R
É
Z
P
A
T
K
„ Nagyk o vcs i le gé ny va gyo k , a lányokért élek-halok!”
J
Ó
HÚSVÉT I A LOCSOLÁS ÉRTELME, SZIMBÓLUMAI A fiatal, de az élet újjáteremtésére már képes leányokat a fiúk házról házra járva, nagy vödör vízzel locsolták meg. A férfi teremtő, megtermékenyítő tüzének szimbóluma ez, mágikus varázslás azért, hogy az élet köre tovább haladjon, a leányok képesek legyenek gyermekeket szülni. A locsolásért cserébe adott tojás ezt a termékenységet idézte meg.
A húsvéti locsolkodás termékenység-, szépség- és egészségvarázsló jellege vitathatatlan. Akár hiszünk az efféle mágikus szokásokban, akár nem, örök érvényűek azok a jókívánságok, amelyeket megfogalmaznak.
H ú s v é t i l o c s o l á s 2 0 1 3"
Rézpatkó
2
A LOCSOLÁS EREDETE
G Sumér-magyar őstörténet 5 000 évvel ezelőtt a Tigris és az Eufrátesz között élt két sumér, Tammuz, a növekedés és termékenység istene és Inanna, a női ideál, aki mindig kész volt lángra lobbantani a férfiak vágyát. Babilonban is ő volt a hajnal és az alkony istennője, az est-hajnal csillag (ugyanez a magyar neve) megszemélyesítője. Termékenység-istennő, a természet, a szaporulat, az anyaság istene, a szülés védője, ezen kívül jós istenként is tisztelték. Az arabok Atthal néven férfinak mondották. Föníciában Attart (Astarót) volt a neve. A magyarban Tündér Ilona formában maradt fenn az eredeti sumér név, Dingir Inanna. A magyar tündér szó jelentése egyébként pontosan megegyezik a sumér eredeti jelentésével. Mellette vált Tammuz igazi férfivá aki, hogy férfiasságát próbára tegye, vadászni indult. Egy vadkannal vívott küzdelemben halálos sebet kapott és a túlvilágra került, ahol Ereskigal uralkodott. Inanna gyászolta szerelmét, és nem tudta feledni, felkerekedett hát, hogy visszahozza a túlvilágról. Ereskigal egy feltétellel engedte el Tammuzt: kérte, hogy szerelme meztelenül lépjen be a halál birodalmába. Ereskigal meglátta Inanna testét, féltékeny lett szépségére és féltékeny lett szerelmükre. Ezért megátkozta a testrészeket, hogy alkalmatlanok legyenek a szerelemre. Ennek eredményeképp a férfiak nem keresték a nőket, a nők egyedül háltak, az emberek és az állatok nem szaporodtak. Az istenek jobb belátásra térítették Ereskigált, aki feloldotta átkát, és minden helyreállt. Mindez tavasszal történt, így a sumér nép a tavasz első jeleit észlelve megemlékezett róluk, ünnepet ült. A húsvéti szokásunk gyökereit így az ókori sumérok és babiloniak tavaszi termékenységrítusai között kell hát keresnünk. Ahogy minden kultúrának, természetesen ezeknek is megvoltak a maguk termékenység varázsló szertartásaik. Ez pedig magába foglalta, hogy a férfiak a megfelelő varázsigék kíséretében „megtermékenyítő” locsolták le a nőket, akik ezért cserébe a termékenység egy másik ősi szimbólumát, a tojást adták cserébe. Ez a szokás hagyományozódott át a magyaroknál és őrizték meg mind a mai napig.
