Pozsony a német nyelvű helyi sajtóban

Pozsony a német nyelvű helyi sajtóban

RÓZSA MÁRIA

Pozsony a német nyelvű helyi sajtóban (1850–1920)

Vizsgálódásunk tárgya a pozsonyi német nyelvű sajtó a 19. század má− sodik felétől egészen az első világháború végéig, amíg Pozsony az Oszt− rák−Magyar Monarchiához tartozott. Némely német nyelvű lap továbbra is megjelent az újonnan létrejött Csehszlovákiában (a Preßburger Zei− tung 1929−ig, a Preßburger Tagblatt 1923−ig, a Preßburger Presse rövid szünet után 1920−tól újra egészen 1928−ig), de ezekkel jelen munka ke− retein belül nem kívánunk foglalkozni. A kiegyezés után megindult álta− lános magyar gazdasági fejlődéssel együtt Pozsony is rohamos fellendü− lést ért meg, s a sajtótermékek igen nagy hányada az egyre felgyorsuló magyarosodás mellett vagy annak ellenére még a 20. század elején is német nyelvű maradt, reprezentálva ezzel a pozsonyi kultúra mély né− met gyökereit. Nézzük azonban az előzményeket. Pozsony helyzete a 18. század végén nagy mértékben megváltozott, miután módosult a város szerepe a birodalmon belül: 1784−ben Pozsonyból Budára költöztették a legfel− sőbb igazgatási és pénzügyi hatóságokat, a Helytartótanácsot és a Kirá− lyi Kamarát. 1777−ben Budára, majd onnan 1783−ban Pestre telepítették Nagyszombatból az egyetemet. 1563 és 1830 között Pozsonyban, a Szent Márton−dómban koronázták a magyar királyokat, akik ebben az időben mind – Miksától V. Ferdinándig – a Habsburg−házhoz tartoztak.1 Itt je− gyezzük meg, hogy hosszú idő után az első uralkodó I. Ferenc József volt, akit nem Pozsonyban, hanem Pest−Budán koronáztak meg 1867− ben. Azzal, hogy Pozsony megszűnt Magyarország fővárosa lenni, a kul− 1

Az itt koronázott királyokról lásd bővebben Holčik, Štefan: Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563–1830. Budapest, 1986, 12.

420

turális életben is elvesztette vezető szerepét, és a 19. században beolvadt a jelentősebb vidéki városok sorába. De Bécs földrajzi közelségének hatása továbbra is érezhető maradt. A kiegyezés utáni Pozsony még nagyobbrészt németek lakta város volt. A század második felében lakossága az addiginak 1,7−szeresére gyarapodott.2 Az 1880−as népszámlálás szerint Pozsony lakóinak 63%−a volt német, 15%−a magyar és 13%−a szlovák.3 Ezeknek az arányoknak a számszerű változását két kiválasztott év népszámlálási adataival szem− léltetjük: 1852−ben 30 682 lakos vallotta magát német és 2266 magyar nemzetiségűnek, 1890−ben 31 404 németnek és 10 433 magyarnak, szlo− váknak eközben 3713, illetve 8709.4 A kilencvenes évektől kezdve erő− teljes magyarosítási törekvések figyelhetők meg, a németek vezető sze− repe visszaszorul. Az első világháború idejére Pozsony magyar várossá vált, s ami a hivatalokat, iskolákat illeti, már nyoma sem volt a német nyelv használatának.5 Pozsony szabad királyi városban, Budapest után az ország második leg− nagyobb gyárvárosában a német nyelvű periodikumok négy alapvető csoportra oszthatók: politikával is foglalkozó napi−, illetve hetilapokra, szaklapokra, kimondottan egy egyesület tevékenységével foglalkozó kiadványokra, valamint az általános érdeklődésre számot tartó, ún. csa− ládi lapok típusára. A német nyelvű napi− és hetilapok rendkívül sokszí− nűek voltak.6 Közülük bővebben foglalkozunk a város mindennapi éle− tét folyamatosan reprezentáló Preßburger Zeitunggal. A magyarországi

2

3 4

5

6

Mannová, Elena: Egyesületek szerepe a pozsonyi városi társadalomban. Regio 1995, 6, 1–2, 116. Pisztóry Mór: Pozsony városa. Budapest, 1887, 123. Portisch, Emil: Geschichte der Stadt Pressburg Bratislava. Pressburg−Bratislava, 1933, 593. Mannová, Elena: Die Pressburger Deutschen und ihre Vereine im 19. Jahrhundert. In Wynfried Kriegleder – Andrea Seidler – Jozef Tancer (Hrsg.) Deutsche Sprache und Kultur im Raum Pressburg. Bremen, 2002, 67. A pozsonyi sajtót feldolgozó legteljesebb áttekintés: Ambrovits, Hans: Biblio− graphie der Zeitungen und Zeitschriften Preßburgs. Südostforschungen 3/4/1942 Jg. 7, 607–625. A pozsonyi német nyelvű hírlapirodalommal is foglalkozik, vala− mint rövid történeti átekintés után a mai Szlovákia területén 1918−ig megjelent lapok bibliográfiáját adja: Meier, Jörg: Untersuchungen zur deutschsprachigen Presse in der Slowakei. Bratislava, 1993, 619.

421

Rózsa Mária

újságkiadás megindításában Pozsonynak volt jelentős szerepe. A Rákó− czi−szabadságharc leverése után több mint másfél évtized telt el, mire ismét időszaki sajtótermék jelent meg Magyarországon. Ez Bél Mátyás latin nyelvű Nova Posoniensia (1721–1722) című hetenként megjelenő lapja volt, mely mindössze két évet élt meg. Bél, a mérsékelt német fel− világosodás, különösen a pietizmus eszméinek képviselője, újságja által vált a pozsonyi újságírói hagyomány megalapítójává. A Nova Posoniensia elsorvasztása, majd megszűnése után – megint csak majd egy évtized múlva – Budán indult ugyancsak német nyelvű lap, a Wochentlich zweymal neu ankommender Mercurius. A már hetente hatszor megjele− nő Preßburger Zeitungot 1764−ben alapította meg Windisch Károly Gottlieb (1725–1793), aki polgármestere is volt Pozsonynak. A lap új korszakot nyitott meg sajtónk történetében. Windisch, aki Bélhez hasonlóan a gottschedianus felvilágosodás követője volt, a né− metül, magyarul és szlovákul egyaránt jól beszélő, hungarus−patrióta tudatú pozsonyi polgárság képviselője volt.7 A Preßburger Zeitung a leg− hosszabb életű magyarországi lap volt, amely egészen 1929−ig létezett. Az abszolutizmus korában is – a bécsi kormány félhivatalos lapjaként – az egész régió vezető orgánuma maradt.8 1852. június 27−én Landerer és Heckenast eladták nyomdájukat Schreiber Alajosnak. Angermayer Ká− roly 1851 folyamán kezdte meg tanoncidejét még a Landerer−Heckenast− féle nyomdában, ahol aztán felszabadulásáig, 1857. január 1−jéig dolgo− zott. Majd Landerer és Heckenast pesti vállalkozásánál, a Pákh Albert vezette Vasárnapi Újságnál sajátította el az újságkészítés fortélyait.9 A Preßburger Zeitung az abszolutista időszakban, egészen 1860. decem− ber 30−ig címlapján viselte az osztrák sasos címert. Posch Ágoston fele− lős szerkesztő az 1861. január 1−jei számban számol be arról, hogy a Preß− burger Zeitung a jövőben megszűnik hivatalos lap lenni, és az újraéledő alkotmányosság elveit fogja képviselni, valamint külön kiemeli a német nemzetiség érdekeinek védelmét.10 1861. márciusában a város érvénye− síteni akarta tulajdonjogát a Preßburger Zeitung felett, és szerződést kötött


