Sajtószemle augusztus 5

Sajtószemle

2015. augusztus 5.

Népszabadság online

Mindenkinek le kell adni a tb-kártyát Bár szombaton életbe lépett az új alapellátási törvény, a legizgalmasabb részleteket (az orvosválasztást, a beutalási szabályok módosítását) a még csak ezután elkészülő miniszteri rendeletek szabályozzák majd – derült ki a lapunknak nyilatkozó Beneda Attila helyettes-államtitkár szavaiból. Az egészségügyi alapellátás továbbra is a helyi önkormányzatok feladata marad, de a háziorvosok és a praxisok nagyobb védelme érdekében az önkormányzatok esetleges túlkapásai ellen védelmet építettek a jogszabályba. Így például egységesítik a helyhatóságok és az orvosok közötti szerződéseket, és a jövőben az önkormányzatoknak a praxisokat érintő valamennyi intézkedésük előtt (például a körzethatárok módosításakor) egy szakmai grémium véleményét is ki kell kérniük – mondta lapunknak Beneda Attila helyettes-államtitkár. A kormány az elmúlt években mintegy 40 százalékkal növelte az alapellátásra költhető összeget. Igaz, az államtitkár is úgy látja: még ezzel sem kapják meg a háziorvosok azt, amit megérdemelnének. A finanszírozás emelése a jövőben is folytatódik, de e befektetés mérhető hozadékára is kíváncsi a kormányzat – jelzi a politikus. Ma még senki sem tudja megmondani, milyen minőségű, mennyire hatékony és biztonságos a gyógyítás a háziorvosi praxisokban. Nincs olyan szakmai fórum sem, ami biztosítaná az egységes színvonalú ellátást. Ezért a törvény előírja a korábban már működött, úgynevezett „kollegiális szakmai vezető háziorvos" intézményének (az egykori szakfelügyelőnek) újbóli bevezetését. A tervek szerint a kistérségekben a háziorvosok maguk választhatják meg a vezetőt, aki „rálátna" a praxisokban zajló gyógyításra, adatokat gyűjtene, elemezne, a jó gyakorlatokat közkinccsé tenné. A választott orvos segíthet megkeresni a megoldást a problémásabb esetekre is. Beneda Attila szerint, ha sikerülne elérni, hogy az egy-egy területi kórházba beteget küldő háziorvosok közel azonos és közösen kialakított terápiás eljárásrendet kövessenek, az jelentősen erősíthetné a biztonságos ellátást. A szakmai vezető a kórházakban megismerhető újdonságokat is elviheti a körzetekbe, szükség szerint szervezhet olyan továbbképzést, ami az adott területen lévő praxisoknak fontos. Példaként említette a helyettes államtitkár a selypi azbesztszennyezést, ahol szerinte nagyon jól vizsgáztak a háziorvosok, mert először ők jelezték a hatóságoknak, hogy baj van, megugrott a mellhártya-daganatos tünetekkel jelentkezők száma. A betegek gondozásában most is közreműködnek, valószínűleg szakmai közösséget is létre kellett hozniuk, hiszen az ott élők kezeléséhez nem lehet elég a szokványos háziorvosi rutin. Egy ilyen probléma menedzselésében nagyon jó szolgálatot tehet a szakmai vezető, mert pontosabbá, gyorsabbá és még szervezetebbé teheti az ilyen krízishelyzetekben a munkát. A politikus elmondta: az új törvény deklarált célja, hogy a megelőzés minél nagyobb szerepet kapjon az alapellátás valamennyi területén. Ezért olyan ösztönzőket alkalmaznának, amelyek az emberek önmaguk egészségéért viselt felelősségét erősítenék. A háziorvosoknak például el kell érniük, hogy betegeik részt vegyenek a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos betegségek megelőzését segítő szűréseken – a veszélyeztettek évente egyszer menjenek el vércukor-, koleszterin-, testzsírszázalékmérésre. És ha az értékek megkívánják, akkor dokumentálható módon önmaguk is tegyenek meg mindent állapotuk javításáért. Tehát, ha kell, diétázzanak, mozogjanak, vagy ha már akkora a baj, szedjék a gyógyszereiket, működjenek együtt a háziorvosukkal. Cserébe bizonyos típusú ellátásoknál ez a magatartás díjazható lenne. Az viszont félreértés, hogy a szűrésekkel meg lehet kerülni a várólistákat. Az alapellátási törvény egyelőre annyit mond, hogy az államilag szervezett, nem kötelező szűrővizsgálatok eredményeiből következő ellátásoknál el lehet térni a várólistától. De ennek mértékét és módját még egy miniszteri rendeletnek kell szabályoznia. H-1051 Budapest, Sas u. 10-12. Phone: +36-1 / 301-8725 Fax: +36-1 / 301-8750 E-mail: [email protected] Web: www.ccg.co.hu

–1–

A politikus megerősítette, hogy megmarad a szabad orvosválasztás az alapellátásban, de a betegek a jövőben évente csak egyszer válthatnak háziorvost. Beneda Attila elmondta, hogy például az egyetemistáknak nem kell azért orvost váltaniuk, mert kollégiumban laknak. Az eseti problémákkal a taj számuk alapján ellátják őket ott, ahol életvitelszerűen tartózkodnak akkor is, ha kártyájukat ott hagyják az állandó lakhelyükön lévő gyógyítónál. Valahol mindenképpen hagyniuk kell, mert mint a helyettes-államtitkár fogalmazott, „elvárható lesz a betegtől, hogy adja le a kártyáját.” Az azonban, hogy az életerős, orvoskerülő fiatalokat mi módon fogják erre ösztönözni/kényszeríteni, nem tudni, ez is mint sok oly más fontos részlet a következő félév jogalkotásának kérdése. http://nol.hu/belfold/le-kell-adni-a-tb-kartyat-1555363 Mno.hu

