezdeményezés volt. Osztály helyettes vezetője, Ennek eredményeként minmajd vezetője lettem. Az den kerületben, új lakóteleutódom a Televízióban pen kaptunk egy-két lakást. Szellő Rózsa lett. Lakásbizottságot hoztunk Sajnálom, hogy elmenlétre, hogy igazságosak letem. A két lányom engem hessünk. Mert a helyzet súbeszélgető néninek nevezett, lyos volt. Például akadt olyan és azt mondták, hogy ők is dolgozónk – asszisztens ilyen beszélgető nénik szevagy gyártásvezető –, aki az retnének lenni, ha nagyok Akadémia utcai irodában lalesznek. kott. Meg kellett engedni, Úgy érzem, elég jól tudhogy ott aludjon, mert nem tam kapcsolatot teremteni, volt hova mennie. Az ide kede hát a szakszervezetnek rült fiataloknak is szinte ilyennek kell lenni. Ahova megoldhatatlan lakásproblémáik voltak. Előzetes kör- Egy állami ünnepség elnökségében a 70-es években. Jánosi Fe- mentem, az mégiscsak más nyezettanulmányozás után rencnétől jobbra Kulcsár Ferenc, a magyar Rádió is televizíó alel- volt. Ami nekem végig hiányzik és hiányzott azóta is, kimentünk megnézni a leír- nöke valamint Kerpel Róbert műszaki igazgató ezek az emberi kapcsolatok. tak valódiságát, a kérelem Szerencsémre a televíziót osztották az osztályunkra, s a jogosságát, s az OTP-lakások átadása után felszabadult alacsonyabb komfortfokozatú lakásokra lehetett jelentkezni. legszebb napjaim azok voltak, amikor visszamehettem. A TVDSZ-től megkaptam a 48 éves szakszervezeti Nem pénzért. Elintéztük a bérlőkijelölési jogot a tanácsnál, ahova az illető tartozott. A lakásbizottság első vezetője tagságért az oklevelet, és így tiszteletbeli szakszervezeti tag maradtam, s ezt a címet büszkén viselem. Nekem az Mátai László volt, azután évekig Forgó Éva vezette. Négy televízióvezetővel dolgoztam – akkor a rádió életemben meghatározó volt ez a tizenhárom év. Pedig egyik alelnöke töltötte be mindig ezt a tisztséget – (a harmincnyolc éves munkaviszonnyal mentem nyugdíjba, szerk.): Kulcsár Ferenccel, Gódor Ferenccel, Haynal Kor- mégis ez volt a legkedvesebb…” néllal és Pécsi Ferenccel. Mindig újra kellett kezdeni. a Beszélgetést lejegyezte Ennek haszna is volt. Egy új vezető megígéri, legalább is és Barátságuk emlékére kÖzreadja: formálisan, hogy persze, hát az természetes, hogy a társakonCSol juDit
Hálóra tesszük magunkat
e
gy kedves kollégám, sz. a., akivel a szerkesztőségünkben jó pár évig együtt dolgoztunk – különben a riportírást tőle lehetett megtanulni, s ha nem tévedek, ma is tanítja kezdő újdondászoknak –, kifakadt, mikor áttértünk a szerkesztőségi számítógépes rendszerre:„márpedig én villanyszerelő nem leszek, megmaradok újságírónak!” Barátom azóta szabadúszó lett, egy idő után megváltoztatta véleményét: ha nem is szerette meg a számítógépet, mindenesetre használja, abba írja cikkeit, színdarabjait, a gép segítségével végez könyvszerkesztői munkát, és drótposta-levelezésben áll a külvilággal. aztán itt van barátom és szaktársam: B. gy. csaknem hatvan éve ír és szerkeszt újságot – és veri elképesztő sebességgel védett-óvott ndkgyártmányú írógépét. kissé meg is bántódott, amikor pár hónapja testületi határozattal arra késztettük, hogy a jövőben számítógépet használjon. nem ecsetelem tovább: B. gy. két hét leforgása alatt valósággal beleszeretett a gépbe, s ma már a régi sebességgel írja annak segítségével soros cikkeit, a testületi ülésekről szóló emlékeztetőket, levelez, szerkeszt, ügyvezeti érdekvédelmi szervezetünket. egy szép napon B. gy. már a világhálón is hajózni kezdett, és amit a www.sajtoszakszervezet.hu alatt talált, pontosabban: annak soványsága, erősen elkedvetlenítette. engem is, és mindnyájunkat is. ma már szinte magunk sem értjük, miért nem előbb gondoltunk rá, hogy a sajtószakszervezetnek megújult honlapra van szüksége. milyen lesz szándékunk szerint? egyszerű, informatív és tartalmas. fölkerül oldalunkra a sajtószakszervezettel kapcsolatos minden alapés részinformáció. fölkerülnek rá kiadványaink: a sajtóvilág és a médiakalendárium (tervezzük, hogy ezeket visszamenőleg is a hálóra teszszük), a közös kirándulásainkon készített legjobb fotók. olvashatók lesznek a honlapon szakszervezeti testületeink határozatai, tervezzük, hogy az egyes alapszervezeteknek külön fiókot nyitunk. kitölthető segélyezési és üdültetési formanyomtatványok ugyancsak megnyithatók lesznek. Ösztönözzük, hogy a szakszervezeti munkával, a kiadványainkban közölt cikkekkel kapcsolatos párbeszédre, hozzászólásra, véleménynyilvánításra is alkalmas legyen a megújult honlap. reméljük, hogy szeptember utolsó napjaiban tagságunk már használhatja a sajtószakszervezet megújult honlapját. addig is minden javaslatot, segítséget szívesen veszünk. tripolSzky láSzló
4
„Az újságíró nem hallgathat el fontos információt, nem hamisíthat meg tényeket, dokumentumokat.”
Sajtóvilág
„Az újságíró csak becsületes, tisztességes módszereket használhat az információk, fényképek, dokumentumok megszerzéséhez.”