a kiadóval, Wiganddal és Schreiber Alajos nyomdatulajdonossal, mely− nek értelmében a Preßburger Zeitungon fel lehetett tüntetni a városi cí− mert és a Städtische Preßburger Zeitung elnevezést, de a város hivatalos rendeleteit ingyen volt köteles közölni a lap. 1871. július 1−jétől An− germayer Károly a Pozsonyi Könyvnyomdászok és Betűöntők Egyleté− nek tiszteletbeli tagja11 nyomdájában nyomtatták az újságot, de 1874. január 1−jétől már maga a lap is az ő tulajdonába került, október 31−étől pedig a szerkesztését is átvette. Steinacker Ödön (1839–1919) iparkamarai titkár, országgyűlési kép− viselő, újságíró, mérnök, a G. Treumund álnéven publikáló költő, író, műfordító, pedagógus és evangélikus lelkész Steinacker Gusztáv (1809– 1877) fia 1873/74 telén Sincerus álnéven a Preßburger Zeitungban cikk− sorozatot közölt Das Bürgerthum im politischen Leben Ungarns címen, melyben a polgárság és a német nyelvű lakosság érdekeinek azonossá− gát hirdeti. A röpirat formában is megjelent cikksorozat szerzője, aki magát „minden politikai ténykedésen kívül álló, de figyelmes megfigye− lőnek” nevezi, a modern állam alapjának az egységes polgárságot tartja, síkra száll a nemzetiségek egyenjogúságáért, az általa érzékelt erősza− kos magyarosítási törekvések ellen.12 Steinacker írása nagy vihart kel− tett, a városi tanács magyar érzelmű tagjai állást foglaltak ellene, és en− nek következményeképpen megvonták a Preßburger Zeitungtól azt a jo− got, hogy a város félhivatalos lapjaként szerepeljen, és a város címerét használhassa.13 A „städtische” elnevezéssel kapcsolatos viták után 1877− től Angermayer megszünteti e szó használatát, és a címlapon most már a címer helyett a város képe szerepel. 1880 után a hetente hatszori, majd napi megjelenés napi kétszeri megjelenésre változott. Angermayer 1880. december 5−étől reggel hat órakor megjelenő Morgenblattot és délután négy órakor megjelenő Abendblattot adott ki. Rövid ideig több szerkesztő váltotta egymást (hosszabb ideig egye− dül Hermann Höchell volt 1861−től 1871−ig),14 Némethy Lajos ügyvéd 11

7

8 9

10

Kókay György: Hírlap− és folyóirat−irodalmunk a 18. században. In A magyar sajtó története. I. 1705–1848. Budapest, 1979, 47–62. Meier 1993, 107. Angermayer, Carl jun.: Geschichte der Buchdruckerei Carl Angermayer. Press− burg, 1896 [1–2]. Preßburger Zeitung 1861. január 1., 1.

422

12

13 14

Kowarik Károly Fülöp: Huszonöt év. A Pozsonyi Könyvnyomdászok és Betűön− tők Egyletének története. Pozsony, 1903, 75; Biró Miklós – Kertész Árpád – Novák László (szerk.) Nyomdászati lexikon. Budapest, 1936, 30. Das Bürgerthum im politischen Leben Ungarns. Separatdruck eines Cyklus von Artikeln aus der „Städt. Preßburger Zeitung”. Preßburg, 1875, 15–16. Pukánszky Béla: Német polgárság magyar földön. Budapest, 2000, 152–153. A szerkesztők felsorolását lásd Pichler, Alois H.: Entstehung der „Preßburger Zeitung”. Preßburger Zeitung 1913, 47.

423

Rózsa Mária

1871−től volt a lap főszerkesztője.15 1874. januárjától Deutsch Ignác állt rövid ideig az újság élén.16 1887. január 1−jén a lap régi munkatársa Lövő Rudolf (Rezső; 1827–1907) kerül a szerkesztőség élére, és 20 évig tölti be a felelős szerkesztői tisztet. Lövő Budapesten járt az orvostudományi karra, majd házitanító volt Veszprémben és Pécsett, és ugyanott a Fünf− kirchner Zeitungnál kezdte meg újságírói pályafutását.17 Lövőt 1872− ben Vutkovich Sándor, a Toldy−kör alapítójának közbenjárására Némethy hívta Pozsonyba. Lövő 1873−ban a Westungarischer Grenzbotét szer− kesztette, de vezetett más pozsonyi lapokat is.18 Az ő irányítása alatt ünnepelte a Preßburger Zeitung 1888. január 1−jén 125. éves fennállá− sát.19 Az ünnepi számban a vezércikket Lövő Rudolf írta,20 melyben ki− tért arra, hogy a Preßburger Zeitung bár németül írott, de mindig magyar érzelmű újság volt, majd a lap történetét Alois Langer foglalta össze tömören.21 1913. szeptemberében emlékeztek meg a Preßburger Zeitung 150 éves fennállásáról. A kortárs Vasárnapi Újság így boncolgatja annak kultúr− történeti okát, hogy miért éppen egy német nyelvű lap ért meg ilyen magas kort: „A magyar nyelvű lap kisebb−nagyobb mértékben mindig rebelliskedett a hatalommal szemben, ezért a cenzúra nem kímélte egyi− ket sem […] A német nyelvű lap mérsékeltebb publikumnak szólt s mér− sékeltebb politikát hirdetett, ezt a gutgesinntségét honorálták is aztán a kormányok azzal, hogy ritkábban küldtek cenzort a nyakára.” Majd így méltatja „a magyar hírlapi sajtó matuzsálem”−jét: „A kiegyezés után […] őszinte magyar szellemben, mint a magyar kultúrhistória egyik leg− érdekesebb és legéletrevalóbb terméke, folytatta komoly hivatását.”22 Az ünnepi számban ifj. Angermayer Károly írta a vezércikket, mely a ma− 15 16

