Rubin Eszter
Szerb Antal Szerb Antal egyike volt annak a számos tehetséges írónak, akik életüket vesztették a holokauszt idején. A 600 ezer magyar zsidó halála ugyanis nem csak a magyar zsidó közösségeknek, hanem a magyar művészetnek, tudománynak és kultúrának is komoly veszteséget okozott. Szerb Antal 1901. május 1-jén született Budapesten. Apja, Szerb Károly rossz anyagi helyzetű vállalkozó volt, önmagát szabadkőművesnek vallotta. Sokáig próbálta eltartani a családot, de vállalkozása egyre inkább csődbe jutott. Sajnos nem teljesen tudott azonosulni azzal, amit csinált, hiszen ő is inkább az irodalom iránt vonzódott. Tőle örökölte a kis Tóni iróniáját és öngúnyát. Édesanyja állandó idegfeszültségben élt. Ezt a szerencsétlen tulajdonságot sajnos fiának is továbbadta, ami a főként gyerekkorában észlelhető túlzott érzékenységében és zárkózottságában nyilvánult meg. Édesapja nem találta biztonságosnak a zsidó neveltetést. Minél inkább szeretett volna beilleszkedni a középosztályba. Szerbet római katolikus nevelésben részesítette, még meg is kereszteltette. Csendes, komoly és zárkózott gyerek volt. Utólag „szemüveges csecsemőként” jellemezte magát. Ezzel arra akart utalni, hogy már kiskorában is imádott olvasni, rajongott az irodalomért. Már 8-9 éves korában Shakespeare-t olvasott. Jó barátja, akivel gyerekkorában megtalálta a közös témát, unokatestvére, Faludi János volt. Nagyon sokat betegeskedett, aminek köszönhetően az elemi első osztályát magánúton végezte el. Minden tantárgyból jeles volt. Később, mikor bekerült a rendes iskolába, nehézségei adódtak. Nem tudott beilleszkedni, emiatt pedig tanulmányi átlaga is romlott. A Szerb sok mindent megélt gyermekként. 13 éves volt, mikor kitört az első világháború, 17 pedig, mikor kitört az őszirózsás forradalom. 1911-ben bekerült a pesti piarista gimnáziumba. Eleinte félelemmel töltötte el ennek a komoly keresztény gimnáziumnak a világa. Később azonban rengeteg fontos élmény és hatás érte itt. A gimnázium irodalom oktatása új színt kapott Sík Sándor megjelenésével. Új, szuggesztív színezetet és európai horizontot adott az irodalom oktatásának. Nagy hatást gyakorolt Szerbre, aki neki köszönhetően belecsöppent az irodalomba. Eljárt hozzá az önképzőkörbe, aminek 1919-ben már az elnöke volt. A gimnázium idején kitűnő tanuló volt. Fontos részévé vált gimnáziumi évei első felének a cserkészcsapat, hiszen cserkészcsapattiszt volt. Ennek kapcsán született meg első verse, 16 éves korában 1917-ben: A vidra. Ugyanezen év októberében már írásvágyáról mesélt naplójában:
Rubin Eszter
„Írni akarok… hogy mit, azt még nem tudom, de kell; mert engem űztön-űz a rém. Szeretnék versben írni; de nem tudok; sokkal erősebben és gyorsabban törnek ki a szók, és semhogy kikristályosodhatnának… Nem. Csak olyan szaggatottan, töredezetten, rendetlenül írok, ahogy eszembe jut; és az írásom is olyan, mint én magam.” Szerb érettségije színötösre sikerült. Gimnazista jó barátja Major Dezső volt. Dezső idősebb, tapasztaltabb volt nála. Nevelni próbálta a kisebbeket, így Szerbet is. Prohászka, a keresztapja szintén nagy hatással volt rá, főként a vallásosságot illetően, hiszen neokatolisztikus eszméket hirdetett. Neki köszönhetően Szerb mélyen vallásos lett. Az irodalmi közvélemény a Nyugatban megjelent első versektől és novelláktól valamint a 20-as években megjelenő tanulmányoktól számítja Szerb szépírói és tudományos karrierjének indulását. Ez azonban nem teljesen pontos, hiszen már gimnazista évei alatt is számtalan verse és novellája, vagy akár regényrészlete látott napvilágot. Az 1917-18-as naplójából előkerült egy tanulmánytöredék Thomas Mannról és egy kritika Schillerről. 