A nemzetközi fogatos ekeverseny Puszta-Nagy-Teleken. II. A kétbarázdás ekéknél a rangsorozat szerint elsı 8 eke átlagos szántási szélessége 45·3 c/m átlagos szántási mélysége 15·4 c/m és a barázda keresztsíkmetszet egységére (1 d/m2) szükségelt vonóerı átlaga 35 k/g volt. Mint emlékszünk, a közönséges egytestő ekék,melyeknek átlagos mélyjárata 16·2 c/m volt, középvonóeröül átlagbam 39 k/g-ot igényeltek. különbség 4 k/g, mely részben annak tulajdonítható, hogy az egytestő ekék 1 c/m-rel mélyebben jártak; részben pedig onnan ered, hogy a több-barázdás ekéknél a talpak csuszó surlódása nagy része a kerekekkel a sokkal elınyösebb gördülı surlódássá alakíttatik át. Azonkivül – azáltal, hogy több eke közös keretre van szerelve – kétségkívül az üres járatnak megfelelı ellenállások is tetemesen kisebbülnek. Nem akarom e helyen a több-barázdás ekék használhatóságának feltételeit, bonczolgatni. A gazdaközönség már eléggé van tájékozva a felöl, hogy tulajdonképen mit várhat a több-barázdás ekéktıl. Legeltérıbbek azonban a nézetek a fölött, hogy mily mélységre lehet a több-barázdás ekékkel dolgozni, s azért erre vonatkozólag akarok néhány szerény igényő megjegyzést tenni. Nézetem szerint a kétbarázdás ekét okvetlenül kell oly mélységő szántásra is használni tudni, mint amily mélységre rendes szántásnál az egytestő ekéket is használják. E mélység tehát a verseny programmjában úgy a közönséges egybarázdás, mínt a kétbarázdás ekék részére 16 c/m-re lett megállapítva. Azonban a kétbarázdás ekék jury-bizottsága ezt nem tartotta kötelezınek és a minimális mélységet leszállította; valószinüleg azon föltevésbıl indulva ki, hogy az elıirt mélységben 4 ökör vonóereje nem lesz elégséges. E nézet megdöntésére nem kell mást tennünk, mint az összes kétbarázdás ekék közül azon 5 eke vonóerı-szükségletét szemügyre venni, melyek tényleg a 16 c/m mély járatot meghaladták. Ezek 16·2 c/m átlagos mélyjáratnál mint összes átlagos vonóerıt 275 k/g-ot igényeltek, úgy, hogy minden ökör kifejtett vonóereje 70 k/g volt. Ha már most fölveszszők, hogy az ökrök másodperczenkint 0·8 m/ sebességgel haladtak és naponkint 8 óra hosszat dolgoznak: akkor végzett napi munkájuk 1·6, millió méter-kilogramm volna; ami 400–500 k/g nehéz ökröknél egyáltalán nem lépi túl azon határt, amelyre az igásállat munkaképességét igénybe szabad venni. Így tehát még kötöttebb talajnál is bátran szánthatnak kettıs-ekéikkel 4 középerıs ökörrel 16 c/m mélyen.
3. A kétbarázdás ekék bíráló-lapjai. a)
1
1
*) A jury a helyszínen abban állapodott meg, hogy a kétbarázdás ekéknél a barázda mélység minimumát a programmban felvett 16 c/m rıl 14 c/m-re szállítja le.
Szerkezetre nézve a versenyen részevett kétbarázdás ekék nem igen térnek el az eddig is a gyakorlatban elterjedt mintáktól. Sack és Yull taligás kettıs-ekékkel versenyeztek, a többi eke csak kiemelı-, szállító- és vezetı készülékeikben tértek el egymástól. Eredeti szerkezetük által kiváltak Schlick, Praener és Bächer s Simonffy ebbeli készülékei. Amint az e) táblázatban az értékviszony-számot kitüntetı rovatban látjuk, Clayton, Eckert és Schlick ekéi csak kevéssel térnek el egymástól, s hogy Eckert kisebb vonóerıszükséglete daczára, második helyre szorult, azt lényegesen annak tulajdoníthatja, hogy a munka minıségének bírálatánál sokkal kisebb értékszámot kapott, mint Clayton, mert ekéjének amerikai kormánylapja nem felel meg oly jól a hatvani talajnak, mint Claytonék jobban csavart kormánya.
