6. A közigazgatás személyzete: a közszolgálat

A közigazgatás személyzete: a közszolgálat

CZÉKMANN ZSOLT

Tanársegéd

6. A közigazgatás személyzete: a közszolgálat 1. A közszolgálat fogalmi alapjai 2. A közszolgálat történet 3. Közszolgálati modellek 4. A köztisztviselői jogviszony Magyarországon ________________________________________________ 1. A közszolgálat fogalmi alapjai A korábbi fejezetekben bemutatásra kerülő közigazgatási szerv vezetési típusánál, vagy éppen a közigazgatás szervezéstudományi fogalmánál már nyilvánvalóvá vált, hogy az elméleti alapok lerakásánál szükségszerű az emberi tényezőt is tudományos vizsgálat tárgyává tenni. A köztisztviselő definiálásánál alapvető feladat azon alanyi kör meghatározása, amire kiterjed a közszolgálat tartalma, azaz keressük azon személyeket, akik a közszolgálati jogviszony alanyai lehetnek. Ahhoz, hogy meghatározzuk kik is lehetnek a „közszolgák” előzetesen a közszolgálat fogalmát kell tisztázni. A közszolgálat nyelvtani eredetéből kiindulva (köz-szolgálat), a közösség érdekében tett szolgálatot tekinthetjük az alapjának. Nyilvánvaló, hogy számtalan módon állhatunk a társadalom szolgálatára, mégsem tekinthető minden cselekedet közszolgálatnak. Ha például jótékonysági estet rendezünk és adományt gyűjtünk az árvízkárok enyhítésére, az társadalmilag feltétlenül pozitív cselekedet, mégsem tekinthető közszolgálatnak (vö. USA közmunka). A közszolgálatnak nem lehet bárki az alanya, csak a közszféra tekintetében értelmezhető a fenti nyelvtani megközelítés. Lényeges kérdés tehát, hogy hol húzzuk meg a közszféra, és azon belül a közszolgálat határát. 1 Ha a társadalomirányítás struktúrájából indulunk ki, akkor láthatjuk mely szervek alkotják a közszférát. A legszélesebb értelemben felfogott közszolgálati jogviszony ezen szervekhez köthető, így ide tartoznak: - a törvényhozó-népképviseleti szervek vállaszott képviselői (a parlamenti, önkormányzati képviselők, - az igazságszolgáltatás személyzeti állománya (bíróság, ügyészség), - közigazgatás személyi állománya (köztisztviselők), - fegyveres és egyéb rendfenntartó szervezetek állománya (rendőrség, honvédelem, katonaság, tűzoltóság), - állami által működtetett közfeladatot ellátó szervek személyzete (kórházak, iskolák, szociális intézmények) - egyéb közigazgatási feladatot ellátó egyéb személyek, vagy szervek dolgozói, - állami tulajdonú vállalatok dolgozói, - köztestületek, közalapítványok tagjai. Ilyen széles körű meghatározás nagymértékben nehezíti, a személyi kör és a közös jellemzők meghatározását. Éppen ezért a közszolgálat szűkebb körét rendszerint a közigazgatás szervezetrendszeréhez kapcsoljuk, kiemelve azt a társadalomirányítás szervezetrendszeréből. „Az OECD országok többségében a közszolgálat fogalmát szűkebb értelemben a központi közigazgatás végrehajtói és jogalkotói feladatot ellátó személyi állományára, illetve az államfő, a parlament hivatalában, valamint a minisztériumokban, egyéb központi közigazgatási szerveknél – ide értve az autonóm kormányzati ügynökségeket is – foglalkoztatott személyekre alkalmazzák.” 2 Ebben az esetben tehát az ellátott feladat és a

