r>. f\-í\-. _\J_ V
MAGYAR
BIOLÓGIAI
TÁRSASÁG
~
VII. Kárpát-medencei
Biológiai Szimpozium
2011. október 13-14. Előadáskötet
Támogatók: Fővárosi Állat- és Növénykert Budapest
2011
VII. Kúrpát-medencei
Biológiai
Szimpózium,
Magyar
Biológiai
Tarsasog. 201 J. okt. 13-14.
Borhidi, A. 2003. Magyarország növénytársulásai. Akadémia Kiadó, Budapest. Braun-Blanquet 1964. Ptlanzensoziologie. Wien - New York. Dér, F, Stefler, J. 2008. Prognózis a gyepterületek hasznosításának várható alakulásáról. Gyepgazdálkodási Közlemények 6: 9-12. Mihók, S. 200? Az állattenyésztés és a gyepgazdálkodás kapcsolata. In: Jávor A. (szerk.): . Gyep-Allat-Vidék-Kutatás-Tudomány. DE ATC, Debrecen, pp. 55-62. Motko, B. 1999. Magyar szürke szarvas marhák viselkedése természetes biotópban. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok, Debrecen, DA TE, 1999. október 28-29. Pajor, F., Galló, O., Steiber, O., Tasi,1., Póti, P. 2009. The effect of grazing ont he cOmpOSJIIOnof conjugated linoleic isomers and other fatty acids of milk and cheese in goats, 1. Anim. Feed Sci., 18/3: 429-439. Pajor, F., Murányi, A., Szentléleki, A., Tőzsér, J., Póti, P. 2010. Effect oftemperament of ewes on their maternal ability and their lambs' postweaning traits in Tsigai breed. Arch. Tierz. 53(4): 465-474. Póti, P., Bedő, S. 1993. ':'- rostalkotók emészthetőségének hatása a juhok takarmányadagjának táplálóértékére. Allattenyésztés és Takarmányozás, 42.6.515-522. Vinczeffy, l. 2006. A legelő értéke. Gyepgazdálkodási Közlemények 4: 129-137.
VU Kárpát-medencet
Bíotágioi
Saimpózium,
Magyar Bio/ógiai
Társascig, 2011. okt. 13-/4.
A zágrábi rózsa (Rosa zag:roiensis VUKOTI OVICS et H. BRAUN) és a szentendrei rózsa (Rosa sancti-andreae DEGEN et TRAUTM.) taxonómiai helyzete és védelme
KERÉNYI-NAGY
Nyugat-magyarországi
VIKTOR
Egyetem, EMK, Növénytani és Természetvédelmi Ady Endre u. 5. E-mail:
[email protected]
Intézet, Sopron,
HI
Abstract: In this presentation, two taxonomically disputed taxa of Rosa zagetbiensis Vukotinovics et H. Braun and Rosa sancti-andreae Degen et Trautmann species to show. The R. zagrabiensis is in the section Rubiginosae DC., it is tbe closest relative of the R. rubiginosa L. and R. za/ana Wiesbaur (tab. 1.). This species differs from others in the group Rubiginosae: shape of the leatlets and rnixed pricles (heteracantha). The number of taxa also occur in glandular on the top site of leatlet (R. bohemica H. Braun, R. gizel/ae Borbás, R. facsaríi Kerényi-Nagy; R. beytei Borbás), but these taxa have one tipe of prickle (homoiacantha), the leaflets are deltoid-shaped and the se are far for each other, the petals are white and the sepals retlexed (R. beytei has light pink petals and erected sepals). In R. zagrabiensis hibridogen origins of morphological grounds is not justified, because the calyx is only erected, but the bibrids have retlexed and erected sepals on same fruit. In my opinion, R. zagrabiensis is a morphologically distinct microspecies of R. rubiginosa agg. (tab. 1.; fig. 1., 2.). Rosa sancti-andreae Degen et Trautmann (Fig. 3) is in the section Tomentosae Déségl. In my opinion, R. sancti-andreae is morphologicaIly distinct microspeciese R. villosa agg. (tab. 2.), it has glandulas on the margine ofpetala and the foliage has intense fragant. Bevezetés A magyar botanikában hagyománya van a rendszertani polemizálásnak (lásd például az Inula fajokról: Csató, 1883; Simkovics, 1883a,b; Borbás, 1883), ezt a hagyományt kívánom kissé feleleveníteni jelen írásban két problematikus rózsafaj esetében. Az új növényhatározóban szereplő rózsa kulcs (Facsar és Király 2009) csak említés szintjén, .valószíaüleg hibridogén eredetű taxon"-ként tárgyalja a R. zagrabiensis fajt; míg a R. saneti-andreae-t a R. villosa-oe olvasztja. E két faj taxonómiai belyzetéről és taxonómiai védelméről kivánok szólni. Anyag és módszer A batározáshoz felhasználtuk Braun (1884), Degen (1924), Facsar (1993) határozó kulcsait; nevezéktanban Kerényi-Nagy (2010) rendszerét követjük. A taxonok tisztázása végett közöljük a morfológiai leírását; illetve irodalmi adatok alapján kivánjuk közreadni a zágrábi rózsa Kárpát-rnedencei elterjedési térképét. A felismerés megkönnyítése érdekében közöljük mindkét faj rajzát is. Eredmények Alábbiakban részletesen rokon fajokkal.