Sajtóvilág
2008. augusztus
2008. augusztus
mÉdiAhíREK − RöVidEN
5
AlAPSzERVEzEti ÉlEt: KElEt-mAGyARoRSzáG, NyíREGyházA BŐvülŐ postai szolgáltatások
Minőségi Írás a Közösségi Közle-
kedésről díjat kapott megosztva Jermann Kálmán (Elátkozott állomások) és Bojtár B. Endre–Mészáros Bálint (Vagyonvesztése meghaladja a kétbillió forintot). A szakmai zsűri 2008 első negyedévében megjelent írások közül válogatott. A Népszabadság két fotóriportere
is díjat nyert az idei Ringier Photo Award versenyen, amelyen kilenc ország 74 fotóriportere indult. Kurucz Árpád Erdőtűz Görögországban című képével a második, Móricz Simon pedig Vihar után a budapesti Sziget Fesztiválon című fotójával a harmadik helyezett lett. Az első díjat Jan Sibík cseh fotóriporter kapta kambodzsai gyerekek ábrázolásáért, akik egy szeméttelepen dolgoznak. Létszámcsökkentést hajtanak
végre az eddig hatszáz főt foglalkoztató Le Figaro című francia konzervatív napilapnál. Ennek keretében bejelentették, hogy 71-en távoznak önként az újságtól, köztük 12 középvezető, 14 alkalmazott és a 300 fős szerkesztőségből 45 újságíró. Az Országos Rádió és Televízió
Testület elrendelte a politikai és közéleti magazinműsorokban elhangzó nézői telefonok és a képernyőn megjelenő rövid szöveges üzenetek (SMS) átfogó vizsgálatát. Az ORTT egyúttal – az adás idején a képernyőn futó üzenetek miatt – elrendelte az Echo Televízió egyik, június eleji műsorának hatósági ellenőrzését. Díjakat adott át a Magyar Sportúj-
ságírók Szövetsége a Sportújságírók Világnapja (július 5.) alkalmából. Életmű-díjat vehetett át Csőke József filmrendező, Dávid Sándor újságíró és Radnóti László rádióriporter. Feleki László-díjat kapott a szabadúszó Bodor Ferenc és az InfoRádió sportHIrdeTés
rovatának vezetője, Dénes Tamás. A Magyar Sportújságírók Szövetsége világnapi elismerést ítélt oda Bódi Csabának (Heves Megyei Hírlap), Petán Péternek (a Forma–1-es Magyar Nagydíj sajtófőnöke), Pietsch Tibornak (Nemzeti Sport) és Szűcs Zsoltnak (pecsiujsag.hu). A második alkalommal kiírt Nívódíj pályázaton írott sajtó kategóriában Csurka Gergely (a MOB sajtófőnöke) nyert Erdei Tamás (zona.hu) és Petró János (szabadúszó) előtt. A fotósoknál Czagány Balázs (Nemzeti Sport) végzett az első, Szabó Miklós (Blikk) két képe pedig a második és harmadik helyen. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöksége szerint a helyi médiában a nyilvánosság hatalmi manipulálása általánosnak mondható. A magyar sajtót az erre hivatott intézmények megszorításokkal ugyan, de általában szabadnak minősítik, ez a megállapítás kevéssé vonatkozik a döntő többségében közpénzen működtetett, tehát közszolgálatinak minősülő, sok száz helyi lapra, rádióra és televízióra, internetes portálra. Ezek többnyire a helyi önkormányzati testületek túlsúlyos oldalának, jellemzően a polgármesternek rendelt propagandaeszközök. A közlemény szerint, melyet dr. Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke jegyez, Magyarországon ma több száz lap, televízió, rádió, internetes portál működik, másfelől sok száz újságíró dolgozik a sajtószabadság keretein kívül rekedve.
A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége 2006-ban Sinkó Ferencdíjat alapított pályakezdő újságírói tevékenység elismeréséül. A kezdeményezés célja a katolikus értékrend szakmailag megalapozott és hiteles képviseletének elősegítése az írott és elektronikus sajtóban. A díjat évente kaphatja olyan újságíró, aki országos, regionális, kisközösségi rádió, televí
A Népszava nyilvánosságra hozta a 205,58 millió forint összegű kormanyszovivo.hu. honlap részletes költségvetését. A költségek legdrágább eleme a rendszertervezés és a konfiguráció volt, ami százmillióba került, ez magában foglalja az egyéves karbantartást és üzemeltetést is. A honlap szoftverei 19,2 millió forintba kerültek. A legdrágább a 8 milliós beszédfelismerő program volt. A hardver és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások 83 millióba kerültek. 2,6 milliót fordítottak a biztonsági rendszerre, 7 milliót kellett kifizetni a négy médiaszerverért és ugyanennyit a négy adatbázisszerverért is. Szabó Máté, az állampolgári jogok
– lenke néni, meghoztam a gázszámlát, viszont jó hír, hogy nálam is lehet már nyugtatót kapni! szmodis imre rajza – magyar nemzet, augusztus 18.
zió, illetve az írott sajtó vagy internetes lap munkatársa, s munkásságával tanúbizonyságot tett a keresztény értékrend követéséről, és azt szakmailag igényesen képviseli a tájékoztatásban. A szerkesztőségek vezetői 2008. szeptember 22-ig tehetnek javaslatot szerkesztőségenként egy-egy munkatársra: A jelölt a jelölés évében legfeljebb harmincéves lehet. A díj ötvenezer forint nettó jutalommal jár. Az ORTT áttekintette a műsor-
szolgáltatókra elrendelt szankciók végrehajtását. A médiahatóság keresi annak módját, miként zárhatná be a szankciók végrehajtása során meglévő kiskapukat. A műsorszolgáltatók a kényszerű némaságot vagy képernyő-elsötétítést ugyanis sok esetben nem megfelelően hajtják végre. Húsz százalékkal – 65,2 milliárd
dollárra – fog emelkedni 2008-ban
az online hirdetésekre fordított öszszeg a világban – állítja az egyik legnagyobb globális piacelemző, az IDC. Hazai prognózisok szerint Magyarországon a világátlagnál gyorsabban, 30 százalékkal is nőhet idén az online reklámokra szánt kiadás. Közös felmérést készített a hazai internethasználatról az Index és a Forsense. A vizsgálat szerint a magyar lakosság 41 százaléka internetezik rendszeresen, 30 százaléka gyakran olvas online híreket, a felnőttek 13 százaléka az internetről értesül először a vezető hírekről. A rendszeresen internetezők között az internet hírforrásként felzárkózik a teljes lakosságban vezető televízió mellé. A teljes lakosság körében az emberek 30 százaléka tájékozódik gyakran a világhálón, az internetezők közül 64 százalék, a televízióból gyakran tájékozódók aránya 78-ról 65 százalékra csökkent.
országgyűlési biztosa szerint úgy kell módosítani az Országos Rádió és Televízió Testület ügyrendjét, hogy a közvélemény érdemi információkat kapjon a szervezet működéséről. Az ülésekről készülő hangfelvételeket ma is az érdeklődők rendelkezésére kell bocsátani, és a hanganyagokból csak a törvény által védett információkat (mint a személyes adatokat, üzleti titkokat) lehet kitörölni. Az ombudsman szerint azonban a közvélemény tájékoztatásának alkalmasabb módja volna, ha a testület üléseiről egyedi adatigénylések nélkül is olyan tartalmi összefoglaló készülne, amely tükrözi az elhangzott hozzászólások lényegét, de nem tartalmaz törvény által védett adatokat, az összefoglalót pedig az ORTT a honlapján közzétenné. A brit közszolgálati média történe-
tének eddigi legnagyobb összegű bírságával sújtotta a brit médiafelügyelet a BBC-t, mert több betelefonálós műsorában félrevezette a nézőket. A pekingi olimpia szervezőbizott-
sága beismerte, hogy a korábbi ígéretek ellenére mégsem biztosít teljesen szabad internethasználatot az újságírók számára. Az ötkarikás médiaközpontba telepített számítógépekről nem lehet elérni többek között a nemzetközi emberjogi szervezetek, a száműzetésben élő tibetiek vagy a Falunkung (Falon Gong) meditációs mozgalom honlapjait és egyéb Kínát bíráló portálokat. Bocsánatot kért a CNN hírtelevízió, amiért budapesti tömegoszlatások képeivel illusztrálta a Radovan Karadzsics melletti belgrádi demonstrációról szóló beszámolóját. A cég a Hír TV megkeresésére elismerte a hibát, és nagyobb óvatosságra intette alkalmazottait. Nicolas Sarkozyt heves bírálatok