Anyagi támogatás a háziorvosoknak A tavalyihoz hasonlóan idén is 500 millió forintot szán a kormány a háziorvosok letelepedésösztönzésére, hogy ezzel csökkentsék a tartósan betöltetlen praxisok számát. Hatmillió forint szabad felhasználású támogatást kaphat az, aki olyan térségben vállal háziorvosi munkát, ahol 12 hónapja nincs ilyen szolgáltatás. Selmeczi Kamill, a Fakoosz Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke szerint pusztán ettől az intézkedéstől nem várható, hogy megoldódjon a betöltetlen praxisok helyzete. Tavaly az ötszázmilliós pályázati forrásból harmincnyolc háziorvosi szolgálatot sikerült betölteni úgy, hogy a rendelkezésre álló keretből 413 millió forintot fizetett ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). Július 30-án az OEP újra kiírta a letelepedési pályázatot. Jelenleg ugyanis – az Országos Alapellátási Intézet adatai szerint – 231 betöltetlen háziorvosi praxist tartanak számon Magyarországon. A legnehezebb helyzetben (40 praxis) Borsod-Abaúj-Zemplén megye van, az országban ugyanakkor akadnak olyan települések is, ahol már tíz éve nincs háziorvosi ellátás. Havi 130-150 ezret kapnak itthon Selmeczi Kamill szerint a betöltetlen praxisok legfőbb oka, hogy nincs elég orvos Magyarországon, a fiatal, motivált doktorok inkább külföldre mennek. A helyzet javításához arra volna szükség – mondta –, hogy jelentősen emelkedjenek a háziorvosok elérhető jövedelmei. Kifejtette, jelenleg egy 20-30 éve praktizáló, 1200 beteget ellátó háziorvos havi nettó bére 130-150 ezer forint, ami szerinte távolról sem elég. – Sok helyen a nővérek fizetése is magasabb, mint az orvosoké, hiszen ők alkalmazottként dolgoznak, akiket a vállalkozást működtető háziorvosoknak ki kell fizetni – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Selmeczi Kamill. Arról is beszámolt, hogy hazánkban a háziorvosi praxisok 97-98 százaléka vállalkozásként működik, ezek az elmúlt öt évben 35 százalékos bevételnövekedést értek el, de 100 százalékra volna szükség. Arra a kérdésre, mi lehet az oka annak, hogy adott helyen tíz éve nincs elérhető háziorvosi szolgálat, az elnök úgy válaszolt, nincs általános ok, a kormányzatnak egyenként kellene megvizsgálnia ezeket a praxisokat, hogy egyértelművé váljon, mitől alakult ki a tartós betöltetlenség. – Ahol már tíz éve jelen van ez a probléma, ott feltételezhető, hogy a helyi önkormányzat hozzáállása sem éppen pozitív, ami elriaszthatja a lehetséges pályázót – mondta az elnök. Az összesen 500 millió forintos támogatásra 2015-ben olyan orvosok pályázhatnak, akik képesítésük alapján önálló háziorvosi tevékenységet végezhetnek. A kiírás azokra a háziorvosi szolgálatokra vonatkozik, amelyek legalább egy éve betöltetlenek, és ellátandó lakosságszámuk meghaladja a felnőtt- és vegyes szolgálat esetében az ezer, illetve gyermekszolgálat esetében az 500 főt. A pályázathoz többek között csatolni kell az illetékes önkormányzat támogató szándéknyilatkozatát is – hozta nyilvánosságra az OEP.

H-1051 Budapest, Sas u. 10-12. Phone: +36-1 / 301-8725 Fax: +36-1 / 301-8750 E-mail: [email protected] Web: www.ccg.co.hu

–2–

Milliókat kaphatnak A legalább 12 hónapja betöltetlen háziorvosi praxis elvállalása esetén hatmillió forintos támogatást kaphat a nyertes. A letelepedési támogatás hétmillió forint, ha két éve betöltetlen praxisról van szó, 36 hónapnál nyolcmillió, míg legalább 48 hónap esetében kilencmillió forint. Akik olyan településen vállalnak munkát, ahol már legalább 60 hónapja nincs háziorvosi ellátás, tízmillió forintot kapnak. Az elnyert támogatási összeg szabad felhasználású, az OEP közleménye szerint a háziorvos vehet belőle lakást, házat, vásárolhat autót, de akár visszafizetheti korábban felvett diákhitelét is. A legfőbb cél, hogy ösztönözzék az orvosok letelepedését az egy évnél hosszabb ideje betöltetlen körzetekben. A pályázatot elnyert orvosnak vállalnia kell, hogy az adott háziorvosi szolgálatban, az illetékes önkormányzattal kötött megállapodás szerint legalább négy évig dolgozik. Az OEP közölte, 2015-ben további 250 millió forintot fordítanak a háziorvosok praxisjog-vásárlási támogatására is, az egy háziorvos által elnyerhető támogatás összege maximum négymillió forint. Ezt az összeget csak a praxisjog megvásárlására lehet fordítani. A pályázat elbírálása során előnyt élveznek azok az orvosok, akik nyugdíjaskorú kollégájuktól vásárolnak praxisjogot. A pályázatok legkésőbb október 31-ig nyújthatók be az OEP-hez, az elnyert támogatás mindkét pályázat esetén nettó összeget jelent. http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/anyagi-tamogatas-a-haziorvosoknak-1298598 weborvos.hu

XIX. Önkormányzati Egészségügyi Napok Egészségügy 5 dimenzióban: mindannyiunk közös érdeke egy jól működő, korszerű egészségügyi ellátórendszer létrehozása. 2015. szeptember 1-jén 9 órai kezdettel rendezik meg „Egészségügy 5 Dimenzióban"címmel Budapesten, a Danubius Health SpaResortThermál Hotel Star Auditóriumában a XIX. Önkormányzati Egészségügyi Napok konferenciát. "Biztosak vagyunk benne, hogy mindannyiunk közös érdeke egy jól működő, korszerű egészségügyi ellátórendszer létrehozása, a végsőkig elcsigázott egészségügyi szakemberek egzisztenciális, és erkölcsi megbecsültségének javítása egy egészségesen fejlődő társadalom célképzetének megvalósítása érdekében. Lehetséges, hogy ma még inkább vágyálomnak hat ez az óhaj, mint elfogadott kormányprogramnak, de mindenképpen a civil lakosság alapvető létérdekeit szolgáló un. "egészségügyi minimál program". A népegészségügyi adatok birtokában, a ránk váró időzített bombák ismertében 25 év után itt az ideje végre kimondani: a lakosság egészségi állapota és az egészség ügye halasztást nem tűrő társadalompolitikai prioritás kell, hogy legyen Magyarországon! Erről szól konferenciánk programja: az egészségügy prioritásairól, egészségi állapotról, valamint a tudomány és technika vívmányairól és nem utolsó sorban a pénz szerepéről a korszerű egészségügyben" - áll a program beharamngozójában. Tervezett program: Levezető elnök: Dr Endrei Dóra Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ főigazgató-helyettes Dr Lehoczky Péter Medicina 2000, Poliklinikai és Járóbeteg-szakellátási Szövetség elnöke Moderátor: Dr Kovács Zoltán a Szervező Bizottság elnöke, Partnerség Egészséges Társadalmunkért - Közéleti Társaság elnöke 9.00 Köszöntés és nyitó ceremónia 9.10-9.30 A globális klímaváltozás fenyegető következményei „és az összes bibliai csapás". Előadó: Prof. Dr Bartholy Judit az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Meteorológiai Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanára 9.30-9.45 Az orvos- és biometeorológia, valamint a meteoropatológia szerepéről és az egészségüggyel való szorosabb együttműködés lehetőségeiről. H-1051 Budapest, Sas u. 10-12. Phone: +36-1 / 301-8725 Fax: +36-1 / 301-8750 E-mail: [email protected] Web: www.ccg.co.hu

