1
Próbaút -Mennyi idő múlva érkezünk a Sirius rendszerbe?- kérdezte a kapitány. -Négy óra és harmincegy perc múlva. -Remek, hamar odaérünk, gyors hajó ez. Most visszavonulok az irodámba. Mr. Merkson, a híd a magáé. John Quinn, az újdonsült kapitány elhagyta a hidat. Leült székébe és csak nézett ki az ablakon, a száguldó csillagokat nézte, mindig is imádta ezt a látványt. Ez volt élete értelme, az űrben bolyongani, minél több helyre eljutni ez által. Legalábbis ő így gondolta. A USS Asgard teljes sebességgel haladt a Sirius rendszer felé, alig egy órája hagyta el a hajógyárat, és máris megsemmisített két hajót, igaz csak szimuláltat. Most pedig olyan gyorsan száguldott egy másik bolygó felé, mint még előtte nagyon kevesen. Vannak hajók, melyek ezeket az eredményeket sohasem tudhatják magukénak. Elégedett lehetett hát John, az is volt. Szeretett volna továbbra is csak maga elé bámulni, ám meg kellett tennie az első bejegyzést a hajónaplóba. Neki állt, muszáj volt. -Hajónapló, kapitány bejegyzése, csillagidő 66947,4. A USS Asgard, NCC-88108 jelzésű hajó elhagyta a hajógyárat, a legtöbb rendszer kielégítően működik. Végrehajtottuk már a fegyverrendszer tesztelését, a vizsga sikeres volt. Most a hajtóműveket próbáljuk ki, teljes sebességgel haladunk a Sirius csillagrendszer felé, ahol felvesszük a legénység egy részét, valamint néhány főtisztet és orvosi felszerelést is hozunk a hajóra. Eddig minden teljes rendben zajlik. Remélem minden így fog folytatódni a továbbiakban is. Bejegyzés vége. Quinn megkönnyebbült, „ezen is túl vagyok”, gondolta magában. Folytatni akarta előbbi, aktív tevékenységét, azonban kötelezettségei kizökkentették ebből, nem volt kedve továbbra is csak bámulni a végtelenbe. Inkább elindult bejárni a hajót, elég nagy részét nem ismerte még, volt mit tennie. Kiment irodájából, és egyenesen a turbólift felé indult. Elsőtisztje szólította meg. -Merre tart kapitány? -Először is, nem tartozom magának bejelenteni, hogy hova megyek éppen, ehhez szokjon hozzá, nem szeretem, ha feleslegesen kérdezgetnek. De megbocsátok - mondta ezt már mosolyogva – a hajót indultam felfedezni, nem szeretnék eltévedni, mikor éppen sietnem kell valahova, egy ekkora hajónál ez pedig nem is olyan egyszerű feladat. -Elnézést, tiszteletlen voltam. De egyszerűbb lenne egy térképet szereznie, uram. -Tudom, de így érdekesebb, és jobban meg is jegyzem. - Ez igaz lehet. Önnel tarthatok? Hasonló gondokkal küszködöm én is. -Nem bánom, jöjjön velem, legalább nem kell egyedül gyalogolnom. Ketten folytatták az utat, beléptek a turbóliftbe. Ekkor merült fel bennük az első kérdés. -De hol kezdjünk?- kérdezte a kapitány -Nem tudom, én sem ismerem a hajót, csak két nappal érkeztem ide ön előtt. -Akkor talán induljunk az alsó szintről. Computer, a 25-ös szintre. A turbólift halk zümmögéssel indult meg, alig lehetett hallani, de a kínos csendben ez is fülsiketítő zajnak hatott. Egyiküknek sem jutott eszébe semmi, amiről társaloghattak volna. John próbálkozott beszélgetés indításával először. -Hol is szolgált előzőleg? -A USS Budapesten. -Akkor gondolom szívesen jött erre a hajóra, nem a legerősebb hajók egyike az már, egyszerű kutatóhajó. -Igen, tényleg jó egy ilyen remek konstrukció fedélzetén szolgálni. -Ezzel teljesen egyet értek. Ezzel le is zárult beszélgetésük, újabb kínos csend. A turbólift megérkezett, kiszálltak, elindultak a folyosón. Csendben lépdeltek, nézték az ajtókon a feliratokat. -Nincs itt semmi igazán fontos rész sem, szerintem ez nem volt a legjobb ötlet, tényleg egyszerűbb lenne egy leírást keresni, a gépházban biztos tudnak adni, és legalább azt is megnézzük. -Én már voltam ott- mondta John, de érdemes lenne meglátogatni, miközben a hajtómű is működik. Írta John Quinn
2 -Induljunk hát oda! -A 20-as szinten van. Menjünk a lifthez! Alig öt perc alatt vissza is találtak a turbólifthez. Utasították a computert, hogy vigye őket a 20-as szintre, a gépházba, hamar odaértek. A liftben állva megint a hallgatás volt programon, a kapitány elsőtisztje foltjait nézte, az ugyanis trill volt. Quinnt mindig is érdekelte, e nép különös társadalma, ahogyan szimbiózisban élnek egy másik fajjal, a több tudat léte. Nem bírta tovább megkérdezte tőle. -Elnézést, gondolom ez önnek elég kínos, de ön ugye trill. Nem tudom, viszont hordoz-e szimbiontát. Nem jelent ez semmit sem, arra nézve, hogy itt szolgál, csak érdekel, és még egyszer elnézést az ilyen kérdésért. -Jól van semmi baj, a legtöbb ember furcsán kezeli kettős tudatunkat, de ne aggódjon nekem nincs szimbiontám. Soha nem is akartam. -Köszönöm, nem kellett volna válaszolnia, ha nem akart volna. Akkor ön bizonyára el tudná nekem mondani, miért fogadják el a trillek, hogy bennük valami, öö… élősködjön. Soha nem értettem, de nagyon kíváncsi vagyok az okára. -Ön téved, semmiféle élősködésről sincsen szó, inkább együttélésről, nem használ ki senki, senkit, ahogy az élősködőknél szokás. Hogy miért fogadjuk el, hogy bennük éljenek, mert többségünknek nagyon csábító, hogy több ember tudását, élményeit, emlékeit magunkénak tudhatjuk. De nem tudom biztosan, én egyedül vagyok, szóval nem igazán tudom én sem megérteni. -Nem tudom, de én például szeretem, hogy egyedüli vagyok, saját egyéni tudattal, nem kell mások érzelmeit és gondjait magamon viselnem. Ez hasonló lehet, mint mikor a betazoidok telepátiájukkal látják mások gondolatait. -Nem egészen, ez kicsit másabb annál, de kezdi érezni a dolog lényegét. Egyébként én is szeretek magam lenni néha, ezért is nem akartam magamnak szimbiontát sem. Beszélgetésük közben észre sem vették, hogy a lift megállt, egy tiszt lépett be. -Jó napot uraim- köszönt nekik a zászlós! -Jó napot! -Üdvözlöm zászlós! Csak ez zökkentette ki őket, már nem volt kedve Johnnak a hajót felfedezni, inkább beszélgetni akart Drenoixszal, érdekes embernek tartotta adatlapja és rövid beszélgetésük alapján is. -Tudja mit, inkább menjünk a csillagbárba és folytassuk a beszélgetést ott! -Rendben, bevallom valójában, csak szerettem volna megismerni önt, azért tartottam önnel, a hajó kevésbé érdekelt. -Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekes ember vagyok, köszönöm. Jaj, elnézést zászlós, nem akartuk untatni, merre tart? -A 14-es szintre, némi energiaingadozást észleltünk az egyik plazmavezetékben azon a részen. -Siessen, nehogy valami nagyobb baj legyen, mindjárt itt az elején, főleg miattam.- mosolygott John- Mi a 10-es szintre megyünk ezek szerint. Computer, a 14-es szintre! A turbólift elindult, a tiszt kiszállt a problémás helyen, majd folytatták útjukat a csillagbár felé. Odaérve folytatták beszélgetésüket, itt maguk voltak. Mivel a legénység nagy része még hiányzott, senki sem tartózkodott itt. Kiszolgálták magukat, egy italt vettek ki a replikátorból. És folytatták a társalgást. Nem volt eredménytelen. Végre szerzett egy ismerőst John, valakit, akivel hasonló az érdeklődésük is. Reménykedett benne, hogy barátok lehetnek majd, mivel szeretett volna mindenkivel tegeződni, megkérte elsőtisztjét erre. -Tudja Drenoix, mint reggel mondtam, szeretnék minél jobb viszonyt a legénységem tagjaival. Önnel is, könnyebb lenne nekem, ha tegeződnénk. -Tudja, vagy tudod, ez elég jó ötlet, de szerintem csak magán körülmények között, szolgálatban ezt nem kellene. -Akartam is mondani, hogy nem szabadna ezt kérned. -Nem tudom, de lehet, hogy igazad van.
