XII. évfolyam
2012. Május
2.szám
KŐBÁNYAI
REFORMÁTUS EGYHÁZI ÉLET A BUDAPEST-KŐBÁNYAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG TUDÓSÍTÓJA P Ü N K Ö S D „ A k i k et pedi g I st en L el k e vez ér el , a z ok I st en f i a i ” ( R óm 8 , 1 4 ) Furcsa ellentmondás figyelhető meg a pünkösd bibliai üzenete és a mi pünkösdi ünneplésünk között. Ha a bibliai elbeszélésekre gondolunk, azt látjuk, hogy a három nagy ünnep – karácsony, húsvét, pünkösd – közül ez az az esemény, amely a legtöbb embert mozgat meg, amelynek eseményei nem rejtve, láthatatlanul mennek végbe, mint a feltámadás csodája, nem is kevesen élik át, mint az első karácsony történetét. Az első pünkösdkor Péter prédikációjára 3000 ember tért meg! Ezzel szemben a mi ünneplésünkben szinte fordított a rangsor. Karácsony, húsvét, azok igen, azok meg tudják tölteni a templomokat, sok embert meg tudnak - legalábbis átmenetileg – érinteni, megihletik a művészeket, költőket, írókat, festőket. Pünkösddel azonban úgy vagyunk, hogy azt gondoljuk róla, ez már igazán csak a nagyon hívőknek, a beavatottaknak szól, ők tudják megérteni, befogadni, őket tudja megmozgatni, lelkesíteni. Nem hiszem, hogy a bibliai rangsorban lenne a hiba. Hiszen pünkösd üzenete, evangéliuma nem részüzenet, nem csak az evangélium függeléke, amely csak valamiféle ráadás lenne, amely nélkül a lényeg már úgyis teljes, befejezett és lezárt dolog lenne. Ellenkezőleg: a pünkösd mindig az egészre, a teljességre, a beteljesedésre irányul, mert itt derül ki, hogy a Szentháromság Isten Szentlelke az egész teremtett mindenséget a saját felségterületének tartja, az Ő uralma az emberi szív kamrácskáiban éppúgy jelen tud és akar lenni, mint a gyülekezet életében, a magányos belső szobában éppúgy, mint a piactéren, a templomban éppúgy, mint azon kívül. Teljes istenismeret és istentisztelet éppúgy nem létezik a Szentlélek munkája nélkül, mint ahogyan a Lélek éltető és fenntartó hatalma nélkül nem létezhetne a teremtett mindenség sem. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” – írja Pál apostol (Róm 8, 14). Azt jelenti ez, hogy Isten családtagjaivá fogad, gyermekeivé tesz minket, mert neki az Egyszülött Fiú nem „egykéje”, aki mellett más nem jöhet szóba, hanem azt akarja, hogy a Lélek-foganta Fiúnak legyenek testvérei.
Isten gyermekei vagyunk - méltóság és biztonságérzet rejtezik ebben a kifejezésben. Mert gyermeknek lenni a Biblia nyelvén azt jelenti: szabadnak lenni, örökösnek lenni. Megszabadított lelkiismerettel szemlélhetünk minden dolgot, kínzó, talán szégyenteljes múltat, sok veszedelemnek kitett jelent és bizonytalannak ítélt jövőt egyaránt. A gyermeki lét, az örökösi létforma azt az ígéretet hordozza, hogy kinyílik a jövendő, távlata van az életünknek. Lélek által értjük meg, hogy szükségünk van a Mennyei Atyára, aki nagyobb nálunknál, s akire úgy tekinthetünk fel, mint a gyermek az édesapjára, akire rábízhatjuk magunkat, aki azon az úton vezet, amelyen járnunk kell (Ézs 48,17), akibe belefogózhatunk, aki segít megküzdenünk az élet problémáival, aki gondviselő szeretetével körülvesz minket. Lélek által értjük meg, hogy szükségünk van a Fiúra, aki azért lett Ember Fiává, hogy mi is elnyerjük az istenfiúságot. Egyedül az Ő váltsága által igazulhatunk meg ingyen kegyelemből, és nem a mi cselekedeteinkért. Szükségünk van a Szentlélekre, mert a magunk erejéből nem tudunk új életben járni, szolgálni és szeretni. Viszont Vele beteljesedve teremjük a Lélek gyümölcseit. Sajnos, sok olyan keresztyén ember van, aki nem ismeri ezt a szükséget. Vannak, akik csak a gondviselő Atyában hisznek. Ismét mások már Jézus megváltásában is hisznek, de nem ismerik Szentlélek titkát. Pedig Isten a maga kimondhatatlan gazdagságában és teljességében fordult felénk, hogy egészen a miénk legyen, és mi őbenne mindent megnyerjünk, amire szükségünk van. A pünkösdi Lélek által értem meg, hogy boldog gyermekként a legcsodálatosabb Atya karjaiba vethetem magamat, mert Ő megbékéltetett önmagával Fia halála által (Róm 5, 10), és a fiúság Lelkét kiárasztja rám, aki által én is így kiálthatok: Abbá, Atyám! Mert „maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8, 16). Lehet-e ennél magasabb méltóságot és különb sorsot elérni? Sz-S.G.
