1 Prukner Attila A Vám-és Pénzügyőrség tevékenysége a rendszerváltás folyamatában The activities of the Hungarian Customs and Finance Guard in the course of the system change Jelen cikk szerzőjének célja, hogy a fenti időszakra vonatkozóan bemutassa, hogy a Vám-és Pénzügyőrségnek milyen új, eddig ismeretlen problémákkal kellett megküzdenie ahhoz, hogy a testület, a jogszabályokban rá vonatkozó feladatokat teljesítse. Óriási erőfeszítéseket kellett tennie, hogy ebben a megváltozott gazdasági, társadalmi környezetben is megállja a helyét. Valljuk be, ennek a szándéknak a teljesítése nem minden esetben sikerült. A publikáció érintőlegesen beszél a rendszerváltás néhány általános következményeiről is. The objective of the author of the article is to present the new, so far unfamiliar problems that the Hungarian Customs and Finance Guard had to face in order to complete the tasks imposed by its body and current legislation. It has had to make great efforts to cope with the changing economic and social circumstances. It must be admitted that this intention has not been successfully made in all cases. In addition, this paper will touch some of the general consequences of the system change. Történelmi visszatekintés A II. Világháború után, az ismert történelmi környezetben, Magyarországon nem sokan gondolták, még legmerészebb álmaikban sem, hogy egyszer, a kommunista rendszer megbukik, a Szovjetunió csapatai kivonulnak, az ország kilép a Varsói Szerződésből és a KGST megszűnik. A kor jeles gondolkodói inkább pesszimisták voltak e tekintetben,többen még a 150 éves török hódoltságnál is hosszabb időszakot jósoltak. Ha áttekintjük az ország huszadik századi történelmét, akkor megállapítható, hogy kilenc rendszerváltás és hat államformaváltás történt. A rendszerváltáshoz sok esetben hozzá tartozik az előző kurzus jelképeinek eltávolítása, újak alkotása, az utcák átnevezése, a megelőző ideológia tiltása,a történelem újraírása, rosszabb esetben a régi rendszer bűnöseinek kikiáltott embereknek a fizikai megsemmisítése, bebörtönzése, száműzése. Az előző lépések hátterében az értékváltás áll, ami leginkább szöges ellentétben van a régivel szemben.1 „Magyarországon a rendszerváltás békés körülmények között történt, ami viszonylag hosszan tartó, több éves átmenet volt, aminek eredményeként a kommunista diktatúrát felváltotta, egy 1
Bőhm Antal: Az ezredvég magyar társadalma. Budapest: Rejtjel Kiadó 2003. 27. old.
2 Romsics Ignác: A XX. század rövid története. Budapest: Rubicon-Ház Bt., 2011. 373. old.
2 parlamentarizmuson alapuló, többpárti demokratikus berendezkedés. Gazdaság téren pedig a központi tervgazdaságot és az állami tulajdont a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kiépítése követte. Ezen folyamatok közben, az ország visszakapta függetlenségét.”2 Kiemelten fontos körülmény, hogy ez a nagy horderejű változás, az ország negyven éves politikai, gazdasági alapjait úgy „szüntette meg”, hogy nem követelt emberéleteket, az épületekben, gyárakban, üzemekben az ország infrastruktúrájában nem következett be kár. A
magyarországi
rendszerváltást
több
külső
és
belső
tényező
együttes
kölcsönhatásának eredője hozta létre. Egyrészt az Amerika által beindított űrfegyverkezéssel szemben a Szovjetunió nem tudta felvenni a versenyt, gazdaságilag nem volt hozzá meg a szükséges kapacitása. Tulajdonképpen ebben a hidegháborús versengésben nemcsak katonai értelemben (haditechnikailag) nem tudott győzni a Szovjetunió, hanem megmutatkozott a szocialista tervgazdálkodás csődje is, hisz alulmaradt a szabad versenyes piacgazdasággal szemben. A harmadik ok pedig a különböző ellenzéki erők tevékenysége, aktív politikai részvételükkel döntő súllyal befolyásolták a rendszer mielőbbi bukását. Amikor Magyarország ismét visszanyerte szuverenitását, az ország lakossága nagy várakozással tekintett a jövő felé, az emberek úgy gondolták, hogy hamarosan olyan pozitív lépések történnek, melynek következtében, belátható időn belül sikerül megközelíteni a nyugati életszínvonalat és lényegesen könnyebb lesz a megélhetés. Igazából az emberi és politikai
