Saját-kezű építés a Balaton északi partján Bartha András Márk BME DLA 2012. 11. 21.
célok, kérdések: • Helyi építési szokások feltérképezése, elsősorban a kis léptékű, saját erőből épült építményekre fókuszálva. • Ezen építmények elhelyezése a népi építészet folyamatában, illetve a nemzetközi „vernakuláris” építészet mezőjében • egy nem hagyományos építészeti feladat (pl.: apátsági kert épületei) lassan, kézzel való létrehozása elképzelhető-e ebben az építészeti miliőben 1.bevezetés 1.1 fogalmak tisztázása (vernakuláris, spontán, népi, regionális építészet, „informal building”) (ASQUITH, VELLINGA 2006:pp 16) 1.2 spontaneitás és szépség összefüggései – egy kunyhó melege vs hűvös modernség 1.2 a népi és vernakuláris építészettel kapcsolatos legfőbb előítéletek, a modern építészettel való ellentmondásai (OLIVER 2006, pp: 12) (ASQUITH, VELLINGA 2006:pp 14) 1.3 kézzel való építés mint fenntartható modell 1.4 illegalitás – szabad alkotás kérdései (?) 2. módszertan (KELLETT, NAPIER 1995: pp:8-9) 2.1 folyamat: kulturális háttér feltárása ( ki és miért?) (ASQUITH, VELLINGA 2006:pp 24), 2.2 produktum: telepítés, építési módok, szerkezetek, anyagok (hogyan?) 3. vizsgálatok: 3.1. időben: gyűjtés, mintavétel: most létező építmények – folyamat: korkép, kiváltó társadalmi folyamatok („tengerpart-hiány”, urbanizáció – hely felértékelődése, mezőgazdasági területek nyaralóként) – produktum: 2-3 példa vizsgálata (JANÁKY 2004) kitekintés, összehasonlítás (hasonló épületek a helyszínen, de eltérő időkben): 3.1.1 barlanglakások (cca. 500 év) KONKRÉT KAPCSOLAT A TERVEZÉSI FELADATTAL ! – háttér: I. András politikája, –
produktum: sziklába vájt lakások, kápolna, temetkezési hely
3.1.2 népi építészet példái (100-200 év időtávlat) – háttér: szőlő, apátsági előjogok, halászcéhek, sok kő (török ) –
produktum: kis telkek, oromfal kőből, ablak körül tapasztás, boltíves tornác
3.1.3 építőtáborok, kalákák (30-60 év időtávlat) (nem jellemző (?) nem találtam)
3.2. térben: a terület adottságai (elérhető anyagok, szerkezetek, technológiák) gyűjtés, mintavétel: Balaton északi part, zártkertek, nyaralók kitekintés, összehasonlítás (hasonló épületek ma, de máshol): 3.2.1 favelák, menekülttáborok, hajléktalan kunyhók (globális) 3.2.2 ökofalvak (országos) 3.2.3 kortárs tájszerű épületek (regionális) (WETTSTEIN 2010) 4. összegzés, tanulságok:
• • • •
a gyűjtés eredményeinek értelmezése és nem formai alapú felhasználása (ideális tervezetlenség/tervezettség arány) a zártkerti bódék a népi építészet folytatásának tekinthetők-e azért jó kézzel építeni, mert személyesebb élmény(környezetpszichológia), vagy ökológiai szempontból ? a közös projektben hasznosítható lehetséges eredmények: a kézi építés milyen formái terjedtek el, mi váltotta ki őket és ezek a feltételek adottak-e a tervezési feladat során (a szerzetesi építészetben adekvát-e az ilyen fajta építés?) források:
•
JANÁKY István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, Terc kiadó, 2004.
• •
ASQUITH, Lindsay / VELLINGA, Marcel: Vernacular architecture in the Twenty-First Century Theory, education and practice , Taylor & Francis, 2006 OLIVER, Paul: Built to meet Needs Cultural Issues in Vernacular Architecture, Routlegde, 2006.
•
OLIVER, Paul: Dwellings: The vernacular house world wide, Phaidon, 2003.
