projekt MICROSOFT

TÁMOP-5.3.5-09/1-2010-0007

„Tartozunk ennyivel!” program a Hevesi kistérségben Módszertani összefoglaló tanulmány, Tutor Alapítvány, TÁMOP – 5.3.509/1-2010-0007 projekt

MICROSOFT 2012. november 24. Szerző: Tutor Alapítvány

„Tartozunk ennyivel!”program ennyivel!”program a Hevesi kistérségben Módszertani összefoglaló tanulmány, Tutor Alapítvány, TÁMOP – 5.3.5-09/12010-0007 projekt Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS ...........................................................................................................................3 2. HÁZTARTÁSOK ELADÓSODÁSÁVAL FOGLALKOZÓ TANÁCSADÓ SZOLGÁLATOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN ......................................................................................................................................5 SZAKPOLITIKAI IRÁNYMUTATÁSOK .........................................................................................7 3. AZ ADÓSSÁGPROBLÉMA MAGYARORSZÁGON ...................................................................10 4. A HEVESI KISTÉRSÉG SAJÁTOSSÁGAI .................................................................................12 A KISTÉRSÉG GAZDASÁGI KÖRNYEZETE, GAZDASÁGI FEJLŐDÉS, VÁLTOZÁSOK, TENDENCIÁK AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN .............................................................................................................14 A KISTÉRSÉG SZOCIÁLIS HELYZETE – TÁRSADALMI LESZAKADÁS ÉS KIREKESZTŐDÉS.........16 A MUNKAERŐ-PIACI HELYZET ................................................................................................18 A CSALÁDOK DEPRIVÁLTSÁGA ..............................................................................................20 ADÓSSÁG ÉS MUNKAVÁLLALÁS .............................................................................................21 5. KIINDULÁS: BEFOGADÓ FALU, HITEL - S PROGRAM ..........................................................23 BEFOGADÓ FALU PROGRAM ..................................................................................................24 KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLTATÁSOK ..............................................................................................24 GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK.....................................................................................25 FOGLALKOZTATÁSI PROGRAMOK...........................................................................................26 ERK – A MÁSODIK „BEFOGADÓ FALU” ...................................................................................26 HITEL-S PROGRAM ...............................................................................................................26 A HITEL-S PROGRAM TEVÉKENYSÉGEI ................................................................................27 AZ ÉRINTETT CÉLCSOPORT .....................................................................................................27 6. A „TARTOZUNK ENNYIVEL!” PROJEKT CÉLJAI ÉS ELMÉLETI ALAPJA .................................27 ELMÉLETI ALAPOK: A TÁRSADALMI TŐKE FOGALMA, TÍPUSAI..............................................29 A TÁRSADALMI TŐKE NÖVELÉSÉVEL FOGLALKOZÓ NEMZETKÖZI PROJEKTEK, TANULMÁNYOK ................................................................................................................................................31 A VILÁGBANK PROJEKTJE ......................................................................................................32 AZ OECD KUTATÓINTÉZETÉNEK TANULMÁNYA ...................................................................34 7. KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS A HÁZTARTÁSOKAT ÉRINTŐ ADÓSSÁG TÉMAKÖRÉBEN ...........35 MÓDSZERTAN .........................................................................................................................35 A FELMÉRÉS CÉLJA .................................................................................................................36 A KUTATÁS HIPOTÉZISEI ........................................................................................................36 AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA .....................................................................................37 ÖSSZEGZÉS .............................................................................................................................47 8. SZÜKSÉGLETFELMÉRÉS A „TARTOZUNK ENNYIVEL!” PROJEKT KERETÉBEN .....................48 A SZÜKSÉGLETFELMÉRÉS HIPOTÉZISE ...................................................................................49 A FELMÉRÉS EREDMÉNYEI .....................................................................................................49 AZ ELADÓSODÁS ISMERTEBB FORMÁI ....................................................................................52 A SZÜKSÉGLETFELMÉRÉS ÖSSZEGZÉSE ..................................................................................53

1

9.

A PROJEKTBE BEVONT HÁZTARTÁSOK JELLEMZŐI .............................................................54 A PROJEKT MENTORAINÁL JELENTKEZŐ ÜGYFELEK MEGOSZLÁSA NEMEK SZERINT .............54 ÜGYFELEINK ÉLETKORA.........................................................................................................55 ÜGYFELEK MEGOSZLÁSA TELEPÜLÉS ÉS NEMEK SZERINTI BONTÁSBAN ...............................55 ÜGYFELEK CSALÁDI ÁLLAPOT ÉS NEM SZERINTI MEGOSZLÁSA .............................................56 A HÁZTARTÁSOKBAN ÉLŐ GYERMEKEK SZÁMA ....................................................................56 ÜGYFELEINK MUNKAERŐ-PIACI STÁTUSZA............................................................................57 ÜGYFELEK ISKOLAI VÉGZETTSÉGE.........................................................................................58 EGY FŐRE ESŐ JÖVEDELEM A CSALÁDOKBAN ........................................................................58 ADÓSSÁGOK TÍPUSAI ÜGYFELEINK KÖRÉBEN ........................................................................59 AZ ELADÓSODÁS NAGYSÁGA .................................................................................................60 10. AZ ADÓSSÁGKEZELÉS, MINT MUNKAMÓDSZER A HEVESI KISTÉRSÉGBEN .....................61 KÜLFÖLDI MÓDSZERTAN ADAPTÁLÁSA – A COLLECTIF ALPHA ............................................62 A SZOCIÁLIS MUNKA KÜLÖNFÉLE MUNKAFORMÁINAK MEGJELENÉSE AZ ADÓSSÁGKEZELÉS GYAKORLATÁBAN ..................................................................................................................63 PROBLÉMAMEGOLDÓ MODELLEK...........................................................................................64 A CSALÁDHANGSÚLYÚ ESETMUNKA ......................................................................................68 CSOPORTMUNKA ....................................................................................................................71 KÖZÖSSÉGI SZOCIÁLIS MUNKA, KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS .........................................................72 SEGÍTŐK SEGÍTÉSE: ESETMEGBESZÉLŐ CSOPORTOK, SZUPERVÍZIÓ .......................................74 11. ESETLEÍRÁSOK................................................................................................................74 12. A SORSFORDÍTÓ TÁBLÁS JÁTÉK .....................................................................................88 13. A PROJEKT KOMMUNIKÁCIÓJÁRÓL .................................................................................89 A KOMMUNIKÁCIÓ FŐ CÉLJAI VOLTAK:...............................................................................89 KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIA ................................................................................................90 A KOMMUNIKÁCIÓ TARTALMA ..............................................................................................91 A KOMMUNIKÁCIÓ ALAPELVEI ...................................................................................................91 FŐ KOMMUNIKÁCIÓS CSATORNÁK, ESZKÖZÖK ......................................................................91 14. ZÁRÓSZÓ HELYETT .........................................................................................................92

2

1. Bevezetés A Tutor Alapítvány 2011 tavasza óta foglalkozik célzottan a „Tartozunk ennyiivel!” projekt keretében eladósodott családokkal a Hevesi kistérségben. A szolgáltatások tapasztalatait egy olyan módszertani anyag összeállításával tesszük közkinccsé, melyben az eddig alkalmazott adósságkezelői megoldásoktól eltérő, új modell definiálásával próbálkozunk. A módszertani kiadványban három fő témát érintünk. Felvázoljuk

az

európai

és

a

magyarországi

helyzetet

az

adósságprobléma

vonatkozásában, majd bemutatjuk a Hevesi kistérséget, mely adósságkezelő munkánk földrajzi, társadalmi-gazdasági környezetét jelentette. A projektünk gyakorlati kidolgozásának elméleti alapját a társadalmi tőke teóriája adta, e téma kapcsán sorra vesszük a társadalmi tőke meghatározásait, s kitérünk arra, hogyan vezet a társadalmi tőke bizonyos típusainak hiánya a kirekesztődéshez. Elméleti kiindulásunk talaján láthatóvá tesszük, hogy az adósságkezelő programunk összekötő hidat képezhet a különböző logika szerint működő társadalmi rendszerek között az adósságcsapdába került családok érdekében, erősítve az egyes szereplők közötti bizalmi szintet. Az adóstanácsadás, mint önálló szociális szolgáltatás, hiánypótló a hazai gyakorlatban. Jelenleg nincs olyan speciális segítségforma, amely gazdasági-szociális státusztól függetlenül a még nem, vagy nem teljesen eladósodott családoknak nyújtana segítséget. Akkor, amikor a KHR-ben nyilvántartott rossz adósok száma néhány év alatt 500 ezerrel nőtt – több mint háromszorosára –, az adósságrendező szolgáltatásra fordított keretek nem nőttek számottevően. Olyan működésmódokat kívánunk leírni, amelyek biztosítják azt, hogy az adósok és a piaci szolgáltatók, hitelezők között megjelenjen egy bizalmi partner, az adósságkezelést folytató segítő szakemberek. A következő terület, amit bejárunk, az adósságkezelés mint folyamat, munkamódszer, mely egy újfajta, komplex látásmódot, rendszerszemléletet is jelent egyben. Az adósságkezelő munkánk során nem csupán az adósságra fókuszáltunk, hanem az adós személyt, családot állítottuk munkánk gyújtópontjába. A hangsúly az adós személyek kapcsolat- és viszonyulási rendszerére, értékeire, attitűdjeire, adottságaira, készségeire helyeződik, ezek mintegy a velük folytatott segítő munka kiindulópontjai. Ennek megfelelően az adósságkezelés célja olyan folyamatok elindítása, cselekvési tervek közös kialakítása, amelyek az adós és családja tudását, készségeit fejlesztik az öngondoskodás jegyében, így valóban esély lesz arra, hogy az adós visszanyerje a saját döntéseiért való felelősségtudatot: tudatosítsa magában, hogy nagyon nehéz anyagi viszonyok között is vannak döntési lehetőségei, és felelős ezekért a döntésekért, vagy éppen elodázásukért.

3

Itt szeretnénk megjegyezni, hogy munkánk lényeges elemének tekintjük a képessé tételt. „Az angol szakirodalomban elkülönül az enablement és az empowerment fogalma, különválasztva ezzel egy folyamat két fázisát (Beresford, Peter – Croft, Suzy: Citizen Involvement. London, 1993, Macmillan). Az enablement szó szerinti fordítása lehetne a magyar szaknyelvben használt képessé tétel, míg az empowerment kifejezéssel több helyen – kissé erőltetettnek tűnően – hatalommal való felruházásként találkozunk. Az enablement a képessé tétel azon fázisára vonatkozik, amikor individuális szinten történnek változások, mikor az egyén felismeri saját belső erőforrásait, önbizalma megerősödik,

képessé

válik

saját

szükségleteinek/vágyainak

artikulálására,

saját

elképzeléseinek megvalósítására. Ettől valamelyest elkülönül az empowerment fogalma. Az empowerment a képessé tétel azon fázisa, amikor az önmeghatározáson túljutva, a valahová tartozás örömteli élményétől megerősödve a közösségnek nyíltan fel kell vállalnia érdekeit/céljait, tárgyalóképessé kell válnia más hatalmi csoportok képviselőivel szemben, fel kell ismernie saját hatalmi pozícióját, és mernie kell élni ennek a hatalomnak az eszközeivel a közösség érdekében. A képessé tétel ezen fázisában már nem az egyéni, illetve csoportos motivációk feltérképezésén, megerősítésén van a hangsúly, hanem a már kialakult elképzelések ütköztetésén, a hatalmi viszonyok átrendezésén (ha más nem, legalább szemlélet szintjén, hiszen onnan lehet tovább lépni). Az empowerment egyik lényeges, bár kevésbé hangsúlyozott és gyakorolt eleme az, amikor a hatalmi helyzetben lévő csoportokat tesszük képessé ennek az újfajta viszonyrendszernek az elfogadására, próbáljuk bevonni ebbe a másféle hangnemet kívánó diskurzusba, ami főleg a mai Magyarországon lenne fontos feladat, bár nem kizárólag a szociális munkáé.”1 Ebben a részben tárgyaljuk, hogy hogyan lehet kialakítani egy „közös nyelvet” az adóssal, a családjával, valamint az őt körülvevő nagy rendszerekkel, hogyan tudjuk motiválni

az

ügyfeleket,

milyen

eszközök,

technikák

állnak

rendelkezésére

a

tanácsadónak és az ügyfeleknek. Az adósságproblémák kiinduló tézise, hogy a probléma kialakulása mögött mentális és anyagi jellegű folyamatok is állnak. Ennek értelmében az eladósodás folyamatában

1

Forrás: http://www.kozossegfejlesztes.hu/_Kozossegi_Adattar/Azadatt.nsf/cb64d6a7ffc532248525670c0080efa5/14c54 4c36a68ce4fc12575d9002dfc69?OpenDocument

4

megkülönböztetünk kiegyensúlyozott, kritikus, lecsúszási, összeomlási szakaszokat, a megoldások között rehabilitációs, szanálási és csődmegoldásokat. A mentorok a családdal folytatott első interjú, segítő beszélgetések során beazonosítják a család helyzetét, „diagnózist” állítanak fel, sorra veszik a család készségeit, lehetséges erőforrásait, támaszait, mindezekhez képest az adóssal együtt tűzik ki a közös célokat, készítik el a cselekvési terveket, és választják ki az illeszkedő tanácsadói modell(eke)t. A terv megvalósítása alapvetően az adós feladata, ill. az adósságkezelés folyamán a tanácsadó szakember a tanácsadói modellnek megfelelően vesz benne részt úgy, hogy a folyamatban felmerülő új információk mentén folyamatosan igazítanak az eredeti terven. Ez a terv nem csupán a pénzügyi rendezés lépéseit, hanem mentális megerősítést, a munkába állás készségei és a problémamegoldó képességek fejlesztését, önismereti fejlesztést, valamint a családi kapcsolatok kohéziójának megerősítését, a hiányosságok felszámolását is tartalmazza. Az adósságkezelési munkánk eszerint nem váltja ki, és nem is akarja kiváltani egyik ma működő szociális segítő tevékenységet sem, hanem ezekkel párhuzamosan működve az adósokban az önmenedzselés eszközeit erősíti, melyek arra szolgálnak, hogy az adott problémával a megfelelő segítőhöz a megfelelő időben tudjanak fordulni, vagy akár a piaci megoldások közül is a maguk számára megfelelőt tudják kiválasztani. És végül összefoglaljuk, hogy milyen legyen a tanácsadó vagy mentor, milyen ismeretekkel, képességekkel, attitűdökkel kell rendelkeznie annak a személynek, aki mint tanácsadó lép a folyamatba. Hogyan lehet definiálni a segítő szakember részéről a siker – kudarc – eredmény horizontját, hogyan tudja erőforrásait megújítani a mindennapi munkája során. A mentor egyik feladata a közvetítés a szereplők között; a rendszerből általában hiányzó bizalmi tőkét jelentheti a többi fél részére. Munkája során mind a piaci, mind a szociális rendszerekben,

szolgáltatásokban

összehangolódhatnak

a

különböző

segít

eligazodni

logika

szerint

az

adósnak,

működő

ő

az,

rendszerek,

aki

révén

akinek

a

segítségével közelíthetnek egymáshoz a közös cél érdekében az adóssal kapcsolatban álló legkülönfélébb szereplők.

2. Háztartások eladósodásával fo glalkozó tanácsadó szolgálatok a z Európai Unióban Az Európai Unió számos polgára küzd jelzálog- vagy fogyasztói hiteleinek törlesztésével, miközben a lakbért és közüzemi számláit is fizetnie kell. 2010-ben a megkérdezettek több mint negyede mondta, hogy tart a túlzott eladósodástól, míg 11,6%-uk már

5

késedelemben volt az ilyen típusú tartozások vagy számlák rendezésével (ez utóbbiak aránya 2007-ben 9,9% volt). Az Eurofound felmérése az adósságkezeléssel foglalkozó tanácsadó szolgálatokra összpontosított különösen abból a szempontból, hogy miként javítható az e szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a szolgáltatások színvonala. A felmérés meghatározta a sikeres adósságkezelési tanácsadás eszközeit, és körvonalazta, hogy milyen feltételek mellett folytatható helyes gyakorlat.2 Az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt célkitűzése, hogy 2020-ra 20 millió embert kell kiemelni a szegénységből. A szegénység egyik egyre meghatározóbb oka a túlzott eladósodás. A túlzott eladósodás kezelése kulcsfontosságú a szegénység eredményes visszaszorítása szempontjából. A gazdasági recesszió miatt azonban egyre több olyan háztartás is eladósodási problémákkal szembesül, amely korábban nem volt kitéve a szegénység kockázatának.3 A gazdasági és pénzügyi válság sokak számára jövedelemcsökkenést eredményezett, mivel kevesebb órában foglalkoztatják őket, vagy elvesztették munkájukat. 2008 őszén az Európai Unióban minden ötödik háztartás számolt be arról, hogy az előző évben jelentősen csökkent a bevétele.4 A korábban hosszú távú pénzügyi kötelezettségeket vállaló háztartások most, a nehezebb időkben gyakran képtelenek adósságaik törlesztésére. Vannak, akik a közüzemi számlák fizetésével késnek, mert kevesebb a jövedelmük, vagy mert egyéb számlákat kell rendezniük. Ez

általános a

munkanélküliek körében, akiknek nagyobb

közüzemi

számlákat kell kiegyenlíteniük, részben éppen azért, mert több időt töltenek otthon. A szegény háztartások nagyobb eséllyel vesznek fel kisebb kölcsönöket törlesztőrészleteik 2

Háztartások eladósodásával foglalkozó tanácsadó szolgálatok Az Európai Unióban. Összefoglaló. Forrás:

European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions (Eurofound) – Európai alapítvány az élet- és munkakörülmények javításáért http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2011/891/hu/1/EF11891HU.pdf 3

Háztartások eladósodásával foglalkozó tanácsadó szolgálatok az Európai Unióban. Összefoglaló. Forrás:



European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions (Eurofound) – Európai alapítvány az élet- és munkakörülmények javításáért http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2011/891/hu/1/EF11891HU.pdf

6

fizetése, a háztartásban előforduló, sürgős javítások elvégzése és különböző áruk vásárlása céljából. Az ilyen kis összegű, könnyen elérhető kölcsönök gyakran magas kamatozásúak,

vagy

olyan

termékek

megvásárlására

ösztönzik

a

fogyasztókat,

amelyeket nem engedhetnek meg maguknak. Egy-egy törlesztőrészlet befizetésének elmaradása a felhalmozódó kamatok, büntetések és kezelési költségek révén könnyen tovább

gyűrűzhet.

Az

adósságkezeléssel

foglalkozó

tanácsadó

szolgálatok

az

eladósodottság problémájával először szembesülőknek és a tartós szegénységben élőknek egyaránt segíthetnek abban, hogyan terelhetik vissza pénzügyeiket – és ezzel együtt gyakran az életüket is – a rendes kerékvágásba. Ha nincs elérhető segítség, az a háztartásoknak és a társadalomnak is pénzbe kerül, mivel a túlzott eladósodás számtalan problémát

eredményezhet,

illetve

jelezhet,

többek

között

olyan

társadalmi

és

egészségügyi problémákat, mint a depresszió és az emberi kapcsolatok megromlása. Az Eurofound felmérésének eredményei azt mutatják, hogy az adósságkezelési tanácsadó szolgáltatások színvonala azáltal emelhető, ha személyre szabott megközelítéseket kínálnak, ha a lehető legnagyobb mértékben a háztartások kezében hagyják az irányítást, és ha bizalmon alapuló kapcsolatot építenek ki az érintettek között.5

Szakpolitikai iránymutatások

Az idejében történő hozzáférés biztosítása •

A segítséghez való hozzáférés idejében történő biztosítása kihívást jelenthet, különösen

akkor,

ha

a

társadalomból

kirekesztettek

szorulnak segítségre.

Potenciális segítséget jelentenek az olyan intézkedések, mint az anonim módon történő kapcsolatfelvétel, a többnyelvű és többféle médiumot magában foglaló információs csatornák, a célzott marketingtevékenység, a korai figyelmeztetési rendszerek és a segítő szolgálatok.6 •

A szociális partnerek fontos szerepet tölthetnek be azáltal, hogy a munkavállalók számára

5

tájékoztatást

nyújtanak

az

elérhető

szolgáltatásokról,

mivel

az





7

eladósodási problémák gyakran akkor merülnek fel, ha valaki hirtelen és váratlanul munkanélkülivé válik. •

A segítséghez való hozzáférés akadályai a várólisták, a szolgáltatások nem megfelelő elérhetősége és az olyan kizáró okok, mint az adósság- vagy jövedelemkorlátok. Az azonnali beterjesztés és a „minimális szolgáltatások rendszere” enyhítheti az efféle akadályok kedvezőtlen hatását.7

A minőség emelése •

Az adósságszolgálat biztosításához következetes és testre szabott megközelítésre van szükség. Egyes esetekben a gyors és egyszerű megoldás a megfelelő, míg más esetekben több időt vesz igénybe a fenntartható megoldás kidolgozása.

•

A tanácsadó kézikönyvek hasznosnak bizonyultak, csakúgy, mint a különböző háttérrel rendelkező személyekből álló tanácsadó csoportok, amelyek résztvevői együtt dolgoztak konkrét esetek hosszú távú megoldásainak kialakításán.

•

A bizalmon alapuló kapcsolatok kialakítása, a háztartások helyzetének teljes körű megértése és a megfelelő válasz kidolgozása időbe telhet. Az esettanulmányok számos olyan tényezőt kiemelnek, amelyek eredményesek lehetnek – ilyen például

a

más,

szintén

adóssággal

küzdő

háztartásokkal

folytatott

tapasztalatcsere. •

Alapvetően fontos a titoktartás hiteles és jól kommunikált biztosítása. A szemtől szembeni találkozók általában növelik a bizalmat, de nem minden szakaszban és nem minden esetben ugyanaz az értékük.

•

Alapvetően fontos az adósságkezelési tanácsadók és egyéb érintettek, például a hitelezők, a jóléti intézmények hivatalai és az egészségügyi szolgáltatások közötti jó

kapcsolatok

kialakítása.

Az

őszinte

és

következetes

kommunikáció

elengedhetetlen feltétele a fenntartható bizalom kiépítésének. •

Fontos, hogy a szolgálatok – miközben támogatást nyújtanak – a háztartásokra bízzák

az

irányítást,

és

biztosítsák,

hogy

a

háztartások

is

tevékenyen

közreműködjenek a megoldás megtalálásában. Ez nemcsak ahhoz járul hozzá, hogy a háztartások úgy érezzék, ők tartják kézben a dolgokat, hanem a

7

Háztartások eladósodásával foglalkozó tanácsadó szolgálatok Az Európai Unióban. Összefoglaló. Forrás:


8

hitelezőket és az adósságkezelési tanácsadókat is arra ösztönzi, hogy megfelelő megoldás kialakításán fáradozzanak. •

Gyakran alapvetően fontos, hogy az eladósodott háztartás a folyamat alatt megbízható fizetési magatartást tanúsítson, többek között azért, hogy később olcsóbb hitelhez juthasson.8

Stabil intézmények kialakítása •

A minőségbiztosításhoz szükség van az adósságkezeléssel foglalkozó tanácsadó szolgáltatások

nyilvántartásba

vételére

és

az

adósságkezelési

tanácsadók

képzésére. Ezen kívül a támogatási területek – például jogi segítségnyújtás, pénzügyi tanácsadás és tehermentesítés, valamint mentális egészségügyi ellátás – fokozott integrálása is szükséges. •

A különböző segítő intézmények közötti átfedéseket nem kell szükségszerűen kevéssé hatékonynak tekinteni. A különböző háttérrel rendelkező szervezeteknek más és más az erőssége.

•

Az adósságkezelési problémákat holisztikus módon kell megközelíteni: megelőző, helyreállító vagy gyógyító, enyhítő és rehabilitációs intézkedések széles körének alkalmazásával. Az Európai Bizottság fogyasztói hitel megállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelve például fontos megelőző intézkedéseket határoz meg.

•

A kiszámítható jogi adósságrendezési és csődeljárás alapvetően fontos. A jogi eljárások nem lehetnek túl rövidek, és nem adhatnak teret visszaélésekre, viszont túl hosszúra sem nyúlhatnak, és nem lehetnek elérhetetlenek. Lényeges, hogy legyenek

olyan

ösztönzők,

amelyek

miatt

a

háztartások

maximalizálják

keresetüket az ilyen típusú eljárások alatt, amikor egy meghatározott bevételi szint fölött minden jövedelem a hitelezőkhöz kerül, sokszor akár több éven át. •

Végül sürgős esetekben a lakáspolitika is szerephez juthat, például annak elősegítésével, hogy a háztartás egy megfizethetőbb ingatlanba költözhessen. Ez azért fontos, mert az adóssággal küzdő háztartások gyakran attól félnek, hogy

8



9

elvesztik a tetőt a fejük fölül, és mert a problémák gyakran elsősorban a lakhatáshoz kapcsolódó költségekből erednek.9

3. Az adósságprobléma Magyarországon

Hazánkban a lakossági díjhátralékok felhalmozódása az 1980-as évek végén vált társadalmi-szociális problémává. A poszt-szocialista átalakulási folyamat során az állam fokozatosan építette le a termékek és szolgáltatások állami támogatási rendszerét, ami a fogyasztói árak drasztikus növekedését eredményezte. Ezzel együtt a reáljövedelmekben erőteljes (évi 10-15 százalékos) csökkenés következett be, miközben a lakossági jövedelemszerzési lehetőségek is beszűkültek, a keresőképes népesség egynegyede kiszorult a munkaerőpiacról. Ugyanakkor a lakossági életszínvonal növelésére irányuló kádári

modernizáció

a

közművesített

szolgáltatások

nagyarányú

és

gyorsütemű

kiépítésével járt együtt, ami a háztartások jelentős fogyasztásnövekedést eredményezte. A

közműfejlesztési

programok

(vezetékes

gázellátás,

szennyvízberuházás,

telekommunikáció) a rendszerváltás utáni időszakban még nagyobb ütemben folytak.10

A rendszerváltás időszakában kiépülő újkapitalizmus világában a háztartások többsége nem tudott felkészülni a létbiztonság megrendülésére, nem volt képes az életvezetési stratégiáját, öngondoskodási rendszerét megfelelő módon alakítani. Az államszocializmus fogyasztói ártámogatási rendszere pazarló, nem gazdaságos fogyasztói mintákat alakított ki a lakosságban. Az irracionális fogyasztói szokások az alacsony iskolai végzettséggel, minimális jövedelemmel rendelkező háztartások, társadalmi csoportok életvitelére volt jellemző,

akik

körülményekhez.

a

legkevésbé

tudtak

alkalmazkodni

az

új

társadalmi-gazdasági

11

A fogyasztói társadalomra jellemző az előrehozott, azonnali, korlátozásmentes és gyors szükségletkielégítés

igénye,

a

megtervezett,

lassabb

gyarapodást

preferáló

magatartásmintával szemben. Már nemcsak a fiatalabb korosztály sajátossága a 9



Czike Klára – Vass Péter: Gyorsjelentés a díjhátralékosokról. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 1998.

11

Vitál Attila (szerk.): A háztartási adósságkezelés elmélete és gyakorlata. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2009.

10

különböző javak, tulajdonok azonnali megszerzésének, birtoklásának vágya, hanem egész társadalmunkat behálózta ez a módosult igény. Ez szükségszerűen hitelfelvétellel és a lakosság tömeges eladósodásával együtt járó folyamat. „Az, hogy valaki adós a mai világban, nem jelent semmi szokatlant mindaddig, amíg rendesen fizeti a díjakat, törlesztő részleteket. Ha valamilyen okból – betegség, munkanélküliség, figyelmetlenség, vagy tudatos nem fizetés miatt – a rendszeres befizetés megszakad, akkor áll elő az a baj, amelyet hátraléknak nevezünk.”12

Az 1990-es évek végén hazánkban a díjhátralékos fogyasztók száma 900 ezer volt, a háztartások 8 százaléka volt terhelt kifizetetlen közüzemi és lakbér számlákkal. Ebből a negyedévet meghaladó hátralékosok aránya 53 százalék volt. A TÁRKI háztartáspanel vizsgálatai a magyar háztartások 12 százalékában mutatta ki a díjhátralékosságot.13 A 2000-es

évek

elejétől

az

eladósodott

háztartások

aránya

elsősorban

a

kisebb

településeken növekedett, valamint tovább romlott a keleti régió, ezen belül a tiszántúli szolgáltatási körzet helyzete, az itt felhalmozódott díjhátralék egy háztartásra jutó mértéke az országos átlag négyszeresét tette ki, viszont mérséklődött a fővárosban illetve körzetében élők eladósodása. A szociális szakminisztérium14 adatai szerint 2003-ra mérséklődött a hátralékos fogyasztók névleges száma (550 ezer), ugyanakkor a TÁRKI Háztartás Monitor vizsgálata 2005-ben a megfigyelt háztartások 14 százalékában mutatott

ki

lakásfenntartással

összefüggő

pénzügyi

nehézséget,

2007-ben

12

százalékukban.15

Az EUROSTAT jelentésére hivatkozva viszont a CEU tanulmánya megállapítja, hogy a 2005–2007 közötti időszakban a magyar lakosságnak átlagosan 16,7%-a (mintegy 1,65 millió ember) halmozott fel tartozást közüzemi számláin, ezen indikátor szerint harmadik volt az EU-27-ek között. 2007-ben azonban Magyarországon volt a legmagasabb az ilyen helyzetben lévők aránya (18%), így levált a 10 új tagállamban uralkodó, 2005 óta lefelé ívelő trendről.16

12

13

Vass Péter: Adósságkezelés gyakorlati tapasztalatai. Szociális Szakmai Szövetség, www.3sz.hu 2003. Vitál Attila: A díjhátralékosság makrostrukturális okai és lokális természete. In: Fónai Mihály – Mankó Mária

(szerk.): Acta inter urbes. BDF, Szombathely, 2000. 14

15

16

Kőnig Éva: Adósságkezelés: sikerek és kudarcok. Esély, 2006, 1. sz. Köz, teher, elosztás. Háztartás Monitor Jelentés, TÁRKI, 2007.

