Húsvéti szemek. Feltámadás. Juhász Gyula: A feltámadott. Reviczky Gyula:

2011. Április - XVI. évfolyam 2. (123.) szám

TA R TA L O M Búcsúzás hálával . . . . . . . . . . . . . . .2 Bemutatkozik új plébánosunk . . . .3 „...hálát adni a Gondviselésnek azért a 11 évért...” . . . . . . . . . . . . . .4 Nagyböjti stációink . . . . . . . . . . . . .5 Búcsú Misi atyától . . . . . . . . . . .6-10 Dr. Laurinyecz Mihály atya élete és munkássága a számok tükrében .11 Az Élet Igéje, 2011. április . . . . . .12 Az Élet Igéje, 2011. május . . . . . .13 VII. Árvízi Emléknap . . . . . . . . . .14 JOC-képzés . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Iránytû a végtelenhez . . . . . . . . . .15

Húsvéti szemek Bárcsak húsvéti szemmel látnánk mindent, hogy képesek legyünk észrevenni a halál mélyén az életet, a bûn mélyén a megbocsátást, a megosztottság mélyén az egységet, a seb mélyén a dicsõséget, az emberben Istent, az Istenben az embert, magamban Téged. És mindenen túl a Húsvét teljes erejét. KLAUS HEMMERLE

Juhász Gyula: A feltámadott

Az ecet és epe, a szörnyû lándzsa Már messze, régen elmaradt utána. Kín és halál csak kusza, kurta álom, És élni jó e szép világon. Mögötte áldott harminchárom éve, Elõtte: az öröm mély messzesége. És negyven napra, hogy az égbe tartott, Úgy hívták, vonták még a földi partok.

Folyton lenézett, búcsút mondva halkan, És fájó szívvel szállt a szûz magasban. S a ragyogó azúron át a lelke a Genezáret kékségét kereste.

Feltámadás Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az Istenember Gyõzedelmesen! Akik tanait gyûlölték, Meg nem ölheték. Nem rejtette sír magába Égi szellemét. Mert égbõl eredt, s nem is volt Születése sem... Feltámadt az Istenember Gyõzedelmesen! Kettõs ünneplés azóta Minden kikelet! A mennyországé és a földé... Ünnepeljetek! Adjatok hálát, hogy ismét új világ terem, S feltámadt az Istenember Gyõzedelmesen!

A latrok között, a gyászos, csonka péntek, Hasadt kárpitja a mogorva égnek.

Oly idegenül tündökölt a menny még, S oly szédítõnek tûnt a végtelenség.

Reviczky Gyula:

„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.”(Jn 11,25)

Kegyelemteljes és örömteli Feltámadást kívánunk minden Kedves Olvasónknak! A Szőlőfürt Szerkesztősége

Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicsõ: Aki látja, hogy a földön Minden újra nõ: Gondoljon feltámadásra, Mely örök leszen... Feltámadt az Istenember Gyõzedelmesen! Adjatok hálát, s virágot, Tömjént hozzatok. Hallelujah! Hallelujah! Zengje ajkatok. Mert feltámadtok ti is még Valamennyien, Mint az Istenember egykor: Gyõzedelmesen!

2

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Búcsúzás hálával Kedves Testvérek, Barátaim! Lassan egy hete, hogy halasztódik ennek a búcsúzó írásnak az elkészítése. Úgy érzem, nem volt még ilyen nehéz íráshelyzetem, mint ez a mostani. Ilyenkor az ember úgy szeretné, hogy egy szép, összefoglaló gondolatsor fogalmazódjon meg, ami illik a közösen eltöltött értékes idõhöz. De ez nem olyan egyszerûen megy. Annakidején azt mondtam: ha hét évig köztetek lehetek, nagyon hálás leszek a Jó Istennek. És még rá adott bõ három évet. Mind a 11 év ajándék volt, hálás vagyok érte Istennek. Azt is mondtam, hogy elsõdleges célom: továbbvinni azt a jót, amit elõdeim elkezdtek. Ezt nehéz megmondani, hogy mennyire sikerült. Talán abban mérhetõ le, hogy azok a munkatársak, akikkel Imre atya és még akár Singer atya is kezdett, nagyrészt megmaradtak-e munkatársaimnak. Ezt annak bizonyítékaként könyvelném el, hogy – Isten kegyelmébõl – talán nem rontottam bele nagyon az elõdeim által elkezdett munkába. Annakidején, bõ tíz évvel ezelõtt, mikor megtudtam, hogy közösségi ház építésébe fogott leendõ plébániám, igencsak összeszorult a torkom: sosem voltam nagy pénzügyi szakember. Még saját pénztárcám sincs. Ezért talán ezt láttam leginkább föltornyosuló és rám nehezedõ feladatnak. És idõközben rájöttem, hogy van ennél sokkal központibb kérdés is: az, hogy a munkatársaim összhangban legyenek egymással. Az egy dolog, hogy én hogy jövök ki velük. Ha nem megy, elöljáróként magától értetõdõen mondhatom, hogy elválnak útjaink, vagy mondhatja nekem is a munkatárs. De ha a munkatársaim nem tudnak együtt dolgozni, akkor én hiába teszem meg, amit vele kapcsolatban gondolok, az mégsem elég. A hangsúly egy idõ után erre terelõdött: hogy ne csak velem, egymással is mindig éltetõ szeretetkapcsolat-

ban legyetek. Köszönöm az Istennek azt a készséget, amellyel egymás felé is nyitottak voltatok, nem csak plébánosotok felé. Az, hogy a hirtelen jött váltást nem teherként, hanem feladatként, kihívásként értékelem és fogadom, annak köszönhetem, hogy sok mindent megtanulhattam Köztetek, Veletek. Minden jóindulatú figyelmeztetést, nevelõ gesztust végtelen hálával köszönök. Nagyon jól esett minden dicsérõ szavatok, de a figyelmeztetések is ugyanúgy sugározták a baráti szeretetet, törõdést.

2010. ÁPRILIS

got, áldást, imádságot is, amivel elkísértetek. Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni azoktól, akiknek bármiben is fájdalmat okoztam. Isten gyógyítsa be sebeinket! Kérem, hogy utódomat Gyuri Atyát fogadjátok azzal a szeretettel, amellyel õ jön közétek! Isten áldjon meg Benneteket mindenben! Mint plébános búcsúzom Tõletek: szeretettel: MISI A.

Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!

És innentõl már az új plébánián írom ezeket a sorokat. Néhány méterrel odébb édesanyám pihen az egyik szomszéd szobában. Az elsõ, legfontosabb dolgok a helyükre kerültek. Az utolsó nap kész versenyfutás volt, ahogyan sok korábbi is. De most van egy kis csönd körülöttünk, miután elmondtuk az esti imát. Így van lehetõségem, hogy befejezzem ezt a hála-búcsúzást. Bár fájdalmas dologgal kapcsolatban került elõ a napokban az orosházi plébánia neve, de biztosíthatlak Benneteket arról, hogy ugyanazzal a szeretettel és nyitottsággal vártak itt, mint 11 évvel ezelõtt Ti is. Imádkozzunk egymásért, mint közösség is! Azt a készséges lelkületet, amellyel az utolsó pillanatig elkísértetek, kérem, hogy õrizzétek meg. Az utolsó napok feszített munkája, a csomagolás, szállítás és hogy mindez különösebb súrlódások nélkül zajlott, hálásan köszönöm Mindannyiótoknak. Miként azt a sok-sok jókívánsá-

Milyen jó, hogy rábízhatjuk kezünket arra a Kézre, amely megtörte és életre keltette a Kenyeret, amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket, s amelyet szegek vertek át. Ráhagyatkozni arra a Kézre, amely olyan, mint a mienk, de amelynek tetszõleges döntését csupa jóság vezérli, s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára. Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejû Kéznek, amely lehat a lélek velejéig, amely formál és teremt, s amelyen át oly végtelen szeretet árad. TEILHARD DE CHARDIN

2011. ÁPRILIS

3


Bemutatkozik új plébánosunk Minden kedves hívünknek a feltámadt Krisztus békéjét kívánjuk. Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért Plébánia vezetõsége Kedves Testvérek! Kedves Barátaim! Dr. Kiss-Rigó László SzegedCsanádi Püspök teljesen váratlanul, minden fõiskolai tanári megbízásom megtartásával 2011. április 5-én kinevezett a szegedi Szent Gellért plébánia vezetõjének, és egyben megbízott az algyõi Szent Anna plébánia ellátásával is. Azok számára, akik nem ismernek, néhány adatot szeretnék közölni magamról: 1952-ben születtem. Hazai és római tanulmányaim után 1975-tõl 1993-ig kisegítõként mûködtem ezen a plébánián boldog emlékû Singer Ferenc templomépítõ plébános mellett. 1980-tól 2005-ig vezettem a Gál Ferenc Hittudományi Fõiskolán a Biblikus Tanszéket, jelenleg is ott tanítok. Tudományos és közéleti munkásságom: szerzõje vagyok 23 könyvnek és 70 tanulmánynak, 11 könyvet és 31 szakcikket fordítottam magyarra. 23 éve szervezem a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferenciát, amelyek anyaga 18 tanulmánykötetben jelent meg. Heti rendszerességgel publikálok a Hírvivõ (Szerbia) és a Keresztény Szó (Erdély) címû újságokban. A VTVben 7 éven keresztül vezettem a Lélektõl-lélekig címû mûsort. Plébánosi feladatomat most is ezen tevékenységek mellett fogom ellátni. Elõször is köszönöm Monsignore Dr. Laurinyecz Mihály plébános úrnak azt a 10 éven át tartó hangyaszorgalmú munkát, amellyel az egyházközséget továbbépítette és a cserkészetet felvirágoztatta. Megköszönöm a számtalan munkatársnak, hogy munkáját segítették és élõ közösséget hoztak létre. Ugyanezt a segítséget kérem továbbra is a magam jövendõ munkájához.

