ROMÁK ÉS A TÖBBSÉGI TÁRSADALOM A BARCSI KISTÉRSÉGBEN (Kutatási beszámoló)
Barcs, 2005
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS..........................................................................................................................................................2 1.1 A téma rövid indoklása és a kutatás leírása..................................................................................................3 1.1.1 A probléma megfogalmazása..................................................................................................................3 1.1.2 A kutatás és módszerei............................................................................................................................5 1.2 Romák Somogyban és a kistérségben...........................................................................................................7 1.2.1 Somogy megye legfontosabb jellemzői..................................................................................................7 1.2.2 A Somogyi Drávamente – a Barcsi Kistérség – legfontosabb jellemzői................................................8 1.2.2 A somogyi romák..................................................................................................................................10 1.2.2 Romák a barcsi kistérségben................................................................................................................14 A SZOCIOLÓGIAI FELMÉRÉS EREDMÉNYEI...........................................................................................18 2.1. A megkérdezettek szocio-demográfiai jellemzői........................................................................................19 2.1.1. Származási hely (Őslakos-bevándorolt)..............................................................................................19 2.1.2. Nemek szerinti megoszlás...................................................................................................................21 2.1.3. Kor szerinti megoszlás.........................................................................................................................21 2.1.4. Családi helyzet szerinti megoszlás......................................................................................................22 2.1.5. Iskolai végzettség szerinti megoszlás..................................................................................................23 2.1.6. Munkaerő-piacon betöltött helyzet szerinti megoszlás........................................................................24 2.1.7. Nemzetiségi hovatartozás szerinti megoszlás......................................................................................25 3.1. A romakérdés és a roma népesség megítélése............................................................................................26 3.1.1 Kit tartanak cigánynak? Ki tartja magát cigánynak?............................................................................26 3.1.2 A romák és a többségi társadalom viszonyulása egymáshoz................................................................28 3.1.3 A romák a rokonszenv-ellenszenv skálán.............................................................................................31 3.1.4 A roma probléma háttere.......................................................................................................................37 3.1.5 A cigánykérdés konkrét vetületei..........................................................................................................40 3.1.6 A romákkal kapcsolatos konkrét élmények, tapasztalatok...................................................................41 3.1.7 Ellentmondások a megítélés és a konkrét élmények, tapasztalatok között..........................................45 3.1.8 A szegénység, hátrányos helyzet megítélése........................................................................................47 4.1. A romák problémáinak megoldása.............................................................................................................51 4.1.1 Ki oldja meg a romák problémáit?.......................................................................................................51 4.1.2 A megkérdezettek társadalmi aktivitása................................................................................................58 4.1.3 Egyes roma programok/elképzelések elfogadottsága...........................................................................62 4.1.4 A megkérdezettek saját javaslatai a romák problémáinak megoldására...............................................62 4.1.4 Már létező megoldási kísérletek véleményezése..................................................................................65 ÖSSZEFOGLALÓ................................................................................................................................................67
2
BEVEZETÉS Jelen kutatási beszámoló alapját egy 2004-ben, a DCKSZ (Dél-Somogyi Cigány Képviselők Szervezete) által megpályázott helyi toleranciaerősítő projekt – s a projekt részét képező, a barcsi kistérséget érintő szociológiai felmérés képezi. A szociológiai felmérés kérdőívének elkészültekor (majd a feldolgozásakor) támaszkodtunk más hasonló, – de általában országos szintű, – kutatások eredményeire, így a kapott adatok alkalmasak összehasonlító elemzésre is. A kérdőíves felmérések anyagát kiegészítettük a projekt során szervezett szakmai, tematikus kerekasztalok során elvégzett problémafeltárások anyagaival, a kerekasztalokat követő, a helyi Tvstúdió által közvetített interaktív magazinműsorok tapasztalataival, a szervezetünk által működtetetett jogsegély-szolgálat, valamint a mindennapos ügyintézés során keletkezett tapasztalatokkal, valamint megfigyelésekkel, s szakirodalmi anyaggyűjtéssel.
1.1 A téma rövid indoklása és a kutatás leírása 1.1.1 A probléma megfogalmazása „Tudod – teljesen más dimenziói vannak itt a romákkal szembeni előítéletnek, mint otthon. Nálunk mindenki egyformán szegény volt, mindenki ismerte egymást – nem számított igazán ki a roma, s ki nem. Mindenki ahol tudott ott segített a másikon. Itt (Pesten) nagyok a jövedelemkülönbségek – nagyobb a gyűlölet, az előítélet is. Az emberek elmennek egymás mellett.... Nem régen voltam otthon. Ott is kezd felbomlani minden. Megjelent az irigység, sok az új arc … szóval lassan ugyanolyan lesz a helyzet, mint itt fenn.” (V.M., Budapesten dolgozó barcsi szociális munkás) „Most hallom, hogy megveszik a N.-ék házát. Valami cigányok költöznek be. Én nagyon félek. Eddig 3 cigány család volt a faluban. Nagyon rendesek. Együtt jártunk iskolába, együtt játszottunk. Látnád, milyen rend van ezeknél – sok magyar tanulhatna tőlük. Rendes, dolgos család mindegyik. Sajnos nincs munkahelyük nekik se, de azért mindent megtesznek, hogy boldoguljanak. De ki tudja mifélék ezek, akik jönnek. Állítólag előző helyükről menniük kellett… azt beszélik.” (Beszélgetéstöredék a buszon)
A két fenti beszélgetés híven tükrözi mindazokat az előzetes feltevéseinket, amely miatt a projekt tervezésekor elhatároztuk a szociológiai felmérés elvégzését. 3
Egyrészt kíváncsiak voltunk arra, hogy ténylegesen akkora különbségek vannak-e az ország egyes tájain belül a romákkal szembeni előítéletekben; s ezek az előítéletek, hogyan változnak az utóbbi időkben, lehet-e valamiféle tendenciát kimutatni. Másrészt arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek a kistérségben élő lakosok a cigányokról, azok problémáiról; látnak-e megoldást ezeknek a problémáknak a megoldására, ill. mi a véleményük az egyes megoldási javaslatokkal szemben, milyen ezek elfogadottsága. A szociológiai felmérés céljait a következőkben fogalmaztuk meg. •
romák megítélése a többségi társadalomban, a hozzájuk való viszony, ezek hátterének és okainak feltárása;
•
általános vélekedés helyett („előítéletes a helyi többségi társadalom”) konkrétabb ismeretek szerzése az előítéletekről;
•
az ismeretek felhasználása az alprojektek (elsősorban a kerekasztalok, média alprojekt, rendezvények stb.) során; újabb projektek kidolgozásához háttéranyag, konkrét információk megszerzése.
Az eddigi kutatások általában országos felméréseket alkalmaztak; a többségi lakosság romákkal szembeni attitűdjeit hivatottak felmérni. Ezek a felmérések – a nagy minta miatt – torzították a valóságot. A mi közvélemény-kutatásunk egy kisebb térség – Barcs és környéke 26 települése – felmérését tűzte ki célul és nemcsak a többségi társadalom, hanem a kistérségben lakó cigányok véleményére is kíváncsi volt. Kimondott célunk az volt, hogy egy olyan háttéranyag jöjjön létre, amely segítséget tud nyújtani a szervezetünknek abban, hogy a megszerzett konkrét ismeretek révén célirányosabban, céltudatosabban szervezzük meg antidiszkriminációs programjainkat a későbbiek során.
Közvélemény-kutatásunkban a következő kérdésekre kerestük a választ:
Hogyan érzékelik a kérdezettek a roma-problématikát, mit tartanak a roma kérdés lényegének, hogyan ítélik meg a romák és a többségi társadalom együttélését?
4
Milyen a többségi társadalom körében a romák megítélése és a romák hogy érzékelik a többségi lakosság roma-kérdésekhez való hozzáállását?
Rendelkeznek-e s ha igen, akkor milyen konkrét tapasztalatokkal rendelkeznek a megkérdezettek a romákkal kapcsolatban; illetve milyen konkrét tapasztalattal rendelkeznek a romák a többségi társadalom velük szemben tanúsított vélekedésével, viselkedésével kapcsolatban?
A hétköznapi roma-nemroma együttélés során milyen konkrét problémák fordulnak elő a megkérdezettek lakóhelyén?
Hogyan képzelik el a romakérdés megoldását? Véleményük a pozitív diszkriminációról? A romákkal kapcsolatos intézkedések társadalmi elfogadottsága?
A kérdőíves kutatást a DCKSZ és a BARKA Alapítvány aktivistái végezték 2004. októbere és decembere közti három hónapban; akik a kutatás megkezdése előtt egy 10 napos felkészítésen vettek részt, ahol a Pécsi Tudományegyetem és a MTA Szociológiai Kutatóintézetének szakemberei által tartott tréningen elsajátíthatták a legfontosabb szakmai ismereteket, technikákat, stb.
1
Eredeti terveink szerint a projekt elején elvégzett kutatást egy kisebb mintán szerettük volna kontrollálni a kutatás végén is, megvizsgálva a projekt eredményességét, az előítéletek változását a projekt során végzett tevékenységek hatására. Erről a tervünkről szakértőink tanácsára lemondtunk, hiszen a projekt során még rendelkezésre álló 8-9 hónap objektíven mérhető változást nem hozott volna.
2
1
A projekt tervezésekor arra számítottunk, hogy nagyobb részben tapasztalatlan, de egyébiránt ráter-
mett kérdezőbiztosokat tud biztosítani a két szervezet (DCKSZ, BARKA Alapítvány). A kérdezőbiztosok felkutatása, felkérése során kiderült, hogy csaknem mindenki részt vett hasonló felmérésekben. 2
Közben a kutatások tovább folytatódnak. Egyrészt a „Küzdelem a munka világából történő kirekesz-
tődés ellen” c. projektünkhöz kapcsolódóan már történnek és történni fognak kutatások, másrészt éppen a jelen tanulmány feldolgozása során felmerült résztémák további, részletezőbb kutatás során.
5
1.1.2 A kutatás és módszerei A kutatást a barcsi kistérség 26 településén végeztük mind a térségben élő többségi társadalom (magyarok, horvátok és németek), mind pedig a helyi cigányság körében. A felmérés során ügyeltünk arra, hogy •
a megkérdezettek kb. fele-fele arányban képviseljék a helyi cigányságot és a többségi társadalmat;
•
a megkérdezettek kb. fele-fele arányban származzanak a központi településről (Barcsról) és a kistérség falvaiból;
•
körülbelül azonos arányban legyenek a megkérdezettek közül nők és férfiak.;
•
a megkérdezettek nagyjából reprezentálják a térség munkaerő-piaci szerkezetét, korösszetételét, iskolázottságát.
Eredetileg 500 fő kérdőíves megkérdezésével számoltunk, ugyanakkor a felmérés 3 hónapja alatt 1007 kérdőív érkezett be a kérdezőbiztosoktól. Ezáltal sokkal 3
árnyaltabb képet tudtunk kapni a kistérségről. A kérdőívek száma mellett a feltett kérdések száma is növekedett. Az eredetileg nyitott kérdésekből álló kérdőívet – az összehasonlíthatóság kedvéért – az előkészítés során szakértőink
4
tanácsára kiegészítettük. A
végleges kérdőív elkészülte és nyomdába adása előtt 2 kérdőív-változat alapján
1. Próbafelmérés kiscsoportokban
próbafelmérést
végeztünk,
amelyek tapasztalatai alapján készült el a végleges kérdőív . 5
3
Pontosabban 1047 kérdőív, de mivel 40 db kérdőív a feldolgozás megkezdése után érkezett be,
ezért ezek feldolgozásától eltekintettünk. 4
Ezúton mondunk köszönetet dr. Koltai Dénesnek , dr. Tibori Tímeának, Kleisz Teréziának észrevéte-
leikért, véleményeikért, valamint a kérdezőbiztosok felkészítésében nyújtott segítségükért. 5 Nehézséget
okozott az a tény, hogy 2003. novemberében élénk vita bontakozott ki a SZOCSA által
támogatott, az Országos Alapellátási Intézet és a Delphoi Consulting Társadalomtudományi Kutató-
6
A kérdőívek beérkezése után azokat eljuttattuk a MTA Szociológiai Intézetébe, ahol ezek feldolgozása SPSS szoftverrel megtörtént. Az így kapott adatokat felhasználtuk a projekt második szakaszában ún. szakmai kerekasztalok (Vision-To-Action Forum”-ok) során, ahol a kapott véleményeket kiegészítettük a helyi szakemberek, döntéshozók, hangadók meglátásaival. Ezeket a véleményeket szintén bedolgoztuk jelen dolgozatunkba. A szakmai kerekasztalok koherens részét képezték a helyi Tv-stúdióban felvett interaktív riportműsorok is, amelyek egy-egy adott témához kapcsolódó stúdióbeszélgetésből álltak. A stúdióbeszélgetéshez vártuk a nézői kérdéseket, véleményeket – ezáltal a kérdőívnél sokkal szélesebb körben tudtunk „közvélemény-kutatást” végezni, a meglévő kutatásainkat kiegészíteni. Ezekkel az alprojektekkel párhuzamosan dolgoztuk fel a szakirodalmat, dolgoztuk fel a jogsegély-szolgálatunktól beérkezett jelzéseket, illetve rendszereztük a megfigyeléseinket . 6
1.2 Romák Somogyban és a kistérségben 1.2.1 Somogy megye legfontosabb jellemzői A Magyarország területének 6,5%-án elterülő megyét sajátos, ellentmondásokkal teli társadalmi és gazdasági viszonyok jellemzik. Somogy megye önmagában is jól mutatja a magyar fejlődés térszerkezeti problémáit: a centrumokban, innovációs központokban nyilvánvalóak a fejlődés jelei, míg a belső perifériákon többnyire ma is a ne-
műhely által egészségügyi dolgozók körében végzett felmérés kapcsán, amely ugyancsak az előítéleteket volt hivatott vizsgálni. Ezt a vizsgálatot sokan provokatívnak és eleve előítéletesnek minősítették; ugyanakkor a mi alapkérdőívünk is sok kérdést átvett (az összehasonlíthatóság miatt) a fenti kérdőívből. Az előzetes tréningek során az egy évvel azt megelőző vita érvei és ellenérvei ugyanúgy elhangzottak. 6
A „Tolerancia”-projektünkkel párhuzamosan egy másik projektben – „Küzdelem a munka világából
történő kirekesztődés ellen” c. projekt – további, elsősorban roma munkanélküliek szociológiai felmérése kezdődött meg, melynek első fázisában (2004. november-decemberében) csaknem 200 fő kompetencia-alapú mérése került sorra. 2005. októberében ez a felmérés folytatódott. Ennek az anyaga a végleges szociológiai felmérésbe is bekerül.
7
gatív tendenciák a meghatározóak. A megye 2001-ben az egy főre jutó GDP alapján 15. volt a megyék rangsorában . 7
Somogy megye társadalmi-gazdasági fejlődésének leginkább meghatározó jellemzője, az aprófalvas térszerkezet, országos összehasonlítás alapján Somogy megyében a legalacsonyabb népsűrűségi mutató. Míg a Budapest nélkül kalkulált országos érték 91 fő/km², addig Somogyban mindössze 56 ember él átlagosan egy km²-en. Kedvezőtlen tény továbbá, az országos lakosságcsökkenést is meghaladó népességfogyás, ami a születéseket meghaladó halálozási arányszámnak (-4,7) tudható be, és ezt sajnos a pozitív irányú vándorlási különbözet (0,6) sem tudja ellensúlyozni.
8
Barcsi Csurgói Fonyódi Kaposvári Lengyeltóti Marcali Nagyatádi Siófoki Tabi Kistérségek összesen
7
26 17 15 77 10 33 18 23 25 244
14 7 2 36 4 18 6 5 15 107
7 3 5 23 1 11 5 7 7 69
5 7 8 18 5 4 7 11 3 68
26564 18877 28053 124240 11842 31934 28545 49197 16449 335701
-1,1 -0,5 -0,6 0 -0,8 -0,2 0,4 -1,5 -1,5 -0,3
9
Népsűrűség, fő/km²
népességeTelepülések átlagos
Változás 2001-hez képest
Lakó-népesség (fő)
1000-nél több lakos
500-999 lakos
1-499 lakos
Települések száma
Kistérség
Somogy megye kistérségei és legfontosabb társadalom-földrajzi mutatói
1022 1110 1870 1614 1184 968 1586 2139 658 1376
38 38 65 79 43 39 44 78 34 56
Az egy főre jutó GDP az országos átlag 69-76 %-a között ingadozik, a munkanélküliségi ráta jóval az
országos átlag feletti. A munkanélküliségről – mint a az egyik legfontosabb problémáról később részletesen is írok. 8
Míg a megyeszékhelyre és a Balaton-parti településekre jellemzően inkább lakosságvonzás, addig a
hátrányos helyzetű, aprófalvas szerkezetű belső perifériás területekre az elvándorlás jellemző. 9
Forrás: Somogy megyei statisztikai évkönyv, 2002; KSH 2003
8
1.2.2 A Somogyi Drávamente – a Barcsi Kistérség – legfontosabb jellemzői Ha a térképre pillantunk, szembeötlő, hogy Somogy megye déli része, a Dráva mente milyen sűrűn lakott, ugyanakkor megállapítható, hogy 40 fő/km2 alatt a Somogyi Dráva-mente (Barcs és Csurgó környékén kívül) mellett csak 2 kistérség van még a megyében, a marcalii és a tabi. Az aprófalvas jelleg tehát alacsony lélekszámot is jelent. A térségben Barcsot leszámítva (12.000 lakos) átlagosan 500-1000 főre tehető a települések népességének átlaga. A települések legnagyobb része (halmozottan) hátrányos helyzetű. Ezt a történelem során kialakult viszonylagos elzártságának köszönheti, amely zártságból egyetlen település – Barcs – emelkedett ki, amely a múlt század utolsó harmadában, a dualizmus korában vált jelentős közlekedési csomóponttá. Elzártsága a legutóbbi időkig megmaradt: a 60-as évek végén (1969: a barcsi híd újbóli megnyitása után) kezdett csak ipara újból fejlődni a trianoni és a II. világháborús megrázkódtatások után. Évszázados elzártságának is „köszönhetően” kisebb volt a természetbe való beavatkozás is a területen, páratlanul gazdag növény- és állatvilág alakulhatott ki a Dráva mentén. 1996-ban a térség nagy része a Duna-Dráva Nemzeti Park részévé vált.
