Örkény István A kisepika és a magyar drámairodalom megújítója, groteszk jelenségek szatirikus ábrázolója. Ellentmondásokra, sokféleségekre, újszerű minőségekre, ésszerűtlenségekre és a modern lét fenyegetettségére hívja fel a figyelmet. A legkilátástalanabb helyzetekben is a cselekvés szükségességét érezteti, számos műve fejezi ki a reménytelen helyzetben is az életerő diadalát. Epikai ábrázolásmódja a tényközlésre redukált narráció, a puszta cselekedtetés és beszéltetés. Mellőzi a részletezést és a pszichikai folyamatok leírását. A jelenségeknek és történéseknek csupán a lényegét ragadja meg. A történetet példázattá sűríti. A hagyományos formákat is alkalmazza (pl. az anekdotát, az életképet), de egy-egy idegen elem beiktatásával vagy meglepő fordulattal azokat is groteszkké változtatja. Banális tárgyból, értelmetlennek látszó mozzanatból is mély igazságok felé mutat. A meghökkentő, ésszerűtlen magatartásról ki-mutatja, hogy másfajta logikának tökéletesen megfelel. Gyakori logikai rnínősége a paradoxon. Műveiben a groteszk mellett az abszurd (az értelmetlen) is gyakran megjelenik. Műfajt teremt: az egyperces novellát. A szöveg kifejtettségét a minimumra korlátozza, és az olvasótól maximális értelmező tevékenységet vár el. Ábrázolásmódjának kialakításában KAFKA és a „pesti” (fekete) humor jelentős szerepet játszott. Az egypercesekben kifejlesztett írói eljárásokat más műfajokban is alkalmazta. Nyelve az élő köznyelv. Drámáinak egy része a kisregények színpadi változata (Tóték; Macskajáték), a magyar dráma kiemelkedő nemzetközi sikerei a XX. század második felében. Eredeti drámáinak fő témaköre: a magyar nemzeti lét és a kelet-európaiság paradoxonai (a mozgástér, az életminőség, az értékvilág, a társadalmi-történelmi szerepek), pl.: Pisti a vérzivatarban (1969), Kulcskeresők (1975).
Műveiből filmek is készültek, így pl. FÁBRI ZOLTÁN rendezésében az Isten hozta őrnagy úr! (1969), vagy MAKK KÁROLY rendezésében a Macskajáték (1972). A groteszk mint a XX. század válasza (Az egyperces novellák) ÖRKÉNY az egypercesekkel a másként látás lehetőségére, fogalmaink és ítéleteink felülvizsgálatára szólít fel; a szatirikus irodalom hagyományait, pl. KARINTHY út-ját követi. A magyar kisepika tradíciói közül élesen elutasítja a szórakoztató történetmondást: „Az anekdota nemzeti csapás. Elbutítja az irodalmat, elsekélyesíti a gondolkodást. Az emberiségnek ebben az évszázadában gyökeresen megváltozott a véleménye önmagáról. Es nemzeti átok, ha ebből mi úgy akarunk kimaradni, hogy közben anekdotázunk [...] Csak úgy kapásból mondok egypár dolgot, amit oly sokan igyekeztek és igyekeznek elanekdotázni: 48-at, a két világháborút, a magyar–német kérdést, a magyar–szovjet kérdést, a zsidó-kérdést, a szexuális kérdést.” A valóságban nincsenek homogén minőségek, nincsenek steril egyneműségek, sőt más környezetbe állítva mindennek más lesz az értéke, a jelentése. Az egypercesek meghatározó esztétikai minősége a groteszk: eltérő minőségek egy-más mellettisége. A bizarrság, a meghökkenés kényszeríti ki az elgondolkodtatást, az újszerű felismerést. ŐRKÉNYnél a groteszk a gondolatok katalizátora, az eszmélkedés elindítója. Egymás mellé helyezi, sőt egymással összefonódottnak mutatja – ahogy az életünkben is szerepelnek – a köznapi banalitást és az élettörvényt (pl. Mi mindent kell tudni), az illúziót és a földhözkötöttséget (pl. Apróhirdetés), a dolgok többféle nézőpontú megközelítését (pl. Kettős öröm), az idillt és a tragikumot, az érzelmet és a rációt, a humort és a tragikumot, az életrevalóságot és a jellemtelen alakoskodást. A Mi mindent kell tudni a villamosjegy hátoldalán olvasható szöveget tartalmazza, semmi többet.
1
A szépirodalomba emelés jelentése: életünket előírások, szabályok és tiltások kötik gúzsba – és észre sem vesszük. Az Apróhirdetés már fiktív szövegű. Magyarázatként Örök nosztalgia alcímet kapott. Azt fricskázza meg, hogy vágyaink nem tudnak elszakadni a körülményeinktől. (Ez a kis szöveg BABITS A lírikus epilógja c. versével hasonló témát tárgyal.)