17 18 19

20 21

22

Lövő Rudolf: Dreissig Jahre Pressburger Journalistik. Pozsony, 1904, 7. A szerkesztőváltásokhoz lásd még Serafinová, Danuša: Preßburger Zeitung. Nutz und Lust. Bratislava/Preßburg, 1999, 77. Rudolf Lövő: Preßburger Zeitung 2. August 1907, 1–2. Slovenský biografický slovník. IV. Martin, 1990, 429. Ifj. Angermayer Károly: A Pressburger Zeitung története. Geschichte der Press− burger Zeitung. Pozsony, 1896, 7–8. Rudolf Lövő†: 1764–1888! Preßburger Zeitung 1. Januar 1888, 1. Langer, Alois: Die Geschichte der „Preßburger Zeitung”. Preßburger Zeitung 1. Januar 1888, 9–10. Zuboly [Bányai Elemér]: Százötven éves magyarországi hírlap. Vasárnapi Új− ság 7, 1913. február 16., 132.

424


gyar vidéki újságírók egyesülésének ünnepi ülésén elmondott beszéde volt. Írását azzal a megállapítással kezdi, hogy a magyarországi újság− írás története a legszorosabban összekapcsolódik a Preßburger Zeitung történetével. A Preßburger Zeitung kezdetben fővárosi újság volt, majd később vidéki lap lett, melynek állandóan bizonyítania kellett Bécs és Budapest újságainak konkurenciaharcában. A vidéki lapok sorában az egyetlen, mely napi két kiadásban jelenik meg – írja. Másik jellemzője, hogy német szavakkal fejez ki magyar érzelmeket, köteteiben végigkövet− hető a város története, de az ország, sőt a világ története is. 23 Az ünnepi számban még más megemlékezések is napvilágot láttak, így Schiller Zsigmondnak (1847–1920), a Pester Lloyd szerkesztőjének,24 valamint Kumlik Emil (1868–1944) pozsonyi újságíró, a Westungarischer Grenz− bote segédszerkesztőjének, a pozsonyi hírlapírók egyesülete megalapí− tójának köszöntője.25 Szeptember 9−én részletes beszámolót közölt az újság az ünnepi ülés programjáról, a bankettről, az ünnepi beszédekről.26 Említést érdemel még egy napilap, az Allgemeine Zeitung von und für Ungarn, melyet Pusztay Sándor (1798–?) ügyvéd és Pozsony megye ügyésze – aki 1848 nyarán a Preßburger Zeitung szerkesztője is volt – adott ki és szerkesztett 1849. augusztusától 1850. augusztusáig. Az au− gusztus 9−én, mindössze néhány nappal a világosi fegyverletétel (au− gusztus 13.) előtt indult lap alkotmányos−monarchista szellemet kívánt képviselni, és a szerkesztő programadó cikkében a semlegességet hang− súlyozta. Számos új lap alapítása is a század utolsó harmadára esik. Megemlít− jük itt, hogy 1877−ben nyolc nyomdája volt Pozsonynak.27 1896−ban kerül sor a független, keresztény−szociális szellemű Preßburger Tagblatt (1896– 23

24

25

26

27

Angermayer, Carl jun.: Ein Ehrtentag der „Preßburger Zeitung.” Zur Festsitzung des „Landesverbandes der Provinz−Journalisten Ungarns” in Pozsony zu Ehren des 150. Jahrganges unserer Zeitung. Preßburger Zeitung 7. September 1913, 1. Schiller, Sigmund: Hundertfünfzig Jahre Zeitung. Preßburger Zeitung 7. Sep− tember 1913, 4–7. Kumlik, Emil: Der „Preßburger Zeitung” als Geschichtsquelle. Preßburger Zei− tung 7. September 1913, 1– 4. Das hundertfünfzigjährige Jubiläum der Preßburger Zeitung. Preßburger Zei− tung 9. September 1913, 1–4. Ballagi Aladár: A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472–1877. Buda− pest, 1878, 202.

425

Rózsa Mária

1923) megalapítására, 1898−ban pedig egy hetilapéra, a Preßburger Presséére, mely alcíme (Unabhängiges Organ für communale und locale Interessen) szerint elsősorban helyi érdekeket kívánt szolgálni. A város több német nyelvű napilapot is el tudott tartani, volt akkora felvevőpiac, azaz olvasóközönség Pozsonyban, amely ehhez elegendő fizetőképes vásárlóerőt jelentett. Ezek mellett létezett még egy napilap, a Westun− garischer Grenzbote is (1872–1919), mely programjában a baloldali el− lenzék, a 48−as párt orgánumaként határozta meg önmagát, jelmondata „szabadság és haladás” volt. A hetilapok között találjuk a rövid életű konzervatív Der Katholikot (1872–1873), a néhány hónapot megért Press− burger Revuet (1887. februártól júliusig), és az 1874 és 1879 között megjelent szintén konzervatív Das Rechtet. Ezekre valóban nem mutat− kozott olyan hosszú ideig igény, bár mindegyik közölt a politikai, gaz− dasági, kulturális írások mellett szépirodalmat is. A századforduló tájékán érkezett el az idő kimondottan pártokhoz kötődő lapok alapítására. Ilyen pártlap volt a szociáldemokrata Westun− garische Volksstimme (1902–1918), valamint a Westungarische Volks− zeitung (1896–1902), a később Reformra (1902–1913) átkeresztelt munkásújság.28 Az 1883 és 1885 között kéthetente megjelenő Illustrirte Westunga− rische Feuerwehr−Zeitung, majd folytatása, az 1887−től 1915−ig élő Il− lustrirte Feuerwehr−Zeitung Julius Groidl szerkesztésében nemcsak a tűz− oltókat tekintette olvasóinak, hanem szélesebb publikumot kívánt meg− célozni.29 Szaklap (Magyarországon egyetlen német nyelvű tűzoltólap) lévén, egyfelől szakmai ismereteket, felvilágosító információkat terjesz− tett, másrészt tudnivalókat közvetített az érdeklődőknek. A programadó írás szerint jó lenne, ha a lap a kávéházakban is olvasható volna. Az első évfolyamokban az Ehrenhalle rovatban az önkéntes tűzoltás ügyéért so− kat tevő személyekről közöltek életrajzokat. Tudósítottak ezenkívül tűz− esetekről, nemcsak Pozsony, illetve Nyugat−Magyarország vonatkozá− sában, hanem Magyarország távol eső részeiről is (pl. Salgótarjánról). 28 29

Meier 1993, 109. A pozsonyi szaklapokat és tudományos folyóiratokat tartalmazza bibliográfiánk: M. Rózsa: Deutschsprachige Presse in Ungarn 1850–1920. 1. Teil: Zeitschriften und Fachblätter. In Berichte und Forschungen. Jahrbuch des Bundesinstituts für Kultur und Geschichte der Deutschen im östlichen Europa. 9, 2001. München, 2001, 7–198.

