KIÁLTS Mit Kiáltsak?
Minden test f és minden szépsége mint a mez virága! Megszáradt a f , elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
Az skeresztyén Apostoli Egyház Lapja
2007/3
Hatalmas és irgalmas az Úr! 1. Jónás 1. rész Sokan ismerik Jónás próféta történetét. az Amittai fia volt, Gáth-Kéferben lakott a Kr.e. 8. században. Könyve nem prófétai beszédek gyjteménye, hanem élete történetének egy része van leírva. Minden embernek van néhány jellemz tulajdonsága, ami meghatározóvá teszi a róla alkotott képet. Jónás különösen makacs ember volt. Büszkesége, engedetlensége, önfejsége mindig bajba sodorta t. Volt egy nagyváros, Ninive, az asszír birodalom fvárosa, melynek bnei felhatottak az égig. Egy napon a próféta azt a küldetést kapta Istentl, hogy menjen el Ninivébe, és az ott él pogányoknak hirdesse Isten ítéletét: „Még 40 nap és elpusztul a város!” Jónás gondolkodott az üzeneten. Ismerte Istent, tudta jól, hogy ha Isten elre figyelmeztet, akkor jót akar. Ha a ninivebeliek megtérnek, megbánják az bneiket, Isten még a végén megbocsát nekik! Jónás nem akarta, hogy bocsánatot nyerjenek! ízig-vérig zsidó volt, azt gondolta, hogy csak a zsidóké az Isten kegyelme! Jónás azt akarta, hogy azok a pogányok bnhdjenek a bneikért. Jónás elindul. Annak ellenére, hogy mit mondott Isten, nem Ninivébe megy, hanem ellenkez irányba, Társisba. Volt bátorsága
— vagy inkább vakmer volt — hogy engedetlen legyen Isten beszédének! Ezzel az elhatározásával mindjárt beiratkozott Isten iskolájába. Jónást kezébe veszi az Úr, sok nyomorúságon kell átmennie, míg kiformálódik benne Isten embere. Elindul a hajó, melynek fedélzetén a hajósokon kívül is utaznak emberek. Jónás is, az Isten szolgája. Egyszer csak váratlanul nagy vihar támad a tengeren. Üvölt a szél, toronymagasak a hullámok, és a hajósok rémülten kiáltanak a maguk istenéhez. Kidobnak minden fölösleges terhet, értéket, hogy mentsék az életüket. Ám minden hiába. Hatalmas tajtékot vetnek a hullámok, a hajó úgy táncol rajta, mint valami pille. Magasba emeli, aztán a mélybe ejti újra. A hajósok és az utasok kiáltoznak félelmükben, és megnézik, mit lehetne még kidobni. Elképedve látják, hogy egy ember fekszik a hajó fenekén és mélyen alszik. Fel nem tudják fogni, hogy lehet ebben a viharban így aludni! Felkeltik és kérdezgetik, honnan jött, hová tart? Elmondják, hogy már mindent megpróbáltak, és semmi nem segített. Már arra gondoltak, hogy talán valamelyik isten haragszik itt valakire, azért ez a szörny orkán. Jónás akkor töredelmesen bevallja,
hogy mindez miatta van, a teremt Isten ell menekül. Mivel a sorsvetés is rá esett, így kéri, hogy dobják csak a tengerbe, akkor megsznik a vihar. Így tettek a hajósok, és csodák-csodája, elnémult a szél, szétoszlottak a fellegek, kisütött a nap! A hullámok megszelídültek, kisimultak. Azok az emberek attól fogva félték az igaz Istent és áldoztak Néki. Fogadásokat tettek, hogy ezen túl t tisztelik. Jónás inkább a halált választotta volna, mint az engedelmességet, de Isten nem hagyta el Jónást. Ki kellett járnia az iskolát. Isten rendelt egy hatalmas halat, ami bekapta a prófétát. Hát, nem egy els osztályú helyre került! Nem is tudta hirtelen, hogy hol van. Próbált tapogatózni, de csak síkosságot érzett. Levegt is alig kapott. Most fordult csak igazán Istenhez. „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és meghallgat engem. A Seol torkából sikoltok és meghallod szavamat! Mert mélységbe vetettél engem, a tenger közepébe, és körülfogott engem a víz, örvényeid és habjaid mind átvonultak rajtam! A hegyek aljáig süllyedtem alá és bezáródtak a föld zárai felettem örökre…” Felsóvárgott lelkében a vágy: Szeretném még egyszer látni szentségednek templomát! — Jónás megtanul igazán imádkozni ott, a hal gyomrában. Mindezeken nem kellett volna átmennie, ha engedelmes lett volna. Az Úr meghallotta Jónás imáját, parancsolt a halnak, és az kidobta t, pontosan Ninivéhez közel. Azt az utat, amit hajóval kellett volna megtennie, a hal gyomrában tette meg. Újra szólt az Úr: Menj és hirdesd Ninivében azt az üzenetet, amit mondok neked! — Most már megy Jónás és kiáltva hirdeti: Még 40 nap és elpusztul Ninive! — Kiált szeretetlenül, kemény szóval. A ninivebeliek hittek Isten
szavának, megrémültek az ítélet közelségétl és rögtön bnbánattal Isten felé fordultak! Mi is kaptunk egy üzenetet, amit hirdetni kell. Nekünk azt kell mondani, hogy mindenkit szeret az Isten! Hogy jön a közelg ítélet, de van lehetség a megmenekülésre! Hogy ott a Golgotán áll a kereszt, melyen az Fia meghalt minden ember bneiért! Elszenvedte bneink büntetését! Ezért Isten mindenkinek megbocsát, aki elfogadja a kegyelmet! Ma is hirdetni kell Isten eme üzenetét! Úgy van megtérés, ha hangzik az ítélet és Isten szeretetének jó híre! Ha nem beszélünk, nem hallják meg az emberek az Isten üzenetét! Akkor nem tudnak dönteni! Ha hallják, a döntés már az övék. Hogyan végezzük ezt a szolgálatot? Milyen szívvel? Milyen lelkülettel? Hirdetjük-e egyáltalán? Isten mindent lát! Ne csodálkozzunk, ha kemény iskolába írat minket is és különféle nehéz dolgokon kell átmenni, míg átformálódik a mi életünk! Az Isten üzenete ma is hasonlóan szól ehhez a világhoz! A meg nem tért bnösök büntetése nagyon kemény és végérvényes lesz. Amit a Biblia a Pokolról ír, az elborzasztó! A kínlódás helye lesz, ahol a tz ki nem alszik, a férgek meg nem halnak, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás. Onnan már nem lesz többé szabadulás! Ezért nagyon komoly dolog! Ezért kell olvasni és hirdetni az Igét, mert az Igében hatalom van! Az egyik embert megöli, mert nem hisz benne, a másikat életre segíti. Az Ige Isten szava a Szent Lélek által. Az igehirdetést hallgatni nem egyszer dolog! Vigyázz, hogyan mész Isten házába! Ott Isten szava hangzik el! Ha csak embertl veszed és elveted, annak beláthatatlan következményei vannak. Ninive lakói elfogadták az üzenetet, bnbánatot is tartottak, függetlenül attól, 2
hogy milyen az igeszóló, az ítélet hirdetje. Ha az ítélet kemény is volt, szeretet sem volt benne, semmi együttérzés, mégis a szívükig ért. Az Ige elvégezte bennük megszentel és átformáló munkáját. Isten kegyelme Jónáson látható mégis leginkább. kihirdette az ítéletet, utána kivonult a város szélére és várta, hogy mikor fog bekövetkezni a pusztulás. Rettent hség volt, égetett a nap, Jónás árnyékot keresett. Váratlanul egy nagy tököt nevelt oda Isten, aminek árnyéka alatt hsölhetett. Aztán Isten küldött egy férget, az megszúrta a tököt és elszáradt. Jónás napszúrást kapott és ájuldozva kívánta a halált. Isten ezáltal is tanítani akarta szolgáját. Kérdezte tle: — Méltán haragszol-e Jónás? — Méltán, Uram, mindhalálig! — válaszolta keményen, megsértdve ez az ember. Isten türelmesen tanította: Te szánod a tököt, amit nem te
ültettél, nem te neveltél, egyik éjjel felntt, másik éjjel elpusztult, akkor én hogyne szánnám Ninivét, a nagyvárost, amelyben az a rengeteg ember él? Ha meg nem térnek, mindnek el kellene vesznie a bneik miatt! Ninive népe böjtöt hirdetett. Zsákba és hamuba öltöztek. Még a király is levetette szép ruháját és is böjtölt a néppel együtt, hátha megszánja ket az él Isten! Akkor hogyne könyörült volna rajtuk! Isten szeretete és irgalma olyan végtelen! Mindig könyörületre indul, ha szinte megbánást lát! Nem hajtotta végre az ítéletet… Ez a könyörül, szeret Isten hozza el nekünk minden évben a hosszú tél után a tavaszt, a virágnyílást, a gyümölcstermést. Pedig nem érdemeljük meg, de , ami szeret mennyei Atyánk. Legyünk hálásak érte és köszönjük meg Neki! Ámen (Folyt. köv.) Pozsgai József
Kicsoda neked Jézus? „És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, ..:és a tenger engednek neki?” Márk 4:41 Megismerted-e már Jézust? Találkoztál-e már Vele? Milyen helyet foglal el az életedben? Érzed-e a jelenlétét, bízol benne, számítsz rá? Nagyon szeretem az Úr Jézust. Életemnek az alapja. Döntéseimben t kérdezem, vágyaimat, terveimet elé tárom. Fájdalmaimat, sérüléseimet, bánatomat Neki mondom el. Senki, de senki nincs az életemben, akihez olyan közel érezném magam, mint hozzá. Számomra Jézus él valóság, nem képzelet, nem szép ideál, nem fantázia. Ismerem t. Ismerem a hangját. Minden helyzetemben kérdezhetem, válaszol, de
nem mindig azonnal. Van, amikor várnom kell. Sajnos, a várakozási id alatt gyakran erszakosan sürgetem t, mert megfeledkezem arról, hogy nem téved, nem késik, és a kérésem nem közömbös Neki. Van olyan kérésem, amit évek óta naponként elmondok Neki, és nem válaszol. Amikor csendes napom, hetem van, akkor türelmesebb vagyok, de amikor minden összecsap a fejem felett, amikor úgy tnik, hogy magamra maradtam, és senki sincs, akitl segítséget kaphatok, minden sötét és kilátástalan, elveszítem a türelmemet. Szégyellem magamat, de az igazság az, hogy perelek az Úrral. Perelek, mint egy rakoncátlan, szemtelen gyermek. Csak úgy, mint kétezer évvel ezeltt a szeretett tanítványok a viharba került 3
sokszor. Aztán egy váratlan anyagi segítség, egy kedves levél vagy telefonhívás észre térít, kinyitja a szememet. Ilyenkor nagyon szégyellem magam: kicsiny a hitem, türelmetlen és gyönge vagyok! Ez bn! Sírva kérek bocsánatot Megváltómtól: tudtam, hogy jelen vagy, tudtam, hogy máskor is Te segítettél át életem nehéz korszakain, tudtam... Bocsáss meg, hogy féltem. Jézus nem dorgál, nem büntet, szelíden szól, mint egykor a viharban retteg tanítványait, úgy kérdez engem is: — Miért félsz ennyire, miért nem bízol bennem, miért nem hiszel az én szeretetemben? — Bízom benned Uram Jézus, benned bízom egyedül! Mester, a b sz vihar dühöng, félek és remeg szívem. Bocsáss meg nekem. Köszönöm, hogy jelen vagy életemben. Kérlek, segíts hittel, bizalommal közel bújni, elrejt zni véd karjaidban. Magasztallak Te szeret , megbocsátó Úr! Ámen. Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
hajóban, én is pánikba esem. Pedig Jézus aktívan jelen van az életem viharában, gondja van reám. Ez mindig kiderül, mert mindig megtapasztalom elbb-utóbb (eddig is megtapasztaltam) az hatalmát. Amikor utazom, soha nem jut eszembe, hogy fele úton a mozdonyvezet meggondolja majd magát, és lelép a vonatról. Még soha nem jutott eszembe a hideg, jeges téli idben, hogy soha nem lesz tavasz és nyár, és nyugodtan kidobhatom a nyári szandálomat. Tudom, hogy a mozdonyvezet elvisz az állomásra, tudom, hogy a hó elolvad, a rügy kipattan és a meleg napsütésben sétálhatok unokáimmal. Akkor miért kételkedem abban, hogy lelki életem jeges, fagyos viharai felett Isten az Úr? nem cseréli fel a tavaszi rügyfakadás idejét az augusztusi gyümölcsterm nyárral, életem vonata nem fog sem elbb, sem utóbb az állomásra, a célba érni, mint ahogy az a „menetrendben” el van írva. Életemnek ideje kezében van. És életem megszomorítója az Úr. Félek, nagyon félek felett is
Rebeka 2.
