Programme co-funded by the
EUROPEAN UNION
THE PRODUCTION OF ÚJRAFELDOLGOZOTT RECYCLED AGGREGATES AGGREGÁTUMOK ELŐÁLLÍTÁSA F RINERT O M HULLADÉKOKBÓL I N E R T WA S T E
The SARMa manuals
POLITECNICO DI TORINO
ÚJRAFELDOLGOZOTT AGGREGÁTUMOK ELŐÁLLÍTÁSA INERT HULLADÉKBÓL
Szerkesztő:
Tecnitalia Consultants, MILANO Szerzők:
Bressi Giorgio, Volpe Gianpaolo, Pavesi Elisabetta ANPAR - Associazione Nazionale Produttori Aggregati Riciclati
Tanácsadó Testület Blengini Gian Andrea
Politecnico di Torino, Italy
Garbarino Elena
Sustainable Development and Environmental Department, Environmental Impact Assessment Service, Torino Province, Italy
Pelosio Andrea
Territorial Planning Service, Parma Province, Italy
Ratta Manuela, Rizzati Anna Rita, Romagnoli Massimo, Segadelli Stefano
Emilia–Romagna Region, Environment, Soil and Coast Defence Department, Italy
Sarma koordináció Projektkoordinátor
Solar Slavko
Geological Survey of Slovenia, Slovenia
Olasz koordinátorok
Cibin Ubaldo
Emilia – Romagna Region, Environment, Soil and Coast Defence Department, Italy
Peri Sergio
Territorial Planning Service, Parma Province, Italy
Belső lektorok Solar Slavko Chalkiopoulou Fotini Agioutantis Zacharias Marinescu Mihai Simic Vladimir
Geological Survey of Slovenia, Slovenia Institute of Geology & Mineral Exploration (IGME), Greece Technical University of Crete (TUC), Greece University of Bucharest, Faculty of Geology and Geophysics, Romania University of Belgrade, Faculty of Mining and Geology, Serbia
Külső lektorok Brown Teresa
British Geological Survey (BGS), United Kingdom
Hejny Horst
Külső szakértő (szaktanácsadó), Germany
O’Brien Jim
A European Aggregates Association (UEPG) Board elnöke, United Kingdom
Szerkesztési információ Szerkesztő: Scappini Simonetta - Emilia–Romagna Region, Environment, Soil and Coast Defence Department, Italy Címlapterv és fotó: Scappini Simonetta - Emilia–Romagna Region, Environment, Soil and Coast Defence Department, Italy ANPAR - Associazione Nazionale Produttori Aggregati Riciclati Politecnico di Torino (Polito), Italy
Szerkesztés éve: 2011. szeptember © Copyright
Ez a kiadvány csak a szerzők véleményét tükrözi, a South East Europe Programme Managing Authority nem vállal semmilyen felelősséget az itt közölt információk bármilyen felhasználásáért.
A természetes aggregátumok (kavics, homok és zúzottkő) alapvető nem-megújuló erőforrások, amelyek jól hasznosíthatók az utak, épületek és közművek építése során. A becslések szerint az építőipar teljesítménye 4,2%-kal fog növekedni az Európai Unió új tagállamaiban, valamint Délkelet-Európában az elkövetkező években. Ilyen mértékű növekedés valószínűleg megnehezítené az aggregátumkínálat átfogó szabályozását és így magát a kőbányászatot is, amely jelenleg rendkívül egyenetlen, és továbbra is helyi illegális tevékenységekkel és/vagy súlyos környezeti hatásokkal társul. Ezen túlmenően az aggregátumiparhoz kapcsolódó további fontos kérdés a lehetséges erőforrások kiaknázatlansága a főleg építési és bontási tevékenységből származó inert hulladékok (időnként illegális) lerakása következtében, holott ezeket a hulladékokat újra lehetne hasznosítani a műszakilag kivitelezhető, gazdaságosan üzemeltethető, társadalmilag támogatott újrafeldolgozó üzemekben, és kiegészítő forrásokká válhatnának az aggregátumkínálatban. Ez volt a kiváltó oka a SARMa (Sustainable Aggregates Resource Management; Fenntartható Aggregátum Gazdálkodás) projekt elindításának, amelynek az Európai Unió a társfinanszírozója a Délkelet-Európai Transznacionális Együttműködési Programon keresztül. A projekt célja nagy lépést tenni a Fenntartható Aggregátum Gazdálkodás irányába az aggregátumok tervezésében, kínálatában, használatában és újrafeldolgozásában részt vevő folyamatok és szereplők jobb koordinálása révén
egész Délkelet-Európában. A különböző tevékenységek közül a SARMa kiemelt figyelmet fordít az aggregátumok újrafeldolgozására. Ennek érdekében célirányos, mélyreható elemzéseket folytat az inert hulladékok újrafeldolgozásának fejlődéséről, különös tekintettel az építési és bontási hulladékokra (Construction and Demolition Waste; C&DW), amelyek alighanem a nem hagyományos aggregátumok legfontosabb forrásai lesznek a közeljövőben. Ezen túlmenően a SARMa egyik legfőbb szándéka a Fenntartható Kínálati Mix (Sustainable Supply Mix; SSM – amely a természetes aggregátumok, az újrafeldolgozott aggregátumok, a kőbányászati melléktermékek, valamint a kitermelt föld és kőzetek összességének tekinthető) alapelvének következetes érvényesítése a különböző, akár nem hagyományos forrásokból származó aggregátumok hasznosításából adódó előnyök maximalizálása érdekében. A SARMa projekt keretén belül a jelen kézikönyv felvázolja az inert hulladékok újrafeldolgozásának korszerű vonatkozásait, miközben hangsúlyt helyez az építési és bontási tevékenységekből származó hulladékokra, és a középpontba helyezi az újrahasznosított aggregátumok előállítását. A kézikönyv röviden szemlélteti az inert hulladékok újrafeldolgozásához kapcsolódó tevékenységek széles skáláját: elemzi a hulladékok kibocsátását, áttekinti az inert hulladékok kezelésének technológiáit és az újrafeldolgozott aggregátumok főbb jellegzetességeit, gyors leírást ad a piacról, és végül ajánlásokat fogalmaz meg.
TARTALOMJEGYZÉK
1.
Bevezetés ….…………………………………………………………………………………
7
2.
Az inert hulladékok kibocsátása Európában …..…….………………………
11
3.
A C&D hulladékok kezelése újrafeldolgozott aggregátumok előállításához .………………………………………………………………………………
21
4.
Újrafeldolgozott aggregátumok …………………………………………………..
29
5.
Az aggregátumok piaca ………………………………………………………………..
37
6.
Ajánlások ………………………………..……………………………………………………
43
7.
Források ……………………………………………………………………………………….