érik hazájában két, már korábban bejelentett szándéka miatt. A francia elnök megtiltaná, hogy a közszolgálati televízió csatornái reklámokat sugározzanak, továbbá jogot formál arra, hogy maga nevezze ki a televízió elnökét. Bírálói, akik szerint az információs szabadság már így is komolyan sérült Franciaországban, felróják neki, hogy már így is legjobb barátai kezében van számos újság, valamint televízió- és rádiócsatorna. Kéthavi fizetésének megfelelő összegű, négymillió forintos jutalmat kapott az MTV-től Rudi Zoltán. A köztévé egykori elnöke az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége budapesti közgyűlésének megszervezéséért részesült a jutalomban. A tévé szerint a jutalmazás hírének közzététele személyiségi jogot sért. forrás: internet, napilapok, e-masa, mti
a kollégákkal együtt könnyebb Érdekvédelmi eredmények és gondok a Kelet-Magyarországnál …mert mindig kell egy jó közösség… Neg yvenkilenc évvel ezelőtt vettek fel gépmestertanulónak a Nyírségi Nyomdába. A főmérnök vitt bemutatni a gépterembe, s amikor a csoportvezetővel kezet fogtam, nem a gépek bemutatásával kezdte, hanem azzal: reméli, hogy belépek a szakszervezetbe, mert náluk minden dolgozó szakszervezeti tag. Amikor a Kelet-Magyarország újságírója lettem, ugyanez történt velem – meg mással is –, talán az igazgató, meg a főszerkesztő nem volt tagja a szakszervezetnek, de mindenki más, igen. Azóta számtalanszor elgondolkodtam ezeken a pillanatokon. Különösen akkor, amikor a rendszerváltást követően megindult a szakszervezetek lejáratása, az akármilyen magasabb beosztásban dolgozók szinte kötelezőnek tartották, hogy kilépésükkel adjanak hangsúlyt a kordivatnak. A munkáltató semmiben nem gátolta a szakszervezet tevékenységét, de azzal azért egy kicsit megfricskázta az orrunkat, hogy megpróbálta az üzemi tanáccsal egyeztetni mindazt, ami a szakszervezet dolga volt. Természetesen nem vettük ezt tudomásul, már csak azért sem, mert amióta létrejöttek az üzemi tanácsok, minden választáskor a szakszervezet jelöltjei lettek az üzemi tanács tagjai és természetesen szakszervezeti tag volt az elnöke is. És elkezdődött a közös érdekvédelmi munka. Arra már gondolni sem mertünk, hogy megcsappant bevételeinkből olyan tartalmas, két-három napos kirándulásokat szervezzünk, mint korábban, amikor bejártuk Erdélyt, Kárpátalját, a Felvidéket, Kolozsvárt, Ungvárt, Munkácsot, Kassát, Lőcsét, Késmárkot, Bártfát, Szepesváralját, hogy csak a nagyobb városokat említsem, s természetesen a hazai tájak – a Duna-kanyar, az Ipoly-völgye, a Bükk, a Mátra, a Zempléni-hegység sem maradtak ki programunkból. Még haza sem értünk egy-egy útról, már nekünk szegezték a kérdést: jövőre hová megyünk? Az igazsághoz tarozik, hogy a Lapkiadó igazgatója olyan ember volt, aki nem csak az elsők között jelentkezett az útra, de vállalta, hogy a cég kifizeti az autóbuszt vagy magára vállalja a szálloda költségeit, így többet tudtunk adni tagjainknak a kirándulás egyéb költségeinek támogatására. De jutott nőnapra, Mikulásra, karácsonyra, tankönyvtámogatásra, nyugdíjas-búcsúztatóra, s mindenre, ami fontos volt a dolgozók életében. A nehezebb körülmények ellenére sok mindent sikerült átmenteni arra az időre is, amikor az érdekvédelmi munka más terepen folyt, amikor a magántulajdonossal, vagy annak képviselőivel kellett csatázni, vitázni korábban megszerzett jogainkért, a dolgozókért. Hogy ez a csatározás nem volt eredménytelen, bizonyítéka, hogy háromszor sikerült elnyernünk a Sajtószakszervezet Vasváry-díját, s
Korszerű körülmények között dolgoznak a kollégák úgy gondoljuk, megalapozott volt mindegyik pályázatunk. És utólag azt is be kell vallanunk: ezek a díjak csak javítottak helyzetünkön, mert a tulajdonosnak is tetszett, hogy elismerik az eredményes együttműködést. Harminc éven át voltam a Kelet-Magyarország szakszervezetének titkára. Ma is nosztalgiával gondolok vissza erre a három évtizedre, de bevallom, ma utódomnak sokkal nehezebb dolga van. De erről szóljon ő maga. baloGh józSeF
érdekellentét vagy érdekazonosság? Kőkemény piaci viszonyok közepette új kihívások és új (egyéni és kollektív) dilemmák elé néz az érdekvédelem, ez a Kelet-Magyarország szerkesztőségi életében is érzékelhető. A rendszerváltás idején ausztriai befektetők egy csomagban vásárolták meg SzabolcsSzatmár-Bereg, Borsod-AbaújZemplén és Hajdú-Bihar megye napilapjait, s ezeket Inform Média Kft. néven adja ki – természetesen ma már sok egyéb termékkel és szolgáltatással kiegészítve a profilt. (Amikor pályakezdő friss diplomásként gyakornoki státusban az újságírói pályára léptem, a tulajdonos éppen kiépítette a számítógépes szerkesztőségi rendszert, de az újságírók asztalán még ott voltak a pötyögős írógépek – idősebb kollégák nem is voltak hajlandók áttérni a PC-re, s nyugdíjazásukig tekergették a flekkes papírokat.) A tulajdonos komoly befektetéseket hajtott végre a szerkesztőség fejlesztése, korszerűsítése érdekében, és elvárja a megtérülést, a profitot – tennee másként bárki is, aki a saját pénzét kockáztatná egy vállalkozásban? Ez tiszta sor, ám a célok és a melléjük ren
delt feladatok végrehajtásában már ütköznek az érdekek. Ugyanakkor a Kelet-Magyarország dolgozói érdekképviselete (a szakszervezet és az üzemi tanács) arra igyekszik rámutatni, hogy az érdekellentétek egy pont után érdekközösségbe csapnak át: ha jó gárdával (és főleg magát jól érző gárdával!) jó újságot készítünk, akkor több lesz az olvasó, és többen is hirdetnek a lapban. Ezt elfogadtatni persze nem egyszerű. Nem könnyű érdekeket védeni manapság (bár nem tudom, volt-e könynyű valaha is…). Az ország gazdasága döcög, a szakma befogadóképessége is korlátozott, a sajtó különböző területein dolgozók nem dúskálnak állásajánlatokban, így ki-ki maga dönti el, adott jövedelmi viszonyok mellett mennyi és milyen jellegű munkát hajlandó elvégezni. A szakma technikai hátterének fejlődésével is jár, hogy adott pozícióhoz egyre több munkát rendelnek: például az asztali számítógépen lehet s kell tördelniük az újságíróknak, vagy hogy ma már egyetlen újság sem lehet meg internetes portál nélkül, s magyar viszonylatban ezek gondozása (formabontó stílusú cikkek, fotók, videók készítésével) az újságírói kötelezettségeket gyarapítja. (No de a rádiónál dolgozó kollégák sem csak magnóval mennek ma már egyegy riportra, ők is töltik fel szépen a képes, mozgóképes anyagokat a portáljukra…) A cégmenedzsment új dolgokat talál ki: mellékletek, magazinok, internetes portál, stb. – növelni kívánja piaci jelenlétét, befolyását, ami nem hogy elfogadható, hanem egyenesen kötelező stratégia, amely a piaci versenyben a megmaradás, a vállalati fejlődés, ezzel pedig a munkahelyek megtartásának a záloga. A stratégia kivitelezése azonban már felszínre hozza a klasszikus munkadói-munkavállalói érdekellentéteket. A cégvezetés magatartása korrekt, de látni kell, hogy döntéseiknél a tulajdonosi érdekeket tartják szem előtt. Ez természetes, miként az is, hogy a dolgozók képviselői pedig a munkavállalói érdekek mentén teszik a dolgukat. Azt is leülünk megbe-
Magyar és európai
