Örökségvédelmi szempontú vélemény és javaslat az Új Széchenyi Terv vitairatához avagy Felemelkedés kultúra nélkül?
KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL
2010
Örökségvédelmi szempontú vélemény és javaslat az Új Széchenyi Terv vitairatához avagy Felemelkedés kultúra nélkül? I. II.
III. IV. V.
A vitairat egészének, céljainak, teljességének kritikája a. A vitairat céljaihoz, eszközeihez fűzött észrevételek b. A vitairat elemzése örökségvédelmi szempontból Javaslatok az örökségvédelem stratégiai szintű beépítésére a Széchenyi Tervbe a. Örökségvédelmi vonatkozású kritikai észrevételek és javaslatok az ÚJ SZÉCHENYI TERV c. bevezető munkarészben b. Örökségvédelmi vonatkozású kritikai észrevételek és javaslatok az ÚJ SZÉCHENYI TERV PROGRAMJAI szöveges munkarészben Egyéb javaslatok a. Javaslat a Navigációs térképhez b. Javaslat a Széchenyi terv monitorizálásához Összegzés Mellékletek: 1. Válság és örökségvédelem (NAGYÍTÁS, 2010/06. szám) 2. Széchényi Ferenc Program – A Magyar Köztársaság Örökségalapú Fejlesztési Programja
I. A vitairat egészének, céljainak, teljességének kritikája a. A vitairat céljaihoz, eszközeihez fűzött észrevételek Jóllehet az Új Széchenyi Terv vitairatának problémafelvetése, irányultsága érthető, világos, hogy az egészséges gazdasági alapok megteremtését célozza, a megvalósítás koncepcióját sajnos mégis kritikával kell illetnünk. A kulturális terület számára ugyanis – legalábbis ebben a fázisban – csalódás a tervezet. A csalódás oka, hogy az ország felemelését célzó és fejlődésének irányát húsz évre meghatározó fejlesztési terv nem veszi figyelembe a kultúrát sem mint gazdasági erőforrást, sem mint az életminőség releváns tényezőjét, és a kulturált társadalmat sem tekinti elérendő célnak. Erre utal legalábbis, hogy lényegében hiányzik az anyagból a kulturális terület. Az még esetleg érthető volna, ha a kultúrát nem az elsődleges gazdasági húzóágazatnak tekintené, és ennek megfelelően pozícionálná, de a szöveg megfogalmazásai több ponton is egyértelművé teszik, hogy egyáltalán nem számol ezzel a területtel. Különösen nehéz értelmezni ezt a hozzáállást annak tükrében, hogy az első és valóban sikeres Széchenyi Terv az épített örökségben és a kultúrában rejlő lehetőségeket beépítette koncepciójába és végrehajtási gyakorlatába. Mindez abból adódhat, hogy a jelenlegi szövegtervezet megmarad a vállalkozói-gazdasági horizonton, és a gyakorlati teendőket a vizionált eredmény tekintetében nem emeli nemzetstratégiai szintre. Fentiek bizonyítására elég, ha a bevezető részben tetten érhető egyoldalúság néhány esetét idézzük. A szöveg szól arról, hogy az állam „a közösségért és a közjóért felel”, valamint, hogy e céljai biztosítása érdekében köt „szövetséget a gazdasággal” (18.l.) Ebben az összefüggésben az volna a jó szövetség, amely biztosítaná, hogy azok a területek, amelyek ugyancsak az állam feladatkörébe tartoznak – ilyen a kultúra is –, a kölcsönös érdek elve alapján kedvezményezetté váljanak. A kizárólag gazdasági szempontú megfogalmazásból olyan jövőkép születik, amelyben a „jobbra törő ember” kizárólagos jellemzője a „siker és
érvényesülés” (19.l.) A szellemi gyarapodás (úgy is, mint hozzáadott érték) és ennek jelentősége az egyén és a közösség életében szóba sem jön. Végül a lezáró szakasz felütésének példája: „Az Új Széchenyi Terv - Együttműködés a magyar gazdaság talpra állításáért és felemelkedéséért.” (31.l.) A gazdaságot valóban talpra kell állítani, hogy a nemzet felemelkedjék, a nemzet felemelkedésének azonban nyilvánvalóan nem a gazdasági jólét az egyetlen záloga. Őszintén reméljük, hogy a kulturális ágazat szempontjainak az Új Széchenyi Tervben történő érvényesítésére a vitairat 29. oldala utolsó bekezdésének szellemében („Nyitott arra is, hogy más, a kitörési pontok között nem nevesített, de magas hozzáadott értéket teremtő, hálózatba szerveződő ágazatok fejlesztési elképzeléseit integrálja.”) a szöveg véglegesítése során lehetőség lesz. b. A vitairat elemzése örökségvédelmi szempontból Rendkívül fontos lenne tehát a kultúra, ezen belül az örökségvédelem gazdaságerősítő hatásainak erőteljesebb felmutatása és érvényesítése. Természetesen nem arról van szó, hogy az örökségvédelem problémáira az Új Széchenyi Tervnek kell megoldást találnia, ám arról egyértelműen szót kellene ejteni, hogy ez a terület a kézenfekvő identitásnövelő és turisztikai vonatkozások mellett milyen stratégiai célokat segít, és milyen fejlesztési irányokat igényel. És arra is emlékeztetni kell, hogy ha az ilyen szintű stratégiai program a meglévő kulturális értékekkel nem számol, akkor nemcsak egy meglévő erőforrást hagy figyelmen kívül, de az is előfordulhat, hogy a megvalósítás során az, ami előnyt jelenthetett volna, akadályozó tényezővé válik. Az örökségvédelem területét tekintve már most látható, hogy a Terv ebben a formában nemcsak hogy nem hozza helyzetbe a területet, hanem egyenesen káros, és konfliktust generál. Teszi ezt azzal, hogy az új érték teremtésének sürgető igénye mellé egyáltalán nem rendeli oda a régit, mint értéket. A dokumentum örökségvédelmi szempontú hiányosságait jól reprezentálja a kulcsszavas keresés eredménye. A szöveges dokumentum sem az „örökség”, sem a „védelem” szóra nem ad releváns, az örökségvédelem témakörét érintő találatot. Az örökségvédelem témájában értelmezhető szavak közül az alábbiakat vizsgálatuk: „kultúra” – 8 db, „kulturális” – 3 db, „érték” – 5 db, „környezet” – 7 db, „település” – 3 db, „város” – 15 db, „rehabilitáció” – 6 db, „rekonstrukció” – 4 db releváns találatot kaptunk. E számok is arra engednek következtetni, hogy az örökségvédelem témaköre nem került beépítésre. Az örökségvédelem pedig számos ponton természetes módon csatlakozhatna a Tervhez. A vitairatban felsorolt kiemelt programok egy része ugyanis jelentős részben növelni lenne képes az örökségvédelem, visszahatva pedig az adott program versenyképességi esélyeit (Gyógyító Magyarország, Egészségipar, Megújuló Magyarország, Vállalkozásfejlesztés, Tudomány, Innováció és növekedés). Az Otthonteremtés és Lakásprogram céljainak eléréséhez az örökségvédelem szempontjai látszólagos akadályt jelenthetnek, jóllehet a legszervesebb együtthatás éppen itt lenne lehetséges. Az örökségvédelmi gondolat, azaz a történeti értékhez hű bánásmód a kulturális örökséget értékálló, mindig megújulni képes és számos szempontból jövedelmező gazdasági forrássá és közösségépítő erővé emeli. Aranytojást tojó tyúkká – amelyet nem érdemes levágni.
