QUO VADIS (MERRE TOVÁBB) KÖZÉP-KELET EURÓPAI GYEPEK? Dr. Nagy Géza egyetemi tanár, Horváth Péter PhD hallgató, Halász András PhD hallgató 4032, Debrecen, Böszörményi út 138, Magyarország, Debreceni Egyetem, Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar, Vidékfejlesztési és Funkcionális Gazdálkodási Intézet
[email protected] Kulcsszavak: Közép-Kelet Európa, gyepek, gazdasági-társadalmi hatások, gazdasági, ökológiai-, jóléti funkciók Összefoglaló A térségünk gyepterületeinek gazdasági-társadalmi szerepe sok más mezőgazdasági ágazathoz képest történetileg sajátosan alakult. Jellemzője a fokozatos szerepvesztés, vagy leértékelődés, amit azonban a multifunkcionális mezőgazdaság kiteljesedése árnyaltabbá tesz. A dolgozat bevezetésként elemzi a gyepek használatát befolyásoló legfontosabb tényezőket, külön hangsúlyozva a gazdasági-társadalmi környezet közvetlen befolyásoló szerepét. Ezután áttekinti a magyarországi gyepek használatát befolyásoló legfontosabb történéseket a legutóbbi évtizedekre vonatkoztatva és valószínűsíti ezek ismétlődését a környező országokban. Ebből vezeti le a térségi gyepek ezredfordulós állapotát, melyet kiindulási pontnak tekint a multifunkcionális mezőgazdaság számára. A dolgozat ezt követően nemzetközi kitekintésben számba veszi a gyepek mára feltárt anyagi termékeit és nem materiális egyéb hasznait. Illeszti ezeket a gyepektől is elvárt gazdasági-, környezeti-, ökológiai- és társadalmi-jóléti funkciók elvárásainak teljesüléséhez. Az egyes országok fejlettségétől függően a jövőre valószínűsíti ezen funkciók viszonylagos fontosságának tendenciáját. Tekintettel a térségünkben található országok összehasonlítható fejlettségét és a globális hatások érvényesülését, arra a következtetésre jut, hogy középtávon a gyepek gazdasági szerepe stagnál, vagy akár még csökkenhet is. A megőrzött környezeti-ökológiai előnyök felértékelődése várható. A jóléti funkciók társadalmi megítélése erősödni fog az országok gazdasági fejlődésével párhuzamosan.
QUO VADIS (IN WHICH DIRECTION) CENTRAL-EASTERN EUROPEAN GRASSLANDS? Dr. Géza Nagy full professor, Péter Horváth PhD student, András Halász PhD student H-4032, Debrecen, 138. Böszörményi str., Hungary, University of Debrecen, Faculty of Applied Economics and Rural Development, Institute of Rural Development and Functional Economics
[email protected]
Keywords: Central-Eastern Europe, grassland, socio-economic effects, economic, ecological, amenity functions
Abstract
The economic and social roles of grassland areas in the Middle-East European region represent a specific feature compared to some other agricultural sectors. The general picture is the declining roles of grasslands at historical scale. However the multifunctional agriculture and rural development may have positive promises for the future. In the beginning of the paper factors influencing the use of grasslands are discussed. Among them the economic and social conditions are detailed, which mostly determine the present state of grassland use. In a chapter the most important developments in Hungarian agriculture are negotiated, which had dominant influence on the use of grasslands. It is said, that some of these developments might have similar effects on the use of grasslands in the given euro-region. Some key points of grassland use in Hungary are presented and the detailed situation is considered as status quo for the future development of grasslands in the euro-region. Grassland products and services are summarised in a global context. It is concluded, that these products and services are very well suited to the expected functions of rural areas (economic, ecological and socio-cultural ones). The paper is ended up with the future prospects of grassland use in the euro-region. It is expected that production from grassland will keep its significant in some less developed subregion, but in general its importance will decline on mid-term. The European agricultural and rural policy will keep the importance of high ecological value of grasslands. The amenity services of grasslands (landscape, aesthetic and sport turfs) will go up in parallel with the general economic development.
