ROMÁNIA KÖZELGŐ EU CSATLAKOZÁSÁNAK HATÁSAI ÉS ÚJ KIHÍVÁSAI HAJDÚ BIHAR ÉS BIHOR MEGYE INTERREGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉSÉBEN

Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja

ROMÁNIA KÖZELGŐ EU CSATLAKOZÁSÁNAK HATÁSAI ÉS ÚJ KIHÍVÁSAI HAJDÚ – BIHAR ÉS BIHOR MEGYE INTERREGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉSÉBEN

Készítette: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Debreceni Osztálya a Hajdú – Bihar Megyei Fejlesztési Ügynökség Kht. megbízásából és közreműködésével

Készítették: Dr. Baranyi Béla, Balcsók István, Koncz Gábor dr. Szabó Gyula

2006

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS......................................................................................................................................................... 4 1. AZ INTERREGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS INTÉZMÉNYI KERETEI............................................ 6 FEJLESZTÉSI JAVASLATOK:....................................................................................................................... 13 2. KÖZLEKEDÉSI INFRASTRUKTÚRA ....................................................................................................... 13 KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS ........................................................................................................................................ 13 VASÚTI KÖZLEKEDÉS ........................................................................................................................................ 18 LÉGI KÖZLEKEDÉS............................................................................................................................................. 20 KERÉKPÁROS KÖZLEKEDÉS ............................................................................................................................... 22 FEJLESZTÉSI JAVASLATOK:....................................................................................................................... 22 3. A DEBRECEN – NAGYVÁRAD INNOVÁCIÓS TENGELY KIÉPÜLÉSÉNEK ALAPJAI................. 23 FEJLESZTÉSI JAVASLATOK:....................................................................................................................... 32 4. GAZDASÁGI, FOGLALKOZTATÁSI KAPCSOLATOK ........................................................................ 33 MEZŐGAZDASÁG............................................................................................................................................... 38 IPAR .................................................................................................................................................................. 39 TERCIER SZEKTOR ............................................................................................................................................. 41 IPARI PARKOK ÉS VÁLLALKOZÁSI ÖVEZETEK SZEREPE ...................................................................................... 41 FEJLESZTÉSI JAVASLATOK:....................................................................................................................... 42 5. INNOVÁCIÓS, K+F ÉS EGYÉB TUDOMÁNYOS, FELSŐOKTATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK .... 44 HAJDÚ-BIHAR MEGYE KUTATÁSI ÉS INNOVÁCIÓS POTENCIÁLJA ....................................................................... 44 INNOVÁCIÓ ÉS TECHNOLÓGIATRANSZFER ......................................................................................................... 46 INNOVÁCIÓS KAPCSOLATOK A KUTATÓHELYEK ÉS A VÁLLALKOZÁSOK KÖZÖTT................................................. 50 AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS TOVÁBBI LEHETŐSÉGEI................................................................................................... 51 HATÁRON ÁTNYÚLÓ INNOVÁCIÓS KAPCSOLATOK ............................................................................................. 52 FEJLESZTÉSI JAVASLATOK:....................................................................................................................... 53 6. A KULTURÁLIS ÉS IDEGENFORGALMI EGYÜTTMŰKÖDÉST MEGHATÁROZÓ FELTÉTELRENDSZER.................................................................................................................................... 54 IDEGENFORGALOM ............................................................................................................................................ 54 FEJLESZTÉSI JAVASLATOK:....................................................................................................................... 62 7. A KÖRNYEZETI ÁLLAPOT JAVÍTÁSÁT ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉST SZOLGÁLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK ................................................................................................................................... 63 FEJLESZTÉSI JAVASLATOK:....................................................................................................................... 67

3

Bevezetés A témában jártas szakemberek körében igen gyakran hangoztatott megállapítás, hogy a két világháborút lezáró békeszerződések legsúlyosabb következményei között mindenképpen ki kell emelni a tényt, miszerint az új határok már évszázadok óta szerves egységként működő régiókat vágtak több részre. A korábban jól működő munkamegosztás az új keretek között gyakorlatilag lehetetlenné vált, mert a korábbi térségi központok jelentős része a határok túloldalára került, elzárva a falvakat korábbi biztos felvevőpiacaiktól. A gazdasági (és egyéb) traumát tovább mélyítette, hogy a városhiányossá váló térségek a központ közeli helyzetükből hirtelen periférikus fekvésű, féloldalas vagy csonka infrastruktúrájú, egyre inkább elmaradott térségekké váltak (1. ábra). 1. ábra A trianoni békeszerződés következtében vonzásközpontjukat vesztett területek Magyarországon

Forrás: MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet, Debreceni Osztály.

A kedvezőtlen következmények igazán szembetűnő megnyilvánulásai éppen a magyar– román határszakaszon fordulnak elő a leggyakrabban, mivel a fentebbi jelenségek mindegyike tökéletesen igaz a térségre, ráadásul az újonnan meghúzott határvonalak ebben az esetben egy természetföldrajzi adottságait, gazdasági szerkezetét, illetve etnikai megoszlását tekintve gyakorlatilag homogén tájegységet szeltek ketté.

4

A hasonló adottságokon természetesen nem tud változtatni egy mesterségesen meghúzott határvonal, ám a drasztikusan megváltozott politikai körülmények a határ két oldalán más és más lehetőségeket és nehézségeket jelentettek a települések számára. Más kérdés, hogy a saját országukon belül periférikussá váló fekvés a közös problémák révén továbbra is igen erős kapcsolódási pontokat biztosított a magyar–román határtérségben, azonban az évtizedekig tartó mesterséges elzártság nem tette lehetővé a hasonló gondok közös, és ebből következően talán hatékonyabb megoldását. A rendszerváltás, és még inkább az euroatlanti integrációs folyamatok szerencsére egészen új helyzetet teremtettek, hiszen a határok újra nyitottá (vagy legalábbis nyitottabbá) váltak, és lehetőség nyílt a közös fejlesztési programok elindítására. A határon átnyúló kapcsolatok elmélyítése, a határ menti perifériák fejlesztése kiemelt prioritást és anyagi támogatást élvez az Európai Unióban, tehát a magyar–román határ mentén szerveződő eurorégiók (Kárpátok Eurorégió, Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió, Hajdú-Bihar–Bihor Eurorégió, Bihar–Bihor euroregionális szerveződés, Interregio) és településközi-kistérségi együttműködések jelentős külső forrásra számíthatnak felzárkóztatásuk elősegítésére, elképzeléseik megvalósítására. Románia közelgő csatlakozása ebből a szempontból új távlatokat nyit meg a hányatott sorsú határtérség számára, mivel a következő költségvetési periódusban már mindkét ország egyformán részesül az Uniós támogatásokból. A PHARE CBC program során szerzett tapasztalatokat felhasználó, pontos információkra épülő közös projektek kidolgozása tehát még inkább érdekében áll majd mindkét félnek, és a koordinációban, a pályázati tevékenység elősegítésében, a határon átnyúló együttműködések elmélyítésében és tartalommal való megtöltésében kulcsszerep hárulhat a fiatal, de máris komoly eredményeket felmutató HajdúBihar – Bihor Eurorégióra.

5

1. Az interregionális együttműködés intézményi keretei A határon átnyúló együttműködések szempontjából új helyzetet teremtett a Kelet-KözépEurópa országaiban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején bekövetkező politikai és gazdasági rendszerváltozás. Nem véletlen, hogy az újra nyitottá váló határok között a magyar-román határszakasz a kezdetektől kiemelt figyelmet kapott, amit az is bizonyít, hogy a határon átnyúló együttműködéseket támogató PHARE CBC program itt támogatott elsőként két olyan országot, amely nem volt a Közösség tagállama. A romániai forradalmat követő milliós menekülthullám, a határ túloldalán élő, létszámát tekintve a legnagyobb magyar kisebbség stb. mellett tehát a komoly pénzügyi lehetőségek is kiemelten fontossá tették ezt a határvidéket, és nem véletlen, hogy itt kezdtek kísérleti jelleggel formálódni az európai határrégiókban már bevett intézményi keretként funkcionáló euroregionális szerveződések. Magyarország keleti felének külön sajátossága, hogy itt alakult meg legkorábban egy öt ország együttműködésére alapozott euroregionális szervezet, a Kárpátok Eurorégió (1993), s a délkelet-magyarországi határövezetben tevékenykedik az 1997-ben létrejött Duna–Körös– Maros–Tisza Eurorégió (DKMT), s immár háromra emelkedett az egyéb megyei szintű és kistérségi típusú interregionális szervezetek száma is (Hajdú-Bihar–Bihor és a Bihar–Bihor Euroregionális Szervezet, Interregio). Szerepükkel a működésüket érintő kritikák ellenére a jövőben is számolni kell. A határon átnyúló struktúrák intézményi háttere Magyarországon gyakorlatilag minden határszakaszon megvalósult, ami egyben azt is jelzi, hogy a határon átnyúló együttműködések erősítését követelik meg a hasonló természet- és településföldrajzi pozíciók és adottságok, a hajdan volt történelmi alapok és a határ túloldalán élő magyarsággal ápolandó kapcsolatok is. Ebben a kapcsolatépítésben rendelkeznek ígéretes kilátásokkal azok a kisebb intézményesült együttműködési formák, ún. eurorégió típusú határközi struktúrák, amelyek már létrejöttek, illetve születőben vannak Magyarország államhatárai mentén is. A különféle euroregionális szervezetek és interregionális együttműködések száma az Európai Unióban jelenleg már kétszáz, Magyarország államhatárai mentén tizennyolc, amelyből közvetlenül a magyar– román határtérséget öt érinti (Kárpátok Eurorégió, Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió, Hajdú-Bihar–Bihor Eurorégió, Bihar–Bihor Eurorégió, Interregio) (2. ábra). A regionális szerveződések egyik nagy előnye, hogy azokat nem korlátozzák sem az egykori, sem a meglévő határok, és így akár több ország területeit magukba foglaló régiók is létrejöhettek.

6

Miután pedig az EU-ban kiemelt prioritást élvez az elmaradott határ menti régiók fejlesztésének és felzárkózásának elősegítése, ezért a határokon átívelő regionális szerveződéseknek a közös fellépés lehetősége miatt még inkább létérdeke az együttműködés, mivel maguk is komolyan befolyásolhatják a kapcsolatok alakulásának irányát, és szervező tevékenységükkel jelentősen erősíthetik a szerződő felek határterületeinek kohézióját. Az előbbiek szellemében a határ menti együttműködések motivációja Magyarország esetében is: a belső és külső erőforrások közös hasznosítása, az uniós regionális támogatások megszerzése, az integráció erősítése, a határ menti fejlettségbeli különbségek csökkentése, a perifériák felzárkóztatása, a történeti-etnikai feszültségek és problémák enyhítése, a korábban összetartozó térszerkezeti funkciók „egyesítése”, új regionális gazdasági tér létrehozása és kohéziója, euroregionális szemlélet és a regionális identitás erősítése. 2. ábra Eurorégiók és határon átnyúló regionális együttműködések Magyarország részvételével, 2005-ben

7

A nagy eurorégiós szervezetek helyett, sokszor azok keretei között a kisebb interregionális szerveződések mozgékonyságuk és a közvetlenebb egymáshoz kapcsolódás, a szorosabb kötődés és az együvé tartozást megalapozó identitás miatt is számos területen hatékonyabban képesek szolgálni a határon átívelő kapcsolatok ügyét, mint a hatalmas, nagy kiterjedésű eurorégiós szintű kooperációk, mint pl. Kárpátok és a DKMT Eurorégió. A keleti államhatárok mentén jelen pillanatban három határrégióban rajzolódnak ki – főként a centrumvárosok közötti – szorosabb interregionális (kisrégiós) együttműködés földrajzi keretei. A potenciális eurorégiók szerveződésében az ország államhatárai mentén, köztük Kelet-Magyarország esetében is erősebben érvényesülnek a nagyvárosi, kistérségi vagy éppen megyei érdekek, mint a kevésbé vagy egyáltalán nem létező magasabb szintű regionális akaratok. A Kárpátok Eurorégió működési területén jelenleg több konkrét interregionális együttműködés, eurorégió típusú struktúra van formálódóban, illetve jött létre, miután a hatalmas transznacionális és multiregionális eurorégió számos ok miatt nem eléggé hatékony ahhoz, hogy a határon átnyúló kapcsolatok motorjává váljon: az euroregionális szervezet céljai még mindig csak kevéssé ismertek, kapcsolatai az önkormányzatokkal fölöttébb lazák, különösen a kistelepüléseken nincs érzékelhető hatása. Az együttműködés formális elemein túl a Kárpátok Eurorégió szervezete az igazán hatékony együttműködés szempontjából túlméretezett, s úgy tűnik a létrehozásakor érvényesülő biztonságpolitikai szempontok megszűntével mára amúgy is betöltötte történelmi küldetését. Az előbbieket támasztja alá a három új kisrégió, az ukrajnai Kárpátalja megyét, a román Szatmárnémeti megyét és a magyar Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét magában foglaló Interregio trilaterális együttműködés (2000. október 6.), illetve az újabbak közül immár de jure két euroregionális szervezet, a romániai Bihor és a magyar Hajdú-Bihar együttműködésén alapuló megyei szintű Hajdú-Bihar–Bihor Eurorégió (2002. október 11.), valamint a magyar részről 19 települést és 24 ezer lakost, Biharkeresztes központtal magában foglaló Határmenti Bihari Települések Területfejlesztési Társulása, és román részről 17 önkormányzatot és 40 társtelepülést, 85 ezer lakossal összefogó, Bors központú Határmenti Bihari (Bihori) Települések Területfejlesztési Társulása együttműködéséből létrejött Bihar–Bihor euroregionális szerveződés (2002. április 12.) megalakulása. Ez a minden tekintetben „mozgékonyabb”, operatívabb, a kölcsönösséget jobban érvényesítő modell, a történelmi és hajdan volt közigazgatási hagyományok révén is a leghatékonyabb intézményi és szervezeti keretéül szolgálhat a határon átnyúló kapcsolatok kiépítésének (2. ábra).

8

A Hajdú-Bihar–Bihor (megyei szintű) Eurorégió fontosabb adatai




Az alapítás helye és időpontja: Nagyvárad, 2002. október 11.




Alapítói: •

Hajdú-Bihar megye (magyar részről – 82 település)

•

Bihor megye (román részről – 95 önkormányzat 444 társtelepüléssel)




Székhely: Debrecen – Nagyvárad




Jellege: Megyei szintű, bilaterális együttműködés




Fő céljai: •

A jószomszédi kapcsolatok kialakításának elősegítése;

•

A társadalmi-gazdasági, kulturális, oktatási, egészségügyi, ökológiai és idegen forgalmi együttműködés erősítése;

•

Lakossági kapcsolatok és a szakemberkapcsolatok elősegítése;

•

Más nemzetközi szervezetekkel való együttműködés;

•

Európai Uniós fejlesztési források megszerzése, közös programok kidolgozása, információcsere;

•

Románia EU-csatlakozásának segítése.

A Hajdú-Bihar–Bihor Eurorégió szakemberei mindennapi munkájuk során számos konferencián, szakember találkozón, egyeztetésen vesznek részt. Az eredményes pályázati tevékenység érdekében kérdőíves kutatások, jegyzőkönyvek, partnerkapcsolatai tapasztalatai alapján azonosították a határszakasz problémáit, valamint meghatározták a határon átnyúló együttműködések célcsoportját alkotó szervezeteket és intézményeket. A HajdúBihar–Bihor Eurorégió a magyar-román együttműködések kialakulásában katalizátor szerepet vállalt fel,

konkrét eredményeket elkönyvelve az elmúlt években a

gazdaságfejlesztés, turizmus, környezetvédelem, oktatás, sport, stb. területén. Jelenleg is folyamatban van egy fejlesztési stratégia kidolgozása, amely elengedhetetlen előfeltétele a programok mentén működő hatékonyabb együttműködés és tervszerűen folyó koordinációs tevékenység biztosításának a jövőben, csökkentve az ad hoc jellegű cselekvések arányát. Az egyes szakmaterületek tevékenységének összehangolása érdekében az Eurorégió Tanács által meghatározott prioritások köré rendezve munkacsoportok felállítását tervezik. Annak érdekében, hogy az elkészülő tervezési dokumentum a lehető legjobban illeszkedjen az Eurorégió lakosságának és annak területén tevékenykedő különböző szervezetek igényeihez, össze kívánják hangolni a megyei területfejlesztési koncepciókat és programokat, a

9

konzultáció biztosítása érdekében pedig a jövőben a magyar és a román oldalon egyaránt workshopok megrendezésére kerül majd sor. Az elkövetkezendő két év fejlesztéseinek kiemelt célja a gazdaságfejlesztés mellett az együttműködések intézményi kereteinek fejlesztése a környezetvédelem, kultúra, sport, oktatás területén. A korábban szervezett rendezvények kérdőíveinek és eredményeinek kiértékelésekor világossá vált az a tény, hogy az elmúlt években egyre nagyobb számban, de gyakran párhuzamosan működtek együttműködések, amelyeknek továbbfejlesztése, számuk növelése koordinációt és szervezett indukáló szerepkört kíván meg a jövőben. A tevékenységek összehangolása a különböző tevékenységi körök mellett az együttműködések területi szintjei (régiók, megyék, kistérségek, testvértelepülések), egyéb szintjei és szereplői (intézmények, civil szervezetek, magánszemélyek) kapcsolatait egyaránt feltételezi. Az együttműködések egyik legfontosabb területét jelenti az euroatlanti integrációs folyamathoz kötődő általános tapasztalatok (pl. csatlakozással kapcsolatos információk) átadása a román félnek, a különböző pályázatokkal és projektötletekkel, illetve egyéb specifikus témákkal (pl. gazdaságfejlesztés, idegenforgalom, környezetvédelem) összefüggő tapasztalatcsere. Az információcsere elősegítése érdekében már eddig is szerveztek a különböző területekre koncentráló workshopokat, változatos önkormányzati/testvértelepülési programokat, és megpróbálták eredményesebbé tenni az együttműködést alapvető feltételként megszabó előcsatlakozási alapok felhasználását, és ezt a jövőben is kiemelt területként kívánják kezelni. Az empirikus felmérések tanúságai alapján a jelenleg több területen is jelentkező kölcsönös információhiány csökkentésének a jövőben is a prioritást élvező tevékenységek között kell maradnia. Noha domináns szerepük a határon átnyúló kapcsolatok kezdeti stádiumára jellemző, ebben a határtérségben mégis ugyanez vonatkozik a kulturális együttműködésekre. A hányatott történelmi múlt miatt a kulturális értékek bemutatását, egymás kulturális értékeinek elfogadását, közvetlen cserekapcsolatok megvalósítását célul kitűző kezdeményezések jelenleg és a jövőben is megőrzik aktualitásukat, mivel relatíve kis ráfordítással látványos eredményeket lehet felmutatni. A tolerancia növelése különösen fontos a fiatal generációk esetében, és ennek felismerését jelzi az Eurorégióban a Hajdú-Bihar megyei honismereti tábor megszervezése: a tizennégy éve folyamatosan működő tábor már több száz gyermeket ismertetett meg a bihari táj történelmi, kulturális és természeti értékeivel. A tábor célja egyben az is, hogy a résztvevő gyerekekben kialakuljon az eurórégiós gondolkodásmód.