Sergio Tirado Herrero, S. T. – Ürge-Vorsatz, D.: Energiaszegénység Magyarországon. CEU – Védegylet, 2009.

11

2009. december végén a magyar lakosságnak 8,36 millió hitelszerződése volt. A jelzáloghitelek aránya az összes lakossági hitelen belül 15,4%-ot tett ki. Fizetési késedelem 2009 végén összesen 3,23 millió hitelszerződésnél állt fenn, vagyis az összes fennálló hitelszerződés több mint egyharmada valamilyen mértékben késedelmes volt. A 90 napon túl késedelmes hitelek száma egy év alatt 376 ezerrel növekedett, és 2009. decemberben 1,78 milliós darabszámot ért el. 2009. év végére az összes késedelmes hitel 55%-a 90 napon túl is késedelmessé vált. Különösen veszélyeztetettnek tekinthetők annak a 90 ezer lakossági jelzáloghitel-szerződésnek az adósai, amelyek esetében 2009. végén 90 napon túli fizetési késedelem állt fenn. Az utóbbi két évben több mint 30 ezer lakóingatlan

került

végrehajtási

vagy

egyéb

tartozásrendezési,

illetve

követelés-

értékesítési eljárás alá. A fizetési késedelmi probléma továbbra is nő. A hitelezők 2009ben közel 14 ezer, az utóbbi két évben pedig közel 21 ezer lakóingatlan-fedezetet értékesítettek.17 A Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) lakossági alrendszerében tárolt természetes személyek száma 2005-ben 321 ezer főről 2009. év végére 789 ezer főre emelkedett.18 4.

A Hevesi k istérség sajátosságai Az észak-magyarországi régió kistérségei

17

18

2010. évi első kockázati jelentés. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, 2010. április. www.pszaf.hu Információk a KHR Lakossági alrendszerében tárolt adatokról. www.bisz.hu

12

A Hevesi kistérség az észak-magyarországi régió és Heves megye déli részén, a Nagyalföld peremén helyezkedik el. Területe 698 négyzetkilométer. A megye legdélebbi kistérsége, melyet északon az M3-as autópálya, nyugaton és délen a megyehatár, keleten pedig a Tisza határol. A szomszédos kistérségek a Füzesabonyi, a Gyöngyösi (Heves megye), a Jászberényi, a Tiszafüredi (Hajdú-Bihar megye) és a Szolnoki (JászNagykun-Szolnok megye) kistérség. A kistérségi központ, Heves a kisebb súlyú központok közé tartozik, a környező településeken élőkre nincs igazán vonzó hatása: mindössze hat község lakosainak ingázási célpontja. Az elmaradott, alapvetően mezőgazdasági karakterű Hevesi kistérség belső egyenlőtlenségei a rendszerváltozás óta nőnek. A falvak többségének helyzete romló-stagnáló, csupán Tarnamérán és Boconádon éri el a jövedelemszint a vidéki átlagot, kedvező foglalkoztatás mellett javuló tendenciát mutatva. Bár Heves város nem nevezhető jelentős gazdasági centrumnak, egy szűk településgyűrű mégis kialakult körülötte (Hevesvezekény, Tenk, Pély, Erdőtelek). Legkedvezőtlenebb a helyzet azokon a településeken,

ahol

magas,

50%-ot

meghaladó

a

roma

lakosság

aránya:

Tarnazsadányon, Tarnaörsön, Kömlőn, Erken, Átányon. A települések egy részében az ipar (Boconád, Tarnaméra), más részében a szolgáltatások (Kisköre, Heves) jelentik a megélhetés fő forrását, de akad olyan falu is, ahol a mezőgazdaság a legjelentősebb gazdasági tényező.19 A kistérségen belüli főutak és mellékutak minősége rossz, ami elriasztja a befektetőket, a minőségromlás pedig növeli a balesetveszélyt. Mind a települések közötti, mind a településeken belüli utak felújításra, illetve burkolásra szorulnak. Helyközi autóbuszjárat minden települést érint, helyi autóbuszjárat a kistérségben nem közlekedik.20 A külső, nagytérségi elérést tekintve a Hevesi kistérséget közúti tranzit folyosó közvetlenül nem érinti, de az M3 gyorsforgalmi út a kistérség északi határán halad. A településekről két helyen érhető el az autópálya: a mellékútvonal szerepű HevesNagyfüged közötti útról és a 31-es számú főútról. Az autópálya elérési ideje a kistérség központjától kevesebb 30 percnél.21

19

20

21

13

TÁMOP 5.2.3 – Kistérségi Tükör, Hevesi Kistérség, 4. o. TÁMOP 5.2.3 – Kistérségi Tükör, Hevesi Kistérség, 5. o. TÁMOP 5.2.3 – Kistérségi Tükör, Hevesi Kistérség, 5. o.

A kistérség gazdasági környezete, gazdasági fejlődés, változások, tendenciák az elmúlt évtizedben A Hevesi kistérség természeti és gazdasági adottságaira megfelelő éghajlati viszonyok, jó termőképességű földek jellemzők. Általában kevés a szikes, használhatatlan legelő, a Tisza ártere, a barna erdőtalajok és a humuszos barnatalajok, réti talajok optimális feltételeket nyújtanak a mezőgazdálkodás, kertészet számára. A térség termelési szerkezete hasonlít az országoshoz, a három jól elkülöníthető talajadottságú területen találhatók termelési övezetek (zöldségtermesztés, kertészetek, erős hagyománnyal rendelkező dinnyetermesztés, gabona és takarmánynövények termesztése). A térség jellemzően rurális. Noha természeti adottságai kedveznek a mezőgazdasági termelésnek,

mégsem

tudta

megtalálni

a

kitörési

pontjait.

A

kistérségben

a

rendszerváltást követően jelentősen átalakult a lakosság megélhetését legnagyobb mértékben biztosító mezőgazdaság. Megszűntek a termelőszövetkezetek, a térség legnagyobb agrár munkáltatója, a Hevesi Állami Gazdaság privatizációjára is sor került. Az

1-5

hektáros

kertészkedéssel

birtokokon

próbálnak

gazdálkodók

boldogulni.

Az

gabonautóbbi

és

időben

takarmánytermeléssel, a

korábban

jelentős

állattenyésztési ágazat visszaszorult. A 2000-es évekre jellemző a vetőmagtermelés, a gyümölcstermesztés

felfutása

és

az

olajos

növények

térhódítása.

A

szántóföldi

zöldségtermesztés volumene az elmúlt években erősen, közel az egytizedére csökkent. Ennek elsődleges oka – az aszályos időjárás okozta termelési kockázat mellett – az, hogy a kistérségben teljesen hiányzik a zöldségfeldolgozás, a piaci értékesítés előkészítéséhez szükséges

osztályozó,

csomagoló,

címkéző

technológia,

a

hűtő-,

tároló-

és

szállítókapacitás. A térség gazdaságföldrajzi adottságai és az agrárgazdálkodás dominanciája miatt az iparfejlesztés kevésbé játszott szerepet. Céltudatos ipartelepítésre az 1970-es években került sor, elsősorban Heves város kezdeményezésére és szerepvállalásával. Az 1970– 80-as időszakban több nagyobb ipari üzem, gyár alapított gyáregységet Hevesen. Az új ipari munkahelyeket 20-22 százalékban a Heves környéki községek bejáró lakosai töltötték

be.

A

rendszerváltást

követően

szerkezetváltás következtében a hevesi

az

anyavállalatok

piacvesztése,

a

gyáregységek, kihelyezett üzemek döntő

többsége megszűnt (pl. BERVA) vagy átalakult (pl. MEZŐGÉP). A könnyűipar és az élelmiszeripar, valamint a kereskedelem tartja pozícióit. Az élelmiszer-feldolgozóipar még elmarad lehetőségeitől, a könnyűipart a piaci függőség befolyásolja. A térségben alapított,

illetve

megjelenő

magánvállalkozások,

főként

az

építőanyag,

faipar,

húsfeldolgozás és szolgáltatások területén a munkaerő-kapacitásnak csak szerény

14

hányadát tudták lekötni. A korábbi – jórészt gépipari tevékenységet ellátó üzemek – megszűnésük óta kihasználatlanok.22 Ma a térség legjelentősebb iparága a könnyűipar. A ruhaipar néhány településen (Heves, Erdőtelek, Tiszanána) megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik, és sikeresen működtet varrodákat (Ramona Rt., Budagant Szövetkezet stb.), ami foglalkoztatási szempontból fontos, ugyanakkor kedvezőtlen, hogy a bérmunka jellegű tevékenységek nyertek teret. Működnek vállalkozások a faiparban (pl. Forest-H Kft.) és a fémiparban (pl. Block Metal Kft.). A térségben korábban nagy szerepe volt a gépiparnak, ami mára jelentősen visszaszorult.

A

gépgyártás

kapcsán

elsősorban

a

mezőgazdasági

gépek

és

terményszárítók gyártását és telepítését kell kiemelni (Hevesgép Kft.), de működik épületgépészet (Altena Cleaning Heves Hungária Kft.), utánfutó- és ponyvagyártás (Hevesponyva Kft.) is. Hevesen kijelölt iparterület és ipari park áll a vállalkozások és a befektetők rendelkezésére, melynek infrastruktúrával történő ellátása jelenleg fontos feladat a város életében. A gazdasági szerkezetben a mezőgazdaság a vállalkozások száma alapján 13%-ot képvisel.

Tekintettel

a

mezőgazdaságnak

a

többi

gazdasági

ágnál

alacsonyabb

jövedelmezőségére és létszámkibocsátására, nagyon nagy probléma, hogy az ipar aránya (9%) nemcsak az országos átlagtól, de még a mezőgazdaság arányától is jelentősen elmarad. Így az iparnak sincs munkaerő-felszívó hatása a térségben, de Heves városban is stabilan nagy a munkanélküliség, egészében pedig alacsonyak a keresetek. A kistérségi szinten majdnem 15%-ot elérő kereskedelmi szektort jellemzően a térség központja, Heves erősíti. A gazdasági szolgáltatások aránya mindössze 4%-ot tesz ki. A fennmaradó vállalkozások az egyéb szolgáltatási, szállítási, pénzügyi, ingatlanügyi, vendéglátási gazdasági ágakban tevékenykednek. A

térség

településeinek

foglalkoztatást

biztosító

többsége

nem

rendelkezik

meghatározó,

10

vállalkozásokkal,

üzemekkel.

E

a

falvakban

fő

feletti

legnagyobb

foglalkoztató az önkormányzat. A Hevesi kistérségre jellemző vállalkozói aktivitás (38 működő vállalkozás/ezer fő; KSH, 2004) az országos átlag fele, megyei viszonylatban a második legalacsonyabb, és a vidéki térségek átlagát sem éri el. Tovább árnyalja a képet, hogy a működő vállalkozások 42%-a a kistérség központjában, Hevesen található. Heves mellett Kiskörén, Tarnamérán, Tiszanánán működnek jelentősebb számban vállalkozások.23

22

23

15

TÁMOP 5.2.3 – Kistérségi Tükör, Hevesi Kistérség, 9. o. TÁMOP 5.2.3 – Kistérségi Tükör, Hevesi Kistérség, 10. o.

A turizmus jelentősége a kistérségben összességében csekély. Ennek hátterében a hézagos belső közlekedési kapcsolatok, a rossz útminőség és a hiányos marketingtevékenység áll. A kistérség turizmusát erős szezonalitás, területileg pedig a Tisza-tó koncentrációja jellemzi.

A kistérség szociális helyzete – társadalmi leszakadás és kir ekesztődés A Hevesi kistérség fiatalodási indexe (0–14/60–x éves népesség aránya %-ban, KSH, 2005) 91,8, a megye kistérségei között bőven a legmagasabb (a Pétervásárai kistérségben pl. 50,1), a megye kistérségeinek átlaga 68,5, míg az országos átlag 73,2. A fiatal korstruktúra (Átány, Erdőtelek, Kömlő, Pély) általában a cigány lakosság súlyának köszönhető. Kivétel ez alól Tenk, ahol a népességszerkezet a község annak érdekében tett erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a fiatalok a faluban maradjanak, ne vándoroljanak el: magas színvonalú általános iskolai oktatást hoztak létre (az ökoiskolába a környékről is járnak diákok), egészségházat építettek, önálló orvossal rendelkeznek, és kisebb üzemek is működnek. Az elvégzett átlagos osztályfok 2001-ben – a 7 évnél idősebb népesség körében – Tarnabodon (6,8), Tarnazsadányban (7,3) és Erken (7,4) volt a legalacsonyabb a kistérség települései közül. A 18 év fölötti, legalább középiskolai érettségivel rendelkezők aránya a kistérségben 19,8% (KSH, 2001), a legalacsonyabb a hét megyei kistérség közül (az Egri kistérségben pl. 48,3%). A megye kistérségeinek átlaga 28,8%, az országos átlag 38,2%. A legrosszabb mutatóval Tarnabod rendelkezik (4,7%), s bár Heves városban (29,4%) és Tarnamérán (27,8%) magasabbak az arányok, ezek sem érik el a megyei átlagot. A felsőfokú végzettség tekintetében sem jobb a mutató: a kistérségi átlag (5%) fele a megyeinek. Itt is hasonlóan alakulnak a szélsőértékek: a legkedvezőtlenebb Tarnabod (1,5%), a legkedvezőbb Heves (8,1%) helyzete. A rendszeres szociális segélyben részesítettek évi átlagos száma 1000 lakosra (KSH, 2005) a kistérségben 49,58 fő, kiugróan a legmagasabb a megyében. Legalacsonyabb a mutató a prosperáló Egri (10,65 fő) és Gyöngyösi (14,21 fő) kistérségekben, a megye kistérségeinek átlaga 24,25 fő, az országos átlag pedig 15,14 fő. A

rendszeres

gyermekvédelmi

támogatásban

részesítettek

aránya

a

0–24

éves

népességből (KSH, 2005) a Hevesi kistérségben 46,4%, szintén jóval magasabb a többi kistérségre jellemző aránynál. A megye kistérségeinek átlaga 30,8%, az országos átlag 23,38%. A kistérség szociális helyzetét már a statisztikai adatok is hűen tükrözik. Megállapítható, hogy az alacsony átlagos képzettség, a hátrányos helyzetű társadalmi rétegekbe tartozók

16

nagy száma és a segélyezésre szorulók magas aránya rendkívül nagy terhet ró a kistérségre. A

2001-es

népszámláláskor

a

kistérségben

élők

8,9%-a

vallotta

magát

roma

nemzetiségűnek (az akkori megyei átlag 4%), de a 2005-ben készült komplex kistérségi program adatgyűjtése alapján a becsült kistérségi átlag 24%. Tarnabodon, Kömlőn, Erken,

Tarnazsadányban

a

tényleges

arány

meghaladja

az

50%-ot,

Átányban,

Erdőtelken, Kiskörén, Tarnaörsön és Tiszanánán pedig 30% körüli. A roma kisebbséghez tartozók képezik le ma Magyarországon a legkomplexebben a leszakadó társadalmi csoportok

jellemzőit,

munkanélküli,

így

gyesen

körükben

vagy

nagyobb

gyeden

lévő,

arányban

valamint

találunk

inaktív,

munkaképes

tartósan

korhatár

alatti

(nyugdíjas), megváltozott munkaképességű vagy fogyatékkal élő, alacsony szinten iskolázott

(legfeljebb

általános

iskolai

végzettséggel

rendelkező),

szakképzetlen

(legfeljebb gimnáziumi érettségivel rendelkező), illetve 45 év feletti munkavállalókat. A kistérségben Cigány Kisebbségi Önkormányzatok működnek Erdőtelek, Erk, Heves, Kisköre, Tarnabod, Tarnazsadány és Tiszanána településeken. A Hevesi Kistérség Többcélú Társulása 2006 júniusában a gyermekjóléti szolgáltatás ellátására, 2006 augusztusában a családsegítés feladat ellátására szerzett működési engedélyt. Innentől saját intézményeként működteti a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatot. Az intézmény székhelye Heves, Tarnazsadány, Tiszanána, Átány és Erdőtelek telephelyekkel. A gyermekjóléti szolgáltatás intézményi keretei között pszichológiai, fejlesztőpedagógiai és jogi tanácsadás működik. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálat –

a

telephelyeken

keresztül

–

a

települések

mindegyikén

elérhető.

Az

egyes

településeken a gyerekszámnak megfelelően, de a szükségletekhez nem igazodva – nagyon különböző időtartamban – működik a szolgáltatás. A jelentős problémákkal küzdő Tarnabodon például, ahol a veszélyeztetett gyerekek száma meghaladja a 60 főt, csupán heti 12 órában van jelen a gyermekjóléti szolgálat munkatársa. A gyermekjóléti szolgáltatásokba a kistérségben élő 0–17 éves gyerekek (8624 fő) 9,1 százaléka (792 fő) volt bevonva 2007-ben. Az országos arány 6,4%. A családsegítő szolgáltatásait a korosztály 5 százaléka (432 fő) vette igénybe, az országos arány 2%. A kistérségben 531 gyereket tartanak nyilván veszélyeztetettként (a 0-17 évesek 6,2 százaléka), 131 gyerek pedig védelembe vett (1,5%). Az előbbiek aránya a kistérségi családok helyzetét ismerve meglepő módon alacsonyabb az országos mutatónál (10,5%), utóbbiak aránya pedig csak kevéssel haladja meg azt (1%) a 2007-es adatok szerint. A

lakosságszámtól

segítségnyújtás,

függetlenül

étkeztetés)

biztosítandó

egyetlen

szociális

kivétellel

minden

alapszolgáltatások településén

(házi

elérhetők:

Tarnazsadányban nincs házi segítségnyújtás. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálat –

17

ahogy fentebb szerepel – kistérségi társulás formájában működik, és lefed minden települést. Az idősek nappali ellátását, amely 3000 fő felett kötelező, hat település (Átány, Erdőtelek, Kömlő, Tarnaszentmiklós, Heves és Zaránk) biztosítja, az utóbbi két településen idősek otthona is működik. Falu- vagy tanyagondnoki szolgáltatás 2007-ben sehol

nem

működött

a

kistérségen

belül.

Jelzőrendszeres

házi

segítségnyújtást

népességszáma alapján egyedül Hevesnek kellene biztosítania, de – 2007-es adat szerint – erről nem gondoskodik.24 Égető probléma az adósságkezeléshez való hozzáférés hiánya. A szabályozás – a szociális törvény szerint csak a 40 ezer lakos feletti településeken kötelező az ellátás – eleve sújtja a nagyváros-hiányos és természetesen az aprófalvas, hátrányos helyzetű régiókat.

A munkaerő - piaci helyzet Munkanélküliség, a foglalkoztatottság mértéke A TEIR nyilvántartása szerint a Hevesi kistérség 13 települése társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott. 2002 és 2008 között a kistérség munkanélküliségi rátája 10,4%-ról 20,8%-ra nőtt, miközben a foglalkoztatottsági ráta kevesebb, mint 1 százalékponttal emelkedett. 2008-ra a munkanélküliségi ráta 2,6-szer volt magasabb (20,8%), mint az országos ráta (8%), a foglalkoztatási ráta (46,9%) pedig majdnem 10%-kal volt alacsonyabb az országosnál (56,7%). A megyei foglalkoztatási ráta ekkor 53,2%, a munkanélküliségi ráta pedig 10,9% volt. Elsősorban a fejlettebb kistérségeknek (Egri, Gyöngyösi, Füzesabonyi kistérség) köszönhető, hogy ezek az adatok nem voltak sokkal rosszabbak az országos mutatóknál. Az, hogy 2008-ban a Hevesi kistérség munkanélküliségi rátája még a megyeinek is kétszerese volt, már ekkor jelezte ennek a térségnek a legégetőbb problémáját.25 Az aktív korú lakosság kevesebb, mint fele volt foglalkoztatott már 2008-ban a kistérségben. Az ÁFSZ 2010-es adatai szerint a helyzet ebben az évben sem változott jelentősen: a munkanélküliek száma a 15–64 évesek között 2323 volt (18,39%), és a kistérség foglalkozatási rátája a megyében még ekkor is a legrosszabb (46,9%), azonos a 2008. évivel. Az aktivitási arány (munkanélküliek és foglalkoztatottak együtt) nem különbözik jobban a többi kistérségétől, ám ez csak annyit jelent, hogy a munkanélküliek aránya magas, és ebben a kistérségben is lenne munkaerő.26

24

25

26

TÁMOP 5.2.3 – Kistérségi Tükör, Hevesi Kistérség, 38. o. Hevesi kistérség helyzetelemzés a kistérségi gyerekesély stratégiához, 42 – 43. o. Hevesi kistérség helyzetelemzés a kistérségi gyerekesély stratégiához, 44. o.

18

A TEIR nyilvántartása szerint a munkanélküliségi ráta 2010-ben valamivel alacsonyabb volt, mint 2009-ben (kb. 17%), ám még mindig sokkal magasabb, mint a régióban (15% alatti), a megyében (11%) körüli, illetve országosan (9% körüli).27 A KSH 2010-es adatai szerint a nyilvántartott álláskeresők aránya a Hevesi kistérségben 16,7% volt, a megyén belül változatlanul a legmagasabb a kistérségek közül. A legfeljebb általános iskolát végzettek aránya a nyilvántartott álláskeresőkön belül 61,4% volt.28 Települési szinten nincsenek adatok a foglalkoztatási és munkanélküliségi rátáról (16–64 évesek között): az ÁFSZ relatív mutatója a munkavállalási korú népességgel számol (nyilvántartott álláskeresők a 15–61 éves népesség százalékában). Eszerint 2009-ben a legrosszabb helyzetű települések a foglalkoztatottság terén Tiszanána (26,7%-os relatív mutató), Tarnaörs (22,6%), Kömlő (22,2%), Átány (21,2%) és Tarnazsadány (20,1%). 29

A 2012-es településsoros adatokból a februárban és áprilisban nyilvántartott álláskeresők számát és a munkavállalási korú népességhez viszonyított arányát érdemes kiemelni. Az áprilisi adatok az idénymunkáknak köszönhetően kedvezőbbek. Mindkét hónapot tekintve Tarnazsadány és Kömlő adatai a legrosszabbak: a nyilvántartott álláskeresők aránya februárban 34-36%, áprilisban 26-30%, és hasonlóan magasak az arányok Átányban, Tarnabodon, Tiszanánán és Tarnaörsön.30 A

roma

kisebbségen

belül

nagyon

alacsony

az

aktív,

folyamatos

és

legális

foglalkoztatásban állók aránya. A többség vagy teljesen kívül reked a munkaerőpiacon, vagy „feketemunkásként” – főleg az építőiparban – dolgozik. Mostanra a második generáció nő fel úgy, hogy nem látja a szüleit munkába járni. A generációkon átívelő munkanélküliség nem adott pozitív mintát a fiataloknak, így elkötelezettségük csekély, nem ismerik a munka megtalálásának, megtartásának fortélyait. Mindemellett az oktatás rendszere

gyakorlatilag

generációkra

konzerválja

munkanélküliségüket,

perifériára

szorult helyzetüket. A települések önkormányzatai és tartós munkanélküli népessége számára egyaránt fontos lehetőség a közmunkában való foglalkoztatás. A Hevesi kistérségben az átmenet

27

28

29

30

19

Hevesi kistérség helyzetelemzés a kistérségi gyerekesély stratégiához, 44. o. Hevesi kistérség helyzetelemzés a kistérségi gyerekesély stratégiához, 45. o. Hevesi kistérség helyzetelemzés a kistérségi gyerekesély stratégiához, 46. o. Hevesi kistérség helyzetelemzés a kistérségi gyerekesély stratégiához, 47. o.

évtizedében nagyobb mértékű munkahelyteremtés nem történt – a rendszerváltás egyik vesztese a kistérség. Jelenleg a legtöbb aktív korúnak az önkormányzatok adnak munkát. A legjelentősebb ipari foglalkoztatók a malom, a mezőgépgyár, illetve a háziipari szövetkezet és más kisebb könnyűipari gyáregységek.

Munkaerő-piaci intézményrendszer, alternatív, komplex szolgáltatások, programok A Hevesi Munkaügyi Kirendeltség szolgáltatásai a szegénység és a rossz közlekedés, valamint a meglehetősen hiányos információáramlás miatt nehézkesen érhetőek el.

A kistérség társadalmi-foglalkoztatási helyzetét jól mutatják a foglalkoztatási programok (HEFOP): 8 osztályt biztosító képzés, roma dajka és pedellus program, melyek a roma társadalom szocializációját kívánták segíteni. Komoly társadalompolitikai hatása van annak a foglalkoztatási programnak, amelyet Tarnabodon és Erken valósítanak meg. A Befogadó falu elnevezésű program a település kiüresedését hivatott megállítani úgy, hogy

a

szociálisan

rászoruló

családok

szükséglethierarchiáját

komplex

program

segítéségével (közmunka, települési ház biztosítása, mentális segítségnyújtás) építik újra. Az OFA „A családsegítő szolgálatok foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásainak fejlesztése” című programjára beadott pályázatok közül 2009-ben a Hevesi Kistérség Többcélú Társulása által fenntartott Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat támogatásban részesült, ily módon lehetőséget kapva négy fő foglalkoztatására. A hevesi kistérségben támogatott HEFOP programok száma az országos átlag felét tette ki. Az elnyert nyolc HEFOP program közül hét óvodai, iskolai kompetenciafejlesztést segítő program, egy pedig a Befogadó falu programhoz kapcsolódó, a Tutor Alapítvány által elnyert HEFOP-1.3.1-es program volt. Az NFÜ jelentéskészítője nem jelzi a szintén ide tartozó HEFOP-2.2.1-es programot, melyet szintén a Tutor Alapítvány nyert el Heves megyei szociális szakemberek képzésére. Az UMFT keretében hat TÁMOP program nyert támogatást a kistérségben: kettő profitorientált cég által beadott TÁMOP 2.3.3/A-09/1 „Munkahelymegőrző támogatás képzéssel kombinálva” program keretében, a Tutor Alapítvány három pályázata, egy Ifjúsági Információs Pont és két Tanoda létrehozására, valamint egy, a szintén Befogadó falu programon munkálkodó MMSZ Befogadás Kht. által elnyert LHH-s projekt gyermekés ifjúságvédelem témájában.

A családok depriváltsága A GYEP program 2009-ben vizsgálta a családok depriváltságát. Ennek egyik mutatója az, hogy a családok mekkora részének van elmaradása a lakásrezsivel, közüzemi díjakkal. A

20

Hevesi kistérségben a családok 12,1 százalékának volt áramtartozása, 4,6 százaléknak elmaradása a vízszámlával, 15,9 százalék pedig a gáz díjával tartozott. Összességében a válaszadó családok közel egynegyedének (22,2%) volt tartozása valamely közszolgáltató felé. A tartozás mértékét tekintve csak az összes tartozást tudjuk, amelyben a rezsitartozások mellett benne van egyéb adósság is (családnak, rokonnak, boltba); eszerint a családok mintegy háromnegyedének (73,5%) nincs tartozása. Az adóssággal rendelkező családok közel egytizedének (9,2%) volt húszezer forintnál kevesebb adóssága, egyötödük húsz- és ötvenezer forint közötti, egynegyedük ötven- és százezer forint közötti, több mint egyharmaduk pedig százötvenezer forintnál is több tartozást halmozott fel. Másik három indikátort vizsgálva az derült ki, hogy a családok egynegyedében (24,5%) előfordul, hogy nincs, vagy nem marad pénz élelmiszerre, ami igen megdöbbentő arány. Ezekben a családokban nehézséget okoz a mindennapi élelem előteremtése is. Hasonlóan fontos, hogy egytizedük nem tudja kiváltani a gyerekek gyógyszerét, és további 19,1 százalékuk egyáltalán nem is költ erre. A családok több mint felében (57,2%) nincs pénz a gyerekek évi egyheti nyaralására, 7 százalékuk pedig úgy gondolja, hogy a gyereknek nincs is szüksége üdülésre. A kistérségben az értelmiségi szerep hiányával és a helyenként elöregedő települési társadalommal magyarázható az, hogy a civil társadalom szerveződései inkább a hivatásokhoz kapcsolódnak, és működésük kevésbé intenzívnek mondható. Elsősorban a köz- és magánvagyon biztonságához kapcsolódó (tűzoltó egyesület, polgárőrség) szerveződéseket és a gazdaköröket emelhetjük ki. A nevelési-oktatási intézményekhez is szinte mindenhol kiépítették civil forrásszerző lehetőségeiket a pedagógusok, akik meglehetősen aktívnak számítanak a kistérségben

Adósság és munkavállalás Az eladósodottságból való kilábolás feltétele, hogy az átmeneti pénzbeli segítséghez munkakeresésben nyújtott segítség és munkalehetőség társuljon.

