1
A puszta1 Márta Mihály Tavaly szeptember elején hazautaztunk. Kirándulásunk célja, mint mindig változatos volt. Magán kirándulásaink során unokahúgunk Szőcs Katalin gondoskodott rólunk. Köszönjük melegségét! Laci a Magyar Tudományos Akadémia vendége volt, ekkor Budapesten , a Domus Hungaricus Székházban laktunk. Laci röviddel hazaérkezésünk után Magyar Tudományos Akadémia Vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutataóintézet kollégáival az Akadémia kisérleti állomásainak látogatásával foglalatoskodott. Elözetes tervek szerint meglátogatták Beliczay István évfolyamtársunkat, aki fiatalos lelkesedéssel több említésre és elismerésre méltó kutatással foglalkozik. A MTA kisérleti állomások bemutatása után, 2010.szept. 8-án Beliczay Pista elözetes meghivására Pusztamérgesen Orlóci László akadémikus erdömérnök leleplezte, hires elődünk Kiss Ferenc emléktábláját: ``Hírdesse e tábla Kiss Ferencnek, 1860-1952, a “szegedi erdők atyjá”-nak emlékét, aki építette ezt a pincét, 1910-ben, Hálás utókor 2010`` felírással. Kiss Ferenc erdőmérnök a leromlott, satnya homoki erdőkröl üzemtervet, majd felújítást tervezett. 1913-ban egyedülálló, részletes talajjelzö növényekröl írt tanulmányt. Jó barátja, Móra Ferenc írónk a “szegedi erdők atyjának” nevezte. Az emléktáblával kapcsolatos kutató és szervezömunkát Beliczay Pista intézte, köszönetet kell mondanunk e nemes munkáért. Az emlékhelyet Kovács Tibor plébános szentelte fel. Jelenlevök: Beliczay István erdőmérnök. Orlóci László erdőmérnök,akadémikus, Dr.Papp Sándor
1
Article for Kapocs 2011
2
polgármester, Kismarci Attila erdőmérnök, a Farkas család, a pince tulajdonosai és többen mások. Emlékezetes esemény volt és e tábla igazi őrzöje Kiss Ferenc úttörő hagyatékainak. Meg kell jegyeznem, hogy hetekig, állandóan zuhogott az eső, ami szinte lehetetlenné tette a fényképezést. Ezeken a kirándulásokon én nem vettem részt. Késöbb Vácrátóton a MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézet látogatóközpontjában találkoztam Lacival. Meleg szeretettel fogadtak, a MTA Kutatóintézetének fönöknöje Dr. Török Katalin és nagyszámú fiatal kolléga érkezett az előadásra. Nagy volt az érdeklődés Laci új analitikai felderitései iránt. Egy nagyszerü elöadás zárta be a találkozást: “Multi-scale trajectory analysis:powerful tool for understanding ecological change.” Lacit visszavárják. A kutató intézet épületei mögött hívogatja a nyugalomra vágyó lelkes látogatóit a Vácrátóti Botanikus Kert. Ez Hazánk hazánk leggazdagabb növényfaját és fajtát számláló élőnövények gyüjteménye. Újszerü és rendkivül ügyesen illusztrált növény-termés gyüjteményt találtam a Berkenye Házban. Különösen iskolásoknak ajánlatos, kiváló bemutatója Hazánk csodálatos növényvilágának. A kert csendet, nyugalmat ad és kellemes sétával öszekötött igen szép környezet. Szeptember 4-én a Budapesti Operettszinházba volt jegyünk. Igen kellemes meglepetés volt ez az alkalom, unokahúgunk ajándékozta a belépőt. Részünkre ismeretlen, modern Operett-Musical, Szép nyári nap cimmel. Valamikor a 90-es években alkották, kiváló, rendkivűl szórakoztató, fiatalok eseményeiről éneklő igen szórakoztató operetta. Tanuskodik a Magyar fiatalság magas zenekulturájáról és tehettségéről. Élveztük az előadást. Az elkövetkező napokban a gyermekkorunk élményeit és az akkori eseményeket, szinte elfeledett falusi élményeket és elmosódott tájakat próbáltuk megtalálni. Szép, de igen zsúfolt fövárosunk után nyugalmat kerestünk. Solt-Révbérpusztára kirándultun délre, a Dunán,
3