10

A fentebbiekből tehát egyértelműen kitűnik, hogy a területileg és népességszámukat tekintve kisebb euroregionális szervezetek képesek a konkrét kulturális, gazdasági és egyéb programok megvalósítására. A Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégió minden jel szerint valódi térségszervező erővé válhat, mivel a jövőre vonatkozóan is olyan konkrét elképzeléseket dolgoztak és dolgoznak ki a szervezet keretein belül, amelyek katalizálni tudják a kapcsolatok további elmélyülését. További előnyöket jelenthet a jövőre nézve az a tény, hogy az Eurorégió két központi települése jelentős regionális szerepkörökkel bír. Az interregionális együttműködés egyéb lehetséges szintjeit tekintve ugyanis a magyar területi tudományok képviselői közül már a kilencvenes évek derekán voltak olyanok, akik megkülönböztetett hangsúlyt helyeztek a határ menti nagyvárosoknak, regionális centrumoknak és paracentrumoknak a nemzetközi, illetőleg regionálisinterregionális együttműködésben játszott szerepére, valamint a potenciális eurorégiók létrejöttében várható közreműködésére. Később az osztrák–magyar határ menti együttműködés, valamint a Nyugat-Dunántúl

egészére

vonatkozó

vizsgálatok

alapján

a

potenciális

eurorégiók

összekapcsolásának lehetséges szintjeit illetően olyan fontos és újszerű megállapítások születtek, amelyek érvényessége feltétlenül kiterjeszthető az ország keleti államhatárai mentén formálódó együttműködésekre is. Az országhatárok mentén „mini eurorégiók” létrejöttét célszerű tehát ösztönözni, amelyek elsődlegesen település-település, város-város, kistérség-kistérség, kistérség-járás szintjén segítik elő az együttműködéseket. Az ilyen típusú, kisebb kiterjedésű, egyszersmind mozgékonyabb és konkrétabb együttműködések sokkal inkább tartós alapját, szilárd pillérét teremthetik meg a közös érdekek alapján szerveződő eurorégióknak. Az érdekérvényesítés konkrét képviseletére leginkább a határ menti települési és térségi önkormányzatok, középszintű intézmények és szervezetek az alkalmasak. A határon átnyúló interregionális együttműködésben az euroregionális szerveződések mellett – akár annak keretei között – meghatározó szerephez jutnak a határrégiók egyes kistérségei, településegyüttesei és -szövetségei, de leginkább a határ menti nagyvárosok, az ún. centrumvárosok. Ezért is annyira fontos, hogy a nagy ívű szervezeti rendszerek (eurorégiók) létrehozásán túl a kistérség–település, város–város érintkezések vagy városszövetségek jöjjenek létre (3. ábra). Ebben a dimenzióban a kihívásoknak magyar–román relációban főként a regionális centrumvárosok és egyes paracentrumok felelnek meg, igaz ma még eltérő színvonalon (Nyíregyháza, Debrecen, Békéscsaba, Szeged, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Arad, Temesvár). Az északkeletmagyarországi határszakaszon – de a keleti és részben a déli határrégiókban is – hasonló nagyságú, szerepkörű, korábban egymást jól kiegészítő városgyűrűk találhatók a határ két

11

oldalán, ezek hálózatba szervezése – elsőként az infrastrukturális rendszerek megújításával – lehetséges, és nagy lendületet nyújthat a határ menti együttműködéseknek. A különféle interregionális szervezetek minden problémájuk ellenére a határon átívelő együttműködések olyan eredményes formái, amelyek elősegíthetik az uniós források megszerzését, hatékonyabb felhasználását, mérsékelhetik Magyarország Európai Uniós csatlakozásával létrejött schengeni külső határok kedvezőtlen hatásait, s nem utolsó sorban hozzájárulhatnak a határrégiók közötti összekötő (híd-) szerep erősödéséhez, a korábban széttöredezett gazdasági, természetföldrajzi, infrastrukturális, térszerkezeti egységek „újraegyesítéséhez”. 3. ábra Potenciális és formálódó határrégiók, interregionális együttműködések

Forrás: Hardi T., MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Győr.

12

Fejlesztési javaslatok: •

Az Európai Unió támogatási prioritásaihoz és a helyi adottságokhoz igazodó fejlesztési stratégia mentén való együttműködés Hajdú-Bihar és Bihor megye között.

•

A több területen jelentkező információhiány csökkentése a határ mindkét oldalán.

•

Az egymás kulturális értékeinek, hagyományainak megismerését szolgáló programok kiterjesztése az Eurorégió teljes területére.

•

Az együttműködések kiterjesztése a magyar-román határszakasz teljes hosszára.

•

Közös fellépés az infrastrukturális és egyéb beruházások összehangolása érdekében.

•

Más euroregionális szervezetek tapasztalatainak adaptálása a helyi viszonyoknak megfelelően.

2. Közlekedési infrastruktúra Közúti közlekedés

A témában készült szinte valamennyi tanulmány, szakértői vélemény stb. kiemeli a közlekedési hálózatok (elsősorban a közúthálózat) fejlesztésének gazdaságélénkítő és a versenyképességet növelő hatását. Az ország elmaradott, leszakadó régióiban tehát kiemelt szerep jut a közlekedési kapcsolatok javításának, és különösen igaz ez azokra a határ menti térségekre, amelyekben a trianoni határmegvonás alapvetően megváltoztatta a közlekedési feltételeket is. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően Magyarország közlekedési hálózata egy nagy kiterjedésű, egységes európai rendszer részévé, sőt, súlyponti elemévé vált. Mindez komoly lehetőségeket, ugyanakkor az európai közlekedési folyosók révén nemzetközi kötelezettségeket is jelent, mivel a tagországok közötti kapcsolatot megfelelő minőségű és áteresztőképességű hálózatokkal kell biztosítani. Románia csatlakozásával tovább bővül az egységes közlekedési rendszer, és a közös fejlesztéseket szükségszerűvé teszi az a tény, hogy keleti szomszédunk csak Magyarországon keresztül csatlakozhat az Unió magterületéhez (4. ábra). 4. ábra A Helsinki folyosók rendszere

13

Forrás: www.gkm.hu

Hajdú-Bihar megye közlekedési hálózatának kiépítettsége több szempontból is ellentmondásosnak minősíthető. Egyrészt a közlekedés legfontosabb megyei és regionális tengelyeit jelentő főútvonalak sűrűsége nagyobb az átlagosnál, az országos térszerkezeti vonalként funkcionáló Budapest–Szolnok–Püspökladány–Debrecen–Nyíregyháza köz- és vasúti fővonal áthalad a megyén, illetve Debrecen egyértelműen a Tiszántúl közlekedési gócpontja (5. ábra). 5. ábra Össz-Európai Közlekedési Folyosók és TINA kiegészítések Magyarországon

14

Forrás: www.gkm.hu

Másfelől viszont az európai vérkeringésbe való bekapcsolódást biztosító gyorsforgalmi utak csak nemrégiben érték el a megyét, és a közlekedési folyosók közé eső, illetve közvetlenül a határ mentén fekvő települések jelentős részét csak nagy nehézségek árán, igen rossz minőségű alsóbbrendű utakon lehet megközelíteni. A hátrányos helyzet okai egyértelműen a trianoni határok megrajzolására vezethetők vissza, mivel az úthálózat az egykori vonzásközpont, vagyis Nagyvárad felé volt megfelelően kiépítve, és a határok kettészelték és ezzel lezárták a természetes, évszázadok alatt rögzült közlekedési folyosókat. A történelmi centrumtelepülés elvesztésével a megmaradt Bihar közlekedési szempontból is marginális helyzetbe került, jellemző módon Berettyóújfaluhoz közelebb van Nagyvárad, mint Debrecen. A román oldalon hasonlóan ellentmondásos a kép, mivel Bihor megye közlekedési hálózata ottani mércével mérve modern és jól kiépített, ám ez a megállapítás nemzetközi összehasonlításban már korántsem állja meg a helyét. A legfrissebb adatok szerint a 2515 km hosszúságú hálózatból 650 km-t láttak el felújított burkolattal, és ebből a szempontból külön ki kell emelni a megyét Ny-K-i irányban 81 km hosszan átszelő, Kolozsvár, Marosvásárhely, Brassó, illetve Bukarest közvetlen elérését biztosító E60-as nemzetközi fűútvonal modernizációját (6. ábra). 15

6. ábra Nagyvárad közúti kapcsolatrendszere

Forrás: http://www.mapquest.com

A Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégió szempontjából éppen a nemzetközi főközlekedési útvonalak, illetve a határátkelőhelyek fejlesztése a legfontosabb feladat. Az Eurorégió fő közlekedési

folyosója

az

országos

térszerkezeti

tengelyt

(Budapest-Püspökladány-

Berettyóújfalu-Biharkeresztes-Nagyvárad) kijelölő, jelentős nemzetközi forgalmat lebonyolító 42-es főútvonal. A jelenleg érvényben lévő fejlesztési elképzelések alapján a közlekedési folyosó szerepe tovább erősödik majd, mivel az Észak-erdélyi autópálya mindenképp Bihor megyében éri majd el az országhatárt, Magyarországon pedig kiépülőben van az M35-ös, illetve a tervek között szerepel az M4-es autópálya megépítése, amelyek együttesen lehetővé teszik az európai gerinchálózat közvetlen elérését. Hajdú-Bihar megye és Bihor megye közös határszakaszán jelenleg három közúti határátkelőhely működik Nyírábrány és Érmihályfalva, Létavértes és Székelyhíd, valamint Ártánd és Bors között (Bihor megyének van még egy határátkelőhelye Békés megye irányában Nagyszalontánál). Románia európai uniós csatlakozásával, illetve azt követően, amint mindkét ország tagja lesz a SIS-2-es Schengeni Információs Rendszernek, a határon való

átkelés

bürokratikus

akadályai

csökkenek 16

majd,

az

újonnan

megépítendő

határátkelőhelyek infrastrukturális követelményei sem lesznek olyan magasak, aminek következtében nem követelnek majd meg akkora befektetést sem (7. ábra). 7. ábra Határátkelők a magyar-román határszakaszon

Forrás: MTA RKK Debreceni Osztály

A kapcsolatok jövőbeni erősödése több helyütt felvetheti a határ két oldalán egymás közelében vezető közutak összekötését. A Derecske–Létavértesi Kistérség Többcélú Kistérségi Társulásának a Kistérségi önkormányzati utak fejlesztésére vonatkozóan elkészített koncepciójának fejlesztési elképzelései között szerepel a Bagamér és Érsemjén közötti kapcsolat megteremtése, amelyet a 2007–2013 közötti költségvetési periódusban terveznek megvalósítani. A határ megszűnésével jelentősen növekedhet Nagyvárad centrum szerepköre a határtérségben, a magyar oldalon, ami azzal is együtt járhat, hogy Debrecentől szerez vissza néhány szerepkört, ami a közlekedési kapcsolatok megerősítését indokolhatja. Így új összeköttetés jöhet létre Kismarja és Pelbárthida, Nagykereki és Nagyszántó, valamint Körösszeg és Körösszegapáti között.

17

Vasúti közlekedés

A vasúti közlekedés szerepe az elmúlt évtizedekben mind a személyszállítás, mind a teherfuvarozás területén jelentősen visszaesett, de még mindig meghatározó a szerepe. A nagy mennyiségű áruk fuvarozása komoly problémát vet fel, a közutak túlterheltsége miatt egyébként is célszerű lenne a vasút szerepének növelése, mivel a térség vízrajzi adottságai nem adnak lehetőséget vízi áruszállításra. A Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégióban a vasúti közlekedés feltételei a közúthálózathoz hasonlóan komoly ellentmondásokkal, és jelentős fejlesztési potenciállal jellemezhetők. A kedvező adottságok közé sorolható, hogy a területen áthalad a Bécs–Budapest–Bukarest fővonal, amely Püspökladánynál a Budapest– Debrecen–Nyíregyháza–Moszkva,

Nagyváradnál

pedig

a

Nagybánya–Temesvár

vasútvonallal találkozik, illetve Debrecen Kelet-Magyarország legnagyobb vasúti csomópontja. Az elérhetőséget (különösen a határ menti térségek esetében) azonban igen kedvezőtlenül befolyásolja az a tény, hogy az említett fővonalhoz a magyar oldalon egyáltalán nem csatlakoznak szárnyvonalak. A Debrecen–Derecske–Nagykereki vonal is csak az északi területeken biztosít vasúti összeköttetést a megyeszékhellyel, de a pálya minősége miatt nem nevezhető kimondottan jónak az elérhetőség. Ez egyébként a nemzetközi vonalra is igaz, hiszen Debrecenből indulva Biharkeresztes eléréséhez minimum másfél órára van szükség. Sokkal jellemzőbb azonban, hogy a mindössze fele olyan hosszú Debrecen-Nagykereki vonal végigutazásához ugyanennyi idő kell, illetve hogy Komádiba és Körösszakálra a megyeszékhelyről csak Békés megyén keresztül, legalább két átszállás és 3 órán át tartó vonatozás után juthatunk el (8. ábra). 8. ábra A Tiszántúl határ menti településeinek vasúti elérhetősége

18

Forrás: MTA RKK Debreceni Osztály, a www.elvira.hu adatai alapján szerkesztve

A paradox helyzet hátterében a közúthálózat sajátosságaihoz hasonlóan Trianon áll: 1920ban ugyanis a két, az I. világháború előtt kiépült fővonal (Budapest-Szolnok-DebrecenNyíregyháza-Miskolc-Kassa, illetve Gyula-Nagyvárad-Szatmárnémeti-Beregszász-Sátoraljaújhely-Kassa) között húzták meg a mai határvonalat. Ezzel a Történelmi Magyarország belső vasúti körgyűrűjének elcsatolásával megteremtették a Kisantant államok közvetlen vasúti összeköttetését, ám lehetetlenné tették a hiányzó összekötő vonalak megépítését, ezzel pedig nagy területeket tettek vasúthiányos térséggé a határok mentén. A vasútvonalak minőségét, illetve az egyes települések elérhetőségét tekintve a határ román oldalán sem nevezhető kedvezőbbnek a jelenlegi helyzet. A 474 km hosszúságú megyei vasúthálózat magyar határtérségben fekvő szakaszainak jelentős része nem villamosított, egy vágányú, és a járatsűrűség sem minősül kiemelkedően magasnak. A történelmi előzmények eredményeként Hajdú-Bihar és Bihor megye között a vasútvonal mindössze két ponton keresztezi a határt, Biharkeresztes és Bors mellett Nyírábrány és Érmihályfalva között található nemzetközi határátkelőhely. A rendszerváltást követően többször felmerült az egykori Debrecen–Nagyvárad közvetlen vasúti kapcsolat újbóli megteremtése, amely azonban sem rövid, sem pedig hosszú távon nem szerepel a MÁV fejlesztési elképzelései között, forrás hiányában nincs esély az összeköttetés megvalósítására, illetve a fejlesztésére, mivel a mellékvonalakon ma a pályaállapot szinten tartása, a további romlás megakadályozása lehet cél. Ugyanakkor a MÁV elvi síkon támogatja a debreceni

19

repülőtér vasúti kiszolgálásának javítását, a repülőtér regionális szerepkörének kibontakozásában pedig mindenképp fontos lenne a Debrecen-Nagyvárad kapcsolat erősítése.

