Pünkösd 1. napja 2012. május 27. A pünkösd (pentekoszté) ötvenedik napot jelent és a húsvéthoz kapcsolódó számozás miatt mozgó ünnep. Eredete az Ószövetségben van, a Sávuót a Sinai hegyi törvényadás ünnepe, ill. az aratás kezdete. Érdemes tehát utalni arra, hogy eredendően nem keresztyén ünnep, amint az ApCsel 2,1-ben is olvassuk. A tanítványok pünkösd napján voltak együtt, amikor beteljesedett Jézus ígérete a Szentlélek eljövetelével. A keresztyén hagyományban nem mutatható ki pontosan megünneplésének kezdete. Tertullianus mindenesetre úgy hivatkozik rá, mint régi keresztyén ünnepre, ami megalapozza, hogy talán az apostoli kortól kezdve sok helyütt ünnepelték. A népegyházi gyakorlatban a többi, un. „sátoros ünnephez „képest” megkopott, ugyanakkor kevésbé rakódtak rá a fogyasztói társadalom új népszokásai is.
„Lélekből, lelkesen…” Textus: 1Korinthus 2,12−16 1. Amit a textusról tudni kell – exegetikai/kortörténeti megértés 1.1. A levél kortörténeti háttere A korinthusi gyülekezetet Pál apostol alapította a Kr.u. 49-ben induló második missziói útja alkalmával. Másfél évet töltött a városban, és ez idő alatt zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdette a Krisztus evangéliumát eleinte zsinagógákban, majd Titus Justus házában (ApCsel 18,1−17). Később Apollós is végez missziói munkát Korinthusban. A korinthusi gyülekezet tulajdonképpen kis házi csoportok összessége volt.1 Minden bizonnyal ez a tény is vezetett odáig, hogy az első korinthusi levél írásakor már gond volt a gyülekezeten belüli pártoskodás. E pártok az ott járt igehirdetők személye köré csoportosultak: Apollós, Kéfás, Pál. (1Kor 1,4−12) A levél számos, a gyülekezetben felmerülő problémára, kérdésre válaszol. Ilyen a fent említett pártoskodás, az erős karizmatikus jelenségek körüli zavar, az istentiszteleti rend, a párkapcsolat erkölcsi kérdései, stb.2 A levelet 54−56 pünkösdje előtt írta Pál apostol Efézusban.3 1.2. A textus kontextusa Textusunk a „kereszt igéjéről” szóló értekezés (1Kor 1,18−2,16) záró része, amely a pártoskodásról szóló perikópák közé ékelődik be. (1Kor 1,10−17 és 1Kor 3) A „kereszt igéjéről” való páli tanításban az apostol elmondja, hogy az igehirdetése központja a megfeszített Krisztus volt. Ezt nem könnyű megérteni, hiszen „…a zsidóknak … megütközés, a pogányoknak pedig bolondság…” (1Kor 1,23). Hangsúlyozza Pál azt is, hogy prédikálásában nem az emberi bölcsességre és nem is az ékesszólásra hagyatkozott, hanem az Isten Lelkének erejére. Nyilván ez más korabeli igehirdetőknél nem volt így, sőt lehet, hogy Pál nem rétori igehirdetése BUDAI: Az Újszövetség története, 49. Bővebben a különböző újszövetségi bevezetésekben olvashatunk ezekről. BUDAI: i.m., VARGA: Újszövetségi bevezetés. 3 BUDAI: Az Újszövetség története, 50. 1 2
251
Pünkösd 1. napja
nem tetszett minden korinthusinak.4 Az 1Kor 2,12−16 az Isten ajándékainak Lélek általi megismeréséről szól. Ez a szakasz a szövegkontextust figyelembe véve a keresztről szóló beszédre vonatkozik, de mivel explicit módon nem szűkíti le erre az Istentől való „ajándékra” Pál a megismerést, sőt a 15. versben minden megítéléséről van szó, tágabb értelmezési lehetőség nyílik ki, amelyre az igehirdetés applikációjánál tekintettel kell lenni. 