szabadságjogok
visszanyerését
az
átlagember
értékelte
(tudatában
volt
jelentőségének), azonban inkább az anyagi javak bővülése iránti igény erősebb volt, mint például: a demokratikus parlamentarizmus létrejötte. Ebben az időszakban politikusok is jelentős támogatást vártak nyugatról sokan második „Marshall-tervet” reméltek. Az ilyen arányú segítség álma szertefoszlott. A tényekhez hozzátartozik, hogy ebben az időszakban, a szocialista országok egész sorában megtörtént a rendszerváltás, tehát ilyen sok államot nem tudott (nem akart?) sem az EU és az USA megajándékozni olyan mértékben, mint ami elegendő lett volna elsősorban a gazdasági helyzet normalizálásához. Nem szabad megfeledkeznünk viszont arról, hogy az EU különböző (PHARE) programjaiban és egyéb döntéseivel is sikerült, különféle hathatós támogatást kapnunk. A rendszerváltás az emberek többségének jóléti értelemben csalódást okozott, az állampolgárok elvárásai nem teljesültek. Nagyon sokan a nagy társadalmi átalakulás után tapasztalták meg, a munkanélküliség keserű kenyerét, úgy érzeték, hogy kihúzták lábuk alól a talajt, az addig biztosnak tűnő kapaszkodók bizonytalanná váltak. Nagyon sok gyár, üzem
3 szűnt meg, nagy múltú cégek is véglegesen bezárták a kapuikat. Ezt az időszakot a csökkenő reáljövedelem, a magas infláció jellemezte. Sokan kényszervállalkozók lettek Pld. (itallerakat), mivel a szükséges szolgálati idejük meg volt, azonban életkorúk alapján nem tudtak nyugdíjba menni, ezért nyitottak diszkontot. Sokan kísérleteztek azzal, hogy megpróbálták a rokkantsági nyugdíjba meneküléssel menteni a menthetőt. A negyven év felettiek, és a fiatal pályakezdők akkor sem pályázhattak jó eséllyel, ugyanis ez a generáció nem kellett a munkáltatók többségének. Néhány szóban említést kell tenni azokról, akik számára szerencsét hozott ez a fordulat. Akadtak olyanok, akik jó üzleti érzékükkel, kapcsolati tőkével belekezdtek új vállalkozásba, amely sikeres lett, egyre bővült, szélesedett. Az évek múlásával már nem dolgoztak,hanem vezetői feladatot láttak el. A jó időben, jó helyen állók, a privatizáció segítségével jutottak kedvező áron, tulajdonhoz. „A túlzott, és sokszor ellenőrizetlen privatizáció, a kárpótlási rendszer visszaélésekre lehetőséget adó kiforratlan modellje, a hirtelen megugró munkanélküliség, a szociális szakadék kialakulása a dolgozók és a munkanélküliek között nem tette olajozottá az átmenetet.”3 A kárpótlás intézményével is voltak akik jól jártak, főleg a spekulánsok, ugyanis az időskorú emberek már nem tudtak földet művelni, sokan eladták a kárpótlási jegyüket. A külföldön lévő munkavállalás magyar részről szabaddá vált, aki próbálkozott (főleg hiányszakmában), azok közül sokan eredménnyel jártak. Persze ebben szerepet játszott az is, hogy a magyar munkaerő jóval alacsonyabb bérért is elvállalt olyan munkát, amit osztrák, német társaik nem végeztek el. Az Antall-kormánynak nehéz öröksége volt, eladósodás tekintetében is.”A reálfolyamatok közül a keleti kereskedelem összeomlása sokkolta talán leginkábba magyar gazdaságot. Ez annak ellenére következett be, hogy külkereskedelmünk relációs szerkezetében a KGST részesedése már az előző években visszaesett.”4 1991 sem telt el fontos esemény nélkül, a vámigazgatás terén. „Az 1991. december 16-án Brüsszelben aláírt Európa Megállapodás vagy Társulási Szerződés létrejötte elválaszthatatlan a magyar külgazdasági diplomácia erőfeszítéseitől, valamint a parlamentáris demokráciába és a piacgazdaságba való átmenettől.5
Tévedések sorozatát követte ez a kabinet, aki olyan
feladatot vállalt fel, amelyet bármely összetételű kormánynak sem sikerült volna hiba nélkül megoldania. Az adott időszak alatt (1990-1994), sok külső és belső gátló tényezővel, körülménnyel kellett megküzdenie.
