Rétfalvi Lacinak A Kapocs szerkesztősége, Vancouver, British Columbia (2012.02.19) Kedves Laci! Köszönöm leveledet. Közben egy frisebb élmény a mellékelt levél (Kedves Kollégák) írására ösztönzött. Kissé megkéstem az őszi események és ezzel kapcsolatos időszerű mondanivalómmal, de remélem, hogy helye lesz valamikor a Kapocsban. Dacára annak, hogy nyaralni jöttünk Hawaii-ba, mindketten hangyák szorgalmával dolgozunk. Laci egy ujjab könyvén dolgozik a “Statistical multiscaling”
cim alatt. Engem egy kínai útleírás foglalkoztat. Laci irásaiban egyre inkább elméleti problémákat tárgyal, úgy hogy nem volt könnyű rávennem, hogy kilépjen az elméleti világburájából és egy időszerű politikai cikket irjon. A cikk megirására végül is egyik argentiniai barátjának levele szólgált, melyben Laci a teljesen egyóldalú politikai tájékozottság tüneteit fedezte fel. Laci tanulmánya “March for Hungary”, ahogy mondja nem manisfeszto, jajgatás, vagy könyörgés a nemzet megmentésére. Laci rátekint tanulmányában a Magyarországgal kapcsolatos jelenlegi eseményekre, megtárgyalja a problémák lényegét, és azok következéseiről ír, oly módon mintha a cikk valamelyik ujságnak iródott volna. A cél Laci olvasóközönségének informálása Magyarországon és főleg kűlföldön. Neked és kb. 90 személynek kűldtük el a cikket. Igen hatásos volt az értekezés. De mint ahogy az gyakran történik, az elkűldött szöveg nem a végleges változat volt. A helyes változat letőlthető Laci lapjáról: https://sites.google.com/site/statisticalecology/ Laci cikke információs siker a kollégáink között, főleg Dél Amerikában, akik már ismerik ezeket az állapotokat. Gondolom, hogy a Kapocs olvasógárdáját is érdekelné.
Köszönöm közreműködésedet, sok üdvözlettel, Márti Cikkem:
Házasságunk 55. Évfordulójára Kedves Kollégák és Barátaink! A Csendes Óceán azúrkék, habzó hullámai mellett, a híres hawaii tengerparton (Turtle Bay) ünnepeltük házasságunk 55. Évfordulóját. A leírhatatlanul szép környezet és talán a guruló, fehér habzó hullámok igen sok pillanatot sodortak vissza emlékezetembe. Úgy gondolom, hogy érdemes megosztani. Nagyon messziről jöttem, a Hargita bükköseinek gombaillata és a lucfenyvesek mohapárnái voltak a gyermekszobáim. Anyám szeretete varázsolta misztikussá a korai erdei barangolásainkat, játszotta el, csak nekem gyermekéveim meséit. Együtt kergettük az erdei manókat. Önellátó erdész család voltunk, a mai szemmel nézve igen szegények lehettünk. Határozottan “gourmet” volt a táplálkozásunk. A szép erdők, azoknak bokrai és az erdei tisztások voltak a fűszerüzleteink. Villanyunk sohasem volt, így a világ hírei elkerűltek. Akkor ez volt az igazi és a legszebb élet, nem is kellett ennél több. Aztán a háború viharai Magyarországra kergettek. A Ferences Gimnáziumba érettségíztem. 1952-ben sikeres felvételi vizsga után a Soproni Erdőmérnöki Főiskola hallgatója lettem. Nagy esemény volt ez egy erdész lány és családom életében. Új világgal, sok ismerőssel és az igazi, független leányélet bonyodalmaival találkoztam Sopronba. Lelkesedésem az erdők ápolásában, annak védelmében csak növekedett. Nagyon korán és örökre az erdők szerelmese lettem. 1956-ban a Magyar Forradalom vesztesége kergetett ki Hazámból. Ekkor már Lacival egy esztendeje, hogy komoly barátságunk útja a házasságunk igéretéhez közeledett. A határsáv mellett,1956-ban, ahogy iparkodtunk Ausztria felé, én megfordúltam és elindultam vissza, hazafelé. A menekülést 1946-ban már
próbáltam, Erdélyből Magyarországra. Ismertem annak bizonytalanságát, összes veszélyét. Nem akartam elhagyni hazámat, családomat. Laci utánam jött és meggyőzött a visszatérés veszélyéről. Ekkor és ott döntöttük el közös jövőnket. !957 február 17-én Abbotsford-ban, az ottani kis magyar templomban összeházasodtunk. Öcsém, Árpád vezetett az óltárhoz. Ekkor komoly igéretet tettem, elsősorban magamnak, hogy Lacihoz hű maradok és az életem folyamán támogatni fogom abban, hogy álmai teljesűljenek. Természetesen reméltem ennek viszonzását. Az igéretemet én betartottam és remélem, hogy az álmaink az 55 év folyamán egyyűvé forrottak. Most a tengerparton, a pálmafák árnyékában, friss itókával