rivális élsportolók szemtõl szemben

Csisztu Zsuzsa

és

Kaszala Claudia

rivális élsportolók szemtõl szemben

Pallas Gyöngyös, 2005

TARTALOM Rivális Esszencia ...................................................................................... 3 Kásás Tamás – Kiss Gergõ .................................................................................. 7 Kammerer – Storcz – Vereczkei – Horváth ..................................................... 25 Atlétika: kalapács- és diszkoszvetés, s ami mögötte van ................................ 57 Magyarország – Brazília ................................................................................... 93 Vörös Zsuzsa – Balogh Gábor ......................................................................... 111 Kovács Kati – Janics Natasa – Angyal Zoltán ............................................... 129 Dr. Ábrahám Attila – Csipes Ferenc – Gyulai Zsolt ....................................... 145 Mincza Ildikó – Nagy Tímea – Tóth Hajnalka ................................................. 161 Speciális Olimpia ............................................................................................. 175 Rob Niedermayer – Jason Strudwick ............................................................. 189 Nyilasi Tibor – Törõcsik András ..................................................................... 203 Rekreáció ......................................................................................................... 221 Puskás Ferenc-válogatott – Real Madrid és Magyarország – Argentína ..... 235 Rivális zárszó ......................................................................................... 255 © Csisztu Zsuzsa – Kaszala Claudia © Pallas Antikvárium Kft., 2005 Borító: Csisztu Zsuzsa fotó – Emmer László • Kaszala Claudia fotó – Both Gábor Hátsó borító fotók: Arató András Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is. Minden jog fenntartva. Kiadó Pallas Antikvárium Kft., 3200 Gyöngyös, Kossuth L. út 42. (06-37/311-028) Felelõs kiadó a Kft. vezetõje. Borítóterv – tipográfia © Miroe Design, 2005 • Korrektor: Kiss Helga Nyomtatta és kötötte: Kaposvári Nyomda Kft., Felelõs vezetõ: Pogány Zoltán, ügyvezetõ igazgató Készült Schneidler betûvel, 17 ív terjedelemben. ISBN 963 7524 08 8

Rivális Esszencia Az ember. Mindig is ez érdekelt minket a statisztikák mögött. Túllépve a közhelyszagú kijelentésen magam is elmondhatom, hogy az elmúlt közel másfél évtizedben ezen a pályán mindig kizárólag ez hozott lázba. Hogy megtudjam: két kiváló képességû, nagyjából egyformán tehetséges és szorgalmas, hasonlóan motivált sportoló közül téthelyzetben melyik és milyen tulajdonságok alapján képes a másik fölé kerekedni. Melyek azok a nüánszok és hol nyugszanak ezek egy emberben, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy adott pillanatban a legjobbnál is jobbat hozzon ki magából. Na, ez volt az egyik közös pont, amelyben Claudiával mindig is egyetértettünk. Éjszakába nyúlóan elemezgettünk egy-egy sportolót vagy versenyhelyzetet már Naganóban, a ’98-as téli olimpián is, ahol olykor jégszoborrá dermedve várta ki-ki a maga mû-, vagy gyorskorcsolyás közvetítését két – japán módra végrehajtott – hajlongás között. Két évvel késõbb, Sydneyben a hajlongást cipekedésre cseréltük, s ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Azzal a különbséggel, hogy egy átigazolást követõen ezúttal nem csak egy-egy sportág, hanem a nyári olimpia teljes magyar szereplõgárdájának bemutatása jutott nekünk feladatul két operatõr kollégánkkal együtt a TV2-n. Tizedannyian voltunk tehát, mint a legkisebb tévés csapat, tízszer annyi munkára, százszor akkora lelkesedéssel. Tucatszámra gyûjtöttük be nap mint nap a libabõrõs élményeket, hiszen minden jelentõs magyar sikernél ott toporogtunk a helyszín kijáratánál. Láttunk anyaként kiteljesedõ vívónõt olimpiát nyerni, hallottunk hajnalig tartó ünnepléstõl dülöngélõ tornászt kurjongatni. Megismerhettünk egy, akkor még a saját ezüstjét kissé fitymáló, alkalmi bohócnak is beillõ öttusázót, s láttuk milyen az, ha négy nõ velõig hatoló csalódással veszi át az ezüstérmet a nõi kajak négyes döntõje után, nem rejtve véka alá a felgyülemlett feszültség miatti acsarkodást. A teljesség igéne nélkül persze, de láthattuk azt is, hogy mit jelent, ha ugyanez az álom beteljesedik a férfi kajak négyes esetében, de azt sem fogjuk soha elfelejteni, hogy milyen látványt nyújtott 13, a könnyeivel küszködõ drabális férfiember, egy évtizedek rivális

élsportolók s z e m t õ l s z e m b e n

3

óta hõn áhított olimpiai bajnoki cím birtokában a férfi vízilabdadöntõ végeztével. Persze, hogy kiestünk néha a szerepünkbõl, s úgy ordítottunk a sajtótribünrõl, mintha legalábbis családtagok lennénk, de az hajítsa ránk az elsõ – azért lehetõleg diszkrét méretû követ, s az sem baj persze, ha van azért néhány karát –, aki közel húsz-húsz év élsport után nem ugyanezt tette volna. Claudia egykori válogatott gyorskorcsolyázóként és rövidpályásként egyébként is – két válogatott, jeges sportos tesó mellett – idejekorán belekóstolt a diszkrét otthoni rivalizálásba, míg én végig edzõtáborozva a felnõtté válásomat raktároztam el zsigeri szinten a „született” drukker mentalitást. Több mint két évvel a Sydneyben történtek után fogyatkozott a levegõ és a sportos mûsoridõ körülöttünk, éppen ezért egyre inkább hiányát éreztük egy olyan fórumnak, ahol legjobbjaink kicsit bõvebben mesélhetnek a hétköznapok gyötrelmeirõl és az ünnepelni valók gyors elmúlásáról. Ráadásul akkortájt mintha – egy asztrológus talán úgy mondaná – rossz konstellációk uralták volna a hazai sportvilágot, hiszen folyamatosan érkeztek a döbbenetes hírek focimeccsek utáni brutális verekedésekrõl, rendzavarásokról, felszín alatt húzódó feszültségekrõl s úgy általában sok fókáról és kevés pingvinrõl. A 2002-2003-as hazai férfi vízilabda bajnokság döntõje azonban még az igazán halvérûeknél is kicsapta a biztosítékot, hiszen magyar a magyart, egészen pontosan a Vasas a Honvéd játékosait kezdte el gyepálni a vízben, másodpercek múltán pedig már mindenki pofozott mindenkit ott, ahol érte. Mintha egy piranjákkal teli medencébe dobtak volna csalit, úgy forrt a víz a Kõér utcában, s nemcsak törött orrokban vagy arccsontokban volt mérhetõ a károkozás, hanem súlyos fegyelmikben, eltiltásokban és egy külföldre is kiszivárgó, eszkalálódni látszó egyre feszültebb helyzetben a hazai klubvízilabdázás háza táján. A sydney-i siker már egyre kevésbé volt képes esernyõként megvédeni a sportágat az esetleges negatív hatásoktól, s ahogy múltak a napok, úgy volt érezhetõbb, hogy jó lenne egy olyan fórum, ahol nyugodtan, kulturált, szinte moderált körülmények között kibeszélhetõk ezek a problémák, a többi sportágban felbukkanó feszültségek mellett. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Úgy éreztük, hogy a napi híradások szintjén egyik szereplõ sem tud alaposan lekotorni a bajok gyökeréhez, ráadásul a megvágott riportok sosem jelentenek akkora garanciát a tárgyilagosságra, mint az élõ mûsor. Na, ezen a ponton találkoztak össze a gondolataink ismét Caludiával, amikoris elhatároztuk, hogy mi létrehozzuk ezt a fórumot, s levédett ötletünknek örömmel adott helyet a Klubrádió. Egyébként nem csak a békéltetést tûztük ki célul. Legalább ennyire szerettük volna, ha olyan felületet biztosíthatunk kiválóságainknak, ahol végre tényleg mélyrehatóan beszélhetünk róluk, hétköznapjaikról, örömeikrõl, nehézségeikrõl. Ahol megszólalhatnak azok a legjobbak, akik hasonlóan jó képességû hazai versenytársak nélkül nem éreznék azt az ösztönzést, hogy ott toporog a következõ a sarkukban, tehát hajtani kell, mese nincs. Ahol kiderül, hogy a legnagyobb riválisok egymás legnagyszerûbb támaszai, ha válogatott viadalokról van szó, s e nélkül a rivalizálás nélkül, talán õk sem tartanának ott, ahova addig eljutottak. Ahol vitázhatnak, vagy fejet hajthatnak egymás elõtt, ahol beszélhetnek emlékekrõl és vágyakról, szorongásokról és érzésekrõl. Ahol emberiek és esendõk is lehetnek anélkül, hogy ezt számon kérné rajtuk bárki. Ahol a statisztika csak a bemutatásig érdekes, mert sokkal fontosabb az ember. Úgy, ahogy mindig is akartuk. Nos, ez ma a rivális. Száz adás után is. Ez pedig itt egy kis esszencia.

Jó szórakozást kívánunk hozzá: Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

rivális


5

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

6

Kásás Tamás – Kiss Gergõ (A mûsor indíttatásához és céljához igazodva teljesen egyértelmû volt, hogy a vízilabdával kezdünk, méghozzá a két nagy riválist, a Vasas és a DominoHonvéd játékosait eresztjük össze ezúttal magunkra vállalva a bírói szerepet. Abból a Vasasból választottunk, amely az új idényre megerõsödött, hiszen többek között a válogatott ásza, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kásás Tamás is hazatért. Így kétség sem férhetett ahhoz, hogy a hazai közönség régiúj kedvencét hívjuk meg, aki azonnal ráállt a beszélgetésre. A Honvédból – amely már évek óta nyeri a bajnokságot – ugyanakkor naná, hogy azt az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kiss Gergõt invitáltuk, akit az elmúlt szezonban a vízben a legnagyobb sérelem ért. Szóval csak reméltük, hogy megússzuk szárazon.) Csisztu: Holnap rajtol a vízilabda-bajnokság, ez az apropója, hogy itt van Kásás Tamás és Kiss Gergely, és azt hiszem, az elsõ nagyon kézenfekvõ kérdés – mert hogy egy talán soha nem látott intenzitású szezon elé nézünk –, hogy ki nyeri az idei vízilabda-bajnokságot? Kaszala: Közben közvetítek: a fiúk mutogatnak, és már most jelzéseket adnak egymásnak, hogy valóban mekkora riválisok lesznek ebben a szezonban. Kásás: Azt hiszem, borzasztóan nehéz bajnokság lesz, egyértelmûen a Honvéd az esélyesebb, Gergõ szerencséd, hogy messzebb ülsz… Csisztu: Ezt komolyan mondod Vasasosként? Kásás: A Honvéd szerintem esélyesebb, talán csak azért, mert összeszokottabb az együttes, már három-négy éve játszanak együtt, óriási sikerélményekben volt részük, úgyhogy összekovácsolódott a csapat. Csisztu: Kovács István keze alatt pedig szó szerint… Kaszala: Te is így látod ezt, Gergõ? Kiss: Szerintem a Vasas nyeri a bajnokságot, mert nagyon nagy egyéniségekbõl áll… Csisztu: Álljon meg a menet! Azért jöttetek el, hogy egymást kasseroljátok vagy mindenki a saját csapatát? Kiss: Így jó, nem? Így leszünk riválisok igazán, hogyha nem magunkat, hanem a másikat dicsérjük. Tulajdonképpen az egyik újságban Szécsi rivális


7

Zoli, a BVSC válogatottja megmondta az igazságot: nagyon nagy csoda ez a két csapat párharca, de a legnagyobb csoda az lesz, ha õk nyerik a bajnokságot. Úgyhogy nem tudom, miért ülünk mi itt. Vele kellett volna interjút készíteni… Csisztu: Egyébként az tényleg megtörténhet szerintetek? Van fekete ló, ami egyszer csak beugrik itt a képbe? Kaszala: Ugye van BVSC, van Ferencváros, van Újpest. Kiss: Nem hiszem, mert ahhoz sok meccset kell zsinórban megnyerni. Egyszer-egyszer biztos, hogy meg tudják lepni ezek a csapatok a Vasast vagy a Honvédot, de hosszútávon ki kell jönnie annak a különbségnek, amely játékosállományban és rutinban fennáll a csapatok között. Kaszala: Az elmúlt években is a Vasas volt a Honvéd legnagyobb ellenfele, pedig nem volt ilyen erõs a piros-kékek összeállítása. Kása, szerinted mi várható? Kásás (neveteve): Hát megerõsödött, megerõsödött. A Kásás-família és a Steinmetz-család végre most már teljes egészében együtt játszik, plusz ugye a Varga-fivérek, úgyhogy azért igazoltunk ide tulajdonképpen, mert imádjuk a nagy családokat. A viccet félre téve, a csapatszerkezet eleve nagyon tetszett, tele van sok fiatal, tehetséges játékossal. Másrészt szerettem volna kihasználni a lehetõséget, lelkes apukám ugyanis már nagyon régóta szerette volna, hogy együtt dolgozzunk. Egyszer ezt nekem is ki kell próbálnom, és hát bajnokesélyesek vagyunk ugyanígy mi is. Ez is egy jó jel. Kaszala: Gergõ, te hogy gondolod? Miért is igazolt Kása ide? Valóban azért, mert hogy annyira jó a csapat szerkezete? Kiss: Szegénykém, bárgyú álmokat dédelget azzal, hogy egyszer bajnoki címet fog nyerni, ráadásul most már 27 éves. Nagyon remélem, hogy ez majd csak 30 fölött fog sikerülni neki. Ha rajtunk múlik, akkor így lesz. A viccet félretéve biztos, hogy nagyon jó a magyar vízilabdának, mi több legalább ennyire – remélem, hogy mondhatom ezt – a magyar sportnak, hogy a 13 világbajnokból 12 itthon játszik, és abból 11 ebben a két csapatban. De hát, ugye adott a megoszlás, ami persze nem jelenti automatikusan, hogy az eredmény is a mi javunkra billenne. Volt junior válogatottak, illetve Universiade-gyõztesek vannak mind a két gárdában, tehát iszonyatosan jó a felhozatal, akár egyenCsisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

8

ként is bármelyik játékos szinte a világ bármelyik együttesébe beleférne, fõleg az a nyolc-tíz, akirõl az elõbb beszéltem. Szerintem még válogatott szinten is komoly gondokat okoznánk így klubcsapatokként a többi válogatottnak. Csisztu: Kíváncsiak voltunk arra, hogy az edzõk hogyan látják mindezt, elsõként az a Kovács István, aki már évek óta készíti fel sikerrel a Honvédot. Kovács (felvételrõl): Minden posztra van legalább két játékosunk, két nagyon jó kapussal rendelkezünk, tehát azt gondolom, hogy mi nagyon komoly játékerõt képviselünk. Kaszala: Természetesen Kásás Zoltánt is megkérdeztük. Õ másra helyezte a hangsúlyt, hiszen esetében ugye a személyes motiváció is ismert. Kásás Zoltán (felvételrõl): Tamás valóban nem volt magyar bajnok, én pedig nem nyertem magyar bajnokságot magyar csapattal, edzõként. Tehát igazából, mind a kettõnknek hiányzik ez a gyûjteményébõl. Azt hiszem, ez még inkább – mondhatjuk pikánsnak is – ad az emberben egy ilyen kielégítetlenséget, hogy még ezt is meg kellene szerezni. Csisztu: Ez tényleg pikáns, hiszen te azon kivételes személyek egyike vagy, akinek minden létezõ címet sikerült összeszednie már nemzetközi szinten, korosztályonként is, tehát a juniorok között is, a felnõttek között is. Azért ez szinte már-már ciki, hogy magyar bajnok még nem voltál. Hogy történhetett ez a malõr? Kásás: Igen, ezt a cikit én is éreztem, ezért jöttem haza olimpia elõtt, úgyhogy szeretném bepótolni. Ugye Gergõ is mondta, hogy így arccal a 30 felé most már egyre kevesebb lehetõségem lesz rá. Kaszala: Szörnyû, igen… Kásás: Úgyhogy itt a nagy esély. Majd meglátjuk. Ez tényleg nagyon hiányzik. Mondjuk, Gergõnek szerencséje volt olyan szempontból, hogy õ elõbb hazajött játszani Magyarországra, hiszen õ is kint volt Olaszországban. Én hat éve nem játszottam itthon, tehát nem is nagyon volt lehetõségem bajnokságot nyerni, úgyhogy hajrá. Csisztu: Az is érdekes egyébként, hogy édesapád sem magyar csapatokkal nyert bajnoki címet, hiszen ugye játszott, edzõsködött Európa több országában is. Szerinted ez véletlen, hogy így alakult, vagy ennek tényleg most jött el az ideje? rivális


9

Kásás: Hát, talán most jött el az ideje. Sorsszerû is, hogy most ebben az évben együtt kell dolgoznunk egy közös célért. Kaszala: Gergõ, ugye ti a Possilipoban együtt is játszottatok, Kásával? Téged mennyiben motivált az, mikor hazaszerzõdtél, hogy magyar bajnok legyél? Kiss: Iszonyatosan nagy motiváció volt, mert én itthon két csapatban voltam, amelynek lett volna esélye bajnokságot nyerni, az Újpestben és a Ferencvárosban, annak idején mind a kettõ nagyon jó gárda volt, de elszúrtuk az elõdöntõt. Illetve az Újpesttel voltak azok az ominózus anyagi problémák, hogy két hónap után gyakorlatilag a csõd szélére került az együttes, és a négybe sem jutottunk be, ott a LENkupát tudtuk csak megnyerni, idézõjelben a csakot persze. Egyébként ez egy hatalmas ûr volt nekem is – ahogy Tamás is mondta –, ráadásul nekem Tomi elszúrta az olasz döntõt is, hiszen ez a „bajnoki átok” rajta volt akkor is, amikor kinn játszottunk a Possilipoban. Ott nem nyertük meg sajnos a bajnokságot, viszont a BL-t igen, ami azóta is egy nagyon szép közös emlék. Kásás: Azt a Gergõnek köszönhetjük… Kiss: A BL-t nekem, az olasz bajnoki második helyet meg Tamásnak… Kásás: Köszi, édes vagy…(grimaszolva) Kaszala: Össze-vissza agyabugyáltátok egymást, különféle bajnokságokban, de tulajdonképpen ez a fajta kiélezett csata itthon szinte az elsõ olyan alkalom, mikor már ilyen nemzetközi eredményekkel a hátatok mögött szálltok vízbe. Kiss: Játszottunk azért mi már ifikorosztálytól kezdve, mikor Tamás hazajött az apukájával Olaszországból, és Kása benn játszott itt, a Tungsramban. Onnantól kezdve volt egy jó pár komolyabb meccsünk, de fõleg az a LEN-kupa döntõ, amely két magyar csapat között zajlott, és Tamásék nyertek az Újpesttel, én a Fradiban játszottam. Na, az volt egy nagyon nagy meccs. Az volt tán a legnagyobb rivalizálásunk az elmúlt években. (…) Csisztu: Térjünk vissza a Kásás famíliához. Érdekes hírek láttak napvilágot, hogy apa és fia vajon még miért nem szerepelt egy csapatban. Még édesapádnak is van ezzel kapcsolatban egy teóriája. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

10

Kásás Zoltán (felvételrõl): Már kis korában sem szerette, hogyha ott álltam a parton, amikor játszott. Legalábbis így érzem, mert ugye ezt nem kérdeztem meg tõle soha. Talán az, hogy más csapatokkal nyertem, kicsit izgatta a fantáziáját: most akkor jó lenne kipróbálni a fatert is. Nem tudom, szóval talán ilyen… Másik nagy vágyam, hogy egyszer le tudjunk ülni egy hosszabb beszélgetésre. Nem olyan egyszerû. Kaszala: Láttam az arcodon a kifejezést. Megtörtént-e már ez a hosszabb beszélgetés, mert megmondom õszintén, ezt néhány napja rögzítettük, és akkor azt mondta édesapád, hogy a bajnokság kezdetéig erre még sort fog keríteni. Szóval csevegtetek? Kásás (kedvetlenül): Borzasztóan hosszú nem volt, de azért beszélgettünk kettesben elég sokat, így most fõleg – hogy õ az edzõm – kénytelenek vagyunk beszélgetni. Csisztu: Ezt nagy undorral mondtad. Kásás (tiltakozva): Nem, dehogyis. Egyáltalán nem. Csak ugye hallottam, hogy apu mit nyilatkozott, hogy szeretne egy fél órát velem beszélgetni. Ez a fél óra, ez még a jövõ zenéje. Tehát le fogunk ülni – megígérem neki –, hogyha most meghallgat engem, akkor (nagy sóhaj), akkor leülünk, és megbeszéljük a dolgokat. Csisztu: Egy család vagytok, ráadásul számos világversenyre együtt utaztok. Hogy lehet, hogy még nem került sor erre a mélyebb beszélgetésre, mert úgy éreztük, neki ez hiányzik? Kásás: Apu a válogatottnál is segédedzõsködik, de ilyenkor eléggé a háttérbe szorul, tehát amikor Dénes kioszt rá valamilyen feladatot, vagy megbeszélnek valamit, hogy mit tegyen – akkor õ ott van, akkor õ nagyon lelkes, de úgy egyébként a háttérbe húzódik. Én a fiúkkal vagyok mindig, õ pedig nem az az erõszakos típus. Nem jön oda minden öt percben, hogy: „Tamás, most akkor már tényleg ne szórakozzál, és üljünk le beszélgetni”, úgyhogy éppen ezért jó lenne most már tényleg egyszer leülni. Szerintem biztos, hogy a Vasasról fogunk beszélni, arról, hogyan kéne kezelni ezt az apa-fiú, játékos-edzõ kapcsolatot. Kaszala: Ez okozhat egyébként konfliktust? Kásás: Szerintem nem, viszont ha ezt tényleg megbeszéljük, és kellõ intelligenciával kezeljük, akkor bizonyos félreértéseket el lehet kerülni az edzéseken, mert azok elõfordulhatnak. rivális


11

Kiss: Van egy tanácsom szegény Kásás Zolinak: húzzon cetlit, és álljon be a sorba. Csisztu: Miért? Többen várnak Kására, akik szeretnének vele beszélgetni? Kaszala: Neked is most sikerült, itt, elõször? Kiss: Igen, már 200-szor hívtam Tamást a napokban, és soha nem értem el, mindig valami fellépése volt. Csisztu: Jaj, istenem! Kiss: Á, csak hülyéskedünk. Különben ez a jellemzõ, hogy az ember annyira hajtja az évet: ritkán jut idõ arra, hogy tényleg vízilabdán kívüli dolgokról lehessen nyugodtan beszélni. Most – gondolom – ez Tamáséknál különösen nehéz lesz, hiszen ugyanabban a csapatban játszanak. Még az sincs, hogy más problémák kerüljenek elõ, hanem ugyanaz a dolog, a csapaton belül a játékos-edzõ, a taktika, a hangulat, stb… Biztos, hogy olyan szempontból fárasztó lesz nekik idegileg, hogy mint szülõ és fia, mint edzõ és játékos is. Kásás: Ebben bíztok Gergõ (csipkelõdve)? Kiss: Ez az egyetlen, amiben bízni tudunk, mert ha a póló nem megy, legalább… Nem, én azt mondom, hogyha jól fog nekik menni ez, akkor amiatt fog jól menni, amirõl beszélt Tamás, hogy régóta várnak erre a pillanatra. Ha valamiért nem menne jól, akkor azért, mert ez egy dupla feladat. Csisztu: Ha jól hallom, van egy telefonálónk a vonalban, mindjárt meg is szólítjuk, és gondolom, az urak gyorsan fölveszik a fejhallgatót, mert eddig csak egymást figyelték, de most nem árt hallani, hogy mirõl is van szó. Tessék, parancsoljon? Hallgató (telefon): Kezét csókolom, a Klub Rádió rendszeres hallgatója vagyok, és örömmel veszem azt, hogy végre egy igazi sport-tárgyú adás is bekerült a mûsorukba. Kaszala: Ennek mi is nagyon örülünk. Hallgató: És külön köszöntöm önöket. A TV2-ben ismertem meg önöket, láttam az olimpiai közvetítésüket is Sydney-bõl, boldog vagyok, hogy az önök hangja szól a rádióból. Kívánok sok sikert az elkövetkezendõ adásokhoz. Csisztu: Köszönjük szépen. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

12

Hallgató: Volna Kásás Tamáshoz egy kérdésem. Ha van egy sorsdöntõ mérkõzés, és az utolsó másodpercben kapnak egy négyméterest, és az eldöntené a mérkõzést, s ne adj’ isten – nem is gondolok ilyenre –, de kihagyná, akkor édesapja hogy állna hozzá? Úgy értem, hogy edzõi minõségben vagy apai minõségben. És ha apai minõségben, akkor esetleg elnáspángolná, mint kiskorában, mikor valami rossz csínyt követett elõ Csisztu: Köszönjük szépen. Azt azért megnézném, mikor Kásás Tamást a papa a térdére fekteti és elfenekeli. Kaszala: Érdekes szitu lenne... Kásás: Igen, érdekes szituáció lenne. Hát igen, négyméterest hagytam már ki, nem is keveset, de arra még nem volt példa, hogy akkor édesapám lett volna az edzõm. Meglátjuk. Mondjuk, most a Vasasban elvileg Varga Tamás lesz a négyméteres-lövõ, de hogyha elõfordulna egy ilyen helyzet, akkor én szerintem nagyon elfenekelne. Engem el merne fenekelni, végül is a fia vagyok, más játékost viszont nem. Csisztu (gúnyosan): Ezt azért lefotózzuk, ha bekövetkezik… Kásás: Rendben, hagyjuk a tréfát. Azt hiszem, nem ordibálna velem utána. Õ is volt játékos, megértené a helyzetet, utána nyugodtan leülnénk, és megbeszélnénk, hogy miért is maradt ki. Kaszala: Családról beszélgetünk, így ne hagyjuk itt szó nélkül azt sem, hogy Gergõ felesége Valkai Anna, volt válogatott vízilabdázó. Mennyiben téma nálatok otthon a vízilabda, vagy beszéltek-e egyáltalán taktikai elemekrõl, illetve egyfajta elnáspángolás bekövetkezhet-e nálatok? Kiss: Konkrétan heti fél órát beszélünk a vízilabdáról. Csak így általánosságban szoktunk, de vannak olyan dolgok, amikor igenis lehet adni a véleményére. Nem szokott beleszólni, nagyon szereti a játékot, ezért is szeret meccsekre járni. Van, hogy nem is látja az én góljaimat, mert el van foglalva a kislányunkkal, vagy épp beszélgetett valakivel, de magát a meccset, a játékot szereti, és nemcsak azért jár ki, mert hozzám tartozik, hanem azért is, mert érdekli a vízilabda. Volt olyan eset konkrétan, hogy meccs után elmondott valamit két percben: ahogy õ látta, ahogy szerinte lehetett volna másképp is csinálni. Erre azt válaszoltam: van benne igazság, de hadd ne foglalkozzak most ezzel. Erre mit ad isten, hétfõn az edzõm ugyanezzel fogadott. rivális


13

Csisztu: Tehát akkor a külsõ szem, pláne ha hozzáértõ, valószínûleg objektívan lát egy-egy ilyen helyzetet. Kiss: Igen. Sokszor elõfordult, hogy a csapat jól játszott, engem pedig leszidott. És nekem ez kifejezetten jól esett, mert tudtam, hogy objektív a véleménye. Fontos, hogy ne csak mindig a dicséretet érezze az ember, meg az elfogultságot, hanem egyfajta kritika is legyen, ami építõ. Kaszala: Beszéltünk arról, hogy a Vasas erõssége lehet, ugye, a családi vonás, nem csak apa-fiú viszonyban, hanem itt, ugye, azért testvérpárok is együtt játszanak. Kovács István arról beszélt, hogy ez mennyire lehet tõke vagy akár visszatartó erõ. Kovács (felvételrõl): Évek óta együtt vagyunk, ez talán mellettünk szólhat, függetlenül attól, hogy nálunk nincsenek családi vonatkozású dolgok, de ez szerintem nem is fog belejátszani abba, hogy hogyan fog szerepelni a Vasas, mert ennek nincs jelentõsége. Csisztu: Úgy tûnik, hogy Honvéd oldalról nem erre a taktikára készülnek. Nem csak az apa-fiú viszonyról, hanem természetesen ugye testvérpárokról is beszéltünk, ráadásul szakmailag is. Kásás Tamás és Steinmetz Barna szinte testvérpárt alkotnak, hiszen éveken keresztül együtt játszottak külföldi csapatokban, egy szobában aludtak világversenyeken, tehát egymás mániáit oda-vissza ismerik. Ez van olyan erõs egység a csapatban, mint mondjuk a többi testvérkapcsolat vagy az apa-fiú viszony? Kásás: Feltétlenül lehet. Mondjuk a személyes tapasztalataimra tudok támaszkodni, amikor apukám volt az edzõm, de csak egy rövid ideig, három hétig átvette a csapatot. Ez még a Ferencvárosban történt meg. Akkor az ember egy kicsit hajt a saját apukájáért is. Tudja, hogyha kikapunk, akkor õt fogják szidni, õ lesz a felelõs. Tehát van egy ilyen érzés az emberben, van a fiúban egy ilyen érzés, hogy valamennyire az apjáért is megtesz mindent. Szerintem ez a testvéreknél is ugyanígy megvan. Csisztu: Akkor ezek szerint Barnával is mondhatni, hogy szemvillanásból fogjátok érteni majd, hogy ki mit szeretne vagy, hogy mi a feladat éppen. Kásás: Hát Barnával már tényleg egymás böfögését… Kiss: Inkább ne folytasd! Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

14

Kásás: Szóval Barna, az egy külön téma. Nem is tudom, hogy tudnánk egymás nélkül létezni. Egyszer azért kipróbáljuk, kíváncsi vagyok rá. De ezt az évet így olimpia elõtt, ezt még együtt gürcöljük végig. Kaszala: Gergõ, a te életedben létezik ilyen játékos, aki nélkül nem tudnál meglenni a vízben vagy akár máshol? Kiss: Nekem is a Barna, úgyhogy rajta veszekszünk állandóan. Kaszala: Komolyan? Kiss: Mondjuk, azért sajnálom Barnát, mert rendszeresen a folyosó másik oldaláról kell visszahoznia Tamást, amikor alvajáróként cikázik vagy nem tudom, szóval ilyen kis problémák azért elõfordulnak. Kásás: Na jól van, témánál vagyunk… Kiss: Úgyhogy neki ilyen kis pásztorka szerepe van. Csisztu: Tudtam, tudtam. Az alvajárásod ma már egy közismert történet, de több hallgató is kíváncsi arra, hogyan lehet életben maradni a vízben, amikor a nyakadat fogják és lenyomnak a víz alá? Kaszala: Sõt, ha jól emlékszem, akkor azon a bizonyos LEN-kupa döntõn, amelyrõl beszéltetek, a Fradi-Újpesten azért nyomkodtátok egymást rendesen a víz alá. Kiss: Igen, leér a lábunk, úgyhogy úgy könnyû. Csisztu: Na, ez most nagy szemtelenség volt, ne haragudj. Szóval, mindenkinek minden illúziója szanaszét szállt, azt hitték, hogy ezt taposással oldjátok meg. Kiss: Igen, taposással oldjuk meg, az az igazság. Nagyon sokat kell edzenünk ahhoz, hogy ezt – a kérdésre válaszolva – véghez tudjuk vinni, hiszen a vízilabda a legspeciálisabb sportág szerintem ebbõl a szempontból. Itt nem lehet kihagyni hónapokat vagy hosszú heteket anélkül, hogy ne esnénk borzasztóan vissza fizikálisan. A lábtempót minden nap kell gyakorolni, sokszor súlyokkal. Kásás: Több mint 20 éve ûzzük a sportágat, tehát valamennyire meg is szoktuk, és fokozatosan kaptuk a terhelést, ütést, rúgást a víz alatt. Úgyhogy mi itt már tulajdonképpen nem túlélésre megyünk, hanem arra, hogy mi is lenyomjuk az ellenfelet. Tudjuk, hogy túl fogjuk élni, bár nehezen, mivel ez tényleg nagyon kemény sport. De megszoktuk, ezért melózunk, és ha eleget melózunk, akkor megvan a kellõ önbizalmunk ahhoz, hogy tudjuk: nincs más választás. rivális


15

(Az olimpiai bajnokok a félidõben meggyõztek minket arról, hogy az a sok ütés, rúgás, csípés, stb. nem is fáj olyan nagyon – hm, nyilván annak nem, aki adja –, sõt, az évek alatt hozzá lehet szokni, maximum dugdosni kell a sminkkészletet, hogy a legkülönfélébb helyeken megjelenõ színes foltokat valamelyest elfedje az ember. Azt is megdumáltuk, hogy vannak pechesebbek, például a hokisok, hiszen a kivert fogakat pótolni kicsit macerásabb és drágább feladat lehet.) Csisztu: Az olimpiai bajnoki címet követõen egyre nagyobb presztízse lett a sportágnak, egyre több a támogató is. Most pedig eljutottunk oda, hogy egyre több bajnok jön haza. Az anyagiak mennyiben játszottak szerepet hazajöveteledben, vagy eddig sem ez volt az oka annak, hogy nem itthon játszottál? Kásás: Nem, én azt hiszem, hogy inkább arról tudnék beszélni, hogy miért jöttem haza most. Nem elsõsorban az anyagiak miatt, ez világos. Külföldön azért az ember persze még sokkal többet keres, csakhogy tárgyilagosak legyünk. Kaszala: Ez most azt jelenti, hogy te annak a töredékéért játszol itthon, mint amit eddig külföldön kerestél? Kásás: Azt most ne barchobázzuk ki, hogy mennyit… Kaszala: Arányokat lehet mondani? Kásás: Csak annyit mondhatok: meg vagyok elégedve a szerzõdésemmel. Beszéltem a Vasassal, mondtam egy összeget, és õk rábólintottak. Csisztu: És ezt már te úgy lõtted be, hogy tudtad: valószínûleg itt mások a keretek, mint külföldön? Kásás: Persze tisztában voltam vele, hogy mit lehet külföldön kérni, és mit lehet itthon. Az embernek ilyenkor egy kicsit szemtelennek kell lennie, mert hogyha nem jön be, akkor még mindig kimehet, visszamehet külföldre. De igazából engem nem is a pénz hajtott, hanem az, hogy hazajöjjek. És ha esetleg nehezen találkoztak volna össze az elképzeléseink, mondjuk egy kicsit kevesebbért, azért, szerintem, akkor is visszajöttem volna. Kaszala: Gergõ, ugye a Honvéd mögött évek óta igen komoly tõke áll. Amikor te, illetve többen olimpiai bajnokok a Honvédba igazoltatok, Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

16

akkor az a hír járta, hogy nagyon komoly szerepet játszott a pénz, és ti nagyon komoly fizetést kaptok. Kiss: Így van, komoly támogató áll mögöttünk. Én egy példával, a sajátommal tudok erre reflektálni. Amikor kinn voltam Olaszországban, akkor hallottam még a konkrét megkeresések elõtt 2-3 hónappal pletyka szinten, hogy Kiss Gergõ otthon fog játszani jövõre. És én nem kacagtam hangosan, mert hülyén néztem volna ki egyedül a lakásban, de megmosolyogtam ezt az egészet, mert eszem ágában sem volt hazajönni, többek között azért, mert kaotikusak voltak a viszonyok. De ebbe a képbe nagyon komolyan belezavart és pozitív értelemben, amit a Westel véghezvitt a Honvédnál. Õk annyira határozottak voltak az elsõ tárgyaláson, amikor leültünk, addig úgy voltam velük, hogy meghallgatom õket, hiszen magyar csapat, prioritást élveznek… Csisztu: Ez elsõsorban érzelmi okokból van így? Kiss: Igen. Kovács István és a Westel megkeresett, és úgy éreztem, hogy a legkevesebb, amit megtehetek, hogy meghallgatom õket. Az még nem ígéret, hogy beszélek velük. Õk határozottak, konkrétak, magabiztosak voltak, és nekem imponált, hogy nem ígérgetésekrõl volt szó, nem ilyen kis sikamlós, behaverkodós, hízelgõs dolgokról, hanem igenis tulajdonképpen üzletemberként ültek le velem. De mindezt annak a fényében, hogy szakmailag láttam: a csapat, a szerkezet hogy állna fel. Amikor elkezdték sorolni a neveket, hogy ugye a bajnok Honvédhoz igazolnák Molnár Tamást, Biros Pétert, Kovács Zolit és engem, hát azt mondtam, hogy igen, ez az a LENkupa gyõztes Újpest, megspékelve a bajnok Honvéddal… Nagyon komoly tervnek tûnt, és õk úgy indultak neki, hogy ez csak a kezdet. Tehát nem ez a vég, hogy mi hazajövünk, hanem ez csak a kezdet, és ez be is igazolódott. Ugye újabb két sydney-i társam, Fodor Rajmund és Vári Attila is idejöttek, és most még egy fiatalt is igazoltunk, Paján Viktort, plusz még Gergely Istvánt, de nem sorolom. Hatalmas dolgot vittek véghez… Kaszala: Akkor ezek szerint tart a lendület, az igazolásokat tekintetve is és az ígéretek valóra váltásában is? Kiss: Igen, abszolút tudatosan építették fel ezt, immár négy vagy öt rivális


17

éve, és azt a vonalat viszik végig, teljesen annak a fényében, hogy egy magyar csapat mutassa meg a világnak, mit tud. Elsõ nekifutásra soha senki nem jutott BL-döntõbe. Nekünk sikerült. Kaszala: Kása említette, hogy nála a külföldi ajánlat jóval jobb volt, mint a hazai. Ez a te esetedben? Kiss: Hú, nekem speciális volt, mert a Honvéd elsõ tapogatózó hívása idején megbombázott szinte az összes nagy csapat, Zágrábtól Nápolyig, Barcelona, stb… Szóval elég komoly ajánlatokat kaptam, és nekem komoly dilemma volt, hogy kevesebb pénz, de jó fizetés, és itthon játszom, vagy nagyon jó pénz, de folytatjuk ezt a vándor életet, vagy esetleg maradok ott, ahol voltam, Bolognában. Úgy terveztem, maradunk, de nyilván a legkönnyebb hazajönni, mert az ellen nem lehet mit tenni, ha az embert hazahúzza a szíve. Pont kapóra jött egy ilyen fantasztikusan erõs csapat, egy ilyen jó lehetõség. Csisztu: Hol tudnátok a legjobb fizetésért vízilabdázni? Mondjuk melyik az az ország pillanatnyilag – ismerve ugye, hogy Magyarország nemzetközi szinten abszolút a topon van –, ahol mégis a legjobban megfizetnének? Kásás: Nem tudok olyan hosszan válaszolni, mint a Gergõ, ugyanis Olaszország. Jelenleg ott van talán a legtöbb pénz a vízilabdában. Csisztu: A presztízse is egyébként ugyanilyen a vízilabdának, vagy ez azért hangulatában, szurkolók tekintetében nem igaz? Kásás: Nem igazán lehet összehasonlítani. Itthon sokkal népszerûbb a vízilabda és a vízilabdások, tehát a játékosok. Kint a foci, ugye hát az ott eléggé menõ, a legelsõ számú sport. A vízilabdáról általában – még hogyha bajnoki döntõrõl van is szó – az újságban csak nagyon kicsi cikk jelenik meg, tehát nem nagyon tartják számon. Ott viszont van benne pénz. Ez mondjuk elég furcsa dolog. Fõleg most már északon a legtöbb kis csapathoz – ahol nem volt eddig pénz – óriási tõke áramlott be, ki tudja honnan. Tény, Olaszországban lehet manapság a legjobban keresni. Kaszala: Kint eddig – ezek szerint – nyugodtan készülhettél, itthon viszont szupersztárok vagytok. Újságcikkek, interjúk, privát szereplések, autogramvadászok, meg egyebek. Szóval ez mennyire lehet zavaró, ezzel mennyire tudsz majd együtt élni? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

18

Kásás (vidáman): Ha egy szóval kellene válaszolnom, hogy ez jó-e vagy rossz, akkor jó. Ez mégiscsak egy jó érzés. Jobb, hogyha az emberre odafigyelnek, szeretik, tisztelik. Ennek persze van egy árnyoldala is. Az, hogy amíg Nápolyban egy edzés után vagy egy meccs után bementem nyugodtan az öltözõbe, lezuhanyoztam, dumáltunk a srácokkal, kijöttem, beszéltem a barátaimmal, ezt itthon egy meccs után elég nehéz megvalósítani, mert nagyon sok a szurkoló, nagyon sok ember szereti a vízilabdát, szeret minket. Csisztu: És ugye sok lány vár az öltözõ mellett…(csipkelõdve) Kásás (mosolyogva): Bizony-bizony, sok lány vár az öltözõ mellett, igen. Úgyhogy ilyen szempontból nehezebb, persze. Kaszala: Azt látjuk, ha ott vagyunk az uszodában egy-egy mérkõzésen vagy edzésen, hogy rengeteg a hölgy, idõsebbek is és fiatalabbak is, akik fürtökben lógnak körülötted, míg a többiek mellett esetleg elsétálnak. Gergõ, hogy viseled, hogy Kását körülrajongják a csajok, irigykedsz vagy fellélegzel? Kiss: Jól. Én azért örülök neki, hogy õt bombázzák, mert minket legalább békén hagynak. Persze minket sem hagynak békén annyira, jönnek a telefonok, levelek, sms-ek, gratulációk, stb… Nekem az a legaranyosabb példa mindig, amikor egy anyuka odajön, hogy: „a lányomnak szeretnék, aki nem mer idejönni”, és persze semmifajta lányról nincsen szó. Inkább az anyuka szeretne… (És jöttek a sztorik végeláthatatlanul, a legképtelenebb trükkökrõl. A diszkrétebbek között húzódtak meg azok, amikor valamelyik elszánt amazon követte õket, de elõfordult, hogy más újságírónak adta ki magát. Akadt olyan is, aki defektet színlelt, sõt a durvábbak a kisbicskától sem riadtak vissza, hogy kihasítsák autójuk kerekét, persze a sikeres segítségkérés reményében. Hölgyeim! Lányok, asszonyok! Ne hozzunk már szégyent magunkra azzal, hogy csak eddig terjed a fantáziánk! Még van hova bõvülnie a repertoárnak!) Csisztu: Biztosan nagyon sokakat foglalkoztat, hogy ki, hogyan, hol, miképp készül fel lélekben egy-egy mérkõzésre, családi háttér és egyebek. Ebben a tekintetben Kása nem tudom, hogy mennyire néz zaklatott rivális


19

szezon elé, de hát azt tudjuk, hogy pillanatnyilag érzelmileg olyan nagy elkötelezettség nincs. Kásás: Már vártam ezt a kérdést… Megjelent az az újságcikk, ennél többet nem is nagyon tudnék hozzátenni, tehát lelkileg rendben vagyok, anyukám vár otthon. Ez is egy nagyon jó dolog, egyelõre más nem. Mondjuk, a macskákon és kutyákon kívül. Kaszala: Elég komoly állatkert… Kásás: Ez egy állatkert, ez a legjobb szó rá. De majd eljön az én idõm is. Csisztu: Azt gondolod, hogy akkor ezt nem kell sürgetni, ez meg fog érkezni, ha jól értem. Kásás: Mindenkinek egyszer eljön, elérkezik. Kaszala: Gergõnél viszont eljött már ez az idõ, és nemcsak a feleség, hanem a gyermek tekintetében is, egy 7 hónapos kisbaba vár téged otthon. Kiss: Igen, Viktória csodálatos teremtés, nagyon jó baba. Nagyon mosolygós és imádnivaló. Még az jutott eszembe Tamáshoz, hogy eljön majd az õ ideje, lehet, hogy éppen a Viki lesz majd a kiszemelt, 20 év múlva. Mármint, hogy az a korosztály. Csisztu: Gondolod? Kiss: De a lányomat nem adom…(kacsintás) akármilyen embernek. Az tény, hogy nekem ilyen szempontból változás történt az életemben, bár eddig is nyugodt és magabiztos hátterem volt, de most a kislány ezt még inkább teljessé tette. Hatalmas az öröm otthon, és mindennapos. Csisztu: Ha érzelmekrõl, meg ilyen-olyan motivációkról beszélünk, akkor természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat az érzelmi amplitúdókat, amelyek azért abszolút várhatóak ebben a szezonban, amikor majd élesedik a bajnokság. Kaszala: Sose gondoltuk volna, de mégis megtörtént, hogy olyan játékosok, akik ismerték egymást, adott esetben olimpiai bajnokként játszhattak egy csapatban, hát bizony egy kiélezett helyzetben véres verekedésbe torkolló bunyótól sem riadtak vissza. Persze, hogy arra a bizonyos bajnoki döntõre gondolunk. Senki nem szeretné természetesen, de vajon megtörténhet-e, hiszen szerintem most még kiélezettebb a bajnokság? Kiss: Én, mint az egyik résztvevõje és elszenvedõje ennek az egésznek, azt tudom mondani, hogy valószínûleg Kásás Zoli személye lesz a kizáró ok elsõsorban, hiszen a két szupercsapat kispadján két nagyon Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

20

nyugodt személyiség ül majd. Ez is nagyon jó a magyar vízilabdának. Úgyhogy lejárt az ideje azoknak az embereknek, akik csinálják a mûbalhét és a feszültséget. Legalábbis remélem, hogy Zoli bácsi és Kokó is a teljesítmény és a sport irányába fogja ezt terelni, ha eddig nem ott volt. Csisztu: Nagy teher nyugszik majd valószínûleg Kásás Zoltán vállán, hiszen azt többen mondták – nem tudom mi igaz ebbõl, de azért érezni lehetett –, hogy Somossy József bizonyos tekintetben oka, legalábbis, mondjuk úgy, kiindulópontja lehetett azoknak az érzelmi kicsapongásoknak, amelyek akár ehhez a rosszemlékû döntõhöz is vezettek. Kásás Zoltán (felvételrõl): Nem tudom elképzelni, és nem lesz ilyen, ezt egészen biztosan mondhatom, ugyanis a felkészülésünknek az egyik része a fegyelem gyakorlása is. Az edzéseken is maximális fegyelmet követelek, és igyekszem a játékosokat olyan módon is befolyásolni, hogy az ellenfélnek egy-egy durvább megnyilvánulására ne úgy reagáljanak majd, hogy visszaütnek, visszarúgnak. Maradjunk a régi magyar mondásnál: „Nem az az igazi magyar gyerek, aki adja, hanem aki állja”, és ez nagyon-nagyon lényeges lesz. Nem lesz verekedés a mi mérkõzéseinken. Kaszala: Kása, meg fogod tudni állni, hogy ne üss vissza? Kásás: Nagyon régóta kapom, tehát valamennyire hozzá is szoktam. Általában nem puszilgatnak, nem simogatnak az ellenfeleim. Kiss (hergelõdve): Már hiányozna is, nem? Kásás: Igen, nagyon… Föl vagyok rá készülve, hogy nagyon kemény lesz. Sokkal keményebb lesz ez a bajnokság, mint az olasz, mármint olyan szempontból, hogy a víz alatt komolyabb dolgok is elõfordulhatnak majd. Víz fölött pedig reméljük, hogy nem. Azt hiszem, abból az esetbõl nagyon sokan okultak, és hát apukám tényleg a megfelelõ ember lehet, higgadt, nyugodt valaki, aki a fegyelmet azért megköveteli. Nem lesz, szerintem sem lesz verekedés. A másik dolog, hogy az tényleg egy furcsa érzés: együtt nyertünk nagyon sok címet és utána pedig riválisként szállunk vízbe. Ez tényleg furcsa, tehát az ember néha tényleg nem tudja, hogy most akkor jóban vagyunk vagy nem vagyunk jóban? Befejezzük a bajnokságot, utána olyan jó barátok leszünk hirtelen, ugye a válogatottban. De ez annyira ösztönösen rivális


21

jön, hogy mindenki tudja, megint egy közös sikerért küzdünk együtt, amikor a bajnokság van, akkor meg – nem mondom, hogy soha nem hívjuk föl egymást – mindenki megmarad a saját csapatában. Kaszala: Arra, hogy vajon jóban vagytok-e vagy sem, reméljük, hogy rövidesen megkapjuk a választ, mert hogyha minden igaz, akkor Varga Tamás van a vonalban. Az a világbajnok Varga Tamás, aki annak idején, másfél évvel ezelõtt részt vett abban az ominózus verekedésben. Hogyha jól tudjuk, akkor õ már rendezte ezeket a dolgokat Gergõvel, már többször leültek és megbeszélték, de ha minden igaz, akkor hivatalos formában ez majd most történik meg. Csisztu: Mondjuk, ilyen szokatlan keretek között egy formális bocsánatkéréssel? Varga Tamás (telefon): A formális bocsánatkérésrõl szó nincsen, mert nem formálisan kérek most bocsánatot, és kértem már többször. Nem ez az elsõ fórum, ahol én ezt mondom. Több újságban, cikkben, rendezvényen kérdeztek errõl, mert az emberek erre kíváncsiak és természetes, hogy érdekli õket: egy ilyen verekedés után hogy tudtunk újra együtt játszani, és hatalmas sikerekért harcolni együtt Gergõvel. Hát tök egyszerû erre a válasz valójában – mint ahogy már bevezettétek ezt –, az edzõ személye mindenféleképpen meghatározó lesz ebben az évben a bajnokság nyugodtságát tekintve. Én egy olyan játékos vagyok, aki kicsikét túlpörög a mérkõzéseken a sikerért, és ha még a parton is van egy olyan edzõ, aki ezt nem lenyugtatja esetleg, hanem szintén pörög, nos (kivárás) akkor az ember könnyen elveszítheti a fejét. Csisztu: Gergõ, elégedett vagy most ezzel, ami itt elhangzott? Ez garancia lehet számodra is? Kiss: Úgy gondolom: Tamás annyira sokszor átgondolta már ezt az egészet, hogy szerintem a legvéresebb rémálmaiban sem tér vissza ez a valóság többet, és azért tudtuk ezt így kommunikálni, ilyen egyszerûen, mert én bízom abban, hogy a saját érdekében ez nem fordul elõ többet. És nem csupán velem, mással sem. Itt az a lényeg, hogy senki, senkivel ne tegyen ilyet a jövõben. Nemcsak konkrétan az érintettekre gondolok, hanem úgy általánosságban, hogy soha ne történjen meg ez még egyszer. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

22

Kaszala: Így legyen. Egészen röviden, hol tart most ez az ügy? Kiss: A hivatalos résszel semmi konkrétum még, a bíróság nem tûzött ki tárgyalási idõpontot, a másik része pedig ott tart, hogy világbajnokok vagyunk, együtt. Ennyi. (Nagy öröm volt számunkra, hogy a Rivális nyitóadásában ilyen mélységében vesézhettünk ki egy ilyen rosszemlékû pillanatot, s fõként, hogy ennyire könnyedén jutottunk túl az ominózus eseten. Amennyire gördülékenyen intéztük egyébként Kásáék ideérkezését, olyannyira nehézkes volt a világsztárok távozása, és nemcsak a számos autogramvadász és fényképkészítõ miatt. Kásás Tamás ugyanis egy új autóval érkezett – amit az adás elõtt egy órával vett át –, de úgy tûnt, járgány és gazdája még nem nagyon melegedhetett össze, mert semmilyen varázsigére sem akart elindulni a „jószág”. Így segítséget kellett hívni, míg Kását mi, magunk segítettük ki, hogy ne késsen el lehetõleg az elsõ edzések egyikérõl. A szezonban egyébként nagyjából balhémentesen zajlott minden, már ami a Honvédot és a Vasast illeti. 2004 februárjában ugyanis a Szolnok-BVSC összecsapáson összeverekedett a Szolnok edzõje, Hasznos István és a játékos Varga Zoltán. Talán véletlen, de azért említésre méltó, hogy éppen annak a világbajnok Varga Tamásnak az unokatestvére, aki a korábbi botrányos ügy vezéregyénisége volt. A Riválisban ezt is felgöngyölítettük, végül megszólalt mind a két érintett, mint ahogy – éppen az Euroligában való összekerülés kapcsán – újabb olimpiai bajnokok, Steinmetz Barnabás és Molnár Tamás is ellátogatott hozzánk. Természetesen újabb sztárok társaságában szerettük volna végigelemezni a bajnoki döntõt – a Domino-Honvéd a négy meccsig tartó fináléban 3-1-re nyert, a második találkozót egyébként bírói mûhiba miatt újra játszották –, de csak a honvédosok, az olimpiai bajnok Fodor Rajmund és az ifjú titán, Paján Viktor érkezett meg. A Vasas vízilabdázói az összetartás mellett döntöttek, senki nem nyilatkozott, jóllehet ezt nem tiltották meg nekik. Az olimpiai és világbajnokokkal megerõsített Vasas ismét lecsúszott a bajnoki aranyról, így továbbra is csak 2. hely jutott nekik idehaza. Kásás Tamás trófeagyûjteményébõl tehát továbbra is hiányzik a hûn áhított magyar bajnoki cím. Édesapjának ugyanakkor nem csak ezt kellett megemésztenie, de azt a sajnálatos tényt is, hogy a Vasas nem jutott be az Euroliga legjobb négy csapata közé sem, s éppen az a Honvéd ütötte el rivális


23

a Final Fourtól, amely végül is megnyerte a nemzetközi kupát. Talán ennek is volt köszönhetõ, hogy Kásás Tamás nem maradt tovább Magyarországon, visszatért Itáliába, ahol a Savonánál folytatja pályafutását mind a mai napig, ráadásul a 2004/2005-ös idényben megnyerte a gárdával a LEN-kupát. Kiss Gergõ sikersorozata mit sem változott, hiszen az elmúlt szezonban is bajnokságot nyert, az Euroligában pedig a második helyet szerezte meg csapatával. És hogy a válogatott mellett se menjünk el szótlanul – hiszen a szurkolók sem voltak hallgatagok, amikor minden idõk egyik legizgalmasabb olimpiai döntõjét üvöltötték végig 2004-ben –, az athéni fináléban 8-7-re vertük a szerbeket, így Sydney után újabb olimpiai bajnoki címet szerzett mások mellett Kásás Tamás és Kiss Gergõ is. Jött aztán a 2005-ös montreáli világbajnokság, ahol enyhén „dézsávû” érzésünk támadt, hiszen a fináléban ismét a szerbek ellen játszottunk, s ezúttal is 8-7 lett a vége. De mekkora különbség, hogy ezúttal a szerbek javára! Lehet persze elemezgetni, keresni az okokat de annyi tény, hogy az olimpiához képest átalakított együttesünk talán kevésbé bírta szusszal. Sokszor elemezgettünk a csapat kiválóságaival sok mindent, s azt hiszem, az is igaz lehet, hogy többek között a Kemény Dénes szövetségi kapitány által az elmúlt években dirigált, és az említtettek mellett olyan neveket – mint Benedek Tibor, Molnár Tamás, Fodor Rajmund, Kósz Zoltán vagy Biros Péter – felvonultató gárda igenis elkényeztetett minket, sportrajongókat. Ezért lehet talán, hogy velük együtt már sokan nem úgy gondolnak egy vb-ezüstre, hogy az egy megnyert érem volna. Sokkal inkább úgy, hogy az egy elvesztett arany. Tudják mit? Nekem legyen mondva!


24

Kammerer – Storcz – Vereczkei – Horváth (Soha nem fogjuk elfelejteni. Már mint azt, hogy Sydney-ben, az olimpián együtt éltünk meg minden örömöt a kajaknégyes és kajakpáros tagjaival, Kammerer Zoltánnal, Storcz Botonddal, Vereczkei Ákossal és Horváth Gáborral. Jelen lehettünk a gyõzelmeknél, sõt korábban a „gyötrelmek és kétségek” idején is, így testközelbõl érzékelhettük, amolyan alkalmi pszichológusként, hogy milyen nyomás nehezedik legkiválóbbjainkra életük legfontosabb napja elõtt. Sõt, a modernkor kütyüinek segítségével, sms-váltások útján próbáltunk lelket önteni beléjük, ha lejjebb voltak, mint a padlószint. Ez volt a legkézenfekvõbb megoldás, elvégre a mi bázisunk Sydney-ben volt, nem Penrithben, ahol a kajak-kenu versenyeket rendezték. Megtisztelõ volt ez a bizalom részükrõl, hiszen így nem csupán mi igyekeztünk segíteni korábbi olimpiai tapasztalatokkal, de részesei lehettünk kicsit annak a lelkiállapot-változásnak is, amelyet egy élsportoló él át a döntõ elsõ pillanataitól a katarzis bekövetkeztéig. Partra lépésükkor is ott toporogtunk a stégnél, jóllehet interjút ott, akkor nem készíthettünk, csak a pályán kívül – mivel egy nem jogtulajdonosi jogokkal bíró csatorna képviselõiként voltunk jelen –, de úgy érezzük, sokat elárul, hogy mégis hozzánk léptek oda elõször. Vagyis, felejthetetlen közös élmények sorakoznak bennünk a múltból elsõsorban a páros tagjait illetõen, amely mára, azt hiszem, kijelenthetjük: igazi barátsággá érett. Talán ezért is érintett minket még mélyebben, amikor hírül vettük, illetve kiéreztük a privát beszélgetésekbõl két évvel a nagy gyõzelmek után, hogy állandósult a viszály és a harag feloldhatatlan. Egy lehetõség marad: akár a suliban a bajkeverõket, szétültetni õket, hogy tisztázhassák, ki hányadán áll a másikkal. Tudtuk, éreztük mi persze, hogy két ilyen sikerorientált „macsónál” biztosan az eredményesség körül nõ a bibi, hiszen a kajakkirályok a 2002-es világbajnokságon párosban negyedikek lettek, négyesben pedig harmadikok. Felbomlott az aranynégyes és az aranypáros is, mindenki járta a maga útját. A 2002/2003-as szezonban olyannyira elmérgesedett a viszony, hogy Storcz Botond már nem is edzett a Sári-különítménnyel, sõt a világbajnokságra sem jutott ki. A legmeglepõbb – számunkra – Kammerer Zoltán és Storcz Botond egymástól való eltávolodása volt, hiszen korábban nemcsak sportolóként, hanem magánemberként is jó viszonyban voltak, családjaik összejártak, még gyermekeik is szinte egy idõben születtek. 2002. október 1-jétõl állandósult a rivális


25

mosolyszünet, s ebben a nem kis energiákat megmozgató feleségek sem tudtak áttörést hozni, nyilván a személyes érintettség okán is. Hiába próbálták összeterelni a kétszeres olimpiai bajnokokat, fáradozásaik kudarcot vallottak. Ekkor kerültünk mi a képbe, pontosabban a Rivális. Kameráéktól nagyjából tudtunk az évek óta tartó viszálykodásról – magánemberként, de úgy döntöttünk, most riporterként lépünk elõ, elvégre a Rivális a legjobb fórum ennek átbeszélésére, tisztázására, hiszen korábban ez a szándék is vezérelt minket a mûsor életre hívásában. Ráadásul azt is tudtuk, most vagy soha, hiszen amennyiben nem kezdi el az egység 2003 októberében a felkészülést, aligha lesz itt athéni aranyérem. Szóval elindult a titkos és taktikus háttérmunka, azzal a végcéllal, hogy egy adásba tereljük az összes érintettet, hogy feltérképezzük, miként fajultak idáig a dolgok. A kollektív szervezkedésnek persze a négyes tagjain kívül Sári Nándor vezetõedzõ, Angyal Zoltán szövetségi kapitány, no és a feleségek is „áldozatául” estek. Aprólékos puhatolással igyekeztünk megtudni, hogy mikor és miért indult a „haragszom rád”, s talán senkit nem ér most meglepetés, ha azt mondjuk: apró félreértések sorozata vezetett idáig. Megosztottuk tervünket velük, jöjjenek közösen a Riválisba – kezdje Kammerer Zoltán és Storcz Botond, s meglátjuk, utána mi lesz. Hosszas gyõzködés után, állítólag kizárólag miattunk vállalták, de nem sok jóval kecsegtettek: azt mondták, bármi lehet, még az is, hogy jól összeszólalkoznak a stúdióban, és még jobban elmérgesedik a helyzet. Ilyen elõjelekkel vágtunk neki a Rivális második adásának, és nekünk – bízva „múltszázadi” sportolói emlékeinkben s jól megedzett empátiánkban – feltett szándékunk volt, hogy kibékítjük õket. Akkor kezdett csupán inunkba szállni a bátorság, amikor a mûsor elõtti várakozás során egyetlen szót sem szóltak egymáshoz a büfében. És ekkor még elõttünk állt hatvan perc élõ…) Csisztu: Ilyen közel – mondjuk ilyen beszélgetésen –, mikor ültetek egymáshoz utoljára? Storcz: Már nagyon rég, de különben meg nem is tudom, mikor, szerintem a válogatón beszélhettünk utoljára. Kammerer: Igen, de ültünk egyébként egymás mellett nagyon sokat a repülõtéren, legutóbb Duisburgból hazafelé, 3 óránk volt együtt – jó régen volt már –, és akkor igen jót beszélgettünk, csak nem a szakmáról, tehát végülis ültünk egymáshoz közel, csak nem így… Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

26

Kaszala: Szándékosan kerültétek a szakmát? Kammerer: Nem tudom, én nem akartam szakmai dolgokba belemenni, volt fontosabb: építkezés, meg gyereknevelés, meg ilyenek, úgyhogy eltelt az idõ így is. Csisztu: Az biztos, hogy sok minden történt veletek a sydney-i gyõzelem óta magánélet tekintetében is, de azért vagyunk ma itt, mindenki azt várja és azt mondja: eljött az ideje annak, hogy az olimpia felé haladva, talán egy picit a szakmáról is kéne beszélgetni; nem? Kammerer (határozottan): Beszéljünk. Kaszala: Beszéljünk, és nem csak mi gondoljuk úgy, hogy itt az idõ, és talán a huszonnegyedik órában vagyunk, hanem Botond felesége, Mednyánszki Szilvia is, aki szintén a kajak szakma nagymestere, õ is világbajnok. (meglepett arcok a stúdióban) Mednyánszki (felvételrõl): Úgy vélem, hogy most már nincs idõ ezen gondolkodni, hanem csinálni kell, mindegyiknek csinálni kell. Le kell ülni egyszer megbeszélni, hogy mit akarnak, hogy akarják, és tenni, haladni kell. Én ebben a párosban látom ismét a jövõt, most ezt megpróbálom elfogultság nélkül mondani, nagyon nehéz, de én úgy látom, hogy ebben a duóban van fantázia, ezt az olimpiát még meg lehet csinálni úgy, ahogy szeretnénk. És ha tényleg mindenféle kétes gondolat nélkül beülnek a hajóba, teszik a dolgukat, akkor képesek lesznek rá, hogy jól menjenek. Csisztu: Mi volt meg akkor, amikor ez a sydney-i gyõzelem összejött, és mi múlt el azóta, hogy sem az eredmények, sem – ezek szerint – a társaság – mondjuk úgy – szellemisége valahogy nincs a csúcson? Storcz: Az tény és nyilvánvaló, hogy olimpiai bajnokokat egy csapatban kezelni meglehetõsen nehéz, tehát erre még igazán nem volt példa sportágunkon belül sem, hogy valaki ismételni tudott két egymást követõ olimpián. Ráadásul, ha ugyanazok az emberek, akik nyertek egy olimpián, a négy év alatt is folyamatosan össze vannak zárva, az nyilvánvalóan feszültségeket rejt önmagában. Ahogy Sydney-t elhagytuk, ahogy túl voltunk rajta, ugye csak pozitív élményekkel, meg eredményekkel, ahhoz képest azért nyilvánvalóan nehezebb a motivációt megtalálni. Tehát bármennyire is azt mondjuk, hogy igen, iszonyatosan motivál bennünket egy-egy világverseny, azért a tudat rivális


27

alatt ott motoszkál, hogy mégsem olimpia. Most nem szerencsés ezt kimondani, de valóban errõl van szó. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy végül is 2002-ben az Európa-bajnokságon ezüstérmesek voltunk párosban, világbajnokságon harmadikok, de nem azért kajakozik egyikünk sem, hogy második meg harmadik legyen. Tehát azért ez bánt, meg zavar minket. Kaszala: Egy évvel ezelõtt szétmentetek. Próbáljunk meg tehát egy kicsit a múltra visszatekinteni, és keressük meg ezt a feszültségforrást, hogy honnan indulhatott ki ez az egész, mi történhetett azon a bizonyos egy évvel ezelõtti október 1-jei napon. Kammerer: Aznap kezdtünk el edzeni, tehát lejárni tréningre, és volt egy közös csapatmegbeszélésünk délelõtt, de Botond már nem volt ott. Nem gyanakodtam, mert tudtam, nem jön majd délelõttönként, mert iskolába jár és vizsgázik. A végén az edzõnk azt mondta, menjünk el evezni, Botonddal majd délután fog beszélni. Ezt követõen volt este a kétéves évfordulónk, és ott találkoztunk. Akkor már sejtettem, hogy valami van, s kicsit olyan ferde szemmel néztünk egymásra, de ott tisztáztuk a helyszínen. Tehát a tél az nem úgy telt el, hogy harag lett volna vagy akármi. Bíztunk abban, hogy attól még lehet jól együtt menni egy hajóban, hogy külön-külön készülünk, mert ugyanígy volt az olimpiai évben, hetente 3-4-szer voltunk csak együtt, és így is kialakult a párosunk. De hozzátartozik az egészhez, hogy ami kettõnk között történt, az egy elég kesze-kusza történet, ahogy kialakult már az is. Tehát nem váratlan, hogy ez lett a vége (elgondolkodva), sajnos mégiscsak komolyabban összezördültünk… Csisztu: Botond, miért érezted azt, hogy neked menned kell: nem volt jó a csapatszellem, vagy egyéb okok is voltak itt? Az is felmerült, hogy Sári Nándor nem akar kivételezni, illetve a többieknek nem tudná megindokolni, hogy te miért is nem jársz délelõttönként edzésre. Hogy adódtak össze ezek, vagy tulajdonképpen mindegyik csak egy apró, pici részlet volt? Storcz (határozottan): Szerintem mindegyik csak egy apró, pici részlet volt, és akkor így ez nagyjából kiadott egy egészet. Egy év távlatából visszagondolva most azt mondom – és pont az én számból hangzik egy kicsit furcsán –, hogy jó, hogy így alakult, mert ha marad minden Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

28

a régiben és megyünk Zolival párost, meg ugyanúgy négyest is, s lettünk volna dobogósok – másodikok, harmadikok –, akkor nem lennénk ott, mint mondjuk most. Nem lennénk ott, hogy úgy azért mára többé-kevésbé megfogalmazódott mindenkiben – ennek így vége, váltani kell, és akkor össze kell állni, fõleg lelkiekben. Kaszala: Igen, furcsa, hogy azt mondod, ennek így kellett alakulnia, mert te a vb-n sem voltál ott, tehát azért ez egy – hogy így is fogalmazzak – elég távoli rekord egy olimpiai bajnoki címhez képest. Storcz: Ezért mondom én is pontosan azt, hogy furcsa volt, tehát én abszolút nem örülök neki, de ha a jövõ évi jó szereplésnek ez volt az ára – amit most még nem lehet megmondani –, hogy a fejekben tényleg letisztuljanak a dolgok, akkor ki merem jelenteni: belefért. Kaszala: Volt benned egyfajta tüske ott, ezen az októberi napon? Storcz: Biztos, hogy volt. Csisztu: És úgy érzed szakmailag, hogy megérte? Tehát, jó volt az, hogy te egy megváltozott környezetben, más edzõvel, más hangulatban készültél? Storcz: Szerintem az igazán sosem rossz, ha az embert a környezete vagy egyéb más külsõ tényezõk befolyásolni tudják, nyilván, hogyha pozitív irányba történik mindez. Kaszala: Botond, ugye azt mondtad, hogy sok pici, apró dologból tevõdött össze ez az egész feszültség, Zoli viszont említett nekem egy szituációt: amikor egyszer meglátott téged Kucserával, majd Bártfaival együtt a Dunán, és az elég rossz érzéseket váltott ki belõle. Hogyan emlékszel erre vissza? Kammerer: Van egy szponzorunk, egy motorgyártó cég, amely végül is tett egy felajánlást a férfi kajak négyes érdekében: a tavalyi negyedik helyet szerette volna egy kicsit feljebb tornázni, és volt egy közös ünnepélyes aláírásunk. Ott voltunk Botonddal, meg hat versenyzõ rajtunk kívül és Sári Nándor vezetõedzõ. Akkor Botonddal hármasban tárgyaltunk – Nándi, Botond és én –, és megbeszéltük, hogy jövõ héten kimegyünk Mecherenbe, Horváth Gáborral megyek párost, de ha nyerünk vagy utolsók leszünk, szóval akármi is lesz, Szegeden Botonddal ülök egy hajóban. Attól függetlenül, hogy Szegeden és Mecherenben milyen eredmény születik – ha mind a kétszer nyerünk vagy ha egyik elsõ, másik utolsó –, akkor sem dõlt még el, hogy a rivális


29

válogatón milyen felállásban állunk rajthoz. Végül is Botondon akkor azt láttam, hogy ez egy korrekt – nem mondom, hogy ajánlat, mert ez nem egy ajánlat volt, hanem átbeszéltük közösen – eljárás volt részünkrõl. Elfogadta, és végül is belement, de pár nap múlva Horváth Gabi összetörte magát, és akkor volt három lehetõségem: vagy kiviszünk Mecherenbe egy harmadik személyt, vagy itthon maradok, a tájékoztatón elindulok egyesben, vagy pedig a Botond kijön Mecherenbe, és ott megyünk két párost. És Botond akkor azt mondta: nem akar kijönni. Legalábbis is én így tudtam, mert nem mi beszéltük meg, hanem üzengetés volt oda-vissza, szövetségi kapitányi, edzõi oldalról… Csisztu: Az kínos, mikor bekapcsolódnak néhányan az üzengetésbe. Kammerer: Igen, mindenki beszélt mindenkivel, csak mi egymással nem. Máig nem értem, miért nem. Kimentünk Veréb Krisztiánnal, végül is a harmadik verzió volt – kivittünk egy új versenyzõt, és két ezüst jött össze. Következett a szegedi nemzetközi két hét múlva, üzentünk is Botondnak, hogy menjünk 500 párost, és a szövetségi kapitányon keresztül visszaüzent, hogy neki nem kell extra kedvezmény. Innentõl kezdve az volt a becenevem, hogy „Extra Zoli”. Tehát gondolom, hogy igaz a történet, és nem tudom, miért is alakult ki. (Botond a szünetben igencsak meglepõdött, mivel még soha nem hallott az Extra Zoli kifejezésrõl, úgy látszik, olyan távol kerültek egymástól egy „szakmán” belül, hogy a fülek és szájak közt nem a legrövidebb út volt az egyenes. Kezdett egy kicsit komédia-ízûvé válni a dolog, mind jobban merültünk el a részletekben…) Storcz: Az idei évben távol voltam a vérkeringéstõl, tényleg most hallottam elõször ezt a kifejezést. Kammerer: Ez az „Extra Zoli” nálunk volt a csapaton belül, nem kifelé meg az újságban, a fiúk csak cikizni akartak vele. Kaszala: Világos. Botond, te miért utasítottad vissza ezt az extra kedvezményt? Storcz: Én nem utasítottam vissza ezt az extra kedvezményt. Csisztu: Na, mik derülnek ki, nehogy itt… Storcz: Szerintem az a baj ebben az egész történetben, hogy annyi Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

30

ilyen oda-vissza csatolt információ volt, és mindenhol ferdült egy kicsit, hogy képtelenség így kiigazodni rajta. Persze vannak dolgok, amit Zoli is félreértelmezett, ahogy pedig félreértelmezte, jogos a sérelme, és volt olyan, ami hozzám jutott el ferdítve, ez alapján nyilván nekem is jogos a sérelmem. Csisztu: Akkor a Rivális kiváló terep lesz, hogy ezeket az üzengetéseket végre rövidre zárjuk, és kiderüljön, hogy valóban kinek mi volt az eredeti szándéka. Storcz: Mondjuk, tényleg úgy indult az egész, hogy Zoli kipróbálta Veréb Krisztiánnal. Ezek után nyilvánvaló, ha ezt teszi, akkor én sem ülhetek a fenekem, és malmozhatok. Tehát ennyi, és ettõl kezdve már göngyölõdött magától a hógolyó. Kaszala: Már most megmozgattuk a kajaktársadalmat, a sportágat kedvelõket, számos hallgató szeretne az ügyhöz hozzászólni. Hallgató 1 (telefon): Van szerencsém ismerni mindkét embert, mondhatni baráti viszonyban vagyok velük. Az igaz, hogy tényleg a világ legjobb kajakosaival van dolgunk, és pusztán egyetlen egy dolog tartotta õket távol, hogy hát ugye egy kicsit elszálltak talán a sydney-i siker után, de… (erõteljes fejrázás a stúdióban). Az ember másképp éli meg, mint külsõ szemlélõ, és szerintem az, hogy elbeszéltek egymás mellett, jót tett ebben az évben, mert biztos vagyok benne, hogy valóban most kiéhezettek arra azt athéni aranyra. Csisztu: Kiböjtölték, ez vitán felüli. Hallgató 1: Tényleg azt tudom kívánni, hogy felnõtt módon viselkedjenek, ne üzengessenek, hanem szemtõl szemben beszéljék meg, és akkor az égvilágon nem lesz semmi probléma, onnantól kezdve csak és kizárólag tõlük függ majd minden. Ez a véleményem, de õk ezt pontosan tudják. Csisztu: Nagyon egyszerûnek hangzik a recept. A két úr idõközben nagyon komoly változáson ment át, hiszen, ugye, apukák lettek, mondhatni felelõsségteljes, felnõtt férfiak, úgyhogy reméljük, ezt a fajta felnõtt jelzõt a szó legnemesebb értelmében élik meg. Kaszala: Újabb jelentkezõnk van, aki szeretne hozzászólni. Hallgató 2 (telefon): Nem a szembeállítás oldaláról közelíteném meg a dolgot, hanem elhangzott, hogy ugye nem volt olimpia, hiába rivális


31

szerették volna azt hinni, hogy a motiváció az volt. Én szurkolói részrõl közelítenék: tessék elhinni, hogy drukker esetében nincs meg az a különbség, nincs meg az a rangsorolás, hogy olimpiáért, világbajnokságért, Európa-bajnokságért szurkol-e az ember. A szurkolónak ugyanúgy szorul el a szíve, amikor valaki fönn áll a dobogó tetején, és játsszák a himnuszt. Érezniük kell – amikor egy általuk esetleg kevésbé fontosnak vélt versenyre mennek is –, hogy nincs különbség. Nagyon jó nézni bármelyiket… Kaszala: Talán ezek a legfontosabb olyan mondatok, amelyek valóban azt a fajta extra adalékot adhatják nektek, amely talán két olimpia között hiányzik. Tényleg így van, hogy egy sportoló másképp közelíti meg, vagy ha már a dobogón áll, akkor ott szinte mindegy, hogy milyen világversenyen hallja a himnuszt? Kammerer: Igazából a dobogón állni, mindig nagyon jó, fõleg a tetején, meg nagyon jó hallgatni a himnuszt, sõt még a versenyek között sincs különbség, tehát olimpiát ugyanolyan érzés nyerni, mint világbajnokságot, meg Eb-t. Csak valahogy a média, meg az emberek sokkal többet foglalkoznak egy olimpiai gyõzelemmel. Csisztu: De ne mond nekem, hogy az olimpiai dobogón állni ugyanolyan… Kammerer: Egész más, de talán pont azért, mert négyévente van. Fel van fújva, ugye számos sportesemény van egyszerre, és mindenki arról álmodozik, hogy egyszer bajnok legyen, mert világbajnok nagyon sok van kajak-kenuban is, de olimpiai sokkal kevesebb. Mondjuk a tizede vagy nem is tudom hányada, ráadásul az odavezetõ út sokkal rögösebb és nehezebb, ezért talán a megítélésben is más, és talán ezért furcsa ez az egész, hogy nem tud már felizgatni néhány versenyzõt a világbajnokság. Csisztu: Akkor kétszeres olimpiai bajnokként még mi a motiváció, lehet-e az, hogy az elmúlt néhány év messze nem volt olyan eredményes, mint ami a címek alapján számotokra méltó lett volna? Storcz: Szerintem mindenféleképpen, mert ha ezt a három évet az olimpia után zsinórban végignyertük volna, akkor a hozzáállásomon biztos meglátszódna az a rossz magabiztosság, hogy mi verhetetlenek vagyunk. Míg így küzdünk, hogy bizonyítsuk: nem véletlen lettünk elsõk Sydney-ben. Kaszala: Mindenki szerint fontos az, hogy leüljetek és megbeszéljétek a Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

32

köztetek levõ konfliktusokat vagy azokat a minimális feszültségkeltõ okokat. Haladjunk ezen az úton tovább. Világbajnokság, az idei világbajnokság… Botond, te itthon maradtál. Hogyan élted ezt meg? Storcz: Másként. Baromi rossz volt itthon ülni, és nem kint lenni a vb-n, viszont külsõ szemmel sokkal egyértelmûbben, tisztábban látni az egész mezõnyt… Csisztu: Láttál valami mást is, pontosan ebbõl a szemszögbõl? Storcz: Belülrõl mindenki azt mondta, hogy felgyorsult a mezõny. Amikor versenyeztem, én is ezt érzékeltem. Kívülrõl egész más látszódott. Egyszerûen csak annyi a hiba, hogy nálunk nincs meg igazán az az egység, amit látni egy-egy nemzetnél, mert nem hiszem el, hogyha négyesben tudunk, vagy tudnak a fiúk másodikak lenni, akkor a két egyessel, a két párossal nem lehet számolni. Szóval biztos vagyok benne, hogy összhangbeli különbözet van. Csisztu: Tulajdonképpen nem a technika, nem a felkészültség, és nem felejtettetek el kajakozni sem, hanem egyszerûen arról van szó, hogy az a fajta, egész válogatottra értendõ, csapategység tûnt el? Storcz: Szerintem… (elgondolkodva) Igen, talán ez a legjobb kifejezés. Van egy másik oldala is: a külföldiek, akik feljöttek, fiatalabbak. Ha megnézzük az 500-as eredményt – két hetedik hely – egyesben és párosban, az alapján senki sem gondolná, hogy a négyesnek másodiknak kell lennie, hanem ötödik, hatodik hellyel számolna. Ennek ellenére mégis ott van a négyes. Kaszala: Zoli, belülrõl milyennek tûnt ez a világbajnokság, és egyáltalán a vb alatt tartottad-e és hogyan a kapcsolatot Botonddal? Kammerer: Nem tartottam, mert rosszul esett, hogy amikor utaztunk, Horváth Gabinak küldött egy sms-t, hogy sok sikert, nekem viszont nem. Csisztu: Hûha, na itt az a szög meg a zsák… Kammerer (megbántódva): Ez nem esett túl jól… Storcz (szabadkozva): Hát, már késõ este üzentem Horváth Gabinak… Kaszala: És nem akartad zavarni… Storcz: És már õ sem kapta meg, csak reggel. Kammerer (még mindig megbántódva): De megkapta, csak reggel hatkor a reptéren, de nem számit. Ezt elraktároztam magamban, ez így van, ez megtörtént. rivális


33

Kaszala: De legalább most kijött belõled, és Botond is hallhatta. Storcz (bevállalósan): Iszonyú hülyén hangzik, de nyilván nem fogok leülni a tv elé, és örömtáncot járni, hogyha õ sikeresebb lesz egy másik emberrel, mint velem. Ezt én vállalom. Teljesen egyértelmû, hogy nem fogok a konkrét riválisomnak drukkolni: de jó, látom most már, hogy vele is olyan jót tudsz nyújtani, mint velem. Kammerer (hitetlenkedve a magyarázaton): Persze, de ha Horváth meg benne ül a négyesben, akkor valószínûleg neki se küld ilyen sms-t… Csisztu: Világos… Kammerer: Boti azt is utálta volna – Hori is megmondta –, ha mi gyõzünk a négyesben, tehát legalább annyi ellenérzés volt ott is… Storcz (belevágva): De ez természetes. Kammerer: Persze, én sem örülnék, ha nem jutottam volna ki, és Bártfai Krisztiánnal nyertél volna egy 500 párost, mert akkor valljuk be, nem tudnék aludni. Kaszala: Na jó, most már ennek is pontot tehetünk a végére, az összes ezzel kapcsolatos sérelem már a múlté, ugye? Folytassuk a vb-vel. Kammerer (helyeselve): Rendben. Kiutaztunk 10 nappal kezdés elõtt a vb-re. Mondanom sem kell, hogy itthon nagyon jó formában voltam. Nem mentegetõzöm, de életem egyik legjobb állapotában voltam. Kaszala: Igen, ezt nyilatkoztad is… Kammerer: Valóban. Vereczkei Ákost – Magyarország legjobb egyes kajakosát – egyszer-egyszer meg is vertem az edzésen, pedig õ is nagyon jó formában volt. Tehát jó idõket eveztem, és kinn, Atlantában is kiváló volt minden, egészen a verseny kezdetéig, de valahogy a döntõkre, az utolsó napra minden erõm elszállt. Pedig az elõfutamban, középfutamban nagyon jó, elsõ, második idõket mentünk, nyertünk minden futamot, csak a két finálét nem. Tehát ennyi volt belülrõl… (Két kétszeres olimpiai bajnok ült velünk a stúdióban, de inkább úgy festettek, mint két komoly ábrázatú óvodás, akik összekaptak játék közben. Persze õk is hitetlenkedve vették tudomásul, hogy milyen apróságok kezdték bebetonozni a köztük gyülemlõ feszültséget, s mindkettõ megelõlegezett 1020 kedveskedõ sms-t a másiknak. A félresikerült üzengetések egykoron bántó Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

34

tartalma is kezdett kiüresedni, ahogy egyre többet beszéltünk róla, s érezhetõ volt, ahogy oldódott köztük a hangulat. …) Csisztu: Volt akkor egy „gyök alatti” sms, ami ezek szerint sosem érkezett meg. Ezen már túl vagyunk. Kaszala: Van viszont egy rádióüzenet is a világbajnokság után. Hogy is volt? Kammerer: Botond biztos nem hallotta, mert nem nagyon reagált rá. Storcz: Nem, a Klubrádiót hallgatom, ezért nem hallhattam. Kammerer (bólogatva): Ja, ezért… Csisztu: Nagyon rendes vonás! Kammerer: Egyébként szoktuk együtt is hallgatni, még korábban. Mindegy… Szóval volt egy helyszíni ideiglenes stúdiónk, és volt egy negyedórás beszélgetésem élõben, aminek végül is az volt a vége, hogy hirtelen – nem volt rávezetés, semmi – én most üzenjek valamit Storcz Botondnak. Hirtelen az jutott eszembe: Botond készülj fel, és védjük meg az olimpiai bajnoki címünket jövõre, Athénban. S akkor végül is úgy lett vége, hogy mondta ott a riporter: „Botond, ez felkérõ egy keringõre.” Csisztu: És hol a frakk, meg a habos ruha akkor…? Storcz (védekezve): Nem jutott el hozzám, nem jutott el hozzám… Kaszala: És sose jött rá válasz? Kammerer: Nem, a mai napig nem. Csisztu (határozottan): Akkor most itt a nagy alkalom... Storcz (komolykodóan): Keringõzöl velem, Zoli? Kammerer (örömteljesen): Jó, bármikor… Csisztu (viccesen): Keringõt? Váltsatok mûfajt, fiúk! Még nem késõ… De a viccet félre téve, jól hangzik, ez valóban egy olyan felhívás, amelyet nagyon sokan óhajtanak már. Az imént hallott telefonokból, illetve az idõközben érkezett üzenetekbõl is az derült ki, hogy a szurkolók nagyon hiányolnak benneteket és az eredményeiteket is együtt. Kaszala: Talán érdemes lenne azt is meghallgatnunk, hogy vajon mi lehetett a titka ennek az athéni aranypárosnak, amely után most mindenki ácsingózik. Mednyánszki (felvételrõl): Az biztos, hogy két különbözõ karakterû emberrõl van szó, de tulajdonképpen az volt rájuk a legjellemzõbb, rivális


35

hogy kiegészítették egymást tökéletesen. Szerintem most már ez az év is elment, és kiderült, õk egymás nélkül nem tudnak igazán nagy eredményeket felmutatni. Sokkal jobbak voltak együtt, sokkal jobban összeillettek, mint ahogy most próbálkoztak más párral, én sajnáltam is, hogy megbontották ezt az egységet, mert ami egyszer nagyon jól muzsikált, az szerintem mindig is jól fog tudni. Ezért is gondolom, hogy felesleges volt szétszedni a duót. Kaszala: Mednyánszki Szilvia nagyon komoly érveket vonultatott fel. Botond, mi volt a titka ennek a tökéletes összepasszolásnak? Storcz: Elõször a fizikális dolgoknál maradva: nagyon szerencsés, hogy nekünk igazán nem kellett tanulnunk azt, hogy egyszerre evezzünk, egyszerre mozogjunk a hajóval. Ez tényleg véletlen, de a technikánk összepasszol. Kaszala: Ez, mondjuk, azonos képesség, azonos tanult múlt, vagy egész egyszerûen semmi más csak véletlen? Storcz: Úgy gondolom, véletlen. Nem egy helyen voltunk gyerekek, nem egy edzõnél nõttünk fel, úgyhogy ezt nem lehet igazán indokolni. Nyilvánvalóan sokat is edzettünk, és össze is csiszolódott a technikánk. Ami pedig a fejben lévõ versenyzést illeti, ott nagyon egységesek vagyunk, tehát azt tudom mondani, hogy mind a ketten – szerintem Zoli is – maximálisan nyerõ típusok vagyunk, és õt igazán nem lehet kizökkenteni a versenyzés alatt. Csisztu: Az mit jelent? Amikor elrajtoltok, tökéletesen ki tudjátok zárni a külvilágot, és csak a feladatra koncentráltok? Storcz: Zolit a külsõ körülmények nem befolyásolják. Erre nagyon jó példa volt Sydney-ben az 500 páros. Nyertünk négyesben – nyilván négy embernek köszönhetõen – teljesen normális körülmények között, párosban viszont teljesen extrém körülmények voltak, szélvihar, hullámok. Ez abszolút nem befolyásolta a lelkiállapotunkat, nem kezdtünk el lelkizni, hogy „hú, most mit csináljunk, hogy csináluk, melegítsünk, ne melegítsünk, lejjebb üljünk, feljebb üljünk” – tehát nem is foglalkoztunk vele, lepergett rólunk. Ez a része tehát közös. Kaszala: Zoli, miért voltatok ennyire egy hullámhosszon Botonddal, hiszen ez a páros Sydney elõtt – ha jól tudom – szinte véletlenül állt össze.