A kulturális örökség elemei ugyanis fejlesztési potenciál hordozói, azaz lehetőséget kínálnak arra, hogy a múltból hozott tőkét a jövőre fordítsuk. Amennyiben a fejlesztési szándékok figyelembe veszik az örökségi értékeket, mi több: azokat alapul véve építkeznek, az örökség alapú és az egyéb jellegű fejlesztések között szinergetikus, egymást erősítő hatások érvényesülhetnek. S hogy ez nem csupán elvi lehetőség, álljon itt a számtalan ígéretes, de egyelőre kihasználatlan lehetőség közül szinte találomra kiemelt Zala megyei Kehidakustány példája, itt éppen a gyógyturizmus és a kulturális turizmus lehetséges együtthatásának igazolására. Nincs kimutatás arról, hogy az igen népszerű termálfürdő vendégei közül hányan keresik fel a faluban álló templomot, a benne található Deák Ferenc-sírboltot, a Deák-kúriában berendezett múzeumot, a kehidai településrész jelenleg temetőkápolnaként működő, 13. századi templomát, a kustányi erdőrészben álló koragótikus romtemplomot vagy éppen az ún. Deákforrást. S még e valószínűleg kisszámú fürdővendég számára sem jelzi sem emlékmű, sem más, hogy a nemesi vármegyék kialakulása felé mutató első, a Zala megyei szerviensek szolgabíró-választási jogát rögzítő középkori oklevél (1232) megszületésének helyén, „Ketűd hídjánál”, azaz a magyar államszervezés történetének egyik kiemelt helyszínén járnak. És vice versa: azok a turisták, akik a magyar középkor vagy éppen Deák Ferenc tisztelőjeként látogatják meg a települést, vajon megmártóznak-e a gyógyító vízben? A két különböző típusú célpont integrált fejlesztési koncepcióval szervesen összekapcsolható lehetne, egymást bizonyosan erősítené. Ennek előfeltétele természetesen a még elhanyagolt állapotban lévő épített örökségi értékek helyreállítása mellett az összehangolt turisztikai termékfejlesztés és marketing. A 2009 óta tartó pénzügyi és gazdasági válság különösen aktuálissá teszi az kulturális örökségben rejlő fejlesztési lehetőségek tárgyalását. Az örökségvédelem azért különösen alkalmas válságkezelésre, mert a műemlék-helyreállítások 3-4-szer több ember foglalkoztatását teszik lehetővé, mint az új építkezések; a gazdasági tevékenységek többségénél erősebb a munkahely-sokszorozó hatásuk is, azaz egy létrehozott munkahely itt generálja a legtöbb közvetett foglalkoztatást; és mivel nagyobb infrastrukturális beruházásokat nem igényelnek, a befektetett tőke jelentős része bérezésre fordítható. A kérdésnek ma már tetemes nemzetközi elméleti szakirodalma van, a gyakorlatban pedig Franciaország és Norvégia kínál követendő példákat. Hangsúlyozzuk, hogy mindkét ország esetében kormányzati döntésekről és állami költségvetési források felhasználásáról volt-van szó! Úgy tűnik, hogy számos európai gazdasági és politikai szereplő ismerte már fel, hogy a válság kulturális fejlesztés nélkül nem küzdhető le, sőt a kulturális fejlesztések a válságkezelés egyik alappillérévé válnak. Ennek részeként pedig az örökségvédelem a fenntartható környezet és a minőségi, egyúttal tartós foglalkoztatás-növelés harmonikus és megkerülhetetlen eszköze. Az épített örökség megőrzésében rejlő gazdaságfejlesztési lehetőségek átfogó, európai, sőt globális szintű elemzését adta a NAGYÍTÁS folyóirat 2010/06. számának Gyújtópont rovatában VÁLSÁG ÉS ÖRÖKSÉGVÉDELEM címmel megjelent cikk. (1. sz. melléklet) Az alábbiakban ebből idézünk az európai gondolkodás megváltozását tükröző megállapításokat. A cikk leszögezi, hogy Európában és a világ örökségtudatos térségeiben „jó ideje komoly erőfeszítések történnek a kulturális örökségben rejlő gazdasági lehetőségek feltárására és számszerűsítésére, s ezek révén az érintettek meggyőzésére. Ennek a folyamatnak egyik kézzelfogható eredménye a 2005. október 13-án elfogadott, A kulturális örökség gazdasági értékéről szóló Európa Tanács-keretegyezmény, közismert nevén a Faro egyezmény,
amely…felvázolja azokat az előnyöket, amelyek a kulturális örökség kulturális tőkeként való hasznosításából erednek.” A tanulmány sajnálattal állapítja meg, hogy a jelenlegi európai uniós támogatási rendszerek keretében van ugyan lehetőség a kulturális örökségi értékek megőrzésének pályázati támogatására, ám annak aránya messze elmarad más, prioritást élvező területek támogatási lehetőségétől. Már ”... teljesen más szemléletmódon alapult a 2009 áprilisában zárult EGK és Norvég Finanszírozási Mechanizmus, amely...elsősorban a frissen csatlakozott országok részére biztosított 1,3 milliárd eurós pályázati támogatás prioritásai között kiemelt helyet adott az európai kulturális örökség megőrzésének. ...a fenti időszakban a Finanszírozási Mechanizmus legnagyobb, 257,6 millió eurós támogatási összegében az európai kulturális örökség megőrzése részesült (összesen 225 projekt). Az összeg több mint kétharmada (190 millió euró) az ingatlan kulturális örökség megőrzésére és városmegújításra jutott…” „Sajátos módon a földrészünket megrázó, és várhatóan fel is rázó pénzügyi válság ráirányította a figyelmet a kulturális örökségben rejlő gazdasági lehetőségekre.” „Úgy tűnik, egyes országokban a baj közepette, az eddig üdvözítőnek tartott sémák összeomlását követően tanácstalanná vált gazdasági vezetők végre figyelemre méltatták azokat az eddig egy mozdulattal lesöpört javaslatokat, amelyek alapos kutatást követően, beszédes mutatókkal, táblázatokkal és diagramokkal illusztrálva mutatnak rá a kulturális örökségre fordított állami források gyors és tartós megtérülésére.” Új fejlemény az is, hogy a „Heritage Strategies International nevű szervezet elnöke tíz pontból álló kritériumrendszert (hatékonyság, gazdaságosság, hosszú távú tőke, munkahelyek és jövedelem, széles körben jelentkező pozitív hatások, ösztönző motiváció, befektetett közpénzek értéknövekedése, hozammegtérülés, közösségi stratégia előmozdítása, fenntartható fejlődés) javasol a válságkezelő, kontra ciklikus kormányzati intézkedések hatékonyságának megítélésére.…A gazdaságélénkítő kormányzati beavatkozások célterületeinek az általa javasolt szempontrendszer szerint történő összevetése során egyértelműen kiderül, hogy a kulturális örökségre fordított összegek produkálják a legjobb mutatókat, jelentősen meghaladva az eddig prioritást élvező területekre – a városi infrastruktúra vagy a tömegközlekedési hálózatok fejlesztésére – szánt források megtérülési adatait.” „A kulturális örökségben rejlő gazdasági lehetőségek felismerése vezette a francia kormányzatot is arra, hogy a második világháború óta legsúlyosabb válságát megélő francia gazdaság élénkítésére szánt 26 milliárd eurós csomag 1,5 százalékát műemlékek helyreállítására különítsék el…” „Hasonló módon a norvég kormány is fontos szerepet szánt a kulturális örökség megőrzésének válságkezelő intézkedései során…A kezdeményezés rendkívül sikeresnek bizonyult úgy örökségvédelmi, mint társadalmi szempontból, hiszen eredményeként nemcsak a műemlékállomány állapotában következett be látványos javulás, hanem számottevően javultak a hosszú távú foglalkoztatás mutatói is…” „Nem csoda, hogy a 2009. évi válság idején, amely az olajárak zuhanása miatt Norvégiát is érzékenyen érintette, a norvég kormány figyelme ismét az örökségvédelem felé fordult. A kormányzat olyan válságélénkítő intézkedésekben gondolkodott, amelyek gyors és látványos eredményeket hoznak, jól körülhatárolható célkitűzéseket szolgálnak, illetve időben behatárolhatók, és eredményesen szolgálják a kormány környezeti és jövedelemelosztási
politikáját. Az örökségvédelem ezeknek az elvárásoknak több szempontból is tökéletesen megfelel.” „A fenti pozitív példák nyomán, az Európai Unió politikusainak tájékoztatására” egy spanyol képviselő „európai parlamenti meghallgatást kezdeményezett, amelyre A kulturális örökség szerepe a pénzügyi válság idején címmel” 2009 májusában „került sor. A meghallgatáson…előadást tartott többek közt …a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO szakértője...,” aki „számos ponton megerősítette azokat a kutatási eredményeket, amelyek a norvég kormány döntését is befolyásolták. Ő is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az örökségi értéket képviselő épített környezetben található épületeknek, utaknak és más javaknak a felújítása munkaerő-igényes tevékenység, ezért jelentős foglalkoztatást tesz lehetővé. Kiemelte, hogy az ILO tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkaerőn alapuló technológiákat alkalmazó helyi építkezések ugyanakkora befektetés mellett kétszer, sőt akár négyszer több munkaerőt tudnak foglalkoztatni. A munkaerő-igényes módszerek a kis- és középvállalatokat erősítik,... ugyanakkor kímélik a környezetet. Továbbá növelik a helyi források, a helyben fellelhető anyagok, eszközök, berendezések, készségek és szakmai tudás, valamint pénzforrások iránti igényt. Ezáltal növekszik a befektetéseknek a belföldön, ideális esetben helyben maradó része, csökken az importból származó eszközöktől való függőség, és serkentőleg hat a helyi gazdaságra is….” „….Sajnálatos módon hazánkban nincsenek olyan példák, amelyekkel a fentieket szemléltetni lehetne, hiszen a hazai örökségvédelem szakembereinek ez idáig nem sikerült meggyőzni a … politikusokat a kulturális örökség megőrzésének gazdasági hasznáról.” * A vitairat a fenti alapvető észrevételeken túl is erősen inkoherens, amely a mellékelt demonstrációs ábrák és táblázatok rövid elemzésével is jellemezhető. Ezeket is elsősorban örökségvédelmi szempontból vizsgáltuk. A hálózati térképet önmagában vizsgálva is lehet kritikai megjegyzéseket tenni. Szempontunkból a legfontosabb, hogy ahogy pl. a Tranzitgazdaságnak gyakorlatilag az összes többi területtel van találkozási pontja, ugyanígy a Kulturális Gazdaságfejlesztés is érdekelt lehetne az összes területen. Persze ehhez a kultúra szélesebb értelmezését kellene használni, miszerint a „Kultúra életet vezérlő elv” (Németh László). Jelen hálózati térképen sajnos a Kulturális területek meglehetősen perifériális helyen szerepelnek. Fontos megjegyezni, hogy ennek korrigálása nem több pénzt jelentene, hanem nagyobb hatást. A részletekre figyelve örömmel állapíthatjuk meg, hogy a hálózati térképen a kulturális gazdaság fejlesztése „megállóhelyként” hangsúlyosan jelenik meg, beleértve a „kulturális örökségvédelmet”, a „kulturális turizmust” és a „kulturális városrehabilitációt (kreatív városok)”. Ismételten leszögezzük ugyanakkor, hogy a vitairat szöveges részében önállóan sehol, de még hivatkozásként is alig találkozunk vele. A 35. o. alsó részén található, a magyar gazdaság navigációs térképén a „Kreatív ipar” és a „Piacteremtés” címszavak metszetében a fenti kifejezések közül a ”Kulturális gazdaság”, a „Turizmus”, a Kreatív városok és régiók” kifejezések szerepelnek, nem kerültek elhelyezésre azonban a térképen a „kulturális örökségvédelem”, a „kulturális turizmus” és a „kulturális városrehabilitáció” kifejezések. Nem indokolt a filmiparnak a kultúra egészéből való
kiemelése sem. Az örökségvédelemnek az ingatlanfejlesztés és lakásprogrammal való összefüggései itt sem kerültek megvilágításra. II. A vitairat jelenlegi szövegtervezetének örökségszempontú kritikája, valamint néhány korrekciós javaslat a. Örökségvédelmi vonatkozású kritikai észrevételek és javaslatok az ÚJ SZÉCHENYI TERV c. bevezető részében: 3. Tíz év múlva – Az Új Széchenyi Terv jövőképe Egymillió új és adózó munkahely, 9. o. Fontosnak tartunk már itt beépíteni a hosszú távú (tartós) munkaerő-keresletet szolgáló örökségi elemek megőrzésére való utalást. Javaslat + mondatként történő beillesztésre: E deklarált cél elérése érdekében az Új Széchenyi Terv önnön munkahelyteremtő potenciálját növelő erőforrásként tekint a kulturális örökségre. Növekedéspárti fordulat, 11. o. Javaslat + mondatként történő beillesztésre: „Az állam a közösséget szolgáló értékőrző gazdasági szereplőket és ingatlantulajdonosokat adókedvezményben részesíti, ami tovább erősíti a növekedés hosszú távú stabilitását.” Jólétet csak szabad vállalkozók képesek teremteni, 13. o. >A hazai és uniós támogatási forrásokhoz való hozzáférés egyszerűsítése ponthoz beszúrás: „többek között a szükséges hatósági engedélyek előzetes beszerzésének kötelezettsége révén.” 4. Iránytű a következő tíz év fejlesztéspolitikájához A magyar gazdaság kitörési pontjai és az Új Széchenyi Terv 7 pontja, 19. o. Javasoljuk beépíteni, hogy „a hét kitörési pontot kovászként átható kultúra és értékőrző attitűd, azokat a magyar társadalom közegébe tartósan integrálja, magasabb szintre emeli. Ezért az értékőrző és értékteremtő kultúra tulajdonképpen a hét kitörési pontba integráltan beépülő, „rejtett” 8. programpont.” Integráció, 21. o. Az első bekezdés végén + mondatként történő beillesztés: „Cél az olyan fejlesztési piacok megnyitása és mozgósítása is, ahol a magas hazai hozzáadott értékben a materiális tartalom mellett jelentős arányban van jelen az értékteremtő és értékmegőrző szellemi tartalom.” Magas hozzáadott érték, 25. o. + mondatként történő beillesztés: „A hazai hozzáadott érték nagyságának tartós fenntartását a befektetett magas szaktudás biztosítja. Ennek előfeltétele a humánerőforrás szakmai tudásának és kulturális szintjének emelése, a kulturális javak széles körű társadalmasításával, a természeti és épített környezet értékeinek megőrzésével és felmutatásával.”
