Regék Otthona-költeményeink, játékok (Monday, 04 September 2006) - Szerzõ Mindra - Utolsó frissítés (Saturday, 07 July 2007)

Regék Otthona-költeményeink, játékok (Monday, 04 September 2006) - Szerzõ Mindra - Utolsó frissítés (Saturday, 07 July 2007)

Regék otthona: A kalandor egy különös, kör alakú épületre lesz figyelmes, mely majdhogynem eltûnik a köré ültetett sûrû fák rengetegében. A teteje kupolás, melynek szélei túlnyúlnak az Otthon falain, nyaranta hûs árnyékot vetve az alatta körben elhelyezett padokra. Egyébként az egész épület fából készült, s látszik rajta, mesterek keze munkája. Körben a falakon díszes faragások ékeskednek, a kupola túlnyúló végeit tartó oszlopok fatörzs formájára vannak mintázva, melynek lombkoronái tartják a tetõt. Evvel vannak összhangban az Otthon köré elszórva ültetett fák, melyek közt sétálva az ember szíve különös helyekre kalandozhat el, ha nem vigyáz, s ha túlságosan hosszú gyeplõre ereszti fantáziáját. A bejárathoz kis ösvényt, melyet kaviccsal szórtak le kis díszcserjék kísérik mindkét oldalon, egész az ajtókig. A kétszárnyú ajtó vastag tölgyfából készült, mely azonban a legkissebb nyomásnak is enged, s halk surranással utat enged annak, ki be kíván térni a Regék Otthonába. Az utazó elámul az Otthon belsején, ugyanis az egész egyetlen nagy terembõl áll. A helység sötétségben úszik, világítást csak a falakon elhelyezett fáklyák biztosítanak. Az ajtóval szemben egy nagy kandalló melegíti fel az épületet, melynek lobogása melegséggel tölti meg a termet. A falakon felfüggesztve fegyverek, pajzsok, különbözõ trófeák, s mindenféle történeteket ábrázoló szép faliszõnyegek. A földön elszórva kényelmes ülõpárnák nyújtanak kényelmes támaszt a fáradt utazóknak. A falak mellett egynéhány hangszer hever a zenét kedvelõknek. Ez egy ház azoknak, akik szeretik a régmúlt idõk regéit, jó vagy gonosz királyokról, hõsökrõl, rossztevõkrõl, a Jóról és a Rosszról, harcokról, háborúkról, ármánykodásokról, a szerelemrõl, vagy csak szeretnék elmesélni, eldicsekedni egy-egy harcukat, párbajukat, hogy miként vezettek ostromot várak, erõdök ellen, vagy csak egyszerûenszeretnék másokkal megosztani kalandjaikat. Ragadj hangszert, s regélj e házban!************ A Hit Silver Falcon* Zokniban lépdel a kápolna kövezetén, de nem érzi hidegnek az érintésüket. A falak és a levegõ az oltáron lobogó láng átható melegségét sugározzák. Az egyszerû, dísztelen falakra maga a tûz fest aranyló mintákat. A csuklyáját hátrahajtva halad a ragyogás felé. A jégkék szemek ridegsége felenged, ahogy az izzó fény beléjük költözik. A komor szépségû arc vonásai is meglágyulni látszanak.Az oltártól két méterre torpan meg. Némán áll és bámul a tûzbe. Ajkai néma szavakat formálnak. Népe nyelvén beszél a lánghoz. Kitárja lelkét a Fehér Láng Hölgyének tüze elõtt. Engedi, hogy átjárja fényével és melegével. Aztán letérdel és elõkészíti azt az egyszerû kis szertartást, amit még apjától tanult. Amit gyakorta elvégez olyankor, mikor távol jár ettõl a helytõl. Parázstartót és kocka formára hasogatott akácfát vesz elõ. Egy kis szütyõnyi forgácsot tesz a fémtálba, majd rá a fakockákat. Egy apró kis csomagot helyez maga mellé, és törökülésbe helyezkedik a parázstartó mögött, az oltár felé fordulva.A tûz ropogásába belevegyül az a halk nesz, ahogyan a levegõt veszi. Tekintetével továbbra is a vörös izzást figyeli. A lélektükrökön keresztül szívja magába mindazt az erõt, amit az Istennõ lángja adhat a számára. Aztán a baljával megérinti a nyakában lógó kicsiny, ezüst ankhozt és egy halk szót suttog maga elé.A parázstartóban fellobban egy láng. Kicsiny és még erõtlen, de fényében és hevében testvére az oltáron lobogónak. Hamarosan pedig befészkeli magát a fadarabok testébe, és nyugodt tánccal csatlakozik nagyobb fivére aranyfényt szóró ragyogásához. A sugárzó melegség miatt inkább leveti a mohazöld köpenyét, és csukott szemmel adja át magát annak a békének és biztonságot adó érzésnek, ami áthatja a kápolna belsejét. Mélyrõl fakadó türelemmel üldögél a padlón és nem zavartatja magát. A percek számolatlan olvadnak az éjszaka nyugalmába. A láng melege lassan úgy átjárja, hogy néha már úgy érzi belõle is sugárzik lassan. Pedig az elõtte lévõ parázstartóban már elcsitult a lobogás. A fadarabok kellemes illattal izzanak. Halk ciripeléssel duruzsolják a még bennük lapuló tûz énekét. Csukott szemmel is megismeri ezt a hangot. Felismeri ezt az illatot. Keze ösztönösen mozdul a maga mellé készített kis csomag felé. Oda sem figyelve bontja ki, és szórja a tartalmát az izzó parázsra.A szárított növénykeverék berzenkedõ sercegést kelt az izzással találkozva. Az akác mellett, újabb illat tölti be a levegõt. Kissé keserédes, fanyar, de kellemes. Belélegezve szinte a láva hevét kelti a testben. Forróságot pumpál az erekbe vér helyett. Elaltatja a zavarodott és fáradt elmét, hogy a felszínre hozza a békésen és türelmesen meglapuló lelket. Az izmok ellazulnak, a világ pedig egyszerre szûnik meg létezni, és tárul fel. *- Hozzád imádkozom, Fehér Láng Hölgye! Belõled ered az az erõ, melyet nem törhet meg semmi. Kérlek fogadd hát kegyesen a te alázatos szolgád fohászát.* A hangja halk és elnyújtott dallamossággal fonódik egybe a tûz ropogásával. *- Kérlek téged, hogy vigyázd testvéreim életét. Óvd õket izzó haragoddal, ha kell. Védelmezd a közöny hidegétõl, a reménytelenség komor sötétjétõl. Légy fegyverük és vértjük egyszerre. Adj nekik erõt céljaikhoz. Támogasd õket, mikor akadályokkal kerülnek szembe. Világosítsd meg az útjukat és riaszd el a sötétségbe megbújó ellenségeiket! Légy számukra mindaz, ami a számomra vagy. A fény, mely eloszlatja a sötétséget. A melegség, mely távoltartja a hideget. A tûz, mely pusztító és oltalmazó egyszerre.* Csukott szemmel beszél. Maga elõtt lát sok-sok arcot. Arcokat a múltból. Néhányan talán még most is élnek. Ugyanakkor ott érzi mindazokat, akik ismeretlenül is társai hitében. Egy kis ideig némán gondol rájuk. Mintha ezzel kívánná rájuk irányítani Nimnáro figyelmét. *- Kérlek téged, hogy maradj velem magányos utamon. Kísérj, mikor senki nincs mellettem. Tarts meg a helyes úton, és támogass, mikor elbukni látszom. Add, hogy elvihessem a fényedet minél több helyre. Engedd, hogy minél többen megismerhessék szereteted melegét. Légy rémisztõ tûzvész az ellenségeim számára. Csak tõled kaphatok ehhez elég erõt.* Több, mint ezer év. Megannyi harc és küzdelem. De sosem hitte, hogy csupán saját képességeinek köszönheti, hogy õ maradt életben. Senki nem láthatta õt gyengének. De az õ ereje is véges. Nem az az erõ hagyja el, mely az íjat feszíti, vagy a kardot emeli. A magány a lelket fakítja meg és teszi kérgessé. Márpedig azon az úton, melyen jár, szüksége van a magány oltalmazó közelségére. Csak Nimnáro õrizheti meg lelke belsõ fényét, és töltheti el az élet melegével.Talán gyengeség azok számára, akik csupán saját magukban hisznek. De õk remény nélkül hullanak a mélybe, mikor elhagyja õket ez a kevély önhittség. A számára a hit erõ! Olyan hatalom, amelyet nem lehet megtörni, vagy elvenni. Az, hogy tud és van kitõl segítséget kérni, az pozitívum. A külvilágban sokminden változik. A törpék a kõ szilárdságában hisznek. De még az õ hegyeiket is elkoptatja az idõ. A rohanó évek örvényében szükség van egy olyan pontra, mely mindig megmutatja a helyes irányt. Mint az égen ragyogó Esthajnal csillag. Az õ vén életének az utat mutató csillaga Nimnáro. Az Istennõ figyelmét pedig igyekszik minden tettével meghálálni. *- Liamsha Nimnáro!* Zárja halkan az imát. De még sokáig nem mozdul. http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo

