Údolie Bodvy Bódvavölgye regionálny èasopis
ROÈNÍK XII.
2003/1 Nepredajné Január-Február 2003
regionális folyóirat
XII. ÉVFOLYAM
Roèník 12 (25) - regionálny èasopis založený r. 1905, obnovený r. 1992 • XII. (XXV). évfolyam - regionális folyóirat, alapítva 1905-ben, felújítva 1992-ben.
Z obsahu:
Pokraèovanie kroniky z tridsiatych rokov minulého storoèia – s. 2, I. Mikó: Príbeh nášho úteku – strana 4, O vo¾bách a o poslancoch na stranách 1, 3, 7 a 8,
A tartalomból:
Választási információk, tanulságok az 1. 3. 7. és 8. oldalakon, Neupauer Gyula monográfiájának folytatása a 2. oldalon, Mikó István írásai a 4. 5. és 6. oldalon,
Vo¾by, zima, mráz a štrajkujúci železnièiari V relatívne krátkom èase sme mohli vyjadri• svoj názor na politiku, regionálnu, aj celoštátnu. Koncom roka 2001 sme volili (na dvakrát), poslancov a predsedu VÚC, v septembri 2002 poslancov do Národnej rady, a zaèiatkom decembra prvých ¾udí a poslancov do miestnych zastupite¾stiev obcí. V Moldave nad Bodvou to bolo v každom prípade s pomerne. vysokou úèas•ou. Po vo¾bách každý oèakáva zmeny životnej úrovne k lepšiemu. Ako to je v skutoènosti to sa ukáže až odstupom èasu. Že nie každý je spokojný o tom svedèia aj každodenné správy v médiách. Nepríjemnou aktualitou dnešných dní sa stáva štrajk železnièiarov. My ho nechceme hodnoti•. Ide
však o záležitos•, ktorá sa dotýka aj nášho regiónu. Príèinou štrajku je rušenie osobnej dopravy na niektorých lokálnych železniciach. Patrí medzi aj trasa Moldava nad Bodvou – Medzev. Má, èi nemá svoje opodstatnenie? Názory sa môžu líši•. Proti hovorí skutoènos•, že na spomínanej trase sa osobná doprava realizuje aj autobusovou dopravou. Za zachovanie hovorí tradícia a skutoènos•, že na tejto trase je mnoho turistických zaujímavostí – jasovský kláštor, jaskyòa, jazerá, Šugov, hámre atï. Kto by mal prevádzkova• túto dopravu – VÚC, obce, štát... riešení je ve¾a. Rozhodnú odborníci, ekonómovia a politici. My sa však na chví¾u nazrieme do histórie tejto železniènej trate.
Výstavbu železniènej trate Moldava nad Bodvou – Medzev s odboèkou Poèkaj – Baòa Lucia povolili nariadením MO è. 61602/93.VII. 26. Prevádzka tejto trate bola zahájená 1. augusta 1894. (KUBÁÈEK, J. a kol.: Dejiny železníc na území Slovenska. Bratislava: ZSR, 1999, s. 133.) Kronikár Neupauer uvádza ako dátum ukonèenia a prevzatia železniènej trate 19. august 1894 (Monografia...strana 187). V Moldave nad Bodvou vtedy stál na èele samosprávy Márton Nagy, jeho zástupcom bol Gustáv Tóth starší, notárom bol István Dienes, jeho asistentom Rezsõ Lux, èlenovia mestskej rady József Persenszky, István Rozsnyay, János Pergely a István Major. - hp -
Marad, vagy megszûnik? (választások, tél és sztrájk)
Viszonylag rövid idõn belül háromféle választásban lehetett részünk, négyszer járultunk az urnákhoz. 2001 végén a megyei önkormányzatra, 2002 szeptemberében a parlamenti képviselõkre és december elején a helyi képviselõkre adhattuk le voksainkat. A szepsiek részvétele mindezeken a választásokon jónak mondható. A választások után az emberek abban szoktak reménykedni, hogy most majd végre valami jobb következik. Hogy így lesz-e valóban, arra majd választ ad az idõ. Viszont, hogy nem mindenki elégedett a mai helyzettel, arra a sajtó nap, mint nap jelét adja. Sõt, napjaink keserû aktualitásai között ott találunk, egy eddig nálunk ritka eseményt, a sztrájkot is. A vasutassztrájk. A kiváltó ok a személyforgalom megszûnése, egyes lokális vasútvonalakon. Sajnos, az érintett régiók között ott van a Bódva völgy is. A Szepsi – Mecenzéf vasútvonal személyforgalma leállt. Pedig patinás egy vonalról van szó. Hiszen immár
kilenc éve, hogy augustusi számában a Bódvavölgye is megemlékezett a vasútvonal beindulásának századik évfordulójáról. Nálunk, nem volt rezesbandás búcsúztatás, meg ilyesmi, mint a híradóban láthattuk egy hetvenéves vonal esetében. Újraindul-e még valaha a sok, gyakran gúnyos jelzõvel ellátott „motorka”? A megszüntetés ellen szól a vonal mentén található sok turisztikai érdekesség – a jászói monostor, a tavak és a barlang, a súgóvölgyi és mecenzéfi hámorok, hogy csak néhányat említsünk. A megszüntetés mellett is sorakoznak az érvek – pénzhiány, ráfizetéses mûködtetés, és az is, hogy ezen az útvonalon autóbuszok is közlekednek. Segít-e a megyei, vagy a helyi önkormányzat? Enged-e a vasút, illetve a Minisztérium vezetése? Az idõ ezt is eldönti. Mi most vessünk egy pillantást a múltba. Miután a hatóságok eldöntötték, hogy megépül a Kassa – Torna vasútvonal, ennek
szárnyvonalaként a 61602/93. VII. 26. sz. rendelettel kiadták az engedélyt a szepsi – Mecenzéf vonal megépítésére, ennek még egy Pocskaj – Lúciabánya elágazását is elhatározták megépíteni. A forgalom a vonalon 1894. augusztus 1.-én indult be (KUBÁÈEK, J. szerk.: Dejiny železníc na území Slovenska. Bratislava : ZSR, 1999, 133. oldal.). Neupauer Gyula szepsi monográfiájában a végleges átvétel napjaként augusztus 19.-et jelöli meg (NEUPAUER, GY.: Szepsi község monográfiája. Szepsi, 1932. Kézirat, 187. oldal.). Városunkban ekkor éppen választások után voltunk, az önkormányzat élére Nagy Márton került, helyettese id. Tóth Gusztáv lett, a jegyzõ Dienes István, a tanácstagok Persenszky József, Rozsnyay István, Pergely János és Major István. Marad, vagy megszûnik a személyforgalom Szepsi és Mecenzéf között? Az idõ mindenre választ ad. - hp –
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
1/2003
Ako to videl kronikár... – 3. èas• Názov „Zekeres“, èi „Szekeresfalva“ (v preklade znamená Vozokany) vznikol, pod¾a neskoršieho výkladu na základe povolania pôvodných obyvate¾ov – povozníkov, ktorí sa èasom stali prepravcami krá¾ovského dvora. Niektorí namietajú, ako tu mohli by• povozníci, keï je v chotári tak málo pastvín? Odpoveï na túto otázku je jednoznaèná. Pôvodní obyvatelia sa zaoberali výrubom lesov a mali tak k dispozícii väèšie množstvo dreva, viac, ako sami mohli spotrebova•. Drevo bolo potrebné spracova• a preda•. Južne od Moldavy sa nachádzali moèaristé územia s riedkym, èasto koèovným obyvate¾stvom, ktoré drevo ve¾mi nepotrebovalo. Skutoèný trh dreva sa teda orientoval na sever, kde sa už v 12. storoèí usadilo saské, germánske obyvate¾stvo zaoberajúce sa baníctvom. Drevo sa teda predávalo väèšinou na sever od Moldavy, najmä smerom na Gemer. Gemer bol v tých èasoch od Turne neprístupný kvôli moèiarom, cesty tam viedli cez Jasov a Smolník, teda aj cez Moldavu.