A munkavállalás gátjai A munkaerőpiacról kiszorult csoportok munkavállalását számos probléma nehezíti:

21

•

tartós munkanélküliség

•

alacsony iskolai végzettség vagy szakképesítés hiánya

•

piacképes szakma hiánya

•

alacsony jövedelem, eladósodottság

•

szenvedélybetegség

•

egyéb egészségügyi problémák

•

lakhatási gondok

•

csonka család

•

a családi kapcsolatok rendezetlensége, támogató háttér hiánya

•

szocializációs hiányosságok, életvezetési problémák

•

roma származás

A tartós munkanélküliségnek járulékos hatásai is vannak, amelyeket szintén kezelni kell ahhoz, hogy sikeres legyen a személy reintegrációja: •

a rendszeres jövedelem megszűnése vagy csökkenése

•

stressz, szorongás, depresszió

•

pszichés okok szomatizálódása, egészségkárosodás

•

a társas kapcsolati háló szétszakadozása, izoláció

•

a társadalmi presztízs elvesztése

•

az önértékelés csökkenése, az identitás és a biztonságérzet elvesztése

•

a gyermekek kirekesztettsége

•

szenvedélybetegség (alkoholizmus, nyugtató-, altatóhasználat)

•

életvezetési problémák

•

rendszertelen életmód, strukturálatlan napirend

•

munkanélküli létre való szocializáció

•

hibás minta átörökítése

A munkavállalás elé további akadályt gördít a munkagyakorlat, a munkaszocializáció hiánya, ami összefügg a többgenerációs munkanélküliséggel.

A munkába állás alapvető külső feltételei sem adottak a kistérségben. A nehezen megközelíthető kistelepüléseken fél ötkor elmegy az utolsó busz – bár az itt élők az utazási költséget sem bírják fedezni –, ide nem járnak be a munkásjáratok sem. Jellemzően nincsen olyan közösségi tér, ahol a munkalehetőségeknek utána lehet nézni. Elenyésző a bejelentett állások száma, és a tetemes tartozást felhalmozók amúgy is szívesebben választják a feketemunkát, mert így nem letiltható az adósságuk a fizetésből.

Motivációs tényezők és elvárások A mélyszegénységben élők körében érezteti hatását az új szociális szabályozás szerinti eljárás, mely szerint egy családban csupán egy segélyezett lehet – ez a családok számára nagy motiváló erő az elhelyezkedésben.

22

Azokban a családokban, ahol volt minta és van törekvés az elhelyezkedésre a tartozások törlesztése és a család eltartása érdekében, ott van esély a visszatalálásra a munka világába.

Együttműködési készség és érdekérvényesítő képesség A kistérség lakosságának egy része felkészült, és segítséggel képes a munkavállalásra, helyzetének javítására. Az ő esetükben elsősorban az információ- és kapcsolathiány, illetve a közlekedés megoldatlansága jelenti a fő problémát. A kistérségben élők érdekérvényesítési képessége igen gyenge, és lehetőségeik rendkívül szűkösek. Azok közül, akiknek sikerül munkát találniuk, sokan feketén foglalkoztatottak, s gyakran nem kapják meg a bérüket. Többen ezekből a tapasztalatokból okulva választják a közmunka programban való részvételt, mivel az ugyan kevesebb jövedelmet jelent, viszont biztonságosabb. A helyzet megváltoztatásához nem elegendő a munkavállalói jogok ismertetése a lakosságnak, a munkáltatói oldal szemléletének megváltoztatására is szükség van.

Kiegészítő szolgáltatások iránti igények A kistérségben igen nagy igény mutatkozik a kiegészítő szolgáltatásokra. A problémák (egészségügyi, komplexitásából

munkavállalási, fakadóan

az

anyagi, egyénre

családi, szabott

szocializációs, szolgáltatások

származási tudnak

stb.)

hatékonyan

működni. Az emberek a nem intézmény, nem hivatal jellegű szolgáltatásokban bíznak, illetve ezeket veszik szívesebben igénybe. Emellett fontos tényező, hogy az egyes lehetőségeket,

segítségnyújtási

formákat,

információkat

számukra

érthető

módon

juttassák el hozzájuk, és a megvalósításban is segítséget kapjanak, folyamatos elérhetőséggel.

5. Kiindulá s: Befogadó falu, Hitel - S Program A „Tartozunk ennyivel!” projekt, amely a Hevesi kistérség egészét átölelő program, a Befogadó Falu Program és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat HITEL-S Programjának talaján indult útnak. Az adósságkezelés jól illeszkedett a Befogadó falu korábbi programjai, szolgáltatásai körébe, a HITEL-S Program tapasztalatai pedig elméleti és gyakorlati alapot biztosítottak a projekt számára.

23

Befogadó Falu Program

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Tutor Alapítvány 2004 őszén az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériummal, illetve a Hajléktanokért Közalapítvánnyal közösen indította el a Befogadó Falu Programot, hogy az összetartó, lakhatási

gondokkal

hajléktalan

létből

küszködő történő

családok

kilépésre,

számára az

valós

önálló

lehetőséget

otthon,

teremtsen

önálló

a

egzisztencia

megteremtésére. Az első „Befogadó falu” Tarnabod községben valósult meg, a program kiterjesztésére pedig a Hevesi kistérség egy másik hátrányos helyzetű településén, Erken kerülhetett sor. A családok az őket korábban gondozó szociális szervezetek munkatársainak segítségével kerülhetnek a programba (a családok helyzetét bemutató levél elküldésével), emellett a község szociális teherbírását figyelembe véve a település legszegényebb családjai közül is néhány a program résztvevője lett. Az egyik kiemelt cél a programba bevont családok önálló életvitelének elősegítése, ezért a program elindítói szükségesnek tartották, hogy minden egyes házhoz tartozzon háztáji gazdálkodásra alkalmas méretű kert, illetve gazdasági épületek. A házak tulajdonjoga a karitatív szervezeteké, a benne lakók a házakat szociális bérlakásként használhatják, térítésmentesen. A családok évről évre megújított szerződésben vállalják az együttműködést a program munkatársaival,

gondoskodniuk

kell

gyermekeik

óvodába,

iskolába

járatásáról,

a

használatba kapott ház és kert gondozásáról.

Közösségi szolgáltatások Tarnabod lakóit a program munkatársai a háztáji gazdálkodás újraindításával, képzések és közösségi programok szervezésével, falubusz járat biztosításával támogatták. A falubusz

megkönnyítette

többek

munkaerő-piaci

részvételét,

a

közeli

települések

infrastruktúrájának (pl. a szakorvosi rendelések) elérését, és használatával lehetőség nyílt közös kirándulások, rendezvények szervezésére, ami elősegítette a helyi közösség összekovácsolását. A közösség fejlesztéséhez, egyben a program elfogadtatásához hozzájárult az is, hogy kezdetben a községi „Népházban” – főként a helyi fiatalság számára – mozi működött, 2008 decemberétől pedig a Norvég Civil Támogatási Alapnak köszönhetően Retextil – társadalmi és ökológiai újrahasznosító (recycling) – program indult.

24

Ugyancsak a „Népházban” került sor még 2005-ben az egész falu számára meghirdetett úgynevezett Konyhakert program első képzéssorozatára, amit a sokak által kedvelt Bálint gazda vezetett. E program második eleme háziállatok ólakba telepítése azoknál a családoknál, akik részt vettek az állattartást megalapozandó újabb rövid képzésen. A település legszegényebb lakosainak az eladósodásuk megfékezésére új szociális támogatási formákat is ajánlott a program. Több családnál az áramszolgáltatás megszüntetésének alternatívájaként előrefizetős, úgynevezett kártyás villanyórákat szereltek fel, mely a tapasztalatok szerint hozzásegíti

őket

az

energiával

való

takarékoskodáshoz. Az adósságkezelési szolgáltatás azokon a legnehezebb helyzetű családokon

segít,

akik

önerejükből

képtelenek

rendezni

felgyülemlett

közüzemi

tartozásaikat – megelőzve ezzel az uzsora jellegű eladósodásukat.

Gyermek- és ifjúsági programok A településen a közösségi élet fellendítése, a tehetséggondozás, valamint a szabadidő hasznos eltöltése érdekében 2007-ben alternatív napközbeni ellátás indult a kocsmából átépített Mip Tanti Játszóházban. E program az Európai Unió által finanszírozott HEFOP 1.3.1-es projekt keretében valósult meg, helyi munkanélküli nők gyermekfelügyelői képzésével és foglalkoztatásával. A két helybeli gyermekfelügyelő asszony munkájával működő Játszóház ad otthont az iskolai közétkeztetésnek, délelőtt és délután gyermekek számára fejlesztő és szabadidős foglalkozásoknak, a Retextil programnak. Uniós támogatással a Játszóház újabb programokkal, tudatosabb szolgáltatástervezéssel Ifjúsági Információs Ponttá fejlődött, majd az iskolai előmenetel segítésére, az első osztályos, felsős és középiskolás fiatalok számára Tanodák nyíltak Tarnabodon és Tarnazsadányban. 2010-ben

a leghátrányosabb helyzetű kistérségek uniós fejlesztési

programjának

köszönhetően újabb szolgáltatások indultak a befogadó településeken. A tarnabodi és az erki Biztos Kezdet Gyerekházak feladata a 0–5 éves gyermekek fejlődésének elősegítése, a felelős szülői szerep kialakítása, megerősítése. A minden délelőtt nyitva tartó Gyerekházakban a korszerű gyermeknevelési alapelvek folyamatos és tudatos átadása mellett a gyerekekkel való rendszeres foglalkozás a szülők bevonásával zajlik. A tarnabodi és az erki Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda a 6–29 éves gyermekek és fiatalok tanulási képességének fejlesztésével, iskolai előmenetelük elősegítésével, a munkaerőpiacra való belépésük elősegítésével, a társas kapcsolatok bővítésével járulnak hozzá a térség fiataljainak társadalmi integrációjához. A hagyományos egyéni és közösségi kompetenciafejlesztő programok mellett tanácsadással támogatjuk a fiatalokat,

25

a települések lakosságát is elérő nagy rendezvények (pl. falunapi programok, szüreti nap) pedig lehetőséget nyitnak közösségi részvételükre.

Foglalkoztatási programok 2004 óta kiemelt cél a foglalkoztatottak számának bővítése. Meghatározó volt a program kezdetén, hogy Tarnabodon megnégyszereződött, a kistérségben pedig összesen 100 fővel bővült a közhasznú és a közcélú munkában részt vevő személyek száma. Mivel azonban a közhasznú foglalkoztatás hosszú távon nem jelent megoldást a munkavállalók számára, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat létrehozta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat „Befogadás” Szociális és Foglalkoztató Közhasznú Társaságot, és saját erőből

megvásárolta

a

volt

termelőszövetkezeti

istállóépületet,

melyben

30

munkavállalónak helyet biztosító elektronikai bontó üzemhez csarnokot alakított ki. A foglalkoztatási program keretében az üzem kialakítása és kezdeti működtetése az Országos

Foglalkoztatási

támogatásával

Közalapítvány

valósult meg. A

és

a

Heves

Megyei

Munkaügyi

munkavállalók foglalkoztatásba

ágyazott

Központ betanító

képzésen vettek részt, a továbbiakban munkaerőpiacra történő visszailleszkedésüket az üzemben alkalmazott üzemi szociális munkás is segíti. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat „Befogadás" Nonprofit Kft. 2006 óta folyamatosan biztosít elfogadható munkavégzést az elektronikai bontóüzemben, így helyben az egyetlen, bárki által elérhető legális kenyérkereseti lehetőséget tartja fenn.

Erk – a második „Befogadó falu” Az új „Befogadó falunak” a heves megyei – mintegy 900 lakosú – Erk község ad otthont. Tarnabodhoz hasonlóan itt is célként fogalmazódott meg a helyi foglalkoztatás érdekében munkahelyek teremtése, melyhez folyamatosan keresik a lehetőségeket, valamint az együttműködő partnereket. A Szeretetszolgálat nevelőszülő-hálózatát Erkre is kiterjesztette, 2008 nyarán, majd 2010-ben nevelőszülői képzést hirdettek. Jelenleg 20 családban vannak már gyermekek, és további 20 család várja az állami gondoskodásban részesülő gyermekek kihelyezését.

HITEL - S Program A

Magyar

Máltai

Szeretetszolgálat

a

2008

októberében

kirobbant

hitelválság

károsultjainak megsegítésére 2009 februárjában indította el a HITEL-S Programot, kísérleti jelleggel.

26

A program pilot projektje a Takarék Bank és egyes Takarék Pont-tag takarékok együttműködésével valósult meg, míg a program másik fele a Szeretetszolgálathoz közvetlenül beérkező esetek kezelésére épült.

A HITEL-S Program tevékenységei A program munkatársai a családok gazdasági egyensúlyának (bevételek/kiadások) megteremtése céljából a bajbajutottakkal együtt keresik a megoldásokat a háztartási mérleg

átgondolásával,

helyzetfelmérést

készítenek,

adósságkezelési

szolgáltatást

nyújtanak, valamint közvetítenek a pénzügyi intézetek, a közműszolgáltatók felé. Közreműködnek abban, hogy a családok eligazodjanak az őket érintő szabályok és információk sűrűjében, és megtalálják azokat a természetes és intézményi támaszokat, amelyek nehéz helyzetükben megoldást jelenthetnek.

Az érintett célcsoport A program célcsoportjába azok a hátrányos helyzetű családok, személyek tartoznak, akiknek a válság hatására romlott az élethelyzetük, így veszélyben van a megélhetésük, lakhatásuk. Az adósságcsapdába került családok nem csupán az eladósodásból eredő anyagi-pénzügyi

problémáik

rövid

távú

kezelésében

kapnak

segítséget,

hanem

hangsúlyos a szociális, mentális, egészségi élethelyzetüket tekintetbe vevő folyamatos kísérésük.

6. A „Tartozunk ennyivel!” projekt céljai és elméleti alapja

Célok és célcsoportok A „Kísérleti program az adósságcsapda megelőzése érdekében” című konstrukcióban a kiíró három nagy, összefüggő területen történő beavatkozással kívánt hatást gyakorolni: (1) a háztartásgazdálkodási tudás fejlesztése és segítése (szociális munka segítségével); (2)

banki

szolgáltatások

hatékony

igénybevétele

(pénzügyi

szolgáltatáshoz

való

hozzáférés segítése közvetítő/mediáló szervezet segítségével); illetve (3) munkába állás segítése. A kiíró elvárása az volt, hogy lehetővé váljon az adósságok törlesztése, és meg lehessen akadályozni az újabb adósságok keletkezését.31 A támogató olyan pályázatok benyújtását várta, amelyek egyszerre mozgósítják az adósságkezelésben már használatos eszköz- és kapcsolatrendszert, továbbá a programot 31

Teller Nóra: TÁMOP 5. TENGELY PROGRAMJAINAK MONITORING VIZSGÁLATA, TÁMOP 5.3.5/09-1 intézkedés, Városkutatás Kft., 2011., 2. o.

27

elviszik olyan térségekbe, ahol eddig nem folyt adósságkezelési szolgáltatás (állami program), és ez a tevékenység kiegészül további szociális munka elemekkel és egyéb innovatív elemekkel.32 A

Tartozunk

ennyivel!

projekt

a

Hevesi

kistérségben

olyan

adósságkezelő,

adósságmegelőző program kialakítását és megvalósítását célozta, mely •

ötvözi a hagyományos szociális munka eszköztárát a személyes kapcsolatokon nyugvó támogatással,

•

lehetőséget nyújt a tartozással rendelkezők, szegénységben élők segítésére,

•

bevonja az ügyfeleket a program fejlesztésébe,

•

aktívan alkalmazza a nem formális tanulás módszereit,

•

biztosítja az információt, a szolgáltatások elérését,

•

sokszínűsége lehetővé teszi a kríziskezelést és a prevenciót is,

•

módot ad a közösség erejének növelésére, a társadalom szövetének erősítésére,

•

épít a helyi szociális szolgáltatók munkájára, új eljárásokkal gazdagítva azt,

•

mintát ad a település döntéshozóinak a szociális problémák kezelésére,

•

szektorközi együttműködést valósít meg,

•

közvetít a különböző szereplők közt,

•

a személyes felelősség hangsúlyozásával terel minden résztvevőt a tudatosan meghozott optimális döntések felé, esélyt teremtve arra, hogy a program végeztével közös munkánk modellként szolgálhasson más kistérségek, települések szolgáltatási palettájának tervezésében.

A program elsődleges célcsoportja a Hevesi kistérségben - ahol a foglakoztatási és iskolázottsági mutatók 10%-kal alacsonyabbak az országos átlagnál, és a háztartások 20%-ában jelen van a közműtartozás, ugyanakkor a szociális szolgáltatások alacsony szintűek, vagy el sem elérhetőek - azon háztartások köre volt, melyekben a felgyülemlett adósság,

annak

kezelése,

illetve

az

adósságcsapda

kialakulásának

megelőzése

támogatást, beavatkozást igényel. A célcsoport ugyanakkor meglehetősen heterogén, tagjainak a hátrányok különböző szintjeivel kell megküzdeniük.

A szegregálódó falvak lakosainak munkalehetőségtől és ellátásoktól megfosztottsága nehezen összemérhető a nagyobb városok iskolázottabb, jobb esélyekkel rendelkező lakosságának problémáival. Míg utóbbi esetben elégséges lehet a kísérés, a lehetőségek 32

Teller Nóra: TÁMOP 5. TENGELY PROGRAMJAINAK MONITORING VIZSGÁLATA, TÁMOP 5.3.5/09-1 intézkedés, Városkutatás Kft., 2011., 2. o.

28

folyamatos

tudatos

átgondolása

és

közvetítés

a

szolgáltatók

felé,

úgy

egy

mélyszegénységben élő, akár uzsorával is terhelt család folyamatos mentorálást, együttgondolkodást igényel, és inkább a

tudásmegosztás indirekt formáit képes

befogadni.

Másodlagos célcsoportunkba tartoztak a kistérség szociális szolgáltatói, így a családsegítő szolgálat, a munkaügyi kirendeltség, a helyi civil szervezetek, a közmű- és hitelező cégek, valamint az önkormányzatok és oktatási intézmények. Tapasztalatunk szerint az aktívabb együttműködéssel, a problémákon felülemelkedő konstruktív közös munkával jelentősen javítható a helyi lakosok és a szolgáltatók helyzete is.

További

célcsoportunk

a

kistérségen

túlnyúlva

azon

civil

szervezetek,

szociális

szolgáltatók, döntéshozók és cégek köre, amelyek maguk is felismerték a háztartások adósságcsapdájának veszélyeit mind a családokra, mind a közösség s a társadalom egészére nézve, és készek hagyományos módszerekkel és új eszköztárral tenni ez ellen.

Elméleti alapok: A társadalmi tőke fogalma, tí pusai Mind a projekt általános céljainak meghatározása, mind a célcsoportok kijelölése, mind a gyakorlati munkánk erősen kötődik a társadalmi tőke elméletéhez, ezért fontosnak tartjuk, hogy röviden kitekintsünk erre a teóriára, a teljesség igénye nélkül. A társadalmi tőke fogalmát a jelenség négy legnagyobb hatású, mára klasszikusként kezelt

kutatójának

(Bourdieu,

Coleman,

Putnam

és

Fukuyama)

meghatározásain

keresztül mutatjuk be. Bourdieu a „Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke” című művében az egyes tőkefajták egymásra történő átváltásának („rekonverziójának”) folyamatait vizsgálta. Bourdieu, túllépve a közgazdaságtan tőkefogalmán, kulturális, társadalmi és szimbolikus tőkéről értekezett. A közvetlenül anyagi tőkévé váltható gazdasági tőke, valamint a bizonyos feltételek mellett gazdasági tőkévé konvertálható társadalmi és kulturális tőke fogalmából kiindulva jut el a tőkeátváltások elemzéséhez. Felfogásában a társadalmi tőke azokat az erőfeszítéseket foglalja magába, amelyeket az egyének a társadalmi kapcsolathálók kialakítása céljából fejtenek ki. A társadalmi tőke magánvagyon,

amely

révén

az

érintettek

erősíthetik

társadalmi

státusukat,

hatalomra tehetnek szert.33

33

Füzér Katalin – Gerő Márton – Sik Endre – Zongor Gábor: A társadalmi tőke növelésének lehetőségei fejlesztéspolitikai eszközökkel. TÁRKI, 2005, 19. o.

29

sőt

Coleman szerint a társadalmi tőke a személyek közötti viszonyokban testesül meg, és akkor keletkezik, amikor „… az emberek közötti viszonyok úgy változnak meg, hogy elősegítsék a cselekvést.” (Coleman 1998 (1988): 17). A társadalmi tőke erőforrásként hasznosítható

kapcsolatrendszer,

kötelezettségek/elvárások,

információs

amelynek csatornák

három

és

alaptípusa:

normák/szankciók.

Coleman

felfogásában a hangsúly a társadalmi tőke egyéni cselekvést előnyösen előmozdító vonatkozásán van, habár elméletében megjelenik a társadalmi tőke közjószág-jellege is: bizonyos típusainak előnyeit nem csak azok élvezhetik, akik létrehozzák, mivel nehéz kizárni másokat a „fogyasztásából”.

34

A társadalmi tőke közjószág-felfogása Putnam (1993, 1993a, 1995, 2000) munkáiban teljesedik ki. Szerinte, míg a fizikai tőke fogalma tárgyak és az emberi tőke fogalma emberek egyedi sajátosságaira utal, addig a társadalmi tőke inkább kollektív ismérv: egyének

közti

kapcsolatokat,

szoros

társadalmi

kapcsolathálókat,

erős

civil

szervezeteket, valamint a kölcsönösség, a szolidaritás és a bizalom ezekből fakadó normáit jelenti. A társadalmi tőke szorosan kapcsolódik a „civil kurázsi” fogalmához, felhívja a figyelmet arra, hogy a civil kurázsi sokkal hatékonyabb, ha a kölcsönös társadalmi kapcsolatok sűrű hálózatába ágyazódik (Putnam 2000:19). Putnam szerint a társadalmi tőke kulturális jelenség, egyszerre jelenti a kollektív cselekvésre való készséget és a közintézményekbe vetett bizalmat, nagy közösségek (akár nemzetek vagy régiók) jellemzője.35

A társadalmi tőke fogalmát Fukuyama „Bizalom” című munkája (Fukuyama, 1997(1995)) nyomán

a

következőképpen

határozhatjuk

meg:

az

emberek

közti

társadalmi

együttműködést (kooperációt) elősegítő, „mozgósított” informális társadalmi normák és értékek együttese, kezdve a reciprocitástól a bizalmon át egészen a valláserkölcsig. A hangsúly két kulcsszón van: együttműködés és mozgósítás. Társadalmi tőkéről, vagyis felhasználható és bővíthető erőforrásról ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha a potenciális társadalmi normákat adott társadalmi kapcsolatban (legyen az, mondjuk a kölcsönösség normája egy baráti kapcsolatban) életre hívjuk, mozgósítjuk a kölcsönösen előnyös együttműködés céljából. A közgazdasági szakkifejezés, a tőke használata azért lehet indokolt, mert a társadalmi kapcsolatokban rejlő, majd az együttműködéshez életre hívott társadalmi normák segítéségével a társadalmat ugyanúgy lehet építeni és

34

Füzér Katalin - Gerő Márton – Sik Endre – Zongor Gábor: A társadalmi tőke növelésének lehetőségei fejlesztéspolitikai eszközökkel. TÁRKI, 2005, 19–20. o. 35

Füzér Katalin - Gerő Márton – Sik Endre – Zongor Gábor: A társadalmi tőke növelésének lehetőségei fejlesztéspolitikai eszközökkel. TÁRKI, 2005, 19–20. o.

30

rombolni,

mint

az

anyagi/fizikai

vagy

az

emberi

tőke

segítéségével.

Példaként

említhetjük az olasz maffia ténykedését, ahol egyértelműen létezik a csoporton belül, a csoport tagjai között társadalmi tőke és együttműködés, de ennek kihatása a társadalom többi tagjára egyértelműen káros. Éppen ezért, amikor a társadalmi tőke működését és mértékét vizsgáljuk, fontos kérdés annak társadalmi „összhasznossága”.36

Attól függően, hogy milyen minőségű, irányultságú és erősségű társadalmi kapcsolat jellemzi, a társadalmi tőke különféle típusait különböztetjük meg. Beszélhetünk: •

összetartó társadalmi tőkéről, melyet erős kötések (például családon vagy etnikai közösségen belüli kapcsolatok) jellemeznek. A társadalmi tőkének ez a formája hajlamos másokat kizáró, homogén csoport- és közösségi tudat kialakítására. Az összetartó

társadalmi

tőke

megítélése

össztársadalmi

szempontból

nem

egyértelmű. Az összetartó társadalmi tőke a családon, rokonságon, nemzetiségen belüli

kölcsönös

segítséget,

szolidaritást

is

erősítheti,

mint

egyfajta

erős

társadalmi ragasztóanyag, de forrása lehet a kirekesztő, másik családdal, népcsoporttal, nemzetiséggel szembeni ellenséges magatartásnak is. •

összekötő társadalmi tőkéről, melyet gyengébb, kevésbé sűrű de csoporthatárokat áttörő kötődések jellemeznek. Ez a forma inkább alkalmas a különböző társadalmi csoportok, rétegek közötti kapcsolatteremtésre, integrációra.

•

összekapcsoló társadalmi tőkéről, amely a civil társadalom és a kormányzat, illetve más hierarchikusan elkülönülő társadalmi egységek összekapcsolását szolgálja. Mint ilyen egyaránt lehet a civil társadalom és a kormányzat közötti jobb együttműködést elősegítő „áttétel”, de lehet korrupciós kapcsolatrendszer.37

A társadalmi tőke növelésével foglalkozó nemzetközi projektek, tanulmányok A társadalmi tőkére vonatkozó elméletek világsikerének egyik oka az lehet, hogy nincs olyan ország, kultúra, gazdaság, amelyben valamilyen formában ne lehetne alkalmazni a fogalmat valamely jelenség megmagyarázására. A társadalmi tőke szegény országban a fejlődés záloga, gazdag országban a gazdagodás negatív hatásainak ellenszere, jóléti gazdaságban az állam egy lehetséges helyettesítője, piaci gazdaságban a tranzakciók hatékonyságát fokozó intézmény. Mivel a társadalmi tőke használhatóságát a világ

36

Füzér Katalin – Gerő Márton – Sik Endre – Zongor Gábor: A társadalmi tőke növelésének lehetőségei fejlesztéspolitikai eszközökkel. TÁRKI, 2005, 20–21. o.

37

Füzér Katalin – Gerő Márton – Sik Endre – Zongor Gábor: A társadalmi tőke növelésének lehetőségei fejlesztéspolitikai eszközökkel. TÁRKI 2005, 22. o.

31

minden részén felfedezték, ezért nem meglepő, hogy a fogalom hamar nemzetközi konferenciák tárgya, összehasonlító tanulmányok témája és nemzetközi szervezetek kedvence lett. Ma már van a társadalmi tőke kutatására specializálódott szervezet, The Social Capital Foundation (www.socialcapital-foundation.org), sok olyan agytröszt, aki munkájában előszeretettel foglalkozik a társadalmi tőkével, de az Európai Unió kiemelt kutatásai között is bőven találunk társadalmi tőkével megtűzdelt nekiveselkedést, továbbá az ENSZ társadalmi statisztikai mérési problémákra specializálódott munkacsoportja (Sienna Group,

www.unstats.un.org/unsd/methods/citygroup/sienna.hmtl)

is

foglalkozott

a

38

társadalmi tőke mérésének kérdésével.