1Móz 25:19-28 Isten tehát nem akarja, hogy az övéi hitetlenekkel kössenek házasságot. Aki kéri t és hisz az Úr vezetésében, annak szerez házastársat, hozzáill t. Istenben hív házastársat. Izsáknak, az üdvtörténeti vonal továbbviv jének, az ígéret gyermekének is hozatott messze idegenb l hozzáill segít társat Rebeka személyében. Akiket Isten rendelt egymásnak, azok megszeretik egymást, mert illenek egymáshoz. Így szerette meg egymást Izsák és Rebeka is... Aztán elkezd dött számukra a nagy ÉLET, a házasélet hétköznapjai, mindennapjai. Jöttek a problémák. A legnagyobb
probléma az volt, hogy nem született gyermekük. Rebeka medd volt, mint Sára. Izsák már 40 éves volt, amikor megházasodott, így ezt a problémát is úgy kezelte, mint feln tt, komoly hív ember: imádkozott a feleségéért. Istent kérte, hogy adjon nekik gyermeket. Rebeka biztosan sokkal fiatalabb volt és nehéz lehetett elviselnie a gyermektelenséget, mint általában minden asszonynak. F leg abban a korban nagy szégyennek számított, ha nincs gyermeke egy asszonynak. Biztosan sok mende-mondát, pusmogást kellett Rebekának elviselnie... Feltételezhetjük, hogy is imádkozott Istenhez gyermek4
áldásért. Lehet, hogy együtt imádkozott a férjével. Itt még egy akaraton voltak a házastársak és együtt viselték a próbát. Nem kevés id tellett el így: húsz nehéz esztend . Ekkor az Úr reájuk tekintett és Rebeka áldott állapotba került: gyermeket várt! Nehezen viselte ezt az állapotot, mert ikrekre volt kilátása, akik „tusakodtak” (küzdöttek, viaskodtak) a méhében. Duplán jött az áldás, de nehezen hordta ki
ket Rebeka. A nehéz órák alatt szinte elkeseredett és feltette a kérdést: „Ha így van, miért vagyok én így?” Akkor még nem volt olyan nagy a tudás, mint ma. Nem voltak gépek, orvosok... Nem voltak egészségügyi szakemberek, akik tanácsot és segítséget tudtak volna adni. Akik megnyugtatták volna t. De volt Valaki, akivel él kapcsolata volt Rebekának és Aki mindenben tudott neki segíteni: a Teremt Isten! Elment hát, hogy megkérdezze az Urat állapota fel l. Nem tudjuk hogyan tette ezt Rebeka, mivel elég hosszú kijelentést kapott. Lehet, hogy álomban szólt hozzá az Úr, de lehet, hogy egy prófétai lelkülettel megáldott személyen keresztül. Lehet, hogy imában kapott ihletést az Úrtól. Nem tudjuk! A lényeget azonban tudjuk: a lelkében és testében vívódó anya megtudta, hogy iker gyermekei lesznek és mindegyik egy nagy nép satyja lesz. Az egyik er sebb lesz, mint a másik és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Ez az isteni üzenet elég volt ahhoz, hogy Rebeka megnyugodjon és csendesen viselje a sorsát. A jöv re vonatkozó üzenetet azonban mélyen a szívébe rejtette és mint kés bb látni fogjuk, nem felejtette el... Kedves N véreim! Nehéz problémáinkban megyünk-e mi is, hogy megkérdezzük az Urat? Beszélget imakapcsolatban vagyunk-e Vele? Igéje által tud-e nekünk választ és eligazítást adni életünk sok-sok
problémájára? Elfogadjuk-e szolgáin keresztül küldött üzeneteit? Olyan szolgákon keresztül, akik mélyen istenfél k, emberszeret k, személyválogatás nélküliek és kipróbáltak Isten és emberek el tt? Mennyivel könnyebben visszük az élet terheit, ha tudjuk hogy Isten engedte reánk és célja van velük életünkben. Ha mi is megkérdezzük az Urat, mint Rebeka tette, elcsendesedünk és megnyugszunk Isten akaratában. Hinnünk kell, hogy nem enged reánk többet, mint amit el tudunk hordozni és ami javunkra van... Aztán megszületnek az ikrek: az els gyermek Ézsau, aki „vöröses” barna b r és sz rös test volt. A sarkába kapaszkodva született meg a második gyermek, Jákób. Mind a kett olyan nevet kapott a szül kt l, amely tükrözte vagy a küls , testi kinézetüket, vagy a jellemüket, a bens jüket. Jákób neve az er szakosságát fejezte ki, az els bbségért való küzdelmét. Ézsau neve pedig a vöröses, sz rös testi kinézetét fejezte ki... Amikor a gyermekek feln ttek, Ézsau kóbor vadászember lett, Jákób pedig szelíd, sátorozó pásztorember. Úgy olvassuk a Szentírásban, hogy Ézsau az apja kedvence volt, mert Izsák szerette a vadpecsenyét, amit a fia készített. Jákób pedig amolyan „mama kedvence” lett. Rebeka t szerette jobban. Természetesen könnyebb volt t szeretni, mint a vad természet Ézsaut. A szül k kivételezése a gyermekekkel sok családi bonyodalom elindítója lett. Sok szomorúságot okozott a szül knek is, de a két fiúnak is... Kedves Szül k! Soha ne kivételezzetek gyermekeitekkel, ne mutassátok ki nekik, hogy egyiket jobban szeretitek, mint a másikat. Ne csapjátok be egyiket a másik rovására. Még ha egyik jobban megérdemli is a szereteteteket és közelebb áll is a szívetekhez. De mindegyik a tiétek! A ti húsotok és véretek! Isten adta ket nektek. 5
Meg kell tanulni mindegyikkel úgy bánni, úgy nevelni, ahogy lehet és ahogy kell, hogy javára legyen. El kell fogadni, hogy mindegyik más természet . Meg kell tudni Isten segítségével bocsátani a vétkez nek és újra és újra csak szeretni mindegyiket
egyformán. Ez sok családi bonyodalomtól mentesíti a szül ket és a gyermekeket egyaránt. S t, családi tragédiáktól is! Az Úr legyen ebben tanácsadó és vezet minden kedves szül nek. Pozsgai Józsefné
Az aggodalmaskodás mélysége Zsolt 130: 1-4 anyagi, pénzügyi nehézségek, stb. Gyakran találkoztam olyanokkal is, akik állandóan aggódnak valamiért... Mondhatnám, hogy k a „hivatásszeren”, vagy állandóan „ügyeletes” aggódók, akik minden nap találnak okot, amiért aggódjanak. Ez a jelenség arra mutat, hogy az aggodalmaskodás lelki betegség. A benne szenved nemcsak önmagának okoz állandó gyötrelmeket, hanem feszültséget teremt a környezetében és a körülötte élket is igyekszik ebbe a mélységbe lehúzni. A pesszimista lelkületnek egy sajátságos terméke az állandó aggodalmaskodás. Egy tanmesében olvastam, hogy tíz úr megállt egy rózsabokor mellett. Megszólalt az els: „milyen kár — mondta — hogy annyi tövis van ezen a rózsán” és ezt ismételte kilenc úr egymásután. Végre a tizedik is megszólalt: „Milyen nagyszer, hogy ilyen szép és illatos virág nyílik a tövisek között”. Az életünket ér eseményeknek általában nemcsak öröme, haszna és áldása van, hanem velük jár gond, teher és probléma is. Aki mindig csak a terhet, gondot, problémát nézi az állandóan aggódhat és mindig talál okot a panaszra, st gyakran a zúgolódásra is. — Mennyi örömöt, áldást jelent egy gyermek a családban, de jár vele gond, felelsség és néha okot ad az aggodalomra is. Milyen öröm megépíteni a saját otthonunkat, de mennyi gond,
A zsoltár írója mélységrl beszél, amelybl Istenhez kiált... A mélység valamilyen lelki nyomorúságot jelent, amelynek sokféle oka lehet egy ember életében. Nemrégiben beszélgettem valakivel, aki 40 éves házasság után pár hónappal azeltt vesztette el férjét; Isten rövid betegség után hazahívta t. Az itt maradt feleség tele volt aggodalommal... Nem a férj halála, vagy az egyedülvalósága volt a problémája. Ebbe bele nyugodott... Mint mondta addig is sokat volt egyedül és megszokta. Aggodalma az anyagiak miatt volt: hogyan fog megélni ezután? Elmondta, hogy éjjelnappal ezen gyötri magát. Nem tud aludni, már a nyugtató sem használ; hiszen ezután csak özvegyi nyugdíjat fog kapni — és ki fog ránézni, ha megbetegszik, se gyermekük, se rokonuk nincs. Aggodalmai rátelepedtek a lelkére és már egészen kiborulóban van idegileg miatta... Az aggodalmaskodás mélységébe esett. Olyan sötétnek találta ezt a mélységet, hogy semmi fényt nem látott beszrdni. Pedig a beszélgetésbl az is kiderült, hogy csinos kis összeg van a takarékbetétkönyvében. De t semmi sem nyugtatta meg. Tapasztalatom szerint sok ember vergdik az aggodalmaskodás mélységében Elfordul, hogy ténylegesen fennálló komoly nehézségek és problémák okozzák az aggodalmat. Például egy betegség, valamilyen fájdalmas csalódás, 6
