1
A szerencse fia -Sugározza fel a csapatot, de azonnal!- szólt az Aurora kapitánya a transzporter főnökhöz. -Kapitány, az elsőtisztet nem sikerült bemérni, a többiek visszajöttek, de próbálkozom. A felderítőcsapat tagjai sorban elhagyták a szobát, mindegyikükön kisebb-nagyobb sérülés nyoma látszott. -Hát siessen vele.- válaszolt ingerülten –nem szeretnék egy tisztet sem elveszíteni, főleg egy olyant, mint Quinn. -Megvan a jel, felhozom. Ekkor egy furcsa pózban fekvő alak jelent meg a transzporterben. Hason feküdt, de kezeit előrenyújtva támaszkodott meg. -NEE…- ordította, majd felocsúdott, észrevette hol is van, ruhája szakadt, néhol véres is volt, saját sebeitől- jaj, elnézést kapitány, csak tudja nem volt valami rózsás helyzetem. -Nem probléma, legalább megtudtuk, milyen erős hangja van. Most menjen a gyengélkedőre, szedje rendbe sebeit, majd öltözzön át, egy óra múlva várom a jelentést. Miután a főorvos begyógyította sebeit és rendbe szedte magát, John Quinn, a USS Aurora elsőtisztje a híd felé vette az irányt, hogy részletes beszámolót tegyen a bolygón történt eseményekről. Mindent elmondott, köztük azt is, hogy éppen akkor szedték fel, mikor egy szakadék mélye felé zuhant. Gordon kapitány teljesen le volt döbbenve tisztje teljesítményén, egy teljes hét kimenőt kapott, mivel a hajó elég messze járt mindenféle üdülőhelytől az elsőtiszt maximum a holofedélzeten üdülhetett. Az egyetlen tiszt volt a hajón, akinek semmi dolga nem volt, kénytelen volt hát tényleg a holoszobák világában tétlenkedni. Sok időt töltött ott, a legénység már gúnyosan holoszexuálisnak kezdte nevezni. Ez neki sem tetszett, főleg, hogy hallott már a tisztről, aki először ezt a nevet viselte. Ő Barkly volt, az Enterprise egyik gépésze. Persze nem szólt senkinek ezért, lelke mélyén érezte, akár igazuk is lehetne, mostanában több időt tölt a holofigurák közt, mint hús-vér emberek társaságában. Néhány nap után kezdte már unni a dolgot, akármennyire szerette is, hogy nem kellett dolgozni, már vágyott egy kis izgalomra. Két nappal újbóli szolgálatba lépése előtt is éppen virtuális kompversennyel szórakoztatta magát, mikor megszólalt komjelvénye. -John Quinn elsőtisztet a hídra.- a kapitány volt az. Quinn megörült a hangnak, vagyis inkább a parancsnak, amit hallott, végre rá is szükség van, gondolta ekkor. Szinte futva indult a turbólift felé, de óráknak érezte, míg az felért az első szintre. Belépett a hídra, minden a szokásos rendben volt. -Hívatott uram? -Igen, szerettem volna közölni önnel, új uticélunkat, a Föld felé tartunk, önt áthelyezték a USS Asgardra, a flotta legújabb hajójára. Gondoltam szeretné maga kiadni az indulási parancsot. -Remek, végre egy kis élet. Ezen a hajón nem sok jutott ki nekem az izga…lomból.- ekkor vette csak észre mit mondott. Elnézést kapitány, kicsit elragadtattam magam, nem azért mondtam, mert itt nem volt jó szolgálni, csak ez a hajó már nem éppen mai darab tudja ezt ön is. -Na jó megbocsátok, de több ilyet ne halljak! Most pedig adja ki a parancsot, nincs kedvem itt állni egy helyben a hajóval. -Értettem, zászlós, irány a 001-es szektor, 5-ös fokozat. Indulás! -Nos csak ennyit akartam, a szabadságát pedig meghosszabbítom érkezésünkig. -Jaj ne, szeretnék végre dolgozni. De ha ezt nem is lehet, legalább a hajóról kaphatnék némi információt, amin szolgálni fogok? -Sajnos nekem is csak annyit mondtak, hogy egy Prometheus osztályú hajóról van szó, semmi egyebet nem árultak el. De őszintén, nem is kérdeztem róla az admirálist. -Kár, akkor én megyek is, a holofedélzeten leszek, ha keresnének. Ezzel elhagyta a hidat, kicsit csalódott volt, ugyanakkor örült is, kevés ember mondhatja magáénak egy Prometheus elsőtiszti posztját. Ekkor még nem is gondolt arra, hogy előléptetéssel is jár az áthelyezése. Elég messze járt az Aurora a Földtől utolsó küldetése során, hosszú volt az út hazafelé, mindenki várta viszont az érkezést, remélték, hogy kapnak egy kis kimenőt az emberiség szülőbolygóján. John napjaiban szinte semmi változás sem állt be, talán Írta John Quinn
