RESTART Szabó Nagy Attila
versek
Ez a mű Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivs 3.0 Unported Licenc alatt van. A licenc szövegének megtekintéséhez látogasd meg a http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/3.0/ webcímet vagy küldj egy levelet a következő címre: Creative Commons, 171 Second Street, Suite 300, San Francisco, California, 94105, USA.
Szabó Nagy Attila Restart című műve Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 3.0 Unported Licenc alatt van. Permissions beyond the scope of this license may be available at http://krixkrax.wordpress.com/verskotet-restart/.
2
3
RESTART
Ajánlom Édesanyámnak és Kinde Annamáriának
4
Kutty-kurutty Megragadtam a felhőt és kifacsartam belőle a vizet, néhány könnycsatornát be is nedvesített alázuhatagulva a szivet lemosta. Mondom lemosta a sarat, igaz, kicsit marta savtartalma megugrott az elmúlt évtizedben. Most a mintázatán elmélkedem melyet hagyott maga mögött. Az özönvíz magam mögött fortyogva gőzölög. Felszagul a savpára az emlékezetig, leoldja a morált a végső ékezetig. Szokatlan élmény, csípi az orrot, de kitisztít végre mindent mi kiforrott az egyéniségalukulás folyamatában.
5
Fejem kuktájában új élet főzölög. A hozzávalók kozmopoliszi recept szerint de nem autentikus módon, ugyanis modern időket élünk. A végeredmény soha sem végleges, nem lenne érdekes, így a cimke csak névleges. Majd egy adott pillanatban az egészet vagy egy részét, meglátom akkor, mit jelez a faktor, de lehet, hogy az sem fog érdekelni különösen, szóval egy részét, vagy mindet szerteloccsintom, hadd keveredjen hozzá a kultúrához. De az is lehet, hogy nem.
6
Űberelni Ez a kényszerzubbony már uncsi, hogy mindíg űberelni kellene a múltat, tillárom-tillárom, a reneszánsz a görögöt majmolta, tillárom-tillárom, Viváldi önmagát - Schoenberg ezt mondta tillárom-tillárom, Ariszotelész is mimézisről papolt, tillárom-tillárom, akkor nekem is szabad a tillárom-tillárom, hogy recikláljam amit eddig a kukába. Újrahasznosítható szemmértérték szürreális pörformansz, Tekintsék meg legújabb installációnkat: Operésön littöl boj. Gyaur, kutya, árja, goj, problémát a rasszhoz, ebet a karóhoz, a bocs is nagy állat - akkora mint te különben is, ez a legjobb gyülekezet, hidd el, én már csak tudom. Árnyékot az angyal helyett, nem nagyanyó, ranggal jelzett, nukleáris integráció, egészen meggyőző, erősebb mint a ráció. Azóta a Manhattan kór sakkban tartja önmagát. Ez aztán a patthelyzet Ica te.
7
Hiába na, ezt Cohen is eldalolta, forradalom kéne ide s kész, de ez is lehet tévedés, na ezt bogozza ki egy éles ész. A kövér férfi csak nagyobbat pukkant, hejjj! Tillárom-tillárom, azóta gombamód tillárom-tillárom. Berlin lemaradt. Ja, hogy eltelt több mint 60 év? sebaj: "Kérem klikkeljen az ikonra". - Miért? könnyezni fog? (problémát a rasszhoz... ez a legjobb gyülekezet...) Ha megnyomja a gombot... tillárom-tillárom...
8
Fellebbezek Fellebbezek! Agyamra ment a gravitáció! Nem volt sportszerű: nem kérdezték meg, hogy akarom-e? Legalább a gesztust értékeltem volna... Talán...
9
Kozmikus bohóc Csillagokba hasítva fejszém, felvérzett a szférák zenéje, fénykívületben öleltem magamba a Napot, ereimben forrott végig izzó fénye. Arcomon szétterült a csend, a vegytiszta lét szívemben vibrált, kisujjamra csavarta magát az idő és térdet hajtottak rendre a múzsák. Csillagködökből nedveket csapoltam, lélegzetem pulzárok tánca, üstökös űrdeszkám, parfümöm az éter, csillagképek ezrei homlokom egy ránca. Énekemre táncra kél a minden, tündökölve felgyúlnak a csillagok, dalom kíséri a szférák zenéje, és megretten a kozmosz ha újra hallgatok.
10
Télhírnök Letéptem az utolsó csillagot az égről, letéptem az utolsó virágot, elfújtam a tüzet. Leheletemre a zimankós hajnal a csillagok jégporát a hegytetőkre szórta és egy templomablakra vasalta fel a virágot.
11
Átvallás Négy elem jár belé, másképp nem működik szólt a kozmikus bohóc.
12
Káosz Fejre állt a tavasz bennem fejre állítottam mindent fejre állított a tavasz bennem az áradást elindította recseg szét a rendszer nem lefagy de kiolvad termeli a kilówattt lassan fölmelegszel szétolvad a rendszer emelkedő vérmérséklet párolog az öntudat párologva tör utat magának a perpetuum kaotika nem talál a képlet mi újra összefogná a pillanatnyi létet palackba hűtve zárva egy rendszerré konzerválva és akkor legalább átlátható káosz ha apokalipszis.
13
Váratlan Hajad mélyvörös álom az éj magadba húz magamba húzlak fényes párnámban a lélegzeted íze édes képzelet, nem fogja vissza fékezet ha belobban a gépezet, újra szétzilál a rend, belémzakatol a csend egy dallamot, egy képzetet mit feledni, hogyha álom könnyedén, de mégsem.