A Világbank projektje A Világbank társadalmi tőke projektje a bankcsoport nyomor ellen folyó küzdelme programjának része. Mivel a program alapelve, hogy a nyomort elsősorban a gazdasági növekedés, illetve a jólét emelése útján lehet leküzdeni, ezért a társadalmi tőke projekt legfontosabb előfeltevése, hogy a társadalmi tőke vagy pozitív hatással van a gazdasági növekedésre, s akkor eszközként használható a gazdasági növekedés fellendítésében, vagy hatása negatív, s akkor a társadalmi tőke e formáitól meg kell szabadítani a közösséget. A társadalmi tőkében a Világbank a már ismert és elismert tőkék (fizikai, pénz és emberi tőke) sorából eddig hiányzó elemet véli felismerni (innen származik a sokszor idézett „társadalmi tőke, mint a hiányzó kapocs” szólam, Grootaert, 2001), aminek hozzárendelése a többi tőkéhez megsokszorozhatja azok fenntartható fejlődést elősegítő hatását. A Világbank nem teszi le a voksát egyetlen társadalmitőke-megközelítés mellett sem, inkább háromféle társadalmi tőke koncepciót használ: •

Szűk definícióként a társadalmi tőke az emberek adott közösségen belüli kapcsolatait és a közösség által elismert normáit jelenti, melyek csoportkohéziót és identitást teremtenek.

•

Tágabb értelemben a társadalmi tőke a csoportokon belüli és a csoportok közötti kapcsolatokat is jelenti.

•

Legmegengedőbb használata pedig a társadalmi, politikai környezetet is magában foglalja, vagyis a kapcsolatokon és a bizalmon kívül a normák, a hagyományok, szokások is a társadalmi tőke részét képezik.

38


32

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Világbank számára társadalmi tőke minden olyan kulturális elem, amely a gazdasági növekedésre hatást gyakorol.39

A Világbank a társadalmi tőke következő forrásait különbözteti meg: a család, a közösség, az etnikai csoport, civil társadalom, a gazdasági vállalkozások, a közszféra, a nemi szerepek és az oktatás:40 •

A társadalmi tőke képződése alapkövének a családot tekinti, mivel itt alakulnak ki a kapcsolatépítés mintái, a gyermek itt tanulja meg, mennyire bízhat a társadalom családon kívüli tagjaiban.

•

Az etnikai csoportok önmaguk is a társadalmi tőke jelentős forrásai lehetnek, de szerepük azért is fontos, mert az etnikai csoportok erősítik a rokoni kapcsolatokat, amelyek a családhoz hasonlóan jelentős forrást jelenthetnek, például az új vállalkozások beindítása során.

•

A közszféra és a gazdasági vállalkozások esetén az erős informális kapcsolatok és a

szervezeten

belüli

bizalom

csökkenthetik

a

tranzakciós

költségeket,

az

ellenőrzési kényszert, így növelik a produktivitást és hatékonyságot. A társadalmi tőke azonban nem csupán a szervezeten belül, hanem a szervezetek között is jelentős hatású lehet: a gazdasági vállalkozások esetében a bizalom jelenti az alapját mindenféle együttműködésnek, a közszféra esetében pedig a lakossággal, társadalommal

való

erős

kötelékek

és

bizalom

a

helyi

problémák

iránti

érzékenységet, a törvények, és hatalom iránti erősebb elkötelezettséget és nagyobb szabálykövetést eredményez. •

Végül, de nem utolsósorban fontosak a különböző szektorok közötti kapcsolatok: az állam, a civil társadalom és a piaci szereplők ugyanis együtt hatékonyabban képesek elérni közös célokat.41

A Világbank társadalmi tőke projektje keretében nem csupán a társadalmi tőke hatásait, adott pillanatban való szintjét mérő kutatásokat végez, hanem fejlesztési projekteket is

39

Füzér Katalin – Gerő Márton – Sik Endre – Zongor Gábor: A társadalmi tőke növelésének lehetőségei fejlesztéspolitikai eszközökkel. TÁRKI 2005, 26. o.

40


41

Füzér Katalin - Gerő Márton – Sik Endre – Zongor Gábor: A társadalmi tőke növelésének lehetőségei fejlesztéspolitikai eszközökkel. TÁRKI, 2005, 27. o.

33

működtet,

melyekben

a

társadalmi

tőke

elméletét,

illetve

gondolkodásmódját

42

használja.

Az OECD kutatóintézetének tanulmánya A nemzeti társadalmitőke-fejlesztési tanulmányok másik gyakran hivatkozott nemzetközi archetípusa az OECD oktatással foglalkozó kutatóintézetének összefoglaló munkája. A munka célja a már elméletileg elfogadott és empirikusan elemzett emberi tőkének, és a hozzá valami módon kapcsolódó, azt még ismeretlen mechanizmusokon keresztül, de feltehetően kiegészítő, illetve elősegítő társadalmi tőkének a fenntartható fejlődésre gyakorolt hatásainak elemzése. A társadalmi tőke fogalmát az emberi és a fizikai tőkéhez képesti eltérései által ragadja meg, mint olyan tőkét, ami •

nem egyéni tulajdonosok, hanem a közöttük létrejövő kapcsolatokban halmozódik fel, s ezért csoportok tulajdonában lévő olyan közjószágnak tekinthető,

•

amit az emberi és a fizikai tőkével azonos módon (tehát idő- és sokféle egyéb ráfordítással) hoznak létre, de aminek beruházási folyamata ezekhez képest kevésbé kézzelfoghatóan megy végbe.

43

Az ily módon definiált társadalmi tőke a kapcsolatok, a bizalom, a közösségi normák és a civil társadalmi aktivitás olyan elegye, amelynek hatására az emberi tőke hasznosulása megnő, valamint a jólét fenntartható termelésére gyakorolt szinergikus pozitív hatása megsokszorozódik. Az emberi és társadalmi tőke fejlesztési kérdéskörét azért elengedhetetlenül fontos elemezni, mert ez a két erőforrás erősen hat a gazdasági fejlődésre, s az ezzel együtt járó, azzal távolról sem azonos jólét-termelésre. Mivel azonban a társadalmi tőke működéséről, a jólét-termelésre gyakorolt hatásainak módjáról kevesebbet tudunk, mint az emberi tőkééről, ezért a fejlesztés során is sokkal nagyobb óvatosságot ajánlanak a tanulmány szerzői. Annak alapján, amit a társadalmi tőke sajátosságairól akkoriban tudni lehetett, fontosnak tartják •

az összekötő és az összetartó társadalmi tőke egyidejű fejlesztését, mint az esélyegyenlőség, de legalábbis a társadalmi kirekesztettség elkerülésének egyik zálogát,

42

Füzér Katalin - Gerő Márton – Sik Endre – Zongor Gábor: A társadalmi tőke növelésének lehetőségei fejlesztéspolitikai eszközökkel. TÁRKI, 2005, 27. o. 43

Füzér Katalin - Gerő Márton – Sik Endre – Zongor Gábor: A társadalmi tőke növelésének lehetőségei fejlesztéspolitikai eszközökkel. TÁRKI, 2005, 33. o.

34

•

a kormányzat minden szintjének, illetve a civil társadalom szervezeteinek bevonását a tervezés folyamatába,

•

a fejlesztés-orientált, de az alapkutatások támogatását a társadalmi tőke mérésének és hatásainak jobb megértését elősegítendő.44

A társadalmi tőke fejlesztése tehát, mint ahogy a fentiekben is látható, a társadalmi kirekesztődés ellen hathat, növelheti a különböző szereplők közötti bizalmat, s a fejlesztés elemei a közösségfejlesztés elemeivel csengnek össze. Ezek az alapgondolatok gyakoroltak hatást azokra a törekvéseinkre, melyek az adósságprobléma gyógyírját egyaránt kereste az egyéni erőfeszítésekben és a közösség szövetének erősítésében.

7. Közvélemény - kutatás a háztartásokat érintő adósság témakörében

A projekt keretében a háztartások eladósodásához kapcsolódó közvélemény-kutatást folytattunk annak felmérésére, hogyan vélekednek az emberek az eladósodásról, az adósságkezelésről és annak megoldási módjairól. Az alábbiakban a felmérés összefoglaló elemzését ismertetjük. A közvélemény-kutatás a projekt kommunikációjának részeként jelent meg a program első felében.

Módszertan A kutatás módszertana kvantitatív eljárásokon alapul, az adatfelvétel CAWI (Computer Assisted Web Interviewing) technikával, vagyis online megkérdezéssel, önkitöltős kérdőív alkalmazásával zajlott a www.kerdoivem.hu oldalon. A kérdőívre bárki válaszolhatott, a felmérés nem reprezentatív.

A következő szempontok miatt döntöttünk az online módszer mellett: •

Könnyebb elérés: a nehezen elérhető célcsoportok bevonására is lehetőséget nyújt.

•

Hibák csökkentése: kérdezői és adatrögzítési hibáktól mentes.

•

Gyorsaság: mivel a kérdőív bármikor elérhető, és egyszerre akár többen is válaszolhatnak rá, az első eredmények órákon belül láthatóak.

44


35

•

Költséghatékonyság: más kutatási módszerekhez képest több ponton is költségmegtakarítás érhető el (pl. nyomda, kérdezőbiztosok, utazás, adatrögzítés), emiatt több forrás marad az elemzés elmélyítésére.

A kérdőívet összesen 500 fő töltötte ki, ebből a férfiak száma 184, a nőké 316. A válaszadók átlagos életkora 37,7 év, a legfiatalabb kitöltő 15, a legidősebb 68 éves volt.

A felmérés célja A magyar háztartások eladósodása a gazdasági válság kitörését követően, 2008-tól jelentős gazdasági – társadalmi problémákhoz vezetett. A „Tartozunk ennyivel!” projekt keretében megvalósított közvélemény-kutatásunk során arra kerestünk válaszokat, hogyan vélekednek az emberek a háztartások eladósodásáról, milyen horderejűnek gondolják ezt a problémát ma Magyarországon, szűkebben a Hevesi kistérségben, megítélésük szerint mekkora felelőssége van az államnak, a bankoknak, maguknak a családoknak az eladósodás folyamatában, milyen megoldásokat, segítségeket tartanak hatékonynak a probléma kezelésében. Megkérdeztük a válaszadókat, hogy saját maguk rendelkeznek-e hitellel, illetve van-e közüzemi hátralékuk, s okozott-e már problémát számukra hiteleik törlesztése, közüzemi számláik befizetése. Érdekelt bennünket, hogy a válaszadók kértek és kaptak-e segítséget, amikor tartozásaik rendezése nehéz helyzet elé állította őket, valamint hogy ők maguk, illetve feltételezésük szerint az emberek általában kihez fordulnak segítségért, hogy adósságproblémájukat megoldják.

A kutatás hipotézisei Kutatásunk során feltételeztük, hogy a gazdasági válság hatásai következtében növekvő eladósodást

a

háztartások

körében

komoly

problémának

Magyarországon és a Hevesi kistérségben egyaránt.

tartják

az

emberek

Hipotézisünk szerint az emberek

nagymértékben tartják felelősnek a családok eladósodásáért az államot, a bankokat, kisebb arányban magukat az adósságcsapdába került családokat, s a többség véleménye szerint az államnak feladata, hogy segítséget nyújtson az adósságcsapdába került személyeknek, családoknak. Feltételeztük, hogy a válaszadók többsége a segítő lehetőségek közül az aktív támogatási eszközöket tartja hatékonyabbnak, semmint a közvetlen pénzbeli segítségnyújtást. Feltételeztük továbbá, hogy többségük rendelkezik valamilyen hitellel, főképp lakáshitellel, és sokuknak van közüzemi hátraléka, valamint, hogy a hitelt felvett válaszadók nagy hányadékának okozott már problémát a hitelek törlesztése, illetve a számlák befizetése. Előzetesen úgy véltük, hogy a válaszadók, amikor adósságuk rendezésében erre rászorultak, kértek és kaptak is segítséget, leginkább rokonoktól, ismerősöktől, barátoktól, illetve bankoktól, hitelintézetektől, és

36

kevésbé hivatalos intézményektől, hatóságoktól. Ehhez kapcsolódóan feltételeztük, hogy a válaszadóink véleménye szerint az emberek általában is leginkább rokonoktól, ismerősöktől, barátoktól, illetve bankoktól, hitelintézetektől kérnek és kapnak segítséget, amikor nehéz helyzetbe kerülnek tartozásaik miatt.

Az eredmények összefoglalása A kérdések sorrendjének meghatározása során az általános témáktól haladtunk a konkrétabb problémák, a véleményektől a konkrét információk felé. Alapvetően zárt kérdéseket tettünk fel. A zárt kérdések esetében megadtuk a válaszlehetőségeket, és a kérdezett ezek közül jelölhetett meg egyet vagy többet (összhangban a kitöltési útmutatóval). A zárt kérdések használata lehetővé tette, hogy a válaszlehetőségek jól behatárolhatók

legyenek,

skálakérdésekkel számszerűsítettük.

az A

illetve

érzelmek,

ezek attitűdök

skálakérdéseknek

segítették mérését, sokféle

a

hipotézis

pozitív

típusa

vagy

létezik

ellenőrzését.

A

negatív

voltát

(ordinális

skála,

intervallumskála, arányskála, nominális skála), a leggyakoribb, amikor az iskolai osztályozás mintájára 1-es és 5-ös között „osztályoztatjuk le” a megkérdezettekkel a vizsgált jelenséget. Ügyeltünk a skála szimmetriájára, tehát arra, hogy a semleges attitűdöt kifejező középső válaszhoz képest ugyanannyi pozitív és negatív hozzáállást kifejező válasz legyen. A skálafokozatok száma ezért általában páratlan. Legtöbbször a Likert-skálát használtuk, melynél egy állítással való egyetértés mértékét vagy egy vélemény helyeslését kell a válaszadónak kifejeznie. A magyar családok eladósodásának mértékére vonatkozó véleményüket ötfokozatú Likert-skálán jelölhették a válaszadók, ahol az 1-es az „Elenyésző”, az 5-ös a „Nagyon nagy” válaszkategóriát jelentette. Az

500

kérdőívkitöltő

válaszainak

átlaga

4,34

A legalacsonyabb érték a 2, a legmagasabb az 5 volt.

(1-től

5-ig

skálázva).

A válaszadók közül senki nem

gondolta úgy, hogy Magyarországon elenyésző lenne a családok eladósodásának mértéke, egy kérdezett választotta a 2-es kategóriát (2,2%), 68-an a 3-ast (12,8%), 168-an a 4-est (33,6%), és 257 személy, azaz a megkérdezettek több mint fele (51,4%) vélte úgy, hogy nagyon nagy mértékű az eladósodás.

37

Szintén Likert-skálán mértük, mit gondolnak a válaszadók arról, mekkora problémát jelent a Hevesi kistérségben az eladósodás. Az 1-es itt is az „Elenyésző”, az 5-ös a „Nagyon nagy” válaszkategóriát jelentette. Az átlag ez esetben 4,37, a legkisebb kapott érték a 2-es volt, ezt mindössze ketten választották, a legmagasabb az 5-ös, melyet a megkérdezettek több mint fele, 246 fő jelölt. 55-en a 3-as (11%), 197-en a 4-es (39,4%) fokozatot választották.

A következő három kérdés arra vonatkozott, hogy milyen mértékben tartják a válaszadók felelősnek a családok eladósodásában az államot, a bankokat/pénzintézeteket, valamint magukat a családokat. A véleményeket ez esetben is Likert-skálán mértük. Az első, az állam felelősségére vonatkozó kérdésre adott válaszokban a fentiekhez képest már jobban megoszlottak a vélemények, kevesebben jelölték meg a két szélsőértéket. Az átlag

3,91

(1-től

5-ig

skálázva),

38

a válaszadók közül egy személy véleménye volt, hogy az állam egyáltalán nem felelős a családok eladósodásában (0,2%), 25-en (5%) jelölték a 2-es, 131-en a 3-as (26,2%), és legtöbben, 203-an a 4-es válaszkategóriát, ez utóbbi kicsivel több, mint a válaszolók kétötöde (40,6%). 140 személy, azaz a megkérdezettek közel egyharmada vélte úgy, hogy teljes mértékben az állam felelős a családok eladósodásáért (28%).

A bankok felelősségét illetően a válaszadók közül öten az 1-es (1%), 23-an a 2-es (4,6%), 91-en a 3-as (18,2%), a legtöbben, 237-en a 4-es válaszkategóriát jelölték, ez megközelítően a válaszadók felét jelenti (47,4%). 147-en (28,8%) a bankokat teljes mértékben felelősnek gondolják a családok eladósodásáért.

Arra a kérdésre, hogy maguk az adósságcsapdába került családok milyen mértékben felelősek a helyzetükért, az 500 kitöltő válaszainak átlaga 3,66 (1-től 5-ig skálázva). 14

39

személy véleménye volt, hogy az adóssággal küzdő családok egyáltalán nem felelősek a helyzetükért (2,8%), 34 megkérdezett a 2-es (6,8%), 144 (28,8%) a 3-as kategóriát választotta, legtöbben, 225-en (45%) pedig a 4-es kategóriát. 83 személy (16,6%) vélte úgy, hogy a családok teljes mértékben felelősek az eladósodásukért.

Zárt kérdést tettünk fel arra vonatkozóan, hogy a válaszadók szerint az államnak feladata-e

a

segítségnyújtás

az

adósságcsapdába

került

családoknak.

Három

válaszkategóriát adtunk meg előre: „Igen”, „Nem” és „Nem tudja”.

Legtöbben „Igen" választ adtak erre a kérdésre, összesen 420-an, ez a kérdőívet kitöltők 84%-át

jelenti,

41

személy

vélte

úgy,

hogy

az

államnak

nem

feladata

az

adósságcsapdába került családok segítése, mely az összes válaszadó 8,2%-át teszi ki, legkevesebben, mindössze 39-en (7,8%) jelölték a „Nem tudja" válaszlehetőséget.

A következő, a segítségnyújtási módok hatékonyságát firtató kérdésekre válaszmátrixban kérdeztünk rá, mely az adott téma több dimenzión történő mérését teszi lehetővé. Legnagyobb arányban (54,6%, 273 fő) a munkahelykeresésben való segítségnyújtás esetében válaszoltak úgy a megkérdezettek, hogy azt teljes mértékben hatékony segítségnek tartják, ezt követi a bankok/szolgáltatók/hitelezők és az adósok közötti közvetítés (40,4%, 202 fő), majd az adóstanácsadás (40%, 200 fő), illetve a pénzügyi ismeretek nyújtása (34,4%, 172 fő) mint teljes mértékben hatékonynak gondolt segítő eszköz.. A pénzbeli segítségnyújtást a legtöbben (195 fő, 39%) kis mértékben tartották hatékony kezelési módnak, hasonlóan a közvetlen pénzsegélyhez (174 fő, 34,8%).

40

Ön szerint mennyire hatékony segítség a pénzbeli segíts égnyújtás ? Egyáltalán nem Kis mértékben Közepes mértékben Nagymértékben Teljes mértéken

45 195 114 85 61

9% 39% 22,8% 17% 12,2%

A leggyakoribb válasz: „Kis mértékben", a legritkább válasz: „Egyáltalán nem"

Ön szerint mennyire hatékony segítség a pénzügyi ismeretek ny újtása? Egyáltalán nem Kis mértékben Közepes mértékben Nagymértékben Teljes mértéken

8 57 135 128 172

1,6% 11,4% 27% 25,6% 34,4%

A leggyakoribb válasz: „Teljes mértéken", a legritkább válasz: „Egyáltalán nem".

Ön szerint mennyire hatékony segítség a segítségnyújtás m unkahelykeres ésben? Egyáltalán nem Kis mértékben Közepes mértékben Nagymértékben Teljes mértéken

4 13 60 150 273

0,8% 2,6% 12% 30% 54,6%


Ön szerint mennyire hatékony segítség az adóstanácsadás? Egyáltalán nem Kis mértékben Közepes mértékben Nagymértékben Teljes mértéken

10 64 92 134 200

2% 12,8% 18,4% 26,8% 40%


Ön szerint mennyire hatékony segítség a közvetítés a bankok/szolgáltatók/ hitelez ők és az adósok közt Egyáltalán nem Kis mértékben Közepes mértékben Nagymértékben Teljes mértéken

21 45 115 117 202

4,2% 9% 23% 23,4% 40,4%


Ön szerint mennyire hatékony segítség a közvetlen pénzsegély? Egyáltalán nem Kis mértékben Közepes mértékben Nagymértékben Teljes mértéken

59 174 87 88 92

11.8% 34,8% 17,4% 17,6% 18,4%

A leggyakoribb válasz: „Kis mértékben", a legritkább válasz: „Egyáltalán nem".

41

Zárt kérdést tettünk fel arra vonatkozóan, hogy a válaszadóknak van-e hitele. Három válaszkategóriát

adtunk

meg

előre:

a

„Van”,

a

„Nincs”,

és

a

„Nem

tudja”

válaszlehetőségek valamelyikét jelölhették a megkérdezettek.

Az 500 kitöltő közül a legtöbben a „Van" választ adták erre a kérdésre, összesen 366-an, mely a kérdőívet kitöltők 73,2%-át jelenti; 130 személy, az összes válaszadó 26%-a nyilatkozott úgy, hogy nincs hitele, a legritkább a „Nem tudja" válasz volt, ezt négyen jelölték (0,8%).

Többszörös választással kérdeztünk rá arra, hogy milyen típusú hitellel rendelkeznek a válaszadóink. A banki lakáshitel válaszkategóriát jelölték legtöbben, 228-an, ami az összes válasz 44,3%-a, a személyi hitel válaszlehetőséget 89-en jelölték meg (17,3%), emellett magas volt a gépjármű-hitellel rendelkezők száma (80, ami 15,5%-nak felel meg). Az uzsorahitel válaszlehetőséget csak öten jelölték, ez az összes válasz 1%-a. Az „Egyéb” válaszlehetőségnél a következő hiteleket sorolták fel válaszadóink: diákhitel, szabad felhasználású jelzáloghitel, bankkártyahitel, hitelkártya; szabad felhasználású lakásfelújításra felvett hitel, munkáltatói hitel, A-hitel.

Ha Önnek van hitele, akkor az milyen típus ú? (több vál asz lehets éges) Banki lakáshitel Gépjárműhitel Áruhitel Személyi hitel Büntetésekből adódó tartozás Családon belüli kölcsön

228 80 42 89 11 43

44,3% 15,5% 8,2% 17,3% 2,1% 8,3%

42

Uzsorahitel Egyéb Összes válasz

5 17 515

1% 3,3%

Zárt kérdésben érdeklődtünk arról, hogy a válaszadók rendelkeznek-e közüzemi hátralékkal. Három válaszkategóriát adtunk meg előre: „Van”, „Nincs” és „Nem tudja”. A kapott válaszok szerint a kérdőívet kitöltők legtöbbjének, 292 főnek ( 58,4%) van közüzemi hátraléka, 206 személynek nincs, mely az összes válaszadó 41,2%-át teszi ki.

Többszörös választással kérdeztünk rá arra, hogy amennyiben van közüzemi hátraléka a válaszadónak, az milyen típusú. A kapott válaszok szerint legtöbben villanyhátralékkal rendelkeznek, összesen 223-an, ami az összes válasz 54,4%-a, a vízdíjhátralékot 90-en jelölték meg (22%), emellett magas volt a gázdíj hátralékosok száma, 55 fő, ami 13,4%nak felel meg. Az „Egyéb” kategóriát jelölők (0,7%) az internetet, a kábeltévét és a távfűtési díjat említették.

Ha Önnek van közüzemi hátr aléka, az milyen típusú? (több válasz lehetséges) Vízdíj Villanyáram díja Gázdíj Szemétdíj Közös költség Egyéb Összes válasz

43

90 223 55 29 10 3 410

22% 54,4% 13,4% 7,1% 2,4% 0,7%

Zárt kérdést tettünk fel arra vonatkozóan, hogy a válaszadóknak okozott-e már problémát a hitelek törlesztése. Itt is három válaszkategóriát adtunk meg előre: „Igen”, „Nem” és „Nem tudja”. Az 500 kitöltő közül legtöbben, 394-en (78,8%) „Igen" választ adtak erre a kérdésre, 102 személy (20,4%) válaszolta, hogy nem okozott számára problémát hiteleinek törlesztése, a „Nem tudja" választ mindössze négyen jelölték (0,8%).

Arra a kérdésünkre, hogy okozott-e már problémát a számlák befizetése, 417 „Igen” választ kaptunk, ami a kérdőívet kitöltők 83,4%-át jelenti, 79-en (15,8%) feleltek nemmel,

és

csak

négyen

jelölték

a

„Nem

tudja”

válaszlehetőséget.

44

Zárt kérdésben kérdeztünk rá arra, hogy a válaszadók kértek-e segítséget a tartozásaik rendezéséhez, amikor nehéz helyzetben voltak. Az 500 kitöltő legtöbbje igennel válaszolt, összesen 370-en (74%), a „Nem” választ adók száma 130, ez az összes válaszadó 26%-a.

Következő kérdésünk arra irányult, hogy a válaszadók kaptak-e segítséget a tartozásaik rendezéséhez, amikor nehéz helyzetben voltak. Azok a személyek válaszoltak erre a kérdésre, akik az előző kérdésnél az „Igen” választ adták, így az e kérdésre válaszolók száma 370 volt. Itt is három válaszkategóriát adtunk meg előre: „Igen”, „Nem”, és a

45

„Nem tudja” válaszlehetőségeket jelölhették meg a megkérdezettek. A válaszok megoszlását az alábbi táblázat mutatja.

Kapott-e s egítséget tartozás ai rendez éséhez ? Igen Nem Összes válasz

338 32 370

91,4% 8,6%

Többszörös választással kérdeztünk rá arra, hogy kitől kaptak segítséget a válaszadók tartozásaik rendezéséhez. A legtöbbször a rokonoktól érkezett segítséget jelölték meg a válaszadóink, összesen 245 esetben, ami az összes válasz 31,4%-a, az ismerősöktől, barátoktól kapott segítséget 170-en választották (21,8%), emellett magas volt a hitelintézeteket

megjelölők

száma,

109

(14%).

Az

önkormányzati

segítség

95

válaszadónál jelent meg (12,2%), és legkevesebben, mindössze 19-en (2,4%) jelölték az uzsorásoktól kapott segítséget.

Az „Egyéb” kategóriában munkahelyet, pénzügyi tanácsadót említettek a kitöltők, de szerepelt félretett pénz, és zálogház is, és többen jelezték, hogy senkitől nem kértek, illetve kaptak segítséget.

Kitől kapott s egítséget tartozásai r endezés éhez, amikor nehéz hel yzetbe került? (több válasz l ehetség es) Rokonoktól Ismerősöktől, barátoktól Szomszédoktól Szociális intézményektől Önkormányzattól Uzsorásoktól Hitelintézetektől Egyéb Összes válasz

245 170 57 49 95 19 109 37 781

31,4% 21,8% 7,3% 6,3% 12,2% 2,4% 14% 4,7%

Szintén többszörös választással kérdeztük meg, hogy kitől kérnek az emberek leginkább segítséget, ha nehéz helyzetbe kerülnek tartozásaik miatt. Ez esetben is a rokonokat jelölték meg legtöbben, összesen 238-an, ami az összes válasz 21,7%-a, ezt követik az ismerősök, barátok (216 jelölés, 19,7%), emellett magas értékkel jelenik meg a hitelintézetek válaszkategória (193-an jelölték, 17,6%), valamint az

önkormányzat

(161, 14,7%). Itt már számottevő az uzsorásoktól kért segítség is, 101-en választották, ami 9,2%-ot jelent az összes válaszhoz viszonyítva. Az „Egyéb” választ mindössze ketten jelölték (0,2%)

46

Ön szerint kitől kér nek leginkább segítség et az em berek, ha nehéz helyzetbe kerül nek tartozás aik miatt? (több vál asz lehets éges) Rokonoktól Ismerősöktől, barátoktól Szomszédoktól Szociális intézményektől Önkormányzattól Uzsorásoktól Hitelintézetektől Egyéb Összes válasz

238 216 79 106 161 101 193 2 1096

21,7% 19,7% 7,2% 9,7% 14,7% 9,2% 17,6% 0,2%

Hasonlóan alakult a sorrend annak megítélésében, hogy kitől kapnak leginkább segítséget az emberek tartozásaik rendezésében. Első helyen a rokonok állnak (212 jelölés, 22,3%), őket követik az ismerősök, barátok (196; 20, 7%), majd a hitelintézetek (190; 20%). Az uzsorásokat itt is meglehetősen sokan, 106-an (11,2%), jelölték, míg az önkormányzatot 104-en választották (11%). A sor végén a szomszédoktól kapott segítség áll, 55 jelöléssel (5,8%).