köszöntöttük az együtt eltőltött 55 esztendőt. Boldogan és elégedetten ünnepeltünk. El kell mondanom, hogy 1957-ben a házassági bizonyitványra nem volt $2.,ezt valaki kifizette. A nászéjszakánkat egy emeletes, roppant keskeny, kiálló rugókkal teli katona ágyon tőltöttük! Szegények, hazátlanok, de boldogok voltunk. Ez volt akkor. Sajnos az eseményről nincs menyasszonyi album, mert nem volt menyasszonyi ruhám, se családi fénykép, amit mutogathatnék, ahogy ez szokás az évfordulós ünnepségeken. A leírott események elmondják, hogy fillér nélkűl, igen messziről jöttünk. Vándor tarisnyánkban szerelem, fiatal erő, határtalan remények és a munka szeretete bújkált. Ez volt akkor. Szerencsénkre a tarisnya nem űrűlt ki, a szerelem szereteté érett, reményeink erősebbek, mint valaha és továbbra is szorgalmasan dolgozunk. Egyedűl csak a fizikai erőviszonyok változtak, megöregedtünk, de gondolatban most is hegyekben járunk, az erdőt és annak szent nyugalmát keressük. Úgy érzem, hogy ezek a gondolatok Veletek közösek, hiszen együtt, és erős, hagyományokkal bőven telített közös fából, Magyar Hazánk igazi énjeiből jöttünk. Fiatalságunk lelkesedését, az erdők szeretetét és ápolását a soproni Alma Mater tradiciója és lelkes, igen képzett tanáraink rejtették vándortarisnyáinkba. Ezek az erők és az ott szerzett alapos képzettség vezérelte és táplálta a nagyon sikeres emmigráns éveink immár 55 esztendejét.
Az évek elrohantak, tanáraink legtöbbje eltávozott, de emlékezünk. Köszönjük lelkesedésüket, tűrelmüket és szakmaszeretetre intő üzeneteiket. Köszönjük az Alma Mater meleg vendéglását az elmúlt 5 esztendőben. Az aranydiploma, mint egy elismerő korona igazolja és dícséri odatartozásunkat. Mindezt természetesen megérdemeltük, hiszemi hűek maradtunk az Alma Materhez, annak hagyományaihoz és mi mindig tudtuk, hogy odatartozunk. Távolról, úgy néz ki, hogy nem sok hasznára voltunk Hazánk erdészeti törekvéseinek. Alapos gondolkodás után rájöttem,hogy ez nem igaz, mert mi próbálkoztunk. Több esetben közvetlenül hasznos kapcsolat volt és van közöttünk. Jó szaktudásunkkal és magyar emberiességünkkel világszerte ismertté tettük a soproni egyetemünket. A rohanó évek a Soproni Divizió elmúlásához vezetnek, de köszönet a legszebb soproni évekért, a nemes gondolatokért, a szíves vendéglátásokért és melegségetekért. Igen jó volt hazamenni, mert hívtatok és vártatok. Veletek megfiatalodtunk. Szép idő volt és kár, hogy elmúlt! Sajnos nincs repeta! Szeretném elmondani, hogy ugyan messze a Nagy Tavak mellett élünk, de a mi sorsunk is Hozzátok, főleg a vancouver-i divizióhoz köt. Mindig nagy öröm a Kapocs érkezése, hiszen csak ebből pillanthatunk bele a Vancouver, Victoria és világszerte élő kollégák és barátaink életében, eseményeiben és eltávozásaiban. Ennek a keresett és részünkre fontos lüktető hírlapnak Rétfalvi Laci a gondnoka. Akarattal használom ezt a kifejezést, mert ez közelebb áll a valósághoz, mint a szerkesztőség. Szakmánk nem irodalmi tevékenység, legtöbbünk tele van jó gondolatokkal, de azokat rendesen leírni nem egyszerű vállakozás. Ennélfogva Laci gondja sok esetben a bekűldött gondolat papírra vetése. Időt igénylő, sok esetben félreértéseket teremtő, hálátlan foglalkozás. No és mindez fizettség nélkűl. Laci hálás köszönet ezért a nehéz munkálkodásért. Jó egészséget és kitartó tűrelmet kivánunk Neked. Segítőtársaidnak munkájáért is sok köszönetet mondok. Az évek során több kolléga közremüködött különféle társadalmi megmozdulásokon, melyek bennünket éríntettek. A távolság miatt mi ezekről
csak a Kapocs-ból értesűltünk. Mindig szeretettel és köszönettel gondoltam a jeles képviselőinkre. Tavaly ősszel gondolatban Veletek ballagtam Sopronba, hiszen Ti voltatok az utólsó vancouver-i aranydiplomások. Történelmünk fontos szakasza befejeződött. Szerettel gratulálok aranydiplomátokhoz. Köszönettel emlékezem Rátok az emlékérem elhelyezéséért, művészi kivitelezéséért. Igen tetszett Józsa Laci totemja, különösképpen a téma fejezte ki Hazánk iránti visszatérési vágyakozásainkat. Laci remélem, hogy a Gondviselés további erőt ad Neked és művészi ihleteid örökké kísérnek. Meleg szívvel gratulálunk.