14
Aprócska problémácska Ha te tudnád, hogy téged én mennyire... Te átvitt értelmezhető lélegeztetőgépem, te hormonzavartényezőm, te figyelemelterhelő hadműveletlenségem, te hátsószándékzavarótényezőm... fújdecsúnyaazegomdeszépvagyte vágyvagyvagyvágyvagyok tekivagyokénkivagy anim- anim- animprojektzavar te tehetetlenségi faktorom Ha te tudnád, hogy téged én mennyire...
15
Az a jazz Rózsaszín bim - bam szívemben a kisharang, úgy-e kislány nincs harag, hogy neked szól, illetve az ihlet okozója, no meg a vágy fokozója, ide-oda kalapál a harang nyelve, ez a hang úgy betalál, a játék nyelve nálad - nálam összehangol, ez a bim - bam felharangol egészen a szemedig, hol a vérem elbarangol, szád, a szíved és az ész, ésatöbbi ésatöbbi bim - bam, bim - bam.
16
Korcsolya csúszik a szívem dobban a jégen a vérem lüktet az arcodon álmom tollpuha ostora vágja hasít bele csattan a képzeletem száz dallama reszket a hangjai szállnak a rossz vakolat hulló pora szúrja a torkom
17
Szállak Te meg ki vagy, ki nem lehet, első-, másodfokú rokon és egyenletek, harmadfokon ismeretlen, nincs megoldás és nem is kell, hogy legyen. Ám ha nézel, hallak, látlak, munícióm az intuícióm, ezzel én majd levadászlak nemcsak téged, hiába húzod be a féked, mert ez a Kata-Lizátor ami katalizél, jöhet akár az Anna-Lizától, itt nem segít a protekció, ha a rémem elér. Negyedik és nulladik típusú a találkozás, itt valami megfogan... Pajzáros vagy gúnyorvos, szinikuss vagy keservers, komoly mint a vakbél, vagy a mandula, nincs igazi címzett, ez egy szerelvers lenne ha... de nem Tom, hogy kell Jerrycho falait lebontani, a trombitás tán segíthetne, de úgy tűnik, hogy erre nincs már szufla benne. Akkor most mi legyen? Pedig verném én... a dobokat. Lehúzunk még néhány kört és nekifutunk újra...
18
Kátya Füstölgő szíved a játszótér közepe, dobog s amíg a parázs ajkadon, szemeim előtt összeér a föld és az ég, ahogy szíved dobog a játszótér közepén.
19
6 év Te maradtál a pont, ahova most visszarántott... és most gravitálok, vagy lebegek? A sors, vagy a gondviselés, esetleg valami űber, vagy ott benn a magvetés és most harapok fűbe... Önhipnózis, vagy a dózis túl nagy volt és még mindig elvonási tünetek... Most dőlt meg a világ legnagyobb egészségügyi szabálya, hogy az idő mindent elboronál... Jó vicc. csak nem jött be a tipp és a gond csak annyi, hogy érzem... Lehet, hogy mégis így van rendben? Ha te tudnád, hogy téged én mennyire...
20
Egysoros Összezavartad az egyenleteimet.
21
Valentin napi Szőke hajad álmomba tincsel, mosolyod újra a múltba bilincsel, egy alkalmi randevúra, hogyha velem jön, egy túra szájgyakorlat, eszmecsere, ésatöbbi lesz a téma, lélegzetünk csere-bere majd ha a csók lesz a néma folytatásos sorozat következő fejezete, megvizsgáljuk, hogy milyen a lélektani szerkezete egy ilyen furcsa vonzalomnak, beillene mozgalomnak, olyan hatásfokon startolt, mint Eliade oroszlánja az arcomba karmolt, az ön első benyomása szívecskémbe markolt. Most is dobog, hallja-e kend? Ha az orrát nem hordja fent, érezné a feromont is mit a tavasz kibocsát, egy ilyen ártatlan kis ösztönt úgy-e megbocsát, sőt jó néven is veszi s a levegőt mélyen veszi, hogy ne szólóba tekerjem a tandempedált, hanem ön is velem tart egy álom erejéig és lesz a kicsi párom...
22
Súbidúbi-súbidúbá Súbidúbi - súbidúbá, szívem nyirkos reneszánszán, átragyogott arcod, pedig régi már a képed, emlékeim albumából fénynyalábolt körbe egy váratlan pillanatban újra súbidúbi - súbidúbá beindult a minden. Most aztán a rockandroll és klasszikus szimfónia súbidúbi - súbidúbá szerzőinek kell szólni a szerenád érdekében, hogy az ablakod alatt majd legyen amit súbidúbi, hogy a paplanod alatt majd működjön a súbidúbá.
23
Erről szól a szem ha néz, erről szól a száj ha szól, erről szól a fül ha hall, az ember míg meg nem hal ne egyedül súbidúbi, mert párosan súbidúbá jobban szól a nóta, súbidúbi - súbidúbá. Kedvem támadt nekem is hát súbidúbi - súbidúbá egy dalocskát írni, hogy egy aprócska szerenád rá tudjon majd bírni arra, amit súbidúbi, de te ezt majd kitalálod és ha tetszik majd az ötlet, súbidúbá kitálalod és majd ketten értünk egyet, együtt megyünk szedni meggyet, és a rét szent alkonyában majd a tücskök eldalolják, mi már nem leszünk gúnyában súbidúbi - súbidúbá.
24
Szabadkozó stílusban (intertextuálisan) Elnézést, hogy bocsi, nincsen ház, se kocsi, de a szívem hevesen... Mondja, lesz a kedvesem? - ...Gondolatban Gizit s figyeltem a színit... Talán Gizi gézengúz, s van neki egy Bendegúz s amíg Bendegúz a faktor, szívem üresben zakatol... Kihallatszik belőle a jómuzsika, nekem nem kell se Mari, se Zsuzsika... Engem Gizi inspirál, agyam szürreál spirál. ...Ha van egy üres szívkamrája...1 ...Az enyémben egy ősmanó...2 ...ott lenne ház, meg kocsi és néhány mackóbocsi, akit önnel... tudja... A szerelem sötét3, verem a ... Szóval elnézést kérek még egyszer, ha lenne rá valami ellenszer talán azt is bevenném, de nincs, mondja hát, a szívén hol van a kilincs?
