r ff L'S A PHYLLOXERA. MIKLÓS GYULA K ÍR. T A N Á C S O S INTÉZETT. H1V AT A LCfS JEL E N T É S E. N yom tatta es kiadta a szorzó saját költségen

7

V

' /

U /

.

^ / ? & d /r

ff

f

V

r

L'S A

PHYLLOXERA.

MIKLÓS GYULA K ÍR . T A N Á C S O S

ORSZÁGOS

BORÁSZATI

KORMÁNYBIZTOSNAK

A FÖLDMIVEL ÉS-, IPA R - ÉS KERESKEDELEMÜGYI M. KIR. MINISZTÉRIUMHOZ INTÉZETT

H 1V AT A LCfS J EL E N T É S E.

N yom tatta es k iad ta a szorzó sa ját költségen.

ÍS BUDAPEST, 1888. PESTI

KÖNYVNYOMDA-K ÉSZVEN V-TÁ RSASAfl.

ÍMOl-O-lTC/* 7. S*.>

HAZAISZŐLŐSZETÜNK ÉS A

PHYLLOXERA.

MIKLÓS GYULA K IR . T A N Á C S O S ORSZÁGOS

BORÁSZATI

KORMÁNYBIZTOSNAK

A FÖLDMIVELÉS-, IP A R - ÉS KERESKEDELEMÜGYI M. KIR. MINISZTERIUMHOZ IN T ÉZETT

H I V A T A L O S J ELENTÉS E.

Nyomtatta és kiadta a szerző saját költségén.

BUDAPEST, 1888. P E S T I KÖNYVNYOMDA-RÉSZVÉ NY-TÁRSASÁG. ÍH O L D -U T C Z A 7 . S Z .l

J\ agyméltóságú Minister U r! Kegyelmes Uram 1 Az 1885—1887. években a szőlészet és borászat érdekében kifejtett tevékenységem rőfván sztímicsem Nagyméltóságodnak jelentésemet tisztelettel bemutatni. Szerény hatásköröm keretéhez képest ezen években is, teljes odaaadással és buz­ galommal törekedtem szőlészetünknek és borászatunknak minden irányban való fejlesz­ tésére és örömmel győződtem meg, hogy szőlőművelő közönségünk a Nagyméltóságod és hivatali elődje által a szőlészet és borászat fejlesztése érdekében létesített intézmények iránt nemcsak élénken érdeklődik, hanem már nem is idegenkedik ezen intézmények által megjelölt helyesebb és okszerűbb irány követésétől. Kiváló figyelmet fordítottam a phylloxera elleni védekezés módozatainak ismer­ tetésére és sohasem mulasztottam el a kínálkozó alkalmat arra felhasználni, hogy a phylloxera-vész súlyos következményeiről és a védekezés módozatairól a szőlőbirtokosságot kellőleg felvilágosítsam. Törekvésem odairányult, hogy a tudomány által megálla­ pított s jónak bizonyult alapelveket, úgy a vinczellérképezdék, valamint a szőlészeti s borászati vándortanitók közbenjöttével a lehető tág körben terjeszthessem, a mit gyakori utazgatásaim alatt, a bortermelő közönséggel történt közvetlen érintkezéseim alkalmával személyesen is megtettem. Éber figyelemmel kisértem a szakemberek kiképezésére szolgáló intézetek működését.és a szőlészeti, borászati ismereteknek a szőlőbirtokosság körében való terjesztésére hivatott vándortanitók tevékenységét. E mellett nem mulasztottam el a fennálló intézmények fejlesztésére és újak létesítésére az amerikai szőlőtelepek felállítására és az ezeken előállított vesszőknek a szőlőbirtokosság körében való kiosztására és az amerikai alanyok beoltási módozatainak ismertetésére is kellő gondot fordítani. A bornak és mellékterményeinek értékesítése a cognac-gyártás és a gyümölcsbor lepárolása érdekében kifejtett tevékenységem is meghozta a maga gyümölcseit. Működésem kiterjet szőlészetünk és borászatunk emelése czéljából fontosnak Ígér­ kező kísérletekre is, melyeket szerény tehetségemhez képest magam is előmozdítottam. Jelentésem felöleli a Budapesten tartott országos kiállítás azon részét is, mely szőlészetünk és borászatunk haladását és annak jelen állapotát tünteti fel. Jelentésem két részre oszlik : Az elsőben hazánk szőlészeti és borászati viszonyaink története, a phylloxera fellépése idejétől tett kormányi intézkedések a védekezés különböző módozatai, az amerikai szőlőfajokkal megindított kísérletek eredménye oly módon van sorolva elő, hogy azok bármelyikének alkalmazása szőlőbirtokosaink útbaigazítására a kellő szolgálatokat megtegye. A másodikban, az országos kiállítás ide vonatkozó részét és a szerzett tapasz­ talatokat adom elő. Az egyes kérdések tárgyalásánál megtevém javaslataimat is, melyeket szőlészetünk és borászatunk érdekében szükségeseknek tartok. 1*

Hazai szőlészetünk és a phylloxera. A szőlőnek bölcsője úgy látszik, épen a Paradicsom tájékán, Kis-Azsia szelíd égboltja alatt ringhatott. Hazánkba a keresztény számítás Ill-ik századában Valentin római császár által importáltatott s rövid időn elterjedhetett a szőlő a létfeltételeinek annyira megfelelő vidékeken. A tatárjárás pusztításai után Béla király olasz gyarmatosok behozatala által sikerrel indította fejlődésnek a szőlőművelést is. A híres formio és baccad’oro, a mai furmint és bakator szőlők ekkor importáltattak hazánkba. Az ekként nyert lendület hatása alatt szőlőművelésünk egészséges fejlődésnek indult, úgy hogy a Hunyadyak korában — mint erről Aeneas Sylvius tanúságot tesz — már messze földön híres volt hazánk e terménye. Mátyás király Champagneból és Burgund híres borvidékeiről importált fajokkal emelte az ország szőlőmívelését. Századában már terjedelmes kiviteli borkereskedésünk is volt. Szőlőink pedig oly jövedelmezők és értékesek voltak, hogy pl. Zemplénben a bordézsma a XIV. században már 10,000 aranyat — azon időben rengeteg pénzt — jövedelmezett s egyes szőlőkért egész községeket cseréltek el. Leghíresebb borok a régibb időben még a Fruskagora hegység lejtőin termett és Karlócza vidékéről származó szerémi borok voltak. E vidék termelése még e század elején 42,000 holdon egy millió akóra becsültetett. A XVII. század második felében megindított nagyobb mérvű aszútermelés folytán föléjük emelkedtek a Tokaj-Hegyalja hires terményei, melyeknek akója a múlt század végén 50 —70 aranynyal fizettetett. Hírnévnek örvendettek ezen kívül Ménes, Eger, Visonta, Villány, Pécs, Szegszárd, Érmellék, Pozsony és Buda vidékeinek terményei. A mohácsi vész, a török uralommal s az utána következő századok, nehéz küzdel­ mes éveikkel, a szőlészet fejlődésének is gátat vetettek s csak e század elején kezdett ismét fejlődésnek indulni a szőlőmivelés úgy, hogy már a század első negyedében kivite­ lünk közel fél millió bécsi mázsára emelkedett, azonban a század közepén bekövetkezett politikai válságok és zavaros idők hatása alatt ismét csak hanyatlásnak indult, mert az 1848/49-iki időket követő absolut korszak alatt, nehány apróbb intézkedésektől eltekintve, a szőlőmivelés érdekében a kormányhatalom részéről mondhatni mi sem történt s e ter­ melési ág rendszeres fejlesztésére irányuló tevékenység csak az 1867-iki kiegyezés idejétől kezdett megindulni. Ez időben csakis egy oly intézetünk volt, mely a kertészettel kapcsolatban a borá­ szattal és szőlészettel is foglalkozott, s ezt is az országos magyar gazdasági egyesület állította fel. Ma öt állami intézetünk van. Ezek mellett a kertészeti és szőlőszeti tanul­ mányok fejlesztése czéljából Nagy méltóságodnak kormányzata alatt és támogatása mellett létesült: a Pozsony szab. kir. város által felállitotHkertészeti és szőlészeti iskola; Eger városának áldozatkészsége folytán az egri kertészeti, szőlészeti, borászati és méhészeti állandó és működését ezen évben megkezdő azon tanfolyam, mely Tolna vármegye és Szegszárd város buzgalmának köszönhető; az országos központi mintapincze, melylyel kapcsolatban megalapittatott a magyar bortermelők országos szövetkezete. A szakisme­ reteknek gyakorlati kiterjesztése végett 6 borászati vándortanitó van alkalmazva. Ezen-

6

kívül országszerte számos és napról-napra szaporodó amerikai állami és magánszőlőtelepek, szakegyletek és szövetkezetek igyekeznek a borászat ügyét előbbre vinni. Ezek­ nek központi vezetésével és az ezekre való felügyelettel, a szakszerű tervezetek és költségvetések készítésével s a szükséges útbaigazítások megadásával a speciálisán ezen ügy szolgálatára létesített országos borászati kormánybiztosi hivatal van megbízva. E jelentés szűkre szabott korlátái tiltják ugyan, hogy borászatunk mai állapotának ismertetésére bővebben kiterjeszkedjem, de némi tájékoztatás okáért még sem tartom érdektelennek a következőknek rövid felsorolását. Szőlőink területe a legújabb adatok szerint 5,900 községben, közel egy millió tulaj I donos birtokában, mintegy 740,000 kát. hold kiterjedésű, a mi a 20 év előtti állapothoz j képest 10'/,, emelkedést képvisel. Ezen terület mennyisége azonban, daczára a homoktalajokban és vészmentes vidékeken megkezdett ültetéseknek, újabb időben mégis apadt, miután a munkás tevékenység nem képes pótolni a phylloxera pusztítását, a mely a múlt év végén 810 községben majdnem 132,352 holdra terjedt ki. Az évi termés mennyisége átlag 7 millió hektoliterre becsülhető. Ebből: fehér b o r ..................................... 4.000,000 hektoliter, vörös » ......................... • . . , 1.700,000 » siller » ....................................... 1 .200,000 » aszú » ....................................... 100,000 » Kivitelünk 1867-ben még nem érte el a 400,000 hektolitert; de azóta közel ■ 1.000,000 hektoliterre emelkedett, a mi mintegy 16 millió forint értéket képvisel. Ezzel szemben áll mintegy 3 millió forint értékű, 76,000 hektoliternyi behozatal. Ebből 27,000 hektoliter palaczkokban jobbára franczia, spanyol s Rajnamenti termés, finomabb csemege-, pecsenye- és pezsgő-bor, a többi pedig hordóban behozott és leginkább olasz és sötét festanyagú dalmát bor. legújabban a szőlőkivitel is örvendetes emelkedésnek indult és ez időszerint 30 —40,000 métermázsára tehető szőlőkivitelünk 4 —500,000 fit értékben. Szőlőink, az e részben rendelkezésünkre álló statistikai adatok szerint, a különböző talajnemek között következőleg oszlanak m eg: Az agyagos talajjal biró szőlők 41,3 ’/,,-ot, a homokos talajjal bírók 29#/o-ot, a humusos talajúnk 14*2 ’/o-ot, a kavicsos talajjal bírók 13‘7J/u-ot, a meszes vagy szikes talajúak 0*4J/,.-ot, és a vegyes minőségű talajjal bírók l -4°/o-ot képviselnek. A különböző szőlőmivelési nemekre nézve nem tartom érdektelennek felemlíteni, hogy különféle metszési módok közül hazánkban legelterjedtebb cL.l e g T Ó v j d p h b .. csapos |j mivelés. E metszési móddal műveltetik szőlőinknek" májánem felerésze, körülbelül ^40,00frkátaszteri hold, részint~~~E5róval, részint a nélkuf.'~~Ütaná kóvetkezTIc~á~csapos és | csercsapyisjTejmetszés, áTiSkmétszes", á "Hlénes4-'és--erdéfyi ’ karikás és imitt-amottTTelvétvc ka:szálvessző-miveTés. ^ —--- Ar^zűrételési eljárás a legtöbb vidéken némi eltéréssel még mindig a régi s a szőlőbogyózó és zúzó-eszközök még mindig elég ritkák. A szőlőszemek válogatása, a mi pedig vegyes ültetvényeinknél igen kívánatos lenne, még ritkán történik. Az erjesztés tekin­ tetében már némi javulás ^tapasztalható, a vörös borok a törkölyön nemcsak nyílt, de ^ r rTdérrV?eld7eTT7~p''1eh ^ri^'-o 1i j;óyid időközig"!"tör'Roí^n,'^Mrajtoíás--tttátr-Tr~TiŐrdó^kT^ erjesztetnek. Erjesztő-kamrák még igen gyéren használtatnak s a pincze-kezelés, daczára annak, hogy'jó pinczékkel bőven el vagyunk látva, mert az országban lévő 445,000 épület közül 183,000 borház és 267,000 pincze van, még igen sok kívánni valót hagy hátra. Ma még túlnyomó az a hibás szokás alkalmazása, hogy a kisajtolt mugt_erjedés—végett á hűvös, alig 8— 10 fok meleg pinczeT
7

Ezek után még azt is meg keli említenem, hogy miután igen tetemes azon vidékek lakosságának száma, a mely, mint kizárólagos keresetforrásból, a szőlőmivelésből tartja fenn magát, úgy az állami adózást, mint egyesek vagyonának értékét igen érzékenyen sújtja azon csapás, mely szőlőszetünket a phylloxera fellépése következtében éri. Bátran állíthatjuk, hogy parányibb ok még súlyosabb okozatnak alig volt előidézője, mint e mikroskopikus rovar, melyet phylloxera vastatrix név alatt ismerünk, s mely elképzelhetlen számú milliárdokra menő hadával, Európaszerte a közvagyonnak már is oly sok ezer millió értékét semmisítette meg aránylag igen rövid idő alatt. Alig egy negyed század előtt fedezték fel Francziaországban s konstatálták először szőlőpusztitó tulaj­ donságát e kis rovarnak, melyet őshazájában, Amerikában (hol 1854. táján AsaFitch amerikai tudós észlelte őket első ízben) az ottani szőlők ártatlan s kártaIan_'H o ^ jen ek tekintettek. A 'pliylío.xera '“Amerikából importált szőlővesszőkkel először Francziaországba s onnét szerteszét az egész kontinensre hurczoltatott és 1868 óta, midőn egyes, francziaországi pusztuló szőlőkön, az új betegség okozójának legelőször e kis rovart konstatáltak, a mai” napig Francziaország, Spanyolország és-M^rtogaliá 'Szőlőinek Több Imiit leiét elpusztította' s áttérjedt Nemetolszágba, SvajC27~‘OhrszrTf5zág7 Szerbiá7 Románia területér#-, ‘--és fájdalom,TiázáFTA)a''tsr-'É^mi^atu}jAaiiA^rTTl-évrc'sikerFóíeh31 igyekszünk útját állani a rovar terjedésének; feltartóztathatlanul, végzetszerűleg hatol lépésről-lépésre tovább, minden ellene megindított küzdelmeink daczára. De reméljük, hogy az emberi ész és munkás tevékenység, mely annyi bajra talált már orvosszert, e csapás ellen is fel fogja fedezni a biztos védekezési módot. Magyarországon, hová minden valószínűség szerint Klosterneuburgból hurczoltatott be az infectió, először 1875-ben Pancsován észlelteiéit -a_phylloxera Gerger fide távirdai tisztviselő által. Három év múlva már a szomszédos Franzfeld^ község HálaraFarTls elterjedt; '1879-ben péííig~jkn^ülök-maég-ariMÖnF^áIf_szőlőterület fedezfeféWIJek'lB8ü^b'ah az akkori föfdimvéTésijjpínister, báró Kemény Gábor eírenHeite^az^rszag összes szőlőinél? szakszerű"^átvizsgálását. , E vizsgálat alapján kitíhítrTíogy- az~ország küTönbőzcTvidékein már akkor 38~Helyen mutatkozott a phylloxera fellépte. A ragály (.erjedése cííitarf évröl-évre fokozódó mérvet öltött, mert 1881-ben 50, 1882-ben 79, 1888-ban 127, 1884-ben 237, 1885-ben 388, 1886-ban 582, 1887-ben 811 községben konstatáltatott az invasio. 1884-ben 30,000 kataszteri holdra becsül­ tetett az inficiált terület; 1886-ban jóval meghaladta az 50,000 kataszteri holdat; 1887-ben pedig 132,352 holdnál már is többre tehető annak kiterjedése. Nem csoda, ha a pusztító ragály ily nagymérvű fellépésével szemben, az emberi tevékenység és elme minden erejét megfeszítette, hogy a baj leküzdésére a leghelyesebb, legbiztosabb szert megtalálja. És habár universalis és minden körülmények között biztos sikerrel alkalmazható szert mai napig sem ismerünk, mégis oly számos és oly különböző védelmi eszközök állanak rendelkezésünkre, hogy ha mindeniket a maga helyén inegfelelőleg alkalmazzuk, a phylloxera daczára is fenn lehet tartani szőlőszetünket. És ezért áttérek az eddig sikerrel alkalmazott különböző védekezési eljárásoknak rövid ismertetésére. Ezen eljárások a következők: 1 . az elárasztás, 2. az immunus homoktalajok szőlővel való betelepítése és mivelése, 3. a szénkéneggel való gyérítés (az úgynevezett traitement cultural), 4. az ellenálló amerikai szőlőfajoknak, és pedig: a) direkt termő, b) az oltás alanyául használható szőlőfajok művelése.

I

H E B _____________________________ _

8

Az elárasztás. !■ Az elárasztásnak e czélra való sikeres alkalmazását Faucon franczia mérnök és |, szőlőbirtokos fedezte fel. Lényege ama tapasztalati tény analógiáján alapszik, a mit a rétöntözéseknél is , észlelt, hogy az öntözött részekről a rovarok nagyrésze kivesz. Az ezen kezelés alá svett inficiált szőlőkön tett kísérleteit teljes siker koronázta, mert a már félig elpusztított szőlőterületeket sikerült az elárasztás által megmentenie. Eljárása Francziaországban, hol a szőlőművelés nagy terjedelmű s az ily kezelésre teljesen alkalmas sík földeken is folvtattatik. csakhamar széles tért hódított s ma már ezerés ezer hektixLkgpviselnek az ezen kezelésre berendezett szőlőterületek, különösen a Rhóne^Gironde és Dordogne folyók völgyeiben s főleg déli Francziaországbatu. hol az eljárás könnyTT^lkalmazását az ottani enyhe kiima is tetemesen elősegíti. Áz elárasztás késő őszszel vaev-Aélen a nedvkeringés megszűnte, vagyis a szőlőlevélj hullád ütanai kai mazfatlkfmert a z élénk vegetátioEan levő szőlőkre az~~eTa?5sztas~karos hatású. Az elárasztás taftámST'vágyis azorT-'idő hossza, a mely aíaff~
is hozzájárulnák az eféle repedések előidézéséhez. Ha pedig a talaj nem simul szorosan a gyökerekhez, elkeriilhetlen az üregecskék képződése és igy a phylloxera szabad moz­ gását mi sem gátolván, az létét minden irányban képes biztosítani. Mindenki, a ki phylloxerás szőlők vizsgálásával foglalkozott, tapasztalhatta, hogy a phylloxera soha sem található a gyökerek azon részén, a melyre a föld teljesen oda tapad, illető­ leg a melyre a föld egész erejével nyomást gyakorol, hanem hogy az mindig oly helyeken észlelhető, a melyekről a földrészecskék maguktól leválnak, vagy könnyen leválaszthatók. A homoktalajban a gyökerek körül üregecskék nem támadhatnak, mert a homokszemcsék mindenütt egyenletesen hozzásimulnak a gyökerekhez. Ez az oka tehát annak, hogy ha homoktalajba phylloxerás gyökereket ültetünk is be, a phylloxera a nekijutott tér­ üregben, ha egy darabig még élőskődik és szaporodik is, a talaj mechanikai hatása folytán, mert ez vándorlásának útját állja és a szükséges tápanyagot elvonja, mihamarabb elpusztul. Az ily természetű homoktalaj és a kötött talajnemek között igen természetesen, számos átmenet létezik és igy vannak oly homokos talajok is, melyekben a phylloxera képes ugyan megélni, de annyira, hogy a szőlőt tönkre tegye, a fentebb felhozott talaj tulajdonságánál fogva, még sem szaporodhatik. Az ezen kérdéssel foglalkozó szakembereknek a tapasztalat csakugyan megmutatta, hogy a homoktalaj immunitása kérdésének minden oldala még nincsen véglegesen tisz­ tázva és hogy a víztartó képesség valamely talaj nem phylloxera-mentesitő képességé­ nek meghatározására még mindig megbizhatlan. Saint André tanár ugyanis azt találta, hogy a teljesen phylloxera-mentes talaj­ nemek víztartó képessége 25—35°/o között ingadozik, és hogy ha valamely talajnak víztartó képessége 35—42#/o-ra emelkedik, abban a phylloxera megélhet. Hogy mennyiben igazolják ezt saját tapasztalataink, erre nézve a következőket , adhatom elő: Az istvántelki állami kísérleti szőlőtelep futóhomok-talajának víztartó képessége 25c/o-ban állapíttatott meg és tekintve azt, hogy ebben a homokban a phylloxera jelenlétét csakugyan nem lehetett megállapítani, az eredmény Saint André állítása mellett tanúskodik. Minthogy azonban ezzel az egy adattal megelégednünk nem lehetett, más talaj­ nemek vizsgálatát is meg kellett ejtenünk. E czélból a budapesti állami vegykisérleti állomás nemcsak az istvántelki telep phylloxera-mentes homoktalaját, hanem a farkasdi állami kísérleti telepen levő, két mes­ terséges homok és a szendrői állami szőlőtelep phylloxerás talajait is megvizsgálta. A vizsgálat a talajnemek többi tulajdonságaira is kiterjesztetett ugyan, de minthogy a jelen alkalommal csak a víztartó képesség kérdése a fő, a következő táblázatba csak az erre vonatkozó adatokat vettem fel; ugyanis: Súlyszázalék

Térfogati százalék

1 . Istvántelki homok . . . 2. Farkasdi homok ( 6 a tábla) . ,

24-67 40-35 23-47 37-78 24-03 3. » » ( C íj » ) • • 37-02 29-95 4. » » ( Va. » ) • • 48-21 16-44 26-30 5. Szendrői (kőpor) . . . . 6. 30-00 » (középminőség) 20-00 Ebből kitűnik, hogy a víztartó képesség foka és a phylloxera-mentesség között semmiféle okszerű összefüggés nem létezik. Az 1—3. számú homok talajokban a phylloxera nem képes megélni, mig a 4 —6. számú talajokban nemcsak megél, de pusztító hatásáról is bő tanúságot szolgáltat. Pedig a víztartó képesség ez utóbbi talajnemek egynémelyikénél sokkal csekélyebb, mint a phylloxera-mentes homoktalajoknál. •

•

•

•

•

2

10

Saint André meghatározásainál a súlyszázalékot veszi alapul és a phylloxera meg­ élhetésének határát 85°/o-ban állapítja meg. A 4 —6. számú talajoknál a víztartó képesség súlyszázaléka jóval alul van ezen a határon és a phylloxera mindamellett akadálytalanul folytatja szaporodását és dúlásait. A térfogati százalékok egészen szabálytalan sorozatot adnak és nincsenek okszerű viszonyban azzal a kérdéssel, hogy megél-e az illető talajban a phylloxera vagy sem? A végeredmény tehát az, hogy a víztartó képesség foka valamely talajnem phylloxera-mentességének megítélésére semmiféle biztos támpontot nem nyújt. A phylloxera szempontjából nem mind immunus homok az, a mit sokan annak tar­ tanak. Ha valamely homoktól azt várjuk, hogy benne a phylloxera ne pusztítson és igy meg se élhessen, akkor annak valóságos futó-, még pedig kvarcz-homoknak kell lennie Nem elég e czélra a homokban egyszerűen csak a sósavban oldható és oldhatlan v alkatrészeket meghatározni, mert túlnyomó mennyiségben lehetnek benne olyan alkat­ részek is, melyek sósavban nem oldhatók ugyan (pl. földpát, csillám, stb. stb.), de azért a homok immunitását még sem biztositják. Szükségesnek tartom már itt megemliteni, hogy különös gondot igényel az immunus homoktalajok trágyázása. Állati trágyát e czélra nem, vagy legalább is csak nagy vigyázattal és mérsékelten szabad alkalmazni, mert e trágyák idővel a talajt humozussá teszik s megfosztják az immunitást okozó laza physikai alkattól. Szembeszökő példát észleltek e részben az 1886-ík évben a Nagyméltóságod által francziaországi tanulmányútra kiküldött szakközegek, Aignes-Mortes környékén, hol a legbujábban tenyésző homoki szőlők közepette egy teljesen elpusztult táblát találtak. Kérdésükre:: mi lehet ennek az oka ? Azt a felvilágosítást nyerték: nt nyertek: is jól akarván dolgát csinálni — bő trágyázással úgy megkövéritette szőlőjének talajat, hogy ezzel phylioxera-mentesitő hatásától teljesen megIIy területeken az ásványi és műtrágyákat tanácsos használni.

Módszerét, melyet e czélra javaslatba hoz, képlékenységi (plasticitási) próbának nevezi, mert a talaj képlékenységéből, gyúrhatóságából Ítéli meg annak lazaságát vagy kötött­ ségét, tehát immunus vagy nem immunus voltát. Eljárása a következő: Földet veszünk markunkba s azt kevés vízzel (körülbelül a föld mennyiségének x/5 vagy Vá-ével) jól összegyúrjuk. Atalában nem kell több vizet használni, mint a mennyi épen elég a föld nedvesítésére. Igen laza, homokdús föld nem képlékeny s ha összeáll is addig, mig elég nedves, a leggyengébb nyomásra ismét szétesik. Ha megpróbáljuk tenyereink között belőle ujjnyi vastagságú és félújjnyi hosszú hengereket göngyöliteni, ez csak nehezen s nagy óvatosság mellett sikerűi. A hengerben nincs összetartás s ha egyik oldalán 2 újjal óvatosan fel­ emeljük, azt tapasztaljuk, hogy ketté szakad. Ha ezen hengert a napra vagy fűtött kályha mellé tesszük száradni, teljesen száraz állapotban ugyan még megtartja a hengeralakot, azonban a 2 újjal gyakorolható csekély nyomás elegendő, hogy szétessék. Az ily természetű talaj feltétlenül phylloxera-mentesnek tekinthető. Kétes a talaj, ha a földpróba_már jobban képlékeny, ha gyúrás közben nem érezzük annyira a homokszemcsék jellemző nyikorgását, ha a fent említett módon készült henger

11

nedves állapotban annyira összetartó, hogy egyik oldalán felemelve ketté nem szakad s a henger a fent említett módon szárítva oly kemény, hogy 2 ujjhegy között már csak nehezen morzsolható szét. Olyan talajok között, melyek homoktalajoknak nem nevezhetők s melyekben a phylloxera pusztít, a vegyészeti állomás főnöke még nem talált egyet sem, mely képlékeny ne lett volna. Nem felesleges talán annak felemlitése sem, hogy a talajt nemcsak felületén, hanem azon mélységben is meg kell vizsgálni, a meddig a szőlő gyökerei hatolnak. Ismeretes lévén a futóhomok phylloxera-mentessége és a teljesen immunus futó­ homoktalajnak azon hatása, hogy a beléje ültetett inficiált szőlőkről is a phylloxera rövidebb-hosszabb idő alatt teljesen kipusztul: igen természetes, hogy azon kincset, melyet hazánknak különösen közép és déli vidékein a nagy kiterjedésű homokföldekben bírunk, szőlő-cultura alá venni s a talaj immunitásában rejlő becset kihasználni egyik főfeladatunk. A kormány már kezdettől fogva teljes tudatával birt az e téren reá váró feladatoknak. Hogy az érdekeltek és a nagy közönség, a minden elméleti oktatásnál is ékesebben szóló gyakorlati példa hatásával legyenek a fent jelzettek valóságáról meggyőzhetők, már ez előtt nyolcz évvel ajánlatba hoztam egy mintatelep jellegével biró, állami homokszőlőtelep felállítását s mivelését. Kapcsolatban azon czéllal, hogy a futó-homokterületek szőlővel való beültetésére buzdító példa gyanánt szolgáljon, azon másik nem kevésbbé fontos czél volt a létesítendő telep főfeladata, hogy az ország szőlősgazdáinak lehetővé tétessék teljesen megbízható forrásból s feltétlenül vészmentes helyről szerezni be ültetvényeik felújításához, vagy új ültetvények létesítéséhez az amerikai ellentálló alanyok benemesitéséhez szükséges veszsző anyagot. Ezen intézmény tehát hivatva volt ellensúlyozni a phylloxera fellépte folytán korlátolt szőlővessző-forgalomnak a hazai szőlőszet fejlesztésére gyakorolt zsibbasztó és bénító hatását is. Megnyervén az ezen eszme megvalósításához szükséges felhatalmazást: igyekeztem e czélra a legalkalmasabbnak látszó területet kiszemelni. Kezdettől fogva Kecskemét városát tartottam ily telep létesítésére a legalkalmasabb helynek. Kecskemét szab. kir. város ugyanis majdnem az ország központján lévén, mint centrális hely legkedvezőbb fekvéssel bir arra, hogy onnét az ország bármely borvidé­ kének igényei kielégittessenek. S minthogy a város tulajdonában nagy terjedelmű, az itt contemplált czélnak teljesen megfelelő futó-homokterületek vannak, feltétlenül bíztam benne, hogy Kecskemét város hazafias közönségében teljes mérvben meg lesz a közérdek iránti áldozatkészség egyrészt s a saját jól felfogott érdekei iránti egészséges érzék más­ részt arra, hogy az eszme ott kivihető legyen. Feltevéseim minden tekintetben helyeseknek bizonyultak. A »Kecskemét és vidékg gazdasági egyesületé-- nek kitűnő elnöke, Horváth Döme, továbbá Lestár Péter, Csilléri Q3enő7~SzelésKálmán, Mády Jánosj MuralFozi János, Parragh Gedeon, Csókás József és Máté Sándor urak buzgó támogatásával sikerült megnyerni az eszmének Kecskemét város közönségét, mely minden habozás nélkül felajánlott e czélra 200 holdnyi területet és azt megfelelő homoktalajjal biró közlegelőjéből haladék nélkül ki is hasittatta. A talajvizsgálatokra, valamint a terület átadásának és átvételének feltételeire vonat­ kozó tárgyalások befejeztetvén, 1 8 8 3 .é v iáp rilis—Eá_. tkán átvétetett a várostól a 200 holdnyi terület. -------------A telep azonnal körülárkoltatván, ott egy megfelelő szőlőiskola létesítése haladék nélkül munkába vétetett és az ország legkiválóbb termelőitől vásárolt két millió sima vessző 70-féle faiban iskolába helyeztetett. 2*

12

Ezen iskolából már az 1884. év tavaszán fel millió gyökeres vessző adatott el mér­ sékelt árakon a megrendelő szőlőbirtokosoknak. A nyert gyökeres vesszők egy részével pedig beállittatott a telep első európai anya-ültetvénye 20 kataszteri hold kiterjedésben, 32 táblában 21 fajjal és 62,158 tökével. Az egyes borfajok voltak: ■

1. 2. 3. 4. 5.

A ) Fchcr borfájok: Olasz rizling. 6. Semillon blanc. Rajnai rizling. 7. Sauvignon. Piros Tramini, 8. Ezerjó. Piros bakar. 9. Zöld sylvani. Fehér bakar. 10. Piros Veltelini. 11. Sarfeher ) ., , , ,, „ . > váltakozó sorokban. 12. Purmmt 1

13. Oporto. 14. Carbenet Sauvignon. 15. Merlot. 19. Chasselas Croquant.

B ) Vörös botfajok : 16. Nagy burgundi. 17. Kadarka. 18. York-Madeira. C) Csemege-fajok: 20. Muscat lunel. 21 Piros dinka.

Az anyaszőlő berendezésénél azon szempont volt irányadó, hogy a homoki kultúrára alkalmas fehér és vörös borfajok, valamint a csemege-fajok nagyban tenyésztessenek oly czélból, h o g y : a) a homoki terményből okszerű pincze-kezélés által tartós, a kereskedelemre alkalmas borok termeltessenek; b) hogy az évenkénti sima vessző-termés eladás által értékesíttethessék, s fajtiszta oltóvesszők legyenek kiadhatók az amerikai alanyok nemesítésére; c) hogy a csemegeszőlő-termelés a homokon felkaroltassék. Az anyaszőlő telepítésénél tekintettel kellett lenni tehát mindazon fajokra, melyek fentartása és megszerzése a hazai borvidékek érdekeinek kielégítésére kívánatos. 1884. év tavaszán a telepen két épület emeltetett. Ezek egyikében a segédtiszti lak és iroda, másikában meg a vinczellér-lak és egy nagyobb műhely és raktár van beren­ dezve. Ugyanezen évben a telep egy hét kilométer hosszú gledicia-sövénynyel vétetett körül. Az iskolázásra, illetőleg eladásra szánt gyökeres vessző-termelés czéljából, ismét új sima vessző vásárlás utján szereztetett be. Az 1885-ik évben az amerikai fajok is felvétettek a telep működési körébe s ebből folyólag a Riparia Sauvage, Jacquez és Solonis fajokkal 17 kataszteri hold terület tele­ píttetett be. tizen kivíil még Francziaországból vásárolt 2 millió sima riparia-vessző iskoláztatott el. Ebből 1886. év tavaszán 600,000 gyökeres riparia adatott el. Az 1885-ik évben megkezdetett a faiskola beállítása is, mely két év alatt 18,000 alma­ oltványt és 90,000 db. alma- és körte-magonezot állított elő. Ekként a telep az eléje tűzött következő czélokat: Phylloxera-mentes (ímmunus) futóhomok-talajon, fajültetvények létesítése által, a legnemesebb szőlőfajok szaporítására alkalmas, sima és gyökeres vesszőket előállítani; bort és csemege-szőlőt termelni; ellátni a termelőket phylloxeramentes európai és amerikai szőlőfajokkal; faiskola és gyümölcsös létesítése által a leghasznosabb hazai gyümölcsfajokat szaporítani s alanyok, valamint nemesitett csemeték kiszolgáltatása által a gyümölcstenyésztést terjeszteni, s végül a telep

13

tiagyobbmervíí üzemében és sokoldalú munkálatainál — napszámosként^—dolgozó^ fiatalabb munkásosztályból—megbízható munkásokat nevelni, teljésen megvalósította. < Hogy a hazai éslionositott absolu’t- BécscseTbiró^bor- és csemege-fajok homokon is tanulmány tárgyáva tehetők legyenek, 1885-ben 157 fajjal egy 600 faj befogadására alkalmas kísérleti szőlő- és fajgyüjtemény betelepítése kezdetett meg. E gyűjtemény már 1886-ban 400 fajra egészittetett ki, minden fajból 30—30 tőkével. 1886. tavaszán folytatólag egy 30 kataszteri holdnyi európai anyaültetvény tele­ píttetett be az alább felsorolt fajokkal: A) Csemege-fajok: 1 . Chasselas blanc. 2. Madelaine Angevine.

