ROMÁNIAI -MAGYAR FŐISKOLÁS LAP

ROMÁNIAI -MAGYAR FŐISKOLÁS LAP SZERKESZTI:

II. é v f .

LÁSZLÓ

DEZSŐ

1931 n o v e m b e r - d e c e m b e r Erdélyi Magyar Adatbank

8-10 s z á m .

Alapítók.

Balázs Ferenc, Bányai (Baumgarten) László, Biró Sándor, Debreczeni Demeter J á n o s , D s i d a Jenő, J a n c s ó Béla, dr. Jancsó Elemér, László Dezső, László József, Mikó Imre, dr. Péterffy Jenő. Szerkesztőségi titkár: László Ferenc. Technikai szerkesztő: Csákány Béla. Munkatársak. Antal Gusztáv, Amirás Aladár, Babos Sándor, Baczoni Flóra, Bakk Péter, Balázs János, Balogh Lujza, Bede Emil Bélteki László, Bokor Béla, Borbáth Dániel, Cseke Péter, Csiky Andor, Csőgör Lajos, Dánér Lajos, Dr Demeter Jenő, Egyed Béla, Ébert Hajnalka. Fazekas Sándor, ifj. Fekete Domokos, Ferenczy Géza, ifj. Ferencz József, Fogarasi Géza. Gagyi László, Gurka Vilmos, Gyergyai Judit, Gyarmathi Árpád, Gyenge László, György J. Géza. Huszár Kálmán, Héjja Kálmán, Jánky Sándor, Kabay Gábor, Kekel Béla, Kész Antal, Kiss Árpád, Kovács Jenő, Kovács György, dr. Kováts József, ifj. Kristóf György, Koncz István, Kovács Lajos, Köpeczy Jenő, Kristóf Ödön, Laczkó László, Lászlóffy Árpád, Lászlóffy Ernő, Méliusz N. József, Miklós György, S. Nagy Béla, Nagy E. István, Nagy Lajos, Nagy Rózsa, Nagyfalusi Mihály, Opra Benedek, Orbán Endre, Papp Ferenc, dr, Parádi Kálmán, Pálffy Károly, Pogány Albert, Rázmán Mór, Rohonyi Vilmos. Sűkősd Pál, Szabó István, Szentiványi Elek, Szentkirályi István, Dr. Szilágyi Olivér, Takáts Albert, Tonk Emil, Tóth Zoltán, Vargha Lajos, Várró Dezső, Váró György, Vita Zsigmond, Vitályos Iván, Zegler Emil, ifj. Zsombory László Falu szeminárium vezetősége: Demeter Béla elnök. Venczel József titkár, Baczó Gábor, Gyallay Papp Zsigmond, Haáz Ferenc, Miklós András, ifj. Szabó Géza, Szigethi Béla. László,

T A R T A L O M :

László Dezső: Csőd 141 Wass László: Az egész emberért . . . 144 Kürtös Töhötöm : Jugoszláviai magyar ifjuság 148 Az Erdélyi Fiatalok Főiskolás konferenciája (B. S.). . . . . . . 151 Az Erdélyi Fiatalok munkája Temesváron (Tóth Zoltán) . . . . . . 153 Szemle:

154

A mi könyveink:

158

Falu m u n k a :

159

Fiatalok m u n k á j a :

161

Egyesületi élet:

162

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj-Kolozsvár, Str. Nicolae Iorga (Jókai u.) 2. Székely társaság helyisége. Kéziratok és a lap adminisztrációját érintő levelek a szerkesztőség, illetve a kiadóhivatal cimére küldendők. Bukaresti tudósitó: Dóczy Z o l t á n ; m u n k a t á r s a k : Andrássy Zoltán, Blénessy Irénke, Kiss D e z s ő munkatársak. C i m : Bucureşti II. Str. Sft. Voivozi 50. Lapunk kolozsvári megbizottai: Báthory-Apor s z e m i n á r i u m : Venczel József. Ref. Kollegium: Varó György. Ref. T h e o l ó g i a : Sipos Kálmán. Unit. Kollégium : Csiky Andor. Ref. Szeretetház: Kóréh Rózsika. M a r i a n u m : Kóri Mária. Unit. leányotth.: Bedő Julia ELŐFIZETÉSI DIJAK : Belföldön: főiskolai hallgatóknak félévre (5 szám,) 50 Lei, egész évre (10 szám) 100 Lei; másoknak félévre 100, egész évre 200 Lei. Magyarországon: főiskolásoknak félévre 2.5, egész évre 4.5 P., másoknak félévre 3.5, egész évre 7 P. Csehszlovákiában: félévre 25, egész 50 csehkorona. Jugoszláviában: félévre 40, egész évre 80 dinár. Más országokban: félévre 5, egész évre 10 svájci frank. Előfizetési dijak a kiadóhivatalba küldendők. Egyes szám ára belföldön: főiskolai hallgatóknak 10, másoknak 20 Lei. Magyarországon: főiskolásoknak 50, másoknak 70 fillér, Csehszlovákiában: 5 csehkorona. Jugoszláviában: 8 dinár más országokban 1 svájci frank. MAGYARORSZÁGI FŐBIZOMÁNYOS: „Studium” könyvesbolt, Budapest, Múzeum-körut Magyarországi előfizetési dijak általa is beküldhetők. Csekkszámla: 4041. MEGJELENIK HAVONTA egyszer, julius és augusztus kivételével Nyomatott az „ORIENT” könyvnyomdában Cluj, Str. Baron L. Pop (v. Brassai-u.) No. 10. Tel.; 187

Erdélyi Magyar Adatbank

Csőd. I r t a : László Dezső. Itéletünk szerint a mai világválság lassanként a régi világ teljes bukását jelentő csőddé teljesül ki. Aki világosan m e r a dolgokkal szembe nézni, nem t a g a d h a t j a le legalább s a j á t maga előtt, hogy a világ tehetehetetlenül áll önmaga felboruló hullája fölött. A mai világhelyzet képletének elfogulatlan szemlélete arról győz meg, hogy a megindult lavinaomlás m á r nem tartóztatható fel, magunk és környező világunk sülyedése nemsokára megfeneklik a mélyponton. De jövő sorsunk mégsem a halál, hanem az új életkezdés, ha olvasni tudunk az idők jeleiből. Könnyü lenne erről a válságból csőddé boruló folyamatról vezércikket írni, ha a válság nem érintene minket is. Éppen az utolsó hónapok váratlanul feltornyosuló eseményei m u t a t t á k meg, hogy a mai egyetemes válság milyen élesen érinti kisebbségi sorsunkat. A kisebb-nagyobb magyar bankok fizetésképtelensége, kényszerű felszámolása, lavinaszerű bukása legfontosabb intézményeink k a r j a i t bénította meg. A bankokba helyezett magyar tőke m a j d n e m egészben immobillá vált. Magyar társadalmunk egyedeiben is béna gazdasági idegrendszerrel hever. Társadalmunk nagy tömegeiben mélyen alá van aknázva. Az esztendők óta felgyült testi-lelki elégedetlenség senyvedő parázsként lappang a ködös téleleji éjszakában. Külső társadalmi szervezeteink m u n k á j a , amint azt előttünk legvilágosabban a diáksegélyezés mai helyzete mut a t j a , még a mai gazdasági viszonyok mellett is sokkal erősebb lehetne, mint amilyen a megelőző jobb esztendők alatt volt, ha külső külső szervezeteink mögött életerős belső szervezetek állanának. Kisebbségi politikai megnyilatkozásokról még hallani is alig lehet. Ez évben a Magyar P á r t szokásos őszi nagygyülése is elmaradt. Az egyesek lelkére a mindenbe beletörődés minden mindegy filozóf i á j a keseredett reá. M á r semmi sem lep meg, mindenre el vagyunk készülve, de semmire sem vagyunk felkészülve. Mindenki v á r valamit, ami széttöri a r á n k borított koporsófedelet. Egyházaink, iskoláink, kulturális egyesületeink, lapjaink m u n k á j a tovább folyik, sokszor az az érzésünk, hogy legjobb megmozdulásaink mögül kicsapó élet-inger sem más, mint egy letünő világ erőinek utolsó fellobbanása. * Ki felelős ezért az egyre hatalmasabb arányú csőddé teljesülő válságért? Legelsősorban m a g u n k a t szeretnénk a felelősség alól kivonni. Pedig a regenerációt semmikép sem é r j ü k el addig, a m i g mindenek előtt s a j á t magunkban nem keressük elnyomorodásunk okait. 141


Gazdasági leromlásunkért sokakat okolhatunk. Jogos panaszaink, vádaskodásaink mit sem segítenek. S a j á t büneink felismerése azonban m á r az élet p a r t j a i felé lendit. Bankösszeomlásaink mögött ott állott az erkölcsi fegyelmezetlenség, az egymással szembeni jogos, vagy jogtalan bizalmatlanság. B a n k j a i n k külső kapcsolataik dacára sem jelentették egy nemzettest egészséges gazdasági vérkeringését. A közös nyomorúság által kikényszerített egységes állásfoglalás helyett külön-külön véreznek el. A m a g y a r - és németországi bankok váratlan megrohamozását a bankok és a közönség érdekében az illetékes kormányok megfelelő rendelkezésekkel megakadályozták. Mi nem t u d t u n k magunknak parancsolni és engedelmeskedni. Gazdasági megszervezésünk érdekében az elmult tizenkét év alatt j ó f o r m á n alig t e t t ü n k valamit. Erkölcsi alapokon nyugvó termelési és fogyasztási szövetkezetek, egészséges gazdasági szakoktatás mellett gazdasági életünk távolról sem m u t a t n á a mai szomorú képet. Az elmult évek közös nyomorúságai megtanítottak volna a r r a , hogy középosztályunk és f a j t á n k kézzel dolgozói közötit őszintébb és teljesebb életkapcsolat alakuljon ki. F a j t á n k minden egyedét szervesen összefoglaló belső kapcsolatok kiépitését meg sem mertük kezdeni. Ha ezt a munk á t igazán megindítottuk volna ezer és p á r száz főiskolai hallgatónkat a másfélmilliós m a g y a r s á g még mai n a p is, könnyü szerrel taníttathatná. A fentálló állami törvények keretein belül is t u d t u n k volna olyan nem papiros, hanem életautonomiát kiépiteni, amelyik a főiskoláról kikerülő fiatalságunknak kenyeret s népünknek minden irányú önzetlen vezetést tud adni. Építettünk, de az építést nem a fundamentumokban kezdettük. Politikai életünkben sem mentünk vissza a gyökerekig. A felszinen mozogva alapvetést alig végezhettünk. L e l k i bénulásunk okait keresve, oda jutunk, hogy egyházaink tekintete a belső lelki munkák felől sok esetben terelődött periferikus kérdések felé. Az egyháziak is usztak az árral, s nem emeltek gátat vele szemben. Kulturánk nagyon sok esetben két véglet között mozgott, vagy mereven szembe állottunk az élet haladó ütemével, vagy teljesen szakítottunk a gyökerekkel. Irányzatokból, intézményeinkből, s a j á t magunkból bálványokat emeltünk s mialatt azokat tömjéneztük, az élet kérdéseit nem vettük észre s k u l t u r á n k ma m á r nem tud lépést haladni a gyorsan száguldó idővel. Nem ismertük s igy másokkal sem ismertettük meg m a g u n k a t és környező világunkat. Irodalmunk, mint minden más alkotásunk, csak regisztrál, de nem visz előre. * Leromlásunkkal, a feltartóztathatatlanul előhömpölygő csőddel – látásom szerint – sajnos, nem nagyon érdemes foglalkozni, m e r t az kevés eredménnyel j á r . Nekünk már a csődön tulra kell néznünk. Amit az Élet halálra itélt, a n n a k meg kell halnia. Az Élet alapjában a világ legegészségesebb folyamata, ezt az optimista hitet nem szabad feladnunk soha. Temetünk, de egy egészségesebb élet feltámadásának reménysége alatt. Keserves dolog szerves részként lenni benne a világfelborulás folyamatában, de végtelen öröm a feltámadás hitében halni meg. Ha a kényszerítő tények tükrében fel m e r j ü k ismerni s a j á t büneinket, azok megbánásán át új alapvetések számára kinálkozó térségek tá142


rulnak elénk. Ma tisztán l á t j u k kórokozó, halálthozó bűneinket. Merjük-e az itéletet m a g u n k r a olvasni?! Az itélet tükrében tisztán áll előttem az új kisebbségi élet útja. Uj egyének nevelése! Lábbal t i p r á s a minden érdekmagyarkodásnak! F a j u n k alólról vezetett mindenirányú szerves kapcsolatainak felépítése, m a g y a r életek m a g y a r életek mellé kovácsolása, n e m papiroson, a statisztika kedvéért, hanem az életért, nem szavazatokért, vagy csupán a mi kenyerünkért, nem lelkesedésből és hiu kérkedésből, hanem egész f a j t á n k minden dolgozó, egymásért szolgáló életéért, itéletképpen a herék és vérszipók ellen. Ha a mai idők itéletével szembe néztünk, ki kellett józanodnunk. De az itélettel nem m e r t ü n k szembe nézni, ezért még ma sem látunk, hanem álmokat kergetünk. A tényeknek megfelelő szemlélet, tényeknek megfelelő életet jelent. Számoljunk le erőinkkel életre-halálra. Bálványaink helyett tiszteljük m a g á t az Életet. Isten életet és nem bálványokat teremtett. Milyen boldogság 1931. végén, világösszeomlások kavargó ködében azzal a biztos tudattal irni új jövendőről, hogy ennek a jövendőnek csirái vannak. 1931. telén sok erdélyi diák ül halotti t o r t szertefoszló illuziói fölött. Sok erdélyi magyar diák fázik és éhezik, kevésnek van reménye arra, hogy második félévi t a n d i j á t kifizesse. Még a legnagyobb magyar erő, a protekció is csak keveseket f o g oda segiteni, hogy tanulmányai bevégeztével kenyérhez tudjon jutni. Szegény szülők m a g u k r a m a r a d t leányai és fiai bizonytalan jövendő k a p u j a előtt zsibbadó öntudatlansággal állanak. Csődbe jutott főiskolás i f j ú s á g u n k . Milyen boldogság 1931. végén, a világösszeomlások kavargó ködében azzal a biztos tudattal irni uj jövendőről, hogy ennek a jövendőnek csirái vannak! A csira mi bennünk van.. 1931. telén éhesen, fázva, szegényen, reménytelenül tengődő erdélyi fiatal magyarokban! Ifjúsági megmozdulásaink mint lehetőségeket hozzák mindazt, amire szükségünk van, amiknek életté válása jelenti az új erdélyi magyar jövendőt. Ifjúsági életünk különböző megmozdulásainak egységes képe Erdély új arcát állitja elénk. Közgazdasági szemináriumunk új gazdasági életünk u t j á t keresi. Falúmunkánk és társadalmi megmozdulásaink k a r j a a kézzel dolgozó magyarok kérges, f ü s t ő s tenyere után n y u l t . Kulturális megmozdulásainkban az élet üterét t a p o g a t j u k . Dolgozunk az egész m a g y a r s á g alulról szerves életként felnőtt teljes életegységének, belső autonómiájának kialakitásán. Nemcsak követeljük az erkölcsi alapokon nyugvó új egyéni életeket, de azok kialakitásáért egyházi egyesületeink munkáin keresztül küzdünk is. Mindannyiunkat szorongat a csőd. Benne m a r a d n i szörnyü kin. Kerget a nyomoruság, kerget a halál. Mi az életbe menekülünk előle. Az élet felpattant bennünk, van miért élnünk, van m i é r t szenvednünk, van miért védenünk, van miért áldozatul adnunk magunkat. Szomorú a mi karácsonyunk, de mégis karácsony, igazán karácsony. Csak hasonlatképpen í r o m : 1931. évvel ezelőtt az Istenfia is istállóban született. 143


Az egész emberért. Irta:

Wass László.