3
http://kitekinto.hu/europa/2012/10/26/kerekasztal-beszelgetes_vagy_ujabb_tamadas Letöltve 2012. 10. 30. Vértes András: Átalakulás és válság. In: Magyarország Politikai Évkönyve, 1992. 259. old. 5 Losoncz Miklós: Az Európai Unió: Rómától Budapestig. Tatabánya: Tri-Mester, 2005. 188. old. 4
4 Az átmeneti évek és a rendszerváltás a Vám-és Pénzügyőrségnél. 1988-tól kezdődően az ország jövőjére vonatkozó teljesen új időszak vette kezdetét, még a végeredményét kevesen látták. A 80’-as évek utolsó éveiben (1988-1989) és a 90’-es évek első éveiben a testületnek sok olyan problémával kellett szembenéznie, ami korábban ismeretlen volt. Az átmeneti időszak a szervezet életében rendkívül nehéz időszak volt. A „Világútlevél”6 1988. január elsejei hatályba lépésével, egy ország álma vált valóra. A magyar lakosság már hozzászokott, hogy csak meghatározott időszakonként (ritkán) utazhat külföldre, főleg a „tőkés” országokba. A szabad utazáshoz való joga, jelentős mértékben meg lett csonkítva. A szocialista táborba könnyebb volt a határátlépés. A hatalom meg is különböztette ezt a két országfajtát még a színében is. A bordó volt a „testvéri” országokba rendszeresített, a kék pedig a nyugat felé adott kiutazási engedély. A „turisták” jelentős része a hároméves valutakeretet teljes mértékben elköltötte tartós műszaki cikkekre, amelyek Magyarországon nem, illetve csak kevés mennyiségben és helyenként voltak kaphatóak, (videó) vagy itthon sokkal több pénzbe kerültek. Kurrens élelmiszer cikknek számított például a kávé, csokoládé (Milka), banán A megnövekedett határátlépés, szinte kizárólag az osztrák-magyar határon működő vámhivatalokon keresztül bonyolódott. „A gazdasági transzformáció folyamata 1988-ban a társasági törvénnyel indult, amely korlátlanná tette a magánszemélyek tőketársaság-alapítási lehetőségeit és a külföldi befektetéséket hazánkban. Ezáltal az akkori alkotmánnyal szemben-ténylegesen legitimálta a kisvállalkozásokon túli „nagy magántulajdont” Magyarországon”…A magyar gazdaság alapfeladata: besimulás a Nyugat-Európa fejlettebb gazdasági rendszerébe, az egységes Európába.”7 Magyarországon először a gazdasági rendszerváltás kezdődött meg, (1988) majd ez követte a politikai. Ebben az időszakban a polgár visszakapta a vállalkozói szabadságát (korlátok közé volt szorítva) az alanyi jogon járó külkereskedelmi jogot, amelyet a kommunista diktatúra kiépülése után elvettek tőle, helyette állami külkereskedelmi vállalatok bonyolították az ország import-export ügyleteit. A határok átjárhatóságának könnyebbé válásával a vámszerveket, felkészületlenül érte az utas-és teherforgalom ilyen arányú megnövekedése, kevés volt a határátkelőhely, emiatt újak tervezésébe kellett kezdeniük. „A ki-és belépők száma meghaladta a 62,5 milliót, ami 56%-os 6 7
1987. évi 25. számú törvényerejű rendeletet a külföldre utazásról és az útlevélről. Sárközy Tamás: A gazdasági törvényhozás alapproblémái 1988-1989 között. Magyarország évtized könyve. A rendszerváltás 1988-1989 I. kötet. Szerkesztette Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László Budapest Demokrácia Kutatások Magyar Központja 1988, 205. old.
