Rachel Van Dyken: Egyetlen
Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?
Rachel Van Dyken
EGYETLEN
ATHENAEUM
ATHENAEUM Budapest
Copyright © Rachel Van Dyken, 2013 Hungarian translation © Szilágyiné Márton Andrea, 2014
ISBN 978-963-293-374-0
elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft. www.ekonyv.hu
PROLÓGUS
– Hallasz eng em? Kiersten? Olyan közelről szólt a hang ja! Talán ha becsukom a szemem, még valóság osabbnak tűnik. Felé nyúltam, hog y meg érintsem, de csak a leveg őt értem. Nem volt ott. Elment. Tehát tényleg meg történt. Párszor pislog tam, és meg próbáltam arra fókuszálni, ami ott volt előttem. Hasonlított rá, de túlság osan messze állt tőlem. Vajon miért fekszem a földön? – Gyere vissza hozzám! – Szája mozg ott, ahog y lassan beszélt. – Ne íg y, Kiersten. Ne íg y, kicsim. – Világ oskék szemében fellobbant a vág y. – Minden rendbe fog jönni. Meg íg érem. De nem jön rendbe. Tudtam. Ő is tudta. Elment – én pedig hallucináltam. Elveszítettem életem szerelmét – a leg jobb barátomat. Hányszor tapasztalja meg az ember a veszteség érzését, mielőtt mag a is meg hal? Mielőtt felemészti belülről a szíve fájdalma? Emlékek öntötték el az ag yamat – emlékek a szüleimről, arról, ahog yan ő focizott, a cetlikről, amiket nekem adott. Az első csókunk. Az utolsó eg yüttlétünk. És aztán a kórház. Nem kaptunk elég időt – és g yűlöltem Istent azért, mert mindenkit elvett tőlem. Nem bírtam elviselni azt, hog y vég ül mindig én maradok ott, én vag yok az, akinek siratnia kell szerettei elvesztését. Utoljára nyúltam az arca után. Most az ujjaim meleg bőrt érintettek. Az eg ész eg y álom volt. Mármint ha álom, akkor még érzékelhetem azt, hog y a mosolyától hog yan rag yog fel az eg ész szoba. Ajkai meg érintették a homlokomat. Lehunytam a szemem, és imádkoztam Istenhez, hog y eng em is emeljen mag ához. Mert tudtam,hog y abban a pillanatban, hog y felébredek, újra el kell búcsúznom, és most nem voltam biztos abban, hog y valaha is meg g yóg yulok-e az után az élmény után, hog y az a bizonyos két szó elhag yta az ajkaimat. Isten veled – bárki is találta ki ezt, ég jen a pokol örök tüzében!
1. FEJEZET A gyengeség csupán fájdalom, mely elhagyja a testet.
Három hónappal korábban KIERSTEN Újra és újra ug yanazt mantráztam, míg vég ül már azt hittem, elveszítem az eszem. Nem valóság . Ismét a rémálmom. Nem valóság . Az soha nem jó jel, amikor az ember a saját sikolyaira ébred. Lépések közeledtek, majd az ajtó kivág ódott és az ajtókeretben ott állt a lakótársam, akit alig pár órája ismertem. – Mondd, jól vag y? – Habozva lépett be, és összefonta a karját. – Sikoltozást hallottam. Ig en. Elmebeteg vag yok. Tiszta lappal akartam újrakezdeni, és mi jut nekem? Csillag os ötös, azért, hog y traumatizálom a lakótársamat, az eg yetlen barátság os embert, akivel a meg érkezésem óta a washing toni eg yetemen találkoztam. – Ööö, ig en. – Sikerült elérnem, hog y ne remeg jen a hang om. – Tudom, hog y fura, de még mindig vannak rémálmaim. – Hitetlenkedő arcát látva g yorsan hozzátettem: – De csak akkor, amikor nag yon ideg es vag yok. És amikor brutális gyógyszereket szedek, tettem volna hozzá leg szívesebben, de persze ezt a részt kihag ytam. – Ó! – Meg nyalta az ajkát, és kipillantott a folyosóra. – Akarod, hog y itt aludjak melletted, a földön? Szívesen meg teszem, ha félsz. Isten áldja azt a déli nag ylelkűség g el teli szívét! – Nem. – Elmosolyodtam. – Jól vag yok. Remélem, nem ijesztettelek meg .
– Hát, nos… – Lisa leg yintett. – Amúg y sem szerettem azt a lámpát a szobámban. – A sikoltozásom miatt eltört eg y lámpa? – rezzentem össze. – Nem. – Lisa a fejét rázta. – Az esésem miatt tört el. Hajnali eg y órakor kiug rani az emeletes ág yból, úg y tűnik, küzdősportnak is beillik. A fő célpont a lámpa volt. Semmi g ond. – Felsóhajtott. – Nem szenvedett sokáig . Amint földet ért, összetört. Aztán még jobban, amikor elcsúsztam a játék mackómon, ami szintén leesett. De ez szuper, mert tompította az esésemet, íg y meg úsztam két kisebb lila folttal. Eltakartam az arcomat. – Szent ég ! Nag yon sajnálom!
– Ug yan, semmi g ond. Két lábon járó katasztrófahalmaz vag yok. – Felnevetett. – De ha azt tervezted, hog y eg ész éjjel sikoltozol, akkor inkább alszom melletted, a földön. A lámpag yilkos napjaimat mag am mög ött akarom tudni. Mosolyog va bólintottam. – Persze. Csak… nem szeretném, hog y… – Ne kérj már folyton bocsánatot! – Lisa mosolya meleg és hívog ató volt. – Ó, én meg alvajárni szoktam, szóval, ha arra ébredsz, hog y ott állok fölötted, kérlek, próbálj meg nem felpofozni. – Hűűű, érdekes eg y pár vag yunk. Elvett eg y takarót az ág yamról, és ledobta a padlóra. – Tudod, hog y van a reg isztrációkor a szobabeosztásnál az a kis „meg jeg yzések” rovat? – Ig en? – Tuti, hog y minket, diliseket mindig összeraknak. Ásítottam. – Kéne eg y párna – jelentette be Lisa. – Mindjárt jövök. Ne sikoltozz többet. Csukd be a szemed, és reg g el meg yünk pasivadászatra. Álmodj arról. – Pasik? – Ööö… – Lisa barna haját a füle mög é tűrte. – Mármint ha nem a lányok érdekelnek. Vag yis nem g áz, ha a másik kapura játszol, csak mondom, hog y… – Nem, nem, nem. – Halk nevetés hag yta el ajkaimat. Lehet, hog y olyan vagyok, mint aki a másik kapura játszik? – Nem, ilyesmiről szó sincs. Csak még soha nem volt pasim. – Te szeg ény pára! – Vajon komolyan mondta? – És hog y élted túl? – Netflix, Johnny Depp, könyvek. Valahog y kibekkeltem. – Vállat vontam. – Hidd el, ha abban a városban nőttél volna fel, ahol én, te se jártál volna soha senkivel. – Ó, tényleg ? Miért? – Villámg yorsan felemelte a kezét, és kiszaladt a szobából. Amikor visszajött, nála volt a párnája. A földre hajította, és leült törökülésbe, majd ásított. – Rendi, folytathatod. – A pasik… – Bal oldalamra fordultam, hog y szembekerülhessek vele. – Azért nem jártam velük, mert a városunk olyan kicsi, hog y ha akár csak rossz irányba tüsszentettem, anyám még azelőtt mondta, hog y egészségedre, mielőtt a leveg ő kijött volna belőlem. Eg yszer kaptam eg y rossz jeg yet az ellenőrzőmbe, és rög tön bekerült az újság ba. – Mi? Miféle városban létezik ilyesmi? – Olyanban, ahol szó szerint dokumentálják, hog y főidényben hány személy látog at el hozzánk. – Főidényben? – kérdezte Lisa. – Turistaszezonban. Amikor az emberek borkóstolókra mennek. Tavaly ötszázan jártak nálunk, ami több mint ahányan az eg ész városban laknak. – Az ilyen információ mindig lehang ol – jelentette be Lisa. – Tehát nem voltak helyes fiúk? – A polg ármester fia helyes volt. – Ó, az szuper! – olvadozott Lisa. – Ig en, a focicsapat irányítója is pont ezen a véleményen volt. – És az is bekerült az újság ba? – Összeborzong ott. Fintorog tam és bólintottam. – Ig en. A rossz jeg yemmel eg yetemben. – Inkább a rossz jeg yet választottam volna. – Én is. – Felnevettem. Jó érzés volt, hog y valaki vég re eg yütt érez velem abban, hog y milyen baromira rossz, ha te vag y a fig yelem középpontjában. A feszültség lassan kiszállt a testemből. – Nos, azonnal orvosolnunk kell ezt a helyzetet. – Meg nyalta az ajkát. – Én elég sok srácot ismerek. Leg alább tízzel találkoztam ma, az elig azításon. Az eg yiknek voltak tetkói. – Vág yakozóan felsóhajtott. – A tetkó a g yeng ém. – De a tetkó elfedi a bőrödet – jeg yeztem meg . – És a tetkó örökre szól. Nem g ondolod, hog y
– Nos, erre való az eg yetem. Ez mag a a tiszta lap, ug ye? – Ig en. – Lisa eg y pillanatra félrekapta a tekintetét. A mosoly eltűnt az arcáról. – Mindeg y, aludnunk kell, ha holnap pasivadászatra akarunk menni. – Ig en. – Ismét ásítottam. – És kösz, Lisa, hog y benéztél. – Miféle lakótárs lennék, ha nem jönnék lóhalálában a seg ítség edre? – Olyan, aki nem g yilkol lámpákat és nem ébred fel kék foltokkal? – Az a nyamvadt lámpa – motyog ta. – Jó éjt, Kiersten. – Jó éjt.
2. FEJEZET Ha patkánynak látszik, patkányszaga van, és úgy beszél, mint egy patkány, akkor valószínűleg egy rohadék patkány.
KIERSTEN – Neved? – A srác a reg isztrációnál fel se nézett, ujja meg állt eg y pillanatra az iPad felett. Hétkor ébredtem fel, íg y a korai, nyolc órás reg isztrációnál kerültem sorra. A hallg atói iroda előtt úg y sorakoztatták fel a padokat, mint eg y börtönben. Leg alább húsz felsős állt minden asztal előtt mappákkal és unott arckifejezéssel. – Kiersten – válaszoltam. Ing erülten felsóhajtott. – Több mint harmincötezer diák van ezen az eg yetemen. A teljes listát a keresztneved alapján böng ésszem át, Kiersten? – Bocsánat. Ööö… Rowe. Kiersten Rowe. Beg épelte. – Nos, Kiersten Rowe, úg y tűnik, tizenkilenc kreditre vag y reg isztrálva és még nem tudod, mi lesz a főszakod. Ki ez itt? Eg y profilozó? – Pontosan. – Kicsit hátradőltem, és meg köszörültem a torkom. Még mindig nem nézett fel. – Hm… – Keze g yorsan mozg ott a képernyőn. – Jól van, az iskolai e-mail címedre elküldöm az órarendedet. – Letette az iPadet, és felkapott eg y mappát. – Az eg yetem térképe, a postafiókszámod, az iskolai e-mail címed, minden, amit tudnod kell, ebben a mappában van. Ha bármilyen kérdésed van, fordulj az ET-dhez. Reméltem, hog y az eg yetemi tanácsadóra g ondolt, mert ha valami másra, nem tudom, miről beszélt. – Rendben. – Fog tam a mappát, amit az arcomba nyomott. – És a diákig azolványom? – Következő! – Felemelte a fejét és újabb ing erült pillantást vetett rám. – Elnézést. – Maradtam a helyemen. – Hol kaphatom meg a diákig azolványomat? Válla kicsit meg ereszkedett.
– Nézd, Kiersten, pár száz diák áll itt előttem, azt mondtam, minden, amit tudnod kell, a mappában van, szóval nézz bele a mappádba. Ha kérdésed van, fordulj az ET-dhez. Mi… – mag ára mutatott, majd rám – itt vég eztünk. Mi a franc baja van ennek? Nem tudtam eldönteni, hog y kellemetlenül érzem-e mag am, vag y csak dühös vag yok. Átkozódva a mellkasomhoz szorítottam a mappát és sarkon fordultam, de még eg y utolsó, meg semmisítő pillantást vetettem rá. Nem csoda, hog y fejjel mentem eg y fának. Leg alábbis olyan volt, mintha fa lett volna. De eg y fa nem meleg . És nincs eg y, kettő, három, nég y, öt, hat… Uramatyám, nyolc? Nyolc kocka a hasán! Most komolyan, tényleg kitapintom az illető nyolcas kockahasát? Ig en, istenem, meg is számoltam. Minden eg yes izmot meg érintettem. Szuper, a kezem még mindig szilárdan rásimult a srác hasára… Visszakaptam a kezem és lehunytam a szemem. – Csak nem a kockákat számoltad a hasamon? – Hang jában jókedv vibrált. Olyan volt, mint eg y filmsztáré, olyan, amitől az ember odatapad a tévéképernyőhöz. Mély volt, erős, és volt valami halvány akcentusa, amit nem tudtam beazonosítani. Brit? Skót? Beharaptam az alsó ajkam, és azon tűnődtem, mit mondjak. Nos, innen nem volt menekvés. Bólintottam. – Ne harag udj, én csak… – Nem kellett volna odanéznem. Ha visszamehetnék az időben… Fog almam sem volt róla, hog y eg yetlen pillantás tönkretesz. Mostantól hetekig bánni fog om, hog y ránéztem, eg yetlen okból kifolyólag . A szemében ott bújt meg a vég zetem. – Weston – nyújtotta feléma kezét. – És te? Nekem annyi. – Kiersten. – Még jobban mag amhoz szorítottam a paksamétát. A kezemre pislantott, majd a sajátjára. – Valami fertőzésed van? – Tessék? Mi? Nem! – Valamilyen beteg ség ed van? – A keze még mindig kettőnk között volt a leveg őben. A helyzet percről percre eg yre kínosabb lett. Fogadd már el! – Ööö, nincs. – Jól van. – Elvette a kezét a biztonság os területről, és hirtelen meg érintett, mármint meg érintette a mappámat, de meg esküdtem volna, hog y forróság ának minden hullámát
érzem. Lassan kiszabadította a kezemet – szinte lehámozta a mappáról. – Most pedig – mondta, és újra kinyújtotta a kezét –, hol is tartottunk? Mi a fene ütött belém? Nem mintha nem akartam volna kezet rázni vele. Csak eg yszerűen zavarban voltam, szerettem volna elszaladni, és nem voltam biztos benne, hog y csak azért kedves hozzám, mert eg yszerűen kedves, vag y… ó, rám férne eg y terápia. Meg köszörültem a torkomat, odanyújtottam a kezem, és kezet ráztam vele. Vig yora láttán azonban pánikba estem. Kezébe fog ta az enyémet, lepillantott összefonódó kezünkre, majd mormolt valamit. Szinte a veszteség érzete fog ott el, amikor vég ül eleng edte az ujjaimat. – Látod? – Visszaadta a mappámat. – Nem volt olyan nehéz, ug ye? – Nem. – Nag yot nyeltem, és visszanéztem a zsúfolt pázsitra. Komolyan képtelen voltam az arcába nézni, annyira jóképű volt. Még soha életemben nem láttam ilyen jóképű srácot. Persze, mag azinokban meg filmekben ig en, de ő… mag a volt az élő, léleg ző, két lábon járó szexualitás. És tekintve, hog y ezen a téren semmi tapasztalatom nincs, minden erőmre szükség em volt, hog y ne felejtsek el leveg őt venni. Szeme halványkék volt, haja aranyszőke, bár kissé hosszú, de a füle körül g öndör fürtökbe rendeződött. És a mosolya! Nos, a mosolya valószínűleg eg ész hátralevő életemben kísérteni fog . Lág y volt, és a g riberlik még inkább rontottak a helyzeten. Aztán ott volt az illata. Fahéj és még valami keveréke, amit nem ig azán tudtam meg fejteni, mi lehet. Rettentően zavart, hog y mennyire nem esett nehezére mosolyog ni, mintha a világ on minden rendben lenne, amikor pedig erre rácáfolt minden, amit belül éreztem. Kezet akart rázni velem, és meg akarta tudni a nevem, én viszont szerettem volna kikerülni ebből a helyzetből, újra a szobámban lenni, lehetőleg eg y sarokban előre-hátra dülöng élve ülni mindaddig , amíg az antidepresszánsaim vég re rendesen hatni kezdenek. – Szóval… – mondta nevetve. – Akkor a kockáim meg érintésétől eljutunk odáig , hog y szándékosan meg sértesz azzal, hog y nem fog sz kezet velem, majd odáig , hog y elkezdesz álmodozni. Nag yjából jól mondom? – Ó, istenem! – Lehunytam a szemem. – Bocsánat. Ez az első napom itt, és… ideg es vag yok. – Ez jól hang zott, eg yáltalán nem tűnt úg y, mintha másodpercekre lennék eg y kisebb kiborulástól. – Seg íthetek? – De nem is ismerlek – böktem ki. – Dehog ynem. – Valahog y sikerült a karját a vállamra tennie. Visszafelé sétáltunk, a kolim felé. A francba. Íg y szokták a csajokat kihasználni. Pánikban kutattam át szememmel a pázsitot Lisa után, de sehol nem láttam. – Nem – mélyesztettem bele a cipősarkamat a földbe. – Ööö, meg kell találnom a
lakótársamat és a diákig azolványomat! El kell hoznom a diákomat. Először persze meg kell keresnem az ET-met… – Úg y beszéltem, mint eg y eltévedt g yerek a parkban. Érdekes, mert általában íg y szoktam érezni mag am, elveszettnek, mintha eg y hiányzó kirakós darabkája lennék, ami elfelejtette, hog y a nag y eg ész játék része. A számkivetett, a mag ányos, a… – Az hiszem – mondta vig yorog va –, hog y azt mondtam, seg ítek neked. – Nem kell az a fajta seg ítség – suttog tam. – Hog y? – Meg állt, aztán nevetésben tört ki. – Szent ég , még a vég én beléd szeretek! A szívem a g yomromig süllyedt. Tovább nevetett, és közelebb húzott mag ához. Leg alább a nag ybátyámnak nem kell ag g ódnia amiatt, hog y fizetnie kell az eg yetemet. Biztos, hog y tíz percen belül elrabolnak. Mint az Elrabolva című filmben, csak nekem nincs eg y tökös apám, aki utánam jönne, hog y meg mentsen. A szívem ismét összeszorult. – Nem fog lak kihasználni – mondta Weston. – Már ne harag udj, de te túl ártatlannak tűnsz az én ízlésemhez képest, ami ismét bizonyítást nyert, amikor tévesen azt feltételezted, hog y szeretnék beférkőzni a bug yidba. Az arcom láng olni kezdett. – Emellett… – Továbbsétáltunk. – Te elsős vag y, én meg nem kezdek elsősökkel, mármint nem járok velük. A fenébe, még csak nem is szoktam seg íteni nekik, de te majdnem fellöktél, és füg g etlenül attól, hog y mennyire tag adod, meg számoltad a kockákat a hasamon… – Én nem… – De ig en. – Sóvárog va felsóhajtott. – Láttam, ahog y mozog a szád: eg y, kettő, három. Amúg y nyolc, nyolc kockám van. Sokat edzek. – Remek – mondtam a fog aim között szűrve a szavakat. – Ó, báránykám, ne lég y zavarban! – Meg állt és eleng edett. – Báránykám? – Ártatlan vag y. – Elmosolyodott. – És eltévedt. – Vállat vont és a koli felé mutatott. – Mint eg y kis bárány. – Nos, köszi, hog y elkísértél a koleszomig . – Elosontam mellette, de meg rag adta a csuklómat. – Nem akarsz beszélni az eg yetemi tanácsadóddal a diákod miatt? – De, máris beszélek az illető hölg g yel. – Kiszabadítottam mag am. – Nos, kösz… mindent. – Eg észen új értelmet adtam a „társadalmilag kínos” kifejezésnek. Meg nyalta telt ajkait és újra elmosolyodott. – Jól van, kérdezd meg a hölg yet.
– Jól van. – Hátraléptem, meg botlottam, majdnem elestem a saját lábamban, miközben próbáltam a hálótermek felé venni az irányt. Amint bent voltam, még mindig éreztem mag amon a tekintetét. Meg fordultam. Vig yorg ott. Integ ettem. Visszainteg etett. Ez most komoly? Miféle idétlen játék ez? Átkokat mormolva vég ig olvastam az információs táblát, és meg találtam az ET irodáját. Hatodik emelet. Hát persze. A lépcsősorhoz mentem, és lassan elindultam felfelé. Mire elértem a hatodikat, leg szívesebben elcseréltem volna a kártyámat eg y szundikálásra. A g yóg yszerem eg yik mellékhatása. Néha elálmosított. Néha olyan élénk álmaim voltak tőle, hog y úg y éreztem, én vag yok Alice, aki Csodaország ba csöppent. Nag yot nyög ve kényszerítettem mag am, hog y elmenjek a folyosó vég éig . A 666-os szoba. Ez valami vicc, ug ye? Kétszer kopog tattam az ajtón. Az kivág ódott és az ajtóban ott állt mag a a fa… – Weston? – Báránykám. – Szélesebbre tárta az ajtót. – Miben lehetek a segítségedre?
3. FEJEZET Annyiban kellett volna hagynom.
KIERSTEN Hátraléptem pár lépést, hog y meg szemléljem az ajtó melletti számot. – Én… ööö… nincs itt az ET? Betörtél a hölg y szobájába? – Eg y… – Felemelte az ujját. – Kicsit sértő, hog y azt g ondolod, hog y betörnék eg y hölg y szobájába azért, hog y bejussak. Hidd el nekem: én kopog ni szoktam, ők ajtót nyitnak, én bemeg yek. Ez ennyire eg yszerű. Hát persze, hog y ennyire eg yszerű. – Kettő – Két ujját emelte fel. – Az ET itt áll veled szemben. Úg yhog y g yere be, és elmag yarázom, hog yan is működik ez az diákig azolvány-dolog . Összeszorítottam az ajkam, keményen bólintottam, és bementem a helyiség be. Tiszta volt. Nem ezt vártam, tekintve, hog y miket olvasni a pasikról meg a hig iéniáról. – Szóval… – Weston odalépett az ág yához és leült. – Hadd lássam a beosztásodat, utána meg válaszolom a kérdéseidet. Még mindig próbáltam meg emészteni azt a tényt, hog y ő az ET-m. – Nem értem. Meg esküdtem volna, hog y az elsősök ET-je nő. – Nem-átalakító műtétem volt – mondta Weston fapofával. – Zavart g yermek voltam. – Vicces. – A szememet forg attam. – Ez most komoly? Lánykolit kértem, erre koedukált
épületben helyeztek el, és most kiderül, hog y az ET-m eg y… – majdnem azt mondtam, hog y jóképű srác, de nem hoztam még kínosabb helyzetbe mag am. – Szexisten. – Kimondta helyettem. – Tudom, vannak ilyen mázlisták. – Nag y sóhajjal kivett eg y vastag paksamétát a mappámból, és füttyentett. – Úg y tűnik, kemény az órarended. Tizenkilenc kredit? És nincs főszakod? Pedig nem tűnsz határozatlannak. Azt akartam mondani, hog y nem is ismer. Ig azából leg szívesebben felcsattantam volna. Mit tud az életemről? A múltamról? Arról, hog y miért nem döntöttem el? Mintha érezte volna a dühömet, meg szólalt a mobilom: rápillantottam a képernyőre. Jobob bácsi hívott. Akit én inkább Jo bácsinak hívok. Az utóbbi két évben ő viselte g ondomat. Azóta, hog y… azóta, hog y
minden meg történt. Kinyomtam a hívást. Jo bácsi meg rémülne, ha férfihang ot hallana a háttérben, és Weston nem tűnt amolyan csendes típusnak. Nem, amolyan kérkedő típusnak tűnt. A francba, olyan volt, mintha most is tornáztatná az izmait, bár nem lehettem biztos benne. Hosszú ujjú, fehér ing és szűk farmer volt rajta. – Szóval… – Elővett eg y tollat és ráfirkantott valamit a papírra. – Az eg yetemi térkép lesz számodra az alfa és az ómeg a. Ne tévedj el, és este ne járkálj eg yedül, rendben? – Azt hiszem, menni fog . – Kivettem a kezéből a papírt. – Diákig azolvány? – Ja, ig en. – Felállt, és zsebre dug ta a kezét. – Bekarikáztam az épületet a térképen. Mosolyog j szélesen majd a fotózásnál, Báránykám. Grimaszoltam. – Eg ész évben ez lesz a becenevem? – Szeretnéd, ha más néven szólítanálak? – suttog ta, és ajka olyan közel volt az enyémhez, hog y majdnem összeértek. – Ööö, nem, kösz. – Remeg ett a hang om. – Biztos vag y benne? – A számat bámulta. Eg y lépést hátraléptem, ő eg y lépést előre. – Azt hittem, nem jársz elsősökkel. – Szó szerint sarokba szorított. Éreztem, hog y valami éles a hátamnak nyomódik. – Talán meg g ondolom mag am – jelentette ki, és államat meg billentve mag a felé fordította az arcomat. – Mindig is a vörös csajok voltak a g yeng éim. A szemem összeszűkült. – Eperszőke vag yok. – Vörös. – Világ osvörös. Felsóhajtott. – Nem szívesen ábrándítalak ki, de a hajad vörös. Vörös vag y, nem világ osvörös, nem eperszőke. Fog add el, tedd mag adévá, szeresd. Mert iszonyatosan g yönyörű vag y. Na jó, ez őszinte volt. Meg nyaltam az ajkam, majd köszönetet mormolva kitértem az útjából, és elindultam az ajtó felé. – Nem felejtettél el valamit? – szólalt meg mög ülem a hang ja. – Nem. – Meg álltam. Keze a vállamra nehezedett. Lassan meg fordított, hog y szembenézzek vele, és odaadta a térképet és a mappát. – Tessék. Ne feledd, amit mondtam: éjjel ne járkálj eg yedül, és mosolyog j szélesen. – Meg próbálom.
– Ne csak próbáld. – Szorosabban markolta a mappát. – Lég y okos. Járjatok kettesével. Seg ítsetek eg ymásnak a barátaiddal. Ne ig yál meg furcsa szag ú italokat… – És ne menj be ideg en srácok szobájába, még akkor se, ha az illető az ET. Mosolya eltűnt. – Touché. Kivettem a kezéből a mappámat, és kimentem. – Használd a liftet! – kiáltott utánam. Szóval íg y ért fel előttem. A piszok. Felnéztem. Valóban, volt eg y felirat, hog y merre kell menni a liftekhez. Odaléptem, meg nyomtam a g ombot, de nem voltam hajlandó visszanézni, pedig tudtam, hog y az ajtaja nyitva van, és még mindig eng em bámul.
4. FEJEZET Kínos helyzetbe hozni magam a bolygó legjobb pasija előtt? Pipa.
KIERSTEN – Merre jártál? – Lisa láthatóan ideg es volt eltűnésem miatt, és kezét meg adóan az ég felé emelte. – Már mindenütt kerestelek! És Gabe sem talált sehol! – Gabe? – Bementem a szobába. Lisa a pamlag ra mutatott. – Gabe. – Gabe vag yok. – A fiú, akinek állig érő sötét haja volt, felém intett. Orr-piercing je volt és a karján annyi tetoválás, hog y azt hittem, elszédülök attól, ahog y a rajzok mozog tak. – Szia. – Biccentettem. – Nag yon örülök. És hog y kereshetett eng em Gabe, ha azt sem tudta, ki vag yok? – Facebook. – Lisa vállat vont. – Nyomoztam utánad, leszedtem a fotódat, az arcába nyomtam és… – Üvöltöttél – vág ott közbe Gabe. – Üvöltött. Szeret túlzásokba esni. A fejébe vette, hog y elraboltak tég ed. – Kábé ez történt – mormog tam. – Micsoda? – visított fel Lisa. – Bedrog oztál? – Előrehajoltam, és kutatóan a szemébe néztem. – Bekávézott – jelentette ki Gabe. – Annyit ivott, hog y abba más már rég belehalt volna. – Ki rabolt el? – rag adta meg Lisa a karomat. – Én – szólalt meg eg y hang az ajtóból. – Ó, a francba, ez valami nyomkövetőt tett rám, vag y mi van? Lisa szája elnyílt. Úg y tűnt, hog y mindjárt elájul. Még Gabe is döbbentnek tűnt. Na jó, Weston iszonyú jól néz ki, de nem annyira, hog y mindkét nemnek elálljon tőle a szava. Sarkon fordultam. – Mit akarsz?
– Jaj, de kis érzékeny valaki! – Elvig yorodott. – Ezt nálam hag ytad. – Odaadta fekete Dooney & Bourke táskámat. – Nem néztem bele, csak hog y tudd. Ez a lehetőség eszembe sem jutott. A táskámban voltak a g yóg yszereim. Ha látta volna őket, biztos ideg beteg nek g ondol. Ki az, akinek g yóg yszerre van szükség e, hog y normális életet tudjon élni? Azt kívántam, bárcsak ne kellene szednem őket. – Ööö, kösz. – Próbáltam búcsúzó hang színt meg ütni. Weston azonban alaposan körülnézett a szobában, szeme minden részletet mag ába szívott, a szőnyeg színétől a falakéig , vég ül visszalépett a folyosóra. – Ó! – Felemelte a kezét. – Majdnem elfelejtettem. Weston kivett eg y filctollat a zsebéből, és meg rag adta a kezem, mielőtt visszadug hattam volna a zsebembe. Gyors mozdulatokkal felírt eg y telefonszámot a tenyerembe, és addig fújta, amíg meg nem száradt. Eg észen a lábujjaimig bizsereg tem a leheletétől. Azt hiszem, kicsit meg is inog hattam, de nem vag yok biztos benne, mert pár pillanatra kihag yott az emlékezetem. – Tessék. – Felemelte a fejét, és a szemembe nézett. – Arra az esetre, ha a bárányka nem találna haza. – Ez helyes. – Köszönöm. – Rám kacsintott és kisétált az ajtón. A szobára csend ereszkedett. Vállat vontam és Lisához fordultam. Szája nyitva volt, úg y tűnt, él, de eg y halk nyög ésnél többre nem futotta részéről. Lehet, hog y szélütést kapott? Gabe felug rott a pamlag ról, az ajtóhoz rohant, majd becsapta. – A francba! – Gabe összecsapta a kezét és újra káromkodott. – A focimeccseken meg órán kívül még soha nem találkoztam vele. Mármint nem szokott szóba eleg yedni senkivel. Soha nem hag yja mag a mög ött a törtető kis kíséretét. – A törtető kíséretét? – A „törtető” szót csak a Törtetők című sorozat miatt ismertem eddig . Ez azt jelenti, hog y Westont mindig reng eteg en veszik körül? Fura, mert amikor én voltam vele, eg yedül volt. – Ő az ET-nk. – NE MÁÁÁR! – Úg y tűnt, Lisa mindjárt elájul. – Ó, le kell ülnöm, le kell ülnöm. Gabe, hozd a repülősót, azt hiszem, elájulok. Gabe a szemét forg atta. – Jó tudni, hog y is állok összehasonlításban az istennel szemben. – Még csak eg y atmoszférában sem vag y Weston Michelsszel. Michels? Miért olyan ismerős ez a név? – Kösz, uncsitesó.
– Szívesen. – Gabe az unokatesód? – kérdeztem. – Ó, ig en, Gabe az unokatesóm. – Leg yintett, és elkezdett lég zőg yakorlatokat imitálni. Leg alább nem ideg en pasikat hoz fel hozzánk. Gabe széles vig yorral leült Lisa mellé. – Na jó, miről maradtam le? – Leültem a pamlag ra és előrehajoltam. – Ez a Weston valami nag ykutya? Gabe felnevetett és a térdét csapkodta. – Ug ye, most szórakozol velem? Mondd, hol éltél te eddig ? – Bickeltonban. – Hol? – Előrehajolt, mintha meg akarna vizslatni. Érthetően mondtam, nem? – Eg y kisvárosban. – Lisa meg fricskázta Gabe-et, majd ismét felém fordult. – Nem akarom elhinni, hog y nem tudod, kicsoda Weston. Ez komoly? Azt mondtad, nézel tévét. – Nézek is – mondtam védekezően. – Mármint a Netflixet nézem, meg olvasok mag azinokat, meg ilyenek, olyanokat, amik a sarki boltban kaphatók. – Szent ég , te az ötvenes években élsz – horkant fel Gabe. Rámeredtem. – Weston Michels. – Lisa beírta a nevét a telefonjába, majd átadta nekem. Tudhattam volna. Saját oldala volt az IMDb-n. Nem jó jel. Az a rohadt szórakoztatóipar. Lejjebb mentem az oldalon. És ott volt. A Forbes cikke kábé kétéves volt, akkortájt történt a baleset is. Akkoriban nem éltem túlzottan élénk társaság i életet. Mi több, alig emlékszem bármire is, maximum arra, amikor Jo bácsi meg fenyeg etett, hog y kiteszi a szűrömet, ha nem jövök ki a szobámból. Rányomtam az ujjaimat a képernyőre, hog y kinag yítsam a képet. Weston haja most hosszabb volt. Boldog abbnak, lazábbnak tűnt a Forbes-fotón. Nag yot nyeltem, hog y elnyomjam a torkomban a szárazság ot és a következő képre pillantottam: Weston Michels és apja, Randy Michels, a világ eg yik leg g azdag abb embere. Akkor költöztek az Államokba, amikor Weston nyolcéves volt, ami meg mag yarázta az akcentusát. Tudtam, hog y brit! – Olyan, mint eg y hibrid – mondta Gabe és kivette a kezemből a telefont. – Weston Michels kábé két hónap múlva hozzájut eg y többmilliárdos örökség hez. – Akkor miért ő az ET-nk? – tűnődtem hang osan. – Ez a büntetése számos bűne miatt – mondta sóhajtva Gabe. – És ha az ember Randy Michels fia, akkor nem szokott csendben üldög élni. Az eg ész rohadt világ tudja, ki ő. – Ki ő? – ismételtem meg . – És mit követett el? – Meg erőszakolt eg y lányt – mondta Gabe. – Leg alábbis ez a pletyka járja. A családja lefizette a lányt, hog y hallg asson. Akkoriban eg yütt jártak. A csaj kidobta, erre Weston meg erőszakolta, vag y valami ilyesmi. Kicsit kuszák a részletek. – Gabe ásított. – Azt beszélik, hog y úg y volt, hog y Weston otthag yja az eg yetemet, de az apja biztos rávette, hog y mindenért vállalja a felelősség et. – Szóval… – Összefontam a kezem, próbáltam meg érteni. – Az ET-nk eg y állítólag os erőszaktevő? Az eg yetem hog y eng edélyezhet ilyesmit? – Még is hog y? – szólalt meg vég re Lisa. – Az a srác eg y isten. Biztos vag yok benne, hog y a kis ribi csapdát állított neki. A helyében én tuti nem kockáztatnék ennyit. – De a g azdag fiúk g yakran szeretnek irányítani – mondtam. Elfog ott az ideg esség , ahog y eszembe jutott a beszélg etésünk Westonnal a szobájában. Szent isten, majdnem kihasználták a helyzetemet? Szorosabban mag am köré tekertem a pulcsimat. – Ez ismét azt bizonyítja, hog y pénzzel minden meg vásárolható. – Gabe elnyújtózott a pamlag on. – Weston az ET-nk, nem rúg ták ki a focicsapatból és állítólag eg ész hétvég én Malibun partizott. Szerintem tök jól elvan. – Na és a lány? – kérdezte Lisa.
5. FEJEZET Nehéz az élet – meghalni könnyű. Csukd be a szemed, és soha többé ne nyisd ki. Mi olyan nehéz ebben? Igazából semmi – csak baromi fájdalmas azoknak, akiket hátrahagysz.
WESTON Annyiban kellett volna hag ynom. Az orvosom elmondta volna, hog y olyan dolg okkal játszadozom, amiket el kellene felejtenem. Vég ül is, mondaná, mennyi időd van hátra? Rohadtul eleg em volt már abból, hog y folyton ezt mondog atta. Nevetség es. Már az apámnak is eleg e volt az orvosokból. És ig en, már nyolcévesen is eleg em volt belőlük, amikor elmondták, hog y Anya nem fog ja túlélni a műtétet. És tavaly meg int, a kórházban, ahol az öcsém nem tért mag ához többé a… a helyzetből. Eg yesek szerint a családunk el van átkozva. Vég ül is nem lehet annyi hatalmad és pénzed, mint amennyi nekünk van, úg y, hog y ne leg yenek következményei. Kiskoromban, a vasárnapi iskolában a tanár azt mondta, hog y a trag édia néha azért következik be, hog y az embert valami arra emlékeztesse: számítania kell Istenre. Mennyire leg yek még bizalommal Isten iránt, mi? Hiszen mindent elveszítettem, és tavaly majdnem elveszítettem a jó híremet és a focikarrieremet, csak azért, mert nemet mondtam. Érdekes, soha senki nem beszél arról, hog y a pasikat is kihasználják. Ujjaim összeszorultak a telefonon. Meg volt a száma. Mennyire beteg es vag yok, mi? Most komolyan. Betörtem az iskola rendszerébe, és meg szereztem a számát. Szeg ény lány már íg y is azt hiszi, követem. Talán nem seg ítene a dolg on, ha felhívnám, és azt mondanám: „helló”. Lúzer. Abszolúte lúzer vag yok. Soha nem volt problémám azzal, hog y meg szerezzem a csajokat, sőt, de tavaly óta kicsit félénkebb vag yok. A törtető kíséretem seg ített. Csak azért neveztem íg y őket, mert íg y sokkal menőbbnek tűnt az eg ész, mint amilyen valójában volt. Kopog tak az ajtón. Felálltam, de kinyílt, mielőtt kinyithattam volna. David jött be, a mag a teljes százharminc kilójával, és az asztalra hajította a receptemet.
– Na, hog y állsz? – Fantasztikusan – hazudtam, és g yorsan eldug tam a cetlit, amire Kiersten számát írtam fel. – Jól érzed mag ad? – David előrehajolt, és a zseblámpával a szemembe világ ított, mint eg y tudós. Elhesseg ettem. – Jól. – Meg köszörültem a torkom és felálltam. Eg y pillanatra elszédültem. Ez volt a jutalom azért, mert túl g yorsan álltam fel. – Hol van James? – Elment. – David felsóhajtott, mintha belefáradt volna, hog y eg ymillió kérdést teszek fel. – Visszaér majd, mire el kell kísérnie edzésre. Tudsz menni, ug ye? A szememet forg attam. – Tudok menni. Nem vag yok részeg vag y ilyesmi. – Túl g yorsan álltál fel – mondta mag ának, majd elővette a noteszét, és felírt pár dolg ot. – Szédülsz mostanában? Van lég szomjad? Hm, az annak számít, hog y meg ismerkedtem eg y lánnyal? És ha elszédültem a parfümjétől? Davidnek milyen mag yarázata lenne erre? – Apám azért fizet, hog y seg íts abban, hog y épeszű maradjak, nem azért, hog y dajkálj – feddtem meg . David szeme összeszűkült. – Sápadt vag y. – A francba. – Meg dörzsöltem az arcomat. – Kaphatok eg yetlen normális pillanatot? Csak eg yet, amikor nem firkálsz a nyavalyás noteszedbe, és nem az apámról vag y a pénzről vag y a jövőmről beszélünk… David felemelte a kezét. – Értem. Ne harag udj, Wes. Rossz érzésem támadt. De persze meg int ing erült is lettem. Hónapok óta ilyen feszült vag yok, és tudom: az, hog y ráförmedtem Davidre, ismét eg y dokumentált esemény lesz az apámnak szóló jelentésben. Körülnézett a szobában. – Szép a szobád. – Nem kertelsz túl sokat – nevettem. – A szobám pont olyan, amilyennek lennie kell: tiszta és hívog ató. ET vag yok, te is tudod. – Ig en, én pedig a királynő – mondta David szárazon. – Ig en. – Felvettem a kulcsomat és a telefonomat. – Ma este bulizni meg yünk. – Többen? – Felhúzta a szemöldökét. – Ig en, mi. Te, James és én. Meg kell ismernem a koli többi diákját, és úg y nem fog menni, ha
összekuporodom a szobámban, mint valami beteg … – A szavak elakadtak a torkomban. Beleharaptam az ajkamba, meg vártam, amíg a szédülés újra elmúlik. – Meg yek edzésre. – Nem kellene… – Ez az eg yedüli, aminek örülhetek – csattantam fel meg int. – Nem fog om otthag yni a focit is, David. Írd le a kis noteszedbe és mondd meg az apámnak. A karrierem a foci. Túlság osan jó vag yok benne ahhoz, hog y feladjam. Csak azért maradtam az eg yetemen, hog y mindenki boldog leg yen, de most, hog y… – Meg int cserbenhag ytak a szavak. Nem akartam befejezni a mondatot, inkább csak meg ráztam a fejem. Úg y tűnt, David meg érti. Rövid biccentéssel utánam jött, ki a szobából, és beszállt a liftbe. Muszáj lesz kiizzadnom mag amból a napi stresszt, de még inkább azért edzek, hog y ne g ondoljak arra a lányra, a szép szemével és a még szebb hajával. Hosszú volt a haja, majdnem a csípőjéig ért, és én csak arra tudtam g ondolni, milyen lenne, ha beletúrnék. Ő volt az első lány, akinek hag ytam, hog y meg érintsen – Lorelei óta. Nem mintha arról lett volna szó, hog y meg érintett, inkább belém rohant. Mindeg y, meg sem rezzentem. Mi több: többre vág ytam. Láthatóan többre vág ytam, mivel az utóbbi órákban állandóan követtem. Talán nem íg y kellene folytatnom a dolg ot. A lift halk csiling eléssel meg állt. Daviddel kiszálltunk, az emberek bámultak, komolyan bámultak. Az ember azt hinné, mostanra már meg szoktam, de nem íg y van. Gyűlöltem. Mindig akarnak valamit tőlem. Érdekes, mert odaadtam volna a fél karomat azért, hog y bármelyikük lehessek. Szívesen lennék annak a srácnak a helyében, aki az orrát piszkálja a nag ykapu mellett, vag y a szemüveg es, lapátfog ú csaj helyében is. Szívesen helyet cserélnék velük, és menekülnék, amíg lehet. Nem azért, mert g yűlöltem az életemet – nem, épp ellenkezőleg . Nag yon is szerettem. A koli ajtaja kinyílt. Pár lány feltartotta a mobilját, valószínűleg azért, hog y fotózzanak. Felsóhajtottam. Elsősök. Röviden intettem nekik, majd továbbsétáltam. Ebben a pillanatban James csatlakozott hozzám és Davidhez. Néhány lány kuncog ott, ahog y elhaladt mellettem. Az eg yik, úg y tűnt, mindjárt elájul. Ilyen az életem.
6. FEJEZET Bele a tűzbe – vagy talán ki a tűzből és bele a… várjunk, nem emlékszem. A pokolba?
KIERSTEN – Kész vag y? – Lisa letörölt eg y kis szájfényt az ajkáról, és meg nézte mag át a tükörben. – Mert tudom, hog y én készen állok. Felnevettem. – Ig en, készen állsz. – Miniszoknya volt rajta, mag assarkú és eg y rövid póló. Én aztán az életben fel nem vennék ilyen szettet. Jo bácsi meg ölne. Én is meg ölném mag am. Mármint, a csajok íg y szoktak bajba kerülni. – Jól van. – Meg fordult és összeráncolta a homlokát. – Nem jöhetsz íg y. – Miért? – Vég ig néztem az eg yenes szárú farmeremen és a csizmámon – fehér póló volt rajtam, a hajam pedig lófarokban. – Ez eg y buli. – Tudom. – Vállat vontam. – Van rajtam ruha. – Ig en. – Lisa hang ja nem volt túl bátorító. – De apáca sem vag y, és most kábé úg y nézel ki, mint eg y mag ántanuló. Mag ántanuló? Minden g yerek, akit ismertem, és mag ántanuló volt, teljesen normális volt. Basszus, a történtek után könyörög tem Jo bácsinak, hog y hadd leg yek mag ántanuló. Vég ig néztem mag amon, és újra vállat vontam. Durván dörömböltek az ajtón, és választ sem várva berontott Gabe. – A fenébe, uncsitesókám, ma arra játszol, hog y meg fektessenek? Lisa elmosolyodott. Gabe rám pillantott. – Te meg úg y nézel ki, mint eg y elsős tanító néni. Miért? – Nag yon humoros. – Nem viccelek. – Tréfásan fulladást imitált, miközben szemöldöke kérdőn felszaladt. Nag y sóhajjal fordultam Lisa felé.
– Én ilyen ruhákban járok. Nem hordok rövid szoknyát és haspólót és… – Látod? Már az a tény is, hog y íg y nevezted ezt – a saját pólójára mutatott –, hog y haspóló… ez mindent elárul. – Mit? – Neked seg ítség kell. Gabe eg yetértően bólintott. – Gyerekek, nem én vag yok Hamupipőke. Gabe g onoszul vig yorg ott, közelebb hajolt és azt mormolta: – Hag yd el a cipőd, ha mered! – Óóó, fel akarja emelni a cipőd! – tréfálkozott Lisa. – Csizmám van – mondtam, és felemeltem a lábam, hog y meg mutassam a fényes, fekete bőrt. – Mindeg y – mondta Gabe flörtölős vállrándítással. – Ruhában vag y ruha nélkül, mindenképp dög ös vag y, de ha a helyedben lennék és a nyamvadt Weston Michels liheg ne a nyomomban, eg y kicsit meg dolg oztatnám a srácot. – Én ööö… – Szórakozottan babráltam hosszú lófarkamat, és belenéztem a tükörbe. Ig azuk volt. Olyan voltam, mint valami amis csaj. Rég ebben szerettem a divatot, de mostanában a dolg ok félig -meddig értelmetlennek tűntek. De leg alább ettem és zuhanyoztam – nem mintha ez Gabe-re és Lisára tartozott volna. Hatalmas mutatvány volt részemről, hog y képes voltam ellátni mag am. – Jól van. – Forg attam a szemem. – Felveszek eg y másik pólót, de itt meg húzom a határt. Lisa elvig yorodott és összecsapta a kezét. – Rendben! Tíz perc múlva valóban kételkedni kezdtem abban a képesség emben, hog y tudok-e normálisnak látszani. A póló, amit Lisa adott, nem ért a nadrág om derekáig . Mi több, jó hat centi szélesség ben kilátszott a bőröm. Próbáltam előreg örnyedni, de Gabe elkezdett Quasimodónak hívni, íg y kételkedni kezdtem a púpos külső előnyeiben. A partit a nag y előcsarnokban tartották. A dolg ok itt nem fajulhatnak el nag yon, ug ye? Mármint az iskola eng edélyezte a bulit. Nem tűnt úg y, hog y patakokban fog folyni a pia, vag y lesz, mondjuk, drog is. Jo bácsi fig yelmeztetett, hog y ha g yóg yszert szedek, ne ig yak semmit, amiben alkohol van. Úg y tűnik, az kétszer olyan g yorsan meg hozza a részeg ség et. Mármint ha meg iszom eg y italt, a fejemen eg y lámpaburával fog om körbetáncolni az előcsarnokot. Leg alább nem lennék olyan zavarban a pólóm hossza miatt. Abban a pillanatban, hog y beléptünk az előcsarnokba, az emberek ránk bámultak. Nem az a
fajta nézés volt, mint amikor valami étel rag ad a fog aid közé; sokkal inkább tükrözött kíváncsiság ot. Talán Gabe miatt. Közelebb léptem hozzá, és Gabe átölte Lisát és eng em. – Ez Gabe-bel g yakran előfordul. – Lisa felnevetett, és játékosan belebokszolt Gabe bicepszébe. – Az emberek nem tudják eldönteni, hog y jóképű-e vag y csak simán őrült. – Kösz, Lisa. – Ahog y Lisát nézte, Gabe szeme összeszűkült. Azt suttog ta a fülembe: – Csak hog y tudd: simán jóképű vag yok. – Hát persze, hog y az vag y – mondtam leereszkedőn. Gabe hátravetette a fejét és felnevetett. Nem g ondoltam, hog y valaha is vonzódnék hozzá, de volt benne valami, ami olyan vig asztaló volt. Ha mondjuk, meg kérném, hog y vezesse vég ig a nég yórás utat Bickeltonig velem az éjszaka közepén, meg tenné, és útközben meg hívna eg y kávéra is. Még soha nem volt ilyen barátom. Jó érzés volt. – Nos… – Lisa a tömeg et fürkészte. – Hol van? – A titokzatos férfi? – kérdezte Gabe. Odament a puncsos tálhoz, és hozott nekünk eg y-eg y pohárral. – Nem. – Lisa továbbra is a tömeg et nézte. – Weston. Hol van? Ő az ET, itt kell lennie. – Tényleg itt kell lennem? – szólalt meg mög öttünk eg y hang . – Azt g ondoltam, eg yszerűen csak meg jelenek. Nem g ondoltam, hog y bárki is keres. A hang szórókból tomboló zene hallatszott, de ezenkívül mindenki csendben volt. Láttam az embereken, hog y próbálják kifülelni, mint mond, ahog y próbáltak kis csoportunk felé közeledni. Weston nem is fig yelt oda Lisára vag y Gabe-re. Csak eng em nézett. – Eljöttél. – Kénytelen voltam. – Kényszerítettük. – Lisa a szemét forg atta. Gabe nyílt vidámság g al fig yelte a társalg ást. Weston még mindig bámult. Gabe-nek láthatóan eleg e lett a suta helyzetből, íg y mellém lépett és kinyújtotta Weston felé a kezét. – Szerintünk mag ántanuló volt, ezért nem szokott beszélg etni. – Rám mutatott. Éreztem, hog y az arcom láng olni kezd. – De pokolian édes, ezért itt tartjuk társaság nak. Ő itt az unokatesóm. – Lisára mutatott. – És biztos vag yok benne, hog y te meg én közös KI-órára jártunk eg yszer. Weston elkapta rólam a tekintetét és Gabe-re nézett. Bólintott, majd erősen kezet rázott vele. – Ig en, azt hiszem, íjászatra. – A világ leg jobb kurzusa volt. – Gabe felsóhajtott.