Tükörszövegű a Kettős öröm: két nézőpontot szembesít, a „Horgászok Lapja” és a „Keszegek Lapja” hírét állítja párba, és a minőségek kétféleségét bizonyítja (a horgásztarhonya mint csali és mint ízletes étel). Az élet értelme a cseresznyepaprika, a madzag és a paprikakoszorú összefüggéseiről gondolkodtat: a részek és az egész viszonyáról, az új minőség létrejöttének problémájáról. Az In memoriam di: K. H. G. drámai párbeszéd. A "német őr" és „dr. K. H. G.” a szereplők. Az egyikük diplomás magyar ember, választékos németséggel beszél, ismeri a német irodalom klasszikusait, lealacsonyító kényszermunkát végez („a Tódögnek a gödröt ássa"), de barátságosan beszélgetést kezdeményez, kultúráját igyekszik szóba hozni. A másik csak visszakérdez, de fogalma sincs a saját nemzeti irodalmának nagyjairól, a szellem fölényének elismerését elutasítja, és érvényesíti a fizikait. Az erőszak képviselője megöli a kultúra és a humánum képviselőjét. A végzet kedves mesestílusban előadott gyilkos történet: a mérgezett pogácsa körforgása, az „És most viszi!” végtelenítéssel. A Leltár szövege egyetlen lista. Tételeket sorol, ezekből (pl. „3 gomolyfelhő”) eleinte egy hangulatos tájkép kibontakozására számítunk, de megjelennek, majd ismétlődnek baljós momentumok (pl. „1 kiáltás"), és az utolsó két tétel már tragédiát sejtet: („1 becsukódó ablak” és" Csönd"). Az egypercesek általános jellemzője: a groteszk mozzanat feltárása. A „novella” csupán leír, közöl, nincs sorsfordulat, nincs tetőpontra való felfuttatás, es nincs megoldás. Némelyek azonban a novella műfaji követelményeinek is eleget tesznek: van cselekmény, felfut a feszültség a tetőpontra, és – ez a legjelentősebb vonásuk – megoldást adnak. A Budapest atomkatasztrófát mond el, az élet megszűnésének konkrét jelenségeit sorolja. Világpusztulást sejtünk, bár Budapest a cím. A teljes megsemmisülés beállta után azonban az örkényi fordulat („Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné") a magyarság életképességét hirdeti. A Ballada a költészet hatalmáról témája az emberek egymás iránti érzéket-lensége – a telefonfülke telítődése érzelmekkel (a fordulat közvetlen előidézője: egy költő négy verssora). Ez a megoldás azonban az emberi értékek fennmaradását is példázza – a modern kor minden torzulása és kilátástalansága ellenére is. A kizökkent világrend (Tóték) „Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt” – SHAKESPEARE Hamletjében, az I. felvonás végén beszél így a főszereplő, szembesülve óriási feladataival. A heroikus tettre a dán királyfi végül is vállalkozik, leszámol ellenfeleivel, bár őt is hatalmas veszteségek érik, és önmaga is elbukik a drámai harcban. A Tótékban csak egyszerű emberek élik kisszerű életüket, és a maguk lét-szintjén igyekeznek megvívni napi küzdelmeiket, igyekeznek fennmaradni. De a XX. század közepén világméretű a káosz, még az eldugott kis mátrai falucskában is. Már az alaphelyzet is furcsa. A falu idillje hamis, „vaporizatór” termeli a fenyőillatot. A kisember helyezkedik, ügyeskedik (pl. az aggregátor gépésze, közeli nyugdíjaztatása stb. miatt). A jogi dip-
2
lomával rendelkező ember „buditisztítással” keresi a kenyerét. A település első embere, a nagy tekintélyű tűzoltóparancsnok „maszek” mellékkeresetei: favágás, viráglocsolás, teniszpályagondozás. De mi történik, „ha felbolydul a massza”? A háború az esztelen világ legesztelenebb produktuma. (ÖRKÉNY így vall a Tótékról: „Nemcsak a háborút akartam benne megírni."). Mindent felnagyít, a felszínre hoz. A háború áldozata Varró őrnagy is, és előbb vagy utóbb, közvetlenül vagy közvetve, mindenki. Cipriani professzor úron is az őrültség jelei látszanak. A háború helyezi történetünkben