•
KELLETT, Peter / NAPIER, Mark: Squatter architecture? - A critical examination of vernacular theory and sponteneus settlement with reference to South America and South Africa, TDSR VOL. VI NO. 11. 1995 7-24, University of California elérhető (2012.11.20) http://iaste.berkeley.edu/pdfs/06.2bSpr95Kellet-Napier-sml.pdf WETTSTEIN, Domonkos: Kontextusába szőtt ház (Bazaltbor picészet), Metszet 2010/6 pp. 60-63. (2010) elérhető (2012.11.20): http://balatoniepiteszet.hu/temakkortarsepiteszetlaposa.html Balatoni vidék népének építészete, Magyar Királyi balatoni intéző Bizottság kiadása, 1936
• • •
BARABÁS Jenő – GILYÉN Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához, Műszaki Könyvkiadó, 1979
•
RUDOWSKY, Bernard,: Építészek nélküli építészet, 1969.
Forráselemzés (munkaközi): Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon Terc kiadó, 2004.
releváns részek: pp 7-9
pp 11-15
pp 139-144
bevezető: Janáky állítása szerint gyűjteménye amelyben főleg saját kézzel épült házak, elfeledett építészek házai szerepelnek- magasrendű kulturális értékek. Bevallottan képeskönyv, nem tudományos feldolgozás, amelynek indítéka indítéka a saját jó ízlés karbantartása. A gyűjtemény elemei kis házak - tudatosan nem műemlékek, javarészt egész épületek, néhány részlet saját fotókkal, rövid gondolatokkal bemutatva. A forma nagyon személyes, művészi igényű, nehezen reprodukálható, és áthatja a múltba révedő „régen minden jobb volt” mélabús hangulata térkép: javasolt utazási sorrend Valószínű számosságát tekintve nem lesz szükség ilyen jellegű bemutatásra, de az 3.1, 3.2 gyűjtések bemutatásához hasznos lehet A kidolgozottság A természet formáinak jelentés nélküliségét és az emberi alkotások jelentéssel terheltségét veti össze egy gyermekkori példán keresztül. Az írás filozófiai, fenomenológiai mélységekbe jut az építés és teremtés módozatainak (összehordás-mennyiségi, kidolgozás-heterogén) leírásában. Az én dolgozatom nem biztos, hogy ennyire költői hangot fog megütni, ugyanakkor a bevezetőben idézhető, továbbfejthető gondolatok vannak benne: spontán, egyszerű épületek – jelentéssel kevéssé terhelt művek.
ASQUITH, Lindsay / VELLINGA, Marcel: Vernacular architecture in the Twenty-First Century Theory, education and practice Taylor & Francis, 2006 Esszégyűjtemény az Oxford Brooks Unversity (UK) tanárai által szerkesztve vernakuláris építészet antropológiai és kulturális összefüggéseiről, konkrét példák segítségével bemutatva (ASQUITH, VELLINGA, 2006) releváns részek:
pp 1-21
Lindsay Asquith Marcel Vellinga: Introduction
A bevezető első 20 oldala összefoglalja a könyv felépítését, tisztázza céljait, majd minden írásról rövid összefoglalót ad, perspektívába állítva őket egymáshoz képest is. Léptéke hullámzik a nagyon általános (pl: mi az a vernakuláris építészet) és nagyon specifikus témák között (ír mobilházak). Az egész könyv fölött ott lebeg Paul Oliver szellemisége, neki ajánlják a könyvet, és az írások gyakran idézett forrása, mottója. A szerkesztőpáros is az ő műhelyében nevelkedett (Oxford Brookes Univ.). Az írás elején a vernakuláris építészet helyét keresik az építészeti kánonban, rávilágítva a mennyiségi kérdésekben rejlő ellentmondásokra. Nevesint: a világ lakóépületeinek 90%-a vernakuláris építészet körébe tartozik, éppen ezért nem megkerülhető és méltatlanul alulreprezentált téma. Rávilágítanak, hogy az ellentmondás feloldásával a jövőben egyre nagyobb lesz az építészeten belüli szerepe. A témát övező előítéletekről is szót ejtenek, a szegénység, a nyomor illetve a múltba révedő romantikus kép alakult ki a témáról ami sok esetben kizárja az egyetemi és egyéb szakmai diskurzus lehetőségét. Véleményük szerint ezzel szemben a vernakuláris építészetet mint folyamatot kell szemlélni, amely ezáltal a fejlődés és a jövő irányai jelöli ki. A vernakuláris építészet két fő csapásiránya ( 1.1 fogalmak) a jellemzően nyugati példákat feldolgozó dokumentáló, történeti szemlélet, illetve a harmadik világ (3.1-hoz idézhető) ország élő építészetével foglalkozó dinamikusabb, összefüggésekre koncentráló hozzáállása. A szerzők javaslata szerint ezek szintézisével, illetve jövőre való kiterjesztésével egy sokkal komplexebb kép alakítható ki a vernakuláris építészetről, erről szól a könyv. A bevezető jól hasznosítható általános tájékozódásra a témában, és az írások összefoglalói könnyebben emészthetők, mint az írások teljes hosszukban, ugyanakkor összefoglaló jellegénél fogva nem rajzolódik ki egy könnyen követhető gondolati ív. pp 179-198