2
Kőbányai Református Egyházi Élet
ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK „Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől” (ApCsel 1, 9) Lukács evangéliuma utolsó versei és az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv első szakasza tudósítanak minket Jézus Krisztus mennybemeneteléről, mely húsvét után 40, pünkösd előtt 10 nappal történt. A mennybemenetel ünnepe így csütörtökre esik. Ez az elnevezés: „áldozócsütörtök” annak emlékét őrzi, hogy egykor ezen a napon volt a gyermekek első áldozása, illetve konfirmációja. Van azonban egy olyan vélemény is, hogy azért áldozócsütörtök e nap neve, mert Krisztus Urunk mennybemenetele alkalmával ekkor vitte tökéletességre ama nagy áldozatot. Mindenesetre már a Krisztus utáni korai századokban is megtartották ezt az ünnepet. A legrégibb áldozócsütörtöki prédikáció Aranyszájú Szent Jánostól maradt ránk 386-ból. Sajnos az ünnep jelentősége erősen elhalványodott, mivel 1950 óta Magyarországon hétköznappá degradálták. Ennek hatását tapasztaljuk ma is: amilyen lelkesen ünnepelnek az emberek karácsonykor, az Úr Jézus születése ünnepén, olyan megdöbbentő az a közöny, nemtörődömség, ami a mennybemenetel ünnepe körül van, amikor küldetése befejezése után Jézus visszatér az Atyához a mennybe. Nagyon sok embernek fogalma sincs arról, hogyan lehet csütörtökön ünnepnap. Egy kis faluban történt a következő eset: áldozócsütörtök délutánján istentiszteletre hívogatnak a harangok. Egy éppen templomba igyekvő atyafit megállít útközben egy falubéli, s azt kérdezi tőle: „Nem tudja-e, ki halt meg, kinek szól a harang?” Amaz csak ennyit felelt: „Bizony, benned halt meg a hit!” Természetesen ahhoz, hogy helyesen tudjunk áldozócsütörtökön ünnepelni, ahhoz ott kell lennie szívünkben a mennyországban való élő hitnek. Mert aki nem hiszi, hogy van mennyország, az azt sem hiszi, hogy Jézus Krisztus feltámadása után 40 nappal a tanítványai szeme láttára felemeltetett az égbe, s a mi javunkra van ott, míg majd ismét „eljön ítélni eleveneket és holtakat”. Mi nagyon sokszor csak arra figyelünk, hogy valaki nincs közöttünk. Valaki, aki velünk volt, elment, nincs itt többé. Örök emberi tulajdonság, hogy valakinek a hiányát érzékeljük jobban. Az első áldozócsütörtökön tehetetlenül álló tanítványoknak két angyal jelent meg, s teszi helyére a látott eseményt: „Galileai férfiak! Miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe” (ApCsel 1,11). A két angyal magyarázza el a tanítványoknak és nekünk: nem végleges állapot az, hogy Jézus emberi természete szerint, látható formában nincs itt közöttünk. Nem végleges állapot az, hogy Ő elment, hiszen visszajön úgy, ahogyan elment. Az Ő visszajöveteléig terjedő időt nevezzük 2. adventnek. Hittanos gyermekek gyakran megkérdezik: miért ment fel Jézus a mennybe? Nem lett volna jobb, ha itt marad köztünk a földön? Nem lenne nekünk könnyebb hinni, ha láthatnánk Őt? Nem, mert ha Jézus a földön marad, akkor csak kevesen találkozhatnának Vele, még kevesebben beszélhetnének Vele, hiszen Őt is kötnék