A Dráva mente legfontosabb erőforrásai a táji-természeti adottságok. A természeti erőforrásokon belül a földterület és az erdőállomány a meghatározó. A teljes terület alatt kőolaj, földgáz és termálvízkincs húzódik. Meghatározó a térség gazdaságföldrajzában és történelmileg is az erdő szerepe. Ebből adódóan a vadgazdálkodás, a környezet- és természetvédelem, valamint a rekreációs és turisztikai célú hasznosítás nagyobb figyelmet érdemel. A szántó, erdőterület mellett számottevő a gyepterület, a régi ún. fás legelők. A gyepterületek hasznosítása esetleges, az elmúlt 9
két évtizedben az állatállomány drasztikus csökkenésével alacsony színvonalra esett vissza. A gyepterület nagyon kis hányada hasznosított. A térség további elhanyagolt területe a korábban nagy hagyományokkal rendelkező gyümölcstermesztés. A térség lakónépességének változását döntően az alacsony születésszám, a magas halandóság, és a vándorlási különbözet csökkenése határozza meg. A népességvándorlás méreteit és irányait elsősorban a gazdasági tényezők határozzák meg, ezek közül is meghatározó a foglalkoztatási szerkezet átalakulása. Fő mozgatóerő korábban a dinamikusan fejlődő Barcs ipara volt, napjainkban az infrastruktúra, a kedvezőbb életkörülmények az egyik irányú, az olcsóbb lakás- és megélhetési lehetőségek a másik irányú mozgatóerők. Ez utóbbi a térség elértéktelenedő, lepusztuló településeit teszi vonzóvá a legszegényebb rétegek számára. Az öregedési folyamat üteme – hasonlóan a megyében jellemző tendenciákhoz – gyorsabb az országos átlagnál. A térség népességi összetevői egyértelműen mutatják az elöregedést, ezért bármilyen fejlesztés elsődleges célja a fiatalok megtartása, a népességi. Magas a munkanélküliség: a térségben átlagosan 20% feletti. Az alulképzettség mellett súlyos problémát jelent a jól képzett szakemberek elvándorlása a fejlettebb, nagyobb karrierlehetőséggel kecsegtető térségekbe. Mivel helyi szinten jelentős ipari vállalkozások nem alakultak ki, s nagy arányú fejlődés e tekintetben nem is várható a közeljövőben, valamint a – hagyományosan vezető szerepet játszó – mezőgazdaságnak is korlátozottak a lehetőségei, így elsősorban a szolgáltatóipar, a turizmus és – a jelenleg még gyenge – civil szektor fejlettsége fogja meghatározni a térség fejlődési irányát a közeljövőben.
1.2.2 A somogyi romák Történeti feljegyzések szerint Somogy területén a XVIII. sz. elejétől élnek cigányok. A mai beás cigányok ősei a somogyi erdőségekben és mocsarasokban, vízfolyások és tavak mentén telepedtek meg. Az erdő, mely az országos átlagot jóval meghaladóan a terület mintegy 65%-át borította, biztosította a mindennapi megélhetést szolgáló élelmiszert és más nyersanyagokat, és egyben védelmet is nyújtott a fel-fellépő üldöztetések ellen.
10
Mind több erdőbirtokos fedezte fel a romákban rejlő olcsó és speciális ismeretekkel (gyógynövények, gombák, vadgyümölcsök) bíró munkaerőt. A Zselic erdeinek tulajdonosa, gróf Eszterházy adott először engedélyt a cigányok letelepedésére, a Ropoly-völgyi putrifalu megépítésére. Az 1800-as évektől a romák már az erdei mellék-iparágak (hamuzsírfőzés, üveggyártás, mészégetés, téglaégetés, fa- és erdei fűzvessző feldolgozás stb.) munkájában is részt vettek. Összeírások, ill. felmérések szerint a roma lakosság létszámarányának napjainkig tartó bővülése az országos folyamatokhoz hasonlóan, ill. még intenzíven zajlott, zajlik. Míg az 1893-as összeíráshoz képest a hazai cigányság száma mintegy 9,2-szeresére nőtt, addig Somogyban 19,8-szorosa a romák mai becsült száma a korabeli összeíráshoz képest!
10
Magyarország cigány lakosságának megyék szerinti eloszlása
Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Sopron Hajdú-Bihar Heves Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy
10
3 978 4 446 3 817 8 698 2 878 2 076 2 052 3 680 3 255 1 501 2 356 3 456 2 111
1,32 1,14 1,07 2,13 0,88 0,9 0,72 1,14 1,43 0,63 1,67 0,87 0,73
22 000 10 000 9 000 56 000 6 000 5 000 4 000 17 000 17 000 6 000 16 000 20 000 20 000
5,0 1,7 2,1 6,8 1,4 1,3 0,8 3,1 5,0 1,9 6,4 2,1 5,4
23 495 10 200 9 896 73 906 7 360 6 214 38 880 21 990 18 013 6 765 17 665 22 119 20 548
Cigányok 1984 aránya (%)
Cigányok száma 1984
Cigányok 1978 aránya (%)
Cigányok száma
11
1978
Cigányok 1893 aránya (%)
Cigányok száma 1893
Megye/ főváros
(1893 – 1978 – 1984)
5,43 1,81 2,31 9,23 1,62 1,47 0,9 3,98 5,2 2,09 7,45 2,25 5,75
A DCKSZ összeírása szerint 2002-ben mintegy 43.000 főt számláló roma népesség élt a megyé-
ben. Ez az érték valamelyest nagyobb, mint 2 évvel ezelőtt dr. Takács Éva számolta (41.800 fő). A létszám becsléséhez felhasználtuk a helyi polgármesterek és jegyzők által megadott számokat, valamint Cigány Kisebbségi Önkormányzatok és roma civil szervezetek számadatait. Mivel feltételeztük, hogy mind a két érték valamelyest torzít, így ezek átlagát vettük alapul. 11
Forrás: Kocsis Károly - Kovács Zoltán: A magyarországi cigány népesség társadalomföldrajza – Ci-
gánylét (műhelytanulmányok) – MTA Politikai Tudományok Intézete Bp. 1991.
11
Szabolcs-Szatmár Jász-Nagykun-Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala Budapest (kb) Magyarország
8 331 5 125 1 995 2 065 1 417 1 111 600 64 948
2,53 36 000 1,5 21 000 0,77 11 000 0,95 6 000 0,55 7 000 0,47 6 000 0,12 30 000 1,08 325 000
7,0 41 770 4,8 21 815 4,1 10 396 2,1 6 614 1,6 7 030 2,5 8 987 1,4 41 337 3,04 380 000
7,13 4,94 3,88 2,33 1,8 2,84 2,9 3,56
Valamelyest rosszabb képet mutatnak a két legutóbbi országos népszámlálás (1990 és 2001) adatai a romák számarányát tekintve:
Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Sopron Hajdú-Bihar Heves Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár Jász-Nagykun-Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala Budapest Magyarország
4 979 6 795 3 184 31 882 2 118 2 497 1 126 7 584 8 176 1 445 5 901 6 665 8 458 24 970 9 112 2 887 1 630 1 875 3 276 8 123 142 683
3,5 4,8 2,2 22,4 1,5 1,7 0,8 5,3 5,7 1,0 4,1 4,7 5,9 17,5 6,4 2,0 1,1 1,3 2,3 5,7 100,0
0,9 1,6 0,8 4,2 0,5 0,6 0,3 1,4 2,4 0,4 2,6 0,7 2,4 4,4 2,1 1,1 0,6 0,5 1,1 0,4 1,4
6 026 8 552 4 989 45 525 2844 3 755 1 368 10 836 12 095 2 337 9 209 11 252 9 440 25 612 11 679 4 783 1 378 2 054 4 039 12 273 190.046
3,17 4,49 2,62 23,95 1,49 1,97 0,71 5,7 6,36 1,22 4,84 5,92 4,96 13,47 6,14 2,51 0,72 1,08 2,12 6,45 100,0
A cigány lakosság népességhez viszonyított aránya (%) 2001
A cigány lakosság %-os megoszlása 2001
12
2001 A cigányok száma
A cigány lakosság %-os megoszlása 1990
1990A cigányok száma
Megye/főváros
(1990 – 2001)
A cigány lakosság népességhez viszonyított aránya (%) 1990
A cigány lakosság megoszlása a két legutolsó népszámlálás szerint
1,17 2,18 1,29 6,46 0,72 0,95 0,39 1,98 4,02 0,81 4,42 1,08 2,99 4,68 2,95 1,99 0,66 0,64 1,52 0,68 1,98
Mint az a fenti táblázatból kitűnik, az identitás felvállalásán alapuló felmérések szerint a megye lakosságának mintegy 3%-a cigány nemzetiségű. Kutatói becslések alapján ugyanakkor a cigányok valós száma népszámlálási eredményekhez képest mintegy 3,5-4,5-szeresére tehető. 12
Forrás: Magyarország nemzetiségi adatai megyénként; KSH 1992.; KSH 2003.
12
A romák gyakorlatilag a megye egész területén megtalálhatóak, de nagyobb részük a megye déli részén (Kaposvár és attól délre) él. Hasonlóan az országos helyzethez – az itteni cigányság is igen összetett. Nem csak eredete (magyar/muzsikus – teknővájó/beás – oláh), hanem társadalmi helyzete, s az – utóbbi időben különös módon felértékelődött –politikai hovatartozása is jelentősen megosztja a cigány társadalmat. A somogyi romák területi megosztottságát jól szemlélteti az alábbi táblázat:
Kaposvár Balatonboglár Balatonföldvár Balatonlelle Barcs Csurgó Lengyeltóti Marcali Nagyatád Siófok Tab Városokban együtt Községekben együtt Barcsi kistérség Csurgói kistérség Fonyódi kistérség Kaposvári kistérség Lengyeltóti kistérség Marcali kistérség Nagyatádi kistérség Siófoki kistérség Tabi kistérség Megyében összesen
68697 5928 2094 4935 12316 5946 3461 12533 12043 22684 4996 155633 159709 26788 18957 27493 124653 11842 31934 28545 49197 16449 315342
1084 2 1 14 361 41 206 316 63 417 16 2521 6919 1430 723 220 2947 486 1803 1140 505 172 9440
száma 1007 2 0 9 310 27 139 262 51 330 13 2150 5602 1269 541 136 2405 391 1463 1024 398 110 7752
857 2 0 9 267 10 122 228 18 370 5 1888 3970 909 349 103 2007 200 1149 632 427 77 5858
Nyelvet családi, baráti körben használók
Anya-nyelvűek
Ebből: cigány (roma, beás, romani) Kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődők
népesség összesen
Nemzetiséghez tartozók
Település
643 2 0 8 287 8 120 225 36 323 5 1657 3766 834 350 101 1657 204 1146 672 375 85 5423
A kistérségi összesített adatsorok alapján a romák teljes népességre vetített számaránya:
13
Barcsi kistérség Csurgói kistérség Fonyódi kistérség Kaposvári kistérség
5,3% 3,8% 0,8% 2,4%
Lengyeltóti kistérség 4,1% Nagyatádi kistérség 4% Siófoki kistérség 1% Tabi kistérség 1%
Bár ezeknél az adatoknál is alkalmazni kell a 3-4,5-szeres szorzót a megközelítően pontos adatok nyerése érdekében, annyi azonban ebből a táblázatból is kiderül, hogy Somogy megyében a Barcsi kistérségben a legnagyobb a romák számaránya a teljes lakosság százalékában. Feltevéseink szerint ez nagyban meghatározza a témánkkal kapcsolatos előítélet-vizsgálatok eredményét is. A területi megosztottság mellett jellemző a cigányság nyelvi megosztottsága is. A kutatások szerint a somogyi cigányok 68,8%-a beás (teknővájó), 18,6 %-a oláhcigány (kolompár), 11,3%-a romungró (muzsikus) nyelvi csoportba tartozik .
13
2002-ben több mint félszáz településen alakult meg Cigány Kisebbségi Önkormányzat, de a megyében élő cigányság sajátságos érdekei érvényesítésére csaknem 100 civil szervezetet is létrehozott. Mindezen kisebb szervezetek azonban nem erősödtek meg annyira, hogy a speciális, összetett problémákra képesek legyenek megfelelő választ adni. Anyagi lehetőségeik nagyban korlátozottak, menedzsmentjük nem kellően képzett - bár leginkább kedvezményezettjei lehetnének az európai alapokból jutó forrásoknak, nem kerülnek döntéshozói helyzetbe, továbbra is kiszolgáltatottak maradnak.14
13
A kutatások szerint Magyarországon a cigányság kb. 70%-át lehet a csak magyarul értő és magyar
nyelvet beszélő romungrók közé, 20%-a a romani nyelvet, ill. annak valamely dialektusát beszélő oláhcigányság, s 8-10% körüli a többségében Dél-Dunántúlon élő óromán nyelvet beszélő beás cigányság aránya. A Somogy megyére jellemző arányokat vonatkoztatni lehet a barcsi kistérségre is. 14
A pályázatokhoz nem csak a megfelelő önrész biztosítása jelent számukra gondot, hanem az is,
hogy a rendelkezésre álló menedzsment ritkán képes megfelelni az uniós elvárásoknak. Törvényszerűnek tekinthető, hogy a cél- és érdekorientált – túlnyomó részben forráshiányos – szervezetek egyre inkább profitorientáltakká válnak; az integrációs törekvéseket felváltja a pénzszerzés kényszere.
14
1.2.2 Romák a barcsi kistérségben A barcsi kistérségben élő romák számadatait hasonló összeállításban az alábbi táblázatok tartalmazzák:
Barcs Babócsa Bélavár Bolhó Csokonyavisonta Darány Drávagárdony Drávatamási Heresznye Homokszentgyörgy Istvándi Kálmáncsa Kastélyosdombó Komlósd Lad Lakócsa Potony Rinyaújlak Rinyaújnép Somogyaracs Szentborbás Szulok Vízvár
12316 1883 463 838 1760 1024 165 399 290 1249 643 706 320 210 692 580 289 348 70 244 135 737 682
361 184 9 77 28 29 12 2 63 20 299 29 22 2 12 125 20 24 2 68 20 8 14
száma 310 182 9 72 16 33 12 1 63 16 254 27 24 1 11 93 20 24 2 64 15 7 13
nyelvet családi, baráti körben használók
anyanyelvűek
Ebből: cigány (roma, beás, romani) kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődők
népesség összesen
nemzetiséghez tartozók
Település
267 22 7 16 11 36 1 2 62 13 268 8 7 0 9 87 22 17 1 32 14 2 5
287 55 7 14 3 33 1 1 26 13 263 9 8 0 7 43 22 11 1 6 19 1 4
Ugyanezek az adatok a saját kutatásaink alapján a kistérségben.
15
Település Barcs
15
Lakosság Romák száma 12237 1340
Település Komlósd
Lakosság Romák száma 206 24
Babócsa
1853
701
Lad
684
62
Bélavár
435
35
Lakócsa
624
173
Bolhó Csokonyavisonta
820 1787
250 384
Patosfa Péterhida
304 194
24 32
Lsd. A 10 számú jegyzetet. Az adatokat 2004-ben állítottuk össze.
15
Darány
1006
302
Potony
276
100
Drávagárdony
164
40
Rinyaújlak
338
32
Drávatamási
370
47
Rinyaújnép
58
14
Heresznye
293
117
232
117
Homokszentgyörgy Istvándi
1235
121
Somogyaracs Szentborbás
134
93
641
428
Szulok
715
80
16
247
6
672
121
Kastélyosdombó
334
40
Kálmáncsa
705
300
Település
Tótújfalu Vízvár
Romák százalékos aránya az összlakossághoz képest Barcs 10,95 Babócsa 37,83 Bélavár 8,05 Bolhó 30,49 Csokonyavisonta 21,49 Darány 30,02 Drávagárdony 24,39 Drávatamási 12,70 Heresznye 39,93 Homokszentgyörgy 9,80 Istvándi 66,77 Kastélyosdombó 11,98 Kálmáncsa 42,55
Összesen:
Település Komlósd Lad Lakócsa Patosfa Péterhida Potony Rinyaújlak Rinyaújnép Somogyaracs Szentborbás Szulok Tótújfalu Vízvár
Lakosság 26564 (100%)
Romák százalékos aránya az összlakossághoz képest 11,65 9,06 27,72 7,89 16,49 36,23 9,47 24,14 50,43 69,40 11,19 2,43 18,01
Romák 4983 (18,8%)
A népszámlálás és a saját felmérések adatai közt viszonylag magasak az eltérések – saját adataink szerint a kistérségben átlagosan 3,84-szer annyi roma él, mint ahányan magukat romának/cigánynak vallották magukat a 2001. évi népszámlálás alkalmával. Figyelemre méltó, hogy a népszámlálás nem mutatott ki roma népességet Patosfa, Péterhida és Tótújfalú községekben, ahol a – saját adataink szerint – roma lakosság száma 24, 32, 6 fő (a fenti sorrendet figyelembe véve). Tótújfaluban élő romák esetében ez érthető, hiszen a saját adataink is elenyésző mennyiségű romát jeleznek (2,43%), értelmezhetetlen ugyanakkor Patosfa (7,89%) és Péterhida (16,49%) kimaradása az adatsorokból. A két adatsor közti eltérések is elgondolkodtatóak. A legkisebbek az eltérések Rinyaújlak (33%), Kálmáncsa és Lakócsa (38%), valamint Istvándi (43%) esetében, 16
A táblázatok szerint Tótújfaluban lakik a legkevesebb roma az összlakosság számarányához viszo-
nyítva. Eredetileg itt is magasabb volt a romák száma; csak az utóbbi években beköltöztek Lakócsára. Ennek oka az volt, hogy „szocpol”-os támogatást csak magas komfortfokozatú lakásra adtak ki, amely a kisebb településeken történő lakásvásárlást nem tette lehetővé.
