PROGRAM ELŐADÁSKIVONATOK

DEBRECENI EGYETEM OEC Egészségtudományok Doktori Iskola PhD hallgatóinak 2013. évi szimpóziuma

PROGRAM ELŐADÁSKIVONATOK Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum 2013. május 28.

Program Bizottság Elnökök: Prof. Dr. Ádány Róza és Prof. Dr. Paragh György Tagok: Prof. Dr. Balázs Margit, Dr. Bugán Antal Prof. Dr. Nagy Endre, Prof. Dr. Remenyik Éva, Dr. Seres Ildikó

09.00 – 09.15 Földvári Anett, III. éves nappali tagozatos PhD hallgató Az ellátás hozzáférhetősége, mint a myasthenia gravis prognosztikai faktora Témavezető: Dr. Sándor János Intézet: DE OEC NK, Megelőző Orvostani Intézet, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék

09.15 – 09.30 Szabó Edit, III. éves nappali tagozatos PhD hallgató A rejtett morbiditás változásának vizsgálata a különböző társadalmi-gazdasági csoportokban Magyarországon 2001-2012 között Témavezető: Dr. Sándor János Intézet: DE OEC NK, Megelőző Orvostani Intézet, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék

09.30 – 09.45 Szécsi Emese, II. éves levelező tagozatos PhD hallgató A méhnyakrák szűrésen való alacsony részvétel okainak vizsgálata anamnesztikus adatok és a narratív medicina eszközeinek segítségével Témavezető: Dr. Sándor János Intézet: DE OEC NK, Megelőző Orvostani Intézet, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék

09.45 – 10.00 Kornyicki Ágota, III. éves levelező tagozatos PhD hallgató Koherencia-érzés vizsgálata telepi lakosok körében a magyarországi többséghez viszonyítva Témavezető: Dr. Kósa Karolina Intézet: DE OEC NK, Megelőző Orvostani Intézet, Egészségfejlesztési Tanszék

1

10.00 – 10.15 Erdélyi Zsuzsa, II. éves nappali tagozatos PhD hallgató Az élettel való elégedettséget befolyásoló tényezők elemzése egy debreceni középiskola tanulói körében Témavezető: Dr. Kósa Karolina Intézet: DE OEC NK. Megelőző Orvostani Intézet. Egészségfejlesztési Tanszék

10.15 – 10.30 Szabóné Dr. Tamás Hajnalka, II. éves levelező tagozatos PhD hallgató Külföldi diákokat ellátó alapellátási praxis betegforgalmának jellegzetességei Témavezető: Dr. Kósa Karolina Intézet: DE OEC NK, Megelőző Orvostani Intézet, Egészségfejlesztési Tanszék

10.30 - 10.45 Tóth Csabáné Vraukó Katalin, II. éves levelező tagozatos PhD hallgató Családorvosok járványügyi tevékenységének vizsgálata Témavezető: Dr. Rurik Imre Intézet: DE OEC NK, Családorvosi és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék

10.45 - 11.00 Kolozsvári László, III. éves levelező tagozatos PhD hallgató Az alapellátási minőségi indikátorokhoz kötött anyagi ösztönzők áttekintő vizsgálata Európában Témavezető: Dr. Rurik Imre Intézet: DE OEC NK, Családorvosi és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék

11.00–11.15 Dr. Szidor Judit, II. éves levelező tagozatos PhD hallgató Képernyő előtti munkavégzés az egészségügyben Témavezető: Dr. Rurik Imre Intézet: DE OEC NK, Családorvosi és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék

11.15 – 11.30 Kiss Tímea, III. éves nappali tagozatos PhD hallgató Az oszteopontin expresszió szerepe a malignus melanoma progressziójában Témavezető: Prof. Dr. Balázs Margit Intézet: DE OEC NK, Megelőző Orvostani Intézet, Biomarker Analízis Tanszék

11.30 – 11.45 Koroknai Viktória, III. éves nappali tagozatos PhD hallgató Humán melanoma sejtvonalak invazív képességének hátterében álló molekuláris eltérések vizsgálata Témavezető: Prof. Dr. Balázs Margit Intézet: DE OEC NK, Megelőző Orvostani Intézet, Biomarker Analízis Tanszék

2

11.45 - 12.00 Pál László, III. éves nappali tagozatos PhD hallgató Alifás alkoholok hatása humán monociták fagocitózisára Témavezető: Dr. Szűcs Sándor Intézet: DE OEC NK Megelőző Orvostani Intézet

12.00–13.00 Ebédszünet 13.00 – 13.15 Török András, III. éves levelező tagozatos PhD hallgató Transcranialis Doppler vizsgálattal szerzett tapasztalataink egészséges gyermekek és serdülők körében

Témavezető: Prof. Dr. Barkai László Intézet: DE OEC ÁOK, Gyermekegészségügyi Továbbképző Intézet –Velkey László Gyermekegészségügyi Központ

13.15 – 13.30 Dr. Nagy Adél, II. éves levelező tagozatos PhD hallgató Spasztikus betegek követése myometerrel neurorehabilitáció során Témavezető: Dr. Habil. Vekerdy-Nagy Zsuzsa Intézet: DE OEC ÁOK, Orvosi Rehabilitációs és Fizikális Medicina Tanszék

13.30 – 13.45 Sipos Zsanett, II. éves nappali tagozatos PhD hallgató A virtuális valóság terápia alkalmazása a rehabilitációban NintendóWii alkalmazásával Előtanulmány 2011-2013 között végzett „Wii- terápiás” eredményekről Témavezető: Dr. habil. Vekerdy-Nagy Zsuzsa Intézet: DE OEC ÁOK, Orvosi Rehabilitációs és Fizikális Medicina Tanszék

13.45 - 14.00 Halmai Réka, III. éves nappali tagozatos PhD hallgató A fizikai aktivitás hatása az élettel való elégedettség megítélésére a telepszerű körülmények között élő gyermekek körében Témavezető: Dr. Sárváry Attila Intézet: DE OEC EK, Védőnői Módszertani és Népegészségtani Tanszék

14.00 - 14.15 Nagyjánosi László, II. éves levelező tagozatos PhD hallgató A 2-es típusú cukorbetegség megelőzésének és gondozásának egészség-gazdaságtani elemzése Témavezető: Dr. Vokó Zoltán Intézet: Syreon Kutató Intézet

3

14.15 - 14.30 Lőrincz Hajnalka, III. éves levelező tagozatos PhD hallgató A HDL és LDL szubfrakciók analízise és chemerinnel való kapcsolatuk elhízott, metabolikus eltérésekkel nem rendelkező betegekben Témavezető: Dr. Seres Ildikó Intézet: DE OEC ÁOK, Belgyógyászati Intézet, Anyagcsere-betegségek Tanszék

14.30 - 14.45 Kuszkáné Dr. File Ibolya, II. éves levelező tagozatos PhD hallgató ANCA és a GBM autoantitest kettős pozitív betegek klinikai jellemzői Témavezető: Dr. Mátyus János Intézet: DE OEC ÁOK, Belgyógyászati Intézet, Nephrológiai Tanszék

14.45 - 15.00 Dr. Berta Eszter, II. éves nappali tagozatos PhD hallgató Nukleáris eljárással a nem endocrin orbitopathiás Graves-Basedow kóros betegek orbitájában is kimutatható immunaktivitás Témavezető: Dr. Bodor Miklós Intézet: DE OEC ÁOK, Belgyógyászati Intézet, Klinikai Farmakológiai Tanszék

15.00 - 15.15 Dr. Czifra Árpád, II. éves levelező tagozatos PhD hallgató A bal kamra diasztolés funkciójának vizsgálata hemodialízis és hemodiafiltráció során Témavezető: Dr. Szabó Zoltán Intézet: DE OEC ÁOK, Belgyógyászati Intézet

15.15. - 15.30 Dr. Megyeri Boglárka, III. éves levelező tagozatos PhD hallgató Pulmonális embólia kimutatása CT angiográfiaval túlsúlyos betegekben Témavezető: Dr. Szűcs Farkas Zsolt Intézet: DE OEC ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terapiás Tanszék

15.30 - 15.45 Cserepes Réka Eszter, III. éves nappali tagozatos PhD hallgató A reprodukciós zavar okozta életminőségi változások megjelenése a párkapcsolat szintjén Témavezető: Dr. Bugán Antal Intézet: DE OEC NK, Magatartástudományi Intézet

15.45 - 16.00 Merza Katalin, III. éves nappali tagozatos PhD hallgató Traumatizált és nem traumatizált borderline személyiségzavarban szenvedő páciensek tünetprofiljának felmérése Témavezető: Dr. Kuritárné Dr. Szabó Ildikó Intézet: DE OEC NK, Magatartástudományi Intézet

4

16.00. - 16.15 Knapek Éva, II. éves nappali tagozatos PhD hallgató A kodependencia kialakulásában szerepet játszó tényezők vizsgálata Témavezető: Dr. Kuritárné Dr. Szabó Ildikó Intézet: DE OEC NK, Magatartástudományi Intézet

16.15 A szimpózium zárása

Prof. Dr. Ádány Róza az EDI vezetője a „Megelőző orvostan és népegészségtan” program vezetője

Prof. Dr. Paragh György az „Anyagcsere és endokrin betegségek megelőzése és kontrollja” program vezetője

Prof. Dr. Balázs Margit az EDI titkára

5

Dr. Berta Eszter Nukleáris eljárással a nem endocrin orbitopathiás Graves-Basedow kóros betegek orbitájában is kimutatható immun-aktivitás Témavezető: Dr. Bodor Miklós Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Belgyógyászati Intézet, Klinikai Farmakológiai Tanszék

