REFORM. KOLLEGIUM ÉRTESÍTŐJE A SZÉKELYUDVARHELYI ISKOLAI ÉVRŐL. SZERKESZTETTE: IGAZGATÓ-TANÁR

A SZÉKELYUDVARHELYI

REFORM. KOLLEGIUM ÉRTESÍTŐJE AZ

1 9 0 8 — 1 9 0 9 -

1

«

ISKOLAI ÉVRŐL.

SZERKESZTETTE:

GÖNCZI

LiAJOS

IGAZGATÓ-TANÁR.

SZÉKELYUDVARHELYT NYOMATOTT BECSEK D. FIA KÖNYVNYOMDÁJÁBAN 1909.

I.

Gellert meséi és elbeszélései. Székfoglaló értekezés.

Méltóságos Elöljáróság! Mélyen tisztelt közönség! Szeretett kartársak! Kedves tanuló ifjúság! Egy német költőt mutatok be, akit hallgatóim, úgy hiszem, kevés kivétellel nevéről sem ismernek. Nem szerzett ugyan magának olyan világra szóló dicsőséget, mint Goethe és Schiller, nem is szerezhetett, mert sokkal szerényebb körben és szerényebb eszközökkel működött, mint azok, mindamellett az emberiségnek: irodalmával és életével nagyobb hasznára volt. Ennélfogva méltán megérdemli tiszteletünket és becsűlésünket. Életével és költészetével az emberiség boldogitására törekedett. Meséivel és elbeszéléseivel arra tanította az embereket, hogy miképpen boldogulnak a földi életben, hogyan nyerik ,el felebarátaik szeretetét és becsülését és hogy szerzik meg a földöntúli idvességet. Én részemről az ilyen költőt sokkal többre becsülöm a legragyogóbb fantáziájú költőnél, mert ha Horatius szerint a költők vagy gyönyörködtetni, vagy használni akarnak, akkor én az utóbbit elsőbbrendűnek tartom. A költő tehát ne csak gyönyörködtessen, hanem tanítson is, tanítson a szépre, jóra, de viszont arra ne tanítson, hogy nem érdemes erényesnek lenni, s ne mutassa ki ujjongva a gonosznak, a bűnnek az erényen aratott diadalát. Az én véleményem szerint az ilyen irányú költészetnek nincs létjogosúltsága. Költőnket Gellert Keresztélyt életírói a jóság és szelídség megtestesülésének mondják. De ha senki sem irta volna is meg életét, meséiből és egyéb műveiből annak ismernők, mert Bouffonnak ez

az állítása: le styl c'est l'homme mérne Gellert stílusára teljes mértékben alkalmazható. Meséiből kisugárzik egyénisége minden kedvességével, szellemességével. Ha egy olyan képben tudnám bemutatni, mint a milyent magamnak alkottam róla, azt mondanám, elértem célomat. Fogjunk hozzá. Gellert Szászországban, Heinichenben született 1715-ben. Atyja pap volt. Költőnk szegényes körülmények között nőtt fel. Papi pályát végzett. Csakhamar Lipcsében egyetemi tanár lett. Itt az igénytelen külsejű és siró hangú tanár csakhamar a hallgatóknak olyan seregét gyűjtötte maga köré, hogy még az egyetem legnagyobb termei sem tudták befogadni. Minden rendű, rangú, korú és nemű emberek felkeresték, hogy nagyrabecsülésüket kifejezzék s hogy tőle ügyes-bajos dolgaikban tanácsot kérjenek. Ha valakinek nevelő vagy nevelőnő kellett, hozzáfordúltak, hogy ajánljon. Ha valaki nősülni vagy férjhezmenni akart, akkor is az ő tanácsát kérték. A német fejedelmek egymással vetekedve tüntették ki. Egyszer egy paraszt beállít az udvarára, egy szekérfával mondván, hogy azt azért hozta, hogy oly szép meséket írt. Kell-e az igazi népszerűségnek és általános szeretetnek szebb megnyilatkozása, mint ennek a parasztnak naiv hálája. Nagy Frigyes a francia műveltségű porosz király, ki a németeket minden tekintetben kevésre becsülte, magához hivatta. Gellert ennek merészen szemébe mondta, hogy német irodalom azért nincs, mert még nem akadt egy Augusztus, ki pártját fogta volna, arra célzott ezzel, hogy erre Frigyes volna a leghivatottabb. Okos beszédével és egy felolvasott elbeszélésével annyira megnyerte a király tetszését, hogy őt tartotta Németország legokosabb emberének. Mikor Gellert súlyosan megbetegedett, a szász választófejedelem saját orvosát rendelte tnellé s naponként tudakozódott hogyléte felől. Vájjon ki dicsekedhetett még ily közszeretettel a legalsó néprétegtől a legfelső körökig. Meghalt 1769-ben. Lássuk most már, mivel szerezte meg ezt a nagy népszerűséget, vagyis foglalkozzunk műveivel. Többféle műfajjal próbálkozott. Irt vígjátékokat, pásztorjátékokat, egy regényt, erkölcstani fejtegetéseket. Mindezek megállják helyöket, de mégis hírnevét meséi és elbeszélései alapították meg és tették halhatatlanná. Jelen dolgozatomban csak ez utóbbi műveivel akarok foglalkozni.

Meséi, azt mondhatni, általában vallásos, erkölcsi irányúak. Istenfélelemre, jámborságra, sorsunkon való megnyugvásra, felebarátaink tiszteletére, szeretetére tanítanak. A legmelegebben ajánlja a középszerű sorssal való megelégedést. Találjunk abban boldogságunkat. Ne vágyakozzunk elérhetetlen dolgok után ; ki tudja, ha elérjük is vágyainkat, boldogabbak leszünk-e, mint jelen állapotunkban, vagy még boldogtalanabbak. Rámutat Damokles példájára, ki irigyelte urának, a zsarnok Dionysiosnak a hatalmát, s midőn a zsarnok egy kis időre átadta neki a hatalmat és ő a trónra űlt, ijedten vette észre, hogy feje fölött hajszálon egy súlyos kard függ. Vagy úgy járunk, ha sorsunkkal elégedetlenkedünk, mint az egyszeri cséplőmunkás, ki a napimunkában elfáradva átgondolta keserves helyzetét s arra a gondolatra jött, hogy bárcsak biró lehetne. Hogy-hogy nem, vágya teljesül; de biz akkor látja, hogy annak is gonddal teljes az élete. Végre azt kivánta, bárcsak ismét cséplő lehetne. Meg ne tévesszen bennünket a külső csillogás, mert nem tudni, mi rejlik alatta. A csikó is, mely megirigyelte a hátas lovat szép szerszámja miatt, keservesen csalódva látta be vágyának balgaságát, mikor hátára tették a nyomasztó cifraságot. Ha tehát az arany középszerűség boldogít, önként következik, hogj' a hírnévnek, dicsőségnek sem nagy értéke van. Ki is mutatja Gellert, hogy hiúság, álom a hírnév s nevetségessé teszi a nagyravágyást. A hiú ember, aki meg van győződve, hogy tetteit mindenütt emlegetik és őt mindenki ismeri, megszégyenülve tapasztalja, hogy senki sem tud róla, senkisem ismeri. S ha valakinek sikerül is tehetségével és szorgalmával hírnévre szert tenni, attól kell tartania, hogy az irigyei elemésztik. Ezekből az következik, hogy hiú és mulandó minden dicsőség e világon. Nem is érdemli meg tehát, hogy utána törekedjünk. Rámutat azért a költő az igazi útra, melyen haladva az igazi boldogsághoz juthatunk. Ez az erény útja, mely bár fáradságos, és melyen sokan elcsüggednek vagy letérnek róla az útszéli rózsákat szedegetni, de mely bőségesen kárpótol a fáradságért. Tehát a becsületességet, jámborságot és a felebaráti szeretetet ajánlja figyelmünkbe. Élesen megkülönbözteti Gellert egymástól az igazi, szivből fakadó kegyességet és a képmutatást; az utóbbit keményen meg-

támadja. így pl. a »Betschwester« c. meséjében egy asszony örökösen imádkozik, templomba jár, imádsággal kél, imádsággal fekszik, nincs oly jótétemény, melyben részt nem venne, nincs koporsó, melyre koszorút nem tenne, de bármennyit áldoz is a szegényekre, annyit mégsem, a mennyit uzsorakamat gyanánt tőlök kizsarol; s jótékonyságával — úgy hiszi — az Istent megcsalhatja. Ilyenforma a »Der wunderbare Traum« c. elbeszélés is. A költő álmában a templomban meg akarja találni a legjámborabb lelket, de hiába keresi a papok közt, kik a legnagyobb jámborság hirében állanak, hiába a tudósok és bölcsek között, mig végre a templomajtóban egy rosszúl öltözött alacsony származású leányban találja meg. Mint e mesékből láthatjuk, a fősúlyt Gellert a lélekre fekteti, míg a testet, a lélek edényét mellékesnek tartja. Természetes ennélfogva, hogy az értelem és sziv szembeállításában az észnek aránylag alacsony helyet jelöl ki. Jó szív nélkül nem ér semmit a legragyogóbb tudós sem. Egy ifjú pályázik egy állásra. Elmegy egy befolyásos emberhez, a ki beszéd közben kiismeri kiváló képességeit és pártfogását megígéri. Mikor az ifjú távozik, pártfogójának — a biztosabb siker reményében — valami pénzdarabot akar a markába nyomni. Az úr erre megharagszik s azt mondja, hogy most már nem ajánlja, mert rossz szíve van; a ki mást megveszteget, magát is meg hagyja vesztegetni. Egy másik elbeszélésében élesen megtámadja a világ igazságtalanságát, hogy egy csepp észt, ügyességet többre becsül a legjobb szívnél. Volt egy háznál két kutya. Egyik komoly, csendes hű házőrző volt, a másik pajkos volt, sok ügyességet megtanult, mulattatta a ház népét és az ismerősöket. A ház őrzője kimúlik. Szót sem tesznek róla. A másik kutya is nemsokára követi s megsiratja mind a ház népe mind a szomszédság. íme ez a becsületesség jutalma. Erős szatírával fordúl Gellert az uzsorások, a zsugoriak ellen ; ez kedvenc témája. Bemutatja a gazdag zsugorít, aki egyszer nagyon megbetegszik. Orvosért nem küld, mert sajnálja tőle a honoráriumot; mikor már a végét járja, mégis rászánja magát, hogy a papot elhivassa. Kéri, hogy imádkozzék életéért, nem lesz hálátlan, ha felgyógyúl. Felgyógyúl s csakugyan nem hálátlan. Megmutatja a papnak kincseit; mikor a rézpénzes ládához érnek, azt mondja neki, hogy válasszon egy darabot gyermekei-

nek s imádkozzék az ő háza népe boldogságáért, lelki üdvösségéért. Ezekben az elbeszéléseiben, mint láttuk, a helytelent, a bűnt állítja pellengérre, hogy belőle okuljunk, úgy ne tegyünk, mint e mesék hősei tettek, s nevetségesekké teszi őket. Ezekkel szemben vannak olyan elbeszélései, melyeknek hősei nem a magok kárán tanulnak, hanem eleve meg tudják a jót a rossztól különböztetni. Ezeket a költő példaként állítja elénk. így pl. követésre méltó az a szegény ember, ki, bár családja otthon éhen hal, mégsem vehető rá semmi áron arra, hogy a zsugori mellett, ki a munkabérét kérő munkást legazemberezi, hamis tanúbizonyságot tegyen. Egy másik elbeszélésben egy ifjúnak két leány közül kell választani. Egyik nagyon szép és okos, gyönyörűen fest, játszik hangszeren ; nővére korántsem olyan szép és szellemes. De a kérő megismeri, hogy a szebbiknek nincs jó szíve, azért habozás nélkül megkéri a másikat. Selindében bemutatja a szerénység megtestesülését, a ki egy művésszel lefesteti magát, de nem fogadja el a képet, mert hite szerint szebbnek van festve, mint amilyen. A festő bepanaszolja s a bíróság a képet élethűnek találja. Az igazi becsületesség még a gonoszt is megindítja. A rabló az elrablott jószágot visszaadja a szegény, de becsületes embernek s az uzsorás kit adósának fia arra kér, hogy szabadítsa ki atyját az adósok börtönéből, meghatva a fiú ragaszkodásától, nemcsak szabadon ereszti adósát, hanem leányát a fiúhoz nőül is adja. Ez elbeszéléssel átcsaptunk az erkölcsi irányú mesék teréről az életbölcseségre tanító mesék terére. A költő ugyanis nemcsak vallásosságra tanit bennünket, hanem életbölcseségre is, hogy földi életünk is kellemes legyen. Több mesében arra int bennünket, hogy senkit sem kell hivatala szerint értékelni, hanem a szerint, hogy ki hogyan tölti be hivatalát. A társadalomban minden munkás emberre szükség van, egymás képességeit kiegészítjük, egyik ezt, másik amazt műveli. Nem kell tehát azokat lenézni, akik szűkebb körben, csendesebben munkálkodnak, mert azok ép oly hasznos tagjai a társadalomnak, mint a magas polcon ülők s akik világgá kürtölik munkájokat. A szerencsétlent ne gúnyoljuk ki, mert mindenkit érhet baleset. Ha alacsony emberek marnak bennünket, legjobb ártatlanságunk tudatában észre sem venni, így

legkönnyebben elhallgattatjuk őket. A tudatlanok dicsérelére ne adjunk semmit, mert az rosszabb, mint a legszigorúbb kritika. Törekedjünk igazi tudásra, műveltségre, mert enélkűl még a gazdagságot sem tudjuk helyesen és igazán élvezni. Írónknak egy fő jellemvonása az irónia. Finom érzéke van az emberi élet fonákságainak, nevetségességének megfigyelésére; így pl. hogy az ember mennyire rabja a szokásnak. Az általánosan tapasztalt dolgot tartja helyesnek, még ha nem helyes is. A sánták országában az éplábút kinevetik. Mindenféle képtelenséget elhisznek. Egy csepűrágó azt hirdette, hogy egy szűknyakú palackba belebúvik; volt ám közönsége, bármily hihetetlennek tartották is a dolgot, még pedig nemcsak a népből, hanem még a hintók is egymást érték. Pellengérre állítja az embernek perlekedő hajlamát. Úgy látszik, hogy nemcsak a magyarnak, hanem általában az embernek a gyengesége az, hogy a jussát nem hagyja s hogy nem bánja, ha vagyonát rááldozza is a perre, de megmutatja, hogy a jognak jognak kell lenni és maradni. Bemutatja az újság ingerét. Egy valaki egy szamarat zöldre festett; az egész falu csodájára járt, de pár nap múlva napirendre tértek fölötte. Nincs olyan bolod, aki követőket nem találna. Ha valaki az utcán egy karikát kezd hajtani, ma még kinevetik, de holnap már sokan fogják példáját követni. Célzás a divatra, mely sokszor bármily ízléstelen, mégis felkap. Nevetségessé teszi az embereknek a jelentéktelen dolgokon sletre-halálra való küzdelmét. Két bakter halálos ellensége volt egymásnak, mert az egyik azt kiabálja az éj sötétjébe: »Bewahrt das Feuer«, a másik ellenben: »Verwahrt das Feuer«. Különös kedvteléssel foglalkozik költőnk a házas élettel s többnyire annak árnyas oldalát mutatja be. Nincs boldog házasélet a világon, de bocsánat, egy elbeszélésében elragadtatással beszél egy házaspárnak a boldogságáról. Ezek mind halálig szerették forrón szerették egymást, az igaz ugyan, hogy egybekelésük után, 8-ad napra meghaltak. S vájjon melyik fél a hibás, hogy nem lehetnek boldogok ? A költő szerint az asszony. Annyi roszszat ráken a szegény asszonyokra! De épen az a nagyszerű, hogy oly kedves humorral adja elő ezeket, hogy egy nő sem haragudnék meg érte, csak mosolyogna nemének gyengeségén. Ily elbe-

szélései többnyire abból indulnak ki, hogy szegény asszonyokra a világ mennyi rosszat ráfog. Védelmébe veszi őket s hogy bebizonyítsa, mennyire igaztalan a vád, elmond egy elbeszélést, mely mindvégig simogatja, cirógatja őket, de a végén mégis kisül, hogy a rágalom mégsem rágalom, hanem igazság. Az egyik elbeszélésben bemutat egy nőt, kinek férje halálosan megbetegszik. Szegény asszony nem tud hova lenni kétségbeesésében. Siránkozva hivja a halált, hogy, ha már egyiköknek meg kell halnia, hát őt vigye el. A halál nem hivatja magát másodszor, megjelenik s a bánatos asszony odahívja: »Jer, édes halál, jer, itt fekszik ebben az ágyban.« Egy másik elbeszélésében az asszonyoknak egy másik gyengeségét mutatja be, azt, hogy szeretnek az urukkal feleselni, nem akarják hibájukat beismerni. Itt is az asszony a halat nem főzte jól meg. Az ura szót tett róla. Az asszony nem engedett; addig veszekedtek, míg végre az okosabbik, t. i. a férj engedett és elment. Erre az asszony mérgét egy pohár vízzel leöblítette. De képzeljék csak, milyen beteg lett. Úgy látszik, megártott neki, hogy úgy felindulva vizet ivott. Elég az hozzá, hogy nagy beteg lett. Élettelenül terült el. Sehogysem tudták életre kelteni, kitörték az ujját, dörzsölték, erős szereket szagoltattak vele, mindhiába. A férj kétségbeesve zokogta : »Istenem, te tudod, hogy ártatlan vagyok szegény feleségem halálában, mert csakugyan fövetlen volt a hal.« »Mit, fövetlen volt, pattant az asszony talpára, igenis egészen jól meg volt főzve.« Ezenkívül még sok gyengéjét világítja meg a nőknek a humor kedves világánál; pl. hogy mennyire titoktartók, s mily jól esik a leiküknek, ha másokat kisebbíthetnek s hogy betegek lesznek, ha egy más asszonyon szép ruhát látnak s addig meg nem gyógyúlnak, míg hasonlót nem kapnak; s hogy ha valamit hallanak, mennyire nagyítva adják tovább félig sajnálkozó, félig kárörvendő hangon. Egy asszonynak fia született, kinek füle a rendesnél kissé hosszabb volt. A kedves szomszédasszony ezt látva elmondja a másik szomszédasszonynak, hogy ennek és ennek az asszonynak egy nyúlfülű, szőrös arcú és lólábú fia született. Ez már saskarmokkal megtoldva adja tovább. Ilyenek tehát az asszonyok Gellert szerint: feleselők, pletykák, pompaszeretők, indulatosak s annyira gonoszak, hogy azt a fiatal embert, akin a világ semminemű fegyelme nem fog, csak

meg kell házasitani, s olyan szelíd lesz, mint a bárány. Nagyon természetes, hogy Gellert ilyen felfogás mellett annak a fiatal embernek, aki tőle azt kérdi, hogy milyen nőt vegyen el, ha nyugodtan, megelégedetten akar élni, nem felelhet egyebet, mint hogy semmilyet. Pedig, a lányok, nem tudom, mit szólnának és tennének, ha a férfiak így gondolkoznának, mert nemcsak Gellert idejében, hanem manapság is alig várják, hogy férjhezmenjenek. Ha megkérik őket s apjok arra hivatkozva, hogy még csak 14 évesek, nem igéri oda, ha a szomszéd szobából meghallották, protestálnak, hogy ők bizony 14 évesek, hanem 14 évesek és 6 hetesek. A mint látjuk, szegény nők eléggé be vannak feketítve. Csakhogy ugyanegy dolgot sokféleképpen lehet mondani, tehát nemcsak azt kell nézni, hogy mit mond, hanem azt is, hogy hogy mondja. Már pedig Gellert ezeket a legszelídebb iróniával mondja, melíyel senkit meg nem sért; s a mellett, hogy az asszonyok telve vannak hibákkal, gyengeségekkel, mindig szépek, szeretetreméltók s hogy kibékítse őket, ha esetleg megharagította volna, s hogy a férfiak el ne bízzák magukat s a nőket ne bánthassák, kimutatja, hogy a férfiak sem jobbak a Deákné vásznánál. Azok között is vannak fecsegők, hiúk s olyanok, kik haldokló feleségük ágya mellett jövendőbelijökkel csókolódznak, akik végtelen fájdalmukban nem engedik a megboldogult hitvesre ráadni menyaszszonyi ruháját, hogy majd annak idején ne kelljen másikat csináltatni. A gyengéd asszony mellett, aki a halált férje ágyához utasította, ott találjuk a gyengéd férjet is. Egyszer egy embernek meghalt a felesége. Amint a koporsót viszik — ottani szokás szerint födetlenűl — egy gally megkarcolja a halottnak arcát, mire a halott feltámad és még 8 évig él szerencsésen járt férjével. Ekkor azonban csakugyan meghalt. Mikor temették és ahoz a helyhez értek, ahol egykor feltámadt, akkor a gyengéd férj omló könnyek közt suttogta: »Ez volt az a hely, ez volt; kerüljétek ki azt a gallyat, hogy szegényt meg ne karcolja.« Íme a gyengédség megtestesülése. Ez utóbbi mesék természetesen már nem akarnak bennünket tanítani, egyszerűen csak elénk állítják nevetségességükben az ember örök gyarlóságait, melyeket soha le nem vetkőzhet,

Vannak ezenkívül csupán mulattató, vagy meghatni akaró elbeszélései is. Ilyen megható pl. az, melyben egy új házaspárról van szó. A férj felveszi az asztalon feledett revolvert, melyből az előtte való nap estéjén kiszedte a töltéseket, tréfából feleségére céloz s az holtan terül el. A szolga ugyanis időközben megtöltötte a fegyvert, mert útra akarta vinni. Erre az ember a szolgát lelövi s aztán magát. Vannak elbeszélései, melyekben egy-egy tapasztalati igazságot fejez ki; ilyen pl. az a tapasztalata, hogy a bolond sokszor jobban boldogúl az okosnál; hogy az igazi szerelem erősebb a gazdagságnál és szerencsénél; aki igazán szeret valakit, semmi kincsért el nem hagyja. A nevelést is szóba hozza a költő és helyteleníti az elkényeztető majomszeretetet, mely csak ártalmára van a gyermeknek és sokszor vesztét okozza. Pellengérre állítja a kultúrának egyik kinövését, t. i. hogy az anyák nem magok szoptatják gyermekeiket. Végűi egy pár elbeszélésében a költészetről szól. Csak ihletből származhatik igazi költészet, nem szegődhetik tehát a költészet pénzért a gazdagok, hatalmasok szolgálatába, hanem csak az igaz érdemet, az erényt magasztalja, hogy követendő példáúl szolgáljon. Gellert demokratikus elvű. Nem száll ugyan egyenesen szembe a nemességgel, csak itt-ott csíp rajtok egyet egy-egy ironikus megjegyzéssel, hanem a parasztot sokszor felmagasztalja a nemesek rovására. Nagyon sikerült elbeszélése az »Informator« cimű. Itt egy gazdag parasztról van szó, ki fiai mellé nevelőt fogad s bőkezűbben jutalmazza két fiának neveléséért, mint sok úr egy egész tucat gyermekéért. Mellesleg megjegyzi, hogy a két fiú sokkal illemtudóbb és szerényebb, mint a legtöbb úrfi. Egy másik meséjében annak ad kifejezést, hogy sok úrfi semmire sem vinné, ha a protekció fel nem tolná. Egyrészt épen demokratikus irányánál fogva lett Gellert oly népszerű, másrészt pedig azért, hogy a közéletből vette alakjait; a nép embere maga magát látta meséiben. Gellert érdeme azonban nemcsak a mesék és elbeszélések tartalmában van, hanem a tartalomnak megfelelő kidolgozásban is. Stílusa eleven drámai stilus, mely minden szónoki figurával s a szemléletességnek minden eszközével bővelkedik.

Mester a lelkiállapotok, így pl. az öröm, bánat, boldogság, szerencsétlenség, a bámulat rajzában. Lássuk pl. a medvék örömét, midőn a táncoló medve hazakerült: (Der Tanzbär) Die Bären grűssten ihn mit brüderlichen Küssen Und brummten freudig durch den Wald, Und wo ein Bär den andern sah, So hiess es: Petz ist wieder da I

vagy a csikó örömét az első napon, mikor ráadták a fényes szerszámot: (Das Füllen) Es kam mit prächtigen Geberden Zurück in den verlassnen Stand Und machte wiehernd allen Pferden Sein neu erhaltnes Glück bekannt Ach! sprach es zu dem nächsten Gaule Mich lobten alle, die mich sahn; Ein rothef Zaum lief aus dem Maule Die schwarzen Mähnen stolz hinan.

Vagy lássuk a bánat kifejezését: (Damokles) Er sieht nicht an seines Zimmers Pracht, Nicht auf den Wein, der aus dem Goldelacht; Er langt nicht mehr nach den schmackhaften Speisen Er hört nicht mehr der Sänger sanfte Weisen.

Gellert stílusa fejlődésében 2 fokot lehet megkülönböztetni. Első fok az, melyben a »Belustigungen des Verstandes und des Witzes« cimű folyóiratban megjelent meséi írva vannak. Ha az ott közölt meséit a gyüjteménybeliekkel összehasonlítjuk óriási különbségeket találunk stílusukra nézve. Sok hosszadalmas leírást elmellőz a gyűjteményben s a helyett, hogy a tárgyakat leirná, röviden csak azok hatását írja le, mert jól tudja, hogy hosszú leírásból kevésbbé tud az ember a tárgyról képet alkotni, mint egy-két jellemző vonásból. Lássuk pl. »Der Schäfer und die Sirene« c. mese kétféle kidolgozását egymás mellett. A folyóiratban: Ein Schäfer aus der goldnen Zeit Ein Thyrsis im Arkaderlande Trieb öfters nach des Meeres Strande In ruhigpr Gelassenheit,

Sein treuer Hund W
Ezzel szemben a gyűjteményben a pásztor nyugodt, boldog élete csak így röviden van leírva: Ein Schäfer aus der goldnen Zeit In seinem stillen Hirtenstande Ganz Ruhe, ganz Zufriedenheit, Trieb öfters an des Meeres Strande, Und was er sang, war Fröhlichkeit. Ihn rührten stb.

Nem a pásztor boldogsága a fő, hanem az, hogy miképpen szeret bele a szirénbe. Egy másik példáúl szolgálhat »Die Liebe und das Glück« című elbeszélésben a szerencsétlenségnek hosszadalmas, unalmasan részletező leírása: Kein Bergwerk half ihm mehr, kein Schiff kam mehr ans Land, Sein allerreichster Schatz ward frecher Räuber Beute, Und wem er gestern half, des List betrog ihn heute So nahm sein Reichtum ab. Dort brach ein Feuer aus Und frass sein Landgut auf. Nun blieb ihm noch sein Haus. Hier war die Glut zu schwach, den Marmor zu verheeren. Doch, was die Glut nicht kann, kann der Prozess verzehren, Vier Freunden hatt' er einst viel Summen Geld geliehn, Er fordert dieses Geld und sie belangen ihn, Und wissen seine Hand verschlagen nachzumalen, Nicht sie bezahlen ihn, nein er muss selbst bezahlen Dies kann Betrug und List, Verwegenheit und Schwur. Und wenn's nicht glaublich scheint, der streit' und rechte nur. So arm floh Bias kaum, ein Weiser von den sieben, Als Cleon, den der Streit von Haus und Hof getrieben I Was fängt nun Cleon an ? verzweifelt seine Brust ? O nein, er bleibt getrost. Sein Weib ist seine Lust stb.

A gyűjteményben csak ennyi Vafi: Kein Bergwerk half ihm mehr, kein Schiff kam mehr ans Land; Sein Reichtum ward der List lind der Gewalt zur Beute, Und nichts blieb ihm von dem, was sonst sein Herz erfreute, Nichts als sein treues Weib stb.

Máskor egyáltalában nem ír le, hanem csak képzeletünkre bízza, mint a Calliste címűben is: O Leser stelle dir mit zärtlichem Geműte Einmal die grösste Schönheit vor, Auf deren Stirn der Frühling lächelnd blühte, stb.

A gyűjteményben már sokkal szabatosabb is a stílusa; egyes kifejezéseket, mint fölöslegeseket kihagy s rövidebb, de találóbb kifejezéssel vagy szóval pótolja; pl. »Die Affen und die Bären« c. mesében azt mondja a Belustigungen-ben : Drauf nimmt sie eines von den kleinen — . . So lang«, bis das Kind erstickt.

A gyűjteményben így van : Nimmt eins von ihren lieben kleinen Bis ihr geliebtes Kind erstickt.

Mennyivel inkább kitűnik a másodikból, hogy mily helytelen és káros a majomszeretet, hogy a kit végtelenül szeret, azt szeretetből megfojtja. A Belustigungenben a dagálynak ilyen példáit látjuk: (Der Schäfer und die Sirene) Per arme Thyrsis seufzt und weint Undt klagt, mit manchem bangen Schalle, Sein Leid dem nahen Wiederhalle.

A gyűjteményben ellenben csak röviden igy: Der Schäfer schleicht betrübt nach seiner Hütte, Nun lacht ihm weiter keine Flur.

Vagy lássuk »Die Lerche« címűben a pacsirta énekét:

feeiüstigüngen: Bei manches Morgens hellem Schimmer Sang Dämons Lerche, froh bemüht, Mit Schmettern durch das ganze Zimmef Dem lieben Wirt ein Morgenlied Und ruhte nicht, bis dass ihr Klang Das ganze Haus erfüllt durchdrang.

A gytijteméhyben csak ennyi: bie Lerche, die zu Damonä Freuden ihr Lied oft sang.

Gyakrati találkozunk a folyóiratban olyan pleonasztiktls szavakkal, melyeket a költő a vers kedvéért biggyesztett oda, míg a gyűjteményben már ura a rímnek s az ilyen pleonasmusokat elkerüli ; pl.: brach ein Bein entzwei stach schmerzhaft stand am Morgen auf ganz durstig

= = = =

brach ein Bein stach stand auf durstig.

Tehát a gyűjtemény stílusa sokkal felette áll a folyóiratbeli mesék stílusának. Ez a fejlődés aránylag igen rövid idő alatt ment végbe s nem szabad csupán, a költő érettebb voltának tulajdonítani, hanem egyrészt külső hatásokban kell okát keresni. Majd lejebb az okokra rámutatunk. Lássuk most már Gellert stílusának főbb sajátságait. Stilusa eleven, drámai stilus. Tele van magán és párbeszédekkel; előbbiek igen fontosak a lelkiállapotok rajzára nézve. E magán- és párbeszédek a beszélőre nagyon jellemzők, egészen a beszélő gondolkozásmódjához vannak alkalmazva. Kiki úgy beszél, mint a rendjebeli, nemebeli. Az egyszerű cséplőmunkás pl. így tűnődik magában: Du bist ein schlechter Kerl, dus hast kein eignes Dach Und musst dich Tag für Tag mit deinem Flegel plagen I Du tatst ja gerú mit deinem Schatze schon; Allein, du Narr musst in der Scheune stehn Und kannst nach langen vierzehn Tagen Kaum einmal in die Schenke gehn Und einen Krug mit Bier und deine Mieke sehn stb,

ie Remek példája az életből ellesett asszonyi pletykának á »Missgeburt« c. mese következő része: Frau 0 rgon! rief die Frau Gevatterin, Ach wüssten Sie, wo ich gewesen bin I Ich will es Ihnen wohl entdecken; Allein Sie müssen nicht erschrecken. Ich komme gleich von einer Wöchnerin. Lucinde, dass ich's kurz erzähle, Lucinde, die so stolze Seele, Die uns durch ihren Staat so oft beschämt gemacht, Erschrecken Sie nur nicht, hat in vergangner Nacht Ein Kind (verzeih' mir's Gott) mit laugen Hasenohren, Ein recht abscheulich Kind geboren*

Itt a beszéd a mindennapi élet gondos megfigyelése révén különös szemléletességet és elevenséget nyer. Igen ügyesen szőtt Gellert a beszédbe stereotyp fordulatokat, a milyenekkel az életben gyakran találkozunk. Lássuk még az alábbiakban is, hogy mily biztossággal használja Gellert főképpen az egyszerű asszonyok társalgási nyelvét. U. o.: Fiau Schwester noch ein Wort, Ein Wortl es soll mich sehr verlangen, Ob Sie — Lucinde — Wie? Sie hätten nichts gehört Nichts, Gott vergieb mir meine Sünde, Nichts von der Missgeburt der kostbaren Lucinde, Mit welcher sie die Welt beschwert stb.

Nem kevésbbé sikerül a hazug flu beszéde, ki sem hazugságát beösmerni, sem a lábát eltörni nem akarja: Ach, sprach er, lauft doch nicht so sehr I Doch wieder auf den Hund zu kommen, Wie gross sagt ich, dass er gewesen wär' ? Wie euer grosses Pferd ? Dazu will viel gehören. Der Hund jetzt fällt mir's ein, war erst ein halbes Jahr; stb.

Az előadás drámaiságát előmozdítják a rövid mondatok egymásra halmozása, a kötőszókihagyás, melyet a költő igen nagy mértékben használ a cselekvény gyors előadására; pl. (Chloris): Er seufzt, er fleht, er schwört, er küsst

vágy (Semnon und das Orakel) i Sie merkt des Königs spröden Sinn, Sie zieht ihn in Verdacht mit einer Buhlerin, Sie gibt ihm heimlich Gift stb.

(Die Widersprecherin): Man Man Man Man

bricht der Frau die Daumen aus, streicht sie kräftig an ; . .. nimmt versengtes Haar... reibt ihr Schlaf und Puls....

E példákból látjuk, hogy 5—6 igének vagy rövid mondatnak minden kötőszó nélkül egymásra való halmozása milyen drámái gyorsaságot s az egyes szavak jelentésének fokozódása (különösen az első példában) valamint az alanynak megismétlése milyen erőt ad az előadásnak. Gyakori Gellertnél az alanynak a kötőszó helyett való megismétlése, már mint a fennebbi példákból is láttuk, de néha egy egész szólamot is megismétel, mint az »Informator« cimüben is: Ich will ihm mehr, ich will ihm hundert Thaler gében.

A kötőszó halmozást már kevésbbé használja, bár elég gyakori, hogy valamely fogalmat kettős vagy hármas kifejezéssel tesz ki s ezek »und-dal vannak összekapcsolva; pl. a »Der Greis« c. elbeszélésben : Von einem Greise will ich dichten Und melden, was durch ihn geschah, Und singen, was ich in Geschichten stb

(Das Land der Hinkenden): Er ging, ein jeder sah ihn an Und alle lachten, die ihn sahn, Und jeder blieb vor Lachen stehen Und schrie

Legfeltűnőbb a polysyndeton ebben a kifejezésben (Der Kranke): Er ist' den Kirch und Schul' und Stadt unk Land beklagt.

Gyakran használja a költő a lelkiállapotok jellemzésére a csonka mondatokat, az aposiopesist; ilyenek (Der Hund):

Ja du sollst — Hier starb der Hund

vagy (dor Process): Ich will euch zwanzig Zeugen rufen, Von denen jeder sagen wird, Dass lange vor der Schwedenzeit — Gevatter ihr seid nicht gescheidt

u. o. lejebb : Ich schwőr'euch, endlich durchzudringen Doch — »Herr, ich hör es schon stb.

(Damokles): Gin Wink I so eilen zwanzig Hände, Ein Wort! so fliegt stb.

Élőadása nem a folyton elbeszélő előadás, hanem a felkiáltások, megszólítások, kérdések egymást érik; mint már feljebb említettem, nagy tért foglalnak el benne a monológok és dialogok. Ezeken kivíil azonban igen nagy szerepet játszanak a költő kérdései. A költő, a helyett, hogy mondaná, mi történt tovább, kérdi, hogy mi történt, s aztán megfelel rá, néha határozottan máskor bizonytalanul, máskor ismét kiigazítja szavait, megcáfolja ; pl. (Der arme Schiffer): Wie ? sollt er auch Phileten hintergehen Und ein Betrüger sein ? Vielleicht. Doch nein I hier kömmt der Schiffer gleich.

vagy (Das Unglück der Weiber): Ist die Geschichte denn nun aus ? Noch nicht, mein Freund 1

Az elsorolt stílusbeli jelességeken kivül az ad különösen drámaiságot Gellert előadásának, hogy ő maga is közé vegyül a szereplők közé, sőt bennünket is belevon a cselekvénybe; s igy abban a csalódásban vagyunk, mintha nem valamely megtörtént eseményt olvasnánk, hanem egy, a szemünk előtt lefolyó eseménynek volnánk szemtanúi. Itt tűnik ki igazán a költő egyénisége kedvességével, szellemességével. Megmondja pl., hogy ő mit tett volna hőse helyében, hogy ő hogy gondolkozik egy és más dologról, hogy érez. így pl. (Die Frau und der Geist):

Nun die muss recht beherzt gewesen sein! Ich fände mich gewiss nicht ein, Und sollt ich zwanzig Schätze heben

(Selinde): Sie fragt, wieviel man ihm bezahlt ? Ich hätte sie umsonst gemalt

vagy (Das Unglück der Weiber): Man stelle sich nur vor, wenn tausend Weiber schrei'n. Was muss für ein Lärmen sein Ich zittre schon, wenn zwei nur schrei'n

u. o. lejebb : Ich hätte nicht der General sein mögen, Vor dem der Weiber Schaar so kläglich vereint; Ich hätte wie ein Kind geweint stb.

Együtt érez hőseivel, már t. i. a kit rokonszenvesnek tüntet fel, vele búsul, pártfogásába veszi ellenségei, birái ellen, imádkozik érte, ha beteg, vigasztalja; inti, feddi, ha megérdemli. Lássunk ezekre példákat; a birákkal szemben igy veszi pártfogásába Selindet: »0 fahrt sie nicht gebietrisch an 1«

A pereskedő Kunzot a »Prozess«-ben e szavakkal inti: Ei, Kunz, das Ding geht ziemlich schlecht! Ich weiss zwar wenig von dem Rechte; Doch im Vertrau'n geredt ich dächte Du hättest nicht das grősste Recht

Calliste életéért igy esedezik: O Gott, wie kurz ist diese Frist! Ihr Ärzte, helft ihr doch, wenn ihr zu helfen ist

Monime szerencséjén igy örül: O welch ein Glück: von niederm Blut entstehn Und aus dem Staube sich bis zu dem Thron erhohn!

A neje betegsége fölött sopánkodó férjet e szavakkai bátorítja (Die kranke Frau): 0 fasse dich, betrübter Manó I

Belevonja a költő — mint mondottam az olvasót is, szerepet szán neki, felszólítja, hogy ezt vagy tegye, ajánlja neki feleségül az özvegyen maradó asszonyt stb. pl. (Die zärtliche Frau): Ihr Manu Wird krank, villeieht kanüst du sie noch bekommen.

Majd ki akarja találni az olvasó gondolatát; kérdést ad a szájába s felel rá; majd úgy sejti, hogy az olvasó kételkedik szavaiban s vitatkozik vele sőt bepereléssel fenyegeti, hogy hogy mer benne kételkedni; pl. (Die glückliche Ehe): Sie starben. Wann ? Wie kannst du fragen ? Acht Tage nach den Hochzeittagen.

(Der Prozess): . . . Fünf Jahre währt der Streit: Allein warum so lange Zeit? Dies, Leser kann ich dir nicht sagen.

(Der glückliche Dichter): Ein Dichter, der bei Hofe war — Bei Hofe ? was ? bei Hofe gar ? Wie kam er denn zu dieser Ehre ? Ich wüsste nicht, was ein Poet, Ein Mensch, der nichts vom Recht und Staat versteht, Was der bei Hofe nötig wäre ? Was ein Poet bei Hofe nötig ist ? Ja Freund, du hast wohl Recht zu fragen.

(Der Process): Er läuft und holt Herr Glimpfen ein. Wie, sprecht ihr, kann das möglich sein Kunz war zu Fuss und Glimpf zu Pferde. So glaubt ihr, dass ich lügen werde ? Ich bitt'euch, stellt das Reden ein, Sonst werd'ich, diesen Schimpf zu rächen, Gleich selber mit Herr Glimpfen sprechen,

Azonkívül nem mulasztja el a költő, hogy ott, hol alkalom kínálkozik észrevételeit, tapasztalatait odaszúrja. Ezek majd az

életből levont bölcs igazságok, majd humoros, ironikus, majd komoly szúró megjegyzések; pl. (Damőtas und Phyllis) : Wie süsse muss ein Kuss nicht sein 1

vagy (Die beiden Mädchen): Zwei junge Mädchen hoffen beide, Worauf? Gewiss auf einen Mann, Denn dies ist doch die grösste Freude Auf die ein Mädchen hoffen kann.

(Das Unglück der Weiber): Man stelle sich nur vor, wenn tausend Weiber schrei'n

(Die schlauen Mädchen): Erzürnter Schönen ihrer Rache Kann kein Geschöpf so leicht entflichn

U. 0. : (Elpin):

Überhaupt sagt man, dass es kein Mädchen gibt Die nicht den Schlaf und ihr Gesicht liebt Denn mancher, wenn ihn nicht die Geburt erhöht Da stünde, wo sein Christoph steht.

(Philinde): Alles kann man fast den Schönen Nur nicht den Trieb, sich selber gern zu sehn Und zu bewundern, abgewöhnen

(Die Missgeburt): . . . mancher grosse Mann, gelehrt von Angesicht, Oft Tage lang von nichts mit grossen Männern spricht.

Meg-megcsipkedi az orvosokat és ügyvédeket; pl. pl. (Die kranke Frau): Gesetzt, dass sie die schlimmste Krankheit hätte So ist sie nicht so schlimm, als eure Kur.

vagy (Der Hund) a haldokló kutya, mely orvosságot vett be igy szól: Hätt'ich nur nichts eingenommen.

vagy (Der Prozess): . . . Fünf Jahre währt der Streit; Allein warum solange Zeit? Dies Leser kann ich nicht sagen Du musst die Rechtsgelehrten fragen.

Lássuk most már Gellert meséinek szerkezetét. A legtöbb meséjében a mese végén van a tanulság. Egyesekben előrebocsátja a tanulságot s a benne kifejezett igazságot a mesével illusztrálja. Néhol egyáltalában nincs tanulság, mert a mese oly világos, hogy a költő szükségtelennek tartotta a tanulságot levonni. A tanulságot hol a költő fűzi hozzá a meséhez, hol a hős szájába adja. Többnyire komoly a tanulság, de gyakran ironikus is; pl. (Der Prozess): O ! ruft er, lernt von mir den Streit aufs höchste treiben Ihr seht ja, Recht muss doch Rocht bleiben.

vagy (Die kranke Frau): So heilt des Schneiders kluge Hand Ein Übel, das kein Arzt gekannt.

Jellemző Gellert stílusára, hogy a mesét bevezető szó után — többnyire az alany után — egy jelző mondatot használ, mely többnyire a hőst, mutatja be egy vagy más oldaláról. E közbeszúrt mondat után a kezdő mondatrészt megismételi, még pedig vagy ugyanavval a szóval, vagy pedig névmással. Ilyen példát számtalant lehetne idézni. Lássunk egy néhányat: (Amynt): Amynt, der sich in grosser Not befand stb.

vagy (Die Bauern und der Amtmann): Ein sehr geschickter Candidat, Der lange schon mit vielem Lobe Die Kanzeln in der Stadt betrat stb.

(Cleant) : Cleant, ein lieber Advocat, Der Der unterdrückten Sache führte, stb.

(Das Pferd und der Esel): Ein Pferd, dem Geist und Mut recht aus den Augen sahn.

Ismétléssel (Das Füllen): Ein Füllen, das die schwere Bürde Dies Füllen

Das Testament: Philemon, der bei grossen Schätzen Ein edelmütig Herz besass Philemon konnte doch dem Neide nich entgehen

vagy (Lisette): Ein junges Weib, sie hicss Lisette, Dies Weib lag stb.

vagy (Der junge Drescher): Dem Drescher, der im weichen Gras Vor seinem Topf mit Milch und schwarzem Brode sass Dem wollte stb.

Máskor az előrebocsátott mondatrész után egy kis elmélkedést sző be; pl.: (Inkle und Yariko:) Die Liebe zum Gewinnst, die uns zuerst gelehrt, Wie man auf leichtem Holz durch wilde Fluten fährt Die Liebe zum Gewinnst stb.

Néha harmadszor is kiteszi a bevezető mondatrészt, pl.: (Der Hund): Phylax, der so manche Nacht Haus und Hof getreu bewacht. Phylax, dem Lips Tullian Diesen fiel ein Fieber an stb.

Máskor megelégszik a költő egy appositióval; pl.: (Das Pferd und die Bremse): Ein Gaul, der Schmuck von weissen Pferden stb.

Néhány mesét, mint láttuk, a nők védelmével kezd. Pártfogásába veszi őket a világ rágalma ellen; pl. (Die Widersprecherin):

Ismene hatte noch bei vielen andern Gaben Auch diese, dass sie widersprach. Man sagt es überhaupt den guten Weibern nach, Dass alle diese Tugend haben; .Doch wenn's auch tausendmal der ganze Welt kreis spricht, So halt' ich's doch für ein Gedicht Und sag'es öffentlich, ich glaub'es ewig nicht, stb.

vagy (Die zärtliche Frau): Wie alt ist nicht der Wahn wie alt und ungerecht, Als ob dir, weibliches Geschlecht, Die Liebe nicht von herzen ginge!

vagy (Der zärtliche Mann): Ein liebes Weib ward krank; wovon ? von vieler Galle I Die alte Spötterei! kein Kluger glaubt sie mehr. stb.