Szárnyashajóval Budapestről. Lovasszekér várt bennünket a solti kikötöben. A lovasfogat néhány falun keresztül a Solti-Révbérpusztai Lovascentrumba kocsiztatott bennünket. Élmény volt a szekerezés, a falúk frisszöld szine (sok esö volt), a tyukok, kutyák, récék futkosása. Hirtelen “otthon” voltunk. Érkezésünket pirosló kemenceszájak üdvözölték, forró lángoshegyek sisteregtek a sütőlapátokon. Hasas köcsögökbe fehérlett az ìzletes és illatos fokhagymás tejfel. Barackpálinka szörcsölgetése mellett igen cask hamar elkelt a finom tejfölös lángos. Érdekes népmüvészeti kézimunkákat kinálgattak a közeli falvak barátságos népmüvészei. Ezek nemcsak az elmúlt század Magyar népművészetét, hanem akotójuk kézügyességét is dìcsérték. Részemre igen kedves volt a tanyamúzeum. A parasztudvar természetessége, hangzavara és illata visszavarázsolta gyermekkoromat, amikor nyaranta libákat őrìztem és a kispipékre vigyáztam nagyszüleimnél Erdélyben. Szép napok voltak és Révbérpusztán megtaláltam nagy gágogó ludakat és visszavarázsoltam a régi idöket. Ebédidő közelgett, terűlj, terűlj mesebeli asztalhoz űltünk.Tyúkleves lúdgégetésztával, marhapörkölt pásztortarhonyával, káposztasaláta és kukoricalepény szilvalekvárral ékeskedett az asztalunkon. Nagyon különleges, izletes volt. Szomjuságunkat fehér és vörösborok ivigasztalták. Ebédünket két, igen jóvágású helyi legény kiváló dalolása varázsolta emlékezetessé. Ezután a hìres lovasbemutatót láthattuk. Ez hazánknak évszázadokra visszanyúló lovas hagyománya. A bemutatott mozdulatok, részemre hihetelenül erös bizonyitékai a pusztai emberek állatszetetének, hiszen a lovak bizalma nélkül ez lehetetlen lenne. A bemutató az állatszeretetet mellett a csikósok ügyessgét is bizonyitotta. Megható és szép volt. Néhány napot régi barátokkal tőltöttük. Érdekes módon a fiatalkorban kötött barátságokat nem tépásszák meg az elszaladt évek. Ezek az érzelmeinkben
4
örökké megmaradnak, kitörlik az elszaladt éveket, megörzik és megszépitik régi emlékeinket és legtöbbször meg is fiatalitanak. Finom vacsorára jöttünk össze Podani Jánossal és bájos feleségével Klárival. Felejthetetlen jò hangulatban és finom evészet-ivászat közben röppent el az este. Kár, hogy elmúlt. P.Jànos Laci elsö doktori diákja volt Magyarországról, majd 30 èvvel ezelött. Manapsàg az Eötvös L. Tudomànyegyetemen Tanszèkvezető. A Magyar Tudomànyos Akadémia most választotta akadémikus tagjai közé. Nagy öröm részünkre az Ö szakmai elismerése. Meglátogattuk Dr. Fekete Gábor akadémikust ès kedves feleségét Etelkát. Néhány napi fővárosi zajos élet után csendre és nyugalomra vágytunk. A pusztára, Bugac mellè kivántkoztam néhány napra. Ez volt az én első pusztai útam. Elragadtatott az ottani, igazi, elterülö csend, a vide érdekes és sajátos, lapos, szinte végtelennek futó szépsége. Megnyugtatott a lenyugvó nap, koncertnek tünt a fáradt tyukok esti koty-kotyja, az éhes borjúbögés és a távoli kutyaugatás. A háttérben a hazatérö, sietö marhacsorda illatát hordozta a szél. Hazatéröbe, nyúgovóra készült az élövilág. Ezüstös ködszerü homály, szinte, mint éjjeli takaró vigyázott a csendre. Most éreztem és ismertem meg a puszta igazi izét, nyugalmát. Sajnálom, hogy középiskolás koromba nem értettem Illyés Gyula:Puszták népe c. munkáját. No, de ez bepótolható. A föváros felé megálltunk a Szarvasi Arborétumba. Gyönyörü öreg fapéldányok tanuskodnak a kert régi multjáról. Elbúcsúztam a temetöben nyugvó szüleimtöl és testvéreimtöl, szaladnak az évek ki tudja, hogy lesz-e visszatérés. Meglátogattam régi erdészházunkat Szentendrén, megöleltem a kapufélfát. Sajnos a fenyöfák, amit 1946-47-ben öcsémmel ültettünk kiöregedtek, elhaltak. Úgy éreztem, hogy a honvágy nem a föld, hanem a családiház és föleg a családi hovátartozás utáni sóvárgás. Magyarországi hazatérésem lelkülete megváltozott. Elszaladtak az évek,
5
sajnos a családom már nem vár otthon. Csodálatos módon hirtelen, a szentendrei erdészház mellett (családiház) honvágyat éreztem, ideje volt, hogy hazajöjjek Kanadába. Itt várt a család.