Légi közlekedés

A rendszerváltást, illetőleg a katonai repülőterek privatizációját követően a térség lakossága számára új lehetőségként a fentebbieknél jóval nagyobb távlatokat biztosító polgári légi közlekedés is elérhetővé vált. A potenciális lehetőségek kiaknázásához nagyon jó alapokat biztosít az a tény, hogy a debreceni repülőtér Kelet-Magyarország legnagyobb burkolt kifutópályás (2500 m hosszú, 40 m széles), nemzetközi repülőtere, alkalmas szinte minden Európában üzemeltetett repülőgép fogadására és kiszolgálására. További előnyöket jelent, hogy a repülőteret a jelenleg érvényben lévő kormányhatározat az államilag támogatható két regionális nemzetközi kereskedelmi repülőtér egyikeként kezeli. A tulajdonos (Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, az üzemeltető a Debrecen Airport Kft.) jelentős anyagi ráfordításainak és eredményes pályázati tevékenységének köszönhetően folyamatos, a tervek szintjén már 1994-ben, ténylegesen azonban csak 2001ben megkezdett fejlesztések látványos eredményekkel jártak. A reptéren megtalálható a gépek kiszolgálásához és a reptér üzemeltetéséhez szükséges valamennyi technikai eszköz és berendezés, valamint a nemzetközi utasforgalom lebonyolításához szükséges fogadóépület is. A légikikötő az infrastrukturális beruházások eredményeként a vidéki repülőterek közül elsőként nyerte el az ISO 2001:9001 minősítést, s 2004-ben állandó határátkelőhellyel és vámúttal rendelkező nemzetközi repülőtérré válhatott. A Debreceni Repülőtér ma az ország második legjelentősebb közforgalmú repülőtere, és egyben a legnagyobb charterforgalmat (Törökország, Egyiptom, Görögország, Tunézia) lebonyolító regionális repülőtér. A repülőtér utasforgalma 2004-ben elérte a 14.476 főt (ami 2,4-szeresen múlta felül a 2003. évi eredményt), 2005-ben pedig a teljes személyforgalom már elérte a 33.119 főt, ami egy igen dinamikus fejlődési periódus kezdetét jelölheti ki. Az utasforgalom ilyen mértékű növekedéséhez a menetrend szerinti járatok indítása (közvetlenül Münchenbe és Brémába) mellett hozzájárult az üzleti céllal utazók és a debreceni nagyrendezvényekre érkező sportolók magángépes forgalmának növekedése is. A térségben élők számára a debreceni repülőtér előnyei közé sorolható a közelsége mellett az ingyenes parkolási lehetőség, az olcsó tömegközlekedési megközelíthetőség és a relatív kis forgalomra való tekintettel a gyors utaskezelés. A repülőtér vonzáskörzetébe olyan jelentős

20

települések is tartoznak/tartozhatnak, mint Nyíregyháza, Miskolc, Szolnok, Hajdúszoboszló, Békéscsaba, Nagyvárad, Szatmár és Ungvár. A határ túloldalán a nagyváradi repülőtér ugyan még nem áll a debrecenihez hasonló technikai színvonalon, mégis jelentős regionális forgalmat bonyolít le. A naponta 7 és 21 óra között üzemelő légikikötő két belföldi (Bukarestből érkező), illetve két nemzetközi járatot fogad és indít a temesvári repülőtér érintésével. A jelenlegi feltételek között a reptér a 100 fő befogadóképességű gépek biztonságos fel- és leszállását képes biztosítani, és a külföldi utasok folyamatosan emelkedő létszáma (2004-ben már elérte a 16 ezer főt) jelzi, hogy igény van az utazási feltételek javítására. A román kormány ennek figyelembevételével úgy döntött, hogy a reptér nemzetközivé történő fejlesztése érdekében első lépésként biztosítja az eddig ideiglenes formában működő helyett az állandó vám- és határőrséget. Ugyanakkor ahhoz, hogy a reptér valóban betölthesse ezt a funkciót, még számos egyéb területen is komoly beruházásokra van szükség: fel kell újítani és meg kell hosszabbítani a kifutópályát, a nemzetközi szabványoknak megfelelő jelzőfényrendszert kell kiépíteni, ki kell alakítani egy tranzitvárót, illetve létre kell hozni egy csomagelosztó központot is. A két reptér jövőbeni szerepe tehát igen komolynak minősíthető, meghatározhatja az egész térség fejlődését, mivel a tervezett fejlesztések esetén mindkét légikikötő alkalmas a regionális szerepkör betöltésére. A kedvező földrajzi fekvésnek köszönhetően a repterek megfelelő funkciómegosztás esetén hidat képezhetnek Magyarország, Románia, Szlovákia és Ukrajna között (Debrecen pl. közelebb van néhány, a szomszédos országok határ menti térségeiben elhelyezkedő jelentősebb városhoz, mint Budapesthez). A debreceni reptér szerepét növelheti az a tény is, hogy a budapesti Ferihegyi Nemzetközi Repülőtérnek jelenleg nincs ún. „kitérőreptere” az országon belül, vagyis fogadóképtelenség esetén más országokba kell irányítani a gépeket, és ez jelentős bevételkiesést okoz az országnak. A határ mindkét oldalán rendelkezésre álló természeti adottságok alapján a gyógyidegenforgalom fellendítésében ugyancsak fontos szerepet játszhatnak a repterek, mert jelentősen javítják az egyre jobban kiépített termálfürdők elérhetőségét. A forgalom további felfuttatásához elsősorban további charterjáratokat kell üzembe állítani, amelyekre vonatkozóan a debreceni reptér kész tervekkel rendelkezik. Szintén igen komoly lehetőség rejlik a külföldi regionális központokkal való légiforgalmi kapcsolatok kiépítésében, mivel ezt az Európai Unió is támogatja, és az újonnan megkötött légügyi egyezmények már lehetővé teszik a fővárosokat elkerülő regionális járatok indítását.

21

Kerékpáros közlekedés

A közutak zsúfoltsága és a kerékpáros turizmus fejlődése miatt az elmúlt években előtérbe került a kerékpárutak építése. A hajdú-bihari útvonalak háromnegyede a települések átkelési szakaszán épült meg, s a jövő feladata lesz az azokat összekötő szakaszok megépítése, illetve tervezés alatt áll turisztikai látványosságokat megközelítő szakaszok tervezése. Az 1995-ben megalakult EURO-VELO Szövetség transzeurópai útvonalakat jelölt ki, amelyek közül a 11. számú útvonal a Tisza bal parti töltésén lett kijelölve Polgár és Tiszafüred között, ugyanakkor Románia északi részét egyáltalán nem érinti. Az országos törzshálózatban már a közvetlen határtérség is szerepel a Debrecen– Pocsaj–Biharkeresztes–Gyula útvonallal, ami lehetőséget kínál a Debrecen és Nagyvárad összeköttetésének

megteremtésére.

A

romániai

kerékpárút-hálózat

kiépültsége

a

magyarországinál is alacsonyabb szinten áll, amin mindenképp javítani szükséges. Az Interreg III közösségi kezdeményezés a magyar-román határtérségben is lehetővé teszi a hiányzó határ menti közlekedési hálózat hiányosságainak pótlása keretében kerékpárutak építését.

Fejlesztési javaslatok:

• Az M4-es autópálya Püspökladánytól mindenképp szorgalmazni kell.

Biharkeresztesig

történő

megépítését

•

Támogatni kell az Észak-erdélyi autópálya megépülését, mielőbbi döntéssel annak határátkelési pontjáról.

•

Javítani kell a határátkelőhelyekhez vezető útvonalak minőségén.

•

Magyarország és Románia Schengeni Rendszerhez történő csatlakozását követően új összeköttetések megteremtése válik indokolttá.

•

A Debrecen–Nagyvárad közvetlen vasúti összeköttetés feltételeinek megteremtése.

•

A debreceni repülőtér regionális szerepkörének növelése a határon túli területeken is, illetve szerepkörök megosztása a szintén nemzetközivé fejlesztendő nagyváradi repülőtérrel.

•

Debrecen és Nagyvárad összeköttetésének megvalósítása kerékpárúton.

22

3. A Debrecen – Nagyvárad innovációs tengely kiépülésének alapjai Közhelyszerű megállapítás, mégis igaz: a Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégió központjaiként funkcionáló két nagyváros szinte minden területen szilárd alapokkal rendelkezik az eredményes együttműködés megvalósításához. Noha a XX. század folyamán különböző államalakulatok részeivé váltak, és hosszú évtizedeken keresztül esély sem nyílt a kapcsolatok bármilyen szintű ápolására, Debrecen és Nagyvárad mégis közös történelmi gyökerekkel és számos hasonló adottsággal rendelkezik, illetőleg az euroatlanti integrációhoz kapcsolódóan sok tekintetben azonos kihívásokkal néz szembe. Ez utóbbi talán már önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy a két település keresse az együttműködési lehetőségeket, de ahogyan azt az elmúlt évek tapasztalatai is jelzik, a kapcsolatok jóval szilárdabb lábakon állnak. Ha a földrajzi fekvést vesszük alapul, akkor elmondható, hogy mindkét település a saját régiójában a legnagyobb és legjelentősebb határ menti fekvésű város. Mindkettő megyeszékhelyi funkciót tölt be, de Debrecen emellett makroregionális szerepkörű regionális központ, az ország második legnagyobb városa. Noha a két város két különböző állam területén helyezkedik el, és fekvésük miatt saját országukon belül földrajzi perifériát képeznek, ez abból a szempontból mégis szerencsés tényező, hogy közelebb fekszenek egymáshoz, mint saját fővárosaikhoz. A két város történelme során mindvégig kihasználta kedvező földrajzi fekvését: Debrecen és Nagyvárad egyaránt annak a kereskedelmi útvonalnak a mentén helyezkedik el, amelyik (különösen az Alföld ármentesítését megelőzően) a természeti adottságokat figyelembe véve szó szerint és átvitt értelemben egyaránt hidat képezett a Felvidék és Erdély között. Minden olyan forgalom, amely északról, vagyis a Felvidék vagy Lengyelország felől, vagy akár nyugatról is, de a széles tiszai árterek kikerülésével az Alföld északi pereme felől igyekezett megközelíteni Erdélyt, szükségképpen érintette Debrecent és Nagyváradot. A két város kereskedői és iparosai ki is használták az átmenő kereskedelem előnyeit. Az ily módon kedvezővé váló forgalmi helyzetet azért nem szabad túlbecsülni, mert az ármentesítések előtti sajátos vízrajzi viszonyok lényegében inkább gátolták a közvetlen nyugati irányú forgalmat. A két nagyváros térszerkezeti pozícióit tekintve tehát már a múltban is sok közös vonás volt felfedezhető, és nincs ez másként napjainkban sem. Népességszámukat, gazdasági erejüket és földrajzi fekvésüket kihasználva relatív közelségük ellenére (illetőleg épp az abból fakadó előnyök kiaknázásával) mind Debrecen, mind Nagyvárad meghatározó

23

regionális térszervező központja marad a magyar-román határtérségnek. Amint a dokumentum első fejezetében is említésre került, a hasonló nagyságú, szerepkörű, egymást jól kiegészítő városgyűrűk hálózatba szervezése reális célkitűzés, és tovább erősítheti a határom átívelő együttműködésből származó potenciális előnyök kiaknázását. Debrecen jelenleg 200 ezer főt meghaladó lakosságával az ország második legnépesebb városa, amely saját megyéje népességének is közel a 40 százalékát tömöríti. A megyei jogú város nemcsak Hajdú-Bihar megye, hanem az Észak-alföldi, és egyszersmind a tágabb régió gazdasági, oktatási, tudományos és kulturális, makroregionális szerepkörrel bíró központja, egyike az ország tényleges, teljes körű regionális központjainak. A cívisváros az Alföld legnagyobb városodási arányt mutató térségének, a Budapest– Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza „urbanizációs tengelynek” az egyik meghatározó eleme. Az Észak-alföldi régió térszerkezetét alapvetően meghatározó szerepe van Debrecennek és Nyíregyházának, mint a városhálózat csomópontjainak és az általuk meghatározott fejlesztési innovációs tengelynek (Innohíd), aminek déli irányú bővítéséhez lehetőséget nyújt a Nagyváraddal való kapcsolat erősítése. A város intenzív kapcsolatrendszerét jelzi, hogy itt vezet keresztül a Budapesttől Nyíregyházán át Záhonyig vezető, illetőleg a belőle Püspökladánynál Nagyvárad irányába elágazó országos térszerkezeti vonal. Regionális szerepkörének fontosságát mutatja az is, hogy itt kapcsolódnak össze a Tiszaújváros-Miskolc, a Tiszafüred-Eger, a Békéscsaba-Szeged, valamint a Nyírbátor-Mátészalka felé vezető, regionális térszerkezeti vonalakként funkcionáló közlekedési folyosók. A vasútvonalak észak és északkelet felé Nyíregyháza-Záhony, Nyírbátor-Mátészalka, Vámospércs-Nyírábrány, délkelet és dél felé Sáránd-Létavértes, illetve Sáránd-Nagykereki, nyugat és északnyugat felé pedig Hajdúszoboszló-Püspökladány, Tiszafüred-Füzesabony, illetve Hajdúböszörmény-Tiszavasvári felé futnak. Összességében tehát nemcsak országos, hanem nemzetközi jelentőségű út- és vasútvonalak is keresztül vezetnek a városon Románia, Ukrajna és Szlovákia irányába. A város gazdasági mutatóit tekintve ellentmondásos helyzetben van: saját régiójából egyértelműen kiemelkedik, az ország egészéhez viszonyítva azonban ez már korántsem igaz. A rendszerváltást követően ugyanakkor részben a város előnyére vált az ipari üzemek korlátozott száma, mert így annak ellenére is kisebb problémákkal kellett megküzdeni, hogy a város tradicionálisan jelentős szerepet játszó élelmiszeripari vállalatoknak súlyos gondokat okozott a mezőgazdaság elhúzódó válsága. Kelet-Magyarország, és különösen Hajdú-Bihar megye gazdasági életében viszont a strukturális és egyéb problémák ellenére is meghatározó szerepet tölt be Debrecen, hiszen a 24

megyében működő magánvállalkozások körülbelül 55%-a debreceni székhelyű. A megyeszékhelyen többféle iparág is jelen van, amelyek közül kiemelkedik a gép-, a műszaki, illetve a gyógyszeripar, de ezek mellett a szolgáltatási ágazat is igen jelentős szerepet tölt be a település életében. A megyét, sőt a régiót tekintve is kiemelkedik Debrecen történelmi alapokon nyugvó központi szerepe a kereskedelmi szektorban, mivel itt található a legtöbb, nagy választékkal, esetenként a határon is átnyúló vonzáskörzettel rendelkező kereskedelmi egység. A külföldi tőkebefektetések tekintetében szintén tetten érhető a gazdasági mutatókra általánosságban jellemző kontraszt. A külföldi beruházások volumene Kelet-Magyarország egészére jellemzően alacsony szintet ért el a rendszerváltás óta eltelt években, amely a piacorientáció-váltást követően előnytelenné vált földrajzi helyzet (a nyugati határszéltől és a fővárostól mért távolság), a relatíve rossz megközelíthetőség, illetve a kedvezőtlen gazdasági szerkezet következménye. Debrecen ugyanakkor a régió egészéhez képest a nemzetközi befektetések kedvelt terepének minősíthető, hiszen számos multinacionális cég Debrecenbe telepítette gyártóegységeit. Kedvezőtlen tényező viszont, hogy a beruházások jelentős része nem a termelő ágazatokban valósult meg, ezért a magas szintű technológiák letelepedésének elősegítésére több, a technológiai és tudástranszfert is elősegítő ipari parkot alakítottak ki a városban. Bár a parkok kihasználtsága és a betelepült cégek ágazati struktúrája eléggé változatos, mégis hozzájárulhatnak a gazdasági szerkezet egészségesebbé, sokszínűbbé tételéhez. Debrecen vezető szerepet tölt be az Észak-alföldi régió városai között a nemzetközi kapcsolatokat illetően, amit megalapoz a régióban egyedülálló sokoldalúsága. Az egyes funkciókra lebontva vizsgálva a nemzetközi szerepkörét azonban már nem ilyen egyértelmű a város fölénye, sőt egyes esetekben leszorul a vezető helyről (pl. Hajdúszoboszló az idegenforgalomban), különösen ha fajlagos mutatókat vizsgálunk. Az Európai Unió keleti kibővülésével azonban Debrecen az Unió keleti határvidékének egyik legnagyobb városaként, annak társadalmi-gazdasági és politikai kultúráját reprezentáló hídfőállásként funkcionál Románia hamarosan

bekövetkező belépéséig.

A kapuszerep

felvállalása a város

külpolitikájában elsősorban a szomszédos ország határ menti területeivel való kapcsolattartást erősítette meg. A nemzetközi kapcsolatok egyik sajátos formáját jelenti a Debreceni Egyetem igen széleskörű kapcsolatrendszere, mivel autonóm intézményként nem kapcsolódik ugyan közvetlenül a városhoz, azonban jelentős hatást gyakorol Debrecen mindennapjaira ebben a 25

tekintetben is. Az egyetem 11 nemzetközi szervezet munkájában vállal aktív szerepet, s 78 partnerintézménnyel van egyetemi szintű, nemzetközi szerződésben rögzített kapcsolata. A bilaterális szerződések legfontosabb területekként az oktatói és hallgatói mobilitást elősegítő, illetőleg a kutatási együttműködéseket jelölik meg. A Debreceni Egyetem földrajzi helyzetéből adódóan – a román és ukrán határhoz közel helyezkedik el – szoros együttműködés alakult ki az erdélyi és ukrán magyar egyetemekkel, de vonzáskörzete más határ menti régiókra is kiterjed, elsősorban a határon túli magyarsággal való kapcsolattartás jegyében (9. ábra). 9. ábra A Debreceni Egyetem keleti országhatárokon átnyúló kapcsolatai

Forrás: MTA RKK Debreceni Osztály, aDE Rektori Hivatalának tájékoztatása alapján

Más típusú, ám jelentőségét tekintve korántsem elhanyagolható az a fajta igen széles nemzetközi kapcsolatrendszer, amely a Debrecenbe tanulási szándékkal érkező külföldi állampolgárok révén alakult ki. A Debreceni Egyetem elsősorban a Kárpát-medence Magyarországtól K-re, ÉK-re fekvő térségeire fejt ki jelentős vonzást, vagyis a Partiumra, Erdélyre, Kárpátaljára és a Szlovákia keleti részén fekvő településekre. A 2004/2005-ös tanévben 1.196 külföldi hallgató vett részt valamilyen szintű képzésben, ezen belül 692 fő az európai származású hallgatók száma. A földrajzi közelségből adódóan elsősorban a Romániában és Ukrajnában élő hallgatók választják tanulmányuk színhelyéül a 26

Debreceni Egyetemet. Ennek a két országnak az állampolgárai emelkedő számban jönnek ide tanulni, bár a Romániából érkezők növekedési üteme némileg megtorpant. Az egyes karok közül már hosszú évekre visszamenően a Bölcsészettudományi és Természettudományi az, amely a legtöbb határon túli magyar hallgatót képzi. A határon túli hallgatók fogadása mellett a felsőoktatási intézmények egyre nagyobb számban kötnek kihelyezett képzések indítását célzó hosszú távú együttműködési megállapodásokat. Az ilyen típusú képzések legnagyobb előnye az, hogy így a közvetlen, sőt akár a távolabbi határrégiók fejlődése szempontjából elengedhetetlen humánerőforrások a szomszédos országok magyarok lakta térségeiben, helyben képződnek, ezáltal az elvándorlás üteme hatékonyan mérsékelhető. Nagyvárad adminisztratív, gazdasági, kulturális és társadalmi szempontból is egyértelműen Bihor megye központja. Debrecenhez hasonlóan 200 ezer főt meghaladó népességével kiemelkedően legnépesebb települése (Szalonta kevesebb, mint 19 ezer lakosával követi a rangsorban), de a megye összlakosságából valamivel kevesebbet, egészen pontosan 34,4%-ot tömörít. A város kedvező fekvése már a történelmi múltban is megmutatkozott, mivel a Biharhegység, illetve a Nagyalföld találkozásánál fekvő település Debrecenhez hasonlóan több belföldi és nemzetközi jelentőségű útvonal csomópontjában fekszik. A közlekedésföldrajzi szempontból kulcsfontosságú szerepkört jelzi, hogy itt találkozik a Kolozsvár, a Szatmárnémeti, a Déva és a Temesvár felé összeköttetést biztosító regionális, illetve a Borson át Budapest felé vezető nemzetközi, az európai folyosók részét képező közlekedésitérszerkezeti tengely. Nagyvárad a fenti adottságoknak, illetve a határ menti fekvésnek köszönhetően minden tekintetben Északnyugat-Románia egyik legfontosabb központjává vált. A régióközponti szerepkörre Kolozsvár ellenében nem tarthatott igényt a város, vagyis a települési hierarchiarendszerben kisebb a súlya, mint a cívisvárosnak. Ezt azonban ellensúlyozza az a tény, hogy Debrecen földrajzi fekvése kedvezőtlen az országon belül (a többszörösen elmaradott Tiszántúl központja, és jónéhány mutatót tekintve csak saját környezetéből emelkedik ki), Nagyvárad viszont Románia egyik legfontosabb nyugati kapuja (Borsot a legjelentősebb nyugati határátkelőként tartják számon), és az országon belül számos tekintetben a legfejlettebb térségek egyikének számít szűkebb és tágabb környezetével együtt (10. ábra).

