Prof. Dr. Giselher Guttmann
TANULUNK TANULNI
Ez a kiadvány az Osztrák Oktatási és Kulturális Minisztérium ingyenes brosúrájának a fordítása.
Eredeti címe: Wir lernen lernen
Kiadó: Schulservice, Bundesminsiterium für Unterrricht und Kunst, 1991
Tartalmi felelős: Dr. Fritz Rosenberger
Illusztrációk: Martin Emil Menzel
Magyar kiadás: www.tanuljhatekonyan.hu Fordító, szerkesztő: Földiné Szőke Sarolta, 2014
Ingyen letölthető: www.tanuljhatekonyan.hu
A kiadvány változatlan formában szabadon fénymásolható és terjeszthető. Idézés esetén kérjük a forrást megadni.
Tartalomjegyzék
Bevezetés
4
Tanulásra kész állapot
6
Izomfeszítés: az aktivitás fokozása
8
Tanulás előtt “ürítsük ki a fejünket”
10
Ne nyeljünk túl nagy falatokat
11
Képzeletben rajzolni
14
Az agy, olyan mint egy izom
16
Alkotói szünet
18
Sakktábla tanulás
20
Az emlékezet felezési ideje
22
A magolás értelmetlen
23
Ismétlés – az igazi csodatölcsér
24
Az 5-10-20 perces program
25
Tanulókártyák
27
A tanulás receptje 10 pontban
29
1
Előszó az osztrák kiadáshoz Kedves Diákok, Tanárok és Szülők!
„Azért járnak a gyerekek iskolába, hogy tanuljanak. De hogyan is kell tanulni?” Ez a kérdés nem is olyan ellentmondásos, mint ahogy első pillanatban tűnik, egy olyan diák számára, aki nehezen boldogul a tananyaggal. Sok tanár és szülő feltételezi, hogy a gyerek tudja, hogyan kell tanulnia. Hiszen megtanulta az anyanyelvét, megtanult járni, labdázni, énekelni és még sok mást, jóval mielőtt még iskolába ment volna. Mégsem tudja minden diák elkerülni a tanulási nehézségeket.
Az iskolareform nem mehet el e probléma mellett. Ez a brosúra annak jegyében készült, hogy a helyes tanulásról való felvilágosítás az iskolareform fontos célja. (...)
Mindannyian tudjuk, hogy az iskolának mindig újabb tanulnivalókat kell figyelembe vennie és a tanulás a munkavégzés során is egyre fontosabb szerepet tölt be. Az elektromos adatbankok a jövőben sem lesznek képesek pótolni az összefüggések felismerését és tartalmak összekapcsolását. Ezért mindennek nagy jelentőséget tulajdonítok, ami a tanulás képességének fejlesztését szolgálja.
Dr. Helmut Zilk
osztrák oktatási és kulturális miniszter
2
Előszó a magyar kiadáshoz Kedves Olvasó!
Gondolkoztam azon, hogy az általam ismert tanulásról szóló magyar könyvek közül, mit tudnék ajánlani diákoknak, tanulni vágyóknak olvasásra. Melyik az a könyv, ami nem túl elméleti, nem unalmas és nem néhány száz oldalból kell kimazsolázni a hasznos tanácsokat. Arra jutottam, hogy hasznos lenne megosztani ezt a kis füzetet, ami rövid, tömör és jól használható tanácsokat ad a tanuláshoz. Az egyszerű magyarázatokat szemléletes ábrák illusztrálják, melyek a megjegyzést is segítik, a végén pedig összefoglaló található a bemutatott módszerekről.
Szerzője Dr. Giselher Guttmann professzor, a Bécsi Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetője, aki írását egyaránt szánta diákoknak, szülőknek és tanároknak. A jelen fordítás az osztrák Oktatási és Kulturális Minisztérium ingyenes kiadványát követi.
A megjelenése óta eltelt húsz év távlatából elmondható, hogy a felnőttek között is nagy népszerűségnek örvendett, nemzedékek tanultak belőle tanulni és alkalmazták sikerrel az itt leírt tanácsokat, melyek ma sem avultak el.
Sikeres alkalmazást kíván:
Földiné Szőke Sarolta
a kiadvány fordítója és szerkesztője
tanár, önismeret- és tanulás tréner
www.tanuljhatekonyan.hu
3
Bevezetés Gyakran hangzik el otthon a felszólítás: „Tanulj!” Erre aztán több-kevesebb lelkesedéssel előkerül a tankönyv vagy a füzet… de mi is történik tulajdonképpen? Hogyan is zajlik ez az úgynevezett „tanulás”?
A következő oldalakon olyan stratégiákról lesz szó, melyek megkönnyíthetik az új tartalmak megjegyzését.
Megjegyezném, hogy csak a tudás elraktározásáról lesz szó, ami csak egy része a munkának. Az új anyag megtanulásához még sok más dologra is szükség van: fel kell dolgoznunk a bevezető információkat, kereszt-kapcsolatokat létrehozni, összefüggéseket felismerni, gyakorolni a megtanultakat és lehetőleg minél többféle alkalmazásukat kipróbálni.
