POLGÁR `97 1. füzet. Törékeny játékunk, a remény (Karácsonyi interjú Mádl Ferenccel)

POLGÁR `97 1. füzet A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület lapja

Törékeny játékunk, a remény (Karácsonyi interjú Mádl Ferenccel)

Rendet – de a szabadság rendjét! (A Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal állásfoglalása)

Új tagjaink — Tagdíjak — Adományok Hírek — Programok 1997. január

2

Törékeny játékunk, a remény Mádl Ferenc a polgári és európai Magyarország esélyeiről – A reménység ünnepe van. Reménykedhetünk-e ön szerint abban, hogy a mindennapi kenyérhez hamarosan tisztultabb közélet is társul?

– Babits Mihály Karácsonyi énekében azt írta: "Csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt". Az emberek történelmi reményét fejezik ki e szavak, hogy az egyén és a társadalom életének jobbításáért való szakadatlan küzdelmet – és a "küzdést magát" – a megváltás reménye szebbé teheti. Úgy tűnik, készülnie kell valaminek. Karácsony van, új év jön, a számadások és a reménykedések időszaka – s mintha a társadalmipolitikai életben is érezni lehetne a változások szelét. A bajok már olyan nagyok, a kiáltás már olyan erős – a szegénység miatt, a szolidaritásért, a családért, az ifjúságért, a fennmaradásért, a kultúráért, a tiszta közéletért, a becsületes mindennapokért, hírünkért itthon és a határon túl, a jelen és jövő nemzedékek egészségéért és kulturájáért –, hogy a bajoktól való megváltásnak lassan jönnie kell. Sok fórum, civil kezdeményezés – így a püspökkari körlevél vagy legutóbb a Fidesz vitairata – megfogalmazta fordulatot áhító, jobb jövőt igérő programjait. A kormány is azt igéri, hogy most már jobb lesz, s enged a megszorításokból – de vajon így lesz-e, képes-e rá, ha az ország annyi ellentmondástól terhes, ha mindent felfal az infláció? Meg aztán itt van a másik nagy remény: hogy az euroatlanti csatlakozás új minőséget – több biztonságot, szabadságot, nagyobb szelet kenyeret – hoz az életünkbe, igaz, még több erőfeszítést igénylő egyéni és

közös küzdelem, közéleti és erkölcsi megújulás által. Most NyugatEurópában megint a cselekvő és részben áldozatos elhatározás és politika a tét. Egyrészt megreformálni az unió intézményrendszerét, másrészt kibővíteni a közösséget – többek között Magyarország részvételével. Nekik is áldozatokat kell hozniuk. Tudják jól hogy az új demokráciák és a teljes Európa nélküli Európa aligha fog tudni megfelelni a világ új kihívásainak. Közös érdek tehát a közös, egyirányú cselekvés. Ha nem ezt teszik, az Európai Unió visszamegy NyugatEurópába, s lesz az a politikai torzó, amivé a potsdami megállapodás és a hidegháború redukálta. – Közelebbről a karácsonyi remény milyen tartalmait kell közénk hozni?

– Miként az Európai Uniónak az évszázadok pusztító háborúi után az egymásra találó és együttműködést kereső hit hozta meg a békét és a felemelkedést, miként – millecentenáriumunkon erre emlékezünk – a honfoglalást a vérszerződésben egyesült erő hite tette lehetővé, miként 1848-ban és 1956-ban a szabadság közösen vallott eszméje és a közös erőfeszítés teremtett csodát, úgy ma is csak a hit és a jó kiút lehetősége és az ennek alárendelt együttműködő cselekvés segít bajainkon, a nemzeti széthúzás és pártjaink jelenlegi felelőtlen viszályai helyett. S ami még nagyon kell, mert a mindennapi polgári életmód sem megy nélküle: erkölcsi megújulás az európai örökség értékrendje szerint, és nem mindenkinek a külön erkölcse, amely addig relativizált már eddig is, hogy a gazdaság is nyög a növekvő

3

úgynevezett tranzakciós költségektől, a becsület és a tisztesség hiányától, a bűnözésben a korrupció is mindennapi rutinná vált. A morális romlással szembenézni korunk legnagyobb kihívása – mondta a közelmúltban az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia közgyűlésén a világgazdaság jövőjével foglalkozó Római Klub elnöke –, a polgári világ sorsa múlik ezen! – A hazai polgári demokrácia kiteljesedését sokan azért tartják problematikusnak, mert – mint mondják – az egypártrendszer sorvasztó évtizedei után egyelőre nem alakult, nem alakulhatott ki hazánkban a szó hagyományos értelmében vett polgárság. Ön hogyan látja, minek kellene előbb bekövetkeznie a gyökeres változáshoz: a polgárság vagyonosodással párosuló tömeges megjelenésének, vagy éppen a gondolkodásés mentalitásbeli megújulásnak?

– Mindkettőnek. Sajnos, a Márai-féle polgárságot az elmúlt évtizedek diktatúrái lefejezték. Ha nem is olyan fejlett formában, mint Thomas Mann és más polgári írók regényeiben föllelhető a nyugat-európai országok polgárságának világa, Magyarrszágon is jelentős szintre jutott a polgárság, a polgári lét. Csak olvasni kell Babits Mihályt, Kosztolányi Dezsőt és sokakat a polgárosodó Magyarország korából. Volt azért más is, mint feudális, arisztokratikus úrhatnámság! A polgári kultúra erőit 1945 után szétzúzták, de hagyományai, értékrendje, gondolatvilága sokféle kultúraközvetítő közegben tovább élt: a nyugat-európai fejlődés vonzásában, a civil társadalom különböző keretei között, családokban, az egyházakban, az okosan helytállók révén a katedrán, az emberi kommunikáció sokféle búvópatakjában élt és

erősödött a polgári gondolat, az európai kulturális értékrend. A nyolcvanas években fokozatosan megnőtt a műveltségi tőkével autonómiát megjelenítő emberfők szerepe és ereje. A rendszerváltozás békés forradalmában az ötödik nemzedék – ahogy a legendás főszerkesztő, szerkesztőbizottsági elnök Pethő Tibor írta meg éppen csak a napokban "Az ötödik nemzedék" című írásában (Magyar Nemzet, 1996. november 16-i szám) – a polgári gondolkozás jegyeiben gondolkodó új elit képes volt visszanyúlni a polgári eszmék nagy hagyományaihoz, Eötvöshöz, Deákhoz, Bajcsy-Zsilinszkyhez és az európai fejlődés fő vonalához. Az utóbbi évek hivatalos hatalmi politikája ugyan sok mindent megtesz, hogy a polgári értékrendet és mentalitásbeli megújulást megtörje, de nem fogja tudni. Ezt a folyamatot lehet akadályozni, az útját nehezíteni, de visszafordítani nem. A polgári társadalmi struktúra kialakulásához azonban meg kell állítani a lefelé való sodródást, amellyel a gazdaságpolitika manapság is fenyeget. Ehhez szükséges, hogy a felsőbb gazdasági rétegek a társadalmi felelősség etikáját a jelenleginél is sokkal jobban érvényesítsék, s hogy a középosztály, továbbá a szélesebb alkalmazotti rétegek munkáját jobban megbecsüljék. E társadalmi csoportok ismereteinek megfelelő anyagi elismerése egyben a szabadság és az autonómia nagyobb fokát is eredményezné. – Általában véve milyennek tartja a magyar (újra)polgárosodás esélyeit? Véleménye szerint meg tud-e belátható időn belül szabadulni ez a társadalom a kádári hamis világkép, a talmi gulyáskommunizmus ballasztjától; vagy

4

meg kell békélni a gondolattal, hogy ezeket a "kispolgári" tradíciókat elkerülhetetlen lesz beépíteni egy új, "fontolva haladó" polgárosodási stratégiába?

– Az esélyek itt vannak, de ehhez az út nehéz szakaszait is végig kell járni. Történelmünk, hagyományaink és kultúránk át fogja segíteni országunkat békés forradalmunk nehézségein. Megteremtettük a forradalmi átalakulás közjogi, gazdaságjogi és magánjogi intézményrendszerét. Átrendeztük nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatrendszerünket, megteremtettük az európai integráció és a szomszéd népekkel való együttműködés jobb feltételeit. Megfogalmaztuk és részben megvalósítottuk a határon túli magyarság elkötelezett együttműködés- és támogatáspolitikai stratégiáját. Létrejöttek tehát, bár sok problémával és egyenetlenséggel, a polgári Magyarország kiteljesedésének meghatározó új intézményei, noha a megvalósítás minősége messze van a szükségestől és az elvárttól. A további lépések nagy erőfeszítéseket igényelnek mind a gazdaságban, mind a közéletben, mind az emberek egyéni életében. Szükség van az egyéni és közösségi erkölcs katartikus megújulására, az etikus közélet vállalására, a felelős politikai erők és civil szerveződések növekvő erejére, a jó sajtó felismerésére, hogy a történelmi fejlődés erősítésében lelheti meg igazi szerepét. Ez a polgári Magyarország útja. Nincs más út. Ezt azért is kell hangsúlyozni, mert a gulyáskommunizmusra a mai hatalmi csúcson el-elhangzanak sanda utalások – hogy tudniillik a kádári reformoknak csak útjába került az első négy év, folytatni a kádári világtól kellene. Erre a retorikára hasonlóval

nem kívánok válaszolni. A valóságot talán egy hasonlattal tudnám megvilágítani. A meghatározó történelmi, társadalmi, politikai, kultúrális és nemzetközi erők országunk hajóját egy új polgári Magyarország vizeire viszik; bár zátonyok és viharok között vezet az út a nyugodtabb és jobb vizekre, ahová attól még oda fogunk érni, hogy a hajó mögött a visszahúzás örvényei is kavarognak. A sajátos talán az, hogy hogy igazában az is örül, hogy rajta van az előre tartó hajón, aki szívesen gyönyörködik a hajó mögött kavargó visszahúzó örvények látványában. – Ön előbb kultuszminiszterként, majd köztársasági elnökjelöltként is gyakorlatilag ugyanazokat az elveket hirdette és követte, amiket a februárban alakult Magyar Polgári Együttműködés Egyesület a zászlójára tűzött. Miként foglalná össze olvasóinknak röviden ezeket az elveket?

– Sokan végiggondolták, sokan megírták már politikai, tudományos és művészeti alkotásokban. Anyagi biztonság az etikusan szerzett vagyon, a tudás és a szakmai tőke alapján. A vagyoni és tudásbeli tőke etikus használata. Erre az anyagi és kulturális értékteremtő képességre épülő szabadság és autonómia. A politikai szabadság megléte. Műveltség ahhoz, hogy az ember eligazodjon a világban, haladjon a maga hivatásában. Felelősség magáért, családjáért és szűkebb közösségéért. Szolidaritás a gyöngébbekkel és az elesettekkel, közéletiség és áldozatvállalás. Az emberi kultúra általános értékeinek, az európai örökség etikai és kulturális értékrendjének tisztelete és képviselete, illetve a velük való azonosulásra törekvés készsége. Elkötelezettség a demokrácia iránt. A közéleti és politikai gondolkodásban a nemzeti

5

elkötelezettség, az európaiság és természetesen a határon kívüli magyarsággal való közösségvállalás. A gazdasági szabadság jegyében a szociálisan elkötelezett piacgazdaság vállalása. A család, az iskola, a civil szerveződések és az egyházak tisztelete. Szövetkezési készség az értékcentrikus egyesületekben, politikai szervezetekben. Egyesületünk alapító nyilatkozatában van egy mondat, amit érdemes idézni:" Polgárnak lenni magatartás, szellem és erkölcs. Magyarország felemelkedése nélküle elképzelhetetlen." – Ez volna a kívánatos állapot. De hol tartunk a valóságban?

– Biztosan sokan vannak, akik ezen az úton már messzire jutottak, és őszinte, igaz polgári életet élnek vagy élhetnének. Mások – a többség – valahol a küzdelem elején vagy közepén tartanak. Politikai átalakulásunk ellentmondásossága, a mai kormányzati kurzus is az okozója annak, hogy nagy a bizonytalanság a polgári életforma és életeszmények tartósságát, stabilitását, hitelét illetően. Fenyeget a társadalom kettészakadásának veszélye, noha a munkaképes lakosság jelentős része az anyagi lét újrateremtésében igencsak elől jár. A társadalmi struktúra kiegyenlítettsége irányába kellene nagy erőfeszítéseket tenni, nem pedig vitatható gazdaságpolitikával a társadalmi kettészakadást kockáztatni. – Olyan civil szerveződésnek állt az élére, amelynek politikai szimpátiái határozottan kitapinthatók, s a Polgári Szövetségként ismert pártkooperációs kísérlet körül sűrüsödnek. Fontosnak tartja-e, hogy az egyesület valamilyen mértékben hangsúlyozza az MDF-től, a KDNP-től és a Fidesztől való függetlenségét, vagy éppen ellenkezőleg: fennen hangoztatja, hogy e pártok együttműködéséhez kíván erkölcsi

muníciót és szolgáltatni?

szellemi

hátországot

– Mi az egyes ember, a kisebb-nagyobb közösségek és az ország felemelkedéséhez kívánunk erkölcsi muníciót és szellemi hátországot szolgáltatni. Ebben együttműködünk sok civil szervezettel, egyházainkkal és az említett pártokkal is. De nem kívánunk a pártok helyébe lépni vagy pártszövetséget pótolni. Tény, hogy elveink, célkitüzéseink közel esnek az említett pártokéhoz, ám leginkább azért szeretnénk lendületet adni a polgári erők egységbe erősödő erőfeszítéseinek, hogy 1998-ra egyértelmű és igaz választ tudjanak adni az ország súlyos kérdéseire. Az idő sürget, a kihívás nagy, a felelősség már-már történelmi. Ez lekiismeretvizsgálatra kell sarkalljon mindenkit: a tettek mezejére kell lépni, történelmi példákon is okulva az "egyedül is nagyok leszünk" különutas illúziókat feladni. Az embereket nem érdeklik a pártok belső civódásai. Új erőt, az egységes cselekvés erejét várják, az annyiszor emlegetett polgári értékrend, az élet jobb minőségének megvalósításáért. – A nemzetközi polgári összehasonlító jog szakértőjeként, rangos amerikai egyetemek vendégprofesszoraként miként látja Magyarorszgának Európába és a világba ágyazott jövőjét: képesek leszünke belátható időn belül maradéktalanul integrálódni a polgári demokráciák népes családjába?

– Földrajzi helyzetünk, a geopolitikai megfontolások, Európával összenőtt történelmünk és kultúránk, az európaival harmonizáló intézményrendszerünk, gazdasági egymásrautaltságunk, az Európai Unió országainak egy nagyobb és erősebb

6

Európához fűződő érdekei mind-mind hetekben is számos európai fórumon ezt az esélyt erősítik. Nincs valódi vettem részt. Úgy látom, hogy sokan alternatívája ennek a folyamatnak. Elég úgy látják, Magyarország már ma is az sokat szerepelek külföldön, az elmúlt Európai Unióhoz tartozik… (Csontos János, Magyar Nemzet, 1996. december 24.)

Rendet – de a szabadság rendjét! 1996 november 20-án, kerek egy hónappal a mosonmagyaróvári vérengzés 40. évfordulóján tartott gyászünnepség után (POLGÁR '96/8) a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Egyesület – tagegyesületünk – a nagy port felvert korrupciós botrányok nyomán állásfoglalást tett közzé. Az állásfoglalást azért adjuk közre, mert azzal elnökségünk, jogi és egyéni tagságunk feltehetően – sőt, bizonyosan – teljes mértékben egyetért.

Az utóbbi hetek hírei, botrányai nyomán a már fásultnak látszó magyar közvélemény ismét hallatta hangját. Még megmaradt számára a "ius murmurandi" - a morgás joga.

A

privatizációs botrányok sora, a szőrén szálán eltűnt milliárdos közpénzek,

a fillérekért új tulajdonosra talált állami vagyonról szóló hírek, az újra- és

újra fellángoló maffiaháborúról napvilágra jutott félinformációk nyomán háborog a közvélemény. A hivatalos politika, miniszterelnök, kormánytagok, állami hivatalok vezetői, önkormányzati tisztségviselők álszent pilátusokként mosakodnak, kezeiket tördelik, "megnyugtatják a 'közvéleményt' - jogsértés nem történt!" Valóban, a jog nem sérült, "csak" az erkölcs, megroggyant a társadalmi közmorál. A sajtó, a médiák és a felelős politikusok pedig üzennek a magyar társadalomnak: "a világ korrupt", nincs mit tenni, így működik a piacgazdaság, legyél te is ügyeskedő, kaparj kurta, neked is lesz. Ostobán, vagy – és ez még rosszabb – szándékosan azt sugallják a szabadságát frissen visszanyert magyar társadalomnak, ez a demokrácia: Panamák, ügyeskedés, korrupció, "kutyáknak harca ez egy konc felett". A közvélemény, a "kisember" pedig rendért kiált. Igaza van, legyen végre rend! Csakhogy igen nagy veszély fenyeget! Gyorsan, látványosan rendet csinálni csak erőszakkal lehet. Ez azonban nem a szabadság rendje lenne, hanem a diktatúra vagy a maffiák szabta remd. A diktatúra rendjéről lehet fogalma a mai hatalomgyakorlóknak, a maffiák készülő "rendjére" pedig komoly és aggasztó jelek utalnak. A "keresztapák" előszeretettel mutatkoznak a politikai elit tagjaival együtt, titkos rendőrségi alkuról lehet hallani. György Péter, a liberális-liebling szociológus is elismerte a napokban: "A Köztársaság léte forog kockán". Ezért emel most szót a Mosonmagyaróvári Polgári

7

Kerekasztal Egyesület! Legyen végre rend – de az a szabadság és a demokrácia rendje legyen! Ennek is megvannak a sokévszázados módozatai, biztosítékai. Elsősorban a nyilvánosság! A rend visszaadná a demokratikus intézményrendszer és a politikai elit megkopott tekintélyét. Minden közhivatalnok, politikus legyen "üvegzsebű" és szolgai alázattal tekintsen a közre. Másodsorban közügyeink intézői tekintsék végre nagykorúnak a magyar társadalmat, mert az. Így a társadalom is nagykorúnak tekinti majd politikusait. Az MPKE vallja, hogy a legmagasabb emberi létforma a szabadság. Ennek biztosítéka pedig társadalmi szinten a demokratikus politikai intézményrendszer. Az intézményrendszer tekintélyének megrendítése, tudatos aláásása a diktatúra erőinek kedvez és súlyos veszélyt jelent a magyar társadalom jövőjére. A politikai rendszerváltás után eljött az ideje az erkölcsi rendszerváltásnak is. Nem a világ korrupt, hanem korrupt politikusok akarják cinkosukká tenni az egész társadalmat. Ezért kiáltja az MPKE is:

Rendet! – de a szabadság és a demokrácia rendjét! Mosonmagyaróvár, 1996. november 20. Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Egyesület ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ

ÚJ TAGJAINK Egyesületünk elnöksége 1996. november 25-i ülésén a következő felvételi kérelmeket hagyta jóvá:

Bezdek Károlyné Bod Katalin Boda Domokos dr. (Szeged) Boda Istvánné Fehér Dénes Gurdon Jánosné Hoffmann Rózsa dr. Lendvai Béláné

Nagy Attila dr. Nagy Sándor Rajki György dr. Salamon László dr. Torda József Tordáné dr. Petneházy Judit Vida Sándorné Villányi Lenke dr.