36

Kammerer (meggyõzõdve): Igen, én is úgy érzem, mint Botond és Szilvi együtt. Mondhatnám úgyis: egymásnak születtünk. Hülyén hangzik, de tényleg igaz, talán mi voltunk az az egység, amelyik beült egybõl a hajóba 2000-ben, a válogató elõtt egy héttel, és azonnal olyan jó idõt mentünk, hogy azóta sem értünk el olyan jót senkivel. Ez született tehetség, ezt nem tanultuk, nem gyakoroltuk, nem is lehet elsajátítani. Beültünk, jó volt, elsõre passzoltunk, kicsit finomítottunk, és megnyertük az olimpiát. Ez a rövid történet. Csisztu (kérdõen): Ilyen egyszerû? Kammerer (határozottan): Hát igen, nekünk ez így megy. Kaszala: Nagyon könnyen… Kammerer: Kicsit kesze-kusza volt, mert akkoriban már tavasszal mehettünk volna egy szegedi Világ Kupán, de én a tájékoztatón beválogattam magam Vereczkei Ákossal egy párosba, csakhogy Ákos egyest ment, így ott maradtam pár nélkül. Szóltam Botondnak, menjünk együtt, de mondta, hogy nem, mert õ is egyest szeretne. Így kerültem Ádám Attilával egybe, aki akkor már utolsó éves felnõtt volt 32 évesen. Nagyon nagy meglepetésre gyõztünk, és azokat az ausztrálokat vertük meg, akiket az olimpián is. Majd jött az elsõ válogató – ott voltak Botondék és mi is, de se õk, se mi nem nyertünk. Ezután volt egy zûrös vasárnapom, megittam két-három pohár bort édesapámmal, aki szólt: nem igaz, hogy nincs annyi eszetek, hogy összeüljetek Storcz Botonddal. Erre úgy reagáltam, hogy én vazze, én Storcz Botonddal? Hát van neki párja, vb ezüstérmes, meg ilyenek, de ez mind a válogató után volt, a második verseny elõtt. Másnap reggel jött az edzés, és van egy olyan nagyon rossz szokásunk, hogy a hangár mögé mindig elmegyünk csapatosan könnyíteni magunkon. Akkor hátranéztem, és Botond állt mögöttem, nem volt ott senki más – lehet, hogy pont ennek köszönhetõ az egész –, és megkérdeztem: te nyersz Horváthtal hétvégén? Azt válaszolta, hogy miért, te az Ádival? Már ekkor látszott, hogy ugyanarra gondolunk, hát akkor beszéljünk róla. Éppen nagy vihar volt, balos szembeszél, és mi jobb oldalt eveztünk direkt, ahol nagyon nagy szél volt és csak ketten voltunk. Ott megvitattuk, hogy valamit lépni kellene, majd délután jeleztük az edzõnek, aki végül is bevállalta, hogy helyet ad a próbának. Másnap rivális


37

összeültünk, mentünk egy csúcspályát, a válogatót megnyertük, és innentõl kezdve ez volt. Tehát lehet, hogy nekünk jót tesz, ha ritkán ülünk össze, de akkor nagyon… Egyszer már bejött. Kaszala: Valószínûleg így van, de ti nemcsak szakmailag passzoltok össze, hanem nagyon jó barátok is vagytok, voltatok, illetve reméljük, hogy most újra azok lesztek, mert hogy Kammerer Zoltán felesége, Hajnalka, éppen ezt hiányolja. Hajnalka (felvétel): Igazából Szilvi az, aki jobban látja ezeket a szakmai dolgokat, így nõi részrõl… Én nem igazán értek hozzá, de nekem nagyon tetszettek õk így együtt. Szerintem – nem is tudom – olyanolyan, nem tudom, úgy testalkatra is az a kettes gyönyörû volt. Csisztu (kicsit viccelõdve): Ez is egy fontos szempont… Jó, lehet, hogy ezt nálatok nem pontozzák, mint néhány más sportágban. Van még egy nagyon fontos üzenet ugyanakkor, ami viszont megint csak szakmai oldalról erõsíti mindazt, amit annyira óhajtunk. Mednyánszki (felvételrõl): Nagyon nehéz a lehetõ legmaximálisabb lángon égni minden évben egy hajóban, és lehet, hogy egy kicsit megfáradtak. Most úgy érzem, hiányzott belõlük, hogy újra pezsdüljenek, lángoljanak, csinálják és akarják ezt a párost, hogy továbbra is menjen. Lehet, hogy a két olimpiai ciklus – hogy ez a négy év így telt el – kellett ahhoz, hogy most újra összeüljenek, és újra próbálják azt a tüzet csiholni, amely ugye 2000-ben ment, mûködött. A lényeg tehát, hogy újból kell akarniuk ezt a párost. (A fiúk rettentõen elcsodálkoztak, hogy miként tudtuk mi így becserkészni a hölgyeket, míg õk ilyen titokban tartani mindezt, hiszen ezeket a megszólalásokat tényleg itt hallották elõször. Nem mondták ki persze, de látszott rajtuk, hogy roppant büszkék arra: ennyien képesek megmozdulni értük és persze a békítés érdekében.) Kaszala: Remélhetõleg haladunk a felé az irány felé, amelyet mindenki szeretne és óhajtana. Érdekes ugyanakkor, hogy a páros sikere, egy része lehet annak, amit talán a négyestõl is mindenki vár, hiszen Sydney óta se a páros, se a négyes nem hozta az elvárt eredményeket. Szerintetek, ha ti ketten eldöntitek, hogy mehet a menet, akkor ez a négyesre is hatni fog? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

38

Kammerer: Mindenképpen, de azt hiszem, hogy ti sok mindent nem tudtok még… Csisztu: Na! Akkor hadd tudjuk meg! Kammerer (büszkén): Történt egy olyan változás, hogy a világbajnokságon Vereczkei Ákossal ketten össze voltunk zárva egy fél napot, kielemeztünk mindent, és azt a következtetést vontuk le: legjobb lenne, ha összeülne a sydney-i négyes újra. Azóta volt egy megbeszélés, és úgy néz ki, a régi négyes összejön: az edzõ, a szövetségi kapitány támogatja, és mind a négyen nagyon akarjuk, és csak ezt akarjuk. Most a párosról beszélünk egyértelmûen, de a négyes már valamilyen szinten megelõzte a párost. A négyes – bízunk benne – rövidesen összeül, a páros meg a jövõ zenéje. Csisztu: Volt ugye egy kulcsmomentum, egy kulcsfigura is ebben a történetben. Itt bizonyos szempontból mi a ti konfliktusotokról beszélünk, de a háttérben azért az volt érezhetõ, hogy Botond és Vereczkei Ákos közötti, a már nem is annyira egészséges, rivalizálás is oka volt annak, hogy te eljöttél a klubból, Sári Nándortól. Egyszerûen nem fért össze két dudás egy csárdában. Jól látjuk? Storcz (magabiztosan): Szerintem így van, de felül tudunk ezen emelkedni, és akkor a jövõben ez már nem lesz akadályként jelen. Kaszala: A részedrõl ez rendben lenne, mert azért ebben Ákos is abszolút komoly tényezõ? Storcz (örömittasan): Leültünk Ákossal, megbeszéltük úgy két hete. Túl vagyunk ezen, és az volt a jó, hogy abszolút semmilyen külsõ tényezõ nem játszott szerepet, hogy valaki odajött hozzánk, fülön fogott minket és leültetett, hanem mi együtt… Kaszala: Önszántatokból tettétek ezt. Storcz: Igen, igen. Csisztu: Úgy tûnik, mindezt szentesíthetnénk is most egy történelmi elhatározással, méghozzá a mesteredzõ, Sári Nándor közremûködésével. Kaszala: A fiúk történelmi bejelentéseket tettek, miszerint akarják a párost, akarják a négyest. Te szakmailag hogyan vélekedsz errõl? Sári (picit elbizonytalanodva): Az jó, meg nagyon szép, hogy akarják, ez tényleg egy alapvetõ dolog, csak azért majd sokat kell tenni, ám. Beszélgettünk már többször egyénenként is a vb után, illetve Botonddal én rivális


39

külön is leültem. Itt megtárgyaltuk, hogy végül is hajlandó vagyok, illetve mindenki hajlandó az elmúlt vélt, valós vagy nem valós sérelmeket, problémákat félretenni, és õ is azt mondta, hogy teljes arccal a kajak felé akar fordulni. Na, most hogyha ez tényleg így lesz, és nem csak itt a pihenõben beszélünk errõl. Csisztu (hirtelen): Botond, így lesz? Mert ha már itt van, rögtön szegezzük is neki a kérdést! Storcz (egyértelmûen): Persze, én már túl vagyok a pihenõn. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen a négyesbõl, aki már most is edz. Kaszala: Zoli? Így lesz? Kammerer: Részemrõl maximálisan. Kaszala: Tehát akkor a folytatás, Nándi? Sári (megnyugodva): Így már egyszerûbb, mert hogyha ez így lesz, és megcsináljuk azt, amit szeretnénk – Botonddal beszéltem, neki felvázoltam október 13-tól egészen az olimpiáig tartó feladatokat –, táborokat, összetartásokat, edzéseket, akkor nem lesz gond. Botond maximálisan pozitív volt ebben a kérdésben. Itt egyetlen dolog van még, amirõl beszélnünk kell: ha Ákos megérkezik az üdülésbõl, akkor le kell ülnünk és tisztáznunk kell, hogy együtt a sikerért vagy együtt a sikerért, de külön. Csisztu: Akkor ez még egy gyakorlati kérdés, de te is úgy látod-e, hogy tulajdonképpen a négyes összeülésében és sikerében Ákos egy kulcsfigura lehet? Vagyis, ha a múlt konfliktusait mondjuk Botond és Ákos közti rivalizálás okozta, akkor ez feloldható-e? Sári: Igen, itt végül is kulcsfigura mindenki, mert egy nagyon jó Kammerernek, egy szuper Horváth Gábornak és két extra klasszis Storcznak és Vereczkeinek kell ülni a hajóban ahhoz, hogy ez a négyes nyerni tudjon. Remélem, hogy mindenki engedni fog, és enged is, és akkor Ákosnak is engednie kell, tudomásul kell vennie, hogyha tényleg jó kvaretettet akarunk, akkor együtt kell dolgoznunk, mert ha nem, akkor csak mondjuk ezt megint, és valószínûleg nem lesz belõle semmi. Csisztu: Kijelenthetjük-e azt sarkítva, hogy vagy ez a négyes nyer olimpiát, vagy nincs olyan négyes, amely olimpiai gyõzelemre képes? Sári (mélyen elgondolkodva): Hát, most vettem egy mély levegõt, de azt Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

40

hiszem – nem gondoltam végig teljes mértékben még eddig, de meggyõzõdésem –, hogy igen. Kaszala: Folytatván ezt a kérdést: a páros? Sári: Az a helyzet, hogy ez egy érdekes dolog. Biztos, hogy a négyesbõl kell kikerülnie a legjobb magyar párosnak és a legjobb magyar 500 egyesnek. Ez mindig így volt, korábban is. Nekem az a véleményem, ha mi megnyerjük a négyest az olimpián, akkor bármi megtörténhet 500on ugyanúgy, mint Sydney-ben. Na, most sok variáció nincs, de azt is tudomásul kell venni – és ez is egy nagyon érdekes dolog –, hogy az igazi ellenfeleink, tehát a szlovákok, illetve a németek semmi mást nem fognak menni – ugyanúgy, mint Sydneyben –, csak 1000 négyest. Tehát, ha mi megyünk 500-at – van elõfutam, középfutam párosban, egyesben is –, azt azért meg kell nézni, hogy ez mennyit vesz ki belõlünk, mert Ausztráliában megoldottuk, de nem tudni most hogy lesz, hiszen sokat fejlõdött azóta a mezõny. Csisztu: Még egy fontos dolog van – már csak azért is, ha most ilyen történelmi bejelentésekre került sor –, bejelenthetjük-e a mai nappal, hogy a sydney-i olimpiai aranyérmet nyert négyes összeül. Ez biztos-e akkor? Sári: Ez most biztos. Bizonyos, hogy összeül, ezzel indítunk maximálisan, és erre készülünk. Most úgy indulunk neki október 13-án, hogy van ez a négyes, és ehhez kell fölállítani majd a párost, meg az egyest. Kaszala: Köszönjük szépen. Nagyon sok fontos információ hangzott el, most már csak az erõket kell majd erre összpontosítani. Hogyan értékelitek mesteredzõtök szavait? Ugye õ is harcra kész, és nyitott mindenre. Kammerer (meglepetten): Hû, tényleg brutális volt, nagyon ver a szívem. Hallgattam a mondatait, Nándit ennyire elmélyülten, õszintén beszélni az érzéseirõl soha nem is hallottam még. Nagyon jól esett, hogy így gondolja õ is, ahogy mi, és ugyanaz a véleményem: szeretném, hogyha nemcsak beszélnénk, hanem tennénk is érte, meg is valósítanánk. Storcz: Osztom a véleményt, végül is az a jó, hogyha mind az öten így gondoljuk. Tehát gyakorlatilag innentõl kezdve nekünk már más nem marad hátra, mint hogy tényleg alávessük magunkat a munkának, úgymond az összes lelki tényezõ biztosított. Csisztu (megkönnyebbülten): Hát, ez fantasztikusan hangzik. Terveztük rivális


41

egyébként, hogy Vereczkei Ákost is bekapcsoljuk a beszélgetésbe, de éppen valahol Ázsia fölött repül. Azt gondoljuk, hogy ti magatok is hihetetlen õszinteséggel tártátok fel a múltat, Nánditól is azt hallhattuk, hogy ezen az úton kell haladni. Kaszala: Reméljük, hogy teljes nyugalommal és békében, feszültségmentesen készülhettek majd Athénra. Bízunk benne, hogy a négyes is, tehát folytatjuk ezt a témát bizonyos szempontból majd Vereczkei Ákossal. Köszönjük szépen az együttmûködést, és nagyon örülünk, hogy sikerült egy – mondjuk úgy – üzengetések nyomán felbolydult hátteret egy kicsit kisimítanunk. Sok sikert nektek! Storcz, Kammerer: Köszönjük szépen, hogy segítségetekkel tisztáztunk mindent, és végül is sikerült a békítés. (A srácok – nem mellesleg az olimpiai bajnokok – is megkönnyebbülve hagyták el a stúdiót, a mûsor estéjén pedig már valamennyi hazai média hangoztatta: a kétszeres olimpiai bajnokok kibékültek, így újra egy párt alkotnak a kajakban, s azt is hírül adták az újságok, televíziók, rádiók, hogy mindez a Riválisban történt. Volt olyan lap, amelyben békítõ-show címmel jelent meg írás a mûsorról. Ezzel „megpecsételõdött”sorsunk, s ez a szerep olyannyira ránk ragadt, hogy ha a hazai sportvilágra is kiható esemény történik nálunk, az szinte kivétel nélkül megjelenik valamelyik lapban, vagy más elektronikus médiumban. A Rivális markáns jelenlétét mi sem bizonyítja jobban, mint a már több mint 100 fölött járó cikkek száma, s arra is büszkék lehettünk, úgy hisszük, hogy mind a liberálisnak, mind pedig a konzervatívnak mondott orgánumok szakírói elsõ sorban pozitív hangvételû elemzésekben emlékeztek meg rólunk. Ezúton köszönjük mindenkinek, aki foglalkozott bármilyen fórumon is a mûsorral – s ígérjük a következõ száz adásban is igyekszünk majd megszolgálni ezt az érdeklõdést. No, de vissza a férfi kajakhoz. Próbálkozásunkat ezúttal is siker koronázta, Vereczkei Ákos ugyanis a következõ héten megtisztelt minket Horváth Gáborral egyetemben. Addigra már az olimpiai és világbajnokok is sokat diskuráltak egymással, és egyre tisztábban látszott: az aranynégyes összeülésének sincs semmi akadálya. Vereczkei megerõsítette, hogy képes együtt dolgozni a sikerért, méghozzá közös edzésen, így elõzõleg a mesteredzõ, Sári Nándor által felvetett kérdésre is megkaptuk a választ. Storcz telefonon, míg Vereczkei a helyszínen Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

42

ország-világ színe elõtt megfogadta, hogy összefognak az olimpiai arany érdekében, nem egyénieskednek tovább, nincs hiszti sem, hanem csak és kizárólag az athéni játékokat tartják szem elõtt. Mindez olyan jól sikerült, hogy senki és semmi nem állíthatta meg a négyest, hogy újabb olimpiai aranyat szerezzen Athénban, így Kammerer és Storcz háromszoros, míg Vereczkei és Horváth kétszeres olimpiai bajnokként tért vissza a görög fõvárosból, azzal az extrával megspékelve, hogy a négyes címvédés még soha senkinek nem sikerült ezelõtt. A duó kevésbé volt sikeres, döntõbe jutottak ugyan, de „csak” a pontszerzõ, ötödik helyet érték el, noha nem titkoltan érmet szerettek volna. Az olimpiáról hazatért sportolók közül teljesen egyértelmû volt, hogy a kajaknégyes tagjait látjuk vendégül elsõként, hiszen úgy éreztük, a „keretes szerkezetbe” beleillik, hogy az újrakezdés és a közös ünneplés ugyanott kapjon helyet. Így aztán Kammerer Zoltán és Horváth Gábor azonnal és nagy-nagy örömmel mondott „igent” a meghívásra.) Csisztu: Mindenkit az olimpia foglalkoztat manapság, de vajon így érzitek-e ti is, mert egy picit úgy tûnik, hogy kisebb a felhajtás, mint amilyen négy évvel ezelõtt volt. Kammerer: Én is így élem meg. Maga a verseny, sõt az elõzmények is másképp alakultak, persze az is lehet, hogy mi is rutinosabbak lettünk, és azért látjuk így az egészet. Lehet, hogy minden olyan, mint amilyen volt, csak éppen megszokottá vált. Kaszala (közbevágva): Nem hiszem, mivel azt is említetted, hogy a naptáradban bõven akad üres hely. Kammerer: Sydney után két héttel már egészen karácsonyig be voltam táblázva. Volt közöttük iskola, óvoda, nyugdíjas otthon, élménybeszámolók. Most semmi ilyesmi, lehet, hogy az olimpiai sikereket egy kicsit beárnyékolták a botrányok. Nem baj, biztos így kellett lennie. Horváth: Szerintem is a doppingbotrány nyomta rá bélyegét az ünneplésre, mivel a média még mindig inkább azzal van elfoglalva. Emiatt egy kicsit háttérbe szorulnak a gyõzelmek, s több fény vetõdik a doppingügyekre. Csisztu: Az olimpiai arany mellett van azért egy másik apropó is, amiért éppen ti vagytok napirenden. Amikor megnyertétek az olimpiai érmet, egy picit a magunkénak is éreztük. (nagy nevetés) rivális


43

Kammerer: Igen, az egyhatoda tulajdonképpen a tiétek, felajánljuk. Amikor nem voltunk jóban Botival, itt ment végbe, nálatok a nagy kibékülés, és a négyes is itt határozta el, hogy újra összeül. Akkor lehet, hogy könnyelmûek voltunk, és megígértük itt, hogy címvédés lesz – õszintén szólva nem emlékszem rá, de kinézem saját magunkból. (cinkos mosoly) Kaszala: Gábor, Kameráék után ti is itt jártatok Vereczkei Ákossal, és ezek után a négyes is összeült. Horváth: Így van, itt kapott ez az egész elõször teret, úgyhogy köszönjük. Kammerer: Még egyszer köszönjük szépen. Csisztu: Mi köszönjük, hogy ennek részesei lehettünk, és egyáltalán eszünkbe juthatott. Az élet mindenesetre igazolta, nem volt rossz döntés. A felkészülés folyamán érezhetõ volt, hogy megújulva ültetek össze? Horváth: Az elsõ tréningen talán még nem voltunk olyan jók (kacsintás), de aztán edzésrõl edzésre egyre jobb lett, folyamatosan fejlõdtünk. Lehetett érezni a hajóban, hogy újra benne van az egységben az aranyérem. Csisztu: Egy újabb rutinos olimpiai aranyérmes, Storcz Botond is velünk van. Bánt-e, hogy kisebb a felhajtás körülöttetek, vagy elfogadjátok a helyzetet? Storcz (telefonon): Bántani nem bánt, csak tényként megállapítottuk egymás között. Kaszala: Talán érdemes felidézni azt a közel egy évvel ezelõtti békülést, amikor kimondtátok a végsõ igent nálunk. Valahogy úgy volt, hogy Kamera egy korábbi üzenetére – védjük meg olimpiai bajnoki címünket – soha nem érkezett válasz, itt a Riválisban azonban Boti végre kimondta az igent. Emlékszel? Storcz (felháborodva): Lehet mindezt elfelejteni? Csak azt sajnálom, hogy Zoli akkor csak egy címvédést említett, és ebben ti is ludasak vagytok, hogy nem javítottátok ki. Csisztu (szabadkozva): Bocsánat. Csak nem ez az oka annak, hogy nem sikerült a duplázás? Storcz: Háát…majd négy év múlva összejön, itt megígérem, hogy akkor elégedett leszek, nem mintha most nem lennék az. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

44

Kammerer: Én akkor a csúcson leszek, és kettõt fogok nyerni. Kaszala: Négyes, páros? Kammerer: A négyes biztos, a másikat még nem tudom. Csisztu: Szép keretes pályafutás lenne: 2-1-2. Kammerer: Dehogyis, még ott van 2012, akkor is szeretnék egyet. (nevetés a stúdióban) Most itt kinevettek (kicsit sértõdötten), de majd nagyokat néztek akkor, ha mindez valóra válik. Csisztu: Szó sincs róla, eszünkbe se jut egy olimpiai bajnokot kinevetni. (A szünetben Kamera elkezdte mesélni terveit, hogy õ bizony még nyolc évig kitart a kajak mellett. Korát tekintve bõven belefér. Hori ezt már aligha vállalja be, hiszen Pekingben is már 38 éves lenne, jóllehet õ is azt ecsetelte, hogy semmi nem kizárt. Persze viccelõdve az is felmerült, hogy két olimpia között hány békítõ-showt kell majd vajon tartanunk, hogy a gyõzelmek összejöjjenek. Annyira belejöttünk ebbe útközben, hogy kiírhatnánk a cégérre: „zûrös, szövevényes, már-már kibogozhatatlan ügyek mediációját vállaljuk”. A következõ részben kicsit úrrá lett rajtunk a nosztalgiázás. Miután a mesteredzõ, Sári Nándor is bekapcsolódott az adásba, felidéztük az egy évvel ezelõtti mûsort – ahol Sári kijelentette: vagy ez a négyes nyer olimpiát, vagy senki, mert nincs olyan összetételû egység, amely erre képes lenne. Továbbá az a történelmi bejelentés is elhangzott, hogy a négyes és a páros is összeáll.) Sári (telefonon, meghatódva): Nagyon érdekes volt mindezt visszahallani. Tényleg minden úgy volt, ahogy akkor mondtam, alárendeltünk mindent a négyesnek, arra készültünk. Minden más edzés – egyes, páros – másodlagos volt, s gyakorlatilag ez be is jött. Kaszala: És valóban sikerült minden konfliktust, minden feszültséget félre tenni? Sári: Azt hiszem, igen. Olyan igazán nagy probléma nem volt, az elején voltak bizonytalanságok, figyelgették egymást a fiúk, hogy mindenki megteszi-e azt, ami tõle elvárható. Elmondtam mindenkinek, nyugodjanak meg, én vagyok a biztosíték, ha látom, hogy valaki nem dolgozik keményen, azonnal jelzek. Csisztu: És mindenki keményen melózott? rivális


45

Sári: Igen. Az elsõ nagy lépés a tavaszi héthetes edzõtábor volt, amikor elmentünk Ausztráliába, az egy olyan komoly és jól sikerült idõszak volt, amely talán egyedülálló. A hét hetet kiválóan tudtuk végigdolgozni, jó tartalommal, megfelelõ hozzáállással, ráadásul mindezt összezárva. Kibírtuk, mert tudtuk, hogy erre szükségünk van, és már ez is egy kicsit jelzésértékû volt, hogy mindannyian kõkeményen akarjuk ezt az évet. Kaszala: A ti oldalatokról hogy nézett ki ez az idõszak? Kegyetlen volt, iszonyatos erõbedobással kellett edzeni? Horváth: Az az igazság, hogy az edzésrészével nem volt gond, de itt közel 30 éves felnõtt emberekrõl van szó, úgyhogy az a kemény, hogy összezárva kell elviselni egymás rigolyáit, hülyeségeit, de szerencsére tudtuk tolerálni egymást, ez pedig már abba az irányba mutatott, hogy itt nem lesz gond a felkészüléssel. Kaszala: Zoli, ha jól emlékszem, egyfajta számvetést is készítettél, hogy mennyi idõt tudtál otthon tölteni. Viccesen azt mondtad, hogy már inkább Boti vagy Hori a házastársad, hiszen vele osztod meg gondjaidat. Kammerer (viccelõdve): Nagyon jó érzés látni minden reggel Botit meztelenül, de azért az ember ennél többre vágyik. (kacsintás) Csisztu: Biztos lennének olyan nõi hallgatók, akik a mondat elsõ felével egyetértenek, a másodikkal kevésbé. Kammerer: Bizonyára számos hölgy cserélne velem. Én azért besokalltam kissé. November 20-án elmentünk edzõtáborba, karácsonyra jöttem haza, és kiszámoltam, hogy januártól a válogatókig tulajdonképpen tizenvalahány napot töltöttem a saját ágyamban. Nem sok. Nagyon sok volt a hétvégi edzés, verseny, rendezvény, úgyhogy az olimpiáig nagyon keveset voltam otthon. Egy gondolat erejéig még visszatérnék Nándi azon mondatához, hogy elég volt a konfliktusokból. Volt egy speciális diétája a négyesnek, együtt reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk, és Nándi felfigyelt arra, hogy mindig egymás tányérját kémleltük – ezt se ehetsz, azt se ehetsz, tehát szó szerint betartattuk a másikkal az étrendjét. Csisztu: Milyen diéta ez, gondolom nem fogyókúra? Kammerer: Kaptunk egy komplett három hétre szóló étrendet, s azt szerettük volna, hogy mindenki csinálja végig, próbálja ki, hogy van-e Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

46

értelme. Mindenkin volt azért 2-3 kg súlyfelesleg, ezt leginkább mi tudjuk Botival, hiszen rajtunk mindig sok van. Végül is hatékony volt, mûködött. Horváth: Tulajdonképpen a zsírt és a cukrot elhagytuk az ételekbõl. Kaszala (csodálkozva): Akkor mit ettetek? Kammerer: Háát... Például sok halat. Még ezt az áldozatot is meghoztam, pedig nem is szeretem a vízi állatokat. Képzelhetitek! Csisztu: Jól értjük mi azt, hogy volt a négyesben egy olyasfajta erõ, kohézió – és nemcsak fizikai, hanem lelki is –, amely ezt megelõzõen nem volt, még Sydney elõtt sem? Horváth: Ilyen kiforrottan, ennyire mindenre kiterjedõ figyelemmel még nem készültünk soha, de ez igaz mindannyiunkra. Úgy éreztük, hogy ezt a lehetõséget meg kell ragadnunk. Csisztu: Elképzelhetõ, hogy ez az õrületes fölény mutatkozott meg a döntõben, ahogy agyonvertétek a világot, hiszen egy percig sem volt kérdéses az arany, rajt-cél gyõzelmet arattatok? Horváth: Erre talán még mi sem számítottunk, ott szembesültünk vele a pályán. Ezt csak Ákos álmodta meg hetekkel elõtte, hogy egy hajóval nyerünk, ráadásul lazán. Kaszala: Érdekes. Majd kifaggatjuk errõl Ákost. Horváth: Ez szó szerint így volt, Szegeden álmodta. Hozzáteszem, hogy akkor ott mentünk egy nagyon jó idõt, és ez valamikor utána történt. Elénk állt és azt mondta: ne izguljunk, nincs gond, lazán, egy hajóval fogunk nyerni. Mi azt válaszoltuk, hogy megelégednénk egy háromezredes célfotóval is. Én személy szerint úgy gondoltam, hogy egy nagyon nagy meccsben fogunk nyerni. Kammerer (fejet csóválva): Vagy alulmaradni. Kaszala: Nem hiszem el. Ez megfordult a fejedben? Kammerer: Az az igazság, hogy amikor júniusban mentük azt a jó idõt Szegeden, akkor azt tippeltem – és errõl beszéltünk a többiekkel is –, ha mindenki jól alszik, és megfelelõ lesz az elsõ húzás is, akkor tudunk nyerni. Kaszala: Azért emlékszem rá, hogy a finálé elõtt beszéltünk, és borzasztóan magabiztos voltál. Azt állítottad, gyõzni fogtok, a páros tekintetében viszont már bizonytalanság fogott el. rivális


47

Kammerer: Azt mondtam, hogy jó esélyekkel indulunk, és ha minden összejön, nyerhetünk… (elgondolkodva) Igen, mert kiegyensúlyozottak voltunk, nem úgy volt, hogy egyszer jó idõt mentünk, egyszer meg rosszat. Folyamatosan jól teljesítettünk, ami már elég lett volna, és volt ebbõl néha egy-egy kiugró, extra, úgyhogy én erre alapoztam az önbizalmamat. Csisztu: Az elszántság fontos tényezõ volt… Kammerer (Horira mutogatva): Fõleg, ha a csapatkapitány magabiztos. Horváth: A szlovákokkal egy szállodában laktunk, és tényleg egymás stíröltük az ötnapos verseny alatt. Valóban elég nagy pofával közlekedtünk a hotelben, csak a magabiztosság sugárzott belõlünk. Ez valahogy spontán jött mind a négyünkbõl. Kammerer (megfontoltan): Az is eszembe jutott: lehetséges, hogy nekünk jól jött a doppingbotrány. Ha elkaptak volna öt szlovákot, biztos azt gondoltuk volna, hogy hú ezek milyen jók. Így viszont nekik juthatott az eszükbe, hogy most ezek a magyarok jól bekeményítettek, és milyen remekül teljesítenek. Ez az egész botrány jó kis önbizalomnövelõ volt. Kaszala: Így utólag, visszanézve… Kellett az elmúlt évek konfliktusa, még jobban összekovácsolt benneteket? Kammerer: Igen, az tulajdonképpen három évvel ezelõtt kezdõdött, és nyúlt, mint a rétestészta. Utólag azt mondom: kellett. Nézzük meg a lányokat, õk nem változtattak semmit, összeültek 2001-ben, állandó magabiztos gyõzelmük volt, egy hajóhosszal 500 méteren, ami óriási. Eb-n, vb-n, elõfutamban, középfutamban, fináléban mindig nyertek, és pont az olimpiát nem tudták megcsípni. Nem tudom, elképzelhetõ, hogy belefásultak. Nálunk viszont másképp volt, meg akartuk mutatni, és tudtuk, hogy képesek vagyunk rá. Szinte mindent egy lapra tettünk fel, nem volt vesztenivalónk. Mi kaptunk a sajtótól hideget-meleget az elmúlt négy évben, szóval nagyon akartuk ezt a gyõzelmet. Kaszala: Nándi, ez a konfliktus szerinted is egy húzótényezõ volt? Sári: 2001-ben azt a javaslatot tettem a kapitánynak: most szedjük szét ezt a négyest mindenképpen, a jövõ érdekében. Úgy gondolom, ha akkor – kapitányi ráhatással, erõszakkal – összetartottuk volna õket, soha többé nem ültek volna össze. Azt kértem, hagyjanak mindenkit a maga útján, hadd nézzék meg, mire képesek egymás nélkül, Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

48

hogy tudnak boldogulni, és találjanak maguktól újra egymásra, mert csak ez az egy módszer van. Kaszala: Ennyire biztos voltál, hogy újra egymásra találnak? Sári: Igen, reméltem, hogy így lesz. Az egész egy kapcsolathoz hasonlítható: szünet kellett ahhoz, hogy újra fel tudjuk melegíteni. Csisztu: Térjünk vissza konkrétan Athénhez… Szakmailag hogy láttad, akkora erõtartalék van a gárdában, hogyha valami szörnyûség nem történik, akkor biztos az arany? Sári (magabiztosan): Végül is három momentum volt, ami nekem pozitívként jött le. Az elsõ, amikor Zoli elkéredzkedett az egyik edzésrõl mondván, 6 órára visszaér Szegedre. Nem szerettem volna a négyes tréningen változtatni, erre a fiúk azt mondták, megvárják. Persze nem érkezett meg. Kammerer (kajánul): Randevúm volt. Sári: Szóval a fiúk türelmesen várták, 7 körül be is futott, és egy szenzációs négyes edzés következett, sötétedéskor. Fel is hívtam utána a kapitányt: van egy négyesünk – mondtam –, mivel a toleranciaszint már olyan magasan mûködik, hogy az egyórás késést is elviselik. Kaszala: Mi volt a megszokott reakció korábban? Sári: Öt perc, nem több. Ilyenkor mindig nekem szegezték a kérdést, ki, miért nincs ott, és mit csinál. Most az öt perc belement egy órába. Azt tudni kell, hogy az edzések során valaki mindig megfárad, pici lazításra van szüksége, de ha ez a négyes összeül – függetlenül az egyéni fáradtságtól –, valahogy mindig jól megy. Ez volt a második fontos tényezõ. A legutolsó pedig a versenyen, közvetlenül a futam elõtt következett be. Nagyon sok függ a stroke-on, Zolin, nem akarok neki púderozni, de ez az igazság. Lényeges, hogy elkapja a rajtot, odaálljon, ne kapkodja el, megtegye, amit megbeszéltünk. Végeredményben mindig vele beszéltem át mindent, hiszen õ viszi a hajót. Ugye sima vízre és hullámosra is különbözõ kormányokra van szükség, akkor sima víz volt, ezért kisebb kormány kellett. Ákos jelezte is, cseréljük át, meg is tettük, ez viszont azzal jár, hogy maga a kormányszerkezet átalakítódik, így a verseny elõtt fél órával ez egy nagyon izgalmas dolog. Gondoltam, hogy Zoli nem nagyon fog ennek örülni. Megérkezett a bemelegítésrõl, gyúrásról, és szóltam neki, hogy váltottunk. Õ pedig, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, rivális


49

ment, beállította, nem is érdekelte semmi ezen kívül. Megnéztük, és minden rendben volt. Komolyan mondom, ettõl kezdve nem voltam ideges, olyan nyugodtan néztem végig a viadalt, mint még elõtte soha, és úgy szurkoltam, mint egy átlag drukker. Horváth (cikizõsen): Szóval, háttal ültél a tévének, ahogy szoktál. (röhögés) Sári: Na éppen, hogy nem. Halálos nyugalommal szurkoltam, és éreztem, hogy itt baj nem lehet. Igen, így utólag ez az egész olyan érdekes. Ahogy Hori említette, máskor valóban háttal ülök a tévének, most viszont figyeltem. Kaszala: Velünk van már Vereczkei Ákos is, aki végre saját szavaival mesélheti el azt a bizonyos álmot a gyõzelemmel kapcsolatban. Vereczkei: Tény, hogy öthéttel az olimpia elõtt azt álmodtam, hogy lazán és fölényesen nyerünk, és valami õrületes eufórikus állapot uralkodik el rajtunk. Aztán felébredtem, és elmondtam a srácoknak, akik bolondnak tartottak, azt mondták, örülhetünk, ha egy háromezredes célfotóval leszünk elsõk. Én viszont továbbra is tartottam magam ehhez, ráadásul az edzéseken nagyon jó idõket mentünk, így egyre inkább úgy tûnt, reális az álom. Csisztu: Mi volt ennek a négyesnek az extra erénye, hogy ilyen pazar gyõzelem lett a vége? Vereczkei: A négy évvel ezelõttihez képest mindannyiunkban volt egy hihetetlen felhajtó erõ. Az elmúlt két-három év kudarcokkal telt – már ha az ezüstöt is annak vesszük –, és ez óriási erõt adott. Mivel mindannyian sikerorientált emberek vagyunk, ez döntõ volt. Sydney elõtt ez, ugye, nem jelent meg ilyen formában, hiszen akkor elõtte mindenki mindent megnyert. És most sokkal jobban is törekedtünk arra, hogy összepasszoljunk. Csisztu: Sokat beszélgettünk arról, hogy ki, mitõl fosztotta meg magát a siker érdekében, de mi következik most. Láttuk, hogy Hori egy bukósisakkal a kezében érkezett hozzánk. Ez azt jelenti, hogy véget ért a motormentes idõszak? Horváth: Egy éven keresztül betartottam a fogadalmamat, nem ültem fel a motorra. Végre eljött az ideje, és még az idõjárás is engedi. Tulajdonképpen az óta rajta lakom. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

50

Kaszala: Mi minden alól oldoztátok fel még magatokat? Korábban ugye már hallhattuk, hogy egy idõszakban se cukor, se édesség… Kammerer: Most már mind a kettõ van, sõt italozás is, ami elég kalóriadús, viszont mellettünk szól, hogy ezt a négyes még együtt kezdte el Athénban. Mentünk egy beach-partyra, és négyen megittunk nyolc üveg vodkát (nagy nevetés) egy ismert energiaitallal keverve, úgyhogy reggel hétre sikerült elég illuminált állapotba kerülnünk. Aztán beleléptem egy törött üvegpohárba, elvágtam a talpam, ezért haza kellett mennem. Vereczkei (közbevágva): De azt is meséld el, hogy én fertõtlenítettem le. Kammerer (helyeselve): Igen, egy kilencedik üveg vodkával. Vereczkei: Méghozzá szakszerûen. Kammerer: Ákos addigra már olyan jól volt, hogy kézbõl itta a vodkát, és ami maradt az üveg alján, ezt öntötte a lábamra. Nem sajnálta. Vereczkei (hencegve): És tettem rá ragtapaszt is. Horváth: Egyébként erre még soha nem volt példa, hogy a négyes együtt maradt egy bizonyos verseny után, és együtt ünnepeltünk. Kammerer: Sydney után éppen azon nevettünk, hogy soha nem volt olyan kép, amelyen négyen lettünk volna. Mindig jelen voltunk hárman, és szóltunk valakinek, hogy álljon háttal – mert õ lett az, aki éppen hiányzott. Vereczkei: Zoli, mesélj az év sajtószenzációjáról! Kammerer (bizonytalankodva): Mire gondolsz? Vereczkei: Tudod, a közös képre valakivel. Kammerer (meglepetten): Hmm… Vereczkei: Tudod, Boti meg én. (ujjongás a stúdióban) Csisztu, Kaszala: Ah, ez igen. Ismét egy történelmi bejelentés lesz itt a Riválisban. Kammerer: Errõl inkább Ákos tudna beszélni, én csak fotóztam. Kaszala (kérlelve): Na, Ákos… Vereczkei: Nem volt még közös képem Botival. Horival és Zolival már van. Úgy éreztem, elérkezett az idõ, hogy végre Botival is legyen. Csisztu: Azt azért tegyük hozzá, hogy amikor tavaly a konfliktusokat firtattuk, kiderült, hogy nem volt felhõtlen a viszonyotok Botonddal. Vereczkei: Igen. Sõt még egy olyan történelmi dolog is történt – nem rivális


51

tudom, hogy ezzel Boti önérzetébe gázolok-e –, hogy ott abban a fél órában félre tudta tenni az egoját, és egy olyan szót mondott, amely mindenkinek jól esett. Kaszala (faggatózva): Éspedig. Milyen szót? Vereczkei: Annyit, hogy köszönöm fiúk. (kuncogás a stúdióban) Kammerer (vigyorogva): Botond szájából egy ilyen mindenképpen jól esik. Vereczkei: Hú, ez hatalmas elismerés. Kammerer (bólogatva): A legnagyobb erény, amely tõle kapható. Csisztu: Jaj, ez aztán a brigád… Nos, ezek szerint nemcsak fantasztikus gyõzelmet arattatok, hanem mindenkibõl ki-kibuggyant valami, amit eddig jól eldugtatok lelketek legmélyére… Horváth (komolyan): Szükség volt mindenre, hogy eljussunk ide. És meg is tette mindenki a magáét, hogy egy igazi verhetetlen egység alakuljon ebbõl a kis hajóból. (A fiúk a kinti ünnepléssel kapcsolatban azért megosztottak velünk olyan részleteket is, amelyek kérésükre nem publikusak. Jókat derültünk rajta... Mint ahogy azon is: a korábbi versenyek után éppen ki és miért hiányzott a négyes fotókról, ki merre kóborolhatott, amikor villantak a vakuk. Egy dolog mindkettõnk számára világossá vált: ez most már egy igazi, jól összekovácsolódott brigád, mentes minden áskálódástól, sértõdöttségtõl, kellõ huncutsággal a szürkébb hétköznapokra is.) Csisztu: Ki, mit tapasztalt saját magán, ami miatt másképp kezelte ezt az aranyat, mint négy éve? Kammerer: Az az igazság, hogy ugyanaz az aranyérem, de nem tudtam neki úgy örülni, mint négy évvel ezelõtt. 2000-ben repkedtem, szárnyaltam a négyes és a páros között. Most annyi volt, hogy megnyertük a versenyt – persze nagyon örültem, meg buliztunk, meg eufória és örömködés a dobogón, satöbbi. Aztán visszamentünk a szállodába, lefürödtem, lementem a tengerpartra, és nemhogy boldog voltam, hanem inkább rossz kedvem volt. Egyik kezemben volt a telefonom, jöttek a gratuláló sms-ek, a másikban az aranyérmem, és én csak úgy voltam, feküdtem, mint egy Eb vagy egy hazai válogató után, elképesztõ fáradtságot érezve. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

52

Csisztu: Nem az a tipikus eset volt, mint amikor egy nagy ünnepre készül az ember, lezajlik, aztán ott marad az üresség? Kammerer: Nem. Nekem az volt, hogy már jöttem volna haza. Október 20-án útra keltünk, és akkor a fejembe vettem, hogy ott lesz augusztus 27-e, az olimpia, meg kell nyerni, és akkor kész, vége az egésznek. Nagy nyomás, hogy nem aludhatsz otthon, mindig máshol vagy, táskából öltözködsz. Szóval nagyon meg lehet unni ezt az életet, és az volt bennem, 27-én vége, jön egy kis szabadság. Ezt vártam. Kaszala: Ákos, te tudtál örülni? Vereczkei: Én nagyon, ez volt életem egyik legjobb gyõzelme, fõleg az ismert elõjelekkel. És ez nem egy ilyen „vak tyúk is talál szemet” diadal volt, hanem közös elhatározásból sikerült ezt az aranyat összehoznunk. Megszerveztük és megcsináltuk. Horváth: Mivel 33 éves vagyok, nem lehetett azt mondani, hogy sok olimpia áll elõttem. Föltettem ezt az évet arra, hogy csak és kizárólag kajak, és minden eddiginél sokkal, de sokkal jobban készültem. Kammerer (gúnyolódva): Szép búcsú… Csisztu, Kaszala (megfeddve): Na, de Kamera, ejnye! Horváth: Azt mondtam magamnak, ha most nem sikerül, akkor valószínûleg nem lesz rá többet esélyem, hogy megpróbáljam. Kaszala: Ha már ez itt szóba került… Hogy tervezed a jövõt, mint az egység – mondjuk úgy – legrutinosabbja? Horváth: Egy aranyéremmel és egy fölényes gyõzelemmel jöttünk haza, úgyhogy a lendület visz a 2006-os szegedi világbajnokságig. Ez egy újabb motiváció, hármunknak hiányzik még a repertoárból, hazai közönség elõtt ugyanis még nem nyertünk vb-t. Csisztu: És a közeljövõ? Motorozás, alvás, evés…? Horváth: Igen, szeretném a hobbimnak és a kikapcsolódásnak szentelni az idõt, már amennyire lehet. Kammerer: Nekem is vannak hobbijaim, csak azok a vízhez kapcsolódnak. Csisztu: Ó, a stérber… Kammerer: Nem, nem a kajak. A jet-ski és motorcsónakázás. Ez a szezon ilyen szempontból már elment, így nekem is marad a motorozás, meg autózás. Otthoncsinosítás, fûnyírás, felújítás, meg hasonlók. rivális


53

No meg pihenés, és tervezgetem a jövõmet. Kaszala: És merre tovább? Kammerer: A sportpályafutásomra gondoltam. Idõközben rájöttem, lehet, hogy azért volt rossz kedvem Athénban, hogy vége az évnek, vége a sok munkának. Csisztu: Imádod te ezt csinálni! Kammerer: Néhány napja még az is eszembe jutott, hogy leugrok Szegedre, és ott alszom néhány éjszakát, csak úgy megszokásból. (kacagás) Persze, azért nem indultam el, hogy most nagyot pihenek majd. Egy tervem viszont van, nem szeretnék úgy elhízni, mint négy évvel ezelõtt, amikor egy tízest felkaptam két hónap alatt, most odafigyelek, szeretném megúszni 3-4 kilóval, és utána felkészülök Pekingre. Kaszala: És egy mester hogy ünnepli meg, és hogy piheni ki ezt a gyõzelmet? Sári: Hát, én csak szájtátva hallgatom a fiúkat, még számomra is akadnak új részletek. De a kérdésre válaszolva, valószínûleg úgy, mint õk, csak egy kicsit visszafogottabban az ivászattal. A többi megegyezik, néhány dolgot helyre kell tennem, rendszereznem. Csisztu: Mikor foglalkozol újra az edzéstervvel? Sári: Lehet, hogy csúnyán hangzik, de már tegnap is azon dolgoztam. Azon gondolkodtam, mikor kellene elkezdeni. Ha minden igaz, rövidesen találkozunk, és ezt személyesen átbeszéljük. Jó lenne, ha októberben hosszabban is leülhetnénk, és kiderülne, milyen elképzelések vannak. A vb-ig egy kétéves programunk lesz, Szeged lesz egy újabb állomás, ahol ismét szeretnénk megmutatni, mit is tudunk valójában. Csisztu: Nagy menetelés volt és gyönyörû gyõzelem, nagyon köszönjük mindannyiotoknak. Kaszala: És ha még egyszer arra lenne szükség – de inkább ne történjen meg –, hogy rendet kell raknunk a fejekben, mi állunk rendelkezésre. Kammerer (mosolyogva): Köszönjük. Horváth (valóban lelkesen): Hajrá, Rivális! (Bevalljuk, jó volt rájuk nézni egy ilyen nagy, közös öröm után. Furcsa módon azonban messze nem érkezett annyi felkérés feléjük, hogy másokkal is megCsisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

54

osszák ezt az örömöt, mint négy évvel korábban. Az ünneplés után, ahogy ez már lenni szokott, ismét jöttek a dolgos, szürke hétköznapok. Angyal Zoltán szövetségi kapitány késõbbi döntése szerint a négyes nem élvezett védettséget, hiába nyert két aranyat is ötkarikás játékokon. Ezt többen is a szemére vetették, hiszen így a sportolók szerint aligha lehet a támogatók részérõl biztos anyagi hátteret élvezni, még a mesteredzõ, Sári Nándor is a versenyzõket támogatta. Az elsõ válogatón végül is egyesben õk négyen szerepeltek a legjobban, így Angyal annyit engedett: nincs szükség a következõ válogatóra, ettõl kezdve védettséget élveznek a kontinensviadal és a vb tekintetében. A felállás kicsit megváltozott, már ami a közös tréningeket illeti: éppen az a Vereczkei Ákos hagyta el a Sári-különítményt, aki miatt többek között (ugye, emlékeznek a 2003. októberi adásra, amelyben ez el is hangzott) Sydney után szétment a négyes, s Sári akkoriban inkább az egyesben is remekül helyt álló Vereczkei mellett tette le voksát. Most a kétszeres olimpiai bajnok döntött a váltás mellett, szerinte ez kulturált módon történt, s mivel vérfrissítésre volt szüksége, Sári helyett Sérát választotta, akinek fiatal csapatával vette fel a ritmust. A négyes azonban együtt maradt – továbbra is együtt tréningezett az egység. Az Európa-bajnokságon ez csak a hatodik helyre volt elég, nem meglepetés talán, hogy ismét tapinthatóvá vált a feszültség a mindig sikerre éhes négyes tagjai között. A kvartett végül nem rázódott össze a zágrábi vb-n sem, olyannyira nem, hogy az elõfutamot nem nyerték meg, így a középfutam következett. Itt pedig közös döntés alapján kilencedikként értek célba: mondván, a fináléban úgysincs esélyük az éremszerzésre, Vereczkei és Kammerer pedig inkább pihenjen és koncentráljon az 500-as döntõre (Vereczkei egyesben ötödik, Kammerer Kucserával végül negyedik lett). Ezt – mily meglepõ – ismét követte a sár(i)-dobálás. Vereczkei szerint neki azért nem ment az egyes, mert a négyes túl sok energiát vitt el, Sári Nándor mesteredzõ szerint viszont Vereczkei a négyes kudarc oka, mert a Séra Miklóssal történõ felkészülése óta nehéz volt közös edzésidõket találni. A Rivális ezen a ponton nem avatkozott be, a négyes tagjai ugyanis maguktól leültek egy asztalhoz, ahol több dolgot is bejelentettek: elõször is a világbajnokságon rossz közös döntést hoztak, ezért elnézést kértek. Véleményük szerint ez volt az aranynégyes utolsó közös megmozdulása, jóllehet minden egyes tag ezt kicsit másképp látta. Kammerer szerint nehéz kimondani, de vége. Storcz szerint még nincs minden lezárva, de elképzelhetõ, hogy ez rivális


55

volt a végjáték. Vereczkei most egy darabig az egyénire koncentrál, de nem bánná, ha 2007-ben ismét összeülnének, bár lehet, hogy ez részérõl csak vágy inkább, mint a realitás. Horváth nem tervez Pekingig, csak a 2006-os szegedi világbajnokságig, ahogy ezt a mûsorban is megemlítette. A mostani állás szerint tehát szétment a négyes, a kettes, de ugye mint tudjuk Sydney és Athén között is volt már erre példa, s akkor – éppen idõben – egyszer csak közbelépett a Rivális. Ki tudja, talán most is lesz egy megfelelõ pillanat! Mi kivárjuk, és örömmel segítünk, ha tudunk…)


56

Atlétika: kalapács- és diszkoszvetés, s ami mögötte van (Az olimpia közeledtével egyre világosabbá vált, hogy kalapácsvetõinktõl rendkívüli eredményeket várhatunk majd. Már a kiküldetésért is óriási harc folyt, az Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes Annus Adrián helye biztosnak tûnt, ám a fennmaradó két kvótára négy „éhes” jelentkezõ is akadt, méghozzá az olimpiai bajnok Kiss Balázs, a világbajnoki ezüstérmes Németh Zsolt, a junior világbajnok Pars Krisztián, továbbá a szintén kiváló eredményekkel büszkélkedõ Botfa Péter. Kiss Balázsról tudható, hogy évek óta amolyan magánzóként készült hol Amerikában, hol Veszprémben. Annus és Botfa a Haladásban, míg Németh és Pars a Dobó SE-ben gyûrik magukat. Ez persze nem volt mindig így, Szombathelyen ugyanis a sydney-i olimpiáig mindössze egy iskola, a Németh Pál fémjelezte Dobó SE létezett. Az ötkarikás játékok sikertelensége miatt azonban Annusék váltottak. A diszkoszvetõ Fazekas Róbert és a súlylökõ Kiss Szilárd is távozott, és úgy tûnt, jó döntést hoztak, hiszen Vida József vezetésével évrõl-évre egyre több medáliát gyûjtöttek be – a Grand Prix sikerek mellett Fazekas is vb-ezüsttel és kontinensbajnoki címmel büszkélkedhetett. Amolyan – sajnálatosan jellemzõ – magyar szokás szerint a „két dudás egy csárda”, jelen esetben a két klub egy város szindróma Szombathelyet sem kerülte el, s tudtuk, hogy a fõszereplõk – terveink szerint – a Riválist sem fogják. Gyûltek-gyûltek az indulatok a felszín alatt, s csupán egy pici katalizálás kellett, hogy választ kaphassunk, mikor kezdõdött ez a kibékíthetetlennek tûnõ ellentét. Annus ráállt a dologra, méghozzá elég könnyedén, hiszen – mint mondta – eltelt lassan négy év, itt az ideje, egy kis fátyollebbentésnek. A Dobó SE vezetõjét, Németh Pált azonban nem tudtuk rábeszélni a riportra, más edzõkhöz hasonlóan – ld. Fábiánné Rozsnyói Katalin – úgy vélte, neki csak a pálya szélén a helye. Jött viszont csoportjából Pars Krisztián, fiát, Németh Zsoltot pedig telefonon kapcsoltuk. Roppant tanulságos, de sajnos igen tipikus problémákat felszínre hozó beszélgetés kerekedett belõle, s így utólag úgy tûnik, elõrevetített egy s mást a késõbbi kudarcokból.) Csisztu: Esetetekben ez a budapesti élõ mûsor nem olyan egyszerû, hiszen Szombathelyrõl kellett felutaznotok… rivális


57

Annus: Igen, de együtt jöttünk, így nem okozott különösebb gondot, ráadásul jó viszonyban vagyunk. Csisztu: Kérdés persze, hogy hazafelé, hogy mentek majd. Annus: Hát, azt majd meglátjuk. Az én autómmal jöttünk, úgyhogy én vagyok könnyebb helyzetben. Pars: Õ a fõnök… ( kicsit fanyarul) Kaszala: Nem volt gond, hogy fel kellett ma jönnötök, nem maradt ki így edzés? Annus: Egy pici kimaradt, de holnap ezt be lehet pótolni. Pars: Nálam is, én is holnap hozom be. Csisztu: Tulajdonképpen mennyire vág benneteket el a média körforgástól, a mindennapi jelenléttõl a szombathelyi lét, az, hogy ott edzetek, vagy talán pontosan ez a jó? El tudjátok magatokat szeparálni, és nyugodt körülmények között lehet a munkára koncentrálni? Annus: Az az igazság, hogy eléggé kettõs a helyzet, mert nyilván jó lenne többet szerepelni a médiában, szponzor meg ilyen jellegû dolgok miatt, ugyanakkor viszont tetszik a nyugalom. Úgyhogy ennek megvan az elõnye és a hátránya is. Kaszala: Krisztián, te korodnál fogva nem vagy benne olyan régóta a sportban, mint Adrián. A te esetedben ez hogy alakult? Pars: Természetesen Szombathelyen is vannak meghívások, ott is van rádió, tévé. Hála Isten, egy kicsit így nyugalmasabb, mint itt, ugye itt több a rádió, a tv, sõt számos újság is van. Csisztu: És itt zaklatják ugye ilyesmivel az embert, ha készülni akar. Pars: Igen, kicsivel nyugodtabb odahaza, de azért ott is jelen van a média. Kaszala: Hogy mûködik, ha Budapestre jöttök? Próbáljátok összesûríteni a programot, a médiát, a támogatókat és mondjuk az orvosi vizsgálatokat egy füst alatt letudni? Pars: Igen, ez pontosan így van. Annus: Vannak olyan edzésnapok amikor, legalábbis nálunk – Krisztiánéknál nem tudom hogy van – a szerda meg a szombat, amikor csak egy edzésünk van, általában ezeket a programokat úgy intézzük, hogy vagy szerdára vagy szombatra essen. Pars: Nálunk is hasonló. Kaszala: Ti két rivális klubban edzetek, ugye? A Dobó SE-ben meg a Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

58

Haladásban, de majd errõl is szót ejtünk késõbb. (bólogatás) Csisztu: Ebbõl is kitûnik, hogy itt két olyan profi sportolóról van szó, akinek az életformája, mondhatni nyugodtan a mindennapi betevõje a sport. De ha jól tudom, akkor ez nem volt azért mindig így… Bár az edzésmunka akkor sem volt kevesebb, viszont volt olyan korszak az életedben Adrián, amikor konkrétan betevõrõl nem igen lehetett beszélni, ebbõl megélni bajosan tudtál volna… Annus: Igen, csak 2-3 éve tudok ebbõl megélni, most múltam 30 éves, úgyhogy 27 éves koromig csak tettem bele a pénzt. Gyakorlatilag az ember azóta tud valamicskét kivenni belõle. Azért voltak bizony érdekes szituációk anno. Kaszala: Mint például? Azért ne menjünk el emellett! Annus: Például a volt klubunkban, a Dobó SE-ben, ahol a Krisztiánnal is együtt kezdtünk, csak én egy kicsit hamarabb: Az akkori edzõnk, Németh Pál annyira nem szeretett fizetést adni, így amit az alapítványtól – most már Wesselényi, akkor még Gerevich-alapítványnak hívták – kaptunk havi rendszerességgel, az volt a fizetésünk, meg hát a feleségeink vagy a párjaink illetve a szüleink tartottak el minket. Kaszala: Igen, az ember azt tudja, amikor egy ilyen jellegû dolgot elkezd, hogy invesztíció, invesztíció..., de azért ez általában úgy a 20-as évek elejére – néha kicsit késõbb – szinte majdnem minden sportágban meg szokott térülni. Itt ezek szerint errõl szó sem volt? Annus: Nekem azért végre megtérült. Csisztu: Igen. De mi volt addig? Klasszikus amatõr sport? Annus: Addig nem kerestem pénzt. Én úgy gondolom, most már nyugodtan beszélhetek errõl, mert azért az eredményeimen az látszik, hogy bejött ez a klub- és edzõváltás. Ha ez nem történik meg, akkor lehet, hogy még mindig nem vagyok nyereséges. Kaszala: Krisztián, te meg tudsz már élni ebbõl? Ha jól tudom, szüleid elég komolyan támogattak téged, sõt támogatnak a mai napig. Pars: Igen. Talán idén most már jobb lesz, de eddig nekem is a szülõkre kellett támaszkodnom. Hála istennek, én nem szombathelyi vagyok, hanem szentgotthárdi, és az ottani önkormányzat is tud egy kicsit szponzorálni. Ez pedig sokat segít. Csisztu: Ne menjünk el az elmúlt évek történései mellett, mert ugye azt rivális


59

mondtad, ha nincs klubváltás, nincs edzõváltás, akkor lehet, hogy ez soha, de soha nem térül meg, és csak a befektetett munkát tudod felmutatni. Részben ez is volt az oka annak, hogy itt kenyértörésre került sor? Annus: Kicsit nehéz nekem errõl beszélnem. Az volt a helyzet, hogy 2000-ben a kislányom 3 éves volt, tehát egy teljes családról kellett gondoskodnom, pontosabban kellett volna, ha ment volna. Egy szülõnek, pláne egy apának nem egyszerû az a helyzet, ha az óvodában hónap elején meg kell mondania, hogy most nincs a gyerek menzájára pénze. Nem tudtam kifizetni ezt, mint ahogy nem fizethettem be a kislányomat, hogy úszni járhasson, mert arra sem tudtam pénzt adni. Máig emlékszem egy nagyon szívszorító helyzetre: vittem a kislányomat az oviba, azon a környéken, ahol Krisztián is lakik, van egy pékség, és bementünk volna, mert a kislány éppen kakaós csigát akart enni. Mondta, hogy vegyünk, de sajnos nem volt nálam pénz. És nemcsak azért, mert éppen otthon hagytam, hanem mert tényleg nem volt egy fityingem sem, szóval egyáltalán nem lett volna mibõl kifizetni, így nem tudtam neki venni egy kakaós csigát sem. Tudjátok, az ember majdnem elbõgte magát… (könnybe lábadt szemmel) Szóval ilyenek voltak. Kaszala: Most akkor álljunk meg egy percre. Azt mondtad, hogy az edzõtök, Németh Pál nem nagyon akart fizetést adni. Ezek szerint ez azt jelenti, hogy járt volna fizetés a klubtól, tehát volt egy olyan megállapodás, hogy…. Annus: Nem, nem volt megállapodás, éppen ez volt a probléma, hogy nem tudtunk semmilyen megállapodást kicsikarni a klubtól. Valami olyasmi törvény vagy szabály volt, hogy amikor a Gerevich-alapítvány elindult, az akkori minimálbérnek a kétszeresét nem haladhatja meg a sportoló fizetése a klubnál. Nálunk ez az egy forintot sem haladta meg. Csisztu: És – ha nem túl indiszkrét a téma – mennyi pénzbõl éltél vagy éltetek akkortájt, hiszen akkor azt mondtad, hogy csak a Gerevichalapítvány által adott támogatással számolhattál. Annus: Én azt hiszem, 20 vagy 30 ezer. Ez olyan ’98–’99 táján. Csisztu: Tehát nem volt olyan rég … Annus: Nem, 20 vagy 30 ezer Ft-ot kerestem, a feleségem dolgozott Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

60

egy cukrászdában, üzletvezetõ volt. Olyan 60-70 ezer volt a fizetése, ebbõl kellett megélnünk. Kaszala: De ez általánosan jellemzõ volt minden kalapácsvetõre vagy csak a Dobó SE-re? Vagy csak rád? Annus: Nem. Most itt az öregeket vegyük ki, mint Gécsek Tibi, mert akkor már Európa-bajnok volt, ezért õ kedvezõbb körülmények között élt. De a nagy többségre elmondható, hogy szülõi háttér nélkül bizony a nagy többségnek civilben dolgoznia kellett volna. Nekem is volt egy ilyen idõszakom – pedagógus végzettségem van, testnevelõ tanár vagyok diplomám szerint –, amikor nekem is el kellett mennem tanítani. Csisztu: És hát a nagyvilágban is nyilván számos olyan sportoló van, aki egy más szakmában dolgozik, de ha jól gondolom, azért ilyen szinten az ember nem tudja összeegyeztetni a hétköznapi munkát és az edzésmunkát. Annus: Nem tudom, sokszor olvasom a vívóknál is, meg nagyon sok helyen, hogy az edzés mellett dolgoznak. Ezeket az embereket csodálom. Ezt én nem tudnám csinálni, megmondom õszintén. Napi 6-7 óra kõkemény fizikai munkát szerintem munkahely mellett, már csak idõben sem lehet megoldani. Kaszala: Változott-e valami nálatok a klubban? Ha jól értjük, Adrián azért váltott egyesületet és trénert, mert a körülmények nem igazán voltak megfelelõek. Változott-e valami 2000 óta, Krisztián? Pars: Igen változott. Van szerzõdés, amiben ezek a feltételek már szerepelnek. Csisztu: Ezt annak nyomására sikerült kicsikarni, hogy Adriánék távoztak? Pars: Igen, végül is ennek köszönhetõ. Gondolom, azért alakultak át a dolgok, hogy nem menjenek el még többen. 2000 végén ugyanis úgy nézett ki, hogy szétesik mindaz, amit Pali bácsi évtizedeken át felépített. Annus: Ma tehát a szerzõdésben nemcsak a magas szintû sportot kell megkövetelni, hanem valamit adni is kell érte. Azért, hogy ne hagyják ott a klubot a versenyzõk, valamivel marasztalni kell õket. Nos, onnantól van fizetésük. Kaszala: Benned fel sem merült az, hogy Adriánékkal tarts? Pars: Nem, mert ha átmegy oda mindenki, akkor ott vagyunk sokan. rivális


61

Csisztu: Akkor tulajdonképpen egészségesen szétosztottátok magatok a két klub között. Intimitás azt megkérdeznünk – ha nem akarsz, akkor nem válaszolsz –, hogy most mennyi a Dobó SE-ben egy magadfajta junior világbajnok fizetése? Pars (fejlehajtás, hosszú csend): Hát… minimálbér. Kaszala: Ez sem jelenti kifejezetten azt, hogy ebbõl mondjuk túlzottan fehérjedús és ugye az élsporthoz szükséges speciális ételeket és kiegészítõket meg minden egyebet meg lehet venni… Annus: Talán a lakbért. Mi is úgy kezdtünk, hogy önkormányzati bérlakásban éltünk. Én tavaly tudtam venni egy házat, Krisztián azonban még azóta is olyan lakásban él, tehát lakbért, rezsit, meg minden egyebet fizet még pluszban. Az önkormányzat sajnos, nem támogatott minket azzal, hogy mondjuk a lakbért magára vállalja. Kaszala: És olyan például annak idején fel sem merült, hogy valami sportállásba kerüljetek? Vagy hogy valami plusz jövedelem jusson nektek? Annus: Sportállásban voltunk, de valójában nem dolgoztunk, tehát nem is kaptunk érte a klubtól semmit. Kaszala: Sõt mi több! Azt hiszem azt se rejtsük véka alá – mert ezek a részletek egészen megdöbbentõek voltak –, hogy az egy dolog, hogy nem volt fizetés, nem volt pénz, de ha jól tudom, akkor egy idõben munkanélküli segélyért is sorba kellett állnod. Annus: Igen, így volt. Elképzelhetõ, hogy nem túl szerencsés errõl beszélnem, de most már tök mindegy. A szombathelyi Munkaügyi Központ támogatta valamilyen szinten a Dobó SE-t, és ezt úgy tudta megoldani, hogy 5-6-an bejelentettek vagyis tényleg munkanélküliek voltunk a gyakorlatban is, tehát semmi extra nem volt benne. Ugyanúgy kezeltek minket, mint más állás keresõt, oda kellett mennünk, sorba kellett állnunk minden hónapban – aki munkanélküli, tudja –, alá kellett írogatni papírokat, meg ezt-azt. Volt munkanélküli könyvem, meg minden egyéb. Utalták is a segélyt, de mivel a hivatalnak a klubbal volt szerzõdése, ezért nekünk ezt a pénzt le kellett adni az egyesületnek. Csisztu: Tehát, ha jól értem, akkor sorbaálltál a többi munkanélkülivel együtt, és lejelentkeztél, noha a segély nem a te zsebedbe vándorolt? Annus: Így van. Kaszala: Tehát tisztában voltál vele, hogy a munkanélküli segélybõl semmi Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

62

sem marad, vagyis tulajdonképpen neked – hogy is mondjam – csak a megaláztatás része jutott, mint például sorbaállás, egyebek, ami nyilván nem volt túl kellemes. Furcsán nézhettek rád… Annus: Furcsán is néztek az emberek minket, hiszen már akkor jó sportolók voltunk – ez olyan 5-6 évvel ezelõtt lehetett –, és ugye ismertek innen-onnan. Bizony, ezt az egészet nem is nagyon tudták mire vélni. Csisztu: És persze nem magyarázhattad el mindenkinek, hogy mi a helyzet. Annus: Nem, bizony. Kaszala: Nem lehetett ez ellen tenni valamit, vagy nem akartatok? Vagy egyszerûen ez volt az út, nem tudtatok mást? Annus: Itt nem volt apelláta, be kellett állni a sorba, és csinálni kellett. Kaszala: Mert, ha nem álltál be, akkor kiestél volna a körbõl, tehát a dobókörön kívül kerültél volna? Annus: Olyan konfliktushelyzetekbe kerültem volna, amit felesleges lett volna akkor felvállalni. Csisztu: Kivel? Annus: Hát például az edzõmmel. Csisztu: Aha. Tehát tulajdonképpen, ha jól értem, nyilván ez is lehetett az egyik oka a távozásnak? Annus: Akkor az volt Magyarországon a helyzet, hogy volt egy dobóiskola, „a” dobó iskola, amely istenigazából jól mûködött. Eredményeket mutatott fel, és különben is, hova váltson az ember? ’99-ben, amikor nem vittek ki a világbajnokságra, erõteljesen gondolkodtam azon, hogy elhagyom az országot. Még ifi koromban hívtak Amerikába egyetemre, így ’99-ben újra felvettem néhány intézménnyel a kapcsolatot, ekkor került képbe a mostani edzõm, és inkább abba az irányba váltottam, nem Amerika felé. (Az amerikai egyetemi évekrõl eszünkbe jutott az olimpiai bajnok kalapácsvetõ, Kiss Balázs, aki nem gondolkodott, hanem utazott. A beszélgetés nagy részét azonban még mindig az a hihetetlen információ töltötte ki, hogy Annuséknak sorba kellett állniuk segélyért, hogy aztán leadhassák a klubnak. Egyszerûen nem tudtunk napirendre térni efölött, s azt sem értettük, hogy vajon mindez hogy maradhatott rejtve az elmúlt évek alatt…) rivális


63

Kaszala: Krisztián, te, aki egy korosztállyal fiatalabb vagy, mit tudsz vagy mit tudtál errõl az egész munkanélküli-segélyes ügyrõl, egyáltalán érzékelted-e a feszültséget? Pars: Az elején én is jártam a munkaügyi központba, ugyanúgy, mint Adrián. Felvettek minket is munkanélkülinek, és én is csak azt tudom mondani, mint Adrián, mert az az igazság, hogy hát (hosszú szünet) végül is abból a pénzbõl nemigen láttunk akkor semmit. Csisztu: Tulajdonképpen akkor az a fajta – mondjuk úgy – gördülékeny felkészülés, ami fontos lenne, szóba sem jött. Nem tudtátok eltartani a családot, szinte még magatokat sem fenntartani, így az ember örült, ha valóban nem kopott fel az álla. Pars: Igen, ez így van. Kaszala: Nézzük a szakmai munkát, Adrián. Ha jól tudjuk, a konfliktus másik fele ebbõl adódott. Annus: Egyáltalán nem éreztem azt, hogy szakmailag tovább tudnék lépni. Nagyon sok mindent köszönhetünk egyébként Pali bácsinak, és köszönök is neki, de én úgy véltem, hogy ez egy – hogy is mondjam – ilyen véges dolog volt. Úgy gondoltam: bizonyos határokat nem tudok már nála átlépni, szigorúan a szakmát tekintve. Már korábban kapcsolatba kerültem mostani edzõmmel, Vida Józseffel, együtt kezdtünk, illetve akkor én még gyerek voltam, de közösen sportoltunk annak idején, még a Haladásban. Szomszédom volt évekig, és ha problémám volt a kalapácsvetés terén, általában hozzá mentem át. Olyankor mindent átbeszéltünk, és mindig bejött, amit mondott. Ez volt a legfontosabb. És amikor ugye a 2000-es olimpiára elõször nem jutottam ki, majd Kis Balázs sérülése miatt mégis ki tudtam utazni, egybõl õt kerestem meg, hogy segítsen. Nem edzettem egy hónapig, lent voltam a béka feneke alatt minden szempontból, mindössze 2-3 hetem volt a játékokig, erõsödni nem lehetett, gyorsulni nem lehetett. Mit lehetett csinálni? Esetleg technikai téren javulni. Akkor megkerestem Józsit, aki nagyon sokat segített, és nyilván ez egy korai lépcsõfoka volt a közös munkának, pontosabban már akkor elhatároztam, hogy vele folytatom. Kaszala: Minderrõl szeretnénk megtudni a világbajnok ezüstérmes kalapácsvetõ, Német Zsolt véleményét is. Németh Pál fiáról van szó, aki Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