a fizikai korlátok. Így pedig Szentlelke által mindenki minden percben kapcsolatban lehet Vele. Jézus maga mondja: „Jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok” (Jn 16, 7). Konfirmandus ifjainkkal megtanultuk az Úr mennybemenetelének hármas hasznát is. Először: van a mennyben Ügyvédünk, Szószólónk, „a meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, ő esedezik is értünk” (Róm 8,34); „ha pedig vétkezik valaki, van Pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért” (1Jn 2,1-2). Másodszor: megdicsőült teste biztosíték arra, hogy mi is a mennybe juthatunk. Ha igazán őszinték vagyunk, szégyenkezve kérdezzük: a földi por, én, a bűnös ember a mennybe jutok? Maga a Jézus Krisztus kérte az Atyát főpapi imájában: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál” (Jn 17, 24). Ebből ered a mi kettős állampolgárságunk: „nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket” (Fil 3, 20-21). E kettős állampolgárságunk a fecskék helyzetéhez hasonlítható, akik a nyár elmúltával déli országokba kívánnak költözni. Vágyakozunk elköltözni, mint ősszel a fecskék, amikor Isten szólít, „mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14). Persze lehet, hogy a verebek gúnyolódva csiripelnek, látván a fecskék útra készülődését: Ki hallott már olyat, hogy van, ahol télen is nyár van?! De a fecskék nem törődnek a csúfolódással. Ahogy az egyik énekünk mondja: „Bár a világ gúnyol, nevet, / A honvágy tölti lelkemet” (421. dicséret). A harmadik haszna Urunk mennybemenetelének az, hogy Szentlelkét küldte el nekünk maga helyett, aki által szüntelen kapcsolatban lehetünk Jézussal, és aki által nem a földiekkel törődünk, hanem az odafelvalókkal, ahol Krisztus van ülvén az Atya jobbján. Búcsúbeszédében így szólt erről Jézus: „Kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz” (Jn14, 16-17) – ez vált valóra pünkösd ünnepén, amikor kitöltötte az Úr az Ő Szentlelkét. E hármas haszon birtokában ünnepeljük minden évben az a mennybemenetel ünnepét, és várjuk Urunk visszajövetelét. Addig is mint jó sáfárok munkálkodjunk a ránk bízott javakkal, hogy amikor Urunk visszajön, tudjon eképp szólni: „jól van jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokra bízlak ezután”. A Krisztus mennybe felméne, hogy nékünk helyet szerzene, Atyjával megbékéltetne, Életre bévinne. Te látod mennyből éltünket És nagy keserűséginket; Vígasztald meg mi lelkünket, Hogy higyjünk tégedet. (358. dicséret) Sz-S.G.
