Sajtóvilág. Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége. (IFJ etikai kódex)

Sajtóvilág „Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége.” (IFJ etikai kódex) az újságírók, szerkesztŐségi alkalmazottak, kiadói dolgozók érdekvédelmi szervezetének lapja  XXi. évfolyam, 5–6. szám, 2009. december

Kellemes

karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk szakszervezetünk valamennyi tagjának, partnereinknek és a Sajtóvilág minden kedves olvasójának!

Negyventől fölfelé Évfordulós szakszervezeti tag kollégáinkat köszöntöttük

1%  A Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítvány kuratóriuma tájékoztatja a sajtó valamennyi dolgozóját és nyugdíjasát, hogy a 2007. évi szja-ból felajánlott és az APEH-től a segélyezési számlára került 55 624 forintot az előre bejelentett terveknek megfelelően az idős kisnyugdíjasok és a nagycsaládos kollégák segélyezésére fordította. Az APEH idei tájékoztatása szerint az adózóknak a 2008. évben kapott jövedelmük alapján felajánlott összegeiből 17 792 forint kerül a segélyezési számlára. A kuratórium úgy döntött, hogy ezt az összeget is a tavaly meghatározott célokra fordítja. Köszönetet mondva a felajánlóknak, a kuratórium tisztelettel kéri a szakmában dolgozókat, a sajtó munkatársait és barátait, hogy jövőre minél többen ajánlják fel személyi jövedelemadójuk 1 százalékát a Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítványának, amely 2010-ben ünnepli alapításának 20. évfordulóját, s fennállásának két évtizedében több mint 32 millió forinttal támogatta a munkanélkülivé váló kollégákat, a nehéz szociális helyzetbe jutott újságírókat, szerkesztőségi, hírügynökségi és kiadói dolgozókat, a kisnyugdíjasokat, a sokgyermekeseket. A szolidaritás száma, az alapítvány adószáma, amelyet fel kell tüntetni adózáskor a rendelkezési nyilatkozaton: 19639903-1-42.

Karácsonyi szünet  A Sajtószakszervezet központja ér-

tesíti az alapszervezeteket és valamennyi kollégánkat, hogy irodánk 2009. december 15-től 2010. január 4-ig zárva tart. A zárva tartás napjaiban távbeszélő üzenetrögzítő működik a 266-00-63 telefonszámon. Nyitás: január 5-én, kedden.

 Telt ház volt a Sajtószakszervezet székhelyén, az MTI Naphegy téri épületének földszinti, 13. számú tanácstermében december 13-án. Csaknem kilencven kollégát hívtunk meg a jubiláns tagok hagyományos ünnepségére, és – örömünkre: idős kor ide, influenzajárvány oda! – több mint ötvenen el is jöttek. Azokat vártuk, akik negyven, ötven, hatvan éve, esetleg még régebben tagjai szakszervezetünknek vagy valamelyik elődszervezetének. Az ünnepség

az évek óta megszokott mederbe folyt le: a szakszervezet vezetői köszöntötték a meghívottakat, röviden beszámoltak az elmúlt évben végzett munkájukról (hangsúlyosan említve a májusi tisztújító kongresszus óta eltelt időszakot), majd átadták a kerek évfordulós kollégáknak a tagságukat igazoló emléklapot. Minden meghívott átvehette a szakszervezet karácsonyi ajándékcsomagját is. Hogy pedig az ünnepség kellő súlyú megörökítést nyerjen

Évkönyv a sajtó világáról  Médiakalendárium 2010 címmel, a Sajtóvilág különkiadványaként megjelent a Sajtószakszervezet legújabb évkönyve. A kötet célja, a korábbi kalendáriumokhoz hasonlóan, egyfajta – nyilván korántsem teljes – képet felvillantani a hazai és részben a külhoni magyar nyelvű sajtó világáról, bemutatni a szakma és a szélesebb nyilvánosság számára idősebb és fiatalabb mestereket, 2009-ben díjazott kollégákat, jubilánsokat, jeles újságírói műhelyeket. Soha még ennyi laudáció nem látott napvilágot az évkönyvben: szinte minden kitüntetettről a lexikonnál bőségesebb információt kap az olvasó – a MÚOSZ, a MÚK, a MAKÚSZ által elismert kollégáinkról. A rövidebb összefoglalókat többoldalas bemutató írások, főleg interjúk követik. Kaján Tibor megszólalása karikatúra-kötetének megjelenése okán csakúgy izgalmas és érdekes olvasmány és látvány, mint Féner Tamás, Rédei Ferenc fotóikkal gazdagon illusztrált interjúja és két külhoni Aranytoll-díjas újságíró, a marosvásárhelyi Makkai János és az izraeli Yehuda Lahav (We-

iszlovits István) bemutatkozása. Csép Sándor beszélgetése a nyolcvanéves Bodor Pállal még a sajtószakma beavatottjai számára is sok újdonsággal szolgál. Színes összeállítással köszönti a kalendárium a 60 éves Nők Lapját, amelynek Aktuális hangolójában (minden héten e címmel ír „vezérgondolatokat” a főszerkesztő) Molnár Gabriella így vall: „Újságíró azért lesz az ember, hogy megmutassa másnak, amit ez magától nem láthat meg.” A Nagyvilág 1957-től nyitott ablakot a világra, amikor a lap akkori szerkesztői igyekeztek pótolni a kimaradt éveket, s bemutatni a modern nyugati irodalmat. Hogyan alakult a havi periodika sorsa azóta? – erről adott interjút a főszerkesztő, Fázsy Anikó. A hagyományos Naptár rovatot a húszéves rendszerváltozásnak szenteli az évkönyv, hónapról hónapra követve 1990 eseményeit írásban és képben, mint ahogy a címlap ezt beharangozza. (A Médiakalendárium 2010 teljes anyaga megtekinthető szakszervezetünk megújított honlapján: www.sajtoszakszervezet.hu)

a Sajtóvilág címoldalán, megszavaztattuk a jelenlévőket: akarják-e, hogy a jubilánsok köszöntését, ezt a kedves és meghitt összejövetelt jövőre is megrendezzük? A magasba lendített kezek és emléklapok, a mosolygós arcok az egyhangú igent mutatják Várai Mihály fotóján. Részletes beszámoló a jubileumi ünnepségről a 2-3. oldalon.

2

Sajtóvilág

„Az újságírónak mindenkor védenie, őriznie kell a szabadság alapjait, a pártatlan kommentár és kritika jogát.”

2009. december

Két lábon  nézze meg az ember! a televíziós

pozsonyi tudósítóját kérdezi a reggeli műsor szerkesztője a budapesti stúdióból a szlovák nyelvtörvény hatályba lépése utáni napon. elbizonytalanítja a magyarokat az új rendelkezés, inkább ott sem használják az anyanyelvet, ahol pedig lehetne – így a válasz lényege. Ő maga is – teszi hozzá – törekszik arra, hogy„ne provokálja a többséget”, ezért például a kocsijában utazván lehalkítja a magyar rádiónak, a saját rádiójának, a kossuthnak a hangját. amelyiknek dolgozik.

híradók újabban előszeretettel utalják nézőiket a világhálóra. tudósításunk (interjúnk, beszámolónk stb.) teljes anyagát honlapunkon tekinthetik meg! – így a rövid eligazítás. rendben is volna ez, hiszen mindannyiunknak haladnunk kell a korral. két dolog okozhat csak gondot. az egyik: szakmai. a honlapra való hivatkozás„ellenében” a képernyőn látható tudósítások egyre hiányosabbak, sokukból már-már a lényeg marad ki, gyakran megelégszenek az adott esemény puszta bejelentésével, minden tartalmi részletezés nélkül. a másik ok technikai, amely a következő kérdést veti fel: mit tegyenek azok, akiknek a mai magyarországon még mindig nincs számítógépük, internet-hozzáférésük? (sokan vannak ilyenek, főleg vidéken.) esetükben érvényesül-e az információhoz való hozzájutás alkotmányos joga? egyébiránt tovább is fejleszthető a híradós gyakorlat: még megérhetjük, hogy a bűnügyi filmet sem vetítik végig.„a történet befejező 15 percét nézőink honlapunkon tekinthetik meg!” (bár lehet, hogy ezzel tulajdonképpen jobban járunk majd.)

tettamanti béla rajza

 leHalkítva. az mr1 kossuth rádió

tegyük hozzá: a mindenkori újságíró mégiscsak védett ember. legalábbis védettebb, mint más földi halandó. védi őt a státusa, védi az újságírói szabadsága. védené még a szakmai szolidaritás is. ez utóbbira nem bukkantam a hazai hírek között. így csak a magam nevében jelentem ki: szolidáris vagyok a pozsonyból tudósító kolléganővel, és arra buzdítom, ne halkítsa le a rádióját.  álHír (ugyanerre a témára): bratislavából jelentik a világ hírügynökségei: „szlovákia fővárosában megrendezték a német anyanyelvűek büszkeségmenetét, az úgynevezett pressburgi sétát. az előre bejelentett rendezvényt a rendőrség nagy erőkkel biztosította, az ellentüntetők várható provokációja miatt gyakorlatilag lezárták a belvárost. Öszszecsapásra – szemben az előző évi történésekkel – ezúttal nem került sor. a mintegy százötven fős tömeg nyugodtan és méltóságteljesen vonulhatott fel, német nyelvű táblákkal (pressburg ist unser stadt auch!), s közben – megfigyelők szerint – német nyelven beszélgettek egymással a résztvevők. a bratislavában akkreditált nagykövetségek vezetői közös nyilatkozatban támogatták és kormányaik szolidaritásáról biztosították a pressburgi sétát, megjegyezve, hogy szlovákia tegnap újabb tanúbizonyságát adta európaiságának.”  mint.„celebműszak. sztárok, mint hétköznapi hősök.” e bombasztikus beharangozó címszerkezetet olvasom a kereskedelmi televízió hirdetésében. egy aprócska baja van a szövegnek: nem kell a sztárok és a mint közé vessző. Hogy miért, azt a hirdetés kiötlői elolvashatják az akadémiai helyesírás gyakorta kiadott különböző kézikönyveiben részletesen, itt csak megemlítem, hogy azért nem kell a vessző, mert nem hasonlításról van szó, hanem minősítésről, milyenségről. érdemes-e egyáltalán harcba indulni a helyesírási korrektségért, a nyelvi tisztaságért napjainkban, amikor hemzsegnek az ilyen„vessző mintes” hibácskák? a kérdés költői, a nyelvhasználat eltökélten halad a maga bárdolatlan útján. a nyelv ma már odáig „fejlődött”, hogy a rádióban, televízióban szavazóhelységről beszélnek és tisza-parti helyiségben elkövetett bűntettről. talán egy szobácskára gondolnak, amely közvetlenül a folyó partján leledzik? aligha. terjed a celeb, a lúzer meg a többi szó, pedig róluk a lakosság nagy része azt sem tudja, mi fán teremnek. egy csak a biztos: a celeb bizonyosan nem lúzer. legfeljebb mi vagyunk vesztesek, amidőn a sok híresnek kikiáltott embert ránk tukmálja a média.

 kommentár nélkÜl. drótpostalá-

dámban levelek torlódtak fel. búcsúlevelek: mai sajtóbeli viszonyainkra jellemzőek,„eredményei” a gazdasági válságra a legegyszerűbb választ megtaláló menedzsmenti gyakorlatnak. nem szükséges hozzájuk kommentár. álljon itt belőlük néhány kiragadott sor: „a lehető legtöbbet kell tennünk, s a lehető legkevesebbet beszélnünk önmagunkról – tacitust idézve búcsúzom tőletek a cégnél töltött rövid 36 év után lezárva egy periódust. kívánok annyi örömet és sikert a munkátokban, amennyi nekem megadatott.” –„20 év után búcsúzom, felmondtak nekem is, indok: munkakör megszűnése. már jó ideje zajlanak nálunk a leépítések. nem gondoltam volna, hogy rám is sor kerül, hiszen úgy éreztem, szükség van rám. fáj, mert nagyon szerettem a munkámat, a kollégáimat, és úgy érzem, hogy a szívemet is beleadtam. szívből kívánom, hogy a lap helyzete, jövője pozitív irányba változzon, és tovább dolgozhassatok egy még jobb lap készítésén… –„szerettem volna elköszönni, s ha már nem is mindenkitől tudok, legalább azoktól búcsúzom, akikkel együtt dolgozhattam, és akiktől sokat tanulhattam. köszönöm mindazok támogatását, akik részt vettek munkánkban és segítséget nyújtottak az akadályok leküzdésében.” –„szívesen folytatnám a megkezdett munkát, de az én elképzeléseim és/vagy módszereim nem esnek egybe a vezetőség, annak néhány tagja által képviselt elképzelésekkel, ezért mennem kell.” –„azt szerettem volna, ha rendezett körülmények között dolgozhattunk volna, ha tudni lehetett volna miért, mit fizetnek, ha tisztességes munkaszerződésünk, netán kollektív szerződésünk is lett volna. (amikor magánosították a lapunkat, akkor még volt!). de nem ez történt. egyre többet dolgoztattak és egyre kevesebbet fizettek, de úgy hallom a régi kollégáktól, hogy még ezt is lehet fokozni. valahogy a menedzsment nem szerette, ha valaki zavarja köreiket és zokon vették még azt is, ha egyáltalán kérdéseket tettek föl nekik.” –„megvallom, mint derült égből a villámcsapás, úgy érintett a dolog. mégpedig azért, mert nekem az életem volt ez a munka. a munkámmal, tudomásom szerint, soha nem volt gond, különböző dicséreteket halmoztam fel, több kitüntetést kaptam. nem mellékesen, a kollégák is elismerték tevékenységemet. nem az fáj, hogy elküldenek, hanem a módja. azt hiszem, nem ezt érdemeltem ki.” TripolSzKy láSzló [email protected]

Jubilánsait köszöntötte a Sajtószakszervezet „Tették, ami a dolguk volt, alkalmazkodtak a változó világhoz”  A Sajtószakszervezet megalakulása óta nagy figyelemmel van régi tagjai iránt, akik évtizedeken át példát adtak szolidaritásból, a szakszervezetben keresték a munkavállalók érdekeinek védelmét, és készek is voltak tenni érte. Ennek jegyében minden decemberben köszöntjük azokat a kollégákat, akik 40, 50, 60 éve vagy még régebben tartoznak hozzánk, és emléklapot nyújtunk át nekik. Nemcsak az irántuk való megbecsülés jelének szánjuk ezt az ünnepi alkalmat, hanem egyúttal a fiatalabb szakszervezeti tagoknak is fel kívánjuk hívni a figyelmét: ezek a kollégák hónapról hónapra befizetett tagdíjaikkal, régi tapasztalataik közreadásával, nemegyszer az aktívakat meghazudtoló energiával végzett munkájukkal bizonyítják a szakszervezethez tartozásukat. A jubilánsok köszöntésére az idén december 3-án ünnepélyes keretek között került sor. Az MTI székházának tanácstermébe több mint nyolc-

van meghívottat vártunk, és zömük eleget is tett a meghívásnak. Az ünnepséget Tripolszky László, a Sajtószakszervezet ügyvezető társelnöke nyitotta meg, majd F. Kováts Éva elnök szólt az ünnepeltekhez és az ünneplőkhöz, köztük mai szakszervezeti vezetőkhöz, akik elkísérték alapszervezetük jubilánsait. Beszédéből idézzük az alábbi részt: „Azokat köszöntjük itt ma, akik több évtizede tagjai a szakszervezeti mozgalomnak. Egy olyan generáció tagjait köszöntjük főhajtással, akik példaképként állhatnak a f iatalabb korosztály előtt. Önök sok mindent átéltek: sokat dolgoztak, sok jót és rosszat tapasztaltak, sorsfordító változásoknak voltak a tanúi, tevékeny résztvevői. Tették, ami a dolguk volt, alkalmazkodtak a változó világhoz. Voltak, akik szakmát, munkahelyet váltottak, mások maradtak és próbáltak megfelelni a mind újabb szakmai kihívásoknak. Különböző életutakat jártak be, fontos pozíciókat értek el más-más területeken, de a sok külön-

70 éve tag: győri endréné (központi nyugdíjas alapszervezet – knya) 60 éve tagok: gerencsér miklós, dr. reitter lászló, tímár gézáné (népszabadság); gáspár judit, józsa györgy, kapitány rezső, kisfalvi frigyesné, újvári tiborné, vándor józsefné (knya), vermes istvánné (mti) 50 éve tagok: balogh józsef (keletmagyarország, nyíregyháza), baktai györgy, bubor gyula, lauer pál, dr. lepies györgy, szántó tiborné, tóth mátyásné (knya), arndorfer lászlóné, erőss lászlóné, flesch istván, tippanucz lajosné, dr. varga lajosné (mti), bánhalmi jános, böcz sándor, Hirsch lajos, dr. pünkösti árpád, septey lajos, serény péter, vajda péter (népszabadság) 40 éve tagok: nagy miklós (axel springer magyarország somogy megyei iroda), jáki mihályné (knya), dömötör béláné, farkas józsefné, oláhtibor, polonyi pál, sugárné bognár anna, tóth imréné (mti), farkas józsef györgy, kádas gézáné, szabó oszkárné, zalahegyi lászló, zalányi béláné (népszabadság). 60 évnél régebben tagok: 1936 óta szakszervezeti tagok: oroszi istván (népszabadság), gáti istván (knya), 1941 óta: gál pál (népszabadság), 1942 óta: lehel miklós (mti), 1945 óta: deák gusztávné, juhász lászlóné, matt sándorné, molnár tiborné, tóth béláné, tuszinger károly, tuszinger károlyné, (knya), lantos sándor, (népszabadság), 1946 óta: léwald györgyné, méry györgy, szántó jenőné, szántó miklós (knya), szabó miklósné, vágó tibor (mti), 1947 óta: kelemen mártonné, (knya), reksán ferenc, veress balázs (mti), kerecsényi sándorné, dr. kovács dénes, dr. pudler erzsébet, tóth jánosné (népszabadság),1948 óta: faragó györgy, Horváth jenő, Horváth józsefné, kertész ottóné, molnár imréné, sarlós mariann (knya), vass lászlóné (népszabadság).