Hála Istennek, sokan szomorúak Misi atya távozása miatt, ami annak a jele, hogy jó és lelkiismeretes papot ismertek meg benne. Remélem, hogy munkámmal mindazt folytatni tudom, amit eddig õ jól csinált, és – Isten segítségével – tovább gyarapíthatom a Szent Gellért egyházközséget. Erre kötelez azoknak a papoknak a sora, akik itt mindig egymás munkájára építkeztek. Róluk rendszeresen megemlékezem imáimban. Név szerint Singer Ferenc plébánosról, aki a templom építõje, valamint 1966 és 1993 között az egyházközség vezetõje volt. Kovács Péter plébániai kormányzóról, aki 1993 januárjától augusztusáig vezette az egyházközséget. Dr. Kiss Imre egykori plébánosról, jelenlegi általános helynökrõl, aki 1993-tól 2000-ig irányította a plébánia híveit.

mélyíteni, eredeti küldetését megõrizni. Ez a küldetés sok munkatársunk elõtt ismert, és a következõképpen hangzik: „Isten akaratát keresve, a Szentlélek vezetésével, mi – a SzegedTarjánvárosi Egyházközség Képviselõtestülete – küldetésünknek tartjuk, hogy a plébánia vonzáskörzetébe tartozó hívõknek és nem hívõknek, akiket személyes példamutatásunkkal is megszólítunk, és akik minket megszólítanak, valamint a felnövekvõ nemzedéknek hirdessük és továbbadjuk Krisztus örömhírét; felkínáljuk mindenkinek a közösségünkhöz való tartozást, hogy ezáltal életük reményt és hitet kapjon.” Erre a feladatra kérem Isten áldását, a hívek és a munkatársak imáját és aktív gyakorlati segítségét. DR. BENYIK GYÖRGY

A katedra

Dr. Laurinyecz Mihály plébánosról és cserkészvezetõrõl, aki 2000 és 2011 között gondozta az egyházközséget. Dr. Liszkai Tamásról, aki 2002 szeptembere és decembere között mûködött ezen a plébánián. Kisegítõk voltak: jómagam (1975–1993), Dr. Balogh József (1990–2000) és † Dr. Lénárd György (1999–2007). Hála Istennek, egymás munkáját mindegyikõjük megbecsülte. Egyikük sem rontotta le az elõdje eredményeit, hanem továbbépítette. Ez a folyamatos közösségépítés engem is kötelez. Köszönöm mindazt, amit átvehetek másoktól, és szeretném a közösséget tovább növelni, hitét

Krisztus az, aki elfogadta az emberi halál teljes valóságát. Éppen ezért Õ az, aki az élet értelmezésének kérdésében alapvetõ fordulatot hozott. Megmutatta, hogy az élet valójában átmenet: nem csupán a halál mezsgyéjéig tart, hanem új életre vezet. Így lett a kereszt Isten és az ember igazságának legmagasabb tanítói székévé. Mindannyiunknak e katedra növendékeivé kell válnunk, akár rendes, akár rendkívüli hallgatóként. Akkor megértjük, hogy a Kereszt az új ember bölcsõje is. II. János Pál pápa

4


2010. ÁPRILIS

„...hálát adni a Gondviselésnek azért a 11 évért...” Fõtisztelendõ Plébános úr, kedves Misi atya! Igen, elõre leírtam, talán így könnyebb lesz elmondani. Mert nehéz, nagyon nehéz elköszönni Tõled. Még látunk, még itt vagy, de máris hiányzol. Mi perlekedünk: miért pont Te! És Te megadóan sorolod kit, miért nem lehet küldeni helyetted. A szenteléskor tett engedelmességi ígéreted példamutató megtartása és papi hivatásod szeretete nem engedte kimondani a „NEM”-et. Tudjuk, neked sem könnyû, de vállalod. Így nekünk sem marad más, mint hálát adni a Gondviselésnek azért a 11 évért, amíg köztünk hagyott, Neked pedig szívbõl megköszönni azt az odaadó munkát, amit ebben az egyházközségben végeztél. Köszönjük, hogy pap vagy a szó legszorosabb értelmében. Elénk élted a krisztusi életet, példát adtál a keresztényi közösség megvalósítására. Köszönjük, hogy mindegyikünkhöz megtaláltad a közös hangot, pedig igencsak sokfélék vagyunk. A kétéves gyerekkel ugyanúgy eljátszottál a Vadása tóban, mint ahogy tanult, diplomás híveddel komoly, mélyreható beszélgetéseket folytattál.

2000. augusztusa! 11 év, (csak egy személyes megjegyzés: Gabriella lányunknak akkor volt az esküvõje, ma 3 gyermekes édesanya) és mégis mintha ma lett volna. Akkor kezdtük a közösségi ház építését. Aggódtunk, hogy az új plébános majd hogyan lesz ebben segítségünkre. És Te az elsõ perctõl kezdve sajátodnak érezted, és mellénk álltál. Aztán segítettél megtölteni élettel. Igaz, nem mindig egyértelmû támogatásunkkal, ideköltöztetted a cserkészetet, sõt gyermekeinket, fiataljainkat is próbáltad beszervezni. Az idõ és a Gondviselés Téged igazolt. Be kellett látnunk, fiataljainknak nemcsak hasznos szabadidõ eltöltését, hanem – ami ennél sokkal fontosabb – megfelelõ fizikai és lelki tartást ad, hogy semmilyen körülmények között se érezzék magukat elveszettnek, hanem minden nehéznek látszó helyzetbõl találjanak kiutat. Köszönjük, hogy egyházközségünk hagyományait megtartottad és magadévá tetted. Köszönjük, hogy különbözõ csoportjainkat komolyan vetted, és – aki kérte – annak mindig rendelkezésére álltál. Köszönjük, hogy az ünnepeket széppé és felemelõvé tetted, és hogy a hétköznapi istentiszteletek is ünnepek lehettek számunkra. Köszönjük, hogy zarándokútjainkra elkísértél, így annak minden napja lelki feltöltõdés is lehetett. Köszönjük, hogy idõs és beteg testvéreinket lelkiekben erõsítetted, vigasztaltad. Köszönjük, hogy gyermekeink, fiataljaink fejlõdését szem elõtt tartottad. Akiket a szentmiséken játékos formában próbáltál az Isten szeretetre nevelni, fontosnak érezted praktikus dolgokra is megtanítani. (pl. tutajt, csónakot építeni, vagy éppen hosszában elvágott gyufaszállal tüzet gyújtani.) És még annyi mindent fel kellene sorolni, de inkább azt

mondom, köszönjük hogy – szó szerint értve – velünk voltál. Mi pedig, kedves testvérek, könnyes szemmel bár, de fogadjuk meg, hogy továbbra is összetartunk, segítjük, de legfõképp szeretjük egymást. Akkor nem volt hiábavaló Misi atya fáradozása, az általa elvetett mag jó földbe hullott. És ahogy Szent Pál írja a korintusiaknak: „...én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta... Isten szántóföldje vagytok .” Misi atya elmegy. Jön egy új plébános, aki majd öntözi ezt a magot, de hogy mennyire tudunk jó termést hozni, az az Isten mûve lesz. Ha szándékainkat az Istenszeretet vezérli, akkor meg lesz az esélye a bõ termésnek. Kedves Misi atya! Búcsúzóul kérünk, felejtsd el, ha megbántottunk, amikor nem fogadtuk meg szavaidat, vagy nem láttuk meg sokszor, hogy nem magadért, hanem Krisztusért és az Egyházért tettél, vagy kértél. Foglalj minket imáidba, ahogy mi is megígérjük, hogy új helyeden imáinkkal kísérünk. T. KIS LÁSZLÓ a képviselõ testület világi elnöke


2011. ÁPRILIS

Nagyböjti stációink A tarjánvárosi közösség húsvéti elõkészülete Az ide évben az Úr megengedte, hogy személyes próbatételek sorozatával készüljünk fel a legnagyobb keresztény ünnepre, Jézus kereszthalálának és feltámadásának húsvéti megünneplésére. Elõtörténetként említhetjük szeretett testvéreink sorozatos elvesztését: 2010. november 29-én FEKETÛ JÓZSI bácsit temettük, majd PÁRNÉ JULCSIKA tragikus balesete rázta meg a közvéleményt, õt január 13-án kísértük utolsó útjára, s a temetése elõtti napon HORVÁTH JÓZSI, hûséges akolitusunk tért meg nagy szenvedések után a Teremtõhöz. Január 22-i gyászmiséjén mindnyájan osztoztunk az árván maradt család megrendítõ mély gyászában. Március 18-án búcsúztunk el HUSZKÁNÉ MARIKA nénitõl, aki hosszú idõn át szolgált sekrestyésként templomunkban. Ilyen elõzmények után kezdõdött a Nagyböjt Tarjánvárosban. A RIGÓ JENÕ jezsuita atya által vezetett március 25-26-27-i lelkigyakorlat témája mindhárom napon a szenvedés volt, ezt jártuk körül alaposan és sokunk számára meglepõ és elgondolkoztató végkövetkeztetéssel. Az atya többször elismételt és kihangsúlyozott összefoglaló mondata kb. így hangzott: „Az ártatlanok szenvednek és a bûnösök áldásban részesülnek”. Nehéz volt ezt megérteni és gyarló emberi gondolkodásunkkal, „földi” igazságérzetünkkel elfogadni. Rigó atya a testvérgyilkos Káin történetére hivatkozott: „Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál. Eltávozott erre Káin az Úr színe elõl és bujdosóként lakott Nód földjén, Édentõl keletre.” (Ter 4,15-16) Nem nagyon értettem ezt a történetet, sokáig rágódtam rajta. Majd jött a nagyböjti elõkészület következõ stációja, a Cursillo lelki nap április 2-án.