Új tagtársainkat szeretettel köszöntjük és mindnyájunknak hasznos együttműködést kívánunk!

TAGDÍJAK — ADOMÁNYOK

8

Többek érdeklődésére közöljük, hogy itt a befizetéseknek csak az adomány-részét nyugtázzuk: A(domány) = B(efizetés) – 200 Ft (tagdíj). A '96/8. füzetben közöltek óta, 1997. január 6-ig az alábbi adományok érkeztek: Antall György 1000 Ft, Boda Domokos dr. 800 Ft, Csapody Béla (nem tagtársunk!) 300 Ft, Gereben Ferenc 300 Ft, Hidvégi Máté dr. 800 Ft, Kodolányi Gyula 1000 Ft, Kósa László 800 Ft, Kroó József 1800 Ft, Nagy Erzsébet 200 Ft, Reich Gyula 1800 Ft, Speidl Zoltán 300 Ft, Szabó Zsolt 800 Ft, Tellér Gyula 800 Ft. Beérkezett eddig 60000 Ft tagdíj és 76000 Ft adomány. Még nem fizetett tagdíjat 36 tagtársunk és 2 tagegyesület!

9

"A gazdagság előjátéka a művészetnek. Minden országban, ahol évszázados erőfeszítések felhalmozták a fényűzés s a szabadidő eszközeit, a kultúra oly természetszerűen követ­ kezett el, mint ahogy a növényzet felvirul a gazdag, nedves talajban. Először meg kell gazdagodni; a népnek is élni kell előbb, hogy filozofálhasson… De érettségünk hamarosan eljő; elménk egyensúlyba kerül testünkkel, kultúránk a javainkkal. Majd ha megtanultuk, hogy a szabadságot éppúgy tiszteljük, mint a gazdagságot; nekünk is meglesz a magunk reneszánsza." (Will Durant: A gondolat hősei. – New York,1925.)

HÍREK — PROGRAMOK Az MPEE a Magyar Kultúra Napja tiszteletére, KULTÚRA – TÁRSADALOM – POLITIKA címmel 1997. január 25-én a Zeneakadémián műsoros ankétot rendez. Tagjaink, vendégeink külön meghívót kapnak! Az Angyalföld-Újlipótvárosi Polgári Együttműködés szervezésében 1996. december 30-án a Balzac utcai helyiségben mintegy negyvenen búcsúztatták az óesztendőt. Köztük volt Mádl Ferenc az MPEE elnöke, Martonyi János alelnök, Herczegh Géza, a Hágai Nemzetközi Bíróság bírája, elnökségünk tagja, aki karácsonyi szabadságát töltötte itthon és sokan mások. A Nyugodt Jövőért Klub 1997. április 5-6-án autóbuszos kirándulást szervez Ópusztaszer-Szeged útvonalon (szegedi félpanziós szállással). Költség 3560 Ft, jelentkezés (írásban) és befizetés március 10-ig. További információ: Görgői Képes Endre elnök, 1054 Báthori u. 18. 112-0545. A XV. ker. Polgári Társaskör vendége február 3-án 18 órakor NÉMETH ZSOLT, a Fidesz alelnöke. Téma: A határon túli magyarok helyzete. Helyszín az Újpalotai Közösségi Ház, Zsókavár út 15.

Ismételten kérjük tagegyesületeinket: Programjaikat időben jelezzék, hogy a POLGÁR-ban közhírré tehessük! Egyesületi belső használatra közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. Szerkeszti a titkárság. Főtitkár: Weszelovszky Zoltán. * Budapest, 1136 Balzac u. 5. (149-7166 Lapzárta 1997. január 11-én.

10

POLGÁR `97 2. füzet A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület lapja

Kultúránk esélyei Ünnepség, 1997. január 25.

"Alkotó ember, emelkedő nemzet" Konferencia, 1997. február 8.

EURÓPA, mint keresztény értékközösség Tagdíjak – Hírek – Elnökségi ülés 1997. március

11

KULTÚRÁNK ESÉLYEI Ünnepség a Magyar Kultúra Napja tiszteletére, 1997. jan.25.

Esélyek és veszélyek Zsúfolásig megtelt a budapesti Kaffka Margit Gimnázium díszterme szombaton a Magyar Polgári Együttműködés Kultúránk esélyei című rendezvényén. Mádl Ferenc, az egyesület elnöke a magyar kultúra napja alkalmából rendezett tanácskozás megnyítóján hangsúlyozta, ha hív a baj, szerepet kell vállalnia a ma értelmiségének is a közéletben. A rendezvény első előadója, Dobos László, a Magyarok Világszövetsége kárpát-medencei régiójának elnöke beszédében áttekintette a trianoni döntés után kisebbségbe kényszerült magyarság szellemi életét. A huszas évek végére kivirágzott a kultúra, az irodalom. 1919 és 1929 között háromszáz magyar nyelvű lap indult, Erdélyben, Csehszlovákiában az ismeretlenségből léptek elő tehetséges magyar újságírók és írók. A határon túli magyarok sorsában gyökeres fordulatot a Rákosi- és a Kádár-rendszer hozott, ekkor a határ mindkét oldaláról őrízték a kisebbségi magyarokat. Csak a hatvanas évek végén váltak művészeti alkotásaik a magyar kultúra értékeivé. Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle főszerkesztője Tények és remények

címmel tartott előadásában hangsúlyozta, megbénult az értelmiség a szabadság hozta szabadossággal szemben, megadta magát a technokrata újgazdagoknak. Ugyanakkor látni kell, hogy hogy a magyar társadalom és kultúra nem ma jutott válságba, hanem a Kádár-rendszerben, amikor az évszázados jelképek és szokások eltűntek. Nem igaz, hogy Magyarországon nem lehet elég pénzt előteremteni az oktatásra, a kultúrára, de nem várható minden anyagi gond megoldása az államtól. Jelentős kulturális tevékenységet magánalapítványok is finanszírozhatnak. Jankovics Marcell filmrendező előadásában kiemelte, ma már a legnagyobb hatású a képi kultúra, még a klasszikus irodalmi alkotásokat is csak képregény formájában lehet eljuttatni a fiatalokhoz. Beszűküléshez vezet, ha a televizió helyettesít minden kulturális médiumot. Széles társadalmi rétegeknek az egyetlen hangadója a televizió, ezért nem igaz, hogy a televizió a negyedik hatalmi ág, valójában az egyetlen hatalmi ág – vélekedett a filmrendező. (Magyar Nemzet, 1997. jan. 27.)

Kodolányi Gyula előadása a január 30-i, Dobos Lászlóé a február 1-i számban jelent meg – sajnos, kihagyásokkal. Kár, hogy a közreműködő művészek nagyszerű produkciója nem kapott méltó elismerést és nyilvánosságot. ÎÏÐÑÒÓÔ ÎÏÐÑÒÓÔ ÎÏÐÑÒÓÔ ÎÏÐÑÒÓÔÑÒÓÔÑ

12

"Alkotó ember, emelkedő nemzet" Konferencia, 1997. február 8. "Alkotó ember, emelkedő nemzet" a címe a Magyar Demokrata Néppárt programjának, s ennek szellemében zajlott az a szakmai vita is, amelyet a Magyar Polgári Együttműködés rendezett szombaton a Kaffka Margit Gimnáziumban a programtézisekről. Mádl Ferenc akadémikus méltató szavai, megnyitója után Szabó Iván, az MDNP elnöke kifejtette: az egész országban, minden megyében hasonló rendezvényeket szerveznek, hogy az alkotó emberek hozzájárulhassanak olyan modern, működő kormányzati modell létrehozatalához, amely társadalmi és gazdasági gondjainkat valóban orvosolni tudja. Biztató jövőképre van szüksége az országnak, amely a magyar és európai követelményekhez egyaránt igazodik. Andorka Rudolf, a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora a program szociálpolitikai részét elemezte, és beszéde végén levonta a tanulságot: ugyanezek a gondolatok fogalmazódnak meg a Fidesz vitairatában és a Katolikus Püspöki Kar körlevelében is. Nagy valószínűséggel további ellenzéki pártok is hasonlóan gondolkodnak ezekről a kérdésekről, így a társadalom szempontjából

létfontosságú lenne ezeknek az erőknek a szorosabb szövetsége. Az akadémikus tételesen bizonyította, hogy a program fő elemei megegyeznek a nyugati kereszténydemokrácia elveivel, a szociális érzékenységet társítják a modern konzervatív és liberális értékrenddel. Pokorni Zoltán, a Fidesz-Magyar Polgári Párt alelnöke bejelentéssel kezdte: a Fidesz vezetői és elnöksége úgy tekintenek a Néppárt tagjaira, politikusaira, mint akiknek szerepük van abban, hogy 1998-ban a mai MSZP-SZDSZ kormányt le lehessen váltani és utána egy mérsékelt jobbközép kormány jöjjön létre. Bolberitz Pál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora utalt rá, hogy a Püspöki Kar körlevelének szociális elemei, alapelvei az MDNP programjában is fellelhetők. A katolikus egyház pedig minden párt, szervezet modern szociális elkötelezettségét örömmel fogadja. Rabár Ferenc egyetemi tanár úgy vélekedett, a program nemcsak harmonizál az európai normákkal, de a leginkább követhető, előremutató gazdaságpolitikát is tartalmazza. (Új Magyarország, 1997.febr.10.)

–—˜™–—˜™–—˜™–—˜™—˜™–—˜™–—˜™˜™

13

UUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU

EURÓPA mint keresztény értékközösség Szemelvények a Hanns Seidel Alapítvány kiadványából (1996) "A kereszténydemokrácia … időszerű fogalmi meghatározása Magyarország elhúnyt miniszterelnökétől, Antall Józseftől származik: 'A modern kereszténydemokrácia nem egyházhoz kapcsolódó, még csak nem is vallásosságot követelő kereszténydemokrácia, csak keresztény indíttatású, a keresztény értékeket magába olvasztó politikai irányzat, amely a klérustól teljesen függetlenül szolgálja ezeket az értékeket.' … S valóban úgy tűnik, a mai keresztény társadalomtudomány… azt vallja, vannak olyan közös, a kereszténységben gyökerező alapelvek, amelyeket keresztény­ demokraták, szociáldemokraták és liberálisok egyaránt elfogadhatnak, tekintet nélkül arra, hogy keresztények, más vallásúak vagy ateisták­e. …Az emberi méltóság és az emberi jogok tisztelete és védelme, … a szolidaritás és a szubszidiaritás elve mellett… érdemes megemlíteni itt néhány további "társadalmi alapelvet", mint… az élettel és a világgal szembeni bizalom, a saját erőből való önfenntartás képessége, a realisztikus világ- és önismeret, a szív kultúrája és az önfegyelem. Ezek a keresztény értékek és alapelvek, úgy tűnik, elfogadhatók a pluralisztikus demokrácia társadalma számára is." (ERICH KUSSBACH: Keresztény Európa és európai integráció) "Határozott benyomásom, hogy a keresztény egyházak… az 1990-es fordulat óta alapvetően, átütően… nem voltak képesek megszólítani az ifjúságot… A fiatalság kérdésfeltevései folyamatos újragondolást igényelnek…Most alakul ki hosszú évtizedekre… a mai fiatalság meghatározó közreműködésével a magyar társadalom struktúrája, amely azokat az értékeket fogja felszívni, magába integrálni, amelyek ma megjelennek.… Itt és most azonnal cselekedni kell. … A keresztény értékrend képviseletének értékei nézetem szerint a következők: szerénység; türelmes derű; az emberi méltóság, és az alázatos házalás; a kereszténység, a keresztény ember és a keresztény közösség belső csendje; szeretet a krisztusi sorrendben (önmagamat, felebarátomat, Istent); a feltétlen és előlegezett bizalom. Ezzel a sok kis láncszemmel, sok kis lépéssel kerülünk közelebb és kerülhet rajtunk keresztül a mai magyar társadalom, különösen az utánunk jövő nemzedék közelebb ahhoz, hogy valóban elmondhassa, valóban elmondhassuk: Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, a magyart." (VÖRÖS IMRE: Keresztény értékek képviselete az ifjúság körében) UUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU

14 U

15

TAGDÍJAK — ADOMÁNYOK A megalakulás óta kereken egy év telt el, új évet kezdtünk és közgyűlésre készülünk. Taglétszámunk szépen gyarapodik, a tagdíjak és adományok folyamatosan érkeznek. Most közreadjuk mindazok névsorát, akiknek az 1996. évi tagdíjon felül adományt köszönhetünk és/vagy akik már 1997. évi tagdíjukat is (február közepéig) befizették. A POLGÁR füzetekben még nem nyugtázott adományokat kiemeltük. A névsorban üdvözöljük új tagjainkat (belépésüket az elnökség február 25-i ülésén hagyta jóvá) – külön örömmel a Mosonmagyaróvári Kerekasztalt és – előzetesen – az Egri Polgári Egyesületet (a névsor egyébként nem a teljes tagnévsor!). Azokat, akik többszöri kérés, felszólítás, csekk-küldés ellenére 1996. évi tagdíjukat még nem rendezték, árnyékolás (és nevük mellett az összeg hiánya) jelöli. Nem vagyunk csalhatatlanok, esetleges hibát, befizetést kérjük jelezni! Kérjük, hogy az ügymenet egyszerűsítése, a postai levonások csökkentése érdekében a közgyűlési regisztrációt használják fel az elmaradt és 1997. évi tagdíjak (adományok) befizetésére. Az Egyesület bankszámlájának száma: 11713005-20419826 OTP XIII. ker. Tátra u. Név Andrónyi Tamás Antall György Baranyai László Bari Dénes Bátkai Sándorné Bence Gábor Bence György Boda Domokos Boris Gábor Boromisszáné V. Éva Botos Balázs Csalava István Csapody Béla Csányi János Csefó Zsolt Csurka Krisztina Dezső Gyuláné Dienes-Oehm Egon Dürr László Entz Géza Farkas Gabriella Fellegi Tamás Fodor Judit Fodor András Fövényi Mihály Fülöp Sándor Gaál Tibor Galántai Csaba Gereben Ferenc Gergely András Gergely Katalin G. Képes Endre Gortvay István Név Granasztói György

Egylet

Tagdíj 96

Belv. P.K.

2000 200

Gödi P.E.

2000 200 200 200

Ad. 96

Tagdíj 97

1000 800

2000

1000

200

Ad. 97

4700

800

x 200 200 x x 200 x x 200 x 200 200 200 x x 200 x 200

x 800 800 x x 800 x x 2000 x

200 200 x 2000 200 Tagdíj 96 200

300 1800 x

300 300 x x 100 x 800

200 200

100

200 200 200

600

200 200

D.újv. PK.

Ny. Jövő Egylet

800 Ad. 96 Tagdíj 97 800

Ad. 97

16 Gurdon Jánosné Gyapay Gábor Gyapay Gáborné Gyarmati László Halmágyi Ágnes Halmágyi Lászlóné Hankiss Ágnes Hermann Róbert Hieronymi Ottó Hidvégi György Hidvégi Máté Hillier Orsolya Hoffmann Rózsa Iliás Lajosné Juharos Róbert Kácsor Antal Karsai Károly Kelecsényi Erzsébet Kemecsey Ferenc Kéri Ádám Kiss György Kiss József Kodolányi Gyula Komlóssy György Kósa László Kosztolányi Dénes Kovács Ágnes Köles Mihály Kövér László Krause Izabella Kristóf Katalin Kronstein Gábor Kroó József Laczay István Laczay Istvánné Lajtai Katalin Mádl Ferenc Melczer Tibor Mészáros László Mezey Katalin Mikes Éva Mile Lajos Nagy Erzsébet Nagy István Nagy Sándor Nagy-Bozsoky József Nagy-Bozsoky J.-né Nahimi Péter Németh Erzsébet Noéh Ferenc Nyakas Miklós Pereszlai Péter Pereszlai Péter Pintér László Pongrácz Árpádné Prandler Katalin Rabár Ferenc Név Reich Gyula Remport Katalin Schmidt Mária Selmeczi Gabriella

200 200 200 200 200 200 200 Nem tag!

Turai P.E.

800 200 200

800

200 x

800 x

200 200 200 x 200 200 200 200 200

2000 300 x 500 300 1000 1800 800

x 200 200 200 200

x

4800

200

200

Egri P.E Szolnok PE.

Egylet

2000 200 200 x 2000 x 200 Tagdíj 96 200 200 200

1000

200

4700

200 200

600

1800 300 300

200

Kissvábh. E.

200

1800

200 200

200 200 200 x

200

800 800 10000

200

200 2000 200

200 200

200 200

4800

200 100

200 200 200

1600

x 200 1800 x

2000

x 1800 Ad. 96 Tagdíj 97 1800 1000 800

Ad. 97

17 Simon Zsolt Solymosi Mária Speidl Zoltán Szabó Csaba Szabó Zsolt Szabóné Z. Ildikó Szalay Péter Szalay Tamás Szalay Tamásné Szálka Magdolna Szálka Miklós Szálka Miklósné Szalontay Csaba Szeles Judith Szita Károly Szőcs Géza Szőkefalvi-Nagy Z. Szőnyi Gergely Szőnyi István Szűcs Ervin Szűk Gyula Tamássyné B. Magda Tarnai Lászlóné Tátrai Eszter Tellér Gyula Tímár Éva Tirts Tamás Torda József Torda Józsefné Tóth Botond Tóth Botondné Vágujhelyi Gizella Valent Györgyné Varjú Frigyes Várkonyi György Vida István Vigh Károly Vincze J. Vincze Lászlóné Vizy Béla Vizy Béláné Weinwurm Árpád Weszelovszky Zoltán Z. Szőke Pál Zámbó Péter Zupkó Gábor

Hollókői I.E Angyalf. PE

Egri LPE Mmóvár PK

200 x 200 2000 200 200 2000 200 200 200 200 200 200 x 200

4800 4800 800 x 800

200

1800

x x 200 x 200 200

x x 800 x 800 800

200 x x 200 200 200 200 200 2000 2000

1800 x x 300 300 300

Nem tag!

