Prof. Dr. Kenyeres Zoltán könyvajánlója Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiája Scolar Könyvkiadó
Három év alatt négy kiadást ért meg ez a könyv, ez a negyedik kiadása. Ungvári Tamás közben megírta Az emlékezés enciklopédiáját és megjelenés elıtt áll A halhatatlanság enciklopédiája. Az enciklopédia jó szó, mert amellett, hogy kicsit nagyképően teljes körő kioktatást ígér (ez szószerinti jelentése), emellett a mai irracionalizmusra hajló korban merészen utal a francia felvilágosodás eszméire. A „feledés”-könyvet sokan olvasták már, hogy emlékezzenek, és még többen fogják elolvasni, olvassák, akik a mai szellemi élet belsı köreihez tartoznak, és olvassák olyanok, akik távolabb állnak, de kíváncsiak e belsı körökre. Amikor kézbe vesszük, mindjárt az elején le kell számolnunk egy elterjedt babonával: ne higgyük el, hogy csak az unalomnak vannak mélységei és távlatai, a szórakoztatónak nincsenek. Ez a kötet elsı oldalától az utolsóig szórakoztató kis (három-négy oldalnál nem hosszabb) történetek győjteménye. Humoros irodalmi pletykáktól megrendítı és felkavaró balladákig és tragédiákig hosszú érzelmi és értelmi sávon helyezkednek el a benne található olvasmányok, és mindegyiküket átjárja az, amit a francia „esprit” szóval lehet megnevezni. Jó olvasni az ilyen könyvet. Most, hogy a regény és a novella az utóbbi évtizedekben felmondta sírig tartó szövetségét a mesével, és kiszivattyúzta az olvasás közben magunk elé képzelhetı figurákat, akikbe beleszerelmesedtünk vagy akik ellen haragra lobbantunk – nos ezek után (ezek mellett) jó történeteket olvasni megnevezett szereplıkrıl, akár ismertük ıket, akár nem. Karinthy Frigyes azt mondta egyszer, hogy öt ember közvetítésével a világon bárkihez el lehet jutni. Ez persze nemcsak térben igaz, hanem így van visszafelé az idıben is. Én fogtam már kezet Ungvári Tamással, aki fogott kezet Hatvany Lajossal, aki fogott kezet Gyulai Pállal, aki fogott kezet Arany Jánossal, aki pedig fogott kezet Vörösmarty Mihállyal: íme,
2 szempillantás alatt kétszáz évet repültünk vissza. Arany János és Gyulai Pál szerepel is a történetekben, mint ahogy szerepel Bölöni Farkas Sándor és Rákosi Jenı, és szerepel a nagyvárossá növekvı kiegyezés utáni Budapest az irodalmi köreivel és remek színházaival. De a kötet túlnyomó, nagy hányada a huszadik századról és a mi közvetlen múltunkról és jelen idınkrıl szól. Déry Tibortól és Kassák Lajostól Cs. Szabó Lászlón át Karinthy Ferencig, Örkény Istvánig sok mindenkit még én is ismertem, sok mindenkivel én is találkoztam azok közül, akik hısei vagy éppen elszenvedıi a pergı történeteknek, hallani pedig szinte mindenkirıl hallottam, akiknek alakrajza, alakrajz-vázlata felvillan a kötetben. Van, amit másképp hallottam, van, amit másképp tapasztaltam, másképp rajzolnék meg, de hús-vér, egyenként is százféle arcot mutató emberekrıl lévén szó nem az a legfıbb mércéje az ilyen írásoknak, amit igazságnak és hitelességnek neveznek, mert olyan nincs is, ha pedig önhitt módon mégis kitőzik, akkor legtöbbször félreértésekhez, félremagyarázásokhoz és hazugságokhoz vezet. A legfıbb mérce az írói minıség. Az hitelesít – legalábbis arra az idıre, amíg olvassuk és amíg bennünk marad. Ungvári Tamás nyilván életrajzok, önéletrajzok, levelezés győjtemények garmadáját búvárolta fel, tudós történeti értekezések sokaságát olvasta el – de nem tudós értekezéseket írt. Irodalmat írt, szépirodalmat, mégpedig nagyon jót. Persze nem is kitalációkat. Valóságos