b. Örökségvédelmi vonatkozású kritikai észrevételek és javaslatok az ÚJ SZÉCHENYI TERV PROGRAMJAI szöveges munkarészben: I. Gyógyító Magyarország, egészség – Egészségipar Egészségturizmus, 52. o. – „Kiemelt üdülőkörzetek attrakció-, és települési fejlesztése, gyógy- és termálfürdők rekonstrukciója, bővítése és korszerűsítése, attrakciókat befogadó térségek turisztikai fogadóképességének javítását célzó fejlesztések” Javaslat szövegmódosításra: „Kiemelt üdülőkörzetek attrakció- és települési fejlesztése, gyógy- és termálfürdők rekonstrukciója, értékmegőrző, a meglévő értékekre alapuló bővítése, minőségi korszerűsítése, az attrakciókat befogadó térségek kapacitásbeli, valamint kulturális-, és örökségalapú turisztikai fogadóképességének javítását célzó fejlesztések.” 1. Egészségturizmus Az egészségturizmus két ága:…45. o. 2. + mondatként történő beillesztés: „A gyógyturizmus klasszikus ágainak terápiás értékű kiegészítője a hozzá kapcsolható kulturális-, illetve örökségi turizmus.” A kettőt mindenütt együtt kellene emlegetni. A gyógy- és a kulturális turizmus következetes összekapcsolásának hasznossága könnyen belátható. Éppen ezért azok közös tárgyalását javasoljuk az 50. és 51. oldalak „Gógytérségek – gyógyászati szolgáltatások minőségbiztosítása”, „Gyógyturizmus – orvosi szolgáltatásokra alapozva, a minőség garantálása”, „Természeti adottságok védelme, a minőség garantálása”, „Nemzetközi jelentőségű gyógyhelyek fejlesztése”, „Kiemelt üdülőkörzetek attrakció,….javítását célzó fejlesztések”, végül „Budapest a fürdők városa…” c. pontokhoz. Fenti javaslathoz számtalan példát lehetne felsorolni. A bevezetőben példaként felhozott Kehidakustány mellett lényegében az összes magyarországi gyógyfürdő mellett vagy azok közvetlen közelében a legkülönbözőbb típusú, de jól és haszonnal látogatható örökségi „látványosság” található. Itt tartjuk szükségesnek megjegyezni azt is, hogy a Gyógyító Magyarország – Egészségipar fejezet 29. oldalán található, az egészségipar legfontosabb hozadékait felsoroló lista szinte maradéktalanul érvényes az örökségvédelmi, értékmegőrző fejlesztésekre is. III. Otthonteremtés és lakásprogram - Legfontosabb javaslatok, 100. o. – Programot kell készíteni az értékes (főleg városi) lakások korszerűsítéséhez és felújításához. Javaslat szövegmódosításra: „Programot kell készíteni a műemlék épületekben és/vagy értékes, történeti környezetben található (főleg városi) lakások korszerűsítéséhez és felújításához, kiemelt figyelemmel a korszerűsítés örökségvédelmi és városképi vonatkozásaira is. Az örökségvédelmi szempontoknak már kezdettől be kell épülniük a program megvalósítását szolgáló pályázati rendszerbe.” Javaslat + mondat beiktatására: „Az otthonteremtés sajátos szegmense a műemléki értékű épületek lakáscélú rehabilitációja, figyelemmel arra is, hogy a történeti épület felújítása az j
építésnél kevésbé környezetszennyező, ámde nagyobb munkahely-teremtő potenciállal rendelkezik. Ezen felül a műemlékek és egyéb történeti épületek esetében a minőségi környezet, a többletérték magas színvonalú megőrzése és felmutatása a tágabb környezetre is pozitívan ható, kisugárzó „innovációs” faktor.” 4. Megvalósítandó kiemelt állami projektek - Bérlakás építési program, 108. o. Javaslat + bekezdésként: „A bérlakás-építési program kialakítása során a meglévő, felhagyott, funkciót vesztett épületek (pl. remíz, ipari csarnokok, laktanyák) ilyen célú hasznosítása is cél. Ezek az épületek a legtöbb esetben kulturális és épített örökségi elemként is jelentős értéket képviselnek, hasznosításukkal a helyi identitás és a társadalmi kohézió is erősödik.” - Városrész-rehabilitációk, 109. o. Javaslat + bekezdésként: „A település-rehabiltációs célú fejlesztéseknél követni kell a fenntartható településfejlesztés gazdasági vonatkozásait is figyelembe vevő ún. Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) módszerét. Az IVS dokumentum a magánszféra bevonásával és az ún. városfejlesztő társaságok működtetésével piaci alapokra helyezi a településen folyó fejlesztések megvalósítását, ugyanakkor hangsúlyt helyez arra is, hogy a fejlesztés a történeti és kulturális örökség figyelembevételével történjen, az értékes építészeti örökségek megőrzésével, új funkciókkal történő megtöltésével.” Javaslat + bekezdésként: „A város- és település-rehabilitációkkal párhuzamosan meg kell születnie az országos szintű értékleltárnak, amely a későbbi fejlesztések szakmai alapanyagául szolgálhat.” - Telepből Zöldvárost – Lakótelepek megújítása program, Városszerkezeti helyzet 110 o.: a városközponthoz közel eső épületek kedveltebbek, tartják értéküket. Javaslat + bekezdésként: „Ezeken a településrészeken indokolt az értékes, általában építészeti örökséget hordozó épületállomány örökségvédelmi szempontú kezelése. Ugyanakkor számos esetben találhatunk a városközpontban elszlömösödött területeket is, ahol éppen az épületállomány felújításával szükséges a terület értékét újra megteremteni.” - Kihívások, legfontosabb változtatások – Városszerkezeti, 110.o.: A városszerkezetileg jó helyen levő épületegyüttesek újraélesztése. Kisebb szerkezeti egységekre bontás. Új arculat, új alközpontok, új közfunkciók. Autonómiát segítő megoldások Javaslat szövegmódosításra: „A városszerkezetileg jó helyen levő épületegyüttesek újraélesztése. Kisebb szerkezeti egységekre bontás. Új arculat, új alközpontok, új közfunkciók. Az új arculat, alközpontok és közfunkciók kialakítása a meglevő értékek messzemenő figyelembevételével és felhasználásával történhet. Autonómiát segítő megoldások.” - Programok és alprogramok – Városszerkezeti program, 111. o.: közterületek és zöldfelületek átértékelése, középület program, „zöld város” kritériumrendszer Javaslat + bekezdésként: „A közterületek és zöldterületek átértékelésének a tradicionálisan értéket képviselő területek figyelembe vételével kell megtörténnie. A történeti kertek és parkok védelme és rehabilitációja nagyobb hangsúlyt érdemel.”
IV. Vállalkozásfejlesztés – üzleti környezet fejlesztése 1. Mit kívánnak a hazai KKV-k? Stabilitás és kiszámíthatóság, 113. o. „Az üzleti élet elvárja, hogy év közben egyetlen, a gazdasági döntéseket befolyásoló jogszabály se változhasson meg. Határozott igénye, hogy szűnjön meg az a gyakorlat, amely év közben magyarázza – ráadásul eltérőn – a korábban megjelent jogszabályokat.” Javaslat + mondat beiktatására: „Egy stabil, kiszámítható és koherens jogszabályi környezetben a közérdek védelmében (természetvédelem, örökségvédelem stb.) elengedhetetlen korlátozások is könnyebben vállalhatók.” Zöld közbeszerzés szükséges, 124. o. „A zöld közbeszerzés fogalmán a beszerzést végzők által a termékek, szolgáltatások és építési beruházások beszerzése során figyelembe vett környezetvédelmi szempontokat értjük. Olyan zöld közbeszerzési rendszer szükséges, amely a hazai vállalkozásokat részesíti előnyben, és olyan állami, közösségi intézkedéssorozat, amely a társadalmat és a gazdaságot fenntartható fejlesztési pályára állítja, valamint a környezeti szempontokat a nemzeti fejlesztéspolitikába integrálja.” Javaslat szövegmódosításra: „Környezetbarát közbeszerzés szükséges,” „A környezetbarát közbeszerzés fogalmán a beszerzést végzők által a termékek, szolgáltatások és építési beruházások beszerzése során figyelembe vett környezetvédelmi szempontokat értjük, s e környezetvédelmi szempontokat egyaránt vonatkoztatjuk a környezet természeti és művi (épített, kulturális örökségi) elemeire. Olyan környezetbarát közbeszerzési rendszer szükséges, amely a hazai vállalkozásokat részesíti előnyben, és olyan állami, közösségi intézkedéssorozat, amely a társadalmat és a gazdaságot fenntartható fejlesztési pályára állítja, valamint a természeti környezet és a kulturális örökség védelmének szempontjait a nemzeti fejlesztéspolitikába integrálja.” 2. Szövetségben a vállalkozókkal Intézményi garanciák a szabályok egyszerűségének megőrzésére, 129. o. „Az adminisztráció csökkentése mellett a kormány kialakítja a szabályozás újbóli túlburjánzását megakadályozó intézményi garanciákat. A jogalkotás átláthatóságának, előkészítettségének növelésével és az előzetes hatásvizsgálatok általánossá tételével javítja a gazdasági szabályozás minőségét, felszámolja a szabályok gyakori módosításának gyakorlatát.” Javaslat + mondat beillesztésére: „A gyorsítás – az elmúlt években egyoldalún megfogalmazott, ezért félreértelmezésekre és visszaélésekre is lehetőséget teremtő – követelménye mellett a szakszerűség és a jogszerűség követelményét is érvényre kívánja juttatni.”
3. Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési program Globális, európai és Kárpát-medencei vízió, 136. o. „Mindezeken túl fontos, hogy Magyarország a Kárpát-medencei gazdasági, pénzügyi és kulturális központjává, centrumává váljon, meglevő pozícióit erősítse….. regionális szintű klaszterek kialakításához. Javaslat + bekezdésként: „A gazdasági és kulturális integrációt elősegítő fontos elem lehet a szomszédos országok magyar identitású épített és tárgyi öröksége megújítását célzó vállalkozások fejlesztése, valamint a határ menti (általában elmaradott) térségek örökségi értékeinek számbavétele, a szomszédos országokban található értékek összekapcsolása és az ezekhez kapcsolódó fejlesztések elvégzése.” Stratégiai célok, 138. o. Javaslat + bekezdésként: „Mivel a határokon túli magyar vonatkozású kulturális örökségi értékek a magyarság őshonos voltának időtálló bizonyítékai, megóvásuk és felújításuk révén számos gazdaság-, társadalomés nemzetpolitikai cél is elérhető és elérendő, a helyreállításukban résztvevő határon túli magyar szakértelmiség erősítésétől kezdve egészen a magyar népesség szülőföldjén való megmaradásáig és gyarapodásáig.” V. Tudomány – innováció – növekedés 2. Kreatív iparágak, Kreatív gazdaság, 151.-152. o. Javaslat + bekezdésként: „Az új típusú társadalmi márkák kialakításánál fontos szempont a meglévő „helyi arculat” örökségi értékeinek (épített, környezeti) megóvása és helyzetbe hozása.” Amennyiben a jelenlegi struktúra marad az Új Széchenyi Terv végleges változatában is, úgy ebben a fejezetben javasoljuk a hálózati térképen „megállóhelyként” szereplő „Kulturális gazdaságfejlesztése” c. fejezet megfogalmazását, beépítését, beleértve a kapcsolódó „Kulturális turizmus”, „Örökségvédelem”, „Kulturális város-rehabilitáció” + „Kreatív városok” c. alfejezeteknek a „ Filmipar” c. fejezethez hasonló mélységű kidolgozását. VI. Foglalkoztatás A foglalkoztatás növelése, 156. o. „Az új magyar kormány legfontosabb célja a foglakoztatás növelése… Egyszerre több területen kell nagymértékű, átfogó változtatásokat eszközölni, szükség szerint megváltoztatva a gazdaság, a társadalom szereplőinek elvárásait, viselkedését.” Javaslat + mondat beillesztésére: „E változások élére állva, a foglalkoztatás növelése és az értékőrzés szempontjait egyaránt figyelembe véve a magyar kormány olyan fejlesztési területeket is fel kíván tárni és ki kíván aknázni, amelyek hagyományosan nem tartoztak a nemzeti fejlesztéspolitikák látókörébe, így mindenekelőtt a nagy munkahelyteremtő potenciállal rendelkező kulturális örökségalapú fejlesztéseket.”
* Az Új Széchenyi Tervbe külön modulként javasoljuk beépíteni az örökségalapú fejlesztéseket az alább részletezendő módon: Javasoljuk annak a – részlegesen már 1998-2002 között is érvényesülő – kormányzati filozófiának a gyakorlatba ültetését, amely szerint a múlt a jövő erőforrása lehet. A kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos kormányzati politika fókuszába az örökségre alapozott fejlesztéseket kell helyezni. Az integrált védelem jegyében a kulturális örökségi értékek keretei közt kell teret adni a kiemelt nemzetpolitikai, gazdaság- és társadalompolitikai célok megvalósulásának. A kulturális örökségi értékek fogadják be a fejlesztéseket, adjanak otthont nekik. Széchényi Ferenc Program – A Magyar Köztársaság Örökségalapú Fejlesztési Programja N. B.: A rendszerint a hatósági engedélyezési fázisban jelentkező konfliktusok elkerülése érdekében minden örökségalapú fejlesztésnél elengedhetetlen, hogy a fejlesztő rendelkezzen az örökségvédelmi hatóság jogerős engedélyével! 1. Technikai örökség integrált védelme alprogram: 1.1. 1.2. 1.3.
Ipari műemlékek rehabilitációja Örökségi értékeket őrző ipari parkok Hagyományos (szocialista) iparvárosok településléptékű rehabilitációja
2. Történeti települések településrendezési és településrehabilitációs alprogramja: 2.1. 2.2. 2.3. 2.4. 2.5. 2.6.
Lakásprogram Településrendezési (tervkészítési) alprogram A hidegháború korszakának városépítészeti emlékei alprogram Kertvárosok, munkáskolóniák, tisztviselőtelepek alprogram Közepes és kisvárosok történeti városközpontjainak helyreállítása Budapesti belvárosi lakótömb- és településrész rehabilitáció
3. Humán-erőforrás alprogram: 3.1. 3.2. 3.3. 3.4.
Műemléképületek akadálymentesítése, esélyteremtési alprogram Kórházprogram Fürdőprogram Iskolaprogram
4. Turizmus alprogram: 4.1. 4.2. 4.3. 4.4. 4.5. 4.6. 4.7 4.8. 4.9.
Várprogram Kastélyprogram Várkastély-program Vallási turizmus Régészeti parkok, örökségi témaparkok alprogram Kisvasutak alprogram Világörökségi helyszínek Kulturális örökségi helyszínek információs tábláinak rendszere Turisztikai útvonalak a szellemi örökség tárgyi emlékei mentén
5. Vidékfejlesztési alprogram: 5.1. 5.2. 5.3. 5.4.
Falusi templomok alprogram Kiskastélyok, kúriák mint közösségi intézmények otthonai A falu építészeti hagyományai alprogram Örökségi értékek környezetében keletkezett károk elhárítása
6. Területfejlesztési alprogram: 6.1. 6.2. 6.3.
Örökségalapú kistérségi gazdaságfejlesztési programok kidolgozása és működtetése Örökségközpontú területfejlesztési tervek kidolgozása Balatoni fejlesztési program
7.
Harmóniában a természettel alprogram:
7.1. 7.2. 7.3.
Lélegző örökség Tájképi értékek Kultúrtájak alprogram
8. Kárpát-medencei magyarság alprogram: 8.1. 8.2. 8.3. 8.4. 8.5.
Örökségi értékek tulajdonjogának rendezése alprogram Anyaországi befektetések támogatása örökségi helyszíneken Magyar-magyar örökségi turizmus fejlesztése Kulturális turizmus alprogram Településrehabilitációs alprogram
A Örökségalapú Fejlesztési Program programpontjainak részleteit lásd a 2. sz. mellékletben. III. Egyéb javaslatok a. Javaslat a Navigációs térképhez - Pénzforrás sora kiegészítés: „a szöveges dokumentum III. Otthonteremtés és lakásprogram 4. Megvalósítandó kiemelt állami projektek „Városrész-rehabilitációk” c. fejezetben felsorolt, jelenleg a ROP programok keretén belül támogatott funkcióbővítő és integrált szociális városrehabilitációs, valamint kisléptékű településfejlesztési pályázatok biztosítanak pénzforrást a rehabilitációhoz.” - Intézményrendszer – szabályozás sora kiegészítés: „Továbbra is javasolt az Integrált Településfejlesztési Stratégia alkalmazása, mely középtávú, stratégiai szemléletű, megvalósítás-orientált településfejlesztési dokumentum és amely készítése a városok számára az 1997. évi LXXVIII. törvényben előírtaknak megfelelően kötelező.” b. Javaslat az Új Széchenyi Terv monitorizálásához A nemzetgazdasági és a nemzeti fejlesztési minisztériumok, végső soron a kormány folyamatkísérő munkájához segítség lehet a folyamatos elemzés megszervezése a kulturális terület, ezen belül pedig az örökségvédelem részéről is a fent megjelölt célterületeken. Ennek jelentősége abban áll, hogy végre felmérhetnénk, hány más ágazat profitál a kulturális örökségből, a más területeken indított fejlesztési programok közül mennyi épül erre az
örökségre. Magyarországon ugyanis még soha nem folyt arra irányuló vizsgálat, hogy a kulturális örökségi alapú fejlesztéseknek, befektetéseknek mekkora a megtérülési rátája, milyen hatással vannak a munkaerőpiacra, húzóágazatnak számítanak-e vagy sem. Nem tudjuk, hogy a kulturális örökség milyen mértékben járul hozzá a nemzeti össztermék előállításához, a nemzeti vagyon gyarapodásához, nem végzetünk számításokat arról, hogy a GDP hány százalékát fordítjuk örökségvédelemre, mint ahogy arról sem, hogy a kulturális örökség a GDP mekkora hányadát termeli meg közvetlenül vagy közvetve. Az Új Széchenyi Terv ilyen szempontú monitorizálása és annak kiértékelése további örökségalapú vagy örökségi vonatkozású fejlesztési elképzelések koncipiálásához is alapul szolgálhat. V. Összegzés Meggyőződéssel állítjuk – és állításunk bizonyítására többek között az első Széchenyi Tervet hozzuk fel példaként –, hogy fejlesztés és örökségvédelem nem antagonisztikus fogalmak. Integrált védelemnek nevezik azt a már nem is kimondottan újkeletű szemléletet és módszert, amelynek jegyében történeti érték keresi új funkcióját, és új funkció keresi helyét a történeti környezetben. Ilyen megközelítésben érdemes kialakítani a kulturális örökségvédelem kapcsolatát – az uniós lehetőségekkel összhangban – a terület- és vidékfejlesztéssel, a munkaerő-gazdálkodással, a turizmussal stb., azaz megteremteni annak lehetőségét, hogy az örökségvédelem beépüljön a különböző ágazati politikákba. Az örökségvédelmi szempontok integrálása során azonban mindvégig alapelvként kezelendő, hogy az örökségi érték fejlesztési potenciálja épp annak fizikai valóságában, a történeti anyagban rejlik; a fejlesztésnek tehát nem lehet következménye ennek károsítása, de lehet és legyen célja értékének növelése. Ezen integrált szemlélet jegyében, fent részletezett észrevételeinknek megfelelően javasoljuk kijelölni az örökségvédelem helyét a Magyar Köztársaság fejlesztéspolitikájának egészében. Budapest, 2010-09-24. A javaslatot összeállította: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal.