5. 6. 7. 8.

3. » Royal. 4. Chasselas Rouge Royal.

Chasselas Rouge. Passatutti. Muscat frontignán. Muscat d’Alaxandrie blanc.

B) Vörös fa jo k: 9. Kék burgundi. 10. Carbenet franc, 11. Szent-Lőrincz.

12. Teroldego. 13. Lagren. 14. Petit Buschet. C) Fehér fajok :

15. Veltelini piros. 16. Kövi dinka. 17. Szerémi zöld.

18. Hárslevelű. 19. Szlankamenka. 20. Zierfand^? 21. Veltelini zöld.

j

Az anyaültetvények és iskolák telepítési, beállítási és munkáltatási költségei, az erre vonatkozó számadási könyvek adatai szerint a következők: a) A z anyaültetvénynél : 1. A telepítés és egyengetés (planirozási) munkálatoknál 1 köbméter talaj mozgó­ sítása — 300 méter távolságon belül — került 16—18 krba. 2. A földforgatási munkálatoknál egy négyszögméter talaj rigolirozása 70—80 cm. mélyen, került l -4 krba. 3. Egy kataszteri hold anyaültetvény beállítása, karón kívül, minden munkát s anyagot beleszámítva került 150 frtba. b) A z iskolázásnál: 1. Ezer darab sima vessző iskolába rakása egy 50 méter hosszú sorba került 70 krajezárba. 2. Egy 50 méter hosszú iskolasor kapálása (tartalmaz 1000 drb. vesszőt) kerül szakmánybán 3—4 krba. 3. Ugyanily értelemben 1000 drb. vessző fedése kerül 2'5 krba. 4. Ugyanily értelemben 1000 drb. vessző nyitása kerül 3 krba. Az elősorolt adatok szerint egy kát. hold anyaszőlő megmunkálása a szüretet kivéve kerül 30—35 frtba.

f

14

Az évi munkáltatás! költségvetések részletezve a kővetkező tételekből állanak; a) Nyitás szakmányba...................................................................... 2 frt — kr. b) Harmatgyökerek eltávolítása .....................................................— » 80 » c) Metszés (3 napszám á 80 k r . ) ................................................. 2 » 40 » (l) Kötözés 1 l napszám II. 2 » ■á 50 kr............................................. 3 » — » III. 3 » e) Kötöző anyag 8 kg. raflfia á 60 kr............................................ 3 » 60 » f ) Kapálás szakmánybán háromszor á4 frt8 0 k r............................ 14 » 40 » g) Gyomlálás, fattyúzás, 3 napszám á50 kr................................. 1 » 50 » h) Csonkázás 3 napszám á 80 kr.................................................. 2 » 40 » i) Széldöntötte karók s tőkék igazítása 1 n a p s z á m .....................— » 80 » k) Faj válogatás és tőkepótlás, fél napszám ..................................... — » 40 » /) Fedés szakm ánybán.................................................................. 1 » 90 » Összesen . . . 33 frt 20 kr. Az 1886. év végéig a telepen, az utakat is beleértve, mintegy 70 kataszteri holdnyi terület lett betelepítve. A telep állását ez időben a mellékelt térkép tünteti fel, melynek könnyebb áttekintése kedvéért a magyarázó szöveget is vagyok bátor előadni. Térképszám 40—70. 3 fajjal 63,111 tőke 90,783-8 □•méter Amerikai anyaszőlő . • • • • 31 táblában Térképszám 71—102. » » 404 » 11,740 Kísérleti szőlő- és fajgyüjtemény 17 11,740 Térképszám 103—134. > 21 » 62,158 » 105,660 4 » 1884-iki európai anyaszőlő . . 32 Térképszám 135—144 -M 12 144—152 % 157—160 ~ 8 "S 165—168 > 52 » 22 » 112,523 170,481-5 cŰ rt C 173-176 181—184 5 8. OO 189—192 oo g aj ___________ 197—198 _______________________________________________ Ö sszesen.................132 táblában 450 fajjal 249,532 tőke 378,675-7 □-méter az utakkal együtt 70 kataszteri hold. A telep iskolái az 1886. év végéig, az ugar-táblákat is beleszámítva, 30 kataszteri holdat; az iskolák sorhossza pedig egy vonalban 6,911 sor á 50 méter, 345,550 folyó­ métert tett ki. Az iskolákból kiadott bor- és csemegefajok, valamint az amerikai gyökeres és simavesszők a nyilvántartási jegyzék alapján a következő adatokat szolgáltatják: 1884-ben kiadatott 487,718 db . gyökeres vessző 1885-ben » » 574,997 » » 1886-ban > » » 635,303 » 1886-ban sima » 93,334 » 1886-ban 612,347 > amerikai » » 1887-ben 558,228 > európai gyökeres vessző > 1887-ben 157,577 » > sima » » 1887-ben 24,410 » vegyes gyökeres és sima vessző » 1887-ben 300,000 > amerikai vessző Négy év alatt összesen 3,443,914 db. vessző.

Ili Í5

Szöveg a térképhez.

II II r~~'

U<j

A terület

Folyó

Négyszög­

megnevezése

méter

méter

Kát.

Négyszög-

hold !

Öl

J e g y z e t

I. Szelvény. 1

1

—

111,018 50

19

438-47

. .

—

47,569-04

8

413-62

1—39 tábla Szőlőiskolák . . . Anya Riparia

»

57—64

»

»

Jacqu . . .

—

24,144-48

4

306-80

16,767

>

65—70

»

»

Solonis

—

19,070-32

3

497-31

13,303

»

.

—

17,713-00

3

120-27

Z ö ld s é g e s .......................................

—

470-00

—

130-55

Széles u t a k ...................................

7,584

36,403-20

6

512-00

2,736

3,283-20

—

912 00

4,398-00

—

1.22166

12,519 264,069-74

45

1,352-68

2

3 4 1

. .

Gazdasági udvar, épületek, víztartó

5

és fásitott terület AJ fi

1 1

7

1

8

33,041 töke

40—56

. . .

é n y ................. 1öHatárárok és s ö v Összesen . . .

63,111 töke

2,190

II. Szelvény. I

10

In

.

—

22,223-00

3

1,37305

» 1884 évi anyaszölő

—

105,660 40

18

550 11

—

6,592-23

1

231-17

Angolkert B J ..............................

—

23,040-00

4

Rendelkezési te rü le t......................

—

14,280-00

2

766-67

Széles u t a k ..................................

2,943-03

13,833-41

2

64Í-61

G y a lo g -u ta k ..................................

1,872-04

2,434-12

—

676-14 84 évi anyaszőlőben

1,158-00

1,158-00

—

321-67 kísérleti szőlőben

1,346-04

2,692-80

-

748-00

7,320*01 191,913-96

33

509-42

—

117,714-00

20

698-32

.

100,800-00

17

800-00 886-72

71— 102 tábla Kísérleti szőlő 103—134

Borház és pinczehely C) . . . 12 1

I

1J 14

1 15

IC 17 18

.

. . . . . . . . .

»

Határárok és s ö v é n y .................. Összesen . . .

—

III. S zelvény. 19

135—144. 1 4 9 -1 5 2 ,

157— 160,

1 6 5 -1 6 8 ,1 7 3 - 1 7 6 ,1 8 1 -1 8 4 , 189— 192,

197— 198

táblák,

1886 évben ültetett anyaszölő . 20

1 4 5 -1 4 8 , 1 5 3 -1 5 6 ,

1 6 1 -1 6 4 ,

1 6 9 - 1 7 2 ,1 7 7 - 1 8 0 ,1 8 5 -1 8 8 , 193—196

táblák,

ideiglenes

s z ő lő - is k o la .............................. Széles u t a k ...................................

4,355-08

20,472-26

3

22

G y a lo g -u ta k ...................................

3,799-08

4,939-76

—

1,372-15

23

Határárok és s ö v é n y .................

1,008-00

2,016 0 0

—

560-00

9,163-06 245,942-02

42

1,11719

21

Összesen . . .

SíHmiiíE

i

1

A terület

Folyó

megnevezése

méter

I^

| Négyszög- i Kát. méter

Négyszög-

í hold

•

öl

r

Ji e g y z e t

i

IV. Szelvény. 24

119—214 táblák, 1886 évben ültetett anyaszőlő . . . .

25

—

52,767-56

9

257-65 129-16

215—228 táblák, folytatólag ültetendő anyaszölő

. . .

—

46,545-00

8

26 í Széles u t a k ..........................

2,564-00

12,050-80

2

27 1 G y a lo g -u ta k ......................

1,680-08

2,017-00

28 1 Határárok és s ö v é n y .................

1,008-00 —

2,016-00

—

92,16000

16

29

Gyümölcsös D )

.................

30 1 Faiskola-táblák E J ...................... 31 j Utak, párkány és kerités 32 | Faiskola és

. . .

27.612-00 —

5,67000

sövény közt levő

szabadtér

.............................. Összesen . . .

147-44 560-27 560-00 —

15

1,245-00

516,00

—

143-33

5,252-08 241,354-36

41

1,442 85

1,377-77

V. Szelvény. 33

Táblák területe, még betelepítendő

341 Útak

. . .

35 | Határ és sövény Összesen . . . Az öt szelvény területe összesen

—

195,040-76

33

3,809

17,692-30

3

1,455

2,910-00

5,264 215,64306 —

1.158,928 14

114-52

—

808-33

37

700-62

201

322-96

106

1,432-55

67

1,151-93

mely terület 1886 végével követ­ kező csoportosításban állott ke­ zelés alatt : a) | Művelés alatt álló terület: 1, 2, 3, 4, 6 ,1 0 , 11, 14, 19, 20, 24 tétel alattiak b)

Még betelepítendő terü let: 13, 25,

c)

Udvar, épületek, borház és pincze-

29, 30, 31, 33 tétel alattiak . hely, víztartó, fásitott terület .

—

—

— —

—

4

351-24

19,3íl-6

—

17

703-29

13,151-0

—

2

642-23

7,016-4

—

2

697-99

«1) i Kocsi-utak: 7, 15, 21, 26, 34 tételek alatt

. . . .

e)

Gyalog-utak:

f)

Határárok és sövény : 9, 18, 23,

g)

Faiskola és sövény között lévő

8

, 16, 17, 22, 27

tételek a l a t t .............................. 28, 35 tételek a l a t t .................. szabadtér 32 tétel alatt

. . .

—

—

148-33 1

Összesen . . .

39,519

—

201

|

322-96

J e g y z e t . ügy öl 3'6 □ m éternek, egy kát. hold pedig 5,760 □ -m éternek vétetett.

-1

17

A telep saját termésű vesszőinek száma v olt: 1884-ben 141,655 db. 48 fajban európai 1885-ben 47,300 » 23 » » 1886-ban 566,202 » 160 » * 1886-ban 672,500 » 11 » amerikai. Összesen 3 év alatt 1.427,655 db. A folyó évben a telep nagyobbmcrvű kísérleteket tett az amerikai alanyok fás és zöld oltásával és szemzésével. A zöld oltásról és szemzésről el lehet mondani, hogy a megeredési százalék igen kielégítő eredményt mutatott, a mennyiben a megeredési átlag 40—50 ’/o között válta­ kozik Vannak azonban oly oltások is, melyeknél 70—80°/o eredt meg. Egyébiránt e kérdésre még tüzetesebben fogok visszatérni s itt csak annyit jegyzek meg, hogy a megeredési százalék 10,000 db. zöld oltvány és szemzés eredményéből számíttatott ki. A telep első európai szőlő-ültetvénye, mely 1884. évben állíttatott be, az 1887. évben mutatta be első termését. Az ültetvény területe 105,660 D-méter, vagyis 18 kataszteri hold és 550 D-öl Ezen terület 32 táblára van beosztva, melyben 21 faj összesen 62,158 tőkével van kiültetve. Ez évben termésre metszetett körülbelül az ültetvények egy harmadrésze, mert kizárólag csak oly tőkéken hagyattak termő csapok és szálvesszők (karikák), a melyek erre elég erőseknek mutatkoztak. A többiek még ez évben is kopaszra lettek metszve, s igy jobbára csak vesszőtermésre utaltattak. > Termésben volt e szerint az egész ültetvényből körülbelül 6 kataszteri hold 20,000 tőkével. Az elért termés mennyisége pedig tett 11,038 kilogrammot. E szerint átlag egy katasz­ teri holdra 18 métermázsa szőlő, vagyis 10 hektoliter musttermés esett, a mi 1 — 1 tőkére fél kilogrammnál több szőlőnek felel meg. A termés tehát mint első, mennyiségileg is kielégítő, főleg ha tekintetbe veszszük, hogy a szőlőtőkék három évesek voltak és hogy a szőlőtermés mellett a lehető legnagyobb vesszőtermés biztosítása volt a feladat. A minőséget illetőleg az egyes fajoknál mutatkozó czukortartalmat a dr. Pillitz-féle mustmérő szerint 15° Celsius mellett a következő táblázat tünteti fel: 1. Olasz r iz l in g ................. 17 11. S au v ig n o n ...................... 18 2. F u r m in t......................... 17 12. Sem illon.......................... 18 3. Fehér b a k a r ................. 17 13. Rajnai rizling................... 15 4. Piros b a k a r..................... 18 14. Piros tramini. . . . . 18 5. Ezerjó ......................... 17 15. K a d a rk a ............. 17 6. Piros d in k a ..................... 16 16. Nagy burgundi . . . . 19 7. Chasselas Croquant . . 17*5 17. C arbenet............. 18 8. M uscat-Lnnel................. 18 18. O p o r t o ............. 18 9. Piros V eltelini................. 17 19. M e r l o t t ............. 18 10. Zöld s y lv a n i................ 18 20. York-M adeira.... 18 . Az egyes fajok fejlődési viszonyaira nézve a következőket említem meg. Az olaszrizling csercsapos metszés mellett igen bőtermőnek bizonyult. A zöld sylváni szálvesszős (karikás) művelés mellett homokon a legkitűnőbb s leghálásabb fajok egyikének Ígérkezik, fürtjei a karikán gyönyörűen fejlődtek ki s jól megértek. E mellé sorakozik a piros veltelini, mely nemcsak mint borszőlő, de mint asztali szőlő is kitűnő. A chasselas croquant és muscat-Iünel egészséges, szépen kifejlett s utóbbi pompás zamatú termést adott. 3

18

A többi fajok is minőségileg kielégítőknek mutatkoztak. Átalában pedig fában és lombozatban jóformán az összes fajok tenyészete bujának mondható. A fekete fajok közül igen jól sikerültek: a nagy-burgundi, oporto, carbenet és !' merlot a bosszú, a kadarka pedig rövid metszéssel. Az amerikai direkttermő Jacquez-fajból is 10 hektoliter must szüretett, mely igazi t fekete bort fog adni, mert oly bő a festanyaga. Czukortartalma 18 százalék; mellék| íze nincsen. Örömmel kell kiemelnem, hogy az itt előadottak szerint berendezett kecskeméti állami kísérleti szőlőtelepről, a hazai és külföldi látogatók egyaránt a legnagyobb dicsérettel nyilatkoznak. Az elsorolt adatokból világos, hogy a kecskeméti állami »Miklós« szőlőtelep azon czéljának, hogy a közönség szőlővessző-és gyümölcsoltvány-szükséglete hiteles fajú, jó minőségű és phylloxeramentes szőlővesszőkkel és a homok-culturára alkalmas gyümölcsoltványokkal némi részben kielégittessék, eltekintve a kezdet nehézségeitől, ma már megfelelni képes. A mi pedig második feladatát illeti, hogy t. i. a példaadás buzdító hatásával a homoki szőlők nagyobbmérvű műveletét előmozdítsa: e téren is constatálhatunk kedvező eredményeket, így a verseczi és fehértemplomi szőlősgazdák, kiknek szőlőit a phylloxera már jobbára I elpusztította — az állam tulajdonát képező duppíaji és deliblattí homok-puszták immunus •talajára mennek szőlőket létesíteni s igy azon terület, mely eddig a beerdősités lassú, de [nagy munkájában tetemes kiadásokat igenyelt s hasznot alig hozott, ha lassanként sző, j lőveí ültetik be, nagy értékkel fogja gyarapítani a nemzeti vagyont s bőséges gazdag i adóalapot teremt. De nemcsak ott, hol pusztulással fenyegetett egész községek megmentéséről volt szó, talált hívekre a homoki szőlők mivelése, hanem az ország legkülönbözőbb részein ,ii karolták fel egyesek é jövedelmező s feltétlenül biztos szőlőművelési módszert. így II Szabolcs, Csongrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyékben, Kecskemét, Szeged vidékén | 1 számos új homoki szőlő létesittetett. Főurainkat, kik a buzdító példaadás terén nálunk sohasem szoktak elmaradni, szintén az úttörők sorában látjuk, igy például Széchényi ' Pál gróf Somogy vármegyében, Károlyi Sándor és Károlyi László grófok Pest-Pilis! i Solt-Kiskun megyében, Károlyi Tibor gróf Szabolcs vármegyében az elsők közt siettek í mintaszerű homoktelepek létesítésével követésre méltó példát nyújtani az érdekelteknek. Említésre méltó homoki szőlő-telepeket létesítettek még Bethlenfalvy István MezőCsáthon ; Hajós József Dömsödön; Tolnay Lajos Inarcson; Kende Kanut és Kerkapoly Károly Erzsébetfalván; Weber líde Kerepesen; Dumtsa Miklós, Czauner Rikárd és társai Szent-Endrén (Pócsmegyer); Wild Károly Vasad-Pusztán; Rudnay József VáczHartyánban; Tóvölgyi Titusz Csomaközön; Péchy György, Katona Zsigmond, Lenkey Sándor, Szappanos Sándor, Nyiry Károly, Sárközy Mihály, Vasváry Károly, ifj. Dékány Imre, Szentmihályi Kálmán, Hacker Lajos, Karátsonyi Zsigmond, Mészáros József, Szabó Mihály, Darányi Ferencz, Herczeg László Kecskeméten; Bleuer Béla Kálló-Semjén; Simontfy Imre, Hujflesz István Debreczenben ; Somogyi Gyula, Tahy Miksa, Szeszich Lajos, Kun István, Marsalkó Károly, Stern Jenő, Hegedűs József, Zukker Henrik Nyíregy­ házán ; Somogyi Rezső, Rézler György Kis-Várdán; Okolitsányi Lajos Laskodon: Okolitsányi Menyhért K arátán; id. Vay István Vaján; Dr. Kállay Zoltán, Kalmár Gedeon, Oláh Emma Nagy-Kállóban; Giday László Szent-Anna-Pusztán; Kéry jános, Juhász György, Szűcs József, Felmayer Lajos, Kiss Pál, Temesváry István, Tombácz Mihály, Gilicze János Szegeden; Huszka Ödön Sándorfalván; Silber Gyula Tápén > Drucker József, Kelemen Kálmán, Barcsay Károly, Aigner József Szatymázon; Lengyel Antal Szolnokon; Popper Samu Túrán; Mandel Gusztáv Kótajon; Pscherer József Nyirbogáton.

19

Felemlítem még Szeniczey Ödön képviselő urnák a magy. kir. vallásalapitványtól bérelt taksonyi birtokon létesíteni szándékolt 80 katasztrális holdnyi futóhomok-talajú szőlőtelepét. Mint érdekes és tanulságos adatot, bátor vagyok egyszersmind ezen telep költségvetését is bemutatni, mely úgy a berendezési, mint az évi fentartási költségek mérvéről s a telep várható hasznáról tájékozást nyújt. A ni. kir. vallásalapitványi Taksony pusztabeli 80 kát. hold homokterület szó'ló'-betelepitési költségének módosított előirányzata. 1. A terület körülsánczolása 2,100 öl á 4 kr..................................................... 84 frt 2. Homokkötés végett s kerítésül gledicia vagy akácz-sövénynyel körül­ kerítés 2,100 öl á 12 kr............................................................................... 210 » 3. 80 kát. bőid felforgatása á 6 kr. 1,600 X 80 ;= 128,000 X 6 ..................... 7,680 » 4. Földegyengetés D-öi á 1 kr., 128,000 á 1 kr.............................................. 1,280 » 5. Utak kijelölése és a táblák b eo sztása.......................................................... 50 » 6. A szükséges kapáló ekék beszerzési költsége 8 db. fedő s nyitó, 8 db. simán kapáló eke után á 40 f r t ............................................... . . . 640 » 7 10 munkás család elhelyezéséhez szükséges épületek felállitási költsége á 300 f r t ........................................................................................... .... 3,000 > 8. Szőlőkarók beszerzési költsége 80 holdra, kát. hold á 4,000 db. 80 X 4,000 — 320,000, 1,000 db. á 30 írttal, 320,000 X 3 0 ................. 9.600 * 9. A betelepítésre használandó szőlővesszők beszerzési ára és pedig: Amerikai szőlők: a) 2 hold Riparia k. hold á 4,000 = 8000 db. tőke, 1,000 á 20 frt . 200 » b) 2 hold direkt termő Jacquez beszerzési ára 8,000 tőke, 1,000 á 40 f r t ................................................................................................... 320 » c) 2 hold direkt termő Herbemont beszerzési ára 8,000 tőke, 1,000 á 100 f r t ................................................................................................... 800 » Európai fehérbor-szőlők: d) 10 k. hold olasz rizling betelepítéséhez 40,000 db. gyökeres dugvány, 1,000 á 12 f r t .......................................................................... e) 10 hold zöld Sylvani (vagy Sauvignon) betelepítéséhez 40,000 db. gyökeres dugvány, 1,000 db. á 12 f r t .................................................. f) 10 hold piros velteüni (vagy Semillon) betelepítéséhez 40,000 db. gyökeres dugvány, 1,000 db. á 12 f r t .............................................. Európai vö rö sbor- szőlők: g) 5 k. hold Oporto betelepítéséhez 20,000 db. gyökeres dugvány, 1.000 db. á 12 f r t ................................................................................... h) 10 hold nagyburgundi betelepítéséhez 40,000 db. gyökeres dugvány, 1.000 db. á 12 f r t ................................................................................... i) 10 hold Carbenet franc betelepítéséhez 40,000 db. gyökeres dug­ vány, 1,000 db. á 12 f r t ....................................................................... j ) 10 k. hold Carbenet Sauvignon betelepítéséhez 40,000 db. vessző, 1.000 db. á 12 f r t ................................................................................... Cs e m e g e f a j ok: k) 2 hold Chasselas blanc telepítéséhez 8,000 db. gyökeres dugvány, 1.000 db. á 20 f r t ................................................................................... l) 2 hold Chasselas rouge royal 8,000 db. gyökeres dugvány 1,000 db. á 20 f r t ...................................................................................................

480 » 480 » 480 »

240 » 480 » 480 » 480 »

160 » 160 > 3*

r oa

j; 11

m) 2 hold Muscat lunel 8,000 db. gyökeres dugvány, 1,000 db, á 18 frt n) 2 hold Muscat d’Alexandrie 10,000 tőke, 1,000 db. á 20 frt . . . o) 320,000 db. vessző ültetési költségei, 1,000 db. á 15 f r t . 4,800 p) Karóverési költségek 1,000 db. karó után á 1 frt, 320,000 karóért q) Elmaradt tőkék pótlási k ö lts é g e ........................................... 200 Összes betelepítési költségek ö s s z e g e .................................

144 frt

200 » » 320 » » 32,968 frt

■ "

----------—

Évi fentartási költségek: 1. A szőlőkezelő évi fiz e té s e ............................................................................... 600 frt. 2. 10 vinczellér fizetése á 240 f r t ...................................................................... 2,400 » 3. 6 igás lónak a szőlőmunka és szüretkor való foglalkozása..................... 720 » 4. A szőlőnek 4 évi forda melletti trágyázására, tehát 20 k. hold évenkinti ti'ágyázására, k. holdankint á 200 q. trágyát számítva, 4,000 q. trágya beszerzési ára á 30 kr................................................................................... 1,200 » 5. A 4,000 q. trágya kifuvarozása métermázsánkint 5 kr................................ 200 » 6. Metszés, kötözés és szüret alkalmával felhasználandó napszám-munkák pótlására k. holdankint á 10 f r t .............................................................. 800 » Évenként az összes fentartási költségek összege . . . . 5,920 frt. Ezen betelepítési és fentartási költségekkel szemben a szőlő hatodik éves korától kezdve várható jövedelem a kővetkező tételekben nyerhet kifejezést: 1 . 6 k. hold amerikai szőlővessző-termés, részint zölden nemesítve, részint mint vessző értékesítve (k. hold 60,000 db., együtt 360,000 db.) értéke, 1,000 db. vessző á 10 f r t ............................. ................................ 3,600 frt, 2. 65 k. hold európai szőlő bortermésének értéke, k. hold 20 hl. számítva s egy hektoliter ára 15 frtban értékesítve.............................................. 19,500 » 3. 8 k. hold csemegeszőlő termésének értéke, k. holdankint 57 q. szőlőtermesztést véve fel, s a szőlőt métermázsánkint 15 frttal értékesítve .____ 6,840 > Évenkénti átlag bruttó b e v é t e l.............................................. 29,340 frt. Újabban nagy kiterjedésű homokszőlők betelepítésével foglalkoznak : Schossberger \ Zsigmond Túrán, Csányi Gusztáv a sashalmi pusztán, Hoffmann Jakab Lőrinczi pusztán, Koppély Géza Hatvan vidékén. A nógrádmegyei gazdasági egyesület, valamint Hanzély j László, Simonyi Dénes és Majthényi Imre szügyi birtokosok; továbbá Szalay Imre I országgyűlési képviselő Somogy megyében a balatoni, valamint Esztergom városa a . 1 szigeti homokterületek felkarolásával. A kecskeméti telepen kivül az állam még egy másik, noha tetemesen kisebb í immunus homoktelepet is tart fenn Ez az istvántelki telep, melynek főczélja az, hogy J futóhomok-talajban phylloxera-mentes amerikai szőlőfajok tenyésztessenek és szaporittas: sanak. De tekintettel arra, hogy hazánkban az okszerű homokszőlőművelés terjedése ki, váló nemzetgazdasági fontossággal bir, indokoltnak látszott e telepen is néhány táblát európai szőlővel beültetni, mintegy buzdító példaadásképen a telepet meglátogató szőlős­ gazdáknak. Ezért 1886. év tavaszán a kecskeméti állami szőlőtelepről nyert gyökeres vesszőkkel 3 tábla lett beültetve és pedig egy 1,457 □-méternyi tábla kadarkával, egy 1,416 □-méternyi tábla olasz rizlinggel és egy 894 D-méternyi kisebb tábla 11 csemege­ szőlőfajjal. A homoki szőlők létesítésével és az előadásom későbbi fonalán tárgyalandó gyéritési eljárással szorosan kapcsolatos a trágyázás kérdése, a mennyiben az előbbinél a vegyi- és műtrágyák, az utóbbinál pedig az állati és az úgynevezett compost-trágyák alkalmazandók.

A trágyázás kérdéséhez az adatokat dr. Liebermann Leó, a vegykisérleti állomás főnöke által tett kísérletek eredményeiből, gyakorlati tapasztalataim s Ordódy Lajosnak »A' műtrágyák használata* czímű jeles munkája alapján állítottam össze. — Van tehát szerencsém azokat Nagyméltóságod előtt a következőkben ismertetni! A szőlőföld trágyázásáról. A szőlő tenyészetéhez a phosphorsav, káli és legény szükséges. Van ezeken kívül még egyéb tápszerre is szükség, de ezek pótlásáról gondoskodnunk nem kell, mert azok a talajban kellő mennyiségben megvannak. Tény ugyan, hogy a légeny a légkörből légenysav és ammóniák alakjában az esővízzel a talajba belekerül, ez azonban nem ele­ gendő arra, hogy a szőlő ebbeli szükségletét kielégítse. Eddig tehát arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a szőlő talajának, hogy benne a szőlő jól tenyészhessen, főleg légenytartalmú anyagokban, hamany és vilsavban kell gazdagnak lennie. Minthogy pedig épen ezen 3 anyagban kevesbedik a talaj tápanyaga, elkerülhetlenül szükséges, hogy ép oly arányban, mint a minőben azokat a szőlő saját életszük­ ségletére elfogyasztja, vissza is pótoljuk. Könnyebb áttekintés végett a trágyákat a következő 3 csoportba oszthatjuk, u. m .: szervi, keverék vagy compost és ásványi, illetőleg műtrágyára. Kétséget nem szenved, hogy minden trágyaanyag között az összekorhadás utján áterjedt istállótrágya a legjobb, mert ebben a szőlő táplálására alkalmas anyagok leg­ inkább megvannak. Ezek mellett megvan még azon természettani jó hatása is, hogy a talajt lazítja, humusrétegét gyarapítja. A szerves, vagyis istállótrágya értéke és minősége attól függ, hogy az állatok, melyektől a trágya származik, minő táplálásban részesültek. így pl. a ló trágyája érté­ kesebb, mint a szarvasmarháé, mert a lovak rendszerint jobb tápanyagban részesülnek, mint a szarvasmarhák. Minthogy a lóürülék kevesebb víztartalmánál fogva hamarább bomlik, tehát nagy meleget fejt ki, azért különösen hideg, kötött vagy nehéz és nedves agyagtalajra alkalmazható előnyösen, de csak akkor, midőn már félig korhadt állapotban van, nehogy a nagy meleg s a fejlődő gázok a szőlő gyökerének ártsanak; más tala­ joknál pedig csak teljesen korhadt állapotban szabad a lótrágyát használnunk. A szarvasmarhaürülék nagy víztartalmánál fogva lassabban bomlik és e miatt főleg lazább, száraz, meleg talajra használható előnyösen. Igen alkalmas a szőlőtrágyázásra, noha tápanyagban nem oly gazdag, mint a lóürülék. A sertéstrágya nagy víztartalmánál fogva főleg homokos talajok trágyázására ajánlható. Óvakodni kell azonban ezzel felültrágyázást alkalmazni, mert általa sok oly haszontalan növény magjainak adunk tápot, melyek a szőlőben nehezen kiirtható gyomot képeznek. A most elősorolt trágyanemek közül az istálló- és compost-trágya kezelésére leg­ ajánlatosabb vízmentes falazattal biró, körülbelül 1 —l 1/* méter mély gödröt készíteni. Különösen ajánlható ezen telep mellett más anyagoknak composttá való összegyűjtése is, mert az által, hogy időnként az elhelyezett trágyát a trágyalével megöntözzük, épen jól alkalmazható kövéritőre tehetünk szert. Az emberi ürülék a leggazdagabb tápanyagokban, a mi könnyen megérthető, ha meggondoljuk, hogy épen az ember fogyasztja a legjobb és legtápdúsabb eledeleket. És mégis azt tapasztaljuk a nagyobb városokban, hogy ezen értékes anyagot a csatornákon keresztül a folyamokba vezetik, a hol az minden haszon nélkül pusztul el. Az emberi ürülék többféle módon kezelhető és ezért a következő kezelési módokat lehet ajánlani. Egy méter mély és a szükséghez képest 2—4 négyszógméternyi széles gödörbe egy réteg árnyékszék-trágyát hordunk, erre egy réteg szalmát, lombot vagy compost-