1


CZÉKMANN ZSOLT

Tanársegéd

szervezet együttesen definiálta a közszolgálatot, hiszen közfeladatot, közigazgatási szervnél kell ellátni a fogalom értelmében. Ettől eltérően határozza meg például az Európai Unió „a Közösségek tisztviselőjét”, aki bármely olyan személy, akit a Személyzeti Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően, a Közösségek valamely intézményének állományában létrehozott beosztásba az adott intézmény kinevezésre jogosult hatósága által kibocsátott kinevezési okirattal kineveztek. Eltérő rendelkezések hiányában a Személyzeti Szabályzat alkalmazásában a Gazdasági és Szociális Bizottságot, a Régiók Bizottságát és az Európai Unió ombudsmanját is a Közösségek intézményének kell tekinteni. Összehasonlítva az előzőleg alkalmazott megoldással – miszerint a köztisztviselő fogalmánál a betöltött munkakörből indulnak ki –, itt a foglalkozató intézmény lesz az, ami a köztisztviselői jogviszony alapjául szolgál, vagyis nem az számít, hogy milyen feladatot lát el a munkavállaló, hanem hogy milyen intézmény foglalkoztatja (így egyaránt közösségi tisztviselő a vezető igazgató és a parlamenti portás is). Szintén akad, bár csak szűk körben, példa arra az esetre is, amikor kizárólag a feladat határozza meg a közszférához tartozást is. Ez a helyzet az ENSZ esetében (itt azonban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az ENSZ nemzetközi jogi megítéléséből eredően egy igen sajátos jogi szabályozást alkalmaz, aminek része a személyzetpolitika sajátos szabályozása is). A továbbiakban a közszolgálat szűk fogalmával foglakozunk tovább, mert egyrészt alapvetően a hazai köztisztviselő fogalom (ld. 4.) is ezen alapul, másrészt ebből kiindulva lehet azt a személyi kört meghatározni, amelyből kiindulva jellemezhetjük a közszolgálati jogviszonyt. A közszolgálati jogviszony általános jellemzői a következőkben foglalhatók össze: -

mindig munkavégzésre irányuló jogviszony (célja valamilyen közfeladat elvégzése, vagy közfeladatot ellátó szerv keretében történő munkavégzés), szorosan kapcsolódik a közigazgatás szervezetrendszeréhez, egyik alanya mindig természetes személy, másik alanya közigazgatási szerv, általában elkülönül a többi munkavégzésre irányuló jogviszonytól (ld. 3. karrierrendszer), a munkavégzés színtere a hivatal.

2. A közszolgálat történet Az állam kialakulásához szorosan kapcsolódik az a személyi kör, ami speciális szaktudására támaszkodva, a hatalomhoz lojálisan látta el feladatát. A társadalmi munkamegosztás folyománya volt annak a rétegnek a kialakulása, amely a hatalmat nem gyakorolta, de a hatalomgyakorlást lehetővé tette. Már az ókori társadalmakban is megmutatkozott az igény egy olyan szaktudással rendelkező, a mindenkori uralkodó réteghez hűséges szakértői rétegre, amely alkalmas a végrehajtás megszervezésére. Elválaszthatatlan ettől az írnoki rétegtől az államilag szervezett oktatás megjelenése, amely hivatott megteremteni a szükséges szaktudás megszerzését. Kezdetben ez

2


CZÉKMANN ZSOLT

Tanársegéd

természetesen az írás, olvasás és alapvető matematikai ismeretek megszerzését jelentette. A suméreknél jelentek meg az első iskolák, de az írnokok, hivatalnokok képzése az egyiptomi, majd a kínai kultúrában teljesedett ki. Az írnokok kiemelt helyzetét nem csak a képzés, hanem az anyagi megbecsülés is jellemezte, ezzel kívánták ugyanis a korrupció esélyét csökkenteni. A munkáért járó fizetségnek nem a mértéke, hanem a megbízható, rendszeres jellege tette különlegessé. Egy földművelő társadalomban, ahol a lakosság ki van szolgáltatva a természetnek, megjelenik egy osztály, amely a termés mennyiségére tekintet nélkül, biztosan megkapja a jövedelmét. Ezek a jellegzetességek (oktatás, szociális megbecsülés, lojalitás) a mai napig jellemzi a közszolgálati jogviszonyt. A modern kori közigazgatás megjelenése a közszolgálatra is hatást gyakorolt. Az állam és egyház eltávolodásával, valamint a centrális igazgatás kiépítésével átalakul a közszolgáltatás személyi rendszere is. Mindenek előtt az eddig kis létszámú közigazgatási személyzet rohamos mértékben felduzzad. Az eddig egységes közszolgálati személyzeten belül megindul a differenciálódás, a hierarchia kiépülése. Modellként a hadsereg szervezeti felépítése és szigorú alá-fölérendeltség szerveződése szolgált. Az abszolút monarchiák idején, hazánkban Mária Terézia és II. József uralkodása alatt teljesedik ki a köztisztviselői szervezetrendszer átalakulása és a modern közszolgálat alapjainak letétele. A XIX. században Európában jelenik meg a tisztán zárt vagy karrier jellegű közszolgáltatási rendszer. A politika semleges, élethivatásszerű szolgálatot tételező közszolgálat ekkor kezd élesen elválni a versenyszférától. Itt kell megjegyeznünk, hogy a folyamat vizsgálatakor tekintettel kell lennünk az ipari forradalom jelenségére is, aminek hatására megindul a közszolgálatban alkalmazott bérek és a versenyszféra fizetésképességének elszakadása is.

