RAID - nem varázslat, avagy beszéljünk érthetően http://www.ant.hu/blog/raid-nem-varazslat-avagy-beszeljunk-erthetoen Beküldő: fazekas.ferenc. Beküldés időpontja: 2012, augusztus 03.
Tegnap egy kedves ügyfél (és még véletlenül a barátom is) árat kért tőlem szerverre és opcionális részegységekre. Az egyik feltett kérdés: "Mennyibe kerül hozzá 2 db 300GB diszk raid módban használva?" Többször tapasztaltam már, hogy sokan a RAID szót valamilyen varázslattal azonosítják, még az informatikán belül is találkoztam több "szakemberrel", akik hallottak már róla, de nem tudják mi az. Pedig nem varázslat :) Bár, a barátom inspirálta ennek a rövid blogbejegyzésnek a megírását, nekik is szól... :) Pár szóban megpróbálom összefoglalni a lehető legérthetőbben, minimális szakszó használat mellett. Lássuk... de előtte egy kis bevezető: Az IBM mérnökei (már megint ők ;) ) az 1970-es évek végén kezdtek bele olyan rendszer kidolgozásába, amely segítségével a tároló egységben megsérült adat visszaállítható. Ez egyszerűbbnek hangzott, mint ahogy sikerült megvalósítani. Közel 10 év telt el, és végre megjelent a RAID technológia 1988-ban. RAID = Redundant Array of Independent Disks, azaz független lemezek redundáns tömbje. Független lemezek, mert egy RAID kötet létrehozásához legalább kettő (vagy több) merevlemez kell. Jó, jó, de mi az a redundáns tömb? Ez nem más, mint olyan több merevlemezből álló tárolóegység, amelyet a rendszerünk és mi magunk, mint felhasználó egyetlen tárhelynek látunk. Tehát a RAID segítségével létrehozhatunk gyors vagy hibatűrő kötetet, de egyes RAID tömbök mindkét tulajdonságot képesek ötvözni. Kezdetben csak szerverekben és nagy (és drága) munkaállomásokban alkalmazták ezt a technológiát, melyek SCSI csatolófelületű merevlemezeket használtak. Otthoni felhasználók nem használták, mert ezek a merevlemezek és a csatolókártyák nagyon drágák voltak. A SATA csatolófelület viszont lehetővé tette, hogy egyre több, olcsó merevlemezt használjunk otthon is így a RAID technológia ma már kezd elterjedni az otthoni felhasználók között is. A RAID szintek: Több RAID szint is létezik (RAID szint, vagy RAID level), és bár sorszámozva vannak, ne dőljünk be a számoknak, nem tükrözik a technológia fejlettségét, vagy elterjedését. Vannak olyan szintek is, melyeket két másik szint alkot. RAID 0 - stripping = sávozás vagy csíkozás (én jobb szeretem az összefűzés szót): az első valódi raid szint. Egy dolgot tud, de azt nagyon, feljavítja, megnöveli a teljesítményt. A lényege nagyon egyszerű, az adatokat párhuzamosan több merevlemezre (HDD) írja. Ha csak két merevlemezt használunk, akkor az adatokat blokkokra bontja (A1, A2,...) és az első blokkot felírja az első HDD-re, a másodikat a másodikra, a harmadikat megint az elsőre és így tovább, amíg a teljes adat felírásra nem került. Beolvasásnál ugyanez történik fordítva. Ezáltal az írási és olvasási sebesség megnő, ezt könnyű belátni. Ha két 1 TB-os merevlemezt RAID 0-ba kötünk, akkor azokat egyetlen 2 TB-osnak fogjuk látni. Egy probléma van vele: nem biztonságos. Gyorsnak gyors, az igaz, de mi van, ha megsérül az egyik merevlemez? Mivel az adatok felosztva több HDD-n vannak tárolva, ha az egyik HDD megsérül, akkor teljes adatvesztésünk lesz és nincs mód azok visszaállítására.