16
míg a legnagyobbak Drávatamási (23-szorosa), Csokonyavisonta (13,71-szerese), Kastélyosdombó (13,63-szorosa) községekben. A barcsi kistérségben élő romák nagy része kb. 75-80%-a a beás cigányokhoz, azon belül is az ardelán dialektust beszélő beásokhoz tartozik. Elenyésző számban – főleg a baranyai Drávamente községeiből Lakócsa környékére, Somogy megye délkeleti „csücskébe” betelepült beás cigányok között – találhatók az ún. muncsánok. A cigányság másik nagy csoportját a magyar (muzsikus) cigányok alkotják, 17
akik a hagyományok szerint az 1900-as évek első negyedében kezdtek letelepedni a térségben egyes földesurak hívására. Számarányuk közel 10%-át teszi ki a térség cigány lakosságának. Hasonló arányban találhatunk romani nyelvet beszélő (magyarok által kolompároknak, a beás cigányság által lâkâtaroknak nevezett) oláhci18
gányokat. Elenyésző (1-2%-ra tehető) számban élnek még búcsús cigányok – főleg Barcson. Szintén elenyésző a számuk az eredetileg szlovén nyelvet beszélő ún. 19
vend cigányoknak, akik Csurgó és Nagyatád (elsősorban Tarany) környékén telepedtek le s akik teljesen beolvadtak az oláh cigányságba. Az egyes cigánycsoportok egészen az 1960-as, 1970-es évekig egymástól elkülönülten éltek, egymással nem házasodtak.
20
Mindmáig megfigyelhető közöttük
egyfajta rivalizálás, sokszor nagyobbak az előítéletek közöttük, mint a többségi tár-
17
Az ardelán elnevezés Erdély, a muncsán elnevezés pedig Munténia nevéből származik – jelölve
egyrészt ezeknek a csoportoknak az eredeti származáshelyét. Rajtuk kívül ismeretesek az ún. ticsán (tiszai) dialektust beszélő beás cigányok, akik elsősorban Tiszafüred környékén élnek az országban. 18
„Köszörüsök” más néven.
19
Az utóbbi időben néhány család megtelepedett Drávagárdonyban is.
20
Jellemzően előbb házasodtak össze a többségi társadalom tagjaival, mint az egyes csoportok egy-
más közt.
17
sadalom és a cigányság között. Sajnos ugyanezek az előítéletek csoporton belül is 21
megtalálhatóak – hosszú történelmi múltra tekintenek vissza.
22
A SZOCIOLÓGIAI FELMÉRÉS EREDMÉNYEI Mint már említettük, a szociológiai felmérés túlnyomórészt 2004. októbere és novembere között készült. A többségi lakosságot a BARKA Alapítvány (Barcsi és Barcs Környéki Munkanélküliekért Alapítvány), a romákat pedig a DCKSZ önkéntes aktivistái (szervezetvezetők) kérdezték. Bár a kérdezőbiztosok felkészítő tréningén nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a megkérdezettek többé-kevésbé reprezentálják a helyi társadalmat, ezt az elvárást – objektív okokból – nem sikerült teljes egészében teljesíteni. Egyrészt a felmérésben közel azonos számban szerepelnek romák és nem romák, amely nem tükrözi a helyi társadalom összetételét, másrészt a vártnál több (inaktív) munkanélküli felmérésére került sor.
23
A kapott adatok, az elért eredmények torzítanak abban is, hogy a kérdőív nyitott kérdéseire viszonylag kevés válasz érkezett, az adatközlők tartózkodtak mindenféle önálló véleménynyilvánítástól. Bár lehetőség volt arra is, hogy a kérdőívet névvel együtt töltsék ki , ilyen kérdőívet egyet sem kaptunk vissza, a kérdezőbiz24
21
Eredeti szándékunk az volt, hogy mérjük ezeket – a többségi társadalom és a romák együttélésé-
ben jelentkező előítéleteknél sokkal erősebb - előítéleteket is. Ugyanakkor eltekintettünk ettől, mivel nem szerettük volna a meglévő megosztottságot tovább növelni. Távlatokban azonban ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni, erre nézve további kutatásokat kell folytatni, meg kell vizsgálni, mennyire manipulált (a megosztottságot tovább növelni kész) ez. E szembenézés hiánya ugyanis előbb-utóbb gátja lesz a cigányság integrációjának. 22
Legjellemzőbb eset erre Barcs példája, ahol a cigányok megjelenésével szinte egyidős a zátonyi
(pálfalusi) és a téglavetői (Barcsi; telepi) cigányok elkülönülése, bár eredetileg mind a két csoport ugyanúgy beás cigányság körül került ki. Tovább bonyolítják ezt a helyzetet az egyes családok, nemzetségek (vigâk) közti ellentétek, amelyeket csak a legutóbbi negyedszázadban sikerült valamelyest mérsékelni. 23
A munkanélküliek nagy száma elsősorban abból ered, hogy a felülreprezentált roma populáció kö-
rében egyébként is többszöröse a munkanélküliség a többségi társadalomhoz képest, valamint abból is ered, hogy a BARKA Alapítvány munkaerő-piaci szolgáltatásai révén, elsősorban munkanélküliekkel állt kapcsolatban. 24
A kérdőívben is, de a kérdezőbiztosok képzése során is nagy figyelmet szenteltünk a személyes
adatok titkos kezelésére, ennek ellenére érződött a félelem, hogy az adatok elemzése során bármikor beazonosíthatóak lesznek, ezért legtöbbször a legegyszerűbb személyes adatok közlése (kor, beván-
18
tosok elmondása alapján ez ellen mindenki tiltakozott. Ugyancsak kerülték a hangfelvételeket; hasonló okokból. A kérdőív 4 nagy részből állt. Az első részben a megkérdezettek szocio-demográfiai adataira; a második részben a mássággal szembeni hozzáállást vizsgáltuk, megpróbáltuk elhelyezni a romákat más csoportokhoz viszonyítva; a harmadikban azt vizsgáltuk, hogy a romák megítélése milyen konkrét élmények alapján történik; végezetül pedig rákérdeztünk, hogy a roma kérdés, a hátrányos helyzet megoldására milyen megoldási javaslataik vannak a megkérdezetteknek, illetve milyen megoldásokat tudnak tolerálni. A szociológiai kérdőív borítója
2.1. A megkérdezettek szocio-demográfiai jellemzői A szociológiai kérdőívet a barcsi kistérség mind a 26 településén 1007 megkérdezettel mértük fel. Természetszerűen a 26 településből vett minta erőteljesen megoszlott. A legtöbb kérdőív (356 db) Barcsról érkezett, ezt Homokszentgyörgy (113 db) és Lakócsa követte (69 db). A legkevesebb kérdőív Péterhidáról és Tótújfaluból (3-3 db), valamint Somogyaracsból és Bélavárból (5-5 db) érkezett vissza feldolgozásra.
2.1.1. Származási hely (Őslakos-bevándorolt) A megkérdezettek 78%-a számított őslakosnak, azaz olyan embernek, aki az életének a nagyobbik részét az adott településen töltötte, míg a fennmaradó 22% beköltözött a településre. Azonban, ha megvizsgáljuk, hogy honnan érkezett a településre, akkor kiderül, hogy a 222 főből csak 20-an érkeztek a régión kívülről, s csaknem a fele a bevándoroltaknak a kistérségen belüli (86 fő) – illetve szomszédos kistérséget érintő (26 fő) – belső migráció által került az adott településre. doroltak esetén a származási hely, munkahely stb.) is ellenérzést váltott ki az adatközlőkből. (Sokszor a kérdezőbiztosok legjobb barátai, rokonai is nehezen közölték ezeket az adatokat.)
19
A költözések oka legtöbb esetben – bevallottan – nem gazdasági, hanem családi okokra vezethető vissza (bár nem tagadják a költözés gazdasági megfontolásait sem); legtöbbször a házasságkötést, az élettársi kapcsolatok létrehozását említik a költözés céljaként (73 fő).
Az őslakos és a „gyütt-ment” problémának a vizsgálatát azért tartottuk fontosnak a témánk szempontjából, mivel kíváncsiak voltunk arra, hogy különbözik-e a folyamatosan együtt élő lakosság előítéletes magatartása a bevándoroltakétól. A kérdőívek feldolgozása után kijelenthetjük, hogy nagyon nagy különbségek nincsenek. Ez adódik abból is, hogy közel azonos adottságokkal rendelkező a kistérségen belül, vagy nem nagy távolságra fekvő településekről érkeztek a bevándoroltak. Sokkal jelentősebb így az őslakos-bevándorolt közti megkülönböztetés, mint az etnikai alapon történő. Ugyanakkor a cigányokra vonatkozóan ez duplán hat – idegenkednek tőle, mint bevándorolttól, s idegenkednek tőle, mint a(z általuk) feltételezhetően más kultúrájú, más életvitelű csoporttól. A kérdőív felvétele között lezajlott beszélgetések során sokszor kiderült, hogy a legkevésbé előítéletes adatközlő is különbséget tett a helyi cigányok, s a bevándoroltak közt, az utóbbiakra koncentrálva előítéletes nézeteit. 25
25
Ez megfigyelhető – bár sokan nem érzékelik a különbséget – a különböző roma népcsoportokkal
szemben is. A többséget alkotó, a többségi társadalommal hosszabb ideje együtt élő beás cigányok-
20
2.1.2. Nemek szerinti megoszlás A megkérdezettek közel fele-fele arányát képezték a férfiak és a nők. A témánkat érintő kérdésekben nem lehetett kimutatni jelentős különbségeket a két nem véleményeivel kapcsolatosan – bár ezt előzetesen feltételeztük, hiszen a nők közt sokkal nagyobb számban találhatók az alacsonyabb iskolai végzettségűek (általános iskola 8 osztályát, vagy még azt sem elvégzettek száma a nőknél: 272 fő; míg a férfiaknál 205 fő), ill. a munkanélküliek (inaktívak) száma (362 fő nő, 292 fő férfi). Feltételeztük ugyanis, hogy a kisebb iskolázottság nagyobb befolyásoltságot jelenthet, így könnyebben elfogadják a közvélemény által sugallt nézeteket; az inaktivitás pedig együtt jár a több otthonléttel és ezáltal kevesebb lehetőségük nyílik a másik megismerésére. Valószínűleg ez a két tendencia semlegesítette egymást.
2.1.3. Kor szerinti megoszlás A kérdezőbiztosok felkészítése alatt az egyik legfontosabb szempont volt, hogy a kor szerinti megoszlás reprezentálja a kistérség lakosságát. Előzetes elképzelésünk szerint 18 évnél szerettük volna meghúzni az alsó korhatárt – ezt a DCKSZ roma kérdezőbiztosai kérésére megváltoztattuk 16 évre, tekintettel arra, hogy a roma populáció nagy része ilyenkor már munkát vállal, vagy házastársi/élettársi kötelékben él.
Kíváncsiak voltunk
arra, hogy melyik korosztályra a jellemzőbb
az
előítéletes
vé-
leményalkotás.
Előzetesen
csak
kal szemben sokkal nagyobb a tolerancia, mint a „színes, sokszoknyás – varázsló” (idősebb adatközlők), vagy a „lopós” (fiatalabb adatközlők) oláhcigányok, a „dologtalan, urizáló” muzsikus cigányok ellen. Ugyanakkor megjegyezzük – a legtöbb „paraszt” nem tud különbséget tenni a különböző cigánycsoportok között; ellenben a cigány csoportok tagjai egymás között igen. A többségi társadalom tagjai valószínűleg az identitásukat kereső cigányok/romák nézőpontjait veszik át a másik népcsoportról, ezzel igazolják saját előítéletességüket, s mivel a legtöbb kapcsolatban a beás cigányokkal érintkeznek – így a szemléletmódjuk is ezekhez közelít leginkább.
21
annyit, hogy a fiatalabb korosztály (16-25 éves) fogalmazza meg a legsarkosabban, legradikálisabban a válaszait; náluk a legszembeötlőbb a romákkal szembeni előítélet. Számunkra ez azt jelenti, hogy minden tolerancia-erősítő programot elsősorban erre a korosztályra szükséges koncentrálni. A másik legkevésbé toleráns korosztály az 56 év (ill. a 65 év) felettiek. Itt a problémát elsősorban az jelenti, hogy a vélekedésük erősen rögzült, azon nehéz változtatni. Ha rövid időre pozitív hatás is éri őket, a legcsekélyebb előítéletes „hírre” azonnal igazolva érzik magukat, s visszatérnek eredeti véleményükhöz. Ez a korosztály ugyanakkor erőteljesen próbálja befolyásolni az alatta lévő korosztályt, hivatkozva meglévő tapasztalataira.
2.1.4. Családi helyzet szerinti megoszlás A megkérdezések során kíváncsiak voltunk arra, hogy mennyiben határozza meg a családi állapot az előítéleteket; adatközlőink milyen családi közegben élnek. A megkérdezettek többsége (58,3%) nős/férjezett, vagy élettársi kapcsolatban él. A másik jellemző csoport a hajadonok/nőtlenek sokasága (19,4%). Megállapítható volt, hogy a családi helyzet igazán nem befolyásolja a vélekedéseket; házastársi, élettársi kapcsolaton belül lényeges véleménykülönbségekre nem találtunk.
A háztartásokban együtt élők átlagos száma 4 fő, amely azért is meglepő, mivel a megkérdezetteknek csaknem a fele cigány család volt, ahol az általános köz-
22
vélekedés magasra taksálta a gyerekszámot. A kérdőívre adott válaszok tanúsága, valamint saját megfigyeléseink szerint egyre inkább elterjedt a kettő, maximum három gyermekes családmodell a romáknál is. Ugyanakkor válások, vagy új élettársi kapcsolatok kialakulásakor a felek magukkal viszik meglévő gyermekeiket, illetve törekednek közös gyermekekre, amely az éppen együttélő családtagok számát növelhetik. Amíg a romáknál a 2-3 gyerekes, addig a többségi társadalomban az egygyerekes családmodell a jellemzőbb.
26
2.1.5. Iskolai végzettség szerinti megoszlás A megkérdezettek nagyobb része alacsony iskolai végzettségű volt, mely elsősorban a két kérdezőbiztos-csoport összeállításából is következik. Ennek ellenére 27
az adatok tükrözik a helyi társadalom összetételét. Az általános iskolát be nem fejezett, vagy csak általános iskolával rendelkezők aránya a felmérésben csaknem 50%os (49,8%) volt. A középiskolát (szakmunkásképzőt, szakközépiskolát, gimnáziumot) végeztek aránya 45,8%; míg felsőfokú végzettséggel a vizsgált lakosság 4,5%-a rendelkezett.
26
Mind a két népességcsoport – a romák és a nem romák – és egyre inkább gazdasági okokra vezeti
vissza a gyerekvállalási hajlandóságát. Ugyanakkor különbséget jelent az, hogy míg a többségi társadalomban átlagosan egyre inkább kitolódik az első gyerek születésének ideje, addig ez a kor a romáknál sokkal korábban jelentkezik. Nőgyógyászok szerint az abortuszok száma a romáknál sokkal gyakoribb, többszöröse a többségi társadalomban mérteknek. 27
Erre nézve lsd. a 23-as lábjegyzetet.
23
A kérdőívre adott válaszokból egyértelműen kiderült, hogy minél magasabb az iskolai végzettség, annál inkább hajlamosak voltak a megkérdezettek kitérő válaszokat adni („nem lehet általánosítani; vannak ilyenek is, meg olyanok is”). Ebben a csoportban – a válaszok alapján – magasabb a szolidaritás, mint a középiskolát végzettek körében, ugyanakkor (megfigyeléseink alapján) rájuk a legjellemzőbb a legtöbb rejtett, lágy diszkrimináció (kérdőívre adott válaszoknál igyekeztek se nem „rasszistának”, se nem „cigánybarátnak” látszani; de a kérdőíven kívüli beszélgetések során egyértelműen a roma-ellenesség kimutatható. Többségük a „semlegességet” hangoztatja, ugyanakkor igyekeznek kerülni a romákkal a találkozást, az együttműködést, mivel „csak baj és gond van velük”. Mivel lényegét tekintve ebből a rétegből kerülnek ki a döntéshozók, a vezetők, az irányítók nagyobbik része – így ők jelenthetik bármilyen tolerancia-erősítő kezdeményezés egyik fő csoportját.