3. Közszolgálati modellek A közszolgálat elválaszthatatlan az állami irányítás felépítésétől, éppen ezért ahogyan megkülönböztetünk társadalomirányítási modelleket, ugyanúgy megkülönböztetünk közszolgálati modelleket is. Az egyes modellek megjelenése a modern közigazgatás kialakulásához köthető. Európában a karrier jellegű vagy zárt modell lett az uralkodó, még az Egyesült Államokban egy dinamikusabb, nyílt rendszer alakult ki. A karrier rendszer A kontinentális jogrendszerekben meggyökeresedett, tiszta formában csak megjelenésekor, a XIX. században létező rendszer máig meghatározó mintát nyújt a közszolgálati struktúráknak. A modell az élethivatásszerű közszolgálat alapgondolatára építhető fel. Célja, hogy a szakképzetségét megszerzett személy fiatalon kerüljön a rendszerbe, és ott önmagát folyamatosan fejlesztve, a szükséges szaktudást és tapasztalatot megszerezve idővel a szervezeti hierarchiában folyamatosan haladjon előre. Az – általában pályakezdő – fiatalok toborzásával kezdődik meg az „egy életre szóló” hivatás kiválasztása. Éppen ezért a karrierrendszerű közszolgáltatásokban nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlás nevelésre és a tehetséggondozásra (legalábbis optimális esetben). Hasonló fontossággal bír a kiválasztás folyamata is, hiszen a karrier lényege pontosan a stabilitáson alapul, kifejezetten veszélyes a magas fluktuáció. A kiválasztáson megfelelt, és így a közszolgálati jogviszonyt létesített

3


CZÉKMANN ZSOLT

Tanársegéd

munkavállaló általában a „szamárlétra” legalján kezdi pályafutását (gyakornoki, fogalmazó besorolásban), majd az idő múlásával léphet feljebb egy előre meghatározott ütemterv alapján. Ez az előre tervezhetőség és a stabilitás együttesen az élethivatásszerű munkavégzés feltételei. A stabilitás biztosítását segíti elő a hivatalnokokkal szemben támasztott politika semleges munkavégzés követelménye. Nyilvánvalóan ez nem abszolút értelemben elzárkózást jelent a politikától, hiszen bizonyos posztok kifejezetten politikai jellegűek (például a miniszter), de törekedni kell, hogy a lehető legkevesebb ilyen pozíció legyen. Ennek oka a bizonytalanság, ami a hosszú távon tervezhetőséget nagyban nehezíti (és a politika sajátja, gondoljunk csak a hazánkra is jellemző politikai váltógazdaságra). Ez a nagyfokú stabilitás azonban nehézkessé, lassan alkalmazkodóvá teheti a közszolgálati rendszert, fenn álla veszélye annak is, hogy a hivatalnokok elkényelmesednek a modell nyújtotta biztonságban. A nehezen motiválhatóság problémája reális egy olyan térben, ahol az előmenetel csak idő kérdése, és egyébként a jogszabályokkal körülbástyázott közszolgálati jogviszony megfelelő védelmet nyújt a politikai viharoktól. Összegezve a karrier rendszer jellemzői: - életpályaszerű munkavégzés (pályakezdéstől a nyugdíjig), - stabilitás, - előre tervezhetőség, - folyamatos képzés lehetősége, - alulmotiváltság veszélye, - az egyéni megvalósítás lehetőségének szűk köre.