426


Az esetek bemutatása mellett szerepeltek a lapban gazdagon illusztrált technikai jellegű írások, egyesületi hírek, sőt szépirodalom is. A szaklapok sorában feltétlenül megemlítendő az 1855 júliusa és 1859 júniusa között hetente megjelent Zeitschrift für Gesetzkunde und Rechts− pflege című jogi szakfolyóirat, amely jogi esetek leírását, valamint tör− vények és rendeletek ismertetését tartalmazta. Mezőgazdasági szakfo− lyóirat volt a Müller Sándor szerkesztésében először 1887 és 1889 kö− zött Westungarische Agricultur Zeitung, majd 1891 és 1899 Agricultur Zeitung címen megjelenő lap. Szaklap, de egyesületi orgánum is volt a Mittheilungen des ungarischen Forstvereines. A negyedéves folyóirat az egyesületi hírek mellett törvényeket, rendeleteket és erdészeti szak− cikkeket közölt. A fejlett pozsonyi szőlő− és borkultúrához kapcsolódott 1884–1885−ben a Winzer−Zeitung, ez a lap azonban csak a szakiroda− lomból ismert; egyetlen példánya sem maradt fenn. A mindössze egy évet megért Kammer Mitteilungen (1898. január – 1898. december) a po− zsonyi Kereskedelmi és Iparkamara orgánuma volt, és a kereskedők, ipar− űzők számára fontos híreket, árfolyamokat, új cégek alapításának adata− it tette közzé. 1910 és 1914 között jelent meg A modern női ruházat – Die moderne Damengarderobe című szabászati és divatlap. Mielőtt az egyesületi lapokról szólnánk, meg kell említenünk, hogy a század második felében az egyesületek száma a városban a tizenegy− szeresére nőtt.30 Voltak a pozsonyi dalárda tagjainak, a tűzoltóknak, az evezősöknek, a sakkozóknak, a szabadkőműveseknek, a „henyélőknek”, a művészetkedvelőknek, a galamblövőknek, a filantrópoknak és még sok más furcsa hobbit űzőknek egyesületei.31 Természetesen ezek nem mindegyike rendelkezett egyesületi orgánummal. Az egyesületek tagsá− gát a középpolgári rétegek adták, és kezdetben jellemző volt rájuk a né− met nyelvű szövegek használata, később egyre inkább a kétnyelvűség. 1886−tól 1916−ig élt a Concordia, mely az Organ des Gabelsberger Ste− nografen−Vereins „Concordia” in Pressburg alcímet viselte, és kizáró− lag a gyorsírók egyesületi kiadványa volt, sajnos azonban gyorsírási je− lekkel íródott, így tartalma számunkra értékelhetetlen. A hosszú című Mittheilungen des Vereines zur Wahrung der Rechte der in Ungarn wohn− enden Mitglieder der Allgemeinen Versorgungs−Anstalt in Wien a bizto− sítótársaság hivatalos közleményeit tartalmazta, az 1899 és 1917 között 30 31

Mannová 1995, 116. Mannová 2002, 71.

427

Rózsa Mária

megjelent lap már kétnyelvű volt. A címe ellenére német nyelvű, illuszt− rációkkal ellátott Magyar Vadász (1901–1902) egyesületi híreket, va− dásztörténeteket, a lőegylet híreit közölte. 1914−től 1917−ig jelent meg a galamblövők „nemzetközi” orgánuma, a Der Taubenschütze, mely a klubélet eseményein kívül a versenyek eredményeiről is tudósított. A Correspondenzblatt für evangelische Männer− und Jünglingsvereine augsburgischen Bekenntnisses in Ungarn (1896–1897) a nemek szerint elkülönülő vallási egyleti lap típusába sorolandó, de – mint címe is mu− tatja – országos érdeklődési kört kívánt elérni, nemcsak pozsonyit. A ha− vonta megjelenő folyóirat szerkesztője C. E. Schmidt volt, programadó írásában az evangélikus fiatalok közti eszmecsere elősegítését tűzte ki célul. A folyóirat főbb témái az egyházi élet eseményei és bibliamagya− rázatok voltak, ezenkívül közöltek szépirodalmat, főleg verseket, vala− mint egyesületi híreket. Szintén a magyarországi evangélikus egyház− hoz kapcsolható volt az 1889 és 1900 között Pozsonyban és Kőszegen megjelent Evangelische Glocken. Az egyházi lapok sorába tartozik a majd két évet megélt Christlich− sociale Zeitung, mely 1908 februárjától 1909 júliusáig jelent meg, he− tente. Az egyházi lapok között a pozsonyi zsidóság is megalkotta a maga orgánumait. Budapesten és Pozsonyban jelent meg a Pressburger Jü− dische Zeitung 1908 és 1911 között, majd ennek utódja az Ungarlän− dische Jüdische Zeitung 1914−ig. 1914−ben mindössze néhány számot ért meg a Neuer Weg című zsidó szocialista lap. Egyesületi lap ugyan, ám tudományos cikkeket tesz közzé a Corres− pondenzblatt des Vereins für Naturkunde zu Pressburg, később Verhand− lungen des Vereins für Naturkunde zu Pressburg címen megjelenő kiad− vány, mely 1857 és 1861 között évkönyvként, majd 1862−től havonta jelent meg, 1871/72−től újraindult, és egészen 1912−ig létezett. Természet− tudományos cikkeket hozott, és az egyesület életének híreiről tudósított. 1870−ben néhány hónapot ért meg a Die Donau, amely beszámolt a színházi és művészeti élet eseményeiről, szépirodalmat, helyi híreket közölt. Az 1882 és 1895 között kéthetente megjelenő Pressburger Salon− Blatt általános érdeklődést elégített ki. A képes revü szerkesztője és tu− lajdonosa Dobay István volt, akiről sajnos nem sokat tudunk azon kívül, hogy verseivel, novelláival, sorozataival (Aus meinem Plauderstübchen, Aus meinem Stammkaffeehaus) tele van a lap. Az biztos, hogy Gulyás Pál lexikona tévesen tartja őt azonosnak az 1875−ben Eperjesen született Dobay Istvánnal, aki valóban sok más lapnál dolgozott, de 1897/98−ban 428