64

egyébként Adriánnak és Krisztiánnak is riválisa, hiszen most folynak a harcok az olimpiai kijutásért. Zsolt azért nem tud itt lenni velünk a stúdióban, mert sérült, a térdébõl nem régen operáltak ki egy cisztát. Hogy vagy most egészségileg? Németh (telefonon): Köszönöm szépen, úgy érzem, hogy napról napra jobban. Bízom benne, hogy február vége felé már teljes értékû munkát tudok ismét végezni. Kaszala: Ti annak idején hogyan éltétek meg ezt a szakítást? Németh (hosszú hallgatás): Hát, hogy is mondjam. Talán úgy, mint amikor a testvérek válnak szét. Egyik elköltözik, a másik marad. Csisztu: Ennyire jó volt a viszony? Németh: Maga a viszony rossz nem lehetett, hiszen nagyon sokáig együtt készültünk. Adriánnal több, mint 10 évig egy szobában laktam, ha edzõtábor vagy verseny volt. Egy ilyen csapatban nem lehetett feszült légkör, úgy nem lehetett volna készülni. 2000-ben már lehetett érezni, hogy megromlott minden, szakítás is lett a vége. Kaszala: Mi vezetett odáig? Adrián elmondta, hogy itt nagyon sok ok volt – a klub lehetetlen helyzetétõl bizonyos szempontból a szakmai munkáig. Te ezt a másik oldalról hogy láttad, ráadásul annak az edzõnek a fiaként, aki az egész csapat trénere is volt? Németh: Ha jobban megnézitek és visszatekintetek, ahol nagyon sok dudás van egy csárdában, elõbb utóbb erre kerül sor. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint a Római Birodalom. Annak idején a városállamból elindult, nõtt, nõtt, míg odáig hízott, hogy már nem lehetett egyszerûen igazgatni. Hát, ehhez tudnám inkább hasonlítani. Csisztu: Az is érdekes lehet, hogy vajon a klub helyzetét és az ezzel kapcsolatos fizetést vagy boldogulást az edzõ fiaként miként láttad? Annus: Elõbb én válaszolnék. Nem kapott semmit, tehát dolgozott, vagyis dolgozik most is a Vas Megyei Sportigazgatóságon. Úgyhogy a klubtól õ sem kapott fizetést. Csisztu: Akkor nem volt kivételezett helyzetben? Annus: Nem, ebbõl a szempontból semmiféleképpen nem. Kaszala: És valóban testvéri viszony volt köztetek? Annus: Sokáig igen. Csisztu: Zsolt, te hogy élted meg, hogy a klubtól semmiféle fizetést nem rivális


65

kaptatok, ellenben a munkanélküli központban meg kellett jelennetek. Neked is ugyanezek a nehézségek tornyosultak a fejed fölött? Németh: A kalapácsvetés eleve egy speciális sportág, tehát 25 éves kor elõtt nem is lehet olyan eredményt elérni, amivel pénzt lehet keresni. A mi idõnkben pedig pláne nem lehetett, mert akkor még ilyen központi állami támogatás nem nagyon volt. Illetve világversenyünk sem volt, ahol el lehetett volna érni ezeket a kritériumokat, ami alapján pénzt adtak volna. Úgyhogy ki kellett bekkelni ezt az idõszakot. Mi úgy éltük túl, hogy elmentünk fõiskolára, egyetemre, ott volt ösztöndíj, illetve még az, amit a család adott, utána pedig dolgozni kellett vagy a munkaügyi központba járni, más megoldás nem nagyon volt. Kaszala: Te tanítottál is, ugye? Németh: Igen egy évet Váltón, egy Szombathely melletti kis faluban. Csisztu: Az is érdekes lehet, hogy amikor a klub elhagyására került sor, bizonyára sokan legyintettek – aztán persze Adrián megerõsít vagy sem – kész, itt a pályafutásotok vége, aki elhagyja a Dobó iskolát, annak valószínûleg nincs jövõje. Ti is így láttátok ezt Zsolt arról az oldalról? Németh: Dehogyis. Profi versenyzõkrõl volt szó. Most nagy vonalakban azt mondom, hogy Adrián, ha nincs edzõje, akkor is dob 80 métert bármikor. Tehát neki szerintem inkább a közeg lehetett, ami segített az elõrelépésben, és Józsi, aki nagyon jól ért a technikához is. Eszembe se jutott, hogy neki ott vége. És aki ezt mondta vagy ilyet állított, az nem ért hozzá. Annus: Így van, gondolom, arra utaltok, amirõl beszéltünk még pár nappal korábban. Nem a Dobó SE részérõl volt az, hanem inkább a sportot körülvevõ emberek mondogatták, hogy végünk. Olyanok, akik ugyan sportban dolgoznak, de nem a Dobó SE vagy a Haladás környékén. Csisztu: Tehát ennyire akkor nem ismerhették ezeket a belsõ viszonyokat, csak úgy általánosítottak, hogy aki onnan elkerül, annak vége. Annus: Nyilván korábban az volt a jellemzõ, hogy aki eljött, abból tényleg nem lett semmi. Kaszala: Ez volt tehát a tapasztalat. Zsolt, nem okozott az konfliktusforrást, hogy te ugyanannak az edzõnek vagy a fia, aki konkurenseidet is edzette? Nem fakadt abból feszültség, hogy az ember az edzõje gyerekeként esetleg másfajta elbánásban részesült? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

66

Németh: Nézd, én sohasem voltam olyan kiváló versenyzõ, hogy ilyen pozícióba kerülhettem volna, hogy külön elbánásban részesüljek. Csisztu: Azért egy világbajnoki ezüstérem önmagáért beszél. Németh: Addigra én már 20 évet sportoltam. Édesapám engem inkább mindig szigorúbban fogott, hiszen ha az edzõ fiának ezt vagy azt meg szabad tenni, akkor pedagógiailag nem követelhet mást a többiektõl sem. Kaszala: Ha jól tudom, volt egy verseny is, valamiféle válogató, ahová édesapád pontosan ezért nem ment el? Németh: Igen, Szerbiában, 1999-ben, egy héttel a világbajnokság elõtt volt a végleges válogató, ahol Kiss Balázs, Adrián és én voltunk érdekeltek, hiszen Tibi már csak póttagként szerepelt. Hármunk közül a legjobb kettõ juthatott ki a világbajnokságra, és oda éppen azért nem jött el, nehogy az legyen az egyik fõ probléma, hogy azt lehessen mondani: engem jobban segített, mint az Adriánt. Csisztu: És az sem fordult elõ soha, hogy neked – az edzõ fiaként – többet kellett valamiért tenned, mint másnak? Németh: Nem, hiszen ez egy egyéni sportág, mindenki annyit rak bele, amennyit tud, tehát ha ott áll melletted folyamatosan az edzõ, akkor sem tuti, hogy meglesz a sikered. Neked az edzéstervét kell tartalommal megtöltened, és azon múlik minden, hogy ezt hogyan teszed. Kaszala: Adrián, szerinted volt egyfajta kivételezés Zsolttal, tehát Németh Pali bácsi kivételezett a saját fiával? Annus: Nem, nem. Pali bácsi nem kivételezett Zsolttal. Ugyanakkor viszont Pali bácsi egy óriási háttér volt Zsoltnak, ez tényleg vitathatatlan. Maca, – bocsánat ez a beceneve, csak itt a hölgyektõl kértem elnézést, hátha nem tudják –, szóval Maca gyakorlatilag ütközõpont volt a csoport és Pali bácsi között. Ilyen szempontból tehát még rosszabb helyzetben volt, mint bármelyikünk, mert mi a sérelmeinket mindig Macának adtuk elõ, hogy adja tovább, vagy tegyen valamit. Nyilván ezért többszörösen is rossz helyzetben volt. Csisztu: És akkor ez a postás szerep mennyire volt neked megterhelõ, kedves Maca, ha szabad ezt mondanom? Németh: Persze, nyugodtan mondhatjátok. Két malom közt õrlõdni, nem a legjobb dolog. Volt, amikor továbbítottam – ha úgy éreztem, rivális


67

hogy az olyan probléma –, de elõfordult, hogy nem, mert úgy véltem, hogy teljesen felesleges, úgysem fog bekövetkezni változás. Csisztu: És édesapád nem üzent visszafelé is ugyanezen a fórumon? Annus: Nem, édesapja belevágta a szemünkbe, tehát ebbõl soha nem volt probléma, úgyhogy nem üzent sose. Kaszala: Kaptatok hideget-meleget, volt fekete leves? Annus: Hát volt, persze, de mindenhol így van. Németh: Egy héten kétszer van eligazítás, ilyenkor mindig elõ lehet hozni ezeket a problémákat, õ rendszerint elõ is hozza. Csisztu: Tehát, ha jól értem, jó alaposan eligazított benneteket? Németh: De, el ám! Kaszala: Térjünk még vissza erre a váltásra. Nyilvánvalóan otthon azért nálatok valamilyen szinten ez családi téma volt. Édesapádat hogy érintette az, hogy Adriánék elmentek a klubból? Mennyire volt ez váratlan számára, mennyire esett ez rosszul neki? Németh: Hát, mint minden szülõnek, akinek a gyereke elköltözik otthonról… Szerintem így érintette, hiszen többet töltött a Robival is, Adriánnal is, mint úgymond a saját családjával, reggeltõl estig minden nap, meg az edzõtáborok és a versenyek idején. Csak hát az életnek ez a rendje, tudomásul kell venni, hogy van, aki nem úgy képzeli el. Talán emiatt tette túl magát nehezen ezen az egészen. Kaszala: Ugye Fazekas Róbertrõl van szó, mert csak a keresztnevére utaltál, õ diszkoszvetõ kiválóságunk. Édesapád – biztosan beszéltetek errõl – szakmailag mit jósolt Adriánéknak, hogy vége a pályafutásuknak vagy épp az ellenkezõjét? Németh: Azt nem lehetett megmondani. Azt semmiképpen sem, hogy vége, hiszen két kiforrott versenyzõrõl volt szó, akik tudják, mit is kell csinálni ahhoz, hogy egy bizonyos eredményt elérjenek. Biztos, jót tett nekik az új közeg. Csisztu: De ezt õ vajon hogy érezte a személyes érintettségen túl? Tehát szakmailag mit jósolt? Németh: Szakmailag? Hát bármit. Adriánban és Robiban is benne volt, hogy tovább lehessen lépni velük, hiszen mind a ketten még fiatalok a dobáshoz. Benne volt, hogy fejlõdhessenek, méghozzá ekkorát, mint amekkorát most fejlõdtek. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

68

Kaszala: Mennyire volt konfliktusmentes ez a váltás a te szempontodból, Adrián? Annus: Az az igazság, hogy olyan túl nagy konfliktus nem volt, mert az olimpiáról mikor hazajöttünk, az akkori elnökség leültetett minket, felnõtt versenyzõket, és megkérdezték, hogy ki marad és ki megy. És aki azt mondta, hogy marad, az maradt, aki azt mondta, hogy elmegy, az elment. Kaszala: Milyen a viszony most? Annus (mintha nem értené a kérdést): Mármint kik között? Kaszala: Hát kezdjük talán azzal, hogy milyen a viszony a két klub között, van-e rivalizálás, van-e konfliktus, betesztek-e egymásnak? Annus: A rivalizálás teljesen természetes, nyilván, hogy van. Csisztu: Igen, csak mindig az a kérdés, hogy ez mennyire egészséges? Annus: Az az igazság, hogy ezt én kettébontanám. A versenyzõk között – én úgy gondolom –, pontosabban a mostani versenyzõ gárda között olyan túl sok, nem egészséges rivalizálás nincs. Gondolom, Maca ebben megerõsít. Vezetõi szinten nyilván már más a helyzet, az már politika, tehát az már tõlünk gyakorlatilag távol áll. Kaszala: Krisztián Te is ezt érzed? Pars: Igen. Csisztu: És akkor tulajdonképpen ez mennyire ronthat úgy általánosságban dobó atlétáink sikerein, mert azért sajnos, nekem az a tapasztalatom, ez egy speciális magyar szokás: ahol már kettõnél több tehetség van, akkor ott elõbb-utóbb mindig elindul valami egészségtelen dolog, ahelyett, hogy örülnének a lehetõségnek. Annus: Végül is itt jön az, amit Maca az elõbb mondott, a Római Birodalom-féle elméletére utalva. Tehát, amikor mi otthagytuk a Dobó SE-t, és visszamentünk a Haladáshoz, három felnõtt versenyzõrõl volt szó, illetve négyrõl, csak a negyedik maradt. Egy súlylökõ, egy diszkoszvetõ és egy kalapácsvetõ. Tehát eleve nem lehetett rivalizálásról szó a Haladás VS-en belül, és ez iszonyú szerencsés helyzet. Mi elmondtuk a Robival, Fazekas Robival több fórumon is: nem biztos, hogy ilyen jó barátok lennénk, hogyha mind a ketten kalapácsvetõk lennénk. Sõt biztos, hogy nem.

rivális


69

Kaszala: Az akkor automatikusan azt eredményezné, hogy egyik alátesz a másiknak? Annus: Nem biztos, hogy ezt eredményezi, csak hajlamos az ember ilyenkor apróbb problémákból, bolhából is elefántot csinálni, lehet, hogy ilyenkor rosszul gondoljuk, félregondoljuk, stb., és ezek felesleges szituációk. Akkor jó, ha békesség van, mindenki teszi a maga dolgát, és nem keresztezzük egymás útját. Ez a biztos. Kaszala: Akkor ez most azt jelenti, hogy békesség van? Annus: Versenyzõi szinten mindenféleképpen igen. Kaszala: Zsolt, békesség van? Németh: Soha nem is volt háború szerintem. Csisztu: Krisztián, nem volt? Pars: Nem. Csisztu: Nem is adódhat ilyen helyzet, mert azt ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy tulajdonképpen az olimpiai évet írjuk? Adrián helye tûnik a legbiztosabbnak, sõt mondhatni, ha sérülés nincs, akkor bombabiztos, de hát azért itt van 4 tehetséges versenyzõ két helyre. Pars: Így van. Kaszala: Ez nem lesz egy egyszerû menet. Te hogy látod ezt? Pars: Én még fiatal vagyok, ha kijutok, jó, ha nem, nem. Számomra az a lényeg, hogy mindig is 80 méter felett dobjak. A többi meg július 17-én eldõl. Csisztu: Adrián, te mondjuk viszonylag könnyebb helyzetbõl nézve, biztos pozícióból, a négybõl melyik két versenyzõt látod legnagyobb eséllyel melléd kerülni? Annus: Csúnya kérdés. Nyílván részrehajló vagyok, ezért szeretném, ha klubtársam, Botfa Péter lenne a második ember, és a harmadik hely lenne szabad. Nyilván Maca és Krisztián nem így gondolja. Ez a szép a sportban. Németh: Én azt mondom, hogy az esélytelenek nyugalmával készülök. Csisztu: Ez így egyszerûnek tûnik, de azért... Németh: Nem, én tényleg a nulláról jöttem vissza, hiszen 2001-ben volt egy nagyon komoly gerincmûtétem, és nekem már az is egy óriási csoda, hogy egyáltalán harcba szállhatok azért, hogy kijuthassak az olimpiára, és természetesen mindent meg fogok tenni érte. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

70

De ha nem sikerül, legalább a lelkiismeretem nyugodt lesz, hogy mindent megtettem. Kaszala: Adrián, picit térjünk még itt vissza a csúfos anyagiakra. Már csak azért is, mert ugye önmagában az megdöbbentõ, hogy válogatott és profi sportolóként néhány éve a szó szoros értelmében napi gondjaid voltak. Most kijelenthetõ-e, hogy a világ egyik legjobbjaként ma már jól megélsz a sportból, és nem következhet el újra az az idõ, amikor azt hallod, hogy egyél fõtt krumplit egész hónapban. Hogy is volt egyébként ez? Annus: Volt ilyen annak idején. Csisztu: Hogy volt ez? Annus: Pali bá’-val állandóan veszekedtünk, hogy most van fizetés, nincs fizetés. Nyilván Pali bá’ védte a saját érdekeit, mi meg próbáltuk a mienket ráerõltetni. Ekkor született az az elhíresült mondása, hogy „egyetek krumplit, az olcsóbb”. u: De ez csak ilyen vicc szinten hangzott el, vagy azért egy kicsit Csisztu több volt ez annál? Annus: Pali bá’ tudna erre inkább választ adni. Kaszala: Zsolt, te tudsz errõl valamit, volt nálad is ez a fõtt krumpli sztori? Németh: Nem nagyon. Az tény, hogy apunak van egy bizonyos stílusa, amit ilyenkor felvesz, természetesen mond ilyen dolgokat, de utána meg a versenyzõ érdekeit képviseli. Csak hát a nincsbõl nem lehetett adni. Kaszala: Krisztián, fõtt krumpli? Vagy más is volt? Pars: Persze, az elején voltak ilyenek. Kaszala: Tehát az elején veled is volt fõtt krumpli história... Annus: Mindenkivel elõfordult, tehát ez nem speciálisan Annus Adrián probléma. Máskor nem a fõtt krumpli, hanem az anyagiak. Bocs, Maca, de elmondtam az elõbb, hogy te dolgoztál elég régóta, sõt ma is dolgozol. Két megoldás volt, amit Maca is elmondott. Vagy dolgozol, vagy… Kaszala: Vagy fõtt krumplit eszel, s alapjáraton mész. Annus: Vagy próbálod kibekkelni azt az idõszakot. Maca elment dolgozni, mi nem mentünk el dolgozni. Mindenkinek adva volt a lehetõség. rivális


71

Csisztu: Akkor térjünk vissza a mostani anyagiakhoz, amely nyilvánvalóan eredményfüggõ. Azért ezzel, ha nem is azt mondom, hogy hosszú távon, meg tudsz bármit alapozni, de jelenleg elég ez egy tisztességes életvitelhez? Annus: Úgy gondolom, hogy igen. Csisztu: Tehát akkor most ezzel elégedett vagy? Annus: Nyilván az ember nem elégedett, mert akkor abba kellene hagynia mindent, de az az igazság, hogy akkora nagy a kontraszt a múlt és a jelen között, hogy nem lehetek elégedetlen. Kaszala: Beszéljünk egy picit arról, mert sajnálatos – és erre megint voltak utaló jelek, noha senki nem mondja ki –, hogy nemcsak a klubok között, nemcsak a versenyzõk között van sokszor az egészségesnél intenzívebb rivalizálás, hanem bizonyos generációk között is, például a szövetség funkcionáriusai, volt sportolók, sportolótársak között is. Ennek mi lehet az oka? Annus: Gondolom, Gécsek meg Fazekas és az én köztem lévõ konfliktusra gondolsz. Ez van, tehát ez vitathatatlan. Csisztu: Ez mennyire köztudomású egyébként? Annus: Elmondtam már több helyen is, úgyhogy én nem szégyellem, pontosabban szégyellem valamilyen szinten, mert 50 százalékban én is részese vagyok, de hát ez van. Csisztu: Hogy fajulhatott ez idáig? Mert, ha jól tudom, akkor Gécsek Tibivel is hosszú, hosszú éveken keresztül nagyon jó volt a viszonyotok. Annus: Azt, hogy miért, talán tõle kellene megkérdezni. Úgy gondolom, õ változott olyan mértékben, ahogy nem kellett volna. Kaszala: Az aktív sport végeztével? Annus: Nem, még sportoló korában. Még aktív volt, amikor – úgy gondolom – komoly változáson ment át, amely az eredményein is megmutatkozott, hiszen évrõl évre hanyatlott a teljesítménye. Sajnos a Dobó SE-n belüli elmérgesedett viszonyoknak valamilyen szinten õ állt a hátterében. Klikkesedés alakult ki, ami korábban nem volt jellemzõ. Amikor Európa-bajnok volt ’98-ban, akkor együtt volt a csoport, együtt mentünk vacsorázni, együtt mentünk mindenhova, tehát az edzésmunkán kívül is rengeteg idõt töltöttünk együtt. Ez megváltozott, klikkesedtek, klikkesedtünk, ami akkor úgy nézett ki, hogy Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

72

Gécsek külön ment, és a csoport maradt egyben, ebbõl alakult ki a probléma. Csisztu: Krisztián, te ezt mennyire érezted Tibi felelõsségének? Annus: Gyerek volt még, nem tudhatja. Kaszala: Zsolt, ezt a klikkesedést hogy élted meg? Németh: Természetesen. Mindenhol, ahol három ember van, ott biztos, hogy kialakul a klikk, hol ez a kettõ fog össze a másik ellen, hol az a kettõ a másik ellen. Szóval, ezt nem lehet kivédeni. Más kérdés, hogy hogyan tudják ezt az emberek kezelni. Hát mi nem tudtuk. Éppen ezért lett klubváltás a vége. Kaszala: És milyen ma a hangulat a Dobó SE-ben? Németh: Mivel Tibi most már nem is edz 2 éve, nem okozhat gondot. Az az igazság, hogy én konfliktuskerülõ vagyok alapvetõen, úgyhogy próbáltam ebbõl is kimaradni. És ahogy Adrián is mondta, ebben nem is voltam benne. Kaszala: Adrián, mikor kezdted el ezt tapasztalni, és vajon mi lehetett mindennek a hátterében? Mire vezetnéd ezt vissza most, hogy a Tibi már nem aktív? Féltékenykedés esetleg… Annus: Ezt én nem tudom, ezt tõle kéne megkérdezni. Csisztu: Melyek voltak azok a jelek, amelyekbõl te egyértelmûen arra következtettél, hogy a klubotok, illetve irányotokban mutatott mentalitása, hogy is mondjam, nem túl egészséges. Annus: Itt volt Szombathelyen a kalapács világdöntõ, Tibi volt a versenyigazgatója, és hát volt ennek egy sajtótájékoztatója, na oda két ember nem kapott meghívott. Ki lehet találni, ki volt az a kettõ, és ki lehet találni azt is, hogy ki volt felelõs a meghívók szétküldéséért. Szóval ilyenek voltak, ezeket lehet a véletlenre fogni, de aki ismeri a közeget, az nem tudja félremagyarázni. Németh: Nem akarok az ügyvédje lenni, de szerintem úgy nem kéne Tibirõl beszélni, hogy nincs itt a vonalban, vagy nincs ott a stúdióban. Pláne errõl a konfliktusról. Annus: De én ezt elmondtam neki is. Németh: Én is utána kérdeztem nála, mást mondott. Annus: Õ a Pesti Zsuzsára kente. Németh: Azt mondta, nem õ volt a felelõs érte. rivális


73

Csisztu: Természetesen tettünk arra kísérletet, hogy Tibivel felvegyük a kapcsolatot, de az is igaz, hogy Adrián megmondta, nem szívesen nyilatkozna egy olyan mûsorban, ahol mind a ketten meg tudnak szólalni, úgyhogy egy másik alkalmat kell erre biztosítanunk, és azt hiszem, ezt meg is fogjuk tenni. Hallgattassék meg mindkét fél! Kaszala: Hogy látod Adrián, jelenleg a te szakmai boldogulásodban lehete bármilyen fajta gát az, hogy a szövetségben tevékenykedik Gécsek Tibor, egy korábbi – azért valljuk meg – kiváló kalapácsvetõ? Annus: Nem, mert akkor, gondolom, ennek már lehetne látni a jeleit. Az az igazság, hogy ez a kérdés közöttünk már napi szinten nem merül fel. Megmondom õszintén, nagyon nem érdekel, hogy most a szövetségben mit csinál. Én teszem az én dolgomat, õ nyilván teszi az övét ott. Nem nagyon ütközünk, nem nagyon találkozunk, ennek nincsenek minden napos konzekvenciái. Kaszala: Nincs benned szándék ennek a tisztázására? Annus: Nincs. Kaszala: Krisztián, mint külsõ szemlélõje, csendes megfigyelõje ennek az egésznek, ugye Dobó SE, Haladás, Gécsek Tibi, Adrián. Ebbõl mit vettél észre? Pars: Nem, elõttem így nem voltak a dolgok világosak, eddig. Annus: Bocs, Krisztián, hogy közbeszólok, de te gyerek voltál még, amikor ezek a dolgok zajlottak. Mi egy öltözõben öltöztünk négyen vagy öten Maca, négyen biztos. Tehát Maca, Gécsek Tibi, Fazekas Robi meg én és Szilárd, Kiss Szilárd súlylökõ. Így öten. A fiatalok teljesen külön voltak. Mi délelõtt is jártunk edzeni, õk még nem. Szóval nyilván õk ebbõl még semmit nem láttak. (Mi más is lehetett volna a stúdió témája, mint a Gécsek Tibivel való konfliktus. Néhány elgondolkodtató információ azért csak kibuggyant Adriánból, de nyomatékosan megkért minket, hogy ezeket még véletlenül se hozzuk nyilvánosságra. Az azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Annus Adrián és Gécsek Tibor nem a legjobb barátok, és akkor finom voltam… Mint ahogy a mûsorban is jeleztük, ettõl a ponttól kezdve kötelezõnek éreztük, hogy a következõ adásban mindenképpen megszólaltassuk az Európa-bajnokot.)


74

Csisztu: Kalapácsvetésrõl beszélgetünk, egy névrõl azonban nem nagyon esett még szó, az olimpiai bajnok Kiss Balázsról, akit egyébként szintén invitáltunk volna, de õ sem élt a lehetõséggel. Róla mit tudtok, szóba jöhet-e a két hiányzó helyre, mint olimpiai résztvevõ? Annus: Én úgy olvastam az újságban, hogy edz, de nekem túl sok információm nincs a Balázsról. Pars: Én semmit nem tudok róla. Csisztu: Akkor ezek szerint õ sem igazi részese a hazai dobóéletnek pillanatnyilag? Annus: Annak idején két dobó iskola volt. Volt a Dobó SE, tehát Szombathely és volt Veszprém. Köztük is ment a rivalizálás oda-vissza, és Balázs ugye veszprémi, egyébként azóta is Veszprémben él, hogyha Magyarországon van. Kaszala: Ez a kapcsolat sem felhõtlen, vagy inkább csak mondjuk úgy, hogy semleges vagy semmilyen? Annus (mélyen elgondolkodva): Háááát, szerintem semleges. Németh: Talán annyit, hogy Balázs mindig is híres volt arról, hogy egyedül készült. Annus: Õ olyan magányos alkat volt. Németh: Annyit tudok róla, hogy az Egyesült Államokban van ebben a pillanatban. Annus: Én még ezt se tudtam. Kaszala: Akkor azt hiszem, sorba vettünk mindenkit, aki számít. Ahogy már említettük, ebbõl elsõsorban Adrián, te lehetsz viszonylag biztonságban. Négyen versenyeznek majd a további két utazó helyért, ez nem lesz nyilván kis konfliktusforrás. Krisztián, hogy dõl el, ki juthat ki az olimpiára? Pars: Ez majd az országos bajnokságon Debrecenben, júliusban dõl el. Csisztu: Szép nagyokat kell dobni, gondolom, hogy valami „meglepõt” is mondjunk. Pars: Meg kell dobni a szintet, és akinek ez megvan, és az ottani dobogós helyen végez, az utazik. Kaszala: Tehát magyarul, aki a második, harmadik? Vagy az elsõ, második helyen végez? Csisztu: Nyilván – gondolom – Adrián ebbõl a körbõl kikerül, tehát õ már… rivális


75

Annus: Nem, én is indulni fogok, de eredményem az olimpiai indulás szempontjából nem számít bele. Csisztu: Nos, elég sok érdekes információra derült fény, még hogy ha nem is sikerült minden konfliktust felszínre hoznunk, de nem is az a cél, hogy ezekben vájkáljunk, hanem, hogy lehetõség szerint ezeket elsimítsuk. Valahol ez is lenne a Rivális célja. Azt kívánjuk, hogy minél több tehetség és minél kevesebb konfliktus legyen a kiváló hazai dobóatléták között. Kaszala: Természetesen a jövõ héten mi lehetõséget adunk Gécsek Tibornak, hogy amirõl vele kapcsolatban szó esett, arra õ is reflektálhasson. (Egy héttel késõbb az Európa-bajnok Gécsek Tibor még sem élt a lehetõséggel, pontosabban azt kérte, mondjuk be mi, hogy nem kíván reagálni az elhangzottakra, mert egyszerûen nincs ügy, így õ ebben a kérdésben nem is lehet érintett.) Versengés ide, versengés oda, szint hiányában végül csak két versenyzõ, a világranglista-vezetõ Annus, továbbá Pars jutott ki az olimpiára. Adrián rendkívül jó elõjelekkel utazott Athénba, edzõje Vida József, és maga Annus is a lehetõ legfényesebb érmet jelölte meg célul. Az olimpiai faluban végig jókedvû és bizakodó volt, Zsuzsi még interjút készített vele, amelybõl kiderült, hogy még el sem kezdõdött a viadal, máris doppingellenõrzésnek vetették alá, de természetesen mindent rendben találtak. Nos, haladjunk akkor kronológiai sorrendben. Annus Adrián vasárnap (2005. augusztus 24.) 83.19 méterrel megnyerte a kalapácsvetést, az utolsó sorozathoz már oda sem állt, hiszen legnagyobb riválisa, a japán Morofusi 28 centivel kisebbet dobott nála. Ezzel megszületett a magyar atlétika 10., illetve a magyar kalapácsvetés 5. olimpiai aranya. Annus részt vett a doppingvizsgálaton, minden le is folyt rendben (ezúttal szó szerint), a másnapi eredményhirdetésen tehát õt szólították ki gyõztesen, Pars Krisztián pedig a pontszerzõ 6. helyen zárta a játékokat. A díjkiosztó napján rendezték a diszkoszvetés döntõjét, amelyben Annus legjobb barátja, bajtársa és csapattársa – a másik Vida-tanítvány –, Fazekas Róbert szintén óriási eséllyel lépett a dobókörbe. Jött, látott és a nagyokhoz illõen gyõzött, méghozzá 70.93 méterrel. A szomorú, csontig lerágott és valahol mindmáig rendezetlen dopping herce-hurca ezután Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

76

kezdõdött, Fazekas ugyanis nem adott elegendõ mennyiségû vizeletet, mindössze 25 millilitert – késõbb azt mondta, hogy a többek között szabálytalanul jelen lévõ ellenõrök gestapós módszerei miatt pszichikai sokkot kapott, ezért nem volt képes többre. Ezt azonban nem íratta bele a jegyzõkönyvbe, és a doppinglaboratóriumot is elhagyta annak tudatában, hogy megfoszthatják aranyától. Másnap aztán el is vették tõle, a szabályok szerint ugyanis amennyiben nincs elegendõ mennyiségû vizelet, akkor nem végzik el a tesztet, úgy tekintik, mintha semmit sem adott volna. Egyébként Kamuti Jenõ, a NOB orvosi bizottságának tagja azt állította, hogy megvizsgálták a mintát, s az negatív lett, míg a MOBelnök, Schmitt Pál szerint nem került sor elemzésre. Kedden tehát már nem Fazekast szólították az eredményhirdetéshez, hanem a litván Alenkát, Kõvágó Zoltán pedig a harmadikról így feljött a második helyre. Amikor kiderült, hogy a NOB megfosztotta Fazekast az aranyéremtõl, a két barát – miután hivatalosan elkéredzkedett a magyar csapatvezetéstõl – bánatában kocsiba ült, és elindult hazafelé. Szerdán már az egész világot az a hír járta be, hogy Fazekas doppingolt, tetejébe a NOB orvosi bizottságának elnöke is a következõket nyilatkozta: „Bebizonyosodott, hogy még mindig vannak olyan atléták, akik húsz éve betiltott szereket használnak.” Ezzel indult útjára az újabb „vadászat”, és már megjósolható volt, hogy a hirtelen eltávozott Annus Adriánt is fel akarják keresni a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) munkatársai. Csütörtök délig kellett volna megadni tartózkodási helyét, a MOB végül csütörtök 17 órára tolta el az idõpontot. Annus viszont azt üzente, hogy 23 órától várja jáki otthonában az ellenõröket. Ellentétes hírek láttak azzal kapcsolatban napvilágot, hogy egyáltalán megjelentek-e valaha az ügynökség tagjai. Annyi azonban bizonyos, hogy a szolidaritásáról amúgy sem kifejezetten elhíresült hazai sport- és sajtókörökbõl a legkülönfélébb pletykák láttak napvilágot, s a „hírre” éhes közeg percenként engedte szélnek a legtutibb információkat, Annus doppingolási technikájától az Interpol-os körözésig, válogatás nélkül. Így a nem is kissé sokkolt atléta szóvivõjén, Pál Gáboron keresztül még csütörtökön tudatta – igaz, hivatalosan akkor még nem jelentette be –, befejezi sportpályafutását. Indokai között nem csupán az õt ért igazságtalan vádak és a megalázó rivális


77

bánásmód szerepelt, de legalább ennyit nyomott a latba, hogy barátjától a negatív minta ellenére vették el az aranyérmet. Pénteken egyébként a bucsui határátkelõnél kellett volna Annusnak megjelennie, állítólag ott várták az ellenõrök, de õ rossz egészségi állapota miatt nem ment el oda. Erre a NOB vasárnapra Athénba rendelte egy maghallgatásra, hogy eldöntse: a sportoló nem tudott vagy nem akart újabb mintát adni. Annus idegösszeomlásra hivatkozva itthon maradt, mások mellett a MOB elnöke képviselte õt a tárgyaláson. A tények állítólagos feltárása után a háromtagú testület javaslatot tett a végrehajtó bizottságnak, amely 16-0 arányban egyhangúlag döntött arról, hogy elveszik a magyar sportoló aranyérmét. Ezzel a japán Morofusi lett az olimpiai bajnok, Pars feljött az 5. helyre. A NOB a doppingvizsgálat megtagadására hivatkozva fosztotta meg a bajnokot az éremtõl, de a hivatalos közleményben azt is jelezte: a magyar atléta által leadott két minta két különbözõ sportolótól származik. Annus azonnal cáfolta a vizeletek különbözõségére vonatkozó hírt, s továbbra is csak a NOB és WADA rosszindulatára hivatkozott, hiszen az olimpia elõtt és után is vettek tõle mintát, a B-próbával együtt összesen legalább négyszer, és minden esetben negatív volt az eredmény. Már ekkor bejelentette, hogy megteszi a megfelelõ jogi lépéseket, és feljelent mindenkit a Nemzetközi Sportdöntõbíróságnál. Közben azért megjelent egy, a NOB által is elfogadott bécsi laboratóriumban – éppen a viták elkerülése végett –, és ott adott mintát. Már ekkor szárnyra kaptak bizonyos híresztelések egy feljelentésrõl, melyet egyesek szerint egy magyar, mások szerint egy japán írt, magyarázatul szolgálva a doppingügynökség versenyek elõtt, közben és után mutatott kitüntetõ ügybuzgalmára. Kezdetben Annus nem akarta visszaadni aranyérmét, ám végül 2004. októberében úgy döntött, a magyar sport, a magyar sportolók érdekében mégiscsak visszaszolgáltatja a tõle amúgy – érzése szerint – igazságtalanul elvett medáliát. Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy annak a Schmitt Pálnak adja a kezébe, aki idõközben elfordult tõle. A kalapácsvetõ az érem mellett egy borítékot is átadott, amelyben az eddigi iratok, bizonyítékok sorakoztak, hátha megváltozik a MOB-elnök véleménye. Annus persze összefogott Fazekassal és – hosszas keresgélés után – egy Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

78

magyar származású, bécsi ügyvédnõvel, Eva Maria Barki-val együttmûködésben benyújtották keresetüket a CAS-hoz, a Nemzetközi Sportdöntõbírósághoz. (A sport e mûsorunkban sajnos kissé háttérbe szorult, mint ahogy Adrián és Robi életében is az olimpia óta eltelt idõszakban. A jogi útvesztõkbõl igyekezvén meglelni a kiutat, arra voltunk kíváncsiak, hogy a Nemzetközi Sportbíróság, a CAS miért döntött úgy, hogy Annus Adriánt és Fazekas Róbertet végleg megfosztja az athéni aranytól. Iszonyatosan nehézkes volt a mûsort megelõzõ szervezés, mert valaki éppen sosem ért rá, ha pedig az idõpontok egyeztek, akkor a témával kapcsolatos „csömör” lett úrrá az érintetteken. Ráadásul a jogtulajdonos televíziós csatorna engedélyét is be kellett szereznünk. Már-már letettünk arról, hogy utánuk elsõként mi számoljunk be a már megszokott terjedelemben errõl az esetrõl, leginkább azért, mert az adás elõtti este Pál Gábor, a két versenyzõ szóvivõje telefonon jelezte, meggondolták magukat. Ezúttal Annnussal és Fazekassal is „lógtunk” néhány órát a telefonon, hogy beleláthassunk igazán abba a lelkiállapotba, amelyben õk hónapok óta élnek. Végül aztán abban egyeztünk meg, hogy Annus és Pál Gábor a stúdióban foglal helyet, míg Fazekas Róbert az egész adás folyamán telefonon áll rendelkezésre. Szomorúan tapasztaltuk, hogy Annus Adrián az utoljára, évekkel ezelõtt átélt „kakaós csigás” anyagi helyzetben van, s hiába rendezõdtek a hétköznapi nehézségek az elmúlt évek során, a mostani hercehurca – még a támogatók segítsége mellett is – szinte valamennyi pénzét és vagyonát felemésztette. Így azért szõrmentén arra is fény derült, hogy a „meggondoltuk magunkat” mögött – szégyen ide vagy oda – a Szombathely-Budapest távolság útiköltsége lapult, melyet természetesen magunkra vállaltunk. Ismertük ezt az embert, aki Annus Adriánként jelentkezett be a Klubrádió portáján, de finom vagyok, ha azt mondom, hogy nem ismertünk rá. Mintha hirtelen színvakká váltunk volna, mert ugyan egy hús-vér férfi tornyosult elõttünk, de nem láttunk rajta színeket, nem láttunk benne életet. Jól kiolvashattuk viszont a szemébõl az elmúlt nyolc hónap összes gyötrelmét, minden dühét és bánatát, a vérmes csatába indulástól a „háború” elvesztéséig. A vállára feszülõ ing ugyan még emlékeztetett arra, hogy ezek az izmok nemrég még másféle pallérozáshoz szoktak, de ma csak az látszott, hogy edzés híján, rivális


79

csupán iratokkal teli táskákat cipelnek, s legfeljebb Adrián álmában rándulnak össze úgy, ahogy eddigi pályája során oly sok tízezerszer, ha gazdájuk a dobókörbe lép. Most azonban a stúdióba lépett Annus, és egy hatalmas sóhajjal lerogyott a mikrofon mögé. „Akkor kezdjük” – mondta megtörten, majd elindult a szignál.) Csisztu: Kezdjük a legfrissebbel, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöksége hatályon kívül helyezte a kettõtök ügyében még 2004. novemberében meghozott döntését, mely akkor Annus Adriánt felmentette, Fazekas Róbertet pedig egy évre tiltotta el. Történt mindez nyilvánvalóan a Nemzetközi Szövetség nyomására, a CAS döntése alapján. Kaszala: Ez pedig azt jelenti, hogy eltiltásotok 2004. szeptember 7-i dátummal kezdõdik, és két évig, azaz 2006. szeptember 6-ig tart. Gondolom, ebben a témában már nincs új a nap alatt, nem ér benneteket meglepetés, Adrián? Annus: Persze. Igen, úgy van, ahogy mondtátok, az IAAF, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség nyomására történt mindez, mert a testület a CAS-nál beperelte a magyar szövetséget: állítsa vissza a kétéves büntetést. Ez még a mi ítélethirdetésünk elõtt volt, úgyhogy ezek után egyenes következmény volt a két-két éves eltiltás. Kaszala: Hogy vagy? Annus: Köszönöm, éldegélek. (nagy sóhaj) Kaszala: Ez mit takar? Annus (hosszú csend): Háát… Tudnék errõl beszélni, de azt kérem, hogy ezt most inkább hagyjuk. Csisztu: Rendben. Robi, téged hogy érintett ez a döntés? Fazekas: Egyáltalán nem lepett meg, már az elején erre a két évre készültem, tudtam, hogy egy ilyen szabálysértés, ha negatívan állnak hozzánk, akkor ennyi idõ. Csisztu: Mi van akkor, ha a MASZ nem tesz eleget az IAAF-nek? Akkor elindult volna a per a magyar szövetség ellen? Annus: Valószínûleg per lett volna – bár nem tudok a vezetõk fejével gondolkodni –, de nyilván a többi magyar atléta érdekeit is figyelembe kellett venni, az IAAF pedig úgysem hagyta volna, hogy a régi döntések maradjanak. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

80

Kaszala: Rövidesen kapcsoljuk a szövetség elnökét, így bizonyára választ ad majd erre a kérdésre. Gábor, te nemcsak szóvivõje, hanem barátja is vagy a két atlétának, hogy tudod egyáltalán ezek után bennük tartani a lelket? Pál: Nagyon nehéz. Örülnék, ha végre már nemcsak jogi dolgokról lenne szó. Mostantól kezdve már minden csak jutalomjáték. Jó lenne, ha arról beszélhetnénk, mikor térnek vissza és hol, s hogy Pekingben remélhetõleg nyernek majd újabb aranyérmet. Úgy gondolom, Peking felé kell néznünk, le kell zárni a múltat, annak ellenére is, hogy még nem dõlt el, fellebbezünk-e a döntés ellen. Robi nagyon elszánt, minden edzést úgy vesz majd, mintha az utolsó lenne, s mindent megtesz azért, hogy a lehetõ legjobb eredményt érje el. Adrián – ahogy halljátok és látjátok – visszafogottabb, elkeseredettebb, de bízom abban, hogy rövidesen hiányzik majd neki a dobás, és visszatér oda, ahová való, a dobókörbe. Csisztu: Természetesen beszélünk a jövõrõl is, a konkrét szakmai tervekrõl. De ha már itt vagytok és vállaltátok ezt az interjút – engedjétek meg, hogy kronológiailag egy kicsit felelevenítsük a dolgokat, melynek legfontosabb állomása a lausanne-i meghallgatás volt. Fõként azért, mert tõletek személyesen errõl eddig nagyon keveset hallhattunk. Maga a tárgyalás ott kint biztató volt számotokra? Annus (mélyen elgondolkodva): Megmondom õszintén, hogy igen, ráadásul a NOB ügyvédei – volt három vagy négy – nagyon felkészületlenek voltak, gyakorlatilag nem mondtak semmit. Kaszala: Ez azt jelenti, hogy nem tudtak semmit a témáról? Annus: Gyakorlatilag igen. Már a periratokból is látszott mindkettõnk bûne: Robié az, hogy az én barátom, az enyém pedig, hogy Robi barátja vagyok. Õ azért volt gyanús, mert én is az voltam, én pedig miatta lettem az. Ennél több nem volt az iratokban, persze vádoltak minket hazugsággal, meg azzal, hogy vicces a mi felfogásunk, meg ilyesmi. Õk a szabályok értelmezésével sem voltak tisztában – ezt a bírók a szemükre is vetették –, ezért is voltam bizakodó. Kaszala: Hogy zajlott le konkrétan a meghallgatás, mennyien ültek mondjuk veled szemben? Annus: Nálunk ugye, ült a két ügyvédünk, én – illetve Robi esetében rivális


81

Robi – és a tolmácshölgyek, akik fordítottak nekünk. Velünk szemben a NOB négy ügyvédje, az asztal pedig U-alakú volt, így az alsó részénél ült a három bíró. Kaszala: Miért volt szükség svájci ügyvédre, akinek a tiszteletdíja – ha jól tudjuk – hatalmas kiadást jelentett? Pál: Ez tulajdonképpen egy formaság volt, mivel a svájci jog alapján tartották a tárgyalást, mi biztosra akartunk menni, ezért volt rá szükség. Nem szerettünk volna olyan banánhéjon, akár formai hibán elcsúszni, amely a helyi jogi sajátosságok nem ismerésén múlik. Igaz, hogy komoly költség volt – szerencsére a fiúknak azért volt támogatója –, de utólag is azt mondjuk, szükség volt rá. Csisztu: Lehet tudni, hogy mennyi az annyi, publikus? Pál: Ha Adrián szeretné, mondja el. Annus: Sok, nagyon sok. Több milliós a nagyságrend. Kaszala: Tehát arra a két napra több milliós kiadást jelentett a svájci ügyvéd. Csisztu: És akkor ezt nektek kellett kifizetni? Annus: Bizony, ezt nekünk kellett állnunk. Csisztu: Az azonban köztudomású, hogy ügyvédetek, Eva Maria Barki térítésmentesen vállalta ügyeteket. Visszatérve a meghallgatásra, nem sokkal azután beszéltünk Molnár Zoltánnal, a MOB vezetõjével, aki rendkívül rossz emlékekkel jött el Svájcból. Pál: Molnár Zoltánról csak a maximális elismerés hangján szólhatunk, úgy jött ki Lausanne-ba, hogy jegyzeteket készített, felelevenítette maga elõtt kronológiailag a történéseket, hogy ne hibázzon, s tényleg a tényeket mondja el. A tárgyaláson viszont nem engedték, hogy belenézzen a papírjaiba, márpedig ez egy nagyon hosszú folyamat volt, nem csoda, hogy nem tudta fejben tartani. Többször rá is szóltak, hogy ne pillantson bele – ugyanakkor a bírák és az ügyvédek elõtt óriási paksaméták sorakoztak, õk ebbõl tudtak kérdezni. Molnár úr több száz oldalas jegyzettel érkezett, s bizony mindent megtett Adriánékért a per megnyerése érdekében. (Annus a szünetben megerõsítette, hogy a kinti történések alapján tényleg bízott a gyõzelemben. Azt is sikerült belõle kiszednünk, pontosan mennyit is Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

82

kért a svájci ügyvéd, de megígértette velünk, hogy nem hozzuk nyilvánosságra, mi pedig álljuk a szavunkat.) Kaszala: Robi, te hogy élted meg ezt a tárgyalást kint? Fazekas: Ilyen rossz élményeim nem voltak. Nagyon negatívan álltam az egész ügyhöz, az egész tárgyaláshoz, én csak utána lettem optimista, méghozzá az ott történtek tudatában. Voltak meghallgatások, tanúk, minden emberi hangon folyt. Elhívták például azt a görög bírót, aki engem kint egrecíroztatott, többször hazugságba is keveredett – legalább ötször-hatszor –, ellentmondott saját magának. Többször is megkérdezték tõle, hogy részt vett-e az athéni olimpiai szabályok létrehozatalában. Azt válaszolta, hogy igen, mivel a Görög Olimpiai Bizottságnak is doppingfõnöke. Ebbõl adódott a kérdés, akkor miért mentek be a vizsgálatra ketten, amikor ez szabályellenes. Erre nem adott választ, mindig valamilyen másik ellenõrre hivatkozott. Ekkor kezdtem bizakodni, hogy van keresnivalónk, hiszen többször hazugságba keverték, s nem volt egyértelmû az álláspontjuk sem. Kaszala: Esetedben ezek szerint valóban emberi hangon folyt a tárgyalás, de nem volt ez mindig így, Adriánéknál például Molnár Zoltán jelenlétekor. Hogy is volt ez pontosan? Annus: Az elsõ tanúm Schmitt Pál volt, akkor korrektül és emberien viselkedett mindenki. Aztán Molnár Zolit már a bejövetelekor letámadták, pedig õ bizonyítékokkal, jegyzõkönyv-részletekkel készült, hogy alátámassza mondandóját. Emelt hangon szóltak rá, hogy ne nézze a papírjait. Ez pedig elég furcsa volt, hiszen csak a bizonyítékokat akarta bemutatni, de nem hagyták, ebbõl így egy elég viharos meghallgatás lett. Kaszala: Ugye voltak olyan kérdések is, amelyekre egyértelmûen csak papírokból, feljegyzésekbõl lehetett válaszolni? Pál: Adrián ügye olyan összetett és bonyolult volt, hogy azt hiszem, egyik magyar sportvezetõtõl sem lehet elvárni, hogy pontosan megmondja fejbõl, Annus mikor kért engedélyt a falu elhagyására. A papírokon persze ott állt minden, de nem lehetett használni, ennek ellenére – szerencsére – Molnár jól emlékezett. Így elég rossz szájíze lett az egésznek. Nem is a bíróknak, hanem a NOB ügyvédeinek volt rivális


83

az a módszere, hogy ami számukra kellemetlen volt – legyen az jegyzõkönyv, videófelvétel, fotó vagy bármi –, annak bemutatását nem akarták engedélyezni. Vittünk tanúkat, õket sem akarták meghallgatni. Sokáig vádolták Annust azzal, hogy az Athénban leadott két vizeletnél különbözõ a vizeletprofil, így mi vittünk egy független bírósági felesketett orvosszakértõt, aki beszélt volna a vizeletekrõl, bizonyítási eljárást folytatott volna le. õt a reptérrõl kellett visszafordítani, mert azt mondták, ez nem témája a meghallgatásnak, úgy látszik, csak a lejáratásban volt szerepe. Csisztu: Ezek szerint ez a kérdés nem is volt napirenden? Annus: Olyannyira nem, hogy a tárgyalás elején azzal kezdték az ügyvédek, hogy ez a téma elõ sem kerülhet. Csisztu: Ez pedig azért érdekes, mert leginkább ez járta be a hazai és a nemzetközi sajtót, sõt a feljelentésnek is ez volt az elõszele, hogy itt valami manipuláció történt. Erre ettõl kezdve senki nem volt kíváncsi? Annus: Senki. Ügyvédnõnk ragaszkodott ahhoz, hogy hallgassák meg ezt a tanút, de a vezetõ bíró azt mondta, jogában áll megválasztani, hogy ki jelenjen meg elõttük, õk pedig ezt nem akarják. Kaszala: Itt van velünk a vonalban Eva Maria Barki, a két sportoló ügyvédje Bécsbõl. Valóban ki sem tértek erre a nagyon fontos részletre? Barki (telefonon): Egyszerûen közölték, hogy ez nem lesz téma, nem tárgyalnak róla, pedig átadtuk az osztrák szakértõ – a bécsi Egyetemi Klinika laborvezetõjének – véleményét, aki leírta, hogy az athéni jelentés helytelen, nem két különbözõ vizeletrõl van szó, s mindezt tudományos tényekkel támasztotta alá. Mindezt látták, s azt mondták, ezzel nem foglalkoznak. Csisztu: Hát ez így elég felháborítónak hangzik. Ön mennyire volt a helyszínen bizakodó? A sportolóktól hallhattuk, hogy optimisták voltak, de mindezt jogászként ön hogy látta? Barki: Úgy nézett ki, hogy pozitív lesz a döntés, hiszen minden mellettünk volt, a jog is mellettünk állt, a meghallgatások is jól sikerültek. Végül is meglepetés számomra ez a határozat. Ugye, egyre jobban kitolták a döntés határidejét, bizonyára nehezen jutott a három bíró közös nevezõre, ez azért már nem sok jót sejtetett. Csisztu: Amikor a CAS határozata megszületett, gyenge lábakon álló érveCsisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

84

lésnek nevezte, sõt összeférhetetlenséget is említett az athéni döntésben és a bírósági döntésben résztvevõk körét illetõen. Kire, mire gondolt? Barki: Nagyon sok hiba van mindkét ítéletben. Elõször is különbözõ szabályok vannak érvényben egy verseny alatt és egy verseny után. Az athéni fegyelmi bizottság csak az ottani szabályok alapján tárgyalhatott, s elítélték Annust, mivel azt állították, hogy háromszor elmulasztotta a vizeletadást. Igen ám, de a bíróság – most helyesen – megállapította, hogy az athéni szabályok szerint elsõként Annusnak kellett volna írásbeli értesítést kapni a mintavételrõl, ez pedig nem történt meg. Ez például egy óriási ellentmondás. Ugyanakkor a bíróság azt is kijelentette, hogy Annusra nem az athéni szabályok érvényesek – mivel versenyének már vége volt, jóllehet maga az olimpia még tartott –, hanem a WADA-szabályzat és az IAAF-szabályzat a mérvadó, akkor lehet értesítés nélkül érkezni, bármikor. Viszont ha így van, akkor se az athéni bizottságnak, se a NOB-nak nem lett volna kompetenciája egyáltalán eljárást kezdeményezni, hiszen a NOB csak az olimpia alatti szabályzat alapján vehet figyelembe bármit is. Ez is nagy hiba. Csisztu: Ezek szerint a NOB-nak nem lett volna joga az eredeti döntést meghozni, amelyet önök megfellebbeztek? Barki: Igen, így van. Ráadásul az akkori „visszautasítás, elmulasztás” kategóriát nem is tudták fenntartani, hanem „elkerülés” miatt ítélték el Annust. Az elkerülés pedig egy aktív cselekvést feltételez – mondjuk menekülést, eltûnést vagy kórházba menetelt, mint a két görög atléta esetében –, Annus pedig csak otthon ült, ez passzivitás. Ez egy újabb ellentmondás. Kaszala: Mi volt a bírók magyarázata, miért nem fogadták el az ügyvédnõ érvelését, mert ahogy így elmondta nekünk, teljesen logikusnak és egyértelmûnek tûnik? Barki: Igen, az ítélet önmagának ellentmond. Pál Gábort, mint tanút és Annust is szavahihetetlennek állítja be, pedig éppen az ellenkezõje igaz. Itt van a rosszullét kérdése. Annus kétszer is elmondta – és ez szerepel az ítéletben –, hogy 27-én délben már rosszul lett, aznap kellett volna a határhoz mennie, estére pedig még rosszabb állapotba került. Pál Gábor dél körül beszélt vele telefonon, s Annus neki is szólt rossz állapotáról. Ebbõl a három bíró arra a következtetésre jutott, hogy Pál azt mondta: rivális


85

Annus délben lett rosszul, míg Annus az estét említette. Érthetetlen ez az egész, hogy ha valami írásban is visszaolvasható, hogyan lehet másképp értelmezni. Maga az ítélet önmaga cáfolata. (Annus a szünetben elmondta nekünk a maga álláspontját, méghozzá igen szemléletes módon, ezt persze nem hallgathatjuk el senki elõl sem.) Annus: Az olimpia ideje alatt, sõt már elõtte július 30-tól egészen augusztus 29-ig a versenyzõkre kizárólag a NOB-szabályok érvényesek, nem az IAAF és nem a WADA dekrétumai. Ez azt jelenti, ha doppingvizsgálatot akarnak – egyébként velem ez megtörtént a viadal elõtt és után is –, akkor elõször a sportolót értesítik, másodszor pedig egy tolmácsot vagy kísérõt. Ugye én hazajöttem, és a NOB azt mondta a perben, hogy rám már nem az olimpiai szabályok érvényesek – elõször ugyanis négy mintaadás megtagadásával vádoltak, azt viszont a NOBszabályzat szerint nem tudták rám húzni. Így azt találták ki, hogy mivel itthon voltam, rám már a WADA elõírásai érvényesek, nem kell az értesítés. Ezzel próbáltak érvelni, de ennek a dolognak egy a szépséghibája. Ha én a WADA szabályait szegtem volna meg – márpedig nem szegtem meg –, akkor a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség mindössze annyit tehetett volna, hogy a nemzetközi szövetségnél följelent, és kéri az eltiltásomat, de az érmet nem vehette volna el, mert az érmet csak az olimpiai szabályok megsértéséért vehették volna el, de ahogy ez a tárgyaláson is kiderült, én ezt nem hágtam át. Kaszala: Ti vittetek számos bizonyítékot, videófelvételt, és újságírók is bizonyították, hogy Adrián mikor, hol volt, így szépen elejtették a megkereséseket, hirtelen a négybõl egyre kevesebb megtagadás lett? Pál: Igen. Itt van ez az ominózus, elhíresült jáki megkeresés, amit a magyar sajtó egy része is úgy tálalt, hogy a jáki huligánok megtámadták a WADA ellenõreit. Mi egy televíziós szakember felvételeit vittük el – az anyag le is ment az egyik kereskedelmi csatornán –, megvolt, ahogy elmegy az autó, a környékükön sem volt senki, végig vették a házat is, így látszik, hogy nem csöngetett be senki. Addig azt állították, hogy csöngettek, de amikor megmutattuk a felvételt, már nem tudtak ezzel mit kezdeni. Sõt, egy szállodai papírunk is van, hogy Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

86

22.40-kor jelentkeztek be egy szombathelyi szállodába, pedig Annus 23.00-tól várta õket otthon, majd reggel fölkeltek és hazamentek. Tehát mindenki maga döntse el, hogy itt mennyire komoly bármi is, és egyáltalán mire ment ki a játék, fõleg azok után, hogy a verseny másnapján egy japán úriember jelentette fel Annust. Kaszala: És ehhez mit szóltak a bírósági képviselõk, hiszen ez színtiszta pártosság, mivel így japán kaphatta az aranyérmet? Annus: Az egyik bíró meg is kérdezte a NOB ügyvédeit, hogy nem furcsállják-e, hogy éppen egy japán jelentett fel minket – egyébként nemcsak ellenem, hanem Robi ellen is õ tett feljelentést –, majd egy japán kapta az én aranyamat. Azt mondták, ez egyáltalán nem különleges, mivel nem japánként, hanem „független” szakértõként volt jelen ez az úriember az olimpián, már amennyire úriembernek lehet nevezni. Elég komolytalan érv, egy japán nyilván nem független a honfitársával szemben. Csisztu: Jó, hogy mindezt az érintettek szájából hallottuk, de ügyvédnõ, beszéljünk egy kicsit a jövõrõl. Korábban említette: hosszas áttanulmányozás után eldönti, hogy esetleg egy svájci polgári vagy a strassbourgi emberjogi bíróságon megtámadja-e az ítéletet. Hogy látja most mindezt, különösen annak fényében, hogy Gyulai István, az IAAF fõtitkára – aki sokáig biztatta is a fiúkat – hallván a végeredményt, már nem tartja ésszerûnek a próbálkozást újabb helyeken, mert szerinte úgyis azt mondanák, hogy az ügyben nem illetékesek? Barki: Az mindig rossz, ha egy nem jogász jogi dolgokról beszél. Nagyon tisztelem Gyulai Istvánt, de ebben téved. Elméletileg van lehetõség nemcsak svájci polgári, hanem a svájci szövetségi bírósághoz is fordulni. Persze korlátozottak a lehetõségek, mivel csak bizonyos okok miatt lehet ezt a lépést megtenni, méghozzá alapvetõ jogi hibák miatt. Szerintem elképzelhetõ, hogy ezt be tudjuk bizonyítani, de még nem tudok véglegeset mondani. Kaszala: Ez azt jelenti, hogy alapvetõ formai hibát kell találni ebben a meghallgatási és tárgyalási sorozatban és az ítéletben? Csisztu: Vagy anyagi jogi kérdés is? Barki: Anyagi jogi és eljárás jogi is, mind a kettõ. Úgy gondolom, hogy ezek az okok megvannak. rivális


87

Kaszala: Ha ezeket az okokat megtalálja, és a svájci bíróság esetleg elutasítja ezt a keresetet, akkor lehet-e még tovább próbálkozni, elmenni Strassbourgba? Barki: Igen. Ez a jogi menetrend, ha nem sikerül Svájcban, utána lehet menni az emberjogi bírósághoz, de annak az a feltétele, hogy meglegyen a svájci menet. Csisztu: Van még bennetek erõ, lelki erõ – és most ne az anyagi forrásokra gondoljatok, bár bizonyára ez sem mellékes –, ha az ügyvédnõ úgy gondolja, hogy továbbvihetõ az ügy? Annus (gondolkodás nélkül): Természetesen igen. Fazekas: Mindkettõnkben van motiváció, hiszen borzasztó nagy igazságtalanság történt, s szeretnénk, ha végre fény derülne a valóságra. Kaszala: Ez felveti a következõ kérdést, volna-e rá keret? Annus: Most nincs, de dolgozunk rajta, hogy elõteremtsük a pénzt. Pál: Mindent megteszünk, hogy ez ne legyen akadály. Kaszala: Ilyenkor támogatókat kell találni, hogy mindezt kifizessék? Pál: Igen. Azt mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy az egyik kereskedelmi csatorna nagyon felkarolta az ügyet, és most nem lenne mirõl beszélnünk, ha õk nem álltak volna mellettünk, mert nem jutottunk volna ki Lausanne-ba. Most egy ehhez hasonló mecénást keresünk, ennek már nincs akkora költsége, mint az elõzõ tárgyalásnak, hiszen az orvos-szakértõi papírok rendben vannak, de így is kell legalább 1 millió forint. Csak a svájci ügyvédet kell megfizetni, hiszen dr. Éva Maria Barki továbbra is ingyen áll rendelkezésünkre. Kaszala: Ügyvédnõ, mennyi idõ van az iratok beadására? Barki: Az eredeti ítéletek kézhezvételétõl számított 30 nap. A hivatalos iratok még nem érkeztek meg, gondolom, jó egy hét, mire megjön. Csisztu: Amikor a súlyemelõk ügye kapcsán korábban beszélgettünk Dr. Beleznay Zsolttal a Riválisban, felmerült a Nemzetközi Sportdöntõbíróság pártossága, hiszen maga a NOB hozta létre a CAS-t, sõt a WADA-t is. Így szinte alig elképzelhetõ lenne egy olyan határozat, amely tulajdonképpen ellentmondana a létrehozó érdekeinek és rombolná a presztizsét. Ezt hogy látja? Barki: Igen, a részlehajlást is felvetem, megkérdõjelezem a függetlenséget. Ugyan ma már az anyagiak máshogyan érkeznek be a bírósághoz, Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

88

de mégis csak a NOB a kiinduló forrás, továbbá az athéni eljárásban elsõ fokon a fegyelmi bizottság elnöke az a dr. Bach volt, aki a CAS-nál a fellebbviteli bizottság elnöke, ráadásul õ nevezte ki a per vezetõ bíróját. Amennyiben továbblépünk, akkor mindezt jelezzük majd. Kaszala: Kíváncsiak voltunk Rábold Gusztávnak, a Magyar Atlétikai Szövetség elnökének a véleményére is. A CAS határozata után lett volnae bármilyen más lehetõsége a MASZ-nak? Rábold (telefonon): Igen, lett volna más választásunk, de nekünk figyelembe kell vennünk a Nemzetközi Sportdöntõbíróság határozatát, továbbá az IAAF keresetét ellenünk. Ehhez még hozzájárul a nemzetközi szövetség április 5-i levele, amelyben kérnek minket, hogy az IAAF doppingszabályzata alapján járjunk el, és két évre tiltsuk el az atlétákat. Kaszala: Mi lett volna akkor, ha nem tiltják elõ Adrián az adás elején erre nem tudott választ adni. Rábold: Õszintén szólva én sem tudom, mert fel sem merült bennünk, hogy más döntést hozzunk. Csisztu: Ezek szerint nem vállaltak volna egy pereskedést a sportolók érdekében az IAAF-fel a Nemzetközi Sportdöntõbíróságon? Rábold: Nem arról van szó, hogy ezt nem mertük felvállalni, hanem a CAS hozott egy jogerõs végzést, az IAAF-nek pedig van egy hozzáállása. A magyar szövetség tagja a nemzetközinek, alapszabályai és szabályzata ránk is vonatkozik, így fel sem merült, hogy más legyen a végeredmény. Csisztu: Mi a személyes véleménye minderrõl? Rábold: Nem szeretnék személyes véleményt mondani, csak a MASZ elnökeként nyilvánulhatok meg, ezért csak azt tudom mondani, hogy tiszteletben kell tartanunk a CAS végzését. Kaszala: Ebben a témában már többször, többen említettek összeesküvéselméletet. Ön szerint mennyire lehet objektív egy olyan testület véleménye, amelyet a NOB maga hozott létre, és amelynek ezúttal a Nemzetközi Olimpiai Bizottság véleményével ellentétes állásfoglalást kellett volna megfogalmaznia, ha figyelembe veszi a magyar jogi érvelést? Rábold (hosszú csend): Azt hiszem, itt az a probléma, hogy aki ismeri a NOB doppingchartáját, az tudja, hogy ez nem vesz figyelembe semmilyen jogi kérdést, ez egy szabályzat, egy versenyszabály. Ott a probléma, rivális


89

hogy összekeveredik egy peres bírósági eljárás és adott esetben egy sport fegyelmi bíróság szerepe. Csisztu: Ezt már hosszasan boncolgattuk. Inkább azt vessük fel, hogy számos csúf eset borzolta a kedélyeket Athénban, Kentaris és Tanou esete is hasonlatos volt, de érdekes, hogy õk azóta már jogszerûen visszakapták a versenyengedélyüket. Õk mit csináltak jobban, vagy mi lehet a görög sportdiplomácia azon ásza, amelyet õk ebben a partiban ki tudtak játszani? Rábold: A Görög Atlétikai Szövetség még el van maradva a magyartól, mivel õk még ott tartank, mint mi 2004 novemberében, amikor Adriánt felmentettük, Robit pedig egy évre eltiltottuk. Õk még csak itt járnak, nem jutottak el Lausanne-ig. Egyébként az IAAF õket is beperelte a Sportdöntõbíróságnál, ez a téma tehát náluk még nem futott le. Kaszala: Amennyiben a sportolók folytatják a jogi utat a svájci bíróságnál és az emberjogi bíróságnál, akkor a MASZ melléjük áll? Rábold: Csak azt mondhatom, hogy mi minden esetben a CAS végzéséhez és az IAAF állásfoglalásához tartjuk magunkat. Csisztu: Úgy érezzük, így volt helyes, hogy minden oldal véleményét meghallgattuk, de most már a gyakorlati oldalát nézve, hogyan tovább? Robi az elszántságodat ismerjük, de hogy valósul ez meg a mindennapokban? Fazekas: Bízom abban, hogy 2006 szeptemberében már versenyezhetek, ez pedig azt jelenti, hogy 2005 õszén el kell kezdeni a komoly edzéseket. Az atlétika szempontjából ez nem túl szerencsés, mert a szezon is véget ér akkor, így már csak néhány versenyünk lenne. Kaszala: Elkezdeni az edzéseket, de hol. Ha jól tudjuk, a Haladás nem áll túl jól, már az áramot is kikapcsolták. Fazekas: A „hol” számunkra is nagy kérdés. A Haladásban vezetõségváltás volt, bízunk abban, hogy jól mûködnek majd, mi csak külsõ szemlélõk vagyunk. Igen, rövidesen döntenünk kell, hogy hol és hogyan készülünk. Csisztu: Adrián, benned van még bizonyítási vágy? Annus: Természetesen lenne, de engem ez a japán dolog nagyon elbizonytalanít, mert tudjuk, hogy ez az ügy japán kezdeményezésre indult. A legnagyobb ellenfelem japán, ráadásul egyidõs velem. Ez a legnagyobb dilemma, ráadásul 2007-ben éppen Oszakában van a világCsisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

90

bajnokság, s visszatérésem után itt lenne az elsõ világversenyem. Nem vagyok túl optimista. Kaszala: Anyagilag hogy tartjátok fenn magatokat? Mibõl élsz? Annus: Abból a tartalékból, amit a sportpályafutásunk alatt megkerestünk. Szerzõdésünk nincs két hónapja, így fizetést nem kapunk. Majd megpróbálunk valamit kitalálni, valahogy fennmaradni. Ahogy Robi is említette, õsszel el kell kezdeni az edzéseket, addig még van idõnk valami munkát találni. Csisztu: Csak kitartást kívánunk, és ne veszítsétek el a kedveteket, s nagyon örülünk, hogy rendelkezésre álltatok, mert személyesen mindezt tõletek hallani, az mindig a leghitelesebb forrás. A Riválisban mindig nyitott ajtó vár benneteket. Kaszala: Gábor, ugye te kitartasz mellettük? Pál: Igen, mindenképpen. Azt azért még szeretném hozzátenni, hogy csodálkozva hallgattam az általam mélyen tisztelt Rábold Gusztávot – aki a végsõkig kitartott a fiúk mellett –, kívánom neki, hogy legyen ereje elõzni azokat a magyar atlétikából, akik ehhez a feljelentõ levélhez hozzájárultak. Tudja nagyon jól, hogy kikrõl van szó, közel ülnek hozzá az elnökségi ülésen. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy Rábold Gusztáv hiába kéri számon Annus Adriánon, hogy nem tartotta be az olimpiai chartát, pontosan arról szól ez az ítélet – javaslom, olvassa el –, hogy nem a charta miatt ítélték el Adriánt, ez ellen nem vétett, mégsem olimpiai bajnok. Vonja le ebbõl mindenki a megfelelõ következtést. Mindenképpen jobban esett volna, ha a végén azt mondja, hogy kitart Annus és Fazekas mellett, mert így igencsak át kell gondolni, hogy hol lesz az a visszatérés. (Pál Gáborból megpróbáltuk kiszedni, kire is gondolt pontosan a magyar szövetségbõl. Gábor ezt akkor nekünk elmondta, s mi ezt csak azért merjük itt most leírni, mert 2005. augusztus 8-án egy napilapban és az interneten is megjelent. Szóval az elsõ verzió az volt, hogy magyarok tették a feljelentést, s már akkor Gécsek Tibor nevét suttogták a „jólértesültek”. Aztán arra jutottak, hogy egy nemzetközi „együtmûködés” jött létre az ügyben, bár bizonyíték nincs rá. Annyit azért elárultak két muffin között, hogy a japánok arra hivatkoztak: egy magyar edzõtõl kapták az információt. Az pedig nem rivális


91

újdonság, hogy Gécsek Tibor edzett japánokat… És akkor gondoljunk csak vissza a 2004 februári adásra. Annus – jóllehet 2004 szeptemberében hivatalosan is bejelentette visszavonulását, majd Fazekas is követte ezzel – a mûsort követõen a büfében ücsörögve is megerõsítette, hogy mégis folytatja pályafutását. Már azon is gondolkodott, hogy elfogadja a külföldi ajánlatot, ám az arab világhoz, az idegen kultúrához aligha tudna hozzászokni. Pál Gábor jelezte, Fazekas õszi kijelentése nem volt átgondolt, ahogy a mûsorban állította, elszánt és folytatja. Mint ahogy elszánt és folytatja Eva Maria Barki is, aki a periratok hosszas tanulmányozása után 2005. május 2-án beadta az újabb keresetet, méghozzá a Svájci Legfelsõbb Bírósághoz, amely – láss csodát, sokak ugyanis kételkedtek ebben – elfogadta a kérelmet. Ítélet – amely ebben a könyvben már nem kaphat helyet, de a mûsorban biztosan foglalkozunk még vele – valamikor 2005 végén várható. Ha a döntés negatív lesz, Annusék akkor sem adják fel, jön Strassbourg. S hogy mit várnak az ítélettõl? Leginkább igazságot, s persze erkölcsi elégtételt. A Magyar Atlétikai Szövetség ellen nem pereskednek tovább, visszavonták benyújtott keresetüket. És ami a legüdítõbb hír, 2005. augusztus 16-án bemutatóedzés keretében bejelentették, hogy mindketten újra dobókörbe lépnek, s folytatják pályafutásukat. Dr. Vargyas Csaba, a Vas Megyei Atlétikai Szövetség elnöke, valamint a még mindig nehézségekkel küzdõ klub, a Haladás VSE vezetõje, Kovács Elõd is biztosította õket támogatásukról. Örömteli, hogy az egyesület 65 milliós tartozása az elmúlt idõszakban 40 millióra csökkent. Az pedig még nagyszerûbb, hogy a kiváló versenyzõk újra sportolónak érzik magukat, s egyetlen céljuk van: gyõzni Pekingben. Fazekas egyébként 2006. szeptember 7-én, míg Annus szeptember 30-án térhet vissza. S hogy mi lesz Annus elsõ célja: természetesen visszahódítani a világbajnoki címet a japán Morofusitól, méghozzá a 2007-es világbajnokságon, s hol máshol, mint Japánban. Sok sikert és kitartást kívánunk hozzá!)