A zsákmányrendszer A közszolgálati modellek másik köre az Egyesült Államokban jelent meg. Az amerikai rendszer meghatározó eleme a választás, így a itt hatalmat nyert politikusok elsődleges feladata, hogy hozzájuk hűséges tisztviselői kart juttatják hatalomra. Ez eredményezi, hogy a tisztviselő osztozik a politikus sorsán. Értelemszerűen politikai semlegességről nem beszélhetünk. Mintát a gazdaság életből merített, a hivatali struktúra felépítése és a humánpolitikai gazdálkodás alapelvei a vállalatok működésére emlékeztet. Célja a hatékonyság előmozdítása, ennek érdekében szervezi meg a humánerőforrások felhasználását. Itt is fontos szerepet kap a kiválasztás, de célpontja már nem csak a pályakezdők, hanem az adott poszt betöltésére legalkalmasabb személy kiválasztása. A rendszert a dinamika jellemzi, akár a rendszeren belüli rugalmas átszervezés, személycsere tekintetében, akár a szervezetrendszeren kívülről (esetenként egyből magas szintű besorolásba) történő személy bevonásával. Éppen ezért a zárt rendszerhez hasonló stabilitásról nem beszélhetünk. Az előmenetel alapja sem a szolgálatban eltöltött idő, hanem munkavégzés folyamán tanúsított magatartás és elért eredmények lesznek. Ugyanakkor a teljesítmény elmaradása az elvárttól nem csak gátolhatja az előmenetelt, de egyben könnyen a közszolgálati jogviszony végét is jelentheti. A zsákmány rendszer jellemzői: - szoros kötődés a politikához, - nagy rotáció a személyé állományban, - a dinamikus rendszer gyorsabb alkalmazkodást eredményez, - nincs igazi hivatalnoki réteg.

4


CZÉKMANN ZSOLT

Tanársegéd

A két modell tiszta formában csak a XIX. században létezett, azóta folyamatosan kapcsolatban állnak, és hatást gyakorolnak egymásra. Ennek eredménye volt a zsákmányrendszer stabilitásának megteremtése (a politika által érintett réteg szűkítése), és például a karrier rendszerben a minősítés, értékelés bevezetése (és az ehhez kapcsolódó következmények, mint a béreltérítés lehetősége). Továbbra is igaz, hogy Európában a zárt rendszer a meghatározó, amit tovább erősít az Európai Unió kifejezett törekvése ebbe az irányba, míg az angolszász országokra a zsákmány rendszer jellemző. A XX. század második felében jelent meg az Új közmenedzsment elnevezésű (New Public Management vagy NPM) irányzat, amely nagy hatást gyakorolt a közszolgálati rendszerekre. Az NPM a köz- és a magánszféra közeledését vonta maga után. Az új közmenedzsment elmélete a magánszféra értékrendjét, metodikáját implementálja a közigazgatásba, azaz a gazdasági szférában bevált gyakorlatot próbálja meghonosítani a közszektorban. Ezen túl magát a magánszektort is igyekszik bevonni a közigazgatásba, pontosabban a közfeladatok bizonyos körét kiszervezni a magánszférába (kiszerződés, privatizáció). Európában először Svédországban talált táptalajt az NPM, innen terjedt el és reformálta meg a karrier rendszert.

4. A köztisztviselői jogviszony Magyarországon Hazánkban a karrier rendszer honosodott meg, a kontinentális hagyományoknak megfelelően. A közszolgálat reformjára az 1990-es évek elején került sor. Az eredeti gondolat alapján a munkavégzésre egyébként irányadó a Munka Törvénykönyvéről című 1992. évi XXII. törvény (Mt.) alapján, azt háttérjogszabályként alkalmazva egy egységes közszolgálati törvényt került volna megalkotásra. Az eredmény ettől eltérően szabályozta három részletben a közszolgálati jogviszonyokat. Az akkor megalkotott 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról (Ktv.), az 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról (Kjt.) és a később megalkotásra kerülő 1996. évi XLIII. törvény a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról (szolgálati tv.) együtt képezik a közszolgálati jogviszony három pillérét, mögöttes jogszabályként az Mt.-vel. A közszolgálatot eddig is szűk értelemben használva a továbbiakban az ennek a fogalomnak megfelelő Ktv. rendelkezéseivel foglalkozunk. A köztisztviselő fogalma A Ktv. szerint a köztisztviselő: közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki előkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve – felhatalmazás esetén – a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggő valamennyi kérdéssel, felelős saját tevékenységéért és munkaterületén a közigazgatási szerv állandó és időszakos célkitűzéseinek érvényesítéséért, a munkaköri leírásában részére megállapított, illetve a vezető által kiadott feladatokat a kapott utasítások és határidők figyelembevételével, jogszabályok és ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával végzi.

