AZ IB PROGRAM K Ö Z P O N T I, A L A P T Á R G Y A I, A Z ÚGYNEVEZETT
TOK
ÉS
CAS
TUDÁSELMÉLET − THEORY OF KNOWLEDGE / TOK
Mivel foglalkozik a TOK? Az angol nyelvű diagramot az alatta következő szöveg alapján könnyű megérteni. How do I know?
www.ibo.org ©®
‘Reneszánsz embert’ iskola ma már nem tud faragni. De olyan embert igen, aki felfogja a tudás mibenlétét, aki össze tudja kapcsolni a tantárgyakat és a tananyag részeket, aki a tények és állítások mögé tud nézni, aki megtanul kritikusan gondolkodni. Erről szól a TOK (Theory of Knowledge, azaz tudáselmélet) tanítása. Olyan diákokat/gondolkodókat igyekszünk kinevelni, akik látják és értik a világot maguk körül, akik tudnak és akarnak kritikusan, de ugyanakkor toleránsan gondolkodni, akik gondos mérlegelés után úgy tudják közvetíteni a gondolataikat, hogy azok igazságban gyökerezzenek, tiszta, éles logikát kövessenek, és ugyanakkor tükrözzék saját és mások érzéseit is.
A két éven átívelő kurzus tulajdonképpen egy 100 órás gondolkodás-folyamat, amely a magyar oktatási rendszerben páratlan módon a diákot állítja a középpontba, és teljes paradigmaváltást követel meg mind a diáktól, mind a tanártól. A tanár ugyanis csak koordinálja, segíti a diákokat, amint ők az addig felhalmozott tudást és tapasztalatokat újragondolják, rendszerezik, átértékelik és addig ismeretlen módon, a társaik segítségével átértelmezik. Amikor elkezdjük tanítani a kurzust, és a diákok először találkoznak a tantárggyal, rendszerint nagy értetlenséget és ellenkezést tapasztalunk a részükről. Ez a jelenség teljesen természetes, hiszen a diákoktól addig leginkább azt várták el, hogy tanulják meg azt, amit a tanár mond, fogadják el a tanár gondolkodásmódját és véleményét anélkül, hogy megkérdőjeleznék azt. A magyar oktatási rendszer még mindig nagyon sok helyen/alkalommal a frontális módszert alkalmazza a tudás átadására, és ez a módszer arra szoktatja a diákokat, hogy passzív befogadóként sajátítsák el a tananyagot, nem várják el tőlük – sőt, sok esetben erőteljesen helytelenítik –, hogy saját gondolataikon, ötleteiken keresztül fedezzék fel az adott tananyagrészt. Ezzel szemben az IB, és még inkább a TOK, azt követeli meg a diáktól, hogy a konstruktivista pedagógia1 módszereit követve, önállóan, illetve csoportban építse fel a tudást saját és társai addigi tapasztalataira, gondolataira, illetve olvasmányaira támaszkodva. A TOK óra keretein belül a diákok objektív távolságot teremtve, különféle, a tudással kapcsolatos problémákat, témákat (’knowledge issues’) elemezve fedeznek fel összefüggéseket, illetve látják meg a felszín alatt munkáló szövevényeket. Ebben a folyamatban a tanár csak elindítja, illetve vezeti a felfedezés folyamatát – segít, ha a folyamat elakad, illetve moderálja a beszélgetés fonalát. A diákok megtanulnak egymásra figyelni, megérteni, illetve tolerálni egymás gondolatait/érzéseit, és logikusan érvelve kifejteni saját gondolataikat. A kurzus alapkérdései: Honnan/hogyan tudom? (How do I know?) Mi számít tudásnak? Mi módon szerezzük meg a tudást? Belülről vagy a külvilágból származik a tudás? Mik a határai? Ki van a tudás birtokában? Milyen következményei vannak annak, ha valaki a tudás birtokában van, vagy nincs? Első olvasatra ezek a kérdések nagyon általánosnak és megfoghatatlannak tűnnek, de azáltal, hogy a kurzus a diákot állítja a középpontba (knower – azaz tudó), és alapvető kérdések felvetésével (’Igazam van, ha azt gondolom, hogy…?’) indítja el, illetve a diákok mindennapi életéből vett példákon keresztül vezeti le a gondolkodásfolyamatot, egy bizonyos idő elteltével ez a fajta megközelítésmód megszokottá, sőt élvezetessé válik a diákok számára. A módszert olyannyira magukévá teszik, hogy a mindennapi viselkedésük, gondolkodásmódjuk szerves részévé válik. Nemcsak tanárként, osztályfőnökként láthatjuk a diákok gondolkodásmódjának, érveléstechnikájának változását, de a szülők és diáktársak visszajelzéseinek köszönhetően nyomon követhetjük a diákok iskolán kívüli viselkedését, hozzáállását is, láthatjuk, amint toleránsabb, ugyanakkor kritikusabb emberként lépnek fel a társadalom színpadán.