Írta John Quinn
3 Tovább folytatták a társalgást, bár már csak pár percig, azt vették észre, hogy a csillagok nem száguldanak el mellettük, a USS Asgard minden rendetlenkedés nélkül, teljesen lágyan váltott vissza normál térbe. -Mi történt, miért álltunk meg?- ütött komjelvényére a kapitány és kérdezte a kormányost. -Semmi különös uram, csak megérkeztünk a Sirius rendszerbe. -Miért nem szóltak az érkezés előtt? -Mert nem kérte kapitány. -Na jó, inkább sietek oda. Gyere Drenoix! Szedjük fel a legénységet. -Uram, éppen ezt mondtam az előbb, szolgálatban nem kellene. -Igen, bocsánat. Hamar a hídra értek, már hívták őket a bolygóról, hogy az emberek készen állnak a felsugárzásra. -Üzenet érkezett a bolygóról, a legénység készen áll, várják a parancsot a transzportálás megkezdéséhez. -Sugározzák fel őket. De megtudhatom, hányan vannak? -Nyolcvanhat ember. Velük már majdnem kétharmada jelen lesz a legénységnek. Alig tíz perc alatt készen leszünk az akcióval, és mindenki elfoglalhatja a helyét. -Remek, amint mindenki a fedélzeten van, induljunk maximális sebességgel a Vega rendszerbe! -Értettem. Koordináták betáplálva, ha átjöttek, indulunk. Miután mindenki a fedélzeten volt, az Asgard tovább száguldott úti célja felé. Az út meglehetős nyugalomban telt el. Már elegen voltak a két műszakos munkához is, másnap délelőtt érkeztek meg a Vega rendszerbe. Ott két hajó várta őket. -Kapitány, tíz perc múlva megérkezünk a Vega rendszerbe- szólt a kormányos komrendszeren keresztül John Quinn-nek, aki éppen a holofedélzeten ismerkedett új biztonsági főtisztjével, Kavataba Yaszunarival. Egy harcprogramot próbáltak ki, velük tartott a Hazard Team főparancsnoka is. Korban egy klingon tiszt volt. Remek közelharcban, és a fegyverekhez is jól ért. Mindhárman elég jó küzdők voltak, John újabb ismeretségeket kötött, kezdett terve is valóra válni, egyre több tisztjét tegezte, ez neki sokat jelentett, de tudta, hogy nem teheti meg, ha hivatalos ügyben beszélnek, a legénység nem fogja jó szemmel nézni. -Máris indulok. Sajnálom uraim, majd folytatjuk máskor. Kavataba, téged várlak a hídon, Korban jöhetsz te is. Innentől pedig nem tegeződünk szolgálatban! A hídra indultak. A turbóliftbe lépve alig fértek el, ők hárman, és még két másik tiszt is ott tartózkodott. A hídon minden rendben volt. -Kapitány két másik hajó is van itt. Az Enterprise és az Aurora. -Remek, kipróbálhatjuk a külső holokivetítőket. Mivel titokban akarták tartani, hogy ez egy prototípus, gondolom most sem szabad felfednünk, még nem. Aktiválják a rendszert, egy Prometheus osztályú hajót kell mutatnunk nekik! -Holokivetítés aktív, az érzékelők elől viszont nem rejtettek a hajó igazi adatai. -Az nem baj, nem fognak letapogatni minket, miért tennék, barátokkal találkozunk. -Beléptünk a rendszerbe. Az Enterprise hív minket. -Képernyőre! -Üdvözlöm a USS Asgard legénységét, én Jean-Luc Picard vagyok. Az Enterprise kapitánya. -Én is üdvözlöm önt, kapitány, de felesleges volt bemutatkoznia, ön már szinte a tananyag része az Akadémián, ha nem tudta volna, mindannyian láttuk már ott képen. -Te jó ég ezt nem tudtam, na de ideje visszatérni a témához. Nem tudom, tudja-e miért vagyunk itt, de elmondom, a hajó további tesztelése a célunk. Most két hajóval kell megküzdenie, kapcsolják szimulációs módba a fegyvereket! -Jó próba lesz, az egyik legösszeszokottabb legénységű hajó ellen harcolni. Szólok, ha kezdhetjük, szeretnék még előtte az Aurorával is beszélni. -Rendben, kapitány, de legyen gyors, nem érünk rá egész nap.- Az adás véget ért. -Hívja a másik hajót! -Az Aurora válaszol. -Jó napot, Mr. Freeman. Nem gondolta, hogy legközelebb kapitányként lát viszont ugye?
Írta John Quinn
4 -Bevallom, nem, de túl fiatal ön még ehhez, ennek ellenére remek tiszt, remélem, jól teljesít majd. -Most bebizonyítom önnek, hogy igenis készen állok a kapitányi posztra. Készüljenek a harcra! Sok szerencsét! -Köszönöm, a legjobbakat önnek is!- a képernyőről eltűnt az Aurora kapitánya. -Jelezze az Enterprisenak, hogy készen állunk a szimulációra. -A jelet elküldtem. -A másik két hajó felvonja pajzsait. -Vörös riadó, pajzsokat fel, fézereket, torpedókat tölts! És kapcsolják be a szimulációt! Valamint, csak hogy megmutassuk, könnyedén elbánunk velük, multivektoros támadómódót aktiválni! Egyes, öné a béta szekció! Önök támadják az Enterprise-t! Miénk az Aurora, szeretném én kilőni Freemant, ha már nem bízik bennem. -Értettem. Indulok a helyemre. -De uram, ha szétválunk, mi csak két szekciót tudunk felmutatni, míg a Prometheusoknak három van, hogyan akarja a problémát áthidalni? Igaz, megoldható, de rengeteg energiát emésztene fel. -Erre nem is gondoltam, köszönöm, hogy figyelmeztetett. Hívja Picard kapitányt! -Uram, nem az időt szeretném húzni, de van egy fontos kérdésem, önt már biztosan tájékoztatták előre az érkezésünkről, azt is megmondták, milyen hajó fog érkezni? -Igen, az Asgard osztály prototípusa. Csodálkoztam is, mikor egy Prometheust láttam a kilátóernyőn. -Nem tudtam, szabad-e felfedni a hajót, így bekapcsoltuk a kivetítőket, de az Aurora is tudhat rólunk? Mert, képesek vagyunk továbbra is így maradni, de a teljes megtévesztés érdekében energiánk nagy részét erre kellene fordítanunk. -Ezt nem tudom, de az által, hogy ön azon a hajón szolgált ezelőtt, valószínűleg meg tudjuk értetni a kapitánnyal, hogy ez titok. -Köszönöm, uram, csak ennyit akartam. Kezdődhet a csata, még egyszer, sok szerencsét! -Hasonlókat önnek is!- a képernyőn a Sovereign osztályú hajó képe jelent meg. -Akkor kikapcsolhatja a holorendszert! Szétválást megkezdeni! Az Asgard egy pillanatra megremegett, majd pár másodperc múlva már készen is állt a harcra. A két ellenfele feltöltötte fegyvereit. Tüzelni kezdtek, az első torpedó sorozatot az Enterprise lőtte ki, egyenesen az alfa szekció gondoláira, de nem talált, a hajó, mint egy légy, az emberi kéz elől, úgy tért ki a lövések útjából, multivektoros támadómódban remekül manőverezhető volt. Közben a béta részleg sem tétlenkedett, fézereivel, és fézerágyújával folyamatosan lőtte az ellenségeket. Picard kapitány hajója folyamatosan John Quinnéket lőtte, hiába szerette volna ő Freemant és hajóját támadni, így lehetősége sem volt rá. -Ez így nem lesz jó. Korban, látom maga ráér szóljon az elsőtisztnek, hogy az Enterprise-t lőjék hátulról, és mondja meg nekik, hogy mi is azt tesszük, torpedóikat a reaktormagra lőjék! -Rendben, informálom őket. Kezdetét vette a manőver, a két szekció az Enterprise háta mögé igyekezett, persze nem ment túl könnyen, Picardnál szolgáltak a flotta legjobb tisztjei, nem volt egyszerű feladat őket kicselezni, de Quinn előnyben volt, két hajóval támadt lényegében. Állandóan tüzeltek, a Sovereign osztályú hajóra, legyengítették már pajzsait is, közben az alfa szekció védelme is alaposan meggyengült, de korántsem akkora mértékben, mint a másiké, mert ők ketten támadtak egy hajót, míg az Aurora a béta szekciót lőtte, meglehetősen kevés sikerrel, nem voltak elég erősek a fegyverei, de a pajzsokat 70%-ra leszívták. A manőver végül sikeres volt, a gondolák közötti részen amúgy is gyengébbek voltak a pajzsok, két torpedósorozat pedig azt is teljesen megszüntette. Nem kellett volna sok, hogy szimulált reaktor-robbanás következzen be az Enterprise-on. -Tudja mit, Korban, szedje össze az embereit öt percen belül, és álljanak készen a transzporterszobában -Azt akarja, hogy szálljunk át? -Igen, szerezzék meg az irányítást a gépház felett, és állítsák meg a hajót, de vigyázzanak, senkit sem lőhettek le, csak elfogni szabad, ez csak szimulált csata. Ellenben jó kis gyakorlás lenne. -Értettem, öt perc bőven elég lesz.
Írta John Quinn
5 -Hívja a béta szekciót! -Válaszolnak, uram. -Drenoix, ott minden rendben? -Igen, nem szereztünk még sérülést. -Remek, figyeljen, pár pillanatra le fogjuk ereszteni a pajzsokat, a Hazard Team átszáll az Enterprise-ra, fedezzenek bennünket addig. Ha az akció sikeres volt, maguknak már nem lesz dolguk, én egyedül szeretném elintézni az Aurorát, nem bosszúból, csak a hajó erejét szeretném felmérni. -Megteszek minden tőlem telhetőt. Önök pedig vigyázzanak, profikkal állunk szemben. -Csak ne féltsen engem, tudom, mit csinálok. Kapcsolat vége! -A Hazard Team készen áll már? -Igen, az ön parancsát várják. -Megkezdhetik a műveletet. Pajzsokat le! A béta szekció az alfát védő pozícióba állt, nem kellett sokáig ott maradnia, a pajzsok pár másodperc múlva ismét működtek, bár elég alacsony szinten. A kapitány hajója az Aurora felé vette az irányt, az észrevette ezt, és célpontot váltott, két sorozat torpedót is kilőtt, ebből mindössze három találta telibe az Asgard alfa szekcióját, de a pajzsoknak elég volt, az ezt követő fézerlövésektől leváltak. Igaz, közben az Aurora pajzsai is meggyengültek a kvantumtorpedóktól és a fézerágyú lövéseitől. John Quinn viszont még mindig hátrányban volt. Közben az Enterprise is lőtt, nem hagyta, hogy a béta szekció segítsen az alfának, impulzus motorai sérültek, voltak, manőverezhetősége jelentősen csökkent. Egy sorozat torpedó elég volt neki, hogy megsemmisüljön. Szimulált robbanás keretében John Quinn hajója megsemmisült, kikapcsolták a szimulációt és félreálltak. A béta szekció tüzet nyitott az Aurorára, koncentrált tűzzel hamar leváltak pajzsai, majd hamarosan meg is semmisült. Ekkor már az Enterprise nem tüzelt. Mikor a megszállócsapat materializálódott a gépházában, mindenki el volt foglalva, így gyorsan lefegyverezhették őket, és ejtették túszul. Valakinek viszont sikerült értesítenie a hidat, vagy csak egyszerűen rájöttek a trükkre, nem tudni, de pillanatokon belül megjelent a gépházban egy biztonsági csapat, élén Worffal. A fézereiket minimumra állítva lőttek a Hazard Teamre, a lövések így csak bizsergető érzést keltettek, sérülést nem. Egy tisztet találtak el az Enterprise biztonságijai, míg tőlük kettőt is lövés ért. Ekkor sikerült a gépházat lezárni, és lekapcsolni a reaktort. Picard kapitány hajója lényegében legyőzetett, Worf és tisztjei visszavonultak, az ajtót kinyitották. -Győztünk!- kiáltotta beleélve magát a helyzetbe Korban. -Ügyesen küzdöttek- vallotta be Worf is- jöjjenek, szívesen vendégül látjuk önöket itt, míg a csata véget nem ér. -Nem tudom, hogy a megszállóknak szabad-e a megszállottal együtt szórakozni, de azt hiszem, most eltekinthetünk ettől. Menjünk! Ekkor a harc befejeződött. Az Asgard egyesült. Majd mindegyik hajó kikapcsolta a szimulációt. -Picard kapitány hív minket. -Képernyőre! -Szép harc volt, bevallom nem számítottam az átszállásra, remek ötlet volt, csak akkor vettük észre, mikor leengedték védelmüket, de a Hazard Team is jól teljesített. Most pedig kérem, jöjjenek át a hajómra elsőtisztjével együtt, egy óra múlva megbeszélés lesz nálam, addig pedig van egy kis meglepetésem. -Ám legyen, de lenne még dolgunk bőven. -Adás vége.- jelentett a kommunikációs tiszt. John Quinn és Drenoix Merkson elhagyták a hidat, a transzporterszobába tartottak. Két perccel később már az Enterprise transzporterében materializálódtak. -Üdvözlöm önöket a Csillagflotta zászlóshajóján - köszöntötte őket Picard kapitány- a csillagbárban már minden készen áll a fogadásukra, kérem, tartsanak velem. -Ám legyen, elvileg most van egy kis szabadidőnk, csak egy óra múlva kell továbbmennünk. Körülbelül öt perc múlva már a bárban voltak. Az Enterprise főtiszti kara már ott várta őket. -Jó napot mindenkinek!- üdvözülte az újonnan érkezetteket Jean-Luc Picard- Szerveztem egy kis összejövetelt, megünnepelni az Asgardot, és persze újdonsült, fiatal kapitányát.
