Relációanalízis. Tóta W. Árpád

A TARTALOMBÓL: Az Antipopulista Konzultáció . . . . . . . . . 2 Csak dógozni ne kejjen!. . . . . . . . . . . . . . 3 Eva Maria Barki váraljai beszéde . . . . . . . 6 Magyar Önvédelmi Mozgalom. . . . . . . . 12 Bokros-interjú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 A privatizáció messianizmusa . . . . . . . . 15 Mint kés a vajban – Stumpf-interjú. . . . 18 Három hónap Magyarországon . . . . . . . 19 Politikusból is megárt a sok OV-interjú 22 Sztálin Magyarországon . . . . . . . . . . . . . 24 A Nagy Adóhazugság meg a liberálisok. 26 Kampánypörkölt sörrel, földosztással. . . 27 Maguk gyûllyenek és vegyûllyenek . . . . 28 Tereskova: hazug Geszti Magyarországa 29

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout

Relációanalízis Írt nekem levelet az MSZP, sõt maga Gyurcsány Ferenc, amivel bearanyozta a napomat; sose kapok manapság levelet, emailt ír mindenki, aki akar valamit. Ja és még fel is hívott nemrég, igazán érzem a törõdést. Újságolja nekem boldogan a magyar baloldal – ez mind õk lennének eszerint –, hogy új lendületet vett mostanában, amibõl ugye feltételezném mindjárt, hogy tudja is, hová viszi éppen a lendület. A vektora a lendületnek. Ennek megfelelõen folytatódik a levél, sorolja a magyar baloldal, mi minden szépet is akar õ: másfajta közéletet meg biztonságot és igazságosságot, hogy a politika az életrõl szóljon, és ne az élet szóljon a politikáról. Õ meg azt feltételezi tehát, hogy nem olvasok újságot, de ráfázott: írom is. És itt jön a csavar. csak nehogy aztán populizmus legyen a vége „Ezért most, amikor a közös jövõnket érintõ programon dolgozunk, minél nagyobb arányban szeretnénk hagyatkozni az emberek tapasztalataira”, satöbbi. A trükk megfejtése: a két üzenet között a helyes mûveleti jel nem az „ezért”, hanem az „ennek ellenére”. Mert vagy az van, hogy a magyar baloldal tudja, milyen irányba vett új lendületet, vagy nem tud semmit se, és most nekem kéne eligazítani, hogy merre van az arra. Vagy csak udvariasságból kérdezi, és igazából szarik rám. Vagy nem is vett lendületet. Vagy neadjisten a lakcímemre vadászik. Na csak nehogy aztán populizmus legyen a vége. Mert én figyeltem, kérem, eddig is, felismerem a populistát két kilométerrõl ellenszélben. Ki vagyok képezve populista ellen. És most nem valami húsz évvel vagy legalább hat hónappal ezelõtti pálfordulást rángatok elõ, a populizmus jelen pillanatban is a legnagyobb veszély, azért van idetá-

Tóta W. Árpád masztva az asztalomhoz a szigonypuska. Bizony, a populista is így kezdi, odatapasztja a fülét a nép szájához, fuj. Ha ez elharapózik, akkor végül csak populisták közül lehet majd választani, és akkor minek is a választás (tényleg, minek is?), úgyis az lesz, amit akarunk. Mi. A populáció. Szóval csak óvatosan a kérdõ mondatokkal. No de. Ha már kérdezõsködünk. Ugye. Akkor elõbb érdemes lett volna küldeni egy kérdõívet magáról a kérdezõsködésrõl meg a direktmarketingrõl – legalább azoknak, aki csináltak már ilyesmit. De minimum átolvasni a Nemzeti Konzultációt! Hát lehet ezt így csinálni? Hát mi a szar ez, édes urak? az MSZP hozzám fordul, amikor azon mereng, mi is lehet az az élet Mindenekelõtt: mi a nyeremény? Hol az autó meg a wellness-hétvége? Sõt a helikopter meg a szafari, mégiscsak egy kormánypárt. Egy Szoci csoki, ha többre nem fussa a lendületbõl. Rémlik valami? Az em-

Felhívás scientológiát elemzõ központok létrehozására A Scientológia elveivel, módszereivel egyet nem értõk mozgalma Azzal a kéréssel fordulnak a szervezõk a scientológiát nem kedvelõk népes táborához, a történelmi egyházak vezetõihez, magánszemélyekhez, egyesületekhez, alapítványokhoz, pártokhoz, közhasznú szervezetekhez, mozgalmakhoz, állami szervekhez, intézményekhez, intézetekhez, hogy megyénként alakítsák meg a scientológiát elemzõ központokat társadalmi mozgalomként. A mozgalom nyilvántartásba vétele a jelenlegi szabályok szerint nem szükséges. A mozgalom nem párt, nem egyesület - nem tartozik e törvények hatálya alá hanem a civil társadalom olyan önvédelmi kezdeményezése, amely dokumentálja a scientológia által legálisan kiadott és megvásárolható kiadványokat, rendszerezi azokat, felvilágosító munkát végez a scientológia tevékenységérõl, módszereirõl, ügyvédek, orvosok, pszichológusok bevonásával segít a krízishelyzetben lévõkön annak érdekében, hogy a scientológiát elkerülhessék, dokumentálja és rendszerezi

2

berek nem küldenek vissza ilyen cuccokat magánszorgalomból, de ha bármilyen okból visszaküldik, akkor utána már odafigyelnek legalább fél szemmel. Még egy szcientológus sincs a díszes társaságban? Urak, magukat csúnyán átvágták. Jelöljem be én, a tisztelt honfitárs, hogy mennyire tartom fontosnak a kérdéseket alább. Gyerekek jövõjének biztosítása, árak, bérek, közbiztonság, egészségügy. És a válaszlehetõségek. Ilyet szól: egyáltalán nem fontos. Komolyan, bejelölhetem, hogy mondjuk a közbiztonság énszerintem egyáltalán nem fontos. Vagy hogy az egészségügy egyáltalán nem fontos. Szarom le, valamiben meg kell halni, lõjenek le vagy altassanak el, ugye? Nem csoda, hogy az MSZP egyenesen hozzám fordul, amikor azon mereng, mi is lehet az az élet, amirõl a politikának szólnia kellene. Mert nincs közöttük senki, aki tudná. Elhidegültek tõle szegények, csak a politika maradt, ott meg a közbiztonság olyasvalami, mint nekünk a cunami. Messze van. Elvont. Úgy néz ki, az a kellemetlenebb idõszak, amikor a politika az életrõl akar szólni. Megnöveli nagyon a nyomást. A feloldása meg egyre inkább az, hogy a politika az politika, az élet meg élet. A krumplileves, az legyen krumplileves. Most két apparátus mûveli, amit anno Kádárék: a depolitizációt. Magyarán, elvtársak, jön-jön-jön a csömör, a hosszú emlékezetû kiábrándulás, és vele az eddigi legalacsonyabb választási részvétel, utána pedig az eddigi legkevésbé legitim kormány. Pedig az volna rendjén, ha a politika politika volna, az élet meg élet. Nem képzelné senki, hogy neki a politika szerint kéne élnie, és a politika se akarná életnek, buli színének, hitnek, identitásnak eladni magát. Az illuzionisták és a közönség gentleman’s agreementje, az hiányzik nagyon. A hülyének nem nézés. Forrás: Tóta W. Árpád – Index

a scientológia esetleges visszaéléseit, szükség szerint segítséget nyújt a hozzá fordulóknak, jogsérelem esetén tájékoztatja az illetékes állami szerveket a beavatkozás szükségességérõl, jogi-és lelki segítséget nyújt, a mozgalomnak célja az is, hogy a Scientológiai Egyházzal szakítani kívánóknak megfelelõ hátteret biztosítson, ide értve a jogvédelmi eszközöket is. A mozgalom végsõ célja, hogy a Scientológiai Egyház Magyarországon tevékenységével felhagyjon és önként elhagyja az országot. Kérünk mindenkit, aki a mozgalomhoz csatlakozni kíván, szándékát jelezze a [email protected] e-mail címen. A mozgalom kiszélesedése esetén felvesszük az Európai Unió vezetõ intézményei mellett mûködõ, hasonló célkitûzést magának valló mozgalmával (fecris)a kapcsolatot. A mozgalom , illetve a szervezés megkezdésérõl szintén értesítjük a F.E.C.R.I.S. szervezetét. Dr. Vámos István ügyvéd és barátai [email protected]

jó ha figyelünk

– Állami szintre emelt spekuláció, avagy Mammon már az iskolák kapui elõtt –

KÖTELEZÕ TANTÁRGY LESZ A TÕZSDE Kötelezõ középiskolai tantárgy lesz a pénzügyi és tõzsde ismeret. A kormány a Budapesti Értéktõzsdével és az Öngondoskodás Alapítvánnyal közösen döntött errõl. Veres János viszont arról tett bejelentést, hogy mégis lesz árfolyam- és kamatadó is. A miniszterelnök azt állítja, hogy tavaly a közepes vállalkozások nyeresége két számjeggyel kifejezhetõ százalékkal növekedett. Gyurcsány Ferenc szerint azért kell bevezetni a tõzsdére a középvállalkozásokat, hogy elismerjék a teljesítményüket és ilyen módon tõkéhez is jussanak. „Olyanok számára is megpróbáljuk nyitni a tõkepiacot, akik az elmúlt tizenegynéhány évben nem voltak aktív szereplõi ennek a piacnak, vagyis a kis- és közepes magyar vállalatok számára. Ma a magyar tõzsde a nagy és legnagyobb nemzeti cégek számára jelent tõkepiacot“ - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Azt ugyan nem lehet tudni, hogy a magánkézben lévõ Budapesti Értéktõzsde mely vállalataira gondolt a miniszterelnök, ugyanis az 5 vezetõ részvény közül egy sincs már többségi magyar tulajdonban. Mindeközben az oktatási tárca és a tõzsde azon munkálkodik, hogy a tõzsde és pénzpiac-tan kötelezõ középiskolai tantárgy legyen. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter tõzsdeélénkítõ csomagja azonban nem csak adott, de egyúttal el is vett valamit a Budapesti Értéktõzsdétõl. Pontosan 10 százalékot. Veres János pénzügyminiszter: „2007 január elsejétõl bevezetésre kerül Magyarországon a kamat- és árfolyamnyereségadó, akkortól kezdõdõen 10 százalékos mértékkel.“ Azaz amennyi pénzzel a kormányzat támogatni fogja a hazai középvállalatok tõzsdére kerülését, annyival növeli az árfolyamnyereségadóval a költségvetés bevételeit. Ugyanis Veres János egy újabb, ez esetben 100 millió forintos pályázati lehetõség felkínálásával segítené a közepes méretû vállalatokat abban, hogy a tõkepiacon õk is részt vehessenek. Forrás: Nemzeti Hírháló

jó ha figyelünk

Zajlik az élet. Beindult az õszi parlamenti gyártósor. Megkaptam a szegfûmintás utódpárt levelét, Francisco is már vagy háromszor rám csörgött, egyszer a vezetékesen, kétszer a mobilon. A nyári uborkaszezonnak semmiképpen sem nevezhetõ, kissé lazább idõszakot követõen, mindjárt a Tisztelt(?) Ház elsõ munkanapján elszabadult a pokol. Megcsodálhattuk Furcsány Fegyenc mûminiszterelnök közel egy órás nagymonológját, majd a rajta egyre görcsösebb igyekezettel túllépni próbáló, sztálinozó, kisorbánozó gazdasági miniszter bizottsági belépõje adta az ölebmédiának a mindennapi betevõt. Az utóbbi napok posztkommunista tobzódásaira pedig a baranyai körökben már csak „félkarú rablóként” aposztrofált házelnökasszony vircsaftja tette fel a koronát. Szegénykém nem tudta feldolgozni, hogy ez alkalommal mégsem õ bútorozhatott be a Sándor-palotába. A házelnök-asszony esettanulmányt mutatott be nekünk, hogyan kell belefojtani valakibe a szót, és hogyan kell megvonni valakitõl, hogy még viszontválaszra, reagálásra se maradjon a legparányibb esélye sem. És akkor a vízvezeték-szerelõbõl pártelnökké felfújt politikai bohóc, Dörmögõ Dömötör színpadias ténykedéseirõl még szót sem ejtettünk. De nem is ez a parlamenti színjáték, a politikai és ideológiai lövészárkok körül a nyári szünet után újból feléledõ és gyilkossá váló állóháború volt az, ami arra késztetett, hogy tollat és billentyûzetet ragadjak. Más az, ami igazán aggaszt engem. Mint mindig, most is a felszín alatt bújik meg a lényeg, az igazi rettenet. A háttérben meglapulva félszavas hírként hangzik el csupán a médiában. Sokan talán oda se figyelnek rá, legyintenek egyet, ugyan kérem. Pedig az ördög a részletekben lakozik. Új, és minden eddiginél körmönfontabb, ravaszabb tervet eszeltek ki a mi derék nemzetrontó ál-liberálisaink. Fáradságot, idõt és pénzt nem kímélve, két erõsemberük, az újabban szerepléseivel Gyurcsány Ferencen is átlépni szándékozó, bár miniszteri teljesítményét elnézve inkább csak kókadozó Kóka „patikákat visszakérõ, kicsi sztálinozó, kis orbánozó” János, gazdasági és közlekedési fõ hallja kend, valamint a magyar oktatásügy szétverésében elévülhetetlen érdemeket szerzõ Magyar(?) „megbuktathatatlan mucus” Bálint, vette kézbe a dolgokat. Lázas igyekezettel team-munkában azon dolgoznak ezek ketten, hogy darab idõ multán bevezetésre kerüljön az oskolákban a „Tõzsde- és pénzügyi ismeretek” névre hallgató tantárgy. És akkor itt álljunk is meg egy ásónyomra, Istenben szeretett fele-barátaim! Hangsúlyozni szeretném, nem a pénzügyi ismeretek ellen szeretnék ágálni, még csak nem is a tõzsdével van a bajom igazán. A szemléletmód az, amire nyomatékosan szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét! Szavam se lenne, ha ez az ál-liberálisan tobzódó oktatási miniszter mondjuk a közerkölcstan nevû, a szocializmus oktatási rendszerébõl gyökeresen kigyomlált, kiirtott tantárgy újbóli bevezetésével kezdte volna áldatlan tevékenységét. A viselkedéskultúra az üzleti életben és a tõzsde parkettjén sem jön rosszul. De nem. Az erotikus hangvételû telefoncsevegéseket kedvelõ oktatási fõmufti nem ezt tette. (Természetesen tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy hajdanában danában ezt a tantárgyat vallás- és közerkölcstannak hítták, csak hát a mai világban óvatosan kell fogalmazni, nehogy megsértsem esetleges szabaddemokrata olvasóim egyéni érzékenységét.) Nem gyõzöm hangsúlyozni, nem a bevezetendõ tantárgy ellen ágálok én itten, hiszen a pénz nagyon fontos szerepet tölt be az életünk3

ben. Persze a tetszetõs indoklások már készen várakoznak, csak elõ kell húzni õket a megfelelõ skatulyából. Szadista testvéreinktõl – ez az új neve a szadeszeseknek az urbánus frazeológiában – láttunk már erre ilyent. Példának okáért akkor, amikor a fent említett régi-új oktatási miniszter vezényletével a tárca központilag és kézileg vezérelve rátért az általános mûveltségen alapuló képzés célirányos szétverésére, és helyette erõltetni kezdte a készségek fejlesztésének mindenhatóságát, majmolva ezzel az azóta már hazájában is megbukott, amerikai oktatási modellt, mely másra, mint szakbarbárok képzésére, úgy tûnik nemigen jó. A piaci igényeknek és elvárásoknak megfelelõ oktatásra van szükség, hangzik a „bölcsek köve” típusú, mindenre jó, univerzális liberális indoklás. Azt a kérdést persze már nem teszi fel egyik vazallus lelkületû médiasztár sem, hogy ki a fene tudja, mire lesz szüksége a piacnak négy vagy öt év múlva, amikorra kikerülnek az iskola vagy az egyetem falai közül az oda éppen most felvételt nyert tanulók. De vajon mennyire piaci igény ma a tõzsde ismerete? Vajon a lakosság hány százaléka tõzsdézik? A válasz az, hogy elenyészõ. Általában nagy nyugati és amerikai befektetési és nyugdíjalapok hazardíroznak értékpapírokkal a magyar és a környezõ tõzsdéken. Igen hazardíroznak, mert hát a tõzsde tulajdonképpen nem más, mint egy spekuláción alapuló szerencsejáték, egy állam által eltûrt és megtûrt nemzetközi összefonódásokon és érdekkapcsolatokon alapuló világméretû lutri. Mekkora a tõzsdén szereplõ magyar cégek száma? Azt kell, hogy mondjuk, a nemzetgazdasághoz képest elenyészõ. Persze ez a jövõben még változhat is, fõként akkor, ha valóra válik a mûminiszterelnök legújabb kommunikációs lufinak látszó kijelentése (hacsak szét nem durran elõtte ez is), miszerint szeretné bevinni a kis- és közepes méretû cégeket is a Budapesti Értéktõzsdére. Hajrá Fletó! De nem ez az, ami igazán megrémít engem. Ha valaki egymás mellé rakja a látszólag egymástól független szocialista szadista kirakós-játék darabkáit, lassan kirajzolódik elõtte egy ördögien kivitelezett terv képe. Ennek a tervnek a célkeresztjében pedig a nép, a nemzet, vagy Horn Gyula kedvenc szavajárásával, a lakosság legfogékonyabb, s egyúttal legjobban befolyásolható része, az ifjúság áll. Elõször kezdõdött a valóság showkkal. A villalakók hatalmas népszerûségre tettek szert, az általuk képviselt viselkedés lett a követendõ minta. Nem kell dolgozni, naphosszat csak henyélsz, cigarettázol, bulizol, jóságos villamanók a segged alá tolnak mindent, és még fizetned sem kell érte. Királyság van! Ki akar itt ezek után dolgozni, termelni valamit, értéket elõállítani, munkából megélni? Aztán jött Kulcsár Attila, az egykori pilótajátékos nagykanizsai kõmûves a maga nyolc általánosával és meg sem állt a bankigazgatói székig. (Megjegyzem ez rólunk, az országunkról is kiállít egy újabb szegénységi bizonyítványt. Asszem nem éppen az Európai Unió büszkesége, ha valaki nyolc általánossal bankigazgató lehet. Vajon milyen követelményeknek kell, hogy megfeleljen egy pénztáros?) Kulcsár, aki egy kis finesszel (plusz mázli faktor) lám milyen sokra vitte, munka nélkül is meg lehet élni, el lehet lavírozni, legalábbis egy darabig. Ma már õ is követendõ példakép lett a fiatalok egy csoportja számára. Míg a villában csak pár megnyerhetõ milliócskáról volt szó, Attila barátunknál már milliárdok röpködnek. Ki akar itt ezek után dolgozni, termelni valamit, értéket elõállítani, munkából megélni? 4

Az a régi, a szocializmus hõskorában kihelyezett mozgósító plakát jut errõl eszembe, ahol az egyik oldalon valami acélmunkás püfölte izzadva a vasat, a másik oldalon meg egy kövérre hízott uraság libacombot ropogtatott a fogai között és pezsgõt kortyolgatva dõzsölt, alul pedig a felirat: ELVTÁRS, VÁLASSZ! Hát ki volt az a hülye, aki nem a libacombot és a pezsgõt választotta? Maximum az elvakult párthívõk, de persze a történelemben visszatekintve és a személyes tapasztalatok sokszor sötét és mély bugyraiba beletúrva, lehet hogy éppen õk voltak azok, akik a leghamarabb meginogtak. De térjünk vissza Mammonhoz, ahogy döngõ léptekkel közeledik az iskolák kapuihoz. Mint arról már többször szó esett e lap hasábjain, a spekulációs gazdaság, melynek két fõ motorja a tõzsde és a kamatos kamat, tehetõ felelõssé leginkább azért, hogy ma az ún. fizikai, vagy ténylegesen termelõ gazdaság mély és hosszan tartó válságokkal kell, hogy szembenézzen, méghozzá világméretekben. Mivel a spekulációs gazdaságban nagyságrendekkel több – s ebbõl következõen nyilvánvalóan fedezetlen – pénz van, mint a termelõ gazdaságban (egyes szakértõi becslések szerint mintegy 50-60-szor több), a termelõ gazdaság egyszerûen képtelen kitermelni a spekulációs gazdaság által támasztott kamatkövetelményeket. Az igazi és legnagyobb veszélyt tehát abban látom, hogy ez a két rendkívül kártékony ál-liberális ötletgazda ennek a tantárgynak a bevezetésével immáron állami segédlettel emelné elsõdleges fontosságúvá – a munkát és az emberi értékeket is megelõzve – a pénzt, és annak életünkben betöltött szerepét. És még egyszer hangsúlyoznám, hogy mindjárt a legfogékonyabb, s egyúttal legjobban befolyásolható réteg, az ifjúság esetében. Bele se merek gondolni, hogy ennek milyen következményei lehetnek. A leghûségesebb talpnyalók õk. Emlékeznek még az Európai Unió elsõ számú direktívájára? A tõke és a javak szabad áramlása. Elsõ és legelsõ helyen a tõke, a pénz, nem pedig az ember. Szép(?), új(?) világ. Én még annak idején, a szocializmusban jártam iskolába, és ott azt tanultuk történelem órán, hogy az embert az állatvilágból a munka emelte ki. Elvtársak, pénzrõl akkoriban egy szó sem esett. Asszem ezt a tételt még azóta sem revideálta senki. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

Románia csatlakozására akkor térjen vissza az Országgyûlés, ha az erdélyi magyar autonómiatörekvések százszázalékos garanciában beépültek Románia belsõ jogrendszerébe. Ezt Körömi Attila független honatya, a Jobbik pécsi elnöke hangoztatta a T. Ház elõtt. A Románia Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló szerzõdés kihirdetésével kapcsolatos törvényjavaslat keddi általános vitájában a független országgyûlési képviselõ kiemelte: annak ellenére, hogy Szlovákiában és Romániában a magyar közösség politikai pártja tagja a kormánykoalíciónak, a magyarság helyzete nem rendezõdött megnyugtatóan. Az európai történelem mára elég nyilvánvalóan bizonyította, hogy egy kisebbségi léthelyzetben élõ nemzeti közösség csak akkor gyarapodhat, ha számára megteremtik az azonosság megõrzéséhez és gyarapításához nélkülözhetetlen politikai, közjogi feltételrendszert, egyszóval az önrendelkezést, az autonómiát - jelentette ki a politikus. Hozzáfûzte: a romániai magyar nemzeti közösség jövõ-

jét is akkor nevezhetnénk biztosítottnak, ha szórványban élõ tagjait megilletné a perszonális autonómia, és tömbben, többségben élõ közösségeit a területi autonómia, melynek lehetséges formáit foglalta össze a Magyarok Világszövetsége 2003. július 14-én az uniós alkotmányhoz tett kiegészítésében. Körömi kitért arra is, hogy még a trianoni békeparancs elõírásai sem érvényesültek az elmúlt 85 évben, hiszen például a Magyarországtól elszakított, magyarlakta területek etnikai arányainak erõszakos megváltoztatása érdekében folytak a többségi nemzetrészek tagjainak más országrészbõl történõ betelepítései az elcsatolt részekre. Így az asszimiláció nap mint nap teljes erõvel fejti ki hatásait ezekben a percekben is - nehezményezte. A független honatya leszögezte: veszélybe kerültek az elszakított nemzetrészek magyar közösségei, s ezen asszimilációs folyamat betetõzése az anyaországi magyarságra nézve is komoly veszélyeket hordoz magában. Körömi bírálatát fejezte ki amiatt is, hogy Szlovákia uniós csatlakozásakor Magyarország nem tárta föl széleskörûen és ért-

