Reviczky Gyula: Feltámadás

INFÓ 2012. április XV. évfolyam 1. szám Újpest-Belsõvárosi Református Gyülekezet

Reviczky Gyula: Feltámadás Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az istenember Győzedelmesen!

Kettős ünneplés azóta Minden kikelet! A mennyországé és a földé... Ünnepeljetek! Adjatok hálát, hogy ismét Új világ terem, S feltámadt az istenember Győzedelmesen!

Akik tanait gyűlölték, Meg nem ölheték. Nem rejtette sír magába Égi szellemét. Mert égből eredt, s nem is volt Születése sem... Feltámadt az istenember Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicső: Aki látja, hogy a földön Minden újra nő: Gondoljon feltámadásra, Mely örök leszen... Feltámadt az istenember Győzedelmesen! Adjatok hálát, s virágot, Tömjént hozzatok. Hallelujah! Hallelujah! Zengje ajkatok. Mert feltámadtok ti is még Valamennyien, Mint az istenember egykor: Győzedelmesen!

Futnunk kell az örömhírrel Egy mohamedán ember keresztyén hitre tért. Kérdezték tőle, hogy miért lett Jézus Krisztus követője. A válasza egyszerű volt. „Tegyük fel, hogy egy úton kell menned. Egyszer csak elérsz egy útkereszteződéshez. Itt kétfelé válik az út és neked döntened kell, hogy melyiken folytatod az utad. Szerencsére találsz a kereszteződésben két embert: az egyik halott, a másik él. Melyiktől kérdezed meg a helyes utat? Én is így jártam, életem nagy döntés elé került: kérdezhettem egy halott prófétától, Mohamedtől vagy pedig az élő Jézus Krisztustól. Azt hiszem, természetes, hogy Jézustól kérdeztem és ő válaszolt.” A mi életünknek is megvannak a nagy kérdései. Amin sírunk, amin kétségbe esünk, ami félelemmel tölt el, ami várakozásra késztet, vagy ígéretet rejt magában. Vajon jó helyen tesszük fel a kérdéseinket? Vajon a megbízható forrást kutatjuk? Kicsoda az útszélek, útkereszteződések élő Istene? Ki az, akit megszólíthatunk? Erre a kérdésre ad választ húsvét története. Húsvét történetéből azonban választ kaphatunk arra is, hogy kivé lehetünk mi magunk. Jézus utolsó két-három évét végigkísérte az a néhány asszony, akikről az evangéliumokban olvashatunk: a magdalai Mária, Johanna, valamint Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok. Megérintett és megváltozott életű emberek voltak, akik a szabadulásért hálából követték Jézust. Apró, hétköznapi szolgálatokkal vették körül Jézust és a tanítványokat, ha kellett, élelemről, ha kellett, szállásról gondoskodtak, volt úgy, hogy a pénzes erszényüket nyitották meg, mindig, amire éppen szükség volt. Az utolsó vacsorát követő néhány napon azonban hirtelen fontos szerepet kaptak. Jézus letartóztatásakor a tanítványok elfutottak és elbújtak, csak a kereszt tövében álló János kísérte Jézust a keresztig tanítványai közül. Ahogy a tanítványok, mint egy szétvert nyáj, elfutottak, megpillantjuk az asszonyokat. Most se csinálnak mást, mint eddig, de most látni őket, nem takarják el őket a férfiak. Nincsenek nagy gesztusok, drámai párbeszédek. Igazából nem is tesznek mást az asszonyok, csak követik Jézust. Követik a kereszthez, követik a sírjához, ők alkotják a gyászmenetet, megvásárolják a temetéshez szükséges illatszereket és balzsamokat, és vasárnap reggel elindulnak, hogy bekenjék a halott testet. És azon a reggelen ezek a háttérben szerényen meghúzódó asszonyok kapják meg először a hírt, hogy Jézus feltámadt, Jézus él. Gondolhatjuk, hogy hogyan szedték a lábukat. Többek között ezért a reggeli futásért, ezért a hírvivő szolgálatért kellett nekik éveken keresztül szolgálatban állniuk. Azért hívta el őket Jézus, ezért szabadultak meg a megkötözöttségekből, hogy ezen a reggelen, szabadon és bátran vihessék a hírt: Jézus él! Jézus neked is tartogat egy-két ilyen futást. Valahova neked is vinned kell a hírt: Ne féljetek, ne rettegjetek, mert Jézus él! Ha Jézus valakit megszabadít, akkor azt el is küldi örömteli, jó hírrel, hogy mások is megszabaduljanak. Számíts rá, hogy futnod kell az örömhírrel, talán már holnap! Lénárd Zsuzsanna Infó

