Psychiatria. Ψ Párkapcsolati megküzdés és jóllét a Páros Megküzdés Kérdõív magyar változata

Ψ

446

Párkapcsolati megküzdés és jóllét a Páros Megküzdés Kérdõív magyar változata Martos Tamás1, Sallay Viola1, Nistor Mihaela2, Józsa Péter3 1

Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Közszolgálati Kar, Mentálhigiéné Intézet, Budapest

2

Debreceni Egyetem, Pszichológiai Intézet, Debrecen

3

Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológia Intézet, Piliscsaba (hallgató)

Összefoglalás: Bevezetés: A megküzdési módok kutatása általában az egyéni megküzdésre fekteti a hangsúlyt, és ritkán veszi számításba a megküzdés párkapcsolati vonatkozásait. Tanulmányunkban ezért bemutatjuk a Páros Megküzdés Kérdôív (Dyadic Coping Inventory, DCI) magyar változatát, mely a párkapcsolati megküzdési módok (pl. a stressz kommunikációja, támogatás, feladatátvállalás, negatív megküzdés) felmérésére szolgál. Módszerek: Kérdôíves vizsgálatunkban 473 felnôtt, párkapcsolatban élô személy vett részt (176 férfi és 296 nô, a minta átlagéletkora 34,0 +/- 11,9 év). A Páros Megküzdés Kérdôív magyar változata mellett felmértük az élettel való elégedettséget (SWLS), valamint a párkapcsolati elégedettséget (Házastársi Stressz Skála). Eredmények: A DCI alskálái megbízhatónak mutatkoztak, az elvárt faktorstruktúrát sikerült kimutatni mind a saját, mind a partner páros megküzdési módjainak esetében. A páros megküzdés egyes módjai továbbá szignifikánsan elôre jelezték az élettel való elégedettséget (31,8 és 27,7% a férfi és nôi válaszadók körében), valamint a párkapcsolati elégedettséget (1,8 és 48,5%). Nemi különbségekre utaló adat, hogy a nôk párkapcsolati elégedettségét negatívan jelezte a saját és a partnerük negatív megküzdése (béta =-0,174 and -0,152), és pozitívan a partner támogatása és a közös megküzdés értékelése (béta= 0,255 and 0,187). Eközben férfiaknál az egyetlen szignifikáns prediktor a saját támogató megküzdés volt (béta= 0,320). Következtetések: Az eredmények arra utalnak, hogy 1. a DCI magyar változata megbízható mérôeszköz, valamint 2. a párkapcsolati megküzdési módok terén jellegzetes nemi különbségek léteznek, melyeket érdemes figyelembe venni a párokat érintô további kutatások, képzési programok és terápiás intervenciók tervezése során. Kulcsszavak: párkapcsolat; páros stressz; páros megküzdés; élettel való elégedettség; párkapcsolati elégedettség Summary: Introduction: In studying coping processes, there is often a focus on individual coping while dyadic processes in couples are seldom addressed. Therefore we present here data with the Hungarian version of the Dyadic Coping Inventory (DCI) that was developed to assess dyadic forms of coping (e.g., stress communication, support, delegated and negative coping). Methods: 473 adult participants, living in committed relationships (176 male and 296 female, aged 34,0 +/- 11,9 years) were involved in a questionnaire study. Along with the Hungarian version of the Dyadic Coping Inventory we assessed satisfaction with life (SWLS) and marital satisfaction (Marital Stress Scale). Results: Subscales of the Dyadic Coping Inventory were found reliable and the expected factor structure for both the dyadic coping of oneself and the partner were replicable. Moreover, specific forms of dyadic coping accounted for significant amount of explained variance in life satisfaction (31,8 and 27,7% for male and female respondents) and marital satisfaction (1,8 and 48,5%). Results imply possible gender differences, since marital satisfaction of women was negatively predicted both by negative coping of oneself and the partner (betas=-0,174 and -0,152), and positively by the support of the partner and the evaluation of the common dyadic coping (betas= 0,255 and 0,187), whereas there was only one significant link in male respondents, supportive coping of oneself (beta= 0,320). Conclusions: Results show that 1. the Hungarian version of the DCI is a reliable and valid measure, and 2. there may be specific gender differences in dyadic coping that has to be considered when planning further research, training programs and therapeutic interventions for couples. Keywords: couple’s relationship; dyadic stress; dyadic coping; satisfaction with life; martial satisfaction

Psychiat Hung 2012, 27 (6):446-458

Psychiatria

Párkapcsolati megküzdés és jóllét – a Páros Megküzdés Kérdôív magyar változata

Bevezetés Az egészségpszichológia legtöbb megközelítése azokra az egyéni jellemzôkre és folyamatokra helyezi a hangsúlyt, melyek a testi és lelki egészséggel összefügghetnek. Legalább ilyen fontosnak tûnik azonban az egészségi állapot szempontjából néhány olyan tényezô, mely nem ragadható meg egyéni szinten, hanem a társas környezet és a személy interakciójának, illetve az egyes kapcsolatok jellemzôinek leírását igényli (1). A házasság, illetve a tartós párkapcsolat egyértelmûen ilyen társas tényezô: ismert, hogy a kapcsolat megléte, illetve minôsége összefügg az egészségi állapottal, de a hatás létrejöttéhez vezetô folyamatok, illetve ennek feltételei részleteiben még nem tisztázottak (2). A továbbiakban bemutatunk egy lehetséges modellt, mely a stresszel való párkapcsolati megküzdést írja le, ismertetjük a megküzdési módok leírására kifejlesztett mérôeszközt és az ezzel szerzett elsô hazai felmérések eredményeit.

Párkapcsolati stressz és megküzdés A stressz és megküzdés eredeti modelljei alapvetôen az egyéni folyamatokat és az egyéni egészséget tartották szem elôtt (pl. 3, 4). Az utóbbi években azonban növekszik azon megközelítések száma, melyek mind a stressz, mind a megküzdés szempontjából alapvetônek tartják a társas – és így a párkapcsolati – folyamatokat (5). A párkapcsolatot érintô, más néven diádikus stressz (dyadic stress) jellemzôje, hogy a pár mindkét tagját érinti (1, 6), és a helyzet stresszként való értékelésében bizonyos mértékû konszenzus van a partnerek között. Bodenmann (6) a diádikus stresszt három szempont alapján közelíti meg és csoportosítja: a) a partnerek érintettsége lehet közvetett, vagy közvetlen; b) a stressz eredete lehet a páron belüli, vagy páron kívüli; illetve c) az idôi mintázat szerint a stressz érintheti a partnereket egyszerre, vagy egyiküket valamennyi késéssel. A közvetett részvétel során a párok tagjai külön-külön élnek meg stresszteli helyzeteket, és