1. számú melléklet GYÚJTÓPONT - 2010/06. SZÁM (2010.02.10.)
VÁLSÁG ÉS ÖRÖKSÉGVÉDELEM
Deák Ildikó cikke
Két olyan állítás, amelyekkel kapcsolatban teljes az egyetértés az örökségvédelmi szakemberek között, de a kormányok és a gazdasági élet szereplői általában nem igazán mutatnak hajlandóságot arra, hogy ezt elfogadják, és a költségvetés készítése vagy a támogatási rendszerek kidolgozása során erre tekintettel legyenek. Kimondva vagy kimondatlanul az az általános vélekedés, hogy az örökségvédelem luxus, amelynek állami finanszírozására csak az elsőbbséget élvező területek kielégítését követően, a megmaradt keretek mértékében lehet forrást előirányozni. Ezt az elterjedt szemléletet és támogatási filozófiát az örökségvédelmi szakterület gazdaságossági szempontokra hivatkozva igyekszik megváltoztatni. Jó ideje komoly erőfeszítések történnek a kulturális örökségben rejlő gazdasági lehetőségek feltárására és számszerűsítésére, s ezek révén az érintettek meggyőzésére. Ennek a folyamatnak egyik kézzelfogható eredménye a 2005. október 13-án elfogadott, A kulturális örökség gazdasági értékéről szóló Európa Tanács-keretegyezmény, közismert nevén a Faro egyezmény, amely jogokat és kötelezettségeket fogalmaz meg a kulturális örökség használatával kapcsolatban, illetve felvázolja azokat az előnyöket, amelyek a kulturális örökség kulturális tőkeként való hasznosításából erednek. Az európai uniós támogatási rendszerek keretében – ha nem is mindig önálló kategóriaként, és nem feltétlenül gazdaságossági megfontolásból, hanem elsősorban az értékek megőrzésének nemes szándékától vezérelve, illetve az identitástudat erősítése okán – ugyan van lehetőség a kulturális örökségi értékek megőrzésére indított kezdeményezések pályázati támogatására, de az erre elkülönített összegek nagysága arányában messze elmarad más, prioritást élvező területek támogatási lehetőségétől. Üdvözítő módon azonban teljesen más szemléletmódon alapult a 2009 áprilisában zárult EGK és Norvég Finanszírozási Mechanizmus, amely a 2004–2009 közti időszakban az Európai Gazdasági Közösség (Norvégia, Liechtenstein és Izland) által az EU tizenöt tagállama, elsősorban a frissen csatlakozott országok részére biztosított 1,3 milliárd eurós pályázati támogatás prioritásai között kiemelt helyet adott az európai kulturális örökség megőrzésének. Ez nem kis mértékben a norvég örökségvédelmi szakemberek erőteljes érdekérvényesítő erejének köszönhető, akiknek sikerült saját politikusaikkal elfogadtatni a kulturális örökségről való gondoskodás fontosságát, amely terület a szűkös állami források és a magánbefektetői szándék hiánya miatt az érintett kelet-európai országokban komoly finanszírozási gondokkal küszködik. Norvégia jóvoltából a fenti időszakban a Finanszírozási Mechanizmus legnagyobb, 257,6 millió eurós támogatási összegében az európai kulturális örökség megőrzése részesült (összesen 225 projekt). Az összeg több mint kétharmada (190 millió euró) az ingatlan kulturális örökség megőrzésére és városmegújításra jutott. Az egységes pályázati rendszerben meghirdetett, de két önálló részből álló EGK és Norvég Finanszírozási Mechanizmus keretéből hazánk 135 millió eurót (34,4 milliárd forint) kapott. Ebből az összegből a kulturális örökségemlékek megőrzésére sikeresen pályázó szervezetek 33,3 millió euró támogatásban részesültek. Érdemes megjegyezni, hogy az EGK és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus teljes, 1,3 milliárd eurós keretének 97 százalékát Norvégia
biztosította, a kulturális örökség megőrzésére pedig kizárólag a Norvégia által önállóan finanszírozott Norvég Finanszírozási Mechanizmus keretében lehetett pályázni. Sajátos módon a földrészünket megrázó, és várhatóan fel is rázó pénzügyi válság ráirányította a figyelmet a kulturális örökségben rejlő gazdasági lehetőségekre. Bár ez távolról sem jelenti azt, hogy a válság sújtotta országok kormányai a bankok csatornáin még el nem folyt kevéske pénzüket hanyatt-homlok rohanva fordítanák a műemlékek megőrzésére. De vannak már biztató jelek. Úgy tűnik, egyes országokban a baj közepette, az eddig üdvözítőnek tartott sémák összeomlását követően tanácstalanná vált gazdasági vezetők végre figyelemre méltatták azokat az eddig egy mozdulattal lesöpört javaslatokat, amelyek alapos kutatást követően, beszédes mutatókkal, táblázatokkal és diagramokkal illusztrálva mutatnak rá a kulturális örökségre fordított állami források gyors és tartós megtérülésére. Donovan Rypkema, a washingtoni székhelyű Heritage Strategies International nevű szervezet elnöke, a kulturális örökség gazdasági potenciáljának egyik legelkötelezettebb kutatója és szószólója, aki számos munkájában foglalkozik a kulturális örökség gazdasági értékének kérdésével, tíz pontból álló kritériumrendszert (hatékonyság, gazdaságosság, hosszú távú tőke, munkahelyek és jövedelem, széles körben jelentkező pozitív hatások, ösztönző motiváció, befektetett közpénzek értéknövekedése, hozammegtérülés, közösségi stratégia előmozdítása, fenntartható fejlődés) javasol a válságkezelő kontra ciklikus kormányzati intézkedések hatékonyságának megítélésére. A gazdaságélénkítő kormányzati beavatkozások célterületeinek az általa javasolt szempontrendszer szerint történő összevetése során egyértelműen kiderül, hogy a kulturális örökségre fordított összegek produkálják a legjobb mutatókat, jelentősen meghaladva az eddig prioritást élvező területekre – a városi infrastruktúra (vízvezeték-hálózat, szennyvízhálózat, mellékutak, parkok, parkolóházak) vagy a tömegközlekedési hálózatok fejlesztésére – szánt források megtérülési adatait. A kulturális örökségben rejlő gazdasági lehetőségek felismerése vezette a francia kormányzatot is arra, hogy a második világháború óta legsúlyosabb válságát megélő francia gazdaság élénkítésére szánt 26 milliárd eurós csomag 1,5 százalékát műemlékek helyreállítására különítsék el, amely az elkövetkező négy év során évi 100 millió euróval növeli a felújításokra fordítható keretet. Az összegből az ország 252 műemléke részesül támogatásban, többek közt a strasbourgi székesegyház, a bretagne-i Château du Taureau, és sok más olyan műemlék, amelynek helyreállítására még évekig nem került volna sor. Természetesen nem maradt ki a támogatottak köréből a párizsi Notre Dame székesegyház sem, felújítására így 2 millió euróval többet fordíthatnak. A 18 hónapra tervezett munka ideje alatt mesteremberek és kézművesek, köztük tetőfedők, állványozók, kőművesek, kőfaragók, díszítőfestők stb. egész sora juthat munkához. A kulturális örökségért felelős, 2009. júniusáig hivatalban lévő francia kulturális miniszter asszony, Christine Albanel a tárca éves, 305 millió eurós műemléki keretét kiegészítő 100 milliós válságkezelő támogatás bejelentését mennyei áldásként fogadta. Nyilatkozatában elmondta: az összeg lehetővé teszi, hogy még évekig munkához jussanak a francia kulturális szektor által foglalkoztatott 400 ezer fő mintegy tíz százalékát kitevő kézművesmesterek, akik olyan speciális, nehezen pótolható szakmai tudással rendelkeznek, amelynek megőrzéséről még a legnehezebb gazdasági helyzetekben is különös odafigyeléssel kell gondoskodni.