2
csak annyi, hogy már nem holoszexuálisnak csúfolgatták, inkább a szerencse fia jelző ragadt nevéhez, ez már jobban tetszett neki, de egyáltalán nem örült annak, hogy bármilyen radagványneveket aggatnak rá, van neki tisztességes neve is, mondta mindig. Egyetlen becenevet viselt el, a Johnit. Már nem érdekelték a hajó dolgai, azt sem igazán tudta merre járnak, megálltak-e útközben valahol, vagy nem. Egyet remélt csak, születésnapját már nem ezen a hajón kell töltenie. De a remény egyre csökkent benne, két nappal a nagy esemény előtt teljesen váratlanul érte a hívás. -Elsőtisztet a hídra, 10perc múlva érkezünk a Naprendszer határához. Megnyugodott, ezúttal, habár izgult kicsit nem sietett annyira, mint egy héttel előtte. De elég hamar megérkezett így is, elvégre nem rajta múlott az út megtételének ideje, sokkal inkább a turbóliften. Pár perc múlva magabiztosan lépett ki a liftből. -Üdvözlöm a hídon Quinn, most utoljára jár itt, mint ennek a csillaghajónak az elsőtisztje. Kérem, foglalja el még utoljára a posztját. Mindjárt elérjük az Utopia Planitia állomást. -Remek, kérem, mikor látótávolságba érünk, képernyőre tegyék a hajót, még sohasem láttam élőben Prometheus osztályú hajót. -Én és a legénység nagy része is így van ezzel, elhiheti. Remélem, itt lehetünk még az átadási ünnepségen. A rövid párbeszéd után kínos csend lett úrrá a hídon. A csendet a kommunikációs tiszt törte meg. -Üzenet érkezzet a Csillagflottától. -Képernyőre! A kilátóernyőn az állomás egyik tisztjének arca jelent meg. -Jó napot mindenkinek. Itt az Utopia Planitia állomás.- mondta protokollszerűen- Az admiralitás parancsát kell közvetítenem. A parancsnokot, kérem, azonnal sugározzák át az állomásra, amint megfelelő távolságba érnek hozzá, az Aurora pedig induljon a Vega rendszerbe, a további utasításokat útközben megkapják. Utopia Planitia kiszáll. -Rövid és tömör volt- vonta le a következtetést a kapitány- de nem értem miért nem az admirális közölte velünk a parancsot. De végülis mindegy, csak az a kár, hogy nem lehetünk itt a nagy pillanatban. Azért a hajót még megnézném, ha nem baj. Zászlós, képernyőre! A monitoron egy Prometheus jelent meg, a maga fenséges szépségével. Nem nézhették sokáig, mert ekkor már transzporter távolságba értek. -Sajnos nem láthatják önök is az Asgardot közelebbről, most mennem kell, jó volt itt szolgálni, érdekes embereket ismertem meg ezen pár hónap alatt, remélem találkozunk még. -További kellemes napot, és sok sikert új helyéhez parancsnok. -Köszönöm, a minél hamarabbi viszont látásra. De most már indulnom kell. Ezzel John Quinn elhagyta a hidat, pár perccel később a USS Aurora fedélzetét is. Ezután a hajó megfordult, majd teret váltott. Mikor John az állomáson materializálódott egy biztonsági tiszt már várta. -Üdvözlöm, kérem, kövessen, az admirális kérte, hogy azonnal vezessem hozzá, amint megérkezik. -Induljunk hát, nem szeretném már most megváratni. Körülbelül 10 perccel később John Quinn már felettese szobája előtt állt a biztonsági nem ment be vele, mikor ő belépett az ajtón. Az admirális háttal ült neki, látszólag nem várta ilyen hamar, vagy csak ezt a látszatot akarta kelteni, hiszen ő engedélyezte a belépést, máskülönben ő még mindig kint állhatna a folyosón. -Jó napot kívánok