27

10. ábra Az Ártánd-Bors nemzetközi határátkelő és közvetlen térsége

Forrás: http://www.hor.gov.hu

A népességszámhoz viszonyítva gazdasági szempontból már jóval egyértelműbb a municípium kiemelkedő szerepe, mivel az egész megye ipari termelésének közel kétharmada koncentrálódik Nagyváradon. A városban tradicionálisan vezető szerepet játszó iparágak közül kiemelkedik a textil- és ruházati ipar, a bőr- és cipőipar, az élelmiszeripar, a vegyipar, a gépgyártás és a bútoripar. A helyi vállalkozások fontosságát tovább erősíti az a tény, hogy a Bihor megyében 1990 és 2000 között mintegy 400 millió dollár értékben megvalósuló külföldi tőkebefektetések hozzávetőlegesen 70%-a érkezett a megyeszékhelyre. A gazdaság mellett számos egyéb területen van a lokális szerepkörön túlmutató területi szervező ereje a városnak, amelyek alapján kiemelkedő jelentőségre tesz szert tágabb környezetében is. Az oktatási, kulturális és egészségügyi intézmények mellett külön ki kell emelni azt a kereskedelmi hálózatot, amely önmagán túlmutatóan generálja a fejlődést és a modernizációt a városban és vonzáskörzetében egyaránt. A gazdasági szerkezet versenyképessé tételét itt is nagymértékben elősegíti a külföldi befektetőket vonzó 28

ipari park, amely ugyan nem a városban található, de Bors közvetlen határ menti fekvése komoly előnyöket hordoz magában, és a 10 km-es távolság nem jelent érzékelhető akadályt. Nagyvárad a hajdúsági megyeszékhelyhez hasonlóan az ún. kapuvárosok közé tartozik, és élni is kíván a földrajzi fekvéséből adódó lehetőségekkel. Az infrastrukturális hálózatok révén Románia bármelyik tájegysége elérhető a városból, vagyis a település ténylegesen alkalmas arra, hogy kapcsot képezzen a nyugat-európai országok és a kontinens keleti fele, illetőleg akár a Közép-Kelet országai között is. Románia Európai Uniós csatlakozását követően ez a szerepkör még inkább felértékelődhet a nyugatról vagy akár keletről (Orosz Föderáció stb.) érkező befektetők szemében, mivel gazdasági hídfőállásként funkcionálhat majd a város és közvetlen vonzáskörzete. A több ponton összekapcsolódó történelmi múlt alapján nem meglepő, hogy a korabeli fagyos légkör ellenére Debrecen és Nagyvárad szerződésben is rögzített testvértelepülési kapcsolatai évtizedes távlatokra nyúlnak vissza, ám a két város közelsége és közös problémái, illetve fejlesztési lehetőségei intenzívebb együttműködést feltételez és tesz lehetővé. Az intenzívebb kapcsolatokban rejlő lehetőségeket felismerve a Bihor megyével és Nagyváraddal való kapcsolattartás erősítése a rendszerváltást követően, de különösen 1999 után kiemelt prioritásként jelent meg a fejlesztési elképzelések között. Az erre irányuló törekvések egyik legfontosabb eredményeként létrehozott Hajdú-Bihar–Bihor Eurorégió révén rendszeres munkakapcsolat jött létre Nagyvárad és Bihor megye szakértőivel és vezetőivel. Az intézményesített kapcsolattartás célja végeredményben a jószomszédi kapcsolatok

kialakításának

elősegítése,

a

társadalmi-gazdasági,

kulturális,

oktatási,

egészségügyi, ökológiai és idegenforgalmi együttműködés erősítése, lakossági kapcsolatok és a szakemberkapcsolatok elősegítése, más nemzetközi szervezetekkel való együttműködés, Európai

Uniós

fejlesztési

források

megszerzése,

közös

programok

kidolgozása,

információcsere és Románia EU-csatlakozásának elősegítése, a tapasztalatok átadása. Az újabb eredetű kezdeményezések közül kiemelhető a Debrecen által a céljaként az államhatárokon átnyúló regionális kulturális együttműködések erősítését kitűző, 2005. június 17-én életre hívott Városok, falvak szövetsége, amely a Kollégium szűken vett partikularendszere által létrehozott egykori szellemi egység alapjaira szerveződik. A szövetség kiemelt célja, hogy a régió közös fejlődése érdekében az egyszer már kialakult kapcsolódásokat újra felépítse, a meglévőket dinamizálja. Az interregionális kulturális egyesületben a romániai, ukrajnai, szlovákiai és magyarországi települési önkormányzatok mellett részt

29

vesznek a régió településein működő egyházak, kulturális és civil közösségek egyaránt, keretet biztosítva egymás kulturális értékeinek megismeréséhez (11. ábra). 11. ábra A Városok, falvak szövetségének tagtelepülései és Debrecen oktatási vonzáskörzete

Forrás: Teperics K. (2005)

A két nagyváros kulturális kapcsolatai azonban már a szövetség létrehozása előtt igen sokrétűek voltak, az új kezdeményezés tehát inkább keretet adott a közös programok szervezéséhez. A településközi együttműködés egyik kiemelkedő, a PHARE CBC által is támogatott hivatalos formája a Nagyvárad-Debrecen Kulturális Híd nevet viselő projektben öltött testet. A konkrét programot azzal a céllal hirdették meg, hogy erősítsék az együttműködést a két testvérváros között, elősegítsék a debreceni és a nagyváradi fiatalok találkozásait, illetve kölcsönösen bemutassák a hajdú-bihari és bihari népi kultúrát, beleértve az ott élő kisebbségek hagyományait is. A megvalósítást, egyáltalán a közös pályázást nagymértékben elősegítette a Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégió létrejötte, a határon átnyúló kapcsolatok intézményesítése. Az elmúlt években számos közös rendezvényre került sor (pl. 1999-ben a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Hajdú-Bihar megyei szervezete kihelyezett ülést tartott Nagyváradon, a CACIB nemzetközi kutyakiállítást 2002-ben mindkét helyszínen

30

megrendezték stb.), illetve a két város színháza, művészei, zenekarai, egyesületei egyre többször mutatják be kölcsönösen a gazdag kulturális élet egy-egy szeletét. Folyamatosan bővül a közös sportrendezvények köre is, a legutóbb 2006. májusban Simonyi Óbester tiszteletére megrendezett Nagyvárad-Debrecen Nemzetközi váltófutás például már több éves múltra visszatekintő tömegsportrendezvény. A felsőoktatást tekintve a két város kapcsolatrendszere ugyan hagyományosan jónak mondható, ám még meglehetősen egyoldalú, döntően a Debreceni Egyetem vonzza át az elsősorban magyar anyanyelvű hallgatókat, a közoktatás egyéb szintjein azonban egyre sokrétűbb az együttműködés. A Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégió keretein belül létrehozott testvériskolai kapcsolatoknak már konkrét eredménye van egy közös művészeti pályázat („Az én városom…” címmel) elindítása kapcsán, amely a fiatal nemzedékekkel ismerteti meg az Eurorégió nemzeti és kulturális értékeit, tradícióit, valamint a természeti és épített nevezetességeket. A korábban inkább csak formális kapcsolatokat tehát a két ország euroatlatlanti integrációjának előrehaladásával egyre inkább sikerül konkrét tartalommal megtölteni. A folyamatosan bővülő regionális kapcsolatok (Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégió) és közös pályázatok mellett már konkrét gazdasági együttműködésre is sor került: az új, nagyváradi regionális szemétlerakót a KEVIÉP alakítja ki és üzemelteti a jövőben. A hasonló adottságok, a számos területen meglévő közös problémák és lehetőségek magukban hordozzák azt a veszélyt, hogy a két város sokkal inkább vetélytársként, semmint közösen fellépve próbálja megszerezni a jövőben a fejlesztési forrásokat. A kapuszerep, a regionális (határon átnyúló) funkciók megszerzése és megtartása, a repülőterek fejlesztése, az ipari parkok és vállalkozási övezetek dinamizálása, a turisztikai lehetőségek kiaknázása, a felsőoktatási intézmények hallgatói létszámának bővülése stb. mind-mind olyan terület, ahol Debrecen és Nagyvárad akár ellenfélként is felléphet a másikkal szemben. Az együttműködés azonban hosszabb távon jóval több előnnyel jár, és régre visszanyúló, történelmi alapjai vannak. A Debrecen-Nagyvárad várospárosban például a felsőoktatás az egyébként kulturálisan elmaradottabb Debrecenbe összpontosult, míg Nagyvárad a kereskedelem, a kultúra, valamint az egyházi (katolikus) és az állami igazgatás központja lett. A funkciók megosztásával napjainkban is kiküszöbölhető a felesleges versengés, és erre vonatkozóan meg is indult néhány kezdeményezés. A közelmúltban aláírt szándéknyilatkozat alapján a Debreceni, a Nagyváradi és a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem, valamint az MTA Regionális Kutatások Központja

31

egy olyan oktatási és

továbbképzési

központot

hoznak

létre,

amely

a

feladatokat

megosztva

egy

területfejlesztési képzési bázist alakít ki Debrecenben. Az oktatási és tudományos kapcsolatok bővítése mellett a két város elemi érdeke a közös fellépés az infrastrukturális hálózatok esetében, az adott fejlesztési elképzelések minél jobb összehangolása érdekében. A repülőterek feladatmegosztása a regionális járatok üzemeltetése kapcsán szintén komoly megtakarításokat, illetve potenciális fejlesztési lehetőségeket von maga után. Debrecen és Nagyvárad országhatár közeli fekvése garantálja, hogy a települések kapu-szerepköre a schengeni normák bevezetését követően a belső határ létrejötte után is megmarad, így a kulturális, innovációs stb. híd továbbra is nagy szerepet játszik majd a két ország kapcsolatainak alakulásában. A korábbi évszázadokban a Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégió mai területe egy szervesen illeszkedő gazdasági egységet alkotott, és a jövőbeni fejlődés egyik záloga lehet az egykori piaci és egyéb kapcsolatok helyreállítása. A konkrét eredmények eléréséhez azonban a lehetőségekhez mérten törekedni kell az Eurorégió területén működő ipari parkok és vállalkozási övezetek működésének összehangolására, hogy a verseny helyett inkább egy beszállítói hálózat alapjait lehessen megteremteni. Mivel a két város szerepe domináns saját vonzáskörzete gazdaságában, ezért ezen a téren sem mellékes az egymáshoz fűződő kapcsolatrendszer. Debrecen és Nagyvárad együttműködését tehát számos külső és belső tényező, illetve jónéhány ebből fakadó potenciális lehetőség indokolja. Az adottságok ugyanakkor komoly felelősséget is jelentenek, hiszen a két település szinte minden tekintetben kiemelkedik saját környezetéből, emiatt pedig az átgondolt együttműködési rendszer hiánya esetén nehezen képzelhető el a régió szerves egységgé alakulása, a fejlettebb európai térségekhez történő felzárkózása.

Fejlesztési javaslatok: •

Regionális funkciók ésszerű megosztása a két megyeszékhely között.

•

A két nagyváros kapcsolatrendszerének intenzívebbé válását lehetővé tevő infrastruktúra kiépítése (kiemelten a Debrecen–Nagyvárad vasútvonal).

•

A közigazgatás és a különböző dekoncentrált szakmai szervezetek együttműködésének fokozása.

32

4. Gazdasági, foglalkoztatási kapcsolatok Noha az MTA RKK Debreceni Osztálya által több ízben lefolytatott empirikus vizsgálatok alapján a határ menti kapcsolatok között a gazdasági együttműködések folyamatosan növekvő volumenük ellenére még mindig jóval kisebb arányt képviselnek, mint a protokolláris jellegű kapcsolatok, a Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégióban a történelmi tradíciók

alapján

mégis

komoly esély van

azok

revitalizációjára.

A történelmi

Magyarországon belül ez a terület funkcionális gazdasági egységet képezett, és kihasználta a Királyi Magyarország és Erdély közötti kereskedelmi útvonalak áthaladását. A Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégió gazdasági tekintetben tehát mind a múltban, mind napjainkban számos hasonló adottsággal, ebből következően közös gondokkal küszködik (12. ábra). 12. ábra A Kárpát-medence régiói

Forrás: Tóth J. – Golobics P. ábrája nyomán részben átszerkesztve. Jelmagyarázat: I.–IX.: régiókezdemények

Hajdú-Bihar megye gazdaságának teljesítőképessége nem éri el az országos átlagot, a megye

a

bruttó

magyarországi

össztermék

4,1%-át

adja,

elmaradva

a

megye

népességarányától. Az egy főre jutó GDP nem éri el az országos átlagot (annak alig 75%-a),

33

Budapestet nem számítva azonban a megyék között közepes értéknek számít. Az egy főre jutó GDP az EU átlagának 45%-át éri el, ami régión belül a legmagasabb érték. Az alacsony bruttó hazai össztermék egyaránt jelzi a megye foglalkoztatási problémáit és alacsony munkatermelékenységét. A munkanélküliek száma a megyében 2004-ben elérte a 11 900 főt – a munkanélküliségi ráta 5,7% –, ami már az elmúlt évek folyamatos csökkenésének eredménye. Gondot jelent azonban, hogy a gazdaságilag inaktív társadalmi csoportok részesedése miatt a foglalkoztatottak aránya elmarad az országos átlagtól. A 15–74 év közötti korosztályra vonatkozóan az ILO standard alapján végzett vizsgálatok szerint a foglalkoztatottak aránya mindössze 48,8%-ot tett ki, míg országosan ez az érték elérte az 52,2%-ot. Amennyiben a munkanélküliek számát hozzáadjuk a foglalkoztatottak számához, a gazdasági aktivitás aránya akkor is csak 50,3%-ot ér el az országos 53,8%-kal szemben. A megyében az alkalmazásban állók 62%-a a szolgáltatási ágazatokban vállalt munkát, a szolgáltató szektoron belül a kereskedelem, valamint a különböző gazdasági és pénzügyi szolgáltatások 46,2%-ot tesznek ki. Az ipar részesedése (26,5%) kevéssel elmarad az országos átlagtól, az építőiparé (4,7%) megegyezik azzal, míg a mezőgazdaságé 6,8%, ami viszont közel kétszeresen haladja meg az országos értéket. Az új, innovatív termelési és szolgáltatási eljárások megjelenése szempontjából meghatározó, hogy egy adott térség gazdaságában mekkora a beruházások abszolút és fajlagos nagysága, ami a megyében 136.066 millió Ft-ot tett ki 2004-ben. Az egy főre jutó beruházás nagysága alapján Hajdú-Bihar 247 474 Ft-tal hét megyét előz meg, vagyis a megyék sorának második felében, azonban annak elején foglal helyet. Jellemző Magyarország alföldi térségére, hogy ezzel a többi alföldi megyét messze megelőzi. A beruházások gazdasági ágak szerinti megoszlása alapján a legjelentősebb ágazat Hajdú-Bihar megyében az a szállítás, raktározás, posta és távközlés volt a beruházások teljes összegének 28%-kal, a második helyen a feldolgozóipar áll (25,3 %), amit már 10%-os részesedést el nem érő ágazatok követnek (kereskedelem – 7,2%, mezőgazdaság – 6,1%). A beruházások 50%-a épület és egyéb építmény volt, a gépek és berendezések 47,4%-ot képviseltek, a maradék részt a mezőgazdasági ingóságok és a telkek tették ki. Hajdú-Bihar megye regisztrált vállalkozásainak száma 2004-ben 50 389 volt. A vállalkozói aktivitás szintje az 1 000 főre jutó vállalkozások száma (92) alapján jelentős mértékben elmarad az országos átlagtól (119), ugyanakkor az is elmondható, hogy a szomszédos megyék mindegyikében még ennél is alacsonyabb értékek jellemzőek, vagyis a kelet-magyarországi viszonyok között ez a szám nem tekinthető alacsonynak. 34

