Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz Tanszék
Rudolftelep és a Borsodi szénmedence története Szakdolgozat
Készítette: Nagy Levente Ákos Földrajz Alapszak Konzulens: Siskáné Dr. Szilasi Beáta Intézeti tanszékvezető, egyetemi docens Beadás dátuma: 2013.05.08.
Miskolc, 2013.05.08.
2
3
4 Eredetiségi Nyilatkozat "Alulírott Nagy Levente Ákos, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának hallgatója büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem és aláírásommal igazolom, hogy ezt a diplomatervet / szakdolgozatot meg nem engedett segítség nélkül, saját magam készítettem, és a diplomatervben csak az irodalomjegyzékben felsorolt forrásokat használtam fel. Minden olyan részt, melyet szó szerint, vagy azonos értelemben, de átfogalmazva más forrásból átvettem, egyértelműen, a forrás megadásával megjelöltem."
Miskolc,2013.05.08. ……………………………… a hallgató aláírása
5 Tartalomjegyzék: I. Bevezetés ............................................................................................................................ 6 II. A kutatás célja ................................................................................................................... 7 III. A kőszén múltjából .......................................................................................................... 9 III.1. A kőszénismeret kezdete Magyarországon .............................................................. 9 III.2. A kőszénbányászat kezdete Magyarországon ........................................................ 10 IV. A Borsodi szénmedence általános földrajza .................................................................. 11 IV.1. A borsodi–medence gazdaságföldrajza .................................................................. 11 V. A Borsodi szénmedence földtani felépítése, rétegtana ................................................... 12 V.1. Tektonikai felépítése ................................................................................................ 14 V.2. Hidrogeológia jellemzői .......................................................................................... 15 V.3. A széntelepek jellemző adatai ................................................................................. 15 VI. Szénbányászat Borsod vármegye területén ................................................................... 15 VI.1. Az ipari felhasználás kezdete ................................................................................. 16 VI.2. Az első kísérlet a borsodi szén kereskedelmi forgalmazására ............................... 17 VI.3. A Mák–völgy bányászata ....................................................................................... 20 VII. Rudolftelep történeti áttekintése .................................................................................. 24 VII.1. Rudolftelep természeti adottságai ......................................................................... 26 VII.2. Rudolftelep történelme a kezdeti időkben ............................................................ 26 VII.3. A bányászat kialakulása Rudolftelepen ................................................................ 27 VII.4. Rudolftelep általános áttekintése .......................................................................... 35 VII.5. A Rudolf Kft működése ........................................................................................ 39 VIII. Befejezés ..................................................................................................................... 45 Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 46
6 I. Bevezetés Szakdolgozatom
témája
szülőfalum,
Rudolftelep
történetének
bemutatása.
Rudolftelep Borsod–Abaúj–Zemplén megyében található, Miskolctól 25 km–re északra (1. ábra). Története körülbelül 100 évre tekint vissza, létrejöttét az itt található bányának köszönheti. Mák–völgy, korábban Kazinc–völgy területének szénjogát, valamint a Sárkány család által művelt régi bányákat 1905–ben a MÁK Rt., 1910–től az állami tulajdonban lévő Borsodi Szénbányák Rt. szerezte meg. E szénterülethez tartozott az 1881–ben adományozott „Rudolf Cohacht” védnevű bányatelek is, ami a Csillag és Kazinc–völgyek alatti ásványvagyont fedte. A Mák–völgyben (2. ábra) található feltárt aknák megnyitása után annak környékén folyamatosan épültek a lakóházak, így alakult ki a bánya körül Rudolftelep. Nevét Rudolf Cohachtról kapta, akinek köszönhetjük a település kialakulását.
1. ábra Rudolftelep fekvése Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Készítette: Nagy Levente Ákos
7
2. ábra Rudolftelep a Mák-völgyben Készítette: Nagy Levente Ákos
II. A kutatás célja A dolgozatom célja az, hogy bemutassam szülőfalum, Rudolftelep múltját, jelenét. Az ország gazdaságilag egyik legelmaradottabb térségében, Borsod–Abaúj–Zemplén megyében, Miskolctól északra található, a XX. század végétől a bányabezárások miatt folyamatosan nehéz helyzetben lévő települést. A Borsodi szénmedence történeti áttekintése után kitérek arra, hogy Rudolftelep milyen szerepet töltött be a szénmedencében. A település rövid történetét áttekintem, bemutatom, hogy milyen szerepet játszott a bánya a település kialakulásában, illetve azt is, hogy a bánya segítségével hogy lett rövid idő alatt a térség egyik legfejlettebb települése. A bányabezárás milyen hatással volt a településre, hogyan lett egy virágzó kistelepülés több ezres lakosságszámból egy pár százas hanyatló, és folyamatos nehézségekkel küzdő kis falu. A bánya bezárása után hogyan próbálták a helyi lakosok megmenteni a települést. Kitérek arra, hogyan is lehetne segíteni, munkahelyeket teremteni, és megpróbálni megmenteni a folyamatos létszámcsökkenésben szenvedő kis falu életét.
8 Terepbejárást végeztem Rudolftelepen és a környékén. Megpróbáltam megtudni, milyen hatással volt az itt élőkre a bánya. Kérdőív segítségével az egykori bányában dolgozók véleménye segítségével még többet megtudtam a bányáról. Sajnos, ma már kevesen élnek itt azok közül, akik egykoron a rudolftelepi bányában dolgoztak. Kérdőív segítségével megpróbálom kideríteni, milyen hatással volt a bánya működése, később pedig a bezárása a településre. Hogyan alakult ki Rudolftelepen a bányászat? A bánya megnyitása után hogyan fejlődött folyamatosan a bányászat? Milyen hatással volt az itt élőkre a bánya bezárása? Mit gondolnak az itt lakók a bányáról, annak bezárásáról és későbbi hatásairól?
9
III. A kőszén múltjából A kőszén ismerete és használata az emberi létezés hajnaláig nyúlik vissza. Először tüzelőanyagként Kínában használták, körülbelül 2–3000 évvel ezelőtt. A vasércek olvasztását i.sz. 4. századra tehetjük. Információnk szerint Kína egészen a 16. századig felülmúlja az európai széntermelést. Az európai fejlődés azonban ekkor hatalmas fordulatot vesz, melynek segítségével egy–egy évszázad alatt ledolgozza az évezredes lemaradásokat. A földrajzi felfedezések során sokan írtak még a 17. században is a kínai fűtéseszközök különlegességeiről, de ezek már ismertek voltak Európában is a 16. században, angol és német területeken. ( Bertalanfy et al., 1986) Ázsia belsejéből perzsa és arab szerzők tudósítanak a 10–12. századból a szervezett és
hasznosított
kőszénbányászatról
és
–kereskedelemről.
Amerikáról
nincsenek
információink. Európában az i.e. 4. századi római és görög tudósok már leírják a kőszén tulajdonságait, hogy a Balkánon már vannak különböző lelőhelyek, valamint, hogy háztartási tüzelőként, kovácsszénként és megolvasztott állapotban is felhasználják. ( Bertalanfy et al., 1986) A mai kőszénbányászat alapjait a 18. századi Angliában kell keresni. Az innen kibontakozott fejlődés teremtette meg a mai bányászat alapjait, ez a fejlődés tette lehetővé a 18. századi ipari forradalom létrejöttét. Az angliai szén hamar ismert és sokat használt lett Európában, már a 13–14. században kereskedtek vele. Érdemes még megemlíteni a 14. század környékén elinduló Aachen, Liege, Westfalia és szászországi kőszénmezők kiaknázásának kezdetét. A 18. század végére Nyugat–Európa valamennyi országában megindulta az ipari fejlődés, velejárójaként megjelent a kőszén iránti érdeklődés, illetve vele való kereskedés. ( Bertalanfy et al., 1986)
III.1. A kőszénismeret kezdete Magyarországon
Magyarország az egyik legfejlettebb bányászati hatalom volt a 11–18. század között Európában. Réztermelésével és nemesfémtermelésével évszázadokon át a világ vezető és gazdaságilag meghatározó országai közé tartozott. A 14–15. században egész Európába kérnek bányászathoz és kohászathoz értő mestereket Magyarországról. A 18. században
10 francia, amerikai, spanyol, olasz szakemberek keresik fel Selmecet és tanulmányozzák az ottani gépeket. A 19. századra azonban elvesztettük ezt a meghatározó szerepet, aminek több oka is volt. Sok helyen ekkorra apadtak ki a nemesérckészletek, aminek következtében sok helyen csak történelmi emlék lett a korábbi bányászatból. Több helyen azonban még volt bőségesen nemesérckészlet, de ezeket különböző okok miatt – fejletlen ipar, közlekedés, financiális problémák – nem tudtuk kihasználni. ( Bertalanfy et al., 1986) Schaffer András nagyszombati atyától származik a legkorábbi magyarországi kőszénről feljegyzés. Rendtársának, Athanasius Kirchernek küldött feljegyzést Rómába a 17. század közepén. A bányákról, ásványkincsekről és a korabeli gépekről írt levelében. A sokáig elsőnek gondolt jegyzet – amely ma már tudjuk, hogy második legkorábbi – Csiba István atyától származik 1714–ből. Csiba a felvidéki bányákról írt. A 18. században jelenik meg az első ásványtani könyv, amelyben Erdélyről írt Fridvalszky János. Az első magyar nyelvű ásványtan, Benkő Ferenc Magyar mineralógiája (1786). ( Bertalanfy et al., 1986)
III.2. A kőszénbányászat kezdete Magyarországon
A kőszén ipari hasznosítására az első lépéseket 1720–1730–as években kezdték el. A nemes– és színesfémtermelő kincstári bányászati–kohászati szervezet tette meg az első lépéseket. A 18. század elejére az egész országban állandósult a fahiány, ami veszélyeztette a nemesfémtermelést. A bánya– és kohóiparnak is rendkívül fontos volt a fa. Ez volt az egyetlen tüzelőjük, amiből rengeteget használtak fel, emellett fontos volt, mert fából készültek a bányagépek, épületek, bányaácsolatok is. Az 1720–as években további problémát jelentett, hogy a korábbi vízi, emberi és állati hajtóerő helyett megjelenő tűzgépek óriási mennyiségű tűzifát emésztettek fel. A 18. század közepéről sajnos keveset tudunk. Ellenben a század végén sok külföldi szakember telepedett le az országban. Folyamatosan jöttek létre új bányaterületek, megjelent a bányászat a bányavidékeken kívül is. ( Bertalanfy et al., 1986) A borsodi kőszénbányászat megindulása is erre az időre tehető (1780). A kezdeti évtizedek magukon hordozzák a kőszénbányászat gyermekkorának hibáit: tőkehiány, jogi tisztázatlanságok, megfelelő ipari és pénzügyi háttér. Az itt tevékenykedők– vezetők, munkások stb.- áldozatos munkája azonban két évszázadra az ország meghatározó gazdasági tényezőjévé tette a borsodi szénmedencét. ( Bertalanfy et al., 1986)
11
IV. A Borsodi szénmedence általános földrajza A Borsodi szénmedence mint földrajzi egység területileg gyakorlatilag megegyezik a Borsodi barnakőszén–medencével. A medence legnagyobb része közigazgatásilag Borsod– Abaúj–Zemplén
megyéhez
tartozik.
