Radiológus voltam Malawiban

Radiológus voltam Malawiban Szerző:Kis Éva www.radiologia.hu

Amikor az Európai Gyermekradiológus Társaságtól megérkezett a kérdés, volna-e kedvem két hónapot Malawiban gyermekradiológiát tanítani, bevallom, nem tudtam semmit az országról. Amikor régi nevét – Nyaszaföld – kiderítettem, éppen csak valami rémlett a Nyasza-tóról, de aztán rövid tájékozódás után örömmel igent mondtam. A tájékozódás elsősorban arról szólt, békés helyről van-e szó. Nagyon békés, szép, de nagyon szegény ország Délkelet-Afrikában a Malawi-tó mentén, mely 1964 óta független, előtte angol gyarmat volt. Kicsit nagyobb, mint Magyarország, 16 millióan lakják. Utazásom a forró évszak végére, az esős évszak kezdetére esett. A programot – „Strengthening of Medical Care in Malawi” – a DeutscheGesellschaft für Internationale Zusammenarbeit(GIZ) és az Európai Unió közösen szervezte és fedezte, így szerencsére mindent remekül előkészítettek. 2015. október közepétől egy hónapot Lilongwe-ban, a fővárosban töltöttem, amit persze nem metropolisznak kell elképzelni. Nagyon nagy távolságok vannak, a városban hatalmas zöld területek, ezek nem parkot jelentenek, csak nincsenek beépítve. Nagy a város, kicsik a házak, elég nagyok a bankok, és van egy impozáns konferenciaterem a pusztaságban. Elég sűrű az autóforgalom, kevés a motor, sok a bicikli, de a közlekedés távolról sem olyan kaotikus, mind pl. Indiában, vagy Kambodzsában. A vegetáció dús, jacaranda fák lila, láng fák vörös virágokkal, hatalmas, gazdag, sokszínű bougainvilleák.

Reggel Lilongwe-ban

A kórház, ahol az első hónapot töltöttem, a Kamuzu Central Hospital 900 ágyas állami kórház, itt dolgozik az ország két radiológus szakorvosa közül az egyik. Így ebben a két hónapban én voltam a harmadik képzett radiológus a 16 milliós országban. A radiológiai osztályon egy-két éve három fiatal doktor is dolgozik, akik szeretnének radiológusok lenni, de nincs radiológus szakképzés, oktatás. A kórházban az ellátás teljesen ingyenes, biztosítás amúgy nincs. Első nap megtudtam, hogy a röntgen, sajnos, többszörös meghibásodás miatt nem működik, nem is fog, de januártól remélik, digitális átalakítás előtt állnak. Ezt a számomra képtelen helyzetet a klinikusok tudomásul vették. Átvilágításra még működés esetén sincs lehetőség. Viszont van egy jó minőségű, 64 szeletes CT, amiből ezen kívül négy van az országban, de nagyon kevés, maximum 16-20 vizsgálat történik naponta, ebből 4-5 gyermek. Ennek oka, hogy hivatalosan nem is működnek, miután a szervizhátteret az állam nem biztosítja. Injektor jelenleg nincs.

Oldal 1/8


CT-vizsgálat Lilongwe-ban

Három ultrahangkészülék van az osztályon, egyikhez sincs gyerekek vizsgálatára alkalmas kisméretű, magas frekvenciájú transzducer, kettőhöz van Doppler, de mindhárom nagyon régi készülék. A gyermekosztályon két hordozható ultrahang van, kardiológiai fejjel. Rengeteg a kardiológiai vizsgálat, igen alapszintű, sem kardiológus, sem szívsebész nincs az országban, néhány beteget Indiába küldenek műtétre. Aki meg tudja fizetni, Dél-Afrikába megy. Naponta kb. 50 UH-vizsgálat van, ebből 15-20 gyerek. A vizsgálatokat nagyrészt szonográfusok végzik, de csak egy közülük valóban képzett, ő Dél-Afrikában tanult és nagyon szépen dolgozik, a többiekről ez kevésbé mondható el.