22

trágyát teszünk, melyet földdel hintünk be, s ezt így folytatjuk mindaddig, a mig a gödör egészen meg nem telik. Legfelül az ammóniák megkötése czéljából egy réteg gypszet hintünk s ezt vékony földréteggel takarjuk be; 8— 10 hó múlva az egészet ki­ szedjük s egy 3 láb magas négyszögű halomba rakjuk, melyet ismét gypszszel hintünk be. Ha ezen földszerű tömeget 2 hó múlva átforgatjuk, akkor az használhatóvá lesz és bármely istállótrágyánál értékesebb. A keverék vagy compost-trágya készítésénél a különböző növényi, állati és ásványi anyagokat felhasználhatjuk. Ilyenek: állati trágya és növényi hulladékok. Ez utóbbiak közül: az apróra vagdalt venyige, a szőlőgyomlálásnál letördelt fattyúhajtások, levelek, kikapált gyom, falomb, fürészpor stb. érdemelnek említést. Mindezen anyagokat halomban a föld színén is összegyüjthetjük, hogy a levegő minél jobban érhesse. Ezen halom vízzel, vagy a mi jobb, trágyalével gyakrabban öntö­ zendő és forgatandó, hogy a bomlás elősegittessék és gyorsittassék. Az istállótrágya mikénti alkalmazása tekintetében megjegyzem, hogy legczélszerűbb minden második keresztbe futó sorban, a gyökerektől mintegy 25 cm. távolságban, 30—40 cm. mély árkot húzni s ezen árokba mintegy 20—25 cm. magasságban a trágyát lazán, egyenletesen elteregetve belehányni. Ügyelni kell arra is, hogy a trágya ne jusson közvetlen a gyökerek mellé, mert ez penészedést idéz elé. A trágya mennyisége függ a talaj minőségétől, a szőlőfaj termőképességétől s a metszési módtól. Bőtermő fajnál vagy hosszú metszés mellett több trágya kell. , A sovány talaj ismét többet igényel, mint a kövér. Atalában czélszerűbb a gyakori ismétlődő, mint a ritka bő trágyázás, mert annak következtében erős hajtásokat kapunk a termés rovására. A mi a mennyiséget illeti, a 3—4 éves forgóban kát. holdanként — a talaj minősége szerint — 200—400 méter­ mázsa félig érett istállótrágya elegendő; de a 3 éves forgóra beosztott trágyázásnál czélszerű az I. forgóban istálló-, a Il-ikban compost, és a Ill-ikban ásványi trágyát alkalmazni. Végül, különösen a homoki szőlők szempontjából, helyesnek tartom itt még pár szóval az ásványi, vagy u. n. különleges műtrágyákról is megemlékezni. Ez utóbbi tekintetben — főleg mert itt pénzért beszerzendő speciális trágyaszerek alkalmazásáról van szó: czélszerű mindig előzetes tanulmányozás utján megállapítani, hogy mely anyagokra van a kezelendő talajnak leginkább szüksége. Annak pontos megállapithatása végett, hogy a trágyázandó talajnak minő alkat­ részei pótlandók, legczélszerűbb a trágyázás nagyban való keresztülvitele előtt egy kisebb szabású kísérlet keresztülvitelével e kérdést tisztába hozni. Ajánlhatom e czélra az országos vegykisérleti áilomás vezetője által javaslatba hozott következő eljárást: Válasszunk a kísérlet végrehajtására egy aránylag kisebb például 100 négyszögöl nagyságú területet s osszuk azt nyolcz egyforma parczellára. Ezen 8 parczellát a követ­ kező tabellában feltüntetett módon trágyázzuk meg a különbözőképen combinált mű­ trágyákkal és pedig: 1

1

2

3

5

Phoshporsav

Nitrogén

Nitrogén

' Pho*phorsav

káli

káli

phosphorsav

mészkáli

1

6

7

8

Nitrogén Nitrogén Phosphor­ Trágyázatlan phosphorsav phosphorsav [ sav (control) káli káli mész

Az egy-egy párcellára alkalmazandó trágyaszerek menyisége a következő : 0-l kg. phosphorsav, 0’4 kg. káliumoxid, 0’2 kg. mészoxid, 0-24 kg. nitrogén. Phosphor pótlására alkalmazhattunk superphosphátot, mely 20°/o oldható phosphorsavat tartalmaz. Ebből parczellánkint 0'25 kg. kell. Ha e helyett csontlisztet veszünk, ebből 0-45 kg. kell egy-egy parczellára. Ha a földnek káli-tartalma fokozandó, vehetünk ötszörösen concentrált kálitrágyát, melyből 0-8 kg., vagy pedig 9*8 százalékos chlorcaliumot, melyből 0 7 kg. elegendő. Alkalmazhatunk végre kainitot is, de ebből már 3 kg. kell. A nitrogén pótlására jó a chilisalétrom, melyből 1*6, a kénsavas ammon, melyből 1'2 klg.-nyi menynyiség szükséges. A mészsuperphosphátok vagy csontliszt alkalmazása mellett, a phosphorsavval együtt meszet is viszünk a főidbe. Ha csontlisztet használunk, mely a fent megnevezett mennyiségben ugyan elegendő phosphorsavat, de nem egészen elegendő meszet tartalmaz, azt még 0-17 kg. oltatlan mészszel kell pótolni. Azon parczellák, melyekbe phosphorsav nem tétetik, 0 2 kg. oltatlan, vagy ha a mész maró hatásától tartunk, 0 4 kg. szénsavas mészszel (mészkővel vagy márványporral) volnának ellátandók. Megjegyzem még, hogy minden egyes tő külön, még pedig olykép trágyázandó, hogy a tőkék körül fúrt mély lyukakba tétetik a földdel kevert trágya., A mi azon kérdést illeti, hogy mennyit vegyünk a műtrágyaszerekből egy tőhöz ? — ezt amost elmondottak alapján könnyen megtudhatjuk, ha a tőkék számával a felhasznált műtrágya súlyát kifejező mennyiséget elosztjuk. A trágyaszerek mennyiségének kiszámítása a tett vizsgálatok alapján nyert azon adatokon nyugszik, melyek szerint egy 100 négyszögöl szőlőföld. jó szőlő, p. o. rizlingtermelésre évenkint: 0- 9 kg. phosphorsavat, 3'3 » kaliuinoxidot, 1- 6 » mészoxidot és 2 2 » nitrogént igényel. Az alkalmazott trágyaszerek közül tehát a phosphorsav hatását a 2-ik és 6-ik, valamint a 7-ik és 8-ik, a káli hatását az 1-ső és 7-ik; a 3-ik és 6-ik, a nitrogén hatását az 1-ső és 6-ik, a 4-ik és 5-ik és a mész hatását az 1-ső és 4-ik, az 5-ik és 6-ik par­ cella termésének mennyisége és minősége közötti külömbség tünteti fel. Előadásom e részének befejezése elütt megkívánom még említeni, hogy a jelenleg leggyakrabban alkalmazásba jövő ily m űtrágyák: a hamu, mely káliumot, a csontliszt mely phosphorsavat, és a chilisalétrom, mely nitrogént tartalmaz nagyobb mennyi­ ségben. E három anyag tehát tényleg a szőlő legszükségesebb tápanyagait tartalmazza és igy e keverékül átalánosságban a szőlőföldek trágyázására czélszerűnek nevezhető s ez okból annak, a ki az imént ajánlott kisérletet nem akarja megtenni, ezen műtrágya­ keveréket lehet ajánlani A trágyát legczélszerűbb őszszel, esőre hajló időben alkalmazni. E czélból 4—4 tőke közé keresztben 35—40 cm. mély tölcséralakú lyukakat fúrunk, melyek mindenikébe a keverékből egy púpozott evőkanállal hintünk. A nyílást azután összevagdalt venyigével töltjük meg, hogy az eső belehatolva, ezen anyagok feloldását elősegítse és a gyökerekhez v Jó juthatást előmozdítsa. A 35—40 cm. mély lyuknak fúrása, vagy ilyen mélységű gödrök ásása a trágyá­ záshoz azért tanácsos, mert a szőlők rápgyökerei oly mélyen hatolnak a földbe, hogy

24

a trágyaszer felületes alkalmazása különben czélra nem vezetne s a növényre nézve haszonnal nem járna. Egy kát. hold megtrágyázására 250 kg. fahamu, 175 kg. csontliszt és 75 kg. chilisalétrom teljesen elegendő'. Minthogy pedig ezen trágyának alkalmazása aránylag sokba nem kerül s mégis hatásában kedvező eredményt mutat, melegen ajánlhatom szőlőgazdáink figyelmébe. Az országos gazd. egyesület műtrágya, szövetkezete által kieszközölt legolcsóbb műtrágyák a következők: Párolt csontliszt 10,000 kilogrammnál 6 frt, ezen alul 6 frt 75 kr. Spodium superphosphorphat 10,000 kilogrammnál 6 frt 25 kr, ezen alul 6 frt 67 krChilisalétrom 10,000 kilogrammnál 13 frt 60 kr., ezen alul 14 frt 10 kr. Chlorkáli 10,000 kilogrammnál 10 frt, ezen alul 10 frt 50 kr. Az árak 100 kilogrammonkint Budapesten értetnek, zsákot beszámítva. A szőlőnek műtrágyával való trágyázására nézve Ordódy Lajos »A műtrágyák használata« czímű jeles munkájában arra utal, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a szőlő trágyázását a következő forgóban találták czélszerűnek : Egy 1,200 D-öles holdra istálló trág y a.......................................... 300 q. q* 1-ső év oldható p h o s p h o rs a v ..................... 25 ke 35 » oldható p h o s p h o rs a v ..................... 2-ik év 25 » k á li...................................................... oldható p h o s p h o rs a v ..................... 35 » 3-ik év Icái i 46 » k á li...................................................... 60 » 4-ik év l é g e n y ................................................. 15 » Ezen normálétól a következő viszonyok között kell megfelelően eltérni : Minél mélyebb és nedvesebb a fekvés, annál kevesebb légenyt adunk, ellenkezőleg minél magasabb és szárazabb, annál dúsabban kell a vegetatiót chili-salétrommal támogatnunk. Minél hatalmasabb a szőlő-venyige hajtása, annál inkább kell az istállótrágyát és chili-salétromot mérsékelni; minél gyengébb a venyige, annál többször (minden 3-ik évben) kell istállótrágyát adnunk és chili-salétrommal is utána segítenünk. A silányságra valló területrészeket, melyek különösen nedves évjárás után sárgulás által árulják el tengésüket, kálival kell gazdagon trágyázni. Ha venyige áll rendelkezésre, úgy ez a legjobb. A szőlők ilynemű trágyázása által nemcsak a termést növeljük, hanem a termés minőségét is tetemesen emeljük s a szőlőt minden bajokkal szemben nagyobb ellentállásra képesítjük. Fiatal szőlőültetvényeknél a czél az, hogy a venyigeképződést elősegítsük, mert a vegetatio első hónapjaiban a növést forcirozni kell, hogy a szőlő fája jól megérjen és jól kiállja a telet. Ezt elérendő, a chilisalétromot mérsékeljük s a légenyt inkább chilisalétrommal adjuk superphosphat adagolással. A szénkéneggel való gyérítés. A szőlők fentartásának egy további sikeres módja, a szénkéneggel való gyéritési eljárás, a mely abból áll, hogy a ragályozott szőlőkön, a rovarok szénkéneg befecsken­ dezése által, évről évre pusztítatnak. Igen természetes azonban, hogy a szénkéneget csak oly adagban szabad alkal­ mazni, hogy az a rovart ölje meg, de a növénynek ne ártson. Az eddigi tapasztalatok

szerint kataszteri holdanként 150 kg. szükséges. Az eljárás abból áll, hogy az e czélra készült fecskendő-készülékekkel, például a Gástine-féle és a Vermorel-féle Excelsior injecteurrel a tőkék közé lehető sűrűn alkalmazott 30—35 cm. mélységű lyukakba fecskendeztetik a szénkéneg. Legújabban e czélra szénkénegezd'ekék is használtatnak. A rovarnak minden irányban való lehető teljes kiirtása czéljából czélszerű mentői több lyukba alkalmazni a fecskendezést s igy szabályul lehet felállítani, hogy az adag átlag egy-egy lyukba 5 —8 gramm legyen. Óvakodni kell azonban attól, hogy az injectió a tőkékhez nagyon közel történjék s ezért a lövelési lyukak és a tőkék közt legalább 30—40 cm. távolságnak kell lenni. A szénkénegezés alkalmazható őszszel, tavaszkor vagy nyáron. Az eddigi tapasz­ talatok szerint mindenesetre legczélszerűbb a tavaszi gyérítés, márczius és április hóna­ pokban, sőt még májusban is", főleg a fagyjárta vidékeken, mert a késői kezelés kissé visszaveti a szőlő vegetációját. Az eljárást okvetlenül száraz időben kell foga­ natosítani, Hogy ezen eljárással az inficiált szőlőket, feltéve, hogy a szőlők nem voltak pusz­ tuló állapotban, lehet fentartani: ez a tapasztalatok által kétségtelenül bebizonyított tény és igy ezen eljárást a phylioxerás szőlők fentartására bátran lehet ajánlani. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy sikeres alkalmazására két feltétel képez conditio sine qua nont. Az egyik, a szoros értelemben vett technikai feltétel az, hogy a talaj alkata a gyéritő eljárás hatékonyságát lehetővé tegye. Mert túltömött, nehéz és túlnedves vagy köves, különösen pedig kevéssé áteresztő agy altalajban,.. mely a belévezétett szénkénegbol fejlődő gázok elterjedését gátolja, az eljárás hatálytalan. Ellenben sikeres: könnyű, omlós, laza — nem túlnedves — talajnemekben, melyeknek szerkezete a szénkéneggázak gyors elterjedését s minden irányban való elhatolását s ily módon a belövelési helytől legtávolabb eső rovarok megsemmisítését is lehetővé teszi. E mellett kívánatos az is, hogy a szőlők szabályos ültetésűek legyenek, mert a szabálytalan sűrű ültetésű szőlőkben azt koczkáztatjuk, hogy a belövelési helyhez nagyon közel levő tőkékről a szénkéneg nemcsak a rovart öli ki, de magát a tőkét is károsítja. A második mellőzhetlen feltétel az, hogy a kezelendő' szőIcTelég bőven jövedel­ mező legyen arra, hogy az eljárás tetemes költségein fölül, a fenmaradó haszon a bir­ tokosra nézve jutalmazó maradjon, mert az eljárás nem csak a kiadásokkal csökkenti a szőlő évi hozamát, a mi nálunk, a mellőzhetlenül szükséges trágyázás költségeit számba véve, kataszteri holdanként,.évi 60—70 forinttal, mérsékelten van előirányozva; — hanem csökkenti azzal is, hogy a gyéritett szőlők alig adják meg azon termést, a melyet a szellő a phylloxera invasiója előtti időben adott. Mindezen körülmények figyelembe vétele után azon nézetemnek adok kifejezést, hogy hazánkban — legalább egyelőre — ez eljárás, csak a különösen kedvező és bőven jövedelmező szőlővidékeken számithat általánosabb elterjedésre. Francziaországban a kormány a syndicatust alakitó kisebb birtokosokat — 5 hektár erejéig, a gyéritő' eljárás alkalmazása esetén, hektáronként kisebb-nagyobb 40—100 frankig~TEeqe"do“ süBvéntíóban részesíti. Nálunk kezdetben az állam az eljárás megismer­ tetése, és terjesztése czéljából, díjtalanul adta a szőlőbirtokosoknak, a gyérítéshez szük­ séges anyagot, eszközöket és szellemi vezetést; ina a birtokosok, a kik gyériteni óhaj­ tanak, a szénkénéget s a szükséges eszközöket lehető olcsón, azaz: az eredeti beszerzési áron kapják meg. Hazai közlekedési vállalataink követendő példát találhatnak a Páris—Lyon—Medi­ terránéi vasnt-társaság eljárásában, mely nemcsak nagyban gyártja a szénkéneget, hanem kedvező feltételek mellett maga adja és szállítja azt a birtokosoknak, és maga kezelteti a vészlepett szőlőterületeket', érre betanított alkalmazottjaival és technikai vezetőivel. Sőt 4

26

hogy a szénkéneg hatásáról a kételkedőket is meggyőzhesse, szőlőtelepeket állított fel, ' és azokat az ültetés kezdetétől fogva évenként szénkéneggel kezelteti és tartja fenn. Úgy hiszem, e részben nálunk is kedvező működési tér nyílnék a nagyobb közleke­ dési vállalatok valamelyikének. Legkönnyebben az osztrák-magyar államvasut-társaságnak, mely nagy vasbányái és vashutáiban melléktermény' gyanánt könnyen gyárthatná s elő­ nyösen értékesíthetné a szénkéneget. A szénkéneg hatásáról, felemlitésre méltónak tartom, hogy szénkénegezéssel a vész teljesen elnyomatott: \ 1 . Hódmező-Vásárhelyen és ■ 2. Kolozsvárit. i 1 A szénkéneggel eszközölt gyéritési eljárás pedig több helyen, nevezetesen: > a) a farkasdi és ,„ . , i ,, , ... 1 allami szolotelepeken, \ * o) a szendroi ] továbbá: Szatmár város, Tahi-Tótfalú, Soly-Kovácsi, Székesfehérvár-Tolcsva és Szinyérváralja vidékein már 1883-ban igen szép eredményeket biztosított, úgy hogy a következő években különösen: Szent-Endrén, Pomázon, Leányfaluban, Nagymaroson és több Vesz­ prém megyei községben, igen tekintélyes mennyiségre emelkedett azon szőlőbirtokosok száma, kik nagyobb kiterjedésű phylloxera-lepett szőlőiket mai napig is szénkénegezéssel tartják fenn, aránylag igen jó termőképességben. Ezekben röviden és átalános körvonalokban ismertetvén a phylloxera által fenye­ getett szőlők megóvásának sikerrel alkalmazható módozatait: az elárasztást, a homokszőlők művelését és a szénkéneggel való sgyéritö eljárást«, — engedje meg Nagyméltóságod, ha most a védekezésnek nézetem szerint legfontosabb és legátalánosabban alkalmaz­ ható m ódját: a phylloxerás hazai szőlőknek az ellenálló amerikai szőlőfajokkal való helyettesítését ismertethessem. Ellentálló amerikai szőlőfajokkal való védekezés. Az, a ki a phylloxerát először importálta Francziaországba: a szőlőpusztitó rovarral i együtt behozta, annak leghathatósabb orvosszerét is: a rovar támadásai iránt érzéketlen amerikai szőlőfajtákat. Laliman ismert nevű bordeauxi ampelographus volt, a ki gyüjte» , ményeinek kiegészítése czéljából még a hatvanas évek elején hozatott Amerikából szőlő­ fajtákat-szőlőiskoláiba. Laliman beismerése szerint — már 1866-ban volt touratei szőlő/ jí-telepén phylloxera, még mielőtt az bárhol észleltetett volna. i v | O volt az első, a ki, midőn már a veszélyes új szőlőbetegség, melynek okozóját csak hosszabb tanulmányozás után tudták a phylloxera-rovar alakjában megállapítani és a midőn e betegség már aggályt okozó módon pusztított a francziaországi szőlőkben: azon megfigyelést tette, hogy szőlőtelepén a rovar által elpusztított szőlőfajták közepette i az Amerikából importált szőlők csonkitatlan erejükben díszlenek. Laliman ezen észleletét 1869-ben a franczia mezőgazdáknak Beauneben tartott congressusán jelentette be. Észleleté azonban eleinte kétkedéssel, sőt nagy közönyösséggel fogadtatod. Azonban később 1873-ban Planchon tanár, a híres botanikus, az amerikai szőlők kérdésének tanulmányozása czéljából, a franczia kormány által Amerikába küldetvén ki, ezen kiküldetéseiről tett s Laliman felfedezésének helyességét igazoló jelentése által, 1873-ban a közfigyelmet és érdeklődést egyszerre felébresztette e fontos kérdés iránt. Planchon tanárnak Amerikában tett tudományos észleletcin és tapasztalatain alapuló fejtegetései új világot vetettek e kérdésre s az ő következtetései szolgáltak alapul a ntontpelliéri iskola által gyakorlati kisérletekkel kapcsolatosan megindított szaktanulmá­ nyoknak s kutatásoknak és mindazoknak, mik e téren Dél-Francziaországban, sőt magában Amerikában is tétettek.

27

A kutatások azon eredményre vezettek, hogy tényleg léteznek amerikai eredetű szőlőfajták, melyek a phylloxera támadásai iránt teljesen érzéketlenek. Első sorban Eoéx tanárnak, az említett montpelliéri iskola igazgatójának, kutatásai mutattalTTci, hogy az ellenálló képesség, a vegetatió mérvénél sokkal lényegesebb s mélyebben fekvő boncztani tulajdonságokon, vagyis az ellenálló amerikai szőlőfajok gyökérzetének tömörebb, fásabb szerkezetén alapszik. Legyen szabad már most e tények tudományos megokolása érdekében, röviden a következőket felhoznom : A szőlőgyökerek köztudomás szerint rostokból, edénynyalábokból és sejtekből állanak, melyek a növények tápanyagainak felvételét közvetítik. Minden gyökérnél két főrészt lehet mégkülönböztetni, úgymint: a központi fástengelyt a völgyszövettel és a kéregréteget a bélsugarakkal, a fás szövetben. A phylloxera az eddigi tapasztalatok szerint első sorban mindig a kéregréteget támadja meg és mig kis orrmányának szúrásai által előidézett káros elváltozás a keske­ nyebb bélsugarakkal és tömöttebb szerkezettel biró amerikai fajoknál egyedül a kéregrétegre szorítkozik ; addig az európai szőlőfajoknál a bélsugarakra is kiterjed s a központi fastengelybe is behatol. Ennek természetes következménye azután, hogy az ilyen gyengébb gyökér-szer­ vezetű európai szőlőfajoknak, vagyis a vitis viniferának gyökerei a phylloxera szúrásai következtében egész tömegükben káros elváltozáson mennek keresztül: megduzzadnak; a duzzadt rész elébb-utóbb elrothad s vele együtt az illető gyökérszál is tönkremegy. Épen igy van ez azon amerikai szőlőfajok gyökereinél is, melyeknek hasonló laza , szerkezetük van, például: a vitis labrusca fajtáinál. Ellenben az ellenállóknak bizonyült amerikai szőlőfajoknál a káros elváltozás csak a kéregre szorítkozik, mert csak a kéreg duzzad meg, s a gyökér a megduzzadt kéreg­ réteg elrothadása után is megmarad s tovább folytatja élettani működését. Az összes európai szőlőfajok gyökereit laza szerkezet, vastag kéregréteg s széles bélsugarak; ellenben az ellenálló amerikai szőlő gyökerét tömött szerkezet, vékony kéreg és keskeny bélsugarak jellemzik. Ilyen szerkezetet mutatnak a Riparia és a Aestivalis családokhoz tartozó változványok, de a labruska-fajták, laza gyökérzetükkel s csekély ellenálló képességükkel az európai szőlőkhöz közelednek. Az amerikai szőlőfajok gyökerei e mellett még chemiai összetételükben is eltérnek az európaiaktól, a mennyiben aráylag csekélyebb mennyiségű ásványi anyagot tartalmaznak. Az amerikai szőlőfajok a talajminőséggel szemben nagy érzékenységet tanúsítanak s épen azért minden egyes fajnál az ellenálló képesség megállapítása után a második fontos kérdést a honosodás, illetőleg a talajhoz való alkalmazkodás, vagyis az adaptatio kérdése képezi. Csak kevés oly amerikai faj van, mely minden, legalább normálisnak nevezhető, talajban egyaránt jól díszhk. Ilyenek első sorban a Riparia Sauvage, a Herbemont, Jacquez és York-Madeira amerikai fajok, a melyeket szaporításra bátran ajánlhatok. Ezen szőlőfajok közül a Jacquez- és Herbemont fajok azért érdemelnek kiváló figyelmet, mert — mint később tüzetesebben lesz szerencsém előadni — nemcsak oltó-alanyul, de beoltás nélkül, közvetlen termelésre is alkalmasak. Ezért legyen szabad a következőkben röviden e két faj ismertetésére is kiterjeszkednem: l. Herbemont (más néven Warron, Herbemont Madeira, VVarrenton, Neil, Grep, Aestivalis). Ennek eredete ismeretlen. Egyike a legjobb asztali bor szőlőfajnak, főleg pedig meszes talajokban. Kedveli a soványabb lejtős helyeket. Fürtjei igen nagyok, hosszúkások és tömöttek. Bogyói kicsinyek, feketék, kékesen harmatoltak. Héja vékony, 4*

28

húsa édes és kellemes ízű. Gyökerei középerősek, sima, kemény héjjal és a phylloxerának ellen tállanak. Faja buja növésű, igen szép lombozattal. Gazdag talajban érzékenyebb s igen sok és erős fát nevel, s kevesebb termést adj mig meleg, sovány, meszes talajban és déli fekvésben rendkívüli terméseket hoz. ~K gyorsan alkalmazott sajtolás után a tiszta must fehér bort ad, mely állítólag a rajnamelléki borokhoz hasonló. Ha azonban a mustot a törkölyön 24—48 óráig erjeszteni hagyjuk, igen finom, de halvány vörös bort nyerünk. Montpellieri borkereskedő-körökben ezen szőlőfaj borát igen kellemes és ízére nézve keleti Francziaország boraihoz hasonlónak mondották. Borának mellékíze nincs. Kissé későn érik, de ott, hol a kadarka jól díszük, ezen szőlőfaj is sikerrel művelhető Alanynak igen alkalmas s a jelzett talajban kevéssé válogatós, de sima vessző után nehezen szaporítható. A fagyok iránt érzékeny. Gyökeres vesszőinek ezre ez idő szerint Francziaországban 200—250 frankon szerezhető be. 2. Jacquez^(más néven Lenoir, Black, Spanisch, El-Passó, burgundi aestivalis csalá déli szoTőTaj a Ilerbemont-osztályból. Fürtje közép, de a Herbemonténál nagyobb. Bogyói kicsinyek, gömbölyűek, feketék könnyen harmatoltak, nedvdúsak és édesek. Festanyagban igen gazdag szőlőfaj, de csakis délibb vidékekre ajánlható, a hol igen bőven terem. Ejszaki vidékeken felette kényes és csak későn vagy egyátálában nem érik meg. Kedvező fekvésekben ép úgy asztali, mint borszőlőnek alkalmas. A szőlő fája erős növésű, levelei mélyen bevágottak. Ezen szőlőfaj leginkább Texasban kultiváltatik. Vegetatiója, valamint termőképessége a helyi, főleg a talajviszonyok szerint különböző. így száraz talajban igen keveset terem, sokat szeiiyeíj. az Anthracenosistól és a Peronospora yitieolától, A must czukortartalma ezen szőlőfajnál nagy; igen erős és gazdag festanyagánál fogva felette vörös, jobban mondva fekete bort ad, mely világosabb vörös borok festésére igen alkalmas. Ezen borokat Francziaországban hekto­ literenként 60—70 frankjával fizetik, mig az Aramon bora, mely ez idő szerint főleg homok-talajban kultiváltatik, csak 30 frankjával kel. Gyökerei a phylloxerának ellentállanak. Megkell még e fajnál jegyeznünk, hogy sima vesszőről szintén nehezen szaporítható. Alanynak is alkalmas. Az ellentálló amerikai fajokTenyésztése iránt Francziaországban megindult mozgalom nem kerülte el a kormány figyelmét sem és az e téren szerzett tapasztalatokat folytonosan gondos figyelemmel kiséri. E tapasztalatok az amerikai szőlők művelésének, a phylloxera ellen való védekezési módok sorában, jogos helyet biztosítottak. Kemény Gábor báró még 1880-ban sietett a kérdés alapos tanulmányozása czéljából szakértő megbízottait: Emich Gusztávot és Horváth Géza doktort Francziaországba küldeni, kiknek jelentései alapján a védekezési intézkedések sorába az ellentálló amerikai szőlőfajok mivelése is felvétetett. E szőlőfajok tenyésztése, mivelése és szaporítása végett állami szőlőtelepek állíttattak fél, melyek még az 1881. évben lettek a közvetlenü Amerikából, Bush-czégtől beszerzett eredeti szőlőfajokkal beültetve. Mielőtt azonban az ezirányban a kormány által tett további intézkedéseket előadnám, legyen szabad röviden áttérnem az amerikai szőlőfajok szaporítási és mivelési módjainak főbb vonásokban való ismertetésére. A szaporítás módjai: 1. A magról való szaporítás és ezzel kapcsolatban a hybridatió, vagyis a fajok keresztezése; 2. a sima vesszőről való és 3. oltás utján való szaporítás.

29

1. A magról való szaporítás mind ez ideig nem igen volt képes tért hódítani, mert e szaporitásmód, természetessége daczára is hosszadalmas, mert a magcsemeték lassan fejlődnek s későn teremnek; fáradságos és bizonytalan eredményű, mivel a természetes hybridatio következtében a magról nevelt szőlő csak a legritkább esetben őrzi meg eredeti jellegét és az anya-növénytől többnyire eltérő minőségű növényt ad, melynek előnyeit vagy hátrányait csak hosszú évekig tartó mivelés és tapasztalat alapján lehet megállapítani. Minthogy pedig a sima vagy gyökeres vesszők utján való szaporítással sokkal egyszerűbben, gyorsabban és biztosabban juthatunk czélhoz, phylloxera-lepett vidékeken a magról való szaporításnak nincs is helyes értelme. A mesterséges hybridatio sokkal inkább kívül esik a gyakorlati élet körén, mint a magról való szaporítás. A hybridatio műtété ugyanis abban áll, hogy az egyik szőlőfaj női szervét, a másik fajnak hímszervével, mesterséges érintkezésbe hozzuk. Az ekként termékenyített szőlők magvaiból oly alanyokat nyerünk, melyek az apai és anyai fajták jellegzetes tulajdonait többé kevésbbé magukon viselik. Ily módon esetleg oly terményt nyerhetünk, mely mindkét faj előnyeit szerencsés arányokban egyesíti. Ez az a czél, melyre törekszünk. Miután pedig az új hybrid fajok tulajdonságait, ellenálló képességüket s terményük becsét, vagy alanyul való használhatóságukat, csak 4—5 évi művelés után lehet meg­ ítélni és az adaptatió kérdését is kísérletek utján kell tisztába hozni: ezen eljárást, már az eredményes kísérletezésre szükséges idő hiánya folytán is, gyakorlati szempontból ajánlani alig lehet. Mindezek alapján a vesszőről és az újabban alkalmazott zöld oltás útján való sza­ porítás nagyobb figyelmet érdemel. 2. A jól gyökerező szőlőfajoknál, minők a Riparia és a York Madeira, a sima vesszőről való szaporítás, illetőleg a sima vesszők gyökereztetése, egészen hasonló módon történik, mint a hogy az az európai szőlőfajtákra nézve szokásban volt. Vannak azonban egyes amerikai szőlőfajok, melyek sejtszövetük tömörsége követ­ keztében nehezebben győkereztethetők. Ilyenek különösen a Jacquez és Herbemont fajok, melyek ennélfogva sima vesszőről nehezen szaporithatók. De mert szaporításuk utóvégre is csak ily módon történhetik, eltekintve a czomb-oltás a bujtás vagy döntés és végre a zöld nemesítések utján való szaporítástól, módot kell keresnünk, hogy a nevezett szőlőfajok ezen rósz tulajdonságán segítsünk. A sima vesszőről való gyökereztetésnek 3-féle módja van. Az első: a rendes iskoláztatás, a mely abból áll, hogy — a mint ezt hazai fajainknál is eddig gyakoroltuk — a kellő hosszúságra vágott sima vesszőket, hosszúságuknak megfelelő mély árkokba, egymástól mintegy egy hüvelyk nyi távolságra helyezzük s az utolsó szemig földdel befedjük. Eltérés azonban mégis van az eddigi szokástól és ez az, hogy mielőtt a vesszők iskolába helyeztetnének, czélszerű azokat buktatva gyökereztetni. Ezen eljárás mellett, feltéve, hogy pontosan és szakszerűen lett keresztülvive, a vesszők alsó részén vágott metszlapon callus képződik, melyből igen finom gyökerek ágaznak ki. Az igy meggyökeresedett vesszők iskolába teendők, megjegyezvén, hogy a gyökereztetéskor szükséges meleg előidézése végett az árok fenekére félig érett lótrágya s erre egy réteg föld helyezendő s csak ezután ültetendők a vesszők. Az iskola földjét, melynek igen czélszerű komposzttal kevert homoktalajt választani: gyakrabban öntözni kell, hogy mindig mérsékelten nedves legyen. Ily eljárás és folytonos gondozás mellett a vesszőkből átlag 50—60Vo hajt gyökeret. A második m ód: a melegágyban való gyökereztetés, mely a következőkép tör­ ténhetik :

A deszkakerettel ellátott és körül lótrágyával melegített, jól kimosott tiszta homok­ kal Vagy ennek hiányában homokos korhanyfölddel megtöltött melegágyba az egy vag-y két szemű, illetőleg rügyű dugványok irltettétnek be. Az egy rügyű dugvány szemén felül mintegy */* hüvelyknyi, azon alul pedig 1 — 2 hüvelyknyi csonk hagyandó, mindkettőnek végét a szemnek ellenkező oldalán rézsutosan vágván el. Az alól meghagyott csonk a szemmel ellenkező oldalon, a képző sejtszövetig, tehát odáig, hol az élénk zöld nedv látszik, a mi egyébiránt közvetlenül a héj alatt van, a csonk egész hosszában egy vékony szalag metszendő le és azonnal a meleg ágyba helyezendő oly módon, hogy a szemnek csupán legfelső pikkelyei látszassanak ki a földből. A két rügyre vágott dugvány felső szeme felett ép úgy, mint az egy szemesnél egy félhüvelyknyi csonk hagyandó; de az alsó szemnél a vágás vízszintesen közvetlenül a szem alatt ejtendő meg. A további eljárás ugyanolyan, mint az egyszemesnél. Nagyon természetes, hogy a melegágy mindig mérsékelt melegen, földje pedig nedvesen tartandó. Egy bizonyos idő múlva, rendesen 4 hét elteltével, a dugványok a megmetszett képző sejtszövet helyén, vagy a két szemesnél az alsó szem alatt gyökere­ ket, a felső szemből pedig hajtásokat hoznak, melyek egy, esetleg zöldség-tenyésztésre használt másik melegágyba, a gyökerek terjedelmének megfelelő távolságban ültetendők át, azonban mélyebben, mint a hogy az első ágyban voltak elhelyezve. A mint a dug­ ványok gyökerei ezen melegágyakban a földet beszövik, ismét és mindannyiszor más melegágyakba helyezendők át, természetesen az előbbi helyzettől eltérőleg, mindig mélyebben. Ily eljárás mellett a dugványok őszkor szép hajtással fognak már bírni s a jövő tavaszszal a szabad földbe a gyökérzet a kiérett hajtással együtt oly mélyen iskolázandó, hogy csupán egy egészséges és jól kiérett szem álljon ki a földből. Az iskolából őszszel kiszedendő gyökeres veszszők télre elvermelendők, tavaszszal pedig állandó helyeikre ültetendők és ez alkalommal a hajtás oly módon süllyesztendő, hogy a föld alatti rész kellő hosszúságánál fogva a tőkének biztos támpontul szolgáljon. A harmadik m ód: az oltás utján való gyökereztetés. A nehezen gyökerező szőlő­ fajok kellő hosszúságra metszett vesszői ugyanis vagy Riparia-Sauvage hasonló vastagságú alanyába, vagy pedig már állandó helyén pusztulni kezdő hazai szőlőtőkékbe oltandók. Az előbbi esetben az alany közvetlenül az alsó gyökérzet felett oltandó be, hogy a kellő hosszúságra metszett, nehezen gyökeres veszszővel beoltott oltvány úgy legyen iskolába helyezhető, hogy felső része a földszinével egy vonalra essék. Ha állandó helyeiken elpusztulni indult tőkéket akarunk alanyul felhasználni, akkor ezeket felásva, nyakuknál lehetőségig mélyen, hasitékba ékeléssel fogjuk beoltani. A beoltásra használt vesszőnek kimaradt felső része földdel a legfelső szemig be­ fedendő (becsirkézendő). A körülményekhez képest ezek beoltására 3 vagy 4 szemre hagyott vesszőket használhatunk. A vastagabb ágakkal biró tőkékbe 2 vessző is oltható. Az oltás helyén a nehezen gyökerező vessző callust és később gyökereket bocsát. Az iskolában az alanyra nemesitett oltványok állandó helyeikre ültettetnek k i; de ezelőtt a meggyökeresedett vessző az alanytól ügyesen elválasztandó. Ezen gyökereztetési eljárás Francziaországban meglehetősen el van terjedve. A fent ismertetett két eljárással azonban, ha azok okszerűen és szigorú gonddal hajtatnak végre, tán kedvezőbb eredményt is lehet elérni. Később, midőn már kellő számú gyökeres szőlővessző birtokában leszünk és azt állandó helyére kiültettük: a gyökereztetés, az u. n. kalapács-gyökereztetés vagy bujtás és döntés alkalmazása által a hiányzó tőkék kipótlása és a gyökeres vesszők előállítása végett, nem fog nehézségbe ütközni.