admirális, hívatott? -Igen,- az admirális megfordult székével- hívattalak. Annak ellenére, hogy több mint 50 éves vagyok és a felettesed, mi még barátok maradunk, tegezz csak, vagy megsértődöm! -Ööö…- John szóhoz sem jutott a meglepettségtől- te itt? Hogy kerülsz ide Roland? És mióta vagy admirális? Rég nem hallottam rólad. Pontosabban az óta, mióta jelentkeztem az Akadémiára. Azóta lettél admirális is, ugye? Vagy ez csak vicc? Bár te nem szoktál nagyon viccelni, mindig komoly ember voltál. -Nos igen az utóbbi pár évben kicsit ritkán találkoztunk, messze vitt egymástól a sors. Három éve léptettek elő, bár őszintén megmondom neked, kicsit sajnálom, jobb, érdekesebb életem volt egyszerű kapitányként, olyan, amilyen ezentúl neked is lesz. De most nem bájcsevegni vagyunk itt, térjünk a tárgyra, majd este találkozhatunk! Kezdetnek annyit el kell mondanom, hogy nekem is van némi közöm hozzá, hogy most itt vagyunk…
Írta John Quinn
3
-Csak nem tettél valamit annak érdekében, hogy én megkapjam a helyet a hajón? Mert akkor hívjad vissza a régi hajómat, és szolgálok tovább ott, szeretném saját teljesítményemmel ilyen remek hajó elsőtiszti posztját megszerzni. -Nem valójában abban van benne a kezem, hogy most vagyunk itt. De azt nem értem, miért az elsőtiszti rangot szeretnéd. Vagy még nem is mondtam? Gratulálok, mától te vagy a USS Asgard kapitánya, a múlt hónap végén az Aurorán végzett munkádért előléptettek, emellett a bátorság érdemrendet is megkaptad. Ezzel Ihász Roland admirális felállt, odalépett Johnhoz, és mellére tűzte, közvetlenül jelvénye mellé, új kitüntetését. -Szóhoz sem jutok, ez kicsit váratlanul ért, nem tudom mit mondhatnék. -Talán azt, hogy köszönöm, és hogy megpróbálok megfelelni az új elvárásoknak. -Igazad van, bocsánat, csak tudod a meglepettség, meg minden. Szóval kicsit váratlanul ért, alig pár hónapja vagyok elsőtiszt. -Jól van, semmi gond, megértelek, én is hasonlóan reagáltam, mikor admirális lettem. Most már azt is elmondhatom, hogy ténylegesen mit keresek én itt, mikor megtudtam, hogy te kerülsz erre a hajóra, ez pontosan egy hete volt, azonnal kérelmeztem áthelyezésem, ennek a hajónak irányítására. Megkaptam a helyet, sőt mindjárt sikerült egy apró módosítást is véghezvinnem a tervben. Eredetileg a hajó csak október végére készült volna el teljesen, vagyis pontosabban akkor lett volna a startja, de én előrehoztam nyolcadikára, tekintsd ezt az én ajándékomnak. -Köszönöm, ez a lehető legjobb ajándék, amit kaphatok, igazi barát vagy. -Jól van, nem szeretem az ilyen csöpögős jeleneteket, és tudom, hogy te is csak nagy meglepettségedben mondtál ilyet. Most pedig térjünk végre rá a hivatalos dolgokra, nem akarom sokáig húzni az időt. Van néhány nagyon fontos dolog, amit tudnod kell a hajóról. Valószínűleg te egy Prometheusra számítasz, de ez több annál, valójában egy új hajóosztály, az Asgard típusú hajók prototípusa. Jóval erősebb, és gyorsabb, mint amit az előbb említettem, de nem fecsegek annyit, itt ez a rövid leírás, olvasd át, majd mondd el a véleményedet. Estére megkapod a teljes, részletes leírást, a legénység már meglévő tagjainak teljes életrajzával együtt. Néhány perc olvasás után Quinn meredten bámult maga elé, nem akart hinni a szemének, ilyen remek hajóról eddig még csak nem is álmodott. Elolvasta még egyszer, hátha csal hallucinált, de nem, valóban az állt a kijelzőn, ami első olvasáskor. -Nem is tudom, mit mondjak, eddig azt hittem, ilyen technológiák még évekre vannak. Az izokinetikus ágyú, az már valami, de eddig nem sikerült még működtetni huzamosabb ideig a Föderációban szabványos energiarendszerekkel. És a transztéri meghajtásról is azt hittem, hogy csak rövid