1 Weöres Sándor: Suite Burlesque 2 Juhász Ferenc: Spirális Vers-szív 3 Petőfi Sándor: A szerelem, szerelem...
25
Panasz Két lábon járó sztereotípia lettem, ettől megszabadulni?...
26
Identitás Ki vagyok én, az identitás, én aki vagyok ki mintamás, lehetnék olyan Didimusz Tamás4, de maradtam sziszifusz identitás.
4 A 12 apostol közül az egyik. A kételkedő Tamás.
27
Függőség Szerettem a Napot, Holdat, Csillagot satöbbi, mikor még átlátszó tükör volt a minden, belül - kívül Nap, Hold satöbbi. Aztán minden véres lett egyszer. Azóta sem tudom lemosni, sem magamból kimosni. Vérfüggő lettem.
28
Leszek Volna Majd én leszek... volna Héraklész vagy Szupermen, Betmen vagy a Fantasztikus 4-es egyszemélyben. Mindent megoldok és megtudokcsinálni leszek volna… …egy varázsital amit ha... akkor... tudod... meg az elásott arany a pincében a ház alatt sosem és az amerikai nagybácsi... az ideggyógyászaton… leszek volna... Majd én leszek... volna minden nő álma Don Juan Parsifal Johnny Depp vagy mittomén milyen kombináció egyszerre maszkulin lovagias, Dracula csáberejével, hogy minden nő odanyálaz ha megjelenek valahol, oszt’ majd kiválogatom vagy nem és a vérükből és a véremből leszek volna egy nagy gomolyag feltekeredve örök orgazmusban a lábujjhegyemtől a Jungi kollektíváig mindent átható örökkétartó leszek volna... Majd én leszek... volna az irodalmár és alkotó Oscar meg Hesse és Parti satöbbiek mind egyszemélyben, a szuperzseni feltaláló Einstein meg Newton Tesla és a Rembrandt meg Makovecz MozartWagnerPinkFloydLatinovitsBrook PavarottiFredAsterPresley meg amit még kihagytam mind leszek volna...
29
Majd én leszek... volna a tudós és esztéta, ki mindenhez... Mezopotámiától a Szilikonvölgyig bejárt, megtanult, megoldott gordiuszi csomó, keleti kérdés meg a sziklamecset filozófus akit Platón a sárga irigység, Eliade meg vizet se vihet, elméleti és gyakorlati multilineáris integrálfejszámol, mégis épelméjű gyakorlat leszek volna... Majd én leszek... Csongor VitézJános Toldi örök ifjú soha vén leszek erős Fehér Szerecsen Örök ifjúság forrásvíz csorog leszek volna soha nem öregszik kortalan… leszek volna… de már huszonnyolc… leszek volna...
30
Két epigramma Jánusz Pannoniusz Egy dunántúli mandulafáról margójára Ah... Jánusz, Jánuszka, mily mély ötlet indul a látványra ha mandula virágzik, óh Jánuszka, ha tavaszig zakuszka lesz a kamra felső polcán, nézhetjük akár Tapolcán, mily merész a mandula... Kedves Jánuszom, Jánusz, a te fejed nem gondol a helyzetre, hogy az ánusz összefagy a minuszban? A hidegtől rándul a szőr s a bőr, mondd hol a szesz? Az a csuda mandula, tüzelni mily príma lesz...
31
Hintaszékben Ilyenkor érdemes újságot olvasni. Reggel a felkelő Napnak fényétől árnyéka védjen és ne tudjon ráesni, a bozontos mellkas sűrű szőrzetétől a lapszél megakad, így tovább nem terül, a mínuszos hírek sarkából rávetül a hűs publicisztika, egész a bretonig, hol a szalmakalap épp, hogy épp kezdődik, és lám a vezércikk színes kavalkádja szivárványt terít a hintaszék elé, ahogy a napfény színei vibrálnak a szellőtől zizegő fedő lapok közé. így óv meg kábé egész tizenegyig a napi betevő szellemi táplálék a káros ultra és egyéb sugaraktól, nincs ennél hűsebb arcívelő árnyék, mint a napilaptól zizegőn kiterülő és mire a sporthoz ér, a hintaszékben lengve, izgatottan böngészi, egészen a szívéig beleremegve, hogy ugyan mennyi lett a foci végül tegnap, eddigre a bőr is végre enyhe pírt kap, és ahogy a Nap dél felé egyre hevesebb lánggal ég, az ember homályosan kezdi sejteni, hogy ennyi már elég.
32
Ujjgyakorlat Fejemben az újdonsül, a téma univerzál, most a divat mindent uniszexualizál de lehet, hogy a perspektíva részemről a probléma, hogy a látószög rosszul lett beállítva, hogy a látszat néha csalafinta és épp most múlik a visszacsendülő és most a reneszánsz a felcsendülő, ez majd újrafókuszál, fokalizál, kuszál, agyam, te csak ússzál, az árral vagy szemben, írhatnál szebben, ez tétikuss kellene, hogy hogynem egy új gyakorlat, ez csupán egy ujjgyakorlat, hogy feszítsem még a korlátt, míg végre omlik a vakolat, mi végre omlett, mit e kor lát, míg végre mit e kór látlelete a probléma felelete, mit ez a vers halogat, még a végén elhalógat ha nem adom meg a választ ami újra partot választ, ami újra pártot választ, a politika már megint, a poliklinika szerint a poliritmia, ha volna mit írnia, ha volna mit innia, amíg tart a ma, latinul ez, hogy is szólt? De ez a vers ennyi volt.