Hetven éve szakszervezeti tag Győri Endréné – tanúsítja az okmány. Kolléganőnk egészségi állapota miatt az emléklapot a család képviselője vette át

Örökös tagok: dr. bálint gyula györgy, salgó tamásné, berényi jános, dr. lepies györgy, baktai györgy, mészáros béla.

Szakmai önvédelem Néha már tudunk úgy tenni, mintha tudnánk tenni valamit  Ma már történészi kutatás tárgya lehet (lesz is, vehetünk mérget rá), hogy a rendszerváltás folyamatában vezető szerepet játszó nyilvánosság, benne a megformált nyilvánosság, tehát a sajtó, az elektronikus sajtó – akkor még nem létezett kereskedelmi média – hogyan vesztette el haladó szerepét. Hogyan fordulhatott elő, hogy a köztársaság alkotmányos intézményrendszerei között helyet kapó közmédia, mellette a minőségi sajtó, egyszercsak a feladata betöltésére alkalmatlan szórakoztató pótszer, a megélhetés határán egyensúlyozó kvázivállalkozás lett? A politikának kiszolgáltatott médiavilág elitje önként bevonult a politika másodvonalába. A felszívódott, beintegrálódott médiaelit mögött ott volt a képzett, szakmailag kikezdhetetlen újságírók gyaloghadserege, amely egyszercsak a kiműveletlen, olcsó munkaerő konkurenciájának környezetében kényszerült méltatlan kenyérharcokra. Lassan nemcsak magát adta meg, a tudását, az elveit, az etikáját adta fel a permanens médiaháborúk csatáiban, és végül már maga is elhitte: nincs más választása, mert egy régi értékrendet, társadalmi feladatrendszert képviselt, az idő túlhaladt rajta. A szakma talpasai, mint általában a talpasok, későn ébredtek. A szakmát képviselő szakszervezetek, szakmai érdekvédelmi szervezetek néhány évvel ezelőtt a médiaparlament keretében kezdték hallatni hangjukat. Ebben még volt naivitás. Úgy gondolták, a szakpolitika felvilágosítható, meg-

mutatható neki a kivezető út, felmutathatók a nyugati modellek, visszaadható a társadalomnak a saját nyilvánossága a demokrácia, a demokratikus működés jobb esélyeinek érvényesítése érdekében. A médiaparlament fantasztikus méretű intellektuális terméket állított elő a legkisebb gyakorlati haszon nélkül. Ezt felismerve alakult át nemzeti média-kerekasztallá. Az új fórum már fél éve működik. Tömöríti a nyilvánosság működtetőin kívül a szakmai alkotói szervezeteket és a tudatos nézői-befogadói civil szerveződéseket, miközben számít minden, a demokratikus jogállamot a tudatos és informált polgárok közösségeként elképzelő, és ezt a meggyőződését artikulálni tudó szervezet és magánszemély közreműködésére. Azt azonnal megállapította a kerekasztal, hogy a rendszerváltás nagy ígérete, a közmédia politikai és gazdasági függetlenségének megteremtése álom maradt. A közmédia nem lett a társadalomé. (Ne csodálkozzunk, nemcsak a tulajdon, de a tulajdon működtetésének haszna sem maradt az – a társadalom nem tudta az érdekeit érvényesíteni az őt irányító politika, az anyagi létének alapjait megteremtő gazdaság és a törekvéseit kifejező kultúra vonatkozásában sem.) Innen kellett elindulni. Olyan szakemberek véleményének meghallgatásával, mint amilyen Róna Péter közgazdász, aki a sajtószabadság és a gazdaság kapcsolatáról beszélt. Vagy Juhász Judit, volt kormányszóvivő, jelenleg a Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese, aki az újságíró-társadalom bizalomvesztéséről és megosztottságáról mondott

„Az újságíró csak olyan tényeket közölhet, melyeknek pontosan ismeri az eredetét.”

Sajtóvilág 2009. december

3

Tetszettek volna…

s Zsúfolásig megtelt a terem Fotók: Várai Mihály

Farkas Józsefné (MTI) átveszi az ajándékot

Veress Balázs hatvan évnél régebbi tagunk

Kerecsényi Sándorné, a Népszabadság nyugdíjasa

bözőség mellett van, amiben mégis hasonlítanak egymásra, ami mindannyiukban közös: hogy 40, 50, 60 éve nem csak beléptek a szakszervezetbe, hanem az eltelt hosszú évek alatt mindvégig szakszervezeti tagok maradtak. Kitartottak az önként vállalt szolidaritás mellett, tudatában lévén annak: milyen fontos ez a szolidaritás. A jubilánsok között sokan mai is aktív dolgozók, és azok is lesznek még hosszú évekig, minthogy a nyugdíjkorhatár 65 évre emelkedett. Őket arra kérjük, hogy beszéljenek minél többet munkahelyükön fiatal kollégáikkal a szolidaritás fontosságáról. Engedjék meg, hogy befejezésül Berecz András egyik számomra igen kedves meséjéből idézzek: Bizonyos János nevű vitéz megjárta a poklot és a

mennyországot is. A pokolban furcsa látvány fogadta. Nagy kerek asztal mellett ülnek az elkárhozott lelkek. Az asztalon minden, mi szem-szájnak kellemes. Ám mindegyiküknek hosszabb a kanala, mint a keze, ezért bárhogyan is igyekeznek, egy falatot sem bírnak a szájukba tenni. Így mindannyian éheznek. Odafent az égben ugyanez a látvány várta Jánost: kerek asztal, sok finom ennivaló és méteres kanalak. Csakhogy az üdvözültek itt mégis jóllaktak. Ők ugyanis egymást etették. Kedves jubiláns kollégák! Ez a történet pár szóban sok mindent elmond a szolidaritásról és mindennapjainkról. Egymáshoz való hozzáállásunk nemcsak a mellettünk élő emberek jó közérzetét, de – talán nem túlzás, ha azt mondom – a mi életünk sikerességét is eldönti.”

maraubu rajza

el néhány őszinte gondolatot. Szinetár Miklós a nyilvánosság, a média és a kultúra összefüggéseit emelte ki, helyenként ízesen elmondott felszólalásában. Majtényi László, volt adatvédelmi ombudsman, az ORTT akkori elnöke először levélben fejezte ki, hogy bízik a civil összefogás erejében, később a lemondásának benyújtása után első fórumként kereste fel a kerekasztalt és beszélt a médiaviszonyokról. Így könnyű volt képet alkotni a magyar médiarendszer egészének erőviszonyairól, arányairól, és megállapítani, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel nem lehet tárgyilagos és valós képet kialakítani a médiaeszközök hatásairól. Számos jel utal arra, hogy a piac gazdasági szereplőinek nem is áll érdekében, hogy ez a kép világosabb legyen, és a politika számára is elfogadható, ha csak részérdekek jelennek meg közérdekként a nyilvánosság előtt. Tölgyessy Péter előadása erősítette meg az addig megállapítottakat. A továbbiakban, már a közszolgálat kérdéskörére szűkítve a témát Szekfű András médiatudós, Lengyel László és újra

Az ünnepi köszöntőt követően Tripolszky László röviden tájékoztatást adott a szakszervezet mai feladatairól, eredményeiről és gondjairól. Kérte a jubilánsok, a régi szakszervezeti tagok támogatását, együttműködését a napi munkához. Az ünnepi rész zárásaként az elnök és a társelnökök: az ügyvezető és M. Lengyel László átadták az emléklapokat a 40, 50, 60 és 70 éve belépetteknek. Ők, valamint a 60 évnél régebbi és az örökös tagok a szakszervezet ajándékait is átvehették. A hagyományos ünnepi megemlékezés az elnökség szintén hagyományos vendéglátása keretében baráti beszélgetéssel, a közös emlékek felidézésével zárult. (i.gy.)

Majtényi tartott mások mellett előadást. Hozzászólt Pach Ferenc, a közszolgálati nemzeti hírügynökség főszerkesztője. Világossá vált, hogy a látlelet összeállításában, a gondok, bajok számbavételében a kerekasztal már hatékony fórum. Előre kell lépni. Ahogy maga a fórum megfogalmazta, a terjesztéstől az intézményrendszerig, a finanszírozástól a társadalmi megrendelést kifejező testületekig, az irányítási és ellenőrzési formákig minden átfogó megújításra vagy újjáteremtésre vár. Ráadásul a politika előbb-utóbb ráébred, hogy új médiatörvény megalkotására van szükség. Az eddigi kísérletek készületlenül találták a szakmát és a közvéleményt egyaránt, és csak bugyuta előkészítetlenségük okán, nem pedig a társadalmi ellenállás hullámtörőjén buktak meg. Hasonló kockázatot még egyszer nem vállalhat az intézményes tájékoztatás és a minőségi média szakmai közössége. Ezért elhatározta, hogy három munkacsoportot hoz létre, amely erejét nem kímélve, a leghozzáértőbb szakmai erőket igénybe véve kidolgozza, hogy – a független médiavilág szempontjából – mi a közszolgálat társadalmi funkciója, mit várhat el tőle minden egyes állampolgár a nyilvánosság terei határainak kitűzése, működtetése, ellenőrzési funkcióinak betöltése szempontjából. Ehhez milyen jogi garanciák szükségesek, és milyen finanszírozási modellek felelnek meg a céloknak. Milyen tartalmak felelnek meg a társadalmi megrendelésnek, a kultúrateremtés, -közvetítés és -megőrzés kívánalmainak. És mindehhez milyen minőségi követelményeknek kell társulniuk. Hol az a határ, amelyen a legjobb szándékot sem lehet már átengedni a minőséget szavatoló útlevél hiányában. Itt tartott a média-kerekasztal megalakulása után három hónappal, 2009 telének kezdetén. A továbbiak éppen 2010-ben dőlnek el. Hónapról hónapra követhetők a ma még ismeretlen, előre nem látható fejlemények. M. leNgyel láSzló

ok vagy kevés 17 ezer forint? mit lehet ennyi pénzzel kezdeni? mit jelképez ez az összeg? ezek a kérdések merültek fel bennem, amikor megtudtam, hogy 17 792 forint érkezett idén a sajtószakszervezet vasvári pál Önsegélyező alapítványa számlájára a személyi jövedelemadó 1 százalékos felajánlásaikból. egyik kollégánk szégyenletesnek, a szolidaritás teljes hiányának nevezte a dolgot, én inkább közönyösséget, nemtörődömséget látok benne. egyszerűen nem érdekli az embereket, mi lesz személyi jövedelemadójuk egy százalékával. tisztelet a kivételnek, nem veszik maguknak a fáradságot, hogy kitöltsenek egy űrlapot és ilyen módon rendelkezzenek arról, hogy ki, melyik civil szervezet legyen a kedvezményezett, kapja meg az összeget. nem arról van szó, hogy sajnálnák az alapítványtól a kollégák jövedelmüknek ezt a csekély hányadát, mert ugyan mit sajnálnának azon, ami egyébként sem marad a bankszámlájukon, nem gyarapítja a bevételeiket, hiszen ez az 1 százalék így is, úgy is „adóba megy”. Ha nem rendelkeznek arról, hogy melyik közhasznú szervezet kapja, akkor a központi büdzsébe folyik be a pénz. és ami még lényegesebb, így nem az adózó maga, hanem mások döntik el helyette, hogy mire fordítják ezeket az összegeket. nem gondolnám, hogy rossz célokra, felesleges dolgokra; bizonyára meglesz, megvan a helye ezeknek a megmaradt 1 százalékoknak is. a vasvári pál alapítványnak még nagyobb szüksége lenne ezekre a pénzekre. mert mire is hoztuk létre? a munka nélküli és a szociálisan rászoruló kollégák támogatására. akikből sajnos egyre többen vannak. eddig is sokan keresték meg a sajtószakszervezetet, de a gazdasági válság nyomán újabb átszervezések, létszámleépítések történtek, nyolcórás munkakörökből 4-6 órás beosztások lettek csökkentett bérrel, vagy ami még rosszabb, elbocsátásokkal. kopogtatnak, jönnek a kollégák, segélyt kérnek. amíg valamennyi pénz még van az alapítvány számláján, addig adunk, ha nem is annyit, mint amennyit szeretnénk, de adunk. Hogy azután mi lesz, mit mondunk, ha kiürül a kassza? antall józsef híressé vált mondásának nyomán talán azt, hogy tetszettek volna időben rendelkezni az 1 százalékról. F. KováTS Éva

Te kit választanál?

v

álasztásra készülünk újra. természetesen még nem a tavasszal esedékes országos eseményre. egyelőre a„háztáji” választások ideje érkezett el: a legtöbb munkahelyen nemsokára lejár az üzemi tanácsok, megbízottak három esztendőre szóló mandátuma. a jelölésre hivatott szakszervezeti bizottságok és a munkavállalók elgondolkozhatnak azon, kit válasszanak a munkavállalók részvételi jogát megtestesítő grémiumokba. jó alkalom ez arra is, hogy a munkahelyeken végiggondolják: általában is kit látnak alkalmasnak, kiket érdemes megválasztani a tagok képviselőinek. bár ez most éppen nem aktuális, mégsem érdektelen nekünk is körülnézni a szakszervezet háza táján. voltam olyan taggyűlésen, ismerek olyan üt-választási tapasztalatokat is, amelyek azt bizonyították, mennyire nehéz ott választani, ahol több alkalmas kolléga is akad. ámde sajnos résztvevője voltam olyan taggyűlésnek is, ahol unszolni kellett egyik-másik kollégát: vállalja már el a tisztséget. a kollektívának mindenesetre jól végig kell gondolnia: mit vár attól, akit (amúgy jelképesen) az„oroszlánbarlangba” küld. már miután felmérték, hogy milyen is az a„barlang”. könnyű azt mondani, hogy a választott legyen rátermett. persze! de mit jelent ez a jelző? érdemes végiggondolni az igényeket: ismerje a munkahelyi követelményeket, ne csak a saját rovatát, vagy akár a lapot, hanem hozzá a kiadót is. és persze legyen kész arra is, hogy meghallgassa és képviselni is tudja a kollégákat. a képviselethez persze tárgyalóképesség kell és nem kis mértékű kompromisszumkészség is. és most persze nem a régi„szakszervezetis” viccre gondolok. (mármint: a szakszervezeti titkár minden hétfőn reggel véleménycserére megy az igazgatóhoz. bemegy a saját véleményével és kijön az igazgatóéval…) ahhoz, hogy egy ilyen tárgyalás eredményes legyen, szükséges, hogy a titkár szavát azért vegyék figyelembe, mert látja a partnere, hogy ért ahhoz, miről vitatkozik, de az sem mellékes, hogy mennyire ismerik el szakmai tudását, mennyire tekintélyes mint újságíró vagy éppen valamelyik kiadói részleg munkatársa. természetes, hogy a jó, színvonalasan alkotó újságíróra jobban hallgat a menedzsment. persze tiszteltetem az olyan vállalati jogászokat, kiadói vezetőket, akik egyszercsak„megvilágosodnak”, hogy a szakszervezeti vezető valamilyen kreált követelménynek lényegében nem is felel meg, hogy jutalmak sorát szinte véletlenül kapta. nos, ez ellen is a legjobb ellenszer a munkahelyi feddhetetlenség. sok mindenre kell válaszolniuk azoknak a kollégáknak, akiknek az„urnáknál” is válaszolniuk kell a címben feltett kérdésre: te kit választanál? BaKTai györgy

4

„Az újságíró nem hallgathat el fontos információt, nem hamisíthat meg tényeket, dokumentumokat.”

Sajtóvilág 2009. december

MédIaHírEK − röVIdEN

Szadi lók képviselőjének állítása szerint a kanadai Amanda Lindhoutért és fotósáért, az ausztrál Nigel Brennanért egymillió dollárt kaptak.