A
Bekölce–Egercsehi–Szarvaskő–Mikófalva–
Szilvásvárad környékén elhelyezkedő DNy–i terület tartozik Heves megyéhez. A terület karéjosan veszi körül a Bükk hegységet. A medence északi határát a Rudabányai hegység és a Gömöri–Tornai karszt, délit a Bükk hegység és az Upponyi szigethegység képződményei alkotják. A medence pereménél helyezkedik még el a Szendrői–hegység, az Észak–Borsodi karszt. A Bükk hegységet övező gyűrűben fiatalabb üledékes, alacsony peremi hegycsoportok találhatók. ( Papp Lajosné, 2000) Az Ózd–Pétervására környéki dombvidék lankás, de jól felárkolt térszíne helyezkedik el nyugaton. A terület középső része a Sajó–völgy. A Hernád és a Bódva közötti élénk felszínű dombság neve Cserehát. A medence csak DK felé nyitott, ahol a kb. 100 km² területű Sajó–kapuval csatlakozik az Alföldhöz. Az Észak–Borsodi karszt és a Sajó–völgy közötti meredek, töréses perem húzódik, melyet a harmadidőszak üledékes képződményei takarnak. A medencét vízfolyások tagolják, a nagyobb folyók, mint a Sajó és a Bódva, széles ártereket hoztak létre. Völgyoldalaikra jellemző a jellegzetes, teraszos kifejlődések. A Sajó a főfolyó, melynek vízrendszeréhez tartozik minden vízfolyás, kivéve az Eger patak. A Bódva a legfontosabb mellékvize, de bővizű mellékpatakjai közül is kiemelésre érdemes a Bán, Tardona, Hangony és Nyögő patak délről, valamint a Szuha észak felől. A Bükktől és az Észak–Borsodi karszttól számos völgymedence fut a Sajó felé állandó vagy időszakos vízfolyásokkal. ( Papp Lajosné, 2000)
IV.1. A Borsodi–medence gazdaságföldrajza
A medence településhálózata sűrűbb az országos átlagnál, négy nagy városa közül három kifejezetten ipari jellegű. Miskolc már a múltban is kiemelkedő ipari–gazdasági központ volt. Fejlődése folyamatosan egyre emelkedett. Fontos, nagy jelentőségű volt a kohászat és a gépipar, emellett számos más ipari ágazatnak van itt fontos, országos
12 jelentőségű központja. Mindig fontos szerepet töltött be itt a szénbányászat is. ( Frisnyák S., 1979) Miskolchoz hasonlóan Ózd is fontos települése a térségnek. Legfőbb ipari tevékenysége a vaskohászat volt. Kazincbarcika fiatalabb város, gyors fejlődését két tényezőnek köszönhette, az egyik a borsodi szénbányászat gyors fejlődése, a másik a korszerűsödés, valamint a vegyipar megteremtése. Edelény szintén fiatal város, amely fejlődését szintén a szénbányászatnak köszönheti. Emellett a medencében több város található, közülük érdemes még kiemelni Sajószentpétert és Putnokot. ( Frisnyák S., 1979)
V. A borsodi szénmedence földtani felépítése, rétegtana A borsodi szénmedence fejlődéstörténete csak a vele kapcsolatban lévő szlovákiai kifejlődésekkel együtt értelmezhető (3. ábra). A medence neogénban keletkezett kőszéntelepes rétegsorának földtana illeszkedik abba a keretbe, melyet a nagy szerkezeti formák és az idősebb alakzatok jelentenek. A térség legidősebb ismert képződményét a devonba sorolta Balogh K. Az Upponyi és a Szendrői–hegységek anyagának nagy része ekkor keletkezett. A Kelet–Borsodi részmedence É–i peremén végig megtalálható a világosszürke és a fehér mészkő, valamint a szericites agyagpala. Fúrásokban vagy bányákban is megtalálhattuk ezeket (Edelény, Rudolf, Ormos, Fekete–völgy) egészen az ún. Darnó–vonalig, ahol a nagy törés mentén kb. 1200–1500 méter mélységbe kerültek. Sajógalgócnál a külszíni kőbányában találjuk meg a mészkövet. Legszebb bányabeli feltárása a Rudolf IV. ÉNy–i térségben volt, ahol a széntelep magára a kristályosodott fehér mészkőre települt. A devon képződményeket a Sajótól D–re is meghatározták, pl. Sajóvelezd, Nagybarca és Alacska környékén is. ( Bertalanfy et al., 1986) A devont követő nagy kiemelkedés után a szénmedence karbon korú kőzetanyaga egy új tengerelöntés eredménye. Üledék felhalmozódás történt az Upponyi és Szendrői– hegységben, valamint a Bükk hegység jelentős tömege keletkezett ekkor. Meg kell említeni ezen kívül a tardonai és dédestapolcsányi környék fúrásait, melyek egy része bükki felsőkarbon agyagpalát ért el. ( Bertalanfy et al., 1986) A permben a Bükk hegységben és a Rudabányai–hegységben volt jelentősebb üledékképződés. A Dédestapolcsányi térségben sikerült bükki permet kimutatni. ( Bertalanfy et al., 1986)
13
3. ábra Magyarország földtani térképe Forrás: enfo.agt.bme.hu
A triászban a terület jelentős része tengeri üledékgyűjtővé vált. A Bükk hegység fő tömege is ekkor keletkezett. Legfontosabb kőzetek a mészkövek, agyagpala, dolomit, porfirit és diabáz. Nagyarányú üledékképződést tanúsítanak a rudabányai hegység mészkövei és palás kőzetei. ( Bertalanfy et al., 1986) A júra képződményei mind a szűkebb, mind a tágabb környezetben hiányoznak. Az idősebb korú kőzetanyagok tömegéhez mérten alárendelten megtalálhatók a kréta nyomai a Bükk hegységben és az upponyi hegységben. Hasonlóképpen lehet találni az észak– borsodi vidéken is. Azonban magában a borsodi szénmedencében semmilyen formában nem volt található kréta korúnak minősíthető kőzet. ( Bertalanfy et al., 1986) A felső krétában azonban döntő fontosságú földtani események történtek. Ekkor jöttek létre azok a nagyarányú, hegységképző mozgások, melyek során a borsodi szénmedence kereteit megadó Bükk hegység, Upponyi–hegység, Észak–Borsodi karszt és a Szendrői–hegység véglegesen kialakult. Az eocén nagyon elenyésző mértékben vesz részt a Borsodi szénmedence és környezete felépítésében. Feltételezhető, hogy a borsodi szénmedence mindkét része szárazulat volt ebben az időben. Az oligocén idején még mindig szárazulat volt a terület, erre utal az üledékhiány. Az oligocén–miocén határon zajlottak le az alpi orogenezis szávai fázisának mozgásai, ennek hatására alakult ki az ún. Darnó–rátolódás, mely hosszú csapásvonala mentén érinti az upponyi és a rudabányai hegységet is. A miocénbe sorolják az ún. eggenburginak nevezett rétegeket. A térszíni
14 kiemelkedés és lepusztulás után az eggenburgi transszgresszió képződményei sokszor közvetlenül az alaphegységre települtek. Csaknem mindenütt megtalálhatóak a borsodi szénmedencében. Kétféle kifejlődésük van: az egyik az ún. salgótarjáni formáció, a másik pedig a felsőnyárádi formáció. A szarmata és a pliocén határán vastag kavicstakaró rakódott le a Sajó–völgyének mindkét oldalán. Néhol ennek az anyaga homokos, kőzetlisztes. A pleisztocénben általában folyóvízi kavicsos, iszapos, homokos, agyagos képződmények keletkeztek szinte mindenütt, és folyóvízi teraszok alakultak ki. Lejtőtörmelékek és lejtőagyagok is találhatóak. A holocén üledékeket az ártereken nehéz a pleisztocéntól elkülöníteni. Hegyvidéki területeken vékony talajtakaró sorolandó ide. ( Bertalanfy et al., 1986)
V.1. Tektonikai felépítése
A medence mai tektonikai képét döntően az alpi hegységképződés azon fázisai alakították ki, melyek a miocén időintervallumában keletkeztek. Az oligocén–miocén határon, a szávai orogén fázisában jött létre az ún. Darnó–vonal, mely hatalmas rátolódásos zóna. Korábban úgy vélték ez egy elválasztó vonal a keleti és nyugati részmedence között, de ez az elmélet megbukott a későbbi fázisokban. A Borsodi szénmedencében szinte kizárólag diszjunktív vetőkkel kell számolni, rátolódás szinte alig található. A vetőrendszerek, vetők iránya ÉÉK–DDNy. Különböző jegyekkel lehet jellemezni a nyugati és keleti részmedencék tektonikáját. A nyugati részmedencét nagy elvetési magasságú (30– 120 m) markán, nagyon hosszú csapásvonalú vetők szabdalják elnyúlt táblákra. A táblákon belüli vetők gyakorisága kicsi. A keleti részen gyakran egy vető helyett vetőzónával kell számolni, itt nem lehet a nyugatihoz hasonló szabályosságot felfedezni. A legnagyobb elvetések 100–120 méteresek. ( Bertalanfy et al., 1986)