1.3. Versenkénti magyarázat A 12. versben egy ellentétpárt állít fel Pál, ami nem idegen az ő érvelési módszerétől: a világ lelke − Isten lelke. A Róm 8,15-ben egy hasonló ellentétpár használatával világít rá az Isten Lelkének mibenlétére: szolgaság lelke − fiúság lelke. Ez azonban semmiképpen sem azt jelenti, hogy két azonos hatalmú és erejű entitásról van itt szó,5 hanem inkább arról, hogy az apostol dialektikus módon érti, és igyekszik megértetni a Lélek valóságát. A lelki − világi ellentét az egész textuson végighúzódik. A Lélek ajándékának a célja, hogy a hívő megismerje jobban Isten ajándékait. A Lélek a kulcs a megelőző szakaszban tárgyalt kereszt botrányának és bolondságának megértéséhez. Fontos hangsúlyozni, hogy a Lélek ajándék és nem tulajdon. Az Isten ajándékának a mibenlétére talán legszebben az 1Kor 2,9 utal: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett’, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek”. A 13. vers megvilágítja, hogy mit is jelent a világ lelke, hiszen a Lélektől jött tanítással az emberi bölcsességet állítja szembe. Az emberi gondolatok, az emberi logika az, ami a világ lelkét jelenti tehát.6 A hellenizmusban magától értetődött, hogy az, aki emberek elé állt ki beszélni, filozófiai és retorikai képzéssel és képességgel bírjon. Pálnál megvolt mind a filozófiai, mind a retorikai alap, ahogy ezt az athéni beszéd bizonyítja (ApCsel 17,22−34), de ezt szándékosan nem alkalmazza a keresztről szóló beszédben, mert nem emberi erő által akarja terjeszteni az evangéliumot, hanem Isten erején nyugodva. (1Kor 2,4−5) A 13. versben található egy a fordítás szempontjából nehéz rész: pneumatikoi'" pneumatika; sugkrivnonte". A problémát a szöveg enigmatikus tömörsége okozza. Ugyanis nem lehet eldönteni, hogy lelki személyekről, vagy lelki dolgokról van itt szó, továbbá a sugkrivnw igének legalább 4 jelentése is van: összekötni, egybevetni, magyarázni, mérni. Egyetérthetünk Cserháti Sándorral, aki szerint itt a fordítás az exegetikai döntéstől függ.7 Hiszen a 14. vers sem igazít el bennünket, ugyanis itt szó esik lelki emberekről is és lelki módon
4 Saját beszédéről írja Pál apostol a 2Kor 10,10-ben, hogy szánalmas a világi mérce szerint. A Budai Bevezetés szerint az Apollós-párt számára fontos volt a retorikai-filozófiai kiműveltség. BUDAI: Az Újszövetség története, 50. 5 CSERHÁTI: Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele, 134. 6 Figyelemre méltó a Jak 3,13−18-al való összefüggés, ahol paralellizmusban áll a bölcsesség jelzőjeként az ejpivggeio", a yucikhv és a daimoniwvdh". Továbbá ahogyan Pál a 1Kor 3,1−5-ben, úgy Jakab is a Jak 3,15−16-ban ír a viszálykodásról. Tehát kapcsolat van a földi bölcsesség alkalmazása és a gyülekezeten béli viszálykodás között. 7 CSERHÁTI: Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele, 134−135.
252
1Korinthus 2,12−16
való megértésről is.8 Hadd álljon itt néhány fordítás variáns, melyek közül mindegyik támogatható: − Varga Zsigmond József: „lelki (dolgokat) lelki (emberekkel) állítva kapcsolatba”.9 − Újfordítású Biblia: „a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva”. − Tőkés István: „lelkiekhez lelkieket szabván.”10 − Barettre és Conzelmannra utalva a New Jerome Biblical Commentary: „lelki igazságokat lelki módon magyarázva.”11 Akár lelki emberekről, akár lelki dolgok egybevetéséről van szó, a lényeg mindenképpen az, ami korábban is megfogalmazódott, hogy Isten dolgai az ő bölcsességével érthetőek meg igazán. Ezt taglalja tovább a 14. vers is, amely tartalmaz egy a szó szerinti értelem alapján teljesen ellentmondásos, a magyar vallásos-teológiai nyelv szempontjából viszont korrekt fordítást. yuciko;" a[nqrwpo" – „nem lelki ember”. Ezt a fordítást erősíti meg a 15. vers elején megjelenő antitézis, amely lelki embert hoz. A problémát az újszövetségi antropológiai terminusok nem következetes magyarítása okozza, ami viszont több évszázados nyelvi örökségünk. Erről a későbbikben részletesebben szólunk. Szépen fogalmazza meg a Magyarázatos Biblia yuciko;" a[nqrwpo" 