45
1. BEVEZETÉS Az utóbbi időkben az építőipari ágazat olyan mértékben vette igénybe a természeti erőforrásokat és folytatta a hulladékkibocsátást, amely már meghaladta a környezet felvevőképességét. Egyfelől az aggregátumok iránti szükségszerű kereslet durva hatást gyakorolt a területre a kőbányászati műveletek következtében, amelyeket az elmúlt évtizedekben egyre nehezebb volt tervezni és szabályozni. Másfelől az építőiparból származó jelentős mennyiségű hulladék igényt teremtett részint lerakóhelyekre, részint újrahasznosító üzemekre, amelyet nehéz kielégíteni. Ez a gyakori illegális hulladékelhelyezéshez vezet a külvárosi területeken. A nem-megújuló természeti erőforrások használatának csökkentése és egyidejűleg az építőipari ágazat által kibocsátott hulladék negatív hatásainak minimalizálása iránti szükséglet egyre nagyobb érdeklődést teremt az újrafeldolgozással kapcsolatban, különösen, ami az Európai Bizottságot illeti. Így kihívásnak tűnik annak a lehetősége, hogy a hulladék egy részét újrahasznosítsuk, és visszahelyezzük a termelési ciklusokba termék vagy nyersanyag formájában. A SARMa projekt egyik fő célkitűzése a hulladék-újrahasznosítási és -feldolgozási irányelvek támogatása a Fenntartható Kínálati Mix (SSM) gyakorlat ösztönzésével a délkelet-európai országokban. Definíciója szerint az SSM „aggregátumok kínálata a gazdasági, környezeti és társadalmi ismérvek alapján választott sokféle forrásból”. Az aggregátumok lényeges forrásai egy ország gazdasági és társadalmi fejlődésének. Előállításuk és használatuk során azonban ügyelni kell a fenntartható fejlődés elveire. Annak a ténynek az ellenére, hogy az újrafeldolgozott aggregátumok hozzájárulása az építőipari ágazat szükségleteinek kis százalékát elégíti csak ki, fontos kiemelni, hogy minden aggregátumtípus hasznos hozzájárulást tehet a saját jellegzetességei alapján. Nem létezhet tehát verseny a különböző eredetű aggregátumok között. 2008 júniusában a hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelvet felváltó új 2008/98/EK keretirányelv (Waste Framework Directive; WFD) kibocsátásával pont került egy hosszú folyamat végére, amelyet még 2003 májusában indított el az
7
Európai Bizottság „A hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia felé” című 2003-as közleményével. Az akkori európai környezetvédelmi biztos, Stavros Dimas görög közgazdász kijelentette, hogy az új irányelvnek nem kívánt teherről értékes erőforrásra kell változtatnia a hulladék megítélését, és hozzá kell járulnia, hogy Európa “újrafeldolgozási társadalommá” váljon. Az ásványi nyersanyagok felkutatásából, kitermeléséből, kezeléséből és tárolásából, illetve a kőbányák üzemeltetéséből származó hulladékra nem terjed ki az új WFD, mert azzal az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK irányelv foglalkozik. Dióhéjban az új FWD: 2020-ra 50%-os újrafeldolgozási arányt tűz ki célul a kommunális hulladékok és 70%-osat az építési és bontási hulladékok esetében; megköveteli a tagállamoktól, hogy hulladékmegelőzési programokat dolgozzanak ki a kulcsfontosságú környezeti hatások középpontba állításával és a termékek és anyagok teljes életciklusának figyelembe vételével; ötlépcsős hierarchiát határoz meg prioritásként a tagállamok hulladékmegelőzési és -gazdálkodási jogszabályaiban és irányelveiben: a) megelőzés, b) újrahasználatra való előkészítés, c) újrafeldolgozás, d) egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás, valamint e) utolsó eszközként lerakóhelyeken való elhelyezés; különbséget tesz a hulladék és a melléktermék között; o a „hulladék” olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles; o valamely anyagot vagy tárgyat – amely olyan előállítási folyamat során keletkezik, amelynek elsődleges célja nem e termék előállítása – csak akkor lehet nem hulladéknak, hanem mellékterméknek tekinteni, ha bizonyos feltételek teljesülnek; egyértelmű különbséget tesz a hasznosítás és az ártalmatlanítás fogalma között azon az alapon, hogy a két eljárás a gazdaságban felhasznált természeti erőforrások helyettesítése által környezeti hatásában rendkívül eltérő, és annak elismerésével, hogy a hulladék erőforrásként történő felhasználása a környezet és az emberi egészség számára potenciális előnyökkel szolgál; ebben az értelemben az újrafeldolgozás újrahasznosítási műveletnek számít; meghatározza a hulladékstátusz megszűnésének feltételeit a következők szerint: egy adott hulladék megszűnik a WFD értelmében hulladék lenni, amennyiben hasznosítási műveleten, beleértve az újrafeldolgozást, esett át, és megfelel a WFD 6. cikkébe foglalt feltételekkel összhangban kidolgozandó konkrét kritériumoknak. A WFD-ben vázolt újrahasznosítási célhoz vezető út óhatatlanul a fenntartható hulladékgazdálkodásnál kezdődik, amelynek célja a hulladékelőállítással kapcsolatos
8
környezeti és társadalmi hatások csökkentése az újrahasznosítási és újrafeldolgozási műveleteken keresztül, figyelembe véve azt a tényt, hogy csak az építési és bontási hulladékok az Európában termelt összes hulladék több mint 30%-át tették ki 2008ban (forrás: Eurostat 2008). Ebből következően a nyersanyagok iránti keresletet, amely a kőbányászati műveletek eredményeképpen komoly igénybevételt jelent a területnek, a természeti erőforrások fenntartható kiaknázásának elve szerint kell tervezni és szabályozni.
1. sz. ajánlás Az építési és bontási hulladékok (C&DW) újrafeldolgozása fontos lehetőségeket kínál: a) a hulladékelhelyezési kötelezettségek csökkenése; b) a nem-megújuló természetes aggregátumforrások kiapadásának megelőzése az alternatív és kiegészítő anyagok megjelenésével az aggregátumok piacán; c) új üzleti lehetőségek teremtése a hulladék-újrafeldolgozásban.
1.1 ábra: Építési és bontási hulladék termelése egy bontási területen Milánóban (forrás: ANPAR, 2006).
9
10
2. AZ INERT HULLADÉKOK KIBOCSÁTÁSA EURÓPÁBAN Évről-évre különböző hulladékok keletkeznek Európában. Ezek mindegyike más és más hatást gyakorol a környezetre és az emberi egészségre a saját jellegzetességei alapján. A hulladékkibocsátás gazdasági ágazatonkénti elemzése során kézenfekvőnek tűnik a hulladékokat származásuk alapján három főbb típusra osztani: az építési, a bányászati/kőbányászati, valamint az ipari/gyártási hulladékokra. Ezek teszik ki az Európai Unió 27 tagállamában keletkező összes hulladék 74%-át.
Építési és bontási hulladékok C&D HULLADÉKOK Származási terület Építési hulladék
Bontási hulladék
Utak építéséből és bontásából származó hulladék
Kitermelt talaj és kőzetek
Összetevők
Az épületek és a közművek karbantartási és/vagy részleges vagy teljes bontási munkálataiból származó hulladék Az utak karbantartási és építési munkálataiból származó hulladék Az épületek és a közművek építésének földmunkáiból és a kitermelésből származó hulladék Az épületek és a közművek karbantartási és/vagy építési munkálataiból származó hulladék
2.1 táblázat: C&DW fajták származás és összetevők alapján.
11
beton (előregyártott, helyben öntött) cement és különböző habarcsok törmelék és kevert bitumen tégla, tetőcserép, egyéb építőanyag kitermelt talaj fa papír, cellulóz, hungarocell fém műanyag mész kerámiaáru üveg azbeszt törmelék és kevert bitumen kitermelt talaj beton fa fém műanyag kitermelt talaj fa
2.1 ábra: Az egyes gazdasági ágazatok által termelt hulladék az EU 27 tagállamában 2008-ban (a teljes hulladékmennyiség %-ában) – Forrás: Eurostat, 2008.