 Elbocsátásokra készülnek a The New York Timesnál. A világlapnál tervezett leépítési hullám az 1250 fős hírszerkesztőségi stáb mintegy száz munkatársát fogja érinteni az év végéig.  Szeptember közepén rendezték meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének hagyományos éves táborát az erdélyi Gyergyószárhegyen, az ottani új kulturális központban. A MÚRE rendezvényén más határontúli és magyarországi szervezetek mellett szakszervezetünk is képviseltette magát. A tanácskozás vezető témái voltak: Sajtóprés – a forradalomtól a gazdasági válságig; Élő mikrofon – tervek és folyamatok a rádiózásban; Anyanyelv – sajtónyelv; Újságíróképzés napjainkban. A tanácskozás záró napján kiosztották a szervezet szakmai díjait. MÚRE-nívódíjban részesült az írott sajtó kategóriájában Szabó Zsolt (a Művelődés szerkesztésében, illetve az újságíróképzés terén kifejtett munkájáért), az elektronikus sajtó kategóriájában Mosoni Emőke (a Bukaresti TV magyar adásában végzett kiemelkedő műsorvezetői-szerkesztői munkásságáért); Oltyán László Emlékdíjat kapott Barabás Márta, a Kulturális Központ Díjában részesült Orbán Katalin, a kolozsvári rádió munkatársa.  Foglyul ejtett ’56 címmel tette közzé az 1956-os forradalom és szabadsáharc eddig titokban megőrzött fotóit Lehel Jenő fényképész-krónikás. A páratlan anyagot a Magyar Hírlap közölte.  Sediánszkyné Matula Ágnes, a Duna TV műsorvezetője és Szászi Júlia, a Szervusz, Ausztria! főszerkesztője kapta az idei Magyar Lajos-díjat. „Az anyanyelv iránt felelősséget érző és viselő emberek számára a sajtó hosszú ideje a közHirdetés

Bátrabbak lehetnek a dolgozók  Januártól bátrabban pereskedhetnek

 Csaknem

pápai gábor rajza – népszava, 2009. december 1.

nyelv írott és beszélt változatának letéteményese. Ma is mondhatjuk, hogy betölti ezt a funkciót, bár az utóbbi időkben nem kevés jelenség szomorítja a figyelő és érdeklődő közönséget” – mondta el a díjátadón Bencédy József, a kuratórium elnöke. A Magyar Lajos-díjat Péchy Blanka színművésznő alapította 1986-ban egymillió forintos tőkével, első férje, a néhai Magyar Lajos emlékére, a MÚOSZ-szal együttműködve. A díjat és a vele járó, díjazottanként (jelenleg) 100-120 ezer forintos jutalmat és emlékplakettet először 1987-ben adták át, így az alaptőke már csak két, legfeljebb három évre elegendő – tudta meg az eMasa Bencédy Józseftől. A kuratórium elnöke azt is elmondta: ha az alapítványnak nem sikerül szponzort találnia, két-három év múlva megszűnik a díj.  Két új cég indíthatott rádióadót november közepétől a Danubius és a Sláger Rádió frekvenciáján – döntöttek az ORTT október 28-i ülésén a testület Fidesz, KDNP és MSZP által delegált tagjai. Az SZDSZ-es tag nem szavazott, az ORTT elnöke pedig nem vett részt a szavazáson, már korábban távozott az ülésről. A Danubius frekvenciáját az Advenio nevű cég, a Slágerét az FM1 nevű konzorcium kapja hét évre, így megjelenhet a Klassz Rádió és a Neo FM.

 Egy

szomáliai, egy tunéziai, egy azerbajdzsáni és egy Srí Lanka-i újságíró kapta New Yorkban a Bizottság az Újságírók Védelméért nemzetközi szervezet idei sajtószabadságdíját. Az azeri és a Srí Lanka-i újságírók nem tudták személyesen átvenni a díjat, mert jelenleg börtönben tartják fogva őket.  Sztrájkbizottság létrehozásáról döntött a Magyar Televízió dolgozóinak három reprezentatív érdekképviselete – erősítette meg a vállalat üzemi tanácsának elnöke. Kapuvári Gábor közlése szerint a Magyar Televízió Gyártásvezetői Szakszervezete, a Televíziós Dolgozók Szakszervezete és a Televíziós Műsorkészítők Érdekvédelmi Szövetsége az 1650 dolgozó mintegy egyharmadát tömöríti. Információk szerint a munkavállalók célja a bérek legalább reálértéken tartása, valamint a munkahelyek biztonságának garantálása. Öt éve nem volt fizetésemelés a cégnél, a költségvetési megszorítások (az idén még 9,4 milliárdos céltámogatás megvonása) miatt pedig sokan az elbocsátástól tartanak.  Szomáliában 15 hónap fogság után kiszabadult két szabadúszó újságíró; egyikük azt állította egy tévének adott telefonos interjújában, hogy elrablói – „magukat szabadságharcosoknak nevező bűnözők” – verték és kínozták őt. Az emberrab-

másfél évtizednyi szünet után újra állandó tudósítói irodát nyitott Pekingben az MTI. A vezetői posztra kiírt pályázatot az évek óta a kínai fővárosban élő Trebish Péter, a Magyar Rádió korábbi munkatársa nyerte.  Emléktáblát avattak december 10én Melocco Jánosnak (1909–1951) a magyar katolikus újságírás vértanújának emlékére Budapesten az V. kerületi Kossuth Lajos u. 1. alatt a ferences rend templomának falán. Az alkotást fia, Melocco Miklós szobrászművész készítette.  December

harmadik hetében költözik új székhelyére a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a VI. kerületi Vörösmarty u. 47/A szám alá az MTI naphegy téri épületében bérelt átmeneti irodáiból. Az Andrássy úti régi székháztól néhány saroknyira, az Aradi és a Szondi utca között található terézvárosi épület az újságíró-szövetség elképzelése szerint nemcsak a médiaszakmai közélet pezsgő központja lesz, de egyúttal Budapest egyik kedvelt továbbképzési és kulturális színtere is. Az utcafronton elhelyezkedő eklektikus épületrészt a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelően újították fel a kivitelezők. A telek hátsó épülete, valamint a hátsó és az első traktust összekötő szárny a modern építészet szellemében nyerte el mai formáját: garázsnak, irodáknak, szerkesztőségnek, könyvtárnak, kiállító- és rendezvényteremnek ad helyet. A MÚOSZ új székházában, korszerű környezetben végzi majd médiaoktatási tevékenységét a szövetség Bálint György Újságíró Akadémiája. forrás: napilapok, e-masa, mti

a munkavállalók. Kevésbé kell tartaniuk a kiadásoktól: 75-80 százalékuknál csökkenhet annak a kockázata, hogy pervesztesként állniuk kell majd a jogvita költségeit. Legalábbis ezt célozza az idevágó új szabályozás, a módosult polgári perrendtartás és a végrehajtását szolgáló, most készülő igazságügyi miniszteri rendelet. A munkavállalói költségkedvezmény azokat a munkavállalókat illeti meg, akiknek a per által érintett munkaviszonyból származó átlagkeresete nem haladja meg a két évvel korábbi nemzetgazdasági bruttó átlagkereset kétszeresét. Ezt – az előző esztendőre vonatkozóan – évente teszi közzé a Központi Statisztikai Hivatal. A hivatkozott átlagkereset 2008-ban 198 900 forint volt, ezt kell tehát figyelembe venni a 2010-ben induló perekben. Tavaly februárban megszűnt a munkaügyi perek tárgyi költségmentessége. Az úgynevezett tárgyi költségfeljegyzési jog megilleti ugyan a félként fellépő munkavállalót, az állam megelőlegezi számára a perrel járó kiadásokat, ám ha vesztesként hagyja el a tárgyalótermet, az ellenfél ügyvédi költségein túl ki kell fizetnie az illetéket, az esetleges szakértői költségeket, tanúdíjat is. A munkavállalót ez visszatarthatja attól, hogy fellépjen munkáltatójával szemben. A munkaügyi bíróságokon tavaly csökkent is az ügyek száma. Országosan csaknem 2500 üggyel kevesebb érkezett a munkaügyi igazságszolgáltató fórumokra, mint az előző esztendőben. Annak érdekében, hogy a perköltségviselés kockázata ne lehetetlenítse el a jogos munkavállalói igények érvényesítését bírósági úton, indokolt volt – a legmagasabb kereseti kategóriába tartozók kivételével – a munkavállalók számára egy sajátos költségkedvezmény megalkotása. Erről született megállapodás az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén, majd ezt követte a törvénymódosítás. Hankó Tünde bírónő, a Fővárosi Bíróság elnöke pozitív intézkedésnek tartja az új szabályozást, szerinte a költségkedvezmény bátorítani fogja a munkavállalókat, akik egyébként ezerszer is meggondolják, hogy jogvitába bonyolódjanak munkáltatóikkal. Magyar György ügyvéd hangsúlyozta: alapelv, hogy az embereket nem szabad elzárni a jogérvényesítéstől. Így nem lehet pusztán pénzügyi kérdés, ki pereskedhet, ki nem. Ezért üdvözölhető az új típusú költségkedvezmény a munkaügyi perekben. A kedvezményhez szükséges adatokat természetesen fel kell tüntetni a keresetlevélben, és csatolni kell az igazolásra alkalmas iratokat. E kötelezettség a felperesként fellépő munkáltatót is terheli. A bíróság kötelezheti az alperes munkáltatót a munkavállaló átlagkeresetének igazolására, ha azt állapítja meg, hogy a cég a dolgozójával szemben fennálló kötelezettségét nem teljesítette, és az emiatt nem nyújthatja be az igazolást. Ha pedig a felek között az átlagkereset mértéke is vitatott, a bíróság ügydöntő határozatában rendelkezik a munkavállalói költségkedvezményről. Ha annak feltételei nem állnak fenn, megvonja a kedvezményt. A kedvezmény a folyamatban lévő ügyekben is érvényesül majd, külön munkavállalói kérelem és a szükséges adatok igazolása alapján. Visszamenőleges hatályú, és kiterjed a per egész tartamára. (vg oNliNe)

Hirdetés

6

Sajtóvilág

„Az újságíró tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy helyreigazítson minden pontatlanul, hibásan vagy félrevezetően megjelent információt.”

2009. december

HírKöZléSI áGaZaTI párBESZéd

Figyelemmel kell lenni az egészséges és biztonságos munkavégzésre Munkajogi és munkavédelmi konferencia Székesfehérváron 2009. szeptember 18-án  A munkajog és a munkavédelem mindig ki-

emelt helyen szerepelt a szociális partnerek képzési programjában, mivel a napi munka során ezen a területen van leggyakrabban probléma. Az ágazatot elérő pénzügyi-gazdasági válság enyhítésére tervezett és bevezetett költségtakarékossági intézkedések között sok a munkaidő átszervezését érintő gazdasági intézkedés. Mindkét témakörben fontos a szakszervezeti és munkavédelmi képviselők jogainak gyakorlása – véleményük, javaslataik figyelembevétele. Már sokszor visszaigazolta az élet, hogy egy-egy intézkedés, új szabályozás bevezetése lényegesen kevesebb konfliktussal jár, ha ezt – az érdekképviseletekkel kialakított – közös döntés alapján vezeti be a munkáltató. A munkavédelmi és a munkaidő szabályainak betartása a munkaügyi ellenőrzések során is mindig kiemelt figyelmet kap. A konferencia két előadója – dr. Váró György igazságügyi munkavédelmi szakértő és dr. Fodor T. Gábor munkajogász – szakterületének országosan elismert szakértője, így előadásaik és a konzultáció során kapott válaszok segítik az eligazodást a szabályok helyes alkalmazásában, mert ezeknek a szabályoknak az ismerete a munkavállalók képviselőinek és a munkáltatóknak is nagyon fontos. dr. váró györgy igazságügyi munkavédelmi szakértő a munkavédelmi érdekképviseletről és érdekegyeztetésről  Az érdekegyeztetés szereplői a munkahelyen

a munkavállalók, a munkavédelmi képviselők, a munkahelyi munkavédelmi bizottság és a munkáltató. Alapvető kötelezettségeik az együttműködés, a jogok és kötelezettségek rendeltetésszerű gyakorlása és az információk átadása. A résztvevőket jogaik gyakorlása miatt hátrány nem érheti. Fontos az adatvédelmi szabályok betartása (adatok-tények nyilvánosságra hozásának szabályai), hasonlóan szabályozott, mint az üzemi tanács tagjára vonatkozóak, a munkajogi védelem a választott szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozó szabályok szerint illeti meg a munkavédelmi képviselőket. Munkavállalókkal folytatott tanácskozás a munkáltatók számára kötelezettség, a munkavállalók képviselői számára jogosultság, pl. a munkáltatói intézkedések előzetes megvitatása. Betartandó alapelvek a kiegyensúlyozott részvétel, a munkáltató részéről intézkedési jogkörrel bíró személy jelenléte a tárgyalásokon. A tanácskozás témakörei lehetnek a munkáltatói kötelezettségek, a munkavédelmi feladatok elvégzésében érintett személyek kijelölése, foglalkoztatása, tevékenysége, a munkavédelmi tartalmú információk biztosítása, a munkavédelmi oktatás megtervezése és megszervezése. Dr. Váró György beszélt a munkavédelmi képviselő(k) választásáról, ami a munkavállalók joga. Kitért a Munkahelyi Munkavédelmi Bizottság létrehozásának feltételeire, a Paritásos Munkavédelmi Testület feltételeiről is, majd ismertette a munkavédelmi képviselő általános jogosultságait. Ő meggyőződhet a munkahelyek, a munkaeszközök, az egyéni védőeszközök biztonságos állapotáról, az egészség megóvására és a munkabalesetek megelőzésére tett intézkedések végrehajtásáról, a munkavállalóknak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre történő felkészítéséről és felkészültségéről. A munkavédelmi képviselő jogai: működési területén a munkahelyekre munkaidőben beléphet, tájékozódhat az ott dolgozó munkavállalóktól, részt vehet a munkáltató azon döntései előkészítésében, amelyek hatással lehetnek a munkavállalók egészségére és biztonságára, ideértve a szakemberek előírt foglalkoztatására, a munkavédelmi oktatás megtervezésére és megszervezésére, az új munkahelyek létesítésére vonatkozó döntéseket is. Tájékoztatást kérhet a munkáltatótól minden kérdésben, amely érinti az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést. Véleményt nyilváníthat, kezdeményezheti a munkáltatónál a szükséges intézkedés megtételét. Részt vehet a munkabalesetek kivizsgálásában, az arra jogosult kezdeményezésére, közreműködhet a foglalkozási megbetegedés körülményeinek feltárásában. Indokolt esetben a hatáskörrel rendelkező munkavédelmi felügyelethez fordulhat, a hatósági ellenőrzés során az ellenőrzést végző személlyel közölheti észrevételeit. A munkavédelmi képviselő (bizottság) jogosult az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel öszszefüggő kérdésekben a munkáltatóval tör-

ténő előzetes megállapodás alapján szakértőt igénybe venni, továbbá ilyen kérdésekben megbeszélést folytatni a felügyeletekkel. Amennyiben a munkáltató munkavédelmi szabályzatban határozza meg a követelmények megvalósításának módját, úgy e szabályzat kiadásához a munkavédelmi képviselő (bizottság) egyetértése szükséges. A munkavédelmi képviselő (bizottság) munkahelyi munkavédelmi program elkészítésére javaslatot tehet a munkáltató részére, amennyiben a munkáltató ezzel nem ért egyet, a munkavédelmi képviselő (bizottság) a Munka Törvénykönyvében szabályozott kollektív munkaügyi vitát kezdeményezhet. Dr. Váró György előadása végén hangsúlyozta a munkavédelmi képzés szükségességét – az ismeretek meghatározott időszakonkénti frissítését – a munkavállalók és a munkáltató képviselői számára is fontos. dr. Fodor T. gábor munkajogász az Mt. munkaidőre vonatkozó szabályainak változásairól  A munkaidő szabályozása című előadásában az előadó utalt a magyar és az uniós munkajog viszonyára, mert a magyar munkajogot, ezen belül a munkaidős szabályozást jelentős részben már az Európai Unió joga határozza meg. Az unió munkajogának forrásai (munkaidő) a 2003/88/EK irányelv, valamint a korábbi szabály a 93/104/EK és a 2000/34/EK irányelv. Az irányelvek elvileg csak az államokat kötelezik, ugyanakkor az állam fogalmát igen tágan kell értelmezni, mivel az önkormányzati „munkavállalókra”sőt az állami tulajdonú magáncégekre és azok munkavállalóira is kiterjed. Az irányelvek másik jelentősége, hogy segít a jogértelmezésben. A munkaidős irányelv legfontosabb rendelkezése a 48 óra a heti munkaidő hossza a re-

ferencia-időszak (a munkaidőkeret) átlagában, melyben a „túlóra” is benne van. Nem tesz különbséget az irányelv a rendes és a rendkívüli munkaidő között. A magyar munkaidős szabályozás bemutatása A munkakörhöz igazodó munkaidő beosztások, illetve munkarendek: a több műszakos, a megszakítás nélküli, az idénymunka, a készenléti jellegű munkarend. A munkaidő mértékénél a főszabály a napi 8 óra (heti 40). Eltérés lehet a 8 órás főszabálytól felfelé (legfeljebb 12 óra), illetve lefelé, ez a rövidebb teljes munkaidő vagy a részmunkaidő. Kitért a rendes munkaidő kérdésére, majd elmondta, hogy a munkaidőkeret a napi munkaidő tartamának alapulvételével legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti keretben is meghatározható. A munkaidő kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti keretben is meghatározható, illetve a Kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve legfeljebb ötvenkét heti munkaidőkeretet állapíthat meg, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében. Munkaidőkeret alkalmazása esetén annak kezdő és befejező időpontját meg kell határozni és erről a munkavállalót írásban tájékoztatni kell. Írásbelinek minősül ebből a szempontból a tájékoztatás, ha azt a munkáltatónál a helyben szokásos módon közzéteszik. Az előadó kérdésekre kitérve elmondta, hogy megszakítható a munkaidőkeret, valamint a határozott időre alkalmazott munkavállalók esetében is alkalmazható. A munkaidő-beosztás közlése A munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be.