töredelem és probléma is jár vele mire beköltözhetünk. Láttam olyan építkezket, akik minden nap tele voltak örömmel az elért haladáson és így jobban ment a munka is. De sajnos több ízben találkoztam olyan építkezvel, aki állandóan gyötr keserveit, a hiányokat, az elforduló problémákat, a gyér haladást panaszolta... Persze ez a magatartás ideges feszültséget, rossz lelki hangulatot teremt és ténylegesen hátráltatja a munka haladását is. Az aggodalmaskodás: sötét mélység, megfoszt az örömtl, a lélek békességétl és fertz is, mert az aggodalmaskodó ember állandó panaszaival másokat is megterhel. Jézus szeretne kiemelni bennünket az aggodalmaskodás mélységébl. Három dolgot sorol föl melyek által meg akar gyógyítani az aggódásainkból. Az els érve így szól: „Aggódásaival ki tudná közületek megnyújtani az életét csak egy arasznyival is?” (Mt 6:27) Tehát elször is azért ne aggodalmaskodj, mert az aggodalmaskodás teljesen értelmetlen dolog, senkinek nem használ semmit! Elbbre jutsz azáltal, hogy gyötröd magad valamiért? Csak megterheled vele magadat, s t könnyen valamilyen betegség lesz a következménye. A gyötrdés megfoszt a nyugodt, higgadt gondolkodástól, kapkodóvá tesz, még több bajt idéz el... Idegessé, türelmetlenné tesz: ebben az állapotban könnyen megsértesz mást is, békétlenséget keltesz magad körül. Hamarosan fáj a fejed, vagy a gyomrod, fojtogatni kezd a strúmád stb. Tudom könnyebb ezt mondani, tudni, mint a ránk szakadó aggodalmaskodásból megszabadulni. Talán értelmesen fel is fogjuk, hogy az aggodalmaskodás nem segít semmit, de ott van mint kolonc a nyakunkon, mint szorongató félelem a szívünkben, és nem tudunk tle szabadulni. Jézus ismer minket, ismeri ezt a mélységet is, odajön hozzánk és a hit
látására nyitja meg a szemünket. Így szól: „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csrbe sem takarnak és mennyei Atyátok eltartja ket. Nem vagytok e ti sokkal értékesebbek náluk? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek, nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom néktek, hogy Salamon teljes díszében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mez füvét, amely ma még van, de holnap a kemencébe vetik így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kishitek?” Aztán hozzáteszi Jézus: „Ne aggódjatok tehát és ne mondjátok: mit együnk, vagy mit igyunk, vagy: mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig jól tudja, hogy szükségetek van minderre” (Mt 6:26-34) A kérdés tehát így hangzik: Atyád az Isten? Gyermekévé lettél Istennek? Ha igen, minden aggodalmadat és gondodat reá bízhatod, bizonyos lehetsz benne, hogy jól ismeri minden problémádat; hatalmas arra, hogy segítsen és szeret annyira, hogy megteszi! Amint a kisgyermek rábízza magát az édesanyja karjára, a szüleire, te is teljes hittel oda bízhatod a magad és a szeretteid életét a Mennyei Atyára, Neki gondja van reád és nem feledkezik meg rólad, mint — sajnos — földi szülknél ilyen elfordul. Isten nemcsak megteremtett, hanem Jézus Krisztus halála és feltámadása által megváltott. Aki hit által elfogadja Jézus Krisztust, mint személyes Megváltóját, az immár nemcsak teremtménye Istennek, hanem a gyermeke. Gyermeke, akit keblére ölelt, házába fogadott és gondoskodik róla. Természetesen nem mindig úgy, ahogyan mi elképzeljük, vagy el írni szeretnénk, hanem úgy ahogyan az bölcs végzése és irántunk való szeretete szerint a javunkat szolgálja. A harmadik, amit Jézus azért 7
között — mint gyermekeinek járó különleges gondoskodását — csak az övéinek adja. Azoknak életében, akik els helyre teszik folyamatosan az Isten országát, nyilvánvalóvá teszi áldását mind lelkiekben, mind az anyagi javaikon, a pénzükön és a mindennapi földi dolgaikban is. Isten tudja azt is, hogy gyermekei közül kire mennyit bízhat anyagiakban, hogy az áldásul szolgáljon. A gyermek pedig hálás szívvel megelégszik azzal, amit az Atya-Isten részére — keze munkája által, vagy más módon — ad és igyekszik jó sáfára lenni annak. Kiálts ma az aggodalmaskodásod mélységébl a Mindenható Istenhez. Hittel ragadd meg a Jézus Krisztus váltsága és vére által szerzett istenfiúságot. Szólítsd Atyádnak, és mint gyermeke tedd els helyre életedben Isten országát és megtapasztalod az mindenre kiterjed gondoskodó szeretetét! Kovács Géza
mond, hogy az aggodalmaskodás mélységébl kiemeljen bennünket így szól: „De keressétek elször Istennek országát és igazságát és ezek is mind megadatnak néktek” (Mt 6:33). — Úgy hangzik ez, mint a Mennyei Atya gondoskodó szeretetének feltétele — amint, ahogy valóban az is! Azok tapasztalják meg Isten különleges és állandó, mindenre kiterjed gondoskodó szeretetét, akik els helyre teszik életükben t, az országát. Van Istennek általános gondviselése, mely kiterjed minden emberre — hívkre, hitetlenekre egyaránt. Adja az éltet Nap sugarát, est, a föld termését és ezernyi gazdagságát mindenkinek akár imádja Istent, akár átkozza, vagy tagadja. De az minden élethelyzetre kiterjed gondoskodó szeretetét, az vezetését földi dolgainkban és a szükséges döntésekben, az Mennybl ered békességét és tökéletes vigasztalását fájdalmainkban és próbák
Isten járjon eltted
Isten járjon eltted, hogy ne tévedj el utadon. Isten menjen melletted, hogy átkarolhasson, ha védelemre van szükséged. Isten menjen mögötted, hogy megrizhessen gonosz emberek álnok támadásaitól. Isten legyen alattad, hogy karjába foghasson, ha elbotlasz utadon. Isten legyen szívedben, hogy vigasztalhasson, ha szomorú vagy. Isten legyen körülötted, hogy megvédhessen, ha megtámadnak. Isten legyen feletted és áldjon meg téged életedben. Ír áldás Zsolt 103:22. 8
Munkálkodjunk üdvösségünkön! „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket!” Fil 2:12 Ha Istenhez tértünk és üdvbizonyosságra jutottunk, ez még nem jelenti azt, hogy egykor be is vonulhatunk a mennyei városba. Még sok próbán és kísértésen kell átmennünk. Megállunk-e és h ségesek maradunk-e? Ellentmondásnak látszik, hogy a megmentettek vigyék véghez szabadulásukat. Hiszen a filippibeliek, akikhez ez a felhívás szólt, már megmentett élet ek voltak! Megmentett voltuk elssorban meg nem érdemelt kegyelmi ajándék volt. ,,Kegyelembl tartattok meg hit által; Isten ajándéka ez.” Az ajándékból azonban azonnal feladat lesz. Óriási adósságunkat tiszta könyörületbl elengedte Isten és most elvárja, hogy mi is megbocsássunk, mint ahogyan megbocsátott nekünk, irgalmasak legyünk azokkal szemben, akik ellenünk vétkeztek, mint amilyen volt velünk. Ha Isten megkegyelmezett gyermeke, bezárja szívét testvére nyomorúsága ell, és ellenáll Isten Lelkének, amikor az arra indítja, hogy segítsen rajta, mert van mibl, akkor Isten szeretete eltávozik a megkeményedett szívbl. (1Jn 3:17) Ismét éjszaka borul a lélekre. „Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ förtelmeit elkerülik ugyan, de azokba ismét belekeverednek és legyzetnek, az utolsó állapotuk gonoszabb lesz az elsnél” (2Pét 2:20).
Vannak, akik megtértek ugyan, de az elnyert kegyelmen kényelmesen elpihennek, ahelyett hogy mindent arra fordítanának, hogy ezt a kegyelmet megtartsák és megsokasítsák. Nem venni észre rajtuk Pál szent aggodalmát, aki teljes komolysággal harcolt a b n ellen, nehogy végül maga is elvettessék és elveszítse a koronáját (1Kor 9:27). Mindennel beteltek, tökéletesnek tartják magukat, közömbösek és hanyagok. A földiek miatt való gond, a pénz és jólét után érzett vágy elfojtja hitéletüket, vagy pedig azért esnek el, mert nem akarnak Jézusért gúnyt és üldözést szenvedni. — Az izraeliták kimenekültek ugyan Egyiptomból, de a legtöbben nem érték el mégsem a célt, mert lázadozásuk, engedetlenségük miatt a pusztában vesztek el. Lót felesége is a megszabadultak között volt, mégis elveszett, mert engedetlenül megállt és hátra nézett, nem tudott elszakadni javaitól. — Ezért hát félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket! Ha szívünk hangjára hallgatunk, útvesztbe kerülünk. Csak ha kitartunk a hitben, azaz gyzünk hit által, érjük el hitünk célját, a lélek üdvösségét. Carl Eichhorn
Hazaköltözött Kedves testvérn nk, Bozsó Andrásné február 8-án Kéken, elköltözött az Úrhoz. 79 évet kapott teremt jét l és 12-én volt a temetése. Adjon vigasztalást az Úr szeretteinek.
