RENDISÉG ÉS PARLAMENTARIZMUS MAGYARORSZÁGON

RENDISÉG ÉS PARLAMENTARIZMUS MAGYARORSZÁGON A kezdetektől 1918-ig

Országgyűlés Hivatala

Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon-NE.indd 3

2014.01.06. 12:56:24

Szerkesztette

Dobszay Tamás, Forgó András, Ifj. Bertényi Iván, Pálffy Géza, Rácz György, Szijártó M. István

A kötet az Argumentum Kiadó gondozásában jelent meg.

© Országgyűlés Hivatala és a kötet szerzői, 2013


2014.01.06. 12:56:24

TARTALOM

Kecskeméti Károly: A parlamenti történetírás csendes forradalma .................................. 7

KÖZÉPKOR Tringli István: A rendiség és a Szent Korona-tan ............................................................ 27 C. Tóth Norbert: A nádori cikkelyek keletkezése ............................................................ 36 Neumann Tibor: Királyi hatalom és országgyűlés a Jagelló-kor elején ............................ 46 Mikó Gábor: Kéziratos törvénygyűjteményeink mint történeti források . ........................ 55

16–17. SZÁZAD Pálffy Géza: A magyar országgyűlés helyszínei a 16–17. században A szimbolikus politikai kommunikáció kora újkori történetéhez ................................ 65 Bessenyei József: A tractatus diaetalis I. Ferdinánd uralkodása idején ............................ 88 Dominkovits Péter: Vármegye és országgyűlés a 17. században A nyugat-dunántúli törvényhatóságok példáján . ......................................................... 102 Tatjana Guszarova: Vármegyei követek a magyar országgyűlés alsótábláján a 17. században Társadalmi kép ............................................................................................................. 123 H. Németh István: A szabad királyi városok a 16–17. századi országgyűléseken . .......... 144 Gebei Sándor: A Rákóczi-szabadságharc országos gyűlései . ........................................... 162

18. SZÁZAD Vajnági Márta: A Reichstag és a diéta ............................................................................. 187 Ring Éva: A szejm és a diéta .............................................................................................. 200 Kalmár János: Adalékok az 1708. évi pozsonyi országgyűlés megnyitásának körülményeihez ............................................................................................................ 210 Forgó András: Egy politikai küzdelem tanulságai A munkácsi püspök és káptalan erőfeszítései az országgyűlési részvételért ............... 218 5


2014.01.06. 12:56:24

Poór János: Országgyűlési viták a századfordulón. Változatok az állagőrzésre . ............. 230 Kovács Ákos András: Diétai beszédek és politikai nyelvek, 1790–1791 ........................ 244 Hönich Henrik: Nyelv és nemzeti közösség viszonyrendszerének néhány aspektusa egy 18. század végi hanyatláskoncepció tükrében ....................................................... 261 Vámos András: A távollévők követeinek pályafutása két állítás tükrében . ...................... 273 Horváth Gyula Csaba: Régi és új elit a 18. századi Magyarországon . ........................... 283 Szemethy Tamás: Rangemelésben részesült új főrendek a 18. században ........................ 299

A „HOSSZÚ 19. SZÁZAD” Pajkossy Gábor: A diéta törekvések, tervek kereszttüzében, 1790–1793 ......................... 321 Gergely András: Az 1848-as parlament ........................................................................... 329 Erdődy Gábor: A reformkori magyar parlamentarizmus mintái Nyugat-Európában ....... 337 Dobszay Tamás: Egy városi követ iratai 1843–1844-ből .................................................. 344 Pálmány Béla: Országgyűlési követek, a reformkori politikai elit . ................................. 355 Tóth Árpád: A diétaváros fellázad. A pozsonyi háztulajdonosok érdekei az országgyűlési ingyenszállások körüli konfliktusban az 1840-es években . ............. 372 Pál Judit: Korrupció vagy „hazafias cselekedet”? Választási korrupció Erdélyben a dualizmus kor elején .............................................. 388 Cieger András: Mindennapok a Tisztelt Házban A nagypolitika társadalomtörténete (1865–1918) ........................................................ 405 Pap József: A dualizmus kori képviselők életpálya-elemzésének dilemmái ..................... 420 Névmutató . ........................................................................................................................ 433

6


2014.01.06. 12:56:24

16–17. SZÁZAD


2014.01.06. 12:56:27


2014.01.06. 12:56:27

Pálffy Géza

A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS HELYSZÍNEI A 16–17. SZÁZADBAN A szimbolikus politikai kommunikáció kora újkori történetéhez* Jean Bérenger professzornak nyolcvanadik születésnapjára

Egy aktuális téma – hiányzó alapkutatások Közép-Európa-szerte A kora újkori politikai kommunikációnak (politische Kommunikation), a szimbolikus politikának (symbolische Politik) és a politika szimbolikus tereinek a kutatása (Raumforschung) Közép-Európában mintegy másfél évtizede virágkorát éli. Noha a politika kultúrtörténeti megközelítésének vizsgálata – különösen Németországban – komoly vitákat váltott ki, a kutatás új szempontból történő gazdagításában kiemelkedő szerepet játszott.1 Ám e diskurzusból az is kiderült, hogy a „hagyományos” és „új” politikatörténet nehezen választható el egymástól, egyik vizsgálati szempontrendszerét sem érdemes kizárólagosnak tekinteni, egyik sem építkezhet komolyabb sikerrel a másik eredményei nélkül, viszont mindkettő gyarapíthatja a kora újkori politikáról és politikai kultúráról szerzett ismereteinket. Jelen tanulmány szempontjából akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy a politika kultúrtörténeti megközelítésének egyik legfőbb németországi mestere, a münsteri Barbara Stoll berg-Rilinger 2012 májusában a Bécsi Egyetemen tartott előadásában arról értekezett, men�nyiben volt a kora újkori – elsősorban az általa vizsgált német birodalmi – rendi gyűléseknek rituáléja és szimbolikus politikai dimenziója.2 Tézisére meggyőző igennel válaszolt, ám ezt nem kis részben éppen azért tehette meg, mert a „régi” politikatörténet, elsősorban a birodalmi gyűlésre vonatkozó alapkutatások mind forráskiadványok, mind feldolgozások terén az új szempontú kérdésfelvetésekhez bőséges muníciót szolgáltattak számára. Közép-Európa más országaiban, elsősorban az osztrák, cseh és magyar területeken már korántsem ennyire kedvező a helyzet. Elegendő e helyütt arra gondolnunk, hogy a cseh, morva és magyar országgyűlések iratainak szisztematikus kiadása – ellentétben a némettel vagy a horváttal – több próbálkozás ellenére a 20. század elején majd mindenütt megszakadt, az osztrák tartománygyűlések esetében pedig még gyakran az is kérdéses, hogy a 16–18. században hol, mikor, kik és milyen gyakorisággal vettek részt az egyes tartományok Landtagjain.3 Másként fogalmazva nem ismerjük kellőképpen a rendi gyűlések helyszíneit és résztvevőit, * A tanulmány az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport által elnyert Lendületi II. kutatási projekt (2012–2017) támogatásával készült. 1 A vitát újabban részletesen összegezte, így irodalmának felsorakoztatásától e helyütt eltekinthetünk: Forgó 2012. 2 Az előadás az interneten is meghallgatható: http://www.aether.fm/tracks/barbara-stollberg-rilinger-ritualedes-konsenses-staendische-partizipation-im-0 – Letöltés: 2013. február 20. Témánk szempontjából emellett írásaiból a leghasznosabbak: Stollberg-Rilinger 2006.; Stollberg-Rilinger 2008. 3 Az újabb szakirodalomból a téma kiváló helyzetfelmérése (magyar történészek, Szijártó M. István és Poór János részvételével): Ammerer et al. 2007. Az osztrák tartományok 17–18. századi gyűlésein részt vevők feltárásával habilitációs értekezésén dolgozva évek óta Petr Maťa foglalkozik.

65


2014.01.06. 12:56:27

a tárgyalások témáit és mechanizmusait, mindezek hiányában pedig – érthetően – a szimbolikus politikáról is nehéz érdemben szólni.

Az eddigi hazai eredményekről – nyitott kérdések sora A kora újkori Magyar Királyság diétájára vonatkozóan az osztrák–cseh tartományokénál kedvezőbb a helyzet. A 18. század vonatkozásában az elmúlt évtizedben Szijártó István és diéta-kutatócsoportja alapvető eredményeket tett le mind az országgyűlés helyszínére, ös�szetételének prozopográfiai vizsgálatára, mind a tractatus diaetalisra vonatkozóan.4 Emellett két új adatbázisnak köszönhetően a 16–17. század kapcsán már ugyancsak ismerjük a diéta résztevőinek nagy részét.5 Mindeközben pedig a Magyar Országgyűlési Emlékek régi köteteinek, történeti, jogtörténeti és egyéb feldolgozásoknak, valamint több új esettanulmánynak köszönhetően egyre többet tudunk a tárgyalások mechanizmusairól is.6 Ezen figyelemre méltó eredmények ellenére az 1526. évi mohácsi csatát követő közel két évszázad vonatkozásában még számos alapvető problémakör vár tisztázásra. Nem ismerjük ugyanis kellő alapossággal többek között az alábbi kérdésköröket: – Hol üléseztek a Habsburg uralkodók kormányozta Magyar Királyság rendjei a 16–17. század diétáin? – hiszen a kétkamarás magyar országgyűlés egy közös épületben (ám külön üléstermekben) tartott üléseire csak az 1722/23. évi országgyűléstől kezdődően került sor Pozsonyban, miként ezt nemrég Szijártó István tisztázta.7 – Mely épületek jutottak az egyes országgyűlések alatt szerephez? – Mikortól játszik meghatározó szerepet Pozsonyban az úgynevezett Zöldház, amely még a 18. század első diétáján (1708–1715) is a felsőtábla helyszínéül szolgált?8 – Mióta van egyáltalán Országház Magyarországon, mikor bukkant fel, és mit jelentett eredetileg a kifejezés? Az alábbi írás – a magyar uralkodókoronázásokról folytatott újabb kutatásaink különleges „mellékeredményeként” – elsősorban ezekre a magyar parlamentarizmus históriája szempontjából meghatározónak tartható kérdésekre keresi a választ. Majd ezek tisztázása után két mintapéldával próbálja erősíteni Stollberg-Rilinger tézisének helyességét: azt, hogy az országgyűlések esetében – a valóságos politikai kommunikáció, a gyakran heves hangvételű diétai tárgyalások mellett9 – még a helyszínek kiválasztásának, sőt ezek interakciójának és kommunikációjának is lehetett szimbolikus-rituális dimenziója. Ez egyébként részben már előzetesen is feltételezhető, hiszen a magyar rendiség legfőbb politikai, hatalmi, ceremoniális Szijártó 2010 és http://szijarto.web.elte.hu/diaeta-index.html – Letöltés: 2013. február 20. Guszarova 2005, valamint a felsőtábla tagjaira, azaz a főrendiházra vonatkozóan lásd A magyar arisztokrácia családi kapcsolatrendszere a 16–17. században című OTKA-projekt eredményeit: http://archivum.piar.hu/arisztokrata/ – Letöltés: 2013. február 20. 6 Megjelenésük időrendjében: MOE I–XII.; Fabó 1874.; Zsilinszky 1880–1897.; Salamon 1889.; Kérészy 1906.; Ötvös 1914.; Németh 1915.; Kérészy 1925.; Hajnal 1930.; Karpat 1944.; Bérenger 1973.; Benda–Péter 1987.; Bessenyei 1991.; Guszarova 1999.; Etényi 2000.; Ballabás 2011.; valamint lásd még e kötetben elsősorban Tatjana Guszarova, Bessenyei József és H. Németh István írásait. 7 Szijártó 2010: 139., a régebbi irodalomból számos bizonytalansággal vö. Mezey 1999: 21. 8 Szijártó 2010: 138. és Lauter 1995: 156–157. Arról az ugyancsak fontos kérdésről, hogy mióta rekonstruálható a két tábla ülésrendje (amit ez ideig ugyancsak a 18. századból ismerünk), terjedelmi okokból jelen tanulmányban nem szólhatunk. 9 Lásd ezekre részletesen – a 6. jegyzetben idézett munkák mellett – Bessenyei József e kötetbeli tanulmányát. 4 5

