RÓZSAVÖLGYI ANDREA: GIERGL ISTVÁN ÉS MARKÓ FERENC
Markó Ferenc kártyafestője, pártfogoltja és talán barátja volt Giergl István kártyagyárosnak. Írásunk ezt, a Képzőművészeti Társulat fennmaradt iratai, a Műegylet évkönyvei és némely mostanában felbukkant, mindeddig publikálatlan források – a Magyar Nemzeti Galéria adattárában fellelt, ifjabb Markó Károly által írott levél, és az Iparművészeti Múzeum egyik államtitkári fogalmazványa – alapján, habár töredékesen, de rekonstruálható kapcsolatot igyekszik bemutatni. Az Iparművészeti Múzeumban őrzött, látképes tarokk-kártya terv-sorozat kettejük együttműködésének egyik jeles példája. A megrendelő Giergl István, a rajzoló Markó Ferenc volt. A megbízást, Markó keserves művészi pályájának ismeretében talán joggal tulajdoníthatjuk Giergl egyfajta pártolói szándékának. A XIX. század közepe a kártyagyártás fénykora, és egyben a tarokk játék magyarországi térhódításának kezdete. Sok kártyagyáros a változatos és növekvő igények kielégítésére szánt luxus kártyákkal, különleges játszmákkal bővítette választékát. A XIX. század közepén elterjedtek a kettéosztott,1 a kártyalap képének közepén húzódó, vízszintes vagy átlós felezővonal mentén tükrözött és elforgatott darabok is. Így nemcsak a játék vált kényelmesebbé, hanem a kép struktúrája is átalakult: megváltoztak az arányok, kisebbek lettek a motívumok, a részletes, művészi kidolgozás háttérbe szorult. A kártyakészítés nem igényelt többé nagyobb rajzbéli tudást, sablonossá vált, készítői mesteremberek, iparosok lettek. A korszak kártya tengerében ezért kiemelkedőek Markó Ferenc látképes tarokk-kártya tervei. Giergl István, a finom rajzú, igényes, luxus kártyák tervezésénél Markó személyében művészileg képzett festőt alkalmazott kártyakép rajzolónak, akit a kártyák nemcsak gyakorlati, hanem művészi kidolgozása is foglalkoztatott. Látképes tarokk-kártya tervein a lapok nincsenek ketté osztva, így ki tudta használni a kártyakép teljes terét, viszont az egyes lapokon az értékjelzés kétszer jelenik meg, így téve könnyebbé a használatot. Markó kártyarajzai közül három életkép: halott katona lovával, vadász jelenet és teheneit itató parasztasszony, a többi tájkép. Ez nem meglepő, hisz Markó Ferenc táj- és életképfestő volt. Markó Ferenc 1832-ben született Kismartonban.2 Id. Markó Károly, akkor már hírneves festő harmadik fiúgyermekeként. A család 1838-ban követte a már korábban Itáliába 1
Zsoldos, 1980, 13. old. 1832. június 3-án született. Bodnár, 1980, 20. old., 35. jegyzet – Csatkai, 1927, 294. old. nyomán. Markó Ferenc anyakönyvi kivonatát Michael Pichler állította ki 1853. október 16-án. A keresztségben az Ignatius Franciscus de Paula nevet kapta. Magyar Nemzeti Galéria, adattár, id. Markó Károly, 4537. 2
1