nem lehetett a lap szerkesztője, mint ahogy Gulyás írja,32 mert az 1895− ben megszűnt.33 Ez a folyóirat kimondottan a pozsonyi helyi lakosság számára szolgált olvasmányul, pozsonyi témájú írásokat közölt pozso− nyi szerzőktől, főleg Dobaytól magától. A folyóiratnak volt Ehren−Halle rovata, közöltek novellákat és verseket, helyi gazdasági és ipari híreket, színházi tudósításokat, kis színes történeteket, hirdetéseket. A várost is− merőknek ma is sok érdekes információval szolgálhat, a helytörténé− szek sok haszonnal forgathatják a régi cég− és utcanevek miatt. Hírt ad− tak például az újonnan megnyíló divatszalonokról, a városi világítás korszerűsítéséről. Kuriózumszámba megy az a Budapesten, Bécsben és Pozsonyban megjelenő, hetilapként indult szépirodalmi−szórakoztató lap, melynek egyetlen száma – az 1888. április 2−i – látott mindössze napvilágot, s amely csak a Széchényi Könyvtár állományában található meg, és Mi− chal Potemra bibliográfiája sem ismeri. A Cupido. Unterhaltungsjournal für Musestunden−t Karl Leo Müller szerkesztette. Az egyébként nem kü− lönösebben eredeti lapban a címlapon kilenc táncoló múzsát ábrázoló kép alatt Müller versei állnak. A folyóirat közölte még Leopold von Sa− cher−Masoch (1836–1895) német író Amor mit dem Corporalstock című elbeszélését. Magyar vonatkozása, hogy Sacher−Masoch 1874 és 1881 között Budapesten élt és 1880−ban néhány hónapig itt szerkesztette a Belletristische Blätter című hetilapot. Szerepelnek a folyóiratban más ismeretlen szerzők novellái, Müllernek még egy verse, valamint a lap− hoz mellékelt Oesterreichisch−ungarischer Journal−Anzeigerben hirde− tések. Másik rövid életű kiadvány volt az Oesterreichischer Wahlzettel című, Ferdinand Johann Schindler által 1863. május 20. és december 22. között havonta kiadott, Für Freunde der Literatur, Kunst, Musik und deren verwandte Zweige alcímet viselő lap, amely nem tartalmazott mást, mint az alcímben felsorolt területek könyvújdonságainak listáját. Érdekességképpen említünk meg néhány rövid életű lapot, melyek a sokszínű pozsonyi folyóirattermést reprezentálják. Ilyen volt az 1859 és 1861 között hetente megjelenő Preßburger Auskunftsblatt. Alcíme 32 33

Gulyás Pál (szerk.): Magyar írók élete és munkái. V. Budapest, 1943, 863. Potemra, Michal: Slovenská národná bibliografia. Bibliografia slovenských a ino− rečových novín a časopisov na Slovensku do roku 1918 [Szlovák nemzeti biblio− gráfia. Szlovák és más nyelvű újságok és folyóiratok bibliográfiája 1918−ig Szlo− vákiában]. Martin, 1963.

429

Rózsa Mária

Fremdenführer Preßburg volt, Xaver Szláma szerkesztette, helyi híre− ket, tárcákat és hirdetéseket tartalmazott. Vagy létezett egy Preßburger Humoristische Blätter, Carl Grosz szerkesztésében 1886. áprilisa és 1887. májusa között jelent meg. Kimondottan szépirodalmi és nőknek szóló, havonta kétszer megje− lenő periodikum volt a Karl Schrattenthalról, a lap főszerkesztőjéről és kiadójáról elnevezett, Schrattenthals Frauenzeitung (1893–1894) és a Schrattenthals Rundschau. Zeitschrift für Frauenliteratur, für der Frau− en Kunst und Wissen (1894–1895). A két folyóirat elbeszéléseket, verse− ket közölt, volt könyvismertető, könyvajánló rovata. Mint Schrattenthal írja – célja volt a nőkre vonatkozó minden újonnan megjelent irodalom számbavétele és a szélesebb olvasóközönséggel való megismertetése. Az első folyóiratot Carl Angermayer szerkesztette, a másodikat Rudolf Drodtleff. A 20. század első évei már új tendenciákat jeleznek: az elmagyaroso− dás jeleit láthatjuk a kétnyelvű egyesületi lapokban. Ilyen például a ha− vonta két nyelven megjelenő Háztulajdonosok lapja – Hausbesitzer Ze− itung (1905–1907), melyet Pichler Alajos (Alois H. Pichler) (1859– 1922)34 szerkesztett, vagy az 1906 és 1909 között kiadott kétnyelvű Pozsonyvárosi Közlöny, amely a városi tanács határozatait közölte, a Po− zsonyi Értesítő – Korrespondenzblatt aus Pressburg, amit ugyancsak Pichler vezetett, és ami szintén viszonylag rövid ideig, 1909 és 1910 folyamán jelent meg évente tízszer. Ez utóbbi az iparosokat és háztulaj− donosokat érintő hivatalos közleményeket, jegyzőkönyveket adta köz− re. Pichler egyébként ifj. Carl Angermayerral együtt 1907−től 1922−ig a Preßburger Zeitung szerkesztője is volt. Szintén kétnyelvű volt a Po− zsonyi Közgazdasági Közlöny – Pozsonyer Volkswirtschaftlicher Anzeiger 1912 és 1914 között, melyet Baracs Lajos szerkesztett. Ha a fent említett lapokban a pozsonyi mindennapi élet bemutatását vizsgáljuk, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy mindenekelőtt a tár− sadalmi élet eseményeiről szerezhetünk belőlük bőséges információt. Ha ezeket valamilyen tematikus rendszerbe kívánjuk összegyűjteni és csoportosítani, akkor a következő főbb témakörökhöz kapcsolódó írá− sokat sorakoztathatjuk fel (az országos eseményekkel, valamint a napi politikával nem kívánunk foglalkozni). Előfordulásuk gyakorisága mi− att első helyre kerülnek a pozsonyi polgárság társasági életének esemé−