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A szlovákiai magyar nemzeti közösség esete jól példázza azt, hogy a nemzeti kérdés megnyugtató rendezésére még az Európai Unió sem szolgáltatja az automatikusan mûködõ keretet. Ma Szlovákiában - miként az EU-tag-várományos Romániában is - a magyar nemzeti közösség politikai pártja tagja a kormánykoalíciónak. Ez a tény sokakban azt a hiedelmet keltheti, hogy az említett országokban a magyar közösség helyzete megnyugtatóan rendezõdött. Ha azonban figyelmesebben vizsgáljuk e nemzeti közösség életét, arra a következtetésre jutunk, hogy azok a körülmények, amelyek egy közösség életperspektíváját és jövõesélyeit befolyásolják, negatívak. Az európai történelem mára elég nyilvánvalóan bizonyította, hogy egy kisebbségi léthelyzetben élõ nemzeti közösség csak akkor gyarapodhat, ha számára megteremtik az azonosság megõrzéséhez és gyarapításához nélkülözhetetlen politikai, közjogi feltételrendszert, egyszóval az önrendelkezést, az autonómiát. A kisebbségben élõ magyar nemzeti közösségek komoly reményeket fûztek az Európai Unióhoz és annak leendõ alkotmányához. Csalódásukra azonban az uniós alkotmányban egyetlen utalással illették a kisebbségi jogokat, a kisebbségben élõ nemzeti közösségek autonómiájáról pedig szó sem esett az Unió idõközben elutasított alkotmányerejû szerzõdésében. Pedig Magyarország hozzájárulása Európa fejlõdéséhez e tekintetben modellértékû. A magyar királyság II. Endre Árpád-házi király idején, 1222-ben elfogadta az Aranybullát. Klaus Kinkel volt német külügyminiszter a román parlamentben mondott beszédében az Aranybulláról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a Magna Charta után alig néhány évvel kiadott alapvetõ törvény a szárazföldi Európa elsõ alkotmánya. Az Aranybulla után alig két évvel, 1224-ben II. Endre király kiadja az erdélyi szászok szabadságlevelét, az Andreánumot, amely tulajdonképpen felér egy autonómiastatútummal. Az Andreánumban megfogalmazott jogok lehetõvé tették az anyaországtól több ezer kilométeres távolságban kisebbségi helyzetbe kejó ha figyelünk

hetõen Európa és az anyaország számára a felvidéki magyarokkal szemben a mai napig élõ jogként alkalmazott benesi dekrétumok hatásait. A politikus szerint a tapasztalatok tükrében a román alkotmányban az erdélyi magyarság számára rögzített perszonális, illetve területi autonómia feltételéhez kell kötni Románia uniós csatlakozását. Az autonómiához ragaszkodnunk kell - húzta alá Körömi, s példaként említette, hogy ezt tette Ausztria Dél-Tirol esetében, minden lehetséges fórumon, Európában és az ENSZ-ben is. Mint mondta, a csatlakozás elsõ idõpontjáig, 2007. január elsejéig teljesíthetõ a magyar autonómiatörekvések román alkotmányba történõ foglalása. Észrevételei alátámasztására Körömi emlékeztetett rá, hogy az Unió a török csatlakozás elõfeltételeként szabja meg a tavaly óta az Unióhoz tartozó szigetország, Ciprus hivatalos elismerését. Az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek biztosítását az anyaország feladata kérni - jelentette ki a Körömi Attila. – neva –

rült erdélyi szász nemzeti közösség nyolc évszázadon keresztül tartó gyarapodását, kibontakozását. A romániai magyar nemzeti közösség jövõjét is akkor nevezhetnénk biztosítottnak, ha szórványban élõ tagjait megilletné a perszonális autonómia, és tömbben, többségben élõ közösségeit a területi autonómia, melynek lehetséges formáit foglalta össze a Magyarok Világszövetsége 2003. július 14-én az uniós alkotmányhoz tett kiegészítésében. Tisztelt Országgyûlés! Még a trianoni békeparancs elõírásai sem érvényesültek az elmúlt 85 évben, hiszen például a Magyarországtól elszakított magyarlakta területek etnikai arányainak erõszakos megváltoztatása érdekében folytak a többségi nemzetrészek tagjainak más országrészbõl történõ betelepítései az elcsatolt részekre. Így az asszimiláció nap mint nap teljes erõvel fejti ki hatásait ezekben a percekben is. Már a Székelyföld is veszélyeztetett. Veszélybe kerültek az elszakított nemzetrészek magyar közösségei, felelõsségünk épp ezért kimondani, hogy ezen asszimilációs folyamat betetõzése az anyaországi magyarságra nézve is komoly veszélyeket hordoz magában. El kell mondani és ki kell jelenteni, hogy minden támogatásunk ellenére hiba volt, amikor Szlovákia uniós csatlakozásakor nem artikuláltuk határozottan, nem tártuk föl széleskörûen és érthetõen Európa és az anyaország számára a felvidéki magyarokkal szemben a mai napig élõ jogként alkalmazott benesi dekrétumok hatásait. Most azt gondolom, lehetõségünk van, és nyíltan ki kell mondani, valóban lehetõségünk van arra, bármennyire is próbálták ránk erõszakolni azt az érvrendszert, miszerint feltételrendszer nem támasztható, nem illõ feltételrendszert támasztani Románia uniós csatlakozásával szemben. Én nem is feltételrendszerrõl beszélnék, egyetlenegy feltételrõl, amelynek egyetlen garanciája, hogyha ezt most nevezzük meg, és nem az uniós csatlakozás után, ez pedig nem más, mint az Erdélyben szórványban, illetve többségben, tömbben élõ magyarság részére perszonális, illetve területi autonómia biztosítása, ennek elismerése a román alkotmányban. Szükségünk van rá, és ragaszkodnunk kell az erdélyi magyarság autonómiájához, 5

ugyanúgy, mint ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében, minden lehetséges fórumon, Európában és az ENSZ-ben is. Több képviselõ úr kifejtette, hogy természetesen Magyarország, a magyar nemzet közösségének elsõ számú, eminens érdeke Románia uniós csatlakozása, hiszen a gazdaság erõsödésével tulajdonképpen megoldódnak a kinti magyarok gondjai, problémái. Szeretném önöket megkérdezni, hogy ha a Dél-Tirolban élõk részére most feltennék azt a kérdést, lemondanak-e az autonómiájukról, miközben tudjuk, hogy Olaszország gazdasága igen jól teljesít, Észak-Olaszország gazdasága ezen belül is kiemelkedõen teljesít, Ausztria gazdasága erõs, az lenne a válaszuk: soha nem mondanak le Dél-Tirol autonómiájáról. Ugyanis a gazdasági növekedéshez az még egy hajtóerõt jelent, hogyha az ott élõ, tömbben élõ, többségben élõ nemzeti közösség autonómiatörekvéseit siker koronázza, és önrendelkezését visszakapja. A kettõ együtt hat, és igazán így fejti ki hatását. Kérésem idõveszteséget sem jelentene, hiszen számos kész autonómiaelképzelés, illetve számos mûködõ autonómia létezik Európa-szerte. Azaz világosan szeretném megfogalmazni álláspontomat, nem arról van szó, mint amirõl egyre több hír érkezik Európa nyugati felébõl, miszerint nagyon sokan ab ovo elutasítják Románia és Bulgária csatlakozását; én azt mondom, hogy a csatlakozás elsõ idõpontjáig, 2007. január elsejéig teljesíthetõ az a kérés, amelyet itt elõadtam, teljesíthetõ az, hogy Románia foglalja alkotmányba az ottani magyarok autonómiatörekvéseit. Azt kérem a kormánytól, hogy ennek szellemében az elõterjesztést vonja vissza, azt szedje ketté, Bulgária csatlakozását hozza vissza, és Románia csatlakozására akkor térjen vissza a Magyar Országgyûlés,

hogyha az erdélyi magyar autonómiatörekvések teljes, százszázalékos garanciában beépültek Románia belsõ jogrendszerébe. Egy mai hírt szeretnék önöknek ismertetni, az MTI honlapján jelent meg, a címe az: Megállapodtak az EU-tagországok a Törökországhoz intézett nyilatkozatról. A nyilatkozatban, amelyet válaszul fogalmaztak meg arra az ankarai közlésre, hogy az EU-török vámunió kiterjesztése nem jelenti Ciprus elismerését, az Unió a török csatlakozás elõfeltételeként szabja meg a tavaly óta az Unióhoz tartozó szigetország hivatalos elismerését. Természetesen tudom, hogy a példák mindig sántítanak, de ugye világos az MTI honlapjáról letölthetõ hír: az Unió elõfeltételként szabta meg Törökország csatlakozásához Ciprus elismerését. A csatlakozási tárgyalásokat megkezdik, azonban az csak akkor teljesedhet be, hogyha Törökország elismeri Ciprus függetlenségét. Természetesen itt nem arról van szó az erdélyi magyarság helyzetében, mint amirõl ez a hír szól. Itt nem az Európai Unió követeli Romániától az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek biztosítását, ezt nyilvánvalóan az anyaország feladata kérni. Arra kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy gondolja végig az általam elmondottakat, és értékelje úgy, hogy bármit gondolunk is az Európai Unióról, az elõttem fölszólalt négy vezérszónok, illetve az elõttem fölszólalt két európai parlamenti képviselõ nem vitatkozott velem. Az õáltaluk elmondottakkal tulajdonképpen akár egyet is érthetnék abban az esetben, hogyha az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseit siker koronázza. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Váralja, 2005 szeptember 10. „Magyar összefogás a határok és pártok felett - közös harc, közös gyözelem“ Tisztelt Polgári Körök, kedves magyar barátaim a határainkon innen és határainkon túl! Elöször szeretném kifejezni mély szolidaritásomat a székelyföldi, Székelyudvarhelyi árvízkárosultataikkal. Remélem, hogy hamarosan legalább a legsúlyosabb szenvedést lehet enyhíteni. Segítségünkre van szükségük, anyagi segítségre, ezért kérek mindenkit, mutassuk ki legalább anyagilag, hogy a Székelyföld közelebb van hozzánk mint az indiai óceán és a Tsunami katasztrófa. De nem csak anyagi segítség kell. Most augusztusban hét év után elöször voltam ismét Erdélyben, és láttam, személyesen tapasztaltam, hogy lényegesen nem változott az emberi jogi helyzet, a kollektív jogok kapcsán egyáltalán nincs elörelépés. Ami változott az az, hogy a magyarok is a román hatóság részei lettek hogy a magyarok is képviselik azt a román politikát, amely a magyarságot csak a román alkotmány keretein belül, tehát csak az egységes nemzetállam keretében türi el, más szavakkal azt a román politikát, amelynek célja Ceausescu elött és Ceausescu után sohasem változott: asszimiláció és homogenizáció. Hasonló helyzetet látunk más határon túli területeken is. Mindenhol, ahol a magyarság képviselöi a kormány részvevöi vagy máskép6

pen össze vannak fonódva államhatalmi elemekkel, ott már elvileg egy igazi magyar érdekképviselet nem lehetséges. A saját kormány ellen nem lehet harcolni, két úrnak nem lehet szolgálni. A tortából csak a bársony székekben ülök kapják a habot, a nép továbbra is nyomorog. Mivel a külsö látszat azt sugallja, hogy minden rendben van, a magyarság továbbra is egy másodrangú és elnyomott nép marad a saját hazájában. Kedves barátaim, sokkal több figyelmet kell fordítani a határon túli magyarság helyzetére, sokkal több segítségünk szükséges. Nem csak szükséges, hanem ez a kötelezettségünk is. A nemzetközi fórumoknak és a nemzetközi államközösség kötelezettsége is lenne, az emberi és kollektív jogok megsértésének felmutatása és elitélése. De mit lehet elvárni, ha a saját képviselet hallgat, ha a magyar kormány hallgat, ha mi is hallgatunk - Az „apeasment“ politikája a nyugalom érdekében a történelemben még mindig megbosszulta magát. A magyarság helyzetében különösen magas az ár. Ne csapjuk be saját magukat és mondjuk ki világosan: A mostani politika hosszútávon egyenesen az asszimilációhoz vezet és a mindenkori magyar kormány ezzel egyetértett. A jószomszédság, a nyugat parancsai, de a kényelmesség is priorítást élvezett a határon túli magyarság sorsa felett. Minden más szólam nem öszinte.

A határon túli magyarok az asszimilálódás sínén vannak, ez egyirányú zsákutca, ahonnan nincs visszafelé vezetö út . Intó példák az Elzász, de intó példa a Várvidék Ausztriában is. Egy magára hagyott népcsoport nem képes ellenállni az asszimilizációs nyomásnak. Az asszimilálódást még erösíti és gyorsítja az Európai Unió által gyakorolt hatás, az egyenlöség elve minden Európai Uniós polgár között - ami öszhangban van az amerikai felfogással. Emlékezetes az amerikai delegációvezetö Campelmann kijelentése az 1991-es Genfi kisebbségi konferencián, a magyar aggályokra utalva: „Asszimiláció Ez semmi rosszat nem jelent, söt ez egy nagyon pozitív dolog !“ A másik veszély a kivándorlás. A magyarok kivándorlási száma írtózatosan magas: a nagy háború utáni érvágás után 1956, kommunista diktatúra - most is túl nagy azoknak a száma, akik elmennek nyugat felé. Erdélyböl több mint 500.000 ember hagyta el a szülöföldjét az utolsó 15 évben, Vajdaságban 100.000 - számok, amelyeket a politikusok nem szívesen hallanak, de amelyek bizonyítékul szolgálnak a kudarcpolitikáról. Kedves barátaim, ez a mai helyzet, ez a 15 éves magyar politika képe, ez a 15 éves magyar külügy tehetetlenségének az eredménye. És nem látszik semmilyen fény a hojó ha figyelünk

rizonton. 15 év után még mindig nincs koncepció, 15 év után még mindig nincs a jövöre orientált nemzetstratégia, amely a határon túli magyarság megmaradását biztosítaná. Vagy ez a jövöben sem a cél - A magyarság feláldozása már régen a paktum része, a nyugati hatalmak érdekében - Sok jel arra mutat. Az alapszerzödések a NATO-ba való belépésnek az ára voltak. De miért nem volt téma a határon túli magyarság egyáltalán az Európai Unióba történö belépési tárgyalások során. Kifizetödött, hogy a NATO és az EU belépés miatt Magyarország feláldozta a határon túliakat? Érdemes volt - Most elönyösebb a helyzetünk - Minden öszinte válasz kell hogy legyen : nem. Nagyon rossz üzlet volt. Éppen tegnap Bécsben valaki kérdezte tölem: Miért van az, hogy pont a magyarokat mindig becsapják és átverik - Most ismét - az EU-ban is - ök a nagy vesztesek. Nem akartam mondani neki, hogy miért. Mert nincsenek államférfiak, hanem csak reálpolitikusok, mert nincs összefogás, és ott ahol lenne, ott akadályozzák a Szatmáriék és mucuskák... Kedves barátaim, a magyarság még sohasem volt ilyen rosz helyzetben, még sohasem volt kitéve ilyen fenyegetö veszélynek mint ma. A környezö országokból az agresszív nacionalizmus és az asszimilációnyomás fenyegeti; az EU-tól az értékellenes, nemzetellenes, multikulturális tendencia valamint a globalizmus. Az anyaország ez ellen nem is próbál védekezni, belügyben a polarizáció és külügyben az „apeasement“politika („lecsendesítö“) jellemzö. És itt nincs külömbség a szocialista és az úgynevezett polgári kormányok között, csak a stílusban és az eszközök kiválasztásában vannak differenciák. Sajnos egyik kormány sem dicsérheti magát hatásos és eredményes politikával, egy kormánynak sem sikerült, Magyarországnak és a magyarságnak az öt megilletö poziciót biztosítania Európa Közepén és ezzel Európában. Ami a határon túli magyarságot illeti, még mindig hiányzik egy célelképzelés, egy összefogó terv, egy jövöbeni stratégia. Ami eddig elhangzott, a statusztörvény, magyar igazolvány, kettös állampolgárság ez mind nem javítja az emberek helyzetét a szülöföldjükön, ott ahol kellene - otthon nem segíti elö az etnikai megmaradást. A szocialista szülöföldprogram is túl kévés és nem is kezdödött el. Mindez végeredményben semmi más mint egy fájdalomcsillapító, hogy ne fájjon annyira a kilátástalan helyzet, hogy jobban lehessen elviselni az elhibázott politikát. Kedves barátaim. A fájdalomcsillapító is fontos, hogy elviselhetöbb legyen a betegség, a fájdalom. De a fájdalomcsillapító nem gyógyítja meg a betegséget, söt néha összemossa a szimptómákat. Rossz az az orvos, aki csak fájdalomcsillapítóval kezeli a jó ha figyelünk

beteget és nem foglalkozik az alapbetegséggel. A magyar alapbetegség: Trianon. Ne csináljunk úgy, mintha nem tudnánk a diagnózist. Mindenki jól tudja ezt, csak nem merjük kimondani. Es ne csináljunk úgy, mintha nem tudnánk mi a terápia. Mi azt is jól tudjuk, csak nem merjük kimondani. Nem merjük kimondani, mert félünk mitöl - - a saját árnyékunktól - mert félünk, hogy mit fognak mondani mások, föleg a jogtiprók, az igazságtalanságot okozók „ Kedves barátaim. Hallgatással és szönyeg alá söpréssel semmilyen problémát a világon nem lehet megoldani, legkevésbé ilyen súlyos és alapvetö kérdéseket. De csupa szép szavakkal sem. Abból már eleget hallottunk. A nemzetegyesítés is addig csak egy üres szó marad, ameddig nem konkrét és célravezetö tettek következnek. A nemzetegyesítést sem igazolvánnyal, sem útlevéllel, sem más okmánnyal nem lehet megvalósítani. Mert egy dolgot elfelejtenek. Mert a legfontosabb dolgot elfelejtik: A nemzethez terület is tartozik. Nincs nemzetegyesítés terület nélkül. Terület nélkül a nemzetegyesítés nem lehetséges. Vagy mondjuk ki világosan és bátran: Nincs nemzetegyesítés Trianon áttörése nélkül. Ez az egyetlen terápia, amely a betegséget gyógyítja, minden más csak fájdalomcsillapító, minden más csak enyhiti a szenvedést, minden más csak lassítani fogja ezt a vonatot, amelynek a célja az asszimiláció - egy humanitárius asszimiláció legyen ahogy ezt a nagyhatalmak kérték. Kedves barátaim, sem lelassult, sem humanitárius asszimiláció nem kell nekünk, hanem önrendelkezés és szabadság, ahogy ez minden más népnek is jár. Ahogy ezt kivívták maguknak a németek, litvánok, lettek, észtek, szlóvének, horvátok, és sok más nép, mint a közel jövöben a koszovoalbánok is. A szerb külügyminiszter Vuk Draskovic mult héten egy Ausztriában tartott elöadásban már arról biztosította a koszovoalbánokat, hogy - Draskovic szószerint: többet fognak kapni mint autonómiát és csak egy kicsit kevesebbet mint önállóságot. Mindenesetre önálló képviseletük lesz az ENSZ elött mint független országnak, csak a határaikon legyen a szerb zászló is. Ez pillanatnyilag a szerb ajánlat Koszovónak. Milyen messze vannak ettöl a vajdasági magyarok. Azok a vajdasági magyarok, akikröl a kilencvenes évekban az Európai Unió egy kérdésre úgy válaszolt, hogy a Koszovóra vonatkozó terv, a Koszovóra vonatkozó megoldás természetesen a vajdasági magyarokra is érvényes. A magyar külpolitika ezt is elaludta. Kedves barátaim, vége kell hogy legyen a csipkerózsika álomnak. Nyomást kell gyakorolni, föleg a magyar kormányra, hogy végre felébredjen. Dolgozzon ki egy stratégiát, lépjen fel a Kárpát-medencei magyar-

ság önrendelkezési jogáért, töltse be végre a védöhatalmi kötelezettségét, vegyen példát a mintaszerü osztrák politikáról és diplomáciáról Déltirollal szemben. Ausztria nem 15 évet várt, hanem már egy fél évvel a függetlensége után, tehát már 1957 tavaszán az osztrák kormány kidolgozott egy stratégiát Déltiról visszaszerzése céljából. Ajánlom az illetékeseknek tanulmányozni a már részben szabaddá tett titkos dokumentumokat. Az osztrák kormány ebben a dokumentumban örömmel állapítja meg, hogy Innsbruckból - az osztrák Északtirolból - radikális és kemény hangokat lehet hallani. Idézek: „Kell ez az innsbrucki menydörgés, mert így jobban tudunk tárgyalni“ Hol van a magyar menydörgés - Hol vannak a kemény és radikális hangok - De igaz, tárgyalások sincsek. Itt nem tárgyalnak, hanem koccintanak. Ilyesmi elképzelhetetlen lett volna Ausztriában. Ausztria és Olaszország között nem is voltak államlátogatások , csak 4 évvel az autonómia végleges statutuma után - elötte nem. Tudják, mikor volt elötte az utolsó államlátogatás - 1887 ! Ezután 1996 ban volt a következö államlátogatás - 4 évvel az ENSZ elötti közös végleges nyilatkozat után, mert utána is még nyitott kérdések voltak, mint például az amnesztia az elitélt szabadságharcosoknak vagy az öket érintö vagyonelkobzás. Ezek csak külsöségek, de jellemzö és látszik, milyen más volt az osztrák magatartás. Bár Ausztria poziciója sokkal nehezebb volt. Olaszország az Európai Közösség tagja volt és ellenezte Ausztria belépési szándékát. A nyomásnak a célja a jogtagadás volt. Milyen más a mai Magyarország. Magyarország EU tag és nem fog vétó joggal élni - bár nem jogtagadás, nem autonómia tagadás lenne a cél, mint Olaszország esetében, hanem jogkövetelés, az autonómia jogos követelése. Ausztria nem csak az ENSZ elé vitte a déltiroli ügyet, hanem minden évben az ENSZ közgyülésben az osztrák külügyminiszter rámutatott a déltiroli problémára és hangsúlyozta Ausztria védöhatalmi kötelezettségét. Még sok évvel az autonómia megadása után, az utolsó eset 1997-ben volt. Csak ezután jelentkeztek olyan hangok, hogy most talán már nem kell az olaszokat tovább bosszantani. Magyarország ezt mind nem teszi meg. Nem tölti be a védöhatalmi kötelezettségét. Nem viszi a magyarság ügyét a nemzetközi fórumok elé. Az ENSZ közgyülés foglalkozott a 270.000 déltirolival, a 9000 gibraltári lakóssal, a ciprus kérdéssel, de nem az 5 millió határon túli magyarsággal. A magyar külügy a magyar kérdést az ENSZ közgyülésen eddig nem is említette. Egyszer sem. Remélem, hogy most Sólyom László lesz az elsö, aki a magyarság problémáit említeni fogja. Sok remény füzödik Sólyom Lászlóhoz, aki a a fi7

gyelemre méltó augusztus 20-i beszédében helyes és bátor szavakat talált. Kedves barátaim, új határon túli politika kell. Igazi nemzetstratégia kell. A vonatot nem lassítani kell, hanem gyorsítani, csak az ellenkezö irányba. Nem asszimiláció iránt, hanem önrendelkezés felé. Merjük kimondani az igazságot, merjük kimondani a követeléseket. A külföldi nemzetközi jogászok már régen ezen a véleményen vannak, hogy Trianon semmis, hogy az önrendelkezési jog kötelezö jog, amely minden népnek jár. Kezünkbe kell venni a sorsunkat, mint ezt az utolsó 15 évben sok más nép megtette. Itt is hadd említsem a klasszikus német példát, mert nem lehet elég gyakran rámutatni. A német egyesítést nem a nagyhatalmak, nem hadseregek, nem fegyverek vitték véghez, hanem a legnagyobb hatalom, ami létezik: a nép. A lipcsei hétföi tüntetések 1 millió ember részvételével egy olyan hatalmat képviselt, amely végül a nagyhatalmakot a tárgya-

lóasztalhoz kénysterítette - minden politikai és diplomáciai ellenállás ellenére. Kedves barátaim, ezt is ismétlem, mert nem lehet elég gyakran kimondani: A Kárpát-medenccében mi vagyunk a nép ! Ne hagyjuk magunkat degradálni kissebségekre, ne hagyjuk megosztani: nincs romániai magyarság, vajdasági magyarság, szlovákiai magyarság vagy kárpátaljai magyarság. Csak egy magyar nép van, egy közös történelemmel, egy közös kultúrával és egy közös identitással. A Kárpát-medencében mi vagyunk a nép. A nép mint az önrendelkezési jog hordozója az önrendelkezési jog címzetje. Végül fel kell ébrednünk, ki kell mondani az igazságot,meg kell fogalmazni a követelésünket. Ahhoz össze kell fogni, mert ez csak együtt sikerül. Össze kell fogni a határok és pártok felett. A nemzeti kérdésböl nem szabad pártügyet csinálni, ne vigyük be a nemzeti kérdést a választási kampányba, mert szétmorzsolódik a polarizáció a jobb és

Eva Maria Barki asszonynak Bécs Tisztelt Dr. Barki! Több forrásból is eljutott hozzám Váralján mondott beszéde, ami jelzi, hogy az széles körben terjed. Ez indított arra, hogy az elsõ küldõ és egy szûk ismerõsi kör számára néhány megjegyzés, kommentár erejéig kifejtsem, tetszetõs beszéde milyen téves és félrevezetõ állításokat tartalmaz. Az Ön részérõl is jóhiszemûséget feltételezve számos állítása megmagyarázhatatlan, azokat még részletesebben is megcáfolhattam volna. Mostani, hozzám írott levele egyetlen ellenvetésemre sem válaszol, az Antall-kormány és az Orbán-kormány elleni vádjai pedig minden alapot nélkülöznek. Most azt állítja, hogy 1989 után számos nép élt az önrendelkezéssel, csak a magyarok nem. A valóság az, hogy maga Magyarország nemcsak élt ezzel a joggal, megdöntve a kommunista rendszert, de lökést adott az egész rendszer összeomlásához, a berlini falhoz közvetlenül, a csehszlovák és román diktatúra elsöpréséhez közvetve. Téved, amikor azt állítja, hogy „Számtalan határmódosítás történt (volt Szovjetunióval együtt több mint 30).“ Csupán korábbi ún. belsõ határok (Jugoszlávia, a Szovjetunió és Csehszlovákia tagköztársaságainak határai) nemzetközi határokká váltak, de az etnikai vagy más elv alapján egyetlen határmódosításra sem került sor. „A határon túli magyarság mint a legsúlyosabban érintett nép nem élt az önrendelkezési joggal, sem annak külsõ, sem belsõ formájával.“ Ez nem az Antall-kormányon, vagy Magyarországon múlott, mi nem önrendelkezhettünk a határon túlra került nemzettársaink helyett. Bizonyára az etnikai összetétel, a települési szerkezet, valamint a katonai és egyéb erõviszonyok magyarázzák, hogy ilyen kísérletet nem tett egyik szomszédos államban élõ magyar közösség sem. Abban egyetértünk, hogy igen sok jogos sérelme van kisebbségi helyzetben élõ nemzettársainknak. Ezek megismertetéséért, követeléseik (köztük kiemelten az autonómia) nemzetközi elfogadásáért igen sokat tett az Antall- majd az Orbán-kormány, én személyesen is. Ajánlom figyelmébe kül-, illetve nemzetpolitikánkról a Va8

bal között. A nemzet sem jobb, sem baloldali, mint a jog sem jobb- sem baloldali. A magyarság helyzete súlyos és az idö ellenünk dolgozik. Meddig akarunk várni? A hallgatás már eddig is nagy kárt okozott. Össze kell fogni, ameddig nem túl késö. Össze kell fogni és meg kell fogalmazni a követelésünket. 1989 -ben az önrendelkezési jog ideje kezdödött el Európában. Csak a magyarság ezt nem vette észre. A magyarság nem hallotta a jeleket . Halljátok a jeleket ! Szocialisták országszerte ! Halljátok ne csak az Internacionálét, hanem a saját nemzetet is ! Halljátok a jeleket ! Össze kell fogni, mert csak együtt lehet gyógyítani a sérelmeinket, csak együtt lehet visszakapni az öntudatunkat, csak együtt lehet kiharcolni a jogunkat - és csak együtt lesz sikerünk. Csak közös harc és közös küzdelem után lesz gyözelem . a közös gyözelem. Isten áldja a magyarságot ! Eva Maria Barki

lóság c. folyóirat 2003. decemberi, illetve 2005. januári számában megjelent tanulmányomat. Kérésére ezeket szívesen megküldöm. „Magyarország sem politikailag, sem jogilag nem ragadta meg az alkalmat, nem vett részt a közép- és kelet-európai újrarendezésben, aktív külpolitika helyett passzív szerepet játszott, kezdeményezés helyett a reagálás politikáját választotta. Nem követelték a magyarságnak az önrendelkezési jogot, sem külsõ, sem belsõ (autonómia) formájában. Nem álltak ki az újra fellángolt önrendelkezési törekvések mellett, sõt ellenkezõleg: a történelmi változásokat félreismerve, minden esetben az önrendelkezést és szabadságot kiharcoló népek ellen és - a “stabilitás" érdekében - a status quo mellett foglaltak állást." Csak az udvariasság tart vissza ezzel a rágalommal kapcsolatban a legerõsebb kifejezések használatától. Kérdezze meg errõl a horvátokat és a szlovéneket, vagy a három balti állam akkori, ma is köztünk lévõ vezetõit! De kezemben vannak azok a dokumentumok (egy részüket már közöltem is), amikben kormányom a délszláv válságnak az önrendelkezési jog alapján történõ rendezését javasolta, Bush elnöktõl az akkori nyugat-európai vezetõkig terjedõ széles körnek. Természetesen a különféle nemzetközi fórumokon, az ENSz-tõl az EBEÉ-n az Európa Tanácsig javaslatok sorát tettük általában a nemzeti kisebbségek, konkréten pedig az elcsatolt területek magyarsága jogainak érdekében. Mennyit támadott is ezért bennünket a hazai politikai ellenzék! Tisztelt Asszonyom! A magyarságnak nagy szüksége van barátokra, támogatókra. Örülnék, ha Önt is közéjük sorolhatnám, de sajnos használható érvek, javaslatok helyett Ön érzelmekre apellál, márpedig ezzel a poltikában semmire sem megyünk. Én mindenkivel vállalom a vitát, így Önnel is. Nevezze meg a vitára javasolt helyszínt, bármelyik egyetemet. Amennyiben kéri, ennek megszervezésében is kész vagyok közremûködni, mint a Corvinus Egyetem jelenlegi oktatója, aki a Pázmány Katolikus Egyetemen is tanított. Válaszát várva Tisztelettel Jeszenszky Géza jó ha figyelünk

Jeszenszky Géza váraljai beszédem után a netre feltett vádaskodási kisérletére csak köszönetet tudok mondani: egyrészt, mert soraival bebizonyította szavaim igazát; másrészt, mert elindított egy vitát, amely fontos és szükséges. Bizonyíték már maga a levél stílusa, amelyet eddig csak a romániai médiától szoktam meg. De a tartalom is, amely még világosabban mutatja, hogy a magyarság helyzete a mai napig miért olyan, amilyen. Kétségtelenül a rendszerváltás utáni elsõ négy év döntõ volt, ezért helyes az a feltételezés, hogy a mulasztás és tétlenség miatt tett szemrehányásom elsõsorban az elsõ kormányra vonatkozik - a mai helyzet miatt elsõsorban az elsõ kormány felelõs. Akkor lehetett volna és kellett volna a váltót átállítani a jövõre. Az igazság kellemetlen és úgy látszik nagyon fáj. De az igazságot és a tényeket álargumentumokkal sem lehet elvitatni. A tények: 1989-ben új idõszak kezdõdött Európában. Véget értek a totalitárius kommunista rendszerek, s önrendelkezési hullám söpört végig Európán. A német egyesítést követõen a népek - a Baltikumtól az Adriáig - éltek az önrendelkezési joggal, kivéve a magyarságot. Számtalan határmódosítás történt (volt Szovjetunióval együtt több mint 30 ). A határon túli magyarság mint a legsúlyosabban érintett nép nem élt az önrendelkezési joggal, sem annak külsõ, sem belsõ formájával. A határon túli magyarság helyzete nem javult, változatlanul ki van téve az etnikai összetétel megváltoztatásának, asszimilációs nyomásnak, emberi jogi sérelmeknek, agresszív nacionalizmusnak és erõszaknak.