Generated: 25 January, 2017, 13:56

Nem siet. Az izzó parázs lassan kihúny. Csak az oltáron lobog tovább az örök tûz. Az édeskés, növényillat is kezd feloldódni a levegõben. Béke és csend. Melegség veszi körül. Most végre megpihenhet kicsit. Otthon lehet. Biztonságban.* Semmi nem jelzi elõre, mikor mégis megmozdul. Az illúzió szertefoszlik, és a mozdulat lassan elrebbenti a tûz fényében életre kelni látszó angyallényeket. Az arany ragyogás körülfonja az alakját, mikor feláll. Az arca békés és csendes derû sugárzik róla. A tekintete most melegebb és nyíltabb. Természetes könnyedséggel hajol meg az oltár felé. Felveszi a köpenyét, majd a vállára veszi a tarisznyát és felemeli a földrõl a parázstartót. Lassú léptekkel indul meg a kápolna ajtaja felé. Már nem látja a lángot, de nincs is rá szüksége. Ott lobog a lelkében. A szíve legmélyén.A küszöbnél leszórja a hamut a fémtálkáról, majd a tarisznyájába rejti a családi ereklyének számító tárgyat. Felhúzza a saruját, és magához veszi a fegyvereit. Legvégül a csuklya kerül a helyére. Kívülrõl ugyanaz lesz, mint aki néhány órával ezelõtt betért erre a helyre. De belül most új erõvel töltõdött fel. Egy apró mosolyt küld a testvéreinek, bár azok nem láthatják. Valószínûleg csak néhányan fogják észrevenni, hogy itt járt. De nem aggódik miattuk. Jó életük van. Nimnáro vigyáz rájuk. Amíg vissza tud térni ide, addig érte sem kell aggódni. A végtelen út mindig elszólítja. Egészen addig csalogatja majd, míg egyszer eljut a végsõ béke honába. Oda érve pedig, azon kevesek, akik ismerték, nyugodtak lehetnek felõle.Ruganyos léptekkel indul meg az ösvényen. A liget fáinak árnyai hamar elnyelik a karcsú alakot. Léptei hangját elnyomják az éjszaka halk neszei. Egy másik úton tér vissza az erdõbe. Arra a helyre, ahol igazán közel érezheti magát a földanyához. * //Az erdõ mélyén//* Fáradtan telepszik le egy kidõlt fa törzsére. Hosszú és megerõltetõ út van mögötte. Nem az a fajta, amely az izmokba vájja karmait, és parázsként izzó tompasággal feszíti belülrõl. Inkább csak apró remegésként sajog a tagjaiban. Nincs baj az erõnlétével, bár meglehetõsen sokat megélt már a test, mely létezésének hüvelye. Szelleme és lelke sem fakult meg, bár kétségtelen hogy hiányzik már belõle az ifjak heves lendülete. A pihenés amúgy is kellemes a kidõlt fa helyén megritkult lombozat közt átszûrõdõ fényben. Kellemes hûvös veszi körül, de ahol a fénypászma rásímul a bõrére, ott bizsergetõ melegség hatja át, ami szétterjed a testében.Lassú, könnyed mozdulattal támasztja maga mellé az íját és a tegezt. A zöld köpeny egy mohával benõtt sírkõre emlékezteti az alakját. Csak a fekete lobonc és a fakószín arc jelzi valódi kilétét. Itt nem tart attól, hogy bárki is figyelne rá, és mégis beleolvad a környezetébe. Csendes türelemmel figyelmezi az élet apró jeleit maga körül. Nem csak kinézetében, de lelkében is összeolvad a természettel. Vár és pihen. Egyrészt mert kissé kimerült, másrészt mert megteheti. Nem kell már fiatal gyerekként folyton bizonygatnia. Megérte azt a kort, amikor már a külsõségek egyre kevésbé érdeklik.Szórakozottan veszi elõ a köpeny alól a kis ezüst ankh-ot. Oda sem figyelve simít végig rajta az ujjaival. Csak a szeme sarkából érzékelve azt, hogy a kicsíny, fényes tárgy néha sziporkázó fényszikrákat vetít rá. A tárgy sokmindent jelképez a számára. Elsõsorban a hitét és Istennõjét. Urria teremtõanya útját járja, de a Fehér Láng Hölgyének követõje. Egy célba sok úton el lehet jutni. Nimnáro sok néven ismert. Az elfek is tisztelik és tanait néhányan tudtuk nélkül is megélik. De a kis ékszer családi örökség is. Apjától kapta, mikor amaz elindult a végsõ útra, minek minden kósza egyedül vág neki. Nem tudja pontosan, hogy hol és hogyan halt meg. De érezte, amikor megtörtént. Mindenki tisztában volt vele, hogy nem fog már visszatérni, mégis fájt elvesztenie. Talán méltó módon tért meg a túlvilágra. Talán névtelen idegenként dobták félre a testét. De a hitét már átörökítette belé és még sokakba másokba. Végül az ankh hírdeti, hogy hû népe hagyományaihoz, és tiszteli az életet! Apró, törékeny kis szimbólum. Mégis több évezredet megélt, és olyan ereje van, mit acél és idõ meg nem törhetett.Most szüksége van erre az erõre. Olyanná vált, mint egy öreg tölgy, melynek gyökereitõl egyre-másra orozzák el az éltetõ földet. Ahogy egymás után foszlanak semmivé ezek a kapcsok, úgy fakul az élete is. De el kell fogadnia. Új életek törekszenek a fény felé, és nem törõdnek az évezredes élettel. Élnivágyó kegyetlenséggel ragadják magukhoz a világ adta lehetõségeket. Nem törõdve semmivel. Haldoklók testével téve termékennyé maguknak az elorozott talajt. Ha élni akar, akkor el kell húzódnia ezektõl a törtetõktõl. Ki kell szakítania saját gyökereit, hogy a békés létezés reményében távolabb meneküljön.Elhagyja a klánt, mely sokáig jelentette második családját. Kevés testvére ismeri õt igazán. Még kevesebbeket ismer õ maga. Akik fontosak voltak a számára, sokan megtértek Nimnáro ölelésébe. A kevés még élõ pedig lassan megfeledkezik róla. A fiatalabbak pedig más világban élnek. Nem tehet róla, de mikor rájuk néz csak azt látja, miként halódik a hagyomány és a régi világ, melynek õ gyermeke. A magány kitartóbb és megbízhatóbb társ. Hitét és reményeit inkább megõrizheti, ha távol marad a fortyogó és folyton, falánk módon újért vicsorgó káosztól. Békésen és önmagához hûen akar megtérni majd õsei közé, mikor elérkezik az ideje. Úgy akarja maga mögött hagyni a hús világát, hogy semmi evilági mocsok nem ragad a lelkéhez. A pusztulás eképpen csak a testét zabálhatja fel, de nem ejtheti csapdába létezése esszenciáját.A halál gondolata mindig megviseli. Keserû gombócként fojtogatja az undorral vegyes rémület. A magány ez ellen nem nyújt védelmet. Nem ad támaszt, hogy láthassa az élet szépségét. De talán nem hagyja el Urria és Nimnáro áldása, hogy mindig felismerje a létezés apró csodáit. Mint amilyen az a körte, amit a komor gondolatok elûzése végett vesz elõ a tarisznyájából. A gyümölcs zamatos leve és kellemes húsa enyhíti a gondolatoktól meggyötört lélek fájdalmát. Eltereli lelki szemeit a rá várakozó végzet kútja felõl. Nem hazudja magának, hogy másként lesz. De nem élhet úgy, hogy folyton ez a jövõ lebeg a szemei elõtt. A most még tele van élettel. Az erdõben gyors ritmusú kopogás visszhangzik végig. Egy fakopáncs teszi a dolgát. Él, pedig rá is enyészet vár. Ahogy mindenre, ami élõ. Ez a világ rendje. Addig pedig kár is vele foglalkozni, míg el nem jön a pillanat, mikor eldõl ki éli meg a hajnalt és ki indul el a végsõ útra.Úgy áll fel, hogy egy mozdulattal a vállára is kanyarítja az íjtokot és a tegezt. A nyújtózkodó mozdulat végén még egy pillanatig mozdulatlanul élvezi a remegõ bizsergést, ami végigfut rajta, aztán tovább indul. A nap holnap is felkel. A végzetét õ sem kerülheti el, de addig legalább megpróbál minél többet tenni a célért, amit maga elé tûzött ki. Ez a gondolat pedig arra ösztönzi, hogy ne töprengjen a megváltoztathatatlanon. A fáradtsággal együtt a nyomasztó gondolatokat is hátrahagyja, mikor tovább indul. A mohazöld köpeny hamar feloldódik az erdõ félhomályában. **************************************************************************************** Cornel Acethal A pusztulás sírhantja Árnyék ül már a tájon, http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


puszta lett az erdõ, Kristály folyók apadtak el, s tovább nõtt a fertõ. Rétek, mezõk, magas hegyek hová tûntetek? Fáradt szem nem gyönyörködhet többé bennetek. Lombos fák már nem susognak, fekete lett a rét, S ha hallgatod már nem hallasz mást csak a kárhozat neszét. Pusztulás és fájdalom. A sötétségben ott a halál, Várja, hogy leszálljon az éj. Áldozatra vár. Fekete rémek, árnykutyák, számuk mint a tenger. Pusztul a föld, a Nagyvilág, Az árnyék mindent elnyel. Mi élõ, arra rárontanak, nekik az se szent, ami holt. Sápadt, halott, fehér arccal néz le könnyezve a Hold. Lassan hódít,s gyõz az enyéssz, a szépség romban áll. És zokogva félnek gyermekükkel a megrémült anyák. Fekete város, sötét utcák, néma ablakok Bezsaluzva várják a reményt, egy Fénytõl szebb napot. De hiába minden védõvarázs, minden hû ima; Ha az árnyék betör a városnak nem marad nyoma. Kacagva pusztít az árnyék, a világ vérben áll, De a félhomályos csendben néhány csak egy jelre vár. Hisz vannak még, kik nem feledték, hogy emberek vagyunk, S mi elpusztult azt újjá tudja építeni karunk. Csak bízzatok, csak küzdjetek, s az árnyék fénybe vész, Ha majd a napon, mikor gyõzni kell az Áldott égre néz. Feledés és homály fed majd minden rossz emléket, Ha fény szívünkkel elárasztjuk tûzzel a vidéket. Pusztítson a tisztítótûz, a kínzó gyertyaláng, S a hamvakból a fekete földön majd újra nõ virág! De kell, hogy minden élõt újra közös cél vezessen, Ahhoz, hogy õseink szent földjén békesség lehessen. *** S egyszer, ha a pusztulás majd elenyész a fényben, Az Áldott Gyermek megpihenhet végre fent az égben... *** http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