A tömegmozgalmak korában g y ö n g e lelkiismeretü és korlátolt emberek m i n d i g kisérleteztek azzal, hogy a bátor, m i n d e n hibát észrevevő i r o d a l m a t guzsbakössék. ( E z csak az irodalom óriási nevelő hat á s á t bizonyítja.) Ma fokozott mértékben f e l h a n g z a n a k az ilyen kivánságok p á r t v e z é r e k n é l : – Az irodalom csak akadályoz m i n k e t munk á n k b a n : kényszeritsük, hogy a mi érdekeinket szolgálja. – De akadnak dühösebbek is, akik szerint az irodalom fölösleges luxus, burzsoá szokás. G o r k i j az „Izvesztijá”-ban pld. a r r ó l panaszkodik, hogy a „Szovjet-Szibéria” c. n a g y közlöny szerkesztője i r t ó h a d j á r a t o t inditott a művészi irodalom ellen és egy bizonyos P a n k r u s i n elvtárs kifejtette, hogy „a müvészi irodalom természeténél f o g v a reakciót jelent”. E g y lap irodalmi mellékletére p e d i g egy H i n d i n nevü elvtárs kijelentette, hogy „a p á r t n a k és a szovjetkorm á n y n a k nincsen költeményekre és elbeszélésekre papirosa.” De nézzünk csak széjjel szükebb szellemi életünkben: m a g y a r nyelvü szociológiai lapokban is o l v a s h a t u n k temérdek ilyen megállapitást: Meghalt a költészet; nincs is rá semmi szükségünk, hiszen burzsoáömlengés; a lira g á t l ó j a a szervezkedésnek, a pártmozgalom megbontója stb. stb. É r d e m e s m á r egyszer a p á r t d o g m a t i k a z s o l d j á b a n álló „irodalom” mühelytitkait feltárni. * A négyéves embermészárlás emlékeiből felocsudva, a radikális folyóiratok háboruellenes ankétokat rendeztek. Az ankétozók között egy sem akadt, ki h á b o r u t a k a r t volna. A. p o m p á s eredményen felbuzdulva, a pártesztétika h i r d e t n i kezdte: – M i n d n y á j a n a h á b o r u ellen! A müvészeteknek is kötelessége most a

h á b o r u iszonyatosságait megörökiteni, hogy az emberek soha el ne felejtsék borzalmas emlékeiket és, h o g y u n d o r o d j a n a k meg örökre a háborutól. Ám a közönség nem a háborutól undorodott meg. S z o m j u s á g g a l vette kezébe az „emlékkönyveket”,, melyek ”valósághüen” tálalták még egyszer eléje a v é r f ü r d ő minden förtelmességét. A t é m a jól kifizetődött. A valódi müvészet mélyen megvetette ezt az undoritó üzérkedést. Móricz Zsigmond a „Szegény emberek” c. könyvében, a pokolból hazatérő e m b e r egyensulyát vesztett lelkének vergődéseit i r t a meg olyan müvészi erővel, hogy ez a könyv szomoru h i r a d á s m a r a d szégyenletes korunkból a későbbi századoknak i s . . . * A csalódott pártesztétika szomor u a n beismerte, hogy könyveivel nem sikerült diszkreditálnia a háborut. Sőt! Még inkább szuggerálták az i f j u s á g n a k a katonaélet vágyát. F e l t á m a s z t o t t á k a háborús hős glóriáját. Német könyvtárstatisztika szerint óriási tömeg, különösen az i f j ú s á g olvasta a „háborúellenes” könyveket. T é n y az, hogy azóta az i f j u s á g nagyobb része acélsisakban, egyenr u h á b a n marsol E u r ó p a gyakorlóter e i n . . . egyetlen zokszó n é l k ü l . . . dalos kedvvel, a k á r a p á i h a j d a n . . . A pártesztéták t e h á t forradalmi gondolat elárulásával vádolták meg Bemarqueékat, osztályharcos toronyőrök is kénytelenek voltak ujból kirohanni, m e r t a p á r t r e g u l a a z t parancsolja, hogy a remarque-izmus veszedelmes szuggeszcióját szét kell t é p n i és, h o g y a remarque-izmus egyetlen a n t i m é r g e : a valóságirodalom, a tényköltészet! – Igy azután

144


a pártesztétika Poiret-i elinditották újjabb divatkreációikat. Mit jelent ez az új irodalmi stilus? Bizony, igaz az, hogy kétségbe ejtő, nyomorult helyzetben küzd a ma embere egy n y a l á b n a p f é n y é r t , az a p r ó örömökért. Nem szivesen dicsekszik szegénységével és szenynyes lakásával. És ekkor n y a k o n öntik a valóságirodalommal. Versekből és regényekből szakadatlan ömlik a nyomor, nyomor, és a nyomor... Az ember életösztöne m i n d i g magasabb életformák u t á n vágyakozik, igyekszik m i n d e n erővel sötét helyzetéből a n a p f é n y r e jutni. Az ember boldogságot akar. Ez ősvágya! Ha csak rövid időre is, de fáradságos m u n k á j a közben is örömet kiván, egy kis n y u g a l m a t a mai valóságban. Most m á r az ember kétségbeesik, ha látja a számára irt regényekben, hogy bizony ilyen n y o m o r u s á g b a n szenved nemcsak ő, de minden testvére a földkerekségen. Ha ekkora nagy a nyomoruság, akkor nem is érdemes k ü z d e n i . . . – Ez az u. n. valóságirodalom nemhogy ébrentartaná és erősitené az emberi lélek ösztönös vágyakozását, de elcsüggeszti. Egyedül h a g y j a tépelődéseiben az embert. Valóságirodalom? – Szem fényvesztés! Valóságferdités, m e r t a tények végtelen tömegéből csak azokat v á l a s z t j a ki, melyek elméletének, a p á r t d o g m a t i k a górcsövének körébe esik. Az élet teljes r i t m u s á t nem képes figyelni. Az érzelmi világ gazdagságát, m i n t a polgári elpuhultság m a r a d v á n y a i t bélyegzi meg. Szenvedélyek, b á n a t , öröm, szerelem: ezek m á r olyan tények, a. léleknek akkora statisztikája, ami megzavarja a z u j t á r g y i l a g o s s á g kényelmes álláspontját. Az osztályharcos valóságregény azonban befejezésül levonja a konzekvenciát: – osztályharcos nyelven: állástfoglal –: Nos testvérem,

ilyen az életed, ha segíteni a k a r s z r a j t a , l é p j a küzdők seregébe! Ha tisztább lakást, boldogságot kivánsz, légy osztályharcos! ( e f f a j t a felszólitások e l m a r a d h a t a t l a n o k az osztályharcos irásban, m i n t a h a p p y end a z amerikai f i l m e n . . . ) A valóságirodalom hatása a n n y i t ér, mint a választási plakátok f r a zeológiája. Ténymegismerés, futószalagirodalom, uj tárgyilagosság! Az osztályharcos iró legfontosabb kritériuma az, hogy minél öntudatosabban – gépiesen, szolgai módon! – az uj irodalmi divatok szolgálatában álljon. Micsoda szemfényvesztés ez az uj irodalmi stilus! Irói és kritikusai f o r r a d a l m i n a k , osztályharcosnak maszkirozzák m a g u k a t . Emlékezzünk csak, mennyi programot, manifesztumot zuhintottak az ember nyakába a háboru utáni külömböző izmusok, mindegyik azzal a fémjelzővel, hogy ő az uj f o r r a d a l o m egyetlen épitő irodalmi irányzata. A Németországb a n élő Balázs Béla rendkivül komoly t a n u l m á n y o k b a n harcol a szocializmusnak eme veszedelmes kuruzslói ellen. M e g á l l a p í t j a , h o g y ennek a z u j tárgyilagosságnak semmi köze sincs a forradalomhoz, sem a munkássághoz. „ É p ellenkezőleg. Az uj tárgyilagosság, mint a taylorizált világ hasonmása, a truszttőke életérzéséből keletkezett. Az uj tárgyilagosság, ne próbálja kibeszélni m a g á t a szocialista valóságérzésre, mert ez a valóságérzés nem szellemnélküliséget jelent. Szellemnélküliséget ez csak képzeletszegény, érzelemsivár, banális „tényköltők” tehetetlensége számára j e l e n t . . . A m u n k á s a legkevésbbé sem gépimádó. Az „idő tempójáért”, amely f e l f a l j a , a legkevésbbé sem lelkesedik. E m b e r szeretne lenni, némi idővel a szemlélődésre, müvelődni szeretne ő is, az érzéseiben, mert egy fölfelé menő osztályhoz tartozik. Az olyan iro145


dalom, amely ezt az érző, látó, gondolkodó e m b e r t k i z á r j a , t u d o m á s t n e m vesz arról, az a nyomorékok irodalma.” * A n a p i politika megmérgezte a kritikát, megfertőzte az irodalmat. A p á r t v e z é r nőtt meg sok irónk szemében. E g y fiatal, bpesti költő kegytelen h a r a g g a l t á m a d t kollegájára, m e r t h o g y az nem a k a r részt venni a szakszervezeti és pártmozgalmakban. Ez a dühös költő, n é h á n y évvel ezelőtt még szolid M á r i a költeményeket irogatott a „Nyugatba”, most riadós, harcba szólitó verseket készit. Gombamódra nőnek a f o r r a dalom á r n y é k á b a n ezek a Osztályff y V e r a y J á n o s o k (ugyanazon tőből, m i n t a m a H a z a f f y a k . . . ) A tömegmozgalmak m i n d i g felszinre dobnak tehetségtelen, félélő alakokat is, akik megélve a n y á j hiszékenységéből, á t r á n d u l n a k az irodalmi s i k r a is, m e g r a k o d v a dogm á k k a l és s z á j k o s á r r a l (amik mind megfelelnek szellemi képességeikn e k . . . ) E g y f o r m á k mind. Korlátolt teóriák i r á n y i t j á k , és m e g h u nyászkodók. Az igazi, teljes életet nem élik; de t e r r o r f i u s k o d n a k a kiválóak, a valóban gondolkodók felett v J ó l m e g m o n d t a néhai A d y E n d r e az „Uj Hellász”-ban: ,.,A poézisnek n e m szabad a háborgó, haladó nagyszerü életet negligálnia. De a poéta se tegyen mást, m i n t a m i t J a u r é s , Guesde, Bebel, B o k á n y i és W a l t n e r a k a r n a k ! A k k o r m e n j e n el népgyülési v a g y szakszervezeti jegyzőnek. És akkor uj Victor H u g ó lehet mindenki, aki M a r x o t nem s z i d j a s az általános titkos választói jog a l a p j á n f a r a g j a a v e r s e i t . . . Költők p e d i g azok, akik t u l j á r n a k polit i k á n , helyzeten, divaton és j a r g o non. K ö l t ő az, aki nem disznótorokról hozza a világnézetét, de akiben benne szenved, sir, átkozódik, u j j o n g a kor. Az, a k i t n e m k a p el a tömeg s aki a világot n e m a nép-

gyülésekről, de a szörnyü, önmagát vizsgáló, mély, individuális lelki órákból ismeri.” * M á r bejelentette egy marxista irodalomkritikus, hogy késziti a mag y a r irodalomtörténetet – szigor u a n m a r x i s t a alapon. Kényelmes, felelősségnélküli munka. Veszi a jó öreg történelmi materiálizmust és m i n d e n alkotást ezzel m é r le. Ez mind olyan munka, amin, egy pillanatig sem kell gondolkodni! Felosztja irodalmunkat öt csoportra. (Ez a felosztás valóban megvan egy szociológiai lapban.) 1. Kapitalista, 2. polgári, 3. paraszt, 4. munkás, és az ötödik: marxista irodalom. Végeredményben, szerinte az első négy csoport reakciós szinezetü, csupán a marxista irodalom a legigazabb és a legátfogóbb. A n n y i t azonban a k a p t a f á z ó kritikus is megállapitott, hogy ebben a csoportb a n még n a g y o n kevés iró, költő van, de a jövőben erősen megnövekedik. A n n y i r a dilettánsak ezek az u j esztéták, hogy kritikai fegyvert á r u k b a n egyetlen eredeti eszközt n e m lehetne találni, m i n d e n t a politikai – szakszervezeti lomtárból vettek át. Ez a kritika hasonlatos a karóhoz k ö t ö t t állathoz: csak olyan körzetben képes legelni, ameddig p ó r á z a engedi; körbe-körbe kódorog, de u j a b b , f r i s s legelők felé a k a r ó n e m engedi. Középszerüeknek, strébereknek mindenesetre kényelmes ez a pontszerü horizont. Az osztályharcos esztétáknak legalább oly kényelmes és megnyugtató a merev kaszt-toronyban való ülés, m i n t a l’art pour l’art embereinek. K á v é h á z i márványasztaloknál teóriáskodnak, ám az élet merész ritmusától megijednek. De v é g ü l is nem az a b a j , hogy pártszempontokon szürődik a kritika. Ez m á r már, u g y látszik, hogy minden megbomlott kornak velejárója. H a n e m az a b a j , hogy nincsen erős megalkuvás nélküli ellenfele. Nincs igazi, bátor, független