15 V.2. Hidrogeológia jellemzői
A kőszéntelepes rétegsort 40–70 %-ban homokos kőzetek építik fel. Ezek minden esetben feszített rétegvizet tartalmaznak. A különböző homoktípusok meglehetősen hasonló fizikai tulajdonságúak. Kivételt csak a maximum 1–2 méter vastagságú kavicsos pad képzi. A széntelepek és víztároló rétegek között a keleti részmedencében mindenütt vízzáró kőzetek találhatóak. ( Bertalanfy et al., 1986)
V.3. A széntelepek jellemző adatai
A kőszénképződési terület karéjosan veszi körül a Bükk hegységet, de lényegében ugyanúgy simul az upponyi és a szendrői hegységhez. A rudabányai hegységet elérhette a keleti részmedence ÉNy–i része, de ezen a szakaszon nagy lepusztulás történt. A nyugati medence NY–i oldalán sem ismerjük pontosan a határokat, hiszen itt is lepusztulásos jellegű a terület. ( Bertalanfy et al., 1986)
VI. Szénbányászat Borsod vármegye területén A 18-19.században az országban négy helyen folyt rendszeresen kőszénbányászat. Sopron és Pécs környékén, az esztergomi medencében és a felvidéki bányaterületen. Borsodban ekkor még nem tartoztak épületek a bányákhoz, a lakosság és az ipar sem igényelte ezeket. Ebben az időkben úgy tűnt, hogy Radvánszky kezdeményezése nem járt teljes sikerrel. Bár készültek hivatalos jelentések, de rendszeres bányászatról még ebben az időben sem beszélhetünk. 1822-es Szontágh Ádám kezdeményezésére hírül adták a Királdon található Farkas Lyukban található tárna jelenlétét. Ebből lehet következtetni arra, hogy az 1800-as években már folyt kőszénbányászat Borsod megyében. Nem csupán a felszínről bányásztak, hanem a tárókon át a bányászok a föld alatt található kőszénrétegeket is bányászták. (Lehoczky A., 1975)
16 VI.1. Az ipari felhasználás kezdete
Az 1810-es években a törvényhatóságtól a kormányzati szervek két alkalommal kérték a környéken található kőszén-lelőhelyek felkutatását, illetve ezekről a területekről kellett hivatalos tudósítást készíteniük. Az első jelentés a Diósgyőr és környéki lelőhelyekről készült, amelyet körülbelül 50 éve ismertek már. Ez a jelentés ír először arról, hogy felmerült az ipari célokra történő felhasználás gondolata. A megyében az első kőszénkutatások egyikét Fazola Henrik végezte el. Az Ő fia Fazola Frigyes, aki a selmeci bányászati akadémián végzett. Az Ő kezdeményezésére vetődött fel, hogy ipari célokra is fel lehet használni a kőszenet. A hámori vasgyár akkori ellenőre az 1800-as évek elején a cementacél gyártására irányuló kísérleteket végzett. Fazola kísérlete olyan komoly jelentőségű volt, hogy a Nemzeti Múzeum be is kérte a vizsgálatokat illetve a felhasznált alapanyagok mintáit is. Ebből a vizsgálatból tudjuk, hogy a Diósgyőr környéki kőszenet kéntelenített állapotban használták ekkor. ( Bertalanfy et al., 1986) A sikeres vizsgálatok után Fazola kidolgozott egy tervet a kőszénbányászat megindítására. Levelet írt a Magyar Kamarának, amelyben előterjesztette, hogy megindulhasson a kőszén kitermelése a vasgyár számára az uradalom területén. Egy mázsa szénért 1/4 krajcárt kellett fizetni. A Kamara az engedélyt a Főkamaragrófi Hivatalon keresztül meg is adta, de azt kikötötték, hogy csak olyan területen lehet bányászni, ahol a lakóházak alá nem ásnak alá. Az engedélyre azért volt szükség, mert bár a gyár és a kőszén a koronauradalomhoz tartozott, a kettőt külön kezelték, ezért a gyár nem rendelkezhetett szabadon a kőszénnel. Ezen szeretett volna változtatni Fazola, amikor javaslattal fordult a hatóságokhoz, 1812. július 4-én, hogy a vasgyár és az uradalom kössön egyezményt, és ennek segítségével a vasgyár szabadon felhasználhassa a kőszenet. Ezzel az egyezménnyel a vasgyár engedélyt kapott volna a kőszén bányászására, annak tárolására és szállítására is. Az engedélyt elfogadták és Fazolát újabb vizsgálatokra kérték fel. 1816-ban új kőszéntüzelésű kemencét építettek, melynek segítségével fokozni tudták a szénkitermelést. Fazola azt is szerette volna elérni, hogy a szénbányászatot teljes mértékben adják át a vasgyárnak, ez a terve azonban nem sikerült. Fazola 1817-ben távozott Diósgyőrből, de ezután se szakadt mega kőszén bányászása és felhasználása sem. Ebben az időben a kibányászott szén mennyisége bőven meghaladta azt a mennyiséget, amelyre szüksége volt a vasgyárnak. Ezt abból tudhatjuk, hogy 1818 után egyre gyakoribbá vált a szénkitermelés bérbeadásának tervei. Ezekből a tanácskozásokból pedig megtudhatjuk, hogy sokszor
17 szóba került a mészégetés jogának a fenntartása is, amiből arra lehet következtetni, hogy nemcsak a vasgyár használta és bányásztatta a kőszenet, hanem a mészégetők is. ( Bertalanfy et al., 1986) Megállapítható tehát, hogy a 19. század elején indult meg a kőszén rendszeres kitermelése Borsod megyében, a koronauradalom területén. Egyértelműen azért, mert a vasgyár a technológiai újítások miatt fel tudta és fel is akarta használni a kőszenet. Természetesen ekkor már gazdasági és pénzügyi előnye is volt ennek, ezért kezdődhetett meg a rendszeres bányászat. A mai értelemben vett szénbányászat megindulásához tehát nagyon fontos volt, hogy meglegyen az ipari érdeklődés, illetve a technológia is megfelelő szintre emelkedjen. Amint ezek a körülmények megfelelő szintre emelkedtek, a bányászat elindulhatott a fejlődés útján, hogy azután nem sokkal a megye, később pedig az ország egyik legfontosabb gazdasági tényezőjévé váljék. ( Bertalanfy et al., 1986)
VI.2. Az első kísérlet a borsodi szén kereskedelmi forgalmazására
A kőszén rendszeres bányászata elindulásával szinte egy időben alakult ki a kőszén lakossági felhasználása is. Az első ilyen tervezet Szontágh Ádám táblabíró nevéhez fűződik, aki egy nagyon jól felépített rendszert dolgozott ki, amely rengetek jó ötletet tartalmazott, de sajnos a Sajó hajózhatóvá tételén az egész terv elbukott. Szontágh azt a fontos tényt állapította meg, hogy szinte az egész ország, de főleg az Alföld szűkölködik tűzifában. Tudta, hogy a Sajó völgye bővelkedik kőszénben, ezért a terve lényege az volt, hogy innen szállítanák le a tüzelőanyagot az Alföldre, ahol nagy haszonnal lehetne értékesíteni a tüzelőanyagot. A terv érdekében rengeteg területet megvizsgált, Nádasd, Királd, Ózd, Tardona, Kazinc, Parasznya és a Mocsolyás-pusztát is. Ez volt az első hivatalos jegyzőkönyv, amely a Sajó jobb partjának a kőszénlelőhelyiről adnak teljes képet. ( Bertalanfy et al., 1986) A helytartótanács nagy érdeklődéssel vizsgálta meg a dokumentumokat, azonban volt több hibája is a tervnek, ami miatt nem lehetett megvalósítani azt. Magas rangú tisztségviselők és több vármegyéből kiküldött szakemberek vizsgálták meg a területeket. Holetz András és Lovas Lipót volt a vizsgálat két vezetője. Hat indokot is fel tudtak sorolni, amiért nem lett volna gazdaságos a Sajón levinni a kőszenet. Az első az volt, hogy folyamatosan csökkent a fa tüzelőanyag mennyisége Borsodban. Ezért úgy gondolták,