Bár pontosan tudjuk, hogyan kell például egy számunkra már világos matematikai szabályt növekvő nehézségi fokú példákon gyakorolni, sokaknál hiányzik a világos terv. Néhányan leülnek (nem ritkán az utolsó délután) és órák hosszat „magolják” az anyagot. Talán estére tényleg eljutnak oda, hogy többé-kevésbé meg tudják jegyezni a legfontosabb részeket. Mégis biztonsággal megjósolható, hogy a következő reggelen szinte semmire sem fognak emlékezni. Ha ugyanennyi órát elosztottak volna négy napra, úgy lényegesen kevesebb megterheléssel tartós megjegyzést érhettek volna el!
Ezért be szeretnék mutatni néhány tanulási technikát, amelyek modern tudományos felismeréseken alapulnak és gyakorlati felhasználhatóságukat is kipróbálták, közben röviden szót kell ejtenünk az elméleti alapokról is.
4
Módszereink egy része az agy működésével és teljesítőképességével kapcsolatos neuropszichológia vizsgálatokra épül, amelyeket főként Dr. H. Bauer docens végzett. Ezeknek a felismeréseknek a gyakorlati kipróbálását már évekkel ezelőtt elvégeztük iskolai kísérletek keretében, amelyekben Dr. F. Beer udvari tanácsos és Dr. E. Vaneek docens sokat segítettek.
Sikerült kidolgozni néhány egyszerű receptet, amelyeknek csak egy hátrányuk van, amit mindjárt az elején egy hasonlattal szemléltetünk.
Ha edzeni akarjuk az izmainkat, olcsón be tudunk szerezni súlyzót. Azonban a súlyzó csak akkor fog segíteni, ha naponta használjuk. Ugyanez érvényes az összes alábbi stratégiára is. Csak kitartó és következetes alkalmazásuk vezet sikerhez!
5
TANULÁSRA KÉSZ ÁLLAPOT Biztos megtörtént már veled, hogy rövid ideig hallottál egy dallamot és aztán nem tudtad kiűzni a fejedből, órák hosszat elkísért. Miért nem sikerül ez egy telefonszámmal, amit sürgősen meg kellene jegyeznünk, mert éppen nincs a kezünk ügyében toll vagy miért nem sikerül egy címmel, amit nem szabadna elfelejtenünk?
Ilyen esetekben buzgón igyekszünk, de csak nem akar sikerülni, hogy az a néhány új információ gyökeret verjen a fejünkben.
Ezek a hétköznapi megfigyelések mutatják, hogy az agy teljesítőképessége nagy ingadozásoknak van kitéve, különösen az információ elraktározásának terén. Ha teljesen éberen és figyelmesen dolgozunk, újra meg újra fellépnek olyan időszakok, amikor korlátozottan tudunk megjegyezni dolgokat, majd ezeket olyan fázisok váltják fel, amikor kimagasló a teljesítményünk.
6
Ezeknek a ciklusoknak a kezdete és vége sajnos rejtve marad előttünk. Nem tudjuk felismerni őket, mivel nincs olyan érzékszervünk, ami a tanulásra kész állapotot észlelné.
Finom mérőeszközökkel természetesen kimutathatóak a testünkben olyan változások, amelyek ezzel kapcsolatosak. A tanulásra kész állapotban – még ha nagyon kicsi mértékben is, de változik a testhőmérséklet, a test energiafelhasználása, az agyunk elektromos aktivitása és az izomzat feszültsége. Ezek mind ingadoznak az éberségünkkel és az azzal kapcsolatos teljesítőképességgel együtt, azaz szakszóval az
aktivációs szintünkkel.
7
Izomfeszítés
az aktivitás fokozása A legegyszerűbb lehetőség az aktivitásunk befolyásolására, ha tudatosan megváltoztatjuk az izmaink feszességét. Ez az egyszerű módszer különösen hatékony az aktivációs szintünk szabályozására amit nem véletlenül alkalmaznak évezredek óta különböző népek az ellazulás elősegítésére. (Még mielőtt átugranád ezt a részt: ez a módszer alkalmas az éberség fenntartására sok órás egy helyben ülés esetén pl. iskolában vagy akár autóvezetés közben. - A ford.)
Az izmok megfeszítésével fokozhatjuk az aktivációs szintünket, míg az izmok bármilyen ellazítása az aktivitás alacsonyabb szintjére visz. Természetesen azt is gyakorolni kell, ha megterhelő helyzetben is lazák akarunk maradni pl. a sportoló a startlövés előtt, az előadóművész a fellépése előtt. Hosszas gyakorlás után el lehet jutni oda, hogy igazi stresszhelyzetben mintegy gombnyomásra előhívható az ellazulás. De ilyen virtuóz teljesítményre nem kell törekednünk. Elég, ha a tanulásnak nem minden előkészület nélkül veselkedünk neki. Minden tanulási szakasz előtt tarthatunk rövid ráhangolási rituálét.