9
Mt 15:22-28; Mk 7:24-30 A kananeus asszony bajban volt, és szorultságában így kiáltott: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” Nem volt komoly ima ez? Dehogynem. A meglep az, hogy „az Úr egy szót sem felelt neki”. Úgy látszik, a tanítványok egyetértettek az Úr magatartásával, mert azt mondták: „Küldd el t, mert utánunk kiált”. De mit felelt nekik a mi Urunk? Azt mondta: „Csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem”. Az Úrnak ez a válasza felfedte az asszony el tt, hogy milyen módon közeledhet az Úrhoz. Megértette, hogy mint Dávid ha, az Úr Jézus egyedül Izráel házával van kapcsolatban és nem a népekkel. Így hát odament hozzá, imádta t és azt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Most már „Úr”-nak szólítja és nem Dávid Fiának. Megértette, hogy egyedül Izráel házának van joga ezzel a megszólítással élni, ezért elhagyja el bbi helytelen kiindulási pontját, és most már mint „Úr”hoz imádkozik hozzá. Ez az ima meghozta az Úr feleletét: „Nem jó a fiaknak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni”. A válasz olyan jegesen hideg, úgy hangzik, mintha az Úr visszautasítaná az asszonyt. A tény az, hogy az Úr meg akarta mutatni az asszonynak, hol a helye, mert csak ott ismerheti fel a kegyelmet. Az asszony meg is látta saját helyét és egyben az Úr kegyelmét is, és miután most már is ismerte az imádság kulcsát, így szólt: „Úgy van Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az uruknak asztaláról alá hullanak”. Ez a beszéd kiváltotta az Úr dicséretét, és azt mondta neki: „Ó, asszony, nagy a te hited!” Ez azért hangzott el, mert ez az asszony megtalálta a kulcsot, azért egészen természetesen fakadt fel bel le a hit. A
Márk 7-ben olvassuk, hogy az Úr ezt mondta: „E beszédért eredj el; az ördög kiment a te leányodból”. Rövid imájára megkapta a feleletet, mert hiszen megtalálta a kulcsot, és a lényeget mondta el imájában. Ezt kell nekünk is megtanulnunk. Gyakran hatalmas er feszítéssel imádkozunk, de választ nem kapunk Istent l, és mégsem keressük az okát, hogy várhatunk választ Istent l olyan imákra, amelyek célt tévesztettek? El ször minden imánkhoz meg kell találnunk a kulcsot, mert csak akkor várhatunk választ Istent l. Ne felejtkezzünk el még egy nagy jelent ség dologról. Figyeljünk a bels hangra, nehogy körülményeink, gondolataink vagy érzéseink irányítsanak az imádkozásban. Ha a bels csendes hang azt mondja, imádkozzunk, ha lényünk legmélyén az az indíttatásunk, hogy imádkoznunk kellene, akkor tegyük meg azonnal. A körülmények csak arra valók, hogy mint eszközök odahajtsanak Isten jelenlétébe, hogy tisztességet tegyünk neki, de semmi esetre sem irányíthatják imáinkat. Gondolataink sem lehetnek imáink forrásai, mert csak arra valók, hogy kikristályosítsák bels megfigyeléseinket. Isten akarata szerint csak akkor tudunk imádkozni, ha összhangban vagyunk akaratával. Amíg szóba állunk hajlamainkkal, addig nem tudjuk készségesen követni a bels vezetést imáinkban, mert Saját vágyaink befolyásolnak, és arra törekszünk, hogy Isten azt hagyja jóvá, amit mi akarunk. Ha hatástalanok az imáink, akkor keresnünk kell az okát. Ha tudakozódunk az Úrnál, egyszer csak elérkezünk egy ponthoz, amire a bels csendes hang azt mondja: ez az! Akkor felszabadulunk, mert megtaláltuk a
10
soha abba nem hagyták, „míg megújítja és dics ségessé teszi Jeruzsálemet a földön az Úr”. Ki kell tartanunk az imában addig, amíg Krisztus Teste fel nem épül. Isten igényt tart imáinkra. Az imádság szellemének kell bennünk lenni, imádságos légkörnek kell körülvennie bennünket, nálunk kell, hogy legyen az imádság kulcsa. Testvérek, induljunk el és tanuljunk meg imádkozni! Keressük meg az imádság kulcsát, hogy már ma eleget tehessünk Isten kívánságának. Watchman Nee
kulcsot. Ha használjuk a kulcsot és így imádkozunk tovább, biztosak lehetünk, hogy Isten válaszol. Ézsaiás 62:6 így hangzik: „K falaidra Jeruzsálem riz ket állítottam, egész nap és egész éjjel ne nyugodjanak”. Ezek az riz k imádkozó emberek. Fáradhatatlannak kellett lenniük az rizésben, hogy lássák, ha valami történik, és kiáltsanak. Nekik állandóan emlékeztetniük kellett az Urat. Nem egy egyénr l van itt szó. „Egész nap és egész éjjel ne nyugodjanak.” Ezek csoportok voltak, amelyek együtt rködtek, és együtt vitték kéréseiket az Úr elé. Imádságaikat
Krisztus és a törvény Mt 5:17-18 Jézus mindjárt az elején határozottan leszögezi: egy pillanatig se gondolják, hogy azért jött, hogy eltörölje a törvényt és a prófétákat, vagyis az egész Ószövetséget vagy annak egy részét (vö. 7:12). Már az is, ahogyan ezt kijelenti, arra enged következtetni, hogy egyesekben felmerült az a gondolat, amelyet ezennel elutasít. Noha nyilvános szolgálatát még csak nemrégiben kezdte, kortársai körében máris mélységes felháborodást keltett feltételezett hozzáállása az Ószövetséghez. Lehet, hogy ezt a szombattal kapcsolatos vita váltotta ki, mivel Márk mind a szombati kalásztépést, mind pedig az elsorvadt kez ember szombatnapon történ gyógyítását a tizenkét apostol kijelölése el tti id re helyezi (Mk 2:233:6). Kétségtelen, hogy Jézus tekintélye már szolgálata kezdetén leny gözte az embereket, akik ezt kérdezgették egymástól: „Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki.” (Mk 1:27) Természetes tehát, hogy sokan megkérdezték, milyen kapcsolatban
áll az tekintélye Mózes törvényének tekintélyével? A nép számára nyilvánvaló volt, hogy az írástudók engedelmeskednek a mózesi törvényeknek, mivel k „a törvény tanítói voltak”. A törvény értelmezésének szentelték életüket, és az általuk idézett törvény tekintélyén kívül semmilyen más tekintélyt nem ismertek el. Azonban Jézusnak ez korántsem volt ilyen nyilvánvaló. a bensejéb l áradó er vel és hatalommal beszélt. El szeretettel használt olyan megfogalmazásokat, amilyeneket sem az ószövetségi próféták, sem kora írástudói nem használtak. A leghatásosabb kijelentéseit a „Bizony, mondom néktek” nyomatékos megszólítással vezette be. Így érzékeltette saját hatalmát és tekintélyét. Miben nyilvánult meg az hatalma? Talán a szent törvény és Isten Igéje fölé helyezte magát? Voltak, akiknek így t nt. Kimondott és kimondatlan kérdéseikre Jézus határozott és egyértelm feleletet adott: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását.” Mind a mai napig,
11
noha különböz képpen, újból és újból felmerül a kérdés: Milyen kapcsolat áll fenn Jézus és Mózes, illetve az Újszövetség és az Ószövetség között? Jézus vette magának a bátorságot, és kertelés nélkül, nyíltan szólt err l, mi se legyünk hát szégyenl sek, és kövessük példáját. Nem azért jött (figyeljük meg, mennyire tudatában van küldetésének), hogy eltörölje, vagy hogy hatályon kívül helyezze a törvény és a próféták tanítását, és nem is azért, hogy élettelen, szó szerint való értelmezésüket törvényesítse, hanem hogy betöltse ket. Az ige (pléroszai), amelynek fordítása: „betölteni”, szó szerint annyit jelent: „tölteni, megtölteni”, és Aranyszájú Szt. János szerint ez arra utal, hogy Jézus beszédei nem eltörölték, hanem meger sítették és megtöltötték a régiek tanítását. Hogy megérthessük ennek messze ható utalását, emlékezzünk arra, hogy „a törvény vagy a próféták tanítása”, azaz az Ószövetség sokféle tanítást tartalmaz. Jézus Krisztus különböz kapcsolatban áll ezekkel, de szavai: „hogy betöltsem azokat”, egyaránt vonatkoznak mindegyikükre. El ször is: az Ószövetségben tételes tanítások szerepelnek. A „Tóra”, amit gyakran „törvénynek” fordítanak, valójában „kinyilatkoztatott tanítást” jelent, és az Ószövetség valóban tartalmaz az Istennel, az emberrel, az üdvösséggel és egyebekkel kapcsolatos tanokat. Minden nagy jelentség bibliai tantétel megtalálható benne. Jézus mindezeket önmaga, tanítása és mve által betöltötte és teljességre juttatta (vö. Zsid 1:1-2). Ryle püspök ezt a következ hasonlattal foglalta össze: „Az Ószövetségben bimbózik, az Újszövetségben pedig virágba borul az Evangélium. Az Ószövetség a sarjadó gabona, az Újszövetség pedig az érett kalász.” Az Ószövetség sok jövendöl próféciát
tartalmaz. Legtöbbjük várakozással tekint a Messiás napjai felé; részint megjósolják eljövetelét, részint körvonalazzák alakját. Mégis ez csupán a jövend elrevetítése volt. Jézus mindezeket azáltal„töltötte be”, hogy minden jövendölés benne vált valóra. Az els, nyilvánosság eltt elhangzó kijelentése is ez volt: „Betelt az id...” (Mk 1:15) Ugyanezt az igazságot tárja fel, amikor azt mondja: „Azért jöttem...” Újra és újra kijelenti, hogy az Írás róla tesz bizonyságot, és Máté ezt a többi evangélistánál jobban nyomatékosítja az ismételt formulával: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által...” Kereszthalálával beteljesítette az Ószövetség egész szertartásrendjét, a papságot és az áldozatot. Ezután megszntek a szertartások. Kálvin helyesen állapítja meg: „A puszta jelentésük szüntette meg ket: a jelentésük azonban helyesebbnek bizonyult.” Hiszen ezek csak árnyai az eljövend Krisztusnak, aki a valóság (Kol 2:17). Harmadszor, az Ószövetség etikai elírásokat, Isten erkölcsi törvényeit is tartalmazza. Ezeket gyakran félreértették, többször pedig figyelmen kívül hagyták. Jézus elssorban éppen engedelmességével „töltötte be” azokat, mint aki maga is a „törvénynek alávetve” „született” (Gal 4:4), és (ahogyan Keresztel Jánosnak mondta) elhatározta, hogy „betölt minden igazságot” (Mt 3:15). „Jézus semmit sem tesz hozzá Isten parancsolataihoz — írta Bonhoeffer —, hacsak nem azt, hogy betartja azokat.” Azonkívül, hogy saját maga engedelmeskedik a törvénynek, megmagyarázza tanítványainak, hogy mit kell érteniük az engedelmesség alatt. Elveti az írástudók felszínes törvényértelmezését, maga ad igaz magyarázatot. Nem az a célja, hogy megváltoztassa a törvényt, még kevésbé, hogy eltörölje azt, hanem hogy
12