Amos Rapoport: Vernacular design as a model system
Az írás elején a szerző a vernakuláris kutatás-történetének rejtekeibe kalauzol el minket. Paul Oliver enciklopédiáját tartja az első fontos lépésnek, mint „természetes” történeti munkát („natural history”. Elgondolása szerint tovább kell lépni a kutatás egy új szakaszába (more problem-oriented stage), ahol kisebb mintákon keresztül, a környezet- és viselkedéslélektan módszereivel olyan mélyebb tanulságok is levonhatók, amelyek felhasználhatók a tervezés során is. Ehhez ontológiai oldalról közelíti meg, egyszerűsíti, darabjai szedi a „vernakuláris” témakörét, vizsgálati eszköztárat hoz létre. Például a lakóépületet (dwelling) úgy definiálja, mint beállítás-halmazt (system of settings), amin belül aktivitás-halmaz (systems of activity) kap helyet. Javaslata szerint viselkedési-környezetalakítási MODELként kell szemlélni ezeket a példákat. A formai, esztétikai szempontok másodlagosak, azok másolása hibás eredményre vezet (p182:2 – 4. fejezetbe idézhető). Tehát a népi építészetből merítő tervezésnek a használati modell felállításával kell kezdődnie, annak leírása, megértése után kerülhet csak sok tervezésre. A módszer alapvetően a biológiában használatos, amikor egy jól megfigyelhető jelenséget arra használnak fel, hogy egy másik, ahhoz hasonlót kutassanak. A tanulmány további részében nagyon elvont szinten bizonyítja a modell-módszer létjogosultságát, és szinte olvashatatlanná válik. Túlzottan eltávolodik az építészettől. A kiemelt gondolatok viszont jól hasznosíthatók a dolgozatban.
OLIVER, Paul: Built to meet Needs Cultural Issues in Vernacular Architecture Routlegde, 2006. Paul Oliver a vernakuláris (lakó) építészet nemzetközileg elismert szakértője, több könyve is megjelent a témában már a 70-es évektől (pl: Shelter 1969, Dwellings 1987). Ez a könyv 8 fejezetben, összesen 24 írásban foglalja össze a vernakuláris építészet főbb kérdéseit. releváns részek: pp. 3-17
pp. 87-109
Why study vernacular architecture? (1978) (még olvasom) a téma körülhatárolása 1.1 fogalmak Huizhou and Hereforshire: A comperative study (2001) (még olvasom) összehasonlítja egy 3. világbeli és egy hagyományos angol település jellegzetességeit 2.módszertan Tout confort: Culture and Comfort (1986) (még olvasom)
pp. 109-129
Vernacular know-how (1982)
pp. 69-87
A görög techné fogalmából levezetve, a mesterségbeli tudás jelentőségét fejtegeti ez az írás. A hagyományos módszerek munka és anyag optimalizáltak, de manapság nem azokat az anyagokat használjuk mint régen. A régi technológiák szükségszerű avulását hangsúlyozza néhány amerikai őslakosok által használt technika bemutatásával, és hogy hogyan váltak elavulttá még a hódítók megjelenése előtt, a társadalmi változások következtében. A fő különbség tehát szerinte nem a gépesítés jelenti, hanem a társadalmi változások. Az építés módja, a know-how megőrzése szempontjából viszont elsőrendű fontosságú a kétkezi építés. Az izomerővel felépülte házaknál nagyon közvetlen visszacsatolás van az eredmény és a munka között (ha rossz újra kell építeni, ami nagyon fárasztó), ezért a szerkezet folyamatos optimalizálása folyik. pp. 349-365 Round the houses (1983) Ez az írás a vernakularitás lehetséges értelmezéseit adja, Angliában inkább regionálist, Törökországban inkább illegális telepet értenek alatta. Az angol népi emlékek műemléki megőrzésének gyakorlatán keresztül mutatja be mennyire eltorzult a vernakularitáshoz való viszony a szakmán belül. A dolgozat további részében tudománytörténeti áttekintést ad a vernakuláris kutatásokról, hogyan lett az 50-es évektől kezdve folyamatosan egyre nagyobb szerepe benne a humán tudományoknak.