Zuglói P.K. Lánchíd K.

200 200 200 2000 200 200? 200 200

200 x 300 800 100

200

1800

200

300

200

1800

300 300

200

200 200

1000

x

x

200

800

400

2000 780 300 300 2400 800

MEGJEGYZÉS: A tagnévsor nem teljes; az új belépőket, a tagegyesületeket (képviselőiket), az összes adományt (köztük az újakat), az 1997. évre február közepéig befizetett tagdíjakat és a tagdíjhátralékosokat tartalmazza.

18

MEGHÍVÓK A XV. ker. Polgári Társaskör rendezvényei az Újpalotai Közösségi Házban (Zsókavár u. 15.): • Március 10-én hétfőn, 18 órakor Katona Tamás történész: "Kossuth Lajos azt üzente" (az 1848-as forradalom időszerűsége), • Április 7-én hétfőn, 18 órakor Boros István: "Húsvét a Szentföldön" (élménybeszámoló és Róbert László dokumentumfilmje). A Zuglói Polgári Egylet vendége márc. 12-én, szerdán 19 órakor Matuska Márton író, a VMDK ügyvivője. Téma a délvidéki magyarság helyzete. (XIV. Zoborhegy tér 18. Regnum Marianum közösségi ház)

ELNÖKSÉGI ÜLÉS, 1997. február 25. Az MPEE elnöksége – alapszabályi felhatalmazásra – az 1997. évi egyéni tagdíjat 500 Ft-ban állapította meg. Visszamenőleges kötelezettség nincs; a '97-re már befizetett 200 Ft-okat nem kell kiegészíteni (lásd a névsort). Antall György lemondott alelnöki tisztségéről. Az elnökség Gergely András történészt alelnökké megválasztotta. Mádl Ferenc elnök hatáskörét távolléte, illetve akadályoztatása idejére Gergely András alelnökre átruházta (Alapszabály 15.§.2.bek.). Az elnökség Fülöp Sándort a titkári (pénzügyek), Tóth Botondnét a pénztárosi teendők ellátásával megbízta. Az elnökség az Egyesület közgyűlését – külön meghívóval – áprilisban hívja össze.

Március 15. A Magyar Polgári Együttműködés és a Budai Önkormányzatok műsoros megemlékezése este 7 órakor lesz a Várban (Dísz-tér). Ünnepi beszédet mond Orbán Viktor. A rendezvény az Egyesület első szabadtéri megjelenése. Minden tagegyesületünket, tagtársunkat, hozzátartozót, barátot hívunk és várunk! MINDEN KÜLÖN ÉRTESÍTÉS HELYETT! Szerkeszti Laczay István titkár. Egyesületi belső használatra közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. Főtitkár Weszelovszky Zoltán. Budapest, 1136 Balzac u. 5. T/Ü/F: 149-7166. Lapzárta 1997. március 4-én.

19

POLGÁR `97 3. füzet A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület lapja

1997. március 15. A misera plebs és a remény (Czakó Gábor írása)

Új tagok – Tagdíjak – Adományok Meghívók 1997. április

20

OOOOOOOOOOOOOOOO

1997. március 15. Március 15-én este hétkor a Budavári Önkormányzat és a Magyar Polgári Együttműködés ünnepi megemlékezést tartott. A Dísz-téren ott voltak a budai polgárok, egyesületünk tagjai, a Bem-téri ünnepségről érkezett fáklyás felvonulók, sok-sok fiatal, minden rendű és rangú érdeklődő. Az ünnepséget Katona Tamás (MDNP), az I. kerület polgármestere nyitotta meg. A műsorban fellépett Bitskey Tibor, Götz Anna, Seress Zoltán, Tolcsvay Béla és a Zurgó együttes. Orbán Viktort, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökét Csóti György (MDF), a kerület országgyűlési képviselője szólította a mikrofonhoz. Egyesületünk első köztéri megjelenésére az általunk szervezett, Petőfi-ihlette nagysikerű irodalmi műsor záró versével és Orbán Viktor beszédének néhány részletével emlékezünk.

Megint beszélünk, s csak beszélünk Megint beszélünk, s csak beszélünk. A nyelv mozog, s a kéz pihen. Azt akarják, hogy Magyarország inkább kofa, mint hős legyen. Dicsőségünknek kardja, csak most készültél, s már a rozsda esz. Meglássátok, maholnap minden az ó-kerékvágásban lesz. Úgy állok itt, mint a tüzes ló, mely fel vagyon nyergelve már, s prüsszögve és tombolva ott benn fecsegő gazdájára vár. Nem a tettek terén fogok hát mint egy csillag lehullani? Megfojtanak majd a tétlenség lomhán ölelő karjai? S nem lenne baj, ha magam volnék, hisz egy ember nem a világ. De ezer és ezer van, ki a zablán tépelődve rág. Ó ifjaink! Ó én barátim! Ti megkötött szárnyú sasok! Láng a fejem, jég a szívem, ha végigtekintek rajtatok. Föl, föl hazám! Előre gyorsan! Megállani félúton kívánsz? Csupán meg van tágítva rajtad, de nincs eltörve még a lánc. Petőfi Sándor

21

Orbán Viktor beszéde (részletek) (1997. március 15. Budai Vár, Dísz-tér) Tisztelt budai és pesti polgárok, ünneplő közönség, kedves barátaim! 1848 márciusa a magyar kulturális hagyományban mindenekelőtt egy varázslatos erejű költői kép, a szabadság, az ifjúság, a megújuló természet, a mámoros élethit és életakarat jelképe. Arra az ifjúra emlékezünk minden márciusban, aki a magyar nemzet volt 1848-ban. A történelem színpadán a magyar nemzet lángoló ifjúként állt akkor. Határtalan optimizmust, önbizalmat, hitet, erőt és tettvágyat sugárzó alakját őrízte meg történelmi emlékezetünk. …Ha a magyarság szerencsésebb sorsú lenne, mint amilyen, ezekkel a szavakkal eleget is tehetnénk egy ünnepi megemlékezés elvárásainak. Boldogabb és szerencsésebb népek hazájában ugyanis az ünnep aktualizálható tartalom nélküli karnevál, fiesta, alkalom az összetartozás tudatának rituális felelevenítésére. A világnak ezen a táján azonban a fiúk mindíg apáik és nagyapáik álmát kényszerülnek újraálmodni. Közép-Európában az egymást követő nemzedékek legjelesebbjei hosszú ideje uigyanannak a feladatnak kényszerülnek újra és újra nekirugaszkodni. Történelmünk arra ítélt minket, hogy ünnepeink újra és újra szembesítsenek bennünket saját korunk legsúlyosabb gondjaival, s szembesítse a nemzeti közösséget is égető kérdéseivel. Mi a hivatása, amit betölteni igyekszik, feladatai, amelyeket megoldani készül, veszélyei, melyeket elkerülni törekszik és esélyei, amelyek megragadásától függ jövője és boldogulása. …Néhány esztendeje még azt hittük, hogy gyorsan, hosszantartó fájdalom nélkül átkerülhetünk a történelem nyerteseinek táborába, s a rendszerváltás után az ünnep és a múlt nem lesz se több, se kevesebb számunkra, mint összetartozásunk tagadhatatlan tényének emelkedett felidézése s közös átélése. S most itt állunk, hét esztendővel a békés forradalom után, és azzal kell szembesülnünk, hogy 1848 megoldásra váró kérdései közül jónéhányat máig sem sikerült megoldanunk, s a két korszak közötti hasonlóság nem csupán a súlyos problémákkal való birkózás tényében van, hanem magukban a problémákban is. …Miként 1848-ban, 1990-ben is polgári Magyarországot, nemzeti függetlenséget, politikai demokráciát, a határontúli magyarok visszaemelését a nemzetbe, sajtószabadságot és felelős kormányt akartunk. 1990-94 között azt hihettük, hogy ugyan lassabban, ügyetlenebbül, a kelleténél több kitérővel, de az 1848-49-es történelmi iránytű által mutatott helyes irányba haladunk. 1994-ben …a valódi rendszerváltás hívei értetlenül álltak azelőtt, hogy a szabadságát visszanyert nemzet hogyan vehette önszántából és látható boldogsággal ismét nyakába korábbi elnyomóit és tönkretevőit, akiktől négy esztendeje még oly nagy örömmel szabadult. Fel kell tennünk a kérdést: Miért érzi polgártársaink nagy része, hogy kisebb ma a demokrácia mint korábban, hogy ő kevésbé szabad, mint a letűnt kommunista renszerben volt? Miért közömbös a megszerzett politikai szabadság iránt, miért nem becsüli kellő súllyal a liberális demokrácia intézményeit, a

22

parlamentet, az önkormányzatokat, a sajtószabadságot? Az elmúlt három esztendő szociálliberális kormányzása után már világosabban látjuk a választ ezekre a kérdésekre is. A mai kormány bűneinek tükrében élesebben rajzolódnak ki saját hibáink, amelyeket bár jóhiszeműen s önkéntelenül, de kétségtelenül elkövettünk. …Most érthetjük meg igazán, hogy 1848-ban a szabadság és haza szavaknak szociális tartalma is volt, sőt sokak számára az volt elsősorban. … Az 1990 utáni esztendők élesen világítják meg annak történelmi jelentőségét, hogy 1849-ben a szabadságharc idején a politikai szabadságért és a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelmek elválaszthatatlanul összefonódtak a társadalmi felemelkedés lehetőségének védelmével. Hogyan is érezhetné magáénak a rendszerváltás utáni új rendet az, akinek mindennapi élete nehezebb, sőt sokak esetében reménytelenebb, mint 1990 előtt volt. …Hogyan is érezhetné magát szabadnak az, aki egyre inkább kiszolgáltatottnak érzi magát és családját és azt tapasztalja, hogy kevésbé ura saját sorsának, mint a szabadság és demokrácia beköszönte előtt volt. …Ma 1997-ben már lassan mögöttünk van három évi kormányzása azoknak, akik az életfeltételek romlása miatti elégedetlenségre építették hatalomvisszaszerzési sratégiájukat Magyarországon. Az 1994 óta tartó kormányzati gyakorlat alapján kijelenthetjük, hogy az ország kormányrúdjánál állók nyíltan szembefordultak a rendszerváltás kiteljesítésének programjával és megtagadták azt. …A mögöttünk álló három év kormányzásával a fájdalmak megnőttek, a rossz folyamatok felerősödtek, a kívánatosak elgyengültek. …Kimondhatjuk, hogy mai keserveink már sokkal inkább tudatos társadalomátalakító politika eredményei, melynek célja és értelme a megszerzett előjogok örökössé tétele. …Ez magyarázza azt is, hogy az állam ma Magyarországon nem látja el alapvető feladatait sem, ezért köszöntött be hozzánk 1994 után a huszadik század talán legkorruptabb három esztendeje. …Mindannyian beláthatjuk, hogy ez nem mehet így tovább. Éppen ezért a társadalmi érdekegyesítés programja ma éppoly aktuális és 1998-ban éppoly aktuális lesz, mint 1848-ban volt. A mostani elitnek rá kell ébrednie arra, hogy teljesítmény, szorgalom és becsületes munka nélkül szerzett előjogairól le kell mondania. …Annak is elérkezett az ideje, hogy kimondjuk: A haladás nem azonos a világfolyamatokba való besodródással és az önfeladó beilleszkedéssel. …Az Internet világháhózatba való bekapcsolódás nem több egy elitista társadalompolitika demagóg önigazolásánál, ha a kistelepülések iskolái az ezzel járó telefondíjat sem tudják kifizetni. Újra meg kell hirdetnünk, amit Csengey Dénes egykor úgy fogalmazott: Európába, de mindahányan. Szociális felemelkedés nélkül a többség számára nemcsak a haladás, hanem a haza is üres fikció marad. Társadalmi felelősség csak közösségi érzésen alapulhat, s nem választható el a közösségi tudattól. Számolnunk kell azzal a súlyos és fenyegető ténnyel, hogy az ország mai kormányzói nem rendelkeznek azzal a közösségi tudattal, amely szembesíthetné őket szociális felelősségükkel. Tetteikből úgy tűnik, számukra nem hon létezik, hanem élőhely, nem haza, hanem telephely, nem nemzet, hanem lakosság. 1848-49 pedig azt tanítja nekünk: Ahhoz, hogy a rendszerváltás teljes értelmét ki

23

lehessen bontani, meg kell erősíteni közösségi tudatunkat. Ma már nem az a kérdés, hogy mi ellen, hanem az, hogy mire használjuk szabadságunkat. A valamirevaló szabadság eszméje, a közjót kereső és szolgáló politika adhat választ arra a kérdésre, hogy miképpen lehet beemelni az új, modern nemzeti közösségbe azokat, akik eddig kívül maradtak azon. …Az az út, amely a jövő Magyarországába visz, nem szólamokat kíván, hanem feladatok és a megvalósításukhoz szükséges eszközök helyes felismerését és higgadt számbavételét, ahogy 1848-ban is. Olyan kormányra vágyunk, amely határozott jövőképet, értelmes jövőt rajzol fel, amely az egyéni cselekvés szabadságának korlátozása nélkül megszervezi és működőképes egészbe összefogja, egy irányba tereli a sokmillió magyar külön erőfszítéseit. Egy ilyen Magyarország megteremtéséhez ma nem forradalmi fölfordulás vagy polgárháború, mégcsak nemis polgárháborús fenyegetés szükséges, hanem először az ország polgárainak szellemi és lelki fölkészülése a változásra, majd a kormányváltás egész nemzetünket átjáró szellemi előkészítése, majd akaratunk határozott kinyilvánítása s végül a cselekvés, a szabad politikai választások révén. Olyan változásra van szükség, amely kevesebb, mint a rendszerváltás, de több, mint a kormányváltás. Erre készüljünk, tisztelt polgártársaim, és ehhez adjanak nekünk elegendő lelki és szellemi erőt 1848-49 halhatatlan magyarjai.

A misera plebs és a remény A pogány görögök kötelezővé tették a színházlátogatást, a keresztény királyok pedig a szentmisehallgatást. Ugyanazon okból és céllal: a népnek tudnia kell a lét szellemi szféráiról, meg kell ismernie azokat, átélni, megérteni a dráma, a mise katarzisában. Az uralkodónak, vagyis az államnak kötelessége fölemelnie a népet. Nem csupán úgy, hogy gondoskodik biztonságáról, jólétéről, hanem úgy is, hogy a szellemi emelkedés, nemesedés, az üdvösség útjára noszogatja – amennyire tőle telik. A nevelés célja is pontosan azonos volt: például az antik testkultusz, a középkori lovagság, az ázsiai harcművészetek mind – nem kiegészültek lelkiekkel, hanem – a szellemi energiák és törekvések fundamentumára épültek. A közfelfogás a gazdaságkori fordulatig az emberi személynek és az államnak

egyaránt transzcendens küldetést tulajdonított – egymás kölcsönös szolgálatában. Vajon ismer-e a mai közélet – mármint politika, vagy bölcselet, vagy irodalom – olyan szempontot, mely magasnak volna mondható? Ahonnan átlátható volna a világ helyzete – s benne a nemzeté – és az a cél is, amelyet érdemes elérni? Ami anélkül, hogy ártana más népek nemes törekvéseinek, összetéveszthetetlenül a miénk? Létezik-e a politikai nemzetben – netán az államban – olyan szándék, amely a polgár szellemi fölemelését tekinti hivatásának? Vajon az állam számára – József Attila szavával – "közös ihlet"-e a nemzet? A '90-es változások előtt ködlött előttünk néhány ilyesmi: szabadság, magyarság, kereszténység, jog, erkölcsi megújulás. Az ilyesmi közös szándéka volt valamennyi

24

rendszert változtatni akaró erőnek, ugyanúgy, ahogy ellenfeleinknek a megmaradás, az átmentés, a politikai hatalom gazdaságivá alakítása, a "spontán privatizáció" befejezése – és így tovább. Az előbbi fölfogást mintegy összefoglalta Antall József, amikor kijelentette, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Vagyis a nemzeti ethosz szellemi alapjaira helyezkedett. Másszóval úgy vélte, hogy az alap szellemi, és van lélek. Magasabb szellemi és erkölcsi bátorságról tett bizonyságot halálos ágyán, amikor azt mondta, hogy "csak a keresztény Magyarországnak van jövője", vagyis az itteni és az ottani világ elválaszthatatlan; az Ország és az Úr, az anyag és a szellem egység. Most regnáló utóda sietett leszögezni beiktatása után, hogy ő nem vállalja ezeket a szellemi alapokat és a tizenötmillió magyarért a lelki felelősséget. Ő a tízmilliót próbálja vezetni, mégpedig úgy, hogy a "gazdaságot rendbe teszi". Heves propagandatámogatást fejtett ki ebben a jegyben saját pártja és természetes szövetségese, az SZDSZ; le a lét "ideologikus" megközelítésével, legyünk toleránsak, tiszteljünk minden másságot, különösen az idegent, mert az a legszebb, és ennyi. Tudjuk, mind alattomos, hideglábú Semmi. Elég megmérni, hogy mennyivel kevesebb a tolerancia a jólneveltségnél, vagy orrba vágni egy másságprófétát s megkérdezni, van-e jó másság és rossz másság, és milyen másság az orrbavágós? Nos, végleg lekerült a napirendről az erkölcsi megújulás kezdetben közösnek mutatott szándéka is. A mostani hatalom nyíltan restaurálta (!) a szocialista államfölfogást, miszerint az ország valójában vállalat. Nincs szó közös ihletről. A változás annyi csupán, hogy a Maköz Tröszt átprivatizálódott káeftévé, és az elsődleges feladat a cég rentábilitásának megteremtése, függetlenül a polgárok, helyesebben az alkalmazottak személyes céljaitól és érdekeitől. Nota bene: az

alkalmazottak zömének egyelőre tetszik a dolog. A propaganda elérte célját. A politika a gazdaság ügynöke lett – a választások előtt olcsó kenyeret ígér a misera plebsnek és mákonyos mocskot vet elé a médiacirkuszban. Magasabb küldetésére gondolni a legiszonyúbb eretnekség. Az ethosztalanítást ideológiamentességként csempészték a köztudatba. Az oktatásba is, melyről a jelenlegi kurzus úgy beszél, hogy annak "értéksemlegesnek" kell lennie. Arról hallgat a fáma, hogy az ideológiamentesség sem képes átugrani önnön árnyékát: az ami, egy az ideológiák között. Arról sincs szó, hogy a szellemi életben sincsen légüres tér: egy érték föladása valami hitványabb benyomulásának készít helyet. Érték és hitványság? A kurzusideológia szerint ilyen megkülönböztetés nem tehető, mert az "értékek" egyenrangúak, legföljebb a piacistenség ítélhet fölöttük. Az egyenjogúság a liberalizmusban rejlő kiküszöbölhetetlen, immanens relativizmus miatt nem csupán ad abszurdum jelenti bűn és erény, jó és rossz, Isten és Mefisztó egyenlőségét. Hogy ez mire és kinek jó? Az ördög tudja, mondom én erre szó szerint. Már Emile Durkheim fölismerte egy évszázada, hogy az egyén egyre szabadabbá válik, ugyanakkor mind erősebben függ a társadalomtól. Az ugyanis üzemként működik s központilag látja el tagjait iskolával, energiával, gyógyszerrel, az infrastruktúrának nevezett komfortrendszerrel, amely közös vágyként jelenik meg a massmédiára tapadó szemek előtt, s ugyanakkor korrumpálja is fogyasztóit. Misera plebsszé alakul a nép, amely korrumpálható, mi több, kéri is, hogy csak tessék őt szépen megvesztegetni magasabb bérekkel, olcsóbb lakásokkal, sok szaftos szennyel a tévéműsorban s miegyébbel, és ő mindezek fejében boldogan lemond eszméiről, üdvéről. Egyszerűen szólva arról, hogy fölfelé éljen, hogy magasabb