RAID 1 - mirroring = tükrözés: Lényege, hogy az adatot minden merevlemezre felírja, tulajdonképpen mintha "klónoznánk" az adatokat. Ha két merevlemezt használunk, úgy képzeljük el azokat, mint egymás tükörképeit, a két merevlemezen tárolt adatok teljesen megegyeznek. Ha két 1TB-os HDD-t használunk így, azokat
csak 1TB-nak látjuk. Fajlagosan drága ennek a RAID szintnek a létrehozása, mert kétszer annyi HDD-t kell vásárolnunk, mint amennyi tárhelyet használni tudunk. Viszont rendkívül biztonságos. Ha egy adat megsérül, a "klónja" rendelkezésre áll, ha egy merevlemez sérül meg, a másik merevlemezen megvan minden adatunk. Az esetleges adatvesztést teljesen kiküszöbölhetjük.
RAID 10 (1+0) - mirroring + stripping = tükrözés és csíkozás: az első hibrid :) Ötvözi a RAID0 gyorsaságát a RAID 1 hibatűrésével. Azt gondolhatnánk, hogy tökéletesen optimális megoldás, de egy apró dolgon még megütközhetünk. Nem fogja kímélni a pénztárcánkat, viszonylagosan drága, hisz sok HDD-nél csak egy dolog drágább, kétszerannyi HDD. Ráadásul a helykihasználás sem ideális. Gondoljunk bele, hogy alapesetben is legalább négy HDD-re van szükségünk, de ebből csak kettőnek használhatjuk a tárterületét. Viszont egyszerű és gyors, valamint sok eszköz már alapból kínálja ezt a lehetőséget és nem kell pluszba "drága" RAID vezérlőt vásárolnunk.
RAID 01 (0+1) - stripping + mirroring = csíkozás és tükrözés: Tulajdonképp a RAID 10 fordítottja, csak itt a sorrend megfordul. Ez se kíméli a pénztárcánkat, hisz legalább 4 HDD-re van szükségünk, ezekből kettőt összefűzve, majd páronként tükrözve építhetjük fel a tömbünket, ezáltal csak a kapacitás fel használható ezzel a módszerrel is. Mivel a tükrözés (RAID 1) a két összefűzött (RAID 0) tömbre épül, ezért egy lemez meghibásodása esetén az egyik összefűzött tömb mindenképp kiesik, így a tükrözés is megszűnik.
A RAID 2 , RAID 3 és RAID 4 szinteket csak megemlítés szintjén írnám le, ugyanis nem sikerült elterjedniük... RAID 2 - csíkozás + hibajavító kód használata: Tulajdon képpen csíkoz, mint a RAID 1, de az adatokhoz hibajavító kódokat (ECC: Error Correcting Code) képez és azokat egy külön lemezen tárolja. Ezek a kódok adott esetben az adathibákat észlelik és javítják. HDD hibatűrése is van, mert egyes adatbitekből redundáns biteket is képez, így tulajdon képpen a hibás bit bármikor pótolható. Ezek által gyorsabb mint a RAID 1, viszont hátránya, hogy sokkal nagyobb adattömeget képez, vagyis sokkal több tárkapacitásra van szükségünk. RAID 3 - csíkozás + paritásinformációk használata: Majdnem ugyanolyan, mint a RAID 2, csak nem teljes hibajavító kódokat tárol, hanem egy lemeznyi paritásinformációt. Miután ezt mindig ugyanazon lemezen tárolja, így még nagyobb sebesség elérésére képes. RAID 4 - Ugyanazt a metódust használja, mint a RAID 3, csak ez nagyobb csíkozást, nagyobb adatblokkot használ.
RAID 5 - A legelterjedtebb RAID megoldási mód. Tulajdonképp a RAID 3 és RAID 4 továbbfejlesztett változata.