5 növekedést jelentett az előző évi 40 millióhoz képest”8 A privatizáció megnövekedésével összefüggésben, ebben az időszakban nem állt rendelkezésre sem létszám, sem megfelelő technikai, műszaki háttér. Hosszabb időtartamra szinte működésképtelenné vált az állami ellenőrzési feladatok ellátása. 1990-ben, ha valaki tanulmányozza a vámra vonatkozó szabályozó rendszert, a jogforrásokat, akkor azt lehet megállapítani, hogy a vámhatóságnak (többszörösen módosított) régi jogszabályokkal kellett, a kialakulóban lévő piacgazdaságban dolgoznia. Az ekkor érvényben lévő legmagasabb szintű törvényerejű rendelet erősen hiányos volt, nem volt igazítva a megváltozott körülményekhez. Ugyanezt lehet mondani a többi vámjogi rendelkezésre is. „A rendszerváltást követően a határforgalom példátlan mértékben megnövekedett. Éves viszonylatban több mint száz millióan lépik át az országhatárt, és az ország kapuin évente 32-34 millió személygépkocsi, teherautó és egyéb jármű halad át… a gazdasági átalakulás mértéke több volt, mint a várt mennyiség, szinte pillanatok alatt, néhány hónap eltelte után százezres nagyságrendben Kft-k, Bt-k, magánvállalkozás jött létre”9 A bekövetkezett változások az állományt nagy erőpróba elé állították, amelyeket pszichikailag is egyre inkább nehezebben viselt. Egyrészt a munka mértékének mennyisége is zavart okozott (adminisztráció) másrészt az ügyfelekkel történő türelmes kontaktus megteremtése is jelentős erőfeszítéseket kívánt. A megalakult új cégek képviselői sem voltak járatosak a vámügyekben (a becsületesekről beszélek), ugyanakkor a hivatali döntéshozó előtt sem volt egyértelmű, hogy miként kell eljárnia egyes esetekben, mert még nem alakult ki az egységes jogi szabályozás. Új kihívások és nehézségek A gépjárművek (importjáról) vámkezelésének problémái Miután eljött a szabadság ideje, nagyon sok emberben ott volt a vágy, hogy nyugati kocsit vegyen. Európa keleti részében bezárt állampolgárok is modernebb autókat akartak vásárolni (aki megtehette) ezért tömegével kezdték behozni a járműveket. Az ügyeskedők (kereskedők) állandón próbáltak az érvényben lévő jogszabályok kiskapuit megtalálni,többnyire sikerrel. A
8
Dr. Balaska Andrea- Dr. Kiss Attila: A 140 éves Vám-és Pénzügyőrség Emlékalbuma 1867-2007 Viva Média Holding, Budapest 2007 9 Dr. Balaska Andrea- Dr. Kiss Attila: A 140 éves Vám-és Pénzügyőrség Emlékalbuma 1867-2007 Viva Média Holding, Budapest 2007
6 szervezet csak utólagosan reagált, miután az illetékes cégek, szép hasznot mondhattak magukénak. 1989-től 1998-ig állandóan a személygépkocsi import volt az egyik fő jellemző, és ezek vámkezelése a jogszabályi tekintetben sokszor változott. Ennek döntő oka a számlákon feltüntetett vételár volt, amelynek összege legtöbb esetben nem valós értéket takart. Ebből adódóan, magasabb vámérték után, több vámot és egyéb járulékos költséget kellett fizetni. A vámudvarok megjelenése 1990-ben jelentős újításnak számított a „vámudvarok” létrejötte. Ami azt jelentette, hogy a korábbi gyakorlattal szemben, nem a pénzügyőr megy ki a vállalathoz, egy külföldről beérkezett, vagy kivitelre kerülő szállítmány esetén, hanem a fuvarozó a kijelölt vámoltatási helyen megjelenik, ahol a pénzügyőrök elvégzik a jogszabályokban meghatározott feladataikat. A vámudvart működtetőnek, tulajdonosnak kellett biztosítani mindazon felszerelést, technikai eszközt, irodát, ami megfelelt a kor követelményeinek. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az állam hozza létre ezeket a létesítményeket, azonban az akkori pénzügyi helyzet, ezt nem tette lehetővé. Így viszont valahol a testület, ha nem is jelentősen,de ennek ellenére egy kicsit „függelmi viszonyba” került az üzemeltetőtől. Szervezeti átalakulás 1990-ben megkezdődött az országos parancsnokság szervezeti átalakítása, majd a következő évben fejeződött be, amely jelentős személyi változásokat produkált. A pályázati rendszer alkalmazásával, az előbbi változások következményeként, meghatározó változások álltak be a középfokú szerveknél is. Az átalakítás pozitív módon hatott a nemzetközi szakmai kooperáció kiszélesedésére,