időre vagyunk képesek, néhány percre maximum. -Valójában azt az ágyút nem fogjátok gyakran használni a hajón, az igazat megvallva laboratóriumi körülmények között már sikerült lőni vele párat, de a hajón valamiért megint nem sikerült rendesen beüzemelni. A transztér hajtómű pedig még nem volt tesztelve, ezek mindössze elméleti számítások, de reméljük helyesek, viszont ezt sem kell gyakran használni majd, ugyanis transztérjáratban nem tudni, hol jár pontosan a hajó, igaz az Asgardra már sikerült némi érzékelőt szerelni, ami elvileg megállapítja a sebességet és a pozíciót abban az állapotban is, de ez sem volt még gyakorlatban használva. Szóval a különleges technológiákkal azért láthatod, van némi gond még, de ezek nélkül sem piskóta a kicsike. És azt is be kell vallanom nem teljesen a Csillagflotta terméke az hajtómű, nemrégiben egy idegen hajó maradványt találtunk a határokon, megpróbálták eltitkolni, nem értettem akkor miért tették ezt, de most már tudom, hogy technológiát loptunk róla lényegében, nagyon sok dologban építettek arra a reaktorra és hajtóműre. -Az már igaz, de van egy fontos kérdésem, még az Aurorán megnéztem a hajómat, ott egy Prometheusnak látszott, akkor ez teljesen annak a vázára épült, csak nagyobb lett? Mert itt a méretek nem egyeznek egészen egy átlagoséval. -Ez egy másik újítás, mint tudod, az utóbbi években a legtöbb hajó teljes belső felületét holokivetítőkkel látták el, itt került a külsejére is, tudom, nem nagy dolog, eddig is képesek voltunk hasonlóra a deflektor segítségével, de ez annál azért némileg jobb, hogy erre miért is volt szükség? Mert a hajó készültét és létét szerettük volna minél jobban elhallgatni, az újítások és egyáltalán a teljes fegyverzetét tekintve jelentősen jobb szerkezet, mint a szomszédokéi, gondoltuk, hogy szeretnék majd megszerezni a tudást, amit belefektettünk, és az előny, amire ezáltal szert tehettünk velük szemben sem volt utolsó szempont. A legénység összeszedése is ezen szempont alapján történt, nem csoda hát,
Írta John Quinn
4
hogy még elég kevés főtisztet találtunk a szükségesek közül, nincs még tanácsadó, stratégiai-, biztonsági- és műveleti főtisztünk, emellett a főorvos és a főgépész széke is üres még. Elsőtiszted van már, szerencsére az altisztek nagyobb része megvan már, ott nem kellett annyira odafigyelni, a Hazard Team főparancsnoka is itt tartózkodik már. Nem tudom, mikorra lesz meg a teljes legénységed, de a tesztek és az avatás holnap megtörténnek. Egyelőre hivatalosan ennyit szerettem volna mondani, de este várlak a bázis bárjában, régen beszélgettünk. -Rendben én akkor mennék is, megnézném közelebbről a hajót. De előtte, nekem lenne javaslatom a biztonsági főtiszt helyére, a neve Kavataba Yaszunari, a USS Growler jelenlegi biztonsági főnöke, remek karriert futott be elég rövid idő alatt, és nagyon jól végzi munkáját, keresd ki nyugodtan az adatbázisból és dönts őt illetően, de szerintem nehéz lesz nála megfelelőbbet találni a posztra. Este 7-kor megfelel neked? -Igen, ennek a Yaszunarinak meg ígérem utána nézek. Most pedig menj, gondolom, szeretnéd már látni a hajódat. -További kellemes napot Roland, akkor a bárban találkozunk, bár nem tudom, hol van, valaki biztosan megmutatja majd. Ezzel John Quinn nem kis izgalommal állt fel a székből, megpróbálta magát nyugodtnak mutatni, de barátja ismerte már annyira, hogy ez ne sikerüljön neki, a biztonsági elkísérte a transzporterhez. Csak követte vakon, nem figyelte az utat, egész végig a hajón és a legénységen járt az esze, vajon milyenek lehetnek, és milyen a hajója, ezek és ehhez hasonló kérdések forogtak fejében, már nem bírta elfedni izgalmát, de önkontrollja