Kőbányai Református Egyházi Élet
3
K O N F I R M Á C I Ó A konfirmáció a gyülekezeti élet örvendetes és életfontosságú alkalma. A gyermekek és az ifjúság hitbeli nevelésének célja a konfirmáció eseménye: az ifjú személyes döntése Krisztus és az Ő egyháza mellett. A felnőttek is konfirmálhatnak? Talán keresztelkedhetnek is? Hogyan? Hát a konfirmáció nem 14-16 éves korban történik? Igen, valóban ez a gyakorlat. Mély gyökerei vannak az ifjak konfirmációjának egyházunkban. Azonban nem minden családban tudatos a gyermekkeresztség jelentősége, valamint az sem, hogy a gyermekkeresztségben Isten már megszólított minket, és az Ő szavára mi már egyszer választ adhattunk volna. Sokan nem hallották meg a hívást, vagy ha meghallották, akkor nem figyeltek arra. Nagy szükségünk van arra, hogy ez tudatossá váljon, különösen ha arra gondolunk, hogy az istentelenségnek milyen nagy sodrásában élünk. Azon kívül a sokat emlegetett 40 év szívós ateista propagandája sem maradt Felnőtt konfirmandusaink (balról jobbra): Dr.Borsós Zsolt, Gátiné hatástalan. Hazánkban felnőtt két Lubiczki Tünde, Szászné Szük Márta, Árvai István, Sáros Nikoletta, nemzedék úgy, hogy Isten dolgaival Kása Mihály, Herpay Dóra és Vízkupi Béla. kapcsolatban sokan tudatlanok és hitetlenek maradtak. A Szentírásról azt tanították az iskolában, hogy az a népbutítás eszköze. Az istenhitről pedig azt, hogy csak öregeknek és műveletleneknek való mese, ópium a népnek. Ugyanakkor ezzel egy időben lehetetlen fel nem ismernünk azt a lelki éhséget és szomjúságot, amely a mai embert gyötri. Erről jövendölt Ámós próféta: „Jön majd olyan idő, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására” (Ám 8,11). Jézus a Hegyi Beszédben szól erről a sóvárgásról: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek”(Mt5,6). Gyülekezetünkben egyremásra bukkannak fel olyanok, akik korábban nem voltak kapcsolatban a Bibliával, a templommal, az egyházzal, és most mégis jönnek, mert éhezik és szomjúhozzák az igazságot. A konfirmáció a Krisztus mellett való személyes döntés eseménye, hitünk megerősítése a Szentlélek által. És éppen azért, mert a Lélek akaratától, munkájától függ, nem köthető életkorhoz. A hagyományos gyakorlatot el nem törölve, továbbra is rendkívül fontosnak Konfirmandusaink (balról jobbra): Hajdu Laura, Vígh Lídia, tartjuk a felnőtt korúak konfirmációját. Varga Judit, Máté Eszter, Hornyák Ágnes, Bernek Dávid, Áldott az Úr, aki napról napra szaporítja Ágoston Dorottya, Albert Orsolya, László Tamás, Lin Yida, anyaszentegyházát az üdvözülőkkel Winkler Ákos. Felső sorban kurátoraink (balról jobbra): Pálfi (ApCsel 2, 47)! Sz-S.G.
Gergely, Pankotai Ferenc és Petkes Csaba.
4
Kőbányai Református Egyházi Élet
AMI VOLT... “Ime, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem a Úr, megszabadított engem” (Ézs 12,2) 2012. március 25-én, a 9. Kőbányai Mesterdalnokok vetékedőjén sokan gyűltünk össze, hogy az Urat dícsérjük énekszóban.
“A nagy világ az életiskola: Verítékemből ott sok elfolya, Mert oly göröngyös, oly kemény az út, Az ember annyi sivatagra jut.” (Petőfi: Hazámban) Réti Árpád színművész Petőfi verseket szavalt a március 10-i irodalmi esten. 190 évvel ezelőtt, 1823. január 1-én született az egyik legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor.
Az az édesanya a legtöbbet tette, aki gyermekeit Jézushoz vezette. A legszentebb ösvényt nekik megmutatta, az az édesanya a legtöbbet adta.
Én sem kívánok mást, mint hogy megérhessem: gyermekeim lelkét tudni szent kezedben. Ősvényeden járva házadban szolgálni, velük együtt Téged örökre imádni! Kárász Izabella
Május 6-án a templomban az édesanyákat, nagymamákat köszöntöttük.
AMI LESZ... - Jószolgálati út Csurgóra és környékére június 3-án vasárnap. Részt veszünk a Csurgói Református Gyülekezet 11 órakor kezdődő istentiszteletén, azután megtekintjük az 1792-ben alapított Csurgói Református Gimnáziumot, ahol Csokonai Vitáz Mihály is tanított 1799-ben. - Egyházlátogatásra kerül sor június 6-án (szerdán). A caninica visitatio során két egyházmegyei küldött (Berkesi Gábor lelkipásztor és Dobos Ágoston világi képviselő) látogatja meg gyülekezetünket, illetve ellenőrzi, hogy mindenek ékesen és szép rendben folynak-e nálunk. A közös istentisztelet 18 órakor kezdődik, utána presbitergyűlést tartunk. - Tanévzáró istentisztelet lesz június 10-én (vasárnap) 10 órától, ahol hittanos gyermekeinkkel és családjaikkal együtt adunk hálát Örökkévaló Istenünknek, hogy megőrzött bennünket a 2011/12-es tanévben is és megáldotta tanulásunkat. - A nyári bibliai gyermektáborunkat idén is Balatonlellén tartjuk június 18. és 23. között. Szeretettel várjuk általános iskolás gyermekeink jelentkezését! - Presbiterek vasárnapja lesz június 24-én. - Ifjúsági tábor július 9. és 12. között Szabadság-forrásnál lesz. Jelentkezni lehet Kiss Gergely hitoktatónál. - Tanévnyitó istentiszteletünket szeptember 2-án tartjuk.