amely
által
fel
tudtunk
zárkózni
a
korszerű
európai
államok
vámigazgatásához. Kintlévőségek A 90’-es évek első esztendejében a bevételek ellenőrzése közben, megállapításra került, hogy a hiányzó kintlévőségek nagyságrendje veszélyezteti a költségvetést. Nagyon sokan nem fizették meg az előírt pénzbeli kötelezettségeiket. A helyzet tarthatatlansága okán, jelentős változtatásokat kellett életbe léptetni, hogy sikeres módon tudja a testület beszedni a bevételeket. A vámjogszabályban már korábban is bent volt,a vámbiztosíték nyújtási kötelezettség intézménye, azonban a mindennapok során nem került alkalmazásra. A testület 1992. április 1-jétől vezette be, majd augusztus elsejétől pedig a külkereskedelmi áruforgalomban behozott vámáruk esedékes vám általános biztosítását, a kiszabott vám
7 azonnali közlését és beszedését. „Az egyre szélesedő ügyfélkör és a vámbiztosítás kötelezővé válása szükségessé tette olyan szervezetek létrehozását, amely egyrészt közvetít az ügyfél és a vámigazgatás között másrészt harmadik személynek készfizető kezességet nyújt.”10 Az átmeneti időszakban, nem volt könnyű elválasztani a magán-és külkereskedelmi áruforgalmat. Hiába volt jogi szabályozásban a külkereskedelmi forgalomra vonatkozó rendelkezések, a gyakorlati életben nem tudtak maradéktalanul érvényesülni. Az érvényben lévő jogszabályok hiányosságai, az ebből adódó jogi káosz,a viszonylagos szabályozatlanság, ezekben az években, szinte inspirálta
az embereket a jogszabályok megszegésére, és a
becstelen eljárásokra. Sajnálatos módon, a feketegazdaság kialakulása, és befolyásának megnövekedése, majd az olajszőkítésessel kapcsolatos ügyek nyilvánosságra kerülése, nem volt jó hatással az ország belső hangulatára,a Vám-és Pénzügyőrség megítélésére, így ezek az ügyek az állampolgárokból nagyarányú felháborodást váltott ki. A jövedék A jövedéki termékekkel történő visszaélés az egyik legjobb üzlet, ami a bűnelkövetők számára rendkívül előnyösnek bizonyult. A testület megpróbálta felvenni a „harcot” velük,azonban a megugró ügyfelek száma, a többféle ellenőrzés elvégzése,a még mindig nem elegendő, kevés humán emberi erőforrás, és
az elavult technikai felszereltség híján, a
Pénzügyőrség által hozott óriási áldozatok ellenére sem lehetett kiiktatni a feketegazdaságot. „Az apport vámkezelésében rejlő lehetőséget (fizetési kibúvót), nem csak a gépjárműveknél alkalmazták, hanem jövedéki termékek vámkezelésénél kihasználták az ügyeskedők. Az apportként11 történő vámkezelésnek eredeti célja az volt, hogy az országban alapított vegyes vállalatok, modern termelőeszközöket,behozatali engedély, a vám és egyéb közterhek megfizetése nélkül tudjanak importálni. Ezt ugyanis nem a vámjogszabály, hanem a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvény tartalmazta12 . A jogalkotók, ezzel kívánták fokozni, hogy a kor színvonalának megfelelő műszaki berendezések kerüljenek behozatalra, amelynek segítségével tudják modernizálni az ország 10
Kovács Enikő: A Royal Sped RT. vámügynöki tevékenysége. Szakdolgozat a Budapesti Gazdasági Főiskola
Külkereskedelmi Főiskolai Karának Nappali Tagozatán. Budapest, 2002. 11. old. 11
Jelentése: Tárgyi (nem készpénz) betét társas vállalakozásokban. Bakos Ferenc: Idegen Szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó Budapest, 1988. 67.old.
12
1988. évi XXIV. törvény
8 gépparkját is.