1917 és 1919 között egy kötetre elegendő verset írt. Gimnazista esszéi megdöbbentő tudást tükröznek. A századforduló olvasmányai és eszményei hatottak rá leginkább. Jól ismerte és szerette Vörösmartyt. Olvasmányait jórészt Sík tanár úr ízlése diktálta. 1919-ben született meg a Hogyan halt meg Ulpius Tamás? című novellája, ami a későbbi Utas és holdvilág első megfogalmazása volt. Ebben a novellában gyerekes féktelenséggel tobzódik a minden gátat áttörő erotikus szabadságában. A mű cselekménye Tamás rejtélyes öngyilkosságán alapszik. Tekintve, hogy elég fiatalon írta a művet, érthető, hogy itt tombolja ki magát képzeletében a szexuális szabadság gondolata. Ebben az időszakban született még egy cím nélküli regényrészlet, amely a Tanácsköztársaság bukásának és az ellenforradalmi rendszer születésének élményeit rögzíti. Szintén a Tanácsköztársaság bukása miatt érzett fájdalom ihlette az 1919-es Szonett című költeményt. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán. Itt angolt, magyart és németet hallgatott. Grazban klasszika-filológiát tanult. Azért ment ide, mert nem juthatott be a pesti egyetemre. Itt ismerte meg egyik jó barátját, Alexits György matematikust. Alexits néhány szava régi jó barátjáról: „Tóni arra volt a legbüszkébb, hogy ő filológus. Az író az semmi. A filológus az valami. Az írás csak mellékes szórakozás. Egyszer késő este a sötét erdő ösvényén mentünk haza. Tóni suttogva beszélt arról, hogy mennyire fél az erdőben, de nem a rablóktól, hanem misztikusan fél. Összekötött minket az erős intellektuális érdeklődés”
Rubin Eszter
1924-ben doktorált, Kölcseyről írta disszertációját. Magyar-német-angol szakos tanárként kezdte pályáját. 1926-ban pedagógia és angol szakvizsgát tett. 1928-tól a Széchenyi István felsőkereskedelmi iskolában tanított. 1921-ben kezdett írni a Nyugatba. Később a Napkelet című folyóirat is közölte írásait. Egyetemi évei után csatlakozott ahhoz a tudományos mozgalomhoz, melyet a Minerva pécsi folyóirat képviselt, itt is jelent meg tudományos dolgozatainak egy része. A Minerva egy tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat volt. Később tagja lett a Magyar Szemle Társaságnak. Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. 1929-30-ban a magyar királyi kultuszminiszter úr ösztöndíjával Londonban töltött egy évet, angol tanulmányai elmélyítésére. Itt magyar célú filológiai kutatásokat végzett a British Museum könyvtárában, ezen kívül pedig a University College-on angol fonetikát hallgatott. Ebben az időben jelent meg Az angol irodalom kis tükre című könyve. Londonban magányos volt, néha hetekig nem beszélt senkivel, csak munkásokkal a külvárosi sörházakban és azokkal is csak néhány szót. Szerette a szörnyű londoni időjárást, ami igazán jól illett a magányhoz. Így vélekedett: „A londoni november nem is hónap, hanem lelkiállapot.” Később Párizsban a Bibliotheque Nationale-ban dolgozott. 1932-ben feleségül vette Budapesten Lakner Amáliát. Az Erdélyi Helikon 1930-ban pályázatot tűzött ki egy magyar irodalomtörténet írására, mely az egész magyar társadalomhoz, de elsősorban a kisebbségben élő magyarsághoz fordul. A bírálóbizottság tagjai, Babits Mihály, Makkai Sándor és Molter Károly egyhangúlag Antal művének ítélték a pályadíjat. Azért is volt érdekes, hogy ő nyerte meg a pályázatot, mert mindössze 33 éves fejjel az egész irodalomra kiterjedő munkát készített. Mikor beadta pályázatát, attól félt, hogy a bírálóbizottság nem fogja értékelni azokat a modern és újszerű szempontokat, amelyek alapján az egész mű vázlatát kidolgozta. A magyar irodalomtörténet a német fasizmus hatalomra jutásának idején, 1934-ben jelent meg. Ebben a műben, az irodalomtörténet írás avult hagyományai ellen harcol. „Szakítani akarok az egyetemes irodalomtörténet fogalmával.”