Bevezetés Európa mezőgazdasága az elmúlt 50 évben jelentősebb változáson ment keresztül, mint az azt megelőző évszázadokon át együttvéve. A változások hajtóerejét a tudomány fejlődése jelentette, amely a biológiai alapokon, a kemizáláson, a gépesítésen és az alkalmazott agrárkutatás
technológiai
eredményein
át
megteremtette
a
belterjes
gazdálkodás
kiegyensúlyozott feltételeit. Hozzájárult a változásokhoz a ma már globalizációnak nevezett világjelenség, amely a közlekedési-, távközlési- és szállítmányozási infrastruktúra látványos fejlődése eredményeként lehetővé tette az áruk és ismeretek szabad mozgását. Az általános fejlődés a mezőgazdasági termelés döntő részét adó ágazatoknál (gabonafélék, ipari növények, tejhasznú marhatartás, sertés, baromfi) Európa szerte nagyon hasonló változásokat jelentett a fajta-, az anyag-, gép- és technológia használatban. Az egyre globalizálódó mezőgazdaságban kisebbségben maradtak azok az ágazatok, amelyeket nem ért Európa szerte az általános fejlődési tendencia, ezért megőrizték, vagy megőrizhették regionális sajátosságaikat. Ilyen ágazat a gyepgazdálkodás, amely északi és déli, nyugati és keleti, fejlett és kevésbé fejlett országok szerint különféleképpen élte meg az európai mezőgazdaság fejlődését. Általánosan ismert alaptétel, hogy valamely növényi kultúra, vagy ökoszisztéma terméslehetőségének kereteit (a termés potenciált) a helyben érvényesülő természeti (ökológiai) viszonyok jelölik ki. A gyepek esetében ezek az éghajlati- és talajviszonyok, amelyek Európa szerte rendkívül változatos képet mutatnak. Érvényes rájuk az az általános megállapítás, miszerint nyugatról keletre, illetve északról dél felé haladva egyre kisebb a gyepek terméslehetősége. Ismert az a megállapítás is, hogy a terméslehetőség keretein belül a gyepek tényleges termésszintjét, a mezőgazdaságon belüli súlyát, társadalmi hasznosságát a mindenkor érvényesülő
gazdasági-társadalmi
viszonyok
döntik
el.
Ez
a
rendkívül
összetett
tényezőcsoport magába foglalja az agrárpolitika teljes eszköztárát (jogi háttér, ösztönző rendszer, stb.), a piaci viszonyokat, és olyan jelentős társadalmi tényezőket, mint pl. az élelmiszerfogyasztás szerkezete, a termeléshez kötődő hagyományok, a néprajzi értékek megőrzése, stb. Történelmi léptékben visszagondolva, a gyepek, mint elsődleges természeti erőforrások, évszázadokon át rendkívül fontos szerepet játszottak a gazdasági fejlődésben, a helyi társadalmak életében. Történelmi szerepük érdemi csökkenéséhez alapvetően két tényező járult hozzá. Az ipari forradalommal kezdődő folyamat, amely a gazdasági élet bővülésével és
differenciálódásával járt, valamint a szántóföldi művelés európai térnyerése. Ennek eredményeként napjainkra eljutottunk oda, hogy a legtöbb európai ország gazdaságában az agrárium egyre csökkenő nemzetgazdasági hozzájárulást képvisel, és az agráriumon belül a gyep, mint természeti erőforrásra alapozott ágazat egyre csökkenő gazdasági súllyal bír. A közép-kelet európai országok uniós tagsága a gyephasználatot meghatározó gazdaságitársadalmi feltételek érdemi változását eredményezte. Egy oldalról egységes agrárpolitikai és piaci hatások érintik. Más oldalról a multifunkcionális mezőgazdaság és vidékfejlesztés eszköztára a jelenlegi adottságok jobb kihasználását lehetővé tevő feltételeket teremt. A dolgozatban a nagyobb euró-régió gyepeinek jövőjét kívánjuk előrevetíteni. Ehhez először „mintaként” a magyarországi gyepek sorság meghatározó legfontosabb történéseket vesszük számba az elmúlt néhány évtizedet figyelembe véve. Ennek végén eljutunk a magyarországi gyepek jelenlegi állapotának jellemzéséhez, amely bizonyos megkötésekkel képviselheti a tágabb értelemben vett euró-régió gyepterületeit is. Azt követően számba vesszük a tudomány mai álláspontja szerint a gyepen termelhető termékek és a gyepterületek által nyújtott nem anyagi jellegű szolgáltatások széles körét, aminek