A kedvezőtlen eredmények ellenére, a Vám-és Pénzügyőrség is próbált
lépéseket tenni a tarthatatlan állapotok felszámolására. Az Országos Parancsnokságon létesítésre került, egy új szervezeti egység, amelynek feladata a jövedéki ellenőrzésre koncentrálódott. A testület részére a gázolajjal és fűtőolajjal kapcsolatos visszaélések okozták az egyik legnagyobb gondot. Ennek oka, a következőkben keresendő. A legtipikusabb visszaélés, amikor az importált gázolajat, a vámokmányokon (valótlan nyilatkozattétel) háztartási tüzelőanyagnak vámkezeltették. Ennek oka az volt, hogy a háztartási tüzelőolajra csak 10 százalékos ÁFA költség került. A gázolajat fogyasztási adó és 25%-os ÁFA terhelte. Egy másik elkövetési mód volt, a háztartási tüzelő olajként vámkezeltetett szénhidrogénszármazék gázolajként adja el miután abból a színezőanyagot „savazásos” technikával kivonták.„A rendszerváltás után gyorsan kiderült, hogy pártállami időszakban kevéssé jellemző gazdaságot, védőrendszert teljesen újjá kell építeni és komoly szerep vár rá. Ezt bizonyították a kilencvenes évek elején a hatalmas botrányok, mind például az olajszőkítés”13 Nemzetközi feladat A jugoszláviai belső háborúk miatt az ENSZ különböző korlátozásokat léptetett életbe, ami nem csak a fegyverekre terjedt ki, hanem más árukra is. Az embargó betartásának felügyeletét hivatalos ENSZ ellenőrök végezték. A magyar vámszolgálatra is hárult kötelezettség, amelyet sikeresen végre is hajtott, több felderítése is volt.” A magyar vámszervek 1992. június 4-től érvényesítik Szerbiával és Montenegróval szemben export és import tilalom lépett életbe, aminek értelmében oda és onnan árut szállítani csak a Newyorkban székelő Szankciós Bizottság engedélyével lehetett.”14 Vámokmányok és Számítógépes adatfeldolgozás korszerűsítése Az árunyilatkozatok korszerűsítése terén, a korábbit (VAF01) először a VÁM 91 váltotta fel, majd néhány évvel később az EV (Egységes Vámokmány) került rendszeresítésre. A 80’-as évek vége és a 90’-es évek elején a volt szocialista országok jelentős lemaradással küzdöttek a számítógépek mennyiségének és technikai színvonalának tekintetében is, a Nyugat- európai országokkal szemben. Az Európai Unió tagországaiban az információ áramlás már műholdas adatátviteli hálózatokon történt. Nem szabad megfeledkezni, a 13
Christián László: Alternatív rendészet. Doktori értekezés. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és
Államtudományi Kar Budapest, 226. old. 14
Pénzügyőr, 1994. szeptember 26. old.
9 számítógépes fejlesztések fontosságáról, hisz ezen
gépek nélkül nem lenne korszerű
vámigazgatás. De nem csak a vám szakterületeken, hanem minden szakterületre „beszivárgott” az informatika, az élet részévé vált. A Vám-és Pénzügyőrség idejében felismerte a dinamikusan fejlődő számítástechnika, elektronika nyújtotta továbblépési lehetőségeket. Az egyre bővülő külkereskedelmi forgalom, magával hozta annak a szükségességét, hogy az adminisztráció területén korszerűsíteni, változtatni kell. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás szempontjából, nagyon fontos döntés volt az EV okmány megalkotása. Egy olyan árunyilatkozat került elkészítésre, amelyet már olyan elvek alapján, és előírások szerint készült, amely már tartalmazza mindazon fontosabb adatokat, amely a vámkezelés elvégzéséhez szükségesek.”Az EV okmányok bevezetése nemcsak szakmai érdekeket szolgált, hanem a nemzeti törekvések szem előtt tartásával alkalmazzuk, hiszen alapot teremt a gyorsabb információcseréhez, igazodhatunk az európai elvárásokhoz.”15 Számítástechnikai Központ létrehozása hozzájárult ahhoz, hogy gyorsabban történjen az információ áramlás, illetve könnyebbé vált
más államigazgatási szervek közötti
kapcsolattartás. Ehhez viszont jelentős támogatást adott, a testületi adatbázis. A jövedéki törvény A körülmények kényszere az adózási fegyelem romlásából adódó kényszerű helyzet indította a pénzügyi kormányzatot arra, hogy a jövedéki törvény gondolatával, megalkotásával foglalkozzon, felélessze a jövedéki jogot, a fajlagosan magas adótartamú, éves szinten jelentős összegű fogyasztási adóbevételt biztosító termékeknél. Ezek az úgynevezett jövedéki termékek. Az 1993. július 1-jén hatályba lépett 1993.évi LVIII. törvény, azonban voltak olyan paragrafusok,
amelyek
csak
később
kerültek
bevezetésre.