2.1.6. Munkaerő-piacon betöltött helyzet szerinti megoszlás Az előzőekben tárgyalt iskolai végzettség szerinti megoszlás összefügg az egyén munkaerőpiacon elfoglalt helyével. A felmérésben részt vett két szervezet – BARKA Alapítvány (Barcsi és Barcs környéki Munkanélküliekért Alapítvány), valamint a DCKSZ – a ügyfélköre nagyban befolyásolta a két szervezet aktivistáit a megkérdezettek kiválasztásában, így az inaktívak valamelyest felülreprezentáltak a mintában.
Az inaktívak számarányát megnövelte az, hogy mind a két szervezet egyidejűleg volt érdekelve munkaerő-piaci szolgáltatások kialakításában (HEFOP-os pályá24
zatok, „Küzdelem” pályázatok), amelyeknél a helyzetfeltáró munkák egyrészt leszűkítették (főleg munkanélkülieket, tartós munkanélkülieket vizsgáltunk), másrészt kitágították (több más aspektusból is vizsgálták) a felmérések irányultságát. Fontosnak éreztük, hogy a munkahelyteremtés, munkaerő-piaci helyzetet több szempontból is vizsgáljuk, mint a térséget érintő legfontosabb problémát, ugyanakkor kíváncsiak voltunk arra is, hogy ez a helyzet mennyire befolyásolja a lakosság előítéletes gondolkodását, a szakirodalomból ismert „bűnbak”-képzés megtalálható-e.
28
A fenti helyzetből adóadóan viszonylag alulreprezentáltak a vállalkozók, illetve a térségben található átlagnál magasabb számban képviselik magukat a civil szektorban foglalkoztatottak.
29
2.1.7. Nemzetiségi hovatartozás szerinti megoszlás Az eredeti elképzelések szerint közel azonos számban próbáltuk megkérdezni a többségi társadalom tagjait (magyarokat, horvátokat, németeket) és a különböző roma csoportok (beások, kolompárok és muzsikusok) tagjait. Ezt nagyjából sikerült tartani – a többségi társadalom közel 49%-os arányban, míg a különböző roma csoportok 50%-os arányban képviseltették magukat. A kettős identitásra vall, hogy 62 30
roma megkérdezett egyaránt vallotta magát „cigánynak is, magyarnak is”. Két fő esetén gondot okozott az, hogy vegyes (magyar és cigány) házasságból származik és ezért nem tudja magát hová sorolni; sőt 1 főnél már az is, hogy házastársa cigány származású, s ő a nevét viseli. Az identitásról leginkább árulkodó önmegnevezés a „cigány származású beás magyar” volt. Ez a kettős identitás a horvát és a német származású nemzetiségi megkérdezetteknél nem, vagy csak igen ritkán 1-2 esetben fordult elő.
28
A munkaerő-piaci helyzetről, az itt található esélyhátrányokról később bővebben írunk.
29
A civil szektorhoz nem csak a hagyományos értelemben vett civil szervezetek (egyesületek, alapít-
ványok) munkatársait, hanem a kisebbségi önkormányzatok fizetett alkalmazottait is beszámítottuk. Mivel a kutatás a helyi cigány kisebbségi önkormányzatok közreműködésével történt – így ezek száma jelentős mértékben megnövelte a civil szektorban foglalkoztatottak arányát. 30
Az identitásról külön fejezetben részletesen szólok.
25
3.1. A romakérdés és a roma népesség megítélése „Igazából én nem érzem, hogy külön ennyire kellene foglalkozni a romákkal. Szerintem romakérdés nincs – csak szegénység kérdés. Nincs nagy különbség egy szegény magyar és egy szegény roma között. A magyarok közt is vannak jók és rosszak, a romák közt is.” (B.M, egy civil szervezet munkatársa) „Azt mondják, a romák büdösek és koszosak. Voltam jó egynéhánynál, a magyarok megirigyelhetnék azt a rendet, ami náluk van. Hogy nem szeretnek dolgozni? Miért? Van munkahely? Még a rendszerváltás előtt sokkal dolgoztam együtt. Meg se lehetett szakítani őket. Tudtak dolgozni. (K.F., fűrészgyári munkás) „A vér nem válik vízzé, a cigány az csak cigány marad. Persze sokkal egyszerűbb gyerekeket csinálni, felvenni a nagy segélyeket, mint dolgozni. Ingyenélők. Az állam meg csak lovat ad alájuk, de mi meg tönkremegyünk, mert a mi adónkból segítenek neki. Aztán, amikor van egy kis pénz, akkor elmulatják, akkor 3 napig tart a dinom-dánom, majd megint mennek tartani a markukat.” (Sz. J., vállalkozó) „Nem foglalkozom velük. Ha meglátom őket az utcán, akkor is inkább átmegyek a túloldalra”. (B.F., munkanélküli)
3.1.1 Kit tartanak cigánynak? Ki tartja magát cigánynak? Ha romakérdésről beszélünk, akkor érdemes megvizsgálni azt is, hogy a reszpondensek kiket tartanak cigánynak – kikkel szolidárisak, kik ellen irányul előítéletük, kiknek a helyzetét kívánják (vagy nem kívánják) megoldani. A „Ki a cigány?”- kérdés feltevését indokolta az is, hogy a nemzetiségi, kisebbségi hovatartozásnál adott válaszok között felmerültek jelentős identifikációs kérdések – elsősorban a több identitás meglétével („cigány származású beás magyar roma vagyok”). A térségben a legtöbb roma egyaránt vallja magát beásnak, cigánynak és magyarnak, anélkül, hogy ezen identitásokon belül hierarchiát állítana fel. A kérdésekre adott válaszok nagyon sokszor függenek a kérdést feltevő személytől is (lsd. a nemzetiségi összeírások szerinti, a roma szervezetek szerinti összeírások közti nagy, számbeli különbséget.)
31
31
Megfigyelhető, hogy a kevésbé iskolázottak, az „egyszerű” emberek nem is értik ezt a kérdést. Mí-
toszként él az a történet, hogy a nemzethűségi vizsgálatoknál egy Kaposvárhoz közel eső német faluban „csak egyetlen ember vallotta magát németnek, a falu legszélén lakó Sárközi.” Ezért ezeket az adatokat csak fenntartással szabad elfogadni.
26
A „Ki a cigány?” kérdésre adott válaszok nagy többsége vagy a származásra utal (Cigány az, akinek szülei mind cigányok – 71,2%; Cigány az, akinek szülei közt legalább egy cigány van – 20,2%), vagy saját magát definiálja cigányként (Cigány az, aki
cigánynak
vallja magát
– 66,8%).
Feltűnően nagyarányú azoknak
a
válaszadóknak a száma, akik szerint a hivatalosan cigánynak tartott embereket sorolja a cigányok közé (34,8%).
32
A nyelv (Cigány, aki cigányul beszél – 27,1%), a kultúra (Cigány, aki tartja a 33
cigány hagyományokat – 24,1%), az élet- és a viselkedésmód 32 Elenyésző
34
(Cigány, aki
volt azoknak a válaszadóknak a száma, akik ennél a kérdésnél megállapították, hogy hi-
vatalosan senkit sem tarthatnak számon cigányként, ilyen jellegű adatokkal egyetlen hivatal sem rendelkezhet „hivatalosan”. 33
Általában mind a többségi társadalom, mind pedig maga a térségben élő cigányság tisztában van
azzal, hogy a romák nagy többsége magyarul beszél, nem tud cigányul. (Ebben az értelemben a cigányul tudás a rromani nyelvet és a beás nyelvet beszélőket jelenti – a helyi szóhasználatban.) Megfigyeléseink szerint a romák legnagyobb többsége nem a kulturális önazonosságra való törekvés miatt, hanem inkább a szegregáció következtében beszélik az anyanyelvüket. (Ez alól kivételt képez a politikai elit – CKÖ-k és civil szervezetek vezetése, akik tudatosan próbálják a nyelvet használni, sokszor ők is újratanulva elfeledett nyelvüket.) 34
E külső minősítésen alapuló szakértői eljárás, metodika szerint készültek többek között a Kemény
István nevével fémjelzett 1971-es, 1993/94-es és 2003-as országos reprezentatív vizsgálatok is. 1993-ban a KSH is ezzel a módszerrel végzett követő reprezentatív felmérést, a „jó helyismerettel rendelkező számlálóbiztosok a háztartásokat életvitel szerint sorolták be”. E felmérés következtetéseiben szerepelt először az „elcigányosodás” fogalma is. A kutatásban résztvevők (szakértők és kérde-
27
cigányosan viselkedik – 20,4%), mint az identifikáció eszköze megjelenik a válaszok egynegyed-egyötödében, de korántsem a várt mértékben. Végezetül, (kis számban, de előfordultak ilyen válaszok is), a roma szervezetekhez való tartozás (Cigány az, aki valamilyen cigány szervezethez tartozik – 6,1%) és a lakóhely szerinti beazonosítás (Cigány az, aki cigányok közt cigánysoron/telepen lakik – 4,6%) válaszok fordultak elő.
35
A megkérdezettek egy részénél (akik egyaránt megjelölték a származási és önbevallás alapján történő hovatartozást) a kérdezőbiztosok feltették azt a kérdést, hogy e két válasz közt nincs-e ellentmondás. (Sok emberről tudjuk, hogy cigány származású és mégsem vallja magát cigánynak, sőt... „utálja a cigányokat. Összeegyeztethető-e ez?) A válaszadók ebben nem kívántak véleményt nyilvánítani (Meg van róluk a véleményem), saját maguk is példákat hoztak fel ennek bizonyítására, hogy ilyen létezik, s a származást erősebbnek tartották, mint az önazonosítást („Attól még tudjuk, ... mindenki tudja, hogy ő cigány , ha nem is vallja magát annak.”) Sokan ezt azzal egészítették ki, hogy az önbevallás függ a szituációtól
36
(mikor, milyen célból, ki kérdezi), a válaszadó pillanatnyi érdekétől
(„előnnyé tudja-e konvertálni a cigányságát, vagy nem”), „de a származást nem lehet letagadni, az kész tény”.
3.1.2 A romák és a többségi társadalom viszonyulása egymáshoz
zőbiztosok) körében felmerült, hogy lehetőségek szerint a későbbiek mélyebben kell megvizsgálni a romák életmódját, életvitelét, összefüggésben a különböző életstratégiákkal, életutakkal. Ebben a későbbi kutatásban kell sort keríteni az „elcigányosodás” folyamatának pontosabb értelmezésére, folyamatainak feltárására. 35
A kérdezőbiztosok kutatást záró megbeszélésén elhangzott, hogy a kérdőívben hiányzott a rasszjel-
legre való utalás (sötétebb bőrszín, sötét haj, barna szem stb.), amelyre a válaszadók hívták fel a figyelmet. Minden valószínűség szerint jelentős számban választották volna a reszpondensek ezt a kitételt. Az egyik fiatal válaszadó története is erre utalt: Amikor interneten chatelés közben kiderült, hogy beszélgetőtársa a közelben lakik és szívesen találkozna vele, feltette a kérdést, hogy jelent-e problémát az, hogy ő roma. A válasz egy részről pozitív volt (Nem akadály...), másrészről ezt rögtön követte az a kérdés, hogy az, hogy roma, meglátszik-e rajta? (J.I. 20 éves babócsai adatközlő elbeszélése). 36
Általában elmondhatjuk, hogy a cigányság eltagadása összefügg a romák asszimilációs törekvései-
vel, illetve a többségi társadalom vélt, vagy valós előítéletessége.
28
Első nyílt, lényegét tekintve tapogatózó jellegű kérdésünk ennek a problémakörnek szubjektív értelmezésére irányult. Arra voltunk tehát kíváncsiak, hogy a romakérdésről mi jut a megkérdezettek eszébe, s hogyan fogalmaznák ezt meg a saját szavaikkal. Bár csaknem a megkérdezettek ¼-e nem adott, vagy nem tudott választ adni erre a kérdésre, mégis 78-féle választ kaptunk. Ezek közül választottuk ki a legjellemzőbbeket (10 fő feletti közel azonos, esetleg más szavakkal megfogalmazott vélemény). Érdekes volt megfigyelni, hogy a felmérés során teljesen máshová helyezték a válaszadók a hangsúlyokat, mint az egyszerű hétköznapi beszélgetések során. Ez utóbbiban megfigyelhető, hogy a többségi lakosság is figyelemmel kíséri a roma politika pillanatnyi változásait. Nemegyszer kárörömmel kommentálja az összefogás hiányának jeleit („Országos Cigány Önkormányzati választások”; „harcok az OCÖ elnöki posztjáért”, „vatikáni zarándoklat kirekesztéssel”, „korrupciós ügyek minden szinten”, „Farkas Flórián – Kolompár Orbán – Teleki László – Horváth Aladár – Kövesi Vilmos ellentétek” stb). Sokáig téma marad a „Bazi nagy roma lagzi”, a „Fábry Roma Show”, a „Győzike”. De vitatéma mind a mai napig a „jászladányi iskola”, „egy roma gyerek szúrta meg a másik romagyereket, mégsem rasszizmus áldozata volt” is; a média által „felfújt” témák.
37
Összefoglalóan ezek a témák nevetségessé,
hiteltelenné, komolytalanná tették a cigányságot – mindennél jobban alakították a helyi lakosság véleményét, s ebben az előítéleteit is. Második lépcsőfokban (szerencsére már jóval kevesebb számban) a véleményalkotás tovább halad és párhuzamokat keres a média által tálalt esetek és a helyi (regionális, megyei, kistérségi, települési) politikai szereplők közt – elégedetten megállapítja, hogy a „cigány az csak cigány marad” – felmentve saját maga előítéletességén. Ugyanakkor a fentebb említett beszédtémák nem jelentek meg a szociológia felmérés kérdőívre adott válaszaiban. Mivel elsősorban az első asszociációkra voltunk kíváncsiak – így az egy mondatos válaszok erre nem is adtak lehetőséget. 37
Sajnos ezek voltak azok az esetek, amelyek (szerintem nem csak a mi térségünkben, hanem más-
hol is) valamelyest hiteltelenné tették a helyi toleranciaerősítő kezdeményezéseket. Helyi szinten a média túlsúlyos nyomását nem lehetett egyensúlyozni – a médiában közöltek egyértelműen megerősítették egyesekben a meglévő előítéleteiket.
29
Ha viszont megfigyeljük a válaszokat, akkor szinte kivétel nélkül nem egy etnikai kisebbség, hanem egy szociális értelemben vett kisebbség képe kezd kirajzolódni előttünk. A válaszadók közül legtöbben – mint a romákra legjellemzőbb tulajdonságot – a munkanélküliséget nevezték meg (13,1%). A munkanélküliséget egyébként a térség egyik legnagyobb problémájaként tartják nyilván, elismerve azt, hogy a romák közt a munkanélküliségi arány sokkal magasabb, mint a társadalom egyéb rétegei közt. Viszonylag sokan vannak, akik szerint „a romák nem szeretnek dolgozni, lusták” (3,7%) A válaszadók 1,2%-a vallja azt, hogy „a romák szorgalmasak, kitartóak, jó munkások”, „ha dolgoznak, jó munkatársak”, ami csak egyharmada a negatív vélekedésnek. Viszonylag jellemző negatív előjelű válasz volt „a dolgozni nem, de mulatni bezzeg szeretnek” megfogalmazás (1,9%), amelyet sokszor kiegészítenek pozitív tartalommal is („s tudnak is mulatni”).
38
Második legjellemzőbb válasz a megkülönböztetésre (12,9%) vonatkozott. (Ehhez járul még a rasszizmus (3,6%) és a beilleszkedés (2%) problémájának emlegetése.) Végezetül a válaszadók 12,5%-ának a roma szó hallatán a szegénység, a nehéz megélhetés (3,1%), a halmozottan hátrányos helyzet (1,4%) jut az eszébe, a társadalom legszegényebb rétegeként definiálva a roma lakosságot. A szegénység egyik okának tartják, hogy „sokan vannak, sok a gyerek, nagycsaládosok” (3,7%). Az alacsony iskolázottság, mint esélyhátrány viszonylag kevés válaszadónál (4,8%) jelent meg. Számunkra fontos jelzés, hogy az ezt felemlítő válaszadók száma csaknem megegyezik a kifejezetten negatív előjelű válaszadók számával. Szinte ezzel egyenlő arányban említették azt, hogy a romák „büdösek, koszosak, rendetlenek, igénytelenek” (4,7%), ill. hogy jellemző rájuk „a bűnözés, lopás, az erőszak és az alkohol” (4,4%), hogy „nem igazán őszinték” (1,1%). A negatív vélemények jelentős száma a túltámogatottság mítoszából ered; „kihasználják az államot” (1,4%), ill. „sokba kerül a támogatásuk” (1,2%). Ez utóbbiak ellene vannak mindenféle etnikai alapon történő pozitív diszkriminációnak is, egyáltalán nem tartják 38
Itt is viszonylag nagy ellentmondás van a hétköznapi megfigyelés és a kérdőív adatai között. Hét-
köznapi beszélgetések során nagy elismeréssel szólnak a roma kultúráról (főleg a zenéről, lett légyen szó folklórról, cigányzenéről, vagy éppen populáris zenéről), szinte 100%-osnak tekinthető az elfogadottság ebben a tekintetben.
30
azt elfogadhatónak, ill. csak abban az esetben, ha a többi hátrányos helyzetben lévőt is érinti a támogatás.