Hungarica

mivel sokszor az ezzel való megküzdés nem teljes, ezért „egyéni” stresszüket átviszik párkapcsolatukba. A közvetett részvétel jellegzetes példája a dolgozó egyénben – munkahelyen – felgyülemlett feszültség otthoni „kiborítása” (spillover effect, 7). A stresszel kapcsolatos közvetett érintettség együtt jár az idôbeli eltolódással, mivel a pár tagjai nem tudnak azonos idôben szembesülni a helyzettel. A közvetlen részvétel esetében a párok ugyanazzal a helyzettel találkoznak, kisebb-nagyobb eltéréssel egy idôben. Az ilyen közvetlen diádikus stressz tehát egy idôben hat mindkét félre. A helyzetértékelés elôször ebben az esetben is az egyén szintjén történik, de a helyzetre adott reakciókba beletartozhat már a közös értékelés, és a közös megoldás keresése is. Az egyik partner krónikus betegsége például nyilvánvalóan érinti mindkét felet, de eközben nagyon különbözhetnek egymástól az egyéni élmények és az alkalmazott megküzdési módok. A stressz eredete szempontjából a stresszor lehet a kapcsolathoz képest külsô tényezô, például egy személy, esemény, vagy körülmény, illetve lehet a kapcsolatnak magának valamilyen jellemzôje, például a partnerek eltérô céljai, attitûdjei, vágyai, illetve közösen viselt problémák, mint például egy betegség, vagy pedig a kapcsolat zavarai. A diádikus stressz idôbeli mintázata is változatos lehet. A stresszhelyzet érintheti egyszerre, vagy eltérô idôben a párok tagjait. A munkahelyi probléma hazavitele jó példa arra, hogy a felek egymáshoz képest késleltetve szembesülnek az adott stresszorral. Abban az esetben is lehet idôi eltérés a stresszhelyzet észlelésében, ha elvileg mindkét partner közvetlenül érintett a helyzetben, például ha a pár egyik tagja idôben késôbb közli, gyakran éppenséggel titkolja a csak általa ismert információt. A párkapcsolati szinten késleltetetten megjelenô stressz másik jellegzetes mintázata, amikor az egyik partner megküzdési stratégiája és konkrét magatartása, például alkoholhasználata válik késôbb stresszforrássá a másik számára. A párkapcsolati stressz számos formájában az a közös, hogy mindkét partner stresszhelyzetként értékeli a helyzetet, és valamilyen össze-

447

Eredeti

448

közlemények

hangolt – bár nem feltétlenül hatékony – megküzdési módot alakítanak ki. Ebben a megközelítésben tehát a stresszel való megküzdés nem csak az egyén, hanem a kapcsolat szintjén, rendszerszemléletben is értelmezhetô (5). Ezt a közösen mûködtetett megküzdési folyamatot nevezzük páros (diádikus) megküzdésnek.

A páros megküzdés jelentôsége a kutatások fényében Több tanulmány demonstrálta a házastársak közös vizsgálatának fontosságát különféle stresszkeltô életeseményekkel és körülményekkel kapcsolatban. Northouse és mtsai (8) kimutatták, hogy a vastagbélrákkal diagnosztizált páciensek pszichés egészsége és betegséghez való alkalmazkodása nem csupán saját egyéni jellemzôiktôl függött (reménytelenség szintje), hanem házastársuk alkalmazkodási szintjétôl is. Walker (9) két párkapcsolati szempontból fontos eredményt is kiemel mellrákos páciensek és házastársaik keresztmetszeti vizsgálata nyomán. A párkapcsolat szintjén felfedezhetô volt egyfajta kompenzáció, azaz a párok egyik tagjának kiemelkedôen magas félelmi szintje, vagy érzelmi distressze mellé partnerük átlagos szintû félelme és distressze társult, miközben a minta egészében a párok félelmi szintje és érzelmi állapota szorosan együtt járt. Valamelyik partner magas félelmi szintje pedig a betegségrôl folytatott fokozott kommunikációval járt együtt. A pár mindkét tagját egyaránt érintô stressz példái az olyan életesemények, mint a szülôvé válás, vagy a veszteségek. A szülôvé válás folyamatát sokan tanulmányozták, mivel az ezzel kapcsolatos megküzdés kihatással lehet a kapcsolat funkcionalitására, vagy éppen a felek állapotára. Így például megfigyelték, hogy a szülôvé válás folyamatában probléma-centrikus viselkedésmódot választó párok kisebb romlást éltek meg a párkapcsolatukkal való elégedettségben, mint azok, akik kevésbé figyeltek oda a felmerülô bajokra ugyanebben az idôszakban (10), illetve az is kiderült, hogy a konstruktív megküzdésrôl szóló mintázat magasabb vonza-

lommal, és alacsonyabb elutasítással jár együtt párok esetén (11). A munkastressz kutatásában szintén vannak már arra utaló adatok, hogy a munkával kapcsolatos problémák és a testi-lelki egészség közötti összefüggés nem független a családi tapasztalatoktól (12, 13). Szignifikáns interakció mutatkozott a kapcsolati jellemzôk (szülôi, házastársi szereppel kapcsolatos elégedettség) és a munkában szerzett tapasztalatok között: a pszichológiai distressz akkor volt a legmagasabb, ha mind a családi szerepek, mind a munkatapasztalatok diszfunkcionálisak voltak – a többi esetben a distressz mértéke egyformán alacsony volt (12). Ezek az adatok arra utalnak, hogy a párkapcsolat szintjén is érdemes figyelembe venni a stressz kezelésének módjait, mind az elméleti modellekben, mind az empirikus kutatásokban.

A Páros Megküzdés Kérdôív A párkapcsolati megküzdés leírására alkalmazott egyik legkidolgozottabb modell Bodenmann nevéhez fûzôdik (6, 14). Eszerint a diádikus megküzdés több lépésbôl felépülô folyamat, melynek elemei a klasszikus Lazarus-féle folyamatmodell kiterjesztésén alapulnak. A páros megküzdés lépései a következôk. 1. Az egyik, vagy mindkét partner stresszhelyzetként értelmezi a helyzetet – ez a lépés megfelel a Lazarus-modell elsôdleges értékelésének. 2. Az egyik partner valamilyen verbális és/vagy nonverbális módon közli a másik féllel a stresszhelyzettel kapcsolatos érzéseit, gondolatait (stresszkommunikáció). 3. A másik fél észleli és értelmezi a stressz-jelzéseket. 4. A másik fél az így értelmezett helyzetre valamilyen megküzdési magatartással reagál, szélsôséges esetben beleértve ebbe azt is, hogy figyelmen kívül hagyja a jelzéseket. A párkapcsolati megküzdési folyamatok és készségek empirikus leírására, felmérésére alkotta meg Bodenmann a Páros Megküzdés Kérdôívet

Psychiatria


(Dyadic Coping Inventory, DCI, 15), mely a stresszel való megküzdés fent ismertetett rendszerszemléletû megközelítésébôl indul ki: a stresszel való párkapcsolati megküzdés folyamata a stresszt átélô személy problémára vonatkozó kommunikációjából, ennek a partner általi észlelésébôl, majd a következô lépésben a stresszhelyzetre adott együttes válaszreakcióból áll. A partnerek lehetséges megküzdési módjai közül a kérdôív a következôket méri fel (ld. még az 1. táblázatot is): Pozitív támogató páros megküzdés: olyan támogatási formák, amelyek a konkrét megküzdés feladatát nem veszik át a partnertôl, hanem támogatják a partner megküzdését, pl. empati-

kus megértés (érzelemközpontú páros megküzdés), vagy a probléma elemzésében nyújtott segítség révén (problémaközpontú páros megküzdés). Átvállalt páros megküzdés: olyan támogatási formák, amelyekkel a partner átveszi a megterhelô feladatok vagy tevékenységek egy részét, vagy egészét. Negatív páros megküzdés: olyan megküzdési reakciók, melyekben a partner ellenséges, ambivalens, vagy sztereotip (pl. támogat, de egyidejûleg kritizál is). Közös páros megküzdés: olyan megküzdési módok, melyekben a partnerek mindketten azonos részt vállalnak. Ez is történhet problé-

1. táblázat A Páros Megküzdés Kérdôív (DCI) alskálái és az ezekbôl számítható további mutatók

DCI alskálák

Tételek

Mintatétel / tartalom

száma Saját páros megküzdés Saját stresszkommunikáció

4

Ha túlterhelt vagyok, megkérem a páromat, hogy vegyen át tôlem feladatokat és tennivalókat.