Bevezetés. Graves-Basedow kórban az endokrin orbitopathia (EOP) kialakulása súlyos és sok esetben nehezen kezelhető szövődmény. A szemtünet a betegség felismerésekor nincs mindig jelen, és kialakulása mai tudásunk szerint nem jósolható meg. Jelen vizsgálatunkban arra kerestünk választ, hogy a frissen felismert, ugyanakkor EOP tüneteit nem mutató, Graves-Basedow kórban szenvedő betegeknél az orbita DTPA vizsgálat mutat-e immunológiai aktivitást az orbitában, és ezzel a vizsgálattal előre jelezhető-e a későbbiekben kialakuló EOP. Módszerek. A vizsgálatban 27, Graves-Basedow kórral diagnosztizált beteg vett részt, akiknél az induláskor elvégzett szemészeti vizsgálat nem igazolt EOP-t. Valamennyi betegnél 99mTc-diethylenetriamine-pentaacetic-aciddal (DTPA) SPECT vizsgálatot végeztünk, majd EOP vonatkozásában egy éven át követtük a betegeket. Eredmények. A 12 hónapos követési idő alatt 6 betegnél alakult ki EOP (22 %). A nem pajzsmirigybeteg (negatív kontroll) csoportban a DTPA érték 7,60±2,44, az EOP-os (pozitív kontroll) csoportban 12,1±4,41, míg az EOP tüneteit nem mutató vizsgált Graves-Basedow kóros csoportban 9,48±2,0 MBq/cm3 volt. Következtetés. Eredményeink arra utalnak, hogy Graves-Basedow kórban az orbitákban autoimmun folyamat zajlik azokban az esetekben is, amikor nem alakul ki az EOP klinikai tünetegyüttese.

6

Dr. Czifra Árpád A bal kamra diasztolés funkciójának vizsgálata hemodialízis és hemodiafiltráció során Témavezető: Dr. Szabó Zoltán Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Belgyógyászati Intézet

Előzmények és célok: Krónikus vesebetegekben a szív-érrendszeri kórképek a halálozási okok között vezető helyen szerepelnek. A mortalitási statisztika kedvezőtlen alakulásában fontos szerepet játszik a szívelégtelenség, mely hátterében leggyakrabban hypertonia, cukorbetegség, ateroszklerózis, iszkémiás és strukturális szívbetegségek állnak. A szívelégtelenségben szenvedő betegek 30–50%-ban ún. izolált diasztolés szívelégtelenség áll fenn, mely esetén megtartott systolés balkamra funkció észlelhető. A diasztolés diszfunkció jelentősége, hogy mind szimptomás, mind aszimptómás esetben a kardiovaszkuláris mortalitás független rizikófaktora. Az, hogy a hemodiafiltráció és a konvencionális hemodialízis eltérően befolyásolja-e a bal kamrai szívizomzat diasztolés funkcióját eddig még pontosan nem tisztázott, ezért az sem ismert, hogy a hemodiafiltráció esetén kedvezőbb mortalitási mutatókért a szívizom diasztolés funkciója és az intrakardiális nyomásviszonyok alakulása milyen mértékben felelnek. Munkánk célja a két eltérő vesepótló modalitás echocardiographiás paraméterekre kifejtett hatásának vizsgálata volt Módszerek: Harminc vesepótló kezelésben szereplő beteget vizsgáltuk. Elsőként három hónapos hemodialízis kezelést követően végeztünk vizsgálatokat, majd ugyanazon a betegcsoporton további három hónap hemodiafiltrációval végzett kezelést követően. A vesepótló kezelések előtt és után echocardiographias, valamint a kezelés során több alkalommal EKG és laboratóriumi vizsgálatok történtek. Eredmények: Nem volt szignifikáns különbség a két vesepótló kezelés esetén a volumencsökkenés mértékében, ugyanakkor a bal pitvari átmérő és az E/A értéke csak hemodiafiltráció esetén csökkent szignifikánsan. Pozitív szignifikáns korrelációt találtunk továbbá a bal pivari átmérő és a bal kamrai töltőnyomást reprezentáló E/Ea értékek között. Következtetések: A hemodiafiltáció kevező hatással bír a bal kamrai disztolés functiot jellemző echocardiographias paraméterekre. Ez részben az effektívebb detoxikálásnak, részben a folyadékeltávolítás dinamikájának, valamint a folyadékeltávolítás kompartmentek közti eltérő megoszlásának tulajdonítható.

7

Cserepes Réka Eszter A reprodukciós zavar okozta életminőségi változások megjelenése a párkapcsolat szintjén Témavezető: Dr. Bugán Antal Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézet

A PhD-vizsgálat egyik fókuszpontjában a reprodukciós zavarok párkapcsolati szinten történő megélése áll. A pontos feltérképezéshez nemzetközileg kifejlesztett, validált kérdőíveket: a nemzetközi FertiQoL-t és Reprodukciós Probléma Kérdőívet (FPI) vettük fel 103 párral, 4 magyarországi meddőségi központban. A kérdőívek a meddőség okozta életminőségi változásokra, illetve aggodalmakra kérdeznek rá. Korábbi tanulmányok már beszámoltak a párkapcsolati szinten megjelenő életminőségi változások és a depresszió, illetve a depresszió és a párkapcsolati elégedettség összefüggéseiről önkéntelenül gyermektelen pároknál (Chachamovich és mtsai, 2009; Peterson és mtsai, 2003). Vizsgálatunk eredményei szerint a meddőséggel kapcsolatos életminőségi mutatók értékei magasabbak a párok férfi tagjainál, mint a nőknél, illetve a nők több gyermektelenséggel kapcsolatos stresszről (társas aggodalmak, szülővé válás igénye) számoltak be. Vizsgálati személyeink életminőségi mutatói jobbnak bizonyultak, mint a FertiQoL eredeti angol referenciacsoportjának. A meddőség okozta stressz, a gyermektelenség elutasítása és a szülővé válás fontossága viszont nagyobb terhet jelent a magyar gyermektelen pároknak, mint az FPI eredeti kanadai mintába bekerült pároknak. Vizsgálatunkban a nők részéről a meddőséggel összefüggő társas, szexuális, párkapcsolati és általános aggodalmak növelik a párkapcsolati szinten megjelenő életminőségi különbségeket. A férfiak részéről pedig a gyermektelenség elutasítása, a szülővé válás igénye és az általános meddőségi aggodalom az egy-egy párkapcsolatra számolt életminőségi kongruenciát erősíti. Az eredmények részben egybevágnak a nemzetközi trendekkel, miszerint a nőket viseli meg jobban a meddőség. Másrészről hazai specifikumokat bizonyítanak, miszerint a magyar férfiaknál a szülővé válás fontossága hangsúlyosabb, mint más nyugati országok populációinál, és a meddőségre adott párkapcsolati reakciókban is meghatározó szerepet tölt be.

8

Erdélyi Zsuzsa Az élettel való elégedettséget befolyásoló tényezők elemzése egy debreceni középiskola tanulói körében Témavezető: Dr. Kósa Karolina Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani Intézet, Egészségfejlesztési Tanszék

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében teljeskörű iskolai egészségfejlesztési program megvalósítására került sor a debreceni Tóth Árpád Gimnázium 2011-ben. A program főbb tevékenységi területei a következők voltak: egészséges táplálkozás, mindennapos testnevelés, a diákok személyiségfejlesztése személyközpontú pedagógiai módszerekkel, az egészséggel kapcsolatos ismeretek oktatása. Az értékeléshez internet alapú egészségfelmérésre került sor a program indításakor, amely az iskola minden tanulóját megcélozta. A demográfiai adatok mellett a tanulók szubjektív egészségi állapotára, egészségtudatosságára és magányosságára, valamint az iskolához és a tanárokhoz fűződő viszonyra vonatkozó kérdések is szerepeltek az online kérdőívben. A program értékelése során felfigyeltünk arra, hogy az országos korosztályos adatoknál jobb eredményeket értek el a gimnázium tanulói az élettel való elégedettség és az önértékelés szempontjából, de kedvezőtlenebb az iskoláról alkotott véleményük. Jelen vizsgálatunk célkitűzése a fent említett változókat befolyásoló tényezők feltárása, melyet a program előtti felmérés adatai segítségével vizsgáltunk, 947 tanuló adatainak felhasználásával. Az elemzéshez egyszerű és többszörös lineáris regressziót használtunk. Az élettel való elégedettséget a tanuló vélt egészsége (β=-2,84; MT: -3,57– -2,10), magányossága (β=-0,85; MT: -1,67– -0,03), önértékelése (β=0,07; MT: 0,05–0,09), családja társadalmi-gazdasági pozíciója (β=-0,05; MT: -0,07– -0,02), az osztálytársakkal való elégedettsége (β=0,08; MT: 0,04–0,12) és az iskolai feladatok (β=0,06; MT: 0,03–0,09) befolyásolják. A modellben szereplő változók 35,03%ban magyarázzák az élettel való elégedettség varianciáját. A tanulók önértékelését az élettel való elégedettség (β=1,16; MT: 0,89–1,42), a magányosság (β=-4,03; MT: -7,26– -0,80) és a tanuló neme (β=2,01; MT: -2,66– -1,37) befolyásolja. A modell magyarázó ereje 26,15%. Az iskoláról alkotott vélemény meghatározói a tanuló életkora (β=-0,16; MT: -0,28– -0,03), az osztálytársakkal való elégedettsége (β=0,12; MT: 0,05–0,18) és az iskolai feladatok nehézsége (β=0,06; MT: 0,01–0,12). A modellben szereplő független változók 8,98%-ban magyarázzák az iskoláról alkotott vélemény varianciáját.