Kövesdy Zsolt kunszentmártoni plébános atya és a vele érkezett, elkötelezett világi hívekbõl álló lelkes kis csapat pillanatok alatt testvéri közelségbe került velünk, résztvevõkkel. Az atya kitûnõ elõadókészséggel beszélt önismeretrõl, Isten-kapcsolatról, majd az isteni kegyelem megnyilvánulásairól, ezek felismerésének képességérõl. A csoport tagjainak tanúságtételei õszinteségük, hitelességük miatt megrendítõ erõvel hatottak, életük legmélyebb szenvedéseirõl szóltak olyan nyíltsággal, ami csak a legtisztább, legszorosabb emberi kapcsolatokban szokott elõfordulni. Ez a nyíltság a mi szíveink kemény burkát is sikeresen feltörte, s a kiscsoportos beszélgetésekben és fõként a közös rövid szentségimádás során, mi is alázatos szívvel vittük gyarló mivoltunkat az Úr színe elé. A Cursillo magyarázatként szolgált az elõzõ lelki gyakorlat mondanivalójához: az ártatlanok szenvedése egytõl-egyig lelki megtisztuláshoz, az Istenhez való közelebb kerüléshez vezetett. A megtért bûnösök pedig a megbocsátás kegyelmével részesültek áldásban. A Cursillo egyik elõadója, Ákos Ildi Isten megismerésének útját a tanulásban, elmélyülésben jelölte meg. Káin történetét is talán így lehet megérteni: az Úr Káint megjelölte, élni hagyta. De milyen élet az: a napvilágra került égbekiáltó bûn terhével élni; megvetetten, elhagyottan! A Cursillo befejezõ részében a Szentírásról és evangelizációs törekvéseinkrõl beszélgettünk, majd ismét szentségimádás formájában adtunk hálát Istennek a nap kegyelmeiért. Április 3., vasárnap a nagyböjti készület örömünnepe volt számunkra, kis elõrehozott virágvasár-

5 nap, amikor KOKAVECZ RITA keresztelõjét és katekumen testvérünk beavatási szertartásának következõ lépését, az imák átadását ünnepeltük közösen a délelõtti szentmisében. A jó Isten nagy-nagy ajándékaként újra találkozhattunk TABITÁval, a súlyos betegségébõl felgyógyult domonkos nõvérrel, akit kárpátaljai nyaralásunk során ismertünk meg. A gyógyulásáért elmondott sok-sok ima meghallgatásra talált, hozsánna, hozsánna... együtt lángolt érte a szívünk! Április 5. kedd: a legnehezebb stáció! Futótûzként terjedt el a hír: szeretett Misi atyánkat pár nap múlva Orosházára helyezi a püspök atya az ott váratlanul megüresedett plébániára. A keze alatt az elmúlt 11 évben kivirágzó közösség döbbenettel áll a megmásíthatatlan tény elõtt. Sírás, düh, elkeseredettség – ki-ki vérmérséklete szerint próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant. Az elszakadás pillanatában szembesülünk azzal, milyen értéket veszítünk. Gyászolunk, sajnáljuk Õt – mondjuk – és közben magunkat sajnáljuk. A biztos pontot, az iránytût, a lelki kapaszkodót. Mindenki sír, csak Õ mosolyog. Teszi, amit tennie kell, engedelmeskedik, ahogy szentelésekor megfogadta. Példát mutat alázatból, tiszteletbõl, szeretetbõl. És búcsúzó szavaival is tanít bennünket: „Nem elégedhetünk meg azzal, hogy élvezzük mások kegyelmi sugárzását. Valamennyiünknek azzá kell válnunk egymás számára: Isten Lelke közvetítõivé.” Vigasztaló intõ szavak. Mégis, most még a gyász erõsebb. Úgy érzem, most még Emmausz felé megyek... Uram! Adj olyan lelkipásztort nekünk, aki tisztaságban, hitelességben és szeretetben nyomába tud lépni! Hiszem, hogy így lesz. Istennél semmi sem lehetetlen... B-NÉ JUTKA

6


Kedves Misi atya! Mit köszönünk meg az elmúlt 11 évbõl? Hogy az idegenül fölém magasodó „betonerdõ mélyén” a Te irányításod alatt találhattam magamnak egy „kis falut”, a Tátra téri egyházközséget. Hogy azokkal az emberekkel, akikkel ugyanazt hittük, ugyanazért a célért akartunk tenni valamit: lehetõséget, bizalmat és támogatást kaptunk, hogy az álmainkat valóra váltsuk. Hogy mikor ebbe a templomba kezdtünk járogatni két kicsi gyerekkel, akik száma az évek során 4-re bõvült, õk is társaságra találhattak, kezdve a baba-mama klubbal. Még sok egyéb programmal és alkalommal folytathatnám a sort, amikre kinyitottad a közösségi házat. Köszönjük a cserkészcsapatot, hogy tud olyan vonzó lenni, hogy olyan természetességgel nõnek bele a gyerekeink, mintha ez lenne a kötelezõ haladási irány. Akiktõl fiatal lendülettel és a jövõbe vetett reménnyel telik meg a templom. Köszönöm, hogy szabad teret adtál a zenének, a minõségi munkához szükséges feltételeket, a próbahelyet, a lelki vezetést biztosítottad és Veled együtt is énekelhettünk passiót. Köszönöm, hogy nem sajnáltad az idõt, energiát, türelmet hogy elénk éld, milyen „mezítláb” és nyitott szívvel belemenni a teremtett világ közepébe. Köszönjük, hogy az egyik téli portyán a pocsolyába pottyant gyermekünknek a saját ruhádat adtad kölcsön, hogy ne fázzon meg. Köszönöm, hogy olyan bizalmat tudtál ébreszteni a gyerekekben, hogy az egyik ovis mise után az akkor még kicsi fiam tõled kért inni, holott én is ott álltam mellette. Köszönöm, hogy a megszokott kerékvágás lett sok családnak a vasárnap délelõtti 10-es mise, és utána a téren való szaladgálás, hógolyózás, gesztenyegyûjtés, fára mászás – melyik évszak éppen mit kínált. Köszönöm, hogy a világ végére is utánunk jöttél, ha hívtunk. Köszönöm, hogy amikor bajban voltunk, mellettünk álltál.

Köszönjük, hogy keretmesék, óévbúcsúztatók, farsangok stb. lelkes szereplõje és levezénylõje voltál. Köszönjük, hogy megbecsültél, megkülönböztetett figyelemmel tüntettél ki minden egyes hívedet. Köszönjük a józan és komoly útmutatást, a szelíd szigort, amivel kalauzolsz kicsiket és nagyobbakat az élet útvesztõiben. Hogy bölcs és elõre mutató, lelki fejlõdésre ösztönzõ megoldásokat kínálsz, ha néha nehéz is nekem ezeket megfogadni. Köszönjük az iskolába, óvodába szánt plébánosi ajánlásaidat, miközben Te is tanítója, nevelõje, lelki atyja voltál gyerekeinknek.

És végül fölidézném azt a régirégi zsombói nagyböjti lelkigyakorlatot, amikor még egyetemisták voltunk, kivittél minket a pusztába, hogy megtapasztaljuk ennek a helyzetnek (és saját lelkünknek?) csöndjét, magányát, elhagyatottságát, vadságát, mélységét és egyben Istenre és a másik emberre utaltságát. Amilyen feloldódás és megkönnyebbülés volt akkor az egyik tanyán élõ idõs néni duruzsoló tûzhelye mellett a forró teát együtt iszogatni, a célba jutás élményét együtt megélni, olyan szép; szeretetben, megbecsülésben és békességben teljes megérkezést kívánunk az idei Nagyböjt csontig ható pusztaságából egy új reményekkel ígéretes Feltámadásra. SÁRI CSALÁD

2010. ÁPRILIS

Kedves Misi atya!

A Töltésen Kívüli Közösség munkatársai és a magam nevében is szeretnék elköszönni Tõled. Köszönöm, hogy megajándékoztál bizalmaddal, és magad mellé hívtál világi munkatársnak. Jó volt együtt szolgálni veled. Szelíd szavaiddal, mindig segítõkész, példamutató magatartásoddal, bölcsen terelgettél minket a Jóisten útjain. Hálát adok a Gondviselõ Istennek azokért az évekért, amíg lelki vezetõm, lelki pásztorom voltál, és azért is, hogy munkatársad lehettem. A búcsú szentmiséden a könnyektõl csillogó szemek eszembe juttatták szeretett nagyanyám szavait, amit a szüleimnek mondott egy szomorkás vasárnapon. Miután férjhez mentem, messze idegenbe kerültem tõlük, ezért engem, a lányukat siratták. Hiányoztam nekik. Ezt látva, a drága mama a következõket mondta nekik: Élõt nem szabad siratni! Engedjétek el õt, hogy szabad legyen a lelke, mert addig, amíg szomorkodtok miatta, nem tud teljes életet élni, boldog lenni. Kedves Misi atya, ezzel a mindenkinek szóló üzenettel búcsúzom és megköszönök mindent, amit értünk tettél imában, szóban és cselekedeteiddel. IGEN, hiányozni fogsz nekünk, de mindennapi imáinkban fogunk hordozni és mindig szeretettel, derûs szívvel gondolunk majd Rád. Áldjon meg a jó Isten minden kegyelmével, új plébániai közösségedben. FERENCNÉ, TERIKE

Törvény Ki keresztet hordott mindenkiért: A földön igazságot nem ígért! A földön a föld törvényét keresd, A földön egy a törvény: a kereszt! Kinek keresztje föl az égig ért: Az égben igazságot nem ígért. Az égben ítél égi Szerelem: Az égi egy-törvény: a kegyelem. Berda Mária

2011. ÁPRILIS

Te Deum Némán zokogott a templom... Van, amikor nem a gyengeség jele a sírás, hanem a szereteté, a féltésé, az elvesztett utáni fájdalomé. Misi atya búcsúzott tõlünk. Jól mondta utóda; „maguknak ilyen papuk nem volt, és nem is lesz soha többé”. Munkája, példája, tanításai egy életre belénk, gyermekeinkbe, unokáinkba vésõdtek. Lassan lefejtegette hitünkrõl a fölösleges sallangot, reális gondolkodásra, önzetlen szeretetre és munkára, játszani tudásra, bátorságra, nyitottságra, két lábbal a földön állásra, Istenben való mély bizalomra tanított bennünket. Magyarázta az Írást, példákat állított elénk. Ebben a panelhangyabolyban, és az azt körülölelõ családi házakban, de Szegeden, Algyõn, és a környéken is sok-sok ember kapott Tõle pozitív megerõsítést. Isten áldja meg érte! A napokban olvastam Reményik Sándor egy gyönyörû költeményét: Akarom címmel, Õ jutott eszembe (olvassátok el!) – és az Õ hangján „hallom” ahányszor olvasom Sík Sándor verses imáját is: Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért. Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyûjtöttem másnapra valót, hála legyen. Hogy mindig jutott két garasom adni, és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen. Hogy értenem adatott másokat, és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen. Hogy a sírókkal sírni jól esett, és nem nevettem minden nevetõvel, hála legyen. Hogy megmutattál mindent, ami szép és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.