Testvérgyülekezeti látogatás A balatonalmádi – balatonfűzfői testvérgyülekezet látogatása Újpesten A XIX. század első felében a Balaton-felvidéken az ott élő polgárok és kisnemesek gyakran meglátogatták egymást gyalogosan, lóháton ülve, vagy szekéren, hogy gondolataikat kicserélve munkálkodjanak nemzetünk fizikai és szellemi felemelkedésén. Ezt az időszakot nevezzük nemzetünk megújuló életében reformkornak. Több mint harminc évvel ezelőtt, gyülekezetünkből néhány testvérnek megengedte az Úr, hogy nyári pihenőhelyet vásároljon a Balaton-felvidéken, az alábbi helyeken: Balatonfűzfő, Balatonalmádi és Balatonszepezd. Arra gondoltunk, hogy szabad nekünk a pihenés idejében egymást meglátogatnunk, s a helybeli gyülekezetekbe is beépülve, Isten életünkben való munkálkodásáról és életünk újbóli és újbóli megújulásáról beszélgetnünk, tanulnunk, bizonyságot tennünk. Arra gondoltunk, szabad nekünk lelki reformkorban élnünk. Istenünk készítette elő mindezt, s találtuk meg a két testvérgyülekezetet. Engedjék meg a testvérek, hogy a sok-sok, ott kapott lelki táplálékból egyet elmondjak. Balatonfűzfőn, egy vasárnapi istentiszteleten Dávid és Góliát történetéből az I. Sámuel 17,40 első fele volt az alapige: „És kezébe vette a botját (mármint Dávid) és kiválasztván a patakból öt sima kövecskét, eltevé azokat pásztori szerszámába”. Adja az Úr, hogy aki meghallja ezt az igét, értse meg, hogy egyedül Jézus tudja legyőzni az életünk felett uralkodni akaró Sátánt. A Dávid által kiválasztott öt kövecske „J É Z U S” nevének egy-egy betűjét jelenti. Csak Jézussal tudott győzni Dávid Góliát felett. Elnézést kérek az olvasóktól a hosszú bevezetésért. A mostani látogatás előkészítésében megáldotta az Úr a testvéreket. Ki az autóbuszt rendelte, ki a délutáni kiállítás látogatását szervezte. Ki az ebéd alapanyagának beszerzését, előkészítését végezte, ki pedig szakácsként vagy kuktaként szorgoskodott. Március 25-én, vasárnap, az istentisztelet előtt körülbelül fél órával érkeztek a vendégtestvérek, így volt elegendő idő az utazás utáni lazításra, s egy kis tea és sütemény fogyasztására. Az igehirdetés szolgálatát Steinbach József püspök úr végezte a II. Korintus 1,10 textusa alapján. A reménységről – a Püspök úr – nem a saját gondolatsorát, hanem kifejezetten a textus szerinti isteni üzenetet közvetítette. A Reménység tárgyát, áldását és következményét az alábbiak szerint foglalta össze: 1. Jézus Krisztus meghalt és feltámadt, ezért a benne hívők megváltott emberek, kik szabadítását a mindennapokban is tapasztalhatják. 2. A nyomorúságban is van tovább. Lehet, hogy nyomorúságban, de mégis a nyomorúság felett ad erőt Jézus az Isten ügyét képviselni. 3. Reménységgel imádkozhatunk egymásért, dicsekedhetünk egymással, és adhatunk hálát kegyelméért. Infó