Növekvõ feszültség, nyomasztó, kétségbeesett hangulat tapasztalható, folyamatos a kivándorlás. Magyarország sem politikailag, sem jogilag nem ragadta meg az alkalmat, nem vett részt a közép- és kelet-európai újrarendezésben, aktív külpolitika helyett passzív szerepet játszott, kezdeményezés helyett a reagálás politikáját választotta. Nem követelték a magyarságnak az önrendelkezési jogot, sem külsõ, sem belsõ (autonómia) formájában. Nem álltak ki az újra fellángolt önrendelkezési törekvések mellett, sõt ellenkezõleg: a történelmi változásokat félreismerve, minden esetben az önrendelkezést és szabadságot kiharcoló népek ellen és - a „stabilitás“ érdekében - a status quo mellett foglaltak állást. Ezt az álláspontot maga a történelem cáfolta meg. Magyarország a nagy várakozások ellenére a nemzetközi jog területén is csalódást okozott. Az ENSZ-ben, az Európa Tanácsban vagy a délszláv válság kapcsán hiába keresünk magyar javaslatokat, a magyar külpolitika mások ajánlataira várt (Jeszenszky: „Senki sem mondott, senki sem ajánlott....!), ahelyett, hogy az önrendelkezési jog megvalósításával és biztosításával foglalkozott volna, ami az egész világon fundamentális jelentõséggel bír, de Európa Közepén egyúttal a legfontosabb stabilitási tényezõ is, valamint a határon túli magyarság túlélésének és nemzeti megmaradásának a feltétele. Egy új békerend-javaslat ta-

1992 október 23-ának éjjelén Szlovákia, magyar tulajdonú betontömbökkel, megkezdte határfolyónk elterelését. Ennek következtében Európa egyetlen belföldi tenger-deltájában kiszáradtak a kutak és a kiszáradt folyómederben a halászok kézzel gyüjtötték a döglött halakat. 1992 október 24 reggelén, 643 tüntetövel és hivatalos engedély nélkül átléptük a magyar-szlovák határt. A magyar oldalon egy deresedö bajuszos katonatiszt halk szavai arról a „hivatalos álláspontról“ tájékoztattak, hogy mi a határátlépéssel törvényt sértettünk. Miközben ezeket mondta, népi himzésü sárga si-parkámat nézegette, nem nézett a szemembe, s mikor a parkán felfedezte a Kossuth cimert, attól kezdve már csak a földet nézte és mintha könny csillogott volna a szemében. Láttam rajta, hogy ö is tudja azt amit én: hogy egy szakasz magyar honvéd megakadályozhatná ezt a gyalázatot! De felettünk csak egy árva magyar helikopter körözött..., s nékem az a verssor járt az eszemben, hogy „aki egyszer rúgott a magyarba, az kedvet kap a rúgáshoz.“ TÖBB IS VESZETT MOHÁCSNÁL? A menetünk élén, a kék-fehér transzparensünket négyen vittük: Örömy Zoli budapesti diák, egy györi munkásfiu és Arnóti Gabrieljó ha figyelünk

lán megakadályozta volna a délszláv válságot is. A hiányzó rendhatalom és a hiányzó stabil békerend ebben a szenzibilis térségben még sok problémát fog okozni. Valamennyi megjegyzését cáfolni túl terjedelmes lenne ezen a helyen, de Kedves Jeszenszky Géza, szívesen felveszem a kesztyût és kihívom Önt nyilvános vitára az egyetemen a diákok elõtt ! Végül a vád tartalmát illetõen: A hamelni patkányfogó 1284-ben megszabadította az embereket a patkányok csapásától. Mivel nem kapta meg a megígért fizetést, büntetésbol elcsalta a gyermekeket a szép Erdélybe - a német változatban barlangon keresztül, az osztrák változatban pedig egy szép hajóval indultak el a Dunán. Mindenesetre a gyermekeknek nem történt semmi bajuk, sõt a németek - elsõként Európában - a Magyar Királyságban önrendelkezési jogot kaptak és éltek vele több mint 600 éven keresztül - egészen Trianonig. Majd elhagyták Erdélyt, mert nem akartak tovább ott élni. Azért kell harcolnunk, nehogy a magyaroknak is hasonló sorsuk legyen. Különben Jeszenszky Géza túlbecsüli a képességeimet. Nagyon szívesen csinálnék patkánymentes országot Magyarországból és nem is kérek érte pénzt - úgyhogy senkinek sem kellene büntetéstõl félnie. Azt ráhagyom a Jó Istenre! Eva Maria Barki

la, egy 80 éves természetrajz tanárnö. Amikor odaálltunk a bulldózerek elé, tudtam, hogy nincs semmi esélyünk, hacsak át nem megy rajtam az egyik - magyar gyártmányú betontömböket szállitó - teherautó. Mert azt is tudtam, hogy ha átmegy, ha elütnek egy Amerikai állampolgárt, akkor felfigyel a világ, akkor leállitják ezt a szörnyüséget. Persze tudta ezt Mecsiár is, a teherautó lefékezett, minket félrerángattak. Aztán 1997-ben jött az elsö Hágai Kör, hol a magyar delegáció a Kiegyezési Tervünk ellen, a szlovákok oldalán dolgozott, majd idén jött a magyar Alkotmány Biróság döntése, mely tárgyalás nélkül elutasitotta a perünkben követelt második Hágai Kört. Egyszóval, 1992 és 2005, az egymást követö magyar kormányok abban egyetértettek, hogy határfolyónkat nem kell megvédenünk. SZOLGA NÉPNEK MIJE VAN? Elnézést, hogy látszólag elkanyarodtam a Bárki-Jeszenszky vita alaptémájától, de valójában a Duna ügye is ide tartozott, mert az elmult 15 év kormányainak bizony közös vonása volt, hogy következö választás kimenetelében, tehát pártpolitikában gondolkoztak, s nem történelmi távlatokban, nem nemzeti érdekben. E miatt a nagyidai pártoskodás miatt, kormányaink még azt az 9

alapvetö feladot sem végezték el, hogy a világ közvéleményében tudatositsák a „magyar kérdés“ létezését. Ezért a világ nem is tudja (!), hogy Európa legnagyobb kisebbségei, tehát az orosz, albán, cigány, stb. mellett létezik egy magyar kisebbség is! Azt sem tudja, hogy ez a nemzeti kisebbség olyan emberek közössége, kik nem emigránsként kerültek idegenbe, hanem ma is a szülöföldjükön, apáik és nagyapáik épitette falvaikban és városaiban élnek, s úgy váltak idegenné, hogy a nagyhatalmak újrarajzolták körülöttük a határokat. Nem ujdonság ez, már Arany János is figyelmeztetett arra, hogy: Ezelõtt a háborúban Nem követtek semmi elvet, Az erõsebb a gyengétõl Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van. A világot Értekezlet igazgatja: S az erõsebb ha mi csínyt tesz, Összeül és - helybenhagyja. A világ azt sem tudja, hogy a Csehszlovákiát és Jugoszláviát létrehozó Neuillyi és Saint-Germaini szerzödések mellett volt egy Trianon-i szerzödés is! A magyar kormányok dolga lett volna, hogy amikor ezeket a mesterséges államalakulatokat felszámolták, amikor az azokat létrehozó szerzödéseket semmisnek nyilvánitották, akkor követelje Trianon revizióját is. Nem ez történt, a „néma gyereknek“ sorsára jutottunk. Pedig hát minden nemzetnek kötelessége, hogy érdekeit megvédje! Azt helyette más el nem végzi! Ebböl a szempontból a világ nem változott az elmult századokban és a 21. században sem fog. Addig viszont nem lehet az érdekeink megvédésére vonatkozó nemzeti stratégiánk, - egy olyen össznemzeti egyetértésünk, melyet minden kormány magáénak vall - amig tárgyilagosan fel nem mérjük, meg nem vitatjuk lehetöségeinket, a rendelkezésünkre álló eszközöket és azok alapján meg nem egyezünk elérhetö céljainkban. Az alábbiakban felvázolok néhány alternativát, olyanokat, melyek biztosithatják úgy a magyar nemzetnek szülöföldjén való fennmaradását, mint megalázott népünk önbecsülésének a visszaszerzését. Az ezidáig tartó tétlenséget, mint alternativát meg sem említem és igy az alkotmánymódositást, kettös állampolgárságot, nemzeti vizumot vagy magyar személyi igazolványt is csak az után tartom tárgyalandónak, miután már van stratégiánk az alapfeladat, a kisebbségbe alázott nemzetrészeink fentmaradásának biztositására.

2005., HUNSOR medencefigyelõ Kirakatpolitikaként értékeli Gyurcsány Ferenc legfrissebb nemzetpolitikai javaslatait Bugár Béla (47 éves), a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, aki Pozsonyban és Budapesten is szívós pragmatizmussal képviseli a határon túli magyarok érdekeit. HVG: A múlt héten ön és a határon túli magyarság többi vezetõje tárgyaltak Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. Mire jutottak? B. B.: Nem nevezném ezt tárgyalásnak, tulajdonképpen csak meghallgattuk a miniszterelnök úr által felvetett elképzelése10

SZOMSZÉDAINK ÖNÉRDEKE Dél-Tirol példája mutatja, hogy igenis születhet megegyezés, ha az mindkét félnek érdeke. Igy a magyar külpolitikának is alapvetö célja kell legyen, hogy kisbbségeink hosszútávú fentmaradását szomszédainknak is érdekévé tegye. Ez pedig elérhetö úgy pozitiv, mint negativ eszközökkel, módszerekkel (mint ahogy az angol mondja, a „carrot or the stick“- eszközeivel. Románia esetében példáúl Magyarországnak ki kellene mondania, hogy minden eszközzel ellenezni fogja Románia EU tagságát addig, amig a magyar nemzeti kisebbségek vissza nem nyerik helyi önrendelkezésüket, autonómiájukat. Meg kell értetni, nem csak Romániával, de az Európai Unióval és a világ közvéleményével is, hogy Románia útja az EU-ba csak Erdélyen keresztül vezethet! Ugyanakkor, szövetségeseket is szerezhetnénk ehhez az igyekezethez, ha támogatnánk azokat a politikai eröket, akik egész Erdély autonómiájáért dolgoznak, elvégre egy autonóm Erdélyen belül a magyar nemzeti kisebbségek autonómiája már szinte magától értetödö lenne. KOALICIÓK SZERVEZÉSE A magyar külügyi stratégia fontos célja kellene legyen a Visegrád-i koalició kiterjesztése és aktivizálása. Ha a Baltikumtól Horvátországig összefog és legalább gazdasági koalicióba tömörül a térség 100 millió lakósa, akkor nem csak Európa egyensúlya billen majd helyre, de akkor véget ér Közép Európa kiszolgáltatottsága és kizsákmányoltsága is. Akkor pedig megnö a térség természetes központjának, Magyarországnak a súlya és befolyása is. Egy ilyen, a Dunai Konfederáció csiráját jelenthetö gazdasági összefogás esetén, már szomszédainknak is érdeke lenne, hogy keressék Budapest jóindulatát és figyelembe vegyék érdekeinket. Ugyanigy fontos lenne élére állani és egységbe kovácsolni Európa közel 100 milliót kitevö kisebbségét. Bizony jobban odafigyelnének ránk Brüsszelben, Hágában és Stuttgarban, ha Európa összes kisebbségével egységben követelnénk a fentmaradást biztositó elbánást, az autonómiát. Ugyan a fentiek megirására Éva Mária Bárki és Jeszenszky Géza vitája késztetett, e sorok valójában Somogyi Ferenc külügyminiszternek szóltak. Azt remélem ugyanis, hogy most csütörtökön, a Columbia egyetemen tartandó elöadásával véget vet a magyar külpolitika irány és cél nélküli tehetetlenkedésének és világosan megfogalmazza nemzeti céljainkat és e célok eléréséhez vezetö utat, stratégiát. Lipták Béla, a Yale Egyetem volt tanára

ket. Már az összehívás módja is furcsa volt, nem is egyeztették velem elõre, hogy ráérek-e. Ez a stílus nem mûködik. A találkozó elõtt, sõt még a találkozón sem kaptunk semmiféle írásos dokumentumot, így felelõsen nem is tudtuk álláspontunkat kialakítani. Elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy egyszer ezt meg lehet csinálni, de ilyen konzultációkhoz mi nem leszünk partnerek. Szerintem ez csak kirakatpolitika, és én örülnék a legjobban, ha tévednék. HVG: Gyurcsány több olyan elképzelést is felvázolt, amely elõrelépést jelenthet a magyar-magyar viszonyban: alkotmánymódosí-

Forrás: Nemzeti Hírháló

tást a határon túliak jogállásáról, speciális személyi igazolvány megadását nekik. Megoldást hozhatnak e javaslatok a kettõs állampolgárságról szóló népszavazás utáni helyzetre? B. B.: Az alkotmánymódosításban nem látunk tisztán, maga a miniszterelnök úr is azt mondta a tanácskozáson, hogy három szövegváltozat fekszik elõtte. Melyikrõl beszélünk? A határátlépés megkönnyítése a vajdaságiak és kárpátaljaiak számára fontos, a felvidékieknek ez az uniós tagság miatt nem jelent problémát, és az erdélyiek is nemsokára bekerülnek az EU-ba. Ezek az elsõ konkrét javaslatok, pedig ezt a munkát már a népszajó ha figyelünk

vazás másnapján, kilenc hónapja el kellett volna kezdeni. Van mit helyrehozni: a határon túli társadalmakban mély nyomokat hagyott a népszavazás elõtti kampány. Különösen az, hogy a magyar kormány - élén a miniszterelnök úrral - csóró, ingyenélõ, lesipuskás haszonlesõnek állított be bennünket. Könnyû a szociálisan nehéz helyzetben lévõ választókat azzal ijesztgetni, hogy a határon túliak több százmilliárd forintba kerülnek. Most valamennyi határon túli vezetõ kifejtette a miniszterelnök úrnak, hogy hosszú távon számunkra csak a kettõs állampolgárság elfogadható. Nem anyagi okok miatt, hiszen nem néhány forint miatt õrizzük meg magyarságunkat. HVG: Ön határozottan ellenezte a népszavazás megrendezését. Miért támogatják hát most a kettõs állampolgárság intézményét ilyen határozottan? B.B.: Butaság volt népszavazást kezdeményezni ilyen érzékeny kérdésben. A kettõs állampolgárság számunkra, felvidéki magyarok számára a magyar nemzethez tartozást kifejezõ szimbolikus jelentõségû. De az ilyen szimbolikus gesztusoknak néha nagyobb a jelentõségük, mint annak, ha az embereknek több pénzt juttatunk. Nemrégen Ipolybalogon elhelyezték a Szent Korona másolatát, óriási tömeg volt, az emberek úgy örültek, mintha pénzt osztottak volna, mintha mától fogva jobb lenne minden. Hasonlóan ehhez, Párkányban számunkra nem pusztán egy híd épült, hanem úgy éreztük, a két ország közelebb kerül egymáshoz, nem csak fizikailag. Magyarországon ezt a gondolkodásmódot sokan nem értik. A kettõs állampolgársággal semmiféle magyarországi jogot nem akarunk, különösen nem szeretnénk például, ha választójoggal járna. HVG: Nem csupán azért állnak ki a kettõs állampolgárság mellett, mert odahaza politikai tekintélyét kockáztatja bárki, aki ez ellen beszél? B.B.: Látom, fogékonyak a miniszterelnök úr érveire. Ha mindent megcsinálnék, amit a választók kérnek tõlem, akkor populista és buta politikus lennék. HVG: Mit gondol, tulajdonképpen van stratégiája a budapesti kormánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatban? B.B.: Nincs. Szerintem csak kapkodás van. A Magyar Állandó Értekezlet, a Máért lenne a megfelelõ fórum a stratégia közös megalkotására. HVG: A magyar kormány a jelek szerint a minapihoz hasonló konzultációkkal szeretné helyettesíteni a Máértot, ami a szempontjából érthetõ: nyilván nem szeretne egy olyan pofonba belefutni, mint legutóbb, tavaly novemberben, ahol közös zárónyilatkozatot sem tudtak elfogadni. A miniszterelnök ki is jelentette: csak akkor hajlandó összehívni az értekezletet, ha már elõre megállapodnak a zárónyilatkozat szövegében. Önök miért ragaszkodnak a Máérthoz? jó ha figyelünk

B.B.: A határon túliakkal kapcsolatos ügyeket csak a Máért bizottságaiban és plenáris ülésén lehet megtárgyalni. A bizottságokban a szakértõk megfogalmazhatják javaslataikat, amelyeket a határon túli magyar pártok véleményeznek. Az így megtárgyalt ügyek mögé oda tudunk állni, ám a legutóbbi konzultáción még rögtönzött véleményt sem igen tudtunk mondani. A miniszterelnök úr nyugodtan két részre oszthatná a problémákat, s azokat a témákat rakhatná az asztalra, ahol lehetséges a megegyezés. Ilyen például a határokon átnyúló együttmûködés, illetve az unión belüliek és az azon kívül maradottak differenciált kezelése. HVG: 1990-ben a Felvidéken még több párt versenyzett a magyar szavazókért, most egyetlen etnikai párt, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) igyekszik képviselni az érdekeiket. Mit gondol, eljöhet az idõ, amikor a szlovákiai magyarság ismét ideológiai, nem pedig nemzetiségi alapon választ? B.B.: Amíg a szlovák pártok nem vesznek tudomást arról, hogy az állampolgárok 14 százaléka nem szlovák, addig kell egy érdekvédõ párt. A szlovákiai demokráciára jellemzõ, hogy a legutóbbi, 2002-es választások után az MKP-nak a parlamenti aritmetika szerint járt volna a parlament elnöki tisztsége, ám láttuk, ez akkora problémát okozott volna koalíciós partnereink körében is, hogy inkább lemondtunk róla - cserébe viszont megalakulhatott a magyar egyetem. Ugyanakkor az a tervünk, hogy regionális, dél-szlovákiai párttá szeretnénk válni, mintegy a bajor CSU mintájára, ám ennek még nem jött el az ideje. HVG: 2002-ben nemcsak a parlamenti elnökségrõl mondtak le, hanem arról is, hogy feszegessék a felvidéki magyarságot sújtó Benes-dekrétumok felülvizsgálatának a kérdését. Megérte ebben az alapvetõ kérdésben engedményt tenni? B.B.: A szlovák politikusok sem Meciar idején, sem most nem hajlandók a benesi dekrétumokról beszélni. 1998-ban valóban az volt az egyik feltétele kormányba lépésünknek, hogy tételesen is lemondunk a dekrétumok felvetésérõl. Mi ezt vállaltuk, mert ha nem lépünk be a kormányba, nem lett volna bizonyítási lehetõségünk az államigazgatásban. Azóta sok milliárd koronával tudtuk támogatni Dél-Szlovákia fejlõdését. A 2002-es koalíciós szerzõdés már nem tartalmazza a benesi dekrétumokról szóló kitételt, persze arról hallani sem akarnak, hogy ezt jogi problémaként felvessük. Tárgyaltunk viszont arról, hogy egy magyar-szlovák közös parlamenti nyilatkozattal bocsánatot lehetne kérni egymástól a valaha okozott sérelmekért, ám ez végül szlovák belpolitikai okokból nem született meg. Tehát kisebb változások azért láthatóak a dekrétumok értékelésében, s mi ezt addig, amíg nem rendezõdik, ott tartjuk majd a politika asztalán.

HVG: Koalíciós partnereik, a Szlovák Demokrata és Keresztény Unió és a Kereszténydemokrata Mozgalom is bármikor elõhúzhatják a magyar kártyát. Például az MKP vezette Nyitra megyében, ahol összefogtak önök ellen. B. B.: A közigazgatási törvény szerint a megyékben azé a párté az irányítás, amelyik többséget szerzett. Ordítanak is sokan a szlovák politikusok közül, hogy Nyitra megyében magyar uralom van. Mi azt mondtuk, ha az a probléma, hogy magyarok döntenek arról, milyen beruházások hol történnek tiszta szlovák területen, akkor csináljuk meg Komárom megyét: alkossanak a magyarlakta területek egy közigazgatási egységet. Ezt azonban nem merik és nem is akarják megtenni. Az biztos, hogy a választási harcban majd mostani partnereink is azzal fognak érvelni, hogy õk a kormányban is védték a szlovák érdekeket a magyar követelésekkel szemben. Tudjuk, kikkel van dolgunk, tudjuk, hol vannak a határok, meddig lehet elmenni, és ismerjük partnereinket. Ha ezt nem felejtjük el, az érdekérvényesítés mûködik. HVG: Választóik elégedettek a kormányban nyújtott teljesítményükkel? B. B.: A felmérések szerint igen. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy változóban van a magyarokat körülvevõ légkör. Ma már nem kapják fel az emberek a fejüket, ha magyar beszédet hallanak. A parlamentben például még ma sem lehet magyarul felszólalni, ám a szlovák képviselõk közül sokan gesztusokat tesznek felénk, például magyarul köszönnek vagy megköszönnek valamit. HVG: Ön Csehszlovákiában született, jelenleg Szlovákia nemzeti parlamentjének alelnöke, ugyanakkor magyarigazolvány birtokosa. Mit nevez a hazájának? B. B.: Szlovákia a szülõföldünk, de nekünk ebben az országban hármas identitásunk van. Az állampolgári, egy értékrend szerinti és a nemzeti identitás. Ez Szlovákiában sokaknak nem tetszik ugyan, de én szlovák állampolgár, ugyanakkor európai keresztény vagyok, és a magyar nemzethez tartozom. írta Riba István (POZSONY)

******* Most ezt kommentáljam? Minden sorába bele lehet kötni. Arrogáns, mint mindig. Mi az, hogy a kettõs állampolgárságnak csak szimbolikus jelentõsége van? Talan ma már a magyarságnak is csak szimbolikus jelentõsege van? Az Unió ráadasul nem szüntette meg a szlovák nacionalista állam intézményeit, a magyarokat megfigyelõ titkosszolgálati tevékenységet beleértve. Az ügyészség, bíróság, rendõrség, egészségügy, állami hivatalok a magyarokat majdnemhogy átlátszóként kezeli és teljesen az éppen ügyeletes emberek akaratán múlik minden. Megaláztatás minden pillanatban és mindenhol. Semmi ellenõrzés nincs és sehova sem lehet fordulni panasszal. Hogy jön õ ahhoz, hogy bocsánatkéréssel foglalkozzon a Benes-törvények ügyében két 11

illetéktelen parlament bevonásával a TELJES KÖRÛ vagyoni kárpótlás és kártérítés helyett. Az elrabolt vagyonok kire szállanak majd? Az „államalkotókra“? A párkányi híd sosem épült volna fel, ha õk intézik, el akarták halasztani évekre, amikor az utolsó pillantokban voltunk, hogy meglehessen menteni a 10 millió ECU-t, amit az Unió felajánlott. Semmi sem múlott rajtuk, sõt az õ megkerülésük segített abban, hogy a kérdés meginduljon a helyes irányba és a pénz el ne vesszen. Persze õk megjelentek, amikor már a kérdést nem lehetett elodázni. Nekik a hídfõre kellett pénzt szerezni, ahol a végén hatalmas vámházakat építettek fel fölöslegesen 200 millió koronáért stb. stb. Az ipolysági rendezvényhez pedig semmi közük. A felvidéki magyaroknak magyar identitásuk van és semmi mas. Az állampolgárság jogi állapot és a keresztenység az hit kérdése és nem identitás. Szlovák identitást erõszakol a magyarságra

állampolgárság ürügyén és gyengíti a magyar identitást valamiféle nemzetközi hit révén. Egy szellemileg a mai napig fejletlen emberrõl van szó, aki a hazudik, mert a kettõs állampolgárságot nem merte támogatni, tehát nem beszélhet arról, hogy utólag támogatja. Az elején kellett volna és a töréshez az õ elképesztõ opportunizmusa is hozzájárult. Ahhoz bátorsága nincs, hogy a felelõsséget mindezért vállalja. Szörnyû emberek, szörnyû idõk, szörnyû állapotok stb. Geönczeöl Gyula

******* Azt kellene megmagyarázni, hogy egy Bugár képességû egyén és az õ személyiségét tükrözõ MKP miként tudta napjainkig is monopolizálni a felvidéki magyar választók bizalmát? Fontos kérdés az is, hogy egy Csáky, Bugár, Duray vezette csapatot és politikát miért támogatta minden eszközzel a magyar politikai hatalom balról jobbra és jobbról balra, bele-

