Rehabilitációs Szakmai Kollégium 1528 Budapest, Szanatórium u. 19. tel.: 1-200-8830, fax.:1-392-50-44 elnök: Dr.Kertész Györgyi titkár: Dr.Szél István tagok: Dr. Berényi István Dr. Berényi Marianne Dr. Duray Gábor Dr. Fáy Veronika Dr. Fehér Miklós Prof. Dr. Gyurkovits Kálmán Dr. Harsányi Zsolt Dr. Illés Tamás Dr. Klauber András Dr. Kókai Károly Prof. Dr. Kullmann Lajos Dr. Pető Zoltán Dr Szekanecz Zoltán Prof. Dr. Szendrői Miklós Dr. Habil. Vekerdy-Nagy Zsuzsanna
Dr.Horváth Ágnes egészségügyi miniszter Egészségügyi Minisztérium Ügyiratszám Önöknél: 14141-1/2007.-0003EGP Tisztelt Miniszter Asszony! Fenti ügyiratszámú levelére -- dr.Kertész Györgyi kollégiumi elnök szabadság miatti távollétében, az elérhető kollégiumi tagokkal elektronikus levelezéssel konzultálva – az alábbiakban válaszolok. I. Vélemény a bevezetett jogszabályi rendelkezések hatásairól 1. A legnagyobb horderejű változás a rehabilitációs ágyszám növekedése. Dr. Horváth Ágnes miniszter asszony „Az Egészségügyi Minisztérium egy éves tevékenységének összefoglalója” címet viselő sajtótájékoztatója (2007.VI.13.) szerint a rehabilitációs ágyak száma a 2006. szeptember 30-ai állapothoz képest 25,9 %-kal nőtt. A kapacitások tekintetében jelezzük, hogy az Egészségügyi Minisztérium által kijelölt, ugyanakkor a szakma által vitatott közel 15000 rehabilitációs ágyat túlzónak tartjuk, és ezt minden szakmai anyagban kifejtettük. Az Európai Unió ajánlásaival, a nemzetközi trendekkel ellentétes a fekvőbeteg kapacitások ilyen arányú növelése. A rehabilitáció modern felfogásában szakmai és költséghatékonysági szempontok alapján a jelenleginél sokkal erőteljesebb ambuláns és nappali kórházi, valamint a kistérségilakóközösségi szinten is kivihető rehabilitáció fejlesztés indokolt. Emellett a fekvőbeteg rehabilitációs ellátások főként szakosodott centrumokban történjenek. Éppen ezért a jelenleg kialakult struktúra helyes mederbe terelésére az alábbi ésszerűségi megfontolások javasoljuk bevezetni: teljes rehabilitációs fekvőbeteg ágykapacitást legfeljebb 10000 ágyra tartjuk szükségesnek, amelynek jelentős részét szakkórházak és centrumok formájában célszerű működtetni. a rehabilitációs ágyak kb. 40%-án a korai aktív rehabilitációs ellátás céljára javasoljuk használni (4000 ágy), 60%-án programozott rehabilitációs ellátást javaslunk: utóbbi felét nappali kórházi ellátásként. a teljes ágykapacitás belépése fokozatosan történjen, éspedig a szakma által újonnan kidolgozott minimum feltételek (programozott rehabilitáció) és ezen felül speciális minőségi szempontok (korai aktív rehabilitáció) teljesítéséhez igazodva. Azon osztályokat, amelyek a minimum feltételeket nem tudják jelenleg teljesíteni célszerű krónikus ellátónak nyilvánítani véglegesen, vagy amíg a rehabilitáció minimum feltételeit teljesíteni tudják.