9

Földvári Anett Az ellátás hozzáférhetősége, mint a myasthenia gravis prognosztikai faktora Témavezető: Dr. Sándor János Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani Intézet, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék

A ritka betegségben szenvedők számára nem minden intézmény képes megfelelő ellátást biztosítani, ezért Magyarországon is néhány nagyobb intézetbe koncentrálódik a diagnosztizálásuk és gondozásuk. Az intézményekben folyó ellátás minősége szempontjából ez vitathatatlanul kedvező helyzetet teremt. De problémát is okoz, mert a betegek jelentős részének utaznia kell a centrumokba, ami az ellátás hozzáférhetőségét korlátozhatja. Vizsgálataink során az ellátóhelyek földrajzi elérhetősége és a myasthenia gravis (MG) prognózisa közti kapcsolatot elemeztük. A GYEMSZI bocsátotta rendelkezésünkre az egyéni azonosítót tartalmazó járó- és fekvőbeteg szakellátási teljesítmény-elszámolási adatbázisból származó G70.0 BNO kódot tartalmazó rekordokat a 2004 és 2009 között időszakra és a teljes országra kiterjedően. A 18 és a 64 év közötti betegek adatait dolgoztuk fel. A betegek életkorát, nemét, lakhelyét, a halálos kimenetel időpontját és az ellátás helyét illetve az alkalmazott beavatkozásokat dolgoztuk fel. Az ellátó intézmény hozzáférhetőségét a beteg lakóhelye és az intézet telephelye közti távolsággal írtuk le. Megkülönböztettünk helyben és nem helyben lakókat. Lineáris regressziós elemzés alapján az ellátóhelytől távolodva szignifikánsan alacsonyabb a betegek életkora (b= -3,3 év/100km; p<0,001). A helyben lakó betegek átlagos életkora 46,8 év (95%MT 46,2–47,5), ami szignifikáns magasabb, mint a nem helyben lakók 43,6 éves átlagkora (43,0–44,1). A helyben lakó betegek átlagos életkora a halál bekövetkeztekor (54,8 év; 53,4–56,2) szignifikánsan magasabb, mint a nem helyben lakó betegek esetében (48,8 év; 46,3-51,2). A helyben lakó betegek szignifikánsan kisebb részaránya (6,4%; 5,2–7,5) került krízisbe a vizsgált 6 év alatt, mint a nem helyben lakók (9,5%; 8,2–10,7). Vizsgálatunk alapján az ellátást helyben kapó betegek idősebbek, későbbi életkorban halnak meg és körükben kisebb a krízisgyakoriság. Azaz az ellátó intézményhez való hozzáférés meghatározza a betegek életminőségét és életkilátását. Ezek alapján, az ellátás hozzáférhetőségének javítására több figyelmet kellene fordítani a centrumok fejlesztésekor.

10

Halmai Réka A fizikai aktivitás hatása az élettel való elégedettség megítélésére a telepszerű körülmények között élő gyermekek körében Témavezető: Dr. Sárváry Attila Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar, Védőnői Módszertani és Népegészségtani Tanszék

A rendszeres testmozgásnak számos pozitív élettani hatása van, melyek sok krónikus betegség megelőzésében játszanak szerepet. A rendszeres testmozgás csökkenti a szorongást, a depresszió kialakulásának kockázatát, növeli az önértékelést. Kutatásunk célja a telepszerű körülmények között élő gyermekek fizikai aktivitásának, passzív szabadidő eltöltésének felmérése, valamint hatásuk az élettel való elégedettségre volt. Északkelet-Magyarország 3 megyéjében, telepszerű körülmények között élő 11 és 13 éves roma fiatalok egészségmagatartását mértük fel 2011-ben az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC) című nemzetközi vizsgálatban alkalmazott kérdőív segítségével. Többlépcsős, rétegzett, véletlenszerű mintavételi eljárással 1000 fő került a mintába. Az értékelhető kérdőívek száma 915 volt. Adatainkat összehasonlítottuk a HBSC nemzetközi kutatás magyarországi eredményeivel. Az adatok statisztikai feldolgozása az SPSS programcsomag 17.0 verziójával történt. Az összehasonlító elemzéshez Khi-négyzet próbát alkalmaztunk. Eredményeink azt mutatják, hogy a 11 és 13 éves roma gyermekek körében magasabb az intenzív testmozgást végző fiúk, ugyanakkor magasabb az intenzív testmozgást ritkán végző lányok aránya is az átlag gyermekpopulációhoz képest. Ennek megfelelően az elmúlt 7 napban elegendő testmozgást végző telepszerű körülmények között élő 11 és 13 éves lányok és – az előző tendenciával ellentétesen – a fiúk prevalenciája alacsonyabb volt, mint az átlag. A passzív szabadidő eltöltése mindkét korcsoportban szignifikánsan magasabb a telepszerű körülmények között élők esetében. Az intenzív fizikai aktivitás és az elmúlt egy héten történő testmozgás gyakorisága és az élettel való elégedettség megítélése között szignifikáns a kapcsolat az 5. és 7. osztályosok körében. A nemeket külön vizsgálva az 5. osztályos lányok kivételt képeznek, körükben nem találtunk szignifikáns kapcsolatot a két vizsgált változó között. A hetente legalább két alkalommal intenzív testmozgást végző roma gyermekek 63,1%-a boldog, az élettel való elégedettséget mérő skála alapján, míg a testedzést soha nem végzők között a boldogok aránya 41%. Az általános populációban is szignifikáns összefüggés mutatható ki az aktív testmozgás és az élettel való elégedettség között.

11

Kiss Tímea Az oszteopontin expresszió szerepe a malignus melanoma progressziójában Témavezető: Prof. Dr. Balázs Margit Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani Intézet, Biomarker Analízis Tanszék

Emelkedő számú irodalmi adat támasztja alá, hogy az oszteopontin (OPN) jelentős szerepet játszik a sejtadhézióban és migrációban, az immunválaszban és az extracelluláris mátrix kölcsönhatását szabályozó folyamatokban. Az OPN daganat kialakulásban és progresszióban kifejtett pontos hatásmechanizmusa ma még tisztázatlan. Globális génexpressziós vizsgálataink során a rossz prognózissal jellemezhető primer melanomák csoportjában a legmagasabb expressziós szintet az oszteopontinnál figyeltük meg. Vizsgálatunk során célunk volt az OPN expresszió mértékének meghatározása mRNS és fehérje szinten primer és metasztatikus melanomákban, valamint különböző eredetű melanoma sejtvonalakban. Célul tűztük ki továbbá az OPN-t kifejező sejtvonalakban a gén csendesítését, valamint az OPN szerepének tisztázását a daganatprogresszióban szerepet játszó jelátviteli útvonalakban. Kísérleteink során primer melanomák (n=53) fehérje expressziójának mértékét szöveti multiblokk rendszerben vizsgáltuk, immunhisztokémiai reakcióval. Megállapítottuk, hogy a rosszabb prognózissal jellemezhető mintákban jelentősen magasabb az OPN expressziója. A fehérje expresszió mértéke szignifikánsan nagyobb volt az ulcerált felszínű daganatokban. Az oszteopontin mRNS szintjét 28 primer melanoma mintában határoztuk meg, valós idejű Q-PCR-rel. Statisztikailag szignifikáns összefüggést figyeltünk meg a kontroll naevus mintához viszonyított relatív oszteopontin expresszió és a daganatok szélének kifekélyesedése, a Breslow-féle vastagsága, valamint stádiuma között. In vitro kísérleteink során 9 primer melanomából származó sejtvonal OPN expresszióját tanulmányoztuk valós idejű Q-PCR technikával, kontrollként melanocitából származó mRNS-t használtunk. A sejtvonalak többségében nagymértékű mRNS expressziót figyeltünk meg, azonban két sejtvonalnál (WM1361A és WM793B) az OPN expressziója nem tért el a kontrolltól. Az OPN specifikus siRNS általi géncsendesítés következtében az OPN expressziójának mRNS szinten történő csökkenését tapasztaltuk. Az OPN melanoma progresszióban betöltött szerepének felderítésére a daganatprogresszióban szerepet játszó jelátviteli útvonalak (p-Akt és Nf-κβ) részletes tanulmányozását, továbbá a géncsendesítés hatásának funkcionális vizsgálatát tervezzük a sejtek élet és proliferációs képességére.