25

szempontokat is figyelembe vegyen, midőn berendezkedik a világban. Látjuk a szervezett bűnözés kulturális előőrseit, a pornót és erőszakkultuszt nyomulni a kultúra helyére. Látjuk az ezektől elválaszthatatlan prostitúciót is a szó mindenféle értelmében, a következő hullámban érkező szervezett bűnözést, az ifjuságit, a cigányt, a fehérgallérost, a családit, a politikait. Látjuk, hogy a kultúrából kiszorult a kultusz, a civilizációból kiszorult a kultúra. Milyen jövőképet rajzolnak ezek a folyamatok? Nem köteles-e az állam a jó, az erény oldalán állni, a bűnnel és a rosszal szemben? Joga van-e semlegesnek maradni? Milyen a jövőképe a kormánynak, a hatalomnak, amely ma ellensúly nélkül uralkodik mind a négy hatalmi ágban? Nincs neki, ahogy mondja, legföljebb vállalati? Vajon lehet-e jövőkép nélkül kormányozni? Egyszerűbben: cél nélkül lődörögni, tíz- vagy tizenötmillió ember élén? A hatalom pontosan tudja, hogy azé a nép, aki megműveli, tehát a tömegtájékoztatásból szisztematikusan kirekesztette azokat a gondolkodókat, akik ismerik a szellemi és az anyagi lét egységét. A ma ellenzékben lévő társadalmi és politikai erők némelyikében itt-ott csillan e tudás

töredéke, ám sem igényesen megfogalmazni, sem hitelesen képviselni, sem jövendő alternatívaképpen fölmutatni nem képesek. A kisérletek egy része gusztustalan, másika primitív. Mintha szándékosan törekednének lejáratni a legnemesebb eszméket a pártelnöki asztalok fabibliái, a szentkoronás pogánykodók, a máriás huncutok, a balról előző árvalányhajas angyalosok. Bizonyos, hogy ma a félrevezetett, az aljasság divatjának kiszolgáltatott misera plebs csak sejti, ami józan paraszti ésszel is belátható: a gazdaságkor, ez az eszményektől kiüresített, de mézesnek látszó pőre civilizáció folytathatatlan. Sem az emberi társadalom, sem a Föld, a Gaia nem képes elviselni. A választók, a Maköz káefté alkalmazottai, bizonyára nem támogatnának – egyelőre – olyan politikai elképzelést, mely tényleg az ország és az ő jövőjükért, a valóságos problémák megoldásáért szállna síkra. Mégsincs más megoldás, mint belenézni a kor szemébe és vállalni a propaganda és megtévesztettjei ellennyomásában azt is, ami elkerülhetetlen. Hajdan a ferencesek nem telepedtek meg olyan helyen, ahol nem ütköztek elég erős ellenállásba…

Czakó Gábor (Magyar Nemzet, 1996 július 6. ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

ÚJ TAGJAINK Az elnökség április 17-i ülésén az alábbi belépési nyilatkozatokat fogadta el: Dr. Ady Endréné Egri Polgári Egyesület Dr. Ady Nóra Dr. Latorcai János Ajkai Konzervatív Klub Sápi József (Berettyóújfalu) Dr. Bereczky Olga Szegedi Ferenc Dr. Dezső Gyuláné ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

TAGDÍJAK — ADOMÁNYOK

26

A POLGÁR 97/2. füzet névsorában a régi tagok, ha '96. évi tagdíjuk (adomány nélkül) rendben volt, nem szerepeltek. A hátralékosok közül többen pótolták elmaradásukat, hárman hívták fel figyelmünket a nyilvántartás hibáira. Mégegyszer elnézést kérünk. Köszönjük a '97. évi tagdíjfizetés iránti érdeklődést, illetve a már befizetett tagdíjakat. A többieknek a csekket (ha a közelmúltban nem küldtünk) most mellékeljük. A csekkek "közlemény" rovatában, ahol szükséges volt – remélhetőleg utoljára – bejelöltük a '96. évi 200 Ft elmaradást is. A 97/2. füzet névsorában szereplő adományok óta a következő postai (ápr. 4-ig bezárólag), illetve banki értesítések érkeztek be (ne feledjük: minden befizetésből 500 Ft a '97. évi tagdíj!): Bereczky Olga dr. 2000 Ft, Bezdek Károlyné 500 Ft, Boda Domokos dr. 500 Ft, Karikó Balázs 500 Ft, Szalontay Csaba 500 Ft, Szegedi Ferenc 2000 Ft, Szűcs Ervin 500 Ft, Velics Gyula 500 Ft. Köszönjük mindnyájuknak! Az Egyesület bankszámlája: 11713005-20419826 OTP XIII.ker. Tátra u.

MEGHÍVÓ A XV. ker. POLGÁRI TÁRSASKÖR rendezvényei az Újpalotai Közösségi Házban (Zsókavár u. 15.): Május 5-én, hétfőn 18 órakor dr. Nagy Attila szociológus-pszichológus: "Mire nevelődik a mai magyar társadalom?", Június 2-án, hétfőn 18 órakor juniális a Nagy Bercel vezette ZURGÓ csángó népzenei együttes közreműködésével. A ZUGLÓI POLGÁRI EGYLET vendégei a Regnum Marianum közösségi házban (XIV., Zoborhegy-tér 18.): Április 23-án, szerdán 19 órakor dr. Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió ny. főbemondója:"Mit jelent kereszténynek, magyarnak lenni napjainkban?" és Lakatos Pál, a Vasárnapi Újság főszerkesztője:" Médiaháború után, előtt és közben"; Május 14-én, szerdán 19 órakor dr. Pusztai Erzsébet országgyűlési képviselő: "Az egészségügy és a nyugdíjasok problémái". A NYUGODT JÖVŐÉRT KLUB "Quo vadis Magyarország?" sorozatának következő előadása április 30-án, szerdán 18 órakor: Magzatvédelem=családvédelem (prof. Jobbágyi Gábor, dr. Duray Aladár, dr. Zlinszky János). Helyszín a Belvárosi Önkormányzat díszterme, V. Erzsébet tér 4.

Az MPEE május 3-án d.e. a Kaffka Gimnáziumban "ERKÖLCS ÉS TÁRSADALOM" címmel konferenciát rendez (Jelenits István, Bod Péter Ákos, Debreczeni József, Kozma Imre). – Meghívók külön! _________________ Szerkeszti dr. Laczay István titkár. Egyesületi terjesztésre közreadja a Magyar Polgári

27

Együttműködés. Főtitkár dr. Weszelovszky Zoltán. Budapest, 1136 Balzac u. 5. F/Ü: 149-7166. Lapzárta 1997. április 17-én.

28

POLGÁR `97 4. füzet A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület lapja

"Erkölcs és társadalom" Paloznak, 1997. április 30. Bemutatkozunk… Tagdíjak – Adományok Hírek – Meghívók 1997. május

29

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

"Erkölcs és társadalom" A Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek a Kaffka Margit Gimnáziumban, 1997. május 3-án mintegy 300 résztvevővel rendezett konferenciája az eddigi legnagyobb média-érdeklődést váltotta ki. Jelen volt az MTI, a Rádió krónikájának tudósítója, interjúkat készített és közvetített az MTV, a DUNA TV, a TV-3 hiradója. Május 4-én, vasárnap 18 órakor a Duna TV egyórás "Hírmondó" műsorának vendége volt Jelenits István, Mádl Ferenc és Rabár Ferenc. Fényképes riport jelent meg a Szines Vasárnapban, hosszú, tartalmas elemzés a Magyar Nemzetben, rövid és még rövidebb hír az Új Magyarországban és a Népszavában, – semmi a Magyar Hírlapban. A konferencia teljes anyaga, kiegészítve a Magyar Nemzet összefoglalójával az immár "szokásos" különkiadásban elkészült – már csak a sokszorosítást kell megoldanunk. Az előadások szerkesztett megjelentetését a Magyar Nemzet már megkezdte és tervezi a Magyar Szemle is. ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

PALOZNAK, 1997. április 30. A Balaton északi partjának egyik legszebb falujában – mint minden évben – ANTALL Józsefre emlékeztek, aki 1993-ban ezen a napon avatta fel a ma is gyönyörűséges faluházat. Az eseményt megörökítő emléktáblát a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében MÁDL Ferenc elnök koszorúzta meg. Az alábbiakban adjuk BOD Péter Ákos nagyívű emlékbeszédét. Különösen időszerű ma Antall József magyar miniszterelnökre, dr. Antall József magyar gondolkodóra emlékeznünk. És kötelességünk is reá emlékeznünk, mert politikai ellenfelei mindent elkövetnek, hogy emlékétől megfosszák nemzetét. Nem azzal, hogy valótlanságot terjesztenek róla, mint inkább az elhallgatással. Arra számítanak, hogy ha valakiről következetesen és szervezetten nem beszélnek, akkor az a személy kikopik a nemzet emlékezetéből. Ezt a sorsot szánták Antall Józsefnek. Szomorú, hogy nem csak a nézeteivel szemben álló politikusok és közvélemény-formálók hallgatnak róla, hanem gyakran egykori eszmetársai is, akik úgy igyekeznek együtt úszni a mai politikai árral, hogy elhallgatják, sőt akár megtagadják az Antall-i örökséget. Nem ritka az a polgári és nemzeti gondolatot vallók körében, hogy átveszik, és készségesen ismételgetik Antall József miniszterelnökségéről, a rendszerváltoztató kormány néhány rövid évéről azt, amit a politikai túloldal terjeszt. Nevezetesen, hogy az 1990-et követő kormányzati szakasz sikertelen volt; hogy az Antall József által képviselt kereszténykonzervatív centrum-politika a magyar népnek nem kellett, és nem is kell. Olvasni ilyesmit azok tollából is, akik pedig elitélik a most hatalmon levők uralkodását és stílusát – s mégis ismételgetik, hogy Antall József műve sikertelennek bizonyult. Hiszen – így szól az igaznak látszó érvelés – a választók 1994-ben egybehangzóan elutasították azt.

30

Hamis ez az érvelés. Angliában senki sem vitatja Churchill személyes nagyságát, világháborús politikájának sikerét – annak fényében sem, hogy 1945-ben, a háborút követő első általános választáson nem az ő pártja, hanem a Munkáspárt szerzett parlamenti többséget. A politika forgandó. De miként minősíthetné egy parlamenti választás visszamenőleg az államférfi történelmi alkotását?! Micsoda ostobaság lenne csupán ezért lekicsinyelni a történelmi tett értékét?! Hasonlóképpen abból a körülményből, hogy 1994-ben a magyar szavazatok felének felhatalmazásából két párt kormányoz – ez a választási rendszerből adódóan kétharmados parlamenti többséget jelent, a szavazatok másik felét elnyerő négy párt pedig ellenzékben van – aligha lehet a megelőző négy év történéseiről hitelesen ítélni, különösen nem Antall József magyar államférfi történelmi szerepéről. Lelkük mélyén ellenfelei és riválisai is elismerik az ő nagyságát. Még haló porában is tartanak szellemétől, igazságaitól. Ezt tanusítja a hallgatás fala, amit alakja köré akarnak emelni. Ha sikertelen politikus lett volna, akkor ma vitatnák Antall József nézeteit. Akkor állításait könnyű szerrel szétzúznák. De nem folyik ilyen vita – jó okból. Mert ha Antall József gondolatait figyelmesen megnézzük – s nem a róla életében is terjesztett igaztalanságokat –, akkor azokat igaznak és roppant időszerűnek találjuk. Ezért, időszerüsége okán, nem pedig kötelességből kell rá emlékeznünk. Antall József államférfi és gondolkodó szellemi hagyatékából két összetartozó gondolat emelkedik ki. Az egyik a magyar nemzet európaiságával, a másik a nemzeti fennmaradás erkölcsi alapjaival kapcsolatos. Európa – talán már unalmas is. Nem lenne csoda. Az elmúlt időszakban alaposan visszaéltek Európa fogalmával. Ezzel indokoltak sok szükséges vagy szükségtelen kellemetlenséget, energia-áremeléstől új adószabályokig. Pedig ez a szó az állam-szocializmus szétbontásának kezdetén micsoda mozgatóerő volt. Az eltelt csupán 7-8 év során azonban a magyar társadalmat hihetetlen megrázkódtatások érték. A társadalom átalakult: szokás nyertesekről és vesztesekről beszélni; s a statisztikai adatok szerint ma a vesztesek vannak többen. Nem is meglepő ezért, hogy a közvélemény-kutatók felmérései szerint nálunk 1990hez képest igencsak visszaesett a piacgazdaságba, a parlamenti demokráciába, a szabadságjogok érvényrejutásába vetett akkori erős bizalom. Mindezek részeként ma az európai csatlakozást nem kíséri igazi lelkesedés. Inkább a dolgok folyásának tudomásulvétele, inkább beletörődés érezhető. Amit nyugaton nem is mindig értenek, és talán hálátlanságra is gondolhatnak. Mindez érdekesen rezonál azzal a megfigyeléssel, amit Antall József tett, amikor 1992 nyarán az Európa Tanács parlamenti közgyűlése külön gesztusból nálunk, Budapesten tartotta ülését. A magyar miniszterelnök arra emlékeztette vendégeit, hogy a nyugati és az itteni érzések nemigen vannak összhangban. Még a fordulat előtt, amikor nálunk már a felszínre törni készültek az átalakulás erői, a nyugatiak inkább csitítgatták azokat – mivel ők leginkább az egyensúlyt, a szent status quo-t féltették a rebellis erőktől. Majd ezt a túlzott lelkesedés szakasza követte. Azt hitték nyugaton, hogy itt a győzelem, megszületett az új társadalom. Azaz : lényegében minden rendben van, hálistennek segíteni sem kell, megy ez már magától. Antall József azonban óvta nyugati vendégeit az illúzióktól, és azt kívánta, óhajtotta a térségnek s benne a magyar népnek, hogy a csalódottság szakasza ne legyen tartós. Most már látjuk, hogy a csalódottság bizony elég mély és tartós; nálunk is, és többi hasonló sorsú országban is. Különösen azok között érezhető mély keserűség, akik a rendszerváltoztatás szent pillanatában a nemzeti gondolat és a keresztény európaiság szép egységében látták meg Magyarország jövőjét. Ők most úgy érzik, hogy Európa nevében a