Támogató páros megküzdés saját részrôl

5

Éreztetem vele, hogy megértem és érdekel a problémája.

Átvállalt páros megküzdés saját részrôl

2

Átveszek a szokásos feladataiból, tevékenységeibôl,

Negatív páros megküzdés saját részrôl

4

hogy tehermentesítsem ôt. Szemrehányást teszek neki, mert nem tud elég jól bánni a stresszel. Partner páros megküzdése A partner stresszkommunikációja

4

Megkér, hogy vegyek át tôle feladatokat és tennivalókat.

Támogató páros megküzdés a partner részérôl

5

Azt érzem, hogy megért és érdekli a problémám.

Átvállalt páros megküzdés a partner részérôl

2

(a partner) Átvesz szokásos feladataimból,

Negatív páros megküzdés a partner részérôl

4

Közös páros megküzdés

5

tevékenységeimbôl, hogy tehermentesítsen. Szemrehányást tesz nekem, mert nem tudok elég jól bánni a stresszel. Megpróbáljuk együtt megoldani a problémát, és konkrét megoldásokat keresünk. A közös megküzdés értékelése

2

Elégedett vagyok a párom támogatásával, és azzal, ahogyan a stresszt együtt kezeljük.

Összevont DCI mutatók Saját páros megküzdés

15

A négy Saját páros megküzdés alskála összege

Partner páros megküzdése

15

A négy Partner páros megküzdése alskála összege

Pozitív páros megküzdés

22

A saját és a partnerre vonatkozó 3–3 pozitív alskála (stressz-

Negatív páros megküzdés

8

A saját és a partnerre vonatkozó 1–1 negatív alskála összege

DCI összes pontszáma

37

Összes tétel összege a negatív tételek megfordításával

kommunikáció, támogatás, átvállalt megküzdés) összege

Hungarica

449

Eredeti

közlemények

maközpontúan (a megoldásmód kivitelezésének igazságos megosztása) és érzelemközpontúan (a feszültség közvetlen csökkentése kölcsönös gyengédséggel).

450

A DCI egy friss összehasonlító tanulmány szerint kiváló pszichometriai mutatókkal rendelkezik, és három nyelvi változatban (német, francia és olasz anyanyelvû mintákon) is igazolódott mind az elméleti struktúrának megfelelô faktorszerkezet, mind a konvergens és divergens validitása (16). A DCI alkalmazásával kimutatható volt, hogy minél jobb a páros megküzdés minôsége a párkapcsolatban, annál kisebb az esélye, hogy ugyanarra a mértékû stresszre a partnerek egyike, vagy mindkettôjük fokozott agresszív reakciókkal reagáljon (17). A páros megküzdés jellemzôi jól jelezték továbbá elôre mind a párkapcsolati, mind az egyéni jóllétet, bár a párkapcsolati jellemzôkkel való összefüggés erôsebb volt (18).

Célkitûzések Tanulmányunkban bemutatjuk a Páros Megküzdés Kérdôív magyar változatát (DCI), és annak pszichometriai jellemzôit. Megvizsgáljuk továbbá, hogy a párkapcsolati megküzdés egyes jellemzôi milyen összefüggésben állnak az egyéni és párkapcsolati jólléttel, és ellenôrizzük, hogy vannak-e különbségek ezen a téren férfiak és nôk között.

Módszerek Minta és eljárás Egy erre a célra összeállított kérdôívet vettünk fel felnôtt vizsgálati személyekkel. A kérdôív felvételében a segítségünkre voltak a PPKE BTK pszichológia szakos (BA képzésében tanuló) hallgatói, akik különbözô személyiségpszichológiai tárgyak részbeni teljesítésének feltételeként olyan ismerôseikkel, rokonaikkal töltették ki a kérdôívet, akik párkapcsolatban élnek. A pár mindkét tagjának részvétele nem volt a kitöltés feltétele. A hallgatók a kérdôívezés elôtt részletes felkészítésen vettek részt az adatfelvétel módjáról, a szükséges tájékoztatásokról. Az adatfelvétel és -bevitel során az anonimitást garantáltuk, a kitöltôk írásos belelegyezô nyilatkozatot tettek a kutatásban való önkéntes és tájékozott részvételükrôl. A kutatásban összesen 473 személy vett részt, részletes jellemzôiket a 2. táblázatban közöljük. A felmérésben részt vevôk közül 203-nak (46,3%) nem született még gyereke, 56 személynek (12,8%) egy, 104 személynek (23,7%) kettô, míg 75 válaszadónak (17,1%) három vagy több gyereke volt.

Vizsgálati eszközök Páros Megküzdés Kérdôív A Páros Megküzdés Kérdôív 37 itembôl áll, melyek arra vonatkoznak, hogy a válaszadó megítélése szerint ô, illetve házastársa/párja hogyan

2. táblázat A vizsgálati minta fôbb leíró jellemzôi

Életkor N Férfiak

177

Átlag

Szórás

36,63

12,17

32,49

11,49

(37,4%) Nôk

296 (62,6%)

Teljes

472

minta

(100,0%)

34,01

11,90

Párkapcsolati státusz Egyéb

Képzettség <érett-

Együttélés (év)

Házas-

Együtt-

ság

élés

102

69

5

7

71

99

(58%)

(39,2%)

(2,8%)

(4,0%)

(40,1%)

(55,9%)

165

120

12

10

125

161

(55,7%)

(40,2%)

(4,1%)

(3,4%)

(42,2%)

(54,4%)

267

189

17

17

196

260

(56,4%)

(40,0%)

(3,6%)

(3,6%)

(41,4%)

(55,0%)

Átlag

szórás

11,3

10,8

9,8

11,1

10,4

11,0

ségi

Psychiatria


bánnak a stresszel. A kérdôívet egyénileg is fel lehet venni, nem szükséges a partner jelenléte, illetve, hogy ô is kitöltse a kérdôívet. A válaszadás 5-fokú Likert típusú skálán történik, melyen az adott magatartásmód gyakorisága adható meg (1 = nagyon ritkán, 5 = nagyon gyakran). A kérdôív alskáláit az 1. táblázatban adjuk meg, az alskálák pszichometriai adatait az Eredmények részben elemezzük.

méri (például „A legtöbb tekintetben az életem majdnem ideálisnak mondható”, 22). A válaszadás 7-fokú Likert típusú skálán történt (1 = nem jellemzô, 7 = nagyon jellemzô). A kérdôívnek a szerzô honlapjáról letöltött magyar változatával dolgoztunk. A mérôeszköz belsô megbízhatósága vizsgálatunkban is megfelelô volt (Cronbach-alfa = 0,859).