– Ó, most már emlékszem. – Weston felnevetett. – Te voltál az, aki rálőtt a tanárnőre eg y nyíllal. – Mert a tanárnő elutasított. – Gabe vállat vont. – Szexuális zaklatás. – Lisa köhög ést imitált. Gabe leg yintett és tovább beszélt. – Milyen volt az edzés? – A fociról beszél – suttog ta Lisa. – Olyan ez, mint amikor vég ig nézed, hog y a teknősbébi hog yan talál el az óceánig . Vag y felfalják, mert semmit nem tud a sportokról, vag y szabadon kiúszik az óceánba, és rájön, micsoda kemény g yerek. – Jó. – Weston nem is nézett ránk. – Tudod, milyen az edzés – brutális. De a szezon jónak íg érkezik. – Szerinted idén meg lesz a kupa? – kérdezte Gabe. Láthatóan valóban érdekelte a válasz. – Istenem, a teknős kiért a vízbe! – suttog ta Lisa a fülembe. – Ig en. – Weston tekintete az enyémbe mélyedt, majd bólintott Gabe felé. – Az edző reméli, hog y bajnokok leszünk. Miután tavaly veszítettünk Oreg onnal szemben, szeretnénk jóvátenni a dolg ot. – Nekem mondod? – sóhajtott fel Gabe. – Utálom a Kacsákat. – Zöld és sárg a, zöld és sárg a – kántálta Lisa mög ötte. – Eg y percig sem g ondolkozom majd azon, hog y orrba vág jalak-e, ha ezt még eg yszer meg hallom – morog ta Gabe. Lisa elvig yorodott. – Nos, én itt vég eztem. Meg láttam az eg yik srácot, akivel a reg isztrációnál találkoztam. Bejött és összenéztünk. Most pedig találkozom vele a táncparkett közepén. Mikor elment, Gabe azt mormolta: – Szereti kommentálni a saját életét. – Szuper. – Felnevettem. – Kellene neki zenei kíséret is mellé. – Ezt meg ne mondd neki! – Gabe meg rázta a fejét. – Még a vég én a beszéd mellett énekelni is akar. Íg y is több pontot veszítek az IQ-mból a társaság ában. A beszélg etés elhalkult. Weston még mindig nézett. Gabe vig yora eg yre szélesebb lett. Vég ül mormolt valamit arról, hog y alkohollal turbózza fel a puncsot és elment. Ami azt jelentette, hog y Weston a leg rosszabb ET az ET-k történetében. Főleg akkor, ha nem g ond neki, hog y Gabe bármibe is alkoholt önt. – Sétáljunk eg y kicsit. – Felém nyújtotta a karját. Meg álltam és rábámultam a kinyújtott karjára, majd újra a szemébe néztem.
– Nem tudom, szabad-e. – Nem én tettem. – Nag yot nyelt, szeme eg y pillanatra lecsukódott, majd ismét rám meredt. – A nemi erőszak? Biztos, hog y mostanra hallottál már róla. Hig g y nekem. Mi több, leg yen nálad amolyan nemi erőszak-meg előző síp. – Van nálad ilyen? – Elkerekedett a szemem. – Hé, a pasikat is meg erőszakolják. – Mosolya eltűnt, majd benyúlt a zsebébe, és előhúzott eg y sípot. – Ne felejtsd el, hog y mi a lényeg e annak, hog y van eg y ilyen sípod. – Mi? – Kézbe fog tam a piros sípot és meg szemléltem. Weston léleg zete az arcomat érte. – Fújd meg . – Mi? – Na jó, mindjárt elájulok. Az arca csak pár centire volt az enyémtől. – Meg kell fújnod… – Szélesen elvig yorodott. – A sípot. Tudod, hog y seg ítség et kapj. – Ó – mondtam akadozva. – Ig en. Kivezetett az előtérbe. Szerencsém volt, hog y a kis beszélg etés után képes voltam eg yenesen járni. Fog almam sem volt, miért fig yelt fel rám, de még mindig meg volt az a sanda g yanúm, hog y ez nem jó dolog . Soha nem fog menni az, hog y a barátja leg yek – az az eshetőség azonban, hog y több leg yek, halálosan meg ijesztett.
7. FEJEZET Privát megjegyzés: ha egy lány mosolya elfeledteti veled a saját neved, marha nagy szarban vagy.
WESTON – Erre. – Meg rag adtam a karját, és vég ig vezettem az utcán. – Mesélj eg y kicsit mag adról, Kiersten. – Ez béna volt. Az első kérdésem annyira nem volt eredeti, hog y leg szívesebben orrba vág tam volna mag am. Ezt teszi az emberrel az elsősök elig azítása. – Tizennyolc éves vag yok. – Nem, nem úg y értettem… – Meg fordultam és rájöttem, hog y zöld szemének átható pillantása belém mélyed. – Mármint ig en, örülök, hog y elmúltál tizennyolc, nem akarok bajba kerülni amiatt, hog y meg fog tam a kezed vag y ilyesmi. – Nos, nekem nem annak a típusú srácnak tűnsz, aki fog ni szokta a lányok kezét. – Ig azad van. – Mély leveg őt vettem. – De szeretem a kezeket, vag yis a tiédet szeretem, Bárányka. – Ez ig az volt. Szerettem a kezét. Minden eg yes porcikájából sütött az ártatlanság . Szinte rosszul voltam attól, hog y meg rontom, hog y kívánom. A „szinte” a kulcsszó. – És itt van ez a becenév. – Itt van – helyeseltem, és még erősebben meg szorítottam a kezét. Átsétáltunk a pázsiton, és némán vég ig mentünk a járdán. Ahog y elhaladtunk pár autó mellett, a csend még inkább ránk telepedett. Aztán vég ül a második utcai lámpa alatt meg állt és visszahúzta a kezét. – Nézd… – ideg esen eg yik lábáról a másikra állt, ártatlan szemével hol a földet, hol az arcomat nézte. – Nem tudom, mit akarsz elérni. Értékelem a seg ítség edet meg minden, de… Szórakozottan felvontam a szemöldököm. – De? – Én nem vag yok olyan lány – suttog ta. – Milyen? – Olyan. – Arca rózsás pírban ég ett. – Nem szoktam kavarni srácokkal. – Ja, olyan. – Elnevettem mag am a zavara láttán. – Én sem. – Tessék?
– Én sem kavarok srácokkal. Nem vag yok olyan. Szóval most, hog y ezt kitárg yaltuk, lehetünk barátok. – Én ööö… – Nem tudta befejezni a mondatot, mert az eg yik csapattársam a világ lehető leg rosszabb időzítésével pont akkor haladt el mellettünk kocsival. – Michels! – kiáltott ki az ablakon. – Ma buli van a Kappában! – Dudált eg yet, majd elhúzott. – Barát? – kérdezte Kiersten. – Rosszabb – nevettem el mag am. – Csapattárs. – Meg álltam és könnyedén meg érintettem a karját. – Van kedved elmenni eg y másik bulira? – Talán vissza kéne mennem a… – Gyere! – Közelebb húztam mag amhoz. – Csak pár percre. Bemutatlak néhány felsősnek, kapsz eg y kis tejet, és éjfélre már az ág yadban leszel, betakarg atva. A szeme összeszűkült. – Jó, majd eg yedül takarózhatsz be. Mármint nélkülem. Kiersten lepillantott a járdára. – Jól van. Harminc perc. És ne hidd, hog y nem használnám a sípomat. – Kérlek – suttog tam. – Amikor visszaadod, pontosan tudod majd, milyen érzés, ha az ajkad az enyémhez ér. Összerezzent. – Nem mondhatsz nekem ilyeneket. – Miért? – Állánál fog va mag am felé fordítottam az arcát. – Kényelmetlenül érzed mag ad tőle? – Ig en – suttog ta. – Jól van – sóhajtottam. – Akkor majd csak g ondolok ilyesmikre és vág yakozóan nézek majd feléd időnként, rendben? Felnevetett. – Felőlem! Ha ez tesz boldog g á. – A sípok. – Bólintottam. – És a vörös hajú lányok. – Ismét a kezéért nyúltam. – A szüzek. – Érdekes módon az arcán mélyebb lett a pír, és a keze szorosabban fonódott az enyém köré. Elég jól tudok olvasni az emberekben. Ebben a pillanatban az eg ész vag yonomat tettem volna rá, hog y még soha nem csókolta meg senki. Ezért érezte mag át kényelmetlenül. – Szűz bárányka… – Felsóhajtottam. – Lehet, hog y feláldozlak az oltáron. – Nem szeretném, ha feláldoznának. – Soha nem tudhatod. – Pimaszul rámosolyog tam. – Lehet, hog y élveznéd. – Soha nem tudhatod. – Álmodozón felsóhajtott. – Lehet, hog y leszúrnálak.
– Ig azad van. – Felnevettem. – Most pedig menjünk. – Sok dolg unk van: találkozni kell pár emberrel, tejet kell inni, meg kell rontani eg y elsőst.
8. FEJEZET A dolgok soha nem olyanok, mint amilyennek tűnnek. Soha.
KIERSTEN Még soha nem voltam diákszövetség i koliban. Csak onnan tudom, hog y milyen, mert a filmekben láttam: bulizó srácok, iszog ató diákok, a pázsiton szanaszét heverő műanyag poharak. Nem ezt vártam, de tulajdonképpen rend volt. A zene hang os volt, de a tömeg döbbenetes. Mindenütt alkohol, mindenütt kaja, mindenki úg y volt öltözve, mint a filmsztárok, és minden eg yes srác úg y festett, mintha most lépett volna ki valamelyik mag azinból. – Srácok… – Weston a vállamra tette a kezét és előretolt. – Ez itt Kiersten. – Helló! – mormolták páran üdvözlésképpen, és rám mosolyog tak. Nem tűntek jelleg zetes sportolóknak. Mi több, nag y részük iszog atott és a fociról beszélg etett, míg a lányok vidáman az órákat tárg yalták meg . – Ó… – Weston meg rag adta a kezem. – Azok a srácok pedig , akik ott vannak… – Két elég nag ydarab pasi felé mutatott. Az eg yiknek fekete keretes szemüveg e és kecskeszakálla volt, a másik leg alább két méter mag as volt és hórihorg as. Mindketten a harmincas éveik közepén járhattak. – Nekem dolg oznak. Vag y az apámnak. Mindeg y. Valami g ondod van? Bárki zavar itt? Fuss feléjük a síppal, rendben?
– Ööö, persze, de miért lenne itt bárkivel is g ondom? Valaki felnevetett mög öttem. – Friss hús. – Kell ennél többet mondanom? – nyög ött fel Weston. – Ez itt Drake. – Helló, Drake! – Nag yot nyeltem, és ig yekeztem, hog y ne kapjam el rag adozó tekintetét. Sötétbarna szeme és homokszőke haja volt. Drake biccentett. – Mizu? Ezzel le is zárult a beszélg etés.
Weston eg y csomó embernek bemutatott, de eg yiküket sem ig azán érdekelte, ki és mi vag yok. Nag yrészt udvariasak voltak, de ennyi. Néhány újabb bemutatkozás után kivitt a konyhába. – Hozok neked eg y italt. – Ó, még soha nem ittam alkoholt – emeltem fel a kezem. – Tudom – nevetett Weston. – Éppen ezért te meg én eg yfajta küldetésen veszünk részt. Első kolis buli, első ital, első alkalom eg y felsőssel… – Jól vag yok íg y. – Meg ráztam a fejem, amint felém nyújtotta a poharat. – Nem, nem vag y jól. Még nem. Eg y korty, és utána boldog an halhatok meg . – A mosoly nem ért fel a szeméig , ahog y felém nyújtotta a poharat és várt. – Uh, az erőszakos csordaszellem. Ug ye tudod, hog y te vag y a leg rémesebb ET, akivel valaha találkoztam? Vállat vont. A pohár alján a lötty sötét színű volt és rothadt banán szag át árasztotta. – Mi ez? – Sör. Eg y kortyot csak. Tessék. Befog tam az orrom. Felnevetett, de nem bántam. Keserű banán- és penészíze volt, és eg y korty elég is volt belőle. Köhög tem, és visszaadtam a poharat. – Látod? – A mosolya rag adós volt. – Olyan szörnyű volt? – Rémes. – Belebokszoltam a karjába. – Mit mondtam? Nem kell sípolnod. Teljesen biztonság ban vag y velem. – Felnevetett és kicsit meg ing ott. Káromkodva meg rag adta a pultot. – Jól vag y? – léptem mellé. Elhúzódott tőlem, és párszor pislog ott. – Ig en, jól, csak… el kell hoznom valamit Jamestől, rendben? Senki után ne menj fel az emeletre, és ne ig yál semmit, még vizet se. – Ig enis, uram – szalutáltam, hog y meg nevettessem. Ehelyett úg y festett, mint aki mindjárt elhányja mag át, majd lassan elindult kifelé a konyhából és mag amra hag yott. – Érdekes – szólalt meg mög öttem eg y női hang pár perccel később. – Te vag y az új projektje? Meg fordultam. – Projektje? A lány g yönyörű volt. Vég telenül hosszú combján szűk fehér ruha feszült, fekete haja laza hullámokban omlott a mellkasára. – Ig en, a projektje. – Elvett eg y pohár sört és beleivott. – Minden évben kiválaszt eg y elsőst. – Tényleg ? – Retteg és fog ott el. – Mit mondhatnék? Könnyen meg unja. Hidd el, karácsonyra már a nevedet sem fog ja tudni, és továbblép a következő lányra. Kitalálom: kisvárosi vag y? Ártatlan? A Weshez hasonló, hatalommal rendelkező srácok imádják az ilyesmit, de otthonra nem kéne neki, ha érted, mire célzok. Annyit összeszed, amennyit tud, és azokkal bulizik, akik ig azából mag asról tesznek rá is meg az életére is. Úg yhog y élvezd ki, amíg még lehet. Én aztán kiélveztem. – Nag yot kortyolt a söréből és felnevetett. Ebben a pillanatban Weston lépett a helyiség be. Amint meg látta a lányt, meg esküdtem volna rá, hog y acsarkodni kezdett. Remeg ujjakkalTea meg kezemit után nyúltam meg ráztam. Mosolyától eg ész világ om felfénylett. – Mi. A.őFranc? keresel itt, és Lorelei? Meg kérdőjelezte eg ész korábbi létezésemet. int elfog az a különös érzés, hogneked. y fog yTe az – Meg hívtak – dorombolta a lány. – ÖrülnödMeg kellene, hog yottláthatsz. Jó sajtót jelent idő, y talán meg int elborít a sötétség kiszabadítani a kezemet, de ő ott tartotta. megvag én úg y dumálg atunk, mintha mi sem. Próbáltam történt volna. Utálatos amikor elveszítem a kontrollt. Általában a g yóg yszerek seg ítenek, de ott és Wes kezeérzés, ökölbe szorult. akkor olyan volt, mintha a szeme arra kért volna, hog y ug orjak bele a feketeség be vele. Nem – Pedig történt. – Ki mondja? – Lorelei hátravetette a fejét és felnevetett. – Épp meg ismerkedtem a kis barátnőddel. – Mi pedig épp indultunk. – Weston meg rag adta a karom, és közelebb húzott mag ához.
voltam biztos benne, hog y készen állok-e rá. – Nem lesz semmi baj – suttog ta. Kiszabadított eg y hajtincset a lófarokból és meg szemlélte. – Miről beszélsz? – A leg első iskolai napodról. – Szomorú mosoly suhant át az arcán. – Még is mi másról beszélnék? – Ó, hát tudod… az életről – tréfálkoztam. Szerettem volna, ha újra mosolyog . – Ig en. – Mosolya eltűnt és nag yot nyelt. – Nos, szép álmokat, Kiersten. Gondolj majd rám. – És a nyolcas kockahasadra? – kérdeztem. Hátravetette a fejét és felnevetett. – Hű, na, erre szükség em volt! Köszi. „Barátom”. – Szívesen. – Nag y nehezen álltam csak meg , hog y ne érintsem meg a „barátomat”. – Szerintem te vag y életemben eddig a leg jobb barátom. – Nem mozdult. Ehelyett fig yelt, szeme minden eg yes részletet mag ába szívott, mintha attól félt volna, hog y eltűnök. – Ez jó dolog , nem? – Bárcsak tudnám! – Vég ig mutatott a folyosón. – Hívog at a szobám, ahog y a reg g eli ötkor kezdődő edzés is. Jó éjt!
9. FEJEZET Áldás? Átok? Ki tudta? De fogyott az időm.
WESTON A vécé fölé g örnyedtem. Felnyög tem, kiadtam mag amból az eg ész reg g elimet, ebédemet és vacsorámat és a fehérje-shake-et, amit az imént ittam meg . Utáltam hányni. Olyankor újra kisg yereknek éreztem mag am. Anya mindig ott volt mellettem, amikor beteg voltam. Most csak apám volt. És ő mindig másokat küldött mag a helyett, hog y elvég ezzék a piszkos munkát. Nem mintha nem szeretett volna, csak volt fontosabb dolg a is, mint az, hog y a fia rókázik. Örültem, hog y eg ész éjjel rosszul voltam. Azt jelentette, hog y még edzés előtt kiürül a szervezetemből ez a cucc. Még a leg rosszabb napomon is jobb voltam, mint a srácok fele. Nem kellett volna annyira erőlködnöm, főleg az újabb adag g yóg yszer után, de seg íteni akartam Kierstennek. Az ártatlanság a úg y hívog atott, akár a sötétség . A francba, szinte láttam a feje körül ott lebeg ő fekete felhőt. Én is átéltem, sőt, többet is. Néha a mosolya hamis volt, máskor pedig annyira ag g asztotta az, hog y mit g ondolnak mások, hog y leg szívesebben meg ráztam volna. Talán kívülről nem íg y tűnt, de a szeme, az, ahog y mindenre úg y fókuszált, mintha azzal, hog y túlság osan sokáig bámul valamire, valahog y felhívná mag ára a fig yelmet… Furcsa volt azt látni, hog y eg y olyan lány, aki fizikailag azt sug ározta mag ából, hog y nézz rám, íg y beg ubózik.
Barátok? Na, nem. Talán én voltam a létező leg rosszabb g ondolat számára, a leg rosszabb barát az eg ész világ eg yetemben. A vég én úg yis összetöröm majd a szívét. Tudtam, hog y ezzel az erővel akár a lehető leg kevésbé fájdalmas is lehetne. Mivel láthatóan nulla volt az önkontrollom, a leg jobb barát leszek, aki valaha is volt. De romantikusan nem tudom elkötelezni mag am. Azt nem tenném meg vele. Vég ül is ott áll előtte még nég y boldog iskolaév, miközben nekem alig pár hónap múlva végem. Felvettem a mezemet, és felkaptam a kulcsomat. Utáltam g yalog menni edzésre. Reg g elenként mindig párás volt a leveg ő: az eg yetem épületei a Csendes-óceán partján álltak, vag yis ilyen korán mindig hideg volt.
Nag y sóhajjal meg álltam Kiersten szobája előtt, és becsúsztattam eg y levelet az ajtó alatt. – És íg y kezdődik a barátság – suttog tam. Talán tudok seg íteni neki abban, hog y kimásszon abból az átkozott g ubóból. Talán elég lenne ahhoz, hog y elmosolyodjak, amikor örökre távozom.
10. FEJEZET Talán a sötétség nem zárult körém, ahogy először feltételeztem. Talán úgy hívtam magamhoz, hogy nem is tudtam róla?
KIERSTEN Az ébresztőóra hang ja kiug rasztott az ág yból. Rög tön az jutott eszembe, hog y teg nap éjjel nem is voltak olyan borzalmasak a rémálmaim. Mi több: nem ébredtem fel sikoltozva. Szerettem volna felug rani a leveg őbe és meg köszönni Istennek. A g yóg yszertől hónapok óta voltak rémálmaim, de meg érte, ha a seg ítség ével kibírtam a másnapot. Lecsaptam az ébresztőt, és az ajtóhoz vonszoltam mag am. Hálás voltam, hog y Lisával közös lakrészt kaptam. Két másik lánnyal osztoztunk a konyhán és a nappalin, akik orvosi eg yetemre jártak. Íg y aztán olyan volt, mintha eg yedül laknánk. Nem néztek tévét, szinte alig ettek, és amikor meg kérdeztem tőlük, fent vannak-e a Facebookon, csak rosszalló pillantásokat kaptam válaszul. Ásítottam és nekiálltam kávét főzni, amikor is Lisa tántorg ott ki a szobájából, káromkodva. – Még korán van! – Hét óra van. – Éppen ez az. – Vég ig futtatta kezét szőke haján és leült az asztalhoz. – Merre jártál éjjel? Hazajöttem és te már aludtál.
– Hát én ööö… – Lefog laltam mag am azzal, hog y a kávészemeket beleöntöttem a g épbe. – Westonnal voltam. Elvitt eg y másik buliba és… – Hééé! – hördült fel Lisa. – Eg y másik buliba? Hová? – A Kappába – mondtam. – NE mááár! – sikkantotta Lisa. – Ott vannak a leg jobb bulik! Oda csak felsősöket hívnak meg ! Láttál valami dög ös pasit? Jó fejek voltak? Drog oztak? Úg y tudom, ott drog oznak is. Szent isten, és vissza fog sz menni? Vissza kéne menned eg yáltalán? Szükség ünk van Gabe-re! – Befejezted? Lisa nag y leveg őt vett és kétszer fújtatott, mielőtt bólintott.
– Ig en, azt hiszem. – Jól van. – A kávég ép darálni kezdett. – Minden normálisnak tűnt. Csak pár iszonyatosan szép ember evett és ivott… – Kihag ytam a Loreleiről szóló részt. – És? – Lisa közelebb húzódott az asztalhoz. – És aztán? Meg csókolt? A szerelemg yerekével vag y várandós? Feleség ül akar venni, és én lakhatok a g arázsotok felett? – Nem. – Felnevettem. – Minden kérdésedre nem a válaszom. Csak barát akar lenni. – Csak barát? – Lisa a szájához kapta a kezét. – Még hog y az eg yetem leg dög ösebb pasijával csak baráti kapcsolatban leg yél? Miért kezdek el ettől iszonyatosan viszketni? – Mert szeretnél bejutni a nadrág jába. Lisa felhorkantott. – Szivi, benne lennék a nadrág jában. Ennyire kétség beesett vag yok. De miért csak barát akar lenni? Miért nem több? – Nem szokott elsősökkel járni – vontam meg a vállam.
– Jaaa… – bólintott Lisa. – De ő pasi, te meg irtó csinos vag y. Ez eg yvalamit jelent. – Hog y te laksz a g arázsa fölött? – Jó lenne. – Lisa lebig g yesztette a száját és az ajtó felé pillantott. – Az meg mi? – Az ajtó? – Komolyan, ivott ez a csaj teg nap éjjel? – Köszönöm – forg atta a szemét Lisa. – Nem az. – Az ajtóra mutatott. – Az. Eg y darab papír hevert a földön. Az én nevem volt ráírva. Szent eg ek! Az én nevem, az ő g yönyörű kézírásával! – Nyug i, biztos nincs benne antrax. – Lisa lehajolt és felemelte. – Olvasd el! – Az orrom alá dug ta. – Na, g yerünk! Kíváncsi vag yok! A kávéfőző pityeg ett. Töltöttem eg y-eg y csészével, és elvettem tőle a levelet. Amint leültem, szétnyitottam és olvasni kezdtem.
Az emberek már nem írnak egymásnak leveleket… milyen kár, nem gondolod? Első nap. A küldetésed, ha hajlandó vagy elfogadni: szerezz két új barátot, mármint a lakótársadon és az unokatesóján kívül. Én sem számítok. Mosolyogj szélesen, és legalább egyszer jelentkezz az órán. Ebédnél találkozunk. Barátod – Wes. A mosolyom akkor sem lehetett volna szélesebb, ha direkt koncentráltam volna rá. Újra és újra átolvastam a levelet, és a szívem eg yre hevesebben vert a mellkasomban. Két év után ez volt az első reg g el, hog y nem a múltamon g ondolkoztam. Mi több: eg yszer sem g ondoltam a szüleim balesetére. Túl boldog és izg atott voltam, hog y bármi másra g ondoljak, mint arra,
hog y eg y srác írt nekem eg y levelet. – Na? – kérdezte Lisa. – Mit ír? – Férjhez meg yek! – MI? – visította Lisa. – Csak viccelek – mondtam nevetve, és felé nyújtottam a levelet. – Tessék. Wes írta. – Ó, szóval most már Wes! – Felszaladt a szemöldöke. – Ööö… – Félrenéztem. – Mármint Weston. – Értem – mormolta és olvasni kezdett. A mosolya eg yre szélesebb lett, ahog y az enyém is. Mire elolvasta, felnézett, és az izg atottság könnyei csillog tak a szemében. – Szerelmes levelet írt neked! – Inkább amolyan instrukciós irományt – hűtöttem le. – Láthatóan meg próbál kizökkenteni a mostani helyzetemből. Kicsalog atni a csig aházamból. – Hát, tényleg olyan vag y, mint eg y remete. És a város, ahol felnőttél… – Elhallg atott. – Hog y is hívják azt a sziklát, ami alatt eddig éltél? Ahol csak eg y bolt van? Felsóhajtottam. – Bickelton. – Ja, ig en. Az. – Meg rázta a fejét. – Bújj ki a csig aházból, és élj! Úg y vélem, hog y Weston Michels is íg y g ondolja… – De… – Nem akartam bénának tűnni, de a bizonytalanság g yőzött, hang om remeg ni kezdett. – Miért pont én? – Miért nem te? – Az asztalra dobta a levelet. – Gyönyörű vag y, és felkeltetted az érdeklődését. Kell, hog y leg yen rá más mag yarázat? – Mindig van mag yarázat – mag yaráztam. – Az olyan pasik, mint ő, nem szoktak csak úg y felfig yelni a mag amfajta lányokra. – A mag adfajta lányok miatt léteznek az olyan pasik, mint ő. – Lisa meleg en elmosolyodott. – Nem úg y látod mag ad, ahog y mások tég ed. Talán ő többet lát, mint te, amikor belenézel a tükörbe. Bármi is a mag yarázat, ne hajtsd el mag adtól. Próbálkozik, és ha én lennék a te helyedben, ma este hálát adnék érte a Jóistennek. Elmosolyodtam. – Talán meg is teszem. – Remek! – Gyorsan felállt és kinyújtózott. Valami meg csillant a pólója alatt – csak nem köldök-piercing ? – Most pedig indulás az első órára! – Ellejtett eg y táncot és beszaladt a szobájába, íg y mag amra maradtam a kávémmal és a levelemmel.
11. FEJEZET A gyógyszer szívás. Ha neked megy egy százhúsz kilós támadó ember? Na, az sokkal nagyobb szívás.
WESTON – Michels! – üvöltötte Jackson edző. – Hol jár az eszed ma reg g el? Összpontosíts már! Ig en. Összpontosítsak. Ne g ondoljak a vörös hajra, a rag yog ó mosolyra és arra, hog y milyen lenne az a mosoly, ha eg yenesen felém irányulna, és ha az a vörös haj ráomlana a kezemre és… – Michels! – A labda épp időben pattant felém, hog y meg fog jam és befejezzem a játékot. Muszáj koncentrálnom, hog y Kiersten ne vonja el ennyire a fig yelmemet. Mi a fene ütött belém? Mire vég et ért az edzés, eg y életre eleg endő horzsolást szedtem össze, ami nem annak a jele, hog y te vag y a leg jobb irányító. – Hol jártál ma? – kérdezte Brad, ahog y ledobálta a ruháit és beug rott a zuhany alá. – Nem itt – mormoltam és én is beléptem a zuhany alá. – Értem. – Felhorkant. – Jobb lenne, ha itt lennél, ha szeretnénk idén meg nyerni a kupát. Utáltam a jövőről beszélni. Mi értelme van? Nyersen felé biccentettem. – Aha, ig azad van. Amint vég eztem a zuhanyozással, bementem az eg yik eg yetemi kávézóba és vettem eg y fehérjeturmixot. Még két óra, és viszontlátom Kierstent. Mostanra már biztos elolvasta a levelemet, íg y vag y dühös, vag y mosolyog . Reméltem, inkább mosolyog . Mi több, reméltem, hog y amikor felébred és elolvassa a levelet, örökre elfelejti, hog yan kell összehúzni a szemöldökét.
*** – Ebéd. – Eg y adag ételt toltam Kiersten felé, és eg y pillanatig fig yeltem, ahog y undorral meg szemléli. – Enned kell. – Nem vag yok éhes. – Félretolta a tálcát, és összefonta a karját.
– Rossz volt az első néhány óra? Rám meredt. Felemeltem a kezem. – Akarsz beszélni róla? – Nem tudok. – Elpirult és körülnézett az étkezdében. Szinte mindenki úg y bámult ránk, mintha az imént jelentettük volna be, hog y örökbe fog adjuk Brad Pitt húsz g yereke közül az eg yiket. – Majd én elintézem. – Felsóhajtottam, és írtam eg y g yors SMS-t Jamesnek. Utálta, hog y fedeznie kell eng em, de az emberek íg y leg alább nem bámultak tátott szájjal. Néztem, ahog y James vég ig masírozik az étkezdén. A mobiljára nézett, savanyú képet vág ott, majd újság ját az asztalra hajította. Eg y másodperc múlva már felénk tartott, majd két-három lépés meg tétele után összeesett. Mindenki felkiáltott. – Na jó, vég re nem bámulnak ránk. – Bólintottam Kiersten felé. – Mi történt az órán? – Jól van? – mutatott Kiersten Jamesre. – Lement a cukra. – Eg y rövid pillanatra félrenéztem és meg köszörültem a torkom. – Szóval, mi volt az órán? – Nem kéne orvost hívni vag y ilyesmit? – Elővette a mobilját. Meg rag adtam a csuklóját és meg ráztam a fejem. – Tíz perc és jobban lesz, vag y annyi idő kell neki, amennyi idő alatt elmeséled a sztoridat. – J-jó. – Folyamatosan Jamest bámulta, de leg alább beszélt. – Felemeltem a kezem az órán, de a prof leteremtett azért, mert kijavítottam. Összerezzentem. – És két új barátra is szert tettem. Elmosolyodtam. Kiersten viszont nem. – Mondjuk, hog y kicsit barátság osabbak, mint te vag y. Esküszöm, szinte láttam, hog y puszta kézzel fojtom meg őket! – Kik voltak azok? Hozzád értek? Bántottak? Meg ölöm őket, komolyan! Én… – Felálltam, és kapkodva körülnéztem az étkezdében, hog y látok-e szerelmesen bámuló idióta elsősöket. – Ülj le! – Lehúzott mag a mellé, és meg rázta a fejét. – Azt mondtam nekik, hog y van barátom, üg y lezárva. – Mármint van két lánybarátod. – A vér dübörg ött a fülemben. – Nem fiúbarátod. – Na és? – Kezét tehetetlen dühében a leveg őbe emelte. – Ők voltak az a két ember, akik közeledtek felém.
– Ebben biztos vag yok – mormoltam. – Wes? Wesnek nevezett. Most már boldog an halok meg . A leg több ember Wesnek szólít. Neki nem mondtam, hog y szólíthat íg y. Természetesnek tűnt. Íg y írtam alá a cetlimet. Kezdtem ellág yulni. A mosolyom eg yre szélesebb lett, ahog y a szeme összeszűkült. – Mi az? – kérdezte. – Semmi. – Meg rag adtam a kezét és meg csókoltam. – Csak örülök. – Annak, hog y nem sikerült teljesítenem a kis listádat? – Szó sincs arról, hog y „nem sikerült”. – Meg ráztam a fejem. – Meg próbáltad, és ez a lényeg . Ki kell lépned az alól a sötét felhő alól. Orrcimpái kitág ultak, ahog y felkapta a táskáját és felállt. – Mennem kell. – Ülj le. – Nem. – Ül. – Lenyomtam a helyére, és lág yan a kezembe vettem az övét. Éreztem a csuklóján a pulzusát: dühösen, szabálytalanul vert a szíve. – Nem kérek elnézést. – Fog almam sincs, miről beszélsz. – Az öcsémre emlékeztetsz. – Tessék? – Kóma. Meg halt – mag yaráztam. – Túllőtte mag át. – Eg ek, köszi – mondta összeszorított fog akkal. Eltaszítottam mag amtól az öcsém sorsa miatti sötét g ondolatokat. Nag y nehezen sikerült. – Depressziós, tehetség es, szuper, a leg jobb ember a világ on… ilyen volt. És te… – te rá emlékeztetsz. Nem tudom, miért, de eg yszerűen rá emlékeztetsz. Szóval ig en, eg y kicsit próbállak kizökkenteni, de szerintem te jól bírod. Mondd, hog y elég erős vag y ahhoz, hog y kibírd. – Nem ismersz eng em. – Kemény volt a hang ja. Olyan él volt benne, amit lányoktól nemig en szoktam hallani. – De ig en. – Te. Nem. Ismersz. Eleng edtem a kezét. – Jobban ismerlek, mint g ondolnád. Nézd, nem szoktam masnival díszítve átnyújtani a véleményemet, nem is vag yok az a típus. Az, aki heteket vár, hog y vég re áttörje az összes védelmi vonaladat. Én más vag yok. Talán túl intenzív. De vonzódom hozzád – és őszintén szólva, neked szükség ed van rám. – Nincs szükség em senkire – suttog ta. Úg y hang zott, mintha ő mag a is alig hitte volna el, nemhog y képes lenne meg g yőzni róla bárki mást. – De van – mondtam. – És addig várok, amíg bele nem mondod a képembe, hog y ha ez kell ahhoz, hog y rájöjj. Ezzel felálltam a helyemről és otthag ytam. Írom tovább a leveleket. Tovább próbálkozom azzal, hog y kizökkentsem. Talán ha meg menthetném – zihálva fújtam ki a leveg őt… talán ha Kierstent meg mentem, akkor az öcsémet is meg mentem. Akkor nem tudtam meg menteni, de most sikerülhet.
12. FEJEZET Az ember törődjön a saját dolgával, nem? Mármint miért vagyok én az ő problémája?
KIERSTEN – Mit képzel ez mag áról, ki a fene ő? – harsog tam a telefonba. Jo bácsi mélyet sóhajtott a vonal túloldalán. – Kedves fiatalembernek tűnik, ráadásul ig aza is van. Szerettem volna a falhoz csapni valamit. Elővettem még eg y g yóg yszert és elropog tattam a fog aim között. Keserű volt, de nem érdekelt. Muszáj volt jobban éreznem mag am. Elméletben persze tudtam, hog y az antidepresszánst nem lenne szabad íg y szedni, de a placebohatás is elég volt – eg yelőre. – Kiersten, csak jó barátként viselkedik. Te mindig nag yon is indulatos voltál. – Eg y napja ismerem! És mi van? Seg íteni akar nekem? Meg menteni? Csak ront az eg észen! – Hog yhog y? – kérdezte Jo bácsi nyug odt hang on. – Nekem úg y tűnik, hog y lehúzza azt a tapaszt, amit az érzéseidre rag asztottál. Nem vag yok szakértő, de nem lehet sokáig azon a szinten működni, amelyiken te tetted. Azért eng edtem meg , hog y eg y olyan eg yetemre járj, ami nég yórányi kocsiútra van, hog y leg yen szabadság od. Jusson eszedbe az eg yezség ünk. – Ig en, ig en. – Leültem az ág yra és felnyög tem. – „Szedd össze mag ad, vag y elhúzol és csókolom.” Nevetése meg nyug tatott. – Pontosan. Nem eg észség es módon próbáltál meg birkózni a g yászoddal. Már nem lenne szabad antidepresszánsokat szedned, nem lenne szabad olyan merevnek lenned. Az istenért, Kiersten, tizennyolc éves vag y! – Eg y őskövület. – Gyerek vag y. – Szinte láttam, ahog y járkál a konyhában. – Élj! Menj el, ig yál meg eg y sört – de csak eg yet. Verd át a halált úg y, ahog y ők nem tették. Rohanj át a szobádon. Csinálj valamit. Bármi jobb, mint a nyüves falat bámulni, ahog y azt az utóbbi két évben tetted! – Mi az, dr. Phil műsorát nézed? – kérdeztem.
– Talán. – Felnevetett. – A lényeg az, hog y élned kell. Először adott eng edélyt valaki arra, hog y pontosan ezt teg yem. Mindig is azt éreztem, hog y azért kell szenvednem, mert ők szenvedtek. Milyen ostobaság , nem ig az? De az ember ostoba lény. Kínozzuk mag unkat, hog y jobban érezzük mag unkat – én is ezt csináltam. Kínoztam mag am, mert ig azság talanság volt az eg ész. – Hag yd abba – morg ott Jo bácsi. – Tessék? – Hag yd abba a g ondolkodást. – Én nem… – De ig en. – Felsóhajtott és lehalkította a hang ját. – Szívem, a szüleid azt akarták volna, hog y mindenfélét csinálj, hog y őrült dolg okat kövess el. Ők kockáztattak. Te kínzod mag ad, és az, hog y óvatos vag y, még nem véd meg a rossz dolg októl. És el is érkeztünk a probléma gyökeréig. Retteg tem. Úg y éreztem, muszáj mindent uralnom. Ha uralom azt, amit eszem, amit viselek, ahog y viselkedem, akivel beszélek, akkor meg kímélem mag am ug yanattól a sorstól. – Szerettek tég ed – mondta nyomatékosan. A szavak meg akadtak a torkomban. – Azt akarnák, hog y élj. Lenyeltem a torkomban g ombócként összeg yűlt érzéseket. – De mi van, ha nem élek? Ha meg halok? – Éreztem, ahog y a sötétség kezd elborítani. Ültem az ág yamon, és a fejem a térdem közé szorítottam. Az orvos mindig azt mondta, hog y az ideg esség a depresszió eg yik formája. Soha nem hittem neki, de az utóbbi két évben az eg yetlen barátom az ideg esség és a depresszió volt. Talán ezért próbál Wes kizökkenteni. – Élj – mondta reszelős hang ján Jo bácsi. – Csinálj valami zűrt. Tartóztassanak le. A francba is, kapjanak el, hog y drog ozol! Nevettem a túlzásán. – Csak szeretném tudni, hog y jól vag y-e. – Jól vag yok, Jo bácsi, hidd el. Tudod, hog y te vag y a leg rémesebb szülő, ug ye? Felsóhajtott, majd felnevetett. – Vag y a leg jobb. Attól füg g , honnan nézed. – Az előbb azt mondtad, hog y drog ozzak. Hallg atott, majd íg y szólt: – Ne mondd meg a nag yanyádnak. – Vettem. – Jól van, kölyök. – Majdnem lejárt az időnk, de soha nem beszélt sokáig . Nem ig azán volt beszédes típus, ezért a mai este döbbenetes volt. – Menj és csinálj valami ostobaság ot! – Kösz, hog y beszéltünk, Jo bácsi! – Ezért vag yok. Letettem és az ajtómra bámultam. Csináljak valami ostobaság ot? Rendben van. Valami őrültség et fog ok elkövetni. Mielőtt meg g ondolhattam volna mag am, kiviharzottam a szobámból, és vég ig rohantam a következő pár lépcsőfokot Wes szobájáig . A szívem majd kiug rott a mellkasomból, ahog y bekopog tam eg yszer, kétszer, majd háromszor. – Pillanat – szólt ki Wes. Az ajtó kivág ódott. Mosolya valószínűtlenül széles volt. – Vég ére jutottam a listámnak. – Tudom, már mondtad. – Én is összeírtam eg yet. – Dacosan felszeg tem az állam. – Komolyan? – Összefonta a karját és felnevetett: nag y, izmos testét az ajtókeretnek döntötte. – És mi van a te listádon? – Nem mondhatom meg .
bízni valakiben, aki ilyen g yönyörű? Ilyen tehetség es? Ilyen tökéletes? Keze az államról a vállamra vándorolt, aztán vég ig futott a karomon, íg y eg ész testemben meg borzong tam. Wes nyelve lág yan belebújt a számba. Leveg ő után kapkodtam. Ezzel minden eldőlt. Szája lecsapott az enyémre, nyelve kóstolg atott és masszírozott. Én nyüszítettem, ő mély torokhang on nyög ött, és a keze a nyakam körül babrált. A következő pillanatban a szobájában találtam mag am, az ajtó becsapódott mög öttünk, és keze a csípőmön pihent. Felé nyomtam mag am; bár nem tudtam, mit akarok, de úg y éreztem, közelebb kell lennem hozzá. Wes elhúzódott, liheg etett a meg erőltetéstől. Nag yot nyelt, meg fordult és azt mormolta: – Sajnálom. Sajnálja? Sajnálja, hog y meg csókolt? Az ajtó felé nyúltam, de abban a pillanatban, hog y kinyitottam, ő bevág ta. Háttal álltam neki, léleg zete forrón érte a nyakamat. Hamarosan az ajkai követték. Lehunytam a szemem. Olyan jó volt, ahog y meg érintett. Annyira íg y kellett lennie, hog y leg szívesebben felsikoltottam volna. Még soha nem éreztem mag am ennyire kiszolg áltatottnak eg y másik ember előtt. Még soha nem éreztem ekkora adrenalinlöketet, mint amikor a nyelve hozzáért az enyémhez, vag y amikor ujjai a csípőcsontomat járták körbe. – Maradj – suttog ta rekedten. – Maradj itt velem. – A szobádban? – Nem. A tetőn. – Felnevetett. – Ig en, a szobámban. És ha meg íg érem, hog y hozzád sem érek? – Nem ezt szokták mondani a pasik azelőtt, mielőtt elcsábítják a lányokat? Leg alábbis a filmekben. – Ez nem eg y film. – Ujja meg kocog tatta a kulcscsontomat, és aztán lassan vég ig haladt a pólóm elején és meg állt a szívemnél. – Csak érezni akarom a szívverésedet. Ennyi. Romantikus akart lenni vag y komolyan beszélt? Kezét le nem vette a mellkasomról, és éreztem, ahog y a teste az enyémnek nyomódik, ahog y visszahúz, mag a felé. – Kérlek… – Kirúg nak a suliból, ha… – Nem rúg nak ki – sürg etett. – Én vag yok az ET-d. Összevesztél a lakótársaddal. Csak a becsületedet védem, satöbbi. – De a lakótársam baromi jó fej, és sárba akarod taposni a becsületemet. Különben is, eg y aranyifjú vag y. – Aranyifjú? – Elvette a kezét. – Meg lehet, de nem veled. – Ig en, mert én annyira más vag yok, mi? Hányszor mondtad ezt csajoknak az utóbbi húsz évben? – Nyolcéves koromban kezdődött… – kezdte.
Felnevettem. Nem bírtam ki. – Komolyan. – Odafordult hozzám, íg y szembe találtam mag am vele. – Nem hazudok. Kellesz nekem. Annyira, hog y szinte biztos vag yok benne, hog y ha a mennybe jutok, akkor szentté avatnak. A szemem összeszűkült. – A dolg ok valahog y… – Káromkodott és vég ig futtatta ujjait sötétszőke haján. – A dolg ok jobbak, ha itt vag y mellettem. Teljesebbek. Érthető ebből bármi is? – Azt hiszem. – Még nem tudtam bevallani mag amnak, hog y g yorsan zuhanok bele a szerelem nevű sötét verembe. Még is hány napja ismerem? Kettő? – Eg yébként meg … – Felsóhajtott. – Te jöttél be az én szobámba, nem? – A nag ybátyám azt mondta, csináljak valami őrültség et. Feltartotta a kezét. – Ha bármikor érzed a késztetést, én itt vag yok. Mi több, minden ötödik percben emlékeztetni fog lak erre a beszélg etésre, ha nem bánod. – Kösz. – Nag yot nyeltem, és zsebre dug tam a kezemet. – Aludnunk kéne. – Mi? Nem festjük ki eg ymás körmét és nem teszünk fel arcpakolást? Hátravetette a fejét és nevetett. – Lehet, hog y akkor kevésbé összpontosítanék arra, hog y a falnak lökjelek és ártatlanság od minden nég yzetcentiméterét el ne veg yem. Szóval ig en, ki kéne fessem a körmödet, és utána elképzelnem, hog y nem duzzadt ajkakkal és kócos, vörös hajjal állsz előttem. Eg ek, de imádom a hajadat! – Odanyúlt eg y tincsért és felsóhajtott. – Talán ez rossz ötlet. – Hátrálni kezdtem. Wes meg rag adta a kezemet. – Jól van. A rossz ötletektől mindig elevenebbnek érzem mag am. – És muszáj még elevenebbnek érezni mag ad, mint most? Elkomolyodott. Lepillantott a földre és azt suttog ta: – Fog almad sincs róla, mennyire.
13. FEJEZET Bárcsak tudná… de biztosan meggyilkolna álmomban. Inkább halnék az ő keze által, mintsem… áh, felejtsétek el!
WESTON – Na, csináljuk vag y sem? – váltottam témát. Az ajtóra pillantott, majd vissza rám, majd meg int az ajtóra. Meg hoztam helyette a döntést, bezártam az ajtót. Elővettem eg y bokszeralsót és eg y pólót, hog y abban aludjon. – Nincsenek fürdőköpenyek ebben a remek épületben, de tiszta ruhát tudok adni, amiben alhatsz. Most pedig vetkőzz! – Te-tessék? – Csak vicceltem. – Felnevettem, bár be kellett ismernem, némileg reménykedtem. – Ott van a fürdőszoba. Menj, öltözz át, én is átvedlek, mire visszajössz. – Rendben. – Remeg ett a keze. Emlékeztettem mag amat, hog y küldjek Jo bácsinak eg y karácsonyi sonkát a jó tanácsért. Másrészt örültem, hog y elvezette hozzám Kierstent, de ha másik pasit keres meg , akkor tutira börtönbe kerültem volna. Akkor talán nem sonkát kéne küldeni… Üdvözlőlapot? Ig en, eg y üdvözlőlap jó lenne.
Gyorsan levettem a pólómat, felvettem eg y edzéseken használt rövidnadrág ot és lefeküdtem az ág yra. Apám SMS-ben azt írta, hog y leg yek kedves Jameshez és Davidhez. Azt is akarta tudni, hog y hog yan hatnak az új g yóg yszerek. Annyira eleg em volt belőlük, hog y leg szívesebben a falhoz csaptam volna valamennyit. Reméltem, hog y Kiersten nem az a kíváncsi fajta, mivel a mosdó alatt ott sorakoztak a g yóg yszereim – nem mintha tudta volna, mik azok vag y hog yan hatnak. Még ha meg is nézte volna őket a neten, rádöbbent volna, hog y a g yóg yszerek fele még kísérleti stádiumban van. – Kész vag yok – szólt ki halkan a fürdőszobából. Az ajtó kinyílt, bejött és lekapcsolta a lámpát. Szinte úszott a ruhámban, olyan bő volt neki. Nem tehettem róla, de elmosolyodtam. Olyan iszonyúan szexi volt a rövidnadrág omban, hog y leg szívesebben nekirontottam volna és leráng attam volna róla.
Önuralom. Meg köszörültem a torkomat és meg simog attam az ág yat. – Nem harapok. – De nyalakodni szoktál. – Mindig . – Nehezemre esett, hog y a kezemet mag am mellett tartsam. Szinte viszkettek az ujjaim, hog y érte nyúljak és mag am felé húzzam. – Most viszont nem fog lak meg nyalni, Báránykám. – Mondja a farkas – énekelte, majd lassan odajött az ág yhoz és leült mellém. – Én nem szoktam ilyeneket csinálni. Mi több, csak azért csinálom, hog y bebizonyítsak valamit mag amnak és a nag ybátyámnak. – És mi lenne az? – Hog y tudok élni – mondta halkan. – Hog y nem haltam meg velük. – Velük? – Mag amhoz húztam. – Nem nag yon szoktam beszélni róla. Hacsak nem vag y orvos, aki óránként kétszáz dolcsit kér azért, hog y lefirkantson pár dolg ot eg y jeg yzetfüzetbe, és g yóg yszert írjon fel nekem. – Az eg ész teste meg feszült. – Nem mintha g yóg yszerezném mag am. Csak… – Kiersten? – Ig en? – Olyan volt a hang ja, mint aki mindjárt elsírja mag át. – Nem baj, ha az ember seg ítség et kér. Pár perc csend után, amikor már a kezem alatt éreztem, hog y lassabban ver a szíve, bátortalanul bólintott. – Kösz. – Szívesen. Most pedig vaduljunk meg és aludjunk. – Mint az öreg ek. – Felnevetett. – Ig en, pontosan, mint az öreg ek. – Mert ha még eg yszer hozzám bújik, elveszítem az eszem. – Jó éjt, Báránykám. – Jó éjt, Csúnya Nag y Farkas. – Ásított és szembefordult velem. – Előre szólok, hog y rémálmaim szoktak lenni. – Semmi baj. Én meg horkolok. – Hazudsz? – Ig en. Felsóhajtott, és az ajkába harapott. Mennyire szerettem volna én lenni a fog ai helyén! – Eg yszer éjjel bepisiltem. Elkerekedett a szeme.
– Nég yéves voltam. – Milyen nag y élmény lehetett! – Az volt – bólintottam. – A játék mackóm nem élte túl. – Trag ikus. Meg ráztam a fejem. – Mindig is eltűnődtem: máshog y kellett volna csinálnom valamit, hog y meg mentsem a macimat? Nevetésétől a szívem kihag yott eg y ütemet – mi több, jó nag yot bucskázott, mielőtt ismét normális ütemben vert volna. – Kösz. – Mit köszönsz? – Elsimítottam eg y tincset porcelánfehér arcából. – Hog y jobban érzem mag am. – Én vag yok az ET-d… – Ez valószínűleg nincs benne a munkaköri leírásodban. – Felnevetett. – És tudom, hog y a felvételi tájékoztatóban sem volt benne. Vállat vontam. – Most már benne van. Az új munkaköri leírásom az, hog y meg nevettesselek és elűzzem a rossz álmokat. – Bárcsak íg y lenne! – Aludj. – Meg csókoltam a homlokát. – És ha máskor is csinálsz ilyen őrültség et, ug ye, nem hag ysz majd ki belőle? – Dehog yis. Miért? – Szemhéja lecsukódott. – Ó, tudod, azért, mert bárkit meg ölök, aki csak hozzád ér. Nem tudom, csak nem szeretek beleg ondolni, hog y a tettestársad nélkül csinálj valami őrültség et. – Rendi. – Jó éjt. – Jó éjt – suttog ta.
14. FEJEZET Talán nem álmodtam, mert életemben végre először átéltem az álmot.
KIERSTEN – Jó reg g elt, napfény! – szólalt meg eg y reszelős férfihang a fülemben. Felriadtam és majdnem összeütöttük a homlokunkat. Nem sokon múlott. Wes hátrahőkölt és felnevetett, kezét a tarkójára tette és felbámult a plafonra. – Nem volt rémálmod. – Nem volt rémálmom. – Wes eg yszerűen nem fog ja fel, milyen elképesztően új élmény átaludni eg y éjszakát úg y, hog y nem a saját sikoltásomra ébredek. Talán nem a g yóg yszerek mellékhatása volt. Talán csak én voltam az oka. Talán defektes vag yok. – Mész órára? – Ismét ásított. Az ág y melletti vekkerre pillantottam. – Két óra múlva kezdődik. Mennem kéne. – Két órába telik, mire elkészülsz? Én úg y g ondoltam, te a húsz perc alatt elkészülő lányok kateg óriájába tartozol. Rácsaptam kemény hasára. – Ha tudni akarod, harminc perc alatt készülök el, de még azelőtt szeretnék hazaérni, hog y Lisa mentőcsapatot küldene a keresésemre. Eg y pillanatig hallg atott, majd meg kérdezte: – Meg mondod neki, hol voltál? – Talán. – Én titokban tartom – mondta Wes. – A barátoknak vannak titkaik, nem? – De ig en. – Felálltam a matracról. Két éve nem aludtam ilyen jót. A lényem eg y része szívesen visszabújt volna még az ág yba, Wes karjának meleg ébe. Ehelyett bemasíroztam a fürdőszobába, átöltöztem a teg napi ruhámba és felkaptam a kulcsom és a mobilom. – Ma ug yanakkor? – Rám kacsintott, és máris eg y szexi pasas hevert ott az ág yon. Hog y a fenébe tudtam aludni mellette? Íg y, hog y a teste ilyen közel volt az enyémhez? Biztosan rettentően kimerült voltam. Vag y kimerült voltam, vag y nem a pasikhoz vonzódom.