a
z államalapítás ünnepén évről évre feltesszük magunknak a kérdést: kik vagyunk, hol a helyünk a globalizált világban? valamennyi ünnepi szónok évről évre próbálja megfejteni, mi is szent istván életművének üzenete, miben áll első királyunk szellemi öröksége, s vajon jól gazdálkodtunk-e az elmúlt ezer évben (de különösen az utóbbi húszban) a ránk bízott javakkal. megnéztem az elmúlt évek ünnepi beszédeit: volt, aki a nemzeti egységben és nyitottságban látta istván legfőbb üzenetét, mások a keresztény hitben, a sziklaszilárd erkölcsi értékrendben, a nemzeti öntudatban és önbecsülésben. egyesek szerint kora legnagyobb globalistája volt, mások szerint nemzeti identitásunk védelmezője. ez ellentmondásnak látszik, de valójában nem az. istván életművének nagysága abban rejlik, hogy az állam, amelyet megalapított, ezer év után is fennmaradt. megtanított egy népet arra, hogy alkalmazkodnia kell azért, hogy megmaradhasson és a többi nemzettel egyenrangúvá válhasson európában. a mindenkori hatalom számára pedig azt üzeni: a döntés joga nem csak a döntés lehetőségét, hanem a döntés felelősségét is magában rejti. a jövőnk azon múlik, hogy mi magunk képesek leszünk-e a megmaradásunk érdekében felelősséggel gondolkodó és cselekvő állampolgárokká válni, ráadásul magyarként és európaiként egyszerre. zajáCz D. zoltán
Hiánypótló élmények
Ö Jókat izgultunk a horgászversenyen szélni, ha a költségcsökkentő intézkedések közepette elbocsátásokra kerül sor, s ilyenkor a munka törvénykönyvének betartására kérjük és emlékeztetjük a munkaadót. A szakszervezeti tagság jelenleg nem él látványos „külön életet”, a többnapos kirándulásokra se idő, se pénz. A tagdíj alapszervezetnél maradó részéből időnként hozzájárulunk néhány ezer forinttal egy-egy közös főzéshez, de az üdítőt (és persze a nemesebb italokat) már ki-ki a hazaiból dobja be a közösbe. A dolgozói kezdeményezésű szerkesztőségi megmozdulások ezzel együtt nagyszerű közösségteremtő kezdeményezések, jó hangulatban telnek, jókat izgulunk (és élcelődünk!) például a horgászversenyeken. A tagdíj nagyobb részét karácsony előtt ajándékcsomag formájában juttatjuk vissza, amit különösen nyugdíjas kollégáink fogadnak nagy örömmel. Az aktív dolgozók az utóbbi időben mintha jobban keresnék az alkalmat, hogy megbeszéljék az őket érintő ügyeket, és közös álláspontra jutva növelik az érdekképviselet hatékonyságát. Ez érzékelhető volt a nyár közepén az egyéni munkaszerződések módosításának elfogadtatásakor is. nyéki zSolt alapszervezeti titkár
regem! Ha nem kötne le a munkám, hát kapnám magam és ezt a pár napot nyíregyházán, a vidor fesztiválon tölteném! Hogy tudtatok ti ott ennyi nagy nevet összeszedni?! – lelkendezett és bosszankodott egyszerre a fővárosban élő barátom, miután kezébe akadt egyik ősszel a „vidoros” program. ínyenc lévén, ő már ismerte azokat a zenekarokat, a világzene kategóriában világszínvonalon jegyzett fellépőket, akikről addig én még nem is hallottam – annál nagyobb felfedezés volt itt élőben látni őket! egy szerencsésebb dunántúli évfolyamtársam meg azóta is minden alkalommal arról beszél, amikor összefutunk, hogy ő még ilyet nem látott: estelente tele a város főtere jókedvű, táncoló emberekkel, aztán meg mindenki leül, és éjbe hajlóan mozizik. meglepetésből valóban nincs hiány. tavaly például egy fiatal pár tolta be a kerékpárját a kossuth térre: franciaországból jöttek, s vietnami (!) célpontjuk felé tartva „leugrottak” Budapestről, mert egy plakáton meglátták a fesztivál kínálatát. itt pedig maga a fesztiváligazgató segített nekik a bringákat biztonságban elhelyezni, hogy nyugodtan élvezhessék a koncerteket – és talán már a hatodik volt, aki aznap este megkérdezte a távolról érkezett vendégektől, hogy van-e hol aludniuk. sokkal több napnak kellene ilyen közösségi élményben eltelnie. ny. zS
6
„Az újságíró tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy helyreigazítson minden pontatlanul, hibásan vagy félrevezetően megjelent információt.”
Sajtóvilág
„Az újságírónak kötelessége a neki bizalommal kiszolgáltatott, átadott információ eredetét szakmai titokként kezelni.”
Sajtóvilág
2008. augusztus
2008. augusztus
a Vasvári pál önsegélyező Sajtóalapítvány 2007. évi mérlege és eredménylevezetése MérleG Befektetett eszközök forgóeszközök eszkÖzÖk (aktívák) Összesen saját tőke a) induló tőke b) tőkeváltozás ebből tárgyévi eredmény kötelezettségek (1%) források (passzívák) Összesen
előző év (ezer Ft) 548 548 548 486 25 161 –58 120 548
tárgyév (ezer Ft) 50 50 50 467 25 142 40 6 50
271 271 526 1842 0 271 2429 2429 188 591 –58 –58
2051 2051 575 1470 6 0 2051 2011 2011 1981 0 40 40
ereDMényleVezetéS Összes közhasznú tevékenység bevétele pénzügyileg rendezett bevételek támogatás alapítótól egyéb egyéb bevétel vállalkozási tevékenység bevétele tényleges pénzBevételek közhasznú tevékenység ráfordításai ráfordításként érvényesíthetők ebből: tovább utalt támogatás ráfordítást jelentő elszámolások tárgyévi pénzügyi eredmény közhasznú tevékenység tárgyévi eredménye
tájékoztató aDatok tárgyévben az apeH által kiutalt 1% összege
6
a közhasznúsági jelentés szöveges beszámolójának főbb pontjai: – az alapítvány valamennyi pénzeszközét – a működési költségen túl – közhasznú céljainak elérésére fordította. ez az összeg ismét csökkent az előző évhez képest 00 000 forinttal. – a támogatások többségét a szociális jellegű kifizetések tették ki, munkanélküliek segélyezésére ebben az évben kisebb összeg kiutalása vált szükségessé. – jelentősen csökkent a kötelezettség (az 1%-os felajánlások) összege, az előző évi 120 ezer forintról 6 ezer forintra. ezt az összeget a kuratórium határozatának megfelelően a sokgyermekes és kisnyugdíjas igénylőknek adtuk ki, akiknek számára természetesen a további forrásokból is jelentős összeg jutott. – a költségvetésből az alapítvány 2007. évben sem részesült támogatásban. a VaSVári pál önSeGélyező SajtóalapítVány kuratóriuMa
Milyen a pr a tescónál? a tesco Global áruházak zrt. kommunikációs vezetője hackl Mónika hat éven át a légiforgalmi irányítás kommunikációs vezetőjeként tevékenykedett a hungaroControlnál. ebből a munkakörből érkezett egy jobbára más, izgalmas kereskedelmi-kommunikációs szakmai területre, ahol igazi kihívások, jelentős feladatok várták. – Milyen változást hozott munkájába a pozícióváltás? – A légiforgalmi irányítás, sőt az egész repülés világa nagyon speciális terület. Az alapvető különbség azonban abban a monopolhelyzetben van,amely a HungaroControlt jellemzi, hiszen kizárólagosan ez a cég a kijelölt szolgáltató Magyarország légterében. Mindez azt jelenti, hogy a munkám úgymond vegytiszta PR-tevékenység volt, a marketing-kommunikáció hiányzott belőle. Kommunikációs munkánk a Tescónál két szálon fut, az egyik az üzletmenethez közvetlenül kapcsolódó marketing-kommunikáció, a másik a cég népszerűségét, imázsának folyamatos javítását szolgáló PR. Itt a két terület egyre inkább együttműködik. – Milyen felkészültséggel foglalta el ezt a munkakört? – Matematikus végzettségem mellé közgazdász-, majd PR-diplomát szereztem, illetve ezt követően EUszakértői diplomát is. Korábban az energiaszektorban tevékenykedtem szintén ilyen munkakörben. – Milyennek tartja az újságírók és a cég kapcsolatát, és ha szükségesnek lát valamiféle finomítást, mi lenne az?