Más mesék bevezetésében az olvasót szólítja meg s felhívja figyelmét a mesére, vagy hősére: pl. (Calliste): O Leser I stelle dir mit zärtlichem Gcműtc Einmal die grösste Schönheit vor

vagy (Das Schicksal): O Mensch! was strebst du doch den Ratschluss zu gründen, Nach welchem Gott die Welt regiert?

Némely mesének epigrammszerű szerkezete van, t. i. az első rész felkelti figyelmünket s a második rész egy hirtelen fordulattal, csattanósan elégíti ki kívánságunkat. »Der Greis« c. meséjében pl. 18 soron keresztül mind azt mondja, hogy kit akar megénekelni (t. i. egy öreg embert) ; miután kíváncsiságunkat a végletekig megfeszítette, az utolsó 2 sorban ekkép elégíti ki : . . . . Er ward geboren. Ér lebte, nahm ein Weib und starb.

Hasonló, váratlan fordulattal csattanós befejezése van a »Der Selbstmord« címűnek is, melyben egy szerelmes öngyilkos akar lenni, mert szerelmese nem akarja meghallgatni: Er reisst den Degen aus der Scheide, Und, — o, was kann verwegner sein ! Kurz, er besieht die Spitz'und Schneide Und steckt ihn langsam wieder ein.

Ilyen hirtelen fordulat van a »Die zärtliche Frau-ban is, melyben a nő a halált hivja, hogy őt elvigye, s mikor megjelenik, rámutat férje ágyára. »Der zärtliche Mann« ciműben a bánatos férj nem tud hova lenni fájdalmában felesége elvesztése miatt; egyszerre csak elkezd káromkodni, hogy ne adják a holt asszonyra a mennyasszonyi ruhát, mert még arra szükség lehet. Kedveli Gellert a symmetrikus mondatszerkezetet, mint a milyenek a következők: (Die Betschwester): In Kleidern fromm und fromm in Mienen.

(Das Pferd und die Bremse): Von Schenkeln leicht, schön von Gestalt

(Der grüne Esel): Am Leibe grün, rot an den Beinen.

Lássuk most már Gellert nyelvét. Egyik főjellemvonása Gellert stílusának a világosság, egyszerűség. Kedveli a »styl coupé«-t. Bonyodalmas mondatszerkezetet nem igen használ; általában mindig szem előtt tartja közönségét, t. i a népet. Szóképeket nem nagyon használ; itt-ott ugyan találunk egy-egy metaphorát, meg személyesitést, synekdochét, de ezek csak a szokottak ; pl. (Calliste): Auf deren Stirn der Frühling lächelnd blühte.

vagy (Die junge Ente): Die Henne läuft . . . . Das Ufer zehnmal auf . . .

(Die kranke Frau): Sechs Hände waren zwar bereit

U. O. Sic sah ihn zehnmal an.

De találunk néhány eredeti hasonlatot: egyszerűeket és terjedelmesebbeket, pl. : (Selinde): Schon wie das Morgenrot und heiter wie der Tag.

(Der Fuchs und die Elster) : So wie ein weiser Arzt, der auf der Bühne steht Und seine Künste rühmt, bald vor, bald rückwärts geht,

Sein seidnes Schnupftuch ninnmt sich räuspert und dann spricht: So lief die Elster auch den Ast bald auf bald nieder Und strich an einem Zweig den Schnabel hin und wider Und macht' ein sehr gelehrt Gesicht.

(Die Widersprecherin): So wie dem welschen Hahn, dem man was rotes zeigt, Der Zorn den Augenblick in Nasen und Lefzen steigt In beiden Augen blitzt, sich in den Flügel sträubet In alle Federn dringt und sie gen Himmel kehrt Und zitternd mit Gesehrei und Poltern aus ihm fährt: So schiesst Ismenen aueb, da dies ihr Liebster spricht Das Blut den Augenblick in ihr sonst blass Gesicht stb.

Találunk körmondatokat is; pl.: (Die Betschwester): Kaum steht die iromme Frau von ihrem Lager auf Kaum tönt der Klang vom, achten Stundenschlage: So sucht sie das Gebet zu dem vorhandnen Tage. Und ob sie gleich den Schritt in sechzig schon getan, So ruft sie doch den Herrn noch heut' um Keuschheit an; Und ob sie gleich noch nie sich satt gegessen, So fleht sie doch um Mässigkeit im Essen Und ob sie gleich auf alle Pfänder leiht, So seufzt sie doch um Trost bei ibrer Dürftigkeit.

(Die beiden Mädchen): So fest geschnürt sie immer ging Soviel Schmuck ins Ohr und vor den Busen hing So schön sie auch ihr Haar zusammen rollte; So ward sie doch bei alledem, Je mehr man sah, dass sie gefallen wollte, Um desto minder angenehm.

Gellert sem a túlságos költői, sem a túlságos prózai nyelvet nem tartja helyesnek. Álljon közel egy ügyes elbeszélő ember élőszóval való előhaladásához, de ne tévedjen a köznapi beszéd naturalismusába. Az ő jelszava: »populaire élégamment.« Erre törekedett s ezt el is érte a legnagyobb mértékben. A »Belusti gungenben még találunk egy-két visszataszító kifejezést; pl. (Die Lerche): Und stősst sich in der Raserei. Am Spiegel Kopf und Hirn entzwei;

ugyanez a helyen a gyűjteményben igy van: Sie schoss darauf . . . . . . . und starb.

Az ilyen kifejezéseket: »Er geifert, er speit« ; »in Kot und Höhlen« a gyűjteményben elhagyta. De ha szükség volt rá, nem riadt vissza az erősebb kifejezéstől sem : »die Hurerei«, »was . Henker«, »der verdammte Fisch.« Hogy a beszédmódot mily művészettel alkalmazta a beszélőhöz már láttuk. Ügyesen használja a jelemzés kedvéért az idegen szavakat; igy pl. : »Die Bauern und der Amtmann« címűben: Der hatte recht auf seinen Text studieret Die Kirchenväter oft citieret Die Ketzer stattlich aus sceändicret Und stets so fein schematisieret stb.

Ugyancsak a jellemzés kedvéért használja itt-ott a dagályos beszédet is; pl. Der erhörte Liebhaber): Er redt von strengen Liebes kerzen, Von Augensonnen heiss an Pein, Von Tigermilch von diamantnen Herzen Und von der Hoffnung Nordlicttschein.

Egy-egy elavult vagy dialektikus alakot találunk itt-ott, de jóval kevesebbet, mint a Belustigungenben; ilyenek: »zwo Schwalben«, »zween Wächter«, »zween Hunde« stb. E mellett azonban már a mai alakok is előfordulnak: (Dor Informator): zwei Söhne«, »zwei muntre Knaben«. Egyes igéket, melyek a mai német irodalmi nyelvben erős ragozásuak, mint gyengéket használ: »er rufte« c. h.: »er rief« ; »der Priester ward geruft« (Der reiche Geizhals). A névelő elhagyása a Belustigungenben gyakori, de már a gyűjteményben alig találunk egy-két esetet: (Lisette): »Sie lag an Blattern blind«, (Det Held und sein (Reitknecht): Werd' ich denn auch in Himmel kommen ?«

A melléknévi jelzőnek semleges »es« végzetét gyakran elhagyja. »machte ein gelehrt Gesicht« »sein rund und weiss Gesicht« »ihr hungrig Schwert« »ein ander Kleid« »ein ewig Lobgedicht« »sein zitternd Haupt« »ein grosses Stück verschimmelt Brod.«

Ezeket a vers kedvéért engedi meg magának. A Belustigungenben gyakran él azzal a szabadsággal is, hogy két jelző közül csak utolsót ragozza; már a gyűjteményben csak egy esetet találtam : »Aus alt und neuer Zeit.«

A tulajdonneveket az akkori irói használat szerint ragozza : »Herr Glimpfen« = Herrn Glimpf. In fremden Ländern helyett ezt mondja: »in fremden Landen«. A vers kedvéért néha egy szótaggal megtoldja a szót: »ihr christlich Herze«, »wie süsse muss stb«. Az irodalmi nyelvben a »damit« kötőszós célhatározó mellékmondat állitmánya coniunctivusban áll. Gellertnél ilyen esetben a »Das neue Ehepaar« c. elbeszélésben indicativus van: »Damit mein Herz nich länger zittern darf« A szórendi szabályok ellen nem igen vét a költő a vers kedvéért. Találunk azonban néhány kevésbbé különös inversiót, pl. néha a költő a célhatározó mondatot, az appositiót, a birtokos jelzőt előrebocsátja, melyek közönségesen hátúi szoktak állani; ilyenek : (Semnon und das Orakel): Sein künftig Schicksal zu erfahren Eilt Semnon voll Begier zum delphischen Altar.

vagy (Der Reisende): Ein Wandrer bat den Gott der Götter Zeus . . . .

(Die kranke Frau): Des Mannes Zeitvertreib Sulpicia stb.

Ilyen népies birtokviszonyok is találhatók: »Meines Herrn sein Vieh« »Erzürnter Schönen ihrer Rache«

Tehát Gellert stílusának sajátságait és a Belustigungenbeli mesékhez való viszonyát röviden a következőkben foglalhatjuk össze. A Belustigungenhez képest óriásit fejlődött stílusa. Míg ott a versmérték és a rím uralkodik rajta, addig a gyűjteményben már megszabadúl azok járma alól. A kifejezésben rövidségre, világosságra érthetőségre elevenségre törekszik, s azt el is éri a legnagyobb mértékben. Minden fölösleget, haszontalan leírásokat, ecseteléseket, pleonasmusokat s olyan pótlékokat, melyek csak a vers kedvéért, nyertek a folyóiratban helyet a gyűjteményben vagy egészen elhagyott vagy rövidebbel, találóbbal pótolt és elárasztotta helyettök elbeszéléseit parenthesisekkel, kérdésekkel, felkiáltásokkal, elmés szubjektív megjegyzésekkel, melyek a közbeszédhez egész közel hozzák előadását, csakhogy ünnepi ruhában. Lássuk végre, miben leli Gellert stílusának ily hirtelen fejlődése magyarázatát. Mint már fennebb említettem, külső hatásokban kell jórészt okát keresni. Lássuk, kik voltak rá hatással. Első sorban Lafontaine említendő. Gellert ugyan erősen tiltakozik irataiban az ellen a vád ellen, hogy ő Lafontainet utánozta volna, de hogy mennyire csodálta, több nyilatkozata bizonyítja s nagyon hálás egy író iránt, ki őt a német Lafontaine-nak mondja : Stílusának minden kedves sajátságát megtaláljuk Lafontainenál. Hogy az állatok egymást udvariasan szólítják, egész tisztán Lafontaine hatására vall. A szarka a rókát: »Herr Fuchsnak s a verebet »Herr Spatz«-nak szólítja. Ha tehát tudatosan nem utánozta is Lafontaine-t, de mindenesetre meglátszik rajta a hatása; sokat tanult tőle s azt önkéntelenül is — bár a maga egyéniségéhez alkalmazva — érvényesítette. Azonkívül többektől tanult egyet-mást, kitől korrektséget, kitől a verselés könnyedségét. Mindamellett nem szabad költői értékét kevesebbre becsülnünk, mert nagyban hozzájárult ahoz, hogy a német irodalom fejlődésének tetőpontjára emelkedjék.

Dékán

Samu.

II.

Kármán és Fannija. (Székfoglaló értekezés.)

Kármán élete két európai eszmeáramlat fordulójába esik, az aufklärung és a stürm und drang idejére. E két mozgalom eszméinek részese és harcosa egész életében. Már születése elválasztotta rá: édes atyja s nagybátyja holland egyetemeken jártak s a nyugat új eszméivel bizonyosan megrakodtan tértek haza, hisz e tájt valósággal telítve volt velük a levegő. De az apák és fiak közt a haladó század akkor is nagy űrt szakított. Apa és fiú egyaránt felvilágosodott: mindaketten a józan ész vezetésére bízzák magukat, hogy maguk okozta kiskorúságukból (aus der selbstverschuldeten Unmündigkeit, Kant) kivezető útra találjanak. De a bátorság (Habe Mut, dich deinen eigenen Verstandes zu bedienen, ist alsoder Wahlspruch der Aufklärung) az apánál fontolva haladássá vált. Hisz ez időben kellett a nemzetnek az európaszerte dühöngő felvilágosodott deszpotizmusnak önkénykedését tűrnie. A XIV. Lajos fényes uralma az utrechti békére vezetett s Franciaországban - érezték, hogy ez egy kiélt társadalom csődje volt. De lám Nagy Frig3'es szerencsés volt vele s az ő példája szerint szervezték az osztrák hadsereget is. II. József nem vette észre, hogy nem az intézmények, hanem az uralkodó személye számít. Nem csoda, ha . a kalapos király uralma alatt, meg a francia s belga forradalmak rémületei miatt az eszme is hitelét vesztette, éppen a józan ész előtt. Azért van, hogy a fölvilágosodás az apában »inkább lelkiismereti, a fiában pedig a gondolatszabadság törekvéseiben nyilvánul«. (Beöthy Zs.) A lelkiismereti szabadság ugyan még a reformáció követelménye, de megvan a kettő között a kapcsolat. »A

protestántizmus úgyis arra volt rendelve, hogy racionalizmussá váljék. Amely népek elfogadták, azoknál a vallástól átvezetőül, lassú átmenetül szolgált a vallásos érzülethez s a vallásos érzülettől az egyszerű spiritualiszta hajlamhoz«. (Faguet: A XVIII. század.) Ezt az útat tette meg a protestáns vallás^apjától fiáig. Csakhogy amint Németországban is politikai eszközzé sűlyedt s az apró fejedelmek territoriális hatalmának erősítése révén munkálta az egyéniség fejledezését (J. Scherr: Dte Kultur- und Sittengeschichte), úgy nálunk is a kicsinyek, a nép jogainak szolgálatába szegődött s a nemzet ügyének segítője lett: a nemzeti szabadság alapfeltételévé. Innét van, hogy a II. József egységesítő és németesítő abszolutizmusának bukásával fellobbant nemzeti lelkesedés a protestáns vallás egyenlőségének törvénybe iktatásával meglankadt. Az apa, ki az alkotmánynak és a »protestantizmusnak a nemzetiséggel kapcsolatos ügyét az 1791—2. országyülésen lelkesen képviselte« (Beöthy), ezzel be is érte. De a fia, kinek gondolata elébe a tapasztalás gátat még nem vetett, végig merte gondolni a gondolatot, nem félt kimondani a következtetést, ha a logika erején kívül más nem támogatta is. Ő is részt vett — alig hogy'89-ben visszakerül Pestre — a nemzetnek a korona hazajöttén érzett diadalmámorában, mint minden igaz hazafi, de félúton,-az ősi jogok biztosításával megállapodni nem tudott. »Valljunk igazat — úgymond, — ott megállapodtunk, ahol elkezdettük. Egy kis zsibongás, egy kis felforrás az egész dolog summája ! Augusztus és XIV. Lajos századjai nálunk egy esztendőben be is állottak, el is múltak.« (A nemzet csínosodása). De ha a felvilágosodás törekvéseiben telt is el élete, ezek a törekvések a nemzetisége, a magyarság jegyében állottak.- Ebben egyeznek meg egymással apa és fia, csak az útaik térnek el. Aminthogy Kármán a többi apostolokkal se jár egy úton. Intuitív ösztöne ihletszerüen a helyes útra tereli, »iratai bizonyítják, hogy eleven mozgású, képzelődő lelke néha oly bámulatosan tiszta és helyes világításban látta az élet viszonyait, követelményeit, visszásságait és orvosszereit, mint, legalább a művelődés terére vonatkozólag, korában senki.« (Beöthy Zs.) Ő róla is elmondhatta volna Fáy, hogy »sok dolgozatában szembeötlő a használni akarás tendenciája.«

Ezt a célt szolgálta cselekedettel, mint a Ráday Pál titkára vagy tanácsadója, míg a Kelemen László társulatának intendaturája egy rövid esztendőre a Ráday kezében volt. Kármán dolgozta ki a rendszabásait. A vállalat dugába dőltével pedig más téren, az irodalommal igyekszik használni a közművelődésnek. Itt is a leghathatósabb útat-módot választja: Pesten akar írói életet teremteni. »Mert csak itt alakulhatna meg egy egységes irodalmi nyelv, irodalmunk hangja itt nemesedhetnék egy előkelő magyar társaság befolyása alatt, látóköre itt szélesedhetnék a közművelődés intézeteinek, egyetemnek, könyvtáraknak s könyvkereskedéseknek segítségével s a külföldi közlekedés könnyüségével; itt jön össze a királyi törvénygyakorlatra az egész magyar nemes ifjúság, melyből irodalmunk híveit s munkásait nyerhetné« (Beöthy). Jóreménység fejében, a művelődni vágyó magyar nőközönség istápolásában bízva, meg is indítja Schedius Lajossal és Pajor Gáspárral az Urániát, de a részvétlenség akkora, hogy Csokonai kivételével egy író sem írt bele s három, negyedévenkint megjelenő füzetével a kiadás megrekedt. Ez a magasztos cél, nemzetének művelődése vezeti írásaiban is, még pedig a próféta ihletével. Igazságának érzetében ellentétbe keveredik Kazinczyval is, mert hisz ez a németgörög klasszicizmusnak áll hatása alatt, ő pedig a stürm und drang híve (bár a kettő éppen a kiválókban : Herderben, Goethében és Schillerben érintkezik). De meg a célra vezető eszközök megválasztásában sem egyeznek meg. Dugonicsot pedig, a nemzet kényeztetöjét egyenesen megtámadja, holott még 1819-ben is tudjuk, »tapsra ez ottfen elég« volt. Annyival dícsérendőbb erkölcsi bátorságra vall a mindenható nyájas közönséggel szemben. »Nem érzi fenséges voltát annak a polcnak — írja a Nemzet csínosodásában, — melyre méltó az igazi literátor, aki elég szemtelen két ország hallatára csapodárkodni. Minden mellékes tekintetek elolvadnak annak mellében, akiben feltámad az érdemes és valóságos szerzőnek melege. Aki ezt a kenetet nem érzi magában, ne nyúljon mosdatlan kézzel ehez a szent hivatalhoz. Merész legyen, vívjon meg bátran a tudatlansággal és az erőszakkal; hagyja az örökkévaló úgy van ! igenis ! mondást a tányérnyaló szikofantáknak. Susogjanak bár a kígyók és köpködjék fekete mérgeiket, huhogjanak a setétség ma-

darai, károgjanak a varjak és körülötte ordítsanak a hold felé az éjjeli ebek — ő szóljon igazat, vagy hallgasson«. Ilyen javító, használni akaró célzata van a Módinak, melyben a divatos házasság visszásságait, áldatlanságát mutatja mintegy tükörben a divatkórság hölgyeinek, mint ahogy az Uránia s általában a kor minden irodalmi zsengéje a nőknek volt szánva. E negativ képnek pozitívumát kapjuk az Egy ifjú házas leveleiben. Persze a boldogság képe itt se olyan mulatságos vagy érdekes, akárcsak nem a Boldog szerelem a Kesergővel szemben. Csak a Fejveszteség című töredéke — bajos megmondani, drámának vagy regénynek szánta-e? ő maga dramatizált történetnek írja s a Goethe Götzének mintájára talán a drámai módszer előnyeit akarja fölhasználni, anélkül hogy a színrehozás kétes dicsőségére számot tartana (mint Schiller mondta a Haramjáiról), mert sok minden, így a Betécsi^ deák jellemzése is pl., színrehozhatatlan benne, — talán csak ez a töredék nem kíván elsősorban tanítani. Legmentebb a didakszistól azonban éppen Fannija, ha az ember az eszmét a tanító modorral össze nem akarja téveszteni. Hiszen Fanni »a házi, titkos, magával megelégedő virtus példája« s az olvasóhoz intézett szó evvel végződik : »Bár használjunk szép példák mutatásával (mint a Fannié) és bár találjunk eleget hazánkban, kiket például mutathatunk!« De a tendencia nem rí ki, sőt egészen eltűnik, kárbaveszett fáradság volna erőnek erejével beleokoskodni. Éppen ezért Fanni a legtöbb tiszta műélvezetet szerzi. A Kármán fejlődése Fannival még nyílván nem befejezett. Amint Fanni nem tökéletes alkotás, úgy nem is írójának egyetlen, véletlenül szerencsés kockavetése. Kármán rövid életének rövid munkássága csak szárnypróbálgatás, az idegen hatás nyűge alul még nem szabadult ki. Hogy mit ad, ha lett volna ideje írói sajátosságának kifejtésére, nem tudni, de mindenesetre eredetibbet és mindenekfölött nemzetibbet alkot. I. Fanni tapasztalatlan fiatal leány, azaz természetes. Falun, elhanyagolva nőtt-növekedett. Gazdag érzelmivilága is legmeghittebb barátnéjának, a természetnek ölén fejlődött. »Édes anyját 3

még ifjú gyenge korában, dajkája karjain kisérte az elmúlás helyére. Édes atyja nem édes atyja volt. — Szaporította az ő szenvedését még mostoh' anyha is, aki azon felül, hogy atyja nem úgy tartotta mint leányát, még testvéreinek szolgálójává tette«. (Előszó) — A társaság kiveti magából s ő szerető szív után sovárog. Titkos vágyait barátnéja, L— báróné megmagyarázza s ő is tudatára ébred. De most egyszerre felcsapó szerelme lángját nem bírja magába fojtani, elszakítják imádottjától s bújában elhervad. Kedvese későn érkezett megmentésére, de még elég jókor, hogy a karjai közt elhunyt áldozatot megsirassa s emlékének naplója s levelezése: Fanni hagyományainak közzététele által egy tartozását lerója. Fanni sorsa a megadás. Gyenge virág, oltalom nélkül való. Elhull, elhervad, ékessége elkél. Sorsának nem szegül ellene, sokkal gyöngébb. Csak tűr, de nem cselekszik. — Hogy nyilatkozik hát jelleme ? A jellemfestés sokszor összeesik a megokolással. Mert a jellem, az egyéniség csupán velünk született hajlandóságoknak meg képességeknek és nevelésünk állandóvá .vált képzeteinek konglomerátuma. Másszóval megfejtésére az egyénen kívül eső okok, a környezet is fontos, de ennek százféle hatása ellenőrizhetetlen, azért legnyílvábban a cselekedetből, mint közvetlen okozatból világlik ki. Akkor ismerjük valakinek a jellemét, ha meg tudjuk mondani, adott körülmények közt mit hogyan tenne. Annál tökéletesebb lehet tehát a jellemrajz, annál megokoltabb a jellem, mentül szövevényesebb a cselekvény, vagy — a másik oldalról — mentül változatosabbak a körülmények, nehezebbek a megpróbáltatások. Ahol szentimentalitás (Goethe: Werther) vagy szkepszis (Sienkievicz : Dogma nélkül) megbénítja a cselekvő erőt, ott ezt a sors forgatagának kell pótolni. Ahol az idegrendszer túlságosan finom, ahol kis inger nagy izgalmat vált ki, ott ez is elmaradhat, de ártani sose árt. Meg azért meg kell okolni, sőt ha fordulatos a körülmények váltakozása, vagy ha változékony a külső hatásra felelő benyomás, csak annál aprólékosabban. — Fanni természetes, de nő. Alapgondolata: az érzelem uralma az akaraton »igazságban is, megillető hatásban is nyer az által, hogy egy fiatal

leány pályájában fejezi ki« Kármán. (Béőthy) Egy fiatal leány mintegy predesztinálva van a szerelemre, szóval az akaratán erőt vevő érzelemre. A gyönge nem amúgy is finomabb idegzetű, nagyobb lelki azaz idegizgalmaknak akárhányszor testi rosszulléttel adja meg az árát. Fannit viszonzatlan szerelme emészti meg. Szerelmese elhagyja, hírt se hall felőle. Elhervad nem valami okért, hanem valaminek a hiánya miatt. Ez a szerencsétlenség, melynek »hidege kínzóbb az elkárhozottak kénköveinél«, csak fiatal lánynál végződhetik halállal. Hiszen ha férfi téveszt, készer kettőt legfeljebb ötnek mond, de ha nő következtet, kétszer kettőből hát, mondjuk, egy lámpát süt ki, — mondják tréfásan, de igazán. — Fanni jelleme tehát nyer igazságban s ami velejár, megillető hatásban is, — de veszít megokolásban. Fanni lányvolta a pszichológiai analízisben az adottakhoz tartozik : nem esik sem bolcolás, sem megmagyarázás alá. Tegyük föl, hogy a lelki tünemények mérhetők, hogy az ingerrel még nőnél is arányosan nő vagy fogy az izgalom, — aminthogy Fanni csakugyan egyenes s érzékenységében következetes. Amilyen forrón szeret, olyan zokon esik neki a mellőzés vagy visszautasítás, ahogy oda tud lenni szerelmében, úgy oda van bánatában is. Ezt a női lelket mi ám csak szertelenségében ismerjük. Mikor okát keressük, egy általános értelmű szóra bukkanunk: nőiség, ezt pedig mint a legtöbb általánosítást, magunk is csak sejtjük. Ezzel kisiklik ugyan a megokolás alul, de nem tér ki a megértetés elül. Meg ugyan nem értettük, mi az a nőiség ? de hatásában naponkint tapasztaljuk (mint a jégesőt, noha okát ennek se tudjuk). Jellemző ereje révén juthat be az epizód is az elbeszélésbe. Egynek-egynek a beszövésével könnyebben szerét ejtheti az író, hogy az adottakat cselekvénnyé változtassa, vagy legalább cselekvényhez fűzze. Aztán meg nemcsak életbe vágó dolgoknak lehet jellemző ereje, sokszor hihetetlen apróságokból százszorta jobban kicsillan a jellem. Ezek az igazi emberi dokumentumok. Evvel tartotta egyébiránt már Plutarchosz is. Sőt a jó regényírónak — mint az angolok példája igazolja — az ilyen apróságokat is számba kell vennie. Dickens, Eliot, Thackeray). — Fannira is jellemző sok a cselekvényre be nem folyó tette-vette, például L— bárónéhoz való szíves magaviselete is.

Fanni szeretet után epekedik, a természet neiii elégíti ki. »Szükséges az embernek ai ember. Ki rontja le azt a hatalmas kívánkozást, hogy egynemű valóságokkal élhessünk? — Az én lelkem atyafias ilélek után vágyódik, szivem keres véle egyező szivet . . .« (XII.) Ekkor veti a sors kis világába L— bárónét. Egy gazdag tiszttartónak a lánya. Férje szerelemből vette el. Mikor kiderült is, hogy apja fényűzése mindent elvitt s rájuk semmi se maradt, egy rossz szava se volt miatta. Most hogy ura meghalt s kevés pénzérőjét az adósság felemésztette, két kis' gyermekével a Fanni falujában húzódik meg. Nagy szegénységben van. »A legszükségesebb dolgok nálam maholnap kifogynak. Én de gyermekeim éhen nem láthatom halálos fájdalom nélkül . . . Óh. én vagyok szegény gyermekeimmel a legnyomorultabb teremtés 1« (XIII.). A szegény asszony egy kora reggel a fiatalosban imádkozik két kis gyermekével a megboldogultért. Fanni elnézi őket s érzi közös boldogtalanságukat. »Az én szivem majd megrepedett. Sűrűn szakadtak könnyeim és anélkül hogy tudtam volna, közelítettem és egyszerre sírva-zokogva egymás karjai közt találtuk egymást« . (VIII.) Nemcsak ez a megismerkedési jelenet nagyon szentimentális ízü, az egész alak a Kármán koráé. Szerencsétlen sorsát — akárcsak Fanni — ez sem érdemelte meg, rokonszenvünkre nagyon rászolgált. Érzi ezt Fanni is. Ez érzés jó cselekedet nélkül megholt állat volna. »Mért nem vagyok én gazdag ? Istenem! miért nem áldottál meg tehetséggel, én odaadnám neki mindenemet . . . Mit kívánok ? Ha szabad kívánnom : Isten, segíts te ő rajta ! . . . Igy elkerüli a jótételelfogadásnál a felpirulást«. (XIII.) Ami tőle telik, rajta nem is múlik. Éjnek idején dugva ruhát varr a két kicsikének, titkoi? felöltözteti őket s boldog örömükön. Máskor elárulja barátnéját, csakhogy sorsán javíthasson. Sikerül is, E— grófné magához veszi: végtére mégis elnyeri julalmát az igaz érdem. — Fontos ez a közbeszúrt kis történet szerkezet dolgából. L— báróné világosítja meg Fanninak a lelkében tolongó homályos sejtelmeket. Aztán meg a Fanni áldott jó szivét is megösmerni belőle. A Fanni sorsa egyre rosszabbra fordul. A báróné napja fölszáll, a Fannié lehanyatlik. »Kit a szeretetlenség hidege meg nem

emésztett, elhervadott a szeretet édes melege alatt«. (Előszó — a T—ai szájába adva!) De ez a szerelem csak tiszavirág volt. Isten nem adta boldog végét szerelmüknek. (XLIV.) De hát miért maradt hiu sovárgásnak ? Ki állta útjukat ? Ha T—ai megkéri, nyilván hozzáadják, hisz az egész família tetszését megnyerte. Miért nem kéri hát meg ? Miért áll félre ? Erről bajos véleményt kockáztatni, T—ai nem a cselekvések embere, csak az akaratról következtethetni rá az okra, de lelkébe nem látni. Olyan staffage-alaknak látszik, holott a Fanni sorsának fordulópontja. Egységes képről se beszélhetni nála, nemhogy egységes jellemről. Fanni túlságosan elül van, jobban mondva T —ai nagyon hátraszorult. Igaz, ő iránta csak annyira érdeklődünk, amennyire a Fanni sorsába befoly, de éppen itt, a Fanni sorsának megokolásában van sok hézag és zavar. Fanni sejt, sejtelme az özvegy beszédére hitté változik, mélységes, lélekben gyökerező hitté. Ha ez a hite kiszakad, lelke is odaszakad vele. Várja a megváltót s T—ai megjelenik, — vagy tán inkább : T—ai jelenik meg. Mihelyt meglátja, tüstént szerelemre gyúlad, ellenállhatatlan, elfojthatatlan szerelemre. — No és ? Amilyen korszerű és regénybe illő első fellobbanása, amilyen várakozással néz az ember fejlődése elébe, olyan elégedetlen a végén. Jó, hát hiszen néhány szentimentális jelenet árán összecsókolóznak végre, de T—ainak báb szerepe van. S mikor boldogságuk legfőbb fokra hág, akkor csap le, mint a jégvihar, a szívtelen rideg apa s Fannit most már csakugyan elviszi haza. T—ait pedig katonának szánta a papája s ezzel többet nem hallunk felőle. Hisz nagyon megértjük, ha Kármán a szerkezet könnyebb végére nézett. Nincs rájuk immár szükség, megtették kötelességüket. Mert szükség volt L— bárónéra is, nemcsak hogy Fanni igaz, az ész számító okoskodásától romlatlan szivét a legszebben, a legszeretetreméltóbban megfesthesse, hanem hogy módja legyen a Fanni friss benyomásainak tárgyalására, hogy legyen szive minden apró ügyét-baját kivel megbeszélnie. Most aztán, hogy újra hazakerült régi világába, most mikor minden elvonná az olvasót is, de Fannit is boldogtalanságának eleven érzésétől, mikor minden reménysugár, T—ainak talán egy közömbös sora az életét menthetné meg: most bezzeg hallgat róluk. — Hogy fér ez öszsze a T —ai jellemével ?

T—ait nem úgy ösmertük meg, mintha asszonybolondító volna. Becéje ugyan a nőknek, mert szép, kedves, művelt s ami fő, társaságba való. Mindennek persze ő látja hasznát, de nem az ő, nem személyes érdeme. Ez még az adottakhoz tartozik, hogy ne mondjam, a helyzethez. Az a potenciális energia, mely Fannival találkazásakor valóságossá válik s a cselekvényt megindítja. — Mindjárt a megismerkedési jelenetben sincs egyebe passzív szerepnél. »De óh! látás, amely minden inaimon mint láng keresztül csapott, látás, amely életem minden pontját betöltötte . . . Egy ifjú! óh — milyen ifjú! — Háttal az ablakhoz támaszkodott, két karját összekapcsolta és gondolatokba merült. — Reám tekintett... — Az én szivem repesett elejébe annak, akit nem láttam és most első látásra enyémnek esmertem, akit szivem hangosan, érthetően kiáltott: Ez az! — Bátortalanul, orcája gyönge pirulással bevonva, mintegy magán erőszakot téve felém jő. Óh Isten ! az ég és a föld feküdt rajtam,« (XXV.) Mit szólt, nem tudja, .mit válaszolt, azt se: ez mellékes, maga az első tekintet hódította meg. — Azután megjelenik Fanniéknál, mindenkinek kedvét keresi, csak Fannit »látszott elfelejteni«. »Engem eleinte megbántott ugyan ez a hátravetés, de győzött végtére nálam az okosság. Mert óh! jól láttam én azt magamról, hogy szorgosan kerüljük azt az emberek előtt, akit szeretünk«, (XXXIV.) — magyarázgatja magának Fanni naplójában. Ez ránk nézve, mivel más tudósítónk nincsen, készpénz, vagyis kész jellemzés. — T—ainak ezt a bátortalanságát (=nem cselekvőségét) a szerelemvallásban is lehet tapasztalni. Gessner idilláinák olvasásakor a véletlenül kinyitott könyvben éppen egy bús szerelmes ömlengéseire bukkan. »Te az alatt, míg hamvam itt nyugszik, érdemesb férj ölelései közt élj a legtökéletesebb boldogsággal« . . . A legény erre sírva fakad s Fanni — nem mivel a természet győz a szentimentalizmuson (Halász), hanem mert lánytól furcsa volna harapófogóval húzni ki szerelmeséből a vallomást — kiszalad. Ez volt a helyzet egyedüli megoldása. Ennivalóan ártatlan. Mindjárt megbánja, mert jaj, hátha megharagudott, hátha félre értette s még majd közeledni se mer talán! T —ai pedig (mint Werther) belevágtat a csikorgó télbe. Csak másnap kerül vissza. Fannit a kétség ágyba dönti s »fellármázódik a ház«. Belép T—ai is. Ne-

hány közömbös kérdés után, miket elkeseredetten kiélez (ennyi s ebben ki is merül az aktivitása) »az ablak felé fordult és a könyöklőre támaszkodva egy székre vetette magát. A szánakozás ellenálhatatlanul vonzott — írja Fanni. — Úgy éreztem, hogy szoros tartozásom enyhíteni szenvedését, melynek oka én vagyok.« Gyöngéden vállon érinti. »T —ai ! mi baja ? — Minden felelet nélkül megfogja kezemet, érzettem ráhullani meleg könnycsepjeit. . . Nem bírtam többé magammal, semmit többé nem érzettem . . . hanem erős, édes és talpamtól fejemig véremet pezsegtető ölelését karjainak derekam körül, száját, forró csókját ajkamon, amelyet — óh lehetetlen volt máskép! — én is viszonoztam«. (XII.). T—ai tehát csak olyan betegen szentimentális, mint Fanni, de nem nőcsábító. Vagy hogy éppen ? Talán csak füllent, hogy »atyja a tábori életre szánta« ? (XLIX.) Talán csak stílszerűség kedvéért kéri elválásukkor is: »Irgalmas az ég, boldoggá teszi szerelmünket.... Légy — hozzám — hív . . .« — Mert nyilvánvaló, hogy szentimentális hölgyeknél a szentimentalizmus a leghathatósabb fegyver. De hát ő a Fanni hagyományainak kiadója s az előszóból efféle nem világlik ki. A keserű megbánás szánakozó hangokat ad az ajkára, de erre úgyis van elég oka. Ha volna ezen kívül még mit megbánnia, nyugodtan megbánhatná : még vezekelne is a bevallásával. S ha így volna, semmi sem tartóztathatná az írót, hogy valamikép tudtunkra ne juttassa. Nem, nem, inkább csakis a T—ai jelleme következetlen. II. Alighogy T—ai elhagyja, a társadalom is kiveti magából. Holott amíg még menteni lehetne, senkise törődik vele. Teréz barátnéja (tán felvilágosodottabb ? vagy asszonyi praktikából ? de mindenkép a Fanni javát akarva), még inkább segíti a szerelmeseket. A szigorú, zordon apát is rábírja, hogy Fannit hagyja még nála egyidőre. Ilyenformán minden arra munkál, hogy Fanniban tartalék nélkül fejlődhessék s nyilatkozhassék szerelme. Szinte azt mondhatnám: megejti a társadalom. — A régi nóta. Régen a szemére hányják. Az éhezőnek nem ad kenyeret, lopni is szabad

— de ha rajta kapják, keservesen meglakol. Hogy lehet-e rajta segíteni ? — más kérdés, elég, hogy így mintegy ki van neki szolgáltatva az egyes. Betelik, amit a Wilhelm Meister Harfnere az égi hatalmakról mond : Ihr führet uns ins Leben ein, ihr lasst den Armen schuldig werden, dann überlasst ihr ihn der Pein : denn alle Schuld rächt sich auf Erden. Annál visszatetszőbb aztán, ha a társadalom a nevelt gonosztevőn vakon és kérlelhetetlenül erkölcsbíráskodik, kivált a XIX. század társadalma, annak is olyan eleme, mint a lányai konvencionális becsületét féltő oroszlán-anya. De hát lehetséges-e, hogy Fanni ártatlanul bűnhődjék ? Minden igazi művészi alkotás egy-egy önvallomás töredéke, de az élet egy darabja is. Talán máskép vannak elhelyezve a jellemvonások — fontosságuk és kedvezőségük szerint csoportosítva (Taine), — talán nincs is az életben megfelelője: mindegy, azért igaz (lebenstreu). Másszóval a valóságtól csak fokban különbözik. Azért, ha az életben van rá példa, mért ne legyen a művészetben ? A művészetnek nem lehet feladata, sem célja az erkölcs ápolása, kivált ha érte az igazsággal is össze kellene koccannia. Már pedig az élet nem igazolja, mintha a bűn még itt e földön elvenné büntetését (költői igazságszolgáltatás), de azt sem, hogy mindenki önnön hibájából vagy tévedéséért lakol. Vagy nem élő, köztünk járó s olykor elszomorítóan igaz alak-e Ibsen Kísértetének vagy a Társadalom oszlopainak hőse ? S a bűnhődés irodalmi művekben sincs arányban a sokszor jelentéktelen ballépéssel. (Kemény regényei, Shakespeare Lear királya vagy Rómeója). Ha bűn és büntetés vagy bűn és vezeklés (helyesebben: Schuld und Sühne) viszonyába nem hozhatni is az élet való tragédiáit, ezzel az ok és okozati kapcsolat még nincs megtagadva. Kis oknak súlyos következménye nagyon lehet, a legjobb szándékú cselekedetből akárhányszor eredhet baj vagy veszedelem. Egy túlságosan igazmondó apa, aki a lányai hibáját fűnek-fának elmondaná (ha ugyan volna ilyen species), vagy az az orvos, aki a szerencsétlennek ígérkező házasságokat a rábízott családi titkokkal visszaélve akarná megakadályozni: sokszor vígjátékba illő, de már kész tragikus alak. — Jó is volna ám, ha mindig adott okokkal volna dolgunk, akkor nem esne csorba az oksági tör-

vény szentségén. De ha két külön-külön oksági törvényből fejlődő eseményláncolat kereszteződik, előre kiszámíthatatlanul: akkor végeredményben mégis csak Véletlen ő felsége uralkodik a világon. Másfelül az élet tarka-barka, változó viszonyaira felelő lélek mindenkiben egyforma s önkéntelenül Schopenhauer jut az ember eszébe, hogy aki ebben kételkedik, azt nem meggyőzni, hanem gyógyítani kell. A véletlen forgatagával szemben a másik tényező, az emberi lélek változhatatlan. Ez a lélek az ősök átörökölt tapasztalata, meg a környezet benyomásai. De a »nagy emberek szellemük foka és terjedelme által kiválóbbak, mintsem eredetiség által.« (Emerson) Ők is környezetükből merítenek, összenőttek vele, mint akárki emberfia s fejlődésükre és boldogulásukra, vagyis'boldogságukra ép úgy szükséges. Csakhogy az egyetemes = a típus nem tűri meg az egyoldalú kiválást s míg a faj halad a maga kitaposott útján, a kiváló elvész. (A nagy művészcsaládoknak is magva szakad igazán kiváló nagy tagjaikban.) Ez a természeti törvény uralkodik az emberi társadalmon is, ahol az irigység nivelláló neptunizmusa a természet vulkanikus erőnyílvánulásainak mentül hamarabb elmossa nyomát is. A suprahumanus extrahumanus is. Népszerű csak a középszerű lehet. (Eötvös) Minden, ami ezen felül tör, tragikai vétség (Beöthy), vagy inkább tragikai hiba (Rákosi). A kiváló és közönséges érzetének pszichológiai egyenértéke az irigység s a katharzisben fölemelkedünk, mert a hős bukásával az irigység nyomása alul fölszabadulunk és megtisztulunk, mert példát láttunk, jobbat, nagyobbat mint mi, mégis olyat, aki mi. Azért nem muszáj éppen halállal lakolnia a hősnek, csak annyira szállania, hogy irigységünket ne költhesse föl. — De ez egy szóval se jelenti, hogy a hősnek vétkesnek is kell lenni. Vétke az a társadalom szemében, hogy nagyobb, hogy rendkivüli. »Fanninak nincs más vétke, csak az, hogy túlságosan szeret és ezért kell neki halállal halnia.« (Halász) De hát a szerelem vétek ? Isten ellen való vétek az akkori társadalom szemében, mely a nőtől mindössze három tulajdonságot követelt meg : dolgos kezet, alázatos szivet és piros arcot. (Beöthy: A tragikum.) (Még a Rousseau Sophieja is, kit Emilnek neveltek, az ura kívánsága szerint hajladozó nádszál és minden, csak nem önálló egyéniség.)