12

Knapek Éva A kodependencia kialakulásában szerepet játszó tényezők vizsgálata Témavezető: Dr. Kuritárné Dr. Szabó Ildikó Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézet

A kodependencia (társfüggőség) jelentős szenvedéssel jár, s feltehetően szerepet játszik a dependenciában szenvedő partner függőségének a fennmaradásában. Kutatásunk célja feltárni, hogy mely tényezők játszhatnak szerepet a kodependencia kialakulásában. Kontrollcsoportként egészséges személyeket, valamint a kodependens személyekhez sok szempontból hasonló klinikai jegyeket mutató és gyermekkori élményeknek kitett borderline személyiségzavarban (BPD) szenvedő személyeket vontuk be a vizsgálatba. Feltételezésünk szerint az alkoholbeteg partnerért felelősséget érző kodependens személy a kóros parentifikáció (szülői szerepbe kényszerítés) gyermekkorban tanult mintázatát ismétli az aktuális kapcsolatában. A kodependens személyek azonosítása egy kodependenciát mérő kérdőív (Codependent Questionnaire, CdQ), a BPD betegek azonosítása a SCID-II strukturált klinikai interjú segítségével történt. A gyermekkori patogén élmények felmérésére a TAQ (Traumatic Antecedents Questionnaire) traumatikus előzményeket mérő kérdőív, valamint a parentifikációt mérő kérdőív (PQA, Parentification Questionnaire Adult) szolgált. A kodependens személyek szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a PQA kérdőíven, mint az egészséges kontrollszemélyek. A BPD betegek a kodependens személyekhez hasonló mértékben parentifikáltak. A kodependens személyek sok súlyos gyermekkori traumát szenvedtek el. A gyermekkori bántalmazás legtöbb formája a kodependens és a borderline csoportban hasonló mértékben fordult elő. A BPD betegek csoportjában csupán a fizikai bántalmazás mutatott szignifikánsan magasabb értéket a kodependens személyekhez képest. Logisztikus regresszió segítségével megállapítottuk, hogy a parentifikáció és a gyermekkori traumatikus élmények 76,9%-os biztonsággal bejósolják a kodependenciát. A kodependencia esélyét leginkább a szexuális bántalmazás növeli. Eredményeink szerint a kodependens személyek súlyos, multiplex gyermekkori bántalmazás elszenvedői, s traumatikus élményeik csupán a fizikai bántalmazás tekintetében maradtak el a borderline csoport korai averzív élményeihez képest. Nem igazolódott a parentifikáció specifikus szerepe a kodependencia kialakulásában. A kodependencia a gyermekkori multiplex, s elsősorban a szexuális bántalmazás egyik lehetséges, a borderline betegekhez képest viszonylag enyhébb kimenetele lehet.

13

Kolozsvári László Az alapellátási minőség indikátorokhoz kötött anyagi ösztönzők áttekintő vizsgálata Európában Témavezető: Dr. Rurik Imre Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Családorvosi- és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék

Háttér: Az egészégügyi ellátás, ezen belül az alapellátás minőségének fejlesztése évtizedek óta kiemelt jelentőséggel bír. Anyagi ösztönzőket, különböző pay for performance (P4P) rendszereket egyre szélesebb körben vezetik be az európai országokban, a minőség mérésének pedig egyre gyakrabban alkalmazott mérési eszközei a minőségi indikátorok manapság. Azonban az anyagi ösztönzők és a minőségi indikátorok hatékonysága nem igazolt. Vizsgálatunkban célunk volt megtalálni, összehasonlítani és elemezni az európai nemzeti rendszereket, ahol anyagi ösztönzők kapcsolodnak a minőségi indikátorokhoz. Kutatási kérdések: 1. Melyik országok alapellátásában alkalmazzák a minőségi indikátorokhoz kötött anyagi ösztönzőket Európában? 2. Van e valamilyen kutatás ami a hatékonyságot vizsgálja ezekben az országokban? 3. Hogyan lehet értékelni a minőségi indikátorok és P4P alkalmazásának hatékonyságát és hatásosságát? Módszerek: Szisztematikus irodalom kutatás és kormányzati/hivatalos internetes források elemzése. Kapcsolatba léptünk országonként háziorvosokkal, alapellátási szakértőkkel akik egy kérdőívet töltöttek ki a minőségi indikátorok és a pay for performance alkalmazásáról az egyes országokban. Eredmények: A legtöbb információ a törvényi háttérről, a nemzeti irányelvek és szabályozások általában az adott ország nyelvén érhetőek el. 10 országot találtunk ahol az anyagi ösztönzőket minőségi indikátorokkal összefüggésben alkalmazzák. A minőségi indikátorok száma 1–134 között volt az egyes országokban. Csak 8 európai országot találtunk, ahol a minőségi indikátorok befolyásolják a családorvosok finanszírozását vagy fizetését 1–25%-os bónusszal. Nincs elegendő bizonyíték, ami támogatja vagy ellentmond az anyagi ösztönzők minőség javító hatásának. Következtetések: A hiányzó evidenciák miatt további kutatásokra van szükség a témában.

14

Kornyicki Ágota Koherencia-érzés vizsgálata telepi lakosok körében a magyarországi többséghez viszonyítva Témavezető: Dr. Kósa Karolina Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani Intézet, Egészségfejlesztési Tanszék

Az egészség keletkezésére vonatkozó első átfogó elmélet, a szalutogenezis koncepciója Antonovsky nevéhez fűződik. A koherencia-érzés három dimenzióból áll és átfogó, komplex önbizalomként írható le. Több vizsgálat támasztja alá a koherencia-érzés összefüggését a szubjektív és a lelki egészség paramétereivel, a szerfogyasztási szokásokkal, és a stresszel. Jelen vizsgálat célja a telepi körülmények között élő lakosok koherencia-érzésének felmérése. Háromlépcsős rétegzett mintavételezéssel történt a megkérdezettek kiválasztása. Első lépésben azonosításra kerültek a 100 főnél nagyobb lélekszámú telepek két északkelet-magyarországi megyében (N=64), majd ezek közül véletlenszerűen kiválasztásra került 40 telep; második lépcsőben minden telepről azonosításra került 25 háztartás, végül minden háztartásból egy 18 éven felüli személy került felkérésre a vizsgálatban való részvételhez. Három telepen nem sikerült a háziorvost megnyerni a vizsgálathoz, így végül 37 telepen 925 fő kiválasztása történt meg. A vizsgálat részét képezte a koherencia-érzés skálát tartalmazó kérdőíves adatfelvétel. A kiválasztottak közül 754-en egyeztek bele a vizsgálatba, és 706 főnek volt értékelhető kérdőíve. A telepen élők koherencia-érzése jelentős nemi különbséget mutatott a nők hátrányára (59,6 vs. 55,1 pont, p<0,001). Magasabban iskolázottaknak magasabb volt a koherencia-érzése (p<0,001), viszont a kor előrehaladtával csökkenést figyeltünk meg (p<0,001). A koherencia-érzés a fizikai állapotot tükröző mutatók közül szignifikáns összefüggést mutatott a testsúllyal (p=0,002), és szignifikáns negatív öszszefüggést találtunk a vérnyomással (p<0,02). A koherencia-érzés átlaga 2,15 ponttal alacsonyabb volt a 18–65 éves telepi körülmények között élő lakosság körében a többségi populációhoz képest (telepi: 57,1 vs. többségi: 59,3 pont; p<0,001), mely különbség a női lakosság körében észlelt jelentős eltéréséhez kapcsolható (telepi nő: 55,3 vs. többségi nő: 59,2 pont, p<0,001). A többségi társadalomhoz képest a telepi körülmények közt, szegregáltan élő csoportok nőtagjainak koherencia-érzése markánsan alacsonyabb, mint a többségi társadalomban élő nőké. Az egészségi állapot javításának potenciális lehetősége a telepeken élő nők koherencia-érzésének javítása.

15

Koroknai Viktória Humán melanoma sejtvonalak invazív képességének hátterében álló molekuláris eltérések vizsgálata Témavezető: Prof. Dr. Balázs Margit Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani Intézet, Biomarker Analízis Tanszék

A humán melanoma agresszív metasztázis képzéséről ismert malignus bőrdaganat. A tumorsejtek inváziós stratégiája - az ’egyedi sejtes invázió’ és a ’kollektív invázió’ - a külső körülményektől függően változhat. Célunk volt a különböző eredetű humán melanoma sejtvonalak (N=19) egyedi sejtes invazív képességének vizsgálata Matrigel Invasion Assay használatával, valamint az invazív fenotípus kialakításában szerepet játszó PTEN, CCND1, CAV1, TES, MMP-2, MMP-9, RHOA gének relatív expessziós eltérések analízise valós idejű Q-PRC technikával. Inváziós assay alapján 9 sejtvonal invázióját figyeltük meg; 2 sejtvonal primer tumor eredetű volt. Az M24 met xenograft sejtvonal invazív képessége volt a legnagyobb. Génxpressziós eredmények alapján a CCND1 alacsony szintje jellemezte a invazív képességű sejteket, ami feltehetően a sejtciklus G0 fázisára jellemző fokozottabb migrációs képességgel állhat összefüggésben. Ezzel szemben a CCND1 és CAV1 gének együttes expressziója azon nem invazív sejtvonalakat jellemezte, melyek in vivo metasztázist képeztek. Az invazív potenciállal összefüggésben a PTEN, TES és MMP-9 gének nem mutattak eltérést. A RhoA expressziója, mely molekula kulcsfontosságú szerepet játszik az akto-miozin kontrakció általi sejtmozgásban, 2 nem invazív sejtvonalban teljesen down-regulált volt (WM1789, WM1617). Az extracelluláris mátrix bontásában szerepet játszó MMP-2 kollagenáz overexpressziója minden sejtvonalat jellemzett. Az invazív képesség gátlását α-solanine kezeléssel végeztük 4 invazív sejtvonalon. A maximálisan alkalmazható dózis mellett (18 µM) az invazív sejtek száma átlagosan 68%-al csökkent a 3 kezelt sejtvonalnál. Az M24 met α-solanine kezelése azonban hatástalannak bizonyult, feltételezve az overexpresszált RhoA szerepét az invázióban; fokozott akto-miozin kontrakció által a sejtek proteolízis nélkül is képesek áttörni az extracelluláris mátrix komponensein. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az invazív képesség gátlása α-solanine kezeléssel hatásosnak bizonyult, irodalmi adatok alapján feltehetően a mátrix metalloproteinázok gátlásán keresztül, és hatástalannak bizonyult a RhoA mediált migrációs képességre. A CCND1 alacsony expressziós szintje inkább az egyedi sejtes inváziót jellemezte, míg együttes expressziója a CAV1 génnel a metasztázis képzéssel mutatott összefüggést.