(Ezt a ráhangolódást egyéb szokássá vált cselekedetek is segíthetik pl. rendet rakunk az asztalunkon, készítünk ki magunknak vizet, öt percre lefekszünk stb. Sokat segít, ha a tanulás körülményei megszokottak, a tanulás idejének is van bizonyos ritmusa és már tudjuk, mi következik. - A ford.)
8
Leülünk egy székre, de nem dőlünk hátra, hanem enyhén előre tartjuk a fejünket, kezeinket lazán a combunkra tesszük. Elkezdjük az első megfeszítést: ráncoljuk a homlokunkat és összeszorítjuk az ajkunkat, mintha fenyegető arcot akarnánk vágni. Így maradunk 3 másodpercig, majd ellazítjuk az arcunkat és vele együtt az egész testünket. 1 másodpercig maradunk így, majd megismételjük az előző gyakorlatot.
Majd következnek a vállak és a kezek. Látható mozgás nélkül megfeszítjük az adott terület minden izmát és közben érezzük, hogy a karunk az ujjaink végéig megfeszül. Így maradunk 3 másodpercig, majd 10 másodperc lazítás után megismételjük. A következő lépésben a mellkast, majd a hátat feszítjük meg, végül a lábakat.
Ennek az izometriás gyakorlatnak a végén, amikor tetőtől talpig átmozgattuk az izmokat, még egy gyakorlatot végezhetünk, mely különösen hatékony és később az egész folyamatot helyettesítheti. Nyomjuk a nyelvünket 3 másodpercig erősen a szájpadlásunkhoz és maradjon ebben az érezhető feszültségben. Majd lassan engedjük le a nyelvünket és érezni fogjuk, hogy az ezzel kapcsolatos ellazulás kiterjed az egész testünkre.
Az aktiválás és lazítás váltogatásával elérhetünk laza állapotot, melyben maradjunk mintegy két percig és közben kapcsoljuk ki a gondolatainkat.
9
TANULÁS ELŐTT
„ÜRÍTSÜK KI A Fejünket” Tanulás előtt próbáljuk meg mentesíteni a fejünket minden zavaró tényezőtől: tegyünk félre minden elterelő gondolatot, megvalósítatlan tervet, rejtett vágyat és összpontosítsunk arra, amit éppen tanulni akarunk.
A fej „kiüresítése” garantálja, hogy ha utána visszatérünk a koncentrált, éber állapothoz, hosszabb időn át fokozottan képesek leszünk megjegyezni, befogadni dolgokat.
10
Ezért nagyon hasznos, ha minden intenzív tanulási szakaszt az előző részben leírt módon kezdünk. Ezt az előkészülési rituálét legfeljebb egy nap kétszer alkalmazzuk, és a tananyag azon részei számára tartsuk fenn, amelyek nagyobb nehézséget jelentenek számunkra. (A nap folyamán azonban számtalanszor elhatározhatjuk, hogy most csak az előttünk álló feladatra koncentrálunk. - A ford.)
A rövid kikapcsolás bár nem olyan hatékony, mint a intenzív lazítás, de gond nélkül alkalmazhatjuk gyakrabban. A rövid lazításokat gyakran és közvetlenül az aktív tanulási szakasz után iktassuk be, így az egyhangú, tagolatlan magolás helyett a koncentrált munka és rövid lazítási szakaszok váltják egymást.
Minden nagyobb kihívás előtt, amikor teljesítenünk kell (pl. vizsga, dolgozat), alkalmazhatjuk a lazítást, főleg, ha a problémával nehezen boldogulunk. Az ilyen helyzet egy beszorult fiókhoz hasonló, amit be akarunk tolni, de minél inkább erőltetjük, annál kevésbé akar mozdulni. Csak úgy jutunk a célhoz, ha a fiókot kicsit visszaengedjük és újra nekilendülünk, azaz ha rövid ideig magunkba szállunk.
NE NYELJÜNK TÚL NAGY FALATOKAT Ha a mindennapokban a tanulásról beszélünk, legtöbbször nem gondolunk bele, hogy ez a rövid szó hosszan tartó, bonyolult folyamatot ír le. Egy új információt nem tudunk egy csapásra, egy lépésben elraktározni. Először az „átmeneti raktárba” kerül, ahol egy ideig készenlétben van egészen addig, amíg eldől, hogy nyomtalanul elvesszen-e, vagy méltó arra, hogy tartós formában elraktározzuk.
Emlékezetünknek ez az előszobája, az úgynevezett rövid távú memória, úgy épül fel, hogy az új tartalom szinte változatlanul megmarad benne úgy, mint egy fénykép, minden fontos és kevésbé fontos részlettel együtt.
11
Agyunk ezt a luxust azonban csak igen rövid ideig és csak korlátozott mennyiségű információ esetén engedheti meg magának. Gyorsan el kell dőlnie, hogy az éppen tudatunkba belépett információ érdemes-e arra, hogy tartósan elraktározódjék vagy sem.