A budapesti Kossuth téren tartott ma demonstrációt a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM), a szakadó esõben kb. 100 fõ jelent meg. A Himnusz eléneklése után Dénes János, az ‘56-os munkástanácsok elnöke beszélt. Többek közt hangoztatta: „1956 után nem ezt akartuk ami Magyarországon végbement. 1956-ban elvetettük a bolsevizmust, nem vittük bársony-plüss párnán a kulcsokat a Weiss Manfrédeknek, Richter Gedeonoknak, és meghirdettük a harmadik utat. Ezt a hamadik utat hirdette meg Lakiteleken a Magyar Demokrata Fórum is... Az MDF ennek a megbizásnak nem felelt meg, és helyt adott annak a mocsok rágalomnak, amely napjainkhoz elvezetett. (A tömegbõl fújjolás hangzik)... Tulajdonképpen eljutunk odáig, hogy az Antall-i örökség, Horn Gyula, majd Medgyessy Péter! (Fütty)... akirõl kiderült, hogy õ a D-209-es ügynök. Õfelsége, a Magyar Nép megehette volna a 100 napban Medgyessy Pétert. Nem tette meg! - az Erzsébet-hídi események ellenére, nem tette meg annak ellenére, hogy este késõn, 9-10 óra között verték szét a tüntetést, amin 3-5000 ember egymással váltva vett részt, akkor ezt a tömeget cserbenhagyta a Fidesz, a Miép, a polgári körök, a Magyar Út körök, és cserbenhagytuk kedves mindnyájan. Aztán Medgyessyt az SZDSZ a nyakkendõjénél fogva kirángatta a miniszterelnöki székbõl. A mi szégyenünk, hogy nem voltunk képesek mi meneszteni Medgyessyt, és e puccs révén jutott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr (fütty), aki országolhat napjainkban. Nem az õ, hanem a mi szégyenünk, hogy ilyen miniszterelnökünk van és lehet. ...az SZDSZ rasszista párt. Az SZDSZ kérem, fajgyûlölõ párt! Magyargyûlölõ párt! Bizonyitja az õ magartatásuk a hazai cigánysággal kapcsolatban; ez a párt keresztül vitte, hogy a cigányságot faji alapon kezeljék. Érdekes módon erre a faji státuszra az SZDSZ nem tartott igényt, zsidó honfitársaink javára! Nem meghökkentõ? A cigányságot fajjá léptették elõ, õk pedig elbújtak zsidó fajiságukkal a „democsokráciába“! Abban van az erõnk, ha rádöbbenünk arra, amit 1956-ban mondtunk, hogy ki merjük mondani, hogy aki magyar, velünk tart, és megfogjuk egymás kezét, megfogjuk egymás kezét...” Kovács Géza, a Magyar Önvédelmi Mozgalom alapító tagja: „Változást akaró Bajtársak! Egy évvel ezelõtt szívem minden haragjával beszéltem Gyurcsány Ferenc politikai puccsáról, az idegen érdekeket feltétel nélkül kiszolgáló SZDSZ gátlástalanságáról és a szabad kõmûves erõkrõl, melyek beépültek a magyarnak nevezett politikai elitbe. Akkor még hittem, hogy a látszat-demokráciát kiszolgálva e széles néprétegû nemzeti összefogással be lehet jutni az Országgyûlésbe, s ezzel a magyarságot meg lehet menteni a végtõl, a dehungarizálástól. 12

értve a nemzetit, a polgárit, a keresztényt, szocialistát, liberálist, stb.-t is. Akik ennek veszélyére már közel tíz éve rámutattak azokat minden eszközzel megpróbálták elhallgattatni. Ezzel kapcsolatban rendelkezünk a megfelelõ bizonyítékokkal. Meggyõzõdésem az, hogy ilyen minden értelemben gyenge politikai élcsapata nincs egyik kisebbségben lévõ európai közösségnek sem. Mit hoznak a következó választások? Lesz e még magyar párt vagy csak egy délszlovákiai interetnikus lötty? Ha ez a bugári(?) ötlet megvalósulna az egy katasztrófa lenne a magyar közösségnek, viszont néhány megélhetési felvidéki megélhetési magyar politikus státusát esetleg garantálná. A felvidéki magyar közösség atomizált állapotban van! Helyzete válságos! Nádasdi István, (belgiumi magyar lobbi) Forrás: HVG.hu

Az elmúlt egy évben még rosszabb lett a helyzet. Miközben mi magunk jöttünk rá tévedésünkre, közben Magyarország olyan mély szakadékba került, amilyenben még nem volt soha! Higgyék el, nem túlzás, amirõl beszélek, és az indulatom, haragom keserû, kétségbeesett dûhhé alakult. Miközben várjuk az isteni csodát, meg kell állapítanunk; csak magunkra számíthatunk. Napról napra kevesebben vagyunk, egyre többen adják fel az egyenlõtlen, kilátástalan küzdelmet. Az ellenállásunkat felmorzsolják azok, akik a földünket és az életünket akarják. Az MSZP-SZDSZ Szvatoplukjai Gyurcsányi törpepapagáji jelmezben adnak el mindent, ami még hasznot hozhat az „apró“ villákba. Magyarországnak ilyen jellemtelen, idegenszívû, gazember kormánya még nem volt. Ezekre a Gyurcsány-Kóka-Veres-féle „jellemóriásokra“ a tanítómester, Rákosi (Rózenfeld) Mátyás is elégedetten csettintene. Gazdaságilag történik az ellehetetlenitésünk a kivégzésünk. A kereskedelmi tévék elõtt bambuló nagytöbbség észre sem veszi, hogy már a birtokon belül - nem õ a gazda! A kereskedelem, az ipar mind egyaránt extraprofitot termel az izraeli bankoknak, miközben a magyar nem tud anyagilag gyarapodni, szaporodni, mert nincs önálló munkája, lakása, jövõje. A magyar már versenyezni sem tud a cigánnyal és az „idegennel“, üldözött és hazátlan lett saját hazájában! És errõl mi nem beszélhetünk, mert egybõl szélsõségesek, fasiszták vagyunk! És errõl gondoskosik az agyzsugorító média! Nálunk békésebb nép kevés van a földön, de birka türelmünkkel sorozatosan visszaélõknek mostmár komoly cselekvõ üzeneteket kell adnunk, amelyeket jó lesz, ha komolyan vesznek, mivel nekünk veszteni valónk nincsen, esetleg az életünk. Az egy évvel ezelõtt „felcserepedett“ Medgyessy „útelágazásához“ értünk. A KGB átadta országunkat ellenõrzésre a MOSZAD-nak. Amit a magyar lakosság nem érzékel: nyiltan megkezdõdött a totális megszállás. Befejezésül idézem Prohászka Ottokárt, aki azt mondta: „...a nemzetnek az a tisztességes része, amelynek még ki nem szúrták a szemét paragrafusokkal és meg nem tévesztették életösztönét ...felelõsségre kell vonni azokat az orgánumokat, melyek bomlasztó munkájának, a sajtószabadságot is lábbal tipró gépezet. Õk, õk és a zsidó sajtójuk volt az, amelyik végülis az 1919 -es patkánylázadás kirobbanásához vezetett“ - fejezte beszédét Kovács Géza, a MÖM alapitó tagja. (Hangfelvételrõl lejegyezte: Czékus Jób) Forrás: Nemzeti Hírháló

jó ha figyelünk

„Jelenleg nincs közvetlen gazdasági kényszer - nincs csõdfenyegetés, nem kell válság kialakulásától tartani -, hogy a politikai osztály megtegye az ország jobb teljesítményéhez szükséges lépéseket“ - mondja az Indexnek adott interjújában Bokros Lajos, akit a Gyurcsány-kormány 100 lépéses programjáról, a jóságos állambácsiról és a halogató kormányokról faggattunk. A Gyurcsány-kormány 100 lépéses programjában lát olyasmit, ami szerkezeti reformokra, államháztartási reformra, az oktatás vagy az egészségügyi ellátórendszer reformjára utalna? Vannak benne ilyen elemek. De nem sok. A legfontosabbak az adórendszer és a szociális támogatások rendszerének változásai - feltéve persze, hogy a parlament elfogadja õket. Az általános forgalmi adó kulcsának csökkentése 25-rõl 20 százalékra önmagában üdvözlendõ. A 25 százalékos kulccsal nem volt baj, amíg a magyar árszínvonal alacsonyabb volt, a kisebb alapárba ugyanis belefért a kisebb abszolút összegû adó. A forint erõteljes felértékelõdésével, az árszintek kiegyenlítõdésével azonban már nemcsak Közép-Európában, hanem nyugat-európai összevetésben is magas. Ugyanakkor nem jó, hogy háromkulcsos marad a rendszer. Az igazi reform az lett volna, ha nemcsak a kulcsot viszik le, hanem kétkulcsos rendszert alakítanak ki. Én az 5 és a 15 százalékos kulcsot összehúztam volna 10 százalékosra. Ez az adóelszámolás szempontjából nagyon fontos, és a 10, illetve 20 százalékos adó is hozott volna annyi bevételt, mint a mostani. Továbbá határozott lépés lett volna afelé, hogy a szociális szempontokat ne az adórendszerben, hanem az adórendszeren kívül, közvetlen támogatási eszközökkel érvényesítsék, ami sokkal hatékonyabb. Elõremutatónak tartom, hogy a családi pótlékot a duplájára emelik, és legalább az egy- és kétgyermekeseknél kiveszik a gye-

jó ha figyelünk

rekkedvezményt a személyi jövedelemadóból. Ez megint olyan dolog, hogy ha az adórendszerben van a támogatás, akkor minél több adót fizet valaki, annál több kedvezményt tud igénybe venni. Ha nem fizetek adót, mert minimálbéren vagyok bejelentve - és a minimálbér adómentes -, de van két gyermekem, akkor milyen támogatást kapok? Semmilyet. Következésképpen a mostani rendszer a nagy jövedelmûeknek kedvez. Ezt rendszerelvû, nagy jelentõségû változásnak tartom, de itt is tovább lehetett volna menni. A személyi jövedelemadóban

ugyanis más kedvezmények is vannak, és azokat is ki kellett volna venni belõle. A 100 lépésben tehát vannak reformelemek, de az egész nem áll össze egységes, konzisztens reformcsomaggá. Ahhoz a kiadásoldali reformokat is el kellett volna határozni, arra viszont nem volt politikai bátorság. Egyet lehet érteni Gyurcsány Ferenc kijelentésével - hogy nem választási költségvetés készül - annak alapján, amit eddig megismerhettünk belõle? Bizonyos mértékig igen. És ez nagyon üdvözlendõ, mert a kormányok az utolsó évi büdzsét eddig minden választásnál feláldozták a kampány oltárán. De errõl még nem szeretnék érdemben mondani semmit, mert eddig csak a sarokszámok hangoztak el, a költségvetés egészének szerkezetérõl nem tudunk. Változatlanul nem látni esélyt arra, hogy az egészségügyben bármiféle verseny legyen. A verseny nem mindenkinek érdeke: a kevésbé jó minõségû munkát végzõ, hanyagabban dolgozó orvosoknak, ápolónõknek, szakszemélyzetnek és kórházi irányítóknak még kevésbé. Szerintem verseny nélkül minõségjavulás nem lesz. De a versenynek még az említésére is feláll a szõr a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek hátán. Az egészségügyi ellátórendszer finanszírozásában lát jelentõsebb változást? Elõrelépés lenne a járulékfizetések egyéni nyilvántartási rendszere? Szomorúan kell elmondanom, hogy ez már 12 éve napirenden van. Akkor is napirenden volt, amikor miniszter voltam. Egy világbanki projektnek épp az lett volna a célja, hogy ne csak azt lássuk, ki mennyibe kerül, hanem azt is, ki mennyivel járult hozzá. A mai tb-kártyák kvázi állampolgári jogon lettek kiosztva. Tehát akár fizettem, akár nem, akár dolgoztam, akár nem, mindenképpen kaptam, és egyáltalán nincs szigorú kapcsolat a befizetés és a szolgáltatás igénybevétele között. Ez nem technikai, hanem társadalmi, politikai kérdés. És reformértékû változás lenne. Ha ugyanis kiderülne, hogy sok ember nem fizet, akkor el kellene dönteni, mi legyen velük. Azt kellene mondani, hogy jó, akkor azok, akik nem fizetnek, nem kapnak egészségügyi szolgáltatást. Ebbõl iszonyatos politikai botrány lenne. Vagy ha mégis kapnak, akkor világosan megmutatkozik, hogy nem fizetés mellett is lehet kapni, következésképpen még inkább leromlik a fizetési hajlandóság. Tehát nem azért nem csinálja meg 13

a kormány, mert informatikailag képtelenség kivitelezni, hanem a következményei miatt. Attól félnek, hogy kiderül az igazság. Mert az igazság az, hogy rengeteg potyautas van ahogy ezt közgazdászként mondjuk -, nagyon sokan vannak, akiket azok tartanak el, akik fizetnek. Nem biztos, hogy ez baj, ha jól meghatározott körrõl van szó, és szolidaritási alapon mûködik a rendszer. De ma biztosítási alapon mûködik. A kormányok több mint tíz éve halogatnak egy rakás kellemetlen döntést. Mostanra úgy tûnik, az emberek már nem nagyon hajlandóak arra, hogy rövid távon áldozatokat hozzanak hosszabb távú eredményekért. És politikusaink nem is igen merik õket ilyesmire kérni. Nem értek egyet azokkal, akik lebecsülik az emberek felfogóképességét. Ha egy politikus nem pusztán politikus lenne, hanem a „népért felelõsséget érzõ“ szakember is, el tudná magyarázni az embereknek, hogy erre miért volna szükség, és miért lenne így jobb, ha nem is feltétlenül nekik, legalább a gyermekeiknek vagy az unokáiknak. Példának mindig a tíz évvel ezelõtti stabilizációt hozom fel: nagyon sok embernek nem tetszett, mégis különösebb sztrájkok és tiltakozóhullámok nélkül elfogadta az ország. De akkor volt egy súlyos gazdasági kényszer, amit a politikusok beláttak. Persze. De most nem arról beszélünk, hogy a politikai osztály látja és belátja-e, hanem arról, hogy a nép megérti-e vagy sem. A tíz évvel ezelõtti stabilizációs program arra emlékeztette az embereket, hogy vége a szocializmusnak, az állam nem gondoskodik mindenkirõl. Mára mintha visszatért volna a jóságos állambácsi. Igen, nyugodtan mondhatjuk, hogy 1998 óta fokozatosan visszatért a paternalizmus. Visszafordítható ez valahogy? Jelenleg nincs közvetlen gazdasági kényszer - nincs csõdfenyegetés, nem kell válság kialakulásától tartani -, hogy a politikai osztály megtegye az ország jobb teljesítményéhez szükséges lépéseket. Igazából elszalasztott lehetõségek sokaságáról van szó. Ha ezeket megragadnánk, jóval nagyobb gazdasági növekedés lehetne; nem csak a multinacionális vállalatok fejlõdnének gyors ütemben; nem növekedne a munkanélküliség stb. Ez a fejlõdés az egész országot felemelhetné, és nem egy kettészakadt országgal állnánk szemben, ahol vannak nyertesek, és vannak abszolút vesztesek, tehát nem egyszerûen relatív vesztesek - akik nem fejlõdtek annyit, amennyit lehetett volna -, hanem tényleg leszakadtak. Attól tartok, a politikai osztály, pártállásra való tekintet nélkül, rövid távon nem érzékeli ennek a súlyát. Le kellene mondaniuk a nemzeti össztermék felének újraelosztásáról. Sok mindenrõl le kellene mondaniuk. Amíg a politikus a maga hatalmát úgy képzeli, hogy minden külsõ kontroll nélkül, 14

diszkrecionális módon dönt hatalmas összegek sorsáról, addig marad ez a paternalista berendezkedés. Mert a politikai osztály akkor tud a jó állambácsi szerepében tetszelegni, ha õ oldja meg a problémákat. Persze nagyrészt azokat, amelyeket éppen ez az embereket önállótlanná tevõ rendszer gyárt. Ez a régi szocializmus szemete. Csak akkor lehet ebbõl kimozdulni, ha azzal mérjük majd a politikusok nagyságát, hogy milyen kiválóan mûködtetik az intézményeket. Hogy ne szoruljanak külsõ, egyedi beavatkozásra, korrekcióra, hanem önjáróan elõ tudják állítani azokat a - jelenleginél szûkebbre szabott, de jobb minõségû, és mindenkinek egyenlõ eséllyel hozzáférhetõ - közjavakat és közszolgáltatásokat, amelyek elõteremtése végett az állam van. Ha számszerûsíteni kellene, hová helyezné az ideális újraelosztási szintet? Nem lehet ideális újraelosztási arányt mondani. Magyarországon ez az arány ötven százalék fölött van. De nem pusztán a számszerû mérték érdekes. Svédországban is ötven százalék körül van, de amikor elindult a választáson egy párt azzal a programmal, hogy csökkentsék az adókat, és építsék le az államot, még a parlamentbe sem került be. Mert a svédek azt mondták, õk szívesen fizetnek több adót, mert olyan jó minõségû közszolgáltatást kapnak érte az államtól, hogy nekik megéri. Azokban az országokban viszont, amelyek a piactagadó szocialista gazdálkodás örökségével küzdenek, nem hiszem, hogy az ötven százalék optimális lenne. Nekünk más a kultúránk, más a hagyományrendszerünk, másként mûködnek az intézményeink, és nem állítunk elõ olyan közjavakat, amelyekért az emberek örömmel fizetnének. Legalább tízszázalékos csökkentést tartok szükségesnek. Nem gondolom ugyanakkor, hogy le kell menni harminc százalékig, amennyi az Egye-

sült Államokban van. De hangsúlyozom, ez alapvetõen nem mennyiségi kérdés, hanem annak a kérdése, hogy mit kapunk cserébe. Ha nem kapunk semmit, a harminc százalék is sok, ha viszont jót kapunk cserébe, akkor lehet, hogy az ötven százalék is rendben van. Néhány hónapja azt nyilatkozta, gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség ahhoz, hogy az euró 2010-es bevezetése reális célkitûzés maradjon. Milyen következményekkel járna, ha az EU-hoz újonnan csatlakozott országok közül egyedül nekünk nem lenne 2010-re eurónk? Nagyon káros lenne. Az euró bevezetése persze jelképes lépés lenne. A magyar gazdaság, különösen az exportszektor már most is egyre inkább euróban számol. A napi készpénzforgalomban használjuk a forintot, de az igazi nagy átutalások már euróban történnek. Ez természetes tendencia, a piac várja, anticipálja a végeredményt: az eurózónába való belépést. Ha ez mégsem történik meg, a piac megzavarodik. Elõször is elvész a a gazdaságot éltetõ bizalom. Könnyen elképzelhetõ, hogy nemcsak új, pótlólagos tõkebefektetésektõl esünk el, hanem a már meglévõ tõke egy része is inkább Szlovákiát, Lengyelországot vagy a balti államokat választja. És nem egyszerûen azért, mert kényelmetlen lesz a befektetõknek a kettõs számvitel, vagy mert meg kell fizetniük az egyébként nem túl magas tranzakciós költséget, hanem a dolog jelképes jelentõsége miatt. Az eurócsatlakozás elhalasztása ugyanis annak a beismerése lenne, hogy Magyarországon hosszú ideje egyetlen kormány sem képes hiteles gazdaságpolitikára. Milyen esélyt lát arra, hogy nem lesz gazdaságpolitikai fordulat és vele 2010-es euró? Nem akarom az ördögöt a falra festeni; én az akarok lenni, aki azt mondja, még meg lehet csinálni. Persze ahogy telik az idõ, egyre kevésbé valószínû, és egyre keményebb lépéjó ha figyelünk

Dr. Gaál Gábor igazgató bevezetõje Az alábbiak beszédes dokumentuma annak, hogy a privatizáció messianizmusát még az Antall-kormány gyökereztette meg. De szinte mindenki szereti elfeledni, hogy politikai bugrisnak számított akkoriban a „komoly politika“ szemében bárki, aki ez ellen fölemelte a szavát. Dr. Gaál Gábor igazgató bevezetõje a Magyar Állami Földtani Intézet 1991. évi beszámoló üléseihez (1991. december 16.)

seket kell tenni érte. A feltételek, a maastrichti konvergenciakritériumok ismertek. Ezek közül lényegében három fontosat nem tudunk teljesíteni. Az egyik a költségvetési deficitre vonatkozik. A költségvetési hiány még most is kétszer akkora, mint a háromszázalékos követelmény, és ezzel a nagy deficittel párhuzamosan nyilvánvalóan az inflációs célnak és a kamatcélnak sem tudunk eleget tenni. Ha ezt a hármat nem teljesítjük 2007-re, akkor nem tudunk belépni az úgynevezett kettes számú árfolyam-mechanizmusba, az ERM-II-be, és irreálissá válik az euró 2010-es bevezetése. Ezért nem elég, hogy nem lesz választási költségvetés, ennél tovább kellene menni. Ha a 2006-os költségvetést nem tudjuk közelíteni ezekhez a követelményekhez, akkor a 2007-esben jóval nagyobbat kell vágni, ez pedig már csak olyan reformokkal lenne lehetséges, amelyek nem biztos, hogy egy éven belül termõre fordulnak. A strukturális reformoknak ugyanis az a természetük, hogy nem hozzák meg azonnal a tõlük várt hatékonyságjavulást és megtakarítást. Ezért a probléma mindig az, hogy ha egy kormány hivatali idejének elsõ évében nem intézkedik, akkor már ne is tegye, mert a ciklus végén nem tudja intézkedése politikai gyümölcseit learatni. Akkor ebbõl a szempontból az utolsó esélyünk a következõ kormány elsõ két éve? Igen, ez körülbelül megfelel a valóságnak. De inkább szigorúbban fogalmaznék: az elsõ egy, másfél éve. A választások áprilisban vannak, a kormány júniusra feláll, utána kitör a nyár, amikor lehet dolgozni, és szeptemberben kezdõdik a költségvetési menet. Tehát jövõ szeptemberre ki kellene találni, mik lesznek azok a strukturális reformok, amelyek - a költségvetésen átverve - 2007-re vagy 2008-ra már eredményeket is hoznak. Forrás: Haász János, Nagy László – Index

jó ha figyelünk

Kedves Kollégák! Mint tudjátok, én azért jöttem hozzátok Finnországból, hogy a híres „Magyar Királyi Földtani Intézetet jó útra térítsem“, kigyomláljam belõle a kommunizmus átkos gyökereit, majd felzárkóztassam a Nyugati Világ tudományos közösségébe. Nem vagyok naiv ember, tudom, hogy nagyon kemény fába vágtam bele a fejszémet, s azokkal az intézkedéseimmel, amelyeket eddig is hoztam, de különösen azokkal, amelyeket majd csak ezután fogok meghozni nem leszek népszerû köreitekben. De hát a rendszerváltást itt, ebben a patinás tudományos intézetben is meg kell valósítani, mert csak így lehettek tagjai a Nyugati Világnak. Rengeteg szörnyûséges maradványt fedeztem fel az elmúlt 6 hónapban ebben a gyönyörû palotában. Úgyhogy, meggyõzõdtem, hogy itt csak a színlet gyönyörû, a tartalom rettenetes és ósdi, árad belõle a kommunizmus pangásának rothadás szaga. Elõször is a politikai orientációnkról: Az új irányzat egyszerû: „Nyugatra át!“ A régi testvéri kötelékeket mindörökre felejtsétek el! Az a világ már nem létezik! Tudom, sokatoknak igen jó kapcsolatai voltak az éppen napjainkban összeomló Szovjetúnióval, de annak már vége, volt nincs! A szovjet tudósoknak egyetlen perspektívája lehet: Nyugatra átot vezényelve, benyomulnak különféle nyugati, fõleg amerikai tudományos szervezetekbe. Mint hallom, máris sok orosz ûrkutató megjelent például a NASA különféle szervezeteiben. Ezeknek szerencséjük volt, akiknek ez nem sikerült, most háztáji krumpli földecskéikkel igyekeznek elkerülni az éhhalált. Ez kell nektek is? - Nyilván nem! Hát ezért kerüljétek õket nagyívben! Ugyanezt mondom a többi „szocialista“ országra vonatozóan is. Kerüljétek õket, kerüljétek õket, semmi közünk a jövõben hozzájuk! Akikhez viszont nagyon is sok közünk lesz: ezek közül is elsõsorban az amerikaiakhoz, másodsorban az angolszászokhoz, kitüntetettségi sorrendben tehát: elsõ mindenekfelett az USA, második Nagy Britannia, aztán Kanada, Ausztrália, majd esetleg Dél-Afrika, ha sikerül ott rendbehozni az általános politikai helyzetet... Ne lepõdjetek meg most azon, amit mondok: Az összes többi ország jelentéktelen, vagy legfeljebb akcesszórikus! Pedig így van! Ha végignézitek a nemzetközi projekteket, szinte mindegyiket ezen országok valamelyike vezeti. Az angolszászok, elsõsorban fõleg az Egyesült Államok most élik történelmük fénykorát, megnyertek három világháborút, s most ennek gyümölcseit aratják le. Még felhívom figyelmeteket Izraelre, amelyik ország látszólag kicsiny, de éppen angolszász kapcsolatai folytán egy sajátságos nagyhatalom, különösen ami a szellemi koncentrációt, s gazdasági lehetõségeit illeti. Izrael egy kis Amerika, Amerika meg egy nagy Izrael! Csak súgom: Izrael szomszédjait kerüljétek, mert azok jórésze a Szovjeúnió csatlósa volt, de most magukra maradtak, s Izrael sokkal-sokkal erõsebb mindannyiuknál. ELVESZETT VILÁG... Mindabból, amiket az elõbbiekben mondtam, de talán már az elmúlt években már ti is tapasztalhattátok, hogy csak az a tudomány, amit angolul adnak elõ, amit angolul írnak le, a többi nyelvnek az ég világon semmi szerepe nem lesz már a tudományokban. Ebbe beletartozik sajnos, vagy szerencsére a magyar nyelv is, ezért felszólítalak benneteket, ha valamit el akartok érni a tudományban, akkor csak angolul írjatok, beszéljetek, sõt, csak angolul gondolkodjatok is! A világban csak így lehet tudományos eredményeket elérni! Váljatok lelkileg is angollá! Ha valami tudományos eredményt, hipotézist meg akartok fogalmazni, rögtön angolul tegyétek meg, felejtsétek el a magyar s pláne az orosz terminusokat! Ezekkel nincs mit tenni a továbbiakban! Tudom, különösen a negyvenen felüliek közül, sokan köztetek jól beszélnek oroszul. Felszólítom õket, hogy ezt sürgõsen felejtsék el, aztán mindent bele, - csak angolul, csak angolul! A kizárólagos angolra való átálláshoz sok igen jól angolul tudó kollégánk fog segíteni. Össze fogunk állítani egy Angol Nyelvi Bizottságot, amely szervezni fogja ezt az átállást. A példakép Belgium, pontosabban a Belga Királyi Földtani Intézet, valamint a Belga Földtani Társulat. Belgium nem angol nyelvû ország, de az ottani két fentemlített geológiai intézmény megszervezte, hogy beszámoló üléseik angol nyelven bonyolódjanak le. Ezt a vallonok szabotálják, de a flamandok lelkesen támogatják. Biztos vagyok benne, hogy a vallonok francia sovinizmusa elõbb-utóbb megtörik majd. Nálunk nincs semmiféle magyar sovinizmus, de még francia sem, a német, orosz orientációt pedig kinõttük vagy levetkõz15