Fannit szidják, mocskolják érte, még aki szóba áll is vele. Pedig a szerelem a legtermészetesebb ösztön a világon s a legáltalánosabb : mindenkinek vagy ura, vagy az volt, vagy az lesz. S még a Fanni túlságos szeretete sem az a hübrisz, ami büntetést érdemel. — Inkább a társadalom ősi konvenciójának s a szabad egyéniség jogainak küzdelmét példázza, hol mindenesetre az egyes a gyöngébb, de ezúttal a társadalom a hibás. A Fanni szerelmét és elmúlását nem lehet a bűn és büntetés kapcsolatába hozni. Mirevaló volna a csapásban bűnhődést látni s vétket keresni hozzá ? — Azért isten ments, hogy költői becsét kevesebbnek tartsam. Hisz annál szomorúbb, annál meghatóbb: — ez pedig a kor követelménye, vagy legalább a külföldi közönségé. (S ha a Kazinczy Bácsmegyeijét csakugyan úgy falták és úgy siratták, a mienké is). Szomorú és megható, de nem szakad fel az ember lelkéből a sóhaj, hogy : kár volt érte, de — megérdemelte. Nem érdemelte meg. A magvető elszórja magját és van, ki útfélén esett. Szegényt mindenki rúgja, tapossa, még az idő is mostohábban jár rá. Fanni is magányosan álldogál az élet útfelén, jó szóra, szívre nem talál. Nem tehetett róla, hogy élete anyjának életébe került s tán már ezért, apja eleitől fogvást rossz szemmel nézte. Sem, hogy mostoha került a házhoz, akinek mindig szálka volt a szemében. Gyönge virág, szinte magával is jótehetetlen. Leforrázta a nap forró heve, oda volt. Nem az ő bűne, hogy született, nem oka, hogy útfélén esett. Vagy mit vétett az árva gabnaszál ? — Akkor nem volna virtus. Hisz ép ez a morál. III. Minden új eszmeforradalom, Rousseau is »a természet jelszava alatt harcol s mint közsorból fölcseperedett irodalmi plebejus, nem eszthétikai, hanem morális eszmékkel küzd. Ő, a citoyen de Genéve, kinek nincs múltja, mire büszke lehetne, megtagadja a hagyományt s az alatta álló társadalmat, meg ennek a társadalomnak műveltségét és kulturáját, meg e kultura gyümölcsét, a művészetet.« (K. Busse) Elméletének haszonra fordítható eredmé-

nyeit Emilejében s Conlral socialjában vonja (egyik az egyén másik a társadalom reform álása, mert életrevaló társadalom csak reformált = visszatermészetesedett egyesekből alakulhat) s mindakettő utópia. (Az a kijelentése, hogy az emberi természet nem fordul vissza, tehát a nagy államok reformálása mostmár csak veszedelmet hozna, bennünket nem érint, mert ő újra s természetes emberekből akar családot s olyan kisebb köztársaságokat is formálni, mint hazája, a gyermek pedig még romlatlan, tehát jóra s alkalmassá fejleszthető. V. ö. Lanson irodalomtörténetével.) Utópia s szintén az egyes sorsát a társadalomban példázó utópia a Nouvelle Héloise is s a legfurcsább, hogy mégis való, átélt érzelmekből fakadt. Rousseau a szenvedély perzselő hevének jogait hirdeti benne s ha okoskodásaiban egyebütt a retórikát poézisnek nézi, itt a logikával a dialektikát téveszti össze. Akárcsak az egyszeri szép asszony ostromlója. — Ne vétkezzék! Hisz tudja, hogy én a másé vagyok! — »Hát bűn az, ha az ember a maga boldogságát kívánja! ?« Ilyenforma bölcselmen épült az eremitagei remete szerelme Madame D'Houdetothoz, mint a Saint-Preux levelei is bizonyitják, miket szerelmes szive e tájt íratott vele, a regény kompozíciójának tiszta tudata nélkül. Ezekből nőtte ki magát. (Lásd Erich Schmidt: Richardson, Rousseau und Goethe.) E másod virágzásából két tanulság szűrődik le. Hogy a szenvedély azért, mert természetes, még nem jogos. És hogy őszinte barátság férfi és nő, a farkas és bárány között nem lehet. Rousseaunak is szakítania kellett a más asszonyával. (Mme D'Houdetot tudnillik ezúttal a bölcselő Saint-Lamberté volt.) S bár Saint-Lambert úr olyan nagylelkűen viselkedett a D'Houdetot úr feleségével, akárcsak Kestner a maga menyasszonyával szemben s bár a Rousseau szerelme ábrándnál nem volt egyéb, e szakítást nyilvánosan is eljátszották, hogy a világ mendemondáinak véget vessenek. (E. Schmidt.—Becker F. Á.: Rousseau.) Csakhogy ezeket a tanulságokat Rousseau a Nouvelle Héloi'seban nem értékesítette. SaintPreux Júliában megtalálja zsák a foltját. Ám mikor kedvesét apja egy bajtársához kényszeríti, csak füstölög magában, de a főbelövés elmarad s helyette a regény roppant kárára egy föld körüli útazás beszámolóját kapjuk. Júlia egy lelki válság árán megtisztul bűnétől. A társadalom hajtotta házasságtörésbe, mikor igaz sze-

relmétől, Saint-Preuxtől elszakad s Wolmarnak nyújtja kezét s egy új motívum, vallásos érzésének bensősége szüli meg benne az új elhatározást, az új embert. A templomból kijövet, hova szándéka ellenére vitték, szent elhatározás fogamzik meg benne a társadalom szerinti jóra. Wolmar az övéhez hasonló őszinteséggél támogatja s erősíti meg szándéka véghezvitelére. »Ezen a válságon fordul meg Júlia jellemének igazsága. Küzdelme, haladása, visszaesése, kínos nyúgodtsága egy csodálatos lelki történetet tesznek ki.« (Lanson) De mire Saint-Preux nagy útjából visszaérkezik, már megnyúgodott. Szívesen látják — Wolmar is, — hetekig maguknál tartják s Saint-Preux beletörődik a változott viszonyokba, sőt jól fölhasználja idejét a házaspár közti őszinte viszony, a cselédséggel bánó humanitás, sőt a vadonná nevelt kert megfigyelésére és leírására. Ezek az emberek megvalósították az őszinteségen épülő természetes állapotot egy előrehaladt civilizáció korában. De mi úgy érezzük, hogy a bölcselővé vedlett hősszerelmess a felesége egykori vonzalmát kedvesében megbecsülő férj lehetetlen alakok e földön. Sőt lehetetlen az az asszony is, aki szivében törvényes helyet ad egykori szerelme emlékének s férje és gyermekei iránti kötelességével nyugodt lelkiismerettel meg bírja egyeztetni. Igaz lehet, hogy a hazugság társadalmi termék s a társadalmi előítéletek talán könnyebben elnézik az erény, mint a konvenció megvetését (Lanson), de ennek az igazságnak prédikálhatása kedvéért tönkretette Rousseau a jellemei hihetőségét. A bűnös első kötet csupa élet, de az angyali tiszta második csak fantazmagória. A szenvedély tüze, amivel Saint-Preux büntetlenül játszik, Werthert elégeti. Elégette Karl Wilhelm Jerusalemet is, kinek Herdt tanácsosné iránti szerelmét s visszaútasítása után elkövetett öngyilkosságát Kestner egy levelében Goethének apróra leírja, Goethe meg lelkiismeretesen fel is használja. így ez is való mag körül képződött, de a költőnek magának átélt érzelmeiből jegecedett ki. Charlotte Buff Kestnernek, ha nem is nyilvánosan, menyasszonya volt, mikor Goethe Wetzlarban (23 éves korában) egy bálra menet megismerkedett vele. Mindjárt másnap meglátogatta s a Weriherben leírt házias foglalkozásban találta. Hogy hogyan gondolkozott róla, mutatja, amit Bornnak mondott. »Ich bin nun einmal der Narr, das Mädchen für was Besonders zu halten, aber betrüge

sie ihn, sei sie so ordinär und hatte den Kestner zum Fonds ihrer Handlung, um desto sicherer mit ihren Reizen zu wuchern: der erste Augenblick, der mir das entdeckte, der erste, der sie mir näher brächte, wäre der letzte unsrer Bekanntschaft« — írja maga Goethe Kestnemek esküvőjük után. Végre is erőszakosan tépi ki magát a Lotti varázsából, ott hagyja Wetzlart búcsú nélkül. De Kestneréknek ő küldi a jegygyűrűt, a Lotti képe ágya fölött függ s még sokáig levelez velük. (Lewes, Goedeke.) — Amint látni, a Rousseau és Goethe szerelmi ábrándja sokkalta hasonlóbb, mint Julie és Werther. Goethe belátta, hogy a szenvedély rajzolására nem elég a lelkesült frázis, mert a szenvedély nem bénítja ám meg az akarat erejét, csak szolgálatába hajtja: ha aztán kifelé nem nyílik útja, maga ellen tör. Mintegy koncentrálta benne kétkedő kora érzelgősségét s ezzel korának lelkéből szólott. A ivertherizmus maszlaga nemcsak a németeket, de a franciákat is megkeverte. Ellentétben Voltairerel meg az aufkláristákkal (Lessing csak vállat vonított Wertherre s egy Werther, den Besseren kívánt, Nicolai paródiát ír rá: Die Freuden des jungen Werther) ő sem azt írja, amit tud és ért, hanem amit hisz és érez, ő is a szív nyelvén, a szív szenvedélyeit festi, akárcsak Rousseau. — De lássuk a Werther sorsát, mert ez a Fannié is. »Az emberekben mai napság határtalan a vágy, de gyönge az akarat« — e szavakban írta meg Guizot a Werther jelszavát. (Idézve Lewes: Goethe életében.) Vágyainak gátat vet a társadalom rendje, önérzetét meg is sérti s mert a létező viszonyokon változtatni nem tud, a bajokra orvosságot nem talál: a halálba menekszik. (Goethe nyílván nem tette volna, de ha magáról varr hímet, elrontja a regényét.) Fanninál is, meg Werthernél is az érzelem uralkodik az akaraton. (Beöthy: alapeszme.) Werther a lelke harmóniájának megbomlásába maga is belepusztul, akárcsak Fanni. De míg Werther nem találja más megoldását az életnek az öngyilkosságnál, Fanninak ez eszébe se jut, csak tűr, csak szenved, mígnem kiszenved. Werther férfi, Fanni lány. Ahoz illik az erős elhatározás, számot vetni az élettel s a bátorság, a halálnak hunyorítás nélkül szemébe nézni, még ha teljes elmúlás is, mikor az élet elviselhetetlen. Ennek illik a csendes önmegadás, békés megnyugvás abban,

tó amit a sors rámér, ha mindjárt teljes elmúlás is, mikor éz a világ csak fájdalom tanyája. De mélyebben, nemcsak a jellemben, hanem a körülményekben is rejlik az oka: más a helyzetük. A Werther szerelme a fennálló társadalmi formák közt lehetetlen: Lotti a másé. (Goethe ugyan nem sokat törődik semmiféle konvencióval s a trutzgenialis Stella első koncepciójában, tudjuk, nyitjára is talál e kényes helyzetnek — de ha Lottin múlik is, Lottit a regénybelit csak a társadalom dogmája tartja vissza a Werthér szerelmének viszonzásától.) Fanninál semmi akadálya sincs, hogy a társadalom áldásával egymáséi lehessenek — hogy mégis min maradt el, azt csak T—ai tudná megmondani. így hát mégse akkora a hasonlóság a Werther és a Fanni Sorsában, mint ráfogják ? Személyes sorsukban nem és ép ez védi meg Kármánt az utánzás vádjától. De a társadalommal szemben egyforma elháríthatatlan kényszerűség alatt pusztulnak el. Hogy Fanni türelmes lemondással várja kimúlását, míg Werther sietteti: ez egyéni jellemükből folyó különbség. De a kor közös bélyege rajtuk, hogy lázas szenvedélyeikben nyilatkozó egyéniségük feláldozása árán egyikük se kíván élni. — A tudomány csődöt mondott a Rousseauék szemében, az ész nem boldogít. A keresztyén morál útszéli igazságai elavullak: az egyes boldogításához mákszemnyivel se járulnak. Vissza kell térni a hit örök kútfejéhez, Istenhez, azaz bizonyos természeti valláshoz. Új, járatlan útakat kell törni, melyen a legkisebb is megtalálja személyes érvényesülését, azaz boldogságát. Ez pedig a belénk szorult energia mentül szilajabb kifejtéséből áll: mert mentül változatosabbak és gazdagabbak érzelmeink, annál jobban éltünk. Ha a szokásokkal homlokegyenest ellenkezik se baj. Csak természetes, hogy a nagy ember a köznek azaz közönségesnek való rendszabályokkal soha semmiképpen ki nem dűlőzik s hogy a társadalom marad győztes. Ennek az elnyomott s tehetetlen egyénnek kelnek pártjára a mindent elnyelő nagy Léviathánnal szemben Rousseau is, Goethe is meg Kármán is. Mert a szenvedély nem túlság, hanem természet s így mindenkinek jussa van hozzá. De míg Saint-Preux filiszter módra beletörődik a megmásíthatatlanba s így a tragikus véget szerencsésen elkerüli, míg Werther maga is kór, mint kora s így csak szükségszerű végzete éri utói: addig Fanni gyöngesége

természetes, mért lény vóltáVal jár s a sors nagyon is szigorúan sújtolja. IV. Ebbe a korba illeszkedik Fanni, a német geniezeit egyik magyar nyelvű wertheriádja. Ha igaz, amit Toldy a Kazinczy Bácsmegyeijéről — talán nem a Goethe életírásában Werther hatására vonatkozó följegyzése nyomán — mond, hogy öregek, ifjak pityeregve olvasták, nem tudni, mi okból maradt el a hatása. Igaz, a Fanni tragédiája személyes szívügy, Kármán nem kever bele se társadalmi osztálykülönbséget (Goethe), se kesergő hazafiságot (Ugo Foscolo: Jacopo Ortis), — de még sem egészen az övé: különben hogy ítélkezhetett volna fölötte a társadalom ? Nem mintha ez a társadalom tökéletes volna: Kármán jól látja fogyatkozásait. A nemzet csínosodásában orvosszerét is keresi, — de helyes költői érzékkel hagyta itt el, mindjárt mert Fanni lány. Napóleon hibáztatta a Wertherben, hogy öngyilkosságához követe szőrszálhasogató természete s a mágnástársaságból való kirekesztése is hozzájárult. Ép így meg kellene akkor róni, hogy Fanni barátainál is módos, de hideg fogadtatásra talál, nem elég hogy szülei s testvérei nem szívelik, még a kisváros nyárspolgári társadalma is kiveti. »Fanninak átka az, hogy mindig szeretni akar és mindig hidegséggel találkozik.« (Halász) — Werthert is minden arra a meggyőződésre sarkalja, hogy az e világi dolgok hiábavalók, hogy szóval nincs miért ragaszkodni hozzájuk. Lám az őrült is, ki a kopár mezőkön virágot keres kedvesének bokrétába, hagymázos álomvilágában volt a legboldogabb. Ezt a gondolatot erősíti meg benne a paraszt legénynek később (a 80-as években) beszőtt analóg esete is, kit Werther minden igyekezetével se vonhatott el az igazságszolgáltatás sújtoló keze alul. »Du bist nicht zu retten, Unglücklicher! Ich sehe wohl, dass wir nicht zu retten sind.« Ez belőle a tanulság, ezért volt rá szüksége Goethének. »Az epizódoknak a cselekvénybe olvasztásánál Kármán és Goethe ellenkezőleg jártak el; de mindaketten művészien. Goethe a parallelizmust, Kármán az ellenzetet használja« — jegyzi meg

találóan Halász Ignác. Hisz van Wertherben is némileg ellentétes epizód. »Annak a paraszt legénynek kis dorfgeschichtéje, aki a Wertheréhez hasonló szenvedélyes szerelmében szerencsés vetélytársát leüti, művészi tendenciájú ellentétben példázza, hogy ugyanaz a szenvedély, mely Werthernél magát rontva gazdája ellen tör, a természet fiánál, kit a halvány gondolat még nem tett beteggé, brutálisan szerelme akadályán tölti ki bosszúját. (Vogt u. Koch: Gesch. d. dt. Lit.) De utoljára a paraszt legény szerelme az adott társadalmi korlátok közt majd csak olyan lehetetlen, mint az övé. — Míg L— báróné sorsában teljes az ellentét, hogy a Fanni sötét bánata a zöldülő természet s L—né rózsás jövőjével mennél élesebb kontrasztban legyen. Mégis úgy tetszik, mintha Kármán könnyebbségére juttatta volna L— bárónét jó helyzetbe (hogy gróf E—né csupa könyörületből magához vegye — persze az akkori érzelmes világban nern hihetetlen), mert Fannit teljesen magára hagyottan akarta boldogtalanságán tépelődő lelke gyötrelmeinek kiszolgáltatni. A vékony cselekvény is sokat élénkült vele, szó sincs róla. De míg Wertherben a tragikumot készíti elő s mélyíti, itt csupán szerkezet dolga, az én forma könnyebb kezelhetősége kedvéért. Wertherrel együtt éljük át lelke tusáját, a szomorú végű epizódok láttára folyton aggódunk érte s együtt érlelődik meg mintegy bennünk is az a meggyőződés, hogy e szenvedésektől valahogyan törik-szakad meg kell szabadulnia. S mikor így aggódásunk s részvétünk a legfőbb fokra hág, egyszerre kilobban a láng, hogy annál rémesebb sötétben maradjunk. — Fanninál az elmúlás nem erőszakos, nem hírtelen. Látjuk hogy nemsokára kialszik a mécses, de éppen ezért szintén aggódással s részvéttel várjuk végső lobbanását. S ez a várakozás csak annál kínosabb, ha fel-felpillantó világa a mécsnek csupa boldog, nemtörődöm arcokra, élettől duzzadó természetre esik. — Werther kőszáli fa, mit a szenvedély vihara váratlanul ledönt, Fanni gyenge virág, amelyen titkos féreg foga rág s úgy hajlik el belső baj miatt. A Werther természetimádása, hogy úgy mondjam, szinte forsriftos (előírásos), a Rousseau receptje szerint. (Lásd E. Schmidtnél.) A rückkehr zur natúr ma is divatos jelszó. Wertherben már Laroux jellemző s rousseaui vonásnak tartja. A lélek szabadabban

is fejlődik a szabad természetben, gondolat- s kivált érzelemvilága őszintébben nyilatkozik, vagyis természetesebb lesz. De fogékonyabbá válik s ami gyakran velejár, érzékenyebbé. Wertherről szinte előre gondolni, hogy az emberek dúrva kényszere alatt nem elfásul, hanem összeroskad. A természet túleleven érzése minden munkára képtelenné teszi, még míg Lottit nem ismeri is. »Ich gehe darüber zugrunde! Ich erliege unter der Gewalt der Herrlichkeit dieser Erscheinung!« — kiált fel a rovaroktól élénk mező láttára. Ez talán túlontúl érzelgős, beteges. Túlhajtása megérdemelte a Voltaire s a későbbi Goethe gúnyját egyaránt. — Fanni csak természetes. Nyomot hagy az ő lelkében is akármely parányi változása a természetnek, de nemhogy szétzilálná különben is zaklatott lelke világát, inkább harmóniába hozza. Együtt érez a természettel — vagy hogy a természet ő vele ? Hisz a magyar népdalban is nyílik az ég három felé, földre hullnak a csillagok : mert tudják, hogy árva vagyok. Amit Ronsseau kezdett s azóta kivált az oroszok (Turgenyev, Gorkij) művészetté emeltek: talán a magyar népdalok mintájára — mint már Halász kiemeli — Kármán is mesterileg alkalmazza a természettel festését a lelki állapotoknak. Hogy a Fanni lelkén nem szántanak mélyebb barázdát a természet benyomásai, csak dicséretére mondhatjuk Kármánnak. Fanni is érzi, de nem érti, nem is kutatja titkát a természet szépségeinek. De 16—18 éves fiatal leány korában hová is kutatná még? A szanaszét elszórt szentenciák is (azok a reflexiók, amikért még Bajza is akarta írni a regényt) talán inkább szerencsétlenségének, mint hajlandóságának róhatók fel. Egészben véve érdeme Kármánnak, hogy nem egy életunt koravénséget rajzolt, hanem egy igazán rokonszenves, szeretetreméltó teremtést. Hasonló tartalom hasonló szerkezetet feltételez. A szív viharja kél és száll, ha kitombolta magát, másszóval a fejlődés, tevékenység és hanyatlás itt is szükségkép megvan, mint minden szervezetnél. A Fanni betegsége egészen normális lefolyású volt — ahogy az orvosok mondanák. A XXV. fejezetben ösmerkedik meg T—aival, az L.-ikben szakítják el tőle s mindössze LXIII. fejezete van. A halál vívódása felényi. A társadalom büntetése (LV.) tüstént Teáitól elszakadása után éri: csapás nem jár magába' s a tragikuma betelik. A három fölvonás mintegy, a kifejlődés, a 4

bonyodalom és a bukás, tartamára is egyenlő. Csakhogy az idővel ellenkező irányban halad: a természet hervadásakor kél a szerelem Fanniban s a természet újulásakor hal el. Az első fejezetben nyár van, a XVII.-ben beköszönt az ősz, XXXII. beáll a tél (a szenvedély a legcsikorgóbb télben csap lángba, a vallomás január 3. és 5.-re esik, XL. és XLI.) és az Ll.-ben nyílik az idő, március van. (A Werther első levele májusban kelt s utolsó keltezett levele december végéről való, úgyhogy a Nach eilfe föliratú január elejéről lehet,) A Werther szerkezetének egyes részei azért nincsenek arányban a Fanniéval, mert az Albert megérkeztével még nincs rá minden veszve. (Idáig párhúzamosan halad: 4. Mai első levél, 16. Juni megismerkedik Lottival, 30. Juli megérkezik Albert, vagyis egyenlő időközök.) A tragikuma jórészt abból fejlődik, hogy becsülnie kell Albertet, vagy legalább így lesz bensővé, igazivá. Werthernél megvan szóval a belső meg a külső akadály is, Fanninál belső nincs, a külső pedig (T—ai visszahúzódása) nincs kellően megokolva. T—aihoz (ép úgy a Teréz néni határozatlan alakjához is) történetet kellett volna kigondolnia Kármánnak s ezt legalább a végén, pl. a közzétevő szájába adni (olyanformán, mint Thackeray a Pendennis Arthurban). Leleménye szegénységére mutat az is, hogy a Wertherék mintájára bálban találkoznak először s a vallomás helyzetükre vonatkozó történetek felolvasásával váltódik ki. (Ami különbség van, szépen kimutatta Halász.) De így cselekvény nélkül egészen a levegőben függ. Olyan régi rétoros védőbeszéd az egyén érdekében, kit a társadalom könyörületlenül eltipor, csakhogy költött személyekről s ez nagyon is megérzik rajta. Igazán kár érte, mert a beszéd a szónoklat remeke. Az én-forma nehézségeivel nem sikerült Kármánnak győztesen megbirkóznia. Egy ember lelki világának finom és tüzetes festésére nyílván ez a legalkalmasabb, már pedig úgy Wertherben, mint itt, ezen fordul meg. »A levél alakot, mibe Goethe is öltöztette költeményét, Richardson és Rousseau messzeható mintákkal honosították meg. Azzal pedig, hogy Goethénél minden levélben egyedül a hős beszél, regénye egy nemes beteg szellem líraiasan mozgalmas nagy önvallomásához közeledik.« (Vogt u. Koch.) Pedig Wertherben sokat mond a Herausgeber zum Leser, — Fanni

Igazán csak ifiaga beszél. Igaz, hogy levél és napló váltogatják egymást, de ez hagyatéka Fanninak (»Fanni hagyományai«), az elbeszélő azonos, csak a közlés formája más: semmi valószínűtlen, semmi bántó nincs benne. Sőt azzal az utolsó följegyzésben kifejezett szándékkal, hogy ezt kedvesének hagyja, kiről semmit sem hallott már régóta s ki így nem tudhatja, érte mennyit szenvedett, a leveleknek is naplóföljegyzéseinek ilyen csoportosítása éppen valószínűséget nyer. Legfeljebb az szúrhat szemet, hogy elül van: előre tudva, mi lesz a vége, nem a mese, hanem csak a lélek rajza érdekelhet. Persze, előre senkise írhatja meg, hogy aszongya »meghaltam« — de meg lehetett volna ezt talán a Sienkievicz Dogma nélkül c. regénye módjára is oldani: »Nem bocsáthatlak magadban a túlvilágra — Anielkám — követlek.« S ahogy van se volna kétségünk a Fanni vége felül: »Utóljára teszem reád, titkaim meghittje! sorvadó kezeimet Ott ahová én megyek, nincs haragtartás! Ott majd összetalálkozunk és ott majd — bátran szerethetünk.« (LX1II.) Fanni tehát egységesebb Werthernél. Senki sem avatkozik közbe, szakítja meg vallomásait. Tudjuk, hogy Goethe a regénye átdolgozásakor Kestner-Alberthez »emberileg és költőileg igazságosabb lesz, egyfelül mert Kestner — olvassuk el levelezésüket — véges végig nemesen viselkedett, másfelül Alberttel Lotti és Werther is emelkedtek«. (Erich Schmidt) És Kármán, vagyis Fanni szüleihez bizonnyal igazságtalan. Nem tudni, olvasta-e a Richárdson Clarissáját, de vette legyen akárhonnat, »ecsetje itt kissé vastagabban fogott, mint kellett volna«. (Halász) Kivált mostoháját festette nagyon vérönfútónak. Ezzel ártatlanul szenvedőnek tűnik fel ugyan Fanni s ő csakis elfogult lehet, bántói iránt ép úgy, mint báró L—né vagy T—ai, szóval választottai iránt, de ép azért más útat vagy módot kellett volna keresni az olvasó felvilágosítására. (Goethe erre a Herausgeber zum Leser részt használja fel.) Az én regényben nem mindentudó az író. Csak egy embernek, a vallomástevőnek szemével lát. Legfeljebb sejti, másban mi forr, de tudni nem tudhatja. Sokszor ezért a valószínűségért le kell mondania — ha emberét földöntúlivá nem akarja emelni, mint egy kicsit Sienkievicz is emelte Ploszcovszkit — az elbeszélő, itt a hős teljes jelleméért a többiek hű és tüzetes lelki rajzáról. S Kármán lemondott.

Fanni méghozzá fiatal, falusi leányka, annál bajosabb neki lenni, helyzetéből gondolkozni. A 60 éves Goethének egész művészetére van szüksége, hogy magvas reflexióinak az Ottilia szájába adásával (Aus Ottiliens Tagebuche — Wahlverwandtschaften), ezzel a merész valószínütlenséggel meg ne botránkoztasson. Jól mondja Schneeberger Nándor: »Ilyenkor az írónak ügyelnie kelí, hogy a formában is legyen valószerűség. Készakarva primitívebb technikával kell dolgozni, nehogy csudálkozva azt kérdezze az ember, hol tanulta ez az egyszerű falusi leányka a regényírás minden csínját-bínját? Hogy Kármán ezen nehézségekkel fényesen megküzdött, mutatja az, hogy akadtak, akik azt hitték, miszerint csakugyan Fanni ezen levelek szerzője.« (Mezőtúri értesítő, '95.) Pedig ezt szokták felhozni a Fanni szerzősége ellen. »Abban a korban csak Kármán tudott így írni és senki más.« (Gyulai) Talán mindkettőnek igaza van. Baráth F.: »A mű előadásából és szerkezetéből világos, hogy az a Kármán műve: mindössze is a lélektani vonások finom és megkapóan igaz volta támaszthatta pillanatra azt a gyanút, hogy a mű írásánál valamely nő leveleit vagy naplójegyzeteit is fölhasználhatta.« Másszóval a költeményt Kármán írta, de lehet hogy igaz a magva, hogy átélte, mint Toldy (s feltételesen Halász) hiszi. Elég, hogy semmiféle bizonyítékunk sincs rá. Markovicsné semmiképpen se volt, mert a Gretchenek, Júliák, Ameliák és Fannik nem minden bokorban teremnek, legkevésbé pedig egy kalandor férj kikapós feleségének házasságtörő szerelméből. — Fanniról tudjuk ugyan, hogy a »jó nevelés példája« volt, de inkább erkölcsi tekintetben, mert mikor a társadalom kiveti, az általánosan ellene forduló véleményre mondja. De ha midjárt irodalmi műveltségre magyaráznánk, úgy se írhatott volna Fanni falujának és társadalmi osztályának szűk látóköre miatt se ilyet. Nemcsak a szavak választékosságára, hanem a gondolatok és gondolkozás tisztaságára, erejére nézvést se. És ez Kármánnak éppen a legtöbbet emlegetett, elévülhetetlen érdeme. V. A stílus az ember, mondják (Buffon), hogyne lenne Hát hasonló három egyforma nehéz sors alatt hasonlóan fejlődött ember

érzelemvilágának megnyilatkozása. A szenvedélynek meg s legkivált a szerelem szenvedélyének külön is a stílusa. Az igaz, mély és teljes érzelem sohase elégli a nyelvet, sohase talál egyértékes szót. Amit talál, úgy érzi, mintha a közhasználatban elkopott, megfakult volna. S mikor érzelmét alácsúsztatja, mintha egyszerre megvilágosodna, megszínesedne, mintha megteljesedne. Ebből a szükségérzetből fakad a képes beszéd, kifejezésre és jelentősségre törekvés közben. A beszéd figuráit jóformán a szenvedély szüli. Ezen a réven hasonlította össze Erich Schmidt a Nouvelle Héloíse első kötetének s a Werthernek nyelvét. Rousseau is, Goethe is szándékosan, tehát tudatosan csinálta a nyelvet. Rousseau erről számot is ad a második előszóban. Nem a színházak s regények nyelvén beszél. A divatos szalonnyelv emfázisa alatt hazugság rejtőzködik. »Ahogyan nincs szándékában divat asszonyait, magas rangú hadfiakat, világszépségeket minden raffinementjukkal szerepeltetni a regényben, ép úgy nem mértékadó rá ezeknek a köröknek raffinált jargonja sem.« (E. Schmidt) — Goethe, a Stürmer und dränger nem látta ezt kiemelni szükségesnek, ő nem egyedül halad járatlan útakon, ő csak egy katonája a harcoló tábornak. De mikor Weimarban a Steinné hatása alatt lehiggadt s művét (mint Manzoni az I sposi promessit) újra át-, ill. visszajavította, ezzel maga elismerte újítását. Az újonnan képzett szókat, népies fordulatokat, idiotizmusait visszametszette. Különben is öntudatos művész volt világéletében mindig. De mit szóljunk Kármánról, akit az orthologusok (teljes joggal) első fecskéjüknek számítanak s akit még Halász is leginkább ezért dicsér el ? Rousseau és Goethe újítók voltak, Kármán ellensége a nyelvújítás mozgalmának. Hevesen kikél a helytelen képzésű és hangzású korcs szók sáskaserege« ellen, de tudja, hogy »szent, áldott és jó dolog a nyelven dolgozni, nagy fogantatu dolog azt mívelni.« Módjával szóval ő is igyekszik, ha nem újítani, fejleszteni a nyelvet. Csakhogy ezt a módot Adelung meg Der deutsche Sti7-ja határozza meg. »Ki ne óhajtaná, hogy támadjon köztünk egy Adelung, aki egy tökéletes, a nyelv belső állapotjából folyó criticum lexiconnal ajándékozza meg hazánkat?« (A nemzet csinosodása.) Éppen az az Adelung áll előtte, a nyelvész előtt követendő példakép, aki grammatikai rend kedvéért (nem ismervén a nyelv

történetét), a rendetlen erős igéket törölni akarja, aki a költői prózát s képes kifejezést nem szenvedheti. Akivel az új iskola eszthétikusa, Herder éles ellentétben áll: »Der Dichter muss rasend werden, wenn du ihm die Synonymen raubst: er lebt vom Überfluss.«— »In einer sinnlichen Sprachen müssen uneigentliche Wörter, Synonymen, Inversionen, Idiotismen seyn.« — De hogy Kármán Adelunggal mindenben nem érthetett egyet, gyakorlatából is megtetszik. Csak addig követi, ameddig a stílus helyességéről van szó, de rá se hederít, ahol a stílus szépségére kell nézni. A nyelvésznek Adelung a mintaképe, aki a nyelv tisztaságát hitte megőrizhetni, de a regényírónak Goethe, illetőleg Werther, kinek nyelvi sajátságait már a kél nyelv más állapotja miatt se utánozhatta volna, de kinek érzéki (sinnlich és sinnbildlich) nyelvével vetekszik a Kármáné. A Saint-Preux retorikája erőszakos, akár maga a szenvedélye, mert Saint-Preux a szenvedélyt föltétlenül jogosultnak tekinti, ha még olyan féktelen is. A Werther nyelvének muzsikája lágyabb, bár itt-ott klasszikus tömörséget és kifejező erőt ér el, mert ő belátja, hogy szenvedélye társadalmával szemben akármilyen jogos se érvényesülhet. Mert Werthernek is útjában van a társadalom, ép ugy mint Saint-Preuxnek: de a Saint-Preux társadalmának képviselői a papa s a jó barátok, míg a Werther társadalmának megtestesítője maga Lotti. Az első kötetbeli Julie maga se jobb a Deákné vásznánál. De Werthernek mit ér, hogy mondjuk helytelen a Lottiban testet öltött dogma? ha egyszer dogma és testet öltött. Fanni azok közül való, akik nem küzdenek az árral, melylyel úgy se bírnának, hanem megadják magukat neki, mígnem elmerülnek benne. Beletörődik a világ folyásába, helyesnek találja úgy ahogy van, mert nem fordíthat rajta s ha összeütközik vele, csak a maga igazát védi, de a társadalmat nem vádolja. Talán helytelen is Fannival szemben társadalomról beszélni, mert igaz, hogy apja, mostohája, az egész szégyenvallásán kárörvendő társaság, mind csak a közvélemény hordozói, de ő csak ellene bőszült kínzókat lát bennük. Hiszen hány asszony telik el gyűlölettel a törvény foganatosítói ellen, ahelyett hogy a törvényt okolná. Nem csupa jó vagy merő rossz embereket ismer-e az asszony, amint

vagy jót, vagy rosszat tapasztal tőlük. Fanni sem az eszével, de szivével lát, hall, gondolkozik. Innét van apja s kivált mostoha anyja iránti, semmiben különbséget nem tevő elfogultsága is. (Száz oka lehetett rá, de bántanák, gyötörnek-féle általánosságokon kívül a regényben nem kapjuk bizonyítékát.) Mikor édes anyja hazahozza: «Még midőn ágyamban feküdtem is és fejem égett, érverésem iszonyú volt, akkor is dörgő szóval anyám — óh ez az igen kemény anyám — felettem szemrehányásokat mondott és meg nem kíméllett.« — »Itt, látod-e, haszna esméretségednek, gaz leány! egész házam csúfjára vagy . . . . Bujj el szemtelen ! bujj el! ne is mutasd magadat többé az emberek előtt. .« — szól itt igazán keményen, de az ő helyében jogos felháborodással mostohája. »így öntötte reám szitkait az anyám« — mondja Fanni maga. — De ha érzi is ártatlanságát, meghajlik a sors rámérte látogatások előtt. Mikor vele beszélgető két lányát az anyjuk elrántja, így ír: . . . »De midőn az egész frekvencia ábrázatján olvadtam a sokféle indulatokat, láttam sok sápító anyának jóváhagyó szájfacsarását, soknak kártörülő örömét, némelynek üres fején a bámészkodást — ekkor kezdett a dolog bántani . . . Minden szó átjárta szivemet, mintha ketté metszették volna . . . Ezt a gyalázatot értem és én még élek ! ? — Mint a dögleletes nyavalyában kínlódótól, úgy futnak-e már én előlem ? . . . Ez a szégyenvallás lerontja, tudom, még lerontja kevés hátralevő erőmet. Legyen bár! mint vőlegénynek úgy megyek a halál angyalának elejébe.« (LV.) — Itt-ott kesernyés, epés egy kicsit, de hangulata, éppen mert belenyugszik a megmásíthatatlanba, elejétől fogva lemondásos. A levelek szakgatottsága, kuszáltsága a szenvedélyekkel s szenvedésekkel nő: eleinte nyugodt, később egyre lázasabb, izgalmasabb, csak az utolsó levél van itt is, mint Werthernél »nagy művészettel tisztán és higgadtan megírva« (E. Schmidt): a halál elszántságával. A szenvedély nem tud betelni magával, gyakori ismétléssel igyekszik érzelmét kimeríteni. Egyes szókra tér többször rá: »Micsoda, óh micsoda állapot ez ?« (XV.) — »Úgy érzem, úgy! minden tetemimben.« (XXV.) — »Óh rövid, igen rövid éj! miért —« (XXVIII.) — »Óh bár — bár csak megvallhatnám neki, hogy inkább szeretem, mint a méh a tavaszt.« (XL.) — »Óh szív í szív I«

(XL.) — »Óh talán, talán soha meg nem jön!« (XLI.) — »Beállott, be a szenvedések ideje.« (XLV.) — »Messze, messze van . . .« (XLIV.) — »Miért — óh miért nem halhatok itt meg?« (L.) — »Távozzatok, távozzatok tőlem . . .« (L.) — »Hát ő is ? — ő is ? — lehetetlen I — csak egy szót, írj csak egy szót róla és rólad.« (LV.) — (»Auf mich, mich, mich!« — »Nichts, nichts !« — »Leb wohl, Engel des Himmels 1 leb wohl, Lotte!« — Werther). Érdekes és szintén goethei a lelkét egészen eltöltő gondolatoknak a levél folyamán, néha éppen az elején és végén visszakerülése. »Óh be jó itt — (közepén megint:) Oh be jó itt — (végén :) Azért, óh azért oly igen jó itt!« (I.) — »Nem ! a tettetés nem hazudhat oly mesterségesen . . .« Mindjárt a levél elején szent meggyőződésekint mondja ki, hogy a bizonyítás után a levél végén mégegyszer visszatérjen rá: — »nem! a színlés nem majmolhat ily természetesen . . .« (XXXI.) — »Sirass engem, szerelmes barátném ! az én örömeim eltemettettek.« Záradékul ismét ez a mondat. (L.) — »Nem találom őtet sehol. . . Reggel — és én őtet sehol sem találom.« (LII.) — (Goethénél: Was man ein Kind ist — (végén) O 1 was ich ein Kind bin! 8. Juni). Máskor a szinonimákat halmozza, szintén hogy kimerítse a mondanivalóját. »Azon baj, azon kínzás, azon reménytelenség« — (XI.) — »Az ő Károlya, ha ő azt festi, eleven s szinte látható színekkel rajzolja, látom, esmérem s szeretem én őt! . .« (XV.) »Valamely édes, nehéz, titkos érzés, nem tudom, mely érzés — oly édes, bájoló érzés — és mégis fájdalmas« — (III.) — A szinonimák halmozása nem egyszer parallelizmusba megy át: »Az én lelkem atyafias lélek után vágyódik, szivem keres véle egyező szivet.« (XII.) — »Egy kéznyomás nagy és nyomos történet egy mosolygás szivet rezegtető látás . . . . egy csók mennyei gyönyörűség.« (XLI1I.) — »Óh nem, — nem, — nem kárhoztatod te azt, te, aki magad is szeretet vagy ! Káromol az téged, aki azt hiszi — Szidalom ez, iszonyú szidalom ellened, te csupa jóság!« (XLIV.) — Nem egyszer klimaxba: Ez az állapotom rendkívül való állapot, óh de — boldog — boldog állapot.« (XLIII.) — Gyönyörű a fokozás, amellyel a T—ai látogatásáról szóló naplóját bevégzi : »Testvéreim . . . pirulva mondták: Szép legény az! Az anyám bizakodó s bíráló hanggal s ábrázattal ítélt: Tud ember-

séget! — Az atyám ép oly nyomos ábrázattal, mint amilyennel ő beszélt, azt állította: Tanult egy ifjú s nem alávaló esméretsége van ! — Az én szivem kevély megelégedéssel azt dobogta: Az én T—aimnak nincs párja !« (XXXIV.) — (Halmozás Wertherben pl.: , »Ich begreife manchmal nicht, wie sie ein anderer lieb haben kann, lieb haben darf, da ich sie so ganz allein, so innig, so voll liebe, nicht anders kenne, noch weiss, noch habe, als sie!« stb). A szenvedély lüktetése megtermi a forma perallelizmusát: a gondolatritmust. A XX.-ban három mondat egymás után kezdődik sok-kai. A XL. egy helyén a névmások és segédígék szabályos ismétlődésében nyilvánul: »Óh de mihelyt kívül voltam, mely rettegések fogtak körül, mely óhajtások ! . . . ő kínlódni fog akaratosságomon ! . . ő meg fog bosszankodni ily megvetésemen . . ő kétségbe esvén szeretetem megnyeréséről, nem fog többet merni szólni is a szerelemről. . .« (Goethénél sok az und-áa\. kezdett mondat). A feltóduló gondolatok váltakozása sokszor ellentétes. »Én . . . de szegény gyermekeim« (XIII.) — »Derül a kikelet. Elevenség és élet terjed mindenfelé tőle. Én bennem az éltető erő napról napra fogy.« (LI.) — (Halmozás Goethénél még, némi emelkedéssel: ». . .bis sie endlich einen Menschen antrifft, zu dem ein unbekanntes Gefühl sie unwiderstehlich hinreisst, auf den sie nun alle ihre Hoffnungen wirft, die Welt rings um sich vergisst, nichts hört, nichts sieht, nichts fühlt, als ihn, den Einzigen, sich nur sehnt nach ihm, dem Einzigen.« 12 August. — Antitézis s egyszersmind anafora : Ich habe so viel, und ohne sie wird mir alles zu nichts.« 27 Okt. Abends. — Parallelizmus : »Umsonst strecke ich meine Arme nach ihr aus — Vergebens suche ich sie nachts im Bette.« 21 August.) Fölkiáltással, kérdéssel (mely válaszra nem vár) megannyival találkozunk. A mondatok szakgatottsága is nagyon gyakori és sokféle (anasztrófa, anakoluthon, aposziopézis, stb.) »Jaj! tudja ő bizonyosnál bizonyosabban, hogy én őtet — szeretem.« (XXXIX.) — »Mivé lettem! . . Az én szivem — óh barátném, nem ismerjük mi a magunk szivét!« (XLII.) — Töredékes elbeszélés pl.: »Tele rakottan ezen egynehány napok történetével futottam barátnémhoz . . Aprólékos szorgalmatossággal lebeszéltem azokat«.

Szemre vett! . . Lángoló ecsettel festettem T—ait. Elmosolyodott... tréfás dorgálással rázogatta fejét — én elpirultam . . , ujjával fenyegetett — megzavarodtam. De midőn kezét pajkos vizsgálódással szivemre tette, ha dobog-e ? — szememet eltakartam.« (XXXVII.) — »Reám csapta az ajtót és én — óh barátném ! elfogyott a könny szemeimből.« (XLVIII.) — (Und ich ? 30. Okt., a levél legvégén. — »Noch nie war ich glücklicher, noch nie war meine Empfindung an der Natur, bis aufs Steinchen, bis aufs Gräschen herunter, voller und inniger; und doch« — 24. Juli. — »Wie, wenn Albert stürbe ? Du würdest! ja sie würde — und dann laufe ich dem Hirngespinste nach . . .« 21. August.) — Akárhányszor a szenvedély rögtöni kitörésével kezdi, úgyhogy egész gondolatsort kell elébe kapcsolni. »Nem! a tettetés nem hazudhat oly mesterségesen . . .« (XXXI.) — »Ha én az övé lehetnék ? — istenem !« (LVI.) — Elfelejteni! . . . Lehet-e elfelejteni ? . .« (LX.) — (Nein! es ist gut! es ist alles gut! — Ich — ihr Mann!« 29. Juli. — Ja, es ist so. 4. Sept.) A voltaképpeni képek közül lépten-nyomon találkozunk a megszemélyesítéssel. »Telhetetlen szív ! Mit kívánsz, mit óhajtasz ?« (III.) Nem is lehet, de nem is szükséges őket szemen szedegetni. — Hasonlat, kivált bibliai, olykor metaforává emelkedve, akad egy-kettő. »Nem zúgolódom ! az én mértékem még meg nem tölt. A keserű pohár még nincs kiürítve . . . Nem I ne múljon az el éntőlem! Legyen meg a te akaratod!« (Az egész LIX.) — »Szárazak szemeim, mint a mező az aszály idején! orcám sárga, mint az érett kalász. Érlelődöm én is a betakarításra. Lehullott testem, mint a megszedett szőllőtő. Közel van a lemetszés ideje. — Legyen meg a te akaratod!« (XLI.) — »Az ember az embernek legfőbb ellensége . . . Nincs oly tiszta öröm, melyet keserűvé nem tesznek. Mint a pók az édes gyümölcsöt, megmásszák undok lábaikkal és csúf mérgeikkel beköpik . .« (XLV.) — »Az én szivemben nagyobb volt a szélvész és nem is ügyeltem a másra, mely körülöttem zuhogott;« (XLI.) — »Óh képzelődés, a te írod mindenkor gyógyító.« (XXIII.) — Sok aránylag az oxümóron: »kegyetlen részvétel« (XLV.) — »barátságos csalfaság« — »kedves szomoruságu dongás« (I.) — »ily édesen szenvedni« (XIV.) »ezek a kegyetlen szánakozók« (L.) — (O, du glücklicher Unglücklicher I)

A Kármán prózájának tisztasága szinte közmondásossá vált. Pedig képzelni is lehetetlen, hogy német műveltségének nyoma abban az időben magyarosságának rovására ne lett volna. Semmikép se merném kezdő stilisztáknak mintául ajánlani (mint a Nyelvőrben teszi valaki, azon a réven, hogy faiskola helyett fiatalost mond !) A névmások gyakori használata, egy-egy dativus ethicus, a maga és ő összevétése, ragvonzatok dolgában elégszer követ el germanizmust. »Mint élsz te, szeretett barátném ?« (XLV.) — »Szép legény az /« (XXXIV.) — »Csináljon magának egy eleven képet.« (XIX.) — »De nem fogadnám fel, hogy azt megértse,« (XIX.) — »Minek a fény és cifra, aki az előtt (davor) mindig futottam !« (XLIX.) — »MagÁnál feltette« (nahm bei sich vor) (XXIV.) — »Keservesen sírtam felettük« (L.) — Még ilyen is megkerül nála: »Azt mondja ő: hogy az ő atyja oly jó! hogy őtet szereti; fogja őt kérni megegyezésed és ha azt megnyeri, azután az enyimek/ő/ is fogja azt kinyerni igyekezni. . . .« (XLIX.) — Német szólásmódokkal is találkozni, de csak elvétve. »Atyám ott fenn!« (XLIV.) — Az ember nálam gondolóba sem jött« (kam nicht in Bedenken) magyaros analógiára: a gondolkodóba esik analógiájára (XIII.) — Még nyomorúságában is felemelt szivü« (selbst in ihrem Jammer hat sie ein gehobenes Herz) (V.) — »Nyugodj ki nálam« (Ruhe aus) (I.) — Kivált párbeszédei nehézkesek. Megérzik rajtuk, hogy nem önként adódtak, hanem csinálódtak, mint az elmélkedések, nem levődtek, hanem csak lettek. De folyó prózájának ez nincs kárára, ez» inkább sokkal egyöntetűbb, bevégzettebb s zamatos régi magyarságú.

Bakóczi

Károly.

A természettörvényekről (Beköszöntő és székfoglaló; tartotta dr. Dávid Lajos a természet- és mennyiségtan r. tanára).

Ezelőtt húsz esztendővel, egy ilyen nyár felé közeledő napon, fölhoztak engem ide, mint kollégiumunk Il-ik elemi osztályának magántanulóját: hogy járjak el az órákra, szokjam meg tanítóm hangját és szerezzek uj pajtásokat. Néhány hétig jártam ebben az uj világba s azután a mi mélyen tisztelt és szeretett Igazgatónk megvizsgált, megvizsgáltatott, hogy vajon érdemesnek látszom-e a III-ik elemi osztályra ? A próba akkor sikerült. Most pedig újra próba előtt állok. Más, nehezebb előtt. Akkor csak rólam volt szó; most nemzedékek haszna vagy kára forog kockán. Ugy gondolom, hogy egy magasabb vizsgálat vár reám, hol földi tanítók helyett lelkiismeretem tesz föl sok nehéz kérdést. E kérdésekben arról es'k szó, hogy tudok-e eléggé világos példát állítani az ifjúságnak arra, hogy a bonyolodottnak mondott modern életben is járhatunk egyenes úton, fölemelt fővel; vajon elég meggyőzően tudom-e kifejteni, hogy az emberi elme legdiadalmasabb alkotásai sem elégítik ki a megismerhetetlen után vágyódó lelket; hogy tudok-e egyházunknak önállóan gondolkozó, önfeláldozóan viselkedő hű fiakat nevelni, kik boldogok lesznek a férfikor napjaiban megértvén a szót: szeresd a hazát; hogy tanítyányaimba tudom-e oltani a földön is égi szép természet szeretetét; föl tudom-e őket fegyverezni logikus gondolkodással és el tudom e látni természettudományi hasznos ismeretekkel; s hogy vajon marad-e még erőm, időm a tudomány nagy templomának építéséhez egy-két homokszemmel hozzájárulni ?