Magyar locsolási szokások A gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű, városokon is ismert. A legények előre megszervezett → köszöntős felvonulásai zászlóval, zenével szintén nem ősi formát tükröznek. A húsvéthétfő vízbevető, vízbehányó hétfő elnevezése utal a szokás eredeti jellegére. Szeged vidékén pl. a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelésesek legyenek. Az Ipoly mentén szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután elindultak locsolni. A lányok igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. A legényszámba nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak, jutalmul 8–10 hímes tojást kaptak. Ezután a rokonok, szomszédok lányaihoz mentek. H ú s v é t i l o c s o l á s 2 0 1 3"
Rézpatkó
1
A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján személyesen vagy leánypajtásaikkal elküldött tojásokkal viszonozták. A locsolás jutalma általában festett tojás. (Kedden a lányok locsolták a legényeket.) A húsvéti locsolás e módjai a két világháború között megszűntek. Erdélyben és a szomszédos magyar területeken még ma is él a húsvéti locsolás színes változataiban. Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae (1736) c. munkájában többek között ezt írta: „…úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben ...” Orbán Balázs szerint (1869): „Székelyföldön egyáltalán, de főként Csíkban a húsvéti öntözés megvan mindkét nemű fiatalságnál, húsvét másodnapján a legények öntözik a leányokat, harmadnapján a leányok a legényeket, de fenn van tartva mindkét részről a megváltás ... ha pedig valamely leány a megváltásra szükséges piros tojással ellátva nincs vagy fél a pisztolyt elsütni, azt a kúthoz viszik és jól megfürösztik.” Erdélyben egyes helyeken a ház ormára helyezett feldíszített zöldág és nyitott ajtó jelzi, hogy várják a köszöntő locsolókat. Újabb néprajzi közlés zászlós, zenés hajnalozó öntöző szokásról számol be (Tordátfalva). A húsvéti locsolás módját illetően számos változat ismert a vödörrel való öntözéstől a vízipuskán át a szagos vízig. A dunántúli adatok főleg a húsvéti locsolás újabb, városias jellegű szódavizes, szagos vizes módjára utalnak az ismert locsolóversek kíséretében. A húsvéti locsolás köszöntő versei csekély eltérésekkel országosan ismertek, nem népi eredetűek. Szórványosan ismertek csak népiesebb köszöntőszövegek. Pl. egy Békés m.-i → szerencsekívánó mondóka: „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!. Versbe foglalt változata esőhívogató gyermekmondókára emlékeztet:
„Szépen kérem az anyját Adja elő a lányát, Hadd locsolom a haját! Hadd nőjőn nagyra, Mint a csikó farka: Még annál is nagyobbra, Mint a Duna hossza! Szabad-e locsolni?” (Orosháza, Békés-megye)
H ú s v é t i l o c s o l á s 2 0 1 3"
Rézpatkó
2
A HÚSVÉTI SZIMBÓLUMOK EREDETE
K • A tojás az ősi termékenység szimbóluma, amely a világ szinte összes népénél fellelhető, a kereszténységben pedig a feltámadás jelképévé vált. • A húsvéti nyúl eredete kissé bizonytalan, nálunk német hatásra honosodott meg valamikor a XIX század folyamán. Maga a nyúl szintén a termékenység szimbólumává vált, és szerte európában a húsvét ünnepével társítják. • A bárány az egyik legelterjedtebb húsvéti jelkép, amelynek szerepe az utóbbi időben jelentősen csökkent és helyét a húsvéti sonka vette át. A mediterrán országokban azonban napjainkban is az ünnepi asztal elmaradhatatlan eleme a sült bárány. A jelkép eredete bibliai és több történetre is visszavezethető. A bibliai tíz csapás közül a zsidó népnek az utolsót nem kellett elszenvedniük, mivel áldozatként házaikat egy bárány vérével jelölték meg, de Jézus kereszthalála is az áldozatot hordozza magában, hiszen halála által váltotta meg az emberiséget. • A barkaág szintén régi húsvéti szimbólum, melynek eredete a virágvas virágvasárnap megünnepléséhez nyúlik vissza. A barka a Magyarországi éghajlati viszonyoknak köszönhetően a pálma és olajágak szerepét vette át, amelyekkel Jézust köszöntötték jeruzsálemi bevonulása alkalmából.
H ú s v é t i l o c s o l á s 2 0 1 3"
Rézpatkó
3
SZATMÁR (!)
O Nagyon szép húsvéti köszöntő, locsolóverseket hallani itt Szatmárban mai nap is a gyerekektől. A legtöbbet penyigei, kömörői és mándi gyerekektől hallottam. Íme néhány:
„Elértük a húsvét örvendetes napját, Melyben feltámasztá az Isten szent fiát. A halál kötelét róla feloldozta, Koporsóból őtet mai nap kihozta. Ezzel nevezetes a húsvét közöttünk, Ezt megjelenteni a házba bejöttünk. Ezért szépen kérek egy pár hímes tojást, A feltámadt Jézus adja meg az árát. Szívemből kívánom!”
„Jó reggelt kívánok, örömhírt hirdetek, Krisztusunk feltámadt, a halál legyőzetett. Amint megmondotta, sírjából kiszállott, A sok prófécia ím valóra válott. Ezt hirdetni jöttem az egész családnak, Akit megöntözök szagos rózsavízzel, Hogy friss és hű legyen majd a szerelmével. Érette jutalmul hímestojást várok, Mindnyájuknak áldott ünnepet kívánok!”