Ön szerint kitől kapnak az em ber ek legi nkább s egítséget, ha nehéz helyzetbe kerül nek tartozás aik miatt? (több vál asz lehets éges) Rokonoktól Ismerősöktől, barátoktól Szomszédoktól Szociális intézményektől Önkormányzattól Uzsorásoktól Hitelintézetektől Egyéb Összes válasz

212 196 55 86 104 106 190 0 949

22,3% 20,7% 5,8% 9,1% 11% 11,2% 20% 0%

Ö sszegzés

A kutatás során igazolódtak hipotéziseink, mely szerint a gazdasági válság hatásai következtében növekvő eladósodást a háztartások körében nagy horderejű problémának tartják az emberek Magyarországon és a Hevesi kistérségben egyaránt. A válaszadók a helyzet kialakulásában nagymértékben tartják felelősnek az államot, a bankokat, és jóval kevésbé magukat az adósságcsapdába került családokat, emellett a többség véleménye szerint

az

államnak

feladata,

hogy

segítséget

nyújtson

az

adósságproblémával

küzdőknek. A kérdőívet kitöltők túlnyomó része az aktív támogatási eszközöket tartotta hatékonynak a segítő lehetőségek közül, azaz a közvetlen pénzbeli segítség helyett inkább a munkahelykeresésben nyújtott támogatást, a pénzügyi ismeretek nyújtását, az adóstanácsadást, a közvetítést a pénzintézetek/hitelezők és az adósok között.

47

A válaszadók nagy hányada vett fel valamilyen hitelt, legfőképpen lakáshitelt, és többségüknek van közüzemi hátraléka. A hitellel rendelkezők túlnyomó részének okozott már problémát azok törlesztése, illetve a közüzemi díjhátralékosoknak a számláik befizetése. A kérdőívet kitöltők java része kért és kapott is segítséget, amikor hitelei és számlái fizetése kapcsán nehéz helyzetbe került, leginkább rokonoktól, ismerősöktől, barátoktól, illetve bankoktól, hitelintézetektől. Hivatalos intézményekhez, hatóságokhoz jóval kevésbé fordulnak segítségért, és megítélésük szerint az emberek általában is hozzájuk hasonló arányban veszik igénybe a segítő forrásokat. A közvélemény-kutatásunk eredményeiből jól látható, hogy bár segítséget leginkább az államtól várnak az emberek, személyesen kevésbé fordulnak állami intézményekhez, hatóságokhoz. Látható továbbá, hogy az adósságkezelés aktív eszközeinek előnyben részesítése mellett maguk a válaszadók, és vélekedésük szerint az emberek túlnyomó többsége is elsősorban rokonokhoz, ismerősökhöz fordul szorult helyzetében, s jóval kevésbé azokhoz, akik éppen az aktív támogatási eszközökkel tudják/tudnák kezelni a problémát. Nagy szerepe lehet tehát a továbbiakban olyan segítő rendszereknek, melyek nem kötődnek közvetlenül az állami hivatalokhoz, ám mégis sikerül az emberek bizalmát elnyerniük, és olyan aktív eszközökkel segíteni az adósságcsapdába került családokat, amelyekkel képessé válnak saját életük menedzselésére.

8. Szükségletfelmérés a „Tartozunk ennyivel!” projekt keretében A program indulását megelőzően a Hevesi kistérség jellemzőinek feltárása mellett szükségletfelmérést

végeztünk

a

projekt

keretében,

amely

magára

az

adósságproblémára és az adóssággal küzdő vagy annak veszélyével fenyegetett családokra fókuszált. Munkánkhoz több forrást is felhasználtunk, többek között a kistérségi fejlesztési tervet, a „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégiáról szóló országgyűlési határozat alapján létrejött program részeként a Gyerekesély programiroda 2009-es felmérését, megvalósíthatósági

tanulmányát (TÁMOP-5.2.3-09/1), a Hevesi

kistérség integrált

területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programját, különböző, a KSH, az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ, valamint az NFU által készített összefoglalókat, jelentéseket. Emellett fókuszcsoportos interjúkat készítettünk döntéshozókkal, szociális szakemberekkel a pályázat témájában, véleményeket kérve, ötleteket, innovatív megoldásokat keresve. A célzott szükségletfelmérés során 500 családdal töltöttünk ki kérdőívet. E felmérés nem reprezentatív, de mivel a térségi családsegítő szolgálat ügyfeleinek körében készült, mindenképpen jól jellemzi a térség adósságproblémával való érintettségét, így releváns információkat tartalmaz.

48

A projekt keretében kérdőíves szükségletfelmérésünk a kistérségi családsegítő szolgálat ügyfélkörében

készült

2011-ben,

mivel

véleményünk

szerint

ezt

a

célcsoportot

mindenképpen érinti az adósságprobléma. Hipotézisünk ennek megfelelően az volt, hogy a megkérdezettek közt nagy számban találunk adóssággal rendelkező családokat, akik nem tudnak félretenni, problémás számukra a közüzemi díjak kifizetése, hátralékosok, vagy már szünetelnek is otthonukban a

közszolgáltatások, és szükségük lenne

adósságkezelő szolgáltatásokra ahhoz, hogy helyzetük megváltozzon.

A szükségletfelmérés hipotézise Feltételeztük, hogy a szegénységi rizikófaktorok közül többet is nagy számban találunk e családok körében (kistelepülésen élnek, nincs munkájuk, alacsony iskolai végzettségűek, több gyermeket nevelnek, lakáskörülményeik nem megfelelőek), továbbá, hogy a családok még meglévő erőforrásaikat sem tudják felhasználni, aminek az alacsony iskolázottság, a tudáshiány mellett fontos oka a nagyfokú depriváció.

A felmérés eredményei A kérdőív szerkezete három nagyobb blokkra osztódik, először szocio-demográfiai adatokra,

majd

a

lakhatási

és

életkörülményekre,

végül

az

adósságproblémára

vonatkozóan tettünk fel kérdéseket. A kitöltött kérdőívek száma 500 volt. Az alábbiakban a szükségletfelmérés legfontosabb eredményeit ismertetjük. Az aktivitási státuszra, az átlagos heti munkaidőre és az iskolai végzettségre irányuló kérdésre kapott válaszok szerint a háztartások 70%-ának nincs dolgozó tagja, felében van valamilyen stabil keresettel rendelkező személy, illetve csupán 16%-ában van teljes állású háztartástag. Legalább ilyen fontos, hogy a háztartások elenyésző, mindössze 2 százalékában van felsőfokú végzettségű személy is. (Minden háztartás esetében a benne élő személyek adatainak rögzítésére 5-5 lehetőség volt, 5 kereső – jövedelemmel rendelkező – és 5 eltartott, saját jövedelem nélkül). A mintába került háztartások létszámát tekintve a legtöbb háztartás háromtagú, kicsivel kevesebb a kettő, illetve négytagú, valamint az egy- és az öttagú háztartások száma, majd csökkenő arányú a hat vagy annál több személyt magába foglaló háztartásoké. A 3,62-es háztartásnagyság az országos átlagnál magasabb, továbbá láthatjuk azt is, hogy a megkérdezett családok 57,9%-ában nevelnek gyermekeket, ami ugyancsak magas érték. A családtípusokat tekintve legtöbb a gyermekes középkorúakból és valamivel kisebb arányban a csak középkorúakból álló háztartás.

49

A válaszadók több mint fele születése óta él a lakóhelyén, míg további egyharmaduk öt évnél régebben, ami azt mutatja, hogy nagyon gyenge a földrajzi mobilitás a vizsgált családok körében. Egyúttal azt is jelenti, hogy a kistérségben élők számára nem nyitott a kistérség elhagyásának lehetősége, mindenképpen a kistérségben kell megoldást találni a problémáikra. A családok lakáskörülményei kedvezőnek is mondhatók, a lakások átlagosan 2-3 szobásak. Azonban árnyalja a képet, hogy háromnegyedük felújításra szorul, majd 40%uk vályogház, és magas a komfortnélküli (19,4%) és félkomfortos (36,4%) lakások aránya. A tartós fogyasztási cikkek közül a megkérdezett háztartások szinte mindegyikében van televízió (kis híján 100%), mosógép (96%), és magas a mobiltelefonnal rendelkezők aránya (76%). A számítógép egyáltalán nem elterjedt (33%), és ennél is kisebb arányú (24%) az internet-hozzáférés. A megkérdezett családok többsége (61%) kistelepülésen él, ami egyrészt következik a kistérség településföldrajzából, másrészt abból, hogy a felmérés célcsoportját a kistérségi családsegítő

szolgálat

ügyfelei

képezték,

akik

nagy

százalékban

érintettek

az

adósságproblémával. A háztartások jelentős többsége rendelkezik kerttel, ám csak a válaszadók nagyjából fele (45%) műveli azt. A családok egy része tehát rendelkezik olyan kihasználatlan erőforrásokkal, amelyeket be lehetne vonni az adósságprobléma felszámolásának folyamatába. A kerthez képest lényegesen kevesebb ingatlanhoz tartozik gazdasági épület is (46%). Ez természetesen akadályozza a kert művelését, illetve azt, hogy a család a kertben valamilyen mezőgazdasági tevékenységet tudjon folytatni. Annak ellenére, hogy a gazdasági épület hasznosítására irányuló kérdésre nagyon magas a választ nem adók aránya (49%), érzékelhető, hogy még a gazdasági épülettel rendelkező családok nagy százaléka (35%) sem hasznosítja a meglévő adottságokat a megélhetése segítésére. A háztartások jövedelemforrásait illetően a válaszolók jelentős hányada bevételi forrásként jelölte meg a gyermekek után járó támogatásokat (315), a szociális transzfereket (280), ezt követik a munkából (195) és a nyugellátásból (113) származó bevételek, végül a szülői támogatás, az álláskeresési ellátások, majd a sor végén a hitelek. (A kérdésre adott válasz nem rangsorolás volt, hanem csak arra vonatkozott, hogy az adott forrás megtalálható-e a jövedelmek között.) Megtakarításról a kérdezettek alig számoltak be (5,4%), és összesen nyolcan említették, hogy bankban van megtakarított pénzük.

50

Arra a kérdésünkre: előfordul-e, hogy az étkezésen spórolnak, a válaszadók igen magas százaléka nyilatkozott úgy, hogy gyakran (39,2%), illetve mindig (28,6%) spórol, emellett a „néha” kategóriát választók aránya is viszonylag magas (21,8%). Csupán a válaszadók 10,4% mondta azt, hogy sohasem fogja vissza az élelemmel kapcsolatos kiadásokat. Félig nyitott kérdésben kérdeztünk rá arra, kitől kérnek segítséget a családok, ha nem jönnek ki egy hónapban a jövedelmükből. A válaszokat tekintve az első három kategória (rokon, ismerős, szomszéd) összesen 71,1%-ot tesz ki. A segítség forrásának tehát legtöbben a hozzájuk vagy társadalmi, vagy rokoni alapon közel állókat nevezték meg, ezen belül is legfontosabb a rokonság. Az intézményektől való segítségkérés aránya rendkívül alacsony: 0,2%. Az eladósodást illető kérdések sorában az első arra vonatkozott, hogy van-e a családnak valamilyen adóssága. A kérdezettek 88,4%-a adott igenlő választ. Többszörös választás lehetőségével válaszolhattak arra a kérdésre, hogy milyen típusú adóssággal rendelkeznek. Legtöbben a közüzemi hátralékokat jelölték meg (68%), majd a személyi hitelek (41%), banki lakáshitelek (33%), áruhitel (8%), gépjármű-hitel (6%), büntetésből származó tartozás (5%), családon belüli kölcsön (5%), uzsorahitel (1%), bérleti díj hátralék (1%) következett. Kérdésmátrixban lehetett választ adni arra, hogy melyik típusú tartozásból mennyi fordul elő egy-egy háztartásban, illetve milyen nagyságrendűek ezek a tartozások. A kapott válaszok szerint átlagosan két közüzemi hátralékkal rendelkeznek a háztartások, amennyiben másfajta adósságot is megjelöltek, úgy annak előfordulása átlagosan egy. Az adósságok nagyságrendjét tekintve átlagosan a banki lakáshitelek nagysága a legnagyobb értékű (2 830 484 Ft), de magas az áruhitel (202 405 Ft), a családon belüli kölcsön (122 020 Ft), az egyéb hitel (245 557), a gépjármű-hitel (1 574 496), a személyi hitel (479 202) átlagos nagyságrendje is. A legtöbben, ahogy az előzőekben is láttuk, közüzemi hátralékot halmoztak fel, melynek maximum szélső értéke 2 600 000 Ft volt. A felvett hitelt legtöbben lakásra (35%) és autóra (30%) költik, de elég nagy a létfenntartásra költők aránya is (22%). A szöveges válaszokból az látszik, hogy sokan már az előző adósságok törlesztésére is hitelt vesznek fel. A stabil keresettel bíró háztartástagok számával összevetve az egyes adósságtípusokat, azt láttuk, hogy azoknak a háztartásoknak a körében is viszonylag magas a banki lakáshitellel, a közüzemi hátralékosok és a személyi hitellel rendelkezők száma, amelyekben egy stabil kereső sincs. Azon háztartásokban, amelyekben egy stabil kereső van, megnő a lakáshitelesek, a közüzemi hátralékosok és a személyi hitellel rendelkezők

51

aránya. A két stabil keresős háztartások körében tovább nő az aránya a banki lakáshiteleknek, a közüzemi tartozásoknak és a családon belüli kölcsönnek. A három stabil keresettel rendelkező háztartások száma mindössze négy volt, a négy stabil keresetű háztartásoké pedig egy.

Az eladósodás ismertebb formái Közüzemi díjhátralék A szükségletfelmérés keretében megkerestük a közüzemi szolgáltatókat, hogy aktuális adatokat nyerjünk a következőkről: jelentős tartozással rendelkezők száma, kikapcsolt fogyasztóhelyek száma, védendő fogyasztók száma, előre fizetős órával rendelkezők száma. A TIGÁZ adatai szerint az egri kirendeltségen 943, a gyöngyösin 1563 védett fogyasztót tartanak nyilván. A szolgáltatónak tartozó, illetve a kikapcsolt fogyasztókról üzletit titok miatt nem adtak tájékoztatást.

Az ÉMÁSZ-tól a teljes ellátási területre (Heves, Nógrág, Borsod megye) vonatkozóan kaptunk adatokat. E szerint a 659 815 fogyasztóból 17 652 védett, az előrefizetős mérők száma 218, ám ez folyamatosan növekszik.

Mindkét szolgáltató esetében valószínűsíthető, hogy a nyilvántartott védendő fogyasztók száma nem fedi le az érintettek teljes körét. Léteznek további olyan családok, akik ebbe a kategóriába esnek, azonban az ügyintézésben segítséget igényelnének.

A kistérségi családsegítőt 2009-ban 2254 fő kereste fel valamilyen problémával, közülük mindössze 234 fő aktív kereső, 1013-an munkanélküliek, 861-en inaktív keresők (gyesen, gyeten lévők). Legtöbben ügyintézéshez kértek segítséget, de sokan konkrétan anyagi okok miatt, illetve információért vagy tanácsért fordultak az intézményhez.

A

családsegítők

tapasztalatai

szerint

évek

óta

visszatérő

probléma

a

közüzemi

szolgáltatók felé felhalmozódott tartozás, majd ennek következtében a szolgáltatás kikapcsolása. Az elmúlt évben kiugróan magas lett az e problémával érintett személyek száma. Szeptember és október hónapban lehetőség nyílt arra, hogy a Héra Alapítvány támogatásban részesítse azokat a fogyasztókat, akik az áramszolgáltatónak nagyobb összeggel

tartoznak

vagy hátralékuk van,

illetve már

ki

is kapcsolták őket

a

szolgáltatásból. A Hevesi Kistérség Többcélú Társulásának Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálata felvállalta, hogy összegyűjti a kérelmeket a támogatást igénybe venni kívánó rászorult lakosoktól. A 17 településen összesen 289 család igényelte ezt a támogatást. Voltak, akik

magasabb összegű támogatásban részesültek, de legtöbben 5000 forint

52

jóváírást kaptak a közüzemi áramszámlájukra. Összesen 1 885 000 Ft támogatást sikerült a térségbe juttatni. A térségben magas volt azon személyek száma, akik a krízis alaphoz fordultak támogatásért.

Hiteltartozás A Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer (BAR) adatai szerint az elmúlt öt évben az egész országban nőtt a hiteltörlesztési mulasztások, illetve a rendszerben nyilvántartott magánszemélyek száma.

Ugyanez a tendencia jellemzi a kistérséget is, a Hevesi Kistérség Többcélú Társulásának Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatát számos esetben keresik fel hiteltörlesztési problémákkal. A kistelepülések egyébként hátrányos helyzete ebben az esetben némi előnyt jelent: a házakat nehéz elárverezni, így a helyi jelzáloghitellel rendelkező lakosok nagyobb eséllyel tudják megtartani otthonukat.

Szabálysértések büntetési tételei A hátrányos térségekben gyakoriak a szabálysértések, melyek jó része pénzbüntetéssel zárul. E büntetéseket a mélyszegénységben élő lakosok nem tudják kifizetni, így azok nagyon gyorsan jelentős mértékű tartozássá duzzadnak. A tartozás rendezése általában oly módon történik, hogy az adósok börtönben töltik le az adósságnak megfelelő időt.

Pénztartozás magánszemélynek (uzsora) Az uzsora a térség valamennyi településén jellemző, különböző mértékben. Pontos adatokra lehetetlen szert tenni, mivel az uzsorakölcsönt tabuk veszik körül. Annyit tudhatunk biztosan, hogy veszélyeztetettebbek a mélyszegénységben, nyomorban élők, illetve

azoknak

a

településeknek

a

lakói,

ahol

jelentős

a

munkanélküliség.

Az

uzsorakölcsönhöz egyéb problémák, illetve bűncselekmények is társulnak, például fenyegetés, bántalmazás, menekülés, lakásvesztés, rabszolgamunka, prostitúció.

A szükségletfelmérés összegzése Hipotézisünk szerint a térségi családsegítő szolgálat ügyfelei között nagy számban találunk adóssággal rendelkező családokat, ezt a felmérés teljes mértékben igazolta, hiszen a családok 88,4%-a számolt be valamilyen adósságról. Az adatok igazolták azt is, hogy a családok nem tudnak félretenni, ez 94,6%-ukra igaz. A közüzemi díjak kifizetése

53

is problémát jelent a családok 70,8%-a esetében, míg 55,2 %-uk otthonában már kapcsolták ki a közszolgáltatásokat. Ehhez képest az elmúlt évben összesen egy család részesült adósságkezelési szolgáltatásban. A szegénységi rizikófaktorok közül többet is magas számban találtunk a felmérésben választ adó családok körében, így például a családok 62,5%-a kistelepülésen él, a háztartások 70%-ának nincs dolgozó tagja, a családok 57,9%-ában nevelnek gyermeket, felsőfokú

képzettséggel

rendelkezők

alig

akadnak.

A

lakáskörülményeiket

akár

megfelelőnek is mondhatjuk, hiszen a kérdezettek 96,8%-a kertes házban lakik, amelyek általában 2-3 szobásak. Azonban a lakások 75,7%-a felújításra szorul, sok köztük a vályogház (39,4%), s a komfortnélküli és félkomfortos lakások aránya is magas, összesen 55,8%. Fontos problémának látjuk, hogy a családok még meglévő erőforrásaikat sem tudják felhasználni, ezt alátámasztja, hogy a családok 86,8%-a rendelkezik kerttel, 46, 1%-uk gazdasági épülettel is, azonban csak 51%-uk műveli a kertjét, és mindössze 29,8%-uk használja megélhetésre a gazdasági épületet.

9. A projektbe bevont háztartások jellemzői A segítő munka módszereinek, eszközeinek kiválasztásához, a módszertani munka megalapozásához elengedhetetlennek tartottuk, hogy a projektbe bevont háztartásokról alapvető jellemzők tekintetében összefoglaló elemzést készítsünk. Az alábbiakban megpróbáljuk számokkal érzékeltetni tapasztalatainkat a projekt 21 hónapja alatt hozzánk forduló családokról.

A projekt mentorainál jelentkező ügyfelek megoszlása nemek szerint Összesen 217 ügyféllel kötöttünk együttműködési megállapodást az elmúlt időszakban háztartási adósságprobléma miatt, a hozzánk forduló első ízben családjuk miatt segítséget kérő ügyfelek közül 156-an (72%) nők voltak, 61-en (28%) pedig férfiak.

Női és férfi ügyfelek aránya 28%

nők férfiak 72%

54

Ügyfeleink életkora Ügyfeleink átlagos életkora 52.35 év volt, közülük a legfiatalabb egy 19 éves fogyatékos fiú, a legidősebb 75 éves nyugdíjas asszony volt. 9 fő volt a 65 éven felüliek száma.

Ügyfelek megoszlása település és nemek szerint i bontásban

A legtöbb ügyfelünk Heves (52) városában él, majd Tiszanánáról (40), Tarnabodról (37), Kisköréről (37), Erkről (23) érkeztek hozzánk az ügyfeleink, ezek a települések kiemelkedtek, mivel az ügyfélszolgálati irodáink ezeken a településeken álltak a lakosság szolgálatára.

A Hevesi kistérség többi településéről kevesebb arányban találkoztunk

ügyfelekkel.

55

Település

Férfi

Nő

Összesen

Átány

2

0

2

Boconád

1

4

5

Erdőtelek

0

3

3

Erk

5

18

23

Heves

14

38

52

Hevesvezekény

0

1

1

Kisköre

11

26

37

Kömlő

0

2

2

Tarnabod

17

20

37

Tarnaméra

1

0

1

Tarnaörs

0

5

5

Tarnaszentmiklós

1

3

4

Tenk

2

2

4

Tiszanána

7

33

40

Zaránk

0

1

1

Összesen

61

156

217

Ü gyfelek családi állapot és nem szerinti megoszlása Az ügyfelek család állapotát vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a legtöbben (51%), főképp a nők körében házasságban élnek, viszonylag sokan elváltak, vagy válófélben vannak (16%), és élettársi kapcsolatban élnek (15%), utána kisebb az özvegyek aránya (10%), majd az egyedállók (7%) következnek.

Családi állapot

Férfi

Nő

Összesen

Egyedülálló

7

8

15

Élettársi kapcsolatban él

11

22

33

Elvált/Válófélben

8

27

35

Házas

33

77

110

Özvegy

2

19

21

Nincs adat

-

-

3

Összesen

61

153

217

Ügyfelek megoszlása családi állapot szerint 10%

1%

7% 15%

Egyedülálló Élettársi kapcsolatban él Elvált/Válófélben Házas

16%

Özvegy Nincs adat

51%

A háztartásokban élő gyermekek száma

A hozzánk forduló kliensek családjaiban 46 esetben nincsen kiskorú gyermek, 27 esetben egy gyermek, 61 esetben kettő gyermek, 35 esetben 3 gyermek, 26 esetben 4 gyermek,

56

11 esetben 5 gyermek, három esetben 6 gyermek, négy esetben 7 gyermek, három esetben 8 gyermek, egy esetben 9 gyermek él a családokban. Az ábrából is látszik, hogy a legtöbb családban jellemzően két vagy három gyermek él.

Gyermekek száma a családokban 5%

5%

21%

Nincs gyermek

12%

1 gyermek 2 gyermek

13%

3 gyermek 16%

4 gyermek 5 gyermek 6 vagy több gyermek

28%

Ügyfeleink munkaerő - piaci státusza Ügyfeleink

többségének

(90)

nem

volt

munkája,

sokan

valamilyen

transzfer

jövedelemmel rendelkeztek csupán (Gyes, Gyet, fogyatékossági támogatás, ápolási díj), azonos arányú volt a nyugdíjasok és a foglalkoztatottak aránya (17-17%), egy tanuló volt közöttük, és 3 esetben nem volt megbízható adatunk.

Ügyfelek munkaerő-piaci státusza Foglalkoztatott

Gyes, Gyet, fogy. tám., RSZS, ápolási díj

Munkanélküli

Nyugdíjas, rokk. nyugdíjas

Tanuló

Nincs adat

90

49 37

37 1

57

3

Ügyfelek iskolai végzettsége Mentorainkat

felkereső

ügyfelek

iskolai

végzettség

szerinti

megoszlása

a

következőképpen alakult: A legtöbben 8 általános iskolai végzettséggel rendelkeztek (139), szakmunkás vagy 3 ipari végzettsége 40 főnek volt, a 8 általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők száma 21 volt, 7 főnek volt gimnáziumi végzettsége vagy érettségije, 4 főnek főiskolai/egyetemi végzettsége, és hat esetben nem volt adatunk az iskolai végzettségre vonatkozóan.

Ügyfelek iskolai végzettsége 3%

2% 3%

10% 8 ált. isk. alatt

18%

8 ált. isk. alatt szakmunkás/3 ipari gimnázium/érettségi főiskola/egyetem Nincs adat 64%

Egy főre eső jövedelem a családokban

Egy főre jutó jövedelem /esetszámok 0 – 10 000

10 001 – 20 000

20 001 – 30 000

30 001 – 40 000

40 001 – 50 000

50 001 – 60 000

60 001 – 70 000

70 001 – 80 000

80 001 – 110 000

nincs adat

71

74

21 13

12 4

3

5

11 3

58

A legtöbb háztartásban, amellyel mentoraink kapcsolatba kerültek 10 001 – 20 000 Ft (71 eset), illetve 20 001 – 30 000 Ft közé esik az egy főre jutó jövedelem. Vannak olyan családok, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 10 000 Ft-ot sem (13 eset). Emellett a 30 000 Ft feletti egy főre jutó jövedelem is csak ritkább esetben fordult elő azokban a családokban, melyekkel együtt dolgoztunk a projekt ideje alatt. Egy főre jutó jövedelem (Ft)

Esetszámok

0 – 10 000

13

10 001 – 20 000

71

20 001 – 30 000

74

30 001 – 40 000

21

40 001 – 50 000

12

50 001 – 60 000

4

60 001 – 70 000

3

70 001 – 80 000

5

80 001 – 110 000

3

nincs adat

11

Összesen

217

Adósságok típusai ügyfeleink körében A legtöbb család, melyekkel mentoraink kapcsolatba kerültek nem csupán egyféle adóssággal rendelkezett, jellemzően több típusú adósságot halmoztak fel egyszerre, így munkánk során gyakran kellett rangsorolni a legsürgősebben megoldásra váró problémák között. A legtöbb család, akikkel találkoztunk elsősorban áramszolgáltató felé való elmaradás miatt keresett fel bennünket, ezt követte a gázszolgáltató felé való elmaradás, majd a különféle személyi hitelek, Provident gyorskölcsön. Az egyéb tartozások közé tartoznak a végrehajtó felé való elmaradás, temetési kölcsön, egyéb letiltások. Vízmű felé viszonylag kevés elmaradást tapasztaltunk, amelynek egyik lehetséges oka, hogy a Hevesi Megyei Vízmű Zrt. fogyasztói politikája kevésbé ad lehetőséget az ügyfelek nagymértékű eladósodására. Az alábbi táblázatban foglaltuk össze a különféle hitel és adósságtípusokat, melyek sok családnál halmozottan fordulnak elő.

59

Tartozás fő típusa

Esetszám

ÉMÁSZ Nyrt. felé

153

Tigáz felé

39

Vízmű tartozás

28

Személyi

hitel,

folyószámlahitel,

áruhitel,

23

Provident Lakáscélú hitel

33

Telefontartozás, UPC, egyéb tartozás

12

Autó hitel

3

Az eladósodás nagysága A legtöbb családban az ügyfeleink körében az adósság mértéke a 0 Ft és 500 000 Ft közé esett (162 háztartás). Ezen belül a leginkább jellemző a 0 Ft és 50 000 Ft közötti adósságállomány, mely sávban 67 eset volt, ezt követte az 50 001 ás 100 000 Ft közötti adósságnagyság, ahová 32 család tartozott, majd a 100 001 és 150 000 Ft közötti sávba 22 család, a 150 001 – 200 000 Ft közötti adósságnagysághoz 10 család, a 200 001 – 250 000 Ft és a 250 001 és 300 000 Ft közé 9 – 9 eset. A következő nagy blokk az 500 001 –s az 1 000 000 Ft közötti adósságnagyság, melyhez 14 család tartozott, majd 1-1 millióval haladva felfelé egyre kevesebb családot találunk a kategóriákhoz rendelve. Szélső értékek tekintetében a legkisebb adósság mellyel dolgoztunk 6000 Ft, a legnagyobb pedig 10 095 087 Ft.

Adósság nagysága forintban/esetszámok 7 000 000 Ft - fölött

3

6 000 001 - 7 000 000 Ft

3

5 000 001 - 6 000 000 Ft

5

4 000 001 - 5 000 000 Ft

5

3 000 001 - 4 000 000 Ft

6

2 000 001 - 3 000 000 Ft

9

1 000 001 - 2 000 000 Ft

10

500 001 - 1 000 000 Ft 0 - 500 000 Ft

14 162

60

10.