Lilongwe, ultrahangvizsgálat

Azt remélem, ezen kicsit sikerült javítanom, elsősorban a három fiatal doktor fejlődött sokat. Minden reggel volt egy 3/4 órás előadásom, ezen csaknem mindenki, orvosok, radiográfusok részt vettek. Ez persze soha nem kezdődött pontosan...

Reggeli tudomány

Viszont mindenki vidám, senki nem rohan, mindig készen áll egy kis beszélgetésre. Ez a sok vidámság nagyon kellemes, abból indulnak ki, hogy semmi nem lesz jobb, inkább rosszabb, ha rosszkedvűek, panaszkodnak. A gyerekosztály egészen rémes tapasztalat volt, hosszú sötét folyosóról nyíltak a hatalmas termek, teljesen átláthatatlan, egy ágyon 2-3 gyerek, anyák, nővérek, orvosok, zaj. Egy kisebb, békésebb szobában csecsemők voltak, itt 30 babát számoltam össze, 14 ágyat és 28 anyát. Akit vizsgáltam, harmadmagával feküdt az ágyon.

Oldal 2/8


Gyermekosztály Blantyre-ban

Rengeteg a pozitív eset, negatív alig van, mind az UH-ban, mind a CT-ben. Hatalmas tumorok, némelyik egészen elképesztő nagyságú, durva koponyatraumák, egy-egy stroke, agyvérzések, megdöbbentően elhanyagolt lymphomák, tbc, hatalmas májak, lépek, nyirokcsomók. Egy 3 hónapos csecsemőben 18 cm-es mellékvesetályog, némely tumoros gyerek hasa akkora volt, mint egy előrehaladott terhesé. Óriási hydrocephalusok 1-2 éves gyerekeknél, akik először kerültek orvoshoz, occipitalis meningomyelokele, csaknem akkora, mint a baba feje. A betegek nagyon elkésve, igen előrehaladott állapotban érkeznek.

Érkezés a kórházba

A szülőknek semmit nem mondanak, ők sem kérdeznek. Lepedőcsere nincs, kézmosó sincs a helységben. Angolul tudó beteggel nem nagyon találkoztam, noha az iskolában angol a tanítási nyelv, de sokan alig járnak iskolába, 45% körül van az írástudatlanság. Nagyon jó élmény volt a szállásomon lakó társaság, 10 szoba, legtöbben hosszú ideig vannak az országban, jönnek-mennek visszatérnek. Angolok, dánok, hollandok, németek, kicsit változó, mindenki valamilyen projekttel, annak szervezésével foglalkozik (egészségügy, agrárügy, mérnökök). A legtöbben életük nagy részét Afrikában, vagy más fejlődő országban töltötték. Az esti közös vacsorák, beszélgetések sokszínűek, érdekesek voltak. A következő hónapot Blantyre-ban töltöttem, ez a második legnagyobb város, ahol a Queen Elizabeth Central Hospital-ban dolgoztam. Ez is egy nagy állami kórház, 1200 ággyal, csakhogy itt egyáltalán nincs radiológus, a hihetetlenül kaotikus, főnök nélküli röntgenosztályon elkészülnek a meglehetősen rossz minőségű felvételek, amit a klinikusok értékelnek. CT nincs a kórházban, viszont itt működik az ország egyetlen MR készüléke, 0,35 T nyitott készülék, amit 2008-ban telepítettek egy malária kutatási program részeként, de ellátja a kórházat és a fizetős, privát betegeket. 400 dollár egy vizsgálat, ami amúgy sem olcsó, de itteni viszonylatban elképesztően magas összeg. Felváltva két operátor dolgozik, a leletezést részben a Lilongwe-ban dolgozó radiológus, részben a másik, privát praxisban dolgozó radiológus végzi, távleletezéssel, értelemszerűen óriási késéssel. Hozzájuk kerül a CT-vizsgálatok anyaga is. Nem lévén radiológus a kórházban, én tervezetten a gyermekosztályhoz tartoztam.