Alma Materünk, illetve botanikus kertünk lelkes gondnoka Palkó (Palkovics János) évfolyamtársam gazdag adományaival beírta nevét a vancouver-i csoport történelmében. Valamikor ez a kert volt botanikai tanulmányaink otthona, Palkó segitségével a kert megőrízte ennek hagyományait. Nőjjenek a fák, őrizze öket a sok szép mellszobor. Ezek mind Palkó nevét dícsérik. Bizonyosan sok eseményt és azok szereplőinek gondos munkáját a távolság miatt nem ismerem. Tudom, hogy jó munkát végeztetek, köszönet érte. Levelem elején azt írtam, hogy messziről és fillértelenül jöttünk. Ez így volt. Most 55 év után, mint az 1956-os események utólsó generációja, láthatjuk, hogy milyen sokat alkottunk. Megmaradtunk magyarnak és most életünk alkonyán elmondhatjuk, hogy szép idők voltak. Sokat és jól cselekedtünk. Messzire mentünk. Talán mások is így látták. Ezt írták rólunk 2007-ben Sopronba: AKI A SOPRONI ERDŐMÉRNÖKI FŐISKOLÁRÓL ELINDULVA JUTOTT EL KÉT NEMZETI AKADÉMIA TAGSÁGÁIG Dr. Orlóci Lászlóné Mihály Márta és Dr. Orlóci László aranydiplomás erdőmérnökök portréja Dr. Orlóci Lászlóné Mihály Márta és Dr. Orlóci László erdőmérnökök a NYME Erdőmérnöki Karának ez évi nyilvános, ünnepi tanévnyitó tanácsülésén vették át aranydiplomáikat. Felsőfokú tanulmányaikat mindketten 1952-ben kezdték el a soproni Erdőmérnöki Főiskolán. 1956-ban 289 soproni főiskolai
hallgatóval, tanáraikkal és azok családtagjaival együtt meghívott bevándorlóként Kanadába mentek. 1958ban mindketten erdészdiplomát szereztek a vancouveri University of British Columbia Soproni Diviziójának tagjaiként. 1957-ben házasságot kötöttek, azóta magánéletük és szakmai, tudományos pályájuk összefonódik. Dr. Orlóci Lászlót két ország, Magyarország és Kanada tudományos akadémiája választotta tagjai közé. Ő az egyetlen akadémikus a Soproni Divizió tagjai között. Meggyőződéssel állítja, hogy soha nem jutott volna el a nemzetközi hírnévig, ha felesége nem támogatja, nem áll mellette szellemi társként, tudományos kutatóként és igaz emberként.