még volt és nem kezdett el rohanni a folyosón, hogy hamarabb jusson a hőn áhított hídra. Miután átsugárzott nem igazán tudta merre menjen, a transzporterszoba ugyanis üres volt, látszott hogy még nem állnak készen az indulásra. Maga indult el hát egy turbóliftet keresni, nem volt nehéz dolga, a tervezők közel helyezték a két helyet egymáshoz, a továbbiakban pedig már igazán gyerekjáték volt, azt mondani, a hídra! A turbólift halk zúgással indult meg, és elég lassan haladt, ezen még javítani kell, gondolta magában. A hídon minden a feje tetején állt, habár minden a helyén volt, néhol még dobozok hevertek, és az emberek össze-visszamászkáltak, mindenkinek meg volt a maga dolga, kicsit feleslegesnek is érezte magát a kapitány, csak útban volt. Az egyik zászlós majdnem fel is döntötte, mikor nekiment, fel nem ismerte, így csak egy elnézést morrantott az útjában lévő embernek, az elsőtisztje ismerte fel, aki odanézett a lármára, ami az elejtett tárgyaktól keletkezett. -Kapitány a hídon.- jelentett a protokollnak megfelelően -Pihenj parancsnok!- válaszolt a kapitány, habár nem ismerte fel, hogy ki ő egyenruhája alapján mégis rájött. -Üdvözlöm az Asgardon kapitány, már vártuk önt, ha kívánja most jelentést teszek önnek a hajó állapotáról. -Nem köszönöm folytassák csak a munkájukat, de egy óra múlva a főtiszteket várom az eligazítóba, kérem, intézkedjen. Addig az irodámban leszek, ha megmutatja, merre van. -Rendben, a szobája pedig arra van- mutatott a híd túlsó felében lévő ajtóra. John visszavonult az irodájába, a már meglévő legénység aktáit olvasgatta, szeretett volna minél többet tudni tisztjeiről, örült volna neki, ha jó viszony alakul ki közte és a legénység között, az emberek nem tudnak idegen környezetben úgy teljesíteni, mint egy barátibb társaságban, tudta, nem elég ismerni az életrajzokat, személyesen is találkozni akart a többséggel, másnapra tervezte a találkozót. Nagyon gyorsan telt az idő, úgy érezte, alig néhány perce hagyta ott a hidat, mikor már indulnia kellett a megbeszélésre. Alig egy perccel érkezett előbb a megbeszélt időpontnál, de a tisztek többsége már ott volt. A tudományos tisztre kellett még várni, szerencsére nem sokat. -Üdvözlöm önöket, kezdte a kapitány, miután minden meglévő ember a helyén ült- szeretnék teljes körű állapot jelentést kérni a hajóról. -A legtöbb rendszer már működik, a reaktormag kalibrálása van még hátra, ez néha az energiaellátásban okoz nehézségeket. Minden rendszeren hátra van még egy elsődleges diagnosztika, és a teszt üzemmódban való kipróbálása, de akár az indulásra is készen állunk.- mondta az elsőtiszt, helyettesítve a főgépészt -A tudományos laborokban viszont koránt sincs minden rendben, az asztrometrika még nem áll készen az indulásra. -Rendben, tudomásom szerint a legénység nagy része még hiányzik, de holnap 10: 00-kor, akkor is indulnunk kell, akkor lesz az avató ünnepség, utána ebéd, 13: 00-kor a hajó elhagyja a dokkot, és megkezdi a harci tesztet. Addigra. Minden fontos rendszer álljon készen. Most végeztem, folytassák a munkát… vagyis majdnem elfejtettem, holnap
Írta John Quinn
5