megszületett a törvény az ágazati párbeszéd bizottságokról az országgyűlés hosszas egyeztetés után (a témában a háromoldalú megállapodás – kormány, a munkaadói és a munkavállalói oldal – 2004. szeptember 22-én jött létre), 2009. június 22-én elfogadta az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényt. a törvény célja, hogy elősegítse a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseletei között a középszintű szociális párbeszéd fejlődését, e szervezetek érdekvédelmi és érdek-képviseleti jogainak érvényülését, valamint meghatározza az ágazati párbeszéd intézményrendszerének kereteit, s ezzel hozzájáruljon az ágazati politikák megalapozásához, a rendezett munkaügyi kapcsolatok erősítéséhez, a munkabéke megteremtéséhez és fenntartásához, a munkafeltételek javításához, az ágazati kollektív szerződések elterjedéséhez, az európai unió gyakorlatát figyelembe véve. az ápB-k tevékenységének rövid összefoglalása: a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő kérdésekben a szociális partnerek ágazati, alágazati, szakágazati (a továbbiakban: ágazati) szinten, illetve a munkavállalók meghatározott csoportjait érintően párbeszédet folytathatnak, e célból kétoldalú szociális párbeszéd bizottságot hozhatnak létre. az ágazati párbeszéd bizottság (a továbbiakban: ápb) a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati munkáltatói érdekképviseletek (a továbbiakban: munkáltatói oldal) és az ágazati szakszervezetek (a továbbiakban: munkavállalói oldal) részvételével működő kétoldalú szociális párbeszédet folytató testület. az ápb feladata az ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének elősegítése, az ágazati szintű autonóm szociális párbeszéd megvalósítása, amelynek célja a megfelelő munkafeltételek kialakítása, a munkabéke megőrzése és a munkaerő-piaci folyamatok jogszerűségének előmozdítása. az ápb az ágazat helyzetét, fejlődését, gazdasági és munkaügyi folyamatait érintő kérdésekkel foglalkozik. az ápb keretei között az ápb oldalai, illetve az oldalon részt vevő érdekképviseletek – egymást tájékoztatják, – konzultációt folytatnak, – az ápb álláspontját, javaslatát összefoglaló nyilatkozatot adnak ki. az ápb-ben e törvény rendelkezései alapján erre jogosultak – kollektív szerződést, illetve egyéb megállapodást köthetnek, – kérhetik a kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztését a társadalmi párbeszédért felelős minisztertől (a továbbiakban: miniszter). az ágazatban dolgozók, valamint az ágazatban működő munkáltatók érdekeit jelentősen érintő kérdésekben az ágazatban hatáskörrel rendelkező államigazgatási szerv köteles tájékoztatást adni az ágazatban működő ápb részére, illetve az ápb kezdeményezésére konzultálni. a miniszter támogatja az ápb-k szakmai programjainak megvalósulását, elősegíti az ápb-k működésével összefüggő adminisztratív, gazdálkodási, pénzügyi, információs tevékenység ellátását, valamint biztosítja az ápb-k, valamint az ápbt működésének infrastrukturális feltételeit. az ágazati párbeszéd Bizottságok Tanácsa az ágazati párbeszéd bizottságok tanácsa (a továbbiakban: ápbt) a miniszter és az ágazati párbeszéd bizottságok munkavállalói, illetve munkáltatói oldalainak képviselőiből álló háromoldalú testület. feladata, hogy intézményi keretet nyújtson az ápb-k működéséhez szükséges koordinációs tevékenység ellátásához. ennek keretében az ápbt, illetve annak oldalai – egymást tájékoztatják, – véleményt nyilváníthatnak, – javaslatot tehetnek, – nyilatkozatot adhatnak ki. a törvény hatálybalépését követően jogszabályi keretek között működnek az ágazati párbeszéd bizottságok (közöttük a Hírközlési ágazati párbeszéd bizottság is), és jön létre a középszintű szociális párbeszéd.

A munkaidő-beosztást - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre a törvényben meghatározott módon kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. A munkaidő beosztása (3) A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje a tizenkét, készenléti jellegű munkakörben a huszonnégy órát, a heti munkaidejében a negyvennyolc, illetve a készenléti jellegű munkakörben a hetvenkét órát nem haladhatja meg. A beosztás szerinti napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani. Ügyelet elrendelése esetén a heti munkaidő leghosszabb tartamába az ügyelet időtartamát is be kell számítani. A napi munkaidő tekintetében az ügyelet teljes tartamát munkaidőként kell figyelembe venni, ha az ügyelet alatt a rendkívüli munkavégzés időtartama nem mérhető. Az elrendelt ügyelet tartama nem haladhatja meg a huszonnégy órát, azzal, hogy ennek tartamába az ügyelet megkezdésének napjára eső beosztás szerinti napi munkaidő tartamát be kell számítani. Munkaidőkeret esetén a beosztás szerinti heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni. A Munka törvénykönyve lehetőséget ad az egyenlőtlen és osztott munkaidő alkalmazására, mely szerint a munkaidő a munkanapokra – munkaidőkeret alkalmazása esetén – egyenlőtlenül is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidő négy óránál rövidebb nem lehet. A felek megállapodása a napi munkaidő hosszát részmunkaidő esetén rövidebb időtartamban is meghatározhatja. Kollektív szerződés vagy a felek megállapodása osztott napi munkaidőt is előírhat, de a törvény által meghatározott munkavállalói kör tekintetében egyenlőtlen munkaidő-beosztás, illetve osztott munkaidő csak hozzájárulásukkal rendelhető el. Amennyiben az egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében jogszabály vagy kollektív szerződés meghatározza a munkaidőn belül az adott tevékenységre fordítható idő leghosszabb mértékét, a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén sem tölthet az előírtnál hosszabb időt a korlátozás hatálya alá tartozó feladatok ellátásával. Az előadó beszélt az éjszakai munkavégzés tilalmáról, és a kötelező időszakos orvosi vizsgálatról amely, ha megállapítja, hogy az éjszakai munkavégzés a munkavállaló egészségi állapotát veszélyeztetheti, vagy megbetegedése az éjszakai munkavégzéssel áll okozati összefüggésben, a munkavállalót nappali munkavégzésre kell beosztani. Beszélt még a munkaközi szünetről. A pihenőidő a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani. Ettől eltérően osztott napi munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében legalább nyolc óra egybefüggő pihenőidő biztosítandó. Kollektív szerződés – a törvényben meghatározott kivétellel – ettől eltérően legalább nyolc óra egybefüggő pihenőidő biztosítását írhatja elő a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében, a heti pihenőidőről, és arról is, hogy a munkaidőkeret alkalmazása esetén a heti pihenőidő kiadásának milyen lehetőségei vannak. Kiemelt témaként kezelte a rendkívüli munkavégzést: Rendkívüli munkavégzésnek minősül a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, illetve az ügyelet alatti munkavégzés, továbbá a készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig – ha a munkavállalónak több helyen kell munkát végeznie, az első munkavégzési helyre érkezéstől az utolsó munkavégzési helyen történő munkavégzés befejezéséig – terjedő időtartam. Nem minősül rendkívüli munkavégzésnek, ha a munkavállaló az engedélyezett távollét idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza. A munkáltató rendkívüli munkavégzést csak különösen indokolt esetben rendelhet el. Munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzés kizárólag a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, vagy baleset, elemi csapás vagy súlyos

kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében rendelhető el. A rendkívüli munkavégzés elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet. Kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló kérése esetén a rendkívüli munkavégzést írásban kell elrendelni. A munkavállaló számára naptári évenként legfeljebb kétszáz, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb háromszáz óra rendkívüli munkavégzés rendelhető el. A rendkívüli munkavégzés mértékébe az ügyelet teljes időtartamát be kell számítani, ha az ügyelet alatt a munkavégzés időtartama nem mérhető. Rendkívüli munkára nem vehető igénybe a nő terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig, a gyermekét egyedül nevelő férfi a gyermeke egyéves koráig, valamint a munkavállaló, ha foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor. A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló – gyermeke egyéves korától négyéves koráig – csak beleegyezésével vehető igénybe rendkívüli munkára. A munkáltató és a munkavállaló legfeljebb egyéves határozott időre írásban megállapodhat a munkáltató által meghatározható éves kétszáz órán felül legfeljebb száz, összesen legfeljebb háromszáz óra időtartamú rendkívüli munkavégzés elrendelésének lehetőségéről. A megállapodás olyan munkavállalóval köthető meg, akinek a munkakörével azonos munkakörben munkáltatója az állami foglalkoztatási szervnél külön jogszabály szerint munkaerőigényét bejelentette, és állásközvetítést kért, amely nem járt eredménnyel. A megállapodás feltétele, hogy megkötése előtt legalább harminc nappal a munkáltató ezt az igényét bejelentette. A megállapodás a legfeljebb tíz munkavállalót foglalkoztató munkáltató esetén egy munkavállalóval, a tíz főnél több munkavállalót foglalkoztató munkáltató esetén a munkavállalók tíz százalékának megfelelő létszámú munkavállalóval köthető meg. A munkavállalói létszámot a megállapodás megkötésének időpontjában kell figyelembe venni. Nem esik korlátozás alá a rendkívüli munkavégzés – a korábbi kivételekkel – ha arra baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében kerül sor. Az ügyelet és a készenlét A munkavállaló a munkáltató által meghatározott helyen és ideig történő rendelkezésre állásra (ügyelet), illetve az általa megjelölt – a munkavégzés helyére tekintettel elérhető helyen töltendő – készenlétre kötelezhető, a társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatás folyamatos biztosítása, baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély megelőzése, illetőleg elhárítása, továbbá az alkalmazott technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartása érdekében. Az ügyelet és a készenlét időtartama alatt a munkavállaló köteles gondoskodni a munkára képes állapotának megőrzéséről. A munkavállaló számára egy hónapban, illetve négyheti időszakban – a kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legfeljebb százhatvannyolc óra készenlét rendelhető el. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a készenlét havi, illetve négyheti mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni. Kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában nem rendelhető el készenlét a heti pihenőnap, illetve heti pihenőidő tartama alatt, ha a megelőző százhatvannyolc órás megszakítás nélküli időszakban a munkavállaló a heti pihenőnapján, illetve heti pihenőideje alatt készenlétet teljesített. Az ügyelet és a készenlét elrendelését megkezdése előtt legalább egy héttel korábban és egy hónapra előre közölni kell. Ettől a munkáltató – különösen indokolt esetben – eltérhet. Az eltérés során az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire figyelemmel kell lenni. Az ügyelet és a készenlét elrendelésének szabályait a kollektív szerződés az e bekezdésben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja. Dr. Fodor T. Gábor megemlítette, hogy a fiatal munkavállalókra eltérő rendelkezések is vonatkoznak. Előadása végén ismertette a szabadság kiadásának jogi hátterét.

„Az újságírónak kötelessége a neki bizalommal kiszolgáltatott, átadott információ eredetét szakmai titokként kezelni.”

Sajtóvilág 2009. december

7

Felmondta a menedzsment a KSz-t A Népszabadságnál történtekről is tárgyalt szakszervezetünk elnöksége legutóbbi kibővített ülésén  A Sajtószakszervezet elnöksége október 2-án ülést tartott a szakszervezet központjában. A tanácskozáson Tripolszky László ügyvezető társelnök tájékoztatta a résztvevőket az alakuló elnökségi ülés óta történtekről. Beszámolt az átadás-átvétel-

ről, a Sajtószakszervezet jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzetéről, a tisztségviselők díjazásáról, a jászszentandrási üdülőépítéssel kapcsolatos teendők állásáról. Tájékoztatta az elnökséget a honlap átalakítása és modernizálása érdekében tett lépé-

az elNöKSÉg NyilaTKozaTa a sajtószakszervezet elnöksége 2009. október 2-i ülésén sajnálattal értesült arról, hogy a népszabadság zrt. igazgatósága nevében kovács tibor elnökvezérigazgató 2009. október 1-jén felmondta a részvénytársaságnál érvényes kollektív szerződést. ezt a lépést, amely információink szerint előzetes egyeztetés nélkül, a munkáltató és a helyi szakszervezet közötti tárgyalási folyamat közben egyoldalúan történt meg, rendkívül barátságtalan aktusnak tartja. olyannak, amely súlyosan káros következményekkel fenyeget a munkavállalókra nézve, ugyanakkor rombolja a vállalat általánosan kivívott tekintélyét is a hazai nyilvánosságban. negatívan hat a népszabadság piaci pozícióira, a lapnál és a kiadóban dolgozó munkatársakat egzisztenciálisan veszélyezteti. a népszabadságnál a részvénytársaság megalakulása óta eltelt kerek húsz esztendeje az időről időre módosított kollektív szerződés a munkabéke és a gazdasági eredményesség egyik legfőbb záloga volt. a dolgozói kollektíva a maga hatalmas szellemi apportjával és részvénytulajdonosként pénzzel is hozzájárult annak idején a részvénytársaság megalakulásához, ami a továbbiakban a magyar sajtóban példátlanul eredményes működéshez vezetett. a sajtószakszervezet elnöksége mindezek fényében azt a határozott elvárását nyilvánítja ki, hogy a helyi szakszervezet és a zrt. igazgatósága között mielőbb induljanak meg új tárgyalások akár a jelenlegi (még hat hónapig érvényben lévő) kollektív szerződés módosítására, akár egy új, az érdekeket kölcsönösen figyelembe vevő megállapodás létrehozására. ehhez a munkához a sajtószakszervezet elnöksége felajánlja segítségét.

sekről. (Az új honlap legkésőbb január 1-jéig elkészül.) Ezt követően az elnökség tagjai beszámoltak az első tanácskozáson vállalt feladatok teljesítésének állásáról. Az elnökség behatóan foglalkozott a Népszabadságnál kialakult helyzettel. Hargitai Miklós alapszervezeti szb-titkár beszámolt arról, hogy a határozatlan időre kötött kollektív szerződést a cég vezetése október 1-jén 6 hónapos határidővel felmondta. Az előtte folytatott tárgyalások ellenére ez a lépés váratlan és egyoldalú volt. Ezért szükségesnek látja, hogy a Sajtószakszervezet ne hagyja ezt szó nélkül. Az elnökség tagjai beható vitában elemezték a helyzetet és megállapították, hogy a Népszabadság menedzsmentjének aktusát egyértelműen barátságtalannak tekintik. Annak ellenére, hogy a munkáltató nem zárta ki egy új kollektív szerződés megkötését, mindenképp a menedzsment tudomására kell hozni, hogy a módosításra irányuló tárgyalások folytatása célszerűbb és hasznosabb lett volna. Ezért úgy határoztak, hogy tiltakozó nyilatkozatot juttatnak el Kovács Tibor elnök-vezérigazgatóhoz, kérve, hogy azt hozza az érintettek, közte a kollektíva tudomására. A nyilatkozatot a szakszervezet megküldi az IFJ és az EFJ végrehajtó testületének, s személyesen a kongresszusunkon részt vett dán alelnöknek, emel-

Hargitai Miklós, a Népszabadság alapszervezeti titkára (szemben) beszámol a dolgozói kollektívát érintő felmondásról Fotó: Várai Mihály lett pedig eljuttatja a Ringier svájci központjába is. Az ülésen M. Lengyel László társelnök részletesen tájékoztatott a nemzeti média-kerekasztal tevékenységében végzett közreműködésünkről, valamint részvételünkről a Vasvári Pál

halálának 160. évfordulója alkalmából Tiszavasváron és Kalotaszegen rendezett megemlékezéseken. Külhoni kapcsolatainkkal összefüggésben a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének gyergyószárhegyi kongresszusáról is tájékoztatást adott. (M.ZS.)

Hirdetés

az elsők: pápa és Kerepes Pályázat és díj Müllner Jenő emlékére idén először hirdetett pályázatot a Studio Metropolitana városfejlesztő Műhely (SM) „pátriánk” Helyi Sajtó díj címmel a települési, kistérségi közösségi újságok számára. a pályázatra közel száz pályamunka érkezett, amelyek közül a szakmai zsűri két kategóriában választotta meg 2009 legjobb települési lapját. az ünnepélyes díjátadót a negyedik alkalommal megrendezett került településmarketing-konferencián a budaörsi városházán tartották. a rendezvényen mintegy 150 polgármester, helyi újságíró, kulturális, kommunikációs és turisztikai szakember vett részt. nagyvárosok kategóriájában a Pápa és Vi- rupció jelen van települések többségében, és a vádéke nyerte az év legjobb települési lapja címet, rosvezetők nem érdekeltek a hosszú távú imázsa díjat dr. Áldozó Tamás, pápai alpolgármester építésben, addig sikeres településmarketingről nem lehet beszélni. Debrevett át. A második helyezett czeni Zita Szolnok Város az Újpesti Helytörténeti Arcaként elmondta, hogy Értesítő lett, a harmadik a pályázat és a díj névadója dr. ma egy tisztes város a kereshelyen holtversenyben az müllner jenő (1943–2008) újságkedelmi televíziókba és a esztergomi Hídlap, az író, szerkesztő, sajtótörténész, aki bulvárlapokba csak híresség Óbuda újság és a Mai Bela rendszerváltás óta dolgozott a társaságában kerülhet be, város kerületi lap végzett. Hegyvidék című, budapesti Xii. ezért adja ő az arcát szülőA kistelepülések között kerületi lap főszerkesztőjeként. városának. Vujity Tvrtko 2009 legjobbjának a Kereobjektív, független, érdekes, a loPécs EKF-nagyköveteként pesi Vélemény című Pestkálpatriotizmust erősítő helyi arra hívta fel a jelenlévők fimegyei újságot választotta a médiumot hozott létre. a Hegygyelmét, hogy a baranyai zsűri, a díjat Windhager Kávidék szerkesztőségében igazi székhely jövőre nemcsak roly főszerkesztő vette át. szellemi műhelyt alakított ki, száönmagát, hanem egész MaEbben a kategóriában mámos fiatal újságírót indított el a gyarországot fogja képvisodik helyen végzett a pilispályán. évekig a vitéz jános főisselni a nagyvilágban, ezért a vörösvári Vörösvári Újság, kola kommunikációs szakán taníszéthúzás, a káröröm helyett azonos pontszámmal lett tott sajtótörténetet. kiemelkedő ideje összefogni a siker érharmadik a mogyoródi Kirész vállalt a magyar újságírók dekében. Lévai Balázs tévés látó Kápolna és a Rózsaországos szövetsége helyi lapok újságíró az A mi kis városzentmártoni Rózsai Hírek. szakosztályának kialakításában, sunk című városi valóságKriaszter Attila, a Studio tíz éven át volt annak elnöke, és show sikere kapcsán elMetropolitana Városfejtagja volt a múosz elnökségémondta, itt volt az ideje válesztő Műhely képviselője, a nek és választmányának is. több rosok átalakításának is. zsűri tagja elmondta: – Szekiemelkedő helytörténeti témájú A szervezők elmondták, retnénk évente egyszer színkönyv szerzője. munkásságát hogy jövő ősszel a jubilepadra hívni és elismerni a te2007-ben a múosz aranytoll-díjumi, 5.Településmarketing lepülések helyi sajtójában jal ismerte el. Konferencia a nemzetközi dolgozó újságírókat ennek a kapcsolatok témájával fogpályázatnak a segítségével, a konferencia keretében pedig megismertetni az lalkozik majd, és természetesen újra keresni országban dolgozó kollégák egész éves munkáját. fogják az év legjobb települési lapjait. (A konferencia részletes programja, a sajtópályáA konferencián több előadás is elhangzott zat kiírása, az eredmények és a rendezvényen kémeghívott előadóktól. Bakács Tibor újságíró, kriszült fotók letölthetőek a www.studmet.hu/metrotikus egy korábbi, kazincbarcikai projektjük kappoly honlapról.) csán azt fejtegette, hogy mindaddig, amíg a kor-

A

8

Sajtóvilág

„Az újságíró kerülje el a faji, szexuális, nyelvi, vallási vagy politikai diszkrimináció megjelenésének elősegítését.”