Olyan mintha a RAID 0-hoz adalékolnánk egy hibajavító információt. A megvalósításhoz legalább három darab HDD-re van szükségünk. Most nézzünk példát: 4 db HDD-re, mint az ábrán. A RAID tömb felépítésének, azaz az adatok felírásának az a lényege, hogy az első adatblokk kerül az első lemezre, a második a másodikra, a harmadik a harmadikra és a háromból képzett hibajavító kód (ECC - Error Correction Code) a negyedikre. A következő körben az első adatblokk az első lemezre, a második a másodikra, a hibajavító kód a harmadikra és a harmadik adatblokk a negyedikre és így tovább. A hibajavító kód vándorol körbe lemezről lemezre. Ha az egyik HDD meghibásodik, a többi HDD -n levő hibajavító kódokból kiszámítható, hogy milyen adat volt rajta, így nemcsak gyors, de hibatűrő megoldás is egyben. Négy darab 1TB-os merevlemez egyetlen 3TB-osnak fog látszani (a maradék 1TB-ot a paritás foglalja el). RAID 6 - Olyan mint egy kibővített RAID 5. A RAID 6 tömb képzése, vagyis az adatblokkok merevlemezekre való felírása, abszolút analóg a RAID 5 tömb képzésével. A különbség annyi, hogy itt a hibajavító kódok nem csak soronként, de oszloponként is képződnek és ezen hibakódok is vándorolnak lemezről lemezre. Ezáltal két HDD meghibásodás is kiküszöbölhető, viszont könnyű belátni, hogy a paritások kétszer annyi helyet foglalnak. A RAID 50 és RAID 60 hibrid tömbök felépítését nem fejteném ki, nem terjedtek el és a korábbi logikai felépítésből könnyen kitalálhatóak.
Remélem sikerült erről a varázsszóról fellebbentenem a fátylat és érthetővé tenni a RAID tömbök logikai felépítését.
RAID beállítása és az operációs rendszer telepítése http://www.hobbyelektronika.info.hu/?page_id=618
RAID megoldásokat ismertetem, majd az operációs rendszer telepítését mutatom be. Fájlszerver gépet fájok tárolására és hálozaton belüli megosztására használunk általában. Fontosabb, esetleg pótolhatatlan adatok tárolása miatt célszerű növelni a biztonságot arra az esetre, ha esetleg a winchester meghibásodna. A pótolhatatlan adatok pillanatok alatt megsemmisülnek, vagy visszaállításuk – amennyiben lehetséges – súlyos pénzekbe kerülhet. Ezért célszerű ugyanazon adatokat fizikailag két eszközön tárolni, ami annyit jelent, hogy a merevlemezeket tükrözni kell. Ezzel bebiztosíthatjuk magunkat arra az esetre, ha a merevlemezek közül az egyik megsérül, vagy tönkremegy. Adataink ekkor biztonsággal kimenthetőek a másik lemezről. Az ilyen tükrözéshez viszont RAID tömbbe kell szervezni a tárolókat. Erre több lehetőség is kínálkozik. Az alaplapok között találunk olyat, melyeken integrált RAID vezérlő van. Ez a D425TUD alaplap is ilyen. Három RAID funkciót is támogat: RAID0, RAID1 és JBOD. Azt tudni kell, hogy ezek aránylag egyszerű megoldások, a megbízhatóságuk nem hasonlítható egy kifejezetten erre a célra kialakított RAID vezérlő kártyához, bár ettől függetlenül jól használhatóak. Aki nagyobb megbízhatóságra vágyik, szerezzen be egy RAID kártyát, viszont ekkora gépbe problémák lehetnek annak beszerelésével.