Kőbányai Református Egyházi Élet
5
TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK Ki lehet-e járni a templomot? Egy lelkipásztor családjában történt ez az eset, ahol több gyermeket is neveltek. A nagyobbak már iskolába jártak, a legkisebb – Péter, óvodás volt. Péter némi tisztelettel nézett fel nagyobb testvéreire, hiszen ők már az iskolában sok mindent megtanultak, amit ő még nem tudott. Történt egy alkalommal, hogy az édesapa letelepedett a szőnyegre Péterrel játszani. Kockából együtt építettek várat. Jól sikerült a közös munka. Különösen a vár egyik magas tornya tetszett Péternek, amelyet édesapja épített. De szép torony! – lelkendezett Péter. – És milyen magas! Ugye, te azért tudsz ilyen szép tornyot építeni, mert te is iskolába jársz, mint a testvéreim? -Nem, kisfiam, én már nem járok iskolába, válaszolta az édesapa. -És miért nem jársz iskolába? – kérdezősködött Péter. -Mert én már kijártam az iskolát.
-Te már kijártad az iskolát? – morfondírozott Péter, majd kis hallgatás után újabb kérdést tett fel: Édesapám, te már csak a templomba jársz? – Igen, kisfiam, én már csak a templomba járok – felelt az apa. Mire Péter: - És mondd, édesapám, mikor fogod te kijárni a templomot? Erre az édesapa ölébe vette Pétert és elmondta neki, hogy az iskolát ki lehet járni, de a templomot nem lehet kijárni soha. Akármilyen jól is ismeri valaki a Bibliát, akármilyen sok mindent hallott is már a mennyei Atyáról, Jézusról, a Szabadítóról, a vigasztaló Szentlélekről, - soha senki nem mondhatja magáról azt, hogy én már mindent tudok Istenről. Templomba pedig nem is csak azért járunk, hogy ott Istenről halljunk, hanem azért, hogy ott Vele találkozhassunk, Vele beszélgethessünk, Neki hálát adjunk, Tőle erőt kérjünk. Erre pedig mindig szükségünk van. Ezért én soha nem fogom kijárni a templomot és remélem, hogy te se – simogatta meg az édesapa kisfia fejét… (Molnár Miklós)
Néhány évvel ezelőtt a kisfiamat egy nagy tükör elé állítottam. Először nem ismerte meg magát benne, még túl kicsi és butácska volt hozzá. De láthatóan örült annak a kedves kisfiúnak, aki az üvegfal mögül rámosolygott. Egészen addig, amíg az arckifejezése meg nem változott, és a mozdulatok párhuzamosságára felfigyelve észre nem vette, hogy az ő maga. Így vagyunk mi is a Biblia alakjaival és eseményeivel. Először úgy látjuk őket, mint a régmúlt szereplőit, úgy hallgatjuk az érdekes történeteket, mint amelyekhez nekünk semmi közünk. De amikor megváltozik az arckife jezésünk, és a cselekedeteinket is vizsgálni kezdjük, rá kell döbbennünk: „Ez itt én magam vagyok, valóban én, és senki más”. Egyszerre csak első személyben tudjuk olvasni Isten üzenetét, nekünk szól. Ez valóban nagy esemény! Addig kell tehát nekünk „a Tükör” előtt ide-oda mozgolódnunk, amíg pl. az Úr Jézus körüli emberek egyikével