befejezéseként
illesztjük
ezeket
a
multifunkcionális
mezőgazdaság-
és
vidékfejlesztéssel szembeni társadalmi elvárásokhoz. A dolgozat végén jövőképet vetítünk fel, amely középtávú kitekintésben vázolja fel a gyepek gazdasági-, ökológiai- és társadalmi-jóléti szerepének várható alakulását. A magyarországi gyepek használatát meghatározó néhány fontosabb tényező Magyarországon – de akkor még szinte Európa szerte mindenütt – a múlt század első feléig igen fontos mezőgazdasági szereppel bírtak a gyepterületek. Általános volt a legeltetéses hasznosítás, a gyepek jelentős állatállományt tartottak el, a hazai és nemzetközi piacokra nagy tömegű gyepen termelt állati termék (tejtermék, hús, gyapjú) került. Annak ellenére így volt ez, hogy a szűk évszázaddal korábban indult szántóföldi művelés térnyerése egyre nagyobb és nagyobb területeket tört fel a gyepekből. A szántóföldi termékek jobb piaci pozíciói (a gabona közvetlen élelmiszert jelentett, a szántóföldi termékek jobb jövedelmezősége, stb.) oda vezettek, hogy Magyarországon gyep már csak a szántóföldi művelésre alkalmatlan körülmények között (terméketlen talajok, kedvezőtlen domborzati viszonyok) maradtak meg. A mezőgazdaság intenzifikálása az 1960-as évek végétől a mezőgazdasági terület döntő részét kitevő szántóföldi kultúrákat érintette elsősorban. A megalakuló termelési rendszerek a gabonafélék és az ipari növények termelését integrálták, és rövid idő alatt világszínvonalú
terméseredményeket értek le. Helytálló az a korábbi megállapítás, hogy a mezőgazdaság műszaki fejlesztése (fajtaváltás, kemikálás, gépesítés, szaktudás) valamennyi növényi kultúrát (szántó, kert, gyümölcs, szőlő) érintette, egyedül a gyepek maradtak ki ebből a bő évtizedes modernizálási
folyamatból.
Végeredményként
olyan
helyzet
állt
elő,
hogy
a
növénytermesztési ágazatok duplázták vagy akár többszörözték hektáronkénti hozamaikat, a gyepek átlagtermése azonban változatlanul a történelmi időket idéző külterjes állapotokat mutatta. A műszaki fejlesztés már a térségünket érintő nagyüzemi gazdálkodás keretei között ment végbe. A nagyüzemek az állatállomány, köztük a gyepet fogyasztó kérődző állományok koncentrációjával járt. A sok száz szarvasmarhát tartó telepek számára a legeltetés szinte ellehetetlenült két ok miatt. Az extenzív állapotban lévő gyepek sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem tudták biztosítani a folyamatos legelőfű kínálatot. Másrészt az alacsony hozamok miatt túlságosan nagy területet kellett volna legeltetéssel hasznosítani, aminek szervezése – a több száz állatot figyelembe véve – megoldhatatlanná vált nagyüzemi körülmények között. Újabb – a gyephasználatot háttérbe szorító – helyzetet eredményezett a koncentrált szarvasmarha állományok számára megépített ún. szakosított szarvasmarha telepek elhelyezése. A gyepek állapotára tekintettel – indokolhatóan – nem a legeltetés megoldhatósága
jelentette
a
legfontosabb
elhelyezési
szempontot,
hanem
a