12 jelentésének lényegét: „A nem lelki ember fogva marad a teremtettség létformájának korlátai között…”13 Ebben a létformában alapvetően idegenül és érthetetlenül hangzik az evangélium, hacsak az Isten Lelke nem világosítja azt meg az embernek. A 15. vers szerint a lelki emberek mindent megítélnek, de őket senki sem ítélheti meg. Ez nem feltétlenül a hívők gőgös felsőbbrendűségét jelenti, ahogy egyesek az egyháztörténelem folyamán értelmezték,14 hanem inkább a kapott Lélek bölcsességének nagyságát. Ezért nem törődik Pál azzal, hogy a korinthusiak ítélkeznek felette (1Kor 4,3). A 16. versben egy Ézsaiás idézettel tesz pontot Pál az Isten Lelke szerinti igehirdetés, és megértésről szóló gondolatmenetének a végére. Az Ézs 40,13 értelme, hogy Isten bölcsessége kikutathatatlan és a legnagyobb. Az ember képtelen arra magától, hogy behatoljon értelmével az Isten gondolatainak mélységéig, ahogy erről a 10. és 11. versekben is szólt. Ezért döntő a Krisztus értelme, ami mind a keresztet, mind a feltámadást érthetővé teszi.
8 Werner de Boor két német fordítási lehetőséget is ajánl: „indem wir geistliches mit geistlichem vergleichend deuten” és „indem wir geistesmenschen mit geistesdinge vergleichend deuten” DE BOOR: Der erste Brief an die Korinther, 55. 9 VARGA: Újszövetségi görög-magyar szótár, 889. 10 TŐKÉS I.: A korinthusbeliekhez írt első levél magyarázata, 69. 11 MURPHY: The First Letter to the Corinthians, 802. 12 Cserháti szerint a gnosztikus felfogásban a yuciko;" a[nqrwpo" a még meg nem világosodottakat jelenti. CSERHÁTI: Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele, 135. 13 Biblia magyarázó jegyzetekkel, 1378. 14 VIII. Bonifác az 1302-ben kiadott Unam Sanctam bullájában az 1Kor 2,15 alapján igényel világi uralmat. Lásd: http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/kozepkori-egyetemes-080905-611
253
Pünkösd 1. napja
2. A perikópa megértése – teológiai összefüggések feltárása 2.1. Az 1Kor 2,12−16 felszínre hozza az újszövetségi teológia egyik antropológiai kérdését: hogyan értelmezendő a pneu'ma és a yuchv közti különbség? A magyar Újszövetség fordításokban a legtöbbször, mint az ember nem látható belső világa, a lélek szó jelenik meg mindkét görög szó fordításaként. Ez az esetek többségében megnyugtató is, és egybevág az eredeti értelemmel. Amikor e két kifejezés ugyanabban a szövegkörnyezetben jelenik meg, akkor viszont már fordításbeli problémák adódnak, ahogy ez jelen perikópánkban is fennáll. A kérdés tehát az, hogy mi a különbség az emberben lévő, vagy helyesebben szólva az embert alkotó pneu'ma és yuchv között? Varga Zsigmond József egy külön exkurzust szentel ennek a témának szótárának pneu'ma szócikkében.15 Nem támogatja sem a dichotomista szemléletet, mely szerint az ember halandó testből és halhatatlan lélekből áll, de nem tartja célravezetőnek a trichotomista szemléletet sem, mely szerint test (savrx), lélek (yuchv), és szellem (pneu'ma) alkotja az embert. Ezen elgondolások helyett megoszthatatlan emberről beszél, amelynek több irányultsága lehet. Ha a testi, materiális világnak enged jobban, egyre inkább testi ember lesz (úgymond a yuchv prostituálódik tehát yucikov" lesz az ember). Ha viszont az isteni pneu'ma-nak ad teret az ember, akkor lelkivé (pneumatikov") válik. Azt írja, hogy „…akár a savrx, akár a pneu'ma csupán kívülről meghatározódó aspektusa (rálátási lehetősége) az embernek, egyik sem alkateleme. A yuchv a sw'ma a „jobb és bal felől” érkező kozmikus igény felismerésének és az ezzel kapcsolatos felelős döntésnek az alanya és egyben színtere, csatatere is (innen ered a könnyű eltolódások és összetévesztések lehetősége).16 