A
zárjegy
rendszer
életbeléptetésével csak az év második felében indulhatott meg intenzíven a jövedéki alanyok ellenőrzése, ugyanis az első félévben az új rendszer kialakulása és működtetése volt a legsürgetőbb feladat. A törvény megalkotását az a cél is vezérelte,hogy a jövedéki termék előállítását, valamint önálló raktározását, exportját-és importját, kis-és nagykereskedelmét, ellenőrzött törvényi szabályozás kerete felé irányítsa. Ezen időben, a privatizálódó gazdaságban, az új érdekeltségi viszonyok kialakulása során, az általános liberalizálás keretében a magas adótartalmú termékek szinte ellenállhatatlan kísértést jelentettek a gazdasági szféra egyes szereplőinek, hogy e termékek előállítása, beszerzése és értékesítése területén az illegitim megoldásokat
15
Sajtótájékoztató. In: Pénzügyőr, 1995. augusztusi számának melléklete
10 keressék, hogy az adót zsebre vágják, illetőleg annak egy részét kényszerűségből az alacsonyabb feketepiaci eladási árral jogtalanul a fogyasztók átengedjék. Elsőfokú hatósági jogkörben a belterületen működő vámhivatalok, és a belterülettel is rendelkező határvámhivatalok dolga lett. „1994. január 1-jétől belföldön csak „Adózott termék” feliratú jövedéki „zárjeggyel” ellátva lehet fogyasztói forgalomba hozni valamennyi dohánygyártmányt, palackozott szeszt és szeszes italt, valamint kávét.”16 A feketegazdaság, a jövedelemhez jutás széles körű és illegális lehetőségeinek tárháza. A nemzetgazdaságot az elmúlt években befolyásoló szerkezeti változások, másrészt a tulajdonviszonyokban tapasztalható változások eredményeként kialakuló piacgazdaságban a feketegazdaság eddig nem tapasztalt méreteket öltött. A piacgazdaság bevezetése gyökeresen megváltoztatta a gazdálkodó szervek és a magánszemélyek tevékenységét. Ez a világ valamennyi országában létező jelenség és negatív hatásai miatt ellene minden ország fellép egyrészt azért, hogy korlátok között tartsa, másrészt hogy a lehetőségekhez képest visszaszorítsa. A fenti jelenség okainak nagyon széles a tárháza, sokáig lehetne sorolni a kiváltó körülményeket. A teljesség igénye nélkül elsőként a korrupciót lehet kiemelni, hiszen a hivatalos szervek, jelen esetben a pénzügyőrök lefizetése, pénzzel, értékesebb ajándékokkal. Sajnos az utóbbi években lehetett hallani nem is egyről. Ide tartozik továbbá a nagy értékű pályázatoknál az összefonódás. Ebben az esetben a döntéshozók megkörnyékezése, megvesztegetése a cél. Ugyancsak a feketegazdaság témaköréhez tartozik a tényleges csempészet. Itt nagyon sokszor lehet találkozni, hogy nincs vámáru-nyilatkozat, tehát az áru vámkezelés nélkül érkezik az országba Ezeket a termékeket általában a hazai és a külső piacokon szokás értékesíteni, de ismert ennek fordítottja is, amikor ugyan az árut látszólag „vámkezelik”, annak rendje és módja szerint elhagyja az országot, ugyanakkor a valóságban az országban marad Ez az úgynevezett fiktív export. Még mindig a csempészetnél maradva, például a vámszabadterületen tárolt áruk csak papíron lépnek ki az országból, a valóságban itt maradnak és szintén a hazai fekete-piacon terítik azokat, jóval áron alul. Azután itt vannak az ÁFÁ- s esetek, mint például, amikor az áru látszólag „szabályosan kilép” az országból, a valóságban nem,és fiktív számla alapján visszaigénylik a soha meg nem fizetett áfát. Vagy: vám-és áfa-fizetés nélkül importálnak, és úgy értékesítik az árut, hogy nem fizetik meg a kötelező közterheket. Ennek már egy fejlettebb formája,amikor a szállítmányt eltulajdonítják, majd azt követően igen rövid időn belül hamis számlával, vagy anélkül, netán fiktív cég
16
Pénzügyőr, 1993. december 3. old.