– Elődöm, Hardy Mihály jól ismert és vérbeli sajtós. Kapcsolata a médiával nyilvánvalóan jó volt. Természetesen fontos, hogy mindezt továbbvigyem. Az én szóvivői hitvallásom nagyon egyszerű: mindig elérhetőnek lenni és megpróbálni a lehető legalaposabban válaszolni az újságírói kérdésekre. Annál negatívabb képet egy cégről el sem tudok képzelni, mint amikor elzárkózik a válaszadás elől. Mindez azt jelenti, hogy tulajdonképpen 24 órán át készen kell állni, ami nagyon fárasztó, de egyúttal izgalmas és érdekes feladat. Amit fejlesztenünk kell, az a vidéki sajtókapcsolataink rendszere. Mivel az egész országban jelen vagyunk, immáron 132 áruházunkkal és kisebb boltjainkkal, elengedhetetlen, hogy a helyi sajtóval is élő kapcsolat alakuljon ki. Remélem, ezúton is értesülnek arról, hogy várom a megkeresésüket. Fontos számomra az is, hogy mindaz, amit a Tesco a természeti és társadalmi környezetéért tesz, egyre ismertebb legyen, ebben a hazai áruházláncok között is élen járunk. Komoly összeggel támogatjuk a környezetünkben élő hátrányos helyzetű gyermekeket és fiatalokat.
– Mi tetszik legjobban a Tescónál? – A „pörgés,” amit az üzleti szféra tempója jelent, erre számítottam, amikor idejöttem. Szinte már az első hetekben kipróbáltam a „mély vizet”. Mindez elsősorban a feladatköröm részét jelentő szóvivői tevékenységre vonatkozik. Ugyanakkor előny is mindez, hiszen, amikor egy újságírói kérdésre igyekszem minél pontosabb választ adni, felkeresem az adott terület szakértőjét. Ezzel megismerem az adott kollégát, és egy kicsit alaposabb képet kapok a működésünk részleteiről is. – Mondana valamit arról is, milyen a Tesco-szóvivő magánélete? – Két nagy gyermek büszke édesanyjának mondhatom magam. Fiam most végez a külkeren, lányom egy spanyol iskolába jár. Az életemet rajtuk és a munkámon kívül a sport határozza meg. Versenyszerűen kajakozom szenior kategóriában. Ebben az évben sikerült belapátolnom egy bronz-, egy ezüst- és egy aranyérmet a maraton és a síkvízi magyar bajnokságon 200 és 500 méteren. A vizet nem csak kajakban élvezem, imádok vitorlázni – tavaly nyár óta kapitányként! – és úszni is. Rendszeresen futok és kerékpározom. A síelés és korcsolyázás már csak hab a tortán mindehhez. Szerencsére a felsoroltak nagy részét családom társaságában űzöm. A szabadidőm igen szűkös, pedig sorozatban állnak polcomon az elolvasásra váró könyvek, folyóiratok. Lehet, hogy nyugdíjas éveimre kell tartogatnom őket?
képben a fotóriporter ott hagytuk abba – a lap címoldalán –, hogy néha a mun-
kájukat végző fotósok óhatatlanul „belelógnak” a képbe. ebből aztán nem is ritkán létrejöhet olyan „összkép”, amely kiteljesíti az olvasónak tálalt információt. láthatóvá, de legalábbis sejthetővé teszi az események, a történések mögöttesét. azt, amit a közszereplők vagy bármilyen fotóalanyok talán nem is kívánnának tudatni velünk. érzékelhetővé válik, hogy bizony, fizikailag sem könnyű hivatás a fotósé, már csak táskájuk elképesztő súlya miatt sem – és e tekintetben a kamerákat cipelő és rezzenéstelenül tartó televíziós tudósítók sem panaszkodhatnak… vagy éppen arra döbbenhetünk rá: sebesüléssel jár megörökíteni a házrobbantást, ha a tűzszerész előbb kezd munkába az ígértnél. aztán itt vannak politikusaink: a médiát szeretők és elhárítók. a médiával bánni tudók vagy a tőle szenvedők. a médiát munkatársnak tekintők vagy vele csak önérdekű kapcsolatot tartani kívánók. az objektív minden árnyalatot rögzíteni képes. sokan, laikusok azt hiszik: a mai sajtófotósoknak olyan technika adatott a kezükbe, hogy elegendő kattintgatni, a sok felvétel között bizonnyal lesz használható. de ezt senki olyan nem mondhatja komolyan, aki amatőrként – akármilyen profi készülékkel – családi, civil eseményeket igyekszik megörökíteni fényképezőgéppel vagy kamerával. Ha valaki megnézi összeállításunk fotóit, látni fogja a különbséget. (t. l.)
össztűz Fotó: Teknős Miklós – Népszabadság
HIrdeTés
Uniós szintű ivóvízellátás a Zemplénben
magasból fotózva – nyilatkozik az országgyűlés elnöke Fotó: Népszabadság
Az utolsó pillanat – mindjárt a tárgyaló felekre zárják az ajtót Fotó: Népszabadság
Jelentős beruházások – színvonalas szakmai kivitelezés hosszú távú gondolkodásra, alapos tervezésre volt szükség ahhoz, hogy az utóbbi években megvalósulhasson a térség egyik legjelentősebb, ha nem az első legnagyobb közműberuházása a zemplénben, közelebbről a bodrogközben és a hegyközben. ehhez persze kellett az uniós, a minisztériumi támogatás is, valamint a térség önkormányzati vezetői körének elvi egyetértő támogatása, amivel ezt a célt elérhették. nevezhetjük egyszerűen a tájegység sikertörténetének is a zempléni Vízmű kft. elmúlt években felmutatott szakmai és gazdasági előretörését. a két város, Sátoraljaújhely és Sárospatak mellett negyvenhat zempléni település több mint 85 ezer lakosának ivóvízellátását, 29 település csatornaszolgáltatását végző társaság fél évtized alatt országosan is elismert beruházási programot valósított meg. ami ennek jelentőségét külön aláhúzza: ez idő alatt a kft. zökkenőmentesen, magas színvonalon látta el szolgáltatói feladatait az adott településeken.