Röviden a jelen alaplap által is támogatott RAID megoldásokról Nézzük tehát mit takarnak konkrétan a fent említett RAID funkciók. A RAID 0 az egyes lemezek egyszerű összefűzését jelenti, viszont semmilyen redundanciát nem ad, így nem biztosít hibatűrést, azaz egyetlen meghajtó meghibásodása az egész tömb hibáját okozza. Mind az írási, mind az olvasási műveletek párhuzamosítva történnek, ideális esetben a sebesség az egyes lemezek sebességének összege lesz, így a módszer a RAID szintek közül a legjobb teljesítményt nyújtja (a többi módszernél a redundancia kezelése lassítja a rendszert). A RAID 1 eljárás alapja az adatok tükrözése (disk mirroring), azaz az információk egyidejű tárolása a tömb minden elemén. A kapott logikai lemez a tömb legkisebb elemével lesz egyenlő méretű. Az adatok olvasása párhuzamosan történik a diszkekről, felgyorsítván az olvasás sebességét; az írás normál sebességgel, párhuzamosan történik a meghajtókon. Az eljárás igen jó hibavédelmet biztosít, bármely meghajtó meghibásodása esetén folytatódhat a működés. A RAID 1 önmagában nem használja a csíkokra bontás módszerét. A JBOD tulajdonképpen nem valódi RAID-kötet, de a RAID-vezérlők többsége felkínálja ezt a lehetőséget. A JBOD (Just a Bunch Of Disks – csak egy köteg lemez) megoldás lényege, hogy több merevlemezt egynek lásson az operációs rendszer, de ehhez nem használ redundanciát; szimplán összefűzi a merevlemezeket, tehát a lemezek kapacitása összeadódik, ettől fogva egyetlen nagy lemeznek látszanak. Komoly hátránya, hogy ha az egyik meghajtó meghibásodik, minden adatunk elvész. Használata éppen ezért csak korlátozottan ajánlott, fontos állományok tárolására inkább ne vegyük igénybe.
Merevlemez tükrözés A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a redundancia növelésére a RAID1 a legalkalmasabb. Apró bökkenő, hogy ez a rendszer csak akkor lesz teljes mértékben tökéletes, ha az alaplapi RAID vezérlő és az operációs rendszerre telepített RAID vezérlő szoftver és illesztőprogram együtt tud működni egymással. Amennyiben a szoftver oldalon nincs megfelelő támogatás, úgy problémák lehetnek a RAID működésében. Windows operációs rendszerek esetében ilyen probléma aligha lehet, mivel az alaplaphoz mellékelt CD-n megvannak ezek a szoftverek. Linux esetében viszont más a helyzet. Windows rendszer esetén nyugodtan használhatjuk az alaplapi RAID vezérlőt. Ha kettő winchester van gépünkben, a rendszer indításakor automatikusan megjelenik a RAID kontroller által felismert HDD-k listája és lehetőség van az alaplapi vezérlő kinfigurálására. Egyetlen feltétel, hogy a GSATA portba kell csatlakoztatni a két HDD-t. Ott a két eszközt kijelölve könnyen összerendelhetjük őket a megfelelő módon. Erről itt most nem írnék részletesen, mert hamar kiderült, hogy Linuxnál nem igazán használható az alaplapi vezérlő pontosan az operációs rendszer támogatásának hiányában. Ez nem a Linux fogyatékossága, – ha szabad így fogalmazni – hanem a gyártó hibája, mert szoftvereket csak Microsoft rendszerekhez fejleszt.
RAID 0 a legegyszerűbben http://prohardver.hu/teszt/raid_0_otthon_van-e_letjogosultsaga/raid_0_a_legegyszerubben.html Az elmúlt hónapokban többször is foglalkoztunk a háttértárak sebességének témakörével, márpedig ez egy olyan kérdés, amit érdemes minél jobban körbejárni. Hosszú és részletes, az SSD-k természetével foglalkozó cikkünkben megállapítottuk, hogy az SSD a jövő. Az 500 GB-os merevlemezek tesztelése során rádöbbentünk, hogy még az azonos áron kapható, szimpla HDD-k sebessége között is nagy lehet a különbség. Végül bemutattuk a WD legújabb VelociRaptorát az SSD alternatívájaként. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, szerintünk továbbra is igaz az az állítás, miszerint napjaink PC-iben a háttértárnak sokkal nagyobb figyelmet kéne szentelni, mint azt a legtöbben gondolják, hiszen egy elavult mechanikus alkatrészről van szó, ami a számítógép más alkatrészeihez viszonyítva borzasztó lassú. Az SSD sajnos túl drága, így a többség számára luxus. A VelociRaptor sem éppen olcsó, ráadásul nem is annyira gyors, tehát felmerül a kérdés, hogy ilyenkor mi a teendő? A kicsit is bátrabbak erre azt fogják felelni, hogy RAID 0. De valóban a RAID 0 a megoldás?