Rubin Eszter
A társadalmi osztályok váltakozása szerint építette fel a művet. Az első korszak az egyházi irodalom kora, utána következik a főnemesi irodalom. A legnagyobb korszak a nemesi irodalom. Az utolsó pedig a polgári irodalom. Nem az írókat és műveiket, mint inkább a nagyobb összefüggéseket kereste és vizsgálta. A magyar közönség meglepően nagy érdeklődést mutatott a mű iránt. 1933-ban a fiatalabb irodalomtörténészek és kritikusok Irodalomtudományi Társaság néven egyesületbe tömörültek, és Szerbet elnökükké választották. 1934-ben jelent meg Szerb egyik legfőbb szépirodalmi alkotása, A Pendragon legenda. Ez a mű az esszéregény, a bűnügyi regény és a kísértethistória keveréke, iróniával fűszerezve. Az író filológiai detektívregénynek nevezte. Cselekménye fordulatos és természetfeletti elemeket tartalmaz. Korábban írt egy esszét, A rózsakeresztesek címmel, ami ennek a regénynek az alapját adta. A regénybeli Gwynedd-család ősei létező történelmi alakok. A narrátor Bátky János az író önmagáról rajzolt paródiája. Cseh, angol, német, spanyol és francia fordításban is megjelent. 1974-ben Révész György filmesítette meg. Egy évvel később, 1935-ben megjelent a Budapesti kalauz marslakók számára című könyve. A Földre érkezett marslakó idegenvezetője az elbeszélő. Nem az embereket szeretné bemutatni neki, hanem a várost és annak apró-cseprő összetevőit. A megjelenés évében az ország nagy nyugodalomban, szinte problémamentesen élte mindennapjait. Ebben az évben Szerb Baumgarten-díjat kapott. A jobboldali politika egy időben támadta emiatt, de ő erre csak ennyit reagált: „A Baumgarten-díjat többnyire azok szokták támadni, akik nem kapták meg.” 1936-ban jelent meg Hétköznapok és csodák című könyve. Ebben a műben elszakad a realizmus minden igényétől, és a csodának a valóság fölött aratott győzelmétől várja az irodalmi fejlődés kibontakozását. Az amerikai civilizációt sivárnak állítja be. A regény eredeti célja nem a valóság, hanem sokkal inkább a valószínűtlen bemutatása. 1937-ben a szegedi egyetem bölcsészeti karán magántanári fokozatot nyert el. „Pesten születtem, Pesten éltem és pesti vagyok, mégis minden jó vidékről jön számomra” Ugyanebben az évben jelent meg Utas és holdvilág című regénye. A nagysikerű regényt összesen 8 nyelvre fordították le. Írtak belőle filmet, színpadi művet és rádiójátékot is. Egy átlagos pesti házaspár olaszországi nászútjával indul a mű. Az utas, Mihály holdvilágban
Rubin Eszter
szökik meg felesége mellől, hogy továbbélje fiatalságát. Nem áll be a sorba, felnőtté válása még várat magára. Keresi a helyét, de tudja, hogy nem képes úgy szeretni egy nőt sem, mint Évát, az igazi ideálját. Ez a reménytelen szerelem a történet alaprugója. A történet megmutatja az olvasónak, hogy mik a fontos, és mik a mulandó értékek, mi az, amiért érdemes élni. „Ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” 1938-ban kötötte második házasságát, Bálint Klárával. Az 1940-es évek elején, meghívták vendégprofesszornak a Columbia Egyetemre. A felkérést visszautasította. Döntését azzal indokolta, hogy nem tudja elképzelni, mit kezdhet olyan hallgatókkal, akikkel nem beszélgethet Vörösmartyról, hiszen nem tudnak magyarul. Szerinte így nincs értelme a tanításnak. 