Geografická poloha Moldavy nad Bodvou priamo predurèovala jej významné postavenie na trasách obchodných ciest. Tento význam mesta pretrval prakticky až do rozšírenia železníc. Preto je aj logické, že sa tu sústredilo to¾ko povozníkov a remeselníkov. Po vyschnutí mnohých moèarísk v povodí Konotopy a Bodvy sa vybudovali ïalšie nové cesty, èím tranzitný význam Moldavy klesal a mesto sa nerozvíjalo takým tempom ako napr. blízke Košice. Vyše menované a rozvinuté okolnosti vysvet¾ujú, preèo bol pôvodný názov Moldavy „Szekeresfalva“ (Vozokany). Krátky èas sa objavilo aj pomenovanie „Moldau“, ale táto forma nikdy nebola oficiálnym názvom mesta. Moldavu tak nazývali pris•ahovalci zo Spiša, ktorí medzi sebou naše mesto volali pod¾a nemeckého názvu rieky Bodva – Moldau. Monografia Abovsko-turnianskej župy z roku 1896 uvádza, že ešte v polovici „minulého“ storoèia sa Moldava nazývala „Szekeresfalva“.
Tomuto tvrdeniu protireèí skutoènos•, že v zápisnici z 13. januára 1614 župný snem uvádza Moldavu ako „Szepsi“. Tento názov vznikol po tatárskom vpáde (1241), kedy sa Moldavèania pred nepriate¾om uchýlili na Spiš a vrátili sa iba po desiatich rokoch. Okolití obyvatelia ich preto nazývali „Spišiaci“, èo sa v maïarèine èasom zmenilo zo „szepesiek“ na „szepsiek“. Úradné názvy Moldavy pod¾a písomných dokumentov boli: 1282 Scepsi, 1317 Sypsi, 1391 Sepsi, 1480 Scepsi sé Sepsi, 1628 Szepsi, 1647 Sepsi, 1667 Sepsi, 1668 – 1920 Szepsi. správna výslovnos• bola vždy „Szepsi“ („sepši“) (viï archív v Jasove [t. è. Št. ústredný archív]. Po tomto úvode nasledujú dejiny mesta v èasovom slede jednotlivých rokov. (Pod¾a rukopisu J. Neupauera Monografia obce Moldava nad Bodvou z roku 1932, preklad redakcia)
Neupauer Gyula krónikája – 3. rész A „Szekeresfalva“ elnevezés, melynek késõbbi magyarázat szerint itt lakó sok szekeres gazda és szekérkészítõ mester elnevezésébõl eredt, kik késõbb a királyok szállítói, szekeresei lettek. Itt önkéntelenül felmerül azon kérdés, hogy lehettek itt a korai századokban sok szekeresek? Holott itt sem legelõ, sem szántóföld, sem rét nem volt, minthogy ma, egy évezred óta is kevés van. Erre ismét az eddig elmondottak adnak elvitathatatlan feleletet. Az erdõirtók kitermelték és feldolgozták a fájukat, de ez mind több volt, mint amennyit felhasználhattak volna. A feleslegüket el kellett szállítani, ennek piacot kellett keresni. Dél felé a csereháti dombokon túl a lápos, mocsaras alföld terült el, ahol ez idõben csak nomád népek laktak, kiknek fára nem volt szükségük. Ez idõben már az északi részeken a XII. században betelepült szászok a bányamûvelést és a faipar kezdetleges formáját már ûzték. Piac tehát csak északra, fõként Gömör felé volt. Gömör pedig abban az idõben Torna felé nem volt megközelíthetõ a mocsarak miatt. Kassa felé szintén, a járhatatlan Kanyapta mocsarak terültek el. Kassától Gömör felé egyetlen út vezetett az elõbb említett Kassa-Jászó-Szomolnok-i útvonal. Ezen vonalat pedig csak Szekeresfalván, a mai szepsin keresztül lehetett megközelíteni. Szekeresfalva-Szepsi a Bódva völgy déli nyílásánál fekve, Cserehát és Kanyapta, valamint Bódva völgy központi fekvésénél fogva szinte hivatva volt az akkori fõútra irányuló forgalom közvetítõ szerepére, mely szerepét hosszú évszázados, a vasút megnyílásáig meg is tartotta. Ezért volt itt érdemes és szükséges sok szekeres gazdának és szekérgyártó iparosnak lenni, mert e századokban ez volt az egyedüli szállítási eszköz. Szepsi létezését és a múltbani virágzását az elõbb említett központi fekvésének köszönheti, hogy mindennek dacára nem fejlõdhetett úgy, mint Kassa, ennek egyedüli oka az, hogy központi fekvése, mióta a Kanyapta és Bódva
2