Az adósságkezelés, adósságkezelés , mint munkamódszer a Hevesi kistérségben

A projekt megvalósítása során szakmai stábunk a kistérség öt településén működtetett irodákban nyújtott adósságkezelő szolgáltatást heti rendszerességgel, fix időpontokban, emellett mentorálási feladatokat látott el, kapcsolatot tartott a másodlagos célcsoport képviselőivel, és a módszertant megalapozó dokumentációs és elemzési munkákat végzett. Munkatársaink

az

elsődleges

célcsoport

tagjaival,

az

ügyféllel

és

családjával

együttműködve egyénre szabott stratégiákat dolgoztak ki, melyek alkalmasak lehetnek az adósság csökkentésére vagy rendezésére. Feladatuk volt továbbá olyan társadalmi integrációt elősegítő támogatások biztosítása, amelyek lehetővé teszik a szociális, állampolgári, munkavállalói és önálló életvezetési készségek erősítését, a szociális (egyéni,

csoport,

közösségi)

munkaformák

bevonását

széles

körben.

Igyekeztek

elősegíteni a munkára kész állapot elérését, valamint az egyéb – uniós és hazai forrásból finanszírozott – munkaerő-piaci és társadalmi integrációt segítő programokba való bekapcsolódást. Önkéntes mentorokat vontunk be a célcsoport tagjait segítő egyéni fejlesztési munka segítésére, mert azt gondoljuk, hogy igazán belsővé tett tudást alacsony iskolázottságú ügyfeleknek nem tudunk képzésen közvetíteni, ennél jóval hatékonyabb lehet a személyes tapasztalat- és ismeretátadás. Az ügyfelek egy részénél a folyamatkövetés, kísérés munkáját önkéntes mentoraink végezték, akik a család ismerősévé válva részt vehetnek

azok

mindennapi

életében,

beleláthatnak

a

működésébe,

és

érdemi

visszajelzést adhatnak, elősegítve ezzel a rossz beidegződések megváltoztatását. A mentor éppúgy részt vehet egy banki tárgyaláson, mint ahogy segíthet a gyerek leckéjének vagy épp farsangi jelmezének elkészítésében, így módja van a háztartásban felmerülő mindennapi döntéshelyzetekben a család mellett állni. A bajba kerülő háztartások tapasztalataink szerint meggyengült kapcsolati hálóval rendelkeznek, és a kistérség társadalmi szolidaritása is megerősítésre szorul; az önkéntesek bevonása ezekre a problémákra is megfelelő választ adhat. A programban aktív szakmai együttműködési hálózatot szerveztünk a másodlagos célcsoportként

megjelölt

helyi

kulcsszereplőkkel:

a

szociális

szolgáltatókkal,

civil

szervezetekkel, a munkaügyi kirendeltségekkel, foglalkoztatási, egészségügyi, képzést folytató szervezetekkel, munkáltatókkal, munkaadói szervezetekkel, önkormányzatokkal a célcsoport konkrét adósságrendezésének elősegítése, foglalkoztathatóságának javítása

61

valamint az adósságkezelés meglevő útjainak megismertetése és azok fejlesztése, új módszerek elterjesztése érdekében.

Külföldi módszertan adaptálása – A Collectif Alpha A Brüsszelben közel 30 éve működő Collectif Alpha (http://www.collectif-alpha.be) nevű szervezet alapvetően hátrányos helyzetű felnőtt (18 évnél idősebb) embereknek – főként bevándorlóknak – nyújt szolgáltatásokat. Annak érdekében, hogy növeljék a munkába állási, szociális felemelkedési stb. esélyeiket, írni, olvasni, számolni tanítják, illetve egyéb, az életben való eligazodáshoz szükséges információkkal látják el őket (ilyen pl. az eladósodás kérdésköre vagy a munkavállalás). Évente mintegy 600 fő vesz részt nappali, illetve esti foglalkozásaikon. A szervezet célja az ügyfelek képzése, ezáltal munkához segítése, valamint olyan alapok lefektetése, amelyek birtokában képesek lesznek egyéb képzéseken is részt venni, további lehetőségekhez jutni. Fontos szempont munkájukban az ügyfelek szociális elszigetelődésének

oldása,

hangsúlyt

fektetnek

arra,

hogy

pozitívabban

és

magabiztosabban viszonyuljanak a társadalomhoz, a családjukhoz, gyermekeikhez és önmagukhoz.

Új

helyzetekben

a

szakemberek

segítségével

irányítottan

konfrontálódjanak, ezáltal öntudatosabbak legyenek, szociális, gazdasági, politikai és kulturális viszonyaik átalakuljanak, a gazdasági, társadalmi struktúrában megtalálják a helyüket, aktív résztvevővé váljanak, ne passzív áldozatként éljék az életüket. A Collectif Alpha adósságkezelésre kidolgozott programját a gazdasági helyzet, a mindennapi élet tapasztalatai, az egyre nagyobb tömegeket érintő eladósodás követelte meg. Míg 2004-ben 1909 közüzemi adós volt Brüsszelben, 2007-ben már 6230 család került a nem fizetők listájára a különböző (áram-, gáz-, víz-) szolgáltatóknál. A legkétségbeejtőbb tényként számolnak be arról, hogy mind többen az alapvető létfenntartásuk

biztosítása

(nem

túlfogyasztás,

„felesleges”

beszerzések)

miatt

adósodnak el: a lakhatás, az energia, a napi megélhetés, az egészségügyi szolgáltatások terhei halmozódnak. Másrészről soha nem látott nyomást gyakorol a fogyasztásra ösztönző gazdaság, manipulálnak a reklámok; a Collectif Alpha ügyfelei tanulatlan, alulképzett, kis jövedelmű, tájékozatlan, problémákkal, akár drámákkal teli életet élő emberek, családok, akik kevéssé képesek eligazodni a kialakult gazdasági helyzetben, a fogyasztói társadalom új jelenségei között. Ők még inkább ki vannak szolgáltatva bizonyos hatásoknak (Költs! Vásárolj! Fordulj hitelért! stb.), sokszor kerülnek a fogyasztói társadalom csapdáiba - és az ördögi körből nehezen tudnak kivergődni.

62

A szervezet segítő munkája az alábbi logikát követi: tanítás, oktatás tájékozottság kritikusabb hozzáállás az addig rejtett gazdasági mechanizmusok felismerése tudatosság tudatos fogyasztói hozzáállás megértés, felismerés a saját csapdahelyzet analizálása, önreflexió a lehetőségek keresése, a hibák elkerülése a rossz mechanizmusok átalakítása a saját személyes felelősség felismerése.

A Collectif Alpha olyan tudást, eszközöket, információkat, pedagógiai módszereket kínál a témával foglalkozó szervezeteknek, szakembereknek, amelyeket adaptálhatnak, saját igényeiknek megfelelően átszabhatnak.

A szervezet komplett képzési programot dolgozott ki az adósságkezelés témakörében folytatott egyéni és csoportmunkára, amelyben megtalálhatóak sokszorosítható anyagok, közös

műhelymunkák

alapjai,

játékok–helyzetgyakorlatok

(ún.

animáció)

leírásai,

felsorolják a lépéseket, a célt, a szükséges eszközöket, a technikai hátteret, az anyagszükségletet, a foglalkozás menetét, az adott témakör szlogenjét, az elemzést, kiértékelést, tanácsokat.

Mivel a Hevesi kistérségben élők széles körénél (aluliskolázottak, mélyszegénységben élők, jobb helyzetű, fogyasztásorientált szegények) alkalmazható a modell átdolgozott verziója, ezért adaptációs munkánk alapjaként szolgált.

A szociális munka különféle munkaformáinak megjelenése az adósságkezelés gyakorlatában

Az adósságkezelési munkában mentoraink felhasználták az egyéni esetmunka, a családokkal folytatott szociális munka, a csoportmunka és a közösségi munka különféle elméleti

alapjait,

különös

hangsúlyt

helyezve

a

problémamegoldó

modellek

alkalmazására. Az alábbiakban az esetkezelés módszereit, irányzatait foglaljuk össze, a teljesség

igénye

nélkül.

Munkánk

során

sokszor

azonnali

beavatkozásra,

krízisintervencióra volt szükség, gyakran tapasztaltuk, hogy a családok az utolsó pillanatban kérnek segítséget, amikor a szolgáltató már a közüzemből való kikapcsolást jelzi, vagy éppen a lakhatás válik veszélyeztetetté. Így gyakran csak rövid távú célokat tudtunk kitűzni az ügyfeleinkké vált családokkal. A célokat és a célok megvalósulásához szükséges egyes lépéseket, a cselekvési terveket, valamint a megvalósítást is minden esetben az ügyfelekkel együtt határoztuk meg. Az esetmunka kapcsán komplexen, rendszerszemléletben

dolgozunk

a

családokkal,

sok

esetben

nem

csupán

az

adósságokkal, hanem a családon belüli szerepekkel, a családi alrendszerek diszfunkciós működésének rendezésével, a fogyasztási, vásárlási szokások átalakításával, a bevételi

63

források növelésével egyszerre foglalkoztak mentoraink. A rendszerszemlélet több szinten is visszaköszönt, egyrészt a kliens belső erőforrásainak feltérképezésében, másrészt

a

kliens

és

mikrokörnyezete,

harmadrészt

a

társadalmi,

támogató

intézményrendszerek szintjén. Munkánk során használtuk az ecomap módszert, valamint a háztartási napló vezetését azoknál a családoknál, ahol a kiadás-bevétel egyensúly tartósan megbomlott. Több alkalommal került sor szakmaközi esetmegbeszélésre, amelyen minden érintett segítő és az ügyfelek is részt vettek. A megbeszélések fontos hozadéka volt, hogy az egyes ügyekkel egymástól gyakran elkülönülten foglalkozó szakemberek közös célokat tudtak kitűzni a családokkal együtt, a feladatok és a kompetenciahatárok

tisztázása

mellett.

Így

sikerült

egy

családot

kihúzni

az

uzsorahitelből. A családokkal való munkába a kezdetektől igyekeztünk önkéntes segítőket is bevonni, összesen tizenkilenc önkéntessel dolgozunk együtt. Emellett banki tanácsadó és mediátor szakember segítette munkánkat. Az alábbiakban a problémamegoldó modellek, a családokkal folytatott esetmunka, a csoportmunka és a közösségi munka elméleti hátterét mutatjuk be röviden.

Problémamegoldó modellek

A perlmani problémamegoldó irányzat Hellen Perlman 1957-ben „Az esetkezelés, mint problémamegoldó módszer” címmel megjelent kötetében a szociális munka addigi irányzatait kívánta egybeötvözni. Az alapművé vált munka egységes keretet próbált konstruálni a személyt, a helyet, a problémát, a módszert illetően. Perlman információforrásként a környezettanulmányt és a kliens saját elmondását egyaránt hiteles forrásként értékelte. Elmélete középpontjában az a gondolat áll, hogy a szociális esetmunka lényegében egy problémamegoldó folyamat.

A problémahelyzetre vonatkoztatva az alábbiakat tartotta

fontosnak kiemelni: •

A probléma megoldásához az egyén nem rendelkezik a szükséges (erő-) forrásokkal.

•

Hiányoznak

a

problémakezeléshez

nélkülözhetetlen

alapvető

információk,

ismeretek, illetve a kliens nem ismeri fel, vagy félreérti azokat. •

Érzelmi vagy fizikális okból az egyén nem tud elég erőt gyűjteni, megfelelő energiát mobilizálni a probléma megoldásához.

•

Az egyénben riadalmat keltenek saját érzelmei, indulatai, feszültsége oly mértékben megnövekszik, hogy képtelen célirányos lépéseket tenni a probléma megoldása irányába.

64

•

Az

egyén

olyan

konfliktusokkal

tartós

belső

küszködik,

pszichés amelyek

nehézségekkel,

rejtett

megakadályozzák,

tudattalan

gátolják

a

problémakezelését. •

Az egyén nem rendelkezik megfelelő problémakezelő stratégiákkal, gondolkodása impulzív, rögtönző, hiányoznak a problémamegoldó gondolkodásában a lényeges lépések, az orientáció.

Az esetmunka lényege tehát az, hogy a nehézségek leküzdésével segítsük a kliens hatékonyabb problémakezelését.

A feladatközpontú esetkezelés William Reid és Laura Epstein a ’70-es évek elején módszertani kutatásokra alapozva új irányzattal

jelentkezett

feladatközpontú

a

feladatközpontú

esetmunkában

a

kliens

esetmunka-modell feladatai

megrajzolásával.

időhatárokhoz

rendelhetők

A és

rendelendők, a feladat lépései strukturáltan jelennek meg, s egy jól kezelhető esetnaplóban rögzítődnek. A napjainkban egyik legkedveltebb modellt a Chicagói Egyetem hallgatói és munkatársai tesztelték és állították be.

Compton - Galaway problémamegoldó modellje Munkánk során leginkább a Comton – Galaway-féle problémamegoldó modell elemeit használtuk. Nem minden esetben tudtunk végighaladni az ügyféllel az esetmunka minden lépésén. Ám dokumentációs rendszerünket is aszerint alakítottuk ki, hogy segítse az ügyfelet és a mentort a megtett lépések áttekintésében. Az esetmunka lépései a modell szerint 1) Ismerkedés – a probléma definíciója •

Az első találkozás

•

A probléma, ahogy a kliens látja

•

A probléma, ahogy a kliens környezete látja (család, iskola stb.)

•

A probléma a szociális munkás szerint

•

Közösen meghatározott cél

2) Előzetes cél meghatározása

65

•

A kliens szerinti rövid távú célok; hosszú távú célok

•

A kliens környezete szerinti megoldás

•

Mit

vár

a

kliens

a

szociális

munkástól

és

az

intézménytől

a

probléma

megoldására? •

Melyek a szociális munkás céljai?

•

Mi a szociális munkás elképzelése, mit tud ő és az intézmény felajánlani?

3) Előzetes megegyezés •

A realitáskorlátok tisztázása

•

Döntés: kívánnak-e együtt dolgozni?

•

Ha igen, kölcsönös megegyezés szükséges a jogaikról, céljaikról, a szociális munkás beavatkozási lehetőségeiről (ezeket szóban kell megbeszélni)

4) Exploráció, adatgyűjtés •

A kliens motivációja: mi a fájdalma, mit remél?

•

A kliensnek milyen lehetőségei vannak a cél elérésére?

•

Milyen lehetőségek adottak a kliens környezetében?

5) Értékelés, előkészítés, megállapodás •

Hogyan viszonyulnak a problémák a kliens szükségleteihez?

•

A főbb összetevők analízise

•

Azon fontos tényezők figyelembevétele, amelyek a problémák fennmaradásához hozzájárulnak

•

A legfontosabb problémák meghatározása, az összefüggések megértése, azoknak a problémáknak a kiválasztása, amelyekkel először dolgozni fognak

•

Az elérhető források, motivációk összegyűjtése

•

Az idevágó tudás, elméletek keresése

•

A szociális munkás rendszerezett véleménye az ügyről

6) Cselekvési terv kidolgozása, azaz a beavatkozás kölcsönös irányítása

7)

•

Egy kivitelezhető cél meghatározása

•

Alternatívák figyelembevétele

•

A megfelelő szolgáltatás meghatározása

•

A változásért tett erőfeszítések fókuszában a kliens vállalása áll

•

A szociális munkás szerepének meghatározása

•

A lehetséges külső erők figyelembevétele

•

A szociális munkás készségeinek és tudásának figyelembevétele

A

terv

kivitelezése,

beavatkozás,

a

szolgáltatás

és

a

források

hasznosítási

módszereinek felhasználása – ki mit tesz, és mikor

66

8) Befejezés •

A feladatok végrehajtásának és a folyamatoknak az értékelése

•

A klienssel tudatni kell, hogy lesz befejezés és elválás

•

A befejezés és elválás végrehajtása

•

Az elért értékek fenntartása

9) Önértékelés •

Az egész folyamatban

•

A cél megvalósításában

•

A választott módszerekben

A segítő szakembernek a problémamegoldó folyamat során használható fontos készségei Adósságkezelő munkánk során

kiemelten

fontosnak tartottuk,

hogy a

mentorok

felkészültek legyenek, ne csupán az ismeretek szintjén, hanem rendelkezzenek olyan készségekkel,

attitűdökkel,

melyek

a

segítő,

támogató

munka

kapcsán

elengedhetetlenek. A segítő szakember fő készségei: •

Saját személyisége használatának képessége a kliens érdekében, önismeret és megértés alapján

•

Odafigyelés a használt nyelvre, a szavakra, a gesztusokra, a saját és a kliens érzelmeire

•

Empátia

•

Adatgyűjtés lebonyolítása, megfigyelés, interjúzás

•

Az interjúzás megfelelő ismerete: tisztázás, fókuszálás az egyes problémákra, kérdezés,

reagálás,

visszakérdezés;

informálás,

összefoglalás, interpretálás,

megerősítés, konfrontálás •

Az elméleti alapok folytonos integrációja a gyakorlattal, ennek felhasználása az adatgyűjtésben

•

Képesség fontos elméletek, értékkoncepciók használatára: növekedés, fejlődés, szociális funkcionálás, illetve rosszul funkcionálás; az összegyűjtött adatok elemzése, rendszerelmélet

•

A fenti készségek birtokában, valamint a problémák, célok és elérhető források ismeretében fontossági sorrend felállítása és az adatok rendszerezése oly módon, hogy ennek alapján kivitelezhető tervet állítsanak össze a klienssel

67

•

Alternatív tervek felállításának képessége

•

Saját véleménye és a kliens meglátásai alapján tudjon választani a tervek közül

•

Akcióterv összeállításának képessége

•

Azon készségek, amelyek segítségével megvalósíthatók azok a módszerek, amelyek biztosítják a szociális munkás szerepeit, s ezáltal a terv megvalósulását

•

Értékelő készségek

•

A lezárásra és az elválásra való képesség

A családhangsúlyú esetmunka

Az ecomap technika A családi rendszer feltérképezésének strukturális technikái közé tartoznak a genogram és az ecomap, melyek közül az ecomap módszert használták mentoraink az esetmunka során. Az ecomap technika, melyet Atteneave (1975) és Hartman (1979) írt le, a családi hálózat feltérképezésére

szolgál,

segítségével

grafikusan

lehet

ábrázolni

a

családok

kapcsolatrendszerét és megvizsgálni a család szükségleteit. Egy olyan hálózati stratégia része, amelyben a lehető legtöbb embert hozzák össze a kapcsolatok változásainak elősegítése érdekében. A technika célja, hogy ki

lehessen választani

azokat a

személyeket, akik alkalmasak a változás elősegítésére. J. L. Stanton és munkatársai (1984) kimutatták, hogy minden egyes rendszer, amely kapcsolatba kerül a családdal, hajlamossá teszi a családi rendszert arra, hogy a családban konfliktusok keletkezzenek, a feszültség növekedjék. Az ecomap azonosítja a páciens számára érzelmileg fontos személyeket, illetve azokat, akik azért jelentősek, mert nem érdeklődnek iránta. Az ecomap megszerkesztésével a szerző lehetővé teszi a terapeuta számára, hogy összefogjon

a

családdal,

és

közös

tervet

dolgozzanak

ki

a

családi

struktúra

megváltoztatásának folyamatáról. Az ecomap technikában alkalmazott eljárás lépései a következők: 1) Adatok összegyűjtése Hasznos információkat lehet szerezni a kliensről az alábbi kérdésekkel: •

Kiterjedt családja van-e?

•

Dolgozik-e?

•

Segítőkész emberek-e a szomszédai?

•

Közel érzi-e magát a családjához?

•

Szereti-e a munkáját?

•

Kitől kérne segítséget?

•

Gyakorolja-e a vallását?

68

•

Van-e háziorvosa?

2) Az információk rendezése A kapott információkat táblázatban ábrázoljuk. A kapcsolatokat az intimitás és a fontosság

szerint

rangsoroljuk.

Kialakul

a

szubkultúra

elemzésének

rendszere.

Meghatározzuk az izolált személyeket, és a nyitott vagy zárt klienseket.

3) Alkalmazás

Az

ecomap

elkészítésében

való

részvétel

és

a

kész

diagram

tanulmányozása

körvonalazza az egymást követő feladatokat. A család tagjai néha olyan információkat szolgáltatnak az ecomap számára, amelyeket egyébként figyelembe sem vennének, vagy szándékosan elhallgatnak. Megmutatja minden egyes személy helyét a családban és a közösségben. Nyilvánvalóvá válnak az izolált személyek, a sztárok és a szövetségek. Ha már kész a térkép, mód van arra, hogy összehívják a családot, vagy helyettesek segítségével létrehozzanak egy családi csoportot.

Főbb kritériumok A családhangsúlyú esetmunka főbb kritériumait a következő kérdésekre adott válaszok alapján fogalmazhatjuk meg: 1) Mi a családi szociális munka elméleti háttere? •

Az általános szociális munka elmélete

•

A család rendszerszemléletű megközelítésének elmélete

•

A kommunikációk interperszonális elmélete

2) Mi a célja? A család pszichoszociális nehézségeinek enyhítése, megszüntetése a család dinamikai és kommunikációs

sajátosságai,

valamint

a

család

és

közvetlen

környezete

közötti

kommunikáció korrigálásával, a szociális erőforrások és a támogató hálózat ismeretében, a család képviseletével. 3) Ki a kliens? Egyéni esetkezelésnél a kliens az a személy, aki a nehéz helyzet megszüntetéséhez segítséget kér. Ebben az esetben a segítséget kérő családtag a család által delegált kliensként értelmezhető. A klienskör a család tagjaiból áll.

69

4) Mikor indokolt az esetmunka családokkal? A családi esetmunka akkor indokolt, ha a probléma a teljes családot érinti, a diszfunkcionális családi kapcsolatokkal áll közvetlen összefüggésben.

A családi szociális munka folyamata A családi szociális munka folyamatában ugyanazok az egymást követő lépések, mint a problémamegoldó modellben, azonban van egy kontaktusfelvételt megelőző fázis: a leendő klienssel kapcsolatban előzetes információhoz jutunk a delegált klienstől. A megrendelő személy javasolja a családnak a szociális munka szolgáltatás igénybevételét. A megrendelés tartalma azon problémamegoldásra irányuló vágyak összessége, amelyek teljesülésének reményében keresi fel a megrendelő személy a szociális munkást. Az esetek többségében az elvárások a megrendelő részéről tudatosak, egyértelműen megfogalmazottak. Előzetes információ a kliensről mindaz, amiről a kontaktus felvétele előtt szerzünk tudomást; egybeeshet a későbbi tapasztalatokkal, de el is térhet azoktól. Ha van előzetes elképzelésünk a család problémájáról, azt hipotézisnek kell tekintenünk. Tesztelendő felvetésként kezeljük, mert nem biztos, hogy igaz. A kontaktusfelvétel fázisa az első kapcsolatteremtéstől indul, ami történhet személyes találkozással, telefonon vagy levél útján. Ebben a szakaszban jellemzően egyedül a delegált klienssel találkozunk, és csak második lépésben az egész családdal vagy a család bizonyos részével. Fel kell ajánlanunk a lehetőségeket, felvázolnunk a kliens előtt a további munka fázisait és az egyes munkamódok előnyeit-hátrányait. A döntés a kliens kezében van. A feltáró jellegű munkafázisban történik a szerződéskötés előkészítése. Tisztázni kell, hogy ki mit vár a közös munkától, a problémák milyen jellegűek, mióta áll fenn a problémahelyzet, milyen megoldásokkal kísérleteztek, a családban ki hogyan viszonyul a problémához. A szerződéskötés fázisában megjelöljük, hogy milyen változás érdekében dolgozzunk, rögzítjük az időkeretet, a helyszínt, a résztvevőket, a találkozások gyakoriságát. A munkaterv megvalósításának fázisában a célt konkrét lépésekre bontjuk. Tisztázzuk a beavatkozási technikákat, a résztvevők aktuális feladatait, megállapodunk, hogyan adnak a tagok visszajelzést az elvégzett feladatokról.

70

Beavatkozási módok: •

Kérdezés:

cirkuláris

kérdések

(az

események

lehetséges

összefüggéseiben

próbálnak rávilágítani a problémára); reflexív kérdés (a családtagok egymásra való reagálása indukálhatja); jövőre irányuló kérdések (kimozdítják a családot a múltból) •

A probléma átcímkézése

•

Családi rituálék kialakítása, melyek átstrukturálják a mindennapi eseményeket

Az egész munkafolyamatban fontos szabály a szociális munkás semlegessége. Ez olyan magatartást jelent, amely kerüli az egyik fél támogatását a másikkal szemben. A munkafolyamat lezárását megfelelően kell időzíteni. Nem lehet siettetni a változást. Ha a szakmai kompetenciánkat meghaladó problémával találkozunk, azt át kell adni szakembernek. Optimális a közös terv sikeres végrehajtását követő lezárás, amely közös értékelő megbeszélés keretében történik, ahol áttekintjük a megtett utat.

Csoportmunka 2011 novemberétől csoportfoglalkozásokat indítottunk, először Tarnabodon, majd Erken, végül Tiszanánán és Kiskörén. A csoportok elsősorban a preventív munkánkhoz kapcsolódtak. Tarnabodon és Erken a Gyerekházak munkatársaival együttműködve szerveztük a csoportokat, több témát felölelve. A témák sokrétűek, többek között hivatalos

ügyek

intézése,

hatékony

háztartás-gazdálkodás

kialakítása,

családi

költségvetési mérleg készítése, háztartási napló vezetése, álláskeresési technikák, állásinterjún való megjelenés, tanfolyamok, képzések, vonatkozó jogszabályok terén juthattak információkhoz a résztvevők. Emellett külön hangsúlyt fektettünk a női szerepek összehangolására, a család és a munkába állás összeegyeztetésére. Külön fókuszáltunk a háztartásvezetésre, az egészséges életmód, étrend kialakítására, a takarítás, karbantartás, főzés, az élelmiszerek tartósítása, tárolása, a kerti munkák kérdéskörére.

Hasznos

ötletekkel

láttuk

el

a

csoporton

résztvevőket

spórolási

technikákról, fortélyokról. A csoportok természetesen igazodtak a helyben felmerülő szükségletekhez,

igényekhez,

s

mindenképpen

teret

engedtünk

annak,

hogy

a

csoporttagok egymástól is tanulhassanak, így egyfajta közösségi tudás birtokába jussanak. Tiszanánán, Kiskörén és Tarnabodon

felső tagozatos tanulók számára

indítottunk csoportokat: osztályfőnöki órák keretében a pénzbeosztásról, a felelősségről, a tanulás és a felnőtt élet kapcsolatáról beszélgethetnek a tanulók.

71

A szociális csoportmunka értelmezése A Woods-féle meghatározás szerint a csoportmunka tervezett, célirányos, szaktudást nem igénylő tevékenység, amelyben a szociális munkások közvetlenül foglalkoznak kis csoportokkal. Ezekben a tagoknak lehetőségük van interakcióba lépni, közös célokat kitűzni, megteremteni csoportidentitásukat. A csoportmunka olyan segítségnyújtási mód és eszköz, melyben csoportfolyamatokat alkalmazunk az alapvető célok megvalósítására. Toseland definíciójában a csoportmunka emberek kis csoportjával végzett célorientált tevékenység, mely szocio-emocionális szükségletek kielégítése, feladatok végrehajtása érdekében történik. Egyaránt irányul a csoport egyes tagjaira és a csoport egészére, és a szolgáltatási rendszeren belül többféle célt is szolgálhat. A csoport létrehozásának előnyei és hátrányai egyaránt vannak. A csoport-beavatkozás előnyösebb, mint az egyéni esetkezelés, mert •

a csoportok segítenek a tagoknak annak a felismerésében, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal,

•

a csoport lehetővé teszi a problémák, gondok megosztását,

•

lehetőséget ad, hogy a tagok egymásnak is segítsenek,

•

a csoportban mások élményei, tapasztalatai révén a csoporttag sok mindent meg tud tanulni,

•

új készségek kipróbálásához, új viselkedésmódok megtanulásához biztonságos környezetet nyújt.

A csoport hátrányai: •

A csoporttagok túlzottan alkalmazkodnak egymáshoz.

•

A tagok megnyílnak egymás előtt, ezért sérülékenyek lehetnek a nem segítőkész reakciókból származó megnyilvánulásokkal szemben.

•

Gyakran kerülnek előtérbe, akik beszédesek, önként kitárulkoznak, így több figyelmet kapnak a csoport többi tagjához képest.

Közösségi szociális munka, közösségfejlesztés Az ügyfelek közvetlen segítése mellett hálózatot építettünk a kistérség szolgáltatóival, intézményeivel,

önkormányzataival,

civil

szerveződéseivel,

más

projektek

munkatársaival. Külön is érdemes kiemelni a Dél-Hevesi Kistérségi Roma – Magyar Egyesülettel, a Hevesi Kistérség Többcélú Társulásával, valamint a Jászárokszállás és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezettel kötött együttműködési megállapodásokat, melyek megalapozhatják

a

program

továbbélését.