reggel nyolc órakor minden tisztet várok a csillagbárba születésnapi bulimra, aki ráér jöjjön el, ezt mondják meg minden maguknál szolgáló embernek. Valamint, hogy ne érezzem magam feleslegesnek, mondjanak valamit, amiben elkél a segítség. -Megleszünk maga nélkül is kapitány, de ha mindenképpen dolgozni akar, a reaktornál jól jön egy pár plusz kéz. A csapat feloszlott, mindenki visszatért részlegéhez és ott folytatta, ahol abbahagyta. John a gépházba ment, kis segítséggel oda is talált. Valójában szüksége volt egy térképre, de nem merte mondani senkinek sem, inkább bolyong még pár napig, gondolta magában. Egész délután ott tevékenykedett, amíg el nem jött a készülés ideje, hogy találkozzon az admirálissal. Az este jól telt, iszogattak, anekdotákat mesélgettek, és felidézték a régi időket, mikor még egy faluban laktak, ahol mindenki ismerte a másikat, mindenki jóban volt mindenkivel, többé-kevésbé, nem maradtak sokáig, mert John hamar le akart feküdni, frissen és kipihenten szeretett volna a szimuláción és az avatáson részt venni. Másnap reggel nem úgy ébredt, ahogy szeretett volna, alig pár perce volt, az általa szervezett partiig, szerencséjére elég kevesen voltak ott, így nem kellett nagyon előkészülnie, mindenki dolgozott. Talán tízen lehettek az egész legénységből jelen, inkább csak a főtisztek, abból sem mindenki, nem esett neki túl jól, de akit legfontosabbnak tartott, elsőtisztje, ott volt. Őt akarta leghamarabb ténylegesen megismerni, mert vele kellett a legtöbb időt eltöltenie. Mikor belépett a csillagbárba már várták, mindenki felköszöntötte, ahogy illik. -Köszönöm, köszönöm-nem győzött köszönetet mondani, majd egy kicsit bensőségesebb hangnemben folytattamaguk az én legénységem legfontosabb tagjai, szeretnék jó viszonyt köztünk, mert mostantól több évig együtt kell szolgálnunk. Nem mondom, hogy mindig könnyű lesz velem, de ha barátok leszünk, amit remélek, akkor nem lesznek nagy bajok, persze a parancsokat akkor is be kell majd tartaniuk, áááh… elnézést nem aludtam jól, kicsit izgultam a mai nap miatt. Nem könnyű ez nekem, többségük idősebb nálam, és mégis a felettesük vagyok már. Jobb lenne, ha tegeződnénk, persze ez nem kötelező, de nekem könnyebb lenne, aki nem szeretné nyugodtan szóljon. Ha valaki szerette volna, ha nem tegezi le jóval fiatalabb kapitánya, akkor sem szólt, ő mindenképp tegezni szerette volna, mint az idősebbek általában a fiatalokat. -Remek, akkor most kezdődjön a buli, jó szórakozást emberek, a számlát én állom! Sajnos nincs túl sok időnk, hamarosan kezdődik az avatás, ami reményeim szerint azért legalább fele ennyire jó lesz. Többnyire unalmas szokott lenni, legalábbis ezt mondták nekem. A rövid idő alatt John megpróbált minél több emberrel beszélgetni, ismerkedni, ez a nap viszont tudta nem alkalmas az ilyesmire, mindenki az indulásra készülődött már. Látszott ez a jelenlévő tiszteken is, így aztán alig tartott egy óráig az összejövetel. A kapitány tudta, hogy nem volt egy jó buli, de legalább megismerte a legénysége egy részét. Lassan a hajót is elhagyta minden munkás, az avatóra teljesen üresen maradt. Tíz órakor a bázis legnagyobb termében gyűltek össze, nem voltak sokan, mindössze maximum nyolcvanan, Quinn ekkor döbbent csak rá, hogy mennyien is hiányoznak még a legénységből, ezen a hajón elvileg 300 főnek kell egyidejűleg jelen lennie. És ebből legalább 15-en nem is onnan valók voltak, admirálisok és az építés vezetői. Az ünnepség a szokásos ünnepélyes és nem egy részletében unalmas körülmények között zajlott le, az utána az ebéd már jobb volt, John folytatta, amit reggel a csillagbárban elkezdett, itt már többen voltak jelen így jobban megismerhette tiszti karát. Ihász Roland admirális valamivel délután egy óra előtt feloszlatta a csapatot, a legénység elindult a hajóra, John szeretett volna elsőként visszaérni, így ő sugárzott át elsőnek, egyenesen a hídra ment, majd onnan szólt, hogy jöhetnek a többiek, mire mindenki átszállt eltelt vagy öt perc, a kapitány a helyén várta őket. -Üdvözlök mindenkit a Bolygók Egyesült Föderációja USS Asgard NCC-88108 jelzésű hajóján- szólt a komrendszeren keresztül a legénységhez- hamarosan megkezdjük utunkat a végtelenbe, remélem mindenki készen áll, minden szintről teljes állapotjelentést kérek, most. Először a gépházból, majd utána az összes többi részlegtől is. -Itt a gépház, minden rendben, bár kicsit kevesen vagyunk, de készen állunk az indulásra. -Itt a gyengélkedő, a bioágyak egy része még nem működik rendesen, emellett felszerelésnek is híján vagyunk, de a fontos sérüléseket el tudjuk látni. -A tudományos részleg készen áll, minden rendben. -Fegyverzet rendben, bár még a tesztek és a diagnosztikák nem futottak végig, kezdődhet a szimuláció. Pajzsok