18 hogy a kőszén utánpótlása véges volt, és ha a fa is elfogy, akkor a folyamat megfordulhat néhány évtizeden belül, és akkor Borsodba kellene majd tüzelőanyagot szállítani. Sok földbirtokos osztozkodott a területeken, ezért a kőszén szállításánál rengeteg probléma merülhetett volna fel, ha meg akarta volna egyezni a szállítás útján, mértékén és abban, honnan és mennyi kőszenet szállítsanak az Alföldre. A legnagyobb probléma azonban a Sajó folyásirányának megváltoztatása lett volna. Rengeteg helyen kellett volna csatornákat építeni, szabályozni a folyó irányát, amellyel szintén rengeteg probléma lett volna. Kártérítéseket fizetni a földbirtokosoknak, sok ásatással és munkával járt volna a művelet. Ismert volt már akkor is, hogy a Sajó nagyon sebes folyású víz és, rendkívül kanyargós is. Ha levágnák a sok kanyart és csatornákat, a folyó még jobban felgyorsulna és veszítene a vízmennyiségéből is. Ebben az esetben veszélybe kerülnének a termőterületek is, hiszen nem biztos, hogy meglenne a megfelelő vízmennyiség a locsolásokhoz. A Sajó felgyorsulásával több vizet vezetne bele a Tiszába, nagyobb sebességgel, amellyel a Sajó és Tisza találkozásánál található települések veszélybe kerülhetnének. A csatornák és az egész szabályozás rengeteg pénzbe kerülne, amelyet valószínűleg nem finanszírozna sem magánemberek, sem pedig különböző társaságok sem. Nem lehetett a Borsod és Gömör megye lakosságára sem hárítani a költségeket, és az építkezés után hasznot szerző cégek sem lettek volna képesek állni az építkezések költségeit. ( Bertalanfy et al., 1986) Szontágh Ádám mindent megpróbált annak érdekében, hogy összeszedje az építkezés költségeit, azonban hiába igyekezett, rengeteg pénzt kellett volna még megszereznie. Szegedre le is szállítottak egy hajó szenet, hogy megnézzék, mennyi haszonnal járt volna a szállítmány. Nagy hasznot hozott, azonban a vízig elszállítás rendkívül drága volt, hiszen szekerekkel kellett a hajóig elszállítani a kőszenet. De az 1824. június 10–én Bánrévén tartott közgyűlésén végleg elutasították a terveket. Bár azt elismerték, hogy az ötlet hasznos volt, azonban egyszerűen hiányoztak azok a feltételek, amelyek segítségével meg lehetett volna valósítani a terveket. Itt nem csak a közlekedés okozott volna problémákat, hanem hiányzott a megfelelő tőke megteremtése is. Mégis sokat köszönhetünk ennek a tervnek, amely a maga idejében nagyszerű ötlet volt, hiszen segítségével rengeteg dolgot megismertünk az akkori bányászatról. ( Bertalanfy et al., 1986) A történeti kutatások szerint az első szénbányákat az Edelénytől északra található Császta–puszta határában nyitották meg. A megnyitott aknákkal nem hatoltak nagyon a föld mélyébe, de ezek lehettek az első megnyitott aknák: a Neureschacht, a Wasserschacht, a Gisella–schacht és a Celemntina–schacht. Az első adatokat a munkások számáról az
19 1840–es évek közepéből ismerünk. Ekkor 15 bányász és 30 napszámos dolgozott itt. A közelben található cukorgyárnak ősszel és télen volt szüksége tüzelőanyagra, ezért valószínű csak ideiglenesen bányásztak ekkor még, a tavaszi és nyári hónapokban leálltak a kőszén bányászásával. A bányák ekkor még azoknak a zselléreknek adhatott munkát, akik a nyári mezőgazdasági munkák idején napszámosként dolgoztak. ( Bertalanfy et al., 1986) Az 1867–es kiegyezést megelőző években a hazai bányászat–kohászat által termelt értékek mindössze 15%-át adta a szénbányászat. A színesfémtermelés 44%-ot, a vastermelés pedig 30%-ot adott. Ebben az időben még nem versenyezhetett a bányászat a hagyományos bányászati–kohászati ágazatokkal. A hazai bányászat nemzetgazdasági szerepét a dunai gőzhajós megindulásának dátumától számítja a szakirodalom, 1830–tól. Több tényező is befolyásolta a bányászat kezdetét, ilyen volt a vasútépítés, a gőzgépek elterjedése és alkalmazása a gyáriparban, valamint a fém–és vasipar megerősödése. Eleinte természetesen az olcsóbb és könnyebben beszerezhető tűzifával működtették a gépeket. Az 1860–as években a vaskohászat is még a fatüzelésre volt berendezkedve. 1830 és 1867 között hazánk területén becslések szerint 7 millió tonna kőszenet termeltek ki. A harmincas években mintegy 30 000 t/év, a negyvenes években 400 000 t/év, a hatvanas években pedig 600 000 t/év volt a termelés (4. ábra). A feketeszén fele–fele arányban a Krassó– Szörényből és Pécs vidékéről származott. A barnaszén 32%-a az Esztergomi–medencéből, 28%-a Sopron vármegyéből, 18%-a a borsodi területekről és 11%-a Nógrádból. ( Bertalanfy et al., 1986) Kőszénkitermelés Magyarországon az 1800-as években 700000 600000
600000
tonna
500000 400000 300000
400000 Kőszén t/év
200000 100000 0
30000 1830
1840
1860
év
4. ábra Kőszénkitermelés Magyarországon az 1800-as években Forrás: Bertalanfy et al., 1986 Készítette: Nagy Levente Ákos
20 1867 és 1918 között, a dualizmus korában a hazai bányászat és kohótermelés értékstruktúrája alapvetően megváltozik, a széntermelés értéke eléri az 50%-ot az 1910–es évekre. A színesfémtermelés jelentősége lecsökken 5–7 %-ra, a vastermelés 25%-ot tesz ki a kősótermelés pedig 15%-ot. Ebben az időben a hazai kőszéntermelés nagymértékű növekedésen megy keresztül, amely köszönhető a technikai fejlesztéseknek. A kőszéntermelés mintegy fél évszázad alatt a tizennégyszeresére növekedett. 1985 és 1913 között az ország szénfogyasztása két és félszeresére nőtt. A termelés nem fedezte a szükségleteket, ezért a fogyasztás közel egyharmadát behozatalból kellett fedezni. Megjelentek új tényezők is, ilyen volt a fejlődő vegyipar és a villamosenergia–termelés. A hazai kőszén jellegét a külföldi szén behozatala és a hazai nagy tőkésvállalatok határozták meg. A századfordulóban a széntermelés mintegy 80%-a külföldi kézben van, főleg osztrák tőkések kezében. Az Osztrák–Magyar Monarchia a századforduló környékén a világtermelés 4%-át adta. Ebben az időben Oroszország csak két és félszer, Franciaország pedig négyszer több szenet bányászott. A feketeszén nagy többsége ekkor is a pécsi vidékről származott, mintegy 60%. A barnaszén termelésének helye azonban megváltozott. Az Esztergomi–medence elvesztette jelentőségét. 1913–ban a részesedési arány a következő volt: 25% Zsil–völgy, 23% Tata, 17% Nógrád, 14% Borsod, 6% Esztergom vidéke, egyéb 15%. ( Bertalanfy et al., 1986) A két világháború közötti időszakban a kőszénbányászat magasan a legjelentősebb bányászati ágazattá emelkedett. 1920–ra a szénbányászat adta az előállított bánya– és kohótermékek 80%-át. Az 1913–as 7 millió tonna kitermelt szén, jelentős növekedésen ment keresztül. 1928–ra 9,4 millió tonnára emelkedett. A háború előtti kitermelési eloszlás mértéke megmaradt, nem változott nagymértékben. A szénbányászat két jelentős vállalat kezében volt, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Tulajdonában. A II. világháború után a hazai széntermelés mennyisége az erőltetett haditermelés következtében 12 millió tonna fölé emelkedett. ( Bertalanfy et al., 1986)
VI.3. A Mák–völgy bányászata
Mák–völgy, korábban Kazinc–völgy, területének szénjogát, valamint a Sárkány család által művelt régi bányákat 1905–ben a MÁK Rt., 1910–től az állami tulajdonban lévő Borsodi Szénbányák Rt. szerezte meg. E szénterülethez tartozott az 1881–ben