Erre rímel Bultmann bibliai antropológiai szemlélete, amelyben kimondja, hogy „Az ember nem két vagy éppen három részből áll…”.17 Tehát az ember egységes, nem részekből áll, de ontológiai struktúrája adja meg annak a lehetőségét, hogy vagy a jó vagy a rossz felé irányuljon. A fenti érvelést elfogadva és megértve, sőt abból kiindulva, mégis érdemesnek látszik kiváltképpen a gyakorlati bibliamagyarázattal és igehirdetésre való készüléssel foglalatoskodva, felállítani egyfajta hármasságot az antropológiai látásunkban. Ugyanis az ember lehet, hogy objektíve egységes, és csak a különböző testi vagy éppen lelki hatások változtatják irányultságát, azonban szubjektíve ezeket az énjében lévő különböző, ha nem is élesen elkülönülő részekként éli meg. Ezek alapján megfogalmazható, hogy az ember olyan öntudattal bíró élőlény (yuchv), amely testben (sw'ma) él, a Gonosz testi kísértéseivel és a test Lélek-templommá tételének lehetőségével. Ugyanakkor nyitott a Lélek (pneu'ma) végtelen világára. E hármasság kifejezetten meg is jelenik az 1Thessz 5,23-ban: „Maga a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket (pneu'ma), elméteket (yuchv) és testeteket (sw'ma) teljes épségben…”
VARGA: Újszövetségi görög-magyar szótár, 792−793. VARGA: Újszövetségi görög-magyar szótár, 793. 17 BULTMANN: Az Újszövetség teológiája, 174. 15 16
254
1Korinthus 2,12−16
2.2. Textusunk középpontjában áll a Lélek magyarázó, megvilágosító, megismerést és felismerést adó munkája. Egyértelmű, hogy a Lélek nélkül a gyülekezet nem a helyes felismeréseket éri el, sőt az emberi bölcsességre való támaszkodás kifejezetten kerülendő a kereszt és a váltság titkának, értelmének és az Isten ajándékainak megismerésében. A Lélek általi gondolkodásnak tehát szotériológiai jelentősége is van, sőt az ordo salutis18 minden egyes állomásán a Lélek munkáját tapasztalja meg a hívő. Az Újszövetségben ez a gondolat több helyen is markánsan megjelenik.19 Szathmáry Sándor így szól erről: „Nem elég tudni a keresztről, a Krisztus véréről, nem elég részesedni a Krisztus feltámadásának erejéből, hanem még valami égi többlet az, mely a megváltás valóságát kifejezi, és ez a Lélek közlése.”20 A Lélek az, ami jelen idejűvé teheti a hívő számára a megváltást. Térben és időben valóságossá teszi a Krisztus erejét. A Krisztus mennybemenetele után hallatlanul nagy jelentősége van tehát a hívők és a gyülekezetek életében a Lélek munkájának, hiszen csak általa lehet folyamatos kapcsolata a földön élőknek a mennyei létmódba költözött Krisztussal. A Lélek munkájának számos megjelenési formája van, textusunk szempontjából azonban különösen kell figyelnünk az igehirdetés és az igehallgatás helyes módjára. Kálvin mind az igehirdetéssel mind az igehallgatással kapcsolatban szól arról, hogy a Szentlélek teszi hathatóssá.21 A hirdetett ige és a látható ige is a Lélek közlése folytán lesz életet formáló valósággá a hívő számára. A helyesen hirdetett ige elsősorban az Isten hatalma által válik azzá az eszközzé, aminek lennie kell: a hit terjesztésének eszközévé. Kulcsfontosságú egyrészről tehát az igehirdető személye. Mennyire pneumatikus? Mennyire nem a „megejtő szavak”, a retorikai fogások, az indiszkrét kiprédikálás, vagy éppen a száraz dogmatizmus mestere, hanem inkább a Lélek szolgája imádságban, készülésben, az igehirdetés elmondásában? Az igehirdetés Lélek-eseménnyé kell, hogy váljon az igehirdető számára. Másrészről az igehallgató szíve, pszichéje is a Szentlélek által „felszántott” táptalaj kell legyen. Ez a két együttható szükséges ahhoz, hogy az igehirdetés alkalmával történjen valami, egyáltalán megvalósuljon az Istennel való