A tananyag A TOK tanmenetét az IB útmutatásai2 alapján kell összeállítani, de a főbb irányvonalakon belül a tanárnak nagy szabadsága van a konkrét tananyag meghatározásában. Az útmutató leginkább kérdésekből áll, és úgy ajánlatos összeállítani a tananyagot, hogy a feladatok ezen kérdések megválaszolásával vezessenek a tudás megszerzéséhez. A Karinthy Frigyes Gimnáziumban négy tanár tanítja a TOK-ot szorosan együttműködve. A két éves kurzust 12 órás ciklusokra bontjuk, és minden ciklus egy adott részt ölel fel annak a tanárnak a vezetésével, aki a legjobban fel van erre a tananyagrészre készülve. (Például a történelem és etika ciklusokat a történelemtanár tanítja, a természettudományos ciklust a biológia tanár stb.) 1 2
http://www.jos.hu/down/9011/00_Ped.pdf http://occ.ibo.org/ibis/documents/dp/drq/tok/d_x_tokxx_gui_0603_1_e.pdf
A TOK két fő csoportra bontja a tudáshoz való hozzáférést. Az első csoportosítás a tudás megszerzésének mikéntjére összpontosít (Ways of Knowing, azaz WoK), míg a második csoportosítás a tudásterületeket (Areas of Knowledge, azaz AoK) vizsgálja. 1. A Ways of Knowing - WoK (tudásszerzés) keretein belül a tudást az észlelés/érzékelés (perception), érvelés/gondolkodás (reason), érzés (emotion) és nyelv (language) eszközeivel szerezhetjük meg, sajátíthatjuk el, illetve közvetíthetjük a külvilág felé. Természetesen, az IB nem zárja ki a másfajta eszközöket a tudás megszerzésének lehetőségei köréből, és a szakemberek az új útmutató kidolgozása során épp ennek átgondolásán, kibővítésén dolgoznak jelenleg is. 1.1. Az észlelés/érzékelés tematikájában a diákok olyan kérdésekkel szembesülnek, mint: ’Mennyire megbízható/valós az a tudás, amelyet érzékeinken keresztül szerzünk?’ ’Hogyan és mennyire tudják a feltételezéseink, előítéleteink befolyásolni az érzékelést?’ ’Lehetséges az, hogy a különböző nyelvi/kulturális környezetből származó emberek különböző valóságban élnek?’ ’Mik a következményei a számítógépes játékok/közösségek virtuális világa és a valóság egyre inkább elmosódó határainak?’ A kérdésekre szituációs gyakorlatokkal keressük a választ, melyeket párban vagy kiscsoportokban teljesítünk, majd csoportszintű megbeszélés során vonjuk le az általános következtetéseket. A percepciót módosító különféle illúziók (például a párhuzamos vonalak úgy tűnnek, mintha a távolban találkoznának) bemutatásával megismertetjük a diákokat az emberi agy működésével.