Az ellenálló amerikai szőlőfajok közül — a mint már említettem is — aránylag kevés azok száma, a melyeknek terményei élvezhető borokat szolgáltatnak és melyek nemesítés nélkül — egyenesen termelésre használhatók, vagyis, a melyek direkt — termők. Legnagyobb részüknek termése, mint gyümölcs is alig élvezhető s ezek bora az ismert kellemetlen mellékíz miatt majdnem élvezhetlen. Ugyanazért e szőlőfajoknak csak ellenálló gyökereit kell felhasználni; gyümölcstermő fáinak helyét pedig a mi eddigi nemes fajainknak kell elfoglalniok. Ezen helycsere, illetőleg a két faj előnyeinek, az egyik ellenálló tulajdonságának s a másik termőképességének egygyé olvasztása, az u. n. nemesítés vagy oltás műtété utján megy végbe. 3. A szőlő nemesítése tekintetében eddig a következő oltási eljárások ismeretesek. Az első : a fá s oltás. Ez gép segélyével, vagy szabad kézben foganatosítható és pedig: sima vesszőnek sima vesszőre, — avagy sima vesszőnek gyökeres vesszőre való oltása által. Az oltványok mindkét esetben iskoláztatnak s csak a megfogamzott példányok ültettetnek ki állandó helyükre. Ezen oltási módok állandó helyeikre kiültetett gyökeres vesszőkön is alkalmaz­ hatók. A különböző oltási eljárások közül eddig az egyszerű és angol párosítás bizonyult legjobbnak. • Az egyszerű párosítás, ugyanaz, melyet gyümölcscsemetéink beoltásánál akkor szoktunk alkalmazni, midőn az alany a nemes galylyal egyenlő vastagságú. Az eljárás igen egyszerű s abban áll, hogy úgy az alanyon, mint az oltó vesszőn egy hüvely hosszú s egyenlő szélességű harántos éket metszünk. Ezen oltási eljárást kézben oltásnál részint sima, részint gyökeres vesszőkön alkalmazhatjuk. Az angol párosítás abból áll, hogy az alany és az oltóvessző, úgymint az egyszerű párosításnál rézsutosan lemetszetik s azután a venyige tengelyével párhuzamosan egye­ nesen behasittatik s az igy támadt nyelvek egymásba illesztetnek, azután kötöző anyag­ gal s megfelelő kenőcscsel egyesittetnek. Az angol oltás főleg földből kivett alanyokon és sima vesszőkön, tehát kézben való oltásnál alkalmazható s szükséges, hogy az oltó­ vessző és az alany egyenlő vastag legyen. Az angol oltás szabad kézzel is sikerrel végezhető, de vannak hozzá alkalmas oltógépek is, ilyenek pl. a Ballan és Comy-féle gépek. A hasítékba való ékezés, főleg iskolába vagy állandó helyeikre kiültetett gyökeres vesszőkön nyert sikerrel alkalmazást. A vízszintesen metszett alanyt közepén behasitjuk, az oltóvesszőt pedig kettősen vállazott ékre faragjuk és az éket a hasítékba illesztve, az oltványt raffiával bekötözzük. Az amerikai alany legalább kis ujjnyi vastag legyen, mert vékonyabb alanyokban az oltványok megeredése bizonytalan. A beoltandó szőlővesszőt legjobb egy szemre metszeni s a szem felett egy fél hüvelyknyi csonkot hagyni, az oltási metszlap lehetőleg közvetlenül a szem alatt legyen. Az oltásoknál igen élesre köszörült kések használandók, melyek használat után letörlendők. A szobában télen vagy kora tavaszszal sima alanyba készült oltványok iskolába kiültetés előtt hűvös pinczében homokba vermelendők el, vagy pedig buktatva gyökereztetendők, hogy ez által azon nehézségeken, melyekkel a megeredéssel egyidejűleg a gyökér­ képződés feladata jár, részben segítve legyen. A buktatva gyökereztetés (lásd í. ábra) úgy történik, hogy a legutolsó rügy alatt frissen metszett vesszőket 100-as csomagokba kötve és rügyeikkel lefelé fordítva oly

árokba helyezzük, a mely mélyebb az oltványok hosszánál és szélesebb a csomagoknál. A buktatott oltványoknak sem oldalt, sem alul nem szabad a talajhoz érni és hogy szélesebb s felülre fordított aljuk az árok szélén jól megálljon, sőt az árok szélénél 4—5 centiméterrel magasabb is legyen, az oltványcsomók hegyes karóra huzatnak és igy tartatnak a kellő magasságban. Az egyes csomók között — kerek alapjuk miatt — támadt hézagok szalmával töltetnek ki s a venyigékre előbb 4 — 6 centiméter vastagon moh, erre 8— 10 centiméter vastagon korhany-trágya s felül szalmás trágya következik. Az alsó rügyek felül a moha és érett korhany-trágyaban előbb callust, később pedig finom gyökereket bocsátanak. A mint ez 3—4 hét alatt megtörténik, a csomók kiszedendők és a meggyökeresedett oltványok iskolába helyezendők. Ezen oltványok gondozása különös figyelmet kíván. Ha a trágya-száraz, felülről langyos vízzel kell megöntözgetnünk, ha pedig sok eső lenne, a túlnedvesség ellen betakarás által kell védelmeznünk. A

1. ábra. harmadik héttől kezdve minden 3 —4 napban meg kell vizsgálni, nehogy a gyökerek igen hosszúra nyúljanak s egymással összeszövődjenek s szétszedéskor a gyökerekkel a törékeny callus is leszaggattassék. Ezen eljárás mellett a nemes vessző a sötét árokban nem hajt ki s igy a már gyökeressé vált oltvány kiültetése után annál erőteljesebb hajtást fog hozni. A nem buktatva kezelt sima és a gyökeres alanyba készült oltások, midőn a talaj kellőkép felmelegedett, a pinczéből kivétetnek és iskolába helyeztetnek. (Lásd 2. ábra). Az oltványoknak iskolába elrakása úgy történik, hogy a nemes vessző felső szeme a föld színével egy színvonalon legyen. Ez azért szükséges, mert a nemes vessző felső szeme, ha a fold szilién felül van, a inegeredés előtt könnyen kiszáradhat, főleg hideg nedves időjárás mellett. A további ápolás a vad sarjak és a nemes vesszőből kihajtott gyökerek eltávolí­ tásából, öntözésből és a kellő földmunkából áll. E munka megkönnyítése végett az oltványok legalább 20—20 cm., a sorok pedig 50—60 cm. távolságban legyenek.

88

Francziaországban eddig majdnem kizárólag a fás oltás különböző módozatai alkal­ maztattak, sőt mondhatni, hogy ott a hasítás melletti zöld oltás csaknem ismeretlen és gyakorlatilag nincs alkalmazva. Ott tehát az összes amerikai ültetvények kivétel nélkül a fás oltási módok egyik vagy másikának alkalmazásával nemesittettek. Francziaországban az oltási eljárások kisebb-nagyobb hányada sikerült, és ezért az oltványok életképessége ellen az első nehány évben semmiféle panasz nem volt hallható. 1886-ban azonban, a több oldalról felmerült panaszok szerint az elpusztult szőlők biztos reconstructiójában reménykedő szőlőbirtokosoknak kilátásai egyszerre kétségesekké váltak, mert a szak­ lapokban az a hír jelent meg, hogy Francziaországban a beoltott amerikai telepek egymásután elpusztulnak s az oltványok életképességében bízni nem lehet. Hogy ezen hir alaposságáról vagy alaptalanságáról biztos meggyőződés szereztessék és az ellenálló amerikai szőlők sikeres vagy sikertelen miveléséről biztos tájékozás nyeressék, Nagyméltóságod 1886. őszén, Ottlik Ivánt és Molnár Istvánt helyszíni tanulmány-útra küldte ki Francziaországba. A kiküldöttek bejárták Francziaországnak mindama vidékeit, a hol az amerikai szőlők már hosszabb idő óta nagyban miveltetnek. Gondosan s lelkiismeretesen tanul-

2

. ábra.

mányozták a viszonyokat és tapasztalataik eredményéről részletes jelentéseket terjesztettek Nagy méltóságod elé. Ezekben, tapasztalataikhoz híven, előadták, hogy tényleg láttak Francziaországban nagy terjedelmű beoltott szőlőket, melyek 12 éves koruk daczára is a hanyatlás legkisebb jelét sem mutatták. Láttak azonban nagy terjedelmű oly oltvány­ táblákat is, melyeken a hanyatlásnak és a pusztulásnak félreismerhetlen jeleit lehetett . észlelni, daczára annak, hogy akkor még csak éltük 5-ík 6-ik évét élték. Ezen tényállás a nem egészen helyes értelmezés folytán, hazánk szőlőbirtokosaiban sok helyütt azt az aggályt keltette, hogy az amerikai szölőfajokkal való védekezés csak llusorius, mert hisz az oltványok 5 — 6 évnél tovább nem élhetnek, de elfeledték az illetők, hogy a kiküldöttek láttak 12—14 éves oltványokat is teljes életerőben! így tehát az oltványoknak életük 6-ik évében nem kell okvetlenül pusztulni, mert ha minden tekintetben kellő gonddal s az oltványok életképességét biztosítani hivatott összes tényezők számbavételével járunk e l: lehet a fás vagy száraz oltás utján is életképes nemesitvényeket létrehozni és fentartani, mit hazai tapasztalataink is igazolnak. Az oltványok pusztulásának, melyet Francziaországban tapasztaltak, nézetem szerint megvolt a maga valódi oka, s ez az, hogy látva az első kísérletek biztató sikerét, a

84

franczia szőlősgazdák nagyon is siettek azzal, hogy elpusztult szőlőiket amerikai alanyokra nemesitett oltványokkal pótolják; nem voltak kellő figyelemmel a talajviszonyokra; az igen kényes adaptatió kérdését elhanyagolták és nem várták be. hogy a beoltandó alanyok kellőkép megerősödjenek, hanem nemcsak az alig egy éves gyökeres, de a sima, gyenge vesszőket is beoltották és e gyenge alanyok nem lévén képesek kellőleg táplálni a nemes vesszőt, az oltó-vessző nem nőhetett elég erősen az alanyhoz, hanem magában rejté a korai pusztulás csiráját. Másrészt a száraz oltáshoz használt oltó-galyak (sima vesszők) rendesen csak hosszabb ideig való eltartás vagy messzebb helyről történt szállítás után vétettek tényleg használatba s ez által életerejük már a beoltáskor csökkent annak követ­ keztében, hogy a földbe vagy homokba való bevermelés alkalmával a vesszőkre tapadt homok vagy porszemek az oltáskor keletkezett metszlapok közé kerültek. Az idegen anyagok jelenléte is okozhatta tehát az összeforradás helyén fejlődő evesedést vagy korh adást. Azon a helyen azonban, a hol a száraz oltás kellő gonddal s szakértelemmel — tehát a most jelzett káros tényezők kizárása mellett — hajtatott végre: a száraz oltást is mindenütt a várt siker koronázta. Igazolják ezen állításomat a farkasdi és szendröi telepeken ma is teljes életerőben levő 7 éves oltványok. Legyen szabad itt pár szóval a gyakorlatban legtöbbször alkalmazott nehány oltási eljárást főbb vonásaiban ismertetnem. Az oltás végezhető: kézben, sima és gyökeres vesszőkön vagy pedig állandó helyére kiültetett gyökeres vesszőkön. A kézben való oltás szobában végezhető műtét lévén, ez már február hóban meg­ kezdhető. A kiültetett gyökeres vesszők oltását kora tavaszszal, a mint az időjárás engedi, lehet megkezdeni. A megkezdés időpontját praecise meghatározni nem lehet. Irányadó elv, hogy: az oltás a nedvkeringés megindulása előtt, tehát vagy télen szobában, vagy kora tavaszszal végzendő. Megjegyzem, hogy az amerikai szőlőfajoknál a nedvkeringés korábban indul meg, mint az európai fajoknál. A fás-oltási munkálatokat Nagyméltóságod bölcs intézkedése következtében a Francziaországból 1885. évben behívott Comy Jacquez, gyakorlati szőlész, az ország több vidékén gyakorlatilag mutatta be. Hogy ezen, a gyakorlatban bemutatott nemesitési eljárás már is megtermetté áldásíhozó' gyümölcsét, kitűnik a szakközegeinknél már is tapasz­ talható versenyből. Ugyanis Comy az amerikai alanynak hasítékban yaló oltásánál a nemes vesszőt két szemre alkalmazta az alany ezombjában, minek következtében abba a hibába esett, hogy megfogamzott oltványainak egy része a felső, másrésze pedig az alsó szemnél hajtott ki s igy oltványainak egy része magas, másik része meg alacsony tőke-fejet szolgáltatott. Ezen eljárást szakértőink már a bemutatás alkalmával elitélték és a tarczali vinczellériskolai igazgatót, Szabó Lajost, arra ösztönözték, hogy ezen eljárásnak javítását honosítsa meg oly módon, hogy az amerikai alany ezombjának szemet rejtő részében alkalmazott hasításba az egy szemből álló galynak két oldalról alkalmazott ékezésével helyezze el a nemes vesszőt. Ez által egyforma magasságú tőke-fejet nyert és biztosított. A kecskeméti »Miklós-telep« igazgatója, Koricsánszky János, a szemes oltó-vesszőnek egy szemre való elkészítésével, az egyszerű párosítás utján előállított oltványokkal kitűnő sikert ért el. Guzman Dénes, kerületi vándortanitó pedig újabb kísérleteinél az amerikai szőlőtőnek teljesen megérett vesszőiben 30 cm. magasságban alkalmazta a nemesítést. Oltványai megeredtek, kellőleg feltöltött vesszői meggyökereztek és a nemes faj 3 méter hajtást nevelt és szép termést hozott.

Síi Nagy gondot fordítottak az oltásra és kellő szakéi telemmel vitték azt keresztül Havranek József, kir. tanácsos, Székesfehérvár polgármestere, kinek vinczellérje Kőszeghy József egy igen egyszerű s a nemesítéshez alkalmasnak bizonyult készüléket állított összemelynek segítségével úgy kézben, mint helyben az oltásokat igen ügyesen és nagyon szép sikerrel foganatosítja, e gép segélyével naponként 300—400 tőkét nemesítvén be. Dr. Pellet Ödön, Nemsits Gyula, Szehfü Ignácz, ifj. Fellmayer István, Fellmayer Károly, Dietrich Szilárd, Pápay Nándor, Lanschmann József, dr. Károlfy Nándor, Gömbös Antal, Geiger Domonkos, Weber Károly, Pete Dániel, Herendi Vilmos, Nagy Ignácz, dr. Szendeffi József, Wüntsch Mari, Töltényi Antal, Erdős József, székesfehérvári szőlőbirtokosok, továbbá gr. Zichy Jenő, gr. Nádasdy P'erencz, Papp Gyula, Kaszás Dániel, Kerkápolyi Tivadar, Vas György, Korpádi Péter, Kováts János e vidéki szőlőbirtokosok és Gál Pál, az aszódi kir. javítóintézet igazgatója, kik helyben való oltás utján mind­ annyian megfelelő tábla szőlőt telepítettek, melyeknek terméséből egy része már szüretelt is. Ezekben röviden ismertetvén a fás-oltások leggyakrabban alkalmazott módozatait, legyen szabad áttérnem azon eljárás vázolására, melytől én az eddigi eredmények alap­ ján szőlészetünk regeneratiójának nagy művében a legtöbb sikert várom. Ezen eljárás: a szőlőnek hasítékban való zöld oltása, szemzése és sípolása. A zöld oltást hasítékban, majdnem magyar specialitásnak nevezhetjük, mert kül­ földön ha ismerték is, gyakorlatilag nagyban nem alkalmazták, pedig hazánkban több helyütt, különösen Baranya megyében, régidőtől fogva már székiben gyakorolták, a neme­ sebb szőlőfajok szaporítása czéljából. A zöld szemzés által való nemesitési eljárásnál a nagy-enyedi vinczellériskola igazgatója, Morágyi István volt az első, ki ezen módot az amerikai szőlőfajok nemesítése czéljából megkisérlette és már 4 évvel azelőtt, a szak­ közegeknek Székesfehérváron tartott értekezlete alkalmával felvetette az amerikai szőlők zöld szemzés utján való nemesítésének eszméjét. Ö maga ezen eljárást nem alkalmaz­ hatta mindjárt, mert annak folytán, hogy a phylloxeramentesnek tartott Királyhágón túl részekbe amerikai vesszők bevitele tiltva volt, nem volt ehhez alkalmas anyaga.^ Magcsemetéket nevelt tehát és ezeken tett az ajánlott eljárási móddal gyakorlati kísérleteket. A magonczok átültetése után szemzett szőlők 1886-ban karikás művelés mellett már termést is adtak s a nyert nemes oltványok teljesen életképeseknek Ígérkeztek. Minthogy az első kísérleteket szép siker koronázta ésam arburgi intézet jeles igaz­ gatója, Göthe Hermán, ezt megelőzőleg a zöld nemesitési eljárás iránt táplált bizalmának megerősítése végett, Horváth Antal pécsi szőlőbirtokoshoz Tordult és a Pécs vidékén sikerrel alkalmazott zöld oltás bemutatása végett, Farkas István pécsi szőlősgazdát Marburgba meghívta: indíttatva éreztem magamat, hogy tekintettel arra, miszerint a marburgi intézet igazgatója az általa tett kísérletek alapján 1886-ik évben, a szaklapokban a neme­ sitési eljárások kérdésének szellőztetése alkalmával, a zöld szemzési eljárás mellett foglalt állást és ezen eljárást jelölte ki, mint legbiztosabbat, mi által Morágyi István igazgató­ nak .a szaklapokban is kifejtett alapos indokai megerősítést nyertek: Nagyméltóságod előtt a zöld nemesitési eljárásnak nagyban való kipróbálását és további sikerek esetén annak teijesztését hozzam javaslatba. Nagyméltóságod javaslatomnak helyt adni kegyeskedvén, a múlt év tavaszán Morágyi igazgató és Farkas István baranyamegyei szőlőmíves a legtöbb állami telepet és a vinczellériskolákat bejárták, hogy az amerikai alanyokon mindenütt zöld nemesitéseket végez­ zenek és az eljárásra a vinczellérképezdék összes növendékeit, a szőlőszeti és borászati vándortanitókat, nemkülönben a megjelent magánosokat is megtanítsák. Az oltásokat

86

mindenütt, kivétel nélkül, fényes eredmény kisérte, mert az oltványok életképességétől eltekintve, az oltásoknak 50—80°/o-a eredt meg. Ezen eredmény alapján tehát bátran ajánlhatom a zöld oltás különböző módozatainak nagyban való alkalmazását, a miért is legyen szabad ezekre vonatkozólag a következőket előadnom: A zöld oltás legbiztosabban május közepétől junius végéig, tehát épen a szőlő leg­ erőteljesebb nedvkeringésének idejében foganatosítandó. Különös gonddal kell megválasztani az alkalmas nemes galyakat és alanyokat. Mindkettő egyforma vastag, egyenlő minőségű és ruganyos legyen, a hajlitásnál ne legye­ nek könnyen törékenyek és ne legyenek fásak, azaz fehérbélűek. Egy ügyes oltó napjában 200—300 zöld oltást végezhet, a melyek száraz, meleg időjárás mellett, csekély perczent kimaradással, mind megerednek. A zöld oltás igen alkalmas a direkt-termő amerikai szőlőfajoknak még végképen el nem pusztult hazai szőlő zöld hajtásaiba való alkalmazására és nagyobb területeknek kevés költséggel való beállítására. A zöld szemzés csekély eltéréssel teljesen megegyezik a gyümölcsfák szemzési mód­ jával. A szőlőnél a szemzés eddigelé nem volt szokásos. Aimé Champin, az ismert nevű franczia szőlész ugyan megkisérlé ezt és munkájában meg is emlékezik róla, de tekintettel arra, hogy kísérletei kellő eredményre nem vezettek, ezt bővebb részletezésre nem tar­ totta érdemesnek. Fel kell itt említenem, hogy igen hihető, hogy a szemzési eljárásban mesternek áevezhető franczia kertészek a zöld szemzésnél nem voltak figyelemmel arra az igen fontos körülményre, hogy ha az aczélkés pengéje a szőlő savtartalmú zöld héjával érint­ kezik, az rögtön megfeketedik és a szőlő zöld szemzésére káros befolyást gyakorol. Hogy a megejtendő kísérleteket ezen igen lényeges körülmény ne veszélyeztesse, a kérdéssel bővebben foglalkoztam s dr. Wartha Vincze műegyetemi tanár urnák készséges utasítása folytán, a phosphor bronzkések előállítására általam felhívott hazai késgyárosok közül sikerült Blazek Adolf budapesti késművest (lakik zöldfa-utcza 7. sz. a.) megnyerni. A zöldnemesitési tanfolyamon nevezett késműves által készített bronzkések jóknak bizonyultak s igen valószínű, hogy az első kísérletek kedvező eredménye részben a bronz­ kések alkalmazásának tulajdonítható. Az tehát minden esetre tény, hogy az amerikai szőlőket lehet szemezni s hogy ez úton a legnagyobb valószínűség szerint tartós tőkéket nyerhetünk. Végül nem fejezhetem be előadásom ezen részét a nélkül, hogy meg ne emlékezzem még a szemzésnek egy másik módjáról is, a sípolásról, melyet az esztergomvidéki gazd. egylet amerikai telepén, az egylet kitűnő igazgatóinak, Wimmer Ferencznek és dr. Burány Jánosnak és a volt kerületi vándortanitónak, Vitái Cornélnak vezetése alatt, e telep derékfiatal vinczellérje, Burány József, kiváló sikerrel alkalmazott. Remélem, hogy a szemzéssel és sípolással tartós életű oltványok állíthatók elő, és ezért ajánlom, hogy ezen oltási módokat használjuk is fel a gyakorlatban, mert az igy nyert oltvány a hasítva oltott példányoknál kétségtelenül tartósabb lesz, mivel a venyigé­ nek bélé a kés által még közelről sem érintetik és igy a szőlő belső szervezeténél disharmonia elő nem állhat. Ezekben a lehető rövidséggel összefoglaltam mindazt, a mit a phylloxera által elpusztított vagy fenyegetett szőlőink reconstructiójára avagy oltalmára az ellenálló amerikai szőlőfajok mivelése tekintetében, eddigi tapasztalataink alapján tennünk lehet. — Befejezésül még csak a követendő telepítési eljárások legczélszerűbb módozatait kívánom érinteni.

87

Szőlőtelepek berendezése. Mielőtt régi szőlőhegyeink elpusztult részét ellentálló amerikai szőlőfajokkal betele­ pítenek : egy átgondolt terv és költségvetés készítendő, melyben a vízvezetékre és a közlekedési utak kijelölésére, a sor- és a tőke-távolságok megállapítására, a föld-forga­ tásra, nemkülönben a szükséges compost vagy szervi trágya elhelyezésére kiváló súly fektetendő. A serpentinutak a legegyszerűbben egy 2 öles lécz segélyével, melynek egyik lába 16 cm.-rel rövidebb a másiknál és a vizmérték (libella) alkalmazása mellett akkép jelöl­ hetők ki, hogy az e czélból elkészített lécznek rövidebb lábát mindig elől vehetjük és ott, a hol a vizmérték a lejtmérést, a vizszint mutatja, az utat apró karókkal czövekeljük ki. A szükséges fordulók, lerakodok, nemkülönben compost-trágyahelyek kijelölése után a part oldaláról lekerülő földtömeg 2 méter szélességben az út kiegyenlítésére használ­ taik, hogy a szekérrel való közlekedés fennakadás nélkül történhessék. Az ily módon elkészített és minden 2 ölnyi távolságban megtörött kígyózó úttal a viz vízmosások és földszakadás nélkül levezethető és a terhes közlekedés felette meg van könnyítve. Ezen serpentinutak még azon előnyt is biztosítják, hogy külső részök a legnemesebb gyümölcsfákkal a szőlő hátránya nélkül beültethető. Ezen munkálatok mellett a szőlőbetelepités sikerének biztosítására elkerülhetlennek tartom a talajnak forgatását. A talaj megforgatásának két czélja van. Az egyik a felső, termékeny és humusban gazdag talajnak a szőlő gyökereihez való vitele; a másik: a talaj porhanyitása. A forgatásnál nem csekély fontosságú a mélység meghatározása, mert minél cse­ kélyebb a forgatás, annál jobb a szőlőtőkére nézve. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezen elv csak akkor áll, ha a talaj egészen egyenlő minőségű. — A legtöbbször azonban azt fogjuk látni, hogy az u. n. felső és alsó talaj közt észrevehető külömbség van, és hogy a talaj felső rétege humusban gazdagabb, érettebb és termékenyebb, mint az alsó talaj. Nagyon rosszul tennénk tehát, ha ezen jobb minőségű és a gyökérzet fejlesztéséhez olyannyira szükséges és hasznos jó földet oly mélyre forgatnók, hogy azzal ne csak az oldalgyökerek egy része, de még a lábgyőkerek se érintkezhessenek. A termékeny felső földréteg tehát oly mélyen forgatandó le, hogy abba ne csak a lábgyökerek, de a vessző alsó harmadában levő oldalgyökerek is beleérjenek. Atalában a forgatás a viszonyokhoz képest 50—80 cm. mélységnyire történhetik. A forgatás keresztülvitele, a helyi viszonyokhoz, nevezetesen pedig a talaj minősé­ géhez és fekvéséhez képest, különböző módon és különféle eszközökkel alkalmazható. — Más az eljárás nagyobb és kisebb területek forgatásánál, más a lapos és meredek fekvésű, végre más a sziklás helyeken. Ha kisebb és lapos fekvésű vagy csekélyen lejtős területet kell megforgatnunk, az élj árás a következő : A megforgatandó területet lapos fekvésnél: akár szélességben, akár hosszúságban lejtős fekvésnél: a lejtővel keresztben futó és egy méter szélességű földszeletekre osztjuk be. A lejtős fekvésnél a terület alján, egy méter szélességben, a meghatározott mély­ ségben, árkokat ásunk és a kikerült földet az árok azon partjára rakjuk, a mely forgatva nem lesz. Ennek megtörténtével a második (egy méter széles) földszeletről a földet a már kiásott első árokba, a harmadik szeletföldet a második árokba dobjuk s igy foly­ tatjuk mindaddig, a mig az utolsó árokhoz érünk. Minthogy pedig ez üresen marad,

ebbe taligával, vagy más földhordó edénynyel az első árokból kihányt földet fogjuk hordani. A forgatásnak földrétegenként és úgy kell történnie, hogy a feltalajról jöjjön minden egyes főldszeletről az előtte kiásott árok fenekére és így a többi földréteg utána, mert külömban czélunkat, hogy a feltalaj legalulra kerüljön, nem érjük el. Ha nagyobb lapos, vagy csak csekélyen lejtős területeket kell megforgatnunk, akkor a következő és az első ábrán bemutatott eljárás ajánlható: A terület több parczellára, minden parczella egy árkocskával 2 egyenlő (A és B) részre; minden rész pedig keresztben egy méter szélességű földszeletekre osztandó fel. A rigolirozás ezen esetben minden parczellán két helyen kezdendő meg, és pedig az A és B táblán az 1. számú földszeletnél. A megjelölt két árokból kikerült föld az árok parijára helyeztetik és a forgatás a már fent ismertetett módon történik.

3. ábra.

Az A tábla üresen maradt 8. árokja a B tábla első árokjából kikerült földdel, a B tábla 8. árokja pedig az A tábla első árokjából kikerült földdel temettetik be. Ezen eljárás mellett a földet nem kell az egyik tábla végétől a másik táblának elejéig hordani minek következtében, főleg nagy tei öleteknél figyelemreméltó munka- és költségmeg­ takarítás eszközölhető. Más eljárás követendő a nagyobb lejtővel biró, hegyen fekvő terület forgatásánál. Ez esetben a földet, ha serpentin-utak nincsenek, vagy a vizvezető árkok nem felelnek meg a czélnak, a lejtővel keresztben futó, egy méter szélességű földszeletekre osztjuk, a mint azt a 4. ábra mutatja. A rigolirozást itt is alulról kezdjük s az első árokból kikerült földet a területen elszórjuk. A második árokból kikerült földet az első árokba hányjuk és ezt folytatjuk a 7. földszeletig, melyet forgatatlanul hagyunk. Az üresen maradt 6. parczellácska árokját az utolsó árokból kikerült földdel temetjük be. Ezen eljárással két czélt értünk el, a mennyiben készítettünk fent egy vizvezető árkot s a mennyiben forgatatlanul hagyott földréteggel elejét vettük annak, hogy a viz a meg­ lazult földrétegek alá kerüljön és sok esetben nagy károkat okozzon. Ha nagyon meredek hegyen forgatunk földet, főleg oly esetekben, hol a feltalaj laza, az altalaj pedig kemény, vagy épen kőpad, nagyon elővigyázóknak kell lennünk, nehogy a viz a kemény réteget elérve s magának menetet találva, a felső földréteget lesodorja. Ezen helyeken a következő eljárás czélszerű. A területet a lejtővel keresztben

30

egy méter szélességű földszeletekre osztjuk s mint az 5. ábrán látható, csak a harmadik földszeletet forgatjuk meg, úgy hogy két forgatott parczellát egy nem forgatott földszelet válaszszon el. Az ábrán a megforgatott földszeleteket a y számok, a meg nem forgatottakat pedig a betűk jelölik. Igaz, hogy ezen eljárással a területnek csak fele része lesz megforgatva, de védve leszünk -a vízkároktól. A gyökeres vagy sima vesszőket, mint ez magától is érthető, a megforgatott területbe ültet­ j jük. Minthogy pedig az egy méteres sortávolságot meg kell tartani : a tőke távolság 80 centiméterre is vehető. 2 A forgatásnál laza természetű talajoknál az ásó és lapát megteszi a szolgálatot; kötöttebb vagy épen köves talajoknál a csákány, sokszor pedig feszitő vas is szükséges. Vannak azonban esetek, 5. ábra. a midőn a lőporra vagy dynamitra vagyunk utalva. Előfordulnak ugyanis a rigolirozandó területen imitt-amott kisebb-nagyobb sziklák* nyúlványok, melyek miatt a forgatást tovább folytatni nem lehet, a mint ezt a 6-ik ábrán láthatjuk. Ily esetben következőkép járunk el. A mennyire lehet, a szikla közepe táján és függélyesen lefelé a czélozott végű három vagy négyszögletű, mintegy 2—4 cm. vastagságú vasruddal egy 50 cm. mély lyukat fúrunk. A lyuk mélységére és

szélességére nézve az mérvadó, hogy minő a kőzet s hogy minő anyagot használunk a repesztésre, mert pl. a dynamit használatánál nem kell oly mély és széles luk, mint a lőpor alkalmazásánál, s mert minél puhább a kőzet, annál mélyebbre kell fúrnunk és viszont. A lyukba mindenekelőtt a kanóczot helyezzük el még pedig akkép, hogy annak egyik vége a lyuk fenekéig, másik vége pedig a lyukon kívül mintegy méternyire érjenEzután a puskaport tesszük a lyukba, melynek mennyisége a kőzet keménységétől és azon hatástól függ, melyet elérni kívánunk. Egyes kövek repesztésére elegendő 40—60 gramm lőpor; nagyobb tömegek repesztésére 200—300, sőt több grammra is van szükség. A kívánt mennyiségű puskaport már most a 7-ik ábra szerint, a kanócz fölé töltjük és kóczczal vagy papirtöltéssel egy fából készült töltőbottal erősen lenyomatjuk. Erre a lyukat színig homokkal vagy szárazfölddel erősen betömjük.