Istentisztelet után az ebéd elkészültéig volt idő arra, hogy a főtéren lévő nevezetességekkel és Újpest rövid történetével megismerkedhessenek a vendégek. Érdekességként mondtuk el, hogy városházánk és a szabadkai városháza azonos építészeti stílusban épült. Röviden ismertettük a gróf Károlyi-család Újpest kialakulásában és életében betöltött szerepét. Örömmel gyönyörködhettünk mindanynyian a Trianont jelképező egyszerű és mégis csodálatos emlékműben. Gyülekezetünkben asztalhoz egyszerre ilyen sokan még nem ültünk: 43 vendég és 51 újpesti! Képzeljék el testvérek, még a színpadon is volt egy hosszú asztal! Finom és bőséges volt mind a csontleves, mind a bolognai makaróni. A sok segítőnek köszönhetően gyors volt a tálalás, és nem hűlt ki semmi. A sütemények sokasága, a kávé, az üdítők már önkiszolgáló rendszerben voltak elérhetőek. Számomra különösen kedves emlék marad az ebéd utáni közvetlen beszélgetés. Volt olyan atyafi Almádiból, aki utoljára 1953-ban találkozott gyülekezetünk egyik tagjával, s most egymás mellett ülve ebédelhettek, beszélgethettek, örülhettek. Jó volt megismerkedni azzal a kétgyermekes családdal is, akik csak néhány hónapja járnak istentiszteletre Veszprémből Almádiba. Ebéd után - a tervezett időben - Loránt Gábor tiszteletes úr vezetésével indultak a vendégek a Várba, megtekinteni a Hősök, királyok, szentek időszaki kiállítást, mely igazolta hírét - Isten tiszteletére, hazaszeretetre, hálaadásra és szépségre tanítva a látogatókat. Hálát adunk az Úrnak testvérgyülekezetünk ittlétéért, szerencsés és baj nélküli hazaérkezéséért, az igehirdetésért és a testvéri beszélgetésekért. Köszönet minden segítőnek a sok-sok segítésért, a háziasszonyoknak a finom süteményekért, az énekkarnak szolgálatáért, de legfőképp Istenünk szeretetéért, hogy megengedte ezt a testvéri találkozást. Bárdi Árpád

Timóteus portré Február 25-én különleges rendezvénynek adott otthont gyülekezetünk. A Biblia Szövetség budapesti 1/b körzete csendesnapot tartott, amelyet Mikó László testvérünk, a körzet vezetője szervezett. Három előadást hallhattunk Pál apostol Timóteushoz írt levelei alapján, amelyek felvázolták a fiatal szolgatárs, gyülekezetvezető portréját. Dr. Sípos Ete Álmos előadásában a képmutatás nélküli hitről, Horváth Géza pasaréti lelkipásztor az igaz tanítás igéiről mint a hívő élet táplálékáról, valamint Loránt Gábor lelkipásztor testvérünk a próbákban megedződő hívő életről beszélt. Az előadások között az énekvezetés, énektanítás szolgálatát Tarnóczy László végezte. Természetesen a csendesnapon nem csak a Biblia Szövetség tagjai vehettek részt, így gyülekezetünk minden tagja, különösen a szolgálatot végzők sokat meríthettek az elhangzottakból. Az előadásokról hangfelvétel készült, amelyek a honlapról letölthetők, illetve kazettán elérhetők. Móréh Tamás Infó