78
bernutatnárn
a fajokar,
elterjedésüket,
összehasonlításukat
közel
79
VlJ. Kárpát-medenceí
Rosa zagrabiensis
Biológiai Szimpózium, Magyar Biológia; Társaság, 2011. okt. 13-14.
Vuk. et H. Braun - Zágrábi
rózsa
Rosa sancti-andreae
Nevezéktan Basionymon: Hung. nr. Synonymon: (Vukot. et
VII. Ktitpát-medenceí Biológia; Sxímpósium. Magyar Biológiai Társasag, 20J J. okt. 13-14.
R. zagrabiensis Vukotinovics et H. Braun ex Kern., Sched. FL Exsicc. Austro55. N2 862. (1884) R. anisopoda Vukot. in sched.; R. caryophyllacea Besser e.) zagrabiensis H. BL) Degen in Jávorka, Magyar Flóra p. 559. (1924)
Loc~s c~assicus: Gazdagon terem a Zágráb környéki dombokon és hegyekben, az utak szélén Zagrab körül ("Croatia. Copiosissima in collibus et montibus, ad margines viarum circa Zagrabiam. ") Morfológiai jellemzés Közepesen magas (l,5-2 m) cserje. A vesszőkön horgas rüskéken kívül mirigytüskék is va~ak. A levelek fiiszeres vagy bor illatúak. Levelei haragoszöldek, vastagok, bömeműek, oválisak. Levélkéi színükön mirigyesek, fonákukon gazdagon mirigyesek és az erek mentén szőrösek. Levélkeszélük kétszeresen mirigyesen fiirészes. Kocsányai gazdagon nyelesmirigyesek, ritkásan sertetüskések is. A virágok 3-3,5 cm átmérőjűek, csészelevei gazdagon mirigyesek, a szirmok élénk rózsaszínű ek, a bibék nagy, félgömbalakú fejet alkotnak, nem kiernelkedök, gazdagon szőrösek, gyapjasak. Csipkebogyója tojásdad, csupasz vagy az alján nyeles-mirigyes, rajta a csésze levelek V-alakban felállnak. Rokonsági kör A zágrábi rózsa a Rubiginosae DC. szekcióba tartozik, legközelebbi rokona a rozsdás rózsa (R. rubiginosa L.) és a zalai rózsa (R. za/ana Wiesb.). A többi Rubiginosae csoportbeli faj tói eltér levélkéinek alakjával és kevert rüskézetével. A rnirigyes levélkeszín előfordul több taxo~ál is (R. bohemica H. Braun, R. gizellae Borbás, R. Jacsarii Kerényi-Nagy; R. beytei Borbás), de ezek egyféle tüskézetüek, levélkéik egymástól távol állók és deltoid alakúak, virágaik fehérek és csészeleveleik visszahajlóak (a R. beytei halvány rózsaszínü is lehet és csészelevelei felállnak). Hibridogén eredet: A R. zagrabiensis hibridegén eredete morfológiai alapon nem igazolható, mivel a csészeleveJei csak felfele állnak, míg a hibrid taxonoknál a csészelevelek felállnak és visszahajolnak egyszerre. Elterjedés Ma~arországon kívül megtalálható még Ausztria (Jan chen, 1974: ,,Hacke/sberg bei Jois"), Erdely (Bwa, Prodán, 1956: .Dunárei /a Caza.ne"), Horvátország (Braun, 1884: "Zágráb"; Keller, 1900-1905: .Horvátországry területén. Ujabb kutatások eredménye képpen előkerült a Felvidéken is (Kerényi-Nagy, Bakay, Eliás, 2011: "Csáb"). Hazai előfordulás Lelőhelyei ismertek a Mezőföldről (Facsar, 1987a), a Pilis-Visegrádi-hegységből (KerényiNagy, 2009: .Pomáz: Majdan Po/e"), a Bakonyból (Facsar, 1993a,b), a Balaton-felvidékről (Facsar, 1993a,b; Kerényi-Nagy, Nagy, 2008"Cserszegtoma/'), a Dunántúlról (Borbás, 1887: ,,Kataja"; Degen, 1924: "Vas m~gye"; Soó, 1970: "Vasi-dombvidék"; Facsar, 1987a: .Sitke: Hercseg-hegy; Ják", 1993a,b). Ujabb lelőhelyei. Tétényi-fennsík (Érd: Fondoklia-völgy - 2 sarjrelep; Budapest: Mementó Park (Szoborpark Múzeum) mellett a Balatoni útnál 1 sarjtelep ) és Vértes: Csákberény (Orondi-szőlöhegy, egy tucat sarjtelep ). '
80
Deg. et Trtm. - Szentendrei
rózsa
Nevezéktan Basionymon: R. sancti-andreae Degen et Trautmann in Jávorka, Flora Hungarica, p. 540. (1924) Synonymon: R. viI/asa var. sancti-andreae (Degen et Trautm.) Soó, Acta BoL Acad, Sci. Hung. 16(34): 371. (1971); R. vii/asa L pro parte, Sp. Pl. 1: 491. (1753);? R. ciliato-petala Besser, Enurn. Plant, p. 66. (1822)~' mezsgyén ös esen 171 jtásos növé yfaj került/elő a háylm ut~by bejárás során, ránicon 143 ~,a Csárd űlőn 121 fa' bből 93 faj mindktít'mezso/öl, 50 csak a Gr icról, 28 pedi csak a Cs' a-dűlőről vá Ismertté. Morfológiai jellemzés A növény alacsony vagy magas (40-250 cm) cserje; magassága nagyban fiigg a termőhelyi adottságoktól. A növény merev, egyenes vagy gyengén Íveit hajtásrendszerű. vékony vesszejü. A tüskéi egynemüek, vékonyak, szalmasárgák, egyenesek vagy enyhén íveltek. A tüskék mérete 3-8 mm. A levélnyél gazdagon mirigyes, ritkásan tüskés, rányomottan szőrös. A pálha széle csipkés, mirigyes. A levelek közép nagyok vagy nagyok, szürkés-zöldek, szürkés-kékek, molyhosak és illatosak. Megfogva őket egész évben gyantától ragadósak. Levélkéí száma (3-)5-7 lehet. A levélkék színe és fonáka bársonyos an, rányomottan szőrös, fonáka gazdagon mirigyes. Levélkéinek a széle kétszeresen fűrészes, mirigyes. Az egész kocsányt, vackot és a csészeleveleket egyre apróbb, kezdetben még nyeles, majd ülő mirigyek boritják. Az egyedüli biztos határozóbélyeg ezen taxon esetében a virág, ezen belül is a szirmok. A virág 3-5 cm átmérőjű. A csészéken vagy kevés függelék van, vagy nincs is. A szirom színe rózsaszín. A szirom szélén Illirigysor található - ez a legbiztosabb határozóbélyeg. Áltermése közép nagy vagy nagy, gazdagon nyeles mirigyes, Az álterrnés gömbölyded vagy kissé megnyúlt, sötét bordó. A csészék a túlérett termésen is felállva maradók, az áltermést ,,koronázzák" annak széteséséig. Rokonsági kör A szentendrei rózsa a Tomentosae Déségl. csoportba tartozik. Legközelebbi rokona a gyapjas vagy alma rózsa (R. vil/osa L sensu stricto). Faji önállóságát indokolja a mirigyes sziromszél és a levélzet illata is. Tágabb rokonsági körére vonatkozólag lásd: Kerényi-Nagy, 2008; 2010. Elterjedés Európai elterjedését
egy későbbi tanulmányban
tárgyalom részletesen.