33
Glossza zuganda zuganda zuazua zá kraftali kraftali dá dá dá zikizaki zikizaki zikizaki sutty sángó sángó sana ana guntyuli dutty ferifari fongó filimili huahua zembere zamzam alamala bumm krappala káró krappala kár szuahua szinszin sungyala huahua dikk ííááá ííááá űűűűú oáú oaoa á á oaoa éoő éó oaoa ű uaó áá iaia nű fángó oaoa éó zabizing lendó luaző rikiraki pokpok kapuhia limlim funguri zakk zágó záá zagizagi hopphopp
34
Blabla vers Blúa blóa blablablah, bláu bláu blóa blah, blabla blá, blabla blá, bluabloa blilibili bló, balablí balablí blukk.
35
Keringő glossza sinkarlatty farfangó digluttykó szüng . . gyemberhatty língérlötty feeer zinkó . zégózég ószuahua gógíjja . . . frakkáló csündereszikk gógíjja szüng . . csingádun csingádun szangrakkó lá . . ferlallá szangrakkó likashuadaki zombor . ószuahua gógíjja farfangó szüng . . dekkrepszó csingádun szünglárli pokk (. .)
36
Többszőrös hangkrónattika Ha rangvirág a ranglétrakotthon, ha rém, ha rag, haragad rám a rím, a ráma, háre, háre pannodráma. Macskakővers kirucanő: dalnivaló 1 szöveg: ha mágusról leszirom a polgáritt protökölt, itta kérge realizmus mondanálmon +dög ölt. Légből kaputt illúzijón féllegvérat építek, azt mondták, hogy kertut adnak, ha kék űberkát név: Élek. Közepébe állakülök középszérum de lommal, kivérem a spannolvigaszt körommal. Nem kell éheznekem semmi kannadísz, Végbélre a muzsikussol dalvalámal: hazabisz.
37
Non-szensz Parciális 100 lábú antilopok virágoznak a Nap közepén vérzik egy villanyégő az orgonasípok tetején többszívű processzorok fésülködnek. A párnás felhők között hánykolódik egy villamos álmában csönget egy picit. Duplanyakú zsiráfok úsznak relatívan légúti vonatokon távirányitott médiabarátok söröznek egy repülőjegyen. Kamarazenét játszik egy alkáli elemben a sav.
38
Lebegés 1. Éjfekete semmi szélén lebegve egy sugár élén várom, hogy a tejútrendszer összeálljon végre egyszer miképpen azt a kozmikus csillagászok megtervezték. 2. Villanó fényben elterülve lengő búzakalászok között simogat a változó évszakok szivárvány - dallama.
39
Látens kakofónia Kozmikus képkeretek között kóvályogva keresek kiutat a középszerűségből.
40
Buborék Száll a szívem foltos ágyon, öltözéke rongyos álom, rongyos álom öltözéke, éji dal a hintaszéke. Hintaszéke éji dal, benne ring a tintahal. Tintahal a hintaszékben, száll a szívem éji kékben, éji kékben száll a lég, könnyű íven buborék. Buborék a könnyű íven, foltos ágyon száll a szívem.
41
Morás hajkuforma Madár szárnyakon a szél.
42
Graffiti Haiku Graffiti, sirató falak kövein.
43
Meztelenül Tudod, így meztelenül, kicsit talán nehezebb, vagy kockázatosabb, nem is tudom igazán miért így, miért nem takarózom, hiszen nincs meleg és különben is egy csomó ember késsel jár, mert fél, hogy megszúrják. Régen én is. Tudod így meztelenül, néha ciki, mert minden látható, és van aki gyűlöli az anyajegyeket, vagy a szőrös mellűeket, vagy a fehéret, vagy a kreolt, vagy a sötétet vagy mindegy, és aztán újjal mutatnak és egy csomó ember késsel jár, mert fél, hogy megszúrják. Régen én is. Tudod így meztelenül, ha nincs semmi rajt' és nincs semmi a kézben, és nincs semmi sehol, csak meztelen, nem lehet védekezni és egy csomó ember késsel jár, mert fél, hogy megszúrják. Régen én is.
44
Tudod, így meztelenül néha még én is szégyellem, mert a tükör ilyenkor őszinte, és nekem sem tetszik minden, és a többieknek sem, és egy csomó ember késsel jár, mert fél, hogy megszúrják. Régen én is. Tudod, így meztelenül, lehet, hogy zavaró, mert te is az vagy ha tetszik, ha nem, az egyetlen ruhád, az egyetlen takaród kezedben a kés. Régen én is és bizony-bizony néha még...
45
Tavasz Nem vívom a nemek harcát veled, nem háborúzni, szeretni akarlak és ha kezed ide simítod, talán még érezni is fogod nevetésedtől tavaszba izzadó szívem dobbanását. Ezt a világot neked adhatom, minden dallamával és színével, ahogy az olvadó jégcsapokon arcod csillanása szétterül. Cserében viszont ragyognod kell, mert ha nem, újra magamba fagyok.
46
Ezüstbokák Mintha az ágak újból táncra, ha szél kap a hajba, villan a kés ki a hóból, csúszik lágyan a vajba, két szemed úgy szeli szívem tejködös alkonyi táját, langy-szele hogyha simítja ki vaj-puha vénuszi báját. Álmok forgatagában szétsuhog újra a táncod, múltam képei hullnak, a fák koronáján tükrözi vissza a langy-szél minden hajdani bájod, vajpuhalágyan libbensz tejködhajnali táján. Lengő táncod langy-szele újra tavaszt hív, ébreszt, lépted után selymes bársony villan ki a hóból, öltözi színbe a tejködös elnyúlt hótakaróból langyszéltáncolt vajpuha tükrön téli magát.