2009. december

MEGyEI TüKör

egészen ázsiáig pedáloznak

A félelem ereje

A 87 éves nagymamát is viszik magukkal – a fényképét kiteszik, ahol csak megfordulnak Nincs egyszerűbb szó annak érzékeltetésére, hogy mire is vállalkozott a francia páros. Délnyugat-Franciaország ipari központjában, Clermont Ferrand-ban kerékpárra pattantak nyár közepén és a térképen ráböktek a végállomásra: Vietnam. S hogy mikor érnek a mintegy 15 ezer (!) kilométeres út végére? Talán nyolc hónap, de ha több, az sem gond számukra – a lényeg, hogy célba érjenek és közben sokat lássanak, minél több élménnyel legyenek gazdagabbak. Nekik ez a legfontosabb ebben az egészben. – Autóval túl gyors, gyalogosan túl lassú lett volna az út, kézenfekvő választás volt a kerékpár. Így tudunk a legtöbb helyre eljutni, így kapunk valós képet az országokról, ízelítőt a kultúrákból – zárták rövidre az indoklást Nyíregyháza főterén, egy kávé mellett. A hosszú út egyik fontos állomása lett ugyanis a szabolcsi megyeszékhely, holott az eredeti tervben Debrecent érintették volna. Budapesten azonban egy plakáton meglátták a VIDOR Fesztivál programját, ezért Bogácsról egy lendülettel ide tekertek. A páros hölgytagja, Armelle Jolly középiskolai, míg társa, Gerald Combe általános iskolai tanárként dolgozik otthon és szerte a világban – persze, ha éppen nem tapossák a pedált valahol.

gácsról Nyíregyházáig 127 kilométert tekertek le egyhuzamban. Nem sietnek, egy év fizetés nélküli szabadságot vettek ki. Eddig legtöbbször sátorban aludtak, kempingben vagy szabadon, de kaptak szállást házban és garázsban is. S útitársuk is van ám – Armelle nagymamája! A nagyiról készült grafikát öntapadós matricán viszik magukkal és kiteszik, amerre megfordulnak, s lefotózzák. Nagyi soha nem utazott sehová, de most, 87 évesen „bejárja” velük a fél világot.

 Csodabogarak.

táncbemutató éjfél után – A házunktól, s nem egy repülőtértől indultunk, és minden egyes métert látni akarunk az útból – mondják meghökkentő egyszerűséggel, mutatva

irakba azért nem...

a francia bringások Nyíregyháza főterén Fotó: a szerző a naplót, amibe minden nap feljegyzik a megtett távokat, az érintett falvak s városok nevét, a tapasztalatokat s az élményeket. Nyíregyházán sok oldal megtelt... A Kossuth térre gurulva, abszolút szimpátiára hagyatkozva megszólítottak egy lányt, ajánlana-e egy olcsó szállást. A lány gyorsan egyeztetve szüleivel hazavezette őket, ahol meleg ágyat találtak a XXI. századi vándorok. S milyen furcsa találkozásokat hoz a sors... A lány édesapját a munkája olyan céghez köti, melynek központja Clermont Ferrand-ban van,

ahonnan a vendégek indultak. S miután kiderült, hogy kimondottan az egyes nemzetek kultúrájára, benne népzenéjére s néptáncára kíváncsiak, a lány felpattant, és éjfél után lenyűgöző táncbemutatót tartott nekik. Az Igrice Néptáncegyüttes adta múltjával nem volt nehéz... A Nyírség központjában már 2500 kilométert tudhattak maguk mögött, de hát itt hol voltak még a végétől... Nem készítettek kötött útvonaltervet, átlagosan napi 50-60 kilométer megtételével kalkuláltak, de például Bo-

Nem félnek a hosszú út egyetlen állomásától sem, s bár Afganisztánba és Irakba nem mennek el, Pakisztánra és Iránra kimondottan kíváncsiak. S hogy miért pont Vietnam a cél? Geraldot nagyon érdekli, hogyan oldják meg rizstermesztést a hegyekben, Armelle pedig régóta dédelgeti álmát, hogy eljusson Japánba. Nos, nem kizárt, hogy ha már Vietnamban vannak, átugranak a szigetországba. Ha befejezik az utat, repülőre szállnak, de a kerékpárokat is hazahozatják valahogy, aztán jöhet a folytatás. Az egész úton rengeteg hang- és fényképfelvételt készítenek, s hazatérve ezekből egy kiállítást szeretnének berendezni. Méghozzá olyan megosztásban, hogy minden ország kép- és hanganyaga külön helyiségben lesz majd látható – így próbálják meg folyamatában visszaadni azt az élményt, amiben nekik maguknak lesz részük.

f

élt már valaha? nem kicsit, hanem annyira, hogy a legkisebb zajra is görcsbe rándult a gyomra, hogy egy hangosabb szóra sírás kerülgette, hogy a szobába lépő saját családtagjától sikítozni kezdett? félt már annyira, hogy a sötét sarokba kuporogva ébren várta, vajon túl él-e egy újabb éjszakát? remélem, ezt a fajta bénító rettegést – bármilyen ok álljon is a hátterében – a lehető legkevesebb embernek kell át-, illetve megélnie. csak sajnos a félelem mára az életünk részévé vált. a rettegés lett úrrá a romákon. valaki vagy valakik az éj leple alatt rájuk támadnak orvul, és ölnek, mert úgy látják helyesnek. de a tettesek egyetlen dolgot nem vettek figyelembe: azt a pontot, amikor a megfélemlítettből elemi erővel tör elő az élni akarás, önvédelmének eltűnnek gátjai és határai. Ha a köztársasági elnök a robbanásig feszült helyzet alatt azt értette, hogy a megfélemlítettek saját kezükbe veszik védelmüket és a tettesek kézre kerítését, akkor azt hiszem, a detonáció bekövetkezett. a legnagyobb baj az, hogy az ő lépésük másokban kelt aggodalmat, vagy éppen félelmet. ahol a félelemre a megfélemlítés a válasz, ahol az erőszakra egy rettegés kiváltotta dafke erőszak felel, ott vajmi keveset ér a józan ész. most mégis azt kell mondani, elég volt! egyetlen esélyünk, magyarország esélye, ha a saját vendetta, ítélkezés helyett az igazságszolgáltatásra bízzuk a büntetést, és abban segítjük a rendőrséget, hogy mihamarabb legyen kit, kiket bíróság elé állítania. az önrendelkezés joga ugyanis nem egyenlő az önítélkezéssel. BedNáriK MóNiKa kelet-magyarország

NyÉKi zSolT kelet-magyarország

Túléljük?

a kapitány bevonja a vitorlát  Nem

panaszkodhat Koncz Ákos arra, hogy utolsó hajóútja eseménytelen lett volna. A megye egyetlen,Tolnán élő tengerészkapitánya kereken negyven évig járta az óceánt: nemrég nyugdíjba vonult, és most már csak a közeli Dunán száll vízre csónakjával, saját örömére. A végtelen kékség a kemény munka ellenére is egyedülálló élményekkel ajándékozta meg. – Az első tengerre szállásom 1967 novemberében volt, Reniben – idézte fel a kezdeteket. – Ez a város akkor a Szovjetunióhoz tartozott, ma Moldávia része. A Szeged nevű Duna-tengerjáróval Törökországba hajóztunk. A Márvány-tenger ázsiai partján található Mudanya, majd Bandirma kikötőiben vetettünk horgonyt... Tizennyolc éves fiatalként máris egy iszlám országban léphettem partra, olyan időszakban, amikor a magyar állampolgárok utazási lehetőségei elég korlátozottak voltak. Koncz Ákos ekkor még tanulómatróz – deckboy – volt. Ahogyan teltek az évek, úgy járta végig a ranglétrát. Így lett nappalos matróz, kormányos matróz, harmad-, másod-, majd első tiszt. A hajóparancsnoki beosztást 1986-ban szerezte meg. Közben bejárta szinte az egész világot, egyedül Ausztrália maradt ki a listából. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy egy hajókapitánynak manapság, a folyamatos készenlét és állandó el-

érhetőség közepette már igen kevés ideje van arra, hogy egy-egy kikötővárost bebarangoljon. – Az elmúlt évtizedben annyira feszes lett a munkatempó, hogy hoszszabb időre nem is hagyhattam el a hajót. Ezért jelentett a szó szoros értelmében jutalomutat pályafutásom utolsó hajózása. Koncz Ákos Máltán szállt be a SCL Bern nevű svájci tengerjáróra, amelyen egyébként már szolgált korábban. Németországi, hollandiai és spanyolországi árufelvétel után a hajó visszaért a Földközi-tengerre és kirakodott Líbiában. Aztán átkelt a Szuezi-csatornán, átszelte a Vöröstengert, megállva Dzsiddában, majd Dzsibutiban. Az arab emirátusok bejárása után India, Bombay jelentette az újabb megállóhelyet. Az igazi kaland azonban csak most következett. – Legközelebb Afrika déli részén, Cape Townban kötöttünk ki. Három napig éppen semmi dolgunk nem akadt, ezt kihasználva valamelyest megismerkedhettem ezzel az érdekes várossal. Miután felszedtük a horgonyt, Brazília felé vettük az irányt. Ott Fortaleza városában négy napot töltött a csapat, Rio de Janeiróban pedig nem kevesebbet, mint két hetet. – Ritka dolog az ilyesmi, Koncz Ákos gyorsan be is fizetett egy városnéző túrára.

m

rabeli autóparkjával, Zil teherautókból átalakított buszaival. Egyébként a kubaiak vidámak, többé-kevésbé jól érzik magukat, bár nyíltan beszélni nem nagyon mernek. A hajó végül egy mexikói kanyar után visszatért Houstonba, a kapitány innen utazott haza Magyarországra. De már nem hajóval, hanem repülőgéppel. Távozása és érkezése között nem kevesebb, mint fél év telt el.

ost már valóban nem múlik el év, sőt évszak anélkül, hogy ne fenyegetné valamilyen járvány az emberiséget. a madárinfluenza volt az első: a H5n1 nevét gyorsan megtanulta a világ, tanulmányok születtek arról, hol, milyen ütemben, hány embert fog majd megfertőzni, mennyi a várható halálos áldozatok száma, de aztán szerencsére rácáfolt a tudósok számításaira, és egyszerűen megállt. utódja, a H1n1 már agresszívabban terjeszkedett, hónapokig frusztrálta a világot, de aztán fellélegeztünk, mert megszületett a védőoltás. igen ám, de ezzel csökkent a fenyegetettség érzése is, így elterjedt, hogy az oltás veszélyes is lehet, ezért az emberek többsége már be sem oltatta magát. már éppen megnyugodtunk, amikor ukrajnában eddig ismeretlen vírus ütötte fel a fejét. amikor ezeket a sorokat írom, már 250 ezer embert fertőzött meg és 67 halálos áldozata van. ez most jóval gyorsabban terjed, mint az elődei, és nincs ellene vakcina sem. Honnan jön, hogyan jelenhetett meg ilyen hirtelen? talán egy katonai laborból szabadították a világra? mert ugye, közben összeesküvés-elméletek születtek arról, hogy a nagyhatalmak világháború híján így akarják megakadályozni a bolygó túlnépesedését. engem viszont nem érdekel, ki akar megölni bennünket és miért. egyszerűen csak szeretném túlélni ezt is, önökkel együtt.

Szeri árpád tolnai népújság

zaJácz d. zolTáN kelet-magyarország

Tengerek vándora. a szekszárdi Koncz ákos a világ minden részéből összegyűjtött ereklyéivel Fotó: Gottvald Károly – Úgy távoztunk a városból, mintha a nyaralásunkat fejeztük volna be. De az csak most kezdődött, már ha egyáltalán lehet a munkáról szólva így fogalmazni. Mert az Egyesült Államok, azon belül Houston, New Orleans és a Mississippi folyó érintése után Kuba, Cienfuegos majd Santiago kikötője várt bennünket. Kubában pedig, a lassú rakodás miatt egy hónapot töltöttünk. Ez az ország, ahogy tapasztalhattam, az ötvenes éveket idézi ko-

„Az újságíró kezelje szakmai veszélyként a plagizálás, a tudatos elferdítés, a rágalmazás minden formáját.”

Sajtóvilág 2009. december

9

MEGyEI TüKör

A demokrácia diktatúrája

i

tt van a város, vagyunk lakói. neve is van: budapest. – bizonyára sokan tudnák folytatni cseh tamás dalának szövegét. én is, de inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy fővárosunk neve jóformán bármelyik nagyobb településünkével felcserélhető. főleg azért, mert csaknem húsz éve már mindegyikben dúl a demokrácia diktatúrája. furcsa ellentmondása ez rendszerváltásunknak, s erről keveset lehet hallani a két évtized távlatából manapság oly sokat nosztalgiázóktól. pedig a fiatalok kivételével a döntő többségnek emlékeznie kell arra, hogy 1990 előtt az volt, amit az akkori állampárt, az mszmp akart. a tanácsoknál és az öszszes intézményben egyaránt. sokan naivul azt hittük, hogy a többpártrendszer gyökeresen megváltoztatja társadalmi életünket. tévedtünk. manapság ugyanúgy egy párt diktál az önkormányzatokban, mint korábban országos szinten. egyik helyen a fideszesek, másikon a szocialisták. így volt ez persze 1994–1998 között éppúgy, mint 2002-től 2006-ig, s napjainkban sincs másként. nem tudom az okát, de a megválasztottak mindkét oldalon hajlamosak azt hinni, hogy ha ők vannak többségben a képviselő-testületekben, akkor mindent megtehetnek. egyre szomorúbban tapasztaljuk, hogy nem számít az észérv, csak az, amit előzőleg eldöntöttek a pártirodák mélyén. aki pedig megpróbál a lelkiismeretére hallgatni legalább időnként, azt frakciótársai kigolyózzák. szomorú, de ez van. az meg még szomorúbb, hogy így is lesz! paláSTi pÉTer 24-óra – tatabánya

Teri néni fiatalsága

ú

jra fiatalnak érzem magam! – mondja teri néni, ami igazán tiszteletre méltó kijelentés egy szépkorú hölgytől, aki közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. mikor az okát firtatom a megfiatalodásnak, nevetve mondja: újra zsíros kenyeret eszik, fával és hulladékkal tüzel a teakályhában, ami a meleget adja, és a főzést is megoldja az egyetlen fűtött helyiségben, a konyhában. – pont, mint fiatal koromban. Ha még villanyra sem futja, és nem tudok tévét nézni, vagy a viharlámpával kell világítanom, akkor meg egyenesen olyan lesz, mintha visszatértem volna a gyerekkoromba – teszi hozzá elmélázva. irigylésre méltó, hogy cseppet sem szívderítő anyagi helyzetét így éli meg valaki, bár mint a bókra válaszolja, ha már választania kell a sírás és a nevetés között, ő az utóbbit választja. teri néni nincs egyedül, de még mennyire, hogy nincs. s bizony nemcsak a kisnyugdíjasok táborában akadnak bőven olyanok, akik az eddig sem túl magas életszínvonalból is faragni kénytelenek. persze, tudjuk, válság meg miegymás, néha még majdnem meg is értjük a magyarázatot, hogyan taszította káoszba a pénzvilágot néhány telhetetlen bankcézár. ám ez a tudás nem igazán vigasztal senkit. a legtöbben arra gondolunk, hogy milyen jó is lenne, ha nem lefelé, hanem felfelé araszolgatna az életszínvonal. még ha csak tyúklépésben is. mert ha a fiatalodás azt jelenti, hogy egy kevésbé komfortos életet kell élni, akkor inkább nagyon öregek szeretnénk lenni. veNTer MariaNNa tolnai népújság

az elmúlás vár a brikettgyárra Fekete szénporba hullanak a sárga falevelek. Szomorú az ősz az elhagyott, pusztuló nagymányoki brikettgyárban. az önkormányzat átvenné, de a tulajdonos, a Máv több százmilliót kérne érte.  Meghalt már a brikettgyár, csak még nincs eltemetve. Üzemcsarnokait, gépmonstrumait, irodáit, műhelyeit, hűtőszalag-rendszereit kóstolgatja az enyészet. Őrzik, de mivel nagy a terület, és nincs körbekerítve, lopnak. Nagymányok e hajdani nagyüzeme, mely a nyolcvanas években még közel ötszáz embernek adott munkát, ma mindössze három objektumőrt foglalkoztat, akik 24-48-as váltásban dolgoznak. A gyár jelenleg a MÁV tulajdona. Fuvardíjtartozások rendezéseként kapták meg 2001-ben. Kényszerű, nem kívánt tulajdonszerzés volt ez. Működtetésére lízingszerződést kötöttek egy kft.-vel, de a brikett iránti kereslet annyira lecsökkent, hogy 2002 tavaszán beszüntették a termelést. Herman József, a MÁV Vagyonkezelő Zrt. pécsi központvezetője azt is elmondta, hogy keresik a megoldást a 12 telken elhelyezkedő terület lehetőleg egyben történő értékesítésére. Más irányú hasznosítás is elképzelhető, hiszen az iparvágány és a közút közelsége sokféle vállalkozás számára jelenthet előnyt. Az ingatlanok vagyon-nyilvántartási értékét és az elkészített értékbecslések adatait üzleti titokként kezelik. De annyit elárult a központvezető, hogy az önkormányzat által szorgalmazott hasznosítási elképzeléseket – ingyenes átadás, közös beruházás, közös fejlesztőcég, apport, nagyon hosszú távú bérbeadás – a MÁV a várható nagy vagyonvesztés és a környezetszennyezéssel, terület-rehabilitációval kapcsolatos vita miatt nem tudja elfogadni. Karl Béla polgármester pedig szeretné, ha dűlőre jutnának, mert a városnak vannak idevonatkozó tervei. Ezt a 13 hektárt szeretnék összekapcsolni a szomszédságában lévő, már kialakított, 21 hektáros iparterülettel. Nagymányokon 1965-ben megszűnt a szénbányászat, máshonnan idehozott szénporból gyártották a tojásbrikettet. Ez a rendszer a mecseki