146


kritika, amely fel venné vele szemben a harcot. * Egy megalkuvás nélküli, erős szellemi rendre van szükség, amely gátat vetne ennek a. garázdálkodásnak; egészséges szellemü kritikára, amely nem az alacsony rendü tendencia, mérges napi politika lángjain át nézi a müalkotást és emberét. J ö j j e n e k a tisztánlátó, az e g y e temes horizontu szellemek, akik nem kötik oda m a g u k a t semmi féle párthoz és szektához. Nem e l e f á n t csonttoronyra gondolok, de olyan tisztult magasságokra, világitótornyokra, honnan belátni a jövendő napok rejtélyeibe. A müvészet nem üvegbura alatt csillogó kristály, de az emberi örömök, v á g y a k kicsiráztatója. Az osztályharcos irodalom nem képes számolni azzal a törvényszerüséggel, hogy a tömegben emberek, egyedek élnek, mindegyik a maga bánatával, örömével, érzésvilágával. A mozgó tömegben sok a magányos ”én,” melynek konfliktusaival szemben vak, süket és könyörtelen ez az irodalom, mert igy k i v á n j a a p á r t cél. H a m i s ez az irodalom, a k u l t u r a és a haladás ellensége: a nép érdekeit véli szolgálni, de nem képes meglátni az élet mélységeit és magasságait. Nem képes észrevenni az örökömberi vágyakat. Egyetlen osztályt, a p á r t o t l á t j a és sohasem a teljes, az egész életet. A szó müvészete nem lehet embertől elvonatkoztatott. Az iró mutassa meg az embert kételyeiben, hibáiban, érzéseiben és álmában. Az alaptörvényeket, az általános emberit keresse. A többit h a g y j a a plakátragasztóra, népszónokra és a párttitkárra. Az uj társadalom felépitése egész embereket követel. Félélőket m a g a alá temet. Ne dogmákat, surrogátumokat (freudizmus, marxizmus stb.) f u j t a s s o n felénk az

irodalom, de f r i s s ü l t levegőt, miben az áporodott lélek barbár m ó d r a kitornázza m a g á t . Az irodalmi értékek felmérését nem a politikusok, pártesztéták hivatottak elvégezni, h a n e m a tisztult, abszolut kritika, mely u j j a i t a kozmosz ütőerén t a r t j a . A mai lélek a n a g y küzdelmek során konfliktusokkal telitődött meg és az uj konfliktusok bonyolultabb embert p r o d u k á l t a k . Merje meglátni ezt az uj embert az irodalom! És m e r j e megkülönböztetni egymástól a meg nem változtathatót és a változót, hogy fölösleges energia pazarlástól megkimélje a kiszabott emberi erőt. Egész emberként k ü z d j ö n a megváltoztatható ellen, de ne v e r j e hiába kop o n y á j á t a változhatatlanba. Igen, szükség van a rombolásra. Tengernyi az emberek alkotta korlát, bilincs, el kell pusztitani a fejlődés utjából. El kell takaritani a férgesét, de a megtisztitott t a l a j o n j ö j j ö n a becsületességében, bölcsességében megerősödött ember és épitse u j h a j l é k á t . Ma azonban rengeteg olyan értéket, k u l t u r á t p u s z t i t a n a k a romboló erők, amire egy uj világ friss napjaiban föltétlem szükség van. A haladás irányvonala visszafelé torzult. Az irodalom és a politika f o j t ó gőzén felül emelkedő kritika a maga nevelő h a t á s á v a l sokat tehetne most. Megszervezni tehát egy olyan szellemi rendet, amely felelősségérzetével, meg nem alkudva, t u l a kaotikus napokon, irányitólag h a t n a a konfliktusaiban vergődő lélekre.* * A cikk mondanivalóival azzal a kiegészitéssel egyezünk meg, hogy a „baloldali” irodalomról elmondottak a megfelelő vonatkozásokban a „jobb oldali”, konzervativ irodalomra is találnak. – Szerk.

147


Jugoszláviai magyar ifjúság. Irta:

Kürtös Töhötöm

A z „ E r d é l y i Helikon” I V . évf. 1. száma „ J u g o s z l á v i a i egyetemi i f j ú s á g ” cim a l a t t közölt egy cikket Borsódi F e r e n c tollából. Borsódi a lehető legfelületesebben foglalkozik ezzel a n a g y f o n t o s s á g u tém á v a l és a m a g y a r egyetemi i f j u ságot illető a d a t a i a legnagyobb részben tévesek. A cikk beszél a délszláv, a szerb, h o r v á t és szlovén egyetemi i f j u ságról, csak rólunk a kisebbségi kenyéren tengődő m a g y a r egyetemi i f j u s á g r ó l szól legkevesebbet. De a többségi d i á k s á g r a vonatkozó a d a t a i is tévesek: „A jugoszláviai egyetemeken tradicióval b i r ó diákegyesületek nincsenek.” Az igaz, h o g y jelenleg nincsenek, de ez nem jelenti azt, h o g y soha n e m is léteztek. A h o r v á t „ p a r a s z t p á r t ” nak „ j o g p á r t ” - n a k és a „federalista párt” mindegyikének megvolt a maga szépen felépített, hosszu évek során jelentős eredményekkel és sikerrel müködő egyesülete. A több m i n t két évvel ezelőtt beállott uj állami rend vetett véget ezeknek a nemzeti és politikai alapon szervezett diákegyesületeknek. És ha ezek a h o r v á t diákegyesületek névleg és rendeletileg m e g is szüntek, gyakorlatilag mégis élnek, mégis dolgoznak. De v a n n a k más, illetékes helyekről f o r m a i l a g is j ó v á h a g y o t t és t á mogatott tradicionális, leginkább szerbekből r e k r u t á l ó d o t t diákegyesületek, amelyek tradicionális szelleme e g y ü t t fejlődött és él ma is a n a g y délszláv gondolattal, amelynek a legsarkalatosabb elve, hogy p u s z t u l j o n minden, a m i nem szerb. I l y e n elemekből állanak a „ M l a d a J u g o s l a v i j a ” ( I f j u Délszlávállam) és a „ J u g o s l o v e n s k a Citaonica” (Délszláv egyetemi olvasókör) né-

v e n ismert egyesületek. Ezek az egyesületek a n n y i r a hiven ragaszkodnak egyik legfőbb jelszavukhoz: „Govori srpski, da te celi svet razume” (Beszélj szerbül, hogy az egész v i l á g megértsen), hogy benn ü n k e t m a g y a r diákokat nem egy esetben tettlegességekkel igyekeztek figyelmeztetni eme szépen csengő szavak tiszteletbentartására. A legnagyobb foku tévedés az, amikor Borsódi azt mondja, hogy a jugoszláviai m a g y a r diáks á g ma hasonló helyzetben van. Voltak persze próbálkozások, ámde nem sikerült semmi. Borsódi a m a g y a r d i á k s á g ügyében is csak a jelent nézi, anélkül, hogy a m u l t r a és a jövőre is vetne egy pillantást. Ha Borsódi kollégánk is csak egy kis f á r a d s á g o t vett volna magának, öregebb diáktársaitól minden nagyobb nehézség nélkül pontos t u d o m á s t és hiteles adatokkal a l á t á m a s z t o t t felvilágositást kaph a t o t t v o l n a a r r a vonatkozólag, hogy igenis m á r 1924-ben, amikor számszerint még nagyon kicsi volt a t a n u l m á n y a i t jugoszláv egyetemen végző m a g y a r diákok tábora, ezek a Z á g r á b b a n megalakitott és főispáni rendelettel jóváhagyott m a g y a r egyesületben a „ V o j v o d i ná”-ban tömörültek, amely négy éves f e n n á l l á s a alatt, nemcsak a mag y a r szempontból, h a n e m a többségi d i á k s á g egyesületeihez való viszonya szerint is egyike volt azokn a k a diákegyesületeknek, amelylyel m i n d e n k o r a legkomolyabban számoltak és Z á g r á b katolikus társadalmának általános és osztatlan megbecsülését érdemelte ki, ami az első időkben nem volt könnyü dolog. A horvátok eleinte az oda vetődött m a g y a r diákban, egy a Mon a r c h i a helytelen politikai sakkhuzásai által meggyülölt nemzetnek a

148


fiait látták. Becsületes munkával és kitartással párosult türelmességgel kellett a m a g y a r egyetemi hallgatóknak megcáfolniok azt, h o g y a m a g y a r nemzet politikai és történelmi visszapillantásban se volt eln y o m ó j a a h o r v á t nemzeti eszmének és nemzeti törekvésnek. A nem csüggedő törekvés és őszinteség végre is jobb belátásra b i r t a u g y magunk, m i n t egész f a j t á n k i r á n t az időközben politikai várakozásaiban és reményeiben is mind többet és többet csalódott h o r v á t kollégákat, ezeken keresztül p e d i g az egész h o r v á t t á r s a d a l m a t és megnyitotta az u t a t az egyesületben tömörült m a g y a r d i á k s á g előtt a katolikus horvát társadalomhoz. Állandó figyelemmel kisérte E r déllyel és a Felvidékkel kisebbségi kenyérre szorult testvéreinek életét és szellemi megmozdulásainak minden fázisát. E g y e s ü l e t ü n k f e j lettsége és aktivitása t e t ő p o n t j á n több mint 150 tagot számlált. Az egyesület i r á n y a i b a n katholikus volt, de e g y f o r m a helyet, jogot és szót k a p t a k benne zászlónk és eszméink katonáivá szegődött r e f o r mátus és evangélikus testvéreink is. Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy h a b á r egyesületünknél sokkal öregebb és tekintélyesebb multtal rendelkező h o r v á t és szlavón katolikus egyetemi egyesület müködött az országban, mégis a Vojvodinának, j u t o t t az a szerep, hogy m i n t az Internacionalis katolikus diákegyesületnek, a „ P a x Romana”-nak a t a g j a , az egész világ katolikus d i á k s á g a előtt képviselje Jugoszlávia katolikus diákegyesületeit. E g y e s ü l e t ü n k idehaza a V a j d a s á g b a n több izben rendezett m a g y a r előadásokat és bálokat. S a j á t vezetésében és s a j á t rezsiben és nagyszerü szociális érzékkel szervezett menzánk volt, amelyen állandóan több m i n t 80 ember étkezett. Az egyesület jól szervezett ének és zenekara t á r t karokkal v á r t

v e n d é g volt a legelőkelőbb h o r v á t körökben is. A V o j v o d i n a a munkefelosztás minél eredményesebb volta érdekében szükebb körü korporációkra oszlott. A szabadkai jogi f a k u l t á son tanuló m a g y a r diákok az egyesület külön k o r p o r á c i ó j á t alkották. Egyesületünk állandóan felszinen tartotta a Vajdaság magyarságának ugy kulturális, gazdasági, m i n t politikai és szociális problémáit. Különösen a szép és hirlapirodalom terén uralkodó áldatlan állapotok mielőbbi orvoslásának szükségességében l á t t a egyik legfontosabb feladatát. Abban még v a l a m e n n y i r e igaza v a n Borsódinak, hogy n á l u n k nincs egyetlen irodalmi lap se. Nincs, de i t t is volt valami. Ha a m a g y a r t á r s a d a lom kicsit jobban a szivén viselte volna a m a g y a r k u l t u r a , m a g y a r h a l a d á s ügyét, a k k o r t a l á n nem kellett volna idő előtt kialudni a n n a k a felvillanó szikrának, amely, mit „Vajdasági Irás” f é n y e s lánggal föllobbanva szeretett volna bele világitani a bácskai sötétségbe. A m a g y a r egyetemi i f j u s á g lelkébe hasitott bele a legnagyobb f á j d a l o m m a l az a sorozatos támadás, amelyet a S z a b a d k á n megjelenő, m a g y a r nyelven, de n e m mag y a r szellemben szerkesztett Napló cimü n a p i l a p inditott a „Vajdasági Irás” ellen. A jugoszláviai m a g y a r egyetemi hallgatók egyesületében tervezgettük és dolgoztunk azon, h o g y miképen lehetne g á t a t vetni a legszentebb érzelmeinkkel kalmárkodó a k n a m u n k á n a k és helyette felkarolni a kisebb, szegényebb, de minden tekintetben gerincesebb „Délbácskát” a m o s t a n i „Reggeli Ujságot.” És h o g y ez nagyrészben sikerült is, ebben jelentékeny része v a n a m a g y a r egyetemi i f j u s á g nak. H a n e m kellett volna a n n y i t várni, m i g a z elhamvasztott „ V a j dasági Irás” h a m u j a a l a t t p a r a z s a t fogott „Reggeli U j s á g ” mellékleteként megjelenő „Mi i r o d a l m u n k , ” 149


Mai helyzetünkben nem is áhitozunk egyesület után, m e r t ilyen körülmények között a teljes paszivitás többet jelent, mint a m a g y a r érdekekkel ellenkező tevékenység, amiből csak negativ e r e d m é n y t k a p h a t u n k . A m a g y a r i f j u s á g ma inkább t ü r és figyelve v á r . „ N e m utolsó sorban hozza össze a délszláv és m a g y a r i f j u s á g o t a s p o r t szenvedélye” i r j a Borsódi. É p p e n az a tény, h o g y a sport n á l u n k nem céltudatos, h a n e m f a n a t i k u s szenvedély, n a g y o n szokszor szül oly helyzeteket, amelyek m a g y a r szempontból a legkevésbbé kivánatosak. A jugoszláv sportegyesületekben

gép g y a n á n t h a s z n á l j á k fel a mag y a r i f j u s á g f e j l e t t sportképességeit, de az elért sikerek mindenkor a többségiek dicsősége. És a középiskolás és iparos i f j u s á g u n k , mely a vak sport szenvedély hevében elfeledkezik m é g f a j i mivoltáról is, a legsovinisztább s p o r t egyesületekben müködik. A s p o r t szenvedély által asszimilált i f j u s á g sohasem képes kisebbségi jogainak és érdekeinek hathatós védelmezésére. N e m v a g y u n k ellenségei az emberi lelkek közeledésének, de amig az legelemibb jogaink, a n y a n y e l v ü n k és k u l t u r á n k föláldozásába kerülne, a d d i g nem szolgálhatjuk. Sokan a szemünkre vetik, hogy a „Vojvodina” végzetét a helytelen politikai orientáció okozta. De kérdem: lehet e megértéssel közeledni a többségi d i á k s á g azon részéhez, a k i k erőszakkal a k a r j á k m e g t a g a d t a t n i legdrágább kincsünket! Lehet, hogy volt hiba a szervezetben, az irányit á s b a n is, de nem szabad elfeledni azt se, hogy mi mostoha fiai voltunk a vajdasági magyar társadalomnak. H i á b a kerestünk összeköttetést a mi t á r s a d a l m u n k k a l , nem találtunk, visszhangra. B e n n ü n k e t nem i r á n y i t o t t senki, se n e m bátoritott, tetteinket sohase helyeselték, de n e m is kritizálták. I l y e n körülmények között az se lett volna csoda, ha teljesen f e r d e uton halad u n k . D e mégse a z történt H a form a i l a g nincs is egyesületünk, gondolatban és törekvésben egyek vag y u n k és ha viszonyaink lehetővé teszik, cselekedeteink koordináltság á b a n se lesz z a v a r és ennek az a l a p j á n joggal m o n d h a t j u k , hogy mi is vagyunk, mi is leszünk...