31

kapitalizmus hordaléka is elönti az országot; hogy a nyitottság nevében szinte minden fontos gazdasági ágban a külföldieké a többség; és ráadásul az európai csatlakozás körül gyakorta azok szorgoskodnak, akik személyesen nem is olyan régen még a szocialista tábor építésében jeleskedtek. Nem csoda tehát, ha gond van ma itt az európaisággal. Hiba volt-e hát, hogy Antall József miniszterelnöksége alatt felmondtuk a KGST-t, kezdeményeztük a Varsói Szerződés megszüntetését, letelepedésre ösztönöztük a külföldi tőkét, kértük felvételünket az Európai Unióba, az OECD-be, s a fejlett világ egyéb fontos szervezeteibe?! Elsietett volt-e Antall József európai politikája?! Nem és nem: minden stratégiai kérdésben igaza volt. Ma azonban valóban halványabb nálunk az európai gondolat. Igaz, az európai integráció máshol is vita tárgya. Mert bár erőteljes érvek szólnak amellett, hogy az európai államok egyesítsék erőiket és egyben nemzeti szuverenitásukat – de az a folyamat ugyanakkor a korábbi nemzeti önrendelkezési jog egy részének átadásával is jár. Aki nem pártolja az integráció gondolatát – és ilyen igen sok van például Angliában –, az teljes joggal hívja fel a figyelmet a nemzeti állam önállóságának, szuverenitásának csökkenésére. Pedig másrészt az is igaz, hogy amikor az állam lemond saját szuverén jogainak egy részéről, egyben beleszólást nyer a többi állam ügyeinek intézésébe. Lélektanilag persze nehéz elfogadni azt a tényt, hogy a külvilág szabályai közvetlenül és mindennaposan beleszólnak az ország életébe. Kisebb nemzetek számára azonban az összetartozásból adódó előnyök különösen fontosak. És bár volt vonzereje 1990-ben a semlegességnek, az óvatos kimaradásnak, Antall, a történész világosan látta hazánk európai érdekeit, és politikusként mesterien ragadta meg a kínálkozó alkalmakat. A britek nemzeti lelkülete után szólni kell a mai Magyarország lelkiállapotáról is. Az európai egységesedés gondolatával azért van ma baj a magyar társadalom egy részében, mert a hivatalos érvelés és a sajtóértelmezés kizárólag a várt anyagi előnyökről szól. Vagyis: azért kell az integrációban bent lennünk, mert akkor könnyebbben megy majd az export; mert akkor majd támogatási pénzeket kapunk az Európai Uniótól, mert máskülönben nem telepedne ide több tőke, stb. Mindebben van igazság. Az Európai Unió részben gazdasági vállalkozás. De mindig is több volt annál. Létrehívói - akiknek munkásságát Antall József olyan jól ismerte - a háború utáni Európában azok a nagy kereszténydemokrata politikusok voltak, akik a határokon átívelő keresztény gondolatot, a szeretet egyetemlegességét éppoly fontosnak tartották, mint a vasés szénközösséget, melyből a Közös Piac, majd az Európai Unió intézményei kifejlődtek. És itt van a gyökere annak, hogy nálunk miért van gond a szűk gazdasági érveléssel. A magyar – meg persze a cseh, lengyel – piacgazdasági átalakulás egyik nem kívánt következménye az, hogy a vagyoni és jövedelmi különbségek hirtelen és erkölcsileg aligha igazolhatóan megugrottak. Az átmenet válsága alatt az ország elkerülhetetlenül rosszabbul élt. Az előbb-utóbb bekövetkező fellendülésből, gyarapodásból pedig az emberek milliói nem sok hasznot látnak, ha az anyagi javak elosztása ilyen aránytalan marad. Ha tehát csak és kizárólag azért kell hazánknak az európai közösség tagjává válnia, mert így könnyebb lesz exportálni, a kivitel így nyereségesebb lesz, akkor a kormányzat nem várhatja el azok lelkesedését, akik e profitból nem részesülnek. Érdemes ezért felidézni Antall József szavait, melyek 1993 augusztus 20-án, a Mátyás templom mellett, Szent István szobra előtt hangzottak el, aggódó és reménykedő ezrek előtt. Aggódtunk a miniszterelnök egészségi állapota miatt, és reménykedtünk, hogy az orvosi kezelés sikeres lesz. A jelenlevők azért is aggódtak, mert a gyors átalakulás elkerülhetetlen nehézségei addigra már kezdték felemészteni a magyar polgárok lelki és anyagi tartalékait. És nemcsak nálunk. Bár Lengyelországban már 1993-ban újra nőtt a gazdaság, az év során a

32

Szolidaritás országa, a katolicizmus népe visszaszavazta korábbi uralkodóit a hatalomba. A lengyel választópolgárok az átmenet okozta megpróbáltatásokat nem azokkal azonosították, akik a súlyos örökséget hátrahagyták, hanem akikre azok keserves felszámolása jutott. Nos, ezek a gondolatok is megfordulhattak a megjelentek fejében, miközben a magyar miniszterelnököt hallgatták. Antall József a Szent István-i örökségről, az európaiság és az önállóság összekapcsolásának lehetőségéről beszélt. Ezt mondta:" Azt jelenti Szent István öröksége, hogy a magyarság, kereszténység, európaiság elválaszthatatlan egymástól, s ebben gyökeredzik egész szellemiségünk, európaiságunk". De mondott valami mást is, igen fontosat, és nekünk itt igen időszerűt. Legyen ez mai megemlékezésünk központi gondolata, mely így szól: "...a függetlenség és önállóság csak akkor maradhat fenn, ha mély erkölcsi alapokban gyökeredzik. A szilárd államhatalmat jelenti egyidejűleg. A szilárd államhatalom egyben a jogállamiság garanciája, mert a káosz sehova nem vezet: mindenkor anarchiához vagy diktaturához, és kezdődik újra az ördögi kör." Mondjuk ki itt Antall József gondolatai szellemében, hogy erkölcs nélkül nincs fenntartható társadalom. Hamis alapokra nem építhető tartós gazdasági építmény. Itt van Albánia esete. Volt néhány igérgető úgynevezett pénzember, voltak az igéreteknek bedőlő százezrek, és volt végül az államhatalom, amely elhanyagolta politikai és erkölcsi kötelességeit – íme a képlet. És a következmények: százezrek, milliók anyagi romlása, az államhatalom szétesése, polgárháború, külföldiek katonai jelenléte. Máshol szerencsére nem jutottak idáig a dolgok. De újra és újra el kell mondani, hogy a társadalom közösen vallott és elfogadott erkölcsön, közös kultúrán és közös érdekeken nyugszik. Azért kell ezt kimondanunk, mert nálunk szinte egyeduralkodóvá vált az a vélemény, hogy a piacgazdasági átmenet eleve nem lehet erkölcsös; hogy a modern politikusnak pragmatistának kell lennie; hogy a kormányzás nem erkölcs, hanem szakértelem kérdése; a "küldetéstudat" kigúnyolandó, avítt teher. Mondjuk ki hát - és most már saját tapasztalatainkból is, nem csak Antall József látnoki szavai alapján - , hogy az úgynevezett pragmatizmus nem elégséges, és hogy amelyik kormányzat nem törekszik minden erejével az erkölcs, a nemzetet összetartó és megtartó erkölcs szerinti kormányzásra, az nem erkölcs nélkülivé, hanem erkölcstelenné válik. Nem kell küldetéstudat? De hát mire való a kormányzás máskülönben? Hiszen akkor nem marad más, mint uralkodás a hatalom örömei kedvéért, a barátok és üzlettársak gazdagodásáért. Az ilyen uralom nem lehet tartós sem. Ha a kormányzás nem fakad az országot megtartó erkölcsi rendből, akkor szilárd sem lehet: mert csak az az szabály ér valamit, amit a társadalom nagy-nagy hányada betart, és csak az az állam szilárd, mely - Antall József szavaival - az erkölcsben gyökeredzik. Ne mondják, hogy mindez "szép-szép, de lehetetlen". Ne mondják, hogy a politika világában nincs helye az értékeknek. Antall József életpályája nem ezt példázza. Számomra másról szól az ő élete. Személyesen nagy öröm és megtiszteltetés volt, hogy az európai gondolat nagy alakjairól (Schumann-ról, Adenauerről, de Gaulle-ról, Schmidt-ről és Kohlról) Londonban nemrégen megjelentetett tanulmánykötetben helyt kapott Antall Józsefről írt tanulmányom. (Ez magyarul a Valóság tavaly decemberi számában olvasható.) "Kiváló európaiak" - az a könyv címe. Antall József kiváló európai volt. De ez azzal is egyenértékű, hogy "kiváló magyar". Akik ismerték, akikkel tárgyalt, akik kikérték állámférfiúi véleményét, azok a nyugati személyiségek így gondolkodtak róla. Kiváló európai és kiváló magyar - mindez szervesen összetartozik. Az európai gondolat képviselői számára teljességgel természetes, hogy csak

33

az lehet kiváló európai, aki egyben kiváló francia, holland, vagy német - vagy éppen magyar. Csak az lehet Európának, e nagy egységnek öntudatos, teljes értékű tagja, aki a maga kisebb közösségének elkötelezett és büszke részese. Antall József ilyen ember volt. Alkotását nem tudta kiteljesíteni, a sors közbeszólt. Néha azt is hallani barátai, tisztelői körében, hogy talán jobb is, hogy nem élte meg a választási vereséget. Ezt nem fogadom el. Először is, mert a politikában, demokratikus viszonyok mellett nincs "vereség", a szó megveretés értelmében: vannak, akik többséget szereznek, és vannak, akiknek nem sikerül a többséget megszerezni. Az ő három és fél éves kormányzására az ország népének ugyanolyan büszkeséggel kell tekintenie, mint amilyen magától értetődő elismerést kapott a tájékozott külföldi köröktől, melyek számára nem volt kérdéses, hogy Antall József érdemei történelmiek. De azért sem fogadom el a jószándékú belenyugvást a sors ilyetén alakulásába, mert a magyar demokráciának egyáltalán nem lett volt mindegy, ha az első demokratikusan választott magyar kormány feje ki tudta volna tölteni nemzetétől kapott felhatalmazásának négy évét. A "mi lett volna, ha" kérdés feltevése történelmietlen, de nem értelmetlen. Mindenképpen sokat, igen sokat jelentett volna pártjának, az ország keresztény-konzervatívnemzetien szabadelvű többségének és a magyar politikai élet egészének, ha megadatik neki a vállalt feladatok elvégzéséhez és hívei választási küzdelembe viteléhez az erő, s az idő. Tudjuk, mindez nem adatott meg neki. Egészségét alárendelte hivatásának, a közügyek iránti szenvedélye erősebb volt a személyes megfontolásoknál. Emberi tartás, európai gondolat, nemzete ügyei iránti szenvedély, és – igen – "küldetéstudat": ez volt Antall József magyar miniszterelnök, dr. Antall József, magyar gondolkodó, egy kiváló európai és magyar.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Bemutatkozik a Zuglóért Polgári Egylet Egyesületi életünk egyik legfontosabb és legnehezebb feladata a tagegyesületekkel való együttműködés, a kapcsolatok javítása. Ezt elősegítendő sorozatot indítunk, ahol jogi személyiségű tagjaink beszámolnak életükről, terveikről, megírják közös munkánkat jobbító javaslataikat. A Zuglóért Polgári Egylet elnöke vállalta az első beszámolót. A következő számban egy nem-budapesti tagegyesületünk bemutatkozását tervezzük. Önkéntes jelentkező(k) írását örömmel, barátsággal – és mielőbb várjuk! 1995 nyarán néhány zuglói polgár – az előző évi választások okozta sokkból éledezve – felismerte, hogy nem nézhető tétlenül az a fajta rombolás, amely elsősorban az emberek lelkét és gondolkodását vette célba. Ezért '95 őszén 18 alapító taggal megalakult a Zuglóért Polgári Egylet, azzal a céllal, hogy a polgári értékek bemutatásával, terjesztésével segítse a valóban polgári és demokratikus Magyarország mielőbbi létrejöttét. 1995 őszén jelen voltunk az első Polgári Gondolán, ahol aláírtuk a körvonalazódó Magyar Polgári Együttműködés nyilatkozatát, majd 1996 tavaszán az alakuló ülésen alapító tagként csatlakoztunk az MPE-hez.

34

Taglétszámunk időközben 40 főre emelkedett. Tagjaink között vannak műszaki- és humánértelmiségiek, önkormányzati képviselők és vállalkozók, pedagógusok és egyetemisták. Tevékenységünk során elindítottuk Egyleti Beszélgetéseinket, melyeket havonta tartunk a Regnum Marianum Közösségi Házban (XIV. Zoborhegy tér 18.). Vendégeink olyan figyelemre méltó közéleti személyiségek, akik azokat az eszmeáramlatokat képviselik, amelyeket fentebb említettünk. Néhányan közülük – a teljesség igénye nélkül: Balczó András, Bolberitz Pál, Jelenits István, Martonyi János, Pokol Béla, Pokorny Zoltán, Pusztai Erzsébet, Püski Sándor. '96 ősze, illetve '97 tavasza a határon túli magyarság helyzetének bemutatása jegyében telt. Körünkben üdvözölhettük Ősz Erős Pétert, Killyén Ilkát, Petrás Máriát Erdélyből és a Csángóföldről, Papp Tihamért, a ferences misszió vezetőjét Kárpátaljáról, Duray Miklóst a Felvidékről, Matuska Mártont a Vajdaságból. Egyenlőre kisérletképpen beindítottuk gyermek- és ifitáncházunkat. Terveink szerint ezév ősze a kerületi kisebbségek kulturális bemutatkozása jegyében telik: lengyel, német, cigány, örmény műsorokkal. Végezetül essék néhány szó a gondokról is. A legnagyobb problémát számunkra is a pénz hiánya jelenti. Működésünket szinte kizárólag önerőből biztosítjuk, melyet egyegy pályázaton nyert kisebb-nagyobb összegek egészítenek ki. Weinwurm Árpád elnök (1148 Örs vezér tere 3. T/Ü: 220-7977) ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

TAGDÍJAK — ADOMÁNYOK Az 1997. évi 500 Ft tagdíjak és az adományok folyamatosan érkeznek. Köszönjük azoknak, akik a kiküldött csekkek hatására már intézkedtek és kérjük a többieket is – különösen a tavalyról még hátralékosokat – hogy ne feledkezzenek meg a befizetésről! A 97/3. füzet óta május 9-i dátumig postán, május 16-ig az OTP-ben az alábbi adományokat fizették be. Május 9-16. között további 16.000 Ft postai befizetés történt; ezeket csak a következő alkalommal tudjuk nyugtázni. Ne feledjük: a teljes befizetésből 500 Ft a '97. évi tagdíj! Arany László 500, Baska Józsefné 500, Becker Pál 1500, Bod Katalin 2500, Botos Balázs 1500, Csalava István 500, Csurka Krisztina 500, Debreczeni József 1500, Elek István 500, Faragó István 2500, Gergely András 1500, Granasztói György 4500, Gyürk István 1500, Herczegh Géza 1500, Hermann Róbert 500, Hidvégi Máté 500, Hoffmann Rózsa 500, Kasánszky Emőke (nem tag) 500, Kelecsényi Erzsébet 1700, Kéri Ádám 1500, Király Miklós 1500, Kiss György 500, Komlóssy György 1500, Kövér László 500, Kurucz Gyula 500, Kuti József 500, Manner Zsuzsa 500, Martonyi János 500, Nahimi Péter 500, Speidl Zoltán 500, Szabóné Zemenszky Ildikó 2000, Szűk Gyula 500, Tellér Gyula 4500, Tirts Tamás 1500, Tóth Gy. László 500, Varga Csaba 1500, Vida Sándorné 500, Wein Ádám 500, Zámbó Péter 500 Ft. Eddig 124 fő (60 %) fizette ki '97. évi tagdíját és 59-en küldtek adományt is. A

35

tagegyesületek közül tagdíjukat már befizették: Belvárosi Polgári Kör, Ajkai Konzervatív Klub, Nyugodt Jövőért Klub, Kissvábhegyi Egylet, Egri Polgárok Egyesülete. Köszönjük mindnyájuknak! Az Egyesület bankszámlája: 11713005-20419826 OTP XIII.ker. Tátra u. ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

HÍREK – MEGHÍVÓK Április 30-án közel ötven jeles szombathelyi polgár akaratából új várospolitikai egyesület alakult POLGÁRI EGYESÜLÉS SZOMBATHELYÉRT elnevezéssel. Az Egyesület független nyilvánosságot kíván teremteni a polgároknak, valamint támogatni kívánja a polgári hagyományokat és a polgári összefogást. Az alapító közgyűlés kilenctagú elnökséget választott, melynek elnöke dr. Hollósi Tamás ügyvéd lett. Az alakuló ülésen résztvett dr. Weszelovszky Zoltán, a Magyar Polgári Együttműködés főtitikára, aki egyesületünk nevében meleg szavakkal köszöntötte az új "rokon" szervezetet. Pécsett áprilisban megalakult a KLIMÓ GYÖRGY TÁRSASÁG, a Magyar Polgári Együttműködéshez nagyon hasonló szellemi-politikai háttérrel és célkitűzésekkel. Az együttműködés kialakítása céljából felvették a kapcsolatot főtitkárunkkal. (Klimó György (1710-1777), 1751-től pécsi megyéspüspök. Templomépítő, a püspöki könyvtár megalapítója, az érseki előjogok megszerzője). Az ANGYALFÖLD-ÚJLIPÓTVÁROSI POLGÁRI EGYÜTTMŰKÖDÉS május 29-én, csütörtökön 18 órakor a XIII. Balzac u. 5.sz. alatt beszélgetésre vár minden érdeklődőt politikai kultúráról – napi politikáról. Vendégek dr. Bihari Mihály és dr. Stumpf István. A NYUGODT JÖVŐÉRT KLUB június 14-én, szombaton autóbuszos kirándulást szervez Mohácsra és a Történelmi Emlékparkba. Részvételi díj 1700 Ft. Jelentkezés május 31-ig Görgői Képes Endrénél (312-0545). * Szept. 12-14-én Rozsnyó-Krasznahorka; jelentkezés júl. 31-ig!

_________________ Szerkeszti dr. Laczay István titkár (111-0177). Egyesületi terjesztésre közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. Főtitkár dr. Weszelovszky Zoltán. Budapest, 1136 Balzac u. 5. F/Ü: 149-7166. Lapzárta 1997. május 22-én.

36

POLGÁR `97 5. füzet A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület lapja

Andorka Rudolf (1931-1997) Nemzeti pragmatizmus (Kristóf Attila írása)

Martonyi János az integrációról Bemutatkozunk… Új tagok – Tagdíjak – Adományok Hírek – Meghívó 1997. augusztus

37

NINCS ÚJ A NAP ALATT… "…Forradalommal az ország legnagyobb problémáit nem lehet megoldani, mert egyetlen európai népnek sincs annyi ellensége, mint nekünk… Egyetlen felelősségteljes és komoly politika, egyetlen MODUS VIVENDI, egyetlen jövőbe mutató irányzat lehet csak életképes minálunk: egy olyan konzervatív reformrendszernek a kiépítése, amely számol a speciális magyar viszonyokkal, az európai lehetőségekkel, népünk és társadalmunk fejlettségével és ezeknek alapján igyekszik az új idők követelményeit, a szükséges nagy reformokat megvalósítani. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy nemzet életében mindíg a konzervatív reformpolitika folytatása volt a legnehezebb, mert ehhez a politikához kell a legnagyobb szellemi felkészültség, a legnagyobb lelkiismeret és ez a politika a legvédtelenebb a demagógiával szemben. A magyarságnak nincs szüksége olyan faji mítoszra, amely népünket és nemzetünket irreális szemlélettel töltené meg — a mi faji mítoszunk adva van abban a csodában, hogy ezer évig Európa legveszedelmesebb területén meg tudtunk maradni." (Makkai János: A háború utáni Magyarország, 1937. Idézi: Nemeskürty István: Búcsúpillantás, 138.o. Szabad Tér, 1995.)