zük, úgyhogy nincs semmi akadálya, hogy jó angolszásszá váljunk, mert csak ennek van jövõje! Mindez vonatkozik a publikációnkra is. Nagyon gyorsan megoldjuk, hogy kiadványaink kizárólagosan csak angol nyelven jelenjenek meg. E vonatozásban azonban van egy szomorú fejlemény is: a nemzetközi pályázatokban fontos szerephez jut most a Magyar Tudományos Akadémia által teljes gõzzel Magyarországra is beplantált nemzetközi folyóirat pontozási rendszer. Bármennyire is igyekszünk szakmai irodalmunkat angollá tenni, az elõbbiekben említett angolszász nagyhatalmak folyóiratai messze megelõznek majd bármiféle más nációk lapjainak pontértékeit is, pláne a miénket. Például, eltûnnek a nemzetközi színtérrõl az orosz, német, francia, japán, spanyol-nyelvû folyóiratok. Sajnos, úgy néz ki, hogy egyetlen magyar folyóirat sem lesz rajta semmiféle nemzetközi értéklistán, így a 143 éves Föltani Közlöny sem, ugyanígy Intézetünk 122 éves kiadványai sem. Annyit tudok csak mondani nektek: igyekezzetek igazi angolszász folyóiratokban publikálni, mert csak az számít csak publikációnak, amely ezekben a folyóiratokban jelenik meg, a többi mintha nem is létezne. Tehát, mégegyszer: tudományos publikáció csak az, ami angolul angolszász országokban kiadott folyóirattokban jelenik meg. Ezeknek van pontértékük, a többi nulla. Igyekezzetek jóban lenni amerikai-angol kutatókkal, hátha bevesz majd benneteket valamilyen pontértékkel rendelkezõ folyóiratba. Az, hogy egy magyar oda egyedül bekerüljön, annak valószínûsége szinte semmi, mert azért ezek a folyóiratok tisztában vannak ám privilégiumukkal és nem kapkodnak nem-angol szerzõk után. Teljes gõzzel folyik Intézetünk szervezeti átépítése. Szinte teljesen felszámoltuk a kommunista múltat idézõ hierarchikus fõosztály-osztály rendszert. Áttérünk a mobilis „project“ rendszerre, amelyek gazdaságilag független, kizárólag pályázati rendszerben fognak mûködni. Megszûnik bármiféle kutatási téma központi állami finanszírozása. Ehhez persze jelenlegi létszámunk radikális csökkentésére lesz szükség. A leépítés mértékének meghatározásának megállapítását hamarosan megkezdjük a Miniszterelnök Úr geológiai-bányászati tanácsadójával, az Amerikából segítségünkre jött gróf Teleki Pál professzor úrral, valamint Szabó Iván miniszter úrral. Meg kell mondanom, hogy én itt renitens vagyok, nem értek egyet azzal, hogy Intézetünk, amelyik a világ második legrégibb földtani intézete, megszûnjön és helyette egy, csak 50 fõs amerikai mintájú „geological survey“ maradjon meg. Az amerikai minta kritika nélküli átvétele nem feltétlenül magasztos dolog. Ti az ilyesmit már megértétek a szovjet mintákkal. Nem szeretnék ugyanilyen történelmi hibába esni. Lehet, hogy a gróf úr most megorrol rám. Remélem, meg tudunk majd egyezni Intézetünk sorsát illetõen. Mint már mondtam, csak az lesz intézetünkben kutatási téma, amely intézeten kívüli pályázati támogatásban részesül. Ergo: minden kutatónak az legyen a legfõbb célja és tevékenysége, hogy pályázati pénzeket kutasson föl, s helyezzen el palotánk pénztárában. Pályázni,

- Kóka János fiatal budapesti politikus többször is kijelentette, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos, lehetõleg minél több vagyont magánosítani kell. Róma, Párizs, Berlin, London, ezek a régi kapitalista fõvárosok vajon ismerik-e ezt a gazdasági tételt. Plentner János közgazdász:- Úgy látszik, hogy Kóka úr vagy feledékeny, vagy nagyon tájékozatlan, ugyanis a XX. század második felében a nyugat-európai tõkés 16

pályázni mindenek elõtt! Megszûnt a „tiszta szellemi kutató“ eszményképe, korunk kutatója a pályázatíró és különösen a sikeresen pályázó! Csak azt fogadjuk el „intézeti projectként“, amely mögött külsõ pályázati pénz van, a sikeres pályázót pedig úgy fogjuk hívni, hogy „project leader“. Kiemelten fontos tevékenység lesz a nemzetközi pályázatok felkutatása. Ennek elõsegítésére néhány fõs speciális irodát hozok létre, a már eddig is kiemelkedõ nyugati tevékenységet folytató kollégákból, s új fõleg az angolszász területeken diplomáciai múlttal rendelkezõ új nem geológus kollégákból. Utóbbiakat ne tekintsétek valamiféle „nyugati apparátcsikoknak“, mert nem saját zsebre fognak dolgozni, hanem nagy segítségetekre lesznek, elsõsorban az amerikai és angol pályázatok felkutatásában és a pályázatok megírásában. Kívánom, hogy sikeresen hódítsátok meg a Nyugatot, s ennek szellemében megnyitom 1991. évi beszámoló ülésünket. Történeti megjegyzés: Dr. Gaál Gábor 1991 július 1.-tõl 1996 június 30.-ig volt a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója. Magyarországon született 1938-ban, 1956-ban disszidált mint gimnazista, a világ sok helyét bejárta, végül Finnországba telepedett le, ahol egyetemet végzett, majd családot alapított, s nem utolsó sorban állampolgárságot kapott. . A Földtani Intézet igazgatói székébe történõ meghívását az intézet „nyugatos“ geológusai készítették elõ, ennek pontos folyamata ma már rekonstruálhatatlan, bizonyára összefügg diplomáciai csatornákkal is. Elõtte sokan hangoztatták, hogy az „Intézet racionalizálását egy magyar igazgatóval képtelenség lenne végrehajtani.“ Ezt végre is hajtotta, 1993 decemberében, amikor a Földtani Intézet dolgozóinak mintegy 75 százalékát bocsájtotta el. (550 fõbõl 410-et). 1993 nyarán élesen szembeállt a Földtani Intézet megszüntetését célzó politikai akciókkal (Gróf Teleki Pál, Szabó Iván, Latorczay Károly), s belföldi valamint külföldi kapcsolatai bevetésével sikerült megmentenie a patinás kutatóintézetet. Késõbb magyarországi kapcsolatai nem utolsósorban túlzott nyugati orientációja folytán ellehetetlenültek, az 1996-os igazgatói pályázatot már nem nyújtotta be, visszatelepült Finnországba Bizton állítható, hogy a Földtani Intézet legellentmondásosabb igazgatója volt, nem is sejtette, hogy milyen szerepre hívják haza Finnországból. 1991 õszén támogatásáról biztosította a Filozófiai Vitakört (az intézetben 1973 óta mûködõ civil szervezet), azzal a megkötéssel, hogy annak független tudományos polgári szervezetként be kell jegyeztetnie magát. Ez egy évre rá meg is történt. A Filozófiai Vitakör három nagy fejlõdéselméleti konferenciáján is megjelent. (1992: A Fejlõdés és az Ember;1993: A Föld és az Élet fejlõdése és védelme; 1994: A Környezet fogalma) Készítette, és kommentálta az 1991. december 16-i magnetofon-felvétel alapján, Dr. Detre Csaba, geológus-paleontológus.

gazdasági viszonyok között, tehát amikor piaci viszonyok voltak, az állami tulajdon igen jelentõs százalékát képezte a gazdaságnak olyan országokban, gazdaságokban, mint Franciaország, Olaszország, és Ausztria. Tehát egyáltalán nem áll az a tétel, hogy az államnak sosem volt szerepe, vagy nem lesz szerepe a gazdaságban. Egészen 1980-ig, amikor a globalizáció megkezdõdött, Franciaországban a nemzeti vagyon

Közreadja: B.L.

harminchat százaléka volt köztulajdonban, állami kézben, a termelõ kapacitásoknak pedig a húsz százaléka. Ez óriási arány. A szénbányászat kilencvenöt százaléka, a villamosenergia-termelés hetven százaléka, a szállítás és közlekedés ötvenkilenc százaléka volt állami tulajdonban. - Volt ez akkor; de most már átléptünk a harmadik évezredbe. Varga István, a Magyar Adófizetõk Országos Szövetségének alelnöke. jó ha figyelünk

Varga István:- Ha a mai fiatal vagy idõsebb politikusaink átolvasnák Nyugat-Európa alkotmányait, vagy akár a rendszerváltó országok, más országok alkotmányait, igen meglepõdnének. Ugyanis a mi alkotmányunk még úgy szól, hogy a magántulajdon és az állami tulajdon egyenértékû, és egyforma kezelés illeti meg - addig Nyugat-Európában az alkotmányokban szinte kivétel nélkül a köztulajdon elõnyt élvez a magántulajdonnal szemben. Mi több, egy sor megkötés van a magántulajdont illetõen arra, hogy nem lehet a köz érdekével szemben alkalmazni. Például Olaszország az alaptörvényébe iktatta, hogy az állam javakat nemcsak hogy birtokolhat, hanem közérdekbõl ki is sajátíthat. Ezeket tarthatja az állam saját tulajdonában, vagy közérdekbõl a fogyasztóknak a tulajdonába adhatja. Tehát például közüzemeket adott esetben az állam elvehet magántulajdonostól, hogyha adott esetben a monopóliummal visszaél, és azt odaadhatja a fogyasztók vagy az alkalmazottak tulajdonába. Talán érdekes lenne a Csehországnak a példáját is ide hozni; ugyanis Csehország kifejezetten úgy fogalmazta meg az új alkotmányát, hogy a cseh korona országai, az õsi államiság jó hagyományaihoz híven, majd a gazdaság terén levezeti, hogy bizonyos tulajdonok csak cseh állampolgárok kezébe kerülhetnek. - Ha az állam rossz tulajdonos, akkor a Horn?Kuncze kormány 1995-ben és 1996ban miért adott francia állami tulajdonba magyar állami tulajdonokat? Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke. Járosi Márton:- Mert nem ideológia alapján történt a privatizáció, hanem rövid távú politikai érdekeknek a mentén. - Ez privatizációnak nevezhetõ, hogyha állam államnak ad tulajdont? - Közösségi tulajdon elkótyavetyélésének - ez pontosabb kifejezés. Hiszen a privatizáció szónak a jelentése ilyen körülmények között megváltozott. Az államtalanításnak az a neoliberális eszméje, vagy ideológiája tulajdonképpen éppen olyan szélsõség, mint a kommunizmusnak a tiszta közösségi, állami tulajdon eszméje. Az igazi gond az, hogy a magántulajdon célja kizárólagosan a profitszerzés; és vajon lehet-e közösségi célokat tisztán magánalapon megvalósítani? Nyilvánvalóan nem, ezért szükséges a közösségi tulajdon, ami egyaránt lehet állami, de hangsúlyozom, önkormányzati tulajdon is. - Mi állhat az mögött, hogy egyes politikusok, amikor ellenzékben vannak, hallgatnak az állami tulajdonról, amikor kormányra kerülnek, azonnal eszükbe jut, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos? - Csak feltételezem, hogy emögött egyszerûen politikai érdekek húzódnak, mert

jó ha figyelünk

más a politikai érdeke egy politikusnak, amikor ellenzéken van, és más a politikai érdeke, amikor már kormányon van - és más a lehetõsége kis. Szeretnék idézni egy már régen meghalt angol közgazdásztól, aki a következõket mondta akkor: „az államnak nincs joga távol tartani magát a nagyobb beruházásoktól olyan helyzetekben, amikor nincs biztosítva az ország termelõerõinek maximális kihasználása, mindenekelõtt pedig a munkaerõ teljes foglalkoztatása?. Ezt a közgazdászt Bewrichnek hívták, aki 1940 után az akkori angol kormány munkaügyi és gazdasági minisztere is volt. - Vajon Bewrich váltogatta-e közgazdasági nézeteit aszerint, hogy éppen ellenzékben, vagy éppen kormányon volt? - Tudomásom szerint nem. - Mi állhat az állami tulajdon elfogadása, majd támadása mögött? Varga István: - Ugye azokat az eseményeket, amelyek a mindennapjainkat meghatározzák, azokat nézhetjük történelmi távlatban, hiszen tizenöt év van mögöttünk. Nos, ez alatt lényegében egy dolog folyamatosan mutatkozik; nevezetesen az, hogy igen, aki kormányon van, az határozottan az eladás mellett áll. - De miért? - Ez azért van, mert valójában egy vesztett hidegháború után vagyunk, és most a gyõztes jött és vitte a zsákmányt. - Csak nem azt akarja mondani, hogy vannak politikusok, akik aszerint váltogatják gazdasági nézeteiket, hogy mikor van lehetõségük privatizációs zsákmányszerzésre? - Én nem hiszem, hogy egy-egy politikus zsákmányáról volna szó, itt sokkal tágabban kell keresni azt a csoportérdeket, amelyik uralta az államunkat. Egy világméretekben homogenizált elit került ki gyõztesként ebbõl a hidegháborúból, és ennek hatására most a gazdaság uralja a politikát. - Ilyen helyzetben védekezhet-e a társadalom nemzeti vagyonszerzõdéssel? Járosi Márton: - A társadalomnak védekezni is kell, közmegegyezéssel, és talán ennek csíráit most már láthatjuk - hosszú távra kell törvényileg garantálni az állami tulajdonnak a körét. Mit kell állami tulajdonban tartani? Azt, amibõl egy van, amiben monopolhelyzetet lehet teremteni. Ilyen közismerten a vasút, a közmûhálózat, energiahálózatok, posta, egészségügy. Ezek a közmûvek egyébként valódi közösségi tulajdonok voltak hazánkban is, és az adófizetõknek a pénzébõl valósultak meg. Tulajdonképpen ezeknek a privatizációja olyan tulajdonfosztás volt, amire a választók nem is hatalmazták fel a kormányokat. - Hiller István, a szocialisták elnöke a héten, csütörtökön elutasította a nemzeti vagyonszer-

zõdés ötletét, mert szerinte emögött a Fidesznek az a szándéka áll, hogy mindenáron megakadályozza Budapest Airport Rt.-nek az ország számára hasznos privatizációját. Professzor úr, szerint az ország központi repülõterének elidegenítése lehet-e az ország számára hasznos? Plentner János: - Hát ha ez a lépés megvalósul, az tragikus lenne az ország gazdasága szempontjából, hiszen a központi repülõtér a közlekedésnek a szíve a mai modern közlekedési viszonyok között, amellett a repülõtér közismerten hasznot hoz, és nagyon jelentõs hasznot, és ennek a privatizálása valójában majdnemhogy egy gazdasági bûn lenne. Sajnos a magyar alkotmányban nincs olyan fogalom, hogy gazdasági hazaárulás, de én javasolnám, hogy egyszer valaki gondolkozzon ilyen fogalmon jogilag; mert ha lenne ilyen fogalom, akkor a repülõtér elidegenítése, magánkézbe adása ezt fedné. Az Egyesült Államokban, Franciaországban és sok más országban a törvény kifejezetten mondja, hogy bizonyos stratégiai ágazatokban tilos a külföldi tõke részvétele. Ilyen ágazat elsõsorban az energia. Ezelõtt egy hónappal az amerikai kormány és a szenátus megvétózta, hogy egy kínai olajvállalat megvásároljon egy amerikai olajvállalatot. - Semmilyen körülmények között nem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitõl mondja ki az ENSZ gazdasági jogok nemzetközi egyezség okmánya. Vajon ennek az ENSZ dokumentumnak az alapján elindítható lenne-e egy visszaszerzési folyamat? Varga István: - Valószínûleg igen, és ez teljesen jogos, és már más országokban is elõfordult, hogy visszaállamosítottak; jelenleg Ukrajnában van egy nagy vita, hogy az ottani óriási acélvállalatot a kormány visszavásárolja. A Világbank éppen most tett közzé két tanulmányt, amelyikben, az egyikben leírják, hogy milyen sikeresek voltak a kreatív rombolást tekintve, egy másik világbanki tanulmány pedig azt feszegeti, hogy minél függetlenebb egy bankrendszer, annál sikeresebb ez a kreatív rombolás; ez a piacgazdaság nem piacgazdaság, hanem hatalmi gazdaság. Járosi Márton: - Tavasszal a rendszerváltozás óta elõször történt meg, hogy törvénybe foglalták az MVM, a Paksi Atomerõmû, az OVIT és a MAVIR százszázalékos állami tulajdonban tartását. A hírek szerint Pécs városa, ahol szocialista vezetés van, a vízmûnek a visszavásárlásán munkálkodik: valami megindult, és én inkább azt javasolnám mindenkinek, hogy ezt a pozitív politikai kezdeményt a maga területén erõsítse. Forrás: Molnár Pál , Vasárnapi Újság

17

Heti Válasz interjú Stumpf Istvánnal Gyurcsány új nyelvezetet honosított meg, másrészt nemzedéki helyfoglalást vitt véghez a hatalom csúcsán. Vert helyzetbõl megszerezte a miniszterelnöki széket, és a kormányprogram elfogadásáig, sõt a kormány átalakításáig is mint kés a vajban, úgy ment elõre. Felsorakoztak mögé azok is, akik a hátuk közepére sem kívánták - nyilatkozta a Heti Válasznak Stumpf István. „Több lehetõség lent, több felelõsség fent“ szólt egy éve a frissiben beiktatott miniszterelnök. Mi valósult meg ebbõl? Megfordult a szlogen. Több lehetõség fent, kormányközelben, szûkülõ esélyek, eladósodás lent: ez a Gyurcsány-kormány elsõ évének mérlege. A kormányzati szféra a hatalmas adósság és államháztartási hiány ellenére is ki van stafírozva, a baloldalhoz kötõdõ vállalkozói kör pedig remek esélyekkel tekinthet a privatizáció hátralévõ részére. A Fidesz is ezt mondja. Jó, ha a kampány a privatizációról szól? Nincs rendjén, hogy az egyik oldal mumusként beszél róla, a liberálisoknak pedig majdhogynem istenük. Persze politikailag érthetõ: a privatizáció a rendszerváltoztatás vesztesei számára egyenlõ a lopással. A szélsõséges álláspontokat kellene közelíteni egymáshoz, de tizenöt éve rendre elmarad az a tisztázó vita, amely körvonalazná, mi az, aminek közösségi ellenõrzés alatt kell maradnia mint stratégiai ágazatnak, és mit ésszerûbb eladni. Ebben nyilván nem csak a Gyurcsány-kormány a ludas. Különbözõ mértékben, de minden eddigi kormány felelõs érte. Már a Horn-kormány is gondolkodott rajta, hogy befejezi a privatizációt, a polgári kormánynak pedig kifejezett szándéka volt, hogy pontot tesz e folyamat végére, s fölszámolja az ÁPV Rt.-t. Semmi nem lett a dologból. Ez lehetõséget adott azokra a magánosításokra, amelyek ebben a ciklusban történtek, s amelyeket az Állami Számvevõszék is erõsen bírált. Így például a Bábolna Rt. esetében legalább tízmilliárd forintos veszteségrõl szól az ÁSZ-jelentés, s megkockáztatható, hogy ez esetben nem is privatizáció, inkább szanálás zajlott. De még ezek is eltörpülnek a Budapest Airport mellett. A repteret úgy akarják eladni, hogy tisztességes vagyonleltár sem készült, így azt sem tudhatják, mennyit ér, ráadásul a cég nyereséget termel. Az emberek szemében visszatetszõek az ilyen ügyletek egy olyan kormány alatt, amelyet a privatizáció egyik legnagyobb nyertese, Gyurcsány Ferenc vezet. A rendszerváltozás idején szinte ugyanonnan indultak: ön elnöke, Gyurcsány alelnöke volt a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos 18

Tanácsának. Gyurcsány milliárdos miniszterelnök lett. Irigyli? Dehogy. Sõt, meg sem lepett ez a karrierív. Ön akár összekötõ kapocs is lehetett volna az akkori Fidesz és Gyurcsány között. Történtek kísérletek. Emlékszem, 1989 õszén elmentem a Fidesz választmányi ülésére, hogy meggyõzzem õket, be kell lépniük a MISZOT-ba, amely arra kínált lehetõséget, hogy a KISZ nyilvánosságbéli egyeduralmát ellensúlyozza. A tanács harminchárom szervezete között a katolikus szervezetek csakúgy ott voltak, mint az úttörõk, s izgalmas viták zajlottak. Aztán a MISZOT baloldali képviselõi részt vettek a koreai VIT-en, mire a Fidesz kilépett. Gyurcsány akkor a jelentõsebb változtatásokat követelõ vonalhoz tartozott, mondjuk Kiss Péterhez képest radikális reformernek számított, és ezzel meg is bukott. Létrehozott egy Új Nemzedék nevû szervezetet, de nem kapott hozzá politikai támogatást. Ezután az üzlet felé vette az irányt, de mindvégig fertõzött maradt a közélet befolyásolásának vágyától; nyilvánvaló volt, hogy nem véglegesen mond le a politizálásról. Nem véletlenül hívott össze minden évben sok embert a házassági évfordulóján: mondanom sem kell, a gazdasági, politikai és médiaelit

szereplõit. Tudatosan építette ki hálózatát. A Tony Blair-féle újbaloldali törekvéseket sem csupán kedvtelésbõl tanulmányozta. Ezeknek volt nyoma az elmúlt év kormányzati politikájában? Részben. Gyurcsány új nyelvezetet honosított meg, másrészt nemzedéki helyfoglalást vitt véghez a hatalom csúcsán. Vert helyzetbõl megszerezte a miniszterelnöki széket, és a kormányprogram elfogadásáig, sõt a kormány átalakításáig is mint kés a vajban, úgy ment elõre. Felsorakoztak mögé azok is, akik a hátuk közepére sem kívánták. Amikor a szocialista párt irányítását is megszerezte, új korszak kezdõdött: elég erõsnek érezte magát, hogy szembeforduljon jelentõs társadalmi csoportokkal. Elõször az egyházakkal, gondoljunk a szociális és oktatási normatívák csökkentésének kísérletére vagy vatikáni látogatására, amikor az egyházak közéleti szerepvállalását bírálta. Aztán jött a határon túli magyarság állampolgársága elleni kormányzati - alkotmányellenes - kampány, s ide tartozik az agrárügy is: a gazdademonstráció kezelése azt mutatta, hogy Gyurcsány a jobboldal szekértolójának, politikailag ellenfélnek tekinti a gazdatársadalmat, amelyet meg kell fegyelmezni - például az EU-pénzek kifizetéjó ha figyelünk

sének késleltetésével. Az egyes alkotmányos intézményekkel - nemzeti bank, ügyészség szembeni hadviselés is része a „Fidesz-árnyékállam“ elleni harcnak. Szükségszerû volt, hogy 2005 a kampány éve lett? Gyurcsány felismerte, hogy szûk a mozgástere, nagy reformokra nincs idõ: a kormányprogramban sincs szinte semmi, amit számon lehetne kérni. A látszat persze más, ugyanis Gyurcsány, a kormány és az MSZP minden médiafelületet betölt, és úgy tesz, mintha egymást érnék a lényeges döntések - lásd száz lépés program. A legújabb az „identitáskampány“, olyan hívó szavakkal, mint biztonság, igazságosság, bátorság. Utóbbi például mitõl baloldali érték? Semmitõl. Már az visszatetszõ, hogy kormányzás helyett identitásukat keresik és népszerûsítik a szocialisták. Gyurcsány láthatóan nem új szavazókat akar szerezni, inkább azokat próbálja visszaédesgetni, akik az utóbbi bátortalan két évben lemorzsolódtak az MSZP-táborról. És a pártnak is szól az üzenet, amelyre már csak azért is szüksége van Gyurcsánynak, mert bár elfoglalt minden vezetõi pozíciót, egy-két falat a torkán akadt: Puch László pártpénztárnoktól, Lamperth Mónika belügyminisztertõl és Szekeres Imrétõl is hiába próbált megszabadulni. Ám ha a sikerpropaganda és a valóság továbbra is olyan távol lesz egymástól, mint ma, akkor nehéz lesz visszaszerezni az MSZP-szavazókat. Azt mondja, a Fidesznek csak hátra kell dõlnie, és ölébe hullik a hatalom?

Szó sincs róla. Már csak azért sem, mert bár a Fidesz vezet átlagosan tíz százalékkal, az emberek az ellenzék tevékenységét még a kormányzaténál is negatívabban ítélik meg. Legfõbb ideje, hogy a Fidesz elkezdjen programpontokról beszélni, amelyek alapján elképzeli a kormányzást. Az értékbázis bemutatása és stabilizálása sikeres volt, a sárdobálásból viszont elegük van a választóknak. Vélhetõen ezt ismerte fel Orbán Viktor, aki újabban konkrétumoktól sem riad vissza: például kiáll az adók radikális, egyes esetekben ötvenszázalékos csökkentése mellett. A választásokon nem lenne biztonságosabb, ha a Fidesz vezetõi nem csak egy pártban gondolkodnának? De, feltétlenül. A polgári oldal sikeréért aggódók közül sokan törik ezen a fejüket. Én is azt gondolom, hogy a jelenlegi választási rendszerben a Fidesznek szüksége lenne egy stratégiai szövetséges pártra. A múlt év õszén azt hittem, hogy a Fidesz megkockáztatja kiléptetni a KDNP-seket a frakcióból, akik az MDF-bõl kizártakkal együtt méretes, 43 fõs frakciót alakíthattak volna. Jövõre pedig a szociális igazságosság jelszavával és néhány fundamentális kérdésre összpontosítva mozgósíthatták volna azokat, akik mindezt hiányolják a Fideszbõl, miként azokat is, akik kormányváltást szeretnének, de sosem szavaznának a Fideszre. Erre a célra nem jó az MDF? Azok után, hogy a két párt között ennyire megromlott a viszony, nem sok esélyét látom az együttmûködésnek.