Bár a jelen dokumentum főképp az építőipari ágazat által kibocsátott hulladékokkal (a továbbiakban összefoglaló néven építési és bontási hulladékok; C&DW) foglalkozik, szükséges hangsúlyozni a más ágazatok által végzett kibocsátások fontosságát is; nem pusztán a teljes hulladéktermelésből kivett részük, hanem a bennük rejlő hatalmas aggregátum-újrafeldolgozási lehetőségek miatt is. A fent említett hulladékokat főleg inert hulladékok alkotják, amelyek többnyire újrafeldolgozhatók. A hulladékkezelés a bányászati/kőbányászati és az ipari/gyártási ágazatban valójában gyártásból származó aggregátumok előállítását jelenti, amelyek hasonlók a természetes aggregátumokhoz, akárcsak az újrafeldolgozott aggregátumok. 2008-ban az EU 27 tagállamában nagyjából 860 millió tonna hulladékot állított elő az építőipar. Ez a teljes európai hulladéktermelés 33%-át (2.1 ábra) alkotja (forrás: Eurostat, 2008). A 2.2 táblázat az építési és bontási hulladékok (C&DW) termelését mutatja az EU 27 tagállamában. A számok az Eurostat adatbázisából származnak megfelelő szűrés után (Építőipar gazdasági terület, Nem veszélyes hulladékok, Ásványi és megszilárdított hulladékok). Azoknak az országoknak az esetében, ahol nemzeti adatok rendelkezésre állnak, a 2.2 ábra az újrahasznosított építési és bontási hulladékok százalékos arányát mutatja az ANPAR becslése alapján, amely magában foglalja az Eurostat adatait a 2008-as C&DW termelésről, illetve az UEPG adatait ugyanerről az évről az újrafeldolgozott aggregátumok előállításáról (UEPG, 2009–2010).
12
A számokból láthatjuk, hogy olyan lelkiismeretes országokkal együtt, mint Hollandia (100%) és az Egyesült Királyság (79%), a Cseh Köztársaság (44%) és Németország (37%) is 35%-nál több hulladékot dolgoz fel újra. Jóval mögöttük jár Ausztria, Spanyolország, Olaszország és Franciaország 16, 14, 9, illetve 7%-kal. Ország
+/-
2006
2008
Európai Unió (27 ország)
738.480.000
749.970.000
+1,56%
Belgium
10.622.818
10.119.198
-4,74%
Bulgária
425.421
821.003
+92,99%
Cseh Köztársaság
7.798.612
9.556.795
+22,54%
Dánia
5.104.223
4.964.248
-2,74%
178.542.925
178.195.511
-0,19% +73,45%
Németország (és a volt NDK 1991-től) Észtország
584.786
1.014.299
Írország
16.273.785
0
-
Görögország
5.054.855
5.054.855
=
Spanyolország
45.705.006
43.390.048
-5,06%
Franciaország
221.916.759
238.148.460
+7,31%
Olaszország
51.500.453
68.783.678
+33,56%
Ciprus
259.303
336.371
+29,72%
Lettország
16.502
7.492
-54,60%
Litvánia
297.284
345.865
+16,34%
Luxemburg
6.637.162
8.179.864
+23,24%
Magyarország
2.879.901
5.100.470
+77,11%
Málta
2.492.522
1.092.694
-56,16%
Hollandia
25.762.104
27.803.309
+7,92%
Ausztria
29.379.531
30.554.531
+4,00%
Lengyelország
13.762.486
6.702.243
-51,30%
Portugália
2.247.502
2.939.660
+30,80%
Románia
30.227
232.662
+669,72%
Szlovénia
652.809
622.017
-4,72%
Szlovákia
407.148
552.428
+35,68%
Finnország
21.468.379
23.725.000
+10,51%
Svédország
6.566.698
2.250.000
-65,74%
Egyesült Királyság
82.091.620
79.477.882
-3,18%
Horvátország Norvégia
-
38.166
-
819.555
977.789
+19,31%
2.2 táblázat: C&DW termelése az EU 27 tagállamában. Az éves adatok tonnában értendők.
13
2.2 ábra: Újrahasznosított C&D hulladékok százalékos aránya 2008-ban. (Forrás: ANPAR a UEPG, 2009–2010 és az Eurostat, 2008 adatai nyomán).
Az aggregátumok előállításának további lehetséges forrása a feldolgozóipari és a bányászati/kőbányászati ágazat.
A bányászati/kőbányászati és feldolgozóipari ágazat hulladékai A BÁNYÁSZATI/KŐBÁNYÁSZATI ÉS FELDOLGOZÓIPARI ÁGAZAT HULLADÉKAI Származási terület Bányászat/ kőbányászat
Feldolgozóipar
Összetevők
A nemfémes ásványok kémiai és fizikai kezeléséből származó hulladék A vas- és acéliparból származó hulladék A kerámiaáruk, téglák, tetőcserepek és egyéb építőanyagok előállításából származó hulladék
kő feldolgozási melléktermékek üledékes anyagok vas és acél előállítási hulladéka kerámiaáru tégla tetőcserép építőanyagok
2.3 táblázat: A bányászati/kőbányászati és feldolgozóipari hulladékfajták származás és összetevők alapján.
14
2.3 ábra: A fő ipari területek által termelt hulladék az EU 27 tagállamában 2008-ban (a teljes hulladékmennyiség %-ában).
2008-ban a bányászat/kőbányászat volt a második legfontosabb ágazat az EU 27 tagállamában előállított hulladék mennyisége szempontjából (28%, illetve 727 millió tonna; 2.3 ábra). Ugyanebben az évben a feldolgozóipar 13%-kal (343 millió tonna) járult hozzá a végösszeghez, így a harmadik legfontosabb ágazat lett ezen a téren. Ezek a területek azon kívül, hogy rendkívül fontosak a mennyiség szempontjából (2008-ban az Európában előállított összes hulladék 40%-át adták), egyaránt fontosak a minőség oldaláról is: az általuk előállított hulladék gyakorlatilag elsősorban inert hulladékból áll. A két ipari ágazat hulladéktermelésének százalékarányában megfigyelhető eltérések az Európai Unió tagállamaiban (2.4 ábra) a bányászati ipar jelenlétének és az ipari folyamatok technológiai szintjének függvényében váltakoznak. Az előállított mennyiségek elemzéséből világosan kitűnik, hogy a valamennyi ország előtt álló kihívás része a környezeti fenntarthatóságon alapuló hulladékgazdálkodási irányelvek támogatása, főképpen azokban az ágazatokban, amelyek nagyobb hatást fejtenek ki, mint például az építőiparhoz kapcsolódó ágazatok. Ezeknek az irányelveknek azon kívül, hogy célul tűzik ki a gazdasági növekedés és a fogyasztásból és a források felhasználásából eredő környezeti hatások elkülönítését, szükségszerűen a hulladékkezelés/-hasznosítás fokozásának irányába kell fordulniuk annak érdekében, hogy csökkentsék egyrészt a természeti erőforrások felhasználását, másrészt a lerakóhelyeken elhelyezett hulladék mennyiségét.
15
2.4 ábra: Az egyes gazdasági ágazatok által termelt hulladék az EU 27 tagállamában 2008-ban (a teljes hulladékmennyiség %-ában).
Ezzel összhangban a hulladékokról szóló 2008/98/EK keretirányelv (WFD) megerősíti az Európai Parlamentnek azt a szándékát, hogy kijelölje a szabályok fő irányvonalát, amely szilárd alapot nyújt hulladékkezelési normák szélesítéséhez az újrahasznosított termékek gyártása érdekében. Elsősorban a 4. cikk szabályozza az újrafeldolgozás elsőbbségét a lerakóhelyeken való elhelyezéssel szemben, amikor kimondja, hogy „a hulladékhierarchiát elsőbbségi sorrendként kell alkalmazni a hulladékmegelőzésre és -gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és politika terén”. A 6. cikk írja elő a feltételeket, amelyekkel összhangban konkrét kritériumokat kell kidolgozni, hogy egy adott hulladék megszűnjön hulladék lenni, ha hasznosítási műveleten, beleértve az újrafeldolgozást, esett át. Ezek a feltételek a következők:
az anyagot vagy tárgyat általánosan használják, adott rendeltetéssel;
az anyagnak vagy tárgynak van piaca, vagy van rá kereslet;
az anyag vagy tárgy megfelel az adott rendeltetések műszaki követelményeinek és a termékekre vonatkozó hatályos jogszabályoknak és előírásoknak; és
az anyag vagy tárgy felhasználása nem idéz elő általános káros környezeti vagy egészségügyi hatásokat.
A kritériumok szükség esetén a szennyező anyagok határértékeit is tartalmazzák, és figyelembe veszik az anyag vagy a tárgy lehetséges káros környezeti hatásait.