Szakmaközi

szemináriumok

alkalmával

72

próbáltunk közös cselekvési lehetőségeket feltárni a kistérség szakemberei számára. Lakossági fórumokat tartottunk a kistérség több településén, ahol információkat adtunk, tájékoztattuk a helyi lakosokat a lakhatás biztonságának megőrzésével kapcsolatos juttatásokról, a háztartás gazdaságos üzemeltetésével kapcsolatos tudnivalókról, a településen közszolgáltatást nyújtó cégek elérhetőségeiről, a védendő fogyasztói státusz igénylésének módjáról, az előrefizetős mérőóra előnyeiről.

A közösségszervezés során a helyi közösség bátorítást és ösztönzést kapott arra, hogy erejét felbecsülje, és tagjai összefogjanak annak érdekében, hogy a közösség kielégítse szükségleteit.

Ennek

ékes

példáját

láthattuk

Kiskörén,

ahol

önkénteseink

több

alkalommal is ruhabörzét szerveztek a rászoruló családok számára.

A közösségszervező főbb szerepei Közösségszervezői munkánk során többféle stílust ötvöztünk, melyek a következő szerepekhez kötődtek: Képessé tevő Csoportdinamikai elveken alapuló hagyományos szerep, célja, hogy előmozdítsa a közösségszervezés folyamatát. Az embereket segíti a szükségleteik megfogalmazásában, a problémák tisztázásában. A közösség szerveződése általában lassú folyamat, a közösségszervező azt próbálja elérni, hogy valamely probléma megoldása álljon a középpontban. Ápolja a személyközi kapcsolatokat, elősegíti a hatékony tervezést.

Alkukötő A segítségre szoruló klienseket kapcsolja össze a szolgáltatásokkal. A kliens nevében tárgyal a szociális intézmények komplex hálózatával, amelyet a kliensek nem ismernek, vagy nem tudnak vele mit kezdeni.

Szakértő Információval, tanáccsal szolgál. Javaslatot tehet a szervezet felépítésére, a cél eléréshez szükséges taktikák, stratégiák megválasztására. Szociális tervező Összegyűjti az adott problémával kapcsolatos tényeket, elemzi őket, hogy megállapítsa a legjobb megoldási formákat, majd megkeresi az anyagi forrásokat.

Érdekképviselő

73

A jogtudományokból kölcsönzi szerepét. Aktív irányítóként látja el a lakossági csoport érdekeinek képviseletét.

Aktivista Az alapvető intézményi változásokért küzd. A cél gyakran magába foglalja a hátrányos helyzetű csoport érdekében végrehajtott hatalmi vagy erőforrásbeli változásokat.

Segítők segítése: esetmegbeszélő csoportok, szupervízió Munkánk

kezdetétől

hangsúlyt

helyeztünk

mentoraink

segítői

tevékenységének

hatékonysága érdekében a szociális segítő munka fontos háttereinek alkalmazására, az esetmegbeszélésre és a szupervízióra. A közvetlen munkatársak közösen beszélik meg a munkatársak esetvezetéssel kapcsolatos problémáit. Az esetmegbeszélés során lehetőség nyílt a segítő és kliense közötti kapcsolat, személyes problémák, érzelmi-indulati jelenségek, hatások megvitatására. Az esetmegbeszélés teret adott, hogy a segítő szakember ventilálhassa a felgyülemlett indulatait, s a csoportbölcsesség elve alapján a segítő problémáját különböző szemszögből megközelítve láthatja át a csoport. A segítő problémája megoldásához új ötleteket, új megközelítéseket, nézőpontokat kaphatott. Kezdetben

heti,

majd

kétheti

rendszerességgel

próbáltunk

teret

adni

az

esetmegbeszélésre, szükség szerint szupervízióra.

11.

Esetleírások

Munkánk során fontos eszköz volt az esetleírások készítése, ennek kapcsán a mentorok igyekeztek

minél

több

információt

összegyűjteni

az

esetekkel

kapcsolatban,

és

megfogalmazni saját szubjektív meglátásaikat, ezzel is tudatosítva az esettel kapcsolatos nehézségeket, elakadásokat.

Hangácsi Judit: Jutka esete Az alábbi esetleírás a hivatalos ügyek intézésében való járatlanság következményeiről és a lehetséges segítségnyújtási módokról szól. Egyfelől rámutat arra, mekkora jelentősége van az ügyintézés folyamatként kezelésének, a hivatalos iratok, számlák, levelek helyes értelmezésének, a megfelelő sorrendben tett gyakorlati lépéseknek, amelyek elsajátítását a programunk keretében szervezett csoportfoglalkozások hívatottak támogatni. Másfelől

74

kiderül, hogy az egyedi esetek megoldásának záloga a segítő és a fókuszban álló ügyfél bizalmi alapon történő együttműködése, ami néha nem várt hozadékkal is jár. Harmadrészt, mintát láthatunk arra, hogy a szükséges külső segítség megadásával kiaknázhatók a saját erőtartalékok. Jutka és családja a Befogadó falu program résztvevőjeként telepedett le Tarnabodon. Pár éven keresztül a program keretében kapott házban laktak. Minőségi javulás az életükben csak lassacskán indult el, több ízben kerültek nehéz anyagi helyzetbe, amit a Máltai Szeretetszolgálat támogatásával sikerült átvészelniük. Volt, hogy elfogyott a tüzelőjük, másszor élelmiszerre nem futotta. Tarnabod településről nem könnyű eljutni dolgozni. Még ha volna is az embereknek szakképzettsége, s akadna is munka, a közlekedési problémák komoly akadály jelentenek. Tényleges lehetőség akkor adódik, ha egy autóval rendelkező személy további négy személlyel együtt vállal munkát. Így történt ez kliensem esetében is. Jutka élettársa vállalkozó mellé szegődött el, és négy másik fiatalemberrel jártak Gyöngyösre dolgozni. Ez idő alatt sikerült annyi pénzt összegyűjteniük, hogy 2010-ben a fiúk támogatásával – ugyan részletre – vásároltak Tarnabodon egy jobb minőségű saját ingatlant 400 000 forintért. Elsőre 70 000 forintot fizettek ki, ezt követően havi részletekben 50 000 Ft-ot. Az eladóval, H. Jánosnéval kötöttek egy írásos szerződést, amellyel megkeresték az ÉMÁSZ szolgáltatót, hogy a nevükre írassák a villanyórát. Az ÉMÁSZ-nál a szerződést nem fogadták el, mondván, hogy az nem hivatalos. A család ezt követően nem foglalkozott az átíratással, mivel ügyvédre, aki hivatalos szerződést készíthet, nem volt pénzük. A villamos energia díját úgy fizették, hogy az előző tulajdonos mindig átadta nekik az ő nevére kiállított havi 11 500 forintos csekket. 2011 júniusában H. Jánosné – mint utólag kiderült, személyes ügyintézés útján – lemondta a szerződését az ÉMÁSZ-nál, így sem ő, sem rajta keresztül Jutka nem kapott többé csekket, s ettől fogva Jutka nem is fizetett az áramért.

2011 decemberében

azonban kikapcsolták náluk a villanyt. Jutka ekkor keresett fel, és kérte a segítségünket, mivel a helyi Máltai Szeretetszolgálat munkatársától hallott a „Tartozunk ennyivel!” programunkról. Jutka volt az első, akit ügyfélként megismertem a településen azon családok tagjai közül, akik a Befogadó falu program kapcsán kerültek Tarnabodra. Sokszor jártam és járok most is hozzájuk, a porta mindig parádés rendben, tavasszal kifestették a házat, virágoztak – ami ezen a településen ritka. Jutka és a családja, mint lejjebb láthatjuk, tökéletes példáját mutatják annak, hogy ha emberek segítséget kapnak egy józan terv megvalósításához, akkor azt az önerejük hozzáadásával véghez is viszik.

75

A közműproblémájuk megoldása érdekében Jutkával együtt utaztunk Egerbe az ÉMÁSZhoz. A szolgáltató tájékoztatott bennünket, hogy a volt tulajdonos, H. Jánosné valóban lemondta a szerződést, és mivel az új tulajdonos nem jelentkezett, kikötötték az áramot. Kliensemnek először hivatalos adásvételi szerződéssel igazolnia kell, hogy az ingatlan a saját tulajdona, ezt követően villanyszerelővel kell kiépíttetnie a mérőóra helyét, majd az ügyfélszolgálaton szerződést kötnie, mint új ügyfél. Első lépésben ügyvédet kerestünk, aki 34 000 forintért vállalta az adásvételi szerződés elkészítését, majd árajánlatot kértünk egy villanyszerelőtől. Ezután közösen családi költségvetést készítettünk, amelynek nyomán arra jutottunk, hogy egy összegben nem tudják állni a költségeket, a részletekben fizetést viszont képesek vállalni. Így arra a döntésre jutottunk, hogy Sólyom Alap támogatását vesszük igénybe – egyrészt a mérőórahely kialakítására, másrészt az ügyvédi költségekre kaptak támogatást. Most következtek a gyakorlati lépések. Kiderült, hogy az eladók négyen vannak mint tulajdonosok, akiket az ügyvéd igényéhez igazodva egy napra kellett összeverbuválni, miközben útiköltségre senkinek nem volt pénze. Végül harmadik nekifutásra sikerült időpontot egyeztetni. Magam úgy határoztam, hogy kliensemet elkísérem, ami utóbb igen hasznosnak bizonyult. Ugyanis bár az ügyvédet mi kerestük meg, s a megbízást tőlünk kapta, az ügy folyamán azt észleltük, hogy nem bennünket képvisel. A szerződés azon pontjánál, ahol a közüzemi tartozásokat kellett rögzíteni, a vevőt jelölte meg, mint akit a fennálló tartozás egésze terhel. Ebből óriási vita kerekedett, az eladó négy tulajdonos sem volt azonos állásponton. Nekem kellett igazolnom, hogy az ÉMÁSZkimutatások szerint mikor keletkeztek azok a tartozások, amik már nem Jutkát terhelik. A kliens és köztem talán ez az esemény volt az, ami egyértelművé tette a bizalmi viszonyt. Kliensem boldogan jött ki az ügyvédi irodából, hogy sikerrel zárult a történet, és hogy kiálltam mellette. Utóbb ő volt az, aki Tarnabod településen elindította az aktív ügyfélszolgálatot azzal, hogy mindenkinek elújságolta, mit vívtunk ki együtt. Ugyancsak Jutka ügyének intézése kapcsán ismerkedtem meg a villanyszerelővel. Amikor a mérőóra helyének kialakítása végett megkerestem, még nem tudtam, hogy a munkánk során, illetve az ÉMÁSZ-os ügyek kapcsán milyen rengeteg hasznos információval szolgál, és igazi csapattagként dolgozik együtt velünk. Az ő szakmai tudásának átadása azért volt fontos, mert a legtöbb ügyfelünk ÉMÁSZ-problémával keresett meg, és sokszor teljesen hasonló ügyben sem sikerült megoldásra jutni egy-egy ügyintézővel. A mérőórahely kialakítása Jutkáéknál igazi élmény volt. Szakadt a hó napokon át, magas hótorlaszok keletkeztek, Jutka izgult, mikor lesz már áram. Szombat reggel végre elállt a hóesés. Gyorsan egyeztettem a villanyszerelővel, kértem, ha lehet, mihamarabb lásson

76

hozzá a munkához. Délután három órakor csörgött a telefon: Jutka, és a héttérben ujjongás, „van áramunk”! Nem túlzás, Tarnabodon ez volt a „téli csoda”. Ez az eset sok párbeszédet indított el: a klienssel, a villanyszerelővel, az ÉMÁSZ-szal, tárgyalás indult a polgármesterrel, a szociális munkással a többi kliens kapcsán, s bizalom éledt a szolgáltatásunk iránt. Jutka mindig eljön a településen tartott csoportfoglalkozásokra, hogy megerősítést adjon, s önkéntesként is igen hasznos munkát végez. A családdal továbbra is fenntartom a kapcsolatot. Mindig otthon keresem fel őket, ilyenkor megbeszéljük a mindennapos problémákat. Az áramszámlákkal sosincs nagyobb probléma, ezeket Jutka mindig befizeti. A Sólyom Alap támogatás visszafizetése már nehezebben megy, mert egy ideje nincs munkája az élettársának. Ismét családi költségvetést készítünk, állást keresünk.

Molnár Péter: Küzdelem az áramért Az esetleírásból egy csonka család nehéz helyzetét, a napi megélhetésért és az adósságtól való megszabadulásért folytatott küzdelmét ismerhetjük meg, melynek sikere elé további akadályokat gördít az áramszolgáltató nemtörődöm magatartása. Az ügyfél azzal keresett meg ez év januárjában, hogy hátraléka keletkezett az áramszolgáltató felé, amit nem tud kifizetni, mivel bevételeinek összege nagyon alacsony. Felvilágosítottam a lehetőségéről, az adósság törlesztésének több változatáról. A megszerzett információkkal felvértezve távozott, megígérve, hogy jelentkezik az eredménnyel. A kliens az ötvenes éveinek végén járó, igen vékony asszony. A legkisebb, még középiskolás gyermekét egyedül neveli. Egy gyermekét már eltemette, két nagyobb gyermeke saját családjával él, de távol a szülői háztól, más településeken, így csak szórványosan tartanak kapcsolatot. A kicsi gyermek is csak hétvégeken és az iskolaszüneti időszakokban tartózkodik otthon, mivel kollégiumban lakik abban a városban, ahova az iskola köti. A ház, amelyben élnek, a szülői ház volt, ami az édesanyja halála után a kliens és testvére közös tulajdonába került. Így a házat megosztva lakják, ami folyamatos konfliktusok forrása. Az asszony alacsony iskolai végzettsége és a település gyér munkalehetőségei miatt csak közmunkaprogramban tud elhelyezkedni, állandó munkája nincs, a bevételei a téli időszakban a legszűkösebbek. Anyagi nehézségeit tetézi, hogy az öccse az összegyűjtött javakkal sajátjaként rendelkezik, de azok gyarapításához nem járul hozzá. A közüzemi

77

számlák kifizetésébe nem száll be, a téli tüzelőt, amit a kliens szerzett be, szabadon használja, és az élelmezés terheit is egyedül a nővér viseli. A következő találkozás alkalmával, február elején, az ügyfél beszámolt arról, hogy az útmutatás szerint eljárva megkapta a részletfizetési lehetőséget, és megigényelte az előrefizetős mérőórát is a szolgáltatótól. Az eredményesnek mondott ügyintézését követően bő egy hónappal találkoztunk ismét. Az új mérőóra felszerelésről ekkor még mindig nem tudott semmit, viszont elmondta, hogy a következő hó elsejétől ismét munkába állhat az önkormányzatnál, így javulni fog az anyagi helyzete. Az áramszolgáltatóval próbáltam felvenni a kapcsolatot, hogy tudakozódjam a mérőóra ügyének állásáról, de nem jártam sikerrel. A negyedik találkozóra a megbeszéltek szerint került sor, amikor megtudtam, hogy a megigényelt előrefizetős mérőkészüléknek még mindig se híre, se hamva, de az asszonyt ez jelen pillanatban nem is foglalkoztatja túlzottan. Örül, ha ki tudja fizetni a számláit, s el tudja látni a lányát és saját magát. A testvére folyamatosan bosszantja, az utolsó falatokat is kieszi a hűtőből, de az élelem pótlásáról nem gondoskodik – holott ő is dolgozik az önkormányzat közmunkaprogramjában, ráadásul neki már február óta van ismét munkája. Pár hónap múltán, júliusra már problémává vált, hogy az áramszolgáltató még mindig nem szerelte fel a kliens által igényelt mérőkészüléket. Ezért úgy határoztunk, hogy augusztus elején közösen járunk a végére az elmaradás okának. A szolgáltató kirendeltségén,

Egerben,

ahol

annak

idején

az

igény

beadása

is

történt,

számonkérésünkre ellentámadással válaszoltak: az ügyfélnek elmaradása van a számlák befizetésével. Nem értettük, a két dolognak mi köze van egymáshoz, és tovább feszegettük a kérdést az óra felszerelésének idejéről. Ekkor derült ki, hogy az ügyintéző fiókjában lapul az igénylőlap, intézetlenül! Sajnos a mulasztást nem ismerték el, viszont ahhoz, hogy lépjenek a felszerelés ügyében, ismét részletfizetést kellett megállapítani, amit a késedelmek és elmaradások miatt már csak hat hónapra engedélyeztek az ügyfél számára. Az első részlet és az új óra első feltöltésének megtörténte után vált lehetségessé az igénylés érvényesítése. Az ügyfél megkapta az új óráját, amelynek nagyon örül ugyan, de már előre fél a következő hónapoktól, amikor lejár a munkaszerződése, és ismét nem lesz elegendő pénze a megélhetésre. Ezért próbálja az áramszolgáltatást úgy biztosítani, hogy amikor csak teheti, tölti a készüléket, annak ellenére, hogy még bőven van egység a számlálóban. Komoly problémát jelent számára az is, hogy a testvérével már nem is beszélnek, nem tudja, hogyan rendezzék a helyzetüket. Felajánlottam a segítségemet egyfajta mediátorként mindkettőjük számára, de eddig nem éltek a lehetőséggel.

78

Ügyfelem már azt fontolgatja, hogy ugyanabban az utcában, ahol most élnek, egy ismerőse lakatlan házába költöznek a lányával, amihez a tulajdonos hozzájárulna, cserébe a karbantartásért és a fenntartásért. Megítélésem szerint ez ugyan az együttéléssel járó gondjait megoldaná, de a testvérével való kapcsolatát nem, és érdemben az élethelyzete javulását sem segítené.

Molnár Péter: Küzdelem a szolgáltatóval A „Tartozunk ennyivel!” programban érintett településeken a legnagyobb gondot a közmű-, azon belül is az áramtartozások halmozódása jelenti. Az esetleírásból kitűnik, hogy a szolgáltatóval, jórészt a keretszerződés hiánya miatt, még egy profinak sincs könnyű dolga. Megtudjuk azt is, milyennek látta és látja egy mentor a projektben a saját munkáját, s minek köszönhető, hogy a múltbeli és a jelenlegi kép nem azonos. Esetelemzésem színhelye a Tisza partján fekvő dél-hevesi város, Kisköre. A település egyetlen ipari beruházása a vízerőmű, amely a város és a környező települések lakosságát is ide számítva igen kevés embert tud foglalkoztatni állandó jelleggel. Az iparilag stabilabb települések a közlekedési problémák miatt viszont nem, vagy csak nehezen elérhetők, így az ottani munkalehetőségek is kiesnek. A környéken jobbára idényjellegű munkák vállalására nyílik mód, ami

részben a vízügyi igazgatóság

kezelésébe tartozó csatornák és szivárgók, valamint azok környékének karbantartását, részben mezőgazdasági, illetve az önkormányzat hatáskörébe tartozó munkákat jelenti. Bár a város polgármester asszonya minden lehetőséget felkutat a forráshiányos település anyagi helyzetének javítására és a foglalkoztatás bővítésére, még így sem sikerül a munkaképes aktív lakosságnak elegendő munkahelyet biztosítani. A település mintegy 2700 lakosa zömmel alacsony iskolázottságú (általános, illetve középfokú végzettségű), ezen belül is magas a romák aránya. Mindemellett jellemző a három- vagy többgyermekes családmodell, sok esetben ez csonka családot jelent. A tartósan alacsony életszínvonal, a szegénység zárkózottá tette az embereket, szégyellik a helyzetüket – sok esetben ezért nem mernek jelentkezni a programunkba. Megtakarítást nem tudnak képezni az adózott jövedelmükből, s az új jogszabály szerinti heti bérkifizetés csak tovább növeli a gondjaikat, hisz a heti kilenc-tizenötezer forint közötti bevétel nemhogy a rezsire, de a napi megélhetésre is kevésnek bizonyul. Az említett idényjellegű munkák ideje tavasztól őszig terjed (jó esetben februártól október végéig), így épp a téli hónapokban, amikor megugrik az áramfogyasztás a rövid nappalok miatt, és fűteni is kell, a jövedelem a szociális segély összegére csökken, a rezsihátralék pedig növekszik.

79

Az esetleírásban szerepelő klienssel – alapfokú végzettséggel rendelkező középkorú férfi – már a programba jelentkezése előtt megismerkedtem. Abban az időben, amikor a településen ételosztást szerveztünk, épp a helyi közmunkaprogramban vett részt, és mint segítő volt jelen. Itt értesült az adósságkezelési tanácsadási programunkról. Novemberben felkeresett a frissen megnyitott irodában közüzemi tartozással kapcsolatos problémáival: mind a vízművek, mind az áramszolgáltató felé hátraléka halmozódott fel. A közhasznú munkaszerződése lejárt, a felesége nem dolgozik (főállású anya), a mindennapos megélhetési gondokkal küzdő család így télre még nehezebb helyzetbe került. Négy kiskorú gyermeket nevelnek, a három nagyobbik általános iskolába, a legkisebb még óvodába jár. Családlátogatáskor találkoztam velük, gondozottak, udvariasak, jól neveltek, fizikai és szellemi fejlettségük a koruknak megfelelő. A család egy kis házban, a település egyik szélső, szűk utcácskájában lakik. A ház szegényes, szerény berendezésű, de tiszta, látszik, hogy a lehetőségeikhez képest rendben tartják. Az adósságkezelés első lépéseként, a következő irodai találkozáskor kliensem elhozta a számlákat, amelyek az elmaradásokat igazolták, valamint átnéztük a bevételeket is. Mivel a bevételek és a kiadások egyensúlya felborult, az adósság rendezésére csak a részletfizetés tűnt reálisnak. A további áramdíjhátralék elkerülése végett felvetettem az előrefizetős mérőkészülék igénylését. Mivel az ügyfél belátta, hogy ez a járható út, kérelmet készítettünk egyrészt a vízművek, másrészt az áramszolgáltató felé. Mindkét esetben arányos és kedvező részletfizetés megállapítását kértük, jelezve a védendő fogyasztói státuszt. Az áramszolgáltatótól előrefizetős mérőkészüléket is igényeltünk. A kérelmekben a részletfizetés indokaként felvázoltuk a megváltozott anyagi helyzetet, illetve a családi körülményeket. Az ügyfél vállalta, hogy mindkét levelet ajánlott küldeményként adja fel a kérelmek tetején feltüntetett címekre. Megbeszéltük, hogy addig is, amíg a válasz megérkezik, a lehetőségekhez képest megpróbálnak spórolni a közüzemi és egyéb kiadásokkal. Abban egyeztünk, hogy egy hónappal később, de a válaszlevél megérkezésekor mindenképp ismét jelentkezik az irodán. December vége helyett januárban jött ismét a félfogadásra. Elmondta, hogy mivel az áramszolgáltató felé a hátralékát nem tudta rendezni, kikapcsolták a házban a villanyt egy nappal korábban. Kérdésemre, hogy kapott-e felszólítást a szolgáltatótól, azt felelte, hogy kapott, de sem akkor, sem a jelen helyzetben nincs annyi pénze, hogy akár törlesztőrészletet tudjon fizetni. A rossz hír mellett egy jóval is szolgált: mivel a vízművek pozitív válasza megérkezett, feléjük kedvező törlesztőrészlettel tudja fizetni a hátralékát, amit el is kezdett. Ekkor telefonon felvettem a kapcsolatot az áramszolgáltató

80

ügyfélszolgálatával,

ahol

tájékoztattak

az

aktuális

hátralék

és

egyéb

fizetnivaló

összességéről. A klienssel kiszámoltuk, mennyit kellene fizetnie részletfizetés esetén. Végül arra jutott, hogy a segítségemet továbbra is szeretné igénybe venni, de ebben a helyzetben halasztani akarja az ügyintézést, amíg ismét el tud kezdeni dolgozni, és annyi pénzt össze tud spórolni, hogy a visszakapcsolás díját és az egyéb fizetnivalókat is fedezni tudja. A következő találkozóra február 3-án került sor, amikor örömmel újságolta, hogy ismét van munkája, és ha lehet, szeretné, ha együtt mennénk be az áramszolgáltató ügyfélszolgálatára intézni a részletfizetést és a visszakapcsolást. Még január végén, az előző találkozónk utáni napokban kapta meg az áramszolgáltatótól a válaszlevelet, melyben engedélyezik a részletekben való törlesztést és közlik, hogy jogosult előrefizetős mérőkészülék igénylésére. Megállapodtunk, hogy a következő héten együtt intézkedünk az ügyében. Mivel a megbeszéltek szerint a reggeli nyitás időpontjára érkeztünk az ügyfélfogadásra, gyors

ügyintézésben

volt

részünk.

A

kliens

védendő

fogyasztói

státusza

miatt

megkaphatta a tizenkét havi részletfizetési kedvezményt, amelynek első összegét a visszakapcsolási díjjal, valamint a megigényelt előrefizetős mérőóra első feltöltési díjával együtt be is fizette. Ekkor ígéretet kapott a huszonnégy órán belüli visszakapcsolásra, valamint

a

kártyás

mérőóra

egy hónapon

belüli

felszerelésére. A

szolgáltatótól

távoztunkban megállapodtunk, hogy az új mérőkészülék felszerelését követően, de legkésőbb egy hónapon belül találkozunk ismét, Illetve, ha valamilyen váratlan esemény történik, azonnal jelentkezik. Már délután felhívott, hogy a déli óráktól ismét van áram a házban. Amikor az előre egyeztetett találkozón megjelent, elpanaszolta, hogy az ígéret ellenére nem kapta még meg az új mérőórát. Telefonon érdeklődtem a szolgáltatótól. Azt a magyarázatot

kaptam,

hogy

ennek

a

készüléknek

az

utánpótlása

akadozik,

és

előfordulhat, mint jelen esetben is, hogy az országosan jelentkező nagyszámú igénylés miatt egy időre elfogy a készlet a raktárról. Kérték, legyünk türelemmel, a hiányt hamarosan

pótolják.

A

szerzett

információt

megosztottam

az

ügyféllel,

és

megállapodtunk a következő találkozás időpontjában, amelyre áprilisban került sor. Kliensem beszámolt arról, hogy a részleteket továbbra is rendesen fizeti, de nagy nehézségekkel, minthogy azóta sem kapta meg az igényelt mérőkészüléket. Ekkor ismét telefonon érdeklődtem a szolgáltatótól a csúszás okáról. Meglepő választ kaptam: a mérőkészülék

megigénylését

semmilyen

formában

nem

látják

a

számítógépes

rendszerükben! Kérik ezért, hogy személyesen ismételjük meg az igénylést. Ezúttal egyedül mentem az ügyfélszolgálatra, ahol a kérdésemre azt felelték, nem tudják, mi az

81

oka a késedelemnek. Előkeresték ügyfelem aktáit, és ígéretet tettek a május elejei felszerelésre. Május 8-án a kliens megegyezés szerint megjelent az irodán, s örömmel újságolta, hogy előző nap felszerelték nála az előrefizetős mérőórát. Megállapodtunk abban, hogy a részleteket továbbra is pontosan fizeti. Ettől az időponttól tértünk át az utógondozásra, amely a további együttműködést biztosítja. A találkozók azóta is folyamatosak, a kliens beszámol

pénzügyeinek

törlesztéseket

befizette.

alakulásáról. Amióta

Minden

felszerelték

alkalommal az

jelzi,

előrefizetős

hogy

az

aktuális

mérőkészüléket

a

háztartásában, a kiadásai az elektromos szolgáltatás terén jelentősen csökkentek. A korábbi 14-16 000 forint helyett 6-8000 forint közötti feltöltésekkel visz végig egy-egy hónapot. Beszámolt arról is, hogy a településen, elsősorban a környékükön élő, időben őket követő ügyfeleknek segít a kártyák feltöltésében, az azokhoz tartozó csekkek igénylésében. A hozzá hasonló helyzetbe került családoknak pedig jelzi, hogy hova fordulhatnak segítségért, mit tehetnek a sorsuk jobbításáért. Így egyfajta önkéntes munkát is végezve segíti a településen folytatott tevékenységemet. Befejezésképp kitérnék az adósságkezelési program egészéhez és a leírt esethez is kapcsolódó néhány általános problémára, amelyekkel a munkám során szembesültem. Mint a bevezetőmben írtam, a „Tartozunk ennyivel!” programban adósságkezelési tanácsadóként

veszek

részt.