völgy mocsarai kiszáradtak s az ország fejlõdésével mindig több és többfelé ágazó útvonalak létesültek, ezen központi fekvés elõnyei mindig kisebb és kisebb körre szorulva, lassanlassan fejlõdésének hátrányára váltak. Hogy szepsi neve miért volt Szekeresfalva, az elõbb mondottakból kitûnik. Rövid ideig viselte a Moldau nevet is, de ez hivatalos neve sohasem volt, csak midõn lakói, kik szász telepesek voltak, kik az északi Szepességbõl származtak, ezek nevezték maguk között a várost a folyóról, melyet németül Moldaunak hívtak, a várost is Moldaunak. Abauj-Torna vármegyének 1896-ban kiadott monográfiája szerint még a múlt század közepén is szepsit Szekeresfalvának neveztetik, annak azonban ellentmond azon történelemi tény, hogy az 1614. jan. 13.-án Göncön tartott vármegyei gyûlés jegyzõkönyve is Szepsit Szepsinek írja
és az, hogy a tatárdúlás idején szepsi akkori lakosai, akik a tatárok elõl menekültek (1241) és 10 évi otttartózkodásuk után visszaszállingózva ezidõtõl õket, mint Szepességbõl jötteket, szepesieknek nevezik - így lett Szekeresfalva lassan magyar rövidítéssel szepesiekbõl Szepsi. Némely író Szepsi nevét az elõtte elterülõ szép síkból származtatja, de ennek hiteles nyomát sehol sem találni, az csak szájhagyomány. Szepsi hiteles neve az okiratok szerint: 1282-ben Scepsi. 1317-ben Sypsi. 1391-ben Sepsi. 1480-ban Scepsi sé Sepsi. 1628-ban rendesen Szepsi. 1647-ben Sepsi. 1667-ben Sepsi. 1668 – 1920-ig Szepsi. A helyes kiejtés hangtanilag mindig Szepsi volt (lásd jászói levéltár). Ezek elõrebocsátása után folytatjuk történetünket úgy, ahogy azt az idõk folyása hozta. (folytatjuk)
Szepsi a krónikás idejében (képeslap)
2003/1
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
Uznesenie z 1. ustanovujúceho zasadnutia mestského zastupite¾stva v Moldave nad Bodvou zo dòa 20.12. 2002 Mestské zastupite¾stvo v Moldave nad Bodvou: A) berie na vedomie Výsledky volieb do orgánov samosprávy v meste Moldava nad Bodvou, na funkciu primátora mesta a poslancov MZ. B) konštatuje, že 1. Novozvolený primátor mesta Ing. Štefan Zachariáš zložil zákonom predpísaný s¾ub primátora mesta. 2. Zvolení poslanci MZ: - Bartók Csaba - Csala Ján, Ing. - Draskóczy Vojtech - Gacek Ladislav - Grulyo Július - Halász Peter, PhDr. Mgr. - Iván Ladislav Ing. - Klein Martin - Király Anton, Ing. - Kiš-Pálová O¾ga - Lukács Ján - Lyócsa Karol - Zborai Imrich zložili zákonom predpísaný s¾ub poslanca mestského zastupite¾stva.
C) zriaïuje nasledovné stále komisie MZ : - finanènú - stavebnú, - životného prostredia a dopravy - bytovú - školstva, kultúry a športu - sociálnych vecí a zdravotníctva - obchodu a služieb - pre rómsku problematiku a poèet èlenov v jednotlivých komisiách vèetne predsedu sa urèuje na 7. D) volí: 1. zástupcu primátora mesta - Ing. Ladislava Ivána, 2. predsedu : finanènej komisie - Vojtecha Drakóczyho, 3. komisie výstavby, životného prostredia a dopravy - Ing. Ladislava Ivána, 4. komisie bytovej - Ladislava Gaceka, 5. komisie školstva - Imricha Zboraiho, 6. komisie kultúry a športu - Csabu Bartóka, 7. komisie sociálnych vecí a zdravotníctva O¾gu Kiš-Pálovú, 8. komisie obchodu a služieb - Jána Lukácsa, 9. komisie pre rómsku problematiku - Júliusa Grulya,
Határozat a Szepsi Városi Képviselõ-testület 2002. december 20-án megtartott, 1. sz. alakuló ülésérõl Szepsi Város Képviselõ-testülete: A) Tudomásul veszi
C) Létrehozza
A helyhatósági választások eredményeit Szepsiben a városi képviselõi és a polgármesteri tisztség betöltésére.
A Városi Önkormányzat mellett mûködõ állandó bizottságokat a következõ bizottságokat: - pénzügyi, építésügyi, környezetvédelmi és közlekedésügyi, lakásügyi iskolaügyi kultúra és sport, szociális és egészségügyi, kereskedelem és szolgáltatások, romaügyi. Továbbá meghatározta a bizottságok létszámát hét személyben, beleértve az elnököt is.
B) Megállapítja, hogy 1. Az újraválasztott polgármester Ing. Zachariás István letette a törvény által elõírt polgármesteri esküt. 2. A megválasztott önkormányzati képviselõk: - Bartók Csaba - Csala Ján, Ing. - Draskóczy Vojtech - Gacek Ladislav - Grulyo Július - Halász Peter, PhDr. Mgr. - Iván Ladislav, Ing. - Klein Martin - Király Anton, Ing. - Kis-Pálová O¾ga - Lukács Ján - Lyócsa Karol - Zborai Imrich letették a törvény által elõírt képviselõi esküt.