A RAID 0, más néven csíkozás/sávozás (striping) már majdnem olyan szinten osztja meg az olvasókat, mint egy AMD vs. Intel vagy egy ATI (azaz AMD) vs. NVIDIA vita. A RAID 0 mellett korteskedők annak egyértelmű előnyét szeretik kiemelni: a sebesség megduplázása. Az ellenzők általában az adatok biztonsága miatt aggódnak, nem beszélve a zajszintről, a hőtermelésről és a rezonanciáról. Ráadásul meg vannak arról győződve, hogy a RAID 0 csak a szekvenciális elérés sebességét növeli, így aztán éppen arra használhatatlan, amire az otthoni PC-knek szüksége lenne, vagyis a rendszerlemez szerepére, ahol a véletlenszerű elérés a fontos. A RAID 0-t kétségkívül csak és kizárólag a sebesség növelése érdekében érdemes használni, ezért a legfontosabb kérdés az, hogy ezen a téren mit nyújt. A következő oldalakon új tesztelési módszerünkkel fel fogjuk térképezni a RAID 0 erősségeit és gyengéit egy átlag PC-s szemszögéből; előtte azonban lássuk, hogy mi is az a RAID 0. A RAID 0 alapvetően az adatok párhuzamos feldolgozásán alapul, ami a számítástechnika világában egyáltalán nem újkeletű (ahogy maga a RAID 0 sem az). Gondoljunk csak a többmagos processzorokra, a többcsatornás memóriavezérlőkre vagy a több videokártya sebességét "egyesítő" CrossFire-re és SLI-re, de már ide sorolhatjuk az SSD-ket is. A RAID 0-s tömbök sebessége azért magasabb az egyetlen egyedülálló háttértárolóénál, mert a RAID-vezérlő a felírt adatokat több kisebb részre bontja, majd szétteríti
a tömb elemei, azaz a háttértárolók (HDD, SSD) között. Ebből következik, hogy a RAID 0 tömb sebességét két faktor befolyásolja. Egyrészt a tömb elemeinek a száma, ami teljesen logikus, hiszen minél több elemből, azaz háttértárolóból épül fel a tömb, annál többfelé oszlanak a felírt adatok. Például egy két merevlemezből felépülő tömb elvileg lassabb, mint egy négy HDD-s tömb. A tömb szélessége, azaz a tárolók száma pénz- és toleranciafüggő.