A tartós bevésés ugyanis jelentős átalakítást követel. Az információ nem minden sokszínű részletével együtt raktározódik el, hanem csupán a legfontosabb tartalmak kerülnek át a hosszú távú memóriába. Ez az átalakítás óhatatlanul információvesztéssel jár és tetemes idő- és energiaráfordítást igényel.
Az emlékezetnek ez a kétlépcsős szerkezete teszi szükségessé, hogy egyszerre ne túl sok információt vigyünk agyunk „emlékezet-előszobájába”.
Csak ha megfelelő mennyiségű információnak tesszük ki az agyunkat, akkor tudja azokat feldolgozni: egy “adaggal“ több az egész rakomány elvesztését eredményezheti.
12
Ezért minden új tartalmat, amellyel szembesülünk, először meg kell vizsgálnunk abból a szempontból, hogy mi az, amit valóban meg kell jegyeznünk belőle. Hiszen a tankönyvek nagy részét nem kell ténylegesen megtanulni, hanem a tankönyv arra szolgál, hogy bizonyos problémákhoz elvezessen, előkészítő ismereteket közöljön, vagy az éppen tárgyalt törvény alkalmazását és jelentőségét szemléltesse. Amit valóban meg kell jegyeznünk, azok mindig rövid, lényeges információk: kizárólag ezek képezik a tulajdonképpeni tanulnivalót. Ilyen lényeges információ lehet valamilyen matematikai képlet, helyesírási szabály, fizikai törvény vagy földrajzi tény. A lényeget mindig röviden, szalagcímhez (újság főcíméhez) hasonló formában kell megfogalmaznunk. Ennek megvalósítása eltérő nehézségű lehet, például egy matematikai probléma esetén biztosan könnyebben sikerül, mint amikor biológiai törvényszerűségről van szó.
Mekkora lehet legfeljebb a megjegyzendő adag? Alapszabályként azt mondhatjuk, hogy nem foglalhat magába 7 tartalmi egységnél többet, és 10 másodperc alatt elmondhatónak kell lennie. Így például Magyarország 5 fontos üdülőhelyét összefoglalhatjuk egy ilyen csomagba. Ha azonban tananyagunk terjedelmesebb, és - földrajzi példánál maradva - Európa összes országának a fővárosát kell megtanulnunk, akkor ezt a túl nagy “adagot” kis „falatokra“ kell osztanunk, amelyek közül egyik sem haladhatja meg a kritikus 7-es számot.
13
KÉPZELETBEN
RAJZOLNI Rövid távú memóriánk előszobájából a végleges hosszú távú memóriába való átmenetet aligha tudjuk befolyásolni. De a kis adagok feldolgozása mellet még egy másik fogás sokat segíthet.
Megpróbálhatunk az adott tartalomhoz képes illusztrációt kigondolni, vagyis egyfajta „képzeletbeli rajzot vagy képregényt”.
14
Ezek a képek nyugodtan lehetnek viccesek vagy akár groteszkek is, és teljesen tükrözhetik személyes ízlésünket. Minél szokatlanabb és humorosabb ez a fantáziadús illusztráció, annál jobban megragad a tartalom, amit a segítségével el akarunk raktározni.
Azonban ehhez is szükség van egy kis gyakorlásra, és csak bizonyos idő elteltével leszünk képesek arra, hogy szükség esetén ilyen képzeletbeli rajzokat alkossunk, amelyeket „ragasztóként” használhatunk, ha makacsul ellenálló tartalmakat akarunk megjegyezni.
Példaként bemutatom, hogyan járt el egyik tanulónk, akinek nehézséget jelentett megjegyezni, hogy németül a trónt [=Thron] th-val írják. Egyszer kigondolt egy képzeletbeli rajzot, amelyben egy királyt ültetett a trón „th-” betűjére. Ezzel a problémát egyszer s mindenkorra megoldotta.
Ezt a technikát természetesen csak különösen nehezen megjegyezhető információ esetén szükséges alkalmaznunk. Nem kell megijednünk, ha nem sikerül rögtön megfelelő képeket kitalálni. Már rövid gyakorlás után sikerülni fog bármilyen megjegyzendő dologhoz a megfelelő képet kigondolni!
15
AZ AGY OLYAN, MINT EGY IZOM Csak rövid ideje tudjuk, hogy mi is történik, amikor az információ a rövid távú memória előszobájából a hosszú távú memóriába kerül át és tartós formát vesz fel. Agyunkban ekkor intenzív átalakítási folyamatok zajlanak le: idegsejtek növekednek és új kapcsolódásokat hoznak létre úgy, hogy egy intenzív tanulási folyamat végére a nagyagy kérge vastagabb lesz.
16
Az agy, amelyet nemrégiben még teljesen változhatatlannak tartottak, rendkívül érzékenyen reagál az újdonságokra és megdöbbentő változásokra képes. Egy izommal lehetne összehasonlítani, amely edzés által növekszik - éppígy az agy is.
Széles körben elfogadott az a nézet, hogy egy véglegesen elraktározott tartalom már soha többé nem törlődhet ki teljesen. Csak azt felejtjük el, amit más tartalmak elnyomtak és elfedtek. Agyunkban azonban kitörölhetetlenül megmarad az egyszer már a hosszú távú memóriában elraktározott információ.