16

Kuszkáné Dr. File Ibolya ANCA és aGBM autoantitest kettős pozitív betegek klinikai jellemzői Témavezető: Dr. Mátyus János Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Belgyógyászati Intézet, Nephrológiai Tanszék

Háttér: A világirodalomban 1991 óta számolnak be olyan renopulmonális szindrómás betegekről, akiknél mind az anti-glomeruláris bazál membrán (aGBM), mind az anti-neutrofíl citoplazmatikus antitest (ANCA) kimutatható. Célunk volt az intézetünkben előfordult „kettős pozitív” esetek feldolgozása és ezek összehasonlítása a világirodalomban leírtakkal. Módszer: Vizsgálatunkba a DEOEC Belgyógyászati Intézet Nephrológia Tanszéke által 1993 és 2013 között nyilvántartott betegek közül azokat vontuk be, akik veseérintettséggel járó szisztémás ANCA-vasculitisben és Goodpasture szindrómában szenvednek. 20 év alatt 87 ANCA pozitív vaculitises és 11 aGBM pozitív beteget kezeltünk. Eredmények: A világirodalomban közölt 15-20 %-hoz képest a mi vizsgálatunkban az aGBM pozitív betegek immunszerológiai vizsgálatának 36%-a (4 eset) mutatott ANCA pozitivitást, 2 esetben anti-myeloperoxidáz (aMPO) pANCA, 2 esetben anti-proteináz 3 (aPR3) cANCA volt pozitív. Más vizsgálatokban a kettős pozitív esetek 80%-ban MPO-ANCA, 20 %-ban PR3-ANCA fordult elő. A kettős pozitívak átlag életkora 46 év volt, közöttük a férfi-nő arány 50–50%, míg az aGBM pozitívak átlagos kora 24 év és 72%-a férfi volt. A betegség felismerésekor mért átlagos kreatininszint kisebb volt a kettős pozitív csoportban (463 μmol/l vs. 854 μmol/l). Tüdővérzés a kettős pozitívak 75%nál lépett föl, a másik csoportban 85%-ban. Mindkét csoportban minden beteg azonnali immunszupresszióban, plazmaferezisre a kettős pozitívak 75%-ban, míg a másik csoportban 85%-ban volt szükség. Adekvát kezelés ellenére a kettős pozitív csoportban 1 beteg halt meg, a másik csoportban 2 beteg exitált a betegség akut szakában. Diszkusszió: Az irodalmi adatokhoz képest gyakrabban észleltünk kettős ANCA és aGBM pozitivítást, azonban ezen betegekben nem volt jobb a túlélés és a vesefunkció alakulása a csak aGBM pozitívakhoz képest. Az eltérés valószínűleg a kisebb betegszámból adódik.

17

Lrincz Hajnalka A HDL és LDL szubfrakciók analízise és chemerinnel való kapcsolatuk elhízott, metabolikus eltérésekkel nem rendelkező betegekben Témavezetők: Dr. Seres Ildikó Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Belgyógyászati Intézet, Anyagcsere-betegségek Tanszék

A chemerin a fehér zsírszövet által termelt adipokin, mely jelentős szerepet játszhat a metabolikus szindróma patogenezisében. Humán tanulmányokban a szérum chemerin szintje korrelál az elhízással összefüggő metabolikus faktorokkal. Egyes elhízott betegekben még nem manifesztálódott anyagcsere betegség, azonban mégis fokozott atherosclerosis kockázat áll fenn. Ezért célul tűztük ki olyan elhízott betegek szérum chemerin szintjének, ill. LDL és HDL szubfrakcióinak vizsgálatát, ahol még az elhízással járó metabolikus szövődményekkel nem kell számolnunk. 50 metabolikusan egészséges, elhízott személyt (BMI: 41,96±8,63 kg/m2) és 38 nemben, korban illesztett, normál testtömegű (BMI: 24,24±2,54 kg/m2), egészséges kontroll személyt vizsgáltunk. A szérum chemerin szint meghatározását ELISA-val, a HDL és LDL szubfrakciók elválasztását poliakrilamid gélelektroforézissel végeztük (Quantimetrix Corp., USA). Eredményeink szerint az elhízottak lipidparaméterei a normál tartományon belül voltak. A kis, denz LDL mennyisége szignifikánsan nagyobb az elhízottakban (0,113±0,118 mmol/l) a kontrollhoz képest (0,0288±0,0342 mmol/l; p<0,001). Az átlagos LDL méret kisebb az elhízott csoportban (elhízott: 26,98±0,32 nm vs. kontroll 27,3±0,18 nm, p<0,001). Az elhízottak körében a kis HDL szubfrakció nagyobb, míg a nagy és a közepes méretű HDL szubfrakció kisebb mennyiségben volt jelen. A szérum chemerin szintje szignifikánsan magasabb volt az elhízottakban (590±190,3 ng/ml) a normál testtömegűekhez képest (405±127,1 ng/ml; p<0,001). Szignifikáns negatív korrelációt találtunk a HDL-C és a chemerin szintje között, viszont ez az összefüggés a közepes és a kis HDL szubfrakciók esetében megfordul. Továbbá inverz összefüggést találtunk chemerin és az átlagos LDL méret között (r=-0,3653; p<0,001). Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy bár a metabolikusan egészséges, elhízott személyek mennyiségi lipidparaméterei normálisak, azonban az LDL és a HDL szubfrakcióinak eltolódása az érelmeszesedés irányába mutathat. Továbbá elhízottakban a chemerin szint megemelkedik, ill. szoros összefüggést mutat a HDL és LDL szubfrakciók arányával, ezért a metabolikus szindróma hasznos korai biomarkere lehet.

18

Dr. Megyeri Boglárka Pulmonális embólia kimutatása CT angiográfiaval túlsúlyos betegekben Témavezető: Dr. Szűcs Farkas Zsolt Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék

Háttér: Az acut tüdőembólia kizárásában a pulmonalis CT angiográfia (PCTA) az elsőként választandó képalkotó eljárás. Túlsúlyos betegekben gyakrabban lép fel és később kerül felismerésre a betegség. Magas testsúly ill. testtömeg-index esetén a CT képek minőségét negatívan befolyásolja a magasabb képzaj. Nem ismert, hogy ez hatással van-e az embólia felismerésére. Célkitűzés: A jelenlegi retrospektív vizsgálat célja a PCTA diagnosztikus pontosságának összehasonlítása volt a 100kg feletti és alatti (75-100 kg) testsúlyú betegekben. Beteganyag, módszerek: A Berni Egyetemi Kórház Radiológiai Intézetében acut tüdőembólia gyanúja miatt 2008 szeptember és 2011 augusztus között PCTA-n átesett betegeket testsúlyuk alapján két csoportba osztottuk: 100 kg feletti (123 beteg – A-csoport; testsúly: 100–150 kg) és 75–99 kg közötti testsúlyú betegek (114 beteg – B-csoport ). Minden vizsgálat 16 szeletes CT berendezéssel készült (Siemens Somatom 16). A csőfeszültség 100 kV volt a B-csoportban, ill. 102 betegben az A-csoportból. Az A-csoport 21 betegében 120 kV volt a csőfeszültség a diagnosztikus képminőség megtartása érdekében. A 237 beteg CT képeit 3 tapasztalt radiológus egymástól függetlenül értékelte randomizált sorrendben. Az eredmények átlagát használtuk a betegcsoportok összehasonlítására. A gold standardot egy negyedik mellkas radiológus állítottal fel, aki ismerte a klinikai és egyéb képalkotó vizsgálatok eredményét. Eredmények: A két betegcsoportban a PE prevalencia csaknem azonos volt (A-csoport: 24/123; 19,5%; B-csoport: 23/114; 20,1%; p=1,0). A 100kg feletti testsúlyú betegekben a PCTA-val felállított diagnózis átlagosan 109,3 esetben volt korrekt és 13,7 esetben helytelen (fals pozitív: 7,7; fals negatív: 6). A B-csoportban átlagosan 102,7 betegnél volt korrekt és 11,3 beteg esetében volt helytelen a CT diagnózis (fals pozitív: 3,7; fals negatív: 7,7). A PCTA diagnosztikus pontossága a két betegcsoportban hasonló volt: 90% az A-csoportban és 89% a B-csoportban (Odds ratio: 1,13; 95%-os konfidencia intervallum: 0,459–2,811; p=0,526). Az A- és B-csoportban a PCTA szenzitivitása 75%, illetve 67%, specificitása 92%, illetve 96% volt. Következtetés: A PCTA hasonló diagnosztikus pontosságot biztosít a 100kg feletti és a 75–100kg közötti testsúlyú betegekben.