–3–

Előadó: Németh Ákos vezető-tanácsos, geográfus, éghajlati szakértő Országos Meteorológiai Szolgálat, Éghajlati Osztály 9.50-10.05 A XXI. század időzített bombáiról: az éhínség és a túltápláltság egészségügyi következményeiről, és társadalmi költségeiről. Óriási méretű elhízás-válság fenyeget. Előadó: Prof. Dr Bedros J. Róbert főigazgató-főorvos, főtanácsos Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Budapest 10.10-10.25 Rehabilitáció, mint korunk nagy kihívása, mint feladat az egészségügyi ellátórendszer számára. Előadó: Dr Cserháti Péter miniszteri biztos, Emberi Erőforrások Minisztériuma, PTE Klinikai Központ, Rehabilitációs tanszék, tanszékvezető egyetemi docens 10.30-10.45 Versenyfutás az idővel. A megállíthatatlan tudományos/technikai fejlődésről, a modern orvoslás jövőjéről és az exponenciálisan emelkedő költségekről. Előadó: Prof. Dr Boldogkői Zsolt egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem, - Általános Orvostudományi Kar, - Orvosi BiológiaTanszék 10.50-11.05 A (magyar) invazív kardiológia sikertörténetéről; a technológia és az orvostudomány XXI. századi fejlődéséről Előadó: Dr Ofner Péter főigazgató, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest 11.10-11.25 Magánkórház, luxuspanorámával, teljes szakmai paletta kialakításával – igényeseknek. Előadó: Dr Bazsó Péter Duna Medical Center főigazgató-főorvosa 11.25-11.40 Szünet 11.40-11.55 „Magyarországnak jelentős elmaradása van az egészségügyre fordított közkiadásoknál és az egészségügyi béreknél." /Zombor Gábor/ Az egészségi állapot- az egészségügyi ellátórendszer minősége – és a pénz kapcsolata. Előadó: Dr Sinkó Eszter a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatóhelyettese 12.00-12.25 Felelőtlen gazdálkodás? Nincs új a nap alatt - Kórházi gazdálkodás 80 éve és most. Előadó: Dr Velkey György a Magyar Kórházszövetség elnöke 12.20-12.35 A megyei egyeztető bizottságok működéséről: az érdekek korrekt képviseletéről és a tisztességes meggyezés lehetőségéről. A PTE Klinikai Központnak a Baranya Megyei Egészségügyi Irányító Bizottság működése során szerzett tapasztalatairól. Előadó: Prof. Dr Decsi Tamás Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ főigazgatója 12.40-12.55 Az egészségügyi ellátórendszer társadalombiztosítás által történő finanszírozásának egyes kérdéseiről. Előadó: Dr Farkas Marianna főosztályvezető, Országos Egészségbiztosítási Pénztár 13.00-14.00 Ebédszünet 14.00-14.15 Betegelégedettségi vizsgálatok a járóbeteg-szakellátásban. Mit lehet kezdeni ötmilliárddal a szakrendeléseken? Egynapos ellátások térhódítása a szakellátásban. Előadó: Dr Lehoczky Péter a Medicina 2000, Poliklinikai és Járóbeteg- szakellátási Szövetség elnöke 14.15-14.30 Új alapellátási törvény elméletben és gyakorlatban. Működőképes-e hosszabbtávon a háziorvosi ellátás, a közelmúltban bevezetett új szabályok és a többletfinanszírozás után. Előadó: Dr Selmeczi Kamill az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége elnöke 14.30-14.45 Fehér köpenyesek fekte hétköznapjai. Országos ápolási stratégia – életpályamodell a szakdolgozóknak. Előadó: Dr Balogh Zoltán Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke 14.45-15.00 Nettó 270 ezer forintos szakorvosi minimálbér a kezdő szakorvosoknak. Siker, avagy félsiker? A szabad orvosválasztásról, a hálapénzről, a munkakörülményekről és a migráció következményeiről; lényegében a további teendőkről. Előadó: Dr Dénes Tamás Magyar Rezidens Szövetség elnöke Külföldi munkavállalás a gyakorló orvos aspektusából. 15.00-15.15 Mi a különbség a magyar és az angol egészségügyi ellátórendszer között a munkakörülmények vonatkozásában? Előadó: Dr Kanizsai Péter, DEAA, PhD tanszékvezető egyetemi docens, Semmelweis Egyetem ÁOK AITK Sürgősségi Orvostan - Oxiológia


–4–

15.15-15.30 Az egészségügyi dolgozók bérezéséről, a mozgóbérek alapbérbe építéséről, a közalkalmazotti jogviszony alternatívájáról és a bérfeszültség kezeléséről. Előadó: Dr Csiba Gábor főigazgató-főorvos, BAZ-Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház 15.30-A Kormány aktuális egészségügy-politikai terveiről. Milyen változások várhatóak a közeljövőben az egészségügyben? Előadó: Dr Zombor Gábor államtitkár (felkérése folyamatban) Emberi Erőforrások Minisztériuma, Egészségügyért felelős államtitkárság. http://www.weborvos.hu/egeszsegpolitika/xix_onkormanyzati_egeszsegugyi_napok/224711/ Medicalonline.hu