Dr. Jancsó Elemér október hóban a „Vén gazember” ifjúsági előadása előtt Mikszáth Kálmánról felolvasást, a „Mai Európa kialakulása” cimen novemberben az unitárius leány egylet meghivására előadást tartott.

Lélekhalászás. Nemrégiben két esetet is hallottunk arról, hogy a diákság leromlott anyagi helyzetét kihasználva, az egyik magyar egyház anyagi támogatás kilátásba helyezésével más egyházhoz tartozó diákot csalt át a maga sorai közé.

a k k o r h a m a r á b b ösmeretesebbekké lettek volna a v a j d a s á g i irodalom f i a t a l és u j , de tehetséges katonái. A m a g y a r tanitók ügye, a mag y a r tanitóképző felállitásának a gondolata, az a g r á r r e f o r m egyoldalu és igazságtalan v é g r e h a j t á s a által n e m csak földet, de kenyerét is vesztett m a g y a r parasztok kiv á n d o r l á s a , az iparos i f j u s á g o t kulturális előrehaladásában gátló és elproletárosodásra kényszeritő körülmények és ezek orvoslása, mind k a r d i n á l i s kérdéseit képezték a „Vojvodina” ifjuságának. T u d j u k , hogy n a g y o n sok tekintetben gyengébbek v a g y u n k , m i n t a k á r erdélyi, akár felvidéki sorstestvéreink. De ugyanakkor nem szabad elefelejten ü n k azt se, hogy M a g y a r o r s z á g történeti életében is a mi állap o t a i n k voltak a legsiralmasabbak, a mi problémáink voltak legjobban „ P a t ó P á l o k ” örök h e j r á é r ü n k e l é s é vel kezelve.

150


Az Erdélyi Fiatalok főiskolás konferenciája. Múlt s z á m u n k b a n h í r d e t e t t és szerkesztőségünk által f ő k é p e n az elsőéves magyar főiskolások s z á m á r a szervezett konferencia elég n a g y érdeklődés mellett z a j l o t t le október 2 1 – 2 3 n a p j a i n A Székely Társaság F a r k a s uccai helyiségében. A m e g j e l e n t e k s z á m a 1 0 0 – 1 5 0 között váltakozott, m e l y t é n y önmagában igazolta a k o n f e r e n c i a megrendezésének szükségességét. A három n a p h á r m a s irányu beosztása az általánostól h a l a d t a konkrétum felé, az á l t a l á n o s világkérdések és egyetemes m a g y a r f e l a d a t o k o n át a mai erdélyi m a g y a r i f j ú s á g helyzetének, lehetőségeinek, f e l a d a t a i n a k vizsg á l a t á i g és f e l m u t a t á s á i g . Az egyes előadók, – öregek és f i a t a l o k – mind azon igyekeztek, hogy m e g l á t t a s s á k az i f j ú s á g g a l , m i s z e r i n t csak, a ma előtorlódott problémákra, illetve ezek megoldására irányuló alapos elméleti és gyakorlati készültséggel á l l h a t be az erdélyi magyarság jövendőjének épitői közé. Az egyetemes, mai i f j ú s á g o t é r i n t ő problémákról az első n a p dr. Imre Lajos theol. p r o f e s s z o r és Balázs Ferenc, l a p u n k f ő m u n k a t á r s a tartottak e l ő a d á s t ; „Az i f j ú s á g válsága” c. könyv kitünő szerzője k i f e j t e t t e e v á l s á g egyetemes emberi jelentőségét, mely nem más, m i n t az egymással folyton bizonyos ellentétben levő két generáció harcából f e j l ő d ö t t szükségképpeni m e g ú j u l á s a az emberiségnek, szemben a m a i v i l á g h á b o r ú u t á n i i f j ú nemzedék válságával, mely emezt az élet minden sikjában kikezdve, reá nézve eminensen centrálissá, központivá válik s elkerülhetetlenné teszi a minden t é r e n új és az eddigi f e l f o g á saival t a l á n radikálisan szembenálló á l l á s f o g l a l á s t . Ennek az előadásnak mintegy alkalmazása volt a Balázs Ferencé, mely az angol, amerikai, hindu, j a p á n és kinai i f j ú s á g i mozgalmakról beszélt, részletezve az új generáció új meglátásait és mentalitását. E népek i f j ú s á g á n a k egymástól anynyira e l t é r ő törekvései között egységet ad az i f j ú s á g n a g y és m i n d i n k á b b mélyebbre n y ú l ó érdeklődése és felelősség

érzetének f e l é b r e d é s e a szociális probléma, az emberi t á r s a d a l o m nagy dolgozó tömegei i r á n t . A második és h a r m a d i k n a p előadásai az á l t a l á n o s és kisebbségi mag y a r problémákat ölelték át. E kérdéseknél is kettős szempont érvényesült. Az egyetemes m a g y a r p r o b l é m á k a t Paál Árpád dr. szerint m u l t b a n is, jelenben is a m a g y a r n é p történelmi végzetszerűsége a „keresztút”-ban való állás határozta és h a t á r o z z a meg. Ez a végzetszerű szerep sok szomorú és t a l á n senkinek fel nem r ó h a t ó t r a g é d i á t okozott ezeréves t ö r t é n e l m ü n k b e n – de másrészről, sok biztatást és bátorítást nyújthat jövőre nézve, m e r t a sajátos magyar önkormányzati szellem mindig ú j lehetőségeit m u t a t t a és m u t a t h a t j a meg ezután is a fejlődésnek. A mai erdélyi m a g y a r s á g l e g f ő b b k é r d é s e i : 1, nyelvkérdés, 2, a velünk lakó népekkel közös, de kisebbségi szempontból sulyosabb gazdasági és 3, s a j á t o s erdélyi m a g y a r problémák között ez utóbbiak t a l á n a legnagyobb fontossággal birnak jövendőnk kia l a k i t á s á b a n , m e r t ezek: a k u l t u r á l i s (iskoláztatás, székely k u l t u r á l i s autonómia) tényezők döntenek végső f ó r u m o n a f a l ú és város tömegeinek egysége által m e g m a r a d á s u n k f e l e t t . Előadó h a n g s u l y o z t a azokat a b a j o k a t , melyek a t á r s a d a l m i szervezkedés h i á n y a m i a t t érték és érhetik az erdélyi m a g y a r ságot. Jancsó Béla és László Dezső előadásai a mai egyetemes és erdélyi m a g y a r i f j ú s á g helyzetére, mentalitás á r a é s f e l a d a t a i r a m u t a t t a k reá. Előbbi széleskörü áttekintéssel vizsg á l t a azokat a szellemi és gazdasági okokat, melyek a mai m a g y a r o r s z á g i , csehszlovákiai, jugoszláviai és erdélyi m a g y a r i f j ú s á g i m o z g a l m a k a t megh a t á r o z t á k és mai f o r m á i t kialakították. R á m u t a t o t t a r r a az e l t a g a d h a t a t lanul egyetemes h a t á s r a , melyet Szabó Dezső m e g l á t á s a i gyakoroltak a mai összes h a l a d ó m a g y a r i f j ú s á g i mozgalmakra, melyek a m ú l t gyökeres reviziója u t á n a m a g y a r s á g jövőjét, szociális u j j á a l a k u l á s á t és a t ö b b i

151


közép- és k e l e t e u r ó p a i népekkel való viszonyát is az eddigi egyoldalú, germ á n orientációval szemben új szempontok a l a p j á n képzelik el. K i f e j t e t t e , h o g y a m a i erdélyi m a g y a r i f j ú s á g r a v á r az a k e t t ő s f e l a d a t , melynek elvégzésére az a p á k g e n e r á c i ó j a pszihológiai a d o t t s á g a i n á l f o g v a nem k é p e s : az egységes, széles alapokon nyugvó társadalmi szervezkedési megvalósít á s a és a többségi néppel való őszinte e g y ü t t m u n k á l k o d á s a kisebbségi életjogok 100 százalékos biztositása alapján. E gondolatok t o v á b b f e j t é s e és a konf e r e n c i a összegezése volt a László Dezső előadása, mely a mai erdélyi m a g y a r i f j ú s á g szellemi a r c á n a k megr a j z o l á s a után, különösen a t á r s a d a l m i szervezkedés f e l a d a t a i t állitotta a hallg a t ó k elé. Ez utóbbi k é r d é s b e n a f a l u óriási jelentőséggel bir, az erdélyi m a g y a r s á g ezzel áll v a g y esik, mond o t t a az előadó, k o n f e r e n c i á t záró előa d á s a konkluziójában. A k o n f e r e n c i a két délutánjának egyikén a kolozsvári főisk. egyletek nevében Vargha L a j o s (Bólyai k ö r ) , Mikós I m r e (D. F. E . ) , Antal Gusztáv (Sz. T. Főisk. T a g o z a t a ) , Szigethy Béla ( I K E ) és Verczel József (R. K a t h . Népsz. Egy. és Főisk. Szakoszt.) szervezeteit és ez évi p r o g r a m j á t ismertették, m á s i k á n pedig Demeter Béla az Erdélyi Fiatalok Falu-szemináriumának, Jancsó Béla pedig az E. F. irodalmi és művészeti s z e m i n á r i u m á n a k p r o g r a m j á t vázolták fel. Megállapithatjuk, hogy konferenc i á n k ú g y a diákságon belül, m i n t rajta kivül, élénk érdeklődést és f i g y e l m e t keltett. Az egyes előadások u t á n m i n d i g élénk v i t á k és hozzászólások t ö r t é n t e k , bizonyságául az i f j ú s á g t é m a k ö r b e való belakapcsolódásának. Külön cikket lehetne irni arról a h a t á s r ó l , melyet k o n f e r e n c i á n k az erdélyi m a g y a r s a j t ó b a n kiváltott. M a j d n e m mindenik s a j t ó o r g á n u m külön beszámoló cikkben m é l t a t t a l a p u n k kezdeményezésének jelentőségét. A Mag y a r P á r t h i v a t a l o s l a p j a , a „Keleti U j s á g ” okt. 27-i s z á m á b a n közölt hosszu és érdekes beszámolót „Két generáció gondolatai erdélyi, m a g y a r és világproblémákról egy főiskolás k o n f e r e n c i a t ü k r é b e n cim a l a t t , h a n g -

sulyozva a mai m a g y a r i f j ú s á g heroikus tanulásvágyát, mely szörnyü anyagi helyzete d a c á r a is új szélesebb horizontok m e g l á t á s á r a ösztönzi. Az „Ellenzék” szintén kiemeli a konferencia jelentőségét okt. 27-i számában megjelent cikkben, melynek i r ó j a „Az i f j ú ság, mely „nem nyerte meg- és nem veszit e t t e el a h á b o r ú t ” a u t o n ó m i á t kér szellemi és t á r s a d a l m i mozgalmai szám á r a ” cimű t u d ó s í t á s t közöl a konf e r e n c i a gondolatairól, különösen aláhuzva J a n c s ó Béla f ő m u n k a t á r s megá l l a p í t á s a i t a z erdélyi m a g y a r i f j ú s á g kettős f e l a d a t á r ó l . Eme f e l a d a t értelmezése körüli f é l r e é r t é s e k e t t á r g y a l j a a „ F r i s s H i r e k ” 1931 okt. 31-i számának vezércikke, melynek i r ó j a bizalm a t l a n s á g és gáncsoskodás helyett m e g é r t é s t és t á m o g a t á s t kér az apák generációjától az i f j ú s á g becsületes munkájához. Ki kell emelnünk azt a rendkivül meleg és őszinte érdeklődést, melyet a „Temesvári H i r l a p ” t a n u s í t o t t konf e r e n c i á n k iránt. E lap főszerkesztője Pogány László dr. vezércikkében mélt a t t a törekvésünk lényegét (1931 okt. 30-i s z á m á b a n . „Az i f j ú s á g éposza”). Kiemeli az i f j ú s á g i célkitüzés komolys á g á t és g i g a n t i k u s voltát s a z t a hat á s t , melyet ez a haladó szellem gyakorol az erdélyi m a g y a r s á g rétegeire. „A mai erdélyi i f j ú s á g a n n y i r a benne él k o r á b a n és a n n y i r a n e m veti ki ködös távolba horgonyát, hogy nyilvánvalóan nem m a r a d t á r s t a l a n u l és a h a l a d o t t a b b koru nemzedék egész f a l a n k s z a áll mögéje, vagy melléje, amikor a szellemi a u t o n ó m i a fegyverével a k a r j a megszervezni a m a g y a r t á r s a d a l m a t és módot keres a másokkal való m e g é r t é s r e ” E m e l e g h a n g u cikken kivül m é g két i f j ú s á g i beszámoló foglalkozik e l a p h a s á b j a i n konferenciánk jelentőségével, egyik az okt. 31-i számb a n Melius N. József, m á s i k a nov. 6-iban Tóth Zoltán tollából. De a h u l l á m v e r é s á t c s a p o t t a Királyh á g ó n túl is, m i n e k bizonysága a „ M a g y a r H i r l a p ” október 31-i számáb a n m e g j e l e n t „Két nemzedék” cimű t u d ó s í t á s . E n n e k irója a k i t ü n ő erdélyi publicista, Szentimrei Jenő, ki m á r több izben ismertette a magyarországi közönség e l ő t t l a p u n k törekvéseit. Jelen cikkében hangsulyozza azt az örvendetes tényt, hogy mikor m a j d n e m

152


mindenkinek m e g d e r m e d t a gondolkozó, kezdeményező képessége, az i f j ú ság a „ k e t t ő é r t kenyér, h á r o m é r t szilva” ebédek k o r á b a n is „gulliveri lépésekkel” h a l a d előre, hogy a holn a p i jobb lehetőségek t e r v e i t kimondja”. A z u t á n részletesen ismerteti a k o n f e r e n c i a gondolati a n y a g á t , központba állitva J a n c s ó Béla f ő m u n k a t á r s u n k előadását. Ime ilyen széleskörü érdeklődést t á m a s z t o t t k o n f e r e n c i á n k , melyről első elgondolása alkalmával t a l á n sokan lekicsinylően vélekedtek az i f j ú s á g ér-

deklődésének bizonytalansága miatt. E t e k i n t e t b e n t e h á t az e r e d m é n y egészen megnyugtató. S a j n á l a t t a l konstat á l t u k a z o n b a n az egyetemi hallgatónők t á v o l m a r a d á s á t k o n f e r e n c i á n k r ó l , mely úgy látszik nem t u d t a érdeklődés ü k e t lekötni. K i v á n j u k , hogy az erdélyi m a g y a r főiskolások mindenike lássa be és érezze meg felekezet és nemi különbség nélkül, m e n n y i r e életbevágóan f o n t o s k é r d é s e k m e g o l d á s a v á r reánk, f a j u n k egészének m e g t a r t á s a érdekében. B. S.