D) Megválasztja 1. Az alpolgármestert - Ing. Iván Lászlót, 2. A bizottságok elnökeit: - pénzügyi - Draskóczy Bélát, - építésügyi, környezetvédelmi és közlekedésügyi - Ing. Iván Lászlót, - lakásügyi - Gacek Lászlót, - iskolaügyi - Zborai Imrét, - kultúra és sport - Bartók Csabát, - szociális- és egészségügy - Kis-Pálová O¾gát, - kereskedelem és szolgáltatások - Lukács Jánost, - romaügyi - Grulyo Gyulát,
E) schva¾uje: 1. Sobášiacich: Ing. Ladislava Ivána a Imricha Zboraiho 2. Mesaèný plat primátora pod¾a metodiky schválenej na 26. zasadnutí MZ/2002. 3. Mesaèný plat zástupcu primátora pod¾a metodiky schválenej na 26. zasadnutí MZ/2002. 4. Odmenu primátorovi mesta za rok 2002 vo výške 40 % súètu platov za obdobie, za ktoré sa odmena poskytuje. 5. Odmenu zástupcovi primátora za rok 2002 vo výške 30 % súètu platov za obdobie, za ktoré sa odmena poskytuje. 6. Odmenu hlavnej kontrolórky za rok 2002 vo výške 30 % súètu platov za obdobie, za ktoré sa odmena poskytuje. 7. Dodatok è. 8 k VZN è. 7/1996 o urèení miestnych poplatkov v meste Moldava nad Bodvou. 8. Predaj bytu è. 2 na ul. Rožòavskej 18 pre pána Vladimíra Kürthyho za 178 820,- Sk, s tým, že sa pri spísaní kúpnej zmluvy sa zaplatí 120 000,- Sk a zbytok kúpnej ceny do koncaroka 2003. F) Menuje Na návrh rady školy Mgr. Helenu Sýkorovú do funkcie riadite¾a spojenej Základnej školy a Gymnázia s vyuèovacím jazykom maïarským. Ing. Štefan Zachariáš - Primátor mesta E) Jóváhagyja 1. Az esketõket: Ing. Iván László és Zborai Imre személyében 2. A polgármester havi fizetését a 2002-es év 26. ülésén jóváhagyott metodika alapján. 3. Az alpolgármester havi fizetését a 2002-es év 26. ülésén jóváhagyott metodika alapján. 4. A polgármester jutalmazását a 2002-es évre, ami az éves fizetésének 40 %-a, 5. Az alpolgármester jutalmazását a 2002-es évre, ami az éves fizetésének 30 %-a. 6. A fõellenõr jutalmazását a 2002-es évre, ami az éves fizetésének 30 %-a. 7. A helyi illetékekrõl szóló 7/1996 sz. ÁÉR 8. sz. kiegészítését. 8. Lakás eladást a Rozsnyói u. 18 sz. alatt Vladimír Kürthy részére, 178 820,- Sk értékben, azzal a feltétellel, hogy az adásvételi szerzõdés megírásánál kifizet 120 000,- Sk-t, a felmaradó tartozást pedig kiegyenlíti 2003 végéig. F) Kinevezi Az iskola tanács javaslata alapján Mgr. Sykora Ilonát az egyesített Magyar Tannyelvû Alapiskola és Gimnázium igazgatói tisztségébe. Ing. Zachariás István polgármester
3
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
1/2003
Príbeh nášho úteku Nad majerom Katalin svitlo jasné, slneèné ráno. Také, na ktoré sa hovorí, že „slnko má zuby“. Písal sa 6. január 1945 sviatok Troch krá¾ov. Už asi štvrtý týždeò sme boli „oslobodení“, skamarátili sme sa s „tovarišmi“, ktorých u nás ubytovali. Bol medzi nimi aj jeden vzdelaný èlovek, dôstojník, ktorý trošku vedel aj po maïarsky a vedel písa• peknými latinskými písmenami. Zdá sa mi, akoby spomínal, že v civilu je uèite¾om. Bol tam aj jeden fúzatý, stále sa usmievajúci ukrajinský šofér. No nebol šoférom toho spomínaného dôstojníka, ale šoférom tých štyroch obuvníkov, ktorý vo ved¾ajšej izbe celý deò opravovali obuv sovietskych vojakov. Celé dni spievali pri práci. Najstarší z nich mal jeden škaredý zlozvyk, ku každej vyslovenej vete pridával „job tvoju ma•!“. Na noc sa potom v našej izbe uložili k spánku tí šiesti a mi, ja s mojou mladšou sestrou, so starším bratom, s mamou a s tetou Ilonkou Lipuszovou, spolu jedenásti. Spali sme tak dobre vospolok, akoby to bola najsamozrejmejšia vec na svete. Spomínaná teta Ilonka bola mladou manželkou strojníka z blízkeho panstva. Keï jej muža povolali do armády, ona práve èakala ich prvé die•a a na noc sa bála zosta• ïaleko od ostatných ¾udí. Po príchode vojakov sa už ani cez deò neodvážila odís• domov. V spomínané ráno vstala ako prvá Ilonka, vyšla von a èochví¾a sa vrátila zdesená oznamujúc nám správu, že musíme utiec•. Ostatní sa vraj už balia. Náš dôstojník pris¾úbil, že zistí, èo je vo veci. Tak sa aj stalo. Vrátil sa a oznámil nám, že majer treba opusti•, lebo Nemci sa chystajú na protiútok. Naša mama dovtedy ešte v živote nemusela nikam uteka•, ale napriek tomu vedela, èo všetko má zbali•: prikrývky, periny, chlieb, slaninu, hrnce na varenie, príbor a hodnotnejšie kusy ošatenia. Všetko to sme naložili na našu „archu“ – tak sme nazývali náš voz väèších rozmerov, na ktorom sme ešte za k¾udných predvojnových rokoch
zvážali úrodu. Tentoraz mala naša „archa“ naozaj podobnú funkciu ako tá Noémova. K nákladu si prisadli staré ženy a malé deti, zo stajní sme povyháòali kravièky a vydali sme sa na cestu. S našou ošípanou sme si nevedeli rady. Dovtedy vždy so š•astím prežila, ani ju nám nikto neukradol, ale èo teraz? (Možno sa èitate¾ovi zdá rozporné, že som už skôr spomínal slaninu, a teraz živú ošípanú, nuž slanina bola ešte zo zaká¾aèky hodne pred blížiacim sa frontom.) Pomohol nám ten náš milý dôstojník. Inak to nešlo, tak tú ošípanú kúpil. (Môj brat možná dodnes má schované tie bankovky, vydané VELITE¼STVOM ÈERVENEJ ARMÁDY.) Potom sme sa pohli. Na rozlúèku nám okrem sovietskych vojakov zakývali iba dvaja naši súkmeòovci – jedným bol ujo Pišta Mészáros, baèa, ktorý nechcel necha• svoje ovce samotné a druhá bola jedna Slovenka, teta Anna Vargová, ktorá zostala ako tlmoèníèka pri ruských vojakoch. Starala sa aj o nieko¾ko prasníc, ktoré zostali v majeri. Prišli sme k obci „Tornaszentjakab“ (v Maïarsku) a nevedeli sme ako ïalej. Pani Mészárosová navrhla, aby sme išli do obce „Rakacaszend“, lebo vraj ona tam má príbuzných. Keïže nikto nemal lepší nápad, vyrazili sme. Prešli sme cez obce „Viszló“, „Rakaca“ bez toho, že by si nás všimli, èi už Sovieti, èi miestni obyvatelia. Až po zotmení zaèali prichádza• vojenské vozidlá. Bolo ich neúrekom. Chudák náš pes skonèil pod ich kolesami. A kravy, ktoré neboli zvyknuté na takéto nieèo sa neustále plašili. Bolo to trápenie, kým sme sa neskoro veèer dostali k nášmu cie¾u. Museli sme miestnych zobudi• búchaním. Otvori• prišla jedna starena (mladým nebolo vhodné ukazova• sa). - Mi sme to teta Róza! – hlásila sa Mészárosová, utekáme z Katalinky. Teta Róza sa zhrozila, keï sa poobzerala – to¾ko ¾udí a ešte aj tie kravy! Koneène sa objavil aj gazda a každý z nás si našiel niekde miesto na spanie, kto v dome, kto v stodole. Veèerali sme pri mesaènom svite. Potom nám mama