emberek, legtöbbször írók mővészek portréit mutatja be saját, finoman csiszolt tükrében. Nem filológus buzgalommal dolgozik, de nem is bensı állásfoglalás és értéktudat nélkül. Nem arra gondolok, hogy van, akit szeret, és van, akit ellenszenvesnek tart, vannak kedvencei és vannak akiket nevetségessé tesz. Nem. Én arra gondolok, hogy ezekben a különbözı idıkben, alighanem különféle évek alatt készült írásokban van valami szilárd – félve írom le a manapság sajnos sokak fülében rosszul hangzó szót – világnézet. Talán jobb szó: tartás. Mondom, vannak szórakoztató elnagyoltságok, nagyot mondások, szellemes hihetetlenségek a kötetben , de még ezekben is ott érezni valamit annak levegıjébıl, amit citoyen polgárságnak neveznek azok, akik még tudják, mi az. Valami meg nem alkuvás semmivel, visszautasítása mindennek, ami egyedülinek, értelem felett állónak és kizárólagosnak tartja magát és aminek meghosszabbított vonala eddig még mindig eszement diktatúrákhoz vezetett. Ki mindenkinek kínhalálához, arról – a sok remek humor és irónia mellett – bıven olvasni a kötetben.
Kenyeres Zoltán -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
3
A szerzık bemutatása
Ungvári Tamás szabálytalan önéletrajza
Ezt a vázlatot ugyan Kenyeres Zoltán professzor könyvajánlójához írom, mely fényes stílusban a mővemet dicséri – ez azonban engem nem kötelezhet arra, hogy önmagamat állítsam piedesztálra, és saját szobrom készülı gipszalakjából szóljak professzorok nemes köréhez. A mővemet, csaknem félszáz könyvet, százon felüli fordítások sorát nagyon komolyan veszem, elkötelezett tudós, író és közéleti ember lennék, némi megkötéssel. A szabálytalan pálya arra mégis jó volt, hogy egyetlen percig se merevedjek valaminı pózba. Nem vagyok a szokványos kutató, a megszokott egyetemi tanár, valaha növesztettem szakállat, ma már azt sem. A Bölcsészkar elvégzése után az Írószövetség folyóiratához kerültem szerkesztınek, és ott ismerhettem meg a magyar irodalmi és tudományos legjavát, Szabolcsi Bencétıl Veres Péterig. Én még ismertem Benedek Marcellt, Lukács Györgyöt, Füst Milán, Nagy Lajost, Tersánszky Józsi Jenıt – vagyis a kortárs mővészetek hófödte csúcsain barangolhattam. Ami a havat illeti: végigsíeltem Európa és Amerika legjobb lejtıit. Verbier, Vilar, Lés Diableret, Crans sur Sierre, Deer Valley. A legtöbb vereséget a nemzetközi újságíróversenyeken én győjtöttem be. Mindez nem akadályozta elı-és hátramenetemet a tudományos pályán. A kandidátusi címet Poétika címő mővemre úgy kaptam, hogy az egyik opponensem nem javasolt, a bizottságban se volt minısített többségem. A tudományok doktora címet egyetlen szavazattal hódítottam el. A József Attila-díjat irodalmi munkásságomért akkor kaptam, amikor az U betőhöz értek. A Széchenyi-díjamnál azt adományozó kormány éppen csomagolt s a fiók mélyén találtak egy másra se használható szobrocskát. Épesző ember csak nevet azon az emberen, aki a körülmények ellenére egy életmőnek is nevezhetı egységet hozott létre, az immár háromkötetes Enciklopédia sorozattal és az Ügynök halálának fordításával, a Beatles bibliával és a Kaland és Gondviselés felvilágosodás történetével. A magyar irodalom - a lamentáció irodalma, az Ó-magyar Mária-siralomtól máig. Én nem a siralom völgyeként éltem át a viharos huszadik századát, s még a huszonegyedikre is a kétségbeesés tiszta reményével nézek. József Attilának az a tanácsa, hogy döntsd a tıkét, nem vált be. De a mondat második fele igaz. Ne siránkozz!
