Chimera-Project Patrick Urwyler +36 30 768 29 47
[email protected] www.chimera-project.com
POSTCONTEMPORARY – BEKE LÁSZLÓ „A PostContemporary nem egyszerűen új művészeti irányzat, hanem inkább helyzet, feltételrendszer, állapot, amint Jean-François Lyotard híres könyvében Postmodern Conditionról beszél. Ha belegondolunk a művészeti élet alakulásába, könnyen rekonstruálhatjuk, hogy kortárs művészetről már legalább 25 éve beszélünk, és kétséges, hogy negyedszázad múlva még ugyanez lesz a helyzet. Szeretnénk valami újat, valami mást hozni - bármit is jelentsenek ezek a jelzők. Nem támadjuk a kortárs művészetet, csak szeretnénk felülírni. A PostContemporary támaszkodik a kortárs művészet elemeire, mint ahogy a posztmodernre is, elismeri továbbá, hogy a posztszocializmus és a posztkommunizmus maradványaival is szembesülnie kell (a NeoMarxizmusról nem is beszélve). A kiállító művészek különböző irányokban fogják kibővíteni a PostContemporary fogalmát műveikkel és statementjeikkel. Mivel a Chimera-Project Galéria maga is vállalja a PostContemporary feltételrendszert, elképzelhető, hogy kiállításrendezői és galériás változtatásokkal fog találkozni a közönség. Mivel a kiállítótér viszonylag korlátozott, a művek maximálva vannak 50 x 50 cm-re, és nincs kizárva, hogy a műveket érkezési sorrendben fogjuk installálni.” (Beke László konceptor)
ARTIST STATEMENTS
SEBASTIAN BADEN How to slip into the Post-Contemporary Current artistic production is based on a multi-referential strategy and located in a globalized context. After the declaration of Modern Art as historical category and the foundation of its seminal institutions like the Museum of Modern Art, the next generation, Museums for Contemporary Art, deal with recent art made since midth 20th century. To continue, in the new Millenium, obviously the term Post-Contemporary has gained a certain attraction. The notion of „post“ successively and successfully entered the realm of philosophy, history and art theory: post-modern, post-WWII, post-histoire, post-capitalist, post-communist, post-avantgarde, post-internet and now the post-contemporary. In semiotics , the prefix „post“ indicates a state of re-consideration of terminological a priori: what was before, what has changed now? This means to look back at an unfolding process, which in a philosophical understanding is bound to the idea of historical progress. As for contemporary art, it is important to reflect upon an anti-hegelian reading of the End of Art, because the Contemporary indicates the ideology of the New, the Now, the Nonetheless. If at that certain moment, when the Contemporary is regarded as a normative order of art and the Post-Contemporary state of art is proclaimed, this suggests a critique of the history of art in general. The term Post-Contemporary implicates a critical perspective on art theory, art production and exhibition practice. Therefore, it relates to the understanding of criticality as a meta-structural effect. The Post-Contemporary refers to the Contemporary as a given, it reappropriates strategies of Contemporary Art that itself relies on the history of Modern Art. With its strategy of permanent renaissance, the Post-Contemporary is an aporia, a Nostalgia for the Now, a Future of the Past, a Meta-Complex. For an art theorist like me, the challenge of the Post-Contemporary was an inspiration to get re-involved into artistic production. I have chosen an artwork created by appropriation artist Jonathan Monk in a gallery exhibition for my re-appropriation. Monk’s artwork has stimulated a post-production, which shall be served.