ustlala na slame a èoskoro sme aj zaspali. Keï som sa ráno zobudil, mama s bratom už boli preè. Mama si spomenula, že aj mi máme v tej obci nejakých príbuzných a vybrali ich poh¾ada•. Keï prišiel brat, bol s ním aj nejaký výrastok, ten hlasno vydával príkazy: - Zober kravu a ideme! Prišla aj mama a zbalili sme sa. U príbuzných sme už boli ubytovaní v dome. Mlieko našej kravy poslúžilo aj domácim, ktorých krava vtedy nedávala mlieko. My, deti sme celý deò zbierali seno pre kravy po rumunských vojenských koòoch, stalo sa aj to, že sme sem-tam potiahli seno aj od koòov. Zbierali sme aj drevo, aby bolo èím kúri•. Spávali sme v dome na slame. Tak prešiel celý týždeò. Keï došli zásoby chleba, ženy sa poradili èo robi•. Rozhodli sa, že pôjdu domov. Cesta spä• bola už k¾udnejšia až pri obci „Szentjakab“ nás zastavili dvaja rumunskí vojaci: - Odkia¾? - Z obce „Rakacaszend“ – - Kam? - Do Katalinmajera! – odpovedali sme. Vtedy nás vystrašili: - Katalinmajor nemožno! Katalinmajor front! – ale keï videl naše zúfanie, dodal: - Ty poèkaj, ja sa opýta• oficíra! – Vrátil sa onedlho a už zïaleka krièal: Nie je front v Katalinmajor, možno chodi• v Katalalinmajor! – Boli sme radi a u¾avilo sa nám, hlavne, keï sme došli domov a zistili sme, že všetko je v poriadku. Rusi odišli, nechali tam iba jedného starého vojaka, aby postrážil veci. Toho sme potom všetci dobre kàmili, všetci mu boli vïaèní. Vtedy som na to ani nemyslel, èo by bolo, keby nás príbuzní nepritúlili? Èo by bolo, keby sme pri návrate našli vykradnutý majer, znièený dom? Na to je zlé aj pomyslie•. Chvála Bohu, že nás ochránil a vïaka aj tomu starému ruskému vojakovi. I. Mikó, Háj (preklad redakcia)
Menekülésünk története Derûs, napos reggel virradt a Katalinmajorra. De olyan ám, amelyre azt szokták mondani, hogy: - Foga van a napnak.- 1945. január 6.-a volt, Vízkereszt napja. Már talán negyedik hete „fel voltunk szabadítva”, megbarátkoztunk a hozzánk bekvártélyozott „tovarisokkal”, akik közt volt egy kedves, mûvelt tiszt, aki tudott egy keveset magyarul és szépen tudott latin betûkkel írni. Úgy emlékszem, mintha mondta volna, hogy civilben tanító. Aztán volt egy pörge bajszú, örökké mosolygó ukrán sofõr, de nem az említett tiszté, hanem a szomszéd szobában
4
dolgozó, négy „suszter-majszteré”. Azok voltak mégcsak a vidám emberek! Napról-napra fõzõcskéztek, falatoztak, iszogattak és gyönyörû nótaszó mellett dolgoztak. Õk tartották karban az alakulat lábbelijét. Közülük csak a legöregebbiknek volt egy csúnya szokása: Nem volt mondata, amelybe ne hangzott volna el a „job tvoju maty!” Éjszakára aztán a mi szobánkban megalmoztak és akkor õk, hatan, mi a húgommal, a bátyámmal és édesanyánkkal négyen, valamint Lipusz Ilonka néni: összesen tehát tizenegyen, olyan jól és békésen tudtunk
aludni együtt, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Az említett Ilonka néni az uradalmi gépész-kovács fiatal felesége volt. A férjét, mint akkortájt szinte minden épkézláb férfit, behívták katonának. Az asszonyka, aki elsõ gyermekével volt áldott állapotban, félvén éjszakáit egyedül töltei a többi cselédháztól távolabb esõ kovácslakban, hozzánk járt aludni. Mióta azonban benn voltak a megszállók, már nappal se mert hazamenni. (foyltatás az 5. oldalon)
2003/1 (foyltatás a 4. oldalról)
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Menekülésünk története
Az említett reggelen õ kelt fel legelõbb, kiment, majd amikor visszajött, kétségbeesetten adta tudtunkra a szörnyû hírt, hogy: Menekülni kell. A többiek már csomagolnak. – A tisztünk, megtudva, hogy mirõl van szó, azt mondta, hogy csak várjunk, majd õ pontosan megérdeklõdi, hogy mi a helyzet. Visszatérve sajnálattal közölte, hogy valóban ki kell üríteni a tanyát, mert a hírszerzõik szerint, a németek ellentámadásra készülnek. Ígyhát mese nem volt. Anyánk, bár addigi éltében még sohasem menekült, azért tudta, hogy mit csomagoljon be: elõszöris, egy lepedõbe belekötött egy dunnát két párnával együtt. Egy zsákba berakta a kenyereket, szerencsére éppen elõzõ nap volt kenyérsütés, hozzá egy oldal szalonnát, egy fazekat, evõ és ivó edényeket, kanalakat, késeket és a fejõsajtárt, valamint az értékesebb ruhanemûket. Mindezt felpakoltuk a BÁRKÁRA. Ezt az óriásira méretezett szekeret, amelyet takarmányszállításra szoktak használni, egyébként is bárkának hívták, de ez esetben valóban hasonló lett a funkciója, mint a Noé ácsolmányának: a tanya népe erre rakta fel összecsomagolt szegénységét, az apróbb gyerekeket, egy öreg nénit és egy fiút, akinek fájt a lába. Majd kivezették a teheneket az ólból és útra készen állt a menet. Csak nekünk volt még egy problémánk: - Mi legyen a disznócskánkkal, amely még mindaddig megúszta? (Az olvasó itt talán ellentmondást vél felfedezni, hogy akkor honnan a szalonna a zsákban. Nincsen ellentmondás, mert mi egy disznót levágtunk már jóval a front elõtt.) A mi kedves lakónk szeretett volna segíteni, de nem tudott másképp, mint hogy megvette. Adott érte száz pengõt. (A bátyám talán még ma is õrzi azt a VÖRÖSHADSEREG PARANCSNOKSÁGA által kibocsátott bankjegyet.) Aztán csendesen, senki sem tudta hová, elindult a karaván. Az oroszokon kívül, két tanyasi integetett utánunk: az egyik Mészáros Pista bácsi, a bacsó, aki nem akarta a juhait a sorsukra hagyni és Varga Anna néni, egy szlovák asszony, akit az oroszok marasztottak ott tolmácsnak. Neki köszönhette a túlélést három anyadisznó, amelyek közül az egyik a sajátja, kettõ pedig a szomszédoké volt. Õ etettek õket, míg a tulajdonosok távol voltak. A menet pedig poroszkált lassan a nagymétának nevezett, akácokkal szegélyezett úton. Tornaszentjakab végére érve, leálltunk tanakodni, hogy merre tovább? Mészárosné javasolta, hogy menjünk Rakacaszendre,