66


2014.01.06. 12:56:28

és művészeti reprezentációs eseményeire, a király- és királyné-koronázásokra kizárólag diéták keretében kerülhetett sor, így aligha képzelhető el, hogy az utóbbiak esetében mellőzték volna a szimbolikus politika gazdag eszköztárát.10

A diéta helyszínei a 16–17. században A magyar rendek Buda török kézre (1541) kerülését követően a 17. század végéig Pozsonyban, Sopronban, Nagyszombatban és Besztercebányán tartották országgyűléseiket,11 amelyeket azonban – a Pest melletti hagyományos helyszínre, a Rákos mezei tanácskozásokra emlékezve12 – a külföldi (például német és szláv) források ezt követően is gyakran Rakosch/ Rakusch-ként emlegettek. Míg az 1530–1540-es években még több diétát tartottak az utóbb említett két szabad királyi városban, addig az 1550-es évektől a 17. század végéig túlnyomó többségében a Magyar Királyság belpolitikai fővárosává váló Pozsony lett a magyar diéták helyszíne.13 Ez alól csupán 1553, 1622, 1625, 1634/35 és 1681 jelentettek kivételt, amikor olykor politikai, olykor katonai okokból, vagy éppen járványveszély (főként pestis) miatt az országgyűlés helyéül Sopron szolgált.14 S jóllehet ezt majd elfelejtette történetírásunk, az utóbbi öt alkalomból háromszor Sopronban az országgyűlés egyúttal koronázódiéta is volt (1622: Gonzaga Eleonóra Anna királyné, 1625: III. Ferdinánd és 1681: Eleonóra Magdolna királyné).15 Bár az 1530–1540-es évek nagyszombati és besztercebányai országgyűléseinek városbeli helyszíneit jelenleg még nem ismerjük, a pozsonyi és soproni diéták kapcsán ezt mind a felső-, mind az alsótábla (másként a felső- és alsóház) esetében szélesebb körű kutatással sikerült csaknem teljességgel rekonstruálnunk – miként erről az 1. és a 2. táblázat részletesen tanúskodik.16 Ezek összeállítása ugyanakkor nem volt egyszerű feladat, hiszen a magyar országgyűlések különféle iratai közül viszonylag kevés forrástípus segít minket konkrét információkkal. Ezek közül első helyen az országgyűlési naplók (többnyire latin, kisebb részben magyar és német nyelven) és követi beszámolók emelendők ki, bár – miként a táblázatokból részben látható – ezek magyarul író szerzői sem nevezik meg mindig konkrétan a tanácskozások helyét, a résztvevők számára ugyanis ez gyakran evidencia volt. Ráadásul a 16. századból diáriumok csak csekély számban maradtak fenn. Naplók mellett – különösen Sopron esetében – városi krónikák és olykor különféle városi számadások, valamint korabeli (nyomtatott és kéziratos) hírlevelek és egyéb nyomtatványok egészítik ki ismereteinket.

A koronázások kapcsán további irodalommal újabban lásd Pálffy 2012. 16. századi jegyzékük: Pálffy 2010: 290–292., 1. táblázat; ill. 17. századi (nem egészen teljes) listájuk: Bérenger–Kecskeméti 2008: 37., 1. táblázat. 12 Vö. Szende 2010. 13 Minderre további bőséges irodalommal Tózsa-Rigó 2013. és Pálffy 2013. 14 1553: Dominkovits 2011.; a 17. századra: Payr 1917: 276–291., 482–488., stb. és Etényi 2000. 15 Üdítő kivétel: Bárdos 1984: 320–329. és Etényi 2000. 16 A pozsonyi helyszínek lokalizációjához az alábbi köteteket használtuk: Ortvay 1905/1991.; Horváth 1990.; Federmayer 2003. A soproni azonosításokat nagyon megkönnyítette a belvárosi házak nemrég elkészült topográfiatörténeti adattára: Dávid–Goda–Thirring 2008. 10 11

67


2014.01.06. 12:56:28

1. táblázat. A magyar országgyűlés felsőtáblájának helyszínei Pozsonyban és Sopronban a 16–17. században Eredeti megnevezés (dátum) monasterium (1526)

Helyszín Pozsony, ferences kolostor

apud cancellarium (1550)

Pozsony, Oláh Miklós kancellár háza a Búzapiac téren

domus cancellarii, domini Strigoniensis (1553)

Sopron, Oláh Miklós esztergomi érsek és kancellár háza, valószínűleg a későbbi Dersffy–Esterházy-palota

ad archiepiscopum (1555)

Pozsony, Oláh Miklós érsek palotája a Búzapiac téren

domus cancellarii (1559)

Pozsony, Oláh Miklós érsek-főkancellár palotája a Búzapiac téren

die grossen Hern beÿm Erczbÿschoff (1563)

Pozsony, Oláh Miklós érseki palotája a Búzapiac téren

domus archiepiscopalis (1572)

Pozsony, Verancsics Antal érsek palotája a Búzapiac téren

palatium locumtenentis / domus locumtenentis (1578)

Pozsony, Radéczy István királyi helytartói palotája a Búzapiac téren

palatium archiepiscopi / locumtenentis, ill. domus praepositurae (1608)

Pozsony, Forgách Ferenc királyi helytartó-érsek palotája a Búzapiac téren, ill. a préposti ház

domus senatoria / consessum magnatum (1622)

Sopron, Régi Városháza

Rathaus / Land-Haus (1625) hospitium domini comitis palatini (1630) gyűltek öszve magán az Statusok és magán az urak / magán öszvegyűlvén az urak és magán az ország / az urak szállására ment az ország / domus senatoria dominorum praelatorum et magnatum (1634/35)

Sopron, Régi Városháza Pozsony, Esterházy Miklós nádor szállása


az urak összegyűlének palatinus szállására (1637/38)

Pozsony, Esterházy Miklós nádor szállása, feltehetően az ún. Istvánffy-házban a Hosszú utcában

Zöld ház / viridis domus / domus Praelatorum, Baronum et Magnatum (1646/47)

Pozsony, Zöldház a Főtéren

domus viridis ad Praelatos et Magnates / domus viridis civitatis Posoniensis (1649)

Pozsony, Zöldház a Főtéren

68


2014.01.06. 12:56:28

Eredeti megnevezés (dátum) Zöld-ház / domus viridis / daß Rathhauß, daß griene stibl genandt (1655) domus viridis Zöld ház dicta (1659) domus viridis sic dicta (1662) Ország Háza / az urak gyűlésháza / domus ut vocant viridis Portae Hungaricae immediate contigua / domus magnatum, quam alias apud Posonienses domum viridem appellare consueverunt / domus consilii magnatum / domus provincialis / Land-Hauß / dass grien stiebl (1681) domus viridis (1687)

Helyszín Pozsony, Zöldház a Főtéren Pozsony, Zöldház a Főtéren Pozsony, Zöldház a Főtéren Sopron, az Abraham Steiner özvegye birtokában lévő, későbbi Artner Lipót-féle „Zöldház”, az úgynevezett Cézár-ház Pozsony, Zöldház a Főtéren

Az 1. táblázat válogatott forrásai (helyhiány miatt csak a legreprezentatívabb forráshelyeket adjuk meg): 1526: MOE I. 45.; 1550: OSZKK Quart. Lat. 556. p. 13.; 1553: Uo. p. 126.; 1555: Uo. p. 157L.; 1559: Uo. p. 236.; 1563: ŠA Levoča, MML III/11a. Nr. 3.; 1572: Németh 1994: 168–169.; 1578: MNL GyMSM SL Sopron, SVL Lad. X. et K. Fasc. 7. Nr. 222d.; 1608: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 3r–v; 1622: Uo. fol. 11r., fol. 12r., fol. 17r., fol. 17v., fol. 17v.; 1625: ÖNB Wien, 28. Q. 134 fol. 2v. és Uo. 44290-B. fol. 2v., vö. még Etényi 2000: 39.; 1630: Csízi 2005: 242.; 1634/35: Komáromy 1885: 118., 119., 123. és MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 36r.; 1637/38: Szilágyi 1891: 579.; 1646/47: Esterházy 1989: 311., MNL OL Budapest, N 114, Köt. 2. fol. nélkül (ismeretlen személy és Szirmay Péter naplói); 1649: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 2. fol. nélkül (ismeretlen személy diáriuma, ill. Szemere Pál naplójának másolata); 1655: Horn 1990: 106., 107., 134–135., 142. stb., MNL OL Budapest, N 114, Köt. 2. fol. nélkül (ismeretlen személy naplója) és ÖStA Wien, HHStA OMeA ZA Prot. Bd. 1. p. 480., ill. MNL OL Budapest, E 142, Fasc. 10. Nr. 9. fol. 250v.; 1659: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 2. fol. nélkül (két ismeretlen személy naplója); 1662: OSZKK Quart. Lat. 384. fol. 5r–v.; 1681: Batthyaneum, Alba-Iulia, Ms X 141. fol. nélkül (ismeretlen naplója), MNL OL Budapest, N 114, Köt. 3. fol. nélkül (Gyöngyössy István naplója), OSZKK Fol. Lat. 532. fol. 5v., Payr é. n.: 8–9., OSZKK Fol. Lat. 538. fol. 126v., Probst 1682: 25., MNL GyMSM SL Sopron, SVL XV. 3. 7. p. 201. (Daniel Petz krónikája.) és Páur 1858: 58.; 1687: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 6. p. 8. 2. táblázat. A magyar országgyűlés alsótáblájának helyszínei Pozsonyban és Sopronban a 16–17. században Eredeti megnevezés (dátum)

Helyszín

monasterium / in monasterii communi stuba Pozsony, ferences kolostor (1550) monasterium (1552) monasterium (1553) monasterium (1555)

Pozsony, ferences kolostor Sopron, ferences kolostor Pozsony, ferences kolostor 69


2014.01.06. 12:56:28

Eredeti megnevezés (dátum) monasterium / claustrum (1559) die gemeine Landtschafft czusamen gangen im Kloster (1563) monasterium (1572)

Helyszín Pozsony, ferences kolostor Pozsony, ferences kolostor Pozsony, ferences kolostor

monasterium, ubi regnicolae regulariter convenire solent (1578)

Pozsony, ferences kolostor

closter (1593)

Pozsony, ferences kolostor

domus provincialis / domus regnicolaris / Landthauß (1622)

Sopron, Országház, a ferences kolostor

congregatio regnicolarum nobilium / Landhauß (1625)

Sopron, Országház, a ferences kolostor

domus regnicolaris (1630) gyűltek öszve magán az Statusok és magán az urak / magán öszvegyűlvén az urak és magán az ország / domus regnicolaris (1634/35) az ország maga gyűlő helye / ország maga szokott helye / az ország consistoriumja / Ország Háza / curia regni / domus regnicolaris (1637/38) domus regnicolaris (1642) domus communis regnicolaris / domus regnicolaris / domus regni / aedes regnicolares (1646/47) domus regni / domus regnicolaris (1649) domus regnicolaris / domus regni (1655) domus regnicolaris (1659) publica seu communis regnicolarum et regni domus / regni domus / regnicolarum domus / domus regnicolaris (1662) Sopron városa tanács háza / domus regni (quae tunc erat domus praetoria) / curia oppidana / rathauß, alß landhauß, wie man es damals genenth / Rath haus, welches man dass mal pfleget dass Land haus zu nennen (1681) domus regnicolaris (1687)