4. A hárombarázdás ekék bíráló-lapjai. A hárombarázdás ekéknél is az átlagszámításokat végezve, úgy találjuk, hogy a rangsorozatban elsı 8 eke 69 c/m átlagos munkaszélességnél és 14 c/m átlagos mélyjáratnál a barázda kereszt-síkmetszet egységére (1 d/m2) átlag 29 k/g vonóerıt igényel.
Mint már az elıbbiekben kitüntettük, az 1 c/m-rel való sekélyebb szántás körülbelül 2·6 k/gmal könnyíti meg a kereszt-síkmetszet egységére szükségelt vonóerıt; így valószinü, hogy ha a hárombarázdás ekék ugyanazon mélységre dolgoznak vala; mint a kettısök, vonóerejük átlaga mégis körülbelül 3 k/g-mal lett volna kisebb, mint a kétbarázdásoké, és körülbelül 6 k/g-mal kisebb, mint az egybarázdásoké; ami világosan a mellett szól, hogy igenis megvan a hárombarázdás ekéknek is az ı jogosultságuk és nem kell, mint – sajnos – sok gazda teszi; a hármas-ekét teljesen megvetni, csakhogy ne követeljünk tıle oly munkát, amelyre nem való: Sekély munka-miveleteknél – mint réthántásnál, tarlóbeiktatásnál és mag-alászántásnál – igenis használható eszköznek fog bizonyulni a hármas-eke, de 14 c/m-nél mélyebb szántásra nem való, mert különben 4 ökör befogásánál túlerıltetnök az igásállatot; több ökröt pedig egybefogni egyáltalán nem gazdaságos.
Az ekék rangsorozatára nézve itt is csak azt jegyezzük meg, hogy a különbség a legjobb ekék között nem igen lényeges, és talán más vidéken máskép is sorakoztak volna azok egymásmellé. Schlick és Eckert ekéinek érték viszonyszáma csak 0·01 különbséget tüntettek fel, azért jogosan mindkettı egy fokozatba soroztatott. 5. A combinalt ekék biráló-lapjai. A combmált ekéknél a rendes szántóeke-test mögött még egy másik cultivatortest van a gerendelyre vagy a keretre szerelve; utóbbi vagy ugyanazon barázdában jár, melyben az eke, vagy pedig – helyesebben – az elı zıleg már felszántott, tehát a szomszéd barázdában jár, aminek azon elınye van, hogy a barázdában járó igásállat és béres nem tömörítik újból a már lazitott altalajt. A tényleg felszántott és lazitott összbarázda kereszt-síkmetszetének felmutatására a versenynél – úgy a combmált, mint az altalajturó ekéknél – a föld 3 barázdáról el lett kaparva és a barázda profilja pontosan felvéve. Amint a 103, 106, 105, 110, 104, 107 és 108 alatti profilokból láthatjuk (lásd a mellékletet), a combmált ekék a barázda fenekét részben megmozdítlanul hagyják meg, így, munkájuk csak hiányosnak mondható. Legjobb munkára vallanak a 110 és 108 ekéknél megfelelı profilok. A 110-esnél balról látható part a jövı ekejáratnál lesz az altalajporhanyító által megmunkálva.