Az anti-Fidesz-szavazókat csak úgy mozgósíthatja az MDF, ha elhiteti velük: nincs stratégiai szövetség. Nem lehet, hogy efféle háttéralku húzódik meg a pártközi civakodás mögött? Minden lehet, de én nem tartom valószínûnek háttéralku létezését. Az MDF-fel kapcsolatban tehát csak az elsõ forduló után leszünk okosabbak. Csányi Sándor OTP-vezért állítólag foglalkoztatja a politizálás gondolata. Lehetne õ stratégiai szövetséges? Csányi Sándor nyilatkozataiból kiderül, hogy nem foglalkozik a politikai szerepvállalás gondolatával. De amikor megkérdezték, mennyibõl lehetne összehozni egy pártot, számításaira hivatkozva rögtön válaszolt. Üzletember. Furcsa is lenne, ha nem tudná, mennyibe kerül egy-egy projekt. Tehát azok a pletykák sem igazak, hogy ön Csányi mellett újra politikai szerepet vállalna? Nem. És általában? Négy év kancelláriaminiszterség után nehéz lenne azt mondani, hogy sohasem térnék vissza, ugyanakkor nem egyszerû olyan feladatot találni, amelynek megoldására megint feltennék négy évet az életembõl. Más a helyzet, mint 1998-ban. Akkor azt sem tudtam, milyen a gyakorlati politika, a kormányzás, rettentõ izgalmas volt beletanulni. Most inkább azon dolgozom, hogy a Századvégbõl Magyarországon egyedülálló méretû és hatású agytrösztöt hozzak létre. Ez épp elég nagy kihívás. hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu

– interjú Csapó Endrével – Fõszerkesztõnk, Csapó Endre idén ismét Magyarországon töltött néhány hónapot. Írásaival rendszeresen jelentkezett, de bizonyára sok minden történt ott tartózkodása alatt, ami nem fért bele a heti vezércikkbe. Vajon hosszú, vagy inkább rövidnek bizonyul egy-egy ilyen (évente rendszeresen megismételt) hazalátogatás? Három hónap valóban hosszú idõ távol lenni az itthoni környezet kényelmébõl és légkörébõl, de ugyanakkor kevés az „otthoni“ feladatokra és programokra, és nagyon sokszor a személyesebb dolgok maradnak el idõ hiányában, például régi jó barátok meglátogatása, nem is szólva szórakozásról, mint színház, hangverseny, vagy akár csak egy gondtalan sörözés a Halász-bástyán. Hogyan tudnád röviden összegezni tapasztalataidat? Mit válaszolsz azoknak, akik azt kérdezik „mi most a helyzet odahaza?“ Minthogy tudósítói feladatom elsõsorban a magyarországi politikai helyzet érzékelése, a kérdésre elsõsorban erre utalok. A jelenlegi kormány negyedik évében már összegezhetõ, hogy Magyarországon demokratikus színezet alatt kegyetlen diktatúra folyik. Ez nem túlzás, különösen nem, azoknak az idei nyáron fölerõsödött eseményeknek a fényében, amikre a helyes kifejezés a gátlástalan nyomulás. Demokrácia és diktatúra? Nincs itt valami ellentmondás? Nem, semmi ellentmondás nincs a diktatúra említésében, a parlamenti demokrácia magyarországi változatában kivédhetetlen a jó ha figyelünk

kormányt alakító pártok tetszés szerinti hatalomgyakorlása. A minõséget nem a szerkezet adja, hanem kizárólag az, hogy a tekintélyuralmat a köz javára avagy ellenére használják. De a demokrácia már definiciója szerint is a „nép hatalmát“ jelenti? Nem ilyen egyszerû a dolog. Szép elmélet, hogy a demokráciákban a hatalom a népbõl ered, valójában mindenféle kormány csak egyféle politikát folytathat, aminek meghatározója, ellenõre, megkövetelõje az az elitréteg, amely birtokolja a gazdasági életet, a tájékoztatást, a tudományt és mindazt, aminek ellenében nem lehet politizálni. Ma a meghatározó elvi alap a liberális kapitalizmus. Menyire hatékony ezzel az elittel szemben az ellenzék elitje? Természetesen megvan az ellenzéknek is az elitje, az is jó hír, hogy erõsödik, de az arányok tisztán mutatják, hogy az esetleges Fideszgyõzelembõl elõálló kormány nem tud irányt váltani, nincs is mit szembeállítani a liberális kapitalizmussal. Csak egy történelmi példáról tudunk, amikor nemzeti alapon hirdettek szociális gondoskodást. A kapitalizmus is ma már csak nemzetközi elkötelezettségben létezhet. A mai magyarországi jobboldal kormányra jutásával még elképzelhetõ a magyar nemzeti érdekek mérsékelt érvényesítése. Komoly esélyt látsz arra, hogy az elkövetkezõ választásokon a jobboldal gyõzzön? 19

A közvéleménykutató intézetek felmérései valóban tartósan jelzik a Fidesz Polgári Szövetség fölényét az MSZP fölött, de az még nem biztosítja a jobboldal kormányra kerülését. 2002-ben is ez volt a helyzet, de a Fidesz mellett csak az MDF jutott be a Parlamentbe, és csak fejhosszal, és feltehetõen csalással gyõzött a bal. Ma annyival rosszabb a helyzet, hogy a Fidesz mellett aligha fog bekerülni a Házba más jobboldali párt. Ha az MDF mégis bekerülne, mai állapotában a baloldalt erõsítené. Tehát a Fidesznek egymagában meg kellene szerezni az abszolut többséget (51 százalék plusz egy szavazat). Ehhez azonban a jobboldalnak egységesnek kellene lennie. Ám jobboldali egységrõl nem beszélhetünk. Jelentõs mennyiségû szavazatokat csak a MIÉP és a Jobbik szerezhet meg a jobboldali táborból, de ezek a Fideszt épp olyan károsnak hirdetik, mint az SZDSZ-t és MSZP-t. Nem várható tõlük olyan egyszerû és ésszerû meggondolás sem, hogy legalább a második fordulón lépjenek vissza a Fidesz javára, ha az 5 százalékos küszöb elérése már reménytelen számukra. Pedig ezzel elõsegítik a baloldal újra kormányra kerülését. De nemcsak azt érik el, hanem megmentik azokat a széteséstõl. Mit értesz az alatt, hogy szétesés? Mi idézné azt elõ? A szétesés szóval arra utalok, hogy az MSZP-ben annyi belsõ feszültség van, hogy már régen szét kellett volna esnie. Az elvtelenség mértékét jelzi, hogy immár másodszori kormányidejük alatt teljesen követik az SZDSZ politikai filozófiáját, hiszen a párt nemzetköziségében, helyesebben nemzetellenességében, könnyen azonossá vált koalíciós partnerével. De sokan ébredeznek már a pártban, nem mindenkinek felel meg a nemzetközi kapitalizmus elvtelen kiszolgálása, a szocialista elvek megtagadása. De egyben tartja õket a kormányzati szerep és a vele járó vagyonszerzési lehetõség. Az egyszerû ember is szeretne jól élni. Mi a reakció arra, hogy az elszegényedés inkább fokozódik, semhogy enyhülne? Mivel magyarázza ezt az MSZP azoknak, akik neki szavaztak bizalmat? A bérért dolgozó emberek helyzete nem javult, az emiatt mutatkozó elégedetlenséget azzal szerelik le, hogy az Orbán-kormány elrontotta a gazdasági életet, de hamarosan javul a helyzet. Jó kérdés, meddig lehet szédíteni a félországot. Amellett, hogy a helyszínen, élõben mérted fel a politikai helyzetet, mi mással foglalkoztál még ottléted alatt? Részemre eléggé mozgalmas idõszak volt a magyarországi tartózkodás. Családi és baráti látogatások mellett eleget tettem elõadás és interjú meghívásoknak, résztvettem rendezvényeken, találkoztam munkatársakkal, tájékozott emberekkel. Beszélj ezekrõl részletesebben. Elsõként, pár nappal megérkezésem után a Balaton Akadémia meghívásának tettem eleget. Írók, fordítók, szerkesztõk VII. nemzetközi találkozóján vettem részt, ami két helyen folyt, Keszthelyen és Lendván, ahol egyik elõadóként szólhattam az ausztráliai magyarok életérõl. Június 27-én a Lakiteleki Népfõiskola tartotta a kistelepülések tanítóinak X. országos találkozóját, ahol a magyar államhatáron belüli és túli pedagógusok soksok problémája mellé egy távoli érdekesség került: „Magyar iskola Ausztráliában“, ez volt elõadásom címe. Egyúttal jó alkalom volt meglátogatni a Lakiteleki Magyar Emigrációs Múzeumot, ahol kiemelt helye van az ausztráliai magyaroknak. Jó benyomást keltett benned a múzeum? Igen, ez nagyon fontos, a mi szellemi hagyatékunk részére ez a legjobb hely, privát vállalkozás lévén, nem utalható az anyag más helyre, itt megmarad a jövõ kutatói számára. Ezen a téren szívesen adok fevilágosítást. Milyen további elõadásokat tartottál? Második lakiteleki elõadásom július 20-án volt az Európa Szabadegyetem idei témakörében: „Kistelepülés, közösség, népességfogyás“, ehhez illeszkedõen: „Magyar kistelepülések Ausztráliában“ címmel. Az egyhetes Európa Szabadegyetem keretében Ábel András professzor vendégelõadóként aratott nagy sikert. Jelenléte fontos volt azon a megbeszélésen, amit a Nemzet Fórum (az MDF-bõl kizárt képviselõk szervezete) vezetõivel folytattunk a magyar diaszpóra jövõjének kérdé20

seirõl. Neveket is említhetek, olyanok vettek részt ebben a kezdeményezésben, akik sok éven át foglalkoztak a magyar emigráció dolgaival: Lezsák Sándor, Bakos István, dr. Pordány László és Bíró Zoltán. Bizakodással tekintek a kezdeményezésre, hiszen Lakitelek folyamatosan szülõhelye fontos magyar intézménynek. Megfogalmazásomban Lezsák Sándor a jelenkor legnagyobb magyarja. Ez már önmagában is elég lenne, hogy megtöltsön tartalommal egy hazalátogatást. De hallottuk hírét még további szerepléseidnek is. Igen, volt még két alkalom szólni magunkról. A Panorama képes folyóirat szerkesztõje dr. Tanka László az általa létrehozott Panoráma Világklub székhelyén, a Magyar Kultúra Házában (Bp. Vár. Szent Háromság tér) rendezett kultúrelõadás keretébe ausztráliaiak panelbeszélgetését iktatta be, ahol ausztráliai életünkre utaló kérdésekre feleltünk: Bozsik Tamás és Zsuzsa, Hódi Margit, Bene Ferenc és Csapó Endre. Itt említem meg, hogy ugyanebben az épületben tartja rendszeres havi összejöveteleit az Ausztrália Magyar Baráti Köre dr. Nagy Károly vezetésével, ahol július 14-én dr. Ábel András sikeres elõadást tartott az asztrofizika tárgykörében. Utolsó és egyedüli vendégelõadóként megtartott elõadásom és legújabb könyvem bemutatója Szegeden volt, a Szegedi Közéleti Kávéház rendezésében, amely szervezet augusztus hónap minden napjára hirdetett valamilyen kulturális eseményt a részemre megküldött augusztus havi program lapja szerint. Szilágyi Árpád büszkén viseli a „városvédõ polgár“ címet, õ volt a szervezõje az elõadásomnak, amihez fia, ifj. Szilágyi Árpád költõ szép versek elmondásával járult hozzá, de szólásra kérte a jelenlévõ ausztráliai vendégeket, Bene Ferencet és Hódi Margitot is. A Korona Szálló pinceterme megtelt lelkes hallgatókkal. Gondolom a televíziók, rádiók is kihasználták az alkalmat, hogy megszólaltassanak. Általában húzódozom a rádiós és televíziós megszólalástól, de két rádió és két televízió szereplés mégis megtörtént. A pozsonyi Magyar Rádió és a budapesti Kossuth Rádió. illetve a HírTelevízió és Zenit Televízió közvetített velem beszélgetést. Ahogyan ismerlek, függetlenül attól, hogy mit kérdezett a riporter, felhasználtad a lehetõséget arra, hogy a nagy nyilvánosság elé tárd véleményedet a lényeges, nemzetünk egészét érintõ kérdésekrõl. Ez így is van, elõadásaimban is következetesen kitérek egy általam nagyon fontosnak tartott témára, a külföldi magyarság és a kárpát-medencei magyar nemzet szellemi és minden egyéb kapcsolatának szükségességére, és a mindenkori magyar kormányzatok felelõsségére és kötelezettségére ezen kapcsolatok ápolását illetõen. Kihangsúlyozom ilyenkor, hogy nem nekünk, elköszönõ emigránsoknak van szükségünk az anyaország támogatására, hanem az anyaországnak illetve az egész kárpát-medencei magyar nemzetnek van szüksége az emigrációs magyarság utódnemzedékére, a soron következõ generációkra, sokszázezer tehetõs, tehetséges, befolyásos magyar származású emberre szerte a nagyvilágban. Bennük még él a magyarságtudat, akkor is ha azt más nyelven fejezik ki, de még érzik, hogy szüleik szerették azt a hazát, ahonnan õk elszármaztak. Milyen szép lenne, ha ez a szülõi haza törõdne velük. Elsõsorban igazán a saját érdekében. Mégpedig azért, hogy ez a hatalmas helyzeti- és tudástõke hasznosítható legyen Magyarország, illetve az összmagyarság részére, hogy valamennyire visszatérüljön a huszadik század sok vesztesége, és visszakerüljön a magyar nemzet virtuális országába a nagyvilágban elveszett magyar nemzetrész. Kihangsúlyoztam, hogy kellõ intézményrendszer kiépítésével Magyarország bõséges hasznot termelhet az egész magyar nemzet számára. Említetted a pozsonyi magyar rádiót, jártál Pozsonyban is? Kedves meghívásnak tettem eleget. Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért nevû felvidéki magyar érdekszervezet kiváló irodaigazgatója két napot szánt ránk, velem jött Ábel András professzor. Duray Miklós vendégeiként tájékozódtunk a felvidéki magyarság helyzetérõl, elkalauzolt a pozsonyi várba, másnap Pogány Erzsébet végigvitt minket Csallóköz községein, a bõsi Dunaszakaszon. Errõl külön kellene beszámolni, annyi szépet és érdekeset láttunk és hallottunk. jó ha figyelünk

Máshol is megfordultál még? Másik felvidéki utamra, Nyitrára dr. Nagy László vitt el, a Magyar Királyi Szent László Rend kormányzójaként rendi vezetõségi tagokkal lovagi öltözetben tették ünnepélyesebbé a Szent László emlékére bemutatott ünnepi szentmisét a piaristák nyitrai Szent László székesegyházában. Csodálatos élmény volt, mintha Nagy-Magyarországon lettünk volna. Felhangzott a régi magyar himnusz, a Boldogasszony Anyánk, majd a Magyar Himnusz, és valaki elkezdte a Székely Himnuszt is, amit a templomi gyülekezet átvett, érezhetõen mindenki ismerte. Ilyen gazdag program és sok elfoglaltság mellett volt még idõd lazításra is? Pihenés igazán csak annyi volt, hogy nagyon kedves barátaim jóvoltából Hévízen tölthettem szép napokat két alkalommal is az Ágnes Panzióban, majd Szombathelyrõl kiindulva a kedves orvos-házaspár Andics Petra szülei két nagy kirándulásra vitt, Kõszegre, Novákfalvára, az Írottkõre és az Õrségre, részemre eddig ismeretlen szép tájakra. Petra inkább a melbourneieknek ismerõs, a Monash Egyetem ösztöndíjasaként doktori disszertációján dolgozik, amelynek tárgya az Ausztráliában letelepedett magyar közösség életének, tevékenységének társadalomtudományi felmérése. Úgy hallottam, mások is tanulmányozás tágyává tettek minket. Igen, további két magyarországi hölgy. Forintos Éva a Veszprémi Egyetem tanára most fejezte be doktori disszertációját, aki nyelvészeti kutatás tárgyává tette angol nyelvi elemek behatolásának eseteit az ausztráliai magyar sajtó nyelvezetébe. Ehhez a Magyar Élet sok évfolyamának anyagát szûrte át, kiemelve abból is a hirdetéseket. A legsebezhetõbb részt... Valóban. Meg is jegyeztem, hogy ez nem igazán a sajtó nyelve. Én pedig szívesen olvasnék olyan tanulmányt, amely azzal foglalkozna, hogy milyen mértékben õrizte meg az emigráció a magyar publicisztika nyelvét, szemben a mai magyarországi sajtó nyelvi romlásával. Ki a másik tanulmányozónk? Szabó Gabriella magyar szakos hallgató bölcsészettudományi diplomamunkája az össz-emigrációt tekinti át, tehát nemcsak minket ta-

jó ha figyelünk

nulmányoz: „Az emigrációban élõ magyarok nyelvi helyzete és nyelvmegõrzõ törekvései a XX. század második felétõl napjainkig.“ Tekinthetjük ezeket olyképpen, hogy az anyaország figyelme most már ránk irányul? Szó sincs róla, ezekkel, beleértve azinterjúkat is, még mindig csak egzotikumok vagyunk, bár a trópusi rovarok és majmok iránti érdeklõdés szintjét már meghaladtuk. Elhoztad vezércikkeid gyûjteményes kiadásának harmadik kötetét. Milyen fogadtatása volt? Elõbb szólnék a magyarországi könyvkiadásról általában. Ott voltam a könyvhéten, kevés kivételtõl eltekintve panaszkodtak a könyvkiadók a vásárlás hanyatlásáról. A gazdasági helyzet romlását jelzi, és nyilvánvalóan a mûvelt középosztály az érintett, felette és alatta a külföldi revûirodalmat olvassák, távoli írók munkáit távoli témában megírt könnyû olvasmányait. Attól ponyva a legjobb külföldi is, hogy segít idegenné válni a nehéz magyar világban. A nemzeti irodalomnak nagyon derék kiadói vannak, Püski Sándor a legismertebb, õnála tud emigrációs könyveket kapni, aki ilyesmit keres. A könyvkiadás is külföldi vagy baloldali monopólium, mint a lapkiadás, õk diktálják a keresletet a piacra ömlesztett mûvekkel. Ha nem így lenne, az emigrációs irodalom már kapós olvasmány lehetne. Márai Sándor és Wass Albert már áttörte a szellemi vasfüggönyt, a többi iránt talán egy késõbbi, kevésbé félrepolitizált korban lesz érdeklõdés, hiszen az emigrációs irodalom egy különös és külön világ, ugyanakkor szerves folytatása a bolsevizmus megakasztotta magyar irodalomnak. Ennek a kornak a kutatóit szándékozom segíteni eligazodni ezekben a külföldön eltöltött évtizedekben egybegyûjtött írásaimmal, amelyek hétrõl-hétre tükrözik nézetünket és viszonyunkat mind a nagyvilág, mind a haza dolgaihoz. Végül örülök, hogy így átadhatom a Pordány házaspár és a Gyürk házaspár meleg üdvözletét az ausztráliai magyaroknak. Mi is örülünk, hogy képviseltél minket, elvitted jó hírünket. Köszönjük! Józsa Erika

21

Ma a politikusi világ a demokrácia egyik legnagyobb tehertétele - nyilatkozta a heti válasznak orbán viktor. a fidesz elnöke szerint ha nem lépünk, a politikusok önérdeke nem fogja megengedni, hogy ésszerûbb egészségügyi, oktatási, közigazgatási rendszerünk legyen. - Augusztus vége óta gyûlnek a jelzõk: nyikorgó szélkakas, populista, államosító. Gyurcsány Ferenc szerint ez mind ön volna. Nem törleszt? - Szélkakasügyben azért lenne ok a szerénységre. Ha közéletünkben van politikai erõ, amely a legtöbbet fordult, és a KGST, a Varsói Szerzõdés, az egypártrendszer, illetve a totális állami tulajdon pártjából az Európai Unió, a NATO, a többpártrendszer, valamint a korlátlan piaci liberalizmus híve lett, az éppen az MSZP. Persze azt is látni kell, ez szimpla politika. A nagyobbik kormánypárt épp az utóbbi hetekben fogadott fel amerikai válságtanácsadókat. Láthatóan megdolgoznak a pénzükért. A provokáció pedig inkább azokat minõsíti, akik ezzel akarnak reflektorfénybe kerülni. Nem kell felülni nekik, az emberek átlátnak a szitán. - Épp ezt nem szereti önben a kormányfõ: hogy rendre az emberekre, mint általános alanyra hivatkozik, „hogy aztán bármit megtehessen“. - A miniszterelnök úr korábban azt mondta: fogjam be a számat. Úgy tûnik, most abba akar beleszólni, milyen szavakat használhatok. Talán a szólásés vitaszabadság jegyében. Nekem az a fontos, hogy a gondolataim utat találjanak azokhoz, akik meghallgatnak, akik kíváncsiak a véleményemre. A miniszterelnök úr tehát illetéktelen területre kalandozik, ha az emberek és miközénk akar állni. - Ha már a szavaknál tartunk: bátorság, igazságosság, biztonság az aktuális szlogen szocialista oldalon, munka, otthon, biztonság az önökén. Három-három kifejezés, ráadásul az egyik ugyanaz. Ezek alapján nincs különösebb filozófiai szakadék a két nagy erõ között. - Ne feledkezzünk meg egy fontos különbségrõl. Mi már bizonyítottunk. Ugyan annak az idõszaknak is megvoltak a maga hibái, de azt többen még a másik oldalról is elismerik, hogy számos területen jól teljesítettünk. Ilyen a munkahelyteremtés és a minimálbér, az otthonteremtés és a diákhitel, a gyermekek után járó adókedvezmény és a családtámogatás. A Fideszrõl tehát nem azért gondolják az emberek, hogy a munka, a fiatalok és a család pártja, mert teleplakátolta vele az országot. - Az MSZP jó ideje a lendületesség, a modernség fordulatokkal operál, és a mostani identitáskampánya is a cselekvéspárti fiatalokhoz szól. Nem fél, hogy a Fidesz maradinak, öregesnek tûnik majd ebben a közegben? - Három év után plakátokról kellene kiolvasnunk, hogy mi az identitása egy kormánypártnak? A teljesítményt nem lehet megspórolni, ezt fiatal és idõs egyaránt tudja. Ahogy azt is, hogy a cselekvés nem szavakból áll. A valódi munka önmagáért beszél. VÉDETT TÁRSADALOM - Hogyan jutottunk el odáig, hogy a privatizáció vagy az állam szerepének megítélése tekintetében a baloldal jobboldali-liberális érveket hasz22

nál - legalábbis gazdasági értelemben -, a jobboldal viszont baloldaliakat? - Sokan használják még ezeket a kissé már idejétmúlt ideológiai felosztásokat. Nehéz dolguk lenne, ha például Blairt, Aznart vagy Schrödert akarnák elhelyezni egy jobb-bal tengelyen. A magyar közéleti szereplõk számára is mindig vonzó volt egy tézist lebetonozni, majd mindent ehhez mérni. Csakhogy a világ mindeközben változik. Ha doktrinerek vagyunk, elõbb-utóbb provinciálisak leszünk, s ezért mindenhova egy brosúrával késõbb jutunk el. Gyakran halljuk például, hogy a magántulajdon üdvözítõbb, mint az állami. Holott más országokban már rég arról gondolkodnak, hol jobb az állami és hol jobb a magántulajdon. Ennek jegyében állami kézben lévõ külföldi cégek magyar állami tulajdont vásárolnak. Ha nekik megéri, nekünk miért nem? Tehát inkább el kellene fogadnunk, hogy ami mûködik Svájcban, az nem feltétlenül mûködik Spanyolországban, és ami ott dívik, nem biztos, hogy megy Ausztriában vagy idehaza. Nem érdemes másolni a nyugati mintákat; légy önmagad, mindenki más már foglalt. A mi gondolatainkat a védett társadalom koncepciója foglalja keretbe, szemben a kormánypártok nyitott társadalomról szóló elképzeléseivel. Úgy tartjuk, hogy bizonyos káros piaci vagy akár társadalmi hatásoktól meg kell védeni az embereket. Miután a monopóliumok, a kartellek korát éljük, a vállalkozói kezdeményezéseket szintén védeni kell. Adott esetben pedig a köztulajdont, ha azt tapasztaljuk, hogy más országok állami vállalatai - külpolitikai offenzívájuk részeként felvásárolják a mi nemzeti vagyonunkat. Rendjén volna, hogy budapestiek finanszíroznák a párizsi díszkivilágítást? - A Budapest Airport privatizációját is elvi okokból támadja a Fidesz? Vagy szimplán attól tartanak, hogy a befolyó 400 milliárd forint kreatív kormányzati felhasználása kihat majd a 2006-os választások eredményére? - Az elsõ kérdés, hogy szabad-e eladni Magyarország központi repterét, amelyre egyébként NATO-kötelezettségek is hárulnak közös nemzetközi akciók esetén. Eladni egy nemzeti vagyontárgyat, ami komoly nyereséget termel. Szerintünk nem szabad, úgy érzem, a kormány kockáztat. A második: ha bármit eladunk, mire fordítja a kormány a bevételt? Korábban közmegegyezés volt arról, hogy privatizációs bevételt nem fordítunk költségvetési kiadásokra, csakis fejlesztésre, jövõt megalapozó beruházásra, esetleg államadósságcsökkentésre. - A miniszterelnök az Airport esetében állítólag az utóbbit preferálja, ugyanakkor a Portfolio.hu online gazdasági lap - szintén kormányzati forrásokra hivatkozva - azt írta: a pénz egy részébõl a költségvetési hiányt finanszírozzák majd. jó ha figyelünk

- Azok közé tartozom, akik már hónapokkal ezelõtt elvesztették a fonalat; ha a miniszterelnök úr szavait követem, nem kifelé, hanem egyre beljebb jutok a labirintusba. - Hogyan képzeli el a reptér visszavételét? - Az 1998 és 2002 közötti idõszakban már számos olyan törvényes utat végigjártunk, ami egy jogállam számára nyitva áll, ha nemzeti érdekeit védve megpróbál bizonyos vagyontárgyakat visszaszerezni. Csillebérc esetében pert indítottunk, amelyben a független magyar bíróság végül visszavette a kisinkófált közvagyont. Az M1-es autópálya ügyében, ahol Európa legdrágább útdíját kellett a magyar embereknek kifizetniük, sikeresen megegyeztünk a külföldi tulajdonossal, így az is bekerülhetett a lényegesen olcsóbb matricás rendszerbe. Az egyik repülõtéri terminált pedig jogszabály-változtatással vettük vissza. Utóbbi döntésünket azonban nem fogadta el a kanadai tulajdonos, a választottbírósági eljárás még ma is tart. Komoly kérdés tehát, hogy amit ma árul a kormány, az jogi értelemben már az állam tulajdona-e, vagy még mások is igényt formálhatnak rá. Ez fontos szempont, a reptér privatizációs pályázatának érvényességét is befolyásolhatja. - A 2002-es kampányban is tõkeellenes Fidesz-képet rajzoltak az ellenfeleik. Most újra magyarázkodhatnak.