A második fontos szempont az úgynevezett sávméret vagy csíkméret (angolul stripe size), ami meghatározza, hogy az adatokat a merevlemezek között mekkora darabkákra "szelje fel" a vezérlő. Az alaplapi vezérlők esetében a csíkméret általában 2 kB-tól 128 kB-ig változtatható; ezt a tömb létrehozása során kell beállítani, később csak az adatok megsemmisülése árán változtathatjuk meg. Egyszerűen szólva: ha a sávméretet 4 kB-ra állítjuk, akkor a vezérlő egy 8 kB-os fájlt a két merevlemez között kétfelé oszt el (4+4), egy 1 MB-os fájlt viszont 2 x 512-felé (2 merevlemez, 128 db 4 kB-os csík). Ellenben ha a sávméret 128 kB, akkor a szóbanforgó 8 kB-os fájl csak a RAID-tömb egyik elemére íródik fel (hiszen a 8 kB kisebb, mint a 128 kB), ugyanakkor egy 1 MB-os fájl 2 x 4-felé "oszlik" (2 merevlemez, 4 db 128 kB-os csík). Ebből látható, hogy a csíkméret komoly mértékben befolyásolja a teljesítményt, hiszen az első esetben a nagy, 1 MB-os fájl felírásához túl sok írási műveletre van szükség, míg a második esetben nem csak hogy a helyet pazarolja a kis fájl, de elméletben még csak gyorsulásról sem beszélhetünk, hiszen csak egyetlen merevlemez dolgozik, legalábbis a felírásnál. Olvasásnál ugyanakkor általában egymás után sok kis fájlt kell beolvasni, és ilyenkor jól jöhet a kettő vagy több, egymástól független merevlemez. Mint az látható, nem létezik ideális sávméret: minél kisebb, annál több, kisebb darabra darabolódnak a felírt fájlok. Ez elméletben jól hangzana, ha a RAID-tömböt rendszerlemezként szeretnénk használni, a gyakorlatban viszont mégsem olyan jó, mert így több fejpozicionálásra van szükség. Minél nagyobb a sávméret, annál kevesebb, nagyobb darab fájlrészletet találunk az egyes merevlemezeken. Ez egyes esetekben helypazarlásnak tűnik, de talán ez a legkisebb gond manapság, hiszen az 1-2 TB-os merevlemezek már nem olyan drágák. Ráadásul, ha egyidejűleg több kisfájlos olvasási kérelem érkezik a vezérlő felé, azt jobban ki tudják szolgálni a merevlemezek, mert egyenként 1-1 fájlt tárolnak (feltételezve, hogy 128 kB-os csíkméretről beszélünk, és a fájlok kisebbek, mint 128 kB), így egyszerre, párhuzamosan annyit képesek beolvasni, ahány eleme van a tömbnek.
A RAID beállítása és a csíkméret hatása http://prohardver.hu/teszt/raid_0_otthon_van-e_letjogosultsaga/a_raid_beallitasa_es_a_csikmeret_hatasa.html
A RAID egyesek számára még mindig misztikum, pedig egyáltalán nem egy olyan technológia, amitől félni kellene. A beállítása is pofonegyszerűnek mondható. Miután az alaplapra rácsatlakoztattuk a kettő vagy több, RAID-tömb létrehozásához szükséges merevlemezt, a BIOS-ban a SATA-csatoló módját RAID-re kell állítani (általában IDE, AHCI és RAID szokott itt szerepelni). Ehhez persze olyan alaplapra lesz szükségünk, amely támogatja a RAID-et (az AMD, az Intel és az NVIDIA már évek óta). Ezután elindul a gép, és egy billentyűkombináció lenyomásával (Intel chipsetes alaplap esetén a CTRL+I) beléphetünk a RAIDkonfiguráló menübe. Ez egy karakteres képernyő, ahol a legalapvetőbb műveleteket végezhetjük el (RAIDkötet létrehozása, törlése). Ezeknek a gyártóknak létezik Windows alatt is használható RAID-konfiguráló szoftverük, mint pl. a már említett Intel Rapid Storage driver.