7

Hogy boldoggá tett minden, ami szép, és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen. Hogy sohasem féltem a szeretettõl és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen. Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen. Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen. Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen. Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását, és futva futhatok az Érkezõ elé, s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért, hála legyen! Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! és ma is kiálthatom: úgy legyen! és holnap és holnapután és azután is akarom énekelni: úgy legyen! – hála legyen, Uram! hála legyen! Mi is azt mondjuk: Hála legyen Uram! – Érte U.i.: Kérünk szépen, nagyon vigyázz Rá! LAKÓNÉ MARIKA

Soha nem feledem... azt a 2005 november végi napot, amikor elõször léptem be a plébánia kapuján. A 70-es években fiatal asszony voltam, amikor a Tátra téri templom épült, de csak a környékre költözésem után éreztem késztetést arra, hogy megkeressem. E tervem megvalósítását egyre sürgetõbbé tette a harang kedves, szelíd, hívó hangja, amit minden nap hallottam. Délelõtt lévén ugyan zárva volt a templom, de az irodában munkatársaid, egy csetlõbotló keresõ embert mégis olyan szeretettel fogadtak, ami számomra maga volt a csoda. Meghallhattad beszélgetésünket (hangos beszédû ember lévén ez nem csoda). Te is bekapcsolódtál beszélgetésünkbe és oly szeretettel mutattad meg Mártival a templomot, ami engem nagyon megfogott, csak annyit tudtam mondani: – Ez a templom olyan egyszerû, mégis nagyon szép, olyan jézusi (bár akkor még nem sok ismeretem volt Jézusról, mégis ezt éreztem). – Azóta a plébániai közösség egyik tagja vagyok én is, szép feladatokat kaptam, hálás vagyok ezekért a szolgálatokért. Keresõ lelkem azóta megtalálta az Istenhez vezetõ utat – köszönet érte –, melyet általad mutatott meg nekem az Úr.

8


– Életutad etalon, maga a tökéletes példa. – Áldom az Urat, hogy ilyen lelkivezetõt küldött nekem. Kérem a jó Istent, áldjon meg Téged és sok-sok kegyelmet adjon Neked! KIS ILONA

Arra a kérdésre, hogy mit jelentett számomra Misi Atya, nagyon nehezen tudok röviden és tömören válaszolni! Gondolom így vagyunk ezzel mindannyian! ...Sokat, nagyon sokat és most is legalább ennyit,... ha nem többet! Habár pici korom óta az oltár mellett „nyüzsögtem” és nagyon korán kezdtem templomban zenélni, igazán Misi atya mellett nõttem fel! Legalábbis ami a kántori szolgálatot illeti. 10 éve kerültem a plébániára, mint zenei munkatárs – nem sokkal azután, hogy Õt is idehelyezték. Õ tudott minden hisztimrõl, könnyemrõl, jó szándékomról vagy idétlenségemrõl. Akkor is, amikor én még ezekrõl nem. Mindig csendben, szelíden kivárt. Hagyta, hogy „kiforrja magát bennem Krisztus”. Nem tolakodott, nem mondta meg a tutit. De mindig érezte, hogy épp mivel segít elõbbre az Úton, legyenek azok saját életem gondjai vagy épp a templomi közösségé. Az Õ jósága erõt adott mindig a folytatáshoz. Mert benne Jézus Krisztus él! Mindig úgy tudtam eljönni Tõle, hogy elcsendesedtem és „indultam” tovább. Nem tudok búcsúzni és nem is szeretnék! Nem tudok most múlt idõben beszélni! Amit eddig jelentett számomra az Õ személye, a Benne lakó Lélek, az számomra egyben felelõsség is!!! Krisztussal tovább élni. Õáltala, Õvele és Õbenne. Ahogy a búcsúzó szavaiban említette: mindenkiben ott él Isten Lelke, ezt vegyük

észre – számomra ez most kötelezettség! Misi Atya példa számomra sok mindenben. A Krisztus Ügye melletti bátor – és nem meghunyászkodó – kiállásban. Akkor is, ha az árral szemben kell úszni!!! Példa a béketeremtésben. A szentmisék, szertartások liturgiájának komolyan vételében. Imádságban... mindenben. Köszönöm, amit a családomért, gyerekeimért tettél – és innen személyesebb hangra váltok! Köszönöm minden figyelmességedet velük szemben! Nagyon hálás vagyok mindezért! Gyermekeim a Neked küldött rajzaikkal maguk is megfogalmazták „hitvallásukat”. Beni a „cserkésztisztelgéssel” ;-), Gergõ pedig azzal a folyó felett átívelõ híddal, amely fölött ragyog a Nap. S a zöldellõ fákkal... Isten fénye fölöttünk ragyog, új rügyeket érlel és a Krisztusban hívõket nem elválasztja, hanem összekapcsolja! Sajnos bennem még nem forrta ki magát Krisztus, de tovább szeretnék haladni az együtt járt úton – Isten segítségével és a Te példáddal! Szeretettel a további közös munka biztos tudatában!;-) T. CSEH ERIKA

Ahogy elkezdtem írni arról, hogy mit kaptam Tõled, Misi atya, rájöttem: annyi-annyi jó története van mindannyiunknak, hogy nincs az az oldalszám, ami elbírná. Ezt bizonyítja az is, hogy a Veled való közös ebédeken is mindig tudtunk új vicces és emlékezetes közös emléket mesélni a szüleinknek. Ha valaki megkérdezi, honnan ismerlek, elõször azt mondom, a hittantanárom vagy, s ha az-

2010. ÁPRILIS

nap éppen kicsit bátrabb vagyok, talán azt is ki merem mondani, hogy Lelki vezetõmnek tartalak, hiszen 10 éven keresztül egyengetted hitéletem keresõ és igencsak kíváncsi útjait. Mi mindent tettél, ki vagy számunkra? Kulcsszavakban, hiszen már ezek is elmondják a lényeget: megmutattad, hogy mi az Egyház, hogy hogyan kell élõ kapcsolatban élnünk vele, és a tanítását a világba vinni, fiatalosan, temperamentumosan, lelkesen. Türelmes hitoktatónk – több tucat kamasz kérdéseinek szorgos megválaszolója. Kirándulásokon, zarándoklaton, sporteseményeken, városi ökumenikus imaalkalmakon mindig jelen lévõ, a közösségbe teljesen beépülõ pap. Egyetemi oktató, az a pap, akinek nem félek föltenni kérdéseimet. Bármelyik pillanatban kész vagy mélyre menni, és a legalapvetõbb hitkérdésekben is megerõsíteni, de ezt nem fölényesen teszed, hanem alázattal. Az építõpap: családot, közösségi házat, cserkészcsapatból igazi közösséget formáltál, misszionálási lehetõségeket kerestél Tarjánban, a Karitász által. Mint keresztény fiatalt, társadalmi és egyéni felelõsségvállalásra, kitartásra, egyházi aktivitásra, és a passzivitás minden formájának elkerülésére tanítottál minket. Köszönöm Neked a személyes kapcsolatot: hogy mindig jelen voltál a közösségben, és mindig volt idõd ránk. Látogattad a betegeket, a családokat. Emlékszem, egyszer huzamosabb ideig beteg voltál. Mi, a hittancsoportod még nem nagyon értettük, hogy miért nem Te tartod a hittanos alkalmakat. Norbi óráival természetesen nem volt semmi baj, sõt, hálásak lehetünk Neki, hogy addig is volt hittan, de mégis ki-ki szöktünk mindenféle ürüggyel, hogy bemehessünk Hozzád. Aztán mikor már majdnem mind ott voltunk bent a nappalidban megköszönted Norbi munkáját, és mondtad, hogy Te folytatod. És úgy is lett. Hogy mit csináltunk akkor hittanon? Puzzle-öztünk. Jó sokat! (: Azt tetted akkor is, amire nekünk, a mai kor fiataljainak szükségünk van: nem csak beszélsz Istenrõl, hanem adod is

A Szõlõfürt melléklete 2011. Április

Csaba testvér gondolatai szerelemrõl, házasságról, családról Az õszinte szerelem egy csodálatos spirálba torkollik, ahol a férj és a feleség kölcsönös jóságukkal, figyelmességeikkel ki tudják hozni egymásból a legszebb, legdrágább értékeket, melyekrõl õk maguk sem tudtak, melyek mindkettõjüket reménnyel, a továbblépés vágyával töltik el, és ez õket boldoggá teszi. Sajnos ennek a spirálnak a fordítottja is lehetséges, a gyûlölködés, a kölcsönös vádaskodás örvénye, amely a pusztulásba, a pokolba torkollik. Mindenkinek tudnia kell, hogy a legdrágább kincseinket, hitünket, reményünket, hûségünket, emberségünket törékeny cserépedényben õrizzük. Óvatosan kell járnunk életünk útján, hogy szerelmünket a mindennapokban is megõrizzük. A szerelem olyan, mint egy virág. Nem elég megszerezni az értékes magot, jó földbe kell ültetni, naponta gondozni kell: idõt szánni egymásra, közös programokat szervezni, nyitottnak és kíváncsinak lenni arra, mi foglalkoztatja a másikat. A férfinak nem szabad abbahagyni az udvarlást, a nõnek nem szabad sutba dobni kedves mosolyát, hanem újra és újra vágyakozni kell azután, amit már megszereztek. A világunk le van locsolva egy ecetes, savanyú kulimásszal. Ma az a divat, hogy mindig, mindenért nyafogni kell, semmi sem elég jó, depisek vagyunk, és ha két ember találkozik, szinte csak a gondokról beszélnek. A férfiaknak már-már szégyen, ha szépen beszélnek az anyósukról, a családjukról, ha dicsérik a feleségüket. Úgy tûnik, hogy ma csak a bajainkról illik beszélni. Azt mondom, hogy ezt a mártást mosogassuk le magunkról, ne hagyjuk, hogy a mi életünket is összekenje. Annyi szép dolgot tudunk meglátni egymásban, ha kinyitjuk a szemünket, ha nem csak a rosszra figyelünk. (Forrás: Böjte Csaba: Iránytû a végtelenhez)

GYEREKSZÁJ Misi atya, Te nagyon barátságos voltál hozzám és a családomhoz. A Te jóságod mindenkibe szeretetet áraszt. Köszönöm, hogy megtanítod nekem a kereszténységet! H _ _ _ _ _ h K_ _ _ a Misi atya, köszönöm, hogy a szentgyónáson megvilágosítottad az elmémet. Köszönöm, hogy felkészítettél az elsõ áldozásomra. Köszönöm, hogy az oltárnál segíthettem és szolgálhattam Neked és az Úrnak. Köszönöm, hogy minden évben felszentelted a házunkat. Köszönöm, hogy szépen megrendezted, megtartottad Apukám búcsúztatóját. Köszönöm, hogy Apának feladtad a betegek kenetét. Köszönök mindent, amivel segítetted a családunkat és engem. Hiányozni fogsz nekünk. Sokat fogok imádkozni érted. Sok szeretettel egy plébániai hittanos: H _ _ _ _ _ h K_ _ _ _ _ n (folytatás a következõ oldalon)