Berze András: Tér és a fény - Kísérletek. Tollrajz és festés. Fotósorozat. Megvilágítási kísérletek a megfestett térről, torzítással
Megtanítjuk őket különféle szemszögből látni a világot, és például megismertetjük őket a hátrányos helyzetű emberek mindennapi problémáival. Azáltal, hogy a diákok megismerkednek a világ másfajta ’látásmódjával’, toleránsabbá válnak a kevésbé szerencsés embertársaik iránt is, illetve megtanulják jobban értékelni saját helyzetüket. 1.2. Az érvelés/gondolkodás tárgykörében a diákok megismerkednek az érvénytelen érvelés (fallacy) fogalmával, amely talán a TOK-tanítás egyik legfontosabb adaléka a diákok szellemi fejlődéséhez. A különböző tevékenységek során a diákok szembesülnek az érvelések/viták során felmerülő lehetséges problémákkal, buktatókkal. Megismerkednek a premissza (érvelés kiindulópontja, alapja) fogalmával, a logikus érvelés mibenlétével, az induktív/deduktív érvelés módszerével, tudatosítjuk bennük az érvénytelen érveléstípusokat (például ad ignorantiam, ad
hominem stb.3). Egyszóval megtanítjuk őket logikusan, értelmesen érvelni, arra hogy felismerjék a logikai buktatókat, a manipulatív eszközöket, amelyek oly gyakran előfordulnak a mindennapi életben is. Olyan kérdések merülhetnek fel a beszélgetések során, mint például: ’Milyen szerepet játszik az érvelés az önmegismerés folyamatában?’ ’Az érvelés tiszta és általános érvényű jelenség, vagy változhat a különböző társadalmakban/kultúrákban?’ ’Mik az előnyei/hátrányai az érvénytelen érvelés felismerésének, tudatosításának?’ Gyakran elemzünk a témával kapcsolatos gondolatokat, mint például: „A gondolkodás az érzések bizonyos megjelenési formája…az érzések a gondolkodás megjelenési formái.” (Sontag, 1979)4 A csoportmunka leggyakoribb formája természetesen a vita ebben a 12 tanórán át tartó ciklusban, így tudjuk a leghatékonyabban végigvezetni a diákokat a téma különböző szakaszain. A ciklus végére általában tudatosodik, hogy az érvelés is kétélű fegyver: szükségünk van a logikus gondolkodásra, hogy a világról/emberekről konzisztens képet alkothassunk, de a logikus gondolkodás börtönbe is zárhat bennünket és megfoszthat minket a kreativitás örömétől, vagy esetleg túl hideg és számító embereknek tűnhetünk, ha túlzásokba esünk. 1.3. A tanmenet következő része az érzésekre koncentrál, és a kiindulópont természetesen az érzések szembeállítása az ésszerűséggel és a logikus gondolkodással. ’Gondolkozz ésszerűen, ne hagyd magad elragadtatni az érzéseidtől!’ – hangoztatjuk oly gyakran.
Losonczy Nikolett: Fej monotípia technika
Vajon igazunk van, amikor ezt tesszük? Mennyiben járulnak hozzá érzéseink a tudásunkhoz? Mennyiben jelentenek akadályt a tudás megszerzésében? Léteznek ésszerű érzések, illetve érzésekre épülő érvek? Mi a különbség az érzések és érzelmek között? Meghatározza-e érzéseinket/érzelmeinket társadalmi, oktatási, kulturális hátterünk? 3
ad ignorantiam = azt állítjuk, hogy valami azért igaz, mert nem lehet bebizonyítani az ellenkezőjét ad hominem = a beszélőt/személyt támadjuk/támogatjuk és nem az állítást vitatjuk
4
„Susan Sontag: The Rolling Stone Interview” interjú Jonathan Cott-tal – 1979. október 4.-én