Pozsony, Országház a Hosszú utcában Sopron, Országház, a ferences kolostor

Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában


Pozsony, Országház a Hosszú utcában

A 2. táblázat ugyancsak válogatott forrásai: 1550: OSZKK Quart. Lat. 556. p. 13.; 1552: Uo. p. 82G.; 1553: Uo. p. 116.; 1555: Uo. p. 157I., p. 157L.; 1559: Uo. p. 235–236.; 1563: ŠA Levoča, MML III/11a. Nr. 3.; 1572: Németh 1994: 168–170.; 1578: MNL GyMSM SL 70


2014.01.06. 12:56:28

Sopron, SVL Lad. X. et K. Fasc. 7. Nr. 222d.; 1593: Uo. Lad. VIII. et H. Fasc. VI. Nr. 246.; 1622: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 11r–v., fol. 12r. és ŠA Levoča, MML III/46/4. és III/46/12.; 1625: Csízi 2005: 193. és ŠA Levoča, MML III/49/3. és III/49/16.; 1630: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 25v.; 1634/35: Komáromy 1885: 118., 119. és MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 36r–v., fol. 37r.; 1637/38: Komáromy 1885: 127., Szilágyi 1891: 579., Komáromy 1885: 130–131., SNA Bratislava, SAR I. Turiec 2. Fasc. II. Nr. 5. fol. passim, MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 68v. és Uo. fol. 132v., fol. 133r.; 1642: Uo. Köt. 2. fol. nélkül (Szemere Pál naplójának másolata), kiadása: Hajnal 1930: 423.; 1646/47: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 2. fol. nélkül (Szirmay Péter, Szemere Pál és Vitnyédy István naplói, ill. ismeretlen személy diáriuma); 1649: Uo. Köt. 2. fol. nélkül (ismeretlen személy diáriuma, ill. Szemere Pál naplójának másolata); 1655: Uo. Köt. 2. fol. nélkül (ismeretlen személy naplója); 1659: Uo. fol. nélkül (két ismeretlen személy naplója); 1662: OSZKK Quart. Lat. 384. fol. 5r–v. és MNL OL Budapest, N 114, Köt. 3. p. 93., p. 227.; 1681: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 3. fol. nélkül (Gyöngyössy István naplója), OSZKK Fol. Lat. 532. fol. 5v., Probst 1682: 26., Heimler 1942: 81. és Páur 1858: 58., vö. még Payr é. n.: 7. és Németh 1915: 16., 19., 22.; 1687: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 6. p. 18. A két táblázat adatai azonnal óvatosságra intenek bennünket azzal kapcsolatban, hogy elhiggyük a Szentgyörgy szabad királyi város követeinek 1662. évi országgyűlési naplójában szereplő, igen érdekes, ám kiadatlan diétaismertető (Informatio de iis, quae Comitia Regni Hungariae concernunt.) állítását. Eszerint a felsőtábla helyszíne ekkor már hagyományosan a pozsonyi Fő téri Zöldház, az alsótábláé pedig a Hosszú utcabeli úgynevezett Országház lett volna.17 Ez a „hagyomány” ugyanis ekkor még meglehetősen új volt, hiszen a felsőtábla helyszíne, a Zöldház esetében – miként ezt az 1. táblázat adatsora érzékletesen mutatja – csupán másfél (1646/47-től), ám az alsótáblánál is csak bő három évtizedre (1630-tól) tekintett vissza. Ám 1662 után a 18. század elejéig valóban a szentgyörgyi követek által rögzített gyakorlat maradt érvényben. Mindeddig azonban hosszabb út vezetett. A 17. század közepéig a diéta helyszínei még többször változtak. 1526 végén a Habsburg Ferdinánd főherceget királlyá választó országgyűlést – amelyen egyértelműen a főrendek domináltak – a pozsonyi Fő tér közeli ferences kolostorban (lat. monasterium, ném. Kloster) tartották. Ennek nagyterme (ebédlője), avagy – miként a lőcsei követ, Daniel Türck 1550. évi naplója konkrétan is megnevezte – a communis stuba a következő évtizedekben azonban nem a felső-, hanem az alsótábla üléseinek vált bevett helyszínévé. A 2. táblázat ez időből ugyan sajnos nem teljes adatsora mellett ezt Sopron város követének az 1578 eleji diétáról vezetett naplója is megerősíti. Ez az alsótábla üléseinek helyszíne kapcsán a korábbi évtizedek gyakorlatát az alábbi szavakkal összegezte: „a kolostor, ahol az országlakosok rendszeresen gyűlésezni szoktak”.18 Így a pozsonyi ferences kolostor a 16. században a magyar országgyűlés mindkét házának szolgált helyszínéül. Hasonló különleges „ülésterem” alig akadt a magyar parlamentarizmus kora újkori históriájában. Ezen kevés kivétel közé tartozott a 17. században a soproni Régi Városháza (lat. domus senatoria, ném. Rathaus) tanácsterme, a városi Fő téren napjainkban álló újabb, jóval nagyobb épület helyén. Amint ez ugyanis a fenti táblázatokban ugyancsak OSZKK Quart. Lat. 384. fol. 5r. „monasterium, ubi regnicolae regulariter convenire solent.” MNL GyMSM SL Sopron, SVL Lad. X. et K. Fasc. 7. Nr. 222d. 17

18

71


2014.01.06. 12:56:28

nyomon követhető, a 17. századi négy soproni országgyűlésen e teremben három alkalommal (1622, 1625, 1634/35) a felsőtábla, míg 1681-ben az alsótábla ülésezett. Ennek okaira a szimbolikus dimenziókról szólva majd még visszatérünk. A főrendek ugyanakkor a 16. századi Pozsonyban és Sopronban üléseiket többnyire az 1550-es évektől őket vezető Oláh Miklós kancellár (1545–1553), majd esztergomi érsek (1553–1568), végül királyi helytartó (1562–1568) és utódai házában/palotájában (domus cancellarii, domus archiepiscopalis, palatium locumtenentis) tartották.19 Ez elsősorban azzal a körülménnyel állt összefüggésben, hogy nádorválasztást a század folyamán politikai okokból a Habsburg uralkodók és magyar politikai szövetségeseik csak egyetlenegy alkalommal, az 1554. tavaszi pozsonyi diétán „engedtek” a rendeknek, amikor Nádasdy Tamás nyerte el a tisztséget. Mivel a királyi helytartói (locumtenens regius) posztot 1542 után többnyire az esztergomi érsekek vagy más befolyásos főpapok viselték, így a magyar országgyűlés felsőtáblájának üléstermévé a Búzapiac téri érseki/királyi helytartói palota ebédlője vált; ahol emiatt a két 16. századi uralkodókoronázás (1563: Miksa, 1572: Rudolf) ünnepi lakomáját is tartották.20 1608-ból viszont néhány ülésre a főrendek részéről a préposti házban (domus praepositurae) is van adatunk. A 17. század elejétől a diéta helyszíneiben markáns változások következtek be Pozsonyban. Az ország politikai vezetésében 1608 után a világi elit javára bekövetkezett hatalomeltolódás során a főrendek irányítását a nádorok vették át,21 ami a felsőtábla üléseinek helyszínében is megmutatkozott. Bár teljes adatsor ezen időszakból sem áll rendelkezésünkre, a változás tendenciája önmagáért beszél. Míg az 1608. őszi nádor- és királyválasztó diétán a főrendek – részben a 16. századi hagyományt követve, részben nádor hiányában – még Forgách Ferenc esztergomi érsek és királyi helytartó palotájában üléseztek, addig az 1630-as évek mindkét pozsonyi országgyűlésén (1630, 1637/38) már az őket irányító Esterházy Miklós nádor és helytartó (1625–1645) szállásán (magy. palatinus szállása, lat. hospitium domini palatini) tanácskoztak. A magyar politikai elitben lezajló hatalmi átrendeződések és mindenkori erőviszonyok tehát mind a 16., mind a 17. században döntően meghatározták a főrendek országgyűlési tárgyalásainak helyszínét! E folyamatban csak 1646 őszén következett be újabb fordulat. Ám ezúttal ez kevésbé az aktuális hatalmi viszonyokkal, hanem inkább azzal a különleges körülménnyel állhatott összefüggésben, hogy Esterházy Miklós halála (1645) után ekkor nádorválasztó diétát is tartottak. Ezen a főrendek természetesen még nem ülésezhettek a nádor szállásán, hiszen a nádorválasztás hagyományosan a felsőtábla helyszínén zajlott.22 Azaz más, mondhatnánk semleges helyszínt kellett választaniuk. Lippay György esztergomi érsek (1642–1666) palotáját ugyanis a világi elit tagjainak egy része biztosan elutasította. Bár a részleteket még nem tárta fel a kutatás, így eshetett választásuk a pozsonyi Városházával szemben álló városi sarokházra, a zöld falfestéséről elnevezett úgynevezett Zöldházra (korabeli magyarsággal Zöld ház, lat. domus viridis civitatis, ném. Grünstübel / Grünhaus), amely korábban is többször volt különféle tanácskozások és ünnepségek (pl. esküvők) helyszíne. Mivel pedig a IV. Ferdinánd király 1647. június közepi koronázása utáni tűzvészben ez az épület is komoly károkat szenvedett, a trónörökös a saját királyválasztása színhelyéül (1647. jún. 3.) szolgáló házat Az érseki és helytartói udvarra újabban alapvető: Fazekas 2005.; Gál-Mlakár 2007. Pálffy 2004: 1020–1032., 1067–1068. 21 Újabban további irodalommal: Pálffy 2010: 387–403. 22 Lauter 2008: 189. stb. 19 20

72


2014.01.06. 12:56:28

1648-ban restauráltatta, amiről azon sokáig latin nyelvű emléktábla tanúskodott.23 Talán ez a szimbolikus erővel bíró aktus is szerepet játszhatott abban, hogy ezt követően a főrendek 1712-ig már minden diétán itt gyűltek össze. Ám ezt erősíthette az is, hogy 1646 után az országgyűlések fele (1649, 1655 és 1681) egyúttal újfent nádorválasztó diéta is volt, ami ismét a semleges helyszín választásának kedvezett. A 17. század első harmada az alsótábla helyszínében ugyancsak döntő, még a főrendekénél is hosszabb távra kiható változást hozott. A ferences kolostort ugyanis a Hosszú utcában felépülő Országház (egykorú magyarsággal az Ország Háza, lat. domus regni / domus regnicolaris / domus regnicolarum, ném. Landhaus) váltotta fel. Ez ugyancsak egyértelműen tükrözte a világi rendek említett megerősödését és növekvő politikai szerepvállalását, soraikban az evangélikus státus (status evangelicus) legmeghatározóbb nemesi és városi képviselőivel. Számukra ez időben már nyilvánvalóan elfogadhatatlanná vált, hogy a diéták alatt egy katolikus egyházi intézményben tárgyaljanak, sőt küzdjenek az 1608-ban törvénnyel is garantált protestáns vallásszabadság védelmében. Ám ebben még az alsótábla szerepének növekedése és önállóságának hangsúlyozása is szerepet játszhatott. Bár az Országház felépülésére már több mint száz esztendeje Salamon Ferenc is felhívta a figyelmet,24 a kutatás azóta is csak részben tisztázta körülményeit.25 Az eddigi szakirodalom és újabb levéltári kutatásaink szerint e folyamat a következő lépésekben zajlott. Az 1609. és 1613. évi diétán a rendek adót (portánként egy-egy forintot) vetettek ki abból a célból, hogy egyrészt biztosítsák a Szent Koronát 1608-tól a pozsonyi várban őrző katonaság fizetését és a különféle rendi követek költségeit, másrészt az alsótábla üléseinek helyszínéül új házat vásároljanak és építsenek. Ennek köszönhetően bukkant fel a magyar parlamentarizmus történetében először a még fizikailag ugyan nem létező Országház neve 1609 végén a 62. törvénycikkben, mégpedig latin változatban: domus pro conventu regnicolarum. A házvásárlásra a következő esztendőkben, az evangélikus Thurzó György nádorsága (1609– 1616) alatt, pontosan még nem ismert időpontban került sor, amikor a rendek megvettek egy a Hosszú utca végén található telket, rajta egy igen rossz állapotban lévő házzal. Ezt igazolja, hogy a következő, 1618. tavaszi diétán már ennek a latinul – ugyan más formában, de – ismét Országháznak (communis domus regni) nevezett épületnek a restaurálására szavaztak meg újfent adót (portánként 60 dénárt).26 Ez utóbbit a vármegyei és városi adószedőknek Johannes Schrembser pozsonyi szenátor kezéhez kellett beszolgáltatniuk, akinek kiválasztása aligha volt véletlen, hiszen a fizikailag már létező, ám ekkor még politikai tárgyalások céljára nem használt, sőt – mint látni fogjuk – teljességgel használhatatlan Országház közeli szomszédságában lakott.27 A házrestaurálás és építkezés felügyeletével a rendek ugyanekkor