A szeretet vándora Beszélik, egyszer régen élt Egy rejtélyes öregember, Ki minden titok atyja volt, Tudása mint a tenger. Beszélik, egyszer régen volt, Hogy elköltözött messze. De hova és miért? Hisz azt se tudta, Hogy otthona máshol lesz-e! Beszélik, egyszer elbukott Valami furcsa varázspróbán. S akkor életét megtalálta Azon a szomorú, tragikus órán. Beszélik, hogy feladta minden Önzõ, hazug álmát, S felépítette helyette A békesség világát. Bárki ment, õ vendégül látta, Bárki kérdezte, õ válaszolt. Õ tudta azt, hogy ami vár rá Az az, mi van, s már valaha volt. Tudta õ már azt, hogy mit rejt Életének könyve, Tudta azt is, hogy el fog menni, El innen, örökre. S õ csak várt, és tanítva élt, Kérõ szíveknek adva reményt Minden szavával mást dicsérve, Minden tettével mást segítve. S az emberek? Szerették õt, Bár meg nemigen értették, Sokan csak a Fény utolsó Hírnökének hitték. Csak õ tudta, hogy az mi eljõ Szebb lesz, mint egy álom, S tudta azt is hogyan segíthet Egymaga a világon. Beszélik, egyszer álmot látott, Fénytõl áldott képet, S küldetést kapott az életért; Nehezet, szentet, szépet. Beszélik, hogy õ volt az Ki felépítette a Rendet, Hogy bölcsességben vigyázhassák Az utolsó kegyelmet. S az idõ eljött, újjászületett Hamvaiból a Remény, S fáradtan megpihent egy-egy Büszke kiválasztott tenyerén. Szívükben új élet gyulladt, Fény és ember eggyé vált, Hogy legyõzzék a szenvedést, És legyõzhessék a halált. Beszélik, hogy csendben ment el Az éj leple alatt, De a szeretet, mi benne égett Örökre velünk marad. Ki volt õ? Ki tudja? Nevét csak néhány ismeri, De mindenki hallott a bölcsrõl, S szereti, és tiszteli. Beszélik, hogy tán nem is ember volt, Hanem maga a Fény, Az utolsó védõangyal, http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


A megtestesült Remény. *** Beszélik, egyszer régen élt Egy hajlott hátú vándor, Ki egy égi lépcsõn kigyalogolt Egy tõle jobb világbólý *** Közös út-merre visz? Látjátok fejünk felett a kard pengéjét? Minden szóval, minden szóra közelebb kerül, S minden áldott örök álomba szenderül, Ha továbbra sem vesszük észre, Majd kiontott vérünk üvölti égbe. Miért nem értjük meg már végre? Ne egymást kínozzuk, ne magunkat; Csak védjük dühvel az igazunkat. De mit ér az igazság, ha mind elveszünk, Velünk harcoltok, vagy netán ellenünk? Teremtsük újjá a józan békét, Ne pusztítsuk el a barátság fényét! A széthúzás nem hoz mást, csak szenvedést, Vigyázzuk, õrizzük meg azt a kevést, Mi kietlen világunkban nekünk megmaradt, Ne engedjük meg, hogy ami szent szétszakad! Tovább áldottak, utunkon elõre! Ne hallgassunk a fekete erõre! Ne maradjon kétség szívünkben legbelül: Ha szétesünk, mint a világ, a béke vérbe merül. Nehéz az út, de emeljük fel fejünk! A fény velünk, s vele csak gyõzhetünk! Hát legyen nyugalom, összefogás újra, Mert ha mi nem, majd a Halál ránkmutató ujja Elhozza a közös nyugalmat nekünk, S a Remény virága is elpusztul velünk. Látjátok fejünk felett a kard pengéjét? Minden szóval, minden szóra közelebb kerül, S minden áldott örök álomba szenderül. Nem ez a sorsunk, hát tegyünk is ellene! Ide nem igazság, csak megértés kellene. Nem próféta vagyok, csupán egy áldott, Ki rövid élte során túl sok rosszat látott. Õrizzük meg hát a béke levelét, Ne vágjuk fel a reménység erét! Egységben az erõ, tudják ezt jól, S ha együtt megyünk, elõttünk mind meghajol, Legyen az szörnyeteg, vagy akár az Árnyék, Hisz a barátság a legnagyobb ajándék. Látjátok már, hogy merre kéne mennünk? Velünk vagytok, vagy talán ellenünk? Veletek vagyunk, vagy ellenetek? Ne legyünk ostobák, REMÉLJETEK! *** Az út az, amely számít, Nem az idõ *** Hagyd égni! Halvány fénye megremeg, vagy erõs lánggal ég. Épp most gyújtották meg, vagy küszködik már rég. Fehér köpenybe burkolózva tûri a nagy szeleket, Néha lángja eltûnik: Tûrte Õ már eleget! http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Aztán mégis visszatér, mint éjjelente a kerek Hold, Erõt vesz magán, nem adhatja fel; Baj lesz, van és mindig volt. Gyenge a láng, eltûnik, ha nem gondozza szeretet; De megért Õ minden kósza hangot, a jól elrejtett jeleket. Gyufát fogtak egyszer régen a nem emberi szív kezek, S szívekbõl új élet gyulladt: Pislángoló lánglelkek. Életünk, mint a gyertya lángja, hol apró fénypont, hol égõ fáklya. És ha legyõzi a szél végre, a halál füstje száll az égbe. Ne add fel soha, harcolj erõsen, így nem gyõzhet le a gonosz erõ sem. Ég a gyertya, ég... De csak akkor, ha égni hagyod! Ne oltsd el hát, Segíts nekem, nyújtsd felém lángkarod! *** Reggel Hajnal hasad, a reggeli ködön átszûrõdik a Nap mai elsõ sugara. Fáradtan nyújtóznak a fák, zizegõ leveleiket tornáztatja a szelíd szellõ. Madárcsicsergés hallik, feléled a természet... És a város. A bátrak kimerészkedtek az utakra, felrobognak az álmos motorok. A színek ellepik a világot. Reggel van. *** Egy ragyogó tündérhez... Itt a reggel, szétrebbennek az álmok, mint színes pillangók, kikkel éjjel táncot járok. Erõmet gyûjtöm, felnyitom szemem, lágy érintésed simogatja fejem. A függönyt széthúzom, észre sem veszel, én viszont ablakomból látom, ahogy érkezel. Szépséged határtalan, ragyogó világ! Szebb vagy most reggel, mint bármelyik virág! Te vagy, kiért megváltásom remélhetem, Te vagy, ki fénnyel ragyogja be életem. Indulnom kell, a kötelességem szól. Köszönöm, hogy vigyáztál rám, most rajtam a sor! *** Gyónás Gyóntatóm most te legyél! Te hallgasd meg bûnömet: Hogy nem tudom kinyitni Kulccsal bezárt szívedet... *** Útravaló Vigyázó szemét reád vesse a Hold s a csillagos sötét este. S ha valamit mégis elvisz a szél, Vigyázz arra, nehogy te legyél! *** Reggeli fohász Ki vagy, ki így megigéztél? http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Boszorkány, vagy angyal? Te döntesz, csak arra kérlek, Repíts el magaddal! *** Az idegenhez... Könyvemre hulló esõbõl perzselõ láng gyullad, Mnden oldal, minden szava szürke füstbe fullad. Pokol tüze, vagy tisztítótûz Mar a lapok testébe, Sóhajhangú sikoltásuk belevész az estébe. Talán csak egy apró szikra villant fel, és életre kelt, S a védtelen papír-várban kioltható életre lelt. Egy idegenrõl szólt a könyv, hogy hogyan sír, hogy hogyan nevet. Ki valamiért fontos volt, ki tõlem kapott dicsõ nevet. Tûzbe veszett minden betû, visszaírni mégsem fogom, Hisz nem értettél meg engem, szép, idegen zarándokom. *** A 12 pillangó Egyszer együtt repült régen 12 szép pillangó, Úgy döntöttek arra szállnak, hol nem esett még télen hó. Vidám dalt zengedezve, lóként ülve meg a szelet Repült 10 szép pillangó. Hát 2 meg hova lett? Az egyik megállt, és azt mondta: Nekem többé nem kell szél! A másik pedig földre szállt, hol feje fölött volt fedél. 9 lepke repült tovább, mert az egyik elveszett, De egyet elvitt a nagy szél, egynek pedig vége lett. A 7 pillangó megfogyva, de töretlenül szállt tova. 1 elmaradt, 1 elfáradt, Így kettõnek veszett nyoma. Hirtelen nagy orkán támadt, Egynek a szárnya elszakadt, Kettõ pedig megrettenve földre szállva elszaladt. Kettõ maradt, de az egyik pillangó szép kincset látva Elhagyta a régi utat, s felszaladt egy magas fára. Az utolsó pillangónak szörnyû nagy félelme lett. Háromszor is hátrapillant: Hát a többi hol lehet? Már Õ is majdnem visszafordult, Mikor aztán észrevette, hogy néhány régi bajtárs igyekezett ott mögötte. Megörült, hogy célba ért, és hogy talált pár régi társat; http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Leszállva egy kõsziklára, felépített egy nagy házat. Egyszer együtt repült régen 12 szép pillangó, Úgy döntöttek arra szállnak, hol bevégezhetõ a szó. *** Teremts újra engem! A szikrázó fényben ragyogsz te is színpompás fétisem, Csillagfényed ezer színbe festi szürke íriszem. Csillogsz, mint csiszolt gyémánt a csiszolatlan rubin csendben, Lelked minden apró cseppje végtelen óceán szememben. Szíved minden dobbanását mennyei dobszónak hiszem, Tested minden mozdulatát angyali táncnak érzi szívem. Minden szavad éltetõ szentelt vízként iszom, Minden csilingelõ mondatoddal sebzett lelkem gyógyítom. E tépett világ minden poklát magamról örökre lerázom, E tépett világ minden búját miattad szívembõl kizárom. Ha kell örökkön dúdolok majd, amíg csak meg nem érted, Hogy nem te gyújtasz, s égetsz el engem; Én születek porból Érted. *** Bálvány Álszent, vagy szent kõ, Szikla, vagy teremtõ? *** Tiéd vagyok Fájdalom fénye, égesd szét testemet! Gyávaság árnya, emészd fel lelkemet! Ki elõbb ér oda, egyedül azé a jog, vagy a boldogság szélébõl tán még én is kapok? Feszeng a szív itt bent, a száj némán dadog. Lehet te másé vagy, de én akkor is... Tiéd vagyok. *** Túl kevés... Túl meleg a nyár, túl hideg a tél. Túl furcsán nõnek a fák, túl furcsán fúj a szél. Túl sötét nekem az éjszaka, a fekete árnyak otthona. Akármit mondasz, úgy érzem végem, Ezen a földön már nincsen menedékem. Ez a világ nekem már túl erõs, túl dühös, túl derûs. Ha magamat rontom el, ki lesz a felelõs? Ez a világ nekem már túl kevés, túl színes, túl merész. http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Vigyázz majd rám, ha egyszer visszatérsz! Sötét tornyot rombolok. Sötét az ég is, szürke és konok. A Hold már messze bujdokol, de ahol én élek, még a sötétség honol. Vigyáz rám a sötétségben A láthatatlan csillagfényem. Ez a világ nekem már túl erõs, túl dühös, túl derûs. Ha magamat rontom el, ki lesz a felelõs? Ez a világ nekem már túl kevés, túl színes, túl merész. Vigyázz majd rám, ha egyszer visszatérsz! *** Végem! Egyedül ülök az õsi sziklán, de nem talál rám más, csak a magány. Régi képeket kínozunk ketten, könny csillog a gyilkos szemekben. Várom az áldott reggelt, várom azt az embert, ki elmondja, hogy szép az élet. De nekem már nem... Nekem már végem! *** Vakok legyünk... Nem hallasz, rám nézel, rámcsillansz üres szemeddel. Nem másnak hozhatja el a holnapot a tegnapod. Hosszú az út amíg elhisszük, hogy félünk, de még hosszabb amíg rájövünk, hogy élünk. Napba nézünk világtalan szemünkkel, az égbe vágyunk izgatott szívünkkel. Miért indulsz, csak most érkeztem? Mondd el nekem, hogy mit vétkeztem! Mit hallottál rólam, más mit látott? Csak szeretném meglátni a napvilágot! Vakok legyünk, ha élhetünk! Nem vak az aki lát legbelül. Vakok legyünk, de szabadok! Születhetnek még így is új dalok. Vakok legyünk, ha nem hiszünk! Hosszú az út, amíg megpihenhetünk. Vakok vagyunk, és maradunk. Néma torkunkból szól nektek a dalunk! Nem hallasz, rám nézel, rámcsillansz üres szemeddel. Nem másnak hozhatja el a holnapot a tegnapod. Vesztébe rohan rengeteg ember, Félnek, mert hinni a másik nem mer. Néznek a fénybe, néznek az égre. De miért néznének egymás szemébe? Miért indulsz, csak most érkeztem? Mondd el nekem, hogy mit vétkeztem! Mit hallottál rólam, más mit látott? Csak szeretném meglátni a napvilágot! Vakok legyünk, ha élhetünk! Nem vak az aki lát legbelül. Vakok legyünk, de szabadok! Születhetnek még így is új dalok. Vakok legyünk, ha nem hiszünk! http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Hosszú az út, amíg megpihenhetünk. Vakok vagyunk, és maradunk. Néma torkunkból szól nektek a dalunk! *** Vak ima A szív ami lát, és nem a szem. A fény ami fáj, és nem a seb. Nem leszünk mindig ilyenek, Nem maradunk örökké emberek. *** Miért? Miért nincsen annyi dolgunk, hogy a világban összefonódjunk egy nyelvvé, nemzetté? Miért van túl sok bûnünk? Miért nincs túl sok jó bennünk? Miért hiszünk az igazságnak? Miért élünk a tisztaságnak? Miért kérünk minden jóból? Miért nem kapunk többet a rosszból? Miért látok mindent színesben? Miért van sötét bennem? Miért nem félünk a pusztulástól, Nem rettegünk a haláltól? Miért okoljuk saját magunkat? Miért védjük az igazunkat? Miért kérünk a pokol tüzébõl, miért gyûlölünk teljes szívünkbõl? Miért akarunk nagy hatalmat? Miért teszünk rossz fogadalmat? Miért akarunk porrá lenni? Miért akarunk újjászületni? Miért van õrült álmunk? Miért van saját, hamis világunk? Miért nincsen tiszta lelkünk, miért nincsen angyal bennünk? Miért akarunk nagyot tenni? Miért nem akarjuk egymást szeretni? Miért csinálunk katasztrófát? Miért romboljuk le a sorsát a világunknak- elronthatjuk a jövõnket, hát miért hagyjuk? *** Úton tovább... A változás gyönyörködtet. Nem mintha nem lennél más, mint múló varázs, de mégis tetszik nekem ez a helyzet. Én már ezer úton jártam, ezer évet vártam arra, hogy végre otthonra leljek, de nem maradok soká, indulok, hogy keljek, mert a változás gyönyörködtet. *** Az elmúlás csöndje Sok dolog az, ami téged bánthat, de nem sok van, amit égni láthat az ember... És belõle élhet. Fegyver lesz a múlt is a jövõ csarnokába lépve magadat kérve, hogy felejtsd el végre. Vissza nem hozható, tudod jól, de félsz, hogy áruló az idõ, mely utolér, és a szó, http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