m
indezekről és még sok más, az eredményességet befolyásoló lépésről beszélgettünk lakatos istvánnal, a kft. ügyvezető igazgatójával, aki elmondta, hogy a jogelődökkel együtt immár 104 éve fennálló és szolgáltató cég a 2007es évben több mint egymilliárd forintos árbevételre tett szert, a nyereségük meghaladta a százmillió forintot. ezek az eredmények más vízművek gazdasági adataival összevetve jól mutatják, hogy a zempléni vízmű kft. nem az alaptevékenységével tett szert ilyen jeles bevételre, a nyereség többnyire vállalkozói tevékenységéből származott. ugyanis az elmúlt években országosan is kiemelkedő vízminőség-javító nagy projektek kivitelezéséből alaposan kivették részüket a kft.-nél. a hegyközi és a bodrogközi programoknál alvállalkozóként is kitettek magukért, ahol megbízhatóságukkal, pontos munkavégzésükkel vívták ki a szakma elismerését. az elmondottakon túl az ügyvezető igazgató megemlítette azt is, hogy a siker egyik záloga az egyetértés a helyi önkormányzatok vezetőivel, hogy velük középtávra is képesek voltak nagyon pontosan meghatározni a legfontosabb feladatokat, melyek ebben az esetben szerencsésen egybeestek a térség lakosainak érdekeivel. a kft. vezetése azért is döntött úgy, hogy a nagyberuházások legkényesebb kiviteli munkáiban részt vehessen, hogy azzal kiküszöbölhessék, elkerülhessék a hazai vízközmű-beruházásoknál tapasztalható problémákat. mint arról már a sajtóvilág korábbi számában többször is beszámoltunk, a bodrogközi projekt első ütemében készült el a pácin és Cigánd közötti vezeték, majd egy 15 kilométer hosszú vezetékkel kötötték össze Bodroghalom, tiszakarád, tiszacser-
mely és nagyhomok hálózatát az újhelyi vízbázissal. a fűzér projektnél a 14 hegyközi települést kötötték össze az újhelyi vízbázissal, illetve négy víztározó és nyolc átemelőszivattyú-gépház is megépült, valamit felújítottak egy 10 kilométert kitevő régi vezetéket is. – az önkormányzatok évente egyszer határozzák meg a hatósági árakat, így ezzel érthetően nem könnyű követni az energiaárak évközi változásait – folytatta az ügyvezető igazgató. – az idei víz- és csatornadíjak azonban már tartalékokat is tartalmaznak, és ezzel a mi szolgáltatási áraink is lassacskán már a„helyükre kerülnek”. tarifáink így is rendkívül kedvezőek a környező térségekéhez képest, a mi szolgáltatásainkat igénybe vevők tulajdonképpen harmadát fizetik annak, mint amivel a közeli-távoli térségekben élőknek számolniuk kell. azt már mi tesszük hozzá, hogy a kiemelkedő jelentőségű, uniós szintű ivóvízellátást biztosító nagyberuházások megvalósítása mellett ez utóbbinak is köszönhetik népszerűségüket a térség lakossága körében.
Közelharcban a politikus nyilatkozatáért Fotó: szigetváry Zsolt – MTI
Veres Viktor fotóriporter sérülten a romok előterében Fotó: rózsahegyi Tibor – eUrOPress
lakatos istván ügyvezető igazgató Páholyból figyelők Fotó: szabó Bernadett – Népszabadság
miniszteri médiaelhárítás Fotó: Kovács Attila – MTI
Közelkép Fotó: Kerék Ágnes – eUrOPress
7
8
„Az újságíró kerülje el a faji, szexuális, nyelvi, vallási vagy politikai diszkrimináció megjelenésének elősegítését.”
Sajtóvilág
„Az újságíró kezelje szakmai veszélyként a plagizálás, a tudatos elferdítés, a rágalmazás minden formáját.”
2008. augusztus
2008. augusztus
BÉlyEGSARoK
olVASóSzERKESztői NAPló
KiEmElÉS tőlEm
nemzeti üzenet
Szeretem a partjelzőt
az év fotósa Gárdi Balázs, a Népszabadság volt munkatársa érdemelte ki Az év fotósa címmel járó fődíjat a PX3 elnevezésű fotóversenyen a francia fővárosban. A rangos zsűri nagyra értékelte Gárdi Balázs A völgy című művét, amely egy afganisztáni bombázásban sérült gyermekről és segítőjéről készült. A fotókat Párizs egyik legrangosabb kiállítóhelyén, az Actez galériában tették közszemlére.
Ha egy ügy nem érdekel igazán, sokszor nehezen igazodom el az újsághírekben. Talán más is hajlamos mellékes körülmények alapján kialakítani a véleményét. Annyit tudtam, hogy a főnöke és közte lévő „koncepcionális különbségek” miatt mondott le a sportállamtitkár, de mert erről nem tudtam meg közelebbit, az tette a lemondását számomra mégis rokonszenvessé, hogy a faképnél hagyott miniszter állítólag állampénzen vitte az olimpiára a feleségét. Azután viszont hallottam, ahogy egy rádióriporter megkérdezi tőle, mi a véleménye az olimpiáról „mint tornatanárnak”. - Nem tornatanár vagyok, hanem testnevelő tanár! Úgy mondta, hogy értenem kellett volna: ő több, mint tornatanár! De csak az jutott eszembe, hogy a nagy tanáregyéniség, Kovács Endre egyszer megjegyezte: „annak idején a tornatanárokat nem engedték be a tanáriba!” Na tessék, a testnevelőnek nyilván helyet csinálnak! De miért gondolja, hogy a megnevezési különbség valóban a lényeget érinti? Nem fogjuk a tornatermet testnevelő teremnek hívni azért, mert ott kosaraznak, kézilabdáznak, futnak, fociznak, legkevésbé tornáznak a diákok.
Az ország határain kívül rekedt vagy külföldre menekült magyarok évtizedeken át a bélyeget nézték meg először a hazájukból érkező levélen, csak azután olvasták a rokoni, baráti sorokat. Vérmérséklet szerint bosszankodtak, búslakodtak vagy mosolyogtak a szülőföld miniatúrába zárt üzenetei fölött. Aki csak tehette, történelmi vagy földrajzi tárgyú bélyeget ragasztott a távolba szánt borítékra. Többnyire persze a városi ember jutott hozzá ilyenekhez, hiszen a falusi postákon szinte kizárólag csak a közlekedésről, a munkáról és a kommunista élharcosokról lehetett címleteket vásárolni. Az ügyesebbje így aztán belépett a bélyeggyűjtő körbe, és ott minden újdonságot megkapott postatisztán, s időnként szép tájainkról, nemzeti hőseinkről készült kisgrafikákat illeszthetett levelére. Ma sincs ez másként: nemzeti illendőség dolga a bélyeges üzenet. Még akkor is, ha nagy pénzért vett idegenek sikerével büszkélkedni bevett szokás a sportvilágban, ha voltak is politikusok, akik azon fáradoztak, hogy a nemzeti összetartozásról tartott népszavazás ne kapjon elegendő igen voksot, és még akkor is, ha a modernitás a bélyeg ellen fordult: értéknyilvánító bélyegzővé próbálja „észszerűsíteni” azt. Szerencsére a magyar posta figyel a közös értékekre, és minden évben
HIrdeTés
Sajtóvilág
sok olyan címletet ad ki, amelyre ráirányul a világban szétszórt magyarok szeme, 650 éves Képes Krónikáról négyszáz forintos, aranyszínű fóliával nyomtatott bélyeget, majd augusztusban a Szent Korona zománcképeiről három háromszáz forintos címletet tartalmazó blokkot bocsá-