Közös kongresszust tartott a FIGAMU és a FiSeSz „Optimizmusra adhat okot a sebész és gasztroenterológus közötti együttműködés” A gasztroenterológusok mára a korábbinál invazívabbá váltak, a sebészek is törekszenek a minimálinvazivitásra, de a közös pontok kijelölése még nem teljesen letisztult. Együttműködnek, ám a közeledés alapot adhat a konfrontációra is – hangzik el a többi közt az interjúban, amelyben a Magyar Gasztroenterológusok Társasága (MGT) Fiatal Gasztroenterológusok Munkacsoportja (FIGAMU) és a Magyar Sebész Társaság (MST) Fiatal Sebészek Szekciója (FiSeSz) vezetőit nemrégiben lezajlott közös kongresszusuk apropóján kérdeztük. Dr. Szijártó Attilával, a Semmelweis Egyetem sebész adjunktusával és dr. Hritz Istvánnal, a Bács-Kiskun Megyei Kórház Gasztroenterológia és OMCH Magyarország Kft. Endoszkópos Laboratóriumának munkatársával a szakmák gondjairól, a generációváltásról és a két társszakma együttműködési lehetőségeiről beszélgettünk. – A régebbi generációk esetében volt egyfajta ellentét, rivalizálás a sebészek és a gasztroenterológusok között. Mára mindez megváltozni látszik, önök például remekül együttműködnek. Sz. A. – Húsz éve ismerjük egymást és vagyunk barátok. Elődeinknek, főnökeinknek és tanítómestereinknek – a sebészet hőskorát, és a gasztroenterológia őskorát tekintve – valóban „közös tőről eredő problémája” volt a rivalizálás. De változik a világ. Annak idején magam is intenzíven vettem részt a FIGAMU-ban, de rájöttem, hogy rengeteg olyan kérdés van, amelyekbe a sebészek már nem „vonhatóak be”, túlmegy azokon az általános kérdéseken, amit sebészként képesek vagyuk megemészteni, így alakult meg a FiSeSz. A szuperspecializáció miatt mind a gasztroenterológusoknak, mind a sebészeknek bőséggel marad még saját érdeklődésüket kielégítő terület, de rengeteg közös kérdés is van, ezért is tartotta idén ismét együtt a kongresszusát a FIGAMU és a FiSeSz. – A betegellátásban, a terápiás gyakorlatban mennyire könnyű kapcsolatot teremteniük egymással? Sz. A. – Ezt szerintem minden intézményen belül helyi specifikum. Azt, hogy milyen a betegek útja, elsősorban az határozza meg, hogy milyen szakmai kapcsolata van az adott terület képviselőjének más szakterületekkel. Azaz, ha diagnosztizálnak egy gasztroenterológiai betegséget, amelyben sebészeti beavatkozásra van szükség, akkor az vagy intézményen belül történik meg, vagy ha az intézményen belül nincsenek meg a megfelelő utak, akkor az ember igyekszik a lehető legjobbat megtalálni adott centrumokba…. H. I. – Mindez persze nem rendszer-szinten, valamint önmagától értetődően működő és szervezett… Sz. A. – Így van, ám a betegeknek nagy előnyük van abból, hogy ezek az interperszonális kapcsolatok lerövidítik a betegutakat, hiszen így sokkal gyorsabb ellátást kaphatnak, mintha bekerülnének a nagy rendszerbe és a kötelező úton végigmennének. Ezért is fontosak a FIGAMU és a FiSeSz esetében a közös rendezvények, ahol megismerhetjük például egymás szaktekintélyeit.


–5–

– A szakmai kapcsolatok mellett nincs igényük minőségi indikátorokra? Egy szakértői adatbázisra a speciális esetek ellátása érdekében? Sz. A. – Erre több törekvés is akad már. Magyarországon ma szerintem nagyon kevés dologban van igazi minőségellenőrzés. Kevés olyan sebészeti intézet létezik, amelyben igazi surveillance működne. Mindez nem feltétlenül igénytelenséget jelent, hanem a ránk háruló munkának, illetőleg a terhelésnek az eredményeként létrejött időhiányt. – Nincs ebben egyfajta tudatos hátralépés, annak érdekében, nehogy összemérhetők és összehasonlíthatók legyenek az adatok? Sz. A. – Nem hiszem. Épp most indult egy nagy hazai colorectalis sebészeti adatbázis. Ugyanakkor a sok ellátandó napi feladat miatt kevés idő marad „másra”. Sajnos azt kell, mondjam, hogy a mai magyar sebésztársadalom korfája nagyon érdekes eloszlást mutat; az látszik belőle, hogy a sebészet is hiányszakmává vált. – És hogy van ez a gasztroenterológiában? H. I. – Elindult egy tendencia a változás irányába, de ma még általában jellemző a magyar gasztroenterológiára – és szakmán belül a környező országokra is a korábbi közös blokk sajátossága miatt –, hogy a szakmai vezetők véleménye és döntése a meghatározó. A nemzetközi útmutatók figyelembe vétele még sajnos nagyon hiányos. Hegyi Péterprofesszor úr vezetésével elsők között a Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport törekedett arra, hogy a pancreas betegségeinek legyen magyar kezelési útmutatója. Készítettünk egy magyarországi adatbázist, ún. regisztert, amelybe számos centrummal összefogva próbálunk minél több hasnyálmirigy beteget bevonni. A feltöltött adatok elemzése során láthatóvá vált, mennyire eltér még intézményeken belül is egy-egy beteg kezelése, ellátása. Úgymond tükröt tartottunk magunknak és azt tapasztaltuk, hogy nem optimális és egységes a pancreas betegek ellátása… – Az útmutatón szakmai protokollt értünk? H. I. – Valamilyen szinten igen. Azért beszélek útmutatóról és nem szakmai protokollról, mert a javaslat nem kötelező érvényű, hanem ajánlás. Utakat mutat nekünk, hogy hogyan kellene egy beteget megfelelően ellátni. Sz. A. – Magyarországon nehéz protokollokat alkalmazni, mert részben anyagi lehetőségeink, részben az orvoslás szellemisége ezt nem engedik, engedhetik meg. Defenzív létünk megköveteli, hogy ezeket a protokollokat ne szigorúan protokollnak tekintsük, mert a bíróság előtt a protokolltól való eltérés önmagában büntetést vonhat maga után. Az ajánlások megtartják az orvosnak azt a privilégiumát, hogy mérlegelni tudja az adott betegséghez, vagy éppen sajnos a lehetőségekhez mért legjobb medicinális módszereket. A sebészet sokkal hierarchikusabb szakma, mint mondjuk a gasztroenterológia. A „kézművesek” életében (is) rengeteg minden befolyásolja az eredményt, az is, hogy milyen anyagi forrásaik vannak, mit tudnak használni. QC-t akkor lehet felépíteni, ha minden lehetőség adott, és ennek csak egyetlen változó tényezője van – maga a sebész. H. I. – Az endoszkópia és a sebészet is rengeteget fejlődött az elmúlt 40 évben. Az első ERCP-t 1973ban végezték, mára gyakorlatilag napi rutinná vált. A gasztroenterológusok egyre invazivabbá válnak, és épp, mint a sebészeknél, nálunk is nagyon meghatározó az, hogy milyen eszközpark, milyen tartozékok állnak rendelkezésre. Ezért sem lehet protokollokról beszélni. – Látják azt, hogy mekkora különbség van ellátóhely és ellátóhely között? Sz. A. – Hogyne! H. I. – Óriási… Sz. A. – Van olyan intézet, amelyben a tevékenységhez több a „szofver”, mint a hardver, és vica versa is léteznek példák. Ebben a helyzetben optimizmusra adhat okot pl. a sebész és gasztroenterológus közötti jó együttműködés. Persze, hozzátartozik, hogy a gasztroenterológusok sokkal invazívabbá váltak, ami akár alapot adhat a konfrontációra is. Arra gondolok, amikor a sebész azt mondja, hogy vágni kell, míg a gasztroenterológus szerint elég lenne valamit belülről eltüntetni. Mindez összességében nagy szakmai vitákat is kelt, melyek egy része azonban inkább abból fakad, ha az