39
A kérdőívnek erre a kérdésére sokan nem adtak választ, vagy kitértek a válaszadás elől. Elég jelentős számban (a megkérdezettek 2,3%-a) „túlbeszélt, unalmas témának” tartotta a romákkal való foglalkozást. Ugyancsak jellemző volt azok aránya, akik szerint „ők is olyanok, mint a másik ember”, illetve „nem érzi, hogy nagy különbségek lennének roma és nem roma között” (egyaránt 1,1-1,1%). Sokan (1%) azzal tértek ki a kérdés elől, hogy ez „átláthatatlan, kezelhetetlen, nehéz probléma”. Sokan a romák közül arra hivatkoztak, hogy „addig, amíg csak beszélünk róla, s ezt tett nem követi, teljesen felesleges az ilyen felmérés.” Szintén mások 40
(1,2%) azzal zárták a véleményalkotását, hogy mivel „teljesen más kultúráról van szó, meg sem próbálja megérteni”, „más törvények, gondolkodásmód alapján működik az élet, mint a többségi társadalom esetén”. Összefoglalóan az első asszociációk vizsgálata alapján nem mutatható ki jelentős ellenszenv, előítélet a romákkal kapcsolatosan. Nagyrészt a helyi társadalom nem etnikai, hanem szociális problémaként kezeli a roma kérdést – megállapítva, hogy a romák többsége ugyanazon hátrányokkal küzd, amivel a többségi társadalom más hátrányos helyzetű rétege. Emiatt nagyobb a szolidaritás, az összetartás is; elenyésző, a vártnál kisebb a kifejezetten negatív előjelű értékítélet a romákkal szemben. Megfigyelhető jelenség ugyanakkor, hogy a szabad elbeszélgetésekben, konkrét esetekről szóló vitákban sokkal negatívabb véleményeket lehet kapni.
3.1.3 A romák a rokonszenv-ellenszenv skálán A romákhoz való közvetlen viszonyulást a rokonszenv-ellenszenv skála segítségével mértük. A romákon kívül további 15 csoportot soroltunk fel, ezek szolgáltak referenciakeretként. A válaszmegoszlások első fokú osztályozása a következő táblázatban látható: 39
Erről bővebben a többségi társadalom által tolerálható problémamegoldásokról szóló részben. Elő-
zetesen csak annyit, hogy ott sokkal nagyobb számban voltak a pozitív diszkriminációval szemben. A kérdőíven kívül történt beszélgetések, megfigyelések szerint ez a nézőpont egyre inkább terjedőben van a többségi társadalom tagjai körében. 40
Ezt a véleményt a szociológiai felmérést követő záró megbeszélésen említette sok kérdezőbiztos,
mint a bizalmatlanság egyik megnyilatkozását. Megfigyelés szerint elsősorban a középfokú végzettséggel rendelkezőkre volt jellemző az ebben a szakaszban leírt vélekedés.
31
A táblázat azt jeleníti meg, hogy a felsorolt csoportokkal szemben a megkérdezettek milyen részaránya érez rokonszenvet, ellenszenvet, illetve milyen részarányban közömbösek irántuk. A három viszonyulási forma közül elsőként a közömbösséget vizsgáljuk, mivel a menekültek és a bevándorlók, az együttélő nemzetiségiek (németek, horvátok és zsidók), valamint a külföldről jött betelepülők kivételével
valamennyi
csoport
esetében
épp
a
megkérdezettek
41
nagyfokú
közömbössége a jellemző. Ugyancsak inkább közömbösek az arabok és a kínaiak, valamint a más vallásúak, szektások – ennek oka azonban elsősorban annak 42
köszönhető, hogy nagyon kevés az érintkezési pont; a térségben elenyésző számban élnek. Nem várt eredményként jelenik meg a rokonszenvesek körében vezető romák és a határon túli magyarok. A romák vezető szerepét valószínűleg a 41
Külön lenne érdemes vizsgálni a betelepült külföldiek és a romák kapcsolatát. A rendszerváltástól
kezdődően a térség falvaiba viszonylag sok osztrák, német, holland stb. betelepülő érkezett, vett itt házat. Ezek egy része csak rövidebb időszakra (1-3 hónap) érkezik, míg más részük inkább itt tartózkodik és csak rövidebb időre tér haza eredeti lakóhelyére. Náluk sokkal nagyobb tolerancia található, a romák körében viszonylag nagy a népszerűségük (a házak egy részét tőlük vásárolták meg a szokásosnál magasabb összegért, viszonylag gyakran alkalmazzák őket különböző házi munkák elvégzésére és biztosabban, jobban fizetnek, mint magyar társaik; sokszor adnak külföldről jött ajándékot stb.) A magyarok ezzel szemben inkább veszélyt látnak bennük (felverik az árakat; az olcsó munkaerőt elcsábítják, stb.) 42
A megkérdezettek legnagyobb hányada római katolikus vallású (80,9%), s ezek közül is viszonylag
nagy számban találhatók, akik rendszeresen gyakorolják is a hitüket (52,6%).
32
roma származású megkérdezettek növelték valamelyest, míg a határon túli magyarok
43
esetében valószínűleg torzított a 2004. december 5-i népszavazást
megelőző kampány is. Szintén a rokonszenvesek és a közömbösök közti skálára kerültek a munkanélküliek és a vállalkozók is, ami az előzetes várakozásoknak nem felelt meg. 10-15 év távlatában ugyanis el lehet mondani, hogy ezek megítélése erőteljesen javult.
44
Az ellenszenv leginkább a társadalmi deviancia ellen nyilvánul meg, esetünkben a homoszexuálisok, alkoholisták, kábítószeresek és bőrfejűek (skinheadek) hordozta olyan viselkedés, amely eltér a társadalmi normaként elfogadottól. Megjegyezzük, hogy a romák a rokonszenv mutatók alapján első helyen állnak (amely egyfajta szolidaritás jeleként is felfogható), ugyanakkor a leginkább ellenszenvesek között a 10. helyen találhatók. Náluk csak a határon túli magyarok, a munkanélküliek (!), a menekültek és a bevándorlók, a külföldi betelepülők és a zsidók kevésbé ellenszenvesek. Meglepetés volt számunkra ugyanakkor az, hogy az ellenszenv skála alapján a horvátokkal és a németekkel szemben nagyobb ellenszenvet lehetett mérni, mint a romáknál.
45
A fenti képet tovább finomítják a kérdőív további kérdései, melynek során megkérdeztük, hogy a fenti csoportok tagjai közül kit tudna elfogadni barátjának,
43
A határon túli magyarság megítélésében közrejátszik az a tény is, hogy Barcs (és környéke) lakos-
ságának egy része a II. világháború végén és azt követően jugoszláviai magyar, ill. felvidéki magyar kisebbséggel, betelepültekkel bővült; illetve Barcs egyik romániai testvérvárosa (Székelyudvarhely) a kettős állampolgárság érdekében jelentős propagandát fejtett ki. 44
A rendszerváltást megelőzően és közvetlenül a rendszerváltás után ellenszenves volt minden olyan
csoport, amelyik vagy felfelé, vagy lefelé kilógott a sorból. A munkanélkülieket lustáknak tartották (nem is akar találni munkát), a vállalkozókat pedig olyanoknak, akik lopnak, csalnak, hazudnak, s azzal szerzik a vagyonukat. (Ebben szerepet játszott egy bizonyos mértékű irigység is.) Mára a munkanélküliség közös sorsot jelenti, a vállalkozók pedig inkább követendő mintává váltak. 45
A horvátokkal és a németekkel szembeni nagyobb előítéletet lehet megfigyelni a hétköznapi beszél-
getések során is. „A krabótoknak (horvátoknak) csak délig van eszük” (azaz sokkal több alkoholt fogyasztanak, mint az átlagember. „A németek sokkal fukarabbak., de sokkal dolgosabbak is, mint a magyarok.” – a közvélekedés szerint. Ennek oka talán az lehet, hogy ezeket a nemzetiségieket sokkal inkább saját magukhoz hasonlítják, kevésbé tartják őket „más”-nak, mint a romákat. A másság elismerése ebben az esetben nagyobb elfogadottságot is jelent.
33
szomszédjának, munkatársának, családtagjának, illetve kik azok, akikkel semmiféleképpen nem vállalnának semmiféle közösséget.
Lényegét tekintve nagyobb eltérések nincsenek a két sorrendet (általában és a szomszédsági elfogadottság) tekintve, azzal a különbséggel, hogy a munkanélkü46
liek említése itt sokkal hátrébb kerülnek az elfogadottság szempontjából. Helyüket a sikeres vállalkozók foglalják el. (A munkanélküliek a 3. helyről a középmezőnybe, a 8. helyre kerültek.) Ha arra a kérdésre kerestük a választ, hogy kik azok, akiket a legkevésbé tudnának elfogadni szomszédnak, akkor a romák közvetlenül a deviáns csoportok (skinheadek, homoszexuálisok, kábítószeresek és alkoholisták) után következnek az 5. helyen, s érdekességképpen a munkanélküliek azok, akikkel szemben a legkisebb az ellenszenv. Sajnos ez a tény is arra mutat, hogy a munkanélküliség a térségben olyan arányokat öltött, hogy az elfogadottsága megnőtt.
46
Megfigyeléseink is azt mutatják, hogy erre a térségre kevésbé jellemző jelenség az, hogy a telepü-
lések nem szívesen fogadnak be romákat; vagy megakadályozzák a romák beköltözését, vagy ha bekövetkezik ez, akkor elköltöznek a szomszédok. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy szinte minden településen magas a romák aránya, elfogadják őket. Ugyanerre az okra vezethető vissza az is, hogy a falvakban nagyon kevés helyen laknak egy tömbben, telepen a romák (néhány tradicionális teleptől eltekintve), inkább jellemzőbb az, hogy az egyes településeken szétszórva élnek.
34
Arra a kérdésre, hogy kit tudna elfogadni barátjának szintén a romák vezetnek. Változás az előző táblázathoz képest csak az, hogy a sikeres vállalkozók és a határon túli magyarok helyett cseréltek a 2. és a 3. helyen. A romák megtartották vezető helyüket, sőt nagyságrendben többen tudják őket elképzelni barátnak, mint szomszédnak. Az ellenszenv skálán a romák ugyanúgy az 5. helyen találhatóak, mint az előző táblázat esetén, de itt is 7% helyett, 4,5%-ra javult a helyzetük; ennyivel többen tudják őket barátként, mint szomszédként elfogadni.
Lényegében hasonló sorrend (mind a két tekintetben – elfogadottság, ellenszenv) arra a kérdésekre adott válaszok között, ami arra vonatkozott, hogy kiket választana, illetve kiket nem választana munkatársnak, ill. hogy kit (nem) tudna elfogadni családtagnak.
35
Általában az elmondható, hogy az elfogadottság tekintetében első helyen mindig a romákat nevezték meg, míg az elutasítás szempontjából a deviáns csoportok után elsőként szintén a romákat említették. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a kérdőíveket romák is kitöltötték, ill. életmódban hasonló helyzetben élők töltötték ki a többségi társadalomból is (szolidaritás). Számunkra különösen fontos attitűdöket mutat az elutasítás foka: legtöbben (8,1%) nem tudna elfogadni roma családtagot, ezt követik (sorrendben) a szomszéd (7%), a munkatárs (6,2%) és végezetül a barát (4,7%). Ennek az ellentétje az elfogadottság – ahol legtöbben családtagként (50,4%), barátként (47,6%), szomszédként (39,6%), majd legvégül munkatársként (35,7%) tudna romát is elfogadni. Ha a két attitűdöt (elfogadást és elutasítást) együttesen vizsgáljuk, akkor a legkisebb toleranciával a munkatársaknál, majd a szomszédoknál találkozhatunk; a legnagyobb a tolerancia a családtagoknál, majd pedig a barátoknál. Ha elfogadjuk azt, hogy a romák integrációjának legfontosabb tényezője a munka, ill. a munka által szerzett jövedelmek vezetnek el a sikeresebb integrációhoz, akkor nagyon magasnak érezzük a munkatársként romákat elutasítók (6,2%) és elfogadók (35,7%) arányát . Szintén feltűnő az, hogy a tolerancia legnagyobb mértékű a családtagok 47
47
Megfigyeléseink szerint (beszélgetések során többször is elhangzott), hogy a romák maguk sincse-
nek jó véleménnyel a roma munkatársakról. Főnök-beosztott viszonytól pl. jobban félnek roma-roma viszonylatban, mint roma-többségi társadalom viszonylatában, annak ellenére, hogy a roma-roma viszonylatban elfogadják azt, hogy sokkal jobban ismerik egymást, problémáikat. Munkatársként sokkal kritikusabban ítélik meg a romák munkavégzését („nem való a romának a munka”), mint a többségi társadalom tagjai, akik a munkatársaikat nagyra becsülik („értenek a munkához, s ha kell, meg lehet őket szakítani; tudnak dolgozni, igaz, hogy állandóan mellettük kell állni, figyelni kell őket”).
36
esetén. Ez részben adódik a roma adatközlők számából („nem is tudnék elképzelni paraszt nőt társamul; jó szeretők, de piszok rossz családanyák”), a megkérdezettek közt a szegények, hátrányos helyzetűek nagyobb arányára, akik életmódjukban közel állnak egymáshoz . 48
A barátok esetében szintén érthető az elfogadottság
magas és az elutasítás kis mértéke. A megkérdezettek 42,6%-a nyilatkozott arról, hogy a térségben élő nemzetiségek, kisebbségek közt van barátja. (Romák esetén ez a kérdés a magyarokra és más kisebbségekre vonatkozott.) A kisebbségek közül kiemelt szerepet kapnak a romák itt is (58,4%), majd ezt követik a többi együttélő kisebbségek, a horvátok (20,5%) és a németek (9,1%). A maradék 12%-on osztóznak a románok (valószínűleg erdélyi magyarok), a szerbek (a jugoszláv polgárháború után jelentős számban jöttek át Horvátországból) és az egyéb kisebbségekhez (főleg arabokhoz, kínaiakhoz) tartózók. A családok viszonylatában hasonlóak az arányok, azzal a különbséggel, hogy a megkérdezettek 26,1%-nak valamilyen családtagja (unokatestvéreket és sógorokat is beleszámítva) más nemzetiséghez, kisebbséghez tartozik. Ebben
a
kérdéscsoportban
megállapítható
törvényszerűség,
hogy
az
elfogadás mértéke sokkal nagyobb, az elutasítás pedig sokkal kisebb volt a női válaszadóknál – tehát a nők sokkal toleránsabbak, mint férfitársaik.
3.1.4 A roma probléma háttere Mint az előző kérdéscsoportokban kiderült az előítélet foka viszonylag alacsony a térségben, az együttélésnek, egymás elfogadásának nagyobbak a hagyományai, mint az elutasításnak. Ennek hátterét vizsgálva jutottunk el azokhoz a kérdésekhez, amelyek az elfogadottságot abból a szempontból vizsgálják, hogy mely csoportokat tekintenek a magyar nemzet részének, mennyire fontosnak tartják a
48
A helyzetet legjobban egy babócsai eset tudja példázni. (Előszeretettel mesélik a faluban mind a ro-
mák, mind pedig a magyarok. A volt babócsai jegyzőt erősen rasszistaként, romaellenesként ismerte az egész község. A lánya – a sors fintoraként – ugyanakkor egy babócsai cigányemberhez ment feleségül. Ennek több mint 10 éve. Azóta is együtt élnek – s példaként szolgálnak az egész környéken. Megfigyelhető, hogy rengeteg ehhez hasonló példát emlegetnek magyar-cigány együttélésről, házastársi kapcsolatokról – ugyanakkor mindig negatív (elutasító) éllel beszélnek a különböző roma csoportok közötti kapcsolatokról, bár erre is jócskán akad példa. (Igaz ezek száma még a paraszt-roma házasságok negyedét sem éri el, s csak az utóbbi 15-20 évben elkezdődött folyamatról van szó.)
37
romakérdést, ill. ha létezik romakérdés, az egyedül csak a romák problémája-e, vagy az egész társadalomé. Az első kérdésre – kik tekinthetők a magyar nemzet részének – az előző kérdésekből is kitűnő befogadó társadalom képe rajzolódott ki. A felsorolt csoportok – Magyarországon élő romák, németek, zsidók, románok, ill. a szomszédos országokban és a nyugaton élő magyarok – többségét 50% feletti arányban a magyar nemzet részének tekintették. Kivételt ez alól csak a magyarországi németek képeznek; ők a megkérdezettek 46,8%-a szerint részei csak a magyar nemzetnek (inkább a német nemzet részeiként definiálták őket az adatközlők). Ezzel szemben a válaszadók nem voltak következetesek abban, hogy Magyarországon élő románokat inkább tekintették a magyar nemzet részének, mint a román nemzetének. Ugyancsak ellentmondást látunk a környező országokban élő magyarság és a nyugaton élő magyarság megítélésében is, hiszen több mint 15%-kal többen tartották a magyar nemzet részének a környező országokban lakó magyarokat, mint a nyugati emigrációban élőket. Témánk, kutatásunk szempontjából azonban a legfontosabb romák
adatnak
ilyen
a
irányú
megítélését tartjuk – hiszen
a
megkérdezettek
92,3%-a a magyar nemzet részének
tekintette.
Ez
több mint 30%-kal magasabb érték, mint az ellenőrzésként a zsidó népességre vonatkozó hasonló kérdésnél kapott. Ezt a magas értéket már nem lehet a megkérdezettek közti magas arányú roma populációra „fogni”, itt már a többségi társadalom véleménye is mérhető volt. (Igaz, hogy ugyanakkor elszomorító tény az is, hogy csaknem minden 10. megkérdezett ennek az ellenkezőjét válaszolta.)