Bihor megye gazdasága a természeti adottságoknak megfelelően ipari-agrár jellegűnek minősíthető. A megye gazdaságának teljesítménye – az általános, Románia egészére jellemző hanyatlás mellett – eléggé ingadozó az elmúlt években. A legerőteljesebb gazdasági visszaesés az 1990–1994 és az 1997–1998 közötti időszakban következett be. Az ezredfordulótól kezdődően azonban egy állandó, stabil fejlődési folyamat indult el, évi 5-7 százalékos növekedést is elérve, amelynek húzóereje a feldolgozóipar. A gazdasági átalakulások kedvezőtlen társadalmi hatásaként Bihor megyében is felszínre kerültek a munkaerőpiac belső feszültségei. A legnagyobb problémát a gazdaságtalan működés következtében leépített bányászati és szélsőségesen egy ágazatra épült ipari jellegű üzemek eltűnése jelentette, és noha a román kormányzat ezekben a hátrányos helyzetűnek minősített térségekben különböző kedvezményekkel próbálta ösztönözni a befektetéseket, ez eddig csak a kedvező közlekedésföldrajzi fekvésű Élesden hozott érezhető eredményeket. A magyar-román országhatár mentén fekvő térségekben ezzel szemben komoly gazdasági fellendülés következett be, hiszen a kedvező földrajzi fekvés, a román viszonylatban igen fejlett infrastruktúra, a rendelkezésre álló nagyszámú és több ágazat számára is jól képzett munkaerő mind amellett szól, hogy a vállalkozások itt válasszanak maguknak telephelyet. A legutóbbi (2002-es) népszámlálás adatai alapján a megyében megközelítőleg 17 ezer munkanélkülit regisztráltak, és közülük mintegy nyolcezerre volt tehető az először munkanélküli státuszba kerülők (új belépők) száma. Jelenleg alig 9.000 fő a regisztrált álláskeresők száma (a drasztikus különbség hátterében az eltérő adatfelvételi módszerek állnak), vagyis a munkanélküliségi ráta kevesebb, mint 3%. Ez az érték a magyar oldalhoz képest kifejezetten alacsony, és Romániában is a legkedvezőbbek közé tartozik. Figyelembe kell venni azonban azt a tényt, hogy a román statisztika a mezőgazdaságban segítő családtagként tevékenykedő, valójában azonban önálló megélhetési forrással nem rendelkező személyeket a foglalkoztatottak közé sorolja – vagyis a tényleges munkanélküliség a hivatalosan kimutatottnál minden bizonnyal jóval magasabb. A foglalkoztatott lakosság ágazatok szerinti megoszlása jelentős mértékben eltér a magyarországi viszonyoktól. A mezőgazdaság még ma is igen fontos szerepet tölt be 28,9%-os részaránnyal, miközben a szolgáltatások aránya mindössze 32,7%, így csak a második helyet foglalja el az ipar mögött (32,7%). A bruttó hazai össztermék megoszlása éles szembenállást mutat a foglalkoztatottság megoszlásával. A mezőgazdaság részaránya a GDP tekintetében 1995 ás 2002 között 4,9%-ról 1,6%-ra csökkent. A szolgáltató szektor részesedése nem változott jelentősen, mindössze 0,2%-os növekedés volt tapasztalható, így 35

jelenlegi aránya 49,1%. A mezőgazdaság szerepének háttérbe szorulását az ipar erősödése ellensúlyozta, amelynek részaránya 49,3%-ra növekedett. A kedvezőtlennek tekinthető foglalkoztatási szerkezet, illetve az egyes térségekben a leépítések következtében jelentkező komolyabb munkaerő-piaci feszültségek mellett a legnagyobb problémát a jelentős mértékű kivándorlás jelentette az elmúlt bő másfél évtizedben. A Bihor megyéből 1990 és 2001 közötti legálisan külföldre települők száma meghaladja a 14 ezret, és az érintettek javarésze munkaképes korú, képzett munkaerő volt. A külső migráció mellett jellemző volt a megyén belüli munkaerő-vándorlás is, amely hasonló képet mutatott, mint a lakosság egésze esetében, vagyis a Nagyváradon vagy más ipari központokban lévő munkahelyek megszűnése következtében megélhetési alapokat keresve sokan költöztek vissza a községekbe. A legális és illegális munkavállalási célú migráció jelentős mértékben érintette/érinti Magyarországot is, mivel a hazánkban hivatalosan munkát vállaló külföldi állampolgárok több mint fele Románia felől érkezett 2005-ben. Más kérdés, hogy a kevés munkaalkalom miatt

általában

„átugorják”

Hajdú-Bihart,

a

35.527

román

állampolgárságú

munkavállalóból mindössze 203 talált munkát a megyében – igaz, ez az összesen 385 kiadott engedély 52,3 százalékát jelenti. A keleti szomszédból érkező munkaerő zömében a Központi régióban, illetve a vízumkényszer eltörlése óta egyre nagyobb számban az Európai Unióban próbál jól fizető álláshoz jutni (13. ábra). Éles kontrasztként elmondható, hogy a magas munkanélküliség ellenére a jellemzően alacsonyabb keresetek miatt a magyarországi munkaerő eddig elenyésző mértékben mutatott érdeklődést a határ túloldalán rendelkezésre álló munkalehetőségek iránt. A Bihor megyében működő vállalkozások ágazati megoszlása jelentős mértékben eltér a foglalkoztatott munkaerő esetében megfigyelhető arányoktól. A 2003. év végén működő 22.193 vállalkozás közül 3.157 (14,2%) működött a mező- és erdőgazdálkodás, 1.918 (8,6%) az ipar és az építőipar, 9.825 (44,3%) a kereskedelem és szolgáltatások, 644 (2,9%) az egyéb szolgáltatások, 3.935 (17,7%) pedig az egyéb gazdasági ágak területén. A bejegyzett vállalkozások mellett további 10.676 természetes személy vagy családi társulás/szövetkezet végzett valamilyen jellegű tevékenységet. A vállalkozások döntő többsége mikro- és kisvállalkozás, a 250 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok száma alig haladja meg a százat.

36

13. ábra A Magyarországgal szomszédos államokból érkező külföldi munkavállalók területi koncentrációja a 2005-ben kiadott munkavállalási engedélyek alapján

Forrás: A Foglalkoztatási Hivatal adatai alapján szerkesztetve, MTA RKK Debreceni Osztály

A vállalkozások között mintegy 2.400 esetében volt részesedése külföldi tulajdonosnak, és a befektetett tőke nagysága folyamatos növekedés mellett már meghaladta a 400 millió dollárt, amellyel a megye igen előkelő helyen áll Románia egészét tekintve. A beruházások összege alapján a legjelentősebb befektetők Németországból (az összes befektetés 22,7%-a, amely 349 cég között oszlik meg), Svédországból (20,2% - 45 cég), Olaszországból (13,8% - 696 cég), Magyarországról (13,5%, 767 cég), illetve NagyBritanniából (10,2%, 19 cég) érkeztek. A helyi gazdaság számára azonban komoly problémát jelent, hogy miközben a más országokból származó befektetések mértéke egyre inkább emelkedik, addig a hazai beruházások volumene jelentősen visszaesett az utóbbi években. A háttérben részben a dominánssá váló magángazdaságok tőkeszegénysége, részben pedig a korábbi állami nagyberuházások érthetően drasztikus visszaesése, illetőleg a több szempontból is diszkriminatívnak tekintett központi beruházási politika áll. A gazdaság szempontjából ugyanis korántsem tekinthető előnyösnek az a tény, hogy miközben a megye a központi költségvetéshez való hozzájárulást tekintve a hatodik-hetedik helyet foglalja el az országban, a visszakapott finanszírozási forrásokat tekintve az utolsók között található.

37

Mezőgazdaság

A határ két oldalán elhelyezkedő 20–50 kilométeres sáv a természeti adottságokat tekintve egységes arculattal – alföldi jellegű táj – rendelkezik. A határ menti térség gazdaságában az agrárium dominál, és ez több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a klimatikus és talajtani adottságok, illetve a geomorfológiai fejlődéstörténet eleve biztosították a mezőgazdaság kiemelkedő szerepét a térségben, és bár tájanként eltérő az egyes termesztett növények fontossága, néhol pedig speciális terményekkel (torma, szőlő) találkozhatunk, a tájhasználat a korábbi évszázadokban nagyjából egyveretűnek volt tekinthető. Másrészt a térségnek a tágabb értelemben vett régió történelmi munkamegosztásában betöltött szerepe, az évszázadok során kialakult tradicionális tájhasználat is az agrárium meghatározó szerepét tartotta és tartja fenn. Mind a mezőgazdaságban dolgozók, mind a mezőgazdaság által előállított termelési érték meghaladja az országos átlagok szintjét. Mivel a térség legjelentősebb természeti erőforrásának a határ mindkét oldalán a termőföld tekinthető, ezért minden bizonnyal továbbra is nagy szerep hárul majd a mezőgazdaságra az emberek megélhetésében. A nagyon összetett problémák ellenére a mezőgazdaság meghatározó szerepe továbbra is fontos kiindulópontot jelent a térség gazdasági

szerkezetváltására

és

versenyképességének

fokozására

vonatkozó

elképzelésekben, ugyanakkor a szociális-megélhetési szempontokat sem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel különösen a legmostohább természetföldrajzi viszonyokkal jellemezhető térségekben a kedvezőtlen adottságú területek művelésből való kivonása súlyos társadalmi problémákat is indukálhat. Mindezeket figyelembe véve a korábbi termelési kapcsolatok helyreállításának, illetőleg a hasonló termékstruktúrából adódó vetélytársi szerep helyett az egymást kölcsönösen kiegészítő termelési rendszerek kialakításának az egyik első és elengedhetetlen lépése a területhasználat és a foglalkoztatási szerkezet hasonlóságainak és különbségeinek feltérképezése, a későbbiekben pedig ebből kiindulva a beavatkozási pontok és fejlesztési irányvonalak kijelölése. A határ két oldalán meglevő közös jellemzők, közös problémák (pl. mezőgazdasági szerkezetváltás) determinálják a közös megoldások lehetőségét. A közös fejlesztéseket, a kooperációt nemcsak a hasonlóságokból eredő hasonló megoldási lehetőségek, de a különbségekből eredő komplementer hatások is elősegíthetik, hozzájárulva a térség integrált gazdasági-társadalmi fejlődéséhez, a relatív és abszolút lemaradás csökkentéséhez.

38

Ipar

Hajdú-Bihar megye sosem tartozott Magyarország legiparosodottabb megyéi közé, az élelmiszer- és könnyűiparnak az iparon belül mindig jelentős volt a részaránya. Míg korábban a nehézipar, a tömegtermelés hiánya a gazdasági elmaradás jegye volt, mára bizonyos mértékben előnnyé vált, hiszen emiatt hiányoznak a kiterjedt rozsdaövezetek. Az ipar jelentős átalakuláson ment át az elmúlt másfél évtizedben. Az 1988 és 1992 közötti négy évben 30%kal esett vissza a termelés volumene, majd ezt követően fokozatos növekedés indult meg a bővülő exportnak köszönhetően, ami tartósnak bizonyult és jelenleg is tart. Komoly hátrány azonban, hogy a megyében megvalósult külföldi tőkebefektetések meg sem közelítették a nyugat-magyarországi értékeket. Az iparban alkalmazásban állók 91%-át a feldolgozóipari ágazatok kötik le (30.332 fő). A megye lakosságának foglalkoztatásában hagyományosan jelentős szerepe van az élelmiszer, ital és dohány gyártásának. Az ágazat alkalmazásában 2004-ben 6.392 fő állt. Az elmúlt években negatív folyamatok zajlottak le, mivel több nagy múltú gyár bezárására került sor (dohányipar, húsipar), és ez megrendítette az üzemek beszállítói hálózatának kisvállalkozóit is. A foglalkoztatásban jelentős szerepet betöltő textília, textiláru, bőrtermékek gyártása területén folytatódott a kereslet szűkülése. A napjainkban zajló világgazdasági változások következtében a magyarországi textil- és bőripari kapacitások döntő többsége felszámolásra került az ágazat nagyarányú piacvesztése miatt. A nagyobb vállalkozások olyan országokban létesítettek telephelyet, ahol az olcsó munkaerő lehetőséget ad a versenyképes áron történő termelésre. A jelenlegi piaci viszonyok alapján hosszabb távon egyedül a Debrecenben igen jelentős hagyományokra visszatekintő nyomdaiparnak biztosított a felvevőpiaca. A vegyipar elsősorban a megyeszékhelyen történő gyógyszergyártás révén jelentős hagyományokra tekint vissza. Elmondható az ágazatról, amely összesen 3 058 főt alkalmaz, hogy arányait tekintve magas a kvalifikált munkaerő-felvevőképessége. A Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Kara kvalifikált munkaerőt és kutatói hátteret biztosít az ágazat számára, a vertikumban számos innováció valósult meg az elmúlt években. Az elmúlt évtizedben a gépgyártás különböző területei a külföldi befektetők kiemelt célterületei voltak Magyarországon, de kiemelten a nyugati országrészben. Hajdú-Biharban az ágazat csak 27,5%-ot képvisel az országos 35,5%-kal szemben a feldolgozóipari ágazatok 39

között. Megjegyzendő, hogy az Alföld egyik felsőoktatási intézményében sem volt az elmúlt időszakban egyetemi szintű műszaki felsőoktatás, Debrecen is csak főiskola működik, aminek szerepe a K+F tevékenysége elmarad a kívánatos mértéktől. Több megyeileg fontos ágazat szakembereinek képzése csak Budapesten megoldott. Ráadásul a gépiparban alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete az országos érték 80%-át éri csak el, ami miatt a térség nem vonzó a szakemberek számára. A határ román oldalán, a Bihor megyei ipari vállalkozások által előállított különféle termékek mind a külföldi piacokon ismert árucikknek számítanak. A megye iparának hagyományosan legfontosabb ágazatai a könnyűipar különböző szektorai, különösen a textilipar, amely nyomán „Körösparti Birminghamnek” is nevezik a megye központját. Szintén jelentős a ruházati-, bőr- és cipőipar, az élelmiszeripar (üdítőital/ásványvíz gyártás és palackozás, cukoripar, szeszipar, édesipari termékek gyártása), a vegyipar, a kőolajfeldolgozás, az építőanyag-ipar, a bútoripar, valamint a gépgyártás (szerszámgépek, mezőgazdasági gépek és eszközök, autóalkatrészek, villamossági berendezések gyártása). Az 1990-es években elszenvedett hatalmas megrázkódtatásokat lassanként kiheverő gazdaság fellendülését jól jelzi, hogy az ipari jellegű tevékenységet folytató cégek 2003-as forgalma 1,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A növekedés motorjaként elsősorban a bőr- és cipőipar, a nem vastartalmú bányászati termékeket kitermelő ágazatok, a gépeket és elektromos berendezéseket gyártó üzemek, a textilipar, illetőleg az alkatrészgyártás termelésbővülése szolgált. A megyének Románia egészén belül elfoglalt előkelő helyét jelzi, hogy mind a működő vállalkozások ezer lakosra jutó számát, mind pedig az egy lakosra jutó üzleti forgalmat (amely az összérték közel tizedét adja) tekintve az országos élmezőnyben található. Egyes termékeket tekintve kiemelkedő szerepet játszik a helyi ipar a román gazdaságban: pl. itt gyártják az üdítőitalok 63%-át, a harisnyanadrágok közel felét, a különféle cipőipari termékek 28%-át, az ásványvizek negyedét, a finomított alkohol mintegy 17%-át, vagy a ruházati termékek közel tizedét. Noha

a

korábbi

gazdasági

visszaesésről

tanúskodnak,

a

további

befektetések

szempontjából előnyösnek tekinthető, hogy jelentős számú gazdasági egység rendelkezik kihasználatlan épületekkel, infrastrukturális létesítményekkel, lehetőséget nyújtva barnamezős beruházások megvalósításához. Noha ezek a létesítmények eléggé heterogén állapotban vannak, viszonylagos olcsóságuk miatt akár a telephely- vagy raktározási gondokkal küszködő szomszédos magyarországi vállalkozások számára is bérelhető vagy megvásárolható ingatlanvagyont képeznek. 40

Tercier szektor

Az utóbbi évtized leggyorsabb fejlődését a különböző szolgáltatások könyvelhették el, és ez a leglátványosabban az újonnan megnyílt kereskedelmi egységekben nyilvánult meg HajdúBihar megyében. A szolgáltatások sajátosságainak megfelelően kiemelkedő a megyeszékhely szerepe, ahol több hipermarket is megnyílt, de a kisvárosokban is jelentős előrelépés történt. A kiskereskedelemben 6.862 vállalkozás működött 2004-ben, amelyek 65%-a egyéni vállalkozásként volt bejegyezve. A kiskereskedelmi üzletek száma 8.634, ezek üzlettípus szerinti megoszlása megfelel az országos viszonyoknak. A megye térszerkezeti helyzetéből adódóan kedvező feltételekkel rendelkezik a szállítmányozási és logisztikai ágazat, természetszerűleg az egyik regionális központként Debrecen funkcionál az országban. Az ágazatban összesen 2.110 vállalkozás működik. A határ túloldalán szintén a földrajzi fekvés adta előnyök, illetőleg a történelmi tradíciók miatt tölt be igen jelentős szerepet ez a szektor a gazdasági szerkezetben. Jól jelzik ezt azok a mutatók, amelyek szerint az összes működő vállalkozás több mint fele érdekelt az ágazatban, és az érintett cégek együttesen a megye GDP-jéhez mintegy 26%-kal járulnak hozzá

évről-évre.

A

bevételek

legnagyobb

részét

természetszerűleg

a

komplex

szolgáltatásokat nyújtó nagyváradi kereskedelmi és szolgáltató centrumok termelik ki, több tízezer vásárlót kiszolgálva nap mint nap. Ipari parkok és vállalkozási övezetek szerepe

Az elmúlt évek egyik legfontosabb gazdaságélénkítő eszközévé vált az ipari parkok létrehozása. Hajdú-Bihar megyében gazdasági kapott ipari park státuszt az elmúlt években, amelyek közül négy a Debrecenben található, a másik kettő pedig Polgáron, valamint Berettyóújfaluban helyezkedik el. A legsikeresebbnek egyértelműen a megyeszékhely ipari parkjai tekinthetők. A barnamezős Debreceni Nyugati Ipari Park gyakorlatilag megtelt, akárcsak a zöldmezős Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park, így az önkormányzat új területet szemelt ki a város déli részén a zöldmezős iparfejlesztés színtereként. Ezzel szemben a perifériális helyzetű vidéki ipari parkok helyzete korántsem ilyen kedvező a vállalkozások megtelepedését tekintve. A határ romániai oldalán az utóbbi évek gazdasági fellendülésében, a külföldi tőke megtelepedésében szintén jelentős szerepet játszik és játszott a jelenleg kiépülőben lévő, mintegy 25 hektár kiterjedésű, és potenciálisan közel 2.000 munkahely megteremtéséhez alapot jelentő Borsi Ipari Park. Bihor megye egyetlen ipari parkjának célja az volt, hogy a

41

beruházók odavonzásával felfejlessze a közvetlen határtérséget, és ez az elképzelés nemcsak a Regionális és a Nemzeti Fejlesztési Tervvel van összhangban, hanem a PHARE program célkitűzéseivel is. Az ipari park a különféle ipari tevékenységek és hagyományos élelmiszeripar mellett a modern technológiák befogadására is felkészült. A Bihari Vállalkozási Övezet 1998-ban jött létre, az Észak-alföldi régió egyik legelmaradottabb, halmozottan hátrányos helyzetű térségében. Berettyóújfaluval együtt 34 település tartozik a kijelölt övezethez, teljesen lefedve a Berettyóújfalui kistérség területét, és részben Derecske-létavértesi kistérséget. A külföldi befektetők érdeklődése a térség iránt meglehetősen mérsékelt volt, s mára a fennmaradásának esélyei is egyre rosszabbak a menedzselő szervezet felszámolása miatt, holott fontos szerepet tölthetne be a határtérség felzárkózásában. Az önkormányzatok közötti szorosabb kapcsolattartás, a határon átnyúló kulturális, gazdasági és egyéb kapcsolatok erősítése, illetve kifejezetten a Bihari Vállalkozási Övezetben, valamint a Borsi Ipari Parkban rejlő lehetőségek közös kiaknázása is szerepelt a Bihar-Bihor euroregionális szerveződés alapító okiratának legfontosabb céljai között. A gazdasági kapcsolatok operatív megközelítési módjára, a közös pályázatokra stb. vonatkozó valós igényeket mi sem jelezte jobban, mint az a tény, hogy a Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégió területén belül működő kistérségi együttműködést a 2002-es Bihar Expon indították útjára. Noha a kistérségi együttműködés az elmúlt években némileg háttérbe szorult a nagyobb szervezeti egység egyre intenzívebb működése következtében, a két oldal közötti kapcsolatok további elmélyítésében, a konkrét együttműködésekben továbbra is jelentős szerepet játszhat ez a szerveződés is, így működésének fenntartása a továbbiakban is indokolt.