Írta John Quinn
6 -Köszönöm uram, de erre semmi szükség, tudja elég sok a dolgunk még a következő teszt előtt. -Nem baj, érezzék jól magukat! A társaság szétszéledt, ki-ki azzal beszélgetett, akivel szeretett volna. Picard kapitányt John Quinn-hez lépett. -Nos kapitány, milyen érzés egy ilyen hajónak ura lenni? -Remek, mindenki az én parancsaimat lesi, és teljesíti, az, hogy a csillaghajóm mit tud, már csak hab a tortán. -Elhiszem, régen én is hasonlóan gondolkodtam. De bizonyára furcsa is, több tisztje jóval idősebb önnél, hiszen ön még csak 27 éves, nem okoz ez néha problémát, mert nekem mindenképpen akadályt jelentene. -Eleinte nekem is voltak aggályaim ezt illetően, de most már… még most is vannak, alig egy napja vagyok a hajó kapitánya, még csak három tisztemmel volt lehetőségem igazán megismerkedni. Velük nem volt probléma a megszokás, igaz, csak az elsőtisztem idősebb nálam jelentősen, ő 38 éves. Ennek ellenére nagyon jó barátok lehetünk idővel, tudja, szeretnék minden tisztemmel jó viszonyt kialakítani, úgy jobban tudnak teljesíteni. Persze én is tudom, hogy ez szinte lehetetlen, mert nem vagyunk egyformák, de igyekszem. Azt meg nem tudom, hogy a későbbiekben, hogyan fogják kezelni az emberek, hogy fiatalabb vagyok náluk, még nagyon rövid időt töltöttem el velük, ahhoz hogy ezt megmondjam, a legénység jó része még nincs egy napja velünk. -Igen, észrevettem már én is, hogy idegen környezetben nem olyan jók eredményeik az embereimnek, mint ismerős megszokott körülmények között, főleg, mikor új tisztek érkeznek, akkor jelentkezik ez a probléma. Az ön hajója, pedig túl bonyolult szerkezet, ahhoz, hogy ne nyújtsanak kiemelkedő teljesítményt legénységének tagjai. Sok szerencsét, de vigyázzon, nem lesz mindenki ilyen barátságos, és lesznek, akikkel nem tud majd megfelelő viszonyt kialakítani, ők biztosan rossz szemmel nézik majd, hogy másokhoz hogyan viszonyul. -Tudom, előre félek is ettől, jelenleg is biztosan többen szólnának azért, mert egyes tisztjeimet már most tegezem is, igaz én mondtam mindenkinek, hogy tegezzenek, de nem teszik, én meg nem szeretnék velük úgy beszélni, mikor ők nem teszik azt. Engem ez zavar, valószínűleg őket is, de nem mondják, mert én vagyok a felettesük. Próbálok minél több tisztemmel minél hamarabb összeismerkedni, hogy ezek a feszültségek megszűnjenek. De nem fogok velük szolgálatban tegezve beszélni, az nem illik a helyzethez, szóval csak egyéb esetekben, de biztosan zavar ez is több embert. -Csak azt tudom mondani, amit az előbb is mondtam, sok szerencsét hozzá, igazán érdekes és jó lesz akkor az Asgardon szolgálni, ha ez megvalósul. És megint ismétlem önmagam, legyen ezzel óvatos, visszafele is elsülhet, ha túl jó a viszonya velük, azt hiszik már mindent szabad, és akkor nem végzik jól munkájukat. Nem tartom fel tovább, menjen és fogyasszon valamit. -Nem, öröm volt önnel megismerkedni, és köszönöm a jó tanácsokat, odafigyelek majd rá, hogy viselkedjen a legénység rendesen. -Nagyon szívesen adok tanácsokat, lassan már nem is lesz szükségem tanácsadóra. És ha megbocsát, most mennem kell, megnézem, mit csinálnak a hídon. -Magával tarthatok? Kíváncsi lennék a zászlóshajó hídjára. -Jöjjön, bár semmi izgalmasat nem fog látni ott. -De biztosan, ugyanis bevallom, még nem láttam a hajómat kívülről, csak úgy, hogy működtek a kivetítők. -Akkor sokat mulasztott, gyönyörű konstrukció. -Tudom, kapitány. Már alig várom. John Quinn és Jean-Luc Picard elhagyták a csillagbárt, a turbólift felé vették az irányt, majd a hídra mentek. Ott Barclay és még másik 3 tiszt volt, akiket John nem ismert név szerint. Mindenki elfoglaltnak látszott, kevesen voltak ahhoz, hogy mindent ellenőrizni tudjanak egyszerre, a főtiszti kar nagy része a csillagbárban ünnepelte John Quinnt és hajóját. Fegyelem uralkodott a hídon, a munkájukra figyeltek, nem másra, fegyelmezett, összeszokott csapat módjára viselkedtek, látszott, hogy régóta itt szolgálnak. -Uram, kérem, tegye képernyőre az Asgardot, teljes nagyításban.- utasította Picard a parancsnokhelyettest
Írta John Quinn
7 -Értettem, a USS Asgard a kilátóernyőn látható, teljes nagyításban. John sajnos keveset látott hajójából, szemből mutatta ugyan, de így eltakarta a tányér rész a gondolákat és az egész hátsó részt szinte. Megnyomta komjelvényét. -Asgard, itt Quinn, tegyenek egy teljes fordulót az Enterprise előtt! Szeretném megnézni a hajómat, még nem volt alkalmam rá. -Máris nekilátok uram. A hajó elindult lassan, majd fenségesen fordult el az Enterprise-szal szemben. John csak nézte és nézte, bánta, hogy sokan látták már ezt előtte, pedig ő a kapitánya, csak az vigasztalta, hogy ő fogja legtöbbet látni. A manőver alig fél percig tartott, majd az Asgard megállt. Az idő csak telt, és John még mindig nézte, és gondolkodott, remek hajó, nem csak erős, de szép is, gondolta magában, szebb, mint egy Defiant, mely neki annyira tetszett. -Köszönöm kapitány, hogy megmutatta, igaza volt, csodás látvány. Nézném még tovább is, de azt hiszem, ideje visszatérnem a hajómra. -Várjon, még egy eligazítást kell tartanom, melyen közlöm önökkel, a további teszt részleteit. -Rendben, bár én is tudom, mik a feladataink. -Ahogy gondolja, de az eligazítást meg kell tartanom. Csillagbár, itt a híd. Főtiszteket az eligazítóba, az Asgardról és az Auroráról érkezett vendégeket is! Pár perc múlva már mindenki a helyén volt. Picard kapitány szólalt meg először. -Uraim, ma tanúi lehettünk, egy új hajóosztály debütálásának, mely azt hiszem, sokat fog még tenni a Föderációért. De fontos kérdéseim is vannak. Mr. Freeman, tudott ön róla, hogy milyen hajóval fog ma megküzdeni? -Igen, az Asgard osztály prototípusával, azt is elmondták, hogy nem nagyon szabadna beszélnem erről, mert ha felsül, a fél kvadráns a hasát fogja majd, az újabb életképtelen osztály láttán, ez nekünk most nem kell. -Rendben, akkor ezt tisztáztuk. Most pedig térjünk rá az Asgard következő tesztjére! Transztéri utazást fognak végrehajtani, az Antede rendszer felé, ott egy anomáliát kell diagnosztizálniuk. Hogy miért ezt a hajót küldik ilyen egyszerű feladatra? A válasz már bonyolultabb, állítólag, normál érzékelőkkel nem lehet teljesen letapogatni. Az Asgard éppen a transztéri utazás miatt pedig különleges érzékelőket kapott, hogy ott is tudjanak valamennyire tájékozódni. Valamint, normál csillaghajóknak az út nagyon hosszú lenne a távoli szektorig, addigra a különös zóna akár meg is szűnhet, alig négy napja tűnt csak fel. Nem tudni az okát, és természete is ismeretlen. Ez egy jó teszt, és első küldetés egy új hajónak, lesz lehetőségük ismerkedni a hajóval és egymással, elvileg veszélyben sem lesznek. -Eddig erről engem nem tájékoztattak, nem értem miért. -Mondtam kapitány, nekem kellett ismertetnem önökkel a küldetés lényegét. -Picard kapitány- szólt Geordi La Forge parancsnok-helyettes- tudja a teljes küldetése, érdekelne az Asgardnak, egy különös anomália és a transztér utazás. Ez a hajtómű hatalmas távlatokat nyit, a fél galaxist bejárhatjuk annyi idő alatt, míg a szubtérben utazva a Naptól a Plútóig eljutunk. Nem tarthatnék esetleg velük? -Magára itt van szükség Mr. La Forge, bár most nincs semmi nagyobb feladatunk, a döntés Mr. Quinnen áll. -Nem is tudom, nincs főgépészünk, pedig egy ilyen ugráshoz nem ártana, önnek nagy hasznát vennénk parancsnok-helyettes, jöjjön velünk, ha akar, én engedélyezem, hogy a hajómra lépjen. -Köszönöm, nagy szívességet tett ezzel nekem. -Nincs mit, mondom hasznos lesz számunkra most. Főgépész nélkül elég veszélyes is lehetne egy ilyen ugrás, amit még csak nagyon kevesen csináltak előttünk. Induljunk is vissza a hajómra! Mivel a hajtómű ilyen módban még nem volt tesztelve, kérem az Enterprise és az Aurora, távolodjon el a hajótól, nem szeretném, ha egy esetleges reaktorrobbanás megrongálná őket. -De kapitány, ilyen eszébe se jusson. -Jobb félni, mint megijedni, remélem minden rendben lesz.