38
Hasonlóan
magas
arányban
válaszoltak igennel arra a kérdésre, hogy egyet értenek-e abban, hogy a roma
kérdés
sürgősen
megoldandó
problémát jelent (94,6%). A negatív felhangú válaszok – a romakérdés túlbeszélt
téma;
idegenek;
a
a
romák
mások,
romakérdés
nem
megoldható (hiszen a romák sosem változnak meg) – együttesesen nem értek el ilyen magas arányt. (A kérdések fenti sorrendjében: 29,4%, 25,5%, 25,2%).
49
Ebben a kérdéscsoportban az utolsó kérdésünk arra vonatkozott, hogy a romakérdés össztársadalmi problémát jelent-e, vagy pedig csak a romák belső gondja, problémája. Itt a megkérdezetteknek mintegy 68%-a vallotta a romakérdést társadalmi problémának, míg a maradék 32% szerint ez nem össztársadalmi kérdés, hanem csak a romák speciális problémája, amelyet maguknak kell megoldaniuk. A romakérdést, mint sürgősen megoldandó
problémát
bár
a
válaszadók 2/3-a továbbra is fontosnak tartja, az egész társadalomra kiható problémaként fogja fel, a maradék – közel 1/3 – ugyanakkor ezt csak a romák problémájaként ítéli meg. Azzal viszont, hogy egyáltalán létezik romakérdés, hogy léteznek
komoly,
megoldandó
problémák
a
romákkal
kapcsolatosan,
a
megkérdezettek 93,6%-a válaszolt igennel.
49 A
romák mások, idegenek kérdést is a negatív ítéletek közé vettük ebben a kontextusban; ugyanak-
kor megjegyezzük, hogy nem jelent feltétlenül tolerancia hiányt ennek elismerése. Ezt többen ki is emelték azzal, hogy teljesen más kultúra, életmód, gondolkodásmód jellemzi a romákat, s ennek megfelelően kell más-más technikákat, módszereket alkalmazni, ha a romakérdést meg akarjuk oldani.
39
3.1.5 A cigánykérdés konkrét vetületei Amint láttuk, a válaszadók 93,6%-a vélekedett úgy, hogy létezik romakérdés, hogy komoly, sürgősen megoldandó problémákat kell orvosolni ezzel kapcsolatosan. A kérdőívben arra is rákérdeztünk, hogy melyek azok a problémák, amelyeket meg kell oldani, mit is értenek egyáltalán cigánykérdésen.
A válaszok túlnyomó többsége (86,9%) a cigányság hátrányosabb helyzetére, a szegénység problémájára vonatkozott. Szóban ezt egészítették ki a szegénység, a hátrányos helyzet különböző dimenzióival, amelyre a későbbiekben még visszatérünk. A megkérdezettek több, mint 1/3-a (36,5%) a másságot emelte ki. Egy részük ezt megoldandó problémának tekintette („el kell fogadtatni velük azokat az értékeket, amelyek mindnyájunkra vonatkoznak”), s ebből kiindulva elsősorban asszimilálni kívánta a cigányokat. Másik részük egyszerűen elfogadta ezt a tényt. Ők azok, akik szerint megoldhatatlan probléma a cigánykérdés és emiatt „nem éri meg a fáradtságot, energiát, pénzt, amit belefektetnek”. Megint csak jellegzetes csoportjuk e
40
vélemény hangoztatóinak, akik számára teljesen közömbös, hogy történik-e valami a cigányokkal, értük, vagy ellenük. Viszonylag magas azoknak a száma, akiknek a „cigánykérdés” hívószóra kifejezetten negatív dolgok jutnak eszükbe. A negatív problémák között első helyen szerepel a cigány bűnözés (29,6%), a vélt magas népszaporulat (A cigányok többen lesznek, mint a magyarok - 25,6%). Ezzel összefüggésben hangzottak el azok a vé50
lemények is, amelyek szerint a cigányok miatt a magyarok nem érzik jól magukat (16,3%), illetve a cigányok elfoglalják a helyet a magyarok elől (6,1%). Ez a két utóbbi adat ugyanakkor jelzi számunkra azt, hogy a többségi társadalmon belül megindult a bűnbak-képzés, ahol minden bajok forrásának a romákat tartják. Végezetül a reszpondensek 11,5%-a (s nem csak a romák) vélik azt, hogy a magyarok féltékenyek a cigányokra. A válaszadókat tovább faggatva kiderül, hogy ennek két vetülete van – amely egyrészt a cigánysághoz fűződő romantikus elképzelésekből adódik (szabadság szeretet, szórakozni tudás, muzikalitás), másrészt a cigányság „túltámogatottságára” hivatkoznak.
3.1.6 A romákkal kapcsolatos konkrét élmények, tapasztalatok A kérdőív feldolgozása során a következő meglepetés akkor ért bennünket, amikor ellenőrzésképpen rákérdeztünk konkrét élményekre, amely alapján megítélik a romákat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a megkérdezettek miből merítettek, amikor a romákat jellemezték, mire épül a romákhoz való viszonyulásuk. Az, amelyre pozitív, vagy negatív véleményük épül gyakori, vagy ritka tapasztalat. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ezek a tapasztalatok, hogyan befolyásolják előfeltevéseiket, képesek-e megváltoztatni azokat, s ha igen, akkor milyen irányban? Ezekkel a kérdésekkel egyidejűleg a térségben élő romákat arról kérdeztük, hogy számukra milyen gondot okoz a többséggel való együttélés; hogyan élik ezt meg a mindennapokban. Már az első kérdésre – „Okoz-e gondot lakóhelyén a romákkal történő együttélés?” – adott válaszok is az eddig kialakult pozitív képet igazolták, annak ellenére,
50
Megjegyzendő azonban, hogy ez a vélelem többször pozitív felhangot is kapott a megkérdezettek
körében azzal, hogy problémaként nem a „többséggé válást” emelték ki, hanem visszautaltak a cigányságon belül meglévő halmozottan hátrányos helyzetre (iskolázatlanság, munkanélküliség, az abból adódó jövedelmi hátrányok stb.), amely kihat a többségi társadalomra is.
41
hogy ez egyike volt azoknak a kérdéseknek, amelyre viszonylag kis számú válasz, vélemény érkezett. A megkérdezettek több mint fele (55,3%) szerint a romákkal nincs különösebb probléma. 37,9%-uk szerint ritkán, de előfordulnak ilyen jellegű problémák, bár ebben a véleménycsoportban hangzottak el legtöbbször azok a megállapítások is, mely szerint nem lehet általánosítani, a cigányok is különböznek egymástól; vannak ilyenek is, olyanok is. A legmeglepőbb adat ugyanakkor az volt, hogy a „gyakran van velük probléma” válaszadási lehetőségre csak 6,2%, míg a „mindennapos problémát jelentenek” kérdésre csak 0,6%-a válaszolt igennel a megkérdezettek közül. Ha személyekre bontjuk le ezeket az adatokat ez azt jelenti, hogy 6 fő számára okoz mindennapos problémát, 59 fő számára gyakran jelentenek problémát a romák, amely elenyésző hányadát jelenti csak a 955 fős válaszadónak. (52 fő nem válaszolt a kérdőív ezen pontjára.) A szakirodalomban többen utalnak arra, hogy egy "problémás" ellenszenves külcsoport mennyiségi mutatóinak szubjektív megítélése különbözhet azok objektív állapotától. Bennünket is érdekelt, hogy vajon a megkérdezettek szubjektív becslése lakhelyük roma lakosságának részarányát illetően fedi-e a romák valós részarányát, illetve ugyanazokat a következtetéseket lehet-e levonni ezekből az adatokból, mint az eddigi kérdésekre adott válaszokból. Erre a kérdésre meglepően pontos választ adtak a megkérdezettek: 1-2%-kal tért el a romák százalékos aránya az egyes településeken az általunk valósnak tartott létszámaránytól, amely statisztikailag elhanyagolható értéket jelent. Hajlamosak lennénk ezt a kistelepüléseknek betudni (hiszen a térség településeinek nagy része átlagosan 500 fő körüli kistelepülés), de ezek ugyanezt az arányt találjuk Barcs esetében is. (Barcs településen a mi általunk mért arány 10, 95%, míg a válaszadók 11-13% közöttire becsülték a romák arányát.) Az a feltételezésünk tehát, hogyha a romák ténylegesen problémás csoportot alkotnának, akkor a számarányukat jelentősen túlbecsülnék – nem vált be; ezek a válaszok is megerősítették eddigi felmérési eredményeinket. 42
A romákkal kapcsolatos konkrét élményekre rákérdezve, (illetve romák esetén a többségi társadalom romákhoz fűződő viszonyának konkrét megnyilatkozásait vizsgálva), közelebb jutunk a valósághoz, magyarázatot kaphatunk ezekre a számunkra „túlságosan rózsaszínűnek” talált valóságnak az okaira is. Leszámítva azt, hogy nagyon sokan kitértek a válaszadás alól, a felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek 38,9%-ának nincs konkrét – se pozitív, se negatív – élménye a romákkal kapcsolatosan. Ezek egy része (1,4%) eleve kerül mindenféle kapcsolatot („ha nem muszáj, akkor nem járok oda, ahol romák is vannak”). Más részük, ha kapcsolatba kerül is romákkal nem tesz különbséget magyar és cigány közt etnikai alapon, viszonyulását a romákhoz nem az etnikai hovatartozás határozza meg („a cigányok ugyanolyanok, mint a magyarok” – 2,4%). A válaszadók 10,9%-a csak jó tapasztalattal rendelkezik a romákkal kapcsolatosan, „jó velük dolgozni” (1,7%), segítőkészek, tiszteletre méltóak (1,4%), illetve sajnálja helyzetük miatt a romákat (1,4%). Jó tapasztalatnak vettük azt, hogy a válaszadók 2,7%-a szerint, ha akarnak, a romák is be tudnak illeszkedni a társadalomba. Kifejezetten negatív tapasztalatokkal rendelkezik, rossz véleménynyel van a romákról, „utálja őket” a válaszadók 7,5%-a; pontosabban körül nem határolható, de negatív élményei vannak a romákkal kapcsolatosan ezek 3,4%-nak. Megjegyzendő azonban az is, hogy ebben a válaszadói körben többen (4,4%) igyekeztek felmenteni magukat azzal, hogy a rossz tapasztalat, még nem jelenti azt, hogy előítélettel van a romák iránt. Hasonló véleménnyel találkozunk a válaszadók 2%-nál, akik szerint egyes tapasztalatok alapján nem lehet általánosítani, akár jó, akár rossz az a tapasztalat. A kifejezetten rossz tapasztalatról szóló történetek egy része (3,1%) a cigány bűnözésről szólt (csoportosan ki akartak rabolni valakit; loptak a kertből; elvitték a füstölőből a sonkát stb.), másrészről (2,4%) az agresszivitásukról, verekedősségükről, kötözködő magatartásukról szól, illetve végezetül 2%-uk a részeges viselkedést hozta fel például. Számunkra fontosak voltak azok az egyedi történetek is, amelyek - véleményünk szerint – nagyban meghatározzák az előítéleteket, azok alapját jelentik, illetve segítenek nekünk a feladatok meghatározásában. Roma adatközlők történetei: „Mentünk haza autóval. Viszonylag nagy volt a forgalom, egy másik kocsit követtünk. Kint álltak a rendőrök – megállítottak gyorshajtásért. A magyar ugyanannyi43
val ment, nem büntették meg, nálunk mindent átvizsgáltak s közölték, hogy bírságot kell fizetni gyorshajtásért. Pedig nem mentünk gyorsabban, mint az a paraszt. Mi ez, ha nem előítélet?” (B.K., roma adatközlő). „Az iskolában, a fiam osztályában tetvesek voltak a gyerekek. Mindenki a romákat szidta, hogy milyen piszkosak, büdösek. Aztán kiderült, hogy nem is a cigánygyerek vitte be a tetűt, hanem egy magyar. Azok, akik „lebüdöscigányoztak” bennünket nem kértek bocsánatot.” (O.J-né, roma adatközlő) „Nemrégen voltunk kirándulni Csatkára. Együtt utaztunk magyarok és cigányok. Nagyon jól éreztük magunkat együtt. Együtt énekeltünk, kínálgattuk egymást étellel-itallal. Hát nem így kellene mindennap együtt élnünk?” (K.J., roma adatközlő) „A legnagyobb baj, hogy nincs munkahely… Pedig már legalább 5 féle papírt szereztem, szakmát tanultam ki. Aztán jelentkezek munkafelvételre … meghallják a nevem, vagy szóba se állnak velem, vagy azt mondják, betöltötték azt a munkakört. Persze éppen előttem… higgyem is el nekik.” (O.I., roma adatközlő) Magyar adatközlők történetei: „Egy cigánygyerek volt bent az üzletben és valamit elemelt. Nem is vettem észre. Aztán nemsokára bejött egy másik és visszahozta, hogy a barátja vette el. Az is cigánygyerek volt. Ezért mondom, hogy van ilyen is, olyan is, nem lehet azt mondani, hogy csak rossz van köztük.” (L.M-né, vállalkozó) „Az én gyerekem is iskolába jár, meg az O.J.-né gyerekei is. Hasonlóan tanulnak – gyakran együtt is tanulnak. Hasonló az eredményük is. Aztán a cigány gyerekek azok kapnak segélyt, meg ösztöndíjat. Mi is segélyből élünk … nincs munkahely … ugyanolyan szegények vagyunk, nekünk mért nem jár meg az az ösztöndíj? Nem kellene azért ekkora különbséget tenni magyar és cigány között. De talán ez attól van, hogy a cigány az követelőzőbb. Ami megjár az megjár – kiharcolja magának. Mi nem ilyenek vagyunk. De nekünk is megjárna.” (L.P-né, munkanélküli magyar adatközlő). „A romáknál nagy az összetartás. Ez jó dolog. Ha valami baj van – iskolában, orvosnál, ügyvédnél – az egész család együtt megy intézni a dolgot. Aztán a sok ember nagy zajt csap, a normális ember meg fél. Figyeld meg, az utcán szinte sohasem megy egyedül egy cigány, mindig legalább 4-5 ember megy együtt. Az ember ösztönösen is félrehúzódik.” (L.T., magyar adatközlő)
44
„Azt mondják – lopnak a cigányok. Nálunk (egy szupermarketben dolgozik) még cigány nem bukott le. Se más szegény ember. Nem is hinnéd, hogy kik azok, akik inkább lopnak. A gazdagok, a vállalkozók közül sokan buknak le.” (T.A., bolti eladó, magyar adatközlő) „Tudom, hogy a cigányok is Isten gyermekei, éppúgy, mint mi. Tudom, hogy vannak köztük jók is, meg rosszak is – mint a magyarok közt. Nem tehetek róla, én még sem tudom elviselni őket. Valahogy ez belém nevelődött. Isten bocsásson meg érte.” (K.L-né, 68 éves, magyar adatközlő) Ezeknek a válogatott történeteknek nagy része arról árulkodik, hogy mindenkiben – romában és magyarban egyaránt – van előítélet, s sokan megértik ennek viszszásságait is. Számunkra a legfontosabb tanulság az volt ezekből a történetekből, hogy egyik oldal sem tudja igazán elviselni, ha különböző mércével ítélik meg őket; ugyanazt várják el a másiktól, amit ők saját maguktól is elvárnak. Szintén fontos tanulságot hordoz K.L-né történe is. Azzal, hogy nem tudja elfogadni a másságot, maga is szenved, de a romák elleni viszolygás évtizedek óta beléívódott, azon nem tud (s nem is akar) változtatni. Története egyébként jellegzetesnek, tipikusnak is mondható az idősebb korosztály képviselői között.
3.1.7 Ellentmondások a megítélés és a konkrét élmények, tapasztalatok között A kérdőívre kapott válaszok, az egyes személyekkel végzett interjúk, valamint a saját megfigyelések szerint is egyszerre jelenlévő, a romák és a többségi társadalom viszonyában két ellentétes folyamatot lehetett mérni. Az egyik folyamat, amely szolidáris a romákkal, amely megoldást kíván keresni problémáikra, még ha azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy ezáltal a saját helyzetére is megoldást tud találni. Az általuk elmondott konkrét tapasztalatok ennél a csoportnál azt mutatják, hogy ők sem mentesek az előítéletektől; minden negatív élmény, megnyilatkozás, vagy akár egy hallott történet, médiában megjelenő híradás, amely a romákkal kapcsolatos „előhívja” a meglévő – akár nyílt, akár rejteni szándékozott – előítéletes vélekedésüket. Ennél a csoportnál pillanatról-pillanatra meglévő hangulat „dönt” arról, hogy milyen – pozitív, vagy negatív – megítéléssel bír a romákkal szemben. 45
Ezzel egyidejűleg létezik egy előítéletes gondolkodásmód is, amely részben a neveltetésből, a környezet negatív vélekedéseiből épül. Erre a csoportra nem hatnak a pozitív hatások sem; a „kivétel erősíti a szabályt”, „a cigány az csak cigány marad” gondolkodási sémákkal elzárkózik a romáktól, véleményét nem változtatja meg. Sajnálatosan megállapítható tény, hogy a rendszerváltást követően ez a csoport egyértelműen erősödik. Okát egyrészt a jelentősen lecsökkent együttélési lehetőségekben (közös szórakozás, sport, közös munka, tanulás stb.) látjuk – itt az előítéletes vélekedést csak erősíti a saját csoporton belüli hasonló megítélés. Ezzel egyidejűleg egy másik tényező is egyre erősebben hat, – a bűnbak-keresés, - amely a térségben meglévő problémákat a romák jelenlétének hatásában keresik. Amíg a gazdasági helyzet a térségben nem változik meg pozitívan, amíg a térségre jellemző marad a többszörösen hátrányos helyzet, a szegregáltság, addig várhatóan ez a csoport növekedni fog az első, „szolidáris, toleráns” csoport rovására.