nyei (pl. a bálok), ezt követi a sport, a város művészeti élete, a színházi előadások, koncertek, külföldi művészek látogatása Pozsonyban, vége− zetül beszámolnak a lapok a nagyobb építkezésekről, a város iparának fellendüléséről. A társasági élet eseményei közül az összejövetelekre való alkalmat leginkább a bálok jelentették. A legrégebbi világi kórus Pozsonyban, a német nyelvű férfidalárda (Liedertafel) 1857−től 1938−ig működött.35 Báljai a pozsonyi polgárság kulturális autonómiáját példázták, az erről szóló híradások a társadalmon belül egy meghatározott csoporthoz, a pol− gársághoz való tartozás hangsúlyozását jelentették.36 Rendes évi bálját a helyi sajtó a karnevál csúcspontjaként értékelte. 1879−től a karneváli időben még ún. „Narrenabend”−eket, „bolond esték”−et is szerveztek. A Széchényi Könyvtár mindössze két ilyen jellegű pozsonyi alkalmi lap egy−egy számát őrzi, az egyik az Eintags−Fliege. Organ für Satyrik, Ironie und Volksverblödung 1898. január 2−i száma, a másik a Kranzelhausner Gmoan−Zeitung 1905. márciusából származó példánya. A pozsonyi társaskörök közül a legrégebbi alapítású a pozsonyi kaszi− nó 1837. július 1−jén alakult meg. Félszázéves jubileumára ünnepi kiad− vány látott napvilágot Samarjay Károly tollából.37 A Preßburger Zeitung is megemlékezett a kaszinó ötvenéves évfordulójáról, és kiemelte, hogy Széchenyi István angliai útja után ismerte fel, milyen nagy befolyással vannak a klubok a társadalmi életre, s javasolta az egész országban klu− bok, társaskörök és kaszinók alakítását.38 A pozsonyi kaszinó alapításá− val szorosan összefügg a pozsonyi első takarékpénztár megszervezése, ugyanis Ballus Pál városi tanácsnok vetette fel ennek ötletét londoni pél− dára, és így nyitották meg 1842. január 2−án a takarékpénztárat.39 A pozsonyi magyarság irodalmi és társadalmi egyesületét, a Toldy− kört 1874. március 28−án alapította Vutkovich Sándor (1845–1905) gö− 35

36

37

38 34

Slovenský biografický slovník [Szlovák életrajzi szótár]. IV. Martin, 1990, 463.

430

39

Jelentés a pozsonyi dalárda huszonöt évi művészeti tevékenységéről 1857–1882. Pozsony, 1882. Mannová, Elena: Vereinsbälle der Preßburger Bürger im 19. Jahrhundert. In Viliam Čičaj – Othmar Pickl (Hrsg.) Städtisches Alltagsleben in Mitteleuropa vom Mittel− alter bis zum Ende des 19. Jahrhunderts. Bratislava, 1998, 255. Samarjay Károly: A pozsonyi Casino félszázados ünnepe. Pozsony, 1887; Jónás János: Visszapillantás a pozsonyi első takarékpénztár ötven évi működésére. Po− zsony, 1892. Das Preßburger Kasino. Preßburger Zeitung 3. Juli 1887, 1–2. Samarjay 1887, 11.

431

Rózsa Mária

rög, latin és német szakos gimnáziumi tanár, irodalomtörténész, 1876− tól a pozsonyi jogakadémia tanára.40 Ő szerkesztette 1879−től a pozsonyi Toldy−kör évkönyvét, ő rendezte Toldy Ferenc ötvenéves írói jubileu− mának ünnepségét, és mindemellett a pozsonyi magyar színészet ügyé− ért is sokat tett. Sportegyletek már az 1840−es években alakultak Pozsonyban, sőt ek− kor már professzionális sportolók is éltek a városban. A kiegyezés után a sporttevékenység elsősorban az egyetemekre és főiskolákra koncent− rálódott. Mellettük minden nagyobb városban, így Pozsonyban is egyre− másra jöttek létre a – zömében magyar – sport− és tornaklubok. Az első modern sportklub Pozsonyban az 1862−ben megalakított Pozsonyi Ha− jósegylet volt. Az első klubok között voltak a korcsolyaklubok, léteztek ezenkívül vívó− és tornaklubok is. Az egyik legrégebbi és legnagyobb hagyományokkal rendelkező klub az 1880−ban alakult Pozsonyi Torna− egyesület volt.41 A régi színház százéves jubileumát 1876. november 9−én ünnepelték meg.42 Ekkor Adam Bauer és Heinrich Bohrmann igazgatták a teátru− mot. A színházi világban 1881 végén terjedt el a bécsi Ringtheatert el− pusztító szörnyű tűzeset híre, és ennek kapcsán derült fény a pozsonyi színház tűzrendészetileg tűrhetetlen állapotára. A város vezetésének de− cember 9−i ülésén határozat született a színházi előadások felfüggeszté− séről mindaddig, míg új vészkijáratokat nem létesítenek. Mikor az építé− szeti munkák befejeződtek, december 12−én újra megnyílt a színház. 1882. augusztus 21−én elhatározták a színház lebontását és az új színház építé− sének megkezdését.43 Az új színház 1886. szeptember 22−én nyílt meg a Bánk bán előadásával. Az ünnep alkalmából a Preßburger Zeitung dí− szes címlappal és az új színházat ünneplő számos írással jelent meg. Isten hozta! című vezércikkben üdvözlik az új színházat; Karl Kampf− 40 41

42

43

A Toldy−kör alakulásáról hírt adott a Preßburger Zeitung is: 30. März 1874, 2. Grexa, Ján: Sport− und Turnvereine als Bestandteil der Ausformung der bürger− lichen Gesellschaft in der Slowakei. In Bürgertum und bürgerliche Gesellschaft in der Slowakei 1900–1989. Bratislava, 1997, 262–263. Erről a Preßburger Zeitungban is megemlékeztek. E. U.: Hundert Jahre später. Preßburger Zeitung 10. November 1876, 1–3. Benyovszky, Karl: Das alte Theater. Kulturgeschichtliche Studie aus Preßburgs Vergangenheit. Bratislava−Pressburg, 1926, 113–119; a pozsonyi régi és új szín− házról lásd még Samarjay Károly: A pozsonyi régi és új színház. Töredékek Po− zsony multja és jelenéből. Pozsony, 1886.