BORSOS LŐRINC Borsos Lőrinc elsősorban művész, és mint olyan, szabad bármilyen neki tetsző művészet művelésére. Fogalmi és tartalmi kategorizálás elleni tevékenysége közepette létrejövő műalkotásai ugyan tekinthetőek valamilyennek, pl. konceptuálisnak, kritikainak, vagy poszt-kortársnak, de a művész attól még szabad egy következő műalkotással rácáfolni bármilyen, addigi tevékenységében fellelhető vélt vagy valós tendenciára, ha úgy tartja helyesnek. Épp ezért óvakodjon mindenki, aki a művészt a megítélés hangzatos falai közé kívánja zárni, mert még meglepetés érheti. Ő ugyanis inkább választja a két szék közül a pad alá esés fájdalmas, viszont annál izgalmasabb lehetőségét. Épp ezért a poszt-kortárs fogalmát tematizáló kiállításra egy poszt-internetes alkotással készült, bármi is legyen az…
EX-ARTISTS’ COLLECTIVE (LORÁNT ANIKÓ AND KASZÁS TAMÁS) ex-művész stratégia, mint poszt-kortárs gyakorlat Noha már rég sokkal jobban érdekel minket egy részben önfenntartó, ú.n. permakulturás kert (egyben lakóhely) kialakítása és működtetése, mint egy intézményes művészeti karrier építése, mégsem tudunk egyből váltani, mivel nincsen földünk, se elég pénzünk. Így az intézményes művészeti gyakorlatot úgy kell tekintenünk, mint egy vállalkozást, amibe már rengeteg időt és nem kevés pénzt fektettünk be. Így - némi naivitással - most azt várhatjuk, hogy lassan elkezdjen annyi bevételt hozni (honoráriumok, eladások, ösztöndíjak, esetleg díjak formájában), hogy abból sikerüljön a jövőben egy gazdálkodó, nagyobb részben ön-fenntartó életforma alapjait előteremteni. Addig pedig művészeti tevékenységünket is úgy alakítjuk, hogy ne csak pénzügyileg alapozza meg ezt a jövőbeni életformát, hanem olyan elméleti és gyakorlati tudással, ami az intézményes művészeten túli létben is hasznosítható. Ezért elsősorban olyan projekteken dolgozunk, amelyekhez a háttérkutatás az önfenntartó, gyűjtögető, gazdálkodó életmódhoz is kapcsolódik valamilyen módon. A konkrét művek megvalósítása pedig hasznos gyakorlati tapasztalatokat adhat. Például egy installáció megtervezésének és megépítésének tapasztalata hasznos lehet bármely funkcionális létesítmény kitalálásában és létrehozásában. De a különböző kézműves technikák kipróbálása és megtanulása is jó példa: a varrástól a hegesztésen át az asztalos- és ácsfogásokig mind jól hasznosítható az alkotásban és a gazdálkodásban is. Az időnként rendelkezésre álló kiállítási költségvetésből pedig előrelátóan próbálunk olyan eszközöket és anyagokat venni, melyeket önmagukban, vagy akár csak a maradékukat a ház körül is hasznosítani tudjuk már a jelenben is. Ha egyszer sikerül földet venni, akkor az energiáinkat fokozatosan át kell csoportosítanunk a gazdaságra és a művészet valódi felszabadult szabadidős tevékenységgé válhat, amit főleg télen űzünk majd (amikor kevesebb a földön a munka). Az egész lakóhelyünkre és gazdaságunkra kiterjedő permakulturás rendszer megtervezésén és felépítésén pedig ugyanolyan élvezettel élhetjük majd meg a kreatív, alkotó munka örömeit, mint egy white cube szituációban, csak még szabadabban, kompromisszum mentesebben. Addig is az intézményes művészeti gyakorlat egy vállalkozás, amihez a kiállítótér a kísérletezés laboratóriuma. ex-artists’ collective, Szigetmonostor 2015.