Hazai előfordulás .Szentendre: Pismány-hegy" (Degen, 1924: locus c/assicus; Farkas, 1999; Rakonezay. 1992; Kerényi-Nagy - Höhn - Udvardy, 2008) .Budapest: Sas-hegy" (Udvardy, 1997: ,,Rosa vil/osa L"; Kerényi-Nagy 2006; Kerényi-Nagy - Nagy - Udvardy, 2008) ,,Budapest: Sváb-hegy"(Kováts, 1925 in GAH) .Prügy" (Facsar, 1993a,b; Farkas, 1999) Köszönetnyilvánítás A kutatást támogatta a TÁMOP-4.2.l1B-09/I/KONV-201O-0006 "Szellemi, K+F infrastruktura fejleszrés a Nyugat-magyarországi Egyetemen" pályázat.
szervezeti és
81
YU.
Kárpát-medencei Biológioi Szlmpózium, Magyar Biológiai
Társaság.
Y/J. Kárpál-medencei
201 J. okj. J 3-14.
82
Szimp6zium.
MaID'or Biológioi
Társasóg.
2011. ola, 13-14.
Kerényi-Nagy, V. 2006. A Rosa sancti-andreae Deg. et Trtm. ex Jáv. új populációjának felfedezése. XXVI. Vándorgyűlés Előadások összefoglalói, Magyar Biológiai Társaság, Fővárosi Növény- és Állatkert, Magyar Biológiai Társaság, Budapest, pp.
Irodalom Borbás, V. 1883. Az Int/la Csatái és !. hybrida érdekében. Magyar Növénytani Lapok, 7(75): 39-42. Borbás, V. 1887. Vasvármegye növényföldrajza és flórája, Geographia atque enumeratio plantarum comitatus Castriferrei in Hungaria., Vas vármegyei Gazdasági Egyesület, Szombathely, 391 pp. Braun, H. 1884. NQ 862. Rosa zagrabiensis Vuk. et H. Braun. In: Kemer, A. 1885. Schedae ad .floram Exsiccatam Austro-Hungaricam" IH: 55. Buia, S . .Prodán, Gy. 1956. Rosa. In: Sávulescu, T. (ed.): Flora Republicii Populare Romine. Editure ~cademjei Republicii Populare Rornine, Bukarest, pp. 708-835. Csató, J. 1883. Eszrevételek Dr. Simkovics Lajos Inula hybrida címü cikkére, Magyar Növénytani Lapok 7(74): 23-26. Degen, Á. 1924. Rosa L. In: Jávorka S.: Magyar Flóra. - Studium Kiadó, Budapest, pp. 538590. Facsar, G. Király, G. 2009. Rosa L. Rózsa. In: Király, G. (szerk.): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. - Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, pp. 207-213. Facsar, G. 1987a. Néhány sztyepp és erdősztyepp Rosa taxon rendszertani, chorológiai és cönológiai viszonyai az Alpokalján. Praenorica Folia Historico-naturalia II, Szombathely, pp. 73-78. Facsar, G. 1987b. Néhány kritikus Rosa taxon kutatása a Balaton-felvidéken és a Bakony kapcsolódó területein. Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis 6: 73-77. Facsar, G. 1993a. Magyarország vadontermő rózsái. Kandidátusi értekezés, KÉE Közleményei, Publicationes Universitatis Horticulturae Industriaeque Alimentariae Vol. Lill. Suplementum, Budapest, pp. 75-121. Facsar, G. 1993b. Magyarország vadontermő rózsái. KÉE Növénytani Tanszéke és Soroksári Botanikus Kertje, Budapest. Farkas, S. (szerk.) 