megközelíthetőség, az olcsóbb szállítási költség. Végeredményben a telepek általában a faluhoz közel, a gyepektől távol épültek meg, ami kizárta a legeltetés lehetőségeit. Az állattenyésztésben is lezajló műszaki fejlesztés a tejelőmarha-tartásban is fajtaváltáshoz vezetett, ami háttérbe szorította a hagyományosan még legeltetett, kettős hasznosítású hegyi tarka fajtákat. Az intenzív tejelő holstein-frízt a világon mindenütt csak kiváló takarmányértékű, folyamatos fűkínálatot garantáló legelőn legeltetik. Ehhez létesített gyep és kiegyenlített klíma szükséges, ami a mi térségünkben nincs meg. A tejelőmarha ágazatban ezért a szántóföldi szálas- és tömegtakarmányokra, valamint tejelő abrakra alapozott takarmányozás és istállózó tartás vált általánossá. Ezzel a hajdani legnagyobb gyephasznosító ágazat, a tejelőmarha-tartás végleg elvált a gyepektől. A következő, a gyepek használata ellen ható fejlemény az Európai Uniós tagságra való felkészüléshez kapcsolódik. Ez a vidéki területeken hagyományos háztáji tehéntartást érintette. Ezeket a teheneket a legeltetési idényben a települési csordákban legeltették, így jelentős nagyságú gyepterületet hasznosítottak az országban. A rendszerváltás után előállt tej túltermelés, valamint az EU normáknak megfelelő tejminőségi követelmények olyan helyzetet
teremtettek, hogy rövid idő alatt megszűnt Magyarországon a legfeljebb néhány tehenes háztáji és még legeltető tehéntartás. Szintén az EU-hoz kapcsolódó általános hazai jelenség, hogy az egységes piacon jelentkező versenyhátrányainknak köszönhetően felére-harmadára esett vissza húsz év alatt a magyar állatállomány, köztük a gyepet ma még valamilyen módon hasznosító kérődző állomány. Utolsó – a gyepek használatát befolyásoló tényezőként – egy olyan szempontra irányítjuk rá a figyelmet, amelyről eddig sem a szakirodalomban, sem a szakmai közéletben nem nagyon hallhattunk. Ez a modern kornak köszönhető életmód- és társadalmi szemléletváltozás. A mai életmód kerüli a nehéz körülményeket, és a nehéz körülmények közötti munkavégzést. Lehetőség szerint kerüli a kötöttségeket és keresi a kényelmet. Nem igazán szereti a munkát, de ragaszkodik a minél több szabadidőhöz. Ha teheti, ragaszkodik a rövid, lehetőség szerint előre meghatározott munkaidőhöz, nem szívesen veszi az előre nem látható, bizonytalan munkahelyi kötöttségeket. Az átlagember mindezt sokkal könnyebben eléri más nemzetgazdasági ágazatokban, mint a mezőgazdaságban, legfőképpen pedig a gyepet hasznosító
állattartási
ágazatokban.
Véleményünk
szerint
az
életmódváltozás
a
legközvetlenebb kiváltó oka a mezőgazdaság presztízsének csökkenését eredményező általános társadalmi szemléletváltozásnak. A magyarországi gyepek ezredfordulós állapotának fontosabb jellemzői Az ország talajadottságainak, talajhasználati sajátosságainak és felszínviszonyainak köszönhetően viszonylag szerény a gyepek szerepe a földhasználatban (1. táblázat). Ez az arány – személyes tapasztalataink szerint – kisebb a közép-keleti euró-régió országaira jellemző arányoknál. Gyepek csak a szélsőséges talaj- és a szántónak már kedvezőtlen domborzati viszonyok mellett maradtak meg. A gyepterületek abszolút csökkenése folyamatos, nem a szántóvá történő gyeptörés miatt – bár a rendszerváltás eredményeként az új földtulajdonosok részéről erre is volt példa –, hanem az infrastrukturális, vállalkozói- és lakóövezeti beruházások miatt. A magyarországi gyepek nemzetgazdasági jelentősége ma már meglehetősen szerény. Ennek elsődleges oka, hogy az extenzív, természetszerű állapotban lévő gyepek – a kedvezőtlen talaj- és klimatikus viszonyoknak köszönhetően igen szerény – mindössze 1,5 t/ha szénaértéket teremnek átlagosan (2. táblázat). Ez a termésszint messze elmarad a más mezőgazdasági ágazatokban jellemző fajlagos hozamok mögött.