GRÓF FERENC CON – DEN / FU – SED Eklektikus/inkoherens mondatfüzér egy inkoherens/eklektikus kifejezés apropóján* Regényt írok/-unk, amit közösen/egyedül kommentálok/-unk, lábjegyzetelek/-ünk és illusztrálok/-unk. Post-xxx, post-yyy, post-zzz – az adott xyz paradigma kiépítése lezárult, részleteiben tökéletesen ismert, megtapasztalt és feldolgozott, elérkezett az az árkádiai pillanat, immár játszi könnyedséggel lehet egymáshoz illeszteni spekulatív alkotóelemeit. Az adott konceptuális terepasztal minden apró részlete azonos jelentéssel és jelentőséggel bír, a véletlen többé nem kihívás, hiszen minden kombináció értelmezhető, tovább gondolható. Nincsenek kontrasztok, kiemelkedések, mélyedések, csak a mindent vattaszerűen beburkoló köd. Blur-blur. Poszt-melankólia: a fájdalom emléke – wow, what a flash-back –, fantom-érZ/Telem. A „contemporary” paradigma meghaladása lehetséges lenne? Ki tekinthető poszt-kortárs művésznek? Aki ugyanolyan könnyedséggel mozog a szíriai hadszíntéren és egy happy few londoni megnyitón? Aki gerillaakciót szervez egy külvárosi foglalt házban, majd rohan a miniszáriumba átvenni egy állami kitüntetést? A hong kongi vásárról visszatérve a frankfurti tranzitból idegesen hívja asszisztensét, hogy hol késnek az indiai kézművesekekkel legyártattott tüntetőtáblák? An artist who cannot *** is no artist. A „contemporary” globális szcéna felső tízezrét jellemző, inherens tri(+)poláris személyiségzavar (elitista produktivizmus, korporatív szabadverseny, bálványimádó önkritika, és a többi +) kezelhető lenne? A komplex intézményrendszerek működésében megfigyelhető egyfajta „post-contemporary” tendencia, így például az idei velencei biennálé katalógusában együtt szerepel Hans Haacke, Baselitz és Karl Marx. A csúcsintézmények pár éve elég hatékonyan szedálják magukat és ez a szedatív hatóanyag szépen csordogál, szivárog minden irányban, de a különböző művészi praxisok nem feleltethetőek meg egy az egyben az infrastrukturális axiómáknak. Egy a tízhez, inkább ezerhez, millióhoz, homeopatikus higulás. Ha a kortárs művészetet, as such, a modernitás domesztikációjának komplex és önellentmondásokkal terhes folyamataként definiáljuk, akkor a poszt-kortárs művész fájdalomcsillapítókkal, antibiotikumokkal és nyugtatókkal életben tartott, véglegegesen háziasított, kábeleken és interfészeken lógó zombi, öntudatlan, húsra éhező hús. A kétezres évek második évtizedében a világ szinte minden pontján egyre erőteljesebben fortyognak a legkülönbözőbb reakciós, modernitás ellenes erők. Számukra a „contemporary” jelző csak a felvilágosodás obszkurus metafórája, ugyanúgy a tűzre vetnék a szerzőket produkcióikkal egyetemben – lehet az post-, proto- vagy meta-contemporary –, mint ahogy azt már elődjeik is megtették többször. Egyes országokban fizikailag semmisítik meg, máshol egzisztenciálisan lehetetlenítik el őket. A modernitás nem egy regény, amelyhez újabb és újabb kommentárokat fűzünk, lábjegyzetelünk és illusztrálunk. A modernitás egy regény, amelyhez újabb és újabb kommentárokat fűzünk, lábjegyzetelünk és illusztrálunk. A modernitás kommentárok, lábjegyzetek és illusztrációk füzére, melyből regény * Készült 2015. augusztus 8-án, Beke László felkérésére, Post-contemporary jeligére.
KEREKES PÉTER JÁNOS 4.0 Was ist Kunst?
4.0 Mi a Művészet?
4.1 Kurze Antwort: Ein Frage.
4.1 Rövid válasz: Egy kérdés.
4.2 Lange Antwort: So wie der Physiker eine Ansammlung von Atomen ist, die versucht zu ergründen, was ein Atom ist, ist Kunst eine Erfindung, die darauf hinzielt, zu ergründen, was Kunst ist. 65.0 Was ist Kunst?
4.2 Hosszú válasz: Ahogyan egy fizikus, aki atomok halmazából áll, megpróbálja megállapítani, hogy mi is az az atom, úgy a művészet is egy kategória, amelynek célja magának a művészetnek a meghatározása.