települt festőt.3 Markó Ferenc, testvéreihez, Andráshoz és ifjabb Károlyhoz hasonlóan először apja irányításával,4 majd a firenzei Accademia delle belle arti-ban folytatott festői tanulmányokat.5 Az itáliai szabadságharcban a garibaldisták oldalán vett részt, a források szerint politikai rajzokat, karikatúrákat is készített – noha ezeket nem ismerjük. Börtönbe került, később az országot is el kellett hagynia.6 Markó Ferenc, családjából egyedüliként, 1853-ban (vagy 1852-ben)7 Magyarországon, Pesten telepedett le.8 Itthon bekapcsolódott a Bach korszakból lassan kibontakozó művészeti életbe. 1852-től (vagy 1853-tól)9 1861-ig a Nemzeti Képcsarnok Alakító Egyesület tagja volt, a Műegylet kiállításaira pedig az 1850-es évek elejétől küldött sorsolásra képeket. Ebben a korszakban a festészeti megbízások önmagukban kevés művésznek nyújtottak megfelelő megélhetési lehetőséget, így sok művész arra kényszerült, hogy a festészet mellett egyéb grafikai munkákat vállaljon. A XIX. század folyamán Európa-szerte általános tendencia volt, hogy a képnyomtatási ipar sok akadémiai képzettségű művészt is alkalmazott. Ez a reprezentatív életrajzokban gyakran háttérbe szorult.10 Feltesszük, hogy Markó Ferenc festészeten kívüli tevékenységei nyilvánvalóak voltak a kortársak számára, minthogy többi, megélhetésért folytatott tevékenységéről: a portréfestésről és a folyóirat illusztrációk rajzolásáról sem számoltak be. Festészeten túli munkásságát csak évtizedekkel halála után világították meg mára elveszett, vagy lappangó iratok. Így nem ismerjük azokat a forrásokat sem, melyekre Gali Sándor hivatkozott: „A régi írások jeles kártyatervezőként említik meg Markó Ferenc rajzmestert, aki sok érdekes, eredeti figurát rajzolt a kártyalapokra.”11 Koltai Ferenc pedig arról tudott, hogy „Markó Ferenc kártyarajzoló, kártyarajzaiból egy sorozatot Giergl adott ki.”12 Markó itthoni életének korai szakaszában, valószínűleg a Műegylet keretei között ismerkedett meg Giergl István kártyagyárossal. A Pesti Műegylet 1839 szeptemberében jött létre. Az intézmény alapvető célja a műpártolás volt, ennek keretében szerveztek kiállításokat, sorsoltak ki festményeket, és részvényeseiknek évenként műlapot ajándékoztak. A 3
1838. július 28-án indultak, és augusztus 20-án voltak Pisában. Bodnár, 1980, 50. old. Bodnár, 1981, 357. old. 5 Ligeti, 1870, 43. old.; Szana, 1898, 143-144. old.; Bodnár, 1981, 357. old. 6 Kopp, 1942, 212. old.; Bodnár, 1980. 50. old. 7 A hivatalos források szerint 1853-ban, de ennek ellentmond Markó Ferenc Dinnyeszüret című festményének jelzése (Markó F. Pesten 852), mely a festő korábbi itt tartózkodására utal. 8 Szana, 1896, 345. old.; Kopp, 1942, 212. old.; Bodnár, 1981, 357.old. 9 Az Egyesület évkönyve több évre szól, ezért nem lehet eldönteni, hogy melyik évben csatlakozott Markó Ferenc. 10 Johannesson, 1984, 19. old. 11 Gali, 1969, 24. old. 12 Koltai-Páni-Búzás-Salgó-Raffai, 1958, 518. old.; Koltai, 1970, 24. old. Ez így nem teljesen helyes, mivel Giergl Markónak több kártyatervét kiadta. 4
2
Műegyletnek Giergl István 1855-1857 között részvényese volt,13 Markó Ferenc pedig képeket adott el ekkoriban, 1855 és 1860 között, az intézménynek.14 1856-1857-ben,15 illetve 18591860-ban16 Markó is részvényes lett. A tarokk-kártya-tervek létrejötte is erre az időszakra tehető: az adóbélyegző lenyomata szerint Markó Ferenc látképes tarokk-kártya-terveit Giergl István legkésőbb 1857-ben adta ki.17 Így ez is amellett szól, hogy ekkoriban ismerkedhettek meg. A látképes tarokk-kártya figurális terveit Markó ismert, mások által is használt minták alapján készítette. A négy dáma és a négy király terve hiányzik. Ellenben a