16
A fenti feltételekből adódó kritériumok abból a felfogásból indulnak ki, hogy egy anyag vagy tárgy abban a pillanatban megszűnik hulladék lenni, amikor megvannak a hatékony újrahasznosításához szükséges feltételek. Következésképpen egy ilyen anyagnak vagy tárgynak ugyanazon műszaki értékelési kritériumoknak kell megfelelnie, mint a hasonló célból gyártott nyersanyagoknak. A környezeti követelmények meghatározásának célja olyan kritériumok azonosítása is, amelyek szavatolják az emberi egészség és a környezet megfelelő szintű védelmét. Összefoglalásképpen, valamely hulladéknak minősített anyag megszűnik hulladék lenni, ha hasznosítási műveleten esik át, és megfelel a hulladékokról szóló irányelv négy feltételének alapeszméje szerint kidolgozott konkrét kritériumoknak. Figyelembe véve az érintett hulladékok különböző jellegét és a hozzájuk kapcsolódó környezeti hatásokat, a kialakítandó kritériumoknak ki kell terjedniük a hulladékok minden típusára, illetve minden melléktermékre és azok alkalmazására. A megközelítésnek egységesnek kell lennie, és figyelembe kell vennie a hasznosítási folyamatlánc valamennyi elemét. Jelenleg ezek a kritériumok kidolgozás alatt állnak. Végezetül a WFD 11. cikke 2020-ig EU-szinten 70%-os újrafeldolgozási célt tűz ki a nem veszélyes C&D hulladékok esetében.
2. sz. ajánlás A 2008/98/EK irányelv 2020-ig EU-szinten 70%-os újrafeldolgozási célt tűz ki a nem veszélyes C&D hulladékok esetében. Szükséges, hogy a tagállamok köztes célokat határozzanak meg a végső cél és a WFD-ben foglalt újrafeldolgozási célkitűzések megvalósulásának nyomon követésére és elősegítésére.
3. sz. ajánlás A C&D hulladékgazdálkodás kérdése nem annyira a minőségről, mint inkább a mennyiségről szól. A teljes C&D hulladéktermelés 850 millió tonnát tesz ki Európában. Ennek jelentős százalékát számos országban még lerakóhelyeken helyezik el. Ezt az arányt csökkenteni kell a következő években.
17
A 2008/98/EK keretirányelv a hulladékokról 4. cikk Hulladékhierarchia (1) Az alábbi hulladékhierarchiát elsőbbségi sorrendként kell alkalmazni a hulladékmegelőzésre és gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és politika terén: a) megelőzés; b) újrahasználatra való előkészítés; c) újrafeldolgozás; d) egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás; valamint e) ártalmatlanítás. (2) Az (1) bekezdésben említett hulladékhierarchia alkalmazásakor a tagállamok intézkedéseket tesznek azon lehetőségek ösztönzésére, amelyek a legjobb általános környezeti eredményt hozzák. Ez az egyes hulladékáramok esetében megkövetelheti a hierarchiától való eltérést, amennyiben ezt indokolja az ilyen hulladék keletkezése és az azzal való gazdálkodás által gyakorolt általános hatásokra vonatkozó életciklus-szemlélet. A tagállamok biztosítják, hogy a hulladékra vonatkozó jogszabályok és politika létrehozása teljes egészében átlátható folyamat legyen, amelynek során betartják a polgárokkal és érdekeltekkel folytatott konzultációra és részvételükre vonatkozó meglévő nemzeti szabályokat. A tagállamok figyelembe veszik az elővigyázatosságra és a fenntarthatóságra, a műszaki megvalósíthatóságra és a gazdasági életképességére, az erőforrások védelmére vonatkozó általános környezetvédelmi elveket, valamint az általános környezeti, emberi egészségügyi, gazdasági és társadalmi hatásokat az 1. és 13. cikkel összhangban.
6. cikk A hulladékstátusz megszűnése (1) Egy adott hulladék megszűnik a 3. cikk 1. pontja értelmében hulladék lenni, amennyiben hasznosítási műveleten, beleértve az újrafeldolgozást, esett át, és megfelel az alábbi feltételekkel összhangban kidolgozandó konkrét kritériumoknak: a) az anyagot vagy tárgyat általánosan használják, adott rendeltetéssel; b) az anyagnak vagy tárgynak van piaca, vagy van rá kereslet; c) az anyag vagy tárgy megfelel az adott rendeltetések műszaki követelményeinek és a termékekre vonatkozó létező jogszabályoknak és előírásoknak; és d) az anyag vagy tárgy felhasználása nem idéz elő általános káros környezeti vagy egészségügyi hatásokat. A kritériumok szükség esetén a szennyező anyagok határértékeit is tartalmazzák, és figyelembe veszik az anyag vagy a tárgy lehetséges káros környezeti hatásait. (2) Az ilyen kritériumok elfogadására és a hulladék meghatározására vonatkozó intézkedéseket – melyek ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányulnak – a 39. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
18
A hulladékstátusz megszűnése tekintetében konkrét kritériumok kidolgozását kell fontolóra venni, legalábbis az adalékanyagok, a papír, az üveg, a fém, a gumiabroncsok, a textilanyagok vonatkozásában. (3) Az a hulladék, amely az (1) és (2) bekezdéssel összhangban megszűnik hulladéknak lenni, a 94/62/EK, a 2000/53/EK, a 2002/96/EK és a 2006/66/EK irányelvekben, valamint az egyéb vonatkozó közösségi jogszabályokban meghatározott hasznosítási és újrafeldolgozási célok alkalmazásában is megszűnik hulladéknak lenni, amikor az említett jogszabály újrafeldolgozásra vagy hasznosításra vonatkozó követelményeinek eleget tettek. (4) Ha közösségi szinten nem határoztak meg kritériumokat az (1) és (2) bekezdésben foglalt eljárás szerint, a tagállamok eseti alapon határozhatnak arról, hogy egy konkrét hulladék megszűnt-e hulladéknak lenni az alkalmazandó esetjog figyelembevételével. Az ilyen határozatokról értesítik a Bizottságot a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban, ha ezt az az irányelv megköveteli.
11. cikk Újrafelhasználás és újrafeldolgozás (1) kihagyva (2) Az ezen irányelv célkitűzéseinek való megfelelés, valamint a magas forráshatékonysági szinttel működő, európai újrahasznosító társadalom irányába való elmozdulás érdekében a tagállamok megteszik a következő célok eléréséhez szükséges intézkedéseket: a) 2020-ig legalább a háztartásokból származó papír-, fém-, műanyag- és üveghulladék, illetve lehetőség szerint a háztartásokból származó hulladékáramokhoz hasonló hulladék estében az újrahasznosításra történő előkészítést és az újrafeldolgozást súlyban minimum 50%-kal növelni kell. b) 2020-ig az újrafelhasználást, az újrafeldolgozást, illetve az egyéb anyaghasznosítást, ideértve a más anyagok helyettesítésére nem veszélyes építési és bontási hulladékot, de nem a természetesen keletkező, az Európai Hulladékkatalógus 17 05 04-es kategóriájában maghatározott hulladékot használó telítéses eljárásokat is, súlyban minimum 70%-kal növelni kell.
19
20
3. A C&D HULLADÉKOK KEZELÉSE ÚJRAFELDOLGOZOTT AGGREGÁTUMOK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ Napjainkban különböző C&D hulladékkezelési technológiák léteznek jó minőségű újrafeldolgozott aggregátumok előállításához, amelyeket aztán a természetes aggregátumokéhoz hasonló műszaki adottságokkal rendelkező újrafeldolgozott termékekként vagy nyersanyagokként lehet felhasználni az építőiparban. Ezeket a technológiákat jelenleg egyaránt alkalmazzák állandó (3.1 ábra) és mobil (3.2 ábra) üzemekben a különböző igények kielégítésére. Az alkalmazott technológiától függetlenül azonban minden hatékony üzemnek alapvetően három csoportra kell tudnia osztani a beérkező anyagot: újra felhasználható kő, könnyű frakció (papír, műanyag, fa, szennyező anyagok stb.) és fém frakció.