5


CZÉKMANN ZSOLT

Tanársegéd

A fogalom az ellátandó feladat alapján határozza meg a köztisztviselőt, kiegészítve az intézményi definícióval, amikor meghatározza a közigazgatási szerveket is 1 . A közszolgálati jogviszony az állam, illetve a helyi önkormányzat, valamint a nevükben foglalkoztatott köztisztviselő, ügykezelő között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amelyben a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően mindkét felet többletkötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. A köztisztviselői jogviszony létrejötte és megszűnése A köztisztviselőkkel szemben támasztott követelményeket általános (mindenkire kötelező), és speciális (az egyes munkakörökre) követelményekre bonthatjuk. Általános követelmények: - büntetlen előéletű, - cselekvőképes, - közigazgatási versenyvizsgával, - középiskolai végzettséggel rendelkezik (ügykezelői feladatkörre legalább középszintű szakképesítéssel rendelkező), - magyar állampolgár - fontos és bizalmas munkaköröknél csak azzal létesíthető közszolgálati jogviszony, aki a munkakörre előírt, az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. Speciális követelményként előírható meghatározott felsőfokú végzettség, nyelvvizsga vagy szakmai tapasztalat is. Köztisztviselői kinevezés csak pályázat útján lehetséges. A pályázati felhívásnak tartalmaznia kell a kiíró szerv megnevezését, a betöltendő munkakör, az ellátandó feladatok ismertetését, a munkakör betöltéséhez, illetve a pályázat elnyeréséhez jogszabályban előírt és egyéb szükséges valamennyi feltételt, az illetményre és az egyéb juttatásra vonatkozó tájékoztatást, a pályázat benyújtásának feltételeit, határidejét, valamint elbírálásának határidejét, a pályázati eljárásra és a pályázat elbírálásának módjára vonatkozó általános tájékoztatást, az állás betöltésének időpontját, a pályázathoz csatolandó iratok felsorolását. A beérkező pályázatokat az értékelő bizottság véleményezi, majd felállítanak egy sorrendet, ami a kinevezés alapjául szolgál. A közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával (főszabály szerint) határozatlan időre létesül. Kivételesen a közszolgálati jogviszony helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából határozott időre is létesíthető, valamint a politikai jellegű közszolgálati jogviszony (politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó munkakörökre).

1

Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok, a kormányhivatalok, a központi hivatalok és területi, helyi szerve, a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv, a Rendőrség, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, a körjegyzőség köztisztviselőinek és ügykezelőinek közszolgálati jogviszonyára terjed ki. Eltérő rendelkezés hiányában a köztársasági elnök hivatala, az Országgyűlés hivatala, az Alkotmánybíróság hivatala, az országgyűlési biztos hivatala, az Állami Számvevőszék, a Közbeszerzések Tanácsa, az Országos Rádió és Televízió Testület Irodája, a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Nemzeti Hírközlési Hatóság köztisztviselői közszolgálati jogviszonyára is a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni (a jogszabályban meghatározott eltérésekkel)