Fejlesztési javaslatok: •

Az információs szint növelése a határ mindkét oldalán működő vállalkozásokról, ezzel a vegyes vállalatok kialakulásának elősegítése

•

A jelenleg kihasználatlan infrastruktúra hasznosítása

•

A hasonló termékszerkezet által indokolt közös fellépés a piaci érdekek védelmében

•

A versenyhelyzet eluralkodása helyett együttműködési programok keretében új piacok keresése

•

A lehetőségeken belül a régión belül termelt/termesztett speciális termékek (torma, bor stb.) egymás piacain történő pozitív diszkriminációja

•

A szélsőségesen egyoldalú munkaerő-áramlás kölcsönössé tétele

42

•

Folyamatos tapasztalatcsere a foglalkoztatási, befektetési stb. kérdésekben érintett szervezetek között

•

A beszállítói hálózatok kialakítási lehetőségeinek feltérképezése, azok elősegítése

•

Az ipari parkok és a logisztikai háttér összehangolt fejlesztése

43

5. Innovációs, K+F és egyéb tudományos, felsőoktatási együttműködések Hajdú-Bihar innovációs, tudományos, és felsőoktatási kapcsolatait vizsgálva bemutatjuk egyrészt a megye innovációs potenciálját, elsősorban a Debreceni Egyetem, mint a térség kiemelkedően legfontosabb kutatás-fejlesztéssel foglalkozó intézményének ismertetésén keresztül. Ennek része az új forrásokra épülő kezdeményezések és a határon átnyúló kutatási kapcsolatok rövid leírása is. Másrészt az innovációs kapcsolatok egy másik vetületét, a vállalkozások és a kutatóhelyek együttműködését is igyekszünk bemutatni, a helyzet feltárásán túl a lehetséges további fejlődés előfeltételeire, illetve a Bihar megyével való együttműködésre is hangsúlyt helyezve.

Hajdú-Bihar megye kutatási és innovációs potenciálja

Hajdú-Bihar megye oktatási intézményhálózata a legfejlettebbek közé tartozik az országban, ezen belül is kiemelkedő fontosságú a Debreceni Egyetem, amely sokoldalú oktatási és tudományos tevékenységével a Tiszántúl tudásbázisának központja. A megye oktatási hálózatából kiemelkedik a Debreceni Egyetem, amely sokoldalú tevékenységei révén alkalmas arra, hogy meghatározó szerepet töltsön be a megye innovációs tevékenységeiben. A Debreceni Egyetem szerepe azonban nem csak oktatási intézményként jelentős, hiszen egész Kelet-Magyarország kutatási-fejlesztési potenciáljának is meghatározó bázisa. A K+F kapacitás meghatározó része Debrecenhez kötődik, ám ez a területi koncentráltság a szektor sajátosságainak köszönhetően nem tekinthető hátrányosnak, mivel a nemzetközi szintekhez való hatékony felzárkózást szolgáló új stratégia kidolgozását tulajdonképpen ez teszi lehetővé. A Debreceni Egyetem a versenyképesség és a gazdasági-társadalmi fejlődés megalapozásában ma már az ország egyik legjelentősebb tudásközpontja, amely képes rugalmasan reagálni az új kihívásokra, képes betölteni a valós tudományos fejlesztési központ szerepét. Fontos megemlíteni, hogy Hajdú-Bihar megye elkötelezett az innováció vezérelt fejlődés mellett. Az ehhez szükséges intézményi és kutatási háttér legnagyobb része a megyében rendelkezésre áll, több regionális szintű innovációs szervezet is itt működik. Az oktatás, képzés, és kutatás-fejlesztés terén jelentkező kedvező adottságokra mindenképpen szükséges építeni a megye további fejlődésének tervezése kapcsán,

44

amely ugyanakkor Hajdú-Bihar megye tudásbázisának (humán erőforrás, és intézményi tényezők) további fejlesztését is igényli. Az oktatási és kutatás-fejlesztési funkciók együttes meglétének egyik bizonyítéka lehet a kutatóegyetem cím elnyerése. A 2006. március 1.-én hatályba lépett új Felsőoktatási Törvény definiálja a „kutatóegyetem“ fogalmát. A címelnyerésére a Debreceni Egyetem is eséllyel pályázhat, és ezáltal esélye lehet arra, hogy európai jelentőségű kutatási-fejlesztési intézménnyé, „kutatóegyetemmé“ fejlődjék. A cím elnyeréséhez minimális ismérveknek kellene eleget tenni: •

Az

oktatói-kutatói

közalkalmazottainak

legalább

fele

PhD

fokozattal

rendelkezzék. 2005-ben az Egyetemen a teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatók és kutatók száma 1446 volt, ebből 815 rendelkezik tudományos minősítéssel. Tehát a Debreceni Egyetem eleget tesz a kutatóegyetemekkel szemben támasztott ezen követelménynek. •

Az egyetem évente több mint százötven, európai színvonalú PhD fokozatot ítéljen oda, legalább tizenöt tudományágban. Magyarországon a legtöbb tudományágban a Debreceni Egyetem folytat doktori (PhD) képzést. Összesen húsz doktori iskolája a természettudományok, az orvostudományok, az agrártudományok, a társadalomtudományok és a bölcsészettudományok területén huszonhárom tudományágban folytat tudományos képzést és ítél oda doktori fokozatot. Az elmúlt öt évben a doktorandusz létszám folyamatosan emelkedett, 2004-ben összesen 841 doktori hallgatója volt az egyetemnek. A fokozatot szerzettek száma az elmúlt néhány évben, bár soha nem érte el a 150et, minden esetben nagyon megközelítette azt, 2004-ben például 142, 2003-ban pedig 147 volt ez a szám, tehát ezen feltétel teljesítése távolról sem lehetetlen.

•

Az intézmény költségvetésének legalább egyharmadát kutatási-fejlesztési bevételei és ráfordításai adják, ennek felhasználását pedig önálló tudományos tanács felügyeli. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem után a Debreceni Egyetem szerzi meg a legtöbb költségvetésen kívüli kutatásfejlesztési forrást, a teljes felsőoktatási szektor ilyen bevételeinek több mint ötödét.

45

Innováció és technológiatranszfer

A gazdaság növekedésének és hatékony működésének fontos tényezői a technológiai transzferrel,

a

kutatási

eredmények

diffúziójával,

szétáramlásával

foglalkozó

szervezetek és intézmények, mivel egy-egy eredményes kutatási-fejlesztési munka önmagában még nem biztosítja a vállalkozások versenyképességét. A K+F-re fordított összegek növelése fontos feladat ugyan, ám önmagában ez nem elegendő, legalább ennyire fontos a transzferintézmények hálózatainak kiépítése. A létrejövő hálózat legfontosabb

feladatai

közé

tartozik,

hogy

hozzásegítse

a

helyi

kis-

és

középvállalkozásokat egy olyan technikai-technológiai színvonal eléréséhez, amely a piacon a nagy cégekkel szemben is versenyképessé teszi őket. Az induló vállalkozások segítése, az új vállalkozások születése és felnövekedése a megye gazdaságának dinamizálásában kulcskérdés, azonban a technikai fejlődés mai színvonalán és a technikai-technológiai fejlesztés mai tőkeigénye mellett a kisvállalkozások keletkezése és felnövekedése nem megy segítség nélkül. Ugyanakkor a már létező kis- és középvállalkozások számára is kiemelkedő fontossággal bírnak ezek a transzferintézmények, mivel ezek elősegíthetik olyan technikai-technológiai színvonal elérését, amely a piacon a nagy cégekkel szemben is versenyképessé teszi ezeket a vállalkozásokat. Debrecen egyike annak a hét hazai kiemelt fejlesztési pólusnak, amelyek nemzetközi szintű versenyképességük erősítése érdekében jelentős forrásokhoz jutnak a következő években. Az Európai Uniós irányelveknek megfelelően a pólusok fejlesztése nem korlátozódhat városfejlesztési projektekre, hanem olyan programok megvalósítása a cél, amely fejlődést indukál a pólus város tágan értelmezett környezetében is. A cívisváros pólus programjában négy funkció fejlesztését tűzte ki maga elé, amelyek közül az innováció az első és egyben a leghangsúlyosabb. A várható támogatási keret mintegy 50%-át ezen a területen kívánja a város felhasználni. Az egyes funkciókhoz több programelem és projekt kapcsolódik, amelyek között az innovációhoz kapcsolódó tudásközpontok kialakítása és a pólus szerep betöltéséhez elengedhetetlen infrastruktúrafejlesztések dominálnak. A projektek közül kiemelkedik az Európai Anyagtudományi, Nanotechnológiai és Molekuláris Biológiai Kutatóközpont (Európai Spallációs Forrás, EES) létesítésének részleges támogatása, amely európai szinten is kiemelkedő kutatás-fejlesztési bázis lehet. 46

Hajdú-Bihar megye adottságaira támaszkodva döntő mértékben az agrárium, a környezettudomány, a gyógyszerészet és a biotechnológia területén versenyképes nemzetközi szinten a K+F eredmények felfedezésében, termékké alakításában, gyártásában és világméretű alkalmazási feltételeinek megteremtésében. A minőségileg magasabb szintű K+F tevékenység megteremtése, illetve további fejlesztése is a kiemelt célok között szerepel: a tervek szerint jelentős mértékben emelkednek a K+F jellegű kiadások, bővül a szektorban foglalkoztatottak száma, és mindezek eredményeképp várhatóan nemzetközileg is számottevő tudományos eredmények jönnek létre. A Debreceni Egyetemen megvalósuló K+F projektek közül kiemelünk néhányat, amelyek jelentősége túlmutat a megyehatárokon, sőt néhány esetben az országhatárokon is. •

A DEOEC 2001-ben alapította meg Klinikai Genomikai Központját, amely alkalmas közepes áteresztő képességű módszerekkel néhány betegből származó minták genomikai és molekuláris biológiai feldolgozására. Időközben a Központ továbbfejlesztése is megvalósult, mivel az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolták, hogy ezen a területen nagyon jelentős érdeklődés van mind kis és közepes vállalatok, mind nagy gyógyszergyárak (biomarker kutatás és gyógyszer

célpont

keresés)

részéről

arra,

hogy

genomtechnológiai

platformtechnológiákat is igénybe véve folytassanak klinikai vizsgálatokat és/vagy klinikai gyógyszerkipróbálást. •

Az Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma által alapított Molekuláris Medicina Kutatóközpont 2002-ben elnyerte az Európai Unió Kiválósági Központjának (EU Center of Excellence) címét. A Kutatóközpont fontosabb kutatási

területei

az

apoptózis,

a

jelátviteli

folyamatok,

nukleáris

hormonreceptorok, sejt és molekuláris fiziológia, membrán biológia és biofizika, thrombosis és haemostasis, a klinikai immunológia és kardiovaszkuláris betegségek. Mindegyik kutatócsoport széles nemzetközi kapcsolatrendszerre támaszkodva

aktív

kollaborációs

tevékenységet

végez.

Az

MMKK

fejlesztésének célja egy olyan, az alkalmazott kutatások, a K+F irányában nyitott nemzetközileg elismert kutatóintézet kialakítása, mely a helyi biotechnológiai ipar fő tudásbázisaként, egyfajta kutatási háttérintézményként működik. •

A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma (DEOEC) területén

kialakított

Sejtterápia

Klinikai 47

Központ speciális

szakmai,

módszertani és infrastrukturális hátterére és összetett feltételrendszerére alapozva olyan Immunterápia Klaszter kialakítását tervezik, amely technológiai platformot nyújt az egyénre szabott terápiás vakcináció, sejtterápia és egyéb biológiai terápiák hazai bevezetésére, alkalmazására és fejlesztésére. •

A Molekuláris Farming Agrárbiotechnológiai Program keretében három növény-biotechnológiai, és három állatbiotechnológiai high-tech terület kap prioritást ezek címükben önálló innovációs területet ölelnek fel. Ilyen terület többek között „A növények, mint bioreaktorok” kutatása és alkalmazása, a „Molekuláris növénynemesítés”, az „Új generációs fito-bioreaktorok” kutatása és alkalmazása, illetve a sejtmag-átültetéses klónozás hatékonyságának vizsgálata sertésben”.

A jövőt illetően végül igen fontos hangsúlyozni, hogy a Debreceni Egyetem a régió tudásközpontjaként olyan stabil high-tech innovációs csoportosulást hozzon létre, amely jelentős gazdasági szerkezetváltást, a tudásalapú gazdaság kibontakozását, a régió javuló versenyképességét eredményezheti, hogy a feltételek egy ilyen szerepkör betöltéséhez adottak. A Debreceni Egyetem rendelkezik fejlett tudásbázissal, a kedvező feltételek talaján könnyen továbbfejleszthető a magasan képzett, mobilis emberi erőforrás (képzés), kialakulóban van a korszerű és megbízható alapinfrastruktúra, az innováció-menedzsment szakértelme és szervezete. Mindehhez elengedhetetlen a megfelelő tőkevonzó képesség, a kritikus tömeg elérése, amiben a határon átnyúló együttműködéseknek jut kiemelt szerep. Határon átívelő innovációs kapcsolatok A

Debreceni

Egyetem

szerteágazó

nemzetközi

oktatási

és

tudományos

kapcsolatokkal rendelkezik, amelyek visszahatnak nemcsak az Egyetem életére, hanem a szűkebb és tágabb régió fejlődésére, versenyképességére is. Az egyetem nemzetközi együttműködéseink alapját a külföldön igen nagyra becsült oktatók, kutatók tudományos és személyes kapcsolata alkotja. Az elmúlt évtizedben ugrásszerűen megnőtt a kutatási és oktatási együttműködéseinek száma az Európai Unió tagállamai, az Amerikai Egyesült Államok és Japán egyetemeivel, kutató intézeteivel. A Debreceni Egyetem eddig 78 külföldi egyetemmel kötött egyetemi szintű bilaterális szerződést (a jelentős számú kari együttműködéseken felül), s ezek a szerződések nagyban segítik konkrét kutatási programok létrejöttét és az oktatói48

hallgatói mobilitást. Az integrált egyetem az utóbbi évtizedekben számos romániai intézménnyel is kutatási és oktatási együttműködést alakított ki. Szoros kapcsolatok alakultak ki az alábbi egyetemekkel: Nagyváradi Egyetem; Partiumi Keresztény Egyetem (Nagyvárad); Agrár- és Állatorvostudományi Egyetem (Kolozsvár); Bánáti Agrár- és Állatorvostudományi Egyetem (Temesvár); Lucian Blaga Egyetem (Nagyszeben); Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Kolozsvár); Babes-Bolyai Tudományegyetem (Kolozsvár); Temesvári Műszaki Egyetem. A felsoroltakon túl még további konkrét együttműködés realizálódott nagybányai, iasi, illetve aradi felsőoktatási intézményekkel és tudományos műhelyekkel. A határ túloldalán a legjelentősebb kutatási potenciállal rendelkező intézmény a Nagyváradi Egyetem (Universitatea din Oradea). Az egyetem 18 karán összesen több mint 2000 ember dolgozik, amelyből hozzávetőleg 1200 van oktató státuszban. A hallgatók létszáma a levelező és távoktatásban résztvevőkkel együtt mintegy 35 000, akik összesen 123 szakterület ismereteit sajátíthatják el. Az oktatás mellett az egyetemnek a kutatási potenciálja és nemzetközi kapcsolatrendszere is igen figyelemre méltó. Kiemelkedő jelentőségű az egyetemen működő Geotermikus Kutatóközpont, amelyet 1992-ben hozott létre a romániai Oktatási Minisztérium. Az intézmény székhelyeként azért választották Nagyváradot, mert az országnak ezen a részén található a romániai hőforrások döntő többsége. A hasonló adottságokkal rendelkező Hajdú-Bihar megyével, illetve az itteni kutatókkal való együttműködés az egyik legfontosabb határmenti innovációs projekt lehet. Szintén lehetőséget nyújt az együttműködésre az Orvosi Karon működő Orvostudományi Kutatóközpont, amelynek kutatási témái igen széles spektrumot ölelnek fel. A Kar számos kutatási programmal rendelkezik, amelyeket a Román Orvostudományi Akadémiával közösen folytat. Ezen kívül a Nagyváradi Egyetemen nagy hagyományokkal rendelkező Magfizikai Kutatóközpont, Biológiai, Kémiai és Fizikai Kutatócsoport működik. Az egyetem egyik legújabb, nemzetközi összefogással létrehozott intézménye az Euroregionális Kutatások Központja, ahol a határon átnyúló kapcsolatok történelmi, demográfiai, gazdasági és politikai aspektusait vizsgálják a kutatók. Az együttműködés újabb, magasabb szintjét jelenti az a megállapodás, amelynek szándéknyilatkozatát 2006. június 9-én írtak alá a Debreceni, a Nagyváradi és a Kolozsvári Babes–Bolyai Egyetemnek, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 49

Regionális Kutatások Központjának a képviselői Debrecenben. A megállapodás célja az, hogy létrehozzanak egy olyan oktatási és továbbképzési központot, amely a regionális politika és a területfejlesztés terén képez szakembereket. A képzések keretében a magyarországi és romániai szakemberek megismernék a másik oldal adottságait, valamint a területfejlesztés intézményi kereteit. Ennek köszönhetően a határ két oldalán megvalósuló fejlesztések sokkal összehangoltabbá válhatnak, elkerülve az egymástól függetlenül, párhuzamosan megvalósított beruházásokat. A tervezett projekt költsége a három egyetemen összesen 100 millió forint lenne tanévenként, melyet uniós pályázati, valamint a két ország oktatási minisztériuma által biztosított nemzeti forrásokból,

továbbá

a

közreműködő

intézmények

saját

hozzájárulásaiból

finanszíroznak.