kulcspozícióba, postási tisztségbe Gyuri atyust, a "púpos, félkegyelmű, hebegő beszédű" alakot. Es a háború hozza elvisel-hetetlen helyzetbe Tót Lajost, aki „szálas, hatalmas termetével, csillogó tűzoltó-sipkájában, türelmes, nyugodt tekintetével” maga a megtestesült harmónia. Aki, ha naponta végigmegy a községen, akkor – pl. az ókori kínai császárok mágikus rítusaihoz hasonlóan – biztosítja a világrendet. A konkrét bonyodalom: Tót Gyula a frontra kerül, életveszély fenyegeti. A család védekezése a kisember életstratégiája, az ügyeskedés, a lekenyerezés. Módjukban állna még alávetni magukat a sorsnak, de ők cselekedni akar-nak. (ÖRKÉNY tétele közismert: cselekedni kell akkor is, amikor már értelmet-len.) A cselekvésük, Gyula mentése azonban önmaguk szenvedésre kényszerítését jelenti, főképp a családfőét. Egy eltorzult világban ugyanis az élet mentése csak egy újabb torzulás vállalásával oldható meg, az önfeláldozó énfeladással. Ez már önmagában is némiképp ellentmondásos, de ÖRKÉNY egy mindent át-értékelő csavart iktat be a cselekménybe: a fiú már halott (mi hamar megtudjuk, a család sosem), tehát az önfeláldozó énfeladás céltalan, értelmetlen. A helyzet így abszurddá válik. Alapkérdés tehát: „mit tehet az ember a másikén”? Ha valaki (akár egy apa) az önpusztulást is vállalja (a fiáért), joga van-e erre? Erre vonatkozik a mű mottója, az is csak kérdez: „Olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel az utolsó morzsáig megetethetné ember voltát?” Az „erőhatalom” ebben a műben elsősorban a történelmi-politikai erő, de társul hozzá valamilyen erkölcsi kötelesség is. Meg kell tehát válaszolnunk: melyiknek milyen határig kell,_meddig lehet szolgálnunk? Tóth megalázásai folyamatosan szaporodnak. Nem mer lélegzetet venni, nem szabad az őrnagy felé néznie, a szemébe kell húznia a sisakját, nem nyújtózkodhat és nem nyöghet, nem bújhat el. Vonakodások után végül is mindent vállal, a tőle (a kisembertől) telhető módon eleget tesz az „erőhatalmak” (itt közvetlenül: a család) követeléseinek. A lélek azonban azonnal jelzéseket ad, tiltakozik a személyiség megtiprása ellen. A pszichikai tünetek hatalmas belső küzdelmekről árulkodnak (ÖRKÉNY a belső folyamatokat ebben a művében sem beszéli el, csak a tényekről ír): a mondatok félrehallása, az őrnagy háta mögé nézés és a szagok problémája, a sokféle kényszerképzetek. Ezek – mint minden tett és reakció ebben a műben – Tót Lajos és Varró őrnagy interakcióiban, kölcsönhatásaiban születnek. Az őrnagy hozza a frontról a lelki-tudati torzulást, ez a partizánokkal vívott („fondorlatos”, kiismerhetetlen) harcokban alakult ki benne, és adja tovább, láncreakcióként. Tót Lajos egy darabig tűri, szenvedi a sérüléseket – de aztán visszafordítja őket. Tóték elmennek addig a pontig, amíg a tűrőképességük engedi. Az alkalmazkodni tudás egy darabig megoldást ad. A testi-lelki energiák azonban fogyni kezdenek, és csak az idő segít; csak amikor már közelinek látszik a megpróbáltatások végpontja, akkor áll be (csak az utolsó három napra) „az egyensúlyi állapot”. Az őrnagy távozása, a Gyuláért (hiába!) vállalt feladat teljesítése csodálatos megkönnyebbülést okoz, újra visszaállhat a rendes (azaz: a korábbi!) kerékvágásba az élet: „Mostantól kezdve reggel. fogunk reggelizni, este fogunk vacsorázni, és éjjel aludni fogunk.” Az őrnagy visszatérése Tóték számára már pszichikailag elviselhetetlen tehertétel, mert végtelennek látszik. Es ne feledjük: a valamilyen értelmes (!) tevékenységként végzett „dobozolás” egy abszurd világrend előzetese. A világháborúból jött Varró őrnagy álma a totális hatalom: „egyszer talán eljön az az idö, amikor rávehető lesz az egész emberiség” a dobozcsinálásra.