„mondanivalójának mélységét a maga teljességében feltárja”. Tehát „azáltal tölti be a törvényt, hogy Isten igazságosságának követelményeit nyíltan alapvet hangoztatja”. Amint majd látni fogjuk, ezt példákkal is alátámasztja Máté 5. fejezetének további részeiben. A keresztyénség kezdete óta, nemzedékrlnemzedékre mindig akadnak olyanok, akik nem tudják elfogadni Krisztus hozzáállását a törvényhez. A második században élt híres eretnek, Markión átírta az Újszövetséget; minden Ószövetségre vonatkozó utalást kihagyott, vagyis természetszer en a tárgyalt szövegrészt is teljesen kitörölte. Néhány követje odáig merészkedett, hogy néhány szó felcserélésével ellenkez értelm vé változtatta a kijelentést, úgyhogy az a következképpen hangzott: „Nem azért jöttem, hogy betöltsem a törvényt vagy a próféták tanítását, hanem hogy érvénytelenné tegyem azokat.” Ma azok képviselik ezt a nézetet, akik az „új erkölcsiség” elnevezés irányzatot követik. Azt állítják, hogy a keresztyének számára megsz nt a törvény fogalma (noha Krisztus éppen azt mondta, hogy nem azért jött, hogy eltörölje); a keresztyéneket pedig a szeretet törvényén kívül semmi nem köti össze, és valójában a szeretet törvénye az egyetlen egyetemes érvény parancsolat. Késbb majd még visszatérek erre az irányzatra. Pillanatnyilag elegend a 17. vers alapján megállapítani, hogy Jézus nem akarta az Ószövetség tekintélyét romba dönteni, folyamatosságát megszakítani. Éppen ellenkezleg, építen és szervesen beillesztette tanításába. Hozzáállását ekképp foglalta össze: „nem azért, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem”. Pál apostol ugyanezt tanította (például ApCsel 26:22-23). Azon a kijelentésen, hogy „a törvény végcélja
Krisztus” (Róm 10:4), nem azt érti, hogy nem kell engedelmeskednünk a törvénynek, éppen ellenkezleg (Róm 8:4). Nem a törvény megtartása, hanem Krisztusban való hitünk az, ami kedvessé tesz bennünket Isten eltt, és ez az az örömhír, amelyrl maga a törvény is tanúskodik (Róm 3:21). Jézus, miután kijelentette, hogy azért jött, hogy betöltse a törvényt, feltárja ennek okát és következményeit is. Az ok az, hogy a törvény mindaddig érvényben van, amíg be nem teljesedik (18), a következmény pedig a törvény iránti engedelmesség, ami a mennyország polgárainak kötelessége (1920). Jézus a következket mondja a törvényrl, melynek betöltéséért jött: „Bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta (görögül yod, a héber ábécé legkisebb bet je, majdnem olyan kicsi, mint egy vessz) vagy egy vessz (keraia, ívecske: felteheten azokra az apró, horogszer írásjelekre utal, amelyek egyes héber bet k megkülönböztet jegyei) sem vész el a törvénybl, míg mindez be nem teljesedik.” Itt csak a „törvényt” említi, míg az elz versben a „törvényrl és a prófétákról” beszélt. Nincs okunk azonban feltételezni, hogy szándékosan hagyta volna el a prófétákra vonatkozó utalást. A „törvény” az Ószövetségben lev teljes isteni kinyilatkoztatást jelentette. Semmi sem vész el belle, egyetlen bet , egyetlen írásjel sem, amíg be nem teljesedik. Ez azonban addig nem következik be, amíg az ég és a föld el nem múlnak. Mert ezek el fognak múlni a világmindenség dicsséges újjászületésének napján (Mt 24:35 vö. 19:28). Az általunk megtapasztalt id elmúlik, és Isten írásos törvényeire sem lesz többé szükség; immár beteljesedtek. Tehát a törvény addig áll fenn, ameddig a világ-egyetem. Az egyiknek végs 13
volna meg ennél világosabban az ószövetségi írásokra vonatkozó véleményét (vö. Lk 16:16-17). John Stott
beteljesedése és a másik újjászületése egyidej leg fog végbemenni. A kett együtt fog elmúlni (a parelthé szó ismétldik). Jézus nem is fogalmazhatta
Isten neve A név a héber gondolkodásmódban nem csupán a megkülönböztetést, a megszólítási módot, hanem az illet tulajdonságait, jellemét is kifejezi. Istent is többféle névvel illeti a Biblia, amelyek tulajdonságaira, tetteire, a hív emberhez való viszonyára utalnak (pl. az Úr, Mindenható, Magasságos, Király, Vigasztalás Istene, Féltn Szeret Isten, Kszikla, Atya stb.). Jahve (JHVH vagy YHWH) az ószövetségi Istent jelöl héber név, Izrael Istenének megkülönböztet személyes neve. Az Ószövetségben ez a leggyakrabban ismétld szó, 6823-szor fordul el (Zsidó Enciklopédia). Általában csak úgy hivatkoznak rá, mint a Tetragrammaton. Ez egy görög kifejezés, amelynek jelentése „a négybet s szó”. A héber írás csak mássalhangzókat rögzített, ezért csak ez a négy bet (JHVH) található az írásban. A pontos kiejtése feledésbe merült, aminek oka elssorban az, hogy a név kimondása tiltott volt („Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az nevét hiába felveszi.” 2Móz 20:7). A hétköznapokon helyette csupán az Elohim („isten(ek)”), Hashem („a név”) és az Adonáj („Úr”) szót használták. Amikor a zsidók az Írást felolvasva a négy bethöz (JHVH) értek, tiszteletbl Adonáj-t („az Úr”, „Uram”) mondtak. Azért, hogy erre emlékeztessék az olvasót, JHVH mássalhangzói alá odaírták az Adonáj magánhangzóit. Egyes középkori
teológusok a JHVH mássalhangzókat ezekkel a magánhangzókkal egybeolvasták, így keletkeztek a Jahovah vagy Jehovah változatok. Az érdekes ebben az, hogy a „Jehova” változat héber fülnek éppen olyan lehetetlenül hangzik, mint magyarul az „Isten” mássalhangzóiból és az „Uram” magánhangzóiból összerakott „Ustan”. A modern Ószövetség-fordítások többsége a JHVH szót is az „Úr” szóval, de kis kapitális betformával jelzi: „ÚR”. A Károli fordítás, a magyar irodalom és a Jehova Tanúi révén vált közismertté nyelvünkben a „Jehova” változat, noha a „Jahve” hangsor lenne helyes. Magának a szónak többféle fordítása is létezik. A zsidó hagyomány szerint az értelme ez: „aki elidézi, hogy legyen”. Érdekesség, hogy a zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: „a Név” (héber: Hashem). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a „személy”re, ezért használja a „név” szót. Például „Isten nevét segítségül hívni” annyit jelent, hogy magát Istent segítségül hívni, vagy „Isten nevét magasztalni” annyit jelent, hogy magát Istent magasztalni. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, például az Apostolok cselekedeteirl írt könyvben (4:12) olvassuk, hogy „nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”, ami azt jelenti nem adatott senki más, csak Jézus Krisztus. Kalupka János
14
„És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér.” Prédikátor 4:4 „A céltalan ember olyan, mint a hajó, melynek nincs kormánya — egy kósza vándor, egy senki.” (Thomas Carlyle) Mindannyiunk életét mozgatja valami. A szótárak többnyire így határozzák meg, a mozgat szó jelentését: „vezérel, irányít, indít” Legyen szó akár járm r l, valamelyik testrészünkr l vagy éppen egy labdáról: amikor mozgatjuk, mi határozzuk meg az irányát. Vajon az életünket milyen mozgatóer irányítja? Talán éppen egy nehézséget vagy egy határid t neveznénk meg legszívesebben, vagy esetleg egy fájdalmas emléket, egy visszatér félelmet vagy egy tudatalatti indítékot. Százféle körülmény, meggy z dés, érzelem vezérelhet bennünket. Most felsorolom az öt leggyakoribbat. Vannak, akiket a b ntudat vezérel. Egész életüket azzal töltik, hogy szégyenüket leplezni igyekezve menekülnek rég megbánt tetteik el l. Az emlékeik fogságában élnek: a múltjuk irányítja a jöv jüket is. Gyakran öntudatlanul büntetik magukat azzal, hogy Saját sikerüket is szabotálják. Káin kizáratott Isten jelenlétéb l a vétke miatt: ,,Bujdosó és kóborló leszel a földön.” Ugyanezzel a kifejezéssel jellemezhetnénk a mai emberek többségét is: cél nélkül vándorolnak végig életükön. Múltunk valóban formál bennünket, ám nem kell, hogy fogságában tartson. Isten szándékait semmiképpen nem korlátozhatja: egy Mózes nev gyilkost népvezérré formált, a gyáva Gedeont pedig bátor h ssé. Velünk is képes csodát m velni hátralev életünkben, hiszen egyik jellemz je, hogy tiszta lapot és új esélyt ad az embernek. A
Biblia így ír err l: „Boldog, akinek h tlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel b nét, és nincs lelkében álnokság.” Vannak, akiket a sért döttség és a harag vezérel. Ragaszkodnak sérelmeikhez, képtelenek túltenni magukat rajtuk. Ahelyett, hogy megbocsátanának, és így felszabadítanák magukat a fájdalom alól, gondolatban újra meg újra visszajátszzák az eseményeket. Vannak olyanok, akik elnyomják haragjukat, és hagyják felgy lni. Vannak olyanok is, akik inkább kiadják magukból, és másokra zúdítják. Mindkét reakció egészségtelen és értelmetlen. A harag mindig jobban fáj annak, aki haragszik, mint annak, akire haragszanak. Míg az, aki megsértett, valószín leg már rég elfelejtette az incidenst, és vígan éli az életét, én azonban magamban fortyogok, s kínzom magam a fájdalmas élmények felidézésével. Pedig akik megbántottak valamikor régen, többé már nem kell, hogy bántsanak, hacsak nem ragaszkodom én magam a fájdalomhoz. A múlt elmúlt! Megváltoztatni már nem lehet, s a keser séggel csak magunknak ártunk. Saját érdekünkben az a legjobb, ha tanulunk bel le, majd továbblépünk. Hiszen a Biblia is így figyelmeztet: „Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.” Vannak, akiket a félelem vezérel. A félelmek fakadhatnak egy elszenvedett traumából, irreális elvárásokból, túlságosan korlátozó neveltetésb l, s t, még genetikai hajlamból is. Azonban a kiinduló októl függetlenül sok jó lehet ségt l megfosztják magukat a félelmeik által irányított emberek, mert nem merészkednek ismeretlen terepre. Inkább
15
bebiztosítják magukat, kerülnek minden kockázatot, és igyekeznek fenntartani a rendet. A félelem nem más, mint magunkra kényszerített börtön, ha bezárjuk magunkat, nem leszünk képesek megvalósítani Isten szándékait az életünkben. Feltétlenül szembe kell szegülnünk vele a hit és a szeretet fegyverével. A Biblia így ír: „A szeretetben nincs félelem, s t, a teljes szeretet kizi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fel, nem lett tökéletessé a szeretetben.” Vannak, akiket anyagi szempontok vezérelnek. Az életük f célja az anyagi gyarapodás. Az, hogy mindig többre vágynak, azon a téves felfogáson alapul, hogy ez által boldogabbak, fontosabbak lehetnek, és nagyobb biztonságban élhetnek — de mindhárom gondolat hamis. Hiszen az anyagi javak csak ideiglenesen képesek boldoggá tenni az embert. A tárgyak képtelenek a változásra, ezért végül megunjuk ket, és valami újabbra, nagyobbra, jobbra vágyunk. Az is csak egy mítosz, hogy ha nagyobb vagyonra teszünk szert, akkor fontosabbá válunk. Emberi értékünk ugyanis nem egyenl vagyonunk értékével, és nem is az határozza meg. Isten szerint nem az anyagi javak a legértékesebbek az életben! A legelterjedtebb mítosz a pénzzel kapcsolatban az, hogy vagyonunk gyarapodásával a biztonságunk is n . Ez nem így van, hiszen számtalan, rajtunk kívül álló tényez hatására egy pillanat alatt elveszíthetjük mindenünket. Valóságos biztonságot csak olyasmiben találhatunk, amit nem vehetnek el t lünk: az Istennel való kapcsolatban. Vannak, akiket a megfelelési kényszer vezérel. k azok, akik engedik, hogy a szüleik, a házastársuk, a gyermekeik, a tanáraik vagy a barátaik elvárásai irányítsák az életüket.