W ANDORKA RUDOLF 1931-1997 Alig egy hónapja jelent meg nagy szociológia tankönyve, hat év után éppen csak átadta a Közgazdaságtudományi Egyetem rektori székét, nemrég írták be nevét a Magyar Örökség Alapítvány aranykönyvébe, június 29-én, vasárnap délelőtt a Kossuth Rádióban elhangzott utolsó interjúja; aztán június 30-án megölte a gyilkos kór. Andorka Rudolf, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Széchenyi- és Deák-díjas rokonszenvvel kísérte Egyesületünk munkáját, nagy betegen is vállalta, hogy előadónk legyen. Búcsúzzunk tőle saját szavaival, amiket az 1997. február 8-i konferenciánkon, előadásának bevezetőjében mondott (POLGÁR '97 különkiadás): " … ne nézzük leeresztett kézzel, hogy mi történik, hanem próbáljunk elgondolkodni rajta és próbáljuk megbeszélni azt, hogy milyen Magyarországot szeretnénk. A Polgári Együttműködés Egyesület az egyik legfontosabb fórum, amely hozzásegít ahhoz, hogy ne tegyük le a kezünket vagy ne tegyük fel magunkat megadva, hanem megpróbáljunk ezeken a kérdéseken elgondolkodni. … Nagyon remélem, hogy ez a mai konferencia nem az utolsó lesz, hanem konferenciák sorozata fogja követni." Tisztelegjünk emléke előtt azzal, hogy megfogadjuk szavait.

&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&

38

Nemzeti pragmatizmus (részletek) "… haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek… … várunk világosságra és íme sötétség és fényességre és íme homályban járunk… Tapogatunk, mint akiknek szemök sincs… és olyanok vagyunk, mint a halottak." (Ézsaiás könyve). … Most, amikor a hatalmi pragmatizmus legközepén, a szabad és független magyar média tényfeltáró némaságán merengve én is azt mondom, hogy olyanok vagyunk, mint a halottak, nem kívánok konkurálni a prófétával, csupán stiláris pontosságára hívom fel a figyelmet. Szociológiai tényekkel is alátámasztható sivárságunkra és búskomor közönyünkre nincs jobb kifejezés. Hallgatunk, bár számos jel utal rá, hogy a XX. századi magyar társadalom hosszan tartó totális válságának egyik legmélyebb szakaszát éljük át. … E kissé eruptív invokáció után, hadd mondjam csöndesebb és szerényebb hangon: valami elromlott bennünk és körülöttünk. Létünkön mintha egy betegség szövődményei vennének erőt. Fáradtak vagyunk, ellenállásra alkalmatlanok. Mimikrink görccsé vált. Maszkunk és mosolyunk arcunkra fagyott. Nincs több kifordítani való köpönyegünk. Damaszkuszi útunk belefúlt a Pripjatyi mocsarakba. Valami elromlott nagyon. Tudja mindenki. Ügyet nem vet rá. A hazug látja: hamis tanúbizonyságra nincsen már szükség, a dolgok megfelelő mederben folynak. A cinizmus kerüli a képmutatást: bármit áthárít vagy beismer. Pártfogónk, Mr. Clinton viszont (regimentünk fogytát figyelmen kívül hagyva) azt üzeni: soha ekkora esélyünk nem volt a boldogságra. De mi tudjuk, hogy tovalebbent a kék madár. Horn Gyula mondja is: "rendbe kell tennünk", de nem érzi, hogy "minden egész darabokban", s szocialista habitusával, hatalmi környezetével egy széteső világ roncsai közt ő maga is összetört cserép. Göncz Árpád tudja, amikor késpengeszájjal arra int, hogy a médiának kötelessége táplálni a népesség hitét. Ám a mélabús hanyatlás rá is kiterjed. Talán a nép maga még nem látja át. Az a remény élteti, hogy megint becsapták, s jön majd valaki, aki nem csapja be. Saját romlását észre sem veszi. Fogainak hiányát nem veti össze elméjével és lelkével; gerince betegbiztosítási tárgy, fogalomként fel sem ismerhető. …A mi kutyánk, az emberarcú szocializmus kölykei őrzik a megtorpant karavánt: reformerek, szakértők, stabilizátorok.

N

yolcvankilenc fénye után homály borult ránk. Múltunk eltűnőben, jelenünk sose volt,

jövőnk homályba vész. A fellendülést érzelmi közöny és letargia követte. … Hamissá vált a népre való minden hivatkozás. A populáció nem éli át sem a szabadság, sem a magyarság, sem a fiatalság hiányát, így demokratáira gyanakvással tekint. Elméjét a szerzés leegyszerűsítő vágya kitölti. Nem foglalkoztatja sem másság, sem identitás. Az európai kultúreszményhez alig van köze. "A szovjet megszállási zóna negyvenöt éves történelme egy (olyan) integrációs irányzatot próbált kialakítani, (amely) a nyugati (keresztény) kultúra peremkerületeit az orosz pravoszláv kultúrkör alá rendeli. Ez az integráció elsősorban politikai és ideológiai szempontokat követelt…" (Glatz Ferenc). Ez (a Szent István-i művet tagadó) tendencia romlást hozott ránk, gazdasági, politikai és erkölcsi rendünk mélyéig hatolt.

A

39 ntall József (kormánya) ezért terhelte ideológiával a nemzetnek vélt populációt. Eszményeit a beteg organizmus idegen anyagként vetette ki. A szerkezetváltozással járó

gazdasági romlás lehetetlenné tett a humán szférában (erkölcsben) bármilyen változást. Sőt, az átalakulás egészét a romlás látszott uralni és megtestesíteni: a kettészakadó társadalomban terjedt a bűnözés, sikké vált a maffiózó szellem, feleslegessé az erkölcs, a hit, a műveltség, a sajtószabadság visszájára váltott, a demokrácia cirkusz jellegét öltötte fel. A periféria (a kádári nosztalgiában) egyre terjedt, a szociális háló résein minden lelki érték kihullott. Hiába, hogy a kormányfő haláltusája közben is ideologizált: "keresztény Magyarországot akartam". Alig haladt végig a temetési menet Budapest utcáin, felbolygatva a száraz lelkeket, már be is következett a pragmatikus, szép, új világ, amely a szovjet megszállás negyvenöt évének mély üledékét kavarta fel. Ez a világnézetileg semleges szocialista rend, ez a csend és örökös kiegyezés a vízzel locsolt parázs nyugalma. Ez maradt XX. századi otthonunkból. Ez a pragmatizmus garantálja a szellemi status quót, amelyben nincsenek nemzeti hagyományok, gyenge az egyház, kártékony a klérus, vakbuzgóság a hit, szentségtelen a magántulajdon, naivitás az erkölcs, álságos a tekintély. A status quo pedig az újonnan szerzett javak, az újra bebiztosított hatalmak, a nyugodt zaarnokság rendje, amely érzékenységével és engedékenységével tüntet. Hát így megy ez. Mindenki tudja. … Így aztán létünk, a magány. A zsarnokság mélyrétegeiben sosem volt ekkora csend. Emberség, bátorság, méltóság sosem rejtőzött el ennyire. Suttogás sincs. Némák a tekintetek. A pragmatizmus átjárt bennünket. Hiszünk neki. Nincs alternatívánk. … Az atomizált társadalom krémjét, a koalíciós elitet az önérdek (mint valamely Henkel minőségű pillanatragasztó) tartja össze, az ellenzéket a nemzeti csiriz. A magyar értelmiség úgy összetört, mint "gyönge-gyönge gyöngy." … Ez az ország, ez a kultúra és ez a hatalom a középszerűségek tákolmánya. Ez a társadalom, a senki földje, ahol parancs helyett tanácsot osztogatnak és nyugalmat színlelnek egy elbukott sereg tábornokai. Egy tőről fakad itt minden: nyomorúságunkban fogyasztani vágyunk és kiélni gyermeteg igényeinket. Pragmatikus bölcseink mohóságot és irígységet táplálnak belénk. … Nincs istenünk, hazánk, családunk. Nemzeti szolidaritásunk és közszeretetünk médiaszintű holt anyag. Önbizalmunk idegességgé változott, tehetetlen gyűlölködésünk létünk sivárságával vetekszik. Életünk rövid. … Hét évvel ezelőtt azt hittük: elegünk van. Nem pragmatikus közönyre, hanem az élet minőségének változására készítettük fel szívünket. Arra, hogy nem ők lesznek az uraink. Hogy nem ők határozzák meg értékeinket. Hogy lesz istenünk, hazánk. Hogy hosszabban, szebben élünk és nyugodtabban halunk meg. … Itt állunk ismét kitárulásra képtelen karunkkal, s elhisszük nekik, hogy lesz új magyar csoda, Internet-népuralom és nemzeti pragmatizmus, elhisszük, hogy a gerinc a fizikoterápiára, a haza Kossuthra, Isten pedig a sekrestyére tartozik.

40 Mit szól ehhez Ézsaiás? "… Tetőtől talpig nincs e testben ép lélek, csupa seb, dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak…" Kristóf Attila (Magyar Nemzet, 1996.szept.14.)

Martonyi János az európai integrációról (…) Ami a NATO-t illeti, véleményem szerint hallatlanul fontos az, hogy az elkövetkező hónapokban mindenki kivegye részét a magyar közvélemény meggyőzéséből, annak világossá tételéből, hogy miért fontos nekünk a csatlakozás, miért több évtizedes vágy az, ami most megvalósul, miért sokkal jobb ez nekünk minden szempontból, mint mondjuk a semlegesség. Nézetem szerint az egész magyar értelmiségnek részt kell vállalni abban, hogy mindezt világosan elmagyarázzuk, minden ködösítés, félrevezetés, egyoldalú érvelés helyett. Ami például a semlegességet illeti, azt világosan el kellene mondani, hogy a semlegességet soha nem egy ország maga határozza el, azt mindíg külső erők ismerik el, mindíg egy külső helyzet determinálja. Egy ország nem magáról kiáltja azt ki, hogy semleges, hanem a környező világnak kell elismernie azt. Értelmetlen tehát az egész kérdés napirendre tűzése. (…) Nyilván nem arról van szó, hogy földrajzilag Európába tartunk, sokkal

inkább arról, hogy vissza kell térnünk bizonyos értékekhez. És ezeket az értékeket – és mindazt, ami mögöttük van –, a kulturális és civilizációs szintet vissza akarjuk nyerni. Én a magam részéről így értelmezem az "Európába tartunk" kifejezést. A lényeg az, hogy Európa jelenleg piacgazdaság, parlamentáris polgári demokrácia és jogállam, és mind a három területen viszonylag a világ legsikeresebb régiója. (…) Mi ahhoz a régióhoz akarunk csatlakozni, ahol ezek az értékek a legnagyobb biztonságban vannak, sőt ahol a legnagyobb az esélye annak, hogy ezeket folyamatosan javítják, és túllépnek az időnként fellépő válsághelyzeteken. Ebből fakad a gazdasági siker, a viszonylagos jólét, ebből fakad a szociális igazságosság, a civilizációs szint, valamint egy viselkedési kultúra is. Én azt hiszem, hogy az országnak, a nemzetnek egységes akarata, illetve kívánsága, hogy ehhez a színvonalhoz közelítsen. (…) (Magyar Nemzet, 1997. augusztus 2.)

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Bemutatkozunk… A Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Takács István, a helyi 56-os Egyesület elnöke és Németh Tamás, a Fidesz városi szervezetének vezetője – a két "keresztapa" – kezdeményezésére, tizenegy polgár

41

akaratából egy vendéglő különtermében 1995. február 3-án alakult meg a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Egyesület. A politikai indíték az 1994-es választások eredménye, a rövidtávú cél a visszarendeződés fékezése volt. Ezen túl főcélként határozták meg a polgári Magyarország legnemesebb hagyományainak őrzését, felélesztését, az új, polgári Magyarország megteremtésének elősegítését. A "kerekasztal lovagjai" várospolitikai kérdésekben pártoktól független, a célkitűzéseket szolgáló markáns véleményt képviselnek. Ugyanakkor közvetítő, integráló szerepet vállaltak az ellenzéki, polgári erők együttműködésének létrehozásában, javításában. Több összejövetelt szerveztek, ahol az ellenzéki pártok vezetői is részt vettek és megvitatták az összefogás lehetőségeit. A Kerekasztal számos rendezvénye szólt Mosonmagyaróvár aktuális kérdéseiről, több nyilvános állásfoglalást adtak közre. (Lásd: POLGÁR '97/1. – A szerkesztő.) Jelentős esemény volt a mosonmagyaróvári gyásznapon rendezett fórum, ahol M. Kiss Sándor történész beszélt arról, hogy mi történt Mosonmagyaróváron 1956. október 26-án. (POLGÁR '96/8.) Hasonlóan sikeres volt az a rendezvény, ahol a városban működő összes párt egy-egy képviselője a Magyar Püspöki Kar körleveléről mondott véleményt. A Kerekasztal meggyőződése, hogy a most hatalmon lévő kormánykoaliciót csak széles ellenzéki összefogással lehet leváltani, ezért minden erejével, tudásával és befolyásával ehhez kíván hozzájárulni. Az MPKE nevében Kiss Miklós elnökségi tag

Vigyázó Kör (Egyesület Turáért) Az Egyesület 1990. május 2-án alakult. A névválasztással hangsúlyozni kívánták, hogy “arra vigyázunk, hogy a múlt ne ismétlődjék meg”. Az Egyesület célja: “Pártoktól független vitafórum biztosítása a közélet, különös tekintettel a falu jövője iránt érdeklődők számára." Az 1990. augusztus 8-án rendezett tanácskozáson megvitatták az önkormányzati törvény tervezetét, előadás hangzott el az ideális önkormányzati vezetőről, valamint elfogadták az Egyesület "Szándéknyilatkozatát": “A Kör nem kötődik semmilyen politikai párthoz ... Tagjai az aktuális politikai kérdésekről szabadon alkothatnak véleményt saját meggyőződésük szerint. Ezek azonban egyéni vélemények, soha nem helyettesíthetők, nem cserélhetők össze a Kör testületi álláspontjával.… A Kör nem kíván sem ellenzéke, sem szövetségese lenni a mindenkori helyi hatalomnak. Véleményét mindig az adott kérdésekkel kapcsolatban alakítja ki.” Hosszú tárgyalások után, 1990. augusztus 23-án a Vigyázó Kör elnökségének sikerült létrehozni a választási szövetséget az MDF, FKgP és az SZDSZ helyi képviselőivel. Az 1990. szeptember 30-i választásokon polgármester- és képviselő-jelöltjeit beválasztották a képviselőtestületbe. 1990. és 1994. között az egyesületi és önkormányzati tevékenységet nehéz szétválasztani ... 1994 nyarán készült el a “Két választás között” című helyzetelemzés, majd az egyesület választási programja. Az 1994. december 11-i választáson az Egyesület 12 jelöltjét illetve támogatottját, közöttük a polgármestert is a 14 tagú önkormányzati képviselőtestület tagjává választották.

42

Az Egyesület kulturális tevékenységét a "Vidám Téli Esték” vetélkedő és táncos rendezvények, a Turai Szabadságnapok illetve juniálisok és a népfőiskolai előadások fémjelzik. A kirándulások közül meg kell említeni az 1992. augusztusi erdélyi utat, valamint az 1997. júniusi felvidéki körutat (lásd a híreknél. – A szerk.). Az Egyesület vezetősége testvéri kapcsolatok kiépítéséről 1996. június 30-án megállapodást írt alá a csíkszentimrei “Szent Imre Társulattal”. A Vigyázó Kör tagja a Város és Faluvédők Szövetségének, a Magyarok Világszövetségének, és a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek. Kuti József elnökhelyettes ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Új tagjaink Az elnökség június 26-i ülésén az alábbi egyéni tagok felvételét hagyta jóvá: Dr. Beke György Dr. Fazekas András (Szeged) Dr. Martonyi Erzsébet (Szeged) Martonyi Éva

Miklauž ic Istvánné Moldvai Jolán Szkok Anna.

Az április 17-én és június 26-án felvett tagok tagkönyvét a POLGÁR'97/5. füzettel most küldjük! $$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$ $

TAGDÍJAK — ADOMÁNYOK Az 1997. évi 500 Ft tagdíjak és az adományok folyamatosan érkeznek. Köszönjük azoknak, akik a kiküldött csekkek hatására már intézkedtek és kérjük a többieket is – különösen a tavalyról még hátralékosokat – hogy ne feledkezzenek meg a befizetésről! A 97/4. füzet óta július 26-ig postán az alábbi adományokat fizették be: Gaál Tibor 1000 Ft, Gortvay István 1500 Ft, Gyurcsik Mária 500 Ft, Jávor Béla 500 Ft, Kemecsey Ferenc 1000 Ft, Kosztolányi Dénes 4300 Ft, Mitnyan György 500 Ft, Nemeskürty István 1000 Ft, Remport Katalin 500 Ft, Schmidt Mária 1300 Ft, Selmeczi Gabriella 1000 Ft, Vincze Lászlóné 500 Ft, Zimányi Zoltán 1500 Ft, Z. Szőke Pál (korábban) 200 Ft. Ne feledjük: a teljes befizetésből 500 Ft a '97. évi (+ helyenként 200 Ft a '96. évi) tagdíj! A tagegyesületek közül tagdíjukat már befizették: Angyalföld-Újlipótvárosi Polgári Együttműködés Egyesület, Belvárosi Polgári Kör, Ajkai Konzervatív Klub, Nyugodt Jövőért Klub, Kissvábhegyi Egylet, Egri Polgárok Egyesülete, Zuglóért Polgári

43

Egylet, Vigyázó Kör (Tura), valamint 1996-ra a Lánchíd Kör. Köszönjük mindnyájuknak! Az Egyesület bankszámlája: 11713005-20419826 OTP XIII.ker. Tátra u.

44

HÍREK • Tagegyesületünk, a Turai Vigyázó Kör millecentenáriumi programjavaslatának egy pontja némi késéssel, 1997. június 24-28 között valósult meg, amikor 42 turai általános iskolás gyermek öt napos felvidéki körutazáson vett részt. A szálláshely Tura testvérközségében, Jászón volt. Onnét kiindulva bejárták a Felvidék keleti részének kulturális, történelmi nevezetességeit, természeti szépségekben bővelkedő tájait. Az utazás fő szervezője Kálna Tibor tanár, a Vigyázó Kör elnökségi tagja volt. • A május 3-i nagysikerű "Erkölcs és társadalom" konferenciánk (POLGÁR '97/4.) teljes szövegét a Batthyány Alapítvány támogatásával sikerült nagy példányszámban sokszorosítanunk. Postaköltségek miatt tagjainknak csak igény esetén tudjuk megküldeni, de őszi rendezvényeinken hozzáférhető lesz. • A Vigyázó Kör (Egyesület Turáért) időszakos "Füzetek" közreadásába kezdett. Eddig az l. és 2. számot küldték meg, "Adatok Tura történetéből" illetve "Egészségmegőrzés, betegségmegelőzés" címmel, 39 illetve 12 oldal terjedelemben. Az utóbbi az 1997. március 6-i ülésen elhangzott előadás szövege. Gratulálunk, várjuk a további híreket és füzeteket! • A lillafüredi Palota-szállóban július 26-án nagyszabású bál keretében jelentették be a Polgárok Miskolcért és a Nemzetért Egyesület – szándékuk szerint jövendő tagegyesületünk – megalakulását. A rendezvényen résztvett Mádl Ferenc elnökünk és Weszelovszky Zoltán főtitkár. • Tagegyesületünk, a Fiatalok Kulturális és Szabadidő Egyesülete szervezésében július 31-én nagysikerű Európa-Nap volt Hollókőn, ahol Orbán Viktor és mások mellett előadást tartott az MPE elnöke, Mádl Ferenc is.