Eredmények Párkapcsolati Elégedettség Kérdôív Faktoranalízis A párkapcsolati elégedettség mérésére a Balog és mtsai (19) által adaptált Házastársi Stressz Skála (Marital Stress Scale, 20, 21) általunk módosított változatát alkalmaztuk. Az eredeti kérdéssor egy szívbetegek életminôségét vizsgáló strukturált interjú részeként 17 olyan jellemzôre kérdezett rá, melyekbôl a párkapcsolatban meglévô stresszre lehet következtetni. A párkapcsolat szeretetteli, barátságos, bizalmas, vagy ellenkezô elôjellel rutinszerû, problematikus, a szexuális kapcsolattal elégedetlen a kitöltô. A kérdôívet igen–nem válaszlehetôségek felkínálásával önkitöltôs formában is sikerrel alkalmazták magyar nyelven (19). Jelen kutatásunkban a következô módosításokkal alkalmaztuk a kérdôívet: a kifejezetten szívbetegségre vonatkozó három tételt elhagytuk, a válaszlehetôséget négyfokúra bôvítettük, és mivel a kérdôívben közel azonos számban szerepeltek pozitív és negatív kapcsolati minôségekre rákérdezô tételek, végül a pontozást úgy módosítottuk, hogy a magasabb pontszám nagyobb párkapcsolati elégedettséget jelentsen. A válaszadás tehát 4-fokú skálán történt (a tétel szövegezésétôl függôen 1 = nem és 4 = nagyon gyakran, illetve teljesen). A 14 tételre számított belsô megbízhatóság a mintában kiváló volt (Cronbach alfa = 0,912).

Élettel Való Elégedettség Skála Az Élettel Való Elégedettség Skála (Satisfaction With Life Scale – SWLS) öttételes mérôeszköz, amely az élettel való globális elégedettséget

Hungarica

A DCI struktúrájának ellenôrzésére fôkomponens-elemzést végeztünk a tételeken az alábbiak szerint. A kérdôív eredeti közleményének (23) ajánlása szerint külön elemeztük az értékelés kétféle szintjén elhelyezkedô tételeket, azaz egyfelôl a saját megküzdésre vonatkozó 15 tételt, valamint a partner megküzdésére vonatkozó 15 tételt, mivel így elkerülhetô volt a kétféle szintû értékelés összekeveredése. A kivonandó komponensek számát az elméleti megfontolások alapján négyben határoztuk meg mindkét esetben. A 3. táblázatban közöljük a két elemzés ferde forgatás utáni komponenssúlyait. Látható, hogy mind a saját megküzdési módok, mind a partner megküzdési módjainak értékelése szintjén jól elkülönült a három pozitív és az egy negatív megküzdési mód. Az eredmények érdekessége viszont, hogy míg a saját megküzdés értékelésénél elsôként a támogató megküzdés komponense emelkedett, addig ugyanezen tartalmú tételek a partner megküzdési módjai esetében csak a negyedik, alacsony sajátértékû komponensben különültek el, és az elsô helyen kiemelkedô komponens a negatív megküzdés lett.

Belsô konzisztencia és leíró statisztika A Páros Megküzdés Kérdôív megbízhatósága mind az egyes alskálák, mind az összevont skálák szintjén elfogadhatónak bizonyult (ld. 4. táblázat) (=0,672). Az alskálák Cronbach-α értéke legalább 0,672 volt, egy kivételével meghaladta a 0,7-et. Az összevont mutatók megbízhatósági

451

Eredeti

közlemények

3. táblázat A DCI tételeinek fôkomponens-elemzése a saját és a partnerre vonatkozó tételek külön elemzésével

Saját páros megküzdés Komponens 1

2

3

4

támogató negatív stressz- átvállalt

452

komm DCI24 Meghallgatom, lehetôséget adok arra, hogy kibeszélje magát, lelkére beszélek, vagy bátorítom.

0,782

-0,069

0,036

-0,060

0,734

0,235

-0,015

0,122

0,707

-0,001

0,107

0,200

DCI23 Azt mondom neki, hogy ez az egész nem is annyira rossz, és segítek neki abban, hogy más megvilágításban lássa a helyzetet. DCI29 Megpróbálom a párommal együtt tárgyilagosan elemezni a helyzetet, és próbálom ôt segíteni a probléma megértésében és megoldásában. DCI21 Átérzem a helyzetét, azt mondom neki, hogy én is ismerem ezt az érzést, 0,654

-0,223

-0,022

0,031

DCI20 Éreztetem vele, hogy megértem és érdekel a problémája.

és mellette állok.

0,576

-0,402

0,099

-0,047

DCI22 Szemrehányást teszek neki, mert nem tud elég jól bánni a stresszel.

0,111

0,837

0,128

0,068

DCI27 Segítek ugyan neki, de vonakodva teszem, és úgy gondolom, -0,009

0,786

-0,018

-0,013

DCI25 Nem veszem komolyan a problémáját.

hogy jobban is megoldhatná problémáit.

-0,065

0,770

0,012

-0,050

DCI26 Ha a párom feszült, én visszavonulok.

-0,106

0,546

-0,145

-0,060

0,207

-0,056

0,741

-0,077

0,039

0,162

0,727

-0,216

-0,222

-0,043

0,719

0,375

0,168

-0,278

0,491

0,061

0,047

0,011

-0,032

0,911

0,178

-0,020

-0,050

0,861

Magyarázott variancia %

31,6

13,0

10,7

7,9

Sajátérték

4,74

1,94

1,60

1,18

DCI4

Nyíltan megmondom a páromnak, ha feszült vagyok, és arra van szükségem, hogy érzelmileg támogasson.

DCI3

Kimutatom a páromnak, hogy túlterhelt vagyok, és rosszul érzem magam a bôrömben.

DCI2

Ha túlterhelt vagyok, megkérem a páromat, hogy vegyen át tôlem feladatokat és tennivalókat.

DCI1

Megmondom a páromnak, hogy örülök a gyakorlati segítségének, vagy tárgyilagos javaslatainak és segítôkészségének.

DCI28 Átveszek a szokásos feladataiból, tevékenységeibôl, hogy tehermentesítsem ôt. DCI30 Ha túl sok a dolga, besegítek, hogy tehermentesítsem.

Partner páros megküzdése Komponens 1

2

3

4

negatív stressz- átvállalt támogató komm DCI7

Szemrehányást tesz nekem, mert nem tudok elég jól bánni a stresszel.

DCI15 Ha nagyon feszült vagyok, a párom kitér elôlem.

0,860

-0,009

-0,070

0,195

0,752

0,024

-0,036

-0,022

DCI10 Nem veszi komolyan a problémámat.

0,743

-0,018

0,002

-0,209

DCI11 Segít ugyan, de kedvetlenül és vonakodva teszi.