Sokan törekszenek arra még feln tt éveikben is, hogy kivívják folyton elégedetlenked szüleik elismerését. Másokat a kortárscsoport nyomása, a többiek véleményét l való félelem hajt. De sajnos azok, akik a csordát követik, legtöbbször elvesznek a tömeg közepén. A sikerhez vezet összes módszert nem ismerem, de azt tudom, hogy a bukáshoz vezet egyik biztos módszer az, ha szeretnénk mindenkinek megfelelni. Ha mindig csak mások véleménye irányít, akkor jó úton haladunk afelé, hogy éppen csak Isten tervér l maradjunk le. Jézus szerint azonban „Senki sem szolgálhat két úrnak”. Ezeken kívül más er k is mozgathatják életünket, de mindegyik zsákutcába vezet: kihasználatlan lehet ségekhez, szükségtelen feszültségekhez, beteljesületlen élethez. Semmi sem fontosabb, mint megismerni Isten tervét az életünkkel kapcsolatban, és semmi sem kárpótolhat érte, ha ezt elmulasztjuk — sem siker, sem gazdagság, sem hírnév, sem élvezet. E nélkül az élet nem más, mint értelmetlen mozgolódás, céltalan cselekvés, lényegtelen események halmaza. Túl triviális, kicsinyes és haszontalan. Miért jó nekünk, ha megtaláljuk életcélunkat? Öt szempontból is igen hasznos, ha céltudatosan éljük életünket. Az életcél értelmet ad az életünknek. Úgy vagyunk megalkotva, hogy értelmes életet akarjunk élni — ezt kutatva próbálnak ki sokan még olyan megkérd jelezhet módszereket is, mint az asztrológiát vagy az alternatív „tudományok” különböz ágait. Aki megtalálta élete értelmét, az szinte mindent elvisel, aki viszont nem, az alig bír el bármit is. Egy húszas éveiben járó fiatalembert l hallottam: „Egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzem magam: próbálok lenni valaki, de igazából azt sem értem, hogy ki. Épp csak vegetálok.
16
Majd ha egyszer rájövök, miért élek, akkor fogom úgy érezni, hogy elkezd dhet az életem.” Isten nélkül nincs célja az életnek, cél nélkül pedig értelme nincs. Ha pedig nincs értelme, akkor se nem fontos, se nem reményteli. A Biblia szerz i közül is sokan hangot adnak ennek a reménytelenségnek. Ézsaiás például így panaszkodik: „Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam er met.” Jób így beszél: „Napjaim reménytelenül múlnak el,” majd pedig: „Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert id m csak egy lehelet!” A legnagyobb tragédia nem is a halál, hanem az életcél hiánya. A remény legalább annyira létszükséglet az ember számára, mint leveg és a víz: nem élhetünk nélküle. Dr. Bernie Siegel rájött, hogy egy egyszer kérdés segítségével megjósolható, melyik daganatos betege fog meggyógyulni: „Szeretné-e megérni a századik születésnapját?” Azok, akiknek mélyen átélt életcéljuk volt, mindig igennel feleltek, és nekik volt a legtöbb esélyük a túlélésre. A remény abból származik, ha célja van az életünknek. Nem szabad elkeserednünk, ha reménytelennek érezzük az életünket, hiszen ha megtaláljuk életcélunkat, és elkezdünk annak megfelel en élni, akkor bámulatos változásokra számíthatunk. Isten így szól hozzánk: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek... békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jöv t adok nektek.” Ha még úgy is érezzük, megoldhatatlan nehézségek tornyosulnak el ttünk, a Biblia azt ígéri Istenr l: „Mindent megtehet sokkal b ségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk.”
Az életcél leegyszer síti az életünket. Körülírja, — mivel kell, és mivel nem kell foglalkoznunk, meghatározza, mely tennivalók lényegesek, és melyek nem. Elég föltenni a kérdést: „Hozzá segít-e ahhoz, hogy betöltsem Istentl kapott céljaim valamelyikét?” Világos életcél nélkül viszont nincs meg az alap, amelyre támaszkodva tudnánk döntéseket mérlegelni, idt és erforrásokat beosztani, és csak pillanatnyi körülményeinkre, kényszerít erkre, hangulatunkra hagyatkozhatunk. Aki nincs tisztában élete céljával, hajlamos túl sokat vállalni — ebbl fakad aztán a stressz, a kimerültség és a konfliktusok. Képtelenség mindazt teljesíteni, amit az emberek elvárnának tlünk. Hiszen épp csak annyi idnk van, hogy Isten akaratát véghezvigyük — tehát ha nem sikerül mindent elvégeznünk, akkor valószínleg többet vállaltunk, mint amennyit Isten szánt nekünk (vagy a másik lehetség: túl sokat nézzük a televíziót). Ha az életcélunknak megfelelen élünk, akkor egyszerbb lehet az életmódunk, és elviselhet lehet az idbeosztásunk. Erre is értelmezhetjük, amit a Biblia mond: „Van, aki gazdagnak (vagy elfoglaltnak) mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek (vagyis egyszer en él), pedig nagy a vagyona (vagyis teljes az élete).” Ezen kívül lelki nyugalmunkat is megtalálhatjuk, ha így élünk: „Kinek szíve reád támaszkodik, megrzöd azt teljes békében, mivel tebenned hízik.” Rick Warren
„Az ember sohasem tudott olyan sokat önagáról, mint ma, s mégsem ismert soha olyan keveset abból, hogy mi a rendeltetése és létének végs értelme, mint manapság.” 17
MAJOMVADÁSZAT A majomvadászok kitaláltak egy zseniális és biztos módszert, hogyan lehet sikeresen dolgozni. Amikor megtalálják azt a helyet, ahol a majmok gyakran megjelennek, ott beásnak a földbe hosszú és sz k nyakú edényeket. Gondosan betakarják földdel, éppen csak a sz k nyak marad nyitva, de arra is füvet szórnak. Az edényekbe rizst és datolyát tesznek, ezeket a torkos majmok nagyon szeretik. Amikor a vadászok elmennek, a majmok visszatérnek. Mivel a majmok kíváncsisága természetükbl ered, felfedezik az elásott edényeket és amikor meggyzdnek kiváló tartalmukról, belenyúlnak és markukba szorítanak egy csomó eledelt. Mivel az edény nyaka sz k, az üres kéz könnyen becsúszik, de egy tele markot már nem lehet kihúzni. A majmok csak erlködnek, de nem mennek semmire sem. Ekkor érkezik el a vadászok órája. A majmoknak eszébe sem jut, hogy
tenyerüket kinyissák, így a vadászok könny prédáivá válnak. Hány és hány ember fizet rá sokszor életével a félelemre, nehogy kinyissa a markát, mert elveszíti, amirl azt gondolja, hogy nagyon fontos, pedig nem is igaz. A vadászok ravaszul, mosolyogva és csalárd módon meghúzódnak a kitett csapdák mögött és várják, hogy áldozatot szedjenek a mohó médiarabok vagy kábítószeres emberek között. Ne feledjétek el mit mondott Jézus: „Ne félj te kicsiny nyáj! Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Adjátok el amitek van és osszátok szét alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merül erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rágja. Ahol a kincsed, ott a szíved is.” Lk 12:32-34. Bruno Ferrero
Alapvető igények a házasságban Több évtizedes, házaspárok körében végzett papi szolgálatom során azt tapasztaltam, hogy a házasokban öt alapvet emberi igény él: a meghittség, az szinte párbeszéd, az egység, a nyitottság és a lelkiség igénye. Vegyük sorra a házasságnak ezt az öt fontos alkotóelemét. Meghittség Minden érett kapcsolat bensséges; rendkívül fontos, hogy a házastársak kapcsolatát is meghittség jellemezze. A házastársak hosszú éveken át egy fedél alatt élnek, közös asztalnál étkeznek, egy ágyban alszanak, mégis sokszor úgy érzik, mindez nem elég. Meghittebb kapcsolatra vágynak. Csakhogy az áhított közelség sokszor ijesztnek tnik. Nem merünk közeledni a másikhoz, mert félünk, hogy
meggylöl, ha megismeri a hibáinkat. Félünk, hogy elveszítjük az önállóságunkat. Talán fájdalmas emlékek kötdnek ahhoz, amikor közel engedtük magunkhoz a párunkat. S az emberben megszületik az elhatározás, hogy többé nem kockáztat. Így aztán — miközben mélyen vágyódunk a meghittségre és szükségünk is van rá — mindent megteszünk, hogy az igazi közelséget elkerüljük. Nem biztos, hogy mindkét fél ugyanannyira igényli a közeledést. De ha sikerül leküzdeni a félelmet, kiderül, hogy mindketten vágynak egymás meghitt közelségére. Két ember sokféleképpen állhat közel egymáshoz: érzelmileg, társadalmilag, szellemileg, lelkileg, fizikailag, szexuálisan. Ha meghittebb kapcsolatra vágynak, többet 18
Az igazi egység legfbb ellensége a gg. A ggös ember a saját akaratát kényszeríti másokra, ugyanakkor képtelen bárkitl bármit elfogadni. Az önzés is lehet akadály: az egységet rombolja, ha az ember csak kapni akar, adni nem. Nyitottság Hamis az az egység, ami nem párosul mások felé való megnyílással. Az ilyen egység, a „csak mi ketten” zárt köre csapda, ördögi kör. Rendkívül fontos, hogy a házasság nyitott legyen. A házastársaknak ki kell lépniük a csigaházból, a „te meg én” zárt burkából, hogy befogadhassák és mások felé is sugározni tudják az életet és a szeretetet. Hogyan fogjatok hozzá? A következképpen: a./ gondoljátok át, mi a ti közös hivatásotok az életben; b./ határozzátok el, hogy megvalósítjátok; c./ mindenekeltt a gyermekeitekrl gondoskodjatok, azután pedig: d./ tegyetek jót a környezetetekben élkkel! Lelkiség A mai fogyasztói társadalomban az emberek többségét nem érdeklik a lelki dolgok. Az anyagiak állnak a középpontban, olyannyira, hogy lassan feledésbe merül az emberi élet igazi értelme — a lelkiség. Valójában sok házasság azért bomlik fel, mert hiányzik belle a lelki dimenzió. Miért? Mert lelkiség nélkül olyan a házasság, mint az élettelen test. A házas lelkiség a házasság élete, szelleme, lelke, legmélyebb értelme, kibontakozása, természetfeletti dimenziója, megszentelt lényege, titka. Egyszóval: a Teremt Istenre való irányultsága. A házasság legfontosabb eleme tehát a lelkiség. Ahol ez hiányzik, ott nagy valószínséggel a többi elemi igény sem teljesül.