Az Erdélyi Fiatalok munkája Temesváron. Az Erdélyi F i a t a l o k a romániai magyar kisebbségi i f j ú s á g életében korszakot alkotó mozgalmának gyűrűi m á r a B á n s á g csendes vizeit is elérték. A Kolozsváron t a n u l ó i f j ú s á g temesvári kis c s o p o r t j a c é l j á ú l t ű z t e ki, hogy a m a g y a r s á g m e g m e n t é s é r e hivat o t t egyetlen lehető úton a m a g y a r n é p : a m a g y a r p a r a s z t s á g és m u n k á s ság felé fordul. Mint az értelmi magyar i f j ú s á g képviselője a z E . F . kis előőrse h i v a t á s á t úgy a k a r j a betölteni, hogy egyrészt kapcsolatot t e r e m t a m u n k á s i f j ú s á g g a l , m á s r é s z t kérdőív a l a p j á n szociográfiai a d a t g y ű j t ő m u n k á t végez és előkészíti a jövő f a l ú munkáját. A Temesvár–Blaskovicstelepi m a g y a r i f j ú s á g g a l való t a l á l kozás, a m u n k á s i f j ú s á g g a l való találkozás legszebb megnyilvánulása volt. Szept. 10-én j ö t t ü n k össze velük egy k u l t ú r á l i s m ű s o r keretein belül. Az est k ö z é p p o n t j á b a n Melius József munkat á r s előadása á l l o t t a m a g y a r s á g mai helyzetéről. Vázolta világviszonylatban és különleges kisebbségi helyzetében a m a g y a r s á g jelenlegi helyzetét a különféle e r ő h a t á s o k ü t k ö z ő p o n t j á b a n . M a j d i s m e r t e t t e a m a g y a r s á g jövendő é l e t ú t j á t , melynek i g a z g a t ó j a n e m sok év múlva a m a i i f j ú s á g lesz. Ezzel kapcsolatban a z erdélyi f i a t a l s á g ú j orientációjáról beszélt és vázolta az E. F. p r o g r a m j á t . Közeledni kell a m a g y a r n é p zömét képező p a r a s z t s á g és m u n k á s s á g f e l é és a közös m a g y a r érdekvédelmi csoportok ú t j á n h a r c o l n i a holnapi, osztálykülönbség nélküli t á r s a d a l o m é r t . A jelenlevők n a g y lel-

kesedéssel f o g a d t á k az előadó szavait. A második e l ő a d ó : F r á t e r Géza orvostanhallgató a szociográfiai kutatások jelentőségéről beszélt és i s m e r t e t t e a Blaskovics-telepen az E. F. kérdőíve a l a p j á n végzendő m u n k á t . A zárószóban Tóth Zoltán t a n á r j e l ö l t f e l h í v t a a f i g y e l m e t a mai f i a t a l s á g szerepének történelmi f o n t o s s á g á r a . H a n g s ú l y o z t a a m a g y a r i f j ú s á g n a k a t á r s a d a l m i korl á t o k a t nem tekintő t e s t v é r i összeölelkezését és p é l d á n a k f e l h o z t a az oklándi i f j ú s á g c s a t l a k o z á s á t a z E . F . mozgalmához. A kedvesen lefolyt est h a t á s a a l a t t az előadók és a h a l l g a t ó s á g meleg b a r á t s á g o t kötöttek és a kapcsolatot e z u t á n i s f e n n f o g j á k t a r t a n i . A szociográfiai a d a t o k a t lapunkb a n közölni is f o g j u k . A Blaskovics-telepi est legnagyobb f o n t o s s á g a t a l á n az, hogy az E. F. i t t találkoztak először kimondottan a m u n k á s i f j ú s á g g a l . U g y hisszük, ennek a t a l á l k o z á s n a k f o l y t a t á s a és v i s s z h a n g j a is lesz még. A t e m e s v á r i fiatalok felvették a kapcsolatot a szomszédos Uj-Kissoda ( F r a t e l i a ) m u n kási i f j ú s á g á v a l is, ahol előkészítették a t a l a j t a jövő szociográfiai m u n kája számára. A temesvári „Magyar I f j a k ” egyesületében m é g szeptember hó f o l y a m á n előadást t a r t o t t a k az E. F. munkájáról. Az E. F. m u n k á j a Temesváron még csak c s i r á j á b a n van meg, de r e m é n y van a r r a , hogy e b i z t a t ó kezdet egy m u n k á s jövendőben méltóképpen fog folytatódni. Tóth Zoltán (Temesvár.)


153

SZEMLE Vádolnak, mert nem ismernek. A kolozsvári román diákság és az erdélyi római katholikus státus problémája. A P e t r u Maior diákközpont m e m o r a n d u m a az I. F e r d i n a n d t u d o m á n y e g y e t e m szenátusához és a m a g a s kormányhoz (Cluj, 1931.) a cime a n n a k az emlékiratnak, amelyet a kolozsvári összes rom á n egyetemi hallgató alakulatok vezetői a l á i r á s á v a l a címben megnevezett helyekre beadtak. Az e m l é k i r a t abból indul ki, hogy d a c á r a az állam sok áldozatának, a kolozsvári e g y e t e m n e m rendelkezik megfelelő templommal, diákházzal, szemináriumi helyiséggel, az egyetemi egyleteknek nincs önálló székhelye. Ezeknek h i á n y á b a n különböző fakultások, felekezetek és f a j o k i f j u s á g a sem egymással, sem professzoraival n e m tud megfelelő módon találkozni és e g y ü t t élni. „ M i a l a t t a r o m á n d i á k s á g ebben a helyzetben van, „a meglepő s z á m m a l növekedő m a g y a r egyetemi hallgatóság, különösen az elm u l t két esztendőben az erdélyi és m a g y a r o r s z á g i m a g y a r politikai vezetők i r á n y í t á s á v a l r o m á n államunk minden törekvéseivel szemben egyenesen ellenséges mozgalmat indított. A m a g y a r egyetemi hallgatók megmozdulása jól szervezett merénylet nemzeti és állami egységünk ellen. Ha ennek az i f j u s á g n a k társadalmi i r á n y i t á s á t sürgős intézkedések által a mostani b e f o l y á s alól nem v o n j á k ki és az egyetem égisze alatt n e m hozzák harmoniába a román diákság mozgalmaival, meg v a g y u n k győződve, hogy a m a i állapotok következményei a közeljövőben a legerőszakosabb f o r m á b a n f o g n a k megnyilatkozni.” Az i f j u s á g n a k az a meggyőződése, hogy ezt az államellenes mozg a l m a t a M a g y a r P á r t befolyása a l a t t álló r. kath. s t á t u s szitotta és irányította, a s t á t u s t p e d i g a Concordatum értelmében likvidálni kell. A s t á t u s likvidálása által a t u l a j d o n á t képező Egyetem, F a r k a s és Petőfi-utcai templom, iskola és internátus-épületek átmennek az egyetem t u l a j d o n á b a s igy az egyetem könnyüszerrel m e g t a l á l h a t j a a m a g a külön t e m p l o m á t és szabad neveléshez szükséges épületeit. A stát u s egyetemkörüli j a v a i n a k átvétele megoldja a román egyetemi hallgatóság szabad nevelésének sürgős problémáit – A m e m o r a n d u m egészéhez n e m k i v á n u n k hozzászólani. Minket jelen esetben a n n a k i f j u s á g i vonatkozásai érintenek. A leghatározott a b b a n v i s s z a u t a s i t j u k azokat az a l a p t a l a n v á d a k a t , melyeket az eml é k i r a t mozgalmaink mellének szegez. L a p u n k p r o g r a m j a k é n t a z t i r t u k : „ K e r e s n i a k a r j u k problémáink megértésének ú t j á t az együttélő népek fiatalságával, kikkel közösen folyik itt a m u n k a a főiskolák p a d j a i n és közösen f o g folyni az életünk, h o g y f e l i s m e r j ü k közös p r o b l é m á i n k a t és f a j u n k emberi értékeinek elismertetése és m á s f a j o k értékeinek tiszteletén keresztül segítsük elő az erdélyiség gondolatát, f a j o k találkozását az emberi értékek magaslatán.” (I. év. 1. sz, 2. old.) „Életellenes merénylet lenne bele nem helyezkedni a romániai mag y a r kisebbségi sors keretébe, izgatni a fentálló államrend és jogi f o r m a ellen. Őszinteséggel m e r j ü k írni, n e m is volt ez soha szándéka 154


és gondolata ennek az i f j u s á g n a k . ” (I. é v f . 1. sz. 5. old.) I d é z h e t n é n k még sok m á s hasonló h e l y e t I I . é v f o l y a m u n k f a l u s z á m á b a n , külön cikkben m é l t a t t u k a r o m á n i f j u s á g f a l u m u n k á j á t E z t a cikket egyik vezető budapesti l a p teljes szövegében á t v e t t e és elismerő k o m m e n t á r kiséretében m u t a t t a be M a g y a r o r s z á g o n a r o m á n i f j u s á g t ö r e k v é s e i t . J e l e n t ő s r o m á n lapok ( P a t r i a 1930 j a n . 27. szám, A r d e a l u l t â n ă r . 1930 febr. 1.) elismeréssel í r t a k m o z g a l m u n k egészséges szelleméről. A m a g y a r egyetemi h a l l g a t ó s á g vezető egyéneivel k a r ö l t v e m i n d i g azon fáradoztunk, h o g y őszinte, n y i l t vizekne t e r e l j ü k az i f j ú s á g i élet minden m e g n y i l a t k o z á s á t E l ő a d á s a i n k n y i l v á n o s a k voltak. A z állambiztonság őrei m i n d e n esetben jelen lehettek és sok esetben jelen is voltak összejöveteleinken. A z emlékiratnak v a n egy p o n t j a , amelyért nekünk, m a g y a r diákságnak szinte köszönetet is kellene m o n d a n u n k . A r o m á n i f j u s á g is követeli a z t , a m i t m i évek ó t a k é r ü n k , a m i é r t évek ó t a küzdünk, leg y e n a m a g y a r főiskolás i f j u s á g n a k is egyetemi felügyelet a l a t t mükudő elismert egyesülete. Ne f e l e d j é k el a r o m á n kollegák, h o g y n e m a m a g y a r egyetemi hallgatókon múlott, h o g y egyesületi életük nincs szervesen az egyetem kötelékébe kapcsolva. Mialatt ezért az egyetemi egyesületért k ü z d ö t t ü n k , egy percig sem m a r a d t u n k tétlenek a b b a n az i r á n y b a n sem, h o g y főiskolai hallgatóságunk önállóságát a t ö r v é n y e s keretek között m ü k ö d ő m a g y a r alakulatokkal szemben is kiharcoljuk. Mi s a j á t l á b á n járó, teljesen önálló i f j u s á g o t a k a r u n k . Legyenek meggyőződve a r o m á n kollegák afelől, hogy nem egyszer kellett, hol n y i l t a n , hol titokban, ódiumot szenvednünk s a j á t vezetőink részéről azért, m e r t a mi e s z m é n y ü n k a maga lábán j á r ó kisebbségi m a g y a r i f j u s á g . F a j i mivoltunkat n e m t a g a d j u k . F a j i s á g u n k államilag elismert jogunk. E b b e n az államban, ennek törvényes kereteeibe beleilleszkedve a k a r j u k generációnk értékeit m i n d n y á j u n k j a v á r a gyümölcsöztetni. Kolozsvár, 1931 november. László Dezső. A holnapi Erdély. (A mai erdélyi magyar ifjúság) Asztalos Miklós cikke a Magyar Szemle 1931 3. számában. Magyarország egyik legnivósabban szerkesztett folyóiratában a közel multban tiz oldalas tanulmány jelent meg az erdélyi magyar ifjúságról. A tanulmány jelentőségét növeli az, hogy éppen a Bethlen István irányitása alatt álló Magyar Szemlében jelent meg. A cikk örömmel állapitja meg, hogy az utóbbi évek Romániája végtelen sokat konszolidálódott az évekkel ezelőtti Romániával szemben. Az egész ifjúságról adott képén a kérdést gyökerében fogta meg, mert világosan kimutatta a mai erdélyi magyar ifjúság generációs tudatának létrehozó okait. A harminc évesek gárdájának hiánya természetszerüleg osztja két táborba az intelligenciát. Az idősebb, milleniumi generáció kon-