A Szõlõfürt Családi Melléklete

2011. Április

Misi atya mindig nagyon kedves volt hozzám. Amikor elõször gyóntam, nagyon sok bûnöm volt, egyik rosszabb a másiknál, de Misi atyát nem érdekelte. Figyelmesen hallgatta, és mikor befejeztem, jó tanácsokkal látott el és vigasztaló szavakat mondott. Misi atya – szerintem – a legkedvesebb pap, akivel valaha találkoztam. P____rÁ__m Nekem nagyon sok jó élményem volt Misi atyával. Például amikor elsõáldozó voltam és felkészítõkre jártam, ott is nagyon sok érdekes dolgot mondott. Volt, amikor szinte sugárzott a boldogságtól és ezt a boldogságot továbbadta tíz meg tíz embernek. Ó _ _ _ i K_ _ _ a Misi atyát meghívtuk, hogy megszentelje a házunkat. Amikor eljött, elõször egy picit beszélgettünk, utána jött a házszentelés. Körbementünk a házban és mindegyik szobát megszentelte. Aztán megint beszélgettünk egy picit, míg az ebéd el nem készült. Ebéd után játszottunk egy pálcikás játékot, aztán hazament. Nagyon sajnálom, hogy elmegy. Nagyon fog hiányozni. T______iR____a

C

S A L Á D I

F

O T Ó I N K

Élelmiszer-gyûjtés a családoknak Örömmel adunk hírt az utóbbi hetekben meghirdetett húsvéti élelmiszer-gyûjtés eredményérõl. A templomba járó kedves hívek 146 kg tartós élelmiszert (cukor, olaj, konzervek, édesség stb.) hoztak be a szegény sorsú családok megsegítésére. Két adományozó készpénzzel segítette az akciót, amibõl még étolajat vásároltunk. A Karitász Központ 110 kg száraz tésztával és 30 kg mosóporral gazdagította az adományt. A karitász csoport 44 családnak készített csomagot, amit a közeli napokban eljuttatunk nekik. Hálás köszönetet mondunk a jó szívvel adott adományokért, mellyel megörvendeztettük az ünnep elõtt a környezetünkben élõ embertársainkat. Áldott ünnepeket kíván: a plébánia karitász csoportja.

A Szõlõfürt melléklete 2011. Húsvét

Köszöntjük az Édesanyákat!

Móra Ferenc: Anyának

Egy iskolás kisfiú az iskolába vezetõ úton és az iskolában is, a bal kezét állandóan összeszorította. Akkor is Álmomban az éjszaka összeszorította, amikor felelt, és ha aranykertben jártam. írnia kellett, akkor a jobb kezével írt, Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. de a bal kezét akkor is összeszorította. Aranyrigó énekét Egy napon a tanítónõ, már csak azért a szívembe zártam. is, hogy a kíváncsi tanulóknak is eleget Ahány levél lengedez tegyen, tudni akarta, miért van zárva szélringatta ágon, a fiú keze. A fiú nem akarta Ahány harmatcsepp ragyog megmondani. Végül is engedett és fûszálon, virágon, elárulta a titkot: Édesanyám fejedre “Amikor reggel az iskolába indulok, annyi áldás szálljon. anyukám mindig csókot nyom a bal kezembe és becsukja: - Fiacskám, tartsd jól zárva a kezedet, ott van édesanyád csókja. Ezért van állandóan zárva a kezem: ott van benne anyám csókja.” (Bruno Ferrero)

Rejtvény

A kiemelt sorban annak a napnak a neve van elrejtve, amikor Jézus diadalmasan bevonul Jeruzsálembe és a nép ünnepli.

1. Jézus gyûjtötte maga köré õket 2. Jézus is ennek a népnek a tagja volt 3. Fejedelem Jézus halálának idején 4. Uralkodó, koronázni szokták 5. Jézus neve, aki eljött közénk, hogy magára vegye a bûneinket 6. Ószövetségi király, Jézus õse 7. Beszélgetés Istennel 8. Ezzel árulta el Júdás Jézust 9. Mosta kezeit, de a keresztre küldte Jézust 10. Jézus kérte, hogy ne az övé teljesüljön, hanem az Atyáé 11. Jelentése: szabadíts meg, kérünk - Jézusnak mondták jeruzsálemi bevonulásakor 12. Megszólalásáig háromszor tagadta meg Péter Jézust 13. Kaifás és Annás is ez volt

A Szõlõfürt melléklete

Mesesarok MINT

2011. Húsvét

EGY TÜKÖRBEN

Bruno Ferrero meséje Az uralkodó magához hívatta egyik alattvalóját, aki kegyetlenségérõl és fösvénységérõl volt ismert. A birodalomban mindenki félt tõle. Az uralkodó megparancsolta neki: - Van egy óhajom. Indulj el, és a nagyvilágban keress nekem egy embert, aki valójában jónak számít. - Igenis fenség - hangzott a válasz. Sok ember találkozott és beszélt. Elég hosszú idõ elteltével visszatért urához és ezt mondta: - Uram! Úgy tettem, amint megparancsoltad. Bejártam a fél birodalmat, hogy rátaláljak egy jó emberre. Lehetetlen találni egyet is. Mindenki önzõ és rosszindulatú. Errefelé nem lehet olyan embert találni, aki neked is tetszene.

Az uralkodó megköszönte fáradozását és haza küldte. Hívatott egy másik alattvalót, akit jóságáért és nagylelkûségéért szerettek beosztottjai. Õ is megkapta a parancsot: - Barátom, ide figyelj! Az az óhajom, hogy indulj el és nézz szét, találsz-e valahol egy valóban rossz embert. Õ is elindult. Hosszú útján találkozott sok emberrel és beszélt velük. Több hónap távollét után õ is visszatért az uralkodó palotájába és jelentést tett. - Uram, nem sikerült. Vannak könnyelmû emberek, akik elrontották életüket, de sehol nem találtam egy igazán rossz embert. Szívében mindegyik jó maradt a sok bukás ellenére.

Locsolóvers Gyönyörû a tavasz, mosolyog az élet, Áldásokat mutat az arany kikelet. Föltámadt a Jézus, mondják az írások, Vízöntõ hétfõre buzognak források.

Vezesd a nyuszit a tojásos kosárhoz!

“Az Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta.” Ótott Róza rajza.

2011. ÁPRILIS

és megéled Õt. Ha megkérdezzük Tõled, hogy nem vagy-e fáradt, – egy ideje direkt figyelem (: – sosem válaszolod azt, hogy „igen, most végre hagyjatok pihenni!” Legkimerültebb alkalmakkor is annyit mondasz, hogy „Annyira nem.” Köszönjük ezt a lendületet! És ha még belefér, szeretnék elmesélni egy személyes tapasztalatot, amit talán Misi atya, Neked sem mondtam. Életemben elõször egy vasárnap esti hittanon fogalmazódott meg bennem, hogy miért akarok mentõs lenni. Addig csak éreztem, hogy „igen, érzem, hogy ez az utam, ezt akarom!”, de bérmálkozásra készülve beszélgettünk a szent kiválasztásáról. Már majdnem mindenki tudta, hogy kit választ, de én még mindig tanácstalan voltam. A következõ heti keresztútra készülve beosztottuk a stációkat, én a VI-at kaptam: Veronika kendõt nyújt Jézusnak. És az elmélkedést olvasva értettem meg, hogy úgy akarok élni, mint Veronika: akkor és ott egyé válni az emberekkel, ahogy és amikor szükségük van rá. Adni Nekik Istent, aztán továbbmenni, és másnak is Õt adni, s nem meghátrálni. Az elmúlt két hétben újra megerõsítettél ebben a hitben. A Jóisten adja meg Neked és nekünk is a hitet és az erõt, hogy továbbra is Õt adjuk ott, ahol ezt kéri tõlünk. Küldetésed Neked is van, mint lelkipásztor, és nekünk is, mint hívõ, hogy a jó pap ne a pusztába kiáltó hang legyen, hanem a víz, melyet Isten ad a befogadó gyümölcsöknek. Mindig támogattál, hogy forgassam lelkesen a Bibliát, így egy részletével „engedlek Utadra”: „Marasztalták, hogy ne hagyja ott õket. De õ azt felelte: »Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.«” (Lk 4,42-43) MARTA GIULIA VERONICA VENTOSA


„Viseljétek el egymást szeretettel.” (Ef 4,2)

A köszönet szavai fontosak. Most így csokorba gyûjtve rádöbbenek, hogy mennyi minden jó is történt velünk, mennyi nehéz napon kellett helyt állni. Ez mind közös élmény, ami mögöttünk van, ebbõl kell táplálkoznunk és tovább növekednünk. Közösségként és egyenként is! Misi atyától prédikációiban, a képviselõtestület gyûlésein, a munka megbeszéléseken vagy a négyszemközti lelki beszélgetéseken számtalanszor kaptam tanácsot, „házi feladatot”, biztató szót. Amikor egy komoly, megkönnyebbülést hozó beszélgetés után köszönetet mondtam neki, mosolyogva ennyi volt a válasz: „szeretettel!”. És valóban nem csak útmutatást, lelki vezetést, penitenciát kaptam, hanem szeretetet is. Nagyon fontosnak tartotta közösségünk összekovácsolását, ezért kérte, hogy látogassuk egymást otthonainkban, és õ is szívesen betért mindenkihez. Nekem nagy élmény volt, hogy az új lakásomban a házszentelõkor a Gyertyaláng csoporttal együtt vendégül láthattam. Megéreztem ekkor, hogy Istent vezette be a hajlékomba. A karitász csoport munkáját is mindig figyelemmel kísérte. A szegény sorsú családok különösen fontosak voltak számára, ezért is próbál-

9 tunk családos kirándulásokat megvalósítani, amelyeken Misi atya is részt vett. Nem sajnálva az idõt és a fáradtságot, együtt játszott a gyerekekkel, szülõkkel. Egyik nyáron pl. a csaknem 30 fõs csapatot megcsónakáztatta a Tiszán, dinnyét vett nekik, amit a kánikulai napon behûtve „tálalt”. Tanítgatott a kommunikációra is, ami igen fontos akár a családban, a munkahelyen vagy a plébánián. Elõször furcsa volt találkozásokkor az elsõ kérdése: „Helyzet?”. Ez azonnal beindította a beszélgetést, erre nem lehet sablonosan „Köszönöm jól”-t válaszolni. Egyben egy oldott párbeszéd stílus alakulhatott ki közöttünk. Lelkesítõ volt az, ahogy a plébániai családról vélekedett. Legyen olyan ez a nagy család, amelynek egyformán tagja a „vásott kölyök” és a „mintagyerek”, a jóságos „mama” és a kritikus „nagybácsi”, a megfáradt „kétkezi munkás” és a nagy tudású „professzor”. Mindenkinek van helye egy jó közösségben, el kell bírja a nehéz embereket is. Élõvé kell válnia a Szentírás szavainak: „Viseljétek el egymást szeretettel.” Köszönettel tartozom a Jóistennek, hogy ilyen hosszú ideig együtt munkálkodhattunk. Bízom benne, hogy tovább tudjuk folytatni nélküle is, hogy bebizonyosodjon, nem hiába telt el ez a több mint 10 év. MAJA

Kedves Misi atya! Szeretném megköszönni... azt, amit nem tudok megfogalmazni. Talán a legegyszerûbb, ha azt írom: Téged! Mert Te olyan sok mindent adtál nekem/nekünk, de úgy gondolom, nem csak az erkölcsi/anyagi támogatás fog hiányozni, hanem Te magad.