kell beszélgetniük gondolataikról, érzelmeikrl, vágyaikról. Egy kapcsolat annál meghittebb, minél jobban bízik egymásban két ember és minél szintébben tudnak beszélni önmagukról. szinte párbeszéd A férj és a feleség közötti szinte párbeszéd a boldog házasság nélkülözhetetlen feltétele. Konkrét, gyakorlati módon megfogalmazva: a szeretet az szinte beszélgetések, a kölcsönös adás és befogadás által növekszik, érleldik. Hogyan felelhetünk meg ennek az alapvet igénynek? Mint említettük, ennek egyetlen módja van: ha nem csupán gondolatokat, véleményeket, érzelmeket közöltök egymással, hanem bens életeteket, lényetek legmélyét is feltárjátok egymás eltt. Ehhez azonban idre és nyugodt egymásra figyelésre van szükség. Ha nem szántok idt egymásra, az szinte párbeszéd elérhetetlen vágyálom marad. A házastársi párbeszéd legfbb ellensége az önzés. Az önzés azt jelenti, hogy az ember csak magára gondol, vagyis úgy intézi a dolgait, mintha nem volna házastársa. Egység A házasság lényege, éltet eleme az egyesülés Vágya. Erre vágyódik minden igazán szinte házaspár. Az egység azonban nem jelent egyformaságot. Az egyformaság nem tr különbséget. Az egységben viszont megfér, ötvözdik a sokféleség. Az egység több mint közelség: kincs, ajándék azoknak, akik hségben és szeretetben haladnak a közös cél felé. Mit tehettek azért, hogy házasságotokban megvalósuljon az egység? Elssorban azt, hogy elfogadjátok mindazt, amiben különböztök egymástól. Ha egyéni értékeitekkel kiegészítitek, gazdagítjátok egymást, ha sohasem azt keresitek, ami szétválaszt, hanem mindig azt, ami egyesít, akkor valóban „egy test” lesztek. 19
Lelkének útmutatását követi. A szilárd, józan lelkiség nem szakadhat el a hétköznapi élet eseményeitl, élményeitl, emberi kapcsolataitól. A házasság lelkiségének tehát a házasság hétköznapjaiban kell gyökereznie. Ez azt jelenti, hogy minden házaspár lelkiségének középpontja kettejük kapcsolata és a köztük lev párbeszéd. Más szóval: ahhoz, hogy házasságotok lelkiséggel telítdjék és a legmélyén Istennel találkozzatok, házastársi kapcsolatotokat és a ketttök közti párbeszédet kell minél tudatosabban, minél jobban megélnetek. A házasok lelkisége azért különleges, mert az esetükben a szentírási „felebarát” kifejezés elssorban a hitvestársra vonatkozik. Az igazi hitvesi szeretet azonban elválaszthatatlan a házastársak egyéni és közös istenkapcsolatától. Hogyan lehetne valakinek igazán mély, meghitt kapcsolata Istennel, ha nem tud igazán mély, meghitt kapcsolatot létesíteni „felebarátjával”, vagyis férjével, feleségével? Ahogyan egymás számára jelen vagytok, úgy vagytok jelen Isten számára is. A házas lelkiség új életforma, amit akkor vállaltak, amikor házasságotokat kezditek Isten fényében látni. Gabriel Calvo
A házasság lelkisége A legtöbb házaspár nem is sejti, hogy Isten jelen van a házasságukban, hogy különleges kegyelmeivel mindig kész segíteni rajtuk, óvja épségüket, szívén viseli megszenteldésüket, s ha bajba jutnak, megmenti a házasságukat. Más házaspárok hívnek vallják magukat, de valójában nem hisznek. Isten szeret kegyelme látható, hatalmas tetteket visz végbe a házastársak életében. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kéretlenül vagy varázslatosan beavatkozik a házasságba. Mködése feltételezi, hogy mindketten keressék lelkük mélyén az Úr segítségét, és erejükhöz mérten együtt mködjenek vele. E a házas lelkiség lényege. A lelkiség fogalmát manapság gyakran félreértik. A lelkiseg szónak rossz mellékíze lehet, ha azt értik alatta, hogy az embernek a valóságtól elrugaszkodva naponta órákon át kell imádkoznia, Szentírást olvasnia, és anyagi javait félredobva kizárólag lelki, vallási gyakorlatokkal kell foglalkoznia. Ezt a téves értelmezést el kell utasítanunk, hiszen illúzió, aminek a való élethez vajmi kevés köze van. A lelkiséget nem lehet elválasztani a mindennapi élettl. Aki igazán hív, az a hétköznapokat is lélekkel tölti meg és napi ügyeiben tudatosan Isten
Meghívók Március 16-án a vasárnapi iskolai tanítók és az ifjúsági munkások számára tartunk megbeszélést, továbbképzést. Március 17-én lelkimunkás továbbképzést tartunk minden szolgáló testvér részére. Március 31-én a dunántúli testvérek számára lesz megbeszélés. A fenti alkalmak 9 órakor kezd dnek egyházunk központjában.
Az észak-magyarországi lelkimunkások számára megbeszélést tartunk április 14én a kisgy ri Gyülekezetben. Az összejövetel 9 órakor kezd dik és 15 óráig tart. 20
Minden gondotokat Őreá vessétek! Mt 6:20-34. és 1Pt 5:7. zd el a szívedb l az aggodalmat, mert az Amikor az élet gondjaira, bajaira gondolunk, és különböz aggodalmak aggodalmaskodás elborítja, homályba lepnek meg bennünket, szeretettel ajánlom borítja az ember szívét, és boldogtalanná a fent jelzett két Igét. Az ember teszi. Az aggodalmaskodó szív ember önállóságra törekszik és különösen akkor, mindig boldogtalan. Az ilyen ember amikor még erejének teljében van. Úgy szívében nincsen der, csak ború. Mindent gondolja, hogy elég er s ahhoz, hogy az sötéten lát, és oktalan aggodalmaskodáelétornyosuló nehézségekkel és az élet sában nem veszi észre, hogy a mindenható gondjaival megbirkózzék. Ám az ember Isten gondviselésével, szeretetével, sokszor kerül megoldhatatlan feladatok elé, kegyelmével veszi körül t. Megfigyeltem amikor kénytelen belátni azt, hogy az elé néhány ilyen aggodalmaskodó embert. tornyosuló nehézségekkel nem tud megbir- Gyönyör nyári id ben Istenünk áldott kózni és tanácstalanná lesz. Az értelmes meleg sugarait élveztük, megszólalt az ember ilyenkor körülnéz, hogy vajon kit l aggódó szív ember: Majd meglátjátok is kérhetne tanácsot, vagy segítséget, hogy megjön ennek a böjtje, mert amilyen meleg az akadályok felett gy zedelmeskedhessen. van most, ugyanilyen hideg lesz a télen. Ha Máskor meg a bajok, szenvedések veszik egy kevés ideig nem esik az es , körül és a csalódások, megpróbáltatások kétségbeesve jelenti ki: Meglátjátok, az között segélyt kér en néz szét, vajha idén nem lesz semmi termés, minden találna egy megért barátot, akinek elpa- kiszárad. Essen csak pár napig az es , naszolhatná baját, aki az gyötr dését azonnal árvízt l reszket, és enyhe megértené, és segítséget nyújthatna neki. mélabúval jelenti ki: Elrohad minden! Nos a hív embernek van ilyen Valakije, Tanúja voltam egy jelenetnek. Igen jó akihez bátran bizalmas lehet, akit l kedve volt egy kedves borúlátó testvértanácsot és segítséget várhat. Van Valaki, ünknek. Szívb l, jóízen kacagott. Egyszer akire nyugodtan rábízhatja a legféltettebb csak nagyhírtelen elhallgatott. Kétségbetitkát is. Ez a Valaki Isten, Akit esés ült ki az arcára és a következ ket bizalommal kereshet fel minden bajában, mondta: Jaj de jó kedvem van, egészen Akit bátrannevezhet szeret mennyei édes biztosan a vesztemet érzem! Ha a kövéren, Atyjának. róla írja Péter apostol e drága dúsan növ gabonáját figyeli, — más sorokat: „Minden gondotokat reá ember ilyenkor örülne — azon gyötr dik, vessétek, mert Néki gondja van reátok!” hogy le fog d lni és csak szalma lesz, de Urunk Jézus Krisztus az Atya minden- kevés szem. Jobb lenne, ha nem lenne hatóságában bízva, az szeretetét ismerve ilyen kövér a gabona! Az ilyen ember biztat bennünket: „Ne aggodalmaskodjatok mindig és mindenkire irigykedik. Úgy tehát és ne mondjátok mit együnk és mit látja, hogy a másik ember inkább kegyeltje igyunk, vagy mivel ruházkodjunk? Mert az Isten gondviselésének. Az aggodalmindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól maskodás együtt jár a zúgolódással. tudja a ti mennyei Atyátok, hogy Gyönyör hízója van, a jószág mindezekre szükségetek van.” (Mt 6:31- nagyszeren fejl dik, de az arcán 32.) megjelenik az aggodalom: Nem fogja bírni 21
neki dideregnie, mert nem lesz elég pénze tüzelni valóra. A mi drága Megváltónk, Jézus Krisztusunk csodálatos példákkal akarja elhessegetni a magukat ilyen szerencsétlenné tev emberek lelki mezejér l az aggodalmaskodás fekete madarait. Nézz az égi madarakra, nézz a mez k liliomaira, lásd meg benne a gondvisel Istennek mindenre kiterjed szeretetét! Hagyd abba önmarcangoló aggódásaidat. Bízd magad a szeret szív Istenre, mert Néki gondja van reátok! Senki sem tudja aggodalmaskodásával megnövelni termetét. Az aggodalmaskodástól még nem lett tele a kamra, abból sem enni, sem ruházkodni, sem fteni nem lehet. Az aggodalmaskodás által még senki nem üdvözült, senki meg nem szentel dött. Az aggodalmaskodás által még soha, senki meg nem tudta tartani sem hitvesét, sem gyermekét. Az aggodalmaskodás által csröd meg nem telik, tested meg nem épül, hited meg nem er södik. Isten gondvisel édes Atya. Az a tudat váljon valósággá szívedben. Ezt értsd meg, mert nem én, hanem Üdvözítd mondja: „Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van néktek szükségetek.” Tudja, hogy szükséged van munkahelyre, hogy dolgozhass. Szükséged van lakásra, gondviselre, szeret szívre. Tudja, ha ruhád kopott és új kellene, vagy nincs lábbelid. Itt eszembe jut egy eszkimó asszony imája, aki így imádkozott: Látod ó, nagy Isten nincs cipm, és hideg van. A Te gyermeked vagyok, rendeld ki nékem, mert arra nagy szükségem van. És mivel hitte, én a történetbl tudom, hogy a mi jó Atyánk kirendelte azt neki. Müller György a nagy imádkozó, az árvák gondviselje egyszer, amikor az élelem elfogyott így imádkozott: „Uram, az árváknak nincs mit enni, és ezt Te tudod.”