Hasonló módon a norvég kormány is fontos szerepet szánt a kulturális örökség megőrzésének válságkezelő intézkedései során. Az effajta gondolkodás nem teljesen új keletű az északi országban. A nyolcvanas évek gazdasági visszaesése során drasztikusan csökkent az építőiparban foglalkoztatottak száma, aminek ellensúlyozására a kulturális örökség szektorban 112 munkahelyteremtő projektet indítottak útjára. A 3,75 millió euró ráfordítással megvalósult program számos, egyébként előre be nem tervezett munka elvégzését és mintegy hatszáz főnyi munka-erő foglalkoztatását tette lehetővé. A kezdeményezés rendkívül sikeresnek bizonyult úgy örökségvédelmi, mint társadalmi szempontból, hiszen eredményeként nemcsak a műemlékállomány állapotában következett be látványos javulás, hanem számottevően javultak a hosszú távú foglalkoztatás mutatói is, ugyanis a felújítási munkában foglalkoztatottak olyan mesterségbeli és szakmai tudásra tettek szert, amely révén lehetővé vált későbbi foglalkoztatásuk a szakmában. Nem csoda, hogy a 2009. évi válság idején, amely az olajárak zuhanása miatt Norvégiát is érzékenyen érintette, a norvég kormány figyelme ismét az örökségvédelem felé fordult. A kormányzat olyan válságélénkítő intézkedésekben gondolkodott, amelyek gyors és látványos eredményeket hoznak, jól körülhatárolható célkitűzéseket szolgálnak, illetve időben behatárolhatók, és eredményesen szolgálják a kormány környezeti és jövedelemelosztási politikáját. Az örökségvédelem ezeknek az elvárásoknak több szempontból is tökéletesen megfelel. A kutatási adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a műemlék-felújítások több munka-erő foglalkoztatását teszik lehetővé, mint az új építkezések, a legtöbb más gazdasági tevékenységnél erősebb munkahely-sokszorozó hatásuk van, vagyis egy létrehozott munkahely itt generálja a legtöbb közvetett foglalkoztatást, és mivel a felújítások nem igényelnek jelentős infrastrukturális beruházást, a befektetett tőke jelentős része bérekre fordítható. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a felújítások elsősorban helyben fellelhető és feldolgozható anyagokat használnak, így a befektetések a helyi gazdaságot erősítik. A felújítások rövid idő alatt megtervezhetők és elindíthatók, szakmai fejlődési és gyakorlási lehetőséget teremtenek a kézműves szakmák számára, ezáltal biztosítják az ágazat hosszú távú munkaerő-utánpótlását és a hagyományos kézműves szakmák továbbélését, a gazdaság talpra állását követően pedig bizonyítottan széles jövedelemszerzési lehetőséget jelentenek a kis- és középvállalkozók részére. Ilyen megfontolások alapján a norvég kormány 527 millió eurós válságélénkítő csomagjának 8 százalékát, 42 millió eurót különített el a kulturális örökség megőrzésével kapcsolatos feladatokra. Ebből az összegből 8,9 milliót a magántulajdonban lévő védett emlékek, 5,3 milliót az ipari emlékek, 2,9 milliót a régészeti és sziklaművészeti emlékek, 8,2 milliót a történelmi erődítmények, 7,6 milliót az állami tulajdonban lévő műemlékek védelmére, 9 milliót pedig a védett emlékek tűzvédelmére fordítanak. A fenti pozitív példák nyomán, az Európai Unió politikusainak tájékoztatására dr. Cristina Gutiérrez-Cortines spanyol képviselő asszony európai parlamenti meghallgatást kezdeményezett, amelyre A kulturális örökség szerepe a pénzügyi válság idején címmel 2009. március 5-én került sor. A meghallgatáson neves szakemberek vettek részt. Előadást tartott többek közt a fentiekben már említett Donovan Rypkema, a washingtoni Heritage Strategies International elnöke, dr. Edmundo Werna, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO szakértője, dr. Terje Nypan, a Norvég Örökségvédelmi Igazgatóság szakértője, dr. Hubert Starost, a berlini szenátus városfejlesztési főosztályának képviselője, Joaquín Segado Martínez városfejlesztési és fenntartható fejlesztési szakember Spanyolországból, dr. Carlos Carvalho, a Zöld-foki-szigeteki Kulturális Örökségvédelmi Kutatóintézet elnöke. De jelen volt Xavier Greffe, a párizsi Sorbonne Egyetem neves közgazdászprofesszora, valamint az
Örökségjáték: gazdaságtan, stratégia és gyakorlat című, a közelmúltban az Oxford University Press gondozásában megjelent irányadó kézikönyv társszerzője, dr. Romilda Rizzo is, a Cataniai Egyetem professzora. Az ILO szakértője előadásában számos ponton megerősítette azokat a kutatási eredményeket, amelyek a norvég kormány döntését is befolyásolták. Ő is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az örökségi értéket képviselő épített környezetben található épületeknek, utaknak és más javaknak a felújítása munkaerő-igényes tevékenység, ezért jelentős foglalkoztatást tesz lehetővé. Kiemelte, hogy az ILO tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkaerőn alapuló technológiákat alkalmazó helyi építkezések ugyanakkora befektetés mellett kétszer, sőt akár négyszer több munkaerőt tudnak foglalkoztatni. A munkaerő-igényes módszerek a kis- és középvállalatokat erősítik, a külföldi valutaigényt mintegy 50-60 százalékkal, a teljes bekerülési költségeket pedig 10–30 százalékkal csökkentik, ugyanakkor kímélik a környezetet. Továbbá növelik a helyi források, a helyben fellelhető anyagok, eszközök, berendezések, készségek és szakmai tudás, valamint pénzforrások iránti igényt. Ezáltal növekszik a befektetéseknek a belföldön, ideális esetben helyben maradó része, csökken az importból származó eszközöktől való függőség, és serkentőleg hat a helyi gazdaságra is. A meghallgatáson három, Németországban, a Zöld-foki-szigeteken és Spanyolországban megvalósult példán keresztül mutatták be a szakemberek, hogy az épített környezet fejlesztésére fordított összegek miként szolgálják a gazdaság élénkítését. A fenti országok mellett Ausztrália, Szlovákia, Hongkong, Kanada, Hollandia és Luxemburg is fontos szerepet szánt gazdaságélénkítő csomagjában a kulturális örökség megőrzésének. Sajnálatos módon hazánkban nincsenek olyan példák, amelyekkel a fentieket szemléltetni lehetne, hiszen a hazai örökségvédelem szakembereinek ez idáig nem sikerült meggyőzni a pénzügyi politikusokat a kulturális örökség megőrzésének gazdasági hasznáról. Az egyre szaporodó és egyre meggyőzőbb külföldi példák nyomán talán hamarosan itthon is bekövetkezik a szemléletváltás, amely a kulturális örökséget mint gazdasági tényezőt veszi számításba.
2. számú melléklet Széchényi Ferenc Program A Magyar Köztársaság Örökségalapú Fejlesztési Programja Ismét egy Széchenyi, de most egy másik: az édesapa, gróf Széchényi Ferenc. Azon túl, hogy egy István nevű fiút nevelt a magyarságnak, az intézményes magyar örökségvédelem megalapítójának is tekinthető. 1802-ben saját könyvtárát és régiséggyűjteményét felajánlva alapította meg a Magyar Nemzeti Múzeumot. A program elkeresztelésekor azonban nemcsak ezért maradtunk a Széchényi-névnél: azt kívántuk jelezni vele, hogy ez a kulturális örökségre alapozott „Széchenyi-terv” is éppen olyan kitörési pontokat kíván meghatározni, mint az ezredfordulón útnak indított első. Valamennyi alprogramnál (értelemszerűen) ismertetni, ill. elemezni fogjuk – A: az örökségszakmai tartalmat, ill. hozadékot – B: a gazdasági következményeket – C: a társadalmi hatásokat – D: a nemzetpolitikai célok szolgálatának eredményességét N. B.: Minden örökségalapú fejlesztésnél elengedhetetlen, hogy a fejlesztő rendelkezzen az örökségvédelmi hatóság jogerős engedélyével! 1. Technikai örökség integrált védelme alprogram: 2.1.
Ipari műemlékek rehabilitációja: A: ipari és közlekedési (mű)emlékek, technikatörténeti értékek felújítása és eredeti vagy új funkcióban történő hasznosítása – példák: Budapest XXI. Kvassay-zsilip a csatlakozó épületek, létesítmények együttesével (hajózsilip, zsilipkezelő, erőmű, hajózócsatorna, erőművíz-csatorna, vízmesteri ház, vízmesteri iskola, révkapitányság, a csepeli gyorsvasút egykori lovász- és kocsislakásai) a Duna Gőzhajózási társaság Pécs melletti szénbányáinak műszaki létesítményei (Széchenyi-akna, István-akna, pécsújhelyi erőmű) a hozzájuk tartozó munkáskolóniákkal együtt B: jelenleg többnyire funkció nélküli, pusztulófélben lévő nemzeti vagyonelemek végleges pusztulásának megakadályozása újrahasznosítás révén C: élhető, kulturált környezet biztosítása zömében egykori nehézipari területek, bányásztelepülések munkás és alkalmazotti rétegeinek
2.2.
Települési belterületeken található megszűnt, történeti értékeket őrző iparterületek rehabilitációja: A: pl. közösségi funkciók betelepítése, „közéleti központokká”, pihenőhelyekké, játszóterekké stb. alakítás sikeres példa: Budapest-Millenáris Park B: hasznosítatlan nemzeti vagyonelemek közösségi célú újrahasznosítása + az érintett települések idegenforgalmi vonzerejének, beruházókat vonzó potenciáljának növelése a rendezett környezet révén C: állami és önkormányzati együttműködés, összefogás kialakítása + élhető, rendezett környezet kialakítása a település lakói számára 19
2.3.
Örökségi értékeket őrző ipari parkok: A: „barnamezős” beruházásként létesülő, működő ipari parkokban az örökségi értékek rehabilitációja a termelési folyamatba történő integráció vagy új, járulékos funkció megtalálása révén B: beruházásélénkítés (Olyan konstrukciót kell találni, hogy a beruházó számára ez a megoldás előnyt jelentsen a „zöldmezős” beruházásokkal szemben.) C: munkahelyteremtési lehetőség
2.4.
Hagyományos (szocialista) iparvárosok településléptékű rehabilitációja: A: Ózd mintaprogram – 2005-ben elkészített örökségalapú komplex településrehabilitációs terv (nemcsak az ipari emlékekre, hanem a velük együtt élő, „lélegző” település egészére vonatkozóan) B: a nemzeti vagyon ipari üzemekben, lakásállományban és közösségi épületekben megtestesülő elemeinek újrahasznosítása C: kiútteremtés „csődben” lévő volt szocialista iparvárosokban, jövőkép felrajzolása, munkanélküliség csökkentése, élhető környezet biztosítása D: népegészségügyi mutatók javítása, életkilátások növelése a leszakadó társadalmi rétegek (egykori munkások) körében + a genius loci, a település szellemi örökségének (munkáskultúra, munkáshagyományok) átmentése (intangible heritage)
3. Történeti települések településrendezési és településrehabilitációs alprogramja: 2.1.
Lakásprogram: A: Elsősorban műemlék társasházakban lévő lakások felújítására szolgál. A támogatás az örökségvédelmi többletköltséget teljes egészében fedezné. A támogatott lakás önkormányzati bérlakás és magánlakás egyaránt lehet. B: már meglévő nemzeti vagyonelemek hasznosítása, az egykori önkormányzati, ma már többnyire lakóiknak eladott bérlakások felújítása A lakáspiacon jelentkező igények nemcsak új lakások építésének támogatásával, hanem a már meglévő lakásállomány – ezen belül a műemlék épületekben lévő lakások – felújításával is kielégíthetők. C: élhető környezet biztosítása a lakóknak, életminőség javítása + lakáshoz jutás elősegítése. Budapest nagymértékben érintett!
2.2.
Településrendezési (tervkészítési) alprogram: A: Elsősorban a kis települések gondja, hogy önkormányzataik nem rendelkeznek olyan pénzügyi forrásokkal és szaktudással, hogy a település örökségi értékeit megfelelően védő rendezési terveket tudjanak készíttetni. A hagyományos magyarországi településkép eltűnőben van. Hiába őrzünk meg egy-egy kiemelkedő értékű műemléket, ha annak eredeti környezete olyan módon átalakul, hogy már csak „díszletként” hat mögötte. B: falusi épületállomány (elsősorban lakóházak) megőrzése C: kulturált környezet megteremtése falun, életminőség javítása
2.4.