Ortvay 1905/1991: 646. Salamon 1889: 75–77. és 428–430. 25 Vö. újabban Szijártó 2010: 136–139. 26 1609. 62. tc.: „ad exolutionem autem conservatorum et custodum coronae legationumque, et coemptionem ac aedificationem domus pro conventu regnicolarum...” CJH 1608–1657: 74–75.; 1613. 9. tc.: „pro conservatione coronae, coemptione et aedificatione domus; pro diversis regni legatis...” Uo. 102–103.; 1618. 40. tc.: „pro re stauratione porro communis domus regni in hac civitate Posoniensi habita...; ad fabricam dictae domus...; ad inspectionem dictae fabricae; in restauranda praescripta domo communi...; domus autem ipsa a tempore primae emptionis ad rationem regni exempta fuisse...” Uo. 146–147. 27 Federmayer 2003: 33. és 256. 23 24

73


2014.01.06. 12:56:28

bethlenfalvi Thurzó Szaniszlót, a szintén evangélikus, új magyar királyi pohárnokmestert (1618–1622), a későbbi nádort (1622–1625) bízták meg.28 Miként az adó is nehezen folyt be, az építkezések megkezdése is egyre halasztódott. Noha maga Thurzó Szaniszló az 1614. évi linzi tárgyalásokra kiküldött egykori rendi bizottság maradványköltségeiből (amelyek még az 1613. évi adókivetésből származtak) már a diéta legvégén, 1618. július 3-án befizetett Schrembser szenátornak Pozsonyban 460 magyar forintot,29 a vármegyékre kivetett újabb adó azonban csak lassacskán csörgedezett a magyar fővárosba. Az első jelentősebb összeg végül 1619. január 27-én érkezett meg Pozsonyba, amikor Moson vármegye dikátora 185 forintot fizetett be Schrembser kezéhez. Erről a szenátor már másnap értesítette az építkezésekért felelős Thurzó Szaniszlót, miközben levelében szemléletes, ám igencsak lehangoló képet festett az Országház (miként az 1618. évi országgyűlési törvénycikkhez hasonlóan ő is nevezte: communis domus regni) akkori állapotáról. Az épület ugyanis oly mérhetetlen mennyiségű szeméttel, piszokkal, hulladékkal és törmelékkel volt tele, hogy már kitisztítása is komoly költségekre rúgott, nem is beszélve a felújításához és az építkezésekhez szükséges homok, tégla, kő, mész és egyéb anyagok beszerzéséről és időben történő odaszállításáról. A szenátor ezért – Thurzó véleményét várva – azt javasolta a nagyúrnak, hogy minden más munka megkezdése előtt a ház kitisztítását, a szükséges hiányosságok kijavítását és az építőanyagok odaszállítását végezzék el, ellenkező esetben ugyanis minden kétszer vagy háromszor annyi munkába és költségbe is kerülhet.30 A pozsonyi szenátor által javasolt előkészítő munkálatokat követően a kitisztított ház tényleges továbbépítése végül 1619 márciusában kezdődhetett meg. Ekkor ugyanis Thurzó Szaniszló március 4-én semptei várából a következőket írta feleségének: „Én jó szívvel haza várlak, mert mihelyen megérközöl, tehát másnap mindjárt én is Posomban megyek az Ország Házát megfundálni” [Kiemelés tőlem – P. G.].31 Az építkezések megkezdését elősegíthette az is, hogy Schrembser kezéhez időközben újabb összegek folytak be. Erről például március 12-én, Pozsonyban kelt nyugtája tanúskodik, nevezetesen a Győr vármegye által „in rationem restaurationis domus communis regni et annonae pro custodibus Sacrae regni Coronae” avagy – a külzet szerint – „pro structura domus regnicolaris” Dallos János adószedő által befizetett összegről (63 magyar forint 45 dénárról).32 Mindezen adatok alapján az alsótábla épületének egy régebbi romos házból történő megújítása és felépítése tehát 1619 márciusában kezdődött meg Pozsonyban. Ám az utóbbi két forrás 1619 tavaszáról azért is kulcsfontossággal bír számunkra, mert 28 „manibus Joannis Schremser assignentur...; dominus Stanislaus Thurzó ob amoren, quo erga communem patriam fertur, ad inspectionem fabricae praescriptae attendet.” CJH 1608–1657: 146–147. 29 Mindez „iuxta ordinationem et dispositionem Statuum et Ordinum regni sub praesenti diaeta factam in coemptionem et aedificationem domus regni” történt. MNL OL Budapest, E 196, Irregestrata, Rendezetlen vegyes iratanyag, Nyugták, Johannes Schrembser nyugtája Thurzó Szaniszló részére. 1618. július 3., Pozsony. 30 „Ipsa domus infinitis pene (salvo honore) sordibus, immunditiebus, retrimentis et impedimentis plena, referta ac repleta necessariam emundationem requirit, tot item defectibus laborat, ut eosdem reficere ac reparare multum expensarum requirat. Taceo arenam, lateres, lapides, calcem et alia requisita ac praeparamenta, quibus, nisi mature provideatur, totum negotium tardius successurum est. [...] Mihi quidem videretur, ut ante omnes alios labores emundatio et necessaria reparatio defectuum illorum, necnon antelatorum praeparamentorum convectio institutatur et effectuetur...” MNL OL Budapest, E 196, Irregestrata, Johannes Schrembser levele Thurzó Szaniszlóhoz. 1619. január 28., Pozsony. 31 MNL OL Budapest, E 196, Irregestrata, Thurzó Szaniszló levele feleségéhez, Listhius Anna Rozinához, 1619. március 4., Sempte. Köszönöm tanítványomnak, Hanák Bélának, hogy felhívta figyelmemet a forrásra. 32 MNL OL Budapest, E 554, Fol. Lat. 1298. fol. 2r–v.

74


2014.01.06. 12:56:28

jelenlegi ismereteink szerint Thurzó magánlevelében bukkan fel először a magyar ’Országház’ kifejezés, még a régiesebb az Ország Háza alakban, Schrembser elismervényén pedig elsőként szerepel a később oly gyakori domus regnicolaris latin terminus (vö. a 2. táblázat adataival). Összegezve érdemes ugyanakkor kiemelni: az Országház kifejezés alatt kezdetben kizárólag a vármegyék, szabad királyi városok, kisebb egyházi testületek stb. alkotta alsótábla (Tabula Inferior, másként Tabula Regnicolarum seu Statuum et Ordinum) ülései nek helyszínét értették. Ők ugyanis a 16. század második felétől már mindig követek útján képviselték küldőiket és ezáltal úgymond magát az országot (regnum). Az Országház e korai jelentése döntő mértékben csak azután változott meg, hogy a kétkamarás diéta résztvevői 1722/23-tól Pozsonyban a már a felsőtábla számára is kibővített épületben, ám továbbra is külön termekben üléseztek, miként erről már szóltunk. Mindezek után joggal merül fel a kérdés, hogy 1637 végi házszabálytervezetében miért panaszkodhatott Esterházy Miklós nádor arra, hogy az Országház még nem készült el, ráadásul a város félreeső zugában fekszik.33 Erre viszonylag könnyebb választ adnunk. Bár az épület felújítása és megépítése első lépésben 1619 tavaszán megkezdődött, sőt az 1624. évi Pozsony városi házösszeírás azt már szintén Országház néven (latinul domus regni) említette, miként a későbbi összeírások (1655, 1700, 1717, 1760) is,34 azt egészen 1630-ig nem használták tanácskozások céljára. Az 1619. nyári diétán ugyanis – amelyen törvénycikk nem született, így nemcsak a Corpus Jurisból, hanem parlamenttörténeteinkből is gyakran kimarad – még nem ülésezhettek itt, hiszen néhány hónap alatt az épület biztosan nem készült el. Ezt követően viszont Pozsonyt első királysági hadjárata idején (1619–1621) előbb Bethlen Gábor erdélyi fejedelem ostromolta meg és foglalta el (1619. okt. 14.), amikor – a város jó részéhez hasonlóan – az épülő Országház is károkat szenvedhetett. Sőt a város 1621. tavaszi (ápr. 29.) elvesztése után augusztus–szeptemberben Bethlen újra megostromolta azt, ekkor sikertelenül. Az ő ellenőrzése alatt itt tartott 1619. novemberi–1620. februári rendi gyűlés helyszínét sajnos jelenleg nem ismerjük, ám a fentiek ismeretében aligha valószínű, hogy ez az éppen csak (újjá)építeni kezdett Országház lett volna.35 Egyes adatok szerint a főrendek Forgách Zsigmond nádor szállásán tanácskoztak, ami megfelelt a 17. század eleji gyakorlatnak (lásd az 1. táblázatot).36 Ezen eseményeknek, majd Bethlen második királysági hadjáratának (1623/24) alapvető szerepe volt abban, hogy a következő két diétát 1622-ben és 1625-ben nem Pozsonyban, hanem Sopronban szervezték meg. Az 1619 márciusában építeni kezdett pozsonyi Országház így hosszú éveken át valójában csak pusztuló bérház céljaira szolgálhatott – 1624-ben például négy lakója volt.37 Első biztosan országgyűlési célokra történő használata az 1630. májusi diétáról adatolható, miként ezt a híres követ, Szemere Pál naplója bizonyítja.38 Ám teljesen még ekkor sem volt készen, noha fokozatos építése és állandó renoválása – az 1630-ban Salamon 1889: 428. Federmayer 2003: 247–248. 35 E különleges rendi tanácskozásra lásd Demkó 1881, valamint Pozsony és Bethlen kapcsolatára még mindig alapvető: Lukinich 1921–1922. 36 Demkó 1881: 434. 37 Federmayer 2003: 33. 38 „Die 3a Maii in domum regnicolarum convenimus, ubi primo Suae Maiestatis propositiones perlectae...” MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 25v., vö. még Aszalay István naplójával: „domini separatim ad hospitium domini comitis palatini seu distinctum ipsum locum, regnicolae autem ad suum iterum locum convenerunt.” [Kiemelés tőlem – P. G.] Csízi 2005: 242. 33 34