Nehéz e próba ; tehát orömmei és szorongással megyek elébe. Örömmel, hogy íme Uram elhívtál e szép hivatásra. Szorongással : ha vajon megáldottál-e elég erővel ? Kedves ifjú Barátaim I Hozzátok külön is van néhány Szavam, hiszen érettetek vagyok itt és vagyunk itt mindnyájan. Érettetek barnultak meg e falak és érettetek működik szakadatlanul az a rendkívül összetett, kényes szervezet, aminek közoktatásügy a neve. Legyetek erre büszkék és legyetek ezért hálásak ! Ugy a büszkeség, mint a hála sok mindenre kötelez. Csak akkor lehettek nemesen büszkék, ha önmagatok előtt sincs szégyelni valótok. A hála pedig arra kötelez, hogy azt a megbecsülhetetlen energiát, mit elődeink a mi lelki épségünkben, testi erőnkben és földi javainkban elraktároztak: megtartsuk, gyarapítsuk hazánk és egyházunk emelésére. Nem mondok most többet. Ti nagyobbrészt már ismertek engem. Tudjátok, hogy a fizikai és mathematikai tételeknél előbbrevalónak tartom ily dolgok veletek való megbeszélését. Ezután is fogunk ilyenekről gondolkozni, beszélgetni, hogy egész emberek lehessetek, ne csak tételeket fölvevő és reprodukáló lények. Hogy ezt sikerrel tehessem : közvetlenségre, a Ti bizalmatokra van szükségem. Kérlek, hogy ezután is bizalommal legyetek irántam. *

A következő megjegyzéseket, a természettörvényekről, gondolkozni szerető tanítványaimnak szántam. Azoknak, kik a kötelezőnél kevéssel többet is szívesen elvállalnak. Ugy a fizika, mint a kémia tanulmányozásánál szükséges e tudományok eredményeit magasabb szempontból nézni és nemcsak, mint egymás mellett álló tételek többé-kevésbbé összefüggő halmazát. Célunk e magasabb, összefoglaló szempont néhány legkönnyebben megközelíthető eredményét ismertetni. Kezdő, ki először olvas ilyszerű fejtegetéseket, iparkodjék a némely helyt tömör tárgyalást megfelelő példák keresésével kibővíteni. Ez által tehetségeit is serkenti.

I. A természettörvények célja és a tapasztalán.1 Emlékezetünk segélyével a múlt eseményeit többé, kevésbbé részletesen megőrizzük; a múltba kisebb, nagyobb pontatlansággal visszapillathatunk. A jövő eseményeire nézve azonban nincs olyan tehetségünk, amilyen az emlékezet a múltra nézve. Pedig nem tagadható, hogy a jövő eseményeinek előrelátása sokkal fontosabb, mint a múltba való visszapillantás. A mult eseményein nem változtathatunk, a jövő eseményeire azonban gyakorolhatunk általában kisebb vagy nagyobb befolyást. Az állati élet jelenségei, pld. gondoskodás előre élelemről, lakáskészités stb. mind annak a törekvésnek kifejezői, hogy a jövő lehető legkedvezőbben alakuljon az élet megtartása és folytatására. A jövő irányítása, mint emberi feladat is a legfontosabb, mivel közvetlenül életünket érdekli. Két kérdés áll itt elő: mennyiben lehetséges és miként vihető véghez a jövő irányítása ? E kérdésekre iparkodnak felelni a természettudományok. Régi idők tudósai azt hitték, hogy e kérdésekre megfelelhetnek, a mindenséget megérthetik csupán elméjükre támaszkodva. E fölfogásnak az ujabbak közül legmarkansabb képviselője Schelling (1775—1854). Alapföltevése az, hogy a gondolkozás és a lét indentikusak. Eszerint a lét törvényei a gondolkozás törvényeivel adva vannak, ha ismerjük az utóbbiakat, akkor, mutatis mutandis, ismerjük az előbbieket is. E föltevésben tényleg van valami, amit ma is helyesnek tartunk. T. i. belső világunk a külső világ hatásai alatt fejlődvén ki: az utóbbinak bizonyos értelemben képe. S kettő között harmónia áll elő. De tévedés volna belső és külső világunk között olyanféle indentitást tételezni föl, mely alkalmas volna arra, hogy belsőnk alapján a külső világról igaz képet nyerjünk. 1

Az I. és il-re nézve v. ö.: E. Mach, Die Mechanik in ihrer Entwicklung hist—krit. dargestellt (1004). Principien der Wärmelehre (1900). Erkenntnis und Irrtum (1906). W. Osttväld, Vorlesungen über Naturphilosophie (1905). H. Poincaré, La Science et 1' Hypothése (1906.) [Magyaiúl 1909-ben]. La Valeur de la Science (1905). Science et Méthode (1808).

Nagy erőfeszítések, keserű csalódások e fölfogás helyébe mást, szerényebbet állítottak. Míg az említett fölfogás a gondolkozást vette alapul és belőle akarta származtatni a tapasztalást, addig manapság a nyers tapasztalást nélkülözhetetlen kiindulási pontnak tartjuk és utána idomítjuk gondolkozásunkat. A tapasztalásból indulunk tehát ki, de tapasztalásunk csakis a múltbeli eseményekről van, pedig a jövőbeli tapasztalás a fontosabb, a megismerendő. Észrevesszük azonban, hogy a mult eseményei között hasonlók is vannak, sőt ezek egykor még ránk nézve is jövőbeliek voltak. Ez arra indít, hogy tájékozódás végett ily események közös vonásait gondolatban egy fogalommá egyesítjük. Emellett azonban az a meggyőződésünk támad, hogy a jövő nem hoz csakis merőben uj, egészen idegen eseményt. Ez a hitszerű meggyőződés ad kitartást a természettörvények keresésére. Minden természettörvény a jelen állapot alapján iparkodik fölvilágosítást adni a jövő eseményeiről. A természettörvény az illető eseményeket jellemző fogalmakból van összetéve. Egy esemény fogalmakkal való jellemzésénél annyi fogalmat hasz nálunk föl, amennyivel az illető eseményt célunknak megfelelő hűségében nyerjük. Ez hasonlít ahhoz, mikor egy irracionális számot megközelítőleg racionális számmal jellemzünk, helyettesítünk. A megközelítés pontossága mindkét esetben tetszőlegesen fokozható. Célszerűnek látszik egy példát részletesebben elemezni. Vegyük a síktükrök visszaverési törvényét. Lehetőleg keskeny fényalábot bocsátunk tetszőleges tükröző sík fölületre. Megmérjük úgy a beesési szöget, mint a visszaverési szöget. A beesési szöget rendre sok különböző értékűnek vesszük pld. 7n>"ecl fokonként változtatjuk, továbbá tükör gyanánt is számos különböző anyagot veszünk. Ekként végre terjedelmes tapasztalat-sorozat áll rendelkezésünkre pld. 50 különböző anyag mindenkinél 100 mérés. Ezután jön ez 5000 eredmény öszszefoglalása: »az észlelt esetekben a beesési szög egyenlő a viszszaverési szöggel.« Ez azonban a jövő hasonló tüneményeinél semmi haszonnal sem járna. Kimondjuk azonban merészen, hogy bármily eredményhez is jutottunk volna és ezután is bármily mérést végzünk ;

érvényes a fenti összefoglalás. Ez az egyetemes összefoglalás már természettörvény, olyan értelemben, hogy adott beesési szöghöz előre megállapítja a visszaverési szöget; a jövő egy részét. E törvény megdűlne, ha csak egy esetben is eltérést tapasztalnánk. De ha ilyen eltérést még nem is tapasztaltunk, azért mindig marad benne egy hipotétikus rész, t. i., hogy minden esetben igaznak állítjuk, jóllehet csak véges számú esetet ellenőrizhetünk. Pontosabban tehát csak igen valószínűnek mondhatjuk törvényünket, de nem föltétlenül igaznak. Meggondolandó az is, hogy méréseink pontossága műszereinktől is függ, méréseink csak megközelítőleg pontosak (pld. irracionális szöget is racionalis szögnek mérünk le.) A törvény tehát csak a mérési hibák határain belül tartható igen valószínűnek. (Az olvasó gondolja át hasonlóan az idetartozó másik törvényt, mely szerint a beeső és visszavert sugár, meg a beesési merőleges egy síkba vannak). A történeti fejlődés a természeti törvények megközelítő pontosságára nézve szintén szép példákat nyújt. A Boyle-ié\e törvény, mely szerint gázoknál a térfogat és nyomás szorzata arányos a gáz abszolút hőfokával, eleinte teljesen pontosnak látszott. A mérés technikájának fejlődésével az ellenkező tünt ki és e törvényt pontosabb vizsgálatoknál a van der Waals-félével kellett helyettesíteni, mely szerint nem az említett szorzat, hanem más, kevésbbé egyszerű kifejezés, arányos az absolut hőfokkal. És megvagyunk győződve, hogy mivel már ettől a törvénytől is eltéréseket tapasztaltak : még pontosabbal helyettesítik. Vagy pld. némely elem atomsúlyát Stas klasszikus kísérletei 3 tizedes pontossággal adják, de azért senki sem hiszi, hogy a következő tizedesek mind zérusok lennének. Tehát azok a természettörvények is, melyekben az atomsúly előjön csak megközelítések. Elvileg nincs ugyan kizárva, hogy a tapasztalásbeli hibák egymást kölcsönösen kiegyenlítik, hasonlóan ahhoz, mikor valaki rosszúl végez egy összeadást; de az eredmény mégis helyes. Ezt azonban csak szerencsés véletlennek tarthatjuk, melynek föllépésére kritériumunk nincs. A van der Waals törvényt ismerve nyomon követhetjük,

hogy mi okozza a Boyle-íé\e törvény pontatlanságát, illetőleg mikor kisebb és mikor nagyobb a pontatlansága. Ilyen értelemben az első törvény magasabb rendű. Nem minden esetben ismerünk megfelelő magasabb rendű törvényt. Pld. a fajmelegre vonatkozó Dulong—Petit törvénye az észleletektől durva eltérést mutat. Vagy az elemek természetes rendszerének törvénye, mely szerint az elemek khémiai sajátságai (sőt némely fizikai tulajdonságai is) atomsúlyuk periodikus függvénye, szintén föltűnő hiányokat mutat. Egyik esetben sem ismerjük a hozzátartozó magasabb törvényt, melynek ezek csak töredékei. De azért ezeket sem dobjuk félre, mivel tökéletlenségük mellett is hasznosak, mint ez a kémia elemeiből jól ismeretes. II. Célszerűség és a természettörvények. A természettörvények alkotásához, mint az előbbiekből kitűnik, szükséges a mult eseményeiből fogalmakat készíteni, ezeket lehető pontosan megállapítani. Messze vezetne a fogalom készítés tárgyalása, csak annyit jegyzünk meg, hogy az események bizonyos sokaságából a fogalmaknak nemcsak egy oly rendszere alkotható, mellyel ama események kisebb, nagyobb hűséggel jellemezhetők. Hasonlóan, hogy egyik előbbi példánkat folytassuk, ahhoz mikor egy irracionális számot a racionalis számok különböző sorozataival közelítünk meg. A fogalmak rendszere nem lévén szükségképen egy és ugyanaz: hasonló áll a természettörvényekről is, azok kapcsolatairól is. Végül tehát maga a természettudomány is többféle lehet. Fölmerül a kérdés, hogy a lehetséges természettörvény-rendszerek közül melyiket választjuk? A válasz, a különböző szempontok szerint más és más lehet. Közelfekvőnek látszik a következő okoskodás. A természettudomány egyes, nagyon is különböző egyének személyes tapasztalásán épül föl; hogy mégis mindenki használhatja eredményeit, az nem ellenmondás, mert voltakép csak az használhatja eredményeit, aki a hozzátartozó fogalmakat magáévá tette. És viszont aki uj természettörvényt talál, az az ennek alapjául szolgáló személyes tapasztalásokat vagy a 5

már meglevő fogalmakkai kell kifejezné, vagy ha ezt nehi tüdjá, akkor egyúttal a szükséges uj fogalmakat kell megalkotnia. Ekként a természettörvény egyéni tapasztalást (észlelet gyűjtést) és gondolkozást (fogalomalkotást, összefoglalást) takarít meg annak számára, ki a törvényt átveszi. (Emlékeztet ez arra, hogy a gépek erőt takarítanak meg.) A természettörvényeknek tehát oly rendszerét keressük, melynél e megtakarítás a lehető legnagyobb. Ez a rendszer a leggazdaságosabb. A gazdaságosságot fokozzák a törvénynek emlékezetben való könnyű megtarthatása, mathematikai alakjának könnyű kezelhetősége, pontossága (t. i. minél pontosabb, annál kevesebb egyéni ellenőrzés és javítás szükséges). Szintén a gazdaságosságot növeli az analógiák jelentkezése. Pld. a gázok törvényei és Van't Hoff törvényei a hig és szilárd oldalokra nézve, mutatis mutandis, ugyanazok. Az ily analógiák lehetővé teszik, hogy a legkülönbözőbb tüneményeknél ugyanazon vagy hasonló gondolkozási formákkal éljünk. Természetfölfogásunk egységes volta nő ez által. Elég gyakori tévedés, hogy amit célul tűztünk ki: a természetfölfogás egyszerű és egységes voltát, azt sokan a természet tulajdonságának vették. Hangoztatták, hogy a természet egyszerű és egységes. Érdemes, ha röviden is, megvizsgálni e tulajdonságokat. Ami az egységességet illeti: abban ma sem kételkedünk. Ha a természetben még csak részek sem volnának olyanok, melyek egy szervezet módjára működnek, akkor a természettudományok lehetősége is megszűnnék. Ily részek tényleg vannak s ez külsőleg megnyilvánul a fizika egyes részeiben, mint pld. optika, elektromosság. Hisszük azonban, hogy az egész természet egyetlen egy oly résznek vehető. Ennek kimutatása még a jövő föladata. A történeti fejlődés határozottan e hit jogosultsága mellett szól. A hőjelenségeket mekhánikailag, mozgással magyarázzák úgyszintén a fényjelenségeket, a mágnesség és elektromosság összetartozóknak mutatkoznak. Legújabban azonban oly irányú haladás történt, mely az egységességet fokozta, de bizonyos oldalról nézve a dolgot, gyöngítette. T. i. a fény jelenségek az elektromos tünemények különös eseteiként jelentkeztek, az eddig izolált elektromosság központi helyzethez jutott. Ez a nagy siker azonban az-

£ai a hátránnyal jár, hogy már mofet az optikát nem lehet az aether lebegéseire alapítani, hanem oly fogalom-alkotásra van szükségünk, mely az összes elektromos jelenségeket (s így az optikaiakat is) megmagyarázza, anélkül, hogy a mekhánika és optika közötti megállapított kapcsolatot megszüntetné. Ez azonban még az aránylag legtökéletesebb Lórentz-féle elméletnek sem sikerült egészen. Azt mondhatjuk, hogy az eddigi fejlődés határozottan a természet teljes egységessége felé vezet, bár attól még mindig igen távol vagyunk. Egészen máskép áll a dolog a természet egyszerű voltával. E hit szerint a természet nem szereti a mathematikai nehézségeket. Manapság azonban ellenkezőleg azt látjuk, hogy a természet a legnagyobb mathematikus, kire nézve nincsenek mathematikai komplikációk. Volt idő, mikor a Boyle-féle törvényt egyszerűsége miatt különösen igaznak tartották. Manapság pedig a komplikáltabb van der Waals-fe\él is pontosabbal iparkodunk helyettesíteni, nem törődve azzal, hogy mennyire lesz egyszerű. Az egyszerűség igen sok esetben csak azon elhanyagolások következménye, melyekre kényszerítve vagyunk eszközeink tökéletlensége miatt. Igy pld. arányos összefüggések, változások jelentkeznek ott, hol tényleg igen komplikáltak a viszonyok. Ha az ív igen kicsiny, akkor a hozzátartozó sinus látszólag arányosan fogy az ívvel, jóllehet a valódi összefüggés csak végtelen sorral adható. Ujabban úgy gondolják, hogy a Newton-ié\t gravitáció-törvény is egy pontosabb, de bonyolodottabb törvény megközelítése. Törekszünk tehát az egyszerűségre, de föl is áldozzuk azt az igazságért, mert az igazságot fölkeresni: ez a legmagasabb cél, mit tevékenységünk számára kitűzhetünk. *

Méltó kép rajzolása helyett csak néhány szaggatott vonást róttam, de talán mégis meglátszik rajta annyi, hogy a természettörvények emberi alkotások s így folytonos javításra, bővítésre szorulnak. Vasúti sínhez is hasonlítható a természettörvény: ha rajta megy a vonat, a sín kijelöli útját, de a sínből nem olvashatjuk ki, hogy a vonat honnan jön és hová meg> ? Arról is hallgat a sín, hogy miért megy a vonat?

A természettörvények bármily tökéletes rendszere mellett is mindig fönnmaradnak a megfelelő végső kérdések: honnan, hova és miért ? Minél jobban megmagyarázzuk azt, ami megmagyarázható, annál világosabban látjuk a többinek megmagyarázhatatlan voltát. Ama végső kérdésekre iparkodnak megnyugtató feléletet adni a vallások tételei, úgy fogván föl minden tüneményt^ mint egy határtalan és megfoghatatlan hatalom megnyilvánulását. Az igazi vallás tételei tehát nem állanak, mert nem is állhatnak ellentétben az igazi tudománnyal. Ennek fölismerése és érvényesítése épen a reformáció erőssége és éltető ereje.

IV.

Gönczi Lajos igazgató megnyitó beszéde.1 Igen tisztelt hallgatóság ! Kedves növendékek 1 Nevezetes ez a mai nap nemcsak iskolánkra és a tanuló ifjúságra, de azon fiatal kartársaimra nézve is, a kik oly hosszas előkészület, annyi nemes törekvés és fáradságos munka árán magukat a magasztos tanári pályára kiképezve, mai napon ezen százados intézetnél rendes tanári tanszékeiket ünnepélyesen is elfoglalják. Kollégiumainknál régi jó szokás, hogy az uj tanár nyilvánosan bemutatkozik nem csak a fenntartó testületnek, de a szüléknek, a közönségnek és a tanuló ifjúságnak is, mert hiszen lehet a tanterv a legtökéletesebb, az intézet berendezése, felszerelése a legteljesebb, lehet a tanár tudományos képzettsége a legkifogástalanabb, de ha az ő egyénisége magasztos hivatásának nem megfelelő, ha nem tud a tanítványok szivéhez-lelkéhez fér1

1909. ápril 25-ikén tartott tanárbeiktató ünnepélyen.

kőzni, ha nem tudja tanítását a növendékek értelmi felfogásához mémi, akkor bizony legjobb igyekezete mellett is csak félsikert érhet el. És itt mindjárt kiemelem, hogy a tanárnak nemcsak a tudomány szeretetét kell felkölteni a fiatalság lelkében, hanem a vallásos érzést is ápolni, erősíteni tartozik, mert ebből az érzéből táplálkozik az erkölcs, s mert erre az érzésre egykor az élet megpróbáltatásai közt s a saját szenvedélyeivel való kikerülhetetlen harcokban talán még nagyobb szüksége lehet az ifjúnak mint magára a szorosan vett tudományra. Fölösleges is mondanom, hogy az oktatást a neveléstől külön választani nem lehet, nem szabad. Ha megkívánjuk — s pedig ez a valódi cél, — hogy az ifjú tudása ne legyen élettelen ismerethalmaz, hanem legyen az a léleknek valódi eleven ereje, mely önállóan gondolkozni, alkotni késztet és képesít: annyival nagyobb súlyt kell fektetnünk arra, hogy legyen szive fogékony minden nemes iránt, tisztelje és imádja az Istent, lángoljon hazájáért, nemzetéért, egyházáért s szeresse mindenek felett embertársait. Tanári hivatásunk ennélfogva arra kötelez bennünket, hogy ernyedetlenül szenteljük magunkat az ifjúság nevelésére, az igaznak keresésére és méltatására, a szépnek kultuszára s a közjónak terjesztésére. Ujabb időben kollégiumainknál a tanárok nem mind választottak, részben a mindenkori közoktatásügyi miniszter vagyis az államkormány nevezi ki őket. Eleinte, mikor gimnáziumaink segélyezésére nézve az állammal a szerződések megköttettek, sokan féltették autonómiánkat s azt hitték, hogy a tanári testületekben a református öntudat a kinevezett tanárok bevonásával meg fog csökkeni, mert ezek tanári müködésökben csupán a tudásra s a nemzeti és hazafias nevelésre lesznek tekintettel, nem pedig egyszersmind a vallásosságra és az egyháziasságra is. Mert igaz ugyan, hogy középiskoláink első sorban a nemzeti közművelődés ügyét szolgálják, de mégis kívánatos, hogy felekezetünk iskolái protestáns szellemtől áthatva s egyházunk érdekeit is ápolva teljesítsék továbbra is nemzeti hivatásukat, miben az állami segély igénybe vétele nem gátolja, mert a tanárkarok az egyházi testületek által választott vagy kinevezésre ajánlott protestáns, eslő sorban református vallású tanárokból állván, s minden tekintetben egyházi hatóságaink alá tartozván, nevelői s tanítói munkásságuk-

ban a protestáns szellemet minden irányban érvényre juttathatják ; protestáns egyházunk vallásért, nemzetiségért és szabadságért vivott küzdelmeit kellően kidomboríthatják. Lényeges tehát, hogy protestáns szellemben nevekedett s attól áthatott tanáraink legyenek akár választás, akár kinevezés utján nyerjék tanszékeiket, a kik a felekezeti szűkkeblüséget kerülni akarva, protestáns öntudatukat veszendőbe menni nem engedik. Hiszen a tudomány-, munka- és emberszeretet mellett arra kell nevelni protestáns ifjainkat, hogy erős legyen bennök annak tudata, hogy protestáns egyházunknak nemzetünk és alkotmányos szabadságunk fennmaradása iránt nem kisebbek az érdemei mint azon körülménynek, hogy István király alatt nemzetünk a keresztyén vallást fölvette; meg kell ismertetni velők, hogy a protestáns szabadvizsgálódás a tudomány [előhaladásának mily rendkívüli szolgálatot tett, valamint az emberi méltóság érzetének felkeltésére, az egyén jogai iránti tisztelet s a polgári szabadság és alkotmány kivivására mily jelentékeny befolyást gyakorolt s tart fenn most is igazi alkotmányos szervezetével. Protestáns egyházunk és nemzetünk érdekei mindenkor azonosak lévén, protestáns voltára minden hazafias ifjú büszke lehet, mert a protestáns nevelés egyértelmű a hazafias neveléssel. Ilyen irányú nevelői működésre pedig örömmel vállalkoznak ifjú kollegáim is, kiket erre utal neveltetésük, gondolkozásuk, szivök-lelkök teljes meggyőződése. Én őket eddigi működésök alapján is örömmel, bizalommal s munkatársi szeretettel köszöntöm magasztos pályájuk kezdetén és felkérem Dékán Sámuel, Bakóczi Károly és dr. Dávid Lajos uj kollegáimat, miután hivatali esküjöket annak idején letették s itteni rendes tanári működésüket már majdnem egy év óta folytatják és pedig közmegelégedésre, hogy székfoglaló értekezéseiket megtartani szíveskedjenek. S ezzel átadom a szót Dékán Sámuel kartársamnak.

Ugrón János fogondnok tanárbeiktató beszéde. (Elmondta 1909. ápril 25-én).

Kedves új munkatársaink! Igen tisztelt közönség! Kedves tanuló ifjúság! Minden nemzet fejlődésének és felvirágzásának legszilárdabb alapja saját kulturája! Saját önálló kulturája, mely a nemzeti őserőből forrott ki; — nem holmi felületes, kölcsönzött műveltség, mely mindig csak egyedi lehet, nem általános közkincs; soha nem birja áthatni a nemzet minden rétegét, s mely miként a kölcsönzött vagy vásáron vett, nem rászabott ruha, nem illeszkedvén kellően a test formáihoz, nem is védhet meg eléggé a zord idők hidege ellen; hamarább is lefoszlik, tüske-bokor is könnyebben tépi meg: ép oly tarthatlan, könnyen foszladozó, s nem véd kellően káros külbehatások ellen. Az önálló nemzeti kultura, melyet a nemzet önmaga alkot saját erejéből, saját lelkéből-szivéből, melyet a nemzeti géniusz oltott be a nemzet szivébe s hazaszeretet és honfi ihlet indít csírázásnak, mely mint a hogy a tölgy neki való talajban s éghajlat alatt mélyen bocsátja le gyökereit s szélesen terjeszti ki sudarát, — épp úgy áthatja a nemzeti talajt, a légkört, a nép minden rétegét, a nemzet testének minden idegszálát; oda simúl a nemzet jelleméhez mint jól szabott ruha a testhez; nemzeti közkincscsé válik s mint édes magáét szeretettel ápolja s gondozza minden igaz szülötte a honnak, mert a nemzet dicsősége, s mint ilyen mindenkit áthat, magával ragad és fölemel: ez a kultura örök életű; dacol az idők viharaival. Ez tud csak igazán nagygyá és dicsővé tenni egy nemzetet! Rómát magas kulturája tette a világ urává, s bár el kellett jönnie az időnek — mert hiszen mindennek megvan a léthatára és életideje e világon, hol Istenen kivül végnélküli semmi nem

lehet — a mikor ezen birodalomnak is meg kellett buknia, kulturája azutánra is fennmaradt. Egész Európát bevilágította a középkor századai alatt. Tudományoknak lett alapvetője, s ott élt tovább és él az olasz nemzet fényes kultúrájában, ízlésében, művészetében, tudásában, szellemi fennsőségében ; ott él a latin származású zengzetes nyelvekben, — sőt a latin nép is tovább él az olasz nemzetben ! S vájjon Amerika fegyverek élének, kiontott vérpatakoknak köszönheti-e szédületes nagyságát? És az ujabb időkben — ugy szólván — nem szemeinkkel láttuk-e mint tömörített nagy fajok és nemzetek erős kulturája egységes gondolattól áthatott szilárd egységgé — mint azon egy fajt — külön államokat, töredékeket, addig széthúzó elemeket. Nem szemeinkkel láttuk-e, hogy az erős nemzeti kultura miként ébreszti föl s teszi államalkotó s államfenntartó tényezővé a szunyadozó nemzeti öntudatot és faji erőt ? — A kis embernek a kenyeret adó földhöz való ragaszkodását a felsőbb rétegek partikularismusát miként alakítja át a hazaszeretet átfinomult eszméjévé ? Mint változik az anyagiakkal küzködő földmives, kézi iparos, sőt proletár-elem is öntudatos, büszke honpolgárrá ? és miként lesz a legkisebbnek primitiv munkája is a nagy nemzeti kultur munka egyik részévé ? mert nemzeti közkincscsé, nemzeti dicsőséggé tudták tenni a kulturát ? Bizony ennek láttára irigy érzelmek és sötét balsejtelmek kell hogy elfogjanak bárkit is, hogyha ezzel szemben kisebb népességű nemzetek meg nem akarják érteni a kor intő szavát. Egységérzet helyett viszálkodás dúl fiai között, s a nemzet minden tagját egyesítő nagy szabású kulturmunka, s kitartó tevékenység helyett szócsatározásokkal s meddő vitatkozásokkal sorvasztja erejét, mert előbb felsorolt világtörténelmi eseményekkel szemben történeti tanulság az is, hogy saját önálló kulturával nem biró, azt megteremteni, fejleszteni, megtartani nem képes nemzetek elvesztik nemzeti egyéniségüket, s kihalván ezzel belőlük lassanként a nemzeti őserő, — szétfoszladoznak, s nagyobb kulturáju nemzetekbe olvadoznak be; — mert önálló kultura nélkül az összetartó kapocs engedvén a meglazult részeket, mint egyéneket a kulturához való ösztönszerű vonzalmaknál fogva magához ragadja a virágzóbb idegen kultura, mint a hogy a szét-

hullott égitest minden darabja a vonzerőnél fogva más égitestek meteorjává lesz. Bizony, bizony mondom én tinéktek: »elvész a nép, mely tudomány nélkül való« ! Hiszen nem mondom épen azt, hogy más nemzetek fejlettebb kultúrájától, az általános tudományok vívmányai elől teljesen el kell zárkozuunk. Ezektől elzárkózni — ép úgy mint napfénytől és levegőtől elzárkózni — nem lehet. A világot uraló és átható nagy eszmék, melyek az emberiséget egyetemlegesen viszik az emberi tökéletesedés utján, mint Istennek egyenlő teremtményeit s mint a nagy világrend titkos céljainak egyaránt eszközeit mindenkit át kell hogy hassanak. De vezéreszméket, fejlettebb kulturát át kell gyúrni, nemzeti jellegűvé kell átalakítani, a nemzeti kultura törzsébe kell beoltani a fejlettebb kultura termő gályáit. Növény, fű, fa sem élhet levegő nélkül. Nap felé fordítja a virág is a kelyhét. De még a kis ibolya is a légkör élenyét, a nap melegét kicsike sejtjeivel saját színeivé, s illatává alakítja át. És igy kell nemzetivé tenni a virágzóbb idegen kulturát. Nem egyszerűen utánozni más nemzeteket, s szószerént lefordítva könyveit rövidesen bezsebelni a fejlettebb kulturát, hanem annak eszméit véve át; magyar agy, s magyar szív sejtjei erejével nemzeti jellegűvé alakitni át. Nem látjuk-e a müveit nagy nemzetek nemes kulturális versenyén, hogy még elvont tudományokat is, milyen pl. a levegő meghódítása kérdésének a megoldása is, a maga nemzeti kultúrájába törekszik belekapcsolni, s nemzeti dicsőséggé tenni mindenik. A kulturnemzetek eme nagy versenyében és haladásában váljon kell-e részt venni nemzetünknek is ? Bizony kell, ha mint nemzet fennmaradni s élni akarunk. Összes kulturális erő tényezőinkkel oda kell sorakoznunk nekünk is! ! *

A nemzeti kultura egyik erőtényezője, az annak terjesztésén s minél általánosabbá tételén munkáló általános közoktatás, s mint annak egyik szerve a mi főgimnáziumunk is. — Csendes

alapvetés a mi feladatunk. Látszólag jelentéktelen, de azért nagy fontosságú feladat ez, mint építésnél az alapozás. Meglehet, mint a hogy egy újonnan emelt díszes épület nagy arányait s ornamentikáját bámuló közönség, aligha gondol arra, hogy szilárd alap-falak nélkül fel sem épülhetett volna, s fenn nem állhatna egy percig is az a díszes palota, ép oly észrevétlen maradhat a mi feladatunk nagy jelentősége is a felületes szemlélő előtt, mert hiszen nemzeti kulturánk díszes palotájának főépitményén, külső fényén, díszítményein — bár belső beosztása már az alapfalaknak felel meg — a mi kezünk munkája nem észlelhető ; mert hiszen a kultura tovább fejlesztése és előbbre vitele nem lehet a középiskolák feladata, s nem a mi hivatásunk a kultúrának új eszmékkel, gondolatokkal, irányelvekkel való megtermékenyítése sem. Kész tudósok, szakférfiak sem kerülnek ki közvetlenül kezeink közül — de hát mindez vájjon létezhetne-e középiskolai oktatás nélkül. Hogy eltűnne a magyar kultura fénye, a mi előkészítő munkánk nélkül, ha hazánk munkás polgárokat, igazi hazafiakat, a kulturának bátor, tetre kész harcosokat nem pevelnének a középiskolák. Mi csak az előkészítő munkások vagyunk, mint az a szobrász-féle, ki a föld mélyéből előkerült márványtömböket kiválogatja s osztályozza, s felhasználhatóságuk szerint nagyjában bizonyos alakot adván az egyes daraboknak teljes kidolgozásra a művész kezébe adja át azokat. Csak hogy, mig ottan az utolsó kéz, a művész keze önti bele a hideg kőbe a szellemet, a mi kezeink közül kikerülő agyagba mi leheljük bele a gondolatot, az eszmét, az ihletet, hogy a legnagyobb művész: az élet már ottan találja azokat. Ezért szép és magasztos a mi feladatunk. Felébreszteni az ifjúság keblében a tudásvágyat, a tudás szeretetet, beleoltani a tanulók még fogékony szivébe a hitet, a haza eszméjét, a becsületérzést, munkaszeretetet, kötelességérzetet, megedzeni a jellemet, hogy hazaszerettől, vallásosságtól munkakedvtől áthatott, teljesen kiforott és megszilárdult jellemek kerüljenek ki intézetünkből, tovább képzésre, a haza és kultura szolgálatára. Csendes, zajtalan a mi munkálkodásunk, de szép és magasztos feladat az mégis.

Mi vagyunk a nemzet előőrsei, kik őrködünk a magyarság várfalán és saját tűzhelyünkön gondozzuk a hazafias eszméknek és hazaszeretetnek soha ki nem alvó tüzét, hogy az minden itten felnőtt ifjú lelkét és szivét át- meg áthassa, annak melegét, fényét, erejét szerteszét vigye az országba az innen évről-évre kirajozó ifjú nemzedék. És e tekintetben, mint erdélyrészi református középiskolára, különös fontos feladat hárul a mi intézetünkre, mely századok óta egyik erőtényezője volt Erdély magyarságának és tiszta nemzeti szellemtől áthatott magyar kalvinizmusnak. Ha szabadna — a nélkül hogy félreértetném — egy hasonlattal élnem. Ha területi egységének ellenséges támadás elleni megvédésére épült hét erősebb várról hajdan német nyelven »Siebenbürgen «-nek nevezték Erdélyt, mennyivel jogosabban nevezhettük volna mi »hét vár földjének« az erdélyi ref. egyházkerület hét főgimnáziumáról, melyek a szomorú, zűrzavaros mult időkben Erdély magyarságának s nemzeti egységének voltak szikla várai. *

Ez a szép és nagy feladat vár önökre kedves munkatársaink, tisztelt tanár urak, kiket most iktatunk be ünnepélyesen tanári székeikbe. Hát bizony, ez nem a legnyugalmasabb pálya, nem is a meggazdagodás utja ez, mert anyagiakban nincs itten különös dús aratás. Nem is a Mammon hozza ide az embert, hanem a mi viszi a költőt, a művészt, Isten igéjének hivatott hirdetőit: a célért való szent lelkesülés. Önöket is ez a lelkesülés hozta ide kedves új munkatársaink. Nem is óraszámra, vagy méterekben kell itten — bizony nem nagyon dús javadalmazás fejében — teljesíteni a munkát. A várfal őreinek állandóan résen kell lenniök, éj-nap gondozni kell a hazafias eszmék tűzhelyét; az apostolnak munkálni, küzdeni kell, ha töviskoszorú is a fején. Nekünk is teljes sziwellélekkel kell odaadni magunkat, ha hű sáfárjai akarunk lenni a reánk bízott szent ügynek. Jól tudjuk, hogy az Önök lelke is ezzel az elszántsággal van eltelve, kedves új munkatársaink,

Nagy türelem kell e pályán, mert csak szelíd béketűréssel lehet a fiatal kedély tulhajtásait, félszegségeit lecsiszölgatni. Jó szív kell ide, mert saját fiainkként kell szeretni tanítványainkat. Szeretettel kell idejönni, mert önfeláldozással kell ragaszkodnunk intézetünkhöz, mely — vagy egy ép ily testvérintézet — minket is nevelt, s mely sok munkát, fáradozást, törődést követel s cserébe csak igen szerény jutalmat adhat. Kevés jutalmat adhat? És mégis itt található a legszebb jutalom. A ki vagyonra vágyik és milliók ura lesz, aki hatalomra vágyik s kormánypolczra került, lehet-e megelégedettebb, mint kit valamely szent hivatás vezet, egy eszme lelkesít, s híven odaadhatja magát hivatásának, s eszméi diadalra jutását láthatja. És itt megvan a jutalom percről-percre, óráról-órára. Látni a gondjaikra bízott ifjakban felébredni az emberi lelket, a szellemet, megfoganni a gondolatot, az eszmét. Látni azokat naponkénti fejlődésükben, s dus tenyészésükben. Látni a szülők, a szorgalmas tanulók vidám arcait, melyet a hálaérzet beragyog; évrőlévre látni az innen kikerülő ifjú rajokat, kik »elküldetnek«, hogy a magyar kulturának, ez ország területén »meghódítsanak minden népeket« ; látni sikereket, dicsőséget elért férfiakat-, a mieinket-, a mi volt növendékeinket, kiknek sikere, dicsősége a miénk is — hát lehet-e ennél kedvesebb jutalom ? *

Tisztelt új munkatársaink! Ezen szép hivatásuk kezdetén az elöljáróság és tanári kar nevében meleg szeretettel üdvözlöm Önöket. Adjon az ég kitartást, türelmet nagy hivatásuk teljesítésére ; kívánom, hogy munkásságuknak, szorgalmuknak, önfeláldozásuknak kellő sikerét érjék, s megleljék annak itten a legszebb jutalmát. Mi, mint családtagokat, testvéri szeretettel fogadjuk soraink közé, mert kölcsönös megbecsülés és bizalom kell, hogy összefűzze az elöljáróság és tanári kar tagjait, teljes egyetértés és hű összetartás kell hogy vezessen bennünket mindenha, hogy munkáinknak kellő sikere lehessen. De ilyen példaadással is kell előljárnunk, hogy ez a szellem hassa át az intézetünkből kikerülő ifjakat, ott künn az élet nehéz

küzdelmei között is, rilert igy könyebben elviselhető s könnyebben célra vezető a küzdelem. Mi nyilt, őszinte, egyenes, lovagias férfiakat akarunk nevelni, kiknek jellemével nem fér össze a nemes ügy szolgálatában a torzsalkodás, mert csakis úgy lehetnek hasznos munkásai a közügynek, s ezt csak példaadással tehetjük. Kedves új munkatársaink! A kölcsönös tisztelet és bizalom, teljes egyetértés és hű összetartás által összefűzött ezen kapcsolatba, mint láncszemeket beillesztve, ismételten is szeretettel üdvözlöm Önöket. *

És most kedves ifjú barátaim, szeretett fiaink, buzdításául mit szóljak ti hozzátok ? Az elmondottakon kivül mást alig is tudnék mondani. Véssétek sziveitekbe az itt hallottakat, különösen az igen tisztelt igazgató úr megnyitó beszédében elmondottakat, az én szavaimat is, ha talán meg tudtam magamat értetni. Mint édes szüleiteket, atyai jó barátaitokat szeressétek és tiszteljétek a tanári kart, mint szülőházatokhoz ragaszkodjatok ehhez az intézethez, s őrizzétek szeretettel meg emlékét, ha innen eltávoztok is, mert itt születtetek újra szellemileg, lelkileg, ez az intézet a második szülőházatok. Tanuljatok szorgalmason, gyűjtsétek a szellemi kincseket, hogy annak idején hasznos és munkás polgárai, hű fiai legyetek a hazának, anyaszentegyházunknak; ne csak egyszerű kenyérpusztítók, milyen, fájdalom, tulon-tul is sok van az országban. Ti vagytok a nemzet jövője, reménysége. A mostani férfi nemzedék szellemi örökösei. Tőletek fog függeni éljen és virágozzék-e továbbra is anyaszentegyházunk, s szeretett hazánk. Munkálkodjatok, fáradozzatok, küzdjetek is, ha szükség; véreteket, élteteket is áldozzátok oda ha kell, hogy virágozzék anyaszentegyházunk, hogy továbbra is nagy és dicső legyen a haza.

Kenessey Béla püspfik úr őméltósága üdvözletei

»Igen tisztelt igazgató ur ! Az egyetemes konventi üléseken s egyéb teendőkkel elfoglalva, csak most köszönhetem meg a székelyudvarhelyi kollégium ünnepélyére szólott meghívást és csak most kérhetem, méltóztassék legszívesebb üdvözletemet tolmácsolni azoknak a tanár uraknak, a kik elfoglalván rendes tanári állásukat, ünnepélyesen felajánlották szolgálatukat a nevelésés tanítás szent ügyének. Fogadják az illető uj munkatársak legőszintébb áldáskivánataimat nemes feladatuk teljesítéséhez és amaz óhajomat, hogy minél odaadóbban illeszkedjenek bele székelyudvarhelyi kollegiumunk nemes traditioiba, hogy a múltnak fundamentumain építsenek fényesebb, ragyogóbb jövendőt! Minden ujabb nemzedék csak dicsőséget áraszszon régi kollégiumunkra!«

VI.

Dr. Bodolla Gábor gondnok. Dr. Bodolla Gábor, a nagynevű Bodolla Sámuel, egykori erd. ref. püspök egyik unokája, 1903. november havában választatott meg kollegiumunk egyik gondnokának, a ki már családi tradíciójánál fogva is mintegy praedestinálva volt erre az állásra. 1904. január hó 10-ikón végbe ment székfoglalásakor az uj gondnok kifejezte, hogy a gondnoki állással járó teendők végzésére

szívesen vállalkozik S Örvehd anhak, hogy kollegiumunk kulturális feladatának megvalósításában részt vehet s így ezen a téren is egyháza és hazája javát, előhaladását munkálhatja. Nem lenne — mondá — jó hazafi, ha egyháza iránti kötelességeit nem teljesítené, de viszont egyházának sem lenne jó tagja, ha az egyház és iskola érdekeinek a munkálását nem tudná a haza érdekeivel Összhangzásba hozni. Az erős szervezetű, fáradhatatlan munkásságu, világos fejű és nagy tudásu férfiúról bizton remélhettük, hogy hosszú időn keresztül láthatjuk őt az igazságszolgáltatás, a társadalmi és iskolai ügyek élén. Azonban egy váratlanul jött, néhány napig tartott betegség f. évi február 9-ikén kioltá drága életét. Maros-Vásárhelyt született 1862-ben, előbb biró, majd főügyészhelyettes és 1901. óta a székely udvarhelyi kir. törvényszék elnöke, az erdélyrészi igazságszolgáltatás oszlopos embere. Nagy elméleti tudás mellett kiváló gyakorlati érzék jellemezte s a székely nép szövevényes jogviszonyaiban jogászi éles látása és egyenes igazságérzete biztos vezérfonal volt birótársaira nézve is. Mélységes megilletődéssel fogadta minden ismerőse ennek a még java korában levő, humánusan érző, előzékeny, derék, munkás embernek a halála hírét, a kinek csak tisztelői és barátai voltak s a ki mint magán ember, barát és családfő is mintaképül szolgálhatott. Többek között Kenessey Béla püspökünk, a ki novemberi látogatása alkalmával viruló jó egészségben látta szeretett gondnokunkat, az alábbi meleg hangú részvét iratot intézte kollegiumunk Elöljáróságához: »Mélyen meghatva vettem a gyászhírt a mélt. t. t. Elöljáróság bölcs kormányzata alatt álló székelyudvarhelyi kollégiumunk nagyérdemű gondnokának Nagyságos dr. Zágoni Bodolla Gábor törvényszéki elnök urnák oly véletlenül jött elhunytáról. Lelkes, lelkiismeretes, kiváló buzgóságu és bölcs vezető férfiút veszített el benne a féltett kincsünket képező kollégium. Fogadja azért a m. t. t. Elöljáróság a veszteség felett érzett legőszintébb részvétemet s ama szívből fakadó kívánságomat, hogy még a megpróbáltatások is csak javára szolgáljanak a nemes kollégiumnak s azok is edzzék, erősítsék jó szellemét és az Urnák áldó kegyelme nyugodjék meg rajta.«

Hogy a társadalom is mennyire méltányolta az ő sokirányú sikeres működését, kitűnik abból is, hogy barátai és tisztelői neve megörökítése céljából 750 koronás alapítványt tettek iskolánkhoz »Dr. Zágoni Bodolla Gábor emlékalap« címen, melynek kamatai szorgalmas és jó magaviseletű tanulók közt évről-évre kiosztandó jutalom-könyvek beszerzésére fognak fordíttatni. Dr. Horváth Károly kir. közjegyző, ki az alapítvány legnagyobb részét személyesen gyűjtötte össze, az elhunytat találóan jellemző eme szép sorok kíséretében küldötte meg Elöljáróságunknak: »Számokban nem nagy et az összeg, csak az adományozók anyagi erejének megfelelő. De annak minden fillérjéhez a kegyelet tapad s jelképezi egy igaz ember korai elmúlása felett a társadalomnak mélyen érzett fájdalmát. Egy férfi emlékét van hivatva megőrizni, ki nemzetének hű fia, a társadalom dísze, s mindazon intézményeknek büszkesége volt, melyek őt magukénak mondhatták. Ki mindig csak jót cselekedett, ki az igazságot szerette és kereste, kinek csak barátai voltak és a ki kötelességét minden irányban véglehelletéig híven teljesítette.« Február 10-ikén délelőtt a közönség nagy részvéte mellett kísértük a helybeli vasúti állomáshoz, honnan Maros-Vásárhelyre szállították a családi sirboltba. A vasúti állomásnál, hová az egész közönség és a helybeli középiskolák ifjúsága is elkísérte, Ugrón János főgondnok az alábbi magasan szárnyaló, szép beszéddel vett tőle búcsút a kollégium nevében: »És újra egy és újra más! Ha mind igy, oh lesz-e hely — ottan túl — azok számára majd, kik jőni fognak ezután? »Vagy tele is van a Pantheon ? s elégli a sors a veszteségek óriási voltát ?« Oh nem, oh nem! A sorsnak kell ez a mindennapi veszteség, s lassacskán, sorjában mindnyájunknak menni kell egy4nás után. Az emberélet egy percnyi csillanás csupán a világrend nagy forgatagában ; arasznyi remény és küzdelem. Egy harmatcsepp — az ég könnye talán — melyben parányi öröm mellett oly sok szenvedés, pedig hajnalban hull s reggel már nincs sehol. Vagy reggel jövünk s a más nap számára már eltüntünk a halál sötét éjjében.