Ilyeneké az Isten országa Téli GYÍK-tábor, 2012. január 28-29. Az én beszámolóm a 2012-es téli GYIK-táborról fog szólni, amit igazából élménybeszámolóként szeretnék az Infó olvasói elé tárni, hiszen ha csak a programokat sorolnám fel, az nem jelentene túl sokat. A táborunk január utolsó hétvégéjére esett, pontosan 28-29-ére. Vártuk a havat, de még semmi jele nem volt. Szombaton indultunk, Újpest-Városkapunál volt a gyülekező, ahol összeszedtük a cókmókokat (meg persze a gazdáikat). A csomagok elszállításában egy autó volt segítségünkre, így nem is volt több dolgunk, mint hogy megfogjuk egy-egy csöppség kacsóját, és felszálljunk a vonatra. Piliscsabára érkeztünk meg, ahol elfoglaltuk a szobákat. Hamarosan már minden gyereknek megvolt a maga helye az emeleti szobákban, így hát ehettünk. Az első nap meghallgattunk egy előadást, melyen az irgalmas samaritánus volt a téma. A gyerekek a beszélgetés során rájöhettek, hogy a felebarát szó nem szó szerint értelmezendő. Az előadások után kiscsoportos beszélgetéseink voltak, melyekre korcsoport szerint lettek beosztva a táborozók, és míg a vezetők próbálták megbeszélni velük a fontos témák lényegét, ők egy füzetkében tudtak megoldani különböző feladatokat. Én egy fiatalabb csoporttal voltam, de ez volt a lehető legjobb csoport, mivel megláthattuk, hogy tényleg a gyermekeké Isten országa: oly fiatalok, mégis olyan őszinték, és nem kételkedtek abban, amit mi tanítottunk az ő Pásztorukról. Mivel a sok apróságnak meglepően sok energiája volt, elmentünk egy játszótérre, a házban játszottunk íz-felismerő játékot és kvízzel gyűjtöttünk pontokat a csapatoknak. És mint minden GYIK alkalmon, a táborban sem maradt el a kézműveskedés. Készítettünk mindenféle állatot összeragasztható pufikból, halacskát ragasztottunk CD-kre stb. Sor került néhány leülős, éneklős, nevetős órára is, ahol élvezhettük az apróságok énekhangját, vagy esetleg atlétikai tudását mutatta be valaki. Mindenki értékesnek érezhette magát a táborban, mert egytőlegyig azok is voltunk. A vezetők, segítők, szobafelügyelők, rendrakók voltak, de egyben a GYIK-osok barátaivá is válhattak. Igaz, alig két napot tudtunk együttölteni, és volt néhány sírdogálás a honvágy miatt, de mind vezetőként, mind csak résztvevőként azt tudom elmondani, hogy aki eljött, nem bánta meg, és ebben a kis időben is Isten áldása volt mindannyiunkon, az ő segítségével olyanok is ott lehettek, akik még nem is tudták mi az a GYIK, de nyitottak voltak, és összebarátkoztak a többiekkel. A tábor végül is azzal zárult, hogy egy beszélgetés alkalmával mindenki nyilatkozhatott az élményeiről. Ezután összepakoltunk, visszavitettük a csomagokat, és szép lassan hazavonatoztunk. Az állomáson elbúcsúztunk, még egy-két ölelés közbeni mesélés elejét hallhattuk, miközben a gyerekek a szüleiknek mutogatták a vezetőket, az újonnan szerzett barátokat. Nekem sok erőt adott ez a tábor, nagyon remélem, hogy mindenki hasonlóképpen élvezte, és ha megteheti, a legközelebbi táborban is örömet okoz nekünk, ha eljön. György Ági Infó

Beszélgessünk a beszélgetésről Ifi7vége, 2012. február 24-26. Idei téli ifi táborunk –melyet ismét a jól be„Istent senki nem láthatja, vált piliscsabai Betánia-házban tölthettünk- a De mert LELKÉT nekünk adja, beszélgetésről szólt, a lelki gondozás fényéMinden napon, minden órán ben. Péntek estére nagyjából összerázódott a Bennünk válik láthatóvá.” csapat, bár voltak, akik szombaton jöttek, vagy Füle Lajos éppen mentek. Emi néni indította el a hétvége lelki elmélyülését egy nagyon plántáló áhítattal, így nem is volt kétséges, hogy nagy örömmel vegyünk részt az késői játékban. Másnap, szombaton délelőtt meghallgathattuk Ittzés István nagytiszteletű úr előadását az „igazi” lélekápoló beszélgetésről, kisebb csoportokban pedig azután mindenki jobban elmélyülhetett az előadás lényegében. Vidám hangulatban telt ebédünket sárban cuppogó kirándulás követte, ahol a csúszkálás-mászkálás mellett mindenki gyakorolhatta magát a beszélgetésben, csodálhattuk a Pilist és környékét. Egy kellemesen elfáradt és kellőképpen sáros, no meg éhes csapat érkezett vissza a táborhelyre, éppen mikor a Nap is lemenőben volt már. Vacsora után Móréh Judit tett nekünk bizonyságot életéről, amit ismét egy éjszakába nyúló játék követett; volt sok nevetés, furcsa állathangok, szituációk, mesehősök, és egy óra a falon, ami figyelmeztetett bennünket, hogy holnap is fel kell ébrednünk. Vasárnap délelőtt felmentünk az istentiszteletre; Szabó Laci a Tékozló fiú történetét közelítette meg egy újabb szemszögből. Ugyan az eső kissé eleredt mikor sétáltunk vissza ebédelni, a jó kedvet, lelkesedést nem moshatta el. A tábor –azt hiszem, bártan mondhatom, hogy méltó zárásaként egy kerekasztal-beszélgetésnek lehettünk részesei. Két házaspár, két életút, de mindegyik ugyanarra tart: Birta Miklós és felesége, Bea, valamint ifj. Tarnóczy László és felesége, Csenge mesélte el nekünk, hogy életükben milyen fontos a beszélgetés, mennyit kell ezt gyakorolni, mennyi mindent old meg, és még sorolhatnám, mert