92

Magyarország – Brazília (Barátságos labdarúgó-mérkõzés) (Túlzás nélkül állíthatjuk, nemcsak az egész ország égett lázban ezen az áprilisi napon, hanem a teljes futballvilág Magyarországra figyelt, hiszen a világbajnok brazil válogatott játszott barátságos mérkõzést nálunk. /Amikor egy ilyen eseményt a CNN sportösszefoglalójában lát viszont az ember, akkor jókedvûen csettint, hogy na lám, ott is hallottak rólunk!/ Mi is nagy elánnal készültünk a találkozóra, mivel feltett szándékunk volt, hogy megszólaltatjuk a világsztárokat. Persze tudtuk, hogy mindez nem lesz könnyû feladat, ezért, több napi hideg élelemmel, hálózsákkal készültünk, ha úgy hozná a helyzet. Na jó, azért nem egészen így. De tény, ami tény, angol- és némettudásunk mellett úgy éreztük, talán segítségünkre lehet egy spanyolul beszélõ kolléga is, s így már hárman igyekeztünk résen lenni a sajtótájékoztatón is. S láss csodát, szándékaink szerint alakultak a dolgok… Carlos Alberto Parreira, az isteni brazilok szövetségi kapitánya a sajtótájékoztató után lelépett a dobogóról, mi pedig odaléptünk hozzá, s azonnal rendelkezésünkre állt. Hosszú interjút adott, aláírt a Riválisnak, és még egy fotót is készítettünk. Körülöttünk pedig csak néztek, mivel a továbbiakban senkivel sem állt szóba Parreira, mondván: legyen elég az, amit hivatalosan bejelentett. Aztán körülbelül harmincezer bámészkodótól övezve a világsztárok elfoglalták a gyepet, és bizony mi is megtámadtuk õket. A kordonon keresztül odafértünk Ronaldinhóhoz, vele is sikerült interjút készítenünk – ezt is egyedüliként a jelen lévõ rádiók közül. A pályáról lefelé jövet még Mancinit is „behálóztuk”, így egy nappal a meccs elõtt már egészen jól álltunk. A találkozót – óriási szerencsénkre – a brazil kispad mögül nézhettük végig, s elmondhatjuk, hogy példa nélküli élményben volt részünk, közelrõl látva ezt a nyüzsgõ „szambázó”, lüktetõ gárdát. Abban is bíztunk, hogy a pályára ki- és bevonuló csapatból talán Roberto Carlost is nyilatkozatra bírjuk, de ekkor még nem jártunk sikerrel. A meccs végeztével azonban kettéváltunk, egyikünk „belopódzott” a lépcsõfordulóba, míg másikunk felrohant a sajtótájékoztatóra – egymással telefonon tartva a kapcsolatot. Ez a terv bevált, hiszen újabb nyilatkozatokkal lettünk gazdagabbak – Roberto Carlos és Roque Junior is bekerült a repertoárba, és a mérkõzés hevétõl még kissé dühös magyar szövetségi kapitány is exkluzive interjút adott. Természetesen a magyarokkal is beszélgettünk, majd rivális


93

jött a munka java, az egész éjszakát és a következõ napot is felölelõ szerkesztés, fordítás és szinkronizálás, vagyis, hogy az eddig megszerzett nyersanyagot egy, a hallgatóknak is élvezhetõ adássá gyúrjuk eggyé. A stúdióba Lipcsei Pétert hívtuk meg, aki fáradtsága ellenére is örömmel vállalta a feladatot.) Csisztu: A rádiók közül csak és kizárólag a Klubrádiónak, ezen belül is a Riválisnak sikerült olyan nagyságokat megszólaltatnia, mint Roberto Carlos, Ronaldinho, Roque Junior vagy Mancini. Kaszala: Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitánnyal a mérkõzés elõtt és után is tudtunk beszélni, kíváncsiak voltunk arra, hogy az õ szemszögébõl ez a meccs mire elegendõ, fel tudja-e mérni, milyen állapotban van csapata, hiszen nagyon ritkán találkoznak, csak néhanapján tudnak együtt gyakorolni. Parreira (felvételrõl): Mindig is hajlandó voltam a változtatásokra, ha azok szükségesek voltak. A csapat fiatalítását egész edzõsködésem alatt fontosnak tartottam. Az ilyen barátságos mérkõzések remek alkalmat nyújtanak arra, hogy megnézzem, egy-egy poszton mire képes egy fiatal tehetség, legyen akár újonc is. Jelenleg is folynak otthon világbajnoki selejtezõk, ezért is örülök, hogy most egy ilyen tét nélküli meccsen mutathatják meg magukat ezek a srácok nekem és a közönségnek is. Kevés idõ van tehát arra, hogy kiválasszam azokat, akikre komolyan, hosszú távon számíthatok, pedig alapvetõen ez talán a legfontosabb kérdés. Csisztu: A brazil válogatottnak nagyon kevés ideje van együtt edzeni, hiszen folyamatosan meccseket játszanak, ráadásul komoly tétmérkõzésen. Ez az idõhiány a csapat játékában az eddigi idei találkozókon is érezhetõ volt. Hogy lehet megoldani ezt a problémát? Parreira: Nem, erre nincs igazi magoldás, de talán nem is akkora baj. Pont az a lényeg, hogy ezek a játékosok folyamatosan a pályán vannak, és én így legalább akkor tudom megfigyelni õket, amikor fociznak. Persze sokkal könnyebb lenne, ha egy-egy fontosabb meccs elõtt nem 3-4 – mint például legutóbb –, hanem esetleg 15-20 napot is tudnánk együtt készülni, de több idõnk csak a világbajnokság elõtt lesz, úgyhogy ezen a téren nincs más esélyünk. Ráadásul nehezíti a dolgunkat, hogy Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

94

a csapat 90 százaléka nem otthon, Brazíliában játszik. Persze azt is meg kellett szoknunk, hogy mindenki minket akar megverni, hiszen ki ellen bizonyítson valaki, ha nem az ötszörös világbajnok ellen. Kaszala: Ugye a sors furcsa fintora, hogy a brazil válogatottnak még nem sikerült legyõznie a magyart. Jelent-e ez bármilyen plusz motivációt ezen a mérkõzésen? Parreira: Hát igen, ez egy eléggé furcsa statisztika, Brazília nincs az ilyesmihez hozzászokva. Gondolom, nem meglepõ, de mi általában nyerni szeretünk. Hogy jobban hajt-e minket? Persze, mikor kezdenénk szépíteni ezt a csúnya statisztikát, ha nem éppen most. Csisztu: Éppen ezért jogos a kérdés, hogy mi a véleménye a magyar válogatottról? Parreira: Mindannyian csodáltuk a magyarok fociját, és bár ennek már jó sok ideje, valóban szép emlékek jutnak eszembe a magyarokkal kapcsolatban. Lehetetlen elfelejteni az ötvenes évek Aranycsapatát, hiszen önök voltak az elsõk, akik saját hazájukban múlták felül az angolokat, ráadásul parádés mérkõzésen 6-3-ra. Persze ez már a múlt, de azt gondolom, hogy Lothar Matthäus kinevezése ragyogó lehetõséget teremtett arra, hogy a magyar futball újra felszállóágba kerüljön, és akár a világbajnokságra is kijussanak. Egy brazil válogatott sohasem játszik barátságos mérkõzést, õk mindig a világ legjobbjai. Ezt a felelõsséget mindannyian átérzik, és ennek megfelelõen küzdenek. Kaszala: Voltunk olyan szerencsés helyzetben, hogy még a mérkõzés elõtt sikerült megkérdeznünk Lothar Matthäust arról, mit szól ahhoz, hogy a brazil szövetségi kapitány ilyen nagyra értékeli tudását és lehetõségeit, s úgy véli, hogy a magyar válogatott vele kijuthat a vb-re. Matthäus (felvételrõl): Természetesen a magyar focit nem lehet összehasonlítani a brazillal, ezért is örülök, hogy brazil kollégám úgy véli, a magyar csapat ott lehet a vb-n. Én mindenestre mindent ennek rendelek alá, és remélem, hogy a fiúk is ezért harcolnak majd. Persze azt is tudom, hogy nem lesz könnyû, de megpróbáljuk az idõt addig a lehetõ legjobban kihasználni. Én derûlátó vagyok, de egy kicsit sajnálom, hogy az elmúlt idõben ez az optimizmusom nem mindig ragadt rá a játékosokra. Csisztu: Érdekes információkat hallhattunk, a magyar válogatott oszlopos rivális


95

tagja, Lipcsei Péter is itt van velünk a stúdióban. Nem volt könnyû idõt szakítanod, hiszen a válogatott mérkõzés után mindenki ment vissza a klubjába vagy éppen repülõre ült. Mindenesetre úgy gondoljuk – fáradtság ide, fáradtság oda –, hogy ez a mérkõzés mindenkinek az életében egy komoly állomás volt. Így éreztétek ti is? Lipcsei: Természetesen igen. Én különösen vártam ezt a pillanatot, Matthäusnál ugyanis még nem voltam válogatott, most hívott be elõször a keretbe, az pedig egy játékos életében óriási dolog, hogy a brazilokkal futballozhat. Mindenki hatalmas izgalommal készült az összecsapásra. Rutinosnak mondhatom magam – 32 éves vagyok –, de mégis olyan drukk lett rajtam úrrá, mint életem elsõ mérkõzésén. Kíváncsi voltam, milyen lehet a nagy sztárok ellen a pályán belül. Kaszala: Lothar Matthäus azt mondta, megpróbálja az optimizmusát átragasztani rátok. Mit gondolsz, végül sikerült megvalósítania? Lipcsei: Igen, Lotharnak teljesen más mentalitása van. Szerintem nagyon sokat kell még együtt dolgoznunk, hogy mindezt át tudjuk venni. Õ nem ismer lehetetlent, mindegy ki az ellenfél, mindenképpen gyõzni akar. Természetesen mi is, de azt tudtuk, hogy – a realitás talaján maradva – a brazilok jobbak nálunk. Lothar egész héten keresztül azt mondta – kivéve a japán meccs elõtti idõszakot, akkor ugyanis csak a japánokra koncentráltunk –, hogy igenis mi felül tudjuk múlni a brazilokat. Ezt a hozzáállást kellene átvennünk, és akkor hegyeket tudnánk megmozgatni együtt. Csisztu: Azt mondtad, hogy gyermeki izgalommal léptetek pályára. Szerintem, ha valaki egy jó fél évvel ezelõtt megkérdezte volna: van-e realitása annak, hogy a brazilok Magyarországon futballozzanak, mindenki nemet mondott volna. Egy ember talán mégis volt, akinek ilyen nagyszabású tervei voltak, õ pedig nem más, mint Bozóky Imre, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Bozóky (felvételrõl): Már december közepén tudtam, hogy Lothar Matthäus lesz a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Az volt a gondolatom, hogy az az ember, aki 150-szer húzta magára a német válogatott mezét, nyert világ- és Európa-bajnokságot, Aranylabdát, és sorolhatnám a trófeákat, azt csak egészen speciális mentalitással tudta elérni. És ha ebbõl sikerül átadnia a játékosoknak, a magyar futball gazdagodik vele. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

96

Kaszala: Milyen csodadolgokat várhatunk még meccslekötés tekintetében? Bozóky: Mi eddig is törekedtünk arra, hogy jó csapatokat hozzunk ide, hiszen tanulni csak jobb csapattól lehet, erre nekünk nagy szükségünk van. Folyamatban vannak tárgyalások, elképzelhetõ, hogy rövid idõn, 1-2 éven belül Olaszországot, Franciaországot és Argentínát is köszönthetjük itt, Budapesten. Úgy vélem, ebben leginkább az a fontos, ha ezek a csapatok eljönnek, akkor hasonlóan szép estéje lesz a futballnak, és tudunk tõlük tanulni is. Kaszala: Péter, ti mikor értesültetek arról, hogy a brazil válogatott itt lesz Magyarországon, és te mondjuk Ronaldinho ellen focizhatsz? Hogyan készültél erre? Lipcsei: A walesi mérkõzés után dõlt el véglegesen, hogy jönnek a brazilok. Akkor nem voltam a keretben, még szórakoztunk is Gera Zolival az öltözõben, hogy Gerzson, remélem, szerzel majd jegyeket a brazil meccsre. Aztán hála Istennek, úgy jött össze, hogy bekerültem a válogatottba, s örömmel vettem, hogy ilyen nagy sztárok látogatnak hazánkba. Csisztu: Mikor találkoztál elõször a brazilokkal? Csak ott a meccsen, vagy esetleg elõtte kialakult már bármiféle személyes kontaktus? Lipcsei: Nem, velük csak a meccs elõtt találkoztam személyesen, de nekem volt szerencsém kint játszani Portugáliában, a Portóban, s rengeteg brazil játékossal találkoztam. Bár nem voltak válogatottak, talán egyedül Alosio, aki most a Porto másodedzõje, vele voltam nagyon jó viszonyban. A brazilok egy nagyon szimpatikus nép, mind a pályán, mind a pályán kívül is. Ráadásul elegánsak, jó felnézni rájuk. Csisztu: És rendkívül szórakoztató focit is játszanak, köszönhetõen a nagy sztároknak, mint Ronaldinho, akinek a véleményére mi is kíváncsiak voltunk, mit is vár a magyarországi ittléttõl. Ronaldinho (felvételrõl): Nyerni jöttünk ide. Szeretnénk látványosan és eredményesen játszani, hogy örömet szerezzünk a brazil foci híveinek. Minden adott ahhoz, hogy egy közönségszórakoztató meccset játsszunk a magyarokkal, és nagyon boldog lennék, ha a végén egy gyõztes brazil válogatott tagja lennék. De egyébként is ezzel a csapattal tényleg öröm játszani, akárhol, akármelyik gárda ellen lépünk pályára. rivális


97

Kaszala: A látványosságot említetted az elõbb… Neked a Barcelonában nagyon jól megy, a csapatod szárnyal, de idõrõl-idõre mégis felmerül a kérdés, hogy a brazil nemzeti együttessel miért nem fut ennyire a szekér? Gondolok például a legutóbbi mérkõzésekre…. Ronaldinho: Igen, Brazíliában mindenki azt várja tõlünk, amit a klubunkban hétrõl-hétre lát, de szerintem ez ennél bonyolultabb, hiszen az is elõfordulhat, hogy a saját egyesületében valaki más poszton van, mint itt. Ennek ellenére a válogatott játékával sem volt baj, a helyzeteink mindig megvoltak, csak a kihasználásukkal volt némi gond. Most mindannyian jó formában vagyunk, és meggyõzõdésem, hogy ettõl a csapattól a közönség joggal várhatja el a nagyon szép focit, ezek a fiúk méltók a brazil nemzeti együtteshez. Csisztu: Mit gondolsz, sikerül-e végre a magyarok elleni nyeretlenségi sorozatot megtörni? Ronaldinho: Ahogy már mondtam, mi mindig nyerni szeretnénk. Bár tiszteljük ellenfeleinket is, a magyar válogatottat sem szabad alábecsülnünk, számunkra csakis a gyõzelem lehet elfogadható eredmény. (A szünetben pedig esélylatolgatásra került sor, vajon melyik együttes lesz a magyar csapat következõ ellenfele. Mi inkább az európai csapatokra gondoltunk, bár Lipcsei Péter komoly tétet tett fel arra, hogy egy éven belül az argentin válogatott is hazánkba jön. Nos, Péter, ezúton üzenjük megnyerted a fogadást, jóllehet az egy év kitolódott, de az argentinok mégiscsak eljöttek, mint tudjuk 2005. augusztusában. Tiéd az üveg pezsgõ!) Csisztu: Ahogy már beszéltünk róla, a brazilok gyönyörû, szórakoztató, élvezetes játéka mindenkit lázba hoz. Péter, ti mit vesztek észre ebbõl a pályán? Látjátok ti is a jó megoldásokat, és csettintetek egyet az ujjatokkal, hogy na, igen, vagy az ember azért küzd, hogy hasonlóakat produkáljon? Lipcsei: Megmondom õszintén, a meccs hevében az ember nem gondol ezekre, de egy találkozó után én soha nem tudok aludni, így most sem, s ilyenkor végigpörgetem magamban a szituációkat. Káprázatos dolgokat csináltak, és ezt csak ilyenkor fogom fel, milyen öröm is volt ezt nézni belülrõl. Sajnos, mi nagyon messze vagyunk ettõl. Ezt az egy-két Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

98

érintõs játékot örömmel ûzték, nevetgéltek közben, a meccsen is, lehetett látni rajtuk, hogy élvezik a futballt. És amit elõbb Ronaldinho mondott, hogy tisztelik az ellenfelet, ez is érezhetõ volt. Persze nekünk is tisztelnünk kellett az ötszörös világbajnokot. És õk mindig is nyerni szeretnének, nem adhatják egy rossz játékhoz a nevüket, jóllehet hallottunk mi is a meccs elõtt olyan hangokat, hogy már le van beszélve egy döntetlen vagy valami jobb eredmény a magyarok számára. Ilyen az õ értékrendjükben nincs, egy cél van, gyõzni. Kaszala: A jókedvet említetted… Nekünk volt szerencsénk ott állni a második félidõ alatt a brazil kispad mögött, s láttuk, hogy Roberto Carlos milyen vidáman, jókedvvel dirigálta a kispadról a többieket, szinte bohóckodott, de ugyanakkor spannolta is a cserére várókat, a melegítõket. A jókedvhez tartozik az is, hogy a brazil szövetségi kapitány nekünk azt mondta, az õ együttese olyan, mit egy brazil zenekar. Parreira (felvételrõl): A brazil válogatottat leginkább talán egy zenekarhoz, mondjuk egy szambaegyütteshez lehetne hasonlítani. Rendkívül fontos, hogy a szólóhangszereseket egy megbízható ritmusszekció vegye körül, csupa-csupa kiváló dobossal. Csisztu: Ahogy halljuk, van itt egy komoly alapadottság, olyan országból érkeztek, olyan világban nõttek fel, ahol a grundfoci komoly szerepet játszik, sok fiatalnak ez az egyetlen kiugrási lehetõség. Péter, szerinted melyek lehetnek azok a tulajdonságok, amelyekben a magyar válogatott fejlõdni tud – hangsúlyozom, nem fejlõdni kell, hanem tud – Lothar Matthäusszal, és ez egy lépést jelenthet a vb-re való kijutásban? Lipcsei: Elsõsorban az, amit Lothar is említett, hinni kell magunkban, hiszen azzal hegyeket lehet megmozgatni. De visszatérve arra, amit a brazil kapitány mondott, tényleg úgy fociztak, mintha szambát táncoltak volna. Nekem volt szerencsém kint a Portónál látni, hogy a brazilok mindig olyan örömmel játszottak. És ha ki is kaptunk, akkor is hazafelé a buszon vagy a repülõn mindig volt valamelyiküknél csörgõdob, leültek hárman-négyen, elõvették és énekeltek, táncoltak – pedig vereséget szenvedtünk. Nálunk, Magyarországon mi van? Ha kikapunk, mindenki fejét lehajtva vonul le a pályáról, senki nem szól senkihez. Õk pedig nevettek és vigyorogtak a repülõtéren is. rivális


99

Csisztu: Ez olyannyira így van, hogy amikor néhány hónappal ezelõtt elõször találkoztunk Lothar Matthäusszal, megdöbbenéssel mesélte, hogy a játékosok lehajtott fejjel, már-már görnyedt háttal mentek oda bemutatkozni. Tehát nem erõtõl duzzadó, önbizalommal átfûtött csapattagokkal találkozott, hanem olyan fiatalemberekkel, akik szinte féltek. Ezen hol lehet változtatni? Te, aki légiós voltál, tudsz ebben segíteni? Lipcsei: Mindenképpen, mert amit három év alatt kint tanultam, az kifejezetten pozitív. A déli nép szeretete, az ország, az emberek maguk is imádták a futballt, ha kikaptunk, még akkor is megveregették a vállunkat a bevásárlóközpontokban. Annyira szerették és szeretik a focit mind a mai napig és a labdarúgókat is, hogy szerintem ott egy játékos isten volt. Mindenki felnézett rájuk, a gyerekek pedig éjjel-nappal futballoztak. Amikor a Portóval kint voltunk Brazíliában, Rióban, öröm volt nézni, ahogy a srácok a homokban még hajnal 4-kor is rúgták a bõrt. Gyakorlatilag nem tudtunk aludni emiatt, s a szálloda ablakából figyeltük, hogyan zsonglõrködnek a labdával. Kaszala: Mi hiányzik nekünk vagy mi hiányzik belõlünk magyarokból? Lipcsei: Nagyon-nagyon sok minden. Kaszala: De konkrétan a focit nézve… Neked például személy szerint miben kellene változnod? Lipcsei: Én már kifelé megyek a fociból, mert ha számolgatok, bizony én 35 éves koromig tervezem a labdarúgást, tehát még 3 évig szeretném sikeresen folytatni. De leginkább az, amirõl az elõbb beszéltünk… Az alapoknál kezdõdik minden, mi már a játékos-kijáróban elveszítjük a mérkõzést, õk pedig önbizalomtól duzzadva jönnek ki. Volt abban is részem, amikor a Hollandia-Magyarország meccsen kikaptunk 7-1-re, õk már a kezdet-kezdetén is nevetgéltek, nyomták a zrikákat egymásra, viccelõdtek, mi pedig falfehéren, remegõ lábakkal jöttünk, pedig még semmi sem történt. Lehetett is látni, hogy elveszítjük a meccset, s ez is a mentalitástól függ. Kaszala: De ti örömmel léptek a pályára? Megvan még az öröm vagy inkább a félelem van jelen? Lipcsei (megfontoltan): Persze, én most is úgy mentem ki a brazilok ellen, hogy gyõzni szeretnék. De valahogy ahogy kilépek, kisebbségi érzésem lesz, hiszen tudom, mekkora sztárok õk. Egy embernek pedig reálisan Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

100

nézve el kell tudni dönteni, hol áll õ, és hol a másik. Ez volt a brazilok ellen is, tudtuk, hogy õk milyen nagyságok, s azért mi sokkal kisebbek vagyunk. Csisztu: Roberto Carlost is volt alkalmunk megszólaltatni, aki nemcsak a pályán, hanem a kispadnál is – ahogy már szó esett róla – igazi vezéregyéniségként fogta össze a csapatot. Hogy látod, mi a fontosabb, hogy közel azonosan jó képességû játékosok alkossák a válogatottat, vagy szükséges egy olyan önbizalommal rendelkezõ húzóember, akinek az eltökéltsége átragadhat a kishitûekre? Lipcsei: Mindenféleképpen kellenek a rutinos játékosok. Nálunk azt mondják, hogy 30 fölött már öreg a labdarúgó. Pedig most itt volt rá a példa, hogy Cafu 35-36 éves, és úgy ment a pályán, hogy meg sem lehetett állítani. Úgy vélem, ha valaki megteszi, amit kell, nem számít a kor. Megint visszakanyarodnék a mentalitásra és Portóra, a 36 éves Pintau délelõtt rendesen edzett, délután pedig kijött önszorgalomból a futószalagra és futott. Szerintem egy magyar játékos ennyi idõsen nem fogja megcsinálni, hogy délelõtt tréningezik, délután pedig 30-40 percet fut. Kaszala: A kishitûségrõl beszéltél… Szerintem semmi okotok erre, amikor ugyanis sikerült elkapnunk Robert Carlost az egyik lépcsõfordulóban, kifejezetten magasztalt titeket és a magyar futballt. Roberto Carlos (felvételrõl): Kellemesen csalódtam a magyar válogatottban, hiszen sokat javultak az utóbbi idõben, és õszintén remélem, lesz ez még jobb is. Úgy látom, Lothar Matthäus a legjobb választás volt, vele szinte garantált a fejlõdés. Szerintem a magyarok igenis kijuthatnak a világbajnokságra, de ennek érdekében nyugodtan és fõleg türelmesen kell dolgozniuk. Magyarország? Szép ország, komolyan mondom, ha lehetõségem lesz rá, nyaralni biztosan visszajövök. Csisztu: Egy nagy sztár ilyen megnyilvánulása csak udvariassági kör, vagy lehet némi igazságtartalma a szavainak? Lipcsei: Megmondom õszintén, meglepõdtem a nyilatkozatán. Nagyon jól esett, személy szerint nekem. Ugye, Lothar is azt mondta, nem Észtországgal vagy Moldáviával szeretne meccset játszani, hanem ilyen nagy csapatokkal, és inkább nem számít az eredmény – megyünk Kínába, aztán Németországba, leginkább azért, hogy tanuljunk. Erõsödnünk rivális


101

kell, hiányzik a nemzetközi rutin, hiszen ezek a fiúk rengetegszer lépnek pályára – szerda, szombat, vasárnap –, és olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, amely a mi gárdánkban még nincs meg. Csisztu: Azt látjuk tehát, hogy lelki adottságokban van mit pótolni. De mi a helyzet a fizikális dolgokkal, a rutin mellett még mindig komoly hátrány – az elmúlt években nagyon sokat cikkeztek róla –, hogy nem bírják a játékosok, fõleg az utolsó 10 percet, s ott történnek a nagyobb bakik. Nekem azonban most úgy tûnt, hogy erõnlétben nincs olyan nagy ûr. Jól láttam én ezt, vagy csak látni szerettem volna? Lipcsei: Szerintem jól láttad. Természetesen elfáradtunk, de úgy vélem, mindenki bírta, amennyi idõt szánt neki a kapitány. Már a klubedzõink is elmondták nekünk, hogy elõfordul: többet futunk, mint az ellenfél játékosai. Mi állandóan úton vagyunk, õk pedig ésszel futják, tudják, hogy mikor van szükség arra a 10-20 méterre, utána pedig kocognak és sétálnak. Mi pedig állandóan nyomozzuk a labdát… Õk már meg tudják különböztetni, hogy mikor, mit kell csinálni, és sajnos, ezt nagyon jól csinálják. Kaszala: A brazil válogatott szövetségi kapitánya éppen ezzel kapcsolatban jegyzett meg nekünk valamit… Parreira (felvételrõl): A brazil válogatott szövetségi kapitányaként abból a szempontból könnyû a dolgom, hogy nagyon sok jó játékosból tudok válogatni. Örömteli, hogy mindenki, minden körülmények között képes hozni legalább a 60 százalékot, de az olyan kivételesen technikás játékosok, mint például Kaká vagy Ronaldinho, gyakran a teljes mezõny fölé emelkednek. Õk olyan alapképességekkel rendelkeznek, amilyennel a világon csak nagyon kevesen. Ami Luis Fabianót illeti, az õ példája is tökéletesen mutatja, hogy ha valaki mondjuk sérülés miatt kiesik, legyen az akár Ronaldo, a helyére beugró szinte ugyanazon a szinten képes õt helyettesíteni. (A második félóra elõtt Lipcsei Péter õszinte elismerését fejezte ki a beszerzett nyilatkozatok miatt, s elmondta, milyen érdekes is volt hallani a szövetségi kapitányt vagy éppen Ronaldinhót és Roberto Carlost. No, és persze még tovább taglaltuk az önbizalom-kishitûség kérdést is, de aztán újra a mikrofonok mögött folytattuk...) Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

102

Kaszala: Ahhoz, hogy a brazil válogatott 60 százalékát tudjátok hozni, mennyit kellene teljesítenetek a pályán? Lipcsei: 200-300 százalékot. Belülrõl érezni õket óriási dolog volt, de láttuk, hogy bánnak a labdával. Ráadásul rettenetesen gyorsak, úgy vettem észre, 3-4 gondolattal elõrébb voltak, mint mi. Volt egy akció – én középen álltam, középsõ védõként, Lothar kérte, hogy jobbra és balra is segítsek be, mindig duplázzuk meg, ha valakit kicseleznek, én legalább ott legyek –, felpasszolták Ronaldinhónak a labdát, õ pedig visszapasszolta, s periférikus látásból már láttam, hogy két oldalt jön Cafú és Roberto Carlos is, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy jobbra vagy balra forduljak, mert mindkettõ robogott, mint a gyorsvonat. Ebben még sokat kell fejlõdni. Kaszala: Ez azt jelenti, ha ti 60 százalékot teljesítetek a pályán, az kevés? Lipcsei: Igen, mindenképpen. Ráadásul egy 60 százalékot hozó brazil válogatott ellen nekünk legalább 200 százalékot kellene hoznunk. Csisztu: Kíváncsiak voltunk más magyar játékos véleményére is, természetesen a szépítõ gól szerzõjét, Thorgelle Sándort is megkérdeztük. Thorgelle (felvételrõl): Bíztam abban, hogy pályára fogok lépni, s minden egyes percet próbáltam százszázalékosan kihasználni. Nagyon örülök, hogy sikerült gólt lõnöm. Csisztu: Lelkileg ezek szerint rendezted már azokat a dolgokat, amelyek az elmúlt hetekben elég nagy felfordulást okoztak. Thorgelle: Egyáltalán nem foglalkozom vele, tulajdonképpen csak a sajtó fújta fel a dolgot, nekik is kell valami. Ilyen jellegû összetûzések rendszeresen történnek a pályán, most ez fel lett kapva, én nem vagyok hajlandó ezzel foglakozni. Kaszala: Az eredmény tekintetében mit gondolsz, ez a valóság? Thorgelle: Nagyon buta egyéni hibákból kaptuk a gólokat, úgyhogy bõven kell még fejlõdnünk, hogy ott legyünk az élvonalban. Csisztu: Fontos, hogy egy csapaton belül ne legyen feszültség. Péter, megoldódott már ez a helyzet? Lipcsei: Igen, rendezõdött a dolgunk. Szerdán még bajnoki meccs volt, csütörtökön, amikor megérkeztünk a szállodába, Róth Anti utánpótlásedzõ volt az, aki leült velünk úgymond hatszemközt beszélni – köszönjük neki ezúton is. Meghallgattuk és õ is minket, tulajdonrivális


103

képpen mind a kettõnknek részben igazat adott. Másodszor Lothar jött oda hozzánk, azt mondta, mindent félre kell tennünk, hiszen most már egy hajóban evezünk, a meccsekre kell készülnünk. Kaszala: Ez azt jelenti, hogy kezet fogtatok és félre tettek mindent? Lipcsei: Igen, megtörtént a kézfogás, fotót is készítettek róla, s attól kezdve egy hajóban eveztünk, és rendbe jött közöttünk minden, elfelejtettük azt, hogy a bajnokin egymásnak mentünk. Csisztu: Beszéltünk Szabics Imrével is, akitõl külföldi szereplése miatt az ember rutint és több önbizalmat vár, errõl korábban ugye már több szót ejtettünk. Szabics (csalódottan, felvételrõl): Úgy gondolom, hogy ilyen meccsen az ember csak nyerhet, szerintem jó teljesítményt sikerült nyújtanunk. Nyilvánvalóan jobb csapat a brazil, de talán az a legfontosabb, hogy örömet szereztünk a kilátogató nézõknek. Csisztu: Volt már ilyen élményed, hogy a Népstadionban ennyi szurkoló szorított a magyar csapatért? Szabics: Talán az olaszok és a portugálok ellen látogatott ki utoljára ennyi ember a stadionba, akkoriban én még nézõként voltam jelen, úgyhogy idehaza most játszottam elõször ekkora közönség elõtt. Nagyon jó volt, de örülnék, ha a nézõk a további meccseinkre is kijönnének. Kaszala: Az elsõ 30 percben szinte egyenrangú ellenfelek voltatok, aztán fordult a kocka. Mi az, amibõl nálunk hiány van, õk pedig nagyon fel vannak abból szerelkezve – erõnlét, technika vagy valami más? Hogy láttad ezt te játékosként belülrõl? Szabics: Nem akarok okoskodni, de elég megnézni, hogy melyik játékos, melyik bajnokságban, melyik csapatban játszik, és azt hiszem, ezzel elmondtam mindent. Sokkal elõrébb járnak, mint mi, mégis minden tiszteletet megadtak nekünk, nem játszottak nagyképûen. Természetesen mi is tiszteltük õket, õk pedig nem kezeltek le. Csisztu: Ez a végeredmény jelenleg a realitás? Szabics: Ha berúgtuk volna a helyzeteinket, akkor lehetett volna szorosabb is az eredmény. De ha azt nézzük, hogy õk a világbajnokok, és hogy hány hely is van közöttünk a világranglistán, akkor ez a realitás. Csisztu: Normális ez az elkeseredett hangulat, vagy egy ilyen kaliberû Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

104

mérkõzés erõt adhat a jövõre nézve? Azt hiszem Péter, ezt neked volt alkalmad Szabics Imrével átbeszélned… Lipcsei: Igen, ez Iminek külön kérése volt, de mi egyébként is jóban vagyunk, már ma is kétszer beszéltünk telefonon. Volt benne csalódottság, hiszen én is úgy éreztem, hogy egy idegenlégiós, Stuttgartban játszó labdarúgónak kezdõként kellene pályára lépnie. Ez az én szerény véleményem. Imi ezt egy kicsit rosszul emésztette meg, ezt elemezgettük hosszasan egész este. Fiatal srác, úgyhogy a lelkével is kellett törõdni egy kicsit, de remélhetõleg minél hamarabb túlteszi magát ezen, és a bajnokikra koncentrál majd. Kaszala: Ez azt jelenti, hogy te voltál a lelki támasz az este, éjszaka folyamán? Lipcsei: Megmondom õszintén, mi hárman nagyon jó barátságban vagyunk, Lisztes Krisztián, Szabics Imre, meg én. Most Krisztiánon van a legnagyobb teher, mivel mûtötték, õt még jobban kellett vigasztalni. Megpróbálom mindkettõjüket támogatni, hiszen nagyon közel állnak a szívemhez. Csisztu: Kirajzolódni látszik Lothar Matthäus csapata, több fiatal is helyet kapott a gárdában, Szabics Imre talán ezért volt így elkeseredve. Mi megkérdeztük a szövetségi kapitányt, mennyire volt elégedett csapatával. Matthäus (felvételrõl): Egyáltalán nem látom tragikusnak a helyzetet, hiszen a világ legjobb csapata ellen játszottunk, de remélem, néhány játékos végre megérti, hogy nemcsak a száját kell jártatnia, hanem a pályán is teljesítenie kell. A jövõben erre helyezzük a fõ hangsúlyt, de talán érthetõ, hogy néhányan ma idegesebbek voltak a kelleténél. Azt gondoltam, a brazilok ennél védekezõbb focit játszanak majd, de õk jól lerohantak minket. Még ocsúdni sem volt idõnk, olyan volt, mintha egy másik dimenzióban játszottak volna. Bizonyos szempontból már szerettem volna túl lenni ezen az estén, mert már jó régóta nem aludtam, a következõ napokat pihenéssel töltöm. A világ nem dûlt össze, végül is a világ legjobb csapatától, a braziloktól kaptunk ki, tapasztalatokkal pedig gazdagodtunk, ezek a jövõben segítenek majd. Kaszala: Biztos ráfér Matthäusra is a pihenés, hiszen nagy a sajtó érdeklõdése, nagy a nyomás rajta, olyan elvárásoknak kell megfelelnie, rivális


105

amely a legerõsebb pszichéjû embernek is nehéz lenne. Mi a véleményed, milyen csapatot tervez építeni a kapitány, mert az látszik, hogy egy nagyon átalakulóban lévõ gárda ez… Lipcsei: Lothar próbálgatja a játékosokat, legalább 30-35-en megfordultunk a hat mérkõzés alatt a csapatban. Keresgeti a legalkalmasabbakat, és én úgy gondolom, hogy jól húzott bele. Itt van például Huszti Szabi vagy Juhász Roland, egyszeres, kétszeres válogatottak voltak, nem okoztak csalódást. S még lesz meccs, ahol keresheti a játékosokat, és remélem az elsõ, horvátok elleni találkozóra meg is találja. Kívánom neki, hogy legyen sanszunk kijutni a vb-re. Kaszala: Ha már Husztit említetted… nem furcsa, hogy a Ferencváros nem tartott rá igényt, a válogatottban pedig ott van? Lipcsei: Igen, de ezt sem az én feladatom lenne megítélni. Nagyon sajnáltuk, amikor Szabika elment, mert rettenetesen tehetséges. A Fradiban úgy döntöttek, hogy kölcsönadták a Sopronnak, de úgy tudom, hogy nyáron automatikusan visszajön. Kaszala: Nagyon sokat beszéltünk a kishitûségrõl és az önbizalomhiányról… Az elõbb említetted, hogy örültél Roberto Carlos nyilatkozatának. Most hallgassuk meg, mit mondott Roque Junior, és akkor talán még boldogabb leszel. Roque Junior (felvételrõl): Jó kis meccs volt! Örülök annak, hogy nekünk kifejezetten jól ment a játék, és bár a magyarok sem voltak rosszak, biztos gyõzelmet arattunk. Maga a meccs tökéletesen szolgálta a felkészülésünket a világbajnoki selejtezõkre. Sajnos, sokat még nem láttam az országból, a keddi edzés után már nem volt lehetõségünk kimozdulni, de szerintem ezt ma este biztosan pótoljuk, és elnézünk néhány helyre. Ha pedig jól sikerül az este, még az sincs kizárva, hogy egyszer visszajövök, mondjuk egy kellemes nyaralásra. Bár ezt azért még nem ígérem meg, remélem, nem haragudtok meg érte…(nevetve) (Azt sajnos nem sikerült kiderítenünk, hol múlatták az idõt a brazilok, de az adásban ígéretet tettünk arra és ezúton is vállaljuk, ha Roque Junior visszatér Magyarországra, szaván fogjuk, s megtudjuk tõle, hogyan és kivel töltötte ezt az utolsó estét.)


106

Csisztu: Kíváncsi lennék arra, hogy sikerült-e valakit megközelítened a brazil válogatottból, vagy ezeket a véleményeket itt nálunk hallottad elõször? Lipcsei: Tõletek hallottam ezt elõször, mert senkivel sem sikerült közvetlen kontaktust kialakítanom. Itt, most értesültem mindenrõl, és kifejezetten jól esett. Csisztu: Jellemzõ, hogy egy-egy ilyen válogatott program során nem nagyon vegyültök, vagy ez inkább ellenfél függvénye? Lipcsei: Imi együtt játszik a Stuttgartban Bordaunnal, és a meccs elõtt elkezdett vele beszélgetni. Lotharnak azonban az volt a kérése, hogy fejezzük be a magándiskurzusokat, és próbáljunk inkább a meccsre koncentrálni. Ez volt talán az egyetlen személyes kontaktus, utána már nem is kereste senki a kapcsolatokat. Kaszala: A mezcsere simán ment? Lipcsei (fejet rázva): Nem, nem. A játékosok azt mondták, hogy szeretnének cserélni. Imi csapattársával, Bordeaunnal el tudta cserélni, meg még talán ketten a pályán. Azt mondták, hogy az öltözõben majd megejtik. Szertárosunk összeszedett vagy 12 mezt, bevitte hozzájuk, õk pedig visszaküldtek talán 2 kapusmezt és egy válogatott felsõt. Nem volt nagy üzlet… Kaszala: Ha mezt nem is sikerült begyûjtenetek, de dicsérõ szavakat igen. Roberto Carlos és Roque Junior magasztalása után hallgasd meg Mancinit, mert õ is elégedett volt veletek. Mancini (felvételrõl): Nagyon jól ment a játék. Egyáltalán nem volt könnyû dolgunk a magyarokkal, de végül is azt hiszem, megérdemelten nyertünk. Az, hogy már az elsõ félidõben három gólt szereztünk, döntõ volt, mivel a másodikban az eredmény miatt már nem igazán kellett aggódnunk. A végeredményt is reálisnak tartom, hiszen a miénk most is borzasztóan erõs válogatott, és egy ötszörös világbajnoknak igenis illik gyõznie. Tetszik az országuk, jól érzem itt magam. Kaszala: Reméljük, hogy mindez nemcsak udvariassági kör volt, s komolyan gondolták a világsztárok, amit mondtak, viszik jó hírünket az egész világon, ami azt is eredményezheti, hogy újabb futballnemzeteket lásson vendégül hazánk.

rivális


107

Csisztu: Az eredmény ismeretében érdemes a kapitányok véleményét is meghallgatni. Matthäusét ismerjük már, de mi megkérdeztük Parreirát is. Parreira (felvételrõl): Ez a gyõzelem, ez a mérkõzés, azt gondolom, remekül mutatta be, milyen az igazi brazil foci. Gyorsan, technikásan játszottunk, és nem hagytunk sok teret az ellenfélnek. Örülök, hogy játékosaim felszabadultan focizhattak, így a közönség is láthatott néhány egész könnyed, trükkös megoldást. Sok helyzetünk volt, amelyekbõl négyet kihasználtunk, úgyhogy az eredménnyel is teljesen elégedett vagyok, nem beszélve arról, hogy megtört az átok, a magyarok ellen is nyerni tudtunk. A meccs elõtt azt kértem a csapatomtól, hogy várja meg türelmesen, amíg megtalálja a rést a magyar védelmen, és próbáljunk gyorsan visszazárni, hogy a kontratámadásokkal se gyûljön meg a bajunk. Szóval egy igazán szervezett, sokmozgásos futballt szerettem volna látni, és úgy gondolom, a játékosok maximálisan betartották az utasításaimat. Mivel a második félidõben már folyamatosan cseréltem, szakmailag, az alaptaktikát illetõen az elsõ játékrész sokkal jobban tetszett, az ekkor mutatott teljesítmény döntötte el a meccset. Alapvetõen tehát egy motivált, összeszedett brazil válogatottat láthattunk, és kifejezetten örülök, hogy látványos, szép játékkal sikerült nyernünk. Csisztu: Péter, ez a meccs pozitívan vonul be a hangulat, a nézõk és az ellenfél miatt a te pályafutásodba, vagy egy vesztes meccs nem lehet pozitív? Lipcsei: Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert nagyon nagy dolog volt játszani ellenük, de az ember azt nem tudja megemészteni, hogy kikapott. Rágódik rajta, mit rontott el, és próbálja a hibákat kijavítani, hogy legközelebb ne forduljon elõ. Ez a nap mindenképpen egy óriási ünnep volt hazánk számára, a közönség jól szórakozott, fantasztikus sztárokat láthatott, és olyan megmozdulásokat, melyek ritkák a magyar pályákon. Kaszala: Ez lesz a pályafutásod csúcsa, tehát non plus ultra-ként vonul be a te karriered történetébe? Lipcsei: Igen, 55. válogatottságom volt, és éppen a brazilok ellen, azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni. Kaszala: Hogyan tovább? Lipcsei: Nekem még van 8 forduló a bajnokságból és a kupadöntõ. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

108

Szeretnénk megnyerni a bajnokságot, és úgy játszani, hogy a szövetségi kapitány számítson ránk. Csisztu: Ha egy hosszabb távot nézünk – azt mondtad, 2-3 évig még folytatod –, mi lehet egy realitásalapú vágy a világbajnokságot illetõen? Kaszala: Annál is inkább, mert a brazil szövetségi kapitány és több sztár is azt jelezte, Lothar Matthäusszal kijuthat a válogatott a vb-re. Lipcsei: Ezeken a mérkõzéseken tudunk tanulni, ki kell elemezni a hibákat, gondolom, ezt majd meg is tesszük, és ha tudunk változtatni, odafigyelni az edzõtáborokban, akkor lehet sanszunk, Lothar is azt mondta: a csoportban nem mi vagyunk az esélyesek, és talán ez lehet a legnagyobb sanszunk.

rivális


109


110

Vörös Zsuzsa – Balogh Gábor (Vörös Zsuzsa athéni olimpiai aranya után azonnal ígéretet tett arra, hogy a Rivális vendége lesz. A bajnoknõt nem volt egyszerû utolérnünk, évek óta ismert telefonszáma ugyanis az adás hetében nem válaszolt. Három napunkba telt, mire kinyomoztuk az új számot, és meggyõztük Zsuzsát – akinek addigra már elege volt mindenbõl és mindenkibõl, s csak egy kis nyugalomra vágyott –, hogy jöjjön el a mûsorba, méghozzá azzal a Balogh Gáborral, aki sydney-i ezüstje után mindössze 11. lett Athénban, pedig tõle is mindenki aranyat remélt. Balogh érkezésében sem lehettünk biztosak, hiszen a világbajnok már többször bizonyította, notórius késõ, ráadásul lelkileg is nagyon maga alatt volt, fontolgatva, hogy végleg abbahagyja az öttusát. Gyanúnk beigazolódott, jelenlegi legjobb férfiöttusázónk késett, ráadásul világvége ábrázattal lépett a stúdióba, miközben már javában zajlott az adás. Ilyen még nem fordult elõ a mûsor egyéves történetében, mint ahogy az sem, hogy egyik meghívott vendégünk telefonjával a fülén sétáljon be a mûsorba, a mondat elsõ felét még oda, míg a másodikat már a stúdiómikrofonba rebegve. Gábor megérkeztéig azonban akadt éppen elég kérdezni valónk az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok öttusázónõtõl Vörös Zsuzsától, aki örömmel mesélt nekünk.) Csisztu: Túl sok volt körülötted az olimpia óta zajló nyüzsgés, zûrzavar. Azt tapasztaltuk a jelekbõl, mint ha azt mondtad volna, hogy elég, most egy kicsit elvonulnék, hogy minél kevesebben érjenek el. Vörös: Igen, mindez így együtt igaz. Nagyon sok volt már, és ez így bõven elég is volt. Végre, el tudtunk menni a párommal és a kis kutyáimmal Ausztriába pihenni, ki is volt kapcsolva a telefonom. Azóta úgy próbálom megszûrni a híreket, a megkereséseket, hogy lecseréltem a telefonszámomat és az az óta is titkos. Kaszala: Igen, ez egy praktikus ok. Mi kisebb pánikban is voltunk, hogy egyáltalán hogyan szervezzük meg ezt a beszélgetést. Egy szó, mint száz te magadban már az ünneplésen, a pihenésen és a feltöltõdésen is túl vagy, s tulajdonképpen már egy új, minden címet begyûjtött Vörös Zsuzsa ül itt velünk, aki már elõre nézne, vagy azért még jó elrévedezni a múltban? Vörös: Mindenképpen jó elrévedezni, az ember azért szereti, ha rivális


111

megünneplik, és a jóra vissza tud emlékezni, s ebben az évben, sõt az elmúlt két évben nagyon-nagyon sok jó dolog történt velem. Koppkopp-kopp Csisztu: Ez volt a kopogás hangja, ugyanis egy szép nagy faasztalunk van itt bent a stúdióban… Vörös: Igen, le kellett kopognom. El tudnék még ünnepelgetni, igazából nem is ünnepeltünk még. Csisztu: Miért nem? Vörös: Mert úgy elment az idõ. Nagyon sok helyen voltam. Annyi minden történt velem, annyi helyre hívtak. A közeli ismerõsökkel, a jó barátokkal a családdal még nem is tudtunk ünnepelni, úgyhogy ezúton üzenem mindenkinek, – rokonoknak, barátoknak –, hogy még nem maradtak le semmirõl. Kaszala: Viszont, ha jól tudjuk, volt egy nagy ünneplés Svájcban, ahol a színészi Oscar-díjnak megfelelõ kitüntetést vehetted át, ez volt az a bizonyos Sportsstar-díj. Vörös: Igen. Nem tudom, hogy végül is a színészi díj milyen súlyos, de azt tudom, hogy ez a szobrocska nagyon nehéz volt. Cipeltem haza, majd leszakadt a kezem, de azt mondtam, ah, ezt kibírom. A NOB és az Eurosport felkérésére a Nemzetközi Sportági Szakszövetségek jelölték ki azt a legjobb európai férfi és nõi sportolót, aki a sportágában az olimpián és az idei évben a legjobb teljesítményt nyújtotta. Kaszala: Számítottál erre? Vörös: Én nem is tudtam, hogy létezik ilyen, úgyhogy egyáltalán nem számítottam rá. Ehhez egyébként egy nagyon kedves kis történet kapcsolódik. Már köztudott, hogy vannak kutyáink. Az egyik kiskutyámért, egy birdet collért Franciaországba kellett mennem szeptember elején. Lausanne mellett mentünk el, kb. hajnali 3 lehetett, sötét volt, semmit nem láttunk, nagy tó és kész, ennyi. Már nagyon nyûgösek voltunk, közel 20 órája vezettünk. Na jó, talán annyi ideje még nem, de egy ültõ helyünkben levezettük Lyont oda-vissza, így nagyon fáradtak voltunk. No, és én akkor megfogadtam, ide Svájcba többet nem jövök. Lausanne, ezt felejtsék el – ez az a hely, ahova soha nem térek vissza, elfelejtem örökre! És láss csodát! Eltelt egy hét, és jött a meghívó, hogy Lausanne és Svájc és repülõ… Aztán persze gyorsan visszaszívtam az Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

112

egészet, hiszen napfényben is láttam a várost, nagyon-nagyon szép volt. Szeretnék még visszamenni, de csak repülõvel. Kaszala: Hogyan képzeljük el ezt a díjátadó gálát, ez egy igazi sportshow volt? Vörös: A Nemzetközi Olimpiai Múzeumban rendezték, elõtte volt egy kis állófogadás, egy külön terembe szólították be a versenyzõket sportáganként, elõször volt egy kis összefoglaló a sportágról, utána a két versenyzõrõl egy kis film – ezt az Eurosporton is lehetett látni –, aztán bejelentették a neveket, kiszólítottak minket. Utána a nemzetközi sportági megbízott – a mi esetünkben a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnöke – beszélt az öttusáról, és méltatott minket, ezek után volt a díjátadás. Csisztu: Zsuzsi, azért fantasztikus így végiggondolni a dolgot, hogy nemcsak azok a célok, amelyeket terveztél, nemcsak egy négy évvel ezelõtti nagy csalódást okozó esemény után építetted magad olyannyira újra, hogy most már mindent begyûjtöttél, hanem a klasszikus címeken kívül már újabb díjakat is kaptál, szereztél. Hol bizsereg ilyenkor az emberben legjobban belül, hogy te jó ég, amikor elkezdtem öttusázni, ezt ki gondolta volna? Vörös: Amikor elkezdtem, még az olimpián sem volt a nõi öttusa, úgyhogy azt gondolom, nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez egy szép eredmény. A legjobb és a legszörnyûbb érzés egyben ez volt – ugye megvolt az olimpia, megvolt az eredményhirdetés, és örültem, persze örültem, de ezt ott akkor annyira nem lehetett felfogni. Ugye még soha nem voltam olimpiai bajnok, így nem is tudtam, milyen ezt felfogni, vagy egyáltalán hogy nem lehet ezt felfogni. Voltam már több iskolában élménybeszámolón, és általában le szokták vetíteni ezeket az összefoglalókat. Én persze ezt mindig végignéztem, és akkor – amikor láttam magam számonként versenyezni és láttam magam a dobogón, az volt a bizsergetõ érzés igazából. És az volt az, amikor azt mondtam – Jézusom, én most ezt megnyertem. Csisztu (neveteve): Hogy ez tényleg velem történt… Amikor kívülrõl nézted magad, akkor realizálódott benned, hogy mi történt? Vörös: Igen, csak akkor, mivel annyira gyors volt az a nap. Három órával rövidebb idõ alatt ment le a verseny, mint ahogy egyébként. rivális


113

Késõbb kezdtünk és a szokásos idõben fejeztük be, de mindez a pihenõbõl vette el az idõt és a melegítéstõl. Úszás elõtt 10 percet készülhettem, míg a vívás elõtti melegítésre az öltözéssel együtt negyedórám volt. Ilyen nagyon-nagyon szoros volt a menetrend, így fel sem tudtuk fogni, mi történik. Azt mondtuk magunkban, na jó, akkor most úszunk egyet hopp, akkor most vívjunk vagy lovagoljuk – és ez így volt valamennyi tusánál. Csisztu: Jó volt ez így, hogy nem volt idõd meditálni, vagy te már kimeditáltad magad elõtte… Kaszala: És egyáltalán Sydney-ben mennyivel volt lassabb a menetrend? Vörös: Sokkal-sokkal lassabb volt. A lövészet ott 8-kor kezdõdött, itt pedig 10-kor. És a vívás alatt is elõfordult, hogy hajtottak minket – gyerünk, gyerünk mert már a másik páston kellene vívnunk, én meg erre azt mondtam, hogy – elnézést, de még itt sem fejeztük be, két páston nem tudok lenni egyszerre. Nem fogok szétszakadni, bárki, bármit mond, én bizony itt befejezem. Úgyhogy borzasztó nagy hajtás volt, és nemcsak az olimpiai aranyért. (Idõközben befutott Balogh Gábor is, aki állítása szerint az egész városon keresztül száguldott, hogy legalább a második negyedre ideérjen, ez persze nem esett nehezére, mivel hatodik tusának leginkább a ralit választaná. Balogh – ha lehet –, még soványabb, még nyúzottabb volt, mint eddig valaha, még csak halványan sem emlékeztetett arra a mindig bohém, minden csínyben osztozó, kicsit „kótyagos” ifjúra, aki a szemünk elõtt cseperedett érett bajnokká oly sok világversenyen. Eljött, mert megbeszéltük, de látszott rajta, hogy most legszívesebben mindent elfelejtene, ami öttel kezdõdik és tusával folytatódik. Mi azért megvicceltük, pontosabban megbüntettük – késése miatt ugyanis kispadra került, méghozzá egy támla nélküli szék jutott az olimpiai ezüstérmesnek, hadd balanszírozzon azon, akár egy ló hátán.) Kaszala: Gábornak nyilvánvalóan a sydney-i olimpia áll közelebb a szívéhez. Jól gonduljuk mi ezt? Balogh: Erre most válaszolnom kell? Csisztu: Hát…csak most már a mikrofonba, kérlek. Balogh: Mind a kettõ közel áll a hozzám, nagyon is, csakhogy az egyik Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

114

pozitívan, a másik pedig negatívan. Úgy gondolom, az életben mindenkinek kijár a negatívból és a pozitívból is, hát most nekem mindkettõbõl jutott. Csisztu: Bizony, bizony, az egy sima, egy fordított jellemzi a te esetedet is, de azt mindenképpen örömmel konstatáljuk, hogy most egy kicsit nyugodtabbnak tûnsz. Közvetlenül az athéni játékok után úgy látszott, rettenetesen magad alatt vagy… Mi történt? Balogh: Ilyen téren egyáltalán nem változott a helyzet, a látszat néha csal. Jó is az! Hála az égnek, elég messze kerültem az öttusától, idõben és fizikálisan is, nem is tudom, hogy egyáltalán folytassam-e tovább. Most jól vagyok, intézem az ügyes-bajos dolgaimat, és pihenek. Ez is egy jó dolog. Kaszala: Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem is edzel így november tájékán? Balogh: Különbözõ kiegészítõ sportágakat ûzök, pontosabban hobbysportokat, amelyek teljesen elütnek az öttusától, de nagyon élvezem. Kaszala: Például? Balogh: Csak az egyiket szeretném megnevezni, az pedig az asztalitenisz. A másikról inkább nem beszélnék. (cinkos tekintettel) Csisztu: Te jó ég, azt csak este 11 után lehet ûzni? Balogh (felháborodva): Nem, dehogyis, szó sincs róla. Ez egy kemény sportág, de errõl többet nem akarok mondani. Kaszala: Akkor szerintem az izmaidat fejleszted valamilyen extra módon… Balogh: Nem egészen, de valami olyasmi. Csisztu: Na jó, hagyjuk. Jól gondoljuk mi azt, hogy tulajdonképpen végigfuttattál magadban egyfajta lelki tabula rasát, és valamennyire túltetted magad Athénon? Balogh: Valószínûleg soha nem fogom túltenni magam ezen, mert nagyon sokat vártam ettõl az olimpiától. Óriási csalódás volt… Ezen soha nem fogok túllépni, mindig eszembe jut majd. Egyszerûen levontam belõle a konzekvenciát, de õszintén szólva mind a mai napig nem tudom, hogy igazából mi volt a baj, és valószínûleg soha nem is fogom megtudni. Méghozzá azért nem, mert én mindent megtettem. Sajnos, nem tudom azt mondani: Gabi, ezt nem tetted meg, vagy azt rivális


115

nem csináltad meg, mert tényleg mindent megpróbáltam, maradéktalanul teljesítettem. Éppen ezért borzasztó rossz érzés, mert ha lenne valami ilyen, akkor legalább kijelenthetném: na, basszus – már bocsánat –, itt ezt elrontottam, ezen kellett volna változtatni, de nem tudok ilyet említeni. Egy dolog persze azért van: sokkal lazábban kell ezt venni, tehát nem ilyen vérre menõen, hogy ezen múlik az élet, ettõl függ minden. Én tényleg mindent föltettem erre, erre az egy lapra, és valószínûleg ezt nem kellett volna. Kaszala: Zsuzsa, te talán tudnál Gábornak segíteni, hiszen megjártad a poklot és a mennyet is. Neked mennyi idõ alatt sikerült túltenned magad Sydney-n? Annál is inkább, mert amikor a vérre menõségrõl volt szó, igencsak bólogattál… Vörös: Jó két évembe telt, és igazából egy szakdolgozat volt, ami segített. Azt nem mondom Gábor, hogy készíts te is egy diplomamunkát, és írd ki magadból az egészet, de azzal nem értek egyet, hogy ezen nem fogod túltenni magad. Igenis keresni kell az utat, fontos, hogy túl legyél rajta. Én is ugyanígy éreztem négy évvel ezelõtt, és azt hittem, hogy ez örökre megmarad. Nekem is eszembe jut nagyon sokszor, de most már közel sem így fogom fel, ahogy Gabi, és tudom is, hogy miért nem szabad így felfogni. Éppen azért, amit az elõbb mondott: hogy túlságosan erre tett fel mindent, most vagy soha alapon sikerülnie kell az olimpiai aranynak, mert ha nem, akkor… Nem, ezt elkönyveltem magamban, akármi is lesz, ezt így nem szabad felfogni. Csisztu: Ez a recept, biztosan beválik az élsportolóknál, mert legutóbb Nagy Tímeával is beszéltünk, aki úgy utazott ki még Atlantába, hogy mindenképpen nyerni akar, õ volt az esélyes, majd semmi sem sikerült. És amikor egy teljesen más mentalitással érkezett Sydney-be, akkor pedig aranyat szerzett. Kaszala: Áruld el, honnan lehet azt tudni – annál az embernél, aki arra tette fel az életét, hogy olimpiai bajnok legyen – hol is van az a pont, amikor azt érzi az élsportoló, hogy lazulhat, sõt lazulnia is kell, mert ha nem teszi, a görcsösség inkább káros lesz? Vörös: Az a baj, hogy ezt nem lehet megmondani. Nem tudom én sem. Csak azt tudom, hogy nagyon-nagyon sokat változtam, sok mindent Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

116

másképp csinálok és csináltam az elmúlt idõben, de azt nem tudom pontosan, hogy mit. Erre nincs bevett szabály, sajnos, nem úgy van: hogy ha ezt teszem, akkor jobb lesz, ha meg azt, akkor rosszabb. Biztos, hogy az a négy évvel ezelõtti kudarc segített, és ez kellett ahhoz, hogy teljesen máshogy fogjam fel a dolgokat. Merem állítani, ahhoz, hogy valaki nagy sportoló legyen – és önmagában is azt mondja, hogy ha nem is a csúcson vagyok, de igenis jó sportoló vagyok –, meg kell tapasztalnia, le kell mennie a mélyre, mert csak innen vezet az út felfelé. Ha négy évvel ezelõtt hasonlóan szerepelek, mint Gabi, vagyis ezüstöt nyertem volna Sydney-ben, nem azt mondom, hogy akkor már nem lennék öttusázó, de nem tudnám értékelni azt, ha most is jól szerepelnék, mert az a fiatalos lendület, az a fiatalos hév vitt. Csisztu: Gábor, benned is ez látszott ott Sydney-ben – Claudiával volt szerencsénk ezt ott személyesen is megtapasztalni –, azt nem mondanám, hogy egy bohókás, de egy mindenképpen nagyon lendületes fiatalember érkezett Ausztráliába, persze kiváló eredményekkel a háta mögött, aki nem csinált igazából nagy ügyet abból, hogy ez egy olimpia – legalábbis így tûnt. Ha nem is kiráztad a kisujjadból azt az ezüstöt, de viszonylag könnyen, noha csalódottnak látszottál egy rövid idõre. Milyen voltál akkor a mostani önmagadhoz képest? Balogh: Igen, ezt már többször hangoztattam én is, és ez olyan furcsa, hogy tõletek is – akik láttatok akkor kint – ez jön vissza. Tényleg, ott még egy fiatalosabb lendülettel álltam rajthoz, de nem sansz nélkül, hiszen már akkor is esélyesnek éreztem magam. Talán inkább ez a nemtörõdömség: nem volt bennem, hogy nekem ezt mindenáron meg kell csinálnom, mert tudtam, még sok év van hátra, amely sok szép eredményt hozhat számomra, ezért nem is foglalkoztam vele. De visszatérve arra, amit Zsuzsa mondott, nem párbajozni akarok vele, de hogy egy kicsit érezze, nekem azért más a helyzetem. Sydney-ben ezüstérmes lettem, és õ is nagyon jól tudja, hogy egy verõhibát ejtettem ott a lovaspályán, és ez lehetett volna fordítva is, sikerülhetett is volna. Tudom, hogy nincs „volna”, meg „ha” a sportban, de ez a két olimpia így együttesen, ez a valahol sikertelen ezüstérem, és ez a mostani totál kudarcos 8. hely így együtt nagyon fájó. Eleve rivális


117

én a 2. helyet is egy kudarcnak éltem meg, és azt sem nagyon tudtam elfeledtetni magammal. Kaszala: De miért? Nem az volt a baj, hogy azt akkor alulértékelted? Nyilván a mostani eredmény ismeretében ez felülértékelõdik… Balogh: Nem, Zsuzsa jól ismer engem, és tudja, hogy én mindig is ilyen maximalista voltam. Ha megkérdeztek egy versenyen 185 körös lövészet után, hogyan is értékelem, akkor rákezdtem: nem örülök neki, mert… Mindig fel is rótták nekem, hogy miért nem vagyok elégedett, hát én, sajnos, ilyen maximalista vagyok. Nem tehetek róla, de szerintem ez jó a sportban. Azért rossz ez a két olimpia dolog, mert nem tudom, hogy lesz-e még egyszer ilyen lehetõségem, nem biztos, hogy érzem magamban azt a lelkierõt, hogy még Pekingre oda tudok állni. Ezért is volt nagyon nehéz szembesülni ezzel az egésszel, hogy itt most 8. lettem. Kaszala: Azt mondtad, nem biztos, hogy lesz lelkierõd Pekingig… Azon egyáltalán már gondolkodtál, hogy mikor állsz edzésbe? Balogh (nagy csend után): Hát, ha edzésbe állok egyáltalán… Kaszala: Elképzelhetõ, hogy nem is? Balogh: Most már annyira nem vagyok borúlátó, mint közvetlenül az olimpia után, akkor megmondom õszintén, be is akartam azonnal fejezni. Jó, hogy itt most errõl beszélgettünk, elképzelhetõ, hogy adok magamnak még egy esélyt, egy világbajnokságot, de nem biztos, hogy még egy olimpiáig folytatom. Nem is érdekel, hogy magamnak még egy olimpián bizonyítsak. Csisztu: Lehet, hogy ez kell majd hozzá… Balogh: Nem szeretnék saját magamnak még egy ilyen fájdalmat okozni, mert elég lelkis típus vagyok, és nem bírnám elviselni. De minél többet beszélünk róla, annál inkább úgy érzem, hogy egy vb-n még odacsapok. Kaszala: Zsuzsa, említetted, hogy mindezt egy szakdolgozatban írtad ki magadból, ezt hogy lehetett megoldani? Vörös: A lovaglásról írtam. Jó négy évvel ezelõtt nemcsak a lovagláson múlt, a két technikai szám, a lövészet és a vívás sem volt kiemelkedõ, de a lovaglás vitte el. Ha úgy megyek végig az ugráskombináción is, mint ahogy az elõtte lévõ 10 akadályon sikerült, akkor kirobbantCsisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

118

hatatlan 3. helyem lett volna. Igaz, elõttem sem tudtam volna senkit befogni, de engem sem, mivel mögöttem is messze lettek volna. E helyett lett egy kirobbanthatatlan 15. helyem. Én akkor is azt mondtam, és most is azt mondom: az a ló kiváló képességû volt, csakhogy a versenybírók hibáztak, nem engedték, hogy a négylábú a férfi verseny után megoldja a kombinációt, így benne maradt a rossz érzés, a rossz élmény, ezt pedig nem tudtuk megoldani. Csisztu: Viszont kiírtad magadból… Balogh: Akkor ezt megoldottad jól! Vörös: Igen, megoldottam, de addig én errõl nem is voltam hajlandó beszélni. Teljesen elzártam mindent. Csisztu: Gábor, úgy vélem, hogy melyik módszert választod, vagy választasz-e egyáltalán, az a jövõ zenéje. A repertoár mindenesetre elég bõséges. Balogh: Igen, ez így van. (Zsuzsa a szünetben megsúgta, míg Gábor kiszaladt a stúdióból: a világbajnok fájlalta, hogy egyik edzõje végül nem ment ki vele Athénba.) Kaszala: Mi a konkrét elképzelésed, Gábor? Alkalmazod-e valamelyik receptet, esetleg igénybe veszel-e külsõ segítséget? Csisztu: És egyáltalán az olimpián szenvedtél-e valamiben hiányt, vagy kizárólag magadat okolod? Balogh (hosszú néma csend): Ha lenne is ilyen dolog, akkor sem mondanám, nem vagyok egy ilyen alkat, aki ezt így a nyilvánosság elõtt felhozná, maximum változtatnék rajta. És igen, lesz is olyan dolog, amelyen változtatni fogok. Kaszala: De ha ezt elmondod, akkor kiderül… Balogh: Errõl nem szeretnék beszélni. Az az igazság, nem volt hátráltató tényezõ, nem volt olyan dolog, amelyre azt mondhatnám, hogy e miatt lettem rosszabb. Minden rendelkezésünkre állt, mindent megkaptunk szövetségi és klubszinten is nagyjából. Nyolc hónapig speciálisan étkeztem, olyan dolgokat próbáltam meg, amely tényleg eredetien jó. Kiváló állapotban voltam, és semmi olyan nem történt, amely az én jó eredményemet ne segítette volna elõ. Egyszerûen én voltam az, aki hibázott. rivális


119

Csisztu: Különösen érdekes lehet, hogy mikor indulhatott el benned egy pszichés, visszafelé forduló folyamat, hiszen az olimpia elõtt többen is megjegyezték: nyilatkozataidban védekezõen szóltál, mintha elõre mentetted volna magad…. Balogh: Igen, ezt sajnos csak a játékok után vettem észre. Kár, hogy nem az olimpia elõtt figyeltem fel rá, mert már hetekkel elõtte nem volt rendben nálam valami. Tulajdonképpen egy pszichésen kiégett állapotba kerültem, ha nem is hónapokkal, de legalább 5-6 héttel Athén elõtt, egyszerûen csak azt tudom mondani, olyan volt, mintha pszichésen teljesen lemerültem volna. Ez persze akkor nem tûnt fel. Pedig nagyon jól sikerültek az évközi versenyek, három viadalt nyertem meg idén, erre már nagyon régen volt példa, az elmúlt idõszakban nem volt rám jellemzõ, hogy csak úgy a dobogó tetején álljak. Tényleg nagyon jól ment, világranglistát vezettem sokáig, szuper volt minden. Aztán most így visszanézve azt látom, hogy nem sokkal az olimpia elõtt jött egy olyan idõszak, amikor teljesen elfáradtam. És ha akkor egy kicsit okosabb vagyok… De az a baj, hogy igazából mind a mai napig nem tudom, mit kellett volna tennem. Ha észnél lettem volna, vagy egy olyan ember áll mellettem, aki tudja, mi a teendõ, esetleg egy hét kihagyás… vagy bármin lehetett volna változtatni. Sajnos, nem voltam elég jó ahhoz, hogy ezt észrevegyem, és egyáltalán kitaláljam, hogy mit tegyek. Kaszala: Hogyan látja mindezt a telefonon bejelentkezõ Péchi Gábor, a szövetség technikai igazgatója? Mit gondolsz, mi Zsuzsa athéni sikerének oka, és mi okozta Gabi kudarcát? Péchi (telefonon): Itt két nagyon jól felkészült versenyzõrõl van szó, s mivel év közben nagyon jó eredményeket értek el, mindketten abszolút esélyesként utaztak ki. Ha valami nem sikerül, akkor – mint ahogy most Gábor – elkezdi magát az ember boncolgatni, mardosni, vajon miért nem. Ilyenkor mindenféle okokat keresünk, hogy ezért meg azért... Ha pedig valami sikerül, akkor persze minden gyönyörûen néz ki. Zsuzsa ugyanolyan teherrel, ha nem nagyobbal érkezett ki Athénba, és ha egyszer Zsuzsát és felkészítõ edzõjét, Kulcsár Antalt meghallgatjuk – mert én meghallgattam –, hogy mi is zajlott le bennük és közöttük a verseny reggelén, akkor bizony senki sem gondolta volna, hogy ez a nap Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

120

ilyen fényesre sikeredik majd. Aztán elkapott Zsuzsa egy olyan tempót, amely csoda, ma is könnyekre fakad az ember, ha visszagondol, mert ilyen szép versenyzést bizony ritkán látni. Gabinál pont fordítva volt, jött egy gyenge lövészet, és ezen nem tudta túltenni magát, pedig ezzel a teljesítménnyel – összehasonlítva a többiekével – ott, akkor még oda lehetett volna érni. Bármilyen fájó is ezt mondani, mert emberek esetében ugye nem szabad statisztikáról beszélni, de ha több esélyes versenyzõ van, akkor abból legalább egy bejön. Most is ez volt: de bárcsak az lett volna, hogy mindketten bejönnek. Legalább úgy, hogy az egyik nyer, a másik pedig legalább dobogóra állhatott volna, de Gabinak ugyanilyen esélye van, és a jövõben is ugyanilyen esélye lesz, mert nagyon tehetséges versenyzõ, ritkán látni ilyet, hogy valaki mind az öt versenyszámban ennyire kiugró. Most nem úgy kapta el a fonalat, de ezzel nem kell törõdni, jól ki kell aludni, és felkészülni a következõ idõszakra. Balogh: (nagy sóhajtás) Kaszala: Hallod, Gábor? Balogh: Hmm, azóta is alszom. Péchi: Nem baj, jól teszed, nem is kell mást csinálnod. Kaszala: Zsuzsa, mi zajlott ott benned az olimpia reggelén, mert hogy igen furcsa képet vágtál, amikor Péchi Gábor az elõbb ezt említette? Vörös (nagyot sóhajtva, mintha egy kõ esne le szívérõl, hogy végre kimondhatja): Hát sok minden, csak éppen jó nem… Be volt állítva az óra, hogy mikor kelek, körülbelül 20 perccel elõtte felébredtem, és pánikhangulat kezdett úrrá lenni rajtam: Úristen, akkor ma fogok versenyezni, és ma indulok az olimpián, jesszusom, mi lesz velem…. El tudjátok képzelni. Elkezdtem beütni a telefonszámot és hazaszóltam. Bíztam abban, hogy a võlegényem itthon majd valami jót mond, de sajnos, semmi bíztató nem hangzott el tõle. (A võlegény egyébként a háttérben bent ült a stúdióban, de nem tudtuk rábírni arra, hogy megszólaljon, ám a pillantások most sokat elárultak). Én ugyanis azt vártam, hogy megvigasztaljon: jól van, semmi baj, ne aggódj… Ehelyett azt mondta: most mit izgulsz, ezért dolgoztál négy évig, most ne pánikoljál itt nekem, menjél oda és versenyezzél. (nevetés) Erre én haptákba vágtam magam. rivális


121

Csisztu: Úgy látszik, erre volt szükséged. Vörös: Majdnem. Szóval haptákba vágtam magam. De miután letettem a telefont, rájöttem, hogy még mennyi idõm van, és újra elhatalmasodott rajtam ez a pánikhangulat. Teljes mértékben pedig az ebédlõben jött ki, úgyhogy amikor nekiálltunk reggelizni, akkor Kulcsár Antal és Korponai István is csak úgy ijedten bámultak rám, hogy úristen, milyen arcot is vágok, hogy nézek ki. Mivel nem voltam túl fényes állapotban, Tóni megpróbálta szóba hozni, én pedig abban a pillanatban elkezdtem sírni. Csisztu, Kaszala: Te, jó ég! Vörös: Így nemhogy enni nem tudtam, de beszélni sem. Aztán valamennyire megnyugodtam, amennyire lehetett. Kaszala: Akkor szerinted mi a magyarázat arra, hogy ennek ellenére mindenki mérget vett a te aranyadra – aki kívülrõl figyelte a felkészülésedet, téged? Vörös: Talán abban bíztak, hogy az utóbbi másfél, két évben jó széria van mögöttem, és ebbõl majd sokat fel tudok használni. Viszonylag elég nagy önbizalommal álltam neki ennek az olimpiának, ami akkor valahogy ezen a reggelen teljesen elszállt. Az talán sokat számított, hogy már túl voltam egy olimpián, megtapasztaltam a negatívumokat, arra már fel voltam készülve. Tudtam, rosszabb nem következhet, csak jobb, és bíztam benne, hogy így lesz. Ezért megpróbáltam mindent, és valami csoda folytán sikerült is. Kaszala: Gábor, te is hasonló hangulatban vágtál neki ennek a napnak, vagy rajtad ez inkább a lövészet után uralkodott el? Balogh: Nem egészen, de nem akarom annyira a negatív oldalát erõsíteni ennek a beszélgetésnek. Nagyon sokat készültem mentális tréningekkel a vívásra, lövészetre, és ez csak fokozódott a verseny elõtti napokban. Fölkeltem reggel, és olyan volt, mintha ott se lettem volna, kívülrõl néztem önmagamat. És ezáltal rettenetesen rossz volt, olyan kiszolgáltatott érzés. Biztos, Zsuzsi is érezte már ezt valamikor. (Vörös hevesen bólogat) Elmondhatatlanul szörnyû volt, mintha kívülrõl néztem volna önmagam a verseny alatt, mintha bele sem tudtam volna szólni. Vörös: Jól tudom, mirõl beszélsz, én éppen Sydney-ben voltam így. Balogh: Egyszerûen nem tudtam beleavatkozni a saját versenyzésembe. Bízom benne, hogy lesz ez még másképpen is. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

122

(A szünetben mindenki taglalja saját élményeit a „kívülrõl figyelem magam” tekintetében.) Kaszala: Azt mondtad, lesz ez még másképp is. Ez azt jelenti, hogy itt az adás végére eljutottál oda, hogy mégsem hagyod abba, folytatod? Balogh: Igen. Kifejezetten jó volt ezekrõl a dolgokról beszélgetni, és rájöttem, én így egyáltalán nem szeretném abbahagyni, biztos, hogy folytatom. Remélem, Zsuzsinak és nekem is lesz még okom örülni az elkövetkezendõkben, rám nagyon rám fér, de szerintem Zsuzsi is boldog lenne. Csisztu: Biztos vagyok benne, hogy nem fog tiltakozni, ha még néhány érmet begyûjt... Te, Zsuzsa, akkor most hol tartasz, mi következik most? Nem mintha sürgetnénk az aktív mozgást, csak érdeklõdünk… Vörös: Az aktivitásról csak annyit, hogy szép lassan elkezdtem… Kaszala: Azt csiripelik a verebek, hogy a hét elején már fociztál… Vörös: Igen. Hosszabban is játszottam volna, ha az egyik kedves fiúedzõ nem lépett volna oda egy kicsit erõteljesebben, így dobtam egy hátast, úgyhogy Kulcsár Antal azonnal lefújta ezt az egészet. Balogh: Szuper nõi sportágat választottál edzésnek… Csisztu: Szóval, a focin túl mikor lesz valami egyéb is? Vörös: Most már elkezdtünk mozogni, de nagyon-nagyon óvatosan. Azért volt is bennem némi hiányérzet, de a mozgásigényem mindössze annyi volt, hogy lementem az uszodába az újságos nénihez (harsány kacaj). Néhány futólépést már a kutyusokkal is tettem. De félre a tréfával, szép lassan elkezdtem edzeni, és már rettenetes izomlázam van, mindenem fáj, se állni, se ülni nem tudok. Most kifejezetten rosszul érzem magam. Csisztu: Nos, örülünk, hogy Balogh Gábor már jobb hangulatban van, sõt itt a végére azt is eldöntötte, hogy meg nem áll valamilyen újabb cím begyûjtéséig. Balogh: Ha már Zsuzsa itt a kutyákat terelgeti, akkor én beterelgetem magam az edzõterembe. Csisztu: Nagyon helyes. Kaszala: És ahogy Péchi Gábor is említette, egy ilyen igazán tehetséges versenyzõnek megvan minden esélye arra, hogy akár egy négyéves ciklust is végigcsináljon. rivális


123

(Balogh Gábor olyannyira beterelte magát az edzõterembe, és nekilátott a felkészülésnek, hogy 2005. márciusában már részt vett a mexikói Világ Kupán, és ha már ott volt, egyszerûen és – végre – lazán megnyerte, mi pedig természetesen azonnal meghívtuk a Riválisba, méghozzá a világbajnok Kállai Ákossal együtt, aki az olimpia után szintén a sportág abbahagyását fontolgatta, de végül õ is a folytatás mellett döntött. A mûsor persze nem is kezdõdhetett mással, minthogy bejátszottuk Balogh Gábornak, milyen állapotban is volt novemberben. Már csak azért is megtehettük ezt, mert – láss csodát – az olimpiai ezüstérmes ezúttal nem késett el. Jutalmul támlás széket kapott. Már ekkor gyanítottuk, hogy egy új bõrbe bújt Balogh Gabi ül velünk szemben nyúzottan és fáradtan ugyan, de még véletlenül sem lógó orral.) Kaszala: A legutóbbi adásunk elején még úgy tûnt, hogy be akarod fejezni az öttusát, de azért a mûsor végére együttes erõvel meggyõztünk arról, hogy folytasd… Balogh: Hadd kezdjem azzal, hogy az ábrázatom most nem a lelki állapotomat tükrözi, hanem, hogy Mexikó miatt a hétórás átállás egyelõre nem ment zökkenõmentesen. De visszatérve arra, amit említettél, tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy ti beszéltetek rá egy VK-gyõzelemre. Köszönöm! Csisztu: Szívesen vállon veregetjük magunkat. Kaszala: Örömmel halljuk. Balogh: Néhány hónapos pauza után rá kellett jönnöm arra, hogy ezt nekem nem szabad abbahagynom. (szünet, nagy lélegzetvétel) Valószínûleg életem végéig magamat hibáztattam volna, ha egy ilyen buta döntést hozok. Most egyelõre ez az egy év lebeg a szemem elõtt, rettenetesen boldog vagyok, s tényleg madarat lehetne velem fogatni ez után a Világ Kupa-diadal után. Csisztu: Ákos, te is újra edzésbe álltál, igaz, nem Mexikóban, de már kipróbáltad magad. Mondhatjuk azt, hogy van mit felejtened Athén után, vagy inkább, hogy van mibõl újraépítkezni? Kállai: Görögország után nekem is volt egy válságos idõszakom, különösen a lovaglás miatt. Ennek ellenére úgy érzem, nem szerepeltem rosszul az olimpián, különösen magamhoz képest. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

124

Kaszala: Akkor elégedett vagy a 18. hellyel? Kállai: Nem a 18. hellyel, hanem a lovagláson kívüli négy számmal. Volt mit felejtenem nekem is, de már én is túl vagyok rajta, és idén januárban elkezdtem a felkészülést. Nem voltam még olyan állapotban, hogy Mexikóba kimehessek, ezért kértem is a szövetségi kapitányt, hogy csak áprilisban indítsuk a versenyzést. Csisztu: Ilyen hosszú szünet után, gondolom, a testnek és a léleknek is nehéz újra kezdeni? Kállai: Nagyon-nagyon nehéz újra felépítened magad, hiszen minden romokban hever. Amúgy is egy nagyon nehéz idõszakon mentem keresztül… Kaszala: Az amúgy is okát lehet tudni? Kállai (hosszú csend): Magánéleti problémáim voltak, ezt egyrészt magamban kellett rendeznem, másrészt a sporttal kellett összhangba hoznom. Úgy érzem, hogy most ez sikerült. Elkezdtem építkezni, egészen az alapoknál vagyok, de áprilisig még van idõm, a vb-ig és az Eb-ig pedig még rengeteg. Csisztu: Gábor, a te estedben ez a folyamat, amely egy VK-aranyat hozott, mikor csapott át a mélypontból a mondjuk úgy eredményesebbnek tûnõ edzésmunkába és végül is egy ilyen gyõzelembe? Balogh: Ez nálam általában úgy mûködött, hogy ha jól fel tudtam készülni egy versenyre, akkor elöl végeztem. Jó, ez most extrán jól sikerült, de elájulni nem kell ettõl az eredménytõl, mert én így is érzek magamban 100 pontot, amelyet a vívásnál elhullajtottam, és egyébként is nagyon szeretnék ebben a számban újra a régi lenni, hiszen kedvelem a pástot, tehát annyira nem vagyok ezzel elégedett. Csisztu: Ez az önmarcangolás mindig is jellemzõ volt rád, de talán szükséged van rá a további fejlõdéshez… Balogh: Igen, ez így van. Persze nem biztos, hogy ez így jó, de ezen én nem akarok változtatni, és nem is tudok, teljesen felesleges próbálkozás volna. Ahogy eltelt egy-két hónap, és végül is biztossá vált és eldöntöttem, hogy végigcsinálom ezt az esztendõt, akkor már nem aggódtam, mert tudtam, hogy bizonyos szintet hozok majd. Ami változás lehet és talán szembetûnõ, hogy a hétköznapokban tényleg sokkal jobban érzem magam, közösségben, vagyis csoportban készülök. rivális


125

Nem egyénileg, hanem fiatalokkal együtt futok, úszok, és a vívást is az öttusakerettel együtt végzem. Összességében sokkal jobban vagyok, mivel a hétköznapokban nincs rajtam az a teher: folyamatosan azon gondolkodom, hogy is lehetnék jobb az öttusában. Tavaly folyamatosan ez járt a fejemben és teljesen kikészített, most az edzõimre hagyom: foglalkozzanak õk ezzel, én csak a versenyzéssel törõdöm. Kaszala: Mikor jött el az a pont, hogy azt mondtad: mégiscsak folytatod, méghozzá az elõbb említett módon, volt-e valamiféle fordulópont? Balogh: Fordulópont nem volt, mindenképpen jót tett, hogy itt nálatok beszélgettünk. Nálam ilyen nincs, én ezt nem fogom tudni kitörölni, Sydney-t sem tudtam elfelejteni, azt hogy ezüstérmes lettem, és ahogy ezüstérmes lettem. Ott igazából a lovaglás volt az, ahol a legtöbbet vesztettem, most Athénban pedig éppen a lovaglással, vert helyzetbõl értem el a nem olyan szégyenteljes 8. helyet. Ezt soha nem fogom benyelni magamnak… Egyszerûen eldöntöttem, hogy végigviszek egy jó évet, és ennyi elég volt, hogy újra tudjam kezdeni. Kaszala: Hogyan változott a szemléleted, ezek szerint már nem minden percedet az öttusa köti le, hagyod az edzõket is, hogy törjék a fejüket? Balogh: Igen, ez az egyik dolog. Nekem is voltak magánéleti problémáim, de erre nem szeretnék kitérni. Közben ezek is megoldódtak, és azt kell mondjam, 70 százalékban inkább ez az, amely feldob. A lelki tényezõ nagyon fontos, szerintem 70-80 százalékban ez játszik szerepet, az alapadottságok Ákosban és bennem is megvannak, hiszen én kettõ, õ pedig egy olimpián részt tudott venni, ezek nem vesznek el. Ákos is – amennyire megismertem – egy lelkis ember, én pedig abszolút az vagyok, nekünk – és szerintem a legtöbb egyéni sportágat ûzõnek is – kell egy lelki társ vagy inkább egy nyugodt háttér. Ákosnak a közelmúltban, nekem pedig az olimpia elõtti idõszakban hiányzott mindez. (A fiúkból még a következõ szünetekben sem sikerült túl sok mindent kihúznunk – már ami a magánéletet illeti. Annyi mindenesetre kiderült, Kállai Ákos elvált a szintén világbajnok öttusázó Simóka Beától, akivel közös gyermekük is van. Az ügyet nem verték nagydobra, s különösen nem is szerették volna reklámozni, ezért nem óhajtott részletesebben beszélni róla. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

126

Balogh Gábornak az olimpia után egy szakítással sikerült magánéleti válságából kikeverednie, s ez is újra az öttusa irányába vitte. Az év további része felemásra sikeredett, legalábbis a kontinensviadal és a világbajnokság tekintetében. Balogh Gábor még szerzett egy VK-ezüstöt, majd az Eb-n is pontszerzõ volt 6. helyével, ráadásul az aranyérmes csapat és váltó meghatározó tagja. Közben viszont számos egészségügyi problémával kellett szembenéznie: a megnyert mexikói Világkupa után légúti betegség kínozta, majd jöttek az Achilles-problémák, az utolsó szakaszban pedig a vírusfertõzés. Mindez kihatott a világbajnoki szereplésre: egyéniben a 9. lett, míg váltóban csak a hatodik helyen végeztek. Tetézte a bajt, hogy Balogh hiába jutott be a VK döntõbe, nem tudott kiutazni Svédországba. Hogy miért is? Az elmúlt esztendõkben a szövetség finanszírozta ezt versenyt, ám az idén az állami támogatásuk egyharmadát az egyesületek között kellett szétosztani, ezért született az a határozat, hogy a VK-finálét finanszírozza a klub. Rátonyi Gábor, a BHSE öttusa szakosztályának igazgatója a vb-n való szerepléstõl tette függõvé a részvételt, s mivel ez nem volt sikeres, az egyesület nem fizette ki a közel 100.000 forintos repülõjegyet. A vb-n egyéniben 22., a váltóban viszont elsõ helyet szerzõ Kállai Ákos csak azért indulhatott, mert Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány kölcsönadta neki azokat a repülési bónuszpontokat, mellyel ingyen válthatott jegyet. Baloghnak nem volt ilyen lehetõsége, így olimpiai ezüstérmes öttusázónk itthon maradt. Molnár Imre, a BHSE ügyvezetõje egyébként azt állította: csak a sajtóból értesült a felemás helyzetrõl, s ha elõbb tudott volna róla, megoldotta volna a világ- és Európa-bajnok utazását, de mint tudjuk, a sportban nincs volna… Most már csak egy kérdés maradt nyitva, folytatja-e ezek után az a Balogh Gábor, aki már Athén után fel akarta adni? Rövidesen ez is kiderül… Ami viszont idén kiderült, hogy Vörös Zsuzsa az olimpia utáni esztendõben is rendkívüli jó formában volt, ez pedig közel sem jellemzõ az olimpiai bajnokokra, általában ilyenkor mindenki leereszt, de nem Zsuzsa! Két ezüstéremmel tért haza a vb-rõl, egyéniben és csapatban is második lett. A Riválisban elárulta, ezek az ezüstök is kitüntetett helyre kerültek, hiszen maga a sokszoros bajnok sem gondolta volna, hogy ilyen kiválóan szerepel. Különösen szép eredmény ez a kontinensviadal egyéni 7. és a csapat 6. helyezése után. És ezzel még nem ért véget Vörös idei rendkívüli palettája, rajt-cél gyõzelmet aratva megnyerte rivális


127

ugyanis a VK-finálét. Ez pedig azt jelenti, hogy teljes a repertoár: nincs már olyan világverseny, amelyen ne diadalmaskodott volna Vörös Zsuzsa. Micsoda szerencse, hogy Sydney után sikerült kiírnia magából „bánatát”...)