– Ööö, tanulnivalóm van. – A második napodon? – Felhúzta szemöldökét, majd elkomorodott. – Ó, értem, most jön a kerülés-sztori. Hadd tisztázzam veled mielőbb. Nem szexeltünk, úg yhog y nem fog sz szég yenszemre kioldalog ni innen, nincs semmi g áz köztünk, és ha úg y fog sz kerülni, akár eg y pestisest, akkor a nyomodban fog ok járni. – Ez nem para. Vállat vont. Sikerült a szememet forg atni és elmosolyodni. Kinyitottam az ajtót és kislisszoltam. Elértem a lépcsőig úg y, hog y senki nem látott meg . Halkan lesiettem a szobámig , átvág tam a folyosón, azonban abban a pillanatban Gabe jelent meg a másik irányból. Arcán percről percre eg yre szélesebb lett a mosoly. – Te kis rosszaság , eg ész éjjel nem voltál itthon? – Ööö… – Elkaptam a tekintetem, és a fülem mög é tűrtem a hajam. – Elaludtam a könyvtárban. Felsóhajtott. – Eg yszer én is benyög tem ezt a kifog ást. A könyvtárat hajnali háromkor bezárják, és őrkutyákkal szimatoltatják vég ig a termeket. – A francba. – Ó, és káromkodik is! – Gabe átkarolt, és vég ig sétált velem a folyosón a szobámig . – Valaki talán elindult lefelé a lejtőn? Most g ond nélkül sikerült forg atni a szememet. Gabe meg állt, eleng edte a karomat, és eg yszer csak mindenütt ott volt az orra – a hajamban, a nyakamon, mindenütt. Annyira meg döbbentem, hog y esélyem sem volt reag álni. Gabe visszahúzódott. Öntelt vig yor terült el szép arcán. – Szex. Szexszag ot érzek rajtad. Bűntudat öntött el. Próbáltam titkolni, de Gabe meg látta. Bólintott, majd ujjával meg kocog tatta a számat. – Lefog adom, hog y Michels volt az. Az arcom láng ra lobbant. – A szobájában? Elkezdtem a kulcsommal babrálni, majd sikertelenül próbáltam meg kinyitni az ajtót. Gabe meg rag adta a kezem, és nem eresztette el. – Csak fig yelmeztetlek. – Szemében kihunyt a csipkelődős fény. – Talán nem az a fajta srác,
akivel érdemes kezdeni leg első alkalommal… Most már nemcsak én pirultam el, hanem Gabe is. – Leg első alkalommal? – Kieg yenesedtem, és próbáltam lazának tűnni. – Leg első alkalommal. – Káromkodott, majd a kulcsot a zárba illesztette. – Michels g azdag . Sok csaj bukik rá. A fenébe, még a nag yanyám is bukik rá. Csak… csak lég y óvatos. Az ilyen srácok nem szokták mag ukat elkötelezni. Eg yéjszakás kalandok jellemzőek rájuk. – Érdekes – mondtam felhorkanva. – Lisa is épp ezt mondta veled kapcsolatban. – Hé! – Elfordította a kulcsot, és kinyitotta nekem az ajtót. – Én nem játszom el az ártatlant, érted? Meg dug ok csajokat, ők meg köszönik, én pedig útjukra eng edem őket. Mindkét fél elég edett, ennyi. Totálisan őszinte vag yok velük abban, hog y mi és ki vag yok én… – És Michels nem az? – Michels titokzatoskodik. – Gabe káromkodott. – És tudom, hog y nem erőszakolta meg azt a lányt. Csak mondom: lég y óvatos. Ennyi. – Óvatos? – Lisa álmos hang ja hallatszott a szobája ajtaja felől, majd meg jelent eg y rövidnadrág ban és eg y pántos felsőben. – Kinek kell óvatosnak lennie? Könyörg ő tekintetet vetettem Gabe-re. Gabe bűntudatosan felsóhajtott. – Nekem. Durván berúg tam az éjjel, és majdnem elcsábítottam a lakótársadat. Lisa felsikoltott. Gabe elmosolyodott. – Na, ettől leg alább felébredtél. – Ne hozd már rám a szívbajt! – Rácsapott Gabe karjára. – Kiersten túlság osan tiszta a te vérednek! – Tudom, vag y nem tudom? – mormolta Gabe és rám kacsintott, miközben én némán köszönetet tátog tam felé. – Reg g eli. – A homlokomhoz nyomtam a kézfejem, és ujjaimat vég ig futtattam a hajamon. – Mi lenne, ha csinálnék nektek reg g elit? – Rendi. – Lisa ásított és nyújtózkodott. – Addig g yorsan lezuhanyozom. Miután Lisa kiment, Gabe felém fordult, és félrehajtotta a fejét. – Szóval ezt most reg g eli lakoma vag y eng esztelő lakoma? – Zseniális. Rám vig yorg ott és a leveg őbe emelte a kezét. Kicsit úg y festett, mint Adam Levine fiatalabb kiadása, tetoválásaival, divatosan szakadt fehér pólójában és szűk farmerjében. – Mi az? – szűkült össze a szeme. – Semmi. – Éreztem, ahog y elpirulok. Hivatalosan is „big e” lettem. – Jól nézel ki. – Jól? – ismételte.
Bólintottam. – Jól? – A pultnak dőlt, és összefonta a karját. – Hm, még soha nem mondták, hog y jól nézek ki. Biztos, hog y Michels nem zavarta össze az ag yadat az után az őrületes éjszaka után, amikor is… – … beszélg ettünk és aludtunk – vág tam közbe. Gabe felhorkant. – Tényleg ? Összesen ennyi történt? Hm, nem is tudtam, hog y Michels meleg . – Nem az. – Elvig yorodtam, de szinte azonnal rájöttem, hog y rajtacsíptek. – Ig en? – Gabe meg bökött a könyökével. – És ezt honnan is tudjuk? – Ööö, izé, mert van eg y bizonyos hírneve. A szobában eg y ideig csend volt, amíg összekevertem a palacsintatésztát és bekapcsoltam a g ázt. – Jól csókol? – kérdezte Gabe. A serpenyő kiesett a kezemből, és nag y csattanással érkezett meg a padlóra. Gabe úg y nevetett, hog y leg szívesebben leszúrtam volna eg y villával. Tettetett ártatlanság g al emelte fel a kezét. – Csak kérdeztem. – Ig en. – Meg nyaltam az ajkam. – Jól csókol. De próbáltam feszeg etni a határaimat. Nem ő kezdte. Hanem én. – Szép. – Gabe kivette a palacsintatésztás tálat a kezemből, és folytatta a kavarást, míg a hűtőhöz mentem és kivettem a narancslevet. – Azt mondod, hog y a kardig án meg a frig id külső alatt eg y szexi kismacska bújik meg , aki mancsocskáival épp kifelé óvakodik? Úg y döntöttem, nem válaszolok, inkább meg töltöttem három poharat narancslével, és a serpenyőbe olajat spricceltem. – Akarsz vicces formájú palacsintát sütni és meg ijeszteni Lisát? – kérdezte Gabe. Láthatóan lezártuk az eng em érintő témát. Nag yon hálás voltam érte. – Fél a palacsintától? – A Mickey eg eres palacsintától. – Szemében vidámság csillant meg . – Trag ikus élménye volt nég yéves korában Disneylandben. – Várj! – Felnevettem. – Lisa fél Mickey-től? – Mickey beletüsszentett az arcába. Lisának leesett a herceg nő-kalapja. Sírva fakadt. Iszonyú sokkoló – leg yintett – epizód volt. – Persze. – Meg fog tam a kanalat. – Rég en mindig sütöttem palacsintát a… – A hang om elhalt.
– Kinek? – kérdezte Gabe. – A családomnak. – Szuper. – Ejtette a témát, és elmentünk tányérokért, míg én a forró serpenyőbe folyattam a tésztát. Lisa akkor fejezte be a zuhanyozást, amikor az utolsó palacsintával is elkészültem. Gabe kuncog ott és a kezét dörzsölte. – Az élet apró örömei mindig felvillanyoznak. – Jó tudni. – Eg y palacsintát tettem Lisa tányérjára, és átadtam Gabe-nek. – Uncsitesó! – kiáltotta Gabe. – Valami különleg esség g el lepünk meg ! – Mmm. – Lisa mélyen, elismerően beleszimatolt a leveg őbe. – Palacsintaillatot érzek, ug ye? – Letette a tányért az asztalra, és kihúzta a székét. A tányérra pillantott. Eg y sikollyal hátralépett, feldöntötte a széket, majd a feneke hatalmas csattanással érkezett le a földre. – Klasszikus. – Gabe felém lendítette az öklét. Összeütöttük az öklünket. – A francba, ez a rohadt eg ér! – mondta Lisa a földön ülve. Gabe odament, hog y felseg ítse. Lisa elhesseg ette. – Lisa, ne duzzog j! – Nem duzzog ok. – Összefonta a karját. – Csak… palacsinta-sztrájkot tartok. Gabe felsóhajtott és letérdelt. – Felszeleteljem a palacsintádat, hog y ne hasonlítson eg érre? – Nem érdekel, mit csinálsz! – csattant fel Lisa. Gabe Lisa tányérjáért nyúlt, és meg semmisítette az eg érformát, majd visszaadta. – Látod? Mindjárt jobb. Lisa arcon csókolta, és meg eng edte neki, hog y felseg ítse. – Kösz, Gabe. – Csak eg y eg ér volt. – Még mindig emésztettem azt az információt, hog y Lisát eg y palacsinta rémisztette meg . – Eszedbe ne jusson! – fenyeg etett meg Lisa az ujjával. – Neked rémálmaid vannak, és a frászt hozod a lakótársaidra. Én meg utálom Mickey eg eret. Mindenkinek meg van a mag a keresztje. Erre ráhibázott. – Rémálmaid vannak? – Gabe felém fordult. – Nem csak a kisg yerekeknek vannak rémálmaik? – És nekem. – Lezöttyentem a helyemre. – Úg y tűnik. – Bár teg nap este nem volt. Ezt nem osztottam meg velük. Ritkaság volt. Amint befejeztük az evést, küldtem Jo bácsinak eg y g yors SMS-t. Megcsókoltam egy srácot és túl sok palacsintát ettem ma reggel. Na, elég őrült vagyok?
Azonnal válaszolt: Ez az én unokahúgom!
15. FEJEZET Bárki is találta fel a kísérleti gyógyszert, le kéne lőni – de lehet, hogy én vagyok a hibás. Igen. Felejtsük el. Lőjetek le egem.
WESTON – Mikor kezdődött a hánying er? – David meg tapog atta a homlokomat és elfintorodott. – Pár órája? Pár napja? Ellöktem a kezét és káromkodtam. – Azt hiszem, a jobb kérdés az lenne: mikor nincs hánying erem? Hidd el, már jobban vag yok, nem látod? – Szélesen rámosolyog tam és felálltam. Muszáj volt meg kapaszkodnom az asztalban pár pillanatra, mire vég re úg y éreztem, hog y képes vag yok eg yenes vonalban menni. David azonnal ott termett mellettem. – Ezeket a dolg okat fel kell jeg yeznünk, Wes. Te is tudod. Felnyög tem, és az ajtó felé indultam. – Ig en, tudom. Fél éve meg y ez íg y, és nem szívesen árulom el, de nem javult az állapotom. – Ez a hozzáállás káros, ezt te is tudod. Az orvos azt mondta… – Cseszd meg az orvosokat! – Ököllel belevág tam az ajtóba, hang om elvékonyodott a tehetetlenség től. Hallottam David komor sóhaját. Már meg szoktam a sóhajtásokat. Tavaly mást sem hallottam. Először apám sóhajtozott, mikor meg tudta, hog y a g yóg yszer az utolsó esélyünk. Aztán az edzőm, amikor meg mondtam neki, hog y lehet, hog y nem fog om tudni befejezni a szezont, és vég ül az orvos, amikor azt mondta, hog y ötven százalék az esélyem. – Nézd. – Olyan borzasztóan száraz volt a szám! Többek között ez is a g yóg yszerek mellékhatása volt. Meg nyaltam a számat és felsóhajtottam. – Ne harag udj, nehéz napom volt. Hánying erem van, kicsit elhomályosult a látásom, és ma reg g el hánytam is. Csend. Hallom, ahog y surrog a tolla. – Még valami? – kérdezte. – Ig en. – Elvettem a kulcsomat az asztalról. – Elmeg yek itthonról, ne várj meg … – De…
– Kérlek! – könyörög tem. – Szükség em van arra, hog y normális dolg ok történjenek velem. – Rendben. – David halkan káromkodott. – Csak tartsd bekapcsolva a mobilod, és ha furán érzed mag ad, rög tön g yere vissza a koliba, rendben? – Ig en. – Kisasszéztam. Ig azából nevetség es ET voltam. Az eg yetem második napján harminc percet tartózkodtam a szobámban. Pedig akartam ezt az állást. Ez íg y nem ig az: szükségem volt rá. Ahog y a normális pillanatokra is. A dékán majdnem összecsinálta mag át, amikor apám nag y dérrel-dúrral berontott az irodájába. Még életemben nem voltam büszkébb. A leg több ember talán a leg rosszabbat feltételezte; hog y az előző év miatt fokoztak le az ETpozícióba. Hog y mi az ig azság ? Könyörög tem az állásért. Az edző dühös volt, de apám leg alább meg értette. Azt mondtam neki, hog y seg íteni akarok az új srácoknak, hog y tudják, mi a dörg és, de ig azából a lényeg az öcsém volt. Elsőéves volt, mikor meg halt, és nem akartam úg y itt hag yni ezt a világ ot, hog y ez még eg yszer meg történhessen bárki mással. Ezért álltam meg Kiersten emeletén. Nem voltam benne biztos, hog y visszaért-e már az óráról, de azért meg próbálhatom. Kétszer kopog tam az ajtaján és vártam. Némi csoszog ás és vitázás után az ajtó kinyílt. Gabe nyitotta ki, az unokatesó, aki talán a riválisom. Nem voltam biztos benne. Eg y percig tátott szájjal bámult rám, majd szélesen elvig yorodott. – Jól aludtál az éjjel? – Jobban, mint te. – Elmosolyodtam. – Kiersten? – Leckét ír. – A második napon? – Benyomakodtam mellette. Gabe felemelte a kezét. – Csak azt tudom, hog y azt mondta, van leckéje és a szobájában van. Csak két órája volt ma, mindkettő reg g el. – Jó tudni, hog y nem én vag yok az eg yetlen, aki a nyomában van – morog tam. Gabe sunyi vig yora láttán ökölbe szorítottam a kezem és bekopog tam az ajtaján. – Kiersten? Szipog ás. Szipog ást hallottam, majd valami a földre zuhant. A francba is. Berontottam. Hűűű, meg várhattam volna, mire ajtót nyit! Meztelen volt.
Mármint nem teljesen meztelen, de baromira úg y tűnt, mintha az lenne. Jóg anadrág ot és sportmelltartót viselt. Az én képemre pedig olyan széles vig yor ült ki, hog y biztos olyan voltam, mint akit meg szállt az ördög . – Hééé! – hallottam Gabe hang ját a folyosóról. Az orra előtt becsaptam az ajtót és bezártam. – Ó, most már biztonság ban érzem mag am – mormolta Kiersten, és felállt a jóg amatracról. – Komolyan mondom. Senkire nem lehet csak úg y rátörni az ajtót. – Nag yon örülök, hog y rád törtem. – Az ág yhoz léptem, levág tam rá mag am, és háttal a falnak támaszkodtam. – Folytasd. Nevetésben tört ki. – Nem. Közönség előtt nem. Jóg áztam, te perverz. – Úg y hallottam, hog y a nevemet kiáltod. Tévedtem. – Vállat vontam. – Hűűű, eg észen hat emelet távolság ból hallottad, mi? – Mit mondjak? Ég i ajándék ez a képesség . – Add hozzá a szuperhallást és a nyomkövetést, és ig azi pszichopata vag y. A vig yorom még szélesebb lett. Kiersten előretolta a csípőjét, és rátette a kezét. – Itt, előtted nem fog ok sportolni. – Akkor sportoljunk eg yütt. Szeme rémülten tág ra nyílt. – Ez aztán ritkamód feldobta az önbecsülésemet. – Nem, nem úg y értem. Menjünk el futni. – Te futsz? Meg ráztam a fejem és lassan beszéltem. – Én irányító vag yok. Persze, hog y futok. Elpirult és az arcához kapta a kezét. – Nem, úg y értem, edzésen kívül is jársz futni? – Te soha nem sportoltál, ug ye? Elmosolyodott és meg rázta a fejét. – Az edzésen nem csak erősítünk. Én edzésen kívül még két órát szoktam sportolni. Formában tart. Muszáj valahog y életben tartani azt a kockahasat… – Leszállsz erről a témáról valaha is? – Leült a padlóra és felsóhajtott. – Báránykám… – ug rattam. – Soha. – Jól van. Akkor… fussunk. – Szuper.
– Eg y feltétellel. – Fúúúj! – Lefelé mutattam a hüvelykujjammal. – Hé! – Hirtelen felállt. – Még nem is hallottad a feltételemet! – Rendben van. Öt másodperced van. – Türelmes vag y, ug ye? – Eg y… – Jól van! – Kiersten elvett eg y darab papírt az íróasztaláról, és a képembe vág ta. Már épp kimondtam volna, hog y kettő, amikor a papír az ölembe pottyant. Felsóhajtottam, felemeltem, és olvasni kezdtem. Hogyan kell élni? – ez volt a címe. Szívem összeszorult a mellkasomban. Vajon tudomást szerzett rólam? 1. Megcsókolni egy jóképű srácot. 2. Meztelenül úszni. 3. Meginni egy gyümölcsös italt, amiben olyan kis napernyő van. 4. Kiolvasni a Büszkeség és balítéletet. 5. Megtanulni úszni. Meg álltam. – Nem tudsz úszni. Kiersten a földet bámulta, úg yhog y olvastam tovább. 6. Két igazi barátot szerezni. 7. Abbahagyni az antidepresszánsok szedését. Szóval eg yvalamiben ig azam volt. Depressziós, de miért? Miért lehet eg y ilyen tökéletes lány, mint Kiersten, depressziós? 8. Bungee jumpingolni. 9. Áfonyaszószt enni hálaadáskor és megpróbálni megenni a céklát. 10. Beleszeretni valakibe. 11. Elérni, hogy összetörjék a szívemet. 12. Valahogy beleszeretni valakibe. Seg íthetek neki! Ó, nem, mondjuk, nem mindeg yikben. Mármint nem szerethet belém. Azt nem eng edem meg . Nem lenne fair eg yikünkkel szemben sem, és Kiersten tizennyolc éves. Felsóhajtottam és félbehajtottam a papírlapot. – Nos? – Csavarg atta azt a g yönyörű haját az ujja körül. – Mit g ondolsz? – Meg csináljuk! Az arca úg y g yúlt ki, akár eg y karácsonyfa. Mielőtt rájöttem volna, mi történik, felém rohant
és a nyakam köré fonta a karját. Ööö, ha ez lesz a reakció arra, hog y eg y buta listában seg ítek neki, akkor veszek neki eg y saját, külön bejáratú szig etet, mielőtt még … A g ondolat elhalt a fejemben. Ironikus módon. – Komolyan mondod? Nem béna? Nem vag yok béna? Arcon csókoltam. – Nem béna, és nem azt mondtam, hog y minden őrültség ben a seg ítség edre akarok lenni? Bólintott. Eg y vörös hajtincs elszabadult, és g yeng éden rásimult kipirult arcára. – Jól van. – Ismét arcon csókoltam. Nag yrészt azért, mert meg tehettem. – Azt hiszem, ezeknek a nag y részén hálaadásig túlleszünk. – Komolyan? – Abszolúte. – Seg ítettem neki felállni. – Mármint… eltekintve a beleszeretéstől. Kiersten felnevetett. Istenem, de szerettem ezt a hang ot! – Hát ig en. Kockáztass vag y húzz haza! – Ez a beszéd! – Rákacsintottam, és visszatettem a papírt az asztalára. – Most pedig veg yél fel olyan pólót, amiben a srácok nem csorg atják utánad a nyálukat – drág ám, futni meg yünk.
16. FEJEZET Legalább az, hogy mellette futok, azt jelentette, hogy nem előle futok – ez azért fejlődés… nem?
WESTON Amikor Wes azt mondta, menjünk el futni, tévesen azt g ondoltam, kocog ni akar. Amolyan lassú kocog ásra g ondol, nem olyanra, ahol kiköpöd a tüdődet is. Nem is beszélg etett közben. De izzadt. Gondolom, jó csere volt, főleg mivel póló nélkül futott. Azonban én biztos nem voltam szexi, ahog y lélekszakadva loholtam mellette. – Ug ye tudod, hog y most lehúzunk valamit a listádról? – kérdezte tökéletesen normális hang on. Oldalamba éles fájdalom hasított, miközben ziháltam. – Ó, ig en? És mit? – Le akarsz szállni az antidepresszánsokról. – Szóval te most… – Köhög tem. – Meg akarsz… – Szent isten, mindjárt elájulok. – Ölni? – Nem. – Felnevetett. Komolyan. Még is. Hog y. Kapott. Leveg őt? – Kísérletek bizonyítják, hog y a komoly fizikai ig énybevétel, amely fizikai fájdalmat okoz, boldog ság hormonokat szabadít fel az ag yban, amelyek eg yaránt g yóg yítják a fizikai és a lelki fájdalmat. Olyan, mint eg y drog . A futás a leg g yorsabb és leg hatékonyabb módja, hog y ilyen hormonok szabaduljanak fel benned. Ha elkezdesz futni, g arantálom, hog y jobban fog od érezni mag ad, talán annyira, hog y még a g yóg yszerekről is leszoksz. – Abbahag yta a futást. Hála az ég nek. Összeg örnyedtem és felemeltem a kezem. – Eg y perc szünetet kérek. Meg vereg ette a hátam és felnevetett. – A helyzet az, Kiersten, hog y a g yóg yszer nem rossz dolog . Azért van, hog y seg ítsen.
– Rémálmaim vannak tőle. – Akkor aludj velem. – Gyeng ének érzem mag am miattuk. – Ismét kifújtam a leveg őt. – Csak azért, mert rossz oldalról közelíted meg . Vártam a szokásos aranyköpését. Most komolyan, ez a srác eg y korábbi életében dilidoki volt? – Csak mert seg ítség re van szükség ed, hog y meg birkózz bizonyos dolg okkal, még nem vag y kevésbé erős. Az életben az ig azán g yeng e emberek azok, akik képtelenek beismerni, hog y seg ítség re van szükség ük. Képtelenek beismerni, hog y nem bírják tovább eg yedül. Gyeng ék. Azzal, hog y seg ítség et kérsz, hog y seg ítség et fog adsz el, azt ismered be, hog y g yeng e vag y, és ebben meg találod az erődet. A világ g yeng éi azt g ondolják, hog y mindent tökéletesen tudnak, és ezt mások orra alá dörg ölik. Eg y pillanatra meg álltam és felnéztem. Fülig ért a szája. – Mikor lettél te ennyire okos? Wes vállat vont, miközben eg y izzadság patak futott vég ig az állkapcsán. – Sok terápia kellett hozzá. Nekem elhiheted. Nem járhatsz eg ész életedben terápiára úg y, hog y leg alább néhány jó tanácsot sem szedsz fel. Felhorkantam. – Láthatóan terapeutát kell cserélnem. – Remek, én vállalok új beteg et, és randiban kell nálam fizetni, úg yhog y fizess! – A barátok nem randiznak. Pislog ott, mert a szemébe sütött a nap, majd felnevetett. – Dehog ynem. Beleharaptam az ajkamba, és rendre utasítottam a szívemet, hog y ne bukfencezzen úg y a mellkasomban. – Ez nem volt rajta a listámon. – Mármint a randi. Vag y ig en? Elmosolyodtam. Nem tehettem róla. Iszonyatosan jól értett ahhoz, hog y az összes g ondosan felépített falamat lebontsa. – Ezen a hétvég én. Pénteken. Te meg én. Randi. Félrenéztem, próbáltam úg y tenni, mintha nem akarnék összevissza ug rálni boldog ság omban és belekiabálni az arcába, hog y „ig en”. Természetesen erre a srácra csak úg y rag adnak a csajok. Már csak azzal, hog y eg yütt sétálok vele, kivívom a női populáció eg yedeinek rosszallását: furcsán bámultak rám vag y tátott szájjal méreg ettek. – Rendben – mondtam halkan. – De csak mint barátok. – Kinyújtottam a kezem, hog y meg rázza. Bólintott, és két kis kezemet az övébe fog ta. – Leg alább most kezet fog sz velem. Pár napja meg voltam g yőződve róla, hog y meg kell mutatnom neked, hog y kell kezet fog ni – ahog y John Smith meg mutatta Pocahontasnak. – Vicces vag y. – Ug ye? – felnevetett, és elhúzta a kezem, íg y szinte majdnem eg ymáshoz ért a mellkasunk. – Izzadt vag yok. – Aha. – És… és büdös is. – Hűűű, mindjárt elijesztem! Wes közelebb hajolt, és meg szimatolta az arcomat. – A bőrömet szimatolod? Wes vállat vont. – Azt mondtad, büdös vag y. Próbálom bebizonyítani, hog y tévedsz. – Akkor nem vag yok büdös? – Nem… – Még mindig nem mozdította az arcát. Léleg zetem felg yorsult, amikor meg éreztem a nyakamon a léleg zetvételét. – Van szag od, de ez csak izzadság szag . És én
17. FEJEZET És a Legérzéketlenebb Pasi díját… Weston Michels kapja. Egy. Igazi. Seggfej. Vagyok.
WESTON Mit mondhattam volna erre? Mit lehet ilyenkor mondani? – Baleset történt. A halálra ritkán lehet felkészülni, tudod? – Meg rázta a fejét. Sajnos ebből a szempontból nem volt ig aza. Fel lehet készülni rá, ezt első kézből tudom, és azt is, hog y ez nem könnyíti meg , de ezt nem akartam elmondani neki. Nem volt meg felelő a pillanat. – Közel álltál a szüleidhez? – Amennyire eg y g imis közel állhat hozzájuk. – Mi történt? Azt g ondoltam, biztos autóbaleset vag y valami váratlan trag édia vitte el őket. – Vízbe fulladtak. – Mi? – Leültem mellé a betonra. – Hog yan? – Búvárkodtak eg y barlang ban. – Felsóhajtott. – Tőlem eltérően szerettek kockázatot vállalni. Én tavalyig még a saját árnyékomtól is féltem. Felnevettem és átöleltem. – Floridában voltak, az eg yik kedvenc helyükön. Nem tudom, mi történt pontosan, de az biztos, hog y mindig óvatosak voltak. Soha eszembe nem jutott a kockázat, mert mindig olyan elővig yázatosak voltak. – Nag yon elhalkult a hang ja. – Iszonyatosan összevesztem velük telefonon. El akartam menni eg y bulira, ők meg nemet mondtak. Azt mondtam nekik, hog y utálom és soha többé nem akarom viszontlátni őket. Basszus. – Három órával később meg haltak. A testüket eg y barlang közepén, mérföldekre bent találták meg . A biztonság i köteleik cafatokban lóg tak, olyan volt, mintha félbetépték volna őket. A rendőrség úg y g ondolta, hog y talán a dag ály előbb jött, mint a szüleim várták, íg y a kötél nekidörzsölődött az éles szikláknak.
Kiersten elmorzsolt pár kósza könnycseppet. – El sem tudtam képzelni. Beleőrülök, hog y tudom, hog y az utolsó pillanataikban elveszve bolyong tak eg y sötét, vizes lyukban. Ilyenkor nem lehet felmenni a felszínre. Olyan borzalmas… És semmit nem tehettem, hog y meg akadályozzam a halálukat. Kockáztatva, hog y felpofoz, vag y még rosszabb történik, meg nyaltam az ajkam és íg y szóltam: – Kiersten, szerintem rossz oldalról közelíted meg a történteket. – Éreztem, hog y az izmai meg feszülnek az érintésem nyomán. Olyan volt, mintha azt mondtam volna neki, hog y le fog om vadászni, és azt akarom, hog y fusson: teste minden eg yes porcikája elhúzódott és menekülésre készen állt. – Hallg ass meg – suttog tam. – A szüleid szerettek barlang okban búvárkodni, ug ye? – Ig en. – Hang ja erőtlen volt és halk, de leg alább még mindig ott ült mellettem, nem pofozott fel és nem is rohant el. – És tudták, hog y ez milyen kockázattal jár? – Persze! – Hunyd le a szemed. – Tessék? Nem. – Próbált elhúzódni tőlem, de én szilárdan tartottam. – Kiersten, csak hunyd be a szemed. Meg borzong ott, fújtatott eg yet, és azután lehunyta a szemét. – Fig yelj a hang omra – suttog tam a fülébe. – Képzeld el ezt a történetet máshog yan. A szüleid a telefonbeszélg etésetek után ideg esek, de nem ig azán feldúltak. Mármint hány éves voltál? Tizenöt? Minden tizenöt éves lány átmeg y ezen a korszakon. – Te honnan tudod? – Ebben a testben eg y tizenöt éves lány rejtőzik. – Halkan belenevettem a fülébe. – És onnan tudom, mert korábban az ifjúság i központban dolg oztam. Hidd el, a tizenöt éves lányok ijesztőek. Elernyedt a válla. – Szóval, leteszik a telefont, meg rázzák a fejüket, felsóhajtanak, és eg ymás kezét fog va vég ig sétálnak a teng erparton. Felveszik a felszerelésüket, kétszer is meg vizsg álják, mennyi leveg őjük van, ellenőrzik a köteleket és bemennek a barlang ba. Valami történik. Talán csak az elemek tökéletes vihara. A barlang olyan g yönyörű volt, hog y eg yre beljebb és beljebb mentek, nem vették észre, hog y nem lesz elég leveg őjük visszamenni. Vag y talán nem vették észre, hog y a kötelek már nem voltak a kifelé vezető út mentén meg erősítve. Hang osan zihált, ahog y folytattam a történetemet, és a hátát simog attam. – Talán meg nézték, mennyi leveg őjük van még , tudták, hog y nem tudják, merrefelé menjenek, íg y csak eg y irányba mentek. Talán meg fog ták eg ymás kezét és beúsztak a sötétség be, és pontosan tudták, hog y pár perc múlva valószínűleg elalszanak. De leg alább úg y alszanak el, hog y fog ják eg ymás kezét. Leg alább az utolsó g ondolatuk te voltál, a családjuk, és leg alább ott voltak eg ymásnak. Azt hiszem, én nem úg y tekintek a halálukra, ahog y te. Neked a halál kínszenvedés. Nekem pedig békesség . Talán őrült vag yok, de én nem hiszem, hog y a szüleim, a tapasztalt búvárok, pánikba estek és szenvedtek volna. – Vállat vontam. – Úg y látom őket, hog y fog ják eg ymás kezét a sötétben, és mosolyog nak. Kiersten eg y ideig hallg atott. Hátrahúzódtam, hog y belenézzek a szemébe, de eltakarta az arcát, és mikor elhúzta az ujjait, nedvesek voltak a könnyektől. Nem volt időm felkészülni az ölelésére. Olyan g yorsan hátradöntött a betonra, hog y csak annyit tehettem, hog y kitártam a karom és mag amhoz szorítottam. Ez volt az első ig azi ölelés, amit az öcsém halála óta kaptam. Ezt nem mondtam el Kierstennek, de abban a pillanatban, ahog y öleltem és vig asztaltam… a halál már nem tűnt olyan borzasztónak. A jövő nem látszott olyan komornak. Mert ahog y Kiersten visszahúzódott… mikor összenéztünk, meg láttam a reményt.
18. FEJEZET Egy vadidegent ölelgetek és a karjai közt sírok? Na ne!
KIERSTEN Valószínűleg azt g ondolta, bolond vag yok, de képtelen voltam elhúzódni. Az ag yam log ikusan azt súg ta, hog y őrültség ilyen közel érezni mag am eg y sráchoz, akit alig ismerek. De az érzelmeim? Felemelte az összes lelki kofferemet, kinyitotta őket és kiszórta azt, ami már nem kell. A lényem eg y része dühös volt. De a másik része? A másik része még mindig úg y kapaszkodott Wesbe, mintha az életem füg g ne tőle – a másik része szabad volt. Wesnek nag yjából öt perc alatt sikerült vég hezvinni azt, amit két év terápiának és vég telen mennyiség ű antidepresszánsnak nem sikerült. Seg ített meg bocsátani. Tudtam, hog y nem lehet ennyire könnyű, eg yszerűen nem lehet. Tényleg csak máshog y kellett g ondolnom a történetre? A furcsa az volt, hog y minden, amit a szüleimről mondott, telitalálat volt. Ig az volt. Elhitette velem a történetet, mert tényszerűen tudtam, hog y a szüleim tényleg ilyenek voltak. – Kiersten? – mormolta Wes nedves arcomnak. Léleg zete lehűtött; tetőtől talpig meg borzong tam. – Jól vag y? Mélyet sóhajtottam. – Szerinted őrült vag yok? Wes felnevetett. – Mindannyian őrültek vag yunk eg y kicsit, ettől vag yunk emberek. A mellkasának dőltem. – Wes? – szólalt meg mög öttem eg y férfihang . Meg fordultam, és meg láttam azt a pasit, aki a múltkor ott volt a menzán. – David! – Wes felállt és felseg ített. – Minden rendben van? – Hog yne. – David meg köszörülte a torkát, és felhívott valakit a mobilján. – Jól van, uram. Ig en, éppen… futni volt eg y lánnyal. – David mosolya elhalványult. – Ig en, persze, hog y emlékeztetem rá, ig en. Köszönöm, uram… Elnézést, uram.
Wes eleng edte a kezem és összefonta a karját. – Nos, mit parancsolt a tábornok? David zsebre tette a mobilját. – Azt mondta, hog y ne felejtsd el a fontosság i sorrendet. Az eg észség ed, a foci, az iskola. És csak utána jönnek a barátok. Aú! Tehát utolsó helyre kerültem. – Rendben – bólintott Wes. – Köszönöm, David. Majd üzenek, ha kellesz. David ott maradt. Valami mély, morg ásszerű hang tört fel Wes torkából. – Mi az? Most már követni is fog sz? – Ez a parancs. – David felsóhajtott és vállat vont. – Sajnálom, Wes. Az állásom forog kockán. Tudod, hog y meg y ez. – Tudom. – Wes halkan káromkodott eg y cifrát, és hozzám fordult. – Ne harag udj, Kiersten. Mennem kell. Úg y tűnik, apámat ag g asztja a fontosság i sorrendem. – Feszült volt a mosolya. – Találkozhatunk ma este? Úg y tűnik, néhány dolg ot még el kell intéznünk. – Nem tudom. – Elkaptam David helytelenítő pillantását és a földre bámultam. – Ööö, azt hiszem, nem érek rá. Wes tehetetlenül összevonta a szemöldökét. – Gyere, Wes. – David a karjáért nyúlt. – Nem. – Wes nem mozdult. – Addig nem, amíg ig ent nem mond. – Wes, hag yd abba. A szülők fontosak. Ha apád azt akarja… – Apám két eg észség es fiút akar – mondta Wes jeg es hang on. – De csak én vagyok neki. Azt kapja, amit kap, és kész. Hétkor várlak a szobádnál. – Ma este nem jó – mondtam. – De holnap péntek van. Akkor randizunk, jó? – Jó. – Nag yot nyelt, a szín visszatért az arcába, állkapcsa láthatóan már nem volt olyan merev. Miért tűnt hirtelen olyan g yeng ének? – Akkor péntek este. Néztem, ahog y elmeg y, és eg yre kíváncsibb lettem. Miért ilyen sápadt állandóan a focicsapat irányítója? És amikor belépett az árnyas fák közé, miért támaszkodott úg y Davidre, mintha el akarna ájulni? És ha rosszul van, mi a fenéért akart elmenni futni? A g ondolatok csak úg y cikáztak a fejemben, miközben visszafelé baktattam a szobámba. Már csak az hiányzott, hog y közel kerüljek eg y sráchoz, aki olyan jó érzéseket kelt bennem, mint Wes, csak azért, hog y aztán elszakítsák tőlem, mert nem vag yok elég g é elöl az apukája fontosság i sorrendjében. Uhh. Kinyitottam az ajtót és besasszéztam. – Mizu? – Gabe intett nekem, és átszörfözött néhány tévécsatornán. – Majd később elég meg köszönnöd. – Mit köszönök meg ? – A fehérjeshake-et és a banánt a pulton, ami csak arra vár, hog y meg edd. Madárlesen voltam, és láttam, hog y idáig g yalog oltál. – Madárlesen voltál? – A szememet forg attam. – És milyen madarakat lestél meg , te természetbúvár? – A szürkéket – válaszolta Gabe faarccal. – A g alambokat? – A g alamb nem szürke. – Talán színvak vag y? – nevettem fel és meg ráztam a fejem. – Na jó, rendben. Akkor miért is leselkedtél a g alambok után? Gabe a pamlag párnáira hajította a tévé távirányítóját és felállt, kezét a feje fölé emelte, kivillantva a csípőjétől a mellkasa felé kanyarg ó újabb tetoválásait. – Mert ag g ódtam. – A madárpopuláció miatt?
nyaljam meg . Meg ráztam a fejem. Közelebb hajolt és azt suttog ta: – Csak eg y nyalintás. – Mondta a felsős az elsősnek. – Eg ybe még nem halsz bele. – Te vag y az a srác, akit a drog meg előző prog ramok elrettentő példának hoznak fel, ug ye? Aki azt mondja, hog y ha eg yszer kipróbálod, attól még nem leszel füg g ő? Gabe elvig yorodott. – Nos, Kiersten, attól félsz, hog y füg g ni fog sz tőlem? – Jól van. – Lenyaltam a cukros keveréket az ujjáról. – Nag yon tetszik neked. – Tessék? – Hátraléptem, és meg kerültem, hog y elveg yem a bög rémet, de Gabe átkarolta a csípőmet és visszahúzott. – Ismerem a lányokat. – Meg rázta a fejét és felnyög ött. – Hidd el, jól ismerem őket, és semmivel nem tudlak eltántorítani. Abszolúte semmivel. Szerintem ha meg csókolnálak, még akkor is ő járna a fejedben. A francba, Kiersten, csak nég y napja ismered! Ha beleszeretsz, összetöri a kis szívedet, és aztán nekem kell majd összeszedeg etnem a darabjait, és valószínűleg lefekszel majd velem, hog y jobban érezd mag ad, és amikor felébredsz, g yűlölni fog od mag ad, és utána sorban jönnek majd a pasik, hog y kitöltsd azt az űrt, amit ő hag yott az életedben. – Hűűű! – A lényeg az – mondta és meg rag adta a csuklómat –, hog y mindez elkerülhető. Ne add neki oda mindenedet – addig ne, amíg nem vag y biztos abban, hog y ő is íg y fog tenni. Leráztam mag amról a kezét, és nag yot kortyoltam a shake-emből. – Miért mondod el mindezt? Hiszen alig ismersz. Gabe felhorkant. – Éppen ez az. Alig ismerlek. De ő is. Az eg yetlen ember, aki most harcolni fog érted, az te mag ad vag y. Ne veszítsd szem elől a leg nag yobb szövetség esedet. Ne hag yd, hog y elvakítson eg y szép mosoly és eg y rag yog óan kidolg ozott test – még az enyém se. A szemöldököm felszaladt ekkora önbizalom hallatán. – Ne érts félre! – Gabe felemelte a kezét. – Iszonyatosan szexi vag y, de én soha nem szarnék a saját fészkembe. – Mi? – Ez bók volt. – Gabe elvig yorodott. – Az ember nem fekszik le az unokatesója leg jobb
barátnőjével, vag y lakótársával, vag y olyan lányokkal, akik még nem ismerik elég g é önmag ukat. Mert ez nem lenne fair. És a vég én úg yis sírás lenne a vég e. – Úg y érzem, tapasztalatból beszélsz. – Félrehajtottam a fejem, hog y jobban láthassam átható tekintetét. Gabe káromkodásban tört ki és félrenézett. – Íg y van. És ennél többet nem is kell tudnod. Az a lány tönkretett eng em, Kiersten. És a francba is, odaadnám érte az eg ész világ omat, hog y újra és újra tönkretehessen, csak azért, hog y a világ a része lehessek. A nappali felé tereltem Gabe-et és leültem a pamlag ra. – Mi történt? – Úg y tűnik, én vag yok az a srác, akivel azért jár eg y csaj, hog y feldühítse a szüleit. Én vag yok az, akivel jár, mielőtt befutna a több millió dolláros üzleti ajánlat. A kezéért nyúltam. – Gabe, sajnálom. – Ne sajnáld, évekkel ezelőtt volt – mondta vállat vonva. – Rég túl vag yok rajta. – Majd ásított, a térdére csapott, felállt és az ajtó felé indult. – Ne feledd a kis beszélg etésünket. – A válla fölött visszanézett és elfintorodott. – És zuhanyozz le, pokoli büdös vag y. – Kösz. – A szememet forg attam. Meg állt az ajtónál. – Csatlakozhatok hozzád, ha mag ányos vag y és kell valaki, aki lecsutakolja a hátadat. Az ajtóra mutattam. – Szevasz, Gabe. Felnevetett és kiment. A lényem eg y része g yűlölte, hog y ig aza van. Szinte láttam mag am, hog y pontosan ezt teszem: úg y kapaszkodom Wesbe, mintha az életem füg g ne tőle, és aztán belehalok, ha nem olyan lesz a vég e, amilyennek lennie kell. Nem veszíthetem el benne önmag am. Nem vag yok hajlandó. Meg ittam a maradék shake-et, és a fürdőszoba felé indultam.
19. FEJEZET Nem ijedek meg – még nem. Miért nem hívott még vissza?
WESTON Tudtam, hog y nevetség es vag yok, hog y óra közben állandóan a telómat nézeg etem, hátha jött üzenet vag y volt nem fog adott hívás. Kiersten nem válaszolt nekem. És utáltam, hog y az ag yam abszolút nem működött, amikor meg próbáltam elméleteket g yártani arra, hog y miért is nem áll szóba velem. Az apám miatt? Vag y túl g yorsan haladtam túl sokat? A francba. A telefonom rezeg ni kezdett a kezemben. Na vég re! Rápillantottam az SMS-re.
Még mindig áll a ma este? Nag y nehezen tudtam csak palástolni izg almamat. Akkora vig yor ült a képemen, hog y a professzornő biztos azt g ondolta, be vag yok tépve vag y pornóképeket nézeg etek, vag y ilyesmi. – Meg óhajt osztani valamit a többiekkel is, Mr. Michels? – A francba, észrevette. Meg köszörültem a torkomat és bólintottam. – Randim lesz. Páran suttog ni kezdtek körülöttem. Néhány csapattársam persze hátba vereg etett. A professzornő azonban nem lett ilyen vidám. A szemét forg atta és folytatta az órát. De én nem tudtam koncentrálni. Visszaírtam:
Számolom a perceket. Mindent
elvesztettem,
amit
nag y
nehezen
a
létezésem
során felépítettema
személyiség emben. Nem akartam hűvös és tartózkodó lenni, olyan, aki halálosan ráér, mert én nem értem rá. És minden eg yes rohadt pillanatot meg akartam rag adni, amíg túl késő nem lesz. Remeg ett a kezem. Ismét meg néztem a mobilomat. Még eg y adag g yóg yszert be kell vennem, mielőtt találkozom vele ma este. Ha kihag yom a következő órát, eg y órával előbb veszem be a g yóg yszert és lefekszem, akkor talán a randira rendbe jövök. Leg alábbis annyira, hog y ne hányjak bele abba a szép arcába. Tíz perccel később kiléptem a teremből és elindultam a koli felé.
20. FEJEZET Miért csak most jöttem rá, hogy még soha nem randiztam? Mit vegyek fel? Eszünk is valamit? Szent isten! Azt hiszem, rosszul leszek…
KIERSTEN – Szerinted jól néz ki? Tényleg ? – kérdeztem vag y huszadszor. Gabe a homlokára ütött és káromkodott. – Nyug odj már meg ! Anyám, most leg szívesebben leitatnálak. Ülj nyug odtan, mindjárt kész. Elvig yorodtam. Gabe ismét faarccal nézett rám, miközben vég ig húzta a vasalót a fehér blúzomon. – Ezt mag ammal viszem a sírba. – Mit? A fehér pólót? – kérdeztem ártatlanul. – Nem. – A szemét forg atta és kihúzta a vasalót. – A Martha Stewart-szintű tudásomat. – Gabe tud varrni is – jelentette be Lisa, ahog y belépett a szobába és meg lóbált előttem eg y nyakláncot. – Mi több, biztos vag yok benne, hog y ha meg kérnéd, hog y kössön neked eg y pulóvert, karácsonyra készen lenne. – Kösz, uncsitesó. – Gabe bemutatta a középső ujját, és felém hajította a blúzt. – Hé! – Elkaptam a leveg őben. – Nem lenne jó, ha a kezed munkája kárba veszne. – Több fiúhaverre van szükség em – morog ta Gabe, majd leült a pamlag ra, és belesóhajtott a
tenyerébe. Lisa leveg ő után kapkodott. – Fel vag yok háborodva! Tudod, hog y én vag yok a kedvenced. Gabe összehúzta a szemöldökét. – Tudod, hog y lúzer vag y, ha a leg jobb barátod az unokatesód. – Óóó, Gabe! – Lisa kezét a mellkasára szorította. – Ez a leg szebb bók, amit valaha mondtak nekem. – Na jó. – Gabe összefonta a karját és felnyög ött, majd fejét nekidöntötte a pamlag nak. – Rám fér eg y cig i.
– Leszoktál – énekelte Lisa. – Jó, akkor rám fér némi alkohol. – Már nem iszol. Gabe olyan kétség beesetten nézett rá, hog y felnevettem. Felállt, és kiment a konyhába. Vízcsobog ást hallottam, majd káromkodást. – Ne is törődj vele – Lisa Gabe felé intett. – Nem olyan dühös, mint amilyennek tűnik. Nekem elhiheted. – Hazug ság ! – kiáltott ki Gabe a konyhából. – Most pedig … – Lisa a pólómra mutatott. – Vetkőzz! Gabe sokat dolg ozott rajta, én pedig azt szeretném, hog y jól nézzen ki a szoknyával. – Ööö… – meg ráztam a fejem. – Gabe a konyhában van, alig pár méterre. Majd a szobámban átöltözöm. – Tekintsd úg y, mintha meleg lenne. Hidd el, észre sem fog ja venni. – Lisa eg yüttérzőn
bólintott. Újabb káromkodás a konyhából. Szeg ény Gabe. – Jól van. – Gyorsan levettem a pólómat, és odanyúltam a fehér blúzért, amit Lisa felém nyújtott. Lassan beg omboltam és odaálltam Lisa elé, hog y meg szemlélhessen. Volt eg y helyes, világ osbarna-fehér csíkos miniszoknyám, ami minden formát kiemelt és eg y fehér, vég ig g ombos blúzom, amely lazán körülölelte a csípőmet. Lelki szemeim előtt rémesen néztem ki, de a Lisa arcán felrag yog ó mosoly azt mutatta, hog y tévedek. – A fenébe is! – szólalt meg Gabe mög öttem. Meg pördültem. Gabe vig yorg ott. – Ó, és eg yébként nem vag yok meleg , és természetesen vég ig néztem. – A végignéztem szót olyan rag adozós fog csattog tatással ejtette ki, hog y eg y lépést hátraléptem. – Gabe, ne ijesztg esd már! – feddte meg Lisa. – Most pedig , Kiersten, vedd fel a nyakláncot és
a mag assarkút, és készen is vag y. Meg tettem, amit kért, majd meg álltam előttük és g yorsan meg pördültem. Gabe előrehajolt, a lábára könyökölt, ahog y súlyát a lábára helyezve felállt. – Nem. Csere. – Mi? Miért? – elkámpicsorodtam. – Nem néz ki jól? – Lisa, azt akarod, hog y elveg yék az ártatlanság át? – Meg rázta a fejét, és úg y járt körbe, mint tig ris leendő áldozatát. – A blúz még csak nem is kivág ott! Vég ig beg ombolta, az istenért! – ellenkezett Lisa. – Na persze – acsarg ott Gabe. Mielőtt ráeszméltem volna, mi történik, Gabe felém nyúlt, és két ujját eg yenesen a két felső
g ombomra helyezte. – A srác az este minden eg yes percében azon fog ag yalni, hog y mennyi időbe telik az összes g ombot kig ombolni a blúzán. – A szoknya viszont jó. – Lisa keményen állta a sarat. – Ig en. – Gabe keze a szoknyámra tévedt, és lejjebb húzta. – Akár a második bőre is lehetne, mindent kiemel, és tudod, hog y milyenek a pasik. Lisa a szemét forg atta. Én azonban szobormereven álltam. – Meg akarja majd érinteni a lábadat. Meg akarja majd… – Gabe! – Lisa felállt, és odajött hozzánk. – Most a srácról beszélsz? Vag y mag adról? – Nem én akarok bejutni a bug yijába! – üvöltötte Gabe. – Ööö, én is itt vag yok – mondtam halkan. Gabe fel-alá járkált előttem.
– Róla beszélek. Mi van, ha meg érinti? Mi van, ha Kiersten nem találja a sípját és… – Te aztán remek apa leszel eg y napon – jelentette ki Lisa. – Most pedig elég , vág d el a köldökzsinórt, eg yszer s mindenkorra. Mondd neki, hog y csinos, és eng edd útjára. Gabe összefonta a karját és lebig g yesztette a száját. Én vártam Lisával eg yütt. Vég ül Gabe káromkodott eg yet, és a szemembe nézett. – Nag yon csinos vag y. – Köszönöm! – Lassan odamentem hozzá, és arcon csókoltam. – Ez nag yon sokat jelent nekem. – Lisa – mondta Gabe halálosan komoly hang on. – Hag yj minket mag unkra eg y kicsit. – De… – Azt kértem, hag yj mag unkra! – Jól van. – Lisa átcsörtetett a szobájába, kettesben hag yva minket.
– Tudod, hog y kell felpofozni eg y pasit? – kérdezte Gabe, és meg fog ta a kezemet. – Ha közel húzlak mag amhoz, tudod, hog y kell beletérdelni az ág yékomba? Hog y hová kell térdelned? Gyorsan felemeltem a térdem, amire Gabe meg botlott és hátralépett, majd elmosolyodott. – Ez szép volt. – Még valami, apu? – nevettem. Felmordult, és ismét közelebb húzott. – Ha meg próbál meg érinteni, ha bármi olyasmit csinál, amit nem akarsz, fújd meg azt a nyavalyás sípot és hívj. Nem érdekel, hány óra van, érted? Felsóhajtottam, és bólintottam.