47
Kikó Két szemed éje és árnyam sötétje füstön át egymásba fulladó zenéje. Majd az esőcseppek visszakoppintják szívembe dalod és egy tollvonással vésem magamba alakod.
48
A téren át Átcsókoltam a hipertéren és éreztem a szád és így lebegtünk egymásban egy egész napon át, még a vezetékeken keresztül is éreztem bőröd. A huzalokban végignyúlva hallgattam a lélegzeted, és éreztem, hogy húz magába messziről a képzeleted, azt írtad, olyan mint egy álom. Most nincs mobilom, különben felhívnálak, vagy buta sms-ekkel terhelném a térerőt. Kattogó betűinktől izzanak a szívek, szálak, puha csókoddal az éj leplét is magamra rántom. Másnap a számod tenyerembe írtam.
49
Vonatozás Tested tünékeny hattyúíve zakatolt szívemben ahogy az éj kattogott a hideg síneken és kerestem az ihletet mely felhangolja benned végre a rezonanciát mi visszaveri a szívemben rólad szóló szimpátiát és majd ennek ritmusára dobban s fordul velünk minden egymásba olvadt táncunkban nevet boldogan az Isten.
50
Tavasz 2 Most, hogy a szívem zeng a tavasztól, mintha a fecskék éneke szólna a napfény langy-özönében újra, ömlik a fény és olvad a jég, úgy csattog a húsvét hajnala bennem, az arcodon égő rózsák szirmán. Reszket a táj, az égen a Hold és minden csillag, nappal a selymes szellő, langy-puha tánccal fonja lassan az egymást közelebb vonzó háló, majdnem már az ökörnyál-vékony szálai lágy fonatából, lángoktól remegő tér sűrű szaftját köztünk. Ebben az égő tűzben várom a szíved újra, őrzöm az arcod képét izzó szívem mélyén. Forr a tavasz tőled és mámort izzad a minden, mélyből préseli illatos, új olaját fel a színre, szétviszi mint a tüzet szívemből a hajnali szellő.
51
A 6 órás busz Kedvesem, a 6 órás busz pénzre riaszt engemet és elszakít karjaidból, őrizzed a szívemet, elrepít egy másvilágra hol nem terem a szerelem fel-feltörő hiányod nehézkesen kezelem. Kedvesem, a 6 órás busz drágán adja a jegyet, bizony néha van, hogy igen szűken méri a helyet, és a rajta zötykölődők mind könnyen elfelejtik, hogy a boldogságot ma sem bankjegyekben mérhetik. Kedvesem, a 6 órás busz átmeneti kényszeret, átmeneti életemben biztonsági képzelet, eddig sem volt másképpen, kirabol bár jobban most bárkit, aki benne várja a szerencse csillagost. Kedvesem a 6 órás busz néma munkadalt ropog, civilizált hazugságok útjelzői közt robog és a nap végére mikor hozzád újra visszahoz, kihűlt magam szelídítsd szívemhez és magadhoz.
52
Illusztráld a szívem Harmatszemed víziói rejtekéből fel-feltörő, fénytengerbe ömlő folyamain ringatózó csónakomból ámulom világod. A révész bérét, melyet Kárón helyett nyomtak kezembe élményre kiéhezett magukba süppedettek, hogy evezzem őket át a mesék ingovány-partjára, tarsolyodba rejtem, talán csak annyit kérek, hogy illusztráld a szívem, ők már képtelenek a mesék világában hinni és már előre tudom, mikor kikötök partjaidon, ingoványában fognak elsüllyedni.
53
Csak a mi fajtánk képes létezni itt és nincs otthonunk máshol, lebegünk és minden rezdülésünk egy újabb hang vagy ecsetvonás. így válik valóra belőlünk ez a csoda, és amint most hagyom, hogy vizeid sodorják csónakom, bámulom színeid és lágyan lehelt dallamommal simogatom szíved, hogy lebegj egyre magasabbra benned millió forrást fakasztva. Ha ebből iszom én is új dallamot játszom, és Ikarosz szárnyain rugaszkodom utánad, amíg hűs cseppjeid ajkaimon érzem, szárnyam nem olvad le rólam és zenémmel egyre feljebb repítelek amíg végre eléred a fényt.
54
Tömény 1. Magam előtt látlak, ahogy a csillagokba porlassz, egy pillanatra semmivé táguló mélységet sikoltasz és szívemben sodró örvényt ébreszt a hangod, ahogy mélyebbre vésem magamban alakod. 2. Leheletfinoman homlokodra csókolom a reggeli napfény szívemben izzó tűz melegét.
55
A tanulság Az emberek is, ugyanúgy mint minden, nárciszillatú, rózsaszín, lila-pöttyös tevék az égen. Teljesen fölösleges próbálkozás megmagyarázni, vagy megváltoztatni. Szívd be az illatot és élvezd a műsort.
56
A pilóta álma Lehettem volna pilóta az ezerarcú kék felhők mögött között fölött hol zajongva elhasít a szív és nyomában egy fehér ív marad az azúr sebforrványa szakadt. Hangcsattanás ahogy átlépi a sebességhatárt és maga mögött hagyja a verbális frekvenciát csak a fény lehet gyorsabb ennél s ha néha újra útra kelnél magad mögött a hang lebeg de még mindig fáj sebed mit a fény ütött oda hol az égen átlebeg szivárványszíved oda úgysem ér ahonnan a fénynyaláb lelked mélyén utolér.