Mi a szerepe életünkben az érzelmi intelligenciának? Miért egyre nagyobb a szerepe életünkben az érzelmi intelligenciának? Mi az intuíció és milyen szerepe van? A fent felsorolt kérdések csak kis szeletét jelentik azoknak a problémáknak, amelyekkel a diákok foglalkoznak a ciklus során, és amelyeknek tárgyalása kapcsán megtanulják megkülönböztetni az alapvető érzelmeket a ’másodlagos/társadalmi’ érzelmektől, elemzik a gondolkodás és érzelem viszonyát, szerepét, előnyeit, hátrányait a tudás megszerzése szempontjából, illetve a mindennapi életünkben elfoglalt szerepük szerint. A ciklus végére tudatosítjuk az érzelmek szerepét gondolataink, viselkedésünk, társadalmi viszonyulásunk alakításában, látni fogjuk, hogy milyen fontos szerepet játszanak a tudás megszerzésében, illetve társas/társadalmi kapcsolataink kialakításában. Ugyanakkor megtanuljuk, hogy hogyan legyünk kritikusak túlkapásaink, túlreagálásaink esetén, objektívebben tudunk majd tekinteni saját, illetve társaink reakcióira, felismerjük és kezelni tudjuk az érzelmi manipulációs törekvéseket és, nem utolsó sorban, fel tudjuk ismerni az érzelmi elvakultságból eredő diszkriminatív tevékenységeket. 1.4. A nyelven keresztül jut el hozzánk információ, a tudás meglehetősen tekintélyes szegmense, illetve a nyelv eszközén keresztül adjuk tovább a bennünk kikristályosodott gondolatokat. A nyelv használata és annak mikéntjének tudatosítása különösen nagy jelentőséggel bír a két tanítási nyelvű oktatásban résztvevő diákok számára. Amikor anyanyelvünket használjuk a tudás megszerzésére, illetve továbbadására, valószínűleg olyan problémákkal kell szembenéznünk, mint a zsargon, szleng, rétegnyelv és virágnyelv használata, a kétértelműség jelensége, illetve a manipuláció. A nyelv hatalom, és ezt a mindennapi életben nagyon is tudatosan használjuk a társadalmi megnyilvánulásaink minden szintjén. Továbbá nem elhanyagolható a testbeszéd, avagy a zene, mint kommunikációs eszköz szerepe sem. De a két tanítási nyelven tanuló és főleg az IB-s diákok még ezeken felül is speciális helyzetben vannak, mert ők nem anyanyelvükön szerzik meg tudásukat és adják tovább gondolataikat, hanem egy idegen nyelven, jelen esetben angolul. Ettől a ténytől még izgalmasabbá és komplexebbé válik a nyelv szerepe, hiszen felmerül a kérdés, hogy ugyanolyan mértékben, ugyanúgy tudnak-e hozzájutni a tudáshoz ezek a diákok, mint azok, akik anyanyelvükön végzik ugyanezt a képzést. Vajon változik a világ, ha különbözik a nyelvi eszköz? Előny vagy hátrány az idegen nyelvűség? Fordítunk vagy gondolkodunk az adott nyelven? Mi veszhet el, vagy hogyan alakulhat át az információ a fordítás során? Más emberré válunk, ha más nyelvet használunk? A beszélgetések során azt látjuk – nyilván évről-évre különböző mértékben –, hogy az idegen nyelven való tanulás nem jelent problémát a diákoknak az IB-s tanulmányaik során. Amikor a képzésbe bekerülnek már olyan szinten magukévá tették a nyelvet – és nem csak az irodalom nyelvét, hanem tudják az egyes tantárgyak szaknyelvét is –, hogy az nem befolyásolja a gondolkodás menetét. Továbbá, amiatt, hogy a képzésben rendszerint különböző anyanyelvű diákok vesznek részt, és az angol nyelv a közös nyelv, még mélyebb beszélgetések alakulnak ki például arra a kérdésre, hogy különbözőképpen látjuk-e a világot, ha különbözik az anyanyelvünk? Az egyik legizgalmasabb ciklus végére, amikor már tudatosítottuk a nyelvhasználat előnyeit, buktatóit és veszélyeit, felmerül egy kérdés. Vajon Reichenbach-nak (1891-1953) van-e igaza, aki azt mondta, hogy csak azt tudod, amit szavakba tudsz önteni, és ha erre képtelen vagy, akkor tulajdonképpen nem is tudod; vagy Lao Tzu-nak, (i.e. kb. 600.) aki azt mondta, hogy „Aki beszél, az nem tud, aki viszont tud, az nem beszél.”? Mindenestre az egyik, általunk is használt tankönyvben Lagemaat (2005)5 úgy gondolja, hogy legjobb Wittgenstein szavaival zárni a részt, aki a Tractatus Logico-Philosophicus (1921) című művében azt mondta, hogy 5
Lagemaat, R. (2005) Theory of Knowledge for the IB Diploma. Cambridge U.P., Cambridge.