Gabe eleng edett. – Miért védesz ilyen vehemensen? Nem is ismersz. – Leültem a kanapéra, vártam, hog y Wes mikor jön értem. – Fog almam sincs. – Gabe leült mellém, és karját a kanapé háttámlájára tette. – Eg yszerűen nem tudom elviselni a g ondolatot, hog y bajod essen. És ha addig kell bizonyg atnom, amíg belekékülök, akkor sem azért, mert féltékeny vag yok. Hanem… rossz érzésem van a sráccal kapcsolatban. – A kismadaraknak is meg kell tanulni repülni, Gabe – csaptam a térdére. – És bíznod kell az ítélőképesség emben. Wes eddig ig azi úriemberként viselkedett velem. – Ig en, tudom. – Gabe meg szorította az orrnyerg ét. – De nem tartod furcsának? A sleppjét? Azt, hog y ET? Még is miért lett ET? Meg kérdeztem pár felsőst. Korábban szóba sem került a posztra, és senki nem hajlandó beszélni róla. És az eg ész foci-dolog … az eg yik haverom szerint összeesett az edzésen. Mi van, ha drog ozik vag y valami ilyesmi? – Ezt erősen kétlem. – Meg ráztam a fejem, képtelen voltam elhinni. – Szerintem csak kimerült. Te sosem vag y kimerült? Gabe csak eg y kis idő után válaszolt. – Talán. Azért lég y óvatos. – Huszadszor mondom el – énekeltem. – Az leszek. Amint kopog tattak az ajtón, a szívem olyan hevesen kezdett el verni, mintha ki akarna ug rani a mellkasomból és a földön akarna landolni. Lisa kirohant a szobájából, kecsesen átug rotta az útjába kerülő asztalt, majd meg állt az ajtó előtt, meg ig azította a haját és kitárta az ajtót.
21. FEJEZET Egy év óta először akartam élni – minden nyamvadt napomat azzal akartam tölteni, hogy lássam, hogyan ébred fel reggelenként Kiersten. A francba is, én akartam lenni az első, akit reggel megpillant. A valóság néha kiábrándító tud lenni.
WESTON Nem tudom, mit g ondoltam, mi lesz rajta – de nem az volt. Rövid szoknyát, fodros blúzt és mag assarkút viselt, olyat, amitől eg y pasi leg szívesebben meg érintette volna a lábát. Pedig én nem vag yok lábfetisiszta. – Nag yon… – Nag yot nyeltem. – …g yönyörű vag y. Hallottam, hog y Gabe felmordul Kiersten mög ött. Láthatóan még mindig nem a rajong óm. Mag amban meg jeg yeztem, hog y a hét további részében valamikor meg kell nyernem mag amnak. Inkább, mint hog y minden alkalommal a morg ását hallg assam, valahányszor bókolok annak a lánynak, aki tetszik. Ó, a fenébe! Kezdtem beleszeretni. És ezt a luxust nem eng edhettem meg mag amnak. Meg int a szoknyájára néztem és a lábára, meg a tökéletesen édes csípőjére. A francba. – Készen vag y? – A hang om úg y cseng ett, mint eg y mutáló kamaszé. – Persze. – Meleg en elmosolyodott, és meg rag adott valami pántosat, amiről azt feltételeztem, hog y táska. Vag y táska, vag y feg yver. Kinyújtottam a karom, és az ajtóhoz kísértem. – Meg van a sípod? – kérdeztem. – Ig en. – A mobilod? – Ig en. – A listád? Meg állt és a szemembe nézett. – Hidd el, nem kell seg ítened benne. Eg észen biztos, hog y én is…
– Hag yd abba! – Eg yik ujjamat az ajkához érintettem. – Meg küzdünk a listával, de ne feledd: azt mondtam, csak néhányban tudok seg íteni. Az a szerelem-dolog olyasvalakire vár, aki kiérdemelheti a szívedet. Felnevetett. – Honnan tudod, hog y jó szívem van? Meg álltam, és tenyeremet a mellkasára tettem: éreztem, ahog y eg észség es szívverése lüktet az ujjam alatt. Szinte éreztem, hog y az én szívemért dobog , hog y meg erősítse. Visszahúztam a kezem, és láttam, hog y elpirult. – Jó a szíved. Erősen ver, bár biztos vag yok benne, hog y kihag yott eg y ütemet, amikor meg érintettelek. – Nag yon vicces. – Félrenézett. – Onnan tudom, hog y jó szíved van… – sóhajtottam fel és kinyitottam az ajtót –, hog y abban a pillanatban, hog y meg ismertelek, harcolni akartam érte. Hallg atott. – Innen lehet tudni, hog y valakinek jó szíve van-e. – Ha háborút akarsz indítani érte? – Felnevetett. Láthatóan meg próbált felvidítani. – Nem. – Felsóhajtottam. – Ha azt akarod, hog y miattad dobog jon. Muszáj lesz kevésbé pörg ősnek lennem. Ha íg y folytatom, sikítva fog menekülni előlem, és nem szerettem volna, ha kificamítja a bokáját abban a dög ös mag assarkúban. – Ez az én kocsim. – A fekete Porsche Cayenne-re mutattam, és kinyitottam előtte az ajtót. Ez volt az eg yetlen olyan kocsim, ami nem volt annyira eg zotikus, hog y mások leg szívesebben szíven szúrtak volna érte. A tizenhatodik szülinapomra szerettem volna eg y kisteherautót. Apám eg y Mercedest vett nekem, olyat, amivel a politikusok járnak: még g olyóálló üveg e is volt. A Cayenne-t én mag am vettem, a leg első nap, amikor hozzáférhettem a vag yonkezelői alapomhoz. Kiersten hallg atott. Gyorsan átszaladtam az én oldalamra, és beug rottam a kocsiba. Vég ig futtatta kezét a bőrülésen, szeme beitta a kocsibelső minden eg yes részletét. Érdekes, évekkel ezelőtt ilyesmi eszembe se jutott volna, de most? Most már értettem. Mert soha nem tudhatod, hog y melyik pillanat lesz az utolsó. Miért ne szívj fel mag adba minden eg yes emléket? A mostanit is: a nap kezdett lemenni, íg y ferdén besütött a kocsiba, át Kiersten vörös haján, amely ettől úg y tűnt, mintha rag yog na. Felsóhajtottam. Felém fordult. – Mit csinálsz? – Bámulok – válaszoltam őszintén. – Azt hiszem, ennyivel tartozol nekem, főleg mivel vég ig tapog attál, amikor leg először találkoztunk. A kezébe rejtette az arcát. – Nem is ig az! – Kedves hang ját tompította a keze, amely még mindig az arca előtt volt. – Ööö, de ig en. – Elindítottam a kocsit. – Mag ammal viszem a sírba, ne ag g ódj. – A francba is, nem szabad ilyen meg jeg yzéseket tennem. Meg néztem az órámat: remélhetőleg az I-5-ös úton nem lesz nag y a forg alom. Nem szerettem volna kihag yni a leg első állomásunkat. – Na? – A biztonság i övét babrálta. – Hová meg yünk? – Bung ee jumping olni – válaszoltam faarccal. – Rajta van a listádon, nem? Szeme elkerekedett, ahog y a szoknyájára pillantott, majd ismét rám. – Nem nézek oda. Íg érem. Gyeng éden g yomron vág ott. – Jól van, jól van – nevettem. – Csak ne üss meg . Randizni meg yünk. – Ig en, ezt tudom. – Akkor… – Kikanyarodtam az első kijáraton. – Bőven elég ennyit tudnod, nem? Évek óta nem randiztam lánnyal. Ott voltak az edzéseim és az a tény, hog y Lorelei nem volt
tizenhárom éves fiúéval volt eg yenlő. Minden erőmre szükség em volt, hog y ne leg yek önző, ne döntsem neki a kocsimnak, és ne emeljem fel azt a rövid szoknyát, miközben a kezem… Na ig en. Meg ráztam a fejem. A csók láthatóan rám is hatott. Azt akartam, hog y Kiersten számára a randi romantikus leg yen. Azt mondtam neki, hog y azt akarom, hog y meg változzon a világ a. Azt nem vártam, hog y az enyém is meg változik. – A randink következő része? – Elmosolyodott. Arca piros volt. – Úg y érted, nem csak azért hoztál ide, hog y csókolózzunk? – Ig en. – Elvig yorodtam. – Nem. – Átkozódva vég ig szántottam a hajamon. – Na jó, mindkét vádpontban bűnös vag yok. Rendben. Őszintén szólva leg szívesebben eg ész éjszaka csókolóznék veled, de a csókolózásnak mindig az a vég e, hog y… – Ölelkezünk? – Pajkosan rám kacsintott. – Ig en. – Felnevettem, és elkaptam a tekintetem. – Sok-sok összetapadó ölelkezés a vég e. – Akkor… – Visszanézett a kocsira. – Beszállunk vag y sem? – Nem. – A zsebembe nyúltam, és előhúztam eg y kendőt. – Bíznod kell bennem. – Tudhattam volna, hog y a csókig vársz, és csak utána ölsz meg . – A jó sorozatg yilkos először elcsábít, csak aztán öl meg . – Felsóhajtottam. – Adj nekem két percet, hog y elkészüljek, és mehetünk is. – Rendben. Bekötöttem a szemét. Meg lóbáltam a kezem az arca előtt, hog y meg bizonyosodjak róla, nem lát, majd visszafutottam a Cayenne-hez.
22. FEJEZET Igaza volt. A világom megfordult. Bekerültem az övébe. Nem tudom, szándékosan történt- e.
KIERSTEN Miért csinálják ezt az emberek? Miért integ etnek bele az arcodba, hog y meg bizonyosodjanak róla, hog y nem látsz? Hiszen láttam a mozdulatot, ahog y integ et. Helyes volt. És őszintén szólva szükség em volt eg y pillanatra, hog y eg yedül leg yek. Az a csók… Felsóhajtottam, és kicsit hátrabillentem a cipőmben. A csókjai nem adtak… hanem tönkretettek. Nem is tudtam, hog yan lehet más csók az övéhez fog ható. De eg yvalamit tudtam. Nem akartam kísérletezg etni. Nem akartam meg tudni. Még is azt éreztem, hog y csak tréfál velem, amikor azt mondta, hog y „az a srác, akié a szíved lesz”, és „az, akihez majd hozzámész”… Mi a fenéért veszi ki mag át állandóan az eg yenletből? A lényem bizonytalan része azt feltételezte, hog y nem vag yok az esete, és fiatal vag yok. És ig az, Weston népszerű fociisten, én pedig csak eg y elsős vag yok, aki még azt sem tudja, mire szakosodjon. Hűűű, most aztán fejen talált a valóság ! – Mehetünk? – Elölről szólalt meg a hang ja. – Azt hiszem. – Ig yekeztem nem ideg esen beszélni, pedig ideg es voltam. Ha még eg yszer meg csókol, lehet, hog y elájulok, és belezuhanok a tóba. Remélhetőleg Wes tud úszni, különben még vízbe fúlok. – Nyisd szét a tenyered. – Lég yszi, ne leg yél az a típusú srác, aki szerint poén pókot vag y kíg yót adni eg y lány kezébe, hog y sikoltozzon. Meleg kéz ért az arcomhoz, és meg érintette az alsó ajkamat. – Nem hazudhatok, Kiersten. Azt akarom, hog y sikoltozz, de ne úgy. Eg észen biztosan ne úg y. Ezt úg y értette, ahog y g ondolom? Mindeg y, éreztem, hog y arcomat elönti a forróság . – Bízol bennem? – kérdezte Wes. – Ig en. – Akkor nyisd szét a tenyered. Meg tettem.
Valami nehezet helyezett a kezembe. Be volt csomag olva, íg y tapintásra nem tudtam meg mondani, mi az. Talán könyv? A kendőt levették a szememről. Lepillantottam. Eg y könyv volt. Leg alábbis azt g ondoltam. – Nyisd ki – sürg etett. Ahog y lehámoztam a kék csomag olópapír réteg eit, Wes mög ém lépett, és a fülembe suttog ott. – „Kínos, rendkívül kínos ez a tudat, hog y olyan embernek vannak lekötelezve, akinek jóság át nem viszonozhatják.”{1} A csomag olópapír leesett. A Büszkeség és balítélet volt, számozott példányszámú kiadásban. – Te. Te nekem adtad… – Mr. Darcyt – suttog ta Wes a fülembe. – Mint látod, kívülről meg tanultam néhány sort is, hog y elalélj. – Ha még eg yszer idézed, a karjaidba omlok, jó? – kérdeztem liheg ve. Még mindig a csodálatos kötésű könyvet nézeg ettem. – Jót tenne a büszkeség emnek. – A fülemet harapdálta, és keze a nyakamra tévedt, a vállamat masszírozta. – De nem ok nélkül Büszkeség és balítélet a címe. Hozzáfordultam és átöleltem. – Nag yon köszönöm. – A leg jobb első randis ajándék, amit valaha kaptál? – kérdezte elhúzódva. – Az eg yetlen első randis ajándék, amit valaha kaptam – kuncog tam. – A fenébe. – Félrehajtotta a fejemet, és a szemembe nézett. – Akkor jobban kell teljesítenem. – Tanuld meg kívülről az eg ész könyvet, akkor tárg yalhatunk. – Tényleg ? – Ajka g onosz mosolyra g ördült. – Tudod, hog y csodag yerek voltam, nem? A zong orázás és a zene terén. Apám majdnem a zenetanulásra akart rávenni, nem pedig a focizásra. Fotog rafikus memóriám van. Úg yhog y ne állíts ilyen kihívások elé, hog y tanuljam meg kívülről Jane Austent. Lehet, hog y annyira fog ok unatkozni, hog y meg tanulom. Elnevettem mag am, és ismét meg öleltem. Imádtam az illatát, azt, amilyen érzést a bőre keltett a bőrömön. Nem is akartam arra g ondolni, hog y eg yszer lediplomázik. Rosszul voltam a g ondolattól. – És jöhet a randi utolsó része. – Meg rag adta a kezem, és visszavezetett a kocsihoz. – Készen állsz? – Persze. – A könyvet az ölembe tettem, óvatosan, nehog y leessen. Csalódottan fig yeltem, ahog y visszahajtottunk az iskolához. Leg szívesebben kiug rottam volna a saját ablakomon, amikor meg álltunk a koli előtt és Wes
elkísért az ajtómig . Meg g ondolta mag át? Zavartan azt mondtam mag amnak, hog y butaság ennyire izg ulni, főleg azok után, amiket eddig tett. Nevetség es! Hiszen nem is járunk! – Szóval… – Átkarolta a vállamat. – A listádon az is ott áll, hog y „két ig azi barátot szerezni”. Nos, szerintem már három barátod is van, itt vannak az orrod előtt. A fenébe! – mondta, és meg rázta a fejét. – Marha jól meg y nekem ez a listásdi. Hang osan felnevettem, ahog y kinyílt az ajtó és ott állt Gabe és Lisa. Lisa kuncog ott, és kitárta a karját. – Isten hozott a randid további részében! – Ti tudtátok? – Mag amhoz szorítottam a könyvemet és elmosolyodtam. – Hát persze! – Lisa karon fog ott, és betuszkolt a nappaliba. – Persze Gabe-nek csak azután mondtam el, hog y te elmentél, ezért ilyen elkínzott a külseje. Szánakozó mosolyt villantottam a pamlag on ülő Gabe-re, aki a szemét forg atta. Még mindig farmer és fehér póló volt raja, miközben Lisa eg y bombajó ruhát viselt. – Na jó, itt az idő! – Lisa összecsapta a kezét, és eltűnt a konyhában. – Szóval ez amolyan dupla randi? – Oldalba böktem West, aki felnevetett, és cinkosan nézett Gabe-re. – Nevessetek csak – morg ott Gabe. – Miért van, hog y én az unokatesómmal randizok, neked meg ő jut? – Meg int Weshez beszélt. – Úg y tűnik, Kierstennek nem esett baja. – A csókot leszámítva – mondtam a tőlem telhető leg nag yobb komolyság g al. Gabe szemöldöke felszaladt, ahog y vég ig mért, majd lassan odafordult Weshez. – Kösz. – Wes felém bólintott. – Behajítasz az oroszlán barlang jába csak azért, mert tettem neked eg y szívesség et. Elvig yorodtam. – Rajta volt a listáján – mag yarázta Wes. – Amiben seg ítek neki. – Rajta voltál a listáján? – Ööö… Közéjük álltam, és letettem a könyvemet az asztalra, óvatosan, hog y ne csattanjon nag yot. – Azt hiszem, azt írtam, hog y „meg csókolni eg y jóképű srácot”. – Helló! – Wes kinyújtotta a kezét. – Jóképű Srác vag yok. És akkor te mi vag y? Gabe meg rázta a fejét, és nevetésben tört ki. – Nyilván nem vag yok jóképű, de teg nap Kiersten azt mondta, hog y „jól nézek ki”. – Aúúú! – nyög ött fel Wes. – Ig en. Olyan ez, mint mikor altatás nélkül kasztrálsz eg y kutyát. Még csak nem is volt semmi előjele, eg yszerűen csak azt mondta, „hé, jól nézel ki”. – Még mindig próbálsz mag adhoz térni utána? – kérdezte Wes.
– Szerintem a héten még összeszedek pár ribit, hog y bebizonyítsam. – Gabe félig komolyan meg vonta a vállát. – Meg látjuk. – A férfiak állatok – mondta Lisa, és visszajött a nappaliba. – Na jó, van csoki, g yümölcsös ital és mozi. Még valami? – Szerintem ennyi elég . – Wes átkarolt, és mag ához húzott. Észrevettem, hog y Gabe fig yel minket, de nem féltékenyen. Inkább ag g odalmasan, ami miatt én is ag g ódni kezdtem. Ahog y a pamlag felé léptünk, Wes meg ing ott eg y kicsit. – Hé – fog tam meg a karját. – Jól vag y? – Jól. – De meg int sápadt volt. – Csak… használhatom a fürdőszobát? – Persze – szólalt meg Lisa. – Bármelyikünk szobáján keresztül bemehetsz. Közös a fürdő, úg yhog y tök mindeg y. – Szuper, köszi. – Felállt a pamlag ról, még mindig kissé bizonytalanul állt a lábán, és elindult a szobám felé. – Jól van? – kérdezte tőlem Lisa. – Biztos, hog y csak fáradt – hazudtam. Én is kíváncsi voltam arra, hog y eg y százkilencveneg y centis, tökéletesen eg észség es irányító miért fest hirtelen úg y, mint aki eg ész éjszaka meg állás nélkül ivott. – Mindjárt jövök. – Gabe felpattant, és eg yenesen Wes után ment. – Ajjaj! – mormolta Lisa. – Ez soha nem jelent jót.
23. FEJEZET Gyorsan fogyott az időm. Éreztem abból, hogy elkezdett bizseregni a kezem, abból, hogy a szívem vadul vert – miért lett hirtelen olyan pokoli nehéz rádöbbenni arra, hogy ilyen közel a vég? Talán azért, mert Kiersten miatt újnak éreztem magam – mintha egy új kezdet várna rám.
WESTON Meg rag adtam a mosdó szélét, és azt hajtog attam g ondolatban, hog y muszáj mag amban tartanom a g yomrom tartalmát Meg szólalt a mobilom. David. Meg nyomtam a mellőzés g ombot, és nekiálltam a szokásos lég zőg yakorlataimnak. Nem eg észség es, ha pánikba esem. Ki és be, ki és be. Visszatartottam a léleg zetem, és meg kockáztattam eg y újabb tükörbe nézést. A telefonom újra meg szólalt. Most James hívott. Ideje a következő g yóg yszeradag nak. Ig en, mintha szerettem volna még több g yóg yszert beszedni, amitől még szarabbul érzem majd mag am, ami valószínűleg elrontja a randimat is.
Jól vagyok, üzentem nekik, és a mobilt a zsebembe csúsztattam. Kinyújtottam a karom, meg fog tam a mosdót, és az orromon át vettem a leveg őt, ahog y hol erősödött, hol g yeng ült az émelyg és. A karácsony előtti utolsó g yóg yszeradag elvileg a leg erősebb, az orvos utolsó mentsvára. Csak attól féltem, hog y többet árt, mint használ. Ha tovább kell szednem, képtelen leszek focizni. És futni. És élni. Tök beteg en fog ok feküdni eg y ág yon, ahol összefolynak majd a napok, amíg vég ül eg yszer majd nem ébredek fel. – Hé! – Valaki belökte az ajtót. Gabe eg yenesen besétált, és becsukta mag a mög ött az ajtót. – Te meg mi a francot csinálsz? – Ne most, Gabe.
– Dehog ynem most! – Meg rag adott a pólómnál fog va, ami nem volt túl okos húzás, tekintve, hog y leg alább tizenöt centivel voltam mag asabb nála, de mindeg y. Túl g yeng e voltam ahhoz, hog y törődjek vele. – Mi a fenét szedsz? Oxit? Metet? Felnevettem. Nem azért, mert humoros volt, hanem mert eg y pillanatra azt kívántam, bárcsak drog problémám lenne. A fenébe is, mennyire szánalmas már ez, mi? – Nem. – Az ajkamba haraptam. Az émelyg és kezdett múlni, és ismét elkezdtem érezni a vég tag jaimat. – Semmi ilyesmit. – Jobban teszed, ha nem szórakozol Kierstennel! – Gabe eleng edett, és belecsapott azt ajtóba. – Esküszöm, hog y meg öllek, ha bántani mered! – Csak a barátja szeretnék lenni. Komolyan. – Hazudtam. Többet akartam. De az ember nem mindig kapja meg azt, amit akar. A hánying er ismét teljes erővel söpört vég ig rajtam, fájdalmamban kétrét g örnyedtem. Esküszöm, úg y éreztem, mintha kést forg atnának meg a g yomromban. – Várj, eg y pillanat… – Haver! – Gabe a hátamra tette a kezét. – Mi a baj? Influenzás vag y, vag y mi? – Vag y mi… – mondtam összeszorított fog g al. – Jól vag yok, csak… néha vannak rosszulléteim. – Ez volt a leg több, amit hazug ság nélkül mondhattam. – Úg y érted, ideg rendszeri rosszulléteid? – kérdezte Gabe. – Ig en, olyasmi. – Bocs. – Káromkodott. – Csak… ez a lány fontos, érted? Ne kérdezd, hog yan vag y miért tudom, hog y az, de eg yszerűen fontos. Van benne valami. Törékeny és nem akarom, hog y szórakozz vele csak azért, mert iszonyú jól néz ki, érted? – Esküszöm – pokolian fájt, de kieg yenesedtem –, hog y nem szórakozom vele. Seg íteni akarok, és a barátja akarok lenni. – A barátok nem csókolóznak eg ymással. Kényszeredetten felnevettem. – Úg y beszélsz, mint ő. Gabe nem nevetett velem. Remek, meg int feldühítettem. – Nézd! – Összefontam a karom, és meg próbáltam bármire koncentrálni, kivéve a g yomromban és a mellkasomban érzett fájdalmat. – Tetszik nekem az a lány. Nem fog om bántani. A francba, mi több: többé hozzá sem érek. Nem veszem el a szüzesség ét. Nem teszek betarthatatlan íg éreteket. – Honnan tudjam, hog y hihetek neked? – Mondok valamit. – Átkaroltam, és kinyitottam az ajtót. – Bízz meg bennem, és ha olyasmit teszek, ami komolyan feldühít tég ed, vag y eltolom a dolg ot, akkor laposra verhetsz. Rendben
van? Gabe hallg atott, majd kezet nyújtott. – Nag y élvezetet fog majd okozni, hog y jól fenéken billentselek. – Nag y kár, hog y erre nem lesz alkalmad. – Meg ráztam a kezét. Ebben a pillanatban Lisa lépett be az ajtón. – Ööö, minden rendben van? – Persze. – Gabe meg szorította a kezem. – Csak a sportról beszélg ettünk. Lisa felhorkant. – Jól van. Elkezdjük vég re azt a filmet? – Hog yne. – Eleng edtem Gabe kezét. Röviden bólintott felém. Mikor visszamentünk a szobába, Lisa a kanapé eg yik vég ében ült, Gabe pedig mellé üg yeskedte mag át, íg y a kétüléses szófa nekem és Kierstennek maradt. Leg alább jól fog vég ződni ez az este. Lisa meg nyomta a lejátszás g ombot a távirányítón. – Várjatok! – kiáltottam, és felemeltem a kezem. Meg rag adtam a poharakat, amiket Lisa behozott, és eg y kis napernyőt húztam elő a zsebemből. Mosolyog va belepotytyantottam Kiersten italába. – Eg y g yümölcsös ital, napernyővel. – Van nálad több is? – érdeklődött Lisa. Felnevettem. Vég re kicsit lenyug odtam most, hog y a randi jól haladt, és Kiersten meg ismerte a tervemet. – Hog yne. – Nag yjából öt, különböző színű napernyőt pakoltam ki a dohányzóasztalra. – Jól van, most már kezdődhet a film. – Köszönöm. – Kiersten ajka a fülemet súrolta, amitől már a főcím alatt pokolian meg kívántam. – Ig yunk életem leg jobb első randijára, a napernyőmre, a csókomra és a könyvemre. Ahog y haladsz ezzel a listával, eg y hét múlva már semmi dolg unk nem lesz. Összeszorult a g yomrom. Jaj, ne! Még is mit képzeltem? Lassabban kell haladnom. Meg vontam a vállam, és odasúg tam neki: – Nos, a többi feladat jóval nehezebb. Eg y ideig eltarthat. – Részemről rendben. – A kezemért nyúlt, és nem eng edte el. Felnéztem. Gabe intenzíven fig yelt minket, szeme összeszűkült, ahog y lepillantott Kiersten kezére, majd vissza az arcomra. Úg y éreztem, két tűz között vag yok. Szerettem volna járni Kierstennel.
Normális helyzetben lepattintottam volna Gabe-et, és g ondolkodás nélkül a hálószobámba penderítettem volna a lányt. De most? Szerettem volna dédelg etni az érzést, amit ujjheg ye keltett az enyémen, mert biztos voltam benne, hog y néhány hónap múlva… nem lesz meg ez a luxusom.
24. FEJEZET Gyűlölöm azt, hogy mennyire szeretem. Majdnem annyira, mint ahogy azt gyűlölöm, hogy képtelen vagyok mindig ott lenni vele. Túl gyorsan és túl mélyre zuhanok. Valaki kapjon el, állítson meg, mondja, hogy megőrültem! Egek, csak ne reménykedjek nagyon.
KIERSTEN Hivatalosan két hónapja ismerkedtem meg Wesszel. Az első randink óta majdnem minden nap találkoztunk ebédnél, és leg alább hetente kétszer néztünk filmet nálunk. Ig azából mindenütt ott volt. Állandó kelléke lett az életemnek. Olyan állandó, hog y az emberek már nem bámultak meg : szinte már elvárták a jelenlétét. Eg yvalamit nem tudtam meg érteni: azt, hog y folyamatosan veszít a súlyából. Még mindig jóképű volt, de az izmai valahog y szálkásabbnak tűntek, állvonala még kitüremkedőbb lett. Mikor szóba hoztam, eg y nevetéssel elhesseg ette ag g odalmam, és azt mondta, hog y nag yon fárasztóak az edzések. – Hányadik fejezetnél tartunk? – Wes letette meg szokott asztalunkra az ebédjét, és belekortyolt a vizébe. Elvig yorodtam. – Az utolsónál. – Ne már! – Mag ához ölelt. – Szuperjó munkát vég eztünk. Alig ötven nap kellett hozzá, hog y kiolvassuk a könyvet. – Tudod, mit jelent ez? – Ajkamba haraptam, és még közelebb húzódtam hozzá, vég ig húzva székemet a földön. – Mit? – Közelebb hajolt, és játszani kezdett eg y hajfürtömmel. Istenem, szinte rög eszméje volt a haj, vag y lehet, hog y csak a vörös haj. Nem tudtam, melyik, de mindig úg y érintette meg , mintha a hajam bármikor kihullhatna vag y eltűnhetne. Eltoltam a kezét. – Azt jelenti, hog y ha befejeztük, szükség ünk lesz eg y másik könyvre. Szerintem jöhetne
A mansfieldi kastély vag y… – Hang om elhalt. Wes elsápadt, nem nézett többé a szemembe, és az ételét piszkálta. – Mi a baj? – Meg nyalta az ajkát, és úg y túrta szét a salátát a tányérján, mintha nem lenne biztos benne, hog y meg enni akarja vag y meg kínozni. – Nem kell többet olvasnunk. Mármint tudom, hog y vannak más barátaid is, és minden ebédnél olvasunk és… – Hag yd abba! – A szemét forg atta, és meg int azt a szexi mosolyát rag yog tatta rám, amit már annyira meg szoktam. – Csak bosszankodom A mansfieldi kastély miatt. Nem ig azán tetszik a történet. Mi lenne, ha valami mást választanál és a hálaadás utáni szünet után kezdenénk el? – Rendben. – Mikor rám nézett, elmosolyodtam, de mosolyom üres volt. Éreztem, hog y nem ért el a szememig . – Mondd, jól vag y? – Persze – mondta szinte túl g yorsan, ahog y még eg y hamis mosolyt villantott rám és meg köszörülte a torkát. – Csak szünet előtt még sok a dolg om, érted? – Ó! – Próbáltam nem túl csalódottnak tűnni. – Értem, ig en, nekem is elég sok a leckém. – A lecke és az edzés között… – Árnyék vetődött az arcára. – Nem tudom… Neked is vannak nehéz napjaid, ug ye? – Ig en. – Kinyújtottam a kezem, és a karjára helyeztem. – Mindenkinek vannak. Jó tudni, hog y nem vag y tökéletes. – Távol vag yok a tökéletestől. – A kezemért nyúlt, és meg csókolta. – Ööö, eg y szívesség et szeretnék kérni tőled. – Rendben. – Fészkelődni kezdtem a székemen, hirtelen félni kezdtem attól, hog y arra kér, hog y soha többé ne találkozzunk, vag y csináljunk valami őrültség et, és kezdjünk el járni, amit vég ül is nem most először javasolna. Eg y hónapja játékosan arra bátorított, hog y randizzak valakivel. Az orra előtt becsaptam az ajtót, majd a délután további részében mást sem tettem, csak bocsánatot kértem. Ig en, túlreag áltam, de meg bántott. A pasik nem mind ilyen ostobák, ug ye? Nem látja, hog y tetszik nekem? Úg y értem, sokkal jobban, mint ahog y én tetszem neki? Ökölbe szorítottam a kezem az ölemben, és vártam az elkerülhetetlent. – Meg tennéd, hog y a hálaadás szünetét velem és az apámmal töltöd? Nag yon nem ezt vártam. – Mi? – Semmi, felejtsd el. – A tálcájáért nyúlt, és felemelkedett, de meg rag adtam a csuklóját. – Wes, nem mondok nemet, csak eg yáltalán nem ezt vártam. – Ig en? – Remeg ett a keze: vag y ideg es volt, vag y bujkált benne valamilyen beteg ség . – Mit vártál? – Ó, tudod… hog y meg próbálsz eg y újabb randit összehozni nekem, amivel meg bántasz.
Wes hang osan felnevetett, felhívva mag ára a menzán körülöttünk levők fig yelmét. – Ig en. Azt hiszem, én meg tanultam a múltkor a leckét. Nem? Vállat vontam. – A francba. – Hang osan felsóhajtott, és meg fog ta a kezem. – Tudod, hog y kedvellek, csak… – „Nem járok elsősökkel”. – Ideg esen meg köszörültem a torkomat. – És nem akarom, hog y Gabe fenéken billentsen. – Kérlek! – A szememet forg attam. – Mintha képes lenne rá! Szeme elfelhősödött, majd újabb szívdög lesztő mosolyt villantott rám. – Mondok én valamit. – Közelebb hajolt. – Járni fog unk. – Tessék? – Két hétig . – Elmosolyodott, és felemelte két ujját. – Két hétig az enyém vag y. Járni fog unk, fog juk majd eg ymás kezét – többet, mint most. – Hüvelykujját vég ig húzta az ujjperceimen, ahog y kutatón a szemembe nézett. – A második hét vég én majd rájössz, hog y nem vag yok olyan jó fej, mint hiszed, és zöldebb mezőkre vándorolsz. Összehúztam a szemem. – Van benne csapda? – Persze, hog y van. – Felnevetett, és meg szorította a kezem, ahog y közelebb hajolt. – Az első hétre haza kell jönnöd velem. Az a hálaadás-heti szünet, és aztán… – Felállt, ellökte székét az asztaltól, és letérdelt elém. – Aztán pedig meg kell íg érned, hog y te leszel a partnerem a vég zősök bálján. Leesett az állam. Lehetség es, hog y Weston Michels – a fociisten, a híresség , mag a a meg testesült dög össég – ott térdel előttem, és nemcsak arra kér, hog y ismerkedjem meg az apjával, hanem arra is, hog y leg yek a partnere a vég zősök bálján? – Kicsit kényelmetlen ám íg y térdelni. Felnevettem és felseg ítettem, majd átkaroltam a nyakát. – Ig en! Ig en! Ig en! – Várj, ez akkor most ig en? – Wes meg pörg etett, majd valami olyan szokatlant csinált, hog y majdnem észre sem vettem. Úg y csókolt meg , mintha tényleg járnánk. Az első randink óta nem érintett meg . Ajka röviden súrolta az enyémet, majd keményebben, ahog y talpra állított és karját a csípőm köré kulcsolta. Könnyedén feltett az asztalra, és két kezébe fog ta az arcomat. – Köszönöm.
– Mit? – kérdeztem liheg ve. – Hog y ig ent mondtál. – Teljesen komolyan mondta. Arcán ug yanaz az árnyék ült, mint korábban. Meg érintettem sima állát. – Tényleg nehéz napod van, ug ye? Összeszorította az ajkát, és röviden bólintott. Gondolkodás nélkül a nyaka köré fontam a karomat, és amilyen erősen tudtam, mag amhoz szorítottam. – Azt hiszem, a sztár-irányítónak is lehetnek nehéz napjai, ameddig … – meg vártam, hog y elhaljon a hang om. – Ameddig meg íg éri, hog y meg osztja őket a kockafej elsőssel, akivel folyton eg yütt lóg . – Nem vag y kockafej. – Szájon csókolt. – Gyönyörű vag y. – Ismét meg csókolt. – Szexi. – És újra. – Gyönyörű a hajad… – Mi ez a nag y hajmánia? – Belenevettem a nyakába, és ujjai a tenyerembe csusszantak. – A haj értékes. – Vállat vont és leseg ített az asztalról. – Ennyi. – A haj és a szív – mormoltam. – Furcsa rög eszmék, de rendben van. A dög össég ed miatt eng edélyezek némi huncutság ot. – Milyen keg yes tőled! – Felnevetett, és meg csókolta a kezem. – Most pedig eg yünk, mielőtt elindulsz a következő órára. Aztán csomag olás. Haza kell vinnem eg y elsőst erre a hétre. Azt hiszem, nem fog lehervadni az arcomról ez a mosoly. Soha.
25. FEJEZET Igen, Gabe meggyilkol majd álmomban.
WESTON Meg néztem a mobilom. Eg y óra telt el. Gondoltam, Gabe már biztos meg jelent a szobánál, hog y üvöltözzön velem, hozzám vág jon tárg yakat vag y orrba verjen. Minimum eg y ronda üzenetet vártam arról, hog y nem tartom be az íg éreteimet. Kopog tattak az ajtón. Mosolyog va nyitottam ki, azt várva, hog y eg y nag y ököl indul meg az állkapcsom felé. Azonban az ajtóban David és James állt. Huh. Inkább az orrba verés. – Hog y alakul a napod? – kérdezte James. Nevetség esnek és g épiesnek tűnt a kérdése. – Fantasztikusan. Van partnerem a vég zős bálra. – Általában nehezedre esik partnert szerezni? – nevetett David. – Nem – morog tam. – De ez a lány különleg es. James eg yik lábáról a másikra állt. – Nem akarok kellemetlen témát felhozni… – Akkor ne hozd fel! – csattantam fel. – De… – folytatta James – g ondolod, hog y okos húzás ezen a ponton belevonni eg y lányt az életedbe? A műtét napjáig nem vag y hajlandó eg yetlen vizsg álaton sem részt venni. Fog almad sincs róla, mi zajlik a testedben, és eg y ártatlan lányt akarsz beleráng atni ebbe?
– Nézd… – Szinte éreztem, hog y csikorog nak a fog aim. – Ez nem a te dolg od. Úg yhog y maradj ki belőle! – De, az én dolg om. – James félrehajtotta a fejét. – A dilidokid vag yok. Apád azért vett fel, hog y üg yeljek a jó közérzetedre. – Apám azért vett fel, mert nem akarta, hog y bekattanjak és öng yilkos leg yek, akárcsak az öcsém. Nem az orvosom vag y, és biztos, hog y a barátom sem. Azt teszem, amit akarok – az eng edélyeddel vag y anélkül. David felsóhajtott. – Wes…
– Szükség ed van még valamire? David káromkodva előhúzta a jeg yzetfüzetét. – Csak dokumentálnom kell, hog y érzed ma mag ad. Ismered a dörg ést. Meg kapod a g yóg yszereket, amik eg y vag yonba kerülnek, és amiket az Élelmiszer-és Gyóg yszeripari Bizottság még nem vizsg ált be, és nekünk mindent dokumentálni kell. Nem azért csinálom, hog y tég ed kínozzalak. Nem vag yok az orvosod, ellenben a barátod vag yok, és azóta vag yok a testőröd, hog y elhajítottad a leg első labdát, úg yhog y az isten szerelmére, áruld el, hog y érzed mag ad! Pokoli bűntudatom támadt. Davidnek ig aza volt. Ő is vég ig csinálta velem az eg észet. Csak íg y bírtam ki azt, hog y James a közelemben leg yen. David szinte családtag volt, én meg úg y bántam vele, mintha a kutya szájából ráng attam volna elő. – Bocsáss meg – mormoltam. Hang om rekedt volt az érzelmektől. Felsóhajtottam, és sorolni kezdtem a tüneteimet. – Kezd elzsibbadni a bal lábam. Nem tudom, hog y amiatt van-e, hog y fellöknek az edzésen, vag y a g yóg yszerek mellékhatása. Majdnem minden reg g el hányok, de a mellkasom nem fáj annyira, mint rég en, és lassan kezdenek múlni a rémálmok. Nem érzem mag am levertnek, csak ideg esnek. Mintha Isten kezében lenne eg y hatalmas stopperóra, és csak arra várna, hog y meg nyomja a vége g ombot. – Nag yon jó. – James meg köszörülte a torkát, és meg nyomta a g ombot a diktafonján. Nem tudtam, hog y felveszi, de mindeg y is. David, meg szüntetve a köztünk levő távolság ot, meg érintette a karomat. – Köszönöm, Wes. Hag yunk, hog y nyug odtan csomag olj. Biztos vag y benne, hog y te akarsz vezetni? – Ig en. – Elvig yorodtam: eszembe jutott Kiersten és az izg alma. – Mag ammal viszem a barátnőmet. James mélyet sóhajtott, de David elmosolyodott és azt mondta: – Jól teszed. – Kösz. Mire kimentek, érzelmileg olyan állapotba kerültem, hog y bárkivel összeverekedtem volna, aki csak eg y szót szól hozzám. – Hé, ezek a fickók zaklatnak? – kérdezte Gabe. Belépett a szobámba, rög tön azután, hog y James és David elment. – Állandóan – nyög tem fel. – Kérlek, üss meg , leg yünk túl rajta. Gabe bűntudatos arcot vág ott. Jaj, ne! – Beteg vag y? – kérdezte halkan. – Mennyit hallottál? – Képtelen voltam ránézni. Nem ment. Ha ránézek, elveszítem az önuralmam, és leg szívesebben orrba verném saját mag am azért, hog y úg y bőg ök, mint eg y csecsemő. – Azt tudom, hog y az eg yik dilidoki, a másik pedig azt mondta, hog y valamilyen g yóg yszereket szedsz, amiktől rosszul vag y, és valami műtétről is szó volt. Eltelt pár másodperc. A fenébe is, nem mondtam el senkinek. Nem akartam, hog y bárki is tudja, mert normálisnak akartam érezni mag am, még akkor is, ha ez az utolsó ősz, amit a földön töltök. – Ig en, cimbi. – Ajkamba haraptam, még mindig nem néztem a szemébe. – Beteg vag yok. – Mennyire? – Gabe leült az íróasztal melletti székre. Láttam, hog y rug dossa a padlót. Nem tudtam, hog y ideg esség ből vag y csak zavarában, mert még mindig g yáva nyúlként a földet néztem. – Nag yon. – Elcsuklott a hang om. A fenébe. – És jobban leszel? Örömtelenül felnevettem, vég ül ráemeltem a tekintetem. – Fog almam sincs. Nég y hét múlva kiderül.
villantott rám. – Képes vag y leg yőzni. Életemben először mondta ezt nekem valaki. Eddig mindenki csak ag g ódott. David a tüneteim, apám a depresszió miatt, de senki, még az orvosom sem mondta azt, hog y elég erős vag yok ahhoz, hog y leg yőzzem. Röviden bólintottam, próbáltam nem elbőg ni mag am és azt mondtam: – Ig azad van. Leg yőzöm. – Vag y én g yőzlek le tég ed – nevetett Gabe. – Nemcsak azért, mert összetöröd Kiersten szívét, hanem mert meg halsz a vég zős bál után. Most komolyan. Még neked is el kell ismerned, hog y ez nag yon g áz. – Ig en, nos… – Lerúg tam a cipőmet és ledőltem az ág yra. – Kedvelem Kierstent. Szeretnék vele lenni, de sajnos nem sok időm van. Az idő luxus, tudod? Az emberek nem is tudják, milyen szerencsések. Van fog almad róla, mennyire feldühít, ha olyan hülyeség ekről beszélnek, hog y nem ízlik az ebédjük vag y ócska a kávéjuk? Szívesen ennék pocsék kaját és innék vacak kávét életem vég éig , ha lehetne életem. Érted? – Ig en – mondta Gabe halkan. – Nem mondom, hog y tudom, min mész keresztül, de el tudom képzelni, hog y mennyire g áz lehet, hog y tudod, hog y lehet, hog y már nem élheted át még azokat a szar dolg okat sem, amiket az élet eléd hoz, pedig leg alább itt lennél, leg alább… – Élnék – fejeztem be. – Leg alább élnék. – Akkor élj most! – provokált Gabe. – Csókold meg azt az elsőst, akiről olyan meg g yőzően mondtad, hog y semmit nem érzel iránta! – Ezt tervezem. – Olyan szélesen mosolyog tam, hog y fájt. – Jó szöveg . – Gabe felnevetett. – Nyug i, tudom, merre van a kijárat. – Gabe? – kérdeztem, amint elérte az ajtót. Meg fordult és várt. – Kösz, hog y meg hallg attál. Tisztelg ett. – Akkor is fenéken billentelek, ha összetöröd a szívét. – Nyug i. Azt hiszem, ő fog ja összetörni az enyémet. – Miből g ondolod? – Összefonta a karját, és nekidőlt az ajtófélfának. – Mert a vég én már nem fog ok tudni mit adni neki, amit érdemes lenne. – Tég y meg mag adnak eg y szívesség et. – Gabe ellépett az ajtótól. – Ezt hadd döntse el Kiersten a vég én. Ne te. Bólintottam. Ig en, ez menni fog . Ennyivel tartozom neki, még ha beledög lök is. Elmosolyodtam a kétértelműség en. Gabe búcsút intett, és elment. Ki hitte volna, hog y Gabe-nek van szíve is? Vag y hog y ilyen
mély érzésű? Ebből is az derül ki, hog y miről marad le az ember az életben, ha nem fig yel oda. Keress és találsz. Viselkedj seg g fejként, és csak saját képmásod néz vissza a tükörből.
26. FEJEZET Szent isten! Pulykát fogok enni Randy Michels jelenlétében. Jobob bácsi dob egy hátast!
KIERSTEN – Micsoda, letérdelt eléd? – visította Lisa, ahog y őrült módon vég ig vág tázott a szobán. – És te mit léptél? – Természetesen ig ent mondtam. – Felnevettem, és újabb ruhákat dobáltam a bőröndömbe. Nem ig azán voltam biztos abban, hog y mit akarok elvinni, mit akarok felvenni. Jo bácsi teljesen odavolt, mikor elmondtam neki. Annyira boldog volt, hog y vég re olyasmit csinálok, ami élethez hasonlít, hog y a telefon másik vég én sírva fakadt. Mikor felhívtam erre a tényre a fig yelmét, kijelentette, hog y eg y bog ár repült a szemébe. Aha, novemberben. Az is seg ített a dolg on, hog y Jo bácsi évek óta istenítette Randy Michelst. Bácsikám szig orúan arra utasított, hog y mindenképp menjek hozzá Weshez. Még azt is felajánlotta, hog y elfurikáz minket Veg asba. Ig en, az enyém a leg jobb fej nag ybácsi a világ on. Ezzel senki nem szállhat vitába. Jo bácsi és a nag ynéném hatalmas ünnepség et szerveztek a család többi tag jával. A „Pulyka-napon” felhívnak majd Skype-on, hog y mindenkit üdvözölhessek. – Én totál beparáztam volna. – Lisa hang os sóhajjal az ág yamra dőlt. – Mármint most is parázok, pedig nem is eng em hívott meg . – Ig en. – Kihúztam Lisa feneke alól eg y pólót, majd összehajtog attam és a bőröndömbe tettem. – Weston Michelsszel jársz. – Ismét felkacag ott, majd felug rott az ág yán. – Úristen! Mondd, lefe… – Ilyet ne is mondj! – mutattam fenyeg etően az arcába. – Csak csókolóztunk, eg yszer – nem, kétszer. – Mi? Kétszer? – Meg esküdtem volna rá, hog y a sikolya még a téli álmot alvó alaszkai medvéket is felébresztette volna. – És nem is mondtad? – Én tudtam – szólalt meg Gabe az ajtóból. Rám kacsintott és vállon vereg etett, ahog y elhaladt mellettem.
– Nag y seg ítség vag y, Gabe, köszönöm – mondtam sötéten. Lisa duzzog va összefonta a karját. – Mindenki tudta, csak én nem? – Nem, Gabe csak meg látott reg g el a szég yenséta közben, és téves következtetéseket vont le. Muszáj volt tisztáznom vele a történteket, különben a leg rosszabbra g ondolt volna, hiszen, lássuk be, Gabe-ről van szó. – Ig az. – A többi már történelem. Lisát láthatóan kielég ítette a válasz, mert két perccel később már mosolyg ott. – És jól csókol? – Muszáj ezt most meg tárg yalni? – panaszkodott Gabe. – Várjátok meg , amikor már nem vag yok a szobában. – Akkor tűnj el! – vont vállat Lisa. – Nem meg y. – Gabe félretolta Lisát, hog y leülhessen az ág yra. – Muszáj elbúcsúztatnom a kedvenc csajomat. Fig yelmeztetnem kell a szokásos dolg okra: tudod, hog y mi jár a pasik fejében és hog y miért nem szabad semmilyen körülmények között este tizeneg y után filmet nézni az ellenkező nem bármely tag jával. – Mi? – Abbahag ytam a ruhák hajtog atását. – Miért nem? – A szex miatt. – Gabe vig yorg ott. – A vizsg álatok kimutatták, hog y a tesztoszteron az eg ekbe szökik horrorfilmek nézése közben. Eg y kis horror, éjszaka, némi érintkezés, és barátom, máris jön a csecsemősírás és a kilátástalan jövő. Lisa eltátotta a száját. – Hűűű, te hol jártál, amíg a mi sulinkban felvilág osítás-óra volt? – A játékosok ismerik a játékot, nem? – ug rattam Gabe-et. – Csak a sztárok ismerik. – Csókot dobott nekem, és pacsira emelte a kezét. Lisa belecsapott. Én a szememet forg attam. – Mi az? – vont vállat Lisa. – Gabe ezen a téren ig azán tehetség es. – És te ezt honnan tudod? Az unokatesód. Vag y elfelejtetted? – Eg y családban nincsenek titkok – bólintott Lisa. – És az is seg ít, hog y a lányszövetség ben eg ytől tízig terjedő skálán osztályozzák a pasikat. Na, kitalálod, Gabe hány pontot kapott? – Ötöt? – húztam fel a szemöldököm. Gabe csúnyán nézett rám. – Tizeneg yet. – Lisa hang jában büszkeség cseng ett. – Külön pontértéket állapítottak meg
miatta. – Lehet, hog y eg y napon én leszek az elnök. – Gabe mindkettőnkre rávillantotta önelég ült mosolyát, majd vállon vereg ette mag át. – Nem tudom, miért, de úg y érzem, g ratulálnom kell neked azért, mert eg y ribanc vag y. Miért helytelen ez az érzés? – Ujjammal meg kocog tattam az államat. – Ja, ig en, mert tényleg helytelen. Eg y szép napon úg yis utolérlek. – Soha – rázta meg a fejét Gabe. – Eg y játékos a szabályok szerint játszik, ismeri a játékot, minden lehetség es stratég iát és kivitelezési módot ismer. Utolérni eng em olyan lenne, mintha Chuck Norris meg halna eg y kaszkadőrjelenet közepén. Ööö, nem fog bekövetkezni. Akarod tudni, hog y miért? Mert Chuck Norris ig azi keményfiú. – Csak nem hasonlítottad a szexuális képesség eidet Chuck Norris karatetudásához? – kérdeztem. – Eg y és ug yanaz – vont vállat Gabe. Meg ráztam a fejem, és az éjjeliszekrényen álló órámra pillantottam. – A fenébe! Mindjárt itt van! Gyorsan, g yorsan! Mindent össze kell pakolnom! – Mindent? – nézett körül Gabe a szobában. – Azt tervezed, hog y odaköltözöl? Lisa válasza eg y tasli volt. Gabe morog va felpattant, és elkezdte bepakolni a ruháimat a bőröndjeimbe. Elcsíptem, hog y majdnem az ébresztőórámat is eltette. Ez most komoly? – Meg van! – Lisa ráült a bőröndre, míg Gabe becipzározta. – Imádlak titeket! – áradoztam, és mindkettőt mag amhoz öleltem. Gabe úg y simog atta meg a fejem, mintha tizenkét éves lennék, Lisát pedig láthatóan a sírás kerülg ette. Az ember azt hihetné, hog y még sosem jártam eg y pasi házában sem. Ja, várjunk. Tényleg nem. Valaki kopog ott. Lisa kirohant a szobámból, és ahog y átvág ott a nappalin, beütötte a karját a kanapéba, de vég ül kinyitotta az ajtót. – Szia, Lisa! – vig yorg ott rá Wes, és eg y papírpulykát nyomott a kezébe. – Mag am csináltam. – Lisa mög é kukkantott. – A barátnőm készen van? Lakótársam szó szerint nekidőlt az ajtónak, és kezét a homlokához emelte. Gabe-nek biztos újra kell majd élesztenie. – Hallg ass, reménytelen szívem! – mondta Lisa délies, vontatott tájszólással. – Szivi, itt a pasid, és rendben van, rendben van, rendben van. – Bocs. – Gabe meg rag adta Lisa vállát és elhúzta Westől. – Ma elfelejtette bevenni a g yóg yszereit. – Semmi g ond – nevetett Wes, és rám nézett. Én visszanéztem rá.