pikk botost ábrázoló kártyatervnek18 a paklikban nincs megvalósult darabja. A 21 tarokklap képeinek témáját a játék szabályai nem kötik, így tervezőjük szabadon megválaszthatta, hogy milyen motívumot, témát használ fel a kártyalap tervezésekor. Markó Ferenc tarokk-kártya-tervei vitorlás hajót, kikötőt, tájat kőhíddal, várat, kastélyt, romot, erdőt, tropikus vadászjelenetet, teheneit itató asszonyt, kis házat tóval, mediterrán vidéket ábrázolnak.19 A halott katonát és lovát20 ábrázoló kártyakép motívuma valószínűleg csatajelenetekből önállósodott. Így előzménynek tekinthetők Wilhelm von Kobell, vagy Johann Peter Krafft csataképei. A Markó kártyatervével megegyező motívumokat megtaláljuk Josef Danhauser Wallstein Grab két, azonos című képén. Az 1828-ban készült verziónál a halott férfi átlósan fekszik az előtérben, feje lecsuklik, felette áll lova és fogával húzza a halott ruháját. A bal szélen fa, tájháttér. Az 1832-ben készült verziónál a halott férfi elhelyezkedése és lovának mozdulata is ugyanaz, mint a korábbi változatén. Viszont a ló alakját és a fát jobban látni, a tájháttérben pedig két katona jelenik meg. Maga a kompozíció levegősebb. Pettenkofen 1850 körüli litográfiájának21 ábrázolása, A lovas és lova (Der Reiter und sein Ross) szinte teljesen megegyezik a Markó-féle kártyatervével. Mégis, Pettenkofen képe élettelibb, a katona és a ló részleteiben egyaránt kidolgozottabb. Eltérés mutatkozik a baloldali fa száraz ágainak rajzában és jobboldalt hátul a Pettenkofen képen kivehető a hó alatt egy elpusztult ló alakja. Markó ezt elég sematikusan oldotta meg: nála a rajzon a hó sem esik és a katona melletti
13
Műegylet, 1855, 57. old.; Műegylet, 1856, 57. old.; Műegylet, 1857, 54. old. Műegylet, 1855, 18. old.; Műegylet, 1856, 20. old.; Műegylet, 1857, 18. old.; Műegylet 1858, 18. old.; Műegylet, 1859, 18. old.; Műegylet, 1860, 14. old. 15 Műegylet, 1856, 79. old.; Műegylet, 1857, 75. old. 16 Műegylet, 1859, 65. old.; Műegylet, 1860, 53. old. 17 Jánoska, 1998, 10. tábla. 18 Leltári szám: 2001.179.2.4. 19 A XVIII-as számú látképes lap terve hiányzik. 20 Leltári szám: 2001.179.4.3 21 Pettenkofen a szabadságharcot litográfiaia sorozatban örökítette meg. Sinkó, 1989, 143. old. 14
3
sisakot sem ábrázolja. A halott katona Pettenkofen képén osztrák egyenruhát visel, míg ez Markó kártyatervén nem egyértelmű. A hóval belepett katona alakja, a bukott szabadságharcot idézvén minden bizonnyal allegorikus színezettel is töltődhetett ezekben az években. A szabadságharc eseményeinek megörökítésével, hazai művészek mellett elsősorban osztrákok foglalkoztak, például Joseph Heicke. Magyar szerzőktől kevés hiteles kép maradt fenn ebből az időszakból, mivel az osztrákok módszeresen megsemmisítették őket. Az alföldi tájat és gémeskutat22 ábrázoló kártyakép motívuma igen kedvelt volt, így osztrák művészek is gyakran – többek között Pettenkofen és Ignaz Raffalt – felhasználták. A puszta igen sokértelmű jelkép a korban; mind szépművészeti, mind irodalmi alkotások kedvelt témája. Már az 1820-as években Széchenyi István Naplójában23 megjelenik a puszta motívuma, majd az elkövetkező évtizedek írásaiban, költészetében, művészetében is hangsúlyos témává vált. A