432


müller és Held nevű másik szerző is beszámolnak a megnyitóról, a régi színház történetét is ismertetik. Samarjay Károly (1821–1894) pozsonyi költő, ügyvéd és földbirtokos az ünnepi alkalomra írt A színház zárköve című versét magyarul és Michael Ring német fordításában közölték. A Preßburger Zeitung írásából megtudhatjuk még, hogy Ludwig János tehetős kereskedő és iparos, városi törvényhatósági bizottsági tag támo− gatása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az új színház építése nem rótt újabb adóterheket a város lakosságára.44 Ludwig egyébként számos írá− sában foglalkozott Pozsony ipartörténetével.45 Az avatóest programjára a szeptember 23−i számban vezércikkben még egyszer kitérnek.46 Magá− ról az épületről az írja a cikk szerzője: „Fellner és Helmer építészek olyan művet alkottak, amely jobban dicséri mesterét, mint a legszebb himnusz, amellyel mestert valaha is megénekeltek.” A városban megfordult számos ismert művész, író fellépéséről is hírt adott a német nyelvű sajtó. 1851. február 28−án mutatták be a városi színházban Friedrich Hebbel (1813–1863) német drámaíró Judit című drámáját, az író jelenlétében. Az író felesége, Christine Hebbel−Enghaus játszotta Juditot. Erről így tudósít a Preßburger Zeitung: „Pozsony mű− vészetkedvelői, Pozsony evangélikus közössége és beteg és szegény tag− jai, soha nem fogják elfelejteni a »Judit« alkotóját, Judit és Holofernes alakját, ahogy tegnap a színpadon megjelentek: a tetszésnyilvánítást, amely tizenegyszer zúgott át a színháztermen, mivel hatása kitörölhetet− len, a leghalkabb emlékfoszlány újra felidézi […] Igen, február 28. nagy gondolatokkal, izzó lelkesedéssel teli este volt, és méltó volt arra a kis virágáldozatra, amelyet a művészetnek hoztak.”47 A Preßburger Zeitung március 5−i, 6−i és 7−i száma ismeretlen szerző tollából közölt egy na− gyon alapos elemzést a drámáról és kritikát a bemutatóról, külön ki− emelve Hebbel asszony alakítását. 1878. január 27−én érkezett a városba Friedrich Bodenstedt (1819–1892), a kor egyik legnépszerűbb német költője, az ún. Münchener Dichterkreis tagja, aki Mirza Schaffy néven írt keletiesen romantikus verseivel vált ismertté, nekünk, magyaroknak 44 45

46 47

Preßburger Zeitung 22. September 1886, 1–4. Ludwig János: Elmélkedések Pozsonyunk közeli multjáról és legközelebbi jövő− jéről. Pozsony, 1905; Ludwig János: Pozsony mint a nyugatmagyarországi ipar támaszpontja. Pozsony, 1911. Dr. M. P.: Der erste Theaterabend. Preßburger Zeitung 23. September 1886, 1. Frau Christine Hebbel. Preßburger Zeitung 2. März 1851, 207.

433

Rózsa Mária

azonban Anyegin−fordítása miatt különösen fontos, hiszen az ő német átültetését használta fel Bérczy Károly (1821–1867) az Anyegin első magyar fordítója segítségül az orosz szöveg nehezebb helyeinél. 48 Bodenstedt részt vett a tiszteletére adott ünnepi banketten, sőt a köszön− tők után verset is rögtönzött. Pozsonyt január 30−án hagyta el, de két hónap múlva, március 30−án újra visszatért, hogy orosz témájú darabja, a Kaiser Paul próbáit irányítsa. A bemutatóról, melyen „egész Pozsony” ott volt, kritikát közölt a Preßburger Zeitung.49 Ismét néhány napot ven− dégeskedett a városban, április 4−én a pozsonyi dalárda is fellépett tiszte− letére.50 1881. április 3−án Liszt Ferenc adott sikeres koncertet a színház− ban, a Hummel−emlékmű javára.51 1884. február 25−én Heiller Károly püspök aranymiséje alkalmából Liszt a Szent Márton−dómban vezényelte koronázási miséjét.52 Az 1850–1860−as évektől kezdve az egyre szabadabbá váló politikai légkörben a város élete is pezsgőbbé vált, láthatóan fellendült. Az épít− kezések megindulása nagy lökést adott a pozsonyi ipar fejlődésének, az abszolutizmus megszűntével kimondták az iparszabadságot, aminek következtében a boltok száma gyorsan gyarapodott. A pozsonyi keres− kedelmi és iparkamara 1850. augusztus 25−én alakult, s az ország legré− gibb kamarái közé tartozott.53 1865−ben megalapították az iparbankot, 1871−ben a posztógyárat, 1873−ban nyílt meg a dinamitgyár (az első Eu− rópában), 1893−ban a gépgyár, 1895−ben létesült az Apollo kőolajfi− nomító−gyár. A malátagyárat 1871−ben, a Stollwerck−féle csokoládégyárat 1896−ban alapították. Fél évszázad alatt Pozsony valóságos gyárvárossá lett.54 Az 1850. december 16−án megnyílt pozsony–esztergomi vasúttal 48

49 50

51 52

53

54

Rózsa, Mária: Friedrich Bodenstedts Vermittlerrolle in der ersten ungarischen Onegin−Übersetzung von Károly Bérczy. Germanistisches Jahrbuch 1989, 166– 179. J. B.: Bodenstedts „Kaiser Paul”. Preßburger Zeitung 3. April 1878, 1–2. Benyovszky 1926, 110–112; A dalárda Bodenstedt tiszteletére adott ünnepségé− ről a Preßburger Zeitung is hírt adott: 5. April 1878, 1–2. Benyovszky 1926, 113. A püspök ötvenéves jubileumának megünnepléséről a Preßburger Zeitung feb− ruár 25. és 29. között több cikkben is tudósított. Borovszky Samu (szerk.): Pozsony vármegye. Budapest [1903] 29. /Magyaror− szág vármegyéi és városai./ Ortvay Tivadar: Pozsony városának kulturális haladása az utolsó ötven évben. In 1856–1906. Emlékmű a pozsonyi orvos−természettudományi egyesület fennállá−