Karl Béla polgármester (jobbról) és Frank Imre objektumőr a gyárudvaron. Gaz növi körbe az évek óta mozdulatlan munkagépeket Fotó: ritzel Zoltán szénbányák 1992-es bezárásáig gond nélkül működött. S aztán még tíz évig, kisebb-nagyobb döccenőkkel, a 2002-es végleges rolólehúzásig. Most külszíni fejtéssel újra akarják indítani a bányászatot, de a brikettgyár újraindításáról nincs szó. A polgármester ismeretei szerint először 600 millió forintért árulta a MÁV az üzemterü-

frank imre nyugdíjas üzemvezető elmondta, a földgáztüzelés elterjedése előtt, a nyolcvanas évek közepéig évi ötmillió tonna volt a lakosság igénye szilárd tüzelőanyagból. ebből több mint kétmillió tonnát adott a négy hazai brikettgyár: a dorogi, a tatabányai, a nagymányoki és a várpalotai. az ndk-ból egymillió tonna brikett érkezett buszokért cserébe. a maradék közel kétmillió tonna volt a darabos szén – hazai és külföldi bányákból – és a fa.

letet, most már 300 millióval is megelégedne, de ennyiért sem kel el. A környezeti károk hatástalanítása komoly összeg lenne; ez riasztja el az érdeklődőket. S közben fogy a vagyon. Mindent visznek a vasgyűjtők, ami két mázsánál könnyebb, és a portásfülkéből nem látszik. Nappal dolgozik egy-két kisebb cég a bérelt műhelyekben, de éjszaka, egy ember és két kutya kevés ekkora terület szemmel tartásához. Az egyik őr, Frank Imre úgy ismeri a gyár minden zegét-zugát, mint a tenyerét. Több mint három évtizedet húzott le itt, üzemvezetőként ment nyugdíjba. Azt mondja: 2004-ben még megpróbáltak újraindulni, de nem sikerült szezonálisan működtetni egy ilyen rendszert – ami azelőtt, a vasár- és ünnepnapi karbantartásokat leszámítva, az év 305 napján ontotta a brikettet –, így elvetélt dolog. Gazdaságtalanná vált a termelés, mert a hazai szénbányászatot, szerinte politikai okok miatt lehetetlen helyzetbe hozták, hatezer kilométerről kellett hozniuk az alapanyagot, s persze az állami

Papír, ami elérhető

Az a jó kis hazai

p

k

apírgyűjtés-technikailag hajlamos megtévedni – mit megtévedni, egyenesen eltévelyedni – az ember. nekem mondjuk először az érettségi közeledtével jutott eszembe, hogy hitelt adva idősebb ismerőseim szavainak, ellátogassak a fővárosba. akkor pont nem a nyüzsgő élet, hanem a mitikus ecseri piac célirányos meglátogatása okán. állították többen, hogy ott viszonylag olcsón szerezhető bármilyen okmány, így az áhított érettségi bizonyítvány is. ám a csábító lehetőség ellenére maradtam a hagyományos módszernél. végül is nem azért jártam négy hosszú esztendőn át középiskolába, hogy utána fizessek a szerény tudásomat igazoló kis könyvért. meg pénzem sem volt. egyébként lehet, hiába is mentem volna tömött zsebekkel, mert a szabad európa című rádióállomáson sem mondták be az írásbeli előtt éjfélkor a tételeket. pedig azt is tutira mondták a nagyok. na most, egy titokminiszternek sem lehet egyszerűbb, mint bárki másnak. legalábbis papírszerzésügyileg. az ecseri már a múlté e tekintetben, még legendaként is. marad a görnyedés az iskolapadban, meg az izzasztó tanulás. egyik sem túl izgi, az biztos. lódítani viszont sokkal egyszerűbb. igaz, kellemetlenné tud válni, ha később kiderül az igazság. főleg, ha titkot őrző miniszter az ember. lehet, azt hitte, ő jobban tud titkot őrizni, mint a többiek. nos, tévedett. az sem mellékes körülmény, hogy a parlamenti képviselők sora évről évre alulmúlja önmagát. minden tekintetben. persze, ha valamilyen tudáshoz kötnék az irányításához való jogosultságot, a fél ország megszerezné a szükséges dokumentumot. pillanatok alatt. gÉczy zSolT új néplap – szolnok

támogatás is megszűnt. Azelőtt 4500 forint volt egy tonna brikett előállítása, de a Tüzépen 1500-ért lehetett kapni, mert 3000 forint állami támogatást adtak hozzá. Akkoriban ilyen volt az energiapolitika. Barna- és feketeszénpor 50-50 százalékos keverékéből, bitumen hozzáadásával, 90 fokos masszát gyártani, majd abból tojásbrikettet préselni. Erre a csodára volt képes a nagymányoki brikettgyár, melyben 1990-ben még egy 800 milliós fejlesztést hajtottak végre. Most meg 300 millióért sem kell senkinek. Futószalagjai öt éve állnak. Udvarán egy kerekeitől megfosztott targonca vár arra, hogy valamikor, valahova elszállítsák. Szinte hallani, ahogy a termetes fém tartószerkezeteket, a lemez öltözőszekrényeket meg a súlyos osztályozó- és présgépeket eszi a rozsda. Az üzemcsarnokok betört ablakain bekandikálnak a kíváncsi faágak, s időnként lepottyantanak egy sárga falevelet a fekete szénporra. Meghalt a gyár. Porrá lesz. WeSSely gáBor tolnai népújság

apar a torkom és kissé eldugult az orrom. tudom, hogy ez valami halálos, véget érő kór, de nem hagyom magam. micsoda ostobaság lenne hétvégére ágynak dőlni! inkább elővarázsolom a hűtőszekrényből a kacsazsírral töltött befőttesüveget, amit tegnap kaptam. nem feledkezem meg a család másik ágáról beszerzett (értsd: elfogadott) adományról sem, tehát forralt borral és zsíros kenyérrel igyekszem átvészelni az őszies időjárással beköszöntött levertséget. csupán a kenyér és a lila hagyma – esetleg az őrölt paprika – nem saját termés. pedig – mint tudjuk jól – csak a hazai lehet igazán jó. már csak azt kellene a tisztánlátás végett meghatározni, hogy mit nevezhetünk annak. minap például az egyik üzletben hazai termék vásárlására buzdító feliratot láttam. lelkiismeret-furdaló kérdéssel ösztönöztek kosaram megpakolására, szemem elé villantak a megőrzött hazai munkahelyeken szorgoskodó munkavállalók és keményen dolgozó beszállítók, akiket éppen megmentek azzal, hogy az általuk előállított termékért adok pénz. már-már meghatódtam patrióta nagyszerűségemen, a gazdasági válságnak fitytyet hányó szolidaritásomon, amikor a bennem lakozó kisördög javaslatára bogarászni kezdtem a termék összetevőit. aztán úgy döntöttem, ne tőlem várják a megmentést a remeküket hazafias trükkel eladni szándékozók! felőlem tönkremehet az összes kistermelő, akinek kertjében aceszulfám-k, gumirábicum vagy sunsetyellow a fő termék. egyék, igyák meg maguk, amit főztek! nem lehet hinni itt már senkinek! úgy látom, kénytelen leszek gyógyszert barkácsolni. szólok, ha lesz eladó. KuBaTovicS TaMáS új néplap – szolnok

10

„A legsúlyosabb etikai vétség a csúszópénz elfogadása, akár a megjelentetés, akár az elhallgatás érdekében.”

Sajtóvilág 2009. december

olVaSóSZErKESZTőI Napló

Kincsünk: a magyar szó

amit kiizzad a nyelv

Kuti Márta, marosvásárhelyi kollégánk nem hivatásos nyelvész. a magyar nyelv gyönyörűségei címmel összeszedte újságíróként, olvasószerkesztőként szerzett tapasztalatait. Huszonkilenc pontos „nyelvi kiskátéját” folytatásokban adjuk közre.

Befigyel – nincs vele semmi baj  A nyelv vál-

tozását romlásnak felfogni: már mondtam, hogy sehogy sem fér a fejembe. Pláne manapság, amikor irdatlan átalakulás zajlik körülöttünk, a nyelvnek meg bírnia kell az iramot, különben nem tudja betölteni funkcióját, hogy pontosan közvetítse a tárgyi és gondolati valónkat. Sőt még a szemléleti változásokat is követnie kell. Ez talán a legnehezebb feladat, lehet, hogy nem is tudom majd megmagyarázni, mire gondolok. A nyelvvel gyakran – de nem hivatásosan – foglalkozók általában úgy gondolják, hogy meglévő nyelvi elemeinkkel mindent meg tudunk jeleníteni, ha meg mégis új fogalmakat, tárgyakat kell megnevezni, csakis a Karinthy-színvonalú, szellemes megoldást szabad elfogadni. Csakhogy a nyelv nem vár a Karinthykra, inkább a kényszer hatására kiizzad magából egy úgy-ahogy elfogadható változatot, azután ez vagy megmarad, vagy átadja a helyét egy másiknak (amelyik vagy jobb, vagy rosszabb, mindenesetre kivívja magának a helyet a nap alatt). Bevált eszköz például az igekötők hozzábiggyesztésével új jelentést adni egy igének. S leginkább azt kárhoztatják a jó szándékú amatőrök, ha „fölöslegesnek” érzett igekötő-használat terjed el. Szidják például, aki azt mondja: bepótol („pótol nem elég?”) vagy bevállal („mivel több, mint aki vállal”?). És ha azt mondom: bevállalós? Van olyan igekötős alak, amelyet régen elfogadtunk, de újabb és újabb jelentéseket vesz föl. Mint például a kiír. Kiír valamit az ajtóra. Kiírja az orvos: betegállományba küld. Ezek régiek. Kiír valakit a naplóból: kihúzza a nevét. Hm.

Kiírta magából, és így megszabadult a lelkiismeret-furdalástól. Kiírta magát? Megvan talán az az értelme, hogy ’túl sokat írt, már nincs mondanivalója’. De még inkább az, hogy ’olyat adott közre, amellyel kiiratkozott az irodalmi (újságírói) szalonból’. Na? Azután itt van egy alapjelentés: kiírta az adatokat a lexikonból, és a belőle következő, az új technológiához köthető értelmezés: kiírja a fájlt, zenét, filmet CD-re vagy DVD-re. Ja, és hogy el ne felejtsem, ami nemsokára aktuális lesz: kiírja a választásokat. (Még egy, ez nem jutott eszembe, könyvből puskáztam: nem rövidít, hanem teljesen kiírja...) Mostanában találkoztam egy szóval, amelyik gyorsan terjed ifjú szájakon. „Befigyel egy muskátli a Dreherpalotában” – írta egy kép mellé az Index újságírója. „Moziba készülünk – mondja fiatal kollégám –, igaz, befigyel egy jó kis buli az este.” „Megvan a biztos megoldás, de befigyel a huszár a4 is” – magyarázza a sakkmester. Befigyel – darab ideig ízlelgetem. De azután meg kell állapítanom: nincs vele semmi baj. A megfigyel régi darab. Elfogadtuk már azt, hogy felfigyel valamire. Azt is, hogy kifigyeli őket. Miért éppen a be- igekötő nem illik ide? És az meg kifejezetten érdekessé teszi, hogy aktív ige létére tárgyak vagy fogalmak, folyamatok létezését jelöli. A Szlengblog is ismeri. Ott így értelmezik: ’létezik, jelen van, megtörténik, megesik’. Igen, igen, de én valahogy érzek mást is, azt, hogy a periférián jelenik meg valami, ha meg elfoglalja a közepet, igazából nem kellene neki, nem odaillő, mégis ott van. Én eddig úgy futottam bele, hogy ’a háttérben megjelenik’, ’van ott valami, amit még figyelembe vehetnénk’, ’váratlan, előre nem tervezett esemény adódik’, ’van mellékmegoldás’. Hát igen, mellékmegoldás szinte mindig van. KeleN Károly

Szókincsünk anyanyelvünk. Gyarapodik, változik, él, mozog. Jön-megy, mondhatnók. Jön a múltból, itt van a jelenben, használjuk nap mint nap, és sokszor, pontosabban legtöbbször azt sem tudjuk, honnan jött, mivé lett a századok során egy-egy szó, kifejezés. Javasolom, nézzünk utána egy-egy pernahajdernek, mit és hogyan csinálta annyi évszázadon keresztül, hogy még ma is él, virul. Kincsünk: a szó, amiből az anyanyelvet rakjuk ki naponta. Lelkünk legnagyobb támasza, szeressük és vigyázzuk életét. Közben persze szórakozzunk is ismerkedés közben. 1. Mai szavunk a szókincs. Összetett szó, és könnyű kitalálni jelentését: egy nyelv szavainak összessége. A szó előtag a 13. század elején fordul elő bizonyítottan nyelvünkben. Ősi, ugor kori szó, a vogulban szó, dallam, hang, az osztjákban jajszó, énekszó is a jelentése. Az ugorba is török kölcsönszóként került be, és szó, beszéd volt a jelentése a türkben. Számos származéka ismert, pl. ige lett belőle, amikor szól valaki (13. sz. eleje), aztán ismét főnév, ha a szólás jön szóba (1372), majd a szózat (1372 u.) szól hozzánk, végül szótalan, szótlan (melléknév, azaz jelző) csak 1586-ban lesz a szegény magyar ember. A szónok (1805) és a szólam (1812) tudatos szóalkotás eredménye, jaj, kérem, itt van a nyelvújítás, és közeleg a reformkor. A kincs szavunkkal 1301-ben találkozunk először nyelvünkben. Valószínűleg iráni jövevényszó, ha a perzsa ganj ’kincs, kincstár’ (jut eszünkbe Dárius kincse) vagy a kurd eredetű genj ’kincstár’ jelentésű szót vizsgáljuk. Ide is az óindből került, aztán az idők folyamán valamelyik nyelvben betűcsere, illetve hangzócsere történt, és így lett a g-ből k, s megszületett a kincs. 2. Múltkor azt mondtam: pernahajderek szavaink. Lássuk csak, ki-mi is ez? Bizony azt jelenti, hogy semmirekellő, és a németből jön. Lúdas Matyit is ezen szavakkal szidta édesanyja, aztán kiderült, ugyancsak életrevaló a

gyerek, sőt hős. Hát ilyen pernahajderek szavaink is. Hősiesen ellenállnak az idő múlásának. A német összetétel (Bär, azaz medve + a Haur, azaz bőr Häuter származéka) az auf der Bärenhaut liegen, vagyis lustálkodik (tulajdonképpen medvebőrön hever) szólásból ered. A magyar pernahajder a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és a szó belseji t zöngésülésével (>d) jött létre. Manapság ritkán használjuk a köznyelvben. Mondtam azt is, hogy lelkünk legnagyobb támasza anyanyelvünk. Akkor nézzük csak meg, lélek szavunk honnan is ered? A 12. század végéről érkezik, ősi finnugor szó magyar képzéssel – írja a Szófejtő szótár. És idézem tovább: „A tőhöz vö. vogul lél ’lélek’, zürjén lol ’lélegzet szellem, élet, élőlény’, finn löyly ’pára, gőz’, lapp liew’lâ ’gőz, pára a szaunában’. Ezeknek előzménye a ’lélegzet, lehelet, lélek’ jelentésű finnugor *leßl3 lehetett. Az ősi szótő a magyarban képződött tovább -k kicsinyítő képzővel… Az alaptag talán a Lél és Lehel tulajdonneveinkben őrződött meg (1075). A szó korai származékai közé tartozik a lelkes (1372 u.) és a lelketlen (1527)…” Lelkesen, szeretettel ápoljuk, és használjuk helyesen anyanyelvünket. Kincsünk ez. 3. Az elmúlt alkalommal feltett kérdésekre, a lélekre vonatkozóan talán önök is keresték a választ, mindenesetre az Értelmező szótár azt írja: a vallás szerint „Az emberben az életnek és a személyiségnek a testtől független (anyagtalan) létezőként képzelt hordozója”. Fontos tartozéka tehát az embernek, a lelkes lénynek, de sokszor hiányzik egyike-másikából, s akkor azt mondjuk, lelketlen az illető. Akiben lélek van, az jó, akiből hiányzik, bizony rossz, de azért ennél sokkal bonyolultabb az életünk, s ez már a lélektan tudománya. Sorolhatnánk még a lélekhez járuló toldalékokat, szavakat, nagyon változatosak. Egyet még megemlítek: Jókaitól tud-

juk a különleges lélekidomárt, ami egyik regénye címe is. Ám lássuk csak anyanyelvünket, nézzük meg, honnan is ered a szóösszetétel elő- és utótagja. Azt szoktuk mondani, hogy anya csak egy van, és biztosan lehet tudni, hogy kicsoda. Korántsem ilyen egyértelmű anya (1181?) szavunk eredete. Ősi, uráli kori eredete csak valószínűsíthető. Az ugor rokonnyelvekben érdekes módon a szótő (ani) az apa testvérének a felesége a vogulban, mostoha, ill. idősebb testvér felesége az osztjákban, sógornő a zürjénben és anyós a mordvinban, hogy csak a legközelebbi nyelvrokonokról szóljak. Az Etimológiai Szótár szerint: „Mivel a szó hasonló hangalakban nagyon sok nyelvben megtalálható, gyermeknyelvi eredete sem zárható ki.” Ám itt még nem ér véget a kaland, a rokon nyelvekben előforduló szavak is lehetnek önálló nyelvi fejlemények. Nyomozásunk során még annyit megtudtunk, hogy az -a végződés kicsinyítő képző, de lehet, hogy egyes szám harmadik személyű birtokos személyjel. Választhat mindenki kedve szerint, ahogy tetszik. Mindaddig, amíg tudósaink ki nem nyomozzák, melyik az igazi. A nyelv (1367–1372) is ősi, finnugor kori szó. Az osztjákban és cseremiszben hasonló alakú a nyelv (a szánkban lévő szervünk) és a beszélt nyelv is, de a kedves lappoknál is hasonló a száj megnevezése. A magyarban eredetileg magánhangzóra végződött a szó. Mai alakja képzett, illetve személyragos formákból alakult ki a képzők illetve a ragok elhagyásával. A felvilágosodás és nyelvújítás korában (1795) a nyelvész is megjelent, s követte rövid idő után a nyelvészet (1832). Ők és tudományuk hivatott arra, hogy eloszlassa kétségeinket pl. anya és más szavaink eredetére vonatkozóan. Később az anya és a nyelv összeillesztéséből lett az újszülött, az egyik legtartalmasabb és legszebb szavunk, az anyanyelv. Beszélt változatának a reformáció után, a Biblia lefordításával terjedt az írott változata is. De erről legközelebb. KuTi MárTa