21 adományozott „Rudolf Cohacht” védnevű bányatelek is, ami a Csillag és Kazinc–völgyek alatti ásványvagyont fedte. Az 1905 előtti ismeretanyag sajnos szegényes. Papp Károly vizsgálatai szerint az egykoron disznóshorvátiban található bányák 1883 és 1909 között kb. 620 kt szenet termeltek ki. Ide tartoztak a Remény, Cornél, Mátyás és Pál nevezetű aknák. A korabeli viszonyokat ismerve ez a mennyiség jelentősebb bányászati tevékenységre utal. ( Bertalanfy et al., 1986) Az első lakásokat 1908–ban kezdték el megépíteni. Ekkor épültek munkás– és tisztviselőlakások (5., 6. ábra). A településen orvosi rendelő, iskola, kultúrház és élelemtár is létesült, így alakult ki Rudolftelep. ( Bertalanfy et al., 1986)
5. ábra Kossuth utca Rudolftelepen az 1950-es években Forrás: Bertalanfy et al., 1986
22
6. ábra Kossuth utca Rudolftelepen 2013-ban Készítette: Nagy Levente Ákos
A Mák–völgy a Borsodi szénmedence északi részén helyezkedik el. Nagy hatással volt a kifejlődésére a mészkőalaphegység. Ez az alaphegység itt kis medencét alkot, melyben a széntelepes rétegsor kissé eltér az átlagostól. A telepek elhelyezkedését alapvetően befolyásolta az alaphegységek topográfiája. A 3–4º átlagos dőlés a medence peremi részein szeszélyesen változóvá válik, elérheti akár a 15–20º–ot is. A terület tektonikája kedvezőtlen, főleg igaz ez a peremi részeken. Egymással párhuzamosan húzódik több 10–40 méteres vető. Általában a D–i és az É–i részek erősen töredezettek, itt nagy gyakorisággal lehet találni kisebb vetőket, vetőnyalábokat is. Az alaphegységre általában közvetlenül települt a széntelepes rétegsor. Itt találhatjuk a medencében ismert II., III., IV. és V. telepeket. Műrevaló vastagságban azonban csak a IV. és az V. telep alakult ki. A IV. telep alatt 25–40 méterrel mélyebben fekvő V. telep lényegesen kisebb területen fejlődött ki. A minőséget erősen rontja ott, ahol a telepvastagság nagyobb, itt általában a palás beágyazás 0,4–0,7 méteres. A IV. telep fölött 20–25 méterre vastag, vizet tartalmazó homokréteg húzódik, mely több helyen kapcsolatban van a külszínhez közel fekvő vízdús, kavicsos réteggel. A víz behatolhat a bányatérségekbe, a fúrásokon vagy a vetők mentén. A védőréteg elvékonyodása esetén a csepegő, szivárgó víz nehezítheti a művelést. ( Papp Lajosné, 2000) A MÁK Rt. 1908–ban nyitotta meg a völgy nyugati oldalába mélyített Rudolf I. és Rudolf II. lejtősaknát, mindkettő a IV. telepet művelte. A Rudolf I. aknától É–ra a Sugár–
23 bánya lejtősaknát mintegy 2 km–re mélyítették a völgy Ny–i oldalán. Itt először Grünberger Ármin disznóshorváti lakos rövid lejtősaknát hajtott ki a IV. telepre. Később társult hozzá egy budapesti ügyvéd, Sugár István is, együtt alapították a Disznóshorváti Barnakőszénbánya Rt.-t. Az aknát 1934–ben zárták be. . ( Bertalanfy et al., 1986) Rudolf I. aknával a régi Óremény bányatelektől DNy–ra eső területet fejtették Disznóshorvát község belterületének határáig (7. ábra). Az akna 1930–ig üzemelt. Rudolf II.-vel együtt a kitermelt szénmennyiség kereken 1900 kt. Ezt a szuhakállói MÁV– állomással egy 3,5 km hosszú iparvágánnyal kötötték össze. Rudolf II. aknából a völgytől Ny–ra, de főleg K–re eső területeket fejtették. A kitermelt szenet 600 mm nyomtávú vasúton gőzmozdonnyal szállították az I. akna rakodóra. Később, 1939–től vég nélküli kötélszállításra, majd Diesel–vontatásra tértek át. Az első két akna termelése gazdaságosnak bizonyult, jó minőségű szenükkel az 1920–as, 30–as években rentábilisak maradtak, még több környékbeli bánya szüneteltetésre kényszerült. ( Bertalanfy et al., 1986) Rudolf III. aknát 1939–1940–ben helyezték üzembe, Rudolf I. pótlására. A Mák– völgy K–i oldalán telepítették, a II. aknától keletre eső és Császta pusztáig terjedő IV. telepi szénvagyon feltárására és lefejtésére. A 132 m hosszú akna első 30 m–ét falazattal biztosították. A II. világháború után a fejtések egyre távolodtak, a fővágatok fenntartása egyre munkaigényesebbé vált. A vágatok biztosítására a környéken először itt használtak moll– és TH–szerkezeteket 1955–56–ban. Ekkor több fabiztosítású frontfejtés is működött. Különleges biztonsági intézkedések mellett lefejtették a Rudolf II. akna üzemterének védőpillérét is. A Mák–patak medrét a völgy megfelelő helyén gáttal elzárták és vizét csövön vezették a fejtések mozgási zónáján keresztül. Ezáltal kb. 130 kt–val több szenet tudtak kitermelni, és az akna élettartama 2 évvel meghosszabbodott. Az összes kitermelt szénmennyiség 1939–től 1963–ig terjedő időszakig elérte az 1900 kt–t. . ( Bertalanfy et al., 1986) Rudolf IV. lejtősaknának kihajtását 1949–ben fejezték be. Mindkettőt álló falazattal biztosították. Személyközlekedő aknáját 1950–ben mélyítették. A termelés gyorsan nőtt, és 1952–ben már elérte a 83 kt–t. Az első kétszárnyú fabiztosítású frontfejtés 1953 szeptemberében indult. A kezdeti nehézségek után gyorsan nőtt a termelés ezzel a módszerrel. A frontfejtések bevezetésével és elterjesztésével jelentős munkahelyi kapacitást sikerült létrehozni. . ( Bertalanfy et al., 1986)
24
7. ábra A borsodi szénmedence legjelentősebb bányái Forrás: Bertalanfy et al., 1986
VII. Rudolftelep történeti áttekintése Rudolftelep Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, Miskolctól körülbelül 25 km-re (északra), Kazincbarcikától 10 km-re, a Mák-patak völgyében, a Sajó vízgyűjtőterületén. A Szuhakálló-völgykapuban éri el a Szuha a Sajót, ahol a Mák-patak is beletorkollik a Szuhába. Rudolftelep völgyét két nemzeti park is határolja, északról az Aggteleki Nemzeti Park, délről pedig a Bükki Nemzeti Park. (Papp Lajosné, 2000) A közlekedés jól megoldott a telepen, vasút csak a ’80-as években közlekedett, az is csak a szénszállítás miatt. Buszjáratok Rudabányáról és Kazincbarcikáról érkeznek, mivel Rudolftelep zsákfalu, ezért buszjárat nem indul innen. Az önkormányzat EU-s támogatásból kapott saját mikrobuszt, amivel a nehezen közlekedőket könnyedén el tudja szállítani bárhova. ( Papp Lajosné, 2000) A településre jellemző az észak-déli tagolás (8. ábra), a völgy hosszúsága 2200 méter, míg szélessége 180-400 méter. ( Papp Lajosné, 2000)
25
8. ábra Rudolftelep észak-déli lejtői, a háttérben Kazincbarcika Készítette: Nagy Levente Ákos
Rudolftelep létrejöttét és sokáig virágzó éveit is a barnakőszénnek köszönheti. A medence mélyén található kőzetek a paleozoikumban keletkeztek, a széntelepek pedig a harmadidőszakban, a miocénban. A völgyben eredetileg a szén egységes szinten volt, azonban a tektonikus mozgások miatt ez az egységes szint elcsúszott, a vetők mentén különböző szintekre került a szén. Ez a folyamat tette lehetővé, hogy a mélyművelésű bánya mellett külszíni fejtéssel is tudtak bányászni. A szénrétegek között nagy mennyiségű homokkő, homok, agyag és alleurit található. ( Papp Lajosné, 2000) A dombvidék átlagmagassága körülbelül 200 méter, a legmagasabb pont 266 m. Felszínének jelentős része, 60%-a lejtős terület, a vízfolyások enyhe lejtésűek. Legismertebb völgye a Császta-völgy, amely turisztikai célokat is szolgál. A kontinentális éghajlatot enyhén, de befolyásolja a hegyvidéki éghajlat. A napsütéses órák száma 1900 óra alatt marad, az évi középhőmérséklet 8-9 C°, az évi csapadékmennyiség pedig 5-600 mm. (Lehoczky A., 1975)
26 VII.1. Rudolftelep természeti adottságai
A terület nagy része erdős jellegű, nagyobb része cseres-tölgyes. Jellemző talaj az agyagbemosódásos
barna
erdőtalaj.