1
Javasoljuk továbbá a járóbeteg kapacitások növelését és a kistérségi (un. Közösségi Alapú Rehabilitációs) ellátások erőteljes fejlesztését elsősorban a rehabilitációs szakorvosok és egyes team-tagok, mint pl. ergoterapeuta, logopédus, pszichológus, stb. hiánya szab határt a fejlesztések túlzott gyorsításának. A rendszerből (10000 ágy és 6000 rehabilitációs szakorvosi óra, valamint a kistérségi-lakóközösségi rehabilitációs szolgáltatások ellátásához) 650-700 rehabilitációs szakorvos hiányzik. Jelenleg képzésben van ebből mintegy 170 fő. A rehabilitációs team tagok hiánya hasonló arányú a felsorolt szakmák területén. A rehabilitáció speciális sajátosságait a kardiológia, a gyermekellátás és a belgyógyászati jellegű rehabilitációs szükségletek (pontosan megfogalmazott gasztroenterológia, onkológia, angiológia rehabilitációs programcsomagok) tekintetében a mozgásszervi rehabilitáció mellett szükséges megjeleníteni. A pszichiátriai rehabilitációs ellátás szakmai sajátosságai miatt az itt megfogalmazott elvek szerint, de külön kezelendő! 2) Finanszírozás. Az orvosi rehabilitáció finanszírozása leghatékonyabban a HBCS rendszerhez hasonló, protokollok és azok költségei alapján meghatározott Homogén Rehabilitációs Csoport (HRCS) formában történhet fekvő betegeknél. Egy jól kézben tartott hatékony munkavégzéssel ez a rendszer megfelelő előkészítést követően bevezethető. 2007 április 1-től az átmeneti időszakra (HRCS bevezetéséig) szóló javaslatunk: 5300 Ft-os alapdíja legyen minden nevesített és a minimum feltételeket teljesítő rehabilitációs ellátásnak. Az újonnan belépő rehabilitációs osztályok és a működő általános rehabilitációs osztályok esetében az 1,2-es szorzó megadását javasoljuk a speciális profilok kialakításáig. A jelenlegi rendeletben általános rehabilitációra megadott 1,2 emelését javasoljuk 1,4-re a pulmonológiai és a pszichiátriai rehabilitáció esetében amennyiben az adott osztály az érvényben lévő minimum feltételeknek megfelel. A kiemelt és az idegrendszeri sérültekre vonatkozó finanszírozási szorzókra az alábbi javaslatot tesszük: 1,5 szorzó helyett 2,4es, a 3,3-as szorzó helyett 5,3-as szorzó alkalmazását javasoljuk. Utóbbiak megadását kizárólag az adott ellátáshoz tartozó minőségi feltételek megléte esetén tartjuk indokoltnak. Ezen javaslatunkhoz képest az Egészségügyi Közlöny LVII (13) 2007.V.23. számának 1708.oldalán megjelent közlemény szerint a 2007.április havi teljesítményeken alapuló 2007.július hónapra történő kifizetésektől kezdődően az alapdíj 300,- Ft-tal nőtt (5200 ill. 5600,- Ft-ra). Ez az emelés azonban legfeljebb az infláció fedezésére szolgál, a rehabilitációs osztályok fent említett és súlyosan aggályos alulfinanszírozottságát nem oldja meg.
2
3. A Rehabilitációs Szakmai Kollégium a korai rehabilitációs ellátás nyújtásához várólista felállítását csak akkor tartja indokoltnak, ha a rehabilitációs kapacitás nem teszi lehetővé a rehabilitálható beteg várakozás nélküli átvételét az aktív osztályokról. A rehabilitációs várólista felállításának és korrekt vezetésének alapfeltétele a Kollégium véleménye szerint az, hogy a rehabilitációs osztálynak legyen írásban rögzített felvételi kritériumrendszere. A 15000 ágy mellett a várólista léte megkérdőjelezhető. Ugyanakkor a jó minőségű ellátások aránya viszonylag szerény, az eredményes rehabilitációt nyújtó intézményekben tehát szükség lehet a várólista alkalmazására. 4. További problémát látunk az ellátási kötelezettségre vonatkozó rendeletben. A profilírozott rehabilitációs ellátások, a szakkórházak és a centrumok kritériumait is teljesítő szolgáltatók adottságai és a most belépő, a rehabilitációnak még csak a gondolatát ízlelgető ellátók között hatalmas minőségi különbségek vannak. Az ellátási kötelezetségeket a rehabilitáción belül a speciális területek eltérő vonzása miatt is újra kell gondolni (más a kardiológiai, a gyermek, a pulmonológiai, a mozgásszervi ellátás hatósugara). II. Javaslatok szükségesnek tartott módosításokról 1. Minőségi kritériumok – rendeleti formában minimumfeltétel vonatkozásában javasoljuk a 60/2003.X.20. ESzCsM rendelet alapvető megváltoztatását. Ennek előmunkálatai folynak. A Rehabilitációs Szakmai Kollégium a Belgyógyászati, Gasztroenterológiai, Csecsemő és gyermek, Onkológiai, Pulmonológiai, Kardiológiai Kollégiumokkal az