tott ki. Tények és legendák kavarognak mindkét becses emlékünk körül, van azonban egy közös száluk. Ebből a krónikából tudjuk, hogy „Magyarország angyal adta koronájának” tekintették már Bajor Ottó idején ezt a drága kincset, amelyet csobolyóba rejtettek az osztrák herceg elől. A magyarok régi és legújabb cselekedeteiről írott krónika 147 miniatúrája közül az látható a bélyegújdonságon, amelyiken Géza és László a szarvast követve templomhelyet talál. A Korona képeiről ez már a negyedik (és egyben sorozatzáró) blokk: 2005-ben hat, 2006-ban hét, tavaly három illusztrációt jelentettek meg a bélyegképeken. Az idei blokk is három címletet hordoz magában – mint korábban, most is a koronázási palást egy részlete a háttér –, ezúttal Szent Damján, Szent Demeter és Gábriel arkangyal zománcképeivel. Az államiságunk folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklye akkor is minden magyar jelképe, ha vannak, olyanok akik már csak „egy szerencsétlen sorsú ékszert” látnak benne. A blokk, illetve a bélyegek magas névértéke arra nem igazán alkalmas ugyan, hogy közönséges levél bérmentesítésére szolgáljon, de lehetnek olyan alkalmak, amikor megéri a „felülfizetés”. SoóS kálMán
Nem tudja, mi az a szinedokhé: a nyelvi jelenség, amikor a rész foglalja el az egész helyét? Inkább annak örül, hogy a gyerekek úgy említik: tesitanár? Úgy látszik, értetlen vagyok, mert azt sem tudtam felfogni soha, amikor a matektanárok „négyzethálós” füzetről beszéltek. Állítólag attól szoktak félni, hogy a gyerekek nem értik meg: a kocka test, a négyzet síkidom. Hát persze, a végén még a kockás ingről is rosszat gondolnak… S akkor itt van a legújabb: valamiért asszisztensnek kezdtek hívni kettőt a futballpályán a játék vitás kérdéseiben döntő három emberből. Emlékszem, apám nemzedéke még a taccsbíró megnevezést használta. Beleillett a korner, ofszájd, bekk, half, center és a többi közé. Megmondom őszintén, nem hittem volna, hogy egyszer még szögletnek, lesnek, hátvédnek, fedezetnek (középpályásnak), középcsatárnak fog hangzani. S a taccsból is bedobás meg partdobás lett, amiről a partjelző ad információt a játékvezetőnek. S persze a pálya partját nem ő, hanem az oldalvonal jelezte: mégis nekem kedvenc szavam lett. De most lecserélték, mert a nemzetközi szövetség valamiféle többletfeladattal is megbízta, a nagy meccseken még rádióösszeköttetésben is áll a bíróval. Na jó, legyen neki új hivatalos megnevezése, de miért kell ezt átvennünk? Vagy maguk a partjelzők gondolják, hogy ezzel a névvel nem kezelhetnek rádiót? kelen károly
a társadalmi tudatformálásért Ezzel a címmel hozott létre közhasznú alapítványt a közelmúltban megalakult Médiaunió. Célja: az emberek problémáinak megoldásán fáradozó stratégiai kommunikáció, szakmai összefogás megvalósítása. Pályázatot is hirdettek 2009. évi kampányuk témájára. A szervezet ezentúl az így kiválasztott témát állítja majd tevékenységének középpontjába. A Sajtóvilág legutóbbi számában még csak a megalakulásáról adtunk hírt, s íme máris két igen értékes és hasznos kezdeményezést jegyez a Médiaunió, amelynek kuratóriumát dr. Schmidt Mária vezeti, tagjai pedig Hankiss Elemér, Kepes András, Novák Péter és Rudolf Péter. a premier Magazin különdíja Már negyedik alkalommal értékelt a Premier Magazin, s adta át elismerő különdíját. Az idén a kitüntetett: Bozó Andrea, az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. Azokat díjazza a lap, akik az előző évi Pécsi Országos Színházi Találkozón nem részesültek kitüntetésben, de munkájukat a szakma kiemelkedőnek tartja Volt egyszer egy újság Budapesti 7 nap címmel sokak által nagyon hamar megkedvelt lap jelent meg az elmúlt hónapokban a Pannon Lapok Társaságának kiadásában Dalia Lászlónak, a Vasárnap Reggel egykori főszerkesztőjének szerkesztésében. Drukkoltam, sokan drukkoltunk nekik. Nemrég – augusztus elején – azután olvashattam a főszerkesztő búcsújegyzetét a 7 napban: „Zárunk. A kiadó úgy döntött, túl sokára jön be a pénz, amit befektetett: a hirdetők túl lassan fogadtak el bennünket, csak most kezdett volna termőre fordulni népszerűségünk. A bank viszont kamatot ad legalább kamatot ad, igaz, azt nem lehet elolvasni… Bizony a terjesztés sem volt tökéletes… Egyévesek vagyunk. Voltunk… „Volt egyszer egy újság”. Sajnos csak volt. A lapért is kár. És mi lesz a kollégákkal? Metro helyett Metropol Új címmel jelent meg augusztus 7-én a „független ingyenes hírújság”. A főszerkesztő nem kevesebbel harangozta be a változást, mint azzal, hogy a Metro áruházlánc (ennyi év után!) – úgy ítélte meg, hogy a formai névazonosság zavarja cégük üzleti tevékenységét. „Ezért névváltoztatásra kényszerítettek bennünket”. „Sajtókényszerítés”. Van új a nap alatt. Szomorú újdonság! Azért a független hírújság profilja nem változik Sőt, többet ígér. Úgy legyen! Hajrá Metro… Akarom mondani: Metropol! Újházy GyörGy
PARAGRAFuS
REJtVÉNy
§
hetven éve hunyt el karinthy Frigyes
Február óta a munkavállalókra nézve előnytelenül változott meg a munkaügyi peres eljárás költségeinek szabályozása. a főbb rendelkezéseket ismertetjük most.
A peres eljárás költségei A peres eljárás költségeihez tartoznak: az illeték, a szakértői költségek, a tanú díja, az ügyvédi költségek és a postaköltségek.
Tárgyi költségmentesség a február 2-át megelőzően indult perekben. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2.§ értelmében a feleket – jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül – a munkaügyi perekben tárgyi költségmentesség illeti meg, kivéve azokat a munkaügyi pereket, amelyben tárgyi illeték feljegyzési jog illeti meg őket. A munkaügyi perek tárgyi költségmentessége azt jelenti, hogy a munkáltatót fizetési kötelezettség csak perveszteség esetén terheli, mégpedig a perveszteség arányában. A munkavállalót perköltség viselésére csak akkor kötelezi a bíróság, ha a kár bűncselekményből vagy szabálysértésből származott, mégpedig pervesztesége arányában.
Tárgyi
költségfeljegyzési jog a 2008. február 2-a után indult perekben A 6/1986. (VI. 26.) IM rendeletet módosító 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet 127.§. értelmében a 2008. február 2-át követően indult munkaügyi perek tárgyi költségmentessége megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a 2008. február 2-át követően indult munkaügyi perekben perveszteség esetében nemcsak a munkáltatót, hanem a pervesztes munkavállalót is kötelezi a bíróság a költségek – ideértve nemcsak az ellenérdekű fél ügyvédi költségeit, hanem a peres eljárás illetékét és az esetleges szakértői díjat is – megfizetésére. Ez adott esetben igen borsos összeget is kitehet. Például: ha a munkavállaló keresetében él a munkáltató felmondása ellen, vitatva annak jogszerűségét, és a pert elveszti, akkor a bíróság kötelezi a munkáltató ügyvédi költségének megtérítésén túl a peres eljárás illetékének a megfizetésére is, mely havi 150 000 Ft-os átlagkereset esetén az éves összeg 5+6 = 11%-a is lehet (azaz 198 000 forintra is rúghat) A munkaügyi perek tárgyi költségmentességére tekintettel korábban nem kellett megfizetnie a 6%-os illetéket. A jogszabály-módosítás a munkavállaló feltétel nélküli költségmentes pereskedésének véget vet. A munkavállaló a költségek megfizetése alól csak akkor mentesül, ha jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján a bíróság személyes költségmentességet engedélyez a részére. Személyi költségmentességében akkor részesül, ha jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon kívül nincs, avagy jövedelmi és vagyoni helyzetétől függetlenül rendszeres szociális járadékban részesül.