Habár erről a nézetről még vitatkoznak, egy dolog azonban biztos: ezek a tartós változások, növekedési és átrendeződési folyamatok nagyon sok időt igényelnek, és biztosan több óráig, de valószínűleg akár napokig is eltartanak. Ezzel egy meglepő, és komoly következményekkel járó tényhez jutottunk: a tulajdonképpeni megjegyzés, elraktározás csak akkor veszi kezdetét, amikor mi magunk már abbahagytuk a tanulással való tudatos foglalkozást, és hosszabb ideig eltart, miközben mi már egészen mással foglalkozunk.
17
ALKOTÓI SZÜNET Ezt a meglepő megfigyelést az új tartalmak elraktározásának hosszáról egy rövid, könnyen megjegyezhető mondattal foglalhatjuk össze: „Az agy tovább tanul, mint a tudat.” Ennek a ténynek nagy gyakorlati jelentősége van. Az következik belőle, hogy a tanulási folyamat után következő időszaknak nagyon-nagy jelentősége van - amelyet általában egyáltalán nem vettünk figyelembe.
A tudatos tanulási fázisban többnyire nagy odafigyeléssel dolgozunk, és azt állítjuk, - látszólag joggal, hogy optimális volt a tanulásunk. Nem számolunk azzal, hogy valójában a megjegyzés szempontjából az a döntő, ami a tanulás után történik. Minél zavartalanabbul töltjük ezt az időt, annál eredményesebben kerül át az új információ a hosszú távú memóriába. Ez a tény az agyfunkció-zavarok megfigyeléséből már régóta ismert. Egy enyhe agyrázkódással járó balesetnek lehet olyan következménye, hogy a hosszú távú memóriában nem tud végbemenni tartós elraktározás. Éppen a baleset előtti másodpercek teljesen kitörlődnek agyunkból, mint amikor elszakad egy film, bár az eseményeket kétségkívül a legnagyobb koncentrációval és figyelemmel követtünk.
A legjobb tehát az lenne, ha egy intenzív tanulási szakasz után semmivel sem foglalkoznánk, vagy még előnyösebb lenne, ha aludnánk. Tudományos vizsgálatok tényekkel bizonyítják, hogy azok az információk, amelyeket este, röviddel elalvás előtt tanultunk meg, lényegesen jobban megmaradnak az emlékezetben, mint amelyeket reggel, felébredés után próbálunk megjegyezni.
18
A fáradtság ellenére az este tanuló kísérleti csoport a zavartalan éjszakai nyugalomnak köszönhetően megelőzte a reggel tanuló csoportot.
Egyszerűen hasznosíthatjuk az előbbi tapasztalatot: tegyünk félre estére kis mennyiségű, különösen nehezen megjegyezhető tananyagot - legfeljebb 3 vagy 4 információegységet – és ismételjük át még egyszer, közvetlenül elalvás előtt. A késői átismétlés különlegesen nagy hatékonysággal vésődik be az emlékezetünkbe.
Természetesen nem merülhetünk minden tanulási fázis után mély álomba, de lehetőleg iktassuk be a korábban leírt lazítási-szüneteket, és kapcsoljunk ki teljesen. Ez az alkotói szünet jelentősen kedvez a megjegyzésnek és az összhatás szempontjából nézve időmegtakarítást is fog jelenteni.
19
SAKKTÁBLA TANULÁS Ha nagyon sok tanulnivalóval kell megbirkóznunk, természetesen nem lesz mindig lehetséges, minden szakasz után igazi pihenőszünetet beiktatni. Azonban erre az esetre is van egyszerű megoldás. Az egymást követő tanulási fázisokat összeállíthatjuk úgy, hogy különböző témakörök kövessék egymást: sakktáblaszerűen olyan területtel foglalkozzunk, amelyik az előtte feldolgozott anyaghoz a legkevésbé hasonlít. Ennek a stratégiának is megvan a maga oka,– bár ez szemben áll azzal a régi szabállyal, hogy „maradjunk egy dolognál.”
Minél jobban hasonlít ugyanis két szellemi tevékenység egymáshoz, annál több közös kapcsolódási pontot használ az agy feldolgozásuk során. Két teljesen különböző gondolkodási folyamatot azonban egészen más idegsejtcsoportok szabályoznak. Amíg zajlik az egyik folyamat, addig a másik tevékenységet irányító idegsejtek tulajdonképpen pihenő állapotban vannak.
Ebből a működési elvből a következő tanulási recept vezethető le: osszuk fel a különböző területeket érintő tananyagunkat megfelelő nagyságú tömbökbe, és úgy állítsuk össze tanulási programunkat, hogy az egymáshoz legkevésbé hasonló területek következzenek egymás után.
20
Például egy matematika-tömböt követhet szóismétlés, majd átugorhatunk egy reáltárgyra (pl. kémiára v. fizikára).
Ezzel a „sakktábla-tanulással“ kedvező esetben éppen oly zavarmentesen jegyezhetünk meg dolgokat, mintha minden szakasz után igazi pihenőszünetet tartottunk volna.