Írta John Quinn
8 -Köszönöm, hogy itt voltak, és örülök, hogy megismerhettem magukat- zárta le Picard kapitány a társalgást- most, pedig mindenki menjen a dolgára. És nekem épségben adják vissza a gépészemet! -Ne aggódjon, nem eshet baja, maga mondta, nem egy veszélyes feladat, persze az odajutás utáni része, maga az út még tartogathat érdekességeket. -Jó, induljanak, mi eltávolodunk a biztonság kedvéért. A csapat szétoszlott, mindenki a maga útjára, a vendégek visszamentek hajóikra, Geordi La Forge átszállt az Asgardra. A hídra érve John már osztotta is a parancsokat. -Mr. La Forge kérem, menjen a gépterembe, önre ott lesz szükség. -Értettem, máris indulok, felkészítem a hajtóműveket egy nagyobb terhelésre is. -Csak sikerüljön az utazás, és ne essen senkinek baja, ez a lényeg. Dr. Argus, maguk készen állnak ott a tudományos laborban, hogy rögzítsék az adatokat és megmondják, hol tartunk?- Quinn leült a középső székbe. -Azt, hogy merre járunk, nem biztosan, de sebességet és egyéb adatokat reményeim szerint tudunk majd nyújtani. -A semminél több, csak aztán nehogy a szomszéd galaxisban kössünk ki. -Ez lehetetlen, ahhoz nagyon hosszú ideig kellene a transztérben maradnunk, annyit pedig nem bír ki a hajtómű. Ezt ön is tudhatja. -Jól van csak vicceltem. Gépház, hogy állnak? -La Forge még nem érkezett meg, amint itt lesz még egyszer átnézünk mindent, és ha rendben van, indulhatunk is. -Siessenek! Kormány, számítsa ki az útvonalat, és álljunk a megfelelő irányba addig. -Útvonal megadva, irányba beállva, készen állok az indulásra kapitány, már csak az ön parancsára várok. -Rendben, gépház, maguk, hogy haladnak? -Minden kész, indulhatunk uram.- jelentkezett ezúttal már Geordi La Forge. John Quinn a komjelvényére ütött. -Itt a kapitány beszél, figyelem minden fedélzetnek! Nemsokára transztéri utazást hajtunk végre, nem tudom, mi fog történni. Készüljenek fel a legrosszabbra és várják a legjobbakat. Most pedig kapcsolják fel a transztér hajtóműveket! A lámpák pár pillanatra elhalványultak, aztán minden működött megint normálisan. -Hajtóművek aktívak. -Mi volt ez az ingadozás az energiaellátásban? -Elég nagy energiát igényelnek a tekercsek, a reaktorok egy pillanatig nem voltak képesek megfelelő energiamennyiséget előállítani. De már megfelelően működnek. Készek vagyunk az utazás megkezdésére. -Indulás!- adta ki a parancsot John Quinn A hajó először a szubtérbe lépett be, majd a maximális sebesség elérése után aktiválódott a transztér hajtómű. Egy kékes, szürkés forgó járat jelent meg a hajó előtt. -Ilyen szépet, sem sokat láttam még.- mondta az egyik tiszt De nem volt ideje gyönyörködni benne, az, mint egy örvény szívta magába a hajót, az érzékelők innentől nem szolgáltak pontos adatokkal. -Sebesség?- kérdezte a kapitány Geordi-t. -Körülbelül harmincezerszeres fénysebességgel haladunk. Helyesbítek, negyvenezerszeres, nem… -Hagyja csak, gyorsulunk, ez látszik a hajó körüli térből is. -Azt hiszem ideje kilépni a transztérből. -Azt mondja, doktor? Akkor transzteret elhagyni! -Transztér elhagyva, maximális sebességgel haladunk előre a szubtérben. -Jelentést a hajó állapotától! -Minden rendszer megfelelően működik, de a deflektor jelentős igénybevételnek volt kitéve, de működőképes. -Rendben, merre járunk, Dr. Argus?
Írta John Quinn
9 -Harminckét fényévnyire az Antede rendszertől. -Remek, folytassák az utat feléje. Bár eltart még pár óráig az is. -Pontosabban 16 óra 38 percig kapitány.- helyesbített a kormányos. -Igen, köszönöm. Legalább lesz idő kielemezni az adatokat. Mr. Argus Mr. La Forge-dzsal fognak együtt dolgozni. Két órán belül várom az első eredményeket. -Értettem, sietünk, ahogy tudunk- válaszolt a romulán tudományos tiszt -Addig is állítsák át az érzékelőket, Picard kapitány szerint nem tudunk normál érzékelőkkel kielégítő adatokat gyűjteni, a mi szenzoraink is csak hatékonyabbak nem mások. Szóval, ha elég közel érünk, hogy valami érdemeset mondhatnánk már róla, azonnal meg kell mondaniuk, mit kell tenni. Egy ilyen egyszerű feladattal nem szeretnék napokat tölteni. -De uram, ez nem olyan egyszerű, ha nem tudjuk megfelelően vizsgálni, nem könnyű megmondani, hogyan kell átállítani a rendszereket a jobb eredmények érdekében. -Erre nem is gondoltam, mindegy nem vagyok jó technikai kérdésekben. A lényeg, hogy minél előbb végezzünk, tökéletes munkát, és kaphassunk valami veszélyesebb feladatot, ami illik a hajóhoz. -Értem, megteszünk minden tőlünk telhetőt. -Akkor tegyék, amit mondtam, sok sikert. 2 óra múlva várom az eligazítóban az összes főtisztet, akkor elemezzük az első eredményeket a transztéri utazásról. A részletessel ráérnek az anomáliához érkezésünkig. Most pedig menjenek a dolgukra. A következő két óra meglehetősen nagy nyugalomban telt el, a kapitány visszavonult irodájába és elkészítette a naplóbejegyzést. -Hajónapló, kapitány bejegyzése, csillagidő 66950.1. A tesztelés jól halad, alig egy órája győztük le szimulációban a USS Enterprise-t, valamint a USS Aurorát. Bár szimulált sérüléseket szenvedtünk, a teljesítményt megfelelőnek értékelem. Most az Antede rendszer felé tartunk. Nemrég transztérutazást hajtottunk végre, minden rendben ment. Egy anomáliát kell kivizsgálnunk, nem tűnik nehéz feladatnak. De ettől függetlenül teljes odafigyeléssel kell végrehajtanunk. Bejegyzés vége. Visszatért a hídra, és ott várta az eredményeket. A maradék egy óra hamar letelt. A hídon lévőkkel együtt az eligazítóba ment. Néhány perccel később a két kutatást végző tiszt is megjelent. -Kíváncsian várom mire jutottak.- kezdte John Quinn- Mr. La Forge? -Kevés volt az idő, csak a legfontosabbakra volt időnk eddig. Az érzékelők nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. Alig tudtak valami kis adatot összegyűjteni. A sebességet viszont sikerült megállapítani. Ha a transztéri skálát a szubtrérivel egyenértékűen határozzuk meg, és tíz fölötti érték jelentené a transztéri sebességeket abban az esetben 12.34-es fokozattal haladtunk. A transztéri sebességekhez viszont javaslom elhagyni a tízes előtagot, az egyszerűbb kezelhetőség érdekében. Szóval 2.34-es transztér fokozatot értünk el maximálisan az út során. Egyéb információval még nem igazán szolgálhatok. Csak annyival, hogy tudjuk a pontos okát, miért volt olyan nagy az igénybevétele a deflektornak. A transztéri folyosó, melyet hajtóműveink nyitottak, a normál térhez hasonlóan bővelkedik szubatomi részecskékben. A gyorsan megtett nagy távolság alatt rengeteg ilyentől kellett megvédeni a hajót. Ezeket, ha egyenletesen osztanánk el semmilyen problémát sem okoznának, de most hirtelen nagy dózisban érkeztek. Ha továbbra is gyakran szeretnénk használni az utazás e formáját, mindenképpen meg kell erősítenünk a deflektort. Ehhez nem kell mást tennünk, mint több energiát juttatni bele, de a tekercsek nem biztos, hogy elbírják a többletet. Azokat is cserélni kellene nagyobb kapacitásúakra. -Értem, kezdjenek neki a cserének. A többlet energia elég csak a transztéri utazás alkalmával. -Azért a dolog nem ilyen egyszerű, azok a tekercsek nem olyan könnyen előállítható dolgok, hogy útközben replikáljuk őket, valamint nem is lehet így cserélni, mert addig védtelenek leszünk a részecskékkel szemben, ugyanis le kell kapcsolni arra az időre, míg az újakat beszerelik. -Szóval most így marad, de míg visszamegyünk a Földre addig használnunk kellene a hajtóművet, hogy gyorsan haladjunk és ne kelljen heteket utazni. Mennyi plusz energiát bírna el most a deflektor? -Nem tudom, ez nem az én hajóm, tudja ez más, mint az Enterprise, és nem is merek úgy kísérletezni rajta.