51
Végezetül érdemes pár szót szólni egy harmadik jellegzetes csoportról, akik a cigányokkal szemben teljesen közömbösen viseltetnek. Számukra a cigányok se nem rokon-, se nem ellenszenves csoportot képviselnek, nem foglalkoznak velük. Ők azok, akik az egyébként is kevesebb lehetőséggel bíró együttléteket is igyekeznek kikerülni – ezáltal kizárva mindenféle konfliktus lehetőségét is. Mindegyik viselkedésforma, mind a három romákhoz való viszonyulási mód jellegzetesen (nagy átlagot tekintve) egy-egy korosztályhoz is köthető. Viszonylag szolidárisnak tekinthető a 40-es, 50-es korosztály. Ők azok, akik a rendszerváltás előtt együtt tudtak élni (gyerekként játszani, tanulni, ifjúként szórakozni, sportolni, majd dolgozni) a romákkal. Falvakban, ahol a hagyományos közösségek felbomlása később következett be, ahol viszonylag kiegyenlítettebb társadalmi viszonyok („mindenki egyformán szegény volt”) uralkodtak, ez a korosztály valamivel fiatalabb, mint a városban, Barcson. Az előítéletes gondolkodásmód inkább a fiatal és a legidősebb korosztályt érinti, azonban nem egyforma mértékben, módon. A legidősebb korosztálynál inkább egyfajta rejtett diszkriminációt lehet tapasztalni, az előítéletesség legtöbbször csak 51
Külön vizsgálatot igényelne a gazdasági helyzet és a tolerancia mértékének összefüggése demok-
ratikus körülmények közt. A diktatúrában a véleménynyilvánítás korlátozása nem engedi meg a másság, a különbségek hangoztatását; a diktatúra érdeke az azonosság , az „egységben az erő” kihangsúlyozása. A gazdasági helyzet romlásával egyértelműen erősödik az előítéletes gondolkodásmód; a bűnbak-keresés.
46
akkor kimutatható, ha jó kapcsolatba kerül velük a kérdezőbiztos. Ők azok, akiket, ha „rajtakapják” előítéleteiken, azonnal magyarázkodni kezdenek. „Módszerük” a kérdés megkerülése („nem lehet általánosítani”), hivatkozás a neveltetésükre („nem tehetek róla… valahogy ez belém nevelődött”). Ezzel szemben a fiatalabb korosztálynál (úgy is lehet fogalmazni: azoknál, akik a rendszerváltás után szocializálódtak) megfigyelhető a nyílt, sokszor már-már rasszistának is bélyegezhető megnyilvánulás. („Utálom a cigányokat… ki kellene irtani őket… menjenek vissza Indiába, ott csinálják a feszkót, stb.”). Nagyrészüknél ez csak divat (zsidózáshoz hasonlóan, maguk sem tudják, miért alakult ki ez a véleményük), amit az is mutat, hogy közben minden előítélet nélkül hallgatják, kedvelik a roma zenét. Egy másik részüknél utolérhető a szülői háttér, bár ők vannak kevesebben. A közömbösen viselkedőknél se korosztály, se iskolai végzettség szerint nincs különbség, ugyanakkor elmondható, hogy ez a réteg biztosabb anyagi forrásokkal rendelkezők körül kerül ki.
3.1.8 A szegénység, hátrányos helyzet megítélése Mint már láttuk, a szegénységet, a hátrányos helyzetet a lakosság 86,9%-a tartotta a legfontosabb problémának a romákkal kapcsolatosan. A felmérés során kapott más megállapítások is sokszor hivatkoznak a gazdasági helyzetre, mint az előítéletek egyik forrására legyen szó a szolidaritás alapjáról, vagy épp a bűnbak-keresésről. Ennek a kérdéskörnek a jobb megértése érdekében 3 kérdést tettünk fel: 1. 100 emberből hány tekinthető ma szegénynek Magyarországon? 2. Miben és mennyire változott a helyzete a szüleihez képest? 3. Végezetül: Mit tartanak a szegénység legfontosabb okainak? 100 emberből a szegények számát átlagosan 67,3-nak tartják a megkérdezettek. A legtöbben (132 fő) ennél magasabbra (80-ra) becsülték ezt a számot. Szintén jelentős volt a száma azoknak, akik a 70%-os (83 fő), 60%-os (82 fő), illetve a 90%os (80 fő) értéket nevezték meg. Ezek a számadatok – a szegények számának magas aránya – arról tanúskodnak, hogy a szegénységet alapvető problémának tartják, amely nem csak a romákra, hanem a társadalom több mint 2/3-ra jellemző. Nagy valószínűség szerint a mért magas arány abból következett, hogy a válaszadók saját élethelyzetüket, saját környezetükben tapasztaltakat vetítették ki országos szintre. 47
Első megközelítésre itt találhatjuk meg a térségben mért , viszonylag magas toleranciának, szolidaritásnak az okát is. Látszólag ellentmondanak ezeknek az adatoknak a felmérés következő kérdésére adott válaszok, amelyben arra voltunk kíváncsiak, hogy a megkérdezettek, hogyan értékelik helyzetüket (anyagi körülményeiket, társadalmi helyzetüket, iskolázottságukat, stb.) a szüleikhez képest.
A válaszadók 2/3-a (57-75%-a) szerint lényeges javulást lehet mérni a beállott változásokban. A legmagasabb arányt az életkörülmények javulásánál általában
52
(75%), valamint az iskolázottság fokában (71,5%) lehet tapasztalni. Ezt a mértékű javulást ugyanakkor nem követte hasonló arányban az anyagi körülményekben (62%) és a társadalmi pozícióban (57%) beállott változás. Ezzel szemben a megkérdezettek ¼-e szerint nem állott be változás a szüleihez képest. 38,4%-uk szerint a társadalomban elfoglalt helyzetük maradt változatlan; 25,4% szerint nem javultak az anyagi lehetőségeik. Szintén magas azoknak a száma, akik nem voltak képesek magasabb iskolázottsági szintet elérni (24,5%). A legkisebb számadatot (9,6%) az egyéb életkörülmények változatlanul maradása kapta. 52
Az egyéb címszó alatt adott válaszok legnagyobb része a lakáskörülményeket emelte ki, mint fon-
tos tényezőt.
48
Elgondolkodtató azoknak a száma, akik úgy érzékelik, hogy a szüleihez képest rosszabbul élnek (9,15%). Ez azt jelenti, hogy csaknem minden 10. ember ebbe a csoportba tartozik. Itt elsősorban az egyéb körülményeket (15,4%), az anyagi körülményeket (12,6%) emelik ki, amely egyrészt érthető, hiszen megjelent a magas munkanélküliség, amely a jövedelemtermelő képességek csökkenéséhez is vezet. Legkisebb számban a társadalmi pozíciójukban („Szegények voltak a szüleim, szegény vagyok én is, de valószínűleg a gyermekeim is azok maradnak” - 4,6%) és az iskolázottságban (4%) érzékelik a helyzetük rosszabbodását. Fontosnak találjuk megemlíteni, hogy a megkérdezettek egy nagyobbik része a kérdést nem tartották elég pontosnak; nem a szülőkhöz képest kívánták helyzetüket viszonyítani, hanem a lehetőségekhez, az ország (és Európa) más szerencsésebb térségeihez. Ezekben a véleményekben megfogalmazódott, hogy mindenképp lehet mérni a haladást, a helyzet javulását, de ezt a „kor” hozta, igazából a vártnál sokkal kisebb a mértékük. Vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek szerint mi okozza a szegénységet 8 különböző válaszadási lehetőséget kiemelve, rákérdezve hogy az egyes okoknak milyen nagyságú szerepet (semmilyen, nagyon kicsi, elég kicsi, elég nagy, nagyon nagy) tulajdonítanak a válaszadók.
49
A feldolgozás első fázisában a „semmilyen”, „nagyon kicsi” és az „elég kicsi”, valamint az „elég nagy” és a „nagyon nagy” szerepre vonatkozó válaszokat összevontuk. Ennek megfelelően legtöbben a meglévő rendszert hibáztatják a szegénység kialakulásával kapcsolatban (85,3%), míg az egyént hibáztatja („nem tesz erőfeszítéseket sorsának jobbra fordítására”) 80,5%-a a megkérdezetteknek, ezt a vélekedést a második helyre sorolva. A megfelelő képességek hiányára vezeti vissza a szegénységet a megkérdezettek 76,3%. Közel azonosan magas százalékban említik a megkérdezettek az előítéletek meglétét (47,2%) és az esélyegyenlőség hiányát (47,8%), mint a szegénység legfontosabb okát. Meglepően kevesek szerint van szerepe annak, hogy valaki kis településen lakik-e (56,2%) , illetve viszonylag kevés szerepet 53
szánnak a szerencsének (47,6%). A szegénységre – a megkérdezettek szerint – semmiféle hatással nincs a szerencsének (21,4%). Hasonlóan vélekednek az alkoholról (7,2%), valamint arról, hogy kistelepülésen él-e az ember (6,7%). Az egyén felelősségét jelzi az, hogy a megkérdezettek közül csak elenyésző számban (1,6%) vannak azok, akik szerint az egyén hiába tesz erőfeszítéseket sorsának jobbra fordítására, annak nem mutatkozik eredménye. A témánk szempontjából érdemes megvizsgálni külön is az előítéletekre, ill. az esélyegyenlőségre adott válaszokat, annál is inkább, mivel szinte teljesen azonos megítélés alá esett mind a kettő a válaszadók számát tekintve (77,2% - 77,8%). Egyrészről ez mutatja, hogy az emberek tisztában vannak azzal, hogy előítéletek és (ehhez is kapcsolódóan) esélyegyenlőtlenség létezik a társadalomban, s ez nagyban befolyásolja azt, hogy milyen fokú szegénység jön létre. Csaknem minden második ember ezeknek a szerepét „nagyon nagyra” értékelte.
53
Ez az adat valószínűleg valamelyest torzít, mivel a megkérdezettek nagyobbik része kis település-
ről származik, azt adott valóságként fogja fel.
50
4.1. A romák problémáinak megoldása „Az egész csak pénzpocsékolás. Attól, hogy nagy pénzek mennek a romáknak – a helyzet még nem változik. Ettől még csak a roma vezetőknek, a politikusoknak lesz pénze, munkája. A szegény az meg szegény marad, akár cigány az illető, akár nem”. (L.F., munkás) „Szerintem nagyon fontos dolog a romakérdés és fontos lenne valamilyen megoldást is találni rá. De nem hiszem, hogy valamikor, belátható időn belül ez megoldható lenne. Szerintem reálisan csak azt a célt lehet kitűzni, hogy hasonlóan drasztikusan továbbra ne romoljon” (F.S., egy civil szervezet munkatársa) „A gazdaságot kell helyzetbe hozni. Ha működik a gazdaság, a vállalkozás, több lesz adó, a munkahely, több pénzt lehet egészségügyre, oktatásra is szánni. Ha javul az ország, vagy akár itt a helyi helyzet is, javulni fog magától a romák helyzete is.” (L. I., vállalkozó) „Valami radikális változtatás kell. Ez nem maradhat így tovább. Kényszermunka, az kellene nekik.” (T.T., gimnazista diák)
A szociológiai felmérés egyik legnagyobb eredményének azt tartjuk, hogy világossá vált, a térségben lakók úgy vélik, hogy a romák problémái egyben a nem romák problémái is, hiszen következményüket közvetett vagy közvetlen módon a társadalom valamennyi tagja viseli, ezért szükséges valamilyen lépést tenni. A kérdőív utolsó részében tehát egyrészt azt vizsgáltuk, hogy a.) kiknek a feladata lenne a romakérdés megoldása, b.) mint a helyi társadalom tagja ő részt venne-e ebben a feladatban; c.) melyek azok a lehetséges intézkedések, amelyekkel ők is egyet tudnak érteni.
54
4.1.1 Ki oldja meg a romák problémáit? A megkérdezettek 93,6%-a szükségesnek tartotta a romakérdés megoldását, ugyanakkor viszonylag megoszlottak a válaszadók abban, hogy ezek a problémák össztársadalmiak-e, tehát a megoldásukban részt kell-e vállalnia a társadalom egészének, ill. a romák saját, belső problémája-e. A válaszadók 2/3 része volt azon a véleményen, hogy a társadalom minden tagjának feladata van a romakérdés megoldásában, s közel 1/3 része vallotta ezt a romák belső ügyének. Ha a válaszadók társa55
54
Ez utóbbi kérdésnél megvizsgáltuk az előzően felmért vélekedések alapján, hogy mennyire tudnak
azokkal egyetérteni – tehát a romák megítélését ebből a szempontból is vizsgáltuk. 55
A részletes vizsgálat a 39. oldalon található.
51
dalmi összetételét nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy elsősorban a fiatalabbak és a középkorosztály említi a társadalom egészének a felelősségét, míg a roma válaszadók saját belső problémájuknak tekintették ezt a kérdést. A vizsgálat további részében megvizsgáltuk a megoldásban szerepet vállaló intézményekkel, aktorokkal (maguk a romák , a roma értelmiség, külföldi segítség, a 56
magyar állam, a helyi önkormányzatok, az egyházi és karitatív intézmények, a roma kulturális és civil szervezetek) kapcsolatos elvárásokat.
A táblázatból kitűnik, hogy legtöbben az állam segítségét várják el, a megkérdezettek csaknem a fele (48,4%) állami feladatnak tartja a cigányság problémáinak megoldását. A megkérdezettek 29,1% szerint a CKÖ-k, a roma vezetők egyik legfontosabb feladata lenne ez. Szintén magas számban (10,7%) emelték ki a roma vezetők, a roma értelmiség szerepét ebben. Legkevesebben (0,4%) az egyházi, karitatív intézményeknek szánnák ezt a szerepet. Kevesebben bíznak a külföldi segítségben (5,1%) és a helyi önkormányzatokban (5,2%), valamint a roma civil szervezetekben (2,9%). 56
A kérdezőbiztosok ezt úgy értelmezték, hogy azokon a településeken, ahol CKÖ van, ott a kisebb-
ségi önkormányzatra kérdeztek rá, ahol meg ilyen nem létezett, ott a cigány vezetőkre helyezték a hangsúlyt.
52
Második legfontosabb szerepet a roma értelmiségnek (31,9%), a helyi önkormányzatoknak (27,3%), valamint a helyi CKÖ-knek (16,1%) szánták a megkérdezettek. Ha a válaszadók összetételét vizsgáljuk, akkor a nem romák közt többen vannak azok, akik – közelebbről meg nem határozható – roma szubjektumoktól (CKÖ-k, vezetők, civil szervezetek) várják a segítséget, majd ezt követi az állam . Ezzel 57
szemben a romáknál ez a sorrend megfordul – elsősorban az államtól várják a segítséget, majd csak azt követően jelenik meg egy pontosabban nem értelmezhető önerő. (A fenti szubjektumok mellett még a rokonságnak, a családnak tulajdonítanak nagyobb szerepet.) A felmérés során, majd azt követően a beszélgetésekben kihangsúlyozták a megkérdezettek, hogy a roma szereplők részvételét a helyi cigánypolitika is befolyásolja; egyetértenek azzal, hogyha bármilyen döntés születik a romákról, magában a döntésben vállaljanak szerepet a romák is. Ugyanakkor mind a két csoportnál – a romáknál és a többségi társadalom tagjainál is – megfigyelhető az az ellentmondás, hogy az általuk legfontosabbnak tartott aktorokat képtelennek, nem egészen hatékonynak találják a feladatok, a problémák megoldására. Másik megfigyelésünk a megoldások módjára vonatkozik. Míg a nem roma válaszadók a romák szerepvállalásánál jobban kihangsúlyoztak egyfajta nevelő munka szükségességét, amelyben a roma vezetőknek, értelmiségieknek, CKÖ-knek és civil szerveződéseknek (de egyben a családnak és a rokonságnak) is felelősséget kell vállalniuk. Ezzel szemben a roma válaszadóknál ugyanezen aktorok esetében kihangsúlyozták, hogy az államnak a feladata ezekhez a feladatokhoz „pénzt, paripát, fegyvert” biztosítani, míg a romák szerepe elsősorban a döntések meghozatalára, a források elosztásának koordinálására, a megvalósítás ellenőrzésére kell, hogy vonatkozzon. Érvelésükben arra hivatkoztak, hogy lényegében ők azok, akik konkrétan ismerik a romákat és a romák élethelyzetét (hiszen ebben élnek). Ellenérvként ugyanakkor az hangzott el, hogy ilyen esetekben semmi sem garantálja, hogy a ténylegesen rászorultakhoz jut el a támogatás; előnyben részesítik saját magukat, családju-
57
Megjegyezzük az igazság kedvéért, hogy alig 1,5%-nyi különbség van a két csoport – a romák és
az állam szerepét kiemelők – között, amely statisztikai szempontból elhanyagolható. Annyi megjegyzést azonban általában hozzáfűztek a megkérdezettek, hogy a romák aktív részvétele nélkül az állam sem tudja igazában hatékonyan megoldani a problémáikat.