21
AZ EMLÉKEZET FELEZÉSI IDEJE A száz éves tanuláskutatás egyik legfigyelemreméltóbb felismerését tekintélyes kora ellenére megdöbbentően kevéssé tartják szem előtt. Még ha valamit végre fáradságos munkával be is véstünk az emlékezetünkbe, és addig ismételtünk, amíg tényleg tudjuk, még akkor sem jegyeztük meg végérvényesen. Épp ellenkezőleg: ha sorsára hagyjuk az adott tartalmat, és mintegy fél óra múlva megvizsgáljuk, átlagosan kb. a fele „eltűnik”. Minden új, frissen megtanult tartalom elszivárog, 30 perc alatt kb. feleződik.
Az Ebbinghaus által leírt felejtési görbe ezután már szerencsére hamarosan laposabbá válik, mégsem marad meg az emlékezetben több, mint átlagosan az adott anyag ötödrésze. Mivel sajnos nem tudjuk, hogy az anyagnak melyik ötödrészéről van szó, csak egy kiút marad. Ezt a jelentős emlékezet-veszteséget megfelelő stratégiákkal kell ellensúlyoznunk, és végleg meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az először megtanult anyag legnagyobb része, akármilyen jól tudjuk is - bizonyos idő múlva óhatatlanul el fog tűnni. Amit ma megtanultál, azt holnapra biztosan elfelejted!
22
A MAGOLÁS ÉRTELMETLEN Már a tudományos vizsgálatok előtt, a hétköznapi tanulási helyzetek megfigyeléséből is ismert volt a frissen megtanult anyagoknak az imént leírt „elpárolgási törekvése". Így aztán egy sor különféle stratégiát fejlesztettek ki az újonnan megtanult anyag elfelejtésének megakadályozására.
A legkézenfekvőbb és ijesztő mértékben elterjedt stratégia így hangzik: ne csak addig tanuljunk, amíg az új anyagot „éppen csak” tudjuk, hanem még magoljuk tovább. Ismételjük 5-ször, 10-szer, 20-szor tovább, mintha valóban szükséges lenne, azt remélve, hogy a „túltanulás" csökkenti az emlékezet veszteségét.
Elegendő egy pillantást vetnünk a 19. század régi szakirodalmába, és világossá válik, hogy ez a kézenfekvő stratégia teljesen haszontalan.
Már Ebbinghaus kimutatta, hogy egy kísérleti csoport, amelyik az adott anyagot csak addig tanulta, ameddig éppen csak tudta, és egy másik csoport, amely ezután még sokszor újra átismételte, a következő napon majdnem ugyanannyira (jobban mondva: éppoly kevéssé) emlékezett.
Nem lehet kijátszani a felejtési görbét a tanulási fázist közvetlenül követő tömeges ismétlésekkel.
Ellenkezőleg: Sokkal jobb csak addig tanulni, amíg az új tartalmat éppen, hogy tudjuk. Ezután legjobb, ha egy időre sorsára hagyjuk.
23
ISMÉTLÉS - AZ IGAZI CSODATÖLCSÉR Hogyan lehet megakadályozni az újonnan megtanult anyag nagymértékű elfelejtését? Ebben csak egyetlen stratégia segíthet, amelyet bár régóta ismernek, csak ritkán alkalmaznak: “Repetitio est mater studiorum!” - “Az ismétlés a tudás anyja”.
Először hagyjuk sorsára az újonnan megtanult anyagot. Türelmetlenség nélkül és tudatosan számoljunk vele, hogy annak egy része el fog veszni. Bizonyos idő elteltével végezzük el az első ismétlést és hozzuk az anyagot ismét a 100 %-os tudás szintjére, aztán megint tegyük félre. Ekkor kellemes törvényszerűséget fedezhetünk fel.
Bár az újra átismételt anyag egyes részei ismét elvesznek, de a felejtési görbe már mégsem olyan meredek, mint az első tanulás után. A felezési idő lényegesen meghosszabbodott, és most sokkal hosszabb időt hagyhatunk eltelni, amíg aztán egy újabb ismétléssel az elveszett tartalmakat újra visszaszerezzük. Így egyre hosszabb időt hagyhatunk ki a következő rövid ismétlésig, és megakadályozhatjuk a másképp elkerülhetetlen emlékezet-veszteséget.
A német szövegben egy közismert kifejezés áll. A „Nünberger Trichter” olyan tanulási módot jelöl, ahol a tanulónak nem kell személyesen fáradoznia a tudásért, hanem csak úgy beletöltik a fejébe.
24
Forrás: allaboutlearning.com
AZ 5-10-20-PERCEs PROGRAM Ha pontosabban akarunk fogalmazni, az időkihagyások optimális hossza az újonnan tanult anyag fajtájától és tartalmától függ. Egyszerű és jól megjegyezhető szabályként mégis azt mondhatjuk: a tanulási szakaszt követő első szünet 5 perces legyen, a második 10 és a harmadik 20 perces. Ezzel a sémával az emlékezet nagyon jelentős javulását lehet elérni és a legcsekélyebb ráfordítással optimális megjegyzést.