Írta John Quinn
10 -Nyugodtan mondja csak és valósítsa meg ötleteit, szabad kezet kap, csak működjön minden. És magának se essen baja, Picard kapitány nem örülne neki. -Köszönöm, akkor nekilátok néhány olyan változtatásnak, ami talán segíthet. -Rendben, egy órával az érkezés előtt várom mire jutottak. -És maguk mit tudtak megállapítani Dr. Argus? -Mint a parancsnok-helyettes elmondta, az érzékelők kevés adatot rögzítettek. Elég keveset tudtunk meg a transztérről. De már tudjuk, hogyan kell a szenzorokat átállítani, hogy legközelebb több mindent megtudhassunk. Értelmetlen folytatni a vizsgálatokat. -Azért többre számítottam, kérem a jelentést arról, amit eddig tudunk, érdekel a dolog. Ha nincs semmi dolga, velem tarthatna, megihatnánk valamit. -Sajnos nem kapitány, szeretnék segíteni a főgépésznek, én ismerem a hajó rendszereit valamennyire, logikus, hogy segítek és nem lazsálok, mikor szükségük lehet rám. -Igaza van, inkább én is dolgozom, tegyék maguk is azt! Az Antede rendszerbe érkezés előtt várom az újabb eredményeket. Munkára! -Látom Spock sikeres volt a Romuluson, romulán tiszt és mégis inkább a munkát választja.- gondolta John Quinn. A főtisztek visszatértek helyükre. A hajón nyüzsgés kezdődött, mindenhol gépészek voltak, szinte futottak egyik helyről a másikra, hogy végezzenek időben, sok volt a feladat, szokatlan a rendszer, nem igazán tudták, mit hol kell csinálni, hogy a kívánt eredményt kapják. De sikerült nekik, készen lettek időre. Quinn elégedett volt legénységével, megtették, ami tőlük tellett, és minden jól működött. Az eligazításon Geordi félig pozitív eredményekkel szolgálhatott, az érzékelők át lettek állítva. Viszont a deflektort nem sikerült megfelelően megerősíteni, de javult a hatásfoka. Mindenki készen állt az anomália vizsgálatára. -Kapitány, öt perc múlva érkezünk a szektorba, az anomália még háromszázmillió kilométerre van a rendszer szélétől. -Remek, egészen az anomália közeléig nem lépünk ki a szubtérből. Mit mutatnak a hosszú távú érzékelők? -A rendellenesség miatt, nehéz bármit is mondani, de néhány érdekes energia jel van a közelében, lehetnek hajók, de egyszerű aszteroidák is. Közelebb kell mennünk, hogy bármit is mondhassak róluk. -Rendben, zászlós vigyen minket kétszáz kilométerre az anomália széléhez. -Értettem, ha ott állunk csak meg, három és fél perc múlva érkezünk. Három perccel később már egészen közel jártak, a szenzorok mégis vajmi keveset mutattak meg, csupán erősödtek a jelek, de nem lettek pontosabbak. -Uram, fél perc és megérkezünk. -Remek, ha odaértünk álljon meg és kezdjen hozzá a letapogatáshoz! -Kapitány, az érzékelők három ismeretlen hajót jeleznek- kiáltott izgatott hangon a taktikai pultnál álló Yaszunari hadnagy. -Minden gép állj! Milyen hajókról van szó? -Nehéz megmondani. Az anomália nehezíti a vizsgálatot. De ismeretlen formájú és felépítésű hajó, energia jele sem hasonlít egyetlen ismert fajéhoz sem. -Hívja őket! -Nem válaszolnak, viszont élesítik fegyvereiket. -Pajzsokat fel, vörös riadó! Milyen fegyvereik vannak? Veszélyesek ránk nézve? -Nem tudom pontosan, de fegyverzetük átlagosnak mondható, tehetnek kárt bennünk, ha hagyjuk, viszont erősebbek vagyunk, azonban három hajó ellen nem biztos, hogy ki tudjuk használni erőfölényünket. -Uram, tüzelni kezdtek, pajzs kitart. Vagy mégsem, a fegyver könnyedén áthatolt a pajzsokon. A hajó nem sérült meg, abbahagyták a tüzelést. -Viszonozza a tüzet, és távolodjon el tőlük! -Torpedók kilőve, fézerekkel tűz. Telitalálat. Pontosítok, a fézerek visszaverődtek pajzsukról, a torpedók sem hatásosak. Újra élesítik fegyvereiket. Megint áthatolt a pajzson.
Írta John Quinn
11 -Az hogyan lehetséges? Nem ez ellen fejlesztették ki őket? -De pontosan, nem értem én sem, kapitány. -Tűnjünk innen! -Igenis uram. De nem tudunk elindulni, a sugár, amivel ránk lőttek, valamiféle vonósugár, nem enged el. Már mindhárom hajó fogja az Asgardot. -Tüzeljen újra, hátha csak nálunk volt valami hiba. -Sajnos nem, kioltó mező veszi körül az idegen hajót, nem tudunk ellene mit tenni. -Uram, elindultak, vontatnak minket is magukkal. Folyamatosan gyorsulunk. -Az irány? -Eddig a 214/625 koordináták felé haladunk, de nem jelentős adat, bármikor változhat a pályánk. -Értem, ötleteket kérek, hogyan tudnánk megszabadulni tőlük. Gyorsan! -Kapitány, az idegen hajók teret váltanak, de továbbra is fognak. Magukkal rántottak a szubtérbe. -Az meg hogyan lehetséges? -Nagyon erős a sugár, valószínűleg a pajzson is emiatt tudtak áttörni. -Értem, most merre tartunk? -Körülbelül ugyanarra. A kardassziai határ felé. -Tudtam, megint a kardassziaiak szövetkeztek ellenünk más fajokkal. -Erre semmi jel nem utal. -Mindegy, ötletek kellenek. Nekem nincs semmi. -Ha a transzporter sugár át tudna hatolni a mezőn, a Hazard Team segítségével át tudnánk venni az irányítást felettük. Ehhez viszont meg kell állnunk, és a pajzsot is leereszteni. Ekkor ők is átjöhetnek a hajónkra. -Nem ez nem túl jó ötlet Mr. Korban. Viszont, ha már nincs más lehetőségünk, végső megoldásként használhatjuk. Először inkább keressünk gyenge pontokat a védelmükön. -Szkennelést megkezdem. Sikertelen próbálkozás, a tompító mező az érzékelő sugarakat is visszaveri. -Akkor, hogy lehet, hogy az előbb sikerült néhány adatot gyűjteni róla? -Mert akkor talán még nem kapcsolták be a mezőt. -Igaza lehet. Találjanak ki valamit, addig én az irodámban leszek. Tíz perc múlva az eligazítóban várok mindenkit, akinek van ötlete. Tájékoztassa a legénységet is! John felállt, majd lassú léptekkel az irodájába ment, közben a képernyőn nézte a három idegen hajót. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejében. Miután bement leült székébe és csak bámult ki az ablakon. Ez volt egyik kedvenc időtöltése, nézni a csillagokat, ahogy elhaladnak a hajó mellett. Csipogást hallott, az ajtó volt. -Szabad. Drenoix lépett be. -Letörtnek tűnik kapitány. -Ne is mondd, rossz érzés, hogy a flotta legjobb hajóját, már most a próbán elfogják, és tehetetlenek vagyunk. És mindez az én hibám, nem vagyok még kapitánynak való. Talán igaza volt az Aurora kapitányának. -Ez nem igaz, a cselt valószínűleg előre kitervelték, pont arra számítottak, amit tettél. Biztosra veszem, hogy konkrétan a mi hajónk kell nekik. -Szereted az összeesküvés elméleteket, ugye? -Nem, ez feltételezés, amit a körülményekből vontam le. -Talán igaz. Most már mindegy is, inkább azt kellene kitalálni, hogyan szabaduljunk meg tőlük. Tájékoztattad a legénységet? -Igen, bár szerintem nem lesznek sokan a főtiszteken kívül. Senkinek sincs ötlete, hogy mit kellene tenni. -Nekem sincs, éppen ez a baj, de majd az eligazításon kitalálunk valamit. Jobb lenne máris átmenni a kilátóterembe. -Menjünk!
Írta John Quinn
12 Quinn kapitány felállt, és elsőtisztjét követve átment a híd túloldalán lévő eligazítóba. Alig két perccel később megérkeztek a többiek is. -Remek, akkor mindenki itt van? -Igen, kapitány. -Nem sok, azt hittem több embernek lesz ötlete. -Ezek szerint nem.- vonta le a következtetést Dr. Argus. -Akkor kezdjünk is, mint tudják, három idegen hajó ragadta meg az Asgardot, most a kardassziai űr felé tartunk. Fegyvereink nem használnak ellenük, kioltó mező védi a hajókat, legalábbis eddig védte őket. A legfontosabb kérdés, mit akarnak velünk, tőlünk? Aztán, az hogy milyen módon tudnánk megszabadulni vendéglátóinktól. Várom a javaslatokat. -Kapitány, kezdeném is.- próbálkozott La Forge parancsnok-helyettes. -Mondja csak. -A legfontosabb kideríteni, hogy milyen módon érték el, hogy a szubtérbe rántsák a hajót, tudtommal ez elég nehéz művelet, ha nem működnek a hajó térhajtóművei. Aztán, hogy miként sikerült áttörniük a pajzsot, ezek az automodulált pajzsok épp ez ellen vannak kitalálva. Ha ezekre rájöttünk, már csak az a kérdés, hogyan tudnánk semlegesíteni az idegen hajókat körülvevő mezőt. Nos, van egy ötletem arra, hogy miként ragadták el a hajót, és sikerült a szubtérbe is magukkal hozniuk. Ha kiterjesztették a szubtér buborékot az Asgard köré is, akkor már csak megfelelően fel kellett gyorsítaniuk a hajót, ez a vonósugarakkal nem lehetetlen. Ez a folyamat, rengeteg energiát igényelne, több csillaghajónak együttvéve sem lenne hozzá energiája. Ugyanígy a kioltó mező is létrehozható lényegében, de szintén rengeteg energiát emésztene fel nagyon rövid idő alatt. Ha mindez tényleg így van, és nem használnak jóval fejlettebb technológiát nálunk, már nem sokáig kell aggódnunk a mező miatt. -Szóval csak várnunk kell, és legyőzhetjük őket? -Szerintem igen. -Szerintem viszont egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet.- tiltakozott az elsőtiszt- Rengetegenergiát használnak az biztos, már maga a vonósugár is jelentős mennyiséget követel, kizárt dolog, hogy ennyire óvatlanok lennének, valószínűleg, nagy reaktoraik vannak, melyek több energiát is termelnek. Ezt akár hasznunkra is fordíthatjuk. Így van, Dr. Argus? -Igen, ha ön mondja biztosan. -Tudja arra gondoltam, hogy egy ekkora reaktor nagyobb sugárzást is bocsát ki, erősebb szigetelőmező kell hozzá, és azon a részen, ahol a reaktoruk van, talán éppen emiatt, pajzsuk is gyengébb. -Nos ez így szépen hangzik, de a sugárzás, amit egy reaktormag kibocsát működés közben, az jelentéktelen érték, a trikorder alig mutatja például, és nem is maga a folyamat okozza a sugárzást. Szóval, ha csak magasabb hatásfokú eszközöket használnak, nem nagyobb a kibocsátott sugárzás, mint a miénk például, tehát ott pajzsuk biztosan nem gyengébb, sőt, talán ott jobban meg is erősítették. -Ezek már csak feltételezések, nekünk konkrétumok kellenek. -De azoknak hiányában vagyunk. Azonban valamit nem is próbáltunk még, ami talán hatásos lehet. -Mégis mit? -Beszélni velük. -Ó, tényleg, talán véletlenül támadtak ránk, és nem mi voltunk a célpont. -Ez nem valószínű, de mindenképp meg kell próbálni. -Igaza lehet. Ha ezt befejeztük megpróbálok beszélni velük. -Azonban van itt más is kapitány, az idegen hajókkal szemben az Asgardnak korántsem rengeteg az energiatartaléka, ha még sokáig maradunk felvont pajzzsal és aktív fegyverzettel, az energiánk fogyni kezdhet, és akkor nem lesz erőnk harcolni ellenük. -Tudtommal ilyen helyzetekre van a másodlagos reaktor, ha kell, aktiválják, azonban a fegyverzetet tényleg felesleges továbbra is energia alatt tartani, lekapcsolhatják. Akkor, ha mást nem tudnak, talán mehetnénk is a dolgunkra, ön pedig dr. Argus találja ki, hogyan törték át a pajzsot és hogy milyen módon tudnánk a kioltó mezőt semlegesíteni. Végeztem.