1. táblázat: A gyepterületek aránya a magyarországi földhasználatban – 2009.05.31. Megnevezés
Mennyiség
Gyepterület – 1000 ha
1004,2
Gyepek a mezőgazdasági terület %-ában
17,4
Gyepek a termőterület %-ában
12,9
Gyepek az ország összterületének %-ában
10,8
Forrás: KSH [2010] 2. táblázat: A gyep termésátlagának alakulása Magyarországon Vizsgált időszak
Átlagos szénatermés t/ha
1935-2009
cc. 1,5 (1,28-1,65)
A gyepek évszázados vezető szerepe a szálastakarmány gazdálkodásban már a múlté. Vezető helyét átvette a lucerna (közel 60%), így a gyep a második helyre szorult (kb. 40% arány). Végeredményben oly mértékű a gyep nemzetgazdasági szerepvesztése, hogy az egyre csökkenő agráriumi GDP hozzájárulásban már alig 1%-kal járulnak hozzá a gyepek a mezőgazdaság bruttó termelési értékéhez (Nagy, 2005). Az eddig leírtak alapján nem meglepő, amit a magyarországi gyepek és az állattartás viszonyáról írhatunk. A gyephasználat szempontjából figyelembe vehető állattartási ágazatok közül ugyanis alig maradt olyan ágazat, amelyik érdemben támaszkodik a gyep által kínált takarmányokra (Nagy, 2005). A tejelőmarhákat istállózó tartásban silókukoricával és lucerna szénával takarmányozzuk. A szárazon álló teheneket, bár legeltethetők lennének, a legelők elhelyezkedése miatt csak elvétve láthatjuk legelőn. A tenyészüsző nevelés területén meghonosodott új intenzív nevelési irány istállózó tartást jelent a termelő tehenekkel azonos takarmányokon. A nem számottevő hízómarha ágazat is szántóra alapozott intenzív tartási-takarmányozási mód mellett folyik. A szarvasmarha főágazatban kivétel a húsmarha tartás. Európai Uniós anyatehén kvótánk 117.000 db. Ez az ágazat csak az olcsó tartási viszonyokat bírja el gazdaságilag, így a húsmarha megmaradt tipikus legeltető ágazatnak. Az 1 tehénre jutó csaknem 9 ha gyepterület viszont azt jelenti, hogy csak töredékét képes hasznosítani a húsmarha ágazat a rendelkezésre álló gyepterületeknek.
A juh fő ágazaton belül találjuk a másik még tipikusan legeltetett ágazatokat, az anyajuh és a jerke nevelő ágazatokat. A piaci viszonyok azonban olyan kedvezőtlenek az ágazatokra, és a már említett életmód változás is olyan hátrányosan érintette azokat, hogy mára egy millió darabra esett vissza a két ágazat együttes állománya. Ez annyit jelent, hogy minden egyes legeltetett juhra országos szinten 1 ha gyepterület jut, ami a gyepek nagyon kismértékű igénybevételét és kihasználását eredményezi. Bár térségenként jelentős lehet, országos viszonylatban azonban nem számottevő a hízóbárány előállítás. De még ez sem hasznosítja a gyepeket, hanem intenzív istállózott tartás mellett szántóföldi takarmányokat fogyaszt. Az igen mérsékelt nemzetgazdasági és mezőgazdasági szereppel ellentétben kiemelkedő szerep jut a gyepeknek a természetvédelemben. A védett területek közel 30%-a gyep művelési ágú (3. táblázat), és a természetvédelmi figyelmet kapott növény- és állatfajok közel 50%-a gyepen található, vagy életmódja igényli a gyepes ökoszisztémákat (4. táblázat). Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a magyarországi, de az egész euró-régió gyepeinek extenzív, természetszerű állapota európai különlegesség, amely a fenntarthatóság és a multifunkcionális mezőgazdaság korában felértékelődik, és a célirányos politikák fókuszába kerülve számottevő támogatás igénybevételére jogosít fel (agrár-környezetgazdálkodási program, Natura 2000 kifizetések). Úgy ítéljük meg, hogy a gyepek magyarországi helyzetéhez lényegében hasonló helyzet jellemző a régió környező országaiban is, vagy a lényegében azonos ható tényezőknek köszönhetően belátható időn belül hasonló állapotok állnak majd elő. 3. táblázat: A természetvédelmi területek megoszlása művelési ágak szerint Magyarországon Védett területek