mert neki ott van rokona. Minthogy jobb ötlete senkinek sem volt, mentünk hát Rakacaszendre. Végigvonultunk Viszlón, Rakacán anélkül, hogy akár a helyiek, vagy akár a katonák közül is valaki ügyet vetett volna ránk. Rakacát elhagyva, már elkezdett sötétedni, és elkezdtek, szembe világítva, özönleni a katonai jármûvek. Véget érni nem akaró sorban. Szegény kutyánkat ott vasalta ki egy teherautó. Az ilyesmit soha nem tapasztalt tehenek állandóan riadoztak, úgyhogy egy kínszenvedés volt velük elérni Rakacaszendet. Öreg este volt, amikor a Mészárosék rokonának kapuja elé értünk. Hosszas zörgetésre, ablakkocogtatásra elõjött viharlámpával egy öregasszony. A fiataloknak, úgy a férfiaknak, mint a nõknek, nem volttanácsos akkortájt nagyon mutogatni magukat. - Kik vagytok? – kérdezte a mama. - Mink vagyunk, Rózi néni – állt elõ Mészárosné – A Katalinból menekülünk.Rózi mama akkor nézett csak jobban széjjel és, bizony elszörnyedt, amikor látta, milyen sokan vagyunk. És ráadásul még a tehenek! Végülis beállt a bárka az udvarra, lekerültek róla a batyuk, a teheneket odakötöztük a fákhoz, kerítéshez, csûr oldalához… ahová lehetett. Elõmerészkedett a gazda is, és nagy üggyel-bajjal, megtörtént az elszállásolás: Ki a házban, ki az ólban, ki egyebütt kapott helyet. Mi csak a csûrben hajthattuk álomra a fejünket. Elõzõleg azonban anyánk megágyazott a szalmában: Õ, a húgommal az egyik végérõl, én a bátyámmal a másikról, bebújtunk a dunna alá és nemsokára aludtunk, mint a bunda. Mikor felébredtem, már csak a húgommal ketten voltunk. Utólag megtudtuk, hogy édesanyánknak éjjel esszébejutott, hogy nekünk is van ott Szenden egy távoli rokonunk. Reggel aztán a bátyámmal elindultak felkeresni. Egyszercsak megjelent a bátyám, egy nyúlánk siheder társaságában, aki nagy hangon kommandírozott, hogy: - Te hozd a tehenet, majd és viszem a borjút! – Aztán megjött anyánk is, összecsomagolt és cipekedtünk az új szálláshelyre. Ott már legalább bemehettünk a meleg szobába. A kosztolásunkkal nem igen terheltük õket: el voltunk a magunkkal vitt kenyéren, szalonnán és a tejen, amellyel a tehenünk ellátott bennünket. Sõt, abból még a háziak is részesültek, mert az õ tehenük éppen nem fejõdött, a tejecske viszont jól jött nekik, mert a háziasszonynak kisbabája volt. A tehén
takarmányozásával is igyekeztünk, hogy ne nagyon pusztítsuk a háziak készletét. Jártunk napról-napra az utcára, összeszedni a román katonalovak által otthagyott széna maradékot. Sõt, néha még a lovak elõl is elcsentük. A bátyám, a házbeli fiúval, valahonnan a kert alul, minden nap behoztak annyi fát, ami elég volt a fûtésre. Az alváshoz, akárcsak nálunk, otthon az oroszok részére, itt a mi számunkra volt minden este megaljazva. Így telt el egy hét. Akkorra elfogyott a kenyérkénk, ígyhát valamit tenni kellett. Anyánk felkereste a többieket, akik szintén nem voltak jobb helyzetben. Eldöntötték, hát, hogy megyünk haza. Elköszöntünk vendéglátóinktól, a betyárbútort felpakoltuk újra a bárkára és elindultunk. Hazafelé már talán az otthon utáni vágy is húzott, az autók se zavartak, így egyszercsak azt vettük észre, hogy Szentjakabnál két román katona állít meg bennünket: - Honnan? – kérdezi az egyik. - Rakacaszendrõl. – feleli valaki. - Hová? - A Katalinmajorba. – és ekkor rémített meg minket a román, mert azt mondta: - Katalinmajor nem lehet. Katalinmajor front. Vissza, Rakacaszend! – Látva azonban a nagy kétségbeesést, megesett a szíve rajtunk, mert azt mondta: Varjal, en kerdez oficir.- és elment. Nem kellett nagyon soká várnunk, hamarosan jött vissza, már messzirõl integetve, kiabálva, hogy: - Nincs front Katalinmajor. Lehet menni Katalinmajor.Nagy megkönnyebbülés volt, amikor e kis közjáték után hazaérve, szinte mindent úgy találtunk, ahogy hagytuk: volt kenyérgabona, krumpli, sõt, liszt is a kamrában: a padláson hiánytalanul megvolt a kukorica, a bab (kifejtetlenül), de még a szalonna, sódar és a füstölt csülök is. A tanya csendes volt, a katonaság már továbbvonult. Csupán egy öreg harcost hagytak ott, vigyázni a szegénységünkre. Õ meg aztán is ott maradt egy ideig és sorban kosztolta a tanya lakossága. Akkor, a hazatérés örömének közepette, talán senki nem gondolt rá, én is csak mostanában tûnõdöm el néha: Mi lett volna, ha akkor Szenden, nem fogadnak be? Mi lett volna, ha hazatérve, otthonunkat lerombolva találjuk, vagy éppencsak kifosztva? Rossz rágondolni. Hogy ettõl megkímélt, hálás vagyok Istennek, de egy kissé, az akkor ott székelõ szovjet katonáknak is. Mikó István, Áj
5
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
Biologická ochrana rastlín v byte (Skrátená verzia) Kto nemá k dispozícii skleník, je nútený svoje okrasné rastliny prezimova• v byte. Pomerne vysoké teploty v byte môžu by• príèinou rozmachu niektorých škodcov na týchto rastlinách. Prívrženci pestovania bez chemikálií aj v tomto prípade využívajú „bio-riešenia“. Mnohé rastliny sú aj v zime vystavené útokom škodcov. Ide väèšinou o rôzne druhy vošiek. Preto je vhodné, ak ešte pred zimným obdobím sa rastliny oèistia od prípadne napadnutých listov, umyjú sa, alebo poutierajú vlhkou handrièkou. Ak sa škodcovia objavia v priebehu zimy, aj tak sa môžeme pokúsi• bojova• proti nim prostredníctvom ich prirodzených nepriate¾ov. Niekedy staèí
donies• zo záhrady lienky, ktoré èasto nachádzame aj v štrbinách našich okien, alebo pod spadnutým lístím v záhrade. Lienky sa èasto objavia aj pri bežnom upratovaní v byte, najmä ak ide o byt v blízkosti záhrady, kde aj v lete uplatòujeme zásady biozáhradkárstva. Ak nemáme s tým skúsenosti, alebo ak bývame v byte, kde tieto možnosti nie sú k dispozícii, dnes si už môžeme v špecializovaných predajniach kúpi• rôzne biologické preparáty, ktoré obsahujú prirodzených nepriate¾ov škodcov, resp. ich zárodky, ktoré sa pod vplyvom tepla vyliahnu a zaktivizujú sa. Takáto ochrana okrasných rastlín v byte cez zimné obdobie je nielen lacná, ale aj ekologicky nezávadná.