MEGHÍVÓ A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület SZENT ISTVÁN NAPI EMLÉKEZÉST tart augusztus 16-án, szombaton 10,15-kor a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében, "A királyi életmű és üzenete" címmel. Előadó: Pápai Lajos győri megyéspüspök és Nemeskürty István. Közreműködik: Kováts Kolos, az Operaház örökös tagja, Horváth Sándor színművész és Hegedűs Endre zongoraművész. MINDENKIT VÁRUNK! ________________ Szerkeszti dr. Laczay István titkár (111-0177). Egyesületi terjesztésre közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. Főtitkár dr. Weszelovszky Zoltán. Budapest, 1136 Balzac u. 5. F/Ü: 149-7166. Lapzárta 1997.augusztus 6-án.

45

POLGÁR `97 6. füzet A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület lapja

Szent István emlékezete Postánkból Bemutatkozunk… Hírek – Meghívó (Polgári Gondola/t/ III) 1997. szeptember

46

Szent István rejteke (népmonda) Volt egyszer egy öreg pásztor, aki mindíg a Racsa-hegy oldalában legeltetett. Nem tartott semmitől, mert vadállat nem volt a közelben. No, ha nem volt, mégis minden nap eltűnt egy bárány a nyájból. Szólítja az öreg pásztor a bojtárgyereket és mondja neki: – Hallod-e fiam! Erre vadállat sohasem jár, mégis minden nap eltűnik egy bárány. Járj utána, s nekem előteremtsd, mert ha nem, csúfot látsz! Jól van, a bojtárgyerek kezd vigyázódni. Hát észreveszi, hogy déltájban egy fehér bárány kapja magát, egyet szökik, azzal megindul és egy kicsi barlang nyílásában eltűnik. Több se kellett a bojtárlegénynek, mindjárt utánaindult a báránynak és egy szűk folyosón egyre haladt a nyomában. Hát, egyszerre a folyosó kitágul, s a bojtár egy nagy földalatti üregbe ér. Abban a földalatti üregben lovaskatonák voltak. Mind régi-régi fegyvert viselt és mindegyik aludt a ló hátán. A bojtárfiú először nagyon megijedt, aztán megbátorodott és költögetni kezdte a katonákat. Dehiszen költögethette, mert egy sem ébredt fel. Akkor a fiú tovább ment, s egy nagy asztal mellett meglátta Szent István királyunkat, akinek olyan hosszú szakálla nőtt, hogy az asztalt körülérte. Odamegy a bojtárfiú a királyhoz, s látja, hogy az is alszik Kezdi költögetni s azt mondja: – Ébredjen fel Felséged! Megébred erre a szóra a király, de azt mondja: – Még nincs itt az ideje. Akkor a fiú még egyszer próbát tett a vitézekkel, de hiába, mert egyik sem ébredt fel. Mit tehetett, visszafordult és a szűk folyosón át visszatért a gazdájához Szent István azóta is ott rejtőzik a Racsa-hegy üregében, és azt várja, hogy mikor szabadíthatja fel a szegény népet. (Augusztus 16-i ünnepi emlékezésünkön elmondta Horváth Sándor színművész)

47

Szent István műve ma is mértékadó Szent István életművének felidézése történelmi kötelessége annak, aki felelősnek érzi magát hazánk megtartásáért – emlékeztetett Mádl Ferenc akadémikus a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület Szent István-napi ünnepi ülésének elnöki megnyitójában a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. Úgy vélte: történelmi alkotmányunk parancsa, hogy számba vegyük azokat a tanulságokat, amelyek a mához is szóló üzenetet hordoznak, s amelyek nagy királyunk cselekedeteiből, parancsaiból és intelmeiből kiolvashatók. E tanulságok a szónok szerint szükségesek a fennmaradáshoz, egy új és jobb élethez ugyanis az országot összetartó erőt biztosítani csak az európai rendhez igazodva lehetett és lehet. A mának szóló üzenetek között kiemelte azt is, hogy a belső átalakuláshoz, európai erőnk biztosításához létre kell hozni és támogatni kell az oktatás és a kultúra intézményeit. Sorsunk romlásához, önmagunk és történelmi örökségünk megtagadásához vezethet, ha e két terület alábecsülésének bűnébe esünk – hangoztatta az elnök. Idézte azt a Szent István-i intelmet is, hogy a közvagyonból senki ne sikkasszon, és a maga számára előnyt szerezni ne merészeljen, mert az az ország romlásához vezet. Kiemelte: jól kormányozni csak a kormányzottakkal lehet. Nemeskürty István, az irodalomtudományok doktora az ünnepi emlékezésen tartott előadásában

hangsúlyozta: átgondolt történelmi tett volt Szent István részéről, hogy a koronát – és így Magyarországot – Szűz Mária oltalmába ajánlotta. A "Regnum Marianum" történelmünket alakító erejére hívta fel a figyelmet, elmondta: ma különösnek tűnhet, de a transzcendentális hit egy állam sorsát meghatározó erő lehet mindaddig, amíg a közösség hisz benne. Egyúttal hangsúlyozta: István király nemcsak az ezer éve fennálló államot alkotta meg, de nyomatékosan kifejezésre juttatta azt is, hogy országalapító műve csak hittel párosulva érvényes. "A Máriatisztelet erősödése mindíg együtt járt hazánk megszilárdulásával. Ma is hisszük, hogy sorsunk a saját magunkén kívül Isten kezében van" – jelentette ki a neves irodalomtudós. Az ünnepi ülés harmadik előadója, Pápai Lajos győri megyéspüspök szerint Szent István és a fiatal magyar kereszténység nemcsak passzív befogadóként lett a keresztény Európa tagja, hanem újító módon hozzájárult a kereszténység megerősödéséhez is. Országunk és népünk több sebből vérzik, de mégis érzünk magunkban annyi erőt, hogy a mai Európának is tudjunk adni, és erkölcsi, szellemi, vallási megtisztulásához hozzájáruljunk – tette hozzá. A katolikus egyház Szent István üzenetét követve ma is a sokszínű Magyarország egységét szeretné szolgálni. Az ünnepi ülést Kováts Kolos operaénekes, Horváth Sándor színművész és Hegedűs Endre zongoraművész színvonalas műsora zárta be. (Magyar Nemzet, 1997. augusztus 18.)

* POSTÁNKBÓL (

48

* Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia Magyar Polgári Együttműködés Egyesület Mádl Ferenc elnök úr Budapest Igen tisztelt Elnök Úr! Megtisztelő meghívása nagy örömet jelentett, hogy van, aki méltóképpen emlékezik első Királyunkra, általa létre­ hozott keresztény országunkra, kultúránkra. Adja Isten, hogy ez a megemlékezés ne csak puszta szó legyen, hanem leromlott Hazánk lelki­szellemi újjáépítésének csírája, alapja! Bár magam, sajnos, egyéb, korábban vállalt kötelezett­ ségeim miatt csak személyes képviselőm révén tudok részt­ venni az ünnepi ülésen, lélekben, gondolatban Önökkel együtt ünneplek és munkájukhoz sok áldást, sikert kívánok! Budapest, 1997. augusztus 16. Köszöntéssel

Brückner Ákos Előd O.Cist.

plébános

* Kedves Barátaim, sajnos, aug. 16-án nem vagyok már itthon; így csak lélekben lehetek Önökkel Szent István napján….. köszöntöm az ünnepi ülést. Remélem, a szeptemberi programokon már személyesen is kifejezhetem, milyen fontosnak tartom m¹ködésüket! 1997. aug.13. Szeretettel: Jókai Anna

* Magyar Polgári Együttműködés Budapest 1136 Balzac u. 5.

49

Szívből köszönöm a szíves meghívást a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében aug. 16­án rendezendő Szent István­ napi megemlékezésre. Vidéken lévén szabadságon, csak lélekben tudok részt venni rajta. Zebegény, 1997.aug.12. Üdvözlettel, tisztelő hívetek: dr. Bőzsöny Ferenc

* Gyulay Endre Szeged-csanádi megyéspüspök úr 1996. decemberében a Püspöki Kar körleveléről tartott előadása óta minden meghívónkra válaszol, üdvözli az Egyesületet és Isten áldását kéri munkánkra. (A szerk.)

( Szent István ünnepélyünk egyik hölgy résztvevője másnap telefonon – névvel (amit a jelenléti íven nem találtam), de telefonszám vagy valós cím nélkül – kifogásolta, hogy rendezvényeinken "az elit számára" az első sorokat fenntartjuk és részükre külön büfé működik, valamint hogy "a politikusok ilyen rendezvényeken ne mutogassák magukat és ne itt gyűjtsék a kopogtató cédulákat". (Nem szószerinti idézetek.) Kérjük az Olvasót, hogy segítsen megválaszolni az alábbi kérdéseket: • Valóban bántó lehet, vagy netán a rendezés hibája, hogy elnökségünk tagjainak, jeles közéleti-politikai személyeknek – amíg lehet – helyet tartunk fenn? (Talán könnyebb lenne a hátsó sorokat fenntartani?!?) • Kifogásolható-e, vagy sértheti-e mások érzékenységét (főként ha látják), hogy közreműködőinket, néhány más személyiséget a büfé körüli sajnálatos, de szükségszerű tolongástól igyekszünk megkímélni? • A "Szót kér az Olvasó" rovat várja a harmadik észrevétellel kapcsolatos véleményeket is! A szerkesztő

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Bemutatkozunk… Fiatalok Kulturális és Szabadidő Egyesülete, Hollókő. Az egyesületet hollókői fiatalok alapították 1993-ban. Azóta Hollókő fiataljainak igyekeztünk lehetőséget nyújtani arra, hogy alkotó közösségi munkában vegyenek részt. Egyik legfontosabb feladatunk falunk néphagyományainak, népszokásainak őrzése, valamint olyan programok és rendezvények szervezése, melyek hozzájárulnak az itt élő emberek szabadidejének hasznos eltöltéséhez, de színvonalas programot nyújtanak az idelátogatóknak is. Ifjúsági néptánc-csoportunk és az általunk, kizárólag helyi fiatalok által írt "Hollókő élete" című ujság jóvoltából településünk határain túl is megismerkedhettek tevékenységünkkel. Fontosnak tartjuk kapcsolatok kiépítését a hozzánk hasonló célokért tevékenykedő

50

szervezetekkel. Egyesületünk alapító tagja a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek, az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamentnek és a Nógrád Megyei Ifjúsági Tanácsnak. Szabó Csaba elnök (Legutóbbi nagyszabású rendezvényük a POLGÁR 97/5. hírei között!) ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

HÍREK A MUNDUS Magyar Egyetemi Kiadó (1537 Budapest.114, Pf. 387. T:210-1075, F:210-1089) és a Magyar Kultúra Alapítvány "Az (magyar) értelmiség hivatása" című, hetven magyar értelmiségi által írt, 530 oldalas könyv (1960 Ft) megjelenése alkalmából szeptember 11-én ankétot rendezett. A tanulmányok, vallomások, levelek, elemzések szerzői között van egyesületünk tagjai közül Barsiné Pataky Etelka, Bod Péter Ákos, Domonkos István, ifj. Fasang Árpád, Komlóssy György, Kövér László, Kurucz Gyula, Latorcai János, Martonyi János, Mádl Ferenc, Nemeskürty István, Rabár Ferenc, Schmidt Mária. ("Értelmiséginek lenni annyit tesz, mint tudatában lenni annak a felelősségnek, amelyet egy közösséghez való tartozás, s a közösség többsége számára el nem érhető többlet­tudás együttesen jelent." Kövér László: Elszalasztott esélyek után. – Id. mű, 282.o.) ÊÊÊÊ

A könyv a hajón megvásárolható!

É ÉÉÉ

MEGHÍVÓ AZ EGYESÜLET TAGJAINAK, MINDEN KÜLÖN ÉRTESÍTÉS HELYETT!!

POLGÁRI GONDOLA(t) III. Az Egyesület hagyományos őszi hajóútját szeptember 27-én, szombaton tartjuk. A DUNAFÖLDVÁR motoros d.e. 10 órakor indul a Jászai Mari-téri hajóállomásról (Margithíd, pesti hídfő). A beszélgetés témája: POLGÁR ÉS POLITIKA. Gondolatébresztők: Granasztói György és Tellér Gyula, elnökségünk tagjai. Felkért együttgondolkodók: Kálna Tibor (Vigyázó Kör, Tura), Veczán Pál (Polgárok Miskolcért és a Nemzetért Egyesület) és Weinwurm Árpád (Zuglóért Polgári Egyesület). Tervezett hozzászólást (3 perc) kérjük a regisztrációnál jelezni! A meghívó egy személyre szól. A hajó korlátozott befogadóképessége

51

miatt csak a meghívóval rendelkezőket várjuk. ________________ Szerkeszti dr. Laczay István titkár (111-0177; szept. végétől 340-4177!). Egyesületi terjesztésre közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. Főtitkár dr. Weszelovszky Zoltán. Budapest, 1136 Balzac u. 5. F/Ü: 149-7166. Lapzárta 1997.szeptember 16-án.

POLGÁR `97 7. füzet A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület lapja

1956-1997 Polgári Gondola(t) III. Új tagok – Tagdíjak – Adományok Hírek – Meghívók 1997. november

52

53

OOOOOOOOOOOOOOOO 1997. október 23. Az ünnep estéjén a zsúfolásig megtelt URÁNIA filmszínházban Mádl Ferenc elnök nyitotta meg az Egyesület megemlékezését (Magyar Nemzet, november 1.). Vendégünk volt Fónay Jenő és Wittner Mária, akiket '56 után halálra ítéltek, valamint számos életfogytiglant kapott harcos. Varga László, az Országgyűlés korelnöke, Mansfeld László, a mártírhalált halt Mansfeld Péter öccse, Balás Piri László '56-os nemzetőr (Magyar Nemzet, november 1. és lentebb) személyes hangú emlékezése után Orbán Viktor, a Fidesz–Magyar Polgári Párt elnöke beszélt (Magyar Nemzet, október 25.). Az ünnepi műsort a CBS televizió '56-os eredeti felvételeiből összeállított riportfilm ősbemutatója zárta. — Nagysikerű, méltó emlékezés volt!

Balás Piri László: A forradalom üzenete Végéhez közeledik ez a kegyetlen évszázad, amely sok nemzetet megtépázott, de talán egyet sem annyira, mint minket, magyarokat. Visszatekintve kálváriánk stációi: a világháború, a kommün és Trianon, a második világégés és az ország pusztulása, nyilasok, németek és aztán az ázsiai katonák, táborokba hurcolt százezrek és Rákosiék proletárdiktatúrája. Első látásra 1956-os nemzeti felkelésünk is beleillik a sorba; csak egyike hiábavaló erőfeszítéseinknek, véres bukásainknak. A különbség abban áll, hogy ez a magyar október nem megesett mivelünk, hanem teljes egészében miáltalunk történt. Énekelve vagy sírva, de parancsra indult mindkét világháborúba a magyar katona. Ezerkilencszázötvenhatban nem volt sorozás. Szabad elhatározásából döntött úgy sok százezer honpolgár, hogy elég volt a kiszolgáltatottságból, a félelemből, és mindenki önként választotta meg a cselekvés módját. Szép vidéki városban jártam néhány napja, "rendhagyó történelemóra" megtartására kértek föl két iskolában. Szívesen álltam a gyerekek komolyan méregető vagy hetyke-kíváncsi tekintete elé. A gondom nem az volt, mit mondjak nekik, hanem hogy milyen szavakat, fogalmakat használjak. Katpol, ÁVH, kékávós, zöldávós? Jegyrendszer, kuláklista, kitelepítés, kolhoz? Központi Bizottság, Politikai Bizottság, a párt első titkára? Statárium, népbíróság, duplanullás ügyvéd? Mindez számukra szerencsére egy elsüllyedt földrész különös, zagyva nyelve. Az élő beszédet pedig nem szabad lábjegyzetekkel, magyarázkodással megszakítani! Más a helyzet olyan körben, amelyben szép forradalmunkról, reményeinkről és elárultatásunkról mindent tudnak. 1956-ban ugyanazt próbálta kimondani ez a nép, mit 1945-ben egyszer már békés választásokon kinyilvánított, csak most előbb fegyverrel kellett egy kis figyelmet kérnie. És hisszük azt is, hogy a kimondott igazság tovább zeng, visszhangzik, ha fűrészporos kosárban nyugszik is már a fej, amely világgá kiáltotta. Mit mondhatnék még erről? Inkább megpörgetem hát a naptárt, egészen addig a lapig, amelyre fáradtan és boldogan azt jegyeztem: "devictus vincit!", győz a legyőzött. Ezerkilencszáznyolcvankilenc június 16-a volt, s én annak a régi októbernek nagysokára visszaérkező rengéshullámait éreztem a talpam alatt a Hősök terén.