H ú s v é t i l o c s o l á s 2 0 1 3"
Rézpatkó
4
ARRÓL, HOGY MIÉRT KELL ÚGY BÁNNI VALAMIVEL/VALAKIVEL, MINT A HÍMES TOJÁSSAL
R Miért szoktak a hímestojással olyan óvatosan, olyan vigyázva bánni, hogy ebbõl szóláshasonlat alakult? Ennek vagy egyszerûen csak az a magyarázata, hogy még a közönséges tojásra is vigyázni kell, hogy el ne törjön, mennyivel inkább megérdemli az ajándékba kapott, szobadísznek is felhasználható hímestojás, hogy óvatosan bánjanak vele. Meglehet azonban az is, hogy szólásunk még abban az idõben keletkezett, amikor jelképnek tekintették a húsvéti tojást: a szaporodás, az élet szimbolumát látták benne. Ennek az emlékét õrzi az a népszokás is, amit egyes vidékeken \"kokányolásnak\" hívnak, és aminek az a lényege, hogy a gyermekek összeütik hímestojásaikat, hogy meglássák, kié marad épen. Akinek összetörik a húsvéti tojása, az a vesztes a játékban, és azt kicsúfolják, kinevetik társai. Érthetõ hát, ha a régi fiatalok, akik még ismerték ennek a szólásnak a babonás hiedelmekben gyökerezõ eredetét, külön jelentõséget tulajdonítottak az ajándékba kapott és a termékenységet jelképezõ hímestojásnak.
H ú s v é t i l o c s o l á s 2 0 1 3"
Rézpatkó
5
Versek (még) „Feltámadt a Jézus, mondják az írások, Vízöntő hétfűre buzognak források. Eljöttem hezzátok ifiú létemre, Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre, Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben, Nem virágzik szépet nekünk jövendőben. Virágozzék szépet, ékes virágokat, Nyerjen az egekben fényes koronákat.” (Háromszék)
„Adjon a jó isten, Boldog ünnepeket! Mindenféle jókkal Lásson el titeket. Az öreg nagyapám Ily köszöntőt hagyott, Örvendjetek vígan, Jézus feltámadott. Öröm ez tinéktek, Énnekem és másnak, De én is örülök A hímes tojásnak. Adjanak hát nékem, Néhány piros tojást, Hogy jó kedvvel menjek Az utamra tovább.” (Hajdúhadház)
H ú s v é t i l o c s o l á s 2 0 1 3"
Rézpatkó
6
„Eljött a szép húsvét reggele, Feltámadásunk édes ünnepe. Ünneplő ruhákba öltöztek a fák, Pattognak a rügyek, s virít a virág. A harang zúgása hirdet ünnepet, Egy kismadár dalol a zöld rétek felett. Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.”
„Jóreggelt azoknak, akik itt lakoznak, Verset mondanék, ha meghallgatnának. Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel, Áldják hát az Istent hangos énekléssel. Áldom én is ezért, mert ma húsvét napja Virradt mireánk, áldott szent órája. Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejébõl Az illatozó rózsák virágos kertjébõl. Azt kívánom most, még sokáig éljenek, Sok boldog húsvétot vígan megérjenek. Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek, Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.”
„Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni, Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni! Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak, Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak. Olyan lesz az arcuk tõle, mint a hamvas virág, Örömünkben együtt örül a megváltott világ. Megváltónk is együtt örül az egész világgal, Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!”
H ú s v é t i l o c s o l á s 2 0 1 3"
Rézpatkó
7
„Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára, Új életet öltött ismét föl magára. Én is e szent napon örömet hirdetek, Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek! Már régen szokása minden kereszténynek Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek. Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat, És hozzá frissítem szép leánykájukat. Mert, hogy amit akarok, már azt is megmondom Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom. Frissítő balzsamos víz is van kezembe, Ez hozta húsvétot emlékezetembe, Engemet öntöző Apollónak hívnak, Vizemtől a lánykák, mint virágok nyílnak. Kérem hát alássan e háznak az urát, Engedje megönteni kedves leánykáját.”
„Adjon Isten mindenkinek békés Feltámadást! Szeretetből sokkal többet, csak jót kívánok nem mást! Legyen kalács a kosárban, az asztalon jó bor, Egyen, igyon, jól vigadjon szomszéd, koma, sógor! Úgy mondják az asszonynépre: Édes, szép virágom… Mosolyog a lelkem is, ha virítani látom. De szívesen megöntözöm, ha megengedik nékem! Cserébe egy kedves szót, s a hímes tojást kérem.”
H ú s v é t i l o c s o l á s 2 0 1 3"
Rézpatkó
8
Gyászt öltött magára az egész Természet, Midőn Krisztus Urunk a keresztfán vérzett. Jámbor tanítványi zokogva siratták, Mint hű gyermek a jó édesanyát. Harmadnap múlva megnyílt a sír szája, Kilépett belőle az Élet Királya. Én is kérek tehát egy pár hímes tojást, Feltámadt a Jézus, megadja az árát: Szívemből kívánom! erdélyi locsolóvers (Fekete Csongor, Ópályi)
„Piros hajnal sütött házunk ablakára, Ragyogó verőfény omlik udvarára, Feltámadott Jézus, örömtüzek égnek Örömünnepe van a földnek s a népnek. Ez öröm ünnepén rózsavíz-hullással Száljon ezer áldás minden kis leányra!”
N
H ú s v é t i l o c s o l á s 2 0 1 3"
Rézpatkó
9