128

Kovács Kati – Janics Natasa – Angyal Zoltán (Az olimpia elõtti idõszakban mindent bevetettünk, hogy a világ- és Európabajnok hölgyeket behívjuk egy órás beszélgetésre a stúdióba, de sajnos, nem álltak kötélnek. A nõi kajak háza táján uralkodó fojtott indulatokról pedig már egy jó ideje hallani lehetett, majd egyszer csak robbant a bomba, átrendezõdött az olimpiai indulók névsora, s a feszültség még tovább nõtt. Mindenki biztosra vette, hogy az évek óta verhetetlen és minden címet bekebelezõ Kovács Kati Athénban egyesben, míg az egész világot szintén évek óta meghódító BótaSzabó, tízszeres, illetve tizenkétszeres világbajnok kettõs párosban indul majd. Már az elsõ válogató érdekes fordulatokat hozott: Kovácsot legyõzte Janics, míg a nyerõ duót a Paksi-Benedek kettõs elõzte meg. Így a második olimpiai válogatóra némileg átalakultak az egységek (hiszen, ha tegyük fel Janics ismét gyõz, hazánk jelenlegi legnagyobb kajakosa, Kovács Kati mindössze négyesben állhat rajthoz az ötkarikás játékokon), létrejött tehát a KovácsJanics egység, amely nemcsak Bótáékat, hanem Benedekéket is legyõzte. Egyesben viszont ismét Janics nyert, aki ezzel biztos olimpiai résztvevõnek számított. A kettesbõl tehát teljesen kiesett az egész világon végig söprõ BótaSzabó duó, a szétlövésen pedig az ifjú titánok, Benedekék is elvéreztek. Az újonnan alakult egység fölényesen diadalmaskodott, ez pedig azt jelentette, hogy Kovács Kati egyes helyett párosban ül hajóba Athénban. Az ügy pikantériája, hogy éppen azzal a Janics Natásával, aki megfosztotta az egyéni indulás lehetõségétõl. Feltéve persze, ha az újdonsült csillag vállalja – és ezt a szövetség is jóváhagyja –, hogy egymás után két számban álljon rajthoz. Janics számára ez nem volt kérdés, míg az elnökség is egyértelmûen e verzió mellett tette le a voksát. Összességében pedig mindez azt jelentette, hogy Bóta és Szabó, Viskivel és Kováccsal egy hajóban a négyessel vigasztalódhat. Az eredményeket ki ne ismerné: Janics gyõzött, a Kovács-Janics duó is nyert, míg a világverõ magyar négyest a németek fosztották meg a diadaltól. Ellentétekrõl, érdekellentétekrõl, rivalizálásról és feszültségrõl, távozásról és maradásról ellentétes hírek láttak napvilágot, így elõször az olimpiai ezüstérmes Bóta Kinga és Szabó Szilvi volt vendégünk, Viski Erzsébetet pedig telefonon kapcsoltuk. Bótáék kitálaltak az olimpia elõtti idõszakról, s azt is megerõsítették, hogy mind a hárman távoznak a Rozsnyói csapatból. Már akkor elhatároztuk, hogy ez a téma nem rivális


129

hiányozhat a Riválisból, vagyis utána járunk annak, hogy a panaszok ismeretében mit is tervez a jövõben Kovács Kati. Ekkorra ugyanis az újságok naponta álltak elõ tuti tippekkel, felvetve a lehetõségét, hogy a bajnoknõ Fábiánné Rozsnyói Katalinnál marad, vagy távozik Bótáékkal. Kati ugyanakkor mélyen hallgatott, sokáig rágódott, s szinte kiéheztette a közvéleményt a végsõ döntés elõtt. Mi is úgy érzetük, hogy megérett a sztori arra, hogy Kovács Katiékkal mindezt most már a Riválisban, élõben, vágatlanul boncoljuk tovább. Az elhatározásunk elsõre azonban kevésnek bizonyult, a munka nehezebbik fele, az utánajárás és a gyõzködés még hátra volt. A kétszeres olimpiai bajnok Janics Natasát összes érvünk csatasorba állítása ellenére sem sikerült rávennünk arra, hogy Kovács Katival együtt jöjjön be a stúdióba, ezért õt élõben telefonon kapcsoltuk az adás során. Eljött viszont Kati mellé Angyal Zoltán szövetségi kapitány, ami jó elõjelnek bizonyult, s így bizakodhattunk: ha már egy kajakos ügyet megoldottunk (ld. férfi kettes és négyes), talán itt is sikerül valami végérvényes döntésre sarkallni az érintetteket. Az elõzmények másfelõl mégsem voltak túl kecsegtetõek… Fábiánné Rozsnyói Katalint hiába kérleltük, nyilatkozzon a mûsorban a két olimpiai bajnokkal kapcsolatban, erre nem volt hajlandó. Igaz, a több órás adáson kívüli beszélgetés keretében kifejtette elveit, kinek, mi, miért sikerült vagy miért nem, no és persze reagált a Bótáék által felhozott dolgokra (vádakra?) is – miszerint Kati néni nem emberként és nem felnõttként bánt velük –, ezt azonban kérésére nem hozhatjuk nyilvánosságra. A rá jellemzõ kategorikussággal közölte: az õ helye a part mentén és a konditeremben van, ezen pedig sem most, sem a jövõben nem szeretne változtatni, így sem személyesen, sem pedig telefonon nem kíván részt venni a mûsorban. De egyet megígért: hallgatni, azt biztos, hogy fogja… Úgyhogy a híres edzõi szigorból kivételesen, most nekünk is kijutott. Milyen lehet akkor nála egy olimpiai felkészülés? Szóval, drága Kati néni, lendüljünk tehát bele!) Csisztu: Kati, az utolsó pillanatban érkeztél, már kezdtünk egy picit aggódni, jóllehet jelezted, hogy a Sportkórházból jössz. Kaszala: Meg is futtattunk egy picit (a büfétõl a stúdióig), elnézést érte. Mi a baj? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

130

Kovács: Pár napja elkezdett fájni a derekam, azt hittem, hogy ez a szokásos derékfájás, ami nálam egy rendszeresen jelentkezõ dolog. Délben azonban azzal kellett szembesülnöm, hogy ez egyáltalán nem biztos, hogy az. Úgy tûnik, vesekövem vagy vesehomokom van. Csisztu: Ez bizony szörnyen hangzik… Már látok is néhány redõt a szövetségi kapitány arcán… Angyal: Természetesen nagyon sajnálom. Tegnap beszélgettünk Katival egy ebéd mellett a folytatást illetõen, már akkor panaszkodott a derekára. Abban bíztunk, hogy megfázott, mert az bizony sokkal egyszerûbb lenne, de szomorúan hallom, hogy mi a helyzet. A felkészülés ugye lassan elindul, a jól megérdemelt pihenõnek vége. Nem túl szerencsés, hogy azzal kell kezdeni: ki kell vizsgálni, meg kell gyógyítani Katit, de reméljük, hogy túl nagy gondot mindez nem okoz. Kaszala: Kati, mindez azt jelenti, hogy a pihenés tényleg pihenéssel telt, és ez valami újkeletû probléma, vagy bajlódtál valami mással is itt a nagy „feltöltõdés” alatt? Kovács: Hááát… Bevallom õszintén nagyon rohangálós volt az a másfél hónap, amely itt az olimpia után következett, de úgy érzem, sikerült valamelyest feltöltõdnöm. Bízom benne, hogy ez hamarosan elmúlik, nem szoktam sokáig betegeskedni. A párom mondta is, hogy akkor alkoholmentes sörrel kezdjük az éjszakát, mire én próbáltam meggyõzni, hogy az alkohol bizony kell a sörhöz. (nagy nevetés) Szóval, remélem, hogy hamarosan a végére járunk ennek is. Kaszala: Ennek a pihenésnek, ünneplésnek része volt egy ping-pong gála is, ahol ütõt ragadtál és asztalhoz álltál. Hogy is jött ez? Kovács: Igen. Évek óta nem ping-pongoztam már, de valahogy az elmúlt másfél hónapban többször is sor került arra, hogy asztaliteniszben mértem össze tudásomat egy-egy sporttársammal. A hétvégén éppen Natasával vívtunk egy párbajt, s büszkén jelentem be, hogy én nyertem. Csisztu: Nocsak… Mi volt még az ünneplés része? Kovács: Jártunk Portugáliában, a portugál hajóépítõnk néhány napra meghívott minket, hogy egyáltalán tudjuk és lássuk, hogyan is készülnek hajóink. Számos versenyzõ volt ott, olyanok, akik az általa rivális


131

készített kajakban világbajnokságon vagy olimpián rendkívül jól szerepeltek. Nagyon nagy buliban volt részünk, a négy nap tényleg arról szólt, hogy leste minden kívánságunkat. Aztán voltam egy vitorlásversenyen az Adrián, a Mister-kupán, ahová már évek óta járok, s itt a tengeren mindig nagyon jól érzem magam. Kaszala: Ha minden igaz, Janics Natasa is itt van velünk a vonalban… Natasa elõször is gratulálunk! Janics (telefonon): Köszönöm, sziasztok, szia Kati! (Hiába mutogattuk kézzel-lábbal Katinak és a szövetségi kapitánynak, hogy vegye fel a fülhallgatót, különben Natasából nem hall egy szót sem, nem vették az adást. Így adásban kértük meg õket, hogy tegyék fejükre a fülhallgatót.) Csisztu: Immáron három olimpiai arany a stúdióban. Kapitány úr, miként kezelte a helyzetet – bár nem célunk a múltról beszélni, de valamennyire mégiscsak kell. Emlékszem, egy vele töltött televíziós felvétel során Kati annyira szomorú volt a stúdióban, mint elõtte még soha. Szinte a sírás folytogata. Önre hárult tehát a feladat, hogy ezt a fajsúlyos problémát megoldja, és a gordiuszi csomót kicsomózza, hogy ki indul egyesben, lesz-e ebbõl a kettesbõl az a kettes, stb. Az élet igazolta, hogy ez egy jó döntés volt, ugye? Angyal (hosszas csend, enyhe kacaj): Nagyon örülök, hogy az élet ezt igazolta, és annak is, hogy Natasa kettõ, Kati pedig egy olimpiai bajnokságot tudott nyerni. Nagyon-nagyon nehéz esztendõ volt (mély sóhaj), tele feszültségekkel, tele vitákkal, az utolsó pillanatban sem volt biztos az, hogy ez a páros indulhat az olimpián, mert óriási erõk feszültek neki ennek a kettesnek. Végül is úgy gondolom, hogy az elnökségben a józan ész döntött, támogatta az elképzelésemet, a lányok pedig fantasztikusan mentek, és bizonyították, hogy ez az elgondolás nem volt rossz. Kaszala: Ilyenkor hogy megy végbe a döntési mechanizmus? Van egy kezdeményezés, amit Ön szakmai alapon az elnökség elé tár az elmúlt idõszak eredményei, válogatói alapján, no és hogy a józan ész is ezt diktálja, hogy ennek a két versenyzõnek egy hajóban kell ülnie? Angyal: Általában még az idényt megelõzõ esztendõ novemberében el kell készíteni a felkészülési tervet, ahol kicsikarják belõlem az edzõk, hogy konkrét válogatási elveket írjak le. Ezzel még nincs is semmi Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

132

baj, de elõ szokott fordulni, hogy a szigorúan leírt, kõbe vésett elvek nem mindig azt szolgálják, ami a legpraktikusabb és a legjobb. Én annak vagyok a híve, hogy ilyenkor igenis fel kell rúgni a válogatási elveket, de teljesen megértem, hogyha ez valakinek nem tetszik azon az alapon, hogy ha ez le van fektetve, akkor inkább tartsuk be... Ilyen volt az idei szituáció is, mert egy olyan páros alakult véletlenül – az év elején ugyanis senki sem gondolt erre, mert teljesen más kettõsrõl volt szó –, és olyat rakott le az asztalra, teljesített a válogatóversenyek és a szétlövés során, amely azt indokolta, hogy ennek a párosnak kell az ötkarikás játékokon részt vennie. Kaszala: Natasa, felmerült-e benned az év elején az, hogy egyesben te leszel ott az olimpián? Janics: Õszintén szólva nagyon bíztam benne. Ráéreztem még tavasszal erre a – nem is tudom, hogy mondjam –, szóval erre a sajátos technikára, amelyet már évek óta mondtak nekem, hogyan is kellene mennem. Mondta apukám, aztán Sidó József, majd Kati néni. Ez egy nagyon nehéz technika – szinte lehetetlen elmagyarázni –, és ha valaki megszokott már valamit, arról egyáltalán nem könnyû váltani, korrigálni. Szerencsére nekem ez idén nagyon-nagyon bejött, és rettenetesen boldog vagyok, hogy ezt végre sikerült megvalósítanom. Igazából nem is tudom, hogy mennyire érdemeltem meg ezt az egészet, de úgy gondolom, hogy mivel én nagyon imádom és szeretem az olimpiát, ezért pont idén jött elõ ez a jó formám. Csisztu: Nézzük a kérdés úgymond reciprokát. Kati, gondoltad volna-e, hogy nem te indulsz egyesben az olimpián? Kovács: Bevallom, én az a versenyzõtípus vagyok, aki soha nem érezte magát biztonságban. Én ugyanúgy megcsináltam mindent az edzésen, ugyanúgy félretettem mindent, hogy nehogy valami közbejöhessen. Számítottam az egyesre…Természetesen nagyon kis százalékot adtam magamban arra, hogy tõlem elvehetik ezt a számot, tisztában voltam vele, hogy ez megtörténhet. Kaszala: Az edzésen nem tûnt fel, hogy Natasa közel hasonló eredményeket ér el, mint te? Kovács: Az az igazság, tudtam, hogy Natasa tavasszal jól ment, villantgatott is egyszer-kétszer, de õ már az elmúlt évben is jól ment március rivális


133

környékén, egy-egy résztávon. Persze feltûnt, hogy most is milyen remek, de mivel ez már egy ideje így volt tavaszonként, nem is foglalkoztam vele, meg tulajdonképpen nem is akartam ezt taglalni, csak és kizárólag magamra koncentráltam. Csisztu: Mikor jött el az a pont, amikor felvillant benned, hogy bizony, abból a néhány százalékból száz lesz, és nem te leszel az egyes induló? Kovács: Hogy száz lesz, az konkrétan a második válogató után. Amikor az elsõ megmérettetésen kikaptam Natasától, nem voltam csúcsformában, de maximálisan bíztam magamban, hogy oda tudok kerülni, és enyém lesz a szám, de sajnos másodszorra egy centivel kaptam ki. Csisztu: Ha már a mûsor címét nézzük, akkor a legdrasztikusabb rivalizálás ebben az esztendõben leginkább ezen két versenyzõ között jelent meg Magyarországon, és talán hosszú évek óta elõször. Jól gondoljuk mi ezt? Angyal: Jól. Õszintén megmondom, se én, se Kati, se aki a kajak-kenu berkekben járatos, nem gondolt arra, hogy Kovács Katit az elmúlt évek eredményei alapján idehaza bárki is megszoríthatja, de a sportnak talán ez a szépsége, hogy mindig vannak olyan versenyzõk, akik a legjobbat is nagyobb erõbedobásra késztetik. Ez így történt ebben az esztendõben, Natasa az elõzõ évekhez képest borzasztó sokat fejlõdött. Elõször azt hittük, hogy csak megszorongatja Katit az elsõ válogatón, de a másodikon már kiderült, hogy ez véresen komoly. Ugye, ez lett az eredménye, amely az egyik részrõl egy rettenetesen nagy öröm, a másik oldalról pedig bánat és szomorúság. Úgy vélem, ez is hozzátartozik a sporthoz. S azt is szeretném hozzáfõzni – és ha Kati nem ülne itt, akkor is elmondanám –, ahogy õ ezt viselte, ahogy élt ezzel a dologgal, ahogy feldolgozta – és ez igazán nehéz volt, látszott is rajta a felkészülés során –, az igazi emberi és sportemberi tartást mutat. Nagyon-nagyon örülök, hogy végül neki is sikerült ez az arany, mert úgy érzem, ez a lelkének valamelyest jót tesz és gyógyítja. Kovács: Köszönöm. Kaszala: Natasa, benned mikor merült fel elõször, hogy te indulhatsz egyesben? Janics: Nem ezzel foglalkoztam az edzéseken, csak arra törekedtem, hogy mindig a maximumot hozzam ki magamból, persze nem mindig Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

134

sikerült. Leginkább arra figyeltem, hogy megtartsam azt, ahogyan az edzésen mentem, hiszen láttam, most lehetõség nyílt számomra a továbblépésre. Tulajdonképpen akkor vált világossá, amikor már biztos volt az indulásom, akkor is kellett persze néhány nap, hogy felfogjam. Én nem arra törekedtem, hogy Kovács Katit megverjem, hanem arra, hogy csúcsformába kerüljek. Az volt a célom, hogy ott legyek az olimpián, tudtam: nagyon kemény ellenfeleim vannak, hiszen a magyar lányok mindig is a legjobbak voltak. Az elsõ válogató gyõzelme után nehéz idõszak következett, még keményebb edzésekkel. A tréningen kicsit külön voltunk, Kati és én külön készültünk, persze néha együtt is edzettünk. Aztán a második válogató elõtt elkezdtük a párost, ezt élveztem nagyon. Valahogy bíztam abban, hogy minden rendben lesz, figyeltem az egészségemre, mert hülyeségekkel képes vagyok tönkretenni magam. Igazából csak akkor jöttem rá, milyen nagy dolog is ez, amikor ott voltam az olimpiai dobogó legfelsõ fokán. Kaszala: Miért döntöttél annak idején úgy, hogy a magyar állampolgárságot választod? Gyakorlatilag sokkal egyszerûbb dolgod lett volna jugoszláv színekben kijutni az olimpiára, mivel nem kellett volna hozzá megküzdened a világ élmezõnyével, a magyar lányokkal… Janics: Sokan nem értik ezt. Akkoriban nehéz helyzetben voltam, de úgy érzem, jól választottam. Jugoszláviában talán nem tudtam volna így feljönni, nem lett volna út a fejlõdéshez. Elég jól ment ott is, de csak 4. lettem az olimpián Sydney-ben. Jugoszláviában ezt nem lehetett volna tovább fokozni, mindenkinek rossz sorsa van kint, becsülöm azokat, akik még mindig ott küzdenek. Én máshogyan döntöttem, s azt gondolom, jól tettem. Egyébként rendkívüli edzõm és csapatom volt, nagyon kedveltem õket, de mivel kiskorom óta szerettem Magyarországot is, inkább ezt a hazát választottam. Nem kerültem messze a családomtól sem, kéthetente haza tudtam járni. Csisztu: Kati, neked melyik volt a nehezebb rész: a két válogató közötti idõszak, amikor felmerült, hogy elveszítheted a sanszot, hogy egyéniben indulj, vagy amikor már kiderült, hogy egyes nincs, de ez a páros rajthoz állhat, és talán verhetetlen. Kovács (óriási sóhajjal): Mind a kettõ nagyon nehéz volt. A két válogató között maximálisan bíztam magamban, aktuálisan azt is mondhatjuk rivális


135

– a remény halt meg utoljára… A válogató után borzalmas volt azzal szembesülni, hogy bizony elúszott ez a dolog... (lassan, sóhajtozva, nyögdécselve, mintha most is átélné az a lelki fájdalmat) Csisztu: Mikor érezted magadban elõször az erõt, hogy ebbõl az õrületes csalódásból képes legyél felállni és erõre kapni, hiszen volt további cél: a kettes és a négyes? Kovács: Nagyon nem volt idõm gondolkodni, mert a válogató után egy hetünk volt a szétlövésig a Paksi-Benedek duóval, így nagyon sok idõm nem volt letargiában maradni. Nem is gondolkodhattam azon, hogy mi, miért is van. Amikor lezajlott a szétlövés, volt néhány napom, amikor nem mentem vissza az edzõtáborba. Egy idõ után azt gondoltam magamban, jó, akkor most itt vége, azzal úgysem leszek elõrébb, ha itt most sajnálkozom. Úgy vélem, sikerült kibeszélnem magamból a dolgokat, ezt a sok fájdalmat, párom és családom abszolút mellettem álltak. Mindenki próbált lelket önteni belém, erõt adni, egy idõ után már kicsit terhes is volt, így inkább azt mondtam: rendben van minden, megy minden tovább a régi kerékvágásban. Az a három nap talán elegendõ volt az elhatározáshoz: itt a vége, és azzal nem érek semmit, ha sajnáltatom magam. Kaszala: A négyes további tagjaitól tudjuk, hogy egyáltalán nem volt feszültségmentes az olimpia elõtti idõszak, tehát nemcsak magadnak, a saját problémáddal kellett megküzdened, hanem elég nagy harc is volt a csapaton belül. A lányok meg is keresték a szövetségi kapitányt – ezt egy héttel korábban itt a Riválisban a nyilvánosság elõtt is elmondták –, mert felmerült bennük, hogy az olimpia elõtt elhagyják edzõjüket, Fábiánné Rozsnyói Katalint. Hogy lehetett ezt az állapotot megoldani, feloldani kapitány úr? Angyal: Nehezen. Nemcsak azért, mert a lányok megkerestek, hanem azért is, mert ez az egész dolog végigsöpört a teljes válogatotton, mindhárom szakágon. Rengeteg beszélgetés árán sikerült mindezt megoldanom, elõttem ugyanis egy cél lebegett, nagyon fontos, hogy mindenki a mellett az edzõ mellett maradjon, akivel elkezdte a felkészülést, és azzal is fejezze be. Az én megítélésem szerint, két hónappal az olimpia elõtt nagyon-nagy hiba lett volna edzõt váltani, bármi is áll az egész mögött. Nagyon örülök, hogy végül a hölgyeket Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

136

is sikerült meggyõznöm: tartsanak ki az olimpiáig, és utána majd eldöntik, hogyan tovább. Meggyõzõdésem, hogy ezek az eredmények végül is annak is köszönhetõek, hogy mindenki maradt a saját trénerénél. Csisztu: És tûrt, mert hogy mindenki tele volt feszültséggel… Angyal: Nagyon jó szó ez a tûrt, mert én számos edzésen részt vettem, fõleg a lányok felkészülésének utolsó szakaszában. És bizony látszódott, hogy ez nem úgy mûködik, ahogy mûködnie kellene, nagyon nagy feszültség volt az edzõ és a versenyzõk között. Azt nem mondanám, hogy a lányok között is ilyen õrületes feszültség volt, de egy biztos: nem volt jó hangulat. Örülök, hogy túl vagyunk ezen az olimpián, és fõleg örülök, hogy ilyen eredményekkel. Aztán, hogy a jövõ mit hoz, majd meglátjuk. Csisztu: Majd erre is kitérünk, hiszen tudjuk, hogy a négyes három tagja máshol folytatja. De nem elképesztõ, hogy az ön tevékenysége az elmúlt idõszakban száz százalékig pszichológia volt, csak konfliktust old meg? Angyal: Az az igazság, hogy nagyon sok a konfliktus, mert az egyéni, az egyesületi és szponzori érdekek teljesen felborítják a dolgok rendes menetét, és bizony nagyon sok idõm telik azzal, hogy ezt valahogy megpróbáljam helyre rakni. Hol sikerül, hol nem. Az elmúlt évekre visszatekintve úgy gondolom, túlnyomórészt sikerrel jártam, az eredmények legalábbis ezt mutatják. Azt azonban mindenképpen szeretném hozzátenni – és ezt megint nem azért mondom, mert Kati itt ül –, a legkevesebb problémám mindig a versenyzõkkel van. Õk tudják a dolgukat, hajtanak, dolgoznak, versenyeznek, szenvednek, megcsinálnak mindent azért, hogy eredményesek legyenek. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy a feltételeket biztosítsuk, hogy mindezt el tudják érni. (Katit elkezdtük arról faggatni, tudja-e már, hol folytatja pályafutását. Teljes mértékben nem nyilatkozott meg, de bíztunk abban, hogy a mûsor végéig csak bejelenti elképzelését, annak ellenére, hogy az adás elején arra kért minket, amennyiben lehetséges, kerüljük a témát. Mi jeleztük, hogy ez lehetetlen. Mivel mi nemhogy fél szavakból, hanem egy szemvillanásból is megértjük egymást, így a témát taglalva a szünetben egymásra néztünk, s már tudtuk, Kati elõbb-utóbb rászánja magát a bejelentésre.) rivális


137

Kaszala: Mennyire volt egyszerû vagy nehéz Janics Natasával beülni egy hajóba? Azzal a Janics Natasával, aki téged éppen az egyestõl való indulástól fosztott meg… Kovács: Nem volt nehéz. Ezen általában mindenki elcsodálkozik, de egyáltalán nem volt nehéz. Abszolút azt éreztem, hogy be kell ülnünk egy kajakba, akár így, akár úgy alakul a válogató. Miután egy hajóban eveztünk, nem volt kérdés, hogy mi a cél, miért hajtunk együtt. Egyáltalán nem volt közöttünk a vízen semmiféle feszültség, sõt, kifejezetten próbáltuk segíteni egymást annak érdekében, hogy a lehetõ leggyorsabban menjünk. Csisztu: Ez egyszerûen a profizmus, hogy az ember lazán félreteszi az érzelmeket… Ha már itt tartunk, melyik szereplésedtõl reméltél inkább aranyat, a kettestõl vagy a négyestõl? Kovács: Mind a kettõben bíztam. Huuuu (nagy sóhajtás). Ez egy nagyon nehéz kérdés. Párosban az edzéseken akkor is jó idõket tudtunk menni, amikor érzésre nem haladtunk jól. Négyesben, sajnos, többször elõfordult, hogy érzésre sem voltunk jók, és idõben is gyengébbet produkáltunk. Kaszala: Kapitány úr, a hangulat hozzájárulhatott ahhoz, hogy a négyes csak ezüstérmet nyert? Angyal (hosszú csend): Ahogy így visszagondolok, feltétlenül. Fõleg a csapathajóknál az az igazi, ha szívük is, lelkük is egy húron pendül, és az edzõvel is olyan a viszonyuk, hogy abban nincs hiba, feszültség. Ez pedig most nem így volt. Azt azért mindenképpen szeretném elmondani, hogy ez a négyes jó volt, eredményeik alapján nyerhettek volna. Igen, voltak hullámvölgyek, amirõl Kati is beszélt, de az idõeredmények alapján gyõzhettek volna. Bevallom õszintén, abban látom az okát ennek a veszteségnek – és lehet, hogy egyedül maradok ezzel a véleményemmel –, amikor az elõfutamban a németektõl kikaptak. Akkor észrevettem, hogy átfutott a fejükön az, ami korábban soha: hoppá, mi verhetõek vagyunk, s attól kezdve éreztem, ez nem lesz egy egyszerû történet. Nem a felkészülésben látom a hibát, hanem abban az elõfutamban, ahol meccselni kellett, presztízskérdés volt, hogy ki jut elsõként tovább. Ha itt gyõztek volna, elhitték volna magukról, hogy a döntõben is képesek a diadalra. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

138

Csisztu: Így éreztétek belülrõl is? Kovács: Átfutott az agyunkon, hogy kikaphatunk, de én egyáltalán nem úgy álltam hozzá. Persze benne volt a pakliban… Az elõfutamok után egy vagy két nappal mentünk egy pályát, pontosan azért, hogy érezzük, képesek vagyunk rá, meg tudjuk csinálni, mert az elõfutamos pálya borzasztó volt. Kicseréltük a kormányt, szerettünk volna javítani a hullámos vízen. Mivel a kormányzással voltam elfoglalva, nem nagyon törtem azon a fejem, hogy elbukhatunk, talán ha két százalékban bennem volt, sokat mondok. Az elõfutamban ugye nem tudtuk kihozni magunkból a maxot, ez pedig a németeknek adhatott annyi pluszt, hogy kikapjunk azzal a nem is tudom, talán 10 centivel. Igen, elképzelhetõ, hogy mindennek ez volt az oka. Csisztu: Soha nem fogom elfelejteni, amikor befutottatok, három nagyon síró hölgy volt és te voltál egyedül, aki tartottad magad. Azért, mert tudtad, hogy van még egy esély, vagy pedig a te megedzett lelkedhez ez már hozzátartozott? Kovács: Igen, a megedzett lelkem. Talán. (mély sóhaj) Tudtam, hogy mennyi meló van benne, mennyi meló ebben a négyesben. Rossz volt azzal szembesülni, hogy nekik már nincs esélyük, nekem pedig még van egy. E miatt is szerettem volna minél elõbb elmenni, mert olyan kellemetlen volt, ahogyan a többiek ott sírtak. Kaszala: Amikor Natasa áthaladt a célon, és megnyerte az egyest, akkor te ezt belülrõl hogy élted meg? Múlt héten, amikor a lányok itt voltak, azt mondták, hogy kettesetek gyõzelmekor egyrészt örültek, másrészt viszont elszorult a szívük, s bizony szomorúak lettek. Kovács: Amikor Natasa ment, én már a párosra készültem, méghozzá egy olyan szobában, amely tele volt monitorral. Azt nem láttam, amikor áthaladt a célvonalon, mert amikor már biztos voltam benne, hogy õ nyer, inkább kijöttem a helyiségbõl. Tényleg rossz volt, csak azt tudnám mondani, amit a többiek. Nem az volt rossz, hogy õ nyert, hanem tudtam, hogy én mennyivel kaptam ki tõle, hogy közel azonos szinten vagyunk. (könnybe lábadt szemmel) Csisztu: Ez azt is jelenthette volna, hogy... Kovács: Igen. A sok éves munka, az elmúlt idõszak alatt eljutottam rivális


139

oda, hogy ez a gyõzelem nekem is reális lett volna. Ez volt az, ami olyan rosszul érintett. Csisztu: Natasa, azt tudtuk, hogy meg kell osztanod erõdet, az egyesre és a párosra is koncentrálnod kell. Éreztél még magadban erõt a gyõzelem után a párosra? Janics: Elõször még a négyessel kapcsolatban szeretnék valamit mondani. 1999 óta a lányokkal készültem, én nagyon megszerettem õket. Öcsi bácsival és Kati nénivel együtt néztem a versenyt a tévészobában, én akkor is elsírtam magam, mint most. (hangos sírás, zokogva)… Nekem errõl nagyon nehéz beszélni. Úgy gondolom, nagyon szép eredmény, hogy másodikok lettek. Tudom, mi mindent tettek meg érte, úgyhogy megérdemeltek volna egy aranyat, ahogy Kati is nyilatkozta. A párosról annyit, hogy tudtam, minden rendben lesz, mert Kati is nyugodt típusú versenyzõ, mint én. Nagyon bíztam benne, õ még ráadásul friss volt, én pedig nem hajtottam ki magam annyira, jól tudtam a hullámokkal menni, eltaláltam a saját mozgásomat. Az egyes elõtt is izgultam, amikor feleveztem, de ugyanígy voltam az eredményhirdetésnél, sürgettem õket, hogy gyorsabban, gyorsabban, mert jön a páros. Aztán ahogy beültem Kati mögé, megnyugodtam, s reméltem a többiek nem jobbak, mint mi. Elõször versenyeztem Birgit Fischer ellen, és nagyon boldog vagyok, hogy felül tudtuk múlni. Meglepett, hogy a nyolcszoros olimpiai bajnok, hogyan tudott örülni az ezüstnek. Sõt, Antonio Rosi szintén ezüstöt szerzett háromszoros olimpiai bajnok létére, mégis boldog volt. De Gyurta Daniról is tudnék mesélni… Kaszala: Mi zajlott le benned, amikor átjutottatok a célvonalon? Egy nagyon boldog Janics Natasát és egy nagyon fáradt Kovács Katit lehetett látni… Kovács: Rengeteg feszültség volt bennem, ami felhalmozódott az elmúlt évadban. Iszonyatosan boldog voltam, nem tudnám szavakban kifejezni, de egyszerûen nem voltam képes arra, hogy kimutassam. Ez valami olyan, mint amikor az ember kap egy ajándékot, de nem tudja kimutatni, hogy mennyire örül. Kicsit így éreztem magam, egyszerûen nem tudtam kifejezni, milyen boldog vagyok. Csisztu: Sok minden történt az olimpia óta, volt idõd megemészteni ezt a gyõzelmet, és döntést is kellett hoznod. Elhangzott a múlt héten, hogy Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

140

a négyes három tagja nem Rozsnyói Katalinnál folytatja pályafutását. Úgy tudjuk, te is határoztál, mire jutottál? Kovács: Igen. Sok dolgot kellett magamban mérlegelnem: kajakozni szeretnék-e vagy nem, hol szeretnék sportolni és milyen körülmények között. Tény, felmerült bennem, hogy külön utakon Natasával, ez pedig azt jelenti, hogy Kati nénitõl is külön. Már a felkészülési idõszakban is külön készültünk, elég nagy feszültség volt közöttünk, ezért úgy gondoltam, az lesz a járható – ha feszültségmentesen és nyugodtan szeretnék felkészülni –, hogy egy másik vonalon indulok el. Végül azonban úgy döntöttem, hogy az eddigi 9 éve megkezdett utat folytatom. Kaszala: Ez azt jelenti, hogy itt a Riválisban bejelenthetjük, hogy Kovács Katalin továbbra is Fábiánné Rozsnyói Katalinnal készül? Kovács: Igen, bejelenthetjük, csak még hozzátehetjük, hogy Fábián Lászlóval, a férjével. Csisztu: Szerepet játszott-e a döntésedben, hogy Kati néni azt nyilatkozta, amennyiben elmész tõle, Natasát ellened készíti fel, hiszen úgy ismer téged, mint a tenyerét? Kovács: Ez természetes volt számomra, hogy így fogja edzeni, ismervén az én gyenge pontomat, ha van ilyen. (nevetve) Persze, tudtam, hogy a gyengéimre építkezne, ez nem volt újdonság. Ez nem befolyásolt. Kaszala: Natasa, te sejtetted, hogy Kati marad, mert az egyik újságban azt nyilatkoztad, biztosan távozik a csoportból, mert ha valaki ilyen sokat vacillál, az csak a távozást jelentheti? Janics: Nem azt mondtam, hogy biztos, csak úgy éreztem. (hosszú csend) De tényleg nagyon örülök, hogy marad, mert ugye alapvetõen mostanság csak ketten voltunk Szandrával. Hihetetlen, most megtudtam Kati döntését. (lelkendezve) Csisztu: És ezek szerint örülsz, hogy a két igazi rivális egymáshoz közel készül? Janics: Persze, hogy örülök. (felháborodva) Miért ne örülnék, hiszen így tudjuk egymást még jobban felhozni a csúcsra. Még magasabbra, mert szerintem van még bennünk. Kaszala: Ez azt jelenti, hogy nincs feszültség köztetek? Janics: Nem érzem úgy, hogy lenne. rivális


141

Csisztu: Kati, ezek szerint a kettes az garantált, de egyesben ugyanúgy rivalizálni fogtok, gyõzzön a jobbik? Kovács: Úgy vélem, egyesben mindenképpen meglesz közöttünk az az iszonyú nagy harc, amely az elmúlt évben kialakult, és megvolt, párosban pedig együtt kajakozunk majd. Kaszala: Kapitányként örül Kati döntésének, ezt látta-e a legjobb megoldásnak? Angyal (mélyen elgondolkodva): Ez egy nagyon átgondolt, hideg fejjel, a cél érdekében meghozott döntés. Bízom abban, hogy Kati azt a célt, amelyet remél ettõl, el fogja érni. Nagyon-nagyon sok erõt kívánok ehhez az elhatározáshoz, mert nagyon-nagy szüksége lesz rá. Bírja ki azt a kiképzést, amely rá fog várni, és remélem, hogy eredményes lesz. Kovács: Köszönöm. Csisztu: Ez úgy hangzott, mintha egy nagy harcba indulnál. Persze mi is lehetne más… Kicsit úgy tûnt, mintha az egyéni olimpiai arany is a terveid között szerepelne? Kovács: Most nem gondolkodom ennyire elõre, egyelõre a 2006-os szegedi világbajnokság lebeg a szemem elõtt. Aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Kaszala: A négyes további tagjai várták döntésedet. Azt mondták, attól is teszik függõvé, hova is mennek, hogy te mit lépsz. Velük beszéltél-e már errõl? Kovács: Nagyon sokat beszélgettünk a jövõrõl. Jól tudták, hogy ez is benne van a pakliban. Konkrétan még csak Kangával, Bóta Kingával beszéltem errõl, úgyhogy igazából nem jeleztem még nekik. Csisztu: Akkor nem tudod, hogyan véleményezik ezt? Kovács: Bízom benne, hogy tudják a döntéseim okát. A cél érdekében mindenkinek a saját érdekeit kell nézni, nem a másikét, és bízom benne, hogy õk is jó irányba teszik le voksukat. Kaszala: Kapitány úr, ezek szerint a négyes nem is marad meg abban a formában, ahogy ezüstöt nyert? Angyal: Semmi sem indokolja, hogy megmaradjon. Már csak azért sem, mert egy új olimpiai ciklusnak kezdünk neki. Nagy a valószínûsége, és remélem, nem sértem meg a lányokat ezzel, hogy nem õk fogják alkotni a pekingi csapat gerincét. Persze bízom abban, hogy Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

142

találkozunk még velük ebben a csapatban. Tiszta lappal indul mindenki, az egyes, páros eredmények alapján, az edzõk közremûködésével megpróbáljuk létrehozni azokat az egységeket, amelyek eredményesek lesznek. Csisztu: Leesett egy kõ a szívedrõl, és várod már a kiképzést? Kovács: Nem így fogalmaznék, hogy leesett egy kõ a szívemrõl. Csisztu: A vacillálás miatt gondoltam. Kovács: Nem is annyira a vacillálás viselt meg, hanem az, hogy mindig, mindenki ezt kérdezte tõlem. Nem engedtek a saját kis burkomban gondolkodni, rágódni ezen. Nem is gondolkodni, inkább csak egyszerûen létezni ezzel a problémával. De most végre pontot tettem a végére és igen, már várom a felkészülés elejét. (Kati határozottabban jobb színben, megkönnyebbülten ment el a rádióból, mintha tényleg leesett volna egy kõ a szívérõl. A négyes további tagjai, Bóta Kinga, Szabó Szilvia és Viski Erzsébet hallgatták az adást, így a Riválisból értesültek a döntésrõl. Sokáig õk sem vártak, a mûsort követõ hét elején bejelentették, Simon Miklósnál folytatják pályafutásukat. És a jövõ? Úgy véljük mindenkit igazolt. Leginkább persze Kovács Katit, no és Janics Natasát. A sikeres Európa-bajnokság után – Katiék párosban mindent megnyertek, amit lehetett, a 200-t, 500-at és az 1000 métert is – ismét beszélgettünk velük. Szárnyaltak a boldogságtól, jól lehet Janicsnak némi hasfájása volt, de gyógyszert nem akart bevenni. Késõbb az is kiderült, lehet, csak azért fájt a gyomra, mert a pihenõnapon lement edzeni, s az egyik junior versenyzõ leelõzte. De visszatérve hõs párosunkra, a feszültségnek nyoma sem maradt – legalábbis ami a duót illeti, így éreztük nyár közepén –, hiszen az új szabály szerint nem is tudna egyikõjük sem egyszerre párost és egyest menni. Az összetartás és a közös munka fergeteges sikereket termett – elég, ha csak annyit mondunk, 500 méteren már régen a célban voltak, amikor a hangosbemondó még az ezüstcsatát közvetítette. Egyre többen akarják a világ minden pontján tudni a titkot. Nos, erre mindketten ugyanúgy válaszoltak – jó a kapcsolat Kati nénivel és egymással is. Ha bármiben nem értenek egyet, azonnal megbeszélik, még az edzés után, így senkiben még egy pillanatig sem marad tüske. Egyszóval, nagy az összhang… de vajon örökre? rivális


143

Az összhang a világbajnokságon is teljes volt – ismét tripláztak –, ráadásul Kovács Kati 15. világbajnoki aranyát gyûjtötte be, s ezzel minden idõk legjobb magyar nõi kajakosa lett. Elmondta, ezt az aranyat is ugyanolyan libabõrösen vette át, mint az elsõt, ugyanazzal az eufóriával. Láthattuk, amikor ismét vendégünk volt, hogy ugyanolyan meghatottan beszélt errõl a címrõl is, mint mondjuk az olimpiai gyõzelemrõl. A miértre a legtermészetesebben válaszolt: bármikor képes odatenni magát a cél érdekében, mert imádja, amit csinál. Jóllehet Katiból az is kibukott a szeptemberi Rivális-ban, hogy néha már nagyon nehezen viseli a rivalizálást. Edzésrõl edzésre nagy harc folyik köztük (ahogy ezt még a szövetségi kapitány 2004 októberében elõre jelezte), amikor egyesben készülnek Natasával, s ez a kõkemény csata bizony megdolgozza az embert. Ez az egyik oldalról nagyon jó, hiszen ezzel húzzák még magasabbra saját maguk és a másik eredményeit, ami látszólag legyõzhetetlenné teszi egységüket. A másik oldalról viszont borzasztóan nehéz „háború” ez, mivel egyetlen pillanatra sem lehet kihagyni, kikapcsolni, leereszteni átmenetileg. Kati elárulta, hogy most már egy kicsit kiengedne, erre jó talán a novemberig tartó edzésmentes pihenõ. Azt is megtudtuk, hogy mindketten szívesen próbálkoznának az egyessel is, amennyiben Angyal Zoltán szövetségi kapitány szíve megenyhül – így fogalmazott legalábbis a mûsorban a csodakajakos. A kapitány sem volt rest, s azonnal reagált, megígérve, hogy a páros mellett elgondolkodik az egyesen is. Mi, a magunk részérõl csupán egyet tehettünk az ország jelenlegi két legnagyobb riválisa érdekében: az adást archiváltuk, így szaván lehet fogni a mestert.)


144

Dr. Ábrahám Attila – Csipes Ferenc – Gyulai Zsolt (Szeptember utolsó napján nem kis meglepetést szerzett a váratlan bejelentés, hogy a magyar miniszterelnök dr. Ábrahám Attilát nevezte ki sportért felelõs címzetes államtitkárnak. Azt a jogász végzettségû Ábrahámot, aki a 1988-ban a kajaknégyes tagjaként olimpiai aranyérmet szerzett. Az egész sportvilág fellélegzett, elvégre mindenki örömmel vette tudomásul, hogy hosszú idõ óta elõször került olyan ember ebbe a pozícióba, aki maga is élsportoló volt. Nem lehetett ugyanakkor maradéktalan az örömünk, hiszen történt éppen elég változás a kinevezés mellett: vagyis a magyar sport ügye már nem minisztériumi, hanem Nemzeti Sporthivatali hatáskörbe került. Mint egykori élsportolók arra az elhatározásra jutottunk: a lehetõ leggyorsabban kifaggatjuk az egykori olimpiai bajnokot terveirõl, akivel Zsuzsi nemcsak együtt szerepelt Szöulban, de mindketten együtt is televízióztunk, hiszen dr. Ábrahám riporterként és mûsorvezetõként is feltûnt egy idõben. Felkérésünkre azonnal igent mondott, így a szereplõk körét kicsit kibõvítve, az egykori olimpiai bajnok társakat is bevontuk a beszélgetésbe. Csipes Ferencet – aki maradt a kajaknál, a Dominó-Honvéd szakosztály-igazgatójaként – és Gyulai Zsoltot – aki szintén sport közelben maradt, de inkább a sportvezetést, a sportdiplomáciát választotta. Gyuzsó 2004. februárjában már volt a Rivális vendége, méghozzá néhány nappal azután, hogy lemondott az Újpest FC Kft. ügyvezetõ igazgatói posztjáról. A kétszeres olimpiai bajnok Szigetvári Viktorral, a GYISM akkori szóvivõjével beszélgetett, és igen parázs vita alakult ki az egyesületekkel, a sportingatlanokkal és a sporttámogatások rendszerével kapcsolatban. Gondoltuk, ezeket a témákat az újdonsült állam-titkárnak is felvetjük, s csak kiderül, hogy még mindig egy hajóban eveznek-e.) Csisztu: Elõször is gratulálunk. Az elsõ és legfontosabb talán az lenne, hogy 2004. szeptember 30. reggel hét óra öt perc óta mi változott az életedben, mennyit aludtál? Ábrahám: Gyakorlatilag minden megváltozott. Kevesebbet alszom, és nyugtalanabbul is. Már többször elmondtam, hogy reggel hét óra öt perckor csöngött a telefonom, és beleszólt egy hang: jó reggelt kívánok, Gyurcsány Ferenc vagyok. Ismeretlen szám volt – nem volt a telefonomrivális


145

ban benne a neve –, néztem is, hogy ki hív ilyen korán reggel. Azonnal válaszoltam tisztességbõl, hogy jó reggelt Miniszterelnök úr, gratulálok. Azt mondta, köszöni, és tegezõdhetünk-e? Így indult el ez a nap. Csisztu: Ez elég meglepetésszerû lehetett, és úgy egyébként nem ejtetted el a telefont? Ábrahám (nevetve):: Áh, nem, nem ejtettem el, azért az ilyen váratlan helyzetekben is edzett vagyok. Szerintem a sport eléggé felkészített arra, hogy megõrizzem a lélekjelenlétemet, és ez éppen egy ilyen szituáció volt. Tehát nem ejtettem el, és nem azt mondom, hogy ez így volt rendjén, de így alakult. Kaszala: Feri, ti tudtatok valamit arról, hogy egykori olimpiai bajnok társatok sportért felelõs államtitkár lesz? Csipes (megfontoltan):: Én már hallottam hetekkel elõtte, hogy felmerült a neve, csak õ nem tudott róla állítólag. Két nappal a kinevezése elõtt hívtam is, vagyis õ keresett engem, hogy valamelyik este egy ultipartira vagy beszélgetésre jöjjünk össze, és akkor mondtam is: gratulálok, hallom felmerült a neved a sportminiszteri posztra. Õ meg azt válaszolta: áh, nem, õ nem, tud semmirõl, csak egyszer beadott egy pályázatot valamilyen osztályvezetõi állásra, és váltig azt állította nekem, hogy õ nem tud semmit, holott én határozottan hallottam, hogy számolnak vele. Kaszala: Amikor olimpia bajnok négyesetekbõl Gyulai Zsolttal beszélgettünk, és kérdeztük tõle: vajon tudott-e arról, hogy Attilának ilyen szerepet szánnak, akkor azt mondta: kifejezetten orrol rád, mert sokat beszéltetek, ez mégsem került szóba. Hogy is volt ez, Gyuzsó? Gyulai (telefonon): Nem, engem abszolút meglepetésként ért, de hát elképzelhetõ, hogy Attila sem tudott róla. Megmondom õszintén, jeleztem is a többieknek, hogy évekig a hátam mögött kavart a négyesben, úgyhogy most már lehet, hogy mindig így lesz. Ábrahám: Én is hallom, vigyázz! Gyulai (csipkelõdve): Azért mondtam. Csisztu: Természetesen kíváncsiak vagyunk minden részletre, a terveidre, de elõbb kezdjük egy kis történelmi visszatekintéssel. Nyilván sokaknak feltûnt, hogy a csapat negyedik tagja a kajak négyesbõl nincs velünk. Mit tudtok Hódosi Sándorról? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

146

Csipes: Én annyit, hogy Zsolt beszélt vele utoljára 96-ban még Atlanta elõtt, igaz, Zsolt? Gyulai: Igen. Azóta változott a helyzet, azt hiszem öt vagy hat napja sikerült újra kapcsolatba kerülnöm vele. Kaszala: És mit tudsz? Gyulai: Nincs Magyarországon, külföldön él, nagyon jól van, kint dolgozik. Teljesen véletlen volt ez a telefon is, annak köszönhetõ, hogy korábban találkoztam egy olyan emberrel, aki tudta, hol van, megadta a számomat neki, és Sanyi épp most hívott fel, nagyon örültem. Sokat nem tudtunk beszélni, így pontosan nem tudom mi az oka, hogy nem keresett minket eddig. Reméljük, remélem, újra föl tudjuk venni vele a kapcsolatot. Kaszala: Mikor volt utoljára a négyes együtt? Ábrahám: 1995-ben még találkoztunk Sanyival, akkor volt utoljára, hogy mind a négyen együtt voltunk. 96-ban aztán valahova külföldre távozott – talán volt benne valami sértõdés, még évekrõl korábbról, nem feltétlenül irányunkba –, de aztán azóta nem futottunk össze. Csisztu: És így hárman, esetleg valami sportesemény kapcsán? Csipes: Nem sportesemény kapcsán, hanem – és ezen sokan csodálkoznak, a jelenlegi négyesbõl még a háromszoros olimpiai bajnok, Storz Botond is sokszor mondta, hogy irigyel – mert összejárunk ultizni. Ábrahám: Utoljára a Csipesnél voltunk. Nem? Csipes: Igen, nálam. Gyakran szeretnénk ultizni, de sajnos, egy évben csak háromszor, négyszer sikerül. Talán a jövõben föl tudjuk pörgetni. Kaszala: Attila, neked volt valami rövid sztorid az ultival kapcsolatban... Ábrahám: Persze, talán nem értik félre…Egy éve próbálom mondani ennek a két lustának – amióta utoljára Csipesnél ultiztunk –, hogy üljünk már össze kártyázni. Megértem, hogy õk nem akarják, mert elnyerem a pénzüket (nagy nevetés). Aztán nem sikerült az elmúlt fél évben, háromnegyed évben összehozni ilyen partit, most meg azt füllentettem – remélem te is hallod, Gyulai –, hogy azóta naponta háromszor hívtok, mikor ultizunk már. Gyulai (félig dühösen, félig viccelõdve): Mondtam, hogy ez lesz… Én megmondtam, hogy Ábrahámot föl nem hívom ezek után, mert az fogja füllenteni, hogy… Egyébként meg Csipes a baromi elfoglalt ember. rivális


147

Ábrahám: Ez igaz, õ hárított. Csisztu: De õ az igazán aktív, ugye edzõsködik, biztosan sok dolga van a tanítványaival, így van Feri? Csipes: Sok dolgom is van, meg egy héten három napot én vagyok a gyerekekkel, és azt az estét nem szívesen áldozom ultira. Úgy a fennmaradó egy hétbõl négy napot meg már elég nehéz összeegyeztetni a fiúkkal, de azért ha nagyon akarnánk, akkor sikerülne. Kaszala: Attila, te mikor ültél utoljára kajakban? Ábrahám: Augusztusban, ebben az évben nagyon sokat kajakoztam. Sõt, hosszú évek óta elõször idén már március 15-e körül vízre szálltam, ami azért meglepõ, mert a kajakosok is – akik ugye nem járnak melegvízi edzõtáborba – olyan március eleje körül kezdik a vízi munkát, de most márciusban – ha visszaemlékeztek – már nagyon meleg, jó idõ volt. És akkor lecsábultam a telepre, ha már ott voltam, gondoltam, evezek is egyet. Kaszala: S kinek vagy minek volt ez köszönhetõ, tán csak nem gyermekednek? Ábrahám: Nem, nem. Nem is akarom, nem is célom, hogy a kajaktelepre vigyem, azt hiszem, neki nehéz lenne ott boldogulni. Csisztu (kétkedve): Ühüm… pedig szerintem, volna kinek a nyomdokaiba lépni. Ábrahám: Ez lenne a baj. Könnyen kezdene, aztán meg óhatatlanul összehasonlítanák állandóan az apjával, és azokat az elvárásokat fogalmaznák meg feléje is, hogyha az apja olimpiát nyert, akkor biztos a gyerek is. És ami az elején kezdeti elõny lehet, az a végén visszaüthet, és félek, hogy agyonnyomná a teher. De hát errõl Franci és Gyuzsó többet tud mesélni, mert a lányaik ugye egymás ellen viaskodnak a vízen vadul. Csipes: Igen. Nem is értem Attilát ebbõl a szempontból. Én abszolút nem látom a lányomon, hogy neki teher lenne, milyen eredményeket is értem el annak idején. Sõt, inkább pozitív a lányoknak. Gyuzsó, szerinted? Gyulai: Kezdetben azt gondoltam, hogy nem teher, de azért néha egyegy elejtett mondatból érzem rajta, hogy magával szemben is komoly elvárásai vannak. Azt is észrevettem: néhányan a lányomon köszörülik Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

148

a nyelvüket, illetve néha-néha keresztbe tesznek neki. Ha már az apjának nem tudtak, akkor a neki próbálnak ártani. Ez nagyon rosszul esik, jobban bánt, mint ha engem támadnának. Feri ebbõl a szempontból könnyebb helyzetben van, mert benne van a sportágban, aktív részese, és nagyon jól pátyolgatja, jó irányba terelgeti Tamarát. Tehát ilyen szempontból kicsit irigylem, hiszen én nem tudok mindig ott lenni és megvédeni õt. Az is igaz, hogy meg kell erõsödnie, mivel akkor válhat belõle igazán jó versenyzõ, ha a saját lábára áll. Ábrahám: Ami nem öl meg, az megedz, nem? (És a szünetben folytatjuk az elmélkedést errõl a sajnálatosan tipikus magyar jelenségrõl. Arról, hogy szinte sosem lehet maradéktalan az öröm valamilyen siker kapcsán, mert mintha az érintettek többnyire arányt tévesztenének az egészséges rivalizálás és a nem kifejezetten építõ jellegû betartás között. Pedig a sportági felelõsök hálásak lehetnének, hogy olyan családi sportdinasztiák utódaival foglalkozhatnak, ahol már nem szükséges kiselõadást tartani a szülõi áldozatvállalás jelentõségérõl, a siker és a bukás közti rögös út elviselhetetlenségérõl, illetve a hosszú, szürke hétköznapok monotóniájáról, hiszen a szülök, maguk is részesei voltak egykor mindennek. Abban is egyetértettünk, hogy ugyan most a kajakról beszéltünk, de valójában bármelyik sportágról diskurálhattunk volna idehaza, s Gyuzsó és Feri arra is tett némi halvány utalást, mely szerint itt a nagy lehetõség Attila elõtt, hogy erejéhez mérten változtasson egy kicsit mindezen.) Kaszala: Attila, mennyire kísérted figyelemmel Athént, és egyáltalán te mennyire bíztál a fiúk gyõzelmében? Itt az alkalom, hogy értékelje az egyik négyes a másikat! Ábrahám: Érdekes módon a fiúk gyõzelmét biztosra vettem már az olimpia elõtt is. Volt szerencsém közvetíteni Vitray Tamás mellett szakkommentátorként az Európa-bajnokságot, és már ott olyat produkáltak, hogy tudtam: ha ezt hozzák az olimpián is, akkor le tudják gyõzni a szlovákokat. A kontinensviadalon nem voltak ott a szlovákok, de láttam a négyesünkön, hogy nagyon együtt vannak, rengeteget robotolnak. Csisztu: Ez azért érdekes, mert ahogy így kérdezõsködtünk az olimpia rivális


149

elõtt, akkor többen fogadtak volna a nõkre, mint a férfiakra, mármint ha az elmúlt négy év eredményei alapján… Ábrahám: Igen, az elmúlt négy évben (mélyen elgondolkodva), sok minden történt. Az Eb-n egyébként pont az látszott, hogy a fiúk robognak, a lányok viszont egy ukrán négyestõl kaptak ki. Végül is úgy voltam vele, hogy bármelyik négyes nyerhet, de akár rosszul is elsülhet. Csipes: Különösen drukkoltam a fiúknak, mert két versenyzõ Honvédos, és így Horváth és Vereckei az irányításom alatt versenyzik. Kaszala: Ühüm. Sydney után azonban komoly feszültség volt a kajak négyes tagjai között, ez akár rosszat is jelenthetett volna. Volt ilyen köztetek is annak idején? Ábrahám: Nem, nem volt. A mi viszonyunk valahogy még egyszerûbb volt akkor, sallangoktól mentes, – azt hiszem – talán az életritmus is más volt. Nálunk is elhangzottak indulatos kifejezések, esetleg kis lökdösõdés a vízen, egy kis torzsalkodás, ez azonban belefért. De úgy, mint náluk a sajtón keresztül üzengetni, az sosem volt jellemzõ. Mindegyikükkel külön-külön is jóban vagyok, hívtam is õket, hogy meg vagytok ti õrülve, mi értelme az egésznek. Ez belügy, nem tartozik senkire, nem szabad kiteregetni a szennyest, ha valami bajod van, akkor rendezd el a másikkal, esetleg egy-két füles is elcsattan, akkor majd nem nézünk oda, de így ez az egész furcsa volt nekem nagyon. Csisztu: Sajnos, ezen már a jelenkori média is sokat ronthatott. Habár, mi büszkék vagyunk arra, hogy a nagy békülés konkrétan ebben a stúdióban zajlott le. Mennyire érezted a saját versenyzõiden, hogy a békülés után készen álltak mindenre? Csipes: Egész télen szkeptikus voltam, mert amikor mesterségesen így kimondják õsszel, hogy na jó, akkor most így készülünk, az olyan furcsa. Nekem az is benne volt a pakliban, hogy az utolsó pillanatban mégsem ebben a sereposztásban fognak menni, mert esetleg a négyesbõl valaki tavasszal nem produkál olyan egyéni teljesítményt, vagy valaki a mezõnybõl olyan jó egyes eredményt mutat, hogy esetleg cserélnek. Szerencsére mind a négy fiú nagyon jól edzett, együtt tréningeztek, és látták a siker lehetõségét. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

150

Gyulai: Természetesen figyelemmel kísértem én is mindent, hiszen a válogató versenyeken is ott voltam, illetve sokat beszélgettem a srácokkal is. Én is azt gondoltam, hogy egy nagyobb feladatra, az olimpiára félre kell tenni az esetleges nézeteltéréseket, és ez egy badarság, hogy ilyen egyéni dolgok dominálhatnak a négyes céljainak elérésében. Szerintem mindenképpen esélyesek voltak együtt – ahogy ezt már Gida is mondta –, ez az Eb-n is látszott. Majdnem biztosra vettem gyõzelmüket szemben a lányokkal, akikkel sok probléma volt az utóbbi idõszakban, gondolok itt Kovács Kati és Janics Natasa rivalizálására, és a négyes sem ment olyan jól a kontinensviadalon. A játékok elõtt a férfi kvartettet sokkal biztosabbra vettem. Csisztu: Azt hiszem, most már kellõképpen bemelegedtünk. A múlt és a jelen után jöjjön a jövõ, nyilvánvalóan Ábrahám Attila feladatai, tervei állnak az érdeklõdés középpontjában. Mindenesetre az is érdekes, hogy az egykori négyes tagjai közül Csipes Ferenc edzõsködik, Gyulai Zsolt pedig az UTE futballcsapatának elnökeként aktívan is kipróbálta a sportvezetõi munkakört. Kaszala: Szóval, Attila, mi a terv? Sokan azt gondolják, hogy a sportminisztérium hivatallá történt átalakítása miatt az élsportra fordított figyelem is csökkeni fog… Hogy látod most a lehetõségeket, hogy még tulajdonképpen nincs a kezedben a kormányrúd? Ábrahám: Úgy gondolom: soha nem az irányította a sportra a figyelmet, hogy minisztériumi vagy hivatali keretek között zajlott-e a munka, hanem az eredmények, ezen belül is a versenysport. Megítélésem szerint a sport helyzete ennyire erõs sosem volt, mint a mostani konstellációban. Borzasztóan nagy megtiszteltetés számomra, hogy a struktúrát, a szervezeti felépítést ugyan érik kritikák, de én még nem kaptam személy szerint olyan rosszindulatú igaz vagy igaznak vélt támadást, ami engem elkeserített volna. Ez azt jelzi számomra, a sportvilág is tudja: közülük való vagyok, oda tartozom. Amikor számba vettem a területeket, a sportszakmai oldalt, akkor odáig jutottam, hogy talán kellõ rálátással rendelkezem. Ugye az élsportból jöttem, az olimpiai bajnoki címem, az öt világbajnoki címem azt hiszem, hogy autentikussá vagy nem is tudom, hogy mondjam, hitelessé tesz. Mielõtt jogász lettem, testnevelõ tanári diplomát szereztem rivális


151

Szegeden, tehát benne vagyok a diáksport-testnevelés témáiban is. Az utóbbi nyolc évben pedig a szabadidõsportban is tevékenykedtem, leginkább az oktatásban. Összességében úgy gondolom, hogy a sportnak ezt a klasszikusan három fõ területét értem, vagy legalábbis az ott ható sportszakmai mechanizmusokat átlátom. Kaszala: Mennyire készültél tudatosan erre a feladatra? Feri a beszélgetésünk elején azt mondta, hogy úgy tudta: valami osztályvezetõi posztra adtad be a pályázatodat, ez igaz? Ábrahám: Ez igaz, de ez korábban történt. Tavaly decemberben fõosztályvezetõi pályázatot nyújtottam be, amit akkor a GyISM írt ki, de nem én nyertem el, hanem valaki más. Nem vagyok annyira tudatos csóka, hogy mondjuk amikor lementem a vízi telepre, már akkor tudtam volna: olimpiai bajnok szeretnék lenni. Egy csomó élménybeszámolón voltam, ahol hallottam ezeket a standard dumákat, hogy azt a mindenit, micsoda klassz gyerek ez. Csisztu: De annyi biztos, hogy eltökélt… Ábrahám: Igen. Ugyanígy van ez a minisztériumi dolog is. Amikor a jogi egyetemre jelentkeztem, felsõfokú nyelvvizsgát szereztem, és lediplomáztam, egyáltalán nem tudtam, milyen pozíciót szeretnék. Ezt hozta most az élet lehetõségként, és én mindig arra törekedtem, hogy azokban a helyzetekben, amelyekbe belekerültem az életem folyamán a lehetõ legjobban érezzem magam, és ha tudok hatni a folyamatokra, ha képességem, tehetségem van hozzá, akkor ezekkel éljek. Kaszala: Gyuzsó, te gondoltad volna azt februárban – amikor Szigetvári Viktorral, a GyISM akkori szóvivõjével ültél itt velünk –, hogy majd ilyen szerepkörben találkozol Ábrahám Attilával? Gyulai: Amikor azt a vitát lefolytattuk, csak abban reménykedtem, hogy egy hozzáértõbb ember kerül oda, és végre el lehet vitatkozni, illetve beszélgetni a sport igazi problémáiról. Csisztu: És ebbéli reményed akkor ezek szerint… Gyulai: Beteljesült. Azt hiszem, amit várhatok, illetve várunk nagyon gyakorló sportvezetõkként az az, hogy végre valaki tudjon dönteni, hozzon határozatokat, mert azt komolyan mondom, hogy egy éve próbálunk bizonyos ügyeket elintézni, kimondatni a jelenlegi Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

152

vezetéssel, de azóta áll minden. Jönnek-mennek az új sportminiszterek, beletanulnak, nem tanulnak bele, egy biztos, nem határoznak. Ma Magyarországon nem lehet sportügyekben döntést kicsikarni, illetve komoly véleményeket hallani, hogy mit is terveznek fent. Amikor elõször meghallottam a hírt, tényleg nagyon megörültem, mert azt hiszem – Gidával ellentétben –, hogy õ tudatosan készült erre a pályára. Szerintem nagyon jó sportvezetõ lesz, bele kell jönnie, de már régebben is foglalkozott ezzel, képezte magát folyamatosan, mióta abbahagytuk a versenyzést, tehát véleményem szerint jó helyre került. Remélem, hamar belerázódik a dolgokba, és komoly döntéseket hoz, ami elõre fogja vinni a sport ügyét ma idehaza. Csisztu: Szakmai hozzáértéséhez nyilvánvalóan nem férhet kétség. Inkább azt próbáljuk megvilágítani, hogy kisebb vagy nagyobb jelentõsége lesz az élsport szempontjából, hogy nem egy konkrét minisztérium, hanem egy államtitkárság irányítja majd? Kaszala: Annál is inkább, mert több szakszövetség vezetõje azt mondta, hogy ez ronthat a sport presztízsén, jóllehet az emeli, hogy egy olimpiai bajnok lett a vezetõ. Gyulai: Természetesen a sport presztízsének ez veszteség, hiszen amíg külön minisztérium volt, az ember azt gondolta: sokkal jobban lehet foglalkozni a sporttal, illetve önálló minisztériumként azért nagyobb ráhatása van a sport ügyének a költségvetési döntésekre, de biztos Gida ezt cáfolni fogja. Jobb lenne, ha a sporttal különálló minisztérium, illetve miniszter foglalkozna. Most azonban ez a döntés, ezt el kell fogadni, a lehetõ legjobban kell kihasználni a helyzetet. Ábrahám: Nem cáfolom, csak egy picit más szemszögbõl nézem. Amikor ez a minisztérium miniszterrel az élén kormányüléseken résztvevõ taggal rendelkezett, akkor ez sokkal inkább egy politikai mezõbe belejátszó döntési mechanizmust eredményezett. Most egy lépéssel hátrébb kerülve a politikától talán a sportszakmai döntések jobban elõtérbe kerülhetnek. Ami pedig a politikai erõvonalakat illeti – és ezért mondtam, hogy a sport sohasem volt ilyen jó helyzetben –, aki figyelte Gyurcsány miniszterelnök úr nyilatkozatait, az észrevehette, hogy õ igazi patrióta, és a patriotizmusát igen jól meg tudta jeleníteni a sport területén is. Azon kívül elindult egy nemzeti sportstratégiai rivális


153

elõkészítés még az õ miniszteri munkássága alatt, ez most gyakorlatilag munkaanyag szintjén van készen, hamarosan a nemzeti sporttanács elé kerül, illetve társadalmi vitára bocsátják. A miniszterelnök úr elég sok helyen, nagy nyilvánosság elõtt kommunikálta, hogy a sport egyik legjelentõsebb lobbistája a kormányban õ maga. Kaszala: Feri, gyakorló edzõként a saját bõrödön mennyire érzed, hogy az élsport helyzete jobbá vagy rosszabbá vált? Csipes: Annál nagyobb káoszt nem tapasztaltam, mint amikor sportminisztérium volt. A Gallov-féle OTSH-ban nagyon nagyszerû normatív támogatás volt, abban a pillanatban tudtam – ahogy beértek a versenyzõim olimpián, világbajnokságon a célba –, hogy jövõre mire számíthatok. Most még februárban sem tudjuk, hogy lesz-e állami támogatás, mennyi és mi alapján? Gyakorlatilag sötét homályban tapogatóznak az egyesületek, szakosztályok, szövetségek. Olyan rémhírek terjengnek, hogy semmi jóra ne számítson a sport, a Gerevich-, a Wesselényi-alapítvány pénzét megfelezik, tehát csupa-csupa rossz hír kering. Bízom Attilában, hogy legalább valami kiszámítható, normatív mûködési rendszert ki tud dolgozni, hogy tisztán lássunk, tudjunk elõre tervezni. Kaszala: Mikor fogunk elõre látni, tervezni tudni? Ábrahám: Azért nekem egy picivel több információm van a dologról – amelynek egy része nyilván nem publikus –, de egy dolgot látni kell: a pénzügyminiszter úr beterjesztette a költségvetést, benne a tervezett sporthivatali költségvetéssel. Nekem erre még semmilyen ráhatásom nem volt, tehát gyakorlatilag a munkám eredménye legelõször 2006-ban érezteti a hatását, hogy úgy mondjam, én hozott anyaggal dolgozom. A sport szereplõinek a véleménye az, amit mondtál – én is látom a nehézségeket –, de az félrevezetõ, ha csak az egyesületi támogatásból indulunk ki. Összességében nem lehet azt mondani, hogy a sportot nem támogatja az állam, a kormány, a minisztérium vagy a hivatal. Az viszont kétségtelen tény és igaz, hogy a finanszírozás jelentõs mértékben eltolódott az intézmények fenntartása felé. Ugye korábban – még a politikai rendszerváltás elõtt – a nagy állami vállatoknak kötelessége volt Gyõrben, pl. a Rábának, hogy a Rába ETO-t életben tartsa, így átcsoportosította pénzeszközeit. Az az egyeCsisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

154

sületi struktúra, amely a rendszerváltás elõtt volt, mai áron számolva egy kb. 100 milliárdos költségvetést igényelne. Ezzel szemben a sport olyan 14-15 milliárd forintból gazdálkodik évente. De ez nem azt jelenti, hogy csak azt fordítja az állam a sportra – ugye az elõbb említettem –, amit egyesületi támogatás formájában a klubok megkapnak. Az államnak több milliárdba és lényegesen nagyobb összegbe kerül, hogy az intézményeket fönntartsa. Csisztu: Ez világos, csak egy ilyen éremesõs olimpia után azt gondolná az ember, hogy ezen a területen minden rendben lesz, mert most van mire hivatkozni. Ha most nem lesz bõ a pénztárca a következõ évre, akkor mikor? Ehhez képest ugye minden elõrejelzés az ellenkezõjét igazolja. Ábrahám: Akkor folytatom a sort. Az állami elosztásban, a központi költségvetésben – és ugye itt még nem beszélünk az önkormányzatok büdzséjérõl –, megjelenik a létesítmény-fenntartás, az utánpótlásprogramok és sportágfejlesztési programok. Az tény, hogy nominálisan esetleg kevesebb jut effektív az egyesületnek, de az állam egy csomó szerepet átvesz tõle: a létesítményüzemeltetést-, mûködést-, fenntartást, illetve az utánpótlásprogramok finanszírozását is. A labdarúgásban is pl. elindult – errõl Zsolt talán még nálam is lényegesen többet tud – a Bozsik-program, annak több mint 4 milliárd forint volt a forrás oldala. Ez is a sport támogatása, tehát azt mondani, hogy kevés jut a sportra: ez így sommás és nem igaz. Csisztu: Zsolt, te így látod? Emlékszem: azon a bizonyos beszélgetésen, amikor éppen az szerepelt napirenden, hogy a sportnak, az utánpótlássportnak ugyanúgy kell-e mûködnie mint bármilyen vállalkozásnak, akkor te komolyan vitatkoztál, mondván, vannak olyan dolgok, amelyre egyszerûen az államnak költeni kell. Kaszala: Igen, akkor a konkrét mondat, amelyen felhúztad magad úgy hangzott: „a sport olyan, mint egy cipõgyár”. Gyulai: Igen. Attól lettem rosszul, attól a mondattól… Azóta sem tértem magamhoz, de én azt gondolom: mielõtt elmerülnénk a számokban – említettük a Bozsik-programot, sajnos, ugye az ma már nem nagyon létezik –, nem állhatom meg, hogy ne reagáljak Gidának azon megjegyzésére, hogy Gyurcsány Ferenc a legerõsebb lobbistája jelen pillanatban a kormányon belül a sportnak. Azért azt megemlíteném, rivális


155

hogy egy évig õ volt a sportminiszter, és most ugye Csipes Ferinek a mondatára utalnék: a legnagyobb káosz akkoriban volt a sportminisztériumban, illetve nem történt semmi. De mielõtt itt belemennénk a számháborúba… Szerintem az a lényeg, amit Gida is mondott, hogy az õ munkája ugye 2006-ban fog látszani. Azt észre kell venni, hogy 1990 óta a magyar sportban csak számháború van, különbözõ pártkatonák irányították a sportot, és jelen pillanatban nem történt meg az a rendszerváltás, illetve nem történt meg az az átalakítás, ami szükséges lett volna. Az elért olimpiai sikereket különbözõ fanatikus mûhelyeknek köszönhetjük, egy-két ember irányításával, minimális pénzbõl. És azt kell mondjam, hogy a sport tömegbázisából rettentõen sokat veszített. Mindannyian tudjuk: annak idején 8-9 elõfutam volt, ma egy versenyre két elõfutamot is úgy kell összetrombitálni. Úgyhogy véleményem szerint ez hiányzik a mai magyar sportból: a hosszú távú stratégia, a kiszámíthatóság, a politikamentesség, hogy egyszer végre találjuk meg azt a konszenzust jobboldali, baloldali kormány ellenére, hogy a sportban egy hosszú távú rendszert építsünk ki és valósítsunk meg. Ezt nem látom jelen pillanatban. Abban is biztos vagyok, hogy ha a kormányülésen valaki a sportot miniszterként és nem államtitkárként képviseli, akkor sokkal hatékonyabban tud tenni érte. Nem Gidát akarom ezzel bántani, mert tudom, hogy kész helyzetbe került. Ettõl függetlenül azt gondolom, hogy a sportot presztízsveszteség érte. Ábrahám: Mindenképpen egyetértünk abban, jó lenne, ha a sport politikasemleges maradhatna, tehát független a jobboldali vagy baloldali kormányzástól. Ez az ügy fontos, mi – akik innen belülrõl jövünk – tudjuk csak igazán, hogy mennyire, és ezért dolgozunk. A nemzeti sportstratégia most egy szélesebb körû társadalmi vita elõtt áll, ebbõl senki sincs kizárva, akár az ellenzék is hozzáteheti a maga javaslatát, ezt én komoly feladatnak gondolom. Sõt, talán az egyik legnagyobb feladatomnak, ha nem a legnagyobbnak tekintem, hogy ez a stratégiát konszenzussal fogadják el, úgy ismerje meg a közvélemény: ezzel egyetértettek politikai dimenzióban és függetlenül a pártállástól. Kaszala: Lesz-e ahhoz erõd – ha mondjuk jön egy választás vagy kormányváltás, és a pénzeket, gondolatokat más irányba kell csoportosítani –, hogy egy ilyen hosszú távú program zökkenõmentesen futhasson tovább? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

156

Ábrahám: Nem biztos, hogy csak az én erõmtõl függ, hiszen ha a választásoknál új csapatok jönnek, akkor a teljes garnitúra cseréjével kezdik általában. Csisztu: De lehetne, mondjuk szemléletben annyit csavarni ez idõ alatt, hogy egy megkezdett stratégia ne essen áldozatául a politikai változásoknak… Ábrahám: Ezért lenne jó, ha ez a stratégia konszenzussal kerülne elfogadásra, mert az emberek változnak, és ebben – azt vallom – nem a személy a fontos. Nekem ugyanolyan fontos lenne a sport ügye, ha ne adj isten valamikor hat év múlva bármikor politikai váltás történik, és mondjuk Gyulai Zsolt lenne a sporthivatal vezetõje vagy a sportminiszter. Gyulai: Köszi! Csisztu: Optimista vagy… Ábrahám: Szóval, nekem ugyanolyan jó lenne, ha e mellett a stratégia mellett haladna a dolog. Nagyon fontos a politikai dimenzió ebben. A politikában nem számítok erõs gyereknek, nem vagyok ez a kijárós típus, nem is vagyok politikailag elkötelezett, soha nem deklaráltam magam egyik oldal mellett sem. Csisztu: Na, de nyilvánvalóan tudod, hogy ha az ember egy bizonyos kormányban bizonyos pozíciót foglal el, akkor… Ábrahám: Persze, ezzel nincsen semmi baj. A fontos az, hogy a stratégia mi lesz, hogy ez egy deklaratív dolog vagy pedig politikai szándék is társul hozzá. A stratégia szintjén olyan megfogalmazásokkal találkozik az ember, hogy remélem, ezzel nem nagyon lehet vitatkozni, illetve ha az módosul, akkor egy olyan stratégia lesz, amelynek a célkitûzései vitathatatlanok, politikafüggetlenek lesznek. Ehhez pedig politikai szándék is kell, nemcsak egy deklaratív aktus. Kaszala: Nézzük a konkrétumokat, mihez kezdhetsz, van-e már aláírási jogod? Ábrahám: Most az a feladatom, hogy hozzam létre a hivatalt, ennek közjogi aspektusai vannak. Ha szigorúan közjogilag nézzük, akkor én még nem is vagyok kinevezve, gyakorlatilag most magánemberként dolgozom a hivatal létrejöttén, de a kinevezésem – amennyire én tudom – jövõ hét elején történik meg, a köztársasági elnök úr elfoglaltrivális


157

ságától is függ, hiszen a felkérést õ adja át a Sándor-palotában. Most minden energiámat erre fordítom, hiszen ugye a volt GYISM-bõl kiválik a kábítószerügyi, a koordináció, a gyermek-ifjúsági ügyek, fogyatékos ügyek, és átkerül majd a létrejövõ új minisztériumba, Göncz Kinga miniszter asszony irányítása alá, de ennek személyi konzekvenciái is vannak. Többen mennek el, zajlik az osztozkodás. Kaszala: Mikor leszel döntéshozó helyzetben, mert ugye Gyulai Zsolt is azt mondta, hogy abban bízik, végre határozatokat tudsz majd meghozni. Ábrahám: Közjogilag akkor, amikor az a jogszabály hatályba lép, amelyik felsorolja az új minisztériumokat és a nemzeti sporthivatalt, meghatározza a feladat hatáskörét, benne az elnökkel, és ettõl kezdve aláírhatok. Az más kérdés, hogy miután fölállt ez a hivatal, nekem azért a folyóügyeket folyamatosan át kell vennem, meg kell ismernem, nyilván vaktában nem tudok aláírni semmit. Csisztu: Milyen terveid vannak, hogy az olimpiai bajnokokat nevelõ mûhelyek, vezetõk, edzõk elõtérbe kerüljenek, és esetleg elfogyjanak azok, akik mondjuk úgy, a vízfejhez tartoznak vagy tartoztak? Ábrahám: Akár minisztérium, akár hivatal, azért azt látni kell, hogy az egyesületek ugye társadalmi szervezetek, önálló közgyûléssel, szavazási joggal. Se egy miniszternek, se egy miniszterelnöknek, se egy hivatalvezetõnek nincs ráhatása arra, hogy egy egyesületet ki irányít, és hogy becsülik meg az ott dolgozó szakembereket, illetve versenyzõket. Tehát ez nem egy felülrõl jövõ folyamat, hiszen… Csisztu: Ez világos, csak ugye itt konkrétumokról beszélünk. Mikor lesz az, – amire Feri is utalt itt az imént –, hogy kiszámítható lesz újra azoknak a munkája, akiknek az eredményébõl végül is az apparátus többi tagja él? Csipes: Vagy egész egyszerûen azt mondja a sporthivatal, hogy egyesületek, szakosztályok, kivonul az állam, és akkor tessék magántulajdon alapú klubokat csinálni. És egy darabig sportoljanak a gazdagok, akik megtehetik és meg tudják venni a több százezer forintos hajót. Tehát ez is egy jó… Kaszala: Csak éppen… Csipes: Ez is jobb, mint a semmi, amikor nem mondják ki, hogy igazság szerint már nem nagyon van rátok szükség, de nem is támogatnak igazán. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

158

Ábrahám: Én azért ettõl a helyzettõl messze érzem a mai magyar valóságot, itt nem arról van szó, hogy persze gyerekek csináljátok, ha van pénzetek. Bár megjegyzem, ez külföldi országokban tapasztalható volt. A rendszerváltás elõtt Magyarországon politikai célkitûzés megmutatni a hanyatló nyugatnak, hogy itt milyen erõs a sportélet. És azokban az idõkben a nyugati államokban nem volt állami forrás a pénzre, az sportolt, aki éppen megszállott volt vagy maga finanszírozta. Most – amikor ez a jóléti demokrácia elõre tört, és fontos lett az olimpia, hogy mutassa magát az ország, mert politikai válságok keletkeztek abból, hogy gyengén szerepelnek a csapatok – kezdtek el pénzeket tolni a sport finanszírozásába. Magyarországon más irányú ez a folyamat, én azt hiszem, hogy attól tényleg távol vagyunk még, hogy azt kelljen mondani bárkinek is: ha van pénzed, akkor sportolj. Inkább pontosan arról szól az elosztási rendszer reformja, hogy például a szabadidõsport területén, ha nem is direkt állami beavatkozással, de különbözõ kedvezmény-rendszerekkel elérni, hogy többek számára váljanak elérhetõvé a sportolási lehetõségek, a sportlétesítmények, tehát hogy többen mozogjanak, és több idõt fordíthassanak arra, hogy mozogjanak. Kaszala: Ez már egy nemzeti érdek is, mert értelemszerûen az egész ország egészségesebbé válhat. Ábrahám: Ennek közgazdasági racionalitása van. Egyszer hallottam Berkes fõorvost – a Sportkórház, az Országos Sportegészségügyi Intézet az igazgató fõorvosát –, azt mondta: nincsen adata, csak becsült, hogy éves szinten a magyar orvos társadalom olyan 50 és 100 milliárd forint között fordít arra, hogy az aktív életmód hiányából fakadó betegségeket gyógyítsa. Kaszala: Mennyivel egyszerûbb lenne ezeket csak megelõzni. Attila, ezek szerint a sport nem olyan, mint egy cipõgyár, és nem lesz olyan? Ábrahám: Biztos, hogy nem. Nem is lehet ezzel mérni. Csisztu: Bízunk abban, hogy ezzel csak megkezdtünk egy hosszú beszélgetéssorozatot. Kaszala: Reméljük, hogy rövidesen majd újra további kérdésekre is tudsz válaszolni, mikor már valóban a kezedben lesz a kormányrúd. Ábrahám: Gyuzsó, Feri, szeretném, hogyha továbbra is mögöttem lennétek. Köszönöm szépen. rivális


159

(Gyuzsó és Feri természetesen továbbra is a címzetes államtitkár mellett állnak, aki idõközben belemélyült a munkába. Persze nem egyszerû a helyzet, a kevésbõl ugyanis nem könnyû adni, s bizony egyelõre nem túl bõkezû a kormány. A Nemzeti Sportstratégia persze formálódik, és dr. Ábrahám Attilának már a folyóügyekre is van rálátása, noha csak õ tudhatja igazán mekkora küzdelmet jelenthet ezek ügyvitele a mindennapokban. Idõközben Gyulai Zsolt újabb sportvezetõi funkciót kapott, 2005. szeptember 1-jétõl az MTK kajak-kenu szakosztályának szakmai igazgatója lett. Így átélheti Csipes Feri napi nehézségeit, persze az is igaz, hogy a korábban hiányolt személyes kontaktus is erõsebb lett, akár saját családját illetõen. Azt is kinyomoztuk, hogy azóta állítólag az ultipartira is sor került, de hogy ott mirõl folyt a disputa, vitatkoztak-e a jelenlévõk saját érdekeik szerint, s hogy egyezõ véleménnyel, vagy csupán üres zsebbel távoztak-e utána, az maradjon Ábrahámék titka. S az is, hogy ki nevetett a végén...)