mely kimondatlan bíborpalást a csöndön. Kárhozat fénye utolér, mint kegyetlen levél közli a hírt: Reményt akar a sír, hogy még egyszer visszatér a sírásó, az öreg földbebújtató. Ugye adsz neki választ? Vagy a beszéd fáraszt? Vigyázz jól, mert elmúlhat az, ami szól! *** Válasz A válasz csak annyi, ha kérdezel, hogy kérni akarok. A válasz csak annyi, hogy választ sose kapok... *** Vak ima A szív ami lát, és nem a szem. A fény ami fáj, és nem a seb. Nem leszünk mindig ilyenek, Nem maradunk örökké emberek. *** A Fehértûz lángja Valahol messze Északon, Túl a Delejes Dombokon, Áll egy hegy, magas és magányos, A csúcson egy sziklán kérdés van talányos. Tudod ki vagy vándor? Mondd el a neved! S ha nem tudod, én elmondom neked. Öreg vagyok már, mint ez a szikla, Melybe ez az írás bele lett írva. Én voltam az ki látta a tengert Mielõtt a Nap Keleten felkelt. Én voltam az, ki járta a várost, Mit emberi szem még sohasem látott. Öreg vagyok már, és nem mindenható. Nekem már túl régóta szól ez az altató. Világból világot segíts átmentenem; Altass el engem - Mondd meg a nevem! Ki ezt az írást látta, mind elcsodálkozott, Ki lehetett az, ki itt fent lakozott? Ki volt az a bölcs, ki írott kérdést hagyott? Ki volt az, ki látta a születõ Napot? Sokan olvasták már, de egy se tudta, Hogy a rejtélyes rejtvényt kicsoda írta. Egyszer aztán arra járt egy vándor, Kinek szíve tiszta volt, s természete jámbor. Harcos volt, és sokan csak nevettek rajta, Hisz nem volt Õ okos, nem volt az a fajta, Ki ilyen kérdésekre választ tudna adni, De a követ mégse akarta úgy hagyni. Gondolta, ha más nem, majd Õ segít neki, Talán testvérei közt a nyugalmat megleli. Így a nagy követ az írásnál megfogta, S a hegy tetejérõl a mélységbe ledobta. Így legyen most neked örök az álmod! Mondta, és egyszer csak valamit meglátott: A helyen, hol eddig a szikla nyugodott, A mélyedés alján fehér láng lobogott. http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


A harcos belenézett a ragyogó lángba, Felnézett az égre, mintha angyalt várna, S mikor tekintete a tûzhöz visszatért, Benne is láng gyulladt; tûz az életért. Sok történet kering, hogy mi történt fent vele, Hisz a harcosnak, mire visszatért kinyílt a szeme. Olyanokat látott, mit más talán csak sejtett; Hogy az emberek szíve mily nagy csodát rejthet. Sok történet kering a jószívû harcosról, Ki soha nem tett rosszat, soha nem rombolt. Irigykedve nézték a papok és királyok, Hisz ily szent embert egyikük se látott. Keresték sokan sokfelé a titkot, Hogy lehet, hogy ez az ember sohase mond szitkot; Mindig mindenben jó utat választ? Keresték, de hiába. Egy sem kapott választ. Csak Õ tudta, hogy mi az amit el akar érni, Csak Õ tudta, hogy honnan tudja hogyan kell élni. S ha néha megkérdezték róla, csak derûs arcot vágott... Soha senki nem látta meg szemében a Lángot... Mi az a kincs? Ha tudod, áruld el! Neked sok arany, vagy szent ereklye kell? Máshol keresd barátom, ne a föld mélyében! Hisz a kincs ott rejlik mindannyiunk szívébe *** Anar Aran A nap leszált Napomnak fénye már elállt Arany csillogna ha lenne fény Rám mi néz mégis csak sötét lény A nap leszállt Rám csak sötétség kiált Agyam képtelen felfogni Napomat az éj hova viszi *** A király halála Élt egy ember réges régen, álmot látott, Az álmában királyt játszott. Nekilátott megcsinálta, véghetvitte tervét. Összegyûjtötte hû hadseregét. Élt egy ember réges régen, még ismertem õt. láttam milyen volt, a szeretõt. Megszületett királynéja, S hozzá hû volt politikája. Élt egy ember, az áruló! Nem ismertem, de kell neki bitó. Ármány s mérgek nem kell világunkba, Ha valaki nem tetszik mond meg az arcába. Élt egy ember ifjú herceg. Meghalt apja, s mégis délceg. Azóta már nem is ifjú, s eltûnt már a fiú. Én sem rajongtam a királyságért, de jobb mint a káosz, s ezért Inkább kedvelem mint utálom, De utamba ne álljon! Eltûnt a király, az erõs uralkodó, Nem maradt más csak sok hazudozó, Hatalomra éhes ármánykodó. Remélem kijózanodik mindenki, s nem marad mohó. Hisz a harc közeleg, Ne oszzuk meg saját seregeinket. A gonosz legfõbb fegyvere ez, S kérek mindenkit, legyen hû testvéreihez. Versem ajánlom eltûnt királynak, http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