A RAID-mód és a RAID-tömb elemeinek kiválasztása [+]
Ezt elindítva a létrehozás menü alatt állítsuk be, hogy melyik RAID-módot szeretnénk használni. Mint látható, a P55 PCH a RAID 0 (összefűzés), 1 (tükrözés), 5 (blokkszintű összefűzés körbeforgó paritásrendszerrel) és 0+1 (összefűzés és tükrözés) módokat támogatja. Mi egyszerűen csak a RAID 0-t szeretnénk használni, ezért ezt választottuk. A tovább gombra nyomva kiválaszthatjuk, hogy mely lemezek legyenek a RAID tömb elemei, itt a program felsorolja az összes alaplapra csatlakoztatott háttértárat. A kötet méretét is beállíthatjuk, ha ez kisebb, mint a kettő vagy több HDD mérete összesen, akkor "short stroke"-ról beszélhetünk. Ez akkor lehet érdekes, ha előre tudjuk, hogy mekkora helyre lesz szükségünk, a vezérlő így a merevlemezeknek csak a külső pereméhez legközelebb álló területét fogja használni, ami mindig gyorsabb, mint a belső perem. Végül beállíthatjuk az adatcsík/adatsáv méretét, ami 2 és 128 kB közötti érték lehet. A kötetszintű gyorsítótár engedélyezésével felgyorsulhatnak az írási műveletek, ugyanis a merevemez helyett a rendszermemóriába (ami sokkal gyorsabb) íródnak az adatok, és csak egy későbbi, "nyugis" időpontban íródnak fel a lemezekre. Ez persze áramszünet esetén nem éppen szerencsés, mert az összes adat elveszhet, tehát érdemes jól meggondolni a használatát.
Létrehozás [+]
Már csak egy kattintásra vagyunk a RAID-kötet elkészültétől.
És el is készült. Ez alig néhány másodpercet szokott igénybe venni.
A tömb adatai [+]
Ezután megtekinthetjük a RAID-kötet alapvető tulajdonságait, vagy akár törölhetjük azt, ami természetesen az összes a köteten lévő adat elvesztéséhez vezet. Szerettük volna tudni, hogy a merevlemezeket milyen csíkméret mellett érdemes letesztelni, ezért szintetikus tesztprogramokkal kiteszteltük a 4, 16, 64 és 128 kB-os csíkméreteket két merevlemezen, a Seagate Barracuda 7200.12-n (átlagos HDD) és a WD VelociRaptor 600 GB-os változatán (nem éppen átlagos HDD).
Seagate Barracuda 7200.12 RAID 0 olvasás - 4 / 16 / 64 / 128 kB-os csíkmérettel [+]
Először a HDTune-t futtatuk. A görbék szerint a Barracuda esetében nem lényeges a csíkméret, a minimum, a maximum és az átlag is közel megegyező.
WD VelociRaptor 600 GB RAID 0 olvasás - 4 / 16 / 64 / 128 kB-os csíkmérettel [+]
Ezzel szemben a VelociRaptor görbéi nem teljesen azonosak. 4 kB-os csíkméret mellett nem tudott átlépni a 250 MB/s-os határon, de 16 kB vagy efölött 290 MB/s-hoz közeli tempót tudott elérni. Úgy tűnik tehát, hogy a kis csíkméret visszafogja a szekvenciális tempót ezen a gyors merevlemezen.
Mindezt grafikonon is ábrázoltuk. A Barracuda mind a négy csíkméret mellett közel ugyanolyan gyors volt, a VelociRaptort viszont visszafogták a 4 kB-os sávok. Ugyanakkor az is látható, hogy ez igazából nem volt komoly hatással az átlagra, tehát sokat nem vesztünk vele, ettől függetlenül szekvenciális olvasásnál úgy tűnik, hogy a nagyobb csíkméret a jobb.
Seagate Barracuda 7200.12 RAID 0 írás - 4 / 16 / 64 / 128 kB-os csíkmérettel [+]
De mi a helyzet az írással? Itt már komolyabb eltéréseket sikerült kimutatnunk. A Barracuda 4 kB-os csíkméret mellett maximum 35 MB/s-os tempót tudott elérni, ami siralmas, elvégre ez a HDD egymagában 100 MB/s feletti tempót diktál. 16 kB-os csíkméret mellett már 40 MB/s körül volt az átlag, ami még mindig
nagyon alacsony, de 64 kB-os csíkméret mellett megtáltosodott, 200 MB/s környékéről csökkent 125 MB/sig; végül kiderült, hogy 128 kB-os csíkméret mellett a leggyorsabb, a görbe itt volt a "legegészségesebb": 240 MB/s-ről indult, és 125 MB/s-ig esett.