puszta, a gémeskút24 a népet, a magyarságot, a szabadságot jelképező témák. Egyik első ábrázolását Barabás Miklóstól ismerjük. Mégis, a puszta, az Alföld témának van egy másik aspektusa is. Általában az európai orientalizmus a keleti népek, országok felé való fordulást jelenti – ebből a szempontból számukra a magyar puszta is orientális téma, az ábrázoló művészetben éppúgy, mint az irodalomban.25 Az 1840-1860-as évek között a bécsi, lipcsei, párizsi sokszorosított etnográfiai sorozatok a pusztát sokszor nem túl kedvező színben tűntették fel: sem a helyet, sem népét, lakosait.26 Ám nemcsak tőlünk nyugatra tartották a témát orientálisnak, hanem a magyar almanachok pusztaleírásai és az ezeket illusztráló metszetek is kívülállóként közelítik meg a témát az 1840-es években.27 Keleti utazások élményeit örökíti meg Forray Iván gróf Utazási albuma.28 Ebben a díszalbumban olvashatunk az Alföld és a sivatag közti párhuzamról – ennek előzménye a negyvenes évekbeli irodalomban és képzőművészetben található meg.29 Másrészt a magyar nemesség szívesen hivatkozott vélt keleti, mitikus származására, nemzetségük fiktív ősiségére.30 A puszta képre példa id. Markó Károly 1853-ban, Bécsben készült gémeskutat, szivárványt ábrázoló Alföld képe, melyet Zichy Edmund gróf rendelt meg. 22
Leltári szám: 2001.179.5.4 Szabó, 1981, 131. old. 24 Szabó, 2000, 132. old. 25 Sinkó, 1981, 98. old. A témáról először Staud G. írt. 26 Sinkó, 1989, 133. old. 27 Sinkó, 1989, 121. old. 28 Az albumot a gróf halála után, pár évvel később, édesanyja adta ki. 29 Sinkó, 1991, 85. old. 30 Sinkó, 1989, 125. old. 23
4
Magyarországon csak az 1850-es években, „Petőfi Sándor és Erdélyi János fellépése után változtak meg a puszta témájú irodalmi művek, és velük együtt a képek egzotikus helyett népies-nemzetivé” alakultak.31 Id. Markó Károly (1853, Pest), Lotz Károly, Ligeti Antal rónái, párhuzamosan a korban alakuló puszta-toposszal,32 jelentés változáson mentek keresztül. Így, ha Markó Ferenc kártyatervei külföldi, osztrák előképekkel rendelkeznek, akkor itt a puszta, mint orientális kép-toposz jelenik meg. Viszont a kártya nem külföldi, hanem magyar közönséghez szólt, így nem egzotikumként, hanem magyar, nemzeti tájként értelmezhették, tehát mindkét jelentéstartalmat magában foglalta. A várromot, folyót33 ábrázoló kártyakép helyszínét sikerült azonosítani, mivel a greifensteini vár több ábrázolását ismerjük a korszakból.34 1832-ben készült Joseph Feid festménye, a Zivatar Greifensteinnél (Greifenstein bei einem Gewitter). Itt távolabbról, egy völgyben haladó útról látunk rá a várromra. Az úton állatok és emberek haladnak. J. C. Gubig 1835-ben készült képe, a Greifenstein vára a Dunánál (Burg Greifenstein an der Donau), hasonlít a legjobban a Markó-féle kártyaterv-képhez. Az eltérés csak annyi, hogy a festmény kissé távolabbi felvételi pontról készült. A Greifenstein vára a Dunánál (Burg Greifenstein an der Donau) című képet 1850-ben festette Leopold Ernst. Az ő képe ábrázolja a legközelebbről a várromot; előtte az úton nő megy, a háttérben a Duna. Említésre méltó, hogy a festményen a várrom fala már alacsonyabb, tehát a festmények készítése közt eltelt időszakban (1835-1850 között) az építmény