„Amiről nem tudunk beszélni, azt csendben kell átadni.” A diákok természetesen különféle módon reagálnak a fenti feltevésekre, de legtöbbször megegyeznek abban, hogy beszélni kell, csak tudatában kell lennünk annak, hogy a szavaknak hatalmuk van, és akkor is közlünk dolgokat, ha meg sem szólalunk, hiszen a testbeszéd mindennél hangosabban „beszélhet”. A TOK-kurzusnak ebben a fázisában már tudatosan nézünk a tudásszerzés különböző módozataira, tudjuk, hogy ezek az eszközök tulajdonképpen kétélű fegyverek, és rájövünk, hogy tulajdonképpen csak akkor lehet megbízható a tudásunk, ha ezeket az eszközöket együttesen használjuk, figyelembe vesszük saját és társaink tapasztalatait is, és tisztában vagyunk azzal, hogy ezek az eszközök tulajdonképpen csak előszobái a tudományterületeknek, amelyek a kurzus második részében kerülnek górcső alá
2. Az AoK (tudományterületek) tanulása során az IB megkülönbözteti a természettudományok (natural sciences), társadalom-tudományok (social sciences), matematika (mathematics), történelem (history), művészetek (arts) és etika (ethics) területeit. Ez a hagyományos tudomány-felosztás azonban tulajdonképpen megkérdőjeleződik a TOK tanítása során, hiszen a kurzus második felében épp az egyes területek közötti kapocs megtalálása a cél. A ’miként tanulunk’ átgyűrűzik a ’mit is tanulunk’ problematikájába, és megpróbálunk a tantárgyakba/tantárgyak mögé tekinteni. Azáltal, hogy megtaláljuk a kapcsolatokat az egyes területek között, tulajdonképpen megalkotjuk a tudomány egységét. Most már nem azt kérdezzük, hogy ’Honnan tudjuk?’, hanem, hogy ’Tulajdonképpen mit is tudunk?’, vagy ’Honnan tudhatjuk, hogy az állítás igaz és megalapozott?’ 2.1. A matematikánál, a természet- és társadalom-tudományoknál megvizsgáljuk a kutatási és bizonyítási módszereket, a különböző területeknél megnyilvánuló különbségeket, specifikumokat. Megnézzük az egyes tárgyakban megjelenő objektivitás, illetve kreativitás lehetőségét, megfigyeljük, hogy az egyes területeknél melyik tudásszerzési eszköz (WoK) van hangsúlyosabban jelen, megvizsgáljuk a valóság és a tudomány kapcsolatát és megnyilvánulási formáit stb. 2.2. A történelem résznél szóba kerül az igazság és tudomány kapcsolata is, a történelem alakulása a különböző korokban, a történelemírás hitelessége, különböző interpretációk lehetősége. 2.3. A művészeteknél megvizsgáljuk az alkotó−műalkotás−befogadó viszonyát, felmerül, hogy tulajdonképpen mikor is beszélhetünk művészetről. Mi a giccs és milyen szerepe van a művészetnek az életünkre.
Berze András: Égbolt... A Szépművészeti Múzeum Gusztáv Klimt pályázatára készült munka, tempera-festés
2.4. Az etika résznél a TOK nem arra koncentrál, hogy mi etikus, hanem hogy milyen szerepe van az etikus gondolkodásnak életünkben, mennyire számít az, hogy hogyan gondolkodunk, cselekszünk, mennyire befolyásolja a kultúra, a társadalom, amiben élünk azt, hogy mit gondolunk etikusnak. A TOK kurzust általában egy duplaóra zárja le a második év végén, amelynek során összefoglaljuk a teljes folyamatot, és mintegy végső tisztázásképp, körvonalazzuk az igazság fogalmát az addig tanultak tükrében.
A módszerek A tudáselmélet oktatása során számos módszert használunk. A képzés alapja a kérdésfelvetés és megbeszélés, melyek történhetnek párban, csoportban és osztályszinten. Az egyik legkedveltebb módszer a vita, melyet más órákon (angol, történelem) és órán kívüli tevékenységekben is alkalmazunk, vita-versenyeket rendezünk, lásd DEBUT http://www.karinthy.hu/pages/debut/index.html. A vita-módszer Karl Popper filozófusról kapta a nevét. A Popper-vita szigorú szabályok szerint folyik, melyeknek rengeteg előnye van az érveléstechnika kialakításában. A vita hármas csapatokban zajlik, mindenkinek meghatározott beszédideje van, nem szabad egymás szavába vágni, figyelni és jegyzetelni kell azt, amit a másik ember mond, illetve minden beszélőnek sajátos feladata van a vita során. A szigorú formai szabályok segítségével azt is megtanulja mindenki, hogy hogyan kell ellentmondásokat, ellentmondásos problémákat, konfliktusokat felismerni, végiggondolni, megfogalmazni. Ezen felül alkalmazunk szituációs gyakorlatokat, idézet-elemzést, feldolgozunk cikkeket, írunk esszét, naplót. Az egyik alapvető tevékenység a kiselőadás, amely az adott témához biztosít egyéni megközelítésmódot és elemzést, illetve plusz információt.