75


2014.01.06. 12:56:28

ismét kivetett adónak (portánként 50 dénár) és Esterházy Miklós nádor közbenjárásainak is hála – azért időről időre lassacskán előrehaladt, miként erről egy magyar nyelvű számadás az 1630 és 1642 közötti időszakból érzékletesen tanúskodik.39 Az építkezéseknek a nehezen befolyó rendi adó mellett az sem kedvezett, hogy 1630 után a következő diétát 1634/35 fordulóján ismét Sopronban tartották, így az épületet közcélokra 1637 novemberéig megint nem hasznosították. Az ekkor megnyílt újabb pozsonyi országgyűlésen az alsótábla viszont újfent itt székelt, amint erről Osztroluczky Menyhért zólyomi követ kiadatlan vagy Berényi György és Illésházy Gáspár ismert magyar nyelvű naplói tanúskodnak.40 A közöletlen diárium azért is kiemelkedő számunkra, mert diétai dokumentumban a magyar Ország Háza kifejezésnek ez az első, ám ekkor már részben meghonosodottnak tűnő előfordulása. Berényi és Illésházy ugyanekkor vagy csak általánosságban nevezte meg az alsótábla helyszínét (az ország maga gyűlő helye, ill. ország maga szokott helye), vagy – miként egy helyütt az előbbi tette – egy félig magyar, félig latin kifejezéssel (az ország consistoriumja) illette. Mindezek ellenére Esterházy nádor fent idézett megállapítása igaz volt. Egyrészt az épület 1637 végén még mindig nem volt teljesen készen, másrészt az ezután is többéves hiátusokkal tartott diéták idején mindig újra meg újra renoválásra szorult. 1637-ben és 1642-ben emiatt a nádor mindkét alkalommal újrazsindelyeztette azt.41 Noha a közrendek saját ülésházuk felépítésére nehezen fizették az adót, a magyar fővá rosnak valóban nem a legfrekventáltabb részén álló Nemes Ország Háza a 17. század közepére mégis a magyar parlamentarizmus első, a diéta által megszavazott adójából emelt szimbolikus középülete lett. E tekintetben pedig egyúttal a Magyar Királyság Habsburg Monarchián belüli ’belső szuverenitásának’ – ugyan gyakran omladozó – jelképévé is vált, amelyre valamikor a 17–18. században egy a 20. század elejéig rajta látható szent koronás magyar országcímer is felkerült. E meghatározó szerepkörén még az sem változtatott, hogy 1655-ben ismételten szükségessé vált felújítására maga az uralkodó, III. Ferdinánd adományozott 10 000 forintot.42 Végül e helyütt fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy a felső- és az alsótábla üléstermeit magában foglaló, bemutatott intézményi, köz- és magánépületek mellett a diéták alatt még mások is meghatározó szerephez jutottak. A rendek különféle (társadalmi, vallási és politikai) csoportjai ugyanis már a 16–17. században is gyakran tartottak érdekeik összehangolására előzetes egyeztetéseket, modernebb kifejezéssel élve „bizottsági üléseket” – bár ezekre ez ideig csak a 18. századtól figyelt fel érdemben a kutatás.43 A főpapok gyakran üléseztek az érseki palotában, a világi főrendek pedig a nádor szállásán (például 1625-ben Sopronban Esterházy Miklósén vagy 1662-ben Wesselényi Ferencén) még akkor is, amikor sem az előbbi, sem az utóbbi nem szolgált a felsőtábla helyszínéül. Az evangélikus rendek ugyanakkor egy-egy befolyásos vármegyei követ szállását használták privát egyeztetésekre (consultatio privata), miként például 1622-ben és 1634/35-ben Sopronban Bossányi Boldizsár, 39 MNL OL Budapest, E 554, Fol. Hung. 520. fol. 1–13. (Daniel Karner pozsonyi szenátor számadása.) Említette már Lauter 2005: 157. 40 SNA Bratislava, SAR I. Turiec 2. Fasc. II. Nr. 5.; Komáromy 1885 és Szilágy 1891: passim. 41 „Anno 1637 vettem az Nemes Országház fedelének jobbétására 1000 zsindelyszeget pro 95 d.” és „Anno 1642 Palatinus uram őnagysága parancsolatjábúl az Nemes Ország Házát újonnan megfedeleztettem, minthogy a fedele és csatornák megrohadtanak, tudván, hogy annyi ország pénze nem lön kezemnél, parancsolá, hogy magam pénzembűl csináltassam, megtérítteti őnagysága.” MNL OL Budapest, E 554, Fol. Hung. 520. fol. 11v. és fol. 12r. 42 Ortvay 1905/1991: 333. 43 Vö. Szijártó 2010: 86–92.

76


2014.01.06. 12:56:28

majd Bossányi Mihály vármegyei követekét. Ám ugyanezt a gyakorlatot általában is követték a vármegyei küldöttek, akik példának okáért 1662-ben a nógrádi követek, Bene János és Bezzeg György szállásán egyeztettek.44 A szabad királyi városok küldöttei ugyanakkor többnyire a pozsonyi Városházán (lat. domus senatoria, ném. Rathaus) tanácskoztak, amit döntő mértékben elősegített az is, hogy a városok általában itt tartották a diéták alatt tárnoki székeiket.45 Mindezen helyszínek mellett a diétákon még egy épület jutott kiemelkedő szerephez: az országgyűléseken a 16. század közepétől nagyobbrészt személyesen vagy főhercegek által képviseltetve részt vevő uralkodók szálláshelye, a pozsonyi vár.46 Az önálló magyar királyi udvar hiányában a virtuális magyar uralkodói rezidenciává váló, a 16–17. század folyamán több ízben neves építészek bevonásával modernizált épület ugyanis éppen a diéták idején kelt valódi, ám ekkor is csak átmeneti életre. Ezek alkalmával a lovagteremben (a korabeli forrásokban Ritter- oder Tafelstube, maior stuba, hypocaustum interius, conclave sive palatium magnum, triclinium equitum) az uralkodó számára baldachinos trónszéket állítottak, ő itt fogadta a rendek képviselőit, akik a diéták megnyitásakor itt kapták meg tőle az uralkodói előterjesztéseket (propositiones). Majd az országgyűlések alatt a magyar királyok végig itt tartották audienciáikat, itt egyeztettek rendszeresen a rendek képviselőivel, sőt itt tettek esküt a diéták alatt újonnan megválasztott vagy éppen kinevezett országos főméltóságok.47 A tractatus diaetalisnak tehát a királyi vár is meghatározó, rituális jelentőségű részévé vált. Nem véletlenül jegyezte le oly gyakran az 1655. évi országgyűlésről is szóló naplójában Rákóczi László a következő fordulatokat: „mentünk elsőben a Zöld-házhoz, azután onnan fel az várba” vagy „mentem másodszor is a Zöld-házhoz és onnan fel a várba”.48 Az alkalmi rezidencia kialakulása következtében a pozsonyi várpalota szobáit a 17. század közepére fokozatosan a bécsi Hofburg, azaz az állandó rezidencia hasonló funkcionális tereinek megfelelően használták és nevezték el (Antecamera, Kämmerertafelstube, Wartstube, Ratstube stb.).49 1608-tól pedig már az uralkodókoronázások utolsó eseményét, a nyilvános lakomát is a vár legreprezentatívabb termében tartották. Sőt IV. Ferdinánd 1647. júniusi szertartásától a magyar uralkodó az előző évtizedben újjáépített palota termeiben látta vendégül a teljes magyarországi politikai elitet, valamint a Habsburg-udvartartást.50 Ezt azért érdemes kiemelnünk, mert ez volt szinte az egyetlen esemény, amelyen – noha a jelentős létszám miatt természetesen több teremben – a 17. század folyamán mindig ugyanazon épületben gyűlt össze a magyar diéta összes résztvevője! Ennek már komolyabb szimbolikus dimenziója is volt. A pozsonyi királyi várpalota – a dié ták alatt időlegesen valódi szerepet játszó magyar uralkodói rezidenciaként – materiális va44 Az említés sorrendjében, 1625: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 20v., fol. 23r.; 1662: OSZKK Quart. Lat. fol. 13r.; 1622: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 11v., fol. 12r.; 1634/35: Uo. fol. 34v., fol. 36r.; 1662: Uo. Köt. 3. p. passim, valamint vö. még Dominkovits Péter e kötetbeli írásának adataival. 45 Néhány példa, 1559: OSZKK Quart. Lat. 556. p. 236. és Uo. Fol. Lat. 3117. fol. 249r.; 1608: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 7r. (domus senatoria pro sede tavernicali) További adatokra lásd még H. Németh István e kötetbeli írását. 46 16–17. századi történetére (a régebbi szlovák és magyar irodalmat is összegezve) lásd Fiala–Šulcová–Krútky 1995., ill. a magyar szakirodalomból jól használható: Kelényi 1999. 47 Miként ezt Lőcse város követének, Daniel Türcknek a naplója már az 1550-es évekből számos példával bizonyítja. OSZKK Quart. Lat. 556. p. passim. 48 Horn 1990: 106., 107., 134–135., 142. stb. 49 Šulcová 1992; Pálffy 2004: 1056–1057.; a bécsi Hofburgra a régebbi irodalommal: Hengerer 2004: 218–242. 50 Pálffy 2004: 1054–1059.

77


2014.01.06. 12:56:28

lóságában ugyanis különleges épített jele volt a Magyar Királyság Habsburg Monarchián belüli „külső szuverenitásának”. Ezen alkalmakra tehát a „belső szuverenitást” megtestesítő országgyűlés a városbeli diétális épületekből (1647 után a Zöldházból, ill. az Országházból) a „külső szuverenitás” jelképébe, az uralkodói rezidenciára vonult át – miként ezt Rákóczi László naplójából már több példával szemléltettük. Így bizonyára nem véletlen, hogy a bártfai követ diáriuma 1637/38-ban a pozsonyi Országházat curia regninek, a királyi várat pedig curia Suae Maiestatisnak titulálta.51

Szimbolikusan is vitatkozó helyszínek az 1637/38. évi pozsonyi diétán A Magyar Királyság külső és belső szuverenitásának helyszínei nemcsak a diétai tárgyalások és egyeztetések során a valóságban, nemcsak a bártfai követ megfogalmazásában neveikben, hanem olykor még szimbolikusan is politikai kommunikációban álltak egymással. Erre az egyik legérzékletesebb példát 1637. december 17-éről ismerjük. Ekkor ugyanis a pozsonyi diétán egészen direkt szimbolikus diskurzus következett be az uralkodói hatalmat is jelképező virtuális királyi udvar és a „külső szuverenitás” jelképe (a királyi vár), illetve a „belső szuverenitás” színhelyei (a felső- és az alsótábla akkori városbeli üléstermei) között. Történt ugyanis, hogy a főrendek vezetője, Esterházy Miklós nádor a kora reggel még a Hosszú utcai Országházban ülésező alsótábla képviselőit saját szállására, azaz a felsőtábla üléstermébe hívta egyeztetésre. Miként a már említett Osztroluczky-napló fogalmazott: „Az Ország Házához menvén, Palatinus urunk szállására hívatta az státusokat...”. Ám miután itt nem jutottak egyezségre, a protestáns rendek sérelmei miatt már hetek óta húzódó tárgyalások kapcsán a nádor haragra gerjedve a következőket jelentette ki: „Azt is mondotta Őnagysága, hogy mennénk az Őfölsége szállására és néznénk meg az falon való írást, mely írás olyan nagy betűkkel vagyon írva, mint az ujjam: »Res parvae crescunt concordia, discordia maximae dilabuntur.«”, azaz „Egyetértéssel a kis dolgok naggyá lesznek, széthúzással a legnagyobbak is elenyésznek.”, avagy Baranyai Decsi János 16. század végi ízes fordításában: „Az egyezség által az kicsiny dolgok is nagyra nevekednek, az háborúsággal még az nagyok is semmivé lesznek.”52 Bár erről a – nevezetes Paul Juvenel-féle monumentális mennyezetkép-sorozat elkészülte (1638–1643)53 előtt is létező – sokatmondó feliratról, a római történetíró, Sallustius Iugurtha háborúja című munkájából származó szentenciáról nem tud sem a magyar, sem a szlovák kutatás, a bártfai követek szerint a nádor ennek jelentését (persze saját interpretációjában) el is magyarázta a rendeknek. Kifejtette ugyanis, hogy miként lehetne egyetértés közöttük, ha az alattvaló ura ellen, a világi az egyházi ellen folytat állandó politikai küzdelmet, sőt 1608-tól a protestánsok egy olyan követ próbálnak a diéták tárgyalásain rendszeresen, ám sikertelenül felemelni, amely alatt mérges kígyók és békák tanyáznak. Az alsótábla követei viszont erre azt felelték, hogy e vádra a felsőházban nem tartoznak válasszal, mivel az erre nem megfelelő hely (locus incompetens), arra ugyanis nem más, mint rendes ülésező helyük (locus ordinarius), azaz maga az Országház hivatott. Ez végül másnap valóban itt történt meg, ha-

MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 68v. (Matthaeus Daniel bártfai követ naplója) SNA Bratislava, SAR I. Turiec 2. Fasc. II. Nr. 5. fol. 17v–18r. 53 Rózsa 1973: 81–106. és Galavics 1985. 51 52

78


2014.01.06. 12:56:28

sonlóan kemény hangú állásfoglalás formájában.54 1637 legvégén a diéta három kulcshelyszíne, a pozsonyi királyi vár, a felsőház és az Országház (azaz az alsóház épülete) így jutott a rendek tényleges politikai diskurzusában szimbolikus módon is kiemelkedő szerephez. Mindezek jól jelzik, hogy egy-egy esetben a magyar országgyűlés különféle helyszínei a rendek valóságos tárgyalási küzdelmei közepette a szimbolikus politika legkülönfélébb eszközeivel, akár még a hatalmi-művészeti reprezentációban olykor fontos szerephez jutó épületfeliratokkal is kommunikálhattak egymással. A politikai, hatalmi és művészeti reprezentációban a diéták alatt szerephez jutó efféle emlékek feltárásával azonban még adós a kutatás, hiszen ez ideig – mint láthattuk – még a 16–17. századi országgyűlések helyszíneit sem ismertük. Mindeközben különféle hivatalos irataiknak, sokféle szempontból értékes naplóiknak az összegyűjtése sem történt meg, nem is beszélve az egyes épületek ikonográfiai ábrázolásainak,55 illetve írásos vagy éppen tárgyi művészeti emlékeinek feltárásáról (ami alól csak a pozsonyi vár jelent részleges kivételt).56 Pedig mindezek szisztematikus számbavétele bizonyosan hasonló példákkal gazdagíthatná a kora újkori magyarországi szimbolikus politikáról és a diéták rituális eseményeiről ez ideig feltárt szerény ismereteinket. Ám e példa azt is igazolja, hogy azon gyakori vélekedéssel ellentétben, amely az országgyűlések politikai küzdelmeit a rendek és az udvar egymás közti vetélkedésére egyszerűsíti le, a diéták valóságos és szimbolikus politikai küzdelme ennél sokkal összetettebb volt. Azaz még a „belső szuverenitás” letéteményesei, a magyar rendek között is gyakran volt nagy discordia, ami olykor jelentősen akadályozta akár még a legszükségesebb országos közügyekben való concordia megszületését, hogy jelképesen magunk is a pozsonyi vár nevezetes feliratát parafrazeáljuk tovább. Ezt a feliratot (miként a Juvenel-féle mennyezetképeket) ráadásul – amennyiben az a vár lovagtermében volt – a diéták megnyitásakor, az említett audienciákon vagy a koronázási lakomák alkalmával, azaz éppen az országgyűlések rituális szereppel bíró eseményein a valóságban is megtekinthették a diéták fő- és közrendű résztvevői.

54 „Post haec dominus palatinus orationem rigidam et asperam contra nos direxit, notanter exaggerando Suae Maiestatis potentiam, eam tantam esse, ut etiam totus orbis adoret; Turcicum imperatorem ipsam magis venerari, quam nos. Unde dicitur: Deum time, regem honora, dirigit nos ad hospitium Suae Maiestatis, ubi scriptum est: Concordia res parvae crescunt. Quomodo autem inter nos crescere debent, cum subditus sit contra suum dominum, politicus vel secularis contra clerum, imposibile esse nostrum postulatum, nam nos incepisse lapidem elevare ab anno 1608o, quem elevare non potuimus in omnibus congressibus diaetalibus, nunc vero volumus in effectum deducere, lapidem illum elevare, sub quo meri serpentes viperae, ranae adinvicem jacent, quod nunquam ad effectum deducemus etc. Quin potius huic operi super sedendum et illud ad tractandum assumendum, quod publico bono et toti regno salutare sit. Nobis silentibus quaerit, quid respondeamus? Qui tacet – inquit – consentire videtur. Nostrantes dixerunt, non teneri hic respondere, quia est locus incompetens, sed conscensuros locum ordinarium, ibique super haec re deliberaturos, et hic responsum daturos.” MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol 79v–80r. Berényi György és Illésházy Gáspár is tudósít az esetről, ám más hangsúlyokkal és a felirattörténet említése nélkül: Komáromy 1885: 130–131. és Szilágy 1891: 580., vö. még az irodalomból hasonlóan Ötvös 1914: 24–25. és Demkó Kálmán 1885: 233–234. Az ügyről a bártfai napló alapján ez ideig egyedül tudott: Zsilinszky 1885: 28–29. Egy nem ennyire beszédes, ám hasonló példa az 1634/35. évi soproni diétáról: Komáromy 1885: 123. (1635. jan. 22.) 55 Az eddigi eredményekre lásd Rózsa 1972: 81–83. és Mezey 1999: főként 81–105. 56 Ezekhez a soproni városi kamarási számadáskönyvek (például 1625-ből) számos kiváló adattal szolgálnak, amelyek feldolgozását művészettörténész kollégákkal külön írásban tervezzük.

79


2014.01.06. 12:56:28

Adaptált és imitált pozsonyi helyszínek Sopronban A magyar országgyűlések helyszínei nem csupán Pozsonyban jutottak meghatározó szimbolikus-rituális szerephez. A 16–17. században a két legfontosabb diétaváros, Pozsony és Sopron helyszínei maguk is különleges interakcióban álltak egymással. Ez témánk szempontjából azért kiemelten érdekes, mert elsősorban a fent bemutatott pozsonyi helyszínváltozások hatásával magyarázható az a már említett, csaknem páratlan jelenség, hogy Sopron szabad királyi város Városházája a korszakban az országgyűlés mindkét házának helyszínt adhatott. Az 1–2. táblázat adatsoraiból nem nehéz felismerni, hogy a soproni diéták helyszíneit a magyar politikai elit többnyire a korábbi pozsonyi tanácskozások színhelyeit követve igyekezett kiválasztani. Így lehetett 1553 tavaszán a már esztergomi érsekké is kinevezett Oláh Miklós kancellár háza (domus cancellarii, domini Strigoniensis) Sopronban ugyanúgy a felső tábla helyszíne, miként ez 1550-ben a megelőző diétán Pozsonyban (majd utóbb egészen 1608-ig minden itteni országgyűlésen) történt. Az alsótábla helyszíne, a soproni ferences kolostor (lat. monasterium, ném. Kloster) 1553. tavaszi kijelölésében szintén az előző esztendők pozsonyi gyakorlata volt mintaadó. Ennek emellett az is kedvezett, hogy a Duna-parti városhoz hasonlóan a kolostor Sopronban is a város szívében feküdt, ráadásul nagyobb létszámú tanácskozásokra alkalmas helyszínt kínált. Ám a szomszédos házakban az eseményre személyesen érkező uralkodónak, I. Ferdinándnak és fiainak (Miksa és Károly főhercegeknek) is sikerült 1553-ban megfelelő helyet találni, bár ehhez ezen épületekből többet egybe kellett nyitni, miként erről Marx Faut városi tanácsos krónikája tudósít.57 A 17. században még érdekesebben alakult a helyzet. 1622-ben és 1625-ben a világi előkelők, illetve a protestáns rendek 1608 utáni megerősödése közepette ugyanis a felsőtábla helyszínéül érthetően nem szolgálhatott Pázmány Péter esztergomi érsek soproni szállása, ám az egyre nagyobb országos befolyáshoz jutó Esterházy Miklós éppen 1622-től bírt58 soproni háza sem, hiszen őt csak az utóbbi diétán (1625. október 25-én) választották a világi elit vezetőjévé. Ám elődje, a pozsonyi Országház építését felügyelő Thurzó Szaniszló soproni szállása sem lehetett 1622 nyarán a főrendek üléseinek helyszíne, őt ugyanis szintén magán a diétán (június 3-án) választották nádorrá. Így 1622 tavaszán más megoldást kellett keresni. Ezt a magyar politikai elit vezetői végül a Városházában (lat. domus senatoria, ném. Rathaus) találták meg, amely egyrészt előkelő és reprezentatív, másrészt kellően tágas helyszín volt a tanácskozásokra, köztük magukra az említett nádorválasztásokra. Sőt, bár erről ez ideig szintén nem tudott a kutatás, ismereteink szerint a kora újkori magyar történelemben először itt került sor a Bethlen Gábortól visszaszerzett Szent Korona nyilvános közszemléjére is. 1622. július 12-én ugyanis a városi tanácsteremben, egyúttal a felsőtábla üléstermében, előbb maguk a rendek tekinthették meg a koronaládából kivett koronázási jelvényeket, majd azokat a nemrég megválasztott nádor, Thurzó Szaniszló ki is mutatta a Városháza ablakán a főtéren összegyűlt tömegnek.59 Az 1622-ben bevezetett új helyszín a következő két soproni diétán (1625, 1634/35) is a felsőtábla ülésterme maradt, miként erről országgyűlési naplók, városi krónikák és külföldi nyomtatványok egyaránt tudósítanak (lásd az 1. táblázatot). A híres alsótáblai követ, Szemere Pál diáriuma 1634 decemberében egészen érzékletesen fejezte ki a Városháza és Dominkovits 2011: 49–50. Dávid–Goda–Thirring 2008: 143. 59 A Szent Korona soproni jelenléteiről és szerepéről külön írásban szólunk. 57 58