részben feldolgozott források: KELLETT, Peter / NAPIER, Mark: Squatter architecture? A critical examination of vernacular theory and sponteneus settlement with reference to South America and South Africa, Traditional dwellings and settlements review - TDSR VOL. VI NO. 11. 1995 7-24, University of California http://iaste.berkeley.edu/pdfs/06.2b-Spr95Kellet-Napier-sml.pdf (KELLETT, NAPIER, 1995) Az írás a vernakuláris építészetre kidolgozott vizsgálati módszerek alkalmazhatóságát vizsgálja illegális, spontán építmények esetében. Témája nagyon rokon az általam felvetett gondolatokkal. Sorra veszi a kidolgozott vizsgálati módszereket, személyekhez kötve azokat (Lawrence, Rapoport, Oliver, Turan). Nagyon hasznos, röviden összefoglalja ezek lényegét, a fő különbségeket kiemelve. Ezek után ezek szintézisével egy elég (túl ) bonyolult többdimenziós rendszert vázol fel, melyet dél-amerikai és dél-afrikai példákon keresztül alkalmaz. Konklúziója, hogy a spontán épülő telepek nem csak negatív előjellel, elbontandó elemként értelmezhetők. Különleges tulajdonságai miatt - flexibilitás, alacsony energiabefektetés, újrafelhasznált anyagok használata- értékes elemei az épített környezetnek.
BENJAMIN, Walter: Tapasztalat és szegénység A tapasztalat átadásának fontosságáról szóló gondolatok tovább fejthetők a bevezető részben, némileg pozitívabb végkicsengéssel kiegészítve, akár mint mottó is. WETTSTEIN, Domonkos: Kontextusába szőtt ház (Bazaltbor pincészet) Metszet 2010/6 Domonkos dolgozatai közül ebben esik a legtöbb szó a hagyományhoz való viszonyról. Az épületen megjelenő kontextusból táplálkozó elemek már egy intellektuális szűrőn keresztül, urbanizált formában öltenek testet. A hely hagyományainak mély megértése találkozik egy korszerű feldolgozóipar igényeivel. Urbanizációs folyamatok felerősödése, vernakularitás háttérbe szorulása a 30-as évektől.
Vajkai Aurél: Balaton-melléki présházak, Képzőművészeti alap kiadó vállalata, 1958 1.2 népi építészet témakörhöz forrás Túl útikönyv szerű, kevés konkrétummal Balatoni vidék népének építészete, Magyar Királyi balatoni intéző Bizottság kiadása, 1936 1.2 népi építészet témakörhöz forrás – Enyhén spekulatív felhanggal, a kornak megfelelően nemzeti hevületben előadott építészettörténet, de inkább tudományos ismeretterjesztés Barabás Jenő – Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához, Műszaki Könyvkiadó, 1979 arról szól, hogyan kell népi építészetet kutatni esetleg lehetne ezt az eszköztárat (pl.: ábrázolás) alkalmazni a dokumentálásnál még nem feldolgozott források: OLIVER, Paul: Dwellings the vernacular house world wide, Phaidon, 2003. Bernard Rudowsky,: Építészek nélküli építészet, 1969.