65.1 Kurze Antwort: Ein Wort.
65.1 Rövid válasz: Csak egy szó.
65.0 Mi a Művészet?
65.2 Lange Antwort: Die Frage „Was ist Kunst?“ ist ein 65.2 Hosszú válasz: A kérdés, hogy „Mi a művészet?“ sokkal sprachliches Problem, kein künstlerisches. Alle Begriffe haben inkább nyelvi irányultságú, mint művészeti. Minden fogalomnak van kezdeti és éppen aktuális, einen Anfang und ein Ende. Man nehme das modern jelentése. Ha a német „toll“ (kattant, Wort „toll“,das einmal in erster Linie so wie spéci, frankó) szót nézzük, elsősorban „verrueckt“ bedeutete und in der heutigen „őrültet” jelent, de a mai szóhasználatban a Umgangssprache synonym fuer „ueberaus gut“ „kifejezetten-kiemelkedően jó” verwendet wird – eine totale Verwandlung. Die szinonimájaként alkalmazzák – ami jelentését Neandertaler malten nicht in Hohlen, um tekintve egy totális átalakulás. A Kunst zu produzieren, sondern um Gotter zu neandervölgyi ősember nem azért festett a besaenftigen und Glueck bei der Jagd zu barlang falára, hogy műalkotást produkáljon, beschwoeren. Der Kunstbegriff im Sinne hanem hogy istenei jóindulatát kivívja, illetve unseres heutigen Verstaendnisses tauchte hogy a vadászatait szerencse kísérje. A wahrscheinlich erst im 18. Jahrhundert auf. művészet mai értelemben vett fogalma csak a Um die letzte Jahrhundertwende fanden XVIII. században jelent meg. A legutóbbi gewöhnliche Gebrauchsgegenstände Einzug in századforduló idején mindennapi használati die Kunst (sogenannte Ready-mades). Seitdem tárgyak (úgynevezett ready made-ek) váltak wurden immer mehr Dinge und Ereignisse in műtárgyakká. Azóta egyre több dologra és den Begriff verpackt und mittlerweile können eseményre vonatkoztatható ez a szó, és mára alle Ereignisse und Gegenstände Kunst sein. bármiből lehet műtárgy, művészeti objektum. Ein Begriff, der nichts ausschließt, besitzt Napjainkra a művészet egy olyan fogalommá keine Funktion. Meiner Meinung nach verschwand der Kunstbegriff eigentlich in den vált, ami semmit nem zár ki tehát nem is 1960er Jahren, woran wir uns nur noch nicht so recht gewöhnt rendelkezik lényegi jelentéssel. Véleményem szerint a művészet haben. Kunst ist eine dreihundertjaehrige Parenthese und der fogalma az 1960-as években tűnt el, és ehhez még nem igazán Ort, an dem der Kunstbegriff am besten aufgehoben wäre, ist szoktunk hozza. A művészet tehát egy háromszáz éves zárójel, der Friedhof. és a hely, ahova leginkább tartozik – az a temető. Ernst Billgren: Was ist Kunst und 100 andere wirklich wichtige Fragen Antwort von KPJ:
KPJ válasza:
while true;do ART=$RANDOM; echo e "What is Art? Art is = $ART";done What is Art? Art is = 31272 What is Art? Art is = 13681 What is Art? Art is = 14352 What is Art? Art is = 26583 What is Art? Art is = 10400 What is Art? Art is = 17026 What is Art? Art is = 737 What is Art? Art is = 23687 What is Art? Art is = 24650 What is Art? Art is = 29805 What is Art? Art is = 25301 What is Art? Art is = 26797 What is Art? Art is = 25778 What is Art? Art is = 4306 What is Art? Art is = 306 What is Art? Art is = 6361 What is Art? Art is = 31657 What is Art? Art is = 19627 What is Art? Art is = 3599 What is Art? Art is = 17699 What is Art? Art is = 34546 What is Art? Art is = 3275 What is Art? Art is = 19 What is Art? Art is = 19825
KEREZSI NEMERE A contemporary/kortárs szemléletes jelentése egyidejűséget feltételez. A korban társ az aktualitás. Amint a tér-időben művet hoz létre, aktualitásának szegül ellen és mégsem. Nem kell azzal számolnia, hogy a jelen folyamatos. Ami éppen történik, létrejöttének pillanatában szűnik meg jelennek lenni és fordítva, megszűntének pillanatában kezd másban létrejönni. A post/utánit feltételez, nevet a contemporaryn. Holnap a post-contemporary annyira lesz meghaladott, mint amennyire ma friss a contemporary. A mindenkori postnak tehát nevetnie kell a post-contemporaryn is. Mindenkori alkotó kortárs volt egyszer, mindenkori befogadó lehet kortárs utáni, a mű bármikor lehet aktuális.
KUPCSIK ADRIÁN Számomra mindig érdekes volt a művészetnek olyan fiktív területein mozogni, ami egy korábbi művészeti, ideológiai korszak alternatív folytatása, vagy kiegészítése lehetne.* Ha a művészet alkotói és befogadói oldalának kölcsönhatásai, és a meghatározó ideológiai közeg mégsem abba az irányba terelte volna a művészet formai és ideológiai változásait amilyenné formálódott. Ebben, a két határ közötti zónában keresgélem az én posztkortárs pozíciómat. Disztópikus kortársművészet. Minden alkotói periódusomban jelen volt ez az attitűd. A mostani műveimen pl. a korai XX. század ábrázoló művészetének esztétikája köszön vissza, de az értelmezése már túlmutat a kubizmus törekvésein. * ha a művészetet úgy fogjuk fel mint szférát, és ezen belül egymásból szükségszerüen következő korszakokban gondolkodunk.