0,732

-0,024

0,034

-0,127

DCI18 Kimutatja, hogy túlterhelt, és rosszul érzi magát a bôrében.

-0,035

0,822

-0,214

-0,103

DCI17 Megkér, hogy vegyek át tôle feladatokat és tennivalókat

0,082

0,728

0,258

-0,054

-0,080

0,714

-0,053

0,277

-0,011

0,528

0,262

0,295

DCI12 Átvesz szokásos feladataimból, tevékenységeimbôl, hogy tehermentesítsen. -0,027

-0,030

0,927

0,019

DCI19 Nyíltan megmondja, ha feszült, és arra van szüksége, hogy érzelmileg támogassam. DCI16 Megmondja nekem, hogy örül a gyakorlati segítségemnek vagy tárgyilagos javaslataimnak és segítôkészségemnek.

Psychiatria

Párkapcsolati megküzdés és jóllét – a Páros Megküzdés Kérdôív magyar változata DCI14 Ha túl sok a dolgom, besegít, hogy tehermentesítsen.

-0,064

0,007

0,895

0,022

DCI8

0,131

-0,032

0,032

0,917

DCI13 Segít a helyzet elemzésében, hogy a problémára konkrét megoldást találjak. -0,034

0,113

0,123

0,716

0,020

0,054

0,634

DCI9

Segít nekem abban, hogy más megvilágításban lássam a problémát. Meghallgat, lehetôséget ad arra, hogy kibeszéljem magam, lelkemre beszél, vagy felvidít.

DCI6 DCI5

-0,301

Átérzi helyzetemet, azt mondja, hogy ô is ismeri ezt az érzést, és mellettem áll.

-0,295

0,118

-0,023

0,603

Azt érzem, hogy megért és érdekli a problémám.

-0,458

-0,016

0,070

0,504

Magyarázott variancia %

41,9

12,3

9,7

6,1

Sajátérték

6,29

1,85

1,46

0,9

mutatói nagyon jónak mondhatók (Cronbachα >= 0,823). A 4. táblázatban közöljük továbbá az egyes alskálák és mutatók teljes mintára, valamint a férfiak és nôk almintáira számított átlag- és szórásértékeit, és a nemek közötti összehasonlító független mintás t-próba eredményeit. A megküzdési folyamat elemei közül elsôsorban a stresszkommunikáció esetében mutatkozott szignifikáns különbség: egymásnak megfelelô módon a nôk a saját, míg a férfiak a partnerük stresszkommunikációját ítélték jellemzôbbnek. Ezen kívül a férfiak a saját támogató megküzdés esetében adtak meg szignifikánsan magasabb pontszámokat. Az összevont

értékekben – ismét csak egymásnak tükörképeként – a férfiak a saját megküzdés, míg a nôk a partner megküzdésének összpontszáma esetén jeleztek magasabb értékeket. A páros megküzdés jellemzôi, valamint a párkapcsolati elégedettség és az élettel való elégedettség összefüggéseinek vizsgálatára korrelációs együtthatókat számoltunk mind a teljes minta esetében, mind nemenkénti bontásban (ld. 5. táblázat). Az eredmények megerôsítik, hogy a párkapcsolati megküzdés valamennyi pozitív formája egyenes, míg a negatív formák fordított összefüggésben vannak az egyéni és párkapcsolati elégedettséggel. A válaszok min-

4. táblázat DCI alskálák, összevont skálák megbízhatósága és leíró statisztikája

α Cronbach-α

Férfiak

Nôk

átlag

szórás

átlag

szórás

t-érték

P

Saját stresszkommunikáció

0,672

12,81

3,10

14,47

3,07

-5,656

0,000

Saját támogató

0,805

19,58

3,00

20,20

3,33

-2,016

0,044

Saját átvállalt

0,876

7,18

1,58

7,16

1,96

0,126

0,9

Saját negatív

0,749

7,81

2,97

7,29

3,17

1,752

0,08

Partner stresszkommunikáció

0,756

14,24

2,90

12,45

3,83

5,702

0,000

Partner támogató

0,881

18,90

3,91

18,51

4,75

0,950

0,343

Partner átvállalt

0,880

6,74

1,78

6,91

2,16

-0,926

0,355

Partner negatív

0,821

7,03

3,03

7,58

3,74

-1,762

0,079

Közös páros megküzdés A közös megküzdés értékelése

0,763

17,45

3,61

17,54

4,12

-0,231

0,817

0,921 *

7,64

1,70

7,41

2,34

1,227

0,22

0,823

55,76

7,28

58,64

8,16

-3,863

0,000 0,006

DCI összevont skálái Saját páros megküzdés Partner páros megküzdése

0,891

56,85

8,54

54,27

11,44

2,777


0,848

14,84

5,29

14,90

6,22

-0,112

0,911


0,902

69,86

10,43

70,35

12,28

-0,453

0,651

Teljes DCI

0,927

129,99

17,09

130,35

21,35

-0,171

0,864

* Megjegyzés: a Közös megküzdés értékelése mutató két tételt tartalmaz, így itt Pearson-féle korrelációt számoltunk Cronbach-α helyett

Hungarica

453

Eredeti

454

közlemények

tázata a férfiak és nôk külön mintáiban is azonosnak bizonyult, bár szembetûnô különbségek is vannak a két nem között elsôsorban a kapcsolattal való elégedettség és néhány megküzdési jellemzô esetében. Nôknél a saját stresszkommunikáció, a partner támogató, átvállalt és negatív megküzdése, a közös megküzdés és annak értékelése mind jóval erôsebben, és szignifikáns mértékben korrelált az elégedettséggel, mint a férfiaknál, akiknél a korrelációs együtthatók jelentôs része nem volt szignifikáns. A változók komplex kapcsolatának elemzésére a továbbiakban két hierarchikus lineáris regressziós elemzést végeztünk, melyben a függô változók az élettel való elégedettség, és a párkapcsolati elégedettség voltak. A független változóként elsô lépésben a nemet és az életkort, míg második lépésben a DCI alskáláit vettük számításba. Egy további elemzésben ugyanezt a két modellt külön a férfiak és nôk mintáira is alkalmaztuk. Az eredményeket a 6. táblázat tartalmazza. Az élettel való elégedettség mint függô változó esetében a teljes mintán kapott eredmények

azt mutatták, hogy minél jellemzôbb a partner átvállalt megküzdése és a közös páros megküzdés, valamint minél jobb a közös megküzdés értékelése (béta = 0,126; 0,170 és 0,280, p < 0,05), illetve minél kisebb a partner negatív megküzdése (béta = -0,200; p < 0,01), annál nagyobb az élettel való elégedettség. A nemek közötti összehasonlítás ezt a mintázatot a következôképpen módosította. A férfiak esetében az élettel való elégedettséget a saját stresszkommunikáció és a közös páros megküzdés pozitívan (béta = 0,218 és 0,342; p < 0,05), míg a partner támogató megküzdése negatívan jelezte elôre (béta = -0,280; p < 0,05). Nôknél azt találtuk, hogy minél magasabb a közös megküzdés értékelése (béta = 0,387; p < 0,01), illetve minél kevésbé látják jellemzônek a partner negatív megküzdését (béta = -0,224; p < 0,01), annál elégedettebbek az életükkel. A párkapcsolati elégedettséget a teljes mintában egyedül a közös megküzdés jelezte elôre (béta = 0,184; p < 0,01). Amikor ugyanezt az elemzést nemi bontásban végeztük el, a férfiak körében csak egyetlen változó rendelkezett szig-