57
Lehettél volna pilóta az ezerarcú csillagok között, hogy megérintsd a végtelen mesét, az űrt kitölteni mi bent, mi fent azt elérni bárhogy de sosem, mert valahogy odébb ugrott a távol és ha áttörted a hangot, a fényt még le kellene hagynod, hogy utolérd a végtelent és végre megérintsd, hamarabb mint a fény téged anélkül, hogy bármit elveszíts.
58
Vasmadarak Fölöttem ezer vasmadár átlebeg és szárnyuk zeném, zeném szárnyuk sérti fel. Versem lebegése vasmadarak szerelmes tánca, az égen őrült felhők lánca sem téveszti meg a koreográfiát, zajuk szerelmeskedése lett a tavasz groteszk násza s hiába keresem benne a homeoempátiát, kegyetlen testük csikorog a Nap dalába és nem tudom mi oldaná fel ezt a nimfomániát. Fölöttem acélalbatroszok visítoznak a Nap tűztengerszintfelettijén, fejükbe szállt a mámor és hőgutában gőzölögnek, sem fészek, sem víz nekik nem kell, halat nem eszik egy sem, csak szűnnének meg létezni már végre, legyen ennek a rajzásnak vége, de csak jönnek, körbe - körbe táncolják a nappalt és az éjt, szűnni nem akaró éhükben újra habzsolják a kéjt, de nem fogannak méhükben csak zűrzavartojásokat, pottyantanak röptükben, nem hagyják, hogy rend legyen nem hagyják, hogy csend legyen, csak magukba mámorodva kergetik a tavaszt.
59
Amorphondelírium elemzem a semmit meg hogy miből következik ok-okozat és fokozat vagy legyen hát következet mi a múltból következett hogy ki kivel szövetkezett ahogy a kéz követ kezet létre jött a szövetkezet most meg ebből a hálóból ha valahogy ki lehetne anélkül, hogy testem persze önmagából kilehelne megúszni az eljövendő rendszert ép bőrrel kellene hogy ne adjam fél krajcárért harminc ezüst egy tál lencse rám mosolyog tán szerencse és nem kell az árfolyam szerint lelkem eladjam sem pénzért sem ihletért mert csak működik bennem tán még valami emberi és megőrizhetem állagom az égnek s bátran vállalom ha őrültnek néznek így is épp elég bizniszt csináltak már belőlem köszönöm a részvételt és a közreműködést fizetéskor találkozunk viszlát.
60
Rajtam nem fog Rajtam nem fog a vúdú varázslat, de az éhség sajnos még igen, egy csomó pénz elmegy kajára, s mivel az életet nem adják ingyen, bár rajtam nem fog átok és rontás, de néha jól esik egy finom rántottás s bár a bemártott falatra nem lettem áruló, de elszalad néha velem a ló. Rajtam nem fog az ármányos szerelem, de a gyomrom folyton puccsot kohol, s míg egyik szememmel cherechez la femme -ozom másik szemem a pénz után lohol. Rajtam nem fog az eszmék szent fegyvere, de a gravitáció erősen hat, s bár lábammal gyakran botlom a kövekbe, ámulva nézem a csillagokat.
61
Ahol én lakom Ahol én lakom, a fákon madarak virágzanak minden tavasszal, csengettyű-rügyekkel csicseregnek az égnek és a szél ezerszínű szőnyeget sző a Nap sugaraiból. Ahol én lakom, nyáron forró aranyban fürdik az alkony, verítékével itatja át az éjszakát, de hajnalra ezüstgyöngyöket hagy a pázsiton. Ahol én lakom, ősszel jókedvet szüretelnek kristálypoharakba, sötét oszlopok sárgán ünneplik az elmúlást és lassan belepi őket a meztelenség. Ahol én lakom, télen csikorog az ezüstég, nyárról álmodik a Nap, bóbiskolnak a csillagok és álmukban a földre hullanak.
62
Húsvét Fölöttem a megnyílt eget bámulom, oda én még nem, csak a hajnalszakajsztó Megváltó hatolhat, ki megjárta már a poklokat, hogy nekem már mást ne kelljen csak lába-nyomát követnem.
63
Zsoltárok 1. Te kapaszkodóm, én barlangom és mentsváram, mennybehúzó szerelmem, lenyűgöző képzetem, viharfogóm, te biztos centrum, lélektani menedékem, köldökzsinórmértékem, félelemkompenzátorom, szeretetre felgerjesztőm, mindenható paradoxon, életbölcsességem, valahogy ha bennem végre megtestesülnél, elvégre azon vagyok, hogy a szellem tükrévé legyen a jellem
64
és az egész transzcendentum számára Te légy a centrum ami kihat globálisan, informális formálisan és erre csak az épüljön mi képes, hogy megbéküljön a benne lévő belső renddel s ami aláássa, vedd el, hogy az égi harmónia bennem mint egy uránium sugározzon szerteszéjjel, világítson nappal, éjjel. Ennyi az én kis kérésem, fejem, szívem, életem, és minden ami vagyok még, neked adom, leteszem, amúgy sem tudnék túl sokat vele kezdeni okosat, nem értek eléggé hozzá, téged illet, kompetenset, alkotót és jogosat.
65
2. Szeretlek, mint szeretni merész az életet s a jót, mely végül minden emberarcon kékül ha télre föld gyomrába vész és ebben az átmenetben, hol a félelem honol, mitől a vágy, a test és a szerelem mohón egymásba omol küzdve az elmúlás ellen a végletig, betörtél szívembe, egész a véremig. Az égi forróságtól akkor összeolvadt minden és vérembe folyt véred és éreztem, hogy itten valami transzcendens perfúzió hatol a velőmig és a szápienszből bennem úzió születik. Most egy kettős törvény régi és új párharcában, egy mennyei örvény gravitációjában lebegek ég és föld között, szívembe fényed költözött, így az ambivalencia helyébe transzparencia került, lelkem ékes nászruhában, égi fényben elmerült.