3.1 ábra: Állandó üzem látképe Montecatini(Olaszország) mellett(forrás: ANPAR, 2008).
21
3.2 ábra: Mobil üzem látképe (forrás: ANPAR, 2006).
Az építési és bontási hulladékok kezelésének jellegzetes folyamata az alábbi fő szakaszokra bontható:
Aprítás: célja a méret csökkentése a végső felhasználásra alkalmas részecskék létrehozása érdekében (3.3–3.4 ábra);
3.3 ábra: Törési mechanizmus pofás törőgéppel végzett aprítás során (forrás: Garbarino & Cardu, 2008).
3.4 ábra: Törési mechanizmus rotoros törőgéppel végzett aprítás során (forrás: Garbarino & Cardu, 2008)
22
Rostálás: célja az összetört anyag szemcseméret szerinti osztályozása homogén részecskeméretű halmazok kialakítása érdekében (3.5 ábra);
3.5 ábra: Kétsíkú vibrációs osztályozógép (forrás: Garbarino, 2005.)
Dúsítás: célja a nem kívánatos anyagok eltávolítása. Két alapvető típusát alkalmazzák általánosan: o
dúsítás mágneses tulajdonságok alapján, azaz mágneses szeparálás (3.6–3.7 ábra);
o
dúsítás súlybeli különbségek alapján, azaz gravitációs szeparálás (3.8 ábra).
3.6 ábra: Mágneses vaskiválasztó szalag (forrás: Mancini et al., 2005).
23
3.7 ábra: Mágneses vaskiválasztó gép egy állandó újrafeldolgozó üzemben Pisa mellett. A kiválasztott darabok fémhulladékként kerülnek újrahasznosításra (forrás: ANPAR, 2003).
3.8 ábra: Gravitációs szeparálás a Pisa melletti üzemben. A nem kívánatos könnyű frakciót (műanyag, papír, fa stb.) eltávolítják (forrás: ANPAR, 2003).
24
Fontos kiemelni, különösen a C&D inert hulladékok esetében, hogy a kezelésüknél használt technológia mellett a bontásnál alkalmazott folyamat is központi szerepet játszik. Valójában egy adott hulladékot minél homogénebb halmazokra osztályoznak a termelési szakasz (azaz a bontás) során, annál egyszerűbb és hatékonyabb lesz majd a későbbi újrafeldolgozási folyamat. A hagyományos bontás során termelt hulladék különböző anyagokat tartalmaz, amelyek közt nem kívánatos frakciók (pl. papír, műanyag és fa, gipsz) is előfordulnak. Ez negatív irányban befolyásolhatja a kezelés révén nyert újrafeldolgozott aggregátum minőségét. A hulladék előre osztályozása a keletkezés helyén jobb minőségű újrafeldolgozott anyagot nyújt a természetes anyagok helyettesítéséhez, és az ártalmatlanítási vagy kezelési költségek csökkentését eredményezi, amelyek jelentősen megnövekednek, ha a halmaz nem homogén, és szennyezőanyagokat tartalmaz. Ezen kívül a különböző hulladéktípusok helyszínen való osztályozása nemcsak a tipikus építési anyagok (pl. tégla és beton), hanem a fa, műanyag, üveg és fém kezelését is lehetővé teszi saját újrahasznosítási területükön. Ehhez a bontási tevékenységet a teljes építmény elbontásáig meg kell tervezni és szervezni. Ezt a szelektív bontásnak nevezett stratégiát jelenleg még nem alkalmazzák széles körben, mert komoly költségekkel jár a jelentős munkaerőigény és a hosszú kivitelezési idő miatt. Ezen kívül egy jól szervezett hálózat – értjük itt az egyes anyagok kiaknázására képes elterjedt létesítmények és/vagy szolgáltatások hálózatát – és a termékek és/vagy előállított anyagok hatékony piacának hiánya ez idáig eltántorította a bontási cégeket. A valóságban a bontási technikák kiválasztása során a gazdasági tényezőket és a kivitelezési gyorsaságot tekintik elsődleges szempontnak, és nem veszik figyelembe a különböző hulladékok és összetevők helyettesítésének szükségességét az előállítási folyamat során. A bontási munkálatokra vonatkozó előírások ritkán követelik meg szelektív eljárások alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a bontási hulladék újrahasznosítását és minél jobb kiaknázását, ezért a bontási helyszíneken főleg hagyományos módon bontanak. Az így keletkező C&D hulladékot elhelyezni vagy újrahasznosítani lehet. Az utóbbi esetben azonban olyan üzemet kell választani, amely speciális felszerelésével képes szavatolni a nem-inert és a biológiailag lebontható anyag, a vas és a könnyű frakció kiszűrését. Csak ebben az esetben beszélhetünk igazi újrafeldolgozásról, vagyis más szavakkal olyan kezelésről, amelynek célja a hulladék jó minőségű és jól használható termékké alakítása. Általában ez az eredmény olyan állandó üzemekben érhető el, amelyek összetett és kifinomult technológiákat alkalmaznak.
25
Összegzésként azt mondhatjuk, hogy nagyon szoros kapcsolat van az alkalmazott technológia és a választott bontási eljárás, illetve az újrafeldolgozott aggregátumok minősége között. Tulajdonképpen az alkalmazott bontási technikák döntő mértékben befolyásolják a bontási hulladékok homogenitását, a választható kezelési technológiák körét és ebből következően az újrafeldolgozott anyagok minőségét. A homogén hulladékokból nyert újrahasznosított termékek jobb minőségűek, mint a heterogén keverékből származó társaik. Ha a cél támogatni a bontási hulladékok újrafeldolgozását, akkor azokat a bontási folyamatokat kell általánossá tenni, amelyek képesek a hulladékot homogén halmazokra osztályozni.
4. sz. ajánlás A bontásnál alkalmazott módszer jelentősen befolyásolja a későbbi újrafeldolgozási folyamat hatékonyságát és az így kapott termékek műszaki sajátosságait. A C&DW homogén halmazokra történő előre osztályozása a keletkezés helyén csökkenti az újrafeldolgozási vagy ártalmatlanítási (ha van) költségeket, és jobb minőségű terméket ad.
5. sz. ajánlás Napjainkban számos korszerű technológia létezik a C&DW kezelésre műszaki szempontból a bányatermékekkel vetekedő, jó minőségű újrafeldolgozott aggregátumok előállításáért. Ezek a technológiák a helyszínre telepíthető mobil feldolgozó üzemek és speciális állandó újrafeldolgozó üzemek formájában is elérhetők.
26
3.9 ábra: A bontásihulladék-gazdálkodás folyamatábrája.
28
4. ÚJRAFELDOLGOZOTT AGGREGÁTUMOK
4.1 ábra: Újrafeldolgozott aggregátumok készletfelhalmozás (forrás: ANPAR, 2003)
előállítása:
29
végső
Az aggregátumok felhasználási területét nagyjából két fő csoportra lehet osztani:
kötőanyag nélküli alkalmazások (útépítés, vasútikavicságy-építés stb.), amelyek során durva anyagokat használnak;
kötőanyagos alkalmazások, amikor a keverék tartalmaz valamilyen kötőanyagot, például betont, bitument, vagy vízzel érintkezve jó kötési tulajdonságot mutató anyagot, például cementet (beton, habarcs stb.).