40

Ezután a robbanás előidézése végett a kanóczot meggyujtjuk és a helyszínéről 50 lépésnyire eltávozunk, nehogy a szétrobbanásnál baj történjék. A dynamittal való robbantásra a 3-as számú Nobel-féle dynamit alkalmazandó s az eljárás a fentebb leírthoz hasonló. Ennek használatánál azonban kevésbé mély és keskenyebb lyukat kell fúrni. Előnye az, hogy inkább lefelé és igy mélyebben is hat. Egyes kövek repesztésére elegendő 10 centiméternyi lyuk, melybe a kő nagysága és keménységéhez képest 30—200 gramm dynamit helyezhető el. A dynamit elhelyezésénél az a különbség, hogy a kanócz végére egy gyutacsot teszünk. Hogy a most ismertetett különböző forgatási eljárások közül melyik alkalmaz­ tassák, azt a mondottak után nem lesz nehéz eldönteni. A forgatás az év bármely szakában végezhető ugyan, de legajánlatosabb ezt szüret után a kemény fagyok beálltáig végezni, hogy a megforgatott földet a fagy megporhanyitsa. A forgatás költségeit a talaj és helyi viszonyok felette befolyásolják. Könnyű, laza talajok forgatása olcsóbban eszközölhető, mint a nehéz, kötött vagy éppen köves, sziklás talajoké. A tőke és a sortávolságok meghatározására a 8. és 9-ik ábrák irányadóul szolgálnak. A négyzetes szőlőültetésnél. (Lásd

8

. ábra.)

Ha a tőkék és sorok egymástóli távolságaim ., egy töke területe 1 □ m„ egy holdra (5,700 □ m.) fér 5,700 tőke.

8

Ha a egy holdra Ha a egy holdra

tőkék és (5,700 □ tőkék és (5,700 □

. ábra.

sorok egymástóli távolsága 1*20 m., egy tőke területe 144 □ m., m.) fér 3,958 tőke. sorok egymástóli távolsága 1‘50 m., egy töke területe 2-25 □ in., m.) fér 2,533 tőke.

A háromszög vagy dülényes ültetésnél.

(Lásd 9. ábra.)

Ha a tőkék egymástóli távolsága a sorban 1 m., a sorok egymástóli távolsága 0‘50 m., egy tőke területe 0 50 □ m„ egy holdra (5,700 □ m.) fér 11,400 tőke. Ha a sorok egymástóli távolsága a sorban l -20 in., a sorok egymástóli távolsága 0-60 m., egy tőke területe 0-72 □ m., egy holdra (5,700 □ m.) fér 7,916 tőke. Ha a tőkék egymástóli távolsága a sorban T50 m., a sorok egymástóli távolsága 0-75 m., egy tőke területe T125 □ m., egy holdra (5,700 □ m.) fér 5,066 tőke. Az utakkal és vízvezetékkel ellátott, valamint megforgatott szőlőterületnek betele­ pítésénél a sorok irányát, a lejtős fekvésű hegyen a vízszintes keresztvonal, mely az egész területet hasítja, jelöli meg. Ezen eljárással több fontos tényezőt érünk el. Először a keresztben alkalmazott bakháttal a felesleges vízmennyiséget mérsékelten elvezethetjük. Másodszor a szőlőfedés alkalmával képződő közök, a szőlőnek annyira szükséges téli nedvességét felfogják. Továbbá az egész nap tartama alatt felmelegedett bakhátra miveit talaj az általa felvett melegséget, a kisugárzás következtében nagyobb mértékben engedi élvezni. Végre a szölőfedés alkalmával készült bakhátközök — a trágyaanyag E gym ástóli távolság a sorban

lAAAAAA,

tiífe 7#>íw lí “ *

Vyí V x / x m w j

9. ábra.

befogadására kiválóan alkalmasak — és a viz által feloldott anyagok lemosását meg­ akadályozzák. A földmunkálatoknak ily módon való elkészítése és a sorok és a tőke távolságának kijelölése után, hozzáfogunk a tulajdonképen beültetéshez. Mindenekelőtt a követendő eljárással kell tisztába lennünk, mert az iskolában elő­ állított s jól megeredt erőteljes oltványokat imár a következő év tavaszán állandó helyeikre ki lehet ültetni. Ez azonban előreláthatólag nem fog valami kedvező eredményt biztosí­ tani, mert a tapasztalat azt igazolja, hogy az átültetést az oltványok nem kedvelik. Sokkal biztosabb eredményt érünk el, ha a kellő távolságban kiültetett amerikai tőkéket helyben oltjuk be. Szerény nézetem szerint az említett két eljárásnál biztosabb eredményre számít­ hatunk, hogy ha a kiültetett erőteljes amerikai tőkék hajtásait zöld szemzéssel vág)' sípolással benemesitjük s a megfogamzott vesszőket bujtás vagy döntés utján két oldalról új sorokba elhelyezzük. A betelepítés zöld oltványok utján a következő módon történhetik: (lásd 10 ábra) A 2 láb mélyen megforgatott terület elegyengcttetvén, a tőkék helyei egy méter sor- és növénytávolságban kiczövekelendők. 6

42

A beosztott területnek minden harmadik, keresztben menő sora, alkalmas amerikai gyökeres vesszővel leend a rendes távolságban kiültetendő. Az ezen tőkékből kinőtt erős hajtások 80—100 cm. magasságban zöld szemzéssel lesznek nemesitendők s megeredésük után jobbra és balra a kijelölt hazai szőlőfajok helyére oly módon döntendők (homlitandók), hogy a nemesítés helye a földdel egy szín­ vonalra essék. Hogy esetleg a véletlenül elpusztult tőkék később zöld nemesítés és döntés által pótolhatók legyenek, e czélból bizonyos távolságban egy-egy amerikai tőke a szőlők között fentartandó. Oly esetben, ha valaki az egész újonnan betelepítendő területet nem szándékozik forgatni, akkor az árokba ültetés vehető alkalmazásba, a mi a következő módon történik : Az egy méter távolságban kijelölt földrétegek minden másodika két láb mélyen forgatandó és a megforgatott talaj közepére az ellenálló amerikai alany (gyökeres vessző) kiültetendő és a tőkéből két év múlva kihajtott erős zöldhajtások benemesitendők s megeredés után, jobbra-balra, 50—50 cm. távolságban a megjelölt helyen elhelyezendők. Az esetleg kiveszendő oltványok pótlása végett helyenként egy-egy amerikai tőke meghagyandó. Oly esetben pedig, ha nem új, hanem egy már meglevő és oly szőlőterület átala­ kításáról van szó, melyben a phylloxera mindinkább terjed, a már előlegesen meg­ állapított sor- és tőke-távolságokban — hol a phylloxera leginkább pusztit, tehát a foltokban — amerikai gyökeres vesszők ültetendők, a melyeknek hajtásai szintén a megfelelő magasságban zölden benemesitendők. — Az igy nyert oltványokkal a már kiveszett vagy kiveszni készülő tőkék helyére terv szerint meghatározott rendben oly módon történik a bujtás, hogy fokozatos betelepités folytán az egész terület sorai egymással egyezzenek. Ezen eljárás 200 □-ölenkint egy-egy! napszám erejéig szaporítja a művelési költ­ ségeket ; mert szükséges, hogy évenként a bizonyos távolságban elültetett amerikai alanyt szemzés vagy sípolás utján nemesítve kezeljük: a kiveszett tőkéket általa — döntés utján — pótoljuk. Az által pedig, hogy a felesleges nemesitvényeket helyben gyökerez tetjük és azokat saját szőlőink betelepítésére felhasználjuk, vagy a felesleges tőkéket eladás végett értékesítjük, fáradságunk kárpótolva lesz. Szükségesnek tartom még megemlíteni, hogy a [mennyiben az összes tőkék nem indulnak egyszerre pusztulásnak: könnyen bekövetkezhetik az az eset, hogy az amerikai tőkének egyéves zöld hajtása nem éri el az elszórtan mutatkozó egyes pusztuló tőkéket. Ez esetben: hogy az ilyen távolabb fekvő tőkékhez eljussunk, az amerikai vesszőt teljes hosszaságában megérni hagyjuk s a következő évben a szőlővessző egy felső szeméből kifakadt zöld hajtást mindaddig vezetjük, mig azon tőkéhez nem érünk, a melynek helyét pótolni kívánjuk. — A zöld oltást pedig csak akkor foganatositjuk, ha a pótolni kívánt tőke helyét a hajtással tényleg elértük. A bujtási rendszerrel, mely mint átalánosan tudva van, a döntéstől abban kiilőmbözik, hogy az anya-tőke a földbe nem helyeztetik el, a nehezen gyökerező amerikai szőlőfajok szaporitását igen könnyen eszközölhetjük. — Ezen eljárással a még jó karban levő, de már phylloxera által veszélyeztetett hazai szőlőinket is betelepíthetjük. A jelzett telepítési eljárásokkal már is szép eredményt biztositó gyakorlati kísérle­ teket tettek Guzmann Dénes és Tuss Antal kerületi vándortanitók.

A szőlő zöld oltása. Mielőtt a zöld oltáshoz fognánk, szükséges, hogy a jelzett minőségű galyakat beszerezzük és levélszáraik és hónaljhajtásaik meghagyásával leveleiktől megtisztítva, alsó véglapjaikkal 1—2 ujjnyi magasságig vízzel töltött edényben kezeljük. Túlsók gályát, vagyis többet, mint a mennyit 2—3 óra alatt beolthatunk, ne szedjünk, mert ez az oltás sikerét koczkáztathatná. Az oltás kiviteléhez következő eszközök szükségesek: jó éles bronzkés, 6 -os szám erős kötőpamut, az oltógalvakat tartalmazó '/3 résznyire vízzel töltött fazék és egy kis alacsony fejő szék, a melyen, ülve az oltás munkáját kényelmesen végezhetjük. Az oltáshoz mindenekelőtt a vad alany hajtásait kell előkészíteni, a mi abban áll, hogy a beoltásra alkalmatlan vékony hajtásokat, nemkülönben a feleslegeseket, 5 — 6 legerőtel­ jesebb hajtás kivételével, eltávolítjuk, a meghagyott hajtásokról a leveleket leszedjük s a hajtásokat az oltásra alkalmas helyen körülbelül 80—100 cm. magasságban egy bütyök felett 4—5 centiméterre vízszintesen bekurtitjuk (lásd az 11-ik ábrát). Az alanyok ilyetén előkészítése után a beoltandó nemes gályák elkészítéséhez látunk, mi akként történik, hogy a nemes gályát az alany vastagságához és állományához mérten alkalmas helyen a bütyöknél ékre vágjuk. Ennek megtörténtével a gályát balkezünkbe, a mutató és hüvelykujj közé véve, vízszintes helyzetbe hozzuk és pedig úgy, hogy az alsó szem (1. a 12. ábrát) felfelé álljon, midőn is a 2. ábrán látható vonás irányában jobb kezünkkel a kést a galyhoz helyezve, húzott vágással a szemet egy darab bütyökkel lemetszszük. Ezután a gályát ellenkező felére fordítva, ép ily módon vágjuk el, hogy általa a nemes galy végén egy szép, minden oldalról lehetőleg egyenlő cambium-réteggel biró rövid ék keletkezzék, melyen a 13. ábrán látható bütyök alsó fele része rajta maradjon. El lévén készítve az ék, az alanyt a 14. ábra szerint középen behasitjuk, ügyelvén arra, hogy a hasítás épen a bütyök közepére, de azontúl semmi szin alatt ne haladjon, mit az által érünk el, ha a bütyökhöz közeledve, a hasítást nem a kés lefelé való nyomá­ sával, hanem vízszintes irányban, fűrészeléshez hasonló vágással végezzük. Az éknek hasítékba való illesztésénél mindkét kéznek együtt kell működnie. A bal mutató- és hüvelykujjal az alanyt a bütyöknél megfogjuk, a jobb kézzel pedig szabá­ lyozzuk az éknek a hasítékba való egyenletes betolását, nehogy a hasiték kelleténél mélyebben repedjen meg. (Lásd a 14. ábrát.) Midőn a továbbhaladást megakadályoztuk s a gályát enyhe nyomással jól a hasítékba nyomtuk, az alanyt a betett galylyal együtt kezeink közül lassan kibocsátjuk s kezünkbe véve egy szál, már előre, körülbelül 35 centi­ méterre eldarabolt pamutot, az oltás bekötéséhez fogunk. A bekötözés, minthogy ennek módja lényeges befolyást gyakorol az oltásnak könnyű fejlődésére, a következőképen végeztetik : (Lásd a 15. ábrát.) A balkéz mutatóújja és az oltvány csonkja közé vesszük a pamutot. Azután a csonk felső részétől kezdve balról jobbra csavarjuk a kötést. A közepéig történt lekötés után megváltoztatjuk a pamutszálakat és a kötött részt vesszük a balhüvely és csonk közé; amazt kibocsátván, jobbról balra folytatjuk a csavarást a beillesztett rügyig Ennek meg­ történtével a két pamutrész összesodortatik. A .kötelék meglehetősen, de nem túlszorosan legyen az oltványra csavarva. A laza kötelék a kellő forradást teszi kétessé, a túlszoros pedig a sejtek összezúzását idézi elő. Mindkettő koczkáztatja a sikert. Ezzel az oltás műtété befejeztetett s a beoltott zöld vessző a karóhoz köttetik. Kedvező időjártával a nemes galy szeme 15 —20 nap múlva már hajtásnak indul, a nemes galy csonkja pedig a bütyökig leszárad és egy biztos vágással eltávolittatik (lásd 16-ik ábrát).

44 0 -4

Az oltás tnegeredésének ideje alatt nagy gondot kell fordítani a daynon vala mutatkozó hajtások gondos letisztogatására, hogy a tápanyag ne ezekbe, hanem a nemes galyba irányittassék. Midőn a nemes galy hajtásnak indult s a váglapnál, a vastagodó hajtás miatt, a pamut feszül, nehogy a bütyök bevágódjék, a bevágás veszélyének kitett részről a pamut felbontandó, fele része lecsavarandó s a száraz csonk valamely részére erősítendő. Ekként a bevágásnak eleje vétetvén, a nemes galy is óva lesz a kitórhetés veszélyétől. r

11. ábra.

12. ábra.

13. ábra.

17. ábra.

19. ábra.

1 4 . ábra.

II

15. ábra.

18. ábra.

Midőn később a nemes galy már annyira megnőtt és összeforrt, hogy a karóhoz lehet kötni: a kötelék egészen eltávolítható. Az oltás rendesen körülbelül 80—100 cm. magasságban végeztetik. Hogy lehetőleg már egy év alatt gyökeres nemes csemetét kapjunk, czélszerü az alanyt, midőn az oltás megindulása mutatkozik, sőt még előbb is lebujtani, vagy pedig föld-felhalmozással meggyökereztetni. Az ekként nyert gyökeres csemeték őszszel levágat­ nak és ha erősek azaz kiérettek, rendes helyükre ültettetnek, különben még egy évig isko­ lában kezeltetnek.

OJ •'
n

-2



Kígyózó út-külsején nemes gyümölcs-fákkal. Emelkedés i m. 40 ctm.

1 C

I

^

g *2 o V- * *_•

ti

Cl

.

ü o ^ S .-SS

a3i í 4 10 a a “0 L« *-i

CO

——«

_,

1=3

'V ÖD fs0 C •!> 0— 5 C/O -S &.-SJ

-^s £ 6J (0

—

js

A szemzés körül követendő eljárási módok a következők: A szemzésnél ép úgy, mint az oltásnál, első teendő a szemzőgalyak megszedése és előkészítése, minél ép úgy járjunk el, mint a zöld oltásnál, csakhogy a szemzőgallyaknál már a fásabb, fejlettebb szemű hajtásokat kell választanunk, mert ezek szemei biztosabban szoktak megeredni. Mivel azonban éppen a legkedvezőbb szemzési időben nem igen rendelkezünk ily szemekkel, czélszerű leend jövőben ily szemeket, hajtások visszacsipése által állítani elő. Az amerikai tőkék alkalmas zöld hajtásai vagyis zöldvesszői akként készíttetnek elő, mint az oltásnál s maga a szemzés is az oltással egyenlő magasságban végeztetik. A mi pedig a szemek levételének szokásos módjait illeti, ezekre nézve a követke­ zőket említhetem fö l: Sokkal ismertebb, semhogy körülményesen kellene leírnom, hogy a szemet a 17. ábra a), b) szerint fásrész nélkül paizs alakban kell levenni. E mellett ügyelni kell arra, hogy a szem levételénél a hüvely és a mutatóujj nyomása a szemre és oldalvást egyidőben történjék, mert ellenkező esetben a szem tengelyének helyén üreg marad és a szemzés sikertelen leend. A 18-ik (a—b) ábra a levett szemet mutatja. A levételnél azonban oda kell töre­ kedni, hogy a szem tisztán kerüljön le. Mindkét szem egy a 19-ik ábrán látható T alakú vágásba helyezendő. Kísérletek tétettek ezenkívül az úgynevezett Gressent-féle szemzéssel is, a mely a 20-ik a), b), c) ábrában van előtüntetve, de ez, mert nem lehet hermetice jól lekötni, kedvezőtlen eredményt adott. A szemzés eszközei és anyagai ugyanazok, mint a melyek az oltásnál használ­ tatnak, csakhogy itt a pamut helyett raffia használandó. A szemzésnél mindenekelőtt a levelektől megtisztított alanyba csináljuk meg a T alakú vágást, ügyelvén arra, hogy a felső keresztvágás a hajtással, a lefelé hatoló pedig a felsővel derékszögben álljon. A felső vágás félkörben, a lefelé hatoló pedig körülbelül 2—3 cm. hosszban messe át a vessző héját. A T alakú vágásnál ügyelni kell arra is, hogy a vessző héjában levő edénypamatok a fás részig mind keresztülvágassanak, nehogy annak nem kellő átvágása miatt a T vágás kinyitása akadályoztassék és a munka késleltessék. A T alakú vágás nyitását bronz­ késsel gyorsan és jól eszközölhetjük. Lehet ugyan azt a szemzőkés csontjával is végezni, de az ezzel biró késnek ide-oda forgatásával is idő pazaroltatik. A T vágás nyitásában gyakorlatot és ügyességet kell szerezni, hogy a szőlőhajtással parallel haladó edénypamatok, melyek egymástól könnyen elválnak, szét ne hasittassanak és hogy a rügy cambium-rétegét a késsel össze ne kapargassuk. A T vágásnak a szemlevételt megelőzőleg való elékszitése azért czélszerű, hogy a később levett szem azonnal a T vágásba legyen illeszthető, nehogy hosszú ideig tétessék ki a szem S tengelye a levegő száritó behatásának. A szem betéteiét lényegesen meg lehet könnyíteni, ha az alanyt balkézzel a T vágás felé, azaz befelé hajlítjuk, hogy a T vágás kinyíljék s a szem könnyen beilleszt­ hető legyen. A vágásba való betolásnál ügyelni kell arra, hogy a szem vállas részével az alany héja szét ne repesztessék, a mi az által, hogy a szemnek megfelelő vastag helyen ké­ szítjük a T vágást, hogy a T vágás felső részét féliv alakban jó hosszan vágjuk és hogy a szem betolásánál kissé ügyelünk és utána segítünk, könnyen kikerülhető leend. A bekötés ép úgy történik, mint egyéb szemzéseknél. Gyakran megtörténik az is, hogy a lepattantott szemek tengelye kissé mélyen fék­

46

szik. Az ily szemet czélszerűbb nem használni, vagy ha használjuk, szempaizsból a szem táján egy kis részt kivágunk s a betett szem kötését akként (mint az 5. ábrán látható) eszközöljük, hogy a raffiát felülről lefelé kötjük és midőn a szemhez értünk, a szem levélszárát vízszintesen levágjuk s ezen keresztül is kötést alkalmazunk, mi által a szem tengelye az alany kambium-rétegéhez lesz szorítható, mig ellenkező esetben a kettő nem érintkezhetvén, megeredés bizonyára nem létesülhet. A betett szem érett vagy kevésbé érett voltánál fogva rendesen 2, sőt 3 hét múlva indulnak meg a szemzések. Ezen idő alatt az alanyokat a vadhajtásoktól tisztán kell tartani s ha esetleg a szem pusztulásnak indulna, pótszemzéseket lehet végezni. A köte­ lékek bevágásának megakadályozása végett pedig a szükséges kötelék-tágitást kell alkalmazni. A szemzés ideje ép úgy mint a zöld oltásé, a szőlő nedv keringésének legerőtel­ jesebb idejére, t. i. május végétől julius közepéig esik. Ámde tapasztalat szerint, bár kevesebb sikerrel, julius végéig is lehet hajtóra szemezni. Egy ügyes szemző egy nap alatt 200—250 szemzést végezhet. A sípolás a szemzésnek egy igen kezdetleges módja. (Lásd 21. ábra.)§

A szőlőnél igen alkalmasnak mutatkozik, mert némi vigyázat és ügyesség mellett 75 százalék ered meg. Az A alatti ábra nemes szőlőszem, mely síp alakban, de hátul felmetszett héjjal vétetett le a venyigéről. A B alatti amerikai alany, a melyről egy szem a héjjal körös­ körül eltávolíttatott. A C alatti amerikai alanyra helyezett nemes szem, mely raffiával kötözendő be. A sípolásnak főkelléke az, hogy a nemes szem mindig egy volt szem helyére illesztessék az alanyon. Ügyelnünk kell arra, hogy a nemes szemnek sip-alakú héja a vadonczon ismét teljesen összeérjen, és hogy — ha lehet, — egymást a szélénél letakarja és e helyen a zöld vessző fás része takaratlanul ne maradjon. Szükséges továbbá, hogy a szemzett, illetőleg sípolt alanyon, a műtét helye fölött egy vad szem is hagyassék hónaljhajtással, hogy ez a nedvkeringést a szemzés előnyére fentartsa. Az esztergom-vidéki gazdasági egylet amerikai szőlőtelepén május vége felé kezdte a nemesítés e módját, a tőkefejtől 40—50 cm. magasságban. Az ekként nemesitett amerikai alanyok földdel is feltöltögettettek, hogy még ez évben gyökeret verjenek. A julius közepéig szemzett zöld alanyok ki is hajtottak, de a később szemzettek alvó szemeknek maradtak.

4,1 A sípolás által sok, egy ember naponként legalább 3—400 darab alanyt nemesíthet. A zöld oltással kellő eredményt értek el, és az amerikai szőlőfajokkal való véde­ kezés kérdésének előbbvitele körül dicséretes szorgalmat fejtettek ki m ég: Koritsánszky János, a kecskeméti állami »MikIós«-telep igazgatója, Wargha Imre ménesi és Szabó Lajos tarczali vinczellér-iskolai igazgatók; Deák Tamás, Vitái Kornél, Guzman Dénes, Tuss Antal kerületi vándortanitók és Szép Károly, a szendrői telep vinczellérje. A magántevékenység e téren szintén jó példával járt elől; a gróf Schönborn Ervin szőlőszeténél Czeiner Nándor uradalmi tiszttartó, özv. gróf Ráday Gedeonné telepén Brankovits József kasznár, igen szép eredményt biztositó tevékenységet tanúsítottak, és az e téren elért szép eredmények bemutatásával nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az érdeklődő és szőlőik fentartásáért aggódó bortermelők, e fontos védekezési eljárás iránt bizalommal viseltessenek. Hogy a fás és zöldnemesitések által az alkalmas amerikai alanyok segítségével szőlőszetiink fentartható lesz, idézem Gaston Bazille azon jelentését, melyben a múlt év október hó 20-án a franczia bortermelők által Máconban tartott congressus alkalmával azt mondja, hogy: »A régi szőlők lassanként eltűnnek, de nem nyomtalanul, mert helyüket napról-napra új, üde tenyészető szőlők foglalják el«: »A phylloxera 20 évig pusztított s nekünk alig kell még 10 év, hogy helyre hozzuk a bajt, ha a védekezés minden módját: a szénkéneggeli gyérítést, a homoktalajok betelepítését, az elárasztást és az oltványokkali védekezést alkalmazzuk.* Az amerikai ellenálló szőlőfajok közül mindeddig olyan, a mely meszes és márgás talajokon is jól díszlett volna — ismeretes nem volt. A múlt évben azonban, az ily fajok kipuhatolása végett a franczia földmivelési minister, Viala Pétert, a montpellieri gazda­ sági tanintézet világhirű szőlészeti tanárát Amerikába küldötte. Sikerült is neki fáradsá­ gos és hosszú kutatás után a meszes és márgás talajokra alkalmasnak ígérkező három fajt, nevezetesen a V. Berlandiérit, a V. Cinérea és V. Cordifoliát feltalálni. Feladatunk tehát kísérletek utján kipuhatolni, vájjon a most nevezett fajok a mi talajviszonyainkhoz miként fognak alkalmazkodni, mert ezekre nézve csak ezután mond­ hatunk érdemleges Ítéletet. A némelyek által felhozott azon aggály, hogy az amerikai alany a reá oltott európai szőlőfaj termését befolyásolja, az eddigi tapasztalatok szerint indokolva nincs ; mert hazánkban, nevezetesen a farkasdi és szendrői állami telepeken, évenkint megejtett összehasonlító kísérletekkel, továbbá a múlt év szeptember hó 22-én özv. gróf Ráday Gedeonné ikladi amerikai telepén 1886-ik évben előállított oltványok gyümölcsei meg­ ízlelésénél jelen volt Ivánka Imre, Fekete János áldozár, Brankovits József és Tuss Antal szőlészeti vándortanitó urak általános beismerésével igazoltatott, hogy az amerikai ala­ nyokra nemesitett szőlőfürtök sem külső kinézésük, sem ízök által a rendes utón szapo­ rított hasonló fajok termésétől nem különböznek. Sőt az oltványokról nyert fürtök összehasonlittatván, a hasonfajú, részint az ikladi, részint az alacskai szőlőkből, valamint dr. Szíj József nagyváradi szőlőjéből szedett fürtökkel, nemcsak kifejlődöttebbeknek, de zamatosabbaknak és czukordúsabbaknak találtattak. Legyen szabad ezek után még azok tájékoztatása végett, a kik a phylloxera ellen tett intézkedéseket figyelemmel nem kisérhették, megemlíteni azt, hogy ~L tekintettel különösen a nagyon is korlátolt mérvű anyagi eszközökre, melyeket törvényhozásunk e czélra az ország szűk pénzügyi viszonyai közt felajánlhatott — aránylag igen sok tör­ tént a fenyegetett szőlőmívelés megóvása érdekében. Mindjárt kezdetben, midőn a pancsovai infectio constatálásával a ragály hazánkban először észlelteiéit, Simonyi Lajos báró, akkori földmivelési minister, a legnagyobb

48

erélylyel megindította az intézkedéseket a fellépett ragálynak csirájában való elfojtására. Fájdalom! Intézkedéseit a remélt siker nem koronázta. Nem kevésbbé erélyesen törekedett nem ugyan a vész elfojtására, a minek kivihe­ tetlensége már akkor is ismeretes volt, de legalább a terjedés lehető lassítására Kemény Gábor báró, kinek intézkedései az ajánlott összes védekezési eljárások alkalmazására kiterjedtek. Irtatott, alkalmaztatta a gyéritési eljárást, főleg azért, hogy az érdekelteket ezen eljárás hasznáról gyakorlati példák utján meggyőzze s tanulmányoztatta az amerika szőlőfajokkal való védekezésnagy munkáját. Nem kevesebb erélylyel használta fel a rendelkezésére álló eszközöket a szőlők fentartása s megóvása érdekében Nagyméltóságod. Elég e tekintetben a phylloxera-ügy állásáról évenkint kiadott hivatalos jelentésekre utalnom és azt felemlítenem, hogy a homoki növelés terjesztése érdekében az 1888: XVII. t.-cz. tetemes adózási kedvezmé­ nyeket biztosit az újonnan létesített homoki szőlők részére; hogy a délmagyarországi duplaji, delibláti stb. nagy kincstári homokterületekből tetemes kiterjedésű területek rend­ kívül kedvező feltételek mellett adattak a phylloxera által sújtott fehértemplomi és verseczi szőlősgazdáknak. A kecskeméti »Miklós«-telep felállításának is egyik czélja az volt, hogy a példa­ adás buzdító hatásával: az immunus területek betelepítésére birja a szőlősgazdákat. Az elárasztásra berendezett területeknek szintén tetemes adókedvezmények biz­ tosíttattak. Ily telepek berendezésére a kulturmérnökség közreműködése igénybevehető. A gyéritési eljárásra szükséges anyagok és eszközök beszerzését az érdekeltek részére közvetíti s az eljárás gyakorlati kivitelére a birtokosok alkalmazottjait a komány szakközegei által megtanittatja. Az amerikai szőlőfajok terjesztése s nagyban való tenyésztése érdekében, a már részletesen ismertetett kecskeméti »Miklós«-telepen s a phylloxera-kisérleti állomás farkasdi kísérleti telepén kívül felállította és folyton fentartja a kormány az istvántelki, szendrői, peéri, fehértemplomi, nagykárolyi, nagyváradi, paulis-baraczkai, budafoki és tarczali amerikai szőlőtelepeket, melyeken az ellenálló amerikai szőlőfajok nagyban míveltetnek, tenyésztettek s szaporittatnak és részben oltatnak is, hogy a közönség e részben nyil­ vánuló igényei minél teljesebb mérvben kielégittethessenek. Amerikai szőlőfajokat szaporító telepek. Hogy a kormánynak messzeterjedő intézkedései kezdik már a várt eredményt meg­ hozni, ezt mi sem tanúsítja fényesebben, mint az a tény, hogy a testületek, szövetke­ zetek vagy magánosok által létesített amerikai szőlőtelepek száma már is tetemes. Legyen szabad ezek közül idéznem: Budapest főváros törvényhatóságát, Nagy-Maros buzgó tevékenysége által felállított közös telepét, az esztergom-, Veszprém-, nógrád- és aradmegyei gazdasági egyleteket, az arad-hegyaljai gazdakört, a verseczi, tolcsvai és pozsonyi szőlőmives-egyleteket; Tasnád, Tolcsva és Tállya község érdékeltségét, Eger. Miskolcz és Gyöngyös városok közönségét, a tapolczai szövetkezetét; az elnökségem alatt alakult sajó-szentpéter-alacskai védekezési egyleteket. A sájószentpéter-alacskai védekezési egyletnek, az ily szövetkezetek alakítása alkal­ mával mintául felhasználható alapszabályait van szerencsém Nagyméltóságod előtt a következőkben ismertetni:

Sajó-Szentpéter-Alacska és vidéke szőlőbirtokossága phylloxera elleni védekezés czéljából alakult egyesületének alapszabályai. C i é l ,

1 - §• Oly szőlőtelep létesítése, melyen a phylloxerának ellenálló amerikai tőkék tenyésztetnek és hazai fajokkal beoltatnak. A la k u lá s , ta g o k , v a g y o n .

2. § . Az egyesület tagja lehet az, ki az e czélból kibocsátott aláírási íven neve aláírá­ sával kötelezi magát, hogy 1885,. február 1-ig előleges költségek fedezésére részjegyösszeg fejében 80 frtot, évi rendes tagsági díj fejében pedig 10 frtot, összesen tehát 40 frtot — mint első évi részletet — az egyesület által megbízott pénztárnok kezébe lefizet. 3. §. Egy aláíró bármennyi részjegyet jegyezhet, de az egyesület közgyűlésén egy tag legfeljebb 5 szavazattal bírhat. 4- §• A 2. §-ban meghatározott, valamint a közgyűlés által előirányzott részjegy-összegek, illetve tagsági dijak az aláírás, illetve előirányzás kelte évének utolsó napjáig befizetendők; ki ebbeli kötelességének eleget nem tesz, az egyesület által biróilag is kényszerít­ hető fizetésre. 5. §. A nyerendő vesszők és beoltott tőkék a közgyűlés határozatához képest részjegyaránylag ingyen, vagy az előállitási áron osztatnak szét a tagok között. 6.

§.

Ha a termelt vesszők, illetve tőkék oly értéket képviselendnek, melynek hasznából a kezelés költségei fedezhetők, a tagok befizetési kötelezettsége véget ér. 7- §• A kezelési költségek levonása után még fenmaradt tiszta haszon 4ü°/o-a a tartalékalap létesítésére, 60°/o-a pedig a tagok befizetésének visszatérítésére lesz fordítandó. 8- §•

Ha a tartalék-alap az 1200 frtot elérte, a tiszta haszon egészben felosztandó a tagok között a részjegyek arányában. 9. §• A szőlőtelep helyiségéül egyelőre az alacskai közbirtokosságtól bérelt 3 holdnyi terület használtatik. A részjegyek szaporodása esetében azonban külön phylloxeramentes telep is fog létesittetni. A z

e g y e s ü le t

k ö z e g e i.

a) Közgyűlés. 10.

§.

Minden év október hó harmadik vasárnapján az egyesületi tagok Alacskán, a falu házánál rendes közgyűlést tartanak, melyen az elnök az egylet ügyeiről jelentést tesz. A közgyűlés szabja meg a következő év költségvetési és munkatervezetét. 0

11. §.

A közgyűlés az egyleti tagok

jelenlétében határozatképes. b) A z elnök. 12 .

§.