Tisztelt míinkatársilnk, kedves jó barátunk, szeretett vezérünk ! Te csak előre mentél oda, hová mindnyájunknak mennünk kell! Előre mentél férfi korod delén, mert igy volt megírva sorsod könyvében, — bánatot, fájdalmat hagyva hátra barátaid szivében, — egy üres helyet a református kollégium elöljáróságában ; főgimnáziumunk történetében, melynek egyik fényes lapja Te rólad fog beszélni, egy nagy csapás villámcikázását, mert ránk ezt a csapást mérte ki a sors. Utolsó bucsuzásként miként szóljak Hozzád drága munkatársunk, kedves jó barátunk. Oh! »Nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót!« A jó barát elveszte feletti fájdalom sajog bennünk, a közügyszeretete, főiskolánk sorsa, jövője fáj a mi szivünkben. Mit szólhatnék tehát 1? Te, az önzetlen jó barát, a munkás férfiú, a közügyek áldozatkész harcosa, kollegiumunk ügyeinek, a legkisebb részletekre aggódó figyelemmel kiterjedő gondozója, Te tudnál itt e helyen hasonlót érezni. Bár állanál Te itt, kisebb lenne iskolánk vesztesége jelenleg. De távozol. Ne hidd, hogy elfeledhetünk. Eltávozván, ne hidd hogy fenn nem marad örökre nyomdokod. Gondos, munkára serkentő jó szelleme maradsz elöljáróságunknak és a tanárikarnak. Példányképünk! S példányképe az egymás után, felváltva felnevekedő fiatalságnak. Férfias nyíltságod, igazságosságod, munkaszereteted — s ezekben Te magad — élni fog a nemes példádat követő uj nemzedékekben. Emléked, szellemed itt él, itten marad. Maradjon is. Isten veled! Isten veled!« Emléke legyen áldott!

VII.

Még csengett lelkünkben Udvarhely polgárságának lelkesült szava, még hirdették a falak a város hő óhajtását: Éljen Solymossy Endre, mikor jött a szivettépő hir: Solymossy Endre nincs többé. Megnémult ajkak, könybelábadt szemek, a sziv mélyéből fölszakadt nehéz sóhajok beszéltek a kimondhatatlan veszteségről. Május 27-én kora délelőtt egymásután tűntek fel köz- és magánépületeken a fekete zászlók hirdetve, hogy Udvarhely városnak nagy halottja van. Három napig néma borongás ült a lelkeken, mig Buziás fürdőről hazaérkeztek a kihűlt porok, melyekben oly meleg lélek lakott. Koporsója felett a szó megfagyott, a könyek megeredtek nők és férfiak szeméből. Ilyen halotti prédikációt rég nem láttunk, ez csak a választottaknak jut osztályrészül. Az oly sok reményt, oly nagy büszkeséget záró koporsó mellett lesújtott szivünket egyedül az a tudat emelte, hogy ő a miénk volt. Solymossy Endre született 1855. márc. 1-én Bögözben. Atyja, Lajos előbb dulló, azután körjegyző, később városi tanácsos volt; anyja Ferenczy Károlina, homlokán glóriával és töviskoronával szenvedi az anyák legnagyobb fájdalmát. Abból a családi szellemből szivta táplálékát, mely a jó napok örömét megtízszerezte s a nehéz napokban a sziveket szorosabban egymáshoz fűzte. E csaádban szeretet lakozott, amely egymásért minden áldozatra kész

volt. A székelyudvarhelyi ősi kollégiumban tanult, innen ment a kolozsvári egyetemre, ahol tanári oklevelet szerzett a történelemföldrajzból. 1878—1881 a székely udvarhelyi reáliskolánál tanított mint kisegítő tanár, 1881-ben a ref. kollégiumban nyert alkalmazást mint helyettes tanár, mig 1884-ben az egyházkerület bizalma elhívta a történelem-földrajz rendes tanszékére. Ide vágyott és az Ur ide vezérelte. Ennek az Alma maternek az emlőin táplálkozott s életét ennek szentelte. A székelyföldben gyökerezett minden idegszála s nem napszámosa, hanem gyermeke volt e földnek. Hogy lelke vitte e szép pályára, hogy lelkét vitte bele munkájába, fényesen igazolja harmincz éves tanári működése, amely székfoglalójában adott szép programmjának hü beváltása volt. Egy ideális lélek tesz erős fogadást, hogy az ifjúságnak atyja lesz, hogy a zászlóhoz hűtlen nem lesz soha, az ifjúság, az egyház és haza érdekeinek szenteli egész valóját. »Tisztába kell lennem azzal — úgymond — hogy én és tanártársaim vagyunk első sorban hivatva arra, hogy általunk éljen az iskola és az ifjúság. Hogy én és társaim buzgósága, szorgalma, tehetsége, erkölcsisége azon táplálék, melyből s mely által él az iskola és ifjúság s nem őket tekintjük olyanoknak, akik megélhetésünk — s kényelmünkre vannak rendelve«. A tanár hivatása az, hogy az ifjúság benne, mint az igazra, nemesre, önzetlenségre, szabadságra törekvő egyénben lássa az igazi erényt. A tanárnak nemcsak tanítani, de nevelnie kell, mert az élet célja nem a tudás, hanem a cselekvés. Erős felelősségérzet, nemes odaadás, önfeláldozó munkásság jellemezze a tanárt, erkölcsiség, jellem tükrözzék vissza minden eljárásából. A programm nem volt üres chablon, az elvek nem voltak elcsépelt közhelyek. Szivéből fakadtak s végig kisérték egy egész életen. Tanárnak született. Azt, ami Solymossy E. egyéniségében megnyerő, lebilincselő, igéző volt, elsajátítani nem lehet, az az Isten különös és ritka adománya. Földrajzot és magyar történelmet tanított. Különösen a VIII-ik osztálynak tartott magyar történelmi előadásaira fordította legfőbb gondját, hogy azok érdekesek, vonzók és tanulságosak legyenek. Minden magyarázata szónoklat volt, tele tűzzel, izzó fajszeretettel. Az elmúlt idők megelevenedtek lelkének tüzében, most a régi dicsőség ragyogott homlokán, majd a fájdalom borongott arcán. Most a szemek ragyogtak, majd a könnyek csil-

lógtak beszédének hatása alatt. Nem volt tanítványa, aki a csengetyüszót várta volna, de sokszor szerettük volna az órát megnyújtani. Férfias megjelenése, nemes magatartása, mindig izzó lelke valósággal delejezte tanítványait. Egyéniségéből titkos erő sugárzott, mely lebilincselta a környezetet. Fegyelmeznie nem kellett, rossz szót soha sem szólott, tanulásra valakit ritkán kellett nógatnia, a diák szégyelte eleibe menni készületlenül. Nem parancsolt, csak szépen kért, de kérése erősebb volt a legszigorúbb parancsnál, önként hódolt neki minden lélek. Tanítványaival nem éreztette soha hatalmát, felsőbbségét, nem követelt despotikus tekintélyt, nem volt benne tudákos fontoskodás, csak azt éreztette, hogy jó barát, édes apa, a ki több szeretettel mint szigorral iparkodott hatni, azért tanítványai vonzódtak hozzá. Látták, hogy nagy eszményekért örökké lángol, kötelességében fáradhatatlan, ezért tisztelettel hódoltak meg előtte. Látták, hogy egy szent cél heviti: embereket nevelni, akik nagygyá, szabaddá teszik e hazát, azért rajongtak érette. A történelmet bevonta a költészet égi fényével, hogy az ifjú lélek tanulja szeretni azt, a mi jó s undorral forduljon el a rúttól. Délceg alakja összehullt, ékes szava elnémult, de a tanítványok lelkében érces hangja visszacseng, szelleme lángol a hazát és embert szerető szivekben. Nemcsak sok tanítványt nevelt, akik őt és az iskolát elfeledni nem tudták soha, de az Istentől nyert különös tálentumával hasznot, hirt és dicsőséget szerzett iskolánknak is. A 80-as években vezette az énekkart, szervezte a zenekart, melyet az ő felügyelete alatt vezetett az öreg, Kozák karmester. Akkor a Kollegium ifjúsága sok babért aratott, ünnepélyeinken nem fért a közönség, valóságos diadalutakat rendeztek, emelve iskolánk tekintélyét, hírnevét. Szép idők, vajon mikor térnek vissza ?! Ezen kivül sokáig tanította a testgyakorlatot, bizonyságot téve, hogy nem napszámoskodó tanár, hogy eszményi cél vezeti s nincs fáradság, melytől visszariadna. Az iskolában csak közkatona volt, rövid ideig volt az elemi iskolának tanvezető tanára. Bár az iskolai munkából is kivette a részét, de nagyobbarányu tevékenysége inkább az iskola falain kivül esik. Széleskörű, sokoldalú társadalmi tevékenysége meggátolta abban, hogy a kollégium történetét megírhassa. Tudása, szorgalma, sokirányú képessége, a tanítványok szeretete, úri modora, előkelő

fellépése csakhamar ismertté és kedveltté tette a társadalomban is. Népszerűsége rohamosan nőtt, a polgárság valósággal bálványozta. Résztvett abban a munkában, mely a város polgárságának anyagi és szellemi fölemelését tűzte ki célul. És ez a munka a jó öreg Szakács Mózes tanár halálával 1894-ben teljesen az ő vállaira hárult. Vezére lett az iparosoknak, »csizmadia céhmester« nek gúnyolták, de a gúnynévre is büszke volt és méltán, mert magát megalázván sokakat emelt föl. Amit e téren tett, azt a magyar kultúrtörténet kell, hogy elbeszélje. Én azt kibeszélni most nem tudom, csak azt érzem, hogy ily munkát csak az végezhet, aki hazájáért, nemzetéért önmagát áldozni minden percben kész. Dolgozott évtizedeken, de sohasem kérdezte, hogy mi lesz a jutalom. A munkában elől volt, — mikor jutalmat osztottak, nem látták sehol. Végre eljött az idő, 1908 augusztus 27-én Székelyudvarhely város polgársága neki nyújtotta azt, ami legértékesebb : a közbizalmat, egyhangúlag, lelkesedéssel kiáltották ki országgyűlési képviselőnek. Elérte azt, ami egy polgárra legnagyobb tisztesség: törvényhozó lett polgártársai bizalmából. A város polgársága önmagát tisztelte meg e választással. Dolgozott önzetlenül, lankadás nélkül, áldozott megfeszített erővel, ahol közügyet, felebarátot kellett segíteni. A bizalmat nem előlegezték neki — csak a tartozásból róttak le vele valamit. Hogy örült lelkünk, mikor láttuk a nemes munkának, az önzetlenségnek jutalmát, mint egy kis szigetet az érdekhajhászat szennyes tengerében. Hogy örült lelkünk, mikor láttuk dicsfénytől koszorúzva tisztes iskolánkat. Hogy örült a lelkünk, mikor a zászlót az ő kezében láttuk, kinek lelkét a szabadság, egyetértés, józan haladás és honszeretet hevité. Megérdemelte volna, hogy küzdelmes munkája után a köztiszteletet élvezze. Megérdemelte volna, hogy az osztatlan szeretet enyhítse szivének sebét, melyet egy évvel előbb ütött feleségének halála. 1893-ban vette nőül Kádas Vilmát, aki a családi tűzhelynek igazi papnője volt. Otthonában ült, de lelke ott volt férjének minden munkájában. Solymossy E. mérhetetlen erejének, kifogyhatatlan szeretetének titka, hitvesének áldott jó szive volt. Érezte ezt ő is és feledni nem tudott. Bizony megérdemelt volna a sorstól valamelyes kárpótlást. De Solymossy Endre ideális lelke a nagy tisztességet nagy kötelességnek érezte, Mikor átvette e

nemes város mandátumát, a spártai anya szavát idézte: »vagy ezzel, vagy ezen«, vagy e paizszsal térek vissza, vagy ezen hoznak. A nagy lelkekben prófétai erő van, megérzik sorsukat. Petőfi oda vágyott a harc mezejére . . . Solymossy Endre ott esett el a legnemesebb harcban, ahol csak egyetlen szivnek vére foly, amely harcnak a neve: munka. Rövid félév alatt iskolánk, intézetek, egyesületek, magánosok élvezték fáradságának, jó szivének a székely föld iránti lángoló szeretetének gyümölcseit. De a munka több volt mint az erő, a vasakarat megszakította a szivet. Alig tért haza a fővárosból, hogy a húsvéti szünet alatt itthon folytassa a lázas tevékenységet a székely anyaváros iparos polgáraiért, beteg lett. A lázas munka végzetessé tette régi szívbaját. Aggódtunk, de reméltünk. Ezrek imádkoztak titkos sóhajtásban drága életéért. Mindhiába. Buziás fürdőn május 27-re virradólag örökre elaludt. 29-én kisértük ki a székely udvarhelyi ref. temetőben levő családi sírboltba rengeteg nép igaz részvéte, sürü könyhullatása között. Koporsója mellett Biró Sándor imádkozott. Az iskola nevében Gönczi Lajos igazgató mondott búcsúbeszédet, szavai igaz szívből fakadtak s könnyeket fakasztottak. Búcsút vett tőle még az egyház, a város, a székelyföldi iparkamara, Székelyudvarhely iparos polgársága és a tanítványok serege. Temetése vakációban történt, csak az itt és közelben levő tanítványok kisérhették el utolsó útjára. Mikor begyült az iskola a pünköst elmúlásával könnyes szemek, elborult néma arcok hirdették, hogy az ifjúság édes apja nincs többé. Fölvitetett az égbe és mi nézünk utána némán, mint hajdan az apostolok a Mester után. Várjuk, hisszük, hogy visszajő, szellemkezébe veszi a régi zászlót s valóra válik miről álmodék: a magyar föld nagy, gazdag és szabad lesz!

Biró

Sándor,

é

VIII.

A kollégium kormányzata s a tanári testület. 1. kollégiumi elöljáróság. Iskola főhatóságunk: az erdélyi református egyházkerület s annak állandó Igazgató-tanácsa Kolozsvárt. Az uj szervezet szerint az elöljáróság tagjai: Sebest Ákos, tiszteletbeli főgondnok (jogok és kötelességek nélkül), földbirtos, kir. közjegyző, lakik Segesvárt. Gyárfás Endre, főgondnok, az előljárósági gyűlések elnöke, földbirtokos, volt országgyűlési képviselő, lakik Székelykereszturon. Ugrón János, főgondnok, földbirtokos, volt országgyűlési képviselő, lakik Bögözön. f Dr. Bodolla Gábor, gondnok, kir. törvényszéki elnök, lakik helyben. Csanády Zalán, gondnok, a kir. járásbíróság vezetőle, lakik helyben. Vajda Ferenc, egyházi tag, esperes-lelkész, lakik helyben. Menyhárt András, egyházi tag, lelkész, tb. esperes, lakik Kecseten. Biró Áron, egyházi tag, lelkész, lakik F.-Boldogasszonyfalván. Hegyi Péter, egyházi tag, főjegyző-lelkész lakik Peteken. Lörincz Gyula, egyházi tag, főjegyző-lelkész lakik Kisbaconban. Dr. Ráczkövy Samu, világi tag, járási orvos, lakik helyben. Gönczi Lajos, igazgató-tanár, ügyvivő elnök s előadó. f Solymossy Endre, rendes tanár, a tanárkar képviselője. Olasz Gyula, rendes tanár, a tanárkar képviselője. Szabó András, gazdasági felügyelő-tanár és szakelőadó.

Szabó Árpád, rendes tanár, a tanárkar képviselője, előljárósági jegyző. Dr. Nagy Samu, jogügyi tanácsos és iskolai ügyvéd (tanácskozási joggal), ügyvéd, egyházmegyei gondnok, lakik helyben.

2. Tanári testület. Bod Károly, r. tanár, 1903. április 1-től nyugalomban. Félegyházi Antal, r. tanár, 1907. november 1-től nyugalomban. 1909. március 1-től kollégiumi pénztárnok. 1. Gönczi Lajos, r. tanár és igazgató, tanított természetrajzot a IV., V. és VI. osztálynak, heti 9 órán. A természetrajzi és vegytani szertár őre, a kollégiumi irattár kezelője. Helybeli tanár 34 év óta. 2. Solymossy Eudre, r. tanár, az 1908—9-ik évre szabadságolva. Május 27-én meghalt. 3. Olasz Gyula, r. tanár, tanított az I., II., III., V. és VII. osztálynak mennyiségtant heti 17 órán. Helybeli tanár 24. év óta. 4. Kovács Dániel, r. tanár, tanított az V. osztálynak görögöt, a VII-iknek latint és görögöt heti 15 órán. A VII-ik osztály főnöke. Konviktusi elnök. Helybeli tanár 21 év óta. Rendkivülileg tanított egyházi éneket az I., IV. és V. osztályban heti 2 órán. 5. Szabó András, r. tanár, tanított a VI. és VIII. osztályban latint és görögöt, önként vállalkozóknak gyorsírást heti 20 órán. Rendkivülileg tanított tornát a IV—VIII. osztálynak 6, egyházi éneket a II. III. és VI—VIII. osztálynak heti 2 órán. Gazdasági felügyelő, a gyorsíró-és tornakör elnöke. Helybeli tanár 15 év óta. 6. Szabó Árpád, r. tanár, tanított az I. osztálynak magyart és latint, VII. és VlII-iknak történelmet heti 17 órán. Rendkivülileg tanított az I. II. és III. osztálynak tornát heti 4 órán. Az internátus elnöke. Az I. osztály főnöke. Előljárósági jegyző. A gyermekkönyvtár felügyelője. Helybeli tanár 14 év óta. 7. Nagy Elemér, r. tanár, tanitott a II. osztálynak magyart és latint, az V-iknek latint heti 17 órán. A II. osztály főnöke. Az ifjúsági önképző- és olvasókör elnöke. Iskolai dijkezelő. Helybeli tanár 8 év óta.

8. Biró Sándor, r. tanár, tanított az I—VIII. osztálynak vallástant, a VlII-iknak bölcseletet, heti 19 órán. Az ifjúsági istentiszteletek vezetője. A VIII. osztály főnöke. Kollégiumi könyvtárnok. Helybeli tanár 4 év óta. 9. Dékán Samu, r. tanár, tanított a III. osztálynak németet, a IV-ik és VIII iknak németet és magyart heti 17 órán. A IV. osztály főnöke. Helybeli tanár 2 év óta. 10. Bakóczi Károly, r. tanár, tanított az V., VI. és VII. osztálynak magyart és németet heti 18 órán. Az V. osztály főnöke. A tanári szék jegyzője. Helybeli tanár 1 év óta. 11. Dr. Dávid Lajos, r. tanár, tanitott a IV., VI. és VIII. osztálynak mennyiségtant, a VII. és VlII-iknak természettant heti 17 órán. A Vl-ik osztály főnöke, az ifjúsági zene- és énekkar felügyelője, a módszeres értekezletek jegyzője. Helybeli tanár 1 év óta. 12. Dr. Viski Károly, oki. h. tanár, tanitott az III. osztálynak magyart és latint, a lV-iknek latint, a VI-iknak görögpótló irodalmat. Internátusi felügyelő, a III. osztály főnöke. Helybeli tanár 3 év óta. 13. Haáz F. Rezső, oki. h. tanár, tanitott az I—IV. osztálynak rajzoló geometriát. V. és VI-iknak görögpótló rajzot az I. és II-iknak szépírást és természetrajzot, az önként vállalkozóknak szabadkézi rajzot, heti 22 órán. Helybeli tanár 3 év óta. 14. Herczeg Albert, oki. h. tanár, tanitott az I., II. és III. osztálynak földrajzot, a III., IV. és VI-iknak történelmet heti 17 órán február l-ig, a mikor állami szolgálatba lépett. Feruár 1-én Zakariás Ödön okleveles tanárjelölt vette át óráit, megtartva az V-ikben az eddig is tanitott 3 történelmi óráját is. Ez utóbbi az intemátusban felügyeletet is teljesített. A szabadságolt Solymossy Endre r. tanárt helyettesitették ebben az isk. évben. 15. György Ferenc szakvizsgás gyakorló-tanár és internátusi felügyelő az V-ik osztálynak tanitott görögpótló irodalmat Nagy Elemér r. tanár felügyelete mellett heti 3 órán. Szeptember 1-én kezdette meg működését. 16. Dr. Imreh Domokos, iskolaorvos és egészségtantanár, tanitott a VII. osztálynak egészségtant, heti 2 órán. A vármegyei kórház igazgató-főorvosa. Intézetünknél tanít 6 év óta.

17. Paál Sándor, kisegítő ének- és zenetanitó, az állami népiskola rendes tanítója, tanított az I—IV. osztálynak énekelméletet heti 1—1 órán, vezette az ifjúsági énekkart heti 2 órán s a zenekert heti 3 órán, összesen heti 9 órán. Intézetünknél tanit 5 év óta.

3. Hitoktatók. 1. Vári Albert, unitárius lelkész, az unitáriuus tanulók hitoktatója a reáliskolában tartotta óráit. 2. Sándor István, gör. kath. esperes-lelkész, bejárt az intézetbe. 3. Jakab P. Dávid, az izraeliták hitoktatója, bejárt az intézetbe. 4. Ganea János, nagygalambfalvi gör. keleti lelkész, a gör. keletiek hitoktatója.

4. iskolaszolgák. Pál Sándor, Derzsi Domokos és Oláh Ferencz.

5. Tanárok társadalmi és irodalmi működése. 1. Gönczi Lajos, egyházmegyei tanácsos, egyházkerületi közgyűlési tag, presbiter, törvényhatósági tag, az udvarhely megyei népnevelési egylet választmányának és a Mária Valéria gyermekkert bizottságának, valamint az egyházkerületi egyházi értekezlet és tanügyi bizottság tagja. Megnyitóbeszéd a tanárbeiktató ünnepélyen (jelen értesítőben). Hivatalos megbízásból tankönyvet bírált. 2. + Solymossy Endre, r. tanár. A polg. leányiskola gondnokságának, a kő- és agyag ipariskola felügyelő bizottságának és a megyei takarékpénztár igazgatóságának tagja. Törvényhatósági és városi bizottsági tag, egyházmegyei tanácsbiró és kerületi közgyűlési tag. A polgári önképző- és segélyző egyesületnek, a vasárnapi munkásképző bizottságnak elnöke. A vármegyei iparfejlesztő bizottság tagja. A székely iparkamara levelező tagja. Az agyagfalvi székely emlék végrehajtó bizottságának elnöke, országgy. képviselő.

3. Olasz Gyula. Az országos és reform, tanáregyletek tagja, törvényhatósági tag, az iparos önképzőegylet tiszteleti tagja. 4. Kovács Dániel. Egyházmegyei képviselő, egyh. ker. közgyűlési tag, az udvarhelymegyei egyh. értekezlet világi elnöke, az országos tanáregyesület, az orsz. prot. tanáregyesület, a philologiai társaság tagja, az udvarhelyi tanárikor alelnöke, ipar és keresk. iskolai igazgató; törvényhatósági tag. Ismertette Szabó András Plató fordítását az Udvarhelyi Híradóban; ünnepi beszédet mondott a koronázási évfordulón a tanonc ünnepélyen. 5. Szabó András. Egyházkerületi közgyűlési tag. Udvarhelymegye törvényhatósági bizottságának, Székelyudvarhely város képviselőtestületének tagja, a Székely-Dalegylet alelnöke. Az országos közéviskolai és az orsz. Ref. tanárégyesület tagja, az Országos Magyar Gyorsiróegylet választmányi tagja. Magyarra fordította s egy kötetben kiadta Platónnak Symposion, Phaidros, Charmides és Jon cz. dialógusait. (Platón választott művei, Becsek Dániel fia könyvnyomdája, Székely udvarhely 1908.) 6. Szabó Árpád. Elölj, jegyző, gyermekkönyvtár felügyelő tanára, internátus elnöke, egyházkerületi közgyűlési tag, törvényhatósági bizottsági tag, a Jótékony nőegyesület tiszteletbeli titkára, a korcsolya-egylet választmányi tagja, szkv. honvéd hadnagy. A ref. és orsz. tanáregyesületek tagja. 7. Nagy Elemér. Az orsz. tanáregylet tagja, a reform tanáregylet választmányi tagja, az udvarhelymegyei népnevelési egylet választmányi tagja, az udvarhelyi jótékony nőegylet titkára. (Szerepelt a Nőegylet fillérestélyein és jótékonycélú műkedvelői előadásokon.) Megnyitót mondott az ifj. által rendezett Erzsébetemlékünnepélyen. 8. Biró Sándor. Egyházmegyei tanácsbiró az Udvarhelymegyei Egyházi Értekezlet alelnöke, vármegyei bizottsági tag. Reformációi emlékbeszéd. Felolvasás az iparosok szabad lyceumán: »A helyes és helytelen gondolkozás« cimen. Solymossy Endre emlékezete (jelen Értesítőben). 9. Dekén Samu. Az Országos Középiskolai és a Ref. Tanáregyesület, továbbá az Udvarhelyi egyházmegyei egyházi értekezlet választmányi tagja. Székfoglaló értekezést tartott Gellert meséiről. 10. Bakóczi Károly. Tanári székfoglaló (Kármán és Fannija),

az idei Értesítőben. Az iparosok szabad líceumában egy előadást tartott (a pénzről). 11. Dr. Dávid Lajos. Zur Theorie der Schapiraschen Iteration, (Crelle Journal 135. 1908.) A medium arithmetico-geometricumról, (Math, és Phys. Lapok, sajtó alatt). Előadást tartott a protestáns estélyen a »Munka sociális és aesthetikai szempontokból« címmel. Tanári beköszöntő és székfoglaló (A természettörvényekről) jelen Értesítőben. A Mathematikai és Physikai Társulat, a Deutsche Mathematiker-Vereinigung, a Circolo Matematico di Palermo tagja. 12. Dr. Vishi Károly. Székely hangsulyozási különösség. Nyr. 1909. Két izben felolvasott.

IX.

A közvizsgálatok sorrendje, Május 14-ikén és 15-én, (péntek és szombat) a VIII. osztály minden tárgyból a (nagyteremben). Junius 12-ikétt, (szombat) délután 3 órakor versenyekkel összekötött tornavizsgálat a kollegiumkertben. » 13-ikán, (vasárnap) délelőtt 8—9-ig vizsgálat a francia nyelvből és pályázat a német nyelvből a Kiss-féle 50 korona jutalomra; 9-től vizsgálat és pályázat a gyorsírásból (a rajzteremben). » » (vasárnap) délután 3 órakor évzáró ünnepély, kapcsolatban a jutalmak és pályadijak kiosztásával, valamint az ének- és zenejutalmakra való versenyzéssel (a tornacsarnokban). » 15-ikén, (kedd) délelőtt 9—12-ig a helybeli középiskolákból bejáró református és ág. hitv. ev. tanulók Vizsgálata a hittanból (a nagyteremben).

Junius 15-ikén, (kedd) délelőtt 9—10-ig a gör. kath. és gör. kel. vallásúak, 10—11-ig az izraeliták hittani vizsgálata (a természetrajzi teremben). » » (kedd) délután 3—4-ig az I. és II. osztály, 4—5-ig a III. és IV. osztály énekelméleti vizsgálata (a nagyteremben). » » (kedd) délután 4-től a VII-ik osztály egészségtanból (a saját tantermében). » 16-ikán, (szerda) reggel 7 órától az I. osztály latinbólj vállásból és számtanból (a nagyteremben). » » (szerda) reggel 7 órától a II. osztály vallásból, földrajzból és természetrajzból (a rajzteremben). » » (szerda) reggel 7 órától a III. osztály mértani rajzból, számtanból és történelemből (saját tantermében). » 17-ikén, (csütörtök) reggel 7 órától az I. osztály természetrajzból, mértani rajzból és földrajzból (a nagyteremben). » » (csütörtök) reggel 7 órától a II. osztály latinból, magyarból és mértani rajzból (a nagyteremben). » » (csütörtök) reggel 7 órától a III. osztály vallásból, latinból és magyarból (saját tantermében). » 18-ikán, (péntek) reggel 7 órától a IV. osztály természetrajzból, történelemből és németből (a nagyteremben). » » (péntek) reggel 7 órától az V. osztály latinból, németből, görögből és görögpótló irodalomból (a rajzteremben). » » (péntek) délután 2-től a IV. osztály vallásból, latinból és magyarból (a nagyteremben). . » » (péntek) délután 2-től az V. osztály természétrajzból, vallásból és mennyiségtanból (a rajzteremben). » 19-ikén, (szombat) reggel 7 órától a VI. osztály vallásból, természetrajzból és mennyiségtanból (a nagyteremben). » » (szombat) reggel 7 órától a VII. osztály görögből, magyarból és latinból (a rajzteremben).

Junius 21-ikén, (hétfő) reggel 7 órától a VI. osztály magyarból, latinból és történelemből (a nagyteremben). » » (hétfő) reggel 7 órától a VII. osztály vallásbóll mennyiség- és természettanból (a rajzteremben). » 22-ikén és 23-ikán (kedd és szerda) magánvizsgálatok. » 24—26. napjain szóbeli érettségi vizsgálat. Megjegyzés. A mely tárgyak nyilvános vizsgálaton nem fordultak elő, azokból bizottsági kihallgatás utján nyertek osztályzatot a tanulók.

X.

Tananyag, tankönyvek kimutatása. a) Rendes tantárgyak. 1. A reformátusok egyetemes konventjének 1901-i tanításterve szerint: Vallástan. Mind a 8 osztályban az állandó tanmenetnek megfelelőleg. Az olvasmányokról a vallástani kézikönyvek tájékoztatnak. Ének. a) Elmélet és iskolázás. A tananyagot mind a négy osztály elvégezte, b) I—VIII. osztályban egyházi ének. Szövegtanulás és énekgyakorlat. 2. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1903-i tanterve és utasításai szerint: Magyar nyelv és irodalom. A tananyagot minden osztály elvégezte, az I-ben 14, a II-ban 13, a III-ban 10, a IV-ben 11, az V-ben 7, a VI-ban 6, a VII-ben 7, a VIII-ban 7 írásbeli dolgozattal, (cím szerint a IV-ben: Toldi II., III., VII., VIII., IX., XI., XII. énekének tartalma. A tél. A huszthi beteglátogatók. Szülőföldem. A tavasz. — Az V-ben: Az én nagyvakációm. Miért tanulunk? Az aranyszelence. (Fordítás németből.) Minek köszönheti Görög-

örszág felvirágzását ? Március 15. Szabadon választott szónoki téma. (Gyakorlati órán el is mondták.) — A VLban: Eszményítés. Lakodalmi szokások. A mi házunk tája. (Néprajzi.) A népeposz fejlődése. Kitől mit tanult Zrínyi. Nép- és műköltés. Drámai átalakítás szabadon választott elbeszélésből. — A VII-ben: A magyar középkor mozgató eszméi. Mi haszna van az irodalomnak a nyelvészetből? Árgirus meséje. (Árgirus királyfi és Csongor és Tünde.) A katholikus visszahatás. (Isk. dolgozat.) Apácai fellépésének fontossága. Balassa Bálint költői jelentősége. Mit látunk ezen a Corvina lapon ? (A könyv címmellékletéül csatolt Attavante-lap.) Jogosult-e a célzatosság az irodalomban ? — A VIII-ban: Típusok Kisfaludy K. vígjátékaiban. Vörösmarty egy drámájának ismertetése. Jósika M. egy regényének ismertetése. Petőfi Sándor lírája. Szabad választás: Párhuzam Arany és Ilosvai Toldija közt és Tompa virágregéi közül. Éva szerepe Ádám jellemének fejlődésében. A magyar műballada fejlődése.) Latin nyelv. A tananyagot minden osztály elvégezte, az I., II. 14, a III., IV. 12, az V., VI., VII. 14, a VIII. 13 írásbeli dolgozattal. Olvasmányok a Ill-ban: Com. Nepos: Miltiades, Themistocles, Aristides, Pausanias; Phaedrus : Lupus et agnus, Ranae regem petierunt, Graculus superbus et pavo, Canis per fluvium carnem ferens, Vacca, capella, ovis et leo, Lupus et gruis. — A IV-ben: C. J. Caesar: De bello Gallicojából Gallia felosztása, a helvetiusok kivándorlása 1—28 f. A gallusok és germanusok szokásai 1—18. f. Ovidiusból: A világ négy kora 1—62 s., Az özönvíz 1—60 s., Deucalion és Pirrha 1—67 s. — Az V-ben : Ovidius: Trist. I. 3., IV. 10.; Fasti: IV. 809—853., II. 475—512., II. 195—224., I. 71—88., I. 89—144., II. 533—570., II. 641—684., III. 713—788., III. 809—848., IV. 651—710., IV. 679—712. Cicero: De imp. Cn. Pomp., Pro Archia 12. c.—végig. — A VI-ban: Livius: XXI. 1—4., 18., 31—37., XXII. 1—7., 43—51., XXIV. 43—48., XXX. 30—31., 44—45. f. Vergilius Aeneis : I. 1—205,305—415., 520—640., II. 1—55., 200—225., 270—295.,440—555., III. 355—462., IV. 1—125., 220—390., 585—630. — A VII-ben: Vergilius Aeneis: VI. 1—155., 264—272., 385-425., 450—476., 608—901., VII. 37—58., 286—353., 406—434., 458—474., 601—628., VIII. 306—368., IX. 176-223., 367—448., X. 439—509., XI. 140—181.,

öé XII. 697—952. C. Sallustius Crisp.: De bello Jugurthíno: 5—40., 43—47. M. T. Cicero: Or. in Catil. I., továbbá cursiv olvasás.— A VIII-ban : Tacitus : Ann. I. 1—13., 74., II. 35., 40—43., 59—61., 69—78. (curs.), III. 12., 25—28., V. 51—52., XV. 38—44. Hist. I. 1—2., 15—16., II. 49—59. (curs.), III. 84—87. Horatius: Od.: I. í., 7., 9., 11., 22. (curs), 20., 24., 31., II. 1., 3., 16., 18., III. 1., 2., 4., 8., 24., 30., IV. 3., 7. Epod.: 1., 2. (curs.) Sat.: 1., 6. Ejsist.: I. 2. (curs.), 3., 4., 5., II. 3. (Ars poet.) Görög nyelv. A tananyagot mind a négy osztály földolgozta, írásbeli dolgozatok száma: V.-ben 12, Vl.-ban 14, VII.-ben 8, VIII-ban 8. Olvasmányok a VI-ban: Xenoph. Anab. III. 1., 5. Mem. III. 12., IV. 1. Lyrai szemelvény mintegy 250 sor. — A VII-ben: Homeros: Odyss. I. 1—444., V. 1—365., VI. 1—331., VII. 1—36., 66—77., 82—111., 298—346., IX. 272—280., 353—370., 526—535., XI. 100—137., 155—224., XVI. 167—212., XVII. 290—327., a XIX. és XXIII-ból cursive. Herodotosból: Kroisos és Solon, Kroisos bukása, Dareios megválasztása, A ínarathoni, thermopylaei, salamisi és plataeai ütközet. — A VIII-ban: Horn. II.: I. 1—215., III. 120—240., VI. 369—500., XVI. 720—860., XVIII. 369—620., XXII. 280—515. Platón Apol. a 9., 19—22. és 30—32, fejezet kivételével. Kriton: 1—100., 440—525., 620—720., 1022—1040. s. Görögpótló irod. olvasmányok. Az előirányzott anyagot az állandó tanmenet szerint mind a két osztály elvégezte. (V. és VI.) Görögpótló rajzot szintén. Német nyelv. A tananyagot mindenik osztály elvégezte, írásbeli dolgozatok száma: a III-ban 11, a IV-ben 12, az V-ben 12, a VI-ban 8, a VII-ben 8, a VIII-ban 7. Történelem. A tananyagot mind a 6 osztály elvégezte. Természetrajz. A tananyagot mind az 5 osztály elvégezte. Természettan. A tananyagot mind a 2 osztály elvégezte. Mathematika. A tananyagot mindenik osztály elvégezte, írásbeli dolgozatok száma az I., II., III., IV., V., VI., VII-ben 7—7., VIII-ban 6. Rajzoló geometria. Az anyagot mind a 4 osztály elvégezte. Filozofia propedeutika a VIII-ban, Szépírás az I., H-ban, Testgyakorlás az I—VIII-ban tanmenet szerint.

b) Rendkívüli tárgyak. I. Francia nyelv. Kezdők. Végzett anyag: Az étre és avoir igék gyakoribb alakjai, a névragozás, a részelő genitivus, a számnevek, rendes igék főbb alakjai. Tankönyv: Bartos-Chovancsák: Francia nyelvtan és olvasókönyv 1. rész. Heti egy órán. Névsor és érdemjegy: Bakk József VII. o. t. évközben kimaradt, Biró Tibor V. o. t. jó, Kolumbán Sánoor VII. o. t. jeles. Haladók. Végzett anyag: Határozók, számnevek, kérdő-, személyes-, határozatlan névmások, viszonyszók, rendes és rendhagyó igeragozás, összetett s összevont mondatok. Tanköny: Bartos-Chovancsák: Francia nyelvtan és olvasókönyv II. rész. Kisegítő könyvül használtuk Hermann-Schmidt Lehrbuch der französischen Sprache II. részét is. Heti 2 órán. Névsor és eredményjegyek: Kassay Gyula VII. o. t. jeles, Kassai Tivadar VII. o. t. jó, Kovács Ferenc VII. o. t. jó, Molnár Károly VII. o. t. jeles, Nagy István VI. o. t. jó, Solymossy István VI. o. t. jeles. II. Gyorsírás. A gyorsírás tanítása négy csoportban történt. Az első csoport (kezdők) heti P/a órán a levelezőírást tanulta a Bódogh J. tankönyve szerint az ú hangzóig; a II. csoport (haladók az alsó fokon) heti 1 órán át a levelezőírást fejezte be és ismételte ; a III. csoport (haladók a felső fokon) a vitairást tanulta, ill. ismételte a Vikár B. tankönyve nyomán; a IV. csoport (gyakorlók) a W-ikkal egy időben a vitaírást gyakorolta.

Az oktatást úgy az elmélet, mint a gyakorlat szempontjából megfelelő folyóiratok mellett nagyban támogatta ebben az évben is a Gyorsírókor. (Lásd ezt I) Sajnálatos jelenség, hogy a tanulók nem karolják fel elég buzgalommal a műveltségnek és gyak. életnek e fontos tényezőjét s a tanfolyamokra beiratkozottaknak is csak a felerésze ha lankadatlanúl kitart az egész éven át; egy-két órai mulasztás után sokan végleg elmaradnak, vagy felmentésüket kérik. A tanulók névsora és érdemjegyed. 1. Kezdők. (Beiratkozott 35, kimaradt 22). II. osztályból (rendkívüli):

Gábos Zoltán

jeles.

III. osztályból: Erzse Miklós elégséges. jeles. Farkas László » Györffy Domokos » Hirsch Márton elégséges. Kassay László

Kovács József Mester Gábor Nagy Mózes Svarcz Gyula Szabó Bálint

IV. osztályból: Kovács Gábor

elégséges, jó. jeles, jó. jeles.

VI. osztályból:

jó.

13 Keresztes Géza

jeles.

2. Haladók. a) Alsófokon (levelezőirás): Bíró István Tőrök József Péter Áron Benedek Mihály

V. V. V. VI.

o. jó. o. jeles. o. jó. o. jó. 8

Csomor István Ördög Lajos Nagy István Kassay Tivadar

VI. VI. VI. VII.

o. o. o. o.

jeles. jeles. jó. jó.

b) Felső fokon (vitairás és gyakorlók): (Kimaradt 6). Bakk Sándor VI. o. jeles. Molnár Károly VII. o. jeles. Kovács Ferencz VII. o. jeles. Borbáth Samu VIII. o. jeles. Kolumbáh S. VII. o. jeles. 7 Gönczi László VIII. o. jeles. Rájk Lajos VII o. jeles. A tanfolyamokat Szabó András r. tanár vezette. Segédkeztek: Ördög Lajos (kezdők), Gönczi László (levelezőirás) és Molnár Károly (vitairás). III. Műének. Az iskolai év kezdetén tartott hangpróbák után megalakult az ifjúsági dalkar. A dalkar az év folyamán betanult 9 karéneket és 5 duetett, illetőleg solo éneket, részben zenekari kísérettel. Szerepelt iskolai ünnepélyeken és temetéseken. A dalkarnak 79 tagja volt mégpedig szólamonkint soprán 21, alt 22, tenor 18, bassus 18. A tanárkar megbizásából a dalkar felügyelője dr. Dávid Lajos tanár volt, vezetője Paál Sándor, ki a dalkart heti 2 órán tanította. IV. Ifjúsági zenekar. Az ifjúsági zenekar az év elején önként ajánlkozókból alakult meg s kezdők és haladók csoportjára oszlott. A kezdők 6-an, a haladók 14-en, összesen 20-an voltak. Betanult a kar 12 kardarabot és több karének kíséretet. Szerepelt iskolai ünnepélyeken. Felügyelő tanár dr. Dávid Lajos volt. A zenekart heti 3 órán tanította: Paál Sándor. AJ Haladók. V.l. Schmidt K. VIII. o. jeles/V. 7,. Biró Endre VIII. o. jeles. Doros Gábor VII. o. jeles. Marosi Antal VIII. o. jeles. Molnár Károly VII. o. jeles. Kovács Ferenc VII. o. jó.

B 8 Gerő V ^? ,,.,6Bell Mihály V. Orendi Vilmos V. , _ , „T Biró Gyula IV. Wolf Dániel IV.

o 'ó Viola. * Meburger Frigyes IV. o. jeles. & o. jo. ^ o. jeles. „ , , ' TIT ., ., Keresztes Karoly VIII. o. jeles. o. jeles. Basso o. jeles. T . , . „ ' TT J Kovács Jeno VIII. o. jeles. B) Kezdők.

Keresztes Sándor Botos Andor Czirmes Géza

V. 0. elégs. Kerestély István IV. 0. jó. Csép Dezső IV. 0. jeles. Kertész Béla

IV. 0. elégs. II. 0. jeles. II. 0. jeles.

V. Szabadkézi rajz. Két csoportban harmincan tanultak szabadkézi rajzot heti P/a—17a órán a következő tanmenet szerint. I. Csoport. Rajzolás és festés emlékezet után, mese illusztrációk, sikékitmények, levelek, lepkék, ecsetgyakorlatok. II. Csoport. Geom. testcsoportok, forgási felületek szemlélet alapján, ceruzával, szénnel és ecsettel. Gipsz ékítmények és fejek, csendéletek szinesen, fejek élő modell után szénnel. Szabadkézi rajzot tanultak: Baczó László (2), Beke Kálmán (2), Demeter Ákos (2), Graffius Herbert (1), Fülöp József (2), Jancsó Dániel (2), Jeszenszky Sándor (2), Német Ernő (1), Nagy Domokos (2), Muntyán Joákim (2), Pataki László (1), Sándor József (2), Soós Bálint (2), Varjú Béla (1), Weisz János (2), Weisz Ottó (2), Zsigmond Zoltán (1), Boda Lajps (2), Jakab József (2), Kertész Béla (2), Nagy Géza (2), Robonyi Elemér (1), Kühnl Gyula (1), Orbán Sándor (1), Kerestély István (2), Kovács B. Albert (2), Balogh Gerő (1), Koncz Ármin (1), Kolumbán Sándor (1). IV. Mintázás. Tananyag: Bevezetésül alapkészités adott méret szerint. A kiadott tárgyak alapra való felrajzolása. Egyszerű és komplikál-

tabb ornamentikus részletek, később figurális alakzatok mintázása, fősz minták a tanulók tehetsége szerint agyagban. A különböző stílusok rövid megmagyarázása. Heti 1 óra. Tanév végén a készített mintákból kiállítás rendezve. A tanfolyamot vezette: Hargita Nándor szobrász, szakiskolai igazgató. Feigl János . Baczó László Demeter Ákos Elekes Gyula 5 Fábián Ferenc Flórián Kristóf Kadácsi Géza Kabos István Rigó János . 10 Szitás János . Bokor Kálmán Kövendi Ferenc Máthé Endre Gőczei László 15 Beke Kálmán . Bibó László .

.

. .

. .

. . . . . . . . . . . . . . .