tovább rongálódhatott. A Markó tervein a régebbi, épebb állapotában látható a vár. Kártyalapon is feltűnt a greifensteni várrom motívuma, mégpedig Johann Andreas Sageder 1855-ös veduta tarokkjának IX-es számú lapján – a kártyalapok vízszintes felezővonallal kettéosztottak, ezért a vár csak IX-es számú lap egyik felén látható. Eleinte úgy tűnt, hogy Markó Ferenc a kártyatervek készítésekor saját életművéből merítette a témákat. Ám a kutatás során arra a következtetésre jutottunk, hogy a kártyakép tervek készítésekor Markó Ferenc nem saját festészeti témáihoz folyamodott, és nem realista színezetű, idealista-klasszicista felfogásban rajzolta meg a kártyaképeket. A tervek vizuális forrását
Markó
életművén
kívül
találtuk
meg,
a
biedermeier-romantika
kedvelt
témái/motívumai között. 31
Sinkó, 1989, 122. old. Sinkó, 1989, 137. old. 33 Leltári szám: 2001.179.6.4. 34 A vár 1693-ban indult hanyatlásnak, és csak az 1960-as évek végén kezdték meg restaurálását. http://www.burg-greifenstein.net/burg_gs/greifenstein-verein/burg/geschi_ueberblick.php (2006.03.06.) 32
5
A kártyaképeken megjelenő témák mind közismertek, népszerűek voltak a korban. A festők is előszeretettel „használták” őket, sok esetben több festő is megfestette ugyanazt a témát. A kártyaterveken főként az osztrák-német tájegység motívumai lelhetők fel, ám a XIX. században a világ kitágult és egzotikusabb, kuriózumnak számító témák is kedveltek lettek. A kártyaképek vizuális forrásai tehát romantikus kép-toposzok. A korszakban általános motívumok a kártyagyárak metszetein, mintakönyveiben, népszerűsítésére szánt albumaiban, vagy akár más kártyakészítők, -gyárak alkotásain is fellelhetők voltak. A korabeli lapok illusztrációi, melyek szenzációkról, nevezetességekről, úti kalandokról, a külföld életéről stb. számoltak be,35 szintén mintaként szolgálhattak. A kártyaterveken megjelenő képek rokoníthatók a XIX. század folyamán elterjedt néprajzi, várképes, romokat bemutató albumokkal illetve utazási naplók illusztrációival. Ezek a korra jellemző, divatos alkotások, csakúgy, mint a régió vizuális igényeit kielégítő folyóirat illusztrációk. Markó Ferenc valószínűleg ezekből merítette témáit a kártyaképek rajzolásánál. Így végül a kártyaképeken nem találtunk „sok érdekes, eredeti figurát” – ellentétben Gali Sándorral –, valamennyi átvételnek bizonyult. Fontos képépítő elem a kártyák keretmotívuma – gótizáló, oszlopokra támaszkodó szamárhátíves keret, a fennmaradt ívmezőkben egy-egy arabeszknek ható, kétfejű, összefonódó nyakú sárkány –, melyek Markó Ferenc kártyaterveit a korszak kártyái közül kiemelvén, igényes, egyedi alkotásokká tették. A sokszorosított grafikai anyagokat „kibocsátóik napi használaton túlra, műtárgyként való megőrzésre, egyes esetekben dekorációs szerepre is szántak”.36 Hasonló keretmotívumot mindeddig nem sikerült találni, feltételezhető, hogy ez Markó Ferenc saját invenciója volt. A kártyatervek acélmetszéssel készültek. Nem feltételezzük, hogy Markó Ferenc maga véste volna acélba ezeket, noha a litografáláshoz mindenesetre értett – derül ki Károly bátyjának Telepy Károlyhoz írott leveléből. A kártyaképek általában jól követik a terveket, csak kisebb eltérések