egyeztetéseket megkezdte. Néhány sarkalatos terület kerül kiemelésre, mint: i. a jelenleg érvényes jogszabályban a járóbeteg rehabilitációs szakellátásra nézve nincs semmilyen konkrétum; ii. hiányzik a jogszabályból gyermekrehabilitáció és az onkológiai rehabilitáció kritériumrendszere; iii. szerepelnek ugyanakkor olyan osztályokra vonatkozó minimumfeltételek, amelyek nem állnak összhangban a rehabilitációs szakma elképzeléseivel, mint például a nőgyógyászati rehabilitáció, továbbá a jelen a formában a belgyógyászati és a gastroenterológiai rehabilitáció. Ennek a három szakterületnek nincs meg sem a képzési alapja, sem a gyakorlati relevanciája; iv. a jelenleg érvényes minimum feltételekben nincsenek konkrét létszámok és óraszámok, ami a minőségi megfelelés előírását és ellenőrzését is lehetetlenné teszi. 2. Szükséges a 2/2004 (XI.17) EüMin rendelet módosítása a 2.sz Mellékletet illetően: a szakmakódoknak igazodni kell a minimum feltételekhez. 3. A rehabilitációs szakfelügyelet az OSZMK-val egyetértésben megkezdte a releváns szakmai grémiumokkal (kollégiumok, társaságok) az egyeztetést
3
egy olyan szempontrendszer kidolgozására, amelyben mind az OSAP jelenés mind a szakfelügyeleti ellenőrzések azonosak. Az első ellenőrzéseket 2007 őszén ezen szempontrendszer alapján tervezzük elvégezni. 4. Kiemelten javasoljuk kezelni az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó orvosi rehabilitáció és a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz sorolt foglalkoztatási és a szociális rehabilitáció közötti kommunikáció javítását, különös tekintettel az UMFT során előttünk álló fejlesztésekre, amelyekben az Európai Uniós elvárások a komplex, átfogó rehabilitáció körét érintik, különös tekintettel a munkaerőpiacra történő visszaillesztésre. 5. A rehabilitáció team munka, amelyben társterületek részvétele elengedhetetlen. A dietetikai, fizioterápiás, pszichológiai, ergoterápiás és egyéb területekkel foglalkozó civil és állami szakmai grémiumokkal az együttgondolkodás megteremtésé 6. Beutalási rend, ellátórendszer a) A háziorvos bevonása a rehabilitáció folyamatába elengedhetetlen. A közvetlen beutalási jogosultság jogszabályi rögzítése szükséges a rehabilitációs szakrendelésekre és ezen keresztül rehabilitációs osztályra. b) Kistérségi ellátó szintjén nappali kórházi rehabilitációs ellátás lehetővé tétele fekvőbeteg háttér nélkül 7. Ellátási kötelezettség: szakmai programokhoz igazodó, a valóságos ellátó képességgel összhangban lévő új szabályozás szükséges 8. Finanszírozás a) A finanszírozási szorzók és alapdíj megváltoztatása, a valós költségek szintjére emelése és azok összhangba hozása az alább említett anyagban megfogalmazott minőségi kritériumokkal. b) A járóbeteg ellátás német pontjainak a valós költségekhez igazítása c) A kezelések napi volumenkorlátjának szakmailag indokolt felülvizsgálata A jelezett javaslatok nagy része részletesen megtalálható az „Az Orvosi rehabilitáció és fizikális medicina--Regionális Ellátási Modell, Finanszírozási ajánlás“ c. anyagban, amelyet a Rehabilitációs Szakmai Kollégium, a DEOEC ORFM Tanszék, az ORFMMT és a Rehabilitációs Szakmai Felügyelet közös szakmai bizottsága készített és amelyet a Rehabilitációs Szakmai Kollégium 2007. január 17-i ülésén fogadott el, majd az Egészségügyi Minisztériumban Engelbrecht Imre főosztályvezető helyettes úr részére lett beküldve. (A szakmai anyag a www.rehab.hu, www.rehab.dote.hu és a www.rehabvandorgyules.hu honlapokon olvasható).
4
Budapest, 2007. július 13. Megtisztelő felkérését köszönve, tisztelettel: Szél István dr. a Rehabilitációs Szakmai Kollégium titkára sk.
[email protected] 1121 Budapest, Szanatórium u.19.
A közös nyilatkozattal az aláírók egyetértenek:
………………………….
…………………………….
dr. Dénes Zoltán sk. dr. habil. Vekerdy-Nagy Zsuzsanna Országos Rehabilitációs szakfelügyelő ORFMMT elnök OORI szakmai igazgató helyettes DEOEC ORFM Tanszék vezetője Rehabilitációs Szakmai Kollégium tag
……………………………
…………………………………….
dr. Gara Imre sk. Kardiovascularis Rehabilitációs Társaság elnök
dr. Szegedi János sk. Belgyógyászati Szakmai Kollégium tag Rehabilitációs bizottság elnök
……………………………..
……………………………….
Prof. dr. Szántó János sk. Onkológiai Szakmai Kollégium Rehabilitációs és Palliációs bizottság elnök
dr Tringer Lászlóné sk. Magyar Gyógytornász Társaság elnök
5