Meg állt az idő. Na jó, talán nem állt meg , de valamilyen oknál fog va a szívem meg szűnt dobog ni, ahog y szándékosan lassan elkezdett lépkedni felém. Először a keze ölelte át a csípőmet. Aztán a szája rátalált az enyémre. Aztán én következtem az elolvadásban. Gabe és Lisa füttyög ött, de nem érdekelt. Karomat Wes nyaka köré kulcsoltam, és mag amhoz húztam. Az enyém. Az enyém két héten át, bármit is jelent ez. Ő a pasim. – Készen áll az emberem? Elmosolyodott és meg puszilta az orrom. – Készen áll az elsősöm? – Ez övön aluli ütés volt! – morog tam. – Muszáj volt kimondani. – Felsóhajtott, és homlokon csókolt. – Hozom a bőröndödet. Lisa felsóhajtott, Gabe pedig karon fricskázta, ahog y Wes átjött a nappaliba hatalmas bőröndömmel. – Ug ye, tudod, hog y nem azt kértem, hog y költözz össze velem? – tréfálkozott. – Eg y lánynak mindenre fel kell készülnie! – kelt Lisa a védelmemre. – És ki tudja, mire képes a seattle-i időjárás! Wes meg adóan felemelte eg yik kezét, majd az ajtó felé biccentett. – Menjünk. Őrült apám már vár ránk. – Indulás! – Leveg őbe ütöttem az öklömmel, majd elköszöntem Gabe-től és Lisától. Hamarosan meg ismerem a világ leg g azdag abb emberét. Szuper. Mi baj lehetne?
27. FEJEZET Szent isten! Hazaviszek egy lányt. Valaki rakjon tüzet – mert a pokol hivatalosan is befagyott.
WESTON – Ideg es vag y? – kérdeztem, ahog y befordultunk a Fauntleroy Wayre Seattle belvárosában. Ez az út csak tizenkét házzal büszkélkedett a kis, kapuval körülzárt közösség ben, vag yis nag yon komoly mag ánterületünk volt. Meg esküdtem volna rá, hog y apám mindenhová kamerákat szereltetett fel, még az utca vég ébe is, hátha valami g yanús alak meg akar lesni minket pancsolás közben. Nem mintha meg leshetett volna, mert elég fa és bokor vette körül a házat ahhoz, hog y ig azi privát kúria lehessen, nem beszélve arról, hog y saját, több mint fél mérföldes mag án-teng erpartunk volt. Már ha eg y sziklás teng erpartot annak lehet nevezni. De minden évben hozattunk homokot a trópusokról. Hog y rendes teng erpart leg yen. – Eg y kicsit – vallotta be Kiersten. Felsóhajtott és kinézett az ablakon. – És, melyik ház a tiétek? – Minden, amit az utcának ezen a felén látsz, eg észen a vízig – az a miénk. – Mi? – A főépület, két kisház, pár teniszpálya, eg y mesterség es tó, és aztán az a ház, ott… – A terület távoli vég ébe mutattam, ahog y a kapu kinyílt, meg könnyítve, hog y Kiersten odalásson. – Ott lakik Ómama, amikor meg látog at minket. – Ómama? – Nag yi – javítottam ki mag am. – Bocs, anyám száz százalékban holland volt, úg yhog y amíg kicsi voltam, a nag yimat Ómamának hívtuk. Kiersten elnevette mag át, majd élesen beszívta a leveg őt, ahog y a második, a főépület felé vezető kapu is kinyílt. Áthaladtam rajta és meg próbáltam elképzelni, milyen lehet az ő szemével látni ezt az eg észet. Több mint öt és fél nég yzetkilométer, bár nem a világ leg nag yobb kúriája, de tiszta üveg , éles szög ekben, íg y a nap átsüt rajta. A ház fehér volt és az eredeti, 1927-es tég laházból a felújítás után az építészek álma lett. Pontosan tizenhét lépcsőfok vezetett fel a hatalmas, nég y
és fél méter mag as tölg yfaajtóhoz, és épphog y leállítottam a kocsit, amikor meg jelent az inas és kinyitotta Kiersten ajtaját. – Hölg yem, már vártuk önt. – Ronald. – Felé biccentettem. Ronald rám nevetett. Még nyolcvankét évesen is olyan erő volt, akivel számolni kellett. Nem is ig azán az inasunk volt, mivel húsz évvel ezelőtt nyug díjba vonult, de apámnak nem volt szíve elküldeni, és most ő üdvözölte a vendég einket, főzte a sört az eg yik kis házban, ahol apám meg eng edte neki, hog y lakbér fizetése nélkül lakjon, és ig azából miatta működött a ház az anyám halála óta. – Mr. Weston! – Ronald rácsapott a vállamra, és mag ához ölelt. – Olyan rég nem láttam, hog y van? Tudta, hog y beteg vag yok. De soha nem viselkedett velem másképp. Nem volt hajlandó beszélni róla – ezt meg értettem –, az ő életéből már mindenki elment. Az öcsémmel nag yon szoros volt a kapcsolata. Nag yon a szívére vette Tye halálát, és tudtam, hog y az én halálomtól a szíve vég leg meg szűnne dobog ni. – Jól, remekül – hazudtam és viszonoztam az ölelést. – Apa itthon van? – A dolg ozószobában vár. – Ronald elmosolyodott és kétszer tapsolt. A személyzet két tag ja futott le a lépcsőn, hog y felvig ye a holminkat. Kinyújtottam a kezem Kiersten felé. – Készen állsz rá, hog y meg ismerkedj az apámmal? – Szent isten! – Kezét a farmerjébe törölte, mielőtt odanyújtotta nekem. – Úg y érzem, mintha mag ával az elnökkel ismerkednék meg , vag y ilyesmi. Hátravetettem a fejem és felnevettem. – Hidd el, ez inkább a „vag y ilyesmi” kateg ória. Apám nem olyan ijesztő. Meg íg érem. – Láttam rajta, hog y nem hisz nekem. Eg yre tág abbra nyitotta a szemét, ahog y beljebb és beljebb mentünk a házban. Az előcsarnokból hídszerű folyosó vezetett eg yenesen a nappaliba. A hatalmas, zárt erkélyről csak úg y zúdult be a napfény. Jobbra fordultunk, és bementünk a dolg ozószobába. – Apa? – szólaltam meg . – Itt vag yok. Meg csókoltam Kiersten homlokát, majd meg rag adtam a kezét, és bevezettem a nag y dolg ozószobába. Európai stílusban volt berendezve: mahag óniborítású falakkal és hozzáillő könyvespolcokkal. Apa nag y íróasztala mög ött ült, és brandyt iszog atott.
– Kicsit korai még inni, nem, Apa? – tréfálkoztam. Szeme összeszűkült, majd felnevetett. – Ig en, nos, az imént rúg tam ki Alfredet, úg yhog y azt hiszem, szabad innom. – Tessék? – Alfred évek óta volt apám leg közelebbi tanácsadója. – És miért? – Sikkasztásért. Meg köszörültem a torkom, és Kiersten felé biccentettem. Apa leg yintett. – Biztos, hog y most tudósít róla a CNN. – Meg kocog tatta az íróasztalát, és eg y lapos tévésképernyő ereszkedett le a nyug ati falból. És valóban, amint a készülék bekapcsolt, a híradó a botrányról tudósított. – Nos hát… – Apa lekapcsolta a tévét. – Ki ez a bájos tünemény? – Kiersten. – Kiersten kinyújtotta a kezét. – Örülök, hog y meg ismerhetem, uram. – Uram? – Apám szemöldöke összeszaladt. – Talán nyolcvanévesnek látszom? – Ööö, nem. – Kiersten bizonytalanul apára mosolyg ott. – Randy. – Szeme felrag yog ott. – Hívhatsz Randynek, csak apának ne hívj. Szívrohamot kapok tőle. Még nem tudom elképzelni, hog y ez itt eg yszer letelepedjen. – Rám mutatott és meg borzong ott. – Szeg ény alig képes mosni mag ára vag y bekötni a cipőfűzőjét. – Csodálatos. – A szememet forg attam. – De főzni tudsz, ig az? – Randy keresztbe fonta a karját. – Mármint ezért hoztad ide a lányt, nem? Hog y ő főzze a hálaadás-napi vacsorát. Tudtam, hog y viccel. Kiersten azonban nem tudta. Tág ra nyílt szemmel, sápadtan bámult apámra, és eltátotta a száját, majd ismét becsukta. Némi pánik tükröződött a szemében, ahog y rám nézett. Uralkodtam a vonásaimon, ahog y Apa is. – Én ööö… – Kiersten eleng edte a kezem, és haját a füle mög é tűrte. Rájöttem, hog y ezt akkor szokta csinálni, amikor ideg es. Kezdett meg rémülni. – Abszolúte össze tudok ütni valamit. Nem íg érem, hog y olyan íze lesz, mint amit meg szokott, de ig yekezni fog ok. Édes eg y bog ár volt. – Mit mondtál, hol szedted fel? – kérdezte Apa, fig yelmen kívül hag yva Kiersten válaszát. – Az eg yetemen. – Okos lány. – Tudom. – Átöleltem Kierstent. – És kedves is – emelte ki Apa, majd meg kerülte az íróasztalát. – És ki merem mondani…
hog y g yönyörű. – Mindezekkel pontosan tisztában vag yok. Ezért is loptam el. – Okos vag y. – Apa felnevetett, és Kierstenre kacsintott. – Drág a lányom, nem kell főznöd, csak tréfáltam. Manapság csak a tréfálkozás maradt nekem, mióta Wes sosincs itthon, az öccse pe… – Apa elsápadt. – Az öccse pedig már nincs velünk, mint ahog y, g ondolom, már te is tudod. Úg yhog y g yakran vag yok mag ányos. Bocsáss meg , ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. – Semmi g ond. – Kiersten meleg en elmosolyodott, és meg vereg ette Apa karját. Apa szemöldöke felszaladt, ahog y a karját nyújtotta neki. Kiersten elfog adta, és olyan rag yog ó arccal nézett fel rá, mintha ő lenne a világ közepe. – Nos… – Apa meg köszörülte a torkát, és ig yekezett mag ához térni. – Mi lenne, ha szépen kipakolnátok és West elküldenénk, hog y hozzon valamit inni? Remélem, tudod, hog y az eg ész szünet idején szívesen látunk. Szeretjük a látog atókat, és ha bármire szükség ed van, majd én üg yelek rá, hog y Melda… – Elhallg atott és felkiáltott. – Melda! – Ig en, uram. – Melda jelent meg : illedelmes volt, mint mindig . Ő volt Ronald feleség e, szintén idősebb volt, de a világ eg yetem leg jobb szakácsnője. – Nos, Melda… – Apa rámutatott, majd ismét Kiersten felé fordította fig yelmét – majd tesz róla, hog y minden vág yad teljesüljön. Forró csokoládé? Kávé? – Kávé – bólintott Kiersten. – Forró csoki soha. – Fiam – szólított meg apám. – Keress eg y ug yanilyet, csak leg yen huszonöttel idősebb, és tárg yalhatunk. Kiersten összehúzta a szemöldökét. – Eg y ug yanilyet? – Eg y ug yanilyen g yönyörű hölg yet, mint te vag y. – Apa eleng edte Kiersten kezét, ismét meg csókolta, majd felém biccentett. – Azt hiszem, nem happollak el tovább, és hag yom, hog y a fiam körbevezessen. Majd én hozom az italokat. – Köszönöm. – Kiersten arca felderült. Apa meleg en ránk mosolyg ott, majd elment. – Imádom – mondta Kiersten, amint Apa hallótávolság on kívül került. – Ahog y mindenki más is a világ on – nevettem. – Nem… – Kiersten kezét a karomra tette. – Apukád csodálatos. Szerencsés vag y, hog y melletted van. Hidd el, én bármit meg tennék azért, hog y… nos, hiszen tudod. Nag yon szerencsés vag y. Nem ig azán. Vag yis ig en, marha szerencsés vag yok, hog y van eg y szuper apám. Még szerencsésebb vag yok, hog y apámnak eg y rakás pénze van, annyi, hog y a leg jobb g yóg yszereket tudja meg venni nekem, de szerencsés? Nem ig azán éreztem mag am annak.
Most nem, amikor először és utoljára vezetem körbe Kierstent a házunkban. Tudtam, hog y g ondolkodnak a nők: ag yában meg indulnak a kis fog askerekek, és máris karácsonyokat, szülinapokat, szokásos ünnepeket képzel el. Sőt, még szilvesztert is. Még senkinek nem mondtam, de amikor eszembe jut… az újév, nem tudom elképzelni, hog y meg érem. Olyan, mintha eg y árnyék lennék, aki már nem létezik, de eg y bizonyos távolság ból még is fig yel. A szomorú az volt az eg észben, hog y amint meg láttam apámat és Kierstent eg yütt, mag am előtt láttam Kierstent évek múlva, ahog yan még mindig bájosan meg ismerkedik a leendő apósával, és ez belemart a szívembe. Majdnem azt hittem, újabb émelyg és fog el, de az eg észet mag am okoztam mag amnak, mert meg int eszembe juttatta, hog y mi mindenről fog ok lemaradni. És nem az olyan butaság okról van most szó, mint a foci vag y az, hog y idén meg szerezzük-e a kupag yőzelmet. Hanem Kierstenről. És ettől még inkább küzdeni akartam. Ahog y Gabe is mondta. Képes vag yok rá. Le tudom g yőzni. Az biztos, hog y meg próbálom. A múltban soha nem volt nag y késztetésem arra, hog y focizzak vag y jól tanuljak. De leg yőzni a rákot Kierstenért? Ig en. Meg küzdök miatta a démonokkal, a bennem levő sötétség g el, a beteg ség g el. Meg küzdök azzal a rohadt dag anattal. És élni fog ok. Mert biztos voltam benne, hog y a következő évet úg y akarom meg élni, hog y ez a lány ott van a karjaimban.
28. FEJEZET A szavak nem elegendőek ezen a ponton. Na jó, tudtam, hogy milliárdos, de… minden olyan normálisnak és csodálatosnak tűnt. Úgy érzem, bármelyik pillanatban beüthet a mennykő. Mégis miért érzem ezt?
KIERSTEN A „túláradó” szó a közelében sem jár annak, hog y leírja, mit is éreztem. Volt saját fürdőszobám, jacuzzival, padlófűtéssel, törülközőmeleg ítővel és lapos képernyős tévével. És még sorolhatnám. Még Jo bácsit is felhívtam Facetime-on, hog y mindent meg mutathassak neki. Úg y kapkodott leveg őért ámulatában, ahog y azt előre sejtettem. Hamarosan Jo bácsi, a nag ynéném és a két kutyájuk tátott szájjal bámulták az iPhone képernyőjét, ahog y lassan körbeforg atva meg mutattam nekik a fürdőszobát. Hűű, de béna, levideózom valakinek a fürdőszobáját! Mintha eg y őrült, elvakult rajong ó lennék. – Odaköltözhetek? – kérdezte Jo bácsi. San néni tréfásan mellbe döng ölte, míg Jo bácsi felnevetett és még eg yszer meg kérdezte. A kutyák ug attak. Nag yon hiányoztak. Váratlanul elöntöttek az érzelmek. Még is hol jártam én az utóbbi két évben? Bezárkóztam a szobámba, hog y g yászoljak, míg eg ész vég ig eg y család várt rám az ajtó előtt. – Jól vag y? – kérdezte Jo bácsi, amikor levettem a Facetime-ról és a telefont a fülemhez szorítottam. – Ig en – sóhajtottam. – Csak nag yon hálás vag yok nektek. Szeretlek titeket. – Mi is szeretünk, kölyök. Most pedig tedd le a telefont, és csinálj eg y csomó fotót, hadd g yönyörködjek, rendben? – Rendben. – Felnevettem és elköszöntem, letettem és körbejártam a hatalmas lakosztályt. Volt eg y deszkaburkolatos erkélye, amelyről a Pug et Sound teng erszorosig el lehetett látni. Emellett nag yobb volt, mint az otthoni házunk öt szobája eg yütt. Hatalmas, túlság osan is mag asra tornyozott ág y állt benne, és biztos voltam abban, hog y ha csettintek az ujjammal, bekapcsol eg y iPod. Kopog tattak az ajtón, amely kitárult.
– Még jó, hog y nem öltözködés közben voltam – tréfálkoztam, amikor Wes belépett. – A fenébe! – Elvig yorodott. – Reméltem, hog y úg y leplek meg , hog y észre sem veszed. – Okos. Felém lépett. – Szerintem is. Ismét a víz felé fordítottam a fig yelmem. Olyan szép volt a kilátás, és bár hálaadás volt, még sem volt túl hideg odakint. Wes az eg yik erkélyszékbe ült, majd meg ütög ette a térdét. Én meg ráztam a fejem. Elmosolyodott. Tényleg csak ennyi kellett. Eg y mosoly, és elolvadtam, teljesség g el a bűvkörébe vont. Nag y sóhajjal – csak hog y mutassam, mennyire nem értek eg yet manipulációjával – az ölébe ültem, és a mellkasának dőltem. – Köszönöm – suttog ta a hajamba néhány néma perc után. – Köszönöm, hog y velem jöttél. – Szerintem én tartozom köszönettel. – Az övébe kulcsoltam a kezemet. – És kösz, hog y két hétre a pasim lettél. Meg feszült. – Mi az? Két hetet mondtál, nem? – Meg böktem a bordái alatt. – Mármint odavetettél nekem eg y csontot, nem? Íg y van? – Nem. – Meg fordított az ölében. – Nincs csont, sem szánalomból randira hívás. Kellesz nekem… – Keze g yeng éden simog atta az arcomat, ujjai súrolták a bőrömet, majd visszahúzta, mintha az érintés túl sok lenne neki. – Nag yon kedvellek. – Akkor… a két hét még tárg yalási alap? – tréfálkoztam. Nag yot nyelt, a szemembe nézett, mintha kutatna valami után. – Mondok valamit… – Hang ja meg tört. – Annyi időt adok neked, amennyim csak van. – Amennyid csak van. – Néztem az arcát, próbáltam kideríteni, vajon miért mondta ezt. – Úg y tervezed, hog y nem lesz túl sok időd? Eg yenesen átnézett rajtam. Mintha kísértetet látott volna, arca sápadt lett, szeme könnyes. – Persze – válaszoltam g yorsan. – Amennyi időd csak van. – Meg íg éred? – Elkapta a fejét, és kinézett az óceánra. – Meg íg éred nekem? – Meg íg érem. – Jól van. – Mosolya visszatért, és arcon csókolt. – Akkor menjünk vacsorázni. Biztos, hog y Apa éhes, és neked hosszú napod volt. Később meg nézünk eg y filmet, jó? – Jól hang zik. – Leug rottam az öléből, de nem eng edtem el a kezét: ezt valamiért fontosnak éreztem. Fontosnak éreztem, hog y annyiszor érinthessem meg , ahányszor lehet. Őrültség nek tűnik, nem? Sürg ető érzés fog ott el, hog y mellette leg yek – úg y, mintha bármelyik pillanatban
eltűnhetne. Hűűű, ki is itt a bizonytalan? Száműztem a g ondolatot, és meg fog adtam mag amban, hog y nem fog om túlag yalni. Wes tetszik nekem, én tetszem neki, és hivatalosan több mint két hetünk van. Tudtam, hog y túl g yorsan haladunk, de Wes nag yon tetszett nekem, és a szívem mélyén sejtettem, hog y ez az eg ész év nem lesz eleg endő. Belehalok ebbe a nyárba, ha leg alább eg yszer nem találkozhatom vele. Ki hitte volna? Talán járhatnék nyári eg yetemre csak azért, hog y a közelében lehessek – mármint ha addig nem un rám.
*** A vacsora simán lezajlott. Ha a „simán” azt jelenti, hog y nem tudtam, melyik villát kell a salátához és melyiket a lazachoz használni. Eg y adott ponton Mr. Michels, vag y Randy, mert azt kérte, hog y íg y hívjam, meg mutatta, hog y melyik eszközt használjam: felemelte a leveg őbe, majd belevág ta az ételbe. Eg yszerűen imádtam Wes apját. Meg volt benne Wes humoros oldala, de még mindig visszafog ottnak tűnt. Mire vég et ért a vacsora, pukkadásig ettem mag am. – És most… – Randy hátratolta a székét. – Búcsút mondok nektek. Holnap pulykát eszünk, én pedig focit fog ok nézni. – Ámen – mondta Wes. – Ööö, Wes, beszélhetnénk eg y percre? – Persze. – Wes eltolta a székét az asztaltól, és apja után ment az előcsarnokba. Nem hallottam, hog y mit beszélnek, de az eg yik pillanatban úg y tűnt, mintha Randy ellenőrizné Wes pulzusát. Furcsa. Úg y tűnt, vitatkoznak, aztán Randy káromkodott, és meg tapog atta az orrnyerg ét, majd elment. Wes összeg örnyedt, ahog y nekidőlt a falnak: nem erősen, de annyira, hog y láttam, milyen feldúlt. – Minden rendben van? – kérdeztem halkan, ahog y odaléptem mög é. Szeme vég ig járt a házon, mintha utoljára az emlékezetébe akarná vésni. – Ig en. Apa-fiú beszélg etés. Fociról meg ilyenekről. – Wes vállat vont. – Nem nag y üg y. Hé… – újabb szívdög lesztő mosolyt villantott rám. – Gyere, nézzünk meg eg y filmet! – Szuper. Mikor azt mondta, mozizzunk, azt hittem, úg y érti, a nappaliban. Nem pedig a moziteremben. Pattog atott kukoricával és hátradönthető székekkel. Mostantól kezdve ha eszembe jut a mennyország , ez a kép villan majd be. Wesszel üldög élni a privát mozitermünkben, a házában, és fog ni a kezét. – Mindeg y, milyen filmet, de karácsonyi filmnek kell lennie. – Kattintg atott az Apple TV-n. –
Te döntesz. – Miért karácsonyi? – Imádom a karácsonyt. – Vállat vont. – És lehet, hog y idén karácsonykor nem leszek itt, leg alábbis nem ebben a házban, úg yhog y g ondoltam, jó lenne karácsonyi filmet nézni. – Akkor hol leszel? – Ó, vannak más házaink is a környéken, apám hang ulatától füg g , hog y melyikben leszünk éppen. – Jaj, ez rémes lehet – ug rattam. – Ez az én keresztem. Most pedig válassz. – Odaadta a távirányítót, és kezét összefonta a tarkóján. – Akkor választom… – kattintg attam – ezt. Pislog va nézte a képernyőt. – Ug ye viccelsz? – Azt mondtad, bármelyik karácsonyi filmet és azt is mondtad, hog y én választhatom ki. – Ez a Miki eg eres karácsonyi rajzfilm. – A kedvenc karácsonyi filmem. Mi az, meg szeg ed az adott szavad? – Tényleg te vag y az én kis báránykám, tudod? A kis ártatlan, azt várja, hog y karácsonykor Miki eg eret nézzen a tévében. – Odanyúlt és meg simog atta az arcom. – Mondd, hog y nem szabad bepiszkolni ezt a tisztaság ot… itt és most. – Nem szabad – mondtam eg yszerűen. Nem törődtem a zsibong ással a fejemben, amint ujjai vég ig futottak az arcomon. Felsóhajtott és hátradőlt. – Jól van. A Bárányka beszél, a Nag y és Gonosz Farkas pedig hallg at rá. – Mert ennek íg y is kell lennie. – Nekidőltem Wesnek, és elhúztam a karfát, hog y rendesen, ig azából nekidőlhessek. – És aztán a Bárányka kísértésbe hozza a Farkast – mondta Wes mély hang on. – És a Farkas felülemelkedik a kísértésen – mondtam. – A Farkas szereti a kísértéseket. – A Farkas szeretné meg nézni a filmet. – A Báránykának abba kell hag ynia a beszédet, mielőtt a Farkas elhallg attatja a fog ával. Olyan széles volt a mosolyom, hog y szinte nem láttam ki a fejemből. Felnevettem és elfordultam tőle. – Hag yd abba! – Nem sűrűn hallom ezt a bizonyos kifejezést. Mit is jelent?
– Nemet jelent. – Ellöktem a kezét, amely a csípőmön pihent, és felemelte a pólóm, hog y meg érintse a puszta bőrt. – Hm, mit jelent a „nem”? – Azt jelenti… Hirtelen elindult a film. Wes lehajolt és belesuttog ta a fülembe: – Meg mentett az Eg ér.
29. FEJEZET Ott kellett volna hagynom. Ehelyett elálltam az utat, olyan lehetetlen helyzetbe hoztam magam, amelyből már nem lehetett csak úgy kisétálni. Túl késő volt, túl korán volt, mindegy, az idő nem az én oldalamon állt, és Kiersten sem az én oldalamon fog állni. Akkor nem, ha megmondom neki.
WESTON Az első tizenöt perc után a karjaimban aludt. Lehunytam a szemem, nem azért, mert fáradt voltam, hanem mert íg y volt normális. Szinte el tudtam képzelni, hog y normális. Hazahoztam a barátnőmet az ünnepekre, unatkoztunk, meg néztünk eg y filmet, és ő elaludt. De nem volt normális. Meg néztem az órámat. Muszáj lesz az újabb g yóg yszereket beszednem, bármennyire is fájdalmas ezt a g yönyörű lányt eleng ednem – ideje volt lefeküdnöm. Kezembe fog tam eg y hajtincsét, és meg szemléltem, az ujjaim között csavarg attam. Nem rög eszmém volt a haj, hanem inkább az volt a rög eszmém, ami eg yedivé tette őt. A vörös haja, a mosolya, a nevetése, az, ahog y ellökte mag ától az embereket – az, ahog y eng em közel eng edett mag ához. A fenébe. Nekem vég em, teljesen vég em.
Hamarosan meg tudja. Meg kell mondanom neki. Már csak eg y meccs van hátra, és az edző utána a kispadra fog ültetni. Azt mondta, már nem játszom úg y, ahog y rég en. Ezzel nem vitázhattam. Úg y nem, hog y mindennap, minden edzésen hánytam. Tudtam, hog y cserbenhag yom a csapatot, de jobb volt az eg ész csapattól elköszönni, mint hag yni, hog y laposra verjék őket, vag y még rosszabb történjen: hog y bármelyikük sérüljön amiatt, hog y már nem tudom összeszedni mag am. Nem g ondoltam arra, hog y az edző felhívja az apámat, vag y apám meg mondja neki, hog y beteg vag yok. – Beteg ? – kérdezte az edző. – És jobban lesz?
Apám nem mondott semmit, mert nem tudta, ahog y én sem tudtam, és ahog y az orvosok sem tudták. Apa meg int összeveszett velem. Azt akarta, hog y leg alább azt nézessük meg , hog y csökkente a dag anat mérete. Én nem akartam tudni. Ki a franc akarná? Eg y rohadt dag anat furakodik eg yre közelebb a szívemhez, veszélyesen közel, és azt akarják tudni, hog y vajon növekszik-e? A francba is. Nem. Inkább élek tudatlanság ban, mint hog y látnom kelljen az ultrahang on azt a szörnyeteg et a mellkasomban. Ha a g yóg yszerektől nem csökken, akkor esélyes, hog y műtét közben meg halok, vag y túlélem, és aztán eng ednek el. Apa nem tudta, de erről meg akartam kérdezni az orvosokat. Miért akarnám túlélni a műtétet? Hog y pár hónap múlva fájdalmak közepette haljak meg ? Lehet, hog y emiatt g yávának számítok. Általában g yávának is éreztem mag am. Főleg ahog y eg yre közeledett a műtétem napja. Még három hetem volt a D-napig . Még három hetem volt vag y meg mondani Kierstennek az ig azat, vag y összetörni a szívét. Mi a fenét g ondoltam, hog y nekiadjam a lehető leg több időmet, amennyi maradt? A szeme felcsillant. Tudtam, hog y azt g ondolja, ez eg y nag y íg éret. Basszus, csak ennyit adhattam neki. Az idő volt a leg nag yobb kincs számomra, és én minden időmet nekiadtam. Mert kezdtem beleszeretni. Mert fontos volt nekem. Mert szerettem volna adni neki valamit, amiről majd eszébe jutok, még akkor is, ha ez az emlék eg yszer majd meg fakul. Az idő… micsoda szörnyű, ijesztő szó.
30. FEJEZET Azt kívántam, bár el tudnám felejteni az álmaimat… Bár minden éjszaka vele lehetnék! Pedig már azt hittem, vége a rémálmoknak.
KIERSTEN Sikoltozva ébredtem. És olyan okokból, amikbe most nem szívesen mennék bele, nemhog y meg tárg yaljam őket az ag yam log ikus felével, amely általában jó döntéseket hoz, felmentem Wes szobájához. Amint felemeltem a kezem, hog y kopog jak, az ajtó kitárult. Én pedig álmélkodva bámultam csodálatos kockahasára. Sóhajtottam? Ig en. Az ajkamba haraptam, nehog y vig yorog jak, mint a vadalma? Abszolúte. Jól meg néztem, és a rémálmom hivatalosan is feledésbe merült. – Jobban vag y? – Wes ujjával felemelte az állam, hog y lássa az arcomat. – Honnan tudod, hog y nem voltam jól? – kérdeztem álmosan. Felsóhajtott és kinyitotta az ajtót, hog y bemehessek. – Hallottam a sikolyaidat. – Ó! Lepillantottam ökölbe szorított kezére, és máris elfog ott a bűntudat. Zavar öntött el és hátraléptem. Kezét a csípőmre tette, és felemelt a leveg őbe. Eg y másodperc múlva az ág yán
feküdtem. – Ig azán, semmi g ond. Ne harag udj. Nem akartalak felébreszteni. A rémálomnak vég e és… – Meg próbáltam felállni az ág yról, de szilárdan tartott a karjaiban. Wes csókot lehelt a homlokomra. – Nem hag ytad, hog y befejezzem. – Szexin rám mosolyg ott. – Épp a szobád felé indultam, hog y leg yőzzem a szörnyeket, amik az ág yad alatt rejtőznek. – Mi az, most már sárkányokat is lekaszabolsz? – Erről álmodtál? – Mag ához húzott, összeért a mellkasunk. – Sárkányokról? – Jó lett volna. – Meg borzong tam a karjaiban. – Sokszor álmodom a halálról, a szüleim
haláláról. Fulladoznak, és én nem tudom elérni őket. Mindig későn érkezem. Wes még szorosabban fog ta a csípőmet, érezhetően g yorsabban szedte a leveg őt. Meg nyalta az ajkát, és meg csókolta a homlokomat. – Az idő szemét dolog , ug ye? Felnevettem. – Ig en, az. – Ha meg tettem volna ezt, meg tettem volna azt, meg tehettem volna amazt… – Káromkodott. – Az élet tele van ezzel a hárommal. – Hárommal? – Ha meg tehetném, meg kellett volna tennem, meg tehettem volna. – Wes ujjával vég ig simított az állkapcsomon. – Az emberi természet sajátja azt feltételezni, hog y valamilyen szinten irányíthatjuk azt, ami velünk történik, de a helyzet az… hog y az élet zajlik, és néha elkésünk. A fenébe, néha meg túl korán érkezünk. Néha rossz döntést hozunk, néha viszont jót.
Az emberek akkor mondják ezt a három dolg ot, ha a dolg ok nem jó irányba mennek. Amikor jó irányba mennek, akkor nem kérdőjelezik meg saját tetteiket. Akkor kérdőjelezik meg , amikor a dolg ok pokolivá válnak. Ez még eszembe sem jutott. – Leélheted íg y akár az eg ész életedet. Azt g ondolhatod, hog y eg y parányi irányításod még is van az olyan dolg ok fölött, amik fölött pedig nincs hatalmad. Nem arra koncentrálsz, hog y mit kellett volna meg tenned. Koncentrálj arra, hog y mit tehetsz meg most. – És mit tehetek meg most? – kérdeztem zihálva. – Meg csókolhatod a totálisan szexi és bölcs pasidat… – Meg csókolta az orrom. – Meg eng edheted neki, hog y lekaszabolja a sárkányokat. – Ajka az arcomhoz vándorolt. – És tudhatod, hog y ebben a pillanatban nem a „meg tehettem volna, meg kellett volna tennem, meg tehetném” zónában élsz. Pontosan ott vag y, ahol a világ eg yetem szerint lenned kell.
– Az ág yadban? – mosolyodtam el. – Nem. – Ajka az enyémhez ért. – A karjaim között. Ahog y ajka az enyémhez nyomódott, sziszeg ve kifújtam a leveg őt. Minden olyan meleg és életteli volt benne. Kezemet nekinyomtam a mellkasának, jó volt a bőrét az ujjaim alatt érezni. Hátradőlt, lehunyta a szemét és káromkodott, kezét a mellkasához szorította, mintha a mentőöve lenne, mintha az érintésem valahog y meg változtatná a világ át. – Érezlek – suttog ta. – Olyan jó érzés, hog y itt van a kezed. – Kinyitotta a szemét, de nem hasonlított Wesre. Olyan volt, mintha önmag a kísértete lenne, mintha nem ott lenne velem, hanem valahol nag yon messze. – Bárcsak eg észében itt lehetnék neked! – Eg észében? – Kezemet a vállára csúsztattam, és közelebb húztam. – Azt mondod, félember
vag y? Habozott, majd vállat vont. – Nem, csak jó lenne, ha teljesen a tiéd lehetnék, csak a tiéd. Jó lenne, ha újrakezdhetném. – Újrakezdhetnéd? – Elhúzódtam tőle, és hátradőltem. – Nem te papoltál az imént a hármas zónáról? – De ig en. – Felnevetett. – Köszi, okostóni. – Eg y párna landolt az arcomon, mielőtt meg akadályozhattam volna. Ellöktem és felültem, Wes pedig ug yaníg y tett. – Csak azt mondom… – Felsóhajtott, mintha a világ súlyát cipelné a vállain –, hog y bárcsak mindent veled tapasztalnék meg leg először és leg utoljára. – A fenébe. – Felsóhajtottam. – Nem én voltam az első elsős, akit meg csókoltál? – Ha tudni akarod… – Tűnődve elmosolyodott. – Te voltál. – Küldetés teljesítve. És remélem, én leszek az utolsó elsős is. – Ujjammal a mellkasára
böktem, mire felnyög ött és ismét felém hajította a párnát. – Az első, az utolsó, az eg yetlen. – Alsó ajkába harapott. – A kedvencem. – Ó, hűűű, biztosan azt akarod, hog y ma este csak szépeket álmodjak. Nem spórolsz a kakaóval. – Csak minden lehetőség et számba veszek. – Ó, ig en? – Mi a baj? – Mag ára mutatott. – Nem vag yok elég jó álom-anyag ? – Wes Point. – Felemeltem eg y ujjamat. Elnevette mag át, hátrált, majd rám ug rott, visszanyomott a párnára és az ág yra, majd fölém mag asodott. – Mi van, az álmomból rémálom lesz? Elkomorodott. – Hog y érted ezt?
– Mi van, ha te vag y az álomban, és tég ed nem tudlak elérni? – Csukd be a szemed. – Tessék? – Csak csukd be. – Jól van. – Eleg et téve a kérésének, becsuktam a szemem és vártam. Ajka a fülemet csiklandozta, ahog y suttog ni kezdett. – Valahányszor lecsukod a szemed, mindeg y, hog y hol vag yok én, vag y te hol vag y, azt akarom, hog y ez jusson eszedbe. – Ujjait az enyémbe kulcsolta, és kezemet keményen nekinyomta saját mellkasomnak. – Bárhol is vag yok, bármit is csinálok, élek vag y halok, fiatal
vag yok vag y öreg , a szívem mindig a tiéddel lesz. Minden dobbanás, amit az ujjaiddal érzel… – ujjaival dobolt a mellkasomon, eg yszer, kétszer, háromszor –, minden dobbanás tég ed hív. Te viszonzod a hívást. Mi íg y beszélünk, íg y kommunikálunk, kötődünk eg ymáshoz, íg y osztozunk eg ymáson. Íg y élünk – Kiersten, mi íg y élünk. Talán eljön majd a nap az életedben, amikor a szívednek az enyém helyett kell majd dobog nia – de ha én nem tudok továbbmenni, neked akkor is tovább kell menned. Ahog yan talán eljön a nap az én életemben, amikor ug yanezt meg teszem helyetted. De a vég én eg yikünknek meg kell tennie. – Ismét dobolt eg yet. – Úg yhog y ne félj attól, hog y kifog yunk az időből – mert nekünk saját időnk van. Nem tudtam meg szólalni, azok után, amit mondott, nem. Wes könnyedén meg nyug tatott, emellett meg tanított nekem valamit. Irányítsd azt, amit tudsz, szeresd, amit tudsz, és a többi, nos… a többi csak a többi. Nem tudom elérni a szüleimet? Ujjaimmal doboltam Wes mellkasán. Éreztem West, és ig aza volt. Nekünk saját időnk van, saját… életünk. – Aludj – mormolta Wes. – Kifárasztottalak a butaság aimmal. – Nem ig az! – ásítottam. Wes felnevetett és szájon csókolt. – Nag yon is ig az. Most pedig azt akarom, hog y csukd be a szemed, amíg én a karjaimban tartalak és őrködöm. – Őrködsz? – A g onosz sárkányok miatt! – ug ratott. – Nyug i, nem hag yom, hog y sárba tapossák az erényedet. – Értem – kacag tam fel. – Mert a sárkányok erről híresek. – Soha ne bízz eg y hüllőben. – Ööö, szerintem a sárkány nem is ig azán hüllő. – Dehog ynem, az. – Elfordította a testemet, íg y kiskifli-nag ykifli pózba kerültünk. – Akárcsak a dinoszauruszok. Nekem elhiheted, vég zős vag yok. – Biztos nem szuper-vég zős vag y? – ismét ásítottam. – Aludj. – Eg y ideig a fülemet harapdálta, majd felsóhajtott, amitől az eg ész testem libabőrös lett. Ig en, na, íg y el tudok aludni, ha íg y ér hozzám. Szemhéjam elnehezedett, miközben továbbra is csókolg atta a nyakamat. Aztán eng edélyt adtam a testemnek, hog y elmerüljön az álomban – Wes karjaiban.
31. FEJEZET Úgy tűnik, unalmas vagyok… Király.
WESTON Nem tudtam, mi a kiábrándítóbb: hog y néhány óra leforg ása alatt Kiersten kétszer is elaludt a társaság omban, vag y az a tény, hog y épp csókolg attam, mikor leg utóbb elaludt. Eg yértelmű volt, hog y nem alszik jól. Rákérdezett az időre – a mi közös időnkre. Láthatóan tetszett neki a g ondolat. Képtelen voltam hazudni mag amnak – nekem is tetszett. Valahog y minden állandónak tűnt, annak ellenére, hog y semmi nem volt az. Kicsit elfordultam tőle, és a plafont bámultam. Azt a plafont, amelyet eg ész életemben bámultam. Lág y sóhaj röppent el Kiersten ajkairól, ahog y álmában meg fordult, és karját átvetette a mellkasomon, kiszorítva belőlem a szuszt. A fenébe, ez a lány aztán kemény baleg yenest tudna bevinni, ha akarna. – Wes… – mormolta Kiersten álmában, feje eg yik oldalról a másikra csuklott. Eg y másodperc múlva ismét erősen mag amhoz szorítottam. Nem voltam biztos benne, hog y a bűntudat emészt-e vag y a beteg ség : ig azából ez is, az is. Valamiért eg yre jobban belém szeretett, pedig nem adtam mást, csak önmag amat. Nem hazudtam, nem akartam elérni, hog y lefeküdjön velem, leg alábbis nem szexuális értelemben – életemben először történt meg , hog y ig azán
önmag am voltam. Remek időzítés, g ondoltam. – Wes! – Kiersten ajka meg találta meztelen vállamat. Ezzel az erővel le is szúrhatott volna. Éreztem azt a csókot, azokat az ajkakat, nedves nyelve úg y mozg ott fel-le a testemen, mintha heroint nyomtak volna belém. Soha nem drog oztam, de úg y g ondoltam, pontosan ilyen érzés lehet. Kiersten lába meg mozdult, a lábam közé helyezte. A fenébe. Innen nem szabadulok. Eg ész éjszakán át szenvednem kell, ő eg ész éjszaka rám lesz tapadva,
és semmilyen meg könnyebbülés nem vár. Na jó, most már pontosan tudom, mit érezhet eg y heroinfüg g ő. Szerettem volna eg y lövést, mag amba akartam szívni Kierstent, de tudtam, hog y ha én hozom meg ezt a döntést helyette, a vég én meg g yűlöl. Nem érdekel, mit mondanak a csajok, eg yetlen ártatlan lány sem meg y bele úg y eg y kapcsolatba, hog y eg yszeri alkalomnak g ondolja. Hacsak nem eg y ribancról van szó. Mindig az örökkévalóság ot várják el tőled. Tudtam, hog y ezt az eg yet nem tudom meg adni. – Aludj! – Ismét meg csókoltam a homlokát, és olyan erősen szorítottam mag amhoz, ahog y csak tudtam.
*** – Ébresztő, mosolyg ós szép jó reg g elt! – suttog tam Kiersten hajába. Úg y festett, mint Cousin Itt{2} észbontó verziója. Vörös haja szétterült a párnámon, a karomon, az arcomon, az ő arcán. Olyan volt, mintha a haja önálló személyiség lenne, saját irányítószámmal, amely képtelen a saját személyes terén belül maradni. Én pedig imádtam. Széthúztam a vörös loknikat, és rátaláltam eg y szemre. – Hát itt vag y. Összehúzta a szemét. – Mi az, még mindig nem korán kelő típus vag y? – kérdeztem. Nem g ondoltam, hog y ez lehetség es, de olyan szűk résnyire húzta össze a szemét, hog y már azt hittem, becsukta. Még jobban széthúztam a hajfüg g önyt. Két szem. Meg van! Tehát nem vak. – Miért bámulsz rám úg y, mintha most fedezted volna fel a g ravitációt? – Most fedeztem fel – vig yorog tam. – Remélem, jó lesz. – Te vag y az. – Tessék? Felsóhajtottam. – Még mindig túl korán van a g únyos célzásaimhoz és a csodálatos aranyköpéseimhez, mi? – Játékosan meg leg yintettem a párnával. – Kelj fel, Báránykám, Farkas éhes, és leg alább öt órája pisilnie kell. – Miért nem mentél ki pisilni? – Mert eg y nindzsa, aki a barátnőm képét vette fel, eg ész éjszakára túszul ejtett a saját ág yamban. – A két lába felé biccentettem, amely összeg abalyodott az én lábammal. – Nem szólva arról, hog y kíg yószerű szorítása olyan édes volt, hog y kénytelen voltam veszteg
maradni. – Wes! – Kiersten hirtelen felült. – Ne harag udj! Általában nem vag yok eg y… – Rag adós típus? – tippeltem. Meg int összehúzta a szemét. Eltűnődtem, hog y most azért veszítek-e pontot nála, mert könnyen meg y az ébredés. Még nem vettem be a g yóg yszereimet, főleg azért, mert fizikailag mozdulni se tudtam, íg y szerettem volna minden boldog ság ot mag amba szívni, és inkább társalog tam eg y emberrel, mint a vécécsészével. – Ne merészelj rag adósnak nevezni! – Felnyög ött, és kezével eltakarta az arcát. – Bocs, hog y eg ész éjszakára az ág yhoz szög eztelek. Elvig yorodtam, és meg nyaltam az ajkamat. – Rosszabb halálnemet is tudnék mondani. Mint mikor az orvos a saját műtéti módszerét próbálja ki rajtad. Csak amikor hozzád ér, elvérzel és meg áll a szíved. Nincs újrakezdés, nincs még eg y esély. – Jól vag y? – Kiersten meg érintette a vállamat. Észre sem vettem, hog y elbambultam. Valószínűleg az a tény zavart meg , hog y a kezembe adták az edzésen a pólómat, ug yanakkor újabb néhány héttel közelebb kerültem a műtétemhez – nem beszélve arról, hog y meg jött az életkedvem. Az ok azonban, amiért szilárdan meg vetettem a lábam a földön, ott állt, ott léleg zett mellettem, a fenébe is. – Remekül – daloltam. – De muszáj lesz kimennem a mosdóba, úg yhog y nag yra értékelném, ha hosszú, szexi lábadat kibog oznád az enyémből. Mi több, nag yra értékelném, ha mag amra hag ynál a… Kétség beesett sóhaj rebbent el Kiersten ajkairól. – A vécével – fejeztem be. – Csak ennyit kérek. – Jól van. – Felnevetett és teljesen elhúzódott tőlem. Évek óta nem éreztem mag am ilyen elveszettnek és mag ányosnak. Ideg esítő volt beleg ondolni, hog y eg yetlen embernek ilyen hatalma van felettem. – Mi lenne, ha te a másik fürdőszobában készülődnél, és nemsokára találkoznánk odalent, hog y elköltsünk eg y szuper reg g elit? – Rendben. – Kiersten lassan lépkedett a hatalmas szőnyeg en, amely lefedte szobám keményfa padlóját. – Wes? – fordult meg . Meg álltam, kezem az ajtó g ombján volt, amely a szobából nyíló fürdőszobába vezetett. – Ig en? – Köszönöm. – Világ ospiros lett az arca. – A teg nap éjszakát. Azt, hog y elűzted a szörnyeket
és… – Szívesen. Ig azából az én dolg om az, hog y meg védjelek. – A „dolg om” – ez olyan, mintha kényszer lenne. – Nem – ellenkeztem. – Az, hog y a „dolg om”, azt jelenti, hog y valamilyen szinten a lényem része. Tudod, mint amikor valaki azt mondja: „Helló, Rick vag yok. Portás.” – Elmosolyodtam. – Én azt mondhatom: „Helló, Weston vag yok, és szörnyeket pusztítok el azért, hog y a nag yon szexi barátnőm éjszaka tudjon aludni.” – Ez béna. – Nevetése a meg felelő pontokon érintett meg , ezért azt éreztem, ideje lenne kimennem a mosdóba. Leg szívesebben ott maradtam volna lecövekelve, lehetőleg úg y, hog y Kiersten rajtam fekszik. – Nem, hősies – ellenkeztem. – Most pedig készülődj, vár a fahéjas tekercs. Láthatóan csak ennyit kellett mondanom. Szeme elkerekedett, és vég ig rohant a folyosón. Jó tudni, hog y szeret reg g elizni. Ez akár kenyértöréshez is vezetett volna kettőnk között. Utálom, ha eg y csaj nem hajlandó elfog yasztani a nap leg fontosabb étkezését. Mintha nem lenne tudatában, hog y ez milyen fontos. Én nag yrészt onnan tudtam, hog y ha nem ettem, a g yóg yszereim szétmarták a g yomromat. Becsuktam és bezártam mag am mög ött az ajtót, és kinyitottam a mosdó alatti kisszekrényt. Tizenöt üveg , mindeg yiken a nevem. A fenébe is, azt kívántam, bár lehetnék drog os. Az a fajta, aki oxit és morfint lop, hog y betéphessen. Ig en. A fájdalomcsillapítókhoz hozzá sem nyúltam. Annyira eltompították az érzékeimet, hog y eg yszerűen nem érte meg , és nem voltak fájdalmaim. Az orvos szerint seg ítenek az ideg esség leküzdésében. Az orvos láthatóan még nem hallott a testmozg ásról. Az oxi csak annyit tett velem, hog y ig azi zombivá változtatott, és csak abban voltam biztos, hog y a filmbeli zombiknál rémesebben és ijesztőbben festek. Felpattintottam az első doboz tetejét, a kezembe pottyantottam a g yóg yszert, és meg ráztam a fejem. Erős kis ribanc ez. Azért neveztem el ribancnak, mert olyan kicsike volt, hog y az ember azt hinné, nem sokat tud ártani. Nag y tévedés. Mikor leg először bevettem, eg y teljes hétig rosszul voltam. Úg y kiszáradtam a sok hányástól, hog y kórházba kellett mennem. Most már tudom, hog y kell bevenni. A hányás elleni g yóg yszeremmel eg yütt, ami az esetek hatvan százalékéban hatásos volt, aztán pedig be kell venni a hatalmas, fehér g yóg yszert – a speciális kemo bog yót, amit külön nekem g yártottak. Még ötfélét kellett bevennem, de előbb ennem kellett. Gyorsan beug rottam a zuhany alá, fog at mostam és felöltöztem, mindezt tizenöt perc leforg ása alatt. Meg néztem az órámat. Kiersten is valószínűleg most készülődik. Nem akartam, hog y lássa,
amint beveszem a g yóg yszereimet – nem szívesen hazudtam volna a szemébe, amikor meg kérdezi, hog y miért veszek be eg y szekérderéknyi, a szivárvány minden színében pompázó pirulát. A zsebembe tuszkoltam őket, és fig yelmeztettem mag am, hog y ne felejtsem el bevenni őket reg g eli után. Ha elfelejtem… nos, akkor a szünet vég éig nem sok hasznomat veszi bárki is, nem szólva arról, hog y még eg y napot nem véd a szemét dag anat ellen, ami íg y csak nőhet… és szívesen meg szabadultam volna attól a g ondolattól, hog y csápjaival lassan körbefonja a szívemet.
32. FEJEZET Soha nem tudok megszabadulni a gondolattól – Wes jóképű, teste észveszejtően csodás, én pedig egész éjszaka a karjaiban aludtam. Ó, egek, még lehet, hogy a nyálam is kifolyt álmomban. Ennyit arról, hogy azok után is a pasim akar lenni, miután úgy csüngtem rajta, mint egy tizenkét éves Justin Bieber- rajongó. Juhé!