mutatkoznak. Néhányuk a puha grafit és a kemény acél tulajdonságaiból eredő technikai különbséggel magyarázható. A tervek monokrómok, jól érzékelhetők a fényárnyék viszonyok. A kész kártyák viszont részletgazdagabbak. A sablonszínezés miatt a kontúrok erősebbek, az ég foltosan színes, a növények dúsabbak, egy-egy motívum jól elkülöníthető a többitől. Bizonyos különbségek viszont a rajzoló és a metsző/kivitelező eltérő személye miatt jelentkezhettek. A kész kártyák néhol a metsző személyes ízlését tükrözik: az V-ös számú 35 36
Radnóti, 1981, 149. old. B. Nagy, 1999, 10. old. 6
kártyán hull a hó, míg a terveken nem, a XVI-os számú kártyán a romos vár piros tetőt kapott kéménnyel, néhol pedig az előtér növényzete más. Néhány részletben viszont a kártyatervek mutatnak „többet”: a 14-es számú terv házának tetején is van ablak, sőt az alsó ablakon rácsok láthatók, a 15-os számú terven pedig látható a ház eresze, míg a kész kártyán már nem. Így, az alkotás teljes folyamata alatt a kártyaképek motívumai többször módosultak. Ezért valószínű, hogy a metszetek, minden bizonnyal nem Markó Ferenc keze nyomát viselik. Giergl István több metszővel is dolgoztatott, így Tatzelt Vilmos budai rézmetszővel,37 és Josef Sürch osztrák acélmetszővel is.38 Giergl és Markó együttműködése termékenynek bizonyult, és nem merült ki a fentebb tárgyalt tarokk-kártya készítésében. Összesen 115 darab játékkártya terve került be az Iparművészeti Múzeumba39 – derül ki egy itt őrzött levélből: „Néhai Giergl N. volt budapesti kártyagyáros hagyatékából 115 darab eredeti kártyarajzot 150 forinton vásároltam meg, mely rajzokat id. Markó Károly fia, néhai Markó Ferencz rajzolt.”40 A levélben Giergl N. (talán Nándor) neve szerepel. A Giergl családban N. kezdőbetűjű keresztnevet senki sem viselt. A levél írója minden bizonnyal Giergl Istvánra gondolhatott, bár összekeverte a keresztnevét a másik nagy kártyagyár tulajdonoséval, Piatnik Nándoréval. A fenti fogalmazványból kitűnik: kettejük nevéhez ezután is szép számmal köthetők játékkártya tervek, és ezek megvalósult darabjainak készítése. Tehát Giergl István a későbbiekben is foglalkoztatta Markó Ferencet, mint kártyarajzolót.41 A tervezői megbízáson túl, az 1860-as években egyéb, üzleti ügyek is összekötötték őket. Markó Ferenc 1861-ben Itáliába utazott, feltehetően előző évben meghalt apja hagyatékának ügyében.42 Róla szóló itthoni híradásokat 1863-tól ismerünk, ezek alapján a visszatérés időpontja 1862 lehetett. Az 1861. március 15-én megalakult az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. A Képzőművészeti Társaság évkönyvei tanúsítják, hogy Markó Ferenc a kezdetektől fogva, minden bizonnyal haláláig rendes tag volt,43 az 1864-1867 közti évkönyvekben rendre megtalálható a neve a névsorban.44 37