nem azonosítottuk magunkat. Ameddig nem ismerjük fel önmagunkat azokban az emberekben, addig nem ismerjük fel az Urat sem. Sajátságos felfedezést tehetünk ezután. Mindezekből az alakokból hirtelen a saját arcképünk tekint ránk. Mindezekben az eseményekben saját életünk helyszínrajzát feljegyezve: én vagyok a kételkedő Tamás… én vagyok a bűnös asszony… én vagyok a tékozló fiú… és az atya, ami mennyei Atyánk, aki vár minket. Meg kell azonban állnunk „a Tükör”, vagyis Isten Igéje előtt, és teljes szívünkből kell mondanunk: „Ez én vagyok!” „Mert ha valaki csak hallgatója az Igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak 1, 23-25). (Helmut Thielicke)
6
Kőbányai Református Egyházi Élet
E M L É K E Z E T E S K Ő B Á N YA I R E F O R M Á T U S O K ALBERT PÁL (1923-1985)
Dr. BERETZKY ENDRE (1842 – 1921) Ő a „torboszlói” előnevet is használta. Ez nem nemesi előnév, hanem a kiterjedt Beretzky család torboszlói ágához való tartozás kifejezője. S mivel távolabbi elődei a kézdiszéki Bereck község lakói, székely módra igen fontos volt a családi, jogi kapcsolat fenntartása (adózással, katonasággal, gazdálkodással kapcsolatosak). Dr. Beretzky maga már a szilágysági Tasnádon született. Innen került Kőbányára. Bárhova vitte sorsa, székely és református keresztyén elkötelezettségét vitte magával. Ennek jele határozott közéletisége is. Fiatal orvosként biztosan lett elég dolga. Ezért rendkívül tiszteletre méltó, hogy nem nézte közönbösen hitsorsosai templomtalanságát. Tisztában volt azzal, hogy a Pestre költözött vidékiek gyökértelenségének milyen súlyos következményei lehetnek. Ő még nem ismerhette az „Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed” kezdetű éneket, ámde szem előtt tartotta, hogy „Egy lélekért se érjen vádja téged”. Akkori értelemben fiatalon lett a pesti – mai Kálvin téri – egyház presbitere. „Éreztem, hogy ha presbiteri kötelességemet híven akarom teljesíteni, egyházam érdekében nekem kell megkezdenem az úttörő munkát”. Mint orvos számolt össze 732 reformátust az akkor már néhány ezres Kőbányán. (Orvosi pontossággal: 188 férfi, 171 nő, 207 fiúgyermek, 166 leány.) „Hangsúlyoztam, hogy itt okvetlenül kell és pedig rövid idő alatt lelkészről és valamely imahelyiségről gondoskodni. (Nem kis erély!) Ez hatott Szász Károly püspökre, Kammermaier Károly fővárosi polgármesterre. Így egy éven belül, 1885 pünkösdjén megtarthatták az első istentiszteletet.1990 karácsonyán már állt a parókia, és az új templom is tárt kapukkal várta a 20. századot!... Ám jött a világháború utáni spanyoljárvány. Ő maga 1921. május 21-én halt meg. Négy nappal követte Aranka nevű 17 éves leányát. Fia, Dr. Beretzky Zoltán - sokáig a gyülekezet kántora – 47 évesen halt meg. Vele élő nővére is a járvány áldozata. Dr. Szabó Aladár búcsúztatta a doktort. P. V.