A hidegháború korszakának városépítészeti emlékei alprogram: A: az 50-60-70-es évek városépítészete, közismertebb nevén „szocreál”-nak nevezett lakótelepek, lakótömbök, városrészek, városközpontok rehabilitációja Dunaújváros, Kazincbarcika, Salgótarján, Oroszlány, Szekszárd városközpontjai, lakóés közösségi épületekkel (orvosi rendelő, mozi stb.), építészeti egységként való fennmaradásuk biztosítása 20
Könnyen EU-s programmá emelhető, partnereket lehet és kell keresni hozzá az Unióban, elsősorban a velünk együtt csatlakozott másik 9 országban, valamint Romániában és Bulgáriában. De pl. Angliában is küzd az örökségvédelem ezen korszak emlékeinek megőrzésével, megőrzéséért. B: számos megyei jogú és közepes méretű város ingatlanállománya fennmaradásnak biztosítása C: élhető, rendezett környezet biztosítása a lakosság számára 2.4.
Kertvárosok, munkáskolóniák, tisztviselőtelepek alprogram: A: Dunakeszi-MÁV lakótelep, Bp.-Albertfalva-OTI kertváros, Bp. VIII. Golgota u.MÁVAG munkáskolónia, óbudai gázgyári lakótelep A munkás- és tisztviselőtelepek építése angol mintára a 20. század elejétől terjedt el Magyarországon. E ma is lakott telepek legfőbb, megőrzendő építészeti értéke az egységes külső megjelenés. A telepek szerkezetét, beépítési módját, tömegformáit, homlokzatait kellene megmenteni; a lakások belső átalakításának megakadályozását nyilván nem lehet célul tűzni. Az együttes fennmaradását számos esetben veszélyezteti, hogy egyes elemei már különböző tulajdonosok kezébe kerültek (pl. a lakásokat eladták a lakóknak, egyes közösségi épületeket privatizáltak stb.). B: a nemzeti lakás- és közösségi épületvagyon részét képező telepek fennmaradásának biztosítása C: lakhatási lehetőség és élhető környezet biztosítása, életminőség javítása a lakók számára
2.7.
Közepes és kisvárosok történeti városközpontjainak helyreállítása: A: az egykori járási székhelyek és hasonló méretű városok központjának, 19. század végi-20. század eleji épületállományának rekonstrukciója B: munkahelyteremtés, helyi közösségi ingatlanvagyon fennmaradása C: helyi erők, kis-, és középvállalkozók bevonása + településszintű „társadalmi közmegegyezés” megteremtésének esélye + helyi identitás, társadalmi kohézió erősítése
2.8.
Budapesti belvárosi lakótömb- és településrész rehabilitáció: A: elsősorban a V-VI-VII-VIII-IX. kerületek 19. sz. végi-20.sz. eleji, jellegzetes pesti belvárosi településképet adó (lakó)negyedeinek és tömbjeinek rehabilitációja N.B.: Ha lett volna ilyen program az Erzsébetvárosban, az örökségvédelemnek nem kellene a Régi Pesti Zsidónegyedért küzdenie. B: helyzete, fekvése miatt (is) rendkívül nagy értékű, de rossz állagú ingatlanállomány megmentése C: A program hozzájárulna a főváros élhetővé tételéhez, megfordítaná a „slummosodás”-t. A programokba minden esetben be kellene vonni a fővárosi és a kerületi önkormányzatot, valamint a lakóközösséget; utóbbi a tulajdonosi tudat és felelősségérzet erősödését eredményezheti. D: Budapest mint a nemzet fővárosa!
3. Humán-erőforrás alprogram: 3.1.
Műemléképületek akadálymentesítése, esélyteremtési alprogram: A: örökségi értékek megközelíthetőségének biztosítása a segítséggel élők részére 21
B: idegenforgalom „fogyasztói körének” bővülése C: életminőség javítása az érintettek részére + társadalmi szolidaritás felélesztése, erősítése + örökség szélesebb körű megismerése, ill. megismertetése 3.2.
Kórházprogram: A: kórháznak épült és/vagy ma is akként funkcionáló műemlékek felújítása (beleértve az egyéb egészségügyi intézményeket is) pl. Csákvár – Eszterházy-kastély, Kecskemét – Bács-Kiskun Megyei Kórház rendelőintézete, Budapest – Péterfy Sándor utcai kórház és rendelő B: az akut finanszírozási gondokkal küszködő egészségügy történeti ingatlanvagyonának megőrzése C: egészségügyi ellátás színvonalának javítása a kulturált környezet biztosítása révén D: népegészségügyi mutatók javulása
3.3.
Fürdőprogram: A: műemlék vagy történeti gyógyfürdők, termálfürdők, uszodák felújítása: Rudas, Király, Margitszigeti Sportuszoda, jászberényi tisztasági fürdő wellness fokozása a történeti környezettel B: az új wellness „iparág”, a gyógy- és egészségturizmus fejlesztése, Magyarország „fürdőnagyhatalom” státuszának elérése C: életminőség javítása D: népegészségügyi mutatók javulása
4.4.
Iskolaprogram: A: nagy múltú iskolavárosok történeti iskolaépületeinek felújítása (Pápa, Sárospatak, Debrecen kollégiumai) a nagy iskolaépítési programok építészeti emlékeinek megőrzése: Medgyaszay István mosoni iskolája mint a Klebelsberg-féle népiskola-építő program emléke, a 30-as évek fővárosi iskolaépítési hulláma (Árpád Gimnázium), a 40-es évek népfőiskolái és gazdasági iskolái (Ráckeve, Kunfehértó), az államosítást követő korszakból az új térszervezési elveket és alaprajzi elrendezést meghonosító iskolák (Szikszó, Gyöngyös) Gödöllő, Szent István egyetem épületegyüttese (előadók, tanárlakások, víztorony) B: iskolafenntartók (önkormányzatok, egyházak) támogatása C: az örökségpedagógiai program megvalósításának színterei
5. Turizmus alprogram: 4.1.
Várprogram: A: várak fennmaradásának biztosítása önálló turisztikai termékként való fejlesztés, esetleg egyéb idegenforgalmi funkciók behelyezése révén A nehezen hasznosítható romemlékek fennmaradását is elősegíti! B: turisztikai termékkínálat bővítése, munkahelyteremtés a helyreállítás és a fenntartás munkaerő-szükséglete révén C: vidékfejlesztés, regionális fejlesztés potenciális bázisa D: országimázs-építés eleme
4.2.
Kastélyprogram: A: kastélyok fennmaradásának, helyreállításának biztosítása önálló turisztikai termékként való fejlesztés, ill. egyéb idegenforgalmi funkciók behelyezése révén 22
B: turisztikai termékkínálat bővítése, munkahelyteremtés a helyreállítás és a fenntartás, működtetés munkaerő-szükséglete révén C: vidékfejlesztés, regionális fejlesztés potenciális bázisa, vidék népességmegtartó erejének növelése D: országimázs-építés eleme 4.3.
Várkastély-program: A: a gótika és a reneszánsz építészete (Visegrád, Gyula, Simontornya, Ozora, Diósgyőr) – a kulturális történeti hagyományok felélesztésével együtt középkort idéző turisztikai útvonalak megszervezése, örökségszakmai szempontból is korrekt, hiteles programokkal (várjátékok stb.) B: turizmus fejlesztése a termékkínálat bővítése által C: munkahelyteremtés a helyreállítás és a működtetés, programszervezés révén
4.4.
Vallási turizmus: A: zarándokhelyek, kegyhelyek, búcsújáró helyek pl.: Mátraverebély, Jásd, Bakonybél, Falloskút, Máriapócs Egy részük védett műemlék. A nem műemlékek helyi védettség alá helyezését lehetne ösztönözni azzal, hogy a támogatásban való részesedés feltételéül szabjuk az országos vagy helyi védettséget. B: idegenforgalom fejlesztése C: a társadalmi kohézió erősítése a hitéleti lehetőségek bővítése révén
4.5.
Régészeti parkok, örökségi témaparkok alprogram: A: pl. Szabadbattyán a Seuso-kincsre (nemzetközi ismertség!) szervezve már működő, sikeres parkok (Százhalombatta) továbbfejlesztése B: önálló turisztikai termékként való fejlesztés C: munkahelyteremtés a környékbelieknek + örökségpedagógiai programok helyszínei
4.6.
Kisvasutak alprogram: A: A múzeumvasútak, erdei vasutak technikatörténeti értékek, közülük több műemlék is. Eredeti funkcióik megszűntével néhányukat már egyszer felszámolták (Börzsöny). A program célja az újjáélesztés, ill. a folyamatos üzemelés biztosítása a vonalak teljes hosszában. B: elsősorban a belföldi, családi turizmus fejlesztése C: egészséges életvitel, erdei túrázás vonzerejének növelése
4.7
Világörökségi helyszínek: A: a fenntartható fejlődés követelményére alapozott kezelési terv készítése a világörökségi listán szereplő emlékekre, területekre (ideértve a várományosi listán szereplőket is), a látogatóbarát környezet és az örökségbarát hasznosítási mód kialakítása B: a Világörökség-jegyzék nemzetközi presztízse miatt elsősorban a külföldi idegenforgalom fejlesztése C: foglalkoztatási lehetőség a helybelieknek D: országimázs-építés
4.8.
Kulturális örökségi helyszínek információs tábláinak rendszere: A: Folytatni kell a teljes országra kiterjedő, egységes rendszerben, több egymáshoz illeszkedő szinten (országos, térségi, települési) kiépített útbaigazító táblarendszernek az első polgári kormány idején már megkezdett kiépítését, összhangba kell hozni azt a 23
sok településen már meglévő helyi rendszerekkel. A táblák az európai gyakorlatot követve a természeti és kulturális örökségi értékek megközelítését könnyítik meg a turisták számára. B: nemzetközi és belföldi turizmus fejlesztése C: munkahelyteremtés (közvetlen és közvetett, a turizmuson keresztül érvényesülő módon) D: országkép javítása, ismertség növelése 6.9.