Az elnök hívja össze és vezeti a közgyűléseket, megállapítja az itt tárgyalandó ügyek sorrendjét; jelentést tesz az egylet állapotáról. Az egyesületet kifelé képviseli, a közgyűlési határozatokat közvetlenül végrehajtja, a folyó ügyeket elintézi, a költségvetés­ ben előirányzottakat utalványozza. Tartozik a pénztárt ellenőrizni s azt e czélból évernkint legalább kétszer megvizsgálni; hitelesíti a közgyűlések jegyzőkönyveit. 13. §. Az elnököt a közgyűlés választja 3 évre. c)

Pénztárnok. 14. §.

A közgyűlés által 3 évre választatik. 15. §. A reá bízott vagyonát, készpénzét az egyletnek személyes vagyoni felelősséggel kezeli, kötelessége az egyleti pénzek kezeléséről, a bevételek- és kiadásokról rendes számadást vezetni és úgy e pénztárt, mint a számadást az elnök kivánatára bármikor vizsgálat alá bocsátani. A z

e g y e s ü le t

fe lo sz tá sa .

16. § Az egyesület 20 év múlva feloszlik, a midőn értékei a tartalék-alappal együtt a magas m. kir. kormánynak bocsáttatnak rendelkezésére, egy minta-telep létesítésére FelsőBorsodban. 17. §. Feloszolhat időközben is, a részjegy-birtokosok háromnegyed részének kívánságára. A z

a la p s z a b á ly o k m e g e r ő s í t é s e .

18.

§•

Jelen alapszabályok illetékes eljárás és megerősités végett a nagyméltóságú m. kir. íöldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumhoz felterjesztendők. Kelt Alacskán, 1884. október 25. Miklós Gyula, s. k., egyesületi elnök.

55,208. sz.

»Jelen alapszabályokat jóváhagyom.* Budapesten, 1884. november hó 30. A minister helyett: (P. II.)

Matlekovits, s. k.

E szövetkezet, Nagyméltóságod megfelelő támogatása mellett elérte azt, hogy a tevékenységi körébe eső borvidék szőlőbirtokosai, ma már nem nézik tétlenül a phylloxera pusztításait, hanem évről-évre fokozottabb mértékben alkalmazzák az ellenálló szőlőfajokat és nemesitett példányait. A szövetkezet a szükséges anyatelep és szőlőiskola kibővítése és üzembe vétele czéljából Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister urnák, nagylelkű támogatása folytán, már 1884. év őszén, azon helyzetbe jutott, hogy a vallásalapitványi birtokból 20 évi időtartamra, megfelelő alkalmas helyen, egy 14 ^ holdnyi területet, kedvező feltételek mellett bérelhetett. A szövetkezet ez által két 18 holdnyi kiterjedésű telep birtokába jutván, már is 12 hold anyateleppel és szőlőiskolával rendelkezik, s az ezen 12 holdnyi terület 720 frtot tevő földforgatási költségén kívül, egy oltóház felépítésére 150 frt, raktár-épitésre 200 frt, árkolási és bekeritési költségekre 300 frt, vízvezeték berendezésére 500 frt, karók beszerzésére 200 frt, direkt termő amerikai szőlőfajok beszerzésére 300 frt, szilvacsemeték beszerzésére 90 frt, ültetési költségekre 120 frt kiadást eszközölvén saját pénztárából, összesen 2,770 forintot fordított betelepítési költségekre, s ezen kívül a telepek 4 évi fentartási költsége — az állami támogatáson kivül 2,710 frtot tett. A szövetkezetnek az itt felsorolt költségekkel létesített két amerikai szőlőtelepe, Elek Kálmán sajószentpéteri főszolgabírónak ügybuzgó vezetése alatt, ma már oda fej­ lődött, hogy a szövetkezet tagjai közt eddig 40,000 db. kész oltványt, 140,000 db. gyökeres és több százezer darab sima vesszőt oszthat ki, igen mérsékelt árakon. Nem tartom érdektelennek felemlíteni, hogy a szövetkezet telepén a fásoltással megejtett nagyobb mérvű kísérletek, a számadási adatok szerint 1,000 db. jó kiültethető oltott szőlőtökének 30°/o-át véve fogamzási eredményül a következő, kiadásokat tették szükségesekké: 1. 3,000 db. sima vessző á 6f r t ................................................ 18 frt — kr. 2. 10 oltó napszám á 50 kr....................................................... 5 » — » 3. 1,000 db. nemes v e s s z ő .......................................................... 5 » —» 4. 3,000 » vessző b e r a k á s ...................................................... 1 » 50 » 5. 3,000 » » k ib o n tá s ...................................................... 1 » 50 » 6. 3,000 » » k is z e d é s ...................................................... 3 » —» 7. Ajtómáz stb.................................................................................. — » 50 » 8. A felügyelet ésf ő l d b é r ............................................................ 3 » — » 9. Ö n tö z é s....................................................................................... 1 » 70 » Ez pedig összesen . . . 39 frt 20 krt tesz ki. Ezek szerint tehát 60,000 oltvány előállítása mintegy 1,500 frtba, 300,000 oltvány előállitása pedig körülbelül 3,000 frtba kerülne, mely körülmény szintén azon világos gyakorlati tapasztalat mellett tanúskodik, hogy a nagy üzemben tartás, rendszerint és aránylag jóval olcsóbban produkál a kisebbnél. A magánbirtokosok által létesített, amerikai szőlőtelepek közül kiemelendőnek tartom : első sorban özv. Ráday grófné ikladi telepét. Az áldozatkész grófné a vidék érdekeinek előmozdítása és szőlészetének fentartása czéljából — a sok oldalról hangoztatott lebeszélő tanácsok daczára is, elhatározta magát az amerikai szőlőmivelés felkarolására, s 1885-ben felállította Ikladon, ama vidék első amerikai szőlőtelepét. Az itt termett szőlővesszőkből származó bevételek 3 év alatt nemcsak fedezték a betelepítés költségeit, hanem a múlt évben a szépen sikerült oltványtelepen már szüret is volt. 1884-ben 49 szőlőbirtokos 63,184 db. szőlővesszőt használt fel.

Az ez évben létesített amerikai szőlőtelepek közül kiemelendők: Havranek József kir. tanácsos, Székesfehérvár város érdemes polgármesteré. Gróf Csáky László telepe Szendrőn, Kayser Józsefé Pancsován, Dr. Serly Gusztávé N.-Károíyban, Laszlovszky Béláé, b. Radvánszky testvéreké és gr. Telekvéké Pomázon, kik Laszlovszky Bélával együit úttörők voltak, mert ez utóbbi már a direkt termő amerikai Jaquez szőlőterméséből készült borral igyekezett az ezen faj iránt bizalommal nem viseltető termelőket megnyugtatni. 1885ben 659,000 db. Francziaországból importált es 20,000 db. istvántelki telep termelt amerikai szőlővessző osztatott ki 63 termelő között, kik közül felenilitésre méltó szőlőszaporitó-telepeket készítettek: Albach Antal, Sauerwald János Fehértemplomban, Bátyay Zsigmond, Theodorovics István, Tyró Miklós Szent-Endrén, gróf Zichy l'erenez Erdiószegen, Gellin Endre, Theodorovics Mária Pomázon, Felek)- Miklós Leányfalván, Wizner János Veszprémben, Rudnay József és Gosztonyi János Vácz-Hartyánban, Kozák)Dániel, Literáty Ödön Benezen, gróf Dégenfeld Lajos, Desseffy Ottó és Buchwalder János Szirákon, Gerber Ödön Szinér- Váralján, Burgermeister József és Trieb János NagyMaroson és Janki József Nagy-Váradon. 1886ban mintegy 240 szőlőbirtokos által a Francziaországból behozott vesszőkb körülbelül 620,000 sima és 50,000 gyökeres; a hazai telepekről pedig mintegy 600,000 gyökeres vessző vétetett ugyanily czélból igénybe. Az ezen évben létesített telepek közül felemlithetők: Kámerer Antalé Budapesten, gr. Bánffy Györgyé Tasnádon, dr. Wirth Miksáé és Szij Józsefé N.-Váradon, gr. Nádasdy Ferenczé Nádasd-Ladányon, gr. Zichy Jenőé Szent-Mihályon, Szeghy Kálmáné Aszalón, Török Árpádé Világoson, a korona-uradalomé Gödöllőn, a Telki-apátságé, gr. Schönborn Erviné Beregszászon, gr. Chotek Rezső Futakon, Avarffy Gézáé Kovasinczon, Kászonyi Jánosé Kuvinon, Szepessy Kálmáné Promontoron, b. Jeszenák Jánosnéé Gyöngyösön, Andrássy Gyuláé Gyiván. gr. Zichy Líviáé Balatoníő-Kajáron, hg. Metternich Richárdnéé Gyermelyen, gr. Wimpfennéé Simontornyán, Szatmáry Király Pálnéé Miskolczon, Kiss Alberté Nagy-Kágyán, gr. Nádasdy Ferenczé Ménesgyorokon. Nem mulaszthatom el ez alkalommal kiemelni, hogy a pusztító vész 1885-ben a borok királyának szülőföldjén: Tokaj-Hegy alján is konstatáltatván, miután ez Ö cs. és ap. királyi Felsége tarczali szőlőit sem kerülte el. Ő Felsége a király, hogy az elkeseredett tokaji nép előtt jó példával járjon elől, tarczali szőlejében már 1886-ban egy amerikai szölőtelep létesítését rendelte el és már a múlt évben nagyobb mérvű oltási kísérleteket tétetett a tokaji aszúnak meg­ mentése érdekében. Az 1887-ben a Francziaországból behozott vesszőkből mintegy 123,000 gyökeres és 160,150 sima; a hazai telepekről pedig mintegy 468,294 gyökeres és 122,850 sima vessző lett mintegy 300 szőlőtermelőnek kiszolgáltatva, kik közül nevezetesehb telepeket létesítettek : Elek Kálmán S.-Szt.-Péteren, Gönczy Pál és Kopélyi Géza Visontán, gróf Andrássy Gyula Szőllőskén, Luppa Péter Pomázon, Schossberger Henrik Apcz-Szánthón, dr. Szabó Gyula és Crossé András Tállyán, gr. Bánffy György Tasnádon, gr. Károlyi Gyula Debrőn, gr. Falkenhayn és Freyler József Bodrog-Keresztúron, hg. Metternich Sándor B.-Gyarmaton, Soltész N. Kálmán Miskolczon, br Podmanitzky Levente P.-Daróczon, Dörflinger Ferencz Egyeken, a papnövelde Váczon, ifj gr. Almássy Kálmán Pászthón és Atzél Péter, kinek magyarádi szőlészetében a magról nevelt Riparia Sauvage amerikai szőlőfajjal elért eredmény példaadásul szolgál a vidéknek, mert 4 évi munkássá­ gának már is több holdra menő és serpentin-utakkal kitünően berendezett ültetvény az eredménye, melynek az általam jelzett rendszer szerint ültetett példányait a zöld szemzés utján fogja nemesíteni.

53

A betelepítésnél a serpentin-ut készítésénél és a gyümölcsfák beültetésénél Fekete Pál kerületi vándortanitó érdemel elismerést. A kormány részéről Nagyméltóságod mellett az amerikai szőlőfajok terjesztésére a pénzügyminister ur is kiterjesztette figyelmét s a gödöllői korona-uradalomban megindított hasonló irányú védekezési munkálatok már is szép eredményre vezettek. Végre fel kell még említenem a vallás- és közoktatásügyi mmister, Trefort Ágoston urat is, kinek hazafias érdeklődését és igazi helyes érzékét ez a fontos kérdés is felköltötte. A közoktatásügyi minister ur múlt évben Francziaországban tett nagy körútja alkalmával érintvén Dél-Francziaország ama vidékét, hol a phylloxera által elpusztított régi szőlők helyét a buja tenyészetnek örvendő új amerikai ültetvények foglalják el, állam­ férfiul tapintattal rögtön megtalálta a leghelyesebb utat, mely hazánkban is hasonló ered­ ményre vezethet s elrendelte, hogy a néptanítók álkalmaztassanak ezen ügy szolgá­ latában, hogy ezek az új eszmék iránt leginkább fogékony ifjúságot oktassák szőlőszetünk fentartására, az ellenálló amerikai szőlőfajok tenyésztésére, szaporítására és nemesítésére. Ezen czél elérését biztosítandó, a tanitó-képezdék feladatává tette, hogy a szőlőműve­ lést a legfontosabb tantárgyak sorába vegyék'fel. Hogy pedig a tanitóképezdék alkalmas tanerőkkel rendelkezhessenek: tanfolyamot kiván szervezni, hogy az e szakma okta­ tására hivatottak szakszerű kiképeztetést nyerjenek. Ennélfogva minden tanitóképezde el fog láttatni egyrészt a gyakorlati oktatáshoz szükséges, másrészt pedig az anyag nagy­ ban való szaporítására hivatott amerikai szőlőtelepekkel. A tanfelügyelőknek pedig feladatukká tétetett, hogy a hatáskörükhöz tartozó népiskoláknál, a faiskolával kapcsolatosan egy-egy ily amerikai szőlőtelepet rendeztessenek be. Végre a szükséges anyagnak minél nagyobb mennyiségben való szaporithatása czéljából, a vallás-alapitványi uradalmaknál nagyszabású amerikai szőlőtelepek fognak felállittatni. Ugyanily irányú intézkedések foganatosítását ajánlotta a minister ur főpap­ jainknak s a káptalani uradalmaknak is. Es örömmel constatálhatom, hogy e felhívás, a közjóért mindig áldozni kész főpapjaink körében, nem maradt visszhang nélkül; mert már eddig is számosán tették meg az intézkedéseket, hasonló amerikai telepek létesítése és e telepeken az oltási eljárás tanítása és nagyban való alkalmazása végett. A szükséges anyagot a vezetésemre bízott hivatalnál sűrűn rendelik meg és bizton hiszem, hogy a kereslet rövid idő alatt még nagyobb mértékben fog fokozódni. Ezek után engedje meg Nagyméltóságod, hogy befejezésül még pár szót mond­ hassak arról, hogy — miután e téren mindent a kormánytól várni nem lehet és nem is szabad: társadalmi téren minő mozgalmat kellene megindítanunk, hogy megtörjük birto­ kosainknak azon nagyon is fatális közönyét, melyet e fontos kérdéssel szemben mind­ addig tanusitanak, mig a vész mindegyiknek saját portájára be nem kopogtat. A magam részéről czélszerűnek tartanám, ha a gazdasági egyesületek saját hatás­ körükben a szőlőbirtokosokat a fenyegető veszedelem elleni szorgos tevékenységre buzdítanák s felhívnák azok figyelmét a gyérítésre, az elárasztásra alkalmas, valamint az immunus futóhomok-területeknek európai szőlővel és az elpusztult szőlőhegyvidékeknek direkt termő, vagy benemesitett amerikai szőlőfajokkal való beültetésére. Financiális körökben is lehetne mozgalmat indítani egy oly bank vagy pénzügyi vállalat alapítása végett, mely ily czélokra kedvező törlesztési feltételek mellett jelzáloghitelt nyújtana; avagy saját hatáskörében új ültetvényeket létesítene, a melyeket a vételár tőrlesztésszerű megfizetése mellett engedné át a phylloxera pusztításai folytán keresetüktől megfosztott szőlősgazdáknak. Ugyanez a bank létesíthetne a kizárólag bortermő vidékeken, direkt termő ültetvé-

54

nyékét, hasonló módozatok mellett. S végül ugyanez a bank kezébe vehetné azt is, hogy a homoki és direkt termei ültetvényeken termelt új borokat nagyban összevásárolja és hogy ezekből okszerű pinczekezelés s megfelelő házasitás mellett, — piaczképes terményt állítson elő. Végül nem volna szabad figyelmen kivül hagyni, a szénkéneggel való gyéritő eljárás fontos kérdését sem, mely különösen ama borvidékre bir nagy fontossággal, hol a szőlőbirtok a termény kitűnőségénél fogva különösen értékes, és a hol ezen eljárás költ­ ségeit a nagy jövedelem mellett meg is bírja. Ily vidék birtokosai — a francziaországi hasonló szövetkezetek példája szerint — alakíthatnának syndikatusokat, a szénkénegezésnek nagyobb területen, közös erővel való keresztülvitele czéljából. Az eljárás költségeinek lehető mérséklése végett pedig igen óhaj­ tandó volna oly hazai vállalatot találni, mely a szénkéneget nagyban gyártaná, nehogy — a mint ez ma is van, midőn az‘országban levő egyetlen zalatnai gyár korlátolt ter­ melése az igényeket távolról sem képes kielégíteni — állandóan külföldről kelljen két­ szeres áron fizetett szénkéneget behozatni. Úgy hiszem, előnyös vállalat kínálkoznék e téren az osztrák-magyar államvasutnak mely — a Páris-Lyon-Mediterrané vasút példájára — nemcsak a szénkéneget gyárthatná nagyban Krassó vármegyei vasbányái és vaskohóinak mellékterményeképen, hanem a szükséges eszközöket is előállíthatná. Tarthatna az eljárás gyakorlati kivitelére szakköze­ geket is és bizonyos holdanként megállapítandó átlagáron gondoskodhatnék a phylloxera által megtámadott szőlőknek ezen eljárás melletti fentartásáról. Borászati és szőlőszeti kiállítás az 1885. évi budapesti országos kiállításon. Tekintettel azon nem csekély kedvező befolyásra, melylyel az 1885. évben meg­ tartott országos kiállítás hazánk szőlészetének és borászatának megismertetésére is gyakorolt, lehetetlen, hogy jelen tiszteletteljes jelentésemben meg ne emlékezzem arról. Teszem ezt egyrészt, hogy a későbbi idők olvasói is tiszta képet nyerjenek ezen köz­ gazdasági életünkben korszakot alkotott tényezőről, másrészt meg hogy elmondhassam a tapasztalt előnyöket és azon csekélyebb jelentőségű hiányokat, a melyek a netalán távolabb jövőben rendezendő kiállítás alkalmával a borászat szempontjából figyelmet érdemelnek. Jelentésem két részre oszlik. Az egyik: az állandó »borászati« és a másik az időleges ^szőlészeti* kiállításra vonatkozik. Hazai boraink kiállítása nemcsak a szemlélőre volt kellemes és megnyerő, hanem a szakértőre is igen tanulságosnak bizonyult, mert mig más ilynemű kiállítások rendszerint csupán az üvegeknek ügyes elrendezése és az állványoknak fényes kiállítása által lepték meg a szemlélőt, addig hazánk ezen kiállítása a megállapított borvidékek szerint tudo­ mányos szempontok szerint rendeztetett. A berendezésnél alapul, a mennyire azt a helyiség korlátoltsága megengedte, hazánk borászati térképe szolgált. Tekintettel arra, hogy a pavillonnak alakja hosszegyenközényszerű volt és hogy Horvát-Szlavonország termékei a horvát pavillonban voltak elhelyezve, az épület főbejáratánál az I-ső, vagyis a D u n á n i n n e n i kerület volt elhelyezve. E mellett a II. vagy a D u n á n t ú l i kerület borvidékeinek termékeit láttuk. Balfelől a T i s z á n i n n e n i kerület, — jobbról a T i s z á n t ú l i kerület, végre az utolsó teremben a Királyhágón túli kerület borvidékeinek termékei voltak elhelyezve úgy, hogy bármely kiállító felkeresve a maga borvidékét, kiállított tárgyait is azonnal fellelhette és azonnal megtudhatta, hogy a hivatalos beosztás szerint saját termékei mely borvidékhez, illetőleg mely kerülethez tartoznak. Ezen beosztás nem kis mértékben segítette elő a földmivelési ministerium által jóvá­

55

hagyott borvidék szerinti hivatalos beosztásnak megismertetését. Kivételt az elrendezésnél az egyes collectiv kiállítókra nézve kellett tenni, miután a jó összbenyomás fentartása érdekében az egyes állványokat a térnek, avagy az állvány alakjának megfelelő helyen kellett elhelyezni, bár a fentebb említett elv a lehetőségig itt is figyelembe lett véve, úgy hogy ezek is legalább az illető borkerületekben maradhattak. Egy rövid visszapillantást téve az egész borkiállításra, bátor vagyok megemlíteni azok neveit, kik ezen szép kiállítás sikerét közreműködésükkel előmozdították. A fen­ tebb jelzett beosztás szerint, első sorban a dunán-inneni kerület ^kiállítóin kell kez­ denem. Ezen kerület, habár éghajlati viszonyainál fogva kevésbé kedvező is a szőlőmívelésre és bortermelésre, termékeivel mégis szép eredményt ért el a kiállításon. Első sorban Pozsony vidékét kell megemlítenem, honnét a pozsonymegyei gazdasági egylet mutatott be igen szép és gazdag gyűjteményt; részt vettek ezen kollektív kiállításban: Albrecht Pál 1878 —1882-iki vörös asztali boraival, ifj. Albrecht Pál asztali és fajboraival, Alkon József 1883-iki fehér asztali boraival, Blazer Károly, Blazer Mihály, Blazer M. G. és Blazer M. K. pozsonyi kisebb termelők könnyű asztali boraikkal; Bruckner Mihály 1878-iki fehér és 1881-iki vörös boraival; Euren Ágost és Euren Róbert modori fehér és vörös burgundi boraikkal; Felb Pál pozsonyi asztali és olasz rizling-faj boraival; Fanszler Gottfried pozsonyi asztali borával, Fanszler Ágoston modori nehezebb fehér és vörös asztali és pecsenye-boraival, Filiczky J. 1878-iki szuhai fehér borával, Fink András 1878-iki fehér és 1882-iki vörös pozsonyi, Fülöp Jónás pozsonyi asztali és faj­ boraival, Gersi András szuhai 1879 és 1880-iki fehér és vörös boraival, Greiner Kristóf olasz rizlingjével, G schenhofer Adolf pozsonyi 1872, 1878, 1880-iki fehér és 1882-iki vörös asztali boraival, Gunther Vilmos pozsonyi asztali és fajboraival, Hockler József 1878-iki fehér és 1882-iki vörös pozsonyi boraival, Haydt Nándor 1878 és 1883-iki szuhai fehér és vörös boraival, a szuhai jezsuita-rend 1880-iki fehér és vörös boraival, Kalenda János és Vrhovszky Károly szuhai 1874-iki fehér boraikkal, Karig Mór bazini pecsenye-borával, Karner Róbert és Kanovics Nándor szuhai 1878 —1882-iki fehér és vörös boraikkal; Kesselbauer András, Knetsberger Dániel és Knetsberger Gottlieb pozsonyi asztali fehér és vörös boraikkal, Kreutz Károly, Mayer Antal modori könnyű fehér és vörös asztali boraikkal; Vrhovszky Ágost, Kopcsányi Lajos, Liegel Antal, Luzsa István. Malatinszky Ilon, Marinsky József, Nellamovics Miklós, Prichter Ede, Palugyai László, Pantocsek Rezső, Polniczky és fia, Scherf Antal, Stauzel Imre, Siebenliszt Géza, Thinagl János, özv. Turek Lajosné, Vorst József, Wallner János suhai bortermelők fehér és vörös asztali boraikkal ; Kovarik János, Lunczer Samu, Macher András özvegye, Müllner András és Samu, Szandtner Pál, Schneemacher Vilmos, Sprinzl Mór, Stellzer János, Greiner Henrik, Velser Mihály, Wurm Mór, Zapf József, Zechmeister Gottlieb pozsonyi borterme­ lők pozsonyi fehér és vörös asztali boraikkal; a pozsonyi pincze-egylet asztali és faj­ boraival ; a pozsonyi szőlőművesek egylete fajboraival; Müller Károly, Dr. Wölfel Samu bazini pecsenye- és asztali boraival, a szentgyörgyi szőlészeti egylet asztali- és fajborai­ val, Torkos Pál kitűnő modori fehér és vörös asztali és nehezebb pecsenye-boraival. Ezen collectiv kiállításon kívül kiállítottak még Eisvogel Gyula Pozsonyból különböző fehér és vörös kitűnő asztali borokat, Westsich T. Modorból 1878-ki vörös bort. Nyitramegye területéről a következők állítottak k i: Toifel József zobori 1834, 1868. és 1880-ki fehér asztali borokat, Krausz József Galgóczról 1878, 1881. rajnai-rizlinget 1882. évi oportó vörös és 1883-iki fehér portugisi borokat; Mayer Károly szakolczi 1878-iki vörös bort, a nyitrai püspöki uradalom radosnai fehér, gohér és vegyes vörös, valamint nyitra-újhegyi fehér és vörös borokat; báró Weisz Pál kálazi rizling, tramini és burgundi fajborokat. Barsmegyéből — bár e megye több helyén igen jó bor lesz termelve — egyetlen

56

egy kiállító sem jelentkezett. Hontinegyéből kettő, kik az esztergommegyei kiállítók kollektív kiállításában vettek részt. A nógrád-váczi borvidékből kctten jelentkeztek és amintapincze kollektív kiállításában osztattak be. Ezeken kívül kiállítottak Marossy Ferencz Váczról 1874—1883-ki fehér és vörös asztali borokat, Propsztl Pál esperes-plébános Hartyánból 1861. és 1884. fehér és 1883. évi vörös bort. A pest-köbánya-hatvani borvidék, mely szintén nem csekély mennyiségű bort termel, csupán két kiállító által volt képviselve és pedig Jankovich Alajos prépost hatvani 1868-ki rajnai-rizling és 1858-ki siller boraival, és Váradi Aladár kőbányai 1883-ki boraival. Annál nagyobb és szebb kiállítást rendeztek a »dunáninneni kerti szőlők vidékének« termelői, kik — és ezt már gyakrabban volt alkalmam tapasztalni — sokat tesznek borászatunk és gyümölcsészetünk fejlesztésére. Első sorban kell megemlítenem a nagykőrösi gyümölcsészeti, szőlészeti s borászati egylet által rendezett igen szép collectiv kiállítást, melyben a következők vettek részt: Babloczky János, Bagi János, Balog József, Bányai Mihály, Dajka László, Dezső Ferencz, Dús Pál, Faragó Ferencz, Homocz József, Hegedűs Endre és János, Huszár József, Jakabházy Sándor, Kiss András, Mészáros Sándor, Nyári Szabó Ferencz, Szabó Károly, Szabó Mihály, S z í v ó s Adám, S z í v ó s Tóth Ferencz, Szűcs Ferencz, Szűcs István, Técsi Bálint, Tóth Ferencz, Tóth József könnyű siller és világosabb színű könnyű vörös boraikkal; Bogár István, Gazdag Ambrus, Gyurinka Antal, Hegedűs László asztali fehér boraikkal; továbbá Hajdú László, Hegedűs Dénes, Losonczy László, Magyar Pál, Pesti Zsófia, Précsenyi János, Sághy Ferencz, Sántha Béla, Szabó Sándor, Szentesi Kovács István, Szentpéteri Ferencz, Szentpéteri Sándor, Szívós Mózes, Szombati Lajos, özv. dr. Szűcs Ferenczné, Szűcs Sándor, Titus Ambrus, Tóth Ferencz, Tóth József és Varga Sándor fehér, siller és részben vörös boraikkal. A siller és fehér asztali borok voltak leginkább képviselve és pedig az utolsó évi termésekből, de egyes gazdák állítottak ki 1873. és 1883-ki évjáratokat is. Ezen collectiv kiállításon kivül e borvidékről résztvettek még a kiállításban: Adamovics Sándor Újvidékről fehér és vörös boraival, Cviin Antal Szabadkáról fehér és siller boraival, Czelder János Zomborból fehér és vörös borával, Irsay György Irsáról, Szilassy István Dánosról 1878. és 1883-ki fehér és 1883-ki vörös, valamint dánosi 1881 — 1884. vörös borokkal, Kleintsek József és Zvali Imre újvidéki vörös boraikkal; Manositsch István, Magyar Imre, Német Mátyás, Ororsits János és Polyakovics Alajos szabadkai faj­ borainkkal, Petrovich György szintén Szabadkáról jeles rizling, tramini, szlankamenka, valamint fehér és vörös kadarka boraival; Tegzes Ignácz halasi fehér borával, Vályi Béla szabadkai fehér borával, Varga Endre és Vosztri Szaniszló keczeli fehér borával, Vári Szabó István halasi polgármester 1868—1883. fehér és vörös boraival. A Il-ik, vagyis a dunántúli kerületnek, tekintve úgy nagyságát, mint az évi termelés mennyiségét, legjelentékenyebb bortermelő része a Balaton-melléki borvidék, melynek borait a szomszéd ausztriai borkereskedők már évtizedek óta, az ottani testesebb és túlsavanyú termékek házasitása czéljából nagy mennyiségben vásárolják össze. Első sorban a zalamegyei gazdasági egyesület collectiv kiállítását kell felemlítenem, melyben a következő termelők állítottak ki: Gr. Andrássy Aladár 1879-iki tormaföldi, 1881-iki széchi-szigeti és 1883. évi letenyei termésű »furmint«, »lipovina«, valamint »Sárfehér szőlőből« készült boraival; Angyal Antal 1883. évi vashegyi asztali borával; Baán Kálmán szabari 1883-iki olasz rizling és vörös burgundi, valamint 1875-iki rajnai rizling boraival, Beke Dániel 1868-iki alsó-dörgicsei, Bödör Ferencz 1883. évi rezii; Dr. Csanády Gusztáv keszthely-cserneghi asztali és rizling boraival. Továbbá Skublics Gyula 1876-iki badacsonyi kéknyelű tramini és burgundival, Bogyay Máté 1870-ki badacsonyi kéknyelű és 1882-ki máslásával, mely utóbbi fényesen igazolta, hogy a jól kezelt badacsonyi a

szamorodni és máslás-féle borokhoz közel áll és furmint jelleggel bir. Továbbá Bogyay Ödön diósi 1880-ki rizling, 1873-ki sárfehér és 1883-ik évi vörös boraival; Botka János zala-újfalusi oportójával; Danyi József lentii 1881-ki kadarka és burgundijával; Fischcr Lipót 1882-ki badacsonyi borával, Galancsér Ferencz 1833-iki rezii juhfarké szőlőből készült borával ; Izsó F’erencz 1880-iki alsó-lendvai, Kormony Vincze 1879-ki széchiszigeti; özv. Magyar Károlyné 1872. és 1880-ki badacsonyi és özv. Skublics Gáborné 1883-ki máslás boraival. A kegyes tanitórend kitünően kezelt alsó-dörgicsei szőlőjének ter­ mései : és pedig a rajnai és olasz rizling, a kitűnő zamatos muskatály és oportó boraival; Konkoly Ambrus szentgyörgyhegyi fehér és vörös nehéz pecsenye-boraival; a keszt­ helyi k. gazdasági tanintézet cserszegi termésű könnyebb asztali boraival; Nagy Sándor 1882-ki »kútfej
58

Antal 1882-iki pécs-balicsi csomorika és rizling; Asztalos Nándor 1883-iki rizling és kadarka siller ;Volk Adám 1881-iki maissi fehér; Szondy Alajos, Perledi Oszkár 1879-iki fehér és 1875-iki siller; Szily László vásnoki 1881-iki asztali fehér- és rajnai rizling borait; továbbbáSiskovich Tamás 1879-iki gödrei fehér asztali,rajnai rizlingjet és 1885-iki vörös kadarka borait; Mortz József, Kienle Mátyás és Schmekas felső-mindszenti fehér borait, Csonka Nándor plébános 1884-iki; Farkas Istvánná 1878-iki kadarkaját Baranyá­ ról; Jeszenszky Zoltán 1877 —1881-iki olasz rizlingjét; Glicktier Dénes 1884-iki olasz rizlingjét; Baltos János bodolyai fehér- és siller borát; Beierlein János 1865-iki közönséges fehér hosszú-hetényi termését, 1883-iki olasz rizlingjét; Driesz Lajos 1881-iki szilágyi asztali fehér; Elversz Nándor karanási 1883-iki rizling és 1882-iki kadarka borát; Freitagh Ferencz 1879-től 1883-iki duna-szecsői kadarka vörös borát; ifj. Soaska Jenő 1868-iki asztali fehér; Seligmann Bernát 1879-iki aranyosi kadarka vörös; Jancsits Sándor 1882._ 1883. és 1884. évi siklósi kádárkából szűrt kiváló termését; Kardos Kálmán hidasdi 1875 évi kadarka borát; a bükkösdi termelők közül részt vettek: Csigó János 1876. és 1880-iki sárfehér, Jeszenszky Ferencz 1877. és 1880. évi fehérés vöröskadarka borr Klics József új fehér és ó-vörös borral; Pitz György 1883. és 1884. évi fehér és ugyan­ ezen évfolyamokról vörös borral; és Krausz Jakab kereskedő sárfehér,siller és vörö borral. Ezen kollektív kiállításon kívül baranyai borokat és pezsgőt állított ki még a Littkeczég külön pavillonban Nagy-Harsányból, mely községnek bora jó évjáratokban a villányi­ val is konkurrálhat; Dömötör Károly, 1883-iki; Sípos János, Csököly József, Pakuszy Lajos, Zágonyi György, Ambrus János, Beremenyi Péter és Wiszlay Sándor 1883. és 1884-iki sötétszinű vörösbort, mely részben kadarka, részben Oportóból nyeretett. Pécsről, mint külön kiállító Nendtvich Sándor állított ki villanyi kadarka, rajnai rizling, fehér burgundi és pécsi olasz rizling borokat, melyek mindannyian igen finom, nehéz, testes borok voltak. A pécsi püspöki uradalom, pécsi hosszú hetényi, kárászi, márai szőlőkből állított ki többféle figyelemre méltó fehér- és vörös bort. Sillay József a pécsi szőlős gazdák egyle­ tének elnöke 1876., 1880. és 1881. évekből állított ki finom fehér borokat. Tausig Zsigmond ugyancsak Pécsről különböző fehér és vörös villányi borokat állított ki, melyek közül kivált a fehérek igen jeleseknek bizonyultak. Weiler Nepomuk János és \Veszelszky Ferencz szintén Pécsről küldtek be négyféle pécsi bort. Nádossy Kálmán és István szent-lőrinczi termelők, külön szépen díszített állványon állítottak ki kiváló jó fehér siller és vörös asztali borokat és kitűnő fehér fajborokat, mint sárfehér és bajnár (góhér). Ugyanezen állványon volt kiállítva 2 palaczk fehér bor, melyekkel Nádossy részt vett és érmet kapott a calcuttai kiállításban és onnét is teljes tiszta, töretlen állapotban jöttek vissza; mely körülmény elég élénken szól ezen termelők jelesen kezelt pinczészetéről. A tolnamegyei bortermelők közül gróf Apponyi Károly högyészi uradalma állított ki jeles fehér és vörös kápolnai, továbbá fehér, vörös és aszú apáthi borokat; gróf Apponyi Sándor lengyeli uradalma szintén fehér és vörös borokat a három utolsó év, termésekből; továbbá báró Augusz Imre, kinek borai majdnem az egész continensen ismeretesek és pedig az 1874-iki évtől egész 1883. évig terjedő fehér és vörös szegszárdi terméseivel. Szegszárd híres termékeiből a fentebb említett termelőkön kívül csak még Mauthner József és Schwarzkopf Géza állitottnk ki. Ez utóbbi nagyon jó minőségű 1872., 1874. és 1880. évi terméseivel szerepelt. Szegszárd vidékéről kiállítottak: Harray Kálmán kakasdi lelkész igen finom 1882. évi fehér pecsenye-bort és 1883. évi vöröset, melyet kadarka, oportó és kék Izabella-fajokból szüretelt és Érmei Gyula ó-falusi birtokos szintén igen jó minőségű borokat.