66
3. Te tűzfalam, ki mindenféle égi s földi vírus ellen fedezed a lelkecskémet, hogy ne vegye be az ellen, mert te vagy itt igaz tulaj, s ha viharban leng a tutaj te még azt is elcsitítod szellemráncom kisimítod, szavadra gyógyul a minden fizikai s lelki szinten, nem beszélve a globális problémát ami morális. Te vagy nekem fényes erőm, minden harcomat megnyerőm, dicső Király, neked hála, hajtod füled az imára.
67
4. Te lelkiismeretfurdaló kódom, azt mondtad, hogy kár aggódnom a holnapért és mi lesz akkor. de a nyomás amit e kor a te kis nyájadra terhel nehézzé teszi az éltet, Szellemed, kérünk, ne vedd el, menyasszonyod óvod, félted, mint a bősz legény, a bátor, legyél súlyos terminátor mindazon rútságra nézve, mellyel mátkád környékezik, vedd égi fegyvered a kézbe ha az ellenség érkezik, sújts bátran a tomporukra, hadd bukjanak az orrukra mind kik szép menyasszonyodra vetik szemük s vennék őt fogukra.
68
5. Ki nyelvem szóra, kezem simogatni s harcra, szívem szeretni tanítod, agyamat az egészséges gondolatra hajlítod, néhány, ki számomra fontos, emberek ők, tudod pontos, kegyelmed mi elért egész Pálig, jó lenne ha feléjük és nekik is, áldd meg őket minden egyes szálig.
69
6. Te égi szikra, tűzcsiholó, ki bennem gyújtasz ihletet, pünkösdi tűz a szívemben, agyamnak adj ötletet, hogy belőle ki ne fogyjak adj melléje tudományt, hogy populárisan alkossak minőségi irományt, mert a siker jól jönne már, hát engem ebben is segélj, lelkembe és szellemembe újat, szépet, jót regélj, én égi múzsám, Krisztusom, ki vagy az abszolút Ige, alázattal esedezem, hallgass abszolút ide, egy villanásnyi abszolútot, de csak óvatosan adj, hogy ilyen mérvű érintéstől meg ne zakkanjon az agy,
70
de beinduljon és pörögjön bennem is az ámulat ahogy egyre indukálja a mennyei kábulat, és ebből majd, hála Néked, lesz sok csuda kreáció amit fogadnak a népek, szóljon majd az ováció csak Neked, mert te vagy méltó, s hogy nem leszek, tutifix, égi dicsőség bitorló, hisz értem volt a krucifix, alázattal meghajlok hát, előtted, ki mindennek vagy az eleje és vége, szeretlek én Istenem és feldicsérlek mindennek. ***
71
Restart Csitt – csatt, a szív és az agy, hol ez, vagy hol az, de néha lefagy, s ha próbálom az optimális működésre bírni, hogy többé már ne kelljen sem nevetni, sem sírni, az akaratom nagyvonalúan faképnél hagy. Hát kérem, ez mégiscsak felettébb hallatlan, személyiségem szálai néhol elvarratlan fityegnek belőlem szanaszét kifelé, mint az itt-ott megbomlott szövevény cérnái lebegnek, mint egy üldözött szökevény, rohannék ha sodor a szabadság friss szele. Ilyenkor kellene a rendszernek a restart csak a fogyasztói elvezet hathatósan rátard, hamarabb felmondják mint ahogy szeretnénk, szolgálatukat a gépezet kopó elemei, bár a garancialevél nincsen már érvényben a szervizhez fordulni kell írásos kérvényben mert az illemszabályzata ekként követeli. Aztán jön a szöveg, hogy ne aggódj, no problem, régről ismerős ez a már jól bevált szlogen, magát az ember bele is nyugtatja, az ellenőrző konzolt többé nem futtatja, és ha mégis beáll a véletlen kékhalál, gyártási hibaként felfogja s odébb áll, a gombot megnyomja, indítja safe módban és várja a bugfixet az újabb verzióban...
72
Az eszmélet margójára Sötétre sminkeli magát az azúr, és a lángoló aranyalma sápadt Holddá fakul, a csillagok egyenként, mint a szentjánosbogarak, az esthajnal élén az égre szállanak. Néhol fellobban a sötétlő éjben, mint tábortűz, a szerelem vélt lángja, emésztve a húst, fullad el a kéjben, hamván át a szem csak a közelmúltat látja. Mintha minden kisebbre húzódna, úgy zsugorodik össze és élesedik a tudat, ahogy magukba süppednek az emberek, mielőtt még ágyukban nyugovóra térnek. Ilyenkor már a palánták is alszanak, a jövő letéteményesei, mit sem gondolva a rájuk váró mindenről, édesen merülnek az esti meséktől tarkított puha álmaikba. Már csak a gondoskodóra kapcsolt fejekben kattog még némi tudatos elemzés, és a külvilági térből, soha nem csituló, éjszakára sem nyugovó lázpezsgés robajlik át néha a csend függönyén, a nap gondjaival újra felzaklatva a nyugalomra áhítozó munkatesteket, nem engedve, hogy kitisztuljon a tudat. Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem... Háre Krisna, háre Ráma... Allah, óh, te melodráma... óm mani padme hum óm... szemeimet immár lehunyom. Ó édes Istenem, hálát rebeg lelkem... Aludj el szépen kis Balázs...