Giergl Istvánnak készített kártyaterveit a Kiscelli Múzeum metszettára őrzi, leltári számuk 24.733. Jánoska-Horváth, 1995-1996, 6. old. 39 Az említett 115 darabból mára csak 95 darabot őriz a gyűjtemény, a többi lappang vagy megsemmisült. 40 Iparművészeti Múzeum, adattár. Leltári szám: 33903. „152 szám/O. M. I. M. Érk. 1888. Sep15.” A címzett a múzeum igazgatója, Ráth György, a levél küldője Berzeviczy Albert. 41 Ezt tanúsítja a többi, Iparművészeti Múzeumba bekerült kártyaterv, és a néhányukból megvalósuló kártya, például a német sorozatjelű fantázia-kártya, naptár kártya, vagy francia sorozatjelű whist kártya stb. 42 Tudhatjuk meg a nevére kiállított útlevélből, melyet 1861. március 8-án állítottak ki. Az úti cél Firenze volt. Magyar Nemzeti Galéria, adattár, id. Markó Károly, 4539. 43 Képzőművészeti Társulat, 1863, 1864, 1865, 1867. 44 1867 után Markó Ferenc haláláig nem jelent meg a Társulatnak újabb évkönyve. 38
7
A Magyar Képzőművészeti Társaság irataiban45 Giergl István kártyagyáros neve többször felbukkan, akivel Ferenc már az 1850-es évek óta kapcsolatban állt. Az ide vonatkozó anyag az 1864-1868-as évekből maradt ránk: 1. 1864. július 26-án: „Markó Ferenc a Képzőművészeti Társaságnál fennálló s 3 megvásárolt képével a % levonásával járó 554 Ft 25 kr követelését Giergl I. pesti játékkártya-gyárosra ruházza át.”46 2. 1866. január 23-án: „Markó Ferenc egy másik aznapi levélben közli, hogy a vételárat (képeiért) Stefan Giergl játékkártya-gyárosnak írják jóvá.”47 3. 1867. november 30-án: „Markó Ferenc a Giergl István útján sorsolás céljára beküldött Sziklák Civitella mellett a római campagnán című képéért 300.-ot kér, azzal, hogy az összeg Giergl-nek volna kifizetendő.”48 4. 1867. december 3-án: „Telepy Károly titkári levélben közli a Markó fivérek felhatalmazásával Giergl Istvánnak, hogy a zsűri Markó András Il sasso di Castro című képét 300.-, Markó Károly Brigati di Boccaccio című képét 500.- és Markó Ferenc Civitella című képét 250 Ft-ért ajánlta megvételre. Rávezetve Giergl István beleegyező nyilatkozata.”49 5. 1867. Stefan Giergl bejelenti, hogy Markó Ferenc megbízásából még egy hegyi tájképet is be fog küldeni 250 Ft-os árral.”50 A Magyar Nemzeti Galéria adattára őriz egy mindezidáig publikálatlan levelet, melyet ifjabb Markó Károly írt Telepynek. „Igen Tisztelt Telepy Úr! Bizonyára megkapta póstán a mi rajzainkat. Három tőlem való és kettő András bátyámtól. A harmadikat nem tudta befejezni, hogy időben el lehessen küldeni. Reméljük, hogy ezek egészen kivánsága szerint valók lesznek és ha litografálva lesznek, úgy gondolom, Ferenc fivérem ahhoz nagyon jól ért. Ugyanezeknek értékét kérném – amilyen hamar lehetséges – vagy Alexander Schöllerrel (- Wollzeile) Bécsbe küldeni, vagy írni neki, hogy Pesten hol vehetné fel azt. Ezeknek a rajzoknak megérkezése után, kérjük, tiszteljen meg néhány sorral, és ha ez lehetséges, részletes számlával arról amit képeinkért kaptunk, valamint az Ön kiadásairól a mi ügyünkben, hogy ezúton bátyámmal és sógorommal elszámolhassunk. Remélem, hogy két képünk ki lesz állítva és a műegylet vagy magánosok megveszik ami különben nagyon szükséges lenne, minthogy itt az üzleteink igen rosszul 45
A Magyar Képzőművészeti Társulat iratai. Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet, levéltár regesztagyűjtemény. MDK-A-I-1 (Valkó Arisztid cédulái). Repertóriumot szerkesztette Kerny Teréz. Budapest, 2001. 46 MDK-A-I-1/334 47 MDK-A-I-1/345 48 MDK-A-I-1/426 49 MDK-A-I-1/434 50 MDK-A-I-1/441 8
mennek. Sok üdvözlet Ligetinek és Gierglnek, én pedig maradok őszinte nagyrabecsüléssel. Markó Károly s.k. 51
Firenze, 1868. március 24.”