Írta John Quinn
6
szintúgy működőképesek. -Biztonságiak készen állnak a behatolókat semlegesíteni. -Rendben, ha az admirális jelentkezik, indulhatunk, már csak egyetlen perc van hátra. -Kapitány, hívás érkezik a bázisról.- szólt a kommunikációs tiszt. -Képernyőre! -Üdvözlöm a USS Asgard legénységét, miután elhagyták a dokkot, megkezdődik a harci szimuláció, utána elindulnak a Sirius rendszerbe, ahol a legénység újabb csoportja csatlakozik, köztük a biztonsági főtiszt, Kavataba Yaszunari is, valamint orvosi felszerelést vesznek fel. Ez az út egyben a szubtérhajtómű tesztje is lesz, engedélyt kapnak átlépni a határt, maximum sebességgel fognak haladni. Majd a Vega rendszerbe indulnak tovább, ott folytatódik a hajó tesztelése, oda szintén maximális sebességgel teszik meg az utat, hogy jobban terheljék a hajtóművet, hamarabb előjöjjenek az esetleges hibák. Ezután a transztér hajtómű következik, irányba állnak az Antede rendszer felé és beindítják a hajtóműveket, az, hogy mikor lépnek ki a transztérből már a maguk dolga. Most pedig induljanak, megkapták az engedélyt elhagyni a bázist. Utopia Planitia kiszáll. -Kormányos halotta a parancsot, manőverező fúvókákkal előre! -Értettem, manőverező fúvókák aktívak, dokkot tizenkét másodperc múlva elhagyjuk. Az Utopia Planitia egyik szárazdokkját egy gyönyörű, áramvonalas hajó hagyta el, elsőre valóban hasonlított a Prometheus osztályra, a hajó szerkezetét tekintve, és négy gondoláját. De a tányér rész, ha lehet itt ilyenről beszélni, inkább az Intrepid osztályra hasonlított. Mégis teljesen egyedi volt, áramvonalas formáin szemet gyönyörködtetve tört meg a Nap fénye. Gondolái sötétek maradtak, a transztérhajtómű nem világított, mindössze az elején némi halvány piros fény jelezte, hogy működik. Fenséges látvány volt, John Quinn és a Csillagflotta méltán volt büszke a hajóra. -Rendben, gyorsítson 3/4 impulzusra, és vegye az irányt a szimulációs területre. Néhány másodperc csend után a kormányos szólt: -Megérkeztünk, éppen most aktiválják a kivetítőket. -Vörös riadó, pajzsokat fel, fegyverzetet élesíteni. Milyen hajóval állunk szemben? -Sovereign osztály. -Rendben, bemelegítésnek nem rossz, maximumra a motorokat, majd kezdjenek tüzelni a fézerekből, próbáljunk alá kerülni közben, ha az megvan mehetnek a torpedók is. A hajó felgyorsult harci sebességre, fézereiből narancssárgás, barnás sugár tört elő, tüzelt néhány másodpercig, majd rövid csend után újabb lövésbe kezdett. Közben a szimulált hajó is lőni kezdett, először kvantum torpedóit lőtte ki, utána kezdett csak fézerekkel is lőni. Az Asgard mindössze kettőt kapott el belőlük, a másik kettőt sikerült kikerülni, éppen csak súrolták a pajzsokat, le is pattantak róla. Eközben a kormányos a Sovereign hasa alá manőverezett, a torpedókat egyszerre lőtte ki rá, négyes alakzatban, az alsó pajzsok amúgy sem voltak erősek a másik hajón eredetileg sem, ez a torpedó találat, pedig szinte teljesen megszüntette őket, közben a fézerek szinte folyamatosan lőtték. De a másik hajó sem állt egy helyben, folyamatosan hátuk mögé próbált manőverezni, de az Asgard jobban irányítható volt, mindössze