Infó

rengeteg hasznos és személyes tanácsot adtak nekünk, sőt még egy kis gitáros énektanulás és egy csodaszép gitárdarab is belefért. Isten megáldotta ezt a hétvégét, ott volt velünk, adott segítő kezeket a konyhára, a játékok, a kirándulás, az áhítatok előkészületeire, és adott nekünk alkalmat a beszélgetésre- így bontakozhatott ki, mélyülhetett el, tanulhatott mindenki a hétvégén! Köszönjük Istennek a fiatalokat, az ifivezetőket: köszönjük a tábort! Gillich Kata

„Légy vendégünk...” Zenés-irodalmi est, 2012. február 18. Ez állt a meghívón, mellyel fiataljaink invitálták vendégeiket a 2012. február 18-án megrendezésre kerülő zenés-irodalmi estre. Az ilyen szíves meghívásnak az ember nem igen mond nemet. Én sem tettem, már csak azért sem, mert (ha nem is örkényi, de) törzsvendég vagyok ezeken az alkalmakon, és történetesen az egyik felszolgáló kisasszonyhoz szoros rokoni szálak fűznek. Az estre már hetekkel korábban izgatottan készültem, s szerveztem úgy életünket, hogy mindannyian be tudjunk ülni a megterített asztal mellé felüdülni. Még tőlem is meglepő merészséggel invitáltam barátaimat és üzletfeleimet, hogy tartsanak velünk a lakomán. Elárulom, nem csalódtam. Remekül éreztem magam és lélegzetvisszafojtva vártam az újabb és újabb finomságokat az Étlapról. „Az vagy amit megeszel”, hangzik innen-onnan az egészséges táplálkozásra hívva fel a figyelmet. Ezen az esten is nagy körültekintéssel összeállított menüből fogyaszthattunk irodalmi fogásokat, melyeket ifjaink lelkesen tálaltak számunkra. Az Előételek, Levesek, Italok, Tojásételek, Főételek, és Desszertek között akadt picit nehezebben emészthető fogás is (úgy szólván tragédia) és olyan is, ami mézként édesgette lelkünket. Legnagyobb sikere talán az aszalt szőlőnek volt, ami többed magával jelent meg az est folyamán egy mazsola-rajzás jóvoltából. Kávé, sör, bor, pálinka csordogált poharainkba a tiszta vizet leöblítendően. Ízfokozóval (sóval) fűszerezetten költhettük el a diavetítős esti mesét a legapróbbak legnagyobb örömére. Mindennapi kenyerünkből is falatoztunk, bár nem voltunk ötezren. Kedves Olvasók, ha megjött az étvágyuk, jöjjenek el legközelebb! Maradt tizenkét kosárral. Az élet kenyere hamarosan újabb vendégséget készít számunkra. Hívogat, legyünk a vendégei! Remélem, találkozunk. Viszontlátásra! Bálintné Józsa Ildi Infó