6


CZÉKMANN ZSOLT

Tanársegéd

A köztisztviselő a kinevezés elfogadását követően esküt tesz. A közszolgálati jogviszony megszűnik: a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával; b) a köztisztviselő halálával; c) e törvény erejénél fogva az e törvényben meghatározott esetekben; d) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel; e) az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba beosztott bíró, illetve ügyész minisztériumi beosztásának megszűnésével; f) a 70. életév betöltésével; g) a prémiumévek programban történő részvétel, illetőleg különleges foglalkoztatási állományba helyezés esetén az erre vonatkozó külön törvény szabályai szerint. A közszolgálati jogviszony megszüntethető: a) a felek közös megegyezésével; b) áthelyezéssel közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez; c) lemondással; d) felmentéssel; e) azonnali hatállyal a próbaidő alatt. A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat, de felmentése esetén végkielégítés illeti meg, ami a lemondás esetén nem jár. Ha a köztisztviselőt közszolgálati jogviszonyából a felmentik, legfeljebb a felmentési idő tartamára beleegyezésével tartalékállományba kell helyezni abból a célból, hogy számára másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelő köztisztviselői állást ajánljanak fel. Ez a rendelkezés összhangban áll az életpálya jellegű hivatalviseléssel, célja az átmenetileg nem alkalmazott köztisztviselők rendszerben tartása, az addig megszerzett szolgálati idő fenntartásával. A közszolgálati jogviszony tartalma A köztisztviselőt a Ktv.–ben meghatározott feltételek teljesítése esetén iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. A pályakezdő köztisztviselő gyakornoki besorolást kap. A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő a) egy év gyakornoki besorolásban töltött idő után fogalmazó, b) három év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után tanácsos, c) nyolc év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-tanácsos, d) tizenhat év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főtanácsos, e) huszonöt év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-főtanácsos besorolást kap. A középiskolai végzettségű köztisztviselő két év gyakornoki besorolásban töltött idő után előadó, tizenkét év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főelőadó, harmincegy év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főmunkatárs besorolást kap. A szolgálat alatt a köztisztviselők számára jogszabály kötelező vizsgák letétét, vagy speciális tudásanyag megszerzését írja elő, ezek teljesítéséhez szükséges feltételekről (képzésről) a közigazgatási szerv köteles gondoskodni.

7


CZÉKMANN ZSOLT

Tanársegéd

A köztisztviselő munkateljesítményét munkakörének és a közigazgatási szerv kiemelt céljainak figyelembevételével meghatározott teljesítménykövetelmények alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója évente mérlegelési jogkörében eljárva írásban értékeli. A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter ajánlást adhat az alkalmazandó módszerre. A minősítés célja egyrészt a minőségbiztosítás, másrészt motivációs eszközként szolgál. A köztisztviselőkkel szemben támasztott követelmények A követelményeket elvi alapon már a Ktv. preambuluma is nevesíti, a politika semleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselő képe jól illeszkedik a modern közigazgatás célkitűzéseibe. Ezen elvek biztosítását konkrét jogszabályi rendelkezések hivatottak biztosítani. A politika semleges és pártatlan eljárás záloga az összeférhetetlenségi szabályok lefektetése. Nem lehet tisztviselői jogállást és a helyi önkormányzati képviselői posztot egy időben betölteni (amennyiben az illetékesség azonos). Továbbá tilos az egyéb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése. A köztisztviselőnek minden ilyen tevékenysége, amely munkavégzésre irányul, engedélyhez kötött, illetve vezető megbízatású tisztviselő esetén teljesen kizárt. A kivételt képez ez alól a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői tevékenységek végzésének lehetőségét. A közügyek pártatlan intézésének elvéből vezethető le az a követelmény, amely szerint tilos az olyan tevékenység folytatása, amely méltatlan a köztisztviselő hivatalához, vagy veszélyeztetné a pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét. Szintén ide tartozik, hogy köztisztviselő nem lehet gazdasági társaságnál vezető köztisztviselő és felügyelő bizottsági tag sem. Amennyiben az összeütközés esete fennáll a köztisztviselő köteles azt haladéktalanul bejelenteni, és 30 napon belül orvosolni. A közszolgálati jogviszonyból eredően az egyéb munkaviszonyokra nem, vagy csak csekélyebb mértékben jellemző kötelezettségeket is nevesít a Ktv. Ilyen a titoktartási kötelezettség, amely kiterjed az államtitokra és a minősített adatokra egyaránt. A közigazgatás szervezeti rendszerénél már jeleztük, hogy egy szigorúan hierarchikus rendszer. Ennek eredménye a személyzeti kapcsolatokban is fellelhető utasítási jog. A felettes utasítását – főszabály szerint – a beosztott köteles végrehajtani, ez azonban nem jelent feltétlen engedelmességet (jogsértő cselekedetre nem utasítható, az ilyen utasítás végrehajtása megtagadható, illetve a felettes figyelmét fel kell hívni az utasítás jogsértő voltára). A kötelezettségekből ered a köztisztviselő felelőssége. A felelősség vizsgálatánál elkülöníthetünk más jogágba tartozó felelősségi formákat, mint a polgári jogi, a büntető jogi vagy alkotmányjogi felelősség, amelyek a Ktv.-ben nevesített köztisztviselői felelősséggel együttesen határozzák meg a köztisztviselő felelősségét. A fegyelmi vétség a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelesség vétkes megszegéseként határozható meg, amely az alábbi fegyelmi büntetéssel sújtható: megrovás, előmeneteli rendszerben történő várakozási idő meghosszabbítása, egy fizetési vagy besorolási fokozattal való visszavetés, meghatározott juttatás –még ki nem fizetett összegének tárgyévre történőcsökkentése, megvonása, a törvény szerinti címtől való megfosztás, vezetői megbízatás visszavonása,