- Nincs rá semmi szükség. Mindenki látja, hogy a kormány szélsõségesen liberális gazdaságpolitikát folytat. Amikor a kormányfõ idénynyitó beszédében aranykorról beszélt, nyelvbotlás történhetett: talán aranykört akart mondani. Merthogy aranykör tényleg létezik. A szélsõliberális gazdaságpolitika éppen ennek a milliárdos körnek kedvez, nem az embereknek. Egyik oldalon a nagy hasznot realizáló sokmilliárdos cégek, a másikon a túlélésért küzdõ kis- és középvállalkozók. Oldani kell hát az aranykör és a többség közötti ellentétet. A kormány valójában két liberális pártból, egy nagyobból és egy kisebbõl áll. Õk az aranykör pártjai. Már rég nem arról van szó, hogy a Fidesznek csak a jobboldali, polgári, keresztény, nemzeti értékrendet jó ha figyelünk

vallókat kellene képviselnie, mi mindenkiért szót emelünk, senkit sem hagyunk az út szélén. Európai Néppárt vagyunk. - Nem gyengíti a Fidesz szavazatmaximalizáló kísérleteit, amikor Kövér László lehazaárulózza Horn Gyulát? A charta, és pláne az elõzõ választások óta tudjuk: az „újra félelmet kelt a jobboldal“ jegyében az MSZP tömegeket képes megmozgatni. - A magukat baloldalinak valló emberek problémája nem az, hogy Kövér László mit gondol Horn Gyuláról, hanem, hogy nõnek az árak, vagy hogy a családfõ elveszíti az állását. A POLITIKA MEGÚJÍTÁSA - Tele az ország szocialista kampányplakáttal. Mikor veszi fel a kesztyût a Fidesz? - A kormánypártok, lássuk be, nehéz helyzetben vannak. Ráadásul a nehézségek leküzdéséhez szükséges egyik legfontosabb feltétel, a bajokkal való õszinte szembenézés képessége hiányzik belõlük. Ehelyett mindenféle válságmenedzsereket szerzõdtettek Amerikából, és válságkampányokat folytatnak, amivel csak megerõsítik a róluk kialakult nem túl kedvezõ képet. Akkor követnénk el a legnagyobb hibát, ha mi is elkezdenénk kampányolni. - Pedig az év eleji országjárásakor úgy tûnt, lassanként választási programot hirdet. Volt szó családbarát karrierrõl, települési pótlékról, családi adórendszerrõl, adócsökkentésrõl. Aztán a kifejtés helyett jött a nemzeti konzultáció. - Kétféleképpen lehet programot alkotni. Az egyik út, hogy kinyilvánítjuk, mit tartunk egyedül üdvözítõ megoldásnak, majd megkíséreljük meggyõzni az embereket a magunk igazáról. A másik, s mi ebben hiszünk, hogy megkérdezzük az embereket a legfontosabb feladatokról, a gazdaság szereplõit pedig arról, hogy milyen áttörési pontokat megjelölve kellene mûködnie a következõ kormánynak. Ezért jött létre a nemzeti konzultáció, pár napja pedig Matolcsy György irányításával elindult a gazdasági konzultáció. - Már tudja, mihez fog biztosan hozzányúlni, ha gyõz a Fidesz 2006-ban? - Megérett az idõ a politika reformjára. Egyfelõl új részvételi lehetõségeket kell biztosítanunk azoknak - már az államfõválasztásnál is erre törekedtünk -, akik részt kívánnak venni az országot érintõ fontosabb döntések meghozatalában. - Akár ügydöntõ jelleggel is? - Egyes esetekben akár ügydöntõ, máskor véleménykikérõ jelleggel. A politika megújítása azonban azt is jelenti, hogy meg kell szabadítani az országot a felesleges terhektõl. A magyar gazdaság például képtelen eltartani annyi politikust és bürokratát, amennyi jelenleg belõle él. Tehát nem lehet megkerülni a politikusok számának drasztikus, illetve az adminisztráció ésszerû csökkentését. Ugyancsak elodázhatatlan a családtámogatások kiteljesítése, mert a népességfogyás lassan kezelhetetlen méreteket ölt: húsz év múlva nem lesz, aki megtermelje a nyugdíjakat. Mindamellett egy radikális adócsökkentési programot is végre kell hajtanunk. - Ez esetben mit jelent a radikális kifejezés? - Már most ott van a parlament elõtt egy olyan Fidesz-beadvány, ami arról szól, hogy a kis- és középvállalkozók esetében - tehát bizonyos forgalom alatt - a társasági adó felezõdjön meg, 16-ról 8 százalékra. Emellett továbbra is tartom magam ahhoz, amit már felvetettem a miniszterelnök úrnak: az áfamérséklés helyett, a 18 százalékos személyijövedelemadó-kulcs 13 százalékosra csökkentéséhez. Ilyen léptékben érdemes gondolkodni. A további részleteket a gazdasági konzultáció keretében felállt adóbizottság - pártoktól független - szereplõivel közösen reméljük kidolgozni. - Mit vár a radikális adócsökkentéstõl? A regionális adóversenyben meg lehet elõzni az egykulcsos rendszerre áttért Szlovákiát vagy Romániát? - Reményeim szerint 2006 után az lesz a hír Európában, hogy Magyarországon a legkönnyebb üzletet csinálni. Merthogy a befektetõk itt ütköznek a legkevesebb bürokratikus akadályba, és itt a legjobb adózni - mind a munkaerõ, mind a tõke tekintetében. 23

- Korábban azt nyilatkozta, nem híve az egykulcsos rendszernek. - Ma is így tartom. Az egykulcsos rendszer továbbvinné a mai adórendszer legnagyobb hibáját. Bünteti a családokat, csak azt nézi, ki, mennyit keres, azt nem, hány ember él meg belõle. A lényeg az, hogy mindenkinek lehessen munkája, aki dolgozni akar. Tudjuk, akinek nincs munkája, nem lehet szabad. TÁVLATOK - Meg lehet spórolni 2006 után a régóta halogatott egészségügyi, közigazgatási reformot? Nincs eleve kamikazeszerepre ítélve egy „bevállalós“ kormány? - Nem szeretem az olyan önfelmentõ, ám heroizmust sugalló címkéket, mint a kamikazekormány. A változás híve vagyok, itt az ideje levonnunk a rendszerváltozás óta eltelt tizenöt év tanulságait. Ám az úgynevezett elosztási rendszerek átalakításának van egy elõfeltétele: az önkormányzati törvény újragondolása. Amíg nem határozzuk meg egyértelmûen, hogy az iskola- és kórházfenntartás az állam vagy a helyhatóságok felelõsségi körébe tartozik-e, addig haszontalan pénzügyi reformokban gondolkodni. - Ha ez ilyen egyszerû, miért okoz fejtörést tizenöt éve? - Fejtörést éppen nem okoz, csak az érdekek mindeddig felülírták az ésszerûséget. Ráadásul itt kétharmados törvényrõl beszélünk. Csak ismételni tudom: ma a politikusi világ a demokrácia egyik legnagyobb tehertétele. Ha nem csökkentjük drasztikusan a számukat, a politikusi önérdek nem fogja megengedni, hogy ésszerûbb egészségügyi, oktatási, közigazgatási rendszerünk legyen. - Ez az a pont, ahol sok helyi Fidesz-káder is földhöz vágja majd az újságot.

Na, végre ezt is megkapta Orbán Viktor, elégedetten elhelyezheti a gyûjteményében: Sztálin, ha jól emlékszem, még nem volt. Hitler- meg Mussolini-jelmezt már megítéltek neki, de Sztálin, az új. Fõleg azért nem sztálinozták még le (fel?), mert pont hogy õk szokták volt lekommunistázni a szocialistákat, némi valóságalappal, szó mi szó. Ezt a szocialisták szintén némi alappal kikérték maguknak, de azért a másik valóságmagra tekintettel tartózkodtak attól, hogy pont komcsi fõgonoszok nevével anyázzanak vissza. Nem jött a szájukra, hogy sztálinozzanak, leninezzenek, kunbélázzanak, neadjisten lehorngyulázzák Orbán Viktort. Kóka János viszont nem szocialista, mert eszdéeszes, valamint kapitalista a javából, õ felismeri a sztálinfajzatot helyi és országos kivitelben is, és most meg is mondta, hogy szerinte ez itten sztálinizmus. a Hitler-báb már volt, és végül mégse hurcolták el egyik etnikumot se Kóka János nem készülõ történelmi esszékötetébõl felpillantva hozta meg a diagnózist, hosszas összehasonlító elemzések után, mert ha csak a privatizációellenes törekvések és a baloldaliság/munkásmozgalom összefüggésére akart volna rámutatni, akkor nem kellene minjárt Sztálin elvtársat odaborítani a színpadra. Mondhatott volna Kun Bélát vagy Kádár Jánost is, vagy ha 24

- Csak azt mondhatom: csigavér, barátaim! Bizonyos dolgok kimondása rendre ránk maradt. Mindenki tudta, hogy az oroszoknak haza kell menniük, de a Fideszre maradt, hogy kimondja: menjenek haza! Most mindenki tudja, hogy az országnak tehertétel egy ekkora politikai elit. Ki kell mondanunk tehát: drasztikusan csökkenteni kell a létszámukat, s aztán ezt meg is kell csinálni. Õszintén, komolyan. - A mai mérések alapján a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ jutna be a parlamentbe. El tudja képzelni, hogy a Fidesz az SZDSZ-szel kezd koalíciós tárgyalásokat? - Ha az emberek kiadják a kormánypártok útját, akkor menniük kell. Ez a dolgok rendje. - Pedig Sólyom László államfõjelöltségéért - másképpen: az MSZP befolyásnövekedése ellen - együtt küzdött sok konzervatív és liberális értelmiségi. - Történtek ennél érdekesebb dolgok is. 2002-ben például a Fidesz megszavazta Medgyessy Péter béremelési javaslatait, valamint a tizenharmadik havi nyugdíjat is, mert ezek jó dolgok, folytatni kell õket. Vagyis konkrét ügyekben, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre, mindig meg lehet egyezni. - Egy gyõztes választás után kikre számít a kormányban? Politikusokra vagy szakértõkre? - Nálunk munkát osztanak, nem pozíciót. Miként 1998-ban, úgy most sem állapodtam meg egyetlen emberrel sem a jövõbeni pozíciójáról, és nem is fogok. Egyben mégis biztos vagyok. 2006-ban nem pártkormányt, hanem nemzeti kormányt kell alakítani. Vagyis nem a pártok erõviszonyai alapján, hanem a feladat nagyságrendjéhez mérten kell kiválasztani az ország életének irányítóit.

külföldi sztár kell, akkor Lenint vagy Titót, de ha esetleg odáig elmerészkedik, hogy kommunistázzon egy kellemeset, még az is belefér a szokásos rárontásba. De õ felpaprikázódott, és ahogy nagy löttyös indulatában a legnagyobb bunkó után tapogatózott, ez akadt a kezébe. Sztálin. Ráadásul pont akkor, amikor pártja éppen bejelenti, milyen szelíd és intellektuális kampányra is készülnek õk. A fináléban, gondolom, az SZDSZ egyenesen lezsidózza Orbán Viktort. Nem vagyok én a csattanós sértegetések ellen különben, már megvettem a sört meg a kukoricát a meccsekhez, de nem ilyen serpenyõvel arconverõs börleszket szeretnék, hanem rendesen felépített, titáni küzdelmet, halálcsillaggal meg csinos kémnõvel. Ez a Sztálin, ez amolyan gumiszörny, egyenesen a szocialista szellem vasútjából. Szeretek félni a félõs filmeken, de Sztálin, az olyan, mint a vámpír meg a mumus, szóval nem olyasmi, amitõl hajlandó vagyok rettegni. Van egy olyan szakkifejezés, hogy „suspension of disbelief”, amikor a tisztelt közönség képes felfüggeszteni a kételkedését a történet kedvéért. Gumiszörnyön csak röhög. Pláne, hogy a másik félelmetes kesztyûbáb, a Hitler formájú már volt játékban, és végül mégse hurcolták el egyik etnikumot se Magyarországról. Hát talán kolhozokat tervez Orbán Viktor? Vagy atombombát szeretne? Vagy gulágot? Tányérsapkában mutatkozik? Nem, csak momentán van

Forrás: Bódis András – Heti Válasz

egy különvéleménye a privatizációról. Majd elmúlik, ez még nem sztálinizmus. Orbán Viktor nem valamilyen, hanem megy valahova. Búcsúzóul gratuláljunk még egyszer Orbán Viktornak, hogy teljessé vált a gyûjteménye. Az is igaz, hogy ehhez rendkívüli ember kell. Hogy egyszer még mint Hitlert meg Mussolinit rettegik, aki maga a fasizmus, aztán hirtelen Sztálinként tûnik fel. Abból, hogy honnan, mivel és merrefele lõnek rá, kiszámolható, hogy Orbán egy azonosítatlan irányú objektum. Nem csoda, hogy nehéz eltalálni. Hol genetikázik, és akkor Horthy, hol meg államosítana, és olyankor Sztálin. Pedig ez mind tévedés vagy hazugság. Olyat nem lehet állítani, hogy õ egy gonosz klerikális antiszemita, meg olyat se, hogy marxista volna, mert akkor meg nem lehetne klerikális antiszemita. Nincsenek olyan tulajdonságai, mint a hétköznapi embernek. Nem konzervatív, nem liberális, nem szocialista, nem antiszemita és nem kozmopolita, nem atlantista és nem is nacionalista, hanem egyik sem, és mégis ez mind. Vagy szobafestõpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Hogy miképpen fér mindez az arca mögé, az legyen az arc baja. Kóka János semmit sem ért, pedig neki illene: ez a szabad piac. Orbán Viktor nem valamilyen, hanem megy valahova. Forrás: Tóta W. Párpád – Index

jó ha figyelünk

Aki elõre látja, hogy mi lesz, az jós, aki elõre tudja, az bölcs. Azért fontos ez a különbségtétel, mert bár borzongató szószerintiséggel valósul meg ezen az õszön mindaz, amit Csurka István tizenhárom évvel korábban, 1992 nyarán a Néhány gondolatban papírra vetett, a MIÉP elnökét mégsem tartom jósnak. Sõt, elárulom, Csurka István lenne az utolsó, akit arra kérnék, hogy magánéletileg jósoljon nekem - végtére is mire vannak a kávézaccos cigányasszonyok -, viszont õ az egyetlen, akinek hosszú és rövid távú társadalmi elemzéseit, politikai prognózisait feltétel nélkül elhiszem. Nem azért, mert hiszékeny vagyok, hanem mert mindig õt igazolja az idõ: igazságait ellenfelei hangosan cáfolják, a történelem pedig csendben megvalósítja. Csurka nem jós, a jövõ heti lottószámok, tervezett házasságunk kimenetele vagy egészségi állapotunk felõl kár lenne faggatóznunk nála, de ha valakit a magyarság sorskérdései, a nemzet állagának diagnózisa és lehetséges terápiái érdekelnek, csakis õt ajánlhatom tiszta lelkiismerettel. Éppen azért, mert a jósláshoz nem ért, viszont szakértelme a leghitelesebbek közé soroltatik. S mert õ vezeti a MIÉP-et, pontosan ez az eltántoríthatatlan, befolyásolhatatlan, megvásárolhatatlan hitelesség adja meg a MIÉP politikai bukéját, és különbözteti meg minden más párttól. Vajon miféle magabiztosság vezette a kezét az MDF alelnökének 1992-ben, amikor ezt a néhány sort megfogalmazta: „Miközben a buta, öreg kommunisták odaragadtak a moszkvai fekete kalapokhoz, kucsmákhoz, a szemfüles KISZ KB-s reformkommunisták kisajátították maguknak a nyugati üzleti kapcsolatokat, s a bankszférával szoros szövetségre lépve olyan feltételeket teremtettek a magyar gazdaság számára és egyben a jövendõ akármilyen magyar kormánya számára, amely semmiféle gyökeres gazdasági változást nem tett lehetõvé.“ Nem hiszem, hogy túl sok kommentárt igényel ma ez a mondat, amikor a multimilliárdos kormányfõt Gyurcsány Ferencnek hívják - igen, õ az a Gyurcsány elvtárs, aki korábban a KISZ KB megbízható tagja volt, aki megfelelt Kádárnak és Aczélnak -, a kancelláriaminisztert pedig Kiss Péternek, akit meghitt MSZP-s körökben, régi, enyhén raccsoló elvbarátai KISZ-elvtársként üdvözölnek. (És akkor nem szóltam még Baja elvtársról, a maga mozgalmas KISZ-múltjával, és még mozgalmasabb jelenével, és a többiekrõl, akik mind az KISZ édes-meleg almából ugrottak elõ, és váltak a rendszerváltozás héroszaivá.) Vajon honnan lehetett már akkor ennyire biztos mindabban, amit mai tapasztalataink birtokában is csak megerõsíteni tudunk: „Az 1989. június 16-i újratemetési szertartást mint a Kádár-korszak végét s a

jó ha figyelünk

megszabadulás ünnepét élte meg a magyar társadalom. Az is volt. A közönség nem sokat törõdött azzal, hogy kik a szónokok, honnan jöttek, mit csináltak eddig, mi közük van az egészhez. (...) Tudta-e mindenki, hogy a jövõ politikai rendszerének alaphangját ütik meg a koporsók elõtt szónoklók, s politikai és erkölcsi tõkéje csak annak lesz, akit ott maga elõtt lát a tömeg és a tévéközvetítés révén az egész ország? Nem. Az emberek egyszerûen örültek, hogy mindez lehetséges. Amikor e sorok írója szót emelt, hogy Nagy Imre sírjánál már legalább ne az a Méray Tibor beszéljen, akinek koreai háborús hazudozásai, véresszájú kommunista magatartása, Szabad Népes mûködése visszatetszõ volt minden késõbbi disszidens vezeklése után is, akkor persze egyöntetûen rárontottak - és persze antiszemitának nyilvánították. (...) Vagyis minek készült az újratemetés a szerény jelentõségû hatodik koporsóval, amelyen a névtelen áldozatok elõtt tiszteleghetett az ország? A reformkommunista átkötés napjának." (Emlékeztetnék rá, hogy az újratemetési ünnepség szervezésébõl az MDF-et teljesen kizárták a reformkommunisták. Orbán Viktort odaengedték viszont, aki ezen a napon vált országosan ismertté, és azóta is az.) Vajon volt-e Csurkán kívül országos politikus, aki észrevette, hogy a rendszerváltás legelsõ szakaszában az SZDSZ irányából felhangzó szirénhangok teljesen és lényegileg azonosak Rákosi szalámizótaktikájával: „Kis János 1989 decemberében egy szombathelyi gyûlésen jelentette ki elõször, hogy az SZDSZ lehetõnek tartja a koalíciót az MDF-fel, ha az MDF megszabadul a jobboldalától, Csurkától. (...) Az MDF szétfûrészelése állandóan a kitûzött célok közt szerepelt.“ Lapozgatom a Néhány gondolatot, közben eltûnõdöm, vajon volt-e felelõs politikai vezetõ 1992-ben, aki - na nem nyilvánosan, kinyomtatva, de - legbelsõ, legtitkosabb merengései közben akárcsak ezekhez hasonló vagy némileg közelítõ következtetésekre jutott: „(Az Antall-Tölgyessy- paktum) megsemmisítette a magyarság (idegen)felisme-

rõ-képességét, elrejtette a privatizáció tûrhetetlen igazságtalanságait, segített viszzajátszani a magyar nyilvánosságot azoknak a kezére, akik a Kádár-Aczél-korszakban bitorolták, és végezetül lefegyverezte az MDF-et, s így azt bekerítették.“ (...) „Nem kell tovább a külföldi tapsokra várnunk, mert a külföld egyik része, a régi banki összeköttetések sugalmazására éppen a tehetetlenségnek és a lagymatagságnak tapsol, arra mondja rá, hogy demokratikus meg piacgazdasági, ami rablás.“ Lapozgatom ezt a lassan másfél évtizedes elemzést, és bámulom, hogy mennyire nem érintette az idõ, nem öregszik, nem avul el. Mit nem adna Orbán, Gyurcsány vagy a gyorsreagálású Lendvai Ildikó, ha csak egyetlenegy olyan beszéde vagy cikke lenne 1992-bõl, amit ma is vállalni lehet. Nekik a saját múltjuk csapdákkal teli ellenség, Csurkának megnyugtató szövetség. Ferge Zsuzsa professzor asszony érdekes számokat közölt a tévében: Magyarországon a pénz 40%-át az összlakosság 1 százaléka (kb. 100 ezer ember) mondhatja magáénak. Ezzel szemben az összlakosság 40 százaléka (kb. 4 millió ember) osztozik és vegetál a nemzeti javak 1 százalékán! Megdöbbentõ, de valójában ismerõs ez a statisztikai kimutatásokon tátongó olló: csakhogy eddig kizárólag afrikai thrillerkirályságok, középés dél-amerikai banánköztársaságok vonatkozásában hallottunk ilyesmirõl. Lám, az MSZP/SZDSZ közös rágcsálóinak sikerült ide alázniuk hazánkat. MIÉP-esnek lenni nem politika, nem karrier, nem pártmegnyilvánulás, hanem küldetés. Mi kitartunk a felismert igazságok mellett akkor is, ha abból csak hátrányunk terem. Idealisták lennénk? Talán igen, de ma csak ennek az idealizmusnak van némi esélye arra, hogy megmentse Magyarországot a végsõ elsüllyedéstõl. Az igazság, az erkölcs, de talán még az idõ is nekünk dolgozik, az viszont már a mi ügyességünkön áll vagy bukik, hogy sikerül-e végre helyzetbe hozni a MIÉP-et, mert az igazság is csak akkor tud virágba szökni, ha járul hozzá elegendõ operatív erõ, amely védi és ápolja. Befejezésül még egy idézet, igaz, ezt nem Csurka írta 1992-ben, hanem Ady közel száz évvel ezelõtt, 1906-ban: „Köszönje meg Magyarország az új hírnevét és becsületét annak a pár ezer embernek, akié ma Magyarország s annak a rendszernek, mely friss triumfusát most üli.“ Szõcs Zoltán Forrás: MIÉP Hírek

25

Mi van? A válasz egyszerû: új adók. Meg adókulcs-változtatás a személyi jövedelemadóban és az általános forgalmi adóban. Néhány piti új sarc (luxusadó, hogy oda ne rohanjak...) meg néhány adókulcs-módosítás: nem reform. A reform: új szemlélet, a dolgok új struktúrába szervezése. Lenne. Errõl ugyanis szó sem esett. Megint kiderült, a kormánynak és az egész hatalomgyakorló brancsnak nincsen egyetlen használható gondolata sem. Magyarország immár olyan mélyen van, amilyen mélyre 1989-90, a rendszerváltozás lázas hónapjai óta reményeink szerint sohasem lett volna szabad kerülnie. A kormányfõ, kormányának tagjai, mindkét koalíciós párt, ráadásul az egész rezsim legfõbb haszonélvezõje, a balsajtó vezérkara, egyszóval a nagy véleményformálók folyamatosan hazudnak. Hajdan azt hittük, a demokrácia úgyszólván automatikusan veti ki magából a hazugságot, és vele együtt hordozóját, a hazudozót. Mára azt kell belátnunk, hogy ez nincs így. Legutolsó példa a Nagy Adóreform. A kormányfõ bejelenti, hogy be fogja jelente-

ni. Egy ország vár. Aztán szembesülünk azzal, hogy a kormányfõ nem jelent be semmit, helyette idézi önmagát három hónappal korábbról, illetve mocskolja az ellenzéket. A Nagy Adóreform bejelentése a pénzügyminiszterre marad - ami jól mutatja, hogy valójában nincs is reform. Mi van? A válasz egyszerû: új adók. Meg adókulcs-változtatás a személyi jövedelemadóban és az általános forgalmi adóban. Néhány piti új sarc (luxusadó, hogy oda ne rohanjak...) meg néhány adókulcs-módosítás: nem reform. A reform: új szemlélet, a dolgok új struktúrába szervezése. Lenne. Errõl ugyanis szó sem esett. Megint kiderült, a kormánynak és az egész hatalomgyakorló brancsnak nincsen egyetlen használható gondolata sem. Az a nevetséges erõlködés, hogy bebizonyítsák, hány forintot takarít meg egy adózó a havi fizetésébõl, nos ez valójában még csak nem is reform, sõt még csak nem is megatakarítás. Ez sima kampány. A nép most örüljön, hogy milyen jól járt, és ne csodálkozzon, ha jövõre több adót fizet, például mert elveszik a családi adókedvezményét.