2 Boda Lajos . . . . 2 2 Boér Virgil . . . . 2 2 Csulak Ferenc . 2 2 20 Hajdó Abert . . 2 2 Jakab József . . . . 2 3 Kabos Gábor . . . . 2 2 Kovács Endre . . . 2 Lukácsfi Jenő . . . 2 2 2 25 Péter Gábor . . . . 2 Zsigmond József 2 . 2 2 Osváth József . . . 2 Szabó Károlő . . . 2 2 Kassay László . . . 2 2 2 30 Lőrinczi Sándor . . . 1 2 Solymossy Gyula . 3 2 Zillmann Béla . . . 1

c) Tankönyvek. I. osztály. Bartók György : Biblia ismertetés 1-50 Négyessy László: Magyar olvasókönyv I. . . . . 2'— Nég^essy László: Magyar nyelvtan I. r —-90 Csengeri János: Latin nyelvtan I. alaktan . . . . 1 40 Csengeri János : Latin olv. és gyak. könyv I. . . 2 40 Dr. Beke Manó : Számtan L kiadás 2 60 Jablonszky-Schwicker : Földrajz I. r 2'— Zalányi János: Rajzoló geometria I. r Z'—

Paszlavszky József: Kis természetrajz I Erd. ref. Egyházkerület Énekeskönyve (1908-iki kiad.) Kogutovicz M.: Atlasz

1*— 2'—

II. osztály. Dr. Bartók Gy.: Bibliaismertetés Négyessy László: Magyar nyelvtan II. r Négyessy László : Magyar olvasókönyv II. r. Dr. Csenged János: Latin nyelvtan I. r Dr. Csengeri János : Latin olv. és gyak. könyv Dr. Beke Manó: Számtan Jablonszky és dr. Schwicker: Földrajz II. r. Landau Wohlrab: Rajzoló geometria II. r Panszlavszky J.: Kis természetrajz II. r Erd. ref. Egyházkerület Énekeskönyve 1808. Láng J.: Énekgyakorlatok I—IV. o. számára Kokutovicz M.: Atlasz

. . . (I—II.) . . . kiadás . . .

1 50 Í'IO 2-40 1 40 2'40 2 60 2 50 120 2 60 1-— 2'—

ül. osztály. Nagy Péter: Konfirmációi nagyobb káté . . Négyessy László: Rendszeres magyar nyelvtan Négyessy László : Magyar olvasó könyv III. r. Dr. Csengeri János: Latin mondattan II. r. . Pirchala Imre: Latin olv. könyv II. o. sz Hirn és Paulay: Módszeres német nyelvkönyv Varga Ottó: A magyarok története 1. r Kogutovicz : Földrajzi atlasz Jablonszky-Schwicker: Földrajz III. r Dr. Beke Manó : Számtan II. kiadás Landau-Wohlrab : Rajzoló geometria 111. r

. . . . . . . . . .

1 "20 1 '60 2*40 1 80 230 2*40 1 60 1 "20 2 50 2 60 1*80

IV. osztály. Nagy Péter : Konfirmációi káté Négyessy László; Stilisztika

1 20 2 50

Lehr Albert: Arany Toldija (Jeles írói iskt.) . . . Csengeri János: Latin nyelvtan II. r Pirchala Imre: Latin olv. könyv IV. o. sz. . . . Hirn-Paulay: Módszeres német nyelvkönyv . . . Varga Ottó: A magyarok tört IV. o. sz Dr. Sárkány Lajos: Algebra Paszlavszky József: Növénytan Landau-Wohlrab: Rajzoló geometria Kogutovicz: Földrajzi atlasz Láng J.: Iskolai daloskönyv

1-60 180 270 2-20 1*60 4*— 3 60 180 120

V. osztály. S. Szabó József: Keresztyén egyház történet 1. r. . Négyessy László: Rhetorika Csengeri János: Szemelv. P. Qvidius N. műv. (3 kiad.) Zsámboky Gy.: M. Tull. Cicero : De imperio Cn. Pompei és Pro Licinio Árchia polta c. két beszéde . Csengeri János: Latin nyelvtan Szamosi János: Görög nyelvtan (4. kiad.) . . . . Mayvald József: Görög gyakorló és olvasókönyv I. r. Hirn-Paulay: Német nyelvtan az V—Vili. o. sz. . . Hirn-Paulay: Német olvasókönyv 11. r Varga Ottó: Vitágtörténet I. r Helmar Ágost: Iskolai atlasz Dr. Sárkány Lajos: Algebra Dr. Sárkány Lajos: Mértan Paszlavszky József: Állattan Geréb József: Szem. Herodotos tört. művéből . . Kempf József: Homeros Iliasa bő szemelv. . . . » « Homeros Odysseája » . . . Tones Gusztáv: Szemelv, a magy. epikusokból és tört. ir.-ból

2'— 3'20 1'60 120 3"— 180 3 40 2-40 1*60 4-— 440 4-— 1*50 3*20 3 60 2.—

VI. osztály. Szabó József: A keresztyén egyház története . . . Négyessy László: Poétika

1 "60 3*20

Hirn-Paulay: Német olvesókönyv 111. r » » Német nyelvtan az V—Vili. o. sz. . . Kalmár E.: Szemelvények Livius műveiből . . . Pirchala J.: Vergilius Aeneise 1. r Pirchala J.: Jegyzetek Verg. Aeneiséhez . . . . Szamosi János: Görög nyelvtan Maywald József: Görög olv. és gyak. könyv . . . Varga Ottó: Világtörténet 11. kötet Helmar Ágost: Atlasz Sárkány Lajos : Algebra » » Geometria Polikeit Károly : Logarithmus táblák Szterényi Hugó : Ásványtan és chemia Sarudy Gy.: Görög lyray anthologia Tones Gusztáv : Szemelv, a magy. klasszikus isk. k.-ből Sophokles: Antigoné. Ford. Csiki Gergely . . . . Ref. Énekeskönyv. 1908-iki kiadás Deák Gerő : Buzgóság lantja

—.— 1 20 3 20 120 1 60 3'— 2 50 3 20 160 4-— 4'40 3*— —.— —.— —.— 1"—

VII. osztály. Péter Károly : Keresztyén vallástan Váczy János: Irodalomtörténet 1. r Pirchala Imre : Vergilius Hittrich Ödön : Sallustius Boros Gábor: Cicero beszédei Wagner-Horváth : Római régiségtan Csengeri János : Homeros Odysseiája Dávid István : Szemelv. Herodotosból Csengeri J.: Homerosi világ Wagner-Horváth : Görög régiségek Hirn-Paulay: Német irod. olv. könyv. 1. r Varga Ottó: Világtörténet 111-ik kötet Mangold Lajos : Politikai földrajz Helmár Ágost: Iskolai atlasz (újkor) Dr. Sárkány Lajos: Algebra » » Geometria

1 40 480 — •— —•— —•— —•— 3 60 1 40 —•— —•— 2 60 2— —'— —•— 4-— 440

Makai István : Fizika Fodor József: Egészségtan 2'40 Borsos Károly: Szemelvények Demoslhenes beszéd.-deiből VIIÍ. osztály. Farkas József: A magy. prot. egyház tört. . . . 160 Váczy János: Irodalom tört. 11. r 3 60 Gyomlay Gyula: Szemelv. Tacitus műveiből . . . 2-40 Bartal-Horváth : Római régiségek . . . . . . . 3*20 Csengeri I. : Szemelv. Homeros Iliasából . . . . 2*80 » » Jegyzetek Homeros Iliasához . . . . —•— Simon József: Szemelv. Platón műveiből . . . . —•— Csengeri János : Sophohles Antigonéja —•— YV^gner-Horváth : Görög régiségek —•— Hirn Paulay: Német irod. olv. könyv 11. r —•— Varga Ottó : A magyarok okny. története . . . . —•— Dr. Sárkány Lajos : Algebra 41— » » Geometria 4-40 Makai István: Fizika 4.— Szitnyai Elek: Lélektan és logika 280 Dr. Csengeri I.: Homerosi világ 2 80 Segédkönyvek: Kelemen B. Magyar-ném.-szótár 2 K., Német-magyar-szótár 2 K., Schmiedt József. Magyar-latin és latin magyar-szótár 4 K., Lévay Vida: Görög szótár. Láng János: lsk. daloskönyv. Ref énekeskönyv 1908. kiadás. Bartos-Chovancsák: Francia nyelvtan és olv. könyv. Bódog J. Vikár B. Gyorsirási tankönyvek.

Testi nevelés. a) Tananyag feldolgozása. Az intézetnek külön tornatanára nem lévén az osztályok összevonásával a tornatanítást az idén is 5 csoportban végeztük heti 2—2 órában, a játékok vezetését pedig 4 csoportban egy-egy játékdélutánon. Az első torna csoportot az 1. osztály, 2-ikat a II. III. o., a 3-ikat IV. o. s az V-ből 11 tanuló, a 4-iket az V—VI. o., az 5-iket a VII—VIII. osztályok alkották. Az 1—2 csoportot Szabó Árpád r. tanár, a 3—5 csoportokat Szabó András r. tanár, oki. tornatanító tanították. A tanítás általában az Utasításokban előirt anyagra terjedt ki, részben kibővítve a svéd rendszerű szabadgyakorlatokkal, A szertornázás az alsó osztályokban (I—IV.) osztálytornázás és részben csapattornázás, — a felső osztályokban (V—VIII.) kizárólag csapattornázás alakjában történt. A csapatokba való beosztásnál irányadó szempont az ügyesség és népies torna-, vagy kizárólag testi erő (4—5. cs.) volt. A csapattornázás az erre a czélra külön kiképzett előtornászok vezetése mellett ment végbe az Utasítások nyomán a szaktanár által összeállított tornaszergyakorlatoknak állandó követésével és szigorú betartásával. A kedvező téli időben ez isk. évben jobban felkarolhattuk a korcsolyázást és skizést is. A felső osztályokban (V—VIII.) csoportokban való beosztás, másfelől pedig fokozatos fejlődés feliüntetése végett év elején és év végén erőmérést tartottunk, melynek összegező adatait az alábbi kimutatásokban közöljük.

Adorján Gyula 154 161 164 Balogh Gerő 168 162 Bell Mihály 167 Bernáth Endre 160 164 170 Biró István 174 158 Biró Tibor 162

48 55 55 60 50 55 54 57 64 66 46 49

A tanuló neve

Magasság! cm. 1 Testsúly kiló Erőpontok össz. Nyereiégt Veszt. —

A tanuló neve

Magasság cm. Testsúly kiló Erőpontok össz. NyereségI Veszt. —

F. osatály*

00 00 CD 00

171 61 172 61 60 f76 Miklóssy Géza 169 53 136 170 53 96 f40 Miklóssy Károly 166 56 136 170 59 76 f32 Neamtiu Oktáv 161 47 108 167 53 72 f48 Orendi Vilmos 161 50 120 164 54 36 f20 Oriskó László 170 62 56 173 64 169 67 Eszényi László fel met ve Péter Áron 173 73 166 55 48 f44 160 50 Fosztó Béla Rájk Gyula 169 61 92 164 52 162 56 100 f88 150 50 Gábos Dénes Rácz Sándor 165 60 188 153 55 8 f40 152 49 Gáspár Béla Szőcs Tibor fel met 157 55 48 162 48 96 156 46 Keresztes Sánd. 167 50 144 f48 Török József 160 49 168 58 44 f52 157 46 Koncz Ármin Újvárosi Márton 163 50 173 62 96 150 45 142 32 12 Kovács Gábor 145 34 20 f8 Vidrighin Vidor 159 48 148 53 20 Lázárói Samu 153 57 40 f20 tl20 Miklós Béla

44 96 8 8 80 116 52 80 48 80 48 64 68 116 48 116 92 116

f52 —

f36 f28 f32 fl6 f48 f68 f24

ve 44 +44 88 16 f40 56 76 f56 132

Megjegyzés. A felső szám mindenütt a tanév elején, az alsó a tanév után észlelt eredményt jelöli. Az erőfontok összege felerészben a függéscsere (nyújtón) és támaszcsere (korlátop) összegének kétszerese, felerészben pedig sarkalás. 'Felmérések: szeptember 10 és május 22-én.

Adorján Gábor 157 52 104 Baborszky Antal 168 60 172 65 Bakk Sándor

20 20

A tanuló neve

—

Kiss Gyula

161 56 116 f80 166 61 196

—

Kónya Kálmán

fel ment ve

Kottán Vilmos

fel ment ve

155 161 161 Bedő Miklós 167 165 Benedek Mihály 167 166 Csomor István 167 174 Deák Jenő 175 171 Demeter Kálm. 174 152 Dottler Béla

41 36 Kovács Ferenc 48 36 56 36 f4 Kovács N. Jenő 60 40 53 68 f24 Kovács N. Kálm. 57 92 54 72 f 16 Kun Emil 56 88 73 112 |80 Lőrincz Gyula 74 192 57 68 f52 Nagy István 60 120 45 40 Nagy Lajos

152 155 165 Fosztó György 167 160 Gelb Dezső 165 132 Györffy Ferenc 135 164 Hirsch Lajos 166 173 Imreh János 174 157 Keresztes Géza 163 167 Kiss András 170

49 51 52 57 49 57 30 32 51 50 72 73 45 48 59 61

Bartha Andor

Flórián László

—

—

132 168 96 124 24 44 112 168 24 56 128 216 52 96 116 208

Magassági cm. | Testsúly kiló Erőpontok össz. Nyereség Veszt. —

A tanuló neve

Magasság cm. Testsúly kiló Erőpontok össz. Nyereség Veszt. —

VI. osstály*

f36 Nagy Miklós f28 Ördögh Lajos |20 Sándor Lajos f56

Scheipnei H.

f32 Sebessy András f88

Solymossy Istv.

f44 Tókos Bálint f92

158 161 169 170 158 160 154 162 166 167 165 170 149 154 166 167 165 171 164 165 159 165 167 169 173 174 165 170 155 159

70 63 57 61 45 46 41 45 52 53 66 70 52 58 42 53 53 58 57 61 51 54 57 56 65 61 54 58 52 52

0 36 i-36 96 152 f56 40 56 f 16 68 104 f36 72 116 f44 40 80 f48 40 76 f36 32 40 t 8 48 48 132 232 tioo 60 88 f28 96 140 f44 40 72 f33 —

72 116 f44 32 72 f40

Demeter Lajos fel ment ve

"Felmérések: szeptember 11-én és május 22-én.

Bakk József Bedő Gyula Benedek András Benke Ferencz Boér Árpád Bokor Lajos Doros Gábor Ghisoiu Demeter Fredel János Kassay F Gyula Kassay Tivadar Kiss Károly Kolumbán Sán. Kóréh István Kovács Elek Kovács Ferenc

Kovács László

fel ment ve

181 182 174 175 173 174 174 175 162 163 176 178 162 163 172 173 169 173 156 161 165 166 171 172 168 169 169 170 168 169

65 67 70 73 73 79 62 53 56 58 66 66 53 52 64 65 54 57 45 47 60 58 64 66 54 55 61 63 56 58

48 56 88 112 64 72 164 184 180 212 68 72 136 148 76 120 36 52 60 68 136 136 100 120 56 84 120 168 112 148

A tanuló neve

Magasságj cm. | Testsúly kiló Erőpontok össz. Nyereség Veszt. —

A tanuló neve

Magasság cm. Testsúly kiló Erőpontok össz. Nyereség Veszt. —

Vit osztály*

fel ment ve

+12 Nemes Árpád

174 175 155 156 154 156 170 171 164 165 172 174 168 170

+44 Olasz Mihály

fel

+8 Mayer János +24 Molnár Andor ts

Molnár Károly

+20 Muszka János +32 Nagy András +4 Nagy Ignácz

171 172 169 Rájk Lajos 173 Sándor Albert 156 157 170 Szabó Gábor 171 165 Varga Andor 166 159 Vánky Kálmán 162 167 Végh Jenő 169

+16 Palló Imre f8 —

+20 +28 +48 +36

'Felmérések: szeptember 10-éa és májas 21-éa.

66 68 51 55 52 54 71 70 55 55 66 66 63 68

84 88 152 180 148 204 56 88 84 96 100 136 48 88

+4 +28 +56 +32 + 12 +36 +40

ment ve

74 77 54 57 54 57 56 56 56 58 50 55 63 63

164 184 80 96 164 196 44 56 128 148 52 68 84 120

+20 +16 +32 +12 +20 +16 +36

VIII.

osztály*

4P A Nbo I cn o M 'S M C •8*0 q,:001 fi ««-• A tanuló neve A tanuló neve 60 £ »uOl J*Ö >» u C OO > > S 58 64 173 fl2 Kovács Jenő Barabás Lajos 175 59 76 Bartha Zoltán 167 58 44 f52 Lázár Endre 168 61 96 168 61 108 f32 Lengyel Gyula Bedő Sándor 169 61 140 Benkő Mózes 172 67 100 +12 Lőrinczy Zoltán 174 68 112 175 65 124 +8 Marosi Antal Bíró Endre 176 70 132 171 68 96 +8 Pálffy László Borbáth Samu 172 69 104 Buzogány Lajos 160 59 100 Pika Szilárd 161 59 100 Ferenczy Endre 167 56 72 f28 Pótsa István 169 58 100 163 50 117 f32 Pótsa János Gábos István 165 52 148 Gönczi László 170 64 112 +12 Schmidt Károly 171 65 124 Jakó Ferencz 162 52 88 f 16 Végh Gyula 163 51 104 Keresztes Károly 166 56 60 +16 Zeidner Erhard 167 57 76 164 57 12o Kiss Ferencz Zilman Béla 165 57 120 in

—

—

00 >» M 8 • 25P E

»uo °ja

164 165 170 171 172 173 168 170 156 157 168 169 168 170 165 166 167 168 163 164 172 174 175 176 172 173

108 136 128 164 72 88 104 152 136 204 96 100 108 128 132 156 108 172 280 300 112 136 68 72 100 128

CB

O

GD

64 64 63 62 61 60 62 65 50 51 66 73 63 64 61 58 63 61 61 61 68 69 73 75 49 50

I A »M Ol C cn u a.* IiO N tn MU

>. «

7T.> +28 +36 +16 +48 +68 +4 +20 +24 +64 +20 +24 +4 +28

A közölt adatokból állapítsuk meg az átlagos eredményeket s ezeket hasonlítsuk össze a mult évi eredményekkel az osztályokra nézve egyenként és összesen is. 'Felmérések: szeptember 10-én és május 11-én,

1

iil

1. Magasság. Átlagos gyarapodás az V. osztálynál 1—9 cm. között 4 cm, a VI. osztálynál 1—8 cm. között 3 3 cm. (mult évben 5 cm. volt), a VII. osztálynál 1—5 cm. között 1'6 (m. é. 3-2 volt), a VIII. osztálynál 1—2 cm. között 13 (m. é. 13 volt)i 2. Testsúly. A gyarapodás átlaga az V. o.-ban 23 tanulónál 2—7 kiló között 4 k., változatlan maradt 2; a VI. o.-ban a gyarapodás átlaga 27 tanulónál 1—8 k. között 3 - 5 k. (mült évben 23-nál 4 3 k.) ; változatlan maradt 3 (m. é. 3), fogyott 3 (m. é. egy sem); a VII. o.-ban átlagos gyarapodás 22 tanulónál 1—6 k. között 3 k. (m. é. 23-nál 3 k.), fogyott 2 tanuló 1 k.> (m. é. 1), változatlan maradt 5 (m. é. 1); a VIII. o.-ban átlagod gyarapodás 16 tanulónál 1—7 k. között 2 k. (m. é. 23-nál 2.4 k.), fogyott 5 tanuló (1—3 k. között, m. é. 3), változatlan maradt 5 tanuló (m. é. 3). 3. Erőpontok. Az V. osztályban nem változott az eredmény 1 tanulónál, erőpontban nyert 24 tanuló együtt 1090 pontot; az átlagos nyereség 45 pont; a VI. o.-ban nem változott az eredmény (betegség miatt nem volt megállapítható) 5 tanulónál, nyereség 28 tanulónál együtt 1220 p. (m. é. 31-nél 1552 p.), az átlagos nyereség 44 p. (m. é. 50 p.); VII. o.-ban nem vo't változás 1 tanulónál, nyereség 28 tanulónál együtt 668 p. (m. é. 24nél 1138 p.), az átlagos nyereség 24 p. (m. é. 48 p.); a VIII. o.ban nem volt változás 2-nél, nyereség 24 tanulónál együtt 612 pont (m. é. 26-nál 798 p.), a nyereség átlaga 26 p. (m. é. 31). Az erőpontok összegét véve alapul (év végén) az összeredmény értékszáma az V. o.-nál 98, a VI. o.-nál 104 (mult évben 86), a VII. o.-nál 120 (m. é. 128), a VIII. o.-nál 130 (m. é. 111). A megállapított átlagos eredmények értékszámait (zárjelben a mult éviek), világosan az alábbi csoportosítás tünteti föl. Az átlagos gyarapodás értékszámai: V. VI. VII. VIII. oszt.-ra nézve magasságnál: 4 3 3 (5) 1'6 (3*2) 13 (1*3) cm. testsúlynál: 4 3 5 (43) 3 (3) 2 (2*4) k. erőpontoknál: 45 44 (50) 24 (48) 26 (31) pont. Az összeredmény értékszámai: 98 104 (86) 120 (128) 130 (111) pont. Amint e táblázatból kitűnik, a magasság és testsúlyban való

gyarapodás a ixlult évihez képest vagy természetes csökkenést mutat, vagy nem változott. Erőpontokra nézve a nyereség az előző évi átlagnál mind a három felső osztálynál — amelyeknél ez az összehasonlítás lehetséges — kevesebb, sőt a Vll-ik osztálynál éppen felényi. Ez azonban abszolút értelemben a haladást nem érinti s inkább csak azt mutatja, hogy az idei iskolai év elején nagyobb volt a tornászatbeli készség, mint afc előző év elején s ezért természetesen a különbség sem lehet oly nagy az év eleji és év végi eredmény között. A haladást a mult évihez képest az összeredmény értékszámai mutatják s némi csökkenés csak a VII-ik osztálynál észlelhető (8 pont). Legnagyobb a haladás a VlII-ik osztálynál (19 pont), azután a Vl-ik osztálynál (18 pont), de az V-ik osztály összeredménye (98) sem marad hátrább semmivel sem ezeknél, ha azt az előző évi V-ik osztály eredményével (86) összevetjük. Kizárólag a VIII. o.-ra nézve most is kedvezően állapítható meg, hogy testsúlyban 26 tanuló közül csak 5 veszített 5 változatlan és 16 gyarapodottal szemben. Az arány ugyanaz, mint az előző évben. Ama mult évi feltevésünk, hogy a kevesebb fogyás okát T>a tornázással fokozatosan fejlesztett izomerőben s a ezzel járó nagyobb ellenállási képességben véljük megtalálni« — beigazolást nyert. Az erőpontokban való gyarapodás átlaga (26) a két évvel ezelőtt 3-szor ekkora fogyást felmutató Vlll-ik o. erőpontban való gyarapodási átlagának (12) itt is a kétszeresénél nagyobb. (Sz. A.) b) Tornavizsgálat és intézeti verseny. A tornavizsgálatot a változó időjárás miatt részben a kollégium udvarán és tornacsarnokban, részben a kollegiumkertben tartottuk meg a versenyekkel együtt junius 12-én délután. A vizsgálatra és versenyekre nézve a tervezet a következő volt: 1. Felvonulás. 2. Szabadgyakorlatok kézi szerek nélkül (I. II. csoport). 3. Mintacsapatok a nyújtón, korláton és lovon (I. II. cs.) 4. Egyéni versenyek: síkfutás, póznamászás, távolugrás és magasugrás (I. II. csoport).

HS 5. Szabadgyakorlatok (országos tv. szabadgy. III—V. csoport). 6. Staféta futás (IV—V. és VI—VII. o. v.) 7. összetett versenyek (IV—V. o. v. magasugrás, függeszkedés, távolugrás; VI—VII. o. v. magasugrás, sulydobás távolugrás). 8. Egyéni versenyek (VI—VII. o. rúdugrás, gerely- és discusvetés, IV—V. o. síkfutás). 9. Füleslabdaverseny (IV—V. o. v. és VI—Vll. o. v.) Sajnálattal jegyezzük meg, hogy ezen eredeti tervünk teljes megvalósítását megakadályozta a hirtelen változó időjárás s az összetett versenyekből el kellett hagynunk a IV—V. o.-nál a függeszkedést, a VI—Vll. o.-nál pedig a magasugrást, az egyéni versenyek közül a rúdugrást, gerely és discusvetést, a füleslabdajátékot pedig alig hogy megkezdették a csapatok, mindjárt szétverte egy futó zápor. A megtartott versenyek eredménye a következő: A. (I—II. csoport). 1. Mintacsapat tornázásban kitűntek : a) nyújtón: Fekete Lajos 2. o. (előtornász), Németh Ernő 1. o., Szabó Bálint 3. o., Bányai László 3. o., Damó István 3. o., Kertész Béla 2. o., Molnár Jenő 3. o., Nagy Géza 2. o.. Solymossy Gyula 2. o., Nagy Lajos 3. o., Flórián Kristóf 1. o. b) korláton: Kertész Béla 2. o. (előtornász), Koncz Árpád 2. o., Szabó Bálint, Molnár Jenő 3. o, c) lovon: Szabó Bálint 3. o. (előtornász) Bányai László 3. o.. Damó István 3. o., Koncz Árpád 2. o., Kertész Béla 2. o , Erzse Miklós 3. o., Molnár Jenő 3., Szabó Mihály 2. o., Gyarmathy Ferenc 2. o., Koncz Gyula 2. o. 2) Egyéni versenyeken kitűntek: a) 80 meteres síkfutás: Damó István, Erzse Miklós, Molnár Jenő, Bányai László, Buzogány Mózes 3. o., Flórián Kristóf 1. o., Gyarmathy Ferenc, Nagy Géza 2. o. b) Póznamászás: Damó István, Farkas László, Szabó Bálint 3. o., Solymossy Gyula 2. o., Flórián Kristóf 1. o., Munteán Joachim 1. o., Bányai László, Buzogány Mózes 3. o., c) Távolugrás: Molnár Jenő, Damó István, Bányai László, Erzse Miklós, Szabó Bálint, Solymossy Gyula 3. o., Koncz Ár8

pád, Szabó Mihály, Nagy Géza 2. o., Flórián Kristóf, Münteári Joachim, Józsa Gábor, Kadácsi Géza 1. o., d) Magasugrás: Érzse Miklós, Szabó Bálint 3. o., Szabó Mihály 2. o., Damó István, Farkas László, Molnár Jenó 3. o., Nagy Géza, Koncz Árpád 2. o., Flórián Kristóf 1. o. B. (III—V. csoport). 1. staféta fatásban résztvettek: a) IV—V. o. versenyében : Wachsmann, Wolf D., Biró Gyula, Solymossy János, Adorján Gyula, Gábos Dénes, Biró István, Balogh Gerő. b) VI—VII. o. versenyében: Deák Jenő, Ördög Lajos, Imre János, Fosztó György, Bokor Lajos, Kovács Elek, Fredel János, Molnár Andor. Győzött az V. és VI. o. csapatja. 2. összetett versenyben: a) IV—V. o. versenyében: Biró Gyula IV. o. magasugrás 128 cm., távolugrás 5'00 meter » » » » Botos Andor 121 t> 4-40 » » » » Meburger F. 128 » 4-68 » » » Solymossy J. 7> » 128 » 4-65 > » » Szoboszlay A. » » 121 » 4-53 > > » » » Wolf D. 128 » 4-55 » » T> 135 » 4-95 » V. j> Adorján Gy. » » > Biró István 135 T> 5-25 » » » » » » » 135 4-40 5 Balogh Gerő » 2> » Bell Mihály 135 » 4-67 > » » Gábos Dénes » > 135 » 5-10 » » » 128 » 4-43 » Rácz Sándor » » b) VI—VII. o. versenyében: Deák Jenő VI. 0. súlydobás 11-22 m., távolugrás 5-15 meter » » Demeter Kálmán » » 9-27 » 4-80 > » » 9-65 » 4-86 » Fosztó György » » » » » » Kiss Gyula 10-00 > 4-40 » » » » » Imreh János 11-75 » 5-46 » » » » » 9-70 » 530 » Ördög Lajos » » Bokor Lajos VII. » 9-76 » 460 » » » » Fredel János 9-00 » 516 > > » » » b-20 > Ghisoiu D. 8-95 »

ÜB kovács Élek VI. o. súlydobás 8*85 m. távolugrás 4*80 meter Kovács Ferenc » » » 7*65 » » 4-75 » Molnár Andor » > » 9'62 » » 5*06 » Palló Imre » » » 10-00 » » 5*50 » Átlagos eredmény: magasugrás IV. o. 125 cm., V. o. 134 cm. — távolugrás IV. o. 4*60 m., V. o. 4*80 m. — súlydobás VI. o. 10 27 m., Vll. o. 9*10 m. — távolugrás VI. o. 5 m., Vll. o. 5f 10 m. Győztes az V. és VI. o. csapatja. 3. Síkfutás: (120 meteres) Biró Gyula 4. o. és Biró István 5. o. (Eldöntetlen.) 4. Füleslabda: IV—V. o. (Eldöntetlen), VI—Vll. 5 percznyi játék a VI. javára 1:0 eredménynyel. Jutalmak. A Gyertyánffy-alapitvány egy drb aranyjutalmát, mint a legkiválóbb tornász, Schmidt Károly 8. o. t. nyerte el. A Tanárkar a gróf Teleki-féle tartalék alapból 40 koronát ajánlott fel torna-jutalomkönyvekre. Kiváló előmenetelükért könyvjutalmat nyertek az alsóbb osztályosok közül: Németh Ernő, Flórián Kristóf, Munteán Joachim 1. o., Fekete Lajos, Kertész Béla, Koncz Árpád, Koncz Gyula 2. o., Szabó Bálint, Erzse Miklós, Damó István, Molnár Jenő, Bányai László és Farkas László 3. o. tanulók. A felsőbb osztályok közül: Biró Gyula, Meburger Frigyes 4. o., Biró István, Gábos Dénes, Rácz Sándor (kürtös) 5. o., Palló Imre, Sándor Albert, Molnár Andor és Ghisoiu Demeter 7. o. tanulók. A többi kiválóbb tornászokat a Tornakör jutalmazta. (Lásd e czim alatt!)

Ifjúsági körök (egyesületek). a) Az »Ifjúsági Petőfi Önképzőkör.« Az ifjúsági önképzőkör alakuló ülését 1908. szept. 13-án tartotta meg Nagy Elemér tanár elnök vezetése mellett. A körnek rendes tagja a (Vll—Vili. osztályból) volt 61, vendégtagja 95. Tartottunk összesen 24 rendes, 4 disz és egy évzáró ülést. Diszűlés volt okt. 6-án és márc. 15-én hazafias jellegű, azonkívül irodalmi Arany János emlékére és egy nagyobb szabású Erzsébet ünnepély. A bírálati teendőket az »állandó bíráló bizottság« s az ehhez minden egyes alkalomkor felváltva csatlakozó illetékes 7 szakbizottság látta el. A kör ez évi működése: Szavalat volt 14, bírálat írásbeli 7, szóbeli 48; megbirálásra beérkezett 7 költemény ; zeneszám volt 3, ének 10 (énekelte az önk. kör ez évben alakult férfikara), feolvasás, illetve szabadelőadás 12. Körünk tagjai közreműködtek az iskola falain kivül rendezett estélyeken és ünnepélyeken is 11 izben. Önképzőköri jutalmakban részesültek: Borbáth Samu 8. o. t. humoros művek szavalatáért (könyv jutalomban), Gönczi L. 8. o. t. komoly művek szavalatáért 10 k. és könyvjutalmat nyert. Pálffy L. 8. o. t. okt. 6. beszédirásáért (könyv). Pálffy L. 8. o. t. Erzsébet királyné c. beszéd írásáért és elmondásáért 10 kor. Molnár K. 7. o. t. Az abrudbányai kirándulás leírásáért (könyv). Pálffy L. 8. o. t. Arany mint ballada iró c. munkájáért 10 kor. Nemes Árpád 7. o. t. A »Nemzetidal« elszavalásáért 6 kor. Gönczi L. 8. o. t. márc. 15. beszéd írásáért 10 kor. Palló Imre a márc. 15. beszéd elmondásáért 6 kor. Gönczi L. 8. o. t. Rögtönzött vitatétel megfejtéséért 10 kor. Molnár K. 7. o. t. Az irodalmi vitatétel megfejtéséért 10 kor. Pálfty L. 8. o. t. Miképpen valósult meg Petőfi jeligéje életében és költészeté-

ben ? c. dolgozatáért (könyv). Kolumbán S. 7. o. t. görög műfordításért (könyv). Kolumbán S. 7. o. t. sikerült rajzáért (könyv). Kovács F. 7. o. t. természettani tétel megfejtéséért (könyv). Kassay T. 7. o. t. mennyiségtani tétel megfejtéséért 10 kor. Pálffy L. 8. o. t. egészségtani tétel megfejtéséért (könyv). Kassay T. 7. o. t., mint a verseny fogalmazás nyertese (könyv). Molnár K. 7. o. t. Legjobb rögtönzött bírálataiért 10 kor. Gönczi L. 8. o. t. sikerült bírálataiért (könyv). Kovács F. 7. o. t. a byciklikus négyszögek c. munkájáért 25 kor. Keresztes K. 8. o. t. mint a kör pontos főjegyzője. / Az önképzőkör tőkéje 1104 korona. b) Ifjúsági olvasó-egyesület. Tisztviselők: Nagy Elemér r. tanár, elnök; György Ferenc h. tanár, alelnök; Barabás Lajos VIII. o. t. könyvtáros; Bedő Sándor VIII. o. t. jegyzőPotsa János VIII. o. t. pénztáros; Potsa István VIII. o. t. és Kiss Károly VII. o. tanulók, ellenőrök; Haáz F. Rezső h. tanár és Dr. Viski Károly h. tanár, Borbáth Samű és Lázár Endre VIII. o. tanulók, Bakk József és Bedő Gyula Vll. o. tanulók, Imre János és Kovács Ferenc VI. o. tanulók, Biró István és Péter Áron V. o. tanulók választmányi tagok. Beiratkozott tagok száma: 127 (V—VIII. osztályból). Évfolytán volt 1 alakuló, 5 választmányi és 1 évzáró ülés. Az egyesület a következő napi-, heti és folyóiratokat járatta: Pesti Napló, Az Újság, Újság, Udvarhelyi Hiradó (ingyen), Székelyudvarhely, Székely-Nép (ingyen), Vasárnap, Ország-Világ, Vasárnapi Újság, Uj-Idők, Kakas Márton, Képes folyóirat, Erdélyi Lapok, Tolnai Világlapja, Erdélyi Múzeum, Mathematikai Lapok, Tagsági dij ellenében kapta a Magyar Iparművészetet. Az ifjúsági könyvtár az 1908—1909. iskolai évben gyarapodott 33 művel 41 darabbal, 151 korona 70 fillér értékben. Az összes művek száma kötetekben 2909 drb. Az egyesület alaptőkéje: 445 K,

c) Gyermekkönyvtár. Felügyelő tanár: Szabó Árpád. Könyvtáros: Benedek András Vll. o. t. Tagjai 1—IV. gimn. oszt. növendékei, tagsági díj fejenként 1 kor., az elöljáróság évi segélye 50 kor. A tagok a könyveket 2 csoportra osztva használják, az I. csoport könyvet az 1. és 11. gimn., a 11. csoportban levőket a 111. és IV. gimn. oszt. növendékei. A folyó 1908/9. tanévben új könyvek beszerzésére 209 kor. 90 fillér fordíttatott, kedvezményes áron beszereztetett 65 mű 65 kötettel 249-11 kor. értékben. A könyvtár jelenlegi állapota I. cs.-ban 537 mű 609 kötettel, 832 kor. 60 fill. értékben, a II. cs.-ban 464 mű 485 kötettel 1152 kor. 8 fill. értékben. Az egész könyvtári állomány 999 mű 1094 kötettel 1985 kor. 17 fillér értékben. d) Tornakör. A Tornakör ez iskolai évben szeptember 18-án tartotta meg alakuló gyűlését Szabó András tornatanár vezetése mellett. A köri tagok száma 60 volt. A Tornakör választott tisztviselői az ifjúság részéről a következők voltak: ifj. elnök: Gönczi László VIII. o. t.; titkár-jegyző: Kovács Elek VII. o. t.; előtornászok: Schmidt Károly, Potsa István VIII. o. t.; Bokor Lajos, Molnár Andor és Boér Árpád VII. o. t.; pénztáros: Potsa János VIII. o. t.; ellenőrök: Deák Jenő VI. és Gábos Dénes V. o. t. A választmány tagjai a tisztviselőkön kivül: Kovács Jenő, Marosi Antal VIII,, Palló Imre, Sándor Albert VII., Ördög Lajos VI., Rácz Sándor V. o. t. voltak. A Tornakör az év folyamán két közgyűlést és 3 választmányi gyűlést tartott, A gyakorló órák ez évben is szombatonként 5—V*?, illetőleg 7 óráig tartattak az intézet tornatermében. A lelkes ügyszeretet, a lankadatlan buzgóság és kitartás a mult évi szép kezdeményezés után ez évben sem hiányzott, sőt a tervezett országos tornaversenyre való tekintettel még fokozottabb mértékben nyilvánult meg és adott évekre menő lendületet a Kör működésének. De — fájdalom — éppen az országos tornaver-

senynek váratlan elmaradása meg is akadályozta a Kört abban hogy kifejtett erőit más hasonló erőkkel összemérhesse s hogy e nemes versenyben is sikereket mutathasson fel. Az elmaradt versenyekért s a füstbe ment szép reményekért némi kárpótlást nyújtott a Budapest szálló nagytermében május 8-án rendezett Dísztorna, melynek keretébe az orsz. tornaverseny gyakorlatait is beillesztettük. Ä Dísztorna műsora a következő volt: 1. Nyitány. Kónya Jancsi zenekara. 2. Az országos tornaverseny vándorzászlójáért versenyző 20-as csapat gyakorlatai. Vezette Szabó András tornatanár. A csapat tagjai voltak: Boér Árpád, Frédel János, Imreh János, Gönczi László, Deák Jenő, Benkő Mózes, Kovács Elek, Kiss Gyula, Kiss András, Ördög Lajos, Ghisoiu Demeter, Bokor Lajos, Adorján Gyula, Demeter Kálmán, Sándor Albert, Molnár Andor, Gábos Dénes, Flórián László, Marosi Antal, Schmidt Károly. 3. Mintacsapat a nyújtón. Vezette Schmidt Károly előtornász. A csapat tagjai voltak: Gönczi László, Kovács Elek, Kiss Gyula, Ghisoiu Demeter, Bokor Lajos, Sándor Albert, Adorján Gyula, Molnár Andor, Flórián László. 4. Mintacsapat buzogánnyal. Vezette Szabó András tornatanár, kisérte Kónya Jancsi zenekara. A gyakorlatokat végezték: Boér Árpád, Imreh János, Gönczi László, Kovács Elek, Demeter Kálmán, Kiss András, Kovács Ferenc, Molnár Andor, Bokor Lajos, Ghisoiu Demeter, Marosi Antal, Schmidt Károly. 5. Mintacsapat a lovon. Vezette Boér Árpád előtornász. A csapat tagjai voltak: Benkő Mózes, Palló Imre, Deák Jenő, Imreh János, Demeter Kálmán, Gábos Dénes, Fosztó György, Marosi Antal. 6. Az országos tomaversenyen résztvevő mintacsapat gyakorlata a korláton. Vezette Bokor Lajos előtornász. A csapat tagjai voltak: Imreh János, Kovács Élek, Potsa István, Ördög Lajos, Schmidt Károly, Sándor Albert, Ghisoiu Demeter, Molnár Andor. 7. Tornagulák. Résztvettek az összes csapatok tagjai és Solymossy János IV. o. t. 8. Záradék. Kónya Jancsi zenekara. A Dísztorna nagyszámú közönség jelenléte és tetszése mellett folyt le, nemcsak további lelkes tevékenységre búzdítva a Kört,

hanem arról is meggyőzve, hogy működését a közönség fokozódó érdeklődéssel kiséri és támogatja. A Dísztorna összes bevétele volt 360 korona, a kiadások összege 19676 korona s így tiszta jövedelem maradt 163 24 korona. A Dísztorna jövedelme s az azzal járó anyagi erősödés már ez évben lehetővé tette a jutalmazásokat, segélyezést, s néhány szakmunkának a beszerzését is. A Tornakör legmunkásabb és legkiválóbb tagjainak jutalmazására (jutalomkönyvek) 38 koronát, egy tagjának segélyezésére 10 koronát, szakkönyvekre és szerekre m. e. 45 koronát fordíthattunk. Jutalomkönyveket kaptak: Schmidt Károly, Gönczi László 8. o., Bokor Lajos, Boér Árpád 7. o., Imreh János, Deák Jenő, Ördög Lajos és Adorján Gyula 6-ik o. tanulók. Az 1908—9. évi zárszámadás eredménye a következő: Bevételek: Hátrálékokból 10*— korona Tagsági díjakból . . . . 104*— » Egyéb jövedelmekből . . 167*24 » Összesen

. 281*24 korona

Kiadások: Könyvekre 54*42 korona Tornaszerekre 27*30 » Takarékpénztári betét . . 150'— » Segélyezés 10*36 » Vegyes kiadások . . . . 16*64 » összesen . 258*72 korona Átmegy pénzkészlet 1909/10. évre 22'52 korona, hátrálékban 10 korona. A Tornakör vagyona: tak. pénztári betétben 263 08 korona, készpénzben 22*52 korona, összesen: 285'60 korona. e) Gyorsírókör. A Gyorsírókor ebben az iskolai évben 1908. okt, 10-én alakúit meg 52 taggal. Ezek közül a rendes tagok száma, kik már a

levelezőírást elsajátították, 30 volt, pártoló tag, vagyis kezdő és a gyorsírás ügye iránt érdeklődő volt 22. A tagsági díj a rendes tagoknál évi 2 K, a pártolóknak 1 K volt és a begyűlt összeg a kör költségeinek fedezésére, pályadíjakra, jutalomkönyvekre, a könyvtár gyarapítására fordíttatott. Az alakúló gyűlésen Szabó András tanár-elnök vezetésével megválasztott tisztviselők voltak : Molnár Károly VII. o. t. ifjúsági elnök, Gönczi László VIII. o. t. titkár és jegyző, Kolumbán Sándor VII. o. t. könyvtárnok, Imreh János VI. o. t. pénztárnok, Borbáth Samú VIII., Rájk Lajos VII., Bak Sándor VI. o. t. bírálóbizottsági tagok. A kör működését alapszabályai és egy előre kidolgozott munkaprogramm irányították. A programm összeállításánál a gyorsírás gyakorlati használatát tartottuk leginkább szem előtt és ezt a kör rendes ülésein tartott próbaírások, olvasások és szójelversenyek által véltük előmozdítani. A tagokat Szabó András tanár-elnök 4 csoportban tanította, a kezdő-, haladó-, levelezőíró, vitaíró és gyakorlótanfolyamokon. A kezdőknél segítettek a tanárelnöknek fárasztó munkájában Ördög Lajos és Imreh János VI. o. t., a haladó-levelezőíróknál Gönczi László VIII. o. t., a vitaíróknál Molnár K. VII. o. t. A tanítás előmozdítására négy folyóirat járt, mégpedig az Országos Magyar Gyorsíróközlöny (6 példányban), az Írás, Szegedi Gyorsíró, Soproni Gyorsíró (1—1 pld.). A kör tagja az »Országos Magyar Gyorsíróegyesületnek« és ezért kapja a »Gyorsírászati Lapokat« és az »Orsz. Magyar Gyorsíró Diákszövetségnek«, honnan a »Gyorsírási szemlét« kaptuk. A kör 1 alakúló, 6 rendes és 1 zárógyülést tartott; a rendes gyűléseken szerepeltek: 1. Felolvasással Molnár Károly ifjúsági elnök (székfoglaló : Vitaírásunk új iránya, A rövidítésről). 2. Kolumbán Sándor emlékbeszédet mondott Czigány János, a gyorsírás nagy Maecenasa felett, 3. Levelezőírási szöveget rögtönözve olvastak: Benedek Mihály és Csomor István VI. o, t. jó eredménnyel. 4. Levelezőírással írtak: Kassay T. dicséretes, Csomor I., Ördög Lajos VI. o. t. jó, Benedek M., Török J. V. o. t. egyszerű eredménnyel.

5. Szójelverseny levelezőírásból; résztvettek: Hirsch Márton III. o. t. dicséretes, Mester Gábor III. o. t. jó eredménnyel. 6. Mérsékelt vitaírásban résztvettek: Bak Sándor VI. o. t. két ízben dicséretes, Kovács Ferenc VI. o., Rájk Lajos VII. o., Borbáth Samú VIII. o. jó érdemfokozattal. 7. Mérsékelt vitaírási stenogrammból olvasott kétszer Bak Sándor dicséretes eredménnyel. 8. Vitaírási szójelversenyben résztvettek: Kolumbán Sándor, Rájk Lajos VII. o. t. dicséretesen. 9. Mérsékelt vitaírási áttételt mutatott be Kovács F. VII. o. t. dicséretes eredménnyel. 10. Felsőbbfokú vitaírással irt Molnár K. VII. o. t. dicséretes eredménnyel. A kör félévi versenyén résztvettek, mint kezdő-levelezőírók (szótagsebesség nélkül): Györfi Domokos, Szabó Bálint III. o. t.; levelezőírással (100 szótag perczenként): Csomor István VI., Kassay T. VII. o. t.; mérsékelt vitaírással (160 szótagos diktátum): Borbáth Samú VIII., Kovács F., Rájk Lajos VII. o. t.; vitaírással (220 szótag percenként): Molnár Károly VII. o. t. E versenyen könyvjutalmat nyertek: Györfi Domokos, Szabó Bálint III. o. t* (szorgalmáért), Kassay T. VII., Molnár Károly VII. o. t. Az év végén tartott versenyen a kör 10 koronás versenydíját Molnár Károly VII. o. t. nyerte el (240 szótagos diktátum percenként) ; a »Vajda Rózsika alap«-ból 6 koronát nyert Kolumbán Sándor VII. o. t. (160 szótag percenként); ugyanebből az alapból nyert 4 koronát Csomor István VI. o. t. (120 szótag). Könyvjutalmat kapott, mint a Gyorsírókor legszorgalmasabb tagja Bak Sándor VI. o. t. Pénztári számadás: Bevétel: 1. 2. 3. 4.