Jellemző
növényfajok:
egybibés
galagonya,
közönséges fagyal, veresgyűrű som, csíkos kecskerágó, kökény, vadrózsa. A Császtavölgyében található telepített fenyves. A fűfélék közül előfordul angolperje, nádperje, fenyérfű, csenkeszfélék, mezei uszály, szőrös ökörfarkkóró, közönséges napvirág és mezei szegfű. (Lehoczky A., 1975) A 20. század elején már felismerték, hogy a dombok és az időjárás megfelelő a szőlőtermesztésre. A Homonc és a Császta területére telepítették a szőlőt. Ekkor már több környékbeli
falu
is
elkezdett
szőlőtermeléssel
foglalkozni
(Múcsony, Edelény,
Disznóshorvát/ma Izsófalva/). Nagyon sok akác található a településen, aminek fontos szerepe volt a szőlőtermesztésben. Jellemző még a fűz-nyár ligeterdő. (Papp Lajosné, 2000)
VII.2. Rudolftelep történelme a kezdeti időkben
Rudolftelep története 1881-ig tekint vissza. Ekkor a bányakapitányság Kiss-Varga István részére adományozta a Rudolf nevű bányatelket, amely a Mák-patak völgyében feküdt, korábbi nevén Kazinczi-völgy. Így alakult meg a telep, amely létrejöttét egyértelműen a bányának köszönheti. Császtáról évszázadokig híres község volt. Nevét először a Váradi Regestrum említi 1219-ben. A borsodi vár egyik birtoka, itt laktak a várjobbágyok és a századosok, akik a várkatonák élén teljesítette szolgálatot. Császta Rudolfteleptől körülbelül 1 km-re található. Császtáról és annak állítólagos kolostoráról azt adták szájról-szájra, hogy a muhi csata után IV. Béla ide menekült kíséretével és itt pihent meg, amikor a tatárok üldözték. A monda tudni véli azt a császtai helyet is, ahol a királyi palástot és hatalmi jelvényeket elásták annak idején. A tatárok döntő győzelme Muhi falu határában volt, így nem alaptalan az a történelmi megállapítás, hogy Borsod várát és környékét elsőként égették fel a tatárok. Az edelényi szájhagyomány szerint sem elképzelhetetlen, hogy a menekülő IV. Béla Császtán pihent volna meg először. A monda szerint a koronán lévő kereszt itt, Császtán görbült meg. (Gulya I. és Spóner P., 2001)
27
VII.3. A bányászat kialakulása Rudolftelepen
A szénbányászattal többen is megpróbálkoztak az 1900-as évek elején, kisebbnagyobb sikerekkel. A próbálkozók között volt Rudolf Cohacht, akinek sikerült megszerezni a bányát. De sokáig nem volt a tulajdonában, hiszen 1905-ben a MÁK Részvénytársaságnak adományozta. Róla kapta a nevét a megnyitott akna és később a település is. ( Bertalanfy et al., 1986) 1908-ban épültek az első munkás- és tisztviselő lakások, még ugyanebben az évben két lejtősakna nyitásának a munkálatai is megindultak. A MÁK Részvénytársaság új munkásgyarmatot hozott létre. 1913-ban már 23 munkásházban 138 munkás élt. A környező településekhez képest nagyon korszerűtlenek voltak ezek a kolóniák, ezért a lakosok körében nagy volt az elégedetlenség. A tőkéseknek azonban nem volt pénzük, ezért csak ilyen egyszerű házak épültek ezekben az években. Az építés fő célpontja az volt, hogy a lakások minden fényűzéstől mentesek legyenek, a munkások és családjaik legfontosabb igényeit elégítsék ki csak. ( Bertalanfy et al., 1986) 1916-ban a 138 ház közül 41 lakásban nem munkások éltek, hanem felvigyázók, csendőrök és iparosok. A fennmaradó 97 lakásban 144 hivatásos vájár lakott. Egy lakásért havi 5 koronát kellett fizetni. A segédmunkásoknak egyszobás lakásokat adtak, amiben nem volt konyha és kamra. De ezekért nem is kellett fizetni csak 2,5 koronát. 1920-ra már 529 fő élt Rudolftelepen. ( Bertalanfy et al., 1986) A település és a bányászat hőskora az '50-es, '60-as ’70-es évekre tehető. Fontos, államilag elismert, köztiszteletben álló szakma volt a szénbányászat ezekben az évtizedekben (10., 11. ábra). A felépülő új lakássorok, a különböző gazdasági, ipari, kulturális szolgáltatások, a kibővülő bolthálózat, a strand, a gazdag könyvtár szinte városias jellegűvé alakította a telepet. Sajnos a bánya fejlődésével egyre több lett a bányában a balesetek száma (9. ábra) Rudolftelepen. (Papp Lajosné, 2000)
28
Bányászbalesetek száma 200 158
Fő
150
112 120
100 50
170
160 155
133
140 Súlyos balesetek száma
72 18 2
Halálos balesetek száma
4
2
1
1
2
1
2
4
2
0 1900
1920
1940
1960
1980
Év 9. ábra Bányászbalesetek száma Forrás: Papp Lajosné, 2000 Készítette: Nagy Levente Ákos
Az emberek hétköznapjai teljesen megváltoztak, az addigi "szürke" hétköznapok átalakultak. A kulturális és a sportélet a gazdasági fejlődés következtében óriásit fejlődött. A ’60-as években híres kézilabdacsapata volt a településnek, amely több évet töltött az NB2-es bajnokságban. A későbbiekben még az ezredforduló idején volt focicsapat, amely az alacsonyabb osztályokban szerepelt. Tűzoltó- és bányászzenekar jött létre, megalakult az énekkar, ami még ma is aktívan működik. Rendszeresen tartottak színházi előadásokat, és még helyi színjátszókör is működött. A fejlődés következtében egyre többen éltek a telepen, ezért egyre több gyermek is született. Így már a helyi iskola is kicsinek bizonyult. Az új iskola építése megkezdődött, és 1956-ban adták át a pedagóguslakásokkal együtt. (Papp Lajosné, 2000)
29
10. ábra Rudolftelepi bányászok 1988-ban Forrás: Rozlozsnik János
11. ábra Rudolftelepi bányászok 1988-ban Forrás: Rozlozsnik János
30 A környéken itt jött létre az első napközi otthon, amelyet csupán erre a célra használtak. Ezek voltak a település legszebb évei. Ezekben az években rengeteg településről jártak ide dolgozni az emberek (Múcsony, Edelény, Felsőnyárád, Kazincbarcika, Miskolc, Mezőkövesd, Rudabánya, Hangács, Kupa, Gagybátor, Kurityán, Sátoraljaújhely) (12. ábra).
12. ábra A rudolftelepi bányába honnan jártak a környékről dolgozni Forrás: Rozlozsnik János Készítette: Nagy Levente Ákos
Ekkor nagy jelentősége volt az általános iskolának (13. ábra), ahova több 100–an jártak nemcsak Rudolftelepről, hanem a környékről is. Az iskolának a mai napig őrzi a bánya emlékeit.(14. ábra) (Papp Lajosné, 2000)
31
13. ábra A rudolftelepi Mikoviny Sámuel Általános Iskola Készítette: Nagy Levente Ákos
14. ábra Bányász emléktárgyak a rudolftelepi iskolában Készítette: Nagy Levente Ákos
32 A 80'-es években a település fejlődése megtorpant, ehhez a bányászat szükségességének megkérdőjelezése is hozzájárult. Nem csak a telepen, de az egész környéken a bányászatból éltek meg az emberek, így egy egész vidék lakossága került bajba. A foglalkoztatottak száma 3023 (15. ábra) fő volt, ugyanennek az évtizednek a végén 1364 fő. A bánya megszűnésének évében már csak 560 fő dolgozott itt. A mezőgazdaság nem jelentett megélhetést a telepen, hiszen az emberek nagy százaléka az iparban dolgozott, így a bánya bezárása súlyos foglalkoztatási gondokat okozott. 1992. február végén zárt be véglegesen a bánya, amelynek sajnos nagy hatása van a település életére a mai napig is. A lakosok szerették volna megmenteni a bányát, ezért a bezárás után nem sokkal sikerült megalapítani a Rudolf Kft – t, amely munkalehetőséget biztosíthatott a helyieknek a bányabezárás után. 1992. szeptember 15–én nyílt meg ismét a bánya. Ekkor 130 fő dolgozott itt, amely a későbbi években feltöltődött és 200–250 fővel működött tovább. Összesen kb. 640–650–en fordultak meg itt, sokan voltak olyanok, akik csak 1–2 munkanapra vagy 1–2 hónapra jöttek ide dolgozni, mert csak így tudtak nyugdíjba menni a bányától. A bányában dolgozók létszáma tehát stabilizálódott, a 200–250 főből 5–6 volt az adminisztratív létszám. (Papp Lajosné, 2000)
Fő
Rudolftelep lakosságának és dolgozószámának alakulása 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0
3023 2800 Lakosság
1800 1200 300 100
600 350
700 200
1200 650
Dolgozók 900 400
800 400
1900 1920 1940 1960 1980 1990 2000 2009 Év 15. ábra Rudolftelep lakosságának és dolgozószámának alakulása Forrás: Papp Lajosné, 2000 ill. ksh.hu Készítette: Nagy Levente Ákos
33 A bánya ezekben az időkben nem volt gépesített, ami azt jelentette, hogy kézi erővel történt a szén kibányászása. Robbantásos technológiával történt a szén kitermelése, évente kb. 30000 tonnát bányásztak. Vas és fa TH biztosítás volt a bányában. (Gulya I., Spóner P., 2001) Meddő kezelésre nem volt szükség, hiszen olyan jó minőségű volt a szén, hogy a kitermelés után rögtön el lehetett szállítani. A szenet 60–80 méter mélységből bányászták, 1,5 méteres marógép volt, 4 telepi fejtéssel bányászták a szenet. Az állami bánya bezárása után a Rudolftelepre bevezető vasúti síneket felszedték, a Kft – ben kitermelt szenet csak közúton szállították. Nagyon kapós volt az itt bányászott szén, hiszen nagyon száraz volt, jó volt a hő- értéke és alacsony volt a kéntartalma. (Rozlozsnik János szóbeli közlése alapján) Markó István volt a Kft vezetője, aki Miskolcról járt be Rudolftelepre. Elismert, jó szakemberek dolgoztak a Kft – nél. Az emberek nagyon szerettek dolgozni az akkori bányában, mert olyan közösség alakult ki, amelynek tagjai mind a mai napig tartják a kapcsolatot egymással. Sajnos, a Kft működése alatt 2 halálos baleset is történt. (Rozlozsnik János szóbeli közlése alapján) A környéken sajnos, szinte minden bánya bezárt, ezért a Kft (16. ábra) is egyre jobban közeledett a bezárás felé. A lakossági termelés mértéke folyamatosan csökkent, a bányákban termelt szenet a hőerőművekbe szállítottak, de később folyamatosan csökkent az oda szállított szén mennyisége. Nagyon nagy bevételkiesések voltak ekkor a bányánál, ezért a fenntarthatósága folyamatosan csökkent. Az itt kitermelt szenet a bezárás előtti években sokszor átvitték Putnokra, és ott adták el. (Rozlozsnik János szóbeli közlése alapján)
34
16. ábra A Rudolf Kft egyik épülete Készítette: Nagy Levente Ákos
Ekkor már csak helyiek dolgoztak a bányában és a közvetlen környékről (Múcsony, Kazincbarcika, Edelény, Kurityán, Felsőnyárád) jártak be dolgozni. A Rudolf Kft végelegesen 2000–ben szűnt meg, amely tovább nehezítette településünk megélhetését. (Rozlozsnik János szóbeli közlése alapján) Korábban Rudolftelep kénytelen volt önállóságát feladni, és közigazgatásilag csatlakozni Izsófalvához. Azonban Izsófalva nem nagyon foglalkozott Rudolftelep sorsával, az embereken a kilátástalanság és a pesszimizmus lett úrrá. Ezért az itt maradók kezdeményezték az elszakadást, ami 1994. december 1-jén létrejött. Az itt élők és az új önkormányzat közötti összefogás sikeres volt, a visszaesés megállt. (17. ábra) Rudolftelepen szomorú bányásznap volt a 2000. évi, utoljára hallgathattuk végig a művelődési ház parkjában a hős bányászok emlékére állított kopjafa mellett a bányászhimnuszt. Több generáció sírt ténylegesen vagy szívében-lelkében azért, mert ezen a napon megszűnt létezni településünkön egy ősi szakma. (Rozlozsnik János szóbeli közlése alapján) „Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete…”
35
Nemzetiségek Rudolftelepen 2011-ben 1% Magyar Német
99% 17. ábra Nemzetiségek Rudolftelepen 2011-ben Forrás: ksh.hu Készítette: Nagy Levente Ákos
VII.4. Rudolftelep napjainkban
A XXI. század elején több nagy változás is bekövetkezett a település életében. Sikerült az összes utat felújítani, ami nagymértékben könnyíti a közlekedést. A telefonhálózat viszonylag gyorsan és könnyedén kiépült. (Nagy György szóbeli közlése alapján) Az utóbbi években sajnos megnőtt a bűncselekmények száma (18. ábra). Ennek oka a népesség gazdasági helyzetének romlásában is keresendő.