Az ifinapról Virágvasárnap előtti szombaton rendeztük meg gyülekezetünkben a „Mitől kerek a világ?” címet viselő ifjúsági találkozónkat, hogy ez által a hozzánk közel álló barátainknak, iskolatársainknak lehetőségük legyen találkozni Istennel. Rengeteg fiatal jött el az alkalomra. A napot egyszerű, de szórakoztató játékokkal kezdtük, így rögtön mindenki szerzett magának két-három ismerőst, és igazán oldott hangulat alakult ki közöttünk. A délelőtti főelőadás során Szabó Laci eloszlatta azt a fejünk felett lebegő tévfelhőt, amivel a világ oly nagy hévvel igyekszik betakarni minket: attól még, hogy fiatalok, szépek, okosak, ügyesek, egészségesek stb. vagyunk, vagy attól, hogy milliomosok leszünk és mások körberajonganak minket, még nem lesz kerek a világ. Nagyon jó, ha valakinek ennyi minden megadatik, de erre törekedni felesleges. Soha nem lennénk elégedettek. Abszurdum lenne azt gondolni, hogy ha valakinek allergiája van, vagy túl nagy az orra, az már soha nem lehet boldog, ahogy az is téves elgondolás, hogy aki egészséges és szép, az mindenképpen az. Végül Laci elárulta a „titkot” vendégeinknek: attól kerek a világ, hogy élő kapcsolatunk van Istennel. A légkör továbbra is fesztelen maradt, éreztem, Isten közöttünk van és barátaink befogadják őt – vagy legalábbis elgondolkodnak a hallottakon. Az előadást követően egy kis zene és néhány irodalmi mű mélyítette, színesítette a programot. Délután szemináriumokat tartot- tunk különböző témákban. Szó esett a tudomány és hit viszonyáról, emberi kapcsolatokról, az információs társadalomról, valamint a délelőtti előadás részletes megbeszélésére is nyílt lehetőség. Sokan voltak, akik inkább a filmklubot választották – itt A hídmester című rövidfilmet lehetett megnézni. Azt hiszem, ez tartalmas, ütős élményt nyújtott mindenkinek. Azok pedig, akik éppen nem egy szemináriumon vettek részt, énekkel és hangszerekkel dicsérték Istent. Késő délután egy őszinte bizonyságtételt hallhattunk, ami még személyesebbé varázsolta a légkört. Ebből a következő mondat nagyon megmaradt bennem: „A boldogságot nem keresni kell, hanem megtalálni.” A nap folyamán elhangzott igékről, beszélgetésekről, bizonyságtételről elmondható: „az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Mk 16, 20.) Mindannyian hálásak lehetünk Istennek, amiért megszervezte ezt a találkozót, ihletet és lelkesedést adott a díszítéshez, amiért éppen elég ennivalónk volt, azért, hogy elhívta barátainkat, megszólította őket és megáldotta, igazán megáldotta ezt a napot! Sereg Melinda Infó

A legfiatalabb Házi Csoport Régóta érlelődött Andrással bennünk a gondolat, hogy új, közös lakásunk otthona lehetne egy kis csoportnak, egy új házi csoportnak. Szerettünk volna egy közös alkalmat azokkal a nagyifisekkel, akik minifi-vezetőként szolgálnak, így már nem tudunk egy ifibe járni. 2011 februárjában tartottuk az első alkalmat és azóta kétheti rendszerességgel találkozunk. Induláskor 10-12 főt hívtunk, de általában 5-6-an voltunk egy alkalmon, ahol a napi igéről és a velünk történtekről beszélgettünk, egymás dolgaiért imádkoztunk. Nagyon áldott, meghitt alkalmak voltak ezek. 2011 nyarán többen Újpestre költöztek, vagy csak vissza, a tengerentúlról. Így ősszel azt vettük észre, hogy a létszám kétszeresére emelkedett. Nagy öröm volt számunkra, hogy már sose fértünk el a konyhaasztalunknál, mindig ki kellett nyitni kétszeresére, hogy le tudjunk ülni mellé. Mostanában két másik otthon is helyet ad az alkalmaknak, így megoszthatjuk egymás között a házigazda feladatait. Ősszel két könyvet is elkezdtünk olvasni: John Stott: Korunk égető kérdései című könyvét, amely etikai, politikai, társadalmi kérdéseket hoz elénk, illetve Phillip Keller: A 23. zsoltár című kis könyvecskéjét, amely soronként tárgyalja a zsoltár szövegét egy juhpásztor tolmácsolásában. Az adott fejezetet, témát mindig más vezeti be, és utána közösen beszélgetünk a felmerülő kérdésekről, gondolatokról. Nagyon hálás vagyok ezért a csoportért, az indulás óta érzem, hogy Isten velünk van minden egyes beszélgetésben, imaközösségben. Megoszthatjuk egymással nehézségeinket, örömeinket és harcainkat, és olyan jó, hogy nem csak azért értjük meg egymást, mert hasonló élethelyzetben vagyunk (egyetemi tanulmányok vége, munkakezdés, házasság), hanem mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk, mindannyiunkat ő vezet utainkon. Szenci-Kovács Emese