(Folytatjuk)

MorFoNdíroZó

tiszavasvári vetélkedő

Sarastro és Bóni Az új elnök munkába állásával az egyik radikális változtatást a Kossuth Rádió többórás reggeli hírműsorában hajtották végre. Ennek keretében megjelent néhány tehetséges új arc (= hang), köztük pedig egy régi is, Szénási Sándoré. Őt leginkább a Gondolatjel című, nagy múltú műsorhoz köthette a hallgató, rejtély volt, hogy miért szállt be a reggeli órák zaklatott mókuskerekébe, időjárás-jelentések, közlekedési hírek, nyúlfarknyi telefoninterjúk sodrásába. És az ő hangjával! Olyan volt az akkori élményem, mintha Borisz Godunov, vagy pláne Sarastro a Jaj, cica eléneklésére vállalkoznék. Természetesen Bóni grófot kiválóan tolmácsolni nem kisebb képességek szükségesek, csak éppen nagyon mások. Bevallom, ha választás elé állít a sors, akkor többre becsülök egy zseniális Bóni grófot, mint egy kutyaütő Sarastrót, vagyis szakmai értelemben a műfajok között nem eleve, csak alkalmazásuk színvonala közt vagyok hajlamos értékrendi különbséget tenni. A médiában is! 

Szerintem nem igazán mentek ezek a reggelek Szénásinak. Talán a tempót is nehezen viselte, a neki nagyon szokatlan stílusközeget is. Félő volt, hogy a cseppet sem testhezálló feladatban, tehát a hétköznapi reggeli műsorokban elveszíti azt a hétvégi gondolkodói hangját, amelyet megszoktunk, amelynek a maga műfajában, ez esetben a Gondolatjelben rangja, vonzása, ereje van. De Szénási aránylag rövid idő után „elhagyta” a reggeleket. Nem ismerem a reggeli műsorba állásának és az onnan való kiszállásának a történetét, mindenesetre bárkié is volt a két döntés, szakmailag csak az utóbbi bizonyult sikeresnek. Manapság Szénási a Gondolatjelen kívül az Időt kéreknek is a gazdája és mindenese, és mindkettőben azonos erényeket mutat föl. Mindkét műsorára mondhatnám, hogy a tudományos ismeretterjesztés fóruma, de rangosabbak annál, mert bennük sohasem akarja a bonyolultságokat zanzásítani, nem akarja a hallgatói (fél)műveletlenséget leereszkedően

bekalkulálni, hanem keresi, ösztönzi a felmerülő kérdésekre a választ, az ismeretet, a gondolkodást, a tudást. Legalább ennyire fontos – mert feltétele és garanciája a produktumának -, hogy ezt milyen eszközökkel éri el. Első helyen említeném azt a képességét, hogy a talán nem divatos, nem agyonreklámozott friss könyvtermésből kiemeljen és bemutasson olyanokat, amelyek révén, többnyire a kultúra felől közelítve közérdeklődésre számot tartó témákat lehet érinteni. Tehát az egyik – manapság nem mindennapos – szerkesztői erénye, hogy olvas, nyilván sokat. A másik: ahogyan ír. E két műsorában a rádiósnyelven felkonfnak nevezett össze-és átkötő szövegei olykor csak 3-4 mondatnyi terjedelműek, olykor csak egymásra hajazó kérdő mondatok, de süt belőlük a témában való tájékozottság, a téma kezelésében pedig a felelősségérzet. Az interjúkban feltett kérdései is mentesek a trehány vagy éppen fontoskodó szószaporítástól, az alanya elé – sokaknál bratyizó hangon – tolakodó exhibi-

cionizmustól. Igényességének itt utolsónak említett, de nagyon is lényeges jele, hogy a műsoraiban megszólalók szabatosan, szépen tudnak magyarul beszélni. Régebben volt arra némi törekvés, hogy lehetőleg olyanokat kérdezzenek meg a rádióban, akik nyelvhasználata, beszédmódja legalább korrektnek minősíthető. Ezek az idők elmúltak. A közszolgálati rádióban – ahol pedig mintát illenék szolgáltatni a nyilvánosság előtti megszólalás alapvető feltételeiről – sorozatosan szólaltatnak meg ő-ző, dadogó, selypítő, hadaró, szókincsben ordítóan szegény, ép mondat barkácsolására képtelen embereket olyan rádiósok – és ez az igazán szomorú –, akik gyakran ugyanebben a hibában szenvednek. Szegény Péchy Blanka foroghat a sírjában: a „főadó” hírműsoraiban a magyarul jól hangsúlyozott mondat lassanként ritkaságszámba megy. Szénási műsorai üdítő nyelvi-gondolati szigetek a közszolgálatiban: Sarastro főpap a helyén van, hálistennek! cSerHalMi iMre

vasvári pál halálának 160. és a helyi vasvári pál társaság megalakulásának 20 évfordulója alkalmából emlékhetet rendeztek október 5–11. között tiszavasváriban a város nagy szülötte tiszteletére. az ünnepi napok keretében fotókiállítás nyílt a társaság eddigi tevékenységéről, továbbá történelmi vetélkedőt szerveztek tizenhét általános és középiskolai csapat részvételével. az általános iskolásoknál a topa katalin, balázs rebeka, nagy zsanett trió nyert, a középiskolásoknál a váci mihály gimnázium diákjai (kulcsár tímea, rozman petra, eszenyi domokos márton) kapták a fődíjat. az ugyancsak meghirdetett rajzpályázatra – a feladat 1948/49-hez kapcsolódó versek illusztrálása volt – több mint ötven művet adtak be. a győztes a felsősöknél rozman csenge, az alsó tagozatosoknál antal tímea lett. HaNKó aNdráS vasvári pál társaság

„Az újságírónak szakmai ügyekben csak kollégái ítélkezésére kell hallgatnia, a mindenkori kormány minden beavatkozását kizárva.”

Sajtóvilág 2009. december

BélyEGSaroK

KolléGáK írTáK, SZErKESZTETTéK

rejtőzködő történelem

Kelet-európai autóregény

 Épp öt évvel ezelőtt az egyik reggeli tévéműsorban a határon túl élő magyarok kettős állampolgársága mellett érvelve egyik politikusunk úgy fogalmazott, hogy kijelentette: ebbe az ügybe most már fű-fa beleszól, a végén még a bélyeggyűjtők döntik majd el, hogy mi történjen. Sajnos, máig ható újabb tragédiát okozva, más felelőtlen politikusok beleszóltak, anélkül, hogy például a szakértő bélyeggyűjtőket megkérdezték volna: pedig hát ők sokkal jobban ismerik az előzményeket. Erre a fals poénra is emlékeztet a magyar tudós bélyeggyűjtők kiállításának egyik tablója a budai Várban. Ezen láthatunk például egy zárt levelezőlapot, amelyet a megszállt Baranya-háromszögből, még pontosabban Pécsről – az európai kultúra 2010. évi magyar fővárosából – küldtek Gobbi Lajosnak, a Nemzeti Zenede főigazgatójának a világháború után. Egy másik levél az akkor helyben is nagyon átláthatatlan viszonyokról vall: 1920ban Pancsováról Budapestre postázták, egy temesvári helyi kibocsátású bélyeggel meg egy SHS horvát bélyeggel bérmentesítették, cenzúrázták is, de még magyar ragjegyet ragasztottak rá. Minden szükséges kellékkel ellátta a postás, de választani csak több közjogi-hatalmi erő értékcikkeiből tudott. Ugyanezen a tablón több hadifogolybélyeg és a megcsonkított ország iparának és közlekedésének korlátozását bizonyító dokumentum mellett egy be nem vezetett bélyeg tervét is bemutatják: az Egyesült Államokba akadozott a postai forgalom, ezért gyors futárpostához bélyegeket terveztettek Kossuth és Lincoln portréjával, de a helyzet közben javult, így azokat csak kinyomtatták, de forgalomba nem kerültek. A Budapesti Történeti Múzeumban negyven ilyen tabló vezeti végig a látogatót a magyar bélyegek történetén, a bélyeg előtti bélyegzők és koleralevelek korától egészen máig. A bélyegbe zárt történelem című tárlat a BTM első emeletén csak egyike a filatelisták idei múzeumi bemutatóinak. Húsz éve alakult meg a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság (Mafitt), és az évfordulón elhatározták, a múzeumok nyilvánossága elé lépnek kutatási eredményeikkel. Nem egyszerűen csak bélyegeket helyeztek tárlókba,

hanem nagyításokon művészi erejű vagy történeti értékű részleteket emelnek ki, és szakszerű magyarázattal körítik. Az Iparművészeti Múzeum – ahol éppen egy évszázada volt a gyűjtők első nagy kiállítása – elzárkózott az együttműködéstől, holott a bélyeg végül is: iparművészeti termék. Szerencsére mások nem mondtak nemet. Így egészen december végéig látogatható még a Művészet és bélyeg című tárlat a Magyar Nemzeti Galériában (a 3. emeleten), amelynek előzménye a Szépművészeti Múzeumban rendezett őszi hasonló bemutató volt. Az év végén már csak e két várbeli kiállítás, valamint a Magyar Nemzeti Bank látogatótermében látható „Bélyeg és pénz” című összeállítás várja a bélyeg és Magyarország múltja iránt érdeklődő közönséget. Ősszel, a negyedik Magyar Filatéliai Szalon nemzetközi rendezvény idején többek közt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban (Séta a városban, kalandozás a filatéliában címmel) és a Kulturális Örökség Hivatalában (Szakrális terek bélyegen) is tartottak bemutatókat. A Bélyegmúzeumban pedig a Rejtőzködő ritkaságok című időszaki – valóban szakmai – kiállításon a nem egy esetben több tízmillió forintot érő különlegességekkel találkozhattunk. A Bélyegmúzeumban is kiállították, de most még az egyik budavári tablóról is megtudhatjuk, hogyan nézett ki az a bélyeg (képünkön), amelyet az 1954-es futballvb-n remélt győzelem hevében két és fél millió példányban nyomatott ki a posta, hogy aztán a berni vereség hírére mind megsemmisíthessék – pontosabban öt 25-ös ívet nyomdászok a Rákosi-idők félelmei ellenére is csak kicsempésztek az Állami Nyomda kazánházából. Ezek ma ritkaságok. A bélyegeknek is sorsuk van, és aki alaposan megszemléli őket – márpedig a tudós gyűjtők, köztük akadémikusok ezt teszik –, nemcsak a tervezőjük gondolkodásába, a postai propaganda céljaiba, hanem a felhasználás korába is bepillanthat. Így könynyebben megértheti például azok sorsát és akaratát, akiket – sok százezer embert – Európa megfosztott attól, hogy magyarként magyar bélyeget ragaszthassanak a levelükre. SoóS KálMáN

Köszönet Mészáros Bélának Békéscsabán a Békési Megyei Hírlap szerkesztőségének új helyén a kollégák és a vezetés nevében dr. László Erzsébet, a lap felelős szerkesztője elismerő, megható szavakkal és ajándékkal búcsúztatta a lap és a kiadó a hatszoros Vasvári Páldíjas szakszervezeti bizottságának most nyugdíjba vonult titkárát. Tóth Miklós irodavezető az AS-Magyarország Kft. nevében, Tripolszky László a Sajtószakszervezet nevében köszönte meg Mészáros Béla több évtizedes munkáját. Fotó: Kiss Zoltán

11

Kézben tartott kötet. Boros Jenő, az autós album szerkesztője a tárgyalt korszak egyik klasszikusával, a Molotovról elnevezett szovjet ZIM autógyár GaZ 12-es típusjelzésű modelljével, melyet 1949. november 7-én mutattak be. Fotó: teknős Miklós Én is autó vagyok! – ez a matrica olvasható az ősi Trabant hátán. A „papírkarosszériájú” gépjármű valahol Budapest belvárosában parkol a járda mellett, a fotó, amely megörökítette, 1975-ből való. Egy pillanatkép a múltunkból. Abban a vaskos albumkönyvben, amely a napokban került forgalomba, az ilyen „nosztalgiafotók” teszik ki a terjedelem legalább felét, a hozzájuk tartozó élvezetes írások pedig mintegy magyarázzák a látványt, a mára (és Nyugaton már akkor is) meghaladott műszaki tartalmat, és felidézik a szocialista korszak szocialista országainak autós világát. És annak ürügyén egész akkori létünket is. A múlt pedig mindig meg is szépül. Ma már mosollyal emlékszünk a tajga rémének becézett Zaporozsecre is, a luxusnak számító előkelő Wartburgra, a Fiatot megszégyenítő Zsigulira (az ezerötös olyannak számított, mint egy mai felturbózott BMW). Előttünk 

van a megbízható Skoda (ha éppen nem forrott fel a hűtővize, de erre is megvolt az orvosság: beépített plusz ventilátor, szaktársaim!), az irigyelt, mert „echte”nyugatinak tekintett Zastava, amelyet a jugók gyártottak, ezzel is kilógva a béketábori sorból. Nem beszélve a státusszimbólumnak számító Volga nagyúrról. El ne felejtsük a győzelem szavát rejtő Pobjedákat! És mily hangulatos volt egy-egy út lefelé a balatoni sztrádán alig három megállással-szereléssel, nem is említetve a gyári frissességű Daciák újra-összeszerelésére szakosodott hazai kisipart! Mindezt felidézi a könyv. Címe Leváltott modellek – Kelet-európai autóregény; a Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. gondozásában jelent meg. A kötet szerkesztője, a fotós és autós szakíró Boros Jenő írja a könyv ajánlásában: „Az ötvenes években párthatározatok születettek a hadiüzemek polgári célú hasznosításáról, ám a kelet-

európai országokban nehezen valósult meg a népautó-álom, amit sokáig a magántulajdonú gépkocsikat tiltó rendelet is fékezett. Évtizedeken át csak ígéret maradt a gyorsan elérhető családi kocsi, melyre milliók vágytak, miközben sok autó inkább félelmet ébresztett megjelenésével. A sötét Pobjedák korszakát dolgozza fel a könyv, mely nyolc egykori szocialista ország autóiparát és piacát mutatja be márkakrónikákkal, gyártási, értékesítési és járműpark adatokkal, valamint ezer fotóval. Sokáig eltitkolt, de a magyar autóipart és az ország életét is jelentősen befolyásoló politikai döntéseket kutattak fel, és ismertetnek a szerzők, akik Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Lengyelországban, Magyarországon, NDK-ban, Romániában, Szovjetunióban megélt autósélményeiket írták meg, és az autótörténelem sokáig elzárt és feltáratlan területére vezetik el az olvasót, nemcsak szakírói szemmel.” (T. L.)