zervativ és kényszerüségből aktiv, a fiatalabb, trianoni generáció haladó irányu és teljesen aktiv. Ez az egészséges állapot. Az erdélyi magyarság vezetése egyszerre fog a fiatalság kezébe esni, az ifjúság ezt t u d j a s éppen ezért nem olyan forradalmi a felnőtt generációval szemben. Pontos statisztikai adatokat közöl a főiskolai hallgatókról. Ismerteti az önálló egyetemi egyesületért folytatott küzdelmeinket. Elismeréssel adózik az egyházi főiskolai alakulatok munkájának. Az Erdélyi Fiatalok munkáját egészséges látással állitja bele a főiskolás mozgalmak egységes rendszerébe. Ennek a mozgalomnak értéke a politikátlanság és a falu felé fordulás. Ugy látja, hogy a Bartha Miklós Társaság és Sarló elhatározó lökést adott ennek a mozgalomnak, de az Erdélyi Fiatalok megmozdulása a fenti két 155


mozgalommal szemben „sokkal meg- † Szentgyörgyi István. fontoltabb, feltisztultabb és reálisabb, Egész világ sülyedt el benne, mert műerdélyibb”. vész volt, e szó legszebb értelmében, Örvendetes tényként szögzi le, hogy megérzője, átvillantója a megfoghatata felnőtt generáció a fentálló fel- lannak. fogásbeli különbségek ellenére sem Mégis: több volt, mint művész. feledkezik meg az ifjúság anyagi támo- Egész ember volt. Élte az életet és gatásairól. Biztatóan alakul Erdély- soha el nem hagyta, a természetet, ben a holnap magyarsága. onnan szedte az élet izeit: gyümölL. D. csökből, hegyek hajlásából, napsütés„A MI FÁJDALMUNK: TANU- ből – és a népből, a magyar-parasztSÁGTÉTEL”. Szentgyörgyi István ból. A mi nemzedékünk egyik legnatemetésén történt. F á j t nekünk, hogy gyobb élménye, hogy nekünk is megBudapest csak részvéttáviratot kül- mutatta az, ezeréves magyar paraszt dött és képviseltetéssel bizott meg, de sorsot örökké valóan kivetitő alakot: onnan senki le nem jött a legnagyobb egy másik nagy alföldi meglátását; Timagyar szinésznek adott végtisztesség- borczot. Vele utat mutatott és örökkére. És jólesett az, hogy a hatóságok való utravalót adott nekünk: a magyar széles képviselettel adták meg a vég- falú: az új magyar lélek felé. S amikor koporsóján Tiborcz szürétisztességet. De ami egészen váratlan volt: a román szinészegylet nevében vel, eltünt szemeink elől Házsongárd Josif Vanciu titkár olyan emlékezést sirgödrén át, tudtuk, hogy elmulnia olvasott fel, amelyet nem szabad nyom- csak azért kellett, mert ember volt. talanul elmulni hagynunk. Szent- Halottak napján a kolozsvári magyar györgyi művészetének igaz és szép főiskolás egyletek és az Erdélyi Fiajellemzése mellett arról beszélt – és talok koszoruja Tiborczot, az örök hangja remegett a fájdalom őszinte- magyart akarta neki megköszönni. ségétől – hogy ő nem volt erdélyi, Jancsó Béla. mégis mindvégig, halálon tulig hű Sz. Ferenczy Zsizsi székely maradt Erdélyhez. Erdélyhez, amelyet ballada-estje. szülőföldjükként szeretnek az erdélyi Ha annyi öntudat lenne bennünk, románok is, épúgy mint az erdélyi amennyi nincs, mind oda mennénk magyarok és az Erdélyhez hű ember tanulni az ősforráshoz, a székely lélekhalálát külön ezért is siratják a mű- hez. Ennek a léleknek tolmácsa Szentvész elvesztése mellett, „A mi fájdalimreiné, Ferenczy Zsizsi asszony, aki nunk tanuságtétel” (Durerea noastră november 17-én tartotta, Kolozsvárt este mărturia), fejezte be szivbeszékely ballada-estjét Sz.. Ferenczy markoló szavait. Zsizsi egyaránt meg tudta szólaltatni a Vártunk, hogy az erdélyi magyar tragikum mélységét és az öröm játszi sajtó vezércikkekkel fog válaszolni zökkenéseit, a székely lélek egész széerre a megrendítő erdélyi megnyilat- ditő dimenzióját, mert nem egy, de minden művészi eszközt, (mozdulat, kozásra. De ha hallgat az erdélyi magyar ének, kosztüm) a kifejezés szolgálatába sajtó, mi nem engedjük elmúlni az állitott. Sokan voltak ott, de kivánaőszinte szót. Tartjuk magunkat olyan tos lett volna, hogy minden magyar főjó magyaroknak, mint bárki, aki ezzel iskolai hallgató ott legyen. Hallhatták fogadkozik, küzdeni akarunk 100 száza- volna Krenner Miklós bevezetőjének lékos életjogainkért. De tudjuk az er- messzezugó vallomását: az erdélyi délyi sorsot, amely ma világparancs: a magyarságnak a székely erőből, mélyromán és a magyar f a j egymásra van ségből kell megújulnia. És életre szóló utalva. És ennek a mindkét népet egye- élményként elvitték volna magukkal dül megmentő találkozásnak legigazibb Ferenczy Zsizsi tolmácsolásán át a előkészitői a Vanciu-féle megnyilatko- székely lélek izét, hogy á t j á r j a egész zások. Ha már nem mondta, mondjuk valójukat és ne engedje penészes neki mi, fiatal erdélyi magyarok, teoretizmusba és ósdiságokba sülyedni őszinte, igaz szivvel, erdélyi érzéssel: ma, amikor egy nép létjoga: gazdasági és szellemi ereje csupán. köszönjük. Jancsó Béla. Jancsó Béla. 156


A háromszéki székely népdal utolsó tiz esztendeje. Ez alatt a cim alatt tartott dr. Keresztes Károly, sepsiszentgyörgyi ügyvéd, hegedüművész és képzett népdalgyüjtő kis városi kereteken és nivón túl növő előadást a Székely Nemzeti Múzeum e téli első felolvasó összejövetelén november 5-én. Előadásában ismertette a magyar népdal alapsajátságait megállapitván, hogy azok teljesen azonosak a székely népdal legjellemzőbb gyökérszálaival. A népzene a néplélek legalsó, legkevésbé alakuló ős rétegéből ömlik elő. A székely és magyar nép gyökereiben is egy lélek. Megállapitotta a háromszéki népdal udvarhelyszéki és csiki népdaltól elütő vonásait s azt a helyet, melyet az egész magyar népdal egységében elfoglal. Részletes adat felsorakoztatással mutatta ki, hogy az utóbbi tiz év lényeges rombolást nem eredményezett a népdalban, sőt az eredeti vonásait megtartva, egészséges lépést tartott az egyre haladó élettel. Előadásában különös- értéket jelentett annak előtárása, hogy Bartók Kodály miképpen tették a minden más nép zenéjétől elütő magyar népdal (zenéjét egyetemes értékü világképletté. Szomorú szegénység, hogy Bartók és Kodály muzsikája éppen nekünk érthetetlen hangzavar. Ez a tény is mutatja, mennyire nem vagyunk magunk, – magunk. Az előadást zongorán előadott népdalok tették élénkké. Utána két falusi leány és két falusi fiu, egy gimnázista és egy tanult városi leány eredeti népdal-ének számai következtek. A közönség örömmel látta az előadói emelvényen a népdalok leghűségesebb interpretálóit, akik minden várakozást felülmuló eredetiséggel oldották meg feladatukat. Több okból láttuk szükségesnek, hogy egy ilyen vidéki estélyről megemlékezzünk. Mig a kolozsvári kulturegyesületeink összejövetelei óriási részvétlenség mellett folynak, addig a szentgyörgyi múzeum előadó terméből a közönség egy része kiszorult. Ennek az is lehet az oka, hogy a szentgyörgyi múzeum az élet üterén t a r t j a a kezét, most is mint mindig arról tesz bizonyságot, hogy up to date életet él. Munkájába a város iparos, kereskedő,

munkás társadalma is belekapcsolódik. Mikor mondhatjuk ezt el a kolozsvári előadásokat rendező egyesületekről? Ez az előadás tettel igazolta, hogy a múzeum a székely népé, mert a falu gyermekeit is oda engedte az előadói emelvényhez. Kolozsvárt nemrégiben egy falusi dalárdának estélye a városi közönség részvétlensége miatt csufosan megbukott. Dr. Keresztes Károly kérésünkre megigérte, hogy előadását Kolozsvárt is megismétli. Ez határozott nyereséget fog jelenteni Kolozsvár szellemi életére nézve is. Vajjon hogy fogja fogadni Kolozsvár közönsége a vidéki magyar kultura életerős megnyilatkozását. László Dezső. A Vatikán, a fascizmus és az ifjuság. A napilapokból ismeretes az az ádáz harc, amely a V a t i k á n és a fasizmus között az i f j ú s á g nevelésének kérdésében kitört, s amely m á r - m á r felbomlással f e n y e g e t t e a nemrég megkötött, az E g y h á z i Államot, s a p á p a világi jogait elismerő lateráni egyezményt. Ez a harc most megegyezéssel végződött s a megegyezés lényegének jelentősége tulmegy az érdekelt körökön és az egyház, állam és i f j ú s á g viszonyának kérdésében valószínűleg általános elvvé f o g válni. A megegyezés u. i. biztosítja az egyház jogát az ifjúság vallásos nevelésére, de kifejezetten megszabja, hogy az egyháznak nincs joga sem politikai, sem gazdasági, sem sportmozgalmakba avatkozni, amely ágak az államnak, illetve a fasizmusnak tartatnak meg. A megegyezés elvi lényege: a lelki t a r t a l m a t adó egyház m a r a d j o n m e g a lelki nevelésnél, a közösség gazdasági és politikai érdekeit jelképező állam pedig i r á n y i t s a az i f j ú s á g politikai és gazdasági nevelését. J. B. EIŐFIZETŐINK szives t u d o m á s á r a hozzuk, hogy szerkesztőségünket és kia d ó h i v a t a l u n k a t október 1-én Str. N. J o r g a (v. Jókai u.) 2 szám alá helyezt ü k át. Hivatalos óra d. e. f é l 12-től fél 1-ig. 157


A MI

KÖNYVEINK Tamási Áron: Címeresek

E g y olyan könyvről szeretnék A jelenkor művészi f o r r a d a l m á n a k írni, melyet az érző és gondolkozó speciálisan m a g y a r szerve. erdélyi f i a t a l s á g i r o d a l m u n k egyik Meséje: a néppel, vagyonnal és legjobb regényének t a r t s melynek Erdéllyel léhán játszó főnemesség féléves f o r t u n á j a a viták és birálaegy részének esszenciális képviselőtok változatos és mulatságos sokféjével bábuként játszik egy felverleségét váltotta ki. A székely-Mistr á l n a k k i j á t s z o t t író a mithikus no- gődött hisztérika, akinek hiperpervellák és népeposznak minősített verz vérmérséklete legyőzi minden S z ű z m á r i á s k i r á l y f i szerzője, Ta- okosságát és a hatalom tákolt csúmási Áron Cimeresek című regé- csán elesik. Történelmi utópia csuregény optimisztikusabb nyének t á r g y á t E r d é l y közeli tör- pán a megoldása, mely a homályosan ténetéből vette. megrajzolt székely próféta tettében Az elhangzott birálatoknak két azt m u t a t j a , hogyan kellett volna l e g g y a k r a b b a n ismétlődő lovagló cselekedni. És így t a n ú l s á g is csak vesszeje T a m á s i történelmi értékeáltalános forradalmi hangulatban lése és egy élő és n a p j a i n k b a n is oldódik fel, egy olyan osztály ellen, szereplő hisztérika-tipus megjeleníamely ma maga issza levét az eltése volt. S minthogy regéh e r d á l t lehetőségeknek és baklövényében, m e g m u t a t t a , hogy tud í r n i seknek, a fennálló történelmi erők mindenki s z á m á r a érthető, csiszolt következtében vergődik és inkább irodalmi nyelven is, a kritikusok szánalomra, mint gyülöletre méltó. általános véleménye az lett, h o g y ez nem az igazi Tamási, ennélfogva Érthető, hogy a Tamási szatiráregénye nem jó. A k r i t i k á k minde- ja nem váltott ki olyan visszhangot, nike irreális dedukció volt, melynek m i n t amilyenre az arisztokrácia kezdete nyilvánvalóan belső és dog- boldogabb éveiben el lehettünk volmákhoz t a p a d ó egyéni izlésből nőtt na készülve. B á r a regényben megki. Különösen a történelmi értékelés l á t j u k c s i r á j á t a n n a k a m a g y a r kisértette egyesek önérzetét. Az 1918-ki sebbségi berendezkedésnek, mely összeomlás még m i n d i g oly keserű ma a m a g y a r s á g o t a vezetők mohóés kényes p o n t j a azoknak, akik te- sága és blöff-hazafiassága miatt hetetlenül, félénken, f á r a d t a n v a g y kettészakitja. T a m á s i regénye, mint épen g y á v á n szerepeltek benne, minden igazi művészi munka, csak h o g y lehetetlen arról igaz képet indirekte mondható tendenciózusn y ú j t a n i anélkül, hogy a szereplők n a k . Senki sem fejezte ki még a v a g y szemlélők p a p i r m a s e f i g u r á i forradalom és összeomlás betegséérzékenységökben meg ne bántódgeit T a m á s i n á l különbben. A n a g y j a n a k . Igy természetes, h o g y a re- kataklizma d r á m a i gyorsasággal gényről véleményt mondtak olya- pereg le előttünk. Nem a n a g y törnok is, akikről eleve elrendeltetett, ténelmi mozdulatok tükrében. Ilyeshogy a művészettől és szépségektől mi, sajnos, m a g y a r részről nem is mértföldes távolságban éljenek. volt akkoriban. A középosztály és napMert a Cimeresek jó regény, az arisztokrácia kórtana vetődik fényre, a félemberek és rothadt első megfontolt erdélyi írás. Az új m a g y a r ideológia kristályos tükre. emberek egész tömege vonul fel 158


előttünk. E g y e d ü l i erdélyi r e g é n y * melyben a m a n a p s á g sokat hangoztatott „vallani és vállalni” százpercentre érvényre jút. És m e r t a mult kiemelt f i g u r á i élő valóságukban állanak előttünk, csak természetes, hogy némely hasonvágású ember szinte önvédekező hadakozását idézik elő. Nincs nevetségesebb ellenérv, m i n t például ilyetén okoskodni: de kérem, ilyesmi még sincs a világban. Mert, ha igazságos akarok lenni, ki kell jelentenem, h o g y a Tilda alakja; idealizált. Igaz, h o g y ez a hősnő cselekszik n é h a olyasmit, ami feleslegesnek, erőltetettnek t ü n i k fel, de mindezt a p r ó tollhibának és jelentéktelen elírásnak t a r t j u k , ami mellett a Cimeresek értéke semmit sem változik. D e állítsuk b e T a m á s i Áront ú j könyvével a világ legfiatalabb iró* A Kacsó Sándor: mellett. Szerkesztő.