1999. Magyarország védett növényei. Mezögazda Kiadó, Budapest, 416. pp. Janchen, E. 1974. Flora VOll Wien, Niederösterreich und Nordburgenland II. Herausgeber und Verlag: Verein für Landeskunde von Niederösterreich und Wien, Wien (Bécs), pp. 240-248. Keller, R. 1900-1905. Rosa. In: Ascherson, P, Graebner, P. (eds.): Synopsis der Mitterleuropaischen Flora 6(1), Verlag von Wilhelm Engelmann, Leipzig (Lipcse), pp. 32-384. Kerényi-Nagy, V. Bakay, L. suss, P. 20.1 1. Adatok Hont vármegye rózsaflórájához, Rose datas to Hont historicaI county, Udaje k vyskytu druhov rodu Rosa v Hontianskej zupe, VII. Kárpát-rnedencei Biológiai Szimpózium, 2011. október 13-14. Konferenciakötet. Kerényi-Nagy, V. Höhn, M. Udvardy, L. ,2008. A Rosa nemzetség Tomentosae sectiojának alakköre különös tekintettel a Szentendrei rózsa taxonómiai helyzetére - Species complex of Rosa, section Tomentosae with special regard to taxonomical position of Rosa sancti-andreae. - Kitaibelia 13(1): lIO. Kerényi-Nagy, V. Nagy, V. A. Udvardy, L. 2008. A budai Sas-hegy aktuális növényvilága és veszélyeztető tényezői. XXVII. Vándorgyülés Előadások összefoglalói, 2008. szeptember 25-26., Magyar Biológiai Társaság, Budapest, pp. 117-126. Kerényi-Nagy, V. Nagy, V. A. 2008. Újabb Ciematis flammula L. lelőhely Magyarországon. - XXVII. Vándorgyűlés Előadások összefoglalói, 2008. szeptember 25-26., Magyar Biológiai Társaság, Budapest, pp. 109-115.
Biológioi
I
1
79-85. Kerényi-Nagy, V. 2008. A szentendrei rózsa rokonsága [Relationship of Rosa sancti-andreae Deg. et Trtm. ex Jáv.], XXVII. Vándorgyülés Előadások összefoglalói, Magyar Biológiai Társaság, Budapest, pp. 75-84. Kerényi-Nagy, V. 2009. A pomázi Majdán-fennsik (Majdan Pole, Száraz-mező) különleges rózsái Il. [Interesting rose species in Majdan Pole (Pomáz, Central Hungary) ll.], VI. Kárpát-rnedencei Biológiai Szimpózium, 2009. november 12-13. pp. 99-103. Kerényi-Nagy, V. 2010. Ritka rózsafajok és hibridek, Rosa spp. [Rare rose species and its hybrids] Tilia 15: 191-270. . Rakonczay, Z. 1992. Sas-hegytől a Kálvária-dombig, Eszak-Dunántúl természeti értékei. Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 199-201. Simkovics, L. 1883a. Inula hybrido. Baumg. herb.! et Ell. lll. 1816. 132 Magyar Növénytani Lapok, 7(73): 1-6. Simkovics, L. 1883b, Végszavam a valódi Inula hybrida-ról Magyar Növénytani Lapok, 7(75): 42-45. Soó R. 1970. A magyar flóra és vegetáció rendszertani növényföldrajzi kézikönyve IV. Synopsis systematico-geobotanica florae vegetacionisque Hungariae IV. Akadémia kiadó, Budapest, pp. 578-579. Udvardy, L. 1997. Fás szárú adventív növények Budapesten és környékén. Kandidátusi értekezés, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Növénytani Tanszéke és Soroksári Botanikus Kertje, Budapest.
1. ábra: A Rosa zagrabiensis VUK. et H. BR. elterjedése: • - irodalmi adat, - - új lelőhely / Fig. 1. The distribution of Rosa zagrabiensis YUK. et H. BR ..• - literature localities, - - new localities (orig.)
83
VII. Kárpát-medencei
Biológiai
Szimpózium,
Magyar Biológiai
Társaság,
2011. okt. 13-14.
VII. Kárpát-medenceí
Biológiai
Szimpózium,
Magyar Biológiai
Társaság,
2011. okt. 13-14.
Felhagyott szőlők vizsgálata a Pilis nyugati peremén BÓHM ÉVA IREN E-mail:
[email protected] Bevezetés
2. ábra. Rosa zagrabiensis
I
VUK. et H. BR. (orig.)