–6–

invazivitás eldurvul, ha baj van, akkor ki látja el a betegeket? Ettől azonban még egy sebész például miért ne használhatna terápiás célra gasztroenterológiai eszközöket? H. I. – Lehet ez konfliktusforrás, de akár közös nevező is, mert valamilyen szinten egymásra vagyunk utalva. Endoszkópos szövődmények esetén nem kérdés, ha nagy a baj, akkor sebészi beavatkozásra van szükség, viszont számos esetben pont az endoszkópos tudja a beteg számára a lehető legkisebb megterhelés mellett kisegíteni a sebészt. Ezért jó, ha megvannak a megfelelő betegutak és az interperszonális kapcsolatok. A sebészet egyre inkább a minimál invazív eljárások felé tart. Emellett sok sebész endoszkopizál is. Vannak országok, ahol az ERCP-t a sebészek végzik (pl. Finnország), az Egyesült Királyságban és Indiában ugyancsak sok sebész ERCP-zik. Nálunk viszont jelenleg nincs arra útmutató, nincs protokoll, hogy ki endoszkopizálhat és ki nem. Sz. A. – De arra van, hogy ki operálhat, és ki nem. H. I. – Így van! Nincs azzal baj, ha a sebész a saját berkein belül követi a betegét, tehát pl. vastagbél tumor műtétet követően a beteget endoszkóposan kontrollálja. Ahhoz viszont, hogy a diagnózis megállapításra kerüljön, a betegnek szüksége van a gasztroenterológusra. Sz. A. – Egy sebész-gasztroenterológusnak pl. nincs ideje arra, hogy Chron-betegeket diagnosztizáljon és kezeljen klasszikus módon. De pl. ha egy gyomortumoros beteggel találkozik a sebész, szívesen megendoszkopizálja a beteget csak azért, hogy lássa a képet, hogy pontosan tudja, mit és hogyan szeretne csinálni. H. I. – Igen, viszont a szövődmények ellátásában fordítva is igaz a dolog: számos sebészeti szövődményt tudunk endoszkóposan orvosolni – tudunk tehát egymásnak segíteni. Sz. A. – Én sokkal barátibban kezelem ezt a kérdést, mert olyan helyen „nőttem föl”, a budapesti I. sz. Sebészeti Klinikán, ahol mindig volt egy endoszkópos és gasztroenterológus munkacsoport; jelenleg is két gasztroenterológus-belgyógyász kolléga dolgozik velünk a napi rutinban. Ki kell mondani: elengedhetetlen, hogy egy magas szintű sebészeti ellátás kapcsán az endoszkópia naponta rendelkezésünkre álljon. – Magam továbbra is oda térnék vissza, hogy mekkora a különbség az egyes ellátóhelyek és azok felszereltsége, lehetőségei között? Sz. A. – Óriási. H. I. – A progresszivitási szinteknek elvileg tükrözniük kellene az ellátóhely felszereltségét. Azt várnánk, hogy az egyetemi- vagy a magasabb progresszivitási szintű megyei kórházakban minden szükséges eszköz meg legyen. Endoszkópia esetében a III-as progresszivitási szinthez szükséges pl. az endoszkópos ultrahang, jelenleg azonban az országban talán ha 8-10 helyen van ilyen. – Látnának-e olyan típusú beavatkozásokat, ellátásokat, melyek esetében érdemes lenne az erőforrásokat centrumokba koncentrálni? Sz. A. – Hogyne! Hellyel-közzel a sebészeten belül ez meg is valósult, hiszen vannak olyan beavatkozások, melyeket csak adott centrumokban finanszíroznak. H. I. – Nagyon fontos lenne, hogy a gasztroenterológiában szétválasszuk a diagnosztikus, úgymond alap beavatkozásokat a terápiás, sebészeti endoszkópiától. A rutin diagnosztikus gastroscopia és a colonoscopia, valamint a kisebb polypectomiák, az endoscopos vérzéscsillapítás, PEG behelyezés jelentik az alapot. Viszont az operatív beavatkozásokat, mint mondjuk a tágítást, a stent behelyezést, az ERCP-t, nehéz polypectomiákat-mucosectomiákat, valamint az endoszkópos ultrahangot centrumokban kellene végezni, megfelelő, kiemelt finanszírozással – ez a gasztroenterológiában sajnos egyelőre nem működik. Sz. A. – Azt azért látnunk kell, hogy a centrumokban történő betegellátás nagyon sok pénzt igényel, ám a legmagasabb szintű ellátások finanszírozása ma nem biztosított Magyarországon… Amíg HBCS alapú finanszírozásban élünk, addig a nagyon-nagyon drága betegeket nagyon olcsón gyógyítjuk…. H. I. – És ez a rendszert nézve fordítva is igaz. Sz. A. – Igen, az a fajta finanszírozás, ami egy nagyon specializált ellátás mögött áll, elégtelen arra, hogy azt a minőséget tudja biztosítani, amely mondjuk elvárható lenne egy centrum működése kapcsán.