Orlóczi Lászlóné Mihály Márta okleveles erdőmérnök Erdélyben, Lövétén született, sok generációs székely családban. A természet, az erdő szeretetét erdész apjától örökölte. Családjával 1946-ban menekült az anyaországba. A Székelyudvarhelyen megkezdett tanulmányait Szentendrén folytatta, ahol 1952-ben érettségizett. Még abban az évben felvételt nyert a soproni Erdőmérnöki Főiskolára, ahol elvégzett négy évfolyamot, majd a vancouveri University of British Columbia Soproni Diviziójának tagjaként 1958-ban erdész diplomát szerzett. Tudományos érdeklődése hamar megmutatkozott. A beilleszkedési nehézségek leküzdése után - figyelembe véve azt is, hogy abban az időben Kanadában nem dolgoztak még nők az erdész szakmában 1959- ben kutatóként kezdte el tudományos pályáját. Soha nem szakadt el az erdőtől, a természettől, lelkében mindvégig erdész maradt. Az elmúlt 50 évben kutatóként, később laboratóriumi instruktorként ökológus férje közvetlen munkatársaként dolgozott Kanadában és egy rövid ideig az Egyesült Királyságban. Orlóczi Lászlóné Mihály Márta számos nemzetközileg jegyzett, magasan értékelt ökológiai és botanikai tárgyú tudományos közlemény szerzője és társszerzője. Egyéb publikációi bizonyítják széleskörű érdeklődését és ragaszkodását a gyökereihez. Tanulmányokat írt a moldvai csángókról, a csíksomlyói zarándoklatról, a meghívott kanadai bevándorlókról, de új hazája őslakóiról, a papago indiánokról is. Életszemléletét, családszeretetét, hűségét, magyar szívét híven szemlélteti egy számára is meghatározó jelentőségű magyarországi esemény. 1991-ben a Magyar Tudományos Akadémián férje akadémiai székfoglalója után szólásra emelkedett és a tudományos előadást életútjuk személyes állomásaival, örömeivel és bánataival egészítette ki. Szavai szerint büszke volt arra, hogy Ő, „egy többszörösen menekült de örökké hű magyar lány” beszélhetett a magyar tudomány fellegvárában. Erről a magas fórumról is minden szépet és jót kívánt Hazájának Nyírő József Havasok könyve c. regényéből is idézve: „virágozzanak ki a nagy magyar erények és erők fái”. A beiktatáson fiútestvére, lányuk és vejük is részt vett. Az MTA elnöke szerint ez volt az első alkalom az Akadémia történetében amikor egy beiktatás családi eseménnyé vált.
Orlóczi László Esztergomtáborban született, 1952-ben érettségizett a soproni Erdészeti Gimnáziumban. Négy, a soproni Erdőmérnöki Főiskolán végzett év után, a Soproni Divizió tagjaként Ő is 1958-ban szerzett erdész diplomát a vancouveri University of British Columbia (UBC) erdészeti fakultásán. Egyetemi évei alatt tanulmányai szakmai felügyeletét Tuskó Ferenc és Jablánczy Sándor támogatta. 1964-ben M.Sc. és Ph.D. tudományos fokozatokat szerzett biológia tudományterületen a UBC-n Vladimir J. Krajina szakmai irányításával. 1964-65 között poszt-doktori tanulmányokat folytatott a mennyiségi ökológia tárgykörében Bangorban, az Egyesült Királyságban, az University College of North Wales egyetemen Peter Greig-Smith tudományos témavezető irányításával. Tudományos és egyetemi oktatói pályáját 1965-ben kezdte meg egyetemi docensként a kanadai University of Western Ontario Természettudományi Karán, ahol 1972-től rendes egyetemi tanárként tevékenykedett. 1996-ban ugyanott lett professzor emeritus. Ökológia, Növénytársulás, Statisztikai ökológia c. tárgyakat oktatott. Pályája során kutatószabadságai alatt, illetve meghívott előadóként Hawai, Észak és Dél Amerika, Európa, Afrika és Ázsia számos egyetemén és kutatóintézetében oktatott, kutatott, vagy független tudományos tanácsadóként tevékenykedett. Fontosabb állomáshelyei: Honolulu, Róma, Párma, Zürich, Rosario, Las Cruces, Goricia, Szardinia, Léon, Beijing, Porto Alegre. Dr. Orlóci László kiváló kapcsolatokat ápolt/ápol magyar tudósokkal is, pl. Juhász-Nagy Pállal, Podáni Jánossal, Fekete Gáborral, Szathmáry Örssel. 