KIERSTEN A konyhába menet kétszer is eltévedtem. Először balra mentem jobb helyett, másodszor pedig mag ához vonzott a középső lépcsősor, ahol családi képek lóg tak. Wes és az öccse eg ymás mellett álltak. Szinte ikreknek tűntek. A szívem összeszorult eg y kicsit, mikor arra g ondoltam, milyen lehet öng yilkosság miatt elveszteni a testvéredet. Valószínűleg minden eg yes beszélg etést, minden eg yes pillanatot bánsz, amikor valami mást mondhattál volna, és talán meg változtathattad volna a dolg ok vég kimenetelét. Meg borzong tam, és a lépcsősor rossz oldalán mentem le, ami a fő hálószobába vezetett. A fenébe. Vég ül visszamentem a lépcsőn, és ismét lementem a túloldalon, ahol éreztem a konyhából áradó fahéjillatot. Ig en, meg tudnám szokni azt az életet, amit Wes él. Friss fahéjas tekercs illatára ébredni, miután eg y kúriában töltöttem az éjszakát. Ig en, az élet pedig nehéz: a srácnak fog alma sincs róla, milyen szerencsés. Nevetés hang ja szállt a konyhából. Úg y éreztem, meg zavarhatok valamit, íg y nag y torokköszörülés közepette léptem be. Wes a sarokban állt Meldával, és mindketten a fahéjas tekercset cukrozták és tréfálkoztak. A konyha étellel volt tele. Bárhová is néztem, a g ránitpulton különféle dobozokban, tányérokon, ezüsttálcán, tálakban, edényekben állt az ennivaló. A csudába is, mi lesz itt, hálaadás-napi parti? – Kiersten? – g örbítette felém az ujját Wes. – Gyere ide. Mosolyog va odamentem hozzá, és meg álltam előtte. Ajkamhoz emelte cukros ujját és azt
suttog ta: – Nyisd ki. Nem ig azán voltam olyan helyzetben, hog y nemet mondhassak. A g yomromat mardosta az éhség . Kinyitottam a számat. Az ujjával cukormázat kent rá, majd a nyelvem köré fonódott és lenyalog attam róla a cukormázat. A szeme elsötétült, ahog y elhúzta az ujját, majd ajkát az enyémhez érintette. Hallottam, hog y valaki meg köszörüli a torkát, de ig azából csak az a tény érdekelt, hog y Wes ajka az enyémhez nyomódott. Kávé- és cukoríze volt. Hűűű, mit nem adnék, ha minden reg g el ezzel az ízzel a számban ébredhetnék…! – Khm – mondta ismét Melda. Szétrebbentünk. Éreztem, hog y tűzpiros lesz az arcom. Wes beleharapott az alsó ajkába, és ártatlanul pillantott Meldára. – Bocsánat, csak Kiersten olyan malacul eszik. Seg ítettem neki lemosakodni. – Szóval a mai fiatalok íg y nevezik. – Melda felhúzta a szemöldökét, ahog y meg kavarta a maradék cukormázat és ráfolyatta a többi tekercsre. – Már csak eg yetlen szabályom van a hálaadásra. – Mi az? – kérdeztem és eg y tekercsért nyúltam. – Maradjatok távol a konyhától. – Elmosolyodott, és szeme körül csibészesen összeszaladtak a szarkalábak. – Az ifjú Wes folyton elbújt a szekrényben, aztán pedig rám ijesztett. Tavaly újra meg próbálta, és elejtettem az eg ész tepsi pulykát. – A fény eltűnt a szeméből, összedörg ölte a kezét, és meg nyalta az ajkát. – Trag ikus vég et ért az a madár. – Wes meg rázta a fejét, és mag ához ölelte Meldát. – Meg íg érem, hog y jól viselkedünk. – Te! – Melda meg bökte Wes mellkasát, láthatóan elfelejtette szomorúság át. – Maradj távol ettől a helyiség től. Majd hívlak, ha szükség van rád, addig is próbáld meg elfog lalni mag ad. Wes rám nézett. – Hm, azt hiszem, van valami, amivel elfog lalhatom mag am. Biztos, hog y én voltam az a valami. Nem mintha bántam volna. Wes kinyújtotta a kezét, én pedig meg rag adtam, mintha mentőöv lett volna. Melda meg rázta a fejét, és eg y tekercsekkel teli tálat nyújtott át Wesnek. – Tessék. Most pedig menjetek fel a reg g elizőbe, és fog yasszatok eg y kis fehérjét és narancslevet. Kettőtöknek előkészítettem a svédasztalt, úg yhog y nem lesz indokod visszajönni ide. – Melda tényleg mindenre g ondolt – kacag tam fel. – A hálaadás a kedvenc ünnepe. Nem akarja, hog y elrontsam. – Wes kézen fog ott, és
bevezetett eg y nag y terembe, amely nem az volt, ahol előző este ettünk. – Ez pedig a reg g eliző. A helyiség keleti oldala csupa ablak volt. A nap már felkelt, de meg értettem, hog y miért itt reg g eliznek a háziak. Csodálatos volt és meleg , mint eg y meleg ház. – Narancslevet? – szólalt meg mög ülem Wes. – Kérek. – Odamentem az asztalhoz, és leültem az ablakkal szemben. – Nos. – Wes összedörzsölte a kezét. – Készen állsz újabb tételeket lehúzni a listádról? Belekortyoltam a narancslevembe, és majdnem elsírtam mag am. Az édes íz és a g yümölcspép tökéletes keveréke volt. – Bung ee jumping olni fog unk hálaadáskor? – Nem. – Wes beleharapott eg y fahéjas tekercsbe. – Meztelenül fog unk úszni. Félrenyeltem a narancslevet. – Természetesen ezt fényes nappal nem lehet. Vég ül is mit szólna hozzá Melda? Először az úszólecke, másodszor a meztelenkedés. – Félek meg kérdezni, hog y mi jön harmadszor. – Nem mertem ránézni, nehog y elveszítsem az önuralmam. Előtte még soha nem csókoltam meg senkit. – Kiersten – dorombolta Wes, ajka közel volt a fülemhez. – Komolyan azt mondod, hog y nem tudod, mi jön a meztelenkedés után? Ó. Szent. Eg ek. Valaki nyisson ablakot. Keze vég ig simított a karomon, és mély hang on belenevetett a fülembe. Testem meg feszült az ideg esség től és a várakozástól, ahog y a keze felvándorolt a vállamon és meg fog ta a nyakamat, közelebb húzva mag ához, íg y vég ül ajkunk majdnem összeért. – Áfonyaszósz. – T-t-tessék? – Meg ráztam a fejem. – Az jön a meztelenkedés után? Wes szeme felrag yog ott. – Természetesen úg y értem, hog y mi jön a listádon. Vag y talán kihag ytam néhány köztes tételt? – Ujjaival meg kocog tatta az ajkát. – Talán összekavarodtam, de szinte biztos vag yok benne, hog y azt még nem pipáltad ki. Meg ráztam a fejem, képtelen voltam meg szólalni. – Akkor meg eg yeztünk. – Rendben. – Hang om rekedt volt. – Úszás. Meztelenül. Áfonyaszósz. – Ú.M.Á. – Szuper. Mint eg y kód. Wes hátradőlt és újabb ételt lapátolt a szájába. – Pontosan. – Belenyúlt a zsebébe, és tekintete eg y pillanatra elfelhősödött, majd kihúzott valamit és a kezében tartotta.
Az ökölbe szorított kezét néztem. Furcsa. Elfordítottam a fejem és kinéztem Pug et Soundra. – Nos… – Wes mindkét keze üres volt, ahog y rátámaszkodott a székem karfájára, keze a vállamat masszírozta. – Mit szólsz még eg y reg g elihez és aztán eg y úszáshoz? – Hideg lesz a víz? – kérdeztem, mint eg y ötéves, aki nem akar úszóleckét venni. – Fűtött medencénk van – válaszolta Wes. – Eg yébként pedig én is ott leszek. Majd felmeleg ítelek. – Ha meztelenek leszünk, akkor talán nem kéne meleg ítg etni eg ymást. – Biztos vag y te ebben? – Keze meg állt a vállamon. A csudába is, mit mondhattam volna? – Ez a Vadonbeli Első Lecke, a meztelen testek összedörzsölése, hog y meleg et idézzenek elő – én ööö… – Még jó, hog y nem a vadonban vag yunk – nevettem, és próbáltam meg szüntetni a szexuális feszültség et, amitől leg szívesebben meg fordultam volna és rávetettem volna mag am. – Szerintem nag y kár. – Wes elvette a kezét a vállamról. Majdnem rázuhantam a tányéromra, de szilárdan tartottam mag am. – Adjak eg y fürdőruhát? Hozok neked eg yet, ha szeretnéd. Nem is akartam beleg ondolni, honnan van plusz női fürdőruha ebben a házban. – Sok bulink van, sokan itt hag yják a fürdőruháikat. Mindeg yik tiszta, ezt meg íg érhetem. – Ig en. – Nag yot nyeltem. – Akkor kérek szépen eg yet. Talán öt percig volt távol, majd visszajött eg y fehér bikinivel. Talán csak nem ez volt az utolsó darab? Összehúztam a szemem. Wes elvig yorodott. – Még is mire vársz? Vedd fel. – Takar ez eg yáltalán valamit? – A lényeg es részeket. – Felém nyújtotta. – Gyerünk, élj már eg y kicsit! Kikaptam a kezéből. – Ha meg halok kihűlésben… – Lehetetlen. – Wes vállat vont. – Csak akkor, ha éjszaka akarsz úszni a Soundban, de ezt nem tanácsolom, mivel eg y hatalmas tintahal szerint csudajó lakhely. – Értettem. – Említettem már, hog y utálom a halakat? Vag y azt a tényt, hog y azért nem mentem soha búvárkodni a szüleimmel, mert retteg ek a víztől? Talán ezért voltak a rémálmaim rosszabbak, mint másoknak. Nem tudtam elképzelni, hog y vízbe fulladjak. Retteg tem tőle. Mióta hároméves koromban beleestem a medencébe, a közelébe se tudtam
menni anélkül, hog y ne g yeng üljön el a térdem. Nos, Wes hamarosan rájön, hog y miért szerepel ez a listámon, íg y akár el is mondhatom neki, mielőtt beleug rok a vízbe és bolondot csinálok mag amból. Kimentem a fürdőbe, és remeg ő kézzel levetkőztem, majd felöltöttem a fehér bikinit. A felső kis háromszög ei épphog y takarták a melleimet, és az alsó hátulja mindössze eg y csíknyi volt, amit az elöl levő háromszög höz vékony pánt erősített. Szent ég , úg y festettem, mint eg y prosti. Ez a cucc inkább eg y sztriptíztáncosnőhöz illik. A porcelánmosdónak dőltem, és párszor mély leveg őt vettem. Képes vag yok rá. Meg teszem. A lista felén már túl vag yunk. – Szedd össze mag ad, Kiersten! – Bámultam mag am a tükörben: sűrű, g öndör vörös hajam a hátam közepéig ért. Zöld szemem rémülten bámult vissza rám, mintha a bensőm könyörg ött volna, hog y ne csináljam vég ig . – Képes vag yok rá! – ismételtem meg , még mindig a mosdókag ylóba kapaszkodva. – Meg teszem. – Nag y nehezen elléptem a mosdótól, és kinyitottam az ajtót. Ahog y vég ig mentem a folyosón, folyamatosan remeg tem. Mire elértem a verandát és a medencéhez kivezető ajtót, a kezem úg y reszketett, mintha drog os lennék, aki alig várja a következő szúrást. – Képes vag y rá – suttog tam ismét, és kinyitottam az ajtót. Azonnal hideg leveg ő csapott meg . Kinek is volt a zseniális ötlete novemberben úszni? Ja, ig en, az enyém. Vacog ó fog akkal odamentem a medence széléhez, és majdnem szívrohamot kaptam, amikor Wes meg érintette a vállamat. – Készen állsz? – kérdezte. Nem. Nag yot nyeltem, és röviden bólintottam. Meg értő mosollyal, meleg en átölelt. Teste tüzelt az enyémhez érve: csak a fürdőruha választott el minket, és őszintén szólva pokolian meg rémített, hog y arra vág ytam, semmi ne leg yen közöttünk, hog y azt akartam, odabújhassak hozzá, hozzá és senki máshoz. Szinte elfelejtkeztem a medencéről, a rémületről. – Ne félj – suttog ta a hajamba. – Vig yázok rád. – Meg íg éred? – Meg íg érem, hog y nem hag ylak eg yedül beleesni, eg yedül nem. Nem hag ylak meg fulladni, nem eng edem el a kezed, csak akkor, ha készen állsz rá, és még akkor sem fordítok neked hátat, amíg ismét nem vag y szilárd talajon. – Rendben. – Tényleg ? – Hátralépett. – Ig en. Csak g yorsan csináljuk. – Ó, ez zene minden férfi füleinek. – Hang osan felnevetett, és seg ített belépni a medencébe.
33. FEJEZET Fogalma sincs róla, hogy mit művel velem… ő a gyógyszerem, a gyógyírem, a mindenem. Bárcsak a szív képes lenne így meggyógyulni – valaki más lélegzete által!
WESTON – Tessék. – Seg ítettem neki a hatalmas medencébe vezető első lépcsőfokon. A medence szinte vég telennek tűnt: első pillantásra olyan volt, mintha eg yenesen a Soundba torkollna, ahelyett, hog y eg y szép kis szikláig tartana, ahol a jacuzzi van. – Ez meleg . – Kiersten beledug ta a lábát, és felnézett rám. Életemben nem láttam még ilyen szexi mosolyt az arcán. Reménykedő volt, teljesség g el meg bízott bennem és kettőnkben. Akkor meg kellett volna mondanom neki. Hog y nem vag yok az a hős, akinek g ondol. Nem, valami fontosat titkoltam el előle, ami miatt én lettem a g onosztevő ebben a történetben. De a fenébe is, én a hős akartam lenni. Gabe szavai szinte üldöztek. Ne mondd meg neki! A hang ja ott cseng ett a fejemben, eszembe juttatva, hog y muszáj hag ynom, hog y Kiersten mag a hozza meg a döntéseit. Hog y mikor beüt a mennykő, saját házában keressen menedéket, ne az enyémben. Tégy meg magadnak egy szívességet. Ezt hadd döntse el Kiersten a végén. Ne te. Kiersten nem volt olyan, mint a többi lány: valószínűleg nem menekülne el tőlem. Nem, ő
rám rag adna. Még rosszabbul érezném mag am a jövőm miatt, és vég ül meg g yűlölne azért, mert elvettem tőle a választás jog át. Én nem… – Wes? – Kiersten két kezébe fog ta az arcomat. – Hol jársz? – Bocs. Gondolkodtam. – Próbáltam rámosolyog ni, és leléptem a második lépcsőfokra. – Jól van, menj tovább. Kiersten meg szorította a kezem, de lejjebb lépett. – Látod? – Eg y kis vizet fröcsköltem szét a kezemmel. – Látod, milyen finom? – Rálépett az utolsó lépcsőfokra, íg y a víz a csípőjéig ért. A fenébe is, nag yon jól állt neki az a fürdőruha. A múltam eg y része tényleg visszatér, hog y kísértsen. Úg y viselkedtem, mint eg y önző
seg g fej, de hetek óta azon tűnődtem, milyen is lenne fürdőruhában. Annak a rag yog ó bőrnek minden nég yzetcentiméterét látni akartam. Látni akartam, ahog y a napfény visszatükröződik a hajáról. A haldoklónak nem lehet még eg y utolsó kívánság a? Még a halálsoron levő feg yenceknek is jár eg y utolsó vacsora – az enyém Kiersten volt. – Gyere! – Elúsztam és eng edtem, hog y a víz átmossa a mellkasomat. Kellemesen meleg volt, huszonöt fokos, majdnem, mint eg y hatalmas jacuzzi. Kiersten káromkodott, majd felém indult, a víz a melléig ért. Tudtam, hog y ig azi pasiként viselkedem, de csak bámultam, és hirtelen olyan féltékeny lettem a vízre, amely meg érintheti őt azokon a helyeken, ahol én soha, hog y káromkodtam és félrenéztem. – Wes? – Kiersten meg rag adta a karom. – Nag yon félek, és mint mondtam, a lehető leg g yorsabban túl akarok lenni rajta. – Ó, ne mondd ezt, odalesz az eg óm.
– Jól van. – Még jobban vacog ott a fog a. – Nag yon várom… – úg y tűnt, mint aki a kivég zőosztag felé meg y – … hog y elkezdjük, úg yhog y nem lehetne, hog y… ússzunk? – Dehog ynem. – Elmosolyodtam. – Első lecke… – Ig en? – Lebeg j. – Nem meg y. – Mindenki tud lebeg ni a vízen. – Én nem tudom, hog y kell. Felsóhajtottam és a szemébe néztem. – Bízol bennem? Lassan bólintott. – Jól van, akkor dőlj hátra. Érzed a kezem? Nem eng edem, hog y meg fulladj, és amúg y sem
elég mély hozzá ez a medence. Dőlj hátra, lazíts, és g ondolj valami szép dolog ra. – Túlság osan retteg ek ahhoz, hog y g ondolkodni tudjak. – Teste merev volt, amint nekidőlt a kezemnek, de lebeg ni kezdett. – Most ezután mit fog sz csinálni? – Hang ja halkabb volt, még jobban liheg ett, de ott, a karjaim között bízott bennem. – Felfallak a szememmel. Vég ig néztem a bőrödet, az emlékezetembe vésem, elteszem az ag yam A világ legszebb lánya rekeszébe. Addig fog lak, amíg készen nem állsz arra, hog y eleng edjelek, és aztán, amikor már mag adtól lebeg sz a vízen, tovább fog lak nézni, tovább fog lak kívánni, tovább vág yom utánad, amíg bele nem kell ug ranom a Soundba. Teste elernyedt a karjaimban.
Eleng edtem. Nem mozdult, csak tovább lebeg ett. – Szólj, ha majd eleng edsz. – Rendben. – Felnevettem. – Akkor most eleng edlek, jó? Meg feszült, és elkezdett süllyedni, ahog y teste összeg örnyedt. Meg rag adtam, mielőtt elsüllyedt volna, és a karomba vontam. – Az első leckét a félelemből kapod. – Tessék? – Kezét a mellkasomnak nyomta. – Tizenöt másodpercig lebeg tél saját mag adtól, amikor is azt mondtam, hog y el fog lak eng edni. Amint kimondtam, hog y eleng edlek, felkészültél arra, hog y elsüllyedsz – az ag yad cserbenhag yott, vag yis a tested cserbenhag yott. Kiersten elfintorodott és félrenézett.
– Szóval cserbenhag ytam saját mag am. – Ig en. Becsukta a szemét, és összefonta a karját. – Értem, amit mondasz. Csak nem tudom, hog y irányítsam. Valahányszor vizet vag y medencét látok, remeg ni kezdek. Meg ijedek, az jut eszembe, hog y ug yanaz fog történni velem is, ami a szüleimmel. Ig en, tudom, hog y log ikátlan, de a félelem attól még ott van. – A félelem… – Széthúztam a karjait, és összekulcsoltam az ujjaimat az övéivel. – A félelem az, amitől úg y érezzük, élünk. A félelem miatt szűkülnek össze a véredényeink, és aztán az amig dala, az ag yunk eg y apró, mandula alakú része jeleket küld az ideg rendszerünknek. A jel azt mondja, hog y küzdj vag y menekülj. – Szerintem menekülj – nevetett fel örömtelenül Kiersten. – Na persze. – Közelebb húztam mag amhoz. – Íg y akadályozzuk meg , hog y felfaljanak minket a vadállatok. Szükség ünk van a küzdj vag y menekülj rendszerére a testünkben. El tudod
képzelni azt, hog y félelem nélkül élj a világ ban? – Mind meg halnánk. – Pontosan. – Nevettem. – Az emberek leug ranának az épületek tetejéről, mert azt hinnék, tudnak repülni. Úg yhog y szerintem a félelem nem rossz dolog . – Várj. – Meg próbált a mellkasomnak dőlni, ahog y mag am után húztam a medence mélyebb vég e felé. – Most mit csinálsz? Nem tudok úszni, tudod? – Tudom – suttog tam. – De én tudok. – De… Nem is fig yeltem rá.
– A félelem a szövetség esed lehet. Képes vag y valamire úg y, hog y közben félsz. – Hog y közben félek? – Ig en. – Addig úsztam, amíg a lábam nem kezdett el sajog ni, és folyamatosan a karomban tartottam. – Például én félhetek attól, hog y meg csókoljalak, vag y attól, hog y elveszítelek. Félhetek attól, hog y ha lehunyom a szemem, te többé nem leszel itt, a karjaimban, de ez nem jelenti azt, hog y nem fog lak úg y ölelni, mintha soha nem akarnálak eleng edni. Az élő bizonyítéka vag yok annak, hog y a félelemmel teli élet – az ig azi élet. Rendületlenül haladsz előre, meg küzdesz a démonaiddal, mész tovább. A félelem meg próbál meg bénítani, meg akadályozni, hog y előrejuss. Meg állítja a sikert, meg állítja a fejlődést – amikor félve csinálsz valamit, még mindig eléred a céljaidat, csak ezt úg y viszed vég hez, hog y tudod, hog y az életedben levő Mount Everestet mászod éppen meg . A szüleid meg haltak. – Összerezzentem. Nem akartam érzéketlennek tűnni. De folytattam. – Úg yhog y te is meg halhatsz. Élesen beszívta a leveg őt, amitől majdnem eleng edtem, mert elkezdett hadakozni ellenem. – Meg halhatsz úg y, hog y átmész a zebrán. Még mindig harcolt. – Félrenyelheted Melda csodás pulykáját és meg fulladhatsz. Könnyek g yűltek a szemébe. – Eng edheted, hog y a félelmeid irányítsanak tég ed, de te is irányíthatod a félelmeidet. Eg y pillanatra se hidd el azt a hazug ság ot, hog y nincs választásod. Kiersten remeg ett a karjaimban, ujjai úg y markolták a bicepszemet, hog y kis körmei csaknem a húsomba vájtak. – Na és te? – kérdezte rémült hang on. – Te mitől félsz? Mi a leg nag yobb félelmed? Félre kellett volna néznem. Hazudnom kellett volna. Sok mindent tehettem volna, kivéve azt, amit tettem. – Hog y úg y halok meg , hog y nem éltem ig azán. Hog y úg y hag yom itt ezt a világ ot, hog y tudom, hog y annak a lánynak, aki miatt a leg inkább szeretnék élni – nélkülem kell tovább élnie. Szeme elkerekedett. – Ez azért eg y kicsit túlzás. – Hé, lehetne rosszabb is. Félhetnék például a víztől. – Seg g fej! – felnevetett, és lassan elkezdte kihúzni a karját az enyémből. – Mozg asd a lábad – sürg ettem. – Az úszás ösztönös dolog : mozg asd a lábad, és eng edd, hog y a kezeddel fent tartsd a fejed. – Meg mutattam neki, hog y tapossa a vizet, majd
kieng edtem a testét a szorításomból. – Nem süllyedek! – kiáltotta, és vidáman csapkodta körülöttem a vizet. – Nem süllyedek! – Két másodperc múlva ismét rám tapadt. – Jól van. – Fuldokoltam, ahog y a nyakam köré fonta a karjait. – De most én süllyedek. – Ó! – Visszahúzódott, és meg kapaszkodott a medence szélében. – Hát ez… – Ig azi adrenalinlöket volt. Szent ég , ez olyan, mintha betéptünk volna. – Szemem kitág ult az izg alomtól. – Köszönöm, Wes. – A fenébe, soha nem tudom meg unni, ahog y a nevem elhang zik az ajkairól. – Köszönöm, hog y nem g ondoltad azt, hog y őrült vag yok. – Ó, eg y kicsit mind őrültek vag yunk, nem? – De ig en. – Felsóhajtott. – Különösen mi ketten. – Most meg csókollak – fig yelmeztettem, és szám lecsapott az övére. Nyelvünk összefonódott, és visszahúztam mag ammal, háttal a víznek, miközben lába a csípőm köré kulcsolódott. Ahog y melle a mellkasomnak nyomódott, a testem életre kelt. Tehetetlenül felnyög tem, és a fürdőruhája pántja után nyúltam, azt mondog atva mag amnak, hog y nyug odtan lehetek az, aki voltam, az, aki g ondolkodás nélkül mag áévá tenné ezt a lányt. De haboztam. Kezem meg állt a pántok felett, mintha elfelejtettem volna, hog yan kell fél kézzel kihámozni eg y lányt a fürdőruhájából. – Wes? – hallottam apám hang ját. – Kint vag ytok, g yerekek? Káromkodtam. Gyeng éden eltoltam Kierstent, és meg fog tam a kezét, majd hátrakiáltottam. – A medencénél. Apa meg kerülte a sarkot és mosolyg ott, arcán meg értés suhant át. – Ööö, remélem, nem zavartam meg semmit. – Eg yáltalán nem – mondtam túlság osan is g yorsan. – Jól van. – Nevetett. – Ööö, beszélnem kell veled valamiről, Wes. Telefonáltak az iskolából és… – mög ém nézett, Kierstenre. – Tudod mit? Majd később meg beszéljük. Mi lenne, ha elmennétek eg yet kávézni? Felvettem a hálaadásnapi parádét DVD-re, ha esetleg meg akarnátok nézni. – Ig en! – kiáltott fel Kiersten mög öttem. – Évek óta nem láttam a parádét! – Remek. – Apa elmosolyodott, és azzal a mindentudó tekintetével nézett rám, ami azt jelzi: el ne rontsd a hülyeség eddel. Én visszamosolyog tam rá, azzal a mosollyal, amivel a fiúk emlékeztetik az apjukat arra, hog y már felnőttek, és nem g yerekek. – Menjünk. – Meg rag adtam Kiersten kezét, és meg csókoltam. – Majd később úszunk meztelenül.
34. FEJEZET Elment a szép eszem? Wes megtanít úszni, én pedig szó szerint rávetem magam a medencéjükben. Ó, egek, mégis mi lesz akkor, ha majd bungee jumpingolunk? Lehet, hogy zuhanás közben nekiállok lehámozni a ruháit.
KIERSTEN Átöltöztem és lementem, hog y találkozzam Wesszel, de még nem ért le. Már délután eg y óra volt. Melda mindent előkészített a nég y órai estebédhez, ami azt jelentette, hog y volt még pár óránk kettesben. Nem vicceltem, mikor azt mondtam, hog y évek óta nem láttam a parádét. Mindig eg yütt néztem a szüleimmel, és mióta meg haltak, az eg ész értelmetlennek tűnt. Mi több, minden értelmetlennek tűnt. Különös: ahog y kiléptem sötét, önző kis világ omból, rájöttem, hog y milyen nevetség es is volt a viselkedésem. A duzzog ás nem hozza őket vissza. A sírástól nem érzem mag am jobban. A szobában bujkálástól nem múlik el a fájdalom. De az élet – az élet volt a meg mentőm, ahog y Wes is. Szinte a saját életvezetőm lett – csak attól féltem, hog y túlság osan hamar zuhanok túlság osan mélyre ahhoz, hog y visszataláljak a
saját utamra. Elhesseg ettem a g ondolatot – tetszünk eg ymásnak, csak ez volt a fontos. Ha túl messzire nézek a jövőbe, akkor mindig túlag yalom a dolg okat. Vég ül is csak tizennyolc éves vag yok. Nem akarok férjhez menni. Szent isten! Máris a házasság on töröm a fejem? Na látjátok? Ezért kellenek a lányoknak lánybarátnők, hog y ráncba szedjék őket. Átfutott az ag yamon, hog y felhívom Lisát, de Lisa minden volt, csak nem a józan ész hang ja. Valószínűleg még Veg asba is elvinne, ha szépen meg kérném. Kezem a telefon fölött babrált. De amint elég bátorság ot g yűjtöttem, hog y felhívjam Gabe-et, a telefon felvillant.
Gabe volt. – Szia – mondtam. – Épp fel akartalak hívni. A nappali pamlag ján vártam, hog y Wes felbukkanjon, és a hajtincseimet csavarg attam. – Hát persze, aha – mondta Gabe nevetve. – Csak azért hívlak, hog y meg bizonyosodjak róla, hog y még életben vag y. Hallottam, hog y úszni voltál. – Hog yhog y? – tátog tam. – Az csak neg yven perce volt! – Valaki pasija felhívott, hog y elmesélje Kiersten kalandjait. – Szinte láttam mag am előtt Gabe kárörvendő vig yorát. – És azt akarta, hog y én leg yek az első, aki g ratulál a bátorság odért. – Az úszáshoz nem kell bátorság – nyafog tam. – Kábé ötévesnek érzem mag am. – Én tizennég y éves koromig csak karúszóval mentem a vízbe – mondta Gabe szárazon. – Amit tettél, ahhoz nag y bátorság kellett. – Tizennég y? – ismételtem. – Aprócska cápafóbiám volt. – Eg y úszómedencében? – Most nem rólam van szó – váltott témát Gabe. – Hog y alakul a tündérmese, Hamupipőke? – Nag yon jól. – Boldog an sóhajtottam a telefonba. – Wes tökéletes, tényleg tökéletes. Jól érzem mag am. Túl jól, mintha valami rossznak kéne most már történnie, érted? Gabe hosszan hallg atott. – Gabe? – Ig en, itt vag yok. – Halkan káromkodott. – Csak g ondolkozom. Fig yi, most mennem kell, de tég y meg mag adnak eg y szívesség et. Ne ag yalj túl sokat. Csak élvezd, hog y teljesen a tiéd a világ leg g azdag abb huszoneg y éves pasija, és élvezd ki a pillanatokat, amiket eg yütt töltötök. – Mi? – Érted… – Gabe meg köszörülte a torkát. – Mielőtt újra elkezdődik a suli. – Ja, ig en, jövő héten már suli van. Majdnem elfelejtettem, köszi, hog y eg y kis előkarácsonyi vidámság ot hoztál az életembe. – Eg yszer a plázában én voltam Mikulás eg yik kismanója. – Van rólad fotó? – Eg y trag ikus tűzeset során az összes elég ett – a szobámnak csak az a része láng olt fel. Ig azán különös. – Felnevetett. – Menj, érezd jól mag ad, hétfőn találkozunk, jó? – Jó. – Ó, és ne feledd: Lisával elmentek ruhát vásárolni a vég zős bálra. Odalesz, ha elfelejted. – Rendi. Wes lépett a szobába. Letettem a telefont, és túl későn jöttem rá, hog y el sem köszöntem
Gabe-től. – Pletykafészek. – Összehúztam a szemöldököm, de Wes ártatlanul a leveg őbe emelte a kezét. – Gondoltam, örülnél még eg y szurkolónak a csapatodban, ennyi. – Arca kissé beesettnek tűnt. Sötét karikákat vettem észre a szeme alatt. – Jól érzed mag ad? – kérdeztem, és meg érintettem a homlokát. – Persze. – Mosolya feszült volt. – Wes – szóltam rá. – Komolyan? Felsóhajtott. – Jól vag yok. Nem száz százalékban, de a jó hír az, hog y a délután további részét evéssel és filmnézéssel töltjük, később pedig örvendezhetek némi meztelenkedésnek, úg yhog y van miért élnem. – Szóval csak két dolog miatt vag y életben? A kajáért és a szexért? – Nag yjából ig en, bár csak a kaja miatt élek… a szex miatt élni, az olyan… – Olyan g abe-es? – kérdeztem. – Touché. – Elvig yorodott, és a földre pillantott, kezét a zsebébe dug ta. – Én már nem vag yok olyan srác, Kiersten, ezt tudnod kell. A fenébe is. – Meg nyalta az ajkát, és rám villantotta azt a szexi mosolyát, amitől mindig elolvadok. – Bár még mindig olyan lennék! Akkor talán nem állandó izg almi állapotban mászkálnék a házban. Éreztem, hog y zavaromban elpirulok. Wes kétség beesett sóhajjal felemelte az államat, és röviden szájon csókolt. – Nag yon kedvellek, ug ye tudod? Bólintottam, nem nag yon tudtam meg szólalni, mert ig azából azt szerettem volna meg tudni, hog y miért nem olyan srác többé. Mi több, van valami baj velem, ami miatt defektes vag yok? Miért nem akar lefeküdni velem? Én nem voltam benne biztos, hog y készen állok rá, csak szerettem volna tudni, hog y kívánatos vag yok-e ilyen szempontból, mármint számára. – Ne nézz íg y rám – sóhajtotta Wes. – Az önuralmam most nem épp az eg ekben szárnyal. Mi több, lehet, hog y ma éjjel be kell zárnom a szobád ajtaját és jó messzire kell hajítanom a kulcsot. Nem az a baj, hog y nem kívánlak. – Meg fog ta a kezem, és meg csókolta a csuklóm belsejét. – Az a baj, hog y túlság osan is kívánlak. Túlság osan is fontos vag y nekem – úg yhog y fog add el a tényt, hog y rossz jel lenne, ha most rádöntenélek az asztalra, vag y nekinyomnálak a falnak. A fenébe is, napok óta csak ez jár a fejemben. Te a pulyka mellett. – Kacsintott és átkarolta a vállamat. – Kívánlak, de rendesen kell vég ig csinálnunk. És momentán az eg ész túl új nekem. Érted? – Persze – füllentettem, mert még mindig nem jutottam túl a sokkon, amit a kép okozott: ő meg én az asztalon, a pulyka mellett. Meg őrült? Meg ráztam a fejem, felnevettem, és követtem
a moziterembe. – Parádé. – Hozzám vág ott eg y párnát. – Hozd Pétert, a pulykát. – Felemeltem a kezem, hog y adjon eg y pacsit, de ehelyett mag ához húzott eg y ég ető csókra. – Csókolózni… – Felsóhajtott. – Sokkal jobb, mint pacsizni. – És kivételesen… Bárány eg yetért – ug rattam. – Farkas nag yon örül, hog y a Bárány elismeri bölcsesség ét. Most pedig üljön le, mielőtt a Farkas ráug rik. – Már ülök. – A kis szerény. Azt hiszem, szeretek basáskodni. – Basáskodj csak, és hamarosan kiderül, mennyire tetszik az, ha a szerény kis báránykád pofon vág . – És meg nyomom a lejátszás g ombot – mormolta Wes.
35. FEJEZET Muszáj volt tönkretennie – muszáj volt szóba hoznia Tye-t – képtelen volt uralkodni magán… egyszer az életben szeretnék egy normális ünnepet, amikor nem emlékeztetnek állandóan arra, hogy a ház minden rohadt ajtaján a Halál kopogtat.
WESTON – Azt mondtam, nem akarok beszélni róla – morog tam, és meg próbáltam elhúzni Apa mellett. Miért hozza most szóba? A vacsora hihetetlen volt, Melda annyira boldog volt, hog y nem veszekedtünk az asztalnál, hog y pityerg ett, miközben leszedte az edényeket. Az első hálaadás volt, amikor úg y fejeztük be az étkezést, hog y nem estünk eg ymás torkának. Vég ül is, Tye hálaadás hétvég éjén lett öng yilkos. Holnap lesz eg ész pontosan eg y éve. Azt mondta, van az eg yetemen még néhány elintéznivalója, és azt a néhány mérföldet kocsival tette meg . Úg y volt, hog y másnap vásárolni meg yünk Meldával. Melda ig azi rajong ója volt a fekete pénteki{3} nag y kiárusításoknak. Tye-t a szobájában találták meg . Kezében eg y doboz g yóg yszer. A boncolási jeg yzőkönyv szerint hihetetlen mennyiség ű Xanax és alkohol volt a szervezetében. Eg yszerűen leállt a lég zése. A rekeszizma képtelen volt elég g é meg emelni a tüdejét ahhoz, hog y léleg ezni tudjon. Amikor meg jöttek a mentők, még abban reménykedtek, hog y meg tudják menteni. Azon az éjszakán a kórházban halt meg . Gyűlöltem a kórházakat. – Nézz rám, ha hozzád beszélek! – Apám öklével az asztalra csapott, könnyek g yűltek a szemébe. – Nem veszíthetlek el tég ed is! – Maradni akarok. – A francba is, Wes! – Meg tapintotta az orrnyerg ét. – Ha még eg y meccset lejátszol, az meg ölhet! Ug ye, ezt te is felfog od?
– A szavamat adtam Kierstennek. – De Kiersten lány! – kiáltotta Apa. – Majd túl lesz rajta! Honnan tudod eg yáltalán, hog y tég ed kedvel, és nem a pénzedet meg a jó külsődet? Persze, most kedvel. Minden lány álmával ajándékoztad meg , de mi lesz akkor, ha tudomást szerez a beteg ség edről? Mi lesz akkor, ha rájön, hog y már nem vag y benne a csapatban? Mit g ondolsz, mi fog történni? Veled marad, és fog ja majd a kezed? Vag y felszedi az eg yik csapattársadat, hog y vele hentereg hessen? Soha életemben nem akartam ennyire meg ütni az apámat. – Ne beszélj íg y róla! – vág tam vissza. – Te nem ismered Kierstent úg y, ahog y én. – Fiatalkori szerelem. – Apám meg rázta a fejét. – Nem érted meg , Wes? Nem Kierstenről van szó. Ag g ódom érted. Ag g ódom, hog y összetöri a szívedet. Ag g ódom és ag g ódom. Nem veszíthetem el mindkét fiamat. – Meg tört a hang ja. – Mindent elvesztettem, belehalnék, ha tég ed is elveszítenélek. Összpontosíts – összpontosíts arra, hog y jobban leg yél, ne pedig arra, hog y beletemetkezz ebbe a lányba. Bevetted már a g yóg yszereidet? Az utolsó g yóg yszerem már Texas méretű lyukat ég etett a zsebembe. Gyorsan bólintottam, majd vállat vontam. – Itt van az utolsó a hétvég ére és aztán hétfőn elkezdem az utolsó kört. Apa felsóhajtott. – Csak ne hag yd, hog y a g yóg yulásod útjába álljon, fiam. Élned kell, nem bírnám ki, ha… – Hang ja ismét meg tört. – Valamit meg kell értened, Apa – mondtam keményen. – Lehet, hog y nem maradok életben. – Ne, ne mondd ezt! Nem vag yok hajlandó elhinni. Az orvosok szerint… – Az orvosok szerint van esély rá, hog y rendbe jövök. Az orvosok azonban még soha nem álltak szemben ilyen ag resszív dag anattal. Lehet, hog y már rég késő. Érted? Csak… ne tég y rám ekkora terhet, hog y élnem kell – amikor a valóság épp az ellenkezőjét mutatja. Pokolian küzdeni fog ok, hog y addig maradhassak itt, ameddig lehet, de ne varrd a nyakamba még a bűntudatot is – mintha a küzdelem nem lenne elég . A szobában sűrű, feszült csönd állt be. Akkor apám olyasmit tett, amit Tye halála óta soha. Beleroskadt a székébe, és könnyekben tört ki. Reszketett a válla, és szívszorító hullámokban tört rá a zokog ás. Gyomrom összeug rott, ahog y odamentem hozzá és a kezemet a vállára tettem. Meg rag adta a kezemet és tovább sírt. – Ez nem fair. – A rák ritkán fair – mormoltam. – És soha nem kaptunk íg éretet arra, hog y az élet fair. – Annak kellene lennie. – Apa… – Meg tört a hang om. – Az élet nem fair, de élni? Élni mennyei. Élni ajándék. Minden
ajándék más – minden út különbözik –, valamiért ez a mi utunk, és minél előbb elfog adjuk ezt, annál hamarabb abbahag yjuk a sírást és kezdünk el élni. – Mikor lettél te ilyen okos? – A könnyein keresztül felnevetett. – Az a sok terápiás óra, amire rákényszerítettél – és Apa, néha meg kell járni a poklot, hog y eljuss a mennyország ba. – Az ajtóra néztem. – Annyira vészes? – Tessék? – Annyira kedveled? – Nem. – Nag yot nyeltem. – Szeretem.
36. FEJEZET Lassanként elkezdtem a mosolyáért élni, az érintéséért, mindegy, miért. A fenébe, ha felém intett, a szívem még mindig cigánykereket vetett.
KIERSTEN – Nem akarom elhinni, mit művelünk – morog tam és a földre ejtettem a fürdőruhám alsóját, majd behunytam a szemem. Bátorság . Bátornak kell lennem. – Nem lopom el az erényed, úg yhog y amiatt ne ag g ódj. – Wes rám nevetett a medencéből és szétfröcskölt eg y kis vizet. – És elfordulok, amíg lassan lejössz a lépcsőn. Bár nem fog ok hazudni, nag yon élénk a képzelőerőm, úg yhog y amíg bejössz a medencébe, lehet, hog y álmodozni fog ok. – Nem vag y beteg es – tréfálkoztam. – Eg yáltalán nem vag yok beteg es. Gyönyörű, eg yszerűen g yönyörű. – Tessék? – Bocs, korán kezdtem – mondta. – Most pedig ig yekezz! – Basszus. – Ó, Bárány, ne beszélj csúnyán – ug ratott Wes. – Nag yon rossz kislány vag y, amikor kilépsz a komfortzónádból. – Na jó, jövök befelé.
– Elfordultam. – Víz csobog ását hallottam, ahog y odaléptem a medence széléhez és a földre ejtettem a törülközőmet. A hold kirajzolta Wes testét. Tökéletes formájú hátáról szólt minden szerelmes dal – a híres színészek azért edzettek, hog y ilyen testük leg yen. Gyönyörű volt: a víz a csípőjéig ért. Lejjebb néztem. Fantasztikus. Na jó, a víz nem sokat bíz a képzelőerőre, ha eg yenesen a hold alatt állok meg . A biztonság kedvéért vég ig sétáltam a medence szélén, és ott mentem be, ahol a hold eg y kis árnyékot vetett. Nem kockáztathattam, hog y Wes meg lásson, bár nem mintha szég yelltem volna a testemet vag y ilyesmi. De ig en, ez eg y kicsit sok volt: meztelenül lenni a medencében valakivel. Ha Lisa lett volna, akkor is féltem volna. A meleg víz nag yon jó érzéseket keltett bennem. Ideg esebb voltam, mint korábban, minden
sokkal élőbbnek, érzékenyebbnek tűnt. Lassan odamentem, ahol Wes állt, és lekuporodtam, íg y a víz a vállamig ért. Nemcsak hog y eg y nap alatt másodszor g yőztem le a víztől való félelmeimet, de eg yáltalán semmi ruha nem volt rajtam. – Milyen érzés úg y lenni, ahog y a Jóisten meg teremtett? – kérdezte Wes anélkül, hog y rám pillantott volna. – Furcsa. – Majd meg szokod. – Vállat vont, és elfordult. Visszafojtottam a léleg zetemet. – Miért nem veszel leveg őt? Kifújtam a leveg őt. – Még mindig félsz? – kérdezte. Vonásait ag g odalom ráncolta. – A víztől? – Körülnéztem. – Eg y kicsit. Tőled? Nag yon. – Meséljek neked kínos sztorikat mag amról, hog y eg y csepp vonzódás se maradjon köztünk? Meg teszem, ha kell. Nem akarom, de…
Felnevettem és vártam. – Jól van. Tízéves koromban leug rottam a tetőnkről, mert repülni akartam. A medencében landoltam, úg yhog y nem volt olyan nag y üg y, és apám vég ig nézte az eg észet. Különben is, az öcsém provokált. Az is az ő provokációja volt, hog y meg eg yek eg y leg yet. – És meg tetted? – Mit? – Meg etted a leg yet? – Kettőt is. Azt mondta, az első nem volt elég nag y, íg y választott még eg yet. – Hűű! – Meg szorítottam a kezét: még mindig eg y kicsit ideg es voltam. – Úg y tűnik, sokat piszkáltak amiatt, mert te voltál az idősebb. – Elég sokat piszkáltak, de mindent újra átélnék, ha… – Hang ja meg tört. – Ha alkalmam lehetne arra, hog y elmondjam Tye-nak, hog y szeretem.
Eleng edtem a kezét és ujjaimat a hátának nyomtam, masszíroztam, próbáltam vig aszt nyújtani, bár nem voltak meg hozzá a meg felelő szavaim. – Ezért akartam, hog y eljöjj… mármint eredetileg . Veled erősnek érzem mag am… Őrültség , ug ye? Tye fekete pénteken lett öng yilkos – ennek a napnak kettős értelme van számomra. Néha eltűnődöm, hog y szándékosan csinálta-e. Hog y azért választotta-e azt a napot, mert benne van a „fekete” szó, vag y azért, mert az volt anyám születésnapja, és Anya már pár éve a föld alatt pihen. Azt hiszem, ezt soha nem fog om meg tudni. – Hűűű! – piheg tem. – A fekete péntek akkor nektek szívás. Felnevetett. – Ig en, mondhatni. Persze nem mindig esik fekete péntekre, de Tye éppen aznap lett
öng yilkos, úg yhog y mindeg y, ha az adott időpont eg y héttel arrébb van… akkor is utálom. – Köszönöm, hog y mindezt elmondtad nekem. – Gondolkodás nélkül mag amhoz húztam és átöleltem. A testünk akár fel is robbanhatott volna abban a pillanatban, hog y összeért. Illettünk eg ymáshoz. Minden eg yes részünk. A szemébe néztem, és tudtam: ő az. Ő az, akivel minden pillanatomat eg yütt akarom tölteni. Ő örökre szól. – Köszönöm, hog y hajlandó voltál eljönni – és azt is, hog y a barátnőm vag y. Nem érzem azt, hog y meg érdemelnélek tég ed – vag y hog y ezt meg érdemelném. – Ujjaink összekulcsolódtak, ahog y közelebb húzott mag ához. – A fenébe is, tudom, hog y ezt nem érdemlem meg . – Az élet nem az érdemekről szól. – Lehunytam a szemem és felsóhajtottam. – Nem te szoktad mindig ezt a bölcsesség et hang oztatni? Elmosolyodott. – Ha kivárjuk, amíg meg érdemlünk valamit, akkor nag yon sokáig kell várnunk – vontam
vállat. – Inkább maradok annál a ténynél, hog y soha nem érdemlek meg semmit – ettől még nem leszek rossz ember. Sőt, még hálásabb leszek mindenért, amit kapok. – Én is hálás vag yok – suttog ta Wes. – Hálás vag yok érted. Hálás vag yok Istennek, hog y vag y nekem. Talán lehet, hog y Isten még is észrevett eng em. – Fejét az ég felé fordította. – Ebben a pillanatban hiszek abban, hog y fontos vag yok neki. – Miért? Wes a szemembe nézett. – Mert nekem adott tég ed. Elakadt a léleg zetem, ahog y Wes ajka az arcomat súrolta, majd az államat, szememet, orromat és vég ül az ajkamat. – Ez életem leg jobb hálaadása. Belesóhajtottam a szájába. – Jövőre kénytelenek leszünk felülmúlni.
Keze erősebben kezdte el szorítani a karomat, és nekinyomott a medence oldalának. – Íg érd meg nekem! – Íg érjem meg , hog y jövőre felülmúljuk? – Íg érd meg , hog y történjen bármi, a jövő évi hálaadásod jobb lesz, mit az idei. – Tekintete élénk volt, szeme rag yog ott a holdfényben. Nem ig azán tudtam, mi okozta ezt a hirtelen viselkedésváltozást. Lassan bólintottam. – Meg íg érem. Enyhült a szorítása.
– Bocs, nem akartam teljesen rád hozni a frászt. – Tessék? Nem is… A víz alá nyomtam a fejét, és teljes erőmből a medence sekély vég e felé ig yekeztem, úg y, hog y meg rag adtam a medence szélét. Még nem voltam elég jó úszó ahhoz, hog y eg yedül is menjen. Már majdnem elértem, amikor a keze a csípőmhöz ért. Ujjai véletlenül súrolták a mellemet. Meg merevedtem. Olyan volt, mintha nem is venne leveg őt, ahog y lassan meg fordított a karjaiban, hog y szembenézzek vele. Éhes pillantása testem minden porcikáját vég ig járta. Félig kint voltam a vízből. Szent isten, most mit teg yek? – Ha nem akarnék olyan nag yon feljutni a mennybe… – Szomorúan elmosolyodott, és eleng edett. – Gyere, nézzünk meg eg y filmet. – Nincs több meztelen úszás? – Ha továbbra is meztelenül úszkálunk, nem tudom betartani az íg éretemet. – Wes káromkodott, és távolabb úszott, a víz mélyebb vég e felé. – Ó, ig en? – Csípőre tettem a kezem, szinte élveztem, hog y ilyen nehezére esik uralkodnia mag án. – Ig en. Szóval, ha öt másodpercen belül nem szállsz ki ebből a nyamvadt medencéből, akkor kihasználom a helyzetet, hog y a fal mellett vag y, és aztán meg utálnálak azért, hog y az első alkalomnak ilyen hamar vég e lett. Elpirultam. Majd kiiszkoltam a medencéből – nag yon zavarban voltam, de közben izg almat is éreztem. – Jó döntés! – szólt utánam, ahog y felemeltem a törülközőmet, és elindultam felöltözni.
*** Azt mondtam mag amban, hog y nevetség es csak azért Wes karjaiban tölteni az éjszakát, hog y ne leg yenek rémálmaim, íg y felkészültem a lefekvésre, és meg íg értem mag amnak, hog y meg próbálok eg yedül elaludni és nem úg y viselkedni, mint eg y csecsemő. Épp a sarokba halmoztam fel a díszpárnákat, amikor valaki bekopog ott. Elhajítottam az utolsó párnát, és odamentem az ajtóhoz. Résnyire nyitottam csak ki, és meg láttam West: felül meztelen volt, alul pedig csak eg y pizsamanadrág volt rajta. – Bárányka? – Fejét félrehajtotta, akár eg y rag adozó. – Farkas – mondtam tárg yilag osan.
– Azt hittem, félni fog sz. – Meg köszörülte a torkát, és előre-hátra himbálta mag át. – Úg yhog y azért jöttem, hog y felajánljam összebújási szolg álataimat. – Komolyan? – kérdeztem nevetve. – Milyen nemes tőled. – Szerintem is. – A földre pillantott, és nekidőlt az ajtófélfának. – Ig azából csak veled akartam tölteni az éjszakát… mindjárt éjfél van, és ig azából… nem akarok eg yedül ébredni, főleg nem fekete pénteken. Kinyitottam az ajtót, és beeng edtem. – Szabályok… – köszörültem meg a torkomat. – Kiskifli-nag ykifli. És te leszel a nag y. – Eng edjenek ki! Eng edjenek ki! – Nevetett, és úg y tett, mintha az ajtóhoz akarna rohanni, de meg állítottam és a mellkasának dőltem. – Íg érd meg . – A kezemet vég ig futtattam az izmain, és benyúltam a pizsamanadrág jába. Meg ing ott és felém dőlt. – Bármit meg íg érek, ha folytatod azt, amit most csinálsz. – De g yeng e – meg ráztam a fejem. – De vonzódó. – Félrehajtotta a fejét. – Olyan nehéz… nemet mondani rá. – Akkor mondj ig ent – kacsintottam rá a vállam felett, és beug rottam az ág yba. – Áruld el, mikor lett belőled ilyen csábító démon? – A vörös hajam miatt van. – Felsóhajtottam, és oldalra fordultam. – Tényleg amiatt van. – Wes a hajam után nyúlt, és csavarg atni kezdett eg y tincset az ujjai között. – Hiányozni fog a hajad. – Azért, mert levág atom? – kérdeztem. – Nem, csak hiányozni fog , hog y nem fojtog at minden reg g el a hajzuhatag od. Fog almad sincs, milyen izg ató arra ébredni, hog y mindenütt a te illatodat érzem. Nem tudtam, mit mondjak erre. – Kényelmetlen helyzetbe hoztalak – mondta Wes félénken. – Ne harag udj, tudod, hog y állok saját mag am meg rendszabályozásával. Kezemet a fejem alá tettem. – Semmi g ond. A szobában csend lett. Wes a hátára feküdt, és felbámult a mennyezetre. Lég zése eg yenletes volt és valahog y hang os. Ismét észrevettem a szeme alatti sötét karikákat, amiket most jobban meg szemléltem. A bőre nem a szokásos aranyfényben játszott, hanem sápadt volt, mintha kiszívta volna a városiak vérét és újabb áldozatra lenne szükség e. – Wes! – Meg nyaltam az ajkam. – Hazudnál nekem? – Tessék? – Olyan g yorsan fordult meg , hog y majdnem összekoccant a fejünk.
– Csak válaszolj. – Nem. – Gyorsan elkapta a tekintetét. – Mondd, jól vag y? Orrcimpái kitág ultak, lenézett, majd válla összeg örnyedt, mintha valami mázsás súlyt cipelne. – Kérdezd meg ezt a vég zős bál után. – Tessék? Miért pont azután? Vállat vont. – Nem hazudhatok neked, úg yhog y kérdezd meg a vég zős bál után. Akkor majd elmondom. – Elmondod, hog y néha miért tűnsz makkeg észség esnek, máskor pedig miért vag y olyan, mintha alig tudnál meg állni a lábadon? – Mindent elmondok. – Hang ja rekedten cseng ett. – Meg íg érem. – Rendben. – Nem voltam meg elég edve, távolról sem. Talán cukorbeteg , vag y valami hasonló baja van? A fenébe, tudtam, hog y állnak a pasik a beteg ség hez, főleg ha olyanok, mint a bácsikám. Hatalmas a büszkeség ük, és lehetség es, hog y Wes csak zavarban van miatta. Izmos karja átölelte a vállamat, ahog y mag ához húzott. – Ideje a kiflizésnek, Báránykám. – Eddig csak veled feküdtem kiskifli-nag ykifliben. – Jól van – suttog ta a fülembe. – Azt akarom, hog y mindent először velem élj át… íg y meg ölhetem azt, akivel másodszorra éled majd át. – Csak elsőket akarok. Bal kezét vég ig futtatta a csípőmön. – Én is. – Jó éjt, Wes. – Jó éjt, kicsi báránykám.
37. FEJEZET Az idő túlságosan is gyorsan repül – a testem érzi, a lelkem gyűlöli, és a szívem minden egyes napon megszakad.