–7–

– A korábbinál jobb szakmák közötti együttműködés dacára nem tartanak attól, hogy nem jutnak előrébb, ugyanazt az utat járják be, mint az elődök? H. I. – Nem hiszem. Sz. A. – Épp azért van ez a két világviszonylatban is unikumnak számító fórum, hogy sikeresek legyünk. – Csakhogy az egészségpolitikában nincs hangjuk! Miért nem szólalnak meg? Miért nem tesznek közzé javaslatokat? Sz. A. – Nálunk a sebészeten belül, a saját házunk táján is vannak nehézségek. Jelenleg azon dolgozunk, hogy kidolgozzuk, miként tehetnénk saját képzésünket jobbá. H. I. – A FIGAMU idén már a 10. születésnapját ünnepelte, ami azért lehetséges, mert mindig arra helyeztük a hangsúlyt, amire szükség van, a fiatalok oktatására, továbbképzésére. A közös szakmai fórum adta lehetőséggel abban próbálunk segíteni, hogy a fiatalok elsajátítsák a szakmát, érvényesülni tudjanak. Sosem volt a FIGAMU szándéka, hogy szakma-politikai színtérre kerüljön. Javaslataink mindig vannak, ezekről folyamatosan konzultálunk az MGT vezetőségével-elnökségével. A FIGAMU hangsúlyát az MGT-n belül tükrözi, hogy tavaly a jelenlegi FIGAMU vezetőségéből 6-an bekerültünk az MGT vezetőségébe is. Mi vagyunk az a korosztály a szakmán belül, aki még fiatalnak számít, de már tapasztalt. Az ún. junior konzultáns szerepkör a miénk: jelenleg mi vagyunk úgymond a híd a fiatalok és az idősebb korosztály között. A kommunikáció – és nemcsak a sebész és a gasztroenterológus között – hanem a gasztroenterológus és gasztroenterológus között is folyamatosan javul. A kapcsolatot az idősebb korosztállyal már nemcsak az alá-fölérendelt patetikus tisztelet jellemzi, hanem partnerként tekintenek ránk. Nagyon remélem, hogy a párbeszédeket követően a közös szándékainkat együtt-közösen fogjuk tudni megjeleníteni és sikerül változást elérnünk. Sz. A. – A MST-ban hasonló változások láthatóak. Az előző 15-20 év kapcsán elindult migráció miatt ma komoly hiány látszik az 50 éves generációból. A sebészetben is igaz, hogy a jelenlegi fiatal sebész szekcióból már jelentős számban választottak be embereket a MST vezetőségébe. Ha ebben a szellemiségben sikerül ezt tovább vinnünk – és a FIGAMU és a FiSeSz alapgondolata ez –, akkor nagy valószínűséggel előbb, vagy utóbb egyfajta változásnak lehetünk tanúi. – Mind a ketten dolgoztak külföldön, láttak jó és rossz példákat. El tudják képzelni, hogy van olyan pont, ahol egy szakorvos azt mondja: elnézést, de vagy kapok megfelelő eszköz- és feltételrendszert, vagy nem vállalom a tevékenységem következményeit? Visszautasítottak már műtétet? Sz. A. – Inkább alternatív megoldást kínáltunk. Mindenre van megoldás. – Mennyire gyakori, hogy erre kényszerülnek? Sz. A. – Sokszor előfordul, 10 esetből akár hat-hétszer is. Az ember mondhatja, hogy használhatnánk ezt és ezt az eljárást, de itt erre nincs lehetőség. Ettől azonban a betegek nem fognak rosszabb ellátást kapni. Arról szó nincs, hogy a beteg nem lesz jól megoperálva. – El tudja képzelni, hogy lesz olyan helyzet, amikor nemet mond? Sz. A. – Talán igen. – És a gasztroenterológiában? H. I. – Nekünk talán kicsit könnyebb a helyzetünk, mivel a diagnosztikus feltételek többé-kevésbé biztosítva vannak, viszont az operatív vizsgálatok eszköz- és tartozék igénye minket is érzékenyen érint. Zsákutcába kerülhetünk, ha műszerpark, netán tartozék problémánk van… – Elküldhetik emiatt a beteget. H. I. – Így van. Sz. A. – Azt gondoljuk azonban, hogy együttműködésünk minden területen javítja az ellátást és komoly sikereket eredményezhet. http://www.medicalonline.hu/gasztroenterologia/cikk/optimizmusra_adhat_okot_a_sebesz_es_gasztro enterologus_kozotti_egyuttmukodes


–8–

Délmagyar.hu

Fogytán az ország vérkészlete Csongrád megye, Szeged - Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) telefonon keres új véradókat, mert fogytán az ország vérkészlete. A donorokat a szegedi Honvéd téri vérellátón kívül külső helyszíneken is várják. – Nehezebb ilyenkor véradókat találni, hiszen többen szabadságukat töltik, és nincs annyi egyetemista Szegeden. Viszont vérre most is szükség van, mert a balesetek nem ismerik a nyarat – mondta dr. Szekeres Veronika, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) régióigazgatója. Az OVSZ ebben az időszakban telefonon keresi fel a potenciális donorokat, hogy a véradó állomásokra hívja őket. – Mindenkinek értékes a vére, de előfordulhat, hogy valakinek olyan vérre van szüksége, amely csak 15 százalékban fordul elő a népességben – magyarázta Szekeres Veronika. A régióvezető arra kér mindenkit, hogy aki egészségesnek érzi magát, menjen el vért adni. Ezt Szegeden a Honvéd téri Vérellátó Központon kívül külső helyszínen, úgynevezett kiszállásos véradáson is megteheti. Ilyet legközelebb a Hungarikum Fesztiválon szerveznek Szegeden. Hódmezővásárhelyen a kórház vérellátó osztályán csütörtökönként tartanak állandó véradást. Országos szinten 2000 óta működik az OVSZ Központi Diszpécser szolgálata, amellyel napi kapcsolatban állnak a vérellátó központok, amelyek jelezni tudják, ha az ország egyik régiójában vagy kórházában valamilyen vérkészítményből hiány keletkezett, így 24 órán belül át tudják csoportosítani más területről a sürgős ellátást biztosító készletet. A Szegedi Regionális Vérellátó Központban nemcsak az itt levett vért tárolják, hanem Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye valamennyi vérgyűjtő helyéről levett, éves szinten körülbelül 65 ezer egység teljes vérből készült vérkészítményt, amely a régió betegeinek kezelését szolgálja. http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/fogytan_az_orszag_verkeszlete/2440477/ Népszava online