5. táblázat A DCI pontszámainak összefüggése az élettel való elégedettséggel és a párkapcsolati elégedettséggel (Pearson-féle korrelációs együtthatók)

Élettel való elégedettség Teljes minta

Férfiak

Nôk

(N=403)

(N=122)

(N=281)

Párkapcsolati elégedettség Teljes minta

Férfiak

Nôk

DCI alskálák Saját stresszkommunikáció

0,320***

0,369***

0,306***

0,323**

0,088

0,429**

Saját támogató

0,296***

0,438***

0,242***

0,398**

**0,342**

0,435**

Saját átvállalt

0,210***

0,304***

0,180***

0,167**

*0,175*

0,184**

Saját negatív

-0,285***-

-0,201*-**

-0,317***-

-0,322**-

-0,036-

-0,531**-


0,250***

0,341***

0,237***

0,188**

0,135

0,368**

Partner támogató

0,413***

0,353***

0,437***

0,417**

0,141

0,668**

Partner átvállalt

0,358***

0,356***

0,360***

0,275**

0,081

0,416**

Partner negatív

-0,382***-

-0,300***-

-0,415***-

-0,365**-

-0,111-

-0,612**-


0,420***

0,523***

0,380***

0,375**

0,130

0,578**

A közös megküzdés értékelése

0,460***

0,404***

0,485***

0,416**

*0,171*

0,639**

0,393***

0,491***

0,359***

0,456**

**0,231**

0,588**

DCI összevont skálái Saját páros megküzdés Partner páros megküzdése

0,456***

0,461***

0,464***

0,416**

*0,167*

0,681**


-0,386***-

-0,290**-*

-0,422***-

-0,387**-

-0,084-

-0,640**-


0,462***

0,548***

0,432***

0,467**

**0,238**

0,664**

Teljes DCI

0,473***

0,555***

0,448***

-0,472***

**0,209**

*0,694***

Jelmagyarázat: * p<0,05, ** p<0,01, *** p<0,001

Psychiatria


nifikáns magyarázó erôvel: minél jellemzôbb volt a saját támogató megküzdés, annál magasabb volt a férfiak párkapcsolati elégedettségének várható mértéke (béta = 0,320; p < 0,01). Nôknél ezzel szemben több tényezô együttesen jelezte elôre a párkapcsolati elégedettséget. A partner részérôl tapasztalt támogató és átvállalt megküzdés, valamint a közös megküzdés mértéke pozitívan, míg a saját negatív és a partner negatív megküzdése fordítottan jelezte elôre az elégedettséget (béta = 0,255; 0,098; valamint 0,187 és -0,152; a fenti sorrendben, valamennyi esetben p < 0,05). Az elégedettség szempontjából a teljes mintában pozitív prediktornak bizonyult továbbá a nem, míg negatívnak az életkor (béta = 0,240 és -0,109, a fenti sorrendben; p < 0,05). A férfiak mintájában azonban ezzel ellentétben azt találtuk, hogy az életkor szerepe pozitív volt (béta = 0,210; p < 0,01).

ôriztük a mérôeszköz pszichometriai jellemzôit és megvizsgáltuk az így mért megküzdési jellemzôk összefüggéseit az élettel való elégedettséggel, valamint a párkapcsolati elégedettséggel. Az elemzéseket nemek szerint bontásban is elvégezve fontos nemi különbségeket találtunk. A Páros Megküzdés Kérdôív egyes alskáláinak belsô megbízhatósága a mintánk alapján megfelelônek, legtöbb esetben nagyon jónak bizonyult. A feltáró faktorelemzésben kimutatható volt mind a saját megküzdésre vonatkozó tételek, mind a partner megküzdésére vonatkozó tételek esetében az elméletileg várható faktorstruktúra. Egyúttal azonban egy érdekes és fontosnak tûnô eredményt is hozott a kétféle értékelés összehasonlítása: míg a saját megküzdés értékelése esetén a támogató megküzdés tételei magyarázták a legnagyobb varianciát, addig a partner megküzdése esetében a negatív megküzdés tételei (31,6, illetve 41,9% magyarázott variancia). Ebbôl arra következtethetünk, hogy a saját megküzdési reakciókkal kapcsolatban a leghangsúlyosabb kérdés az, hogy milyen mértékben szükséges, illetve érdemes energiát fektetni a partner problémájának megoldásába.

Megbeszélés Tanulmányunkban bemutattuk a Páros Megküzdés Kérdôív (DCI-H) magyar változatát, ellen-

6. táblázat Az élettel való elégedettséget és a párkapcsolati elégedettséget elôrejelzô tényezôk (lineáris regresszió, béta együtthatók)

Élettel való elégedettség

Párkapcsolati elégedettség

DCI

Teljes minta

Férfiak

Nôk

Teljes minta

Férfiak

Nem

-0,021-

-

-

***0,240***

-

-

0,003

-0,109-

0,037

*-0,109*-

**0,210**

0,017

0,016

0,040

0,007

0,129

0,071

0,061

R-négyzet (korrigált) Saját stresszkommunikáció Saját támogató Saját átvállalt Saját negatív

Nôk

0,087

*0,218*

0,023

0,012

0,030

0,052

-0,029-

0,072

-0,083-

0,107

**0,320**

-0,056-

0,057

0,082

0,055

0,042

0,061

0,008 **-0,174**-

0,001

0,083

-0,031-

-0,026-

0,110


-0,026-

0,064

-0,067-

-0,032-

-0,062-

-0,049-

Partner támogató

-0,132-

*-0,280*-

-0,047-

0,067

0,001

**0,255**

Partner átvállalt

*0,126*

0,125

0,113

0,057

0,014

*0,098*

Partner negatív

*-0,152*-

**-0,200**-

-0,172-

**-0,224**-

-0,097-

0,053


**0,170**

**0,342**

0,040

0,052

-0,065-

0,119

Közös megküzdés értékelése

**0,280**

0,195

**0,387**

**0,184**

0,084

**0,187**

0,272

0,358

0,284

0,307

0,114

0,546

R-négyzet (korrigált) F (változás)

***14,840***1 ***6,830*** ***11,530***1***12,810***1

1,830

***31,800***1

F (teljes modell)