8


CZÉKMANN ZSOLT

Tanársegéd

-

hivatalvesztés.

Fegyelmi vétség elkövetése esetén a törvény szerint fegyelmi eljárást kell lefolytatni. A lefolytatásra a fegyelmi bizottság jogosult, amely a munkáltatói jogokat gyakorló és munkavállalók képviseletével alakul meg. A fegyelmi eljárás keretében a jogi képviseletnek helye van. Az eljárás eredménye ellen bírósági felülvizsgálat kérhető.

9


CZÉKMANN ZSOLT

Tanársegéd

Felhasznált és ajánlott irodalom: Erdélyi László: A köztisztviselői szervezet és működtetése. ( Magyar Közigazgatás 1995.9. szám) Dudás Ferenc: Gondolatok a közigazgatás személyi állományára vonatkozó szabályozás reformjáról. ( Magyar Közigazgatás 1997.1-2 szám ) Dudás Ferenc - Hazafi Zoltán: A közigazgatást és annak személyi állományát érintő harmonizációs törekvések iránya illetve követelményei az Európai Unióban a jogalkotás és a bírói ítélkezés tükrében. (Magyar Közigazgatás 2000. 1-2.szám) évi 3. szám) Dudás Ferenc - Hazafi Zoltán: Elgondolás és fejlesztési javaslat a közigazgatás személyi állománya teljesítőképességének növeléséről. ( Magyar Közigazgatás 2005 évi 4-5 szám.) Horváth István: Módosult a köztisztviselői törvény. (HUMÁNSALDO 2005 évi 1 szám.) Horváth István: Az illetmény megállapítás aktuális gyakorlati kérdései a közigazgatásban. (HUMÁNSALDO 2005 évi 2.szám) Bárány Anikó: Teljesítményértékelés a közszférában.(HUMÁNSALDO 2007 évi 2.szám ) Kálmán Anita: Az új köztisztviselői teljesítményértékelési rendszer. (Munkajog 2007 évi 3. szám) Sum Szabolcs: A köztisztviselők fegyelmi felelősségének rendszeréről.(Munkajog 2007 évi 9. szám ) Lőrincz Lajos: Kiválasztás a közigazgatásban. (Magyar Közigazgatás 2000.6-7 szám) Gajduschek György: Közszolgálat (KSZK ROP Programigazgatóság, Budapest, 2008.) Hazafi Zoltán: Közszolgálati jogunk a változó nemzetközi és hazai térben Linder Viktória : A magyar közszolgálati humánerőforrás-gazdálkodás nemzetközi összehasonlításban (ECOSTAT, Budapest 2008) 1

Gajduschek György: Közszolgálat (KSZK ROP Programigazgatóság, Budapest, 2008.) 19.oldal. Hazafi Zoltán: Közszolgálati jogunk a változó nemzetközi és hazai térben 8. oldal idézve: Moderniser l’Etat: La route à suivre-ISBN 92-64-01051-3, OCDE 2005. 181. oldal. 2

10

6. A közigazgatás személyzete: a közszolgálat

Recommend Documents