Vakvágányon-ja

generációjának soraiba. Olvasgasg a s s u n k egy keveset és h a m a r o s a n m e g l á t j u k , h o g y E u r ó p a legnevesebb f i a t a l írói ú j stílust é s ú j hangot öltenek fel. I r á s a i k b a n ú g y szólván semmit sem t a l á l u n k abból, amit a m u l t dédelgetett; a h á b o r ú t n y e r t és vesztett generáció kerül bizony pellengérre ezeknél a f i a t a l regényíróknál, minden h a z u g s á g á val, m i n d e n baklövésével, m i n d e n „nesze semmi, fogd meg jól” hazafiasságával, azzal az erkölcsével, amelyben titokban élt és f ó r u m o n gyalázott és amelyet a m a g a fekélyes meztelenségében nem látott meg soha. E n n e k a művészileg f e l f e g y v e r kezett és érett f i a t a l generációnak a megbirálására egyedül csak az a generáció hivatott, amelyik a h a j dani h e j e - h u j á k n a k a levét issza. Dr.

FALU MUNKA A tízesztendős Magyar Nép. Nem kevés bátorság kellett ahhoz, hogy ezelőtt tiz évvel kisebbségi életünk kibontakozása hajnalán, anyagi bázis, szervezett irógárda s mi több, összegyüjtött előfizetők nélkül néplapot inditson valaki. A Magyar Nép nem vallott szégyent. Ma a legelterjedtebb erdélyi magyar lap. Tiz esztendőn keresztül sok ezer falusi vérünkhöz irt jótanácsot, lelkesedést, gondüző tréfát és apró hireket. Egységes szellemet képviselve a maga sajátos módján azon igyekezett, hogy egy arccá alakitsa ki falusi népünk ezerféle szertekuszálódó vonásait. Létjogosultságáról, nélkülözhetetlenségéről az élet tett bizonyságot. Mi, akik az egész erdélyi magyarság megujulásában olyan döntő fontosságunak tartjuk falusi véreink megébredését, velünk egy testté kovácsolását, örömmel köszöntjük a népért dolgozó Magyar Népet. Kivánunk uj esztendőket ad multos annos. Mi, akik szintén dolgozunk a magyar népért, az első uj esztendő alapvetése után az ujabb tiz esztendő épitő munkáját

Kováts

József.

abban látjuk, hogy az a lap fokozottabb mértékben tudja valóságos helyzetünk tényeit egyetemesebb vonatkozásokban, meztelenebb valóságban állitani népünk elé. Az elmult tiz esztendő alatt falusi népünk érdeklődése határozott mozdulattal fordult az egyetemes gazdasági és társadalmi kérdések felé. Ezt az érdeklődést ki kell elégitenünk. Falusi tömegeink belső szervezettségünk hijával külső szervezeteinkben is vásultan tengődnek. Alólról felnőtt, minden igényt kielégitő valóságos életegység teremtésén kell fáradoznunk. Ennek hiánya okoz legtöbb hátramaradást. A Magyar Népnek volt hivatása. Istennek hála van hivatása, mert az élet világosan t á r j a azokat eléje. L. D. Hogyan fogadták az Erdélyi Fiatalok falufüzeteit? 1. Falú-füzetünkről: Gyallay-Pap Zsigmond: A nép és az intelligencia c. tanulmányáról számos méltatás jelent meg. Napilapjaink közül a Keleti Ujság ez évi 108. számában dr. Sulyok István foglalkozott vele részletesen, kiemelve, hogy az eddigi elméleti okos159


kodások után e könyv az elmélet és a gyakorlati látás, a falú-program és falú-segítés szerencsés összetétele; dicséri tárgyilagosságát, világos stilusát és az erdélyi új magyar nemzedék jelentkezéseként üdvözli. Az Ellenzék 1931 jul. 26-i számában Sp. (Spectator) kiemeli, hogy a könyv józansága nem fiatalos, hogy írói műként kel! kezelni s bár több rendszerességet várt volna el, a kérdés jelentőségét fokozza, megfigyelései kitünőek, javaslata életrevaló. Az olvasás és megszivlelés felé élénk visszhangot kell kelteni. Melegen méltatja a könyvet s a falú-munkát a Brassói Lapok is. Folyóirataink közül eleddig csupán a Pásztortűz foglalkozott a könyvvel f. évi 13. számában. Járosi Andor részletes kritikája jellemzi a sorozat célját, a könyvet az ifjúság munkája komolyságának dokumentumaként fogja fel, kiemeli megfigyelései éles és találó voltát, különösen a pap szerepét illetően s a falú-munka mostani nemzedéki szeretetéből kiindulva felteszi a kérdést: mi a kötelessége evvel szemben a magyar társadalomnak? „Nemcsak a munka lehetőségének megteremtése, hanem a rokonszenv és komolyanvevés légkörének áradása.” A magyarországi folyóiratok közül a Nyugat ez évi 14. számának „Uttörő ifjúság jelentkezik” c. cikke az ifjúsági falú-munkák csokorba foglalásakor örvendetes jelenségként könyveli el a tanulmányt, amelyet kitünőnek tart, minden magyar diáknak szükségesnek és hasonló magyarországi mű megírásának szükségét hangoztatja. 2. Falú-füzetünkről: („Hogyan tanulmányozzam a falú életét?” összeállította Demeter Béla) írva, a Keleti Ujság f. évi 126. számában az ifjúsági munka mélységét és horizontját s az ifjúság magyar öntudatosságát dicséri s kiemeli, hogy az ifjúság látja: az erdélyi magyar élet alapja: a falú. Ismerteti a kérdőívet és felhivja mindenki figyelmét arra, hogy a falut tanulmányozó fiataloknak segítségére siessenek. A Protestáns Szemle novemberi számában Asztalos Miklós dr. emlékezik meg szociográfiai kérdőivünkről, kihangsulyozva tudományos jelentőségét.

Az Erdélyi Fiatalok udvarhelyi csoportjának falutanulmányozása. A tavasz folyamán alakult meg az „Erdélyi Fiatalok” Faluszemináriumának udvarhelymegyei falu-csoportja. A lelkesedésnél sokan, de a tetteknél: a nyári falumunkánál kevesen voltunk. Nem szemrehányás akar ez lenni, hanem egy kis figyelmeztetés a jövőre nézve, mert még sokan nem látják főiskolás testvéreink közül, hogy a falukérdés a magyar f a j számára életkérdés; ha megmarad a falú: megmarad a magyarság is. De ha nem marad meg a falú, nem marad nekünk, az ifjúságnak sem jövőnk; ezt mindenkinek be kellene a saját érdekében is látnia. A fajunk iránti kötelességünket teljesitjük csupán, ha tanulmányozzuk a falú életét, ezért mentünk mi udvarhelymegyeiek is haza, az ősi rögre. Sajnos, hogy ilyen kevesen teljesitettük az önként vállalt kötelességet. Két csoportra oszolva dolgoztunk. Egyik csoport Udvarhely környékén működött Szigethy Béla, Váró György és Haáz Ferenc személyében, igen értékes munkát végezve. A Homoród mentén Baczó Gábor, csoportunk vezetője és Cseke Péter orvostanh., mig Erdővidéken Kolumbán Ellák, ref. theol. dolgoztak eredményesen. A második csoportban, Székelykeresztur vidékén, a Nyikó, Gagy és Küküllő völgyében nagyarányú gyűjtőmunkát végeztek: Pap Sámuel, Patakfalvy Sándor tanárjelöltek, Gyallay Pap Zsigmond jogszig., Mester István ref., Lőrinczy Mihály unit. theológusok és Miklós György (Hasonló gyüjtőmunkát végzett még László Imre Budapesten tanuló főiskolás kollégánk is.) 32 községnek a határneveit gyüjtöttük össze, 4 község szociográfiai alaprajzát vettük fel és összeirtunk népköltészeti termékeket is. A következő falvakban gyüjtöttünk: Farkaslaka, Szentlélek, Malomfalva, Szentmihály, Benczéd, Kobátfalva, Tarcsafalva, Csehétfalva, Tordátfalva, Firtós-Martonos, Énlaka, Firtosváralja, Kadács, Siménfalva, Szentmiklós, Medesér, Rugonfalva, Székelykeresztur, Alsóboldogfalva, Fiatfalva, Ujszékely, Bun, Sárd, Czapa, Cserefalva, Szederjes, Szentábrahám, Andrásfalva, Gagy, Küsmőd, Kede és Pálfalva. M. Gy.

160


FIATALOK MUNKÁJA KISS ÁRPÁD: A KISEBBSÉGI KÉRDÉS ROMÁN IRODALMÁNAK BIBLIOGRÁFIÁJA. (Különlenyomat a „Magyar Kisebbség X-ik évfolyam 7 – 9 . számaiból. Lugos, 1931, 8°, 30 l.) Kiss Árpád munkája szorgalmas adatgyűjtés eredménye: 15 önálló, 15 jogi munkát és 100 kisebb közleményt s azoknak rövid tartalmát irta össze a Magyar Kisebbség s annak testvérlapja a Glasul Minorităţilor számára. Ez a két nyelven megjelenő bibliográfia annyival is értékesebb, mert eddig a magyar közvélemény csak a napilapok napi politikától fütött cikkeiből ismerte meg a románság kisebbségi állásfoglalását, míg ezen keresztül néhány szakember önálló véleményéről is tudomást szerezhet; a román közvélemény pedig láthatja, hogy a magyar ifjúság komolyan kezd foglalkozni a kisebbségi kérdéssel. Szerző, – amint előszavában írja, – csak megindítani akarja a bibliográfikus gyüjtést s így felhasználjuk az alkalmat, hogy adatait néhány munka felsorolásával bővitsük. Rendkivül értékes anyag van összegyűjtve a D. Gusti professzor vezetése alatt álló Istitutul Social Român 1924. és 25-ös évkönyvében. Az előbbi a politikai pártok doktrináit tartalmazza, (szerző csak a Maniu tanulmányát emliti, míg ugyanott Marghiloman, Duca, Jorga és többen is állást foglalnak), az utóbbi Románia külpolitikáját foglalja magában s itt van kidolgozva az első román dunai konföderációs elmélet. A Bukarestben megjelent két kötet tanulmányai értékes kisebbségi anyagot tartalmaznak. I. Mateiunak a felsoroltakon kivül még fontos a Bukarestben 1924-ben megjelent „Politica şcolară a României întregite” c. beszéde. A liberális párt „Democraţia” c. folyóiratának 1930-i 3. sz. számában szintén kisebbségi vonatkozású cíkk van „Revendicările ungureşti în cadrul problemei minoritare” címen. Legutóbb pedig – ez már a bibliográfia megjelenése után látott napvilágot, – R. Boila professzor alkotmánytervezete gazdagította jelentékenyen a ki-

sebbségi kérdés román irodalmát. Annyit a Kiss Árpád pár szavas tartalmi összefoglalásaiból is látni lehet, hogy a román élet szellemi vezetőinek komoly tudományos és közjogi probléma kezd lenni a kisebbségi kérdés s különösen az utóbbi idők nemzeti parasztpárti regionalista, decentralizációs törekvései magukban rejtik a kisebbségi kérdés igazságosabb megoldásának csiráját. Bár nincsenek a román kisebbség-politikának Eötvös, Mocsáry vagy Jászihoz mérhető egyéniségei, (amint ez friss nacionalizmusát csak most kiélni kezdő népnél érthető is), de gyakran a megérett közvélemény s néhány koncepciózus vezető eredményesebben tudja rendezni a nemzetiségi együttélés problémáját, mint néhány tragikusan magárahagyott par excellence nemzetiségi politikus. Mindenesetre a kisebbségi kérdés először társadalomtudományi, gazdasági és kultúrális probléma s megoldása is csak feltétlen tudományos eszközökkel kezdhető meg. Ha ez a háborús generációnak nem sikerült, úgy ma az új erdélyi generációra hárul s ezen a beláthatatlan munkán át a Kiss Árpád kezdeményező bibliográfiája is úttörő jelentőségre fog emelkedni. Mikó Imre. Az Erdélyi fiatalok irodalmi szemináriuma dec. 1-én kezdette meg előadásait. Ez alkalommal Szentimrei Jenő tartott előadást az erdélyi irodalom multjáról. December 8-án Járosi Andor az 1918 utáni erdélyi irodalom megindulását ismertette, br. Kemény János irodalmi egység törekvések cimen fog beszélni, karácsony után Tamási Áron a Székely Irodalomról t a r t előadást. Az előadásokat a Székelyek Kolozsvárt Társasága klubhelyiségében (v. KAC) tartjuk este 8 órai kezdettel. Beléptidij nincs. Januárban egy művészeti szemináriumot állitunk be. Programját a jövő számunkban fogjuk ismertetni. Dóczyné Berde Amál „Az intelligencia feladata a népművészetekkel szemben” cimen nagy hatásu előadást tartott november 18-án Kolozsvárt. 161