10


Bármely kapcsolatunkra emlékezem, legyen az munka, kötelességteljesítés vagy kikapcsolódás – a megbízható társtól kell most búcsút vennem/vennünk. Attól, akivel osztozhattunk életünk minden örömében és bajában. Ma este már nem vagy itt, üres a lakás... A plébánia meghitt csendje most egészen más. Itt nem a szerénység és tapintatosság miatti némaság honol, hanem a bántóan kongó üresség. Teljesen érezni lehet a hiányt. A biztos pont, mely támaszt, lelki vigaszt, biztatást, derût és szeretetet árasztott, ma már máshol van. Mint egy virágba borult évtizedes fa, melyet hirtelen tövestül kiástak és elvittek a kertbõl... Egyben azonban biztos vagyok: akárhová is jut személyeden keresztül Jézus, mindig sugárfénye lesz a Rád bízottaknak. Szívbõl kívánom, hogy lényeden át ezt az õszinte, önzetlen és feltétlen szeretetet másokkal is megéreztesd, s ezáltal Te magad is erõt nyerj Krisztustól! Isten áldjon és segítsen új helyeden is, Misi atya! NORBI

„Mert az Úr, a te Istened minden termésedben, s kezed minden munkájában megáld, légy hát valóban boldog.” (MTörv 16,15)

Bérmamácska huncut mosolyával néz rám a B. Jutkától kapott képrõl és hallom a hangját: „Be a hasat, ki a mellet, gyáva ember, aki nem mer!” Hát ismét megpróbálom legyõzni gyávaságom (bizonytalanságom), hogy nyilvánosan megvalljam, mit is adott az elmúlt 11 év nekem.

2010. ÁPRILIS

A „csonka családban” nevelgetett saját termés osztálypapját karnyújtásnyira? A gálosfai családi nyaralás életre szóló M. Jutka, MiMargitunk, Ari kapcsolatainkat? Az elsõ toborzásra készülés filmvágását, csapatzászló tervezését? A keresztény nagykorúság szentségét 2 nappal a mûtét elõtt? Szent Mónika tiszteletét? Telkibányát és Kassát Rákóczi sírjánál énekelt Himnusszal? Péliföldszentkereszt Keresztútját a Gyertyaláng tagjaival? Rómát poros köveivel, a Szentlépcsõ végigimádkozásával, Assisiben Szent Ferenc keresztjét? A velemi silentiot? A Feltámadási Kereszt éveken át hordozását? Egy napfelkelte CD-t a Szigetrõl, ahova soha nem jutottam el? Egy pünkösdszombati szembetalálkozást Csíksomlyón? Zsolti testvérrel, és Icuval itthon, a TV elõtt követett csíksomlyói szentmisét? Családlátogatásokat és nem ketten megült családi ünnepeket? Gyertyalángos elmélkedéseket? A megtiszteltetést felolvasóként Saci Húsvét vigíliája bérmálkozásán és Pár Zoli gyászmiséjén? A megértést, hogy félelem, szeretet és fájdalom van ott, ahol a felületes szemlélõdõ sértõdöttséget lát? A bizalmat, hogy õszinte a „teljes szívembõl... és erõsen fogadom...”? Igen. Nekem ezt mind ajándékba adta az elmúlt 11 év. Mit ad a nekem következõ? Bizalmat egy tiszta lapú fehér könyvben, melyben láthatatlanul ott húzódik meg szerényen a mindent betöltõ tanítás szelleme. Mit ígér Neked a következõ idõszak hivatásodban? Egy tiszta lapú fehér könyvet, melyben láthatatlanul ott húzódik meg szerényen a mindent betöltõ tanítás szelleme. És egy földi zarándokútját járó igaz közösséget, akik egy hozzám hasonlóan feltett kérdéssorra velem is egységben tiszta szívvel válaszolhatják majd: igen, ezt mind-mind ajándékba kaptam. Isten áldja annak múltbéli és eljövendõ munkáját, aki megtanított ezt az igent is kimondani. nagynega

Áldás Áldott legyen a szív, mely hordozott, és áldott legyen a kéz, mely felnevelt. Legyen áldott eddigi utad, és áldott legyen egész életed! Legyen áldott benned a fény, hogy másoknak is fénye lehess, Legyen áldott a Nap sugara és melegítse fel szívedet, Hogy lehess meleget osztó forrás a Szeretetre szomjazóknak, És legyen áldott támasz karod a segítségre szorulóknak! Legyen áldott gyógyír szavad minden Hozzád fordulónak, Legyen áldást hozó kezed azoknak, akik Rád bízatottak... Áldott legyen a mosolyod, légy vigasz a szenvedõknek, Légy Te áldott találkozás, minden Téged keresõnek! Végül legyen immár áldott minden hibád, bûnöd, vétked, Hiszen Aki megbocsátja, végtelenül szeret Téged! Õrizzen hát ez az áldás örömödben, bánatodban, Fájdalomban, szenvedésben, bûnök közti kísértésben. Õrizze meg kedvességed, õrizze meg tisztaságod, Õrizzen meg önmagadnak és a Téged szeretõknek! (ír imádság)

2011. ÁPRILIS


11

DR. LAURINYECZ MIHÁLY ATYA ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA A SZÁMOK TÜKRÉBEN 1965. január 25-én született Kondoroson. 1988-ban szentelték pappá. 2000. augusztus 14-én nevezték ki a Szeged-Tarjánvárosi R. K. Plébániára plébánosnak. 2006-ban doktorált teológia és patrisztika témakörben. 2002-tõl 2009. december 14-ig morálist tanított a szegedi Hittudományi Fõiskolán. Több értékes dolgozata jelent meg tudományos folyóiratokban, számos helyre hívták tudományos ismeretterjesztõ elõadások megtartására. Kanonok, az Egyházi Bíróság kinevezett bírája. Mindezek mellett két plébániát (Szeged-Tarjánváros és Algyõ) látott el 2011. április 13-ig, tiszta, mély hittel, önfeláldozó szeretettel. Munkásságának számszerû eredménye a Szeged-Tarjánvárosban eltöltött csaknem 11 év alatt: 489 gyermeket és felnõttet részesített a keresztség szentségében. 230 fiatal volt elsõáldozó, 112 pedig bérmálkozó a keze alatt. 227 esküvõre készülõ fiatal pár jegyesoktatásában vett részt. Folyamatosan végezte a plébánia betegeinek házi lelkigondozását és minden esetben, minden más teendõt megelõzve, a haldoklók soron kívüli szentségi ellátását.

Betegek kenetében az elmúlt 10 évben több, mint 400 fõt részesített. A katekumenek másfél éves felkészítését legtöbb esetben személyesen végezte. Cserkészcsapatot szervezett, vezetett; létszámuk jelenleg 77 fõ. 10 cserkésztábor és számtalan cserkészportya, csónak-kirándulás volt ittléte alatt. 11 családi nyaralás illetve zarándokút vezetõje volt, alkalmanként 3550 fõ részvételével. Eltávozásakor 13 mûködõ munkacsoport, 3 családcsoport és 3 imacsoport hiányolja szeretetteljes irányító tevékenységét, de bármikor számíthatott támogatására a Nyugdíjas

Klub, a Baba-mama klub és a Lumen együttes is. 5 hitoktatójával közösen évente kb. 300 gyermeket részesítettek hitoktatásban, õ maga személyesen két középiskolás korú hittancsoport oktatója volt. Az Egyház megújulása érdekében is folyamatosan munkálkodik: Több éves munkát fektetett az ú.n. Zsinati Kör helyzetfelmérõ tevékenységébe. Aktív szervezõje volt az Egyházmegyei Lelkipásztori Napoknak. Rendszeres résztvevõje az Ökumenikus Lelkészkör találkozóinak Megálmodója és szervezõje a Töltésen Kívüli Közösségek (T.K.K.) egymást támogató munkájának. A Cor Unum levelezõ lista elindítója és gondozója. A Pasztorális Helynökség „Megújulva megújítani” programjának egyik szervezõje, mozgatója. Távozása szavakkal nehezen kifejezhetõ hiányérzetet okoz mindazoknak, akik eddig lelki kisugárzásának közelében élhettek. Hála és köszönet Neked, Misi atya az együtt töltött évek minden ajándékáért! A jó Isten adjon erõt és fõként egészséget ahhoz, hogy új feladataidat is sikerre vihessed az Õ dicsõségére!