A Képzőművészeti Társaság megmaradt céduláiból és e levéléből kitűnik, hogy Ferencen kívül bátyjai is jó kapcsolatot ápoltak Giergl Istvánnal. Nem tudjuk, hogy Károly és András hol ismerkedett meg Giergllel. Esetleg Itáliában vagy Bécsben találkozhattak, ahol András is élt – biztos nem Magyarországon, mert ide felnőtt korukban sosem tértek vissza –, de lehet, hogy csak levélben érintkeztek. Nyilvánvalóan Markó Ferenc örökös anyagi gondokkal küzdött. Ezt megerősíti a fenti cédulák tartalma is; ezek a Giergl Istvánnal folytatott üzleti ügyletekről, esetleg kölcsönökről számolnak be. Giergl kártyagyára akkoriban élte fénykorát, így könnyűszerrel segíthette Markót, vagy akár a Markó fiúkat is. A Képzőművészeti Társaság megmaradt iratainak egy másik része arról árulkodik, hogy a sorsolásokra 1863 és 1870 között Ferenc továbbra is küldte festményeit. A következő ismert adatunk 1873-ból való: ekkor kérvényezte a Társulat, hogy Markó Ferencet a budai tébolydába díjmentesen vegyék fel, és gyógykezelést is kértek számára.52 A festő végül Budapesten, 1874. augusztus 3-án halt meg a lipótmezei tébolydában.53 Giergl István még egyszer, 1872 és 1880 között, saját neve alatt kiadta a fentebb említett látképes
tarokk-kártya-terveket.
Ebből
a
későbbi
kiadásból
a
Kiscelli
Múzeum
gyűjteményében is található egy játszma.54 Később, Giergl István halála után, maguk a tervek – amint már utaltunk rá – Giergl hagyatékból kerültek az Iparművészeti Múzeum tulajdonába 1888-ban. Markó Ferenc kártyaterveit jelenleg is a múzeum Kisgyűjtemények Osztálya őrzi. Végül különös egybeesés keltette fel a figyelmünket. Az I-es számú, a pagátot ábrázoló kép alatt kézírással a következő szó olvasható: „Bagatel”. Ez, az olasz sorozatjelű tarokk Il Bagatino lapjának felel meg: vásári bűvészt, vagy mágust szokott ábrázolni. A francia sorozatjelű tarokk lapjai közt ez a muzsikus-táncos pagátnak felel meg. Markó tervén viszont egy bolond, csörgősipkás alakja jelenik meg, mediterrán tájháttér előtt. Hasonló képi háttér látható Markó Mulatozó társaság és Olasz táj táncosokkal című festményein is. A kártyakép Markó Ferenc életével rímel. A művész innen, a mediterrán Itáliából hozta magával a súlyos apai örökséget, mely beárnyékolta életét és művészetét. Különös módon, a 51
Magyar Nemzeti Galéria, adattár, Markó Ferenc, 7252/55. 1. eredeti levél (dupla lapon, 3 oldal, tintával); 2. Markó Károly levélfogalmazványa „Telepy Úr!”-hoz (ceruza, 1 oldal), magyar nyelvű; 3. Markó Károly levelének gépelt változata (németül), 1 oldal, Firenze 1868. március 24. 52 MDK-A-I-1/658; Kopp, 1942, 213-214. old. 53 MDK-A-I-1/686
9
bolond alakja, ez az önarcképnek is felfogható kártyafigura egy olyan kártyatípuson jelenik meg, melynek ősét jóslásra, sorselemzésre is használták; ezzel mintegy megidézve-jósolva Markó Ferenc tragikus életútját.
54
Leltári szám: 12265. 10