Írta John Quinn
13 A kapitány felállt, ezután mindenki más is, sorban elhagyták a szobát, John és Drenoix a hídra mentek, leültek, majd a kapitány elkezdte sorolni a parancsokat. -Zászlós, hívja az idegen hajókat, üdvözlő frekvencia! Pár perccel később is ugyan olyan csend volt, nem válaszoltak. -Próbálja más frekvenciákon is! -Válaszolnak. -Képernyőre! -Csak hang. -Akkor kapcsolja a hangot. -Üdvözlöm önöket. A Bolygók Egyesült Föderációjának nevében. Remélem, tudják, amit tettek, nyíltan háborús tett. -Ugyan, ne fárasszon kapitány. Pontosan tudjuk kik maguk, és mi csaltuk önöket az Antede rendszerbe, kis segítséggel azt is elintéztük, hogy önök jöjjenek. -De honnan tudtak az Asgardról? -Megvannak a forrásaink. -És mégis mit akarnak tőlünk? -Egyszerű, maga is felfoghatja, a hajójukat, a rajta lévő technológiák, fegyverek hatalmas előnyt jelentenének nekünk. -Nekünk, igen, de mégis kiknek, ha szabad tudnom? -Az ne érdekelje. Elégedjen meg vele, hogy nem fog egyelőre az emberinek baja esni, de ha leengedné pajzsait, talán a későbbiekben sem esne bántódásuk. -Maga ne fenyegetőzzön, ha vészhívást küldenénk, hamarosan több föderációs hajó is ide jönne, azok ellen kevés esélyük van. -Talán ez igaz, de erre gondoltunk már előre, blokkoljuk a kimenő hívásokat, pontosabban ellenőrizzük őket. De ez nem fontos, engedjék le pajzsaikat, majd adják meg magukat. A kapitány egy gyors mozdulattal jelezte, hogy némítsák el az ismeretlen, ám látszólag messze nem idegen férfit. -Most mit tegyünk? -Szerintem, engedelmeskedjünk, a folyosókon pedig vonjunk fel erőtereket, így csapdába esnek a támadók. -Remek ötlet, Mr. Yaszunari. -Nem, inkább várjunk, dr. Argus hamarosan kitalálja, hogyan küzdhetnénk le a kioltó mezőt. Ha az megvan, könnyedén legyőzhetjük mind a három hajót. -Nem tudom, melyik lenne a jobb. Talán folytassuk a beszélgetést, hangot vissza! -Nem, amíg nincsen garancia, hogy nem ölnek meg senkit sem. Mi a biztosíték rá? -Az én szavam. -Az nekem nem elég, és különben is kinek a szava, egy sötétbe burkolózó rejtélyes alaké, aki még az arcát is gyáva megmutatni, gerinctelen gyáva féreg, nem is férfi az ilyen. -Remélem ezzel eléggé felidegesítettem ahhoz, hogy elszólja magát.- gondolta magában. -Az enyém, Daimon Moir szava, szerintem elég biztosíték, maga mocskos ember. -Némítsa el! -Szóval a ferengik, nem gondoltam volna. De ez csak előny, nekik csak a haszon a lényeg, így könnyen átverhetőek. -Igaz, talán mégis Mr. Yaszunari megoldása lenne célszerűbb, a ferengik nem jó harcosok. -Igen, szerintem is, de közben jó lenne a Hazard Teamet átküldeni, és elfoglalni az egyik hajót. -Kiváló, hangot vissza! -Igen, az elég lesz, leengedjük a pajzsot. -Jól döntöttek. Kapcsolat vége. Ezzel a beszélgetés véget ért.
Írta John Quinn
14 -Rendben, kezdjünk hozzá.- komjelvényére csapott- Gépház, itt a híd, aktiválni kellene minden erőteret a hajón, emellett behatolókra kell számítani, küldök erősítést. -Vettem. -Siessenek! -Már készen is vagyunk, az erőterek készen állnak. -Köszönöm a gyors munkát. Minden részleg, teljes harckészültség! Aktiválni az erőtereket, mindet, biztonsági kód, Quinn-théta-gamma-nyolc. Addig is a Hazard Team készüljön fel egy transzporternél, és sugározzanak át, ha a másik hajó leengedte pajzsait! Meg kell szereznünk az irányítást. Minden fontosabb csomóponthoz pedig álljanak biztonságiak. -Kapitány, mint biztonsági főnöknek, nekem kell tájékoztatnom az akció veszélyességéről, ha valaki olyan helyen száll át, ahol nincs biztonsági tiszt, de civilek vannak, könnyen eshet bajuk. -Mondom minden fontosabb ponthoz, így a civilekhez is. De tényleg van kockázat, miután a ferengik átjöttek, azonnal fel kell vonnunk a pajzsokat, és bíznunk kell a Hazard Teamesek gyors munkájában. -Elnézést, igaza van. -Semmi baj, az izgalom műveli ezt velünk.- komjelvényére ütött- Korban, készen állnak? -Igen, bármikor indulhatunk. -Remek. Jelezzenek a hajóknak, hogy álljunk meg és megkezdhetjük a műveletet. -Uram, lassítanak. Kiléptünk a szubtérből. Megállunk. -Pajzsokat le! Hazard Team induljon! Biztonságiak a helyükre!- osztotta gyorsan a parancsokat a kapitány. -Az átszálló csapatot átsugároztuk.- érkezett a jelentés. -Hány ferengi tartózkodik a fedélzeten? -Sok, pontos adatot nem tudok, de legalább hetven lény van a hajón, akik nem a legénység tagjai, nem mind ferengi. -Pajzsokat fel, vörös riadó! Fogják el őket, amint az egyik hajó is megszünteti a vonósugarat, azonnal kezdjenek támadni! A hajó több nagy fontosságú pontján is ferengik jelentek meg, több helyen pedig ismeretlen faj képviselői kezdtek felderítésbe. Hamar rá kellett jönniük, csapdába estek. Mindenhol biztonságiak, erőterek. Vagyis a hídon nem voltak erőterek, és biztonságiakat sem rendeltek oda. A főtiszti kart, csak Yaszunari védte, valamint a kapitány, aki valaha szintén biztonsági tiszt volt. Szerencsétlenségükre, legalább tíz ferengi és még hat másik lény is a hídon jelent meg. ****** -Gyorsan, megkeresni a hidat és elfoglalni! Nincs egy perc időnk sem a lazsálásra. -A híd a tizenhármas szinten van a trikorderem szerint. -És mi hol vagyunk? -Hatoson. -Liftek? -Nem javaslom, túl feltűnő. -Szervizjáratok? -Igen, de túl szűkek egy embernek. -Akkor hogyan jutunk oda? -Maradunk mégis a liftnél. -Akkor meg miért kellett ezzel pocsékolni az időt? -Ööö… -Mindegy, induljunk végre! A Hazard Team tagjai futólépésben haladtak a turbólift ajtaja felé. Odaérve sorban beléptek, elfoglaltak egy biztos állást benne. Majd megpróbálták utasítani a computert, hogy vigye a tizenharmadik szintre őket. Nem volt egyszerű. Az idegen hajó konzolai némileg bonyolultabbak voltak, mint egy föderációs hajóé, legalábbis első ránézésre biztosan. Azért körülbelül egy perc feszült várakozás után a csapat
Írta John Quinn
15 mérnökének sikerült mozgásba hoznia. Gyorsan haladtak, de a tízes szinten valaki megállította. Az ajtó kinyílt. Egy idegen lény állt ott. Futni kezdett. -Kapjátok el! Az egyik tiszt tüzelt a futó alakra. Összeesett. A parancsnok nagyon idegesen figyelte az eseményeket, tekintetével ölni tudott volna. -Csak kábítón volt.- mentegetőzött a férfi. -Ezt majd máskor tárgyaljuk meg. Most menjünk tovább! A lift pár pillanattal később magától haladt tovább a hajó belseje felé. Hamar a hídra értek. Egymást védve, amennyire csak lehetett elbújva érkeztek meg. Az ajtó kinyílt. Persze egyből odanézett pár különös kinézetű tiszt. -Támadás!- ordította Korban, a csapat megindult. Váratlanul érte a hajó legénységét az ellenség megjelenése, nem volt idejük fegyvert ragadni, és védekező helyre bújni. A Hazard Teamesek pillanatok alatt az egész hidat körbefogták, két oldalra futva már minden tiszt mellett állt valaki. Szegények fel sem fogták mi történt, a váratlan akció meghozta az eredményt. -Adják meg magukat! Ha nem teszik, kénytelenek leszünk erőszakhoz folyamodni. -Mocskos kutyák, mit képzelnek, el foghatják hajónkat? -Még maguk beszélnek, tudtommal éppen az Asgardot vontatják. És még van képe szitkozódni? Vigyék előlem, mert nem állok jót magamért! Elvezették a háborgó tisztet. Közben a nagy kiabálás alatt, nem tudott mindenki figyelni arra, akire kellett neki. Egy tiszt megnyomott pár gombot a konzolján, törölte a főbb információkat arról, ami eddig történt. -Most pedig kapcsolják ki a vonósugarat, és a kioltó mezőt is! -Majd én.- vállalkozott a csapat gépésze- Majd én megoldom, legalább megismerek egy újabb computert. -Csinálja! Nekilátott a munkának. Pár perc múlva a sugár és a kioltó mező is kikapcsolt. ****** -Adják meg magukat! Többen vagyunk. -Azt már nem, nem adom át a hajóm holmi tolvajoknak. -Hiba volt ezt mondania, kapitány. John biccentett fejével Yaszunari hadnagynak, aki erre csendben megnyomott pár gombot, a liftből és az eligazítóból összesen hat biztonsági lépett elő, kezükben fézerpuska. A megszállók tüzelni kezdtek erre a nyilvános fenyegetésre. Sűrűn záporoztak a fézer lövések, a kapitány kézi fézerrel, Yaszunari saját módosított fézerével, míg a biztonságiak is szolgálati fegyverükkel lőttek. Megöltek két ferengit, és két másik támadót, közben az egyik hídon lévő védő is meghalt. A konzolokat is érte lövés, az egyik felrobbant, és megölte az ott dolgozó tisztet. -ÁÁÁ, az embereim, meghalnak mind!- ragadta el a hév a kapitányt. -Még mindig többen vagyunk, és bizakodik, nem is rossz Quinn. De értelmetlen. Inkább meg is ölöm. Az előbb beszélő ferengi a neki háttal álló John Quinn felé fordult, ujja magmozdult a ravaszon. ****** Eközben a hajó többi részén is kialakultak tűzharcok, nem jelentősek, de eltartott pár percig. Az ötös szinten a tudományos labornál bontakozott ki ellenállás, a támadók hamar észrevették az erőtereket, nem tudtak dolgukra menni, azonban konstrukciós hiba miatt a főlabor nem volt külön erőtérrel zárható, a támadók ide hatoltak be ennek következtében. A két odarendelt biztonsági egy pult mögé rejtőzve kezdett tüzelni az belépő ferengikre. Azokat váratlanul érte a támadás, kettő azonnal meghalt a lövések által. A tiszteknek, akik ott dolgoztak, alig volt idejük elbújni valahova. Hamar eszméltek a támadók, és lőni kezdtek oda, ahonnan a lövések érkeztek hozzájuk, az egyik biztonsági átrohant egy másik pult fedezékébe, de közben is tüzeltek rá, el ugyan nem találták, de lelőttek két ó-vulkáni edényt. -A vázáim vandálok.- kiabálta idegesen dr. Argus. Majd ő is fegyvert ragadott, és mérgében két támadót le is lőtt, kezdtek elfogyni, végül az utolsónak maradt megadta magát.