Ing. Gabriel Köteles, Moldava nad Bodvou
A lakásban telelõ növények biológiai növényvédelmérõl Azok a dísznövénykedvelõk, akik nem rendelkeznek üvegházzal, a dísznövényeket kénytelenek a lakásban teleltetni. A lakásban levõ viszonylag magas hõmérséklet következtében megtörténhet, hogy egyes kártevõk nagymértékben elszaporodnak és károsítják dísznövényeinket. A vegyszermentes növénynevelés hívei ebben az esetben is mechanikai és biológiai védelem alkalmazásával próbálkoznak. Az Abutilont, Crotonokat, Diffenbachiát, borostyánt, fikuszt, pálmákat megtámadhatják a takácsatkák és levéltetvek is. Nagyon jó, ha még a növények lakásbavitele elõtt egy mechanikai növényvédelmet végzünk. A beteg, megtámadott leveleket eltávolítjuk, majd finom nedves ronggyal való gondos áttörléssel igyekszünk a leülepedett porral együtt a növényeken levõ kártevõket és petéiket eltávolítani. Ha a tél folyamán a lakásban levõ növényünkön a takácsatka szívogatását észleljük, a nagyobb károk megelõzése érdekében próbálkozzunk biológiai védelemmel. Ismeretes, hogy az atkáknak van természetes ellenségük, ezek közül a leghozzáférhetõbb a ragadozóatka. Ha kertünkben is biotermesztést folytatunk,
6
nagy a valószínûsége, hogy az elszáradt leveleken, vagy leváló fakérgeken találunk ragadozó atkákat, vagy annak a petéit. Ezt átvisszük a megtámadott dísznövényre a lakásban, ahol a meleg hatására a ragadozóatka elkezd vadászni, és elég hatékonyan pusztítja a szívogató takácsatkák petéit. Ha nincs gyakorlatunk a ragadozóatka és petéinek felismerésében, vásárolhatunk is ilyen preparátumokat szaküzletekben. Ha a ragadozóatkák már az egyik növényen elszaporodtak, levágunk néhány levelet a petéikkel, és további növényekre telepítjük az atkákat. Ilyen módon szaporíthatjuk lakásunkban a ragadozóatkákat és pusztíthatjuk a dísznövények kártevõit, vegyszerek nélkül, olcsón, biológiai úton. Megtörténhet, hogy a lakásban levõ növényeket télen a levéltetvek támadják meg. Ilyenkor ezek két természetes ellenségével próbálunk védekezni. Ha kertünkben méregnélküli biotermelést folytatunk, már a nyár folyamán gondoskodjunk róla, hogy ott jelen legyen a fátyolka. A tél közeledtével ezek néhány példánya a nyitott ablakon, esetleg ablakréseken keresztül igyekszik a lakásba bejutni. Még ha szokatlan is a rovar jelenléte a lakásban, ne pusztítsuk, hanem helyezzük át olyan
1/2003 Mikó István:
Aggodalom Aggasztó jelenség, lehangoló dolog, Mélyen elszomorít, ahogy rágondolok: Kedves kis patakunk… - Uram, hát lehet ez?!Nem zubog, nem csobog, éppen csak csörgedez. Soha nem volt fukar vizét adva-adni, Most mégis úgy látszik, el akar apadni: Lehet õszi esõ, tavaszi olvadás, Nem indul meg rajta a remélt áradás. Tornán át gyakorta nem is folyik végképp, Mely patakot jelöl, hibás lesz a térkép. Le is szoktak már, hogy csacsogását lessék, Gazzal benõtt medrét akár betemessék. Bizakodnom kéne, nem kétségbeesni, Valami kis reménysugarat keresni, Hinni, hogy az üreg lesz majd egyszer teli, Amely most vizünket oly mohóan nyeli. Mert mi egyéb lenne a dolognak nyitja, Gondolom, nem csak én, más is azt gyanítja: Patakunk csak azért folyik oly szerényen, Egérutakra lelt valahol a mélyben. Rágondolni is rossz, az eshetõségre, Hogy egyszer azt mondja: eddig volt és vége, Hogy, mi eleinket csábította ide, Ukk-mukk-fukk! Eltûnik, elvész egyszeribe. Bár jelentõsége már nem oly, mint régen, Mikor kender ázott lenn a faluvégen, Vize lángot oltott sok zsúptetõs házon, Partján fehéredett a sok-sok vég vászon. Híre-nyoma alig akad már maholnap, Amit hajdan hajtott, az öreg malomnak, Nem meg felé senki öblögetés végett, Elkorhadtak rége már a mosószékek. Nem lubickol benne hangos récesereg, Vizében delelõ konda se hempereg: Hasznunk ma már szinte alig van belõle, De hogy elveszítsük, Isten mentsen tõle!
növényekre, melyeket megtámadtak, vagy az elõzõ években meg szoktak támadni a levéltetvek. A szobahõmérsékleten a fátyolkák a levéltetvek petéit elfogyasztják és így megakadályozzák a növény szívogatását. A lakásban telelõ növények levéltetvek elleni védelemre a katicabogarakat is bevethetjük. A biokertben a lehullott falevelek alatt bizonyára találunk egykét példányt. Feleségem rendszerint a karácsony elõtti nagytakarításkor a zárt ablak valamelyik résében talál két-három példányt. Ezeket helyezzük át a veszélyeztetett növényekre, ahol rendszerint el is végzik jószolgálatukat, mert vegyszerek nélkül megvédik a növényeket a levéltetvek ellen. Köteles Gábor mérnök, Szepsi
2003/1
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Naše úspechy / Neúspechy Futbal v Moldave
Futbalový klub v našom meste je v nezávideniahodnej situácii. Nielen, že je nedostatok finanèných prostriedkov, ale v poslednom èase sa vyskytli aj personálne problémy. Je totiž málo takých, ktorí vedia, môžu a aj chcú pomôc• moldavskému futbalu. Na valnom zhromaždení ŠK Bodva sa na štadióne, v klubovni ŠK zišli 8. januára aspoò tí, ktorí túto snahu majú. Bolo zvolené nové, pä•èlenné Predsedníctvo klubu, v zložení: Ladislav Zupko predseda (s podmienkou, že vo funkcii ostane zatia¾ len 1 mesiac), Csaba Bartók èlen Predsedníctva, Ondrej Kövér – podpredseda, Karol Lyócsa - èlen Predsedníctva, Peter Farkaš - èlen Predsedníctva.