Az értékelés Minden diáknak legalább két előadást kell tartania a kurzus folyamán. A kiselőadásokat lehet tartani egyénileg, párban, illetve kiscsoportban, fejenként minimum 8-10 percet kell beszélni; saját tapasztalatból, problémafelvetéssel kell indulni, és a kiselőadás történhet bármilyen technikai/vetítéses segédlettel, de lehet színházi előadás, film vagy vita formája is. Minden kiselőadást előre egyeztetni kell a tanárral, vázlatot kell beadni előre, és magát az előadást a csoportban értékeljük a többi diákkal együtt. Az előadás után a diákok kérdezhetnek, ezzel új információt gyűjthetnek, illetve segíthetnek az előadónak azzal, hogy a figyelmen kívül hagyott szempontokat megemlítik, és ötleteket adnak a prezentáció jobbá tételéhez. A diákok önmagukat is értékelik, és ugyanazon a lapon szerepel az értékelésük, mint amire majd a tanár is felírja az adott pontszámokat. A két előadás közül a jobban sikerült előadás a végső jegy részét képezi (20 pont a 60-ból). A maradék 40 pontot a kurzus végén a nagy esszé (1200-1600 szó) megírásával szerezhetik meg a diákok, amelyet elküldünk az IB Központba, és ott külső vizsgáztatók értékelik. A TOK esszé szerves részét képezi a diplomakövetelményeknek, és ha egy diáknak az esszéje elégtelen, nem kaphat diplomát a képzés végén. A végső esszére a kurzus folyamán íratott esszékkel készülünk, illetve az első év folyamán írunk egy próbaesszét, amely az előző évekből vett kérdéseket használja fel, ugyanolyan feltételek között zajlik a megírása, mint az „éles” esszének. A diákok kiválasztják a kérdést a listából, a tanárral megbeszélik az ötleteiket, beadják az első változatot, amelyet szintén átbeszélnek a tanárral, és ezek után megírják a végső esszét.
A fentiekből láthatjuk, hogy a tudáselmélet tantárgy ismeretlen a magyar oktatási rendszerben, és nagy feladatok elé állítja a tanárokat. Mivel kritikus gondolkodásra tanít, és minden egyes tantárgyat érinti, nehezen elképzelhető találni olyan tanárt, aki ilyen mélységű és ennyire szerteágazó tudással rendelkezne, hogy a feladatnak maximálisan meg tudjon felelni. A sikeres program érdekében gimnáziumunkban négyen tanítjuk a TOK tantárgyat, és az IBképzésben résztvevő többi tanárt is felkérjük a hozzájárulásra. Ez történhet óra-megtartás formájában is, de úgy is, hogy saját, tantárgyi óráján érint a TOK-hoz tartozó kérdéseket. Ahhoz, hogy a kurzus sikeres legyen, mindenkinek – tanárnak, diáknak egyaránt – tevékenyen kell részt vennie a programban. Csak együtt és egységben gondolkozva sikerülhet igazán értelmes, gondolkodó, kritikus, de egyben toleráns embereket nevelni. Amint már említettem, a TOK tantárgy ismeretlen a magyar oktatási rendszerben, de az eredményeket látva, mindenképp ajánlatos lenne azt bevezetni, hisz a diákokat nemcsak gondolkodni, érvelni tanítja meg, hanem arra is ráébreszti a fiatalokat, hogy rendszerben gondolkozzanak, összefüggéseket keressenek, társaikra figyeljenek, együttműködjenek velük, illetve konstruktívan tudják bírálni egymást és a külvilágot egyaránt.
Bibliográfia 1. http://occ.ibo.org/ibis/documents/dp/drq/tok/d_x_tokxx_gui_0603_1_e.pdf. Megtekintve: 20012. 12. 10-én 2. http://www.jos.hu/down/9011/00_Ped.pdf. Megtekintve: 20012. 12. 10-én 3. Lagemaat, R. (2005) Theory of Knowledge for the IB Diploma. Cambridge U.P., Cambridge. 4. Sontag, S. (1979) :The Rolling Stone Interview” interjú Jonathan Cott-tal – 1979. október 4.-én www.qotd.org/search/search.html?aid=6503&page=2. Megtekintve: 20012. 12. 15-én
Tamás Tünde