s az õ megtalálásának. *** Felejtsd el a rosszat, s õrizd meg a jót. S mit elfelejtesz, arra ne pocsékold a szót. Nézd a jövõt, s a múltat egyszerre, Javítsd ki a hibát, s megtalálod a boldogság zálogát hidd el, én mondom vénségemre. *** Ha nem tudod ki vagy s nem ismered magad nem tudod ki lettél, s mi fontos volt mit hova tettél kell egy jó barát, vagy kettõ ha nincs egy sem már késõ. A sorsod elõre meg van írva, nem vicc az élet tudnod kell mi vár rád, mert itt senki sem kéret nincsenek szabályok s véletlenek, sosem tudod ki kinek szúrt szemet, ez egy kemény világ s idõd sem tág. *** Kicsi bogár száll az éjben, gyönyörû bogár száll a szélben. Egy varangy bámulja, de nem hogy bekapja, inkább hogy magához húzza, s átölelje de az rá se néz csak kis idõre.. *** Lelkem árnyék és fény ez egy régi tény. Árnyék életem; Fény hogy fogod a két kezem. *** Megtudtam milyen ha elfelednek Eldobnak s eltemetnek. Észre sem vesznek átnéznek rajtad, Hisz egész életed otthagytad. Mindened elvész semmi sem leszel Csont és bõr,elégtételt nem veszel. Meghaltál,értük áldoztad magad, Szentségtörõ mind ki megtagad. Eldobtak s elfeledtek, Meghaltam s eltemettek. *** Meghaltam s a pokolban vagyok Nézem mint játszanak a nagyok. Csend siralom pusztulás Csak a kín, semmi más *** Mélabús vándor az egyetlen Ki utazik távoli tengereken Egyedül van s szomorú Nem oszlik a ború... Nincsen ki eloszlassa Egyedül van,s búját le nem moshatja De ha egyszer kiköt egy szigetre Ott várja sok barát s jó kedvére Ott talála,s menedékre Boldog lesz õ végre Lehetsz te boldog s vidám Társ nélkül mit sem ér cimborám. *** JoliasItalt arcba "beverek"... A szobámba felmegyek... http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Ágy lesz majd fekhelyem... Nincs mellettem Kedvesem... Reggel, ha felébredek... Majd akkor szenvedek... Bocsi, csak felkelek... A szobámba felmegyek... Majd ottan megpihenek... *** Szeretlek Kedvesem! Öledben fekhettem Lenn a ligetben. Ajkad ajkamon, Nem volt mit mondanom. A test beszélt helyettem, S válaszod éreztem. De elrohantál gyorsan Így magam maradtam. Forró csókod számon... Szeretlek Virágom! Hátam az ágyon... Csak Terád vágyom... "Éjjeli életem"... "Aranyozzad" Kedvesem... *** Kéz a kézben hazaérve, A házadba belépve, Kandallóba rõzsét raktunk Kovakõvel begyújtottunk. Ledobtuk a vizes ruhát, hadd száradjon éjszakán át. Szerelmesen beszélgettünk az ágyban hemperegtünk. Így jött el a kora hajnal álmot hozva szemünkre, S békességet szívünkbe. *** Ó merre vagy? Ó merre mész? Várlak nyoszolyámban Gyertya az asztalon, ég egy szál magában. Forró viasz csepeg, az idõ pereg. Bottal a kezembe kimegyek csendbe. Nézem az eget, jó lenni Veled. Álmomban láttalak, ültünk egy fa alatt, kéz a kézben jártunk, nevetve sétáltunk. Gyenge õszi szellõ simogatta arcunk... lefújta kalapod, utána szaladtunk... Kezembe kaptalak gyengéd öleléssel... Szerelmesek voltunk, mosolygott az éjjel. Remegve néztelek, huncut szemed fényét, lágy arcéled, ajkad forró ívét... Az éjszaka csendjében tovább indultam, kopogott a botom, arra támaszkodtam... Tenger fövenyére vittek lépteim... Imígyen idézem drága emlékeim.... *** "Sivatag homokját fújja a szél, a nap forró fényétõl a levegõ ég... Vándor megy az úton, kezében a botja, bútól görnyedt hátát fájdalom mardossa... Kedvese nincs vele, szívében él... Szomorú szeme, csak az beszél... Távoli idõkben egy nép királya volt, pompa övezte, gonddal nem gondolt. Nyája volt tízezer, embere sok... Nincs ma már mellette más, csak a bot... http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Emlékek kísérik, forgó szél körötte... Dicsõsége oda, Istene elvette... Szerelmes lett õ egy szép ifjú leányba... A lány hosszú haja, akár egy korona... Nem gondolt már másra, csak is Kedvesére, Népe gondja - baja, a szívét nem érte... De a lány eltûnt, úgy látszott örökre... Búnak adta fejét, semmit nem törõdve... Levette a koronát, zsákruhát öltött, kezébe botot vett, a szívében döntött: Vándorútnak indul, halálig keresi... Talán a Szerelmét valahol megleli... A remény szikrája még égett lelkében... Hátha megtalálja messze távolrévben... Hisz minek a hatalom, ha nincs vele senki... ...keresve ... kutatva .... Tovább kell menni! Sok országot bejárt, sok helyen kérdezte... De kedves Szerelmét már régen nem lelte... Így telt élete éveken át... Ereje megfáradt... ezért megállt... Kedvese nincs vele ... csak szívében él ... Szomorú szeme bánatról beszél ..." *** Megy haza az úton Egy komor férfi Keze a zsebében Életét éli Számolgassa pénzét Ennyi volt a jussa Egész nap dolgozott Egy pohár sörre fussa A kupa sört megissza Zsetonja elfogyott Nézi csak poharát S magában morog Otthon az asszony van Meg három éhes száj Mit lehetne tenni Enni muszáj Üres zsebbel jön ki A fáradt dolgozó Fejét rázza csak Ez így sehogy se jó *** Látom ahogy alszol, ajkamról egy dal szól. "Virágom, Virágom" Mosoly az arcodon, szívedben nyugalom. Kezed a hasadon, a fejlõdõ magzaton. Béke legyen Veled! Itt van Szerelmesed. *** Magányos a vándor A kérdések gyötrik Merre van a hazám? Milyen úton menjek? Nincs ki vigyázzon rám? Mindenhol átvernek? Hol van az a hely hol öröm és boldogság Milyen úton menjek? Hol a világosság... Csendes szemlélõként Ültem a ligetben S figyeltem fájdalmát Egy kedves idegennek... Arcodon gond, s ború... http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Miért vagy szomorú? Tán Valaki elhagyott? Ez lehet a bajod? Pihenjél vándor! Békesség szálljon Rád! Nézz körbe magadban! Szívedben a hazád! *** Ó Te Természet Istennek csodája Megnyugvást hoz A meggyötört vándorra Békesség a szívét lassan elönti Örömmel a lelkét egyszer csak megtölti Vigasztalást suttog A lágy õszi szél Az ég kitisztul Az éjszaka mesél... *** Óh ti csillagok Kik égen ragyogtok Titeket kérdezlek Vajon én mit tegyek Gyönyöröm van bennetek Ahogy így szemléllek A szívem megnyugszik Mert hozzám beszéltek Fantáziám végtelen És hogyha követem Felszállhatok oda Fel a csillagokba Onnan majd lenézek Mosolyt küldök néktek Kik itt lenn maradtok Kedves élõ fények *** Tûz mellett melegszünk Csintalan a kedvünk Tanítunk, s tanulunk Ez a mi sorsunk Óh te lyány ne szégyelld Orcád bájos pírját Fiatal lelked Érdeklõdõ vágyát A nõé a férfi A férfié a nõ Így alkotta meg Õ a Teremtõ. Pohár ser kezemben Így dúdolok csendben Szeretném ha Kedvesem Itt lehetne velem... *** Zengõ szívem húrját pengeti az élet Nékem a lant jutott és a boldog ének Így adom e világban mindenki tudtára Hogy vándorbotos Jolias rátalált a párjára Az Õ neve Morgan ki kapitány egy hajón Ha vele vagyok szívem röpdös s elmúlik a bajom Hogy kérdéstekre válaszoljak mondanám még el Ember Õ és teli az élet szépségével *** Rád gondolok Ha feljön a Hold Ha süt fenn a Nap http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Nekem csak Te vagy Ha tengerrõl fúj a szél Szerelmemrõl regél Hullámok ha szétcsapódnak Hangjai csak Rólad szólnak *** Korán felkeltem, ébresztett a hajnal... Lantom elõvettem, s válaszoltam dallal... Tóparton ülve néztem az égboltot... A nap felkelt, fénye az enyém volt... Aranyfényû híd vetült rá a tóra, Így válaszolva halk énekszómra. Madarak daloltak köröttem a fákon... Jött a szél susogva, átfújt minden ágon... Erdõ vadja hallgat, és mind körém gyûl... Elmondom hát nekik, hogy szívem örül... Nemsokára enyém lesz választottam keze... Szívembe beírva ott áll már a neve... Böjtölök majd addig, míg Õt újra látom, A szél suttogva viszi: "Csak Tereád vágyom!" *** Vártalak... Mikor felkelt a nap... Mikor leszállt az éj Szememben a fény Téged kutatott... Szívemben Így hagyott nyomot A vágy, a reszketés, a féltés és remény hogy nincs bajod SZERETLEK én Rólad szól e költemény... *** Hintaszékben ringatóztam S közben ezt a dalt daloltam Csodavilág túloldalán Mese kél a dallam szárnyán Erdõ mélyén csendes forrás Fakad fel és tovaszalad Utazó és sok kis állat Oltja szomját partja alatt Vize hûs és nagyon tiszta Gyógyító a hatás Patak vizét mind ki issza Rajta lesz az áldás Én is jártam egyszer arra Ittam is a vízébõl Azóta a szívem tiszta Öröm fakad mélyérõl Ha meg akarod találni Egyszerûen teheted Oda is érsz nagyon hamar Ha az Igazságot követed Hintaszékben ringatóztam Befejeztem dalom Gyermekeim útravalóm E sorok között hagyom *** Megáll egy dalnok Lantját elõveszi Dúdolni kezd halkan A gyász dalát énekli Véget ért az útja... Nincs több ennyi csak... http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