***13,300***1 ***7,020*** ***10,870***1***18,080***1

**3,010**

***32,630***1

Jelmagyarázat: * p<0,05, ** p<0,01, *** p<0,001

Hungarica

455

Eredeti

456

közlemények

(„Beleadjam magam, vagy sem?”) A partner részérôl észlelt reakciókkal kapcsolatosan viszont legerôsebben az lehet az észlelés elôterében, hogy milyen mértékben érdemes óvatosnak lenni vele kapcsolatban. („Kell-e tartanom az elutasításától?”) A saját és a partner részérôl tapasztalt reakciók ilyen módon kirajzolódó kétféle értékelési szempontja egyúttal összevethetô a kognitív-érzelmi rendszer valamennyi szintjén megtalálható megközelítô és elkerülô tendenciák kettôsével is. A párkapcsolaton belüli elkerülô jellegû viselkedésmintázatnak egyes kutatások szerint komoly jelentôsége van a partner számára, különösen kapcsolati nehézségek, distressz jelenléte esetén. Súlyos házassági problémákkal küzdô, terápiás segítséget igénylô párok esetén például a párok elkerülô kötôdése erôsen összefüggött a házassággal való elégedettség alacsonyabb szintjével, míg ez az összefüggés a kevésbé problémás kapcsolatokban nem volt ilyen kifejezett (24). Cohn és mtsai kutatásában pedig a férfiak elkerülô típusú megküzdési stílusa együtt járt alkoholfüggôségben szenvedô párjuk bántalmazásával (25). Az egyes megküzdési jellemzôk részletes nemek szerinti összehasonlítása azt mutatta, hogy elsôsorban a stressz kommunikációjában van különbség: mind a férfiak (partnerük esetében), mind a nôk (saját magukról) úgy ítélték meg, hogy a nôk gyakrabban jelzik a stresszt. A támogató megküzdés esetében ez a kölcsönös egyetértés nem volt kimutatható. A nôk önmagukat valamivel támogatóbbnak ítélték, mint a férfiak, és bár a partnerük támogató megküzdésének értékelésekor a férfiak valamivel magasabb értékeket adtak meg, mint a nôk (azaz az összefüggés iránya a kölcsönösség felé mutatott), ez a különbség nem volt szignifikáns. Az összesített jellemzôk esetében azt láthattuk, hogy míg a nôk jellemzôbbnek ítélték a saját páros megküzdésüket a férfiakhoz képest, addig a férfiak a partnerük páros megküzdésének skáláján értek el magasabb pontszámot. Összességében tehát a férfiak és nôk véleménye megegyezett abban, hogy a párkapcsolatban a nôkre valamivel inkább jellemzô a páros megküzdés. Nem találtunk viszont nemi különbséget a negatív és pozitív megküzdés gyakoriságában.

A párkapcsolati megküzdés jellemzôit kétváltozós elemzések sorozatában összevetve az egyéni és párkapcsolati elégedettséggel az elvárt irányú, jelentôs részben szignifikáns összefüggéseket kaptuk: a stresszkommunikáció és a pozitív páros megküzdés pozitív, míg a negatív megküzdési módok jelenléte negatív kapcsolatban állt az elégedettséggel. A többváltozós elemzés során ezen kívül lehetôség volt a páros megküzdési módok azon tényezôinek megkeresésére is, melyek a leginkább elôre jelezhetik az elégedettséget. A nemek szerint külön talált szignifikáns összefüggések a következô sajátos mintázatot mutatták. A férfiaknál jóval kevesebb szignifikáns prediktor emelkedett ki az elemzésben, mint a nôknél. (Megjegyezzük, hogy ez nem vezethetô vissza egyszerûen arra, hogy a nôk esetében nagyobb az elemszám, mivel a férfiaknál kapott együtthatók névleges értékben is jóval alacsonyabbak voltak.) A kétféle elégedettség esetében ráadásul ellentétes irányú eltolódás mutatkozott: míg a nôk esetében a kapcsolattal való elégedettség több, összesen öt megküzdési jellemzôvel függött össze szignifikánsan, mint az élettel való elégedettség (két megküzdés-mutató), addig a férfiaknál a kapcsolati elégedettség egyetlen megküzdés-jellemzôvel állt kapcsolatban és ehhez képest az élettel való elégedettség esetében emelkedett ki több prediktor. A nôk tehát vélhetôleg több szempontot figyelembe vesznek, mikor a kapcsolattal való elégedettségüket mérlegelik, és ezek a szempontok összeadódnak az elégedettség szempontjából. Figyelemreméltó továbbá, hogy ezek a szempontok elsôsorban a partner megküzdéssel kapcsolatos viselkedésére és a közös megküzdés értékelésére vonatkoznak. A férfiak esetében viszont érdemes kiemelni, hogy a párkapcsolati megküzdés jellemzôi – legyenek azok a saját, vagy a partner megküzdési módjai, vagy a közös megküzdés jellemzése – milyen kevéssé függnek össze a kapcsolati elégedettséggel. Egyedül a saját támogató megküzdés jelezte elôre pozitívan a férfiak elégedettséget. Ez egyszerre utalhat arra, hogy a férfiak olyan kapcsolatban érzik magukat jól, amelyben aktívan tehetnek valamit a közös stresszel való megküzdés érdekében, és

Psychiatria


azt is, hogy elsôsorban akkor hajlandók ezt az aktivitást kifejteni, ha elégedettek a kapcsolattal. A lehetséges kétirányú kapcsolat természetét késôbbi kutatások tisztázhatják. A férfiak támogató megküzdésének szerepére vonatkozó eredmény egybecsenghet annak a kutatásnak az adataival is, amelyben férfiak esetében a partner iránti pozitív érzelmek intenzitása és kifejezése összefüggött a párkapcsolati elégedettséggel (26). Érdemes végül megemlíteni egy tovább részeredményt: a partner részérôl észlelt támogató megküzdés negatívan függött össze a férfiak élettel való elégedettségével. A magyarázat – további adatok híján – itt is kettôs lehet: a partner támogatása egyfelôl kifejezheti a hagyományos férfiszerep sérülését, ami elégedetlenséget válthat ki. De elképzelhetô az is, hogy a nôi partner támogató megküzdési magatartása akkor lesz kifejezett, amikor a férfi partner általános élettel való elégedettsége csökkenni kezd, és a nô erre válaszként, segítségképpen fokozza a támogatást. A támogatás szerepe a kapcsolatban nem mindig egyértelmû: egy longitudinális vizsgálatban a partner túlzott támogatása erôsebben jelezte elôre a házassággal való elégedettség romlását, mint a túl kevés támogatás (27). Ez megerôsíti azt a saját eredményeinkbôl adódó feltevést, miszerint a támogató megküzdés nem önmagában, hanem a kapcsolat teljes dinamikájának részeként vesz részt a kapcsolat minôségének alakításában.

A kutatás korlátai Az eredmények értelmezésekor érdemes megemlíteni a kutatás néhány korlátját is. Ahogy arra már utaltunk is, a keresztmetszeti elrendezés

Hungarica

csak feltevéseket enged meg a folyamatok oksági irányára vonatkozóan, végleges következtetéseket nem. A férfiak és nôk összehasonlítása továbbá abban az esetben lenne még inkább kifejezô, ha párok együttes vizsgálatán alapulna. Végül számolni kell az önjellemzô kérdôívek általános érvényességi korlátjával: viselkedéses adatok és külsô megfigyelôi értékelések tovább validálhatják a kapott összefüggéseket.