80


2014.01.06. 12:56:28

a felsőtábla e különleges szimbiózisát, amikor domus senatoria dominorum praelatorum et magnatumnak nevezte azt.60 Az 1622. évi gyakorlat tehát még annak ellenére is megmaradt, hogy időközben (1630-ban) Pozsonyban – mint láthattuk – Esterházy Miklós nádor szállása vált a felsőtábla épületévé. Úgy tűnik, a nagy hatalmú nádor ezt nem kívánta soproni palotájába áthelyezni, hanem elfogadta és követte az általa is jól ismert soproni újítást. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy a Városházán választották nádorrá, s feltehetően ő is kimutatta annak ablakából III. Ferdinánd 1625 végi koronázása előtt a királyi felségjelvényeket az összegyűlt sokaságnak. Azaz a felsőtábla új soproni helyszíne, a Városháza még a nádor pályáján is szimbolikus színhelynek számított. 1681 júniusában Esterházy Miklós fiát, Pált mégsem a Városházán választották nádorrá, pedig ekkor ismét Sopronban gyűltek össze a Magyar Királyság rendjei. A Pozsonyban időközben meghonosodott új rituálé ugyanis felülírta a régi soproni hagyományt. Az előbbinek az is kedvezett, hogy az utóbbira közel fél évszázad elteltével már aligha emlékezhettek sokan – köztük maga az új nádor sem, hiszen ő is az előző soproni diéta után fél esztendővel (1635 szeptemberében) született. Miként viszont már láthattuk, az 1660-as évekre a magyar fővárosban a Zöldház vált a felsőtábla bevett helyszínévé, amely 1646-ban, 1649-ben és 1655-ben ráadásul nádorválasztás színhelye is volt. Ezeken pedig már maga Esterházy Pál is részt vett, így az új pozsonyi hagyomány soproni adaptálása és imitálása a világi elit élére kerülésekor neki is érdeke volt.61 Ez 1681 nyarán ténylegesen meg is történt Sopronban. Bár azt még nem ismerjük, miként választották ki a Hátsó vagy Magyar kapu szomszédságában a felsőtábla színhelyének az Abraham Steiner özvegye birtokában lévő, későbbi Artner Lipót-féle házat, az egyértelműen bizonyítható, hogy a pozsonyi főtéri Zöldház mintájára ebből soproni Zöldházat formáltak. Miként ugyanis egy – a város diéta alatti kárairól és költségeiről készült – elszámolástöredék bizonyítja, ekkor csak az adaptatio viridis cubulire, azaz a Steiner-ház zöldre festésére, bizonyos ajtók átvágására, majd a helyreállításokra kereken 300 magyar forintot költöttek.62 A Zöldház soproni meghonosítása végül kiválóan sikerült. A korabeli források egy része ugyanis mind latinul, mind németül (domus ut vocant viridis; dass grien stiebl) ekként emlegette a soproniak körében 19–20. századi birtokosairól a napjainkban Cézár-, pontosabban Caesar-házként ismert épületet. Sőt a törvénycikkek egykorú kiadásában maguk a rendek is ennek nevezték, hangsúlyozva annak pozsonyi eredetét: „domus magnatum, quam alias apud Posonienses domum viridem appellare consueverunt”.63 Ám ugyanekkor a latin beszámolók, a német nyelvű városi krónikák és a magyar diáriumok egy része már ezt az épületet is Országháznak (domus provincialis, Landhaus, Ország Háza) titulálta (lásd az 1. táblázat adatait). A felsőtábla történetében eddigi ismereteink szerint ez első ízben történt ekként. Sopronban az utóbbi kifejezések azonban már jóval korábban is felbukkantak. Sőt a nyugat-magyarországi városban előbb használtak épületet „Országház” névvel és céljaira, azaz az alsótábla ülésházának, mint ez Pozsonyban történt. A magyar főváros országgyűlési helyszínének rituális imitációja ugyanis már akkor megvalósult Sopronban, amikor Pozsonyban MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 36r. Miként az első alkalomról maga jegyezte fel: „Azomban volt az országnak gyűlése in anno 1647 Posomban, azhová engem is elvitetett bátyám, Esterhás László uram. Ott voltam azért akkor, azmikor gróf Draskovith Jánost az ország palatinussá választotta az Zöld Háznál, azhonnét fölmentünk minnyájan az várban s ott letette hitit az palatinus” Esterházy 1989: 311. 62 MNL GyMSM SL Sopron, SVL Lad. X. et K. Fasc. IV. Nr. 176. 63 Payr é. n.: 8. 60 61

81


2014.01.06. 12:56:28

az Országház még éppen csak épülőfélben volt. Miként a fentiekben láthattuk, az 1619 tavaszától megújuló pozsonyi Országházat ugyanis a törvényhozás képviselői ténylegesen csak 1630-tól használták, ám ez időben két diétát (1622, 1625) is tartottak a nyugat-dunántúli városban. Az ezeken megjelent követek 1622 nyarán vezetett latin és német nyelvű naplói és beszámolói pedig már többségében domus provincialis- vagy domus regnicolarisnak, illetve Landhausnak nevezték az alsótábla helyszínét (lásd a 2. táblázat adatait). Meglepetésünkre ez az épület a ferences kolostor volt. Mégpedig annak dacára, hogy a ferences provinciális, Rudinay (Rudnay) János 1622 márciusában hevesen tiltakozott az ellen, hogy az ekkor a helyszínek és szállások tekintetében is előkészítés alatt álló diétán az alsótábla a kolostorban (vagy a templomban) ülésezzen. Ő ugyanis a protestánsokat, köztük a Bethlen Gábor fejedelmet az előző esztendőkben valóban hathatósan támogató64 soproni polgárokat – mint fogalmazott – „Betleniták”-nak tartotta, akik a császár és koronás magyar uralkodónak csak „szóval, de nem szívvel” hívei.65 A követek végül mégis a ferences kolostorban gyűltek össze. Ennek több oka lehetett. Egyrészt a Városházát a főrendek foglalták el, másrészt nagy létszámú társaság befogadására alig volt más használható épület a városban. Végül, s ez lehetett talán a legnyomósabb érv: a soproni városbíró, a befolyásos polgárcsaládból származó Wolfgang Artner meglepő módon (vagy a soproni krónikás hagyomány ismeretében, vagy még inkább a városi tanács valamelyik tagjától értesülve) emlékezett arra, hogy „ezelőtt, mikor itt az ország gyűlése volt itt [ti. 1553-ban], az barátok kalastromában volt”.66 A soproni lokális hagyományok tehát ez esetben még az igen komoly vallási ellentéteket is felülírták. A megerősített rítus nyomán ez ugyanígy történt 1625-ben és 1634/35-ben is. Ám érthető, hogy a többségében ránk maradt protestáns vármegyei és városi követek naplói és hazaírt levelei nem hangsúlyozták, hogy az evangélikus hit védőbástyájának számító Országház üléseit egy katolikus intézményben tartotta (lásd újra a 2. táblázat adatait). 1681-ben erre már nem volt szükség. Mivel a felsőtábla ekkor a kevésbé előkelő helyen fekvő, ám annál komolyabb szimbolikus szerephez jutó Zöldházban ülésezett, az alsótábla elfoglalhatta az 1676. évi nagy tűzvész után újjáépített Városháza tanácstermét. Sőt ennek következtében a ferences kolostor után – a pozsonyi Országház különleges adaptációjaként – ekkor már a Városháza kapta meg az Országház nevet. Miként egy ismeretlen szerzőtől származó latin napló, valamint a soproni Payr- és Tschanyi-krónika oly szemléletesen meg is magyarázta: domus regni (quae tunc erat domus praetoria), illetve rathauß, alß landhauß, wie man es damals genenth és Rath haus, welches man dass mal pfleget dass Land haus zu nennen.67 Egy magyar nyelvű napló pedig egyenesen Ország Házának nevezte.68 Ezért is sérelmezték annyira az alsótábla tagjai október közepén, hogy a Pálffy János pozsonyi főispán által rendezett bál céljára – más alkalmas helyszín hiányában – végül saját országházi üléstermüket, azaz a városházi tanácstermet voltak kénytelenek időlegesen kiüríteni.69 Így 1681 folyamán Sopron városában forrásaink már két „Országházról” tudtak, a felsőtábla Zöldházáról és az alsótábla által elfoglalt Városházáról. Vö. Vinkler 2005. MNL GyMSM SL Sopron, SVL Lad. I. et A. Fasc. I. Nr. 26. 66 Uo. 67 OSZKK Fol. Lat. 532. fol. 5v.; Heimler 1942: 81. és Páur 1858: 58. 68 Batthyaneum, Alba-Iulia, Ms X 141. fol. nélkül, 1681. jún. 19. (ismeretlen naplója) = http://www.manu scriptorium.com/apps/main/en/index.php?request=show_tei_digidoc&virtnum=0&client= – Letöltés: 2013. február 20. Az adatot Szabó András Péternek köszönöm. 69 Payr é. n.: 41–42. 64 65

82


2014.01.06. 12:56:29

A pozsonyi diéták meghatározó helyszíneinek imitációja végül Sopronban azzal vált teljessé, hogy névleg és szimbolikusan még a pozsonyi várpalota uralkodói rezidenciáját is megteremtették itt. Az I. Lipót és közvetlen környezete szállásául szolgáló Fő téri Natl Lipót-féle, későbbi Kossow-ház a soproni városi források egy részében ezért kapta 1681-ben a Burg nevet.70 Sőt egy latin napló ezt Aulának titulálta, ami érzékletesen jelezte az uralkodói rezidencia különleges létrehozását Sopronban.71 Ám a virtuális királyi udvar megfelelő színvonalú berendezése érdekében – miként ez már 1553-ban is történt – ezt az épületet ekkor is összenyitották szomszédaival. Elsősorban azért, hogy a lovagterem megfelelő nagyságú legyen mind a diéta megnyitására, mind audienciák tartására, mind az országgyűlés végén megtartott királynéi koronázás bankettjének megrendezésére.72 S noha jelen tanulmányban a magyar országgyűlés 16–17. századi helyszínei kapcsán a rendi politika szimbolikus-rituális aspektusaiból csupán néhányat villanthattunk fel, már ezek is érzékletesen tanúskodnak arról, hogy e kérdéskör kutatása és vizsgálata Magyarországon is számottevően gazdagíthatja mind a valóságos, mind a szimbolikus politikáról és a rendiség politikai kultúrájáról szerzett ismereteinket, azaz mind a „hagyományos”, mind az „új” politikatörténeti megközelítéseket.

Források Batthyaneum, Alba-Iulia; Kézirattár. MNL GyMSM SL Sopron, SVL: Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron megyei Soproni Levéltára, Sopron; Sopron Város Levéltára. MNL OL: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest. E142: Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Acta publica. E196: M agyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Archivum familiae Thurzó. E 554: Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Városi és kamarai iratok. N 114: Regnicolaris levéltár, Kovachich Márton, György gyűjteménye, Acta diaetalia. OSZKK: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Budapest. ÖNB: Österreichische Nationalbibliothek, Wien. ÖStA Wien, HHStA: Österreichisches Staatsarchiv, Wien; Haus-, Hof- und Staatsarchiv. OMeA ZA Prot.: Hofarchive, Obersthofmeisteramt, Zeremonialprotokolle. ŠA Levoča, MML:Štátny archív, Levoča. MML: Magistrat mesta Levoča. SNA Bratislava: Slovenský národný archív, Bratislava. SAR: Spoločný archív rodu Révay. CJH 1608–1657: Corpus Juris Hungarici – Magyar törvénytár. 1608–1657. törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső. Budapest, Franklin-Társulat, 1900. 70 „Ihro Mayestät zu der Burg kamm...; eine brücken oder gang, welcher von dem Closter in die Burg” MNL GyMSM SL Sopron, SVL XV. 3. 7. p. 199. (Daniel Petz krónikája.), vö. még Payr é. n.: 8. és Bárdos 1984: 326–327. 71 Németh 1915: 19. 72 „Ihr Kayserliche Mayestäten seyn darauf in dero nahend daran gelegenes quartier, welches in etzlichen durchgebrochenen häuser zugerichtet war, zu fusse über die gassen gegangen...” ÖStA Wien, HHStA OMeA ZA Prot. Bd. 3. p. 321.; „Unter dessen war in der ritterstuben (warzue man auß dem gräfflichen Esterhasischen in daz neben hauß zwey zimmer zusammen gebrachen) die taffel geordnet.” Uo. Bd. 4. fol. 28., vö. még Payr é. n.: 7.