Turisztikai útvonalak a szellemi örökség tárgyi emlékei mentén: A: a magyar szellemi élet kiválóságai, a magyar nemzet nagy fiai élete helyszíneinek (emlékhelyek, lakó- és temetkezési helyek, iskolák stb.) turisztikai útvonalakra való felfűzése (irodalmi, zenei stb. útvonalak), az emlékhelyek anyagi valóságukban történő megőrzésének biztosítása Beilleszthetők a hosszabb-rövidebb ideig Magyarországon élt és nemzetközileg is ismert művészegyéniségek (Haydn, Beethoven) emlékhelyei is. B: e turisztikai útvonalak önálló idegenforgalmi termékként való promóciója, kulturális turizmus fejlesztése C: társadalmi kohézió fokozása a műveltség növelése és az identitás erősítése révén D: nemzeti hagyományok életben tartása, nemzeti azonosságtudat erősítése, országimázs formálása
7. Vidékfejlesztési alprogram: 5.1.
Falusi templomok alprogram: A: a polgári kormány sikeres Árpád-kori kistemplomok programjának folytatása, a KÖH-ben 2002-ben felmért, előkészített kb. 260 falusi, zömmel középkori eredetű kistemplom helyreállítása B: helyi erőforrások mozgósítása, helyi kis- és középvállalkozók bevonása C: helyi közösség mozgósítása, települési szintű összefogás megteremtése, „a mi falunkban is történik valami” érzése
5.2.
Kiskastélyok, kúriák mint közösségi intézmények otthonai: A: a forráshiányos önkormányzatok tulajdonában lévő vagy rendezetlen tulajdonviszonyú kisebb kastélyok, kúriák helyreállítása és közösségi funkciók betelepítése: teleház, könyvtár, művelődési ház, Internet-kuckó stb. B: ingatlanvagyon megmentése a település számára + helyi vállalkozások, erőforrások bevonása a felújításba, munkahelyteremtés + uniós vidékfejlesztési források bevonásának lehetősége C: helyi közösségi élet színtereinek kialakítása, társadalmi kohézió erősítése és kulturális kínálat bővítése helyi szinten, rendezett környezet kialakítása, életminőség javítása
5.3.
A falu építészeti hagyományai alprogram: A: a hagyományos településkép, településszerkezet, telekstruktúra, beépítési struktúra, háztípusok megőrzése modern lakófunkció biztosításával B: ingatlanállomány, nemzeti lakásvagyon vidéki hányadának megmentése C: élhető környezet biztosítása, elvándorlás megakadályozása, falu népességmegtartó erejének növelése
5.4.
Örökségi értékek környezetében keletkezett károk elhárítása: 24
A: a műemlékek gazdátlansága miatt a kellő gondozás hiányában elhanyagolt kapcsolódó tájrészekben keletkezett károk helyreállítása (pl. birtokrendezési, telekalakítási eljárások), ezáltal méltó műemléki környezet kialakítása B: rendezett településkép mint turisztikai és befektetési vonzerő Az alprogram uniós társfinanszírozásra alkalmas, a különböző operatív programok nemzeti kiegészítő részeként funkcionálhat. C: kulturált környezet a helybeli lakosságnak, életminőség javítása 8. Területfejlesztési alprogram: 6.1.
Örökségalapú kistérségi gazdaságfejlesztési programok kidolgozása és működtetése: A: A kulturális örökségi értékekre szerveződő kistérség-fejlesztési projektek ezen értékek anyagi valóságukban való megmaradását garantálják. B: az örökség helyreállítása és hasznosítása komplex szemlélettel, a „csatlakozó iparágak” fejlesztésével együtt C: hátrányos helyzetű területek felzárkóztatása, polgárosodási folyamat generálása
6.3.
Örökségközpontú területfejlesztési tervek kidolgozása: A: A kulturális örökségi értékeket kellő súllyal szerepeltető fejlesztési tervek lehetővé tennék az azokban rejlő fejlesztési potenciál erősítését és kiaknázását megyei vagy regionális szinten is. B: örökségi érték típusától és a fejlesztési program tartalmától függő hatások + területi kiegyenlítődés C: hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása, polgárosodás elősegítése
6.3.
Balatoni fejlesztési program: A: A 20. század 2. felének egyetlen nagyszabású, építészeti szempontból is koherens, végiggondolt területfejlesztési programja a Balaton és környezete fejlesztési terve volt, amelynek építészeti vonatkozásairól Kisléghy Nagy István készített előterjesztést. A korszak egyéb neves építészei közreműködésével, külön e célra létrehozott főépítészi hivatal irányítása alatt megvalósuló program egy sor infrastrukturális területen felszámolta az évtizedes elmaradásokat, és egységes stílusban emelt strandok, büfék, szállodák, benzinkutak, éttermek, campingek, pavilonok ma is funkcionáló (bár részben már átépített) együttesét hozta létre. Ez a tájhoz (Balaton) „rendelt”, meghatározott időkeresztmetszetben (1960-as évek 1. fele) megszületett együttes éppen ezen értékei miatt őrzendő meg. B: az egykor kiemelt jelentőségű turisztikai térség idegenforgalmi potenciáljának visszanyerése C: munkahelyteremtés a régióban D: országimázs javítása
7.
Harmóniában a természettel alprogram:
7.1.
Lélegző örökség: A: települések történeti zöldfelületeinek (kastélyparkok, történeti kertek, arborétumok, temetők, emlékparkok) felújítása B: A kulturált településkép turisztikai vonzerő. 25
C: élhető környezet a helybeli lakosságnak (légszennyezés csökkentése) D: népegészségügyi mutatók javulása 8.2.
Tájképi értékek: A: halastavak és gátjaik, földvárak, kunhalmok, határjelek, útszéli keresztek, pléhkrisztusok, Csörsz-árok megőrzése A mezőgazdasági művelés, útépítések, vízgazdálkodási létesítmények folyamatosan veszélyeztetik őket. Közös jellemzőjük, hogy mint a természeti környezet, a táj antropogén elemeit csak in situ, azaz eredeti helyükön lehet, érdemes megőrizni őket. A Csörsz-árok (a mai Alföld nagy részére kiterjedő egykori szarmata szállásterületet övező sánc-árokrendszer) a kulturális turisztikai iparágban a hozzá fűződő szellemi örökséggel (intangible heritage), legendákkal együtt vezethető be a piacra. B: turisztikai termékkínálat bővítése C: helyi identitás erősítése
8.3.
Kultúrtájak alprogram: A: Az alprogram a területhasználati mód, a művelési ág, a tájba illeszkedő építészeti elemek, a hagyományos termények és termékek (gyakran hungarikumok) megőrzését, ill. pusztulásuk, sorvadásuk esetén a kultúrtáj mint ember és természet közös műveként létrejött egység rehabilitációját tenné lehetővé. Ennek egyik alappillére lesz a 2011-ben záruló, az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus által finanszírozott TÉKA (tájérték-kataszter) program adatbázisa. B: hagyományos művelési módok, mezőgazdasági ágazatok (pl. szőlőművelés) átörökítése, hazai kis- és közepes agrárvállalkozások, családi gazdaságok erősítése C: élhető környezet és munkahely biztosítása, vidék népességmegtartó erejének növelése
9. Kárpát-medencei magyarság alprogram: 8.6.
Örökségi értékek tulajdonjogának rendezése alprogram: A: örökségi helyszínek (ingatlanok) magyar kézbe jutásának támogatása Alapelv: a legmegbízhatóbb tulajdonos a magyar (anyaországi, még jobb, ha helybeli) tulajdonos. B: lehetőség a beruházásfejlesztésre (A rendezetlen tulajdonviszonyok elrettenthetik a potenciális beruházót.) C: határon túli magyar vállalkozói és tulajdonosi réteg erősítése, a határon túli magyar közösségek polgárosodási folyamatainak felgyorsítása D: határon túli magyarság szülőföldjén való megmaradásának elősegítése
8.7.
Anyaországi befektetések támogatása örökségi helyszíneken: A: határon túli magyar örökségi értékek helyreállítása és fejlesztése anyaországi tőke bevonásával B: magyar-magyar gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése C: a hazai vállalkozói réteg és határon túli magyar partnereik erősítése D: határon túli magyarság szülőföldjén való megmaradásának elősegítése
8.8.
Magyar-magyar örökségi turizmus fejlesztése: A: a határon túli magyar vonatkozású örökségi helyszínek felkészítése anyaországi látogatók fogadására, anyaországi és határon túli magyar önkormányzatok, iskolák, egyházak, vállalkozások ilyen célú együttműködésének támogatása.
26
Az iskolák együttműködésének alappillérei lehetnek a kormányzati szinten tervezett, határokon átívelő osztálykirándulások B: idegenforgalom fejlesztése a magyarok lakta területeken C: munkahelyteremtés D: határon túli magyarság szülőföldjén való megmaradásának elősegítése A határon túli magyar emlékek anyaországi turisták gyakran látogatott célpontjaivá – azaz a mindennapok szintjén is a nemzet közös kultúrkincsévé – válnak. 8.9.
Kulturális turizmus alprogram: A: magyar vonatkozású kulturális örökségi helyszínek turisztikai termékként való promóciója (nemcsak a magyar-magyar, hanem az illető ország belföldi piacán és a nemzetközi idegenforgalmi piacon is), az emlékek megfelelő szakmai színvonalú felújítása, látogatóbarát környezet kialakítása, meghatározott emlékcsoportokra szervezett, tematikus turisztikai útvonalak kialakítása B: a felújítást és üzemeltetést végző helyi magyar vállalkozások támogatása, az idegenforgalom fejlesztése a magyar lakta területeken C: munkahelyteremtés D: határon túli magyarság szülőföldjén való megmaradásának elősegítése a nemzetközi közvélemény orientálása, a Kárpát-medencei magyarság sorsa és törekvései (pl. autonómia) iránti szenzitivitás növelése a többségi nemzet szellemi értelemben vett kisajátítási törekvéseinek ellensúlyozása (pl. Szlovákiában)
8.10.
Településrehabilitációs alprogram: A: szakmai és anyagi segítség határon túli, többségében magyarok lakta történeti települések örökségalapú rehabilitációjához, a hagyományos településszerkezet, telekstruktúra, beépítési mód és a történeti épületállomány integrált védelméhez (Torockó mintájára) B: történeti ingatlanállomány megőrzése, helyi vállalkozók erősítése a felújításokba történő bevonásuk révén C: foglalkoztatási lehetőségek növelése helyben, élhető környezet kialakítása, település népességmegtartó erejének növelése D: határon túli magyarság szülőföldjén való megmaradásának elősegítése
NOTA BENE: Az már a gazdaságpolitika és a költségvetési tervezés feladata, hogy kigondolja, hogy az állami források mellé – hogyan – milyen arányban – milyen struktúrában – milyen csatornákon át kívánjuk bevonni – az önkormányzati forrásokat, – az önerőt, – a profitorientált befektetői szándékokat, – az EU fejlesztési forrásait.
27