forrás: a munkajog 2008. feBruári Hírlevele
FÜGGőleGeS: 2. lantán vegyjele. – 3. Helyhatározó szó. – 4. angol fürdő. – 5. tankeveredés! – 6. nitrogén és urán vegyjele. – 7. tiltószó. – 8. Csepel egyik fele. – 9. osztály közepe. – 10. névelős állóvíz – 11. mint a vízszintes húszas. – 16. délszláv eredetű férfinév. – 18. ebben az utcában állt püski sándor könyvesboltja 1940-ben. – 20. újságot forgalmazó. – 22. a vers dísze. – 23. a máj váladéka. – 24. szláv hármas. – 25. százötvenegy római számmal. – 30. azonos a vízszintes 4. számmal. – 32. itt állt Brener jános könyvnyomdája. – 36. évszak. – 37. duna menti város. – 39. Önző csoportosulás. – 42. skiro. – 43. Csillagkép. – 44. nem is ezé. – 45. e folyó mentén zajlott le az első ütközet az orosz és a tatár seregek között 122-ban. – 47. időmérő. – 48. szándékozik. – 50. fiatal férfi. – 51. vas megyei település. – 53. föld alatti folyosó. – 58. madárszáj. – 60. …-útfélen. – 63. ále. – 64. dohányzik. – 65. svájci kanton. – 66. óne. – 68. spanyolországi és máltai autók jelzése. – 69. nőnap páros betűi. – 70. tág. – 71. Xm.
198. augusztus 29-én halt meg a magyar irodalom kiemelkedő személyisége. keresztrejtvényünkben egy jellemző gondolatát rejtettük el. (Függőleges 49., vízszintes 1., függőleges 12. sor) VízSzinteS: 13. Bacsó péter 1969-ben rendezett filmje. – 14. Becézett leánynév. – 15. kettős betű. – 17. azonos betűk. – 19. győri fociklub. – 20. igekötő. – 21. férfinév. – 23. nem is azt. – 25. római százkettő. – 26. férfinév. – 27. dalmű. – 28. víztömlő. – 29. szakadék a visegrádi-hegységben. – 31. középen merít. – 33. nem oda. – 34. kimondott betű. – 35. ilyen kert is van. – 37. lányom férje. – 38. ezüstfehér puha fém. – 40. testrész keverve. – 41. Helység fejér megyében. – 43. mediterrán ország. – 46. madár. – 49. vigyázz rá! – 50. éktelenül fáj. – 52. női név. – 54. a győzelem istennője. – 55. görög zita és seres attila fiának keresztneve. – 56. tó közép-ázsiában. – 57. nitrogén, oxigén, kálium. – 59. veszprém megyei helység. – 61. időjelző. – 62. kimondott betű. – 63. földet művelj! – 65. ilyen kezelés is létezik. – 67. páratlan dugó. – 68. nem a mostani. – 70. itt született jake la molta amerikai ökölvívó 1922. július 10-én.
1
2
12
1
15
16
21
4
5
MokoS iStVán
e
7
8
9
17
18
22
2
0
29 5 9 4
19
20
24
25 28
1
2
6 40
8
41 45
49
42 46
51
50
54
47
58 6 68
48
52
5 56
55
57
7
44
62
11
Ő
27
4
10
12
26
6
9
60
59 65
64
61 66
70
69
67 71
n
! HIrdeTés
A Balaton déli partján, a főút mellett felújított szálloda ElAdó. A szállodában összesen száz db – 350–380 fő befogadására alkalmas – 3-4 ágyas szoba található.
tel.: 30/9214-988, 1/331-2146
SióFoKoN, az Aranyparton 82 apartman lakás építésére alkalmas telek jogerős építési engedéllyel eladó. ár: 300 millió Ft.
www.imoingatlan.hu
10
Sajtóvilág
„A legsúlyosabb etikai vétség a csúszópénz elfogadása, akár a megjelentetés, akár az elhallgatás érdekében.”
2008. augusztus
HIrdeTés
ViSSzA Az iSKoláBA
iskolakezdési akciók a tesco áruházakban a tesco-Global áruházak idén is meghirdeti „Vissza az iskolába” programját. Mivel a magyarországi háztartások zömének jelentős problémákat jelent a tanévkezdés, programunk keretein belül — a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan — a tesco idén is alacsony árakkal igyekszik segíteni az iskolába induló gyermekek szüleit. az iskolaszezon az elmúlt évek forgalma alapján egyébként kiemelt jelentőségű, hiszen az áruházlánc éves papír-írószer forgalmának egyharmadát ekkor bonyolítják. az őszi iskolakezdés nemcsak a gyerekeket állítja új kihívások és feladatok elé; ilyenkor a szülőket is – s legfőképpen a pénztárcájukat – komoly megpróbáltatások érik. a tesco az idei iskolaszezonra több mint ezer árucikket kínál a diákoknak, a választék felöleli szinte az összes, az iskolakezdéshez kapcsolódó termékkört: papír-írószert, bútort, számítástechnikai eszközöket, kötelező olvasmányokat. több száz iskolai termék olcsóbb most, mint általában, s az akció egészen szeptember 4-ig tart, hétről hétre megújuló akciókkal. a szezon legkeresettebb terméke az a/5-ös iskolai füzet, melyekből a tavalyi szezonban több millió darabot értékesített a tesco. a kisiskolások szüleinek igyekszik segíteni azzal az áruházlánc, hogy azokat az iskolaszereket, melyekre az 1–4. osztályosoknak lehet szüksége, egy helyre csoportosítva lehet megtalálni. ezek azok a felszerelések, amelyeket„a tanító nénik biztosan kérni fognak”. a választék kialakításánál a tesco gondolt minden vásárlórétegre. van egy kialakult termékválaszték, amely minden évben bővül a vásárlói igényeknek megfelelően. a tesco áruházaknak minden árkategóriában van mindenki számára megfelelő ajánlata a grafitceruzától az íróasztalig. az iskolakezdést tesco gazdaságos termékek kibővült választéka is segíti: a tavalyi évhez hasonlóan, sajátmárkás színes ceruza, radír, vízfesték, tempera és zselés toll is kapható az ország 80 tesco hipermarketjében.
a sajtószakszervezet 1989. május 1-én alakult, független, demokratikus szakmai szakszervezet. tagjai újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak, kiadói dolgozók, akik elfogadva az alapszabályt, kérik felvételüket és vállalják a tagdíj (a jövedelem 1 százaléka) befizetését. legfőbb testülete a titkári tanács, amelynek munkájában az alapszervezetek titkárai közvetlenül vesznek részt. munkanélkülivé válásuk, illetőleg szociális helyzetük romlása esetén a szakszervezet által alapított vasvári pál Önsegélyező sajtóalapítvány nyújt támogatást tagjainknak, s mint közhasznú alapítvány részt vállal a sajtó minden dolgozójának szociális támogatásában. a sajtószakszervezet 1991 óta teljes jogú tagja az ifj-nek, a brüsszeli székhelyű nemzetközi újságíró szövetségnek. A szakszervezet elnöke: f. kováts éva, társelnökök: Baktai györgy (ügyvezető) és tripolszky lászló. Gazdasági titkár: merza zsuzsa. A szakszervezet székhelye: Bp., kölcsey u. 2. 1085, irodája: Bp., naphegy tér 8. 1016, tel.: 266–006, fax: 17–165, e-mail:
[email protected].
a SajtóViláG a sajtószakszervezet lapja. megjelenik kéthavonta. KIADÓ: a sajtószakszervezet. Felelős kiadó: f. kováts éva. Főszerkesztő: Baktai györgy. Szerkesztő: tripolszky lászló. Tipográfia: dolinszki réka. Nyomdai előkészítés: dolart Bt. Nyomás: passzer nyomda kft. Felelős vezető: Bagaméri imre ügyvezető. issn 1586-9814