Oldal 3/8


Mindenki nagy örömmel fogadott, hiszen évek óta nem láttak radiológust, pláne nem gyermekradiológust. Maguk elemzik a röntgent, MR-t, csinálják az ultrahangokat. Kaptam egy kis szobát és nem kevés munkalehetőséget. Az osztály nagyobb, rendezettebb, mint Lilongwe-ban, a nap reggeli megbeszéléssel indul, ami kb. egy óra, az orvosokon kívül nagyszámú orvostanhallgató is részt vesz rajta. Időnként kérdezik őket, magyaráznak. A napi és ügyeleti referáláson kívül egy-egy röntgenfelvétel demonstrálása is itt történik.

Reggeli referálóra várva

Az osztályvezető ír, 13 éve él Afrikában, nagy tudású, rokonszenves ember, sok évig egy vidéki helyen dolgozott. Van egy kis hordozható UH-készüléke, ezzel végzi a kardiológiai vizsgálatokat, és persze, jobb híján minden egyebet is. Az emberek kollégaként beszélnek egymással, nem főnök-beosztottként. Sok gyermekgyógyász volt, fiatalok, a fele európai doktor, főleg Angliából, nagyrészt önkéntesként fél évet, az idősebbek hosszabb időt töltenek itt. A sebészeti műtő mellett volt az egyetlen elfogadható UH-készülék, pediátriai fej itt sem volt. Az ultrahangozás eleinte elég lidérces tapasztalat volt, még itteni viszonylatban is. Icike-picike helység, nagyon gyenge, régi gép, erős neonvilágítás, ha leoltja az ember, vaksötét. A javaslatomat, hogy esetleg egy kislámpa, olyan értetlenség és döbbenet fogadta, hogy gyorsan visszakoztam. Vagy a gyereket nem láttam, vagy a monitort nem, közben jöttek, mentek, nem volt mivel letörölni a transzducert, a gyereket. Aztán lassan megszoktam, igyekeztem takarékoskodni a géllel, amiből nagyon kevés volt. Néha persze, nem volt egyszerű a helyszíni vizsgálat (a hordozható gép szinte a levegőben, vagy az ágyon), nemritkán kiderült, lemerült az akkumulátor, el se lehet kezdeni. Néha guggolva, bogarak között, de nem volt mit tenni, valahogy meg kellett csinálni. Sokat segített a kedvesség, szeretet, ami körülvett. Minden nap ebédszünetben tartottam előadást a fiatal doktoroknak, persze a fél 1-re meghirdetett kezdés a valóságban 1 órát jelentett.

Blantyre-i csapat

Oldal 4/8


Az MR-elemzés volt a leginkább frusztráló, három, maximum négy szekvencia készült, legtöbbször csak az anatómiát és a nagyon durva eltéréseket lehetett megmondani, néha még azokat sem pontosan. Naponta kb. 300 gyerek fekszik az osztályon, 40-60 felvétel történik és hetente 10-12 haláleset, akik nagyrészt aznap, előző nap kerültek be, súlyos, szeptikus állapotban, néhány koraszülött, de a legtöbb csecsemő, kisgyerek. Röntgenfelvétel ritkán készül, kontroll szinte soha, pneumoniaként kezelik, ha annak gondolják. Több súlyos, szeptikus HIV; mindenkiről készül teszt felvételkor, kb. 10-15% pozitív. Gépi lélegeztetésre gyakorlatilag nincs lehetőség, 4 intenzív ágy van a kórházban. A légzéstámogatás oxigént, illetve CPAP-t jelent. Itt is extrém súlyos, elhanyagolt eseteket láttam, tumorok, tbc, meningitis, encephalitis, hydrocephalusok, malária, vitiumok. Az egyik kirívó eset egy kielégítő állapotú 3 éves, akinek a szívében, tüdejében 3 db varrótűt találtunk, senki nem tudott róla, hogy és mikor került oda.