LEPSÉNYI IMRE POSTCONTEMPOCENE: a Macera Contemporare1 jelenérzet képző téridő turbulencia levonulását követő kiegyenlítődési korszak. A táguló jelenhorizont, az értéksíkok vegyülése, valamint az akaratmező gyengülése termékeny, ún. postcontempoaktív fázist hoz magával, amely a Macera Contemporare következő megnyilvánulásáig dominál. – 1
Dr. Bús Ferencz (2092), Történelemformáló időanomáliák az ötvennégy- és hatvankét osztályos gimnáziumok számára. Budapest:
Transglobal School Publications Inc., 14737. oldal.
RÓNAI PÉTER Rónai Péter egy menekülőművész naplójából Hazámat el kellett hagynom, mert a szakmai sikereket nem tudtam volna elhárítani: a Munkácsy díjtól a heti zsűri képvásárlásain keresztül a Főiskola-i „mester“-ségig... Most a kutya se tudja ki vagyok... de majd ez mind megváltozik egy új nap hajnalán...
RÓNAI PÉTER Rónai Péter egy menekülőművész naplójából Hazámat el kellett hagynom, mert a szakmai sikereket nem tudtam volna elhárítani: a Munkácsy díjtól a heti zsűri képvásárlásain keresztül a Főiskola-i „mester“-ségig... Most a kutya se tudja ki vagyok... de majd ez mind megváltozik egy új nap hajnalán... – a post contemporary müvészet néhány lehetősége •
a post contemporary müvész hatásköre mindenre kiterjed
•
és túlmutat a jelen által behatárolt kereteken ami kész az az időben visszanyúl, hogy fejlődjön
a fejlettebb viszont előre fut
és a jövőböl idéz vissza
•
a post contemporary müvész radikálisan szakít a jelennel
•
eddigi saját hibáiból tanulva egészíti ki
•
és javítja ki a múltat üzenete csak visszafelé értelmezhető
és a jelenben nem besorolható
•
visszapillantó tükörből nézi a jövőt
•
a post contemporary müvész nem felejt
és nem fejlödik
SZOLNOKI JÓZSEF Kurátor nyárson Egy kóros értelemadási kényszertől hajtva a jelentésmező utolsó érintetlen részeit is gyarmatosították már. A diskurzus-dömping rákos daganatként falja fel az élő gondolatot. Ha a művész nem akarja egyszerű teória-illusztrációként végezni, akkor nem marad más lehetőség a számára, mint a kanonizátorok rituális elpusztítása és elfogyasztása.
KOKESCH ÁDAM “A gondolkodás - mint a nyelv, a látás - több párhuzamosan futó egymásra ható metódust használ a saját objektivitását kialakítandó. Narratív és teoretikus módszerek igyekeznek az “apparátusnak” a vélt hiererhiában (az Őt körülvevőben, és mégis a sajátjában) a dominanciához (vagy éppen a tuléléshez ) szükséges (maximalis) információt dekódolni. Az apparátus a belső szabályszerűségeivel rácsatlakozik a “bankra”, és kénytelen elismerni, hogy képtelen belátni annak végtelenségét, ezáltal annak szabályszerüségeit. netes terminust használva még url sincs. Használja a multiszenzitivitását - lát, hal, tapint -, ennek eredményeképpen, elöször is a megnevezésre törekszik. Hogy mit, az a fejlettségi szintjétöl (is) függ. Hibázni nem tud. Téved és ha még van rá lehetösége korrigál. UNTITLED szintetikusan elöállított álom. A “megnevezhetetlen” - egy szobor Gaia igazságosztó zsoldosainak egyikéről. Kevély, meg nem alázható, csak ledönthető. Jobbhíján. A meggyallázás már olyannyira emberi, hogy kivül esik a rendszer érzékenységén. UNTITLED megnevezett tárgyak, már megnevezett, nevesített helyzetekben. Akár bitekben számolhatóak a tények, tárgyak - helyzetük is leírható hasonlóképpen -cikk az archeology today számara-, a történesz meg nem tagadva önnmagát létezik nap mint nap - mert ez is csak tény, kérdés és rá a válasz. UNTITLED a kérdés és a válasz apparátusa, vár, állít, remél. Nagy levegőt vesz és a sóhajnál figyeli a kiáramló nanobiteket.”
KIS VARSÓ TEO, FF