Időutazzon velünk! - Fotóriport a Szent János kórházról A budai Szent János Kórházat felújítják, ez már biztos, maga a nemzetgazdasági miniszter jelentette ki. Hogy egyben mindenféle ellátásra alkalmas központi kórházzá fejlesztik-e, az még nem dőlt el, de erre is mind komolyabb az esély. Fővárosi és egészségügyi körökben régóta téma a rekonstrukció, de mindeddig nem kapott komoly segítséget az intézmény. Pedig ahhoz, hogy ne csak múltja legyen, hanem jövője is, mindenképpen költeni kell rá. Ezen a néven először a mostani Margit körút és Hattyú utca szögletében állt egy kórház, majd 1887 nyarán született döntés, hogy új gyógyító pavilonok épüljenek a járványban elpusztult szőlőültetvények helyén, a Diósárok dűlőire. 1898-ban épp így, augusztus elején nyitották meg a kórházat, amely azóta többször korszerűsödött és új feladatokkal is bővült. A legkomolyabb fejlesztések a '80-as években történtek, amikor új épületet kapott a fül-orr-gégészet, és a konyha, több osztályt átépítettek, és megújult az intézmény műszerparkja. Azóta viszont annak ellenére is csak csinosításokra futotta, hogy itt működik a főváros négy sürgősségi centrumának egyike. Amikor a Fidesz-frakció februári ülésén Rogán Antal bejelentette, hogy támogatják egy új budapesti szuperkórház megépítését, hangos helyezkedés kezdődött a kerületek között, mert a sok tízmilliárdos beruházást mindenki örömmel látná. Mostani és korábbi egészségügyi vezetők szakmai érvek és a közlekedési adottságok alapján leszavazták a szóba jöhető helyszínek között a volt országos pszichiátriát, de a pavilonos elrendezés és a nagy forgalmú csomópontokból ide vezető viszonylag keskeny utak miatt a Jánost sem mindenki tartotta alkalmas helyszínnek. Versenyben van még a


–9–

Sportkórház és a Tétényi úton lévő Szent Imre Kórház is, de ezek csak úgy működhetnének központi intézményként, ha a Szent János Kórház dolgozói részben vagy egészben átmennének hozzájuk. Áprilisban pár napig még olyan újságcikk tartotta izgalomban az itteni orvosokat és ápolókat, betegeket és hozzátartozókat, hogy inkább bezárják a kórházukat, mint felújítják. Aztán kisimultak a ráncok a Szent János homlokán és mára ez a helyszín látszik a befutónak a budai központi kórház kialakítására is. Mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a nyári szünet után minél gyorsabban döntés szülessen, mert akár így, akár úgy, meg kell mondani, mennyi pénz jut erre a kórházra következő néhány évben. A galéria a linken megtekinthető http://nepszava.hu/cikk/1065703-szent-janos-homlokan-kisimulnak-a-rancok---fotoriport-a-korhazrol/ teol.hu

Új modellel érkezett Szekszárdra a főorvos A megyei kórház addiktológiai osztályának vezető főorvosi tisztjét júliustól dr. Szikszay Petronella látja el. A főorvos asszony egy, az egész világon elterjedt, hatékony módszert vezet be az osztályon. A kérdésre, hogy miért éppen a pszichiátriát választotta, dr. Szikszay Petronella elmondta, a választás tudatos volt. Édesanyám hivatása inspirálta erre. Az egyetemi évek alatt nem döntötte el, melyik szakterületet választja, egészen hatodévig, amikor elkezdődtek az osztályos gyakorlatok. A pszichiátriai gyakorlaton érezte, hogy ez az a terület, ahol dolgozni szeretne. A pszichiátria az emberi gondolkodással, viselkedéssel foglalkozik, tehát magával az emberrel, és ennél nincs összetettebb, bonyolultabb és csodálatosabb dolog – véli. Az egyetem elvégzése után, a pszichiátriai szakvizsga megszerzéséig a Mohácsi Kórház IdegElmegyógyászati Osztályán dolgozott. 1981 januárjától 2015. júniusig a Szigetvári Kórház Addiktológiai Rehabilitációs Osztályát vezette, ahol szakmai vezetésével Magyarországon elsőként megvalósították a Minnesota-modellt. A palánki osztály élén dr. Kutas Máriát váltotta. Az Addiktológiai Rehabilitáció negyven ágyas önálló osztály, a hatvan ágyas Pszichiátria Rehabilitációs osztály vezetője dr. Kertész Ágnes főorvos asszony. Míg az Addiktológiai Rehabilitáció külön osztály, utóbbi a megyei kórház Pszichiátriai osztályának rehabilitációs részlege. Az Addiktológiai Rehabilitáción a szerfüggő, azaz az alkohol- és gyógyszerfüggő betegeket kezelik. A most bevezetendő Minnesota-modell nagyon eredményes, hatékonyságvizsgálata szerint 70 százalékos. Többek között azért, mert nemcsak a beteg, hanem az egész család terápiáját, változását magában foglalja. A szenvedélybetegséget egyéni-, család- és intenzív csoportterápiával kezeli, az eredményességet támogatják az önsegítő csoportok, mint például az Anonim alkoholisták (AA), és a hozzátartozóknak segítséget nyújtó (Al-Anon) családi csoportok. – A szenvedélybetegség akkor kezelhető eredményesen, ha maga a beteg kér segítséget, és a család együttműködik a rehabilitációval. Bízom benne, hogy munkatársaimmal – akik nagyon lelkesek, érdeklődőek, nyitottak az új megközelítés és módszer iránt – sikerül Szekszárdon is megvalósítani a Minnesota-Modell szerinti szenvedélybeteg rehabilitációt. Bizalmat kaptam a kórház vezetése részéről, ami számomra megtisztelő. Már elkezdődött az intenzív szakmai továbbképzés melynek során a munkatársak elsajátítják a modell alkalmazásához szükséges ismereteket. Folyamatban van az épület rekonstrukciója és felújítása, ami szebb környezetet teremt a szakmai munkához. Bízom benne, hogy osztályunk munkatársai, a család és elsősorban a beteg együttműködésével, a Balassa János Megyei Kórházban létrejövő Minnesota-modellel sok szenvedélybeteget megtanítunk örömteli, boldog életet élni – zárta a beszélgetést dr. Szikszay Petronella. http://www.teol.hu/tolna/kozelet/uj-modellel-erkezett-szekszardra-a-foorvos-623365