„A rendszerváltás óta eltelt idõ azt bizonyítja, hogy azok a szolgáltatások mûködnek jól, amelyek magánkézben vannak – így a bankszektor, a tõzsde, a háziorvosi ellátás. Nem mûködik jól – tette hozzá – a vasút és az egészségügy, ezért indokolt szerinte ez utóbbiak átalakítása, lehetõleg a magántõke bevonásával – nyilatkozta a kispárt elnöke a sajtónak. Kuncze Gábor már megint hazudott. Nézzük sorjában. Ami a bankszektort illeti: Európa, de alighanem a világ legnagyobb bankcsalása történt meg abban a magánosított bankban, amelyben a brókerbotrány bûnözõi tízmilliárdos nagyságrendben „mozgattak meg” pénzösszeget. Ettõl a bûncselekménytõl függetlenül: ha a bankipar az európai átlagnál magasabb kamatokkal zsarolja meg magyar ügyfeleit, s a profitot kiutalja az országból – az valóban sikeres, de nem nekünk, magyaroknak. Ami a tõzsdét illeti: sikeressége még a tõzsde vezetõi szerint is relatív. Börzénk nem tudott a térség vezetõjévé növekedni, s a benne elérhetõ árfolyamnyereséget nagyrész külhoni pénzintézetek fölözik le. A háziorvosi rendszerrel kapcsolatban a vélemények vegyesek; egyértelmûen sikeresnek nevezni csúsztatás. Ami a sikerteleneket illeti. A vasút nem sikeres? Ugyan ki tehet errõl? A MÁV az SZDSZ felségterülete. Ha a szûkfejû „szadisták” nem tudják fölfejleszteni a Baross Gábor által egykoron európai élvonalba emelt vállalatot, csak saját szellemi impotenciájukat okolhatják. Az egészségügy „nem jól mûködik”? E megállapításban nemcsak felületességrõl van szó! Ki kell mondani: Kuncze balgasága áll az egészségügyi dolgozók primitív megsértése mögött. Az állam által elsorvasztott ágazat hõsiesen helytáll, eleget tesz a társadalom várakozásainak – amennyire tud. A költségvetési ráfordításokhoz mérve sokszorta jobban. 26

Ha netán amiatt panaszkodna, akkor meg majd megkapja a kollégáktól: te ne siránkozz, neked fölemelték a családi pótlékodat! Igaz, hogy az emelt családi pótlék nem másból jön, mint a dolgozó visszatartott adókedvezményébõl, de errõl hallgat a balmédiában mindenki, aki megkeres havonta egymilliót innen-onnan. Adóreform nincs, hazudozás van. Luxusadó-fizetõ gazdagok a médiában, soksok családi pótlék ugyancsak a médiában, és kussoló liberálisok a hatalomban. Vagyunk még néhányan, akik emlékszünk arra, hogy az SZDSZ milyen hangosan hirdette a rendszerváltozáskor: az állam nem jóságos nagybácsi, nem a magáét osztja, hanem az adófizetõktõl elvett pénzzel kell jól sáfárkodnia. Példának okáért az elvett családi adókedvezménybõl megemelt családi pótlékot mint jóságos állam bácsi által gyakorolt adakozást becsületes liberális párt és újságíró nem vállalhatja fel. Sajnos Magyarországon mindkettõ hiánycikk. Vagy látott valaki egyetlen fõliberálist is, aki tiltakozott volna ez ellen a gyalázatos hazugság ellen? gondola.hu

Kuncze tartja formáját. Hazugságcsúcsát akkor állította fel, amikor 1997. november harmadikán este a televízióban élõben nyilatkozva hazudta, hogy „a rendõrség nem alkalmazott erõszakot”, miközben a képernyõ ennek ellenkezõjét mutatta. „Ekkor hazugságra csak az képes, akit erre kiképeztek” – mondták akkor önmagukat szakértõnek valló személyek. Itt, Esztergomban az emberek jobb részét nem érdekli, kiképezték-e valahol a „szadista” párt fõ figuráját. Az eredményt tekintve ugyanis mindegy. Kuncze a hazai politika egyik legártalmasabb alakja. A privatizáció ügyében még azt hazudta: egy piacgazdaságban az a normális, ha valami magántulajdonban van, „s az a rendkívüli, ha nem". Igen, ugyanezt lehet elmondani Kunczéról is. Az a normális, ha hazudik, „s az a rendkívüli, ha nem". Forrás: Tallér Krisztina – gondola

jó ha figyelünk

Megalázó képeket mutogatnak a tévéállomások híradói: tízezer kiéhezett-kiéheztetett, szánalmasan nyomorult, jobb sorsra érdemes magyar ember szorongatja, nyújtogatja a párt mûanyagtálkáját, hogy belemerjék a kampánypörköltet. Hogy bele merjék mondani a tömeg arcába: Igen, földet osztunk! Hogy tavasszal lehessen hová vetni! Mit? Kinek és hol?! S mennyiért adná el a termést? Meghirdetjük ! Egy legitimáció nélküli ember testõrökkel cikázik az emberek között. Ölelgeti a kiéheztetetteket, csapkodja a hátukat. Hogy vagyunk? - kiált oda hamisan, az érezhetõen betanított éhes. Dolgozunk! - rikoltozza a hórihorgas miniszterelnök. A háttérben csendesen és büszkén mosolyog a búzaégetõ Karsai József dr, aki megszervezte a miniszterelnöknek ezt az emberalázószédítõ kampányutat. Ott illegette magát a Kádár-csicskás Apró Antal unokája, Dobrev Klára asszony, a feleség, pirosban, természetesen õ is nyomorultakat ölelgetve. Döbbenetes, hogy zabálókat importáltak a Délvidékrõl, híreim szerint Zentáról, sõt, még a közeli erdélyi városokból is. Látom a szatyrokkal, kopott lábasokkal, üres, nagy mûanyag flakonokkal üldögélõ, sandán bámészkodó, de szomorú tekintetû cigányokat, akik bizonytalan, kényszeredett mosollyal várják sorukat.

jó ha figyelünk

Meg a pörköltet, a sört. Jobb sorsukat - ettõl az embertõl. Egyre másra csak nézem, az ismétlõdõ híradásokat. A miniszterelnök diagnosztizálhatóan túlfûtötten hadonászva olykor lehiggadva- harsogja bele ezeknek a szerencsétlen , tétova, képzetlen, megszédítve- manipulálva leheveredett, korgó gyomrú embereknek a fülébe, tudatába: „Hat nap múlva, jövõ pénteken, a Parlamentben, az Idõsügyi Tanácsnak azt fogom javasolni, hogy fogadjunk el egy már a következõ évben, azaz 2006-ban elkezdõdõ öt éves programot arra, hogy a nyugdíjrendszer belsõ igazságtalanságait hogyan fogjuk megoldani és csökkenteni, és hogyan fogunk méltányos módon nyugdíjat emelni azoknak a nyugdíjasoknak, akik ezekben az idõszakokban nyugdíjba menve hátrányos helyzetben vannak a többiekhez képest. A kormány azokon az idõs embereken kíván segíteni, akiknek saját jogán nem is lenne nyugdíja, hanem az elhunyt házastárs jogán kap valamennyi kevés nyugdíjat, “valami elképesztõen keveset, ötven százalékot összesen". Lehet, hogy a pár ezer forintnál még többet kellene adni, - szerénykedett- de aki már próbált megélni havi harminc, vagy negyven ezer forintból, az tudja, milyen sokat jelent 4-5 ezer forint!vágta ki magát pillanatnyi zavarából. A zûrös privatizációs ügyletek révén milliárdossá lett kormányfõ nem hagyta ki az adócsökkentési demagóg szlogent sem -nyilván SZDSZ-nek szánt gesztus - és szociális blöff gyanánt a forgalmi adót a szegények adójának nevezte, mert az mindenkit, a munkanélkülit, a nyugdíjast, a gyesen és gyeden lévõt is sújt. Amint figyeltem a réveteg, láthatóan mindenbõl - csak a pörköltbõl, sörbõl nem! -kiábrándult emberek tekintetét, láttam, bizonyosan nem is értik, mirõl beszél nekik ez a kampánypörköltes... Ám a következõ mondatban - iménti alávaló feltételezésemre hamarosan megkapom a cáfolatot, a kegyelemdöfést: „Magyarországon 24 év után elõször a jövõ év elejétõl csökkeni fognak az árak. Ez a kormány fogja elérni, hogy csökkennek az árak“ . Nos ez már döfi, ezt már mindenki felfogja. Remek ember lehet ez itten, tûnõdhetnek, mert hát ugye olcsóbb lesz a pörkölt, meg a sör, meg minden. Megbízható híreim szerint sok ezer embernek még fizettek is azért, hogy elment Battonyára. Vagy ötven autóbusszal fuvarozták a bér-tömeget, A vitatott jövõjû búzaégetõ Karsai dr- a térség MSZP tagsága ugyanis tiltakozott újbóli országgyûlési képviselõjelöltté való „kinevezése“ ellen- szóval Karsai József immár ötödik alkalommal szervezte meg a nyugdíjas és a civil szervezetek találkozóját a battonyai sporttelepen. A pénzt, amit erre költöttek, pályázat útján nyert támogatás segítségével, valamint a helyi önkormányzat támogatásával „gyûjtögette“ össze, de õ maga is a zsebébe nyúlt. Olyannyira, hogy még a Dél-békési Nyugdíjas Egyesületek Szövetségének elnökeként neki járó elsõ fél éves tiszteletdíját - még ezt is képes felvenni- ajánlotta fel, s ezt az összeget osztják szét 29 klub között, függetlenül attól, hogy eljöttek-e a szombati találkozóra, vagy sem. Hány pályázatot utasítanak el, amelyeket vergõdõ, óvodát, iskolát - postát bezáró falvak, adtak be kétségbeesetten? Most meg ott rotyog a kampánypörköltben az állampénz - 130 bográcsban a 41 mázsa hús. Igen, természetesen szóba kerül a kétszobás lakótelepi lakásban fillérezõ, gázórát olvasgató-nézegetõ édesanya, aki lám, sorstársuk. Olyannyira, hogy ugyanúgy gondoskodik róluk is a derék miniszterelnök... Mert együtt érez velük, akár kedves édesanyjával! Van ebben valami olyan sugallat, hogy nem hallgathatom el. Olyan, amely emberi jogokat sért. >> 27

Szombat délelõtt a Fõvám téri piacon folytatódott a Magyar Szocialista Párt kirajzása. A mintegy negyven perces blitzkriegen a szocialisták nehéztüzérsége: Hiller István pártelnök, Steiner Pál V. kerületi polgármester, valamint Kökény Mihály ferencvárosi képviselõ, kormánymegbízott vett részt. Kaptak hideget és meleget egyaránt. A paletta széles volt: a nyugdíjaktól az Erzsébet téri gödrön, a sok száz évvel ezelõtti mesteremberek vándorlásán át egészen a Kovács Enikõ, Hiller személyi titkára által megakadályozott kontytépésig terjedt. A szombat délelõttöt a szocialista vezérkar a fõvárosban a piacozásnak szentelte. A Fõvám téren Hiller István pártelnök, Steiner Pál V. kerületi polgármester és Kökény Mihály IX. kerületi képviselõ-kormánymegbízott próbálta elhitetni az egybegyûltekkel: felvették a Fidesz által odadobott kesztyût, dolgoznak, és a Napra törnek.

Önérzetet. Az általános- emberi méltóságot! A kiszolgáltatott, számos arcon láthatóan beszült tudatú, megsanyargatott, szinte árúként ideszállított, azért mégiscsak érzõ emberek díszletként, tárgyként való való használata. A kommunisták által - is - kifosztott, kisemmizett tömeg pedig tétlenül és tehetetlenül viseli újbóli megszégyenítését. Nem akadt egyetlen se közöttük, akik felugrott volna a focipálya gyepérõl s bevágta volna a harsogó képébe: uram, mit képzel, meddig hülyíthet bennünket? Meddig tûrjük ezt? Valóban: meddig tûrjük ezt? Mi, magyar értelmiségiek? Mikor üvöltünk fel szolidárisan: ebbõl elég! A hazug, üres propagandából! A túszul ejtett magyar nép alávaló módon történõ további elbutításából, megalázásából! M.Szabó Imre

ENYHE SZADI-ELLENESSÉG Az V. és a IX. kerület határán fekvõ piacnál egy információs pult a bejárat elõtt, egy pedig az utca túloldalán, a Burger King elõtt volt. Utóbbinál jobb volt a klíma. A Csarnoknál az aktivisták bõszen osztogatták a szórólapokat, s még bõszebben kérdezgettek. Egyébként szimpatizálsz velünk? - fordultak egy akcelerált, 15 év körüli roma fiúhoz. Persze. Inkább az MSZP, mint a Fidesz. Mi is így gondoljuk - így a válasz. Persze az aktivisták igyekeztek széleset meríteni. Ennek köszönhetõen megtalálták azt a nyugdíjast, aki mindennel elégedett volt. Egészségügy: jeles. Bérek: jeles. Közbiztonság: jeles. Árak alakulása: jeles. Gyerek jövõjének biztosítása: jeles. Gazdasági helyzet: jeles. Ám mielõtt hátradõlhettek volna, Kökény Mihály kifogott egy közléskényszerben szenvedõ középkorú hölgyet. Csak Budapest mocskos. Minden más város fejlõdik. A városvezetés hibája szögezte le a hölgy, aki az egyértelmûség kedvéért hozzátette: nem az embereké; nem igaz, hogy a vezetõk ezt nem látják. Egy idõsebb hölgy elõdjén felbuzdulva a kormánymegbízotthoz fordult: édesapám baloldali volt, én is a baloldalra szavazok, de feje tetején áll a világ. Ezt már a pártelnök sem hagyhatta szó nélkül: próbáljuk jobbá tenni. Mindez olaj volt a tûzre. Elégedetlenek vagyunk magukkal. Nem elég erélyesek, fõleg maga. Hiller a megszokott frázissal reagált: durva nem leszek. A pártelnök szerint az irány jó, de erõsíteni kell, még fél év a választásokig. Jött a számmisztika: 350 város, 900 résztvevõ, 1600 alkalom. Sokat kell járni az országot - szögezte le az MSZP elsõ embere. A sarokba szorított politikusok még egy kérdést kaptak: Önök jól érzik magukat a városban? KONTYTÉPÉSTÕL A VALÓSÁGSÓKIG Miközben a politikusok igyekeztek hittel és mosollyal állni az emberekhez, akadtak, akiket mindez nem gyõzött meg. Hiller itt van, oszt nézik? 2005-ben, 2006-ban? - így egy vélhetõen kormányszimpátiával baráti kártyapartikon sem vádolható férfiember, aki azonban elég gyorsan eltûnt ahhoz, hogy mélyebb lélektani elemzésbe lehessen fogni. A fotós riadtan közölte: valaki a fülébe súgta: csaló banda. És ez csak a kezdet volt. Hiller személyi titkára, Kovács Enikõ kénytelen volt a békebíró szerepében tetszelegni. Nem szégyellik magukat! - süvöltötte az ellenzék alkalmi szabadcsapata. A törvény elõírja, mikor lehet kampányolni. Az Orbán mit csinál? - védekezett a megszólított idõsebb hölgy. Elõbb mosd ki a szád! - hangzott a feldühödött válasz. S itt jött a megmentõ, aki a kontytépés elõtt szétválasztotta a 28

küzdõ feleket. Persze igaztalanok lennénk, ha arra hagyatkoznánk, hogy csak érzelmi alapon kerültek nehéz helyzetbe az elit elit képviselõi. Volt gödör: több milliárdért hagyták ott. Volt egy nehezen érthetõ eszmefuttatás, mely a mesteremberek vándorlásától a hagyományos értékek devalválódásán át a valóságsókig tartott. 150-200 évvel ezelõtt a tanoncok külföldre mentek és hazahozták a tudást, most az értékek veszendõ mennek, az elmúlt években olyan alapértékek mentek veszendõbe, mint a család. Kökény egy nyugdíjas nénivel küzdött: miért, mennyivel emelte a Fidesz-kormány a járandóságát.. Maguk 1200-zal adnak majd többet - válaszolt a hölgy, aki azonban nem tagadhatta szimpátiáját: jöjjenek gyakrabban. jó ha figyelünk

A Fidesz Orbán Viktor vezetésével elárulta az erdélyi magyarokat

Nagy Kriszta ‘Tereskova’ hazugnak tartja Geszti Péter Magyarország címû dalát, mert õ nem látja az arcát az országéban. Errõl úgy mondja el véleményét, hogy átírta Oláh Ibolya dalszövegét. Péntek délelõtt érkezett szerkesztõségünkbe az a hangfelvétel, amin a Sebestyén Mártai babérokra törekvõ festõnõ és énekesnõ adja elõ saját verzióját Magyarországról. „Természetesen ez az egész az én ötletem volt, mint mindig minden amit én csinálok“ - kezdi mesélni - „Mikor hallottam a számot, úgy éreztem, ez a dolog mûködik, és nem tudtam magamban tartani ezeket az érzéseket.“ Az eredeti, Allegria címû sláger franciául van, és a kanadai Cirque de Soleil énekli, ezt magyarította Geszti Péter Oláh Ibolya számára. Egy ország, ahol ébren kell élni Tereskova szeretné felhívni arra a figyelmet, hogy a helyzet közel sem ilyen vidám. „Ez a szám túlságosan is kedves, hazaszeretettel átitatott, pedig errõl szó sincs“ mondja csalódottan - Én egyáltalán nem tapasztalom, hogy az ország különösképp a szívére venne, a magam arcát meg aztán pláne nem látom az arcában.”

„Szomorú, hogy ilyen irányba halad a kultúra ügye, arról nem is beszélve, hogyan pusztul ki a médiából a kultúra utolsó csírája is, és foglalja el a helyét a tökéletes butaság. Geszti Péter Magyarországa éppen ezt a folyamatot erõsíti“ - véli a festõnõ, és hozzáteszi: sokan gondolják ugyanígy. Ez abból is látszik, hogy eddig több mint háromezren töltötték le a dalt, és egész nap csörög a telefonja, ahogy ismerõsei sorra biztosítják együttérzésükrõl. Politika vagy mûvészet? Nagy Kriszta szerint a dal mögött sejthetõ valami politikai kampányféle, amiben a mûvészetet eszközként használják, holott szerinte „a mûvészet nem akar ebben részt venni“. A kortárs képzõmûvésznõ népbutító, hazug dalnak tartja a számot, mivel szerinte „a hazaszeretetet a hazának ki kell érdemelnie, és nem úgy, hogy hazaszeretõ dalokra tanít bennünket“. Ezért kéri saját

AKI A VIRÁGOT SZERETI... A túloldalon három virágárus próbált Hillerre hatni. Szóljon a kapitánynak: ne üldözzenek minket, mi nem szemetelünk. Csak ûznek, zavarna bennünket. Erre nincs mit mondani, de a pártelnök virágot vett. Ám azzal is szembesülnie kellett, hogy nincs mindenhol tévé: olyan ismerõs, magát láttam a tévében, hogy hívják? Mindeközben Steiner Pál a Nemzeti Konzultációt ostorozza. Az V. kerületi polgármester szerint messze van még az önkormányzati kampány, inkább a helyi ügyekre kellene fókuszálni. jó ha figyelünk

Orbán Viktor igennel szavazott Románia EU-csatlakozási szerzõdésének ratifikálására. Nem az MSzP-SzDSz, hanem a Fidesz döntötte el a szavazást! Az MSzP-SzDSz koalíció és az MDF 173 igen szavazatot adott le. Ha a Fidesz 168 képviselõje ugyanúgy, nemmel szavazott volna, mint a 6 független, akkor együtt 174 szavazatukkal megállíthatták volna a nemzetre rontást! Ez is mutatja, hogy mennyit érnek a tusnádfürdõi nagy szavak: SEMMIT! A Fidesz 168 képviselõje közül 84 igennel szavazott és 84 nem szavazott. Igennel szavazott Orbán Viktor, Áder János, Németh Zsolt, Rogán Antal, Demeter Ervin. Ugyancsak igennel szavazott Dávid Ibolya és Herényi Károly - MDF. Nemmel szavazott Balogh László, Boros Imre, Ékes József, Körömi Attila, Lezsák Sándor, Medgyasszay László, illetve tartózkodott Horváth Balázs, valamennyien független képviselõk. A Fidesz ma Orbán Viktor vezetésével sem a lelkiismereti parancsot, sem a képviselõi kötelességét nem teljesítette. Az MSzP ugyanazt tette, amit december 5-e elõtt. Sajtószolgálatunk a szavazás részleteire visszatér. MVSz Sajtószolgálat

átiratában az országot: „ne vezess meg engem“. Nagy Kriszta szerint az a fontos, hogy az emberek értékesnek érezzék magukat, és ezt szerinte úgy lehet elérni, hogy lehetõséget adunk nekik arra, hogy a tehetségükrõl bizonyságot adjanak. „És akkor én még mirõl beszélek, engem mint festõt elismernek, bár az anyagi helyzetem nekem is aggasztó“ - jegyzi meg. Tereskova úgy érzi, ha egy dal a himnusz helyett csendül fel egy nemzeti ünnepen, legalább meg kellene próbálni kitalálni valamit, amit elõtte nem találtak már ki külföldön: Még akkor is ha ez az ország csak arra a terepre merészkedik, ahol biztosan jártak már elõttük „nemmagyarok“. „Én boldogtalan tagja vagyok a társadalomnak. Sajnos“ - jelenti ki. Forrás: velvet.hu

A belvárosban ugyanis a Fidesz az esetek zömében döntésképtelenné teszi a testület üléseit. Látható, hogy széles Fidesz-MDF-MDNP- Jobbik együttmûködés alakult ki. Nemzeti Konzultáció helyett a szélsõjobbig terjedõ együttmûködés. Steiner gondolatban már a Fidesz kampányfõnökével, Rogán Antallal mérkõzik, aki polgármester szeretne lenni. Még megvitatják a választmányi ülés részleteit, majd véget vetnek a zenének és hazamennek a legények. Kecsó - Stop.hu

29

Tereskova: Magyarország Van egy ország, ahol ébren kell élnem, Magyarország. A te arcodban látnám a magam arcát. Ölelésben ínség, a hazug ügyben hûség voltál. Én ezt az arcot már õrzöm Magyarország. De mégis hiszek egy életen át... Magyarország, te vagy a szívembe írva. Magyarország! Én a te lelkedre bízva Magyarország. Ne vezess meg engem, és amit meg kell tennem, segítsd! Legyél a holnapba rejlõ bizonyosság, én, az életem bíztam rád. Magyarország! Ahol élnem kell, kérlek Magyarország. Ahol az arcomba vágják a magam arcát. Ahol a túl jó nem kell, csak az a jó középszer. „Te várj!²mondod, és ûzöl el tõled

Magyarország, én, ezer év óta várok rád. Gyere, és egyszer végre, amikor új nap ébred, ne várj! Gyere, és ébredj fel végre Magyarország! Én, 1000 év óta várok már. Magyarország! Idegen földön ha járok, Magyarország, velem az út is megfordul haza hozzád. Nagy elõdök kérnek, kiket elûztél innen hazánk. Jól emlékszel rájuk, Magyarország! Milliók fájdalma szállt már reád. Nagy elõdök kérnek, engedd, hogy benned éljek hazám. Ahogyan õk élnek benned, Magyarország. Áldásod szálljon végre ránk! Legyél a számomra is bizonyosság, én is az életem bízom rád. Legyél a holnapban rejlõ bizonyosság, és a mi áldásunk szálljon rád!

Töltött puskával fenyegetõzött a Baloldali Tömörülés Platform alelnöke Éles fegyvert fogott vadászat közben egy földtulajdonosra szombaton éjjel Hámori Csaba - írja az esztergomi Hídlap. Az egykori KISZ-vezetõ, aki 1990-ig az MSZP elnökségi tagja volt, jelenleg pedig a Kiss Péter vezette MSZP Baloldali Tömörülés Platform alelnöke, szóváltásba keveredett a kesztölci illetõségû idõsebb Szabó Józseffel, aki fiával és unokájával (!) a kártevõ vadakat igyekezett elzavarni saját földjérõl. A példátlan esetrõl idõsebb Szabó József számolt be a lapnak. Elmondása szerint saját harminchektáros földjükön érte õt, fiát és unokáját a fenyegetõ támadás. Fiának, ifjabb Szabó Józsefnek évek óta van a tulajdonában a Kesztölc határában fekvõ mezõgazdasági terület, amelyen gyakran tanyáznak és okoznak kárt a pilisi hegyekbõl átjáró vadak. Szombaton koraéjjel, nagyjából tíz óra után éppen azért mentek ki a család tagjai autóval saját földjükre, hogy elzavarják az ott kóborló vadakat. Mint utóbb kiderült, nem tudtak róla, hogy a vadak mellett egy négytagú vadásztársasággal is találkozni fognak. A hangosan közeledõ család elé azonban nem szarvasok, hanem lámpával felszerelt fegyverrel a kezében váratlanul Hámori Csaba toppant, és magából kikelve azt kiabálta, hogy zavarják a szarvasvadászatot. Durván szidalmazta az idõs Szabót, mondván, hogy takarodjon onnan, mert agyonlövi az orvvadászat miatt, majd körülbelül negyven centi távolságból ráfogta a férfire vadászpuskáját. Utólag kiderült, hogy a fegyver kibiztosított állapotban volt. A megtámadott Szabó közölte, hogy nincsen puska sem náluk, sem a kocsijukban, és csupán a vadakat akarták elzavarni saját földjükrõl. Közben odaérkezett Hámori Csaba másik három vadásztársa is, ifjabb Szabó József pedig telefonon értesítette a dorogi rendõröket, akik jegyzõkönyvet 30

Geszti Péter: ‘Magyarország’ Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország, ahol az arcodban láttam a magam arcát. Az ölelésben bõség, az igaz ügyben hûség voltál. Én ezt az arcot már õrzöm, Magyarország! Hiszek az álmomban egy életen át... Magyarország! Te vagy a szívembe írva. Magyarország! Te vagy a lelkemre bízva. Magyarország, hát te vezess most engem, és amit meg kell tennem segítsd! Legyél a holnapban rejlõ bizonyosság! Én csak az életem bízom rád... Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország, ahol az arcodban láttam a magam arcát. Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj! Gyere és és bújj hozzám újra Magyarország! Én ezer év óta várlak már...

Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj! Gyere és és bújj hozzám újra Magyarország! Én ezer év óta várlak már... Magyarország! Idegen földön ha járok, Magyarország, velem az út is megfordul haza hozzád. Velem az õsök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan õk élnek bennem, Magyarország! Milliók áldása szálljon rád! Velem az õsök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan õk élnek bennem, Magyarország! Milliók áldása szálljon rád! Legyél a holnapban rejlõ bizonyosság! Én csak az életem bízom rád! Legyél a holnapban rejlõ bizonyosság! Milliók áldása szálljon rád!

vettek fel az esetrõl. Nem sokkal késõbb megérkezett Pilisszentivánról az a hivatásos vadász is, aki nélkül nem vadászhattak volna a területen Hámoriék. A lap megkereste az Országos Magyar Vadászkamara Komárom-Esztergom Megyei Területi Szervezetét, ahol Ruppert József közölte: szarvasra kizárólag napnyugtáig lehet vadászni. Éjszaka legfeljebb vaddisznót és rókát lõhetnek mindazok, akik ehhez rendelkeznek a Komárom-Esztergom Megyei Vadászati Hatóság engedélyével. A megyei vadászati hatóság illetékese, Zámbó Zoltán elmondta, hogy a vadászatra jogosult társaságok kizárólag éves vadászati engedély alapján lõhetik ki a vadat. Mindennek tehát nyoma van, hiszen a vadásznak rögzítenie kell a vadászati naplóba, hogy hol és milyen vadra vadászik. Az esztergomi Hídlap azt is megtudta, hogy az ominózus alkalommal hivatalos vadászatott tartottak Pilisszentlélek környékén, ám az még nem tisztázott, hogy miképpen került a négy vadász, köztük Hámori Csaba az ellentétes oldalon lévõ területre, ahol törvényekbe ütközõ módon, lámpával felszerelt puskával vadásztak szarvasra. Hámori Csaba a lapnak elmondta, hogy õ és társai, mint vadászok, a Pilisi Parkerdõ pilisszentkeresztesi erdészetének szerzõdéses bérlõi. Szombaton azt tapasztalták, hogy személygépkocsival „lámpázzák“ a területet, ezért alapos okuk volt azt feltételezni, hogy szarvasbõgés idején orvvadászok járják a környéket - jelentette ki Hámori, aki ezt követõen a bal kezében lévõ lámpával megvilágította és megállította a gépkocsit, miközben vadászfegyverét a másik kezében tartotta. Hámori elmondta, hogy a kialakult vita során nemcsak Szabóék, hanem õk is – szinte egy idõben – értesítették a rendõrséget. A dorogi rendõrkapitányság közbiztonsági osztályáról azt a tájékoztatást kapta a napilap, hogy az ügyben - veszélyes fenyegetés szabálysértés elkövetése miatt - valószínûleg az esztergomi városi bíróság hoz majd döntést. Forrás: Muzslai Ágnes, Hídlap

jó ha figyelünk

jó ha figyelünk

31

32

jó ha figyelünk