3
A mű végére helyre kellene állnia a világrendnek. Tót Lajos a maga hatókörében, a maga módján rendet is teremt: feldarabolja az őrnagyot, pontosan négy egyenlő részre. Gondolatait, érzelmeit most sem tudjuk, csak azt olvashatjuk: álmában „forgolódik”. Van-e valódi megoldás? Ebben az abnormális világban az egyetlen normálisan, mert logikus rendben gondolkodó szereplő Gyuri atyus, a „félkegyelmű”. (Felidézi-e bennünk DOSZTOJEVSZKIJ hősét?) Egyedül ő neveti ki, „vihogó, félállati röhögés"-t hallatva, a megroggyant térddel járó Tót Lajost, vele szemben a helység egész lakossága nem lát, nem hall (vagy alakoskodik). Másfelől ő az egyetlen személy, aki kezdettől ténylegesen megpróbál valamit tenni a felbolydult világ ellen. Amit tesz, az persze szintén céltalan, csak elodázni tudja a tragédiát; ő csak hiszi, hogy a tragikus értesítés megsemmisítésével „a világ egyensúlya helyreállt”. Tót Lajos szintén cselekszik: menteni próbálja a fiát (rosszul és hiába), végül fellázad (öntudatlanul, gyilkossággal). Melyik lépése az értelmetlenebb? Egy biztos: a világ káosza a mű végén nem szűnik meg.
AJÁNLOTT TÉTEL Hasonlítsa össze a Kurázsi mama és gyermekei, valamint a Tóték mondanivalóját a háborúról!
IDŐRENDI VÁZLAT 1912: születése Budapesten 1963: Macskajáték (színpadon: 1969) 1964: Tóték (színpadon: 1967) 1966: Jeruzsálem hercegnője c. (kisepika) kötet 1968: Egyperces novellák 1979: halála Budapesten
4
Témakör: LÁTÁSMÓDOK Tétel: Örkény István: Tóték Feladat:
„Színműveit - általában többes számú címűkkel - a magyarság elemző létdrámáiként, a XX. századi emberiség problémaműveiként is lehet értelmezni. Legáltalánosabban azonban az életerő próbatételeinek mondhatni őket. Mennyire képes az ember megállni a maga helyén, és hol is van »a maga helye?” (Tarján Tamás) Értelmezze Örkény István Tóték című drámáját mint a szolgalelkűség és a lázadás groteszk ábrázolását! LEHETSÉGES MEGKÖZELÍTÉS I.
• Örkény István életének sorsdöntő élménye a második világháború (doni munkaszolgálat). II. • A dráma fő cselekménysíkja: nem a front, hanem a hátország. A két lehetséges helyszín erősíti egymást; a kiszolgáltatottság, a felelősség igy nyomatékosabban bemutatható - a látszólag idilli üdülőfalu egy felfordult világot idéz. • Központi kérdéskör: a magyarnak lenni léthelyzete, a „balsors” és a „mégis-remény”; a dráma ezt Tóték példázatos sorsán mutatja be. A • A groteszk jellemzői: - esztétikai minőség, világszemlélet - megjelenítésének eszköze a szerkezet, a mű elemeinek egymáshoz való viszonya - zárt világában szélsőségesen össze nem illő elemeket társít egymással -+ deformáció eljárása (fantasztikus és abszurd elemek) • Abszurd drámai alaphelyzet - a háború lényege az emberi személyiség szempontjából az integritás felfüggesztése a parancsuralom, a teljes kiszolgáltatottság nyomása alatt - a dráma a szereplők deformálódásának folyamatát jeleníti meg a középpontban a családfő áll (kibírhatatlanul szenved a változásoktól) - a két nő szerepe (a cél érdekében a végsőkig alkalmazkodnak) - az értelmiségi réteg devalválódása (vagy alkalmazkodik, vagy hivatást cserél) - az őrnagy szerepe: egy gépezet kereke lett; maga is áldozat; a szolgalelkűség tökéletes példázata ő is, de némi hatalommal; olyannyira deformálódott, hogy nem képes visszanyerni már eredeti alakját • Ellentétekre épülő világ - front — hátország; betegség (őrnagy) — egészség (Tóték) - a két világot a postás köti össze - téves információk, más információk (néző; postás, család) - a feszültségkeltés elemei - két cselekményszál - egymásra épülő fokozatok a Tót család életében: előkészületek, az őrnagy megérkezése (kivárás), első eltávozása, visszatérése • Magatartásformák - Tót magatartása a kivárás tipikus példája (életben maradni és a fennálló rendet átmenteni) - az őrnagy visszatérése válasz a kivárásra: az erőszakkal szembe kell szállni - a visszatérés kulcsfontosságú; azt példázza, hogy az ember képes lehet a lázadásra; ha megmarad benne egy szikrányi öntudat; ha felismeri, hogy nem (ehet olyan cél, amely érdekében önmagát puszta eszközzé degradálja
5
III.
• A dráma látszólag második világháborús szerepünket vizsgálja: mit tettünk és mit tehettünk volna. Vizsgálódásának középpontjában az egyén áll: a hatalom és a kiszolgáltatottságra való hajlam. A zsarnok és áldozat feltételezik egymást. (Forrás: Mohácsy Károly—Vasy Géza: Irodalom 12. évfolyarn)
6