Összefoglalás Tanulmányunkban bemutattuk a páros megküzdés koncepciójának alapjait és ismertettük a Páros Megküzdés Kérdôív (DCI-H) magyar változatával szerzett elsô eredményeket. Adataink szerint a DCI-H megbízható és érvényes mérôeszköznek bizonyult, mely jól alkalmazható mind az alapkutatásban, mind a családterápiás és tanácsadói gyakorlatban. A páros megküzdés koncepciója ugyanis arra is felhívja a figyelmet, hogy a megküzdési készségek nem csupán egyéni, hanem párkapcsolati szinten is eredményesen fejleszthetôk és ez jobb párkapcsolati mûködést eredményez (28). A párok megküzdési potenciáljának együttes fejlesztése mind preventív jelleggel, mind krónikus stresszhelyzetben (pl. munkanélküliség, vagy krónikus betegség) esetén fontos lehet. Vizsgálatunk továbbá új információkkal szolgál arról, hogy a párkapcsolati megküzdés terén milyen tendenciaszerû nemi különbségek léteznek. Az egyes megküzdési módok eltérô jelentéssel bírhatnak a párkapcsolatban a férfiak és nôk számára, és ennek szisztematikus elemzése, illetve gyakorlati konzekvenciáinak feltárása további kutatások tárgya lehet.

457

Eredeti

közlemények

Irodalom 1. MARTOS T: Házaspárok és a stressz – a megküzdés és megelôzés esélyei a párkapcsolatban. In: Kopp M (szerk.): Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerôsítés és életminôség a mai magyar társadalomban. Budapest: Semmelweis Kiadó, 2008: 230–236.

458

2. BALOG P: A házastársi/élettársi kapcsolat szerepe az esélyteremtésben. In: Kopp M (szerk.): Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerôsítés és életminôség a mai magyar társadalomban. Budapest: Semmelweis Kiadó, 2008: 240–253. 3. LAZARUS RS: Stress and emotion. New York: Springer Publishing Company, 1999.

11. SHAPIRO AF, GOTTMAN JM, CARRERE S: The Baby and the Marriage: Identifying factors that buffer against decline in marital satisfaction after the first baby arrives. Journal of Family Psychology 2000; 14: 59–70. 12. BARNETT RC: Gender, social roles, and mental and physical health. In: Weidner G, Kopp MS, Kristenton M editors. Heart Disease: Environment, Stress and Gender. Amsterdam: IOS Press, 2002: 211–222. 13. BARNETT RC, STEPTOE MA, GAREIS KC: Marital-role quality and stress-related psychobiological indicators. Annals of Behavioral Medicine 2005; 30: 36–43.

4. LAZARUS RS, FOLKMAN S: Stress, appraisal, and coping. New York: Springer, 1984.

14. BODENMANN G: A systemic-transactional conceptualization of stress and coping in couples. Swiss Journal of Psychology 1995; 54: 34-49.

5. RANDALL AK, BODENMANN G: The role of stress on close relationships and marital satisfaction. Clinical Psychology Review 2009; 29(2): 105–115.

15. BODENMANN G: Dyadisches Coping Inventar. Test Manual [Dyadic Coping Inventory. Test Manual]. Bern, Switzerland: Huber, 2008.

6. BODENMANN G: Dyadic coping and its significance for marital functioning. In: Revenson TA, Kayser K, Bodenmann G (eds): Couples coping with stress: Emerging perspectives on dyadic coping. Washington DC: American Psychological Association, 2005: 33–49.

16. LEDERMANN T, BODENMANN G, GAGLIARDI S, CHARVOZ L, VERARDI S, ROSSIER J, BERTONI A, IAFRATE R: Psychometrics of the Dyadic Coping Inventory in three language groups. Swiss Journal of Psychology 2010; 69: 201–212.

7. STORY LB, REPETTI, RL: Daily occupational stressors and marital behavior. Journal of Family Psychology 2006; 20(4): 690–700. 8. NORTHOUSE L, MOOD D, TEMPLIN T, MELLON S, GEORGE T: Couples’ patterns of adjustment to colon cancer. Social Science and Medicine 2000; 50: 271–284. 9. WALKER BL: Adjustment of husbands and wives to breast cancer. Cancer Practice 1997; 5: 92–98. 10. COX MJ, PALEY B, BURCHINAL M, PAYNE CC: Marital perception and interactions across the transition to parenthood. Journal of Marriage and Family 1999; 61: 611–625.

17. BODENMANN G, MEUWLY N, BRADBURY TN, GMELCH S, LEDERMANN T: Stress, anger, and verbal aggression in intimate relationships: Moderating effects of individual and dyadic coping. Journal of Social and Personal Relationships 2010; 27: 408–424. 18. BODENMANN G, MEUWLY N, KAYSER K: Two conceptualizations of dyadic coping and their potential for predicting relationship quality and individual well-being: A comparison. European Psychologist 2011; 16: 255–266. 19. BALOG P, SZÉKELY A, SZABÓ G, KOPP M: A Rövidített házastársi stressz skála pszichometriai jellemzôi. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 2006; 3: 193–202.

21. ORTH-GOMER K, WAMALA SP, HORSTEN M, GUSTAFSSON KS, SCHNEIDERMAN N, MITTLEMAN M: Marital stress worsens prognosis in women with coronary heart disease. The Stockholm Female Coronary Risk Study. JAMA 2000; 284 (23): 3008–3014. 22. DIENER E, EMMONS RA, LARSEN RJ, GRIFFIN S: The Satisfaction With Life Scale. Journal of Personality Assessment 1985; 49: 71–75. 23. GMELCH S, BODENMANN G, MEUWLY N, LEDERMANN T, STEFFEN-SOZINOVA O, STRIEGL K: Dyadisches Coping Inventar (DCI): Ein Fragebogen zur Erfassung des partnerschaftlichen Umgangs mit Stress. Zeitschrift für Familienforschung / Journal of Family Research 2008; 20(2): 185–203. 24. MONDOR J, MCDUFF P, LUSSIER Y, WRIGHT J: Couples in Therapy: Actor-Partner Analyses of the Relationships Between Adult Romantic Attachment and Marital Satisfaction. The American Journal of Family Therapy 2011; 39: 112–123. 25. COHN A M, MCCRADY BS, EPSTEIN EE, COOK SM: Men’s Avoidance Coping and Female Partner’s Drinking Behavior: A High-Risk Context for Partner Violence? Journal of Family Violence 2010; 25: 679–687. 26. FEENEY JA: Adult attachment, emotional control, and marital satisfaction. Personal Relationships 1999; 6: 169–185. 27. BROCK R, LAWRENCE E: Too Much of a Good Thing: Underprovision Versus Overprovision of Partner Support. Journal of Family Psychology 2009; 23: 181–192. 28. BODENMANN G, PIHET S, SHANTINATH SD, CINA A, WIDMER K: Improving dyadic coping in couples with a stress-oriented approach: a 2-year longitudinal study. Journal of Family Psychology 2004; 18: 639–650.

20. ORTH-GOMER K, CHESNEY M A: Social stress/strain and heart disease in women. In: Julian D G, Wenger N K editors. Women and Heart Disease. London: Martin Dunitz, 1997: 407–420.

MARTOS TAMÁS

1085 Budapest Üllôi út 26.

e-mail: [email protected]

Psychiatria

Psychiatria. Ψ Párkapcsolati megküzdés és jóllét a Páros Megküzdés Kérdõív magyar változata

Recommend Documents