a lába, még a hideg el tt le kell majd vágni. Jobb volna, ha nem hízna ilyen gyorsan. De ha kissé lassabban hízik, akkor a gond red je duplán jön a homlokára, és azt mondja: Ez se hízik meg arra az id re, amikorra kellene! Ez csak a drága ételt fogyasztja! Stb. Az ilyen ember mindig reszket valamit l, mindig bajt sejt. Ha valamit álmodik, abból gyorsan kihoz valami rosszat, ami feltétlen bekövetkezik, mert az álmai mindig be szoktak teljesedni. mindig megérzi a rosszat. Ha valahonnan kicsit késik már vérbe valamelyik hozzátartozója, fagyva látja azt. Senkiben sem bízik, mindenkire gyanakszik. t mindenki megkárosítja, s ha majd megöregszik, amikor majd beteg lesz, mindenki magára fogja t hagyni. Így rémítgeti mindig magát. Üdvössége fel l is mindig így aggodalmaskodik. Jaj, ha tudnám, hogy gy ztes leszek-e! Ha az Úr eljövetelér l hall, kétségbeesetten mondja: Mi lesz velem, hiszen még nem vagyok készen?! Ezért fél a haláltól is. Bizalmatlankodó és aggodalmaskodó szívével már el re érzi a kárhozat minden tüzét. Rettent félelem van benne a halál gondolatára. Az ilyen aggodalmaskodó embernek szól az Úr: „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek fel l!” Jaj, egy kicsit köhögsz, biztosan a tüd baj el jele! Aggódva figyeli minden porcikáját. A legkisebb fájdalomból is szörnységes képet fest önmagának. Egy életet tölt el abban az aggodalomban, hogy neki biztosan rákja lesz, t agyvérzés éri. Ha egy kicsit fájnak az izületei, rémülten érdekl dik az efféle bajok kimenetele fel l és már el re nyomorultnak, bénának látja magát. Fél az éhségt l, mert ha már megöregszik, nem tud dolgozni, akkor rá a nyomorúság és az éhség vár. Már el re reszket, hogy majd hideg szobában kell 22
„keressétek elször Isten országát és annak igazságát és mindez megadatik néktek”. Keressd, de hol? Nem a világ fiai között, sem az álkeresztyének között és semmiképpen az élvhajhászók között, de nincs benne, a testi élvben sem. Nem találod meg a bölcselk között sem. De hidd el, ha szintén keresed, megtalálod, mert közel van. A töredelmes szívbe költözik. Vár rád, hogy honpolgárává tegyen. Ott lakik az népének fiaiban, fiai között, a csendesen elmélyült imádkozó szívekben. Ezt keresd és a többi, amire szükséged van, megadatik néked! Ámen. Sárkány Mihály - 1954
Ahhoz fordult, Aki be is bizonyította, hogy imát meghallgató Isten. Ami mindennél fontosabb: Nem, nem a test ereje, sem a szépségednek a megtartása, sem az ifjúságodnak megrzése, a látszat fenntartása, nem, nem ez a fontos, boldoggá ez nem tehet. Boldogságot sem a tele kamra, sem a szép öltözet nem tud nyújtani sohasem. A hosszú élet sem ad boldogságot, a tökéletes egészség sem. Boldoggá akkor lehetsz, ha szívedbe költözik az Isten országa. Ha Krisztus költözik szívedbe és uralkodóddá lesz, mert ahol van, ott lakik a szeretet, a békesség és a megelégedés is. Ott nincs többé aggodalom, de van bizalom. Ezért
A szív és az élet tisztasága „Boldogok a tiszta szívek, mert k meglátják az Istent” Mt 5:8 Tisztaságra, f ként szívünk tisztaságára kell törekednünk. Ha belülr l a Szent Lélek és az Ige tisztít meg bennünket, akkor a megszentel dés és az engedelmesség által kívülr l is tiszták leszünk. Szoros kapcsolat van a szív hajlandósága és a megértés között: ha azt szeretjük, ami rossz, nem érthetjük meg a jót. Ha a szívünk szennyes, szemünk is homályos lesz. Hogyan láthatnák meg a Szent Istent azok, akik a tisztátalan dolgokat szeretik? Mekkora kiváltság, hogy már itt is megláthatjuk Istent! Ha csak egy pillantást is vethetünk rá, az már a mennyország a földön! A tiszta szív ek Krisztus Jézusban látják az Atyát. Látjuk t, igazságát, szeretetét, szándékát, felségét, szövetségét, valóban t magát látjuk a Krisztusban. De mindezt csak olyan mértékben fogjuk fel, amilyen mértékben távol tartjuk a b nt szívünkt l. Csak akik igazán kegyesen akarnak élni, azok mondhatják: „Szemem állandóan az Úrra néz” (Zsolt 25:15). Mózes kívánsága: „Mutasd meg nekem dics ségedet!” (2Móz 33:18) csak akkor teljesedhet be a mi életünkbenis, ha megtisztítjuk magunkat minden vétekt l. Akkor „olyannak fogjuk látni t, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát” (1Jn 3:3). Az Atyánkkal megtapasztalt közösség gyönyör sége és a mennyei színr lszínre látás reménysége sarkalljon bennünket arra, hogy tartsuk tisztán a szívünket és az életünket. Urunk, adj nekünk tiszta szívet, hogy megláthassunk téged! C. H. Spurgeon
23
Tábitha-kör
Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Márk 10:47.
Kedves Testvéreim, N véreim! Úgy gondolom, valamennyien rászorulunk a mi drága Megváltónk könyörületére. Jó tudnunk, hogy mi is bátran és hittel kiálthatunk Bartimeussal együtt „könyörülj rajtam”. Kérésünk — csak úgy, mint az övé — nem száll el a messzeségbe, hanem van, AKI meghallja. Bartimeust sokan próbálták hallgatásra bírni, de nem hagyta abba a könyörgést. Mi is, ha a körülmények, vagy a környezetünkben él k igyekeznek megingatni a hitünkben, ne hallgassunk rájuk. Bátran kiáltsunk: Uram Jézus könyörülj rajtam! Jézus Krisztus azért jött, hogy könyörüljön. Bartimeus kiáltását is meghallotta, és magához hívatta t. Az addig gáncsoskodó, hallgatásra felszólító hangok helyett egyszer csak ezt hallja: „Bízzál; kelj föl, hív tégedet.” Ez nekünk is szól. Most a nagyhét és húsvét közeledtével különösen biztató ez: Ha fáradt vagy, csüggeteg, Bízzál csak testvérem! Bnbánattal járulhatunk elé kérve könyörül bneltörl hatalmát, lélekben megállva a kereszt alatt. Átérezve, hogy mindezt értem, értünk tette h Megváltónk. Bízzunk benne és bnbocsátó szeretetében. Az üzenet második része: kelj föl! Ne süppedj a keserséged, csüggedésed mélyére.
Ne gondold, hogy minden hiába, mert újra és újra megszomorítod Uradat s már nem mersz újra kegyelemért esedezni magad, és szeretteid számára. Kelj fel, indulj hozzá! Keresd t imádban, biztosan meghallgat, mert az irgalma végtelen. Azért hallt meg érted, értünk, hogy ismét Isten gyermekévé lehessünk mi, akik elkóboroltunk az atyai háztól. Húsvétkor pedig felszabadult örömmel emlékezhetünk a feltámadt Jézus Krisztus halált legy z hatalmára. Boldogan kiálthatjuk: „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” Teljes öröm mindazoknak, akik meghallják: hív tégedet. Ezt a hívást meg kell hallanunk, és másoknak is közvetítenünk kell! De nem elég meghallani el is kell indulni felé, hogy azután megtapasztaljuk az imameghallgatást: „Menj el, a hited megtartott téged.” Március 30-án (21 órakor) az imaóránkon bnbánattal kérjük „könyörülj rajtam”, adjunk hálát az Úr kegyelmi munkájáért, amit életünkben már eddig elvégzett. Kérjük: „Formálj és készíts terved szerint”és el is végzi szent munkáját életünkben akarata szerint. Áldott ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek, n véremnek: Erdei Józsefné, Sárkány Ildikó
KIÁLTS Az skeresztyén Apostoli Egyház lapja Felel s kiadó: Pozsgai József Felel s szerkeszt : Schmied András Szerkeszt ség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezs u. 12/b. Tel: 1-225-1187 www.apostoli.hu
[email protected] Nytsz: B/EL/74/91. 24