,
A rómaiak honosították meg Pannoniában a szőlőkultúrát, a hagyományos művelést és a kis présházak:, nagyméretű faprések, eszközök használatát. Ez a hegyoldalak délies kitettségü lejtőin (molyhos tölgyes bokorerdök, sztyepcserjések, pusztafuves lejtősztyeprétek, löszpusztagyepek és erdöspusztarétek helyére), a tetőkig kialakított szőlöparcellák, az azokhoz vezető fóldutak kialakítását jelentette (Illyés és Bölöni 2007). A cserjéktől, fáktói megtisztított lejtőn lekaszálták a gyepeket, aztán kapával lyukat vágva a talajba, belehelyezték a szölővesszöt, meglocsolták, majd betaposták. A köveket a telekhatárra dobálták ki, ezekre a mezsgyékre (obalákra) szorultak vissza a természetes flóra fajai. Néha még ide is ültettek gyümölcs- vagy dísznövényeket (pl. Cydonia oblonga, Syringa vulgaris stb). A fóldutak idővel a löszös talajba bevágódva lösz-mélyutakká váltak, ezek mellé sajnos később akácosokat telepítettek. (Batáth és Terpó 1956, Baráth 1963, Böhm 2001). A magyar középkor okleveles emlékeinek jelentős része a szölők birtoklásáról: vétel, eladás, adományozás (PI. a szigeti apácák részére), illetve az ezekkel kapcsolatos perekről szól. (Bártfai 1938). Sokkal nagyobb jelentősége volt a szölönek és a bornak, mint manapság. A török hódoltság korában is rendszeresen szedik a szőlö-, illetve mustadót, sajnos ez az ország közepén a XVII. században, amikor gyakorlatilag szinte minden település elpusztul, megszak:ad mezőgazdasági művelés. A törökök kiűzése után előbb a szerb (pl. Szentendre, Pomáz környékén 1691 után a törökök elől Keve vára alól rnenekülők), illetve német telepesek (a XVIIl. század első felében) veszik újra művelésbe a hegyek délies kitettségű lejtőit (Böhrn 200 1). Az 1880-as években Észak-Amerikából behurcolt szőlő-gyökértetü (filoxéra) egész Európában kípusztította a rómaikor óta a Kárpát-medencében művelt szőlő ültetvényeket. A Magyar Középhegység délies kitettségü lejtőinek alsóbb régióba ezek helyére gyümölcsösöket, illetve később amerikai alanyokra oltott szőlőket telepítettek. Azonban a hegyoldalak magasabban fekvő parcelláit legtöbbször meg sem kísérelték művelésbe vonni, a mezsgyékről visszatelepültek a lejtősztyeprétek, sztyepcserjések jellegzetes növényfajai (Nagy 2007). Sajnos a Il. Világháború után anémet anyanyelvű lakosságot, amely akkor már a évszázadok óta müvelte ezeket a szőlő-parcellákat, kitelepítették. A szőlőrnűvelés történetében ezzel végleg lezárult egy korszak (Fogarassy-Fetter 1998). Anyag és módszer
I
I 3. ábra. Rosa sancti-andreae
I
DEGEN et TRAUTMANN(orig.)
I
A vulkanikus (pl. andezit) és lösz alapközetű Északi-középhegységi és Szentendre-visegrádi hegységi, filoxéra-vész felhagyott egykori szőlőknek a kutatásával többen is foglalkoztak, illetve ma is kutatják (Böhm 2001). A mészkő, dolomit, homok és lösz alapkőzetű, a filoxéravész után felhagyott, majd amerikai alanyra oltott szőlőkkel betelepített lejtőkkel sokkal kevesebben, ezért is lett fontos számomra ezeknek a vizsgálata a Pilis nyugati peremén. Pilisvörösvár és Csobánka, valamint Pilisszántó által határolt területen, a Ziribár, a Kis-Ziribár és a Garancs délnyugati, nyugati kitettségű lejtőinek felső harmada napjainkra már részben beerdősült, sőt akácosok is sokfelé vannak, de feltételeztem, hogy azért talán
85
84
1