Ami a lehetséges felhasználást illeti, az újrafeldolgozott aggregátumok jellegzetesen az alábbi területeken kerülnek rendeltetési helyükre:
épületek és közművek építésének földmunkái;
út- és vasútépítési munkálatok. Épület- és közműépítés földmunkái
Út- és vasútépítési munkálatok
Épület- és közműépítési földmunkák végzése
Út, vasút, repülőtér és épületek, valamint lakossági és ipari létesítmények alapozása
Környezeti rekultiváció végrehajtása (régi kőbányák betemetése, művelésre alkalmassá tétel)
Közlekedési infrastruktúra ágyazati rétegeinek építése
Kis nyomószilárdságú beton (Rck ≤ 15 MPa) előállítása
Kiegészítő (antikapilláris, fagyvédő, vízelvezető stb.) rétegek építése
4.1 táblázat: Az újrafeldolgozott aggregátumok fő felhasználási területei.
Az útépítés kifejezetten olyan terület, ahol az újrafeldolgozott aggregátumokat nagy mennyiségben lehet használni az elsődleges aggregátumok helyettesítésére. A 4.2 ábrán a rugalmas útburkolat szerkezetét alkotó rétegeket láthatjuk. Egy ilyen útfelépítmény elkészítése során különböző kevert rétegeket helyeznek egymásra. A rétegek némelyike kötőanyag nélküli, a többi kötőanyagos. Az utóbbiak esetében a kötőanyag csaknem mindig bitumen. Az újrafeldolgozott aggregátumok felhasználhatók ágyazati rétegek, útágyazat vagy töltés építéséhez granulometriai szempontból stabilizált, kötőanyag nélküli keverékek formájában.
30
4.2 ábra: Rugalmas útburkolat vázlatos metszete (forrás: A. Marradi, 1999).
6. sz. ajánlás Újrafeldolgozott aggregátumokat tömegesen használnak kötőanyag nélkül infrastruktúraépítéshez (út és vasút alapozása) és környezeti rekultivációhoz. Ugyancsak jól használhatók kis nyomószilárdságú betonkeverékek előállításánál. Az újrafeldolgozott aggregátumokat, akárcsak természetes társaikat, eltérő vonások jellemzik, így saját adottságaik alapján jobban vagy kevésbé alkalmasak egy bizonyos felhasználási célra. Ezért nagyon fontos tudni, hogy milyen tulajdonságaik vannak, és hogyan reagálnak különböző hatásokra (például mechanikai feszültségre, fagyás és felengedés váltakozására, vízzel való érintkezésre). Ezzel szemben a származásuk nem lényeges.
7. sz. ajánlás Valamely aggregátum kiválasztása egy bizonyos felhasználási célra csak az anyag tulajdonságain és nem a származásán múlhat. 31
4.3 ábra: Újrafeldolgozott aggregátumok felhasználása környezeti rekultivációhoz (forrás: ANPAR, 2005).
32
Az építőanyagok CE jelölésének bevezetése, valamint az aggregátumok harmonizált szabványainak közzététele hivatalosan megszüntette az aggregátumok hagyományos megkülönböztetését természetük alapján, és megteremtette az alapot ahhoz, hogy az anyagokat csak teljesítményi mutatóik alapján értékeljék. Ily módon a CE jelölés lehetővé teszi az újrafeldolgozott aggregátumok összevetését a természetes aggregátumokkal és a helyettesítésüket egymással megkülönböztetés nélkül (a tervező által meghatározott kereteken belül). A CE jelölést viselő újrafeldolgozott aggregátumok minden tekintetben teljes értékű építőanyagnak számítanak.
Fig.4.4: CE jel a harmonizált európai szabványnak megfelelően.
SZABVÁNY
MEGNEVEZÉS
EN 13055-1
“Könnyű kőanyaghalmazok. 1. rész: Könnyű kőanyaghalmazok (adalékanyagok) betonhoz, habarcshoz és injektálóhabarcshoz”
EN13139
“Kőanyaghalmazok (adalékanyagok) habarcshoz”
EN 13383
“Vízépítési terméskő. 1. rész: Műszaki előírás”
EN 12620
“Kőanyaghalmazok (adalékanyagok) betonhoz”
EN 13242
“Kőanyaghalmazok műtárgyakban és útépítésben használt kötőanyag nélküli és hidraulikus kötésű anyagokhoz”
EN 13450
“Kőanyaghalmazok vasúti ágyazathoz”
4.2 táblázat: Harmonizált szabványok a természetes, újrafeldolgozott és gyártott aggregátumok CE jelölésére.
33
Mint már említettük, a hulladékhasznosítás a hulladékstátusz megszűnésének kritériumán alapul, amely meghatározza, hogy egy adott hulladék milyen feltételek mellett szűnik meg hulladék lenni, és válik új anyaggá vagy tárggyá. A végtermék minőségellenőrzése sarkalatos folyamattá válik, hogy meg lehessen teremteni az összhangot a hulladékstátusz megszűnésének kritériumával. Az új termék létrejötte egyértelműen megállapítható abban a pillanatban, amikor az anyag megfelel bizonyos (a tervező vagy a vonatkozó szabványok által előírt) minőségi követelményeknek az előre látható felhasználás függvényében. A minőségi követelményeknek való megfelelést az egész újrahasznosítási folyamat ellenőrzésével lehet szavatolni a beérkező hulladék kezelésétől kezdve az előállítási folyamaton és az alkalmazott technológiákon át a végtermék előállításáig. Olyan minőségellenőrzési eljárásra gondolunk itt, amely műszaki és környezeti szempontból egyaránt elemzi a végterméket. Mint a 4.5 ábrán látható, az ellenőrzési eljárás során a terméknek meg kell felelnie a harmonizált európai szabvány szerinti CE jelölés, valamint a kioldási próbának kitett újrafeldolgozott anyagok viselkedése tekintetében egyaránt.
8. sz. ajánlás Az európai műszaki szabványok az aggregátumokat tulajdonságaik és nem származásuk alapján különböztetik meg. Az újrafeldolgozott aggregátumok ezért minden tekintetben felvehetik a versenyt a természetes aggregátumokkal.
9. sz. ajánlás Csak az érvényes európai szabványoknak és előírásoknak megfelelő, CE jelölésű újrafeldolgozott aggregátumtermékek versenyezhetnek a hagyományos aggregátumokkal. Az újrafeldolgozott aggregátumok ökokompatibilitását szintén ellenőrizni kell kioldási próbák és más megfelelő tesztek révén az érvényes eljárásrendekkel összhangban.
34
4.5: A végtermékkel szembeni minőségi kritériumok folyamatábrája.
35
36
5. AZ AGGREGÁTUMOK PIACA Mint az UEPG (Európai Adalékanyagok Szövetsége) megalakulása 20. évfordulójára kiadott, No construction without aggregates (Nincs építkezés aggregátumok nélkül) című jelentésben (UEPG, 2007 A) olvashatjuk, az építőipar adja az európai GDP 1012%-át, és a legfontosabb nyersanyag-beszállítója az aggregátumipar. 2008-ban kb. 3,5 milliárd tonna aggregátumot állítottak elő, ami éves átlagban egy európai lakosra vetítve több mint 6 tonnát jelent (forrás: UEPG, 2009–2010). Ehhez az eredményhez nagyjából 17.000 vállalat 400.000 alkalmazottja járult hozzá csaknem 23.000 kőbányászati telepen. Az 5.1 ábra az európai termelés százalékos megoszlását mutatja 2008-ban az aggregátumok típusa alapján: kb. 90% származik természetes forrásból és csak 6% újrafeldolgozott aggregátumokból (forrás: UEPG, 2009–2010).
5.1 ábra: Az aggregátumtermelés Európában 2008-ban (forrás: UEPG 2009–2010).
37
Piacértékelési mutatók 1)
PAR/(PAN + PAR) =
az újrafeldolgozott aggregátumok termelése és a teljes aggregátumtermelés közötti arány amely az „alaphelyzetet” mutatja, azaz hogy mennyi az újrafeldolgozott aggregátumok hozzájárulása a teljes aggregátumszükséglet kielégítéséhez.