36
Ismertté vált bűncselekmények Rudolftelepen 2001 és 2008 között 2008 2007 2006 Év
2005 2004 2003 2002 2001 0
5
10
15
20
25
18. ábra Ismertté vált bűncselekmények Rudolftelepen 2001 és 2008 között Forrás: ingatlannet.hu Készítette: Nagy Levente Ákos
Az ivóvíz kérdése már a '90-es évek elején megoldódott, a szennyvízelvezetés is. A konténeres hulladékszállítás 2001-től megoldott, 2007-től már a szelektív hulladékgyűjtés is. A házak nagy részében mára már kiépült a gázhálózat, sok helyen azonban még mindig fával és szénnel fűtenek. Az emberek 97%-a iskolázott. (ksh.hu) Az utóbbi években a lakások számában növekedés tapasztalható, aminek oka a környező településekről történő beköltözés (19. ábra). Ezen kívül a településen élő családok is építettek új házakat gyermekeiknek.
37
Rudolftelep lakásainak száma 300 295 290 285
11
10
20
09
20
08
20
20
07
20
06
20
05
20
04
03
20
02
20
20
01
20
00
20
99
19
98
97
19
96
19
19
19
95
280
19. ábra Rudolftelep lakásainak száma Forrás: ingatlannet.hu Készítette: Nagy Levente Ákos
A tavalyelőtti évtől a településen működő iskola 7. és 8. osztálya átkerült Kurityánba, az alsó tagozat és az 5. 6. osztály azonban megmaradt. A tantestület javaslatára vettük fel Mikoviny Sámuel nevét 1995-ben. Iskolánk névadójának olyan személyt kerestünk, akinek a neve egybeforrott a magyar bányászattal, a műszaki tudományokkal. A selmecbányai Bányatisztképző Iskola első tanárának, professzorának, Mikoviny Sámuelnek a neve minden magyar ember számára egyet jelent a magyar műszaki felsőoktatás megteremtésével. Egy kis bányásztelepülés iskolája alkalmasabb nevet iskolájának keresve sem találhatott volna. Büszkék vagyunk múltunkra, hagyományainkra. Nálunk még a hagyományos bányászköszöntés a szokás: „Jó szerencsét!” (Nagy György szóbeli közlése alapján) A Mikoviny Sámuel mellszobrot településünk amatőr fafaragója, Zilahy József készítette az 1995-ös ünnepségre. A mellszobrot (20. ábra) egy tömb körtefából készítette el. (Nagy György szóbeli közlése alapján)
38
20. ábra Mikoviny Sámuel mellszobra az általános iskolában Készítette: Nagy Levente Ákos
Településünkön ma is megtalálható az 1976–ban (21. ábra) átadott csillagvizsgáló (22. ábra), amely egyedüli látványosság egy ilyen kis településen. A csillagvizsgáló felavatásakor jelen volt Kulin György, híres csillagászunk, a magyar amatőrcsillagászat atyja és Szabó Gyula, a miskolci Uránia Bemutató Csillagvizsgáló létrehozója és akkori vezetője. (Nagy György szóbeli közlése alapján)
39
21. ábra A rudolftelepi csillagvizsgáló átadása 1975-ben Kulin Györggyel Forrás: meteor.mcse.hu
22. ábra A rudolftelepi csillagvizsgáló 2013-ban Készítette: Nagy Levente Ákos
40 VII.5. A Rudolf Kft működése
Kérdőív segítségével, illetve személyes beszélgetéssel megpróbáltam leírni, milyen volt a bányászok élete a bánya fénykorában, milyen sok helyről érkeztek dolgozni Rudolftelepre a bányába. Rozlozsnik János nyugalmazott bányász és felesége Rozlozsnik Jánosné, jelenlegi polgármesterünk segítségével rengeteg információt megtudtam arról, hogyan is működött a bánya. Ladányi András interjúja adta az alapötletet arra, hogy kérdőív segítségével próbáljam bemutatni a települést. Ezt az interjút Dr. Vojuczki Péterrel készítette, melynek címe „Bányászat nélkül nincs esély a fejlődésre és felzárkózásra”. Dr. Vojuczki Péter interjújában kitér arra, milyen szerepe volt a bányászatnak az országban. Véleménye szerint az 1950–es években még senki nem gondolta, hogy egyszer ilyen sors jut majd a bányáknak. Elmondása szerint ekkor volt a bányászat a legjelentősebb az országban. Az 1960–as évektől folyamatosan lehetett érezni azt, hogy a bányászat szerepe folyamatosan csökkenni fog az országban. Eleinte ez csak kismértékű volt, a 70–es években stagnált, majd a 80–as és 90–es években egyre jobban érezhetővé vált, hogy a bányák egyre költségesebbek lesznek és fenntartásuk nem lesz gazdaságos. Vojuczki szerint nincs megfelelő indoklás arra, hogy miért szorult a szénbányászat gazdaságpolitikai szerepe folyamatosan háttérbe az 1950–es évek után. Véleménye szerint az 1960–as években a technológiai újítások miatt folyamatosan fejleszthető lehetett volna a bányák működése. A fejlődő gépek miatt könnyebb lehetett volna a kitermelés, amely kevesebb munkaerővel és munkaidővel egyre több hasznot hozhatott volna. Kitért arra is, hogy a külföldi import sok esetben drágább volt, mintha az adott energiaforrásokat hazánkban állították volna elő. Véleménye szerint a következő megoldás lehetne a legmegfelelőbb az országnak: „Kormányzati felelősség újra elemezni/elemeztetni a külső és belső körülmények alakulását, és felülvizsgálni a hazai erőforrások, a szén nyújtotta lehetőségeket. A szénen – és a mai árak alapján indokolatlanul bezárt bányák hiányában nem hasznosítható uránon, valamint vízenergián – kívül hosszú távlatra nincs más rendelkezésre álló primer energiahordozónk. Szénben sem tartozunk a gazdag országok sorába, mégis viszonylag szénben a legjobb az ellátottságunk. Szénből viszont megbízhatóan, másoktól függetlenül, kiszámítható áron – a földgázfelhasználás arányának fenntartásához vagy növeléséhez az ellátásbiztonság jegyében követelt tároló- és vezetéképítési beruházások és hatalmas
41 szállítási költségek megtakarításával – az energiaigények jelentős része kielégíthető (23. ábra). A mai gazdasági feltételek között leginkább a nagy és teljesen gépesített külfejtések telepítésére alkalmas lignitvagyon ad esélyt a szénbányászat fennmaradására gazdaságos erőművek építése esetén. Bükkábrányban 2000 MW, Toronyban 1500 MW, Kápolnán 2500 MW, Nagyréde – Erdőtarcsán 1500 MW erőműépítés lehetséges. Nem kizárható, hogy az Oroszlányi, a Borsodi Mecseki szénmedencében a fejlesztés újra bankképessé válik a kohászat és a cementipar érdekében.”
Magyarországi széntermelési adatok 25000000 20000000
t
15000000 10000000 5000000
00 20
95 19
90 19
85 19
80 19
75 19
70 19
65 19
60 19
55 19
50 19
19
45
0
év lignit
feketekőszén
barnakőszén
23. ábra Magyarországi széntermelési adatok Forrás: Horn J., 2002 Készítette: Nagy Levente Ákos
Sikerült még beszélnem két nyugalmazott bányásszal, akiktől szintén sok hasznos információt tudtam meg. Korábban mindannyian a bányában dolgoztak, különféle munkakörben: vájár, gépíró, pénzügyi előadó, aknász, művezető, műszaki rajzoló. A személyes beszélgetések során kiderült számomra, hogy rendkívüli kapcsolat alakult ki a bányászok között. Az állami bányában és később a Rudolf Kft–ben dolgozók is rendkívül szerettek itt dolgozni. (24. ábra) A megkérdezettek mindannyian több évtizedig dolgoztak a bányában, ezért nagyobb áttekintést is tudtak adni a bányáról.