WD VelociRaptor 600 GB RAID 0 írás - 4 / 16 / 64 / 128 kB-os csíkmérettel [+]
A csík mérete a VelociRaptor írását is komolyan meghatározza. 4 kB-os mérettel 100-75 MB/s, 16 kB-os csíkokkal 125-100 MB/s, 64 kB-os csíkokkal viszont már 275-175 MB/s, 128 kB-os csíkmérettel pedig közel 300-175 MB/s-os tempót diktál. Ezek a grafikonok a folyamatos, azaz szekvenciális írás sebességét mutatják, és mint azt korábban említettük, minél nagyobbak a blokkok, annál kevesebb darabkára kell felszelni a nagyobb fájlokat, tehát gyorsabb tömbírásban, és ez be is igazolódott.
A grafikon talán jobban érzékelteti a különbségeket, egészen komoly szekvenciális sebességcsökkenéssel kell szembenéznünk, ha túl kicsire állítjuk a csík méretét, erre érdemes odafigyelni. Úgy tűnik, hogy a több ezúttal is jobb.
De mi a helyzet a véletlenszerű eléréssel? Ez az a szempont, amit egy rendszerlemez kiválasztásánál komolyan kell vennünk. Ahogy azt már korábban említettük, a nagy méret itt valószínűleg több előnnyel jár, mint hátránnyal. Hátránya, hogy a csík méreténél kisebb fájlok is a csík méretének megfelelő méretű blokkot fognak lefoglalni, ráadásul ez egyben azt is jelenti, hogy csak egyetlen lemezen lesz megtalálható az adott fájl, tehát a párhuzamosítás ugrott. Ez ugyanakkor egyben az előnye is ennek a beállításnak, ugyanis ez azt jelenti, hogy ha sok kis fájlt kell beolvasni egyszerre, akkor a két merevlemez párhuzamosan képes dolgozni és egy beolvasásnyi idő alatt két fájlt dolgozhatnak fel (feltételezzük, hogy két HDD-ból áll a RAID-tömb). És a mérési eredmények ezt a feltételezést meg is erősítik: a csíkméret növelésével a random olvasás sebessége is nő. Az az érdekes, hogy első ránézésre mérések nélkül talán éppen ennek a fordítottjára tippelne az ember.
Ugyanez elmondható az írásról is. Remélhetőleg az eredmények nem csak az Intel vezérlőjére érvényesek, és az AMD déli hídjai is hasonlóan viselkednek. A RAID-et ellenzők gyakran azzal érvelnek, hogy a RAID-tömbök elérési ideje nem hogy csökken, de a RAID-vezérlő sebességétől függően még nő is, ebből kifolyólag esélyük sincsen az SSD-kkel szemben, hiszen azok éppen az alacsony elérési időnek köszönhetik félelmetes gyorsaságukat, amikor programok betöltéséről van szó. Ez azonban csak félig igaz. Az egyenlet másik felén a párhuzamosság áll: az SSDvezérlője úgy működik, mint egy memóriavezérlő: minél több NAND-lapka kapcsolódik hozzá, annál több adatot képes behúzni vagy kiírni. Márpedig ez a RAID 0 egyik előnye is. Például ha azt vesszük, hogy van egy RAID-tömbünk 128 kB-os csíkmérettel, és be kell olvasnunk két, 128 kB-nál kisebb fájlt, akkor a RAID 0 tömb (amennyiben két merevlemezből áll) egy olvasási ciklus alatt mindkét fájlt képes beolvasni éppen úgy, mintha egy két NAND-lapkából felépülő SSD-ről lenne szó, ebből pedig már sejthető, hogy a RAID 0 valóban képes csökkenteni a betöltési időket, az időnyereség azonban attól függ, hogy mennyire terheljük meg a tömböt, hiszen minél inkább, annál valószínűbb, hogy a két HDD optimális kihasználtsággal tud működni (lásd fentebb az olvasási grafikont).