Átjött a múlt évről pénzkészlet . 47*25 K Hátrálékokból 7*— » Tagsági díjakból 71*— » Egyéb jövedelem 1*09 » Összesen . 126*34 K

Kiadás: 1. Folyóiratokra 2. Jutalmakra . 3. Egyéb kiadás Összesen

.

49*36 19 — 10 90 79 26

K » » K

Átmegy a jövő iskolai évre pénzkészlet 47 08 korona. Hátralék 12 korona.

XIII.

Internátus és konviktus. a) Internátus. Az intemátusban elhelyezett növendékek felett a közvetlen felügyeletet Gönczi Lalos, igazgató, és Szabó Árpád, intemátusi elnök ellenőrzése mellett Dr. Visky Károly, Zakariás Ödön és György Ferenc, bennlakó felügyelő tanárok gyakorolták, kiknek a fegyelem, rend és tisztaság fentartásában a VII. és VIII. osztályú tanulók közül megbízott szobafőnökök és hetenként kirendelt apparítorok segédkeztek. A szolgai teendőket télen 4, az őszi és tavaszi időszakban 3 szolga végezte. Fegyelmi eseteket az internátusi elnök a felügyelő tanárok, súlyosabb esetekben az igazgató és tanárkar közbejöttével intézte. Az intemátusban év elején 17 lakószobában 116 nagy ágyban és 56 kis ágyban összesen 173 tanuló helyeztetett el. Évközben kilépett, illetve fegyelmi vétség miatt eltávolíttatott 6, felvétetett 3 növendék, év végi létszám: 170. A benlakó tanulók valamennyien az internátussal kapcsolatos konviktugban étkeztek a felügyelő tanárokkal együtt.

A lakószobák szükséges bútorzatát, valamint a fűtést és világítást is az intézet adja, nagy ágy használat mellett félévenként 20, kis ágy használat mellett 16 koronáért. Ágyneműről, ágyterítő és ágyrámáról, valamint a mosatásról is a szülők tartoznak gondoskodni. Az internátus betegeit Dr. Imreh Domokos, közkórházi igazgatófőorvos kezeli ingyen, inint iskolaorvos és egészségtan tanár, a gyógyszereket azonban a betegek fizetik. b) Konviktus. A házi kezeléssel fentartott konviktusnak Kovács Dániel r. tanár volt az elnöke. Mellette a felügyelői tisztet az internátusi felügyelők teljesítették, a kik ezért teljesen ingyenes ellátásban részesültek. A konviktusi teljes dij 200 kor. volt. A tanulók részben egész díjfizetők voltak, részben díjkedvezményben részesültek. A kedvezmény az egész dij V*» V> és részének elengedéséből állott. Az V* kedvezményesek 152 kor.-t, az 1li kedvezményesek 100 kor.-t, a kedvezményesek 52 kor.-t fizettek. Felszerelési dijat fizetett minden tanuló 4 kor.-t. A tagok száma volt: 1. Teljes dij fizető .

2. 3. 4. 5. 6.

109, 37, 30, V, » *u 1, Künlakó tanár s pap . 3, Felügyelő tanár . . • 3, Összesen . 183, V4 kedvezményes

. . .

év végén 112. » » 32. » » 29.1 »

»

1.

» »

> »

3. 3.

év végén 180.

Vallásra nézve volt az év végén: reform. 137, ág. ev. 11, unitár 7, r. kath. 13, g. kath. 1, g. kel. 4, izraelita 1. Összesen 174. A kedvezmények összege az év folyamán történt változásokkal : * Ezek közül 5-nek a diját a Kendi Kandida alapból a kollégium fizeti» tehát ezek ingyeneseknek is tekinthetők-

1. 2. 3. 4. 5.

Egész díjasoknak a 2-ik félévben J / 4 kedvezmény "/. » *U » • 3 felügyelő tanárnak . . . . Összesen

60 1656 2925 148 600

kor. » » > »

. 5389 korona*

a

az összes dijaknak Í5 °/i" A tanúlók 9-es és 10-es csoportokban 19 asztalrtal étkeztek. Az étkezés reggeli, ebéd és vacsorából állt. Reggelire kaptak 3 deciliter tehéntejet; ebédre hetenként 4-szer husievest, főtthust körzettel, vasárnap és csütörtökön 3-ik fogásnak mindig tésztát; vacsorára sültet körzettel, vagy főzelékkel. Minden étkezéshez 20 deka jó házi kenyeret kaptak. A húsból minden személyre átlag 15 deka jut. Az étlapot havonkint vagy a körülményekhez képest nagyobb időszakonkint változtatta és állapította meg a vezetőség. Az ételek jóságát és tisztaságát a felügyelőségen kivül az intézeti orvos ellenőrizte.

XIV.

Iskolai gyűjtemények gyarapodása. a) A kollégiumi nagykönyvtár. Adótörvények 1909. Akadémiai Értesítő 1908. évf. Almanach 1909. Állattani közlemények 1908. évf. Archeológiai Értesítő XXVIII. k. 1908. Aristides: A mi dolgaink.

iáé Asbóth Oszkár: Magyarországi németnyelvjárások. Athenaeum 1908. évf. Barcsa János: A tiszántúli ref. egyház története. IV. k. Beöthy Zsolt: Emlékkönyv. Berzeviczy Albert: Beatrix királyné. Bonnier: Flore compléte de la France. Budapesti Szemle 1908. évf. Család és Iskola 1C08. évf. Üávid Lajos dr.: Az algebrai iteratio elméletéhez. Különlenyomat a Math, és Term. Értesítőből. 2 füz. Dávid Lajos dr.: Sonderabdruk aus dem Journál für die reine und angewandte Mathematik. Dékáni Kálmán: Garibaldi. Dienes dr.: Berkeley. Egészség. 1908. évf. Egyetemes Philologiai közlöny. 1908. évf. Egyetemes Tanügyi Bizottság jkv. 1908. Emlékbeszédek, 8 drb. Emlékkönyve a Kemény Zsigmond önképzőkörnek Nagyenyed. Erdély. 1908. évf. Erdélyi Muzeum. XXV. k. Erdélyi Pál: Jelentés az Erdélyi Muzeum könyvtára 1907. évi állapotáról. Erdélyi Muzeum könyvtára feles számú könyveinek jegyzéke. Erdélyi ref. egyházkerület jkv. 1908. 2 drb. Erdős: Mire kell ügyelnünk az Írásnál ? Erdővidéki ref. egyházmegye jkv. 1908. Értekezések. 4 drb. Ethnographia. 1908. évf. Évkönyve az Országos ref. Tanáregyesületnek 1908—9. Farkas Sándor: Tudományos ismeretek. Földrajzi közlemények. XXVI. k. Fülöp Áron: Attila fiai III. k. Csaba. Geneologiai fűzetek VI. évf. Gödri Ferenc: Sepsiszentgyörgy r. t. város 1907. évi közigazgatási állapota. Guyan-Rudas: A vallás szociologiája.

Gyulai Pál: Kritikai dolgozatok. Herkules. 1908. évf. Hivatalos Értesítő. 1908. évf. Hivatalos közlöny. 1908. Horváth Cyrill: A magyar Margit legenda. Howard-Jászi: Spencer Herbert synthetikusfilozófiájának kivonata. Huszadik Század. 1908. évf. Időjárás. 1908. évf. Kicska Emil: Subjektum és praedikatiini. Középiskolai Mathematikai Lapok. Középkori krónikások II—VI. kötet. Közoktatásügy Magyarországon. Kriza Sándor: A néptanító küzdelmei az alkoholizmus ellen. Krohn-Bein : Afinnugor, ősvallás. Krolopp Alfréd: Gazdasági népoktatás. Lehrproben und Lehrgänge. 1908. évf. Magyar Chemiai Folyóirat. XIV. évf. 1908. Magyar könyvszemle. XVI. k. Magyar Nyelv. IV. évf. Magyar Nyelvőr. XXXVII. évf. 1908. Magyar Paedagogia. XVII. évf. 1908. Magyar történelmi emlékek. Magyarországi ref. egyház egyet, konventjének jkv. 3 drb 1908. Magyarország tiszti cim- és névtára. Magyarország vármegyéi. 4 drb. Marczali: Nagy képes világtörténet. Marx: Das Kapital. Marx: Revolution und Contrerevolution. Mathematikai és Természettudományi Éértesitő. XXVI. évf. » » Közlemények. XXX. k. » és Phisikai Lapok. 1908. évf. Monatschrift für höheren Schulen. VII. évf. Monumenta Hungáriáé Historiea. XXXIV. k. Müller Piekker: Rechenbuch. Műveltség könyvtára: Társadalom. Nagy Géza: A skythák. Némethy: De Ovidio.

Néptanítók Lapja 190Ö. évf. Növénytani közlemények. 1908. évf. Nyelvemléktár. XV. k. Nyelvtudományi közlemények XXXVIII. fe. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 1907—8. évf. Péterfl Márton : Adatok a Biharhegységhez. Perepatits István: A budapesti V. ker. m. kir. állami főgimnázium félszázados fennállásának története. Pintér Jenő dr.: A magyar irodalom története I—II. k. Poincaré H.: Tádomány és föltevés. Pótfűzetek a Termt.-tudományi közlönyhöz. Protestáns Szemle, XX. Protestáns Zeneközlöny. 1908. évf. Református Szemle 1908. évf. Rajz. 1908. évf. Scherr : Kultur und Sittengeschichte. Schwering: Handbuch der Elementer mathematik. Szabó András: Platón válogatott művei. Századok. XLII. évf. Szemléltető oktatás. Szilády Áron: Irodalomtörténeti közlemények. XVIII. évf. Szily Kálmán : Magyar nyelv. Szinyei József: Magyar irók élete és munkái XII., XIII, k. Tanügyi és Fegyelmi Rendszabályok. Tárgymutató a magyar ref. egyház 1904. évi törvényeihez. Természettudományi közlöny. 1908. évf. Tornaügy. XXV. évf. Török-magyar történeti emlékek. Evlia Cselebi II. k. Történelmi Tár. 1908. IX. Thury Etele: Egyháztörténeti Adattár VII. évf. » » A dunántuli ref. egyház története. I. k. Udvarhelyi Hiradó. 1907. és 1908. évf. Vajda Ernő: Egy kitűnően bevált paedagogiai segédeszköz. Varjú Elemér: Losonczi Bánfly család töiténete. Váczy: A nyelvújítás győzelme. Vámbéry: Küzdelmeim. Vári Rezső: A ciliciai Oppiemus.

í 29 Weinhold: Physikalische Demonstrationen. Weszely: A modern paedagogia utján. Wichelkans-Pfeifer: Népszerű előadások a chémiai technologia köréből. Vikár Béla: Kalevala. Vogüé: Az orosz regény. A fent részletezett kimutatás szerint szaporodott a könyvtár az 1908—9. isk. évben 131 művel 153 darabban, körülbelül 1200 korona értékben. A könyvtár összes állománya 1909. julius 1-én 12176 mű 20961 darab. Ebből szakmunka 10609 mű 15287 drb., tudományos folyóirat 229 mű 3492 drb. Vegyes 1339 mű 2182 drb. A könyvtár megközelítő értéke: 55564 korona. Könyvvásárlásra és köttetésre fordítottunk ebben az évben 854 67 koronát. Ajándékaikkal gyarapították a könyvtárt a vallás és közoktatásügyi miniszter úr, br. Bánffy Dezső, Gönczi Lajos, dr. Dávid Lajos, Dékáni Kálmán, Kemény Zsigmond-önképzőkör Nagyegyed, Gödri Ferenc, Kicska Emil, Kriza Sándor, Budapesti V. ker. főgimn. Urania, Szabó András, Barthos Indár, Lázároi, Biró Sándor és egyes kiadók. Fogadják az intézet szives köszönetét. A könyvkikölcsönzési napló folyószáma ez évben 401.'

b) Természettani szertár. Üvegkorong a megosztási elektromos géphez 24 kor. Szálítás és különféle javítások 28'68 kor. Eszközök száma 409, 8679-69 kor. értékben.

c) Természetrajzi szertár. A természetrajzi szertár gyarapodott a Than Károly-féle vegytani táblákkal 12 darabban. Állomány : 4495 drb 6566 korona értékben.

d) Rajzszertár. Ä rajzszertár állomány ez évben 28 darabbal 67 40 kor. értékben gyarapodott, összes állomány 577 drb 55875 K. értékben. e) Tornaszertár. Gyarapodás az 1908—9. isk. évben: Vétel utján : 1 drb idomítható, golyós szerkezetű vaskorlát 300 kor.. 1 drb kürt 10 kor., 1 drb jelzősip 2 kor. Összesen 3 drb 312 kor. Ajándékozás utján: Deák Jenő VI. o. tanulótól egy pár alacsony ugrómérce. A tornaszertár állománya az 1908—9. isk. év végén 596 drb 3520 90 kor. értékben. f) Történelmi és földrajzi szertár. Ez évben nem gyarapodott. %

g) Kép-, érem- és régiségtár. Ajándékozás utján 3 darabbal gyarapodott.

i 31

5

10

15

20

Bacó László Beke Kálmán Benedek Mózes unit. Bibó László Biró László isrn. Bokor Kálmán Bokor Izsák Borsai Dániel Böjthe István Demeter Ákos Elekes Gyula Fábián Ferenc Flórián Kristóf róm. kath. Fülöp Dénes Fülöp József Feigl János izr. Göcey László róm. kath. Goldstein Lajos izr. Graffius Herbert ág. evang. Jancsó Dániel Jeszenszki Sándor ág. evang.

Magaviselei Vallás Magyar Latin Földrajz Számtan Természetrajz Mértani rajz Szépirás Enekelmélet Egyházi ének Torna Általános oszt.

hH WNO «
Á tanulok névsora és osztályzata*)

1 1 1 1 1 1 1 1 2 1 1 1 1 1 1 3 1 1 1 1 1

2 2 2 3 3 3 2 4 3 4 13 3 3 2 2 3 3 13 3 3 3 3 3 2 3 3 12 2 3 3 3 3 2 2 3 2 2 2 3 3 2 3 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 2 2 2 3 2 2 2 2 2 2 1 1 12 1 12 2 2 2 3 3 3 3 3 2 2 3 2 2 2 3 4 3 3 2 2 2 2 2 12 2 2 1 12 3 3 2

2 3 2 1 2

2 2 2

2 2

1 1 2 1 1 3 2

3

2

1 3

3 2 3 2 3 3 3 3 3 2 3 3 3 2 2 3 3 2 2 2 1 1 2 3 2 2 1 1 1 1 3 3 2 2 3 2 2 2 1 1 3 2

2 1 1 3 2 2

2 2 3 2 3 4 3 3 2 3 3 2 3 3 2 3 3 2 2 3 3 2 2 3 2 2 2 2 3 13 2 2 1 1 1 1 2 2 2 2 2 12 1 12 1 1 12 2 1 3 3 1 2 2 3 3 4 1 2 2 12 2 2 1— 3 3 —

—

—

— — —

* A tantárgyaknál: 1 = jeles, 2 — jó, 3 =elégséges, 4 — elégtelen = felmentve. Magaviseletnél: 1 = jó, 2 = szabályszerű, 3 = kevésbbé szabályszerű, 4 — rossz.

Magaviselet Vallás Magyar Latin Földrajz Számtan Természetrajz Mértani rajz Szépirás Énekelmélet Egyházi ének Torna Általános oszt.

JH O ta Ni-h «
1 2 1 1 1 1 1 1

2 3 3 3 3 2 3 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 2 2 2 2 2 12 2 2 2 2 2 3 3 3 3 4 3 3 3 3 3 14 2 2 3 2 2 2 2 2 2 13 2 2 3 4 3 o 3 4 3 3 3 4 3 2 3 3 «3J 2 3 2 2 1 2 3 2 2 2 1 1 12 13 12 2 2 3 3 4 4 4 2 4 2 3 3 3 4 1 1 1 1 12 1 1 12 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 12 3 3 3 3 3 2 2 3 3 1 13 3 3 3 2 3 13 13 12 2 2 13 12 12 12 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 12 2 3 2 2 2 2 1 2 2 12 3 3 3 2 2 3 2 3 2 3 3 1 2 3 3 3 '3 2 3 2 3 2 3 12 3 3 3 2 2 2 2 1 3 3 12 2 3 3 2 2 3 12 2 2 3 12 3 3 3 3 2 3 2 2 2 3 3 1 12 3 2 2 2 2 12 2 3 2 12 3 3 3 2 3 3 3 3 2 3 1 1 1 1 1 1 •1 1 1 1 2 2 1 1 12 3 2 3 2 2 2 1 12 3 12 3 3 3 2 2 2 2 2 3 3 12 3 3 2 3 2 2 2 3 2 3 1 1 1 12 2 1 1 1 1 12 2 —

—

A m. kir. állami főreáliskolából hittan órára bejártak: Birtalan László, Csánki Gábor, Finna István, Cserei János, Kassai Domokos, Lukács István, Szabó Sándor, Metcz Balázs és Varga Zsigmond I. o. tanulók, a r. kath. főgimnáziumból Kelemen Jenő és Vermeser Emil I. o. tanulók.

II. osztály

5

10

15

20

25

30

35

Bartha Ödön ism. Bars János gör. kel. Boda Lajos Boer Virgil kath. Csép Dezső ism. Csulak Ferenc Damó Gábor Deák Ferenc unit. Dénes Béla izr. Fekete Lajos unit. Gábos Zoltán Georgesku Illés gör. kel. Gönczi Pál Groák László Gyarmathy Ferenc Hajdó Albert Jakab József Kabos Gábor Józsa Lajos kath. Kassay Sándor Kelemen Lajos Kertész Béla Koncz Árpád Koncz Gyula Kovács Endre Lukácsffy Jenő Márton Dénes Nagy Géza Ozsváth József Oriskó Gyula gör. kath. Pál Dénes Pap Ödön unit. Péter Gábor Pojéti Árpád ism. kath. Robonyi Elemér Szabó Béla

N/l .' NP N C Ő U H •*<-U > et_ d O u> M C N CA > V)CO •SS, cd « O « £ U tCO D— ~cd cOSB.E •a 6 E g CAac> ct-i -cd W O Ä 2 > Jj 3 twhIS •M "Ö>

2 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

2 3 3 2 2 3 4 3 2 2 2 2 2 3 3 3 o 3 3 3 12 2 2 3 4 4 3 2 3 3 3 12 2 2 2 1 12 1 1 1 1 1 1 1 1 2 2 3 2 1 1 1 1 2 3 3 3 1 1 1 1 2 2 2 2 2 3 2 2 2 12 3 3 3 12 2 2 2 13 4 4 4 13 3 4 2 1 12 3 2 12 3 4 3 12 2 3 2 12 2 2 3 12 2 2 3 1 12 2 1 13 3 3 3 1 12 2 2 13 3 3 3 12 3 4 3 12 2 2 2 13 3 4 3 12 2 2 2 12 3 3 3 ÍJ

3 4 1 3 3 1 3 3 2 1 1 2 3 2 3 1 2 3 3 2 4 3 3 2 2 3 2 1 2 1 3 3 3 3 1 3

2 3 3 3 3 3 3 3 3 3 4 2 2 2 12 2 2 3 2 3 3 3 2 2 2 2 3 3 2 2 12 2 3 3 2 3 3 4 1 3 2 fm.3 12 2 3 2 2 12 1 2 1 1 1 12 1 1 1 1 2 1 2 3 2 13 3 1 12 1 1 1 2 2 2 1 1 3 12 1 12 1 12 2 2 2 2 2 3 2 2 3 3 2 3 3 3 3 2 2 3 2 3 2 3 3 3 3 3 4 3 3 3 1 1 4 2 3 3 2 1 3 3 3 3 3 1 4 2 3 2 12 3 2 3 3 2 3 3 2 2 2 3 2 2 12 2 2 1 2 2 3 2 2 2 3 2 3 2 2 2 3 3 2 3 3 3 3 3 2 3 4 12 2 12 2 3 3 3— 3 4 2 2 2 1 2 3 3 3 o 3 3 —

—

—

—

—

—

—

—

—

—

Magaviselet Vallás Magyar Latin Földrajz Számtan Természetrajz Mértani rajz írás Ének Torna Általános oszt.

t"O uN !-•> B>» «Ck—* 1

Szabó Ferenc Szabó Károly Szabó Mihály 40 Varga Pál unit. Zsigmond József

133433233334 1 12212122222 13 2 3 2 2 3 2 1 1 13 1 1 2 2 2 3 2 2 2 —2 2 122322222222

Kimaradtak: Bodrogi György, Schnell Frigyes; Borbáth István beteg, vizsgálatlan maradt. Az állami főreáliskolából vallás órára bejártak : Almási Sándor, Balogh Dezső, Istvánfi József, Kovács Pál, Valter Vilmos.

Ül. osztály

5

10

15

20

25

30

35

Balázs Sándor Baló Samu Bartalis Imre Bányai László Benjámin Pál izr. Böjté Zoltán Buzogány Mózes Császár Géza Damó István ism. Deésy Andor Érzse Miklós Érsek Elek Farkas László Gál Samu Ghise János gör. kel. Gyertyánosi Károly Györfi Domokos Hirsch Márton izr. Incze Ferenc Josephi Ottó evang., Kassay László Kassay F. Pál Kállai Károly Kertész Gyula Kovács József Kun Béla izr. Lörinczi Sándor Márk Győző róm. kath., Mester Gábor Molnár Domokos Molnár Jenő ism. Nagy Lajos Nagy Mózes Orbán Dénes Ozsváth Árpád Schvarcz Ödön

C Ä« +J cd N ~0} J3 i*N £ 4-> cC -t» • — » C 1 ÖD»-CO« -r« *< D tnOO u«o Í Z JO .5<2u «C«.N-s .a . - s - g co o c>b3C— > > tnvcö Ö c? c >, c sä >, c c D E 2 1:0; n4)t -aj ; <cu ^M^ a)a:ü Cd Cű cotri -0} 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 3 1 1 1 1

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 11 l 3 3 3 3 3 3 3 3 2 3 3 23 4 4 2 2 3 3 2 2 2 4 1 12 2 2 1 12 12 12 1 3 3 2 3 2 3 3 3— 3 3 12 3 3 2 2 2 2 12 2 3 23 4 3 3 2 4 3 12 3 4 23 3 3 2 2 2 2 13 3 3 33 3 4 3 3 4 3 2 3 14 1 1 12 1 1 1 1 1 1 2 1 1 2 3 2 2 12 13 2 1 2 22 2 12 2 2 3 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 11 22 2 2 2 12 12 2 2 2 1 3 3 3 3 3 3 3 3—3 3 23 3 3 2 2 3 3 2 2 3 3 1 1 1 1 1 1 1 12 1 3 1 1 l 2 2 1 1 2 2 1— 3 2 13 3 3 2 3 3 3 2 2 2 3 1 2 2 1 3 2 2 2 3—3 2 1 12 3 2 2 1 1 12 3 2 23 3 3 3 3 3 3 2 2 3 3 12 3 3 3 2 2 2 1 1 2 3 22 3 3 3 2 3 3 1 1 2 3 22 2 3 2 2 2 2 1 1 2 2 1 3 3 2 2 2 3 3 2—3 3 23 3 3 3 3 3 3 1 1 2 3 2 3 3 1 2 2 2 2 3 — fm.3 2 12 2 1 1 1 1 1 1 2 2 33 3 4 3 3 4 3 2 2 14 23 3 3 3 3 3 3 2 2 13 2 3 3 3 3 3 2 3 12 2 3 1 2 2 3 2 12 2 1 1 3 2 2 2 3 3 2 2 3 3 12 3 3 1 2 2 2 2 1 2 2 3 2fm 2 22 2 2 2 1 12 2 2 2 2

Solymossy Gyula Spitzer Márton izr. Szabó Bálint 40 Székely János Újvárosi Vilmos evang. Zolya András evang. Zrinyi Nándor róm. kath.

Magaviselet Vallástan Magyar Latin Német Földrajz Történelem Mennyiségtan Mértani rajz Énekelmélet Egyházi ének Testgyakorlat Általános oszt.

III. osztály

1 1 1 1 1 1 1

2 3 2 i 1 i 1 2 2 12 2 2

r

2 2 1 2 3 3 3

2 2 1 3 3 3 3

2 3 1 2 3 2 2

2 2 2 2 3 12 2 2 1 1 1 1 1 1 1 2 2 1 1 12 2 2 3 3 1 3 3 2 3 2 3 2 3 2 3 2 3 2 3 2 2 2 3

—

—

—

—

Kimaradt: Bodolla Gábor. Hittanórára bejárt a reáliskolából: Birtalan Lajos, a róm. kath. gimnáziumból: Pásku Jenő.

5

10

15

20

25

30

Bencze Dénes unit. Biró Gyula róm. kath. Botos Andor Czirmes Géza Csanády György Csép Béla Fábián Károly Finta Kálmán róm. kath. Kenyeres Lajos Kenyeres László Kerestély István Keresztes József Kovács B. Albert Kovács István Kühnl Gyula róm. kath. László Tibor Lukács Elemér róm. kath. Magyari Barna Máté Elek Méburger Frigyes ág. ev. Nagy Gyula Orbán Sándor Palló Sándor Sándor Mózes Simó Zoltán Solymossy János Szász Károly Székely János Szoboszlai András róm. kath. Vida Bálint Wachsmann Vilmos ág. ev. Wolff Dániel ág. ev.

Magaviselet Vallás Magyar Latin Német Történelem Mennyiségtan Természetrajz Rajzoló mértan Enekelmélet Ének Torna Általános oszt.

IV. osztály

1 1 3 1 1 1 2 1 1 1 2 1 1 3 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 3 2 2 2 2 2 2 2 3 3 3 3 3 3 3 2

3 3 3 3 2 3 3 3 12 2 2 2 3 3 3 2 3 3 3 2 3 3 3 13 3 3 12 3 2 2 3 3 3 12 3 3 2 3 3 3 2 3 3 4 2 2 2 1 2 3 3 3 3 3 3 3 2 3 3 3 2 3 3 3 12 2 1 2 3 3 3 3 3 2 3 13 3 4 12 3 3 2 3 3 3 o 3 3 2 3u 3 3 4 2 3 4 4 3 3 3 3 1 12 2 3 4 2 1 2 3 2 1

3 3 1 2 3 3 3 2 3 2 3 3 2

2 2 3 3 2 3 3 2 1 2

2 3 3 3 1 3 3

3 3 2 2 3 2 3 3 2 3 3 2 1 3 3 3

3 3 1 3 3 3 2

3 2 1 3 3 3

3 1 3 2 1 2 2 3 2 1 2 3 3 1

3 2 3 2

1 3 3 2 2 3 3 2 1 2 1 2 3 3 2 3 2 2 3 12 2 3 3 3 3 3 3 3 3 3 2 1 1 3 3 3 3 3 3

2 2

13 2 2 3 2 3 3 2 2 2 3 2 3 2 3 3 3 3 12 3 2 12 3 12 3 3 1 1 13 2 3 3 3 2 2 2 4 2 2 2 2 12 3 3 3 3 3 2 3 3 13 3 3 1 12 2 2 3 3 13 2 3 3 2fm.4 2 2 3 3 2 2 2 3 2 2 13 3 3 2 4 2 3 2 4 2 13 12 3 2 2 2 4 1— 2 3

3 1 1 1 1 3 2 1

2 2

— —

—

—

—

—

—

—

Bejártak hittanórákra: Gyatmathy Miklós a róm. kath. gimnáziumból, Solymossy László, Metz Gyula, Horváth Zsigmond, Farkas Imre a reáliskolából.

10

15

20

25

Vallás Magyar Latin Görög Görögpót. irod. Görögpót. rajz Német Történelem Mennyiségtan Természetrajz Ének Testgyakorlás Általános oszt. Magaviselet

o WN r+ BH •c

< 5

Adorján Gyula Balogh Gerő Bell Mihály ág. ev. Bernáth Endre izr. Biró István Biró Tibor Esszenyi László Fosztó Béla Gábos Dénes Gáspár Béla Keresztes Sándor Koncz Ármin Kovács Gábor Lazaroiu Samu gör. kel. Miklós Béla Miklóssy Géza róm. kath. Miklóssy Károly Neamtiu Oktáv gör. kath. Orendi Vilmos ág. ev. Oriskó László róm. kath. Péter Áron Rájk Gyula Rátz Sándor Szőcs Tibor Török József izr. Ujvárossi Márton ág. ev. Vidrighin Vidor gör. kel.

1 12 2

2 1 1 12 12 1

2 3 3— 3 1 3 2 3 3 2 2 3 2 2 3 3 3 1 3 3 3—1 3 1 1 3 3— 2 3 3 3 3 3— 3 3 1 —

3 1 1 2 1 oo

3 3— 2 2 4 2 3 3 2 1 4 1 12 2 1 12 12 2 2 1 1 3 — 1 3 3 1 2 2 2 fm. 3 1 2 3— 3 3 3 2 3 3 2 2 3 2 13 3 3 2 3 12 13 1 3 4— 2 3 3 2 3 2 2 3 4 1 2 2 3— 13 3 2 3 1 1 2 3 1 2 o 3— 2 1 2 2 3 2 3 2 3 1 2 3 3— 1 2 3 2 3 2 3 2 3 1 1 2 3— 3 3 2 3 3 3—3 3 1 1 1 3— l 1 2 1 1 2 2 2 2 1 3 4 4 44 3 4 4—4 4 2 3 3 3— 2 2 4 3 3 2 2 2 4 1 1 3 2 23 3 2 2—2 3 1 2 3 2 31 3 2 3— 1 3 1 3 2 2 — 2 3 2 2 3 2— 33 1 2 2 3 33 2 2 2 1 2 3 1 1 12 — 12 2 1 l 12 3 2 1 2 2 2 212 2 2 1 12 1 2 2 3 3 3 2 2 2 2 fm. 3 1 12 2 2 1 2 2 2— 2 2 1 2 3 3 — 2 3 2 3 3 3—2 3 1 1 2 2 23 2 2 2—3 2 1 —

—

—

—

—

—

Kimaradt: Albert Géza, Benedek Lajos, Kiss Ernő, Száva Géza (meghalt). Hittanórára bejártak : Bartha Zoltán, Fülöp Gyula, Kolumbán Antal a reáliskolából, Bodrogi Endre a rónf. kath. gimnáziumból.

10

lb

20

25

30

35

Magaviselet Vallás Magyar Latin Görög Görög. pót. irod. Rajz Német Történelem Mennyiségtan Természetrajz Egyházi ének Testgyakorlat Általános oszt.

«
CO N t-h 03-

o

s 5

Adorján Gábor Baborszki Antal róm. kath. Bakk Sándor Bartha Andor Bedő Miklós unit. Benedek Mihály Csomor István ág. ev. Deák Jenő Demeter Kálmán Demeter Lajos Flórián László róm. kath. Fosztó György Gelb Dezső izr. Györffy Ferencz unit. Hirsch Lajos izr. Imre János Keresztes Géza Kis András Kis Gyula Kónya Kálmán Kottán Vilmos Kovács Ferencz Kovács N. Jenő Kovács N. Kálmán Kun Emil izr. , Lőrincz Gyula Nagy István Nagy Lajos ism. Nagy Miklós Ördög Lajos Sándor Lajos Sebesi Andor Scheipner Henrik ág. ev. Solymossy István Tókos Bálint

1 1 1 3 2 —3 1 2 2 1 1 3 1 1 12 2 —212 2 2 2 2 1 2 2 3 2 — 3 2 3 2 3 fm. 3 1 2 3 3 3— —3 2 3 3 3 2 3 2 2 3 3 3 —3 3 3 3— 2 3 1 1 12 2 —2 13 2 2 2 2 12 2 2 2 —22 3 2 2 2 2 1 1 12— 1 2 1 13 2 1 12 2 1 3 3— 2 2 4 3 3 3 1 1 4 1 1 1 2 2— — 1 1 1 1 2 2 2 2 1 3 4— 3 3 3 3 4 4— 1 4 1 1 12 1 —11 1 1 1 11 1 1 2 3— 3 3 2 2 3 3— 3 3 1 1 1 1 1 — 2 1 2 1— 2 2 1 1 3 3 3 —3 2 3 3— 2 3 1 1 1 2 2— — 2 1 1 1 1 1 2 2 2 2 3— 2 2 4 3 4 3 1 2 4 1 1 1 1—1 1 1 1 1 12 11 1 1 3 2 2 —3 1 2 2 1 1 3 1 2 2 3 - 2 2 4 3 3 3 2fm.4 1 1 2 3— 2 3 2 1 3 2 2 3 3 1 1 1 2 1— — 1 1 3 1 2 2 2 1 1 3 4— 2 3 3 1 4 3 3 2 4 1 1 3 3— 2 3 4 1 4 3 2 2 4 2 1 3 3 — 2 3 3 2 3 3— 2 3 1 1 1 1 1— 2 1 1 1 1 2 1 1 1 1 1 1 —11 1 12 2 1 2 2 4 4 4 —4 2 4 3 3 3 4 2 2 2 3— 2 3 3 2 3 2 3 2 3 1 1 1 1 1 —11 1 1 1 11 1 2 2 3 2— — 3 2 3 3 2 2 3 2 2 4 3 4 — 13 3 3 3 3 4 1 2 3 3 3— — 1 3 3 3 — 1 3 1 1 1 1—1 1 1 1 1 12 2 1 2 1 3 4— 2 3 3 3 4 3 2 2 4 — —

—

—

— —

—

— —

—

—

Kimaradt: Gál Dénes. Vizsgálatlan maradt: Dotier Béla (beteg) és Gábos Dénes magántanuló. Vallástani órákra bejárt: Péter Áron reálisk. tanuló.

5

10

15

20

25

30

Bakk József Bedő Gyula Benedek András Benke Ferenc Boér Árpád Bokor Lajos Doros Gábor Frédel János ág. evang. Ghisoiu Demeter g. kath. Kassay F. Gyula Kassay Tivadar Kiss Károly Kolumbán Sándor Kóréh István Kovács Elek Kovács Ferencz Kovács László Meier János g. kath. Molnár Andor Molnár Károly Muszka János g. kath. Nagy András ism. Nagy Ignácz Nemes Árpád ism. Olasz Mihály Palló Imre Rájk Lajos Sándor Albert Szabó Gábor Vánky Kálmán róm. kath. Varga Andor unit. Végh Jenő unit.

Magaviselet Vallás Magyar Latin Görög Német Történelem Mennyiségtan Természettan Egészségtan Egyházi ének Testgyakorlat Általános oszt.

VII. osztály

1 1 1 1 1 2 1 3 2 2 1 3 1 2 2 2 1 2 1 2 1 2 2 1 1 3 3 3 2 1 1 12 2 1 2 2 1 1 1 1 2 3 2 3 1 1 1 l 3 2 1 1 12 2 3 2 3 2 3 1 1 11

1 3 1 2 3 3 3 2 3 1 1 3 1 3 4 1 3 3 3 1 1 3 4 2

3 4 1 3 3 4 3 1

1 3 2 1 3 3 2 3 3 2 1 2 1 2

12 1 3 3 2 2 2 1 12 2 3 3 3 3 3 2 2 3 2 3 12 3 3 2 2 1 1 1 1 1 3 4 1 1 1 1 3 13 2 2 3 3 1 1 1 1 3 3 3 2 3 &3 3 3 3 4 2 1 1 1 1 2 2 2 2 3 3 3 3 4 3 3 3 3 3 3 3 3 3 4 3 3 3 3 1 3 3 3 2 3 4 3 3 2 3 2 3 4 3 2 3 3 4 3 2 2 2 2 1

2 2 2 3 2 3 2 2 3 4 2 2 2 3 2 3 2 3 2 2 1 1 3 3 12 3 3 3 3 1 1 3 3 2 3 3 4 1 1 12 3 3 3 3 3 3 3 3 2 3 2 3 4 4 3 4 4 3 3 4 12

1 2fm.2 2 3 3 3 2 2 2 2

2 3 3 2

2 2 2 3

1—

2 2 14 13 3 3

13

2—13

2 2 2 2

13 3 1 3 114

2 12 1

3 2 2 3 3 2 14 1111 2 3 fm. 3 2—2 3 3 114 1111 1—3 2 3 3 3 3 3 2 2 4 3 12 3 3 2 fm. 4 2 114 2 2 2 3 3 114 3 3 3 4 3—3 4 3—2 4 2 — 2 2

Magántanuló: Lengyel Gabriella (vizsgálatlan maradt.) Kimaradt: Györfi Béla, Nemes József. Vallásra bejárt: Farkas Miklós, Magyari György a reálból.

5

10

15

20

25

Barabás Lajos Bartha Zoltán Bedő Sándor Benkő Mózes Biró Endre Borbáth Samu Buzogány Lajos unit. Ferenczy Endre Gábos István Gönczi László Jakó Ferencz, Keresztes Károly Kiss Ferencz Kovács Jenő Lázár Endre Lengyel Gyula Lőrinczi Zoltán unit. Marosi Antal róm. kath. Pálfty László unit. Pika Szilárd gör. kath. Potsa István Potsa János Schmidt Károly ág. ev. Végh Gyula unit. Zeidner Erhárd ág. ev. Zillmann Béla

Magaviselet Vallás Magyar Latin Görög Német Történelem Mennyiségtan Természettan Filozófia Egyházi ének Testgyakorlat Általános oszt.

VIII. osztály

1 1 1 1 1 1 i 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

13 3 12 2 2 2 3 3 3 3 1 1 1 2 2 2 13 3 2 3 3 12 2 1 1 1 1 1 1 1 12

3 2 2 3 1 2

2 2 2 2 3 3 2 2 2 13 3 12 2 1 1 1 13 3 2 2 2 2 3 3 13 3 12 3 2 2 3 12 2

2 3 3 3 2 1 3 2 3 3 2 3

2

3 2

1 1 1

2 2 2 2

2

3 3 3 2 12 2 3 3 3 3 3 2 2 1 2 2 2 3 3 2 3 3 3 2 1 1 1 1 1 1 12 2 12 3 2 3 12 1 3 3 3 12 3 3 3 3 2 2 2 1 1 1 3 3 3 2 3 2 3 3 3 13 3 3 2 3 13 3 2 2 3

3 1 3 3 1 3 3 3 2

1 1 1 3 1 3 2 3 1 1 2 2

3 3 2 3 2

2 1 2 3 1 1

2 2 3

2 2 2 2 2 3

1 13 12 2 2 1 2 2 2 3 3 2 2 3 1 1 12 1 1 1 1 12 2 1 1 12 2 2 2 2 3 2 1 12 2 2 2 3 12 2 3 2 2 3 1 12 1 2 1 2 2 3 12 12 2 2 13 2 1 13 2 2 3 3 3 3 13 2 2 —

—

— — —

— —

Hittanórákra bejártak : Bartos Pál, Bekő Balázs, Nagy Sándor a reáliskolából; Bokor Ferencz és Ferenczy Gábor a róm. kath. főgimnáziumból.

II. A

Vallás

> .b "o

>

o XI

kilépett v. meghalt

|

évközben kimaradt

száma

Osztály

ni.

II.

tanulók

>o

cS T3

c4 a a

et

a m bO ed »o bO > cn > H > >o

3 «

3 B

a

V ll

>3 =3 is £ ti -oj

eh a !

c 9

•01 «

£«

é —1 «J es W M •M M Ú •o IH

'S ti ti Ol ti :0 ;C N bO U)

a ÉS tS a

50

30

8

5

4

1

2

1 41

29

1

4

4

2

1 39

III.

44

1

43

32

4

2

1

41

IV.

32

32

23

3

V.

31

4

27

17

3

VI.

38

1

2

35

26

2

VIL

35

2

1 32

25

v m .

26

26

16

11

"O c

állására

0) O e •X »es o a t O

u

ti o cn 1 a

3 •"3 >

s

ji cn
VI.

Tanulásban

tett

Illetőség szerint

előmenetel szerint

A i 2 'S) M "3 cn >4) O « o > cn N cn "3 cn N 1« •o > cn N N -o «o Ö cn 1 •ol •J3 bfi •c bt N et a •O S.3 M a a cn

minden] tárgyból

»

cn «1 bO +J a 1

cn 'S

a a J o "3 1 » * 3 <4) t ó t i "3 "3 "3

o

*3

'3 &

9 B •» 4)

1 X X

o X >»

CQ 2

SZ

§

«

J3 lH eS > T3 9

1

5 2

1

2

1 18

3

2

4 18

2 17

2

2

4

2

1

1 14

4

1

3

7

9

29

3

6

4

1

4

4

1 12

23

2

7

2

1

4

34

1

7

I

4

5

44

5

2

2

1

2

1

3

28

1

3 13

3

2

4

2

4

1

1

23

2

1

7

1

1

6

4 286 2 0 0 2 4 18 21

5

6 12 2 6 1

15

1

2 u

1

2

10 8 9 2 0 1

í

3

8

fc o a

a o cn 4> ä :0

3

7

15

23

2

2

1

9

22

19

50

1

1

17

16

5

1

1

15

10

16

41

2

4

7

28

4

10

17

16

43

3

24

4

1

8

18

11

32

5

18

3

1

5

8

14

27

3

7

16

2

5

2

4

9

22

35

3

6

12

6

3

2

10

9

13

32

2

7

17

7

5

14

26

68

93

4

4 10

4 t>

7 2

P®l X o

a

a

1 2

301


V.

polgári

•o N o Jri

Ö X

1 51 44

ÖSS..S.O

szülők

nézve

TÍ a 5 e

A

szerint

II.

L

IV.

Anyanyelv

szerint

8

1

7 2 6 4 6 11 6 5

5

17

20

6 7 1 5 4 2 2 16

7

125

286

i

8

10

—

o>> 3 cn

jellegű egész éven át

445 29 17

—

balesetből származó haláleset

cn

| járványos halállal végződő

könnyű

i 2

és pedig kizáratott

tanács folytán eltávozott

szabályszerű kevésbé szabályszerű rossz | igazgatói megrovás ban részesült tanárkari megrovásban részesült —

«SS

9

- 1 286

—

hány betegségi eset volt

hány fegyelmi eset volt

osztályzatot 243 34

2

IX. Egészségi állapotra

VIII. Erkölcsi állapotra nézve

•2,

50 41 43 32 27 ; 35 32 26

—

8 18 48 47129 43 40 29 12 10 2 i

Összese

hány tanuló kapott

1 1 3 11 3 11 11 14 IG 10

i t i i i I I I I 1 I I I I 1

m i m :

12 12 15 8

1

7 7 1 10 1

I. osztály II. osztály III. » IV. » V. » VI. » VII. » VIII. »

J Összesen

n cnD c n c > > > > V >> C >> < > > > > aj -0J >4) -0J -oj v

! 1 1 1 CO o O CO CO

Az osztályok megjelölése

szerint

Életkor éves

VII.

1

Érettségi vizsgálat. Az 1909. évi junius 24—26. napjain Gyárfás Endre főgondnok elnöklete mellett Csanády Zalán gondnok és h. elnök, Csiky Lajos akad. tanár mint kormányképviselő jelenlétében tartott rendes érettségi vizsgálaton 26 növendék vizsgáltatott meg. A megvizsgált 26 jelölt közül: Jelesen érett Jól érett Egyszerűen érett Javitó vizsgálatra utasíttatott

3

.

\ _,Q/r, n oM l d ( o U / u ) lOj 9 = 9 (36ö/0) 4 = 4 (14%)

A vizsgálatot sikerrel kiállott 22 ifjú közül menni szándékozik : papi pályára 1, gazdasági pályára 3, tanári pályára 4, orvosi pályára 5, jogi pályára 2, kereskedelmi pályára 2, alsóbb hivatalnoki pályára 4, erdészeti pályára 1. Az írásbeli feladatok ezek voltak: 1. Magyar. »Petőfi élete költeményeiben«. 2. Latin. Magyarra fordítandó Cicero: Epistolae ad Familiares XI. k. 5-ik epistolája (30 sor). (Lupus familiaris noster.. . gloriae nullo loco defuturum.) 3. Mennyiségtan, a) Algebrából: »Részletesen kifejtendő, hogy az y = a x 2 + b x + c függvény értéke az x változó mely értékénél maximum vagy minimum és megállapitandók az y e szélső értékei.« b) Geometriából: »Mekkora a szabályos ötszög területe, ha körülirt körének területe 594 m 2 ?« A latinból sikeres érettségit tett 1 reáliskolai érettségijét bevégzett tanuló, ki a jogi pályát választotta. Ugyanekkor két nö-

Vendek tett a decemberben teljes vizsgálatra állott jelöltek közül sikeres javító vizsgálatot, kik közül egyik az orvosi, másik a kereskedelmi pályát választotta.