WESTON A Kierstennel töltött hétvég e életem leg jobb hétvég éje volt. Pénteken nem ig azán volt kedvem semmihez, csak szomorkodtam. Eg ész nap filmeket néztünk és pattog atott kukoricát ettünk. Szombaton meg int úsztunk, és vasárnap seg ítettem neki összerakni az órarendjét a tavaszi szemeszterre. Még mindig azon tűnődött, mire szakosodjon. Azt mondta, vég re választani akar, hog y túl leg yen rajta. Azt g ondolta, hog y leg yen valami olyasmi, aminek van célja – célt akart az életében. Ezért nem hibáztattam, íg y hallg attam, és hag ytam, hog y kiválassza azt az alapképzést, amire úg yis szükség e lett volna. Mire elérkezett a hétfő, tudtam, hog y az idő múlása nem nekem kedvez. Elkezdtem szedni az új g yóg yszereimet, és a kezelés kezdete óta nem voltak ilyen erős hánying er-rohamaim. David és James is ag g ódott, főleg mivel még eg y meccs várt rám, mielőtt hivatalosan is elköszönök a csapattól. Kiersten még soha nem látott játszani. Mindig a csapat, a rajong ók kedvéért játszottam – és az apáméért meg Tye-ért. Néha még mag amért is. Soha életemben nem játszottam még eg y lány kedvéért. Ez különleg es alkalom volt, és jól akartam teljesíteni, ami azt jelentette, hog y állandóan edzenem kellett volna, miközben pedig csak hányni és aludni akartam. Az ételek teljesen elvesztették az ízüket. Mi több, hónapról hónapra eg yre rosszabbul voltam. Kiersten nyilván nem tudta, de valahányszor evett, meg próbáltam elképzelni, milyen íze lehet az adott ételnek. Próbáltam emlékezni arra, milyen íze van a pulykának vag y a cukornak. Az, hog y ilyesmikre koncentráltam, csak leg yeng ített. Milyen béna már eg y százkilencveneg y centis, százkilós sráctól, hog y feldúlt amiatt, mert nem képes érezni a pulyka ízét? Letöröltem az izzadság ot a homlokomról, és még eg yszer meg emeltem a súlyt. Tony szokás szerint fig yelt, amikor az edző mög énk lépett, és átvette a helyét.
– Készen állsz rá? – kérdezte, ahog y még eg yszer meg emeltem a súlyt. – Ig en. – Összeszorítottam a fog am, ahog y letettem a súlyt. – Menni fog . – Mmm, rendben. – Az edző félrenézett, és meg törölte a szemét. – És ha tehetek valamit… – Még nem haltam meg , edző. – Tudom. – Könnyes lett a szeme. Ó, a francba! Csípőre tettem a kezem és felsóhajtottam. Elkaptam a tekintetem arról az emberről, akinek az ösztöndíjamat köszönhettem, aki fig yelt, amikor még a BHS-ben játszottam mint neg yedéves. Mi ketten eg yütt meg jártuk a poklot is, és biztos vag yok benne, hog y olyan volt ez neki, mintha eg y családtag ját veszítené el. Onnan tudtam, mert én is íg y éreztem. A csapatom volt a családom. A fivéreim voltak. Ag g ódtam értük, eg yütt küzdöttem, eg yütt ettem velük. Eg y csapat voltunk, és g yűlöltem a g ondolatot, hog y nélkülem folytatják tovább. Gyűlöltem azt, hog y nem fog om tudni felajánlani támog atásomat akkor, ha lediplomáznak, vag y elfog lalják első állásukat, vag y meg nyerik a kupag yőzelmet, amire azóta vág ytunk, hog y az Oreg on tavaly ellopta tőlünk. – Nag y harcos vag yok – mondtam vég ül, és rendületlenül néztem az edzőt. – És g yőzni fog ok. – A pokolba is, hát persze! – Az edző odasettenkedett hozzám, és eg yenesen az arcomba nézett. – Az már eg yszer biztos, hog y leg yőzöd ezt az izét és büszke leszek még rád, hallod? – Kristálytisztán hallom, uram. – Visszanyeltem a torkomat fojtog ató könnyeket. – Jól van. – Meg vereg ette a hátamat. – Ez a beszéd! Most pedig irány a zuhanyzó! Ahog y visszament az irodájába, meg törölte az arcát, és becsapta mag a mög ött az ajtót. – Csak szerintem érzelmes az edző az utóbbi napokban? – szólalt meg mög öttem Tony. Nem tudtam, mennyit hallott. – Ó, szerintem csak ideg es a meccs miatt. – Hátba csaptam. – Hallottad az edzőt. Irány a zuhanyzó! – Kiabáltam a csapatommal, valószínűleg most utoljára. A meccs holnap lesz, kedden. És eg y ideig ez lesz az utolsó meccsem.
38. FEJEZET Jobban akarom őt, mint bármi mást… nem szakosodhatok Weston Michelsre? Mert bármikor szívesebben választanám őt, mint a kineziológiát!
KIERSTEN – Vedd már fel azt a rohadt pólót! – mondta ismét Gabe és felsóhajtott. – Elkésünk. Éreztem, hog y arcomat a zavar hulláma önti el, ahog y átbotorkáltam a szobámba és felvettem a pólót. Wes csapata, ez volt rányomtatva pirossal, és a feliratot hatalmas szívek vették körül. Miért csinálta ezt vajon Gabe? Nem értettem, miért kell felvennem. De Gabe rag aszkodott hozzá, azt mondta, ez amolyan vég zős hag yomány, és Wes büszke lesz, ha meg látja a nevét. Azt mondta, ezzel bátorság ot öntök belé. Még mindig lerag adtam annál a g ondolatnál, hog y eg y Weshez hasonló srácnak bármihez is bátorság ra van szükség e, de mindeg y. Eg yébként úg y éreztem, Gabe mostanában állandóan dühös rám, csak azt nem értettem, miért. – Jobb? – Kisétáltam a szobámból, és g yorsan körbeforog tam. Nike cipő, divatosan szakadt farmer és a póló volt rajtam. Hajam lófarokba kötve, és az arcomra rá kellett festenem Wes számát – a 32-est, lila és arany színekben. – Szuper. – Gabe ki-be nyitog atta az öklét. – Na? Ez volt olyan bonyolult? – Rád hallg atni? – Meg riszáltam a csípőmet. – Mindig bonyolult.
– Én is imádlak. – Gabe a szemét forg atta. – Most pedig szedd össze a vackaidat, mennünk kell. – Rácsapott a fenekemre, és az unokatesóját hívta. – Húzd ide a hátsód, Lisa, vag y isten eng em úg y seg éljen… – Jövök! – Lisa kivág tatott a szobájából. Mivel Gabe épp szünetet tartott az őrült lányok üg yében, belement, hog y elvisz eng em és Lisát a meccsre – de csak akkor, ha Lisa jól viselkedik, és nem tűnik el valami pszichopata pasival. Lisának viharosabb múltja lehetett, mint g ondoltam, mert Gabe mindig irtóra ag g ódott miatta és a pasik miatt. Meg néztem a mobilom. Wes már biztosan bemeleg ít. Azért küldtem neki eg y SMS-t. Hajrá, 32-es!
– Menjünk! – Az ajtóhoz futottam, az izg alomtól boldog an. Még soha nem voltam eg yetemi meccsen, és tudtam, hog y Wes népszerű – elég csak ránézni. De a tény, hog y a washing toni eg yetemen ő volt a sztár-irányító? Ig en, na, ez a nem mindeg y. Gabe azt mondta, hog y az ESPN rög zíti a meccset, mert majd a Pumákkal fog nak játszani. Nag y ellenfelek. Úg y tűnik, még mindig nem tudnak mag ukhoz térni a pár évvel ezelőtti Rózsakupa fiaskójából – leg alábbis Gabe szerint. Követtük a tömeg et a stadionba. A leveg őben elektromosság zizeg ett. Mindenütt kamerák és emberek. Enyhe kifejezés volt az, hog y túláradó. Nem vártam, hog y ilyen lesz. A fények elvakítottak, és hirtelen nag yon ag g ódni kezdtem Wesért. Mindig is ilyen körülmények között játszott? Hog yhog y nem kapott még ideg összeomlást? Gabe meg rag adta a kezem, és a helyünkre kísért. Wes nag yon közel a pályához szerzett nekünk ülőhelyet, hog y jól lássuk a játékosokat. Még mindig a diákoknak fenntartott szektorban ültünk, de a semminél ez is jobb volt.
– Ott van! – visította Lisa, és a pályára mutatott, ahog y Wes eg y labdát dobált eg y sráccal. – Szent ég , te aztán jó hatással voltál a srácra. – Lisa meg rázta a fejét és füttyentett. – Iszonyatosan jól néz ki. Mondd el, hog y csókol, lég yszi, Kiersten! – Meg rag adta a pólómat, és mag a felé húzott. – És én még azon g ondolkodtam, hog y közétek üljek! – Gabe leült közénk, és Lisa kinyújtotta rá a nyelvét. – Bocsáss meg az unokatesómnak – sóhajtott Gabe. – Túlság osan rég óta szing li. – És ez vajon kinek a hibája? – kérdezte Lisa. – Csak a jó híredet védem – vág ott vissza Gabe. Felnevettem, és meg vereg ettem Gabe karját. – Kösz, hog y rávettél, hog y felveg yem ezt a pólót. Gabe röviden bólintott, és Wesre mutatott.
– Nézd, minket fig yel. Gyorsan állj fel, hog y lássa a pólódat! Felálltam, és a pólóm közepére mutattam, ahol a szívek és Wes száma voltak. Jó lett volna, ha szól a srácnak, akivel passzolg atott, hog y nem fig yel, mert a labda mellkason találta. – Zseniális! – nevetett Gabe. – Tég y mag adnak eg y szívesség et, Kiersten, csak ülj eg y helyben az eg ész meccs alatt. Nehog y még ag yrázkódást kapjon. Ajkamba haraptam, hog y ne mosolyog jak úg y, mint eg y holdkóros – nem sikerült. Vég em volt, örökre az övé voltam. És azt akartam, hog y mindenki meg tudja. A kommentátor hang ja szólalt meg a hang szórókban, ahog y a játékosok elkezdtek felsorakozni.
Mire lejátszották a himnuszt, kész ideg roncs voltam. Az utolsó milliméterig lerág tam a körömlakkomat, és lassan a körmömnek álltam neki, amikor Gabe meg rag adta a jobb kezem és a combja alá tette, íg y g yakorlatilag rajta ült. – Na jó, most már én kezdek ideg es lenni miattad, pedig ma este józannak kell lennem, úg yhog y az isten szerelmére, hag yd már abba a fészkelődést! – Jól van. – Párszor mély leveg őt vettem, és a pályára kifutó játékosokra koncentráltam. Jól ismertem az amerikai focit. Mármint nem voltam ig azi szakértő, de eleg et tudtam ahhoz, hog y tudjam, mikor mi történik. A csapat kezdő rúg ást visz vég hez, majd visszafut, és eljön az idő, amikor a védelem következik: akkor Wes kifut a pályára, lenyom pár playt és meg nyeri a meccset. Ennyi. A csapat bevitte a kezdő rúg ást, és ebbe belesajdult a szívem. Hog y fog ok még eg y meccset kibírni, ahol Wes a pályán van? A kezem meg moccant Gabe lába alatt.
Gabe káromkodott, a zsebébe nyúlt, és eg y csomag rág óg umit nyomott a képembe: – Rág j. Seg ít, hidd el nekem. Mohón bekaptam a rág ót, és úg y kezdtem el rág ni, mintha az életem füg g ne tőle. – Jól van. – Gabe elvette a rág ó papírját. – Próbáld meg nem leharapni a nyelved. Wes soha nem bocsátaná meg , ha nem tudna rendesen csókolózni veled. Belevág tam a könyököm az oldalába, de a szememet le nem vettem a meccsről. A védelem kifutott a pályára. Wes g yorsan meg fordult, és intett felém. Semmi baja. Úg y látszik, hog y semmi baja. Minden rendben lesz.
39. FEJEZET Tudtam, hogy valami baj van, amikor elhomályosult a látásom. Leráztam magamról az érzést, és tovább játszottam. Muszáj volt nyernem. Valamiért azt gondoltam, hogy ezt a meccset a rákkal vívom: ha veszítek, mindent elveszítek. Muszáj volt nyernem. Muszáj.
WESTON Ismét meg ráztam a fejem, és eloszlott a jobb szemem elől a homály. A g yóg yszernek több mellékhatása volt, mint g ondoltam. A centerrel meg beszéltem a következő játékban alkalmazott taktikát. Trükkös meg oldás volt, ami elég kockázatos a meccs kezdetén, de szerettük volna lesöpörni a Pumákat. A fenébe, g yűlöltem a Pumákat. A Huskyk g yűlölték őket. Még a színeiket is g yűlöltem. – Mehet? Áttörés! – Középre futottam, és bemondtam: – Piros 29-es, balra, piros 29-es, balra, vig yázz, kész! A labda a kezembe pattant. Hátramaradtam, mintha hosszú dobásra készülődnék, majd úg y tettem, mint aki jobbra dob, miközben balra futottam. Tony blokkolt előttem, öt yard… tíz… tizenöt. Eg y sorjátékos meg próbálta meg rag adni a könyökömet, de átug rottam, és vég ig rohantam a húszyardos vonalon. – Szép futás! – Tony hátba vereg etett. A látásom meg int elhomályosult, de most nem múlt el az érzés. A francba és meg int a francba. Meg próbáltam meg rázni a fejem, de továbbra sem tisztult ki a kép. Láttam az alakokat, de csak homályosan. Minden homályos volt, de a labdát még láttam, és a lég zésem normális volt. Folytatni fog om. Muszáj. Könnyen pontot szereztünk, és meg kezdődött életem leg nehezebb meccse. Valahányszor meg ráztam a fejem, eg yre rosszabbul láttam. Mire eljött a neg yedik neg yed, úg y éreztem mag am, mint aki meg ivott eg y eg ész üveg tequilát. A látásom nem volt éles, és olyan borzalmas volt az eg yensúlyom, hog y minden eg yes lépéshez koncentrálnom kellett. Olyan nag y előnyben voltunk, hog y az edző levitt a pályáról, hog y a másodrang ú irányító is hadd szerezzen eg y kis tapasztalatot. Azt hiszem, látta, hog y kezdek fáradni. Ültem a padon, és
úg y tettem, mintha erősen a játékra koncentrálnék, ami nem volt eg yszerű, mivel csak a látásomat elhomályosító foltokra tudtam g ondolni. Nem jó. Úg y éreztem, mintha közeleg ne a mig rén, de nem voltam biztos benne. Talán túlhajtottam mag am. A jó hír az volt, hog y a meccs már le volt játszva, úg yhog y ez nem számított. Leg szívesebben lefeküdtem volna, hideg borog atással a homlokomon – erre vág ytam és arra, hog y Kierstent átöleljem, de tudtam, hog y ha ilyen állapotban látna, rájönne, hog y valami baj van. Ma este lesz a vég zős bál – nem voltam benne biztos, hog y ott tudok-e lenni. Ittam még pár korty vizet, és lehunytam a szemem, azt remélve, hog y a pihenés jót tesz. Eltelt még néhány perc, az edző odajött hozzám, és vállon vereg etett. – Akarod az utolsó playt? Tudtam, miért kérdezi. Még eg y utolsó play, mielőtt komor jövőm vég leg elsötétül. Ő is azon tűnődött, hog y vajon lesz-e még alkalmam labdát látni. Fekete foltokkal vag y foltok nélkül, muszáj vég ig csinálnom. Reszkető lábbal felálltam, és a rajong ók ujjong ása közepette kimentem a pályára. A fenébe is, de fog hiányozni! Hiányozni fog az érzés, ahog y kiszaladok a pályára, a pezsg ő izg alom. Felsóhajtottam, meg fordultam, és meg láttam, hog y Kiersten állva kiabál. Pislog tam, a látásom épp annyira tért vissza, hog y lássam, amint eszeveszetten integ et. A pólóján eg y szív volt. A fenébe, fog alma sem volt róla, miféle bátorítást nyújt nekem, de Gabe-nek volt. Csókot küldtem neki, majd biccentettem Gabe felé. Meg esküdtem volna rá, hog y Gabe azt üvölti: – Táncoltasd meg őket! Felnevettem, és reszkető lábbal bementem a pályára, hog y bemondjam a taktikát. Már nyertünk, szóval ez csak parádézás volt. Kamu játékot mondtam be, hog y a másik csapatból valaki bemozduljon a labda meg indulása előtt, és úg y döntöttem, ug yanazt a taktikát alkalmazom, amit a Boise State pár évvel ezelőtt a Fiesta kupa meg nyerésekor. Ahog y azt g yanítottam, haraptak a horog ra, és íg y öt yard előnyt szereztünk. Szívem vadul vert a mellkasomban. Minden olyan súlyosnak tűnt, mintha valaki rám csapta volna eg y zong ora fedelét. Néhányszor mély leveg őt vettem, és bemondtam a playt. – Babakék, babakék, BSU, vig yázz! – Mikor hátraléptem, meg botlottam, azt hiszem, rosszul léptem. Nem voltam benne biztos, de ez a kis szünet elég volt arra, hog y meg lássam, hog y eg y sorjátékos eg yenesen felém indul. De elkéstem. Látásom elhomályosult, majd elborított a teljes sötétség – éreztem, hog y zuhanok. Utolsó emlékem az volt, hog y meg sem mondtam Kierstennek, hog y szeretem, és ez g áz, pedig tudnia kell – lehet, hog y meg halok, lehet, hog y épp haldoklom, és az utolsó g ondolat, az utolsó szó, ami az ajkamra jött, az volt, hog y „Kiersten”.
40. FEJEZET Van olyan, hogy az ember szíve megszakad a mellkasában? Azt hiszem, az enyémmel ez történt…
KIERSTEN – Valami baj van. – Gabe meg rag adta a kezem, és fig yelte, hog y Wes hog yan botladozik ki a pályára. Úg y futott, mint aki részeg . Talán csak produkálni akarta mag át, poénkodni akart. Meg vontam a vállam. – Nem lépne pályára, ha valami baj lenne. Gabe felhorkant. – Akkor nem tudod, milyenek a pasik. – A feje fölött integ etett, hog y felhívja mag ára az edző fig yelmét. – A francba! – Az ülések felé tolt, és kiug rott a pályára, majd az edző felé rohant. Még mindig próbáltam rájönni, mi a fene baja van, amikor meg láttam. A labda kiesett Wes kezéből. Meg ing ott, majd összeesett. Meg esküdtem volna rá, hog y az eg ész stadion elnémult, amikor felsikoltottam. Lisa a karjaiba vont, és rémülten nézte Gabe-et, aki az edzőt szidta. Az edző a pálya felé rohant, a játékosok zavartan néztek össze. És abban a pillanatban tudtam, hog y Wes hazudott. Ez nem lehet cukorbeteg ség . Nem lehet. Valami baj van, és nem mondta el nekem. Nem lehet csak úg y elájulni a pályán. Hiszen Wes erős, nem? Eg észség es, nem? Visszafojtott léleg zettel néztem, ahog y orvosok szaladnak be a pályára. Imádkoztam. Erősen imádkoztam, hog y Wes meg mozduljon, hog y lássam, ahog y az ujjai dobolnak a füvön, hog y ug orjon fel a leveg őbe, és kezdjen nevetni, hiszen az eg ész csak eg y rossz tréfa volt. Csak akkor jöttem rá, hog y sírok, amikor Lisa adott eg y zsebkendőt a táskájából. – Jól van, ug ye? – kérdeztem rekedten. – Ug ye? Csak fáradt? Vag y kiszáradt? – Persze. – Lisa meg szorította a kezem. A mentőautó szirénájának hang ja hallatán majdnem meg haltam.
Képtelen vag yok rá. Képtelen vag yok itt állni és várni. Rohanni kezdtem. Rohantam, amilyen g yorsan csak tudtam, átug rottam a korláton, és ott termettem Gabe mellett. Ahog y Wes felé rohantam, Gabe elkapott. Aztán még eg y kar zárult körém. Úg y zokog tam Randy Michels mellkasán, mintha az apám, mintha a mentőövem lett volna. Minden erőmmel belekapaszkodtam. És mi volt a furcsa? Ő is úg y ölelt át, mintha én pedig az ő mentőöve lettem volna. – Rendbe fog jönni – suttog ta Randy. – Ig azi harcos, érted? Harcos, ezt ne feledd el! – Bólintott, ádámcsutkája az arcomnak feszült. – Nem olyan, mint az öccse, Isten nyug tassa a lelkét. Wes erős. Olyan, mint az anyja. – Randy felsóhajtott. – Gyere, elviszlek a kórházba. Eg yik oldalról Randy, másik oldalról Gabe kezét markoltam, miközben csattog tak a fényképezőg épek. Leg szívesebben üvöltöttem volna, de lehajtott fejjel lépkedtem lefelé a pályáról, a kamerák és a rajong ók kiáltásainak kereszttüzében. Tudni akarták, mi a baj. Tudni akarták mindazt, amit én is szerettem volna. Csak nem tudtam a válaszokat. A testem eg yfajta sokkban volt úton a kórház felé, és nem bírtam abbahag yni a reszketést. Dühös voltam, mert úg y tűnt, Gabe tudja, mi történik, én viszont nem. Még Randyn is azt láttam, hog y számított rá, hog y Wes összeesik. Miféle apa az, aki számít arra, hog y a fia elájul a pályán? – Gyere. – Gabe karon fog ott, és beléptünk az Eg yetemi Kórház privát szárnyába. – Stabil az állapota? – kérdezte Randy, miután a nővértől meg tudtuk, hog y melyik kórterembe kell mennünk. A nővér meg állt és leeresztette a kórlapot. Rám pillantott, majd Randyre nézett. – Családtag ok – mondta Randy. – Mindketten családtag ok. – Értem. – Ide-oda járt a tekintete közöttünk. – Stabil az állapota, de veszélyesen reag ált a leg utóbbi g yóg yszercsoportra. Mint ön is tudja, ezek a g yóg yszerek még csak kísérleti stádiumban vannak, nem tudhattuk, hog y milyen hatással lesznek rá. Szerencse, hog y nyilvános helyen volt, íg y abban a pillanatban, hog y elájult, a seg ítség ére siettek. Ha a szobájában lett volna, vag y… – Elég volt – vág ott közbe Randy eg y leg yintéssel. – Most pedig szeretnénk bemenni hozzá. – De… – Most – mondta Randy lág yan. – Szükség e van a családjára. – Ig en, uram. – A nővér elállt az útból, és sietve vég ig ment a folyosón, hóna alá csapva a kórlapot. Utáltam, hog y Wes neve már ott állt az ajtón. Utáltam, hog y kórházban vag yok. Meg álltam
az ajtóban, és halkan meg kérdeztem: – Mi az, amit nem tudok? Randy nag yot nyelt, és Gabe-re pillantott. Mi a fenéért nézett Gabe-re? Gabe káromkodott, és a szoba felé intett. – Hadd mondja el neked ő. Én nem vag yok hajlandó ilyen hírt közölni. Ilyen hírt – ismételtem újra és újra a fejemben. Ez meg mit jelentsen? Összeszorult a szívem. Úg y éreztem, a g yomromban többkilós kövek vannak, még is beléptem a szobába. Wes infúzióra és EKG-ra volt kötve, de ettől eltekintve olyan volt, mint máskor – szinte eg észség esnek tűnt. Kinyitotta a szemét. Felnyög ött és meg kérdezte: – Nyertünk? – Sokkal – nevetett Gabe. – Bár a színjáték nélkül meg lettünk volna. – Színjáték? – kérdezte Wes zavaros hang on. – Szent isten! Kiersten! Hol van? Meg kell mondanom neki! Meg kell… – Hang ja elhalt, amikor kiléptem Gabe mög ül. Könnyek folytak le az arcomon – nag y valószínűség g el elmosták a festéket. Láttam, hog y Wes elkomorodik. – Hag yjatok mag unkra eg y kicsit – suttog ta. Apja biccentett felém, majd homlokon csókolta West, és Gabe-bel eg yütt kiment. Őrült, feszült csend maradt utánuk. – Nos – mondtam remeg ő hang on. – Túl vag yunk a vég zős bálon. Wes nem válaszolt. Nem érdekelt. Csak örültem, hog y léleg zik. Leültem az ág ya szélére, és ölembe tettem a kezem. – Meg íg érted, hog y mindent elmondasz. Nincs több hazug ság , nincs több titkolózás. Meg borzong tam, és a szemébe néztem. Könnyel telt meg . Wes pislog ott párszor, majd lehunyta. – Beteg vag yok. – Erre rájöttem. – Az ajkamba haraptam. – Mennyire? – Ezt mindig meg kérdezik, tudod? – Felnevetett. – Mennyire vag y beteg ? Eg ytől tízig terjedő skálán? Meg fog sz halni? Hánying ered van? Osztályozd a hánying ert. – Ismét felnevetett. – Báránykám… a farkas nag yon beteg . – Annyira, hog y a farkast meg lőtték, de csak felszíni a sebe? – kérdeztem reménykedve. – Monty Python. – Felnevetett. – Klasszikus, és hog y a kérdésedre válaszoljak: nem, nem felszíni a sérülés. – Ó! – Ajkamba haraptam, hog y ne bőg jem el mag am, de íg y is meg indultak a könnyeim. Hát
nem tudja? Az övé vag yok. Ő az enyém. Hog y teheti Isten ezt velem? Hog y veheti el az eg yetlen dolg ot, amire számítok? Folyamatosan összedörzsöltem a kezem – szinte a nyers húsig dörzsöltem volna, de Wes meg rag adta, mag ához húzott, és meg simog atta az arcomat. – Rákos vag yok. Meg nyílt alattam a föld. Fuldokolni kezdtem. Fuldokoltam, mindig is ettől féltem – csak most nem víz vett körül, hanem leveg ő. Nem kaptam leveg őt, képtelen voltam g ondolkodni. Az az eg y szó: rák. Amitől mindenki retteg . Ennek a szónak olyan hatalma van, hog y képes elpusztítani eg y embert, azonban a rák soha nem eg y pillanat alatt pusztít. Mindig lassan. Mindig kínok közepette. Úg y éreztem, a szívem meg szűnt dobog ni. Próbáltam beszívni a leveg őt, de nem jött. – Hé, hé! – Wes a mellére húzta a fejem, és felsóhajtott. – Semmi baj. Nincs semmi baj. Csak a sokk. Semmi baj. Léleg ezz. Úg y tűnt, a testemnek eg y ilyen eg yszerű dolog hoz is tőle kellett eng edélyt kérni – hog y léleg ezzek. Pár nyug tató léleg zetvétel után meg kérdeztem az elkerülhetetlent. – És meg g yóg yulsz? – Meg akarok g yóg yulni – mondta a hajamba. Hirtelen leveg őért kapkodtam. Minden értelmet nyert. A hajam iránti rög eszméje, a titokzatos meg jeg yzések arról, hog y már nem lesz velem, hog y annyi időt akar velem tölteni, amennyit lehet. Éreztem, hog y fojtog at a sírás. Nem tudtam visszafog ni mag am. – Nem! Nem! Nem! – Öklömmel belecsaptam a matracba, miközben szorosan mag ához ölelt. – Ennél több időd van, Wes! A francba is! Több időd van! Íg érd meg ! Íg érd meg , hog y ez nem a búcsú! Íg érd meg , Wes! Íg érd meg ! Valaki átölelt, de nem Wes volt az. Lezökkentem a földre a karjaiban. Először a tetoválásokat láttam meg – Gabe. Gabe volt az. – Szedd össze mag ad – suttog ta. – És hag yd őt beszélni. Pár perc múlva hazaviszlek, rendben? Bólintottam. Nem meg yek haza. Biztos, hog y nem tág ítok Wes mellől. De azért bólintottam. Gabe eleng edett, és ismét kilépett a szobából. – Nem halhatsz meg – mondtam remeg ő hang on. Wes elmosolyodott. – Nem akarok. – Miért estél össze? Meg simog atta a matracot, íg y ismét leültem. Ig yekeztem, hog y ne törjek ki hisztérikus
zokog ásban. – Apám g azdag . Mit mondhatnék? Ez az utolsó hetem a kísérleti g yóg yszerekkel a műtétem előtt. Felkaptam a fejem. – Műtét? – Ig en. Eltávolítják a dag anatot. – És hol? – Ez jó jel, nem? Ha eltávolítják, meg szűnik a rák! – A szívem körül. – Ó, istenem! – Lehunytam a szemem, és újabb könnyek szántottak vég ig az arcomon. – És ööö… – Szipog tam. – Mit g ondolnak, eg yáltalán ki tudják szedni? Wes előrehajolt, és hüvelykujjával letörölte néhány könnycseppemet. – Ó, báránykám, ne sírj! – Kezébe fog ta a kezem, és meg szorította. Hog y lehet dag anata, amikor eg észség esnek látszik? – Most ötven százalék esélyem van. Nem tudják, hog y teljes eg észében ki tudják-e szedni, de mivel olyan közel van a szívemhez, ha túl közel kerülnek, belehalhatok. Ha nem szedik ki, akkor meg halok. Nem bírtam meg szólalni, ezért csak belenéztem kristályosan kék szemébe, és imádkoztam, hog y szűnjön meg ez a rémálom. – Mondd… – Wes meg nyalta az ajkát, és az ujjait babrálta. – Mondd, velem maradsz? – Rémálmaid vannak? – Viccelni próbáltam, de a könnyeim csak folytak. – Ig en – mondta elfúló hang on. – Rémálmaim. Szükség em van eg y páncélos lovag ra, hog y elűzze őket. – Meg küzdök velük – suttog tam. – Meg védelek, lekaszabolom a sárkányt, és a kastélyban fog ok várni rád. – Meg íg éred? – Elmosolyodott, szeme tele volt könnyel. – Teljes szívemből. – Szeretem a szívedet. – Belesóhajtott a hajamba. – A szívemet és a hajamat, ug ye? – A mellkasára tettem a kezem. – A szívedet és a hajadat – ismételte. – Tég y meg nekem valamit. – Akármit – suttog tam. – Bármi is történik a következő napokban, íg érd meg , hog y a vég ére jutsz a listának. – Wes… – Íg érd meg – mondta szig orúan. Lehunytam a szemem, és a forró könnyek ismét eleredtek. – Meg íg érem. – Jól van. – Kifújta a leveg őt. – Jól van.
41. FEJEZET Egész éjjel szorosan magamhoz öleltem. Később, vagy amikor Gabe bejött, azt mondtam neki, hogy őrzöm Kierstent. Gabe vigyorogva közölte, hogy hoz pár tiszta ruhát. Egy éve nem szúrtam volna ki ezt a srácot a tömegben – most pedig úgy éreztem, ő a legjobb barátom. És mindezt annak a lánynak köszönhetem, aki itt alszik a karjaim közt.
WESTON Nem voltak rémálmaim, és hajnali ötkor, amikor a nővér ismét bejött, úg y éreztem, meg int a rég i vag yok. Eltekintve a ténytől, hog y előrébb hozták a műtétemet. Alig öt nap múlva meg csinálják. Ami azt jelentette, hog y jelentősen korlátozódott a Kierstennel tölthető időm. Hat nap múlva talán halott leszek, és ha nem leszek az, talán kómában fekszem vag y hazaküldenek meg halni. Azt mondtam Gabe-nek, hog y küzdeni fog ok, és akartam is, de nehéz volt optimistának lenni. Nag yon nehéz. Újra és újra azért imádkoztam, hog y Isten mentsen meg . Nem azért, mert annyira fontos lett volna nekem a saját életem – Kierstené volt fontos. Nem tudtam aludni, íg y mire Gabe meg érkezett eg y sporttáskával, éberen vártam a kávét – bármit, csak azokat a rohadt g yóg yszereket ne, amiket lenyomtak a torkomon.
– Még alszik? – kérdezte Gabe suttog va, amikor bejött. – Mint eg y hulla. – Nem vag y poénos, öreg em. – Gabe hang ja elcsuklott, ahog y leült, és arcát a kezébe temette. – Nag yon nem. – Túl korai? – nevettem. – Én nem… – Gabe meg nyalta az ajkát és rám nézett. – Annyian vannak, akik sokkal inkább meg érdemlik a rákot, érted? Ez bosszant. Miért eng edi Isten, hog y a hozzád hasonlók… akik előtt fényes jövő áll… miért ti lesztek rákosok, miközben a tömeg g yilkos él és virul a börtönben, ahol ing yen nézheti az HBO-t? Nem értem.
– Nem tudom, haver. – Felsóhajtottam. – Nem tudom meg mag yarázni. Azt hiszem, eg yszerűen ilyen az élet. Senkinek nem íg ér semmit. Ezért ilyen becses. – Nekem kellett volna rákosnak lennem – suttog ta Gabe olyan halkan, hog y szinte alig hallottam. – Gabe? – Mi van? – horkant fel. – Tudod te eg yáltalán, miféle életet éltem én? Tudsz a drog okról? A szexről? A csajokról? Hog y loptam, hog y betéphessek? A francba is, nekem kellett volna rákosnak lennem. Leg szívesebben… – Elcsuklott a hang ja és elkapta a tekintetét. – Szívesen lennék a helyedben. Csak azt akartam, hog y tudd. Ha Isten azt mondaná, hog y ez a büntetés azért az életért, amit eddig éltem, a helyedbe lépnék. Kértem őt, a francba is, könyörög tem neki a múlt éjszaka, és tudod, mi történt? Semmi. Néma csend. – Élj jobb életet! – csattantam fel. – Csináld jobban. Lég y jobb. Ne hag yd, hog y kárba vesszen az életem! Ha ehhez az kell, hog y eng em feláldozzanak, akkor leg yen. Csak ne eng edd, hog y tég ed tönkreteg yen. Hag yd, hog y meg újítson. Gabe szipog ott. Láttam, hog y nem sok kell neki, és összeomlik. A fenébe is, én eg ész éjszaka íg y éreztem mag am. Pokolian fájt mag amba fojtani a könnyeket, erősnek lenni, amikor életem szerelme, aki itt feküdt mellettem, sírt álmában. – Hog y van a kedvenc beteg em? – Az ápolónő belépett a szobámba, és felvette a kórlapot. – Készen állsz az MRI-re? Nem. Dehog y állok készen. Nem akartam tudni az ig azat. Meg kértem őket, hog y ne közöljék velem. Nem akarom tudni, ha meg fog ok halni. Nem akartam a vereség tudatával bekerülni a műtőbe. – Persze. Csak hadd ébresszem fel Csipkerózsikát. Gabe talpra ug rott. – Odakint leszek. Kiersten biztos éhes lesz. – Gabe! – szóltam utána. Meg fordult. – Ig en? – Eg y szívesség et kérnék tőled. – Bármit. – Teg yél meg valamit a szerelmemért. – Elmosolyodtam, és meg nyaltam az ajkam. – Nag yon dühös lesz, de íg érd meg , hog y meg teszed. Gabe felnevetett. – Máris tetszik az ötlet. – Később elmondom a részleteket. Holnapra időzítettem, rendben? – Jól hang zik. – Gabe intett, majd kiment, én pedig *** lehajoltam, és szájon csókoltam Kierstent. – Mmm – nyög ött fel. Ismét meg csókoltam. Kinyitotta a szemét. –Az Mondd, hog álattól y csak rossz álom volt, Wes. MRI-vizsg mindig is retteg tem. Világ életemben g yűlöltem, de e pillanatban nem – Nem rossz álom volt, csak nem épp a kedvencem. – Kisimítottam az arcából, és sok választásom volt. Ahelyett, hog y arra koncentráltam volna, hogayhaját ne mozog jak, Kierstenre lehunytam szemem, ahog y vég lenne ig futtattam rajta az ujjaimat. – Bármennyire g ondoltam.aElképzeltem, milyen harmincévesen. Még mindig ilyen lenneisaimádom, mosolya?hog y idetapadsz rám, ez a kedves nővér, akiA itt áll, elis,fog az MRI-vizsg álatra. Nag y pocakja lenne, mert várandós? fenébe aztvinni akartam, hog y tőlem leg yen az. Keményen – Ó! – Kiersten kissé bizonytalanul ug rott talpra, majd zsebre dug ta a kezét. Valószínűleg az ajkamba haraptam. Muszáj volt mozdulatlannak lennem, de leg szívesebben–ökölbe rémesen nézhetek Le kéne zuhanyoznom. szorítottam volna aki. kezem. Üvölteni akartam. Látomásaim folytatódtak: láttam idős – Gabe hozott neked tiszta ruhát. – Az ajtó felé biccentettem. – Apámnak van eg y lakosztálya asszonyként, ahog y a verandán ül és a férje kezét fog ja. Nem is tudtam, miért kínzom íg y amag kórház privát részleg ében. Te és Gabe ott alhattok és lezuhanyozhattok, jó? Gondolom, itt am. A pokolba is, három hónapja ismerem, de ez nem az a fajta azonnali szerelembe esés akarsz lenni és… – Nem mozdulok mellőled – fog adkozott. Éppen ettől féltem. Én leszek az, aki elmeg y, és ő… ő maradni fog . – Jól van. – Ásítottam és rákacsintottam. – Nemsokára meg van a vizsg álat, és aztán meg tárg yalhatjuk, hog y én vag yok a világ leg rosszabb pasija, mert kihag yom az öreg diák-bált.
volt, amely kamasz- és eg yetemi éveimet jellemezte. Tudtam, hog y ő az ig azi. Talán ez volt Isten vég ső ajándéka számomra – az ig az szerelem. Mire vég et ért az MRI-vizsg álat, az arcomat könnyek áztatták. Abban a pillanatban, hog y mozog hattam, letöröltem a könnyeket, hog y ne veg yék észre. Utoljára akkor sírtam, amikor Tye meg halt. Érdekes, hog y mit hoz ki a halál az emberekből. Három hónappal ezelőtt készen álltam rá. Három hónappal ezelőtt elfog adtam a sorsomat. De most? Most mindennél jobban szerettem volna Kiersten történetének részese lenni, nem csupán eg y fejezet, hanem az eg ész nyamvadt könyv. Csak nem tudtam, mi is a terv. Azt tudtam, hog y ez rajta kívül álló dolog . Talán ez volt a leg ijesztőbb az eg észben. Az életben az ember valamilyen szinten mindig irányítani tudja az érzelmeit vag y a döntéseit, de ha a rákról van szó? Annyit tudsz irányítani, hog y miként reag álsz rá. – Hog y érzed mag ad? – kérdezte az előbbi nővér. Világ osszőke haja volt, szinte áttetsző. Bőre hófehér, de nem tűnt fakónak. Nag yon csinos volt, bár nem tudtam volna meg mondani, hány éves lehet. Talán harminc? Neg yven? Zavartnak tűnhettem, mert meleg kezét a homlokomra tette. – Rosszul vag y? – Nem. Elnézést. – Felnevettem. – Csak, biztosan furán hang zik, de nem tudom meg ítélni, hog y mag a hány éves lehet. Mosolya még szélesebb lett. – Az ember annyi idős, amennyinek érzi mag át, nem? – De ig en. – Én iszonyatosan öreg nek éreztem mag am. Főleg a ma reg g eli g yóg yszerek után. Leg alább már nem kellett semmit lenyelnem. Nem, eg yenesen az ereimbe pumpálták ezeket a csodás kis g yóg yszereket. Mázlista vag yok. – Weston! – Hang ja éles volt. – Minden rendben lesz. – Meg fog ta a kezem és meg simog atta. Rápillantottam a névtáblájára. Angela. Illett hozzá. Amúg y is inkább ang yalnak látszott, mint ápolónőnek. – Köszönöm, Ang ela. Zavartan nézett rám. A névtáblájára mutattam. Felnevetett. – Ezek az okos eg yetemista fiúk… – Mit mondhatnék? – Rámosolyog tam, miközben visszaseg ített az ág yamba. Neg yveneg y vag y neg yvenöt lehet. Ehhez fog ok rag aszkodni. Nag yjából annyi idős lehetett, mint anyám, korai halálakor. Neki is szőke haja volt. Valószínűleg ezért viselkedtem ilyen holdkórosan. Eltűnődtem, hog y vajon a g yóg yszerek miatt van-e, miattuk vag yok-e érzelmesebb a szokottnál.
– Aludj! – parancsolta Ang ela, miután visszajött. – Én pedig felébresztelek, ha meg érkezik a jövendőbelid. Nem bírtam meg szólalni. Bár értékeltem a nővér optimizmusát, süket fülekre talált. Már kezdtem érezni, ahog y a hideg bekúszik a vég tag jaimba – mintha eljött volna értem a halál, és én semmit sem tehetnék, csak várnám mindent felemésztő meg jelenését. – Istenem – mondtam elfúló hang on. – Tudom, hog y az utóbbi években nem sokat beszélg ettünk. Mi több, mikor Tye öng yilkos lett, azt mondtam neked, hog y g yűlöllek. – Ismét káromkodtam, és meg szorítottam az orrnyerg emet. – A saját életem már nem érdekel, csak íg érd meg , hog y Kierstennel minden rendben lesz. Ha nem élem túl… ha mag adhoz szólítasz, add meg , hog y Kierstennel minden rendben leg yen. Ő nem mehet vég ig azon az úton – nem érdekel, ha meg is kell büntetned eng em, Istenem. Ha Kierstenre szenvedés várna, add nekem azt a szenvedést. Ha össze fog törni a szíve, törjön össze az enyém. Kérlek, Istenem… kérlek. – A g yóg yszer, amit Ang ela adott, hatni kezdett, és álomtalan álomba süllyedtem, miközben az ima ott visszhang zott a fejemben.
42. FEJEZET Három hónapja nem lettem volna elég erős ahhoz, hogy mindezen keresztülmenjek. Most? Úgy éreztem, én vagyok a Hihetetlen Hulk – fognám a kezét, együtt harcolnánk, és a végén még mindig fognám a kezét.
KIERSTEN – Most ag g ódjak, hog y eg y szót sem szóltál, mióta beültünk a kocsiba? – kérdezte Gabe. Meg ráztam a fejem. – Nem, csak g ondolkodom. – Ja. A nők meg a g ondolkodás. Az soha nem okoz g ondot az emberi fajnak. – De humoros vag y! – A szememet forg attam, és meg rag adtam a kezét. – Gabe? – Ig en? – Meg szorította a kezem. – Köszönöm. – Mint barát teljesítem a kötelesség emet. Tekintsd penitenciának számos bűnömért. – Felnevetett. Láttam, hog y meg próbálja enyhíteni annak komolyság át, amit csinál. Nem tudtam, miért van szükség e rá, hog y állandóan lehúzza saját mag át. De íg y volt. – Ez már túlmeg y a barátság on. – Meg szorítottam a kezét, majd eleng edtem. – De azért érdekelne. Hová meg yünk? Szeretnék ott lenni, amikor Wes mag ához tér. Gabe elvig yorodott. – Ne ag g ódj azzal a szép kis fejeddel. Wes ezt már rég óta kitervelte. Mi több, a terv úg y szólt, hog y Lisa és én is leg yünk ott. De jobb lesz íg y. Wes meg kért, hog y videózzalak majd le. – Hog y videózz le? – ismételtem. Retteg és bujkált a hang omban. – Még is mit? Gabe csak vig yorg ott tovább. Úg y harminc perccel később meg álltunk eg y rég i híd mellett, Seattle-től északra. – Gyerünk, rag yog j! – Gabe összecsapta a kezét és biccentett. – Ez történelmi pillanat. – Rossz érzésem van. – Nyug i, nem valami ízléstelen tréfa lesz. Ezt Wesért csinálod. – Gabe rám mutatott, majd
odament a hídhoz, ahol néhányan valamiféle szerkezetet állítottak fel. Jaj, ne! Jaj, ne, ne, ne! – Kiersten – mondta Gabe. – Ez a Seattle Bung ee stábja. Ők fog nak üg yelni arra, hog y minden biztonság i előírásnak eleg et teg yünk, és hog y ne placcsanj szét a földön. – Milyen meg nyug tató – morog tam. – Nyug alom! – Eg y srác, aki még nálam is fiatalabbnak tűnt, felnevetett és hátba vág ott. – Nekünk ez a munkánk. Állandóan ezt csináljuk. Még senkinek nem esett baja. Bár eg y csaj eg yszer hányt. De hé, amíg fejjel lefelé vag y, addig nem lesz g áz. Izzadó tenyérrel, sután bólintottam. Hevedereket osztottak ki, sisakokkal és karabinerekkel eg yütt. Ó, eg ek, komolyan meg fog om csinálni? Reszketve hag ytam, hog y a csapat rám erősítse a hevedert, és összekössenek Gabe-bel. Úg y remeg tem, hog y reszketett az ajkam. Gyűlölöm a mag asság ot. Leg alább úg y félek tőle, mint a víztől. Mi a francért írtam fel arra a buta listára? Lehunytam a szemem, és nem voltam hajlandó lenézni. – Nézz rám! – parancsolta Gabe. Kinyitottam a szemem, miközben Gabe átölelt. – Wes meg kért, hog y mondjak meg neked valamit. – Gabe szeme könnyes lett. – Azt mondta, hog y bármilyen akadállyal is nézel szembe… – Hang ja meg remeg ett. – Bármennyire is félsz… még mindig dönthetsz úg y, hog y harcolsz. Hog y átsétálsz a tűzön – azt mondta, tedd meg úg y, hog y közben félsz. Bólintottam, és nem mertem meg szólalni. Torkomat úg y fojtog atták az érzelmek, hog y alig kaptam leveg őt. – Wes azt mondta, nem adja fel – és neked sem kellene. – Nem adom fel – fog adtam meg . – Nem adom meg . – Ez a beszéd! – Gabe meg puszilt. Érdekes, hog y az eg yik fiú a lelki társam lett, a másik pedig a leg jobb barátom az eg ész világ on. – Eg y – suttog ta Gabe. – Kettő… Úg y mag amhoz szorítottam, hog y alig kaptam leveg őt. – Három. Súlytalanul ug rottunk le a szikla széléről. Teljesen súlytalanul. Nem tudtam, hog y sikítok-e, a szám nyitva volt, és aztán a kötél visszarántott. Visszahúzott, majd ismét zuhantunk. Aztán valami különös dolog történt. Nevetni kezdtem. Aztán sírni. Aztán ismét nevetni.
Meg tettem, úg y, hog y féltem. Leg yőztem a félelmemet, és csak azért, mert Wes hitt bennem annyira, hog y előre noszog asson – ahog y én is előre noszog attam őt. Nem akarta, hog y még eg yszer visszamenjek arra a sötét helyre – soha többé. És én sem fog om neki meg eng edni többé. – Köszönöm – suttog tam Gabe fülébe, ahog y a stáb visszahúzott minket. Gabe két kezébe fog ta az arcomat. – Ami köztetek van, az eg yszeri és meg ismételhetetlen – harcolj meg érte, kislány. Harcolj meg érte utolsó léleg zetvételig . Ne bánj meg semmit, jó? – Jó.
*** Nevettem, amikor Gabe átadta a telefont Wesnek. Nyilván sikítottam – borzalmas hang ja volt, muszáj volt nevetnem. Szeg ény Gabe, utána biztosan napokig cseng ett a füle. – Klasszikus. – Wes nevetett, majd köhög ni kezdett. Meg érintettem a karját, és elvig yorodott. – A g yóg yszertől pocsékul érzem mag am, de nyug i, jól vag yok. – Gabe, meg tennéd, hog y ööö… – Lisa amúg y is üzent. Eltévedt a kórházban. Ha nem keresem meg , ráug rik az eg yik dokira, és annak nem kéne meg várni a következményeit. – Tisztelg ett, majd kilépett a szobából. – Meg csináltam! – vig yorog tam. Wes mag ához ölelt. Feltettem a lábam a kórházi ág yra, és a fejem a mellkasára hajtottam, oda, ahol a szíve dobog ott. Különös: hallottam, hog y ver: eg észség esen, erősen. Rátettem a kezem a mellkasára és dobolni kezdtem rajta. – Mit csinálsz? Felemeltem a fejem, és eg észen halványan rámosolyog tam Wesre. – Ó, csak élvezem az eg yütt töltött időt. Szája rátalált az enyémre, aztán lovag lóülésben ráültem, és a földre hajítottam a kabátomat. Wes átfog ta a nyakamat, és közelebb húzott mag ához. A g yóg yszerek miatt g yeng e volt, de még is olyan élettelinek, olyan meleg nek tűnt. – Győzni fog sz ebben a harcban – suttog tam az ajkainak. Felsóhajtott, és keményen meg csókolt. – Győzök is. – Hallg ass ide! – Hátradőltem és meg fog tam az arcát. – Ne add fel. Én sem teszem, szóval te se add fel. Rendben? Ez nem a vég .
Wes káromkodott. – Muszáj, hog y felkészülj arra, ha… – Nem – vág tam közbe, és arcon csókoltam. – Erre nem is g ondolok. Tudod, miért? – Miért? – Eg y zseniális ember eg yszer azt mondta nekem, hog y amikor azt mondod mag adnak, hog y nem tudsz meg csinálni valamit, vag y leg alábbis fenntartod a lehetőség ét, akkor a tested elkezdi meg adni mag át a vereség nek. Mert a test ilyen g yeng e. Az ag yad azt mondja neked, hog y nem fog sikerülni, ezért elkezdesz süllyedni… – Hm, ismerősen hang zik. – Én elkezdtem süllyedni – mag yaráztam, és hüvelykujjammal meg dörzsöltem Wes arcát. – Azért süllyedtem, mert azt mondtam mag amnak, hog y fuldoklom. – Én nem fuldoklom. – És nem is süllyedsz. – Szájon csókoltam. – Te lebeg sz a vízen, ahog y én lebeg tem. Neked eg y kicsit tovább kell a vízen lebeg ned, mint a leg több embernek, de meg íg érem, hog y a vég én meg éri. – És a vég én meztelenül fog unk úszni? – kérdezte Wes félrehajtott fejjel. Hátravetettem a fejem, és felnevettem. Jó érzés volt tréfálkozni vele. – Abszolúte. Reng eteg szer fog unk meztelenül úszni. – A kedvencem. – Ajka meleg volt a nyakamon. Homorítottam, miközben ő vég ig csókolta az állkapcsom ívét. Rádőltem, és olyan keményen meg csókoltam, ahog y tudtam. Beszélg etve és csókolózva aludtunk el. Valahányszor felébredtem, meg csókoltam, és valahányszor elaludtam, ő a nyakamat, a hajamat csókolg atta és mesélt. Később Lisa és Gabe jött be, és úg y döntöttünk, hog y ha elfog laljuk mag unkat valamivel, akkor nem fog unk a jövőn morfondírozni. Először rablórömit játszottunk, aztán meg néztünk pár karácsonyi filmet, és közben pattog atott kukoricát ettünk. Először Lisa aludt el, aztán Gabe, majd én. Utoljára arra emlékszem, mielőtt a szemem lecsukódott, hog y az ápolónő nag yon dühös lesz, ha bejön a szobába. Gabe elnyújtózott eg y székben. Lisa a családtag ok számára felállított heverőn terült el, én pedig Wesen feküdtem. Mosolyog va aludtam el. Barátok. Leg jobb barátok. Vannak leg jobb barátaim és ott van nekem Wes. Ujjaimmal kitapog attam a szívverését, és ez a kádencia mély álomba ring atott.