12


Az Élet Igéje

2011. ÁPRILIS

2011. április

„Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!” (Mk 14,36) Jézus az Olajfák hegyén volt, a Getszemáni kertben. Elérkezett a várva-várt óra, egész életének kulcspillanata. Földre borult, és bensõséges bizalommal atyjának nevezve Istent, hozzá fohászkodott, hogy ne kelljen „kiinnia a kelyhet”, vagyis szenvednie és meghalnia. Azt kérte, hogy múljon el ez az óra, aztán mégis teljesen az Õ akaratára hagyatkozott: „Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!” Jézus tudta, hogy szenvedése nem a véletlen mûve, és nem egyszerûen emberi döntések következménye, hanem Isten terve. Az emberek ítélik el és utasítják õt vissza, de a „kehely” Isten kezébõl származik. Jézus azt tanítja, hogy az Atyának mindnyájunkról van egy szeretetterve, hogy személyes szeretettel szeret, és ha hiszünk a szeretetében, és válaszolunk rá – ez ugyanis a feltétel –, akkor Õ mindent a javunkra fordít. Jézus életében semmi nem történt véletlenül, még a szenvedés, még a halál sem. Ezt követte a feltámadása, amit ebben a hónapban ünneplünk. A feltámadt Jézus példájának kell fénylenie a mi életünkben is. Mindent, ami bekövetkezik, ami történik, vagy ami körülvesz bennünket, ami fájdalommal tölt el, úgy kell látnunk, mint a szeretõ Isten akaratát, vagy mint amit Õ megenged, mert azzal is szeret bennünket. Így minden értelmet nyer. Felfedezzük, hogy minden végtelenül hasznos: az is, ami érthetetlennek, ami képtelenségnek tûnik az adott pillanatban, sõt az is, ami olyan halálos aggodalommal tölt el, mint amit Jézus élt át. Elég, ha az Atya szeretetébe vetett teljes bizalommal ismételjük Vele együtt: „Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!” Az Õ akarata az, hogy éljünk, hogy örömmel adjunk hálát neki az élet ajándékaiért. Nem úgy van, mint ahogy sokszor mi gondoljuk: nem rendelkezés, hogy bele kelljen törõdnünk, bármennyire fájdalmas is, és nem életünk monoton cselekedeteinek elszórt ismétlõdése. Isten akarata az a hang, amely folyton megszólít és hív; az a mód, ahogyan Isten kifejezi szeretetét, hogy nekünk adja az Élet teljességét. Leginkább a Naphoz lehet hasonlítani: sugarai az Õ akarata, velük szól mindnyájunkhoz. Mindenki a saját sugarán halad, amely különbözik a mellette lévõ sugártól, de mindegyik a Nap sugara, Isten akarata. Mindannyian egyetlen akaratot teszünk, Istenét, de ez mindenki számára különbözõ. Azután a sugarak minél közelebb kerülnek a Naphoz, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Minél közelebb jutunk Istenhez azzal, hogy egyre tökéletesebben tesszük isteni akaratát, annál közelebb jutunk egymáshoz is, amíg végül mindnyájan egy leszünk. Ha így élünk, akkor életünkben minden megváltozhat. Ahelyett, hogy csak azok felé fordulnánk szeretettel, akik rokonszenvesek, képesek leszünk odalépni mindenkihez, akit Isten akarata mellénk állít. Ahelyett, hogy a számunkra kedves dolgokat keresnénk, tudni fogjuk azt választani, amit Isten sugall nekünk. Ha megpróbálunk ráfeszülni az isteni akaratra, ami az adott pillanatra vonatkozik („amit te akarsz”), el tudunk majd mindentõl szakadni, még önmagunktól is („ne az legyen, amit én akarok”). Így teszünk majd, annak ellenére, hogy nem az elszakadást keressük, hanem egyedül Istent; örömünk pedig teljes lesz. Elég, ha belemerülünk az adott pillanatba, és teljesítjük az Õ akaratát a jelenben ezt ismételgetve: „Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!” Az elmúlt pillanat nem létezik már, az eljövendõ nincs a birtokunkban még. Olyan ez, mint amikor vonaton utazunk: hogy célba érjünk, nem járkálunk fel és alá, hanem nyugodtan ülünk a saját helyünkön. Ugyanígy kell a jelen pillanatba helyezkednünk: az idõ vonata halad magától. Istent csak a nekünk megadatott jelenben tudjuk szeretni, és úgy, hogy kimondjuk az erõs, a teljes, a cselekvõ igen szót az Õ akaratára. Szeressük hát a mosolyt, amelyet adnunk kell, a munkát, amelyet el kell végeznünk, az autót, amelyet vezetünk, az ételt, amelyet el kell készítenünk, a tevékenységet, amelyet szervezünk, azt az embert, aki szenved mellettünk! A próbatételek és fájdalmak sem tölthetnek el félelemmel, ha Jézussal fel tudjuk fedezni bennük Isten akaratát, a szeretetét irántunk. Sõt így imádkozhatunk: „Uram, add meg nekem, hogy semmitõl se féljek, mert mindaz, ami történik, nem más, mint a Te akaratod! Uram, add meg, hogy ne vágyjak semmire, mert nincs kívánatosabb, mint a Te akaratod! Mi számít az életben? A Te akaratod. Add, hogy semmi ne csüggesszen el, mert minden mögött ott van a Te akaratod! Add, hogy semmivel ne dicsekedjek, mert minden a te akaratod szerint van!” CHIARA LUBICH

2011. ÁPRILIS

13


Az Élet Igéje

2011. május

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl!” (Mt 22, 37) Jézus idején a rabbinikus iskolákban gyakran vitatkoztak arról, hogy vajon melyik a legfontosabb az Írás számos parancsolata közül. „Melyik a fõparancs a törvényben?” – tették fel a kérdést Jézusnak is, akit Mesternek tartottak. Õ nem tért ki a kérdés elõl, és válaszában eredeti módon egyesítette az Isten és a felebarát szeretetét. Tanítványai sem választhatják külön ezt a két szeretetet soha, mint ahogy a fa gyökerét sem lehet elválasztani a koronájától: minél inkább szeretik Istent, annál erõsebb lesz a testvér iránti szeretet, és minél inkább szeretik testvéreiket, annál inkább elmélyül szeretetük Isten iránt. Jézus mindenkinél jobban tudja, hogy ki valójában Isten, akit szeretnünk kell, és tudja a hogyant is, ahogyan õt szerethetjük: hiszen õ Jézus Atyja és a mi Atyánk, az õ Istene és a mi Istenünk (vö. Jn 20, 17). Olyan Isten, aki szeret mindenkit, személy szerint; szeret engem, és szeret téged: az én Istenem õ, és a te Istened is („Szeresd Uradat, a te Istenedet...”). És mi is szerethetjük õt, mert õ elõbb szeretett minket: a szeretet tehát, amit megparancsolt nekünk, válasz a Szeretetre. Ugyanazzal a bizalommal fordulhatunk hozzá, mint Jézus, amikor így szólította meg õt: „Abba”, „Atya”. Ahogyan Jézus tette, mi is gyakran beszélgethetünk vele, feltárhatunk elõtte mindent, amire szükségünk van, elhatározásainkat, terveinket, és újra meg újra kinyilváníthatjuk kizárólagos szeretetünket. Türelmetlenül várjuk majd mi is, hogy elérkezzen a pillanat, amikor mély kapcsolatba kerülünk vele az imádságban, amely párbeszéd, közösség és mély baráti kapcsolat. Ezekben a pillanatokban szabad utat engedhetünk szeretetünknek: imádva õt, aki a teremtett világon túl él, dicsõítve õt, aki jelen van mindenütt a világegyetemben, dicsérve õt, aki ott él szívünk mélyén vagy a tabernákulumban; és ott gondolhatunk rá, ahol vagyunk: a szobában, a munkahelyen, a hivatalban, amikor találkozunk valakivel... „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl!” Jézus egy másik módját is megtanítja nekünk, hogy hogyan szerethetjük még Urunkat, Istenünket. Jézus számára szeretni annyit jelent, hogy megteszi az Atya akaratát. Ennek szolgálatába állítja értelmét, szívét, minden energiáját, egész életét: teljesen annak a tervnek szenteli magát, amelyet az Atya alkotott róla. Az evangélium mindig úgy mutatja be õt, mint aki mindig teljesen az Atya felé fordul (vö. Jn 1, 18). Mindig az Atyában él, csak azt akarja mondani, amit az Atyától hallott, azt akarja tenni, amit az Atya kér tõle. Ezt kívánja tõlünk is: szeressünk, vagyis megalkuvások nélkül, egész valónkkal, „teljes szívünkbõl, teljes lelkünkbõl és teljes elménkbõl” tegyük annak akaratát, akit szeretünk. Mindezt azért, mert a szeretet nem csak érzelem. „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek meg, amit mondok?” (Lk 6, 46) – kérdezi Jézus azoktól, akik csupán szavakkal szeretnek. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl!” Hogyan éljük tehát Jézusnak ezt a parancsolatát? Kétségkívül úgy, hogy gyermeki és baráti kapcsolatot alakítunk ki Istennel. Mégis akkor váltjuk valóra leginkább szavait, ha az Õ akaratát tesszük. Azzal a magatartással álljunk Isten elé, mint Jézus: mindig az Atya felé fordulva, engedelmesen rá hallgatva, hogy az õ mûvét vigyük végbe, és ne valami mást. Ez a lehetõ legnagyobb elszántságot kéri tõlünk, mert Istennek nem adhatunk kevesebbet a mindennél: teljes szívünket, teljes lelkünket, teljes elménket. Ez pedig azt jelenti, hogy egészen jól kell megtennünk azt, amit õ kér. Ahhoz, hogy az õ akaratát éljük, sõt azzá alakuljunk, gyakran el kell égetnünk a magunkét: fel kell áldoznunk mindazt, ami a szívünkben vagy az elménkben van, és nem a jelen pillanatra vonatkozik. Lehet ez egy ötlet, egy érzelem, gondolat, vágy, emlék, valamilyen dolog vagy személy... Így csakis abban fogunk élni, amit a jelen pillanat megkíván. Beszélünk, telefonálunk, hallgatunk, segítünk, tanulunk, imádkozunk, eszünk, alszunk – anélkül, hogy eltérnénk az õ akaratától. Így hiánytalan, tiszta, tökéletes tetteket viszünk végbe – teljes szívünkbõl, lelkünkbõl és elménkbõl. A szeretet lesz minden cselekedetünk egyedüli mozgatórugója, olyannyira, hogy a nap minden percében elmondhatjuk majd: „Igen, Istenem, ebben a pillanatban, ebben a tevékenységben teljes szívembõl, egész valómmal szerettelek téged.” Csak így mondhatjuk el, hogy szeretjük Istent, hogy viszonozzuk az õ szeretetét. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl!” Ahhoz, hogy életre váltsuk ezt az igét, hasznos lehet, ha idõrõl idõre megvizsgáljuk magunkat: valóban Istené az elsõ hely a lelkünkben? Befejezésül: mit kell tennünk ebben a hónapban? Válasszuk újra Istent egyetlen ideálunknak, életünk mindenének! Ismét tegyük õt az elsõ helyre, tökéletesen élve akaratát a jelen pillanatban, hogy aztán õszintén kimondhassuk: „Istenem és mindenem!” „Szeretlek Téged!” „Teljesen a Tiéd vagyok!” „Te Isten vagy, az én Istenem, a mi Istenünk, a végtelen szeretet Istene!” CHIARA LUBICH