Szántó
Gyep
Erdő
Egyéb
Termőterület
(ha)
(ha)
(ha)
(ha)
össz. (ha)
Nemzeti parkok
54003
137842
204486
24344
420675
Tájvédelmi körzetek
43497
73756
171338
6766
295357
1973
6719
12015
2540
23247
99473
218317
387839
33650
739279
13,5
29,5
52,5
4,5
100,0
Természetvédelmi területek Összesen A termőterület %-ában
Forrás: KvVM-TvH [2005]
4. táblázat: Magyarország gyepterületeinek szerepe a természetvédelmi figyelmet* kapott fajok fennmaradásában G y e p e s Megnevezés
v e g e t á c i ó t nem igénylő fajok
igénylő fajok
ÁLLATFAJOK 1. Gerinces emlős
9
3
madár
33
36
hüllő
1
3
kétéltű
1
-
Gerinces összesen
44
42
csiga
8
-
rovar
133
95
141
95
ÁLLATFAJOK ÖSSZESEN (1+2)
185
137
ÁLLATFAJOK MEGOSZLÁSA
57%
43%
Zárvatermő
14
26
Harasztok
1
-
15
26
NÖVÉNYFAJOK MEGOSZLÁSA
37%
63%
NÖVÉNYFAJOK+ÁLLATFAJOK ÖSSZESEN
200
163
NÖVÉNYFAJOK+ÁLLAT FAJOK MEGOSZLÁSA
55%
45%
2. Gerinctelen
Gerinctelen összesen
NÖVÉNYFAJOK
NÖVÉNYFAJOK ÖSSZESEN
* A Vörös Könyvben (1989) jellemzett, még fellelhető fajok Forrás: Nagy [2001] A gyepterületek társadalmi haszna a tudomány szemszögéből A nemzetközi tudomány napjainkra minden eddiginél szélesebb tárházát tárta fel a gyepekről származó anyagi termékeknek és nem anyagi szolgáltatásoknak (Nagy, 2009). A
hagyományos (tej, hús, gyapjú, bőr, szaru, gyógynövény, gomba, mézelő növény, fűtésre használat száraz trágya, stb.) termékek mellett a modern idők újabb, a gyepekhez köthető termékeket nevesítenek (márkázott és bio termékek, biomasszából termelt folyékony üzemanyag és/vagy biogáz, stb.). A nem anyagi hasznok közé kell sorolni a gyepek olyan jószolgálatait, mint a klímaváltozás mérséklése, a levegőminőség javítása, a vízforrások védelme, a talajok egészségi állapotának javítása, a légköri széndioxid megkötés, az elképesztően nagy biológiai gazdagság, az esztétikai- és tájképi értékek, a gyephasználathoz kötődő kulturális (néprajzi) értékek megőrzése. Összességében úgy fogalmazhatunk, hogy a gyepek multifunkcionális jelleggel bírnak, és egyetérthetünk azzal a megállapítással, hogy a gyep az egyedüli ökoszisztéma, amely oly sokféle társadalmi feladatnak és követelménynek képes megfelelni (Carlier et al., 2005). Korábbi elemzésünkben mi is arra a következtetésre jutottunk (Nagy, 2005), hogy a gyephasználat lehetséges céljai és a vidéki területektől elvárt funkciók tökéletesen illeszkednek egymáshoz (5. táblázat). 5. táblázat: A mezőgazdaság és a vidéki területek funkcióihoz illeszkedő gyephasználati célok A mezőgazdasági termelés és a vidéki területek funkciói
A gyephasználat főbb céljai
Gazdasági
Mezőgazdasági termelés
Ökológiai
Környezeti célú gyephasználat
Szociális-kulturális
Jóléti célú gyephasználat Forrás: NAGY [2005]
Ennek eredményeként tudományos szempontból a gyepek kínálják a vidékfejlesztési lehetőségek legszélesebb és legkiegyenlítettebb tárházát a földhasználati módok (szántó, gyep, erdő, gyümölcs, zöldség, stb.) közül (6. táblázat).