Írta John Quinn
16 ***** Már a másik két hajó is észrevette, hogy megszűnt a harmadik sugár, ez azt jelentette, hogy rájöttek, valami nincs rendjén. -Hívják a másik két idegen hajó valamelyikéről ezt a hajót, uram.- jelentett az egyik zászlós. -Az nem jó, mit mondunk nekik? -Talán az igazat lenne jó. Talán megijednek, és elengedik az Asgardot, uram. -Nem is rossz ötlet. Képernyőre! -Nincs is képernyő, uram, csak hang üzenetek jönnek át. -Akkor kapcsolja a hangot! -Itt Plerg, mi történt magukkal, miért hagyták abba a vontatást? -Mert ezt a hajót elfoglaltuk, önök is adják meg magukat, ha nem akarnak elpusztulni. -Azt már nem. Mi teljesítjük küldetésünket, a haszon megér ennyit. -Semmi hasznuk nem lesz, mert hamarosan az Asgard kiszabadul, ha kiderítjük, hogyan működik a trükkjük, esélyük sem lesz. -Ha-ha-ha- kacagott fölényesen- mit akarnak, ha a legegyszerűbb eszköz is ekkora gondot okoz. Ha ekkora gyorsasággal dolgoznak továbbra is, hamarosan a Ferenginaron fognak üldögélni, és a szép kis hajójuk a miénk lesz. -Nem bízta el magát egy kicsit? Ha átküldjük az adatokat az Asgardra, azonnal ki tudjuk játszani magukat. -Persze, és mi addig tétlenül ülünk. -Nem lesz idejük cselekedni. -Zászlós, maga töltse le az adatokat, és küldje át az Asgardnak! A gépész odalépett az egyik konzolhoz, majd elkezdte nagy koncentrálással nyomkodni a gombokat, pár másodperccel később megszólalt. -Uram, úgy látszik érkezésünkkor kitörölték az erre vonatkozó részeket. -Na, mit mondtam? -Akkor más tervhez kell folyamodnunk. -De nem lesz idejük, a hajó többi tisztje is rájött már, hogy ki is irányít. -Talán. Kapcsolat vége, ennek a beszélgetésnek semmi értelme! A hang elhallgatott, Korban idegesen vakarta a fejét, neki is új volt a helyzet, most először kellett neki döntenie ilyen kényes helyzetben, a Hazard Team egyszerű tagjaként, nem a döntések hárultak rá. Most bajban volt, becsülete, és hírneve is veszélyben forgott, ha nem teljesíti a feladatot, és az Asgardot végleg elfogják, még hadbíróság elé is kerülhet. Ezek a gondolatok forogtak fejében. Döntenie kellett. Kínosan hosszúnak tűnő másodpercek teltek el csendben. -Kapcsolják vissza a vonósugarat és a kioltó mezőt is! -Mit célozzunk be a vonósugárral? -Az Asgardot, ha ezek aktívak, meglesznek az adatok ismét, így át lehet küldeni a kapitánynak. -Értem, ha megszereztük az információt, kikapcsoljam? -Igen, és azonnal küldje is át, ezután pedig nyissunk tüzet az idegen hajók egyikére. Remélem hamarosan utána Quinn kapitány is besegít. ****** -Vigyázzon kapitány!- ordította Yaszunari hadnagy, aki látta mi történik. -Mi… ? A kapitány a földre esett, valaki ellökte. A földön fekve látta csak, hogy egy lövés suhan el fölötte, majd egy test zuhant rá. Nagyon megijedt. -Majdnem meghaltam.- állapította meg magában- De valaki megmentett.- megnézte ki az, és hogy nem esett-e baja. -Kavataba! Nem esett bajod? Nem válaszolt, John megnézte mi történt vele. Halott volt. Oldalán nagy sebből vérzett, eltalálta a lövés. Quinn végtelen hálát érzett, és végtelen keserűséget, egy ember feláldozta magát érte. Eddig nem hitte,
Írta John Quinn
17 hogy ez megtörténhet. Reménykedett, hogy még meg lehet menteni. Komjelvényére ütött teljes erőből, dühös volt a támadókra. -Orvost a hídra, azonnal! Nincs vesztegetni való időnk, egy ember haldoklik! -Nem egy kapitány, mér két ember fekszik itt holtan a hadnagyon kívül. -Nem tudunk menni az erőterek és a megszállók miatt.- érkezett a válasz. John elszégyellte magát, észre sem vette, hogy meghalt két tiszt, csak arra figyelt fel, aki őt mentette meg. Szeretett volna elsüllyedni szégyenében, ekkora hibát még sohasem követett el. Dühe elhatalmasodott, bosszúvágy éledt fel benne. -Megdöglötök mocskok! Hirtelen felállt, azonnal tüzelni kezdett, első két lövése talált is, de ahogy a gyilkolás öröme uralni kezdte, a bosszú elvakította, lövése pontatlanná vált. De két ferengit még így is lelőtt. -John, állj le!- kiabált rá Drenoix- Mit művelsz? Ez nem flottatiszthez méltó viselkedés, mint egy őrült, úgy cselekszel most. Ekkor eszmélt csak fel, mit is tett. -Bocs… bocsánat. Teljesen magába roskadt, túl nagy teher szakadt hirtelen nyakába, nem volt felkészülve rá, ez okozhatta téves döntéseit, fáradtságát, és tisztjei halálát. Azonban nem hagyhatta abba a védekezést. Higgadtan, megfontoltan lőtt, a biztonságiak segítségével hamarosan megtisztították a hidat. Sajnos a halottaktól még nem. -Mit tettem, én idióta, azt hiszem lemondok, és visszavonulok, de csak miután az Asgardot biztonságban hazajuttattam.- komjelvényére ütött, immár gyengébben- Korban, hogy állnak -Jól, kapitány. Ugyan úgy tűnik, a vonósugár még mindig fogja önöket erről a hajóról is, mér csak pár pillanatig, amíg összeszedjük a semlegesítéshez szükséges adatokat. -Értem, siessenek. -Meg is van, átküldjük őket. -Köszönöm, addig, amíg nincs meg az ellenszer, maradjanak ott, majd hívom. -Értettem. -Megérkeztek az információk. -Küldje át dr. Argusnak elemzésre! -Igenis. Közben a tudományos laborban, és a hajó többi részén is megszűntek a harcok. Néhol egy-egy biztonsági tiszt halálával végződött, a hír mélyen megrázta a kapitányt. Azonban a támadók így is csapdába estek az erőterek által. -Hogy állnak a támadók? -A belső érzékelők szerint, mind csapdába esett az erőterek miatt. -Transzportálják őket a fogdába! Ezután kapcsolják ki az erőtereket! Biztonsági kód Quinn-théta-gammanyolc. Harci riadó vége, vörös riadó érvényben! -Uram, a tudományos főtiszt jelentette, hogy tudja, miként lehetne a kioltó mezőt áttörni. -Igen? -Igen, módosítani kell a fegyvereket, a… -Most nem érünk erre rá, csak csinálja! -Értettem. Módosítások elvégezve. -Korban, itt Quinn, engedjék le a pajzsokat, de gyorsan, hazahozzuk a csapatot. -Értem, pajzsokat le! -Pajzsokat le! Mérjék be őket! -Bemértem őket- jelentett a transzporter főnök. -Energiát! -Átjöttek, uram. -Pajzsokat fel! Támadást megkezdeni! Az Asgard támadó manőverbe kezdett. Vagyis kezdett volna, a vonósugarak nem engedték.
Írta John Quinn
18 -Nem igaz. Akkor egy helyből lövünk. -Talán megpróbálhatnánk szétválasztani a hajót. Ha két rész van, nehezebb befogni teljesen a kettőt, az egyik némileg manőverezve tud támadni. -Jó ötlet. Szétválasztást megkezdeni! Egyes, öné a béta szekció! -Máris indulok uram. Az elsőtiszt elhagyta a hidat, a turbólift halk zümmögéssel indult útjára a 14. szint felé. -Ebből még gyakran baj lehet, kapitányunk gyakran elveszti a fejét, ha egy kényes helyzetben is elragadja a hév, akár életek is múlhatnak rajta. Talán igaza is van, nem való még kapitánynak. Beszélnem kellene vele, elvégre a barátom. Nem hagyhatom, hogy karrierje ennyitől derékba törjön. Gondolkozott Drenoix Merkson míg a lift meg nem érkezett. Miután megállt kilépett belőle, majd elfoglalta a középső széket. Pár másodperc múlva a többi tiszt is megérkezett. Megkezdődhetett az akció. -Kapitány, itt Merkson, készen állunk a szétválasztásra. -Értem, akkor szétválást megkezdeni! Az Asgard megremegett, a vonósugarak vonzása alatt erősen veszélyes volt a szétválás, miközben a két szekció távolodott egymástól, a béta szekciót érő két sugár nem egyensúlyozta egymást, így az elfordult. Nekiütközött a kapitány részlegének. Hatalmasat rázkódott mindkét rész. -Mi volt ez?- kérdezte idegesen John. -A béta szekciót érő sugarak nem megfelelően érkeztek rá, így a hajó a vonás hatására megdőlt, így pedig nekiütközött az aljunknak. -Sérülések? -Igen, a burkolat egy kisebb foltban összeroskadt, szerencsére senki sem tartózkodott ott, de léket kaptunk. -Aktiválja az erőtereket arra, és üríttesse ki azt a szintet! A másik szekciónak nem esett baja? -Nem, az sértetlenül megúszta, erősebb részével ütközött, mint mi. -Azt hiszem, ezt később fogjuk megbeszélni, most kezdjünk a támadáshoz! Fézerekkel tűz, lője az egyik hajót, mindegy melyiket, csak tájékoztassa a béta szekciót, hogy ők is azt lőjék. -Értettem. Az Asgard alfa szekciója megkezdte a tüzelést, először fézerekkel, majd torpedókkal lőtt. A célzott idegen hajó megremegett, a találat sikeres volt, dr. Argus technikája bevált. A béta szekció is lőni kezdett, miután a hajó vonósugarát közösen kilőttek, az alfa részleg kiszabadult, teljes impulzusra gyorsítva kezdett újabb támadásba. Most már nem jelentettek akadályt az idegen hajók, fegyverzetük jelentősen gyengébb volt, mint az Asgard-é, csupán vonósugaruk volt képes áthatolni a pajzson, más fegyvereik nem. A csata gyorsan véget ért, három roncs maradt csak a ferengik által birtokolt hajókból. -Szép munka volt, egyes, mármint a harc része, az ütközésről, majd később beszélünk. Most újra egyesülni kellene. -Kapitány, nem tudunk egyesülni, a sérülések miatt a szekciónk képtelen a feladatra, csak még jobban összetörne a burkolat. Emellett, maximum 2-es fokozattal tudunk haladni a szubtérben, a sérülés több fontos plazmavezetéket is megrongált, amik nélkülözhetetlenek a normális sebességen való haladáshoz. -Mennyi időbe telne megjavítani őket? -Amíg a burkolaton lyuk tátong, neki sem érdemes, illetve neki sem szabad állni. -Mennyi idő, míg azt megjavítják? -Űrdokk nélkül elég hosszú idő, és normálisan nem is tudjuk, túl nagy a felülete. -Akkor 2-es fokozattal irány a legközelebbi csillagbázis! Egyes, maguk továbbra is képesek a szubtérben utazni, vizsgálják meg még az anomáliát, majd jöjjenek utánunk! -Értem, indulunk is. -Jó utat. A béta szekció hirtelen megnyúlt, majd eltűnt a semmiben. -Uram, nem mehetünk akármilyen bázisra? -Miért nem? -Mert elvileg ez a hajó titokban készült, a legtöbb helyen nincs is semmilyen útmutató hozzá.