160

Mincza Ildikó – Nagy Tímea – Tóth Hajnalka (Az athéni olimpia elõtt sikerült becsábítani a stúdióba a párbajtõrvívó hölgyeket – Mincza Ildikót, Hormay Adriennt és Tóth Hajnalkát –, az olimpiai bajnok Nagy Tímea viszont nem állt kötélnek. Persze megpróbáltuk kideríteni ennek okát, s az egyik beszélgetés alkalmával végül is kibukott belõle – számára kabala, hogy ne nyilatkozzon senkinek az olimpia elõtt. Kezdetben sokáig titkolózott két ok miatt – egyrészt nem szeretett volna megbántani minket, másrészt úgy vélte, el sem hinnénk, hogy kétgyermekes anyukaként ilyen babonái lehetnek. Mivel mindketten válogatott sportolók voltunk, természetesen egyáltalán nem csodálkoztunk Nagy hozzáállásán, elfogadtuk, s mindössze annyit kértünk, hogy álljon rendelkezésre az olimpia után, bármi is lesz a végeredmény. Ma már tudjuk, Nagy Tímea második olimpiai aranyát is megnyerte – könnyedén a francia Flessel ellen, a csapatnak azonban ismét nem sikerült, olyannyira nem, hogy mindössze 5. helyezést ért el. Leginkább Mincza Ildikó volt csalódott, akinek elõzetes tervei szerint ez volt az utolsó olimpiája, s számos világ- és Európa-bajnoki érme mellé végre egy olimpiait is szeretett volna begyûjteni, Athénban végül is aztán egy 4. és egy 5. helyezést sikerült. Mi pedig azt szerettük volna kibogozni, miért is nem sikerült ismét, hiszen Athénba a fél világot körbeverve érkezett a csapat. Esetleg ismét túl nagy volt a hölgyek között a feszültség, az egyéni rivalizálás? Az olimpia elõtti adásban ugyanis Mincza Ildikóval és Hormay Adriennel átbeszéltük, mi is hibádzott Sydney-ben, ahol a 4. helyen zártak. Mint kiderült nem volt egységes a csapat, többek között problémát jelentett, hogy Mincza egyéni trénere irányította az együttest is, amelybõl ilyen egyéniségek között könnyen alakult ki konfliktus. Azonban úgy tûnt, mindez a múlté. Az elmúlt négy évben harmonikusan, egységesen készült a gárda. Szabó Bence jó kapitánynak bizonyult. De akkor mi hiányzott???) Csisztu: Az athéni események után néhány héttel adta magát a kérdés az itt ülõ olimpikonokhoz, hogy mennyire fáradtak, kiheverték-e az athéni eseményeket, sikerült-e feldolgozni akár az örömöt, akár a bánatot, most azonban már jócskán a szürke hétköznapok zajlanak így három hónappal az ötkarikás játékok után. Van még valami athéni emlék, vagy elveszik már a homályban? Mincza: Már nem tölti ki mindennapjaimat az olimpia, visszazökkenrivális


161

tem a hétköznapokba, ami azt jelenti, hogy ügyvédjelöltként dolgozom, de vívni még nem kezdtem el újra, ez egyelõre nem is nagyon hiányzik. (nevetés) Kaszala: Ezek szerint fogsz? Ez már egy jó hír… Mincza: Igen, folytatom, de azt még nem tudom pontosan, mennyi ideig. Azt viszont biztosan tudom, hogy így egyik napról a másikra nem vagyok képes abbahagyni. Ez egyébként annak is a függvénye, hogy mikor jön össze egy kisbaba, ugyanis nagyon szeretnék gyermeket. Kaszala: Hajni, amikor meghívtunk az adásba, azt mondtad, hogy éppen edzésre igyekszel. Ez azt jelenti, hogy te már pástra léptél? Tóth: Nem, nem… (nagy nevetés) Csisztu: Akkor mi volt? Tóth: Nekem Ildihez hasonlóan még egyáltalán nem hiányzik a vívás, de úgy tudom a csapatból a többiek is így gondolják. Fizikális edzéseket végzek, de ez is inkább csak egy kényszerpálya, mivel nagyon elengedtem magam az ötkarikás játékok után, úgyhogy a feljött kilókat igyekszem ledolgozni. Csisztu: Az mit jelent, hogy elengedted magad? Esetleg szigorú diétán vagy a versenyszezonban? Tóth: Nagyon kell figyelnem a súlyomra, és ha erre nem érzek késztetést, mert éppen nincs verseny, hajlamos vagyok arra, hogy kieresszek, bizony szeretek enni. Ráadásul most még a sportot is eléggé elhanyagoltam, ami egyébként egyáltalán nem jellemzõ rám, de úgy látszik annyira kimerített ez a verseny, hogy egyáltalán nem hiányzott semmi. Kaszala: Kondi, futás, aerobik vagy mi szerepel a fizikai felkészülésben? Tóth: Kondi és futás, ezeket próbálgatom… Mincza (piszkálódva): És az aerobikot miért nem próbálgatod, kedves csapattársam? Tóth: Hááát… Azt még hanyagolom, sok lenne. Csisztu: Látom lányok, a hangulat megvan. Szóval nem hiányzik a vívás, de ha a fizikai és pszichikai együtthatókat nézzük, mondjuk egy tízes skálán, mennyire meríti le az ember magát egy olimpiával? Tóth: Pszichésen szerintem teljesen kimerült a csapat, a nullán állunk. Fizikailag változó, de azt a legkönnyebb visszahozni. Kaszala: Ildi, te mennyire merültél ki? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

162

Mincza: Én fizikailag – talán nagyképûen hangzik, de nem az – egyáltalán nem fáradtam el, pszichikailag annál inkább. Szerintem még a nullát sem érem el, õszintén bevallom, átmentem mínuszba. Csisztu: És ebbõl mennyit szedtél már vissza? Mincza: Szerintem ezt a legnehezebb kipihenni. Azon veszem észre magam, hogy napközben is, ok nélkül ideges vagyok és feszült, s tudom, hogy mindez azért van, mert teljesen lemerültek az akkumulátorok a szervezetben. Ehhez nagyon-nagyon sok idõ kell, mire visszajön. Kaszala: Mivel lehet ezt egyáltalán visszahozni? Mincza: Nem tudom igazán, mert amikor például elmegyünk nyaralni, és végig pihenek, hiába érzem jól magam, nem tudok igazából kikapcsolni, nem tudom elengedni magam. Semmi gondom nincs, és minden ok nélkül rám jön ez a feszültség, szerintem azért, mert még mindig tart ez a ciklus. Nem is igazán az olimpia, hanem az egész felkészülés. Kijutni az ötkarikás játékokra, elõtte az edzõtábor, s ott végigcsinálni az egészet. Kaszala: Éppen ezt szerettem volna megtudni, hogy ennek a pszichés fáradtságnak csak a négyéves olimpiai ciklus az oka, vagy az is hozzájárul ehhez a pszichés kimerültséghez, hogy az a hûn áhított érem, amirõl áprilisban itt a stúdióban is beszélgettünk, végül nem jött össze? Mincza: Biztos vagyok benne. Én csak a saját esetemrõl tudok beszélni, már majd meghaltam egy éremért, hogy úgy mondjam, és valahol talán egy kis rész meg is halt bennem. Nem vagyok nagyon elkeseredve, nem érzem úgy, hogy ez óriási tragédia lenne az életemben, csak nagyon nehezen tudom túltenni magam rajta. Itt van ez a negyedik hely és az ötödik a csapatban, pontszerzõ helyek, de ez így nekem nagyon nehéz, hogy négy olimpián voltam, és végül is nem sikerült érmet szereznem, holott többször esélyes voltam rá. Csisztu: Ráadásul ez világversenyeken, sõt világbajnokságokon sokszor sikerült… Mincza: Remélem, hogy az idõ ezt is megoldja majd… Kaszala: Hajnalka, neked mit jelent ez az ötödik hely? Tóth: Én is többet vártam, sõt többre vágytam. Nagyon sokáig tartott mire feldolgoztam. Kaszala: Múlt idõben beszélsz, ez azt jelenti, hogy már sikerült? rivális


163

Tóth: Inkább azt mondanám, hogy új célokat állítottam magam elé, és most erre próbálok koncentrálni. Mindenképpen folytatom Pekingig, de addig lesz három világbajnokság is, úgyhogy én már ezekre figyelek. Kaszala: Ildi, Peking nem merült fel? (nagy nevetés) Csisztu: Kinéztél a stúdióból, mintha nem is hozzád beszélnénk… Mincza: Az még nagyon messze van. Nem szeretnék ilyen hosszú idõre tervezni, mert négy év az nagyon hosszú idõ, fõleg 26 év aktív sportolás után. Nem szeretnék semmit megfogadni elõre, hogy ott leszek, vagy nem leszek, szerintem majd az élet hozza, hogyan is alakul. (A szünetben kiderült, hogy Mincza Ildi döntésének hátterében nemcsak a hosszú aktív múlt áll, hanem az is, hogy kisbabát szeretne. Jóllehet megállapítottuk, a kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea is olimpiák között szült, sõt – mint ahogy korábban ezt elárulta – tudatosan tervezte az olimpiák közé a gyermekeket, mert így még volt lehetõsége visszatérni, s nem mellékesen két olimpiai aranyat bezsebelni. Végül is nyolcszemközt is arra jutottunk, hogy Pekinggel kapcsolatban még bármi megtörténhet, de a legfontosabb a kisbaba.) Csisztu: Ez a csapat, akitõl már Sydney-ben és most Athénban is érmet vártak, sõt nyugodtan kijelenthetjük, hogy aranyérmet, végül nem került fel a dobogóra. Vajon ennek mi lehet az oka? (Mincza rázza a fejét, és Tóth Hajnalkára mutogat) Kaszala: Nos, Hajni? Tóth (nagy sóhaj): Háát… ennek nagyon sok oka lehet. Sydney-ben, úgy gondolom, hogy a csapat sem alkotott olyan egységet, mint amilyent kellett volna. Én bátran ki merem jelenteni, hogy ugyan a felkészülés során voltak kisebb súrlódások, de ez a csapat úgy utazott ki az olimpiára, hogy egy egységes, jó gárda volt, tehát úgy gondolom, hogy ez rajtunk most ilyen szinten nem múlott. Csisztu: Ez az egység megmaradt a játékok végéig is? Tóth (hosszú síri csend): Én ebbe inkább nem mennék bele, mert mint tartalék, nem aludtam a faluban, így mi négyen csak a versenyeken találkoztunk, de azt láttam, hogy vidáman, jó hangulatban jöttek a lányok, és én is csatlakoztam hozzájuk. Csak azt mondhatom, hogy ezzel nem volt probléma. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

164

Kaszala: Így volt ez valóban, Ildi? Emlékszem, amikor az olimpia elõtt beszélgettünk, nagy örömmel újságoltátok, hogy végre most egységes a csapat, nem úgy, mint Sydney elõtt. Mincza: Igen, semmi olyan ok vagy probléma nem volt, amely igazából közénk állhatott volna, mindenki próbálta rendezni a saját dolgait, félretenni minden egyénieskedését, és csak a gárdáért megtenni mindent. Úgy érzem, sikerült, nem volt vele gond. Talán a csapatmérkõzés után ez egy kicsit félresiklott, de ez annak is köszönhetõ, hogy nem volt egy kidolgozott tervünk arra, hogy mi van, ha valakinek nem megy a vívás, és annyira nem megy, hogy le kellene cserélni. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy csak levívott meccs után lehet cserélni, és a következõ fordulóra be kell jelenteni ezt a változást. Egy megkezdett mérkõzés közben csak sérülés miatt lehet váltani. Ezt nagyon sok együttes kihasználta, olyan látszatsérülést szenvedett az a sportoló, akinek nem ment a vívás, hogy behozták a tartalékot. Nekünk erre nem volt kidolgozott tervünk, hogy profin, a helyszínen végrehajtsuk. Nem számítottunk arra, hogy ez rögtön az elején elõfordulhat, éppen Kanada ellen, mert szerintem arra még álmában sem gondolt senki, hogy a juharlevelesektõl vereséget szenvedhetünk. Persze mindig úgy kell odaállni, hogy bármi lehet. Ráadásul ez egy olimpia, és a kanadaiak nagyon tudatosan és okosan készültek ellenünk, velünk edzõtáboroztak két hétig januárban, úgyhogy nyitott könyvet jelentettünk számukra. Ez az egyik. A másik pedig, hogy van egy nagyon jó vezetõedzõjük, aki Flesselnek is nevelõedzõje volt – õ nagyon jó megfigyelõ, minden egyes apró részletet rögzített, és a kevésbé jó képességû kanadai csapatot is úgy felkészítette, hogy jobbak lettek nálunk. Látszott a lányokon, hogy nagyon bíztak a vezetõjükben, míg nálunk máshogy volt. Nem tudom, milyen egy olimpiai arany után pástra állni, hiszen még nem voltam olimpiai bajnok, bizonyára nem könnyû dolog, de valahogy én úgy vártam… No, hogy is mondjam, többet vártam Tititõl. Lehet, hogy rosszat mondok. Kaszala: Akkor éppen itt az ideje, hogy megszólítsuk az immáron kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímeát, aki itt van velünk a vonalban. Elõször is gratulálunk! Milyen egy olimpiai arannyal pástra lépni a csapatban, tette fel az elõbb Ildi a kérdést? rivális


165

Nagy (telefonon, hosszú hallgatás után): Hm… Nem szeretnék az olimpiai aranyérmem mögé bújni a csapat miatt, teljesen mindegy, hogy arannyal vagy a nélkül léptem ott pástra, egy biztos, az én vívásom elfogadhatatlan volt. Nyugodtan az egész csapat olimpia szereplését magamra vállalom, mert mínusz 4-gyel – és teljesen mindegy, hogy valaki olimpiai bajnok vagy nem – egy magyar válogatott nem vívhat az ötkarikás játékokon. Csisztu: És ennek mi lehetett az oka, hiszen valószínûleg nem felejtettél el vívni egyik napról a másikra? Nagy: Borzasztóan izgultam, nagyon akartam ezt a gyõzelmet. Végül is az edzõtáborban, sõt egész évben a csapatra koncentráltam. Már a pástra lépés elõtt sokkal idegesebb voltam, mint szoktam, illetve, mint az egyéni elõtt. Valószínûleg ennek tudható be, hogy azokat az akciókat, amelyeket elképzeltem – amikor végre volt valami gondolatom –, képtelen voltam kivitelezni. Kaszala: Esetleg az esélyesség terhe jobban nyomhatott? Emlékszem rá, hogy amikor az olimpia elõtt ketten beszélgettünk, azt mondtad, csak a csapatra készülsz, az egyénivel nem is foglalkozol, mert magadat nem tartod esélyesnek, annál inkább a csapatot, amely jóval jobb, mint elõtte bármikor? Nagy (elgondolkodva): Nem hiszem, hogy az esélyesség, mert ez nekem már a harmadik olimpiám volt, s mindegyiken volt sanszunk. Atlantában voltunk például a legesélyesebbek, de Világ Kupákon és világbajnokságokon is, akkor ez miért nem nyomasztja az embert. Nem akarom erre fogni, én inkább a görcsös akaratra fognám, ha indokot kellene keresni. Csisztu: Ildi, ez akkor neked, mint csapattársnak elfogadható? Mincza: Igen, én nem is azt mondtam. Mindenki tudja, hogy van olyan idõszak, amikor nem megy, bármikor lehet hullámvölgy, aki vívott már csapatban, tudja jól, hogy ebbõl ráadásul nehéz kikeveredni, hiszen három asszót vívunk. Nekem inkább azzal volt a gondom, amit az elõbb elkezdtem: ez pedig a csere lehetõsége. Titit éreztem annyira profinak, hogy ha tudja magáról, hogy ennyire nem megy neki, akkor be kellett volna vállalnia: jöjjön be Hajni. Nekünk nehéz szólni egy kétszeres olimpiai bajnoknak, mint csapattárs én nem mondhatom, hogy Titi gyere le, áh, eszembe sem jutna. Azt viszont Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

166

tudom magamról, érzem, ha nem megy, ha nem tudok tust adni. Most utólag persze okosak vagyunk, de lehet, hogy ki kellett volna használnunk ezt a lehetõséget. Elképzelhetõ, hogy akkor sem jutunk éremhez, mégis van egy esély, amit ki tudunk használni. Kaszala: Beszéltetek errõl már az olimpia óta egymás között? Mincza: Igazából nem is volt alkalmunk arra, hogy találkozzunk, mindenki ment a maga útján. Kaszala: Tehát akkor mindez itt elõször a Riválisban esik meg…. Mincza: Igen, ez az elsõ alkalom. Csisztu: Hajni, te hogy érezted akkor ezt a fajta tehetetlenséget, hogy egy másik fajta taktikával esetleg segíthettél volna, de így végül is nem? Tóth: Igen, talán ezért volt nekem is nehéz feldolgozni. Úgy jöttem haza, hogy ez a csapat nem tett meg mindent annak érdekében, hogy jobban szerepeljünk, hiszen én nem kerültem be ekkor. Igen, amit Ildi is fejtegetett az elején, erre jobban fel kellett volna készülnünk. Fel kellett volna készülnünk arra, hogy ha valakinek ennyire rosszul megy, mondjuk, hogy kapjon a lábához… Csisztu: Ezek szerint nem is volt alternatíva, hogy mi lenne, ha… Inkább már az éremért folyó csatára koncentráltatok? Tóth: Felmerült, ha valakinek rosszul megy, akkor majd úgy csinál, hogy… Ezt azonban soha nem próbáltuk el, praktikusan. Hogy is fájjon a lába, hogy essen el. Szomorú, hogy errõl kell beszélnünk. Mincza: Ebben nagy mesterek az olaszok és a franciák, nagy színészek. Minden apró momentumot ki tudnak találni. Sajnos – bár lehet, hogy ez nem is baj –, de a magyar versenyzõkre egyáltalán nem jellemzõ, hogy ezt a fajta színészkedést a páston használják. Kaszala: Titi, kinek a hatásköre az, hogy egy kétszeres olimpiai bajnokot lecserélnek, vagy esetleg sérülést produkál? Kapitányi döntés, vagy neked kell bejelentened, megvitatni a többiekkel, vagy esetleg ez egy olyan presztízsveszteség a csapatnak, hogy jobb, ha be sem következik? És ott az adott szituációban egyáltalán felmerült-e benned? Nagy: Engem nem érdekel, ha presztízsveszteség, mert a csapat ugye ezzel nem veszít a presztízsébõl, mert inkább legyen egy olimpiai bajnok nélkül érmes, mint egy olimpiai bajnokkal ötödik. Nekem Szabó Bence jelezte az utolsó asszóm elõtt, ha annyira nem megy a rivális


167

vívás, akkor sérüljek meg. Úgy is mentem fel a pástra, ha ez így lesz, akkor valamiféle spárgát bemutatok, de mivel az utolsó asszóban az utolsó percig 2-0-ra vezettem, és utána lett az állás az, ami – akkor úgy éreztem, hogy visszajött a vívás a kezembe, kivívtam már magamból a rosszat. 2-0-nál természetes, hogy nem fordult meg a fejemben a sérülés, de az utolsó percben két nagyon buta tust kaptam, így lett 2-2. Igazából amiatt nincs lelkiismeret-furdalásom, hogy nem sérültem le, mert ebben a helyzetben úgy gondolom, hogy jól döntöttem akkor. Most így utólag persze azt gondolom, hogy le kellett volna jönnöm, de akkor 2-0-nál nem érzékeltem, hogy ebbõl csak egy döntetlen lesz. (S elkezdõdött a stúdióvita, mit is kellett volna tennie Titinek. Mikor és hogyan kellett volna lesérülnie, ha igen, egyáltalán. Felvetõdött, hogy a kapitánynak is korábban kellett volna-e szólnia, s hogy Titinek meben mikor kellett volna felismernie, hogy valamim nincs rendben...) Kaszala: Nem lehetett volna elõbb felkészülni erre, stratégiákat kidolgozni, hiszen volt számos világverseny, Európa-bajnokság, világbajnokság, Világ Kupák vagy ennyire biztosak voltatok abban, hogy Kanada a negyeddöntõben simán verhetõ? Mincza: Bármennyire is jobbak vagyunk papíron, az emberben mindig benne van tudat alatt, hogy bármi lehet, hiába is vagyunk abban biztosak, hogy mi nyerünk. Itt hajszálakon múlik minden, igaz, hogy technikailag jobbak voltunk, de szerintem mindenkiben benne volt, hogy nem szabad Kanadát lebecsülni, pláne egy olimpián. Hiába voltunk Eb-n, vb-n, vk-on, egy olimpián mindig másképp vív mindenki. Az biztos, hogy nem úgy álltunk oda: na, ez zsebben van. Az elmondható azonban, hogy nem dolgoztunk ki stratégiát, de nem hiszem, hogy ez is a versenyzõ dolga. Úgy vélem, hogy erre a vezetõknek, a körülöttünk lévõknek kellett volna jobban odafigyelniük. Az egy dolog, hogy azt mondják, sérüljünk le, de azt hihetõen végre is kell hajtani. Talán errõl többet kellett volna beszélnünk elõtte. Csisztu: Elegendõ volt-e a stratégiai repertoár, mert Ildi szavaiból úgy veszem ki, hogy nem. Meglepett benneteket, hogy Kanada ennyire lerohant? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

168

Tóth: Abból a szempontból speciális volt ez a verseny, hogy más világversenyeken be lehet cserélni a tartalékot, aki nem is tartalék, hanem normális csapattag. Igen, erre jobban fel kellett volna készülni, tulajdonképpen ezzel mi egyáltalán nem is foglalkoztunk. Csisztu: Volt a tudás meg a rutin, de egyéb az arzenálból nem volt… Tóth: Igen, mi is ebben bíztunk, de ez nem volt elegendõ. Igenis gyakorolnunk kellett volna, hogyan nyúljunk a lábunkhoz, hogyan essünk össze. Kaszala: Titi, te hogy láttad mindezt, s egyáltalán hogyan értékeled az edzõi oldalt? Nagy: Igazat adok a lányoknak, valóban nem voltunk arra felkészülve, hogyan kellett volna eljátszani egy sérülést, de azt is hozzá szeretném tenni, hogy amíg a kanadaiak egy hétig Tatán edzõtáboroztak, és ott vívtunk csapatversenyt, addig – és ezzel elképzelhetõ, hogy megsértem a magyar edzõket –, a mieink nem voltak velünk, míg a juharleveleseknél bõszen jegyzetelt a tréner. Ez persze egy olyan dolog, amely így utólag (óriási sóhaj), hát hogy is mondjam…, az embernek rosszul esik. Szóval az edzõknek ott kellett volna ülniük, persze igaz, hogy közben a férfi párbajtõrrel is kellett foglalkozniuk, és egyéb dolguk is volt, de ez akkor is egy furi dolog volt számomra. Csisztu: Olyannyira érdekes ez, hogy korábban Ildi is említette, hogy az edzõi oldalról nem tartotta elegendõnek a támogatást. Egy picit avassatok be minket abba, hogy egyáltalán hogyan tartjátok egy csapatverseny során egymással a kontaktust, edzõ-versenyzõ hogyan kommunikál, s mondjuk a páston, esetleg éppen vert helyzetben lévõ versenyzõ, mit tesz, mit tehet odafenn? Mincza: Úgy érzem, aki a páston van, az csak magára számíthat. Külsõ segítséget csak egymástól kaphatunk, bekiabálással. Amikor a bíró „álljt” mond, akkor van egy pillanat arra, hogy odaszóljon az ember – menjél, hagyjad vagy nyomjad, szóval csak ilyen egyszerû dolgokat. A pást mellett egyébként van egy elkerített rész, ahol az éppen nem vívó sportolók ülnek, illetve a szövetségi kapitány és a vezetõedzõ. Az orvos bent ült? Már nem is emlékszem. Tóth: Nem, nem lehetett ott. Mincza: Igen, csak ketten voltak ott, Szabó Bence és Nedeczky György. rivális


169

Kaszala: Ez azt jelenti, hogy az edzõkkel csak akkor tudtok beszélni, amikor éppen cseréltek? Tóth: Inkább kiabálni szoktak, mert ezt egészen addig lehet, amíg le nem állítja a bíró, de ezt az olimpia kivételével nem nagyon veszik komolyan. Csisztu: Akkor volt ilyen vagy inkább csönd volt? Mincza (nagy hallgatás): Én inkább a csöndre emlékszem. Kaszala: Titi, te hogyan idézed fel mindezt? Nagy: Nekem saját edzõm, Kulcsár Gyõzõ próbált tanácsot adni, amikor mínusz 3-mal lejöttem az elsõ asszóm után. Mondta, hogy legyek kevésbé görcsös, és vívjak nyugodtabban. Ezt persze edzõi utasításra aligha lehet megoldani, vagy sikerül pszichésen vagy nem. Kértem Hajnit, hogy kiabálja nekem azt, hogy mozogjak, mert éreztem, hogy nagyon leragadtam a földhöz. Meg is tette szegény, de képtelen voltam végrehajtani. Tóth: Igen, így volt, de visszatérve, valóban többet vártunk a szakvezetéstõl. Kaszala: Mindez hogy volt az egyéni verseny során, jobban tudták oldani a feszültséget, a görcsöt? Többet segítettek? Nagy: Ott valahogy nem volt ez a görcsösség. Ezt annyira nehéz megfogalmazni és megérteni egy nem vívó embernek. Amikor a hangyák jó irányba mentek, és ott maradtak egy helyen, amikor az ember nem akar nagyon, nem görcsös, csak arra az egy feladatra figyel, hogy azt az egy tust vagy azt a 15-öt beadja. Olyan, mint amikor az ember nagyon szerelmes, majd nagyon csalódott, vagyis én ezalatt a két napos vívás alatt a fönn és lenn érzést teljesen átéltem, megjártam a mennyet és a poklot. Csisztu: Ugye ti a nagy csöndet említettétek, de hogyan képzeljük el a másik oldalt? Mincza: A kanadaiakról már szóltunk, ott a francia edzõ összefogja a csapatot, minden egyes lépésüket figyeli, és megmondja, mit tegyenek, mit ne tegyenek. Az olaszoknál például folyamatosan ugrálnak körülöttük, jönnek-mennek, de az amerikaikat is pozitív példaként tudom említeni, akik számomra meglepõ módon nagyon sikeresen szerepeltek ezen az olimpián – ugye nem egy nagy vívónemzet. Láttam a kardedCsisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

170

zõt, egyszerûen fantasztikus volt, a föld fölött ugrált 50 centivel. Üvöltött, kiabált, gyakorlatilag együtt vívott a versenyzõvel a pást mellet. Csisztu: Ez annyira átjön egy versenyzõnek, hogy extra löketet ad? Mincza: Lehet, hogy én különc vagyok ebbõl a szempontból, de én ezt irigylem. Úgy gondolom, hogy ez a versenyzõnek önbizalmat ad. Ha látványosan is mellette vannak, az nagyon sokat jelent, õt magát felemeli, az ellenfelet pedig kicsit lenyomja. Kaszala: Ildi különc ebbõl a szempontból, vagy Timi ez a te számodra is fontos? Nagy: Számomra kevésbé van jelentõsége, hogy ugrálnak-e körülöttem. Nekem az hiányzik, hogy az egésznek nem volt egy taktikai felépítése. Emlékszem rá, hogy Havannában, amikor már mindegy volt, hogy nyerünk vagy nem, én mondtam a lányoknak, hogy gyakorolni fogok, méghozzá a flasht. Õk persze jelezték, hogy nyugodtan. Nekem ez hiányzik, hogy bizonyos versenyszituációkban feladatot kapjak, bizonyos dolgokat kipróbáljak, gyakoroljak. Valahogy fontos, hogy mindent egy papíron összegezzek, mit csináltunk elõtte, hogy állítottuk össze a csapatot. Mindenesetre én nem szeretném erre fogni, nekem nem ezért nem ment a vívás, ez csak az én saját balhém, ha mondhatom így. Kaszala: Hajni tartalékként ott ültél a lányokkal… Te mit láttál onnan, mennyire lett volna szükség az elõbb említett dolgokra, segítségre, taktikára? Tóth: Igen, a csapat mellett ültem, az láttam, amit a többiek, meg a szurkolók és az edzõk is. Ezen mindenképpen változtatni kellene, felrázni a lányokat, vagy sérülés esetén bedobni engem. Az az igazság, hogy amikor az ellenfél elkezdett vezetni, én úgy gondoltam, hogy becserélnek, hiszen támadó típus vagyok. Látványosan elkezdtem ugrálni, melegíteni, hogy a szövetségi kapitány is lássa, és ne gondolja azt, hogy engem ez váratlanul érne. Csisztu: Észrevetted, hogy ezt õ észrevette? Mintegy jelként értékelte esetleg, hogy cselekedni kellene? Tóth: Biztos, hogy látta, mert mellette ugráltam, de nem került szóba, hogy valamilyen szerepet kapjak. Kaszala: Ildi, mennyire voltál biztos magadban, hiszen – ha jól emlékszem – a közepén egyenlítettél, a végén pedig úgy álltál föl, hogy kettõ volt a hátrány? rivális


171

Mincza: Igen, volt ilyen, de olyan is, hogy kettõt hozzátettem, és négy lett a hátrány. De bíztam magamban, abban, hogy meg tudom fordítani. Pedig reggel nagyon ideges voltam, Hajni tudja, meg sem bírtam szólalni. Ez azért zavart, mert vívtam már eleget, vagyok elég rutinos, de úgy éreztem, ennek a csapatnak ez az utolsó nagy esélye arra, hogy valamit elérjen. Tartottam Kanadától is, nem akartam a lányoknak mondani, se mutatni, de hát ezt nem nagyon lehet palástolni. Borzasztó ideges voltam, de ahogy felléptem, megnyugodtam, jól is ment a vívás, ezért a végsõkig bíztam abban, hogy meg tudom fordítani. Csisztu: Fájdalmas dolog itt az olimpia után beszélni minderrõl, jobb lett volna egy vb vagy egy VK után, de mégis milyen tanulságot lehet ebbõl levonni a jövõre nézve, hogyan lehet ebbõl építkezni? Tóth: Elmondtam a véleményemet a szövetségi kapitánynak, bár nem közelítettek az álláspontok, mégis megnyugodtam attól, hogy kimondtam. A jövõben az egyénire koncentrálok, leginkább azért is, mert nem tudom, hogy ki fogja folytatni a többiek közül. Én vagyok a legfiatalabb, én biztos, hogy négy évig még nem hagyom abba. Szerintem az utánunk jövõ generáció kicsit gyengécske, én tehát az egyéni szereplésre fektetem a hangsúlyt. Nagy: Hadd térjek még vissza egy másodpercre Hajnihoz. Szerintem a szövetségi kapitány észrevette a látványos ugrálást, hiszen Bence szólt nekem, hogy cserélhetek. Ezt semmiképpen nem szeretném Bence nyakába varrni. Ami a jövõt illeti, most mindenképpen szeretnénk egy harmadik csemetét a férjemmel. Nem kizárt, hogy nekivágok Pekingnek, sõt egyre inkább bennem van, hogy megpróbálom, ebben pedig komoly szerepet játszik, hogy ez a csapat úgy sikerült, ahogy sikerült, az én szám íze is keserû, függetlenül attól, hogy egyéniben gyõztem. Ez az arany egyáltalán nem olyan fényes, mint amilyennek lennie kellene, mert a másik három lánynak mellettem nem sikerült az érem. Mincza: Azt, hogy a tanulságokat hogy sikerül levonni, nem tudom, mert én Sydney után is azt hittem, hogy sikerült, de most sem jött össze a csapatnak. Nem tudom, ezek szerint még keresni kell az okokat, mert itt négy technikailag jól képzett vívóról van szó, egyszer csak ki kell találnunk, miért nem megy nekünk. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

172

Kaszala: Közületek nem lehetne egy vezéregyéniség? Mincza: Nem tudom, hogy az a jó, ha demokrácia van, vagy ha királyság. Azt mondják, a demokrácia azért jó, mert még nem találtak ki jobbat. Igazából nem vagyok elég okos, hogy rájöjjek, hol a hiba. Csisztu: Zárszóként annyit, azt azért ne feledjük el, hogy ennek a csapatnak, ha az elmúlt három olimpián nem is sikerült, de rendkívül jó teljesítményt nyújtó gárda, világbajnoki, Európa-bajnoki címekkel és Világ Kupa-gyõzelmekkel. Kaszala: Nem is kívánhatunk mást, mint hogy tartsatok ki Pekingig. (A lányoknak jót tett, hogy kibeszélték magukat az adásban, már utána a büfében felszabadultabbak voltak, meg is jegyezték: eddig együtt még nem beszélték így át az olimpián történteket, annak pedig kifejezetten örültünk, hogy Nagy Tímea – aki korábban pályafutása befejezését tervezte – itt a mûsorban jutott el oda, és jelentette be újabb olimpiai részvételi szándékát, méghozzá a csapat miatt. A szövetségi kapitányt külföldi tartózkodása miatt nem értük utol, hiszen a kör így lett volna teljes. Késõbb viszont kaptunk a lányoktól egy telefont, hogy az eseménytõl távolodván újra leültek, és átbeszéltek mindent. Az elmúlt esztendõ persze óriási fordulatokat hozott – a Rivális hármasából csak Tóth Hajnalka maradt páston, aki ráadásul megmentette a magyar vívósport becsületét, hiszen a zalaegerszegi Európabajnokságon egyéniben ezüstérmet szerzett, mint ahogy az olimpiai 2. kardozó Nemcsik Zsolt is a dobogó második fokára állhatott. Mincza Ildikó a jogi pálya mellett nem távolodott el a vívástól. Az a furcsa szereposztás jutott neki, hogy kis híján Szabó Bence szövetségi kapitány felettesévé vált, hiszen elnökségi tag lett a vívószövetségben. Élete másik legnagyobb terve is úton van, anyai örömök elé néz, ezért egyelõre felfüggesztette az aktív vívást. A nyári zalaegerszegi EB után be is kapcsoltuk mûsorunkba, de tõle nem tudtunk olyan hosszú távú ígéretet kicsikarni, mint a kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímeától. A kontinensviadal utáni adásból egyébként az is kiderült, hogy a rossz nyelvek ellenére egységes a magyar vívótársadalom. Akadtak ugyanis hangok, melyek szerint nem drukkolnak egymásnak a versenyzõk, s bizony arra is fény derült, hogy néhány vívónk Eb-szerepléstõl való eltiltása is „megérdemelt” volt, mert megszegtek bizonyos – az edzõtáborokra és egyéb más versenyekre vonatkozó – szabályokat. Az átalakult rivális


173

vívószövetség célja, hogy biztos anyagi és erkölcsi bázist adjon tehetséges versenyzõinknek. További örömteli hír, hogy Nagy Tímea harmadik gyermekének is életet adott. S ha hihetünk a jól bevált szisztémának, akkor ez esetben egy sima, egy fordított – vagyis egy gyermek, egy olimpiai arany. Reméljük, ez a minta Pekingben is folytatódik. Már csak annál inkább, mert Titi õsszel edzésbe állt.)


174

Speciális Olimpia (A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1988. február 15-én ismerte el a speciális olimpiai mozgalmat – mint a világ egyetlen sportszervezetét –, amely nevében viselheti az olimpia kifejezést. Jelenleg több mint 1 millió fogyatékossággal élõ sportoló versenyez 26 téli és nyári olimpiai sportágban. Idehaza talán 2003-ban kapták fel elõször legtöbben a fejüket, amikor a nyári dublini speciális játékok elõtt Magyarországot is érintve jutott el az olimpiai láng Írországba. Rengetegen futottak vele a fõvárosban, hatalmas örömünnep volt mindenhol, mi pedig folyamatosan jelen voltunk, forgattunk, dolgoztunk a helyszíneken. Majd érkeztek a jobbnál-jobb hírek, miszerint a magyarok sorra nyerik az érmeket, tucatszámra szállítják az aranyakat. A személyes tapasztalás óta még inkább figyelemmel kísérjük a mozgalmat, a versenyzõket, tartjuk a kapcsolatot a vezetõséggel, így teljesen természetes volt, hogy vendégül látjuk a magyar különítményt – Lengyel Lajos, MSOSZ-elnököt, Malek Erzsébet, mûkorcsolya-szakágvezetõt és Lakatos Alexandra, 14 éves olimpiai bajnokot –, amikor hírül vettük, hogy a 2005-ös február-márciusi naganói téli olimpián 11 arany, 11 ezüst és 8 bronzérmet gyûjtöttek be. És még mondják, hogy mi nem vagyunk téli sport nemzet.) Lengyel: Ez volt a legfényesebb szereplés a téli speciális olimpiák történetében, hiszen négy évvel ezelõtt Alaszkában kevesebb érmet nyertünk. Arra azonban még szeretném felhívni a figyelmet, hogy a sok érem mellett öt negyedik, öt ötödik és egy hatodik helyezést is elértünk. Csisztu: Tehát pontszerzés is volt bõven. Lengyel: Volt, bár a speciális olimpián belül nem mérik az országok közötti rangsort, ennek megvan a maga mottója is, hiszen nem szeretnénk különbséget tenni a nemzetek között. Kaszala: Itt ül velünk egy olimpiai bajnok is, Lakatos Alexandra. Ha jól tudjuk, akkor te 1 arany, 1 ezüst és egy bronzérmet nyertél gyorskorcsolyában. Milyen távokon? Lakatos (megilletõdve): 200 m-en nyertem az aranyat, 500-on az ezüstöt és 300-on a bronzot. Csisztu: Mikor kezdtél el a gyorskorcsolyázással foglalkozni? Lakatos: 2-3 éve körülbelül. Imádok korcsolyázni, mindig is az volt a rivális


175

vágyam, hogy a gyorskorcsolyát ûzhessem, nem is reméltem, hogy ilyen gyorsan kijutok az olimpiára. Kaszala: Erzsébet, egy pici segítséget kérnénk, hiszen jó lenne számba venni az olimpiai sportágakat. Hogy néz ki maga a rövidpályás gyorskorcsolya itt a speciális téli olimpián? Malek: Tulajdonképpen ugyanúgy, mint a rendes short track. A pálya ugyanakkora, tehát egy 111 méteres körrõl van szó, és azt korcsolyázzák körbe a versenyzõk a különbözõ métereknek megfelelõen. Persze nálunk más távok vannak: 111, 222, 333, 500 és 1000 méteren versenyzünk. Kaszala: És a feljutásos rendszer is ugyanaz, van negyeddöntõ, elõdöntõ, középdöntõ? Malek: Nem, nálunk teljesen más a lebonyolítási rendszer, itt divízionálás van. Ez azt jelenti, hogy egy elõfelmérés után megpróbálják a közel azonos képességû versenyzõket egy döntõbe tenni. Lengyel: Az értelmi fogyatékosság mellett ugyanis egyéb problémák is lehetnek. Például volt olyan versenyzõ, akit vezettek, mert még vak is volt, de neki is sikerült megtennie az 500 méteres távot. Csisztu: Fantasztikus. Ez tényleg nagyszerû. Kaszala: Gyorskorcsolyáról beszélünk. Milyen felszerelés szükségeltetik itt, hasonlóan sisak, futóruha, térdvédõ, short track kori? Malek: Igen, és itt szeretnék is köszönetet mondani a válogatottnak, a short track válogatottnak, mert õk segítettek ennek beszerzésében, a speciális bukósisakot meg a vágásbiztos nyakvédõt Hollandiából hozták nekünk, a ruhát tulajdonképpen méretre csináltattuk, mint a nagyok. A korcsolyában volt különbség, mindössze két versenyzõnk indult short track koriban, hosszúban, a többiek hokikoriban. Csisztu: Szandra, te? Lakatos: Én hokikorival mentem. Short trackkel aligha tudnék korizni, mert nemcsak hosszú a pengéje, hanem oldalra is ki van téve, tehát nem középen van a penge. Nagyon nehéz vele menni, speciális technikát igényel, de remélem, egyszer majd megtanulom. Kaszala: Ezt tanúsíthatom, hiszen 15 évig ûztem ezt a sportágat. Lépjünk tovább, mûkorcsolya, ez az öt speciális olimpiai sportágból a második.


176

Malek: Ugyanígy divízionálunk, tehát képességek alapján felmérik a versenyzõket. A többi dologban megegyezik a mûkorcsolyával. Csisztu: És melyek a követelmények, ha a divíziók kialakultak? Malek: Több csoport van, mindenütt más az elvárás, minden szinten más gyakorlatot, figurát kell bemutatni, például halacskázni kell vagy megállási formákat elõadni. Meg van szabva, hogy amiben a mi lányaink indultak, a 2-es kategóriában, ott például a kadetugráson kívül más ugrás nem megengedett. Tehát az már egy felsõbb szintet jelent. Csisztu: És akkor ezt úgy kell elképzelni – nyilván a kategórián belül vannak kritériumok –, hogy például egy rendes, klasszikus mûkorcsolya versenyprogramot is futnak? Malek: Hogyne. A kötelezõ gyakorlatokat megcsinálják, utána kialakul egy rangsor, és következik a szabadprogram, a kûr, természetesen zenére. A legalsó szinten, ott 60 másodperc a zene ideje. Két kislányunké például másfél perc lehetett. A kötelezõk nem voltak egyszerûek: elõre, hátra haladás, „T-stoppal” megállás, nyolcas alakban koszorúzás az óramutató járásával megegyezõ-ellentétes irányban, ez kétszer egymást követõen. Magában a kûrben van 10 elem, amelybõl választani lehet, és azt is megszabták, hogy 2-es szinten nem lehet mondjuk „axel”-t vagy bármilyen bonyolultabb ugrást betenni. Kaszala: A mi lányunk mivel nyerte az aranyérmet? Malek: A kadettel. Lengyel: Ez két tünemény kislány volt, ráadásul a mezõny legfiatalabb tagjai voltak a maguk 11 évével… És csodálatos kûrruhában voltak, úgyhogy elkápráztatták a nézõközönséget. Malek: Igen, Pavuk Viki anyukája varrta, nagyon köszönjük neki. Kaszala: Haladjunk tovább akkor a sportágakban, a padlóhoki a következõ. Azt hiszem, ez egy újdonság. Lengyel: Itt Magyarországon újdonság, de a speciális olimpián már régóta van, mi már harmadszorra próbáljuk ki, hiszen a harmadik olimpián veszünk részt, elõször Torontóban, utána Alaszkában és most pedig Naganóban. Torontóban, az elsõn olimpiai bajnok lett a csapat, Alaszkában a negyedik, és hála istennek most nagyon-nagy küzdelem után a Cseh Köztársaság válogatottját aranygóllal verték meg a fiúk. rivális


177

(A szünetben Alexa sokat mesélt japán élményeirõl, s látszólag tényleg elkápráztatta az, amit ott tapasztalt. Az adáson kívül sokkal bátrabb volt ez a kedves, fiatal hölgy, akirõl mi magunk is úgy gondoltuk volna: idõvel nyugodtan rajthoz állhatna a valódi téli olimpián is.) Csisztu: Gratulálunk a gyõzelemhez. Egy kicsit avassatok be a sportág rejtelmeibe! Lengyel: Hasonló a jégkoronghoz, csak teremben és padlón játsszák, gyakorlatilag egy filckorong a labda, ami középen lyukas, és ezt egy seprûnyélszerû ütõvel próbálják terelgetni. Ugyanúgy van kapus. És sorok is, mint a hokiban. Gyakorlatilag 3x9 percig tart egy mérkõzés. Kaszala: Tehát akkor 3 harmad van itt is.. Lengyel: Így van. Minden harmad után van 2 perc szünet, utána lehet folytatni a mérkõzést. Nagyon-nagy erõbedobást igényel a fiúktól, hiszen a pálya 44 méter hosszú, 24 méter széles, és másodpercenként változik a helyzet. Test-test elleni küzdelem van. Úgy látom, hogy a speciális olimpián belül – ha veszem a téli és a nyári sportágakat is – ez az egyik legizgalmasabb és legérdekesebb. Ezt talán még merném ajánlani a televízióknak is, hiszen egy látványos sportágról van szó. Kaszala: Hányan vannak egyszerre a pályán? Lengyel: Egy kapus, két hátvéd és öt csatár. Elõször itt is felmérõ mérkõzések vannak, ez alapján egy elõcsoportba sorolják õket – Naganóban négy csapat volt egy divízióban –, és azok gyõztesei kerültek a divíziós döntõbe, ahol Brazília, Mexikó és a Cseh Köztársaság volt az ellenfél. A csehekkel egyébként már korábban is összetalálkoztunk. Az utolsó meccs volt a legnehezebb, hiszen az utolsó percig 2-2 volt, nagyon-nagyon kemény küzdelem… A harmadik hosszabbításban sikerült a gyõztes gólt beütnünk. Csisztu: Ugye itt a mûkorcsolya, a gyorskorcsolya, sõt most már a padlóhoki kapcsán is beszéltünk különbözõ csoportokról, divíziókról. Mi alapján alakul ez ki? Férfi, nõi és kor szerinti megoszlás is van? Lengyel: Igen, a speciális olimpiát 8 éves kortól engedélyezik ûzni, és innen felfelé ez kortalan, tehát a divíziókat késõbb kor, nem és képességek szerint osztják be. Alapkritérium, hogy a versenyek elõtt egy elõselejtezõt vívnak a sportolók, illetve a beadott idõeredmények Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

178

alapján számítógép osztja be õket a divíziós döntõbe. Ami még nagyon lényeges, hogy egy divízióban 3-nál kevesebb versenyzõ nem lehet, de 8-nál több sem, és divízión belül hirdetik ki a gyõzteseket. Ezeket természetesen úgy kell érteni, hogy minden divíziónál nagyonnagy különbségek vannak a képességek között. Csisztu: Ahogyan azt a korábbiakban említetted, az alapkritérium a szellemi fogyatékosság, de azért vannak további kategóriák is. Lengyel: Igen, az értelmi fogyatékosság mellett van a gyengénlátás, a hallás- illetve a mozgássérültség. Ezek szintén külön kategóriákat képezhetnek a versenyen belül. Több ilyen szám volt most kint is, többek között az eddig elhangzott gyorskorcsolyában. Ahogy említettem, volt több értelmi fogyatékos és vak gyerek, akit az edzõ kísérhetett egy vezetõkötéllel, de ugyanígy a mûkorcsolyában, illetve a síben is voltak olyan versenyzõk, akik mozgássérültek voltak, még a sítalpat is speciálisan képezték ki számukra, hogy végig tudjanak menni a pályán. Az alpesi sí a negyedik sportág: van mûlesiklás, lesiklás és óriás mûlesiklás. Kaszala: Ebben is volt magyar versenyzõ? Lengyel: Igen, négyen. Két fiú, két lány, és itt is fényes sikereket értünk el, hiszen az egyik leány, Tóth Szilvia 2 aranyérmet nyert, az egyik fiú 2 ezüstérmet, a másik lány 1 arany, 1 bronzot és a negyedik fiúnk, pedig 3 ötödik helyezést szerzett. Kaszala: Van még egy sportág: a hófutás. Igazi újdonság… Lengyel: Elõször Alaszkában, a téli olimpián láttuk, akkor ismerkedtünk meg vele. Maga az eszköz, amit a lábra kell csatolni, nagyon régi, vadászatnál használták, hiszen az alaszkai nagy hósíkságon, jégmezõkön ezzel tudtak közlekedni. Ezt hozta be a speciális olimpia sportágként. A gyengébb képességûeknek 25, 50 méteren, középsúlyosoknak 100, 200, míg a felsõ kategóriában egészen 1600, 5000 méterig mennek a versenyszámok. A hófutást négy éve honosítottuk meg Magyarországon, és négy versenyzõnk állt rajthoz Naganóban. Csisztu: Méghozzá szakadó hóban… Lengyel: Igen. Festõi környezetben rendezték meg a versenyt, de végig szakadt a hó. Óriási esélyessel indult 200 méteren Börsvölgyi Alexandra, mindenki bízott a gyõzelmében. A viszontagságos idõ miatt nem haladt rivális


179

a tõle megszokott iramban, már azt hittük, a dobogóra sem állhat fel, aztán a cél elõtt 10 méterrel már harmadik helyen futott, és küzdésbõl jelesre vizsgázva végül elsõként szakította át a célszalagot. Csisztu: Ezeket a sikereket hallva, érdemes lenne picit talán távolabbról is megközelíteni ezt a témát, mármint hogy speciális olimpia és egyáltalán speciális olimpiai mozgalom. Milyen a társadalmi megítélése ezen fiataloknak, az általuk elért eredményeknek? Lengyel: Igen, a társadalmi megítélés… Magyarország és a külföldi országok között õrült nagy különbség van még mindig. Naganóban, hogy egy pár nevet említsek, Bill Clinton, Vanessa Williams, a japán császári ház trónörököse, a hercegnõ, az ötszörös olimpiai bajnok román tornász, Comaneci, õk mind-mind ott voltak. Valamennyien a speciális olimpiai mozgalom vezetõ személyiségei, de ugyanúgy a mozgalmat támogatja Schwarzeneggertõl kezdve, a U2-n keresztül nagyon sok énekes és politikus is. Magyarországon a társadalom megítélése – a speciális mozgalomnak, de mondhatnám talán, az értelmi fogyatékosságnak is – fejlõdõben van. Ezt nem tagadhatjuk, hiszen egyre nyitottabbak az emberek ennek a társadalmi rétegnek a befogadására. Mi, a speciális olimpia vezetõi, tagjai azért is küzdünk, küszködünk, hogy ezt a különbséget eltüntessük… (nagy sóhaj) Mi azt mondjuk, hogy ugyanolyan emberek õk is, mint a többiek. Azzal a kis fogyatékossággal, amivel léteznek. Úgy tudják megismerni õket az emberek, ha eljönnének Magyarországon is egy versenyre, megnéznék mire képesek. Erre példaként lehet felhozni, akár a naganói téli olimpiát vagy az elõzõeket, hogy például most is több mint 200 ezer nézõ vett részt … Kaszala: Hihetetlen szám. Lengyel: Ez itt Magyarországon igen, mert itthon a versenyzõkön kívül szinte nincs közönség. Nagyon remélem, hogy a ti segítségetekkel, tehát a média segítségével, elõbb-utóbb a speciális olimpia mozgalom is a neki megfelelõ szintre jut. Kaszala: Erzsébet, hogyan képzeljük magát, a téli olimpiát, ha jól tudjuk, a 98-as ötkarikás játékok helyszínei adtak otthont a viadaloknak. Az volt a mottó, hogy: „Ünnepeljünk együtt!”. Malek: Igen, igen, ugyanúgy, mint az igazi olimpiákon volt megnyitó és záróünnepség. Aztán a fáklyás futás, tehát az olimpiai láng megCsisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

180

érkezett Naganóba, ugyanúgy fellobbant, és nem hiányzott a zászlófelvonás sem. Elõtte mi itt Magyarországon esküt tettünk, Mádl Ferenc úrnál. Bizony, ugyanazok a külsõségek megvannak, mint a rendes olimpián. Lakatos: Én is csodálatos emlékekkel jöttem haza, nagyon szép volt a megnyitó, a záró is. Amikor hozták az olimpiai lángot is, nem hittük el, hogy egyszerûen ott vagyunk. Éppen nyári táborban voltam, amikor megtudtam, hogy utazok a téli olimpiára, s bizony azt hittem: az igazgató csak viccel. Utána meg mentek így a hónapok, jártunk edzésekre. Lassan kezdtem elhinni, hogy mindez igaz. Csisztu: Mennyire fárasztóak ezek az edzések? Lakatos: Nekem azok voltak, mert korán keltünk nagyon. Reggel 6-tól volt pályánk, már hajnalban jégen voltunk. Nagyon fárasztó volt, de megérte. Most is hajnalban vannak a tréningek, de a tanulásra is odafigyelek. A Gát utcába járok, a Ferencvárosi Komplex Óvoda és Általános Iskolába. Kaszala: Lajos, valóban minden úgy játszódott le, mint 98-ban a téli olimpia idején? A közönség is olyan volt, hullámzott például a „white ring”? Lengyel: Így igaz, a nagy olimpia valamennyi verseny-helyszínén rendezték a viadalokat, profi versenybírókkal, közönséggel, telt ház elõtt zajlottak a programok, és ahogy említettem, a szabályok is az élsport szabályaihoz hasonlóak, csak a speciális sportolók miatt vannak kritériumok, amelyek meghatározzák, hogy bizonyos számokban, bizonyos távokon nem rendezhetik meg a versenyeket. Kaszala: Volt egyfajta „vendéglátó-város” program? Lengyel: Igen, ez a speciális olimpia sajátossága. Minden olimpia elõtt 4-5 nappal, egy várost kijelölnek egy adott országnak. A mi városunk itt Japánban Chikuma volt, ahol nagyon-nagy szeretettel fogadták a csapatot a város és a megye vezetõi. Öt napon keresztül edzésekkel és egyéb japán tradicionális népi játékokkal, zenék megismerésével telt el az idõ. Én úgy gondolom, hogy versenyzõk sokasága szerzett barátokat, hiszen az egész napot velük töltöttük és megismertük az életüket. Kaszala: Komoly rivalizálás folyik ezeken a speciális téli olimpiai játékokon? rivális


181

Lengyel: Én úgy gondolom, hogy ugyanaz az iram és ugyanaz a küzdeni tudás, akarat, sõt talán még nagyobb, mint egy hagyományos versenyen, hiszen itt ugyanúgy meg akarják mutatni a versenyzõk egymásnak, hogy ki a jobb és célok vannak, célokat tûznek ki maguk elé. Gyakorlatilag a mottónk is ezt takarja: „Engedd, hogy gyõzzek, de ha nem gyõzhetek, engedd, hogy bátran küzdjek!”. Csisztu: Ez tényleg nagyon szép. Lehetett-e azt érezni a közönség összetételén, hogy azért elsõsorban abból a körbõl tevõdik össze, akiknek valamilyen személyes kötõdésük lehet mindehhez? Lengyel: Hála istennek teljesen vegyes volt, hiszen itt Naganóban, a téli olimpián rengeteg iskola volt kinn, és szurkolt bizonyos országoknak. Az iskolák mellett családtagok, szülõk, hozzátartozók, érdeklõdõk jöttek ki a mérkõzésekre, hiszen óriási hírverése volt az eseménynek. Feldíszítették a várost lobogókkal, a helyi televízió illetve az országos televízió folyamatosan közvetítette az eseményeket, és rengeteg újságcikk jelent meg a speciális olimpiáról. Összességében azt tudom elmondani, hogy Japánban ez társadalmi szempontból is egy elfogadott verseny volt, és nagyon-nagyon népszerû. Csisztu: Itt van velünk a vonalban egy szintén többszörös olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok hölgy, Pásztori Dóra, legeredményesebb paralimpiai sportolónk, aki jelenleg éppen Ausztriában fejleszti németnyelvtudását. Rövidesen tisztázzuk, mi a valódi különbség a paralimpia és a speciális olimpia között, elõbb azonban azt áruld el, hogy ti paralimpikonok figyelitek-e a speciális olimpián résztvevõ sporttársaitokat? Pásztori: Elõször is szeretném megragadni az alkalmat, és gratulálni a speciális olimpiai csapatnak. Igyekeztem többé-kevésbé innen Bécsbõl is figyelemmel kísérni, de azért nem egyszerû, mert a paralimpiával kapcsolatban – én azt gondolom – már beszélhetünk elég komoly elõrelépésrõl és médiafigyelemrõl, de a speciális olimpia esetében ez még várat magára. Ami a különbség a speciális olimpia és a paralimpia között, az az, hogy a paralimpián jelenleg csak mozgás- és látássérült sportolók vesznek részt, a speciális olimpián pedig értelmi fogyatékosok. Pár éve még Sydneyben, az enyhe értelmi fogyatékos sportolók is részt vehettek a paralimpiai játékokon, de egy sajnálatos csalás, illetve egy negatív eset miatt õket kizárták, és azt hiszem, Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

182

hogy most itt függenek a két szervezet között, egyikhez sem tartoznak igazán. Csisztu: Lajos ezt talán jobban tudja. Lengyel: Én csak hallottam az esetrõl, hiszen ahogy elhangzott, a speciális olimpia az teljesen független az olimpiától, a paralimpiától. Úgy tudom, hogy jelen pillanatban a két nemzetközi szervezet, a paralimpia és az IPC vitatkozik, pontosabban megvitatja, hogy milyen kritériumok mellett indulhatnának újra a versenyzõk a paralimpián. Mi szurkolunk nekik, hiszen õk az értelmi fogyatékos sportolók krémjét képezik, tehát az élsporthoz nagyon közel esõ részt, és nem mindegy, hogy tudnak-e versenyen indulni vagy sem. Pásztori: Igen, és nekem van egy olyan érzésem – de nyilvánvalóan ezt az ott bent ülõk megcáfolják vagy alátámasztják –, hogy például a paralimpiai mozgalom teljesen az élsport irányába tendál. Malek: Igen. Pásztori: Itt elsõsorban ez lesz a cél, hogy minél közelebb kerüljenek az élsporthoz, és csak másodsorban az, hogy ezek az emberek sérültek. Tehát nálunk nem igazán emberi oldalról közelítik meg ezt a kérdést. Ez elég csúnyán hangzik, de… Kaszala: Hanem inkább a fizikai teljesítmény felõl? Pásztori: Igen, így van. A speciális olimpián az jelenti az eredményt, hogy ezek az emberek mennyit fejlõdtek, a mozgásuk hogyan változott, nálunk viszont igenis kemény csaták folynak a másodpercekért. Csisztu: Úgy tûnik, a paralimpia társadalmi megítélése ebbõl a szempontból egy picit jobb, és te magad Dóri – nemcsak az eredményeiddel, hanem a szerepvállalásoddal is – nagyon sokat teszel ezért. Szerinted mi kell ahhoz, hogy a speciális olimpiai mozgalom megítélése is jobb legyen? Pásztori: Egyszerûen szépen, lassan be kell a köztudatba ezt is építeni. Ha az ember azt hallja, hogy fogyatékos, akkor elsõsorban a mozgássérültek jutnak az eszébe, illetve a látássérültek. Az értelmi fogyatékosok nem is annyira, pedig õk is ez a kategória. Ott egy kicsit nehezebb a helyzet, mert nem könnyû egy értelmi fogyatékos sportolót kirakni a reflektorfénybe, pedig erre is szükség van a média miatt. Én nagyon optimista vagyok, mert azt veszem észre, hogy az emberek rivális


183

egyre jobban megnyílnak, tehát lépésrõl lépésre ezt is be lehet vezetni, de semmiképpen nem egyik napról a másikra. Már az is egy óriási dolog, hogy ma itt errõl beszélünk, és engem felhívtatok Bécsben. Ez egy nagyon fontos lépés, és az ilyen apró dolgoknak kell örülni, ezt kell értékelni. Kaszala: Dóri, tudjuk, hogy most a németre koncentrálsz, de mi a helyzet a sporttal, hogy állsz felkészülés-ügyileg? Pásztori: Ez az év a döntés éve, a hogyan továbbé. Itt Bécsben szerencsére találtam egy egyesületet, rendszeres lehetõséget kaptam az úszásra, és most figyelem saját magam, hogyan reagálok rá, mind fizikailag, mind pszichikailag, hogy mennyire élvezem, mennyire vagyok motivált. Igazából idén nagyobb verseny sincs elõttem, ami esetleg felgyorsítaná a folyamatot. Egyelõre csak úszok, figyelek és mérlegelek. Csisztu: No, és a kommunikációval is foglalkozol… Elképzelhetõ, hogy a jövõben neked köszönhetõen bekerül a médiába egy olyan ember, aki az elõbb említett figyelem felkeltésében tevékenykedhet? Pásztori: Igen, ez a nem titkolt szándékom, hogy egy láncszemet képezzek a média és a parasport, a hátrányos helyzetûek között, mert olyan világban élünk, amit teljes egészében a média mozgat, irányít, és a közvéleményt ez határozza meg. Kaszala: És sajnos nem mindig jó irányba mozdul a média figyelme. Pásztori: Így van, és én azt szeretném majd elérni, és azért szeretnék harcolni, hogy ez ügyben mindenféleképpen jó irányba mozduljon. Lengyel: Reméljük, hogy nem csak a kommunikációt, hanem a sportot is folytatod. Nagyon sok sikert kívánunk. Csisztu: Búcsúzóul üzensz-e még valamit egy szintén olimpiai bajnok hölgynek, Alexandrának? Pásztori: Nagyon, nagyon, nagyon büszke vagyok rá és remélem, hogy lesz még benne kitartás és energia, hogy ezeket a teljesítményeket felülmúlja és megismételje. Bízom benne, hogy egyszer személyesen is meg tudjuk osztani egymással az élményt: melyikünk hogy élte meg ezt az érzést. Lakatos: Köszönöm szépen.


184

(Malek Erzsébet a szünetben elmesélte, hogy a korcsolya-oktatás kezdetben terapikus jelleggel indult, vak gyermekeket is oktattak, például úgy, hogy egy csörgõ hullahopp-karika segítette mozgásukat, tájékoztatott az irányról. Aztán ebbõl a tulajdonképpeni kezelési rendszerbõl nõtte ki magát maga a sport, a verseny.) Kaszala: Érdemes egy kicsit nagyobb léptékben is áttekinteni a speciális olimpiai mozgalmat. Ki áll tulajdonképpen a hátterében, és honnan, hogyan indult el ez a vonal? Lengyel: 1967, Egyesült Államok, Chicago, Kennedy család. Jelenleg is Eunice Kennedy – J.F. testvére – a mozgalom örökös, tiszteletbeli elnöke, a fia pedig az ügyvivõ. Rajtuk kívül híres amerikai színészek, politikusok, gazdasági vezetõk támogatják a mozgalmat, többet között Schwarzenegger is, aki a mozgalom mellett kiáll, és sok világversenyen megjelenik, személyével vonzza a többi világhírességet is. Napjainkban több mint 160 ország tartozik a Speciális Olimpia Szövetséghez. Csisztu: A sport a fogyatékosok számára terapikus jellegû is. Testnevelõ tanárként hogy érzed, mennyire szemmel látható a változás, a javulás? Malek: Abszolút szemmel látható. Az épeknél és a fogyatékos gyerekeknél is nagyon fontos, hogy a testnevelés az öröm forrása legyen. Tanítottam egész kicsi, ovis gyerekektõl kezdve speciális szakiskolásokat, akik huszonéves lányok voltak, és ugye az a dilemma állt elõ testnevelésórán, hogy mit is oktassak. A hagyományos tananyag nem nagyon érdekelte õket, ezért kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne az, amit tényleg szívesen csinálnának. Ekkor jött az aerobik a lányoknak, a gyerekeknek, a kisebbeknek pedig a görkorcsolya. Az iskola környékén, lakótelepen, szóval ahol járda van, gyakorolni tudjuk. Tulajdonképpen a görkorcsolya a korcsolyának egy kiegészítõ sportága, így amikor jó idõ van, görkorizunk, a téli idõszakban pedig jégkorcsolyázunk. Ezt a mozgásformát nagyon megszerették, szinte már nem is szeretnének mást csinálni, csak minden órán görkorizni. Kaszala: Lajos, te mint a hazai mozgalom egyik alapítója, atyja, jelenlegi irányítója, hogy látod? Mennyire volt egyszerû az elmúlt évek folyamán elõrelépni, hiszen – hogyha jók az információink – egyre több embert tudtok ebbe belevonni, és egyre több hazai verseny is van. rivális


185

Lengyel: Igen, a magyar mozgalom 1989-ben indult, Diósjenõn, 2-3 sportággal. Ma összesen 17 sportágban versenyzünk. Úgy gondolom, ahogy fejlõdik a társadalom tûrõképessége a sérüléssel küszködõ fiatalokkal, idõsebbekkel szemben, úgy fejlõdik a sportunk is. Éventekétévente szoktunk egy-egy új sportágat bevezetni, ez lassan elérkezik a végéhez, hiszen a speciális olimpián belül 26 sportág van rendszeresítve. Mi egyelõre azokat ûzzük, amelyeket könnyen, könnyebben lehet megvalósítani Magyarországon, a szövetségnek ugyanis nem egyszerû, mivel a versenyeztetés, a felkészülés, az edzéslehetõség nagyon behatárolt. Sajnos, egy középsúlyos értelmi fogyatékos embert nem fogadnak nagyon szívesen az uszodában. Ezekkel még mindig meg kell küzdenünk, le kell rombolnunk az ilyen falakat is… Csisztu: Van elegendõ nevelõi, edzõi bázis, akik tudnának foglalkozni az ilyen emberekkel? Lengyel: Igen, ez is probléma, hiszen döntõen az intézetekben – rehabilitációs és foglalkoztató intézetben, szociális otthonokban – van nagyobb lehetõség a sportra, hiszen aki családi háttérrel rendelkezik, azt valahova be kellene vinni. Jelenleg különféle sportegyesületekkel kötünk együttmûködési szerzõdést, oda visszük be a fiataljainkat, hogy ott végezhessenek értékes edzésmunkát. Vannak erre már példák, többek között az MTK-val is volt már a jégszakosztálynál ilyen együttmûködési lehetõség, illetve vidéken már egy jó pár sportegyesülettel, sõt arra is van példa, hogy a klubon belül megalakult a speciális olimpiai szövetség egy szakosztálya. Csisztu: Lehet-e azt tudni, hogy létszámát tekintve hány sportoló vagy hány ember érintett manapság? Lengyel: Két kategóriára bontanám. Az egyik az, aki rendszeresen részt vesz a versenyeken, ez éves szinten kb. olyan 3500-4000 fõ, a többiek a felkészülésben vagy szabadidõsport-jelleggel dolgoznak, ez egy olyan 20-25 ezer fõ, de ennél sokkal több embert lehetne bevonni. Mindez pusztán anyagi kérdés. Csisztu: Mi van akkor, ha esetleg valaki most értesül arról, hogy gyermekének akár a terapikus fejlõdésre, akár a közösségbe való bekerülésére is van lehetõsége. Hol tud jelentkezni? Lengyel: Mi nagyon-nagy örömmel vesszük, ha ezt bárki megteszi. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

186

Budapesti központi címünket tudjuk megadni: 1146 Budapest, Dózsa György út 1-3. Ha ide írnak, akkor mi meg tudjuk mondani, hogy az adott kerületben vagy vidéken hol vannak a speciális olimpiának egyesületei és milyen jellegûek, ott kit kell esetleg keresni. Kaszala: Milyen sûrûséggel tudtok versenyeket rendezni? Lengyel: Hááát, (nagy sóhajtás) ez megint anyagi kérdés. Ebben az évben, illetve most már az elmúlt 3-4 évben, éves szinten olyan 6570 versenyt rendeztünk, ami még mindig nem elég. De volt itt egy óriási ugrás, hiszen 3-4 évvel ezelõtt mindössze 20-25 verseny szervezésére futotta erõnkbõl. Reméljük, rövidesen még több lehetõség lesz, hiszen munka akad bõven, elég ha annyit mondok, Erzsébetnek összesen 200 tanítványa van. Csisztu: Azt hiszem, köszönetet kell mondanunk, hogy a megérkezést követõen valóban azonnal reagáltatok, és itt voltatok velünk. Kaszala: Bízunk benne, hogy egy kicsit sikerült tennünk azért, hogy a speciális olimpián résztvevõ sportolóink, és egyáltalán ennek a körnek a társadalmi elfogadottsága valamelyest egy jobb irányba indulhasson el. (Már a mûsor után számos telefon érkezett, és azóta is folyamatos az érdeklõdés, hogy a témához kapcsolódó ilyen-olyan problémákkal hova fordulhatnak az érintettek. A hazai versenyek közben folyamatosan zajlanak, a fáradhatatlan Lengyel Lajos egy-egy hétvégén körbeutazza az egész országot, hogy jelen legyen – lehetõség szerint – valamennyi viadalon. A naganói hõsök pedig már a következõ olimpiára készülnek, méghozzá 2009-re, Szarajevóba. Sok sikert, sok örömöt és egy teljesebb jövõt kívánunk nekik!)

rivális


187


188

Rob Niedermayer – Jason Strudwick (Amikor az álom valósággá vált – vagyis az észak-amerikai profi jégkorongbajnokság 2004/2005-ös sztrájkja miatt NHL-sztárok érkeztek a Ferencváros csapatába –, azonnal eldöntöttük, hogy rendhagyó adást készítünk. Olyannyira rendhagyót, hogy nem vesszük fel elõre – mint ahogy külföldiek esetében szoktuk, hanem egy életünk egy halálunk –, bevállaljuk élõben, méghozzá szinkrontolmács segítségével. Így magunk között elárulhatom, hogy különösen Claudiának volt szíve csücske a jégkorong – naná, hiszen öccse, János korábban a Dunaferr, ma már az FTC válogatott hokisa –, aki az elmúlt 20 évben valamennyi hazai meccset végignézte, sõt végigelemezte, és röhögésekbe fulladó csevegéseink során azt is elmesélte nekem, hogy egy évig levezetésképp õ maga is ûzte a mûfajt. Arra is emlékeztem közös naganói emlékeink kapcsán, hogy amíg én a mûkorcsolya kissé hisztis királynõit kergettem a jégcsarnokban két közvetítés között, addig õ hatalmas elánnal hajtotta fel az NHL szupersztárjait. Így szerzett is magának néhány hosszú távú irigyet azzal, hogy sikerült mikrofonvégre kapnia Wayne Gretzkyt, Dominik Hasaeket és Jaromir Jagrt, a naganói téli olimpián. Nem is lehetett kérdéses, hogy megint be kell dobnia magát az újabb NHL-esek megszólaltatásáért. Hosszabb, élõ interjúra idehaza elsõként a Riválisban került tehát sor, ahova Rob Niedermayer, a Mighty Ducks of Anaheim és Jason Strudwick, a New York Rangers játékosa a sokszoros válogatott és magyar bajnok, Kassai György társaságában látogatott el. A kanadai világbajnokokat egyébként az FTC szakosztályvezetõje hozta Magyarországra. Persze itt sem ment minden zökkenõmentesen, néhány napos telefonos „üldözés” után jutottunk el az illetékesekhez, akik hosszas gondolkodás után vállalták az interjút. Majd a rádió engedélye kellett a speciális – szinkrontolmácsos – mûsorhoz, no és persze a fordítót is nekünk kellett felhajtanunk. Éppen arra az adásra jelentkezett be az egyik népszerû havilap is, amely fotókat készített, illetve ezzel egyidejûleg megragadva a stafétát, velünk készített interjút a mûsor után. Mi persze nem bántuk túlzottan, hogy éppen egy ilyen történelmi adásnak lehetnek szem- és fültanúi. Na, de sosem készült volna el Murphy törvénykönyve, ha ilyen pillanatokban minden simán megy. A mûsor elõtt három órával – csakúgy rutinszerûen – telefonáltunk, hogy rivális


189

minden rendben van-e. Ekkor kiderült, a sztárok fáradtak, elegük van a nagy felhajtásból, ráadásul – mint ahogy tisztában voltunk vele – a 2004-es világbajnok szemét ellõtték az elsõ edzésen, ami komoly fájdalmakat okozott neki, így inkább haza akartak menni, beiktatva némi pihenést az esti tréning elõtt. Hirtelen összedûlni látszott mindaz, amiért ennyit fáradoztunk – pd. történelmi adás, NHL-nagyágyúk, szinkrontolmács, újság stb. Az ennél is nagyobb gubanc pedig csupán abban állt, hogy néhány órával az élõ elõtt még nem volt vendége az egyórás mûsornak. A „Te atyaúristen” itt már kevésnek bizonyult… Turbóra kapcsoltunk, fülünkre olvasztottuk telefonjainkat, s az sem titok, hogy bevetettük a jól mûködõ sportolói kapcsolatrendszert, élén ezúttal a jégkorongos családi kötelékekkel. Utólag persze kiderült, hogy ezúttal sem a világsztárokkal volt a probléma, hanem a kísérõk és a vezetõk látták úgy: tanácsosabb hazamenni. Mintha néhány száz kiló gördült volna le rólunk, amikor végre beléptek az ajtón. A folytatásban pedig pontosan az a tétel igazolódott be, amelyet Jon Bon Jovitól, Cindy Crawfordon át Yannick Noah-nál vagy éppen Carl Lewis-nál tapasztaltam: a sztár maga több mint normális, emberi sõt olykor civil, csupán a külföldi menedzsment és a titkárság képtelen megszabadulni az allûröktõl és saját fontosságuk életben tartásától. Rob és Jason is megerõsítette ezt az empirikus tapasztalást, szerényen csak egy-egy ásványvizet ittak – s akkor sem nõtt meg az arc, amikor sorban érkeztek az alkalmi autogramkérõk. Kedvesen, kisfiúsan ücsörögtek a büfében a rajtig, s kiegyenesedve sem fejelték le a plafont, szóval az óriási sztárok, minden szempontból emberinek tûntek. Az egyórás beszélgetés is éppen ennyire indult könnyedén, s a folytatás is hasonlóan jó hangulatban telt. Elõször angolul szólítottuk meg õket – a szinkrontolmács jelenléte ellenére is –, csak azért, hogy kicsit otthonosabban érezzék magukat egy magyar stúdióban.) Csisztu: Hogy vagytok, egyáltalán hogy érzitek magatokat Magyarországon? Strudwick: Nagyon örülünk annak, hogy ismét itt vagyunk hazátokban, korábban egy felkészülési torna alkalmával már jártunk itt. Feltûnõen kedves és vidám mindenki velünk, már elég jól megismertük a várost, fõleg a belvárost, így nagyon jól érezzük magunkat. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