2)
PAR/PC&D =
3)
PC&D/(PAN + PAR) =
az újrafeldolgozott aggregátumok termelése és az építési és bontási hulladékok mennyisége közötti arány amely a keletkező építési és bontási hulladék konverziós arányáról ad számot. A PAR érték értelemszerűen figyelembe veszi a termelés összetételét, valamint a jelenlegi begyűjtési és újrafeldolgozási rendszerek hatékonyságát. az építési és bontási hulladékok mennyisége és a teljes aggregátumtermelés közötti arány amely az újrafeldolgozott aggregátumok lehetséges hatását mutatja a teljes keresletre, azaz a maximális hozzájárulást, amelyet az építési és bontási hulladékok tehetnek az aggregátumok iránti igény kielégítéséhez abban a feltételezett esetben, ha a teljes kibocsátott hulladékmennyiség újrafeldolgozásra kerül.
TAGÁLLAMOK
PC&D **
PC&D
PAR *
PAR/PC&D
PAN ***
PAR/ PC&D/ (PAN + PAR) (PAN + PAR)
(valós)
Cseh Közt.
9
8
4
44%
71
5%
10%
Németország
178
151
56
37%
478
10%
28%
Spanyolország
43
37
5
14%
378
1%
10%
Franciaország
238
202
15
7%
402
4%
49%
Olaszország
68
58
5
9%
360
1%
16%
Hollandia
28
24
24
100%
46
34%
34%
Ausztria
30
26
4
16%
94
4%
26%
Egyesült Kir.
79
67
53
79%
169
24%
30%
5.1 táblázat: Az építési és bontási hulladékok, valamint a természetes és újrafeldolgozott aggregátumok termelésének összevetése (2008-ban, millió tonna/évben megadva). Megjegyzés: * Forrás: UEPG, 2009–2010; ** Forrás: Eurostat, 2008; *** Egyes adatok hiányában csak a homok-, kavics- és kőtermelésre vonatkoztatva és nullszaldós import/export egyenleget feltételezve.
38
Az aggregátumpiac lehetséges fejlődésének megértéséhez érdekes lehet nemcsak megállapítani a természetes és az újrafeldolgozott aggregátumok termelése közötti kapcsolatot, hanem párhuzamba állítani az újrafeldolgozott aggregátumok termelési adatait az alapjukul szolgáló építési és bontási hulladékokéval is, valamint felmérni az újrafeldolgozott aggregátumok lehetséges hatását a teljes aggregátumkeresletre. Az 5.1 táblázatban látható számok a természetes és újrafeldolgozott aggregátumok (UEPG, 2009–2010), valamint az építési és bontási hulladékok (Eurostat, 2008) 2008as termelését mutatják azokban a tagállamokban, ahol kellően megbízható adatok állnak rendelkezésre. A PC&D értékek az Eurostat adatbázisából származnak megfelelő szűréssel a gazdasági területre (NACE Rev. 2. kódok, F – Építőipar), a veszélyességre (nem veszélyes hulladékok), illetve a hulladékok típusára (ásványi és megszilárdított hulladékok). Figyelembe véve az adatok jellegét, megbízhatóbb értékek érdekében új mutatót vezettünk be (PC&Dvalós), amely kiszűri a C&D hulladékok közül a 15%-nyira becsült nem kőzettartalmú összetevőket (a mutató a C&D hulladékok összetételét és a rendelkezésre álló újrafeldolgozási technológiákat veszi alapul). A PAR/PC&D mutatóból látható, hogy az európai helyzet meglehetősen változatos. Ha kiveszünk néhány kiugró országot, például Hollandiát vagy az Egyesült Királyságot, akkor a 2008/98/EK keretirányelv által kitűzött újrahasznosítási célkitűzést – 70% 2020-ig; 11. cikk, (2) bekezdés, b) pont – nagyon nehéz lesz teljesíteni. Ami az újrafeldolgozott aggregátumoknak a teljes keresletre való hatását érinti, a PAR/(PAN + PAR) és a PC&D/(PAN + PAR) mutatók rávilágítanak, hogy: 1) az újrafeldolgozott aggregátumok lehetséges hatása a teljes keresletre 10% és 35% között váltakozik (kivéve Franciaországot, ahol a PC&D adat nem tűnik teljesen megbízhatónak); 2) jelenleg az aggregátumszükségletet szinte kizárólag bányászott anyagok elégítik ki; 3) a kivételes tapasztalatok és a körültekintő C&D hulladékkibocsátás-szabályozási irányelvek érdekes eredményekhez vezethetnek (Hollandia, Egyesült Királyság és Németország) a természetes források kímélése szempontjából.
10. sz. ajánlás A természetes források jelentős kímélésén túl a természetes és az újrafeldolgozott aggregátumok összehangolt alkalmazása lehetővé teszi a meglévő források jobb kiaknázását a különböző igényeknek megfelelően.
39
Az 5.2 táblázat néhány főbb felhasználási terület átlagos aggregátumszükségletét mutatja. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy az aggregátumok iránti igény, még ha minden országban szorosan kötődik is az építőiparhoz, általánosságban nagy. A természetes források jelentős kímélésén túl a természetes és az újrafeldolgozott aggregátumok összehangolt alkalmazása lehetővé teszi a meglévő források jobb kiaknázását a különböző igényeknek megfelelően. Átlagos aggregátumszükséglet (tonna / építési egység)
Felhasználási terület Sportstadionok
300.000
Autópályák – 1 km
30.000
Iskolák
3.000
Új otthonok
400
Pályák nagy sebességű vasutaknak – 1 m
9
5.2 táblázat: A főbb felhasználási területek átlagos aggregátumszükséglete (forrás: UEPG, 2007).
A szabad piacon számos tényező indokol(hat)ja az újrafeldolgozott aggregátumok használatát a természetes aggregátumok helyett. Ezek a következők: 1) olcsóbbak, mint a helyettesített természetes anyagok; 2)
nagy az igény a kisebb teljesítményű anyagok iránt (útburkolatok, visszatöltések, útágyazatok stb.);
3)
kisebb szállítási költségek (amit az indokol, hogy az újrafeldolgozási művelet általában közelebb zajlik, mint a kőbánya, és a távolság nullára is csökkenthető helyszíni termeléssel).
Az alacsony ár kétségkívül a legfontosabb érv az újrafeldolgozott aggregátumok mellett, mivel a megegyező műszaki tulajdonságokkal együtt az egyik legdöntőbb tényezőnek számít a pályázatok elbírálásánál. Az újrafeldolgozott aggregátumok ára a helyi piacoktól függ, de gyakran több mint 20%-kal is olcsóbbak a természetes aggregátumoknál. Ez az árkülönbség nem a gyengébb minőségnek tudható be, hanem a piac „kulturális ellenállásának”, amely a gyakorlatban negatívan hat a hulladékból származó aggregátumok megítélésére. Az újrafeldolgozott aggregátumok jellemzőinek állandóságát szavatoló tevékenység (termelésirányítás a gyárban) költségeit részben fedezi, hogy a gyártó számíthat a hulladék nála való elhelyezésének díjára is, amely, ha csak korlátozottan is, lehetővé teszi a működés kihelyezését szinte bármilyen közeli helyszínre.
40
További fontos tényező az aggregátumok iránti nagy kereslet alacsonyabb szintű felhasználás céljára. A becslések szerint a teljes európai aggregátumigény kb. 40%-a ilyen típusú felhasználásra vonatkozik. Ez különösen igaz az infrastruktúra építésének és karbantartásának különböző vetületeire. Végül, mivel az újrafeldolgozó üzemek általában nagyon közel helyezkednek el a lakott területekhez, a szállítási költségek nem befolyásolják érdemben a feldolgozott anyag végső árát, amint az gyakran megtörténik a természetes anyagok esetében. Ha az újrafeldolgozás közvetlenül a helyszínen történik, szállítási költség fel sem merül.