2011. ÁPRILIS

VII. Árvízi Emléknap 2011. március 12-én az Árvízi Emléknap ismét sikerrel zárult a szegedi Dóm téren. A hetedik alkalommal megrendezett eseményen a nagyszerû programoknak, valamint a gyönyörû, napos idõnek köszönhetõen ismét több százan vettek részt. Délelõtt 10 órakor egy ünnepélyes megnyitóval kezdõdött a nap, melyen beszédet mondott GYULAY ENDRE püspök úr, KONDÉ LAJOS szeged-belvárosi plébá-

nos, DR. LAURINYECZ MIHÁLY a délalföldi cserkészek vezetõje, valamint BOBOK ANNA és VUKICS ADRIENN az idei emléknap fõszervezõi. A köszöntõk után harangszó emlékeztetett az 1879-es árvíz halottjaira. A nap folyamán rengeteg játékot, kézmûves technikát próbálhattak ki az érdeklõdõk. Alkalom nyílt nemezelésre, fafaragásra, szövésre, gyöngyözésre, bõrözésre, sóliszt gyurmázásra, lovaglásra, íjászatra. Fel lehetett menni a Dóm tornyának kilátószintjére, a nagyobbak elõ-

Mit tehetünk mi keresztény fiatalok a barátainkért, szeretteinkért? A Szent Gellért plébánia Apor Vilmos Közösségi Háza adott otthont 2011. március 26-án a KMM-JOC által szervezett képzésnek. A képzésen négy fiatal, négy hitoktató illetve felnõtt kísérõ vett részt. Ötleteivel és lelkesítésével Misi atya segítette a munkánkat. A találkozón JOC-ista fiatalok sajátélményû csoportfoglalkozás keretén belül mutattuk be a Barátság Térkép módszert. Ezzel a programmal párhuzamosan a felnõttek azon tanakodtak, hogyan lehetne aktívabbá tenni a fiatalokat a csoportokban. Igazán az teszi vonzóvá az ifjúsági csoportok számára ezt a módszert, hogy három egyszerû kérdést végigbeszélve akár mi fiatalok is vezethetjük a beszélgetést. A beszélgetés során a családi, a munkahelyi vagy iskolai kapcsolatokat, azokkal a barátainkkal való kapcsolatokat akikkel a szabadidõt töltjük el, helyi környezet (ahol lakunk), kisközösségi kapcsolatainkat vizsgáljuk.

14


Három igen egyszerû kérdés mentén haladunk: Történt-e valakivel valami fontos dolog az utolsó találkozónk óta? Megérintett-e valami vele kapcsolatban? Hogyan tudnék a segítségére lenni? A beszélgetés végén a következõ tapasztalatokat gyûjtöttük össze: „Most másképpen beszélgettünk, mint ahogy a mindennapokban szoktam, amikor a barátaimmal vagyok.” „Nagyon sok, és nagyon sok eltérõ ötletet hallottam egy probléma megoldására. Ez nagyon elgondolkodtatott.”

adást, a kisebbek bábjátékot és mesét hallgathattak. Délután Gyulay püspök úr celebrált szentmisét, majd ezt követte a tábortûz és egy éjszakai játék. Élményteli napot zártak tehát ismét a rendezvény szervezõi: a Szeged-Belvárosi Plébánia és a dél-alföldi cserkészek, akik ezúton is szeretnék megköszönni a program támogatóinak a szíves felajánlásokat! BÉRDI PÉTER

„Jó volt megtapasztalni, hogy ötleteimmel tudok segíteni másoknak.” „Jó volt megtapasztalni, hogy a beszélgetés vezetésével mások segítségére lehetek.” A hitoktatók találkozóján kísérõi szemszögbõl vizsgáltuk meg, mit tehetnénk a meglévõ csoportokért, hogyan segíthetnénk új csoportok létrejöttét. A beszélgetés során feltártuk, hogy a hivatalos idõpontban megszervezett képzésekre igen nehéz elhozni a fiatalokat, így nagyon lassan halad a tapasztalatok átadása. Egy sokkal hasznosabb forma lenne, ha a KMM-JOC-ban már jól mûködõ csoport tagjai, akik ezt a képzést is szervezték, úgymond látogatásokat tennének a csoportoknál és a látogatások során adnák át az általuk már használt ismereteket, módszereket, készségeket. Egy másik lehetséges kitörési lehetõség, ha arra biztatjuk a fiatalokat, hogy minél több közös szabadidõs programot szervezzenek. Erre rengeteg ötletünk van, de ezek akkor valósulnak meg, ha a fiatalok állnak a programok szervezése mögé. (Forrás: http://www.joc.hu/)

2011. ÁPRILIS

15


IRÁNYTÛ A VÉGTELENHEZ Csaba testvér gondolatai az isteni parancsolatokról (Könyvajánlás)

Március 25-én, pénteken este 7 órakor VANGELNÉ BÉRES EDIT ikonfestõ kiállításának megnyitására került sor a Közösségi Ház Apor Vilmos termében. A kiállítást – mely egész hétvégén át volt megtekinthetõ – SZAPLONCZAY MIKLÓS görögkatolikus lelkész nyitotta meg. A továbbiakban maga a mûvész kalauzolta a látogatókat. Részletesen elmondta az ikonkészítés fortélyait, egy-egy ikon megszületésének történetét és magyarázatot fûzött a képek tartalmához.

TEREMTÉSVÉDELEM Április 3-án a szentmise után vetõmagbörzét tartottunk a plébánia udvarán. Hazai, jól bevált, gyûjtött (nem vásárolt) vetõmagokat adtunk kis mennyiségben kicsomagolva, melyekbõl minden kertbarát elõállíthatja magának a következõ évi vetõmag szükségletét.

Isten egyik legcsodálatosabb vonása, hogy megszólal, megszólít, és ebbõl a párbeszédbõl élet, fény fakad az életünkben. Talán az emberi civilizáció egyik legmeghatározóbb Istennel folytatott beszélgetése Isten tíz, életet jelentõ szava, a „Tízparancsolat” és a Jézus Krisztus által megfogalmazott „szeretet parancsa”. Az életre, boldogságra vezetõ isteni tanácsok, útmutatások, a köztudatba mint „parancsolatok” ivódtak be, a szabadság korlátját, a kibontakozás kerékkötõjét is jelentik, ezért sokan kapásból elutasítják õket. Számomra a parancsolatok a teljes, a boldog életre vezetõ isteni útjelzõ táblák, a sivatagban eltévedt vándoroknak az oázishoz vivõ utat mutatják. Vagy a rejtett kincsek megtalálásához vezetõ térkép, mely hihetetlen gazdaggá, boldoggá tehet. Ahogyan az aeronika törvényei nem gúzsba kötik az ember repülés utáni vágyát, hanem pont ellenkezõleg, utat nyitnak a kék ég felé, ugyanúgy hiszem, hogy az isteni parancsolatok a boldogságra vágyó embernek megmutatják a kiteljesedés, az örömteli lét felé vezetõ egyetlen utat. Általuk teljesedhet ki az ember, nõhet szeretetben alázattal oda, hogy Teremtõjével egy asztalhoz ülhessen. Könyvünkkel nemcsak megismertetni, körbejárni szeretnénk Istenünk drága tanácsait, hanem szeretnénk megkedveltetni, megszerettetni õket, hogy bátran merjük életünk döntéseiben iránytûként használni, létünk alapvetõ döntéseibe beépíteni. BÖJTE CSABA OFM

A kötet megrendelhetõ plébániánkon, érdeklõdni az irodában lehet.

Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek:

• Herczeg Balázs • Kokavecz Rita

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

† Bús Györgyné Nyilasi Mária † Dobó György † Eckert János † Fekete Vilmos † Herczeg Kálmán † Huszka Béláné Kardos Mária † Jenei Nándor † Kállai Györgyné Szabó Éva † Katona Mihály † Lajos Ferenc † László György † Lászlófy Erzsébet † Lehotai Ilona Ibolya † Radnai József † Rostás Katalin † Varga Gábor † Vitális Rudolf

· · · · · · · · · · ·

Minden hétfõ, a szentmise után: Szent Mónika csoport imája Minden kedd, 9.00-19.00: Szentségimádás. 9.00: Laudes, 17.30: Vesperás Elsõ szerda, 17.00: Rózsafüzér társulat Elsõ csütörtök, 17.30: Szentségimádás Minden csütörtök, 17.00: Mária Légió Minden csütörtök, 17.00-18.00: Ministráns-foglalkozás Elsõ péntek, a szentmise után: Jézus Szíve litánia Utolsó péntek, 10.00: Nyugdíjas Klub Elsõ szombat, 17.30: Közös ima Szûz Mária szándékára Minden szombat, 10.00-11.30: Cserkészfoglalkozás Minden szombat, 15.30: Igeliturgia az Acél utcai Idõsek Otthonában – Havonta egyszer szentmise · Harmadik vasárnap, 16.30: Karitász gyûlés

Április 21. Nagycsütörtök: 19 óra: Az Utolsó Vacsora miséje, utána imádságos virrasztás 21 óráig. Április 22. Nagypéntek: 15 óra: A templomot kinyitjuk, hogy aki szeretne itt imádkozni, megtehesse azt. 18.30: Keresztút 19 óra: Urunk megváltó szenvedésének ünnepe: Passió, Kereszthódolat, Áldoztatás. Április 23. Nagyszombat: Napközben nyitva tartjuk a templomot: csöndes imádság a Szentsírnál. 19 óra: Húsvét Vigíliája, az egyházi év csúcsa, a legnagyobb ünnepünk: Krisztus feltámadásának ünneplése. Föltámadási körmenet a téren. (Befejezés: kb. 21.00). Április 24. Húsvétvasárnap: szentmise 10 és 18 órakor.

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Ovis mise: elsõ vasárnap 16 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Plébánia kiadványa. Megjelenik évente hat alkalommal. Lapzárta: 2011. április 14.

Sárhelyi Erika:

Félúton

Valahogy mindig félúton vagyok. S néha félek, elfogy alólam az út. Olykor elfog az a furcsa érzés, hiába megyek – minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok. Remélve, nem vagyok útban senkinek. S míg „valahonnan” „bárhova” jutok, talpam alá éles kövek görögnek.

Valahogy mindig félúton vagyok. S azt mondják, az út a fontos, nem a cél. Vezet hitem eltökélt-magamban, s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok. Úton a múltból talán a most felé. S ha elhiszem, szép jelenem élem, hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok. Mint ki örökké utazni kényszerül. Csomagom könnyû, egy szív, s egy lélek. S próbálok úton maradni – emberül.

Szerkesztõség tagjai: dr. Laurinyecz Mihály felelõs szerkesztõ Tóthné Pattogató Judit szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Horváthné Tóth Judit szerkesztõ (Szõlõszem) Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu

Húsvéti szemek. Feltámadás. Juhász Gyula: A feltámadott. Reviczky Gyula:

Recommend Documents