Javító érettségi vizsgálatok. A lefolyt évben az erdélyi ref. kollégiumok javitó vizsgálatra utasított növendékeivel két ízben tartottunk javitó vizsgálatot. Az elsőt 1908. szept. 11-ikén Gyárfás Endre főgondnok elnöklésével és Csanády Zalán gondnok, h. elnök és Dr. Szabó Péter kormányképviselő jelenlétében. Ez alkalommal teljes vizsgálatra állott 4 és teljes szóbelit tett a szászvárosi főgimn. azon 2 növendéke, a kik az Írásbeli után betegségök miatt ott szóbelire nem állhatván elő, azt szeptemberre voltak kénytelenek halasztani, igy hát összesen 6 lett teljes vizsgálatot, kik közül 2 jól érett, 3 egyszerűen érett lett, 1 javítóra utasíttatott. Javítóra előállott 17, ezekből 15 nek sikerült a javítás s igy érettnek nyilváníttatott, ellenben 2 második javitó vizsgálatra utasíttatott decemberre. A latinból kiegészítőt tett egy növendék elégséges eredménnyel, ki tanári pályára lépett. — A másodikat december 21-ikén tartottuk Csanády Zalán gondnok elnöklete mellett Dr. Szabó Péter kormányképviselő jelenlétében. Ekkor teljes vizsgálatra állott 3, kik közül 1 sikerrel állotta ki a vizsgálatot, 2 pedig 1909. évi juniusban tartandó érettségi vizsgálat alkalmával leteendő javítóra útasittatott; javítóra állott 1, második javítóra szintén 1*), mindkettő sikerrel; a latinból kiegészítőre jelentkezett 2, közülök egyiknek a vizsgálat sikerült, a másikat a vizsgálat ismétlésére kellett utasitnunk juniusra (nem jelent meg). A 3 érettségi vizsgálaton a vizsgálatot sikerrel kiállott 47 növendék (a latinból sikeres kiegészítői tett 3 jelölt, kik közül 1 a tanári, 2 a jogi pályát választotta, ide nincs beszámítva) összesített pálya választása a következő: Jogi pályára készül 9, orvosi pályára készül 4, állatorvosi pályára készül 5, tanári pályára készül 5, gazdászati pályára készül 3, papi pályára készül 1, katonai pá*) A másik nem jelent meg.

lyára készül 3, alsóbb hivatalnoki pályára készüi 3, körjegyzői pályára készül 3, kereskedelmi pályára készül 3, vasúti pályára készül 3, postási pályára készül 1, mérnöki pályára készül 1, erdészeti pályára készül 1, müvési (színészi) pályára készül 1, tengerészeti pályára készül 1, összesen 47.

XVIII.

Iskolai javadalmak. A) Pályázatok, versenyek. 1. A Bottáné-féle alapból az optika köréből készitett fizikai pályamunkával Molnár Károly VII. o. t. 36, Kovács Ferenc VII. o. t. pedig 20 korona jutalmat nyert. 2. A gróf Teleki Sámuel-féle alapból Udvarhelymegye flórájának ismertetésével Koncz Ármin V. o. t. 20 K, Vida Bálint IV. o. t. 15 K 60 fillér szorgalom dijat kapott. 3. A Kiss József-féle 50 K 40 fill. szépirási jutalmat öt versenyző közül Bakk Sándor VI. o. t. nyerte el. 4. A Kiss József-féle 50 K 40 fill. német nyelvi jutalom két pályázó közül Kassay F. Gyula VII. o. tanulónak adatott ki. 5. A gróf Haller Louise ő méltóságától küldött 14 drb. arany a megtartott versenyek alapján következőleg osztatott ki: a) hegedűvel az első díjat (4 arany) elnyerte Boros Gábor VII. o. t., a másodikat (3 arany) Molnár Károly VII. o. t., a harmadikat (2 arany) Schmidt Károly VIII. o. t. ; b) mély hegedűvel Méburger Frigyes IV. o. t. 1 aranyat; c) gordonkával 1 aranyat Kesesztes Károly VIII. o. t.;

d) a nagy gordon kezelője Kovács Jenő VIII. o. t. mint szorgalmi díjat 1 aranyat; e) 1 aranyat önképzőkörí jutalmul adtak ki ; 0 1 aranyat énekkel Palló Imre VII. o. t. nyert el. 6. A Daniel Anna-féle zenepályadíjból hegedűvel 8—8 koronát nyert Keresztes Károly VIII. o. t. és Kovács Ferenc VII. o. t. 7. A Farczády K. Lajos-féle alapból 5—5 korona zenejutal" mat nyert Kertész Béla II. o. t. és Kovács Jenő VIII. o. tanuló' 5—5 korona énekjutalmat Török József V. és Eszényi László V. o. tanulók, szabadkézi rajzjutalmul Kolumbán Sándor VII. o. t. 10 koronát, Koncz Ármin V. és Németh Ernő I. o. t. 5—5 koronát kaptak. 8. A gróf Haller Jánosné féle 10 kor. zeneelméleti jutalmat Kertész Béla II. o. t. nyerte el. 9. A Gyárfás-sÜLap 4 kor. kamatját énekjutalmul Kállay Károly III. o. t. kapta. 10. A Vajda Rózsika-féle alapból gyorsírással Kolumbán Sándor VII. o. t. 6 kor., Csomor István VI. o t. 4 koronát nyert. 11. Az ifjúsági önképzőkör pályadíjak címén 197 K 50 fillért adott ki pénzben és könyvekben, ide számítva Szöllősi Sámuel úr 5 drb. arany adományát is. 12. Az ifjúsági gyorsírókor a 10. sz. alatt említett 10 kor. felül még mintegy 10 korona értékű jutalmat adott ki pénzben és könyvekben. 13. A tornavizsgálaton 1 arany és 40 korona értékű könyv adatott ki versenydijul és jutalmul, a tornakor 38 K értékű könyvet és 10 koronát adott ki munkás tagjainak. Az évzáró ünnepély junius 13-ikán d. u. 3—7 óráig folyt le a tornacsarnokban a nagyszámú közönség élénk érdeklődése mellett az alábbi műsorral: 1. Népdal egyveleg Pogatsnik G.-től. Énekli az ifj. énekkar. 2. Népdal egyveleg Kozák M.-tól. Előadja ifj. zenekar. 3. Igazgatói jelentés; a jutalmak és pályadíjak kiosztása. 4. Pályázatok hegedűvel a gróf Haller Louise-féle 4, 3 és 2 arany, továbbá a Daniel-féle két 8 koronás és a Farczády-iélt két 5 koronás jutalomra :

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Keresztes Károiy VIII. o. t,: Ridley, Magyar rapszódia, Kovács Jenő VIII. o. t. : Zsadányi, Boka kesergője. Schmidt Károly VIII. o. t. : Haydn, IV. Quartett. Doros Gábor VII. o. t.: Hubay. Cremonai hegedűs. Kovács Ferencz VII. o. t. : Vieuxtemps, V-iénie Concert-Étude. Molnár Károly VII. o. t. : Rode, VII. Concert. Wolf Dániel IV. o. t.: Pleyl, Románcé. Kertész Béla II. o. t. : Dancla, II. Concert,

5. Pályázat mély hegedűvel a gróf Haller Louise-féle 1 aranyra: Méburger Frigyes IV. o. t. Bihary—Zsadányi, Bercsényi nótája

6. Pályázat gordonkával a gróf Haller Louise- féle 1 aranyra • Keresztes Károly VIII. o. t Népdalok. A gróf Haller Louise-féle 1 aranyat a nagy gordon szorgalmas kezelőjének Kovács Jenő VIII. o. t -nak adjuk. A gróf Haller Jánosné-féle 10 kor. a zene- és énekelméletben legjártasabbnak lesz a jutalma.

7. Pályázatok énekből a gróf Haller Louise-féle 1 arany, a Farczády-féle két 5 koronás és a Gyárfás Domokos-féle 4 koronás jutalomra : Palló Imre VII. o. t., Eszényi Lászl i V. o t., Török József V. o. t., Botos Andor IV. o. t., Kerestély István IV. o. t, Balázs Sándor ül. o. t., Kállay Károly III. o. t , Veres Ferencz I. o. t.

B) Jutalmak. 1. A Gál—-alapból 50 korona értékű jutalomkönyvet nyertek a négy alsóbb osztály szorgalmas és jó magaviseletű tanulói. 2. Csanády Zalán gondnok úr 17 korona ajándéka, a takarékpénztárak adományából fen maradt 5 koronával együtt szintén jutalomkönyvek beszerzésére fordíttatott. 3. Gyárfás Endre főgondnok úr 24 korona ajándéka mint a magyar történelemben leginkább kitűnt két VIII. oszt. tanulónak Pálffy Lászlónak és Gönczi Lászlónak adatott ki. 4. Szöllősi Sámuel bérlő úr 5 arany adománya önképzőköri jutalmakra fordíttatott. 5. A Székely Egyesület 40 korona jutalma Gábos István VIII. és Benedek András VII. oszt. tanulók közt osztatott meg egyenlő arányban.

6. Biró Áron előljárósági tag úr 10 korona adományából 5 korona Wolf Dániel IV. oszt. tanulónak adatott zenejutalmul; 5 korona pedig Veres Ferenc 1. oszt. tanulóé lett az egyházi énekben való kiválóságáért. 7. Az Agrár-lákarékpénztár 25 K adományából szegény tanulóknak tankönyveket szerzünk.

C) Ösztöndíjak, segélyek és egyéb javadalmak. a) Pénzbeli segélyek. I. A Kiss József-féle alapból az alábbi 50 tanuló nyert egyenként 50 korona ösztöndíjat, illetőleg segélyt: VIII. osztály. Gábos István Kovács Jenő Pálffi László Potsa István VII. osztály. Benedek András Benke Ferenc Kassay Gyula Kolumbán Sándor Molnár Károly Végh Jenő VI. osztály. Benedek Mihály Csomor István Demeter Lajos Deák Jenő Fosztó György Györfi Ferenc Imre János

Kovács Ferenc Lőrincz Gyula Nagy István Ördög Lajos Solymossy István Baborszky Antal V. osztály. Adorján Gyula Biró Tibor Miklós Béla Rátz Sándor IV. osztály. Bencze Dénes Csanády György Vida Bálint III. osztály. Balázs Sándor Bányay László

Erzse Miklós Fekete Lajos Farkas László Gál Samú Györfi Domokos Kassay László Kovács József Nagy Mózes Ozsváth Árpád Solymossy Gyula Szabó Bálint Székely János II. osztály. Boda Lajos Csulak Ferenc Gábos Zoltán Jakab József Nagy Géza Péter Gábor Szabó Károly

II. A Gál- 7W£fo'-alapból 291 kor. cipópénzt a konvitus költségeire forditottunk. Továbbá László Endre VIII. o. t. mint rokon és Kiss Gyula VI. o. tanulók egyenkint 50 kor. 40 fillért kaptak. III. A Gidófalvi-alapból: Gönczi László, Jakó Ferenc, Bartha Zoltán VIII. o. t., utóbbi mint rokon 100—100 K, Kassay Tivadar, Kovács Ferenc VII. o. t. 60—60 K, Fosztó György és Ördög Lajos VI. o. tanulók 40—40 koronát kaptak. IV. A gróf Teleki Miksa-féle alapból: Borbát Samu, Keresztes Károly és Biró Endre VIII. o. tanulók 80—80 koronát. V. A gróf Teleki Sámuel alapítványából: Kolumbán Sándor VII. o. t., Kovács Jenő VIII. o. t. 23 K 22 fillért, Adorján Gyula V. o. t., Sándor Mózes IV. o. t., Nagy Mózes 111. o. t., 17 K 50 fillért, ösztöndíj, illetőleg segélyképpen, VI. A Keszei-alapból 21—21 koronát kapott Ferenczi Endre VIII. o. t. Fábián Ferenc és Fülöp Dénes I. o. t. VII. A gróf Korda-alapból: Olasz Mihály VII., Kovács B. Albert IV., Kovács József III. és Veress Ferenc I. o. tanulók 21—21 korona segélyben részesültek. VIII. A Nagy Sándor-alapból Simó Z. IV. o. t. 10 kor.-t nyert. IX. A Gazda József-féle családi alapból Kovács László VII. o. t. 175 koronát kapott. X. A Székely C/^row-alapból Kiss Feme VIII. o. t. 50. koronát élvezett. XI. A Bod Benedek-íé\e alapból mint rol^on tanuló Botos Andor IV. o. t. 30 koronát kapott. XII. A helybeli Zálogkölcsön-intézet alapítványi kamatját 40 kor. 78 fillért Keresztes József IV. o. t. élvezte. XIII. A Nagy Lo/os-alapitványából mint rokon tanuló Nagy Domokos 1. o. t. 12 koronát kapott. XIV. A Jánosi Józsefiéle alapból Keresztes Sándor V. o. t. 15 koronát. XV. A bágyi Baczó Mózes és neje Bencze Mári aranylakodalmi ösztöndijából mint rokon Baczó László I. o. t. 50 koronát élvezett. XVI. A mátisfalvi Palló Imre-féle alapból Palló Imre VII. o. rokon tanuló kapott 8 koronát.

XVII. A Balog Miklós alapítvány 12 korona kamatja Hajdó Albert II. o. t. konviktusi dijai pótlására fordíttatott. XVIII. Az Illyés /s/ráw-alapból 10 koronát kapott Keresztes Károly VIII. o. t. mint aki tanulói évei alatt a legjobb magaviseletet tanúsította. XIX. Az Udvarhelymegyei Taharékpénztár és a Kolozsvári Közhasznú Takarékpénztár Részvénytársaság 100—100 korona adományából kiosztatott Jancsó Dániel I. o. t.-nak 25 K, Szabó Bálint III, o. t.-nak 20 K, Rácz Sándor V. o. t.-nak 20 K, Farkas László III. o. t.-nak 20 K, Török József V. o. t.-nak 40 K, Kovács Ferenc VI. o. t.-nak 20 K. és Zillmann Béla VIII. o. t.-nak 50 K. XX. A Gyárfás-alapítvány 4 kor. kamatja a legjobb tornásznak lett kiadva. XXI. A Gyertyán^-alapíványból 1 arany a legjobb tornásznak Schmidt Károly VIII. o. tanulónak lett kiadva. XXII. A Kendi Kandida-fé\e alapítványra, melyből 1—1 tanulónak 120 kor. jár, felvette a tanári kar Bakk József VII., Adorján Gábor VI., Deésy Andor és Mester Gábor III. és Hajdó Albert II. o. tanulókat. XXIII. A Kelemen-dijból a közvizsgálatok alkalmávat kiadatott Kiss Ferenc VIII., Bakk József VII., Adorján Gábor VI. o. t. fejenként 6 kor. 50 fillér, Adorján Gyula V. o. t. 5 kor. 50 fillér, Vida Bálint IV. o. t. 4 kor. 50 fillér, Farkas László III., Hajdó Albert II. és Pataki László I. o. tanulóknak 3 kor. 50 fillér. XXIV. A »Jövedéki birságalapbóU Kiss Károly VII. és Kiss András VI. o. t. 300—300 koronát kapott. XXV. A Ref Konvent Elnökségétől Varjú Elemér I. o. tanuló 300 korona ösztöndíjban részesült. XXVI. A „Végh Rozália" családi alapítványából Magyari Barna IV. o. tanuló 500 korona ösztöndijat élvezett Biharvármegye alispáni hivatalától. b) Díjmentesség. Tandíj czimén 97 tanulónak elengedtetett 2358, lakásdij címén 54 tanulónak 1212 korona, konviktusi kedvezményt élvezett 68 tanuló 5389 korona értékben.

c) Legáció. A három ünnep alkalmával kibocsátott legátusok (Vll. és VIII. o. t.) összesen mintegy 420 korona segélyben részesültek az egyháztagok adományából. Az iskolai javadalmak összesítése. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Pályadijak cimén kiadatott Jutalmakul (könyvben s pénzben) . . Ösztöndijak, segélyek cimén . . . . Tandijban elengedtetett Lakásdijban » Konviktusi dijban elengedtetett . . . Legacióból befolyt Külső ösztöndijak cimén Összesen: E szerint a tanulók 1908—9. évi közvetett gélyezése 1 6 7 9 4 korona pénzértéket képvisel.

690 kor. 194 » 5131 » 2358 » 1212» 5389 » 420 » 1400 » 16,794 » és közvetlen se-

Görögpótló tanfolyam. Minthogy a görögpóltó tanítást a jövő iskolai évben a VII. osztályban is folytatjuk, erre nézve ugy a tanulók, mint a szülők érdekében részletesebb tájékoztatást az alábbiakban kívánunk adni. A görög nyelv és irodalom helyett az 1890: XXX, t.-cikkben megszabott tantárgyak a következők: A) Irodalmi rész. V. osztály Homeros és Herodos, kapcsolatos olvasmányokkal magyar epikusokból és történetírókból. VI. osztály Aischylosnak vagy Sophoklesnek egy tragédiája > görög lyrai szemelvények, kapcsolatosan a magyar klasszikus költői iskolával. VII. osztály. Thukydides és Demoslhenes, kapcsolatos olvasmányokkal magyar történetírókból és szónokokból. A görög irodalom korszakai és fő képviselői. VIII. osztály. Fiaton (pl. Apologia, Kriton, Phaidon). A görög művészet remekeinek történeti ismertetése szemlélet alapján. B) Rajz. V. osztály. Egyszerű stereometrai testeknek és ezek összetételeinek szemlélet alapján való rajzolása kontúrokban és utóbb árnyékolással is. Alkalmilag rajzolás lapminták és egyszerű reliefek (gipsz) után. (Ókori jellegzetes műalkotások bemutatása és ismertetése).

VI. osztály. Testcsoportok és egyszerühb használati és díszítési tárgyak rajzolása valóság után. Középkori jellegzetes műalkotások bemutatása és ismertetése. VII. osztály. Az előző fokozaton felsorolt tananyag kibővítése ; építészeti részletek, edények, fegyverek stb. rajzolása. Ujabbkori jellegzetes műalkotások bemutatása és ismertetése. VIII. osztály A természet köréből vett egyszerűbb tárgyak rajzolása, részben »sematizálva«, részben »naturalisztikusan«. Magyar műalkotások bővebb ismertetése. Az irodalomból érettségi vizsgálat is tehető (csak szóbeli). Mivel a görög nyelvi és a görög póiló irány szoros kapcsolatban van egyes életpályákkal, azért egyik vagy másik iránynak a választása idejekorán jól megfontolandó, hogy annak idején az életpálya megválasztásánál akadályok fel ne merüljenek. Mig ugyanis görög nyelvi irány képesitést ad minden pályára, addig a görögpótló irány nem képesit a ref. papi és tanári pályákra. (kivéve a természettudományi szakokat), valamint a rom. kath. papi pályára sem, amennyiben az illetők tauulmányaikat az egyetem theologiai fakultásán kívánják végezni. Más életpályáknál a kétféle irány képesítése minden tekintetben egyforma. De az életpályáktól eltekintve különösen számot kell vetni a tanulók képességeivel, mert a görögpótló irány könnyíteni kiván a tanulók munkáján, amiért nagyon ajánlatos azoknak, akik megfelelő képesség vagy készség hiányában már az alsóbb osztályokban küzdenek az idegen nyelvekkel, mig a reális tantárgyakban talán szembetűnő előmenetelt tanúsítanak. Az ilyen tanulókat még egy idegen nyelvnek tanulása nemcsak szerfelett megterhelné, hanem egyéni rátermettségüknek a kifejtésében és továbbhaladásukban is akadályozhatná. Viszont azoknak a tanulóknak, akiknél az idegen nyelvek tanulása az alsóbb osztályokban nem okoz nehézséget, ajánlatosabb a görög nyelvi irány választása — hacsak valami különös körülmény nem indokolja a másik irány választását. A görögpótló irány választása a beiratkozás alkalmával a szülök (gyámok) szóbeli nyilatkozata utján történik, távolmaradásuk esetén Írásbeli nyilatkozat alapján, melyet a tanulók — ha csak az igazgatósághoz előre be nem küldetett — magukkal hozni kötelesek.

Ezen írásbeli nyilatkozat nélkül a tanuló bejelentését az igazgató a szülőknek (gyámnak) tudomására juttatja a fiu utján azzal a kijelentéssel, hogy ha 8 nap alatt a bejelentéssel ellenkező értesítést nem kap, a tanuló irányválasvtása véglegesnek fog tekintetni, Irányváltoztatásnak későbben az iskolai év folyama alatt nincs helye. Későbbi irányválasztás akár más intézetből való átlépés miatt, akár ugyanazon intézet kebelében, csak az előző osztályok megfelelő tananyagából teendő fölvételi vizsgálat alapján lehetséges.

XX.

Adatok az év történetéhez. (Igazgatói jelentés.) Az 1908—9-ik tanévet szeptember 5-ikén délelőtt 10 órakor nyitottuk meg a szokott ünnepélyességgel. Előzetesen aug. 31. és szept. első napjain megtartottuk a pótló-, javitó- és felvételi vizsgálatokat és a beiratásokat, s 7-ikén reggel megkezdődött a rendes tanítás, mely a rendtartásilag megszabott szünidők kivételével szakadatlanul folyt egészen a közvizsgálatok kezdetéig. Intézeti beléletünk képe a rendtartási, fegyelmi, szorgalm1 előmenetel százalékokban kifejezhető elég rendes aránya mellett most se igen más mint egyébkor : kicsibe maga az élet. Voltak a mi szükkörü kis társadalmunknak szellemi előkellőségei, voltak középerejü, de jóra hajló ösztönüktől mind előbbre-előbre vitt munkásai és a dolog könnyebb végét kereső s mind amellett a bol-

dogulás iránt nem érzéketlen proletárjai. Ki ne látná, hogy ez összetétel és arány a külső nagy világ alakulásait tükrözi. Ép oly természetes, hogy a választottak száma a kiválóság korlátolt mértékét mulatta, mely kis csoportra azután tanár, növendék ugy tekintett mint a melyik valamennyiünk büszkesége. E kiváltságosabbak sikerei, kik a tanulói pálya terhét több kötelességérzettel mint becsvágygyal hordozzák; sőt a természettől mostohábban ellátott ifjak között is akadtak egyesek, a kik koronként tanulságos példáját adták annak, hogy a kisebb talentummal jobban lehet sáfárkodni, ha becsületes igyekezet s komoly kitartás szegődik hozzá, mint a talán kitűnő, de alapjában léha vagy csak fel-fellobbanóan munkás tehetséggel. A tanári karban több személyi változás történt. Solymossy Endre r. tanár ideiglenesen szabadságoltatott, kinek helyére helyettes minőségben Herczeg Albert okleveles tanárjelölt lépett, ő azonban február elsején a dévai állami reáliskolához menvén át, a második félévben Solymossy óráit Zakariás Ödön oki. tanárjelölt látta el. Internátus felügyelőnek és gyakorló-tanárnak György Ferenc tanárjelölt alkalmaztatott. A rendes tanárok sorába év elején két uj tag lépett Bákóczi Károly és dr. Dávid Lajos személyében, a kiknek mind a gyakorlatban bevált s eredménnyel bizonyított nevelői hivatottsága, mind megnyerő személyi tulajdonságai kellő biztosíték arra nézve, hogy bennők mindenkitől becsült, szépreményű munkaerőket nyert az intézet. Milyen kár, hogy a teljesen kiegészült tanárkart a kérlelhetlen halál megfosztotta egyik leglelkesebb és legérdemesebb veterán tagjától Solymossy Endrétől, a kit mint tanárt és városunk képviselőjét május 27-ikén a város közrészvéte kisért korai sírjába. Érdemeit és emlékét megőrzik volt tanítványai, iskolánk történetének lapjai és társadalmi alkotásai. Nagy terhű, nagy diszű állás volt a boldogulté s ép oly nagy, kidöltén, veszteségünk tudata. Emléke legyen áldott. Ugyancsak fájdalmas részvét és hálás kegyelet szólított feb ruár 9-ikén dr. Bodolla Gábor nagyérdemű gondnokunk ravatalához, a ki egyfelől az erdélyi igazságszolgáltatás oszlopos embere volt, másfelől iskolánk ügyeit vigyázó gonddal s odaadó hűséggel intézte. Az »idők mohától« óvja meg nevét a jók emlékezete! A tanulmányi előmenetel biztosítására a sok személyi váltq-

zás és gyakori huzamosabb helyettesilések dacára is a tanári kar minden lehetőt elkövetett. A betegség, hivatalos elfoglaltság (közgyűlés stb.) vagy valami elháríthatatlan akadály miatt a tanári teendők elvégzésében gátolt kartársakat legjobb igyekezettel iparkodtunk helyettesíteni, hogy az egyes osztályok tanulmányi érdeke csorbát ne szenvedjen. Huzamosabb ideig Biró Sándor, Bakóczi Károly, Dékán Samu és Zakariás Ödön fiatal kollegákat tartotta vissza súlyosabb természetű betegség kötelességeik teljesítésétől a téli időszakban, de helyettesítésükről sikerült mindenkor megfelelően gondoskodni. A felvett tanulók száma ez évben elérte a 300-at, kik közül az internátusba 173-at helyeztünk el év elején, azonban a létszámban némi hullámzás állott be évközben, mert 6 szabados hajlamú tanulót az internátusból elkellett távolitnunk, köztük 5 a VII. osztálynak volt a növendéke, 3, éjnek idején, kiszökött az internátusból, a többi a házi rend és fegyelem szigorát elviselni szintén nem tudta, vagy nem akarta. Már pedig internátusi jó szellem, kellő szigorúság nélkül nem fejlődhetik ; szabály, törvény prózán tanul az ifjú ember egyenesen járni. Ha pedig együttélésre van szorítva, annál nagyobb készséggel tartozik magát az ő jóvoltán munkáló felsőbb akaratnak alárendelni és a társas viszony kölcsönösen kötelező kívánalmaihoz szabni; megengedem, hogy ez az alkalmazkodás, mely lényegileg az egyéni szeszélyek s az önhatalmaskodást tápláló jogosulatlan vágyak fékezésében áll, sok maga kényén nőtt, rendet, törvényt tisztelni meg sem tanult ifjúnak nehezen megy, kivált mikor néha még a rosszul értelmezett szülei szeretet elfogultságát is maga mögött tudja. Annak dacára ez a pont az, melynél a nevelői okosság meg nem hátrálhat és ha enyhébb eszközökkel a nyers indulatot meg nem fékezheti, erősebb megtorlástól sem riad vissza. Az ily szórványosan mutatkozó jelenség azért nem ad komoly aggodalomra okot; sőt inkább jó alkalmul szolgál belátni, hogy a tanárikar, minden intézeti viszonyában figyelemmel kiséri az ifjakat s őrködő gondjaival a lábra kapó visszáságoknak idejében útját vágja. A sikeres munka alapföltétele : az egészség, ifjaink nagy többségénél nem hiányzott, sőt a december közepén mutatkozott néhány fültőmirigy daganattól eltekintve, mely járványá nem fajult, a lefolyt esztendő közegész-

•

\

ségi viszonyai a tanulókra nézve elég kedvezőknek mondhatók. Véletlen eset folytán a halál egy 5-ik osztályú tanulót év elején kiragadott társai sorából. Tanárok, tanulók meghatottsággal álltuk körül körül koporsóját s szomorodott szivvel kisértük el utolsó útjára. Nem térhetek ki annak fölemlítéseitől, hogy egyeseken a leckebetegséget is volt alkalma tanárkarunknak és iskolaorvosunknak észlelni, de kellő óvatossággal módot találtunk rá, hogy komolyabb jelleget ne ölthessen ez a nálunk eddigelő jóformán nem ismert diákbetegség. Nagyobb kirándulást, főleg tanulmányi szemponttól vezérelve, kettőt rendeztünk a lefolyt évben, egyiket szept. végén, negyedfél napra kiterjedőleg Abrudbánya, Verespatak vidékére, melyben négy tanár vezetésével mintegy 36 felsőbb osztályú növendék vett részt. A másodikon májusban az egész VI. osztály megjelent, mikor Szentkeresztbányára az ottani vaskohók, bánya és hámor megtekintésére egy napot szenteltünk. Az ilyen fesztelen együttléte tanárnak, tanulónak alig megbecsülhető haszonnal járhat, tanárát bizalmasabb közelben látja maga előtt a tanuló s esetleg oly személyi tulajdonságaival ismerkedik meg, melyeket a kimért formák közé szorított iskolai érintkezés rendszerint eltakar a szeme elől, viszont a tanárnak inkább módjában áll ilyenkor tanítványai hajlamait, egyéni sajátságait megfigyelni, mint a tanteremben, hogy a tanulmányi érdektől szabályozott fegyelem a növendékek személyiségét többé-kevésbbé egy szinen tartani, egyformásitani törekszik. A tanuló, a ki minden vonatkozásaiban első sorban az iskolai irányitás és fegyelem alatt áll, testi egészségét és erkölcsi épségét veszélyeztető hatások ellen mégis csak a szülői ház és az iskola egyetértő közreműködése által óvható meg, mert ha az egyik — bár öntudatlanul — lerontja a mit a másik épit, akkor meghiusul végeredményében az iskolai nevelés magasztos célja. Már pedig az iskolának — mondja közoktatásügyünk vezérének a mult év végén az állami iskolákhoz intézett egyik körirata — nem lehet közömbös a jövő generációnak egészséges fejlődése, sőt mminens fajfentartó kötelessége, hogy olyan nemzedéket neveljen a jövőnek, mely erős és egészséges ugy testben, mint lélekben, nemzedéket, mely ép testben szilárd erkölcseivel és nemes jelle-

ttlével biztos támasza lehet az útókomak. Az iskolának, hogy hivatását a nevelés terén is betölthesse, gondot kell fordítania a tanuló minden viszonyára, még a szálláson lakóknál is tudomást kell szereznie mind arról, a mi a növendék táplálkozását, lakásviszonyait, elhelyezését, napközi elfoglaltságát, tanulási idejét és szórakozásait illeti. Ez utóbbiakkal szemben a kellő ellenőrzés a jól ismert okok miatt alig lehetséges, ennélfogva az internátusi intézmény pótolhatja leginkább a tanulókra nézve a szülei ház hiányát. Elöljáróságunk az internátust mint kollégiumunkkal szoros kapcsolatban levő fontos nevelési tényezőt nem sokára kibővíti és a higiénia követelményeinek megfelelően berendezi. E tekintetben első lépésnek mondható, hogy villanyvilágítással nem csak az internátus, de az egész intézet helyiségeit elláttuk. Iskolai életünkre igen jótékonyan hatott főt. Kenessey Béla püspök urnák az egyházkerületi vizsgáló bizottság élén november havában iskolánkban való megjelenése, őméltósága még csak rövid idejű főpásztori működése alatt is már vonzólag és termékenyítőleg tudott hatni a vele érintkező hívekre, valamint az egyházi és világi elemekre; a ki ékes beszédével, nagy tudásával, klasszikus műveltségével, finom tapintatával és páratlan kötelességérzetével egyházunk és iskoláink munkásait, vezetőit ujabb és kitartóbb tevékenységre serkenti, hogy terjedjen e földön Istennek országa s gyarapodjék mindnyájunk java, boldogsága. A negyedfél napig tartott iskolavizsgálat alatt, melynek fáradalmaiból dr. Kálmán János tanügyi előadó, Pilnkösti Pál egyházkerületi számvevő és Péter Mózes igazgató, mint bizottsági tagok derekasan kivették a maguk részét, megfordult a püspök ur minden osztályban több órán s a tanári munkában való tevőleges részvétellel győződött meg az intézet tanulmányi, fegyelmi állapotáról és a benne uralkodó szellemről. A vizsgálat befejeztével a püspök ur az ifjúságot vallásosságra, munka- és emberszeretetre, a tanári kart szintén további kitartó munkára buzdítva, ugy a maga, valamint a bizottság nevében az elöljáróságnak és a tanári karnak teljes elismerését nyilvánította. Nern zárkozott el a tanári kar az anyagi áldozatoktól sem ott, hol emberbaráti, hazafias és egyházi érdekek istápolása filléreit megkövetelé, valamint az ifjúság se. A társadalom és közmű-

velődés iránti tartozását is mindenkor kész volt tahári karilnk leróni, valahányszor társas életünkre élesztőleg hatni alkalma nyilt: felolvasásokkal, előadások tartásával. Sőt egyik fiatal kartársunk alapos tanulmányaival a mathematikai szakirodalom terén szerzett magának elismerést, egy másik kollegánk pedig Platón válogatott müvei c. könyvalakban megjelent fordításával gazdagította irodalmunkat. Sajnálni lehetj hogy az Orsz. tornaverseny, melyre már minden előkészületet megtettünk, máig is ismeretlen okokból elmaradt. Ifjuságunk Il-ik disztornáját a helyi közönség elég nagyfokú érdeklődése mellett május elsején tartotta meg. Az előkészítés fáradságos munkájáért az elismerés Szabó András tornatanárt illeti. A Vl-ik osztályban folytatólag megnyitottuk a görögpótló tanfolyamot. Átlag a tanulók fele része a görögpótló tárgyakat választja a görög helyett. A tanulmányi előmenetel jónak mondható. A beirt 301 tanuló közül vizsgálatot tett 286, 5-tel több, mint a megelőző évben. Minden tantárgyból jeles 20 (7%), legalább jó 67 (23°/,), legalább elégséges 154 (54%); elégtelen osztályzatot kapott 45 (16%). Magaviseletből jó osztályzatot nyert 243 (8570), szabályszerűt 34 (12%), kevésbbé szabályszerűt 9 (3%). Helybeli volt 68 (24%), udvarhelymegyei 94 (33%), más megyebeli 125 (43 /„). Református volt 200 (70%), ág. hitv. ev. 24 (8%), unitárius 18 (6%), róm. kath. 21 (7%), gör. kath. 5 (2%), gör. keleti 6 (2%) izraelita 12 (4%). Magyar volt 261 (92%), német 15 (5%), román 10 (3%). Kollegiumunk jövőjére rendkívül nagy jelentőségű dolgot intézett el elöljáróságunk, midőn december elején Kuncz Elek kir. tanácsos, miniszteri megbízott és dr. Kálmán János egyházkerületi biztos urak jelenlétében és közreműködésével az állammal kötött szerződést revízió alá vette, rá mutatva abban mindazon bajokra és hiányokra, melyek az intézet érdekében orvoslandók, hogy szép és nehéz feladatának, a magyar kultura szolgálatának ezen őskollégium hová-tovább mind jobban megfelelhessen. L)e még egy más, az előbbinél nem kisebb jelentőségű eseményről is meg kell emlékeznem, arról tuniillik, hogy a Nagyméltóságú vallás- és közoktatási miniszter ur az új iskolaépület fölépítésére szükséges

iöl 333,000 korona beruházási államsegélyt megajánlotta, biztosította, ugy hogy az épités legkésőbb az 1910-ik év tavaszán megkezdhető lesz s igy az iskola oly szerencsés helyzetbe jut, hogy föladatának minden tekintetben teljesen megfelelhet. Ezen kérdések megoldásával sok gondtól és aggodalomtól szabadult meg a fenntartó-testület, mely éveken át tervezett, fáradozott, hogy a szerződés revízióját és az uj építkezést megvalósítsa, keresztül vigye. Dicséret és elismerés illesse mindazokat, a kik jóakaratú támogatásukkal, tanácsukkal és résztvevő munkásságukkal ügyünket szolgálni kegyesek voltak. Az állami főfelügyeletet gyakorlása céljából március végén látogatta meg iskolánkat Kuncz Elek kir. tanácsos, tank. főigazgató ugy mint miniszteri megbízott. — A szokásos iskolai ünnepélyeket az idén is megtartottuk. Az ifjúsági körökben elég élénk munkásság folyt. A rendkívüli tárgyakat az önként vállalkozó fiuk ingyenes kurzusban tanulták a lefolyt évben is. Sajnos, sokan lanyhán vették a dolgot s nem teljesítették önként vállalt kötelezettségöket ugy, a mint azt méltán elvárhattuk volna. Alapítványt tettek vagy régebbi alapítványukat növeltéit: Sylvester János utódai 4000 koronás családi alapítványukat befizették, alapítványukat növelték Gyárfás Endre és Baczó Mózes. Ujabb alapítványt tettünk dr. Bodolla Gábor és Solymossy Endre emlékére gyűjtés utján. A tanulók segélyezésére vagy jutalmakra adakoztak: Gróf Haller Louise 14 aranyat, Csanády Zalán 17 koronát, Biró Áron 10 koronát, az Udvarhelymegyei, takarékpénztár és a Kolozsvári közhasznú szövetkezet 100—100 koronás, Szöllősi Sámuel ur 5 aranyat, az Agrár-takarékpénztár 25, a Székely Egyesület 40 koronát, Lázár Endre VIII. oszt. tanuló 50 korona ösztöndiját fizikai tanszerek beszerzésére intézetünknek ajándékozta, végül Gyárfás Endre főgondnokunk jutalmazásra 24 koronát volt szíves felajánlani. Fogadják kollegiumunk hálás köszönetét!

Az 1909-10. tanévre vonatkozó értesítés. 1. Az 1909—1910. tanévre a beiratások szeptember 1., 2. és 3-ik napján délelőtt 8—12 óráig és délután 2—3-ig eszközöltetnek, a javitó-, pótló és felvételi vizsgálatok augusztus 30. és 31-ik napjain reggel 8-tól kezdödőleg tartatnak meg. Uj tanulók az iskolai bizonyítvány mellett keresztlevelet és ujraoltási bizonyítványt is tartoznak felmutatni. A tanév ünnepélyes megnyitása 4-ikén délelőtt 10 órakor lesz. 2. A tandíj félévenként 18 korona; a lakásdíj az intemátusban félévenként nagy ágyért 20 korona, kis ágyért 16 korqna, mely díjak előre fizetendők. Ezeken felül a beiratáskör kivétel nélkül minden tanuló 4 korona felvételi és 6 korona országos tanári nyugdíj-illetéket tartozik fizetni. A felvételi dij és nyugdíj-illeték fizetése alól senki fel nem menthető. 3. Az ifjúsági olvasó egyleti díj fele része, 2 kor., az önképző kör ajánlási díja (VII. és VIII. oszt. 2., V. és VI. oszt. 1 kor.) és gyermekkönyvtári díj (1 kor.) a beiratáskör befizetendő. 4. Az internátusba csupán 160 tanulót vehetünk fel a jövő évre, azért mindenkinek érdekében áll, hogy folyó évi augusztus hó elsejéig jelentkezzék írásban, mert különben könnyen kiszorulhat a benlakásból. Minden benlakó tanuló köteles a konviktusban étkezni. Az intemátusban ágyat, közös asztalt, fűtést és világást kap minden tanuló a fent jelzett lakás- (internátusi) díjért. Ágy és ruhaneműről, valamint mosatásról a szülők tartoznak gondoskodni. Szünidőn az intézetben tartózkodni vagy a künlakóknak ugy szorgalomidcn, valamint vakáción a lakószobákba bejárni, csupán az igazgatóság előleges engedélyével lehet.

o. Bukott tanulók, ha egy tantárgyból kaptak elégtelen érdemfokozatot, a tanári karhoz címzett és az igazgatósághoz benyújtott kérelem alapján bocsáthatók javító vizsgálatra. A két tantárgyból bukottak az Erd. ref. egyházker. Méltóságos Igazgatótanácsához Kolozsvárra címzett és az intézett igazgatóságához legkésőbb Julius hó 6-ikáig beadott folyamodvány alapján nyerhetnek engedélyt javitó vizsgálatra való bocsátásra ; az időszaki (félévek végén nyert) értesítő feltétlenül csatolandó a kérelemhez. 6. Mindenféle iskolai díj egyenesen Nagy Elemér díjkezelő tanár úr címére küldendő be 4 fillér kézbesítési díj csatolásával. Iskolai díjakat a tanulók kezébe adni vagy juttatni tilos. 7. A kollégium tápintézetére (konviktus) vonatkozó tudnivalók : A tápintézet kötelezett tagja minden rendes bennlakó tanuló ; ezenkívül felvétetik vidéki, de künnlakó tanuló is, valamint helybeli teljesen szegény szülők jó magaviseletű tanuló fia is. Azonban a konviktusban étkező künlakók száma 10-nél több nem lehet. Kötelezett tagjai a tápintézetnek a bennlakás felügyelői is, kik a tápintézeti tagok száma ez időszerint 160-ig terjedhet a felügyelőkön kivül. A tápintézet tagjai egész-, háromnegyed-, fél-, egynegyeddíjasok és ingyenesek. Egész díj egy iskolai évre 200 korona; háromnegyed díj 152 korona; féldíj 100 kor; egynegy díj 52 korona. E díjak négy egyenlő részletben és pedig: az első részlet tanév elején a beiratáskor; a második részlet az őszi szünidő után következő szorgalomidő első napján, novemberben; a harmadik részlet legkésőbb február első napján; a negyedik részlet a húsvét utáni szorgalom idő első napján fizetendő. Minden tápintézeti tag, nem véve ki az ingyeneseket sem, felszerelés cimén 4 koronát fizet, melyet a belépéskor, akármelyik időszakban történik a belépés, előre tartozik befizetni. A ki évközben vétetik fel a tápintézetben, a hátralevő időszaknak megfelelő arányban tartozik megfizetni a díjat. Az egyszer befizetett díjak semmi esetben sem adatnak vissza. Az élelmezés reggeli, ebéd és vacsorából áll. a) reggeli: 2 és fél decil. tehéntej kenyérrel.

b) ebéd: husieves, főtt hus mártással és körzettel; vagy pedig árvaleves, sült körzettel, vagy a körzet helyett főzelék vasárnap és csütörtökön 3 ik fogásnak tészta, vagy valami könnyebb étel. c) vacsora: sült körzettel, vagy körzet helyett főzelék. Minden étkezéskor egy személyre 20 deka jó házikenyér iut, az el nem fogyasztott kenyeret mindenki magával viheti. A hus ugy osztatik fel, hogy egy-egy személy 13 és fél dekát kap. Évközi szünetek alatt rendszerint szünetel az étkezés, azonban az igazgatóságtól előre kieszközölt engedély alapján az intézetben maradt növendékek külön díj mellett szünidőkön is nyerhetnek élelmezést. Az őszi szünidőre 5 korona, a karácsonyi és húsvéti szünidőre 10 korona és végül a pünkösti szünidőre 6 korona díjjal lehet jogot szerezni az étkezésre. Nyári szünidőn azonban a tápintézet személyzetén kivül senki ellátásban nem részesül. A tápintézetbe felvett tanuló csakis akkor vehet részt a tápintézeti étkezésben, ha az esedékes díjakat befizette; a késedelmes fizetők helye 7 napon tul megüresedettnek tekintetik s új taggal betölthető. Felvételt illető tudnivalók : A tápintézetbe való felvételért folyamodók folyamodványaikat Kovács Dániel tanár úr, konviktusi elnökhöz f. évi augusztus hó 1-ső napjáig okvetlenül nyújtsák be, mert elkésett folyamodványok csak akkor vétetnek tekintetbe, ha a késedelemre alapos, elfogadható okot tud felhozni folyamodó s ha betöltendő helyek állanak rendelkezésre. Azok, a kik az egész díjat fizetők közé leendő felvételt kérnek, kérésük mellé csak iskolai bizonyítványt vagy kis értesítőt csatoljanak; ha pedig már az előző évet is ezen intézetben töltötték, elégséges az Írásban való jelentkezés is. Kedvezményes helyékért folyamodók kérvényei mellé a következő okmányok csatolandók: a) iskolai bizonyítvány, vagy kis értesítő; b) szegénységi bizonyítvány; c) családi értesítő; d) községi hitelesített adókönyvi kivonat.

A kevés számú ingyenes és negyeddíjas helyekre csakis olyan tanulók vehetők fel, kiknek tanulásbeli előmenetelük általános jeles, illetőleg jó, magaviseletük kifogástalan és szegénységük kellően igazolt. Elégtelen osztályzatú vagy kevésbbé szabályszerű magaviseletű tanulók semmiféle díjfizetési kedvezményben nem részesülhetnek. A felvétel egész évre szól ugyan, de ha az első félév végén nyert tanulásbeli és magaviseletbeli minősítés nem felel meg az eddig élvezett kedvezményes helynek, a tanári kar az illető tanulót a kedvezménytől megfosztja s a megfelelő helyre teszi át s erről az évközi (szülei) értesítő utján az illető fiú szüleit tájékoztatja. Az élelmezés a beiratást követő napon kezdődik s tart — az évközi szünidők kivételével — a vizsgálat lejártáig. A tápintézetnek rendes orvossá van, ki az ételek minőségét ellenőrzi. Megjegyzés. A tan- vagy lakásdíj elengedéseért vagy mérsékléséért külön kérvény nyújtandó be a beiratáskor. A konviktusi elnökséghez beadott folyamodványban kért tan- vagy lakásdíj kedvezmény teljesen érvénytelen. Tankönywáltozás. Az I. és II. osztályban Landau-Wohlrabféle Rajzoló geometria helyett Zalányi János geometriai tankönyve vétetik használatba. Ugyancsak az I. osztályban Paszlavszky kis Természetrajza helyett a Dr. Szilády Zoltánét használjuk. A Vilikbe a Makai fizikája helyett a Fehér-Szekeres-ié\ét vettük be. A többi nem változik. Székely udvarhely, 1909. julius 5.

Az igazgatóság.

TARTALOM. Oldal. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI.

Gellert meséi és elbeszélései (Dekán Samu) . . . Kármán és Fannija (Bakóczi Károly) A természettörvényekről (Dr. Dávid Lajos) . . . Gönczi Lajos igazgató megnyitó beszéde . . . . Ugrón János főgondnok tanárbeiktató beszéde . . f Dr. Bodolla Gábor gondnok ; f Solymossy Endre tanár (Biró Sándor) . . . . A kollégium kormányzata s a tanári testület . . A közvizsgálatok sorrendje Tananyag, tankönyvek kimutatása Testi nevelés Ifjúsági körök (egyesületek) Internátus és konviktus Iskolai gyűjtemények gyarapodása A tanulók névsora és osztályzata Statisztikai kimutatás Érettségi vizsgálat Iskolai javadalmak Görögpótló tanfolyam Adatok az év történetéhez Az 1909—10. tanévre vonatkozó értesítés . . .

3 30 60 68 71 78 82 87 92 94 106 116 123 125 131 142 144 146 153 155 162