1+1% Kedves Testvérek! Ebben az évben is van lehetőség, hogy személyi jövedelemadó bevallásakor a megfizetett személyi jövedelemadó 1+1 %-áról rendelkezzenek. Kérjük, támogassák gyülekezetünk ifjúsági alapítványát és a Magyarországi Református Egyházat. Az alapítvány a gyülekezeti munkát igyekszik segíteni, hogy minél több gyermek és fiatal juthasson el táborokba, vehessen részt gyülekezeti programokon. A szükséges eszközök beszerzésével is ezeket az alkalmakat próbálja támogatni. A rendelkező nyilatkozat felső részébe kedvezményezettként alapítványunk nevét és adószámát jelöljék meg. A másik 1%-ot egyházunk számára lehet átutalni, ehhez az alsó felében kedvezményezettként a Református Egyházat írják be. Újpest-Belsővárosi Református Ifjúsági Alapítvány Adószám: 19676126-1-41 Magyarországi Református Egyház Technikai szám: 0066 Köszönjük! Infó

rakjukossze.hu Hogyan gondolkodnak a fiatalok az egyházról? – Erre a kérdésre keresi a választ a zsinat abban a projektjében, amelyben önkéntesként vállaltam szolgálatot. A kampány célja az volt, hogy a tavaszi zsinati ülésen az ifjúság egyházformáló véleménye is szerepet kapjon a nagy öregek álláspontja mellett. Ehhez először egy gondolatébresztő videóval és egy kérdőívvel mértük fel a korcsoport véleményét, majd egy internetes oldalon leírhatták saját gondolataikat, kérdéseiket is, amelyekre a későbbiek során választ kaphatnak a weblapon. A kisfilm elkészítésében önkéntesként én is részt vehettem, és Istennek hála, az oldal és a videó olyan népszerű lett, hogy egy hónap alatt több, mint négyezer ember tekintette meg. Rengeteg fiatal töltötte ki a kérdőívet, és több oldalas listája van a hozzászólásoknak, véleményeknek. Reményeink szerint elindult egy párbeszéd, amely segíti egyházunkat a folyamatos megújulásban, és hosszú távon az ifjúsági misszió felélénkülésében is szerepet játszik. Sereg Krisztián

Nyári táborok Megvannak a nyári táborok időpontjai, várjuk mindenkit sok szeretettel!

„Vándortábor” (napközis) „Vízi” tábor (napközis) Felsős („KÉK”) tábor Ifjúsági tábor Gyülekezeti csendeshét Családos csendeshét Presbiteri csendeshétvége

2012. június 18-22.

Újpest

2012. július 2-6.

Újpest

2012. július 30. - aug. 3.

Verőce

2012. július 23-28.

Balatonalmádi

2012. július 23-27.

Nagykőrös

2012. augusztus 6-10.

Mátraháza

2012. augusztus 10-12.

Mátraháza

Infó

Fakanalakra fel! A testvérek receptjeit bemutató sorozatunkban ezúttal Horváth Ernőék és a Szarka-család 1-1 süteményével gazdagítjuk az Infót. Fogadjátok szeretettel, és meséljétek el Nekik, ha elkészítettétek!

SAJTOS POGÁCSA Hozzávalók ½ kg liszt, 3 teáskanál só, ¼ kg margarin, 1 pohár tejföl, 2 egész tojás, 3 dkg élesztő, 20 dkg trappista sajt, 1 kávéskanál cukor Elkészítés menete 3-4 kávéskanál liszttel és az 1 kávéskanál cukorral az élesztőt 3-4 evőkanál langyos vízzel simára keverem, majd felfuttatom. A lisztet a sóval elkeverem. A sajtot lereszelem, és a felét a sós liszt közé keverem. Ebbe morzsolom bele a ¼ kg margarint. A közepébe egy lyukat készítek, ebbe teszem bele a felfuttatott élesztőt, az 1 pohár tejfölt, az 1 egész tojást, melyeket összekeverve a margarinos, sajtos liszttel jól gyúrható tésztát kapok. Lisztezett gyúródeszkán kb. 1 cm vastagra nyújtom, majd 3 részre hajtva kb. 5 percig pihentetem. Ezt a hajtogatást még kétszer megismétlem. Ezután ismét kinyújtom a tésztát kb. 1 cm vastagra, ízlés szerinti szaggatóval pogácsát szaggatok belőle, majd a második tojással, melynek sárgáját és fehérjét összekevertem, darabonként megkenem, és megszórom a reszelt sajttal. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem, előmelegített, 180 fokos sütőben középre téve, légkeverős sütőben kb. 10 perc alatt megsül. Ha nem akarok pogácsákat szaggatni, a hajtogatás után a tésztát kinyújtom, derelyevágóval egy nagy szögletes lappá szabom, és így kenem meg az elkevert tojással és szórom meg a reszelt sajttal, majd szintén a derelyevágóval csíkokra vágom. Így finom sajtos rúd lesz belőle, amit ugyanígy sütőpapíron, ugyanezen a hőfokon világos barnára sütök. Horváth Ernő és Anni