A

projektbe

teljesen

laikusként

kerültem,

a

munkatársaimmal együtt. Ekkor kellett megismernünk minden, a munkánk alapjaként nélkülözhetetlen jogszabályt. Mivel több terephelyszínen dolgozunk, az ügyfélfogadás egy-egy településen a hét adott napjára korlátozódik, ezért a kliensekkel való kapcsolattartás is rövid idejű. A programunk sok esetben nem teszi lehetővé a hosszas elő-, illetve utógondozást sem. A kliensek nagy része akkor jelentkezik a programba, amikor többnyire már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet segíteni. Legtöbb esetben az ügyfélnek azonnali segítségre van szüksége. A vizsgálódás és az első konkrét lépések, főleg a projekt első időszakában, egy időben történtek. A professzionális munka gátját ekkor még az adósságkezelési tanácsadásban való jártasság hiánya jelentette. Az első öt hónapban a bürokrácia útját jártuk, és a különböző közüzemi szolgáltatók felé kérelmeket készítettünk az ügyfelek számára, amiket a kliensnek azzal a megjegyzéssel adtunk át, hogy ajánlott küldeményként adják postára. Mivel keretszerződésünk a közüzemi szolgáltatókkal nem volt, illetve azóta sincs, a kérelmekre adott válaszra vártunk, gyakran egy-másfél hónapot is, ezt viszont a kliensek viselték nehezen. A keretszerződések hiánya magával hozta, hogy minden ügyféllel való munka egyedi esetként jelentkezett a szolgáltatóknál, így mindig újabb és újabb harcot kellett és kell

82

vívnunk. A válaszokban pedig általában csak a részletfizetés és egyéb, a kérelemben szereplő kérésekre adott engedélyek lehetősége szerepelt. Bár, mint az esetleírásomból is kitűnik, gyakran előfordult az is, hogy mire a válasz megérkezett, a probléma tetőzött, például a szolgáltatásból való kikapcsolással. A válasz kézhezvételét követően kellett az ügyfélnek elmagyarázni, hogy a továbbiakban az adott szolgáltató ügyfélszolgálatán kell személyesen eljárnia, és ott milyen teendői lesznek. Abban az időszakban még nem volt jellemző a telefonos ügyintézés és a tartozások pontosítása sem, továbbá az ügyfelekkel együttes ügyintézést sem vezettük be. E hiányosságok eredménye lehetett az első időkben a nagymértékű lemorzsolódás is. A változtatást az ügyintézésben saját tapasztalataim alapján tartottam indokoltnak, ami ennek köszönhetően zökkenő mentesebb is lett. Noha a kliensek a saját nézőpontjukból nem látják a változást, továbbra is csak a legégetőbb szükségben jelentkeznek, a magam részéről sok szempontból újítottam az ügymeneten. Először is, a család és az anyagi helyzet feltérképezése után, illetve az együttműködési

megállapodás

megkötését

követően

térek

rá

a

problémák

megbeszélésére. Ezután telefonon pontosítom az adott közüzemi szolgáltatónál a hátralék mértékét. Több szolgáltatónál (Tigáz, vízművek) szóbeli megállapodás keretében rövidebb határidejű (3–6 havi) részletfizetést el lehet érni. Ezeket a megállapodásokat utóbb a szolgáltató írásban megküldi az ügyfélnek, amit bekérek tőle, és lefűzöm az anyagába. Ha viszont az anyagi helyzet feltérképezése azt a megállapítást eredményezi, hogy a kliens hátralékának részletekben történő kifizetése csak hosszabb futamidővel teljesíthető a megélhetési gondok nagyobb mértékű súlyosbítása nélkül, akkor ennek fényében tizenkét havi, vagy néhány esetben inkább fix összegű törlesztő részletet igyekszem kialkudni. Ilyenkor azonban a szolgáltató általában írásos kérelemhez ragaszkodik,

amelynek

benyújtását

levélben

várja

el,

bár

egyes

esetekben

elektronikusan is elfogadja azt. A projekt végére szeretném elérni, hogy ha az önkormányzat jelenleg forráshiány és a jogszabályok folyamatos változása miatt nem tudja is bevezetni az adósságkezelési tanácsadás hivatalos formáját, legalább fontos teendőként tartsa szem előtt, és ha lehetősége adódik, tegye meg. A településen élőket addig is fel szeretném készíteni a hivatalos ügyeik intézésére, a gondjaik önálló megoldására, és egyfajta lakókörnyezetbeli önsegélyezésre, egymás megsegítésére.

Molnár Péter: Családi esetmunka Az alábbi eset azt mutatja be, hogyan próbálnak meg segíteni a szülők gyermekeik önállósodásában, és ezáltal hogyan válnak maguk adóssá.

83

Az esetleírásban szereplő kliens azzal keresett fel az ügyfélfogadáson, hogy gondja támadt a hitelét kibocsátó bankkal. A pénzintézettől három évvel ezelőtt személyi kölcsönt vett fel 750 000 forint értékben, amelynek futamidejét hat évben határozták meg. A hiteltörlesztést rendszeresen teljesítette, igaz, a fizetési határnapot nem tudta tartani, mivel járandóságát mindig a befizetés határidejét követő második napon kapta kézhez. A három év alatt két alkalommal fordult elő, hogy elmaradt a havi törlesztéssel, ezeket a rákövetkező hónapban a bankban fizette be, az aktuális részlettel és a felmerülő kamattal együtt. A harmadik év idén járt le, és az évfordulót követően nem kapott csekkeket az aktuális évre. Ezért bement a bankfiókba, és befizette az esedékes törlesztő részletet, egyúttal kérte, hogy küldjék ki a csekkeket. Erre a tisztviselő ígéretet is tett, ám a csekkek nem érkeztek meg. Így ismét felkereste a hitelt folyósító pénzintézetet, de ott számára érthetetlen felvilágosítást adtak. A csekkek késlekedése és a további fizetési lehetőség kiderítésében kérte a segítségemet. A kliens 63 éves nyugdíjas, feleségével él egy szépen karbantartott házban. A ház környékét, a kertet, az udvart is szépen gondozza. Felesége a hitel felvételét követően súlyosan megbetegedett, és mozgáskorlátozottá vált. Rokkantnyugdíjas lett, majd a jogszabályi változások miatt januártól járadékos, így az amúgy is alacsony jövedelme még jobban lecsökkent. A településen élő gyermekeik vannak segítségükre. A segítés kölcsönös, mivel ügyfelem az unokákra vigyáz, amíg a gyermekei dolgoznak.

A

családlátogatáskor mindezekről magam is meggyőződhettem. A következő alkalommal a kliens elmondta, hogy a hitelt, amellyel kapcsolatos gondok orvoslásában a segítségemet kérte, a lányáéknak vette fel, akik vásároltak egy kis házat, amit fel kell újítaniuk, ehhez pedig tőkére volt szükségük. A törlesztést is vállalták a feleségével, mert a „gyerekeknek” nem volt elegendő jövedelmük – habár a kliens veje jó szakmával rendelkezik, kőműves és burkoló. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk be a bankfiókba megtudakolni, miért a késlekedés a csekkek kipostázásában. A hitelintézetben meglepetés várt: itt tisztázódott számomra, hogy az ügyfél felesége volt a hitel felvevője. Bár így nem a kliensem a bank ügyfele, mégis megkaptuk a kért felvilágosítást. A bank alkalmazottai elmondták, hogy a folyamatos késedelmes befizetések miatt a központ úgy döntött, hogy felmondja a hitelt. Egy lehetőséget azért meghagytak: a helyi vezetés beleegyezésével, tekintettel az ügyfelük

egészségi

állapotára,

a

családnál,

a

helyszínen

kötnek

velük

egy

adósságrendező hitelszerződést, s ezzel az új hitellel kiválthatják a felmondottat. Két hét elteltével jelentkeztek a bankból azzal, hogy másnap mennek a szerződéssel. A kliens várta őket, de nem érkeztek meg. Ekkor felhívta a bankot, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy az adott napon leállították az utazást, így nem mehetnek ki a házhoz. A kliens elkeseredésében felhívta a budapesti központot, hogy onnan kérjen felvilágosítást,

84

de elmondása alapján ott még a hitelük felmondását sem látták. A helyi bankfiókban viszont azt a tájékoztatást kapta, hogy a bank központjában van minden döntési lehetőség, és onnan írásban kell kérni felvilágosítást. A tájékoztatást kérő levelet el is küldte, ám amint ez megtörtént, megkapták a hitel felmondását. Így vált világossá számára, hogy nagyobb a baj, mint gondolta. Mivel a bank saját faktorcégéhez utalta a behajtást, ehhez fordultunk a további lehetőségek

feltérképezése

végett.

A

kérelemben

rögzítettük

a

további

fizetési

szándékot, a többletkamat eltörlése iránti igényt és a futamidő hosszát is. Mellékeltük az eddigi

befizetett

csekkszelvények

másolatait,

az

egyéb

rezsiköltségek

befizetési

bizonylatait, valamint a bevételeik igazolásait, alátámasztandó kérelmüket. Kis idő elteltével meg is érkezett a válasz a faktorcégtől, melyben engedélyezik a kért futamidejű törlesztést, és a válaszukból kitűnt, hogy a törlesztő részlet egy kicsivel alacsonyabb lett, mint amit a kliens kérelmében megjelölt. E sikerek után a kliens újabb pénzügyi problémával állt elő. Az elsőhöz képest későbbi szakban és nagyobb összegű hitelfelmondásról számolt be. Ekkor már eleve két hitel felmondásáról jött az értesítés egy másik faktor cégtől. A kliens elmondta, hogy ezek közül az egyiket a ház vásárlásához vették fel a lányáéknak, a másik pedig áruvásárlási kölcsön volt a felújításokhoz. A két hitel együttes összege megközelítette az 1,5 millió forintot. Ezeket a hiteleket szintén a kliens felesége nevére vették fel úgy, hogy a „gyerekeket” segítik belőle, és ezeket az összegeket ők fogják törleszteni. Az ügyfél, elmondása szerint, nem tudott arról, hogy az áruvásárlási hitelhez egy bankkártyát is kapott lánya, amelyből szabadon költekezhetett, amikor csak szükségét érezte. Újabb kérelmet készítettünk, hasonlóan az előzőhöz, amelyben a kliens jelzi fizetési szándékát, kéri a két összeg egyesítését, megjelöli a törlesztő részlet nagyságát, és kéri a mielőbbi pozitív elbírálást. A válasz közel egy hónapos határidővel sem érkezett meg, és a kliensnek nem sikerült telefonon utolérni a faktorcéget. Ezért kérte, hogy próbáljam meg én felvenni velük a kapcsolatot, ami sikerült is. Megtudtuk, hogy kérelmük elbírálás alatt áll, hamarosan megkapják a választ, addig pedig nincs tennivalójuk. A fenti esetleírásból kitűnik, hogy a kliensek általában nem egyetlen pénzügyi problémájuk van, hanem egy időben több hasonló gondjuk is lehet. Ezeket azonban nem merik egyszerre felszínre hozni, véleményem szerint azért, mert szégyellik a helyzetüket, amibe magukat sodorták. Viszont ha az első ügy, amiben segítséget kértek, pozitívan rendeződik, akkor előhozakodnak a többi problémával is – amelyek gyakran súlyosabbak az első ízben közöltnél.

85

Ami a másik oldalt illeti: eddig a bankok úgy adtak hiteleket, hogy a felvevő hitelképességét nem vizsgálták megfelelő alapossággal. Így fordulhatott elő számtalan esetben, hogy kevéssé hitelképes emberek több különböző hitelt is fel tudtak venni ellenőrizetlenül,

melynek

egyenes

adósságspirálba,

adósságcsapdába

következménye kerülés.

a

Zárójelben

teljes

eladósodás,

jegyzem

meg,

az

hogy

a

hitelkihelyezéseket ma már jobban megvizsgálják a bankok, és tematikájukon is változtattak felülről jövő nyomás hatására.

Molnár Péter: Ügyfélből lett önkéntesek munkája a közösségért Az első ügyfél-önkéntesem tekervényes úton került be a programunkba. Eredetileg a férje volt a kliensem, az asszonnyal egy családlátogatás alkalmával, az otthonukban találkoztam először. A beszélgetés folyamán mindkettőjüket kérdezgettem a családi körülményeikről, a munkájukról. Megtudtam, hogy ügyfelem felesége főállású anyaként otthon van, négy gyermeküket neveli, emellett a háztartást vezeti. Kiderült az is, hogy az asszony a településen egy önkéntességen alapuló Roma – Magyar Barátság egyesületet hozott létre, ennek vezetésével foglalkozik „szabadidejében”. Mivel a programon belül minél több együttműködési megállapodásra törekedtünk, első felkérésem ennek a megállapodásnak a megkötéséről szólt. Ezután több alkalommal is találkoztunk, olykor mint együttműködő partner keresett fel, olykor mint ügyfél a férje helyett, akinek sikerült ismét elhelyezkednie. Az első időszakban csak annyiban állapodtunk meg, hogy a családjáról, az anyagi helyzetük alakulásáról számol be rendszeresen. Hamar kiderült azonban, hogy komoly hely- és emberismerettel

rendelkezik

a

településen,

ezért

támadt

az

az

ötletem,

hogy

önkéntesként munkát is vállalhatna a programban. A plusz feladatokat örömmel elvállalta. Kezdetben még csak a közvetlen lakókörnyezetéből

jelentkezők körében volt a

segítségemre. Kis idő elteltével azonban már rászoruló ismerőseinek, rokonainak is jelezte, hogy ha segítségre van szükségük, hozzánk fordulhatnak, sőt, el is kísérte őket a félfogadásra. Munkájában új elem is megjelent annak köszönhetően, hogy időközben ők is megkapták az előrefizetős mérőórát, amit sikeresen tudtak használni, s ezzel komoly megtakarítást értek el a kiadásaik terén. Hamar megtanulták, hogy sem a készülék feltöltése, sem a csekkek beszerzése nem nagy ördöngösség. E a tudással felvértezve még nagyobb segítségére volt a környéken lakóknak: bátran ajánlotta a nehéz helyzetben élőknek ezt a megoldást, saját tapasztalatai alapján.

86

Mivel közvetlen, barátságos, nyitott személyiség, egyre többen nyílnak meg előtte. Mostanra már nem elégszik meg az eddig folytatott közösségi tevékenységekkel. A hozzájuk hasonló gondokkal küzdő családoknak megpróbál más utakon is segítségére lenni. Több helyre írt levelet civil szervezeteknek, melyben egyesülete révén próbált ruhaadományokhoz jutni, sajnos sikertelenül. Ekkor merült fel benne, hogy megszervezi a helyi cserebere turkálót, ahová a településen élők behozhatják a kinőtt ruhákat – elsősorban gyermekruhákra gondolva, amiket egymás között cserélhetnek a szülők a gyermekeik méretéhez igazodva. Az első ilyen alkalomra önkéntesem engem is meghívott.

Kérésének

szívesen

tettem

eleget:

egyrészt

kíváncsi

voltam

a

szervezőkészségére, másrészt arra, sikeres-e az akció. Bár nem jöttek el túl sokan (6-8 fő), így is szembeötlő volt az érdeklődés. A szervezés pedig kifejezetten jónak bizonyult, mivel nem csellengő emberek vetődtek oda kíváncsiskodni, hanem a résztvevők mindegyike hozott magával ruhaneműket, zsákszámra. Maga az esemény nem tartott túl soká, mert minden holmi hamar gazdára talált. A közösségben önkéntesem azóta is rendületlenül tevékenykedik, amivel nemcsak az én munkámat segíti: egyre nagyobb azoknak a családoknak a száma, akik bátran mernek hozzá fordulni kérdéseikkel, problémáikkal, és akiknek meglátásom szerint a tapasztalati tudásával nagy segítséget tud nyújtani. Emellett folyamatosan gyarapítja az ismereteit: ha ebben hiányosságot tapasztal, nem késlekedik felkeresni, hogy mielőbb megfelelő tanácsot adjon az arra rászorulóknak. Másik későbbi önkéntesem sokrétű problémával keresett fel az ügyfélszolgálaton, köztük a legégetőbb az áramszolgáltatónál fennálló tartozása volt. Első lépésben sikerült elhárítani

a

kikapcsolás

veszélyét

egy

egyszerű

részletfizetés

intézésével,

így

rátérhettünk az anyagi helyzetének oly módon történő javítására, hogy megigényeltük számára az előrefizetős mérőórát. A rendszeressé vált munkakapcsolat során több ízben nem a saját problémájának megoldása

miatt

keresett

fel,

azt

sokszor

félresöpörte

–

inkább

valamelyik

szomszédjának vagy környékbeli ismerősének a gondjairól mesélt. Ezért vetettem fel, hogy önkéntes segítőként vegyen részt a programban. Nagy örömmel tett eleget a kérésnek. Közreműködésének köszönhetően a klientúra szépen gyarapodott: hol egy nyolcgyermekes anya áramtartozásának ügyében keresett meg, hol azzal, hogy egy olyan családon kellene segíteni, mely szégyelli nehéz körülményeit. Később már egy cukorbeteg ember problémáját is jelezte, akinek a gyógyszerellátását kellett biztosítani, és a munkahelykeresésben szorult támogatásra. Volt, hogy a település másik végén élő családnak kért segítséget, ahol a megözvegyült apa a három gyermekével maradt áramszolgáltatás nélkül.

87

Noha önkéntesemnek a saját családi konfliktusát – önhibáján kívül – a mai napig nem sikerült megoldania, kitartóan segít mások gondjainak enyhítésében, a település lakosainak közösségé kovácsolásában is komoly szerepet játszva.

12.

A Sorsfordító táblás játék

Az adósságkezelési munka a hitelek átütemezésével, a közüzemi tartozások rendezésével nem zárható le még akkor sem, ha a tűzoltásnál valamivel hatékonyabbnak bizonyul. Maradandó eredmény csak a szemléletformálás révén és a korábbi viselkedésminták átrendeződésével

remélhető. Ennek külföldi és hazai tapasztalatok szerint egyik

legsikeresebbnek bizonyult eszköze a játék. Úgy döntöttünk tehát, hogy módszertani repertoárunkat egy új táblás játék konstruálásával és kivitelezésével bővítjük.

A játék olyan nevelési, oktatási technika, mely leköt, elbűvöl, megmozgatja a fantáziát, fejleszti

a

kommunikációs

képességeket,

a

koncentrációt,

együttműködésre

és

alkalmazkodásra késztet, fegyelmet követel, szabálykövetésre tanít. A játékok készség-, képesség-, kompetencia- és szocializációfejlesztő hatása igazolt – az indirekt játszva tanulás visszahat a direkt tanulási folyamatokra, viselkedési normákat, pozitív megoldási mechanizmusokat közvetít, szemléletet formál.

A társasjátékunk tervezése során több szempontot mérlegeltünk. Egyrészt fontos volt, hogy ne legyen túl bonyolult: lehetőleg ne tartson tovább a játékszabályok megértése, mint maga a játék. Másrészt nagyon sok tudásterületet szerettünk volna érinteni, éppen a

fent

említett

szemléletformálás

és

attitűdkialakítás

okán.

Harmadrészt

olyan

megoldáson gondolkodtunk, ami lehetőséget kínál a későbbi bővítésre, illetve, noha eredeti célcsoportként az adósságproblémával érintett háztartásokat jelöltük meg (amelynek részei mind a felnőttek – szülők, nagyszülők –, mind a gyerekek), más célcsoportok számára történő átdolgozásra. Mindezeket számba véve úgy döntöttünk, hogy a táblás játékot kártyákkal kombináljuk. A kártyákon egy-egy kvízkérdés szerepel, a játékosnak (vagy játékosoknak, ha csoportok alakulnak akár spontán, akár pl. egy család tagjaiból) a megadott válaszokból el kell találnia a helyeset. Ezek a helyes válaszok közvetítik az ismereteket az adott témában. A játékosok a táblán előre haladva húzzák lépésről-lépésre a kártyákat. A játéktáblán a játékmezők és az azoknak megfelelő kártyák 10 kérdéskört ölelnek fel: bank/hitel, biztosítás, egészség/életmód, energia, háztáji, háztartás, munka, szociális segítés, tanulás, vásárlás. A témák megválasztásával a projektünk legfontosabb célját

88

próbáltuk elérni: az élet egyes területein a tapasztalatok, ismeretek birtokában az egyéni felelősség felismerését és tudatos döntések meghozatalát. A hitelfelvétellel, a banki adóssággal, a közüzemi díjtartozással kapcsolatos tudnivalók mellett a biztosításokról, a családi költségvetés tervezéséről, a józanul vezetett háztartásról,

az

energiatakarékosságról,

a

háztáji

gazdálkodásról

szerezhetnek

információt a játék résztvevői. A körültekintő vásárlás, az egészséges életmód előnyeinek és a környezet védelmének megjelenítése a rossz beidegződések kigyomlálását szolgálja. A munka és a tanulás témakörében főként a jogok és a lehetőségek megismerésére helyeztük a hangsúlyt, csak úgy, mint a szociális segítés területéhez kötődő kérdések összeállításánál. Ez azért is különösen fontos, mert az eleve hátrányból induló, állandó pénzhiánnyal, ráadásul adóssággal is küzdő emberek az élet csaknem minden területén kiszolgáltatott helyzetekbe kerülhetnek, amelynek egyik ellenszere, ha tudatosítják a jogaikat, és ha tisztában vannak a rendelkezésükre álló lehetőségekkel. Nem feledkeztünk meg arról, hogy minden játéknak játékosnak is kell lennie: a játéktábla meseillusztrációkat idéző szimbólumai mellett erre szolgál, hogy itt-ott abszurd vagy vicces állításokat, és szólásokat, közmondásokat is becsempésztünk a komoly és didaktikus kérdés-válasz sorozatba. A játékot elsősorban az adósságproblémával érintett vagy azzal fenyegetett családoknak szánjuk, de jól használható általános iskola felső tagozatában és középiskolában is, prevenciós céllal. A játékkártyák tetszés szerint bővíthetők, maga a játék pedig átdolgozható fiatalabb korosztály számára.

13. A projekt

A projekt kommunikációjáról külső kommunikációja alatt a Tutor Alapítvány „Tartozunk ennyivel!”

projektjének

a

célcsoport

tagjaival,

a

másodlagos

és

harmadlagos

célcsoport

szereplőivel, a média szereplőivel, együttműködő partnerekkel, valamint a projekt végrehajtásában részt vevő potenciális szereplőkkel (szakértők, szerzők, lektorok), továbbá a projekt irányításáért felelős szervezetekkel (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (továbbiakban: NFÜ), ESZA Kht. (továbbiakban: közreműködő szervezet) történő kommunikációját értjük. A kommunikáció fő céljai voltak: •

Az

elsődleges

és

a

további

célcsoportok

tájékoztatása/bevonása,

aktív

közreműködés elérése a projekt által biztosított lehetőségekről, szolgáltatásokról •

89

A projekt céljainak, üzeneteinek eljuttatása a célcsoportokhoz

•

Az elsődleges és további célcsoportok tájékoztatása a projekt kapcsán már megvalósult eredményekről

•

Szemléletformálás az adósságcsapdába kerülés megelőzése érdekében

•

A projekt ismertségének növelése

Kommunikációs stratégia Az

első

szakaszban

a

projekt

általános

bemutatására

helyeztük

a

hangsúlyt,

célkitűzésünk volt, hogy felhívjuk a figyelmet az adósságproblémára.

Az előkészítő szakasz kommunikációs stratégiájának fő eszközei: •

Helyi, kistérségi média (sajtó, rádió, televízió)

•

A Tutor Alapítvány honlapja: www.tutoralapitvany.hu

•

A

helyi

és

kistérségi

médián

keresztül

a

célcsoportok

legnagyobb

része

hatékonyan és hitelesen elérhető, az alapinformációkat ezeken keresztül, valamint lakossági fórumokon keresztül kívántuk átadni •

A

bevezető

szakaszban

közvélemény-kutatást

végzünk,

mennyire

tartják

fontosnak a Hevesi kistérségben ezt a szolgáltatást. Az első szakasz végén az addig megvalósított kommunikációs tevékenység kiértékelésére került sor, ami fontos

információkat

adhat,

az

eredmények

függvényében

pontosítható

a

megvalósítási szakasz tervezett kommunikációs feladata •

A célcsoport jelentős része földrajzilag jól csoportosítható, amit személyes lakossági

közmeghallgatásokon

történő

eléréssel

kívántunk

kihasználni.

A

lakossági fórumok során a közvetlen, személyes, kétirányú kommunikáció előnyét használtuk ki, valamint az átadható információ nagyobb mennyiségének lehetőségét

A megvalósítási szakasz kommunikációs eszközei: •

Interjúk, képes üzenetek a helyi, kistérségi médiában (sajtó, rádió, televízió)

•

Rendszeres tájékoztató a kialakított honlap felületen: www.tartozunkennyivel.hu

•

Lakossági fórum, nyílt nap szervezése

•

Tájékoztató táblák kihelyezése

A kommunikáció szakmai szinten a következő eszközökre épült: •

Projektspecifikus honlap létrehozása

•

Esetmegbeszélések,

tapasztalatátadó

találkozók,

esetkonferenciák,

szakmai

műhelyek •

Szakmai cikkek, közlemények, konferenciák

90

•

Tájékoztató, szemléletformáló kiadványok, információs anyagok

•

Módszertani ajánlások

A kommunikáció tartalma A kommunikáció alapelvei •

A kommunikáció révén az információkhoz való hozzájutásban megteremtettük az esélyegyenlőséget

az

elsődleges,

másodlagos

és

további

célcsoportok,

együttműködő partnerek számára. •

A támogatások felhasználásában, így a kommunikációs terv végrehajtásában is különös tekintettel biztosítani kellett az átláthatóságot, a nyomon követhetőséget.

•

Miként minden, az Európai Unió támogatásával megvalósuló projekt esetében, itt is különös figyelmet kellett fordítani a kötelező arculati elemek használatára, az arculati kézikönyv rendelkezéseinek maradéktalan betartására.

Fő kommunikációs csatornák, eszközök Projektportál A Tutor Alapítvány a projektvégrehajtás teljes körű és hatékony kommunikációjának biztosítása érdekében önálló projektportált hozott létre (www.tartozunkennyivel.hu), amelyet – kialakításától - a projekt teljes időtartama alatt működtetett. A portálon a projekt végrehajtásával kapcsolatos minden külső és belső partnert, illetve a nyilvánosságot érintő információ hozzáférhető.

Kiadványok készítése, terjesztése A

projekt

végrehajtási

időszakában

többféle

kiadványt

is

megjelentettünk

és

terjesztettünk, más-más tartalommal és kivitelben, a célcsoportnak megfelelően.

Rendezvények A program során számos szakmai rendezvényt, lakossági fórumot, esetkonferenciát szerveztünk, melyek egy része az elsődleges célcsoportot, más részük az együttműködő partnereket, a szélesebb társadalmat célozták. Esetmegbeszélő csoportok, szakmai műhelyek

91

Az esetmegbeszélő csoportok azt célozták, hogy a projekt lebonyolításában érintett szereplők feladatuk ellátáshoz szükséges naprakész információkkal rendelkezzenek. Az esetmegbeszélő csoportok, szakmai műhelyek további célja volt az együttműködési keretek kialakítása az együttműködő partnerek között, illetve a felmerülő feladatok tisztázása a családsegítő szolgálattal, az önkormányzatokkal, egyéb szolgáltatókkal, továbbá a munka során felmerülő problémák, javaslatok megvitatása, monitoringadatszolgáltatással kapcsolatos feladatok egyeztetése. Az esetmegbeszélő csoportok, szakmai műhelyek programjának meghatározásához, időpontjainak kijelöléséhez a projekt mérföldköveit szükséges volt figyelembe venni.

Zöld szám Az ingyenesen hívható telefonszám a projekt elsődleges célcsoportjai érdekét szolgálta, hiszen az adósságproblémákkal küzdő háztartások esetében fontos szempont, hogy ne jelentsen számukra költséget a program munkatársainak elérése.

14.

Zárószó helyett

A Tutor Alapítvány TÁMOP 5.3.5-09/1-2010-0007 „Tartozunk ennyivel!” programja az adósságcsapda megelőzése érdekében indult útjára a Hevesi kistérségben. Ennek a projektnek a keretében, amely teljes egészében EU-támogatásból valósult meg, jelenik meg online módszertani kiadványunk, melyben szakemberek számára gyűjtöttünk össze tudnivalókat. Az eset ismertetésekkel igyekeztünk élővé tenni azokat a problémákat, melyekkel a projekt 21 hónapja alatt szembesültünk. Azt tapasztaltuk, főképp a projekt zárását megelőző fél évben, hogy a kistérségben dolgozó más segítő szervezetek kollégái, pl. a családsegítő szolgálat, ill. más projektek munkatársai nagy érdeklődéssel kísérték a munkánkat. Fontosnak tartottuk tehát a fenntartás szempontjából is, hogy az elméleti hátteret bemutató módszertani kiadvány mellett megjelentessünk még egy gyakorlati tapasztalatokat összefoglaló kézikönyvet is, melyet a terepen dolgozó segítő szakemberek kezében tudunk, ezzel az adósságkezelésben elindított munkánk alapkövein tovább

tudjanak

építkezni.

Reméljük,

hogy

összefoglalónk

érdeklődésre

talál

az

adósságkezelésben jártas szakemberek körében.

92

93

projekt MICROSOFT

Recommend Documents