19

Merza Katalin Traumatizált és nem traumatizált borderline személyiségzavarban szenvedő páciensek tünetprofiljának felmérése Témavezető: Dr. Kuritárné Dr. Szabó Ildikó Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézet

A borderline személyiségzavar etiológiájában a súlyos és hosszantartó gyermekkori traumatizációnak kiemelkedően fontos szerepe van, a páciensek 81%-a számol be gyermekkorában átélt traumáról . Kutatási eredmények szerint a gyermekkori traumatizáció és a borderline személyiségzavar számos tünete, mint a disszociáció, az önsértő és szuicid viselkedés, valamint az impulzivitás között jellemző együttjárás mutatható ki. A kutatás célja a borderline személyiségzavarban szenvedő páciensek tünetprofiljának felmérése és a tünetek hátterében álló gyermekkori traumatikus élmények feltárása. A vizsgálati mintát hospitalizált, borderline személyiségzavarral diagnosztizált páciensek (n=72) és depressziós kontrollszemélyek (n=67) alkották. A gyermekkori traumatikus élményeket a TAQ és ETI kérdőívek segítségével tártuk fel. A tünetprofil felmérésére az OSI, BIS és DISQ-H kérdőíveket használtuk. A depressziós kontrollcsoporthoz viszonyítva a borderline személyiségzavarban szenvedő páciensek élettörténetében szignifikánsan gyakoribb a gyermekkori szexuális, fizikai, érzelmi abúzus, az elhanyagolás, a biztonság hiánya és a szülőktől való szeparáció előfordulása. Az etiológiai szempontból speciális jelentőségű szexuális abúzusról a borderline páciensek 50%-a számolt be, s igazolódott, hogy a szexuális abúzust átélt betegek minden esetben komplex traumatizáció áldozatai voltak. A borderline páciensek körében a gyermekkori szexuális és érzelmi abúzus valamint az összes általunk mért tünet (önsértés, szuicid kísérletek, impulzivitás, disszociáció) között jelentős kapcsolat mutatkozott. A borderline csoportban a súlyosabb gyermekkori traumatizáció súlyosabb pszichopatológiával, és az első hospitalizáció koraibb időpontjával járt együtt. A depressziós csoporton belül a traumatizáció és a vizsgált tünetek között nem találtunk jelentős összefüggést. Tudomásunk szerint magyar mintán ilyen típusú vizsgálat még nem történt. Eredményeink szerint a gyermekkori szexuális abúzus a hazai mintában hasonló gyakorisággal fordul elő, mint a külföldi, elsősorban amerikai kutatásokban. A vizsgálat eredményei alátámasztják a komplex gyermekkori traumatizáció etiológiai szerepét a borderline személyiségzavar kialakulásában, és felhívja a figyelmet a családon belüli bántalmazás patogén szerepére.

20

Dr. Nagy Adél Spasztikus betegek követése myometerrel neurorehabilitáció során Témavezető: Dr. habil. Vekerdy-Nagy Zsuzsanna Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Tanszék

Myometeres méréseimet a Rehabilitációs Tanszéken folytattam spasztikus (stroke, cerebralis paresis, sclerosis multiplex), hypotonias (Guillain-Barré syndroma, stroke), rigid (Parkinson kór) és normotonias (gonarthrosis, amputáció utáni állapot) izomzatúak körében. A Myoton-3 myometerrel a felszíni izmok három tulajdonsága (izomtónus-Hz, elaszticitás-log, merevség-N/m) mérhető, időbeli változása követhető. Vizsgálataink eddig a műszer technikai alkalmazására, valamint különböző terápiák (Parapodium járatógép, TheraSuit) izomzat állapotára gyakorolt hatásának értékelésére vonatkoztak. Járásanalízis vizsgálat (Zebris futópaddal) során is történik myometeres mérés, amellyel a félévente kontrollra hívott személyek járásképének elemzése mellett a fent említett három paraméterrel is hozzájárulhatunk az izmok állapotának teljesebb megértéséhez. Ezen kívül dinamikus spaszticitás esetében alkalmazott Botulinus toxin-A hatásának időbeli kialakulását is vizsgálni kezdtük. Egy nagyobb követéses vizsgálat indítását tervezzük post-stroke és cerebralis paresis okozta spaszticitás kezelésében, ill. az említett speciális terápiában az izomstatus követésére.

21

Nagyjánosi László A 2-es típusú cukorbetegség megelőzésének és gondozásának egészséggazdaságtani elemzése Témavezető: Dr. Vokó Zoltán Intézet: Syreon Kutató Intézet

A cukorbetegség nagy betegségterhet jelentő nem-fertőző megbetegedés, amely a fejlett országokban komoly népegészségügyi kihívás. Populációszintű kezelése az egészségügyi kormányzatok feladata. A PhD képzésem keretében végzett kutatás célja olyan, a betegség megelőzésével, kezelésével és gondozásával járó, költségeket és hasznokat mérő egészség-gazdaságtani modell építése, amely támogatja a Nemzeti Diabetes Programmal kapcsolatos egészségpolitikai döntések és más egészségügyi programok szakmai megalapozottságát. A modell két fő részből áll; első lépcsőben egy kockázatalapú kérdőíves felmérés döntési fa struktúrában elemzi a szűrővizsgálatok költségét és hasznát az általános populációban. A második modul egyéni szintű betegutakból álló Markov-szimulációs technikával vizsgálja a diabetesesek egészségi állapotának alakulását 10 szövődmény lehetséges bekövetkeztét egy időben elemezve. A micro- és macrovascularis szövődmények vizsgálata minden ciklusban párhuzamosan történik és kiterjed a nephropathiára, retinopathiára, maculaoedemára, neuropathiára, perifériás verőérbetegségre, ischaemiás szvbetegségre, szélütésre, és az anyagcserezavar jellegű komplikációkra. A modell minden ciklusban rögzíti a szimulált személy fiziológiás paramétereit, amelyek a kor, nem illetve a BMI függvényében változhatnak. A szimulált egyének minden ciklusban random módon futnak keresztül a 10 szövődményspecifikus almodellen, ahol az eltelt idő során más és más egészségi állapotba kerülnek vagy elhaláloznak. A diabetes kezelése, a diabetesesekre kiterjedő szűrővizsgálatok, valamint a szövődmények gyógyszeres kezelései befolyásolják a további szövődmények kialakulását, a betegség progresszióját. Az egyes állapotokhoz a modell költségeket és életminőség súlyokat rendel. A modell által nyert eredmények elsődlegesen költségek és minőséggel korrigált életévnyereség formájában vannak feltüntetve. A modell alkalmas életkor és nem szerint specifikált populációkban végzett cukorbetegség-szűrési programok, cukorbetegség-kezelési algoritmusok, a cukorbetegség különböző gondozási protokolljai költséghatékonyságának populációszintű vagy egyéni összehasonlítására. Alkalmas továbbá prevenció vagy más ellátási programok, cukorbetegséggel kapcsolatos egészségügyi beavatkozások várható költségeinek és hasznainak összehasonlítására.

22

Pál László Alifás alkoholok hatása humán monociták fagocitózisára Témavezető: Dr. Szűcs Sándor Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani Intézet

A közép- és kelet európai országokban kitüntetett figyelmet érdemelnek az illegális forrásból származó tömény szeszesitalok, mert bennük szennyezőként többféle alifás alkohol is kimutatható. Mivel hepatotoxikus hatásuk többszöröse az etanolénak, nagymértékű fogyasztásuk esetén az alifás alkoholok hozzájárulhatnak az ebben a régióban, az Európai Uniós átlagnál magasabb krónikus májbetegségek és májzsugor miatti halálozáshoz. Emellett számos tanulmány igazolta, hogy a túlzott alkoholfogyasztás immunszuppressziót okoz, ezért alkoholistáknál a fertőző betegségekkel szemben fokozott érzékenység alakulhat ki. Ennek hátterében részben a patogén mikroorganizmusok bekebelezésében és elpusztításában fontos szerepet játszó monociták fagocita aktivitásának csökkenése áll, mivel korábbi kutatások szerint az etanol gátolja a monociták fagocitózisát. Az illegális tömény szeszesitalokkal a szervezetbe kerülő alifás alkoholok azonban önmagukban és az etanollal együtt hatva szintén befolyásolhatják a sejtek fagocita funkcióját. Kutatásunk céljául tűztük ki annak vizsgálatát, hogyan hatnak a szennyező alifás alkoholok a monociták fagocitózisára egyedi és kombinált expozíció esetén. Kísérleteink során egészséges donorok vénás véréből Ficoll sűrűség gradiens centrifugálással mononukleáris sejteket izoláltunk, majd abból a monocitákat sejttenyésztő kamrákban kitapasztottuk. Ezt követően a sejteket opszonizált, fluoreszcein izotiocianáttal jelölt zimozán-A részecskékkel, és különböző koncentrációban alifás alkoholokkal, ill. azok keverékével inkubáltuk. A minták kiértékelését fluoreszcens mikroszkóp segítségével végeztük, mely során megszámoltuk a sejtek által bekebelezett részecskéket, majd kiszámítottuk a fagocitózis indexet. Eredményeink szerint a vizsgált alifás alkoholok egyenként és együttesen hatva toxikológiailag releváns koncentrációkban szignifikánsan csökkentették a monociták fagocitózisát. Emellett az etanolt és az alifás alkoholok keverékét együttesen alkalmazva további csökkenés volt megfigyelhető a sejtek fagocita aktivitásában a csak etanolos kezeléshez viszonyítva. Vizsgálataink alapján az illegálisan előállított tömény szeszesitalokban előforduló alifás alkoholok növelhetik az etanol immunszuppresszív hatását, ezáltal alkoholistáknál fokozhatják a fertőző betegségek iránti érzékenységet.