25
Természetesen nem szükséges mindenfajta tanulnivaló esetén ezt a programot alkalmazni, hanem át kell gondolni, meg kell tervezni, mikor élünk vele. Sokkal inkább tartsuk fenn ezt a sémát olyan tananyag számára, amit különösen nehéz megtanulni, támpontként: pl. elég néhány naponta egyszer elővenni. A fontos lényegi információn kívül, melyeket végre a fejünkbe akarunk tömni, a köztes időkre tartsunk készenlétben „kontraszt-feladatokat", melyeket át lehet nézni 10 vagy 20 perc alatt. A legelőnyösebb régebben megtanult más anyagok ismétlését beütemezni, vagy még jobb, ha kevés tanulást kívánó feladatokat veszünk elő. Az 5, 10, 20-perces program lefolyása pontosan egy órát vesz igénybe, és kis adag tanulnivaló esetén optimális megjegyzési hatásfokot biztosít.
A legtöbb tanulási szakaszt persze nem tervezzük meg olyan pontosan. Azonban átlagos tanulásnál se időzzünk túl sokat ugyanazon a területen, hanem készítsünk elő legalább két tartamilag egymástól eltérő anyagot (pl. angol szavak és fizika) és a „sakktábla-tanulás” értelmében 10-15 percenként ugorjunk át másik területre. Minden visszaugrásnál rövid ismétlésre van szükség, aztán lépjünk újra kicsit tovább az anyaggal.
26
TANULÓKÁRTYÁK Különös figyelmet érdemel még egy probléma. Vannak olyan tananyagok, melyekkel azért boldogulnunk olyan nehezen, mert nem tudjuk áttekinteni. A szótanulásnál például fennáll a veszély, hogy olyan szavakat is ismételünk, amelyeket ismétlés nélkül is tudunk már. A nehezen jegyezhető szavak pedig, amelyek különös odafigyelést igényelnének, elkerülik a figyelmünket.
A tanulókártyák jó „idomárként” szolgálhatnak, hogy az ilyen áttekinthetetlen területeken úrrá tudjunk lenni. Vágjunk ki 5x5 cm-es cédulákat, és szerezzünk be egy tartódobozt, amelyet néhány választófallal rekeszekre osztunk. Ezzel készen áll az idomítóketrec a nehezen “megszelídíthető” tanulnivalók számára.
Minden egyes szó, amelyik nem akar a fejünkben megmaradni, felkerül egy kártyára, méghozzá úgy, hogy az egyik oldalán az anyanyelvi, másik oldalán az idegen nyelvű kifejezés áll. Mihelyt készen van egy ilyen kártyasorozat, betesszük az első rekeszbe, és megkezdjük a szisztematikus idomítást úgy, hogy a kártyákat rövid időközönként átismételjük.
Hamar világos lesz, hogy néhányat végérvényesen tudunk már, míg a többi továbbra is ellenáll. Ekkor elválasztjuk a két csoportot, azoknak a szavaknak a kártyáit, amiket már tudunk, egy rekesszel hátrébb rakjuk, amelyek pedig még ismétlésre szorulnak, az első rekeszben maradnak. Ezt az első rekeszt naponta többször elővesszük ismétlésre. A kártyákat magunkkal is vihetjük, zsebre is vághatjuk, hogy alkalomadtán átnézhessük őket, és lehetőleg rövid időn belül gyakran ismételjük.
27
A második rekeszt sem szabad teljesen elfelejtenünk: az abban lévő kártyákat kétnaponta ismételjük át. Ne csodálkozzunk, ha néha visszaesést tapasztalunk, és bizonyos szavakat újra elfelejtettünk. Ezeket a kártyákat tegyük vissza az első, intenzív rekeszbe, onnan pedig kikerülnek azok a kártyák, amelyeket már tudunk és a második rekeszbe valók.
E séma szerint tovább bővíthetjük „szóidomító ketrecünket”, és a második rekesz szavaiból azokat, amelyeket már tényleg minden gond nélkül tudunk, áttesszük végül a harmadik rekeszbe. Ezeket a szavakat csak a biztonság kedvéért, nagy időkihagyásokkal ellenőrizzük pl. egy héten egyszer. Így rendet tarthatunk és rálátásunk lehet minden adatmennyiségre, ami másképp csak nehezen lenne áttekinthető. Ezzel a módszerrel biztosíthatjuk, hogy a megtanulandó anyagot annál többször ismételjük át, minél nehezebb megjegyeznünk.
A szótanulást csak mint különösen jellegzetes példát emeltem ki. A tanulókártya azonban éppolyan hasznos, ha valamilyen más szaktantárgyból kell megtanulni nagy mennyiségű információt.
28
A TANULÁS RECEPTJE
10 PONTBAN 1. Lényeges információ keresése Mielőtt elkezdjük feldolgozni az új anyagot, először ki kell keresnünk azokat a lényeges információkat, amelyeket meg akarunk jegyezni. Ez a lépés különböző nehézségű lehet, az adott anyag függvényében. Egy tényszerű szaktárgy esetében több gondolkodásra lesz szükség a lényeg kiemeléséhez, mint például szótanulásnál.