73
Millió ima nyüzsög fenn az égen, az embereket szívük mélyén űzi még az éden emléke és íze, vágya, keresik, hogy hova tűnt az ártatlanság boldogsága. Ez a meddő küszködés a nyugalomért, hogy elcsituljon a minden, kergeti fáradt álomba a nap gondjaitól zakatoló elméket. Épp a nyugalom hiányzik ebből, a boldogság rég szétfoszlott, délibáb lett az álmok tengeréből, maradt csak a hétköznapi robot, ki este önmagát mint egy lemerült munkagépet, teszi alvó módba tölteni, hogy másnap ugyanúgy folytassa, ahogy tegnap abbahagyta. Felkel, tölt, dolgozik, tölt, lefekszik, tölt, dolgozik, tölt, dolgozik, tölt, dolgozik, tölt, dolgozik, dolgozik, dolgozik, néha tölt, Közben gyereket csinál, gyerekfej kinyit, program betölt, program futtat, felnőtt, felkel, tölt, dolgozik tölt. Dolgozik, tölt, dolgozik, tölt, dolgozik, dolgozik, néha tölt, dolgozik, meghal... Háre Krisna, háre ráma, Allah, óh, te melodráma, én Istenem, jó Istenem, bűn, ha ennél kicsit többet reméltem?
74
Reméltem a fényt, a csillagot, a végtelent és az odanyíló kaput, a szabadság lélegzetét és hogy még éltemben a halhatatlanság forrása megnyílik bennem, reméltem a mindenséget és annak erejét ki előszólította a semmiből a mindent, bűnöket megbocsátó irgalmas kegyelmét, és a jó szerencsét, mi könnyebbé tehetne mindent. Reméltem sikert és szerelmet, reméltem az Éden ízét, az életet, a fényt, világosságot, hogy a boldogság nem csak egy mesebeli ábránd ami valójában nem is létezik, és hogy az életnek van egy felsőbbrendű értelme, hogy a lét a halálon mégis túlgyűrűzik, reméltem mindezt és még sok mást is. Most itt állok, mást nem tehetek, bizonyítani mit hinni kell abszurd, logika nélküli próbálkozás, és ha már hit, akkor annak belső logikája, míg az empirikusnak a külső, sosem találkozhatnak és nem is szükség, az ember végül eldönti, hogy mit választ, a külső tényezőkön ez mit sem változtat. Csak a félelem... ha az ne zavarná a vizet, ha valahogy megbékélhetnénk vele, ha már szabadulni tőle nem lehet, de nem alkuszik, nem békél, csak rettent, s bár a mindenség eredetére senki nem tud konkrét választ, az ember tanulja a természetet s hitet, majd spekulál, hogy így vagy úgy lehetett...
75
Vagy amúgy, de csak találgat, mert a működés törvénye az eredetet nem magyarázza, félelmében, tehetetlenül, először az öklét rázza, majd elfogadja, hogy nincs mindenre magyarázat, és a félelemre sincsen gyógyszer, ha csak nem a gumióvszer, vagy egyéb védő mechanizmus, mert befuccsolt már minden izmus. Talán a hit mégis jó lehet erre s ki tudja még mi mindenre, Háre Krisna, háre ráma, Allah, óh te melodráma, én Istenem, jó Istenem, miért is kell megítélnem akkor bárkit a világon, még akkor is ha tűzzel – vassal... Maradjon hát a hit és a józan ész, mindkettő a maga helyén s szerepében, hátha nem kell reszkessen majd az ember félelmében, remélve, hogy mégsem lesz oly nehéz, végigélni két lábbal tán mégis könnyebb, míg a homokszemek mind-mind leperegnek.
76
Naivitás Azt gondoltam, leszek szebb és jobb, okosabb, intelligensebb ügyesebb, szorgalmasabb, hogy én majd megmutatom, ki legény a talpán, de nem bírok veled, nem bírok jobb lenni nálad, és nem is érek fel veled anyám... Szívem is, fejem is, mint kispohár fazékhoz, hozzád képest. ... és a tartalma mennyire más, mennyivel tisztább, sűrűbb, ami tebenned van... és az illata, és mily könnyedén öntöd, adod... Nem bírok jobb lenni nálad, és nem is érek fel veled anyám... Csak olcsó hazárdjáték minden gesztus bennem hozzád képest. Nem bírok jobb lenni nálad, és nem is érek fel veled anyám... Köszönöm – de ez is mintha vérig sértő, mert messze nem elég a szó messze nem elég a tett nem elég a vér sem mindazért mit értem tett most látom, milyen óriás õ Nem bírok jobb lenni nálad, és nem is érek fel veled anyám...
77
harc poemika Eszmékből kirakott macskaköves tér felett lebeg az alkotás szelleme. Életet öntene a holt kövekbe, de minden lehelete macskakővé dermedve ékelődik a többi közé. Sokan járunk erre mi, félholt - féleleven zombik, macskakőnek túl élők, alkotónak túl halottak vagyunk. Keressük az otthont, ahol a kövek nem csikorognak ránk se jót, se rosszat, csak hallgatagon simogatnak, hol az életet nem kell szégyellni és nem faljuk fel egymást a másságunk miatt.
78
Hexazsoltár Jézus, az életem csak neked engedem át, hogy végtelen jóságodból, mesteri terved a mélyből törjön a színre ki, hozva a földre a menny egy kis szeletét és így a világban a fényed is egyre ragyogjon az éjben. Áldom a nagy neved, és szívemnek hódolatát mind néked adom, nincs más akit illet rajtad kívűl, minden imádat szálljon, a legszebb dallam hozzád, angyalok, emberek egybefonódott éneke áldjon. Várom a jöttöd, teljes lényem éberen őrzi a Szellemed égő lángját, fénye elűzi az éjszaka árnyait és így gyűlnek a bennem is égő tűzhöz, melynek lángjai távoli jelként égnek az éjben.
79
80