59 Somogy megyéből szintén csupán Szalay Imre és Maár Gyula termelők állítottak ki és ezek is az országos minta-pincze collectiv kiállításában. Ezen közönynek magyarázatát, tekintve, hogy Somogy megye nagyobb mértékben foglalkozik bortermeléssel, alig lehetséges megadni. Fehér megye szintén sok bort termel és borai közül már nemcsak egy, igen szép hírnevet szerzett magának, de azért e megye termelői is csak igen gyéren jelentek meg az országos kiállításon. Kiállítottak: Dreher Antal vaáli uradalma a híres fűzőid színű vaáli b ort; Éder Kálmán ráczkevei asztalit; Ludaits Miksa és dr. Papp Oszkár; báró Miske Imre csallai és bodajki jó minőségű borokat. A Szent-Mihály, zichyfalvi uradalom többféle fajborai grófZichyEdmundésJenő gyűjteményes kiállításában foglaltak helyet, mely a mezőgazdasági pavillonban volt elhelyezve. A jó hírnévvel biró moóri és székesfehérvári borokból sajnosán kellett tapasztalnom, hogy senki sem állított ki. Veszprém megye borterületének több kiállítójáról a balatonmclléki kiállításnál emlékeztem meg. Meg kell még itt említenem Zichy Paulina grófnőt Várpalotáról, ki sárfehér, rajnai rizling, olasz rizling, hárslevelű, oportó és kadarka jeles minőségű borokat állított ki. Magyari Antal, ugyancsak Várpalotáról egy eddig még kevésbé ismert speciális borával, ki »aranyszőlő fajbort« állított ki 1879., 1883. és 1884. évi terméseiből. Komárom megye területéről összesen két kiállító jelentkezett és pedig gr. Eszterházy Miklós tatai uradalma, mely szép borgyüjteményt állított ki, neszmélyi fehér 1863. és 1880. évből, tatai látóhegyi uradalmából mézes fehért 1875. évből, továbbá 1875. évi sárfehért, 1880. évi grebici fehért, 1882. évi baji fehért, 1880. évi bánhidi fehért, 1875. és 1880. évi grebici és látóhegyi fehérbort; és végre a klosterneuburgi kanonok-rend különböző neszmélyi borokat. Győr megye szintén igen gyenge részvétet tanúsított, ugyanis összesen 3 kiállító volt jelen, és pedig Bezerédj István, ménfői és somlói; Lévay Henrik kis barátin 1878-iki fehér és vörös pecsenye-borával és végül a »Kajári pincze-szövetkezet* 1882., 1883. és 1884. évi termésű boraival. Sopron megyét és Ruszt, Fertőmellékét három nagyobb collectiv kiállítás és egy nagy borkereskedő czég képviselte. Az egyik collectiv kiállítást Sopron város termelői rendezték, részt vettek ebben özv. Braun Zsuzsánna 1863—1883-iki boraival, Bruiner János 1883. évi termésével, Denny Sándor 1880-iki, Erkel Ágoston 1880/83. évi, Frank Ferencz 1882. és 1883. évi, Gross Mihály 1883. évi, Klein Gottlieb 1882. és 1883. évi, Prukner Lajos és Mátyás 1882. és 1883-iki, Ritter lápot 1882. és 1883-iki, Tschürtz Kristóf 1863 —1882. évi termésű boraival. Ruszt város bortermelői szintén collectiv kiállítást rendeztek; részt vettek ebben Frankendorfer Mátyás 1884. évi muskotály borával, Gabrich Lajos 1875 évi és 1882. évi fehér és burgundi vörös boraival, Kadnár Sándor 1881 —1883. évi fehér boraival, Kaltenböck Ignácz 1880-iki fehér és vörös boraival, Konrád Lajos 1883-iki vörös és 1882-iki fehér boraival, Pauer Gottfried 1880—82-iki fehér boraival, Schandl Lajos 1882-iki fehér és 1883-iki vörös boraival, Speh András 1882-iki fehér, vörös és muskotály borai­ val, Tremmel Vilmos 1880. és 1882-iki fehér boraival, végül Zehetner Károly 1879—83-iki fehér és 1873-iki burgundi vörös borával. A kismarton-ruszti bortermelők egylete mint szövetkezet szintén több fehér és vörös fertőmelléki bort állított ki, melyekkel már eddig is mintegy 2,000 hektoliterig csinált exportot Cseh-Morvaországba és részben Amerikába is. Lovag Flandorfer Ignácz soproni nagyborkereskedő és termelő egy külön kiválóan ízléses állványon szintén állított ki sokféle sopronvidéki bort, köztük fagonnált asszút is, melynek készítését ő honosította meg Sopronban. 8*

60

A neszmély-esztergomi és a budai borvidék a következőkkel volt képviselve: Metternich Sándor hcrczegné biai uradalma, mely nagysápi és gyarmati borokat állított k i; az esztergomi bor-egylet kollektív kiállításon, mely esztergomi és badacsonyi borokból állott. Magából Esztergomból kellemes fehér és könnyű asztali borokat állítottak k i: Bayer Ágoston, Burány János, Einzinger György, dr. Feichtinger Sándor, Kollár Antal, Koller József, Ivó Ferencz, Kaán János, Laiszky János, Major János, Niedermann Pál, Schmied Nándor, Ragályi Géza, Viola Kálmán, Weisz Antal, özv. Vándor Józsefné és Wipplinger Róbert. A vidékről kiállítottak: Andrássy Gyula gyivai, Dormány Imre jeles nagysápi, Klement Sándor jeles nagyfarki, Mann János és Pacht Ferencz süttői, Wimmer Ferencz szobbi és Zoller Mihály nagymarosi boraiból. A nagy promontoriummal bíró budai borvidék igen gyengén volt képviselve, minek okát abban vélem fellelhetni, hogy e vidéken a borok már új korukban a fővárosi borkeres­ kedők és vendéglősök pinczéibe vándorolnak s önállóan ritkán jönnek forgalomba. Ebből kell azon körülménynek is magyarázatot adnom, hogy a fővárosi vendéglősök és korcsmárosoknak majdnem mindegyike állított ki budai bort, és pedig fehéret ép úgy mint vöröset. A bortermelők között első sorban kell megemlékeznem e helyen Benkő Kálmán gellérthegyi birtokosról, ki kadarka, nagyburgundi és cabernet vörös borait, valamint kitűnő sauvignon és tramini fehér fajborait állitotta ki és pedig 1874—-1881-ik évi ter­ méseiből; Becker Károly és fiai 1868-ki budai fehér, valamint 1878. és 1883-ki mátyás­ hegyi boraikat állították k i: Czikkel P'erencz fehér, Eberling József fehér és vörös, Eschenbach Károly fehér és vörös, Frey Alajos vörös sashegyi és orbánhegyi, Lindmayer Ferencz 1874—1884-ki fehér és vörös borokat. Buda vidéke csupán özv. Sancsne, Hauer P'ülöp termelők és a budai kir. vinczellérképezde által volt képviselve, mely utóbbinak collectiv kiállítása a mezőgazdasági csar­ nokban volt elhelyezve. A t i s z á n i n n e n i kerület borvidékei közül első sorban hazánk legelső és legneme­ sebb borát termő tokaj-hegyaljai borvidék kiállításáról kell megemlékeznem, mely kiállítás habár mennyiségileg nem is felelt meg e borvidék világhírű nevének, annál inkább tűnt az ki a minőség tekintetében. Ezek között külön állványon mutatta be gróf Andrássy Gyula szőllőskei uradalma rendkívüli kitűnő terméseit és pedig az 1878-ik évtől egészen 1885-ik évig a szamorodni­ tól elkezdve egész a legnemesebb essentiáig. Itt láttuk gróf Andrássy Dénes váralljai uradalma ritka jóságú aszúborait 1823—1834. és 181»6. s 1880. évekről; Dr. Szabó Gyula kitűnő minőségű tállyai borait 1834-től egész 1882-ig ; Kovácsy Gábor ismert jóságú tállyai; Zalay István legyesbényei specialitásait 1856-tól egész 1866-ig; Viczmándy Ödön toronyai szamorodni és aszúborait; Kéler Imre tállyai muskotály és Lászay László tokaji 1880., 1882. évi szamorodni és 1855 - 1883-iki aszúit; Adriányi Gyula tolcsvai 1880-ki kitűnő szamorodniját, 1862. és 1868-iki aszúját, 1833. és 1874-iki essentiáját; Ambrózy Nándor S.-A.-Ujhelyről 1875., 1880. és 1882. évi szamorodniját és 1876., valamint 1880. évi aszújait. Továbbá Bárezy József kiállitá 1883-ki szamorodniját és 1880—1883-ki aszúit; Bergstein Manó bortermelő Tállyáról 1862., 1874., 1880. és 1883. évi; Blau Ármin Abauj-Szántóról pedig 1876 —1880. és 1883-iki aszút és szamorodnit állított ki; Boross József Tállyáról aszút és szamorodnit; Constantin Ottó Tarczalról tokaji szamo­ rodnit, aszút és essentiát; Crosse András Tállyáról ordinarium és szamorodnit; Görgey Gyula S.-A.-Ujhelyről 1869. és 1883-ki aszú és szamorodni boraikat mutatták be igen jó

fii

minőségben; Hammersberg Jenő S.-A.-Ujhelyről finom szamorodni és kitűnő muskotály aszúborait. Továbbá itt láttuk még kiállítva Heyduk Ambrus tokaji 1880— 1883-iki jeles szamorodni, aszú és essentiáját; Kepes Gyula 1880-iki aszúját; Kun Dániel tokaji 1883-iki aszú és 1882-iki szamorodniját; Lipóczy Ferencz nagy kivitelnek örvendő tokaji aszú és muskotály borait; Levkovits István 1881. és 1883. évi szamorodni és aszúborait; Lónyay Ödön bodrogolaszi 1855-től 1880-ig aszúit; Löcherer Andor mátyásszári szamorodniját; Róth Bernát aszú- és szamorodni borait; SchönfeldAlberttolcsvai 1843., 1856., 1872., 1874. és 1880-iki aszúit; Schön Vilmos 1874—1883-iki tokaji aszújait és essentiáit; Szirmay I’ál 1874-iki tokaji aszúját; Szontagh Sámuel 1827-iki tokaji essentiáját, 1834., 1846., 1856-iki aszújait; Szirmay Ödön erdőbényei 1870., 1874. és 1880-iki szamorodni, aszú és mus­ kotály borait; Szűts Gyula erdőbényei 1876., 1877., 18^0. és 1883-iki szamorodniait; báró Vay Sándor 1880—1884. évi különféle kitűnő golopi aszú és szamorodni borait és végre Weisz Márton tokaji 1876. és 1880-iki aszú és szamorodni borait. Alig volt még Európában kiállítás, a melyen Tokaj-Hegy alj a gyöngye minőségileg oly méltóan lett volna valaha bemutatva, mint hazánk ezen kiállításán, miért is e helyen sem mulaszthatom el, hogy köszönetemet ne fejezzem ki a hegyaljai kiállítóknak ama buzgalmukért, melylyel hazánk ezen legnemesebb termékeit oly méltóan igyekeztek a világnak bemutatni. Az egri-visontai borvidékről első sorban kell felemlítenem az »egri szőlészeti és borászati egylet gyűjteményes kiállitását«, melyben resztvettek: Braun Károly fehér, siller és vörös boraival; Bucher Gusztáv 1879 —1882. évi nehéz vörös boraival; Eisenmann Oszkár kétféle fehér és ötféle vörös boraival; Fülöp József fehér asztali, könnyebb vörös és nehezebb pecsenyeboraival; Gröber F. és fiai 1880-iki fehér és 1868., valamint 1880-iki vörös boraival; Polereszky Gyula fehér asztali, igen jó siller és vörös boraival, melyeket az 1878. és 1883. évfolyam terméseiből mutatott be; Simányi Károly könnyebb asztali és nehezebb vörös koraival; Steinhauser A. István háromféle egri pecsenye-, fehér és vörös boraival; dr. Vavrik Béla 1858-iki egri essentiájával, 1868-iki kitűnő vörös borá­ val, 1874-iki fehér, siller és vörös boraival, 1878-iki fehér és siller, 1879-iki siller és 1880—1883-iki vörös boraival méltán megérdemelte az egri nevet; végül Glósz Károly, Imre Miklós, Ötömösi János, Polereszky József, Tavasi Antal és Toronyi Sándor többféle fehér, siller és vörös boraikkal. Mint külön kiállítók szerepeltek: Kanitz Lipót és fiai Egerből, kik különféle, szintén igen jó minőségű borokat állitottak ki az 186ű— 1881. évi terméseikből. Gyöngyösről hárman és pedig: Csömör Kálmán, Kékessy Kálmán és Kovács P. Pál collective állitottak ki visontai és gyöngyösi fehér, vörös és fajborokat. Mint külön kiállítók Czauner Richard visontai asztali és pecsenye vörös és fehér rizling fajboraival, Deli István 1880. és 1884-iki jeles vörös gyöngyösi boraival, ifj. Fay József 1879. és 1880-iki ecsedi fehér és vörös boraival, gróf Károlyi Gyula nánai rizling, debroi fehér, vörös aszú boraival, melyek az 1866—1880-iki években termettek, Tahv Manó gyöngyösi vörös borával, Klimó Pál Gyöngyösről fehér rizling, vörös és főtt iirmös boraival, Kormány János és fiai gyöngyösi, visontai, geszti fehér, vörös és fajboraival az 1862—1883-iki évekből, s végül Vozáry Tamás jeles 1875-iki rizling és különböző termésű visontai fehér, vörös és aszú boraival jelentkezett. Miskolcz borvidékéről csak egyes termelők állitottak ki és pedig Mezey Pál többféle fehér miskolczi bort, Neuman Samu kétféle szamorodnit és Pollák Mór miskolczi fehér bort. Kár, hogy e jó minőségű borttermő vidékről csak ily kevesen jelentkeztek, pedig érdekükben állott volna e borvidék nagy quantumban termelt s olcsó fehér borával töme­ gesen lépni fel.

62

A torna-abauj-gőmöri borvidékről egyetlen kiállító sem jelentkezett. Felső-Zemplén, Ung, Bereg és Ugocsa borvidékeiről meglehetős képviseltetést tapasztalhattunk. így mindenekelőtt ki kell emelnem az Ung megyei bortermelők gyűjteményes kiállítását, melyben résztvettek : Bene Lajos, Bródi Gyula, Grünfeld Mór, Guttmann Salamon, Lám Gyula és Sándor, Lehóczky Béla, Nyisztor István, Szieber Ede és Thiermann Samu, mindannyian asztali fehér borokkal. Dr. Iváncsi László szerednyei, Barkács Ede munkácsi és szerednyei borait, Philipovics Ármin kitűnő szerednyei, asztali rizling és pecsenye-borait állította ki. Szépen állítottak ki a Bereg megyeiek és pedig a beregszászi termelők; itt találtuk Gruthy Ferencz beregszászi kitűnő 1880-iki vörös, burgundi és bordeauxi s több fehér fajboraival: Gulacsy Dezső 1875-iki könnyű beregszászi és 1879-iki olasz rizling boraival; Horthy Lászlót Mező-Kászonyból 1883-iki bakar és 1833-iki burgundi vörös boraival, Horváth Istvánt Hetéről 1881-iki olasz rizling borával és Jobszty Gyulát 1880-iki szamo­ rodni borával, mig Gróf Schönborn Ewin uradalma külön pavillonban helyezte el kitűnő minőségű faj borait. A t i s z á n t ú l i k e r ü l e t . Az Ermellék borvidékéről szintén szép részvétet tanúsítottak az ottani termelők; ki kell itt emelnem gróf Zichy Ferenczet szép kiállításával, kinek úgyszólván köszönhetjük azt, hogy az érmelléki, de főleg a diószegi borok egész Európában ismertesek. A bihar-diószegi bortermelők collectiv kiállítása szintén igen szépen volt rendezve, résztvettek ebben Pluhár Pál 1882—1883-iki könnyebb és nehezebb bakator boraival; Ujváry Ödön bakar és vegyes pecsenye-boraival. Dr. Kanovics László 1880—1883. évi termésű asztali és pecsenye-boraival; Kassai Ignácz 1880-iki bakarjával, Nagy József 1880—1883-ki asztali nehezebb pecsenye- és bakar szomorodni boraival ; Lipcsey Ignácz asztali, pecsenye-, szomorodni és aszú boraival és pedig 1878—1882. évi terméseiből ; Szlovik István 1880-ki pecsenye és 1883-ki közönséges fehér boraival és Vaday Ignácz 1880-iki pecsenye- és 1882—1883-iki asztali boraival. Egyes bortermelők közül megjelentek külön: id. Pongrácz Jenő kágyai bakar, rizling és muskatály boraival; Diószegi Sándor Er-Dengelegről 1880-ki finom bakar boraival; egyéb bakar borok az erdélyi és debreczeni collectiv kiállítók által lettek kiállítva. Nagyvárad városa egyiké azon nagyobb borterméssel foglalkozó városainknak, hol a termelés irányát az ottani művelt közönség tartja kezében. Az ottani termelők collectiv kiállításában, melyek egyike volt a legsikerültebbeknek ; résztvettek: Sál Ferencz 1878—79-ki bakarjával, 1878-ki zamatos szerémi zöld fajborával 1882—83-ki muskat-lunel borával és több évről eredt asztali boraival; Szíj József kiállított kétféle évjáratú Madelaine-angevine fajbort, 1881-ki muscat-lunelt, 1878-iki bakait, 1863. olasz rizlinget, 1881. nehéz pecsenyebort és többféle asztali bort; Tóth Ferencz 1879-ki bakart, 1878-ki sárfehér furmint és rajnai rizlinget, 1881-ki cabernet, 1880-ki furmint és 1883. traminet, szlankamenkát, purcsint és asztali bort; Csató László 1874-ki bakart és 1875-iki vörös pecsenyebort, Des-Echerolles Kruspir Sándor 1848. és 1868-iki bakatort, 1882-iki szerémi zöldet és aszút, valamint többféle asztali és nehezebb borokat; P'arkas Izidor, Juszt S á n d o r, Kiss Sándor, Krapp P'erencz, dr. Mayer Ágoston és Rottmann Lipót közönséges asztali és pecsenye-borokat állítottak ki, Janky József megjelent ezenkívül 1878—1883-iki rajnai és olasz rizling és 1878-iki furmint faj-boraival, az irgalmas-rend 1874-iki bakar, s 1883-iki asztali borával; dr. Molnár Imre 1882-iki évi szerémi, zöld és purcsin faj boraival; Baisek János nagyprépost 1869 —1874-iki asztali és 1882-iki bakar-borával; őzv. Schmarda Edéné 1880-iki rajnai rizling és asztali borával, Simon János 1848-iki bakar, 1878-iki

63

;1 szerémi zöld és 1880-iki asztali borával; dr. Sípos Árpád asztali és 1882-iki purcsin fají borával; Várszéli Ármin 1878-iki burgundi és 1883-iki bakar-borával; dr. Wirth Miksa '}■ 1882—1883-iki fehér asztali, 1883-iki szerémi zöld és purcsin fajboraival; és végül | | Zajnay János kanonok 1878-iki asztali- és bakator boraival. A jeles borairól hires ménes magyarádi borvidék szintén szépen volt a borkiállításon 1 képviselve. Ki kell itt emelni mint termelőt Andrényi Károlyt és fiát, ki több kiállításon kitünte' tést nyert és a ki különböző évi magyarádi bakar, ménesi vörös, szemelt- és aszuborokat ; állított k i; Domány Józsefet, ki boraival szintén már több helyen vívott ki elismerést, s ki e kiállításon szintén magyarádi, ménesi, csemege és aszuboraival, valamint cognacjával 1 jelent meg. Kiállítottak még: Edelmüller József aradhegyaljai borokat, Kohn H., Kohn József, magyarádi asztali bort több évjáratról, dr. Rombay Zsigmond 1882-iki fehér pankotai és 1881 —1882-iki olasz rizling fajbort, Schwarcz Simon paulisi fehér asztali bort 1879. és 1883- iki évről és 1883-iki vörös bort. Szendrey testvérek Aradról 1869 —1881. fehér magyarádi és 1876— 1881-iki ménesi vörös bort, 1866-iki csemegemáslást és 1868-iki aszút. Tagányi István jeles magyarádi termelőnk bemutatta 1875-iki magyarádi fehér mustafir borát, bakator-rizling fajborait és vörös kádárka borát. Varjassy József aradi termelő 1878-iki magyarádi asztali bakar 1882-iki édes szalmabort és egy régiséget állított ki, t. i. egy vörös bort 1848-iki (?) évről. Herczeg Szulkovszky József Máriapankotai uradalma kiállitá a már többször kitün­ tetett magyarádi, pankotai és almási fehér asztali és pecsenye-borait az 1872 —1882. terméseiből. Gróf Marstein-Wartemburg Ernő boros-sebesi uradalma kiállította külömböző évi fehér asztali bakator, muskatály és vörös fajborait. Herczeg Ypsilanti Ilona, született Sina JStnő kevermesi uradalma 1882-iki kuvini vörös és magyarádi borait mutatta be. Végül Zimmermann Anna Aradról, gyoroki fehér asztali, bakator, fehér és kadarka vörös bort állított ki, az 1883 —1884. terméseiből. A temes-krassói borvidék inkább quantitás, mint qualitás tekintetében jött figyelembe Versecz és Fehértemplom tömeges termelésükkel másfél évtized óta adták négy quantumban és olcsó áron a nehéz testes anyagot, melylyel az osztrák savanyú és üres boroknak házasitása a legjobban sikerült. Daczára azon óriási phylloxera-okozta pusztításoknak, melyekkel ezen vidék termelői azóta küzdenek — a kiállításon ezen vidék termelése mégis szépen volt bemutatva. A fehértemplomi bortermelők egyesülete egy nagyobb collectiv kiállítást rendezett, melyben részt vettek; Albrek Antal 1879-ki nehezebb fehér és vörös pecsenye-borával, Böhm Ferencz 1881—82. könnyebb fehér asztali boraival; Ludvigh Sebestyén és Peterik József 1879-ki nehéz vörös borával, Schmitz József 1883-ki nehezebb fehér és vörös borával, Schmolz Alajos és társa 1876—82-ki és 1884-ki nehéz fehér és 1879—80. és 1884-ki könnyebb szép színű vörös boraival; Schöffer F. M. 1872—-79-ki nehéz fehér és 1879-ki vörös boraival, Weisz József 1881-ki fehér asztali és 1878 - 80-ki nehezebb fehér boraival, végül Zauplong Ferencz 1879-ki fehér borával. Versecz város közgazdasági egyletének szőlészeti osztálya kiállította Versecz borainak és az ott készíttetni szokott borászati mellékterményeknek minden nemét és egy kis ismertető füzetkét bocsátott az érdeklődő közönség rendelkezésére, melyben Versecz város szőlészeti és borászati viszonyai voltak ismertetve. Kiállítottak még : Kehrer Károly fehér és vörös úgy asztali mint pecsenye-borokat, Koszi József és fiai közönséges és fajborokat, Mayer István és Ferencz fehér és vörös

64

asztali és pecsenye-borokat; Gottmann János fehér és vörös asztali pecsenye- és aszú­ borokat. Ezen borvidékről még a következő termelők állítottak k i: Eisenstádter J. L. N. Bccskerekről asztali borokat, Faur János Lúgosról rizling, burgundi és zierfandli fajborokat, Schateles Mihály Lúgosról fehér asztali borokat. A szatmár-kővári borvidékről csak néhány, de jelesebb termelő jelent meg, ezek: Gerber Ödön Szinyér-Várallyáról, ki több évfolyambeli borait és cognacját állította ki, Kállay Kornél Farkas-Aszóról 1882. és 1883-ki jó vörös burgundit s dr. Serly Gusztáv Nagy-Károlyból rizling és bakar-borait állította ki. A tiszántúli kerti szőlőborvidék buzgóságáról elismeréssel kell megemlékeznem. Szép collectiv kiállítást rendeztek a »debreczeni bortermelők* és pedig: özv. Bást> Imréné kerti fehér és vörös borait, Csanak József fehér és vörös borait és ribizkéből készült borát, Fehér Ármin különböző asztali, de főleg jó bakator borát, Huber József kerti 1882—84-ki fehér borait; Katz Lajos különféle s jobbára összevásárolt borait; Márton Károly különböző aszú, asztali, rizling és pecsenye-borát, melyek között az 1794-ki valóságos ritkaságot képviselt; Nemes Károly kerti fehér borait, Rickl Géza több évi asztali és bakar borokat, özv. Szvoboda Józsefné aszú, bakar és közönséges asztali borokat és Tóth Sándor könnyebb asztali és nehezebb bakar borokat állított ki; Külön-külön állítottak ki: Rajkay Vilmos Szegedről fehér és vörös asztali bort, Szűts Antal ugyanonnan fehér és vörös szegedi bort. A királyhágónáli borkerületek mintaképét nyújtották annak, hogy miként kellett volna minden egyes borvidéknek a kiállításon megjelennie. Nevezetesen az »erdélyi gazdasági egylet« összegyűjtötte mindazon anyagot, mely területén termeltetik. Az erdélyi gazdasági egylet collectiv kiállításában részt vettek : A balázsfalvi érseki uradalom 1879-ki pecsenyebor és 1880-ki rajnai rizling borával, báró Bálintitt József nagy-ernyi-carbenet vörös borával; Bállá Pál szamosfalvi pecsenye­ borával; gróf Bánffy György bonczhidai 1866-ki pecsenye és 1846., 1858. és 1862-ki bakator borával; dr. Bartsch Ferencz Gyulafehérvárról 1880-ki asztali borával; Batta Bertalan Alvinczról 1869., 1876., 1881. és 1883-ki asztali fehér borával; Beke Antal 1877. és 1879-ki gyulafehérvári borával; néhai gróf Bethlen Sándor utódai 1862. és 1874-ki bethleni bakator boraikkal; dr. Bócz József Nagy-Enyeden kövér szőlőből szűrt 1880. és 1882-ki boraival; báró Bornemisza János Kolozsvárról kitűnő 1879-ki SemillonEpinatte-Pinót noir és carbenet fajboraival; báró Bornemisza Tivadar Maros-Hlyéről vegyes pecsenye- és rajnai rizling boraival, Bürger Márton Krakkóból 1882-ki asztali és pecsenye-boraival; Czirner József Nagy-Enyedről 1880-ki vegyes és 1877-ki rajnai riz­ ling boraival; Dobál Gyula Maros-Vásárhelyről aszúborával; dr. Dobogányi Jakabné Nagy-Enyedről máslás és aszúboraival. A collectióban úgyszólván külön gyűjteményt képez az erdélyi pincze-egylet ki­ állítása, mely a következő borokat foglalja magában, és pedig: 1882-ki sárdi és bocsárdi asztali bort, 1878., 1882. és 1883-ki olasz rizlinget, 1882-ki hadrivei, 1874. és 1878-ki herepei rajnai rizlinget, 1876. és 1879-ki herepei, 1878-ki marosmenti és czilnai asztali borokat, a melyek bizony pecsenye-boroknak is beválnának; továbbá 1872-ki leányka és 1866., valamint 1874-ki sund (formint) borát, 1876-ki muskotályt, 1866. és 1874-ki tra­ minit, az 1878-ki híres rózsamálit, 1846-ki szilvásit, 1834-ki tasnádi bakart, 1866-ki vörös aszút (?) 1872-ki sauvignont, 1875-ki oportot, 1882-ki medocot és 1875-ki Carbenctet. Az erdélyi pincze-egyletnek tehát szép faj borkészlete van s kár, hogy utóbbi időben a borainak magas árai miatt nem igen tud üzletet csinálni. További kiállítók még az erdélyi gazdasági egylet gyűjteményében: Finna István Balázsfalváról 1884-ki rajnai rizling borával; Folyovits Nándor és ifj. Gáspár János

Nagy-Enyedről asztali vegyes boraikkal; Gegenbauer József Kolozsvárról 1874.-ki asztali, 1874., 1878. és 1879-ki pecsenye-, 1874-ki muskotály és 1874-ki rajnai rizling boraival; Gerendy István Sővényfalvaról, asztali, leányka, som és rajnai rizling boraival; Glück Mór Alvinczról 1878-ki rózsamáli, rajnai rizling és olasz rizling boraival, továbbá 1882-ki Pinot noir és carbenet vörös boraival; Gombos László Tordáról 1880-ki Muscat croquant | specialitásával, rajnai rizling, olasz rizling, olasz rizling és 1875-ki traminijével; dr. Hincz | György Kolozsvárról 1875. és 1882-ki asztali, 1882. és 1862-ki bakar, valamint 1862. és 1880-ki aszuboraival; báró Horváth Ödön Alvinczról 1882-ki rajnai rizling és 1883-ki Carbenetjével; gr. Horvát-Toldy Lajos, Magyar-Brittyről carbenetjével; Jónász Adolf Gyulafehérvárról muskatályával; báró Jósika Lajos Branyicskáról 1879. som- és 1879-ki traminijével; báró Jósika Sámuel nehéz pecsenye-borával. Özv. báró Kemény Istvánné Csombordról nagyszerű és finom zamatos borokkal jelent meg, és pedig kiállított 1878-ki kéknyelűt — 1874—1883-ig rajnai rizlinget, 1881 —1883-ig muscat croquantot, 1880 —1883-iki muscat d’AIexandriet, 1882-iki scfmot, ugyanez évi bakatort és fűszeres traminit. Báró Kemény Endre Magyar-Bükkösről 1875-ki som és 1878-ki vegyes szőlőből szűrt pecsenyebort, báró Kemény Lajos Alsó-Gáldról 1876-ki pecsenyebort, 1873. és 1876-ról pedig rajnai rizlinget állított ki. Köllös Miklós Magyar-Igenről Carbenet, Lengyel Ádám Tordáról rajnai rizling, gróf Lázár Jenő Medgyesfalváról asztali vegyes, Lázár Manó Nagy-Sármásról 1834-iki szászmátéi specialitásával, Mártonffy Albert Maros-Szt.-Györgyről vegyes asztali és rajnai rizlingjével, Mártonffy testvérek Nagy-Enyedről 1880-iki vegyes, 1882-iki rajnai rizling és Carbenet boraikkal, Mondel Manó Gyulafehérvárról 1879. és 1881-iki fehér asztali borával, Mészáros István Felvinczről 1882. asztali és 1878-iki aszújával, Müller Mihály Nagy-Enyedről 1882. tramini és 1883-iki rajnai rizlingjével, Novák P'erencz Gyulafehér­ várról 1876-iki pecsenyeborával, Osztián Gerő tordai 1872-iki finom traminijával jelentek meg a kiállítási küzdtéren. Erdély jeles borásza: Paget János Gyéresről kiállított 1868., 1874., 1875., 1879. es 1882-iki Carbenetet, 1868-iki rajnai rizlinget, 1874-iki Sauvignont, 1874-iki olasz rizlinget, 1868-iki traminit és 1868-iki leányka-szőlőből külön szűrt delicat fajbort. Kiállítottak még Rosenberg Bernát 1875. pecsenye, 1878. muskatály és 1866-iki aszúbort, Szalánczy Lőrincz fugadi rizlingit, somot és traminit. Szász József 1882. és 1883-iki asztali bort, gróf Teleky Domokos Sárpatakról 1874.1878. és 1880-iki Sauvignont, 1874. és 1880-iki sombort, 1880-iki muskatályt és 1878-iki traminit, özv. gróf Teleky Gézáné Gernyeszegről kitűnő Carbenetet, gróf Teleky György Naláczról nehéz és zamatos fehér pecsenyebort, gróf Teleky Károly Felső-Újvárról 1879. furmint, tramini, muskatályt, 1879-iki rajnai rizlinget, 1879-iki chateaut és 1878-iki szilvásit, gróf Teleky Sámuel Sáromberkéről 1874. kövér szőlőből nyert fehér bort, 1884. somot, 1872. és 1884-iki muskatályt, 1884. traminit, bakatort és Epinettet, 1874., 1880., 1882. és 1884-iki Sau­ vignont, továbbá 1878., 1880., 1882., 1883. és 1884-iki Carbenet bort állított ki, melyek közül egyik jelesebb volt a másiknál. További kiállítók e gyűjteményben: gróf Teleki Sándor örökösei Czelnáról vegyes 1872 —1882-iki fehér boraikkal, Török Bertalan Nagy-Enyedről 1872. som és 1879-iki kövér szőlő borával, Ugrón Miklós Mező-Záhról pecsenyeborával, Pávás Vájná Elek Magyar-Csesztvéről asztali borával, Vinczenti Nándor Diódról rajnai rizling és aszúboraival, Veress Dénes 1862. vegyes, 1875., 1878. és 1880-iki rajnai rizling borával, dr. Wolf Gyula utódai 1875., 1878. és 1882-iki, Zeyk Gábor Diódról 1872. és 1875-iki rajnai rizlingjével, Szentjánosi Ferencz Kolozsvárról erdélyi rózsa (siller) borával és végül kitűnő 9