Innovációs kapcsolatok a kutatóhelyek és a vállalkozások között

A

Hajdú-Bihar

megyében

működő

vállalatok

és

a

kutatóintézetek

közötti

együttműködésnek vannak hagyományai, elsősorban a Debreceni Egyetem és előd intézményei építettek ki szoros kapcsolatokat az elmúlt évtizedekben. Ezek a kapcsolatok általában nem a klasszikus értelemben vett innovációs együttműködések voltak, hiszen az egyetem játszott meghatározó szerepet a kapcsolatokban. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ha valamely egyetemi kutatóműhely elnyert egy pályázatot, akkor elkezdett partnereket keresni a megvalósításhoz. A vállalatok között. Az utóbbi években kialakult a cégeknek egy olyan csoportja, (kb. 30-40 vállalat), amelyek újra és újra részt vettek az együttműködésekben. Ezekkel a vállalkozásokkal az egyetem mindvégig szoros kapcsolatban volt, annál is inkább mert a sok esetben spin-off és start-up vállalkozásokról van szó, amelyek létrehozásában is fontos szerepet játszottak az egyetem különféle intézetei. A vállalatok másik csoportja számára, amely korábban nem vett részt ilyesfajta együttműködésekben, az utóbbi néhány év új lehetőségeket nyitott az innovációs kapcsolatok kiépítésére. Olyan új kezdeményezések kínálnak új lehetőségeket, mint a „Baross Gábor” és az „INNOCSEKK” programok. A programok elsődleges célja, hogy pénzügyi forrásokat biztosítanak a vállalkozások számára, hogy bekapcsolódhassanak az innovációs láncba, ami magába foglalja a szorosabb együttműködést a kutatóintézetekkel is. Az új kezdeményezések megjelenése ellenére az együttműködés nem zökkenőmentes, elsősorban azért, mert a vállalkozások és a kutatóhelyeken dolgozók rendszerint eltérő 50

nézőpontból közelítenek az együttműködéshez. A kutatók sok esetben ma is úgy tekintenek ezekre a projektekre, mint amelyek elsődleges célja új tudományos eredmények felmutatása, fő céljuk az eredmények publikálása, ami elősegítheti tudományos előmenetelüket. A publikációk előkészítése és az eredmények ellenőrzése ugyanakkor rendszerint évekig tart, ami a vállalkozások számára elfogadhatatlanul hosszú idő. Nekik az innováció eredményeire minél előbb szükségük van, mivel szeretnék azokat saját technológiai folyamataikba beépíteni, hiszen számukra ez az egész együttműködés elsődleges célja. Jelen pillanatban azt mondhatjuk, hogy többnyire a nagyobb vállalatok tartják fontosnak, hogy szoros kapcsolatokat építsenek ki a kutatóhelyekkel, és ők azok, akik több éves együttműködésben is képesek gondolkodni. Ilyen évek óta létező együttműködés alakult ki például a TEVA és a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum között több kutatási témában. A megyében tevékenykedő vállalatok és a kutatóhelyek kapcsolatát vizsgálva legfontosabb feladatként két célt fogalmazhatunk meg: •

Hatékonyabbá kell tenni a megszületett innovációk gyakorlati alkalmazását: a K+F eredményeket az elmúlt időszakban tapasztalható arányoknál nagyobb mértékben kell alkalmassá tenni a gyakorlati életben való felhasználásra.

•

A hangsúlyt a K+F eredményeket felhasználó, magas hozzáadott értéket képviselő

termékek

előállítására kell

helyezni:

ennek

feltétele,

hogy

megvalósuljon a K+F eredmények termékké alakítása, amelynek hatására a külföldi tőke egyre nagyobb mértékben érdeklődik a térség iránt, és növekedhet a térség gazdaságának export-orientáltsága.

Az együttműködés további lehetőségei

A fentebb említett nézeteltérések ellenére az elmúlt egy-két évben alapvető változások zajlottak le ezen a területen, részben annak köszönhetően, hogy a pályázatok kiírói különösen nagy hangsúlyt fektetnek a hatékonyabb együttműködési formák kialakítására. A sikeres innovációs tevékenységhez azonban mindkét félnek további lépéseket kell tennie: •

A kutatóintézeteknek meg kell felelniük az üzleti szféra elvárásainak is, figyelembe kell venniük az ő igényeiket is, olyan kutatási témákra kell helyezniük a hangsúlyt, amelyek a cégek számára is gyakorlati haszonnal kecsegtetnek, méghozzá belátható időn belül. 51

•

A kutatóintézetekben dolgozók mentalitása is sok esetben változtatásra szorul, maguknak a kutatóknak is fel kell ismerniük, hogy a munkájuk, az eredményeik a piacon felhasználható, pénzzé tehető áruk, és amennyiben

ez a változás

végbemegy a gondolkodásmódjukban, ez minden bizonnyal további innovációs kapcsolatok kialakulását eredményezi majd. •

Új döntéshozói struktúra kialakítására van szükség, ami kereskedelmi szempontból fenntartható innovációt támogatását tekinti fő feladatának. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy a támogatások odaítélésekor azok a projektek kerülnek előtérbe, amelyek megvalósítása piaci sikerekkel is kecsegtet. Ez az új rendszer néhány speciális kutatási területre koncentrálhat, pl. a nanotechnológiára.

•

Folytatni kell azokat a lépéseket, amelyekkel a kormányzat az adórendszeren és a pályázati lehetőségekkel ösztönözni igyekezett a K+F tevékenységet. További ösztönzők alkalmazása is szóba jöhet, így például az egyetemi spin-off vállalkozások létrehozásának egyszerűbbé tétele, vagy a kutatóknak a magánszektorban való időleges átlépésének megkönnyítése.

•

A kormányzatnak is lépéseket kell tennie az oktatás színvonalának emeléséért, elsősorban az olyan értékelési rendszer bevezetésével, ami lehetővé teszi az oktatásból kikerülők tudásának reális mérését, illetve az idegennyelv-oktatás erősítésével. Fontos feladat a modern munkaerőpiaci igényeknek kevéssé megfelelő felsőoktatási szerkezet átalakítása, a hallgatók szakok szerint összetételének megváltoztatása, a kevéssé piacképes képzésekben résztvevők számának csökkentése.

Határon átnyúló innovációs kapcsolatok

Debrecen nem csak a szomszédos megyeszékhelyekhez, elsősorban Nyíregyházához fűzik elmélyült kapcsolatok (Debrecen-Nyíregyháza innovációs tengely), de a határ túloldalával is új, egyre intenzívebb együttműködés van kialakulóban. A Debrecen– Nagyvárad fejlesztési tengelyben rejlő lehetőségek jelenleg körvonalazódnak, de az látható, hogy az infrastrukturális fejlesztések mellett a jövőben az innováció területén is aktívabb együttműködésre van lehetőség. Hajdú-Bihar megye és Bihor megye K+F kapcsolatai az utóbbi évek fejlődése ellenére még távolról sem érik el a kívánatos szintet. Ezek a kapcsolatok jelenleg két,

52

egymástól elkülönülő szinten működnek. A tudományos együttműködés a két intézmény között már ma is aktív és ezen a területen a kapcsolatok további erősödése várható. Az Európai Unió által finanszírozott programok komoly fejlődést hoztak a kutatóintézetek közötti együttműködésben, különösen a PHARE CBC és az INTERREG projektek hatása jelentős. Az innovációs kapcsolatok másik szintje, a vállalkozások közötti K+F kapcsolatok is gyors fejlődésnek indultak az utóbbi években, különösen a határ magyar oldalán működő kis- és közepes vállalkozásoknak a határ román oldalán létrehozott leányvállalatok szerepét kell kiemelnünk. Ugyanakkor a határon átnyúló innovációs kapcsolatok korlátozott szerepét mutatja, hogy ezek a romániai leányvállalatok elsősorban a romániai kutatóintézetekkel keresik a kapcsolatokat,

a

magyarországi

tudományos

intézményekkel

kialakított

együttműködésre alig van példa. Tekintettel a kérdés fontosságára, a vállalkozások és a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó intézmények közötti együttműködés elősegítésén számos szervezet dolgozik, többek között a fejlesztési ügynökségek, innovációs ügynökségek, kamarák stb., és több stratégiát is kidolgoztak, amelyek segíthetnek a cél elérésében. A tudás-intenzív technológiák elterjesztése az egyik legfontosabb a célkitűzések között, mivel ez lehet a stabil gazdasági növekedés alapja, hiszen az alacsony költségek területén ez a régió nem versenyezhet Kelet-Európa és Ázsia országaival. Ebben a programozási időszakban jelentős mennyiségű Uniós forrás áll majd Magyarország rendelkezésére, ennek keretében pedig várhatóan a magyar egyetemek és kutatóintézetek is komoly innovációs forráshoz jutnak.

Fejlesztési javaslatok: •

Együttműködések létrehozása és erősítése az egyetemek orvostudományi és biotechnológiai kutatásaiban.

•

A megújuló energiaforrások nagyobb arányú felhasználásának segítése a határtérségben.

•

A határtérség területfejlesztési szakemberei számára továbbképzési és tanácsadói központ létrehozása az összehangoltabb munka és a fejlesztések sikerességének javítása céljából.

•

A tudástranszfer erősítése, amelynek kiemelt célpontjai lehetnek a határ mindkét oldalán tevékenykedő cégek.

53

6. A kulturális és idegenforgalmi együttműködést meghatározó feltételrendszer A kulturális és idegenforgalmi együttműködések, illetve az ezekben rejlő lehetőségek kiaknázása több szempontból is kulcsfontosságú a Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégióban. Az előbbiek a határon átnyúló kapcsolatoknak a kezdetektől alapvető fontosságú építőkövei, és különösen a magyar-románhoz hasonlóan zaklatott történetű határtérségek esetében elengedhetetlen az interetnikus együttműködés elmélyítése. Egymás kultúrájának, tradícióinak megismerése általában jelentősen hozzájárul a kölcsönös bizalom kialakulásához, ami viszont nélkülözhetetlen a továbblépéshez, a közös projektek kidolgozásához, vagy épp a gazdasági együttműködésekhez.

Idegenforgalom

A turizmus kiemelkedő szerepe az Eurorégiót alkotó mindkét megye esetében könnyen bizonyítható: már napjainkban is a helyi gazdaság egyik húzóágazata az idegenforgalom, és a különböző fejlesztési dokumentumok prioritásait figyelembe véve a határ mindkét oldalán a gazdaság dinamizálásának, a fejlettebb térségekhez való felzárkózás egyik legfontosabb zálogának tekintik az ágazat fejlesztését. A térség összességében kedvezőtlen gazdasági szerkezetét és több szempontból hátrányos helyzetét, illetve a rendelkezésre álló természeti és egyéb értékeket-adottságokat figyelembe véve érthető a kiemelt figyelem, noha az egyes területek/települések között komoly különbségek érhetők tetten az ágazat jövedelmezőségét illetően. Hajdú-Bihar megyében az idegenforgalom statisztikai mutatói alapján egyértelműen meghatározó szerepe a van a Debrecen–Hajdúszoboszló–Hortobágy háromszögnek, miközben a határ menti területek sokkal gyengébb eredményeket tudtak eddig felmutatni. Az ágazatnak az elérhető szolgáltatások mennyiségéhez és minőségéhez kötődő erőteljes területi koncentrációját jól jelzi az a tény, hogy a megyében eltöltött vendégéjszakák több mint fele már hosszú évekre visszamenően Hajdúszoboszlón realizálódik, és a régióközpont csak a második helyre szorul ebben a tekintetben. Noha a kereskedelmi szálláshelyek kapacitása az 1990-es évek folyamán némileg csökkent a megyében, a forgalom valamelyest növekedett, elsősorban a belföldi kereslet bővülése miatt. Kedvező az a tény is, hogy a turisták átlagos tartózkodási ideje valamivel meghaladja az országos átlagot, ám a megye részesedése a teljes forgalomból meglehetősen csekély.

54

Mindez azt jelzi, hogy az ágazat a kimutatható fejlődés ellenére sem játszik olyan szerepet a megye gazdaságában, amilyenre a meglévő adottságok alapján hivatott lenne. A turisztikai adottságokat tekintve sajátos kettősség jellemzi a megyét: a természeti környezet az ország legsajátosabb, egyedi értékek sokaságát felvonultató tájegységévé teszi, és történelmi hagyományai is kiemelt szerepet biztosítanak számára a belföldi turizmusban, azonban a nemzetközi szinten is értékelhető vonzerőkben már nem bővelkedik a térség. A határainkon túl is elismert turisztikai értékek (Hortobágy, termál- és gyógyvízkincs, rendezvények, kulturális és szellemi értékek) esetében egyrészt csak az utóbbi években kezdtek törekedni a komplex és megfelelő színvonalú, versenyképes szolgáltatások kialakítására, és a nemzetközi marketingtevékenységben is rejlenek még tartalékok. Bihor megye sokoldalú turisztikai potenciállal rendelkezik, a megyében kiemelt kérdésként kezelik a Bihar hegység turisztikai értékeinek kiaknázását, azon belül is előtérbe helyezték Biharfüred síparadicsommá fejlesztését (14. ábra). Az eddigiekben elsősorban az infrastruktúra kialakítására és fejlesztésére koncentráltak, amelyekhez európai uniós forrásokat is igénybe vettek. Szintén kulcsprojektként tekinthetünk a nagyváradi vár fejlesztésére, amelyet idővel Európai turisztikai komplexummá terveznek alakítani. Bihor megye turizmusfejlesztési stratégiájában hat prioritást jelöltek meg a legjelentősebb turisztikai attrakciókra építve: gyógyturizmus, öko- és barlangturizmus, kulturális- és örökségturizmus, falusi turizmus, üzleti és konferenciaturizmus, sportturizmus (elsősorban kerékpár). A két város az egyre intenzívebbé váló Romániába irányuló magyarországi turizmus szempontjából kulcspozícióban van, hiszen a legtöbb esetben Debrecen jelenti a gyülekező helyet, míg Nagyvárad az első romániai állomást. A két nagyváros a református és római katolikus gyülekezeti kirándulásoknak egyaránt közös célpontja. Hajdú-Bihar megye és Bihor megye egyaránt kitűnő adottságokkal rendelkezik a gyógyturizmus területén, a térségben megtalálható számos hévízkútra támaszkodva, amelyek kihasználtságának szintje meglehetősen heterogén, különösen a román oldalon. A termálvízkincs kihasználtsági fokának növelése a hozzá kapcsolható szolgáltatások fejlesztésével egyaránt szerepel az Észak-alföldi régió és a romániai Északnyugati régió aktuális fejlesztési programjában. Hajdú-Bihar megyében 2005-ben 15, míg a Bihor megyében 14 termálfürdő működött (16. ábra). Természetesen a fürdők magas száma versenyhelyzetet teremt, ugyanakkor lehetőséget nyújt az együttműködés kibontakozása számára is, eltérő szolgáltatások nyújtásával. Jelenleg a magyarországi adottságok jobban kihasználtak,

ami

a

kiépített

infrastrukturális

háttérnek

és

a

jobban

szervezett

marketingtevékenységnek köszönhető. Bihar megye számos határ menti települése számára 55

egyfajta kitörési lehetőségként kezelhető a magasabb infrastrukturális kiépítettséggel rendelkező termálturizmus. A román oldalon a termálfürdőkön belül a fejlesztési támogatásokat

a

két

legjelentősebb

létesítményre

kívánják

fordítani

a

források

koncentrálásával. A szállodai komplexumokkal rendelkező és széleskörű szolgáltatásokat nyújtó Félix fürdőt (15. ábra) – a megye egyetlen országos szinten is ismert fürdőjét –, mint gyógyvizes fürdőt fogják továbbfejleszteni, míg a Termal Venus fürdőben egy Aquapark létrehozását tervezik. 14. ábra Bihor megye turisztikai értékei

56

57

15. ábra A Román Fürdőszövetség tagjai

Forrás: www.spas.ro

58

16. ábra Gyógyfürdők a Hajdú-Bihar–Bihor Eurorégió területén

Forrás: www.emerigos.ro

59

Összehasonlítva a két megye adottságait, jelentős különbségeket tapasztalhatunk a turizmus számszerűsített eredményeit és infrastrukturális hátterét vizsgálva. A statisztikák szerint Hajdú-Bihar megyében 37 szálloda található, míg Bihorban 26 a hotelek és motelek száma. A kereskedelmi szállásférőhelyek száma Hajdú-Biharban 1,7-szeresen meghaladja a bihariak számát, amelyeknek egyébként is csak 28%-a funkcionált a valóságban. A vendégforgalom ennek ellenére csak 25%-kal haladta meg a bihari értéket, ami 232 ezer fővel az Északkeleti régió vendégforgalmának 37%-át tette ki. A vendégéjszakák száma már Bihar esetében a magasabb, ami arra utal, hogy o romániai oldalon sokkal eredményesebb a szálláskapacitások kihasználtsága (1. táblázat). 1. táblázat Főbb idegenforgalomi mutatók összehasonlítása Hajdú-Bihar

Bihor

17 969

10 422

Vendégek száma (ezer fő)

290

232

Vendégéjszakák száma (ezer)

1139

1200

Férőhelyek kihasználtsága (%)