43. FEJEZET A legtöbb ember úgy hal meg, hogy a felét sem éli meg annak, amit én az utóbbi néhány hónapban megtapasztaltam. Hihetetlen. Hihetetlen életem van. Úgy ébredtem fel, hogy hálásnak éreztem magam. Még a rákért is. Úgy ébredtem, hogy hálás vagyok.
WESTON Felnevettem, amikor Kiersten felnyög ött a karjaimban. Eljött az idő, hog y meg kapjam az utolsó adag g yóg yszeremet. Még eg y utolsó koktélt akartak adni a másnapi műtétem előtt. – Hog y érzed mag ad? – kérdezte Ang ela, ahog y feltette a tiszta folyadékot az infúziós állványra. – Mint eg y rocksztár – hazudtam. Hánying erem volt és szédültem. Ang ela felnevetett. – Eg észség esnek és erősnek tűnsz. – Mosolyog va elővette a sztetoszkópját, és a mellkasomra nyomta. – A szívhang jó. Valamilyen oknál fog va Ang ela erőt adott nekem. Összevonta a szemöldökét, majd elvette a sztetoszkópot, és kezemet a mellkasomra nyomta. Lehunyta a szemét, és meg esküdtem volna rá, hog y sírva fakadt. Remek. Kezdek hallucinálni a g yóg yszerektől. A nyelvemet duzzadtnak éreztem a számban. A torkomra mutattam. Ang ela azonnal elvette a kezét és valami mást is beletett az infúziómba. A duzzadás fokozatosan meg szűnt. – Anafilaxia. – Vállat vont. – A g yóg yszereknek van eg y ilyen hatása, de most, hog y epinefrin került a szervezetedbe, képes leszel leg yűrni. – Epi-micsoda? – Puccos szó az antiallerg én g yóg yszerekre. – Kacsintott. – És sajnálom. Őrület az eg ész. A szíved… a ritmusa erősebb, mint teg nap, ezért nyomtam a kezem a mellkasodra. Nag yon különös. – Vállat vont. – Mindeg y, g ratulálok, Weston. Ez az utolsó g yóg yszeradag od. – Nem tetszik az utolsó szó.
Ang ela meleg en elmosolyodott. – Ne feledd, amit mondtam: néha a vég csak a kezdet. – Köszönöm, Ang ela. Még eg yszer biccentett, majd kiment. Kiersten haját bámultam, fig yeltem, ahog y az ujjaim köré tekeredett. A hajtincsek között aranyló szálak voltak. Lehunytam a szemem, és ajkamhoz emeltem, hog y érezzem a bőrömön a selymesség ét. – Meg int fura vag y, és a hajamat szag olg atod – mondta Kiersten álmos hang on. – Nem vag yok fura – ellenkeztem. – Nag yon fura – szólalt meg Gabe a székből. – Vég ig néztem az eg észet, és elég g é rosszul vag yok tőle. – Ez romantikus, a fenébe is! – kiáltotta Lisa. – Na és? Ti talán ébren voltatok, amíg a nővér beadta nekem a g yóg yszeremet és úg y döntöttetek, csak színlelitek az alvást? – Nővér? – Gabe körülnézett. – Hol van? – Most ment ki. – Az infúziómra mutattam, ami még mindig csöpög ött a testembe, és csípett, ahog y vég ig haladt a vénáimon. – Fura. – Lisa meg vakarta a fejét. – Én nem láttam senkit, de… – De… – vág ott közbe Gabe. – A Bosszúállókon kétszer is elaludtál. Nem bízhatunk az ítélőképesség edben, nem tudod, mikor robban épp fel valami az orrod előtt. – Kösz, uncsitesókám. – Lisa hozzávág ta a dzsekijét. – Akkor… – Hozzám és Kierstenhez fordult. – Mit fog unk ma csinálni? – Nem tudom, Vész, te mit akarsz csinálni? – Ug yanazt, amint minden éjjel, Bunkó. Meg hódítjuk az eg ész világ ot! {4} – kiáltotta Kiersten a karjaim közül. Gabe úg y elkezdett nevetni, hog y azt hittem, menten kiesik a székből. Az én nevetésem köhög ésbe fulladt, míg Lisa úg y bámult ránk, mintha elment volna az eszünk. – Mi van, nem ismered Bunkót és a Vészt? – ug ratta Gabe. – Miféle g yerekkorod volt neked? – Olyan, amiben nem voltak rajzfilmek – vont vállat Lisa. – Akkor meg is eg yeztünk. – Összedörzsöltem a kezem. – Bunkó és a Vész- maraton! – És hog y szerezzük meg az epizódokat? – Kiersten ülő helyzetbe tornászta mag át. – A YouTube-ról – vontam vállat. – És ha elfelejtetted volna: az apám Randy Michels. Pár telefonhívással mindent el tud intézni.
Kiersten a szemét forg atta. – Jól van, de mielőtt átvesszük a világ uralmat, én lezuhanyozom. – Én is. – Lisa felug rott. – Én is? – kérdeztem. Kiersten meg paskolt. – Csak a műtéted után meztelenkedhetsz. – Ó, én pedig már azt hittem, hog y boldog g á akarsz tenni. – Úg y tettem, mint aki elszomorodik, és Gabe elismerően az ujját mutatta. – Kutyából nem lesz szalonna… – mondta Lisa a leveg őbe. – Nemsokára jövünk, srácok. – Kiersten meg rag adta Lisa kezét, és kimentek, kettesben hag yva Gabe-bel. – Mi miért nem voltunk soha barátok? – kérdeztem pár percnyi csend után. Gabe felnevetett. – Először is: én nem sportolok, körülötted meg mindig ott volt a slepped, amiről most azt g ondolom, hog y leg inkább a rákhoz volt köze és semmi máshoz. – Ig en. – Összefontam a karom. – Az eg yik a dilidokim volt, a másik a testőröm, aki g yerekkorom óta mellettem van – mindketten attól féltek, hog y ha mag amra hag ynak, elfelejtem bevenni a g yóg yszereket vag y kinyírom mag am, ahog y az öcsém is. – Miért lettél eg yetemi tanácsadó? – kérdezte Gabe. – Az öcsém meg halt. – Meg nyaltam az ajkam. – A rohadt eg yetemi tanácsadója azt mondta, hog y eg y ideje már g yanakodott Tye-ra. Azt mondta, soha nem vett részt semmilyen közös tevékenység ben, és folyton bezárkózott a szobájába. De nem szólt senkinek – azt g ondolta, semmi köze hozzá. Folyton az járt a fejemben, hog y ha én eg yetemi tanácsadó lennék, akkor seg íthetnék meg menteni eg y elsőst. – Felnevettem. – Arra persze nem számítottam, hog y beleszeretek eg ybe. Gabe velem nevetett. – A szerelemre soha nem számít az ember. – Na és te? – Most komolyan erről dumálunk? – Gabe meg vakarta a tarkóját, és kinézett az ablakon. – Azt hiszem, ig en. – Én nem szoktam szerelmes lenni… már párkapcsolatokba se meg yek bele. Már nem. – Rossz élmények? – Mondhatni, ig en. – Gabe elharapott eg y káromkodást. Majd hosszan kifújta a leveg őt. – De ez nem jelenti azt, hog y nem ismerem fel, ha az arcomba bámul. Kiersten szerelmes beléd.
– Remélem is. – Bizonytalannak éreztem mag am, ezért nem néztem Gabe szemébe. – Mert én is szerelmes vag yok belé. Nem őrültség ? – Nem nag yobb őrültség , mint az, hog y ma reg g el mag adban beszéltél. Nem beszéltem mag amban. Miért az én hibám, hog y túlság osan álmosak voltak, hog y észreveg yék: bejött ide eg y ápolónő? A g yóg yszerektől nem volt olyan hánying erem, mint szokott lenni. Ez jó jel, nem? – Hozok valami kaját. Mi lenne, ha lezuhanyoznál, hog y a barátnődnek leg yen kedve melléd feküdni? – Gabe szemöldöke összeszaladt. – És hozok eg y kis kávét is. – Rendes vag y – nevettem. Gabe kiment. Meg akartam nyomni a nővérhívót, de ebben a pillanatban Ang ela lépett a szobába. – Seg ítség kell? – Ig en. – Elmosolyodtam. – Szeretnék lezuhanyozni és azon tűnődtem… nem lehetne, hog y ma ne a kórházi ruhám leg yen rajtam? Most, hog y a g yóg yszer a szervezetemben van, csak várnom kell a műtétet, nem ig az? – De, ig az. – Ang ela rám kacsintott. – Szerintem a doktor úr farmert és fehér pólót írt fel neked. Meg könnyebbülten felsóhajtottam. – Köszönöm. – Szívesen. Most pedig készítsünk fel a jövendőbelid fog adására. – Folyton ezzel fog ug ratni, ug ye? – évődtem. – Szeretem, amikor az emberek kijelentenek dolg okat az életükről. Ha azt akarod, hog y a feleség ed leg yen, meg fog történni. Tudom, bután hang zik, de csodálom a hited. Nem csak a hitedet önmag adban, de másokban is. Ez csodálatra méltó, és tudnod kell – a hitet valahog y mindig észreveszik. Akárcsak az önzetlenség et – mindig észreveszik, mindig meg jutalmazzák, és soha nem szabad készpénznek venni. Elmosolyodtam, bár eg y kicsit zavart voltam. Ez a nővér nem semmi fig ura. Elég sokat voltam már kórházban, de még soha nem találkoztam olyannal, aki ennyire bátorító lett volna. Eg yszerűen jól éreztem mag am tőle. Úg y éreztem, hog y a helyes úton járok. Nem nézett rám lesajnálóan, ahog y az orvosok, akik tudják, hog y utoljára látnak tég ed. Talán ezért is kedveltem. A szemében remény és vidámság csillog ott, mintha tudna valami óriási titkot, amit hamarosan én is meg tudok.
***
A napot ág yban töltöttük. Mind a nég yen. Nem mondom, vicces volt. Ahog y íg érték, lehettem farmerben és pólóban, ami meg könnyítette, hog y átöleljem Kierstent úg y, hog y ne meztelenkedjek a többiek előtt. Kiersten beült a lábam közé, és a mellkasomnak dőlt. Időnként éreztem, hog y az ujjai a mi kádenciánkat dobolják a lábamon, mintha emlékeztetne arra, hog y a saját életünket éljük, a mi ritmusunkban. Hog y az idő a miénk. A YouTube-on meg talált Bunkó és a Vész utolsó részének felénél besétált az apám, és mög ötte néhány ember jött. Mit csinál vajon? – Gondoltam, éhesek vag ytok. – Elmosolyodott, és elállt az útból, miközben a mög ötte levők elkezdték kipakolni azt, amit én mag am királyi svédasztalnak neveznék. – Ez csak nem… – Gabe eg y hatalmas lazacfilére mutatott. – Anthony’s Catering . – Apa büszkén bólintott. – Szolg álatotokra. – A világ . Leg jobb. Kajája. – Gabe tátott szájjal, éhesen nézte az ételt. Mennyei illata volt. A francba is. Adósa vag yok apámnak. Mindenki kapott eg y kis műanyag poharat, és Apa elővett eg y üveg jég be hűtött pezsg őt. – Nem pártolom a kiskorúak alkoholizálását. – És tényleg nem pártolta. Amikor eg yszer rajtakapott, hog y bulizom, két hónap szobafog ság ot kaptam. – De azt g ondoltam, mondjunk tósztot a fiamra, Wesre. Kiersten meg szorította a lábamat. Minden pohárba pezsg ő került. Tudtam, hog y már csak eg y órát ehetek és ihatok, utána a műtét miatt tilos, ezért elvettem a poharat. – Álmodj szépeket, ébredj felüdülten, és állj készen a műtétre. A fiamra, a harcosra, a hősre! – Apa a leveg őbe emelte poharát. – Csirió! – mondta mindenki eg yszerre. Én azonban nem tudtam meg szólalni. Bámultam az apámat. Ő a bátor, nem én. Vég ig nézte a fia és a feleség e halálát, és most az eg yetlen vérrokona életmentő műtétre készül. Én? Bátor? Ug yan. Mindig az a bátor, aki hátramarad, aki melletted küzd. Könnyű átesni eg y műtéten: az ember elalszik. Az én harcom majdnem vég et ért: azt mondom a testemnek, hog y harcoljon, és aztán hag yom, hog y az orvosok teg yék a dolg ukat. De az ő harcuk? Vég ig néztem a barátaim és az apám arcán – az ő harcuk csak most kezdődik. – Köszönöm, Apa. – Felé emeltem a poharam és belekortyoltam. – Köszönök mindent. – Fiam, rettentően büszke vag yok rád. Apám soha nem mondott nekem ilyet, nemhog y eg y szobányi ember előtt. Még eg yszer bólintott, majd kiment a kórteremből. Gabe talpra ug rott, és kirohant a szobából. Tudtam, hog y a saját démonaival harcol, ezért
nem hibáztattam érte. Valószínűleg csak eg yedül akart lenni eg y kicsit. – Eg yünk? – kérdezte Lisa meg törve a csendet. – Éhen halok. – Felálltam az ág yról, és elkezdtem összerakni mag amnak eg y tányér kaját. Gabe visszatért, de eg y szót sem szólt g yors kirohanásáról. A kaja hihetetlen volt. Pukkadásig ettem mag am. Lassan hét óra lett. Nem ettem többet, ittam eg y kis vizet, és lefeküdtem az ág yra, mag amhoz húztam Kierstent kiskifli-nag ykifli pózba. – Jól van, Lisa – mondta Gabe és meg rag adta Lisa kezét. – Azt hiszem, ez a jel arra, hog y elmehetünk. – Elvig yorodott. – Viszlát holnap, cimbi. – Összeütöttük az öklünket, és kikísérte Lisát a szobából. – Félsz? – kérdezte Kiersten. – És te? – Én kérdeztem előbb. Felnevettem, a haját a füle mög é tűrtem, és azt suttog tam: – Félve csinálom vég ig .
44. FEJEZET Valamiért nem féltem… különös volt. Furcsa béke ereszkedett a szobára, és én nem tudtam magyarázatot adni rá.
KIERSTEN – Sajnálom. – Wes meg csókolta a homlokomat. Szembefordultam vele. – Mit? – Azt mondtam, seg ítek a listán levő dolg okban. – Felnevetett és meg rázta a fejét. – „Hog yan kell élni”… a fenébe is, azt hittem, hog y tudod a titkomat. Vállat vontam. – Mindenkit érnek halálok az élete során, nem? Mindannyian szenvedünk a sötétség től… csak az enyém más volt, mint a tiéd. – De nem kevésbé súlyos. – Wes meg érintette az arcom. – Azért sajnálom, hog y nem mentünk vég ig rajta teljesen. Elhúzódtam tőle. – Az áfonyaszószról beszélsz? Mert az hálaadáskor meg volt. – Nem. – Az ajkába harapott. A többiről. – Hm… – Azóta volt a zsebemben a lista, hog y Wes kórházba került. A papír összeg yűrődött, és jobb napokat is látott már. Óvatosan szétnyitottam, és meg mutattam neki. – Mindent kipipáltunk a listán. Minden tétel át volt húzva, kivéve azt, amiről tudtam, hog y Wes arra céloz. – Van eg y tollad? Zavartan rám nézett, majd a tálcájához nyúlt, ahol amőbát játszott Gabe-bel, és átadta a tollat. Érzelmek fojtog atták a torkomat, ahog y óvatosan áthúztam a Beleszeretni valakibe tételt, majd az Elérni, hogy összetörjék a szívemet pontot is. Wes mélyen beszívta a leveg őt, ahog y a tollam meg állt az utolsó sor fölött. Most bekarikáztam. Valahogy beleszeretni valakibe. Eg y könnycsepp folyt le az arcomon, és a papírra csöppent.
Wes mag a felé fordította az arcomat, és két kezébe fog ta. – Szeretlek, Kiersten. – Én is szeretlek – mondtam elszorult torokkal. – Annyira, hog y fáj. Tényleg fáj. Lehunyta a szemét, és homlokát az enyémnek döntötte. – Eg y napon hozzám jössz feleség ül. – Ó, tényleg ? – kérdeztem a könnyeimen keresztül. – Ig en. – Elmosolyodott. – Fél térdre ereszkedem majd, és meg kérem a kezed. Nem vag yok eg y türelmes srác, úg yhog y két évet adok neked a suliból, két évet, és nem többet. – Mi van, ha nem akarok várni két évet? Kinyitotta a szemét. – Mi van, ha most akarom? Wes könnyedén felnevetett. – És Jobob bácsikád levadásszon eng em? Köszönöm, inkább nem… – Jól van, eg y év. – Szemem összeszűkült a néma kihívástól. – Jövő ilyenkor… – suttog ta Wes. Bólintottam. – És ig ent fog sz mondani nekem. – És utána mindig eg yütt leszünk. – Lehunytam a szemem, és emlékezetembe véstem, milyen érzés a kezembe fog ni az arcát. – És három g yerekünk lesz. – Nég y – javított ki. – A páros számokat válaszd. – És ott fog unk lakni… – Ahol csak akarunk. – De be kell fejeznem az iskolát. – Felsóhajtottam, és arcon csókoltam. – Annak ellenére, hog y te kőg azdag vag y, be kell fejeznem az iskolát – kiválasztottam, mire szakosodom. – Tényleg ? – Wes felült. – Miért nem mesélted? – Meg lepetés volt. – Elnevettem mag am a könnyeim közepette. – Tudni akarod, mi az? – Tanár? – találg atott. – Nem. – Rúdtáncos? Felnevettem. – Az is választható? – Választható lehetne. – Beteg ápoló – suttog tam. – Ápolónő akarok lenni. Az onkológ iai osztályon akarok dolg ozni. Seg íteni akarok az embereknek, ahog y te is seg ítettél nekem. Seg íteni akarok nekik
meg szabadulni a rémálmoktól, a sötétség től. Meg akarom menteni őket, úg y, ahog y te meg mentettél eng em. – Éreztem, hog y újabb könnyek folynak le az arcomon. – Te vag y a vég zetem – és soha többé nem leszek a rég i. Ez a leg nag yobb ajándék, amit valaha kaptam. Letörölte a könnyeimet. – A vég zeted? – Ig en, mert seg ítettél elűzni a démonjaimat, és seg ítettél új sorsot alakítani nekem. És ezt soha nem fog om tudni meg hálálni neked. – Ezért lesz nég y g yerekünk, nem pedig három – suttog ta Wes. Felnevettem és átkaroltam a nyakát. – Szeretlek. – Én is szeretlek… a világ leg nag yobb ajándéka az, hog y veled lehetek, és mindez azért, mert azon a leg első napon vég ig tapog attál. – Én nem is… – Csitt, Báránykám. – Wes ajka az enyémhez ért. Nyelvének pezsg őíze volt. Teljes odaadással viszonoztam a csókot. A csók nem a vég volt, hanem a kezdet. Közös életünk kezdete. Addig csókolóztunk, amíg az ajkam teljesen meg nem duzzadt. Minden ízemet vég ig kóstolta, még sem volt hajlandó elfog adni azt, amit leg inkább neki akartam adni – mag amat. Azt mondta, szeretne reg g elenként valamit, amiért érdemes felkelni. Hag yjam rá, hadd használja a szexet indokként arra, hog y miért ne haljon meg . Muszáj volt nevetnem az érvelésén. Aztán a nevetés halk liheg éssé és csendes sóhajokká szelídült, ahog y keze bejárta a testemet, a mellemet csókolg atta, a karomat, az ujjaimat, még a combomon is vég ig húzta a kezét, és úg y csókolta a térdhajlatomat, mintha az is különleg es fig yelmet érdemelne. Felnyög tem, mikor szája visszatért a számhoz, és beletúrtam sötétszőke hajába. Nyelvünk táncolt, szánk összefeszült, ajkunk összenyomtuk, testünk olyan közel volt eg ymáshoz, amennyire a ruha eng edte. Úg y aludtam el, hog y a szája a számon volt. Úg y aludt el, hog y ölelte a csípőmet. Mikor felébredtem, elkezdtem a visszaszámolást addig a napig , amíg hozzá nem meg yek ehhez a fiúhoz. Eg y év múlva ilyenkor. Jövő december ötödikén már Mrs. Kiersten Michels leszek.
45. FEJEZET Anyámról álmodtam. Hosszú, szőke hajáról és boldog, kék szeméről. Olyan gyönyörű volt! Megkérdezte, hogy félek- e. Azt mondtam, nem. A piros hintában ültünk, amit Apa a hatodik szülinapomra vett nekem. Anya ajkához emelte a kezemet, megcsókolta az ujjaimat, és azt mondta, hogy minden rendben lesz. Valamiért hittem neki. Mielőtt eltűnt, kezét a mellkasomhoz nyomta, és lehunyta a szemét.
WESTON – Wes – mormolta Ang ela – Ideje felkelni, kedves. Elő kell készítenünk. Ásítottam, bólintottam, és felébresztettem Kierstent. Mielőtt kiment volna, pár percig még kapaszkodott belém. Még látni fog om, mielőtt betolnak a műtőbe, és tudtam, hog y el fog menni átöltözni, mert a műtét leg alább tízórás lesz. – Hog y érzed mag ad? – kérdezte Ang ela, mint mindig . – Jól. – Összehúztam a szemem. – Különös. Anyámról álmodtam. Mag a nag yon hasonlít rá. – Tényleg ? – Félrehajtotta a fejét. – Gondolom, g yönyörű volt, ezért ezt bóknak tekintem. Felnevettem, majd Ang ela rám adta a kórházi köntöst. – Ó, az volt, nekem elhiheti. Amint rajtam volt a köntös, Ang ela ismét bekötötte az infúziót, és szédülés elleni g yóg yszert adott. Gyorsan zajlottak az események. Apám bejött, hog y meg öleljen. Majd Lisa lépett be eg y játék mackóval és eg y lég g ömbbel. Elvettem az ajándékot és meg öleltem. A csapattag ok nem tudták, hog y műtenek. A tanáraim sem. De az edzőm tudta, íg y nemig en lepett meg , mikor bőg ve belépett a kórterembe. Meg jártuk eg yütt a poklokat. Szürreális volt eg y százharminc kilós sorjátékost sírni látni – olyan húsz évvel ezelőtt a Florida State-nél játszott. Meg rázta a fejét, és meg fog ta a kezem. – Ha ezt leg yőzöd, akkor eng edem, hog y játssz a kupamérkőzésen.
Felnevettem és meg szorítottam a kezét. – Jól teszi, ha eng edi. Vég ül is én vag yok a sztár-irányítója. – Az vag y. – Felnevetett, és meg vereg ette a kezem. – Viszlát, ha felébredtél! – Ha felébredtem – ismételtem, miután kiment a szobából. Nem sokkal utána Gabe jelent meg . Némán leült. – Jól vag y, haver? – kérdeztem. – Ezt nem nekem kéne kérdeznem? – Még mindig nem volt hajlandó rám pillantani. – Gabe… – Kértem Istent, hog y inkább én leg yek rákos. Még mindig azt kívánom, hog y bár meg adta volna. Te túl jó vag y, öreg em. Te nem… én csak… – Szitokáradat zúdult ki belőle, ami még eng em is meg lepett. – Az ag yam még mindig képtelen felfog ni. – Ne próbálkozz tovább – sóhajtottam fel. – És ne feledd, amit mondtam: eng edd, hog y meg változtasson. – Három éve vag yok tiszta. – Gabe előre-hátra hintázott a székben. – Most fordult elő velem először, hog y meg kísértett, hog y mindent eldobjak. Túl nag y a fájdalom, és közben önzésnek érzem, hog y mag amra g ondolok. Én nem vag yok olyan erős, mint te. – De az vag y – érveltem. – Tudom, hog y az vag y. – Kösz. – Gabe felállt, és odajött hozzám. – Kösz, hog y a barátom vag y. – Nos, Lisa lefizetett… – tréfálkoztam. – Jó tudni, hog y még meg van a humorod, öcsisajt. – Gabe belebokszolt a vállamba, és olyan erősen meg ölelt, hog y pár másodpercig nem kaptam leveg őt. – Taccsra teszed ezt a rákot, vag y én vadászlak le, vetted? – Vettem. Gabe kifelé indult, amikor utána szóltam. – Gabe? – Ig en? – Leszel a tanúm? – A tanúd? – Ig en. Háromszázhatvanhat nap múlva feleség ül veszem Kierstent. Leszel a tanúm? – Te aztán jól bevásároltál. – Felnevetett. – És erről Kiersten is tud? – Természetesen. Kiersten szeret eng em. – Ig en, tudom. – Gabe ismét felnevetett. – Viszlát a túlparton, öreg em. Tíz perc múlva Kiersten lépett be. Fehér ruha volt rajta. – Bocs. Ennyi idő alatt csak ezt tudtam szerezni. – Hiszen rajtad… – Menyasszonyi ruha van. – Felnevetett. – Gondoltam, ez majd inspirál tég ed eg y kicsit, mert szükség ed van rá. Íg y majd rólam álmodhatsz, fehér ruhában – arról, hog y kihámozol abból a fehér ruhából… arról, hog y ig ent mondok, amikor meg kéred a kezem… ig ent mondok mindezekre. – Gyere ide. – Felé nyújtottam a kezem. Eg y pillanat múlva már a karjaimban volt, és fejét a mellkasomra hajtotta. – Szeretlek, Báránykám. – Én is szeretlek, Farkas. – Elpityereg te mag át. – Te vag y a kedvencem. – Milyen kedvenced? Kiersten reménykedve pillantott rám. – Mindenben a kedvencem. Te vag y a kedvencem. Annyi minden van a világ on, ami a kedvencem lehetne, de te nyertél. Mind közül te nyertél. – Hűűű, ez ám a dicséret! – Elmosolyodtam, és beletúrtam a hajába. – Mit szeretsz jobban? – ug ratott. – A hajam vag y a szívem? – Miért csak két lehetőség em van? Ne hag yd ki a lábad, a nevetésed, azt, ahog yan az ajkadba
46. FEJEZET Tíz óra? Mit csináljak én tíz órán át? Imádkozzak? Imádkoztam. Próbáltam nem sírni, és Gabe azzal próbált felvidítani, hogy kínos történeteket mesélt Lisa gyerekkoráról – nem segített, de azért megpróbálta.
KIERSTEN Öt óra elteltével az őrület határán voltam. Azt mondták, a műtét tíz-tizenkét órát is eltarthat. Randy azt mondta, hog y ha az orvosok az első órában kijönnek, az nem jó hír. Az azt jelenti, hog y nem műthető, de Randy nag yon bizakodott, íg y miután eltelt az első két óra, eg y kicsit meg könnyebbültem. Meg int az órára pillantottam. Dél volt. Öt órára elvileg visszakapom West, újra a karjaimban lesz. Fájdalmai lesznek, de leg alább élni fog . Lehunytam a szemem, és a csókjaira összpontosítottam. Gabe a karomra csapott. Felnéztem. Eg y orvos jött felénk, leszeg ett fejjel. Túl korai. Ne! Ne! Tudtam, hogy még túl korai ahhoz, hogy bármit is közöljön velünk. Szívem elnehezült, majd vadul verni kezdett, amint meg szorítottam Gabe kezét és vártam a hírt. Az orvos elmosolyodott, amikor Randy felállt. A mosoly jót jelent, nem? Mély leveg őt vettem. Biztosan meg éreztem volna, ha Wes szíve meg szűnik dobog ni. Tudtam volna a lelkem mélyén – még mindig velünk volt, velünk kellett, hog y leg yen! – Rettentő különös… – Az orvos meg rázta a fejét. – Befejeztük a műtétet. – Mi a különös? – kérdezte Randy. – A fia dag anata. – Az orvos láthatóan nehezen formálta a szavakat. – Amikor pár napja meg néztük, akkora volt, mint a tenyerem. – Felemelte a kezét. – Valahog y az utóbbi pár napban eg y kis szilva méretére zsug orodott. – Hog y mi, micsoda? – Randy többször is pislog ott. Láttam, hog y azon ig yekszik, hog y ne sírja el mag át. – A rák meg szűnt – mondta az orvos lassan. – Azon az eg y helyen volt csak, közel a szívéhez, de műthető volt. Komplikációmentesen eltávolítottuk a tumort. A fia… – Az orvos hang ja
meg remeg ett és reszketően felléleg zett. – A fia, ha Isten is úg y akarja, matuzsálemi kort érhet meg . Gabe átölelt, ahog y hálás zokog ással a mellkasának dőltem. – Mikor mehetünk be hozzá? – kérdezte Randy rekedten. – Még alszik. – Az orvos elmosolyodott. – Nem tudom, hog y vég ül a g yóg yszerek hatottak-e vag y csoda történt. Tizenöt éve dolg ozom az onkológ iai mellkasi műtétek specialistájaként, de még soha életemben nem láttam ilyet. Meg vizsg áljuk majd a fia által szedett g yóg yszereket, hog y mi az a kombináció, amely az ilyen vég stádiumos tumort összezsug orítja. – Rendben van. – Randy kezet nyújtott, és az orvos meg rázta. – Köszönöm. Köszönök mindent. – Én köszönöm. – Az orvos biccentett és elment. Alig láttam a könnyeimen keresztül. Gabe eg ész testében remeg ett. Azt hittem, sír, de aztán felnéztem. Úg y nevetett, hog y azt hittem, el fog ájulni. – Mi ütött beléd? – Nekidőltem Gabe-nek. – Az a szemét meg íg értette velem, hog y én leszek a tanúja. – Gabe még jobban nevetett. – Képes volt életben maradni… – Gabe meg törölte a szemét – … hog y szmoking ban láthasson. Csatlakoztam a nevetéséhez. Lisa felállt a székéből, és meg fog ta a kezem. Meg könnyebbülés, csak ezt éreztem. Meg könnyebbültem, mert Wes rendbe jön, mert eg yütt leszünk. Csak nag y nehezen álltam meg , hog y ne rohanjak be a műtőbe és vessem rá mag am. Életben volt. Életem szerelme várt eng em. Atyaisten. Eg y év múlva férjhez meg yek. Most én kezdtem el nevetni.
47. FEJEZET Kierstenről álmodtam, aki menyasszonyi ruhában volt. Én ott vártam az oltárnál, ő pedig felém lépkedett. Aztán az agyam előreugrott az időben, és egymás kezét fogva néztük az udvaron játszó gyerekeinket. Aztán még előrébb ugrottam, és láttam, ahogy ráncos kezünk összefonódik, mikor látjuk, hogy újabb dédunokánkat segítik a világra. Az én életem – az én jövőm. Ez maga volt Kiersten.
WESTON Amint mag amhoz tértem, leg először apámat pillantottam meg . Színtiszta csodálattal az arcán hajolt az ág yam fölé. Abban a pillanatban, amint meg láttam anyám jeg yg yűrűjét Ang ela ujján, tudtam, hog y rendbe fog ok jönni. Teljes bizonyosság g al tudtam, hog y csak el fog ok aludni, aztán pedig felébredek, és elkezdem az új életem – új kezdet vár. Hol Apa, hol Kiersten arcát láttam mag am előtt. Nem tudom, meddig aludtam. Eg yszer aztán a szemem már nyitva maradt. Meg próbáltam ráfókuszálni valamire – bármire. Vég ül meg láttam eg y másik arcot. Apám mosolyától meg fájdult a mellkasom, vag y lehet, hog y a műtéttől fájt. Nem tudtam, fizikai vag y érzelmi-e a fájdalom – nem is érdekelt. Fájt – a fájdalom pedig azt jelentette, hog y élek. – Hog y érzed mag ad? – kérdezte apám. – Mint eg y ig azi irányító. – A hang om még mindig rekedt volt a torkomon ledug ott cső miatt, de nem bántam. Beszélni akartam. A beszéd azt jelentette, hog y mindezt nem álmodtam. Minden léleg zetvétel pokolian fájt, de tovább léleg eztem. Azt mondtam mag amnak, hog y ilyen fájdalmak közepette kiváltság lesz léleg ezni életem vég éig – tudva, hog y minden eg yes leveg ővétel ig azi ajándék. Apa felnevetett. – Eg ek, azt hiszed, az edző eng edi, hog y játssz a kupameccsen? – Ha eljön a kupameccs ideje – javítottam ki. Meg próbáltam meg köszörülni a torkomat, hog y
újra a meg szokott hang omon szólalhassak meg . – Az edző meg íg érte, hog y játszhatok. – Kacsintottam. – Hol vannak a többiek? – Szerettem volna eg y kicsit kettesben lenni veled… – Apa meg köszörülte a torkát. – Hog y beszélhessek a fiammal. Nég yszemközt. Hog y tudjam, hog y mindez valódi. Hog y tényleg itt vag y és már nem a műtőben. Mondták az orvosok, hog y mit derítettek ki? Bólintottam. – A dag anat összezsug orodott. – Fiam, a dag anat a neg yedére zsug orodott, még pedig nég y nap alatt. Nem tudtam meg szólalni sem. Az eg yik ápolónő csodának nevezte, míg az orvos a g yóg yszernek tulajdonította a hatást. Azt hiszem, soha nem fog om meg tudni, minek köszönhetem, hog y élek – a lényeg , hog y élek. – Hihetetlen, ug ye? – mondtam. – Kész csoda. – Apa meg simog atta a kezem. – Szeretlek, Wes. – Én is szeretlek, Apa. Felállt, majd az ajtóban meg állt. – Tényleg eg y év múlva meg nősülsz? – Ig en. – Nem tudtam meg állni, hog y ne vig yorog jak. Meg esküdtem volna, hog y a szívem kihag yott eg y ütemet. Apa meg rázta a fejét, és felnevetett. – Rendben van, akkor azt hiszem, jobb, ha meg ismerkedem a lány családjával. Pár másodperc múlva Kiersten rohant be a szobába. Nag y, piros tűzg olyóhoz hasonlított, ahog y felug rott az ág yamra – üg yelve, hog y ne érjen a mellkasomhoz, hiszen csak most volt a műtétem. Ajkát az enyémre nyomta, és pár percig csókolt, majd elhúzódott tőlem. – Íg y kell ezt csinálni, Wes! – Vannak dolg ok… – tűrtem vörös haját a füle mög é –, amikért érdemes harcolni. Eg y ápolónő lépett be és meg nézte a kórlapomat. – Hol van Ang ela? – kérdeztem. Az ápolónő furcsán nézett rám. – Ang ela? – Ig en, a másik ápolónő, aki seg ített nekem. Szőke haja van és szép arca… – Hm. – Az ápolónő letette a kórlapot, és elmosolyodott. – Ezen az osztályon nem dolg ozik Ang ela nevű nővér, én leg alábbis nem tudok róla. A kórlapod szerint elég komoly g yóg yszereket kaptál. A hallucináció teljesen normális, amikor ilyen mennyiség ű g yóg yszer van a szervezetedben, Weston. Azért értesítem a doktor urat a mellékhatásról, hog y feljeg yezze. – Kedvesen rám mosolyg ott, majd kiment a szobából.
– Ang ela? Ki az? – kérdezte Kiersten. – Nem hinném, hog y bármit is hallucináltam. Meg mondtam neked, hog y feleség ül veszlek, nem? Bólintott. – És meg íg érted, hog y menyasszonyi ruha lesz rajtad? Újabb bólintás. – És meztelenség . Meg esküdnék rá, hog y meztelenség ről is szó volt. Kiersten a szemét forg atta. – Ig en, sok meztelenség ről. – De Ang elára te sem emlékszel? – kérdeztem. – Eg yáltalán nem. – Vállat vont. – Talán a képzeleted játszott veled, vag y eg yszerűen van eg y őrang yalod. Csókolóztunk, aztán kopog tattak. Eg y ápoló eg y tálca ételt hozott, mög ötte pedig ismerős mosolyt és szőke hajat láttam. – Ő lenne az? – mutatott rá Kiersten. Ang ela intett felénk, kilépett a kórteremből, és beszállt a liftbe. Amint az ajtó csukódni kezdett, rám kacsintott. – Szent isten! Kiersten meg kocog tatta a vállamat. – Ki volt ez? Felsóhajtottam, és mag amban meg köszöntem Istennek, hog y hányféle módon képes csodát tenni. – Hadd meséljek neked az anyámról.
48. FEJEZET
Két hónappal később
A francba is, pokoli ideg es voltam. Az orvos szerint korlátozott terhelés mellett játszhatok, de azt ő sem g ondolta, hog y eg y eg ész meccset kibírok. Még is ki játszik azután, hog y felnyitották a mellkasát? Még is, úg y éreztem, makkeg észség es vag yok. A műtétem után két héttel elkezdtem edzeni, lassan, és hamarosan ismét eg észség esnek éreztem mag am. Nem volt több hánying er, se semmi más. Életben voltam, és istenem, mennyire hálás voltam érte! Intettem Kierstennek. A lelátón ült a nag ybátyjával és a nag ynénjével. Apám és Jobob rettentően jóban lettek az utóbbi néhány hónapban. Őrültség , de a Kiersten és az én oldalamon meg lévő g yász valahog y összehozta őket. Jobobnak nag yjából eg y hét kellett, hog y túljusson a meg illetődöttség i fázison. Két hét múlva már ug ratta apámat, mi persze szakadtunk a nevetéstől. Jó érzés volt nevetni. Még jobb érzés volt Apát nevetni látni. Apa is intett nekem az oldalvonalról, és Gabe-re mutatott, aki Lisa mellett ült eg y hatalmas transzparenssel, amin ez állt: Hajrá, Wes! Piros betűkkel. És eg y hatalmas szív fog lalta keretbe a betűket. A műtétem és a rákkal való küzdelmem híre olyan g yorsan terjedt, ahog y sejtettük. Miután több Skype-interjúm volt a Jó reggelt, Amerikával és Anderson Cooperrel, nem is szólva az ESPNről, alig volt időm a bajnokság ra g ondolni és arra, hog y vajon mit is fog ok csinálni a félidőben. Oreg onnal játszottunk. Meg int. Ezt az oltári mákot! A Kacsák jók voltak, de mi még jobbak. Ismét elhajítottam a labdát, és kinyújtóztattam a karomat a fejem fölött. Ez volt a BCSbajnokság . A játékra kellene g ondolnom, arra, hog y ne találjanak el a labdával, arra, hog y nyerünk – de csak rá tudtam g ondolni. – Mehet? – kérdezte Tony, és utoljára elhajította a labdát. – Persze – nevettem. – Felőled? – Ma kacsát vacsorázunk. – Két ujjal rám mutatott, majd hátravetette a fejét, és diadalkiáltást hallatott. A lelátókon az emberek a zöld-sárg át éltették. Tudtam, hog y Gabe dühös lesz. Szeg ény, nála jobban senki nem utálta a Kacsákat, bár a pontos okát eg yikünknek sem volt
hajlandó elárulni. A kommentátor meg szólalt a hang osbemondóban. Érdekes, hog y mikor leg utóbb a pályán voltam, azt hittem, vég e az életemnek. Pedig … csak akkor kezdődött. Az első két neg yed eg yfajta kábulatban telt el. Fej fej mellett haladtunk, és kimerültem. Az edző párszor meg próbált lecserélni, de nem hag ytam neki. Nag yon jól játszottam, és szerettem volna mag am után húzni a csapatomat. Nem hag yhattam cserben őket, most nem. – Biztosan bírod? – kérdezte Apa, amint meg szólalt a félidőt jelző cseng ő. – Ig en. – Meg nyaltam az ajkam. – Eg ész életemben erre vártam. Apa a zsebébe nyúlt és átadta nekem a dobozt. – Fald fel őket! – Ha mindenki helyet fog lalt, különleg es bejelentést teszünk – szólalt meg a kommentátor a hang osbemondóban. A pálya közepére sétáltam a lelátón levők éljenzése és ujjong ása közepette. Még a Kacsák szurkolói is felálltak.
Amint meg fordultam, rájöttem, hog y miért. A tömeg felém eső oldalán mindenki Én ♥ Wes Michels feliratú pólót visel. Túlság osan meg döbbentem ahhoz, hog y bármit is mondjak. A kiáltások hang osabbak lettek. Meg hajoltam, és levettem a sisakomat. Ideg esen meg köszörültem a torkomat, majd a mikrofonhoz léptem. – Köszönöm – mondtam rekedten. – Nem sejtitek, hog y mennyit jelent a támog atásotok nekem, a családomnak és a csapatomnak. – Újra meg köszörültem a torkomat. – Szeretlek titeket. Mindenkit, de van valaki… aki különleg es, és akivel most azonnal beszélnem kell. Kiersten? – A tömeg hang osabban éljenzett. – Kiersten, lejönnél ide? Kiáltások és biztatások közepette a szerelmem lejött a lelátóról, és átvág ott a pályán. – A csudába is – szóltam bele a mikrofonba. – Ug yanolyan g yönyörű vag y, mint amikor leg először meg láttalak. Vörös arca ug yanolyan színű volt, mint a haja, ahog y meg tette az utolsó néhány lépést a pálya közepe felé. – Báránykám… – kezdtem. A szemét forg atta, de láttam, hog y boldog . Próbáltam leküzdeni az izg almat és az ideg esség et, amit most éreztem, most, hog y vég re a mag aménak mondhatom majd őt. – A szívem szó szerint összetört, amikor meg ismertelek. – A tömeg elhallg atott. – Lassan mérg ezett valami, ami felett nem volt hatalmam – eg yesek szerint kész csoda, hog y itt állok, mások szerint a g yóg yszerek seg ítettek. – Meg rag adtam Kiersten kezét. – De én tudom az ig azat. Kiersten szemöldöke összeszaladt.
– Amikor meg ismertelek – valahog y meg g yóg yítottál. Kívülről g yóg yítottál meg befelé. Eg yütt leg yőztük a félelmeket, tanultunk, nevettünk és szerettünk. Esküszöm rá, hog y a szívem mag asabbra szárnyalt az utóbbi hónapokban, mint eddig eg ész életemben. A szívem azért kerek eg ész, mert te úg y döntöttél, meg osztod velem a tiéd, és ez az oka annak, hog y nem fél térdre ereszkedem, hanem teljesen letérdelek előtted… – Letérdeltem elé, és meg rag adtam a kezét. – És azt mondom: köszönöm. Köszönöm, hog y meg mentetted az életem, hog y annyira szeretsz, hog y a tiéd lehetek, és köszönöm, hog y az erőt jelentetted nekem, amikor nekem nem volt. Szeretném azt g ondolni, hog y a szívünk összeforrt örökre – de mivel ez jog ilag nem ig azi házasság kötés, lenne számodra eg y kérdésem. Az eg ész stadion eg y emberként fojtotta vissza a léleg zetét. – Hozzám jössz feleség ül? Hadd leg yek én a leg boldog abb ember a világ on! – Kinyitottam a dobozt, elé tárva anyám g yűrűjét. Azt, amit akkor láttam utoljára, amikor a műtétem előtt becsuktam a szemem. Háromkarátos antik g yémánt solitaire g yűrű volt, amelynek belsejébe A szívemet a szívedért szavak voltak belevésve. Apa azt mondta, hog y amikor belevéste, csakis Anya iránt érzett szerelme járt az eszében. Soha nem g ondolt arra, hog y ezek a szavak mélyebb jelentést is hordozhatnak majd mindannyiunk számára. Talán, csak talán, minden okkal történt. Talán nem léteznek véletlenek. Nag yot nyeltem, és vártam Kiersten válaszát. Kiersten felsikoltott, karját a nyakam köré fonta, íg y hátraestem. Az ajka meg találta az enyémet. Meg ízleltem ajkait és felmordultam. – Ez ig ent jelent? – Ez azt jelenti, hog y mi a fene tartott ennyi ideig? – Játékosan mellbe bokszolt, majd elkapta a tekintetét, ahog y könnyek folytak vég ig az arcán. – Szeretlek, Wes Michels. – Ó, ig en. Elvig yorodott és a pólójára mutatott. – Tetszik? – Imádom.
– Én ♥ Wes Michels – suttog ta és ismét szájon csókolt. – Odaadtam volna neked az enyémet, de… – Midet? – kérdeztem összezavarodva és még mindig átölelve tartottam. – A szívemet… – Alsó ajka meg remeg ett. – Odaadtam volna neked – hog y meg mentselek. Bármit meg tettem volna. – Azért még elfog adom.
– Tessék? – A szívedet – suttog tam. – Még elfog adom, ha áll az ajánlatod. Az eg észet akarom, a törött darabjait is, a cserepeket, amik már nem illenek össze. Teljesség ében akarom – teljesség ében akarlak. Szükség em van rád. – A tiéd. – Még szorosabban átölelte a nyakamat, a karjaim közé vetette mag át, és lábát a csípőm köré kulcsolta. Az operatőrök eg észen meg vadultak körülöttünk, minden szög ből próbálták filmezni bennünket, és aztán, pontosan a terveim szerint, a Beneath Your Beautifullal összhang ban meg kezdődött a tűzijáték. – Hűűű! – Kiersten nag y leveg őt vett, és hátravetette a fejét, amint felpillantott az ég re. – Nem aprózol el semmit, ug ye? – Hiszen Michels vag yok – kacsintottam rá. – Na, g yerünk, nyerjük meg azt a meccset! Veszíthettünk volna, és akkor is boldog lettem volna. Szerencsére nem íg y lett. A zöld-sárg a nem nyert. Gabe szinte örömkönnyek-közeli állapotba került, de aztán elkezdett szitkozódni, ezért elvezettük a többi szurkoló mellől. Meg rag adtam Kiersten kezét, és meg csókoltam. Eg yszerűen csak haza akartam vinni. Hog y kineveztek a leg értékesebb játékosnak? Semmit nem jelentett. Az NFL-fejvadászok jelenléte? Nem volt fontos. De Kiersten? Ő ig en. Ő volt a mindenem. Korán eljöttem. Elköszöntem a kameráktól, a fénytől, a hírnévtől – csak rá vág ytam. És a sötét folyosón, ahog y kifelé ballag tunk a stadionból, és éreztem anyám g yűrűjét az ujján, tudtam, hog y most kezdődik életem hátralevő része.
AJÁNLÁS
Jobob bácsi, amikor eszembe jutsz, amikor meg hallom a neved, a bátor szó jut eszembe rólad. A következő szó? Hős. Az utána következő? Béke. Te mag ad vag y a béke, ig azi harcos vag y, élő példája annak, hog y mindennapi életemben milyen próbálok lenni. Rendkívül csodálom a bátorság odat. Nem hag ytad, hog y mag ával rántson a rák: ahelyett, hog y hag ytad volna, hog y lehúzzon, arra használtad, hog y másokat felemelj általa. Szavakkal nem lehet kifejezni, hog y milyen hatással vag y az életemre.
Drág a anyósomnak, aki meg küzdött a mellrákkal, szemébe nézett a halálnak és nem hátrált meg – szeretlek.
Monicának – csajszi, sikerülni fog . Le fog od g yőzni, aztán pedig leülsz eg y pohár vörösborral eg y jó könyv mellé. Mindenkinek, aki elveszített valakit a rák elleni harcban, mindenkinek, aki harcban áll a rákkal – az orvosoknak, a családoknak, azoknak, akik lelki társukat temették el.
A szívem veletek van. Ez a könyv… ez a könyv nektek szól.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Leg először is köszönöm Istennek. Ez a történet nem jöhetett volna létre, ha az Ő keg yelme nem sug ározza be életemet. Miatta vag yok képes nap mint nap arra, amire képes vag yok.
Ahog y azt sokan tudják, Jobob bácsikámnak vég stádiumos rákja van. Ezt a könyvet neki ajánlom és mindazoknak, akiknek életére hatással volt ez a beteg ség . Remélem, hog y ha barátaikkal és családjukkal keresztülmennek ezen a beteg ség en, ez a könyv seg ít a g yászban és a g yóg yulásban, még ha csak eg y keveset is.
Nag yon köszönöm a Grand Central Publishing nak nem csupán azt, hog y eg yéb könyveim közepette meg eng edték, hog y meg írjam ezt a könyvet, de azt is, hog y eg ész vég ig támog attak. Lauren Plude, hihetetlen szerkesztő vag y, eg yszer már mondtam, de újra elmondom, kiváltság veled és a GCP csapatával eg yütt dolg ozni.
Laura Heritag e, köszönöm, hog y MIKÖZBEN terhes voltál, őrülten sok szerkesztői órát áldoztál rám és seg ítettél abban, hog y sikerrel járjak. Komolyan? Eg y rocksztár vag y. Meg tiszteltetés, hog y a barátomnak mondhatlak.
Utcai csapatom és tesztolvasóim! Imádlak titeket! Ti voltatok azok, akik először olvasták a könyvet. Nem tudom, mihez kezdenék állandó támog atásotok és bátorításotok nélkül, amit a Facebookon tőletek kapok. Szinte a második családom vag ytok.
Mint mindig , akár tetszik a könyv, akár nem – írjanak véleményt. Minden vélemény számít. A könyv első KÉTHETI bevétele a nag ybátyám orvosi számláit fog ja fedezni. Későbbi bevételemet pedig a Make a Wish alapítványnak adományozom. Kérem, terjesszék a könyv hírét családtag jaik és barátaik között. Ha tetszett, beszélg essenek róla, ha nem tetszett, de ismernek valakit, akinek seg íthet, kérem, adják tovább. Köszönöm, hog y elolvasták! Mint mindig , friss híreket kaphatnak rólam, ha követnek a Twitteren: @RachD. Facebook-elérhetőség em: Rachel Van Dyken Author.
Honlapom: www.rachelvandykenauthor.com.
A SZERZŐRŐL
Rachel Van Dyken a New York Times és a USA Today rég ensség -kori és kortárs szerelmes reg ényeinek mestere. Amikor épp nem ír, meg található a Starbucksban, ahol a következő reg ényén tűnődik, miközben az Oltári vőlegényt nézi. Idahóban él férjével és horkoló boxerjükkel, Sir Winston Churchillel. Nag yon érdekli olvasóinak véleménye! Követhetik az írásban a www.rachelvandyken.com oldalon.
TARTALOM
Prológus 1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet 6. fejezet 7. fejezet 8. fejezet 9. fejezet 10. fejezet 11. fejezet 12. fejezet 13. fejezet 14. fejezet 15. fejezet 16. fejezet 17. fejezet 18. fejezet 19. fejezet 20. fejezet 21. fejezet 22. fejezet 23. fejezet 24. fejezet 25. fejezet 26. fejezet 27. fejezet 28. fejezet 29. fejezet 30. fejezet 31. fejezet 32. fejezet 33. fejezet 34. fejezet 35. fejezet
36. fejezet 37. fejezet 38. fejezet 39. fejezet 40. fejezet 41. fejezet 42. fejezet 43. fejezet 44. fejezet 45. fejezet 46. fejezet 47. fejezet 48. fejezet Ajánlás Köszönetnyilvánítás A szerzőről
1 Jane Austen: Büszkeség ás balítélet. Szenczi Miklós fordítása. 2 Az Addams Family sorozat egyik karaktere. Hosszú haja van, amely eltakarja az egész testét, így az arca nem látszik. Ennek ellenére napszemüveget és keménykalapot visel. – A szerk. 3 A hálaadást követő első péntek. Az Egyesült Államokban hagyományosan ezzel a nappal kezdődik a karácsonyi bevásárlás,hatalmas akciókkal, tülekedéssel. – A szerk. 4 Utalás a Warner Bros. nagy sikerű Animánia című sorozatára, amelynek alsorozata a Bunkó és a Vész címen ismert nálunk. A két kísérleti egér,a butácska Bunkó és a zseniális Vész minden éjjel világhódító terveket sző – hiába. – A szerk.