1985 szeptemberében evangelizációs estek voltak a templomban. A jobb oldali kis padsor szélén ült az akkor már 10 éve presbiteri szolgálatot végző Albert Pál. Kis magnókészüléket kezelt. Az igehirdetéseket vitte a templomlátogatásban akadályozott betegeknek, időseknek. Ez volt az utolsó szolgálata. Szerettei és a gyülekezet számára fájdalmas volt váratlan távozása. Az Úr azonban meghatározza mindennek az idejét. Távoztával nemcsak az igehallgató, de az éneklő gyülekezetet is nagy veszteség érte. Ha valakire, akkor őreá illett a régi szólás: Ép testben ép lélek. Ifjú korában ugyanis görögrómai stílusú birkózó volt. E sportnemben a legkeményebb mozdulatok is stílusosak, elegánsak. Lelkisége: Istent dicsőítő. A gyülekezeti éneklés szeretete egész életét végigkísérte. Presbiteri szolgálatát felesége folytatta. Létrehozta a Filadelfia Idősek Klubját. Egyik ihletője az évenkénti Kőbányai Református Mesterdalnokok Találkozójának. Titokban verseket ír. Egyikben elmondja, mit jelentett férjének és az ő számára az Urat dicsőítő ének: Kicsi lányként nagytestvérem tanította türelmesen Balla Péter szép énekét, Áldom érte az emlékét. Jó volt énekelni. Fasor, Alcsút zengett tőlünk, Ifjúságunk, tele szívünk, Vittük a hírt a nagy Pestnek: „Halld az ég harangi zengnek!” Jó volt énekelni. Tenor hangon éltem párja, Édesanyám szép szopránja, Életemet átjárja, Emlékeim táplálja. Jó volt énekelni. Kopik a hang, múl’ az élet, Énekelek, amíg élek, Amíg az Úr itt engedi Tiszta hangon zengem neki. Jó volt énekelni. Majd előtte, angyalokkal és a sok-sok megváltottal Zengjük majd az új éneket: A Báránynak dicséretet. Jó lesz énekelni. P. V.
Kõbányai Református Egyházi Élet
7
SÍK SÁNDOR: TE DEUM Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen.
Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni, és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen. Hogy értenem adatott másokat, és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen. Hogy a sírókkal sírni jól esett, és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen. Hogy megmutattál mindent, ami szép és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen. Hogy boldoggá tett minden, ami szép és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen. Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen. Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását, és futva futhatok az Érkező elé, s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért, hála legyen! Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! és ma is kiálthatom: úgy legyen! és holnap és holnapután és azután is akarom énekelni: úgy legyen! – hála legyen, Uram! hála legyen!
TÁJÉKOZTATÓ Tájékoztatjuk kedves Testvéreinket, hogy gyülekezetünkben az egyházfenntartói járulék (ajánlott) összege 2012. évben is 6.000.-Ft. A Presbitérium évek óta nem emelt ezen az általa meghatározott összegen. Az a felnőtt református egyháztag, aki ezt az egy naptári évre szóló hozzájárulást - akár személyesen a Lelkészi Hivatalban, akár postai úton „sárga csekken” - befizeti, annak neve felkerül a Választói Névjegyzékre, azaz szavazati joga van esetleges Egyházközségi Közgyűlésen. Ezenkívül az illető kifejezi azt a szándékát, hogy gyülekezetünkhöz tartozik, és részt vállal annak anyagi terheiből.
8
Kőbányai Református Egyházi Élet
„Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét” (Zsoltárok 26, 8)
ÁLLANDÓ ALKALMAINK -
minden minden minden minden minden
vasárnap fél 9, 10 és 18 órakor istentisztelet vasárnap 10 órakor gyermek-istentisztelet kedden 16 órakor Idősek Klubja kedden 18 órakor bibliaóra szerdán fél 3-tól istentisztelet az Újhegyi Idősek Otthona emeleti kápolnájában minden csütörtökön 18 órakor esti istentisztelet, utána imaközösség szombaton ifjúsági nap: 13 órától cserkész-foglalkozás 15 órától „kis” ifi, 16.30-tól „nagy” ifi minden hónap 1. szerdáján 18 órakor presbiterek bibliaórája minden hónap utolsó vasárnapján 10 órakor úrvacsoraosztás
ALKALMAINKRA SZERETETTEL HÍVUNK ÉS VÁRUNK MINDEN KEDVES TESTVÉRÜNKET!
A lelkészi hivatal címe: 1105 Budapest, Ihász u. 15. Telefon: 261-2205 Fogadási idő: hétköznapokon 9 – 13 óra között weblapunk: www.refkobanya.hu
KŐBÁNYAI REFORMÁTUS ÉLET - 2012. május A Budapest-Kőbányai Református Egyházközség tudósítója Megjelenik negyedévente Felelős szerkesztő: Szilágyi-Sándor Gabriella lelkipásztor Technikai munkatárs: Blénessy István Sándor Amennyiben lapunk nyomdai előállítását adományiakkal támogatják a testvérek, egyre több kőbányai református családhoz el tudjuk juttatni azt.