54

Döglődni látszott a dinoszaurusz, amelynek fogságában éltünk, fürgén surrantak ki alóla az apró sárkánygyíkok. Bizakodva, visszafojtott lélegzettel vártunk, és íme: nem dübörögtek fel a "testvéri tankok", nem hullott aknaeső sem az égből. Messze távol élő rokonomnak akkoriban így írtam: "Kimentek az oroszok! Ezt már csak mi magunk ronthatjuk el." … És lőn. Ahogy múlt az idő, úgy kúszott a gyomrom felé valami hideg, állandó émelygés. Lehetséges az, hogy külső erő híján, ha bukást nem is, de egy tengődő, zavaros világot teremtünk magunknak? S hogy a forradalom véres árnya, melyet Kádár János és bűntársai sohasem tudtak végleg elűzni, színében elhalványul és protokoll tárgya lesz? Láttam, a munkások (újabb szóval: a kékgallérosok) nem zavarták szét sárga szakszervezeteiket, nem mutattak semmi kezdeményezőkedvet. Élt még a melósok között a hetvenes években is egy mondás: "jatt a jattba, mint ötvenhatba". Elfeledték. A falu népe nem tudta kialakítani a szövetkezés korszerű formáit, és ugyanazokat választotta meg szabadon, akiket korábban a rendszer tukmált rá. Így tett hamarosan az ország is. S az értelmiség, a nemzet színe és virága? Óh, irgalom atyja, ne hagyj el! Hadd soroljak fel néhány nevet: Bibó István és Kéthly Anna, Nagy Imre és Mindszenty József, Kodály Zoltán és Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter, Tamási Áron… nem voltak ők félistenek, gyarlóságaikat is tudjuk. De amikor reájuk tekintett az ország, ők vállalták a felelősséget, a "gondot és hitvallást". Most: posztmodern játszadozások és "sok hazapuffogtatás". Beteg nosztalgiák és mindent elárasztó hisztériás gyűlölet. Csoda-e, ha az egyszerű rabló sem elégszik meg azzal, hogy leüsse áldozatát, de halálra is rugdossa és páros lábbal ugrál a fején? Mit tett ez a társadalom '56 örökségével, amelynek lényege éppen az egymás felé kinyújtott kéz, a bizalom és a szolidaritás volt? Egy fürge velejű riporter e ponton fölvetné a kérdést: a híres ötvenhatosok mostanában is jó példát mutatnak-e? Azt felelném: igen, zsörtölődünk egymás közt, talán mert túl őszinte a természetünk, ez azonban családi ügy. És azt felelném még: ez a kivéreztetett és leharcolt alakulat megvédi még a zászlót, de "támadóélként" ne tessenek már számításba venni. A példát akkori magunkról vegyék! A farkasfalkák megfékezése, a korrupció gyökérzetének felszaggatása, egy igazságos, de versenyelvű társadalom megteremtése pihentebb és jól felkészített csapatokra vár. Az első lendület kifulladt, de önveszejtő ócska taktikák fölött még megszülethet a nagy ívű, győztes stratégia. Ezerkilencszázötvenhatban a forradalom első hetében mindenki az utcán volt, a nép fegyvertelen tömegeivel támogatta a fölkelést. November 23-án a túlerő ellen úgy demonstrált a főváros, hogy egy óra hosszán senki sem lépett az utcára; a megszállók páncélos járművei tehetetlenül száguldoztak. Erről beszéltem a kisdiákoknak, és úgy láttam, ezt megértették. Volt aztán még egy jelszavunk: "Márciusban újrakezdjük!" Akkor azonban már nem volt se erő, se esély. Most van. Az ország minden táján élnek tettre kész értékes, alkotó emberek. Csak meg kellene találni őket, csak rendezni kellene a sorokat és – bízni kellene egymásban. És akkor márciusban vagy májusban, de újrakezdjük!

55

A Széna-tér kufáraihoz (Egy hír: A Széna-téri '56-os emlékhelyre szórakoztató központot terveznek) Táncoljatok hát csontjainkon, dübörögjön a rockzene, s hogy itt valakik vérbefagytak … – ti ne törődjetek vele.

Valakik akkor Érted haltak, ki itt majd szórakozni fogsz, s nem is sejted, mi van alattad, míg dübörögve vigyorogsz.

Építsetek fel palotákat, azokba fénylő mozikat, s szórakozástok ne zavarja, hogy kik vannak a föld alatt.

Felejtsétek hát, hogy a föld itt kínnal és vérrel volt tele … Táncoljatok csak, s hogy mi történt, már ne törődjetek vele. (Egy '56-os, aki a 15 évéből ötöt ült le)

MOSONMAGYARÓVÁR, 1997. október 26. Tagegyesületünk a Polgári Kerekasztal, valamint a helyi 56-os Egyesület meghívására, az MPEE képviseletében Gergely András ügyvezető alelnök és Laczay István titkár vett részt a mosonmagyaróvári gyásznap eseményein és helyezte el a Gyász-téri emlékműnél az Egyesület koszorúját. A személyes hangú emlékező beszédet Takács István tagtársunk, az 56-os Egyesület elnöke, a sortűz túlélője tartotta. Mosonmagyaróvár továbbra is várja, hogy a Dudás István és társai ellen mindmáig húzódó, nyomozati szaktól megismételt büntetőeljárás végre befejeződjék; – mert az igazságtétel nem maradhat el!

'''''''''''''''''''''' Polgári Gondola(t) III. –– "Polgár és politika" Szeptember 27-én délelőtt ragyogó őszi időben immár harmadszor indult hagyományos útjára a DUNAFÖLDVÁR motoroshajó, fedélzetén sajnos, a korábbiaknál kevesebb résztvevővel. Vendégünk volt viszont Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés vezetője, aki hozzászólásán kívül TV- és sajtóinterjút is adott. Mádl Ferenc megnyitója, Granasztói György és Tellér Gyula bevezetője után Kálna Tibor (Vigyázó Kör, Tura), Monostori Attila (Zuglóért Polgári Egylet) és Veczán Pál (Polgárok Miskolcért és a Nemzetért Egyesület) mondta el gondolatait, ismertette egyesületének céljait és munkáját. Ezt követően az élénk eszmecsere egészen a kikötésig tartott.

Kálna Tibor: A vidéki polgár A polgári létnek köztudottan két fundamentuma van: a szabadság és a tulajdon! A szabadság az emberi civilizációnak és a közjó szolgálatának elkötelezett politikai és erkölcsi döntések lehetőségeit jelenti. A tulajdon pedig a szabad polgári lét alapfeltétele: rendelkezünk szellemi és anyagi tulajdonnal. Hozzászólásomban a vidéki polgári értelmiség helyzetével és szerepével foglalkozom, abban a megvilágításban, egyben attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy ennek a rétegnek döntő befolyása lesz – vagy nem lesz (!) – az elkövetkezendő

56

egy-két évtized magyar történelmére. (Itt szándékosan nem a politika szót használtam, hiszen a történelem ennél többet: életmódot és kultúrát és jelent.) – Kit tekinthetünk vidéki polgári értelmiségnek? Talán azokat a diplomásokat, akiket nem darált le és nem integrált a Kádár-rezsim totális gépezete. Ez a meghatározás azonban csupán lehetőséget és nem feltételeket jelöl. Visszautalva az előzőekre: a feltételeket a tulajdonviszonyok határozzák meg. Anyagi és szellemi tulajdon hiányában nem alakulhat ki független, felelős személyiség, csupán egy önző és szorongó, manipulált és kiszolgáltatott rabszolga jellem. Az anyagi javakban bővelkedő, de szellemiekben pangó újburzsoázia – jó esetben – második, harmadik nemzedékében válhat majd polgárrá. Az újszegény értelmiség pedig generációk óta, és még generációkig predesztináltan elnyomorítva, csak a pálya széléről figyelheti a történelmet, ami csak úgy megesik – történik – vele. A továbbiakban két szervesen kapcsolódó kérdéskört kell tisztázni: – Kikből áll a vidéki polgári értelmiség? – Valamint – Meg kellene határozni anyagi és szellemi tulajdonviszonyait. A vidéki polgárság összetételét – látszólag önkényesen – nemzedéki alapon vizsgálom. Az első generációs értelmiségiek közül viszonylag kevesen lehettek polgárrá, hiszen az ún. "történelmi igazságszolgáltatás" keretében valamilyen szinten és mértékben a pártállam kádereivé váltak: falusi tanítóktól a téesz-elnökökön és vezérigazgatókon át a megyei párt-titkárokig és "botcsinálta" országgyűlési képviselőkig. Közöttük is szépszámban találhatunk tisztességes és értékes embereket, de hiányoznak a gyökereik, azaz nincsenek emlékképeik, identitásuk, nem hordozzák génjeikben a polgári lét attribútumait. Polgárrá válni azok az első generációsok tudtak, illetve szeretnének, akiknek családja megőrízte a hagyományos paraszti, vallásos értékrendet: s ez megvédte őket a "gulyáskommunizmus" lelki és erkölcsi "szívóhatásától". Ez a szűk réteg hősies küzdelmet vív, hogy nihilikus erkölcsi közegben, gyakran a létminimum alatt élve, a semmiből felépítse az értelmiségi létformát, s továbbadja gyermekeinek. A másik, még kisebb csoport a többgenerációsoké. Ők azok, akik országvesztésen, háborúkon, forradalmakon-ellenforradalmakon át mentették a nagyapa falvédőjét és ezüsttalpú likőröspoharait. Trianon óta folyamatosan migrálnak önkényesen húzott ország- és megyehatárokon át, amerre görgetik őket az "uralkodó szelek" a történelem futóhomokján. Még mindíg rejtőzködnek, hisz sejtjeikben őrzik a félelmet, mivel egy fizikai- és egzisztenciális genocidium szerencsétlen túlélői. Őket szeretik a legkevésé, mert a társadalom egy jelentős részéből – puszta fizikai létükkel – még mindíg kisebbségi érzést és bűntudatot váltanak ki. Ez a két értelmiségi réteg, mely múltjában és emlékeiben oly távol állt egymástól, találkozott a "késő Kádár-kor" csendes forrongásaiban, majd a rendszerváltás eufóriájában. Ők hajtották végre többé-kevésbé, jól-rosszul vidéken a rendszerváltást. És ők voltak azok a névtelen közkatonákés őrmesterek, akik diszkréten kivéreztek: kockára téve állásukat (hiszen többségük köztisztviselő és közalkalmazott), egészségüket, családjuk békéjét és "vagyonát". Aztán csalódottan kellett látniuk, hogy a "győztes háború" után "tábornokaik" egymás torkának

57

szegezik a fegyvert. Félek a történelmi párhuzamoktól. Mégis, a vidéki polgárság helyzete némiképp hasonlatos a múlt század reformnemességéhez, amelyik több mint egy évtizeden át küzdött az alsótáblán, aztán a forradalom alatt (kártérítés nélkül!) elvesztette jobbágyait, a szabadságharcban fél karját, a passzív ellenállás idején megmaradt birtokait. S mire eljött a kiegyezés, már csak egy megkeseredett és kiégett vénember volt, aki utolsó pénzén a cigánnyal húzatva "sírva vigadott" és félkarjával a borospoharat a tükörbe vágta. Most vizsgáljuk meg a polgári lét alaptételét, a tulajdonviszonyokat. Miből is áll a polgár szellemi tulajdona? – Tárgyi tudásból és műveltségből (mely nem korlátozódhat egy szakterületre). – Erkölcsi, politikai és esztétikai eszményekből. Ez az eszmerendszer gyökérzetet alkot, melynek három fő ága van: a görög-római antikvitás, a zsidó-keresztény teológia és etika, valamint a klasszikus polgári felvilágosodás eszmerendszere. Mindezeken kívül még szükség van egy lelki attribútumra: a szellemi munka és termék tiszteletére. A mai valóság azonban az, hogy az értelmiség sok esetben a fizikai túlélés kedvéért kényszerül identitása feladására. S a lecsúszott értelmiség fogékonnyá válhat a populista politikai szélsőségekre – "weimarizálódik". A polgár számára a politikacsinálás lassan ismét "úri huncutság" lesz, csendben tűr és krumplit kapál, és reményeiben unokáinak prolongálja a polgári jövőt. Veszélyeztetett helyzete, meghasonlottsága ellenére ebben a rétegben még mindíg van szándék és akarat. Ahhoz, hogy a szándékból országépítő tettek legyenek, ezt a réteget helyzetbe kell hozni. Ez pedig a '98-ban kormányzati pozicióba kerülő, remélhetőleg polgári politikus elit történelmi felelőssége!

{{{{{{{{{{{{{{{{{{{{{{{{{{{{{ Új tagjaink Az elnökség november 5-i ülésén az alábbi egyéni tagok felvételét hagyta jóvá: Csötönyi József dr. Erlaky Györgyné Kasánszky Emőke Erdélyi Csaba dr. Hegedüs Endre Raduj Klára Erdélyiné Kovács Nóra Hodossy Lajosné Vesztróczy Zsolt Erlaky György dr. Horváth Sándor

TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT

Mindenkinek, mindnyájunknak: Békés Karácsonyt,

58

boldogabb Újesztendït! TAGDÍJAK — ADOMÁNYOK Az 1997. évi 500 Ft tagdíjak és az adományok a nyári-őszi időszakban is folyamatosan érkeztek. Elnézést kérünk, ha néhány esetben ismételten csekket küldtünk azoknak, akik időközben már fizettek. A 97/5. füzet óta november 21-ig az alábbi adományokról érkezett értesítés: Baranyai László 1500 Ft, Bródy Andor 500 Ft, Dienes-Oehm Egon 500 Ft, Gyürk István 3000 Ft, Kasánszky Emőke 1000 Ft, Kodolányi Gyula 1000 Ft, Latorcai János 500 Ft, Miklauzic Istvánné 500 Ft, Nemeskürty Harriet 500 Ft, Raduj Klára 500 Ft, Raskó György 2500 Ft, Sámsondi Kiss György 1000 Ft, Szabó Zsolt 500 Ft. Ne feledjük: a teljes befizetésből 500 Ft a '97. évi (+ egyeseknél 200 Ft a '96. évi) tagdíj! A tagegyesületek közül 1997. évi tagdíjukat még nem fizették be: Dunaújvárosi Polgári Kör (1996. év is!), Egri Lokálpatrióta Egylet, Gödi Társas Kör, Hollókői Ifjak Kulturális Egyesülete, Lánchíd Kör, Szabó Dezső Kulturális Egylet (Szolnok). Az 1996. évi egyéni tagdíjjal is hátralékos még: Boris Gábor, Hidvégi György, Juharos Róbert, Kácsor Antal, Krause Izabella, Mészáros László, Mikes Éva, Mile Lajos, Nagy István, Prandler Katalin, Szőcs Géza, Szőnyi Gergely, Szőnyi István, Tímár Éva. Nekik ismételten csekket mellékelünk! Lehetséges, hogy időközben változás történt, vagy egy-egy régebbi befizetést sajnálatos módon nem regisztráltunk. Kérjük ezeket jelezni! (Laczay István, 340-4177)

Az Egyesület bankszámlája: 11713005-20419826 OTP XIII.ker. Tátra u. ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤ ¤

HÍREK A 100 éve alakult és most újjászervezett Budai Polgári Társaskör október 3-án tartotta első összejövetelét a Várban. Pokorny Zoltán, a Kör elnökének megnyitója után Katona Tamás polgármester a 750 éves Vár multját, jelenét és remélt jövőjét ismertette. Második összejövetelükön, november 7-én Orbán Viktor volt a vendég, aki a népszavazással kapcsolatban a NATO-ról és a földkérdésről beszélt. A Nyugodt Jövőért Klub "Belvárosi Széchenyi Napok" kiállítást rendezett az V.ker. Erzsébet tér 4.sz. alatt (Széchenyi-bélyegek, képeslapok és egyéb emlékek). A megnyitót október 31-én d.u. dr. Xantus Judit, az Önkormányzat jegyzője és – Görgői Képes Endre elnök távollétében – Kazy Zsámbok Gizella, a klub titkára tartotta. A Szent László Akadémia és a BME "R" Klubja (XI., Műegyetem rakpart 9. I.em., Petőfi híd budai hídfőnél) "Helyünk Európában" címmel előadássorozatot rendez. A hátralévő időpontok és témák (mindíg 18 órakor): – Nov.27. Románok – Dec.4.

59

Bolgárok – Dec.11. Albánok. A Rákosfalvai Közművelődési Egyesület (1144 Füredi út 9/D) Cselényi József emlékére három kategóriában népdal-éneklési versenyt hirdet. Információ és nevezés 1998. január 30-ig az Egyesületnél.

Az igaz szóról … "A mai közgondolkodás rákfenéje, amit a közgazdaságtanban racionális elvárásnak hívnak, hogy a cselekedeteibe mindenki már előre belekalkulálja, amit a másik vár attól, amit ő tesz. Ebből a sok elvárásból a végén egy teljesen torz, idétlen közszellem jön létre. Pedig nem szabad állandóan azt vizsgálnunk, hogy mi lesz a következménye annak, amit teszünk, hanem az igazat kell mondani. Azt kell mondani, amiben hiszünk. És ha az egy mérsékelt, józan, objektiv vélemény, akkor nincs olyan veszély, hogy belekeveredünk valamilyen szélsőségbe. Az igazat meg miért ne mondjuk ki, akármi is lesz a következménye. Ha be akarjuk tölteni azt a szerepünket, hogy a politizálásnak a kilengő szélsőségeit próbáljuk meg egyensúlyban tartani, akkor nem csatlakozhatunk azokhoz, akik úgy gondolkoznak, hogy "majd ha ő ezt mondja, akkor én azt mondom, de ő már tudja, hogy én azt fogom válaszolni arra, amit ő mond…" stb. Ez egy kicsit a tőzsdei játékokhoz hasonlít, ahol a jövőre vonatkozó üzleteknek az eltömegesedése teljesen lehetetlenné teszi, hogy a tőzsde bármilyen szempontból a körülöttünk lévő világ objektív értékmérője legyen. Nekünk az a dolgunk, hogy itt és most objektív értékmérők legyünk és mondjuk az igazat, ahogy azt jónak látjuk. (Rabár Ferenc az MPEE 1997. november 5­i elnökségi ülésén)

MEGHÍVÓ Az MPEE és a Batthyány Lajos Alapítvány december 6-án, szombaton 10 órakor a Kaffka Gimnáziumban (XI., Villányi út 5-7.) konferenciát rendez. Téma: A polgári Magyarország felé. Előadók: Martonyi János, Matolcsy György, Rabár Ferenc. Mindenkit ezúton is hívunk! A XIII. kerületi Közéleti Klub december 10-én, szerdán 18 órakor az Újlipótvárosi Klub-Galériában (XIII. Tátra u. 20/B, bejárat a Radnóti Miklós utcából) tartja következő összejövetelét. A téma: Tőkés

60

társaságok világuralma (?). A vendég: Rabár Ferenc. _______________ Szerkeszti dr. Laczay István titkár (340-4177). Egyesületi terjesztésre közreadja a Magyar Polgári Együttműködés. Főtitkár dr. Weszelovszky Zoltán. Budapest, 1136 Balzac u. 5. F/Ü: 149-7166. Lapzárta 1997. november 21-én.