közösség Lelkének ereje által. Ily módon az egyház, a gyülekezet pneumatikus átitatottsága az élet, és az életben maradás egyetlen útja. 3. Prédikációvázlat 3.1. Bevezetés Érdemes a Lélek kitöltésének ünnepén, amit az egyház születésnapjának is nevezhetünk, belehelyezkedni egy külső szemlélő, egy nem hívő gondolatvilágába. Vajon mit lát, mit gondol egy kívülálló ma az egyházról? Ha faluban él, akkor ambivalens több szempontból is a kép. Mert egyrészről lát kiürülő és rossz állaEzt a kifejezést Bullinger használja először, az üdvösség rendjét, azaz a megszentelődést érti rajta a Szentlélek munkája nyomán. Rendszeres teológiai munkájában az Apostoli Hitvallás tárgyalásakor fejti ki e tanítását. BULLINGER: A keresztyén vallás summája, 105−106. 19 Jn 3,5; 1Kor 6,11; Róm 8,9; 2Kor 3,18; Jn 14,16−17; Jn 14,25−26; Jn 16,7−11 20 SZATHMÁRY: Szótériológia, 201. 21 Inst IV. 1,6; IV. 14.11. 18
255
Pünkösd 1. napja
potban lévő templomokat, és lát kiürülő és gyönyörűszépen felújított templomokat. Ha városban él, akkor talán nem ilyen ambivalens a kép. Mert itt még nagyjából egységes a templom és a gyülekezet. Használható állapotban lévő templomok 100−200 fős vasárnapi gyülekezetekkel. Ha pedig belépünk a képzeletbeli idegen bőrébe bújva a templomba, akkor látunk sok idős embert egykét középkorút és elvétve fiatalt is. Nem azért, mert perdöntő lenne egy idegen véleménye, de ha megkérdeznénk, hogy mit lát, akkor mit mondana? Virágzó, erőtől duzzadó közösség az egyház? Külső és belső nehézségekkel küzdő, de keresi és munkálja a megoldást? Talán vegetál, és a túlélés a legfőbb stratégiája? Vagy már lemondott önmagáról? Nem perdöntő az idegen válasza, mégis, ha jobban figyelünk rá, akkor rájöhetünk arra, hogy összefüggés van a hívő és a hívő közösség állapota és a Lélek jelenlétének intenzitása között. Fel kell tenni a kérdést: mennyire az Isten Lelke, és mennyire valami más munkálkodik abban a keresztyén közegben, amelyben élünk? Mit tehetünk tehát? Ne zárkózzunk el a képzeletbeli idegen válaszától, és vizsgáljuk meg, hogyan van jelen a Lélek a hívőben, az igehirdetésben és az egyházban. 3.2. Lélek a hívőben Már az igehirdetés elején le kell tisztáznunk a fogalmakat. Mi a lélek kisbetűvel és mi a Lélek nagybetűvel, vagy másképpen Szentlélek, az Isten Lelke? Az ember lelke jelenti belső lényét, lényegét, öntudatát, érzésvilágát. A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, azaz Isten egy megnyilvánulási formája. Különösen Pünkösdkor aktuális a kérdés: Hogyan lehet a Szentlélek a hívőben? Pál egy olyan gyülekezetbe írta az alapigét, ahol nagyon is nyilvánvaló jelei voltak a Lélek kitöltésének. A Szentlélekkel telt emberek különböző érthetetlen nyelveken szóltak, prófétáltak. A külső szemlélő számára egyértelmű volt, hogy vették a Szentlelket. Vannak olyan keresztyén közösségek, amelyek a mai napig ilyen ismérvek alapján ítélik meg a Szentlélek jelenlétét. Magyarul, ha még nem szóltál nyelveken, akkor nem vagy igaz hívő. Ez alapján a legtöbb református gyülekezet nem lenne hiteles. Van azonban a Léleknek számtalan olyan munkája, amellyel nem járnak látványos jelenségek, mégis tagadhatatlan módon ott van az emberben. Elég, ha a Galata levélben lévő Lélek-gyümölcsére gondolunk: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22−23). Ilyen egyszerű, sőt hétköznapi tulajdonságokban is a Lélek munkáját tapasztalhatjuk, élhetjük. Akkor miért nem telik meg minden ember Lélekkel? Azért, mert olyan az ember, mint egy nagy bronztömb. Ha egy fegyverkészítő kezébe kerül, akkor ágyú lesz belőle. Ha a harangöntőnek adják oda, akkor harangot öntenek belőle. Ugyanaz az anyag, de különböző használati terület. Az egyik a gyilkolást szolgálja, a másik a lelkeket hívja a templomban. Nem mindegy, hogy mire használják a bronztömböt. Ilyen a lelkünk is. Nem csak felfelé nyitott az Isten Lelkének áldásaira, hanem a rosszra is, a földi dolgokra. Ezért mondja a Gal 5,16−17-ben az apostol: „a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága 256