– 10 –

minap.hu

Rövidebb várólisták, akár évekkel hamarabb sorra kerülnek a betegek A betegeknek nem kell éveket várni egy-egy beavatkozásra. A kórházak levélben és telefonon is értesítik az érintett pácienseket. Miskolcon orvos és forrás is van arra, hogy a plusz operációkat elvégezzék. Bartha Dezsőné egyik térdét 11 évvel ezelőtt operálták, de néhány éve a másik lába is fájni kezdett. Először csak a járással voltak problémái, később már a biciklizés is nehezen ment neki. Eredetileg 2017 - re kapott időpontot az operációra, de a múlt héten sikerült megműteni. – Kétszer voltam kontrollon. A főorvos akkor azt mondta, hogy korábbi időpontra hozzák a műtétet, mivel nem tudok közlekedni. Nagyon örültem a hírnek – mondta Bartha Dezsőné. Néhány szobával arrébb, egy frissen operált beteg fekszik. Almási Istvánt elmondása szerint délelőtt vitték be a műtőbe – az előzetes lista alapján neki is éveket kellett volna várni a beavatkozásra, de januárban már beültették az egyik térdébe a protézist, ma pedig a másikat is megműtötték. Az elmúlt két évben a kormány három programot is indított a kórházi várólisták csökkentésére. 7,5 milliárd forintot különítettek el erre. A plusz forrásból eddig főként térd- és csípőprotéziseket ültettek be a megyei kórházban. Az egészségügyi intézmények telefonon vagy levében értesítik a betegeket, akiket abba a városba irányítanak, ahol nagyobb kapacitás van az operációk elvégzésére. Miskolcon azonban erre nincs szükség, ember és pénz is van az extra beavatkozásokra. Zétény Ágnes, a B.-A.-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház finanszírozási osztályának vezetője elmondta, várhatóan további nyolcvanat kapnak még az OEP-től az előrejelzés alapján, amit december 31-ig tudnak befejezni. – El tudjuk végezni. Ez a betegszám nagyjából elegendő ahhoz, hogy a várólistát körülbelül másfél év alá tudjuk csökkenteni – fűzte hozzá. A kormány által 2013 végén megszavazott csaknem 800 millió forintból a kórházak a napi műtéti program mellett további 1300 operációt tudtak elvégezni. Tavaly további egymilliárd forintból 14001500 műtétre futotta. Idén pedig ez az összeg eléri az ötmilliárd forintot, amelyből 12-13 ezer beavatkozást tudnak elvégezni, így a jelenlegi 40-45 ezer fős várólista év végére sokkal rövidebb lehet. http://minap.hu/cikkek/rovidebb-varolistak-akar-evekkel-hamarabb-sorra-kerulnek-betegek omegahirek.hu

Öngyilkosság az ajkai kórházban Információink szerint hétfőre virradóan önkezével vetett véget életének az ajkai kórház egyik betege, az intézmény 5. emeletén, a belgyógyászaton. Az idős beteg férfinak több szobatársa volt, s a személyzetnek is különös figyelmet kellett volna rá fordítani, hiszen korábban már kísérelt meg öngyilkosságot. Úgy tudjuk, a súlyos beteg idős férfi több mint egy hete feküdt a Belgyógyászati Osztályon. Miután megtudta, hogy betegsége gyógyíthatatlan, többször is kifejezésre juttatta, hogy nem kíván tovább élni. Korábban egy életlen borotvával kísérelt meg öngyilkosságot. Informátorunk szerint vasárnap éjszaka a belgyógyászati kórteremben a férfi az ágy végére kötött kapaszkodót tekerte a nyakára, így gurult le az ágyról. H-1051 Budapest, Sas u. 10-12. Phone: +36-1 / 301-8725 Fax: +36-1 / 301-8750 E-mail: [email protected] Web: www.ccg.co.hu

– 11 –

Érdekesség, hogy a beteg férfinak már szinte jártányi ereje sem volt, úgy tudjuk segítség nélkül felülni sem tudott az ágyban. A család nagybátyjuk halálának körülményeiről csak hétfőn napközben értesült, amikor a temetést intézni mentek be a kórházba. Úgy tudjuk, az osztály illetékesei azt sem várták meg, hogy a rendőrség átvizsgálja a kórtermet, mire az egyenruhások kiértek, a lefertőtlenített ágyban már másik beteg feküdt. Megkerestük az ügyben az ajkai Magyar Imre Kórházat, akik telefonon nem kívántak nyilatkozni. Azt mondták, írásban leadott kérdéseinkre az intézmény főigazgatója szerdán küldi meg a válaszokat. Kerestük a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságot is, akiktől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az eset kapcsán közigazgatási hatósági eljárás keretében az Ajkai Rendőrkapitányság nyomoz. Nem ez az első öngyilkosság az ajkai kórházban: tavaly ősszel az egyik ablakon vetette ki magát egy beteg. Felmerül a kérdés: hol vannak a kórház alkalmazottai, az éjszakai ügyeletet ellátók? Kellő figyelmet fordítanak a depressziós betegekre? http://www.omegahirek.hu/index.php/omega-exkluziv/4805-ongyilkossag-az-ajkai-korhazban Medicalonline.hu

Nagyváradon is indulhat magyar orvosképzés Magyar tagozat beindítását fontolgatja az állami Nagyváradi Tudományegyetem orvosi és gyógyszerészeti kara – közölte az Ebihoreanul.ro nagyváradi portál. Florian Bodog, az orvosi és gyógyszerészeti kar dékánja a portálnak elmondta: a nagyváradi magyar nyelvű orvosképzés elindításában látja annak a lehetőségét, hogy a nagyváradi egyetem kinőjön a kicsinek számító tanintézetek sorából. A Romániában kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátori tisztségét is betöltő dékán úgy vélte, nem ütközne nehézségbe a magyar tanerők biztosítása az egyetemen, hiszen az egyetemen jelenleg is tanítanak helyi, magyar anyanyelvű tanárok és Magyarországról meghívott tanárok. A dékán elmondta, a nagyváradi orvosi kar jelenleg is együttműködik a debreceni, szegedi és budapesti orvosi egyetemekkel, és a szegediek fel is ajánlották, hogy minden segítséget megadnak a nagyváradi magyar nyelvű orvosképzés elindításához. Florian Bodog az MTI-nek elmondta, jelenleg annak az elemzése folyik, hogy lenne-e legalább 50 diák a magyar nyelvű képzésen. Hozzátette, elsősorban a határ menti régió romániai és magyarországi diákjaira számítana, de azt sem tartja kizártnak, hogy Erdély távolabbi régióiból is Nagyváradra felvételizzenek a magyar diákok. Florian Bodog szerint az akkreditációs folyamat egy évig tarthat, és – ha az egyetem döntéshozó testületei a magyar orvosi szak beindításáról döntenek – leghamarabb 2016 őszén indulhat el a nagyváradi magyar nyelvű orvosképzés. Romániában jelenleg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) folyik magyar nyelvű orvosképzés. Az egyetem román vezetése azonban az intézményi autonómiára hivatkozva nem hajtotta végre azokat a törvényi előírásokat, amelyek a magyar tagozat intézményen belüli önállóságát biztosították volna, és ez feszültségeket gerjesztett az intézményen belül. http://www.medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/nagyvaradon_is_indulhat_magyar_orvoskepzes


– 12 –

Sajtószemle augusztus 5

Recommend Documents