Helyszíni ultrahangvizsgálat

Inkubátor

A kórház elég nagy területen helyezkedik el, egyben a közeli orvosegyetem gyakorló kórháza. Mindenütt hatalmas tömeg, a hozzátartozók ott élnek, mosnak, főznek, várakoznak. A városi közlekedés minibuszokból áll, összegyűjtenek rengeteg embert (nincs persze légkondicionálás), aztán elindulnak. Nem volt bennem ekkora kalandvágy, nem próbáltam ki, gyalog jártam, kb. 30 percre laktam a kórháztól. Eleinte az országúton közlekedtem, aztán az orvosegyetem campusán keresztül, ami szép, tiszta, tágas, nagy terület. A város maga érdektelen, de nincsenek benne hatalmas távolságok. A néhány nagyobb élelmiszerüzlet választéka meglepő, de az árak nagyon magasak, kb. az otthonihoz hasonlók, persze a fizetések sokkal alacsonyabbak, egy itteni ember számára elérhetetlen a vásárlás. Minden volt benne, ami szükséges, hús, hal, luxus élelmiszerek, mindennapiak.

Oldal 5/8


A hétvégéken nagyszerű utazásokra volt lehetőségem. Két napot a Malawi-tónál töltöttem, olyan, mint a tenger, a part homokos, a lodge kerjében virágok, nagyon szemtelen majmok, a bungalow-ból gyönyörű kilátás. Fürödni végül nem fürödtem, a tó nagyon fertőzött bilharziával, bár állítólag nem mindenhol. Másnap egy még szebb parton voltam, amit vékony deszkapalánk választott el a valóságtól. Itt mosnak, teregetnek, millió gyerek. Aztán felmentünk a faluba: pici, nyomorúságos viskók, szeméttenger, víz, villany nincs.

Rőzsehordók

Másik hétvégét a kevés afrikai esőerdő egyikében gyalogoltam, majd két különböző nemzeti parkot is megnéztem, krokodilok, elefántok, vizilovak, majmok impalák között autóztam, hajóztam a Shire folyón.

Ntchisi, esőerdő

Majete Nemzeti Park

Oldal 6/8


Liwonde Nemzeti Park

Megmásztam az ország legmagasabb, 3000 méteres Mount Mulanje nevű hegy alját (nagyképűen hangzik, de egyórás, nem túl nehéz túra volt). Igaz, a visszafelé vezető út végén hirtelen igazi trópusi eső tört ki, elképzelhetetlen mennyiségű vízzel, ami elől nem volt hova menni. Aztán 10 perc múlva vége lett, kisütött a nap. Ez már az esős évszak kezdetét jelentette, eleinte pár naponta, kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb esők, az igazi január-februárban van. A sok szépség mellett végtelenül szegény falvakon mentünk keresztül, pici, szalmatetős házak, se víz, se villany, millió gyerek, por, tömeg. A legnagyobb élményt most is, mint minden eddigi utamnál az emberek jelentették, akikkel találkoztam. Részben a helyiek nyitottsága, kedvessége, szeretete, részben az itt dolgozó külföldiek, mindannyiuktól sokat kaptam, tanultam.

Pihenő rőzsehordó

Oldal 7/8


Mindenki így hordja a gyerekeket…

…meg így…

Ha valaki kedvet érez egy-két évre radiológiát oktatni az orvosegyetemen és ellátni a kórház radiológusi feladatait, nagy örömmel, szerződéssel várják Blantyre-ban. Szerző e-mail címe: [email protected]

Oldal 8/8

Radiológus voltam Malawiban

Recommend Documents