Írta John Quinn
19 -Értem, akkor mi a legközelebbi bázis, ami fogadhat minket? -Az Utopia Planitia a Marson. -Atya ég. Az hetekbe is beletelik. -Így van, de nincs más választásunk. -Akkor, indulás! Az alfa szekció is elindult. De csak lassan, közben a gépészek már nekiláttak a sérült plazmavezeték kiiktatásához, hogy gyorsabb sebességre is képesek legyenek. -Mr. La Forge, mennyi idő, míg a plazmaáramlást úgy alakítják, hogy kikerülje a sérült részt? -Órákba, sőt napokba is beletelik, hatalmas teljesítményű vezeték volt, melyet nem lehet csak úgy pótolni. -Értem, azért próbálják meg. -Dolgozunk rajta, de 5-ös fokozatnál többre nem leszünk képesek. -Az már jó lesz, jelentősen lerövidül az útidő. Addig is hívják ide dr. Argust, kíváncsi vagyok, hogyan oldotta meg a kioltó mező problémáját. -Máris. -Köszönöm, én az irodámban leszek. Oda küldjék be a doktort. -Ahogy óhajtja. ******* -Kezdjék meg a vizsgálatot! -Máris hozzákezdek. A béta szekció nagyon hamar megérkezett az anomáliához, nem jutottak messze velük a vontatók. -Parancsnok, az érzékelők kevés adatot tudnak csak gyűjteni. De tudom ,hogyan kell módosítani, hogy jó legyen. -Akkor miért jelenti be, csak csinálja, nagyobb önállóságot várok el! -Értettem, elnézést, uram. -Semmi gond, csak siessünk, utol kell érnünk a kapitányt is. -Futnak be az adatok. Valamiféle mesterséges féregjáratnak mondanám, de további elemzést igényel, annyi biztos, hogy egyfajta átjáró lehet. -És hova vezet? -Ez jó kérdés, nem javaslom, hogy kipróbáljuk. -Nem fogjuk, az nincs a parancsban. De be tudjuk zárni? -Megpróbálhatnánk, de valószínűleg nem járnánk sikerrel. -Miért nem? -Mert ez valószínűleg egy mesterséges jelenség, így biztosan csak egy adott „kulccsal” lehet bezárni. -Értem. Akkor nincs más teendőnk itt, induljunk is tovább! -Már megyünk is, az alfa szekciót, ha ők továbbra is kettes fokozaton haladnak, huszonnyolc perc múlva érjük utol maximális sebességgel. -Rendben. -Uram, nekem lehet azért egy kérdésem? -Persze. Mire kíváncsi? -Nos, egy ilyen átjárót nem egyszerű megépíteni, kifejleszteni. Valószínűleg a faj, amelyik építette, technikailag jóval felettünk áll, az én teóriám az, hogy valószínűleg ők köthettek szövetséget a ferengikkel, ez nem is baj, de az első hír erről a különös szövetségről, ha igaznak bizonyulna elméletem, az egy föderációs hajó elrablása volt. Mi lesz a továbbiakban, ha folytatódik? -Érdekes elmélet, de kétlem, hogy így van. Egy ilyen fejlettségű civilizáció miért éppen egy kapzsi, kétszínű fajjal kötne szövetséget, melyből láthatóan kevés hasznuk származhatna. -Csak egy elmélet volt. -Folytatom, de ha valóban igaz, akkor a ferengi aljasság és az ő erejük keveredéséből egy újabb halálos ellenségre tehetünk szert. Ezért különösen remélem, hogy nem így van. -Ettől félek én is. -Talán jobb lenne, ha nem is gondolkodnánk ilyenen.
Írta John Quinn
20 -Talán. -Milyen távol van még az alfa szekció? Még tizenöt perc. -Köszönöm, folytassuk az utat! Hamarosan utolérték a kapitányékat, az elsőtiszt közölte az információkat a kapitánnyal, aki továbbította a tudományos főtisztnek, elemzésre. Egy óra alatt teljesen készen volt vele. Addigra összehívtak egy eligazítást is. Mire dr. Argus odaért már mindenki ott várta, az elsőtiszt is átszállt. -Elnézést, elkéstem, de össze akartam foglalni némileg érthetőbben és tömörebben a tudnivalókat. -Rendben, de kezdjünk hozzá. Először is, kíváncsi lennék, milyen módon alakították ki a kioltó mezőt az idegen hajók, és hogyan sikerült a problémát leküzdeni. -Egyszerű, de nagyszerű módszer, fáziseltolt energiamezőt hoztak létre a hajó körül, mely elnyelt minden energiasugarat, amely áthatolt rajta, ebből tartották fent is. -De, hogyan védték ki a torpedókat ezzel? -Ezzel sehogyan, az felrobbant a pajzshoz érkeze, az energiáját pedig elnyelte a mező. A semlegesítése egyszerű volt, csupán a fézerek fázisát kellett eltolni egy kicsit, a torpedókat pedig módosítani, hogy ne robbanjanak egyből, hanem késleltetve, miután a pajzson áthatoltak, melyet a módosított fézerekkel meggyengítettünk már. -Ez milyen hatással volt a fézerek hatásfokára? Ha növelte használhatnánk az Asgardon. -Jelentősen rontja, de az idegen hajók gyenge pajzsához elég volt. Valószínűleg vontatóhajók lehettek, nem harcra tervezettek, ekkora fejlettséggel képesek lettek volna erősebbet is gyártani. Amúgy a fegyvereik is érdekesek voltak, egyfajta polaron sugarat használtak. -Domínium? -Nem, határozottan nem, ők nem ilyen jellegűt használtak, és kétlem, hogy váltottak volna erre, mivel az övék volt a jobb. -Értem. Most pedig kérem, meséljen az anomáliáról! -Egyfajta féregjáratként írható le legkönnyebben, ám sokkal több annál. És bonyolultabb is a helyzet. Valószínűleg mesterséges, vagyis valaki direkt hozta létre. A benne utazó tárgy sebessége nem függ a jelenség állapotától, vagyis úgy mondom, úgy változik a jelenség, hogy egy hajó gyorsabb utazását illetve lassabbat tesz lehetővé. Ebből valószínűsíthető, hogy valaki alkotta. -És hova vezet ez a járat? -Ezt csak úgy tudnánk kideríteni, ha áthaladnánk rajta. -Azt javasolja? -Tudományos szempontból nagyon érdekes lenne. -De biztonságiból annál kevésbé.- válaszolt az elsőtiszt. -Ez igaz, ezért is nem mondtam, hogy ez lenne a helyes cselekedet, különben is, most nagyobb a gondunk. -Igaz, Mr. La Forge, hogyan is állnak a javítással? -Haladunk, körülbelül egy óra múlva kész, és gyorsíthatunk ötös fokozatra. -Negyvenöt percet kapnak. Siessenek, így is rengeteg idő, míg az Utopia Planitiára érünk. -Eléggé, de talán egy közelebbi bázison is el lehetne végezni a főbb pótlásokat. -Igen, a 23-as bázis közel van, annyi javítást meg lehetne csinálni, hogy gyorsíthassunk, és hamarabb érjünk haza a végleges javításokig. -Rendben, akkor irány a 23-as csillagbázis! Mindenki mehet a dolgára! Ha valaki engem keresne, az irodámban leszek pár órát. Mindenki felállt, majd elhagyta a termet. John és Drenoix maradtak a végére. -Várj John! -Tessék? -Mondom várj, szeretnék beszélni veled, mint barátommal. Arra lennék kíváncsi, hogy még mindig be akarod-e adni a visszavonulási kérelmet. -Erősen gondolkozom rajta.
Írta John Quinn
21 -De miért? Lényegében sikeres volt a tesztút, a hajót leteszteltük, jól működik minden, megmenekültünk, nem lettünk rabok. Emellett a legénység is megszokta a hajót, megtanultak együtt dolgozni egymással, veled. Egy ilyen veszélyhelyzet a legjobb erre, ahol csak együttműködéssel lehet eredményesen dolgozni. -Ez igaz, de mindez milyen áron történt? Meghalt több tisztem, ezek közül egyik értem tette. Ez a legrosszabb ez egészben. Közben a hajó megsérült úgy, hogy normális állapotba sem lehet hozni segítség nélkül. Ez neked a jó teljesítmény? -Nem azt mondtam, hogy jó, de kezdetnek nem rossz, egy nagyban újonc csapat, legtöbbjük most kezdte posztján. Habár voltak áldozatok, szerintem akkor is jól teljesítettek, tőlük elvárható módon. -Meséld a családjuknak! És mi az, hogy tőlük elvárható módon? Mindenkitől a maximumot várjuk el. Ekkor csipogott az ajtó jelzője. -Szabad.- Korban lépett be. -Uram, remélem nem zavarok, azt mondták, itt találom. -Mondja csak, mi a probléma? -Tudja, fegyelmi eljárást szeretnék kezdeményezni az egyik zászlós ellen, parancs félreértelmezése, illetve megtagadása, valamint meggondolatlan, a Hazard Team munkáját veszélyeztető cselekedete miatt. -Tegyen úgy! -Köszönöm, kapitány, megkezdem az eljárást. Korban elhagyta az eligazítót, ismét ketten maradtak. -Látod, erről beszéltem.
Írta John Quinn