egyetlen sorozat torpedót sikerült kilőni rá, de a hátsó pajzsrész alaposan sérült így is. A Sovereign eközben hibát vétve fölé került az Asgardnak, még egy torpedósorozatot kaptak be alulról, ez nem tett jót nekik. -Alsó pajzsaik leváltak- jelezte a harci posztról egy tiszt- torpedóvetők alaposan megsérültek. -Rendben, lőjék ki a bal oldali gondoláját, lehetőleg alulról támadva. A kormányos újabb manőverbe kezdett a stratégiai poszton dolgozó tiszttel, közben persze a szimulált hajó is támadott folyamatosan, a pajzsok már csak 50%-on üzemeltek, valami nem volt még rendben a pajzsgenerátorral, nagyon gyorsan romlottak, ahhoz képest, hogy elvileg mekkora volt a teljesítményük. De ettől még a harc folytatódott, az Asgard tovább lőtte a Sovereign-t. A bal gondolából már szökött a plazma, a szimuláció szerint. Pillanatokkal később a hajó megsemmisült. A holokivetítők kikapcsoltak, majd egy rövid szünet után újra indultak, egy gömb alakú hajó jelent meg. Az Asgard szenzorai is érzékelték ezt. -Na ez már nagyobb feladat lesz. Hajó szétválasztására felkészülni, Drenoix, magáé a béta szekció. Maguk megpróbálnak a BORG gömb fölé kerülni, ott kevesebb a fegyverük, mi szemből lőjük őket. Közben nézzék át a
Írta John Quinn
7
pajzsokat is, valamiért túl gyorsan romlottak le. -Értettem, indulok. Az elsőtiszt elhagyta a hidat, a hajó megkezdte a szétválást. A pozícióba állással együtt alig vett több időt igénybe 3-4 másodpercnél. Ekkor a gömb tüzelni kezdett, a hajó pajzsai még nem töltődtek fel újra, 85%-on voltak. A két szekció megkezdte a támadást. Az elsőtiszt szekciója fölé manőverezett a gömbnek, persze ezt elég nehéz volt így megállapítani, de valószínűleg tényleg az lehetett, mert nem lőtték őket túl intenzíven, eközben a kapitány szemből teljes fegyverzetével tüzelt. Az alfa szekció hasa alján, a béta szekció tetején egy-egy fézerágyú is helyet foglalt. Mikor ezekből tüzelni kezdtek a torpedók mellett a BORG hajó pajzsai elkezdtek gyengülni, persze elég lassan. Amaz nem nézte tétlenül a támadást, minden fegyverével az alfa szekciót lőtte, annak eggyel több torpedóvetője volt ugyanis, így nagyobb károkat okozhatott. A pajzsai rohamosan gyengültek, már csak 30% körül voltak, mikor a béta szekció majdnem megsemmisítette a gömb pajzsát. A kapitány egysége túl közel merészkedett az ellenséghez, majdnem sikerült befogniuk a vonósugárral is. Szerencsére az elsőtiszt a segítségére sietett, és kilőtte azt a részt, ahonnan a fegyver sugara kiindult. Ezután a két szekció együttes támadással viszonylag gyorsan megsemmisítette a BORG-ot, az nagy robbanás keretében eltűnt a csatatérről. Közben az alfa szekció pajzsai megszűntek, és szimulált lék keletkezett a hajó oldalán. A szimuláció véget ért, az admirális jelentkezett. -Szép volt emberek, egyesítsék a hajót és induljanak a Sirius rendszer felé. -Parancs értettem, de nem volt szép, majdnem felrobbantunk, lék keletkezett a hajómon, a pajzsok nem működtek megfelelően. -Igen azt észrevettem, útközben javítsák ki a hibát. Jó utat! -Zászlós, táplálja be a koordinátákat! -Koordináták betáplálva. -Maximális szubtéri sebességgel irány a Sirius rendszer. Indulás! A hajó eleje elnyúlt a hátuljától, majd a gondola rész is követte, nagy felvillanás mellett az Asgard elhagyta a Naprendszert, és megkezdte útját a végtelenbe. John Quinn belátta, jogos volt az Aurorán kapott ragadvány neve, ő valóban mázlista. Remek hajót kapott születésnapjára a Flottától, remek legénységgel, akik a legjobbak talán a Föderáció tisztjei közül, habár több az újonc, mind a különleges osztályban végeztek. Már magára mondta John: „Én a szerencse fia vagyok.”
Írta John Quinn