TEJFÖLÖS KEKSZTORTA Hozzávalók ½ kg háztartási keksz (kerek), 2 nagy doboz 20%-os tejföl (450g-os), 3 evőkanál porcukor, 5 db vaníliás cukor, gyümölcs (friss, mirelit vagy befőtt), gyümölcskocsonya a tetejére Elkészítés menete Egy kerek, nyitható kb. 24 cm-es tortaforma alját kirakjuk 2 rétegben a keksszel. (Ahol az első rétegben lyuk van, oda a másodikban keksz kerüljön!) A tejfölbe belekeverjük a cukrot és a vaníliás cukrot, majd a felét ráöntjük a kekszre, megszórjuk gyümölccsel, ismét rakunk két réteg kekszet, ráöntjük a maradék tejfölt, rárakjuk a gyümölcsöt. A gyümölcskocsonyát előírás szerint elkészítjük, a tetejére öntjük és legalább egy éjszakára hűtőbe tesszük. Szarka-család Infó

Fonó – Kreatív Műhely 2011 őszén egy új megmozdulás indult gyülekezetünkben, eredetileg SzékelyFonó néven. Néhány kismama hívta életre ezt a műhelyt, aminek nem más volt a célja, minthogy néhány hasonló érdeklődési körű és hasonló korú gyermekekkel rendelkező anyuka elüsse a hétfő délelőttjét, társaságban legyen gyermekével, és ez idő alatt élhessen kicsit hobbijának, a kötésnek-horgolásnak. Egy cél is ki lett tűzve, egy saját kis betlehem horgolása 2011 karácsonyáig. Ez többeknél meg is valósult, és csodaszép munkák születtek! Azonban, aki nem ért a végére, vagy a gyerkőc mellett nem sikerült haladnia, az se bánkódott, mert a társaság és a jó beszélgetések, ötlet- és eszmecserék, új fogások és technikák elsajátítása kárpótolta őket. A kis csapat azóta is, szinte maradéktalanul, minden hétfő délelőtt összejön a gyülekezeti házban, immáron befogadva új nőtestvéreket, technikákat is. A műhely 2012 év elején új tagokkal és új témával is bővült. Most újabb nőtestvérek csatlakoztak a Fonóhoz, akik célul tűzték ki, hogy a kalotaszegi írásos technikát elsajátítva és alkalmazva, 2012 karácsonyáig (időt nem sajnálva és fáradtságot nem ismerve) új drapériacsaláddal ajándékozzák meg a gyülekezetet, templomunkat. Ehhez a nem kis munkához szeretettel várunk további ügyes kezeket, olyanokat, akiknek lenne kedvük és indíttatásuk egy új technika elsajátításához, és ide-jük egy-egy terítőrészlet otthoni kidolgozásához. Továbbá hívogatunk olyan kismamákat is, akik hétfő délelőtt szívesen kimozdulnának otthonról, és gyakorolnák kedvenc hobbijukat, kézműves technikájukat. Szeretettel, a Fonó csapata

Szerkesztő csapat Örömmel tudatom Veletek, hogy megalakult az Infó új, lelkes szerkesztő csapata. Szeretnénk, ha ezentúl gyakrabban jelenhetne meg gyülekezeti újságunk. Ha van kedvetek írni, vagy van olyan téma, esemény, amiről szívesen olvasnátok az újságban, keressetek meg! Szenci-Kovács Emese [email protected]

Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség CÍM: 1041 BP., SZENT ISTVÁN TÉR 24. TELEFON: 369-62-22, 06-30-218-9569 E-MAIL: [email protected] INTERNET: WWW.UBRE.HU

Újpest-Belsővárosi Református Ifjúsági Alapítvány CÍM: 1041 BP., SZENT ISTVÁN TÉR 24. TELEFON: 369-62-22 BANKSZÁMLA: 11704007-20052298 ADÓSZÁM: 19676126-1-41 E-MAIL: [email protected] INTERNET: UBRIA.UBRE.HU