1941-ben, a második világháború kezdetén jelent meg, egyik legkiválóbb munkája, A világirodalom története. Megírásához Babits Mihály, Az európai irodalom története című művére is támaszkodott. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Az egyre fokozódó fasiszta tébollyal szegezi szembe a világirodalom Babits által megfogalmazott eszményét. 1943-ban jelent meg utolsó regénye, A királynő nyaklánca. Ebben a műben visszatér a fejlődés eszményeihez, megfogalmazza a szabadságba vetett hitet. 1941-től alkotói tere egyre szűkült. 1941 és 1945 között a magyar zsidóság közel kétharmadát elpusztították. A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. 1941 nyarán a magyar Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság megkezdte az úgynevezett „hontalan” zsidók deportálását. A deportáltak közül legfeljebb 2000 ember tért vissza épségben. 1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot. Hitler meg akarta akadályozni, hogy Magyarország kiszálljon a háborúból. A német csapatokkal együtt megérkezett az Adolf Eichmann vezette SEK, aminek a feladata az ország „zsidótalanítása” volt. Április közepe és május vége között az ország szinte teljes zsidóságát gettókba, illetve gyűjtőtáborokba zárták, május 15. és július 9. között pedig 430 ezer embert hurcoltak Auschwitz-Birkenauba. A magyar zsidóirtás a többi országhoz viszonyítva páratlan volt. Október 15-én Szálasi nyilas mozgalma került hatalomra. 1943-ban, majd 1944-ben Szerb Antalt is behívták munkaszolgálatra. Egész életében magyar katolikusként élt, zsidóságát inkább csak tudomásul vette. Magyar anyanyelvű zsidónak tartotta magát. Szerb megtestesítette azt az embertípust, akit a fasizmus leginkább
Rubin Eszter
gyűlölt. Először Fertőrákosra, majd Balfra vitték barátaival, Halász Gáborral és Sárközi Györggyel. Teljesen kimerült, majd agyonverték a balfi táborban. 1945-ben vele együtt pusztult el a fél magyar irodalom. Az Akadémia emlékének Arany János éremmel áldozott. Az XVI. kerületben hatosztályos gimnáziumot neveztek el róla. Sírja a Fiumei úti nemzeti sírkertben található. Szerb Antal egész pályája összeforrott XX. századi történelmünk megrázkódtatásaival és a Horthy-rendszer dicstelen históriájával. Nem egy egyszerű író volt, hanem történész, költő és tudós is. Élete befelé forduló volt, pályája viszont lázadó. Hogy a magyar ólvasóközönség az utóbbi években oly szívesen olvasott irodalomtudományi munkákat, abban Szerb Antalnak jelentős része volt. Mindig az elavult dolgok ellen lázadt. Új szellemi szenzációkat keresett egész életében. Az irodalom örök voltában hitt. Szerb Antal páratlan színfoltja volt az irodalomnak, hiánya nagy veszteség mindannyiunk számára. Források: Tóbiás Áron: Szerb Antal bibliográfiája, Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1961 Bóka László: Magyar mártír írók, Budapest, Cserépfalvi, 1947 Wagner Tibor: Visszaperelt idő - Beszélgetések Szerb Antalról, Budapest, Krónika Nova kiadó, 2005 Poszler György: Szerb Antal pályakezdése, Budapest, Akadémia kiadó, 1965 Szerb Antal: Naplójegyzetek, Budapest, Magvető kiadó, 2001 www.degob.hu