190

Kaszala: Rob, tudsz esetleg már valamit magyarul? Niedermayer (magyarul mondja): Koszi. (hahotázás) Kaszala: Jason, és te? Strudwick: Gulas. Csisztu: Gondolom, ezek miatt a szavak miatt nem kellett Magyarországra jönnötök. Niedermayer: Dehogynem, különben soha nem tanultam volna meg, hogy koszi. Persze a gulyást kint is ismertük – a szót és az ételt is –, de itt kóstoltuk meg igazán. Ráadásul nagyon ízlik a magyar konyha, esténként rendszeresen fogyasztunk valami finomságot, nemegyszer gulyást. Igaz, nagyon oda kell figyelnünk, mert az ételek általában fûszeresek, zsírosak, s mi ehhez nem vagyunk hozzászokva. Kint általában speciális étrendet tartunk, de itt nem lehet szó nélkül elmenni a finomságok mellett. Úgyhogy eszünk, de csak módjával, mert a súlyunkra is oda kell figyelni. Kaszala: Egy kicsit komolyabbra fordítva a szót… Kassai György, a sokszoros válogatott és magyar bajnok jégkorongozónak köszönhetõen érkezett a két világsztár Magyarországra. A régi ismeretségre való tekintettel maradnánk a tegezõdésnél, ha megengeded. Honnan jött az ötlet, s hogy sikerült mindezt tetõ alá hoznod? Kassai: A tegezõdés természetes. Nagyon jó barátaim élnek Kanadában, Torontóban, december végén felhívtam õket, mert akkor már egyértelmû volt, hogy ez nem egy idõszakos sztrájk, biztossá vált, a szezonban nem lesz bajnokság. Annyit mondtam, küldjenek ide két nagyon jó jégkorongozót. Csisztu (hitetlenkedve): Ez ennyire egyszerû volt? Kassai: Mondhatnám, hogy ennyi volt, de emellett komoly háttérmunkára volt szükség. A barátaim végül is két hét múlva elküldték ezt a két nevet, hogy megfelel-e nekünk. Még jó, hogy megfelelt. Már korábban – amikor még én is külföldön játszottam –, vetõdött fel bennem ez a gondolat. Akkoriban ugyanis mindig két kanadai játékos követte egy kis Citroennel a csapatot, egy hátvéd és egy csatár, s bizony a legtöbb gyõzelmet nekik köszönhettük. Úgy véltem, ez a kombináció most itt is megfelel, a hátvéd már pályán volt, a csatárra még szemsérülése miatt várunk. rivális


191

Kaszala: Ezek szerint két hét leforgása alatt történt mindez. Jason, ti hogy értesültetek minderrõl, és egyáltalán mennyire volt ez jó hír annak fényében, hogy tudtátok, nem lesz idén NHL? Strudwick: Van egy közös barátunk Torontóban, akivel már a múlt nyáron is beszélgettünk Magyarországról, persze nem játék szempontjából. Karácsony környékén felhívott minket, és jelezte, hogy van ez a lehetõség, mi pedig éltünk vele. Csisztu: Ez ennyire magától értetõdõ volt? Strudwick: Tulajdonképpen, igen. Úgy gondoltam, itt van ez az ország, nézzük meg milyen, mit tudnak az itteniek, jó kis buli lesz. Persze nemcsak buli, hanem végre sport is, és meccseket is játszhatunk. Kaszala: Rob, te mit szóltál, amikor felvetõdött a magyar jégkorong? Világbajnok vagy, a Mighty Ducksszal játszottál Stanley-kupa döntõt is, egyáltalán tudtál valamit a magyar hokiról? Niedermayer: Már játszottam a válogatott ellen egy felkészülési tornát, meglepetést is okoztak, mert azt hittem ennél rosszabbak. Úgyhogy amikor jött a meghívás, azt gondoltam – miért ne jönnék, annyira nem rosszak, legalább megismerek egy másik országot, és az sem utolsó szempont, hogy éppen unokatestvéremmel, Jasonnel töltjük el majd együtt az idõt. Csisztu: Ha nem együtt jöttetek volna, akkor ez külön-külön messze nem lenne ilyen izgalmas? Niedermayer: Eddig még soha nem voltunk egy csapatban, mindig csak egymás ellen, így ez már eleve egy jó dolog volt. Az pedig külön élmény, hogy van itt még valaki Kanadából, nem mellesleg éppen az unokatestvéred. Szóval így együtt teljesen tuti az egész. Kaszala: Meddig szól a szerzõdésük? Kassai: A bajnokság végéig. Ha nagy szerencsénk van, döntõbe kerülünk a Székesfehérvár ellen, ha nem, akkor a bronzéremért küzdünk az Újpesttel. Még egy jó hónapot maradnak, körülbelül március közepéig. Kaszala: Azt tudják, hogy rajtuk múlik minden, a döntõbe jutás? Kassai: Tudják, de igazából nem ez volt a cél. Nem az a lényeg, hogy döntõbe kerüljünk, nem is a Ferencváros áll ennek az egésznek a középpontjában. A fontos az, hogy a hokit népszerûsítsék Magyarországon, hiszen két ilyen világsztár mindenkit érdekel, elvégre a Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

192

legerõsebb bajnokságban játszanak. Tegnap felvették a korit, bementek a kis gyerekek közé a pályára, Rob úgy játszott velük, hogy az hihetetlen. Aztán a kis pingvinek bementek hozzájuk az öltözõbe autogramért, s mindez teljesen természetes volt számukra. Csisztu: Egy hónap alatt nem lehet csodát tenni, nem lehet megváltoztatni a magyar hokit, fõleg egy olyan országban, amely a téli sportágak tekintetében kevésbé eredményes. Tisztában vagytok-e azzal, hogy ez egyfajta küldetés, inkább a jégkorong népszerûsítését szolgálja, mintsem az aktív játékotokat? Strudwick: Igen, tudjuk, hogy ez az elsõdleges szempont. Általunk talán többen megismerik az országban a sportágat, többen kijönnek a mecscsekre, és tudunk az edzõknek, játékosoknak, szakvezetõknek is segíteni. Mindezt átbeszéltük Kassai úrral, úgyhogy tisztában vagyunk vele. Kaszala: Rob, nem volt túl szerencsés az elsõ jégre lépésed Magyarországon, mert egy kisebb szemsérülést szereztél. Ha jól hallottam, akkor te mindenképpen játszani szerettél volna az elsõ meccsen, de az orvosok nem engedték. Végül is nem álltál be a csapatba. Niedermayer: Peches történet volt, de hát a hokiba beleférnek az ilyen jellegû balesetek. Érzem, hogy napról-napra jobb, alig várom, hogy minél elõbb visszatérjek a jégre. Kaszala: Jason, te hogy élted meg az elsõ meccset. El kell mondjam, hogy éppen öcsém csapata, a DAC-Invitel ellen léptél jégre. János az elsõ sor balszélsõje volt, s azt mondta, nagyon meglepõdött, sokkal nagyképõbb játékra számított, számítottak, ehhez képest te borzasztó szerényen és rendkívül jól játszottál. Strudwick: Úgy gondolom, mindketten szerények vagyunk az életben és a pályán is, de nagyon örülök, hogy magyar jégkorongozók is így vélekednek rólunk, bóknak tekintem. Nagyon élveztem a játékot, hihetetlenül sok szurkoló volt, azt gondoltam, Magyarországon kevesebben lesznek. Tudtam, hogy jó csapat a dunaújvárosi, azt pedig remélem, hogy az öcséd nem kapott tõlem túl nagyot, s nem volt pályán akkor, amikor éppen gólt lõttünk. (nevetés) (Ahogy egyre jobban oldódott a hangulat, mi azt tekinthettük bóknak, hogy elmondták: nem ilyen típusú beszélgetésre számítottak, mert a magyar újságírók rivális


193

eddig leginkább a szakmáról kérdezték õket, és hogy a magyar szavak és az ételek is szóba jöttek…, nagy örömükre szolgált.) Kaszala: Talán most egy kis kulisszatitokra is fény derül… Igaz-e az a hír, hogy eltetted azt a korongot, amelyet odapasszoltál a szerdai Dunaújváros elleni találkozón Dobos Tamásnak, s ebbõl született a gól? Strudwick: Igen, eltettem. De ez a folyamat úgy játszódott le, hogy a bíró odavitte az edzõnknek, aki pedig továbbadta nekem. Még jó, hogy eltettem! Csisztu: Van-e esetleg más korong is a tarsolyban? Strudwick: Igazából az a szokás, hogy ha az ember az elsõ pontot megszerzi, akkor teszi el a korongot. Én hátvédként kevésbé vagyok gólerõs, Robnak például sokkal több pakkja van otthon, mint nekem. Kaszala: Rob, megvan az a korong, amellyel 2004-ben a világbajnokság döntõjében játszottatok? Svédország ellen gólt is lõttél, sõt gólpasszt is adtál… Szóval megõrizted a pakkot? Niedermayer (fejcsóválva): Nem, azt nem én tettem el, hanem valaki más. Nekem bõven elég volt az ünnepség, korongom persze nekem is van otthon, nem is kevés. Csisztu: Most már bizonyos, hogy az idei szezonban az NHL-bõl senki sem visz haza korongot, a bérvita miatt ugyanis nem indult el a bajnokság. Mennyire érintett ez az egész huzavona titeket, egyáltalán a profi sportolókat? Niedermayer: Nagyon-nagyon csalódottak vagyunk, mert sokszor, sokat beszéltünk egymás között, és senkinek sem jutott még álmában sem eszébe, hogy ez lesz a vége. Elképzelhetõ, hogy ez egy tudatosan irányított folyamat volt, de errõl nem szeretnék többet beszélni. Mindenkinek nagyon hiányoztak a meccsek, hiszen a hokinak az a sava-borsa, hiába mész fel edzeni, s játszotok egymás ellen, az nem ugyanaz, mint élesben, versenyhelyzetben. Ezért is jó: többünknek adódott lehetõsége arra, hogy külföldi bajnokságban kipróbálja magát. Kaszala: A késõbbiekben beszélgetünk még az NHL-ban dúló vitákról, de most sikerült elérnünk Dobos Tamást, aki azt a bizonyos elsõ gólt lõtte. Hogy érintett téged az NHL-sztárok érkezése, annál is inkább, mert hogy te is játszottál évekig Kanadában, az AHL alatti ligában? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

194

Dobos (telefonon): Elõször az újságban olvastam róla, és bevallom õszintén egy percig sem hittem benne. (gúnyos kacaj) Olyan mulatságosnak tûnt, hogy két NHL-játékos éppen hozzánk jön, oda, ahol még nyitott pályán játszanak. Hála istennek, hogy itt vannak, nagyon örülök neki, az egész csapatra kellemes benyomást tettek, nagyon jó hatással vannak mindenkire. Kedvesek, szerények, komolyan veszik a munkát, és remélem, ezt a fiatalok is észreveszik majd, hogy még ilyen nagy sztárok is beállnak a sorba, és elvégzik azt a munkát, amit kell. Kaszala: Ezek szerint máshogy állnak a munkához? Dobos: Igen, õk készek arra, hogy játszanak. Tudjuk, hogy fejben dõl el minden, fontos a koncentrálás a meccsen. Minden egyes pillanatot komolyan vesznek, jó útmutató ez a cserepadon ülõ junioroknak, hogy õk bizony nem nézik le a munkát – pedig mekkora világsztárok –, „gyúródnak” rendesen, és mindent megtesznek a gyõzelemért, csak ez van a fejükben. Csisztu: És ti milyen fogadtatásra számítottatok? Strudwick: A repülõn idefelé sokat beszélgettünk arról, hogy vajon mit szól a csapat az érkezésünkhöz. Nem tudtuk, hogy mennyire örülnek majd, hiszen átrendezõdnek a sorok, stb. Mindenki szeretettel vett körbe, azonnal megkaptuk a mezünket, Tamás, mint csapatkapitány pedig egy kézben jól összefogja az együttest. Jópofa srácok, már az edzésen kívül is voltunk velük itt-ott. Kaszala: Voltak kellemes percek a pályán kívül? Dobos: Igen, de elõször hadd mondjam el, mennyire boldog vagyok, hogy õk is így élik meg a mindennapokat velünk. A meccs után beültünk egy sörre, nagyon sokat beszélgettünk, viccelõdtünk, nevettünk. A fõ téma természetesen a hoki volt, méghozzá a stílusok elemzése, a különbségek kitárgyalása az amerikai és az európai stílus között. Ez mindig egy érdekes terület. Két ilyen tapasztalt játékos pedig nagyon sokban tud segíteni, min és hogyan kellene változtatni. Kaszala: Jason, mit emelnél ki, miben volt ez az elsõ DAC elleni mérkõzés teljesen más, mint amihez te hozzászoktál? Strudwick: Leginkább a pálya. Ugye nálunk sokkal kisebb a felület, így például nem kell annyit korcsolyázni sem. Európai pályán csak néhányszor játszottam, hozzá kellett szoknom. Nálunk a méretbõl rivális


195

adódóan is sokkal gyorsabb és agresszívebb a játék, ez itt máshogy van. A második harmadra már egész jól belejöttem, hiszen átláttam milyen más jellegû technikát igényel tõlem mindez. Persze más a test-test elleni harc is, vagy az emberelõny-emberhátrány kihasználása is, hogy csak néhány példát említsek. Csisztu: Rob, a palánk mellõl hogy láttad? Niedermayer: Nem gondoltam, hogy ilyen izgalmas lesz, kívülrõl jó tempójú összecsapásnak tûnt. Mindkét oldalon voltak helyzetek, szóval tetszett a meccs, csak azt sajnálom, hogy mindezt én nem a pályán élhettem meg. Kaszala: Tavaly már játszottál a magyar válogatott ellen, megtapasztaltad a magyar virtust. Ilyen tempóra számítottál, vagy azért lassabb iramra gondoltál? Niedermayer: Valami ilyesmire, hiszen már tavaly láttam, hogy a válogatott bírja az iramot, annyira azért nem lassúak, s gondoltam, hogy ehhez egy megfelelõ tempójú bajnokság kell. Szóval nem csalódtam, valami ilyet vártam. Csisztu: Mennyire lesz lehetõségetek a csapattal együtt kikapcsolódni, és Tamás egyáltalán hogy látod, mennyiben befolyásolja a csapat szemléletét ez az NHL-jelenlét? Dobos: Mi nagyon szívesen megyünk velük, csak nem tudom, hogy a protokolláris és a médiaprogramok közé mennyire fér be egy-egy közös kiruccanás. Azért remélem, a meccsek után néha egy kicsit elmegyünk közösen az éjszakába picit szórakozni, kikapcsolódni. Erre a nagy sztároknak is szüksége van. A másik pedig: az biztos, hogy rövid idõn belül nem érjük utol az NHL-t, de fontos a két kiváló személyiség jelenléte, és nemcsak a korábban említett szemléleti, mentalitási okokból. Ha a következõ, Újpest elleni találkozóra kijönne mondjuk az a 6-8000 ember, aki korábban a meccsekre járt, a régi Fradiközönség, akkor biztos csodát látna. És nem beszélve arról az élményrõl, ugyanis én vagyok az utolsó hírmondó, aki még 8000 ember elõtt hokizott a Budapest Sportcsarnokban, és a fiatal srácok mindig csillogó szemmel hallgatják a történeteimet. Kívánom nekik, hogy éljék át végre õk is ezt, mert ennek a rabjává lehet válni, s Robék ebben is nagyon sokat segíthetnek. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

196

(A félidõben a világsztárok megerõsítették, hogy szívesen mennek kikapcsolódni a csapattal, ebben pedig segítségükre van sofõrjük is – az autót ugyanis vezetõvel együtt kapták, s az sem utolsó szempont, hogy a Várban, a Hotel Hiltonban laknak. Az is kiderült, az NHL-ben a kikapcsolódás feltételeit komolyabban veszik, vagyis csak bizonyos engedélyezett idõszakokban lehet kiruccanni, ha pedig valakit dohányzáson vagy alkohol fogyasztásán érnek, bizony súlyos pénzbírságot fizet, s ha folytatja, bizony elkezdheti növeszteni a szárnyait, mert elõbb-utóbb repülni fog.) Csisztu: A friss élmények után menjünk egy kicsit vissza az idõben. Nagyon sokat elárul valakirõl az, hogy miért lesz egy sportág szerelmese. Rob, miért éppen a jégkorongot választottad, hogy kezdõdött? Niedermayer: Kanadában elsõ számú sportág a hoki, mindenki ismeri, mindenki õzi. Nincs olyan gyerek, aki ne tanulna meg korcsolyázni, ne venne ütõt a kezébe. Ez egy nemzeti sportág. Kisgyerekként mi is nagyon sokat játszottunk a kis befagyott tavakon, már akkor beleszerettünk, pedig még nem is ismertük a csínját-bínját. Aztán jöttek a szülõk, és elvittek minket a hokiiskolába, ahol mesterien, lépésrõl-lépésre mindent megtanítottak. Nélkülük, bizonyára nem tartanék itt. A korcsolyázást négyévesen kezdtem, hatévesen pedig már ütõt is fogtam a kezembe, s természetesen Wayne Gretzky volt a példaképem, ki is lehetett volna más. Kaszala: Jason, neked mintha családi indíttatás alapján jött volna a jégkorong… Strudwick: Igen, volt közünk a jéghez, édesanyám ugyanis mûkorcsolyázó volt. Azt szerette volna, hogy én is az legyek, de nem tudta kivenni a botot a kezembõl. El sem tudom képzelni, hogy korcsolyáztam volna ilyen testalkattal. Kicsit fiatalabban kezdtem, mint Rob, és Gretzky mellett nekem Mark Messier személye is indíttatást adott. Kaszala (cukkolódva): Meg sem fordult a fejedben a mûkorcsolya? Strudwick: Õszintén szólva nem, bár az osztályból nagyon sok lány járt mûkorozni. Akkoriban még nem láttam át ennek a jelentõségét, hogy mennyi csajjal lehetne ott találkozni… De a viccet félretéve, ott nem éreztem a versenyszellemet, nem volt test-test elleni játék, hiányzott az ütközés, így édesanyámat is gyorsan meggyõztem arról, hogy felejtse el ezt a sportágat. rivális


197

Kaszala: Tudsz esetleg valamilyen ugrást, édesanyád megtanított valami figurára? Strudwick (nagy nevetés, majd néma csend): … Niedermayerr: Na, valld már be, hogy tudod a Rittbergert! Strudwick: Nem. Kérdezzétek inkább Robot, õ micsoda lépéssorozatokat tud. Én igazából csak egyenesen korizok, le-föl, oda-vissza, a kanyarban Rob koszorúját – ha lassan halad – bizony bármelyik mûkoris megirigyelheti, olyan szépen teszi a lábát. Na jó, fejezzük be a cikizést! Csisztu: Kár, mert néhány ugrásotokat szívesen leközvetíteném. De ha muszáj, akkor lépjünk tovább az idõben. Tapasztalatból tudom, hogy a nagy amerikai sportágaknál, mint az NBA vagy az NFL, fontos szerepet játszik az egyetemi sport. Ez hogy volt a ti életetekben? Niedermayer: A mi esetünkben egy kicsit máshogy mûködött. Az amerikai focinál és a kosárlabdánál valóban az egyetemi sport a ligák elõszobája. Nálunk 16 és 20 év között létezik egy junior liga, és innen viszik el a draftolásra a tehetséges játékosokat. Persze léteznek egyetemi csapatok is, de mi nem onnan kerültünk az NHL-be. Kaszala: Ha már a draftolásnál tartunk, te hogy jutottál a Florida Panthershez, hiszen 1993-ban itt kezdted pályafutásodat? Niedermayer: Egy kisvárosi csapatban játszottam, Alberta tartományban. Innen draftolt a Florida, valóban 12 évvel ezelõtt, méghozzá az ötödik helyen keltem el, erre nagyon büszke vagyok. 8 évet húztam le itt, majd egy évet játszottam a Calgary Flamesnél, 2002-ben pedig már jöttek a Kacsák. Strudwick: Én a New York Islandersnél kezdtem, méghozzá 1995ben. Engem nem vittek el olyan gyorsan, mint unokatestvéremet, a 63. helyen draftoltak. Aztán szép kis körutazást tettem, szerepeltem a Vancouvernél, majd a Chicago Blackhawks következett, végül újra New Yorkban kötöttem ki, csakhogy most a Rangersnél. Kaszala: Hogy emlékeztek vissza az elsõ NHL-es mérkõzésre. Rob, a jégen töltöttél több idõt, vagy – meg sem merem kérdezni – a padon? Niedermayer: Szerencsére a jégen voltam többet, mind a mai napig él az emlékezetemben az a meccs. A Chicago ellen léptem elõször pályára, méghozzá az otthonukban. Tartottam is attól a találkozótól, mert ott Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

198

mindig borzasztóan hangosak a szurkolók, de szerencsére nem történt semmi extra, csak az, hogy én is szerephez jutottam. Csisztu: Jason? Strudwick: Én is pontosan tudok mindent. Leginkább azt, hogy kétszer verekedtem életem elsõ NHL-es összecsapásán. Hogy miért isõ (nagy nevetés) Az ok egyszerû. Ha lesznek gyerekeim, és megkérdeznek majd az elsõ meccsemrõl, akkor legalább azzal tudjak nekik dicsekedni, hogy két embert jól eltángáltam. Azt hiszem, ezzel elég emlékezetessé tettem magam számára is elsõ fellépésemet. Kaszala: Egymás ellen is játszottatok, verekedtetek már egymással? Niedermayer (fejcsóválva, ujjával fenyegetõzve): Hú, hú… Jason egy nagyon ravasz, alattomos játékos, de még nem nagyon akadtam vele össze. Strudwick (nevetve): Persze, hogy nem, mert te olyan ügyes vagy, hogy mindig kicselezel, így maximum az ütõt vághatnám utánad. De ami késik, nem múlik… Csisztu: Ezeket az apró szurkákat hallva is egyértelmû, hogy óriási csalódás lehetett számotokra is – nemcsak a közönségnek –, hogy nem indult el a hokiszezon. Egyáltalán ti most mibõl éltek, ha nem túl intim a kérdés? Strudwick (kicsit meglepetten): Szerencsés a helyzetem, mert én spórolós típus vagyok, így volt tartalékpénzem. Nagyon sajnálom a kinti közönséget, mert megfosztották õket egy szórakozási lehetõségtõl, egy élménytõl. Ugyanakkor az európai nézõknek viszont malacuk van, olyan NHL-sztárokat láthatnak saját hazájuk bajnokságaiban, akik egyébként soha nem jöttek volna el a Tengerentúlról. (A szünetben sem sikerült konkrét összegeket kicsikarni belõlük, kiderült, hogy ez náluk egy igen diszkréten kezelt téma, ezért is volt kissé meglepett Jason. Mi azért persze nem adtuk fel….) Kaszala: Kaptunk egy olyan hírt, mely szerint a szakszervezet fizet a játékosoknak a szünet alatt is… Niedermayer: Jaj, még mindig ez a pénzkérdés. Na jó, legyen elég annyi, hogy mi minden évben fizetésünk egy bizonyos százalékát leadjuk a szakszervezetnek, éppen az ilyen alkalmak miatt. Ebbõl az összegbõl fizetnek most minket, s úgy vélem, ez teljesen természetes. rivális


199

Kaszala: Jól tudjuk mi azt, hogy összességében 42 millió dollárt fizetne a liga, míg a játékosok 49 milliót szeretnének, ebbõl keletkezett a bérvita? Strudwick: Valóban ezekrõl az összegekrõl van szó, de én személy szerint bízom abban, hogy elõbb-utóbb születik valamilyen kompromisszum. Már csak azért is, mert ahogy egyre jobban húzódik az idõ, az emberek egyre jobban kezdik elfelejteni a jégkorongot, más sportágak felé fordulnak. Minél tovább tart a huzavona, annál több szurkolót veszítünk el, s úgy gondolom, õsszel még egyes csapatok meg is szûnnek majd, mert nem lesz tartható ez az állapot. Csisztu: Nem nyúzunk tovább titeket a pénzzel. Azt azonban elárulhatjátok, hogy képzeljük el egy igazi NHL-sztár életét a szezonban? Niedermayer: Reggel 9-kor kezdünk az arénában, elõször kondizunk az erõnléti edzõvel, majd jön a jégedzés. Egy körül érünk haza, pici pihenõ, rákészülés a délutáni tréningre. Ha folyamatos meccseink vannak, akkor csak délelõtt van edzés, még jó is, mert örülünk, ha egyáltalán hazavonszoljuk magunkat. Egy klassz ebéd, nagy ritkán egy jó mozi, de különben csak a tréningggel, a meccsel és a pihenéssel telik az idõnk. Strudwick: Bárki, bármit mond, a pihenés egy fontos tényezõ. Az ember egyik helyrõl utazik a másikra, a legtöbbször hétfõn, szerdán és pénteken vannak az összecsapások, egyszóval nemcsak a találkozókon fáradunk el, hanem az a sok-sok jövés-menés is betesz. Fizikailag és pszichikailag is lemerülünk, állandó a masszázs, az egyéb lazító dolgok és a mentális tréning is. A feltöltõdés nagyon fontos és alapvetõ része az edzésterveknek. Egy szezon végére általában teljesen kipukkadunk. Kaszala: Mennyire kell bujkálnotok a rajongók elöl, mennyire élitek kint a sztárok életét? Strudwick: Amerikában kevésbé ismerik a játékosokat – én ugye ott lépek pályára –, Kanadában viszont rajonganak értük. Ott arcról felismerik a legtöbb hokist, úton-útfélen leszólítják, autogramot kérnek még egy vásárlás vagy egy ebéd közben is. Ha kell, fotózkodunk is, ez hozzá tartozik egy profi sportoló mindennapjaihoz. Bujkálni nem szoktunk, miért is tennénk. Kassai: Rengeteg ilyen élményük volt már itt is, de mindent nagyon türelmesen tûrnek, meg is lepõdtem. Éppen ide jövet a sarkon is megállították õket. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

200

Csisztu: Nézzünk egy kicsit elõre. Felmerült az is, hogy jövõre se indul el az NHL. Elképzelhetõ az, hogy ismét Magyarországon játszanátok, Jason pedig, ha jól tudom, távolabbi álmokat is dédelget, edzõi babérokra tör? Strudwick: Még nem tudjuk, mi lesz a következõ szezonban. Egy biztos, a nyarat otthon töltjük, addigra körvonalazódnia kell a jövõnek. Én ettõl a sportágtól nagyon, de nagyon sokat kaptam, rengetegen segítettek nekem, ezért mindenképpen szeretném visszaadni. Így jött az edzõsködés, nem kizárt, hogy egyszer Magyarországon is tanítok majd. A célom, hogy olyan játékosokat neveljek, mint Rob (éles pillantás Robra), csak éppen sokkal jobb személyiséggel. (viharos nevetés) Niedermayer: Köszi. Nem tudom, miért utálsz ennyire, hiszen még a rokonod is vagyok. De visszatérve, én még nem gondolkodtam a jövõn, bízom abban, hogy Kanadában lesz hol játszanom. Amennyiben nem, még nem tudom, hogy lesz a folytatás. Kaszala: Említettétek, hogy sûrû a program. Innen most hová? Niedermayer: Természetesen edzésre, hiszen le kell dolgozni az ebédet, azt a finom kis gulyást. És még mennyit fogunk megenni az itt-tartózkodásunk alatt. (Ezek után meg sem mertük kérdezni, hogy betuszkolnának-e egy szelet tortát a Pazar házibüfében. Néhány fotó és aláírás kiosztása után aztán elviharzottak az edzésre. Arra sajnos csak tippjeink lehetnek, hogy hány tányér gulyást is ettek magyarországi ittlétük során, azt viszont tutira tudjuk, hogy mindketten 3-3 gólt szereztek a zöld-fehéreknél. A csapatot kezdetben annyira feldobta szereplésük, hogy leginkább a két sztár góljainak és gólpasszainak köszönhetõen egymás után kétszer is legyõzték a késõbbi bajnok Alba Volánt. Utána azonban három vereség következett, így maradt a kisdöntõ, vagyis a bronzmeccs az Újpest ellen. A kiegyenlített küzdelemben hol a zöldek, hol pedig a lilák nyertek, csak az ötödik találkozó döntött, ahol a Ferencvárosé lett a 4. hely. Niedermayerék alaposan kihasználták az európai kirándulás minden elõnyét, s persze azt, hogy nem kellett beszámolniuk minden kiruccanásról. Végigjárták a csapatagokkal a budapesti éjszakát is, de nyilván azt napot is megcsillagoznák az edzésnaplóban – ha volna nekik olyan –, amikor a rivális


201

szakadó hó miatt elmaradt a mérkõzés a nyitott Kisstadionban. Talán 4 évesen játszottak utoljára szabad ég alatt, amikor a befagyott tavakon a pakkot tologatták. Ugyanebbe a naplóba szerintem egy szõrös bunkó karcolódna ahhoz a naphoz, amikor közelebbi ismeretségbe kerültek a „világhírû” magyar rendõrökkel. Félreértés történt ugyanis a jégcsarnokban, így a Fradi mellett még egy másik (amatõr) csapat is ugyanabban az idõben érkezett edzeni. Szóváltás alakult ki, s az amatõrök nem ragozták túl a dolgot, hanem kihívták a rendõröket. A Niedermayer által csak feketeruhásokként emlegetett emberek hosszú idõre bezárták(!) a Fradi hokisait az öltözõbe, miközben a jegyzõkönyveket rajzolták. Mint utóbb kiderült, az ügy hátterében a jégcsarnokban lévõ tulajdonosváltás állt, ennek itták meg a levét a kanadai világsztárok is. A fekete pont ellenére is persze csodálatosan érezték magukat ebben a néhány hétben, s ígéretet tettek arra, viszik jó hírünket – kivéve az egyenruhásokét – szerte a világban. 2005 március végén véget ért a jeges álom, hiszen hazautaztak. Mi pedig egész nyáron reménykedtünk, hátha…, de a bérviták végül is megoldódtak, az NHL újraindult, idén tehát elmarad a gulasparty. Niedermayer maradt a Mighty Ducks of Anaheimnél, és sorra lövi a gólokat, míg Strudwick sorra állítja meg a támadókat a New York Rangers színeiben. Ha Robot esetleg nem érné be, a botját azért utána hajítja.)


202

Nyilasi Tibor – Törõcsik András (Az egész rádió olyan volt, mint egy felbolydult méhkas. A szokásosnál is többen érdeklõdtek, hogy mikor érkeznek vendégeink, ezúttal a két nagy legenda. Volt, aki egy utcasaroknyit sétált, hogy irányba terelhesse õket, ha esetleg nem találnák meg a rádió bejáratát. A nyüzsgõ elõkészületekhez képest aztán váratlanul ért mindannyiunkat, hogy a lehetõ legtermészetesebben besétáltak, a legkisebb jelét sem adva egy olyasfajta felsõbbrendûségnek, amelyet szenzációs teljesítményük miatt akár ki is mutathattak volna. Egyszóval lazán beültek a számunkra elõkészített terembe – melyet jó elõre lehûtöttünk, megpakoltunk szendvicsekkel, frissítõkkel és kávéval –, és elkezdtünk beszélgetni. Közben sorra jöttek az autogramkérõk, s számos olyan kolléga, aki normál menetrend szerint egyébként nem tartózkodik péntek délután a rádióban. Tulajdonosunk fotózott, a ház tulajdonosa pedig kivételesen egy szót sem szólt, amikor Törõ kis híján keretestül kibontotta az egyébként kinyithatatlan ablakot, kiült a párkányra, s elkezdett cigizni. Még azok a hölgyek is felbukkantak, akikrõl tudtuk, hogy egyáltalán nem érdekli õket a sport, pláne nem a foci. De hát Nyíl és Törõ maga a sport, maga a futball. Ez vitathatatlan.) Kaszala: Ma két igaz futball-legenda ül itt a stúdióban, két zseni, két példakép, a két õsi rivális klub, a Ferencváros és az Újpest kiválóságai – Nyilasi Tibor és Törõcsik András. A teljesség igénye nélkül néhány statisztikai adat itt a kezdet kezdetén. Ki ne tudná, Nyilasi Tibor 70szeres válogatott, 1981-ben gólkirály, európai ezüstcipõs, 1975-ben KEK döntõs, az FTC, majd az Austria Wien játékosa, 243 mérkõzésen 132 gólt szerzett, 70 válogatott meccsen pedig 32 gól a mérlege. Kétszeres magyar, háromszoros osztrák bajnok, edzõként is magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-gyõztes. Törõcsik András pedig 45-szörös válogatott, 12 gólt szerzett nemzeti színû mezben, az Újpesttel háromszoros magyar bajnok és háromszoros kupagyõztes, 236 mérkõzésen összesen 69 gólt lõtt. Nagyon nagy örömünkre szolgál, hogy itt vagytok velünk. Csisztu: Régi nagy vágyunk teljesült azzal, hogy egy, pontosabban két mikrofon mögött tudhatunk benneteket. Nem volt egyszerû, hogy ezt rivális


203

összeszervezzük. Annyit talán elárulhatunk, hogy Tibi te gyõzted meg Andrást, hogy eljöjjön, mert, mint említetted, sokat találkoztok. Nyilasi: Üdvözlök mindenkit. Már most elõre megköszönöm a meghívást, mert ennyi szépet és jót az elmúlt 15 évben nem mondtak az emberrõl, úgy hogy holnap is ráérünk…. Kaszala – Csisztu (nevetve): Jó, rendben. Nyilasi: Kicsit kiigazítanám az elhangzottakat. Andrást annyira nem kellett invitálni, õ ugyanis nem tudta, hogy van ez a meghívás, mert azok az emberkék, akik ezzel a feladattal meg voltak bízva, nem érték el õt. Én elértem, majdhogynem napi kapcsolatban vagyunk, és bizony szívesen eljöttünk egy ilyen remek mûsorba, két ilyen csinos riporterhölgyhöz. Kaszala: Köszönjük. Napi kapcsolatban vagytok, ez mit jelent pontosan András, mikor találkoztatok utoljára? Törõcsik: Tegnap. Van egy úgynevezett érzelmi kombinát, ahol rendszeresen találkozunk. Ide nap mint nap betérünk, szinte a hét minden napján ott vagyunk. Csisztu: Mióta létezik ez a szinte szimbiózis-szerû dolog? Ez csak a nagyvilág elöl maradt rejtve? Nyilasi: Az az igazság, hogy sokkal régebbre mennék vissza az idõben. Sokkal mélyebb a mi kapcsolatunk, hiszen elárulhatom, hogy 1973 óta éljük az életünket párhuzamosan. Függetlenül attól, hogy rivális klubokban futballoztunk, nagyon sokat voltunk akkoriban is együtt. Ugye, András említette ezt az érzelmi kombinátot, én Kelenföldön laktam, ott nõttem fel, és ott volt az egykori Gamma pálya, amely mindig a régi idõk hangulatát idézte. Van ott egy kis sportvendéglõ, András odajár kártyázni, én ott találkozgatok a haverokkal, jövünk-megyünk, és ott rendszeresen összejövünk. Ez nekünk egy oázis, nem kell senkivel foglakoznunk, azt csinálunk, amit akarunk. Ott tudják, hogy kik vagyunk, úgy fogadnak el minket, amilyenek vagyunk. Én személy szerint kirekesztettem azt a világot, amit most nagyon nem szeretek. Régen is volt egy ilyen találkozási hely, a Lízinger sörözõ (tudom, hogy nem a reklám helye, de ma már más a neve). Akkoriban is ott jött össze a játékosok nagy része egy-egy mérkõzés után, és jókat zrikálódtunk. Más világ volt, és talán ezt sírjuk vissza ezeken a mostani találkozókon. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

204

Kaszala: András, milyen a mostani összejövetelek hangulata? Van-e ma is zrikálódás, vagy egyszerûen csak kártyáztok, beszélgettek? Törõcsik: Nem, a zrika mindig benne van. (nevetés) Tibi nem nagyon kártyázik, de a többiekkel sokat játszunk, így igazából minden a lapjárás függvénye. Csisztu: Értem, a hangulat… Kaszala: Legutóbb nyertél? Törõcsik: Tegnap igen, de csak aprópénzben játszottunk. Csisztu: Tibi azt mondta az imént, hogy vannak olyan kis szigetszerû helyek, hogy nem kell bemutatkozni, tudják, hogy kik vagytok. Szerintem kizárt, hogy más helyen ez ne így lenne. Csak egy élõ példa, itt a mûsor elõtt néhány kollégánkkal találkoztatok, s azonnal mindenki nosztalgikus húrokat pengetett. Bizony körberajongtak titeket, hiszen mindenkinek számos élménye van veletek kapcsolatban. Akkor miért fontos, hogy ilyen zárt sziget legyen a ti világotok? Törõcsik: Kerüljük a feszültséget, mert hát vannak olyan emberek is… Bár mostanság már nem nagyon, inkább visszasírnak minket. Nem kötözködnek már. Mindig is mondtuk korábban, ha abbahagyjuk, mi leszünk a legjobbak, s így is lett. De visszatérve, nem kellenek a problémák. Játékos korunkban is azért volt ilyen helyünk – bár minket nem kellett félteni, Ebedli Zoli barátommal bizonyos mennyiség után (kuncogva) már nem érdekelt minket merre mentünk, jól éreztük magunkat mindenhol. Azt viszont tudtam, hogy törzshely kell. Csisztu: Mondhatni, hogy rehabilitálódott mindaz, amit ti tudtatok, mert régebben – ha jól érzem ki a szavaidból – sok volt a bántás? Törõcsik: Nem csak errõl szólt mindez, de velejárója volt. Sõt, már meg is lepõdtünk volna, ha a szurkolótáborok nem kórusban szidnak minket – az Újpestiek Nyílt, a Fradisták meg engem, mert ez egy elismerés volt akkor. Kaszala: Tibi, mintha valamit szerettél volna megjegyezni… Nyilasi: Sok mindent mondanék, de ez már nem játékos koromban történt, hanem edzõi pályafutásom alatt, amikor Újpesten játszottunk. Én arra nagyon büszke vagyok, hogy meghullámoztattam a Megyeri úti közönséget, de nem azért mert nagyon szerettek, hanem, azért mert rivális


205

akkoriban még a pálya végén lehetett lemenni az öltözõkbe, s ahogy elhaladtam egyre-másra ugráltak föl, s nem dicsõítettek, mint Andrást. De nem az a poén benne, hanem ahogy néztem föl, s próbáltam magam türtõztetni, láttam, hogy a sógorom is ott áll, s szapul engem. Erre elkezdtem neki integetni, hogy várj csak, majd otthon találkozunk, ezt pedig a közönség félreértette, még bõszebb lett, mert azt hitték, hogy fenyegetem õket. Na, akkor azt mondtam, soha többet. De ezek olyan sztorik, amelyek benne vannak egy játékos életében. Nagyon sok szép dolgot megéltünk együtt, ilyenkor mondjuk azt, hogy szelektív lett a memóriánk, mert már csak a szépre emlékezünk. Tényleg megöregedtünk, nosztalgiázunk, az emberek körülvesznek, a szeretetüket érezzük, és ez a mai világban nem rossz dolog. Csisztu: Igen, szeretetbõl mindenképpen kevesebb jut manapság. Mindennek lehet az az oka, hogy jelenleg nincs jobb, ami felülírja a ti tudásotokat? Nyilasi: Mindezt mi magunk is megéltük, a saját bõrünkön tapasztaltuk a ’70-es évek közepén, mert amikor mi játszottunk, akkor is az elõttünk lévõket dicsérték, Albertéket. De azt hiszem, hogy most van egy nagy ûr, és nem elsõsorban azért, mert a mostani futballistákra azt mondják, hogy nem játszanak olyan jól, vagy nem érnek el olyan eredményeket, mint mi, hanem inkább azért – ahogy már mondtam is –, mert a hangulat más. Ez a feszültség és ez az indulat, amely most van, a futballpályákon kicsapódik, így egy labdarúgónak ma hatványozottabban rosszabb játszani, sõt a lehetõ legnehezebb. Szerintem, ezért van az – de András is elmondja majd –, hogy reflexszerûen miért ragaszkodunk ahhoz, hogy a külvilágtól elvonuljunk, s a magunk történéseit éljük. Valahogy úgy menekülünk oda, egy bizonyos helyen jól akarjuk érezni magunkat. Én személy szerint nem akarok konfrontálódni, bár jobban vállalom a nyilvánosságot, mert András számomra érthetetlen módon, visszahúzódott, de nem szeretném helyette elmondani, hogy miért. Mindezt rettenetesen sajnálom. Még egyszer mondom, nagyon jó elmenni valahova, ahol nem foglalkoznak velünk, vágyunk rá, vágyunk a nyugalomra. Kaszala: Éppen ez lett volna a következõ kérdés, András veled kapcsolatban. Nyilasi Tibor az utánpótlás válogatott szakmai vezetõje, a Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

206

Sport1 szakkommentátora, öregfiútornákon játszik fiatalként (harsány vigyor Nyilasi arcán). Nálad mintha úgy látnánk – ahogy Tibi is említette –, visszavonultál volna a labdarúgástól, talán csak fiad miatt lehet rólad hallani. Mi ennek az oka? Törõcsik (kivételesen komor arccal): Hát, nem vagyok egy ilyen vezetõ típus. Az edzõsködést kipróbáltam, egy évig voltam a BVSC-nél, ahol én is nevelkedtem, de mindez nem az én világom. Amit nem szeret az ember, azt nem lehet csinálni. Még Mezei Gyuri rakott oda, hátha megszeretem, de nem így lett. A gyerekeket nagyon szeretem, jóban voltunk, de fegyelmet nem tudtam tartani. Fõleg, ha arra gondoltam, hogy engem annak idején ezért leküldtek a pályáról, én ezt most nem tudtam megtenni, inkább együtt röhögtem a srácokkal. Meg a kötöttség. Az az igazság, hogy nem vagyok olyan ember, aki nap mint nap idõre megjelenjen. A kissrácokat meg tudom tanítani rúgni, ilyesmi… De az, hogy napi kapcsolatban legyek, az nekem sok… (És akkor a szünetben elkezdõdött a valóban komoly beszélgetés arról, hogy Törõ mennyire nem bírja a rendszert és a kötöttségeket. Mindig is különc volt, soha nem lehetett megregulázni. Most is felmerült benne, hogy a stúdióban is rágyújt egy cigarettára… Alig tudtuk meggyõzni, hogy nem lehet. Mint ahogy a szünetben arról is gyõzködtük, Nyíllal az élen, hogy a labdarúgásban a helye. Ez alatt pedig folyamatosan villogott a vaku, hiszen Arató András számos képet készített már az elsõ negyed óra alatt is, amely egy késõbbi kiállítása témája lett.) Kaszala: Próbáljunk meg egy kicsit mélyebbre lenyúlni. Miért távolodtál el ennyire a labdarúgástól, hiszen nemcsak az edzõsködés létezik, lenne, lehetne több terület, ahol dolgozhatnál a szakmában? Törõcsik: Nem tudom, talán azt a posztot még nem találták ki nekem. Csisztu: Kegyetlenül õszinte vagy magadhoz!!! Törõcsik: Visszatérve… Amihez kedvem lenne, meg amihez szemem is van, tehetségeket felkutatni. Bár azt hiszem, ez már be van vezetve mindenhol, de nem biztos, hogy mindig a jó szemûek végzik el. Kaszala: Azzal a szemmel csak egy olyan ember képes meglátni a tehetségeket, aki maga is ûzte, csinálta. Nem? rivális


207

Törõcsik: Igen, én is úgy gondolom. De úgy néz ki, hogy erre vannak alkalmasabbak is. Csisztu: Nem kerestek meg, nem volt erre igény… MLSZ-vezetõk vagy éppen szakvezetõk? Törõcsik: Nem. Végül is ez egy betöltött poszt, amióta létezik a Bozsikprogram, azóta tulajdonképpen az egész országban kiterjedt hálózata van. Kaszala: Tibi, te milyen posztot javasolnál Andrásnak, hiszen õ azt mondta, hogy még nem találták ki számára azt? Nyilasi: Andrással az a baj, hogy túl szerény és túl visszafogott. Amit õ említett, az létezik. A Dr. Mezei György által vezetett Bozsik-programban tényleg nagyon nagy szükség lenne ilyen emberekre – és ezt nem udvariasságból mondom, mert nem kell, hogy udvariaskodjunk. Csak Andráson múlik, hogy bekapcsolódik-e. De ismerjük egymást annyira, hogy õt kézen kell fogni, mint most, és oda kell vinni. Biztos ugyanúgy van ezzel, mint én. Én sem szeretek idegen helyre bemenni, itt a stúdióban sem tudunk másfél óránál többet eltölteni. Öntörvényû emberek vagyunk a magunk módján, nehéz megszoknunk az újat. Nem helyette beszélek, ugyanez vonatkozik rám is. Kínlódtam, amikor a szövetségnél kezdtem, amikor arra gondoltam, hogy fel kell kelni, be kell menni, 8 órát eltölteni, stb., hiszen mi a szabadabb környezethez voltunk szokva. De visszatérve Andráshoz, mindez csak rajta múlik. Egyébként is nagy igény van, többször is elhangzott már az edzõi értekezleteken, hogy a volt válogatott futballistákat csábítsák vissza, legalább az utánpótláshoz. Nagyon, de nagyon vágynak a gyerekek is erre. S nem igaz, hogy Andrást nem ismerik. Ha megjelenne a pályán, és azt mondaná a gyerekeknek, hogy így kell táncolni, mert annak idején én így táncoltam, akkor mindenki szívesen venné. Kaszala: Igen, a klasszikus táncolj, Törõ! Csisztu: Véleményetek szerint mennyiben volt része annak a kultusznak – melyet ti és klubjaitok megteremtettek –, hogy két ilyen játékost – amikor még nem volt divat a becézés – Nyílként és Törõként emlegettek, s ez mind a mai napig így van? Nyilasi: Nem is tudom, hogy jött. Minden becenév a névhez kötõdik. Tulajdonképpen éltük az életünket, s egyszer csak így neveztek minket, így is maradt, de nagyon jólesett. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

208

Törõcsik: Másoknak is volt akkoriban beceneve, de talán a miénk volt a legjellemzõbb. Nyilasi: Igen, mert két olyan klubban futballoztunk, amelyek leginkább rivalizáltak egymással, s onnan választottak példaképeket. Kaszala: Ha már a rivalizálásnál tartunk… Engem rendkívül érdekelne, hogy volt-e köztetek valaha igazi konfliktus, hiszen említettétek, hogy meccsek után összejártatok? Nyilasi (picit zavartan): Ilyen igazi ellenfelet és barátot ritkán talál az ember. Bár ez a barát szó csalóka lehet, mert azt jelzi, mintha reggeltõl estig együtt lennénk, pedig csak egymás mellett éljük az életünket. Andrást egyébként csapattársamhoz, Ebedli Zolihoz fûzte igazi, mély barátság. Egyébként bevallom õszintén, én letörtem volna a lábam, ha bármilyen húzós meccsen az Újpest ellen nekem Andrásba bele kellett volna rúgnom. Nem, ez utólag elárulom, nem fért bele. Volt az Újpestben a Tóth Józsi, aki az ötösön úgy hátba rúgott, mint a vaddisznó, azt sem tudtam, hol vagyok, de fél órával a meccs után már közöttünk sem volt konfliktus. Volt több ilyen játékos, pl. Nagy Anti a Kispestben, aki nagyon sokat rugdosott engem, ennek ellenére én mégis nagyon szeretem. Csisztu: Igazi érzékkel nyúltál a témához, mert itt van velünk a vonalban Nagy Antal, a válogatott és a Kispest egykori kiválósága. Nagyon köszönjük, hogy bekapcsolódsz az adásba, annál is inkább, mert akkoriban a Honvéd volt az a klub, amely beleszólhatott az Újpest és a Ferencváros rivalizálásába. Hogy is volt az a rugdosódás? Nagy Antal: Ezt a Nyíltól nehezen fogadom el. Ebben a körben ugyanis volt egy olyan, válogatottban is érdekelt játékoskeret, akinél ugyanaz a hozzáállás érvényesült: bármilyen éles meccs volt, senki sem ragadtatta el magát annyira, hogy agyonrúgja a másikat. Úgyhogy én ezt az egészet mindjárt vissza is utasítom, és szemrehányást is teszek, hiszen mint szomszédom sem említette soha, hogy ilyen jellegû tüske lenne benne. Kaszala: Azt hiszem, ez a fajta zrika az, amelyrõl már korábban beszéltünk. Csisztu: Láttam is Nyilasi Tibi szemében azt a huncutságot, amikor mindezt mondta, hiszen tudta, hogy vonalban vagy. Valóban ez a fajta zrikálás volt jellemzõ erre a korszakra? Nagy Antal (nevetve): Folyamatosan. Akartam is mondani – csak akkor rivális


209

még nem szólalhattam meg –, könnyû így, hogy az elsõ tüskét úgy ereszti el, hogy tudja, a másik hallja, ám nem szólalhat meg. A lényeg az, hogy nekem annyival kellemetlenebb volt a helyzetem, hogy míg Törõ táncolt, Nyíl táncolt és gólokat lõttek, addig nekem ezt meg kellett akadályoznom, s bizony be-be kellett csúsznom, és mezt kellett húznom, de szó sem volt arról, hogy agyon rúgjuk egymást. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen kínos lett volna a meccs után megmagyarázni, hogy miért is akartam 10 perccel azelõtt agyontaposni. Ez a fajta hozzáállás általános érvényû volt. Hivatalosan ezt hívták sportbarátságnak. Kaszala: András, létezik-e olyan Újpest-Ferencváros vagy olyan ÚjpestKispest találkozó, amelyre szívesen emlékszel vissza, nosztalgiáznál ezzel kapcsolatban? Nekem csak annyi jut eszembe, hogy „nekem nyolc”. Törõcsik (kedélyesen): Jól tudod, ez egy örök zrika, egy alap. Ráadásul én akkor kerültem be állandó csapattagként az Újpestbe olyan nagyszerû társakkal mint Fazekas, Zámbó Sanyi, nem is tudom sorolni. Az elsõ meccsem volt a Fradi ellen az elsõ osztályban, fantasztikus volt. Annak ellenére vertük meg õket 8-3-ra, hogy az elsõ félidõben felváltva estek a gólok, a második játékrészre viszont megrogytak a zöldek. Sõt, az Üllõi úton volt még egy meccs – akkor játszottam ott elõször –, akkor is sikerült 3-0-ra nyernünk. Ezek mind-mind nagyon kellemes emlékek. Csisztu: Volt egy számszerûleg komoly visszavágó, amikor a Fradi nyert 7-1-re, akkor Törõ joggal nyilatkozhatta, hogy ott sem volt… Törõcsik: Igen, a Dózsa-tarcsi játszott. Nyilasi (belevágva): Visszatérve Andráshoz, ha hazamész, nézd majd meg a könyveket, hogy léteznek-e ezek az eredmények. Egy biztos, a 7-1 valós volt. Annyira egyértelmû volt, nem is nagyon mosolygott rám utána a sörözõben. S ha már Anti itt van, elnézést, hogy az elõbb megcsipkedtem, de ez kellett. Való igaz, hogy az írott és íratlan szabályokat betartottuk. Antiék ellen is voltak jó meccseink a Fradipályán. Olyan élményeim voltak ezeken a kettõs rangadókon a Népstadionban, aztán késõbb már a hazai pályákon vagy például Kispesten 25 ezer nézõ elõtt – a Megyeri úton valahogy én is kevesebbet játszottam, mint ahogy András ritkán lépett pályára az Üllõi úton –, hogy az elmondhatatlan. A kettõs rangadó mindenért kárpótolt. FantaszCsisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

210

tikus hangulat volt, soha nem fogom elfelejteni. Minthogy azt a bizonyos 8-3-t sem, sajnos azt kell mondjam, Andrásnak ez az egyetlen adu a kezében annak ellenére, hogy számszerûleg mi többször vertük meg õket. Csisztu: Visszatérve a zrikához és a csipkelõdéshez, ezt nem lehetett véresen komolyan venni… Azért bizonyára az sem volt mindegy, hogy ezeknek az embereknek a válogatottban egymásért kellett játszaniuk. Nyilasi: Már megint én erõsködõm itt, de arra vagyok büszke, hogy voltam olyan válogatottban csapatkapitány, amelyben 9 Honvéd-játékos volt és az Andrásék. Mégis Nagy Antiék engem akartak. Lehet, hogy csak a korom miatt. Nagy Antal: Ugyan már, az a három év nem számít. Nyilasi: Andrással egyidõsek vagyunk, de õ kijelentette, hogy nem akar vezetõ lenni. És végül így alakult. Ez pedig óriási dolog volt, hiszen mint ahogy említettétek, hiába volt állandó a rivalizálás, meg a szurkolók is mondták a magukét, de a válogatottban olyan felhõtlen volt a viszony, amit nagyon, de nagyon visszasírok. (És megindult a visszaemlékezés… Tudod, amikor ott játszottunk… Emlékszel, amikor ott gólt lõttél… Ki felejthetné el azt a mérkõzést… S mi csak tátott szájjal hallgattuk a három sztár visszaemlékezéseit, akik egymás szavába vágva idézték fel a válogatottban eltöltött pillanatokat.) Csisztu: Anti, hogyan jutottatok arra a döntésre, hogy Nyilasi Tibort választottátok meg csapatkapitánynak, annak ellenére, hogy a Honvédjátékosok voltak többségben? Nagy Antal: Azt hiszem, erre nagyon egyszerû válaszolni. Tibi egyénisége, játéktudása és az a tény, hogy már két világbajnokságon járt, mind-mind mellette szólt, hiába is voltunk mi a pályán jobban összeszokva. Nagyságát, tudását, tapasztalatát, egyéniségét úgy ismertük el, hogy számunkra egyértelmû volt, õ a kapitány. Még egy dolgot el kell mondanom, megvolt közöttünk az a baráti, sporttársi kapcsolat, amely alapján felállt egy értékrend, ezen értékrend alapján pedig Nyíl az élen volt. Ezért is döntött így a csapat, és Mezei Gyuri is úgy látta, hogy Nyilasi Tibinek kell vezetnie ezt az együttest. rivális


211

Kaszala: Emlékszel még elsõ válogatottbeli gólodra, Tibi? Nyilasi: Igen, pontosan emlékszem. Az osztrákok ellen játszottuk, és az a Kocsis Lajos varázsolta a fejemre a labdát, aki a Honvédban játszott. Nyertünk 2-0-ra vagy 2-1-re, már nem is tudom pontosan, de az biztos, hogy a másik gólt Pusztai Laci szerezte. Történt mindez 197576 környékén. Kaszala: András, a te elsõ gólod? Vagy kérdezhetném azt is, a te elsõ pályára lépésed a válogatottban, hiszen kapcsolódik az osztrákokhoz és Nyilasi Tibihez is? Törõcsik: Tibi elõbb volt válogatott, én 1976 októberében húztam magamra elõször a címeres mezt. A Práterben volt ez a mérkõzés, elõtte Athénban játszottunk vb-selejtezõt, én a kispadon ültem akkor. A vezetés ott gyõzelmet várt tõlünk, ám a végén kiderült, hogy az az 1-1 jó eredmény volt, mert a szovjetek kikaptak 1-0-ra, így mi végül azzal az 1 ponttal jutottunk be a döntõbe. Az elsõ gólom 1977-ben volt, egy dél-amerikai túrán Mexikó ellen találtam kapuba. Kaszala: Azért ne szerénykedj azzal az elsõ mérkõzéssel, mert hogy akkor te táncoltad végig a labdával az egész pályát, és adtad be Tibinek… Nyilasi: Az biztos, hogy 4-2-re nyertünk, és az is biztos, hogy Andristól akkor is és késõbb nagyon sok szép passzt kaptam. Az a meccs egyébként is emlékezetes volt, mivel a vezetõség és a közönség is mérges volt ránk, hogy miért is nem tudtunk Görögországban nyerni. Ha a két futballnemzetet összehasonlítjuk, akkor ma ez egy nagyszerû eredmény lenne, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akkor ismert meg minket – Andrást, engem és Kereki Zolit is, aki 2 gólt szerzett – igazán Bécs, és az athéni döntetlen után ez siker volt, s némi elégtétel is számunkra. Csisztu: Visszatérve az elvárásokra. Manapság, ha a válogatott szóba kerül, mindig azt halljuk, hogy milyen nagy teher van a játékosokon. Ez a ti idõtökben nem volt napirenden… Az önbizalom volt több, a tudás, vagy egyáltalán fel sem merült, hogy meg kell felelni mondjuk a közönség elvárásainak? Törõcsik: Engem a tét vagy egy bemutatkozás, mindig nagyon doppingolt és tuningolt. Kifejezetten szerettem, ha nagy volt a tét, és odafigyeltek az emberek. Hogy a maiak ezt miért nem tudják elviselni? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

212

Szerényebbek a képességek, a mi futballunk állva maradt, a világ elment mellette. Én nem tudok az õ fejükkel gondolkodni, de reálisan nézve az erõviszonyok alapján a mostani vb-selejtezõ csoportban is csak a 3., 4. helyért küzdhetünk. Az igazság az, hogy a bolgárok, a svédek és a horvátok is elõttünk járnak, csoda lett volna az, ha bekerülünk. Csisztu: Noha azt mondják, hogy a matematikai esély még megvan. (A riport készítésekor még megvolt. – a szerk.) De most nem is ez a lényeg. Anti, ha még itt vagy velünk… Ti egymás ellen játszottatok a bajnokságban, jól ismertétek egymás trükkjeit, de mindez segítségetekre volt-e a válogatottban, hogy egy tökéletes egységet alkossatok és kiszolgáljátok egymást? Nagy Antal: Enélkül nem lehet jó csapatot építeni, hogy a játékosok ne ismerjék egymást. A rangadókon mindig naprakészek voltunk a másikból, ebbõl következett, hogy ezt a válogatottban is fel tudtuk használni. Még hadd térjek vissza az elõzõ kérdésre egy kicsit. Én 1978 után, ’79ben lettem válogatott, egy NDK elleni meccsen kerültem be elõször a nemzeti tizenegybe, amikor Nyíl és Törõ már stabil játékosok voltak, tehát olyan válogatottba sikerült bejutnom, amely már hozta az eredményt, idehaza 3-0-ra nyertünk a németek ellen. Nekem õk már akkor sokat segítettek. Az akkori hangulatról pedig annyit, hogy véleményem szerint bárhogyan is cserélõdtek a személyek a csapatban, a minimális eredményt mindig is hozni kellett, vagyis azt, hogy harcban legyen a nemzeti tizenegy a világversenyekre való kijutásért. Mivel ilyen játékosállománnyal bírtunk, ’78-ban, négy évvel késõbb is és az utána következõ években is teljesítette mindezt a csapat. Természetes volt a játékosoknak, hogy ez volt a vezetés elvárása, ez nem okozott semmilyen terhet. Úgy készült fel a társaság, úgy koncentrált a meccsekre, hogy ezt gond nélkül sikerült is teljesíteni. Kaszala: Ha már itt ’78-at említetted, akkor beszéljünk egy olyan dologról, amely 1978-ban mindkettõtöket, Nyilasi Tibort és Töröcsik Andrást is kifejezetten rosszul érintette, ez a bizonyos Argentína elleni világbajnoki mérkõzés, 2-1. (Nyilasi fejcsóválva, nevetve) Folytatod, Tibi? Nyilasi: Mikor megkaptam ezt a meghívást, azon gondolkodtam, hogy mennyi pénzt tegyek fel arra, hogy ez a két csinos hölgy nem rivális


213

fogja ezt a kérdést elfelejteni, nem fogja kikerülni vagy nem feltenni, mert biztos voltam benne, hogy a szurkolókban csak ez maradt meg elsõsorban… Kaszala (hevesen közbevágva): Nemcsak ez, és nem elsõsorban… Nyilasi: De vannak ilyen visszatérõ „sztenderdek” az ember életében, és ezt mindig megkérdezik, s én bíztam abban, hogy talán most nem. Végül is egyáltalán nem baj, mert már olyan régen történt, hogy immunis vagyok rá, és szóról-szóra el tudom mondani a meséket. Egy fantasztikus nyitómérkõzésen az argentin játékos Passarella, s nemcsak õ, hanem a többiek is végig ütötték-vágták Andrást. Ha baráti társaságban vagyok, bizony még csúnyább jelzõket használnék. Nem bírta tovább, kiállították, s hát rossz kollegialitásból nekem is elszállt az agyam, na mondom, akkor én ezt bosszúból megtorlom. Egy durva szabálytalanság után lezavartak a pályáról, és az én történetem igazából itt kezdõdött, amikor bandukoltam le, és 80 ezer ember szidott, fütyült, s nem tudom, miket mondtak, de el tudom képzelni, repültek felém a kólás dobozok. Erre még jobban elveszítettem a fejem, és elkezdtem mutogatni. A legnagyobb pechemre másnap az újságok errõl írtak, egyik pillanatról a másikra híressé váltam Dél-Amerikában, ahol hatalmas méretû újságok vannak, én voltam a címlapon, a szöveg pedig: „Nyilasi üdvözli Vidala tábornokot”. Ismeretes, hogy akkor egy katonai hunta vezette az országot, nagyon feszült volt a politikai helyzet, én magam errõl viszont nem tudtam, mint ahogy magamról sem tudtam, amikor lezavartak a pályáról. Szóval errõl órákat lehetne beszélgetni, de én mondjuk meghívnálak benneteket a kis törzshelyünkre, mert ott színesebben el fogom tudni mesélni, s az nem biztos, hogy a hallgatókat érdekli. Szóval megtörtént ez a szörnyûség, utána borzalmas tortúrán mentünk keresztül, de valóban kevés rá a mûsoridõ, hogy mindezt a mi szemszögünkbõl elmeséljük. Elvesztettem a fejem, és nagyon sajnáltam Andrást, ezt viccen kívül mondom, mert amit õ kapott, azt ember nagyon nehezen bírja ki. És nagyon sajnáltam a csapatot, hogy egy olyan meccset veszítettünk el, amelyet bizonyos okok miatt soha nem tudtunk volna megnyerni. Aztán az, hogy mindkettõnket kiállítottak, befolyásolta a további szereplésünket. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

214

Csisztu: Akkor ez az életutatoknak, pályátoknak olyan közös pontja, amely egyfajta véd- és dacszövetség vagy inkább felejtendõ momentum András? Törõcsik: Nem, ezt soha nem lehet elfelejteni. Ma már máshogy látjuk. Késõbb viccesen azt mondtam, legalább megismert a világ minket. Kaszala: De mennyi idõbe telt mondjuk túllépni az egészen? Törõcsik: Én általában hamar túllépek mindenen, mert nem azt nézem, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja. Itthon a fogadtatás enyhén szólva nem volt valami szívélyes, még ma is megborzongok. Közrejátszott az is, hogy túlzott elvárás lett beharangozva a vezetõk részérõl, a szurkolók ki voltak éhezve a sikerre, mivel az elõzõ nagyságok a ’70-es és a ’74-es vb-re nem jutottak ki, csúcsra volt járatva a nép, és várta nagyon a sikert és az eredményt. Elõtte bent voltunk a rádióban riporton, és harmadik helyrõl, sõt világbajnokságról beszélt az akkori MLSZ-elnök, amit egyes emberek el is hittek, ezért is volt nagyon nagy a csalódás, amelyet még tetézett ez a két kiállítás. Én fölhívtam édesanyámat Rómából, ott szálltunk át, s azt mondta: jaj, fiam ne gyere haza, mert én nem merek kimenni az utcára. Csisztu: Szörnyû lehetett… Törõcsik: Aztán csak hazajöttünk, kimentünk az utcára, sõt lementünk Balatonra. Elmentünk egy szórakozóhelyre, ismerõs volt a pincér, de még õ is inkább eldugott minket egy sarokba, hogy meg ne lássanak az emberek. Kaszala: Igaz az, hogy még egy baráti társaság is visszamondta a közös nyaralást, mert úgy „megharagudott” rád? Törõcsik (sejtelmes vigyorral): Hááát…Akkor ezek nem voltak barátok, ha emiatt másképp gondolkodtak utána rólam… Kaszala: Nagy Antalnak nagyon köszönjük, hogy rendelkezésünkre állt. Csisztu: Talán egyszerûbb volt így a telekszomszéddal, Nyilasi Tibivel összejönni, mint odahaza. Nyilasi: Igen, mindketten jövünk-megyünk, de ha más nem, az összenézések azért nem maradhatnak el. Nagy Antal: Köszönöm, hogy részt vehettem a mûsorban, kifejezetten jó volt veletek így beszélgetni.

rivális


215

(Nyíl és Törõ a közlekedési hírek alatt persze az argentin eseményeket és az utána való történéseket mesélték, fõleg Törõ lendült bele, néhol már-már nyomdafestéket sem tûrõ módon, de hát a maga szempontjából így utólag úgy tûnik, igaza volt.) Kaszala: Tibi azért azt is elmesélte a szünetben, hogy idehaza nem egészen akart titeket mindenki annyira agyonverni… Nyilasi: Nem akarom ezt tovább ragozni. Természetesen voltak olyanok, akik nagyon mérgesek voltak ránk, de akadtak olyanok is, akik szeretettel fogadtak minket, hiszen látták, hogy milyen körülmények között kaptunk ki. Ez megvolt, elfelejteni nem lehet, mindenki másképp véleményezi, tulajdonképpen ennyi. Kaszala: Itt van velünk a vonalban a nagy edzõlegenda, az akkori szövetségi kapitány, Baróti Lajos. Hogy látja, az a bizonyos Argentína elleni mérkõzés mennyire volt meghatározó Nyilasi Tibor és Törõcsik András pályafutásában, életében és az egész magyar futball életében? Baróti Lajos (telefonon): Ez az a két kiváló játékosom, akire épült tulajdonképpen a csapatom az argentin világbajnokságon. El kell mondjam, az egész pályafutásom alatt végigszaladt rajtam bizonyos kor és annak a folytatása, Puskásékra, Albertékra, Benéékre és utána Nyilasiékra, erre a fiatal gárdára gondolva nagyon szép emlékek jutnak eszembe. Ez a mérkõzés azonban számomra is egy rettenetesen fájdalmas emlék marad, egy nagyszerûen játszó magyar gárda szerencsétlen körülmények miatt kikapott, ráadásul két játékosunkat kiállították, s ezzel vége is volt a mi szereplésünknek, egyúttal befejezõdött az én szövetségi kapitányi tisztségem is. Ez a két játékos tulajdonképpen nálam mutatkozott be a labdarúgás élvonalában, mindkettõ európai szintû, kitûnõ labdarúgó volt, bárcsak megközelítenék a jelenlegiek az õ tudásukat. Méltóak voltak Puskásékhoz, Albertékhez, Benéékhez, nagy szeretettel gondolok rájuk. És talán elnézést kell kérjek, mert azon a mérkõzésen a történtek hatására én sem tudtam úgy viselkedni fájdalmamban, ahogy kellett volna – ezt bevallom õszintén. Szeretettel gondolok rájuk mind a mai napig, pedig már a 90 éven is túl vagyok. Utódaimnak is csak azt tudom kívánni, hogy ilyen kiváló labdarúgók legyenek a kezük alatt, mint Tibor és András. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

216

Csisztu (néma csendet megtörve): Szeretnétek reagálni valamit a mester szavaira? Nyilasi: Én csak annyit, hogy Lajos bácsival már nagyon sokat beszéltünk errõl a világbajnoki szereplésrõl. Igazából nekünk van szégyenkezni valónk, mivel nekünk kellett volna nagyobb tartással rendelkezzünk. Ami fájdalmas, hogy Lajos bácsi miattunk, pontosabban a kiesés miatt hagyta abba a munkát. Már többször kifejeztem hálámat, de szeretném most is megragadni a lehetõséget, hogy a nyilvánosság elõtt megköszönjem, hogy labdarúgó lehettem, hogy válogatott lehettem, és ott lehettem 1975-tõl a legjobbak között, amit neki és klubedzõmnek, Dalnoki Jenõnek is köszönhetek. Bárcsak most ott tartanánk, mert bennem van minden mozzanat a válogatottal kapcsolatban. Ahogy az elsõ meccs elõtt, az elutazás elõtt a Spartacus pályán Cooper-tesztet futottunk, Lajos bácsi figyelt, nézte, hogyan illeszkedünk bele ebbe a nagy családba. Sokszor persze nem tudtunk megfelelni, de ha az ember elõre tudná, hogy elesik, akkor inkább leülne. Törõcsik: Én is hasonlókat tudok mondani. Ezúttal is nagyon köszönöm Lajos bácsinak, hogy figyelt rám és istápolt. Egyúttal meg is ragadom a lehetõséget, hogy jelezzem, május 1-jén, 50. születésnapom alkalmából lesz egy gálamérkõzés, és nagyon szeretném, ha ott lenne Lajos bácsi a többi edzõmmel együtt. Csisztu: Nagyon köszönjük, és jó egészséget kívánunk! Kaszala: Közös pontokat kerestünk a beszélgetés alatt, haladjunk tovább ezen az úton. Van egy másik pont is, már ha a sérüléseket, karambolokat nézzük. Ez a következõ világbajnokság közelében veled történt éppen András. Mennyiben határozta ez meg a további pályafutásodat? Törõcsik: 1979-ben történt. Ráadásul rá egy hétre mentem volna a világválogatottba játszani, ami azt hiszem nagyon nagy dolog minden sportoló életében, és nemzetközi színtéren is nagyon nagy elismerést jelent, amely a késõbbiekben is nagyon óriási hatással lett volna a pályafutásomra. A lábam tönkrement, eléggé beszûkült a mozgáshatára, de szerencsére ez a bal, a támaszkodó lábam volt, így nem nagyon zavart a labdarúgásban, a játékban. Kaszala: Ha jól tudjuk, akkor te egy zalaegerszegi mérkõzés után jöttél fel kocsival. Többször felvetõdött már a kérdés, miért nem a csapattal jöttél? rivális


217

Törõcsik: Az utolsó mérkõzés volt, megnyertük a bajnokságot. Már korábban is volt rá példa, hogy egy-egy meccs után elengedtek minket civil személyekkel, azt csak késõbb vezették be, hogy nem lehetett egyedül elmenni. Hogy miért nem a busszal jöttem? Erre csak azt tudom mondani, amit Tibi, ha valaki tudja elõre, hogy elesik, az leül. Én sem azért ültem be a kocsiba, hogy karambolozzak, súlyos baleset érjen. Persze nagyobb esély van arra egy ilyen kis 500-as Fiatban, hogy ha baleset történik, sérülés érjen, mint mondjuk a buszban. Egyébként nagyon ritka felnõtt korban az ilyen jellegû sérülés, tulajdonképpen csípõficamom volt, a lábam kiugrott a helyérõl. Nyilasi: András akármit is mond, sajnos, fáj neki mind a mai napig, azért is nem tud például az öregfiúk meccseken játszani. Kaszala: Tibi, a te esetedben egy másik világbajnoksághoz vagyunk közelebb, konkrétan 1986-ra gondolunk, s elõtte, amikor az Austria Wienben játszottál, egy súlyos gerincsérülésed volt. Nyilasi (picit elkeseredve): Igen, ez is egy legendás történet, ami a nevemhez kötõdik, mert én még egy ilyen sérülésbõl sem tudok jól kijönni. Valóban gerincsérvem volt, azt hiszem, nem kell elmagyarázni, hogy ez milyen súlyos és fájdalmas dolog. Aztán ebbõl alakult ki a kavalkád, egy évvel az elsõ mûtét után újra megoperáltak, az elsõ beavatkozás ugyanis nem sikerült, mert két csavart tettek a hátamba, és az egyik elmozdult, az ideget megszúrta, térdtõl lefelé pedig a bal lábam lebénult. Úgyhogy én is átmentem sok mindenen, de szerencsére Bécsben megcsinálták a második mûtétet, és azóta jobb vagyok, mint születésem pillanatában (neveteve). Ennyit a múltról. Csisztu (viccesen): Szeretnétek és meg is tudtok csillogtatni valamit még a pályán, hátha Lothar Matthäus felfedezi még a tehetségeket… Nyilasi: Igen, ezt a poént mindig elsütjük. Úgymond kigördülünk a pályára, és amikor a nézõk elkezdenek ezerrel kacagni, akkor inkább elfutunk. Persze ez ilyen gálákra vonatkozik. És ha már a gáláról esett szó, András hozzám öregedett, és nagyon örülök, hogy lesz neki egy ilyen ünnepsége. Csisztu: Ott leszel? Nyilasi (bólogatva): Meghívott, meghívott. Különben nem mentem volna el, de aminek nagyon örülök, hogy a volt klubja méltóképpen fogja Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

218

ezt megünnepelni. S kívánom, hogy a többi játékostársunkról se feledkezzenek meg, mert amikor az ember már kikerült a reflektorfénybõl, jólesik egy pici hátba veregetés és egy kis fény ott egy pár percre. Hát tudomásul kell venni, az idõ elment. (Nyilasi Tibor 50. születésnapját egyáltalán nem ünnepelte meg klubja, a Ferencváros gálamérkõzéssel – a szerk.) Kaszala: Az 50. születésnap után Tibi, illetve az 50. születésnap elõtt András, mi az a három dolog, amelyet kívánnátok, kívántatok magatoknak? Nyilasi: Nekem egyszerûen nincs három kívánságom, csak egy van: minél tovább egészséges maradjak, és éljem az életemet. Törõcsik: Azt hiszem, egy régi magyar mondás jut eszembe: bort, búzát, békességet. (óriási nevetés, taps a stúdióban) Nyilasi (gunyorosan): Na, de már ne is haragudjatok, nem tûnt fel nektek, mikor is van Andrásnak a születésnapja, a munka ünnepén. Csisztu – Kaszala (belevágva): Dehogyisnem… Nyilasi: A legszorgalmasabb futballisták egyike. Éppen õ. Hát ne hülyéskedjetek már… Csisztu: Lehet, hogy miatta ünnepelték a munka ünnepét? Nyilasi: Ebben biztos vagyok! Törõcsik: A fõmérkõzés este 6 órakor lesz, de elõtte zenészek-színészek játszanak egymással. Nagy hepaj lesz, Gangsta Zolee és a Cartell játszik, õ egyébként is jó barátom. Csisztu: Mi nem kívánhatunk mást, mint hogy az egész gála méltóra sikeredjen, és egy kicsit megcsillanjon mindaz, amely a ti pályafutásotokat jellemezte. És nagyon bízunk benne, hogy mivel még bõven volna mirõl beszélni, ez ugyan az elsõ, de nem az utolsó alkalom volt, hogy velünk együtt nosztalgiáztatok itt a Riválisban. Nyilasi - Törõcsik: Szívesen jövünk bármikor ilyen rendkívül jó hangulatú és végre a megszokottaktól kicsit eltérõ beszélgetésre, csak szóljatok!

rivális


219


220

Rekreáció (A Rivális mûsorpalettájában az elmúlt két év során mindig is törekedtünk arra, hogy a szorosan vett élsport kiválóságai mellett teret szenteljünk a fogyatékkal élõk sportjának csakúgy, mint a sportot és az életveszélyt a megszállottságig kergetõk táborának. Ez a kör bõvült persze azok táborával is, akik a sportot hobby szinten, nagy társaságban kedvelik csak igazán. Tudjuk azonban, hogy a testedzés ezen formája még mindig kevesekhez ér el, ezért úgy döntöttünk, idõszerû lenne egy teljes adást szentelni a rekreáció témakörének. Tudtuk, hogy elõkerülnek majd a szokásos slágertémák, például a mozgásszervi betegségek, az elhízás, az egészségtelen életmód vagy a rendszertelen táplálkozás. Olyan vendéget szerettünk volna hívni, akirõl tudtuk, hogy mélységében ásta bele magát a témakörbe, és ismeri a problémával kapcsolatos nemzeti koncepciót. Így kézenfekvõnek tûnt, hogy dr. Ábrahám Attilával, a sportért felelõs címzetes államtitkárral rágjuk át a témát, aki egyébként egy korábbi Riválisban említést tett arról, hogy egy becslés szerint a mozgáshiányból fakadó betegségek kezelésére évente 50-100 milliárd forintot költünk idehaza. Mindezek megelõzésében, nemkülönben az összeg csökkentésében óriási szerepet játszik a sportrekreáció, amely témánk fõ csapásvonalát adta ezúttal.) Ábrahám: Sporthivatali elnökként nem mondhatom, hogy ez foglalkoztat leginkább, mivel a sport egésze fontos számomra. Ez annak egy része, de azt hiszem, hogy méltatlanul háttérbe szorult területe. A „hurrá optimizmusra” van okunk, hiszen olimpiákon, világbajnokságokon rendre kitûnõen szerepelnek hagyományos, tradicionális magyar sportágaink versenyzõi. Ennek nagyon örülök, és én is libabõrös vagyok mind a mai napig, ha a himnuszt hallom, és látom a sportolókat a dobogón. Csisztu: A kajakosok azért jobban megdobogtatják a szíved? Ábrahám: Ennyi részrehajlás azért bevallható… Kaszala: Jó, ezt elnézzük. Ábrahám: Igen, idén a zágrábi vb-n is kint voltam, és ugyanúgy izgultam, mint amikor a saját futamomra készültem, sõt jobban, mert itt rivális


221

ugye tétlenül áll az ember a parton, ott meg valami módja azért van, hogy befolyással legyen az eseményekre. Az élsport mellett a sport számomra a másik kettõ területet is jelenti, nevezetesen az egyetemidiáksportot, illetve a szabadidõsportot, lakossági sportot, rekreációt – kinek, melyik fogalom az, amely igazából ismerõsnek tûnik. Nagyon tapintatosan fogalmaztatok azzal, hogy picit, mintha túlsúlyosabbak lennénk. A statisztikák azt mutatják, hogy egyre inkább felzárkózunk a plusz kilókkal, majdnem azt mondtam, hogy büszkélkedhetünk, de a negatív értelemben büszkélkedõ országok sorában. Amerikától Nyugat-Európáig jellemzõ – még a precíz németekre is –, hogy életmódjuk változott: táplálkozásuk a mozgásszegény életmód hatására jelentõs túlsúlyt eredményez, és az a megrázó – anélkül, hogy adatokkal akarnék traktálni bárkit is –, hogy nincs is igazi kimutatás. Mindig elmondom – Berkes doktor, a Sportkórház fõigazgatója említette egy elõadásában –, hogy becsült adat alapján, éves szinten 50-100 milliárd Ft-ba kerül a költségvetésnek a mozgáshiányos életmódból fakadó betegségek gyógyítása. 50-100 milliárd, amikor az éves… Csisztu: Iszonyatos összeg. Ábrahám: A sportköltségvetés 24 milliárd Ft. És itt nem arról van szó, hogy rák meg dohányzás, hanem a mozgás hiánya, a túlsúly, a magas vérnyomás és a cukorbetegség egyik alapvetõ okozója. Az összegben még nem szerepel a TB-kiadás, és így a munkából való kiesés. Gyakorlatilag pedig csak arra lenne szükség, hogy valami megmozgassa az embereket, hiszen a mozgás öröm, a mozgás élmény. Tudom, hogy túlhajszoltak, túlzsúfoltak, pénzzel sem mindig állnak úgy, de meggyõzõdésem, hogy meg lehet találni azokat a mozgásformákat, amelyek nem pénzfüggõk, és tényleg élményt okoznak. Azt hiszem, hogy a mozgáskultúra, így nagybetûvel Magyarországon annyira visszahanyatlott – kivéve szerencsére az élsport részét –, hogy újra meg kell tanítani az embereket erre. Kaszala: És ehhez van egy nagy segítségetek, méghozzá ez a bizonyos, „Mozdulj, Magyarország!” program, amelyben számos sportágból, tömegsportból: futás, gyaloglás és egyéb lehetõségek tekintetében választhat a résztvevõ. Ábrahám: Igen, a magunk eszközével próbálom ezt a területet is elõtérbe Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