53
kat, rokonságukat és ismerőseik körét. Ez utóbbi véleménnyel bírók legtöbbször ezeknél az okoknál fogva hangsúlyozták jobban ki az állam szerepét.
4.1.2 A megkérdezettek társadalmi aktivitása A felmérésben, mielőtt rátértünk volna arra a kérdésre, hogy milyen lehetőségeket tartanának ők saját maguk elképzelhetőnek a roma problémák megoldásában, kíváncsiak voltunk arra is, hogy melyek azok a problémák, amelyek igazából érdekli őket, s amelyek megoldásából szívesen kivennék a részüket. Elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen szervezet munkájában vennének rész szívesen; majd egy képzeletbeli, jellegzetesen civil aláírásgyűjtési akcióban való részvétel esetén vizsgáltuk azokat a témákat, amelyben aktivitásukat kifejthetik.
54
A válaszok közül kitűnik, hogy a legtöbben (66,6%) egy olyan szervezet munkájában vennének/vesznek részt, amely a hobbijukhoz kötődik. Legtöbben a horgászást, a kertművelést, s egyes sporttevékenységeket nevezték meg, mint konkrét hobbitevékenységet. Második helyen kiemelt szerepet (62%) kapott egy város, vagy faluvédő egyesületben való részvétel, majd ezt követte egy jótékonysági egyesület (61,7%). Ennek okát abban látjuk, hogy a válaszadók közt sokan voltak olyanok, akik vagy a barcsi Nőegylet, vagy pedig a Közéleti Roma Nők valamelyik tagszervezetében (Barcs, Lakócsa, Babócsa – BARONESZ), ill. a Nagycsaládosok Egyesületében egyébként is dolgoznak, vagy ezekkel a szervezetekkel közelebbi kapcsolatba kerültek.
58
Számunkra is meglepetést okozott a negyedik helyen szereplő környezet- és
természetvédelmi szervezet (58,8%), amelyet csak a Duna-Dráva Nemzeti Park adta lehetőségekkel tudunk megmagyarázni. A válaszadók számára a legkevésbé vonzóak a felsorolt szervezetek közül a politikai pártok (elutasítja: 79,8%), egy fajgyűlölet ellen fellépő szervezet (elutasítja: 67,9%), valamint a vallásos szervezetek, szeretetszolgálat (elutasítja: 64%). Ettől 59
alig marad le az önkormányzat (61%).
58
Mint már többször is említettük a szociológiai felmérésben résztvevő szervezetek elsősorban az
ügyfeleiket kérdezték meg, amely révén a hátrányos helyzetű lakosság túlreprezentált volt a mintában. Ez magyarázta a nagyobb szolidaritást, ill. ebben az esetben a jótékonysági szervezetben való részvételt. 59
Az egyház a térségben nem épített ki szociális szolgáltató, karitatív rendszert. Bár a megkérdezet-
tek több, mint fele (52,6%) tekinti magát vallásosnak, s a vallásos emberek 56,2%-a gyakorolja is a hitét – ezért található a válaszok közt a viszonylag magas elutasítás.
55
A kérdőív következő részében arra kerestük a választ, hogy részt venne-e egy aláírás-gyűjtési akcióban (aláírást gyűjtene, maga is aláírná, nem érdekelné, ellenezné), amelyet … roma nők szerveznek azért, hogy résztvegyenek a helyi közéletben; … egy egyesület indít, hogy a helyi hatalom nagyobb figyelmet szenteljen a munkanélkülieknek; … a fiatalok szerveznek, azért, hogy minden településen legyen ifjúsági önkormányzat; … egy cigányszervezet indít azért, hogy szigorúbban büntessék meg a cigányellenes megnyilatkozásokat; … egy egyesület kezdeményez, a helyi kulturális élet fellendítése érdekében; … a környezetvédők kezdeményeznek a drávai vízi-erőmű ellen. A válaszokból kiderül, hogy a legnagyobb támogatottsága a munkahelyteremtésnek van, a válaszadók 13,5%-a maga is gyűjtene aláírást és 76,9%-a maga is aláírná az ilyen jellegű petíciót. Szintén elégedetlenek az emberek a helyi kulturális élettel, szeretnék azt fellendíteni. Itt a megkérdezettek 71,4%-a írná alá a petíciót, ugyanakkor viszont csak a megkérdezettek 6,1%-a gyűjtene erre aláírásokat. Hason56
lók az arányok az ifjúsági önkormányzat érdekében történő aláírásgyűjtés esetében (65% - 5,5%). Kérdőívünk célkitűzéseinek megfelelően rákérdeztünk a cigány nők közéleti szerepvállalására, valamint egy esetleges antidiszkriminációs akció sikerességére is. A roma nők esetében a második legnagyobb csoportot kaptuk arra nézve, hogy aláírásokat is gyűjtenének (12,2%), míg az antidiszkriminációs aláírásgyűjtésnél a 4. helyre került az aláírást is gyűjtők személye. Mind a két esetben a megkérdezetteknek több mint a fele (55,0%-55,2%) aláírná a petíciót. Ez az adat számunkra azért is érdekes, mivel a nem romák közül csaknem minden 4. ember (18,6 - 27,2%) egyetért és támogatja ezeket a kezdeményezéseket. Ellentmondásosnak tűnik a természetvédelmi kezdeményezés megítélése, hiszen itt a legmagasabb az elutasítás aránya (nem ért vele egyet 20,4%; nem érdekli 27,2%), annak ellenére, hogy a megkérdezettek csaknem 60%-a részt venne egy ilyen jellegű szervezet munkájában. Az ellentmondásra rákérdezve kiderült, hogy míg a részvételt a természet szeretete motiválja (passzív természetvédelem), addig az aktív természetvédelem formáit idegennek tartják. A második legnagyobb elutasítást (nem ért vele egyet 17,5%) az antidiszkriminációs kezdeményezés kapta a felmérésben, s ugyancsak magas a roma nők közéleti szerepvállalását ellenzők száma is (nem ért vele egyet 6,8%).
4.1.3 Egyes roma programok/elképzelések elfogadottsága A kérdőívben két módszerrel közelítettük meg azt a kérdést, hogy milyen módszerekkel tudnák elképzelni a megkérdezettek a roma kérdés megoldását. Egyrészről rákérdeztünk a saját megoldási javaslataikra az egyes hátrányok vetületében (oktatás-képzés, roma munkanélküliség, lakhatási viszonyok, szociális-gazdasági viszonyok), míg egy másik kérdéscsoportban a létező, ill. szervezetünk által preferálni kívánt különböző megoldási javaslatokra, véleményekre kérdezett rá.
4.1.4 A megkérdezettek saját javaslatai a romák problémáinak megoldására Az első kérdéscsoportra – „Ha lehetősége nyílna rá, hogyan oldaná meg Ön a roma gyerekek oktatását, a roma munkanélküliséget, a romák lakáshelyzetét, a ro-
57
mák szociális-gazdasági viszonyait) – hasonlóan más nyílt kérdésekhez – viszonylag kevés válasz érkezett, a válaszok közül is sok esetben számunkra nem értékelhető megoldásokkal. A megkérdezettek 26,0 - 41,6%-a nem tudott és/vagy nem is akart erre a kérdésre válaszolni. Szintén jelentős számban akadtak olyanok, akik mind a négy kérdésre „sehogy”, „úgy van jó, ahogy van” válaszokat adtak. Elvétve akadtak (általában 1-2 fő válaszában) kifejezetten rasszista megnyilatkozások : 60
Munkanélküliségre: „El kéne dugni előlük mindent, hogy ne lophassák el.” Lakáshelyzetre: „Sátrat adnék nekik”; „Fóliasátrat adnék nekik” „Rájuk gyújtanám”; „Petróleummal” „Egy sor roma, egy sor tűz” „Elköltöztetném lakatlan szigetre/Indiába/külföldre” Szociális-gazdasági helyzetre: „A gyerekeknek adnék ruhát és ennivalót, a felnőtteknek viszont csak munkát” „Oldja meg a Göncz Kinga, ne én!” „Mint a Kádár korszakban!” 61
A legtöbb válaszadó mindegyik kérdéscsoportnál „mint a magyarokét” választ adta (26-42 fő), amely sajnos ugyanúgy nem ad számunkra támpontot, mint az elszórt, egyedi válaszok. A továbbiakban kérdéskörönként a legjellemzőbb 3-4 választ adjuk meg, jelezve azok számát, akik hasonlóképpen nyilatkoztak. Gyerekek oktatása és képzése: „Felzárkóztató program szükséges” (98 fő) „Ösztöndíjak, pályázatok, egyéb anyagi jellegű segélyek” (84 fő)
60
A hitelesség kedvéért megjegyzem, hogy a rasszista megnyilatkozásokat éppúgy lehetett romáktól
is hallani saját magukra vonatkoztatva, mint a többségi társadalom más megkérdezetteitől. Ugyanakkor nem fordítottunk ezekre nagyobb figyelmet, mert ezeknek a válaszoknak aránya nem éri el még az 1%-ot sem. 61
Lényegében ugyanezt az álláspontot képviselik azok, akik szerint ez nem az ő, hanem az állam, az
önkormányzat hatásköre. Sajnos ezekkel a válaszokkal sem tudtunk igazán mit kezdeni.
58
„Ne különítsék el a cigány gyerekeket a magyaroktól, azonos elbírálás alá essenek” (65 fő)
62
Viszonylag sokan emelték ki az ingyenes ellátást az iskolákban (21 fő), az olcsóbb (vagy ingyenes) tankönyvek megszerzésének a lehetőségét (28 fő), a szülői meggyőzés fontosságát (35 fő), és a roma pedagógusok, tanárok jelenlétét (10 fő). Roma munkanélküliség: „Közhasznú munka, munkahelyteremtés” (463 fő!) A válaszadók nagy többsége ennél a kérdésnél egyértelműen az állam, az önkormányzat (70 fő), a munkaügyi központ (8 fő) feladatának tekintették a megoldást, de itt a legjelentősebb számú azoknak a válaszoknak az aránya, ahol nem tesznek különbséget magyar és roma között (59 fő). A munkahelyteremtésben kiemelték az egyén felelősségét is (24 fő), azzal, hogy saját maguk keressenek a munkanélküliek munkát. Bár viszonylag kevesen említették (8 fő), de érdemes odafigyelni arra a véleményre, hogy külön, ösztönző támogatásban kellene részesíteni azokat a vállalkozásokat, akik romákat foglalkoztatnak, vagy hajlandóak foglalkoztatni (adókedvezmény, bértámogatás, járulékok egy részének átvállalása stb.). Szintén jelentős számban vannak, akik az oktatás-képzés, a szakma megszerzését tartották elsődlegesnek (47 fő). Lakhatás: Itt is a legtöbb válaszadó (283 fő!) az állam, az önkormányzat kompetenciájába utalja a helyzet megoldását, azzal, hogy az állam építsen magasabb komfortfokozatú lakásokat (ösztönözze a minőségi cserét egy bizonyos mértékig), legyen elérhető lakásprogram, épüljenek olcsó bérlakások (171 fő!). Szintén jelentős számban vannak azok, akik a szoc.pol. támogatást, a segélyek mértékét emeltetné.(48 fő). Hasonló számban (47 fő) találhatjuk meg azokat, akik szerint a munkalehetőségek és a jövedelmek javulásával egyidejűleg ez a probléma is megoldódna. 15 fő preferálná a különböző kaláka-szerű megoldásokat – építsék fel ők maguk a házukat, ezáltal a foglalkoztatásuk is megoldhatóvá válna. Szintén jelentős számban vannak azok (17 fő), akik a már meglévő, de nem használt ingatlanokba költöztetné be a romákat. 11
62
Ezzel szemben az elkülönítést 17 fő szorgalmazta („Járjanak a romák külön iskolába”).
59
fő említette a cigány telepek felszámolását, illetve az ilyenek kialakulását akár erőszakkal is, de megakadályozná. Szociális-gazdasági helyzet: A válaszadók többsége (238 fő!) szerint a munkahelyek teremtésével, a munkára történő ösztönzéssel ez a helyzet magától is megoldódna. Az előzőekhez képest itt hangsúlyozták a legkevesebben az állam (85 fő), a helyi önkormányzat (21 fő) szerepét. Ezzel szemben megjelent az egyén felelőssége (22 fő), de hangsúlyozták a cigány kisebbségi önkormányzatok, szervezetek felelősségét is (48 fő), akik mellé szociális munkásokat, család- és ifjúsági segítőket alkalmaztatnának. 55 fő külső segítséget vár el segélyek, szeretetcsomagok, ruhaosztás, élelmiszerosztás stb. formájában, ugyanakkor 14 fő szerint nem segélyt, hanem munkalehetőséget kellene biztosítani számukra („amúgy is túltámogatottak”.)
4.1.4 Már létező megoldási kísérletek véleményezése A szociológiai felmérés egyik alapvető célja az is volt, hogy felmérjük egyes meglévő, vagy tervezett intézkedések, elképzelések elfogadottságát. 11 alternatívát soroltunk fel s mértük az elfogadottságot (egyetért), illetve az elutasítás (nem ért vele egyet) fokát. Természetesen ezek közt megtalálhatóak voltak állami, saját és az előfelmérések során felmerült kérdéscsoportok is; tisztában voltunk azzal, hogy ezek különféle fajsúllyal kerülnek mérlegelésre. A 11 alternatíva a következő volt: •
Közhasznú munkahelyek létesítése munkanélküli romáknak
•
Felzárkóztató iskolai programok csak romáknak
•
Saját roma tanoda létrehozása
•
Ingyenes egészségügyi felvilágosító programok romáknak
•
Szociális munkások alkalmazása
•
Ingyenes szakképzés és munkaügyi tanácsadás romáknak
•
Az iskolázatlan romafelnőttek ingyenes továbbképzése
•
A roma nyelv és kultúrafejlesztésének állami támogatása
•
A roma történelem és kultúra tananyaggá tétele
•
Állami támogatás a romák lakáshelyzetének támogatására
60
•
Pozitív diszkrimináció minden téren
A legnagyobb támogatottsággal –a leginkább megoldandó problémának tartott – munkahelyteremtés rendelkezett, akár közhasznú formában is. A megkérdezettek 80%-a tartja ezt helyes megoldásnak és ebben a kérdésben a második legkisebb a határozott elutasítás foka is (10,3%). Szintén 70% feletti (73,5%) az iskolázatlan romáknak szóló ingyenes tovább- és átképzést tartja mindenképpen szükségesnek (itt az elutasítás foka: 11,8%). Lényegében a romák foglalkoztathatóságához kapcsolódik ennek a másik vetülete – ingyenes szakképzés, munkaügyi- és munkaerő-piaci szolgáltatások – amely hasonló eredményeket hozott a felmérésben (elfogadottság: 72,7%; elutasítás: 12,3%). A megkérdezettek 70%-a még szükségesnek tartja az egészségügyi felvilágosító programok beindítását (itt az elutasítás foka a legkisebb: 9,7%), s ezzel párhuzamosan szociális munkások (családgondozók, családsegítők) alkalmazását (elfogadottság mértéke: 67,6%; elutasítás: 13,6%). Meglepően alacsony, 50% alatti elfogadottsággal bír a saját tanoda szükségessége (ezt elutasítja: 34,9%, tehát itt az elutasítás foka magasabb mint a mellette érvelők száma), illetve a roma történelem és kultúra tananyaggá történő fejlesztését kívánók (39,1%), illetve azt ellenzők (35,9%) száma. Ezekben a kérdésekben mind a romákat, mind pedig a többségi társadalom tagjait megkérdeztük; így a válaszok a térségben élők közös akaratát tükrözik. Az ok-
61
tatás sajátos romacentrikus megoldásait ezek szerint egyaránt elutasítják mind a magyarok, mind pedig a romák.
63 Az
63
elutasítás magyarázatát a romák erős asszimilációs törekvéseire vezethetjük vissza; a gyerekek
jövőjét féltik ezektől az oktatási formáktól. A kérdőíven kívül megkérdezetteknél is szembeötlő volt, hogy elutasítják a roma (beás) nyelv tanítását, helyette inkább valamelyik világnyelv (angol, német) oktatását tartották szükségesnek a gyermekük boldogulása érdekében. Igaz a felmérés során a nyelv tekintetében ennél pozitívabb eredményeket kaptunk – sajátos módon épp a többségi társadalomnál magasabb az elfogadottsága ennek a megoldása. (elfogadottság: 56%; elutasítás: 20,3%)
62
ÖSSZEFOGLALÓ A szociológiai felmérés alapvetően egy szolidáris, toleráns helyi társadalom képét tárta elénk. Természetesen itt is megtalálhatóak voltak olyan egyének, akik nem mentesek az előítéletektől, de ezek száma elenyésző volt. A kérdőívre adott válaszok híven tükrözték a folyamatokat is – sajnos, hogy a térség gazdasági helyzetének stagnálásáért, illetve lassú leépüléséért a számarányban egyre jelentősebb mértékben jelenlévő romákat okolja a közvélemény. Ugyanakkor megállapítható, hogy a romák problémáit mindenképpen megoldandó kérdésnek tekintették, hiszen közvetve, vagy közvetlenül a saját sorsuk javítását is ettől várják. Számunkra ugyanakkor ez a felmérés, az eredményeknek a feldolgozása kijelölte az utat. Bár szükséges további résztanulmányok elvégzése, azok beépítése egy nagyobb tanulmányba, ugyanakkor a meglévő anyag alapján már hatékonyabb munkát tudunk végezni a jövőben.
63