EGYESÜLETI A bukaresti Koós Ferenc-kör Diákosztálya november 1-én tartotta alakuló közgyülését és az 1931–32 isk. évre a következő tisztikart választotta meg: Elnök: Rákossy Zoltán joghallgató, alelnök: Dóczy Zoltán joghallgató, titkár: Kiss Dezső joghallgató, jegyző: Szász Kálmán gyógyszerésztan hallgató, pénztáros: Serester Zoltán orvostanhallgató, vezető bizottsági tagok: Erdélyi Erzsébet (oh.), Szücs Ferenc (tj.), Kocsmár Gyula (mérnök), Almásy Ferenc (sh.), Sikó László (áll. orv. hallg.), Andrássy Zoltán (r. tj.), Vass Pál (gyh.), Mezei Miklós (áll. oh.). Ugyanez alkalommal választották meg a főiskolai otthon vezetőségét is. Elnök: Rákossy István, otthontitkár: Szappanos József, bizottsági tagok: Bencz Gyula, Gallisz István, Bokor Emil. A kör az Erdélyi Fiatalok bukaresti képviseletét erre az évre ugy oldotta meg, hogy az eddigi bukaresti szerkesztőség helyett Dóczy Zoltánt, mint tudósitót bizta meg a lap képviseletével. Az unitárius főiskolások szervezkedése. November hó 5-én alakult meg a kolozsvári unitárius főiskolai hallgatók egyesülete, mint a Dávid Ferenc ifjúsági körök egyetemes szervezetének egyik alosztálya. A bukaresti és kolozsvári unitárius főiskolások egy táborban való megszervezésére a nyári egyetemes konferencia egy intellektuel bizottságot küldött ki Mikó Imre elnökletével. (Gyergyay Judit, Gálfalvi József, Sükösd Pál és Cseke Péter). Az alakuló összejövetel az egyetemi hallgatók és a theológusok baráti kézfogója volt. Az ügyek intézésével a fenti intellektuel bizottság nyert megbizatást, kiegészitve Kovács Lajos, Osváth Árpád és Csiky Andor főiskolai hallgatókkal. Egyesületünk szintén részt kér a magyar ifjúságra váró közös munkából s megrendezi a többi testvér felekezetek főiskolás tagozataival egyetértve az ismeretterjesztő előadásokat, amelyeknek keretein belül szakképzett előadóink megvilágitásában foglalkozni fogunk a

ÉLET

vallás fajiság és szociálizmus összeegyeztethető mibenlétével; az unitárius egyház multjával, annak jelenlegi helyzetével, az unitárius egyházzal, mint kulturális tényezővel s végül az unitárius hitelvek és unitárius világnézet kérdésével. Csiky Andor. Az Ifjúsági Keresztyén egyesület jelentése. December 1-én tartotta meg az I. K. E. szokásos főiskolai hallgatókonferenciáját. László Dezső értékes előadást tartott „A kálvinizmus útja Erdélyben” cimen, melyben a jelen helyzetet és a megvalósitandó célokat tárta elénk, azután Borbáth Dániel mutatott rá az I. K. E. teendőire „Az I. K. E. és Erdély” cimű előadásában. Az előadásokat megbeszélés követte. Az ezutáni szeretet-vendégségen humoros és komolyabb műsorszámok mellett lehetett szórakozni. A R. K. Népszövetség Egy. és Főisk. Szakosztályának közgyülése. November 29-én a R. K. Népszövetség Egy. és Főisk. Szakosztálya a Báthori– Apor Szemináriumban közgyülést tartott. Imreh Zoltán alelnök ideológiai irányt adó bevezetője és Zsombori László mult évi főtitkár beszámolója után Márton Áron az egyesület új ügyv. elnöke beszélt. Három dolgot sürget: a vallás-erkölcsi felfogás elmélyitését, a szociális gondolat tiszta felfogását és a falumunka általánositását. Venczel József főtitkár az évi programot ismertette. Az egyesület örömmel fogadta Márton Áront, kiben egy új lendületes, munkás kornak biztositékát látja. FALUSZEMINÁRIUMUNK karácsony előtti előadásai: 1. Dr. Vásárhelyi János ref. püspökhelyettes: Az egyház és a falu, 2. Gyallay Domokos: A sajtó és a falu, 3. Dr. Barát Béla róm. kath. theológiai t a n á r : A szociálizmus és a falu, 4. Dr. Oberding József György: A kapitalizmus és a falu, 5. Demeter Béla: A modern kultura válsága.

162


A Székelyek Kolozsvári Társasága Főiskolás Tagozatának közgazdasági és társadalomtudományi szemináriuma. A Sz. K. T. Főiskolás Tagozata a folyó iskolai évben is megrendezi közgazdaságtani és társadalomtudományi szemináriumát. A cél, mint eddig is az, hogy politikamentesen, minden oldalról megvilágitva ismertesse a főiskolai ifjúságnak korunk aktuális problémáit. Ezt szem előtt tartva, a legkiválóbb szakembereket kérte fel a tagozat választmánya az előadások megtartására. Terv szerint 18 előadás lesz, 3 csoportra osztva, a következő cimekkel: I. csop. 1. Az ember és a társadalom. II. csop. 1. A társadalomtud. filozófiai alapjai. 2. A társadalomtudomány természettudományi alapjai. 3. A társadalomtudomány közgazdaságtani alapjai III. csop. 1. A világ nyersanyagforrásai, befolyásuk a világpolitikára. 2. Az aranykérdés. 3. A liberálizmus. 4. A nacionalizmus és a szociális kérdés. 5. A termelés és fogyasztás szabályozása (3 előadás). 6. Az amerikai és európai kapitalizmus és annak válsága. 7. Nemzetközi és középeurópai szocializmus. 8. Európa gazdasági képe a háború után. 9. Pán-Európa felé. 10. Középeurópa eladósodása. 11. Románia gazdasági képe és lehetőségei. 12. Erdély gazdasági egysége. Az előadásokat minden csütörtök este (kivéve a vakációt) tartják a Társaság helyiségében (Farkas ucca 7. sz. I. em.) Eddig a 4 első előadást tartották meg, nagy érdeklődés mellett. Az első előadást dr. Varga Béla unit. püspökhelyettes tartotta (Az ember és a társadalom). Rámutatott arra, hogy az ember sem abszolut individuális, sem abszolut kollektiv lény, tehát az ideális társadalmi berendezkedés az lesz, amely e ténnyel számol. A második előadás Dr. Tavaszy S. ref. theol. ig. professzoré volt, aki miután a szociológiával kapcsolatos technikus terminusokat meghatározta, kiemelte, hogy a szociológia tudományos elvének alapjává az ember szellemi személyét kell tennünk. Dr. Elekes Miklós „A társadalomtudomány természettudományi alapjai” cimű előadásában ismertette, hogy a természettudomány haladása miként befolyásolta a társadalomtudományt, amely szintén egy

természeti produktummal, a társadalommal foglalkozik. A IV.-ik előadást Dr. Erdélyi Kálmán tartotta „A társ. tud. közgazd. alapjai” cimmel, melyben a marxi ideológiát ismertette. Az előadások után megbeszélések voltak, amikor a hallgatóság kérdéseket intézett az előadókhoz. Fogarasi Géza. Az Unitárius Theológia Akadémia Ifjúsági Önképzőköre tisztikarát megválasztotta. Elnök: Darkó Béla, alelnök: Sükösd Pál, ellenőr: Gálna Sándor, a „Jövendő” c. kebli lapunk főszerkesztője: Gálfi Elek, könyvtáros: Kovács Domokos, laptáros: Jakab Jenő. Ezzel egyidőben megalakult a misszió-bizottság is, melynek kötelessége – az alelnök vezetésével – felvenni és fenntartani a kapcsolatot a testvér- és más kulturegyesületekkel, valamint vidékre való kirándulások és estélyek rendezése. Az Önképzőkör eltérve a mult szokásaitól, – céltudatosabb munka megvalósítása érdekében – egységes munka-programot dolgozott ki tanulmány évünk első felére. A következő problémákkal kiván foglalkozni: 1. Kereszténység és szociálizmus. 2. Szociálizmus története a legrégibb időktől napjainkig. 3. Szovjet-Oroszország és az 5 éves terv. 4. Németország mai helyzete. 5. Az ujabb magyar irodalom és képviselői. 6. Rendez szavaló- és szónoki-versenyeket. Gyüléseinket péntek d. e. 1 1 – l - i g tartjuk; vendégeket szivesen látunk. Bede Emil. Főiskolások ismerkedési estje. A Székelyek Kolozsvári Társasága Főiskolás Tagozata jól sikerült ismerkedési estet rendezett f. évi november 11-én a magyar főiskolai hallgatóság részére. A reggelig tartó táncot jól sikerült müsor vezette be, amelyen Jancsó Béla megnyitójával, Varró Dezső, Sánta Ferenc, Bede Emil, Antal Gusztáv (Nelovánkovits J. verseivel), Koródi Ferenc és Gyárfás Lajos szerepeltek. Gyárfás a székely tanonckérdésről beszélt. A Társaság ezuton is köszöni a szereplőknek szives közremüködésüket. F. G. 163


Az Erdélyi Fiatalok tordai estélye. Az Erdélyi Fiatalok legelőször Tordán szerepeltek a nyilvánosság előtt. Múlt évi első (tordai estélyünk nemcsak a legfényesebb anyagi és erkölcsi siker jegyében zajlott le, hanem Torda város közönségének a legnagyobb megértésével is találkozott. Ez a körülmény inditott arra, hogy augusztus 22-én újból megjelenjünk Tordán. Csakis a legteljesebb megelégedés és köszönet hangján irhatunk Torda a nehéz idők ellenére sem csökkent szivélyes fogadtatásáról, éppen olyan meleg szeretetéről és odaadó támogatásáról. Műsorunk első számában Jancsó Elemér dr. az ifjúsági kérdés kapcsán vázolta generációnk célkitüzéseit. Bereczky Zoltán (zongora), Balogh Márta (ének) száma nagyban emelte az estély nivóját. Kováts József dr. a f a j i kérdés kialakulására, a f a j i összetartás és kultura jelentőségére mutatott rá. Dánér Lajos verseiből olvasott fel. Demeter Béla a költő falúfogalmának átértékeléséről s annak megvalósításáról beszélt. Dr. Wolff Gyuláné hatásos Ady szavalatai után Bélteky László novelláját olvasta fel. Dsida Jenő néhány versével szerepelt, mélyen megragadta a közönséget a Kuncz Aladárról írt emlékező versének felolvasása. Utolsó számként Dánér Lajos és Balogh Márta a Trubadur c. operából adtak elő nagy sikerrel. De melegen fogadta a közönség valamennyi számot. Ezúton mondunk köszönetet Torda lelkes közönségének, az ottani szereplőknek és az estély fáradhatatlan rendezőinek: Ámirás Aladárnak, Bereczky Zoltánnak, Szentkirályi Istvánnak, legfőként pedig az egész rendezés lelkes irányítójának és szervezőjének: Balogh Lujzának. Demeter Béla. Az Erdélyi Fiatalok sepsiszentgyörgyi estélye. Az Erdélyi Fiatalok háromszéki és brassói munkatársai 1931 szeptember 20-án este már másodszor mutatkoztak be Sepsiszentgyörgy közönségének egy erkölcsileg jól sikerült kulturestély keretében. László Dezső szerkesztő a:z erdélyi magyar ifjúság mozgalmát ismertette a világ ifjúság mozgalmainak tükrében. Debreczy Sándor főgimnáziumi tanár a párisi gyarmati kiállitásról

tartott magas műveltségre valló előadást. Gagyi László egy gondolatokban gazdag novelláját olvasta fel. Dánér Lajos verseivel nyerte meg a közönség tetszését. Vajda Gáspár Ady verseket szavalt. Kóródi Rózsika, Dánér Lajos, Szőke Lajos, Csiky József és Valády György ének- és zeneszámokkal járultak hozzá az estély sikeréhez, jó szereplésüket a közönség élénk tapssal jutalmazta. Meg kell emlitenem még, hogy amig a mult évben tartott estélyünkön az intelligencia kis számban volt jelen, addig a mostani estély közönségének nagy része az intelligenciából telt ki. L. F. VÉGZETT TÁRSAINK. 1931 jun. havában Molnár Dénest, Antal Mihályt és Biró Lajost, 1931 október havában Asztalos Sándort és Kelemen Károlyt a jogtudományok doktorává avatták a kolozsvári Ferdinand Tudományegyetemen; Székely Béla és Nagy E. István pedig tanári szakvizsgát (licenţia) tettek.

SZERKESZTŐSÉG HIREI. A háromszéki főiskolai hallgatók nyári báljuk jövedelméből 1800 lejt az Erdélyi Fiatalok javára adományoztak. E nemes példát adó tettükért fogadják őszinte köszönetünket. Anyagtorlódás következtében lapunk jelen számából legnagyobb sajnálatunkra több értékes beszámoló és cikk, igy Csiky Andornak a diáksegélyezésről szóló cikke, kimaradt. Sajnálattal hozzuk az érdekeltek tudomására, hogy falu-pályázatunk eredményét a birálóbizottság munkájával járó technikai nehézségek miatt karácsony előtt nem hirdethetjük ki. Postán érkezett előfizetések nyugtázása 1931 november 30-ig. Cons. de Miniştri 400 L. Nagyenyedi Kisegitő Takarékpénztár, Nagy E. István, Magyar Általános Hitelbank temesvári fiókja és Inceffy A. 200–200 L. Vermessy E. 150 L. Horváth Jenő, Szabó Erzsébet, dr. Jancsó Ödön, Ébert Hajnalka, Farkas László és Sipos Gábor 100–100 L. Imreh Tibor 75 L. Fülöp Elemér, Hegyi János 50–50 L. Felelős szerkesztő: Dr. JÁNOS GÁSPÁR.

164


Előfizetőinkhez! A látszat az, hogy l a p u n k nem teljesitette az ez évbeli előfizetőkkel szembeni kötelességeit, m e r t az igért 200 oldal helyett csak 164 oldal olvasnivalót a d t u n k olvasóinknak. Az oldalszám leépitésére az kényszeritett, hogy olvasóink nem t e l j e s i t e t t é k velünk szembeni kötelezettségeiket. II. évfolyamunkról több m i n t 50.000 l e j előfizetési h á t r a l é k o t t a r t u n k nyilván.

Ez az óriási követelés kényszeritett lapunk t e r j e d e l m é n e k leszállitására. Ezt a kényszerü lépést különben a többi f o l y ó i r a t o k n a k is meg kellett tenniök. A h á t r á l é k o k azonnali beküldését az egész lap és m a g y a r jövendő érdekében tisztelettel k é r j ü k . L a p u n k III. é v f o l y a m á r a ú j előfizet é s t nyitunk. Az előfizetési á r a k a t r e d u k á l n i f o g j u k s a l a p o t kisebb terjedelemben a d j u k . A bevezetett változásról idejében é r t e s i t j ü k olvasóinkat.


ROMÁNIAI -MAGYAR FŐISKOLÁS LAP

Recommend Documents