1991-ben szemináriumot tartott Sopronban és az egyetem könyvtárának könyveket adományozott. Fő kutatási területe a mennyiségi populációs, társulási és evoluciós növényökológia. Jelentősen hozzájárult a statisztikus ökológia elméletének kifejlesztéséhez és alkalmazásainak elterjesztéséhez. E területen kulcsfontosságú a sokváltozós ökológiai adatok elemzéséről írott cikke, amely elnyerte az Institute for Scientific Information „Citation Classic” minősítést. 1978ban megjelent angol nyelvű szakkönyvét a „Multivariate analysis in vegetation research”-t minden földrészen ismerik, használják és klasszikusnak munkának tekintik. Tevékenysége úttörő jellegű az ökológiai adatok információelméleti módszerekkel történő értékelésében is, a társulások hierarchikus értékelésének nem faji szintű elemzésében. Maradandót alkotott az időbeli vegetációs adatok valószínűségekkel történő vizsgálatában és a dinamikus átmenetiség jellemzésében. Cikkeiben foglalkozik a globális felmelegedés problémakörével és a lokális jelenségek változásának mérésével. Újabb munkáiban a mintavételi folyamatok alapelveit fektette le, kiemelve a minta szerkezeti stabilitását, mint fő optimálási kritériumot. Érdeklődésének középpontjában társulásfejlődési kérdések állnak, amelyekben a folyamatok meghatározottsága, az attraktorok vándorlása, a fázisszerkezet, a periodicitás, a dimenzionalitás és a párhuzamosság képezik a fő alapelveket. Kutató munkáját több évtizeden át támogatta a NSERC of Canada, jelenleg az Inter American Institute for Global Change Research anyagi támogatását élvezi. Több mint 77 cikket publikált referált folyóiratokban, 16 könyvet és 26 könyvfejezetet írt, meghívott előadóként 94 előadást és előadás sorozatot tartott.
Dr. Orlóci László nemzetközi hírű tudós. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben, a Kanadai Tudományos Akadémia 1997-ben választotta tagjai közé. 1994-ben az International Ecological Society Distinguished Statistical Ecologist díjjal tüntette ki, 1996-ban az Universita di Trieste díszdoktorává avatta, 1999-ben Twentieth Century Distinguished Service Award díjat kapott. 1994-től a kínai Herbin Erdészeti Egyetem professzora és tiszteletbeli akadémiai főtanácsadója. Számos tudományos testület vezetőségi tagja. Impozáns tudományos teljesítmény! Csodálni való szorgalom, céltudatosság és kitartás kellett hozzá az irigylésre méltó tehetség mellett. És mindezt egy jó humorú, joviális, barátságos és nagyon fiatalos aranydiplomás soproni erdőmérnök mondhatja magának! Vagy talán kettő? Kanada, választott hazájuk, magyar szülőföldjük, soproni Alma Mater-ük egyaránt büszke nemzetközi sikereikre. Dr. Orlóci László akadémikus beszélgetésünk során mindvégig hangsúlyozta, hogy elért eredményeit a magyar oktatás magas színvonala, a Soproni Erdészeti Főiskola rendkívül magas szintű képzése alapozta meg, amely nemcsak tárgyi tudást, szakmaszeretetet, igényességet, pontosságot tanított, hanem lényeglátást, probléma felismerést is, és felkészítette hallgatóit az egész életen át tartó tanulásra. Különösen nagy hasznát vette munkájában a Sopronban tanult matematikának, ábrázoló geometriának és a műszaki tárgyaknak. Ma is hálával és csodálattal gondol vissza szeretett tanáraira Stasney Albertre, Tuskó Ferencre, Botvay Károlyra, Sébor Jánosra. Az akadémikus úr többször emlegette szerencsés találkozásait rendkívüli szakemberekkel, nagy tanáregyéniségekkel, akik önzetlenül egyengették a pályáját. Úgy véli, a szerencsének általában is nagy szerepe volt az életében. Véleménye sok szerénységet takar. Mindannyian tudjuk, hogy a szerencse csak azoknál tesz szívesen és sikeresen látogatást, akik felismerik a lehetőséget, tehetségüket és munkájukat a szolgálatába állítják, bizonyítják, hogy élni tudnak a felkínált lehetőséggel. Dr. Orlóci Lászlóné Mihály Márta és Dr. Orlóci László örömmel, barátsággal, szívesen jöttek vissza Sopronba az Alma Mater hívó szavára. Úgy érzik, haza jöttek. Azt vallják: „igazából sohasem hagytuk el a Soproni Erdőmérnöki Főiskolát, a várost és lakosságát. Emlékeinkben megmaradtak tanáraink, barátaink, a menza, a diákszálló, mindenhonnan visszacseng fiatal éveink életereje. Szép idő volt, kár, hogy elmúlt. Köszönjük a meghívást. Üdv az erdésznek!”
Dr. Albert Levente