A kósza kezébõl Kihull a kard. Szerette álmait... Nem volt arcán ború... Eldobta vágyait S most szíve szomorú... Sok volt mi rossz, s mi jó... Ilyen e földi lét... Lelke az égbe szállt, És Õ révbe ért... *** Emlékszem még Mikor elõször láttalak Az utcán mentem S Te másztad a falat Megpillantottalak S megszólítottalak Te odajöttél hozzám Így lett a kapcsolat A ligetbe mentünk Jó volt a kedvünk Keveset beszéltünk A szem beszélt helyettünk Boldog voltam Veled Mint egy kisiskolás Kerestem szerelmed Hosszú órákon át Nálad töltöttem Egynehány éjszakát Sokat hancúroztunk Ágyban órákon át Élet fogant benned Óh Szép Kedvesem Én örültem ennek Csak helyem nem lelem Nem vagy itt velem Úgy hiányzol Énekem dalolom Ami csak Neked szól... *** A ligetben vártalak, Ültem egy fa alatt. Szerelmes Kedvesem! Kérlek, légy velem! Szeretlek, szeretlek... Ha kell mindig követlek... Jöjj vagy írj, mindegy... Szememben egy könnycsepp... Hiányzol és fázom, "Virágom, Virágom" Nélküled az élet... Ez az mitõl félek... Vagy mondd azt, hogy tûnj el! Mondd szemembe tûzzel! S én itt sem vagyok, Csendben "elpárolgok" Mondjál jót vagy rosszat! Csak tegyél valamit! Ne hagyj itt naphosszat Szenvedni valakit! Szeretlek Kedvesem... Én szép "Virágom"... Szívembõl a dallam: Csak Tereád vágyom... *** http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Ha felnézel az égre, S látsz egy csillagot, Gondolj csak arra, Hogy tenéked ragyog. Szelíd fénye figyel. Vigyázza lépted Az a kis csillag Mosolyt küld néked. Nevezd õt nevén! S lesz ki vigyázzon rád. Az a kedves csillag Õrzi az éjszakád... *** Véget ért az útja... Nincs több ennyi volt... A vándor kezében Megáll a bot. Szemléli életét... Nincs arcán ború... Szerette Kedvesét... Bár szíve szomorú... Leül székébe Lantját elõveszi Ringatózik csendben. Dalát énekli Sok volt mi rossz, s mi jó... Bocsánatot kér... Lelke az égbe száll, És Õ révbe ér... *** Járom hát az utat, A nap heve éget, Éjszaka egy csillag Vezérli e léptet. Kicsi csillag fénye Fenn az égen ragyog. Ez szívem reménye: Szerelmes vagyok! Kicsi csillag Te vagy, Kedves Feleségem, Te és a gyerekek Vagytok a reményem. Remény, mint horgony, Életem tengerén, Szerelem a lánc Hajóm fedélzetén. Hit az én hajóm, Lelkem a vitorla, A szél: probléma, Mi hajóm ostorozza. Horgonyom kivetem A dúló viharba, Erõs lánc: szerelem, Életem megtartja. Kis Csillag, ne félj! Ragyogj hát, kérlek! Mutasd az utat, S meglásd, visszatérek. *** "Keserû a sírhant ... Íme elõttetek fekszik A drága rokon. Szememben könnyek, Siratom. Az élet kegyes volt, http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Idáig élt. De meghalt, Fájdalma lelkembe tép. Szemeimben gyász, Az élet pedig szép (!) Koporsót a földbe Eresztik lefelé ... Lélekben ott álok Nézem a sírhantot, Fejembe kavarognak A gondolatok. Létezés, elmúlás ... Mi a cél ? Fény gyúl lelkemben, Ennyi: jó legyél!" *** Corrigan Vihar gyermekei Az eget ellepték a sötétkék felhõk, mintha háborgó tengerré vált volna. Vihar készülõdik. Én csak nézem, ahogy a Nap még néha kikandikál fekete dunyhája alól. Az emberek csak sietnek, futnak, menekülnek a szélben... Érzik, hogy jön a vihar, az óriási vihar, ami mindent elsöpörhet, ami megszakítja átlagos életüket. Én csak állok, és az eget figyelem, s a felhõk közé vágyom, mint ahogy kisgyermek vágyik vissza anyja ölébe. Érezni akarom az arcomon az esõcseppeket, mint megannyi apró csókot. Tudom, ott fent sírnak az angyalok, de könnyeik nem vesznek kárba, mert minden csepp életet lehelhet egy elhalt virágba, s rengeteg apró, rövidéletû csermelyben gyûlnek össze. Táncolni akarok a fák közt, érezni, ahogy átázik a ruhám, ahogy ellep az esõ. Lassan mozogva lejtek igézõ táncot az elemekkel: élvezem arcomon a víz csókjait, a föld és a természet testemmel együtt hajladozik, a szél körülvesz és átölel, mint egy hû szeretõ. A tûz... a tûz ott ég lelkemben, és kék szememben. Elkapom a villámokat, melyek körülöttem becsapódni látszanak, a vihar megvéd. Te pedig csak állsz tátott szájjal, bámulod igézõ mozdulataim. Én kezem nyújtom feléd, majd szavakkal hívlak:- Gyere Kedvesem, nem kell félned, táncolj velem. A vihar vigyáz Ránk, gyermekei vagyunk. Nem érzed, hogy hív magához? Nem hallod ezt az anyai szót? Szerelmem, táncolj velem! Átkarolsz, és már ketten mozgunk a szél lágy dallamára, két test, de egy lélek. Az emberek csak néznek, de minket ez nem érdekel, mi mások vagyunk... a vihar gyermekei. A téma, az utcán hever Hajnal volt még, és én csak vergõdtem az ágyban. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy nem jut eszembe semmi. Próbálom elhitetni magammal, hogy író vagyok, de már két napja küszködöm, és még egy sort sem írtam le. Nem jön álom a szememre, úgyhogy felkelek, lesétálok a parkba. Szép hely, tele fákkal, még így télen is látni a zöld füvet. Vacogok, de leülök a hideg padra, és csak nézek magam elé.- Minek jöttem le? - gondolom, de aztán meglátom a felkelõ Napot, ahogy kezdetben rózsaszínûre festi az eget, majd narancssárgára. Hirtelen feltör bennem egy érzés. Igen, talán pont ezt kerestem, ezt kellene megírni. Kabátom zsebébe nyúlok, de nem hoztam magammal sem papírt, sem tollat. Nincs mit tenni, csendesen figyelem ezt a természeti szépséget, és próbálom megõrizni a pillanat varázsát.Lassacskán megjelennek a környékbeliek is, ahogy munkába sietnek, vagy viszik a gyereket az iskolába:De én nem akarok menni! - hallatszik egy éles hangocska.- Ugyan, az iskola jó hely, a barátaid is ott vannak - mondja az anyja, miközben kezénél fogva ráncigálja az elsõs kis diákot.- De én akkor sem akarok - a kicsi halkan sírni kezd, de a nõ kérlelhetetlen.Hirtelen kutyaugatásra kapom fel a fejem. Két eb vicsorog, és már-már megtámadják egymást, de ott van a megmentõ póráz. A végén két gazdi, akik többszöris elnézést kérnek egymástól, és az állatokat szólongatják.Hamarosan megjelenik az elsõ szerelmes pár is. Milyen boldogok. Leülnek egy padra, pont velem szembe, és én csak nézem, ahogy csókolóznak. Tudom nem helyes, de nem tudom levenni róluk a szemem. Annyira szeretik egymást, mintha csak ezért születtek volna erre a világra.Emberek jönnek, mennek. Megnézem az arcukat. Némelyik mosolyog, de a többség szomorú. Gondterhelten sétálgatnak a hidegben. Különbözõek, de ebben mégis hasonlítanak, mind tekintete szomorúságot sugall, néha kétségbeesést. Megértem õket, én sem tudom, hogyan tovább. Vajon mit hoz a jövõ? Az érem el, amit akarok? Író leszek, vagy csak fordító? Ilyen kérdések cikáznak fejemben, nem tudok mit kezdeni velük.Telnek az órák, a park üres lett. Mindenki dolgozik, csak egy-két nyugdíjast látni, idõs hölgyeket, akik egymásba karolva sétálgatnak. Jó nézni õket, mert minden bajuk ellenére vidámak. Élvezik ezt a téli napsütést, nagymamás mosolyuk elfeledteti velem minden gondom. Egy néni leül mellé, és mesélni kezdi az életét:- Tudja édeske, a mi idõnkben minden máshogy volt.Mennyiszer hallottam már ezt a mesét a régi korról, az elõzõ, jobb világról. Most viszont nem veszem zokon sõt, élvezem a társaságát. Megtudom, hogy két kis unokája van, és a kicsi Marci igaz, hogy még csak két éves, de már kiköpött apja. Vele együtt nevetek, ahogy elmeséli Évácska elsõ lépésének történetét. Majd órájára néz, és megkérdi tõlem:- Lányom, magának semmi dolga?- Semmi fontos - felelem halkan, majd elbúcsúzom.Ülök tovább, nézem a madarakat, a felhõket, amint vonulnak az égen. Sötétek, korom feketék, lehet, hogy nemsokára zuhogni fog.- Fel kellene kelnem - gondolom, én is megnézem, mennyi az idõ, dél felé jár - Talán enni is kellene valamit bár éhes nem vagyok, akkor minek.A szél egyre erõsebben fúj, elsodorja a felhõket, mint ha juhászkutya terelné a fekete birkanyájat. Gyorsan kitisztul az égbolt. Már nem is gondolok az írásra. Felesleges, mert ha erõlködöm, úgysem jutok semmire vele.Dülöngélõ alak jelenik meg a park szélén. Már innen látom, hogy az idõs férfi részeg. Lassan közeledik, közben az erre járó néhány ember nagy ívben elkerüli. A férfi elér a padomhoz, tudom, hogy le fog ülni mellém, de most nem hagyom, hogy ennyi elriasszon. Küzdeni fogok a helyemért, meg az emberek ellen http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