23

Sipos Zsanett A virtuális valóság terápia alkalmazása a rehabilitációban NintendóWii alkalmazásával – Előtanulmány a 2011-2013 között végzett „Wii- terápiás” eredményekről Témavezető: Dr. habil. Vekerdy-Nagy Zsuzsanna Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Tanszék

Háttér: A virtuális valóság (VR) fejlett formája a „humán-computer” egységeknek. Általánosságban elmondható, hogy VR során számítógép alapú programokat használunk, melyeket úgy terveztek, hogy a valódi környezethez és a mindennapi életszituációkhoz hasonló környezetet hozzanak létre látási, tapintási és hallási ingereket nyújtva. Az 1990-es évek óta napjainkig egyre nagyobb érdeklődés övezi a VR terápiás alkalmazási lehetőségeit. A Debreceni Egyetem Orvosi Rehabilitációs és Fizikális Medicina Tanszéke 2007 óta rendelkezik a Wii Nintendó elnevezésű videó játékkal. Rövid bevezető tanulmányunkban a Wii Fit-program csomaggal történő terápiás eredményeket összesítjük. Cél: Meghatározni mely betegség csoportnál és milyen gyakorisággal alkalmaztunk VR terápiát, milyen kondíciókkal rendelkező betegek kerülhettek be a terápiás csoportba, illetve a teljesítményükben megfigyelhető-e változás a terápia hatására. Módszer: A Wii Fit játék csomagot alkalmaztuk, elsősorban egyensúlyfejlesztésre, mint kiegészítő terápiás eljárást a hagyományos fizioterápia mellett. Elemzés: A Wilcoxon signed-rank tesztet és a Student féle T-próbát alkalmaztuk a terápia induló, és záró értékeinek összehasonlítására. Eredmények: A vizsgált 18 hónap alatt 26 beteg vett részt egyensúlyfejlesztésben. A betegek átlag életkora 53 év. A résztvevőknek több min a fele (62%) volt férfi. A VR terápiába leggyakrabban, a spasztikus féloldali bénulás (G8110) diagnózisával rendelkező betegek kerültek. A résztvevő betegek FIM öszszpontszáma átlagosan 101,22 pont. Csak a motoros funkciók értékelésekor átlagosan 67,37 pontot értek el a betegek. A kognitív funkciók pontértéke pedig átlagosan 34,2. Két játék a SkiiSlalom (z=0,1763) és a BalanceBubble (z=0,0844) esetében a javulás mértéke nem volt jelentős. A Heading, a TableTilt és a PenguinSlide játékok esetében viszont jelentős mértékű javulást tapasztaltunk a betegek teljesítményében. Következtetés: Feltételezhető, hogy a teljesítmény növekedés hátterében a javuló törzskontroll, és az egyensúly állhat. Így biztonságosabbá válhat a járás. Valamint növekedhet a napi aktivitási szint, ami az önellátás terén javíthatja a betegek életszínvonalát.

24

Szabó Edit A rejtett morbiditás változásának vizsgálata a különböző társadalmi-gazdasági csoportokban Magyarországon 2001-2012 között Témavezető: Dr. Sándor János Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani Intézet, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék

A hipertónia kontroll területén számos hatékony preventív eszköz áll rendelkezésünkre, melyek hazai hasznosításáról kevés információ áll rendelkezésünkre. Összességében azonban biztosan alacsony hatékonyságú a rendszer, mert a korai stroke halálozás rendkívül magas. Vizsgálatunk célja a hazai hipertónia szűrés hatékonyságának meghatározása volt. Elemzéseink során a HMAP-ra épített adatfelvételek eredményeit értékeltük. 2001-ben hajtották végre a Rejtett Morbiditás Vizsgálatot (RMV) 55–64 évesek részvételével (N=6086); 2006-ban a 4069 évesekre fókuszáló Metabolikus szindróma (MS) vizsgálatot (N=1106); 2012-ben a Svájci Hozzájárulás Program (SHP) keretében a 40–69 éves korosztály felmérését (N=1019). Mindhárom vizsgálat háziorvosok által kivitelezett mérésekre alapozva kor és nem szerint; a MS és a SHP ezen kívül képzettségi kategóriák; míg a SHP etnikai hovatartozás szerint is leírta a hipertónia valós (VH) és rejtett (RH) réteg-specifikus gyakoriságát. Adatfeldolgozás során a megfigyelt gyakoriságokat 95%os megbízhatósági tartományaik segítségével elemeztük. A RMV során a VH gyakorisága 49,2%, a RH: 13,7% volt. Utóbbi esetében a férfiak szignifikáns dominanciája volt megfigyelhető (férfi: 19,4%; 17,2–21,7; nő: 10,1%; 8,7–11,5). A MS-vizsgálatban a VH gyakorisága 63,6%, a RH: 20,1% (férfi: 24,1%; 19,6–28,7; nő: 16,3%; 12,5–20,1) volt. A SHP-ban a VH prevalenciája 66,0% volt. A RH gyakoriságát 30,9%-nak (férfi: 35,0%; 27,6–42,4; nő: 26,9; 20,0–33,7) becsülték. Az MS vizsgálatban a 40–54 éves korcsoportban (26,0%; 20,9–31,0) szignifikánsan gyakrabban fordult elő a RH, mint az 55–69 évesek közt (15,5%; 12,0–19,0). Az alapfokú végzettségűek 14,7%-a [10,6–18,9], a középfokúak 12,4%-a [9,9–14,8], a felsőfokúak 10,5%-a [5,1–15,9] rejtett hipertóniásnak bizonyult a MS-vizsgálatban. Az SHP során regisztrált RH prevalencia alapfokú végzettségűek közt 26,2%[17,8–34,5], középfokúak közt 33,9%[27,0–40,7], felsőfokúak közt 29,6%[12,4–46,9] volt. Az önmagukat romának vallók közt a RH 25%[12,8–37,3], míg a nem roma mintában 19,9%[16,2– 23,7] volt. Összességében megállapíthattuk, hogy a RH prevalenciája magas, de a korai felismerés elmaradását nem befolyásolja a képzettség és etnikai hovatartozás. A férfiak és fiatalabbak közt viszont lényegesen gyakoribb a RH.

25

Szabóné Dr. Tamás Hajnalka Külföldi diákokat ellátó alapellátási praxis betegforgalmának jellegzetességei Témavezető: Dr. Kósa Karolina Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani Intézet, Egészségfejlesztési Tanszék

Több mint hatvan országból csaknem 2400 külföldi diák tanul a Debreceni Egyetem szakain, akiknek az egészségügyi ellátását az egyetem által biztosított foglalkozás-egészségügyi alapellátás biztosítja. Az összes külföldi hallgató alapellátását egy szakorvos végzi, háziorvosi alapellátási szoftverben rögzítve a megjelenő hallgatók minden releváns adatát. A járó- és fekvőbeteg szakellátás az alapellátást végző szakorvos javaslatára történik a Debreceni Egyetem OEC klinikáin, ezek dokumentációja visszakerül az alapellátó szakorvoshoz, aki havi elszámolást készít az ellátási költségekről. Vizsgálatunkban az alapellátásban jelentkezett külföldi hallgatók egészségügyi problémáit elemeztük 2008 és 2012 közt. A diákok létszáma 1,4-szeresére emelkedett, míg az alapellátást igénybevevők létszáma 2,62-szeresre nőtt. Az orvoshoz fordulás megoszlása összefüggést mutat a tanév periódusaival: legnagyobb arányú növekedés a téli vizsgaidőszakban és az 1. félévben jelentkezett 2008-hoz viszonyítva. A jelentkezést indokló akut egészségpanaszok csaknem fele három BNO főcsoportba tartozott. Első helyen a sérülés, mérgezés, külső okok következményei állnak (21%), második helyen a légzőrendszer (19%), harmadik helyen az emésztőrendszer betegségei (10%). A sérülések közt leggyakoribbak a zúzódások, rándulások, törések, melyek egy része alkoholos, kábítószeres, vagy gyógyszeres befolyásoltság alatt történik. A légzőrendszer leggyakoribb betegségei a felső- és alsólégúti infekciók, allergia, asthma, míg az emésztőrendszeri okok közt a gastrooesophagealis reflux, irritábilis bél szindróma, puffadás és hasmenés szerepel. A teljes ellátási költség növekedése a vizsgált öt évben lényegesen meghaladta a hallgatói létszám és a biztosítási költségek növekedését. Ezen belül is kiemelendő a sürgősségi ellátás költségének elmúlt 2 éves növekedése, amely elsősorban azzal magyarázható, hogy a hallgatói létszám növekedést az igénybevétel növekedése 80%-al meghaladta, de az ellátására változatlan kapacitás áll rendelkezésre. A szakellátás igénybevételének további vizsgálata mellett kulcsfontosságú az igénybevétel csökkentését célzó népegészségügyi szemléletű beavatkozások elindítása.

26

Szécsi Emese A méhnyakrák szűrésen való alacsony részvétel okainak vizsgálata anamnesztikus adatok és a narratív medicina eszközeinek segítségével Témavezető: Dr. Sándor János Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Megelőző Orvostani Intézet, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék

Előzmények: Hazánkban a rosszindulatú daganatos megbetegedések halálozási aránya rendkívül kedvezőtlen. A méhnyak daganatos elváltozásnak incidenciája és mortalitása a nyugat-európai országok átlagaihoz viszonyítva kiugróan magas hazánkban, ami mutatja az itthoni méhnyakrák kontroll elfogadhatatlanul gyenge hatékonyságát a 2003 óta létező szervezett, államilag finanszírozott szűrés ellenére. Az országos részvételi arány 56%, és a legjobban átszűrt területeken sem éri el a kívánt mértéket. Kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy a szervezett szűrőprogram elindítása ellenére miért maradt magas a szűrésen meg nem jelenők száma és miért nem gyorsult a halálozási trend csökkenése a program kezdetét követően. A kapacitásaiban megfelelő szűrési szolgáltatás hasznosításának szubjektív jellegű korlátairól szintén kevés adatunk van. Célkitűzés: Közvetlen célkitűzésünk a méhnyakrák-szűréssel kapcsolatos elégedettség leírása, és a szűrésszervezőkkel való együttműködési készség determinánsainak meghatározása volt. Elemzéseinkkel kívánunk hozzájárulni a jelenlegi szűrési rendszer hatékonyságát korlátozó problémák azonosításához és megoldásához. Adatok és módszerek: Az adatgyűjtés Heves megye mindhárom kórházára és a DEOEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájára terjedt ki, ami 2012.11.01-én indult el. Minden méhnyakrák-szűrésen pozitívnak talált és emiatt konizációra előjegyzett 25–64 éves nőnél sor került a szűrési anamnézist leíró kérdőív kitöltésére és a szűréssel illetve a nőgyógyászati vizsgálatokkal kapcsolatos szubjektív tapasztalatok rögzítésére. A retrospektív adatfelvétel a szűréssel kapcsolatos objektív adatok és a szubjektív tapasztalatok vonatkozásában is 10 évet ölelt fel. A szövettani eredménye alapján eset csoportba soroltuk, akiknél méhnyak carcinoma miatt további beavatkozásra volt szükség, kontroll csoportba, akiknél carcinoma jelenléte nem igazolódott be. Az adatok logisztikus regresszióval kerülnek értékelésre. Az elemzés alapfeladata a szövettani leletek és a szocio-demográfiai jellemzők, illetve szubjektív elégedettség közti kapcsolat meghatározása volt. Eredmények: Az első 95 eset feldolgozásából származó eredmény alapján értékeltük a vizsgálati rendszer hatékonyságát.