2. „Főcím-alkotás“ Ezeket a lényegi információkat aztán úgy kell összeállítani, hogy az egyes adagok ne terheljék túl a rövid távú memóriánkat: azaz nem több, mint 7 egység hosszú ill. 10 mp alatt felmondható. Ezek a „szalagcímek” jelentik a nyersanyagot, amit meg kell jegyeznünk.
3. Tanulás előtt ürítsük ki a fejünket! A tanulást megfelelő időpontra tegyük, ne közvetlenül egy kiadós evés után, testi megterhelés után vagy (kellemes vagy kellemtelen) izgalom után fogjunk hozzá. A jó teljesítőképesség eléréséhez végezzük el az izometriás-gyakorlatokat és legyünk egy rövid ideig ellazult állapotban, amely során minden zavaró gondolatot és vágyat félreteszünk.
4. Az 5–10-20-perces program Amikor visszatértünk a magas koncentrációjú állapotba, vegyük elő az első lényeges információt. Ha különösen makacs dologról van szó, melynek a megjegyzése rendkívül nehéz, akkor végezhetünk vele egy olyan „optimális tanulási programot", mely során az adott információt egy órán belül háromszor átismételünk. Minden egyes ismétlésnél 5-5 intenzív „tanulópercet” szánunk neki, s egyre hosszabb időt hagyunk eltelni az ismétlések között, először 5, majd 10, és végül 20
29
5. Sakktábla tanulás Nem minden tartalom méltó a fenti különös bánásmódra. Az egyszerű tanulás során se időzzünk túl sokat ugyanazon a területen (irányadó: kb. 10-15 perc). Minden egymás után következő munkafázisban átugrunk egy másik, az előzőtől eltérő területre. Hasznos az a váltás is, ha sok tanulást igénylő rész után más, nem tanulás-központú munka következik (pl. házi feladatok megoldása). Ezt a sakktábla-módszert természetesen az 5-10-20-perces programban is betartjuk és az időközöket lehetőleg eltérő anyaggal töltjük ki.
6. Az alkotói szünet Minden tanulási szakasz után jó beiktatni rövid lazítószünetet. Ez látványosan segíti az éppen megtanult tartalom megjegyzését, még akkor is, ha csak fél percre kapcsolunk ki! Minél zavartalanabbul zajlik ez a szünet, annál hatékonyabb az emlékezetserkentő hatása.
7. Az esti ismétlés A különösen nehéz tanulnivalókat írjuk fel egy cédulára, amit magunkkal viszünk az ágyba. Elalvás előtti utolsó szellemi aktivitásként még egyszer vegyük át a papíron szereplő tanulnivalót, így igazán hatékonyan tudjuk megjegyezni.
8. Képzeletbeli rajzolás Különösen nehezen megjegyezhető anyag esetén úgy segíthetjük ki magunkat, hogy kigondolunk valami szemléletes, képes illusztrációt. Nem kerül nagy fáradtságba és nem kell nagy leleményesség ilyen képzeletbeli rajzok kitalálásához, viszont segítségükkel villámgyorsan kitörölhetetlenül megjegyezhetjük a megtanulandó anyagot.
30
9. A tanulókártyák Ha nagy mennyiségű információt kell megtanulni - például idegen szavakat vagy egy átfogó szakterületet érintő sok tényt jól alkalmazhatók a tanulókártyák. Különösen akkor segítenek a kártyák, ha saját magunk készítjük el azokat személyes igényeink szerint. Az első rekeszben lévőket legalább naponta háromszor át kell vennünk. Azonban a hátsó rekeszeket is át kell nézni időnként, ügyelve, hogy be ne csapjuk magunkat és ha mégsem megy valami, szükség esetén újra előre kell sorolni az egyes kártyákat.
10. Alakítsd tanulási módszered igényeid szerint! Az összes tanács csak akkor lesz hatékony, ha átgondoltuk azokat, felfogtuk az értelmüket és gyakorlati alkalmazásuk szokásunkká válik. Bizonyos idő elteltével mindenki személyes igényei szerint alakít ki magának saját tanulási programot.
Valaki talán a rövid lazító szüneteket fogja inkább alkalmazni, más az 5-1O-20-perces program merev rendjét részesíti előnyben, míg megint más a tanulókártyákat fogja a legkülönbözőbb területeken buzgón használni.
Szándékosan nem mondtam ki általános érvényű ajánlást, hiszen mindenkinek saját magának kell kidolgoznia tanulási módszerét.
Zárszó Szeretném felidézni a füzet elején említett hasonlatot: egy hónapon át minden nap 10 perc tanulás (300 perc) összehasonlíthatatlanul eredményesebb, mint egyszer egy hónapban 5 óra magolás (300 perc).
CSAK A MINDENNAPI MUNKA VEZET SIKERRE!
dr. Giselherr Guttmann
31