• • •
Lukostrelecký oddiel ŠK BODVA MOLDAVA NAD BODVOU je známy nielen dobrými výsledkami, ale aj aktivitou v organizovaní rôznych sú•aží a turnajov. Naposledy zorganizoval medzinárodné halové preteky v terèovej lukostre¾be za úèasti slovenských a maïarských športovcov. Preteky vyhral V. Hriò z Košíc.
• • • Nová futbalová sezóna zaèína v Moldave 16. marca 2003, v nede¾u, zápasom mládeže MOLDAVA – Prešov (od 10:00 a od 12:00 hod.), 23. marca sa doma predstavia aj dospelí – v IV. lige privítajú Rožòavu. 30. marca (tiež nede¾a) moldavské talenty privítajú Lipany, 13. apríla Stropkov, 27. apríla Bardejov, 11. mája hos•uje u nás Rožòava, 25. mája Poprad, 1. júna Spišská Nová Ves a 15. júna Trebišov.
Poslanci mestského zastupite¾stva v Moldave nad Bodvou Klein Martin
Zachariáš Štefan, Ing.
Gacek Ladislav
Király Anton, Ing.
Bartók Csaba
Grulyo Július
Lukács Ján
Csala Ján, Ing.
Halász Peter, PhDr. Mgr.
Lyócsa Karol
Draskóczy Vojtech
Iván Ladislav, Ing.
Zborai Imrich
„Szepsi képviselõk a 19. század végérõl (1896)“ „Moldavskí poslanci z konca 19. storoèia (1896)“ (Foto archív)
7
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
1/2003
Program divadla Thália v Košiciach na mesiac január a február 2003 A Kassai Thália Színház januári és februári mûsorából: Dátum 7. 2. 2003 Pia - P 12. 2. 2003 St - Sz 20. 2. 2003 Št - Cs 21. 2. 2003 Pia - P 23. 2. 2003 Ne - V 24. 2. 2003 Po - H 25. 2. 2003 Ut - K 27. 2. 2003 Št - Cs 28. 2. 2003 Pia - P
Názov hry-A darab címe Pyžamo pre šiestich - Hatan pizsamában Pyžamo pre šiestich - Hatan pizsamában Zorba - Premiéra Zorba Pyžamo pre šiestich - Hatan pizsamában Pyžamo pre šiestich - Hatan pizsamában Pyžamo pre šiestich - Hatan pizsamában Zorba Zorba
Miesto-Helysín Košice - Kassa Krá¾ovský Chlmec - Királyhelmec Košice - Kassa Kazinczy bérlet Košice - Kassa Batsányi bérlet Fi¾akovo - Fülek Rimavská Sobota - Rimaszombat Luèenec - Losonc Košice – Kassa Márai bérlet Košice – Kassa Kisfaludy bérlet
Èas-Idõpont 19:00 12:30, 18:00 19:00 19:00 18:00 19:00 19:00 19:00 19:00
Zmena programu vyhradená! - A mûsorváltoztatás jogát fenntartjuk!
V krátkosti Komunálne vo¾by máme už dávno za sebou, no predsa bude zaujímavé pozrie• sa, kto “starostuje” v jednotlivých obciach údolia Bodvy a blízkeho okolia (obce kde došlo k zmene starostu sme oznaèili *: Bidovce: Igor Stieber (SD¼), Budimír: vo¾by sa budú v apríli opakova•, Cestice: Ladislav Büdi (SMK), Èaòa: Michal Reèka (KSS-KDH-PSNS-SD¼), Èeèejovce: Štefan Magoèi (nezávislý), Debraï: Mgr. Anna Pappová (SMK), Drienovec: Ing. Tibor Koèiš (nezávislý),* Dvorníky-Vèeláre: Alexander Miliczky (SMK), Haèava: Gejza Karèák (SDKÚ), Háj: Irena Gajdošová (nezávislá), Her¾any: Mária Bogdanovská (KDH), Hos•ovce: Tibor Béreš (SMK),* Chorváty: Mikuláš Köteles (SMK), Janík: Ing. Július Begala (nezávislý),* Jasov: Ing. Štefan Mesároš (nezávislý),* Kechnec. Bc. Jozef Konkoly (nezávislý), Komárovce: Alexander Szaniszló(SMK), Malá Ida: Imrich Janitor (KDH-DS), Medzev: Marián Richter (KDH), Vyšný Medzev: Róbert Nálepka (SDKÚ),* Milhos•: Ing. Vojtech Gálffy (SMK),* Mokrance: Mária Lacková (nezávislá), Nižný Lanec: Michal Hangácsi (SMK), Novaèany: Ing. Ján Štrbík (SNS),* Paòovce: Ema Ujcová (nezávislá),* Peder: Ing. Ján Derjnán (SMK), Perín-Chým: Imrich Kovács (ANO),* Poproè: Ing. Iveta Hi¾ovská (nezávislá),* Rešica: Ing. František Bodnár (nezávislý), Rudník: Helena Martošová (KDH),* Seòa: Miroslav Baèenko (SD¼), Šemša: Marián Palko (SP), Štós: Gabriel Müller (KDH),* Turòa n/B: Pavol Molnár (SMK),* Turnianska Nová Ves: Albert Bodnár (SMK), Ve¾ká Ida: František Šnír (nezávislý), Zádiel: Ladislav Kupai (nezávislý), Žarnov: Ing. Ladislav Fazekas (SMK).
Egy száz évnél is idõsebb tornai levelezõlap
Obèania Moldavy nad Bodvou a Budulova zosnulí v mesiaci december 2002 (A 2002 decemberében elhunyt szepsi és bodollói lakosok névsora)
Perlík Mikuláš Görèösová Mária Rybárová Vanesa Balogh Štefan Üveges ¼udovít
61 roèný, 73 roèná, Budulov, 0 roèná, 53 roèný, 61 roèný.
- Nech odpoèívajú v pokoji! - Nyugodjanak békében! -
V
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Regionálny dvojtýždenník. Regionális híradó. Reg.è.: OkÚ 1/92, Vydáva/Kiadja: Mestský úrad v Moldave nad Bodvou, Školská 2. Vedúci redakènej rady: PhDr. Peter Halász. Technický redaktor: Pavel Stromp. Telefónne spojenie cez MÚ Moldava nad Bodvou - 055/460 27 51 Tlaè: Vienala, Košice - Kassa, Letná 42, tel.: 055/62 27 520.