Kenyeres Zoltán életrajza 1939 január 17.: születés l957-1962: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar-angol szak. 1962-1964: Kossuth Kiadó, szerkesztı 1964-1981: MTA Irodalomtudományi Intézet, tudományos munkatárs
4 1967-1971: az (intézetben szerkesztett) Kritika belsı szerkesztıségi tagja 1972-1981: Az intézet értéktudományi csoportjának vezetıje l974-1981: az intézet tudományos titkára 1975-1992: a Látóhatár szerkesztıje 1978: József Attila-díj 1981: docensi kinevezés az ELTE BTK XX. Magyar irodalomtörténeti tanszékére 1986: az irodalomtudomány doktora 1988: egyetemi tanári kinevezés 1992-2005 : az ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója 1994-2005 : a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetıje 1995: Komlós Aladár-díj 1999-: Széchenyi professzori ösztöndíj 1999-2003 a Nemzeti Kulturális Alap folyóirat kuratóriumának tagja 2008: Széchenyi-díj 2009:MTA Eötvös koszorú 2009- nyugdíjas professor emeritus Tagja a a Vigilia szerkesztıbizottságának., tagja a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vezetıségének. PUBLIKÁCIÓK Önálló könyvek: -
Gondolkodó irodalom, Bp.,1974,473 l. (Tanulmányok a modern irodalom körébıl.)
-
A lélek fényőzése, Bp.,1983,490 l. (Tanulmányok a 19.- 20.századi irodalom körébıl.)
-
Tündérsíp, Bp.,1983,355 l. (Monográfia Weöres Sándor költészetérıl.)
-
Irodalom, történet, írás, Bp.,1995,344 l.(Tanulmányok a magyar irodalomtudomány történetérıl a kezdetektıl máig)
- Ady Endre,Bp.,1998. 199 l.(Monográfia) -
Kor és utókor, Tanulmányok a Nyugat körébıl. (Kiadónál szerkesztés alatt)
Szerkesztések: -
Esszépanoráma I-III.k. Bp. 1978
-
A “Nyugat” tartalomjegyzéke 1908-1941. Nyugat könyvtár 1. Bp. 1997. Sorozatszerk.
-
A Nyugat jelenség (1908-1998). Nyugat könyvtár 2.Bp. 1998. /Sorozatszerk.)
-
In Honorem Czine Mihály (Görömbei Andrással),Debrecen, 1999.
Tanulmányok 1993 óta: - A befejezetlen múlt, Irodalomtörténet-írásunk néhány kérdésérıl = Irodalomtörténet 1993.12., 3.,4.sz. 18-38, 451-5o7, 95o-969.
5 - "A kettészakadt irodalom" és "Az írástudók árulása", Babits és a Nyugat irodalomszemléletérıl= Irodalomismeret 1993. 3.sz. 16-2o. - Lukács's Hungarian Studies before 1945 = Hungarian Studies on György Lukács (ed by László Illés etc. ) Bp. 1993. Vol II. 385-415. - Az irodalomtudomány = Pannon enciklopédia, Bp. 1993. 556-557. - Weöres Sándor: Istar pokoljárása = Irodalomtanítás, szerk. Sipos Lajos, Bp., 1994.II.k., 293-3o3. - A Nyugat kora, Vázlat egy korszak genezisérıl= Irodalomtörténet,1995.2-3.sz., 369-383. - A modern-romantikus Ady = Kortárs, 1997. 8.sz. 112-128; 9.sz.118-128; 1-19 -
Babits és a metafizikus hagyomány = Alföld, 1997. 10.sz. 62- 68. Nyugat-legendák és az etikai esztétizmus = Nyugat-jelenség, szerk. Szabó B. István, Bp. 1998 10-14.
- Balázs Béla Dialógusa = Irodalomismeret, 1998 3-4.sz.,78-87. -
Két uralkodó stílusmoduláció a premodern prózáig = In Honorem Czine Mihály, szerk., Görömbei András, Kenyeres Zoltán, Debrecen, 1999,61-70.