1Korinthus 2,12−16
a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.” Ezen a helyen lehet beilleszteni a Két farkas történetét. (lásd 4.1.) Ezt megértve egyre világosabb, hogy mit jelentenek az alapige kifejezései: világ lelke, emberi bölcsesség, nem lelki ember, és az Isten Lelke, lelki dolog, lelki ember. Egyértelmű az is, hogy lelki emberré az Isten Lelke teheti az embert, és ennek az egyik fontos következménye az, hogy képessé válunk megérteni azt, amit Jézus tett értünk. Ez a megértés több mint az egyszerű felfogása a gondolatoknak, ugyanis a Lélek késszé tesz arra, hogy a Krisztus áldozatát szívből el is fogadjuk, sőt azzal teljes mértékben azonosuljunk. Az Ige azt is elmondja, hogy a Lélek által ismerjük meg Isten minden ajándékát. Azt is jelenti ez, hogy nem csak a váltságot és a váltság útját munkálja bennünk a Lélek, hanem egy olyan látást is ad, amely felismeri az Isten ajándékait. Legyen az akár az élet legkisebb dolga is: egy pillanat szerettünkkel, napfelkelte a hegyekben vagy a vajas kenyér jó íze. Hiszen „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá” (Jak 1,17). Végül a Lélek által még az a csoda is megtörténik, hogy az emberi közvetítő: a lelkész szavából meghallom Isten hangját. 3.3. Lélek az igehirdetésben és az egyházban Kettőn áll a vásár, szokták mondani. Két fél kell ahhoz, hogy létrejöjjön valami közös dolog. Az igehirdetésre is igaz mindez. Két fél kell hozzá. Kell az igehirdető, és kell a hallgató. Bár az igehirdetőkről egyszer egy egyházi vezető azt mondta: kétféle igehirdető van. Az egyiknek nem szabad hagyni, hogy lejöjjön a szószékről, a másiknak pedig nem szabad hagyni, hogy felmenjen a szószékre. Egy másik egyházi vezető pedig egy gyülekezetről mondta: ebben a gyülekezetben még akkor sem történne semmi változás, ha Aranyszájú Szent János prédikálna nekik. Mindkét vélekedés alátámasztja, hogy valóban két fél szükségeltetik az Isten üzenetének szívbe érkezéséhez. Itt nem a képességekről, sem a képzettségről van szó, hiszen Pál is azt mondja: „nem emberi bölcsességből tanult szavakkal” hirdeti az evangéliumot, hanem „Lélektől jött tanítással”. Azt jelenti ez, hogy a lelkész választja ki az alapigét, ő olvas utána, ő fogalmazza meg a gondolatokat, és írja le a prédikációt, és ő is mondja el azt a templomban, de mindezt folyamatosan a Lélek erejéért könyörögve teszi, az Ő segítségében bízva. A lelki lelkész így száll le minden igehirdetés alkalmával a kútba, hogy a Lélek kiapadhatatlan vizéből merítsen. Más nézőpontból: megnyílik felfelé a Szentlélek bölcsessége felé. Nem csak az igehirdetőnek, hanem az igehallgatónak is lelki embernek kell lenni. Nyitottan, a Lélek által készülni a templomba menetelre, az ige hallgatására. Aztán fontos, hogy a templom küszöbén kilépve se szűnjön meg a lelki nyitottság, és hétfőn már ne egy testi ember ébredjen fel. Ha ez megtörténik, akkor ér célba az ige üzenete, akkor tud tovább menni a hívő az üdvösség útján. Ha nem történik meg az igehirdetésben ez a Lélek általi találkozás, akkor viszont mindenki stagnál. Stagnál a lelkész, stagnál a hívő, és stagnál a gyülekezet. 257
Pünkösd 1. napja