83


2014.01.06. 12:56:29

Csízi István 2005: Egy nagyívű hivatali karrier kezdetei a XVII. századi királyi Magyarországon. Aszalay István naplója (1624–1631). Fons, 2005. 2. 163–255. Esterházy 1989: Esterházy Pál: Mars Hungaricus. Sajtó alá rendezte és a Mars Hungaricus latin szövegét magyarra fordította, a Visszaemlékezés, valamint a levelek jegyzeteit és az Esterházy Pál című kísérőtanulmányt írta Iványi Emma. Bevezette és szerkesztette, a Mars Hungaricus jegyzeteit Iványi Emma gyűjtésének felhasználásával írta Hausner Gábor. Budapest, Zrínyi. (Zrínyi-könyvtár III.) Heimler Károly (jegyzetekkel ellátta) 1942: Payr György és Payr Mihály krónikája 1584– 1700. (Soproni krónikák II.) Soproni Szemle, 6. I–V. és 1–99. Horn Ildikó (közzéteszi) 1990: Rákóczi László naplója. Utószó: R. Várkonyi Ágnes. Budapest, Magvető. (Magyar Hírmondó) Komáromy András 1885: Berényi György naplója az 1634/5-ik soproni és az 1637/8-ik évi pozsonyi országgyűlésekről. Történelmi Tár, 1885. 118–143. MOE I–XII: Fraknói Vilmos – Károlyi Árpád (szerk.) 1874–1917: Magyar Országgyűlési Emlékek történeti bevezetésekkel / Monumenta comitialia regni Hungariae. Vol. I–XII. (1526–1606). Budapest, MTA. (Monumenta Hungariae Historica III.: Monumenta Comi tialia / Magyar Történelmi Emlékek III.: Országgyűlési emlékek, A sorozat) Németh István 1994: A kassai követek jelentése az 1572. évi február–áprilisi országgyűlésről. (I–II. rész.) Fons, 1. 1–2. 31–51. és 150–177. Páur Iván 1858: Hanns Tschány’s Ungrische Chronik vom Jahre 1670 bis 1704 / Csányi János magyar krónikája 1670–1704. Magyar Történelmi Tár, 5. 7–220. Probst, Johannes 1682: Comitiologia Hungarica Semproniensis. Hoc est, regia inauguratio augustae imperatricis Eleonorae Magdalenae Teresiae. Cum succinta recensione eorum, quae Sempronij comitiorum tempore usque ad finem anni MDC. LXXXI. acta, et articulis conditis transacta sunt. Vindibona, [s. n.]. Szilágyi Sándor 1891: Illésházy Gáspár emlékirata. Történelmi Tár, 1891. 559–588.

Hivatkozott irodalom Ammerer, Gerhard et al. (Hrsg.) 2007: Bündnispartner und Konkurrenten der Landes fürsten? Die Stände in der Habsburgermonarchie. Wien–München, Oldenbourg Wissen schaftsverlag. (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 49.) Ballabás Dániel (szerk.) 2011: Országgyűlések – országos gyűlések. Eger, Líceum Kiadó. (Az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományok Doktori Iskolájának kiadványai. Konferenciák, műhelybeszélgetések II.) Bárdos Kornél 1984: Sopron zenéje a 16–18. században. Budapest, Akadémiai. Benda Kálmán–Péter Katalin 1987: Az országgyűlések a kora újkori magyar történelemben. Budapest, MTA Történettudományi Intézet. (Előadások a Történettudományi Intézetben 6.) Bérenger, Jean 1973: Les «Gravamina». Remontrances des diètes de Hongrie de 1655 a 1681. Paris, Presses universitaires de France. (Recherches sur les fondements du droit d’Etat au XVIIe siècle. Publications de la Sorbonne, Séries «Documents» 23.) Bérenger, Jean–Kecskeméti, Károly 2008: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608–1918. Budapest, Napvilág. 84


2014.01.06. 12:56:29

Bessenyei József 1991: A szabad királyi városok jogainak csorbítása. Történelmi Szemle, 33. 255–263. Dávid Ferenc–Goda Károly–Thirring Gusztáv 2008: Sopron belvárosának házai és háztulajdonosai 1488–1939 / Häuser und Hauseigentümer der Innenstadt von Ödenburg 1488– 1939. Sopron, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára. Demkó Kálmán 1881: Adatok az 1619–20-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Századok, 15. 431–443. Demkó Kálmán 1885: Az 1637–38-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Századok, 19. 223– 240., 316–326., 404–413. Dominkovits Péter 2011: Fejedelmi fogyasztás. I. Ferdinánd az 1553. évi soproni országgyűlésen, a városi számadáskönyv tükrében (Adatközlés). Arrabona, 49. 2. 49–55. Etényi Nóra, G. 2000: A 17. századi soproni országgyűlések a korabeli német sajtóban. Soproni Szemle, 54. 1. 32–53. Fabó András 1873: Az 1662-diki országgyűlés. Budapest, Athenaeum. Fazekas István 2005: Oláh Miklós esztergomi érsek udvara (1553–1568). In: G. Etényi Nóra–Horn Ildikó (szerk.): Idővel paloták... Magyar udvari kultúra a 16–17. században. Budapest, Balassi, 343–360. Federmayer, Frederik 2003: Rody starého Prešporka. Genealogický rozbor obyvateľstva a topografia mesta podľa súpisu z roku 1624. Bratislava–Pressburg–Pozsony, Monada atelier. Fiala, Andrej–Šulcová, Jana–Krútky, Peter 1995: Bratislavský hrad. Bratislava, Alfa-Press. Forgó András 2012: A politika kultúrtörténete. Egy „német” elmélet vitája és annak tanulságai. Világtörténet, 34. 3–4. 171–186. Galavics Géza 1985: A művészettörténeti interpretáció lehetőségei. A pozsonyi vár kora barokk uralkodósorozata. Ars Hungarica, 13. 53–68. Gál-Mlakár Zsófia 2007: Adatok Verancsics Antal udvarának történetéhez. Fons, 14. 2. 279– 337. Guszarova, Tatjana 1999: A sárosi követválasztás utójátéka az 1659. évi pozsonyi országgyűlésen. Levéltári Közlemények, 70. 1–2. 3–22. Guszarova, Tatjana 2005: A 17. századi magyar országgyűlések résztvevői. Levéltári Közlemények, 76. 2. 93–148. Hajnal István (szerk.) 1930: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka (1640 december–1643 március). Budapest, Esterházy Pál herceg kiadása. (Esterházy Miklós nádor iratai I. Kormányzattörténeti iratok). Hengerer, Mark 2004: Kaiserhof und Adel in der Mitte des 17. Jahrhunderts. Eine Kommuni kationsgeschichte der Macht in der Vormoderne. Konstanz, UVK Verlagsgesellschaft. (Historische Kulturwissenschaft 3.) Horváth, Vladimír 1990: Bratislavský topografický lexikon. Bratislava, Tatran. Karpat, Jozef 1944: Zákonodarná moc v Uhorsku v rokoch 1526–1604. Bratislava, Slovenská univerzita. (Knižnica Právnickej fakulty Slovenskej univerzity v Bratislave, Nový rad 10.) Kelényi, György 1999: Der Umbau des Schlosses von Preßburg im 17. Jahrhundert. In: Dobos, Zsuzsanna (ed.): Ex Fumo Lucem. Baroques Studies in Honour of Klára Garas. Presented on Her Eightieth Birthday. I. köt. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 353–362. Kérészy Zoltán 1906: Rendi országgyűléseink tanácskozási módja. Jogtörténeti tanulmány. Kassa, Vitéz Ny. 85


2014.01.06. 12:56:29

Kérészy Zoltán 1925: A magyar rendi országgyűlés két táblájának kialakulása. Budapest, Pfeifer. Lauter Éva, S. 2005: Pozsony városa új szerepben. In: G. Etényi Nóra–Horn Ildikó (szerk.): Idővel paloták... Magyar udvari kultúra a 16–17. században. Budapest, Balassi, 144– 171. Lauter Éva, S. 2008: „Modus observandus...” A 17. századi magyar nádorválasztások rendje. In: G. Etényi Nóra–Horn Ildikó (szerk.): Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. Budapest, L’Harmattan, 187–206. Lukinich Imre 1921–1922: Bethlen Gábor és Pozsony városa. 1619–1621. Századok, 55–56. 1–31. és 172–211. Mezey Barna (szerk.) 1999: A magyar országgyűlés történetének képeskönyve / History of the Hungarian Parliament / Geschichte des ungarischen Parlaments. Budapest, Osiris. Németh Sándor 1915: Az 1681. évi országgyűlés. Budapest, Élet Ny. Ortvay Tivadar 1905/1991: Pozsony város utcái és terei. A város története utca- és térnevekben. Pozsony, Wigand Ny. Reprint: Budapest, Püski–Regio. Ötvös Lajos 1914: Az 1637–38. évi országgyűlés. Budapest, Stephaneum Ny. Pálffy Géza 2004: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról. Századok, 138. 5. 1005–1101. Pálffy Géza 2010: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Budapest, História–MTA Történettudományi Intézet. (História könyvtár: Monográfiák 27.) Pálffy Géza 2012: III. Károly 1712. évi koronázásának 16. századi gyökerei. Régi hagyományok és új szokások az első pozsonyi Habsburg-királykoronázáson 1563-ban. In: Hegedűs András (szerk. és a kiállítást rend.): Ius coronandi. Katalógus az EsztergomBudapesti Főegyházmegye gyűjteményeinek koronázási emlékeiből rendezett kiállításhoz. Esztergom, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Főszékesegyházának Kincstára, 15–26. Pálffy Géza 2013: A Magyar Királyság új fővárosa: Pozsony a 16. században. Fons, 20. 1. 3–76. Payr Sándor é. n.: Diétai szállás Sopronban 1681-ben. Különlenyomat a „Soproni Napló” politikai napilap 94–102. számából. Sopron. Payr Sándor 1917: A soproni evangelikus egyházközség története. A reformáció négyszázados jubileumára Gamauf Teofil soproni lelkész kézirati hagyatékának felhasználásával. I. köt. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron, Piri–Székely Ny. Rózsa György 1972: Vázlat a magyar országgyűlések ikonográfiájához. Folia historica: A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve 1. 81–94. Rózsa György 1973: Magyar történetábrázolás a 17. században. Budapest, Akadémiai. Salamon Ferencz 1889: Salamon Ferencz kisebb történelmi dolgozatai. 2. kiad. Budapest, Ráth M. Stollberg-Rilinger, Barbara 2006: Die Symbolik der Reichstage. Überlegungen zu einer Pers pektivenumkehr. In: Lanzinner, Maximilian–Strohmeyer, Arno (Hrsg.): Der Reichstag 1486–1613: Kommunikation – Wahrnehmung – Öffentlichkeiten. Göttingen, Vandenhoeck and Ruprecht (Schriftenreihe der Historischen Kommission der Bayerischen Akademie der Wissenschaften 73.), 77–93. 86


2014.01.06. 12:56:29

Stollberg-Rilinger, Barbara 2008: Symbol und Diskurs – Das Beispiel des Reichstags in Augsburg 1530. In: Feuchter, Jörg–Helmrath, Johannes (Hrsg.): Politische Redekultur in der Vormoderne. Die Oratorik europäischer Parlamente in Spätmittelalter und Frühen Neuzeit. Fankfurt–New York, Campus Verlag. (Eigene und fremde Welten: Repräsentation sozialer Ordnung im Vergleich 9.; Studies Presented to the International Commission fort he History of Representative and Parliamentary Institutions LXXXVI.) 85–103. Šulcová, Jana 1992: Palác Bratislavského hradu na sklonku renesancie (stavebná a funkčná podoba paláca na podklade rozboru inventárov z prelomu 16.–17. storočia). Zborník Slovenského národného múzea 86. 5–35. Szende László 2010: A Rákos mezei országgyűlések története. Budapest, Papcsák Ügyvédi Iroda. Szijártó M. István 2010: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708–1792. 2. kiad. Keszthely, Balaton Akadémia. Tózsa-Rigó Attila 2013: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek és a kamarai források tükrében. Urbs Várostörténeti Évkönyv 7.) (megjelenés előtt). Vinkler Bálint 2005: Bethlen Gábor és Sopron kapcsolatáról. Soproni Szemle, 59. 3. 242–250. Zsilinszky Mihály 1880–1897: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a refor mátiótól kezdve. I–IV. köt. Budapest, Magyarországi Protestánsegylet. (A Magyarországi Protestánsegylet kiadványai). Zsilinszky Mihály 1885: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII/3.)

87


2014.01.06. 12:56:29

RENDISÉG ÉS PARLAMENTARIZMUS MAGYARORSZÁGON

Recommend Documents