434


Pozsony Pesttel is közvetlen összeköttetésbe került. A város nagyobb építkezései között megemlítjük az új állandó Duna−híd építését, mely hosszas előkészületek után, 1889. augusztus 12−én kezdődött meg. A Fe− renc Józsefről elkeresztelt hidat 1890. december 30−án avatták fel a ki− rály és Baross Gábor közlekedésügyi miniszter jelenlétében. A pozsonyi Ferenc József−híd megnyitása alkalmából a Westungarischer Grenzbote ünnepi számot adott ki, melyben beszámolnak a király érkezéséről, prog− ramjáról, ismertetik a pozsonyi fa− és hajóhidak történetét, méltatják Ba− ross Gábor tevékenységét, bemutatják az új hidat, elemzik hadászati sze− repét, valamint jelentőségét a kereskedelem és a közlekedés fejlődése szempontjából, majd felvázolják tervezője, Cathry pályafutását. 55 A hi− dat Cathry Szaléz Ferenc (1834–1901) svájci származású, 1859−ben Ma− gyarországra nősült és itt letelepedett mérnök tervezte, aki 1874−ben építette a budapesti fogaskerekű vasutat a Svábhegyen, valamint később az Esztergomot Párkánnyal összekötő híd építésére kiírt versenytárgya− lást is ő nyerte meg (a Mária Valéria híd ünnepélyes átadására 1895. szeptember 28−án került sor). Itt jegyezzük meg, hogy a Pozsony keres− kedelmét, iparát kutatóknak különösen érdekes lenne a Preßburger Zei− tungban közölt hirdetések feldolgozása, mely a különböző boltok, vendég− lők, szállodák nevének és pontos címének, illetve egyes termékeknek a felsorolásával a helytörténet számára szolgáltathat számos új adalékot. A város művészeti életéről, az általunk tárgyalt korszakban alkotó pozsonyi születésű, illetve Pozsonyban alkotó művészekről már röviden szóltunk. Feltétlenül meg kell említenünk azonban még két szobrász nevét, Tilgner Viktorét és tanítványáét, Fadrusz Jánosét. Johann Nepomuk Hummel (1778–1837) pozsonyi származású zongoraművész és zeneszer− ző, Mozart és Salieri tanítványa, Haydn és Beethoven barátja és mint weimari udvari karnagy Liszt elődje emlékművét Tilgner Viktor (1844– 1896) pozsonyi származású szobrászművész, Bécs újbarokk korszaká− nak ünnepelt mestere készítette el. A Hummel−emlékszoborról Wodiáner Imre és Batka János (1845–1917) zenei író, kritikus és városi levéltáros kétnyelvű kis könyvecskét adtak ki. Ebből megtudhatjuk, milyen lépé− seket tett a város vezetése nagy szülötte emlékének megörökítésére már Hummel halála évétől kezdve, valamint azt is, hogy mely hírességek

55

sának ötvenedik évfordulója alkalmából. II. Pozsony városának kulturális, egész− ségügyi és gazdasági haladása az utolsó ötven év alatt. Pozsony, 1907, 29, 31. Illustrirtes Festblatt. Westungarischer Grenzbote 30. Dezember 1890, 1–6.

435

Rózsa Mária

adakoztak a szoborra. Ezután közlik a szoborbizottság elszámolását, végül a kis kötet Zichy Géza és Bodenstedt egy−egy versével zárul.56 Tilgnernek egyébként számos további művét őrzi a városi múzeum.57 A szintén po− zsonyi születésű Fadrusz Jánost (1858–1903) 1892−ben bízta meg a vá− ros Mária Terézia emlékszobrának elkészítésével, amelyet aztán 1897− ben avattak fel, az első világháború után azonban lebontottak. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a pozsonyi német nyelvű újság− írás a 19. század második felében a németül is olvasó, de magyar érzel− mű középpolgári réteg érdeklődését szolgálta ki. Ha az újságírók neveit nézzük, számtalan német nevet találunk köztük, gondolunk itt például Angermayer Károlyra vagy Pichler Alajosra, de megtaláljuk a bevándo− rolt, asszimilálódott zsidóság olyan képviselőt, mint például Lövő Ru− dolf. A pozsonyi német nyelvű sajtó virágkora az első világháború köze− ledtével lassan letűnt, a lapok fokozatosan elmagyarosodtak, először kétnyelvűvé, majd magyar nyelvűvé váltak. 1918, a Csehszlovák Köz− társaság létrejötte egyben az idegen nyelvű lapok megszűnésének kez− detét is jelentette.58

56

57 58

Wodianer Imre – Batka János: Hummel Nep. János életrajzi vázlat. Az emlékszo− bor története és számadás. Pozsony, 1887. Franz, A. R.: Pressburg als Kunststadt. Wien, 1914, 8. Lásd az első világháború körüli helyzetről: Meier 1993, 111.

436

FILEP TAMÁS GUSZTÁV

Kormánypárton vagy ellenzékben? A pozsonyi magyar polgár és az 1925−ös választások

Van úgy, hogy egy tanulmány címe nyelvileg nem képes szabatosan ki− fejezni az ismertetendő szöveg voltaképpeni tárgyát, a szerző mégsem tudja pontosabban meghatározni mondanivalójának velejét; az én ese− tem ez az eset. A címben ugyanis kénytelen voltam egy – fenntartások− kal használom a jelzőt, amint az ki is derül majd – hamis, egy „nem létező” alternatívát megjelölni. A pozsonyi magyar polgárnak, csekély számú kivételtől eltekintve, 1925−ben – eddigi ismereteim szerint – ugyanis nem állt módjában tépelődni azon, hogy a választások előtt hi− vatalban lévő kormány pártjaira vagy a magyar ellenzéki pártokra adja− e voksát. Ehhez fogok az alábbiakban adalékokat szolgáltatni. A kormánypártiság mint a jövő lehetősége azonban nyilvánvalóan fölmerült akkoriban a pozsonyi magyar választópolgár előtt is: ez ugyanis az első eset arra, hogy a magyar ellenzéki pártok egyike meglehetősen nyíltan hirdeti, hogy célja nem az ellenzéki pozíciók erősítése lesz, ha− nem a leváltása annak a kormánynak, amelyet felelőssé tesz a szlovákiai magyarság, illetve egész Szlovenszkó áldatlan állapotáért, a kisebbsé− gek – beleértve ebbe a szlovák ellenzéket – kiszorításáért a hatalmi for− mákból, továbbá a terjedő nyomorért. Ugyanakkor annak is voltak jelei, hogy egy korábbi magyar ellenzéki csoport még a választások előtt ké− szül átvonulni a kormányoldalra. Itt azonban kénytelen vagyok utalni arra, hogy e korszak és helyzet megítélésében többszörös fogalmi köd akadályozza a tisztánlátást. Más− más képet alkotnak róla a szlovák és a magyar kollégák, de a magyarok is folytonosan elbeszélnek egymás mellett, úgyhogy nem világos, kinek mely tévedését fontosabb cáfolni, hogy milyen irányból érdemes rendet vágni e fogalmi káoszban. Mondandómat ahhoz a jelenséghez próbálom 437

Pozsony a német nyelvű helyi sajtóban

Recommend Documents