11. sz. ajánlás A helyszíni hulladék-újrahasznosításnak igen pozitív ökoegyensúlya van elsősorban a hulladékokat és aggregátumokat egyaránt érintő szállításiköltség-megtakarítás miatt. Szükséges azonban szavatolni a termék minőségét és CE jelölését, ami növeli a bontási költségeket, és helyszíni hulladékgazdálkodást igényel.
12. sz. ajánlás Az újrafeldolgozott aggregátumok piacának fejlesztéséhez az árukat legalább 20%-kal a természetes aggregátumok ára alatt kell tartani a piac „kulturális ellenállásának” leküzdéséhez, ami jelenleg negatívan hat a hulladékból származó aggregátumok megítélésére.
13. sz. ajánlás A hulladékból gyártott újrafeldolgozott aggregátumok használatával szembeni „kulturális ellenállás” az egyik legfőbb akadálya a C&DW újrafeldolgozó ipar fejlődésének. Az előítéletek teljes lebontásához szükséges mielőbb meghatározni a 2008/98/EK keretirányelv alapján, hogy milyen ismérvek alapján lehet meghatározni azt a pillanatot, amikor a hulladék megszűnik hulladék lenni, és anyag lesz belőle (hulladékstátusz megszűnése).
41
INERT HULLADÉK
2008/98/EK keretirányelv 4. cikk – Hulladékhierarchia 11. cikk – Újrafelhasználás és újrafeldolgozás
ÚJRAFELDOLGOZÁS
Homogén hulladék < technológia; < ár; > minőség Heterogén hulladék > technológia; > ár; < minőség
Hulladékstátusz megszűnése ÚJRAFELDOLGOZOTT AGGREGÁTUM 305/2011/EU rendelet CE jelölési kötelezettség
2008/98/EK keretirányelv 6. cikk – A hulladékstátusz megszűnése
ÉPÍTŐIPARI TERMÉK
42
6. AJÁNLÁSOK 1.
Az építési és bontási hulladékok újrafeldolgozása fontos lehetőségeket kínál: a) a hulladékelhelyezési kötelezettségek csökkenése; b) a nem-megújuló természetes aggregátumforrások kiapadásának megelőzése az alternatív és kiegészítő anyagok megjelenésével az aggregátumok piacán; c)
új üzleti lehetőségek teremtése a hulladék-újrafeldolgozásban.
2.
A 2008/98/EK irányelv 2020-ig EU-szinten 70%-os újrafeldolgozási célt tűz ki a nem veszélyes C&D hulladékok esetében. Szükséges, hogy a tagállamok és főleg a délkelet-európai országok köztes célokat határozzanak meg a végső cél és a WFDben foglalt újrafeldolgozási célkitűzések megvalósulásának nyomon követésére és elősegítésére.
3.
A C&D hulladékgazdálkodás kérdése nem annyira a minőségről, mint inkább a mennyiségről szól. A teljes C&D hulladéktermelés 850 millió tonnát tesz ki Európában. Ennek jelentős százalékát számos országban még lerakóhelyeken helyezik el. Ezt az arányt csökkenteni kell a következő években.
4.
A bontásnál alkalmazott módszer jelentősen befolyásolja a későbbi újrafeldolgozási folyamat hatékonyságát és az így kapott termékek műszaki sajátosságait. A C&DW homogén halmazokra történő előre osztályozása a keletkezés helyén csökkenti az újrafeldolgozási vagy ártalmatlanítási (ha van) költségeket, és jobb minőségű terméket ad.
5.
Napjainkban számos korszerű technológia létezik a C&DW kezelésre műszaki szempontból a bányatermékekkel vetekedő, jó minőségű újrafeldolgozott aggregátumok előállításáért. Ezek a technológiák a helyszínre telepíthető mobil feldolgozó üzemek és speciális állandó újrafeldolgozó üzemek formájában is elérhetők.
6.
Újrafeldolgozott aggregátumokat tömegesen használnak kötőanyag nélkül infrastruktúraépítéshez (út és vasút alapozása) és környezeti rekultivációhoz. Ugyancsak jól használhatók kis nyomószilárdságú betonkeverékek előállításánál. 43
7.
Valamely aggregátum kiválasztása egy bizonyos felhasználási célra csak az anyag tulajdonságain és nem a származásán múlhat.
8.
Az európai műszaki szabványok az aggregátumokat tulajdonságaik és nem származásuk alapján különböztetik meg. Az újrafeldolgozott aggregátumok ezért minden tekintetben felvehetik a versenyt a természetes aggregátumokkal.
9.
Csak az érvényes európai szabványoknak és előírásoknak megfelelő, CE jelölésű újrafeldolgozott aggregátumtermékek versenyezhetnek a hagyományos aggregátumokkal. Az újrafeldolgozott aggregátumok ökokompatibilitását szintén ellenőrizni kell kioldási próbák és más megfelelő tesztek révén az érvényes eljárásrendekkel összhangban.
10. A természetes források jelentős kímélésén túl a természetes és az újrafeldolgozott aggregátumok összehangolt alkalmazása lehetővé teszi a meglévő források jobb kiaknázását a különböző igényeknek megfelelően. 11. A helyszíni hulladék-újrahasznosításnak igen pozitív ökoegyensúlya van elsősorban a hulladékokat és aggregátumokat egyaránt érintő szállításiköltségmegtakarítás miatt. Szükséges azonban szavatolni a termék minőségét és CE jelölését, ami növeli a bontási költségeket, és helyszíni hulladékgazdálkodást igényel. 12. Az újrafeldolgozott aggregátumok piacának fejlesztéséhez az árukat legalább 20%-kal a természetes aggregátumok ára alatt kell tartani a piac „kulturális ellenállásának” leküzdéséhez, ami jelenleg negatívan hat a hulladékból származó aggregátumok megítélésére. 13. A hulladékból gyártott újrafeldolgozott aggregátumok használatával szembeni „kulturális ellenállás” az egyik legfőbb akadálya a C&DW újrafeldolgozó ipar fejlődésének. Az előítéletek teljes lebontásához szükséges mielőbb meghatározni a 2008/98/EK keretirányelv alapján, hogy milyen ismérvek alapján lehet meghatározni azt a pillanatot, amikor a hulladék megszűnik hulladék lenni, és anyag lesz belőle (hulladékstátusz megszűnése).
44
7. FORRÁSOK
Eurostat, 2008 Database http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=env_wasgen&lang=en)
UEPG, 2009-2010 - “Sustainable Development in the European Aggregátumok Industry - Annual Review”, 2009-2010” Garbarino & Cardu, 2008 - Garbarino E., Cardu M., Tecnologie di riciclaggio: impianti di trattamento ed applicazioni sperimentali d'impiego, INERTCH 2007, supplemento a RECYCLING, 2008, pagine 146-174, Vol.62/08 Garbarino E., 2005 – “Stato dell’arte e risultati di una ricerca sperimentale inerente la valorizzazione e l’impiego nella produzione di calcestruzzo di aggregati riciclati derivanti da rifiuti da costruzione e demolizione”. PhD tesi. Politecnico di Torino Mancini et al., 2005 - “Trattamento dei rifiuti da costruzione e demolizione”, dispense del corso di formazione di III livello “Recupero delle materie prime secondarie da rifiuti provenienti da demolizioni edilizie” del Politecnico di Torino, editore Politeko A. Marradi, 1999 – “Breve storia delle tecniche costruttive delle infrastrutture stradali”, tratto da “Riciclare per l’ambiente”, editore AREA UEPG, 2007-A – “Sustainable Development in the European Aggregátumok th Industry - Brochure for the 20 anniversary of UEPG”, 2007 UEPG, 2007 - “Committing to Sustainable Development – Annual Report”, 2007 ANPAR – Internal images archives
45
Sustainable Aggregates Resource Management http://www.sarmaproject.eu