6. táblázat: A gyep vidékfejlesztési* potenciálja a vidék hármas funkciójának érvényesülésében Vidéki funkciók
Gazdasági
A gyep potenciálja
Ökológiai
***
Szociális-kulturális
*****
****
* A *-tól *****-ig terjedő skála egyre jelentősebb vidékfejlesztési lehetőséget mutat. Az euró-régió gyepeinek középtávú jövője A jövőkép előrevetítésének alapjául egy olyan korábbi vizsgálat eredményét tekintjük, amely a magyarországi gyepek várható jövőjéről született (1. ábra). 1. ábra: A gyephasználati funkciók viszonylagos fontosságának középtávú jövőképe Magyarországon Viszonylagos fontosság Környezeti
Nagy
Közepes Jóléti Termelési Kicsi Jelen
Középtávú jövő
Hazai helyzet [2007] Forrás: NAGY
Ebben a gyepek hármas funkciójának viszonylagos fontosságáról azt állapítottuk meg, hogy a gyepek termelési funkciójának jelentősége érdemben nem változik, legfeljebb kis mértékben emelkedhet. A változatlanság mellett szólnak a gyepeket is érintő piaci viszonyok és a közös agrárpolitikai szabályozás. Ami a kis mértékű növekedést illeti, hajtóerő lehet az agrárkörnyezetgazdálkodási intézkedések állandósulása, illetve a gyepek állapota által szinte predesztinált biogazdálkodás térnyerése, ha a piaci kereslet ez utóbbihoz megteremtődik. A gyepek környezeti szerepe (faj- és élőhelyvédelem, táj, biodiverzitás) már évtizedek óta kiemelkedő, és a nemzetközi elvárásokra válaszolva ilyen is marad. A gyepek jóléti szerepe (pázsit- és sportgyep kultúra, esztétikai célú gyepek) az ország gazdasági fejlettségének köszönhetően ma még mérsékelt hazánkban, de távlatilag a gazdasági élet fejlődésével számottevően erősödni fog.
Szakirodalmi tájékozottságunk és személyes tapasztalataink alapján úgy ítéljük meg, hogy a magyarországi helyzet kisebb eltérésekkel vonatkoztatható a tágabb értelemben vett középkelet európai régióra is. Ide soroljuk Szlovákiát, az ukrajnai Kárpát-alját, Romániát, Bulgáriát és az új dél-szláv államokat. A kisebb eltérések alatt azt értjük, hogy a viszonylag nagy régión belül lehetnek olyan térségek és területek, amelyek mai helyzete, adottságai érdemben különböznek a régió általános helyzetétől. A különbséget a gyepek használatát vizsgálva elsősorban a domborzati viszonyokra és az ebből adódó eltérő mezőgazdasági szerkezetre vezethetjük vissza. Nevezetesen a hegyvidéki területekről van szó, ahol nagyobb a gyepterületek aránya és még fontos gazdasági ág a gyepre alapozott állattartás. Másodsorban lehetnek még olyan, a fejlettséget tekintve lemaradó térségek, ahol a mezőgazdaság, benne az extenzív legeltetéses állattartás még fontos és jelentős gazdasági szereppel bírnak. Ezekben a megkülönböztetett kisebb térségekben annyiban módosulhat a magyarországi gyepekre előre vetített jövőkép, hogy a gyepek gazdasági jelentősége jelenleg még fontosabb, és középtávon nem veszíti azt el olyan mértékben, mint az ma Magyarországra jellemző. A másik két funkció – véleményünk szerint – nagyon hasonlóan alakul majd ahhoz, amit a magyarországi gyepekre előre vetítettünk (2. ábra). 2. ábra: A gyephasználati funkciók viszonylagos fontosságának középtávú jövőképe Közép-kelet Európában Viszonylagos fontosság Környezeti
Nagy
Termelési
Közepes Jóléti
Kicsi Jelen
Középtávú jövő
Irodalomjegyzék Carlier L, Vliegher A, de, Rotar J. Importance and functions of European grasslands. Buletinul Universitátii de Stiinte Agricole si Medicina Veterinará Cluj-Napoca. Seria Agriculturá, 2005; 61: 17-26.
KSH 2010: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 2009. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest KvVM-TvH (2005): Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal Birtokügyi Osztály, A védett természeti területek törzskönyve, 2004. dec. 31. Nagy G. (2001): A gyephasználat és a vidékfejlesztés összefüggései. Gyepgazdálkodásunk helyzete és kilátásai. DGYN 17. Debrecen, 7-21. Nagy G. (2005): A simple theoretical model for calculating agricultural value of grasslands. In: XX International Grassland Congress: offered papers (Eds.: O’Mara et al.) Wageningen Academic Publishers, 893. G. Nagy (2007): Multifunctional demands on grasslands. CAB Rewiews: Perspectives in Agriculture, Veterinary Science, Nutrition and Natural Resources 2007 2. No. 022. 10. p. www.cababstractsplus.org/cabreviews Nagy G. (2009): Socio-economic conflicts between farming and nature conservation interestsinn grassland use, Felkért szakértői előadás, „Biodiversity of grassland based farming systems in Europe”, FLAVOURE EU FP7 Project seminar, Tallin, Estonia 28-29 October