68 erdélyi borászunk Zeyk József Maros-Gombáson 1878—1881-iki híres Chateau-gombásával, zamatos gombásával és piros Chateau-gombásával. A külön kiállítók között első helyen kell megemlékeznem báró Apor Károly kitűnő maros vásárhelyi bortermelőnkről, kinél a tófalvi rajnai rizling a character és finomság non plus ultráját érte el s kinek borai Becs, Páris és Londonban is kitüntetésekkel lettek el halmozva. Arzt Pál brassói borkereskedő 15-féle s többnyire jeles minőségű erdélyi asztali és pecsenyebort állított ki, Buszó József 1880. és 1883-iki kitűnő bakatorbort, ifj. Benzl János erdélyi czelnai és ménesi bakart, valamint kadarka vörös bort állított ki, Nagy Domokos Krasznáról könnyű asztali és nehezebb bakar pecsenyebort, Nagy Gábor Kolozsvárról erdélyi úgynevezett »plebános vörös bort« és erdélyi hegyaljai fehér bort állított ki. Végül Szilágy-Somlyó vidékének gazd. egyesülete szintén collectiv állított ki — mely-ben a következők vettek részt: Ajtay Albert 1880-iki fehér asztali borával; báró Bánffy Dániel 1882-ik olasz rizlingjével, Bartha István 1884-ik könnyebb asztali borral: Bölöni Sándor 1870. és 1879-iki asztali, valamint 1884-iki bakar borával; Farkas Ferencz 1883-iki asztali fehér borával; Páskuj István 1883. évi asztali és 1880-iki pecsenyeborá­ val ; Páskuj József 1880-iki madarasi pecsenye- és ugyanaz évi asztali borával; Ruszka István asztali borával; Tamkó Bertalan 1880-iki és 1882-iki nehéz pecsenyeborával; Telegdy Márton 1880-iki asztali és Veress Lajos 1873— 1883-iki asztali fehér boraival. A mi a borkereskedők kiállítását illeti, e tekintetben a következő résztvevőket sorolhatjuk fel, és pedig: Arzt Pál brassói borkereskedőt, ki igen jó, s 15-féle erdélyi bort állított ki; Littke J. pécsi borkereskedőt és pezsgőgyárost, ki többféle hazai, de főleg baranyai borokat mutatott b e : ifj. Bonéi János kolozsvári borkereskedőt, ki szoliditósa által már is szép nevet vívott ki magának, s ki úgy erdélyi, mint a Királyhágón inneni borvidékekről igen szép faj borokkal jelent meg. További kiállítók Binder Ferencz Budapestről ménesi és balatonmelléki jóminőségű boraival. Fischer Jakab Budapestről, csupa nehezebb sötétszinű vörös borokkal; Frohner József Budapest, különféle asztali és pecsenyeboraival; Fromm Antal Budapest pasteurizált tokaji borával; Idein Lipót Promontorról különböző s nem igen characteristicus borokkal; Heller A. Budapest, villányi és tokaji (?) borokkal; Hoch József Kiskapusról régi asztali és pecsenyeborokkal; Klein József Miskolczról, miskolezi és hegyaljai borok­ kal ; Maurer Rezső és János Kassa, diószegi visontai és hegyaljai palaczkborokkal; Mayer Samu és fia Aradról, ménesi és magyarádi, valamint ruszti és tokaji borokkal; Müller Károly Budapesten különböző 1868—1883-iki termésű fehér és vörös borokkal. Palugyay Jakab és fiai pozsonyi ezég, mely a bortermelők előtt napról-napra többet nyer prestigeben, — miután a jó any-agot keresi, és azt tisztességesen meg is fizeti — ez alkalommal is szépen kiállított és kitűnő hazai borokat mutatott be. Lobmayer K. M. fővárosi borkereskedő pár évvel ezelőtt nyitotta meg a magyar bortermelők borraktárát, s o tt a termelők palaczkozott borait eredeti minőségben és tisztességes kezelési feltételek mellett értékesíti. Ezen újabb ezégünk — ki különben sok igye­ kezettel képviselte megbízói érdekét— e kiállításon 17 jeles magyar termelő borait állította ki. Kiállítottak még Poliák Emánuel Vimpáczról mindenféle b o rt; még tokajit (?) is ; Ransburg Mór és fia Aradról, igen jó ménesi borokat; Schalkház Lipót örökösei Kassá­ ról igen finom fehér, de főleg vörös borokat; Schuster József Nagy-Szebenből, különböző fehér és vörös bort; Weiner Károly Szombathelyről, kitűnő pogányvárit, badacsonyit és kiskomáromi asztali b ort; Zechmeister testvérek Pozsonyból, különféle belföldi borokat,' Zoffmann J. és Fuchs Verseczről, nehezebb fehér és vörös verseczi bort.

67

A budapesti vendéglősök és korcsmárosok pavillonjában a földszinti részben állították ki boraikat.: Adamarszky József. Bacher Jakab, Barabás József, Blaska István, Braun Miksa, Buchner József, Dörflinger György, Elked Antal, Fanzler János, Feith István, Fritz Henrik, Gártner György, Handelsberger Nándor, Hauer Ferencz, Hell Ferencz, Herrmann Ferencz, Ilesz János, Holzwarth György, Höszel József, Kabon József, Kammer Ernő, Kern Ferencz, Krist János, ifj. Kommer Antal, Kommer Ferencz, Kuntner Imre, Kurz János, Kutschera Richard, Löffelmann Vilmos, Mayer József, Maloschik József és János) Ment András, Morbitzer Lőrincz, Neubauer János, Parelka Antal, Reiner József, Ruscher György, Russ Mátyás, Petz Károly, Pfanzelt János, Schváb Antal, Simon Pál, Sulzberger Károly, Süssenbeck Albert, Stadler Károly, Stamm András, Steiner Adolf, Steinbeisz János, Szikszay Ferencz, Szuszky Lipót, Vassel Gusztáv, Walaschek János, Wassermann Jónás, Weisel György, Wirth Ferencz, Wrabetz Frigyes, Wolfner Vilmos és Zechmeister József. Kitűnő borokat állítottak ld Kommer Ferencz, a virágcsokorhoz czímzett vendéglő tulajdonosa, ki kitűnő borait egy typikus erdélyi borszobában kóstoltatta. Holzwarth György kitűnő fehér, főleg érmelléki borokat. Kommer Ernő, a vadászkürti szállodás kitűnő somlai és erdélyi borokat, Stamm András kisbormérő igen jó diósdi fehér bort, szikszai jeles gömöri bort. Nem lehet említés nélkül hagynom, hogy ezen collectiv kiállításban előforduló magyar vörös borok nagyobb része nem felelt meg a normális minőségnek és várakozásnak; az is érdekes, hogy a legtöbb vörös bor »sashegyi« név alatt lön kiállítva, holott a kis Sashegy alig termel többet 500—600 hektoliternél átlagban véve. Végre meg kell emlékeznem az országos közp. mintapinczében képviselt termelők ritka ízléssel összeállított és hazánk legnemesebb termékeit magában foglaló collectiv kiállításáról. Ki ne emlékeznék a borpavillon Il-ik termében elhelyezve volt óriási gúlára, melynek tekervényein voltak az egyes üvegek, szőlőfürtök és levelek között ritka ízlése­ sen elhelyezve. Azon igen sikerült szép állvány Ágoston József mérnök, és a mintapincze felügyelő bizottságának egyik kiválóan ismert tagja rajza után az üetl-félc vasöntödében készült, és úgy az öntődének, mint tervezőjének nem csekély elismerést és dicséretet szerzett. Résztvettek ezen kiállításban: Marossy Ferencz vácz-kijósi 1881 íki fehér borával; az esztergomi borászati egylet neszmélyi muskotályával; gróf Nádasdy Ferencz 1875-ki és 1880-ki neszmélyijével; Kerkápolyi Károly gellérthegyi 1878, 1879 és 1880-ki fchér és vörös boraival; 1882-ki sashegyi feliér és ugyanez évi Cabcrnet vörös borával; Korizmics László kistétényi fehér borával; Kretvisz Róbert budai vörös borával; Kunwald Teréz budai fehér asztali és Weber Ede ugyancsak budai sashegyi borával; özv. Auguszt Károlyné, Bartalos István, Konkoly Lajos, Nagy Ignáczné, Neubauer József és Somody József somlói szőlőbirtokosok finom somlói borokkal. Továbbá Alpár János 1878-ki fülöpi fehér borával; Keöd József b.-füredi fehér borával; Nedeczky Jenő feketekastélyi 1881-ki muskotály borával; Súly János csopaki fehér pecsenyeborával; Szalay Imre téliéi kishegyi burgundi vörös és fehér boraival; Tarányi Ferencz erős és zamatos szentgyörgyhegyi borával; a kegyes tanitőrend kitűnő dörgicsei olasz rizling, muskotály, epinette és oporto boraival. Ugyancsak itt voltak kiállítva gróf Andrássy Aladár viltányi vörös, Nádossy Kálmán helyesfai kitűnő sárfehér, Schuth Vincze és Tauszig Zsigmottd villányi vörös borai is ; valamint báró August Imre 1881-ki fehér és Geisz László 1883-ki vörös szegszárdi bora; Posch Ottilia aranydombi 1882-ki fehér és Maár Gyula 1882-ki kaposvári finom burgundi vörös bor. Az eger-visontai borvidékről Gönczy Pál visontai rizling és vörös borával, Koppély 9*

«8

Géza tarjánkai vörös és kadarka aszújával, Stand P'erencz egri vörös, Czauner Rikárd 1880-ki visontai kadarka és Szalay Józsa visontai és vörös borával. Miskolcz vidékéről mint kiállítók szerepelnek: Miklós Gyula alacskai 1880—1882-iki boraival; báró Kemény Gábor 1880-iki ajnácsköi vörös boraival; herczeg Windischgrátz Lajos fónyi és szamorodni borával; Szathmáry Király Pálné miskolczi 1880-iki aszú- és szamorodni boraival; Lonszky Adolf szamosi 1880-iki szamorodni; Radványi István iniskolczi 1880-iki fehér és Hevessy József alacskai fehér borával. Tói aj-PIegyalja a mintapincze collectiv kiállításában a legjobban volt képviselve; itt láttuk ugyanis gróf Andrássy Gyula mádi és szőlőskei borait 1871-től 1881. évi ter­ mésig; ezenkívül kiállitá a gróf 1879—1882-iki maros-ludasi termését is. Itt láttuk továbbá Plammersberg Jenő o.-liszkai kitűnő muskatály aszú és szamorodni borait; Szabó Lajos tarczali vinczellér-képezdei igazgató kitűnő 1880. és 1881-ki aszú és szamorodni borait; báró Vay Sándor golopi szamorodniját, Szirma)' Ödön tolcsvai rizlingjét, Harkányi Károly zombori 1874-iki aszúját, Horváth Endre s.-a.-ujhelyi szamorodniját, Máriássy Aladár 1883— 1884-ki tállyai szamorodniját, Krőczer Agostné tokaji ordináriumát, Miklós Eerencz zombor-hangácsi ordináriumát, Ordódy Pál tállyai aszú és szamorodniját, Polacsek Ignácz s.-a.-ujhelyi és Ponárffy József o.-liszkai szamorodniját és aszúját, Steinacker Arthur tállyai szamorodniját és a tarczali vinczellérképezde borait 1878-tól kezdve egész az 1884. évi termésig. A felső-beregi borvidéket egyedül gróf Sztáray Antal képviseli vinnai borával; Szatmár-Kővár vidékről Boros Bálint szatmári bakart és vörös bort, Kerekes Zsigmond és Kovács Ágoston szatmári asztali bort, Keresztes András és Smoczer Ignácz pedig szatmári asztali és pecsenyebort állított ki. Mint érmelléki kiállítók szerepeltek : Tisza Kálmán finom kágyai bakarjával; Pejacsevich Arthur grófné és Heley János tasnádi bakarjával; Kremer Fülöp pedig diószegi 1880—1882. évi bakator boraival. A ménes-magyarádi borvidék képviselete a inintapinczci collectiv kiállításban meg­ lehetős volt; nevezetesen kiállított: a ménesi vinczellérképezde kitűnő ménesi kadarka aszút, bakar és egyéb fehér borokat; Vásárhelyi Béla és báró Wasmer Adolf magyarádi fehér asztali bort; Kinszig József paulisi fehér siller és vörös bort; dr. Gaál József 1876. és 1881-iki ménesi kadarka vörös bort; Aczél Péter magyarádi bakar és vörös burgund bort és Faner János 1875., 1879. és 1880-iki lugosi pecsenyebort. Az erdélyrészi bortermelők közül itt csak 6 kiállító borait találhattuk fel, úgymint báró Kemény Istvánné csombordi rizlingjét, Zeyk József kitűnő »Chateau Gombás« fehér és vörös borát, báró Kemény Endre m.-bükkösi, Hosszú József mócsi pecsenyeborát, gróf Eszterházy István küküllőmenti rizlingjét, valamint Bikfalvy Ferencz 1874. évi szilágysági borát. Végül a mintapinczei collectióban van a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium által kiállított Kovács János alsó-lendvai, Nádor Izabella nevezetű amerikai szőlőből szűrt bora is, mely mint curiosum, a figyelmet méltán megérdemelte. Meg kell még itt emlékeznem ama 7 magyar pezsgőgyárosról is, kik közül Törley József promontori, Prückler Ignácz budapesti és Littke J. pécsi gyáros külön-külön pavillonban mutatták be és kóstoltatták sikerült gyártmányaikat, továbbá Hölle J., Hubert J. Pk, Plsch J. és Szentjánosi P'erencz szintén saját gyártmányú hazai pezsgőket állítottak ki. Résztvett ezenkívül még 5 külföldi gyáros is. A cognac 56 minőségben vagyis számmal volt képviselve, melyek közül mintegy 30 kiváló terménynek bizonyult. Nem lehet czélom e helyen a borászati kiállítással, illetőleg annak leírásával még bővebben foglalkozni, hisz megjelent annak pontos és szabatos leírása annak idején úgy

a napisajtó valamennyi lapjában, mint azon terjedelmes jelentésben is, melyet az országos statistikai hivatal főnöke hivatalosan közzétett. Legyen szabad azonban a jövőre való tekintetből, a mint azt jelentésem e részének kezdetén jelezni bátorkodtam, még a követ­ kezőket megjegyeznem. Ezen kiállítás értékét nagyban emelte volna az, ha minden egyes kiállító egy pár szóval azt is kitüntette volna, hogy kiállított terményeiből évenkint mennyit termel, hogy termelvényét minő áron bocsátotta és bocsátja forgalomba, hogy hol értékesíti azokat; és hogy minő borkészitési és borkezelési eljárást követ. Ezen adatok úgy a termelőkre, mint a kiállítást látogató fogyasztó közönségre és kereskedőkre is sok tekintetben tanulságo­ sak s tájékoztatók lettek volna. Erről a rendező csoportbiztos annak idején nem feledkezett meg, de a terjedelmes kiállítás és az idő rövid tartama nem engedték meg a hiány utólagos pótlását; pedig ezen eljárás lett volna a helyes reclamnak a legjobb módja. Igaz ugyan, hogy a »jó bornak nem kell czégér«, de ezen példabeszéd csak akkor áll meg, ha az illető bort a vevők már előbb megkóstolták. Ezen kóstolásra tehát a kiállítást látogató közönségnek, ha már anyagilag nem is, de legalább szellemileg minden módon alkalmat kellett volna nyújtani. Az üvegek felszerelése a legtöbb kiállítóval kifogástalan volt; de a czímlapok igen sok kívánni valót hagytak, és azok czétjával sok termelő nem látszott egészen tisztában lenni. Sok üvegen oly vignetteket volt alkalmam látni, melyek színeiknél és díszítéseiknél fogva inkább illettek volna valamely excentrikus alakú és tartalmú liqueurös üvegre, mint a nemes magyar bor üvegeire. A termelő borvidék nevének, a termény fajának és minőségének, a termőhelynek és a termelő tulajdonosnak lehetőleg egyszerű megjelölése azon kellékek, melyeket a czímlapokon fel kell tüntetni. A díszítés csak mellékes dolog és Így bizonyos határig ha ízléses, mindenesetre emeli az adjustirozás értékét, de a túlságba vive és feltűnővé téve, sérti a jó ízlést. Az egyes, különösen a bordeauxi üvegeken a vignettek elhelyezése gyakrabban idegenszerű volt, sőt igen sok esetben volt alkalmam látni, hogy némely palaczkokon a vignettek túlmagasan voltak alkalmazva, mi disharmonicus benyomást tett, a mennyiben az üvegek felső részét túldíszessé tévé. Helyes, ha a bordeauxi üvegeken a vignettek valamivel magasabban alkalmaztatnak, mint a rajnai üvegeken, de ezen magasságnak az üvegek aljától 6—8 centiméternél nagyobbnak lenni nem szabad. A bor csoportjában kiállított minták beható bírálata, a csoport és osztályjuryk javaslatai alapján, a jurytanácstól kinyert helybenhagyás után a következő díjazási vég­ eredményt tüntetett fel: Odaitéltetett: 9 díszoklevél, 263 kiállítási nagy érem kitűnő terményért, 235 kiállítási nagy érem jeles terményért, 208 kiállítási nagy érem jó terményért, egyben 706 kiállítási nagy érem. Továbbá pezsgőborokért: 5 kiállítási nagy érem kitűnő gyártmányért, 3 kiállítási nagy érem jeles gyártmányért, 2 kiállítási nagy érem jó gyártmányért, 706 kiállítási nagy érem fentiek szerint, összesen 716 kiállítási nagy érem osztatott ki. A cognacot tartalmazó VII. csoportozatban 56 kiállított próba közül 15 kitűnő, 14 jeles és 9 jó osztályzatot nyert. Megemlítendő még e helyen, hogy 14 borkiállitó állott versenyen kivül. Ezek egy része a jury tagja volt, másik része pedig versenyen kivül tette bejelentését. Ezek között voltak az állami intézmények, melyek alapszabályszerűleg versenyen kivül voltak kötelesek kiállítani.

A tarczali vinczellér-képezdének érdekes kiállítása különféle szőlőfajokból nyert hetvenféle bormintát tartalmazott. Díszoklevéllel a kővetkező 9 kiállító lön kitüntetve : 1. Gróf Andrássy Gyula, Budapest. 2. Báró Apor Károly, M.-Vásárhely. 3. Domány József, Arad. 4. Hammersberg Jenő, O.-Liszkán. fi. Kommer Ferencz, Budapest. 7. Paget János, Gyéres. 8. Dr. Szabó Gyula, Miskolcz. 9. Báró Vay Sándor, Golop. A borokért odaítélt 706 db. kiállítási nagy érem az egyes borkerületek között következő arányban oszlott meg. A kitűnő terményért odaítélt 263 kiállítási nagy éremből esett: I. a dunáninneni kerületre: 33. — II. a dunántúlira: 92. — III. a tiszáninnenire: 47. — IV. a tiszántúlira: 42. — V. az erdélyi borterületre: 34. — VI. Horvátországi és szlavóniaira: 15. — Összesen 263 nagy érem. A jeles terményért odaitélt 235 kiállítási nagy éremből esett I. a dunáninneni kerületre: 36. — II. a dunántúlira: 86. — III. a tiszáninnenire: 39. — IV. a tiszán­ túlira: 42. — V. az erdélyi borterületre: 12. — VI. a horvátországi és szlavóniaira: 20, — Összesen: 235 nagy érem. A jó terményért odaitélt 208 kiállítási nagy éremből esett: I. a dunáninneni kerületre: 41. — II. a dunántúlira: 63. — III. a tiszáninnenire: 19. — IV. a tiszántúlira*" 38. — V. az erdélyi borterületre: 21. — VI. a horvátországi és szlavóniaira: 26. — Összesen : 208 nagy érem. Az összeredmény tehát, tekintettel a megelőző bortermő éveknek átlag nem épen elentékeny voltára, meglepőnek mondható s úgy bortermelésünk, mint borkezelésünk kedvező képét tárja elénk. Az országos kiállítás által úgy a belföldi fogyasztás és kereskedés, mint a külföld figyelme újólag s fokozott mérvben tereltetett hazánk borai felé s remélhető, hogy a kivi­ telünk terjesztésére irányuló törekvéseket siker fogja koronázni. Áttérve jelentésem ezen részének második felére, vagyis a »szőlőkiállitásra«, mely, a mint ez nagyméltóságod előtt is ismeretes, az időleges kiállítások csarnokában lett megtartva. Ezen, az országos bizottság által azon körülményre való tekintettel, hogy a szőlészet terén a külfölddel úgy sem állunk versenyző viszonyban, és a külföldi fajoknak s azok fejlettségi fokának megismerése csak hasznunkra válhatik, nemzetközinek nyilvánított kiállítás egyik legmeglepőbb jelensége a szép és szakszerű elrendezés mellett azon körül­ mény volt, hogy több közönségesebb s másod-harmadrangú franczia, olasz és spanyol szőlőfajok hiányával, minden jelesebb minőségű csemege- és bor-szőlőfaj, mely közép Európában termeltetik, a legszebb minőségben lett bemutatva. Szép és megható képét nyújtotta e kiállítás annak, hogy hazánk éghajlati és talajviszonyai a szőlő minden fajának sművelésére olyannyira kedvezők, hogy kitünően érnék meg nálunk nemcsak a már liono borszőlők, hanem a melegebb climát igénylő délfranczia és spanyol fajok is. Alig volt még ilynemű kiállítás, melyen a látogató nagy közönség a legkorábban érő Madeleine angevine és aszadásnak indult Precoce de Malingertől kezdve valamennyi fajt a legkésőbb érő De Cancholla kecskecsecsű és rumonyáig érett és teljesen kifejlett állapotban együtt szemlélhette volna. A beállott nehéz gazdasági válságban méltán tekint mindenki a bár életveszélyesen

71

beteg, de mégis biztos reményekkel kecsegtető szőlőművelésre és bortermelésre, melyet sem az amerikai, sem pedig az oroszországi verseny nem fenyeget, s a mely az utóbbi időben főleg qualitative tett szép előhaladást, a minél fogva ez nemzetgazdasági fontos­ ságát nemcsak fentartotta, hanem a jövőre való tekintettel az eddiginél még nagyobb jövedelemmel is kecsegtet, kivált akkor, ha termelőink igyekezni fognak a szőlőművelés és bortermelés rationalis elveit nemcsak elsajátítani, hanem alkalmazni is. Minthogy pedig a bortermelésnél is a fő a fajok ismerete és helyes megválasztása, ennek a nagy és érdeklődő publikummal való megismertetésére a kiállítás igen előnyös eszköz volt, a miért is az 1885. évben megtartott időleges kiállításunk csak a legnagyobb örömmel és elismeréssel fogadtatott. Itt mindenekelőtt gróf Andrássy Gyula szőlőskéi szőlőszetének kiállításáról kell megemlékeznem. Ezen kiállítás 100 faj cserép-, s mintegy 40 faj levágott szőlőre terjedt. Itt láttuk óriási nagyságú bogyókkal s igen szép fejlettségben a legkitűnőbb asztali és csemegeszőlőket, melyekből a fehér zamatos gyümölcsűek közül ki kell emelnem: a Golden Championt, General de La Marmont, F.scholata superbat, Troveren, Tynningham, Camirada, Duchese of Burelenek, dr. Hogg, Ferdinand Lesseps, Csikós zöld szagos, Canon Hall, Odart és Ottonelt; a piros szagosakból a Frontignant, Fourple de Constantint és Muscat de Portugált; — a fekete muskatály-fajok közül: a Thompsont, Mr. Princest, Hamburg, de Patras és Ingrams Hardyt; a Chasselasok közül: a Ch. Vibert, Dúc de Malakoff, Froc Laboulayet, Mathias magonczát, Ch. Napóleont, Ch. Fiacret, Imperial rouget és Negropontot; az ezeken kívül álló fajokból igen szép Royal Ascotot, Trebbinnot és az óriási bogyókkal biró Malakoff usumot. Bár e gyűjteményben főleg a Chasselasoknál az egyes fajták önállóságának jogosult­ sága lett volna kifogásolható; mindazonáltal mégis elismerőleg kell felemlítenem, hogy már több fajnál ott találtam zárjel között a synonimákat is. És ez igen helyes eljárás, mert csak igy lehet az egyes fajok elnevezésénél — fájdalom — nagyon is uralkodó chaost tisztázni és megszüntetni. A második kiállítás mindenesetre a pécsi szőlősgazdák egyleteé volt, mely nagy szakavatottsággal 4 csoportban 190 fajt állított ki, a melyeket helyesen is nevezett meg. Kár, hogy az egyes fajok elnevezésénél a pécsi synonima szerepel főnév gyanánt, s a helyes ampclographiai elnevezés zárjelek közé került. A collectióban az .első csoportban foglaltak helyet a pécsi helyi fajok s itt sok igen érdekes változványt találtunk főleg a borfajoknál. így pl. a gohérok közt találtuk a szürke gohért, a kadarkánál a szürke kadarkát, a kék kölninek szürke és kétszínű változványát »Barátcsuha« névvel. A II. csoportban az egyéb honi fajok; a Ill-ikban a külföldi borfajok és a IV-ben a csemege-fajok foglaltak helyet. A csemegefajoknál az alexandriai (pécsi) muskatály mellett érdekesek voltak a muskatálygohér bazilicum és a cypesi kék. A pécs-baranyai kertész-egylet inkább egyes fajok tömeges kiállításával s csinos díszítéssel igyekezett a figyelmet magára vonni, a mi sikerült is. Legtöbben állítottak ki az alexandriai muskatályból. A mintegy 60 fajból álló gyűjteményben sok volt azonban aránylag a hibás elnevezés. Az erdélyi gazdasági egylet 130 faj szőlőt mutatott be levágott fürtökben, a melyek azonban részint mert az erdélyi clima nem a nagy példány gyümölcsök hazája; részint pedig mert az erdélyi szőlőéréshez képest a kiállítás egy kissé korán is volt tartva. — természetesen nem voltak oly szépek és szembetűnők. Mindazonáltal sok borfaj, és főleg franczia borfaj volt itt képviselve, s a csemegefajok között sok érdekeset találhatott itt

a figyelmes ampelographus. Többek között a Duc of Buccleuchből itt láttuk az egész kiállításban — a legvalódibb példányt; ezenkívül a Muscat Escholata, az újabb és nemesebb Chasselas és Muscat-fajok is elég gazdagon voltak képviselve. A békésmegyei gazdasági egylet gyűjteményes kiállításából Stark Adolf csabai szőlész kiállítása emelkedett ki, melyben 228, és pedig legnagyobb részben asztali faj volt képviselve. Közöttük több faj igen szép példányban lett bemutatva. E collectiv kiállításban nagyobb kiállítók voltak még Vidovszky Eászló és Bogár Dániel B.-Csabáról és Megele Bertalan M.-Berényből. Bethlenfalvy István miskolczi termelő szintén igen szép gyűjteményt állított ki és pedig 56 faj csemegeszőlőt. E gyűjtemény a bogyók fejlettségét s a fürtök szépségét illetőleg mindjárt a gróf Andrássy-féle kiállítás után következett. Guthy Ferencz Beregszászról 66 faj csemege, és 24 faj borszőlőt küldött be, melyek kivétel nélkül igen szépek és jók voltak. Különösen az ő Chasselas Napóleonja, dr. Hoggja, Golden Champion és Bucehencnje voltak nemcsak gyönyörűek, de e mellett finomak is. Gerhárdt György Kassáról 40 igen szép és helyes választékú csemegefajú gyűjte­ ményt küldött be. A pozsonyi szőlőmivesek egyletének és az egylet érdemdús elnökének, Fii lep József­ nek collectiója főleg a borfajok gazdagsága által keltett figyelmet, noha itt aránylag sokvolt a helytelen elnevezés és sok a synonima. A horvát-szlavon gazdasági egylet 240 fajból álló igen gazdag gyűjteményt állított ki. Azonban a beküldött fajok mindenki csodálkozására — daczára annak, hogy alacso­ nyabb földrajzi széleségi fok alatt termettek — kevésbbé szépen fejlődőitek és részben éretlenek is voltak. Ezenkívül alig volt még fajcollectio, melyben az elnevezéseknél annyi hiba és tévedés találtatott volna, mint itt. Gróf Schönborn Ervin beregszászi uradalma egy külön és feltűnően díszített állvá­ nyon mintegy 100 fajt állított ki, melyek közül a régibb csemege- és a fontosabb bor­ fajok voltak legerősebben képviselve. Janky Józsefnek igen szép és aránylag kevés nomenclaturái hibával biró 50 fajú nagyváradi szőlőgyüjteménye nem kis feltűnést keltett, egyes korai és újabb asztali fajok­ kal, melyek nála máris nagyban termeltetnek és exportáltatnak főleg I.engyelországba. Fekete Pál Szőkefalváról levágott szőlőt mintegy 50 fajban állított ki. E fajok nemcsak jól voltak elnevezve, de elég szépek is valának. Herczeg Sulkovszky J. M. pankotai uradalmából leginkább az ottani borfajok lettek kiállítva; itt láttuk valódi minőségben a Mustafest. Gróf Sztáray Antal vinnai szőlőjéből több csemegefaj állíttatott ki, főleg chasselasok és muskatályok. Báró Weisz Pál Kálazról szintén csinos kis gyűjteményt mutatott be, a többek között méltó feltűnést keltett egy perzsiai magnélküli fürt, mely 36 cm. hosszú­ sággal és l s/4 kilogramm súlylyal birt. Zabolay Károly Kecskemétről kevés, de nagyban termelt csemegefajokkal, dr. Kielberger György veterán szőlészünk Tahi-Tótfaluból ugyancsak kevés, de igen finom csemegefajokkal; báró VVodiáner Mór örökösei komjáthi uradalma 12 egészben nevelt s 24 levágott fürtökben bemutatott szőlőfajjal jelentek meg. Márffy Emil és Dr. Szigeti János a somogyi, Fejős Károly a szegszárdi, Szathmáry K. Pálné a miskolczvidéki, Trsztyáuszky Lajos Keszthelyről a badacsonyi, Polyakovits Alajos a szabadkai, dr. Lator Géza, Abonyi Istvánné és Emil, valamint báró Perényi Zsigmondné a nagyszőllősi ugocsamegyei, Kozáky Gyula a penczi, Luppa Péter a pomázi, leveleki Molnár Ágoston a kis bessenyődi helyi és vidéki borfajokat mutatták be. A már felhozott kiállítókon kívül ki kell emelnem még Sachslehner András kiálli-

73

fását, ki egyrészt a budai helyi és külföldi borfajokat, másrészt a tokaj-hegyaljai érdekesebb borfajokat állította ki, csinos collectióban. Hammersberg Jenő olasziliszkai szőlőjéből szintén a legfontosabb tokaj-hegyaljai borfajokat mutatta be igen magas fejlettségben; az ő muskatálya, valamint Nagy Zol* tánné-é Paulisról, az udvari asztalnál is megfordult s a legédesebbnek találtatott. Mezőssy László tokaj-hegyaljai birtokos hat tányér teljesen megaszúsodott furmintot küldött Le, mi az ottani fekvés és climatikus viszonyok kedvező voltáról is tanúskodott. Czárán Antal Boros-Jenőről, Nagy Zoltán Paulisról csakis a nagyban exportált ménesi rózsabakart, Tahy Lajos Gombáról pedig kizárólag nagyban termelt Pássá Tuttit állítottak ki. Az állami intézetek közül az országos phylloxera-állomás több cserepekben nevelt amerikai szőlőfajt, több levágott amerikai szőlőt és amerikai alanyokra oltott európai fajok termését mutatta be. Látta tehát a közönség és kóstolhatta a direct termő Triumph, Elvira, Jacquez és Herbemont fajokat is. A tarczali vinczellérképezde a Tokaj-Hegyalja bor- és csemegefajait állította ki. A budai vinczellérképezde, d-'ífi szőlőfajt cserepekben és 80 fajt levágott fürtökben igen szép rendezéssel mutatott be. A jövőre való tekintetből nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt, hogy még hasz­ nosabb lett volna ezen kiáílitás akkor, hogyha minden vidék szőlőfaja a levelekkel és hajtással együtt lett volna kiállítva és a szőlőfajok oly nevekkel lettek volna ellátva, a melyekkel azok az illető vidéken bírnak. Ily kiállításon azután a szakférfiak igen bő anyagot találnának a nagyon is hiányzó magyar ampelographiai szótár létesítéséhez. Az 1885-iki országos kiállításon megjelent bortermelőink teljes megnyugtatására szolgálhatott az elért eredmény. Mert ezen kiállítás korszakalkotólag tüntette fel azon haladást, a mely a szegedi és a székesfehérvári országos kiállítások óta — borászatunk fejlő­ désénél észlelhető volt; mindebből ítélve, teljes megnyugvással nézhetünk a jövő elé. Budapesten, 1888. február hó. N agyméltóságodnak alázatos szolgája Miklós Gyula, kir. tanácsos, orsx. borászati kormánybiztos.