Három nagyhatalomról  Tajvanon

járva meglepődve tapasztaltam, hogy ott nem Európa, hanem Ázsia van a világtérképek közepén. Ezért is vettem érdeklődéssel a kezembe Marján Attila Hol a térkép közepe? című könyvét, amely elsősorban nem kulturális szempontból, hanem a világpolitikai erőviszonyokat elemezve keresi a mára kialakult világrend centrumait, vizsgálja azok egymáshoz mért viszonyait. Az évek óta Brüsszelben élő és dolgozó közgazdász, a nemzetközi kapcsolatok szakértője legújabb kötetében a nagyközönség számára is érthetően mutatja be Európa, az Egyesült Államok és Kína viszonyát. Ma valóban központi kérdés, hogy milyen lesz az új világrend a válságból való kilábalás után. Ki lesz nyertes, ki vesztes, menynyiben erősödik a versengés? Marján Attila arra is keresi a választ, hogy létezik-e európai identitás. Miért nem szereti Európában az utca embere az Európai Uniót? Ki kit utál Európában? Milyennek látja Európa Amerikát és Kínát? És milyen mindez a másik oldalról? Feszegeti a demokrácia és a szocializmus örökségének ké-

nyes kérdéseit, és a sztereotípiák gyökereit is bemutatja. Merész gondolatokkal, de világosan ír a globalizálódó világról, miközben a gazdasági válságról, annak okairól, következményeiről és a kilábalás lehetőségeiről beszél. Kritikusan szemléli magát a globalizációt és annak olyan velejáróit, mint amilyen a terrorizmus, a bizalmatlanság, a felerősödő és új szerepet kapó kémkedés. Végül az új világrend körvonalait vázolja fel, és megállapítja, hogy a világ erőközpontjai együttműködésre vannak ítélve. Több tudóssal, politikussal és üzletemberrel készített interjú segítette a szerzőt abban, hogy szakmailag korrekt könyvet írhasson. A Hol a térkép közepe? először a három nagyhatalom – az EU, az USA és Kína – saját magáról és egymásról alkotott világképét mutatja be és elemzi. A második rész a gazdasági világválság sokat kutatott és ellentmondásos témáját tekinti át, mielőtt áttérne a válság utáni világrend lehetséges jellemzőinek bemutatására. Ezekben a témákban történelmi áttekintést is ad.

A kutató nem állítja, hogy megtalálta az egyetlen helyes megoldást. A távlatokat fürkészi. Igyekszik több nézőpontból megvilágítani a kérdéseket, például, hogy mi az, amit Európa megtanulhatna a két másik nagyhatalomtól, és mi az, amit ők tanulhatnának Európától. A kötetet a sajtóban dolgozók egyfajta kézikönyvként is használhatják. (HVG Kiadó, 2009) leNgyel orSolya KaTaliN

12

Sajtóvilág

„Nem beszélhetünk sajtószabadságról, ha az újságírók megfélemlítés, szegénység és korrupció közepette dolgoznak.”

2009. december

éV VéGI VENdéGláTáS

pálinkás zamatok a zsindely alatt  Évszázados múltra tekint vissza a Zsindelyes tanya, de a múlt század hetvenes éveinek tanyaközpontosítását nem élte túl, csak egy szeszfőzde maradt a közelében. Mai újjászületését szülöttjének, a tanyán kisgyermekeskedő Papp Józsefnek köszönheti. Felnőve, 1987 óta foglalkozott pálin-

kafőzéssel sógora, Kecskés Gyula kisüzemében. Aztán a sógor a Nyugatot választotta, és rá maradt a főzde berendezéssel, szeszekkel, ecettel. Az „átadásról” titkos nyári találkozón, a bulgáriai Aranyparton egyeztek meg. A Zsindelyes újjászületésének pillanata minden bizonnyal egy házibulin

ÚJFeHÉrTói KacSaMell Hozzávalók négy személyre: 600 gramm bőrös kacsamell filé, 60 ml újfehértói fürtös ágyas meggypálinka, frissen őrölt tarkabors, só; 40 gr akácméz, 300 gr fürtös meggy, 2 dl vörösbor, 5 gr keményítő, fahéj, szegfűszeg, só; 85 százalékos keserű csokoládé, citromhéj; 600 gr burgonya, 50 gr vaj, friss mentalevél, só. Elkészítés: a kacsamelleket tisztítjuk, borsozzuk és bedörzsöljük a meggypálinkával, legalább egy-két napra hűtőbe tesszük. sütés előtt enyhén sózzuk. a kacsamelleket először rostlapon vagy serpenyőben sütjük, úgy, hogy minden oldala egyenletesen süljön, és feltétlenül képződjön kéreg rajta. ezután sütőben folytatjuk 120-130 fokon, amíg a belseje el nem éri a 70 fokot, majd pihentessük kb. fél órát 60 fokon. közben elkészítjük a meggyragut. a vörösborban feltesszük főni a fahéjat, szegfűszeget, citromhéját, és a felére forraljuk. serpenyőben mézet hevítünk, hozzáadjuk a kimagozott meggyet, rálocsoljuk a pálinkát, meggyújtjuk, ha az alkohol elégett, felöntjük a fűszeres borral és megszórjuk reszelt keserű csokoládéval. az egészet beforraljuk. a burgonyákat tisztítás után hordó alakúra faragjuk és gőzöljük. vágott mentalevelet vajon megfuttatunk, beleforgatjuk a burgonyát. tálaláskor a tányér közepére tesszük a meggyragut, tetejére a szeletelt rózsaszínű kacsamellet és mellérakunk néhányat a mentás burgonyahordókból.

történt fogantatás, pontosabban fogadtatás öröméhez köthető. A Nyíregyháza környéki vállalkozó (kedvű) fiatalemberek a kilencvenes években whiskyt ittak, Pappék is. Aztán Papp József egy este betett a kocsiba pár üveggel a családban már igen kedvelt ágyas meggypálinkájából, és csomagolópapírba bugyolálva elvitte a baráti buliba.Pár whiskyvel bátorította magát, aztán előállt a farbával. Attól fogva senki nem whiskyzett a társaságban, az ágyas fürtös pedig hamarosan megkezdte az aranyak begyűjtését a rangos versenyeken. Mára megkerülhetetlen márka lett a Zsindelyes a legmagasabb minőségű párlatok világában. A tanya pedig újjáépül, és már most több mint félszáz környékbelinek ad kenyeret. Itt, az érpataki tanyán hagyományos, kisüsti és labancos-tornyosegymenetes technológiát is alkalmaznak, így „egyéjszakás” és tartós illatokat és zamatokat egyaránt elő tudnak állítani. Pálinkát kóstolgatni lehet magában, a hajnali kupica életet menthet, de illő falatok nélkül igazi tudását nem képes csillogtatni. A főzde mellett felépült kóstolóházban akár hatvan-hetven vendéget is kiszolgálnak egyidejűleg, s ahhoz, hogy a kemencés ételekkel megismerkedjünk, legalább tízfős csapatot kell szerveznünk. A kacsamellen kívül különösen a csülök és a szalonnaszeletbe csomagolt csirkecomb kap másutt elérhetetlen ízkombinációt a szabadtéri kemencében, és ha szerencsénk van, nyírségi töltött ká-

posztát is kiemelhetnek a kedvünkért a parázsillatú sötétből. Utóbbit az aggteleki parkból gyűjtött vadócok pálinkájával szájon át mennyei módon öntözgethetjük: ma már nyilvánvaló, hogy a pálinka nemcsak előitalként, hanem emésztésserkentőként is kiváló. Ide kirándulni Nyíregyháza és Debrecen felől egyaránt könnyű, és a tanyát akkor is felkereshetjük, ha a Hortobágyon vagy a Beregben bolyongunk, sőt tokaji bortúránkat is kiegészíthetjük érpataki zamatokkal. Szállást a tanyán egyelőre nem tudnak kínálni. A Zsindelyes Pálinkaház tervei között szerepel egy panzió és rendezvényterem felépítése a kóstoló mellé, előbb azonban – 2009 őszére – csaknem negyedmilliárd forintból XXI. századivá modernizálták és bővítették a főzdét. Elkészültek a tervei egy állatsimogatónak – őshonos lakókkal – és egy mintagyümölcsösnek is. Ha valakinek kedve és ideje támad, elkészítheti a Zsindelyes kacsamellet Boros László Venesz-díjas mesterszakács receptje szerint (lásd a keretben). A Belga Bohem Cafe főszakácsától azt meg sem kérdeztük, mennyi idő alatt készül el ez a gasztronómiai remek; ha valaki bizonytalan, hogy hozzáfogjon-e, kóstolja meg először a Zsindelyes érpataki vagy újfehértói vendégmarasztalóiban: a kóstolóházban vagy a Rió-házban. Meggypálinkát fehér változatban is ihatunk hozzá. Ezen a vidéken hajdan az aratók nyári kitartását szolgálta a korán párolt

meggy-kisüsti. Ízlése válogatja, és nemcsak az általa begyűjtött díjcsokor, sőt nem is csak a rubintos árnyalata miatt ajánlhatunk egy bonyolultabb lelkű nedűt: a Pethő Ferenc által Újfehértón kikísérletezett fürtösmeggy ágyas párlata még szikárabb férfiak számára is jobban illik az omlós kacsarostokra. (Hasonló kemencés élmények Agárdon is beszerezhetők: ott a sült malacot érlelt almapálinkával locsolják, a vadraguba pedig kökénypálinkát csurgatnak.) A kóstolóházat ugyanolyan zsindely fedi, mint a hajdani cselédházat, csak éppen most már a Felvidékről kellett hozatni a fedőanyagot. Talán éppen azon a vidéken vágták hozzá a fát, ahonnan negyed évezrede jobbágyokat hoztak ide az akkor még Hugyajnak nevezett település környékére a Dessewffyek. Belül igényesség a jellemző, akár a főzdében, tiszta és míves vonalak, némi patinával, és negyven-ötvenféle friss és érlelt pálinkával, sőt most már gyógylikőrrel is. A Pócsi Bazilita Keserűt ugyanis a tanyán állítják elő a máriapócsi Szent Bazil Szerzetesrenddel együttműködve. A rend tagjai honosították meg a jonatánt nálunk. A rend házfőnöke, Ábel atya áldásával tradicionális recept szerint készül a keserű, almapálinkát harminchárom gyógynövényen érlelnek, majd csepp mézzel tovább ízesítik. Kopogó télben, H1N1-ijedtségben vagy ihletkeresésben minden más praktikánál többet érnek cseppjei. SoóS KálMáN

vendéglő a határon A vendéglátásba is betört a világháló. Aki ma a növekvő kínálatban érvényesülni akar, saját honlap nélkül ne is tekintse magát létezőnek! De ha van honlapja, és vonzó módon meg tudja magát jeleníteni, a globális falu távolabbi vidékeiről is számíthat érdeklődőkre. Szerencsés esetben a vendégnek sem kell csalódnia: a valóság nem üt el annak égi másától, a virtuálistól. Engem – még a nyári hőség idején – ilyen szerencse ért. Néhány napra a Fertő-tó mellé készülünk. Ahogy a környék vendéglőiről tájékozódom a neten, felkelti érdeklődésemet a Ráspi – nem csupán azért, mert az Étterem- és Borkalauz szerint az ország hatodik legjobbja. A honlapról egy rokonszenves fiatalember néz szembe velem, ölében a kisfia (az ő születése életének legfontosabb eseménye, ezt a kezdőlap első mondatából megtudhatom!). Horváth József bemutatkozásából kiderül: bár borászcsaládból származik és vendéglátást tanult, dolgozott külföldön, sokáig nem érzett rá a szakma szépségeire. Aztán 1994-ben megnyitotta az éttermét, és ott megtalálta a hiányolt mélységeket, értékeket. Filozófiáját is megfogalmazza: „Nem szeretnék semmiféle elvárást teljesíteni, nem figyelem, hogy mit szeretne a piac, vagy hogy mi a trendi. Egyszerűen mindent a természetes szépségében, ízében, a természet által megalkotott ízek megtartásával készítek, nagyon fontos a nyersanyag tisztelete és a természet iránti alázat, ez 

nemcsak a konyhánkra, hanem a borászatunkra is érvényes.” A profi honlapon a sajtómegjelenéseknek se szeri, se száma: Borbarát, Borválogatás, Vidék íze, Receptklub – nehéz mindegyiket felsorolni, és egy sor osztrák lap is tudósít róla: „Valószínűleg Magyarország legjobb étterme” – mondja az egyik. De hogyan fest – világháló helyett – a valóság? Fertőrákoson vagyunk, és szinte a szemem sarkából ejt rabul a főút egyik barátságos vendéglője szőlőindáival, faragott bútoraival. Csak az ajtóban veszem észre a kacskaringós feliratot: Ráspi. A kertben ülünk le, a nagy melegben hűsítőn legyezgetnek a szőlőlevelek, szemet gyönyörködtetőek a fölöttünk himbálózó fürtök. Az asztalon tarka virágcsokrok. Az étlap azt súgja, hogy van itt mérsékelt árú étel egyszerű, szinte ősi paraszti alapanyagokból (például csicsókából vagy sütőtökből), hogy a betévedő erre járók bekaphassanak valamit, és persze vannak ínyencségek a tehetősek számára libamájból, szarvasgombából. Mi salátát és rántott csirkemellet rendelünk. Minden finom, a tepsiben sült krumpli is előírásosan ropogós, de a saláta egészen különleges – a tetején piros virágok ülnek, mint a lepkék; utóbb megtudjuk, hogy sarkantyúkák, meg lehet enni őket, és nagyon jó az ízük! A kedves pincérlánytól megtudom, hogy a tulajdonos hamarosan itt lesz,

és néhány perc múlva valóban letelepszik a maga faragta asztal másik oldalán, készségesen beavatva vendéglátói elveibe. Itt minden házi készítésű – maguk sütik a kenyeret, az üdítőket friss gyümölcsből, zöldségből préselik, az ételek alapanyaga mind helyi termelőktől származik, a saját fűszerkertből vagy a környék erdeiből, amelyek telve vannak istenadta javakkal. Itt van mindjárt a szarvasgomba, amelynek népszerűsítéséért sokat tettek. Horváth József (édesapjától örökölt becenevén Ráspi) a legnagyobb szeretettel mégis a szőlőről beszél: a közel százéves tövekről, amelyek a csillámpala talajon csodákra képesek – a szőlőműves csak közreműködik e folyamatokban, igaz, sokszor 16 órákat dolgozik érte. Ő 2003-ban vette át a borászat vezetését szüleitől, és még ebben az évben elkészítette az ország első ötcsillagos kékfrankosát. Borai azóta is a soproni borvidék élvonalában vannak. A minőséget hozamkorlátozással segíti elő. Szomorúan említi, hogy a szénából és műtrágyából gyártott hamisítványok mellett polgárjogot nyert a bárhol hozzáférhető borfesték: 4 euróért vásárolható egy kiló. A valódi magyar boroknak az áruházláncok olcsó import boraival kell megküzdeniük. És egyáltalán: az innen néhány kilométerre húzódó határ másik oldalán egy vendéglősnek 10-12-szer nagyobb az esélye, hogy menjen az üzlet ráfizetés

ráspi étterem és borászat: természet és emberi alkotás összhangja Fotó: a szerző nélkül. Arra se igen van ésszerű magyarázat, hogy ő maga is kedvezőbb elbírálásban részesül egy osztrák bankban, mint egy magyarban, ha hitelszerződést köt. A legjobban talán az bántja, hogy itt „a munkásember közellenség”, de az erős emberek nyugalmával mondja el: az elmúlt évben 29 alkalommal kapott ellenőrzést feljelentés miatt – mindegyik alaptalannak bizonyult. A vendégköre a legváltozatosabb – nemrégiben volt például a páneurópai piknik huszadik évfordulója. Akkor magát Sólyom Lászlót is vendégül láthatta. De főzött ő már Vranitzky kancellárnak is. Ráspi térül-fordul, és irdatlan mennyiségű szarvasgombát tesz elém

az asztalra – ma találtak rá a kutyái. Már újra a profi kommunikátort látom benne, és a vérbeli zsurnalisztát, aki folyvást dokumentál, mert megjelenik egy fotós, hogy képeket készítsen a leletről. Körülnézek az elegáns, ízléssel berendezett és felterített belső termekben, a friss levendulától illatos mellékhelyiségben. Elsétálok a tulajdonos úr szobrai előtt (a kőfejtőben látta meg az „alapanyagot” vagy a szőlőben egy régi tőkében). Felnézek a szeszélyesen indázó óriási „oszlopfőre” – valójában cseresznyegyökér, alig kellett alakítani rajta valamit. Kő és fa; „a természet iránti alázat” nemcsak a konyhában és a szőlőben honos! KaToNa TerÉzia

A szakszervezet elnöke: f. kováts éva; társelnökök: tripolszky lászló (ügyvezető) és m. lengyel lászló; gazdasági vezető: merza zsuzsa.

a SaJTóvilág a sajtószakszervezet lapja. megjelenik kéthavonta; e-mail: [email protected]; kiadja a sajtószakszervezet. Felelős kiadó: f. kováts éva. Főszerkesztő: tripolszky lászló. Szerkesztők: baktai györgy, m. lengyel lászló. Korrektor: papp ferenc. Tipográfia: dolinszki réka. Nyomdai előkészítés: dolart bt. Nyomás: passzer nyomda kft. Felelős vezető: bagaméri imre ügyvezető.

A szakszervezet székhelye: 1016 budapest, naphegy tér 8., telefon: 266–0063, fax: 317–1653, e-mail: [email protected].

issn 1586-9814

a sajtószakszervezet 1989. május 31-én alakult, független, demokratikus szakmai szakszervezet. tagjai újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak, kiadói, hírügynökségi dolgozók, akik elfogadva az alapszabályt, kérik felvételüket és vállalják a tagdíj (a jövedelem 1 százaléka) befizetését. a sajtószakszervezet tagjainak munkanélkülivé válásuk, illetőleg szociális helyzetük romlása esetén a szakszervezet által alapított vasvári pál Önsegélyező sajtóalapítvány nyújt támogatást. a közhasznú alapítvány részt vállal a sajtó minden dolgozójának szociális támogatásában is. a sajtószakszervezet 1991 óta teljes jogú tagja az ifj-nek, a brüsszeli székhelyű nemzetközi újságíró szövetségnek.