27

Dr. Szidor Judit Képernyő előtti munkavégzés az egészségügyben Témavezető: Dr. Rurik Imre Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Családorvosi- és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék

A képernyő előtti munkavégzés ártalmait több mint húsz éve kezdték komolyabban kutatni, és ennek eredményeként Európában már 1990-ben megszületett az akkor még Európai Közösség Tanácsának irányelve „A képernyős munka minimális munkabiztonsági és egészségügyi követelményei (90/270/EEC)” címmel. Magyarországon az 50/1999. EüM majd a 3/2002. ESZCSM rendelet igyekezett pontosan körülírni, hogy egyáltalán melyek azok a munkahelyek, ahol ki kell alakítani az úgynevezett képernyős munkavégzés biztonságos feltételeit. Több tanulmány, publikáció látott napvilágot kutatók, foglalkozás-egészségügyi orvosok, pszichológusok tollából, amelyekben a képernyős munkahely és az ember kölcsönös kapcsolatát elemezték. Ez hatással lehet a munka teljesítményre, az egészség megőrzésre, az ergonómiai megfelelőségre. A helytelenül kialakított munkakörnyezet csökkenő munkahelyi produktivitáshoz vezethet, míg az ember számára megfelelő munkakörnyezet olyan motiváltságot jelent, amely akár 40%-os munkateljesítmény növelést eredményezhet. Az ülő helyzetben végzett munka – az előnyei mellett – többlet terheléssel is járhat a statikus-dinamikus egyensúlyra teremtett embernél. A képernyő előtti munkavégzés, az állandó egy helyre való összpontosítás, a szem megerőltetése, a helytelen testtartás és a nem megfelelően kialakított munkakörnyezet, a psychés megterhelés számos egészségügyi kockázatot hordoz magában a munkavállaló számára. A számítógéppel dolgozók legtöbbje napi 8–10 órán át egy, az eddigiekhez képest teljesen furcsa testtartásban monoton munkát végez, nem is beszélve az agy számára is kifejezetten új működési gyakorlatról. A képernyő előtti összetett terhelés miatt megjelennek a fáradásos tünetek, mind szellemi, mind fizikai értelemben. Ebben az előadásban a DEOEC képernyős munkakörnyezetben dolgozó munkavállalók alkalmassági vizsgálata során használt vizsgálómódszereket és az egészségmegőrző lehetőségeket ismerteti a szerző.

28

Török András Transcranialis Doppler vizsgálattal szerzett tapasztalataink egészséges gyermekek és serdülők körében Témavezető: Prof. Dr. Barkai László Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Gyermekegészségügyi Továbbképző Intézet – Velkey László Gyermekegészségügyi Központ

A központi idegrendszert érintő macrovascularis szövődmények vizsgálata gyermekek és serdülők körében nem rutinszerű a diabetológai gondozásban. Munkacsoportunk korábbi pilot vizsgálata kimutatta, hogy a neurovascularis rendszer bizonyos eltérése már tetten érhető betegeink körében. Jelen munka célja, hogy elégséges (50 fő) számú egészséges bevonásával megalapozza a korrekt összehasonlítás lehetőségét a diabeteses gyermekekkel. A vizsgálat során regisztráltuk az arteria cerebri median átáramló vér sebességét mind a systole-, mind a diastole alatt. Ezt követően ezeket a méréseket megismételtük fél perces hypoventilatiot követően, majd ismét mértünk fél perces hyperventilatio után. A kapott értékeket vizsgáltuk az egyén auxiologiai paramétereivel összefüggésben is. Az adatok elemzése után azt találtuk, hogy az auxiologiai paraméterek közül a testúly döntően a systemas diastoles vérnyomásra hat. A systemas vérnyomás érdemben nem befolyásolja az arteria cerebri median átáramló vér sebességét, mely megfelelő agyi autoregulatiora utal. A hypoventilatiot követően (emelkedő pCO2, vasodilatatio) mért sebességek (mind a systoles, mind a diastoles) alapvetően a kiindulási nyugalmi sebességektől függnek. A hyperventilatio (csökkenő pCO2, vasoconstrictio) után mért systoles érték szintén erős összefüggést mutat a kiindulási systoles értékkel, a fenti provokáció utáni diastoles érték viszont érdemben semmilyen más paraméterrel nem függ össze. Legjobb tudomásunk szerint hasonló esetszámot bemutató és ilyen mélységű elemzés még nem történt az agyi keringés transcranialis Dopplerrel történő vizsgálatával. Eredményeink jó alapot adhatnak a vizsgált paraméterek normál értékeinek meghatározásában gyermek- és serdülő korban. Terveink között szerepel az esetszám további növelése és a kapott értékek összehasonlítása diabeteses betegeink adataival.

29

Tóth Csabáné Vraukó Katalin Családorvosok járványügyi tevékenységének vizsgálata Témavezető: Dr. Rurik Imre Intézet: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Családorvosi- és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék

Bevezetés: A járványügyi surveillance megvalósulásának alappillérét képezi az alapellátásban dolgozó családorvosok fertőző beteg jelentési kötelezettsége. A hazai tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy számos esetben a háziorvosok nem jelentik be az infekciós kórképeket a népegészségügyi szervek számára. A jelentések elmulasztása mind közegészségügyi mind gazdasági szempontból kedvezőtlen helyzetet teremt, veszélyeztetve országunk garanciális járványügyi biztonságát. Célok: Vizsgálatunkban fel kívántuk tárni, hogy milyen okai lehetnek annak, hogy a háziorvosok egy része, számos infekciós kórképet nem jelent be a népegészségügyi szervek számára. Arra kerestük a választ, hogy a háziorvosok milyen ismeretekkel rendelkeznek a fertőző beteg jelentési rendszerről, milyen a motivációjuk, illetve attitűdjük a fertőző beteg jelentési rendszert illetően. Anyagok és módszerek: A vizsgálati kérdések megválaszolásához önkitöltős online kérdőíves technikát alkalmaztunk, melyet olyan háziorvosok részére küldtük meg, akik évente mindössze egy fertőző beteget jelentettek be 2009 és 2011 között. A kérdőív kidolgozásánál a nemzetközi irodalomban már sikeresen alkalmazott kérdőíveket vettük alapul. Eredmények: Az aluljelentő háziorvosok döntő többsége középkorú férfi, akik több mint 20 éve praktizálnak, mind orvosi diplomájukat mind szakvizsgájukat Budapesten szerezték meg. Vizsgálatunk szerint az aluljelentések legfőbb oka a háziorvosok ismerethiánya a bejelentési rendszer szabályaival kapcsolatban. Emellett szerepet játszik az is, hogy a papíralapú bejelentőlapok kitöltése a válaszadók szerint hosszadalmas és időigényes. Következtetések: A hazai háziorvosok jelentési fegyelmének javítására az oktatást és a továbbképzéseket tartjuk a legfontosabbnak, hiszen ezzel csökkenthető lenne a háziorvosok fertőző betegségek jelentési rendszerével kapcsolatos ismerethiánya. A járványügyi surveillance rendszer további fejlesztését és a jelentési fegyelem javítását szolgálhatná az elektronikus fertőző beteg jelentési rendszer bevezetése és eredményes működtetése, mely együttműködhetne a háziorvosi szoftverekkel.

30

Szerzi névmutató Berta Eszter ..................................................................................................... 6 Dr. Czifra Árpád ............................................................................................. 7 Cserepes Réka Eszter ....................................................................................... 8 Erdélyi Zsuzsa ................................................................................................. 9 Földvári Anett ............................................................................................... 10 Halmai Réka ................................................................................................. 11 Kiss Tímea .................................................................................................... 12 Knapek Éva ................................................................................................... 13 Kolozsvári László Róbert .............................................................................. 14 Kornyicki Ágota ........................................................................................... 15 Koroknai Viktória ........................................................................................ 16 Kuszkáné Dr. File Ibolya ................................................................................ 17 Lőrincz Hajnalka .......................................................................................... 18 Dr. Megyeri Boglárka .................................................................................... 19 Merza Katalin ............................................................................................... 20 Dr. Nagy Adél ................................................................................................ 21 Nagyjánosi László ......................................................................................... 22 Pál László ...................................................................................................... 23 Sípos Zsanett ................................................................................................. 24 Szabó Edit ..................................................................................................... 25 Szabóné Tamás Hajnalka .............................................................................. 26 Szécsi Emese ................................................................................................. 27 Dr. Szidor Judit .............................................................................................. 28 Török András ................................................................................................ 29 Tóth Csabáné Vraukó Katalin ....................................................................... 30

31

Jegyzet

32

A legnagyobb súlyú népbetegségek genetikai meghatározottsága a magyar populációban TÁMOP 4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0031 (Identification of Disease Related Genes in the Hungarian Population; IGEN-HUNGARIAN)

TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 A Debreceni Egyetem tudományos képzési műhelyeinek támogatása