is, akik kikerülték, mert én nem vagyok olyan, mint õk.- Kezeit csókolom kisasszony - hallom, de nem fordulok felé Szabad ez a hely? - kérdi elcsukló hangon, dõl belõle az ital szag, de sajnos már megszoktam.- Igen, üljön csak le.- Köszönöm nagyon szépen, maga egy igazi úrihölgy - gyorsan lerogy a padra, majdnem rám esik, de végül mégis tõlem tisztes távolságban köt ki.- Tudja kiskegyed, elárulok magának egy titkot - mondja, miközben nevetni kezd - Ezek itt mind hülyék - mutat a körülöttünk sétálókra, akik ijedten figyelik mozdulatait, félnek tõle. Nem érzik, hogy pont az alkohol teszi sebezhetõvé, hogy ez gyengíti le még jobban. Nem tudják, hogy ilyenkor nem elkerülni kell, mert õ nem alkoholista. Azok teljesen mások, komorak, és már járni sem tudnak, nemhogy kommunikálni. Ez a férfi csak berúgott. Igaz, hogy azt rendesen, de ennek is van valami oka.- Tudja kiscsillag, az emberek mind kõszívûek. De Magácska meg én, mi nem, nekünk vannak érzéseink - mondja elcsukló hangon. A vidám, botorkáló részegbõl hirtelen síró kisgyerek válik.- Tudja, én azt hittem Neki is vannaký- nem fejezi be a mondatot, egyre jobban sírni kezd. Fejét vállamra dönti, én megsimítom a haját, mintha csak egy barátja lennék.- Minden jobb lesz, meglátja majd - próbálom nyugtatni.- Semmi sem lesz jobb. A családom, azok a szemetek, elhagytak, mindegyik egy mocsok, egy utolsó - hirtelen száját ujjához emeli – Ssssss hölgy elõtt nem illik így beszélni.Ez a jelenet többször is lejátszódik, mialatt mellettem ül. Nem csoda, hogy ivott: a felesége otthagyta, és magával vitte a két kisfiát. Annyi magyarázatot adott neki, hogy már nem szereti, és a gyerekek jobb apát érdemelnek. Nem tudom, mi mást tettem volna én a helyzetében.- Nekem most haza haza kell mennem - mondja akadozva, és megpróbál felállni. Én megragadom egyik karját, nehogy elessen.- Menni fog egyedül?Persze kisasszony, köszönöm, hogy meghallgatott - feleli, miközben dülöngélve megcsókolja kezem. Lassan halad, és én szememmel követem a körvonalait.Padom megint üres, egyedül én húzom össze magam rajta, nehogy a hideg befújjon kabátomon. A szerelmespár újból megjelenik, most a mellettem telepednek le. Nincsenek közel, de hallom beszélgetésük.- Nem fázol drágám?- De egy kicsit.-A kezeid is nagyon hidegek. Várj, megmelegítem õket!Oda se kell fordulnom, hogy tudjam, a férfi most két keze közé illeszti a lány apró kezeit, és lassan elkezd meleglevegõt lehelni rájuk, majd kicsit dörzsöli õket.- Így már sokkal jobb, köszönöm!- Érted bármit!Kicsit negédesnek hatnak szavaik, biztos csak nemrég találtak egymásra.- Meddig kell még itt várnunk?- Már csak párperc, és elindulhatunk a lakásom felé. Mire odaérünk, a lakótársam elmegy, és kettesben lehetünk.Majd hirtelen csend lesz, de csak számomra. Õk csókolóznak, és a szerelem zenéjét hallják belül. Én nem hallok semmit, üresség, csend van idebent. Mikor végre el tudják szakítani ajkaikat egymástól, elrobognak, mintha itt sem lettek volna.Egyedül vagyok, kicsit felállok, és sétálgatok. Teljesen elgémberedett a lábam. Céltalanul bóklászom a parkban, végül megint a padomnál lyukadok ki. Lehet, hogy a sors akarata, de lehet, hogy a deszkák szólítanak magukhoz, újra leülök.Már délután van, újra csúcsforgalom. Elsõ szakaszban a kisebb gyerekek. Iskolából mennek haza, közben játszanak, beszélgetnek.- Peti, add vissza a labdám!Nem adom, be-be-be!Majd egy félórával késõbb a nagyobbak. Kamaszok, akik már felnõttnek érzik magukat. Nem ítélem el õket, hiszen én is az vagyok. Meg is néznek maguknak, ahogy ott vacogok, és kabátom szorosan összehúzom. Nekünk ma nem volt iskola, de lehet, hogy azzal jobban jártam volna. Egy lánycsapat halad el elõttem, végzõsök, velem egyidõsek.- Nem mondod? Ez nem lehet komoly, hiszen semmi baja nem volt. Még láttam is tegnap hallom a magas hangot, melyhez egy alacsony, de annál vékonyabb lány tartozik.- Hát, mindenesetre Gabinak azt mondta beteg. Én azonban másra gyanakszom - szólt a csapat központja. Ezt a lányt öten veszik körül. Magas, szõkésbarna haja van, és férfi szemmel nézve kimondottan csinos. Nem akarom megítélni. Nem szeretem megítélni az embereket elsõ látásra, mert sosem tudhatom, hogy például ez a népszerû lány nem olvas-e otthon Proustot vagy Márait. Nem ismerem, nem ítélkezem. A csoport gyorsan elhalad, de nem mennek messze, csak a közeli kávéházba trécselni.A délután és az este elkövetkezendõ részében a kenyérkeresõk indulnak haza. Itt már ritka, ha többen jönnek együtt. Maximum három felnõtt beszélget és sétál együtt, több nem. Mind fáradt és siet. Érdekes, hogy pont õk mondják a fiatalokra, hogy semmire sincs idejük. Hiszen õk nem szólnak egymáshoz az utcán, õk azok, akiknek még egy mosolyra sincs idejük és energiájuk.Csendesen telet az idõ, a Nap is lassan a horizont alá merült. Most az égen a vidám sárga és a sötétkék színek játszottak. Elmerültem ebben a csodás látványban. Hasonlított a mai kezdetre, pedig ez most a vég vége a napnak, beköszönt az este, az éjszaka. Sötét letta park, csak néhol pislákoltak a lámpák. Az emberek eltûntek az utcákról, már a kutyák és macskák is hazatértek otthonukba.Fejemet forgattam, mikor az esti szürkületben észrevettem egy sötét alakot, amint felém közeledik. Nem féltem tõle. Úgy éreztem, sebezhetetlen vagyok ma. Egyre közeledett, már homályosan ugyan, de ki tudtam venni egy férfi körvonalát. Ahogy lépdelt, az egyik lámpa megvilágította. Arcának kellemes vonásai még jobban megnyugtattak.- Leülhetek? - hangja mély volt, de mégis lágy.Igen - feleltem kurtán, de nem néztem rá, az eget bámultam.- Te nem fázol? - kérdezte halkan egy rövid idõ után.Fázom, de nem zavar - válaszoltam, most már felé fordulva.Magas volt, nálam nem sokkal, de én sem vagyok alacsony, olyan 185 centinek tûnt. Arca karakteres, de finom vonású. Haja rövid, feketének látszott számomra, de lehet, hogy csak a sötét miatt. Pár percig néma csend uralkodott köztünk, de tudtam, éreztem, nyomasztja valami.- Te mit csinálsz? - hagyta el számat a furcsa kérdés, nem így akartam megfogalmazni.- Mármint, hogy mi a foglalkozásom?Nem. Mit csinálsz most itt, miért vagy itt?Kicsit elgondolkodott, nem sietett a válasszal.- Keresek.- Mit?- Talán az élet értelmét - mondta szaggatottan - Mostanában valahogy minden értelmét vesztette - hangja egyre halkabb lett, újra némaság ölelt minket körül - Szerinted, van célja az életnek? Van valami, amiért érdemes élni? - hallottam hangján, hogy nem szerelmi bánata van, hanem a világ bántja, elkeseredett.- Igen, a pillanatok. Azok a pillanatok, percek, melyekben önfeledten boldog vagy - felnéztem a csillagokra, õ pedig engem nézett. - Az ilyen érzésekért érdemes élni, és ha egyszer már részesültél benne, többet kívánsz belõle.- Te éltél az már ilyet?- Igen.- Milyen volt? Kérlek, mesélj róla!- Tél volt akkor is - kezdtem a történetet - Sétáltam az utcánkban. Már késõ este volt, az utcai lámpák csak egy kicsit villogtak. Fáradt voltam testileg, lelkileg, szellemileg. A kutyák nem ugattak a kerítések mögül, néma csend volt. Fáztam, mert a szél erõsen fújt. Vállamat lehúzta a táskám. Így ballagtam a betonút közepén egymagam. Aztán felpillantottam az égboltra. Telis tele volt csillagokkal, amiket akkor olyan közelinek éreztem magamhoz. Tekintetem a Holdra tévedt. Olyan fenséges volt, úgy tündökölt, mint addig sosem. Hirtelen éreztem, ahogy testem minden porcikáját áthatja az öröm. Boldog voltam, pedig nem gondoltam semmire, és nem volt semmi, aminek http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