Amikor az egyház csaknem 2000 éves történetére gondolunk, akkor biztos eszünkbe jutnak a folyamatos szakadások. Itt lehet előhozni akár verbálisan, akár vizuálisan Gerhard J. Bellinger ábráját (lásd 4.2.). A keresztyének közötti szakadások sajnálatosan már Pál idejében megvoltak. A korinthusiak pártoskodása az egyik fő témája a Korinthusiakhoz írt első levélnek. Ahogy vannak hiánybetegségek az emberek között is, és különböző tüneteket produkálnak, úgy van az egyháznak is egy nagy hiánybetegsége. Ez a hiánybetegség a Lélek hiánya, a tünetek között ott található a pártoskodás, fogyatkozás, erőtlenség, hiteltelenség és még sorolhatnánk. A gyógyszer nagyon egyszerű, Jézus elmondta már: „Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20,23) Ugyanis a Szentlélek békességet teremt a pártok között, egybefésüli a gyülekezet és az egyház tagjainak gondolatait, erőt és hatalmat ad az egyházi szolgálatokban, növekedési pályára állít. 3.4. Befejezés Ha visszagondolunk a képzeletbeli idegenre, és az általa egyházról, hívőkről felállított diagnózisára, akkor meg kell állapítanunk, bárhogyan áll is a dolog, van lehetőség arra, hogy jobb legyen. Nem emberi bölcsességből és erőből, hanem a Lélek bölcsességéből és erejéből. Személy szerint pedig megfogalmazódhat egy etikai imperatívusz: lelki ember akarok lenni. Akarom hagyni, hogy a Szentlélek bennem és általam hirdesse a Krisztus evangéliumát, cselekedje a békességet, gyógyítsa az ő népét, egyházát.
4. Példák, képek, szemelvények 4.1. A két farkas története Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. − A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. − Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: és melyik farkas győz? Az öreg indián mosolyogva válaszolt: az, amelyiket eteted. 4.2. Gerhard J. Bellinger Nagy valláskalauz című könyvében található egy ábra, amely a keresztyénség családfája. Látható rajta, hogy mikor, melyik felekezet vált külön. 1054-ig viszonylag „csend” van, aztán egyre több ágra szakad az egyház.22
22
BELLINGER: Nagy valláskalauz, 244−245.
258
1Korinthus 2,12−16
5. További szempontok az istentisztelet alakításához A pünkösdi ünnepi istentisztelet lekciója lehet a csontok völgyének látomása: Ez 37,1−14; vagy a pünkösdi történet: ApCsel 2,1−23; de a jobb érthetőség kedvéért akár a textus kontextusa, az 1Kor 2,6−3,4 is. Énekek: 111,1−2; 374; 479,1−2; 372,4−5; 225. 6. Felhasznált és ajánlott irodalom BARCLAY, W.: Briefe an die Korinther, Neukirchen-Vluyn, Aussaat Verlag, 1987. BELLINGER, G. J.: Nagy valláskalauz, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. Biblia magyarázó jegyzetekkel, Budapest, Kálvin Kiadó, 2004. DE BOOR, W.: Der erste Brief an die Korinther, Wuppertal, R. Brockhaus Werlag, 1968. BUDAI G.: Az Újszövetség története, Budapest, Református Zsinati Iroda, 1985. BULLINGER, H.: A keresztyén vallás summája, Limache Verlag, 1997. BULTMANN, R.: Az Újszövetség teológiája, Budapest, Osiris Kiadó, 1998. CSERHÁTI S.: Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele, Budapest, Luther Kiadó, 2008. KÁLVIN J.: A keresztyén vallás rendszere II., Budapest, Kálvin Kiadó, 1995. KOCSIS E.: Dogmatika, Debrecen, 1987. MURPHY, J.: The First Letter to the Corinthians, in The New Jerome Biblical Commentary, Englewood Cliffs, New Jersey, Prentice Hall, 1990. PRIOR, D.: Pál első levele a korintusiakhoz, Budapest, Harmat Kiadó, 1995. SZATHMÁRY S.: Szótériológia, Budapest, Református Zsinati Iroda, 2003. TŐKÉS I.: A korinthusbeliekhez írt első levél magyarázata, Nagyvárad, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, 1995. VARGA ZS. J.: Újszövetségi bevezetés, Budapest, Református Zsinati Iroda, 2000. VARGA ZS. J.: Újszövetségi görög-magyar szótár, Budapest, Kálvin Kiadó, 1992.
Fehér Norbert (Miskolc)
259