222

helyezni, de sajnos, a belsõ arányok érzõdnek. A fenntartható eredményesség biztosításához nagyon jelentõs anyagi források fordítódnak a versenysportra, az élsportra. Csisztu: Azért ezzel az élsportban tevékenykedõk biztosan vitatkoznának… Ábrahám: Lehet, de úgy gondolom, hogy új források bevonásával is bõvíteni kell a pénzügyi támogatás lehetõségét. Ebben az évben is 88 millió Ft-ot költünk a „Mozdulj, Magyarország!” programsorozatra, ezen belül, ugye, van a tízezer lépés programunk, aztán a megyei önkormányzatokat, megyei jogú városok önkormányzatait 170 millióval támogatjuk, a fogyatékosok szabadidõsportját megyénként 2-2 millióval segítjük, a Wesselényi-közalapítvány – ami a szabadidõsport területére jött létre – 240 millió Ft értékben írt ki pályázatot. Persze figyelünk a halmozottan hátrányos helyzetûekre, a cigány labdarúgó-válogatott mûködését is támogatjuk. A hazai éjféli sportbajnokság egyesületét sem hagyjuk ki, ez a pingpong dokiból elindult éjszakai dolog, de mára kinõtte magát, nem egyszerû éjszakai asztaliteniszrõl van szó, hanem bizony más sporteseményekrõl, amelyek elvonják a fiatalokat. Alternatívát adnak, tehát elvonják a fiatalokat a drogok világától, tehát egy csomó-csomó járulékos társadalmi haszna van. Nyilván ezeket próbáljuk beosztani legjobb tudásunk szerint, de hát még mindig kellene, kellene, kellene…, és ha azt vesszük, hogy 50-100 milliárddal csökkenhetne az egészségügyi kiadás, ha többen mozognának, akkor úgy érzem, ez egy jó befektetés lenne. Csisztu: Érezhetõ-e már esetleg, hogy ez a lassú, de remélhetõleg eredményes folyamat a fejekben valamelyest változni látszik? Ábrahám: Nem tudom, mennyire túlzó az optimizmusom, de ezeket a jeleket látni vélem. Fõleg, ha azt nézem, hogy egy-egy ilyen hétvégi szabadidõs rendezvényen milyen tömegek jelennek meg, dinamikusan növekszik a létszám évrõl-évre. Nekem örök példaértékû dolog a Margitsziget esete, megcsinálták a futópályát gumiborítással, és ugye megduplázódott, megtriplázódott a futók száma. Tehát hiszek abban, hogy helyzetet kell teremteni, lehetõséget biztosítani, információt juttatni, és akkor ezek a folyamatok beindulnak, s szépen, lassan egyre többen élvezzük a mozgás örömét. rivális


223

Kaszala: Érdekes ezekben a folyamatokban, hogy vannak olyan események, olyan idõszakok, amelyek kifejezetten csak egy-egy társadalmi rétegnek, szólnak, például nõknek vagy nyugdíjasoknak. Ilyen volt a közelmúltban az országos nõi fesztivál, amin te is részt vettél. Ábrahám (nevetve): Nem nõként! Ott még nem tartok. Viccet félretéve, tiszteletbeli nõként meglátogattam a hölgyek fesztiválját, ahol nem egyedül voltam férfi, hanem több társam is megjelent, akár a Pécsi Sasokat is kiemelhetném, akik szakmailag is összefogták a rendezvényt, és az aerobicprogramot is vezényelték. És egyáltalán nem meglepõdve tapasztaltam, hogy a férfi mozgásinstruktorok mennyire népszerûek is a hölgyek körében. Végül is teljesen mindegy, milyen csoport, milyen szegmens, hogyan szervezi meg önmagát. Ha nõk sportja, akkor nõk sportja, ha idõseké, akkor idõseké… Kaszala: Sokan voltak egyébként ezen a fesztiválon? Ábrahám: Nagyon sokan. A Magyar Szabadidõsport Szövetség szervezte az egészet a Népligetben, hihetetlen volt az a lelkesedés, ahogy a szervezõk belevetették magukat a munkába. Nagy választékkal kínálták meg a kilátogató hölgyeket: nagyon sok mozgásformából, sportágból lehetett választani, és ezzel éltek is a jelenlévõk. Ilyen és ehhez hasonló rendezvények kellenek ahhoz, hogy ez bejáratódjék. (…) Kaszala: Árulj el nekünk valamit a tízezer lépés programról is, mert én csak annyit tudok, hogy egyszer a hivatalban kaptam tõletek egy remek lépésszámlálót. Csisztu (viccelõdve): Azt nem kérdezzük meg, mennyit léptél vele Clau, maradjon titok. Ábrahám: Már második éve fut ez a programunk, nagyon sikeresnek számít. Gyakorlatilag ez megint arról szól, hogy az embereket pl. ilyen kis kütyükkel is ki lehet billenteni a megszokott hétköznapi ritmusból… Kaszala: Ki bizony! Ábrahám: És fölkelteni a kíváncsiságot vagy az érdeklõdést. Ez tényleg csak pár forintos dolog, 400-500 Ft egy ilyen lépésszámláló. Ha az Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

224

ember fölteszi az övére, azonnal csalogatja arra, hogy márpedig sétáljon. Ez pedig egy olyan okos masina, hogy leszámolja a lépéseket. Arra kell törekedni, hogy a tízezer lépést teljesítsük. Nagyon jól bevált, mint közösség teremtõ. Az elõbb említettétek ugye az idõsebb embereket is, akik közösségbe, csoportokba szervezõdve elkezdtek így járni, és nézték, hogy kinek, mennyi lépése van. Hívta egyik a másikat, hogy tegnap nem voltál, most gyere: tehát kifejezetten azt a hangulatot teremtette meg ez a pár száz forint értékû mûszer, hogy igenis mozogtak, igenis összejártak, közösségbe kerültek. Megjelent egy téma, s nem arról beszéltek, hogy ki milyen gyógyszert szed, hanem arról, hogy holnap is gyere, meg tegnap miért nem voltál. Ehhez a más típusú élethez tehát sokkal közelebb álló, vidámabb témák jöttek elõ. Nagyon sok együttmûködõ partnerünk van, 60 klub jelentkezett be erre a programra. Az elsõ évben teljesen ingyenesen kapták a készülékeket, az idén féláron, 200-250 forintért. Ez éves szinten havi 20 forint, ennyit – azt hiszem – mindenki könnyedén megengedhet magának. Persze nem igazán az eszköz a lényeg, hanem az eszközben rejlõ motiváló hatás, és az, hogy ez által kontrolálhatóvá válik, visszajelzést ad: mennyit is teljesített az illetõ valójában. Kaszala: És mi van akkor, ha valaki teljesítette ezt a tízezer lépést? Ábrahám: Hát, akkor gratulálunk neki! Az elsõ év végén egyébként jutalompólókat is adtunk ajándékba, hogy legyen egy kitûzött cél. Persze a résztevõk is érezték: igazából senki sem a pólóért gyalogolt, hanem végre rávette magát, jól érezte magát, és szerintem egészségesebbé vált. Csisztu: Az alapvetõ cél ugye az, hogy a szemlélet mozduljon elõször, és azzal együtt nyilvánvalóan a test is. Mondható-e az, hogy ahogyan egy családban a nõ mindig egy összetartó, mozgató szerepet tölt be… Ábrahám (közbevágva): Tehát fõnök! Mondjuk ki! Csisztu: Fõnök, igen. Szóval nagyobb-e a nõkben az összetartási igény, ez a fajta kohéziót teremtõ erõ, tehát lehet-e rájuk jobban számítani, ha õk elkezdik, akkor elõbb utóbb a papák is, a gyerekek is bekapcsolódnak? Ábrahám: Érdekes, de itt egy pici ellentmondás van, mert szerintem a férfiakban is nagy a közösségi vágy. Emlékezzünk a haveri körökre, akik elmennek focizni, de valahogy a nõk mégis nyitottabbak vagy rivális


225

fogékonyabbak, még akkor is, ha az életmódjukban eddig nem is szerepelt. Könnyebben nyitnak afelé, hogy beemeljék, és biztos vagyok benne, hogyha beemelik, akkor az elõbb-utóbb a családra is kihat. Akkor már a férfi is elkezd vakaródzni, hogy húha, ne csak az asszony járjon el. Esetleg felelevenednek régi baráti kapcsolatok, újra focik alakulnak ki. Ha a szülõk sportosak, akkor kimutatható az összefüggés, hogy a gyerekek is nyitottabbak, jobban megtalálják az utat a sporthoz, tehát ez egy csomó járulékos elõnyt hoz magával. Kaszala: Ez ügyben is beszélgetünk Monspart Saroltával, az elõbb említett 60 klub egyik irányítójával, aki az Országos Egészségfejlesztési Intézet osztályvezetõje is. Csisztu: Már csak azért is hoztuk ezt az iménti témát szóba, mert téged mindenki ezzel a fajta teremtõ erõvel kapcsol össze. Te az a típusú hölgy vagy, aki mindig mozdul, és vele együtt a környezete is. Monspart (telefonon): Igen, és pont ez az állandó témánk, amit itt az elõbb feszegetettek, hogy a nõ otthon az egészséges életmód karmestere. Eljárnak a hapsik focizni meg sörmeccsekre, de hogy a gyerek mit lát, az az édesanyán múlik fõként. És ha az anya eljár mozogni, akkor… (nagy sóhaj) Mint ahogy dohányos szülõnek valószínûleg dohányos lesz a gyereke, így ha példát lát a mozgásban, hogy a mama megy, akkor a gyerek is megpróbálkozik vele. Kaszala: Mi a tapasztalatod, a Margitszigeten elindítottátok ezt a gyalogló klubot, férfiak vagy nõk járnak inkább? Monspart: Sokkal több a hölgy, de mivel ez nyugdíjasoknak szól – minden második kedden van reggel 9 órakor, aki dolgozik, nem tudna jönni –, és ebben a korosztályban sajnos, ismerve a statisztikát, amely a férfiak szempontjából nagyon rossz, lényegesen több a nagymama, sõt, nálunk szupernagyik vannak. Ahogy olvashatjuk a KSH felméréseiben, a magyar férfinép 35 és 55 év között hullik nagyon, ezért nekünk, nõknek kell vigyáznunk a hapsiainkra – azért vettük el férjül, azért szeretjük õket –, tehát például nem etetem a kedvenc ételével… Csisztu: Csak ritkán! Monspart: Nagyon sokszor mi vagyunk a hibásak, hogy a kedvére fõzünk. Nem visszük el mozogni, nem figyelünk rá, és tényleg 35-45 éves korára mindenféle rizikófaktorokkal túlsúlyos, kicsit alkoholista, Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

226

kicsit tunya… És ha én nem szeretem, akkor meg lehet etetni állandóan, és meg fog halni idõben vagy idõ elõtt, s nincs az a bíróság, aki rám bizonyítsa, hogy én etettem a halálba. Csisztu: Jaj, Saci, ne folytasd, kérlek… Kaszala: Térjünk vissza a lépésekhez… Mennyire élvezik a szupernagyik? Monspart: Rettentõen. Elõfordul, hogy hozzák az unokákat, mert õk is ráérnek délelõtt. A lépésszámláló jó volt az elején kis mézes madzagnak, de most már nem is arról beszélnek, hogy ki, hány lépést tett meg tegnap-tegnapelõtt vagy a hétvégén, hanem valóban egy társadalmi klub lett. És mindegy, hogy az ember 20, 40 vagy 78 éves: szüksége van egy társaságra, ahol meghallgatják, ahol õ is tanácsokat adhat, ahol elbeszélgetnek vele, és az nagyon nagy mázli, hogy a Margitsziget a világ egyik legcsodálatosabb sportstadionja. Kaszala: Hogy néz ki konkrétan egy óra, csak gyalogoltok? Monspart: Nem. 9-kor találkozunk elvileg, gyakorlatilag 8,30-kor ott van 50-60 ember. Kicsit beszélgetünk velük mi, az Országos Egészségfejlesztési Intézet munkatársai, a kollégáimmal dolgozunk, van diatetikus is velünk. Legutóbb egy allergológust vittünk el, tõle lehetett kérdezni. Utána van egy közös, 10-15 perces bemelegítés, nagyon egyszerû, nagyon könnyû, figyelembe véve, hogy utcai gyalogló ruhában vannak, egy kicsit humoros. Nagyon szeretik, nem lehet elhagyni. Majd általában két csoportban megyünk gyalogolni, egy rövidebb félsziget kör és egy nagy egészsziget kör, ami 5 km. A legtöbbjük a tízezer lépés trikóban van – amit kaptak jutalmul –, ez egy rang, megmutatják, hogy õk már lelépték, erre büszkék, és igenis mindenki lássa, hogy õk mit is csinálnak. Kaszala: Ezek szerint óriási keletje volt ennek a gyalogló programnak… Attila, hogyan alakulnak ki ezek a programok, mennyiben játszik szerepet ebben egy szabadidõsport konferencia, amelyen legutóbb márciusban jártál? Ábrahám: Biztos, hogy a jó ötletek megszületéséhez valakinek le kell ülnie, jön egy sugallata, s azt megosztja másokkal, így tovább finomodik a gondolat, ezt hívják ötletelésnek. A magyar sport nemcsak a versenysport, hanem a rekreáció területén is rendelkezik olyan szürkeállománnyal, hogy hihetetlen kreatív dolgokat találjon ki. Hivatali elnökként szeretnék a legtöbb „Mozdulj, Magyarország” programon rivális


227

részt venni, és ezzel is statuálni, hogy az állami sportvezetés számára nemcsak az olimpiai aranyérem a fontos, hanem akár egy ilyen szabadidõs konferencia, akár a Challenge-Day, akár a szépkorúak sportfesztiválja, ott is jártam Fonyód-ligeten. Elképesztõ volt látni, hogy bizony az idõs korosztály is megengedheti magának: ne csak orvosban, orvosságban mérje az élet minõségét, hanem a közösségben, a mozgásban, az örömben. Ezek mind olyan megerõsítések, visszajelzések, amikor azt érzem, jó úton jár az állami sportvezetés, amikor erre a területre is próbál hatványozottabban figyelni. Csisztu: A közkedvelt lépésprogram mellett létezik számos futófesztivál is. Ábrahám: Igen, szerencsére számos futóprogram van. A futáshoz sajátos a viszonyom. Az olimpiai bajnoki cím mögött például nagyon sok futóedzésünk is lapul, de más dolog, amikor már nem lát az ember a fáradtságtól és nyomja, mintha az élete múlna rajta, és le se reagálja a külvilágot. És megint más, amikor kocogva fut, vagy erõsebb tempót diktál magának, de úgy, hogy közben megéli: ez most mennyire jó. Közhelyesek, de igazak: csiripelnek a madarak a fákon, vagy a Margitszigeten, amikor futottam, az mindig pezsdítõleg hatott rám, ahogy átnéztem a rakpartra, és ott ugye a túlzsúfoltságban álltak az autók, s azt gondoltam magamban, jaj, de jó, hogy itt kocoghatok, jól érzem magam, míg a túloldalon pöfögnek meg átkozódnak a dugóban. A Nemzeti Sporthivatalnak koncepciózus törekvése támogatni olyan eseményeket, amelyek nagy tömegeket mozgatnak meg, és amelyek rendszeres felkészülést igényelnek. Ezeknek a feltételeknek a nagy utcai futóversenyek mind-mind megfelelnek, hiszen egyrészt parádés élmény a máskor gyalogos számára megközelíthetetlen utakon kocogni, futni, és bizony, ez tényleg rendszeres tréninget igényel. Csisztu: Te magad mikor futottál utoljára? Ábrahám: A térdemmel most problémám van. A legutóbb a városvédõ futáson álltam rajthoz, de utána úgy bedagadt a térdem, hogy egybõl orvoshoz mentem és ott diagnosztizálták: porc miatt mûteni kell, de egyelõre nem fûlik hozzá a fogam. Kaszala: Ezt megértjük! A futás rejtelmeibe most Kocsis Árpád, a Budapest Sportiroda ügyvezetõ igazgatója avat be minket, annak az irodának a vezetõje, amely 2005-öt a futás évének nevezte el. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

228

Kocsis (telefonon): Így igaz. Idén három óriási versenyünk is 20. jubileumát ünnepli. Már egy ember életében is egy nagy idõszak 20 év, nemhogy egy futóverseny esetében. Azt gondoltuk, legyen ez a futás éve. Ezt a szlogent kitaláltuk, bevezettük, sok-sok mindent tettünk azért, hogy az emberek elhiggyék. Az eredmény azt mutatja – legalábbis eddig –, hogy beléjük rögzült, és tényleg elfogadták: futni kell. Csisztu: A futás nyilván azért mozgatja meg a legnagyobb tömegeket, mert mégis csak a legegyszerûbb mozgásfajta? Kocsis: Az egész világon a legnépszerûbb a futás, de nem hiszem, hogy a legegyszerûbb, inkább a legdemokratikusabb abból a szempontból, hogy ehhez nem kell igazi képesség. Ha elmegyek focizni, kicikiznek, ha lepattan a lábamról a labda, kosárlabdához magasnak kell lenni meg szintén ügyesnek, teniszben át kell valahogy verni a labdát a háló fölött. Itt igazából nem kell tudni semmit, és ha befektetek bizonyos mennyiségû munkát, hetente kimegyek kétszer-háromszor, futok 5-1020 km-t, akkor a befektetett munkától függõen önmagamhoz képest remek eredményt tudok elérni. És mindegy, hogy valaki 12 vagy 72 évesen kezdi el, lényegtelen, hogy karcsú vagy éppen van rajta 30 kiló súlyfölösleg – önmagához képest nagyon jót produkál, és örömet fog szerezni saját magának. Tehát szerintem ez az a sport, ahol legkönnyebb önmagaddal elégedettnek lenni. Csisztu: És így sikeressé válni egy picit. Kaszala: Volt szerencsém néhány ilyen tömeges futóversenyen részt venni. Jól látom, hogy évrõl-évre egyre többen vannak még a maraton tekintetében is, és egyre nagyobb kihívásnak tekintik ezt fõleg a férfiak? Kocsis: Abszolút mértékben, bár most Magyarországon a félmaraton a legnagyobb kihívás. Itt van nagyon nagy növekedés, és ami még érdekesebb: a hölgyek körében, és ott is a 40 fölötti nõknél. Háromszornégyszer gyorsabban nõ a részarányuk félmaratonon, mondjuk 1996ban 11 % volt, idén pedig már ez majdnem 30 %. Ebben az évben a 4500 magyar indulóból 1400 életében elõször futott le ilyen hosszú távot a Nike-félmaratonon. Tavasszal szórólapokat osztogattunk: ha futsz, és ezt a programot végigcsinálod a következõ 11 néhány hét alatt, akkor sikeres leszel. Az emberek elhitték, végigcsinálták, és célba értek. És aki ott volt, láthatta azt az irdatlan tömeget, hiszen 6000 rivális


229

ember az egy irdatlan tömeg egy célvonalon másfél óra alatt. Szóval leírhatatlan sportélmény volt. Kaszala: Említetted, hogy jubileumhoz közeledtek, több futófesztiválból is a huszadikat rendezitek… Hogyan tudtatok egyáltalán eddig eljutni, hiszen manapság ugye az élsportban, a szabadidõsportban mindenki pénzhiányra panaszkodik. Ezek szerint ez rátok nem jellemzõ? Kocsis: Nekem most, mint minden magyarnak, ugye balsorsként kéne mondani: de bezzeg, de bezzeg, de bezzeg. Természetesen pénzbõl sosem elég sehol, de azt gondolom, aki panaszkodik, rossz úton halad. Bejártuk a nagyvilágot, megnéztük, hogy szerveznek versenyeket. Azt láttuk, hogy nagyon-nagyon sok cég van, aki szeret kapcsolódni a sikerhez. Sok-sok sportos vállalat logikusan, hiszen a futók nagy mennyiségben veszik meg a termékeiket, és sok bankos, telefonos cég is, olyanok, akiknek semmi köze nincs tulajdonképpen a sporthoz. Ezek pedig az óriási tömeghez, az elõbb említett boldogsághoz, a soha vereséggel nem végzõdõ futóversenyhez kapcsolják saját imageüket. Vagyis ez az egész világon viszonylag jól szponzorált szektor, de szerintem az egész világon nagyon sok, itthon síró sportág jól támogatott szektor. Mi ezt nagyon régóta csináljuk, 1988-ban kötöttem az elsõ megállapodásomat egy futóversenyre, azóta óriási tapasztalat és hatalmas kapcsolatrendszer, kapcsolati tõke halmozódott föl, s azok a nyugati cégek, akik az osztrák határ másik oldalától kifelé szponzorálják a futást, azok itt vannak. Ábrahám (picit dühösen): Hát, Árpi… mintha kihagytál volna valamit. A Nemzeti Sporthivatal támogatását jövõ évben – úgy érzem – csökkenteni kell! Kocsis: Aki ilyen magabiztos, és nem sír: jaj, istenem, mi lesz a hétvégén, nem tudok frissítõt adni a célban, az már-már gyanús. Az állam, a sporthivatal és említhetem a fõvárost is, most már hosszú-hosszú évek óta kiemelten kezelik ezt az ügyet, hiszen itt nem egy napról van szó, az a 4-5000 ember példát mutat az év legalább 6-9 hónapjában, amikor jó idõ van, és rendszeresen készülnek. Nagyon fontos a média, 15 évvel ezelõtt kinevettek, hogy így meg úgy az egészséges életmód, ma pedig már bárhol, bármelyik mûsor – legyen az rádió, televízió, napi-, heti-, havilap – rendszeresen foglalkozik az egészséges életmóddal. Így az Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

230

emberek már elhiszik, hogy egészségesnek kell lenni. Mindenkit zavar a túlsúly, a különbözõ problémák, és szeretne valamit tenni ez ellen, és ebben a futás egy nagyon-nagyon kézzelfogható dolog, és könnyû megtenni. Nehéz bemenni egy konditerembe vagy fitness-centrumba: ott viselkedned kell, ki tudja, hogy néznek rád. Itt nem kell semmi, csak föl kell venni a cipõt, és el kell viselni… Csisztu: És futni kell, mint a nyúl. (Egykori élsportolókként a futásról kevésbé kedves élményeink vannak, ezt próbáltuk megosztani egymással, de önöket most megkíméljük az elmélkedésünktõl, hiszen konklúzióként mi is csak arra jutottunk, hogyha valami hajnali hatkor kötelezõ, és még elõttünk áll aznap hét-nyolc óra edzés, akkor azt csak megszállottként lehet szeretni…) Kaszala: A futás, a gyaloglás, a streetball, a görkorcsolya és az ismertebb mûfajok mellett vannak más érdekességek is. Méghozzá felfedeztük a „Magyarország legerõsebb faluja” versenysorozatot. Ábrahám: Ez egy tényleg újszerû, nagyon jópofa sorozat. Abból a felismerésbõl fakad, hogy eddig talán téves úton jártunk, amikor a szabadidõsportban megpróbáltuk bevezetni a versenysportban létezõ kategóriákat. Hogyha futott, akkor fusson versenyt meghatározott pályára, ha úszott, akkor ússzon meghatározott hosszokat… Gyakorlatilag az egészséges életmód nem feltétlenül sportági mozgásforma. Csisztu: Csak megszoktuk, hogy jellemzõen abban fejezõdhet ki. Ábrahám: A népi hagyományokon is alapulhat, ki is emelnék egy versenyszámot: ez a petrencés rúd tartása a Toldiból ismerten. Hát igen, a magyar néphagyomány is olyan számtalan nehéz mozgásformát tartalmaz – akár a mezõgazdasági munkából fakadóan –, amelybõl az élelmes szervezõk jó szemmel meglátták, kitûnõ versenyszámokat lehet összeállítani. Meghirdették ezt a sorozatot, ízelítõül: rönkhajítás, sodrófahajítás nõk részére, gumikülsõ-dobálás, nagy traktorkülsõkkel, aminek hihetetlen nehéz súlya van. Az elõbb említett petrencés rúdtartás, ugye Buda felé az utat kell mutatni, de van bikaszarv-tekerés, zsákcipelés, ruháskosár-cipelés is. A résztvevõk kifejezetten nagy élvezettel vetették bele magukat ezekbe a programokba. rivális


231

Csisztu: A szám, hogy 107 falu nevezett, úgy tûnik, igazolja, hogy magukénak érzik vidéken az emberek ezt a lehetõséget. Ábrahám: Hogyne, feltétlenül. A fõvárostól távolabb, kisebb településeken nem hiszem, hogy annyira divatos lenne egy fitness klub vagy egy aerobic terem. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy elõnyösebb helyzetben vannak abból a szempontból, hogy ez a városi létforma hátrányos hatása – nevezetesen a túl sok mozgásnélküliség, a túl sok ülõmunka – nem jellemzõ a vidéki emberre. A fizikai munka ellenére szívesen elmennek a játékos versengésre, és itt megint csak a közösség szerepét tudnám hangsúlyozni: jó összegyûlni, jó összemérni az erõt. Nyilván ott a helyi büszkeségérzetet is növeli, hogy na, a mi falunk megmutatta. Csisztu: És melyik mutatta meg egyébként leginkább? Ábrahám: Ó, hát több kategóriában rendeztek versenyeket. Az eddig lezajlott döntõn Csomád falu volt a gyõztes a kartali fináléban. Kaszala: Nemcsak nappali, hanem éjszakai programok is léteznek, méghozzá konkrétan az éjszakai pingpongra gondolok, és a halmozottan hátrányos helyzetûek sportjára. Ugye ennek keretében folyik a holdsugár program? Ábrahám: Így van. Amennyire erõnkbõl futja, a halmozottan hátrányos helyzetûek csoportjának is próbálunk segíteni. Ilyen ez a holdsugár program, ami az eredeti induláshoz képest – már hála isten azt mondom – kibõvült. Nemcsak pingpongról van szó, hanem bármilyen mozgásformáról, amit ingyenesen végezhetnek ezek a fiatalok. Nyilván a legnépszerûbb még mindig a pingpong, de a legváltozatosabb éjszakai sporttevékenységek is – ide értve a futást – támogatást nyernek ebbõl a programból. Ez az egyesület, a Magyarországi Éjféli Sport-bajnokság Egyesület, amely a programokat szervezi, 2005-ben 12 milliót kapott. Csisztu: És ha jól tudom, akkor célzottan mindig szombaton este vannak ezek az események, hátha csökkenthetõ a disco-balesetek száma. Ábrahám: Ez is benne van vastagon. Azt hiszem, hogy nemcsak az alkohol káros hatása, hanem akár a disco-balesetek közé sorolhatók a különbözõ kábítószerek és kábító hatású anyagok általi befolyásoltságban bekövetkezett szerencsétlenségek. A sport ezerarcúsága tényleg abban rejlik, hogy ebben a küzdelemben – akár az alkohol, akár a Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

232

különbözõ drogok ellen eredményesen használható – elvonja a figyelmet, és bizony rájöhet az ember arra, hogy nem külsõ függõséget kell teremteni, hanem belülrõl ki kell alakítani az örömképességet vagy az öröm lehetõségét, hiszen ez amúgy is adott mindenkiben. És ha egyszer megtapasztalja ezt a fennkölt állapotot, ami fakadhat abból, hogy túlszárnyalja önmagát a fizikai teljesítõ képesség tekintetében, akkor minden megjavul. Ez a boldogság megnyilvánulhat úgy is, hogy újra közösségbe kerül. Ez az egész mindenféleképpen olyan hozadék, amely azt jelenti, hogy a sportot nem szabad leírni. Kaszala: És hogy érezhetjük magunkat a jövõben újra közösségben? Mennyi jött be végül is az 1 % adó felajánlásból? Ábrahám: Ez számomra egy nagyon kellemes meglepetés volt, ugye az idei évben választhatták az adózók elõször, hogy törvényben meghatározott célok között szerepelt az egészségjavító sporttevékenység. Aki az adóbevallása kitöltésénél a 1304-es kódszámot beírta erre a külön kis papírra, az úgy rendelkezett, hogy ez az 1 % – mert kétszer 1 %-ról van szó ugye, hiszen létezik egy, a civilszervezetek számára felajánlható – a sportra fordítódjon. Nem hivatalosak még az adatok, de olyan jelzést kaptunk, hogy már összesítésre került, és 225 millió Ft-ot tett ki. Anélkül, hogy különösebben reklámja lett volna, persze a Nemzeti Sporthivatal a 1304-es kódszám körül azért megpróbált egy kis felhajtást csapni. Minden elképzelésemet felülmúlta, hogy rögtön az elsõ évben ilyen nagyarányú felajánlás érkezett, és nagyon remélem, hogy ez dinamikusan bõvülni fog.

rivális


233


234

Puskás Ferenc-válogatott – Real Madrid és Magyarország – Argentína (Részlet a www.csisztu.hu weboldalra készült blogból.) Hetek óta mindenki errõl beszélt, hogy jön a Real és aztán, hûha. Nem is gondoltuk volna még a nagy bejelentéskor, hogy idõközben a Debrecen is lázba hoz minket, elõbb egy 8-0-ás Hajduk kifektetéssel, majd egy roppant kemény Old Trafford-i vizittel, szóval kiderült, hogy mire ideértek a galaktikusok, az enyhe augusztusi telünk ellenére is hozzászoktunk a tartós hõemelkedéshez. Claudiával, illetve szûk négyes fogatunkkal már a gála hivatalos edzésnapján ért minket néhány meglepetés: elsõként az, hogy a tavalyi több, mint húszezres nézõközönséget számláló Brazília elleni hivatalos edzésnaphoz képest szinte kongott a gála névadójáról, az isteni zsonglõrrõl, Puskás Ferencrõl elnevezett stadion. Hogy aztán az érdeklõdés hiányában vagy a szervezõk „túlbuzgóságában” kell-e keresni az okokat, tán sose tudjuk meg, de ami a közönség soraiból számszerûleg hiányzott, az – úgy tûnt – fürtökben zsúfolódott be a sajtótájékoztatóra fenntartott Iharos terembe. Bent aztán egy kisebb tájfunszerû szélvihar is kevésnek bizonyult volna, hogy kapjunk levegõt, úgyhogy gyerekkori emlékeim „dezsavû”-jébe botlottam, amint a fekete hetes busz semmihez sem hasonlítható, emberi párolgástól nedves, villanyfûrésszel hasítható szagú közege köszöntött ajtón belül. Menetrendszerûen jött aztán a világversenyekrõl, olimpiákról jól ismert dúródás, vagyis küzdés a helyekért, hogy a négyzetméterenként körülbelül nyolc és fél váll vagy másik lehetõség gyanánt hat és egynegyed lábikra között találunk-e egy centis rést, hogy ellássunk a középpontban elhelyezett asztalig. A jól ismert – egyébként szinte csak magyar közegben jellemzõ – „menj má’ arrébb vazze, nem látod, hogy dolgozom”-ok sem maradtak el mellettünk, tehát ezek felhangzása után már megkönnyebbülten sóhajthattunk fel: minden kellék együtt van az induláshoz! Néhány szokásos udvariaskodó kérdés-felelet, Roberto Carlosék enyhén picit unott arca és egy markáns „Miért, a támadó focin kívül milyet ismer még?”– hangzatú Luxemburgo viszontkérdés után, a világsztárok úgy illantak ki a terembõl, mintha sosem lettek volna ott. Mi azért biztos, rivális


235

ami tutkó alapon, begyûjtöttünk még távozóban egy ex-extraklasszissal, a jelenlegi általános sportigazgatóval, Butraguenóval készült interjút, legyen mibõl szemezgetni késõbb. Mire újból szabadlevegõvel tölthettük meg a tüdõnket, Beckhamék már gyúrták a gyepet, kis átmozgatás, nagy sprintek, diszkrét trükkök, és kissé rezervált szórakoztatás jellemezte a csapatedzést. A viszonylag kis létszámú, de fanatikus nézõközönség persze minden megmozdulást hálásan díjazott, s az igazán mázlistáknak még a belógató hadmûvelet is sikerült, vagyis artistákat meghazudtoló nyújtózkodással fityegtetni alá autogramfüzeteiket a játékos kijáró feletti szintrõl, pontosan néhány csillag orra elé. Mi úgy láttuk jónak – tekintettel arra, hogy a tavalyi brazil edzésen tapasztaltakkal ellentétben egyáltalán nem lehetett a pálya közelébe kerülni –, ha idejekorán áttesszük a székhelyünket az úgynevezett „mixed” zónába. Ez a zóna minden jelentõs világversenyen valójában az egyetlen hely, ahol a sajtó és a neves sportolók találkozhatnak, vagyis az a gyûjtõpont, ahol a játékosok vagy versenyzõk többnyire elhagyják a játékteret, hogy egy kordonnal elzárt folyosón keresztül eljussanak az öltözõbe, illetve ebben az esetben, az öltözõkbõl a csapatbuszig. Ezen a folyosón voltak tehát hivatottak a játékosok is elhagyni a Toronyépületet, de bevallom a végtelenséggel egyenlõ hosszúnak tûnt, mire az elsõk lassacskán megindultak kifelé. A kordon két oldalán felsorakozó tévés és rádiós kollégák továbbá autogramvadászok már mind eljátszották, hogy milyen poénnal szólítanák meg kedvenceiket, de a létezõ összes viccükbõl kifogytak, mire Gutiék felbukkantak a folyosó végén. Csupán a környéken sündörgõ biztonságiak arca vált egyre komorabbá, mintha legalábbis a vállukon kellett volna kimenekíteni az épületbõl a csapattagokat. Csak alig egy-két perc kellett hozzá, hogy nekünk is görcsbe ránduljon a szemöldökünk, hiszen néhány autogramon kívül, elõbb a távozó Raúl, majd késõbb Zidane is megerõsítette, hogy megtiltották nekik a nyilatkozatot. Nem igazán akartunk hinni a fülünknek, pláne nem azért, hiszen ez egy a nagy elõd, Puskás Ferenc tiszteletére rendezett jótékonysági és baráti gála, ami mintegy akkora téttel bírt, amekkorát egy ausztriai félpályás edzõmeccs jelenthetett számukra, vajon kinek csípte a csõrét? Egyöntetûen megfogalmazódott többünkben a kérdés: „Zizou bá’, tessék mondani, mikor tetszik beszélni, ha nem most?” Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

236

Úgy tûnt tehát, hogy Claudiával együtt hiába álltunk néhány nyelven élesre töltve, a némaságra kárhoztatott galaktikusok sorfala mellett. S ugyan néhány dedikáció közepette megcsapoltuk azért Gutit egy rövidebb nyilatkozatra, de összességében kezdtük elhinni, hogy ma itt senkinek sem terem babér. Már csak a zsibbadás tartott ott minket még egy darabig, hogy személyesen lássuk a bizonyosságot: a Real sztárjai magasról tesznek a hazai média érdeklõdésére. Többen – velem az élen – nagyobb összegekben fogadtunk, hogy az isteni Davidet minimum két kísérõ támasztja majd jobbról-balról, hogy távozásakor még csak megszólítani se merjük. És akkor egyszer csak megjelent a fodrászok álma, a világ egyik leghíresebb szõke feje a lépcsõsor alján. Amikor kilépett végre a folyosóra, azonnal a másik oldalon álló kordon mellett rostokoló kollégák felé fordult. Tehát „puff neki” – gondoltam elõször. Másodszor azonban – mellesleg elvesztvén a fogadást – fel kellett ismernem, hogy csodával határos módon nem volt mellette kísérõ. Olyan minden mindegy alapon azért eleresztettem egy „Excuse me, David, just one question, please?”-t (Elnézést, „Dávid” /jaj, de gáz ez így/, csak egyetlen kérdést, kérlek) – amolyan leheletszerûen, mintegy magamnak, csakhogy legalább a lelkiismeretemmel elszámolhassak, ha elhagyjuk a bázist. De abban a pillanatban le is eresztettem a mikrofont, mondván, minek ez a feszülés. Ekkor azonban egy nem túl hangos, de határozott „Yes, sure” (Igen, persze) ütötte meg a fülem, s egy felénk forduló szõke fej zavarta meg a tudatom átmenetileg. Odalépett tehát hozzánk, és akár egy jól programozott robot, már nyúlt is az elsõ tollért és papírért, hogy elhelyezze rajta a milliók által hõn áhított szignót, miközben várta a beígért egyetlen kérdést. Mikor túlestünk a válaszon is, még mindig akadt dolga a keze alá tolt újabb papírokkal, úgyhogy korábbi meggondolatlan ígéretemet felülbírálva, megpróbálkoztam egy újabb kérdõ mondattal, hátha nem veszi zokon, mint amolyan nagyon távoli, kedves rokon. Sõt! Többen a mellettem állók közül megerõsítették utólag, hogy tényleg mosolyogva válaszolgatott, miközben Claudia még a füle mögül is elõvarázsolt néhány újabb fecnit, abban a reményben, hogy amíg aláírnivaló van, addig talán válasz is lesz. Azt hiszem, határozottan belemerülhettünk, hiszen nemcsak az edzés rivális


237

hatásairól, hanem a csapat állapotáról is csevegtünk szûk két héttel az otthoni rajt elõtt, na meg persze Luxemburgo edzõi munkája és a brazil futballról alkotott véleménye is napirendre került. Miközben egyre szaporodtak az idegen mikrofonok a szánk elõtt, már azt is volt idõm megfigyelni, hogy vagy a szokatlanul rendezetten oldalt fésült szõke frizura, vagy csak a szokásos fotók és a valóság közti szakadéknyi különbség tette, de a tõlünk fél méterre álló, százmilliók által bálványozott, két lábon járó marketing csoda, a hol boldog családapai, hol gaz csábítói minõségében többszázezer bulvárfirkásznak kenyeret adó David Beckham valójában egy szelídábrázatú, kölyökképû srác. Az, aki örömmel beszélt a csapattagságról, hogy mit jelent családjának a madridi életforma, és, hogy miként képzeli a még igen távoli klubpályafutása végét. Persze, hogy az volt a dolgok rendje, hogy úgy bõ három perc múltán õ is tovább álljon, de a körülmények ismeretében nem bántuk nagyon, hogy leparkolt egy cseppet a kordon ezen pontján. Sajnos ezen a ponton nekem is tovább kell lépnem, nem kis önmegtartóztatást erõltetve magamra a riport további részleteit illetõen, de annyit bizton ígérhetek, hogy a David Beckhammel, továbbá a többi realossal készült anyagot teljes terjedelmében a Klubrádióban, pénteken 15.00-órától hallható Riválisban mindenki megismerheti. Addig is, Hajrá Magyarok, mindjárt itt vannak Maradona örökösei is! Hátha náluk is oldható lesz a szájzár… És megoldottuk ezt is. Jöjjön tehát a lényeg. (A rend kedvéért következzen a meccs címszavakban: a Real Madrid 3-1-re gyõzte le a Puskás Ferenc-válogatottat. A magyar együttes az 1-1-es elsõ félidõ után a második játékrészben megnehezítette a királyi gárda dolgát, újabb gólt azonban csak Ronaldónak és Owennek sikerült szereznie. A magyar válogatottból többekkel is egyeztettünk, olyan játékost vártunk, aki nemcsak a Real, hanem a két nappal késõbb rendezett argentinok elleni barátságos összecsapáson is pályára lépett. Végül az újpesti kapitány, Tóth Norbert érkezett hozzánk. Az a Tóth Norbert, aki egyébként általában kerüli a szereplést, többnyire lemondja a felkéréseket, így külön öröm volt számunkra, amikor motorjával beszáguldott a rádióig.) Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

238

Tóth: Köszönöm szépen a meghívást, valóban lemondom általában az ilyen felkéréseket, de most nagyon szívesen jöttem. Csisztu: A lemondás a személyedbõl, karakteredbõl adódik, hogy nem szereted a szereplést, vagy úgy gondolod, beszéljen helyetted a focid. Tóth: Mindkettõ. Azt gondolom, beszéljen inkább a foci, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem igazán szeretek szerepelni. Csisztu: Most azért mégsem egy hazai bajnoki mérkõzés kapcsán beszélgetünk, gondolom, a te pályafutásodnak is két igen nagyon kiemelkedõ pontja lehetett a Real Madrid és az argentin válogatott elleni találkozó. Tóth: Nagyon vártam már, az utóbbi hetek tényleg arról szóltak, hogy bíztam a behívóban. Illetve ha már meghívnak, akkor szerettem volna pályára is lépni. Ha választanom kellett volna a mérkõzések elõtt, akkor inkább az argentinok ellen játszottam volna, de az élet úgy hozta, hogy a Real Madrid ellen futballoztam többet, utólag egyébként nem bánom. Kaszala: Miért éppen az argentinok ellen szerettél volna többet játszani? Tóth: A Real elleni találkozó egy gálameccs volt, csúnya szóval azt kell mondani, bulimeccs. Persze mi komolyan vettük, de az kijelenthetõ, hogy a spanyolok nem igazán. Kaszala: Most már elmondhatjuk, hogy ez csak egy pillanatra itt megálló és csak úgy megmérkõzõ Rel Madrid volt, vagy azért nekik ez a Real színeiben mindig tét? Tóth: Szerintem ez valóban egy olyan meccs volt, amelyet ha nem is a hátuk közepére kívántak, de valóban csak egy felkészülési mérkõzés volt a sokból, hiszen az elmúlt hetekben beutazták a fél világot, és bemutatókon vettek részt. Ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy vannak annyira profik, ha másért nem, legalább Öcsi bácsi miatt azért komolyan vették, illetve megtisztelõ volt nekik is ez az egész. A pályán viszont abszolút érezni lehetett – ha nem is mindenkin –, hogy félvállról veszik. Csisztu: Ha már ezt említetted, a Real sztárjai közül Gutit arról faggattuk, hogy mi is volt az elsõ gondolata, amikor megtudta: a Real Puskás Ferenc tiszteletére játszik Budapesten? Guti (felvételrõl): Nagyon meghatott minket, mikor ezt megtudtuk. Puskás kivételes egyénisége volt a klubnak, egy egész korszakot határozott meg a Reálban. Óriási játékos volt, és mi mindannyian határrivális


239

talanul tiszteljük õt. Büszkék vagyunk, hogy most itt játszhatunk, ráadásul a róla elnevezett stadionban. Kaszala: Ti, játékosok egymás között beszéltek a Real szimbolikus egyéniségeirõl, például Puskásról, vagy csak valahol tudat alatt húzódik meg, hogy milyen elõdeitek voltak? Guti: Beszélünk-beszélünk róluk. Közülünk mindenki tisztában van azzal, hogy kik tették a klubot naggyá. Nélkülük talán ma nem is tartanánk itt, hiszen az általuk elért eredmények igen csak tiszteletet parancsolóak az egész világon. Sokszor kerülnek szóba – mostanában a Real saját televíziós csatornája miatt mondhatom, hogy a korábbinál is gyakrabban –, így mi is közelebb kerülünk hozzájuk. Csisztu: Mentálisan egységesnek mondható ez a mai Real. Guti: Igen, mindenkinek ugyanaz a célja: címeket nyerni. Bár az utóbbi két év valóban nem úgy alakult, ahogy szerettük volna… Kaszala: Bezzeg a Barcelonának! Guti: Na, igen, a legnagyobb rivális mindig is a Barca, de az idén jól elverjük õket. Csisztu: Oda-vissza? Guti: Persze. Kaszala: Guti azt mondta, hogy ez egy egységes csapat. Akkor a mostani meccsen nem volt ennyire egységes? Tóth: Nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen óriási sztárokból áll ez az alakulat. Viszont azt gondolom, hogy az argentinok például pont ezért jobbak, mert õk igazán egy nagy csapat. Szóval itt abszolút nagy egyéniségek vannak, és az edzõnek valóban nagyon nehéz dolga van, hogy egy komoly csapatot állítson össze, de tény, a gárda zöme ennek ellenére itt félvállról vette a meccset. Kaszala: Volt benned valamilyen külön drukk, hogy most a Real ellen és ezek ellen a nagy sztárok ellen léptél pályára, vagy ugyanolyan volt, mint bármilyen más mérkõzés? Tóth: Hát, ha 20 évesen jött volna ez a meccs, akkor valószínû, hogy sokkal jobban izgultam volna. Most azt kell mondanom, vártam a megmérettetést, de igazából nem volt bennem különösebb drukk. Nyilván máshogy készültem fejben egy picit, mint egy hazai bajnokira, hiszen rengeteg nézõ volt, óriási felhajtás. Ez akarva-akaratlanul mást Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

240

hoz ki az emberbõl, de azt gondolom, hogy mi se lihegtük túl ezt a találkozót. Csisztu: Mit gondolsz, ahol ennyire komoly egyéniségek vannak, ott nehezebb alárendelõdni egy csapategységnek? Tapasztalható a pályán is, hogy egy picit egoistább természetû a focista, és saját gyönyörûségére is szeretne gólt szerezni? Tóth: Maximum csak találgatni tudok, ekkora csapatban azért nem játszottam, de valószínû, hogy így van. A Realban szinte az összes játékos képes eldönteni a mérkõzést, illetve 15 világsztárjuk van, szerintem rivalizálás is van köztük, és mindenki nyilván szeretné magát elõre tolni. Kaszala: Még a meccs elõtt sikerült mikrofonvégre kapnunk az egykori kiváló sztárt, Butraguenot, aki ma a Real Madrid alelnöke, sportigazgatója. Gyanítottuk, illetve hát tudtuk, hogy neki vannak emlékei Magyarországról, méghozzá nem is rosszak. Butragueno (felvételrõl): 1985-ben az UEFA-kupa döntõjét játszottuk a Videotonnal. Az elsõ meccset, amely itt Magyarországon volt, 3-0-ra megnyertük, ráadásul az egyik gólt én szereztem. Csisztu: Azért megemlíthetjük a madridi visszavágót is, ott ugye mi gyõztünk. Butragueno: Na, igen, az kétségtelenül rosszabb meccs volt a számunkra, ám az UEFA-kupa megszerzése egy pillanatig sem forgott veszélyben, hiszen a magyarok csak a találkozó végén lõtték a harmadik gólt. Szóval, bár otthon kikaptunk, összességében nagyszerû emlékeim vannak a párharcról. Kaszala: Ma a Real alelnöke, ezen a poszton érzi jobban magát, vagy a pályán volt igazán otthon? Butragueno: Mindig is focizni szerettem a legjobban, az életem a játék, úgyhogy erre könnyû válaszolnom: az én otthonom a futballpálya. Csisztu: Igen, ezzel több labdarúgó is így van. Lehetett-e érezni a csapaton, hogy tulajdonképpen fizikailag nagyon kimerültek, és még nem alakultak ki azok az összjátékok, amelyekbõl szép akciókat dolgozhatnának ki? Tóth: Erre megint csak nehéz válaszolnom, de biztos, hogy egy hosszú felkészülés végén vannak, a sajtóból tudjuk, illetve elmondták nekünk, hogy rengeteget utaztak, ugye Ausztriában is edzõtáboroztak. És azt a saját bõrünkön is tapasztaljuk, hogy azért az alapozás végén sokkal rivális


241

nehezebbek a lábak. Biztos vagyok benne, hogy õk is keményen dolgoztak, ezért is voltak esetleg egy picit tompábbak, hiszen azért hallottuk a visszajelzést: kívülrõl nem volt annyira meggyõzõ a játékuk, ennek ellenére, ugye, sajnos nyertek, bár azt gondolom: a mérkõzésen nem volt közöttünk ekkora különbség. (Más egy világsztár és más egy magyar sztár – állapítottuk meg nagy bölcsen a szünetben. Azt elemezgettük, mennyire nem lehet könnyû helyzetben Luxemburgo mester, akinek ennyi nagy egyéniséget kell összetartania. Norbi szerint ez még néha egy-egy magyar együttesben is feladat.) Kaszala: A Real Madrid – ahogy azt már taglaltuk – hosszú túra után érkezett Budapestre. Nos, mi azt próbáltuk megtudni Raultól, hogy érezte magát. Raul (felvételrõl): Jól éreztem magam az egész túrán, és örülök, hogy Európában évrõl évre nõ a Real szurkolótábora. Még amerikai tartózkodásunk alatt is érezhetõ volt, hogy többen fordultak a futball felé. Edzõnk brazil mentalitását megpróbálja átültetni a csapatra. Remélem, ez sikert hoz a gárdának, és végre megint bajnokságot nyerünk. Most már tényleg itt az ideje, hogy a világ legjobb csapata legyünk. Az életemben természetesen a futballé a fõszerep. Csisztu: Nektek jelentett-e valami különlegességet, hogy ez végül is nem a magyar válogatott volt, hanem a Puskás Ferenc-válogatott, tehát a mérkõzés a nagy elõd tiszteletére zajlott? Tóth: Nyilván, mert mi személyesen is ismerjük Öcsi bácsit, még ifista korunkban sokszor volt csapatvezetõ, és pont ezért szomorú, hogy az õ gálameccsére éppen õ nem tudott eljönni. Szerintem ezért egy kicsit felemásra sikeredett, de tény, ez egy történelmi összecsapás volt, és ezen szóhoz jutni kezdõként a Real ellen, azt gondolom, tényleg megismételhetetlen. Ezt meg kell becsülni, a helyén kell kezelni, és büszke is lehetek rá. Kaszala: Sikerült-e személyes kapcsolatot kialakítanod valakivel? Azt tudjuk, hogy Salgadóval igen, mert hogy ugye lerántott, de egyébként valóban sikerült-e valakivel beszélned, mezt cserélned vagy bármi ilyesmi? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

242

Tóth: Nem, ez leszûkül arra, hogy játszunk egymással. Persze a meccs közben elhangzik pár mondat, de ez inkább tényleg a játékra vonatkozik, hiszen azért ez nem egy sörmeccs volt. Személyesen nem is találkozunk, illetve hát ezek óriási sztárok, szóval nem is állnak velünk szóba. Kaszala: Akkor ezek a nyilatkozatok most meglepnek, vagy ilyesmit vártál? Tóth: Nem, abszolút nem leptek meg, profi futballisták profi interjúkkal. Ti viszont nagyon ügyesek voltatok, hogy ennyi sztárral készítettetek interjút. Csisztu: Köszönjük. Ha már a sörmeccset említetted… Barátságos találkozó lévén elég sok kritika érte a játékvezetõi munkát, kezdve azzal a bizonyos két tizenegyessel, Zidane az elsõt nem is tudta értékesíteni. Ilyenkor a bíró igyekszik ide-oda osztani, vagy pedig a szó szoros értelmében neked kellett kiharcolnod? Tóth: A játékvezetõ nyilván nem hibával akarta levezetni ezt a mérkõzést. Valószínûleg hibázott az én tizenegyesem elõtt is, mivel úgy éreztem, kívül indult a szabálytalanság. Talán azért is adta meg, mivel kettõt már rúgatott a Reallal, és azért mégiscsak gálameccsrõl volt szó. Elképzelhetõ, hogy tétmeccsen ezt nem így fújta volna be. Csisztu: Létezik valóban az a fogalom, hogy az ember kiharcolja a tizenegyest, vagy megtörténik a szabálytalanság, és a bíró vagy megadja vagy nem. Hogy értékeled a sajátodat? Tóth: Az enyém megtörtént, szóval nem kimondottan erre mentem rá, hazudnék, ha ezt mondanám. Abszolút a labdáért küzdöttem, nem bírtam tovább menni, hiszen felrúgtak. Persze vannak játékosok, akik szeretnek kiharcolni büntetõket, többek között Dombi Tibi a Debrecenbõl, de nekem nincsenek ilyen adottságaim. Kaszala: Kíváncsiak voltunk Kenesei Krisztián véleményére, aki a büntetõt értékesítette. Egyértelmû volt, hogy te rúgod? Kenesei (telefonon): Õszintén szólva azt hittem, hogy szabadrúgás lesz, azért szaladtam oda, hogy azt végezzem el. Egy kicsit meglepett, hogy tizenegyest adott a bíró, persze amit Norbi elmondott, az igaz, egyértelmû szabálytalanság volt, én is azt láttam. Kaszala: Felmerült benned akkor, hogy a másik oldalon Zidane az elsõt rivális


243

kihagyta? Tehát ilyenkor benned van ez, vagy nem gondoltál rá, hanem saját magadra koncentráltál? Kenesei: Igazából nem foglalkoztam azzal, hogy kihagyta. Úgy voltam vele: odaállok és megpróbálom értékesíteni, ami hál’ istennek sikerült is, úgyhogy most már büszkén mondhatom: egybõl egyet, míg Zidane csak kettõbõl egyet. Csisztu: Ez egy nagyszerû arány, gratulálunk. Zidane mellett más rutinos tagjai is vannak a csapatnak, Roberto Carlos még egy kissé fáradt Real gárdában is vezéregyéniségnek tûnik, és persze a tavalyi brazil válogatottal történõ vizit után ismerõsként lépett a Puskás stadion gyepére. Roberto Carlos (felvételrõl): Ismét kellemesen csalódtam a magyar válogatottban, számunkra fárasztó volt ez a hosszú túra, de jól összekovácsolta a csapatot. Nem voltak viták, valaki mindig megnevetette a gárdát. Sokszor úgy beszélnek rólunk, mint idõs játékosokról – én is 32 éves vagyok –, de ha fittek és elég motiváltak vagyunk, nem számít a kor. A bajnokságra csúcsformában leszek, az egyik legjobb felkészülésen vagyok túl. Kaszala: Krisztián, nem mint idõs játékostól kérdezem, de számít a kor? Kenesei: Ahogy nézem a nemzetközi futballt, annyira nem számít. Angliában játszanak 38 évesen is a Premier Ligában… Ha tényleg jól fel vannak készülve a játékosok – akkor én úgy gondolom –, nyugodt szívvel léphetnek pályára. Még ki lehet tolni, 38 éves korig legalább. Csisztu: Tehát fizikummal még lehet bírni? Kenesei: Úgy gondolom, lehet. Mondom, egy jó felkészüléssel, vitaminokkal, kiegészítõkkel – én játszottam külföldön, igaz nem Európában, de láttam ilyet. Ráadásul az orvosok is igen felkészültek. Persze adottság függõ, de szinte bármeddig lehet bírni a focit, ha valaki fejben készen áll. Kaszala: Egyébként jól érezted magad a Real ellen a pályán? Kenesei: Nagyon élveztem a játékot. Nem kezdtem a Real ellen, megbeszéltük, hogy Illés Béla helyett jövök majd be 20-25 perc múlva. Már az is óriási megtiszteltetés volt, hogy Bélával tudtam cserélni, és végül is én vezethettem a gárdát a második félidõben, sõt az elsõ közepétõl. Ez egy óriási dolog volt, és talán ennek is köszönhetõ, hogy tényleg nagyon élveztem, megpróbáltam kihasználni minden egyes momentumot. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

244

Nagy, világsztár csapat ellen játszottunk, de azt azért reméltem, hogy jobb eredményt érünk el. Kaszala: Mindannyian tudjuk, ahogy Krisztián is említette: a Madrid tele van világsztárokkal, de kétségtelen, hogy David Beckham az egyik legnagyobb csillag ebben a csapatban. Minden újságíró, minden televízió és rádió rá fente a fogát, így természetesen mi is. Szomorúak voltunk, mert ahogy sorra jöttek ki a játékosok az úgynevezett mixed zónában, akkor Zidane azt mondta nekünk, hogy nem nyilatkozhatnak. Ehhez képest óriási meglepetés volt számunkra, hogy a megközelíthetetlennek tûnõ Beckham mégis nyilatkozott, méghozzá ahogy utólag kiderült: itt Magyarországon csak és kizárólag a Rivális stábjának. Csisztu (felvételrõl): David, elsõként az érdekelne, hogy egy ilyen, az USA-tól a Távol-Keletig tartó hosszú túra és az ausztriai edzõtábor után hogy érzi magát a csapat? Beckham: Köszönjük, jól vagyunk, végül is jól esett a mozgás. Csisztu: Két hét múlva startol a spanyol bajnokság, sikerre éhesek vagytoke két gyengébb szezon után? Beckham: Nagyon lelkesek és motiváltak vagyunk mindannyian, még vannak bõven feladataink, hogy fizikailag a legjobb formában legyünk, de a lelkesedéssel nem lesz gond. Csisztu: Milyen hatással van a csapat játékára Luxemburgo mester edzõi stílusa, taktikai építkezése, hiszen most kezditek vele az elsõ teljes szezont? Beckham: Hiszem, hogy nagyszerû hatással van ránk az a pozitív motiváló szemlélet, amit képvisel. Õ egy nagyszerû kapitány, akinek megvan az a képessége, hogy fanatizálja a játékosait, és elérje, hogy mindannyian érte játsszunk, az õ kedvéért akarjunk nyerni a találkozókon. Legfontosabb azonban, hogy nem csak fantasztikus kapitány, de igazán taktikus edzõ és kivételes ember, akire felnézhetünk mindannyian. Csisztu: Passzol-e hozzád és a csapathoz az a vegytiszta brazil stílus, amit segítõivel együtt képvisel? Beckham: Nos, a brazil foci a világ legjobb focija, s talán sokakat meglep, hogy angol létemre egy spanyol csapat tagjaként ezt gondolom, de a legjobb labdarúgók mégiscsak Brazíliából jönnek Európába, s örülök, hogy brazil edzõm lehet, mert a személyes fejlõdésemet is ez szolgálja. rivális


245

Csisztu: Egy korábbi nyilatkozatodra utalva váltsunk témát, akkor azt mondtad, hogy madridi maradásodban nagyban közrejátszik, hogy miként érzi magát Viktória és a családod. Egy ilyen népszerû famíliának sehol sem lehet egyszerû, szóval mi a legfõbb különbség a madridi és a manchesteri életforma között? Beckham: Nos, az idõjárás feltétlenül nagy különbséget jelent, más szinten már nincs nagy eltérés, hiszen futballszeretõ, nagyszerû emberekkel mindenhol találkoztam, és ugye hosszasan éltem Manchesterben is, és nagyon szerettem azt a közeget még akkor is, ha mindenhol érhetik az embert atrocitások. Aztán változtak az idõk, és Madridba költöztünk, egy teljesen más hangulatú országba, ahol hozzá kellett szoknunk egy délibb életformához. Mára azonban a családom nagyon megszerette Madridot, a gyerekeim is beilleszkedtek, és mivel nekem õk a legfontosabbak, mindaddig, míg ezt a harmóniát tapasztalom, szerintem Madridban maradunk. Csisztu: Igaz-e – noha még korai errõl beszélni –, megtörténhet-e, hogy az angol kapitány a Real Madrid játékosaként vonul egykor vissza? Beckham: Igen, megtörténhet, persze ugye most 30 éves vagyok. Jelenleg két év van vissza a mostani szerzõdésembõl, és hallok mindenféle találgatásokat, de jelenleg úgy tûnik, rövidesen leülünk majd a klub tulajdonosaival és vezetõivel, hogy a szerzõdéshosszabbításomról beszéljünk. Ez természetesen azt is jelentheti, hogyha minden feltétel együtt áll, akkor talán a Real játékosaként fejezem be a pályafutásomat, de a futball játék és egy játékban bármi megtörténhet… (A félidõ persze mi másról, mint a Beckham-interjúról szólt, örömmel gyûjtöttük be a gratulációt. A rend kedvéért: a második rész az argentinoké, így tehát következzen a meccs címszavakban: Magyarország-Argentína 1-2. Két fejesgóllal gyõzte le az argentin együttes a magyart, a mieink egyenrangú partnernek bizonyultak, Torghelle gólja és Gera kapufája mellett veszélyes helyzeteket is kiharcolt válogatottunk.) Kaszala: Mielõtt rátérnénk az argentin találkozóra, áruld el nekünk, milyen volt Beckham a pályán? Tóth (nevetve): Hát, szõke ugyanúgy, mint a fotókon. Csisztu: Semmi extra? Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

246

Tóth: A lányoknak biztos nagyon komoly extrát jelentett. Csisztu: De most komolyan, mint focista! Tóth: Mint focista, éppen párban voltam vele. Egyébként rengeteget találkoztunk a 45 perc folyamán, azt gondolom, õ volt az egyik, aki a legkomolyabban vette a meccset. Játékosként annyira ott van, annyira profi, hogy az ilyen barátságos mérkõzésbõl is óriási presztízst csinál. Éreztem rajta, amikor ütköztünk, amikor nála volt a labda, hogy száz százalékig komolyan veszi. Szóval õ nem úgy volt, mint a Ronaldóék nagy flegmán: ha elment az a labda, akkor elment. Tényleg látszott rajta, tétként éli meg. Csisztu: Lehetséges, hogy azért is alakult ki a Beckham-kultusz, mert tényleg egy született profiról van szó, aki minden helyzetben felméri, hogy mit várnak el tõle? Tóth: Abszolút, hiszen fel van építve mind a pályán, mind a pályán kívül. Ha megfigyeltük, õ volt az, aki leginkább kitapsolt a közönségnek, amikor bemondták a nevét. Figyel a körítésre, nyilván évek óta ezt csinálja, de tény hogy a pályán is, a mérkõzésen is a legprofibb volt. Kaszala: Lépjünk tovább az idõben, jött az argentin mérkõzés. Jó volt ez vagy rossz, hogy ennyire gyorsan követte az egyik találkozó a másikat? Tóth: Nem is tudom igazán. Az a baj, hogy mind a két mérkõzést elveszítettük, talán, ha több idõ lett volna, sikeresebb lett volna a második. De a viccet félretéve, a lényeg, hogy az egész országot megmozgatta ez a két meccs, és valóban olyan élményt adott az embereknek, amely eddig nem nagyon szerepelt a repertoárban, kivéve talán a tavalyi brazilok elleni összecsapást. Ha az eredmény miatt nem is – sajnos –, de legalább a közönség miatt érdemes volt elhozni õket. Kaszala: Áruld el nekünk, mivel telt a ti idõtök a Real-meccs után, illetve az argentin meccs elõtt, egy picit a szakmai oldalról megvilágítva? Tóth: A Real-meccs ugye vasárnap este volt, másnap átmozgató edzés következett, aki nem játszott annyit, annak több mozgás volt, a többieknek pedig kevesebb. A keddi nap már két tréninggel telt, addigra csatlakoztak azok a játékosok, külföldi légiósok is, akik az elsõ meccsen nem léptek pályára. Többnyire taktikai gyakorlás folyt, kétszer másfél órát edzettünk, és ez már az argentin mérkõzés jegyében telt. rivális


247

Csisztu: Az argentin csapatban is fantasztikus sztárok vannak, közéjük tartozik Hernan Crespo. Nos, az argentin együttes talán legismertebb csatárát – még a mérkõzés elõtt – nemcsak hazája válogatottjáról kérdeztük, hanem arról is, hogy miként készültek a magyarok ellen. Crespo (felvételrõl): Ez a magyar csapat egy rendkívül jó együttes, most sem lazíthatunk, ennek megfelelõ intenzitással játszunk majd. Fontosnak tartom, hogy kialakulóban van az együttesünk, a Konföderációs Kupa óta sokat fejlõdtünk. Kaszala: Hogy alakul a csapat Batistuta visszavonulása óta? Crespo: Nagyon-nagyon jól. Egy ilyen ember kiválásával nehéz feladat hárul a válogatottra, de sok tehetség van, mindig érkeznek új, közel azonosan jó képességû labdarúgók. Ez végül is egy csapatjáték, mindenkinek hoznia kell magát. Csisztu: Mire lehet képes egy átalakított szerkezetû argentin válogatott jövõre a vb-n? Crespo: Bármire. Már régóta bennünk van a gyõzelem, és nagyonnagyon szeretnénk világbajnoki címet nyerni. Persze ehhez még dolgoznunk kell. Komoly feladat hárul rám, hiszen tõlem általában gólt várnak, és én mindent meg is teszek, hogy kiszolgáljam ezt az igényt. Kaszala: Velünk hallgatta Crespo nyilatkozatát Halmosi Péter is, aki mindkét mérkõzésen pályára lépett, és a közelmúltban klubcsapatával is világsztárok ellen játszott, a Manchester ellen. Szóval mennyire fented a fogad az argentinokra? Halmosi (telefonon): Megmondom õszintén, fentem a fogam erre az egészre. Az járt fejemben, hogy jó lenne kezdeni velük, és fõként, ha helyem lenne a válogatottban. Csisztu: Úgy tûnik, hogy ez tökéletesen sikerült. Számotokra, a Debrecen számára most nyilvánvalóan nagyon nagy jelentõsséggel bír a BL-selejtezõ. Mennyire vonja el ez a válogatott munka – ezek a presztízs szempontjából fontos meccsek – a figyelmet mondjuk a Manchester elleni visszavágóról? Halmosi: Azt nem mondanám, hogy elvonja, mert egy profi labdarúgónak mindig a következõ mérkõzésre kell koncentrálni. Most ez mindegy, hogy edzõmérkõzés, tétmérkõzés, úgyhogy ilyen szempontból az egyik nem befolyásolja a másikat. Mindig a következõ mérkõzésre készülök, és most is így voltam ezzel. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

248

Kaszala: Norbi, korábban említetted, hogy különösebben nagy dolgot nem jelentett a Real ellen pályára lépni. Hogy volt ez az argentinokkal? Tóth: Az argentinok ellen annyiból volt más a helyzet, hogy az egy hivatalos, barátságos mérkõzés volt, ráadásul azt gondolom: a világ legjobb válogatottja ellen játszottunk. Csisztu (közbevágva): Álljunk meg egy pillanatra, a világ legjobb válogatottja, szerinted nem a brazil? Tóth: A FIFA-ranglistán ugyan a brazilok vannak az elsõ helyen, de másfél hónapja ez az argentin csapat 3:1 re megverte õket, szerintem tehát õk a legjobbak! Lothar Mattha:us szövetségi kapitány is az argentinokat tartja a világ elsõ számú együttesének, jóllehet talán a brazil válogatottat több jó játékos alkotja, viszont az argentin gárda kiváló egység. Szóval 90 percen keresztül nagyon küzdenek, agresszívek, rettentõ pontosak, illetve eredményesek is. És tény, hogy nem volt itt néhány sztárjátékosuk, de szerintem egy argentin együttes szinte három közel azonos erõsségû csapatot is ki tudna állítani. Akármennyire is hiányoztak a legjobbak, Crespóval kiegészülve nagyon erõsek voltak. Kaszala: Korábban már megállapítottuk, hogy a Realból nem minden játékos vette komolyan a mérkõzést, többek között Ronaldo sem. Mit gondolsz Péter, hogy volt ez az argentinokkal, õk teljes mértékben komolyan vették és végig hajtották ezt a találkozót? Halmosi: Az argentinokkal teljesen más mérkõzés volt, mint a Real Madrid ellen. A spanyolokon érezni lehetett, hogy majdnem szükségbõl játszottak, de az argentinokon egyáltalán nem. Õk tényleg minden párharchoz elmentek, ütköztek, kemények voltak, úgyhogy szerintem ez egy remek meccs volt. Elég jó iram is volt, és tényleg a végére egy jó kis mérkõzés alakult ki, egyetlen szépséghibája, hogy nem tudtunk nyerni. Csisztu: Olyannyira kemény volt, hogy sokan azt is mondták: barátságos mérkõzésekre nem is igazán jellemzõ ez. Annál inkább viszont a BL-selejtezõkre – amelyben Péter is benne van –, s többen az argentinok közül, hiszen sokan európai csapatoknál játszanak. Így Heinze, az egyik gólszerzõ, aki a Manchesternek is oszlopos tagja. Arról kérdeztük, hogy egy ilyen barátságos meccs mekkora jelentõsséggel bír az argentin válogatott életében. Heinze (felvételrõl): A válogatottban szerepelni mindig megtiszteltetés. Szuper a csapatunk, bár a tétmeccseken nagyobb feladat vár ránk, mint rivális


249

egy barátságos találkozón, de nem becsüljük le az ellenfelet. Tudjuk, hogy a magyarok nem tartoznak a világ élvonalába, de a múltat és a szövetségi kapitányukat figyelembe véve bármi megtörténhet. Kaszala: Mi a klubcsapatodat, a Manchestert is figyelemmel kísérjük a magyar érdekeltség miatt. Sokan úgy gondolják Angliában, hogy nagyonnagyon sokat nyert veled a gárda. Heinze: Örülök, hogy végül a Manchesternél kötöttem ki, megnyugtató egy ilyen nívós csapatban játszani, de a sok dicséret mellett sem szabad elfelejteni: a Manchester attól ilyen nagy, hogy egy igazi csapat, egy ember ugyanis kevés lenne a sikerekhez. Kaszala: A 2-1 tulajdonképpen jó eredménynek számít? Tóth: Nem. Abszolút nem. Egy vereségre soha nem lehet azt mondani, hogy jó eredmény. Kaszala: Na, de mégiscsak az argentinok ellen játszottatok, nagy sztárok ellen… Csisztu: És komolyan vették a meccset, nem úgy, mint a Real. Tóth: Igen, kicsit faramuci a helyzet. Valóban a világ legjobbja ellen játszottunk, de az ember gyõzni akar, és ha a világ legjobbjától kapsz ki, akkor se vagy boldog tõle. Szóval az tény, hogy szerencsére partiban voltunk velük, illetve megvoltak a lehetõségeink a gólszerzésre, de éppen ezért bosszantó, hogy ahogy a Real Madrid ellen, úgy ezen a meccsen is elpuskáztuk ezeket. Kaszala: Péter, volt-e esetleg olyan fordulópont – gondolok itt akár a kiállításra is –, amikor úgy véltétek: akár egyenlíteni lehet? Halmosi: A második félidõ elején nagyon jól kezdtünk, akkor 1-1 volt az állás, akadt egy-két helyzetünk, nagy nyomás alatt tartottuk az argentinokat. Akkor kellett volna gólt szereznünk, és elképzelhetõ, hogy másképp alakult volna, de így a mérkõzés után már könnyû errõl beszélni. Kaszala: Vajon jogos volt ez a kiállítás? Tóth: Elég messze voltam az esettõl, ezért kénytelen vagyok arra hagyatkozni, amit a többiek mondtak, hogy jogos volt. Ennek ellenére azt mondom: egy ilyen meccsen a bírónak mérlegelnie kellett volna. Csisztu: Igen, egy barátságos meccsen nem nagyon szoktak kiállítani senkit, vagy csak nagyon ritkán. Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

250

Tóth: A kiállítás ténye azért elõfordul, de az, hogy kb. két perc után egy 18 éves ifjú titánt – aki az új Maradona állítólag – egybõl kiszórjanak, az nem jellemzõ. Valószínû, hogy a fiúban óriási bizonyítási vágy lehetett, hiszen nemcsak itt, hanem a saját hazájában is arról cikkeztek, hogy na, most itt van a nagy alkalom és mutasd meg. Nyilván ebbe tört bele a bicskája, legközelebb jobban átgondolja, hogy mi lesz a teendõje. Kaszala: Úgy tûnt kívülrõl, hogy nagyon kemények voltak az argentinok. Így volt ez belülrõl is? Tóth: Mivel csak 7 percet kaptam, én nagyon nem ütköztem, de kívülrõl valóban nagyon kemény volt, és szerintem éppen ettõl fejlõdhetünk. Szóval a világ egyik legkeményebb, legagresszívabb csapata ellen játszottunk, úgyhogy ezen edzõdünk a legjobban. Kaszala: Korábban említetted, hogy az argentinok jelenleg a világ legjobb csapata. Egyre többen kíváncsiak arra, hogy vajon ez a csapat mire is lehet képes a vb-n. Mi ezzel kapcsolatban Ayalát faggattuk. Ayala (felvételrõl): Ez a kérdés okozzon igazából fejfájást Peckermann szövetségi kapitánynak. A lényeg, hogy részt vehetünk a vb-n, hiszen kiharcoltuk ezt a jogot. Biztos vagyok benne, hogy a kapitány a legjobb gárdát viszi ki, senkinek sincs bérelt helye. Csisztu: Akkor most közelítsünk a játékosok oldaláról. Argentínától minden szurkoló vb-aranyat vár, de legutóbb a fanatikusoknak csalatkozniuk kellett. Ayala: Igen, sokat tanultunk az elmúlt idõszakból, most itt a lehetõség, hogy részesei lehessünk a hõn áhított dicsõségnek. Mindenképpen jó jel, hogy egyre jobban ismerjük saját fizikai határainkat, és gyûlnek a tapasztalatok is, hiszen a Copa Amerika és a Konföderációs Kupa óta is fejlõdött a gárda. Kaszala: Zavar-e, hogy eddig nem értetek el olyan kimagasló sikereket, mint elõdeitek? Ayala: Magas a mérce. Tudjuk, hogy küzdenünk kell minden egyes gyõzelemért, hogy egyre jobbak legyünk. Egyelõre azonban még az is feladat számunkra, hogy ki kerül a kezdõcsapatba, ki fér be a kezdõ tizenegybe.

rivális


251

(Szerettük volna megszólaltatni Lothar Matthäus szövetségi kapitányt is, de nem jött létre a telefonkapcsolat, így természetesen más szakmai vezetõ véleményére is kíváncsiak voltunk.) Csisztu: Hutka Jánost, a magyar labdarúgó-válogatott menedzserét, korábbi válogatottat arról faggatjuk, hogy a nemzeti tizenegy szakmai vezetése hogyan értékelte ezt a két fontos találkozót, és mit jelent ez a továbblépését illetõen. Hrutka (telefonon): Ez egy fantasztikus ünnep volt minden futballszeretõ ember életében. Szakmai szempontból sem csalódhattak a nézõk, hiszen két nagyon jó mérkõzést láthattak. Míg a Real Madrid ellen sokkal inkább a gálabeállítódás volt jellemzõ, addig az argentin meccsen egy nagyon élvezhetõ találkozónak lehettek szemtanúi. A fiúk mindent megtettek azért, hogy maximálisan kiszolgálják a közönség igényeit. Kaszala: Ugye, Matthäusszal hosszasan beszélgettetek: hogyan szerepelt a magyar együttes, a játékosok. Kérlek, tolmácsold nekünk a szövetségi kapitány véleményét, meglátását. Hrutka: Õ is maximálisan elégedett volt mindenki hozzáállásával, teljesítményével. Nyilván azért nem lehet ennyire általánosítani. Volt, aki a saját formájához képest jobban, akadt, aki azon a szinten teljesített, de mindenki beállt a sorba, és ugyanúgy, mint az edzéseken, a meccseken is remek teljesítményt nyújtott. Ha megnézzük az ellenfél játékosait vagy az argentin játékosokat, milyen bajnokságban edzõdnek hétrõl hétre, akkor ugye azt meg kell állapítanunk, hogy a magyar játékosok nincsenek ilyen terhelésnek kitéve. Gera Zolit persze nem kell mindig külön kiemelni, hiszen õ vezéregyénisége a magyar válogatottnak. Nem véletlenül játszik már Angliában, de ez a példa is mutatja, hogy játékosainknak minél elõbb külföldre kell kerülni, hogy õk is állandóan ilyen megmérettetésnek legyenek kitéve. Mellette, ugye volt még pár kiváló teljesítmény, elég ha csak Juhász Rolandot említem, aki miatt 4-5 menedzser is a lelátón ült. Kaszala: Norbi, ki ellen lépsz legközelebb pályára? Tóth: A REAC ellen. Csisztu: Ezt most egy kicsit nehéz lehet feldolgozni. ( csipkelõdve) Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

252

Tóth: Hát, igen, valóban más lesz a nívó. Egyébként én az itthoni bajnokságban edzõdöm hétrõl hétre. Ritkán lépek ki a nemzetközi porondra, szóval abszolút nem. Az tény, hogy kicsit furcsa – ha így belegondolok –, hogy vasárnap a Real Madrid, illetve szerdán az argentinok ellen játszottunk, utána meg megyek Palotára, de én itthon focizom, úgyhogy nekünk ott kell gyõznünk. (Válogatottunk nyári presztízsmeccsei után természetesen mindenki óriási érdeklõdéssel várta az õszi sorsdöntõ világbajnoki selejtezõ-mérkõzéseket. Ma már tudjuk, hogy a magyar válogatott hosszú évek várakozása után, sajnos, ezúttal sem tudta kiharcolni a világbajnoki szereplést, sõt könyvünk elkészültekor még az is kérdéses, hogy Lothar Matthäus maradhat-e a kapitányi kispadon. Továbbra is forr a levegõ a hazai futballirányítás háza táján, számos erõvonal feszül egymásnak, s jelenleg ismét az a sarkalatos kérdés foglalkoztatja a – hazánkban nem csekély létszámú – fociértõk táborát, hogy külföldi vagy hazai szakember vezényelje-e a nemzeti tizenegyet. Lehet persze elméleti vitákat folytatni, lehet érvelni bármelyik tábor véleménye mellett, a baj azonban talán az, hogy mindig minden disputa kiinduló- és végpontja, hogy „mennyi van a zsebben”…)

rivális


253


254

Rivális

zárszó

Nézõpont kérdése, hogy okot ad-e az ünneplésre manapság, ha egy kereskedelmi médiumban futó heti magazin megéri századik adását. Ahogy olvashatták, mi úgy éreztük, van mit és fõleg van kiket ünnepelnünk. Nem-nem, nem szeretnénk most kaján vigyorral kísért szarkasztikus megjegyzéseket hallani lelki füleinkkel arról, hogy manapság mindenki a saját maga dicsõítését fejlesztette mesteri szintre, hiszen mi ebben az ünnepben maximum mintegy a közvetítõ szerepünket hangsúlyozhatnánk. Azt, hogy immár két éve részesei, s így hallgatóinkon, olvasóinkon keresztül tolmácsolói lehetünk azon sportkiválóságok mindennapjainak, akik örömmel és õszintén osztják meg velünk pályájuk legemlékezetesebb pillanatait. Manapság, amikor oly sokat halljuk a kifejezést, hogy „értékválság”, amikor pályájukon nagyot alkotó személyiségek arra panaszkodnak, hogy kiszorulnak saját közönségük elõl, mert helyettük a mesterségesen „megalkotott marketing sztárok” töltik be az újságok címlapjait vagy a tévéképernyõt, akkor igenis nagy öröm számunkra, hogy helyet és idõt tudunk szentelni a valós idoloknak. Legbüszkébbek talán azonban mégis arra vagyunk, hogy ezen személyiségek, hazai sportéletünk egykori és jelenlegi valós csillagai hétrõl-hétre megtisztelnek minket bizalmukkal, s ha kell, áldásukat adják a feszültségektõl terhes viták tisztázására. Engedik, hogy mindennapjaik részesei lehessünk, együtt ünnepelhessünk velük, vagy közösen keressük az okokat az esetleges kudarcok után. Egy teljesen szubjektív válogatást olvashattak tehát az elmúlt két év riportjaiból. Reméljük azonban, hogy minden egyes történet kellõ tanulsággal szolgált, s egyetérthetünk abban, hogy szereplõink egytõl-egyig megérdemlik a figyelmet. Nem is kívánhatnánk mást a végére, mint számukra hasonlóan eseménydús éveket, s nekünk újabb száz emlékezetes adást, hogy legyen mibõl válogatni a folytatáshoz… Tisztelettel: Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia rivális


255

rivális élsportolók szemtõl szemben

Recommend Documents