A profilok felvétele nemcsak a végzett munka mennyiségének kiszámitására szükséges,hanem egyuttal az altalaj porhanyitása mérvének birálatánál is jó útmutatoul szolgál; ezért kivánatos, hogy a gazdászati jury-csoport e rovatot akkor töltse ki, midın a müszaki csoport a profilokat fölveszi. Mint a combinált ekék d) biráló-lapjából látjuk az altalaj-porhanyitás mérve (mely alatt a munka egyenletessége isértendı) csak 3 értékegyütthatóval birt, míg a barázda átforditására az értékegyüttható 5 pont volt. Nézetem szerint ez nem megfelelı arány, és helyesebb volna az altalaj porhanyitásának egyenletességére 5, a barázda forditásra pedig csak 3 értékegyütthatót adni. Ha a mi viszonyainknak egyáltalán meg nem felelı 103. számu „New-Castle” ekét figyelmen kívől hagyjuk, a többinek a barázda kereszt-sikmetszet egységére (1d/m2) szükségelt átlag vonóereje 58·5 k/g volt, ami – tekintettel a 25 c/m-es átlagos mívelési mélységre – elég elınyösnek mondható, s ami világosan a mellett szól, hogy – eltekintve az altalaj felszántásából eredhetı calamitásoktól – még az igásfogatra való tekintetbıl is általánosságban jobban ajánlható az altalajnak cultivatortestek általi lazítása, mintsem felszántása. A munka mennyiségének meghatározására szolgáló a) táblázatból egyúttal azt is látjuk, hogy a jelzett föltételek mellett nem elégséges a combmált eke elé csak 4 ökröt fogni, mert a kifejtett vonóerı középértékének átlaga 370 k/g, ami egy ökörre 92 k/g húzást ró, mely igénybevétel már túlzott és igásállataink elcsigázására vezetne. Miután azonban 6 ökör összefogásánál azok igen elınytelenül dolgoznak, ajánlatos a szántóeke mélységét sekélyebbre választani. Így középkötöttségő talajban 4 ökörnél a szántóbarázda mélységét 14 c/m mélyre lehetne tenni, az altalaj-porhanyitó pedig még 7 c/m-rel járhatna mélyebben. Mélyebb mivelésnél azonban vagy kötöttebb talajnál már 6 ökröt kell összefogni, Különben a szükséges igásfogat meghatározására leghelyesebb az eke és a befogás közé egy kis rugós erımérıt2 iktatni, mely egyúttal az állatot is kíméli. *** Az altalaj-porhanyítók bírálása az Agárdon követett eljárás szerint történt, s az eredmények a 362. oldalon levı 6. sz, a. bíráló-lapban vannak összefoglalva. E bíráló-lap szerint az elsı díj Sack Rudolfnak altalaj-porhanyitó ekéjét illette volna; de miután az eke nem érte el a megkövetelt 30 c/m mély járatot, az a jury által disqualifikáltátott. Mint a megfelelı 97, 98, 99,100 és 101 számmal jelölt profil-ábrák mutatják, az altalajturó ekék sem végeztek szép egyenletes munkát, aminek oka azonban részben abban keresendı, hogy az elıl járó szántóeke nem huzott a követı altalaj-porhanyitó eke 2
Ilyeneket Propper Samu Budapesten 6–9 frtért árul.
munkaszélességének megfelelı barázdát; részben pedig az ok a kezelıkben feküdt, akik azon igyekezetükben, hogy ekéjük minél kedvezıbb eredményt mutasson fel, felfogásukhoz képest majd túlságos széleset, majd túlságos keskenyet fogattak, s így maguk rontották el az eredményt. Miután a varsenygépek kezelıinek nagy része minden alkalommal igyekezik a versenyeredményeket a legkülönfélébb módon befolyásolni, s épp e machinatiók által rontja le a gép értékfokozatát: óva intem e helyen ezen urakat, hogy: „Honesty is the best policy!”
A puszta-nagy-teleki nagyszabásu verseny eredményeinek bemutatásánál nem terjeszkedhettem ki magára a versenyrendezés ismertetésére is, és talán a számítási eljárás tárgyalásánál is még egyes hézagok maradtak. Tárgyamat teljesen kimeríteni már azért sem tartottam czélszerünek, mert minden verseny rendezésénél más és más körülmények mérvadók, s így általános érvényességő tervezetet úgysem közölhettem volna. Ha alkalomadtán bármely gazdasági gépversenynél az itt bemutatott elvet akarnák követni, örömmel szolgálok a kellı útmutatásokkal a „Mezıgazdásága Szemle” hasábjain. Lázár L. Pál.