11 megjelölésével értékesítik. Több olyan eset fordult elő, amikor a megérkezett vámolásra váró csomagban nem az a termék szerepelt, mint amit a vámáru-nyilatkozaton megjelöltek. S máris a következő kedvenc csempészésnél, a ténylegesnél alacsonyabb értéket megjelölő számlánál vagyunk. Ezek is gyakoriak. Azt hiszem a napi életben is sokszor találkozhatunk olyan jelenséggel, amikor a vevő nem kér számlát, mert akkor olcsóbb az a bizonyos termék. Még mindig a csempészetnél maradva, a szoftverek és hardverek napjainkban igen kelendőek. Így a behozatalnál nem a valós arányt, tűntetik fel, vagy például nem kevés vámmal és vámpótlékkal „megemelt”hardvert a felhasználó már eleve bontott számlával rendeli. Ebben az esetben a szoftver vagy egyáltalán nem is létezik, vagy a másik esetben semmi köze sincs az adott vásárláshoz. Ezek leggyakrabban a nem nagy tételben beszállító „módszerei”. Elmondható, hogy a feketegazdaság létezése igen komoly és zavaró tény, hiszen fékezi a piacgazdaságra történő átmenet folyamatát:nemcsak a cégek, de a fogyasztók is megérzik ezeket a nemkívánatos hatásokat. Ugyanakkor demoralizálóan hatnak még a legális gazdaság jogkövetőire is. A feketegazdaság tisztességtelen termékei, szolgáltatásai, tisztességes vállalkozások vagy ágazatok megszűnését idézhetik, idézik elő. A tisztességes kereskedők a feketegazdaság áraival szemben tehetetlenek, nem tudnak konkurálni, ugyanis esetenként egy és ugyanazon termékeket 30 százalékkal olcsóbban árulnak a feketepiacon. Az a kereskedő,aki betartja a szabályokat, megfelelő minőségű árut kínál, egy idő után kiszorul a versenyből,leginkább az árhátrány miatt. Ez magával hozza azt is, hogy a legális árut „magasabb mércével” kell mérni, mert a piac egy részét elviszi a feketegazdaság. Az előzőekben nemcsak a minőségről, de a márkanév nem megfelelő használatáról is szóltunk, eredménye:a garanciális gondok igen komoly presztízsveszteséget okoznak. Sajnos kiszámíthatatlanná válik nemcsak a piaci magatartás, de a forgalom és a vevőkör is. A hosszabb távon folytatott visszaélések nagyon sok cég csődjét eredményezhetik, ugyanakkor az állam számára okozott adóhiányokat a tisztességesen kereskedőknek kell valamilyen formában megfizetni.. Amennyiben az adóhiányt nem sikerül megfelelően pótolni-hallhatunk, az oktatásban, az egészségügyben, egyéb területeken, tehát az állami szolgáltatásban forráshiányokhoz vezet. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a feketekereskedelem akadályozza az egészséges versenyt, a jó gazdasági légkör kialakulását. Az első komoly megrázkódtatás akkor éri a vásárlót,amikor a megvásárolt árut sehol nem lehet javítani, mert a hamis márkanév alatt nincs szerviz, ugyanakkor nem találja az eladót sem, hogy magyarázatot kérjen. További kiadásai vannak, mert kutatja, hogy a megvásárolt, de hibás termékeket hol tudja megjavíttatni. Ennek érdekében utazik, majd fizeti a javítás sokszor költséges forintjait. Szembesül tehát a megtévesztő piaci tendenciákkal. Nagyon sajnálatos, hogy mindezek a
12 gyenge minőségű termékek bekerülnek a gazdaságba. Minél több ilyen termék kerül a gazdaság vérkeringésébe, annál nagyobb a bizalomvesztés, és annál több a bosszús vásárló is. Sokszor a drágább áru az olcsóbb és nem fordítva. Úgy gondolom, hogy mindenki számára világos, hogy a bevételek kiesése felbecsülhetetlen károkat okoz az állam, az ország számára. A vállalatok a kevesebb bevétel miatt, kevesebb adót fizetnek be, és kevesebb dolgozót tudnak foglalkoztatni. A testület legjobb szándéka és erőfeszítése ellenére sem tudta jelentős mértékben érvényesíteni a jogosítványait, azonban a gazdasági, társadalmi, politikai, jogi környezet sem volt kedvező ennek megvalósításához.