igazán örülhettem volna, csak a Hold. A létezés öröm volt, amit éreztem. Csak magában az a tény boldoggá tett, hogy élek, hogy ver a szívem - mondtam lelkesülten, õ pedig csak figyelte szenvedélytõl kipirult arcom. Én pedig folytattam tovább:- Akkor és ott boldog voltam. Nem volt velem senki, nem láttam semmi mást csak a Holdat. Lebilincselõ volt. fejeztem be szép lassan.Csak ült és némán bámult, mintha átérezte volna, amit elmeséltem, halvány mosoly jelent meg az arcán.- Én még sosem éltem át ilyesmit - mondta halkan - Szerinted lesz rá esélyem?- Ha nyitott szemmel jársz, és hagyod, hogy a szíved vezessen, biztosan.Megint apró szünetet tartottunk a beszélgetésben, de így sem volt szaggatott.- Te miért vagy itt? - kérdezte, miközben barnai szemeivel arcom vizslatta.- Ihletet gyûjtök.- Mihez?- Egy novellához, regényhez, cikkhez, egyszerûen az íráshoz.- Szóval író vagy.- Szeretem magam annak nevezni, de még nem vagyok az. Túl fiatal vagyok hozzá még.Bólintott, és bámultuk tovább az eget.- Melyik a kedvenc csillagképed?- A kis Göncöl. - feleltem.- Miért?- Mert bárhol járok, és felnézek az égre, az az elsõ, amit meglátok.- Én azt sosem találom meg, olyan apró - mondta, s az eget kémlelte az említett csillagzat után.- Pedig ott van, nézd! - mutattam az ujjammal az apró kis égi szekérre.Majd jött egy hideg fuvallat, jeges északi szél, és én dideregve húztam vissza a kezem.- De hisz te reszketsz! - szólt kicsit mosolyogva, és megfogta hideg kezem.Az õ keze meleg volt és puha. Dörzsölgette az enyémet, majd óvatosan rálehelt. Én csak az arcát néztem, nem tudtam róla levenni a szemem. Egy ismeretlen férfi, aki ilyen kedves velem, és még érzek is iránta talán valamit.- Köszönöm, már sokkal jobb - törtek fel belõlem kicsit akadozva a hangok, ahogy szemembe nézett. Mi történik velem? Nem ismerem, és mégis olyan közeli. Talán egy korábbi életben találkoztunk. Aztán eszembe jutott, hogy én nem hiszek az ilyesmiben. Nem hiszek a véletlenekben sem, sõt szeretem a tudatot, hogy én irányítom a sorsom.Lassan engedte csak el a kezem, utána egymás szemébe néztünk. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben: Ez nem jó így, hiszen nem is ismerem, és különben is, csak azért gondolok ilyenekre, mert most minden olyan romantikus. Ez így is volt, hiszen ott volt a csillagos égbolt, a félhomály, a park, és ha még mindez nem lett volna elég, elkezdett havazni is. Tudtam, hogy most kell abbahagyni, különben még rossz vége lesz. Elfordítottam a fejem, és így szóltam:- Nekem mennem kell - hangom halk volt. - Hideg van, havazik is, és már késõre is jár.- Látlak még? - kérdezte e csepp szomorúsággal a hangjában.- Nem tudom - mondtam, miközben magamban elfojtottam az a kis hangot, aki azt kiáltotta, igen.- Én holnap is itt leszek - folytatta - Ha akarsz, lejöhetsz egy kicsitýbeszélgetni.- Még meglátom - mondtam, és felálltam a padról.Õ is felállt, megfogta a kezem, és megsimította, majd megcsókolta. Kicsit elpirultam, de ezt õ nem láthatta.- Várni foglak. - mondta, és én búcsút intettem neki, s elindultam kifelé a parkból, de egyszer még visszafordultam. Ott állt, engem nézett.Mikor hazaértem, kavarogtak bennem az érzések. Nem tudtam, lemenjek-e holnap, hogy akarom-e ezt. Tudtam, hogy segít, ha leírom, ezért leültem az asztalhoz, és tollat ragadtam. Megjött az ihlet, és csak úgy törtek elõ belõlem a mondatok.Hamar eltelt az éjszaka. Másnap szombat volt, délig aludtam. Kipihenten ébredtem, és eszembe se jutott, hogy mi történhet ezen a napon. Ügyesbajos dolgaimmal ütöttem el az idõt, majd hirtelen már sötétedni kezdett. Ekkor ébredt fel bennem az érzés, hogy megnézzem, tényleg vár-e rám. Valami nem hagyott nyugodni. Mintha ismertem volna már rég a férfit, és mintha õ is a lelkembe látott volna. Elõször tétováztam, majd fogtam a kabátom, s már az ajtóban álltam, mikor megszólalt a telefon. A szüleim nem voltak itthon, mindenképp fel kellett vennem.-Fehér Regina - szóltam bele.-Szia, én vagyok az hallottam egy zokogó lány hangját.-Edit! Mi történt? - kérdeztem, bár tudtam, hogy a barátjával szakított megint. Ezután több mint egy órán át õt vigasztaltam telefonon. Mindig ez van, de mire végre befejezte a sírást, besötétedett. Kicsit reményvesztetten fogtam a kabátom, és menetem le a parkba. Felvettem egy sapkát is, mert megint havazott. Nem gondoltam, hogy vár rám. A padok széléhez értem, és láttam, ahogy ott ül, ugyanazon a padon. Vacogott, didergett, de várt. Engem várt. Mosolyogva közeledtem felé. Felállt, és a szemembe nézett. Majdnem odafagyott az ülõhelyéhez.- Nem akarunk beülni egy kávézóba innen nem messze? - kérdeztem nevetve.- De szívesen. Nyitva van az még ilyenkor? - kérdezte, miközben fogai összekoccantak.- Nyitva - feleltem mosolyogva, és elindultunk a kávézó felé egymás mellett.Eleinte nem történ köztünk semmi. Jól megértetettük egymást, de nem mertünk közeledni a másikhoz. Nagy volt a kockázat. Féltünk, vagy lehet, hogy csak én féltem attól, hogy elveszíthetem, ha engedek a kísértésnek.Azóta hónapok teltek el, kezd kitavaszodni, de az érzések nem változtak, csak a félelem tûnt el. Most együtt vagyunk, és ez olyan, mint amilyen még sosem volt. Szerelmesek vagyunk, és elkezdtem hinni a karmában, az elõzõ életekben, mert máshogy nem tudom megmagyarázni ezt az érzést. Felhõtlenül boldog vagyok vele, és azóta az ihlet is lépten-nyomon követ engem. Hogy mennyire jól tudom megírni a fejemben kavargó rengeteg történetet, azt nem tudom, de ez már annyira nem is fontos. Nem érzem szükségét a külsõ elismerésnek. Elég, ha én úgy érzem, kiadtam magamból a legjobbat. Meglehet, sosem leszek nagy író, de még annyi más lehetõségem adódik az életben, mert ez is, mint a téma, az utcán hever. *** Gabi Hol van a kedves, hol van mézédes csókja? Hol van most szép szeme, mámorító bókja? Hol van teste,s ruhája,mely látványa izgató? Hol van ajka,hangja,szép szava,mely bíztató? Távoli országokon túl vannak,s ragyogásuk nem ér el ide; A napok múlnak,reggeltõl estig, a sötét semmibe. Ki fogja az õ szépségét megõrizni nekem? Vagy elhozni,hogy mellettem biztonságban legyen? *** Hát szaladjon az idõ, S minden szép vele. Nyugaton minden nap lemegy; Nagy hegyek mögött, a semmibe. http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


*** S napjaim lassan a végükhöz érnek. A kedvesem valaki máshoz tért meg. Ki tudja miért?Az én sorsom esendõ... A szerelem nekem mindig útvesztõ. *** Hegyeken, völgyeken, tengereken át, Keresem az ismeretlen öröm hívó szavát. S meglátám egy hegyen a boldogságtól sugárzó menyem; De rájövök; a szívét sosem adja nekem. Könny mossa arcom; A magány csendje nem hagy felejteni. Fekete föld fedi sírom; S ének nem szól többet, mely tetteim felidézi. Nyugovóra térek,hamvaim egyé válnak a semmivel; Nem ébredek többször madarak csicsergésével. Emlékem tovaszáll,a gyors keleti szél szárnyán; S a világosból sötét lesz,Thrillion határán. *** Ha sötét úton haladsz; Keresd az igaz fényt. A nagy sötétség alatt Ez jelent egy reményt. *** Egész nap arcod képe lebeg szemeim elõtt, Sok lánnyal jártam, de így még nem szerettem élõt. *** Keress olyat, ki nem olyan szép ,mint szeretnéd, S lehet, hogy benne találod meg életed szerelmét

http://users.atw.hu/nimnaro - A Nimnaro Õrzõi

Powered by Mambo


Regék Otthona-költeményeink, játékok (Monday, 04 September 2006) - Szerzõ Mindra - Utolsó frissítés (Saturday, 07 July 2007)

Recommend Documents