42
24. ábra A bányaraktár épülete 2013-ban Készítette: Nagy Levente Ákos
Rengeteg ház épült a bánya megnyitása után. A kolóniák kiépítését az állam is támogatta és kedvezményesen építhettek házakat. Az itt élők rokonságának a nagy része is a bányában dolgozott. A bánya bezárása előtt nem volt jellemző, hogy munkanélküliek éltek volna Rudolftelepen. A bánya működése lehetővé tette, hogy mindenkinek legyen munkahelye. A kérdőívekből kiderül, hogy sokan építettek már új lakásokat, vagy újították fel a régi lakásokat. A víz és áram viszonylagos korai bevezetése miatt megfelelő lakások voltak, illetve a fűtés korszerűsítése is folyamatos volt. A beszélgetések során kiderült, a nyugdíjas bányászok szerint nem sok esély van a bánya újraindítására. Elmondásuk szerint a bányában található gépek szinte teljes része elkerült a régi bányaépületekből. A korábbi gépek mellett a vasúti síneket is felszedték. Mindannyian úgy gondolják, hogy nagyon nehéz lesz a település jövője. Sajnos, folyamatosan csökken a település lélekszáma. A fiataloknak sok esetben el kell költözniük a munkalehetőség hiánya miatt, ami tovább nehezíti a település sorsát. (Rozlozsnik János szóbeli közlése alapján) Dr. Reményi Gábor is ír arról, hogy az első komoly bányabezárás Rudolftelepen történt. Így ír a Rudolf akna bezárásáról: „ A bánya maradék szénvagyona kedvezőtlen adottságú volt, és semmi lehetőség nem látszott az eredmény javulására.” Leírja, hogy az
43 állami bánya bezárása után létrejött a Kft is. A kialakult helyzetet nagyon nehéznek látja, hiszen a rengeteg bányabezárás rendkívül megnehezíti a térség helyzetét. Egész életét itt, a szénmedencében élte le, ezért tökéletes rálátása van a környéken élők életére, arra, hogy milyen nehéz az itt élők helyzete. (Horn J. 2002) A mélyművelésű és a külfejtésű bányák száma között rendkívül nagy (25. ábra) különbség figyelhető meg, amely nagyban befolyásolta a bányászat fejlődését. Ez a folyamat fontos volt a szénmedence bányászatának kialakulásában is. (Béldi Ferenc et al., 1985)
A bányák számának alakulása 1950 és 1980 között 200
db
150 100 50 0 1950
1955
1960
1965
1970
1975
1980
Év Mélyművelésű bányák száma
Külfejtésű bányák száma
25. ábra A bányák számának alakulása 1950 és 1980 között Forrás: Béldi Ferenc et al., 1985 Készítette: Nagy Levente Ákos
Borsod megyében nagyon sok helyen megfigyelhető az a folyamat, amely Rudolftelepen is komoly problémát okozhat. Sajnos, a bánya bezárása után nagyon nehéz a környéken munkahelyet találni. Sokan járnak be a közelben található Kazincbarcikára dolgozni, illetve néhányan Miskolcra. A településen nem olyan rég nyílt egy varroda, amely szintén munkalehetőséget nyújt a helyieknek. A közelben található a Császtapuszta Üdülő, amely igényes kikapcsolódási lehetőséget nyújthat az év minden időszakában. 28 fő befogadására alkalmas az üdülő, amelyet anyagi támogatással jobban is kihasználhatna Rudolftelep, esetlegesen összekötve a falusi turizmussal. A közelben találhatóak olyan értékek, mint pl. az aggteleki barlang, amely a világ egyik legszebb és legértékesebb idegenforgalmi célpontja lehetne, megfelelő kihasználással.
44 Rudolftelep polgármestere, Rozlozsnik Jánosné mindent megtesz településünkért. Nehéz helyzetben van az iskola és óvoda a folyamatos létszámcsökkenés miatt. A jövőben tervként szerepel egy szociális otthon kiépítése a régi bányaüzem épületében (26. ábra) állami segítséggel, amely szintén nagy segítség lenne Rudolftelepnek.
26. ábra A régi bányaüzem épülete Készítette: Nagy Levente Ákos
45 VIII. Befejezés Szakdolgozatom célja az volt, hogy bemutassam Rudolftelep bányászatát. Kiindulva a magyarországi szénbányászat kezdeti idejétől. Hogyan fedezték fel a Borsodi vármegyében a szenet. Milyen hatása volt az első szénbányák megnyitásának. A folyamatos fejlődésen áteső szénmedence rendkívül gyors ütemben bővült és hamar az ország egyik legmeghatározóbb gazdasági területe lett. Szülőfalum bányászata 1881–be indult el a Mák–völgyben. Ekkor még a település nem létezett, kialakulását egyértelműen a bányászatnak köszönhette. Az aknák megnyitása után egyre több lakás épült, egyre többen költöztek ide, ahol biztos megélhetés várhatta az embereket a bánya megnyitása után. A bányászat miatt a település fejlődése folyamatos volt, amely a csúcspontját az 1980–as években érte el. Ekkor közel 3000–en laktak Rudolftelepen és a bánya vonzása miatt több mint 3000–en dolgoztak összesen a rudolftelepi bányában. Az 1990–es évek végén egyre többet lehetett hallani a bányabezárásokról az egész megyében. Sajnos, be is következett a legrosszabb, 1992–ben bezárt a bánya. A bezárás után még létrejött a Rudolf Kft, amely 2000–ig működött. Ezután egyre nehezebb a megélhetés Rudolftelepen, a település komoly veszélybe kerül a folyamatos lélekszámcsökkenés miatt. Milyen megoldást lehetne találni a település megmentésére illetve milyen eszközökkel lehetne az itt élők életét könnyebbé tenni. A térségben rengeteg falu kerül hasonló helyzetbe, amelynek megoldása talán a bányák újra megnyitása lehetne. A szülőfalumban élőkkel megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy Rudolftelep továbbra is fennmaradjon, ami nagyon nehéz feladat. De hiszek benne, hogy közösen meg tudjuk menteni ezt a kis falucskát.
46 Summary
My thesis was designed to introduce the mining in Rudolftelep. Starting from the initial time of the Hungarian coal industry. How was discovered coal in Borsod country. What were the effects of the first coal mines that were opened. Continuous improvement is undergoing Coalfield has developed very rapidly, which became one of the most influential economic territory of the country. The mining in my home town started in 1881 in the Poppy Valley. At that time the town did not exist, the development was thanked to mining. After opening the mines, more and more homes were built, more people moved here, where people expect a secure income after the opening of the mine. Due to the development of the mining settlement was continuous, which reached its peak in the 1980s. At nearly 3,000 people lived Rudolftelep, and because of the mines attracting more than 3,000 people worked in the mine in Rudolftelep. In the late 1990s, the closure could be heard throughout the county for more and more. Unfortunately, the worst is what happened in 1992, the mine closed. After the closure there was created a Rudolph Ltd., which operated until 2000. After then to make a living in Rudolftelep became more and more difficult, the town has been severely compromised due to the continuous decrease in the number of inhabitants. What solution could be found to save the town, and the ways it can be done in people's lives easier. The villages in this area have got similar situations, ther might be a solution that the mines could be opened again. People living in my village will try to do everything in order to continue to maintain Rudolftelep, which is very difficult. But I believe that together we can save this little village.
47 Irodalomjegyzék: Bertalanfy Béla, Derecskei Gyula, Dr. Kemény Gyula és Dr. Reményi Gábor et al. (1986): 200 éves a borsodi szénbányászat (Miskolc,1986), pp. 13–15 Bertalanfy Béla, Derecskei Gyula, Dr. Kemény Gyula és Dr. Reményi Gábor et al. (1986): 200 éves a borsodi szénbányászat (Miskolc,1986), pp. 26–38 Bertalanfy Béla, Derecskei Gyula, Dr. Kemény Gyula és Dr. Reményi Gábor et al. (1986): 200 éves a borsodi szénbányászat (Miskolc,1986), 51p Bertalanfy Béla, Derecskei Gyula, Dr. Kemény Gyula és Dr. Reményi Gábor et al. (1986): 200 éves a borsodi szénbányászat (Miskolc,1986), pp. 87–91 Bertalanfy Béla, Derecskei Gyula, Dr. Kemény Gyula és Dr. Reményi Gábor et al. (1986): 200 éves a borsodi szénbányászat (Miskolc,1986), pp. 144–145 Béldi Ferenc et al. (1985): Vivat Academia (Budapest, 1985) pp. 69–73 Gulya I., Spóner P. (2001): Kazincbarcika és térsége (Budapest,2001) pp 50–60 Horn J. (2002): Egy szakma tündöklése és hanyatlása (Bányász Kultúráért Alapítvány, Budapest, 2002, 109p Lehoczky A. (1975): A borsodi szénbányászat története (Miskolc,1975) pp 30–50 Papp Lajosné (2000): Rudolftelep története (Rudolftelep,2000) pp 2–25 Internetes források:
Ingatlannet.hu/statisztika/Rudolftelep
Meteor.mcse.hu
48 Enfo.agt.bme.hu