17,4

31,5

Szállásférőhelyek száma

Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv; www.insse.ro

Kulturális kapcsolatok Kutatási tapasztalatok alapján a határ menti régiók mindegyikére jellemző, hogy az együttműködések a humán szféra területén indulnak meg, és innen terjednek tovább az élet minden területére, mivel a kapcsolatfelvétel legalkalmasabb módjai a direkt találkozások és a közös – főként kulturális – rendezvények. Ráadásul ezek kis ráfordítással nagy hasznot hoznak nem csupán a régiónak, hanem a két szomszédos országnak is. Ezeknek a kapcsolatoknak közvetlen gazdasági hasznuk nincs, de elősegítik egymás kölcsönös megismerését, és ezzel megalapozzák a további kooperáció lehetőségeit. Hajdú-Bihar és Bihor megye közös határszakaszán a kulturális és nemzetiségi kapcsolatokban amellett, hogy azok sokszereplősek és tartalmilag is sokrétűek, mégis sokkal jellemzőbbek a magyar-magyar relációk, mint a két nép közöttiek. Ez egyrészt a partiumi magyarok kulturális identitásának, másrészt a felmerülő nyelvi korlátoknak az eredménye, de az igazán hatékony együttműködés érdekében ezeken a korlátokon mielőbb át kell lépni. A közös programok között leggyakoribbak az egy vagy több település rendezvényein való részvétel, a csereprogramok, színházi és nemzetiségi találkozók, valamint közösen 60

lebonyolított kulturális, népművészeti és sportesemények. A kapcsolatok intézményesült és nem intézményesült formában egyaránt megjelennek, és leginkább egyediek: még az évente visszatérő rendezvények is különböznek szereplőikben, céljaikban, tartalmukban és eredményeikben. A megyék felügyelete alá tartozó művelődési központok komoly szerepet töltenek be az együttműködések fejlesztésében: helyszínt biztosítanak az ezt célzó rendezvényeknek, és az alkalmazottak több fórumon találkozhatnak román kollégáikkal, ami jó alkalom az egymástól való tanulásra, a tapasztalatcserére. A legtöbb egyszeri vagy rendszeres rendezvény nem kétoldalú, hanem inkább nemzetközi (például az 1970 óta megrendezett Debreceni Jazz Napok), azonban ezek is kiváló alkalmak a „szomszédok” közötti találkozókra, a jövőt megalapozó informális beszélgetésekre. A megyei múzeumok közös kiállításokat szerveznek (itt megismerhető a másik fél népművészete, stb.), illetve szakmai programok keretében is együttműködnek, és a közös kutatás reményt ad a hosszabb távú kooperációra. Az integráció irányába hat az is, hogy egyes könyvtárak magyar nyelvű kiadványokkal segítik jóval szegényebb társintézményeiket. Hajdú-Bihar megye települési önkormányzatai közül több tucat rendelkezik egy vagy több román oldali testvértelepüléssel. Ezek a kapcsolatok néhány kivételtől eltekintve az elmúlt évtizedben keletkeztek. Az írásos együttműködési nyilatkozatokban az együttműködést az élet minden területére kiterjesztették, bár a fő hangsúlyt a nemzetiségi ügyek, a kultúra és az oktatás kapta. Ez utóbbi a diákcseréket, nyári üdültetéseket, közös sporteseményeket és a kölcsönös iskolalátogatásokat foglalja magába, és szinte valamennyi testvérváros komoly aktivitást fejt ki ezen a téren. A kulturális kapcsolatok intenzívebbé válásához a közös történelmi gyökerek és hagyományok mellett lehetőséget nyújt az egymás közelében elhelyezkedő két nagyváros kulturális

életének

gazdagsága,

valamint

az

évről

évre

megvalósuló

színházi

vendégszereplések és a szomszédos városok művészeinek kiállításai. Ezt segítette elő a Debrecen és Nagyvárad között kibontakozó kulturális együttműködés, amelynek keretében Az Európai Kulturális Fővárosa cím elnyerése érdekében Debrecen város összefogott Nagyváraddal. A két város alpolgármestere egyetértett abban, hogy az együttműködés fontos és számos előnnyel járhat, nem csak a pályázat szempontjából. A kulturális kapcsolatok egyik első konkrét eseményeként az augusztus 20-ai hagyományos Virágkarnevált 21-én egy tükörrendezvény, a Nagyváradi Virágünnep követte 2005-ben. Természetesen a megyeszékhelyeknek a kapcsolatok e területén is kiemelt szerep jut. A „Nagyvárad-Debrecen Kulturális Híd” elnevezésű PHARE CBC kisprojekt keretében számos 61

kulturális programra került sor Debrecenben és Nagyváradon. A debreceni városházán a nagyváradi Tavirózsa Fotóklub művészeinek alkotásaiból rendeztek kiállítást, a nagyváradi várban a Debreceni Népi Együttes lépett fel a Váradi Ünnep keretében, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata a Nyári Színházi esték keretében lépett fel Debrecenben, Expo Varadinum keretében a nagyváradi önkormányzat felajánlott Debrecen városának egy kiállítói standot a város népszerűsítésére. Természetesen kulturális rendezvényeket nem csak a Debrecenben és Nagyváradon szerveztek, hanem a talán még szorosabb kötelékekkel rendelkező, a két nagyváros között elhelyezkedő vidéki térségekben is számos példát találunk a közös programokra. A határ menti rurális térségekben a falusi turizmushoz kapcsolva lehetőség nyílik népművészeti és kézműves termékek, élő népi mesterségek bemutatására, hagyományőrző rendezvények szervezésére, valamint a már ma is működő tájházak és helytörténeti kiállítások megtekintésére. Fejlesztési javaslatok: •

Komplex turisztikai programcsomag kidolgozása, amelybe mindkét megye turisztikai attrakciói szerepet kapnak.

•

Az egymást kiegészítő adottságokra építve a két megye nemzetközi szinten közös marketing tevékenységet kell, hogy folytasson egységes régióként megjelenítve a két térséget.

•

A magyarországi és romániai turisztikai rendezvényeken segíteni kell a partnermegye megismerését a szomszédos megyében és az ország egészében.

•

A turizmus területén tevékenykedő szakmai és civil szervezetek együttműködési lehetőségeinek kiszélesítése.

•

A kulturális nagyrendezvények közös és kölcsönös marketingje, a helyi szereplők fokozottabb részvételének támogatása.

•

Népművészeti és hagyományőrző táborok megrendezése fiatalok számára a HajdúBihar–Bihor Eurorégió teljes területén.

62

7. A környezeti állapot javítását és a fenntartható fejlődést szolgáló együttműködések Közhelyszerű, de a valóságot tükröző megállapítás, hogy a környezetvédelmi problémák, a víz- és levegőszennyezések nem ismerik a politikai határokat. Ezért nagyon fontos a két ország közötti együttműködés, mivel nagyon sok a határt keresztező vízfolyás és nagy értékű ökofolyosó, amelyeket jelentősen veszélyeztetnek a román oldalon elavult technológiával működő üzemek. Szerencsére az egész világon, de különösen Európában egyre hangsúlyosabbá váló környezetvédelmi törekvések számos nemzetközi egyezményben nyilvánulnak meg, és ez a szabott jogszabályi keretek miatt megkönnyíti az eredményes határon átnyúló kapcsolatokat. A témakör jelentőségét és egyben az érintettek aktivitását jelzi a PHARE CBC Kisprojektek alapjához az elmúlt évek során beérkezett rengeteg pályázat. Ezek egy része konferenciák

rendezésére,

más

része

kutatások

finanszírozására,

illetve

konkrét

levegőtisztasági körmérések elvégzésére szerzett támogatást. A környezetvédelemben kulcsfontosságú az információk hitelessége és minél gyorsabb áramlása. Ezt felismerve komoly együttműködés indult meg a hazai Környezetvédelmi Felügyelőségek (KÖFE) és a román területi Környezetvédelmi Ügynökségek között, és az információcsere gyakran kölcsönösségi alapon, nem hivatalosan történik. Erre azért van szükség, mert a központosított román rendszerben a napi információk átadásához is bukaresti engedély kellene. A kétoldalú egyezmények megfelelő alapot adnának ahhoz, hogy a szabályok megváltoztatásával a partnerszervezeteknek hasonló jogköre legyen, mint a magyar oldalnak, mivel az információk áramlásának felgyorsítása ezeknek a szerződéseknek is alapelemét jelentik. Hazánkban az ország alvízi elhelyezkedése miatt kiemelt kérdésként kell kezelni a külföldről hozzánk érkező vizek minőségét, mivel felszíni vízkészletünk 95%-a határainkon túlról érkezik. Magyarország és Románia kapcsolatát több esetben negatív irányba befolyásolták az elmúlt években bekövetkezett folyószennyezések. A határvízi egyezményben foglalt együttműködés jelentős múltra tekint vissza, és tulajdonképpen az első lényeges környezetvédelmi kapcsolatot jelentette a két ország között. A rendszer többékevésbé megfelelően működik, a vegyesbizottságok működése, a természeti katasztrófák előrejelzése és a közös mérések értékelése sokat fejlődött. Szükség lenne azonban a szabályok módosítására is, hogy az egyszerű információcserén túlmenően előtérbe

63

kerülhessen a megoldások együttes keresése. A tiszai, szamosi szennyezésekhez hasonlatos katasztrófák elkerülése érdekében felmerült egy informatikai alapú szennyezés-előrejelzési rendszer kiépítése, amely számon tarthatná a potenciális szennyező forrásokat, illetve nyomon követhetné a változásokat. Hajdú-Bihar megye és Bihor megye esetében is hasonló a helyzet mint a két ország viszonyában általában, mivel a vízfolyások felső szakasza kivétel nélkül Bihor megyében található. A határt átlépő jelentősebb vízfolyások között a Sebes-Köröst, a Berettyót, az Ércsatornát, valamint a Kis-Köröst kell megemlítenünk. A magyar-román határtérség e szakaszán nem található számottevő állóvíz a határvonal közvetlen közelében, ezért tavak nem eshetnek a határon átnyúló vízszennyezés áldozatául. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján hasonlóan fontos az árvizek elleni védekezés összehangolása. A szakemberek szerint elengedhetetlen az ún. vízgyűjtő-szemlélet meghonosítása mindkét oldalon, és fontos lenne összehangolni az árvízcsúcsot csökkentő tározók üzemeltetését. Nagy jelentőséggel bírna egy közös monitoring-rendszer mielőbbi felállítása, és bár a közös akarat minden szinten megvan hozzá, tennivaló még bőven akad. Ennek jegyében folytak és folynak a PHARE CBC által is támogatott projektek a Fehér-Körös árvízi helyzetének felmérésére, illetve a Fekete- és Sebes-Körös, valamint a Berettyó által határolt terület vízgazdálkodásának fejlesztésére. A magyar és román vízügyi hatóságok közötti együttműködés a következő rendszeres konkrét tevékenységekben is megnyilvánul: A Magyar–Román Vízügyi Bizottság Vízminőségi Albizottsága szabályzatának értelmében a Berettyó és az Ér-csatorna vizét a Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség rendszeresen vizsgálja a határ szelvényében. Évente két közös mintavételre és vizsgálatra is sor kerül felváltva a magyar és a román oldali folyóvizeken. A vizsgálatok eredményeit a Vízminőségi Albizottság értékeli, a többi határvízi folyó eredményeivel együtt, összehasonlítva azokat. Francia támogatással 2005-ben indult be és várhatóan 2007-ben fog lezárulni az ún. Körös projekt a TiKTVF Debrecen és az Apele Romane Directia Apelor Crisuri Oradea intézmények együttműködésében, amelynek célja határon átnyúló vízgyűjtő gazdálkodási terv elkészítése a Körösök vízgyűjtőjére vonatkozóan. Vízminőségi szempontból egyébként a Berettyó és a Sebes-Körös a Tiszánál általában rosszabb (különösen ammóniára, nitritre-nitrátra és olajokra nézve), de a Szamosnál jobb, valamivel a Krasznánál is. Az Ér-főcsatorna ma is aktuális problémája az ismétlődő szennyezéshullámok

levonulása.

A

Berettyó

vízminőségére

jellemző,

hogy

az

oxigénháztartása jó, azonban magas a nitrogén- és foszfortartalma, a szervetlen 64

mikroszennyezők közül pedig elsősorban az alumínium és a cink érdemel említést. A SebesKörösön nagyobb a haváriák valószínűsége a vízgyűjtője nagyobb beépítettsége (elsősorban Nagyvárad révén) és a romániai gyárak, bányák elhelyezkedése miatt. Az összehangolt árvízvédelemnek alapvető szerepe van a nagybányaihoz hasonló környezeti katasztrófák megelőzésében. Hazánk ivóvízellátásának 97%-a felszín alatti vizekből származik, és jelentős azok mezőgazdasági, ipari és turisztikai hasznosításai is a gyógyhatású termálkutak révén. Nagyvárad és térsége esetében szintén meghatározó szerepe van az artézi kutaknak az egészséges ivóvíz biztosításában. Mivel a hidrológiai bázist jelentő üledékes rétegek nem érnek véget a közigazgatási határvonalaknál, ezeknek a felszín alatti vízbázisoknak a védelme is kiemelten fontos feladata az együttműködéseknek hosszabb távon, hiszen kulcsfontosságú ivóvízbázist jelentenek. A határon átnyúló környezetszennyezés a vizek mellett elsősorban a légszennyeződések esetében állhat fenn. Ebben az esetben is elsősorban a romániai partnereknek lehet nagyobb felelőssége megfelelő irányú és erejű szél esetén, mivel a határ magyar oldalán a közvetlen határsávban nem találhatók jelentősebb pontszerű szennyezőforrások, míg Nagyvárad környékén nagyobb számban fordulnak elő ilyen ipari létesítmények. A légszennyező források vizsgálatai elsősorban a konkrét szennyezőforrásokhoz kapcsolódnak, a szennyező anyagok határon való átáramlására kevesebb információ áll rendelkezésre. A közlekedés által okozott levegőszennyezés elsősorban azokon a határ menti településeken nyilvánul meg, amelyek a határátkelőhelyek közelében lévő, jelentős átmenő forgalmat lebonyolító utak mentén helyezkednek el, ahol meg kell, hogy épüljenek az elkerülő útszakaszok. A határon átnyúló környezetvédelmi együttműködések fontos szempontja lehet a szennyeződések

mérséklése

és

a

környezeti

katasztrófák

megelőzése

mellett

a

hulladékkezelést és szennyvíztisztítást szolgáló infrastruktúra kiépítésében szerzett tapasztalatok cseréje, átadása. Erre nyújt példát, hogy 2003-ban a nagyváradi regionális szeméttelep építésére és 20 éves működtetésére vonatkozó nemzetközi tendert a debreceni Keviép Kft. nyerte el, amelyben jelentős szerepe volt a Magyarországon megszerzett tapasztalatoknak. A beruházásnak a legszigorúbb európai uniós szabályozásoknak megfelelően kellett megvalósulnia, megszervezve a városban a szelektív hulladékgyűjtést is. A bihari megyeszékhelynek volt az egyik legrosszabb körülmények között működő szeméttelepe az országhatár közelében. A helyi környezetvédők többször demonstrációt szerveztek a rosszul tárolt hulladék gyakran kigyulladt, vastag felhőbe burkolva a környező településeket. A szemetet a Biharpüspöki és Bors közötti kavicsbányákba hordták, így még 65

felbecsülni sem merték, hogy mekkora a város közelében a környezetszennyezés. A városban magántőke bevonásával megvalósult szeméttelep beruházást példaértékűnek tartják a Romániában. Hajdú-Bihar megye nemzetközileg is jelentős természeti értékekkel rendelkezik. Az ország első nemzeti parkját a megyében létesítették 1973-ban, a Hortobágyi Nemzeti Park kulturális táj kategóriában az UNESCO Világörökség Bizottság döntése által 1999. december elsején elnyerte a Világörökség része címet is. A park növény és állatvilága egyedülálló természeti érték, itt maradt meg szinte érintetlenül a XVIII-XIX. századi múltat őrző füves puszta jellege. A park alapításkori területe ma bioszférarezervátum, egynegyede pedig a vízimadarak védelméről szóló Ramsari Egyezmény alapján kiemelten védett terület. A megyében a természet védett értékeinek sorából kiemelkedik továbbá két tájvédelmi körzet, amelyek a magyar-román határ közelében helyezkednek el. A 7000 hektár kiterjedésű, 22 elkülönült

területből

álló

Hajdúsági

Tájvédelmi

Körzet

szél

által

formált,

parabolabuckákkal, valamint a köztük megbúvó nyírvízlaposokkal tarkított szemet gyönyörködtető részei tulajdonképpen a Dél-Nyírség buckás-ligeterdős táján fekszenek. A védett növények egész sorát tartalmazó természetes erdőtársulásai (pusztai- és gyöngyvirágos tölgyesek, homokpusztagyepek és homokpusztarétek) gazdag vadállományt is rejtenek. A Bihari-sík Tájvédelmi Körzet 1998-ban került védelem alá, mozaikos területe a BerettyóKörös vidékén helyezkedik el, 33 Hajdú-Bihar megyei település közigazgatási határát érintve. Természetföldrajzi szempontból a tájvédelmi körzet a Nagy- és a Kis-Sárrét, a Bihari-sík, az Érmellék és Berettyó-Kálló-köze kistájakat érinti. Az időszakos és mesterséges tavakon vízimadarak fészkelnek, amelyek a költöző madarak vonulásának is fontos állomásai. A megyében emellett több országos jelentőségű természetvédelmi terület is található, közülük legismertebb a debreceni Nagyerdő, amely nemcsak természetvédelmi érték, hanem a város nevezetessége is. A gyöngyvirágos tölgyes erdőtársulás területe 1 200 ha, ebből 200 ha 150 évnél idősebb kocsányos tölgy állomány. Bihor megyében 61 természetvédelmi terület található, a legjelentősebb a Nyugati Szigethegység Natur Park, amely 379 km²-nyi területen érinti a Bihor megyét. A védett értékek között a Bihar hegység egyedülálló barlangrendszerrel és tájképi értékekkel rendelkezik, az élővilága pedig kifejezetten sokszínűnek mondható. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területén számos esetben van remény közös védett területek kialakítására/helyreállítására: nagy jelentőségű az Ecsedi-láp együttes védelme és rekonstrukciója, és hasonlóak a feladatok a fényi erdő és a mezőfényi legelő esetében. Közös védelmet érdemelne a bagaméri tarka sáfrányos és a román oldali folytatása, 66

illetve Pocsaj és a túloldalon az Érkapu löszlejtője; és a vízi élőlények érdekében célszerű lenne együtt kezelni a Kis-Körös teljes vízgyűjtőjét. A napi kapcsolat megteremtése a természetvédelem terén is sürgető feladat: a tényleges együttműködést nagyban akadályozza az, hogy a magyar szakemberek nem ismerik a románoknál működő szervezeti rendszert. Jelenleg sokszor nagy a tanácstalanság abban a kérdésben, hogy kikkel, illetve milyen szervezetekkel kellene fölvenni a kapcsolatot egy-egy konkrét esetben, ráadásul még azt sem lehet tudni, hogy az egyes védelem alatt álló területek kinek a kezelésében vannak. Ugyanakkor mindkét fél számára értékes segítség lehetne a magyar szakemberek részvétele a határ túloldalán lévő értékes ökoszisztémák és védelemre érdemes területek feltérképezésében, de ez a jelek szerint nem a közeljövő feladata lesz.

Fejlesztési javaslatok: •

A határon átnyúló környezeti problémák megakadályozását szolgáló mérések gyakoriságának növelése.

•

A határt átlépő vízfolyások vízgyűjtőjének komplex kezelése.

•

A határon átívelő természetvédelmi területek kialakítása.

•

A környezetvédelmi infrastruktúra kiépítésében szerzett tapasztalatok fokozottabb cseréje/átadása.

67